ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGBAN ÉS A SZABADTARTÁSBAN NEVELT BAROMFI TAKARMÁNYOZÁSÁNAK ALAPJAI

Átírás

1 ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGBAN ÉS A SZABADTARTÁSBAN NEVELT BAROMFI TAKARMÁNYOZÁSÁNAK ALAPJAI ÍRTA: KŐRÖSINÉ DR. MOLNÁR ANDREA LEKTORÁLTA: DR. MOLNÁR JÓZSEF FELHASZNÁLT IRODALOM: Az ökológiai gazdálkodás alap-feltételrendszere (2001), BIOKONTROLL HUNGÁRIA KHT, Budapest Kőrösiné Molnár A. (2001): A baromfi táplálkozása in: Papp M., Szalay I (szerk): Hagyományos kisállattartás: Baromfi és házinyúl, Mezőgazda Kiadó, Budapest, Kőrösiné Molnár A., Mézes M. (2004): A baromfi táplálkozása, takarmányozása, in: Szalay (szerk): Alternatív baromfitenyésztés és tartás, Mezőgazda Kiadó, Budapest, Kőrösiné Molnár Andrea (2004): A tyúk alternatív tartása, in: Szalay (szerk): Alternatív baromfitenyésztés és tartás, Mezőgazda Kiadó, Budapest, Magyar Szabadtartásos Baromfitermelők Szövetsége (2002): A Red Master Hagyományos Szabadtartásos Baromfihús Termelés és Ellenőrzés Szabályai. Pál L., Dublecz,K., Wágner, L., Kovács G., Bartos Á., Bányai A. (2004): Az omega-3-as tojás előállitásának lehetőségei. Takarmányozás, 3.sz.9-10.

2 ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGBAN ÉS A SZABADTARTÁSBAN NEVELT BAROMFI TAKARMÁNYOZÁSÁNAK ALAPELVEI Az alternatív gazdálkodásban alkalmazott takarmányozás egy minőségi áru előállításának eszköze. A speciális fogyasztói igények megvalósítása érdekében szigorú, az iparszerű baromfitartás gyakorlatától eltérő előírások szerint kell a baromfit takarmányozni. Kiemelkedően fontos szempont, hogy az ökológiai és szabadtartásban biztosítani kell az állatoknak az éhezéstől és szomjazástól mentes élethez való jogot, ami a takarmányhoz és az ivóvízhez történő mindenkori szabad hozzáférést jelenti. A tartási idő bármely szakaszában csak az a hizlalási módszer alkalmazható, ami nem okoz visszafordíthatatlan elváltozásokat az állat szervezetében. Az állatok kényszertáplálása tilos. Általános előírás, hogy az alkalmazott takarmány kevésbé koncentrált (kisebb az energia-, a fehérje- és a vitamintartalma), mint ahogy az intenzív baromfitartásban szokásos. A természetszerű takarmányozás érdekében javasolt a szemes takarmány etetése a naposnál idősebb. Madarakkal. A szemes etetésével intenzívebb lesz a zúza és a bélcsatorna mozgása, ezáltal csökkentve a belső paraziták petéinek megtelepedését. A szemtermés zúzógyomorban történő őrléséhez nélkülözhetetlen az apró mosott kavics, tehát ezt korlátlanul kell a baromfi számára biztosítani. Az állatok tápanyagszükségletének kielégítése céljából az ásványi eredetű takarmánykiegészítők és vitaminok, provitaminok, enzimkészítmények, mikroorganizmusok közül csak meghatározott anyagok használhatók fel, a mennyiségi korlátozás figyelembe vételével. Teljesítményfokozókat, valamint géntechnológiával módosított

3 szervezeteket, ezek származékait illetve az általuk előállított anyagokat tilos az állatok takarmányozásában felhasználni. Az ökológiai baromfitartásban és a szabadtartású baromfinevelésben alkalmazott takarmányozási szabály több ponton eltér egymástól. A SZABADTARTÁSÚ CSIRKE TAKARMÁNYOZÁSÁBAN A KÖVETKEZŐ ELŐÍRÁSOKAT IS BE KELL TARTANI: A takarmányba kevert gabona aránya az indító időszakban (0-28 nap) legkevesebb 50, a nevelés későbbi szakaszaiban legkevesebb 75 %. A nevelés teljes ideje alatt tilos az állati eredetű fehérjék és zsírok használata. A fehérje igény kielégítésére növényi eredetű fehérjéket (szója, napraforgó, élesztő stb.), az energia bevitelére olajos magvakat használunk. Az enzimek, kivétel a fitáz alkalmazása tilos. Táp készítésekor nem lehet folyékony granulálási segédanyagot alkalmazni. A vágást megelőző 5 teljes napon át feletetett takarmányok nem tartalmazhatnak semmilyen kiegészítőt. ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGBAN NEVELT BAROMFI TAKARMÁNYOZÁSÁNAK KÜLÖN ELŐIRÁSAI A takarmányt elsősorban a gazdálkodási egységből, illetve ha ez nem lehetséges, akkor más ökológiai gazdaságból kell biztosítani. Az ökológiai gazdálkodásban a takarmány 30 %-a származhat ökológiai gazdálkodásra történő átállásban lévő gazdaságokból, sőt ez az arány elérheti a 60%-ot is, amennyiben saját termesztésű takarmányról van szó. A napi takarmányadagban a hagyományos takarmány részaránya - a szárazanyag-tartalom alapján- legfeljebb 25 % lehet. Igen

4 szélsőséges időjárási körülmények, toxikus szennyeződések, járványok vagy tűzkár okozta termésveszteség miatt, az ellenőrző szervezet engedélyezheti a hagyományosan termesztett takarmányok nagyobb részarányban történő etetését. Hagyományosan előállított mezőgazdasági eredetű takarmány-alapanyagok azonban, a mennyiségi korlátozást is figyelembe véve, csak akkor etethetők állatokkal, ha előállításukhoz nem használtak kémiai oldószereket. A nevelés teljes időszakában a takarmány legkevesebb 65 %-át gabona teszi ki. Ebből a malomipari melléktermékek részaránya 15 % lehet. A befejező szakaszban a takarmány 70 %-át gabona képezi. Egy jellegzetes, a takarmányt meghatározó gabonaféleség (pl. búza, árpa, cirok, tritikálé) bekeverési aránya minimum 35 %, a kukorica esetében 50 % kell, hogy legyen. A baromfi számára is naponta kell biztosítani a szálastakarmányt (legalább 5%) zöld, szárított, vagy akár silózott takarmány formájában. A nagyobb arányban árpával hizlalt csirkék takarmányába keverhető β glükanáz tartalmú enzimkészítmény. A szabadtartásnál az enzimek közül csak a fitáz használata megengedett. Megengedett a tej és tejtermékek, valamint a hal és egyéb tengeri állat termékeinek és melléktermékeinek etetése az ökológiai baromfitartásban. Ez lényeges eltérés a szabadtartás technológiájától, ugyanis az tiltja minden állati eredetű fehérje etetését. Az ökológiai állattartás előírásának ez a pontja lényegesen közelebb van a baromfi természetes, élettani igényéhez.

5 A BAROMFI TAKARMÁNYFELVÉTELÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A baromfi takarmányfelvételét számos külső és belső tényező szabályozza. A belső tényezők közül lényeges az állat életkora, kondíciója, az emésztőtraktus teltsége. A külső tényezők közül a levegő hőmérséklete befolyásolja nagymértékben a takarmányfelvételt. Ebben az esetben a takarmányfelvételhez kell igazítani a takarmány összetételét. Azonos összetételű keveréktakarmány etetésekor ugyanis alacsony hőmérsékleten fehérje- és ásványianyag többlet, míg magas hőmérsékleten hiány lép fel. Az ivóvíz hiányában illetve, ha nem megfelelő a hőmérséklete (túl meleg vagy túl hideg) is csökken, szélsőséges esetben le is áll a takarmányfelvétel. A takarmány energiatartalma is befolyásolja az elfogyasztott takarmány mennyiségét. A kisebb energiatartalmú takarmányból többet, a nagyobb energiatartalmúból kevesebbet eszik az állat. A takarmányfelvétel befolyásolható a takarmány konzisztenciájának, színének, ízének, szemcseméretének megválasztásával. A granulálás, a zsírdúsítás növeli a takarmányfogyasztást. Némely, a takarmányban előforduló toxikus és antinutritív anyag nemcsak a takarmányfelvételt csökkenti, hanem különböző mértékben károsítja a baromfi egészségét és rontja a termelést. Ilyen anyagok például a gombatoxinok (aflatoxin, fuzarium toxinok, stb.) a tannin (cirok, repce, bab), a gosszipol (gyapotmag), ciánsav (lenmag), glükozinolátok (repce, mustármag) nem keményítő poliszacharidok (búza, árpa) tripszin inhibítorok (szójabab).

6 A TAKARMÁNYOK ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK FONTOSABB MÓDSZEREI A takarmányok előkészítése több célt szolgál: a táplálóanyagok emészthetőségének javítását, a takarmányfelvétel növelését, az emésztést gátló vagy csökkentő anyagok hatástalanítását, a takarmány ízének javítását. A szemes takarmányok aprításának általánosan elterjedt módja a darálás. Ennek során az egyes frakciók nem különülnek el, csak a szemcse mérete változik. Őrléssel viszont elválasztható a maghéj. Szeleteléssel javítható a gyökér- és gumós takarmányok etetésének hatékonysága. A szecskázást baromfi esetében 0,5-1 cm nagyságra történő aprítás- zöldtakarmányok, szénák, erjesztett takarmányok (szilázs) etetésekor illetve készítésekor alkalmazzák. A pépesítéssel előkészített gyökér- és gumós takarmányok könnyebben elkeverhetők az abraktakarmányokkal, ezáltal homogénebb eloszlású lágyeleség készíthető. Az ipari keveréktakarmányok gyártása során granulálással préselik össze a takarmányrészeket. Granulálással biztosítható a keverék homogenitása, javul a takarmányelvétel. A granulálás során a takarmányt hőhatás éri, ami egyrészt javítja bizonyos táplálóanyagok emésztését, a takarmány mikrobiológiai állapotát, másrész károsítja a takarmány egyes fehérjéit és vitaminjait. AZ ELESÉG FORMÁI A szemes takarmányt vályúból, földre vagy az alomba szórva etetjük. A kiszórással az állatokat kaparásra, mozgásra, keresésre késztetjük, ezáltal elfoglalják magukat, valamint az almot is fellazítják. A szemes takarmányok etetése

7 során a baromfi saját takarmányválasztó képessége is jól kihasználható, mivel megfigyelések szerint képes az aktuális szükségletének megfelelő mennyiséget kiválogatni az eltérő tápanyagtartalmú takarmányokból. A lágyeleség víz, tejipari melléktermék hozzáadásával készített nedves, morzsalékos takarmány. Alapját főtt burgonya, pépesített gyökértakarmányok, esetleg zöld és leveles takarmányok adják, amelyekhez különböző gabonafélék daráját vagy lisztjét keverjük. A lágyeleség etetésével növelhető a takarmányfogyasztás. A takarmánykeveréket, ami gabonadarák, malom- és olajipari melléktermékek, fehérjedús takarmányok, ásványi és vitamin-kiegészítők száraz keveréke, önetetőből vagy vályúból etetjük. A madár szükségletéhez igazított, valamennyi tápanyagot megfelelő mennyiségben és arányban tartalmazó takarmánykeveréket teljes értékű tápnak nevezzük. TAKARMÁNYOZÁS HATÁSA A TERMÉK MINŐSÉGÉRE A takarmányozással befolyásolhatjuk a vágottáru zsírosságát, a fehérje-zsír arányát a bőr és a zsír színét valamint a hús ízét. A nagy energiatartalmú és fehérjében szegény takarmányozás kedvez az elzsírosodásnak. A bőr színét könnyen befolyásolhatjuk takarmányozással. A kukoricaalapú takarmányozással szép sárga színű bőrt kapunk. Búza vagy árpa felhasználásakor fehéres lesz a bőr színe. Ez esetben a bőr színezésére lucernalisztet használhatunk. Több takarmány befolyásolja a baromfihús ízét. A halliszt, a repce is kellemetlen halízűvé teszi a húst, ezért a vágás előtti időszakban célszerű elhagyni a takarmányból. Egyes gyógy- és

8 fűszernövények illóolajai megjelennek a zsírban, ezzel kellemes aromát kölcsönözve a vágott-árunak. A tojások minőségét is befolyásolhatjuk takarmányozással. A tojás nagysága függ a fajtán kívül, a takarmánybőségtől is. A héj vastagságot és szilárdságot a madár kalcium, foszfor és D-vitamin ellátottsága befolyásolja. A tojássárgájának súlya csökken, ha linolsavból hiány mutatkozik. Erre a búza-alapú takarmányozásnál kell odafigyelni. A tojássárgája szép sárga színű, ha sárga kukoricát, zöldtakarmányt adunk a madaraknak. A szép színt hosszabb ideig (termelés, raktározás során) megőrzik a tojások, ha elegendő E-vitamin áll rendelkezésükre, ami megtalálható az olajos magvakban, zöldtakarmányban, csírában. A sárga színt halványítja a túlzott A- vitamin bevitel és az aflatoxinos fertőzés. A tojás fehérjéje is elszíneződhet. Sok pásztortáska elfogyasztása után zöldessé válik, ezek az úgynevezett fűtojások. A takarmány vitamintartalmának változását követi a tojás vitamintartalma. A takarmány A-vitamin tartalmára igen erős, a riboflavin, pantoténsav, biotin és B12-vitamin tartalmára erős, a D 3 - és E-vitamin tartalmára közepes, míg a K-vitamin, tiamin és folsav-tartalmára gyenge mértékben változik a tojás vitamintartalma. A tojás sárgájának linolsav-tartalma igen nagymértékben növelhető halolaj, lenmag, tengeri algák etetésével. A tojás ízét kellemetlenül befolyásolja a túlzott halliszt, repcemag, kelkáposzta fogyasztása. Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy takarmányozással nemcsak a termelés mennyiségi, hanem minőségi oldalát is alakíthatjuk.

9 A BAROMFI FONTOSABB TAKARMÁNYAI GABONAMAGVAK A gabonamagvak nagy keményítő tartalmuk miatt a baromfitakarmányok legfőbb energiaforrásai. Fehérjében szegények és hiányos az aminosav összetételük is. A kalcium, a nátrium és a hasznosítható foszfor tartalmuk alacsony. Az árpa rosttartalma viszonylag nagy (4,5-6 %). A rostban szegényebb tavaszi árpa jobb, mint az őszi, mert az árpa rostját a baromfiak alig emésztik meg. A csupasz árpafajták a búzával egyenértékűek. A kukoricánál több és kedvezőbb aminosav-összetételű fehérjét tartalmaz. A baromfifélék az árpa keményítőjét rossz hatásfokkal emésztik, ezért az árpa bekeverése csak %-ig javasolható. Ez az arány %-ra is növelhető egy enzim, a β-glükanáz használatával. A kacsa és a lúd 3-4 hetes kora után jobban emészti az árpa szénhidrátját, mint a csirke. Az árpával hizlalt liba és kacsa bőralatti kötőszövetében fehér lesz a zsír színe, ami megfelel a fehér zsír iránti piaci keresletnek. Magyarországon a kukorica után a búza a második leggyakrabban használt gabonaféleség. A tyúkok a gabonamagvak közül a szemes búzát kedvelik a legjobban. A búza fehérjetartalma magasabb, mint a kukoricáé. A baromfifélék az búza keményítőjét rossz hatásfokkal emésztik, de ez javítható egy enzim, a xilanáz adagolásával. A búza 30-50%-ban keverhető a baromfitakarmányba. Egyoldalú etetésével, hiányos linolsavtartalma miatt, csökken a tojástermelés és a megtojt tojások súlya. A búza keményítője hajlamos a csirizesedésre, ezért durvára őröljük, mert a finom őrlemény csirizesedik, és a csőrhöz ragad. A búza malomipari feldolgozásából származik a B-vitaminokban gazdag búzakorpa. Tenyészállatok

10 takarmánykeverékébe 5-10 %-os mennyiségben használható magas rosttartalma és alacsony energiatartalma miatt. A cirok szemtermésének, összehasonlítva a kukoricával, nagyobb a nyersfehérje- és hamutartalma, kisebb viszont a nyersrost- és az összes lipidtartalma. A cirok esszenciális aminosav összetétele a kukorica és a búza esszenciális aminosav összetétele között helyezkedik el. A cirok szemtermése tannint tartalmaz, ami antinutritiv hatású, a nyersfehérje emészthetőségének csökkentésével növekedésbeli, termelésbeli elmaradást okozhat. Az antinutritiv hatás mértéke a tannintartalom függvénye. A cirokfajták eltérő mennyiségben tartalmaznak tannint (hazai cirokfajták tannintartalma 0,2-1,2 % között változik). A cirok bekeverésének mértékét tannin tartalma határozza meg. Magas (1%-nál több) tannintartalmú cirok növendékekkel nem etethető, mert növekedésbeli visszamaradást okoz. Alacsony tannintartalmú (0,1-0,3) cirok felerészben is helyettesítheti a kukoricát. A hajdinát (pohánkát) szívesen fogyasztja a baromfi. Fehérjéje értékes, mert lizinből mintegy 25%-kal többet tartalmaz, mit az egyéb gabonamagvak. A maghéj durva és mérgező (pohánka mérgezés), ezért csak hántolva adható. A húsnak barnás árnyalatot és sajátságos mellékízt kölcsönöz. A kukorica a baromfitakarmányok legjelentősebb energiahordozója. Nem tartalmaz antinutritív anyagokat. Fehérjében és rostban szegény, könnyen emészthető gabonamag. A sárgaszemű kukorica sárga színanyagokat (xantofil, karotin) tartalmaz, amelyek sárgára festik a tojás sárgáját, a baromfi bőrét és a zsírt. Ezért tyúkoknak, növendékeknek a sárgaszemű, hízóban lévő állatoknak, ha a piac fehér zsírt kíván, a fehérszemű kukorica etetése javasolt. Kiállításra kerülő fehér tollú madarakat is fehér kukoricával etessünk. A sárga színanyag egy része A-vitaminná

11 alakul. A kukorica zsírtartalmának felét az igen értékes, növekedéshez, tojásrakáshoz nélkülözhetetlen linolsav teszi ki. Az évszaktól és a tárolás körülményeitől függően a kukorica könnyen fertőződik penészgombával, ami gombatoxinok megjelenésével jár együtt. A kukorica humán célú feldolgozásakor képződik a kiváló minőségű kukoricatakarmányliszt, a rostban gazdagabb kukoricakorpa és a nagy olajtartalmú malomipari kukoricacsíra. A keményítőgyártás mellékterméke a fehérjében, sárga színanyagban (xantofillban) gazdag kukoricaglutén. Felhasználását (5 %) alacsony lizin-tartalma indokolja. A rozs nehezen emészthető, a sejtfalaiban lévő nagy mennyiségű emésztésgátló hatású anyag következtében. A tyúkok nem is szívesen eszik. Szükség esetén 5-8 %-ban keverhető a baromfi takarmányába. A rozsszemeket a cséplés után legalább három hónapig tartó tárolás után szabad csak takarmányozásra felhasználni. A tritikálé a búza és a rozs keresztezéséből származik. A különböző fajták fehérjetartalmában jelentős eltérések vannak (11-20 %). Aminosav összetétele, energiatartalma, keményítőjének emészthetősége a búzához hasonlít. A tritikáléban lévő jelentősebb mennyiségű fitáz enzim elősegíti a benne található, sőt a takarmány többi alkotórészében lévő foszfor hasznosíthatóságát. Négyhetesnél idősebb baromfiaknak 10-15%-ban adható. A zab felhasználását a különböző baromfifajok takarmányozásában elsősorban nagy rosttartalma határozza meg. A zabban biológiailag igen értékes fehérje és zsír található. A zabot elsősorban tenyészállatokkal, szemesen etetik (20-25%-ban), mert javítja a tenyészkondíciót, az ivari aktivitást. Növendék állatok is fogyaszthatják a szitált zabdarát, a takarmány 10%-ában. Szitálás nélkül a nagy

12 rosttartalom begydugulást okozhat. A zabot a ludak tudják legjobban hasznosítani. Lengyelországban a zab a legfontosabb lúdtakarmány, ezzel nevelik a zabos libát, amely kevés és világos színű zsírt tartalmazó, jó hús-csont arányú, a Nyugat-európai piacon igen keresett termék. A zab csíráztatva, különösen télen igen értékes takarmány. HÜVELYES MAGVAK A hüvelyes magvak jelentős mennyiségben (22-40 %) tartalmaznak fehérjét. A fehérjén belül a lizin aránya nagy, metioninból viszont keveset tartalmaz. Néhány hüvelyes magban, mint pl. a szójában nagy mennyiségű zsír található. Ásványianyag- tartalmuk magasabb, mint a gabonamagvaké. A hüvelyes magvak különböző hőlabilis antinutritív anyagokat (pl. tripszin-inhibitorok) is tartalmaznak. Ezek semlegesítése hőkezeléssel, akár főzéssel történik. Hőkezelés után ezek a magvak általában elveszítik kesernyés ízüket. A borsó közepes fehérjetartalmú takarmány. Antinutritiv anyagként tannin is található benne, ami dugító hatású. Borsót főleg a hízlalásban használjuk fel (általában %-ig), mert kedvezően hat a húsminőségre. A csicseri borsó természetszerűbb és könnyebben emészthető táplálék, mint a borsó. Lizin-tartalma 7-10%-kal nagyobb, mint a borsóé. Magja sok karotint és E- vitamint is tartalmaz. A borsóhoz hasonlóan etetjük.. A csillagfürt a hüvelyes magvak közül fehérjében a leggazdagabb és aminosav összetétele a szójával vetekszik. Az édes csillagfürt fajok magját használjuk takarmányozásra, mert ezek alkaloidtartalma minimális. A növendékek takarmányába 15, a kifejlett madarakéba 20 %-ig keverhető. A lóbab közepes fehérjetartalmú magjával elsősorban az extrahált szóját helyettesítik. Ebben az esetben figyelembe kell venni, hogy a szójánál kevesebb

13 metionint tartalmaz. Héja tartalmaz antinutritiv anyagokat, ezért hőkezelni kell. Általában 10 %-ig adható. A szójabab a legértékesebb hüvelyes mag, a baromfiak számára a legfontosabb fehérjetakarmány. Jelentős nyersfehérje tartalma (33-40 %) mellett még % nyerszsír is található benne. Aminosav összetétele közel áll a húshoz, esszenciális zsírsavakban gazdag takarmány. A szójababban lévő tripszin-inhibitorok mennyisége különböző hőkezelési eljárásokkal minimálisra csökkenthető. A teljes zsírtartalmú, hőkezelt szójababbal (full fat szója) a szójababot eredeti formájában tudjuk hasznosítani, a szójaolajat együtt a szójadarával. A teljes olajtartalmú, hőkezelt szója a baromfitápokban 10%-ig használható. Szójadarához extrahálás (zsírtalanítás) után jutunk. A különféle szójadarák nyersfehérje tartalma igen magas (42-50 %), és igen kedvező a lizin nagy aránya. Baromiak takarmányában 10-30%- ban szerepel. Nagyobb mennyiségű használatakor gondoskodni kell többlet E- vitamin beviteléről, mert a végtermékben megnő a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya, ami rontja az eltarthatóságot. OLAJOS MAGVAK A hazánkban termeszthető fehérjetakarmányok közül a napraforgó a legjelentősebb. A napraforgómagot rostos héj borítja, ami a teljes mag összsúlyának egyharmadát teszi ki. Fehérjéje több metionint tartalmaz, mint a hüvelyes magvak fehérjéje. Antinutritiv anyagoktól mentes, így közvetlenül felhasználható. A napraforgómagot tyúkkal, kifejlett pulykával, lúddal, kacsával és gyöngyössel szemesen etethetjük. A szemes eleség 1/3-át, 1/4-ét teheti ki. Növeli a tojástermelést és sietteti a tollfejlődést. A héj eltávolítása után extrahált napraforgódara fehérjetartalma magas (40-42 %), a rosttartalma, a héj

14 eltávolításának függvényében %. Fiatal baromfiak etetésére nem javasolt magas rosttartalma miatt, de növendékek takarmányozására 5-10 %-ban, kifejlett madarak esetében %-ban adható. A repce termesztése hazánkban elmarad a napraforgó termesztése mögött, ezért szerepe a takarmányozásban sem olyan jelentős. A hazai repcefajták (un. 00- ás fajták), mivel alacsony a glükozida- és erukasav-tartalmuk, felhasználhatók a baromfitakarmányozásban. A teljes repcemag gazdag esszenciális zsírsavakban, különösen linolénsavban. A repcemag alkalmazásával (3-8%) növelhetjük a takarmány energiatartalmát. A lenmag zsírtartalmának a felét a linolénsav teszi ki, ami igen fontos szerepet játszik a szívinfarktus megelőzésében. A növénytermesztésből származó, leghatékonyabban alkalmazha a lenmag tartalmazható omega-3 zsirsavforrás a lenmagdara és a lenolaj. Baromfiak lenmaggal történő etetésekor az omegalinolénsav közvetlenül beépül a húsba és a tojássárgájába. Az elfogyasztott lenmag mennyiségével arányosan változik a tojássárgájának omega-linolénsav tartalma. A madarak rosszul emésztik az egész lenmagot, ezért daráljuk felhasználás előtt. A fiatal baromfinak 5%-ban, a növendéknek és a kifejletnek 10-15%-ban adható. A földimogyoró-dara 45% fehérjét tartalmaz. Felhasználását az igen gyakori aspergillus gombafertőzés és az általa termelt, igen súlyos megbetegedést és elhullást okozó nagy aflatoxin tartalom korlátozza. A nem fertőzött földimogyoródarából 10-12%-ig etetünk. A kendermag 20% fehérjét, 35% zsírt tartalmaz. A tollruhát fényesíti, ezért kiállítások előtt javasolt az etetése. A vedlést is serkenti.

15 GYÖKÉR- ÉS GUMÓS TAKARMÁNYOK Szárazanyaguk döntő részét könnyen emészthető keményítő és cukor teszi ki. Fehérje-, rost-, zsírtartalmuk alacsony és kevés bennük a kalcium és foszfor is. Ezeket a takarmányokat aprítva, vagy szegekre tűzve egészben, illetve párolva etethetjük A burgonyát párolva, lágyeleségként etethetjük. A tyúknak naponta 40-50, a lúdnak , a kacsának 100 grammot adhatunk. A burgonya bőséges ásványianyag-kiegészítést igényel. A csicsóka, a kedvtelésből termesztett batáta a burgonyához hasonlóan használható. Homokos talajból egész télen szedhetjük és etethetjük. A csicsóka leveleit is etethetjük baromfival. A batáta leveléből lucernaliszt minőségű zöldtakarmányliszt készíthető. A sárgarépát, céklát baromfival kedvező étrendi hatása miatt etetjük. A sárgarépa etetése, magas karotin-tartalma miatt kedvező hatású a növendék madarak nevelésekor. A sárgarépa és a cékla állandó etetése javítja a tollasodást és a tojások termékenységét. A marharépa és a tarlórépa kevésbé értékesek, de etetésre ezek is alkalmasak. A gyökérgumós növényeken kívül meghámozott, darált lehetőség szerint forrázott makkot és vadgesztenyét is etethetünk hízó állatokkal. ZÖLDTAKARMÁNYOK Az alternatív állattartásban nemcsak a hagyományosan zöldtakarmányt fogyasztó állatfajok (kérődzők, ló), hanem a sertés és a baromfi számára is napi rendszerességgel biztosítani kell meghatározott mennyiségű zöldtakarmányt.

16 A baromfifajok a zöldtakarmányból, a lúd kivételével kevesebbet fogyasztanak, semhogy annak az energia-ellátás szempontjából jelentősége volna. A zöldtakarmány azonban nélkülözhetetlen, mert fokozza az étvágyat, elősegíti az emésztést, nagy mennyiségű karotint tartalmaz, ami az A-vitamin előanyaga, továbbá sárgítja a tojássárgáját és a baromfi bőrét. A zöldtakarmány hozzájárul a baromfi fehérjeellátásához is. A zöld eleséget legeltetve, szálasan, felaprítva lágyeleséghez keverve adhatjuk. Kerüljük a deres, havas és elvénült zöldtakarmányt. Az előbbitől könnyen megbetegedik a madár, a másik nagyon rosszul emésztődik. A tyúkfélék a finomszerkezetű, rostszegény édesfüvek zsenge leveleit kedvelik. A lúd lelegeli a durvább füvű legelőt is. A baromfi legeltetésére nagyon megfelelnek az aljfüvekben gazdag, összefüggő gyepszőnyeggel takart, sűrűn kaszált gyümölcsösök, mert ezek rovarvilága is gazdag. Megfelelő minőségű legelőn hektáronként tyúk, növendék csirke, kifejlett pulyka, növendékpulyka, kispulyka, kifejlett gyöngytyúk, növendék gyöngyös, gyöngyös csibe, kifejlett kacsa, növendék kacsa, kiskacsa, kifejlett lúd, növendékliba és kisliba tartható. A ludak veszik legjobban igénybe a legelőt, mert a juhokhoz hasonlóan mélyen legelnek, a füvet a szártő közelében csípik le. A többi baromfifaj a növényekről a fiatal leveleket, a magvakat csípik le és fontos számukra a legelőn élő rovarok, csigák elfogyasztása is. A pulykák rovargyűjtő képességét használták fel a vegyszeres gyomirtás elterjedése előtt, a lucernások lucernabödétől való megtisztítására. A gyöngytyúk természetes tápláléka: 36 % fűmag, 23% rovar, 11 % gyümölcs, 28 % levél és egyéb növényi rész, 2 % kavics. A baromfi igen alkalmas a tarlók gyomtalanítására is. Tarlót járatva nincs szükség kiegészítő takarmányra.

17 A téli zöldtakarmánynak alkalmasak: a káposztafélék, a gyök- és gumós takarmányok, a csíráztatott gabonamagvak, a szénafélék, a szilázs. Pótolhatjuk a zöldtakarmányokat káposztával (főleg kelfélékkel), répalevéllel, hagymaszárral, salátával, takarmánykáposztával. A káposztákat félbevágva, és felfüggesztve, a leveleket csomóba kötve etethetjük. Télen igen előnyösen pótolhatjuk a zöldtakarmányt csíráztatott magvakkal, árpával, zabbal, kölessel, búzával. A csíráztatott magvak elősegítik a tojástermelést, az állatok párzási hajlamát, a tojások termékenységét, a növendékállatok növekedését és fejlődését. A szénafélék közül legjobb a fiatal növényekből előállított lucerna-, vörös here és lóhere-széna a finomszálú rétiszéna valamint pl. szárított akáclevél, csalán. Lúdnak a széna felfüggesztett csomókban, míg a többi baromfifajnak őrölve vagy felszecskázva adható. A szénalisztet közvetlenül keverjük a takarmányhoz. A szecskázott szénát leforrázva a lágy eleséghez keverve adjuk. A lucernaliszt használata széles körben elterjedt. Növendék baromfinak 3-5, tenyésznövendékeknek, tojóknak 5-8, viziszárnyasoknak %-ban adható. A lucernaliszt szaponintartalma akkor okoz gondot, ha a lucernaliszt részaránya meghaladja a 20 %-ot. A lucernában létezik egy növekedési faktor, ami elsősorban a kispulykákra hat, ezért fiatal pulykákkal nem szabad sem nagyobb mennyiségű friss lucernát, sem lucernalisztet etetni (maximum 1-2%). A csalánlevél megszárítva, esetleg őrölve, igen jó baromfieleség, a magas, jól emészthető fehérjetartalma és az emésztést serkentő hangyasavtartalma miatt. Adagolható lágy eleséghez keverten, de levét ivóvízkén, vagy ízesítőként is használhatjuk.

18 A hagyma levele zöldtakarmányként, a fokhagyma étvágygerjesztőként és vértisztító anyagként tesz jó szolgálatot. Huzamosabb ideig történő etetésével ízük érezhető mind a tojásban, mind a húsban. A baromfiak számára mindig külön készítjük a szilázst. Zsenge lucernából, lóheréből, édes fűfélékből készített szilázzsal eredményesen etethetjük télen a baromfiakat. A szecskahosszúság igen rövid legyen, egyrészt, azért mert ezt a madarak könnyebben tudják elfogyasztani, másrészt, azért mert így jobb minőségű szilázs készíthető. A szilázsból tyúknak, kacsának, pulykának naponta grammot, libának 30 grammot is adhatunk. ÁLLATI EREDETŰ TAKARMÁNYOK A szabadtartású baromfi nevelésében nem használunk állati eredetű takarmányokat. Az ökológiai tartás megengedi a következő állati eredetű takarmány alapanyagok felhasználását. A halliszt a baromfitartás biológiailag egyik legértékesebb fehérjeforrása, igen gazdag az állati szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakban, különösen lizinben és metioninban. A jó minőségű halliszt 2-3%-nál több konyhasót és 10%-nál több zsírt nem tartalmaz. Nyersfehérje-tartalma %, amelyet 90%-ban emésztenek a baromfiak. Baromfitápoknak 3-6%-át teszi ki. Nagyobb arányú etetése a zúzógyomor belső felületének felmaródását okozhatja. A tej és a különféle tejipari termékek jól felhasználhatók a baromfitakarmányozásban. A tejben lévő fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok előnyösek a növendékállatoknak. Mind a teljes, mind a fölözött tej jó eredménnyel itatható. Csak friss tejet itassunk, állatra számíthatunk 1 litert. Az aludttej különösen jó hatású, mert nemcsak tápértéke érvényesül, hanem ezen felül a benne

19 lévő tejsavbaktériumok segítenek fenntartani egy kedvező mikroflórát is a madarak bélcsatornájában. Az aludttejet darával keverve etessük. Fontos fehérjetakarmány a fiatal baromfiak életében a túró és a sajt is. Kispulykáknak darával, vágott hagymaszárral összekeverve kiváló lágyeleséget ad. A savó, az író is jól hasznosítható. A tejet és tejtermékeket csak frissen, tiszta etetőből etessünk. Minden etetés után alaposan ki kell mosni az etetőket, itatókat. Az etetőbe besavanyodott tej bélgyulladást okoz, emiatt a tej és tejtermékek etetésére szolgáló etetőknek jól tisztíthatóknak kell lenniük. Keltető üzemek melléktermékei a terméketlen és befulladt tojások felfőzve, héj nélkül értékes fehérjetakarmányok. Az apróra felvágott tojásfehérje darával, vágott csalánlevéllel, hagymaszárral, csibehúrral keverve kedvelt tápláléka a fiatal baromfiaknak. ZSÍROK, OLAJOK A takarmány energiatartalmának növelésére, az ízletesség javítására, a porosodás csökkentésére használják. A növényi olajok etetése, mivel ezek nagyobb arányban tartalmaznak rövid szénláncú, telítetlen zsírsavakat, kedvezőbb a baromfi számára. Az állati zsírok bekeverése nem engedélyezett. ÁSVÁNYI ANYAGOK A baromfi takarmányának legfontosabb ásványi anyag kiegészítője a mészkő, a takarmányfoszfát és a konyhasó. A kalcium szükséglet kielégítésére mészkő grittet, takarmánymeszet, kagylódarát adhatunk. A mészkő gritt és kagylódara felvételével a madár kalcium-ellátása folyamatosabb. Kétnaponta 100 tyúkra 2-2,5 kg grittet kell számítani. A foszfor kiegészítésére az MCP (monokalcium-foszfát), a

20 DCP (dikalcium-foszfát), valamint az AP-17 és a Nutrafosz-3 adható. Etetésükkor figyelembe kell venni kalciumtartalmukat is. A nátrium és a klór pótlására konyhasót használunk általában 0,5%-ban. A kén a tollazat fejlődésében játszik szerepet. Vedlés után kell gondot fordítani a kén pótlására, ami kéntartalmú aminosavakban gazdag fehérje etetésével valósítható meg. Mikroelem (réz, cink, vas, mangán) hiányos területen termesztett takarmány etetésekor szükséges a táplálék mikroelemmel történő kiegészítése. KAVICS ÉS FASZÉN Apróbb kavicsokat, köveket állandóan szednek fel a baromfifélék, mert ezekre különösen a magvak őrléséhez van nagy szükségük. Különösen figyeljünk a kavics pótlására havas időben, és ha megfagy a talaj. A faszéndarabokra azért van a baromfinak szüksége, mert velük köti le az emésztéskor keletkező savakat, gázokat. A faszén kiszórható a talajra, de jobb, ha kis ládikába esetleg a kaviccsal elkeverve helyezzük az istállóba, vagy a kifutóba. VÍZ Az ivóvízszükséglet változik a baromfi faja, az életkor, a takarmányozás, a léghőmérséklet, a termelés szintje szerint. Nedvesített lágyeleség etetésekor kevesebb vizet isznak a madarak. A takarmány ásványianyag-tartalmának emelkedése növeli a vízfogyasztást.