FORDÍTOTTORSZÁG ROMÁNIA ILYEN ÁLLAM NINCS ES!

Átírás

1 FORDÍTOTTORSZÁG ROMÁNIA ILYEN ÁLLAM NINCS ES! 1

2 TARTALOMJEGYZÉK I.FEJEZET. FORDITOTTORSZÁG BEMUTATKOZIK. 1.Látszatdemokrácia? Az értelmiségi diktatúra réme Deszkurkálás Ólomország Az emberi jogok garantálása Az államerők különválasztása A bűnösségi vélelem A megfigyelési mánia A Spárta-szindróma II.FEJEZET. A POLITIKAI OSZTÁLY 1.A politikai osztály, mint új fogalom Román politikus típusok A román politikai osztály megreformálása A bárók hatalma Új ellentétek-új ellenfelek III.FEJEZET. A ROMÁN ÁLLAMHATALOM. 1.Bizánc hatása A Parlament A Kormány

3 4.Az igazságszolgáltatás Az Alkotmánybíróság A független sajtó A Számvevőszék, avagy a félelmetes görcs...78 IV.FEJEZET. FORDÍTOTTORSZÁG TÁRSADALMI OSZTÁLYAI 1.A társadalmi osztályokról általában A politikai osztály A proletáriátus A segélyezettek osztálya Következtetés V.FEJEZET. A KORRUPCIÓ FOKA. 1.A korrupció, mint hagyomány A kommunizmus és a korrupció A korrupció a Forradalom után VI. FEJEZET. JÖVŐKÉP, AVAGY MERRE TART ROMÁNIA? 1.Javulás és szebb jövő? A jövő függvénye A románok exodusa A szelekció

4 5.A romákról A román nemzeti állam A magyarok és a Székelyföld Az önrendelkezés kérdése A székelyek sorsa A cigányok ideje A németek eltűnése Országépítők Más jövők

5 I.FEJEZET. FORDITOTTORSZÁG BEMUTATKOZIK. 1.Látszatdemokrácia? Nagyon érdekes és izgalmas jelenség az, hogy az emberek sosem tudják, milyen társadalomban élnek. Nincs rálátásuk, a legtöbbször nem látják az erdőt a fától. Vagy fordítva? Általában a történészek jönnek rá egy-egy társadalom lényeges jellemzőire, persze, úgy tíz-húsz év távlatából. Utólag könnyű okosnak lenni. Pedig, manapság, a modern korban, úgy érzem, az embereknek joga lenne megtudni, milyen rezsim alatt élnek egy adott országban. Van egy olyan érzésem, hogy a globalizáció egyik fontos pozitív hatása az, hogy egyre inkább behozza, lerövidíti ezt a történelmi visszapillantó időt. Szintén a globalizáció segít elválasztani a tüdőt a májtól, leegyszerűsíti a különböző kormányzatok jóvá vagy rosszá való minősítését. Szerintem ez a fontos. Habsburg Ottó, a császár-fiból lett emberjogi harcos, amikor megkérdezték, miért élnek Ukrajnában vagy Romániában az emberek összehasonlíthatatlanul rosszabbul, mint például Németországban vagy Hollandiában, zseniálisan egyszerű és tömör választ adott. Könyvet lehetne írni a témáról, amire Habsburg Ottó válaszolt, tényezők ezreit boncolgatva. Ő nem így tett. Néhány mondatban előadta a dolgok lényegét. Egy, az életéről szóló dokumentumfilmben, kijelentette, hogy egy országban, ahol rosszul élnek az emberek, ott a kormányzat rossz, tagjai csak a saját érdekeiket nézik, csak a saját zsebük érdekli őket. Ott ahol jól élnek az emberek, a kormányzat emberei nem rosszak, a saját érdekeik mellett törődnek a rájuk bízott néppel is. Zseniálisan egyszerű rálátás ez, tükre a kétfelé osztott világnak. Egyfelől ott van a Nyugat. Ide tartoznak a nyugati típusú demokráciák. Az Amerikai Egyesült Államok, Nyugat-Európa jogállamai, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Japán és még néhány ilyen állam. Ezekben az országokban jól élnek az emberek. Boldogok. De csak a többiekhez viszonyítva. 5

6 Másfelől ott vannak a többiek, a Kelet, ahol rosszul élnek az emberek. Rosszak a kormányzatok, elnyomóak. Itt is van két kategória, egyes államok népei szabadság-szeretőek, jólétre vágynak, de valahogy mindig elbaltázzák, nem sikerül nekik a felszabadulás. Más népeknél az ilyen ideálok esetleg csak az utópia szintjén jelentkeznek. De a globalizáció igazi jó eredménye a kétfelé osztás, nem az árnyalatok világa. Szerintem nem számít az, hogy egy ország népe megvalósította a demokráciát vagy sem, vagy éppenséggel, egyelőre harcol a demokrácia megvalósításáért. A demokrácia nem abszolút fogalom, nem lényeges jellemzője egy emberhez méltó társadalomnak. A demokrácia csak azt jelenti, hogy népuralom valósult meg, de ez azt is jelentheti, hogy mindenki egyformán rabszolga. A demokrácia fogalma, bár relatív és abszolút értelemben utópia, csak egy adott társadalom tagjainak egyenlőségét jelenti. A kommunista társadalom is demokrata társadalom volt. Sőt, ha az egyenlőség mérvét vesszük alapul, a demokrácia legmagasabb és legmesszemenőbb megvalósítását jelentette a kommunizmus. Mindent megkaptak a kommunizmusban az emberek, kivéve a szabadságot, vagy jogi nyelven kifejezve: nem kapták meg az alapvető emberi jogokat. Tehát, a demokrácia már nem lényege egy emberhez méltó társadalomnak. Inkább csak egy jóléti társadalom természetéhez tartozik. Sokkal fontosabb, sokkal lényegesebb az alapvető emberi jogok maximális tiszteletben tartása. Lássuk csak, hova tartozik Románia, az elmondottak tükrében? Románia egy demokratikus állam. Társadalmára az állampolgárok egyenlősége vonatkozik. Népe mégis egy elnyomott, kiszolgáltatott nép. Keleti és nem nyugati. Szabadság semmi. Románia népe egy szabadságra vágyó nép. Mégsem jön be a szabadság. Nem elég ehhez a demokrácia. Ezért ellentmondok mindazoknak, akik Románia társadalmát látszatdemokráciának minősítik. Ez nem igaz. Románia demokratikus állam, viszont, sajnos, nem jogállam. 6

7 A román értelmiségiek sokszor érthetetlenül fogják fel a jelenséget. Miért nem fejlődik Románia, hiszen a nyugati politikai berendezkedés adott? Adott a demokratikus országokra jellemző állami struktúra. Szerintem, ez nem elég. Mármint, nem elég ahhoz, hogy Romániát a nyugati típusú jóléti társadalmak közzé soroljuk. Ez egy nyilvánvaló tény. Azt a meghatározást sem lehet elfogadni, miszerint fejlődő ország. Nemcsak azért, mert ez egy kommunista, félretájékoztató, hamis reményeket tápláló meghatározás, hanem azért is, mert, lényegében minden ország fejlődik. Csakhogy, nem mindegy, milyen ritmusban. Akkor, mégis, milyen típusú a román társadalom? Kommunista, posztkommunista, kapitalista, vagy mi? Ezek a fogalmak annyira tágak, hogy már nem lehetnek lényegesen meghatározóak egy adott társadalom minősítése szempontjából. Persze a kommunista jellemző kizárható. Románia már nem kommunista társadalom. A posztkommunista meghatározás sem lényegre törő. Csehország, vagy Lengyelország is posztkommunista társadalmak, mégsem bírálhatók el ugyanabban a kategóriában, mint Románia. A román kormányzat elnyomó típusú. A gazdaságra és a politikumra a monopolizmus jellemző. Mégpedig, amint látni fogjuk, egy alig kendőzött, primitív monopolizmus. Az alapvető emberi jogok többségének semmibevételét jogfosztottság jelző alatt szintetizálhatnánk. A kormányzati forma ultracentralizált. Gazdasági fejlődés szempontjából, zsákutca Románia. Akkor, most nevezzük el ezt a rezsimet elnyomó, jogfosztó, primitívmonopolista, ultracentralizált társadalomnak? Inkább káromkodásnak hangzik, mintsem elegáns, tudományos meghatározásnak. Kell egy kis idő, amíg az ilyen társadalmaknak kifejező, általánosan, konvencionálisan elfogadott elnevezésük lesz. Mindenesetre, sok minden fordítva történik Romániában, a nyugati, jóléti társadalmakhoz képest. Ezért használom sok helyen a Fordított-ország megjelölést, jobb híján. 7

8 2.Az értelmiségi diktatúra réme. Az összeesküvés-elméletek idióta híveinek van szerencséjük félretájékoztatni az embereket. A szomorú az, hogy nagy népszerűségnek örvendenek ezek az elméletek. Bocsánatot kérek az olyan félretájékoztatóktól, akik a KGB alkalmazottjai, őket megértem, mert ezért vannak fizetve, úgyszintén a paranoiás betegek elnézését is kérem. Na, szóval, egyes nagyokosok kifundálták, hogy a nagyon intelligens emberek titkos szövetséget hoznak létre és hatalmukat kiterjesztik az egész társadalomra. Persze, nem akarom részletezni ezt az idióta vélekedést, csak annyit jegyzek meg, hogy a román politikában egy intelligens ember eleve halva született, vagy csak akkor érvényesül, ha populista magatartást adoptál. Azt pedig eleve kizárom, hogy az értelmiségiek erős összeesküvést hozzanak létre. Miért? Mondok egy példát. Egy londoni székhelyű szervezet Romániát is bejárta, a 130 IQ feletti ifjú (vagy meglett) egyének kiszűrése és klubtagbeli felvétele végett. Magammal vittem egyik családi barátaink zseniális, 18 éves gyerekét is, akinek 140 feletti IQ-ja volt! De eltelt vagy négy év és azok a lúzerek nem voltak képesek egy repülőjegyet fizetni szegény gyereknek, hogy megmutassák neki: ni, te hülye, ez itt a Big Ben, vagy mi? Sorolhatnám a primitív újgazdagok listáját, akik politikusként is labdába rúgtak. Annyian vannak, hogy külön könyvet lehetne írni róluk, míg az intelligens, értelmiségi és gerinces politikusok elférnek egy vékony brosúrában. Hát ilyenek képviselnek bennünket. Mármint, nem az értelmiségiek, hanem a bunkók. Szóval, az ilyen illúziókról, hogy intellektuel-diktatúra. mondjunk le. 8

9 3. Deszkurkálás. Teljesen meg vagyok győződve, hogy egy társadalomban, ha az állam betartja az alapvető emberi jogokat, előbb-utóbb megindul a gazdasági fejlődés, nő az életszínvonal. Csakhogy a román társadalomban, például az méltó emberi élethez való jog nincs betartva. És ez csak egy apró példa. Itt az emberek nem keresetükből élnek, hanem feltalálják, kikavarják magukat. Románul: se descurcă. A deszkurkálás nagyon sok mindent fed, és mivel román találmány, nem lehet magyar megfelelő kifejezést keresni, hadd vegyem be könyvembe ezt a szót. Szóval, ahhoz hogy keressen az ember, cselezni kell, görbe utakon kell járni, kiskaput keresni, törvényt kikerülni, másképp nem lehet élni. Ezt jelenti a deszkurkálás. Mindezt. Nem is a törvényekkel van a baj, azok első olvasatra szépen hangzanak. Például, Románia alaptörvénye, az Alkotmány olyan szépen garantál minden emberi jogot, hogy a tájékozatlan ember szinte elsírná magát gyönyörében a szuper- demokratikus berendezkedés okán. Csakhogy, a törvények már megszorítóbbak és sokszor egymásba ütköznek. De törvényt, Fordítottországban, szinte soha nem lehet egyenesen alkalmazni, mert ott vannak az értelmező jogszabályok, rendeletek, amik szintről- szintre kopasztják meg a szegény ember jogait. Mire már helyhatósági, vagyis önkormányzati szintre kerül sor, a törvényértelmező formanyomtatványok, vagyis a formulárok már egyenesen kétségbeejtőek, csak kötelezettségeket tartalmaznak, jogok nélkül. A magánvállalkozók is cseleznek, mert egyébként tönkremegy a vállalkozásuk. Tehát, szinte mindenki elkövet valamilyen csalafintaságot, amiért zsarolható. Vannak brutt esetek, például a vámosok és határőrök helyzete. Ott a korrupció hatalmas szintű és állandó jellegű. Mielőtt elítélnénk a vámosokat, 9

10 hadd mondjam el, hogy fizetésük rendkívül csekély, gyerekeiknek egy hónapban egy csokoládét sem tudnának venni a törvényes jövedelmükből. Mondjuk, akad egy fiatal, becsületes vámos. Ott vannak viszont a kollégák, akik rengeteget keresnek, sokszor a fizetésük százszorosát. Azok eleinte kiröhögik a becsületes ifjú vámost, frájernek (baleknak) csúfolják, kiközösítik, majd félni kezdenek tőle, mert zsarolhatná őket. Ezért elintézik, hogy vagy ki legyen dobva, vagy pediglen áthelyeztetik, egy olyan szektorba ahol nem kommunikálhat senkivel. A meg nem vámolt áruk által az államnak óriási károkat okoznak a korrupt vámosok, hatalmas be nem fizetett vámoktól fosztva meg az államot. Persze ez szinte minden területen így megy és akkor, logikus, hogy az állam szegény. A dominó elve alapján, a szabad verseny, a piacgazdálkodás sem érvényesülhet, hiszen a meg nem vámolt árut lényegesen olcsóbban lehet értékesíteni. A szabad kereskedelem egy illúzió Fordítottországban. Pedig ha, mondjuk, annak a tíz százalékát adná az állam fizetésként a vámosoknak és a határőröknek, amit rendesen vámként beszednének, akkor már, jó nagy fizetésük lenne és akkor már elgondolkoznának azon, hogy nem érdemes korruptnak lenni. Feltevődik az a kérdés, miért nem akad egy olyan párt, amelyik olyan programmal jönne ezen a téren, ami racionális politikai megoldást ajánlana. Például, növeljük meg a vámosok fizetését és akkor legalábbis csökken a korrupció? Nő az állam bevétele! Egy párt sem merne jönni ilyen ötlettel. Azért mert jön az ellenpárt és azzal érvel, hogy ez felelőtlenség, nincs erre pénz, szegény az ország! Eleinte én is ezt hittem, ez az igazi ok, egyszerűen csak populizmusról van szó. Valójában, a dolog úgy működik, hogy a vámosok kotizálnak, magyarán: letejelnek. Mégpedig a hatalmon lévő pártnak folyósítják a pénz egy részét, legalább tíz- húsz százalékát. Ez úgy működik, hogy a vámosok a nagyfőnöknek teszik le a sápot, az levévén a maga tíz százalékos hasznát, a fennmaradt összeget leteszi a megyei politikai nagy-májernek, a bárónak. A megyei báró továbbítja a bukaresti fejesnek, aki leszedvén a maga hasznát, beteszi a pénzt a hatalmon lévő párt kasszájába. 10

11 Közben az ellenzéki pártok alszanak? Miért nem leplezik le a panamát? Jogos kérdés. Azért nem, mert a kivárás taktikáját választják. Tudják jól, hogy az ilyen kormányzat süllyeszti, úgy a gazdaságot, mint az életszínvonalat. És akkor, a következő választásokon nyerni fognak, ők, az ellenzékiek és övék lesz a Nagy Fejőstehén. A kormányzaton lévő párt ezzel nem törődik, mert hiszen telit tankol és boldog gazdagságban élhetnek tagjai négy éven át, akár ellenzékben is. Majd négy év múlva úgyis fordul a kocka. De nehogy valaki azt higgye, ez a rendszer stabil. Akármilyen abszurd módon hangzik, a korrupciónak is van egy korrekt változata. Éspedig: átengedlek a vámon, mert letejeltél, de én is le kell tejeljek, ahhoz hogy a főnök, nagyfőnök és a nagyfőnök főnöke, a kiskirály ne haragudjon rám. És akkor nekem, mint adószedő alapemberkének megvan a stabil pozícióm. Téves elképzelés! Ezelőtt két évvel több, mint száz vámost tartoztattak le egyszerre. Ez az igazi gerinctelen, perverz és sunyi, eredeti és bizánci típusú korrupció! Hiába kotizáltak(tejeltek le) a szerencsétlenek! Ha lebuktál, nincs barát, nincs főnök, mindenki elfordul tőled. Jellemtelenség. Erre sok román újságíró azt mondja, hogy, hát igen, déli latin temperamentumról van szó, maffiózó stílusról. Hadd mondjak ellent ennek is, egy egyszerű példa által. Nemrég, korrupció okán letartóztattak egy igen magas állami funkciót betöltő górét. Pedig rendesen kotizált a szerencsétlen. Fogta a pofáját, azt hitte barátai segítenek rajta. Persze főnökei, szokás szerint, sokkal jellemtelenebbek voltak, mintsem legalább a betyárbecsület alapszabályait betartsák. Kapott 8 évet, aránytalanabbul többet, mint az átlagos lebukott korrupt emberek, hasonló tettekért. Az ítélet kimondása után nyíltan fenyegetőzni kezdett, hogy mindent kipakol, énekelni fog. 11

12 Latin maffia vér? Nem! Mert, a forgatókönyv azt diktálta volna, hogy rá egy hétre a börtön zuhanyzójában kést döfnek a bordái közzé. Egy ilyen brutális megoldáson a román érintett hatalmasságok csak nevetnének. Mily ostobák ezek a forrófejű, szenvedélyektől elborult agyú olasz maffiózók! Vállalni egy megrendelt gyilkosság kockázatát? Na, nem, hadd pofázzon a lázadó, úgysem megy semmire. A sajtó három napig erre veszi fel a témát. Hadd pofázzanak. Na és! Nem történik semmi. Ignore. A Korrupcióellenes Ügyészség működik ugyan, de csak tiszta ügyeket vállal. Könnyű rejtett kamerákat beépíteni óvatlan és elbizakodott vámosok irodáiba, de ez már nem megy ilyen könnyen dörzsölt nagyhatalmú bárók esetében, akik naponta poloskástalanítják még a hálószobájukat is. Na, már most, ilyen körülmények között működik a Big Brother. A vámosok főnöke nagyon jól tudja, ki mennyi sápot vesz fel. Viszont, mikor letejel a megyei bárónak, erről csak két ember tud. Mindkettő érdekelt, senki más meg ne tudja a bundát. Hacsak nem hülyék, nem fognak másoknak fecsegni minderről. Ha valaki azt hiszi, hogy a fenti példából megértette a romániai korrupció lényegét, akkor az illető olyan helyzetben van,mint az egyszeri angol utazó, aki hajón átkelt a La Manche csatornán és a francia kikötőben egy órát töltve mindössze egy leány testvérpárt látott, akik vörös hajúak és szeplősek voltak. Feljegyezte naplójában: és a francia nők mind vörös hajúak és szeplősek. Vagy, hogy egy még szemléletesebb példával éljek, elmegy egy anatómiai előadásra, ahol a tüdősejtek működését mutatják be és azt hiszi megértette az egész emberi szervezet működését. És akkor, hol az agy, a máj, a tüdő, izomzat stb.? A vámosok példáján keresztül én csak egy tiszta, nem túl komplikált mechanizmust akartam bemutatni. Azoknak az embereknek az életét akik, bár korruptak, de van bennük egy minimális gerinces jellemvonás: vállalják a lebukás és a börtön kockázatát. 12

13 Felsőbb szinten helyezkedik el az a politikai arisztokrácia, amely túl jellemtelen vagy kényelmes arra, hogy bár kockázatát vállalja a lebukásnak is. Ők már törvényesítették a korrupciót. Na, de erről a későbbiekben lesz szó. Most lássuk hogyan deszkurkálják magukat az emberek a privát szférában. Vegyünk egy jellegzetes példát, a tulajdonjog terén. Bár a példa jellegzetes, kihangsúlyozom, hogy habkönnyű, szoft vagyis pepszi-kóla a nagy adócsalásokhoz képest. A következő történet bármennyire fiktívnek is tűnik, esküszöm, igaz. Egy közbirtokosság, vagyis egy jogi személyiséggel rendelkező falusi közösség visszakapta a kommunisták által elkobzott erdeinek egy részét. Mivel fenyőerdőkről volt szó, elhatározták, karácsonyfákat fognak árusítani a közeli nagyváros, Kolozsvár piacain. Felkeresték az erdészeti hivatal főnökét és kérelmet tettek le. Ugyanis, Fordítottországban nem a tulajdonos dönt, hanem az államilag kirendelt adminisztrátor-satrafa. Kivételesen egy becsületes ember (fehér holló) kezelte ügyüket és elmagyarázta, hogy mivel nem rendelkeznek erdőrendezési tervvel, nincs semmi esély. Igen ám, ellenérveltek a naiv tulajdonosok, már három éve hiába várják azt a fránya erdőrendészeti tervet (nem kotizáltak a szerencsétlenek), másfelől viszont a szomszédos roma falu dolgozói minden évben októbertől decemberig kíméletlenül kivágnak minden karácsonyfának beillő fát, eladva azokat a helyszínen, vagyis az erdőben, a piaci ár tíz százaléka alatt, nem rendelkezvén klotárokkal. Megjegyzem, a klotár egyike azoknak a szabadalmaknak, amelyek Forditottországot a csertifikátok, engedélyek, permiszek, licenszek, autorizációk, szabadalmak, jóváhagyások, aprobálások, valamint pecsételt és egyéb igazolások nemzetközileg utolérhetetlen és nyomasztó bürokrata bajnokává teszik. A születési igazolvány előrébbvalóbb a gyereknél. Inkább vesszen a csecsemő, mintsem az őt igazoló csertifikát vesszen el. 13

14 Tehát a tulajdonosok, mivel nem rendelkeztek sem csertifikált, minisztériumilag (központilag-bukaresti) jóváhagyott erdőtervvel, sem pediglen nem tejeltek le semmilyen szinten, karácsonyfa-értékesítési tendenciájuk tulajdonosként reménytelennek tűnt a tolvajokkal szemben. Forditottországban ez normális. De mivel ott van a deszkurkálási jog és tendencia, mit főztek ki a fránya tulajdonosok? Kijátszandó az Alkotmányt, törvényeket, kormányhatározatokat, fordítottan! Megvették a saját erdeikben kivágott karácsonyfákat a romáktól, olcsó pénzen, feketén és törvénytelenül! Ez úgy történt, hogy az erdészüknek pénzt adtak, hogy megfizesse a romákat azon az áron, amelyen úgyis minden évben kivágnak minden arra alkalmas fát. Akár elkel, akár nem, persze, ismétlem, a kolozsvári piaci ár tíz százaléka alatt. A pénzt úgy szedték ki a közbirtokosság kasszájából, mint őrjárati költséget. Az akció folyamán az erdész felháborodottan jelentette a cigányok barbár sáskahadjáratát. Kiszállt az erdészeti hivatal és a közbirtokosság vezetősége és elkobozták a kivágott karácsonyfákat a tulajdonosok javára. Megvolt a jegyzőkönyv, ami csertifikát értékű. A biznisz jó volt, a tulajok jót nyertek. Bravó, deszkurkálták magukat! Sőt, hogy a liba kövér legyen, a szomszédos közbirtokosság fenyőfái lettek nagyrészt kivágva és áthúzva! Forditottországban a tulajdonosnak szinte semmilyen joga nincs, főleg a saját tulajdona felett. Az erdőgazdálkodás csak példa erre. A vámosok és az erdészek példája egy kis ízelítő volt az irracionalitások földjéről. A lényeg az, hogy itt mindenki zsarolható. Mindenki görbe úton jár, ha jól akar járni, vagyis keresni akar. Felülről alulra. 14

15 De alulról is felülre. Kész őrület, szép ország Románia, persze területileg, de nem lakosságilag és főleg nem hatóságilag. Példa arra, milyen az emberhez nem méltó társadalom. Nagyon téved a kedves olvasó, ha azt hiszi, kezdi átlátni a román társadalom működését. Még sokat kell tanulnia. Nemcsak a korrupció a meghatározó vonás. 4.Ólomország. Képzeljük el, van egy csodálatos kertünk, amelyben minden megterem, de csak sunyiba és lopva tudnánk belőle megszerezni a betevő falatot, mert állandóan ott a csősz. A kert ugyan a mi tulajdonunk, de nincs szedhetőségi csertifikátunk. Az viszont sokba kerül, inkább vállaljuk a görbe út kockázatát, mert azért, a csősz is belátja, hogy nem halhatunk éhen, ezért néha szemet huny. A csősz is jól jár, mivel kicsi a fizetése és akkor a mi letejelésünk segíti őt, hogy deszkurkálja magát. Romániában szinte mindent görbe úton kell kiharcolni. Miért van ez így? A román ember rossz? Nem! Bár én magyar nemzetiségű erdélyi vagyok, távol áll tőlem minden sovinizmus. Az erdélyi magyar ember sem különb a románnál. Egyes magyarok, ha ezt beismerik is, ráfogják, hogy, hát igen: sajnos eltanultuk a románoktól. Nem így van ez. Minden ember egyenlő, nem lehet ráfogni mindent a románokra. A rosszat eltanulni, pedig, bűn. Sem mentő, sem enyhítő körülmény. 15

16 Ez onnan is látható, hogy a romániai ember, mindegy, hogy román vagy magyar, ha külföldre megy, akkor ott nagyon is érvényesül. Egy fogadáson, évekkel ezelőtt a kolozsvári magyar főkonzullal beszélgettem arról, hogy a magyarországiak lenézik erdélyi magyar honfitársaikat, románnak nevezik őket. Ő azzal érvelt megállapításom ellen, hogy értelmiségi, magasabb körökben ez nem fordul elő és egyéb körökben is inkább nem lenézésről van szó, hanem irigységről. Nézd csak, a kurva román négy éve jött ide és már háza és luxusautója van. Persze, feleltem én, hogyne érvényesülne jobban, hiszen itthon tetőtől talpig ólomba volt öltöztetve, ólomcsizmában és kötelező ólommal megtöltött hátizsákkal járta az élet keserves iskoláját. Hát ez a külföldre menő román vagy erdélyi magyar vállalkozók vagy dolgozók sikerének titka, mert, ott kint levetik az ólomcsizmát, ólommellényt, a nehéz hátizsákot is és könnyedén élnek. Nem kell deszkurkálniuk magukat, nem szégyen jó pénzért dolgozni, a vállalkozáshoz nem kell százféle átkozott csertifikátot, licenszet, autorizációt beszerezni, lehetetlen követelményeknek eleget tenni. Egy barátom biokémia szakot végzett, álma az volt, hogy tudományos kutató legyen. Mesterizett az egyetemen, de kiszámolta, hogy jövendő egyetemi asszisztensi fizetése nem elegendő az éhenhaláshoz sem, itthon Erdélyben. Tudós és nem deszkurkálós típus volt. Kiment hát Amerikába. Ott sem volt könnyű, eleinte pincérkedett, hordárkodott, de előbb-utóbb tudása és tehetsége révén tudományos kutató lett egy nagy gyógyszergyártó cégnél, nagy fizetéssel, rengeteg hasznot hajtván kísérleteivel a cégnek, a cég pedig adófizető lévén, az Amerikai Egyesült Államoknak. Hát, hogyne lenne szegény egy olyan ország, amely a tudósait semmibe veszi! Sőt, elűzi őket! Fordítottországban semmilyen szakember nincs megbecsülve. Az orvosoknak, például rendkívül kicsi a fizetése. Mennek is külföldre csapatostul az orvosok. 16

17 Egy normális ember, ha megműti egy jó sebész, persze hogy hálapénzt ad, hiszen tudja, hogy orvosa milyen magasan képzett szakember, milyen stresszes a munkája és mégis, milyen aránytalanul nevetségesen csekély a fizetése. Időnként egy-egy ilyen sebészt letartóztatnak, azért mert hálapénzt fogadott el. Szadista- ország is néha a Fordítottország! De, az orvosok fizetését nem szabad ám megemelni, mert: csubukolnak ők eleget (magyarán: hálapénzt kapnak), mondják a populista politikusok. Végső érv persze az, hogy nincs pénz fizetésemelésre, szegény az ország. Marad a bűvös kör. Tehát, a lényeg az, hogy mindenki ólomruhában járkál. A románok európai átlagos megítélése azért is negatív, mert a bűnözők is nehezen érvényesülnek itthon. Logikus, talán nem kell magyaráznom, szegények között keveset lehet lopni és nehéz is. Ezért a bűnözők is emigrálnak és néha hihetetlen találékonyságukkal rázzák fel a nyugat- európai közvéleményt. Elterjedt az a gonosz karikatúra is, amely azt ábrázolja, hogy az űrhajóból kiszálló asztronautát egy kéregető, purdét szoptató, kezét koldulásra nyújtó, roma asszony fogadja az űrben. Sokan össze is tévesztik a romát a románnal. De visszatérve, a külföldön dolgozó románokat igencsak megbecsülik. Egyes országok kormányai egyenesen elcsalogatják, elcsábítják például az orvosokat, jó nagy fizetést ígérve. Fordítottországban a kormány hatalmas pénzeket fordít orvosképzésre, de az egyetemisták nagy többsége már első vagy másodévben eldönti, hogy külföldön fog dolgozni. Primitív emberek szidják is ezeket a hazafiatlan orvos- palántákat, képtelenek felfogni, hogy szegények, nem mennének szívesen külföldre, itthon hagyva családot és barátokat, ha meg tudnának élni szülőföldjükön. 17

18 De persze, az orvosok esete csak példa. Szinte minden szakmában fennáll ez a probléma. Még a tolvajok esetében is! Fordítottországban a kormány szinte mindenkit kíméletlenül megfoszt a törvényes érvényesülési lehetőségtől. Az átlag román azt hiszi, kormánya inkompetens, tehetetlen és ez egy nemzeti átok. Pedig, nem gondatlanságról, hanem gondos, tervezett és gonosz elnyomásról van szó, egy jól szervezett rendszerről. 5.Az emberi jogok garantálása. Mint már említettem, Románia alaptörvénye, az Alkotmány garantálja az alapvető emberi jogokat. A külföld, főleg a nyugati, európai demokráciák el is hiszik ezt. És itt a baj! A román alaptörvény kezességet vállal az emberi jogok tiszteletben tartására. Most forduljunk egy durva hasonlathoz. A pedofil kezeskedik a gyermekek jogainak érvényesítéséért! Ugye, ismerik azt a gonosz viccet, hogy mi a különbség a pedofil és a pedagógus között? Az, hogy a pedofil szereti a gyerekeket! Hát körülbelül így szereti a román kormány saját népét. Bocsánatot kérek pedofiléktől, hogy ilyen kétes hasonlatba kevertem őket. Különben mindegy, úgysem bántanának, mert negyven évet is meghaladtam. 18

19 6.Az államerők különválasztása. A demokráciák meghatározó vonása az államerők különállása. Függetlenek egymástól: - a Parlament, a törvényhozó erő, - a Kormány, a végrehajtó erő, - a Bírósági Hatalom, az elbíráló, törvényalkalmazási erő. Romániában mindez megvan, de csak papíron. Az államhatalom hármas megosztottsága egyben garancia lenne az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására is. Csakhogy ez a hármas megosztottság éppúgy nem létezik, mint az emberi jogok tiszteletben tartása sem. A diktatúrák mindig úgy kezdődnek, hogy a Kormány, vagyis a végrehajtó hatalom az, amely maga alá gyűri a törvényhozói és bírói hatalmat. Ez a bevett gyakorlat, ez a társadalmi tapasztalat, de nem okvetlenül lineárisan történik mindez, mindenhol. Éppen ezért a látszat-jogállamiság életképes. Az ilyen társadalomban az egyszerű polgár, bár érzi, hogy baj van, nem találja annak forrását. Látszólag minden rendben van. Sok értelmiségi tudja, vagy inkább csak sejti jól mindazt, amit én itt megírtam, egyetért velem a jelent illetően, de cinikusan az a véleményük, nem kell beavatkozni a dolgokba, úgyis csak hónapok, sőt hetek kérdése és akkor az ilyen kormányzat összeroppan, megsemmisül, hiszen nem lehet életképes. Nincs struktúrája, a korrupció totális. És itt nagyot tévednek. Az embertelen, irracionális és elnyomó társadalmak igencsak életképesek. Sőt, szükségesek! Mert annyi nyomort és szenvedést okoznak, hogy idővel, összeomlásuk után (amely összeomlás okozza a legtöbb szenvedést), az emberiség ismét birtokában lesz egy olyan társadalmi berendezkedés prototípusának, amelynek nem szabad (ismét) megvalósulnia. 19

20 De mindez évtizedekbe kerül. Így tanul az emberiség, így tanulnak a népek. Egyesek népek boldogok és szabadok, mert más népek kárán okulnak. Más népek szenvednek és szabadság után vágyódnak és akkor lesznek boldogok miután majd a saját hibájukon okulva rendes kormányzatuk lesz. Azok a kormányzatok, amelyek a román kormányzat hibáiból akarnak tanulni, rengeteget tanulhatnak. Pozitívumot szinte semmit, viszont a meg nem engedhető magatartásoknak halmazatát, azt igen. 7.A bűnösségi vélelem. Minden modern, demokratikus országban létezik az ártatlansági vélelem. Azt jelenti, hogy bármely gyanúsítottat, terheltet vagy vádlottat, az ellene folyó eljárás ideje alatt, ártatlanként kell kezelni. Csak végleges bírósági döntés által lehet valakit bűnössé nyilvánítani. Így állnak a dolgok a büntetőjog területén. Romániában viszont minden állampolgár bűnösként van kezelve. Nem a büntetőügyekre vonatkoztatok, hanem, úgy általában. Vagy, másként fogalmazva, az ártatlansági vélelem csak a büntetőügyekben nyilvánul meg. Konkrét példák nélkül nehéz megérteni az általános bűnösségi vélelmet. Vegyük példának a fegyverviselés esetét. Önvédelmi fegyvereket törvényes úton beszerezni óriási erőfeszítést igényel, mindegy, hogy gumigolyós vagy ólomgolyós pisztolyra akar szert tenni a polgár. Romániában a közbiztonság igen ingatag, ezért tanácsos fegyvert tartani. A rendőrség nyíltan hirdeti, hogy a vagyonvédelem polgári kötelesség. Ami nagy ostobaság, mert akkor miért létezzen rendőrség? A fegyvervásárlást kemény pszichológiai teszt előzi meg. Az erkölcsi bizonyítványt is be kell szerezni. Ez még csak időveszteséget jelent. Szerencsés esetben ez a két első lépés két nap alatt megvan. Utána következik a 20

21 fegyver kiválasztása és kifizetése. Azonban a fegyvervásárló polgár ekkor még nem birtokosa az óhajtott fegyvernek. Következő lépés egy felszólítás, amit a fegyverüzlet tulajdonosa küld a rendőrség részére, személyesen a fegyveróhajtó által, aki sorba áll a rendőrség fegyverosztálya előtt. A sor nagy. Nem csoda, hiszen meggyötört arcú más-más stádiumban álló kérelmezők népes serege áll ott mindig. Sokszor, első nap nem is kerül sorra mindenki. Aki nincs ott az első órában, meglehet, sorszámot sem kap. Miután a felszólítást jóváhagyják, újra el kell menni a fegyverüzletbe, ahol a vásárló birtokába kerül ugyan a fegyvernek, de azt még el kell vinni a rendőrségre. Ismét sorbaállás stb. De, ekkor már nagyon kell vigyázni, még a program előtt ott kell tülekedni a sorszámért, nehogy a programból kiessen az ember, hiszen akkor baj van. A fegyvert nem viheti haza, ezáltal törvénytelen fegyvertartás bűncselekményét követi el a későkása, hiszen még nincs engedélye. A szerencsétlen, még sem hús, sem hal. Ha sorra került, a fegyvert ott kell hagynia a rendőrségen, hogy azt kivizsgálják, iktassák a nyilvántartásba (sorszám alapján) és beírják a kiadandó engedélybe. Az engedélyt néhány napon vagy heten belül adják ki. Újabb sorban állás, újabb elvesztett munkanap. Persze az engedélyt csak akkor adják ki, ha a dossziéban bizonyított a fegyverszekrény vásárlása. Ez is pénzbe kerül, úgyszintén a felszerelése. Miután az engedélyt kiadják, lehet csak muníciót vásárolni. szó! Újra megismétlem, nem élestöltényű, hanem gumigolyós fegyverről van Ne feledjem, a rendőrségen csupa agyonterhelt és, éppen ezért mogorva tisztviselővel van dolga az embernek. A lekáderezett, meggyötört és időt vesztett, de immár boldog fegyvertulajdonosra ezek után, periodikus, háromhavi rendőrségi ellenőrzés vár. Saját lakása intimitásába be kell eressze az ellenőrző rendőröket, akiknek az a 21