A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Átírás

1 2013. Te Deum 20. évfolyam 76. szám A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja oldal

2 Tartalom Meszéna Tamás: Kávéházi gondolatok 1 Vörös Anna (11.A): Visszapillantó 2-5 Papp Luca (9.D): Újabb oltárkép készül 6-7 Péter Alexandra (11.D): Beszélgetés Katitsné dr. Balatincz Zsuzsanna tanárnővel 8-9 Molnár Kata (11.B): Beszélgetés Szentes János tanár úrral 9-10???: Beszélgetés Gadó Márta tanárnővel Fehér-Fekete Páprádi Anna Bíborka (9.E): Egy SMS a hitért 18 Andrásfalvy Csenge (10.D):: A Comenius programmal Franciaországban Páprádi Anna Bíborka (9.E): Holokauszt megemlékezés 21 Molnár Csanád (10.E), Ján Szilárd (9.A): A budai ciszterci testvériskolánk tanulóit fogadtuk 22 Kocsis Dorottya (10.C): Kárpátalján jártunk 23 Péter Alexandra (11.D): Vigyázz, Olaszország, jön a 11.D 24 Kocsis Dorottya (10.C): Határon túli barátságok 25 Költőtoll 26 Fábián Anna Gertrúd (7.A), Szentirmay Bánk (9.A): Változások a könyvtárban Péter Alexandra (11.D): Barkóba 29 Ritter Anna (8.A): Nagyanya Marján Babett (12.A): Tükörkép Vörös Anna (11.A): Szavak 34 Kovács Blanka (11.E): Rolling Stones 35 Móczár Dorottya (9.B): Erdélyben járt a kórus 36 Kiss Franciska (11.C): Hűtsd le magad 37 Ján Szilárd (9.A): (Marha)nyelv 38 Páprádi Anna Bíborka (9.E): KIDS atlétika verseny 39 Historia Domus 40 Címlapfotó : Tamási Balázs öregdiák Im p r e s s z u m Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Dr. Kovács Gusztáv Olvasószerkesztő: Czimmermann Csilla Diák szerkesztők: Andrásfalvy Csenge (10.D), Páprádi Bíborka (9.E), Vörös Anna (11. A), Kovács Blanka (11.E), Marján Babett (12.A), Ritter Anna (8. A) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy szinesff@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft Pécs, Légszeszgyár utca 28.

3 Kávéházi gondolatok Meszéna Tamás Kávéházi gondolatok a nyelv Nyelvében él a nemzet, anyanyelv, ahány nyelv, annyi ember: sorolhatnánk még a szólásokat, melyek alátámasztják mennyire fontos számunkra a nyelv. Meggyőződésem: nem is vagyunk egészen tisztában vele mennyire. A legmodernebb agykutatási eredmények sorra mutatnak rá olyan vonatkozásokra, melyektől még nagy meglepetéseket várhatunk. Régóta tudjuk, a beszéd kialakulása, fejlődése az emberré válás folyamatában is lényeges pont volt. Nem véletlenül gondolták századokon át: a latin nyelv ismerete meghatározó a művelt ember számára. Talán véletlenül éreztek rá a bonyolult nyelv elsajátításának a gondolkodásra kifejtett pozitív hatására. A legmagasabb rendű agyműködésünk a két agyféltekének összekapcsolódó tevékenységéhez kötődik. Elképzelhető, hogy a távol-keleti diákok és felnőttek kiemelkedő eredményei mögött az az egyszerű tény áll, miszerint az ő írásuk a képi gondolkodást igényli, viszont nagyon korán megtanulnak angolul, ami a másik agyféltekéhez kapcsolódik. Így a gyerekek már első éveikben a beszéd, majd az írás hallatlanul összetett agyi tevékenységében összekapcsolják agyféltekéiket, ami egy nyugati gyereknél nem következik be akárhány nyelvet tanul is meg. (Legfeljebb ha japánul, kínaiul tanulna kiskorában.) A magyar tudósok kiemelkedő eredményeit is szokás magyarázni bonyolult nyelvünkkel, amit akkor sajátítunk el, amikor agyunk még annyira alakítható, hogy ez a komoly próbatétel jobban fejleszti, mint a kezdetben egyszerűbb más nyelv. Nagyon érdekes lenne megvizsgálni a különböző nyelvek milyen különbözőségeket eredményeznek nemzetenként. Milyen varázslatos dolog, amit pár szóval tudunk okozni egymásnak: örömet és persze fájdalmat is. Micsoda élményt jelent egy-egy irodalmi mű, egy őszinte beszélgetés, amit mindmind a nyelv közvetít közöttünk. Milyen különböző mértékben vagyunk birtokában anyanyelvünknek. Hány ember van az iskolázottak között is, akik dadogni kezdenek, amint valamilyen nem hétköznapi témában kell kifejteni véleményüket. Sőt legyünk őszinték: kinek nincs hasonló tapasztalata saját magáról? Hányan érzik kellemetlennek, ha gyakran nem sikerül gördülékenyen, félbehagyott, újrakezdett, befejezetlen mondatok nélkül beszélniük akár csak egy megnézett filmről? (Itt jegyzem meg: kiváló tesztfeladat elmeséltetni egy könyv, film, utazás vagy szinte bármilyen személyes élményét valakivel. Pedagógusoknak, egyetemre készülőknek kötelező is lehetne.) Érdemes belegondolni, valóban milyen bonyolult feladat a szövegalkotás: teljes szókincsünkből kell a másodperc törtrésze alatt a megfelelő kifejezést megtalálni, és egymáshoz illeszteni folyamatosan, különben jönnek az ööö-k, a krákogások és a töltelékszavak. Mennyien gondolják úgy, tenniük kell azért, hogy beszédük érthető, követhető, befogadható legyen az őket hallgatók számára? Szeressük, őrizzük, műveljük nyelvünk, nyelvi képességeink. Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 76. szám 1 Kávéházi Gondolatok

4 Visszapillantó Vörös Anna 11.A Olyan színesek vagyunk. Miközben készítettem ezt a beszélgetést ballagó diákjainkkal, akkor jutott eszembe ez az egyszerű gondolat. Hiába, a temperás készletünktől ismét meg kell válnunk színektől, melyeket már csupán a távolból figyelhetünk. S egy híres festő (vagy egyetem) alkot velük, és a vásznon kibontakozik egymás mellett lila és piros. Mi pedig odaállunk a festmény elé, és elégedetten konstatáljuk: Igen, ezt a miénkből hozta össze. Nélkülünk nem sikerült volna! Vörös Anna: Kezdjük egy rövid bemutatkozással! Mi az a pár dolog, amit tudni kell rólatok? Más oldalról nézve, szerintetek milyenek vagytok diákként? RiPortré Becze Tímea: A köztudatban Titiként szerepelek. Önmagam megítélésével szemben eléggé hadilábon állok. Tudni kell rólam, hogy nagyhangú vagyok, tehát nehéz nem meghallani és észrevenni, ha a közelben vagyok. Hogy milyen is vagyok diákként? Nos, úgy gondolom, annak is hangos és nagyszájú. Szénás-Máthé Anna: Nem vittem túlzásba a tanulást, általában nagyobb hangsúlyt fektettem azokra a tantárgyakra, amelyeket szeretek, azokkal soha nem volt gond. Órákon mindig figyeltem és otthon csak ismételtem. Ez mindig elég volt. Annál több időt fordítottam a délutáni tevékenységekre. Jelenleg három hangszeren tanulok, és két zenekarban játszom, illetve egy harmadikban kisegítek. Ez rengeteg időmet elveszi, de nagyon szívesen csinálom. Kollár Levente: Mindkét bátyám itt érettségizett, és nem volt kérdés az sem, hogy én is ide szeretnék-e járni. Nem bántam meg. Szerintem diákként nem számítok nehéz esetnek, mind a tanárokkal, mind más diákokkal könnyen megtalálom a közös hangot. Cserna Bence: Soha nem voltam mintatanuló. Én inkább a közösségi programokat preferáltam, mint a közös tanulásokat. Szerettem mindenben részt venni, mindenhol ott lenni. Dökös voltam és sulirádiós. Kovács István: A becenevem Kokó. Pár dolog közé tartozik, hogy szeretem az embereket, szeretek közöttük lenni, így mondhatjuk, hogy társasági ember vagyok. Amúgy ha valaki szeretne jó lenni nálam, akkor a whiskey-cola-t is szeretem! Diákként tanulni nem szerettem, de azért az órákat élveztem. V.A.: Úgy érzitek, már kinőttétek a gimnáziumot, vagy lenne még mit formáljon rajtatok? Mit adott nektek az iskola, és ti mit adtatok neki? B.T.: Én úgy érzem, hogy a gimnáziumnak már nincs mit formálnia rajtam, megtett értem mindent 4 év alatt, és ezért nagyon hálás is vagyok. Többek közt itt tanultam meg, hogy ki akarok lenni és merre kell tartanom, akár pályaválasztás ügyileg, akár személyiségben. Sz.A.: Nagyon szeretem ezt az iskolát, sokat köszönhetek neki, a barátaimat, az értékrendet, amit adott... valószínűleg más ember lennék, ha másik iskolát választok, de még akkor is, ha másik osztályba megyek. K.L.: Különösen most ballagás után érzi azt az ember, hogy még nagyon maradna, de ez úgy érzem természetes. Sok mindent kaptam az iskolától: barátokat, felejthetetlen emlékeket, és szerencsére tanított pár tanár, akik az élet bizonyos területein példaképként állnak előttem. 1 Négy év a Lajosban egy örök élmény volt. Egy nagy családhoz jobban hasonlít, mint egy iskolához. Kicsit már kinőttük, át kell adni az új generációnak a helyet. Remélem évfolyam 76. szám Színes Fehér/Fekete

5 ők is ennyire fogják szeretni ezt az iskolát, mint amennyire mi szerettük. K.I.: Az iskola még nagyon sokat szeretne formálni rajtam, de már nem lesz rá esélye... igen pont ez a megfelelő szó, hogy kinőttük, mert kerek volt, de kár lenne tovább erőltetni. V.A.: Maradni - elmenni. Melyik tűnik vonzóbbnak? B.T.: Egyértelműen a maradni mellett voksolok. Sz.A.: Anno azért választottam a Nagy Lajost, mert katolikus, és mert előtte két bátyám is idejárt, jelenleg a húgom is. Mind ezek ellenére vágyom az újra. Új városra, környezetre. Nagyon sok barátom van Pécsen, Siklóson, meg itt él az egész családom, semmiképpen nem szeretnék végleg elmenni, csak világot látni, önállósulni. K.L.: Egyetértek Annával. Jó volna még maradni, de azt sem bánom, hogy elballagtam. Elmenni egy kicsit félelmetes, mert a megszokottat, a biztonságosat elhagyni mindig rizikós, de én bízom abban, hogy valami jó következik, és jó lesz új embereket, egy új közeget megismerni. Cs.B.: Maradni egyszerűbb lenne, de menni annál érdekesebb. Vágyom arra, hogy új emberekkel találkozzam, új élményeket szerezzek. K.I.: Mindkettő jó választás, mert felkészültünk a távozásra, de mindenképpen kényelmesebb lenne maradni. Átfordítanám, talán jobb lenne egyszer visszatérni. V.A.: Mi fog a leginkább hiányozni a légkörből, és magából az iskolaépületből? Megfordítva a kérdést, mi nem fog hiányozni? B.T.: Nekem minden hiányozni fog... mivel nem tűnik megfelelőnek a minden kifejezés, inkább megpróbálok pontos választ adni: hiányozni fog a 3-as terem ahol rengeteg minden történt ez alatt a 4 év alatt, az iskolaudvar, a nagyszünetek, a Nyolcas Ipoly terem, a stúdió, a második emeleti fapadok, a folyosók...egyszóval minden. Ami talán nem fog hiányozni az a nagykémia szörnyű székei. Sz.A.: Leginkább a családias légkör fog hiányozni. Az hogy mindenki mindenkit ismer, és mosolyogva köszön a folyosón. Nagyon szerettem a 3. emeleti termünket. A 111/a más néven Lövészárok (Rohály Tanár Úr szerint ) Kicsi és szemetes terem, és valamiért mindig uborka szagú, de a miénk volt. K.L.: Legjobban az osztályom fog hiányozni, és onnan is az a pár ember, akikkel nagyon szoros barátságot kötöttünk négy éves pályafutásunk során. Persze tartani fogjuk a kapcsolatot, de az egészen más lesz, mint eddig. Mi nem fog hiányozni? Azért az évek során gyűjtöttem rossz emlékeket is, és nem bánom, hogy nem kell már beülnöm bizonyos órákra, és nem találkozok majd bizonyos emberekkel. Cs.B.: Legjobban a stúdió fog hiányozni. Sokat dolgoztunk rajta, hogy úgy nézzen ki mint amilyen most. Furcsa lesz az osztálytársaim, barátaim nélkül elkezdeni egy új évet. Egyáltalán nem fog hiányozni a röpdolgozat. Azt valahogy valamiért- mindig utáltam. K.I.: A legjobb egyértelműen a kollégium volt, mert ott tanultam meg bízni a barátaimban, ott tanultam meg élni. Hiányozni fog a pálya is, és rajta a rengeteg ciszter meccs. Ami egyáltalán nem fog hiányozni az nekem is szintén a nagy kémia, de inkább az általános rettegések miatt. RiPortré V.A.: Kik azok a személyek, akik támogattak, inspiráltak titeket? B.T.: Akik mindig támogattak, azok a következő személyek: az osztálytársaim, egytől Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 76. szám 3

6 RiPortré egyig. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat mivel olyan közösséget alakítottunk ki ami nagyon ritka. A barátaim, közülük vannak, akiket név szerint szeretnék említeni: Hernádi Réka, Bányai Borbála és Huszák Eszter. Köszönöm a sok közös élményt, a nagyszüneteket, a kóruspróbákat, a Helikont és a szürke hétköznapokat is. A tanárok közül szinte mindenkitől kaptam valamit; akár egy kedves mosolyt, vagy egy intő szót, ami észhez térített vagy egy bölcs gondolatot. Sz.A.: Czeininger és Bodogán tanár úr, és Csák Lili tanárnő. Czeininger Tanár Úr mindig segített a történelmet vallásos szemüvegen át nézni, és egy dolog jó és rossz oldalát is megmutatta az egyes eseményekre nézve. Ő volt az a tanár aki sokat törődött a diákok lelki hogylétével is, nekem is sokat segített. Bodogán atya a szabvány hittan tanagyag átadása során segített a diákok egyéni Istenkép kialakításában. Ő mindig minden kérdésünkre őszintén válaszolt bármilyen témában. Számomra igazi lelki vezető típus. Csák tanárnő természetesen a zene szerepét töltötte be a 4 év alatt. Ő segített, ha baj volt, ha valami miatt ki kellett volna hagyni próbát/hangszeres órát, ő elintézte. K.L.: A tanárok közül egyértelműen Dobosi tanár urat emelném ki. Nem feltétlenül mint tanár, hanem mint ember. Az óráin mindig azt szerettem a legjobban, amikor a tananyaghoz csak lazán kapcsolódó témákról beszélt nekünk. Határozottsága, hitelessége inspiráló volt, szerintem nem csak nekem. Cs.B.: Akik sokat segítettek, azok a jó öreg padtársak, Zsolti, Matyi, Hernádi. Ha nem ment a dolgozat egyedül, akkor megoldottuk közösen! Néha több, néha kevesebb sikerrel K.I.: A összes kollégista évfolyamtársamat, a szobatársaimat szeretném megemlíteni és az osztálytársaimnak külön szeretném megköszönni, hogy sosem tették szóvá a beszólásaimat. A tanárok közül szeretném kiemelni Kovács Gusztáv tanár urat és az osztályfőnökömet. V.A.: Mennyire megterhelő az utolsó év? Hogy tudtok ennyi felé koncentrálni, és beosztani az időtöket? B.T.: Nem szépítek, tényleg nehéz a 12. év. Az érettségik is hatalmas nyomást gyakorolnak ránk, főleg az utolsó hónapok sűrűsödtek be. Kórussal Erdélyben voltunk, itt volt a királyválasztási kampány is, amibe rengeteg energiát fektettünk, no és persze a szerenádok, amik sokszor hajnalig is eltartottak. Nem is tudom, hogy maradtunk eddig talpon. Sz.A.: Nekem nem ment túlzottan a tanulás és hangszeres gyakorlás együtt. Sokszor kimaradt vagy az egyik vagy a másik a napomból. Főleg így, 12.-ben a sok program miatt. Én azt hittem, hogy ez az év lesz a legnehezebb, de a 4 év során 12.-ben tanultam a legkevesebbet. Pedig szerintem nem így kellett volna, de most már mindegy. K.L.: Szerintem is nagyon nehéz. Meg kell tanulni szelektálni, ez az egyetlen megoldás. Nekem idősebb barátaim azt mondták, hogy majd az utolsó év lesz a leglazább, ez szerintem közel sem igaz. Cs.B.: Csak hogy fele-fele legyen az aránya a nehéz volt- nem volt nehéz válaszoknak, számomra a negyedik év volt a legeslegjobb. A tanárok inkább segítenek. Mindig van valami, ami a negyedikesekről szól. Összességében nekem a legjobban a negyedik év tetszett. K.I.: Csatlakozom Annához és Bencéhez. A 12. év a legjobb, mert látod a célod és ösztönöz, mert el akarod érni, mindent megtennél érte és mégis tudod, hogy nem te vagy a legfontosabb. Nem tudom igazán elmagyarázni ezt az érzést. Ezt mindenkinek át kell élnie! V.A.: Érettségik, majd szeptembertől teljesen új közegbe kerültök. Nem féltek tőle? B.T.: Hazudik, aki azt mondja, nem fél az érettségitől. Másrészről pedig egy teljesen más közegbe kerülni, ez is szintén ijesztően hangzik. Mindig nehéz elhagyni a megszokott dolgokat, főleg ha annyira pozitívak, mint amilyenek itt, a Lajosban voltak évfolyam 76. szám Színes Fehér/Fekete

7 Sz.A.: Inkább az érettségitől félek jobban, mint az új közegtől. Kellemes izgalommal várom az újat. Jót tesz majd a közegváltozás. K.L.: Félni nem félek, inkább egy kis izgalom és várakozás van bennem a jövőt illetően. Az új közegben úgyis megtalálom majd a hozzám hasonló embereket, ez csak idő kérdése. K.I.: Nincs itt gond, persze mindenkiben van valamennyi drukk, csak éppen én ezt még elfojtom. Majd mikor kezedben a toll, amivel eldöntöd a sorsod, izzad a tenyered és csak a feladatra koncentrálsz, akkor leszel igazán diák. Az új nem mindig jó, és nehéz lesz a Lajost élményekben (is) túlszárnyalni, de én izgatott vagyok az új kihívásokkal kapcsolatban. V.A.: Meséljetek el egy vicces sztorit vagy csínytevést, amiben ti is részt vettetek! B.T.: Csak olyat tudnék mesélni, amit nem szeretnék ennyi emberrel megosztani. Talán interjún kívül szívesen mesélek! Sz.A.: Általában a jó diák kategóriába tartoztam, nem nagyon voltak csínytevéseim. Néhány lógás és vízipisztolyozás fizika órán. Városi Anna tanárnőt is eltaláltuk néhányszor, persze lehet, hogy nem véletlenül K.L.: Most hirtelen nekem is csak olyan jut eszembe, ami nem publikus. K.I.: Én szívesen mesélek! Nos, idén télen Bende Marcellel főztünk a kollégiumban egy adag forralt bort, amivel lebuktunk Borbély tanár úr előtt és egy-egy igazgatói figyelmeztetést kaptunk, de ez igazából nem klasszikus csíny. Sok kolis élmény is van bennem, amik egy életre megmaradnak. Szerintem a tanárokkal szembeni örökös lázadás hozza ezeket. V.A.: Merre tovább, melyik egyetem, pálya érdekel titeket? B.T.: A Pécsi Orvosi Egyetemen jelöltem meg első helyen az általános orvosi szakot, majd a gyógyszerészetet második helyen, és végül TTK biológia szakot. Sz.A.: A továbbtanulás és a jövő egészen álomszerű számomra. Zenész és hangszerész szeretnék lenni. Harsona tanár, vagy zenekari/színházi harsonás, azt még nem tudom, majd amihez kedvem lesz. A zenész élet nagyszerűen összeegyeztethető a hangszerész élettel. Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerészeti iskolájába már felvételt nyertem, jövőre rézfúvós hangszerésznek fogok tanulni, első lányként az ország történelmében. K.L.: Kémiával szeretnék továbbtanulni, ezért vegyész és vegyészmérnök szakokat jelöltem meg Budapesten, az ELTE-n illetve a BME-n. Cs.B.: Az egészségtudományi karra akarok menni mentőtiszti szakra. Ez érdekel a legjobban. Pörgés és életmentés. Szerintem ez fekszik nekem a legjobban. Nagyapám is mentőtiszt volt, szeretném továbbvinni ezt az ágat. Egyet semmiképpen nem szeretnék, irodában bent ülni. K.I.: Én a BTK-ra jelentkeztem történelemre itt Pécsett és a Pázmányon is Pesten. Emellett szeretnék felvenni pár tárgyat a pécsi Hittudományi Főiskolán, mert ez is beletartozik az érdeklődési körömbe. RiPortré Köszönöm a beszélgetést! Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 76. szám 5

8 Újabb oltárkép készül Papp Luca 9. D Huszár Ferenc tanár úrral beszélgettem vallásos témájú munkáiról, legfőképpen a most készülő Szent István király - templomi oltárképről. Sokan nem tudják, de a tanár úr egy pléh - Krisztuson dolgozott a tavalyi év végén, erről is lesz szó az interjúban. RiPortré Papp Luca: Tavaly, 2012-ben Bakócán, Fekete István halálának 42. évfordulójára egy keresztet áldottak meg. Úgy tudom, a tanár úr részt vett ennek felújításában. Mesélne erről egy kicsit? Huszár Ferenc: Igen. Valójában ez egy pléh - Krisztus, és nem Fekete István halálának évfordulójára állították, hanem már ott állt a 20-as években, amikor Fekete István Bakócán dolgozott. Az idő vasfoga megtette hatását, erősen felújításra szorult. A fa elkorhadt, a festék a pléh részéről teljesen lekopott, csak egy körvonal látszódott Krisztusból. Ez a kereszt a tavalyi tél folyamán kidőlt. Így a Duna-Dráva Nemzeti Park és régi jó ismerősöm, Baumann József, aki a Mecsek Egyesület egyik igen aktív tagja, felkért a pléh - Krisztus újrafestésére. Elvállaltam, pusztán szerelemből, abban az örömteli tudatban, hogy egy ilyet festhetek. Fekete Istvánról még annyit, hogy sokszor megállt a kereszt mellett imádkozni. Több novellájában is megjelenik a pléh - Krisztus. Sajnos az eredetiről nem kaptam képet, így a saját fantáziámra kellett hagyatkoznom. Alkalmazkodtam a régi befoglaló formához, melyet megkaptam egy rozsdamentes acél formájában. Egyébként kültérre nagyon nehéz festeni, főleg mert az ember nem öt évre fest, hanem több évtizedre, így festék kiválasztása is hosszú ideig tartott. Két hétig készült, a száradással együtt. Nem dolgoztam vele mindennap. Úgy kell elképzelni a pléh - Krisztust, hogy egy útkereszteződésben áll. A pléh - krisztusok hasonlóak a kőkeresztekhez, csak ezeket a szegényebb családok állították. Erdélyben nagy hagyománya van, ma is több százzal lehet találkozni. P.L.: Jelenleg egy oltárképen dolgozik. Kik és hogyan kérték fel erre a munkára? H.F.: Egyházaskozárban egy Szent István király-templomot szenteltek 1996-ban. Most érett meg az idő arra, hogy egy oltárt is emeljenek a templom belsejébe. Jelenleg az oltár helyén egy hatalmas fafeszület van. Az ottani plébános körbekérdezte az ismerőseit, hogy ismernek-e tapasztalattal rendelkező festőt. Így történt, hogy a család régi barátja, Dohány Zoltán ajánlott engem erre a munkára. Mondta, hogy már több oltárképen is dolgoztam. Így vettem fel végül a kapcsolatot az egyházközség vezetőjével és az ottani plébánossal. Lefényképeztem a helyszínt, s a képek alapján a fiammal, Marcival (számítógép segítségével) látványterveket készítettünk. Egy ideig csak gondolkoztam rajta, mindenféle variációk születtek. A négy variáció közül az egyik rendkívül megtetszett nekik. P.L.: Említette a tanár úr, hogy már több oltárképet készített ( Zalakarosi fő- és Fausztina-oltár). Ez a mostani, Szent István király - templomi oltár miben fog különbözni az eddigiektől? Részleteiben mit kell még tudnunk az egyházaskozári templom oltáráról? H.F.: Technikáját tekintve ez teljesen más lesz mint a zalakarosi oltárképek. Ott üveggel dolgoztam és akril festékkel. Itt azonban külön megkértek, hogy olajfestékkel dolgozzak vászonra. Olajfestéket ritkán használok, így gyakorolni fogom a vele való festést, ha véget ér az iskola. Lehetséges, hogy a vásznat kifeszítem egy fatáblára, hogy később ne hullámosodjon meg. Szimbolikáját tekintve is más lesz ez az oltárkép mint az eddigiek. Itt egy konkrét szentről évfolyam 76. szám Színes Fehér/Fekete

9 van szó, tehát adott, hogy az ő életéből kell ábrázolni valamilyen eseményt. Bár nem határozták meg, hogy mi legyen a téma, mégis sugallták, hogy a felajánlással kapcsolatos kell legyen vagy István tanítja Imrét jelenet köszönjön vissza. Végül egy olyan terv nyerte el tetszésüket, mikor István a felajánlás után magába roskadva imádkozik egy templomi térdeplőn. Felette biztatóan, felemelően áll a Szűz Anya, a magyarok nagyasszonya, a megkoronázott Mária. A kép maga függőlegesen hosszúkás, két oldalán a koronából vett motívumok vannak. Én ezeket a részleteket üveggel szerettem volna megoldani, hogy legalább egy picit kapcsolódhassak a zalakarosi képekhez, de sajnos ragaszkodtak hozzá, hogy ezeket is a már említett technika alapján dolgozzam ki. Ezért ez a kép csak motívumvilágban és apróbb részletekben hasonlít az eddigi általam készített oltárképekhez. P.L.: Mikor ilyen kötött a téma, nehezebb egy művésznek a saját elképzelését megvalósítani? H.F.: Egy oltár esetében majdnem mindig kötött a téma. A Fausztina - oltárnál tényleg nehezen tudtam a saját elképzelésemet megvalósítani, hiszen ott konkrétan megszabták, hogy mit szeretnének. Itt azonban szabadságot kaptam, mert nem adták meg előre, hogy István életének melyik jellegzetes eseményét kell ábrázolnom. Utánanéztem és a legtöbb Szent István-oltárkép a felajánlást mutatja. Én magam is készítettem olyan verziót, melyen Szent István karddal az oldalán kereszttel és almával a kezében áll, de úgy vélem, ez azért nem való egy Főoltárra. Örültem, hogy a felajánlás utáni imádkozás mellett döntöttünk. Máriának mindenképp szerepelnie kell egy felajánlást ábrázoló képen, hiszen neki ajánlotta az országot István. Én egy könnyed, légies Máriát képzelnék el, a megrendelők viszont egy hagyományosabb, tradicionális Máriát szeretnének. P.L.: A tanár úr hívő ember. Sokszor készít vallási témájú képeket? H.F.: Érdekes, de nem, nem sokszor. Ez egy nagyon mély dolog. Az előző oltárképek kicsit megváltoztattak engem. Amikor festettem őket, a Szent Lélek velem volt. Nem azt mondom, hogy Isten vezette az ecsetemet, mert ez nem lenne igaz, de a Szent Lélek munkálkodott bennem. Van hitmélysége ennek a munkának. Hiszen mikor az ember ilyet alkot, akkor folyton imádkozik. Többek között azért is, hogy jól sikerüljön a kép. Fantasztikus érzés volt kiállni (mármint a szenteléskor), és beszélni róla a híveknek, mesélni a kép motívumairól, hogy mit hogyan gondoltam, mikor készült. Most is, mikor elmegyünk a családommal Zalakarosra misére, olyan mintha hazamennék. A plébános köszönt a szószékről, a hívek felismernek. Csodálatos érzés. P.L.: Hát igen... amit alkotunk, abban a lelkünk, ahol a lelkünk, ott az otthonunk. H.F.: Igen, jó gondolat. Remélem, Egyházaskozárral is így leszek. P.L.: A hit évét éljük. Talán az a feladatunk, hogy elmélyüljünk a hitünkben és az Istennel való kapcsolatban. Önnek ez a Szent István- oltárkép a feladata a hit évében, vagy esetleg mást is tervez? H.F.: Nem tartom magam nagy festőnek, de tudom, hogy mikor akár egy építész, akár egy festő az Isten házán vagy a házában dolgozik, az lelkileg hatalmas erőt ad, hiszen az Istentől kaptam a talentumot, a tehetségemet, melyet az ő javára kamatoztatok. A képet hosszú időn keresztül fogom festeni, teljes lelki odafordulást igényel. Rögtön június közepén hozzálátok, és augusztus közepe-vége felé készülök el vele. P.L.: Jó munkát kívánok! Köszönöm szépen a beszélgetést! H.F.: Én köszönöm. RiPortré A Szent István király - templomi oltárképet augusztus 20 -i ünnepségek keretében szentelik fel Egyházaskozáron. Mindenkit bíztatok, ha arra jár, nézzen be, s mondjon el egy imát. Legyünk büszkék arra, hogy gimnáziumunk tanárának alkotása a hit szolgálatában áll! Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 76. szám 7

10 Nyugdíjba mennek Péter Alexandra 11. D Egy pedagógus dolga nem csak a tanítás, hanem a lelki vezetés, példamutatás is. Az idei évben három példamutató, lelkiismeretes munkát végző tanárunktól veszünk búcsút, hiszen elérkezett a nyugdíjba vonulásuk időpontja. Mindhárman szakmai pályájuk nagy részét itt töltötték, több mint húsz évet. Reméljük ez idő alatt sok szép emlékkel, kellemes élménnyel gazdagodtak, és örömmel gondolnak majd vissza iskolánkra. Mindnyájuknak szeretnénk megköszönni kiválóan végzett, odaadó munkájukat, és nyugalmas, pihenéssel teli boldog nyugdíjas éveket kívánni! Most pedig kedves olvasók, fogadjátok szeretettel búcsúzó tanáraink gondolatait. Beszélgetés Katitsné dr. Baltincz Zsuzsanna tanárnővel RiPortré 1. Azt szeretném megtudni, hogy került a tanárnő a gimnáziumba? Katitsné dr. Balatincz Zsuzsanna: A hittel kapcsolatos kérdések emlékeim szerint már egészen fiatalon foglalkoztattak. Az apai nagyanyám indított el azon az úton, amely egész életem központi kérdésévé vált: Krisztus élete,tanítása,halála és feltámadása,mint történeti esemény, amely próféták által megjövendöltetett. A másik lerázhatatlan kérdésem: mi az élet értelme? Mi létünk lényege? Ezek vezettek a 80-as évek végén egy barátunk hívására a Ciszter Pedagógiai Műhely. Dr. Orbán atyával itt találkoztam először, később ő hívott át a Nagy Lajos Gimnáziumba óraadó tanárnak, majd 1993-tól teljes állásban kezdtem dolgozni. Kezdetben mindkét szakomat tanítottam, később a testnevelést leadtam, és csak a biológiára tanítottam. 2. Iskolához való kötődés. A tanári hivatás lényeges elköteleződést jelent. A pálya választásában fontos szerepet töltöttek be azok a kiváló tanárok, akikkel gyerekkoromban tanulmányaim során találkozhattam. A Nagy Lajos Gimnáziumhoz fűződő emlékeimet sokszor felidézem. Ilyen az első osztályom szalagavatója 2000-ben. Akkor az élet feladat jellegét úgy fogalmaztam meg ünnepi beszédemben, hogy minden ember életének egyedi célja van, amelyhez egyedi út vezet. Nem kész film az életünk... Ami előttünk van az nyitva áll még, tehát az ember felelőssége. Mi a felelősség? Választás... Eltelt 13 év,de most sem gondolom másképp. Akik a lelki fejlődés útját végigjárják, azoknak bátorságra, önállóságra, hitre van szükségük. A kegyelem segít, de az utat egyedül kell megtenni. Nincs tanító, aki a hátán vihetné az embert. Az út gyakran riasztóan magányos. Jó érzés emlékeznem sok kedves tanítványomra. Volt aki egyenletes teljesítményt nyújtott, volt aki megtáltosodott az évek során, és kimagasló eredményt ért el. OKTV-n diákjaim 3.,13., 18., és 24. ; TUDOK-on 1. ; Kitaibel Pál országos versenyen 3.,23. helyezést értek el. Kiemelkedő tanítványaimat név szerint is megemlíteném: Botz Bálint, Bátai István, Nagy-Timcsuk Bianka, Sarlós Péter, Wirth Tamás. Számomra az volt a legszebb év, amikor tanítványaim közül heten bejutottak az orvosi egyetemre, és rajtuk kívül még többen biológiával mentek tovább, öröm évfolyam 76. szám Színes Fehér/Fekete

11 az is számomra, hogy mind a két osztályom megállja a helyét az életben, sikeresek és elégedett emberek. 3. Hitélet. Korábban már elítettem,hogy útitársammá váltak az élet értelmére vonatkozó kérdések. Az embernek az élet tesz fel kérdéseket, amelyekre felelnie kell. A kérdések megválaszolásában a lelkiismeretem vezetett. Sixtus atya azt tanította a gyerekeimnek, hogy a lelkiismeret Isten belénk oltott szava. Fontos, hogy jó hallásúaknak bizonyuljunk. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az emberi lét túlmutat önmagán. Hitem elmélyítésében még sokat segített Cézár atya, bölcs tanácsaival. 4. Család. A sejtek világa is segített az eligazodásban. Spemann a Nobel-díjas tudós azt mondta: "A hely határozza meg, hogy egy sejt milyen sejtté differenciálódik." A hely itt nem más, mint a másik sejtből érkező jelzések együttese. Azt biztosan tudom, hogy a családban a jel átvivők a szülők. A legfontosabb jel pedig a szülői szeretet. Férjemmel, Katits Kálmánnal, aki iskolaigazgató volt, boldog házasságban élünk már 40 éve. Nagyobbik lányom, Bernadett 1992-ben még az Állami Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, jelenleg a Pécs Tv-nél szerkesztő riporter. Kisebbik, Benedikta tavaly érettségizett és orgonaművésznek készül. 5. Nyugdíjas évek. Eljutottam abba az életszakaszba, amelyet egy kedves szerzetesnővér a napi ritmusban a délutánhoz hasonlít, "A délután kedésbé rohanós,mint a délelőtt." Ezt még nem érzem, gyakran kettesével rohanok fel a Nagy Lajos Gimnázium lépcsőin. Kétségtelen tény, belém van kódolva, hogy ne hagyjam el magam. A Szent Mór gimnáziumban is tanítok, továbbra is örömmel fogadják munkámat. Most is megélem a teljesítés örömét, de ugyanakkor elfogadom, ha esetleg úgy adódik, hogy az események peremére szorulok. Az otthonom, a családom továbbra is feladatot jelent. Szeretnék otthon biokertészkedni, és saját magunknak mindent megtermelni, amire szükségünk van, mert azt vallom, hogy ez a jövő útja. Molnár Kata 11. B Beszélgetés Szentes János tanár úrral Molnár Kata: Először is azt szeretném kérdezni a Tanár úrtól, hogy összességében hogyan tekint vissza azokra az évekre, amiket itt töltött a Nagy Lajosban? Hogyan indult a tanári pályafutása? Szentes János: Összesen 30 évet töltöttem itt, hiszen nem csak tanárként voltam jelen az iskolában, hanem 1965-től 69-ig ide jártam középiskolába, itt érettségiztem, mint szőlész-borász. De a matematikát jobban szerettem, mint a szőlészetet. A tanárom, Czéh Károly azt javasolta, hogy menjek Szegedre matek szakra. Így kerültem oda, majd egy 13 éves kitérő után augusztus 16-ától tanítok itt, a Nagy Lajosban. Mindig is szerettem volna ide visszakerülni, csak amikor végeztem a Szegedi József Attila Tudományegyetemen, akkor erre nem volt lehetőség. Az egyetem elvégzése után 12 évig az akkori Komarov Gimnáziumban (Babits) tanítottam, majd ezután kerültem ide. M.K.: Jó érzés volt visszatérni tanárként? Sz.J.: Igen, mondhatjuk úgy is, hogy ez nekem majdnem az első otthonom, nem is a második Már diákként is kötődtem az iskolához, és öröm volt visszatérni. M.K.: Akkor ezek szerint a Tanár úr nem bánta meg, hogy ezt a pályát választotta, szeret tanítani? Sz.J.: Ez így van, bár én nem úgy készültem, hogy mindenképp tanár akarok lenni. Ahogy már említettem, Czéh Károly volt, aki erre Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 76. szám 9 RiPortré

12 RiPortré a pályára irányított és ő mondta, hogy ez is olyan szakma, mint a többi, meg lehet tanulni. Igaza volt, én nagyon megszerettem, és örülök, hogy tanár lettem. Azok közé tartozom, akik azt mondják, hogyha az ember kap egy feladatot, van egy munkája, akkor azt igyekezzen megszeretni és igyekezzen jól csinálni. Én is így próbáltam, hogy aztán ez sikerült-e, vagy nem, az utókor eldönti. M.K.: Milyen emlékezetes eseményeket, pillanatokat tud a Tanár úr kiemelni akár diákként, akár tanárként is? Sz.J.: Nagyon sok van, nem tudnék konkrét eseményeket kiemelni, de 1988-tól 12 évig egyfolytában osztályfőnök voltam. Jó osztályaim voltak, a végzett diákok között mindenféle végzettségű van: matematika tanár, jogász, orvos, közgazdász, még pap is. Nagyon sok élményem van, de sztoriszerűen egyet sem tudok mesélni. M.K.: Végül azt szeretném kérdezni a Tanár úrtól, hogy milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre? Sz.J.: Nagyon nagy terveket már nem szövögetek, az unokáimmal, a családommal szeretnék még több időt tölteni. Régi szenvedélyem volt egy időben a keresztrejtvény-fejtés, arra vissza fogok térni, főleg az őszi-téli időszakokban, amikor nem tudok kint tevékenykedni a kertben. Az eredeti szakmám szerint szőlész-borász vagyok, tehát a növényekkel fogok foglalkozni, a családi ház körüli telken lévő 5-6 gyümölcsfát, és a környezetét fogom gondozni. Még egy tanévet szívesen eltöltenék itt félállásban, de ez nem rajtam múlik. Jó lenne például a 11.B-t elvinni az érettségiig Beszélgetés Gadó Márta tanárnővel K. A.: Minek köszönheti az iskola az ön munkáját, hogy jutott el a Ciszterci Rend pécsi gimnáziumáig? G. M.: 1993 óta, azaz 20 éve tanítok a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában. Akkor kapta vissza a ciszterci rend iskolánkat, és Orbán atya hívott ide tanítani. Felvidékről, Somorjáról származom, ott érettségiztem, majd a csehszlovák ösztöndíjasként a budapesti ELTE matematika-fizika karán végeztem el egyetemi tanulmányaimat ben az egyetem befejése után volt iskolámban a somorjai Magyar Gimnáziumban kezdtem tanítani. A budapesti tanulmányaim idején ismerkedtem meg dr. Gesztesy Andrással, rajta keresztül pécsi barátaimmal, sőt a férjemmel is az általa szervezett lelkigyakorlaton találkoztam. Gesztesy Andrással azóta is jó barátságban vagyunk, 1994 óta ő a plébánosunk, hittanra is hozzá járunk. K. A.: Milyen emlékek kötik az iskolához? G. M.: Húsz év alatt sok minden történik az emberrel. Első évemben csak óraadóként dolgoztam, az első osztályomat pedig 1996-ban kaptam. Azóta voltam ifjúságvédelmi felelős, igazgatóhelyettes, most pedig ismét matematikát tanítok nagy örömmel. Pályafutásom befejezéseként nagyon jó csoportokat taníthatok ez a legszebb búcsú az iskolától. Ezeken kívül sok élményt köszönhetek Cézár Atyának, akit sokszor vittünk Pécsről Zircre, mikor mi is itthonról hazamentünk a Csallóközbe. Nekem és családomnak felejthetetlen élmény volt hallgatni Cézár atyát. Megtiszteltetés volt segíteni a ciszterci atyák munkáját igazgatóhelyettesként. Emlékezetes marad számomra Örs atya ittléte és a közösen szervezett első palkonyai zarándoklat. Az iskolában remek kollégákat, csapatban játszó tantestületet ismertem meg. Számos kollégám életvitele, értékrendje példa lehet a diákság előtt, érdemes tőlük tanulni! Igazgatóhelyettesként kitüntető szolgálat volt együtt évfolyam 76. szám Színes Fehér/Fekete

13 dolgozni Páva Péterrel és helyettes társaimmal: Szentes tanár úrral, Csekő tanárnővel és iskolánk gazdasági vezetőjével, Szászi Jánosnéval. Az iskolának köszönhetem Antal Emília tanárnő barátságát is. Mindkét gyermekem az iskolában érettségizett, jó alapokat kaptak itt. Nagy öröm nekünk, szülőknek, hogy mindketten megtalálták hivatásukat, Julianna fogorvosként, Annamária pedig tanítónőként fog dolgozni. K. A.: Hitéletéről tudna pár szót mondani? G. M.: A vallásos nevelést szüleimtől kaptam. A Csallóközben az emberek még ma is jobban ragaszkodnak a hagyományos értékekhez. Szüleim hittanra járattak minket akkor is, amikor ezt a hatalom nem nézte jó szemmel. Életem meghatározója a hitem, ez számomra elsősorban a bibliai Mártához hasonlóan a cselekedetekben nyilvánul meg. A rendszeres ima, a szentségek vétele segített egész életemben a nehézségek leküzdésében. Az évente ismétlődő zarándoklatok Csiksomlyóra és Máriagyűdre vagy Máriazellbe midig megerősítik hitemet. Hálás vagyok ezekért az ajándékokért. K. A.: Mit tervez nyugdíjas éveire? G. M.: Eddig annyi feladatom volt, hogy folyton rohannom kellett, de most megpróbálok visszavenni a tempóból, reményeim szerint a jövőben csak annyi dolgom lesz, amit tiszta lelkiismerettel, becsületesen elvégezhetek. Sokszor mondták, hogy nem lehet utolérni a folyosón, ami igaz is volt, Cézár atya többször mondta, hogy álljak meg, üljek ki a cseresznyefa alá és gyönyörködjek a természetben. Nyugdíjasként sem hagyom abba a tanítást, az egyetemen matematika szakmódszertant fogok tanítani. Ez új kihívás számomra, de örömmel teszem. Természetesen szeretnék sokat olvasni, több időt szánni a barátokra, családra, kirándulni. Van egy nagy kertünk, ahol az ember állandóan talál feladatot. Kollégáimnak kívánom, hogy a mai rohanó világban és a nehéz körülmények között is találják meg a tanítványokban és a tanításban az örömüket! RiPortré Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 76. szám 11

14 XXIII. évf. 19. (86.) szám, TE DEUM a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja Beszámoló a CDPO április 27-i közgyűléséről A Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztálya a legutóbbi közgyűlését április 27-én tartotta, amelyen 14 tagtársunk jelent meg. (Az ezt megelőző közgyűlés novemberben volt.) A Fehér/Fekete újsággal kapcsolatban Tamási Balázs tájékoztatta a megjelenteket, hogy a karácsonyi számban postázott felmérő lapot mindösszesen 57-en küldték vissza. Ezen túlmenően jelentősen lecsökkent a tagdíjat fizetők száma is. A vezetőségi tagokkal együtt átvizsgálták a postázási címlistát, és kb. 60 nevet töröltek a listából, azokat, akik az elmúlt két évben nem fizettek tagdíjat és a kérdőívet sem küldték vissza. (Akik tehát tagdíjat fizetnek, azok akkor is kapják tovább az újságot, ha nem küldték vissza a kérdőívet.) Így jelenleg a tiszteletpéldányokkal és a kötelespéldányokkal együtt kb. 200 példányt postáznak. Az ügyvezető elnök ismét kérte a tagtársakat, hogy legyenek aktívabbak, küldjenek cikkeket, első sorban visszaemlékezéseket, egykori történeteket, mert a Rend feloszlatása előtti idők diákéletéről első sorban ezek a visszaemlékezések, cikkek fognak fennmarani. Dr. Gundrum Károly gazdasági vezető előztesen kimentette magát, azonban az egyesület gazdálkodásáról szóló beszámolót elkészítette, amit Tamási Balázs olvasott fel. A beszámolót a tagok egyhangúlag elfogadták. Ezt követően az Egyesület tagjai rövid beszámolót hallgattak meg, az Incipit Vita Nova Alapítvány tevékenységéről, működéséről és főleg a gazdálkodásáról. Kerekes Mihály úr az Alapítvány könyvelője örömmel számolt be arról, hogy az Alapítvány vagyona kismértékben ugyan, de növekedett, annak elle-

15 2013. Te DEUM 2 nére, hogy továbbra is kiosztottak minden olyan díjat, amely fedezetéül az Alapítvány tőkéje szolgál. Nyisztor Zsolt igazgatóhelyettes rövid beszámolót tartott a gimnázium mindennapjairól és működéséről, így különösen arról, hogy továbbra is alapvető célkitűzés a ciszterci lelkiség ápolása. A megjelentek körében nagy örömöt okozott az a tény, hogy a gimnáziumba jelentkezők között még mindig lehet válogatni, ugyanis tagozatoktól függően nagyobb, vagy kisebb arányban, de minden szakirányban túljelentkezés volt idén is. (Ez ma már sajnos, nem mindenhol általános.) Megtudtuk, hogy diákjaink idén is nagyon jól szerepeltek az országos tanulmányi versenyeken is, számos kiemelkedő helyezést értek el. Nyisztor Zsolt beszámolt arról is, hogy előző nap avatták fel az iskola homlokzatán azt az emléktáblát, amely az iskola jezsuita alapításának, valamint 200 éve történt ciszterci átvételének állít emléket. Ezt követően Dr. Jakabffy Attila a CREDIT elnöke bejelentette, hogy a bíróságon kezdeményezték a CREDIT törlését, a CREDIT tagjai kérik átvételüket a CDPO-ba. A jelenlévők ezt a bejelentést nagy örömmel fogadták, a CDPO fiatalításának esélyét látva benne. Dr. Jakabffy Attilától a jelenlévők rövid beszámolót hallgattak meg a jogi helyzetről, azaz: hogy a jogi helyzet rendezése érdekében a CDPO alapszabályát és egyéb dokumentumait módosítani kell, illetve a megváltozott jogi környezetnek megfelelően újra kell fogalmazni. Ezt követően Nyisztor Zsolt közölte, hogy ő utána járt annak, hogy a bíróságon a CDPO jelenleg milyen iratok, adatok alapján van nyilvántartva. Ezek sajnos már nem fedik a valóságot (elhalálozások), ezért ezek módosítása, naprakésszé tétele után nyílik majd lehetőség az Egyesület jogi helyzetének a rendezésére. Ezután a közgyűlés előzetesen meghatározta az Egyesület új alapszabálynak főbb javasolt alapvonalait: A vezető tisztségviselők és elnevezésük az alábbiak lesznek: 1) Elnök 2) Ügyvezető alelnök 3) 2 alelnök 4) Gazdasági vezető A közgyűlés javasolja, hogy a jövőben tájékoztatás céljából - valamennyi közgyűlési jegyzőkönyvet meg kell hivatalosan küldeni a Főapát Úrnak, illetve a gimnázium igazgatójának. Az Egyesület tagjai javasolni fogják, hogy az Egyesület tagdíja a jövőben 3000 forintra növekedjen, mert a megváltozott szabályozás miatt önálló gazdálkodásra kell áttérnünk. Mivel alapszabály módosításra csak olyan közgyűlés jogosult, amelyen a jelenleg érvényes alapszabályban leírtak szerint 30 fő jelen van, ezért az Egyesület megjelent tagjai azt javasolták, hogy a következő közgyűlés időpontja, amelyen remélhetőleg megjelenik 30 fő, és így az alapszabály módosítására is jogosult lesz, június hó 29. napja legyen, időpontja: 10:00 óra. Helyszín: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. A jelen lévő tagok ezt egyhangúlag megszavazták. A Közgyűlés a hősi emlékmű megkoszorúzásával és a Szózat eléneklésével ért véget. Eddig a hivatalos beszámoló. Kedves Tagtársunk! A fentiekből kiderül, hogy milyen jelentőségű lesz a júniusi közgyűlésünk. Nem túlzás kimondani, hogy a hivatalos, jogilag is rendezett létünk függ tőle. Szeretettel kérünk ezért, hogy ha megoldható a jelenléted a közgyűlésen, feltétlen gyere el! Ha ugyanis nem leszünk 30-an, és nem tudjuk a legalapvetőbb dolgokat megszavazni, az új vezetőséget megválasztani, akkor jogilag is rendezett létünknek tulajdonképpen vége szakad. Tamási Balázs ügyvezető elnök

16 TE DEUM Öt éve nincs már közöttünk Marosy Cézár atya Gondolatok a cseresznyefa alatt Dr. Csekőné Kádas Klára tanárnő Újra elolvastam Cézár atyára emlékező 2008-as évkönyvi írásomat, s az ott felidézett emlékképek most is ugyanúgy élnek bennem. Édesapám kedves osztálytársa, barátja volt, gyermekkoromhoz hozzátartoztak az ő látogatásai, szeretve tisztelt tanáraikra való közös emlékezéseik, a vidám anekdoták. Aztán 1992-től együtt tevékenykedhettünk a hamarosan újrainduló ciszterci gimnáziumban. Igazi bölcs volt, sokat jelentettek nekem a hosszú beszélgetések, derűs hangulatot varázsolt szobájának régi bútorai közé, mindig jókedvre derültem, mikor a földre szórt papírdarabokat, leveleket megláttam, tudtam, hogy ezek a még elvégzendő feladatokra figyelmeztették. Mindig el tudott merülni a természet újjászületésében. Csak le kell ülni, és hosszasan szemlélni egy virágzó tavaszi bokrot, s máris értelmet kap minden a világban mondta gyakran. Most újra tavasz van, nem emlékszem olyan évre, amikor ennyit kellett volna várni rá. Nem tehetek róla, megint Cézár atya szeretett Mécs László- verse, az Örök banalitás jut az eszembe, hiszen többször foglalkozott a költemény gondolatvilágával. Milyen aktuális a sokszor idézett sor: Tulajdonképpen nem történt semmi. Kitavaszodott. Ez immár az ötödik tavasz, melynek szépségeit Cézár atya már nem kedvenc padján szemlélgeti az iskolaudvarban. Így csak gondolatban ülhetünk mellé egy-egy napsütötte délutánon.

17 2013. TE DEUM 4 Baráti Ákos tanár Bár sok éven át éltünk egymástól alig 10 km távolságra. Tatabányán laktam, amikor Cézár atya Száron volt plébános. Mégis a sors úgy hozta, hogy 200 km-rel távolabb, Pécsett találkoztunk először. Mint ifjú, félénk álláskereső válaszolgattam Orbán atya kérdéseire, de szerencsére volt a szobában egy másik atya is, aki nem nagyon szólalt meg, de bátorító mosolyával sokat segített nekem. Később aztán világos lett számomra ez a felállás, ahogy Cézár atya fogalmazott: Orbán megy elől, mint egy faltörő kos, én pedig utána, hogy betöltsem a mögötte keletkező űrt. Sokan mondták már, hogy Orbán atya nélkül nem lenne ma olyan a gimnáziumunk, mint amilyen, de ez igaz Cézár atyára is. Keresve sem lehetett volna találni két olyan embert, akik ilyen jól kiegészítették volna egymást. Nem volt véletlen, hogy az őszi nyílt napokon, amikor a leendő diákjainknak próbáltuk bemutatni az iskolát, sokáig Cézár atya volt az, aki a rend képviseletében megszólalt. Sokan meglepődtek, amikor elmagyarázta, hogy a gyerekeknek igenis puncsolni kell, vagy amikor a bejövő diákokat kiskutyákhoz hasonlította, akiket majd az idejáró nagykutyák gondjaikba vesznek. Egy kis személyes emléktárgyat is őrzök tőle, a kis réz feszülettel még házasságkötésünk alkalmával lepett meg feleségemet és engem. Ha a kezembe veszem, mintha Cézár atya nyugalma és derűje töltene el engem is. Ritter Betty a Kormányhivatal oktatási referense, iskolánk volt tanára Idős, de még aktív korában ismertem meg Őt. Joviális volt, szelíd, és a tanáriban mindannyiunkat szeretettel figyelt. Kitárta az ajtaját és a szívét is előttünk. Rendszeresen vendégei voltunk értekezletek után, kiengedni a gőzt ahogy ő mondta. Lyukasórában is, lelkigyakorlaton, vagy csak úgy. Leginkább kérdezett, vagy mesélt. Sosem volt agitatív, sosem ítélkezett. Megértette gyarlóságainkat. Segített hordozni a mindennapokat finom humorral oldotta a nehéz perceket. Gyakorlatias, bölcs mondásait azóta is felidézzük. ( Gyereket és hajót hátulról kell kormányozni. ) Szeme és szája sarkában kis mosollyal járt a folyosón, a diákok között, még utolsó hónapjaiban is. Bebetért egy terembe, az első emeletiekbe különösen, hiszen arra vitt az útja a szobája és a tanári között. Sétái alkalmával, nagyon idősen, szinte már egykori önmagának árnyékaként találkozott Vele a ben érettségizett B osztály. Kilencedikesként élték a kamaszok vidám-mozgalmas életét, az arra járó Cézár atya pedig sokszor időzött a termük előtt, az I. em. 26. előtt. Megszólította őket pár mondattal, vagy pár kérdéssel és szelíd mosollyal ment is lassan tovább. Talán ezért kérte az akkori 9.B osztály terme neveként az Ő nevét. A teremavatón Dr Mohay András (Cézár atya egykori osztálytársa) viszszaemlékező szavai alatt sírtunk is, nevettünk is. Az egykori Marosy Gyurika elevenedett meg, majd a fiatal szerzetes a szétszóratás éveiben. Könnyű sosem volt a történelmi helyzet az ő életében, mégis, a Krisztusra bízott élet derűjével élt közöttünk és különös karizmáját áldásként élveztük mindannyian. Studi Gabriella tanárnő Mivel osztálytermünk Cézár atya nevét viseli, valahányszor belépek a terembe, látom a róla készült fotókat, s ez eszembe juttatja, amint lassan, mosolyogva ballag a folyosókon és mindenkihez van néhány kedves szava. S van néhány mondata, melyek számomra már-már szállóigévé váltak, s gyakran idézem őket másoknak is. Az egyik ilyen mondat a pénteki húsmentességgel kapcsolatos. A menzán péntekenként többször készítettek túrós tésztát, s egy ízben arról beszélgettünk, hogy a sült szalonnakockák megengedettek-e. Mivel Cézár atya nem édesen szerette a túrós tésztát, hanem szalonnakockákkal, ezért bölcsen lezárta a vitát azzal, hogy szerinte a túrós tésztán a szalonnakocka fűszernövénynek minősül, ezért megengedett. Egy másik alkalommal a tanítással, a gyerekek nevelésével kapcsolatban mondta azt a mondatot, amely valóban nagyon sokszor jut eszembe: Soha ne felejtsd el, hogy ha tanárként rossz jegyet, vagy figyel-

18 TE DEUM meztetést adsz egy diáknak, azt soha nem te adod neki, hanem ő harcolja ki magának. A harmadik mondat is olyan bölcsességet fogalmaz meg, mely a mai, mindent megszerezni akaró fogyasztói társadalomban sajnos egyre aktuálisabb. Egyszer éppen erről a jelenségről beszélgettünk, amikor Cézár atya azt mondta: Én nem értem az embereket. Miért nem tudnak örülni annak, amijük van, ahelyett, hogy mindig valami másra vágynak? Máger Róbert atya, a Székesegyház káplánja 1998-ban kerültem a Nagy Lajos Gimnáziumba, Cézár atyát először ciszterci ruhában a rendház folyosóján láttam. Örömmel töltött el a megjelenése, jó volt látni nyugodt, aranyos, mosolygós atyát, aki kedves szavakkal szólt az emberhez. Amíg ide jártam, nem nagyon beszélgettünk, hiszen Cézár atyát 2000-ben zirci perjelnek nevezték ki. Negyedikes voltam, amikor Arató Orbán atya észrevette, hogy egyre erősödik bennem a hivatás. Orbán atya javasolta, hogy töltsek el néhány napot Zircen 2002 nagyhetének elején. Ekkor ismertem meg igazán Cézár atyát. Nyitottan, kedvesen, bátorítóan beszélgetett velem, föltárta a hivatás szépségeit és nehézségeit. Azt gondolom, ez a beszélgetés életre szóló nyomot hagyott bennem. Mindig szeretettel gondolok rá. Ritter Anna 8. A A szem a lélek tükre - tartja a mondás. Azt hiszem, ez a mondat tökéletesen igaz Marosy Cézár atyára. Mielőtt a Nagy Lajosba kerültem volna, sosem hallottam róla, de szinte az első órán, in medias res, rögtön vele kezdtünk. Nem véletlenül, hiszen osztálytermünk az ő nevét viseli. Mikor beléptünk a terembe, szerintem mindenkinek feltűnt, ahogyan a szemközti falról néz le ránk szelíd, kedves tekintetével. Az embernek jólesik ránézni, még a fényképen keresztül is határtalan biztonságot és nyugalmat áraszt. Pár hónappal később Antal Emília tanárnő egy irodalom óra keretében mesélt róla. Szerintem a legtöbbünkben akkor alakult ki róla egyfajta kép. Az a varázs, ahogy a tanárnő és az osztályfőnökünk is beszélt róla, legbelül mindannyiunkat magával ragadott. Szeretem azt gondolni, hogy ő nem csak a fényképeken van velünk, hanem valóban ott van, vigyáz ránk, figyel minket. Hisz valóban él - ott van a szerettei emlékezetében, beszélnek róla. Szerencsésnek érzem magam, hogy tudhatom, ki volt ő. Knoch Júlia 8. A Remegő lábakkal átlépem az iskola küszöbét. Előtte még felnézek a három feketén festett szóra: Hithűség, Tisztesség, Minőség. A termünk megtalálása kisebb fejtörést okoz, ugyanis nincs az ajtón szám, csak egy tábla, melyen ez áll: Marosy Gy. Cézár. A terem zárva, előtte már gyülekeznek az izgatott matrózblúzosok és öltönyösök. A többségük feszülten beszélget. Én leülök a teremmel szemközti kanapéra. Marosy Gy. Cézár. Ki is lehetett ő? Végre bejutunk a terembe. A szemközti falon ott függ két fénykép és egy lap. Odamegyek megnézni. Dr. Marosy György Cézár életrajza áll rajta. Megnézem a két képet is. Az egyik egy porté. Első ránézésre azt gondolom, hogy úgy néz ki, mint a nagypapám. De jobban szemügyre veszem, és meggondolom magam. A papám máshogy nézett ki. A másik képen egy fáradt ciszterci szerzetest látok megpihenni egy erdei padon. Csend. Nyugalom. Cézár atya elgondolkodva ül. Ez volt első találkozásom Cézár atyával. Azóta eltelt bő másfél év, és ez alatt az idő alatt sokat meséltek nekem erről a jószívű, kedves emberről. Főleg két dolog ragadott meg. Egyik alkalommal Antal Emília tanárnő ezt mondta nekem: A maguk osztályában mindig ég a villany. Ha ezt Cézár atya látná! Ő délután mindig körbejárt, és oltotta le a villanyokat. Ráadásul pont a maguk terme van elnevezve róla! Való igaz, furcsa véletlen (ha egyáltalán vannak véletlenek), hogy pont a mi termünk van elnevezve

19 2013. TE DEUM 6 Róla. A mi szeleburdi, vadóc osztályunk terme van elnevezve erről a kedves, nyugodt, derűs emberről. Sokszor állok meg, és merengve nézem a termükbe kiakasztott képet. Első pillantásra komolynak vélné az ember az arcát, de ha egy kicsit megállok, észreveszem azt a csendes, apró mosolyt. Hány embernek segített ez a mosoly? Hány tanár és diák merített erőt belőle? Nem tudni. De akárhányszor állok a képe előtt, mindig úgy érzem, a halhatatlan derűjéből én is erőt merítek. Bárcsak ismerhettem volna A másik dolog, ami megragadott, ez volt: 5 éve, hogy meghalt, tavasszal. Egyébként a tavasz volt a kedvenc időszaka. Nagyon szerette a természetet. Mindig azt mondta, hogy ha leülünk egy virágzó gyümölcsfa alá, érezzük Isten közelségét. Hát most itt ülök egy díszcseresznyefa alatt, és ezeket a sorokat írom. Fölöttem a hófehér sziromtenger. De nem csak az ágak hajolnak fölém, hanem Isten szerető karja is. Eltölt az Úr lelke, és újból felrémlik előttem az a csendes, derűs mosoly Bárcsak ismerhettük volna. Dr. Mohay András főorvos, a jóbarát Egyedül maradtam azon négy kisdiák közül, akik akkor kötöttünk barátságot, amikor még legénytoll sem pelyhedzett állunkon....te elmentél Zircre, két évig nem tudtunk egymásról. Mikor hazajöttem a hadifogságból, s ennek hírét vetted, rögtön írtál, küldtél egy fényképet, hátán a felirat az volt: Isten hozott! Az aláírás: fráter Cézár. Gyöngybetűidet felismerve tudtam meg rendi neved. Később Szár községben a plébánián találtam Rád. Kiülve a szakállszárítónak nevezett verandára csodálkozva néztük az alkonyatba burkolózó Vértes erdeinek őszi színpompáját. Amikor Pécsre kerültél, gyakran találkoztunk. Beszélgetéseink során arról is szó esett, hogyan fogjuk bevégezni földi pályafutásunkat. Te többször is elmondtad, szeretnél Orbánhoz hasonlóan elmenni. Hát, majd nem úgy lett! Isten Veled Cézár, földi pályád véget ért. Nyugodj békében, sohasem felejtünk. (Az idézet Cézár búcsúztatójából való a 2007/2008-as Évkönyvből.)

20 Egy sms a hitért Páprádi Anna Bíborka 9. E Az egyháznak mindig is kihívást jelentett, hogy megszólítsa a fiatalokat a hit nyelvén. Most megkértük az iskolánkban tanító atyákat, hogy 160 karakterben, azaz egy sms-be foglalják össze azt az üzenetet, ami szerintük elér hozzánk. SMS Jézus téged is szeret! Bodogán László atya SMS Amilyen tükörben keresed magad, olyanná válsz! Isten, Jézus Krisztus, azaz a feltétel nélküli szeretet tükröződésében is megtalálhatod magad. Miért adnád alább? Hitélet SMS Érezted már, hogy üres vagy? Igen, még két korsó sör után is.. Valahogy az sem oldott meg semmit sem; spiritusz kell de inkább onnan Felülről: Spiritus Sanctus! Bernát atya Norbi atya Karesz atya egy lényeges dologra világított rá, amikor a cikkről beszéltem vele: Az egyház nem csak papokból, püspökökből, szerzetesekből áll, hanem belőlünk, hívő diákokból is. Ezért is teszem fel a kérdést: Ti mit írnátok? évfolyam 76. szám Színes Fehér/Fekete