A jövõ háborúinak és fegyveres konfliktusainak jellemzõirõl

Átírás

1 A jövõ háborúinak és fegyveres konfliktusainak jellemzõirõl Molnár István ezredes A háborúk és a fegyveres konfliktusok kérdéseivel foglalkozó tudósok, politológusok, katonai és civil szakemberek még a történelmi újkorban is számtalan verzióját állították fel a háborúk különbözõ fajtáinak, amely azt támasztja alá, hogy Clausewitz-nek igaza volt, amikor a háborút, mint társadalmi jelenséget a kaméleonhoz hasonlítja, amennyiben az a legegyedibb, legváltozatosabb és a legváratlanabb formákban képes megjelenni. A szerzõ a múlt és korunk háborúinak, fegyveres konfliktusainak jellemzõire alapozva, kapcsolódva dr. Deák János nyugállományú vezérezredes a Hadtudomány évi 1. számában megjelent Napjaink és a jövõ háborúja címû cikkében leírt gondolataihoz is, felvázolja a jövõ háborúinak, fegyveres küzdelmeinek típusait, jellemzõit és fontosabb elveit. In the new historical age scientists military and civilian experts are still setting up countless versions of different types of war and armed conflicts. This process shows too that Clausewitz was right when comparing the war as a social phenomenon to a chameleon since the previous one is capable to show up in the most unique diverse and unexpected forms. The author, basing on the wars and armed conflicts in the past and the present and partially connecting to János Deák s thoughts published in his article Our Days and the War of the Future (in: Hadtudomány, 2005.Vol.1.), is describing the types characteristics and more important principles of the armed struggels of the future. A különbözõ korokban más-más ismérvekkel jellemezték a háborúk lényegét, amely alapul szolgált a háborúk felosztásának szempontjaihoz is. Így, Clausewitz, életének és munkásságának végén azt a következtetést vonta le a Napóleon elõtti és alatti háborúk tanulmányozásából, hogy annak célját tekintve két alapvetõ fajtája van: a megsemmisítõ- és a korlátozott, csak az ellenség egyes területeinek megszerzését célzó területszerzõ háború. 1 Ez a fajta megkülönböztetés egyúttal rámutatott a háborús felek motivációjának mélységére, elszántságára is. Az elsõ világháborút a politikusok, katonai teoretikusok, például Churchill vagy Liddell Hart egyrészt világháborúnak, másrészt pedig állásháborúnak jellemezték. Az elõzõ ismérv magába foglalta a koalíciós, tömeges jelleget, a több területre kiterjedt hadszínteret, kimondatlanul feltételezte továbbá a helyi háborúk jelenlétét, mint a vi- 1 Clausewitz, Carl von: A háborúról I-II. Zrínyi Kiadó, Bp o. Továbbá, Ágh Attila: Konfliktusok, háborúk. Zrínyi Katonai Könyvkiadó, Bp o. 5

2 lágháború ellentétpárját. Az állásháborús jellemzés pedig rávilágított a háború katonai szempontból való teljes haszontalanságára, annak a kor katonai eszközeivel való eldönthetetlenségére. A második világháború offenzív idõszakát a németek Blitzkrieg-nek villámháborúnak nevezték, amiért a gépesített csapatok és a légierõ tömeges bevetésével gyors sikereket értek el. Ez a fogalom azóta is jellemzi a gyors lefolyású háborúkat. Ellentétpárja magától adódóan az elhúzódó háború volt, amelynek legjellemzõbb példája ekkor éppen e háború védelmi, befejezõ szakasza lett. A hidegháború idõszakának nagy részében az angolszász teoretikusok alapvetõen a totális, globális, nukleáris és a korlátozott, helyi háborúk fogalomköreiben gondolkodtak, idõvel árnyalva a nukleáris háborút azzal, hogy azt hagyományos eszközökkel is megindíthatják. A szovjet katonai szakemberek pedig igazságos- vagy igazságtalan-, két ellentétes társadalmi rendszerhez tartozó államok közötti- vagy egy állam antagonisztikus osztályai közötti-, illetve tömegpusztító fegyverek alkalmazásával vívott világ- vagy annak alkalmazása nélkül vívott helyi háborúkat különböztettek meg. 2 A helyi háborúk problémáit mélyebben csak a nyolcvanas években kezdték kutatni, amikor a hivatalos afgán hatalom lojalitása ellenére sem sikerült térdre kényszerítenie a gerilla-hadviselést folytató nemzeti ellenállókat, amelynek következtében a Szovjetunió elõször érzékeny veszteségeket, majd, késõbb katonai és politikai vereséget is szenvedett. A hidegháború végén Ágh Attila nukleáris-, általános-, nagy háborúkat és helyi- kis-, hagyományos háborúkat különböztet meg. Az utóbbiakhoz tartozónak sorolja a regionális középhatalmak által vívott új, konvencionális háborút, a fejlõdõ országok között vívott nem konvencionális vagy elhúzódó háborút, a már nem katonai eszközökkel vívott, a kifárasztásra és az összeomlás elõidézésére irányuló destabilizációs háborút, továbbá az ösztönös politikai erõszakra, illetve fegyveres összeütközésekre leszûkülõ úgynevezett anómiás konfliktust. A NATO az 1999 áprilisában elfogadott stratégiai koncepciójában kevés valószínûséggel ugyan, de elképzelhetõnek tart egy a Szövetség elleni nagyméretû hagyományos agressziót. Továbbá, valószínûsíti a regionális bizonytalanságból és instabilitásból eredõ, gazdasági, társadalmi és politikai nehézségek miatt perifériáján kirobbanó fegyveres konfliktusokat. Tételesen ugyan nem említi, hogy számol a tömegpusztító fegyverek körülményei között vívott háborúval vagy fegyveres konfliktussal, de nyomatékosan állapítja meg, hogy az atom-, vegyi- és bakteriológiai fegyverek és azok célbajuttató eszközei további terjedése a Szövetség nagy kihívásai közé tartozik. 3 Napjainkban is intenzíven és széleskörûen kutatjuk a háborúk és a fegyveres konfliktusok jellemzõit, mibenlétét, hogy nyakon csípjük a lényegüket, ami nem csoda, hiszen az elkövetkezõ háborúk mindnyájunkat közvetlenül érinthetik, de szenvedõ alanyai lehetünk azok pusztító, társadalmi, politikai, környezeti, demográfiai és más egyéb következményeinek is. A nemzetközi kutatások egy része abba az 2 Kõszegvári Tibor: Katonai stratégiák és doktrínák a hidegháború korszakában. Egyetemi jegyzet. ZMNE, Bp , 24. o. 3 The Alliance s Strategic Concept, Press Release NAC-S (99) o. 6

3 MOLNÁR ISTVÁN: A jövõ háborúinak és fegyveres konfliktusainak jellemzõirõl irányba mutat melyet dr. Deák János foglalt össze a Hadtudomány évi 1. számában megjelent, Napjaink és a jövõ háborúja címû dolgozatában. A szerzõ errõl a következõket írja: a 21. század elsõ negyedében a háborúk és a fegyveres konfliktusok két alapvetõ típusát különböztethetjük meg. Az egyik a hagyományos fegyverekkel vívott, úgynevezett kontaktusos-, a másik pedig a nagypontosságú fegyverek tömeges alkalmazásával vívott nem kontaktusos háborúk és fegyveres konfliktusok. 4 Nincs sok okunk kételkedni e felosztás markáns lényeg-megragadását illetõen, azonban emlékeztetnünk kell arra, hogy amíg a különbözõ államok birtokában tömegpusztító fegyverek lesznek, addig az azokkal vívott háborúkat sem zárhatjuk ki a fegyveres erõszak sorából. Ez különösen megfontolandó akkor, amikor különbözõ terrorista szervezetek is oly mohón igyekeznek piszkos bombához, sugárzó-, vegyi- és bakteriológiai anyagokhoz jutni. Következésképpen, az ilyen eltérõ sajátosságokkal bekövetkezhetõ háborúknak célszerû helyet biztosítani a háborúk osztályozásakor. A jövõ háborúi, vélekedésünk szerint, az azokat jellemzõen meghatározó haditechnikai eszközök alapján a következõképpen csoportosíthatók: tömegpusztító fegyverekkel való zsarolással vagy az azok alkalmazása körülményei között vívott-; a nagypontosságú fegyverek kiterjedt alkalmazásán alapuló, továbbá a legkorszerûbb felderítési-, vezetési- és irányítási rendszerek segítségével vívott multihaderõnemi (az ûrbõl is csapásokat mérõ) precíziós, elektronika-vezérlésû technológiai-; valamint a hagyományos tûz- és csapásmérõ eszközökkel vívott hagyományos háborúk. A háborúk kiterjedésük szerint lehetnek világ-, regionális- és helyi háborúk, idõtartamuk szerint pedig villám-, hagyományos- és elhúzódó háborúk. Ami a fegyveres konfliktusokat illeti, véleményünk szerint a jövõben megkülönböztethetünk szimmetrikus- és aszimmetrikus fegyveres konfliktusokat, az utóbbin belül is hagyományos-aszimmetrikus és tömegpusztító fegyverek általi zsaroláson vagy azok alkalmazása viszonyai között lefolytatott aszimmetrikus fegyveres konfliktusokat. A hagyományos fegyveres konfliktus nem szorul különösebb magyarázatra. Azon a hagyományos tûz- és csapásmérõ eszközökkel folytatott, alacsony intenzitású fegyveres összetûzést értjük. A konfliktus aszimetrikus jellege egyrészt az abban résztvevõ egyik fél nem állami, nem legitim státusát jelöli, másrészt pedig az alkalmazott haditechnikai eszközök össze nem vethetõségével függ össze. Ami a tömegpusztító eszközöket illeti, félõ, hogy azok a jövõben a nemzetközi terrorszervezetek fegyver-arzenálját fogják gyarapítani, és ebben az összefüggésben így jellemezhetünk egyes aszimetrikus konfliktusokat. Az azokkal való zsarolásnak pedig abban lehet döntõ jelentõsége, hogy a zsarolás ténye nagymértékben növelheti a zsarolt fél döntésképtelenségét, így csökkentve a háború, fegyveres konfliktus dinamikáját, növelve annak elhúzódó jellegét. 4 Deák János: Napjaink és a jövõ háborúja. In: Hadtudomány, szám. 32. o. 7

4 A jövõ háborújának jellemzõ vonásai A közelmúlt és a jelen háborúit jól ismerjük, hiszen azok széles körû és szisztematikus feltárásra kerültek és elemzésük, értékelésük ma is folyik. A tudósok és a szakemberek egész sora gyûjti és értékeli a vérrel és keserves erõfeszítéssel szerzett tapasztalatokat, és igyekeznek azokból hasznosítható következtetéseket levonni. De ez még nem elég. A új fenyegetésekre adandó hatásos válaszok új megközelítéseket is igényelnek. Ezért a fegyveres erõszakkal foglalkozó tudományos kutatóintézetek és mûhelyek intenzíven vizsgálják az új fenyegetések elhárításának lehetséges eszközeit és hadviselési eljárásait, amelyek egy-egy újabb fegyveres küzdelemben mielõbb kipróbálásra is kerülnek, és a tapasztalatok, visszaáramolva a hadügyi, haditechnikai kutatás-fejlesztés területére, tovább tökéletesítik az ez irányú fejlesztést. Majd eredményként megjelennek az államok haderõi legújabb haditechnikai eszközeinek fejlesztésében, a különbözõ szintû doktrínákban és szabályzatokban, valamint a katonák és a katonai szervezetek felkészítésében és kiképzésében. Ha a jövõ háborúját említjük, akkor lényegében két jól elkülöníthetõ háborúról beszélhetünk. Az egyik: a közeljövõé, amelyet még éppen nem vívtunk meg. Ez a háború a jelenkor fenyegetéseire adandó végsõ katonai válasz; eszközeit, hadviselési módját tekintve döntõen a jelen eszközeivel és eljárásaival megvívandó háború, amelynek jellege, stratégiája a politikai szféra számára is jól kitapintható, sõt azt, stratégiájának megválasztásával, õ is irányítja. Az Egyesült Államok, mint a NATO elsõ állama az egyenlõk között, és mint geostratégiai, gazdasági és technológiai téren is elvitathatatlan vezetõ nagyhatalom, különös gondot fordít katonai potenciáljának szüntelen fejlesztésére, amely egyúttal húzóerõt jelent a Szövetség és tagállamainak hadügyi fejlesztési trendjére. Az USA mindenkori nemzeti katonai stratégiájának legfontosabb tételei és a jövõben alkalmazott hadviselési eljárásai a szövetségi konszenzust figyelembe véve, beépülnek a NATO stratégiai elképzeléseibe és a koalíciós haderõ alkalmazási elveibe. A Szövetség figyelembe véve a jelen legfõbb fenyegetéseit nagy gonddal készül a közeljövõ háborúja (amennyiben arra sor kerül) katonai feltételrendszereinek kialakítására, mindenek elõtt a leghatékonyabb bevethetõ erõk, a reagáló erõk teljes körû mûveleti készenlétének mielõbbi kialakítására. Ezért annak, a teljes mûveleti készenlét elérésével, 2006 októberéig, képesnek kell lennie a világ bármely régiójában, bármilyen haditevékenység gyors megkezdésére. Ugyanakkor, a stratégiai parancsnokságok funkcionális szétválasztásával, a mûveleti parancsnokságok regionalizálásával és a haderõnemi parancsnokságok csökkentésével hatékonyabbá tette parancsnoki rendszerét novemberében, a prágai csúcson döntés született az olyan katonai képességek minõségi fejlesztésérõl, mint a felderítés, a telepíthetõség, a harcra való készenlét, a hatékony harcbalépés és az atom-, vegyi- és biológiai fegyverek elleni védelem képessége. Az Észak Atlanti Tanács még 2002 júniusában elfogadta a terrorizmus korunk egyik legfõbb fenyegetése elleni harc katonai koncepcióját. A 2004 júniusi isztambuli csúcs központi témájává már a terrorizmus elleni harc vált. 5 E tanácskozáson kiadott 5 Istanbul Summit. Reader sguide. NATO Public Diplomacy Division, (H.n.), (É.n.) Deák Péter: A hadügy és forradalma. In: Valóság, szám o. 8

5 MOLNÁR ISTVÁN: A jövõ háborúinak és fegyveres konfliktusainak jellemzõirõl dokumentumok egyúttal rögzítették azt is, hogy a transz-atlanti biztonság fenntartása érdekében a Szövetség felelõsségi körzetén kívül is felveszi a küzdelmet annak veszélyeztetõivel. 6 Ebbe, a tagországokon kívül, bevonta a partnerség a békéért programban együttmûködõ országokat, sõt szorgalmazta a Mediterrán Pártbeszédben résztvevõ, szélesebb értelemben vett Közép-Kelet államainak bekapcsolódását is. A távolabbi jövõ háborúja, amely minden korban élénk szakmai viták tárgyát képezi elsõsorban a kutatók között egy-egyfajta vizionált, elõrejelzett háború, amely a jövõ fenyegetéseire adandó várható fegyveres válasz sajátosságait körvonalazza, és normális esetben a nemzeti és a koalíciós haderõk hosszú távú fejlesztésének, katonai potenciálja kialakításának alapjául szolgál. A jelenkor modern- és a jövõ két háborúja úgy függ össze egymással, hogy egyrészt, mindegyikben megtalálhatók a jelen háborújának ismérvei és az alkalmazott haditechnikai eszközök, de a jövõéiben egyre több és több új sajátosság és modernebb haditechnika épül be. Továbbá, közös vonásuk, hogy a jelen (a mai kor) fenyegetései: a globális világban meglévõ instabilitás, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének veszélye, valamint az egyre inkább globalizálódó terrorizmus, lényegükbõl adódóan, a jövõben sem szûnnek meg, legfeljebb egyes régiókban, azok még tovább modifikálódnak, kelnek és mérgesednek, s így a jövõnek is, sajnos, a fenyegetései maradnak. Mivel a jövõ fenyegetéseit még nem ismerjük teljes körûen, csak sejthetjük azokat, ezért az adandó katonai válasz jellemzõinek természetét is csak megbecsülhetjük, prognosztizálhatjuk. Ami az újabb fenyegetéseket illeti, azok valószínûleg a következõk lesznek: Elõször az aszimmetrikus fenyegetések, amelyek olyan állami és nem állami akciókat, erõket és eszközöket jelentenek, amelyek nem a hadsereggel kívánnak összeütközni, hanem megtévesztõ stratégiával és taktikával, valamint harci eszközökkel akarják csökkenteni a megtámadott ország erejét, és ezáltal a kitûzött céljaikat elérni. Másodszor, a hadászati tömegpusztító fegyverek elterjedtsége, beleértve a hordozható tömegpusztító fegyvereket is, amelyeket egyes személyek vagy kis csoportok is képesek a célországba juttatni. Harmadszor pedig, a különbözõ regionális hatalmak fenyegetései, amelyeket a jövõben regionális hatalmi törekvéseket tápláló egyes államok válthatnak ki, nagy tömeghadseregekkel rendelkezve. Az e fenyegetésekre adandó válasz, azaz a jövõ háborújának általános célja a gyõzelem kivívása vagy egy kedvezõbb békeállapot feltételrendszerének megteremtése lesz. Jellemzõ vonása pedig, véleményünk szerint, a nagypontosságú fegyverekkel és a hálózat-központú, felderítõ-, vezetési- és irányítási rendszerek segítségével vívott hadviselés mellett a hadászati ûrfegyverek és a robotok alkalmazása lesz. A háború alapvetõ elvei a jövõben sem változnak, legfeljebb az elvek tartalma és hangsúlyai módosulnak. Továbbra is alapelvnek tekinthetjük a hadászati kezdeményezés megragadását és fenntartását, az erõ kivetítésének képességét és a döntõ erõ meglétét a háború megvívásához. Fontos elvekként számolunk még a siker és a katonai gyõzelem eléréséhez szükséges döntõ tevékenységek, mûveletek komplexitásával és végrehajtásának képességével, a nagyfokú manõverezõ képességgel, a katonai fel- 6 Uo. 7.o. 9

6 adatok pontos végrehajtásával, a csapatok teljeskörû védelmével és az összpontosított logisztikai támogatás képességével, beleértve a logisztikai rendszerek interoperabilitását is. 7 Az olyan makacs fenyegetések, mint a globalizálódó terrorizmus- és a tömegpusztító fegyverek további elterjedésének akut veszélye, és különösen annak komplex megjelenése, nem hagy kétséget afelõl, hogy az egyes, konkrét fenyegetésekre elõbb vagy utóbb azonnali reagálásra lesz szükség nem néhány héten vagy napon, hanem már akár néhány órán belül is. Így elképzelhetõ, hogy a jövõben már nem a reagáló erõk gyors telepíthetõsége lesz a hatékony hadba lépés kritériuma, hanem az ûrfegyverek azonnali szétbontakozása és az alkalmazásukhoz való készenlét gyors elérése. 8 A reakcióidõ további, radikális csökkentése mellett szól a megszerzett felderítési adatok gyors elavulási tendenciája is. A hadászati ûrfegyvereknek a jövõ háborújában való elképzelhetõ megjelenése jelentõsen kiterjesztené a hadszíntér fogalmát, és maga után vonná az ûrhaderõnem kiépítésének szükségességét is, hiszen e fegyverrendszerek alkalmazása olyan sajátos szervezetek kialakítását igényli, mint a felderítõ-, vezetési-, irányítási-, információs-, logisztikai-, ûrszállító-, felkészítési- és kiképzõ szervezetek. Ûrhajós-katonák (pilóták, navigátorok, fegyverkezelõk) megjelenése sem kizárt. Egy ilyen, új haderõnemmel belépnénk a multihaderõnemiség korszakába, amikor a szárazföldi csapatok, a légierõ, a haditengerészet és az ûrerõ fegyvernemei és szakcsapatai mûködnének együtt a háború sikere érdekében. A robotok elsõsorban ott kerülnek alkalmazásra, ahol feltételezhetõen magasabb a katonák élete kockáztatásának valószínûsége, a feladat a katona fizikai jelenléte nélkül is teljesíthetõ vagy a fizikai közeg nem teszi lehetõvé az élõerõ alkalmazását. Ilyen területek és helyszínek lehetnek például: a robbanó-, sugár-, vegyi-, bakteriológiai- és radiológiai anyagok felderítése, azonosítása és megsemmisítése; a szennyezett körzetekben való tevékenység, a légi- és földi felderítés szakterületei; a nagy pontosságú fegyverekkel való csapásmérés; az ellenség katonáinak, objektumainak megsemmisítése vizuális távolságon belül. A robotok megjelenése is további katonai szakmák kialakulásához, a munkamegosztás további differenciálódásához és néhány új katonai szervezet megjelenéséhez vezethet. Ugyanakkor, nem számottevõen ugyan, de viszonylagosan mindenképpen csökkenhet a harcierõ létszáma. A jövõ háborúja a tér mindhárom-, valamint az információk és az idõ dimenziójában egyaránt folyni fog egy vagy kiterjedésénél fogva, több hadszíntéren is. E háború egyaránt lehet koalíciós regionális- vagy világháború, illetve csupán két nemzet közötti helyi háború. A háború kezdõdhet az ûrbõl és a légtérben, majd folytatódhat 7 Kõszegvári Tibor-Szternák György-Magyar István: A XXI. századi hadviselés. Egyetemi jegyzet, Bp o. 8 Már az afganisztáni háború is megmutatta, hogy a terrorista vezetési pontok hatástalanítása és a terrorista fõkolomposok likvidálása a jelen korszerû, nagypontosságú fegyvereinek alkalmazásával és a csapatok ma ismert leggyorsabb telepítése mellett sem volt lehetséges. Ebben a háborúban ezért teljes katonai és politikai sikert nem is lehetett elérni, amely talán közrejátszott abban is, hogy kompenzációként, sor került a második iraki háborúra is. 10

7 MOLNÁR ISTVÁN: A jövõ háborúinak és fegyveres konfliktusainak jellemzõirõl a szárazföldön, az államhatáron, a tengerparton, gócszerûen pedig akár a települések ellen is, illetve az óceánokon és tengereken. A jövõ háborúja az információk háborúja is lesz egyúttal, ahol jellemzõ az információs fölényért vívott kíméletlenül gyors és dinamikus küzdelem. Aki itt fölénybe kerül, az fog rendelkezni az elsõ, sõt a megelõzõ csapás lehetõségével, amely döntõ lehet a háború megnyerése szempontjából. A harcfeladatok egyre komplexebb, differenciáltabb és várhatóan expedíciós jellege miatt inkább a kisebb, multihaderõnemi, dinamikus, gyorsan manõverezõ alkalmi kötelékek alkalmazása válik uralkodóvá, mint a nagytömegû, nehezebben települõ és szétbontakozó harci katonai szervezeteké. Ezek az alkalmi kötelékek nem határozott arcvonalúak lesznek, és nem zónaszerûen, hanem inkább gócszerûen tevékenykednek majd, amelyet lehetõvé tesz a gyors, tömeges légiszállítóeszközök alkalmazása. Mindez, alapfelszerelésként, a könnyû egyéni fegyverek és kollektív fegyverrendszerek meglétét követeli meg. A hálózat-központú hadviselés is kedvez majd a multihaderõnemi együttmûködésnek. Amennyiben koalíciós mûveletekre kerül sor, úgy a többnemzetiségi együttmûködés nélkülözhetetlen feltétele lesz az anyagi- és a szellemi interoperabilitás. Várhatóan jobban elmosódik majd a hadászati-, a hadmûveleti- és a harcászati szintek közötti különbség, mivel egyrészt, egyes esetekben ugyan harcászati méretû, de kiemelten fontos katonai küldetések végrehajtásával akár hadmûveleti, sõt hadászati szintû feladatok is végrehajthatók lesznek. Másrészt, a hadászati kompetenciával rendelkezõ vezetõknek, a háborús helyzet gyakran rendkívül felfokozott, éles változásai közepette, a szinte azonnal rendelkezésére álló, de csak a kisebb idõtartamra érvényes információk következtében nagy volumenû, felelõs és gyors döntések meghozatalára lesz lehetõségük, és egyúttal szükségük is. A jövõ háborújának e sajátossága növeli majd a fegyveres küzdelem dinamikáját, megkövetelve a nagyfokú rugalmasságot, csökkentve egyúttal a mindenkori kialakult helyzetre való reagálás lehetséges és szükséges idõtartamát is. Várhatóan nem csökken majd a szárazföldi csapatok szerepe, hiszen a háborúk zömében kivétel lehet a megtorlás vagy a békekikényszerítés céljából folytatott háború továbbra is fontos szerepe lesz a területek elfoglalásának, megtartásának és ellenõrzésének. Amennyiben a háború koalíciós méreteket ölt, a szárazföldi csapatoknál koncentrálódik majd leginkább a többnemzetiségi jelleg is. 9 Alapvetõ fontosságúvá válik a településeken, elsõsorban a nagyobb, kulcsfontosságú városokban folytatott harc, mivel e helységek a mindenkori állami- és helyi hatalom, az életfeltételek, az információs eszközök és a média koncentrált bázisai, a terrorizmus számára pedig a megfélemlítés és a terror, valamint a rejtõzködés legalkalmasabb helyszínei lesznek. A célok, objektumok hatásos megsemmisítése, kikapcsolása, ideiglenes bénítása és a lakosság kímélésének érdekében kiterjedt alkalmazásra kerülnek a nagypontosságú és nem halálos fegyverek. 9 Scales, Robert H. Jr.: Certain Victory: The U.S. Army in the Golf War. Brassey s. Washington London, o. 11

8 Jellemzõvé válhat, hogy a terrorista eszközök és módszerek beszûrõdnek a településeken vívott fegyveres küzdelem mindennapjaiba, sõt az is, hogy a terrorizmus a másik hadviselõ fél országában, mintegy második frontot nyitva kiszélesíti a háború térbeli dimenzióját, ezáltal még bonyolultabbá és kiszámíthatatlanabbá teszi a háború megvívását. A településeken folytatott fegyveres küzdelemben a civil lakosság, a helyi hatalom és az adminisztráció, valamint a segítségnyújtás céljából odaérkezõ és az ott tevékenykedõ nem kormányzati- és egyéb más szervezetek egyre inkább akaratlan befolyásolóivá, illetve tudatos együttmûködõivé válhatnak a haditevékenységeknek. A jövõ háborújának e sajátossága a korábbiakhoz képest is, még tovább növeli a civil-katonai együttmûködés jövõbeni szerepét azzal a kettõs céllal, hogy mindenek elõtt biztosítsa a parancsnok katonai missziójának sikerét, de egyúttal csökkentse is az ártatlan lakosságnak a háborúból fakadó szenvedéseit. Ugyanakkor a helyi terrorista cselekmények kiterjedt veszélyének lehetõsége miatt a civil-katonai együttmûködésnek az eddigiekénél sokkal óvatosabb, körültekintõbb változatát szükséges a jövõben alkalmazni, amelyben szervesen helyet kap a felderítés és az önvédelem is. Növekedni fog a lélektani mûveletek szerepe és tovább differenciálódik annak tartalma is, különösen, ha a háború a terrorizmus elemeivel is keveredik. Ez az erõfeszítés elõsegítheti az antipátia mérséklését, kedvezõbb esetben pedig a szimpátia kialakulását és/vagy növelését is. Kiemelt jelentõségûvé válik a civilizációs érzékenység figyelembe vétele, a helyi lakosság és a másik hadviselõ fél szokásainak, hagyományainak, kultúrájának, vallásának tiszteletben tartása, amely jelentõsen átpolitizálhatja a haditevékenység lefolyását. Az emberi humánum kiterjedt érvényesülése, továbbá a legitimáció és a hitelesség fenntartása miatt is fontossá válik a hadijog és az általános erkölcsi normák feltétlen betartásának szükségessége. A jövõ háborújában olyan katonai erõk kerülnek majd kijelölésre, amelyek feladata lehet az ellenség tömegpusztító eszközeinek megszerzése, vagy amennyiben az nem lehetséges, helyszíni megsemmisítésük vagy hatástalanításuk. Tömegpusztító fegyverek esetleges alkalmazásának körülményei között a jövõ katonájának rendelkeznie kell továbbá mindazokkal a haditechnikai eszközökkel, felszereléssel, hadi- és egészségügyi anyagokkal, amelyek szakszerû alkalmazása elõsegíti túlélését, sõt alkalmassá tesz õt arra, hogy folytassa harcát. Amennyiben az ilyen háború a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának zsarolása mellett folyik, úgy jellemzõ lehet, hogy a háború folyamán a politikai eszközök még komplexebb, széleskörûbb bevetésére lesz szükség, melynek következtében a háború intenzitása ideiglenesen csökkenhet, sõt az a tárgyalások idõtartamára akár felfüggesztésre is kerülhet. A jövõ háborújában, annak felfokozott dinamizmusa, sokdimenziós volta és a kiterjedt távolságok miatt döntõ szerepe lesz a logisztikai támogatásnak, a hadianyagokkal, hajtóanyagokkal, élelmiszerekkel és ruházati eszközökkel történõ idõbeni ellátásnak, továbbá a hadászati-, hadmûveleti- és harcászati szintû szállítások, manõverek pontos elõkészítésének és végrehajtásának. A jövõ háborús hadszínterein rekvirálásról szó sem lehet, sõt, a civil lakosság ellátásába is szükséges és ajánlatos lehet bizonyos mértékig belefolyni. Amennyiben a jövõ háborúja alapvetõen a szárazföldhöz kötõdik, az éppen úgy befejezõdhet a városokban, településeken, mint az államhatáron, tengerparton, ne- 12

9 MOLNÁR ISTVÁN: A jövõ háborúinak és fegyveres konfliktusainak jellemzõirõl tán az agresszor területének mélységében, attól függõen, hogy melyik fél lesz a háború gyõztese. Ekkor a szárazföldi csapatok a háború befejezõ stádiumának alapvetõ haderõnemként a jelentkezõ válságkezelés katonai erõinek gerincét is képezi majd. A jövõ háborúja eredményesen, a siker legteljesebb reményében csak magasan motivált és szakmailag a mainál is még jobban felkészített katonákkal és szervezetszerû vagy alkalmilag összeállított katonai szervezetekkel vívható meg. Ez a követelmény magától értetõdõen feltételezi a legmodernebb haditechnikai eszközök hozzáértõ kezelését, a bennük rejlõ technikai képességeknek azok felsõ határán való kihasználását, a katonai szervezetek hatékony és rugalmas vezetését. De feltételezi az olyan kiemelkedõ katonai erények meglétét is, mint a bátorság, a körültekintés, a leleményesség és a túlélés képessége. A jövõ fegyveres konfliktusainak lényegérõl A jövõ fegyveres konfliktusa a különbözõ kiváltó okok miatt kialakult válság tetõfoka körül jelenhet meg. Amennyiben az a szárazföldön robban ki, várhatóan mind az államhatárokon, mind pedig az egyik állam határán belül folyhat. Ez utóbbi az agresszor légiereje eszközeinek alkalmazását teszi szükségessé, akár az agresszió fegyvereiként, akár pedig mint a szárazföldi kötelék szállítását végzõ erõ. Az államhatár menti fegyveres konfliktusokban nagyobb számban vehetnek részt olyan nehézfegyverek is, mint a harckocsik, a vontatott- vagy az önjáró tüzérség, továbbá a harciés a szállító helikopterek. Jellege összhaderõnemi jelleget is ölthet. Hagyományos fegyveres konfliktus természetesen kitörhet a világóceánokon, tengereken vagy a tengerpartok közelében, tengerszorosok, átjárók, csatornák, kikötõk, haditengerészeti egységek, csoportosítások ellen is. Ebben az esetben értelemszerûen a haditengerészet, a tengerészgyalogság és a haditengerészeti- vagy a hagyományos légierõ eszközeinek bevetésére kerül sor. A fegyveres konfliktus egyre gyakoribb formája lesz az aszimmetrikus, ezen belül is a terrorista fegyveres konfliktus. Ennek jellemzõje, hogy egy adott államon belül vagy néhány államban, illetve egy adott vagy több hadszíntéren egyidõben, hirtelen, szinte a semmibõl tör ki, és rendszerint nem a hadsereg a célpontja. Továbbá: mire ellentevékenységre kerülne sor, az be is fejezõdik, vagy legalábbis tartósan szünetelni fog. Emiatt a terrorizmus elleni harcban résztvevõ erõknek, mint amilyen a hadsereg egyes alakulatai is, állandóan készenlétben kell lenniük, anélkül, hogy bizonyosan tudnák: mi is és mikor következik be. A terrorista fegyveres konfliktus jellegzetessége lesz még, hogy nem a nyílt fegyveres harc, a párharc, az egymás elleni konkrét fizikai küzdelem, hanem annak egymásmellettisége és egymásutánisága dominál majd. Az egyes terrorista fegyveres konfliktusok idõtartama meglehetõsen bizonytalan, de valószínûleg elhúzódó lesz, annak vége nem lesz határozottan megállapítható, egyszerûen azért, mert a befejezésnek nincsenek markáns ismérvei. A nemzeti vagy koalíciós haderõ elsõsorban konkrét antiterrorista tevékenységet, mint például a nemzetközi vagy a helyi terrorizmus kiemelt személyei, objektumai, tervezõ hadmûveleti központjai, vezetési- és irányító pontjai, kiképzõ bázisai, fegyver- és robbanóanyag-raktárai, általuk zsákmányolt és mûködtetett légijármûvek, robbanóanyag- 13

10 gal töltött szállítóeszközök, rejtõzködési helyek ellen kerülnek majd bevetésre, bárhol a globális térben. A megsemmisítés eszközeit tekintve a leghatékonyabbnak a nagypontosságú fegyverek mellett a stratégiai ûrfegyverek bizonyulhatnak majd. A nemzeti vagy a koalíciós haderõnek a saját hatékony önvédelmérõl is szüntelenül gondoskodnia kell. Terrorista támadás bekövetkezésekor a haderõ kijelölt erõi részt vesznek majd a katasztrófa következményeinek elhárításában, együttmûködve a civil szféra erre speciálisan kijelölt és felkészített erõivel. Az antiterrorista katonai és -polgári tevékenység hatékony módszereinek, eljárásainak kimunkálása, az együttmûködés elsajátítása még bizonyosan hosszabb idõt vesz igénybe, s az a terrorista módszerek fejlõdésével párhuzamosan tökéletesedni fog. A terrorizmus ellen folytatott harc során a hadsereg kijelölt erõin kívül nagy szükség lesz a különbözõ állami szervekre, így a felderítõ- és hírszerzõ szervezetekre, kormányzati-, adminisztrációs szervekre, a nemzetközi és nemzeti pénzintézetek ezirányú tevékenységére és a katasztrófa-elhárításban résztvevõ erõkre és eszközökre. Sõt, ezek az erõk teremtik majd meg azokat a kedvezõ körülményeket, amely során a hadsereg kijelölt erõi a számukra meghatározott katonai feladatokat eredményesen végre tudják hajtani. Ezek között az erõk között nemzetközi, állandó, rendszeres és szoros együttmûködés válik szükségessé; e nélkül a terrorizmus elleni globális harc nem lehet hatékony. A jövõ fegyveres konfliktusai, mint ahogyan az lenni szokott, a válság fokozódásával átnõhet háborúba, de annak csillapodásával átmehet a válságkezelés különbözõ, békésebb fokozataiba. Mind a jövõ háborújának eredményes megvívását, mind pedig a fegyveres konfliktus megoldását különbözõ nemzetközi és/vagy nemzeti politikai-, gazdasági-, környezetvédelmi- és egyéb más rendszabályok bevezetése segíti, amelyek, sajátos profiljukat tekintve, kiegészítik és felerõsítik a katonai reagálás hatékonyságát, jelentõsen csökkentve az ellenfél mozgásterét, tevékenységének intenzitását, végsõ soron pedig a fegyveres küzdelem idõtartamát és az általa okozott kár nagyságát. * * * A jövõ háborújában a Magyar Honvédségnek, katonai potenciálját tekintve, várhatóan csak rendkívül szerény, egyes katonai szakterületeken kiegészítõ, hézagpótló, helyettesítõ szerepet lesz módjában felvállani. Kiterjedtebb feladatai és lehetõségei adódhatnak azonban különösen más, kisebb NATO-tagállamokkal karöltve, azokkal való elõzetes megállapodások alapján a jövõ fegyveres konfliktusainak és válságainak koalíciós kezelésében való közremûködésben, amely nem igényel túl költséges technológiai hátteret. Természetesen továbbra is komolyan kell szembenéznie az ország szuverenitását sérthetõ fegyveres konfliktusok kialakulásának lehetõségével, amelyek önálló vagy többnemzeti kötelékben való elhárítására bármikor készen kell állnia. A felkészítés-kiképzés keretében, elsõsorban mentálisan, módszereit illetõen, fel kell készülnie a nemzetközi terrorizmus elleni harcban való részvétel katonai feladatainak megoldására. A Magyar Köztársaságot esetlegesen fenyegetõ háborús konfliktus elhárításához pedig a Magyar Honvédségnek aktívan közre kell mûködnie a nemzeti befogadó támogatás katonai feladatainak hozzáértõ megoldásában, majd erejéhez mérten, a koalíciós haderõhöz csatlakozva, a háború eredményes megvívásában. 14

11 MOLNÁR ISTVÁN: A jövõ háborúinak és fegyveres konfliktusainak jellemzõirõl A nemzeti hadügy színvonala többé-kevésbé olyan, mint a társadalom fejlettsége, ezért annak szüntelen korszerûsítésérõl a társadalom által nyújtható keretek között, minden államnak gondoskodnia kell. A nemzeti hadügy színvonalának, milyenségének egzakt kifejezõdése a nemzeti haderõ, amely folyamatos odafigyelést, karbantartást és fejlesztést igényel. Amely ország haderejének megfelelõ, színvonalas építésérõl nem elvárhatóan gondoskodik, különösen egy önként vállalt szövetség tagjaként, többszörösen hibát követ el. Elõször: a hadseregnek nem csak a ma, hanem a holnap fenyegetéseire is készülnie kell. Ha a hadsereg fejlesztése nem folyamatos, akkor a mindenkori lemaradást mindig a következõ generációknak kell behozniuk és megfizetniük is, pedig azok mit sem tehetnek elõdeik dolgavégezetlenségérõl. Másodszor: a mulasztó országot környezete csupán ígérgetõnek, megbízhatatlan partnernek, végsõ soron pedig a kollektív, regionális biztonság amelyért õ is felelõs puszta haszonélvezõjeként ítéli el, amelyért hosszabb távon magas árat is lehet fizetni a nemzetközi reputációban. Harmadszor pedig: a katonái, polgárai életét viszi vásárra, s így a tûzzel játszik, hiszen a háború ördöge nem alszik; a Clausewitz-i kaméleon mindig ott és akkor bukkan fel, ahol, és amikor azt nem is várjuk. Az ilyen országok, mint amilyen Franciaország, Lengyelország és a Szovjetunió is volt a második világháborúban, sajnos, sok esetben, csak utólag okosak ha még lehetnek egyáltalán. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Lásd: Kinross, Stuart: Clausewitz and Low-Intensity Conflict. In: The Journal of Strategic Studies. Volume 27. March Number o. [2] Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Bp [3] Ágh Attila: Konfliktusok, háborúk. Zrínyi Katonai Könyvkiadó, Bp [4] Fukuyama, Francis: A történelem vége és az utolsó ember. Európa Könyvkiadó, Bp o. [5] Deák Péter: A hadügy és forradalma. In: Valóság szám o. [6] Deák Péter: Uo. 18 o. Lásd még: D.P: Vissza a csillagháborúhoz?népszabadság, június o. [7] Pásztrai György: Harctéri robotok a XXI. századi hadszíntéren. A kisméretû pilótanélküli eszközök alkalmazásainak lehetõsége az elektronikai hadviselési feladatok végrehajtásában. Szakdolgozat. ZMNE, Bp [8] Nagy Miklós Mihály: A katonai erõszak elmélete és a XX. század. In: Múltunk szám o. [9] Pécsi Tibor: A terrorizmus lélekrajza. In: Valóság, szám o. [10] Hart, Liddell: Stratégia. 2. javított kiadás. Európa Könyvkiadó, Bp o. [11] By NATO s Strategic Commanders: Strategic Vision: the Military Challenge. [tervezet]. NATO, [h.n.], 23 Aug 04 [12] Kõszegvári Tibor: A 21. század világképei és veszélyei. In: Hadtudomány, szám. 17. o. 15