Kovács Zsuzsanna ÜNNEPELJÜNK Iskolai műsorok az év ünnepnapjaira az alapiskolák és középiskolák tanulói számára

Átírás

1 Kovács Zsuzsanna ÜNNEPELJÜNK Iskolai műsorok az év ünnepnapjaira az alapiskolák és középiskolák tanulói számára 1

2 A kiadvány megjelenését támogtták: a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala, Kisebbségi kultúrák program, 2012 Gelle Község Önkormányzata Realizované s finančnou podporou Úradu vlády Slovenskej republiky program Kultúra národnostných menšín 2011 A kiadványt a Duna Menti Tavasz képzőművészeti kiállításán ben díjazott alkotásokkal, és a szerző unokáinak rajzaival illusztráltuk. 2 ISBN Kovács Zsuzsanna Csemadok Művelődési Intézete

3 Kovács Zsuzsanna ÜNNEPELJÜNK Iskolai műsorok az év ünnepnapjaira az alapiskolák és középiskolák tanulói számára Dunaszerdahely,

4 4

5 Előszó A kötetbe rendezett anyaggal arra szeretném ösztönözni a kedves pedagógusokat, hogy saját egyéniségüknek, az adott iskola hagyományainak, a tanulók érdeklődésének megfelelően válogassanak az általam felkínált összeállításokból, esetleg ki is egészíthetik azokat. A műsortanítás, a jeles napokról való megemlékezés alkalmas arra, hogy a gyerekek szinte játszva tanuljanak, betekintést nyerjenek a népi kultúrába. A gyerekek önbizalma is megnő a különböző fellépések, bemutatók alkalmával. Ebben a játékos foglalkozásban mindenki egyformán fontos. Minden fellépés élményt jelent számukra. Az a pedagógus, aki először szembesül azzal a feladattal, hogy tanulóival például karácsonyi műsort kell készítenie, bizony némi tanácstalanságot is érezhet. Hiszen a megfelelő versek, dalok, zenei szemelvények és egyéb kellékek kiválasztásánál már bizonyos tapasztalatokra, jártasságra is szükség van. A kezdő pedagógus aligha rendelkezik ilyen tapasztalatokkal. A kezdeti akadályok leküzdéséhez kíván segítséget nyújtani ez a könyv. Jómagam 4o évig foglalkoztam tehetséges, de időnként gátlásos tanulók szerepeltetésével. A könyv minden összeállítását tanítványaimmal betanítottam, illetve sikeresen be is mutattuk őket. Azért is merem bátran ajánlani betanításukat, mert az összeállítások igazodnak a gyerekek életkori sajátosságaihoz. Olyan jeles napok megünnepléséhez kívánnak segítséget nyújtani, amelyekről iskoláinkban minden tanévben megemlékeznek, fontosnak tartják ezeket az ünnepnapokat. A legtöbb tanuló szeret szerepelni, megvalósítani önmagát. A pedagógusok feladta ezt az igényüket kielégíteni. Ha ezt az igazán szép és nemes feladatot fel tudják vállalni, tanulóink kevesebb időt töltenek majd el a TV, a videó, illetve a számítógép mellett. Helyette az énekkarban, a bábkörben az irodalmi színpadon aktív tevékenykedés közben művelik, megismerik népünk kultúráját, hagyományait. Minden művészeti munkát végző pedagógus tevékenysége tehát nagyon fontos és erősen személyiségformáló is. Remélem a közreadott összeállításokból néhány a jövőben színpadra kerül. A műsorok betanításához sok kitartást, bemutatásukhoz sok sikert, örömet kíván a szerző. 5

6 6

7 Tanévnyitó 7

8 8

9 Őszi hangulat énekekben, versekben, zenében Megjegyzés: Az összeállítás Tanévnyitóra is alkalmas lehet. Szereplők: tanuló vegyesen Eszközök: ritmushangszerek, bábok, zenei szemelvény Szólóének: (Rugonfala Udvarhely) A színpadon egyedül az énekes tartózkodik. A dal megszólaltatása alatt csendben érkezik a többi szereplő is. Félkörben helyezkednek el a színpadon, kicsit előbbre áll a következő vers 3 szereplője: a kérdező, a madárka és a pillangó. Kérdező: Mit siratsz te kismadár? 9

10 Kismadár: Kérdező: Lepke: Közös ének: Elrepült a drága nyár. Búzaszem nem terem, köd szitál a földeken. Tarka lepke merre jársz? Véget ért a lenge tánc. Itt az ősz, csendes ősz, lopva lép a fürge őz. (Fésűs Éva: Őszi dúdoló) Züm, züm, züm, zúg a szél, táncol a falevél. Züm, züm, züm ez a szél, egy reggel itt a tél. (Papp Lajos Weöres Sándor: Dalocska) Aranyhintón jött a nyár, hintója már messze jár. Ezüstszánon jön a tél, erről dalol most a szél. Lám a tűz is erről pattog gyerekek, ma bennmaradtok. Kinn esik, jól esik benn a meleg. (Tordon Ákos: Őszi mondóka) Köd szitál, hull a dér, Lepörög a falevél. Földre hullik szemétnek, aki éri, ráléphet. 10

11 Közösen: Közös ének: Sziszegő szél söpri, hajtja, hullongó hó betakarja. (Csanádi Imre: Őszi levél) (Megjegyzés: A szereplők az éneklés alatt mutogatják is a dalt.) Közösen: Messze már a fecske, messze már a gólya, fátyolos ég néz le a tóra, folyóra. Ökörnyálon nyári álom suhan át az őszi tájon. Mennyi fényes szép madár! (Megjegyzés: A szereplők színes, papirosból készített madarakat emelnek a magasba.) Közösen: Közösen: Közösen: Nem tudod, hogy merre száll? Honnan jönnek? Nem tudom. Merre mennek? Nem tudom. Égre, földre, vízre szállnak? Nádba bújnak? Nem tudom. 11

12 Szólóének: 12 Vége van a nyárnak, Hűvös szelek járnak. Nagy bánata van a cinege madárnak. Szeretne elmenni, Ő is útra kelni, De cipőt az árva Sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához, Szalad a vargához, Fűzfa-hegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga, Nem ér rá most arra, (Tordon Ákos Kodály Zoltán)

13 Közösen: Közösen: Szólóének: Mert ő most a csizmát Nagy uraknak varrja. Darunak, gólyának, A bölömbikának, Kár, kár, kár nem ilyen Akárki fiának. Daru is, gólya is A bölömbika is Útrakelt azóta A búbosbanka is. Csak a cinegének Szomorú az ének. Nincsen cipőcskéje Máig se szegénynek. Keresi, kutatja, Repül gallyról gallyra, Kis cipőt, kis cipőt Egyre csak azt hajtja. (Móra Ferenc: A cinege cipője) Szegény kis madárkám szívét dalba önti, Itt maradt ő árván, Elrepült a többi. Közös ének: Ne félj te kis árva, A karomba veszlek, (Szőnyi Zoltán Járdányi Pál) 13

14 Tiszta szép párnára Selyemágyba teszlek. S majd ha kint a dombon Tavaszi szél lebben, Újra szállsz galambom Fent a fellegekben. (Megjegyzés: A dal megszólaltatását érdekesebbé teheti egy-egy ritmushangszer megszólaltatása, illetve a furulyajáték is.) Közösen: Zenerészlet: Fürge lábán, lenge szárnyán útra kel a nyár. Piros arcát, aranyhaját nem láthatjuk már. Gólyák, fecskék, fülemülék, elkísérték messze, erdő, mező elszendergett és észre sem vette. A kék eget, a meleget mind becsomagolta, a fellegek keseregnek siratják azóta. (Osvát Erzsébet: Útra kel a nyár) 14

15 Ősszel a táj piros, sárga, Százféle színt ölt magára. Zörgő levél hull a fáról, S újra itt az első vándor. (Bárdos Lajos Szabó Ferenc) (Megjegyzés: A dal nagyon szép előadásban megtalálható az Éneklő évszakok című CD-n. A dalok szerzője és egyben előadója is Juhász Katalin, segítői a gyerekek.) Közös ének: Nyári esték víg cigánya, apró tücsök, ég veled! Így búcsúznak a fűszálak, virágok, falevelek. Avar lepi hegedűdet, köd takarja már vonód, kikeletig nem hallhatjuk a víg tücsök-nótaszót. (Gryllus Vilmos Szilágyi Domokos) (Megjegyzés: A dal éneklése közben a szereplők kivonulnak a színpadról.) 15

16 Szeptember, szeptember, elérlek már a kezemmel Közösen: Kicsit elrabolt a rigó, csöppet elcsípett a darázs elvitt belőle a patak, vonat, tenger, táborozás, s mire megcsörrent a dió, volt nincs már vakáció. Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ! Nincs már vakáció! Fogyó mosolyú délután, sárguló alma fönn a fán. Borzongó lombok reszketeg, útra készülő levelek. Hóharmat színű kikerics, hűvösödnek a vizek is. Ezüst szakállú holdvilág, szigorodnak az éjszakák. Gyapjasodik a kicsi őz, (Létay László: Jó tanulást!) 16

17 Közös ének: észre se vettük, itt az ősz. (Kányádi Sándor: Szeptember) Szeptember, szeptember, elérlek már a kezemmel, A kutyák is megcsaholnak mégis itt vagy maholnap. Csiripelnek az esték, kár ez a nagy sietség, ki szelet vet, vihart arat, ne seprűzd ki még a nyarat! (Kapuvári Béla: Szeptember) Tekereg a szél, kanyarog a szél, didereg az eperág, mit üzen a szél? (Kodály Zoltán) (Weöres Sándor: Tekereg a szél) Megjegyzés: A tanulók először el is énekelhetik a dalt, majd egy versmondó meg is szólaltathatja. Hull a falevél már szeles idő járja, borongós a reggel, mégis könnyű kedvvel megyek iskolába. (Jánki Béla: Őszi reggel) 17

18 Közösen: Közösen: Megjött az ősz behívója szeptemberi csengőszóra, kezdődik az első óra. Kezdődik az első óra! Csengő szól, kinek szól, hova szólít, tudod jól. Csengő szól, neked szól, hol az irka, hol a toll? Könyv, toll, tinta, ceruza, rontom-bontom, kezdődik az iskola, csak aszondom. (Jánki Béla: Nyártanóra) (Majtényi Erik: Csengőszó) Kora reggel rohanás, rontom-bontom, nem könnyű a tanulás, csak aszondom. Kintről benéz egy szamár, rontom-bontom, iskolába sose jár, csak aszondom. (Weöres Sándor: Kezdődik az iskola) Egyszer volt egy nagy csoda Neve birka-iskola. Ha-ha-ha Birka-iskola? Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott. 18

19 Közösen: Közösen: Jutalmat? Így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola. Meg is szűnt az iskola. Mióta iskolába járok, annyi minden történik velem, hogy akik még csak óvodások, nem tudják elképzelni sem. Tudnak ezt-azt az iskoláról, mesélnek nekik a nagyok, de én saját szememmel látom mindezt: mert iskolás vagyok. (Weöres Sándor: Birka-iskola) (Létay László: Iskolába járok) Asztalon új ceruza meghegyezve szépen lássuk, vajon hogyan ír, hogy áll a kézben? Erre húznák arra megy, csúszkál jobbra-balra, irkapapírról lelép, s karcol az asztalra. (Létay László: Mit akar a ceruza) Az én táskámba minden belefér. Az én táskámba belefér három narancs, két szék, egy szem földieper, sok füzet, öt ablak, egy labda, Bandi sapkája, 19

20 Énekkar: az eperfagylalt, amit Bandi vett nekem, az én táskámba belefér még három csillag, amit holnap teszek bele. (Ladik Katalin: Az én táskám) Elsős lettem! Mily nagy dolog! Hátamon a táska, s ballagok végig az utcán csendesen. Szaladni volna kedvem, hogy hamarább érjem el már az iskolát, de csendesen csak ballagok, mert tudom én is: nem való, hogy trappoljon, mint a kiscsikó, az ember, ki már elsős lett, iskolás! (Molnos Lajos: Elsős lettem) 20

21 A mi iskolánkban az volna a jó, a számtan is így szólna: do-re-mi-fa-so, a történelem lecke csupa kóta lenne, taktusra írnánk haj! a fizikadolit s a tanár szavait. A mi iskolánkban ünnep minden nap, a hétfő itt a keddel vidám táncra kap, úgy szállnak itt az évek, mint a lenge ének. Büszke, boldog mind az, aki ide, aki ide jár, akár a madár. (Kövesdy János Balázs Árpád) 21

22 Legyen öröm a tanulás! Zenerészlet: Szeptember (Éneklő évszakok CD) Horgasinamat verdeső tarisznyában palavessző palavessző s palatábla Így indultam valamikor, legelőször iskolába. Le az utcán büszkén, bátran lépdeltem a tarisznyámmal. Hova viszed, ugyan biza, azt a legényt, te tarisznya? Tréfálkoztak a felnőttek, akik velem szemben jöttek. Máskor pedig ilyenformán mosolyogták a tarisznyám: Éhes lehet a tudásra az, akinek ilyen hosszú, ilyen nagy a tarisznyája. De csak mentem, még büszkébben, míg az iskoláig értem. Az iskola kapujában gyökeret vert a két lábam. S álltam, míg csak bátorító szóval nem jött a tanító. Rám mosolygott: Ej, kis legény, gyere fiam, bátran, ne félj! Kézen fogott, bevezetett. Emlékszem, be melegem lett. Évek teltek, múltak, de még 22

23 most is érzem olykor-olykor jó tanítóm meleg kezét. (Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya) Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell a mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell! (Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell) Hátamon a hátitáska, Indulok az iskolába. Kinőttem már az óvodát, Most kezdem el az iskolát. Vár a számtan, az olvasás, Sok érdekes, színes tudás. Mire másodikos leszek, Írok neked majd levelet. Jól ismerem az ábécét, Egyedül olvasok mesét. Megszámolom a pénzemet, Tudom, érte mit vehetek. Én bizony nem tétovázok, Tanulásnak nekivágok. 23

24 Közösen: Zenerészlet: A bátyámról példát veszek, Tanulásban első leszek! (Varga Ferencné: Évnyitóra) Szól a csengő, tiszta hangon, Gyertek, gyertek, gyerekek! Vár a pad, és vár a tábla, Táskát tartson kezetek! Szól a csengő, gyertek, gyertek! Jöjjetek kicsik, nagyok! Iskolánknak kapujából még egy nagyot kongatok. Hangosabbak ma az utcák, Gyerekektől népesek, Valahogyan még a nap is Szebben ragyog, fényesebb. Izgatottan várt e napra Minden kezdő kisdiák: Az iskola előttük is Kitárja ma kapuját. Megtanulnak betűt vetni A tétova kis kezek: Csengő-bongó szép szavakkal Telnek majd a füzetek. Ma, amikor útnak indul A sok kicsi iskolás, Kívánjuk, hogy öröm legyen Számukra a tanulás! (Tasnády Varga Éva: Szól a csengő) Betűország kincsei ( Éneklő évszakok CD) 24

25 Hívogat az iskola Közös ének: Jó barátunk lesz a könyv és a falitábla. Kis pajtásom gyere hát, menjünk iskolába. Szól a csengő, vár az osztály, Szedd a lábad, érj oda! Szeptember van, fiúk, lányok, Kezdődik az iskola. Matekóra, testnevelés, Ének-zene, olvasás, Év végére alig fér el Fejemben a sok tudás. Táskát veszünk anyukámmal: hátra valót, de szépet! Olyant, melybe betehetek sok szép könyvet, festéket (Szőnyi Erzsébet) (K. László Szilvia: Kezdődik az iskola) Büszkén hordom majd a táskám: Barátaim, látjátok? Szeptembertől, mint a nagyok én is suliba járok. (Mentovics Éva: Iskolatáska) 25

26 Óvodások voltatok kisfiúk, kislányok. Tündérország berkeit bebarangoltátok. Iskolások lettetek. Mi minden vár rátok! Nagy felfedezések, szép kirándulások. Betűországba vezet a tanító néni. Mennyit fogtok ti otthon majd erről mesélni! Számországban elámul a szemetek, szátok a temérdek kincsen, amit ott találtok. Kezdődik az utazás, a csengő már csenget. Kívánunk hát jó utat s hozzá vidám kedvet! Közös ének: (A hívogat az iskola dallama szerint) Közösen: Olvasunk és számolunk, vidám nóta járja. Kis pajtásom gyere hát, menjünk iskolába. Ezért kedves iskolám, fogadjál be engem! Tanítóim szeretete foganjon meg bennem! Ajánljad fel nekem a tudás gazdag fáját, hadd olthassam önmagamba legvirulóbb ágát! (Szőnyi Erzsébet) 26

27 Szeptemberi csengőszó Szólóének: Énekkar: Hamvadó tűznek lankad a lángja, ránk borul már az éjszaka fátyla. Jó éjszakát, kedves pajtás, békés álmot, jövőre a tábortüzet újra látod. Hervad a nap, bágyad, Száll a napsugár, Levelekkel együtt: Elfáradt a nyár. Összecsomagolja Minden holmiját: A sok jó időt és A fürdőruhát, És emeli karját, És sípjába fúj: (Márkus Miklós Nádas Katalin) 27

28 Közösen: Elég volt, kis pajtás. Mostantól tanulj! Virágok helyett már Nyit az iskola, És sarkáig tárva Barna kapuja. Ég helyett a tábla, Park helyett a pad, Hív a szelíd őszbe: Érezd jól magad! És a havas télben Napsugár helyett A tudás fényei Melegítenek. Megjött az ősz behívója, Szeptemberi csengőszóra, Kezdődik az első óra. Kezdődik az első óra! Hátamon a szép új táskát Biztos nagyon sokan látják. Mondja is az egész környék: Iskolás lett ez a csöppség. (Darázs Endre: Iskolába hívogató) (Jenki Béla: Nyártanóra) (Czeglédy Gabriella: Én is iskolás vagyok) Hosszú, nagy vakáció: Már csak emlék, álom Szép volt, jó volt, s hogy eltelt, Kicsit még sajnálom. De szólít az iskola, S padok, térkép, tábla, Ha tehetnék, futnának Elénk az utcára. 28

29 Énekkar: Mint egy nyüzsgő hangyaboly, Olyan lett az osztály, S csupa kérdésekből állunk: hát te hol nyaraltál? tenger?...tábor? fenyvesek? Emlékek cikáznak: Egy-egy fényes darabja Az elsuhant nyárnak. Szép volt a vakáció, Mint egy színes álom, De hogy eltelt, oly nagyon Most már nem is bánom. Sok újdonsült kisdiáknak Kitárul egy új világ: Titokzatos Betűország Ma nyitja meg kapuját. Csodálatos ez az ország, Gazdagsága rengeteg: Minden betű kincset érő Titkokat is rejteget. S aki egyszer megismeri Mind a betűk titkait, Magáénak tekintheti Betűország kincseit. (Molnos Lajos: Becsengetés) (Szalai Borbála: Betűország kincsei) 29

30 Az iskolán végig megyek én, a kezembe könyvet veszek én. Az osztályban első leszek én, meglátjátok év végén. (Kodály Zoltán Weöres Sándor) Közös ének: Messze száll a fecske, messze száll a nyár 30

31 Szólóének: Közös ének: Annyi régi pajtást látunk újra itt, meséljük a nyárnak vidám napjait. Nézd a sok új könyvet, bennük mennyi kép! Iskolába járni, ó, de jó, de szép! (Nádai Katalin Szőnyi Erzsébet) Mennyi, mennyi érdekesség, mennyi izgalom! A tanító néni belép, föl kell állni? Nem tudom. Hogy nyílik fel szépen, csendben a pad fényes fedele, Ha felállok, mit kell tennem, hogy ne csapjak zajt vele? A táblához gyere ki csak! szól a néni, s kimegyek, A kezembe krétát is ad, a krétával mit tegyek? Megtanít ő türelemmel, hogy kell húzni vonalat, S hogy a táblát tenyeremmel letörölni nem szabad. Első nap az iskolában, padban ülök, figyelek, Nem moccantom fejem, lábam, nagy dolog ez gyerekek. (Képes Géza: Első nap az iskolában) (szlovák népdal) 31

32 Megjegyzés: Amennyiben az iskolában működik énekkar, a dal könynyen előadható kánonban is. Közösen: Könyv, toll, tinta, ceruza, Rontom, bontom, Kezdődik az iskola Csak aszondom. Kora reggel rohanás, Rontom, bontom, Nem könnyű a tanulás Csak aszondom. Kintről benéz egy szamár Rontom, bontom, Iskolába sose jár Csak aszondom. (Weöres Sándor: Kezdődik az iskola, részlet) Cinkét fogott az orrom, amint de jöttem, Nem bánom, ha szarkát is, csakhogy beköszöntem: Élj soká iskolám, csak ennyi a mondókám! Zenerészlet: Elmúlt a nyár (Éneklő évszakok CD) 32

33 Az 1956-os forradalom 33

34 34

35 A magyarok vére (emlékműsor) 1. szavaló: A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A megmaradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol még közvetve se igazoljuk a gyilkosokat. A magyar fiatalok, munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megérttették. Ezért, ha balsorsukban osztozunk miénk a reményük is. Nyomorúságuk láncai és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: A szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk. (Albert Camus: A magyarok vére) Közös ének: Mennyből az angyal menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. 2. szavaló: Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája 35

36 36 A Csendes Éjbe égni kezdett És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. 1. szavaló: És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Miért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: Elég volt! 2. szavaló: Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik Ők, akik örökségbe kapták Ilyen nagy dolog a Szabadság? Közös ének: Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor A költő, a szamár, s a pásztor Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát,

37 1. szavaló: Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, mennyből az angyal! (Márai Sándor: Mennyből az angyal) Polgártársaim! Magyarok! Tudatom, hogy a Duna völgyében csoda történt: nemzet született! Soha a történelem folyamán nem volt még ennyire egy test, egy lélek ez a nemzet. Ott a barikádokon, a pesti utcán véres nemzeti zászlók alatt, tudta mindenki, hogy mi a feladata, nem kellett parancsszó, nem kellett biztatás, ha valaki elesett, öten nyomultak a helyébe. Ugyanúgy összeforrva egy testként, egy lélekként kell őriznünk a forradalom vívmányait, és egy csipetnyit sem szabad elalkudnunk a magyar forradalom igazából. 2. szavaló: Vérben és kínszenvedésben született a megújhodott magyar nép, amint vérben és kínszenvedésben születik a kisded. Igazát a magyar életek tízezreinek vére pecsételte meg. Testvéreim! halott hősök lelke áll mellettünk, halottak lelke vigyáz reánk, halottak lelke figyel minket. Legyünk hűek hozzájuk, örökségükhöz, végső sóhajtásukhoz, különben nem vagyunk méltók a magyar és az ember nevére. (Féja Géza: A Duna völgyében csoda történt) Közös ének: Ha kenyerét eszed Ennek a hazának, Örüljön a lelked, Ne kötözze bánat. Vérrel megöntözött Édes földje adja, Őseid élete Minden darabja. 1. szavaló: A háromszín-lobogó mellé tegyetek három esküvést: (1956. Aki magyar ) 37

38 Ének: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy a pesti utcán hullt a vér. Hej, tulipán, tulipán Az életem nem vidám Édes íze keserű Ritka vendég a derű. (Tamási Lajos: A pesti utcán hullt a vér) (Koncz Zsuzsa: Hej, tulipán) A lyukas zászló hősei (emlékező ünnepi beszéd) A legázolt, bilincsbe vert magyarság többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. 38 Albert Camus: A magyarok vére 1956 Emlékezünk! Emlékezünk azokra a napokra és azokra a hősökre, kik a huszadik századi történelem legnagyszerűbb eseményének, az 1956-os forradalomnak a részesei, irányítói, harcosai, támogatói voltak. Emlékezünk, mert most már emlékezhetünk. De még most sem könnyű az emlékezés, hisz nagyon sokan még köztünk élnek azok, akik eltiporták, segítettek eltiporni a forradalmat, de azok közül is, akik szívesen elhitték a gyilkosok rágalmait erről a forradalomról, és összekacsintva az új hatalommal, annak haszonélvezői lettek. De a történelmi igazság harcosai ma már őszintén emlékezhetnek, megfogadva Tamási Lajos forradalom idején keletkezett versének szavait:

39 A háromszín-lobogó mellé tegyetek három esküvést: sírásból egyet tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy a pesti utcán hullt a vér. Az 1956-os forradalom a magyar ifjúság mozgalma volt, ők ragadták magukkal a nemzet legjobbjait, s az ő vérük folyt a pesti utcán, de másutt is az országban. Az ő harcuk keltett lelkesedést a határon túli fiatalság körében is, Erdélyben, de a csehszlovákiai magyarok között is. Már több mint fél évszázada, hogy október 23-án az egyetemi ifjúság 16 pontba foglalt követelései mögé, melyek egy demokratikus és független Magyarország képét vetítették előre, soha nem látott tömegek sorakoztak fel. Az országház előtt 200 ezer ember követelte Nagy Imrét, hogy álljon az ország élére. A tüntető tömegek a kommunista zsarnokság és az idegen hatalom jelképei ellen fordultak: kivágták a nemzeti zászlóból a szovjet mintájú címert (így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe), Kossuth-címert követeltek. Ledöntötték a zsarnokság jelképét, a Sztálin-szobrot. A Rádiónál pedig az ÁVH alakulataival tűzharcba keveredtek. A tüntetés fegyveres felkeléssé alakult. Másnap, október 24-én szovjet tankcsapatok vonultak be Budapestre, akikkel a főváros számos pontján a felkelők felvették a harcot. Az idegen katonák megjelenésével a felkelés nemzeti szabadságharccá változott. A forradalmi hullám kiterjedt az egész országra: folyamatosan létrejöttek a forradalom új hatalmi szervei: a munkástanácsok és vidéken a nemzeti bizottságok. Október 28-án fordulat következett be. Nagy Imre, aki 1953-ban már volt az ország miniszterelnöke, a változások élére állt. Bejelentette a szovjet csapatok kivonását, az ÁVH megszüntetését, a Kossuth-címer visszaállítását. Létrejött a többpártrendszer: Nagy Imre kormányába kisgazda, parasztpárti és szociáldemokrata politikusok is bekerültek. A forradalom győzött. Október 23-a legfontosabb követelései teljesültek. A szovjet hatalom és támogatóik, akik közül Kádár János már a szov- 39

40 jetek szolgálatában állt, a győztes forradalom ellen fegyveres támadást készítettek elő. Ennek a harcnak az előkészületeit érzékelve Nagy Imre az ENSZ-hez fordult segítségért, november 1-jén bejelentette az ország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét. Híres rádióbeszédében ezeket mondotta: A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtt mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve, kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A forradalmi harc, melyet a magyar múlt és a jelen hősei vívtak, végre győzelemre vitte a szabadág és függetlenség ügyét. Magyarország dolgozó milliói! Védjétek és erősítsétek forradalmi elszántsággal, önfeláldozó munkával hazánkat, a szabad, független, demokratikus és semleges Magyarországot! A szovjet hadsereg november 4-én óriási túlerővel megszállta Budapestet, véres harcokban leverte az ellenállást. Szovjet tankokon, a Szolnokon megalakított Kádár-kormány is bejött Budapestre. Az ellenállás azonban, ha nem is fegyveresen, de tovább folytatódott. A magát munkás-paraszt kormánynak nevező új hatalom első dolga volt, hogy a munkástanácsokat fölszámolta. Megkezdődött a megtorlás. A történelem során elbukott magyar forradalmakat és szabadságharcokat egyszer sem követte olyan véres megtorlás, mint amilyet a Kádár-vezetés hajtott végre 1956 után. Több mint 250 forradalmárt kivégeztek, 1960-ig mintegy 22 ezer embert ítéltek el és 13 ezret internáltak. Az elítéltek többsége munkás és diák volt. Volt akit fiatalkorúként halálra ítéltek, megvárták míg nagykorúvá válik és kivégezték. Nagy Imrét és legközelebbi munkatársait titkos perben 1958-ban halálra ítélték. A miniszterelnök nem volt hajlandó egyezkedni, alkudozni, bár ez életben maradását jelentette volna. Jeltelen sírjukat lovakkal tapostatták meg. Az 1956-os magyar forradalom a világtörténelem első korai szembeszállása volt a kommunista diktatúrával, a szovjet birodalmi törekvésekkel. A totális pártállammal szembeállította s demokratikus parlamentarizmust, az emberi kiszolgáltatottsággal a szabadságjogokat, a nemzeti elnyomással, a szovjet világuralmi törekvésekkel szembehelyezte a nemzeti önrendelkezést. Így vált az egész világon a függetlenségért és a szabadságért küzdő népek példájává, így szerezte meg a magyarság számára a világ jobbik felének rokonszenvét. Ezért tisztelgünk 1956 hősei előtt ma is. 40

41 Karácsony 41

42 42

43 Idvezlégy, kis Jézuska Zenerészlet: Megjegyzés: Ghymes: Angyalsereg Az ajánlott zenemű megtalálható a Ghymes: Mendika című CD- jén. Pille havak szállnak, csontig fagy a bocskor, kemencében aszalódik fanyar ízű vackor. Szél dudája dúdol álmot a mezőre, tegyük el a búbánatot jövő esztendőre. Dúdolj ráncos szájú megtörpedt anyóka, pillog kint a hold világa, szó hamvad a szóra. Elnehezül lassan a megalvó lélek, csak a havak hullongálnak szitáján az égnek. Csak a vén szájakon bizsereg a halk szó, dúdoljatok jó emberek, dúdolj ébren alvó. (Dénes György: Dúdoló) 43

44 Szólóének: Hol a fényes palota, Hol a kényes nyoszolya? Hol a lépes mézecske, Vajjal mázolt köcsöge? Közös ének: Ó, ha Magyarországban, Bicske mezővárosban Jöttél volna világra, Akadnál jobb országra. Mesélő: Első: Második: Harmadik: Mert adnánk jó mézecskét, Vajas-édes tejecskét, Szükségedet megszánnánk, Párnácskába takarnánk. (Bicskei ének Szabadbattyán) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Én vagyok a BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni. Én vagyok a HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem. Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. 44

45 Mesélő: Negyedik: Közösen: Narrátor: Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott. Mi történt? Hiszen nektek égnetek kell mindörökké! Ne féljetek! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát Én vagyok a REMÉNY! Add urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a HIT, REMÉNY, SZERETET és a BÉKE lángját! December hava bővelkedik népi hagyományokban. Luca napját, december 13-át gonoszjáró napnak tartották, ezért elsősorban a boszorkányok ellen kellett védekezni. Ilyenkor nem varrtak, fontak. Karácsony tájékán megjelentek a házaknál a kis bölcsőcskét hordozó kis és nagy angyalok, valamint Mária. Később a pásztorok, akik házilag készített jászollal, vagy betlehemi kistemplommal jártak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítették fel Jézus születésének történetét. Ezekből a népi hagyományokból mutatunk be néhányat. Fogadják szeretettel műsorunkat! Luca, Luca széke elkészül-e végre? Édesapám faragja, kész már minden darabja. Össze kéne rakni! Minek még faragni? Türelmetlen gyermekek várják már az ünnepet. Karácsonykor éjjel félve nézek széjjel. Szórom, szórom a mákot, nagyon-nagyon vigyázok. Éjfélkor felcsendül, hálaének zendül. 45

46 Minden hívő énekel, szentmisével ünnepel. Felállok a székre, Luca, Luca-székre. Templomajtók nyíljatok! Boszorkányok, fussatok! (Tóth Árpád Ferenc: Szórom a mákot) Megjegyzés: A következő énekes játékot a szereplők a szövegnek megfelelően megjelenítik. A játékhoz kellenek egy család tagjai is, akiknek a szereplők mondják jókívánságaikat. Szólóének: Közös refrén: Luca, Luca kitty kotty, kitty kotty, Gelegenye kettő, három. Közös refrén: Luca, Luca 46 Ennek a gazdának annyi disznója legyen: egyik ólból kifusson, a másikba befusson, a harmadikba is jusson! Ennek a gazdának akkora disznója legyen, mint egy ház, akkora szalonnája, mint egy mestergerenda, annyi zsírja, mit a kútban a víz, annyi töpörtője, mint Dunában a föveny!

47 Közös refrén: Luca, Luca Közös refrén: Luca, Luca Közös refrén: Luca, Luca Közös ének: Ennek az asszonynak annyi tojása legyen, mint az égen a csillag, mint a földön a kövecs. Ennek a lánynak akkora nyelve legyen, mint egy tepszi, úgy forogjon, mint a nagypénteki kereplő. Doktor, patika éhen haljon! A barmuk a zsírtól megfulladjon! A gazdasszony sose lustálkodjon! Zenerészlet: Ghymes: Nagy örömnap (Volly István) Megjegyzés:A dal alatt a következő jelenet szereplői elhelyezkednek a színpadon. A jövendő jóságosan hallgatott, Máriának szeme fénye jóllakott, Fehér pólya betakarja kis kezét, Csak egy pici pötty jelzi a szög helyét, Csak egy pici pötty jelzi a szög helyét. (Szarka Tamás) Megjegyzés: A vers Törőcsik Mari színművésztől is meghallgatható, Ghymes:Mendika című CD-jén. 47