Tartalom. A takarófalas szerelés 28 Fal a fal előtt 29 Szárazburkolat 29 Előre gyártott elemek 30

Átírás

1

2 5 Tartalom Csővezetékek fektetése _ Vízellátás 9 Csőfektetési alapelvek 9 Szennyvízelvezetés 9 Potenciálkiegyenlítés - 9 Példa egy fürdőszoba átépítésére 10 Ivóvízvezetékek Csőanyagok Miről ismerjük meg az ólomcsöveket? Rézcsövek megmunkálása Az anyag Vágás Sorjázás Kalibrálás Hajlítás Forrasztás Lágyforrasztás Keményforrasztás _ Rézcsövek fektetése és leágazások kialakítása 20 Hornyok és áttörések 22 A csőfektetésnél előforduló méretek 23 Régi és új csővezetékek összekötése egymással 23 Ivóvízvezetékek műanyagból 25 A takarófalas szerelés 28 Fal a fal előtt 29 Szárazburkolat 29 Előre gyártott elemek 30 Lefolyóvezetékek Csőanyagok Műanyag lefolyócsövek fektetése Az anyag A feldolgozásra vonatkozó alapismeretek. Vágás Osszedugás Falra szerelés és utólagos leágazás Berendezési tárgyak bekötése Műanyag lefolyócsövek ragasztása Így ragasszunk Sérült vezeték javítása Nyeregdarab felerősítése utólagos leágazáshoz 37 Falazási és burkolómunkák Falak YTONG építőelemekből _ Az anyag A megmunkálás és bedolgozás Szerszámok, eszközök A fogadószerkezet ellenőrzése Kitűzés Falazás Falazóhabarcs Rögzítések kialakítása Felületképzés Vakolatok Csővezetékek elfalazása és burkolása Zuhanyozó burkolása gipszkarton lapokkal 45 Előtéthéjazat 45 Padló 45 Burkolás 46 Így ragasszuk a csempéket Az alap előkészítése _ Ragasztóanyagok Burkolás ragasztással Példa fürdőkád burkolására Így fugázzunk Fugázóhabarcs Feldolgozás Régi csempére új ragasztása

3 6 Padlócsempézés - vastagágyazat vagy vékonyágyazat? Vastagágyazatú eljárás Vékonyágyazatú eljárás Fürdőszobaberendezések 55 Példa egy kis fürdőszoba berendezésére 56 Szerelvények - áttekintés 57 Szerelvények felszerelése és kicserélése 59 Mosdószerelvény beépítése 59 Fürdőkádés zuhanyszerelvények szerelése 61 Mosdó beépítése 62 Tervezési alapfogalmak 62 Tőcsavarok rögzítése A mosdó felszerelése és a víz bekötése A lefolyócsatlakozás elkészítése Bidé felszerelése _ Fürdőkád beszerelése Általános tudnivalók A kádtartó, a lefolyó és a szerelőnyílás előkészítése Lefolyógarnítúra és földelés A kád felállítása Zuhany beépítése _ 66 _ 67 _ 67 _ 68 Tervezési alapfogalmak 68 A zuhanytálca felállítása 68 A zuhanyfülke összeszerelése és felállítása 69 Vízöblítéses WC felszerelése Általános tudnivalók _ WC-csésze felállítása és a lefolyó bekötése Öblítőtartály felszerelése Hibás öblítőtartály cseréje Magasan elhelyezett öblítőtartály kicserélése alsó öblítőtartályra 75 Vízmelegítés Központilag vagy helyileg? Villamos vízmelegítők Energiaszükséglet A hőmérsékletszabályozó Villamos melegvíztárolók bekötése Átfolyó rendszerű vízmelegítők Mosdó alatti melegvíztárolók _ Mosdó alatti melegvíztárolók felszerelése A fürdőszoba fűtése A fűtéssel kapcsolatos munkák Általános tudnivalók _ Fűtőtest szerelése _ Termosztátos szelep felszerelése

4 8 Csővezetékek fektetése

5 Vízellátás Minden háztartás vezetékhálózata a vizet bevezető vezetékekből és a lefolyóvezetékekből áll. A vizet bevezető vezetékek (a rendszert lásd a 8. oldalon lévő ábrán) a vízműben fogyasztásra alkalmassá tett ivóvizet szállítják. Ez a víz vezetékhálózaton át, szivattyúk segítségével jut el a végső fogyasztóhoz. A fogyasztónak, valamint a csővezetékek anyagának kiválasztása szempontjából (vö. az Ivóvízvezetékek" fejezettel a 13. oldalon) lényeges a víz úgynevezett keménységi foka. Ez az érték (melyet a vízműtől lehet megtudni) bizonyos tájékoztatást ad az ivóvízben oldott ásványi anyagokról (elsősorban a kalciumról és a magnéziumról). Ezeknek nagyobb hőmérsékletek hatására az a kellemetlen tulajdonságuk van, hogy a vízvezetékekben és a háztartási készülékekben szilárd alakban lerakódnak. Különbséget kell tennünk a keménységi fokozatok és fokok (német keménységi fokok) között: 1. fokozat = fokozat = fokozat = fokozat = 21 és annál nagyobb. Csőfektetési alapelvek Vízvezetékeket semmiképpen sem szabad a pince padlójában elhelyezni, a hidegvízvezetékek mindig a melegvízvezetékek alatt fekszenek (a hő felfelé száll). Egymás mellett lévő elvételi helyek esetén a szabvány alapelvként előírja, hogy a meleg víz elzáróberendezését balra, a hideg vízét jobbra kell elhelyezni. Ez keverőszerelvények esetén is érvényes. Az ivóvízvezetékeket semmilyen körülmények között nem szabad nem ivóvizes berendezésekkel összekötni. A törvény visszafolyásgátlókat és a készülékek csatlakozásához csőszellőzéssel ellátott szelepeket ír elő. Ezért van az, hogy mosdókban stb. a szerelvények összes kifolyónyílásának feltétlenül a szennyvíz legmagasabb szintjénél legalább 20 mm-rel magasabban kell lennie. Szennyvízelvezetés A használt, azaz ún. szennyvizet a lefolyóvezetéken át vezetjük el. Ezeknek a lefolyóvezetékeknek a fellépő nyomásesésekre gáztömörnek kell lenniük. A fektetéshez csak vizsgálati jellel ellátott, szabványos darabokat szabad használni. Ez magától értetődően a lefolyóvezetékeken végzett olyan bekötési munkák vagy javítások esetén is érvényes, melyeket a fürdőszoba felújítása vagy korszerűsítése esetén kell elvégezni. A lefolyóvezeték-rendszer ábrája a 32. oldalon látható. A csőanyagokra vonatkozó további információk, valamint a megmunkálásukra vonatkozó gyakorlati tudnivalók a Lefolyóvezetékek" fejezetben, szintén a 32. oldaltól kezdődően találhatók. Potenciálkiegyenlítés 9 Az egészségügyi létesítmények összes fémes alkatrészénél helyi potenciálkiegyenlítése van szükség. Ez azt jelenti, hogy a zuhanytálcák és fürdőkádak lefolyói, a vízvezetékek, de még a fűtési vezetékek is potenciálkiegyenlítő vezetővel vannak összekötve egymással. A potenciálkiegyenlítésre akkor is szükség van, ha a fürdőszobában nincsenek villamos berendezések. A potenciálkiegyenlítő vezető legalább 4 mm keresztmetszetű szigetelt rézvezeték (zöld-sárga), vagy legalább 2,4 x 20 mm horganyzott laposvas. Ezt a vezetőt az elosztón vagy a potenciálkiegyenlítő sínen át a védővezetővel kötjük össze. Acélkádaknál, ha a lefolyócső műanyag, csak a kádat kötjük rá a potenciálkiegyenlítőre. A zuhanytálcák és fürdőkádak alsó oldalán furattal ellátott szem található, ehhez a kiegyenlítővezetéket egy csavarral könnyen oda lehet erősíteni.

6 10 Példa egy fürdőszoba átépítésére Egy régi tetőtéri lakás átalakítása kialakított fürdőszobát is be akartak építeni. Tekintettel arra, hogy az eredeti mosdófülke erre nem adott elegendő helyet, a meglévő, nagyon tágas konyha egy részét leválasztották és fürdőszobává építették át. A konyhahelyiség erre már csak azért is nagyon alkalmas volt, mert itt már megvoltak a vízcsatlakozások és a szennyvíz lefolyócsövei (1. ábra). Elsőként a kis padlásablakot cserélték ki három nagy tetőablakra. Ezeket közvetlenül a fürdőkádnak szánt hely fölé építették be (2. ábra). A görbe és ferde falak kiegyenesítése és a csempeburkolat számára teherhordó fal elérése érdekében gipszkarton lapokat kellett elhelyezni. A 6 x 6 cm vastagságú fagerendákból készült tartószerkezetet ehhez alá kellett bélelni és esetenként 25 cm hosszú csavarokkal a régi falazathoz kellett rögzíteni (3. ábra). Az állványok mögötti tér egyúttal a víz- és fűtési csövek elhelyezésére alkalmas helyet is kínált. Itt helyezték el két százalékos eséssel a lefolyóvezeték műanyag csöveit is. Ehhez a gerendákat kissé ki kellett vágni vagy a régi vakolatot le kellett verni (4. ábra). Az egészségügyi berendezéseket szakember szerelte fel, 1. ábra 3. ábra 2. ábra 4. ábra 5. ábra

7 11 6. ábra aki a tervezésnél is tanácsokat adott és a nehezebb munkáknál segített. Míg a vízvezetékek elkészítésénél forrasztási ismeretekre volt szükség, a lefolyócsöveket a tömítőgyűrűvel együtt csupán össze kellett dugni. A sarokba beépített két mosdóasztalhoz bonyolult gerendaszerkezetre volt szükség, ezekbe csavarozták aztán be a mosdók rögzítőkereteit. Bilinccsel a víz- és lefolyócsöveket is felerősítették (5. ábra), így később már csupán a mosdót kellett felfüggeszteni és a szerelvény és szifon vezetékeit bekötni. Az egész keretszerkezet nedves helyiségekben alkalmazható gipszkarton lap borítást kapott, ugyanígy a fürdőszoba falai és ferde felületei is. Másik megoldásként vízálló forgácslapokat is lehetett volna alkalmazni. A lapokat közvetlenül egymáshoz illesztve helyezték el és a fugákat erősítőszalaggal letapaszolták (6. ábra). Az egészségügyi és villamos csatlakozások számára szükséges áttöréseket már a lapok elhelyezése előtt 7. ábra kivágták. Igy meg lehet takarítani a kábelek és csövek későbbi szükségtelen keresgélését. A padlót is fel kellett újítani. A régi deszkapadlóra szigetelőréteg került, erre hornyozott és csapolt ragasztott, vízálló forgácslapokat fektettek. A felületet a további munka előtt kiegyenlítő alapozóval javítani kellett. A következő feladat a fürdőkád és a zuhanytálca befalazása, valamint a kis emelvény elkészítése volt. Ehhez a gázbeton kínálkozott megfelelő anyagként (7. ábra). A könnyű téglák nem csak sokféle alakban kaphatók, hanem azokat könnyen és egyszerűen lehet megmunkálni. A vágáshoz elegendő egy durva fogazatú rókafarkú fűrész. Míg a fürdőkádat vakolatágyazatba állították be, a zuhanytálcát rugalmas, vízálló csemperagasztóval, abszolút vízszintesen két gázbeton téglán rögzítették. A téglák helyett állítható magasságú kádlábak is alkalmazhatók, melyek lehetővé teszik a zuhanytálca vagy fürdőkád pontosabb beállítását. A kádat, valamint az emelvényt vékony gázbeton lapokkal falazták körül. A gázbeton felületeket csempézés előtt kiegyenlítő alapozóval kezelték, hogy

8 ábra 9. ábra 10. ábra a csemperagasztó ne száradjon be túlságosan gyorsan. Ezután kerülhetett sor a csempézésre. A fehér falicsempéket a helyiség közepétől kezdve rakták fel. Csakúgy, mint a padlócsempéket, ezeket is rugalmas ragasztóval vékony ágyazatba fektették és fugázták. Ezután a ferde felületeket burkolták be lambériával, az egyes deszkákat lambériakörmökkel és hoszszú kapcsokkal szegezték fel (8. ábra)- A mosdót két, a falba erősített menetes csapra függesztették fel. Ezután bekötötték a lefolyóvezetékbe a lefolyószelepet és a bűzelzárót. A csaptelepet két sarokszeleppel csatlakoztatták a hidegvíz- és melegvízvezetékhez és a vezetéket a szükséges hosszúságúra fűrészelték le (9. ábra). A sarokba kerülő fürdőkád és szerelvényeinek szerelése nagyon bonyolult munkálatokkal jár. Ezeknek a szerelvényeknek a beépítését a vízvezetékek elhelyezése során gondosan meg kellett tervezni, mivel az a szokásostól eltér. Most már fel lehetett csavarozni a vörös szerelvényekhez színben illeszkedő zuhanyfalat. Ezt már korábban kimérték, méretre legyártották és csak a falon elhelyezett profilos sínekbe kellett behelyezni (10. ábra). Hogy a sínek függőlegesek legyenek, a furatok berajzolásánál nem nélkülözhető a vízmérték. Nehogy fúráskor a csempék eltörjenek, a fúrógéppel ütés nélkül kell dolgozni és élesre megköszörült kőfúrót kell használni. Ezután felcsavarozhatók a profilos sínek, melyeket kívülről szilikonnal lehet tömíteni. Ha a szilikoncsíkot vízzel megnedvesített ujjunkkal simára húzzuk, sima fugát kapunk.

9 Ivóvízvezetékek 13

10 14 Csőanyagok Ivóvízvezetékek céljára (I. a 8. oldalon bemutatott vezetékrendszert) különböző anyagokat lehet alkalmazni, rézcsövet (1. ábra), horganyzott acélcsövet és különféle műanyag csöveket. Ezermesterek számára legkönynyebb a műanyag csövek szerelése, melyeket csavarzatokkal lehet összekötni vagy ragasztani lehet (2. ábra). Ezeket a csöveket általában csak nagykereskedelmi szaküzletekben vagy szerelők révén lehet beszerezni és ezért nem mindig állnak rendelkezése. Némi ügyességgel és gyakorlattal rézcsövek önállóan is fektethetők. A munkamódszereket a Rézcsövek megmunkálása" c. részben, a 15. oldalon közöljük. A horganyzott acélcső csak hidegvíz-vezetékekhez van engedélyezve, feldolgozása az újra meg újra szükségessé váló menetes kötések miatt nem túl egyszerű (3. ábra). Még a szerelők is egyre ritkábban alkalmazzák. Régebbi házakba nem találhatók még az ólomcsövek (4. ábra), melyeket azonban új létesítményeknél már nem szabad beépíteni. Tekintettel arra, hogy az ólom az egészségre ártalmas és kis menynyiségben az ivóvízben oldódik, a meglévő ólomvezetékeket feltétlenül ki kell cserélni. Ha erre nincs lehetőség, reggelente engedjük ki az éjszaka folyamán a vezetékekben állt vizet, mielőtt étkezési célra vizet vételeznénk. 1. ábra 2. ábra Miről ismerjük meg az ólomcsöveket? A felújítási munkák megkezdése előtt a helyi vízszolgáltató vállalatnál lehet érdeklődni, vajon az utcában vagy a ház bekötésénél még ólomcsövek vannak-e fektetve. Általában nem ez lesz a helyzet, mert az ólomcsöveket a vízszolgáltató vállalatok az elmúlt évtizedekben túlnyomórészt már kicserélték.- Ezután saját házunk szerelését vizsgáljuk meg. Az ólomcsövek felismerését néhány szembeötlő jellemző könnyíti meg. Festés nélkül az anyag ezüstszürke és nagyon puha. Hajlíthatóságuk miatt ezek a csövek soha nincsenek egyenesen fektetve, hanem mindig enyhén kígyózó vonalak vagy ívek mentén. A csövek kötési helyei erősen kidudorodnak, a puha ólmot késsel könnyen be lehet nyomni. A réz- és horgany- 3. ábra 4. ábra zott acélcsövek mindig egyenes vonal mentén vannak fektetve. A vöröses színű rézcsövek rendszerint dugaszolható kötéssel vannak összeillesztve és azután forrasztva. Az acélcsöveket, melyek festés nélkül hasonlítanak az ólomcsövekhez, mindig öszszecsavarják. Kétség esetén itt a mágnes segít: az ólom - az acéllal ellentétben - nem mágneses. A falban elhelyezett csövek esetén viszont csak a víz analízise (tájékozódjunk a közműveknél) ad felvilágosítást az ivóvíz esetleges ólomtartalmáról. Vegyük itt figyelembe, hogy az utóbbi évtizedekben számos régi épületben más anyagból való csövekre cserélték ki a régi ólomvezetékek egyes részeit. Ez azonban gyakran csak a falakon kívüli, jól hozzáférhető helyeken vagy az emeleten történt meg. 1

11 15 Teljesen vagy részben ólomból készült vezetékek esetén a szakemberek mindig az ivóvízhálózat teljes felújítását ajánlják. Ilyen esetekben tehát a háztulajdonosnak elvi döntést kell hoznia. Rézcsövek megmunkálása Az anyag Rézcsöveket a teljes ivóvízhálózatban alkalmaznak. Különböző átmérőkben és különböző falvastagságokkal, 5 m hosszúságú szálakban és m hosszúságú tekercsekben kaphatók. A rézcsőszálak kemények, azaz szerszám nélkül, puszta kézzel a cső alig hajlítható. Előnyük, hogy a szálanyagból való csövek lefektetve nagyon egyenesek. Kemény rézcsövet ezért elsősorban látható vezetékekhez alkalmazunk. Ha forrasztólámpával melegítjük, a kemény rézcső meglágyul. Ezt akkor alkalmazzuk, ha a szálanyagot meg kell hajlítani vagy alakját kell megváltoztatni. A tekercsben lévő rézcső olyan lágy, hogy azt kézzel vagy térdünkön" meg lehet hajlítani. Ügyelni kell itt arra, hogy ne fektessük túl éles sarkok mentén, mert akkor a cső megtörik. A tekercsből való csövet olyan helyeken szereljük fel, ahol a külső megjelenés nem olyan fontos; takart helyeken vagy vakolat alatti csővezetékek esetén. A lágy cső Rézcsöveknél az alábbi átmérők használatosak: Kemény rézcső szálakban, mm 6x1 8x1 10x1 12x1 15x1 18x1 22x1 22x1,5 35x1,5 és nagyobbak Lágy rézcső tekercsekben, mm 8x1 10x1 12x1 15x1 18x1 22x1 Az első szám a külső átmérőt adja meg, a második a falvastagságot. A 22 x 1 jelentése: a külső átmérő 22 mm, a falvastagság 1 mm. előnye, hogy nagyon gyorsan fektethető. Mivel ívekben is fektethető, nem kell minden irányváltoztatásnál szögidomokat beépíteni, a nagy hosszak összekötési helyek megtakarítását teszik lehetővé. Minőség szempontjából a lágy és kemény csövek egyenértékűek. Mindkétfajta fényes és szigetelt kivitelben egyaránt kapható. A szigetelt csövet a hőveszteség csökkentése érdekében melegvíz-vezetékekhez használjuk. Hidegvízvezetékek esetén a szigetelés megakadályozza a cső izzadását. Ehelyett fényes csövet is használhatunk, és ha a szigetelést magunk végezzük el, a hatás ugyanaz. A szigetelt csőnek az az előnye, hogy alkalmazása esetén munkaidőt takarítunk meg. A forrasztási helyeket utólag mindenesetre szigetelni kell. Az anyag megmunkálása Szerszámok fémfűrész, csővágó, sorjázó, kalibrálókészlet, hajlítórugó. A munka menete: a cső elvágása, a cső sorjázása, a cső kalibrálása, a cső hajlítása. Vágás Rézcsövek elvágásához a legkönnyebben kezelhető szerszám a csővágó. Ez az 5. ábra bal oldalán látható, tőle jobbra különböző méretű csőhajlítórugók vannak. A csővágó ezért minden szerszámszekrényhez hozzátartozik. A csövet a vezetőgörgők és a vágókerék közé fogjuk be (6. ábra), és miközben a csővágót a cső

12 16 Kalibrálás 5. ábra 7. ábra A kalibrálás azt jelenti, hogy a bármilyen okból deformálódott csőnek megadjuk a pontos átmérőjét. Különösen a szerelvények és a sarokszelep-csatlakozások puha, krómozott, 8 és 10 mm-es rézcsövei görbülnek el könynyen. A korrekcióhoz először üssük be a kalibrálótüskét, majd kívülről tegyük fel a / kaiibrálógyűrűt (8. ábra). így elkerülhetők a rosszul tömítő, összenyomódott kötések. 6. ábra körül forgatjuk, a vágókereket folyamatosan, de érzéssel, utánállítjuk. Figyelem: Egyszerre ne állítsunk túl sokat, mert különben a cső rányomódik a vágókeréke és megsérül! Érvényes tehát a következő szabály: Többször forgassunk és állítsunk (a falvastagságtól függően fordulatra van szükség)! A rézcsöveket finomfogú fémfűrésszel is el lehet vágni. Itt azonban ügyeljünk arra, hogy a vágás merőleges legyen! Nélkülözhetetlen a fűrész, ha már lefektetett csövön kell dolgozni és a csővágót a szűk helyen nem lehet mozgatni. Erre a célra a legalkalmasabb az illesztőfűrész. 8. ábra Sorjázás A vágás után sorjázni kell, mert a cső belsejében keletkező sorja akadályozza a víz áramlását. A külső sorja, ami a fűrésszel való vágáskor keletkezik, akadályozza a csőidomokkal való munkát és ezenkívül sérülési veszélyt rejt magában. A csővágón hegyes, kifordítható sorjázókést helyezünk el (7. ábra), melyet a csőben nyomás alatt forgatunk és az így levágja a belső sorját. A külső sorját lapos reszelővel távolítjuk el. Még alkalmasabb a sorjázókúp, melyben a külső és belső sorjához kések vannak elhelyezve. Hajlítás Ha elegendő hely áll rendelkezésre, nem szükséges kis íveket beforrasztani, hanem a rézcsövet meg lehet hajlítani. A tekercsből való lágy csövet óvatosan, kézzel vagy térdünkkel alátámasztva, meg lehet hajlítani. Ügyeljünk arra, hogy a cső ne törjön meg! Jobb, ha egy egyszerű hajlítókészüléket alkalmazunk, az ívek ezáltal egyenletesebbek lesznek. Minél kisebb ívben kell hajlítani, annál nehezebben megy az kézzel. Ha a kívánt hajlítási sugár kisebb, mint a cső külső átmérőjének hatszorosa, a csövet már nem szabad kézzel hajlítani, mert az megtörhet. Kisebb ívekhez hajlítókészüléket alkalmazunk. Ezek többnyire csőhajlítófogók és hajlítórugók (9. ábra), melyeket satu és munkapad nélkül egészen 33 mm-ig terjedő átmérőjű csövekhez lehet használni. Hajlítókészüléket

13 ábra 11. ábra kialakítani. A hajlítási sugár lágy cső esetén ne legyen kisebb, mint a külső átmérő háromszorosa. Kemény rézcsöveket (szálakat) kézzel nem lehet hajlítani, hajlítókészülékben viszont igen, a külső átmérő négyszeresének megfelelő sugárig. Jobb, ha a kemény csövet a hajlítás helyén forrasztólánggal meglágyítjuk és ezután úgy hajlítjuk, mint a lágy csövet. Vékony rézcsöveket a hajlítórugó segítségével lehet hajlítani, hogy a cső meg ne törjön. A hajlítórugó feleljen meg a cső átmérőjének, így a csőnek biztos vezetést ad, és a hajlítási nyomást egyenletesen osztja el. Tölcsér alakú nyílásával toljuk rá a csőre és ugyancsak a tölcsér irányában lehet újra lehúzni. A tölcsérszerű nyílás tehát mindig a cső rövidebb vége felé mutasson, hogy a rugót könnyen le lehessen tol-ni. A hajlítást szabad kézzel végezzük, mindig a lehető legnagyobb sugarat válasszuk. Jó tudni! A hajlítandó alakot előzőleg drótból formáljuk ki és ezt használjuk sablonként (10. ábra), a cső azonnal illeszkedni fog. Forrasztás Rézcsövek összekötésére a lágy- vagy keményforrasztás használható. A végeredményt tekintve a két eljárás egyenértékű. Az eltérés a hőmérsékletben és ebből adódóan az alkalmazott forraszanyagban van. Lágyforrasztás Szerszámok és anyagok: forrasztóégő gázpatronnal vagy propángázpalackkal, folyósítószer, forrasz, csiszolóvászon. A munka menete: a forrasztási hely megtisztítása, a folyósítószer felhordása, a forrasztási hely felmelegítése, forrasztás.

14 ábra 13. ábra 14. ábra Lágyforrasztás esetén 450 C alatti olvadáspontú forraszokat alkalmazunk. Réz szereléséhez csak az MSZ 855 szabványban előírt forrasz engedélyezett: az L-SnCu3 szabványos jelölésű ónforrasz. A korábban alkalmazott ólomtartalmú forraszok egészségi okokból már nem használhatók. Vásárláskor feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a forrasz a megfelelő jelölésű legyen. A forraszok kis oldáspontja miatt nagyon egyszerű hőforrások elegendők. Az iparosok többnyire propánégőt használnak, amely tömlőn és nyomáscsökkentő szelepen át van az ismert propánpalackra rákötve. Még olcsóbbak a kézi forrasztókészülékek (11. ábra), ezek szórópalackhoz hasonlítanak, amelyre égőfej van felcsavarva. Égési ideje több, mint egy óra, így ezzel több forrasztási hely elkészíthető. További hőforrásokat jelentenek a benzinégők, az úgynevezett forrasztólámpák. Ezenkívül más hőforrásokat, például gázoxigén-égőket is lehet alkalmazni, amelyeket egyébként a keményforrasztáshoz vagy a hegesztéshez használunk. A forrasztáshoz ezenkívül folyósítószerre is szükség van. Ez megszünteti a rézen az oxidációs réteget és megakadályozza a forrasztás alatt az oxidok újraképződősét. Lágyforrasztáshoz általában forrasztózsírt használunk, melyet a forrasztás előtt hordunk fel a rézcsőre és az a forrasztás alatt elgőzölög. A cső levágásakor annak vége gyakran enyhén deformálódik és ezért a forrasztási rés méreteit nem lehet mindig pontosan betartani. A méreteket kalibrálószerszámmal lehet biztosítani. Lágyforrasztáskor a következő műveletekre van szükség: A csővégeket kívül, a csőidomokat belül 240 szemcsenagyságú, vagy annál finomabb csiszolóvászonnal vagy acélgyapottal fémesen tisztává tesszük (12. ábra). Erre azért van szükség, hogy a forrasz a forrasztási résben mindenhová be tudjon folyni. Csak a csővég külső oldalát vékonyan bekenjük folyósítószerrel (forrasztózsírral) (13. ábra), hogy abból semmi se kerüljön a cső belsejébe. A folyó- sítószer ártalmas, és semmiképpen sem juthat be az ivóvízvezetékbe. A csővéget ütközésig betoljuk a csőidomba (14. ábra), és puha lánggal egyenletesen felmelegítjük a forrasztási hőmérsékletre. Félrefordított láng mellett addig olvasztunk forraszt a forrasztási résre, míg köröskörül egy forraszgyűrű nem válik láthatóvá (15. ábra). A folyósítószer maradványait ronggyal eltávolítjuk. Lágyforrasztás esetén feltétlenül csőidomokat használjunk. Ezek alakos és összekötő darabok és olyan pontosan készülnek, hogy a cső és az idom közötti forrasztási hézag értéke legfeljebb 3/10 mm. Ezzel biztosítható, hogy a folyékony forrasz a hajszálcsövesség hatására az egész forrasztási rést kitöltse. Az idomok különböző alakokban kaphatók. Vannak egyenes összekötőidomok, redukáló idomok két különböző átmérővel, 90 -os vagy 45 -os szögű ívek és elágazások azonos vagy különböző átmérőkkel. Az idomok

15 19 rézből vagy vörösötvözetből készülnek. Csővégek egymás közötti összekötésére rezet használunk. Vörösötvözetből készült csőidomokat szerelvények csatlakoztatására alkalmazunk. Lágyforrasztásnál ugyanazzal a forrasszal forraszthatók, mint a csövek. Jó tudni! Ivóvízvezetékekhez csak olyan forraszokat és folyósítószereket szabad alkalmazni, amelyeket erre a speciális célra engedélyeztek. Forraszként csak olyanok jönnek számításba, amelyek higiéniai, elsősorban toxikológiai szempontból semmilyen bajt nem okoznak, tehát például nem tartalmaznak ólmot. Fontos ezért, hogy a forrasz csomagolására a gyártó cég adatai és a szabványszám mellett az ivóvízvezetékekhez való alkalmasságra történő utalást is rányomtassák. Az MSZ 855 lágyforraszokra, az MSZ 7919 keményforraszokra vonatkozik. Lágyforraszok folyósítószereit az MSZ 874-nek feleljenek meg. A vezetéket üzembe helyezés előtt mindig alaposan át kell öblíteni. Keményforrasztás Szerszámok és anyagok: acetilén-oxigénkeverékhez alkalmas hegesztőpisztoly, esetleg folyósítószer, pálca alakú keményforrasz, csiszolóvászon. 15. ábra A munka menete: a forrasztási hely megtisztítása, a folyósítószer felhordása, a forrasztási hely felmelegítése, forrasztás. Rézcsővel végzett szereléseknél a lágyforrasztás mellett a keményforrasztás is használatos. A nagyobb forrasztási hőmérsékletek miatt más hőforrásokat használunk, mint a lágyforrasztásnál: az acetilén-oxigénégőt (16. ábra) vagy a propánoxigén-égőt. A két gáz magában az égőben találkozik (17. ábra), a finom szabályozás a két kézikerékkel történik. Léteznek ezenkívül olyan égők is, amelyek propán-levegő keverékkel dolgoznak, így az oxigénpalackot meg lehet takarítani. Saját tapasztalataink alapján azonban elmondhatjuk, hogy az így kapott eredmények különösen szűk helyeken nem voltak olyan jók, ezért célszerű az acetilén- és oxigénpalackkal működő égőt előnyben részesíteni. A keményforrasztáshoz gyakran alkalmazott forrasz rézből, 16. ábra 17. ábra 18. ábra 2 % ezüstből és foszforból áll. A forrasztási hőmérséklet 710 C. Ennek a forrasznak az az előnye, hogy könnyen folyik és használata esetén folyósítószert nem kell alkalmazni. Ezáltal elmarad a folyósítószerrel való bekenés művelete.

16 20 Ugyanígy nem szükséges az sem, hogy a rezet fényessé tegyük, így csak a következő műveletekre van szükség: először toljuk be a csővéget a csőidomba, majd a lánggal egyenletesen melegítsük fel, tartsuk a lángot a kötés helyén (18. ára), majd addig adagoljuk a forraszt, míg a forrasztási rés meg nem telik. Tekintettel arra, hogy ez a forrasz ezüsttartalma miatt nem túl olcsó, Németországban kifejlesztettek egy hasonló tulajdonságú, de ezüstöt nem tartalmazó helyettesítő forraszt. Ennek szabványos jelölése L-CuP6. A forrasztási hőmérséklet 730 C, azaz csak kissé nagyobb, így a munka során sokan nem is találnak eltérést a két forrasz között. Összekötőidomok és sárgaréz szerelvények forrasztására ugyanazokat a forraszokat használjuk. A jó kötés eléréséhez szabványos keményforrasz-folyósítószert alkalmazzunk (MSZ 7919). A folyósítószerrel végzett keményforrasztás műveletei ugyanazok, mint a lágyforrasztásnál. Különösen fontos a forrasztási helyek tisztítása is, mivel a folyósítószer savas hatása miatt erős zöld korróziós réteg alakul ki. Még egy fontos tudnivaló az alkalmazott forraszokkal kapcsolatban: A lágyforraszok ivóvízvezetékek és 110 C hőmérsékletig fűtési vezetékek összekötésére alkalmasak. Fontos biztonsági szabály! A gázvezetékeket semmilyen esetben nem szabad lágyforrasztani! Ezt a korlátozást feltétlenül be kell tartani, ellenkező esetben súlyos károsodások keletkezhetnek! Forrasztás csőidomok nélkül Keményforrasztás esetén elhagyhatjuk a csőidomokat, ha a karmantyúkat és elágazásokat magunk készítjük el. Ehhez kemény csöveknél a csővégeket lágyra izzítjuk és karmantyúfogóval feltágítjuk. Rézcsövek fektetése és leágazások kialakítása Szerszámok és anyagok: csővágószerszám, lágyforrasztó vagy keményforrasztó felszerelés, szerszám a falhornyok készítéséhez, fúrógép, csavarhúzó, vízmérték, szükség esetén csőkalibráló készlet. A munka menete: a vezeték kiürítése, a leágazás helyének meghatározása, vakolat alatti elhelyezés esetén: a horony kivésése és a csőbilincsek elhelyezése, a csőszál elvágása, szükség estén megkerülés kialakítása, 19. ábra 20. ábra T idom beforrasztása, a megkerülés beforrasztása, az új csőszál forrasztása, új csőszálak beforrasztása, az összes csőbilincs lezárása, a vezeték átöblítése és tömörségének ellenőrzése. Az ivóvízvezetéken végzett minden munka esetén - legyen az egy új szerelvény beiktatása vagy egy leágazás kiépítése - a vízvezetéket el kell zárni és le kell üríteni (19. ábra). Ez a legközelebbi elzárószeleppel történik. Ez azonban olyan messze legyen a munkahelytől, hogy azt a később, a forrasztáskor keletkező hőmérséklet semmi esetre se tudja elérni. Bizonytalanság esetén a főve-

17 ábra 23. ábra 25. ábra 22. ábra zetéket teljesen zárjuk le. A leágazás berajzolásánál (20. ábra) tervezzük be a vezetéknek az elágazás helye felé való enyhe emelkedését. Vakolat alatti szerelés esetén először vágótárcsával vágjuk ki a vezetékcsatorna széleit, majd azt véssük ki. Elektromos késsel a munka gyorsan és nagyobb erőkifejtés nélkül halad (21. ábra). Ha csak egy szálról kell leágazni, ez egy egyszerű T idommal elkészíthető, ha viszont a meleg és hideg vizet is le kell ágaztatni, akkor a cső körül megkerülést kell kialakítani (22. ábra). Előzőleg mindenesetre vizsgáljuk meg, hogy a fal elég vastage ahhoz, hogy ilyen beavatkozást végre lehessen 24. ábra hajtani. A megkerülés ugyanis egy teljes csővastagsággal a felszállóvezeték mögött helyezkedik el. Magát a szerelést a következőképpen hajtjuk végre: először az egész hosszon megbontjuk a leürített felszállóvezeték csőbilincseit. Így azt könnyen előre lehet húzni és a csővágóval a megfelelő helyen el lehet vágni. Ha erre nincs lehetőség, használjunk ehhez fémfűrészt. Ezután a vágási helyeket tisztára sorjátlanítsuk és a csőkalibráló készlettel ellenőrizzük. Ezt követően először forraszszuk be a T idomot. Ha megkerülésre van szükség, azt rá kell forrasztani a felszállóvezetékre. Most forrasszuk össze az egész csődarabot, 26. ábra helyezzük el a csőbilincseket és forrasszuk a csövet a T idommal a leágazáshoz. Gyakran célszerű az elágazás mögött egy elzárószelepet elhelyezni (23. ábra). A szükséges tömörségi vizsgálathoz az új szerelvény helyett egy régi vízcsapot csavarjunk be. Ezután jól öblítsük át a vezetéket. Ehhez csatlakoztassunk egy tömlőt, nyissuk ki az elzárócsapot, majd a vízcsapot és az átöblítést addig végezzük, míg tiszta víz nem jön a tömlőből. A tömörségi vizsgálathoz zárjuk el a vételezési helyre szerelt ideiglenes vízcsapot. Az új szerelést azonnal a teljes üzemi nyomás terheli - a tömítetlenség rögtön jelentkeznek. Beva-

18 22 kolás előtt a hidegvíz-vezetékeket izzadás ellen, a melegvíz-vezetékeket hőveszteség ellen szigetelni kell. Erre a célra számos különböző anyag létezik. A közbeeső szerelvényeket (24. ábra), valamint a csőbilincseket a szigetelésnél kihagyjuk. Vékonyabb csövek f elágazásai számára vágjuk a vastagabb cső szigetelésén megfelelő lyukat és így dolgozzunk tovább (25. ábra). A habszivacs csőburkolatokat szögben is tovább lehet vezetni - ehhez vágjuk ki a szigetelés belső cikkét (26. ábra). 27. ábra 29. ábra Hornyok és áttörések A korszerű takarófalas szerelés mellett továbbra is megvan a csövek falban való elhelyezésének alternatívája. Mivel itt marási, vágási, sőt vésési munkákra van szükség, a helyszínt és a teljes létesítményt előzőleg meg kell tervezni. A falakba vájt csővezetékhornyok gyengítik annak stabilitását. Teherviselő vagy támasztó falakba vízszintes hornyokat csak statikus véleményének meghallgatása után szabad készíteni. A függőleges hornyokat a falazáskor ki kell hagyni, majd az építőanyagtól meg kell tisztítani (27. ábra). Utólag elkészítendő függőleges hornyokat például vágótárcsával lehet kimarni (28. ábra). A hornyok vésése tilos. A hornyok szélességénél és mélységénél ne csak a cső átmérőjét, hanem a szigetelést és a bilincse- 28. ábra ket is vegyük figyelembe. A csövek rögzítésére speciális, tiplizést nem igénylő, beverhető hornyokat (29. ábra) vagy hangszigetelt, becsavarható bilincseket és tipliket (30. ábra) használhatunk. Feszültségektől mentesen fektessük le a csöveket és a falfelülettel egybevágóan vakoljuk be azokat (31. ábra), nehogy a csempézésnél púp keletkezzen. 31. ábra A függőleges hornyok mélységének legnagyobb értékei, cm falvastagság 11,5 17,7 24,0 30,0 36,5 falazott kihagyások - 6,0 12,5 12,5 12,5 30. ábra mart hornyok

19 23 A csőfektetésnél előforduló méretek Azoknál a zuhanyoknál, amelyeket több zuhanyfejjel látnak el, azok beépítési magasságát tekintve az alapfelülettől számítva különböző szerelési távolságokat kell figyelembe venni. A fejzuhanyokat cm magasan kell beépíteni, a testzuhanyokat cm, a hátzuhanyokat cm és az altestzuhanyokat cm magasan. A használó úgy tudja elérni a kezelő csaptelepet, hogy ne kelljen a vízsugáron átnyúlnia. A legjobb, ha a csaptelepet a falirúdtól vagy a fejzuhanytól jobbra helyezzük el, a vízvezetéket tehát ennek megfelelően alakítsuk ki! Jóllehet zuhanyok számára az egykaros keverőcsapok vagy a termosztátos csaptelepek jelentik a legjobb megoldást, kétfogantyús szerelvényeket is fel lehet szerelni. A hideg és meleg vizet ebben az esetben külön szabályozzuk. Ügyeljünk itt arra, hogy a hideg és meleg víz közötti távolság középvonaltól középvonalig 15,4 cm legyen, hogy az összes járatos zuhanyszerelvényt fel lehessen szerelni. Különleges típusoknál a távolságot annak megfelelően szélesebbre vagy keskenyebbre kell választani. A kezelőgombok és -karok beépítési magassága körülbelül 120 cm. Míg zuhanytálcák esetén a víz általában padlólefolyón át távozik el, mosdóknál a lefolyócsövet még a falban fel kell 32. ábra vezetni. A kész padló felső éle és a csőkönyök nyílása közötti távolság 54 cm. A sarokszelepek (hideg víz és meleg víz) szabadon függesztett vagy beépített mosdók esetén nagyjából ugyanabban a magasságban és ideális esetben egymástól 15 cm-re helyezkednek el, ez néz ki a legjobban. Ha a mosdót sarokban kívánjuk elhelyezni, a csövet megfelelő távolságban kell a sarokban felszerelni (32. ábra). Ha a mosdónak takarótámasza vagy állólába van, akkor a típustól és gyártótól függően a távolságot megfelelően csökkenteni kell (nagyjából 8 cm-re), hogy a hátrafelé nyitott takarótámaszok vagy lábak a szelepekre is ráboríthatók legyenek. Ha a megcsapolás helyét nem a mosdó peremére akarjuk felszerelni (álló szerelvény, keverőcsaptelep), hanem a víz kifolyása a falból jön ki, akkor figyelembe kell vennünk, hogy a mosdó felső széle a kész padló felett cm-re van. A cső kilépéséig tartó távolság ennél még cm-rel több. Kétfogantyús szerelvényeknél a hideg víz - meleg víz közötti távolság ismét 15,4 cm. Régi és új csővezetékek összekötése egymással Régi ivóvízhálózatok átépítésénél vagy módosításánál nem mindig kerülhető el az acélcsövekhez való csatlakozás. Itt figyelembe kell venni azt, hogy rézvezetéket a víz folyásirányában nem szabad acélvezetékként folytatni. Ha tehát az acélcső egy részét rézre cseréljük ki, az összes további csődarabot rézből kell elkészíteni. Ha ezt a szabályt nem tartjuk be, az acélcsöveken korróziós sérülések keletkeznek. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha régebbi, acélból való vízmelegítő készüléket szerelünk fel. Ezeket nem szabad rézvezetékkel bekötni, csakis acélcsővel. A ma kapható forróvíz-tárolók általában zománcozottak és aktív anóddal vannak ellátva, így ezeket rézcsővel is be lehet kötni. Ugyanilyen jó a korrózióvédelmük a rozsdamentes acélból készülő forróvíztárolóknak. Jó tudni! Feltétlenül be kell tartani ezt az áramlási szabályt: Réz- és acélcsövek összeépítése esetén a víz folyásirányában először mindig az acélt fektessük le, azután a rezet. Mégis, mint minden szabálynál, itt is van kivétel: Fűtőberendezéseknél ezt a szabályt nem kell betartani, mivel a víz

20 24 a berendezésben való hoszszú keringés hatására kémiai szempontból holttá" válik és már nem tud korróziós sérüléseket okozni. Szerszámok és anyagok: félgömbölyű reszelő, csőfogó, villáskulcs, kender, gitt vagy tömítőszalag, tolómérce, esetleg menetvágó. A munka menete: a menetet érdesítsük fel, a menetet vonjuk be kenderrel, hordjuk fel a gittet vagy a menetet tekerjük körül tömítőszalaggal, a darabokat csavarjuk össze egymással. Horganyzott acélcsöveket elsősorban ott alkalmazunk, ahol különleges korrózióvédelemre van szükség, például ivóvíz-vezetékeknél. Az átmérőt itt hüvelykben adják meg (lásd a táblázatot). A hozzávaló menet meghatározása céljából a cső átmérőjét tolómércével lehet megmérni. A külső és belső menet helyes mérete azért fontos, mert csak a kétféle, tehát a csövön és a csőidomon lévő menet pontos egymásba illeszkedésével (33. ábra) érhető el tömítőhatás. A táblázat alapján a csőcsavarzatok menetmérete is meghatározható. Ha valóban acélcsövet kell fektetnünk, menetvágóra van szükségünk. Ezzel különböző átmérőkhöz tartozó menetet lehet készí- 33. ábra 34. ábra 35. ábra Acélcsövek belső (névleges átmérői hüvelyk 3/8 1/2 3/ /4 1 1/2 névleges átmérő, mm teni. Cserélhető vágófejei vagy állítható vágópofái vannak. Egy menetvágó a megfelelő tartozékokkal együtt mindenesetre elég drága; a szükséges meneteket esetleg szerelővel lehet elkészíttetni. A menetvágás, főleg vastagabb csövek esetén, meglehetősen verejtékes munka. A csőre vágott menet kúpos, így a csőidom menetével és némi kenderrel vagy tömítőszalaggal együtt kifogástalan tömítést ad. A szokásos tömítési módszereknél kendert alkalmaznak. Egy kis kenderfonatot szélesen és egyenletesen, a cső végén kezdve, jobb felé tekerve a menetekbe helyezünk (34. ábra). Erre ujjunkkal némi menettömítő gittet kenünk (35. ábra). Ezután a csövet és a tömítést kézzel összecsavarjuk, a kendernek nem szabad kinyomódnia a menetek közül. Ha az a menet elején összetorlódik, akkor a menetet újra szét kell csavarni és újra be kell csomagolni". Az utolsó három menetnél a csövet a csőfogóval húzzuk meg, az utolsó menet alatt ügyeljünk a cső megfelelő véghelyzetére. és külső átmérői külső átmérő, mm 17,2 21,3 26,9 33,7 42,4 48,3