2007/3-4 MAGAZIN TUDOMÁNYOS, SZAKMAPOLITIKAI ÉS INFORMÁCIÓS FOLYÓIRAT. Az egészségügyi reform és a MOTESZ

Átírás

1 MOTESZ MAGAZIN TUDOMÁNYOS, SZAKMAPOLITIKAI ÉS INFORMÁCIÓS FOLYÓIRAT Az egészségügyi reform és a MOTESZ Új vezetõk bemutatása Kínai-magyar kapcsolatok III. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia A Szövetség nemzetközi munkája 2007/3-4 internet:

2 a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége hivatalos lapja MOTESZ Tartalom Az egészségügyi reform és a MOTESZ Volt értelme a párbeszédnek, mert értettük a másik motivációit (Krasznai Éva) Továbbra is marad a duális finanszírozás rendszere (Krasznai Éva)..14 A gyógyszer-gazdaságossági törvény, ahogy a gyártók látják (Krasznai Éva) A megelõzés drága, de hosszú távon kifizetõdõ (Krasznai Éva) Tudományos rendezvények pontértékei A politikus felelõssége az egészségügy reformjában (Dr. Oberfrank Ferenc)..24 Szövetségi Tanácsülés november Mûködik a kínai-magyar kapcsolat (Krasznai Éva) Beszámoló a III. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferenciáról A Szív és Érrendszeri Nemzeti Program 2007 (Dr. habil. Kiss István)..35 A célvérnyomás elérésének programja: Éljen 140/90 Hgmm alatt!...38 A biológiai gyógyszerek aktuális kérdései: hasonló biológiai készítmények (Dr. habil. Kiss István) Az idõskori makula-degeneráció (AMD) korszerû kezelésérõl (Dr. Berta András) Referátum JAMA: Dr. Tariska Péter Referátum JAMA: Dr. Préda István Az emelkedett húgysavszint szerepe és jelentõsége hypertonia betegségben és krónikus veseelégtelenségben (Dr. habil. Kiss István)..55 Referátum JAMA: Dr. Romics Imre Referátum JAMA: Dr. Mátyás Klotild Referátum JAMA: Dr. Barta Judit Referátum JAMA: Dr. Hollódy Katalin A rostok élettani szerepe (Antal Emese) Referátum JAMA: Dr. Fekete Sándor Referátum JAMA: Dr. Takács Tamás Health Care Reforms in Germany: From Liberal Practice to State Control? Nemzetközi életünk legújabb eseményei Beszámoló a UEMS pozsonyi konferenciájáról (Dr. Magyari Zoltán)..76 Beszámoló a UEMS (Szakorvosok Európai Uniója) brüsszeli ülésérõl. Folyamatos Orvosképzés (CME/CPD) november 24. (Dr. Magyari Zoltán) Beszámoló az UEMO (Általános Orvosok Európai Uniója) október között Toledóban tartott ülésérõl Beszámoló az EANA (Magánpraxist Folytató Orvosok Európai Munkacsoportja) évi õszi ülésérõl (Dr. Papp Renáta) Nemzetközi Tradicionális Kínai Medicina program a tudományos és technológiai kooperációban (Dr. Hegyi Gabriella PhD.) Alapító fõszerkesztõ: Dr. Szabó Zoltán egyetemi tanár Fõszerkesztõ: Dr. Vécsei László egyetemi tanár Felelõs szerkesztõ: Krasznai Éva Szerkesztõ: Mészáros Magdolna Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Balogh Sándor Dr. Kiss István Dr. Csaba Károly Dr. Magyar Kálmán Dr. Császár Albert Dr. Oberfrank Ferenc Dr. Ertl Tibor Dr. Somogyi Anikó Dr. Hajnal Ferenc Dr. Temesi Alfréda Tudományos Tanácsadó Testület tagjai: Dr. Bánóczy Jolán Dr. Paragh György Dr. Belsõ László Dr. Paulin Ferenc Dr. Janecskó Mária Dr. Romics László Dr. Medve László Dr. Simon Zsolt Dr. Nemes Attila Dr. Sótonyi Péter Dr. Nékám Kristóf Dr. Szegedi János International Advisory Board: Prof. Dr. Jörg-Dietrich Hoppe (German Medical Chamber) Dr. Otmar Kloiber (World Medical Association) Dr. Daniel Mart (Association of doctors and dentists of the Grand Duchy Luxembourg) Dr. Jörg Pruckner (EANA European Working Group of Physicians in Private Practice) Dr. Terje Vigen (Norwegian Medical Association) Prof. Dr. Robin Williamson (The Royal Society of Medicine) Prof. Dr. Zhong Nanshan (Chinese Medical Association) Kiadja, és terjeszti: Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) Szerkesztõség címe: 1051 Budapest, Nádor u. 36. Tel.: , Fax: szerkesztoseg@motesz.hu Internet: Felelõs Kiadó: Dr. Szalma Béla fõigazgató Elõfizetés a kiadó címén Hirdetésfelvétel: Szalma Szilárd Telefon: , Fax: szalma.szilard@motesz.hu Szedés, tördelés, tipográfiai terv, nyomás: Innova-Print 1047 Budapest, Baross u Telefon: Fax: MOTESZ Magazin ISSN Minden jog fenntartva! 1

3 MOTESZ magazin Az egészségügyi reform és a MOTESZ 2 AMOTESZ ben aktívan vett részt az egészségügyi reform elõkészítésében és megvalósításában. Az Egészségügyi Minisztérium, valamint a Palament Egészségügyi Bizottságának felkérésére a MOTESZ ad hoc bizottságokat hozott létre egy-egy téma kidolgozására, véleményezésére. A Bizottságok munkájába a MOTESZ bevonta a tagszervezetek, a Magyar Kórházszövetség, az Egészségügyi Gazdasági Vezetõk Egyesülete, a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Orvosi Kamara képviselõit is. A jogalkotóknak nyújtandó segítség keretében szövetségünk hét munkacsoportban vett részt, amelyek áttekintették az egészségügy egyes területeit, összefoglalták a legfontosabb feladatokat, és cselekvési programot határoztak meg. Az alábbiakban témakörönként foglaljuk össze a MOTESZ koordinációjával megfogalmazott javaslatokat, melyek egy része megvalósításra került a reform folyamán. Az alapellátás, a járóbeteg-szakellátás, a fekvõbeteg-szakellátás, a humánerõforrás, a népegészségügy, és a reformtörvények értékelésére létrehozott munkacsoportok által készített munkaanyagok bevezetõjében a MOTESZ az alábbiakat hangsúlyozta: Meg kell határozni az egészségpolitika helyét a nemzetpolitikai stratégiában. Az egészségpolitikai stratégiának, a prioritásoknak és a döntéseknek tényekre, hiteles adatokra kell alapozódniuk. A forrásokat is ezek mentén, átláthatóan és ellenõrizhetõen kell biztosítani. Az intézkedések hatásait mérni, monitorozni, értékelni kell, és ennek eredménye alapján dönteni a korrekciókról és a folytatásról. Kiemelt szerepet kell juttatni a szakma képviselõinek, a köztestületeknek, a szakmai és a civil szervezeteknek. Megfelelõen kell õket tájékoztatni, ahol szükséges, bevonni. Közös feladat az érintett szakmai csoportok tagjainak és a társadalom széles köreinek tájékoztatása, megnyerése. Összhangot kell teremteni az egészségpolitika meghirdetett célja, a társadalom, az egészségügyi dolgozók és a gazdaság jogos elvárásai, valamint a jogszabályok és a finanszírozás révén ható valós érdekeltségi rendszer között. Meg kell erõsíteni az államigazgatást. Elsõsorban nem mennyiségi, hanem minõségi javulásra van szükség. A jelenlegi intézmények nem képesek megfelelõ minõségben elõkészíteni és végrehajtani a szakmapolitikai döntéseket, ellenõrizni a következményeket, tájékoztatni a politikai vezetést. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot is alkalmassá kell tenni a megnövekedett igazgatási, továbbá a közegészségügyi-népegészségügyi és járványügyi feladatok maradéktalan ellátására, a térségi átalakítási folyamatok támogatására. Kiemelt figyelmet kell fordítani a gyors, rugalmas, ügyfélbarát ügyintézésre, a hatékony együttmûködésre a térségi egészségügyi szervekkel és intézményekkel. Széleskörûen felül kell vizsgálni az egészségügyi jogszabályokat és lényegesen jobb minõségû és jobban elõkészített jogalkotásra van szükség. A jogszabályoknak elõ kell segíteniük az informatikai rendszerek, az elektronikus adatkezelés, a telekommunikáció alkalmazását. A népegészségügyi tevékenységet az egészségpolitika egyik kiemelt területévé kell tenni, és össze kell hangolni a népegészségügyi programokat és az ellátórendszer struktúrájának és mûködésének a racionalizálását. Létre kell hozni a magyar egészségügyi ellátórendszer struktúrájának racionalizációját, konszolidációját és fenntartható finanszírozhatóságát, és mindezt összhangba kell hozni a problémákat szakmapolitikai prioritások mentén rangsoroló hosszú távú nemzeti programmal. A struktúra racionalizálásának a népegészségügyi állapotból fakadó térségi szükségleteknek, a területi infrastruktúrabeli és szolgáltatásbeli elmaradások kiegyenlítésének és a meghatározandó térségi és országos progresszivitási hierarchiának megfelelõen kell megvalósulnia. Ehhez igazodnia kell a minimumfeltételeknek, a kompetenciáknak, az akkreditációs, és minõségbiztosítási rendszereknek, az ellátási területeknek és a beutalási rend elemeinek. Az érintett egészségügyi személyzetet idõben kell tájékoztatni az õt egzisztenciálisan is érintõ változásokról, és azokat megfelelõ programokkal kell támogatni. A vállalkozókkal ellátandó közfeladatok is áttekintendõk, a vállalkozások csak elõre meghatározott feltételekkel juthassanak ellátási, ellátás-szervezési jogosítványokhoz. Minden fenntartónak nyilvánosan és számon kérhetõen meg kell fogalmaznia szakmapolitikailag és szakmailag megalapozott elvárásait a felelõsségi területén mûködõ egészségügyi közszolgáltatást nyújtó intézmények, társaságok felé, és annak teljesülését, eredményességét nyomon kell követnie, és számon kell kérnie. Az Európai Uniós pénzek fogadására fel kell készíteni a térségeket, megyéket, kistérségeket. Mindenekelõtt annak meghatározásában, hogy a szakszerûen megfogalmazott helyi szükségletek kielégítését milyen intézmé-

4 magazin MOTESZ nyek, milyen formában láthatják el fenntartható módon. A kormány munka- és jogalkotási tervét, az Új Magyarország Fejlesztési Tervet, az EU-s források tényleges kiutalását, az egészségügyi reform lépéseit és a helyi önkormányzatok intézkedési terveit elõzetesen összhangba kell hozni. A szabályozott egészségügyi piac része a fogyasztó színvonalas tájékoztatása és az erõs fogyasztóvédelem. Nem elegendõ pusztán a betegjogok érvényesülésének biztosítása. Mindent meg kell tenni azért, hogy a magyar polgárok saját egészségügyi szükségleteiket idejekorán felismerjék, a szükséges szolgáltatásokat és szolgáltatókat tájékozottan és felelõsségteljesen vegyék igénybe. Ennek szolgálatába kell álltani az iskolát, az egészségtan oktatásának bevezetésével és állami eszközökkel is szorgalmazni kell a hatékony és könnyen elérhetõ, ugyanakkor piac-semleges egészségnevelést és könnyen elérhetõ tájékoztatást. A nem kormányzati szervezetekkel, a civil szférával együttmûködve meg kell teremteni a fogyasztóvédelem sajátos módozatait és intézményeit. A reformmal kapcsolatos munka bemutatásánál vissza kell nyúlnunk a Zöld Könyvhöz, annál is inkább, mert a Szövetség összefoglaló véleményében foglalt megállapítások sajnos ma is idõszerûek és a felvetett problémák megoldása várat magára. A több mint egy évvel ezelõtti véleményünkbõl néhányat, emlékeztetõül: Javasoljuk a biztosítási elv következetes érvényesítését a differenciált egészségügyi ellátási csomagokkal (társadalombiztosítási alapszolgáltatás, kötelezõ egészségbiztosítási szolgáltatás, magánszolgáltatás). Fontosnak tartjuk a teljes körû és szigorúan ellenõrzött járulékfizetést. Az ellátórendszer átalakításával kapcsolatban egyetértünk a járóbeteg-ellátás elõtérbe helyezésével, az aktív kórházi ágyak csökkentésével, de csak a megfelelõ kapacitástérkép és az ellátási kötelezettség, a területi egyenlõtlenség, a valódi szükséglet figyelembevételével megalkotott regionális és kistérségi érdekeket szolgáló, strukturálisan tervezett rendszerben. A MOTESZ szakmai bizottságai által végzett munkáról tájékozódhattak a május 10-i Szövetségi Tanácsülés résztvevõi. A Szövetségi Tanácsülésen egy-egy elõadás keretében kerültek összegezésre a fekvõbeteg-ellátó struktúra átalakításának eddigi tapasztalatai, a járóbeteg struktúra átalakításának legfontosabb kérdései, a humán erõforrás helyzetének bemutatása, a finanszírozás és szerzõdéskötések jellemzõi, valamint az egészségügyi rendtartás véleményezése. 1. A fekvõbeteg-struktúra átalakítása A MOTESZ ad hoc bizottsága amely miniszteri felkérés alapján alakult meg a feladat ellátására felvállalta, hogy a szakmai tudományos társaságok és Szakmai Kollégiumok véleményének, az ÁNTSZ Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központja szakfelügyeleti állásfoglalásainak továbbításával és képviseletével háttértámogatást nyújt a Regionális Egészségügyi Tanácsok munkájához. Tekintettel arra, hogy a Regionális Egészségügyi Tanácsok (RET-ek) elnökségének munkáját az ÁNTSZ, OEP képviselõkbõl és miniszteri megbízottból álló mediátorok is támogatták, a MOTESZ képviselõi ehhez a tevékenységhez kapcsolódva kaptak miniszteri felkérést. A MOTESZ-RET Mediátori Bizottsága az alábbi állásfoglalást adta ki e tevékenységgel, ill. az érdemi munka elmaradásával kapcsolatban: A hét régió Egészségügyi Tanácsának elõkészítõ munkájában résztvevõ képviselõk nem tudták a szakmai munkát segíteni és a döntések szakmaiságát megerõsíteni, mivel az elõkészítõ munkában a szakmai szempontok nem játszottak szerepet és napirendre sem kerültek. A MOTESZ Elnökség ad hoc bizottságának az volt a feltételezése, hogy a részleges megegyezések és konszenzusos döntések lehetõséget biztosítanak az elõzetes miniszteri elképzelés módosítására, befolyásolására. Ezeket a szakmai döntéseket hordozó RET döntéseket a második fordulóban ugyancsak képviselte volna a miniszter felé a döntések megalapozottságához. A történtek azonban még szakmai szempontból rész-megegyezéseket sem hoztak, ezért a MOTESZ Elnökségének ad hoc bizottsága csak önállóan, a szakmai társaságok, kollégiumok, és szakfelügyelet véleményét tudta továbbítani ismételten a miniszternek. A MOTESZ ad hoc bizottsága felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi állásfoglalásával megegyezõen továbbra is hiányolja a súlyponti kórházak feladatainak konkrét meghatározását, a járóbeteg-szakellátás és alapellátás átalakításának súlyponti döntéseit, illetve az új rendszerhez illeszkedõ finanszírozás ismeretét, mert csak ezek birtokában lehet szintetizált, integrált és megalapozott döntéseket hozni a fekvõbeteg ellátásra vonatkozóan is. A jelen döntések birtokában ugyanakkor már veszélyeztetett a súlyponti kórházak ellátó képessége és szakmai tevékenysége, mert hiányzik tevékenységük és a velük szembeni elvárás konkrét leírása, hiányzik a nem önkormányzati intézményekrõl szóló konkrét döntések sora. A miniszteri ajánlásban a súlyponti kórházak a RET rendelkezésére álló ágyakból az alapszakmákban nem részesülhettek, így a lakosra jutó ágyszámban hátrányos helyzetbe kerültek az általános kórházakkal szemben veszélyeztetve a progresszív betegellátás biztosítását. A MOTESZ Elnökségének ad hoc bizottsága állást foglal amellett, hogy jó döntést csak szakmai alapokon lehet hozni, és ehhez minden segítséget kész meg- 3

5 MOTESZ magazin adni továbbra is minden döntéshozónak, a Regionális Egészségügyi Tanácsoknak és az Egészségügyi Minisztériumnak is. A fekvõbeteg-struktúra átalakításának szakmai szempontrendszerérõl és javaslatáról részletes anyag készült a MOTESZ-RET Mediátori Bizottságának az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ országos szakfelügyelõ fõorvosaival együtt tartott országos értekezlete alapján. A MOTESZ-RET Mediátori Bizottsága összefoglaló értékelést adott az egészségügyi fekvõbeteg-struktúra átalakításának folyamatáról: Az egészségügyi fekvõbetegstruktúra átalakításának elsõ lépése a kiemelt (súlyponti) kórházak kijelölése és ágyszámuk meghatározása volt. Ebben a folyamatban szakmai testületek csak utólagosan tudtak véleményt alkotni, de jelezték, hogy a pontos definíció hiánya (súlyponti kórház jelentéstartalma, feladatköre) miatt a garantált ágyszámok meghatározása szakterületenként változóan a szakmai feladatok maradéktalan ellátását nem fogják lehetõvé tenni. A RET-ek elé kerülõ miniszteri javaslat elkészítéséhez miniszteri bekérésre került a Szakmai Kollégiumok, a szakfelügyeleti rendszer véleménye, de a végleges miniszteri RET javaslatban alapvetõen nem lett figyelembe véve. A Regionális Egészségügyi Tanácsok elõkészítõ munkájában a MOTESZ-RET Mediátori Bizottságnak nem sikerült a szakmai érdekek és állásfoglalások közvetítése, mert a legtöbb helyen a szakmai szempontok nem kerültek testületi megvitatásra. Mindezek miatt a MOTESZ-RET Mediátori Bizottsága az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ országos szakfelügyelõ fõorvosainak részvételével Országos Értekezletet szervezett február 14-én, a fekvõbeteg-struktúra átalakításának szakmai kérdéseirõl. Ismételten bekérte az eredeti, illetve a decembere és februárja között módosított szakmai véleményeket, és területi állásfoglalásokat. Az Országos Értekezleten minden fõ szakmacsoport, szakmacsoport-rész és csatlakozó társszakma véleménye meghallgatásra, megtárgyalásra és jegyzõkönyvezésre került, és két kötetben, oldalas összefoglaló készült. A MOTESZ-RET Mediátori Bizottsága korábbi testületi állásfoglalását megismételve úgy gondolta, hogy a struktúra átalakítás folyamata csak az alapjáróbeteg-fekvõbeteg szakellátás, a finanszírozás és a humán erõforrás struktúra együttes átalakításaként képzelhetõ el. A fekvõbeteg-struktúra átalakítás javaslatai a szakma részérõl sem tartalmazták a vonatkozó részeket, mert sem adat, sem lehetõség nem volt ez idõben ennek elkészítésére. A döntési folyamatban úgy tûnt, hogy törvényi szinten a szakma és a döntéshozók elvesztették a fekvõ- és járóbeteg-ellátás közötti konverzió lehetõségét, amelyet a MOTESZ-RET Mediátori Bizottsága javasolt újra megteremteni, a járóbeteg-szakellátás strukturális átalakításának kidolgozásához. Az egészségügyi reform minisztériumi kommunikációjában szereplõ célokat, meghatározásokat és magyarázatokat összevetve a valósággal, a következõ megállapításokat tehettük: A valóságban a javaslatainkat nem vették figyelembe, érdemben semmilyen befolyást nem tudtunk gyakorolni a folyamatokra. A döntõ pillanatban, amit felkészülten vártunk, a politika átvette a folyamat irányítását. Részletkérdésekben és az egész folyamat áttekintésében volt módunk információt szerezni és döntési mechanizmusokat látni, de egyébre nem volt lehetõség. A fekvõbeteg struktúrát elemezve alapvetõ, hogy konszenzuson alapuló, forrásbõvítéssel, szerkezet-átalakítással, a humán erõforrás hosszú távú megoldásával járó, jogszabályi ellentmondásoktól mentes reformra van szükség, amely evolúciós és nem revolúciós folyamat, és amelyhez idõre van szükség, tudván azt is, hogy bárminemû reform pénzbe kerül. A MOTESZ feladatai között ezzel kapcsolatban a következõket határozta meg: a szakterületek szakmai koncepciójának integrálását és összefoglaló kiadását a fekvõbeteg struktúra-átalakítás szakmai hibáinak kijavítását, az adott szakterületek szakmai koncepciója, programja alapján a fekvõbeteg struktúra átalakítás kapacitásának felmérését, a Nemzeti Egészségügyi Programok integrálását és módosítási javaslatok elkészítését. 2. A járóbetegszakellátás A Szövetségi Tanács által elfogadott javaslat a járóbeteg-szakellátás több szintjét határozta meg, mint célravezetõ, hatékony, szakmailag elfogadható modellt. A járóbeteg-szakellátás reformjának megvalósítása kapcsán az alábbi célok megvalósítása szükséges: a járóbeteg-szakellátás fizikai biztosítása azokon a területeken, ahol jelenleg semmilyen szakellátás nem érhetõ el, az esélyegyenlõség biztosítása az ellátásokhoz történõ hozzáférhetõségben a kistérségi rendszer létének, jelentõségének figyelembevétele önkormányzati együttmûködés biztosítása kritikus terület -ként kezelendõk azon területek, ahol az eddigi aktív kórház szerepe megszûnt vagy jelentõsen csökkent az optimális beteg-utak kialakításával a hatékonyság javítása a progresszivitás elvének biztosítása a járóbeteg-szakellátás területén

6 magazin MOTESZ a fekvõbeteg szakellátásból felszabaduló humán erõforrás kihasználása a telemedicina lehetõségeinek kihasználása a járóbeteg-szakellátásban a járóbeteg-szakellátás reális áron történõ finanszírozása 3. Sürgõsségi ellátás A sürgõsségi ellátás láncszerûsége, mint szemlélet évtizedek óta ismert a külföldi szakirodalomban. Ez nem jelent mást, mint hogy a laikus elsõ segítségnyújtás, a háziorvosi-ügyeleti szolgálat, a mentés és a kórházi sürgõsségi ellátó rendszer egymásra épülve, egymáshoz láncszerûen kapcsolódva biztosíthatják a bajba jutott számára leginkább megfelelõ ellátást. Könnyen belátható, hogy ha a lánc valamely eleménél megszakad, gyenge legyen a következõ ellátó láncszem bármilyen korszerû és felkészült is az a következõ ellátást meghiúsítja. Az elõttünk álló szükségszerû fejlesztésnek nem csupán az a célja, hogy a lánc minden elemét megerõsítse, hanem elsõsorban az, hogy a láncszemeket egymáshoz kapcsolja. Víziónk szerint a hirtelen jelentkezõ panaszokkal bíró vagy az õt észlelõ bármely személy a baj megtörténtérõl egyetlen, egységes telefonszámon az ország egész területén egy egységes triage-elvet alkalmazó irányítási ponttal lép kapcsolatba, mely szervezet a beteg ellátása érdekében szükséges minden prehospitális és hospitális kapacitás adott idõpillanatbeli tárgyi és személyi feltételrendszer rendelkezésre állásáról információval bírva dönt, a döntést követõen minden szolgáltatóra kötelezõ érvényûen betartandó betegútról. A betegellátással kapcsolatban keletkezõ minden adat egy adatbázis része, mely a definitív ellátó helyen akár meg is elõzheti a pácienst. A triage folyamatának 3 hangsúlyos pontja: a hívás fogadásakor, a helyszíni ellátás során, a kórház kapujában. A protokollizált, dokumentált tevékenység a párhuzamosságok megszüntetésével egyidejûleg felszabaduló erõforrások segítsége által az ellátás biztonságát növeli. Teendõink: 1. Laikus elsõsegélynyújtás: Jogszabálymódosítással, az akkreditálandó elsõsegélynyújtó képzést szélesebb körben folyamatossá tenni, bizonyos munkakörök betöltése esetén kötelezõvé tenni (tömegközlekedési jármû sofõr, rendõr, fittness-terem alkalmazott, pedagógus, bolti eladó stb.) A képzéseket a pedagógiai terv részeként az iskolarendszerû oktatásba illeszteni, a progresszivitás szellemében akár az óvodától elkezdve egymásra építeni. 2. Szakképzett dolgozóval, szervezett formában történõ kórházon kívüli (helyszíni) segítségnyújtás: A párhuzamosságok elkerülése érdekében megkerülhetetlen az egységes irányítás, mely az adott térség sürgõsségi ellátását a nap 24 órájában teljes körûen összefogó, szolgáltatókhoz nem köthetõ és ezáltal a döntéseket kizárólag protokollok alapján hozó bevetés irányítás létrehozását jelenti, térinformatika segítségével. Ez esetben indifferenssé válik, hogy az orvosi ügyelet mûködtetõje önkormányzat, egészségügyi vállalkozás vagy a mentõszolgálat. A beteg-utak ezáltal szabályozottá válnak, a rendszeren belül felszabaduló erõforrások többlet mûködési finanszírozás nélkül, jobb minõségû szolgáltatás nyújthatóságát teszik lehetõvé. 2.1 Központi háziorvosi ügyelet: Az ügyeletet ellátó szakdolgozók (gépkocsivezetõk is!), illetve orvosok képzését folyamatosan biztosítani kell, szemléletében a teamek képzését elõtérbe helyezve, mivel valós sürgõsségi ellátás esetén a helyszínen is a team-munka kell, hogy megvalósuljon. A jelen családorvosi képzésben posztgraduális szinten a kötelezõ jellegû sürgõsségi félév kurrikuluma nem egységes, sürgõsségi jellegû, moduláris képzési blokk (pl. reanimáció) nem jelenik meg. Az alapellátásban a sürgõsségi ellátás készsége nem feltétlenül megkövetelt, jól mûködõ orvosi ügyeleti-mentési rendszer esetén nem is feltétlenül megkövetelendõ. 2.2 Mentés: Elengedhetetlen a kapacitás optimalizáció, mely valós real-time monitorozás, statisztika (manuális dokumentáció kiiktatása) tükrében tehetõ meg, mellyel egyidejûleg kidolgozandó a minõségügyi indikátor rendszer. Legsürgetõbb feladat a szakmai elszigeteltség megszüntetése, szervezeti szintû közelítés a hospitális ellátás irányába az azonos szemléletû ellátás megvalósíthatósága érdekében. Nem elvetendõek azon külföldi tapasztalatok sem, melyek szerint az orvossal, mentõtiszttel vonuló mentõegységek gyógyintézethez integráltan mûködjenek. 2.3 Hospitális ellátás: A sürgõsség jellegébõl adódik, hogy izolált szakmakénti kezelése nem értelmezhetõ, így különálló struktúra kiépítése értelmetlen. A sürgõsségi elvek mentén a súlyponti kórházakba koncentrálni kell a sürgõsségi ellátásban érintett szakmákat. Ezeket a kórházakat akut jellegû ellátási kötelezettségük kapcsán legalább részben ki kell vonni a volumenkorlátozás hatálya alól, mellyel egyidejûleg haladéktalanul újra kell szabályozni a beutalási rendet. 4. A humán erõforrásstruktúra Jelen helyzet értékelése 1. A rendelkezésünkre álló adatokból egyértelmûen kiderül, hogy a jelenleg dolgozó orvosok kormegoszlása kedvezõtlen. Az aktív orvosok 8 %-a 30 év alatti,12 %-a 5

7 MOTESZ magazin a év közötti korcsoportba tartozik. Az elkövetkezendõ idõszakban a nyugállományba vonuló orvosok pótlásáról gondoskodni kell, egyébként az ellátás stabilitása nem biztosítható. Hasonló képet mutat a szakdolgozók életkori megoszlása. A gyógyszerészeknél szintén probléma az elöregedés. 2. Az egészségügyi ellátás naprakész humán erõforrás térképe hiányzik. Nincsenek konkrét adatok a hiányszakmák régiónkénti helyzetérõl. Sürgõs feladat a humán erõforrás térkép létrehozása, amely tartalmazza az orvosi, a felsõfokú végzettségû és középfokú végzettségû szakdolgozók mellett a nem egészségügyi képesítéssel rendelkezõ egészségügyi dolgozók adatainak feldolgozását is. A minimumfeltételek felülvizsgálata szükséges az elvárásoknak megfelelõen. Az eddigi tapasztalatok alapján a jelenlegi humán erõforrás a minimum feltételeknek nem felel meg. A július 1-jétõl hatályos munkajogi szabályok humán erõforrás hiányában egyes intézményeknél nem teljesíthetõk, ahol humán erõforrás rendelkezésre áll, nem finanszírozhatók. A mûszakos beosztás többlet munkaerõt igényel, ugyanakkor a dolgozók számára anyagilag hátrányosabb helyzetet jelenthet. Az orvosi ügyelet irracionális csökkentése a szakdolgozói terhelést növeli. Az ügyelet problémája pusztán szervezési eszközökkel nem oldható meg. A gyógyszerészeti ügyeleti rendszer is megoldatlan. A gyógyszergazdaságossági törvény megfogalmazásával ellentétben az új helyeken nyíló gyógyszertárak általában nem ügyelnek. Fontos lenne az ügyeleti rendszer átalakítása, a sürgõsségi gyógyszerellátás közfinanszírozása. Az ügyeleti készenléti szolgálat finanszírozása csak a szolgáltatás veszteségeit kompenzáló mértékben szükséges. 3. Számos feladat a szükségesnél magasabb szinten kerül ellátásra 6 (orvos, diplomás ápoló, ápoló, ápolási asszisztens, adminisztrátor, stb.). A humán erõforrás mûködése kapcsán a kompetenciák nem lettek meghatározva, ennek megfelelõen nincs korrekt alapja a humán erõforrás-szükségletek meghatározásának. A jelenlegi helyzetben érvényes az évi CLIV. törvény az egészségügyrõl, melynek a foglalkozik a szakképesítés, ill. a szakirányú szakképesítés kérdéseivel. A törvénybõl értelemszerûen az a következtetés vonható le, hogy az önálló orvosi tevékenység szakirányú szakképesítéshez, szakvizsgához kötött. Ameddig törvényi változás nem történik, addig az önálló orvosi tevékenység szakvizsgához kötött, ebbõl adódik, hogy a szakirányú szakképesítés megszerzésével fejezõdik be az orvosképzés. A törvényi elõírásokat figyelembe kell venni, és be kell tartani a jelenlegi orvosi humán erõforrás alkalmazása kapcsán. Ezen törvényi szabályozás figyelembe vételével kell meghatározni a szakmailag indokolt szükségletet is. A mobilitás program ebben a formában nem mûködõképes, sokkal komplexebb megoldás szükséges (házastárs elhelyezkedése, gyermekek iskoláztatása, lakáskérdés megoldása, idõs szülõk gondozása stb.). A mobilitás program forrásoldala idõben, nagyságrendjében felülvizsgálatra szorul. A jelen helyzetben a humán erõforrás megfelelõ kihasználás nélkül amortizálódik. Nincs biztosítva a dolgozók életpálya-modelljének megvalósulása. Feladatok, jövõkép 1. Az új egészségügyi struktúra alapvetõen feltételezi a humán erõforrás struktúra átalakítását. A mobilitás program segítséget nyújthat a humán erõforrás régiónkénti kiegyenlítésére, de számos problémát is magában foglal. A magyar munkaerõ mobilitása nem hasonlítható össze a nemzetközi adatokkal. A támogatás 3-12 hónapos igénybevételi lehetõsége a magyar lakásviszonyok esetén nem elegendõ a végleges megoldás kialakítására. A mobilitás régión belül könnyebben megoldható. A mobilitási program keretében fokozott figyelmet kellene fordítani az átképzés terheinek átvállalására, az átképzési rendszer felülvizsgálatára, a részmunkaidõ preferálására. Jogosan felmerülõ kérdés bizonyos munkakörökben távmunka (tele-medicina) bevezetése, illetve az e-learning erõteljes támogatása. 2. A felmérések birtokában az egészségügyi humán erõforrás biztosításában esélyegyenlõséget kell garantálni a régióknak. A prehospitalis ellátás humán erõforrás szükségletét sürgõsen biztosítani kell. A fekvõbeteg-szakellátásból felszabaduló humán erõforrás egészségügyben tartása alapvetõen feltételezi a járóbeteg-szakellátás sürgõs átalakítását. A humán erõforrás struktúra kialakításánál a hiányszakmák preferálása általánosságban nem kezelhetõ, régiónként kell felmérni a hiányszakmák helyzetét, ennek alapján kell kidolgozni programot a hiányszakmák pótlására. A helyzetfelmérésben az ÁNTSZ-ek és a szakfõorvosok közremûködése elengedhetetlen. 3. Az egészségügyi reform keretében április 01.-tõl a fekvõbeteg-szakellátás kapacitása és struktúrája alakult át. Az április 01.-i változások következtében a fekvõbeteg-szakellátásból humán erõforrás szabadult fel, de miután a járóbeteg-szakellátás reformjára nem került sor ezen humán erõforrás nem tud hasznosulni a járóbeteg-szakellátásban. Amennyiben ezen egészségügyi dolgozók belátható idõn belül a járóbeteg-szakellátásban, vagy egyéb egészségügyi területen nem foglalkoztathatók, fennáll a veszélye annak, hogy külföldre távoznak, vagy elhagyva az egészségügyi pályát, a késõbbiekben sem térnek vissza az

8 magazin MOTESZ egészségügybe, vagy visszatérés esetén a képzés területén ez pluszkiadást jelent. 4. A szakorvos utánpótlásban a rezidensi rendszer szükségleteknek megfelelõ átalakítása indokolt. Napjainkban az egészségügyi pálya már nem olyan vonzó a fiatalok részére, a társadalmi elismerés erkölcsi és anyagi növelése alapvetõ kormányzati felelõsség. A prehospitalis ellátás (praxis, járóbeteg-szakellátás, sürgõsségi ellátás) hatékony mûködésének elengedhetetlen feltétele a mennyiségében és minõségében megfelelõ humán erõforrás biztosítása. A minimumfeltételek meghatározása és betartatása a humán erõforrás biztosítása nélkül nem lehetséges. A helyzetfelmérés birtokában lehet a szükségleteknek megfelelõ szakember-pótlás stratégiáját kidolgozni. A rezidensi rendszerben a hiányok pótlására szolgáló rezidensi keret esetén az Egyetemeknek biztosítani kell a szakorvosképzéshez szükséges anyagi feltételeket. A szakorvosképzésben az Egyetemek és Oktató Kórházak összehangolt együttmûködése szükséges. A városi kórházak feltételek hiányában nem tudják, és nem vállalhatják a szakorvosképzéssel járó feladatokat. 5. Az egészségügyi humán erõforrás képzésének feladatai 5.1 A szükségleteknek (mennyiségi, minõségi) megfelelõ képzés a cél (a szükségletek a reform kapcsán nem lettek meghatározva, az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás reformja még nem kezdõdött el). 5.2 Az Egyetemek, Oktató Kórházak képzési támogatása nem elegendõ. A képzésben, továbbképzésben feladatot ellátó intézményekben ezen feladat reális áron történõ finanszírozása szükséges. 5.3 A képzési feladatok ellátásához az Egyetemek, Egészségügyi Fõiskolai Karok, Oktató Kórházak együttmûködésének újraértékelése szükséges a feladatoknak és a szükségleteknek megfelelõen. Szakdolgozói területen a licencvizsgák biztosítása szükséges. 5.4 Az egészségügyi dolgozók képzésében az Egyetemek feladata és kompetenciája a funkcionális régiójukba a szakember-szükséglet meghatározása, az ennek megfelelõ képzési program biztosítása az Oktató Kórházak bevonásával. 5.5 Az egészségügyi dolgozók továbbképzési programja: A továbbképzéseket szervezett formában kell biztosítani. A szinten-tartó továbbképzések jelentõségét növelni kell. A team-továbbképzés szükségességét hangsúlyozni kell (jelenleg elkülönül az orvos-, és a felsõ fokú, középfokú végzettségû egészségügyi dolgozók továbbképzése). Feladat-orientált továbbképzések jelentõségét kell hangsúlyozni. A továbbképzési piac szabályozása szükséges. A legsürgõsebben megoldandó feladatok sorrendje 1. humán erõforrás térkép elkészítése 2. mobilitás program továbbfejlesztése 3. minimumfeltételekkel kapcsolatos szabályozás 4. képzés, utánpótlás kérdéseinek megoldása 5. kompetenciák meghatározása 5. Az egészségbiztosítási reform Az elsõ negyedévben meghívást kaptunk az egészségbiztosítási modellválasztást megalapozó munkacsoportok egyikébe. Néhány ülés után ez a munka legalább is számunkra látható, érzékelhetõ eredmények nélkül megszûnt. Jogi véleményünket az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelezõ egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjérõl szóló törvényjavaslathoz az alábbiakban fogalmaztuk meg: A többször módosított évi XX. tv. a Magyar Köztársaság Alkotmányáról több rendelkezésben, így különösen a 8., 16., 17., 18., 54., 55., 67. és 70. -aiban meghatározza az alkotmányos alapjogokat, amelyekben kiemelt helyet foglal el az élet-, testi épség, egészség védelme és az ezt biztosító szociális és egyéb intézmények létesítésének kötelezettsége. Az egészségügyrõl szóló évi CLIV. törvény pedig részletezi az alapjogokat és biztosítja azok érvényesülésének kereteit, így különösen meghatározza és felsorolja a betegek jogainak katalógusát, és rögzíti az ezek érvényesülését biztosító intézményi, orvosi és gyógyító személyzeti kötelezettségeket is. Az egészségbiztosítási pénztárakról és az ellátásokról szóló törvény ezen alkotmányos feladatnak kell, hogy eleget tegyen. Az alkotmány és a jogalkotásról szóló évi XI. tv. rendelkezik a jogalkotással szembeni minõségi követelmények és kritériumok lényegérõl, amelyek közül kiemelendõ a szükségesség és az arányosság követelménye. Jelen esetben tehát azt kellett vizsgálni, hogy szükséges-e egy új törvény megalkotása, van-e ezt indokoló politikai, társadalmi, gazdasági igény és konszenzus, továbbá ez nem ró-e aránytalan adminisztratív vagy pénzügyi terheket a lakosságra. Úgy tûnt, hogy e törvény kapcsán nincs társadalmi egyetértés és egységes igény, továbbá indokolatlanul és aránytalanul borítja fel a már kialakult és többékevésbé mûködõ rendet. A törvényjavaslat alapelveket és értelmezõ rendelkezéseket is megfogalmaz definíciószerûen, de a jogalkotással szemben elvárt minõségi követelményeknek nem megfelelõen, mert az alapelvek nem egy résztörvénybe, hanem kódexbe valók, vagyis az egészségügyi törvénybe. 7

9 MOTESZ magazin Az Elnökség számos, az egészségbiztosítás tárgyában folytatott megbeszélés, informálódás eredményeként az egészségbiztosítási rendszer reformjának alapelveit és célkitûzéseit az alábbiakban fogalmazta meg: Az egészségügyi reform átalakítja a szerkezetet, csökkenti a felesleges költségeket, erõsíti az öngondoskodást, megakadályozza a közterhek elkerülését és valódi társadalombiztosítási keretek között az egészségbiztosítási elvek alapján átalakítja a szereplõk érdekeltségét, ösztönzi a betegségek megelõzését és ösztönzi az egészségügyi szolgáltatások szakmailag indokoltabb, takarékosabb és racionálisabb igénybevételét. Kiemelten kezeli a halmozottan hátrányos helyzetû társadalmi csoportok problémáit. A megelõzés és a gyógyítás eredményességének növelése érdekében a tervezett intézkedések középpontjába állítja a Nemzeti Egészségügyi Programok megvalósítását, az egészségügyi ágazat szakemberellátásának biztosítását és az Európai Unió más tagállamaival megegyezõ munkavégzési szabályozás kialakítását. A kialakítandó finanszírozási rendszer a prognosztizálható egészségügyi szükségletek kielégítéséhez mindig elegendõ anyagi fedezettel rendelkezzék. A MOTESZ tevékenységét az egészségbiztosítási reform kapcsán az alábbiakban foglaljuk össze: 1. Az elõzmények idõrendi sorrendben: A Zöld Könyv és az un. Reformtörvények véleményezése A jogalkotási koncepció véleményezése Elnökségi ülésen a törvényjavaslat véleményezése és ad hoc bizottság létrehozása a vélemények, javaslatok összefoglalására A Parlament Egészségügyi Bizottsága megtárgyalta a törvényjavaslatot és általános vitára alkalmasnak találta Tárgyalás az EüM vezetõivel a jogalkotási koncepcióról készített véleményünkrõl 8 Vélemény összefoglalása a Parlamentnek benyújtott törvényjavaslatról A Szövetségi Tanácsülés megtárgyalta és elfogadta a törvényjavaslatról készített véleményt. 2. Aggályosnak találtuk, hogy tv. javaslat készítõi elfogadottnak-megnyugtatónak veszik és jó kiindulási alapnak tekintik a jelenlegi helyzetet és nem foglalkoznak: A kiegészítõ biztosításokkal Az egészségügyi szolgáltató intézményekkel, mint a természetbeni ellátásokat szolgáltatókkal, jelenlegi helyzetükkel, felszereltségük, ellátási színvonalbeli különbözõségük megszüntetésével A szolgáltatást végzõ személyekkel, azok élet és munkakörélményeivel A fejkvóta értékének megõrzésével, összege emelésének garanciájával Népegészségügyi feladatokkal 3. A tv elfogadásának peremfeltételeként határoztuk meg: A jogharmonizáció elvégzését: összhangba hozni a tv. javaslat által érintett törvényekkel, jogszabályokkal A sürgõsségi ellátás rendbetételét és a járóbeteg-ellátás reformjának illesztését az ellátórendszer reformjához, szerkezetéhez a pénztárak mûködésének megkezdéséig A minimum feltételek, a szakmai protokollok, minõségi indikátorok és a kódkarbantartás elvégzésének garanciáit A fejkvóta számítás módszerének meghatározását A finanszírozási szerzõdéssel szakterületenként kötelezõen lekötendõ kapacitásnormák meghatározását fekvõben, járóban és külön a sürgõsségi ellátásban A tervezett további egészségügyi struktúraátalakítás kormányzati elveinek ismeretét 4. A tv. javaslat kellõen nem részletez, illetve késõbb kiadandó rendeletek szabályozási körébe utal nagyon sok feladatot. Fórumainkon segítõ szándékkal is sokan aggódtak az egészségügyi ellátások zavartalanságáért. A tv-javaslatban egyesületeink is keresték a zavartalan átmenet biztosítását segítõ szabályozások várható orvosszakmai-szervezési hatásainak mérlegelését és az egészségügyi szolgáltatások zavartalanságát biztosító garanciákat. Felsoroltuk ezeket és azt javasoltuk, hogy ezekre az aggályokra a tv. javaslat vitája kapcsán szülessenek világos válaszok. A tv-be valók kerüljenek a tv-be, a többiek pedig kormányrendeletben kerüljenek szabályozásra olyan idõben, hogy sem az egészségügyi intézmények mûködését sem a pénztárak mûködésének engedélyezését-elkezdését ne akadályozzák: a vizsgálati és terápiás eljárási rendek a betegút szervezés, ellátásszervezés tartalma várólista szabályzatok-rendszerek: az egységes elvek biztosítása egészségügyi szolgáltatások körének változása és a biztosítási csomagok finanszírozási eljárási rendek az elõzetes pénztári engedély megadásának és elutasításának szempontjai további orvosi szakvéleményre és javaslatra való jogosultság feltételei a kezelõorvos felelõssége és a pénztárak betegirányító tevékenységének összhangja szakmai protokoll hiánya a beteg pénztárának és a háziorvosnak eltérõ mûködési területe a részleges térítési díj és egyéb feltételek tartalma milyen garanciái lesznek a progresszivitási elvek érvényesíthetõségének nem csak egyes ritka betegségcsoportok, hanem adott beteg, adott betegségének progressziója esetén?

10 magazin MOTESZ az általános díjaktól eltérõ szerzõdés köthetõ-e konkrét orvossal, vagy csak intézménnyel, illetve annak részlegével? a pénztárak intézményi teljesítményt befolyásoló módszereit hogyan kívánják szabályozni? a teljesítményfinanszírozásnak milyen változtatásait tervezik? a háziorvosok finanszírozásában milyen teljesítmény elemek jelennek meg? a díjaktól %-kal történõ eltérés feltételeit ki határozza meg? az egészségpénztárak miért nem kötelesek felelõsségbiztosítást kötni? mi lesz a megyei egészségpénztárakkal? a pénztárak tulajdonolhatnak és mûködtethetnek is egészségügyi intézményt? a struktúra átalakítás folytatásához a pénztárak nem lesznek kötelesek még forrásaik meghatározott részét sem az egészségügyben elkölteni? Várható-e, hogy pluszforrást hoznak? 5. Több esetben is hivatkozik a javaslat külön jogszabályokra. Ilyenkor a konkrét jogszabályt javasoltuk mindenütt megnevezni, a meghozandó rendeletek idõpontjait pedig meghatározni. 6. Javasoltuk, hogy az OEP jogutódjaként kezelõ szervezet - ként alakuljon meg a Magyar Egészségbiztosítási Pénztár, vagy Nemzeti Egészségbiztosítási Központ és az elnökére, elnökhelyettesére és a Felügyelõ Bizottságára vonatkozó szabályokat a Kormány határozza meg. Az MEBP vagy NEK mûködésére vonatkozóan további javaslatokkal éltünk: mûködtesse a törvényjavaslatban szereplõ Díjtétel és Fejkvóta Bizottságokat, de bennük legyen biztosított a szakma képviselete gazdálkodjon az OEP és a MEP-ek vagyonával (ingó, ingatlan) a mûködéséhez szükséges rendeleteket a Kormány adja ki. szerepeljenek feladatai között az ellenõrzési feladatok 7. A törvényjavaslatban felsorolt valamennyi rendeletalkotási felhatalmazást a Kormány kapja és a Kormány által meghatározott szakmai egyeztetési rendben lehessen érvényesíteni a szakmai szervezetek véleményét is. 6. Az egészségbiztosítási reform és az alapellátás A törvényjavaslat kapcsán aggályos mind a háziorvosi szolgálatok feladatköre, mind a betegirányításban játszott szerepe, mind pedig az egészségpénztárakkal való kapcsolata. 1. A háziorvosi ellátás kapcsán nem született meg az a szakmai protokoll, amely egyértelmûvé tenné, hogy milyen feladatok ellátása tartozik a háziorvosi kompetenciába. A törvényjavaslat ugyanakkor több utalást tartalmaz arra, hogy a Díjtétel Bizottság, illetve az egyes pénztárak a finanszírozási szerzõdéseken és protokollokon keresztül, jogosultak lesznek az ellátás szakmai összetételének meghatározására. Különösen aggályos e lehetõség annak tükrében, hogy az egyes pénztárak a tagtoborzás során az egészségügyi ellátással összefüggõ többletszolgáltatásokra is ígéretet tehetnek, amelyhez legalább egy éves idõtartamra kötve lesznek. Arról azonban nem rendelkezik a javaslat, hogy az esetleg eltérõen meghatározott feladatkör milyen finanszírozási következményeket von maga után, sõt a preferált finanszírozási szerzõdések (plusz-mínusz 10 százalékos eltérési lehetõséggel történõ finanszírozás) megkötésének feltételei sem kerültek rögzítésre, így elképzelhetõ, hogy azok a kollégák, akik többletszolgáltatás nyújtására vállalkozó pénztárral kötnek szerzõdést mínusz 10 százalékos finanszírozásra fognak ajánlatot kapni. Ez a 3. pontban részletezett probléma kapcsán azt is jelentheti, hogy egyes pénztárak ugyanazt a háziorvosi szolgálatot 90%- on, míg mások 100%-on vagy 110%-on finanszírozzák. 2. A háziorvos szabad megválasztásának érintetlenül hagyása következtében biztosra vehetõ, hogy számos esetben (pl. a fõvárosban tervezett 4 pénztárnál) a beteg által választott pénztár és a háziorvos mûködési területe eltérõ lesz. A törvényjavaslat a pénztárak részére lehetõvé teszi a beteg-utak meghatározását, ugyanakkor egy adott területen mûködõ háziorvos nyilvánvalóan a saját területén mûködõ egészségügyi szakellátást végzõ intézményekkel áll munkakapcsolatba, a különbözõ beteg-utakban meghatározott intézményeket nem ismeri. Ez a munka szakmai színvonalának veszélyeztetése mellett a beteg és a háziorvos közötti kapcsolat megromlását is eredményezheti, hiszen a beteg a háziorvosától a korábban megszokott beutalási gyakorlatot fogja elvárni. 3. A szabad háziorvos választás és a szabad pénztárválasztás eredményeként azoknak a háziorvosoknak lesz a legösszetettebb pénztári kapcsolatrendszere, akik nem rendelkeznek adminisztrációs apparátussal, így a különbözõ elszámolások, jelentések számos pénztár részére történõ megküldése, igazoltatása, stb. teljesíthetetlen adminisztrációs feladatot eredményez, amely a gyógyító munka rovására mehet. Várhatóan a nagyobb településeken dolgozó háziorvosok számos pénztárral fognak kapcsolatban állni, amelyek a törvényjavaslat alapján eltérõ követelményeket, eltérõ betegirányítási rendszert és eltérõ finanszírozási feltételeket határozhatnak meg. A háziorvosi ügyeleti rendszerben való részvétel kapcsán szintén nem biztosított az összhang megteremtése az egyes pénztárakhoz tartozó körzetek között. 9

11 MOTESZ magazin 10 A törvényjavaslat szellemével összhangban egyértelmû állásfoglalás szükséges a TEK nélküli háziorvosi szolgálatok jövõbeli mûködésének feltételeirõl, hiszen a javaslat nem rendelkezik finanszírozási szerzõdéskötési kötelezettségrõl, az alapkérdéseket külön jogszabályokra utalja, így nem teszi egyértelmûvé, hogy változik-e a választás rendje, nem rendezi, hogy a pénztárral szerzõdött háziorvosi szolgálatoknak lesz-e a pénztártagokkal kapcsolatos ellátási kötelezettsége ami a TEK-nélküliség megszûnését jelenti, vagy minden háziorvosi szolgálat ad abszurdum TEK-nélkülivé alakul és minden pénztárral szabadon szerzõdhet, stb. Végül a háziorvosi rendszer kapcsán szükséges kiemelni, hogy nem garantálja a törvényjavaslat az országos feladatok végrehajthatóságát, hiszen pl. egy háziorvosok részvételével központilag szervezett szûrõprogram lebonyolítása és finanszírozása sem valósítható meg a különbözõ pénztárak összehangolt mûködési kötelezettségének hiányában. Tekintettel arra, hogy a háziorvosi rendszer az egész egészségügyi ellátás alapköve és mozgatórugója, olyan speciális szakmai, illetve mûködési sajátosságai vannak, amelyek nélkül nem mûködhet egységes ellátórendszer, megfontolásra javasoljuk a törvényjavaslatban az e sajátosságokat figyelembe vevõ, külön fejezetben történõ szabályozást. Ennek hiányában szakmai szempontból csak akkor fogadható el a javaslat, ha garanciát ad a kormányzat arra, hogy a végrehajtási jogszabályok szintjén a felvetett kérdéseket a szakma számára elfogadhatóan rendezve, a betegellátás jelenlegi színvonalát nem veszélyeztetve kerülnek megalkotásra. 7. Monitoring munka Szövetségünk március 1-jén a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárától felkérést kapott arra, hogy az egészségügyi reform végrehajtásának figyelemmel kísérése érdekében a Miniszterelnöki Hivatalban megalakult Monitoring Munkacsoport által végzett munkát segítse. E munkacsoport alapvetõ feladata a gyógyító intézmények, gyógyító munka, a gyógyításban résztvevõk és a biztosítottak reformlépésekbõl fakadó helyzetváltozásának bemutatása a döntéshozók részére. A testület tevékenységéhez nélkülözhetetlen segítségként jelölték meg a szakmai, társadalmi szervezetektõl származó információk, jelzések koordinálására, elõzetes elemzésére vonatkozó tevékenységet, amelynek ellátására a MOTESZ-t kérték fel. E munkánk ezt követõen heti rendszerességgel folyt és folyik jelenleg is. Felkértük a nagy orvosszervezeteket Magyar Kórházszövetség, Medicina 2000 Járóbetegszakellátási Szövetség, Egészségügyi Gazdasági Vezetõk Egyesülete, Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Házi Gyermekorvosok Szövetsége, Magyar Orvosi Kamara, Magyar Gyógyszerész Kamara hogy mindenkor az egészségügyet érintõ aktuális kérdésekrõl, problémákról, valamennyiünket foglalkoztató és érintõ jogszabályváltozások hatásairól juttassák el hozzánk a véleményüket, javaslataikat. A MOK és a MGYK kivételével partnerszervezeteinktõl minden héten megkaptuk az anyagokat, és kiegészítve azt a MOTESZ szakembereinek véleményével, észrevételeivel hetente eljuttattuk a Miniszterelnöki Hivatal számára, bízva abban, hogy munkánk eléri célját, és visszajelzés is érkezik hozzánk arról, hogy mely javaslatainkkal sikerült a szakmai szempontok érvényre juttatása a reformintézkedések folyamatában. Számos alkalommal jeleztük a fekvõbeteg ellátásban a reformintézkedések hatásaiként keletkezett problémákat, a területi ellátási kötelezettség és a TVK ellentmondásait, a progresszivitás feltételeinek hiányát, a humánerõforrás rendezetlen helyzetét és más, az aktualitásnak megfelelõ gondokat. Sajnos a várt visszajelzések rendre elmaradtak, végül október 26-án személyes tárgyalásra került sor partnerszervezeteink és a MEH képviselõi között. Tájékoztatást kaptunk az észrevételek hasznosulásáról, a Monitoring Munkacsoport jelentésének az egészségügyi koordináció ülésére történõ benyújtásáról, külön kiemelve a szakmai szervezetek és a Kormány közötti párbeszéd folyamatosságát és megkülönböztetett fontosságát az egészségügyi reform elõkészítésének folyamatában. A Szövetségi Tanács tagjai az elõzõ, november 14.-i ülésen kézhez kapták a megbeszélésrõl készített emlékeztetõt. Arról, hogy elvárásaink, javaslataink, kidolgozott programjaink mennyiben valósultak meg, azaz a döntéshozók mennyiben fogadták el véleményünket, a reformtörvények bevezetett rendelkezéseinek hatásáról július 13- án az egészségügyi miniszterhez írt levelünkben az alábbiakat fogalmaztuk meg: Az egészségügyi reform végrehajtása érdekében eddig bevezetett jogszabályi rendelkezések hatásairól készült öszszegzõ véleményünkrõl és a szükséges módosításokra vonatkozó javaslatainkról az alábbiakban adunk tájékoztatást: Az egyes törvények végrehajtásának értékelése elõtt fontos, hogy kétségtelenné tegyük: az egészségügy reformjára szükség van. A reform megvalósításának módja, ütemezése, sebessége, az intézkedések sorrendje és mindezek kommunikálásának megjelenése azonban már erõteljesen vitatható. Sajnálatos, hogy a reformfolyamatok teljesen egybemosódnak a konvergencia kritériumok, ill. az emiatt végrehajtandó feladatok pénzügyi nyomásával. A reform eredményes, egyes elemeinek konzisztenciáját biztosító, következetes, társadalmi elfogadottságát is jelentõ megvalósításának fontos feltétele, hogy az egészségpolitikai stratégiának, a prioritásoknak és a döntéseknek tényekre, hiteles adatokra kell alapozódniuk. A

12 magazin MOTESZ forrásokat is ezek mentén, átláthatóan és ellenõrizhetõen kell biztosítani. Az intézkedések hatásait mérni, monitorozni, értékelni kell, és ennek eredménye alapján dönteni a korrekciókról és a folytatásról. A reformtörvények végrehajtása, eredményeinek értékelése során olyan igényeket, elvárásokat, szükségszerûségeket kell megfogalmaznunk, amelyek hiányával, elégtelen voltával kellett szembesülnünk a megjelent törvények alkalmazása során, a reform eddigi szakaszában. Kiemelt szerepet, és valós, érdemi szerepet kell juttatni a szakma képviselõinek, a köztestületeknek, a szakmai és a civil szervezeteknek. Megfelelõen kell õket tájékoztatni, ahol szükséges, bevonni. Közös feladat az érintett szakmai csoportok tagjainak és a társadalom széles köreinek tájékoztatása, megnyerése. Összhangot kell teremteni az egészségpolitika meghirdetett célja, a társadalom, az egészségügyi dolgozók és a gazdaság jogos elvárásai, valamint a jogszabályok és a finanszírozás révén ható valós érdekeltségi rendszerek között. A népegészségügyi tevékenységet, a nemzeti egészségügyi programokat az egészségpolitika egyik kiemelt területévé kell tenni, és össze kell hangolni a programokat, valamint az ellátórendszer struktúrájának és mûködésének racionalizálását. Létre kell hozni a magyar egészségügyi ellátórendszer struktúrájának racionalizálását, konszolidációját és fenntartható finanszírozhatóságát, és mindezt összhangba kell hozni a problémákat szakmapolitikai prioritások mentén rangsoroló hosszú távú nemzeti programmal. A struktúra racionalizálásának a népegészségügyi állapotból fakadó térségi szükségleteknek, a területi infrastruktúrabeli és szolgáltatásbeli elmaradások kiegyenlítésének és a meghatározandó térségi és országos progresszivitási hierarchiának megfelelõen kell megvalósulnia. Ehhez igazodnia kell: a minimumfeltételeknek, a kompetenciáknak, az akkreditációs- és minõségbiztosítási rendszereknek az ellátási területeknek és a beutalási rend elemeinek. Kedvezõtlen hatásait érezzük azon döntésnek, hogy a változásokat a kórházi ellátó rendszerben kezdték meg, azt megelõzõen, hogy az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás, valamint a sürgõsségi ellátás átalakítása megtörtént volna. Egyetértünk azzal, hogy az aktív kórházi ágyak számát csökkenteni kell, azonban a csökkentés módja, mértéke arányai nem tükrözik a szakmai megalapozottságot. Negatív következmények: a rendszerbe való beavatkozás felszámolta a progresszivitást, számos további problémát generálva ezzel, feszültség keletkezett a szükséglet, a teljesítmény volumenkorlát, a beutalási rend között, végsõ soron az ellátó és finanszírozási rendszerben egyaránt. Sürgõs intézkedést igényel a kórházak ágyszám kapacitás eloszlásának és a területi ellátási kötelezettség aránytalanságainak megszüntetése a megfelelõ öszszehangolás érdekében. Ebben a kérdésben felvállalt központi rendezési elvek is szükségesek! A teljesítmény volumenkorlát egy szükségletekhez igazodó rendszerben nem alkalmazható, és a biztosítási rendszer alapjainak sem fog megfelelni. A súlyponti kórházak mint az aktív fekvõbeteg ellátás bázisai elfedték a progresszivitás alkalmazhatóságát, ill. a súlypontiság megnevezés alatt egyesek a progresszív ellátási szintet is értik, noha ez szakmailag elfogadhatatlan. Nem biztosított továbbra sem a sürgõsségi ellátás teljes vertikuma sem szakmai feltételeiben, sem finanszírozásában. Ebben a kérdésben is felvállalt központi rendezési elvek is szükségesek! A járóbeteg-szakellátás átalakítás tervének komplex hiánya (tehát hiányzik a program és az alapellátás, fekvõbeteg ellátás illeszkedési pontjai). Jelenleg a járóbeteg-ellátásban a gondozó intézetek tevékenységét lehetetleníti el a fix díjak lefelezése. Ennek felülvizsgálata a járóbeteg-ellátás reformjában feltétlenül szükséges. A július 1.-tõl hatályba lépõ, munkaidõre, ügyeleti idõre vonatkozó szabályozás lehetetlenül rövid idõt adott a felkészülésre (ügyeleti beosztás, kollektív szerzõdések, SZMSZ módosítása, egyeztetések, egyéni megállapodások elkészítése stb.), a tervezett nyári szabadságok egybeesésével szerencsétlen helyzetet idézett elõ. A fõ probléma az, hogy a létszámleépítések után sok helyen egyszerûen nincs elég dolgozó. A mûszakos beosztás többlet munkaerõt igényel, ugyanakkor a dolgozók számára anyagilag hátrányosabb helyzetet jelent. Az ügyelet problémája pusztán szervezési eszközökkel nem oldható meg. A mobilitás program ebben a formában nem mûködõképes, sokkal komplexebb megoldás szükséges, a program forrás oldala idõben, nagyságrendjében felülvizsgálatra szorul és a humánerõforrás kérdés komplex kezelése is jelenleg hiányzik. Bízunk abban, hogy észrevételeink, javaslataink a további munka során realizálódnak, segítve a reform minél gördülékenyebb megvalósulását, egy korszerûbb, hatékonyabb egészségügyi rendszer kialakítását, az egészségügy minden szereplõje számára a lehetõ legtöbb pozitívumot felmutató megoldások alkalmazását. MOTESZ Elnöksége 11

13 MOTESZ magazin Volt értelme a párbeszédnek, mert értettük a másik motivációit 12 Sólyom László köztársasági elnök miniszterelnöki elõterjesztésre, október 1-i hatállyal Kincses Gyulát nevezte ki az Egészségügyi Minisztérium államtitkárának. A végzettségére nézve fül-orrgégész egészségpolitikus az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet fõigazgatói posztjáról került a szaktárca politikai államtitkári székébe. Húszesztendõnyi klinikai múlttal maga mögött az MDF-kormány idejében országgyûlési képviselõként kezdett egészségpolitikával foglalkozni, s lett szakpolitikusa a Surján László irányította tárcának: az egészségügyi rendszerváltozást koordináló bizottság elnökeként segítette az érdemi reformokat. Azóta aktívan részt vesz az egészségügyi intézményrendszer mûködésének és finanszírozásának átalakításában. Egy helyütt azt nyilatkozta, nem gondolja, hogy azért esett rá a választás, mert a szabaddemokratáknak nincs megfelelõ kádere az SZDSZ irányítású tárca államtitkári posztjára, inkább azért, mert reformokban jártas szakembert kerestek a párt programjának megvalósításához. Milyen elképzelésekkel vállalta el a jelenlegi posztot és éppen akkor, amikor az egészségbiztosítás reformja a végsõ stádiumában viták, csaták közepébe toppant? Mérleget vonni bármivel kapcsolatosan is korai lenne, hiszen alig két hónap telt el a kinevezésem óta. Mindenesetre nem rövid, hanem hosszú távra vállaltam a megbízatást. Túl azon, hogy államtitkárt kerestek egy reformidõszakban, logikus, hogy a rövid távú, elsõdleges feladat az egészségbiztosítási törvény benyújtásával, megszavazásával és az ezzel kapcsolatos feladatokkal van összefüggésben. A kommunikációban is elég erõsen kivettem a részem. Elsõsorban nem a média megjelenéseket értem, hanem a hihetetlen mennyiségû szakmai egyeztetést, gyakorlatilag valamennyi ilyen jellegû megbeszélést én vezettem a szakmai és civil szervezetekkel, társadalmi csoportokkal is. És ugyan legtöbb esetben, amikor tárgyalni kezdtünk, az álláspontok nagyon eltérõek voltak, de még a legkritikusabb szervezetekkel is úgy álltunk fel, hogy volt értelme a párbeszédnek, mert legalább megértettük a másik motivációit, érveit és ezáltal kicsit közeledtek is a nézetek egymáshoz. Nekem olybá tûnik, hogy az egészségügy átalakításánál Ön másfél évtizedenként aktivizálódik Talán, mert ilyen idõközönként vannak érdemi reformok az ágazatban. Az ös esztendõben született meg az egészségbiztosítási törvény, majd 15 évvel késõbb ben a rendszerváltáson átívelõ nagy reformfolyamat következett, és az akkori reformlépésekben rejlõ tartalékok annyira kimerültek a 2000-es évek közepére, hogy újabb nagy reformokra lett szükség. Nos, ez vonzott a poszt elfogadásánál. Ugorjunk egy kicsit a mindennapokba. Gondolom tudja, a magyar praxisban dolgozó orvosok félnek, sõt sokan rettegnek a változásoktól, így minden módosító gondolatnak ösztönösen ellenállnak. Jobbára azért, mert információhiányban szenvednek, amit tudni vélnek, az nem a kommunikációból, hanem szájhagyomány útján, gyakorta torzulva jut el hozzájuk. Ön szerint miért kíséri az eddig megtett lépéseiket és a terveiket olyan óriási bizalmatlanság? Az ellenállás oka vélhetõen az, hogy noha elismerik, a jelenlegi szisztéma ezer sebbõl vérzik, de legalább tudják, milyen egyéni túlélési taktikával lehet létezni benne. Ugyan nem jó ez így, de én speciel megoldom Ebben egy olyan reformot ígérni, amelyik a nem jó, de mégiscsak kiismerhetõ rendszert mérhetõ, objektív követelményeket állítva felborítja, nehéz szimpatikussá tenni. Különösen igaz ez akkor, amikor a makrogazdasági determinációk miatt pénzben is csak az ígérhetõ, hogy olyan rendszer következik, amelyek a belsõ források eddigieknél sokkal hatékonyabb feltárását hozza. Az a többletforrás, ami majd a biztosítási rendszer átalakításakor beáramlik, nem a mûködésbe kerül, hanem részben fejlesztésre fordítjuk, részben a változtatást teszi önfinanszírozóvá. Vagyis nem az adófizetõknek, járulékfizetõknek kell az átalakítás költségét fizetniük. Megint visszatérek a felhangokra és a visszhangokra. Ha jól emlékszem, egyetlen átalakítást sem kísért olyan felzúdulás, mint az egészségügyben tervezett változtatásokat. Ön szerint miért van hatalmas ellenállás az egészségbiztosítási reformmal kapcsolatosan a különbözõ politikai pártoknál is, akár kormányon, akár ellenzékben vannak? Mert az egészségügy mindenkit nagyon érzékenyen érint, aki

14 magazin MOTESZ nem beteg az is odafigyel rá. Az ellenzéki pártok számára ezért hihetetlenül nagy a kísértés, hogy az emberek természetes félelmét kihasználják, és sajnos ennek a kísértésnek a legtöbbször nem tudnak ellenállni. Nekem meggyõzõdésem, hogy az orvostársadalom többségének javulni fog a helyzete, mert középtávon jövedelemnövekedésre számíthat. Tény ugyanakkor, hogy azt nem lehet garantálni, hogy mindenki ugyanott folytathatja, ahol eddig, méghozzá azonnal több jövedelemmel. Õszintén hiszek az 5-10 év alatt elérhetõ jobb jövõben. Mi van, ha sokan nem akarják ezt az idõt kivárni? A csábítási boom lezajlóban, hiszen az ellátórendszer szerkezeti bizonytalanságain túlvagyunk. Tehát az átszervezés, kórházbezárás, munkanélküliségtõl való félelem már a múlté. Nem tagadom, van orvos, aki elment, a legtöbbje viszont szerencsére maradt. Tudomásul kell venni, hogy egyrészt orvoshiány tapasztalható, de másfelõl többlet is van bizonyos területeken a szakemberekbõl. És akkor még meg sem említettem a fejlesztéseket például a járóbeteg szakellátásra, a kistérségi központokra gondolok, amelyek inkább munkaerõ-csábító hatásúak lesznek. Egyébként a számadataink azt mutatják, hogy a térség országaihoz Cseh-, Lengyelország, Szlovákia képest Magyarországról mentek el a legkevesebben. Miért érdemes itt maradniuk a magyar szakembereknek? Részint, mert a megszokott és sokak által kevéssé élvezett hierarchikus rend fellazul, várhatóan a biztosítási reform kikényszeríti a foglalkoztatottság zártságának oldását, vagyis a közalkalmazotti létbõl való kikerülés lehetõségét. A szakellátásban is a jelenleginél jobban terjed majd a különbözõ jogviszonyok vállalkozások stb. érvényesülése. Részint az egészségpénztárak abban lesznek érdekeltek, hogy a saját versenyképességüket az általuk leszerzõdött jobb ellátókkal biztosítsák és ezt kénytelenek lesznek nagyobb jövedelemmel is kifejezni. Bár a szakmai szabályok kikristályosodása, az úgynevezett finanszírozási protokollok és az ellátási csomag stb. tisztázódása egyes orvosoknak korlátozást jelenthetnek majd, de a tiszta helyzetek egyúttal védik is az orvosokat. Az ellátási csomag tartalmi értelemben például egy daganatos betegnek jár-e a kezelés vagy sem bizonyosan nem szûkül, abban az értelemben viszont, hogy konkrétan milyen technológiák, milyen ellátásrendben járnak egy biztosítottnak, a jelenleginél pontosabban lesz a meghatározva. Innentõl kezdve, ha a biztosítási csomag jól definiált, a beteg hálapénz-fizetés helyett legálisan vásárolhatja meg a többletszolgáltatásokat, akár orvosi, személyes szolgáltatások, akár különbiztosítás formájában is. Ezek tehát intézményi és orvosi szinten is legális többletbevételt hozhatnak majd. Miért jobb az orvosnak ez a variáció, nevezetesen, hogy nem csak az õ zsebébe vándorol a beteg által fizetett plusz összeg? Pusztán a bevételeket összehasonlítva vélhetõen nem jobb, de összességében mégiscsak elõnyösebb sok orvosnak, mert egy szürkegazdaságos-hálapénzes rendszer közép- és hosszú távon nemigen tartható. Az Európai Unióban nem ismert jelenség a hálapénz intézménye, márpedig mi ennek a közösségnek a része vagyunk. Ami pedig a szakma ellenállását illeti: a reformoknak mindig vannak ellenzõi. Szerencsére utólag gyakran kiderül, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Sokáig nem szerettem, amikor mások azt mondták, most fejezõdik be a rendszerváltás, ma már tudom, ebben van igazság. Ha ugyanis azt mondom, hogy 1990-ben alapvetõen megváltozott a jogrendszerünk, a politikai és a gazdasági berendezkedésünk struktúrája stb., akkor el kell fogadni, hogy a jóléti rendszerekhez való viszonyunk, az egyén és a köz felelõsségének átértékelõdése 90- ben nem történt meg. Az a fajta szembenézés, ami a XXI. századi Európa legnagyobb kérdése, hogy az örökölt jóléti rendszerek érdekeit, értékeit hogyan lehet a gazdasági fenntarthatósággal, növekedéssel, egy globális piacon való versenyképességgel összeegyeztetni, sokáig váratott magára. Ha ugyanis nincs gazdasági alapja egy társadalomnak, akkor bármilyen erkölcsi alap is fedezet nélküli. Nos, az ezzel való szembenézés ideje most jött el a nyugdíjrendszer, az oktatás, az egészségügy átalakításakor. Az illúziók felülvizsgálata, az új társadalmi szerzõdések kötése sokaknak nagyon nehéz. Ennek a problémakörnek a részeként élezõdik ki a különbözõ oldalakon az ellenállás. Tulajdonképpen a reformfolyamatban a tárca milyen kapcsolatot, együttmûködést képzel el a MOTESZszel? Vannak-e egyáltalán terveik a szövetséggel? A szerkezet, a finanszírozás, a szakmai szabályozás négyzethálóként képzelhetõ el, amit különbözõ módon lehet mozgatni. Tudni kell, hogy bármelyik oldalát húzza is meg az ember, a többi oldal megy utána. Most a politika homlokterébe a szerkezeti és finanszírozási elemek kerültek, mert ezekben volt érdemi lemaradás. Annak, hogy el mertem vállalni a feladatot, az egyik oka éppen az volt, hogy tudom: e mögött számtalan szakmai szabályozási feladat van, amit a reformban nem lehet megúszni. Magam személyesen is foglalkozni szeretnék ezekkel. Ha szakmáról beszélek, akkor elképzelhetetlen, hogy a szakmai szervezetek és itt az elsõk között gondolok a MOTESZ-re ne játsszanak markáns szerepet. A rendszer egészének átalakításában valamennyi réteg véleménye meghallgatandó, de utána össztársadalmi szempontok szerint kell dönteni. Ezért a MOTESZ talán úgy érezte, hogy nem a súlyának megfelelõen kezelték a kérdésben. De egy társadalombiztosítási reform nem pusztán orvosszakmai kérdés. A reform következõ szakaszában jobban elõtérbe kerül a szakmai munka, amiben kiemelten számítok a MOTESZ közremûködésére. Köszönöm a beszélgetést. Krasznai Éva 13

15 MOTESZ magazin Továbbra is marad a duális finanszírozás rendszere Szinte soha nem látott csata dúlt az egészségbiztosítás reformja körül. A médiában, a különbözõ konferenciákon indulatokkal tarkított érvek hangzottak el szakemberektõl az egybiztosítós, meg a több biztosítós rendszerrõl. A pro-kontra viták közepette a laikusok, vagyis maguk az érintettek igazából nem értettek az egészbõl semmit. A bennfentesek így leginkább maguk között csatáztak. Ne szépítsük, az egészségügyben dolgozók is csak a homályban tapogatóztak és a valós, meg a dezinformáló, politikával alaposan átitatott nyilatkozatokból próbálták a tervezett változásokban a helyüket keresni. Székely Tamás, a ma még funkcionáló Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatója volt segítségünkre abban, hogy a MOTESZ Magazin olvasói ezúttal ne a mendemondákból, hanem egy hiteles személy tájékoztatása alapján igazodjanak el az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról szóló tudnivalókban. Mindez annál is aktuálisabb, mivel ez év október végén a kormány az Országgyûlésnek benyújtotta a törvénytervezetet, annak december 17-én történik a zárószavazása, január 1-én hatályba lép, majd ugyanabban a hónapban kihirdetnek egy nemzetközi pályázatot, aminek eredményhirdetése tavaszra várható. A következõ lépés a területekért folytatott licit lesz, május-június a tagtoborzás ideje, jövõ õszre az egészségpénztárak a végleges szervezetüket alakítják ki, január 1- tõl ténylegesen mûködnek, s elvben április 1-tõl szerzõdéssel kell rendelkezniük a szolgáltatói körrõl. Az alábbiak december 7-én íródtak, amikor az Országgyûlés még nem hagyta jóvá a törvénytervezetet! Vagyis annak tartalmában bármi változhat! 14 Új, egymással versengõ szereplõkre akarjuk bízni a társadalombiztosítás mûködését, ahol két szinten történik a verseny. Egyrészt a biztosítók, vagy pénztárak versenyeznek a biztosítottért, másfelõl a szolgáltatók versenyeznek a finanszírozásért. A verseny a biztosítottért nem úgy mûködik, mint mondjuk a kötelezõ gépjármû biztosításnál, itt a verseny a többletszolgáltatások alapján folyik majd a pénztárak és a biztosítottak között. Ha végig nézzük, hogy mirõl szólna a törvény, akkor kiderül, egy vegyes rendszert kívánunk Magyarországon meghonosítani, mert sem nem állami, sem nem teljesen magántulajdonban lévõ az 51:49 százalékos arányt már mindenki hallotta biztosító a cél. Nyilvánvalóan ezek az egészségbiztosítási pénztárak országos illetékességgel dolgozhatnak. Késõbb arról, hogy hogyan kerülhetnek a képbe, szót ejtek majd. Nagyon lényeges, hogy a biztosítottak között nem szelektálhatnak. Praktikusan, aki bejelentkezik egy pénztárhoz, azt a pénztárnak kötelessége fogadni, másfelõl a pénztár nem kezdeményezheti a biztosítotti jogviszony megszüntetését. Ez lenne az a garancia ami alapján a döntéshozók úgy gondolják, hogy fennmarad az egységes kockázatközösség és nincs kockázatszelekció a betegség, életkor, jövedelmi viszonyok stb. között. Azért, hogy ne keveredjen a pénztárak különbözõ tevékenysége, a törvény úgy rendelkezik, hogy kiegészítõ biztosítást nem folytathatnak ezek a pénztárak, viszont ügynöki munkát igen, vagyis például az anyacégnek a kiegészítõ biztosítási szolgáltatásait ajánlhatják. Ellentétben a jelenlegi jogszabályi rendszerrel, a szolgáltatókkal szabadon szerzõdhetnek, kivéve a háziorvos-, a patika-, a gyógyászati segédeszköz, továbbá gyógyfürdõ szolgáltatókat ez a késõbbi idõszakra vonatkozik, ugyanis a rendszer indulásakor ugyanúgy kötelezõen szerzõdniük kell a jelenleg az OEP-pel szerzõdött szolgáltatókkal, azonban a kapacitások nagysága, amire szerzõdnek, nincsenek meghatározva. Egyelõre a törvénytervezetben meganynyi hivatkozás van, ami egyéb jogszabályra utal. Készül egy olyan jogszabály, amely a pénztáraknak kötelezõen finanszírozandó és szerzõdõ minimális kapacitást határozná meg. Ez nyilvánvalóan hozzáférés szempontjából, 10 ezer lakosra jutó normatív kapacitások meghatározásából, várólista hoszszából és ilyen jellegû paraméterekbõl állna. Tehát az eldöntetett, hogy a bejelentkezett biztosítottat nem lehet visszautasítani Ennek megfelelõen a törvény egyrészt szelekciós, illetve célzott toborzást nem tesz lehetõvé mondjuk a fiatal, egyébként egészséges korosztály toborzását, a biztosítottól az egészségére vonatkozó

16 magazin MOTESZ adatot nem lehet kérni. Gyakorlatilag, amikor a toborzás zajlik, akkor a biztosított maximum a tajszámát és a nevét adhatja meg a toborzónak, egyébként a törvény más részében az adatvédelmi rendelkezések között szerepel az a kitétel, hogy az OEP-nél jelenleg meglévõ adatbázisokat, amibõl következtetni lehet a betegek egészségi állapotára, azt az OEP csak egy cégnek adhatja át mégpedig az utódszervezetnek, vagyis saját magának. Mi mennyi? Mibõl mennyi lehetséges? A pénztárak indulásához különbözõ tagszámok keringenek. Valójában mekkora létszámmal kell a startjukhoz rendelkezzenek? Minimum 500 ezer, maximum 2 millió tagra van szükségük, igaz, az utóbbi a késõbbiekben akár tovább emelkedhet, hiszen ha egy pénztár jól mûködik, akkor mind többen szeretnének oda belépni, és ilyen esetben a felsõ korlátnak a jogalkotók semmi értelmét nem látják. Annak viszont igen és ezt rögzítették is, hogy az induláshoz szükséges létszámnak a mûködési engedély kiadását megelõzõ 30 napban meg kell lennie. További, a lakosságot érintõ tudnivaló, hogy évente kétszer válthat pénztárt. Itt kivételezett csak a lakóhelyét cserélõ lehet, az, aki például az ország nyugati felébõl a keletibe költözik és ott a korábbi biztosítójának nincs szerzõdõ kapacitása, neki soron kívül engedélyezni kell a pénztárváltást. A médiában és orvos-körökben is eltérõ számú egészségbiztosítási pénztár alapításról szól a fáma. Valójában hány pénztárral kalkulálnak? Tervezetten kötelezõ egészségbiztosítási pénztárból 22 alapítható, ami a gyakorlatban 18 megyei pénztárat jelent, a 19. lesz a Pest megye, Budapestnek pedig még 3 egészségbiztosítási pénztára lehet. Milyen kondíciókkal indulhatnak ezek a pénztárak? Húszmillió forint jegyzett tõkével az alapító az állam lesz. A részvények 51 százaléka forgalomképtelen részvény, ami azt jelenti, hogy az állam többségi tulajdona folyamatosan garantált marad, a 49 százalékon belül azonban elvben bárki lehet tulajdonos, akivel szemben a törvényben foglalt kizárás, illetve összeférhetetlenségi feltételek nem állnak fent. A magyar államot a 49 százalékra elõvásárlási jog illeti meg, másként fogalmazva, mielõtt a részesedésbõl bárki bárkinek át akarna adni valamennyit, azt elõször az államnak kell felajánlania, s ha az állam úgy dönt, hogy szüksége van rá, akkor megvásárolja és így az 51:49 arány eltolódhat. Ellenkezõ esetben viszont a részvényt venni szándékozónak a tulajdonrész átadható. Hogyan alakulnak a személyi kérdések? Az igazgatóság tagjának hármat a többségi, hármat a kisebbségi tulajdonos jelöl. A koalíciós egyeztetéseknél többek között azon folyt a vita, hogy ki legyen az igazgató, vagyis, ki milyen jogosítvánnyal bírjon. Végül ebben a kérdésben sikeres megállapodás született: az igazgatót a többségi tulajdonos delegálja, a felügyelõ bizottság kompetenciája pedig olyan lesz, amely az igazgatóságot kontrollálhatja, továbbá ahhoz, hogy a kisebbségi tulajdonos bármilyen döntést hozhasson, a többségi tulajdonos képviselõi közül legalább egynek együtt kell szavaznia vele. Egy induló pénztárnak kitõl kell mûködési engedélyt szereznie? Az Egészségbiztosítási Felügyelethez szükséges az engedélyezési eljárást intézni, a megfelelõ dokumentumokat beadni, ami alapján a szervezet eldönti, hogy kiadja-e a mûködési engedélyt, avagy nem. A törvény tervezete taxatíve felsorolja, hogy a mûködési engedélykéréshez mire van szükség. Ha ezek közül semmi nem hiányzik, a Felügyelet az engedély kiadását nem tagadhatja meg. Egy percre térjünk vissza a fentebb említett 500 ezer, illetve 2 millió közötti biztosítotti létszámra, amivel végül is hány pénztár indítható? Mi lehetõségével kalkuláltunk, de terveink szerint, majd a licitet követõen 8 plusz 4, azaz 12 alakul. Milyen összegbõl gazdálkodnak majd az egészségbiztosítási pénztárak? A pénztárak jogosítványaink rögzítésekor egyértelmûen deklarálni kell, hogy bizonyos befizetett összeg fejében a pénztárak a nagysága igazából a licitáláskor dõl el a csaknem 1200 milliárd forintnyi természetbeni ellátások feletti jogosítványt kapnak. Ahhoz, hogy ezzel megfelelõen gazdálkodhassanak, tudniuk kell, hogy az egészségügyi ellátás igénybevételének szezonális ingadozásaiból, a járulékbefizetések, az igénybevételek diszkrepanciájából adódó problémákat kezelniük szükséges. Mindehhez elõírás, hogy az egészségbiztosítási pénztárak minimális saját tõkéje az alapítás évében 3 milliárd forintnak, a következõ esztendõkben a fejkvóta bevétel minimálisan 5 százalékának meg kell lennie. Ha azt nézzük, hogy elvben az OEP 1/12 résszel finanszírozza a tevékenységeket, akkor ez nagyjából 1 hónapra 8,5 százaléknyi kiadást jelent, a pénztárak likviditási problémáinak kezeléséhez az ominózus 5 százalék 2-2,5 heti tartalékösszeget biztosítja. A biztonsági tõke amit megfelelõen likvid papírokban szükséges tartani, az a minimális tõke 80 százaléka. Ezen felül, a pénztáraknak kétféle dolog miatt is céltartalékot kell képezniük. Egyrészt, ha a betegutakat úgy próbálják megszervezni, hogy mindenkit várólistára tesznek, akkor emiatt ne lehessen nyereségük, másként fogalmazva, a várólistára tett betegek után várható költségnek megfelelõ céltartalékhoz csak a páciens ellátását követõen tudjanak hozzányúlni. Másrészt az általános céltartalék azt szolgálja, hogy ha bármiféle többletkiadása támadna a 15

17 MOTESZ magazin pénztárnak, a kötelezettségeiért akkor is helyt tudjon állni. Végül, de nem utolsó sorban a rendszer mûködésének alapelve az lesz, hogy a pénztártagok az egészségügyi szolgáltatásokat a pénztárral szerzõdött szolgáltatóknál vehetik igénybe. Az autorizációs problémák kezelésére is céltartalékot kell képezni 16 Mi történik akkor, ha valaki egy másik szolgáltatónál kívánja igénybe venni az ellátást, és nem annál, akivel az adott szolgáltató szerzõdéses viszonyban áll? Ebben az esetben a pénztárak autorizációs lehetõsége lép érvénybe, kvázi eldöntik, hogy elfogadják-e, vagy sem a beteg jelentkezését. Amennyiben nem és a beteg ellátatlan lesz, amibõl kára keletkezik, akkor az úgynevezett autorizációs problémák kezelésére is céltartalékot kell képezni mostanság ez úgy mûködik, hogy az OEP bármilyen pervesztésénél az E-Alapból fizetik ki a kártérítést, hogy semmilyen esetben se csökkenhessen a betegek ellátására fordítandó összeg. Hogyan lesz valaki tag, vagyis miként alakul valakinek a tagsági jogviszonya? Elsõ körben a licitálás során az érintett biztosított egyes megyékre licitáló pénztáraknak lesz a tagja. Adott esetben a minimális létszám eléréséhez toborozhatnak, késõbb egyesülhetnek, illetve, amenynyiben a maximális létszámot meghaladják, szétválhatnak. Végül az egyes pénztárakhoz tartozó biztosítotti kör kialakul. Mi történik, ha egy gyermek születik? Õt hova sorolják? Automatikusan az anya pénztárának tagjává válik. De mondok egy másik példát. A belföldi lakóhellyel nem rendelkezõ biztosított a születési helyéhez hozzárendelt pénztárhoz tartozik majd. Abban a pillanatban, hogy létrejön a biztosított és a pénztár közötti kapcsolat, akkor a pénztár a biztosítottal tájékoztatóban tudatja, hogy az illetõt, mint ellátottját lajstromba vette. Gyárilag született megtakarítások Honnan származik majd az egészségpénztárak bevétele, illetve kiadása? Mindenekelõtt fejkvóta alapján lesz bevétele, amivel kapcsolatban az irányított betegellátási rendszer tapasztalati alapján várható, hogy az intézményhálózat eltérõ volta, a szociális, a közlekedési, a domborzati és egyéb okok, viszonyok miatt más-más lesz. Azonos fejkvóta esetén egyes megyékben gyárilag születnek megtakarítások, másutt meg veszteséggel kell számolni. Mindezek tudatában a koalíciós felek a tényleges szükségleten alapuló fejkvóta kialakításban egyeztek meg. Szerintem ez problémát jelenthet egy lépésben a szükségletalapú fejkvótára nem lehet ráállni. Jelenleg Magyarországon a tényleges egészségügyi szükségletekre vonatkozó pontos adat, ami alapján fejkvóta kiszámolható, hiányzik. Úgy gondolom, ez 98 százalékban adja majd a bevételt, vagy még nagyobb arányú részesedése lesz a pénztárnak. A többi onnan származik, hogy az anyacégnek ügynöki tevékenységet végez, illetve miután gazdasági társaságokról lévén szó, egyéb jellegû gazdálkodásból termelõdõ bevételeik is lesznek. A kiadásaik javát az egészségügyi szolgáltatások finanszírozására fordított összeg adja, illetve a gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz, gyógyászati ellátások támogatására fordítandó összegek, a mûködési költség, az ügynöki tevékenység finanszírozásai, valamint az egyéb egészségügyi szolgáltatások ráfordításai jelentik. Milyen szolgáltatásokra szerzõdnek majd a pénztárak? Mindenekelõtt a kötelezõ egészségbiztosításról szóló 1997 évi 83-as törvényben szereplõ tevékenységre, ami teljes egészében átkerült az új törvény tervezetébe. Várhatóan a biztosítottaknak az egyes ellátásokkal kapcsolatos jogosultsága érdemben nem változik. A betegút-szervezése során azonban jogosultsága lesz a pénztáraknak a törvényben meghatározottaknál nem szigorúbb betegút szervezésére. Hogy milyenekre? Ma is törvényben, illetve kormányrendeletben rögzített, hogy milyen ellátások vehetõk beutalóval és milyenek saját kezdeményezésre igénybe. Most is tartalmazza a törvény, hogy a beteg az állapotának megfelelõ progresszivitási szinten és lakóhelyéhez legközelebb lévõ szolgáltatónál köteles a pénztárat igénybe venni. Ezekre a betegút betartatásával várhatóan az egyes egészségbiztosítási pénztárak még majd rá is erõsítenek. Ugyanakkor a jelenleginél szigorúbb szabályok nem születnek, és nem lesznek alkalmazhatóak. Kezdetben a szerzõdéskötéseknél a szerzõdéskötési kötelezettséget rendkívül szigorúan kell venni az egészségbiztosítási pénztár területén székhellyel rendelkezõ egészségügyi szolgáltatóval. A késõbbiekben a szerzõdéskötési kényszer várhatóan oldódik majd. Nyilván a fogorvosi-, a háziorvosi ellátás, a gyógyszer, gyógyászati segédeszközt kiszolgáló szolgáltatókkal elvben a pénztár, a gyakorlatban az E-Alap kezelõje köt szerzõdést. Az utóbbira azért van szükség, mert csak így garantálható, hogy minden pénztártag ugyanazt a támogatott gyógyszerkört vehesse igénybe az egyenlõ hozzáférhetõséget ez garantálja, illetve minden egyes biztosított függetlenül attól, hogy melyik pénztár tagja, azonos támogatási mértékkel részesülhessen a felsorolt szolgáltatásokból. Milyen szerzõdést köthetnek az egészségbiztosítási pénztárak és a szolgáltatók egymással? Alapvetõen kétfélét. Az egyik az úgynevezett általános szerzõdés, ami lényegében a jelenlegi, vagy az újonnan megállapított alapdíjakra szól, a másik a megkülönböztetett szerzõdés lesz. Az utóbbinál, ha olyan szolgáltatóval

18 magazin MOTESZ szerzõdik a pénztár, amelyik jobb minõségû szolgáltatást nyújt, akkor 10 százalék plusszal eltérhet az általános szerzõdésben foglalt díjtól. Amennyiben a szolgáltató azért, hogy a pénztár szerzõdjék vele, hajlandó a jelenlegi díjtételnél alacsonyabbért is bevállalni a betegellátást, akkor maximum 10 százalékkal alacsonyabb díjtétellel jöhet létre a szerzõdés. Nem kis vita folyt arról, hogy milyen mértékben legyen, avagy ne legyen a biztosítók keze megkötve a jelenlegi tvk-val. Végül a törvény csak általános érvénnyel mondja meg, hogy támogatásvolumenszerzõdés, vagy vényírási-, illetve pro família-szerzõdés köthetõ-e a jelenlegi rendszerben megszokottaknak megfelelõen. Továbbra is megmarad a duális finanszírozás rendszere, hiszen az E-Alapból származó pénz a jövõben már a pénztárak közvetítésével jut el a szolgáltatókhoz. Az összeg mindenképpen mûködésre fordítandó! A fenntartás, a fejlesztés, az eszközpótlás, a beruházás változatlanul a tulajdonos felelõssége lesz. Kétféle várólistával számolnak Sok szó esik a várólistákról. Reális a veszélye annak, hogy az új biztosítási szisztémában tovább növekszik majd a korábban ismeretlen szisztéma? Kétféle várólista képzelhetõ el, az egyik a központi transzplantációs várólista, viszonylag szûk, de nagy értékû körben létezik majd, amit nem is a biztosító, hanem az Országos Kockázati Alap mûködtet majd, más problémánál pedig a pénztárak azt mondhatják, hogy bizonyos beavatkozásokból, akár az intézményi szûk kapacitás, akár az indokoltság miatt nem feltétlenül kell azonnal a beavatkozásokat elvégezni. A várólistákkal az egészségügyi kormányzatnak mi a célja? Egyebek között az, hogy a pénztárak a betegutakat szervezzék meg, valamint csak a ténylegesen elvégzett, szakmailag indokolt beavatkozásokat finanszírozzák. A pénztáraknak ügyfél-, diszpécserszolgálatot és internetes portált kell mûködtetniük a várólistákhoz is. A rendszer két érzékeny tételérõl még nem esett szó, a befogadásokról, valamint a fejkvóta meghatározásáról A befogadások kérdését a törvénytervezet a Díjtételbizottság kompetenciájába helyezi. Az alapkezelõ tagja lesz a bizottságnak, hiszen az õ költségvetésének betartásáról van szó, továbbá javaslattevõ szerv. Egyébként a befogadott eljárásokat és a hozzájuk tartozó díjtételeket jogszabályban kell kihirdetni. Az OEP nem vész el csak átalakul Az már eldöntetett, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megszûnik? Igen és helyette kormányhivatalként a Nemzeti Egészségbiztosítási Központ, mint alapkezelõ jön létre. A jelenlegi OEP feladatai közül a hatáskörében az egyéni jogosultság, a pénztártagi nyilvántartás, az eü-kártya kiadás stb. megmarad. Azok az ellátási formák, amik a ritka és/vagy nagy értékû eljárásokra vonatkoznak az Országos Kockázatközösségi Alapba kerülnek, ami felett szintén az utódszervezet rendelkezik majd. Az új szervezet az egészségbiztosítási pénztáraknak a mûködési költséget havonta átutalja, nyilvántartja a számlájukon a fejkvóta-bevételt, illetve az egyes szolgáltatások kapcsán történt kiadásokat. A régiekhez képest új feladat lesz az Országos Kockázatközösségi Alap kezelése, a fejkvóta-algoritmusa alapján a fejkvóta megállapítása, a havi egyenleg rendezése és az egészségpénztárak elszámolásának ellenõrzése. Ha a kezelõszerv jogállását és feladatkörét tovább boncolgatjuk, akkor elmondható, hogy a gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz-ellátás az alapkezelõnél marad a már korábban emlegetett okok miatt. Ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatokban az E-Alap kezelõje kell a továbbiakban eljárjon. Politikai döntés, hogy a finanszírozási elõleg kérdése is idetartozik majd. A felügyelet kardinális kérdés az új szisztémában Az Egészségbiztosítási Felügyelet ma is meglévõ amúgy sem csekély feladata tovább terebélyesedik, hiszen a jövõben õ engedélyezi majd a pénztárak mûködését, a díjtételbizottságban tanácskozási joggal lesz jelen, valamint az egészségbiztosítási pénztárak és a biztosítottak közötti problémákban is eljár. Pénzügyi lehetõség a Felügyelet részére? A jogszabály úgy rendelkezik, hogy az indulás évében 3 százalék, az azt követõ években pedig 5 százalék, és amíg a pénztárak ezt a minimális tõketartalék-szintet elérik, addig a nyereségük terhére kell a tõketartalékot elérniük. A törvénytervezet úgy fogalmaz, hogy az elsõ három évben azt el kell érniük, ám ha valakinek sikerül elõbb feltõkésítenie a pénztárat az elõírt értékekre, akkor a tartalékképzési kötelezettség alól az Egészségbiztosítási Felügyelet felmentést adhat. Ez persze nem azt jelenti, hogy a pénz osztalékként kivehetõ, hiszen osztalékot csak a 3. teljes mûködési év végén lehet kiszedni, és egy nyereséges egészségbiztosítási pénztár esetén is csak az összbevétel 2 százalékának megfelelõ mértékig. Amennyiben a pénztárak gazdasági tevékenységével kapcsolatosan kifogás merül fel, akkor az Egészségbiztosítási Felügyelet pénzügyi tervek készítését írhatja elõ, adott esetben felszámolást kezdeményezhet, illetve végelszámolást rendelhet el. Mindemellett ellenõrzi a várólistákat, az eseti finanszírozási szerzõdéseket, a szolgáltató minõségi-, gyógyászati segédeszköz-rendelést rögzítõ számítógépes szoftvert, valamint szerzõdések felbontásához járul hozzá. Mindemellett a szolgáltatások finanszírozását, a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök támogatással történõ rendelését, illetve ezek kiszolgálását, forgalmazását ellenõrzi. Krasznai Éva 17

19 MOTESZ magazin A gyógyszer-gazdaságossági törvény, ahogy a gyártók látják 18 Az egészségügyi reform részeként elfogadott gyógyszer-gazdaságossági törvény erõs árversenyre kényszeríti a gyógyszergyártó cégeket. Amit ígértünk, teljesült: az árverseny következménye a folyamatos árcsökkenés lett. Immár egy fél éve, minden hónapban csökkennek a gyógyszerárak: a rendszerváltás óta még csak hasonló mértékû csökkenésre, vagy hasonló tendenciára sem volt példa adta hírül a közelmúltban az Egészségügyi Minisztérium sajtóirodája. A gyógyszerpiac az egészségügyi reform talán leglátványosabb sikertörténete. Az elmúlt idõszakban a következõ változások történtek a közlemény szerint. Április 1-tõl több mint 1000 gyógyszer ára csökkent, (ebbõl 634 készítménynél a termelõi ár csökkenése miatt) átlagosan 16%-kal, május 1- tõl újabb 119 készítmény ára 9,2 %-kal, június 1-tõl 139 gyógyszer ára lett kevesebb átlag 6,04 %- kal, július 1-tõl további 331 termék ára 8,59 %-kal, augusztus 1- tõl ismét 95 gyógyszerért kell a betegeknek átlagosan 7,24 %-kal kevesebbet fizetniük. Szeptembertõl a folyamat, a készítmények árcsökkenése folytatódik, éppen december elején 93 gyógyszer ára csökkent, ezúttal átlagosan 5 %-kal (a normatív térítési díjban 7,6 %- kal), ebbõl 14 terméké (térítési díjban számolva 24 terméké) több mint 10 %-kal. Ezek a készítmények többnyire vérnyomáscsökkentõk, antibiotikumok, antidepresszánsok, gyulladáscsökkentõk, fájdalomcsökkentõk stb. A szabályozás értelmében októberben további árcsökkentések történtek, majd novemberben ismét több készítmény kerül a korábbiakhoz képest kevesebbe. Miként a közlemény tudatja, a gyógyszer-gazdaságossági törvény árcsökkentõ hatása folyamatosan csökkenti a betegek terheit. A reformtörvénynek köszönhetõen a gyógyszerkassza idõarányos kifizetései továbbra sem lépik túl az idõarányos keretet, azaz nem növelik a költségvetési hiányt, sõt a megtakarítások az egészségügyi rendszer minõségi fejlesztésének is megteremtik a pénzügyi lehetõségeit. Más szemszögbõl másként néz ki A kormányzati kommunikáció egyoldalúan sikernek értékeli a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtását és ez tulajdonképpen a költségvetés rövid távú érdekeit tekintve igaz is lehet fogalmaz sommásan Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke. Bárhogy igyekeznénk szépíteni, sem a hazai gyártók, -forgalmazók, sem pedig a nemzetközi cégek magyarországi képviselõi nem igazán boldogok e törvény csaknem egy esztendeje történt bevezetése óta. Valamennyiük helyzete igen nehéz lett, mert a szigorítás, miként fogalmaznak, figyelmen kívül hagyja a megszorításoknak a gyógyszeriparra gyakorolt negatív pénzügyi hatásait. Székely Krisztina a Szinapszis Kft. egy, a közelmúltban végzett kutatásának adatait ismertetve, sok egyéb között kijelentette: a törvény hatására a támogatott gyógyszerek forgalma drasztikusan csökkent, a nem támogatottaké viszont nõtt. A támogatott dobozszám jobban csökkent, mint az érték: a drágább gyógyszerek felé tolódott el a forgalom. A betegek által fizetett térítési díj elsõ felében 51,5 milliárd, idén ugyanezen idõszakban viszont már 63,4 milliárd forint volt, vagyis 17%-os csökkenõ dobozforgalom mellett 11,9 milliárd többletterhet jelentett a betegeknek. A változtatás negatívan hatott a hatalom -orvos-betegkapcsolatra is. Máig állandó a vita az egészségbiztosító, a páciens és a gyógyszerfelíró orvosok között. Meglehetõsen nagy a jogokról való tájékozatlanság, legalábbis a megkérdezettek 53%-a válaszolta ezt. Mi pedig még nem is említettük azt az anomáliát, amivel a negyedévenkénti termelõi árcsökkentéssel egyidõben a támogatás csökkentés, másként fogalmazva az újra fixesítés jár. (Ez utóbbi hatása amúgy elenyészõ!) Cserébe 105 készítmény elvesztette az OEP-támogatást. A dobozdíj bevezetése miatt jelentõs a forgalomesés az inzulinkészítményeknél, az eseti kiváltók, a visszaélések száma csökkent. Ja, de milyen áron? Van, aki képtelen a legkisebb többletpénzt is megfizetni. Mind a mai napig nem készült hatásszámítás és így kísérletet sem tettek arra, hogy az elért megtakarítások mellett bemutassák, milyen mértékben csökkent a Magyarországon mûködõ gyógyszercégek hozzájárulása a nemzetgazdasághoz (adók, járulékok, beruházások, K+F kiadások), valamint mennyivel csökkenhet emiatt a foglalkoztatottság. Folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy törvénymódosítással a következõk megszüntetése elengedhetetlen: 12%-os és sávos befizetés, az orvoslátogatók után fizetendõ 5 millió Ft/fõ/év regisztrációs díj, folyamatos fixesítés, mi a félévenkénti fixesítést tartjuk elfogadhatónak, eltörlendõnek ítéljük a delistázás jogintézményét, az orvosokat szankcionáló, 2008-ban életbelépõ büntetõ szabályozást, ezek mindenkit szorongással töltenek el mondja az IGYE elnöke.

20 magazin MOTESZ A 12%-os befizetéssel kapcsolatosan kijelenti: már a rendszer bevezetésekor jeleztük, hogy nagyon sok kérdés tisztázatlan, mint például, hogy ez a befizetés adónak minõsül-e vagy sem? Ugyanis a cégek elszámolásaiban ennek igen fontos szerepe van. Nem tisztázott továbbá, hogy a külföldi forgalombahozatali engedély jogosultak hogyan teljesíthetik a befizetési kötelezettségüket. Máig nincs hivatalos APEH tájékoztatás arról, hogy a befizetési kötelezettség mekkora része teljesült. A hozzánk eljutott információk alapján azt becsüljük, hogy az elõzetes várakozásoknak csupáncsak 60%-a folyt be az E-Alapba. A befizetés technikai kérdéseirõl októberben is volt egyeztetés az OEP-ben, majd az ott felmerült kérdéseinkre november 29-én kaptunk választ a Pénzügyminisztériumból. Ezek alapján ez a terület egyáltalán nem tekinthetõ rendezettnek. A gondjaikat sorolva az orvoslátogatók után fizetendõ 5 millió Ft/év regisztrációs díjról a következõket mondja: Ezen intézkedés célját, értelmét sem akkor, sem azóta nem magyarázta el senki. Az Unió különbözõ fórumokon folyamatosan vizsgálja az ügyet. Volt Európa Parlamenti képviselõ, aki kérdést intézett az Egészségügyi Minisztériumhoz e témában, de máig nem kapott választ. Az Európai Bizottság szintén eljárást indított, elsõ lépésként hivatalos kérdést intézett a magyar kormányhoz. Negyedévente újraszámolt támogatások január 15-tõl a nem fix támogatású gyógyszerkörben egységesen 50%-kal emelkedtek a térítési díjak. A negyedéves fixesítések során minden esetben jelentõsen csökkentek a támogatások ebben a gyógyszerkörben is. (Nem igaz az, hogy az árcsökkentés a betegnél is azonnal érezhetõ, mivel az OEP negyedévente újraszámolja a támogatásokat, és az addig beadott árcsökkentésekhez igazítja (vagyis csökkenti a támogatást!) Április 1-jével termék vesztette el támogatását, ami annyit jelent, hogy ezeknek a betegeknek mind át kellett állniuk másik gyógyszerre, vagy teljen áron kell fizetniük eddig megszokott gyógyszereik költségét. E megállapításokat támasztja alá a KSH honlapján közzétett fogyasztói árindex-változás is, ami jelentõsen emelkedett az elmúlt idõszakban. Ennek egyik fõ okaként a KSH a gyógyszerek térítési díjának emelkedését jelöli meg. Székely Krisztina a megannyi kifogásolnivaló mellett ugyanakkor elismeri, a gyógyszerkassza szempontjából ezen intézkedések vezettek oda, hogy idén elõször betartható lesz a kassza. Ez a tendencia azonban vélhetõleg hoszszabb távon lelassul, hiszen sem a gyógyszerek árában nincsenek további tartalékok, sem a betegek nem képesek már többet fizetni. Erre utal az is, hogy a gyártók az egyes fixesítések során egyre kisebb mértékû árcsökkentéseket tudnak csak benyújtani. Az orvosbüntetõ rendelet óriási vitákat váltott ki Az orvosokat szankcionáló, ban életbelépõ büntetõ szabályozást alapvetõ tévedésnek tartja, meg azt a megközelítést is, miszerint a legolcsóbb gyógyszer a költséghatékonyabb, fõleg nem terápiás csoporton belül. Bár a törvény a beteg felé csak tájékoztatási kötelezettséget ír elõ, a minisztériumi kommunikáció folyamatosan a legolcsóbb gyógyszer kötelezõ felírásáról szól. Ezt támasztják alá az OEP honlapján elérhetõ program zöld-, sárga-, piros sávjai is. Az orvosbüntetõ 17/2007-es EüM rendelet óriási vitákat váltott ki. Úgy tartjuk, tele gazdasági és szakmai hibákkal koncepciótlan, ennek tudható be, hogy a bevezetését el is halasztották fél évvel. Mégpedig rögtön azután, hogy az elsõ jelentések kimentek az orvosoknak. Kérdés, hogy a többpénztáras rendszer elindításáig, minek bevezetni, ha utána úgyis hatályát veszti? A magyarországiak sem járnak jobban A cégeket sújtó intézkedések a magyarországi gyártókat is keményen sújtják. A Richter Gedeon Rt. sem kivétel ez alól. A MAGYOSZ elnöke, Bogsch Erik irányította vállalat, az idei változásokat a többiekhez hasonlóan annak ellenére megkínlódja, hogy még tavaly is a beruházásaik révén a nemzetgazdasági hozzájárulásuk 26,3 milliárd forint volt, és csak originális K+F kutatásra 13,8 milliárdot költöttek, emellett adókra és járulékokra 17,2 milliárd forintot fizettek a magyar államnak. A cég nemzetgazdasági hozzájárulása 57,3 milliárd forint volt tavaly. Egyébként az innováció orientált cég az összes hazai vállalat közül a legtöbbet, árbevétele 8%-át költötte K+F-re tavaly, 800 fõs kutatásfejlesztési szervezetet mûködtet, 31 vezetõ egyetemi tanszékkel és különbözõ akadémiai kutató intézettel tart szoros kapcsolatot közös kutatási programjaival. A kedvezõtlen makrogazdasági és iparági környezetben azonban jelentõsen lecsökkent a forgalma. Míg a hazai értékesítése 2005-ben a Társaság teljes árbevételének 29 %-a volt, addig tavaly már csak 21 %. A változó jogszabályi környezetben másokhoz hasonlóan nehéz tevékenykedniük. A szeptemberétõl bevezetett megszorító csomag miatt 4 %-os szolidaritási adót fizetett, a járulékok emelkedése 2 milliárd Ft/év, ami szintén a nyereségesség ellen hat. Megdöbbentõ adat: idén 20 % árbevétel csökkenést, azaz 7 milliárd forintot és 10 milliárd nyereségkiesést kénytelenek elkönyvelni, és a létszámstop miatt a foglalkoztatásban is visszaestek Magyarországon. Krasznai Éva 19