Nemzetközi adóhírek I. negyedév

Átírás

1 Jancsa-Pék Judit 1 Nemzetközi adóhírek I. negyedév Az Adótanácsadók Egyesülete Nemzetközi Adó Tagozatának mindig is küldetése volt a nemzetközi adózás fejleményeinek figyelése, feldolgozása. Minden nemzetközi környezetben mozgó és abban dolgozó tanácsadó, pénzügyi, számviteli szakember számára fontos és nagy jelentőségű, hogy értesüljön a szűkebb és tágabb nemzetközi jogszabályi környezet változásairól. Cikkünkben időrendi sorrendben a év első hónapjainak történéseiből szemezgetünk, olyan híreket összeválogatva, amelyek hazánkat közvetlenül érintik, vagy munkánkra közvetetten, az EU vagy az OECD munkáján keresztül vannak hatással január A Delphi Hungary ügy december 10-én az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó kérelmet kapott Magyarországról, melyet a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nyújtott be az előtte folyamatban lévő peres ügyben a Delphi Hungary Autóalkatrész Gyártó Kft. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugatdunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (NAV) között. Az ügyben (Delphi Hungary, C-654/13) az eljáró Bíróság annak elbírálására kérte az Európai Unió Bíróságát, hogy egy korábban, a közösségi joggal ellentétesnek mondott szabály módosítása folytán a pénzügyi hátrányba került adóalanyok késedelmi kamat iránti követelése jogszerű lehet-e. A Delphi Hungary és az általa képviselt gazdasági társaságok Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezetek, amelyek csoportos adóalanynak minősülnek és 2011 között e társaságok több mint 17 milliárd forint összegű olyan általános forgalmi adót nem tudtak időben visszaigényelni, amelyek a pénzügyileg rendezetlen beszerzéseikhez kapcsolódtak. Ebben az időben az áfaszabályok szerint ugyanis csak azon számlák áfaösszege volt visszaigényelhető, amelyeket pénzügyileg maradéktalanul rendeztek. Ez idő alatt a hivatkozott társaságok a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó általános forgalmi adót nem igényelték vissza, azokat bevallásaikban tovább görgették. Az Európai Unió Bírósága a Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében (C-274/10) megállapította, hogy a fenti áfaszabályok, amelyek a kifizetetlen számlákhoz kapcsolódó áfa visszaigénylését akadályozzák, ellentétesek a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa 1 A szerző az Adótanácsadók Egyesülete elnökségi tagja, a Nemzetközi Adó Tagozat elnöke, a LeitnerLeitner vezető adótanácsadója, partnere. irányelv) 183. cikkével. Az ítéletet követően a Magyar Országgyűlés elfogadta a héavisszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló törvényt, amely azonban nem állapított meg semmilyen szabályt annak érdekében, hogy az adóalanyokat kárpótolják a régi szabályokból fakadó pénzügyi hátrányokért. A Delphi Hungary december 21-én kérelmet nyújtott be az elsőfokú adóhatósághoz, amelyben több mint 215 millió forintnyi késedelmi kamat kiutalását kérte, amely összeget a 2007 és 2011 közötti időszakban a pénzügyileg rendezett beszerzésekhez kapcsolódó általános forgalmi adóhoz képest később visszaigényelhetővé vált, pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó áfa alapján állapított meg. Az elsőfokú adóhatóság a február 7-ei határozatával elutasította a Delphi Hungary kérelmét, e társaság fellebbezést nyújtott be a másodfokú adóhatósághoz, azaz a NAV-hoz, amelyet ez utóbbi a április 11-ei határozatával elutasított. Az elutasító határozatokat azzal indokolták, hogy a Delphi Hungary nem hivatkozott egyetlen olyan konkrét jogszabályra sem, amely az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben kamatfizetést írna elő, illetve hogy sem a módosító törvény, sem pedig a Bíróság Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott ítélete (C-274/10) nem írta elő késedelmi kamat fizetését ilyen helyzetben. A Delphi Hungary megtámadta ezt az elutasító határozatot, és jogorvoslati kérelmében arra hivatkozik, hogy a magyar jogrendszer nem biztosítja az állam uniós jog megsértéséért való felelőssége elvének a tényleges érvényesülését. Mivel a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak kételyei merültek fel a nemzeti szabályozás és gyakorlat uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, amely az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben kizárja a késedelmi kamat fizetését, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé: 1. Úgy kell-e értelmezni a Héa irányelvet, különösen a Héa irányelv 183. cikkét, a Charta 17. cikkét, továbbá az egyenértékűség, valamint a tényleges érvényesülés elveit, 1

2 ????? hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás és gyakorlat, amely kizárja a késedelmi kamat fizetését azon héa összege után, amely olyan jogszabályi feltétel alkalmazásával nem volt visszaigényelhető, amelynek uniós jogba ütközését az Európai Unió Bírósága ítéletében megállapította, noha egyébként a tagállami szabályozás a visszaigényelhető héa késedelmes kiutalása esetén kamatfizetést irányoz elő? 2. A tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elveibe ütközik-e a tagállami bíróságok olyan eljárása, amely elutasítja a közigazgatási úton történő igényérvényesítést ezáltal a felelősségi alapú jogérvényesítésre korlátozva a sérelmet szenvedett jogalany lehetőségeit, annak ellenére, hogy annak a tagállami jogrendben történő érvényesítése a gyakorlatban kizárt pusztán azért, mert nincs erre az eljárásra tényállásszerűén vonatkozó konkrét jogszabályhely, noha más, hasonló kamatigények kérelmezése alapján induló eljárás lefolytatása és kiutalása az adóhatóság hatáskörébe tartozik? 3. Amennyiben a 2. kérdésre adott válasz pozitív, kötelesek-e a tagállami bíróságok a tagállami jog meglévő, nem tényállásszerű szabályait az uniós joggal összhangban úgy értelmezni és alkalmazni, hogy lehetővé váljon az egyenértékű és ténylegesen érvényesülő jogorvoslat? 4. Úgy kell-e értelmezni az 1. pontban hivatkozott uniós jogot, hogy az uniós jogba ütköző módon beszedett, visszatartott vagy ki nem utalt adók után járó kamat iránti igény olyan alanyi jog, amely közvetlenül magából az uniós jogból ered, és amelynek érvényesítése közvetlenül az uniós jogra történő hivatkozással a tagállami bíróságok és hatóságok előtt akkor is lehetséges, ha a tagállami jog a kamatfizetést erre a konkrét esetre nem irányozza elő, és amely kamatigény alátámasztására elegendő az uniós jogsérelmet és az adó beszedését, visszatartását, illetve ki nem utalását igazolni? Bár a fenti kérdésekre a válasz nem januárban, hanem július 17-én született meg, itt térünk ki erre is. Előzetesen jelezni kell, hogy a Delphi Hungary az alapeljárásban nem az uniós jog megsértésén alapuló kártérítési keresetet indított, hanem azon általános forgalmi adóhoz kapcsolódó késedelmi kamat fizetése iránti kérelmet, amelyet az uniós joggal ellentétesnek nyilvánított magyar jogszabályi feltétel folytán nem lehetett ésszerű határidőn belül visszaigényelni. Meg kell jegyezni azt is, hogy az Európai Unió Bírósága eljárási szabályzata értelmében, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat. Mivel a jelen esetben ez a rendelkezés volt alkalmazandó, így is tettek. Abban az esetben, ha valamely tagállam az uniós jog szabályainak megsértésével vetett ki adót, a jogalanyok nemcsak a jogosulatlanul kivetett adó visszatérítésére, hanem az e tagállam részére fizetett vagy az általa ezen adóval közvetlen összefüggésben levont összegek visszatérítésére is jogosultak 2. Ily módon a tagállamokra hárított azon kötelezettség elve, hogy az uniós jog megsértésével kivetett adók összegét kamatokkal kell visszafizetniük, ez utóbbi jogból ered 3. Az Európai Unió Bírósága azt is megállapította, hogy az áfakülönbözet visszatérítésének a tagállamok által elfogadott szabályai nem sérthetik az adósemlegesség elvét azáltal, hogy ezen adót teljesen vagy részben az adóalanyra terhelik. E szabályoknak lehetővé kell tenniük az adóalany számára, hogy megfelelő feltételek mellett az ebből származó teljes követelést visszakapják. Ami magában foglalja, hogy a visszatérítésnek ésszerű határidőn belül kell megtörténnie, és hogy a visszatérítés elfogadott módja semmiképpen nem jelenthet az adóalany számára pénzügyi kockázatot 4. Az Európai Unió Bírósága ezen kívül pontosította 5, hogy amennyiben az áfakülönbözet adóalany számára történő visszatérítése ésszerű határidőn túl történik, ugyanezen adósemlegesség elve megköveteli, hogy az adóalany terhére a szóban forgó összegek rendelkezésre nem állása miatt így keletkezett pénzügyi veszteséget késedelmi kamat fizetésével ellentételezzék. A magyar ügyben az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy Magyarország a pénzügyileg nem rendezett számlákon alapuló visszaigénylési korlátozással túlterjeszkedett a tagállamoknak szánt szabályozási kereteken. Ebből következik, hogy azok az adóalanyok, akik az ésszerű határidőn túl részesültek az áfakülönbözet visszatérítésében, az uniós jog alapján jogosultak a késedelmi kamatra. A fenti indokok alapján az Európai Unió Bírósága végzésében a következőképpen határozott: Az uniós jogot és különösen a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, november 28-ai 2006/112/EK tanácsi irányelv 183. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás és gyakorlat, amely kizárja a késedelmi kamat fizetését azon hozzáadottértékadó összege után, amelyet az uniós joggal ellentétesnek nyilvánított nemzeti szabályozás folytán nem lehetett ésszerű határidőn belül visszaigényelni. Az Európai Unió vonatkozó szabályozása hiányában a nemzeti jog feladata, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával meghatározza az ilyen kamatok kifizetésére vonatkozó szabályokat, amelyek nem lehetnek kedvezőtlenebbek a belső jog megsértésén alapuló azon 2 Lásd: Metallgesellschaft és társai ítélet, EU:C:2001:134, pontjai; Littlewoods Retail és társai ítélet, EU:C:2012:478, 25. pontja, valamint Irimieítélet EU:C:2013:250, 21. pontja. 3 Lásd: Littlewoods Retail és társai ítélet, EU:C:2012:478, 26. pontja, valamint Irimie-ítélet, EU:C:2013:250, 22. pontja. 4 Lásd ebben az értelemben: Enel Maritsa Iztok 3 ítélet, EU:C:2011:298, 33. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. 5 Lásd: az SC Rafinăria Steaua Română ügyben hozott ítélet (C-431/12, EU:C:2013:686) 23. pontját. 2 adó 2015/?????.

3 keresetekre alkalmazandó szabályoknál, amelyek az uniós jog megsértésén alapuló keresetekhez hasonló tárggyal és jogalappal rendelkeznek, illetve a gyakorlatban nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását, aminek vizsgálata az ügyet elbíráló kérdést előterjesztő bíróság feladata. A nemzeti bíróságok kötelessége, hogy adott esetben eltekintsenek a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától. A digitális gazdaság kihívásairól szóló OECD tanulmányhoz kapott észrevételek nyilvánosságra hozatala A BEPS az angol Base erosion and profit shifting kifejezésből származik, mely magyarul a nyereség másik államba való áthelyezéséből eredő társaságiadóalap-amortizációt jelenti. A BEPS jelenség komoly adóbevételkiesést jelenthet, hiszen miközben bizonyos országok a külföldi befektetők számára kedvező adózási környezetet teremtve próbálják meg a tőkét magukhoz vonzani, a vállalkozások és mögöttük álló tulajdonosaik pedig mindezt kihasználva igyekeznek globális adóterhelésüket minimalizálni. Erre pedig az adott országok az agresszív adótervezést és adóelkerülést visszaszorító lépésekkel és globális összefogással válaszolnak: a G20-ak felkérésére az OECD kidolgozta BEPS elleni akciótervét, most pedig ennek megvalósításán munkálkodik. A digitális gazdaság szereplői olyan cégek, amelyek fizikailag jellemzően nincsenek jelen a működésük országaiban, hiszen tevékenységüket elsősorban a digitális valóság színterén, azaz az interneten végzik (pl. e-kereskedelem). A mai nemzetközi adórendszer nincs felkészülve az ilyen cégek adóztatására. A jelenlegi szabályok ugyanis nem tartalmaznak rendelkezéseket a digitális jelenlétre, azaz pl. az OECD Modellegyezményre épülő nemzetközi megállapodások nem keletkeztetnek telephelyet, amely az adott államban való adóztatást lehetővé tenné (OECD ME 5. cikk). Hiszen az OECD ME 7. cikk (1) bekezdése szerint, a vállalkozási nyereség csak az illetőség, a székhely országában adóztatható, kivéve a telephelynek betudható nyereséget, amely a telephely országában adózik. Nincsenek szabályok a jövedelem forrásának meghatározására sem, és problémás a piacképes helyszín-specifikus adatok létrejöttével járó értékek országok közötti allokációja, valamint azok adóztatása is. A közvetlen adókon kívül a közvetett indirekt adók (pl. általános forgalmi adó) hatékony begyűjtése sem megoldott. A témával kapcsolatosan az OECD munkacsoportot állított fel, amely november 23-án kérte a nyilvánosságot a témával kapcsolatos észrevételeik és javaslataik megtételére. A nyilvános konzultáció eredményeként kapott anyagokat január 13-án publikálták. A digitális gazdaság kihívásaival kapcsolatos munkaanyag (Address the Tax Challanges of the Digital Economy, Public Discussion Draft, OECD) március 24-én látott napvilágot, melyre április 14-éig fogadták a nyilvánosság észrevételeit, a konzultáció pedig április 23-án kezdődött. Az Európai Bizottság szakértői találkozója a digitális gazdaság adózásáról Nemcsak az OECD, hanem az Európai Unió is problémásnak látja a digitális gazdaság fejlődését és főképp a fejlődéstől elmaradt adóztatási struktúrákat. A január én Brüsszelben megtartott szakértői megbeszélésen az alábbi témákról tanácskoztak: 1. Digitális gazdaság: a Bizottság képviselői felvázolták a digitális gazdaságot jellemző számokat és hangsúlyozták a terület gazdasági jelentőségét, valamint előrevetítették a várható további fejlődési irányokat. Megállapodtak abban, hogy a kérdés további vizsgálatot igényel, amelyre a szakértői csapatnak nagy figyelmet kell fordítania. 2. A digitális gazdaság és az áfa: bemutatták a témával foglalkozó munkaanyagot, amely két fő területre koncentrál. Foglalkozik egyrészt az elektronikusan nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos 2015-ös változásokkal, január 1-jével ugyanis új áfaszabályozás lép(ett) életbe a távértékesítésekkel kapcsolatban az Unióban. Ekkortól a nem-adóalanyok, vagyis a magánszemélyek részére nyújtott rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatási, telekommunikációs, valamint az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások egész Európában a fogyasztás helye szerint (azaz a célországban) adóznak. Az elektronikus szolgáltatások alatt online boltok, webshopok, webportálok, mobilalkalmazás-forgalmazók, e-könyvértékesítők, távoktatók és más hasonló e-kereskedők szolgáltatásait kell érteni. A munkaanyag másrészt kitér az (EU-ból, illetve EU-n kívüli harmadik országokból egyaránt) interneten keresztül rendelt termékek áfaszabályozásbeli problémáira is. 3. Az OECD és az EU munkájának összehangolása: tekintettel arra, hogy a digitális gazdasággal mint témával és annak adózási vonatkozásaival mindkét nemzetközi szervezet foglalkozik, nagy fontossága van a munka összehangolásának és az eredményekről történő kölcsönös tájékoztatásnak. 4. Üzleti modellek: a megbeszélésen meghívott gazdasági szakemberek [pl. Mr. Simon Hampton (Google)] bemutatták a digitális gazdaság gyakorlati működését és az általuk tapasztalt kihívásokat. A telephellyel kapcsolatos szabályozás kijátszására vonatkozóan kapott nyilvános észrevétel kihirdetése A telephely-státusz elkerülését célzó mesterséges struktúrák megakadályozása érdekében az OECD ugyancsak a 3

4 ????? BEPS projekt keretein belül munkacsoportot hozott létre. Az úgynevezett ügynöki telephely (agency PE) szabályok néhány esetben megengedik a bizományosi megállapodások használatát telephely létrehozása nélkül. Ilyen esetekben például a helyi leányvállalat alkalmazottai bizományosként közreműködnek az anyavállalat helyi értékesítési tevékenységében anélkül, hogy az értékesítés valódi bevétele az értékesítés országában adózna. Léteznek továbbá olyan kivételezett tevékenységek, amelyek folytatásával nem keletkezik telephely a fizikai jelenlét állandóságától függetlenül sem (állandó telephely/fixed place PE). A fentiekkel visszaélve, vállalkozások tradicionális kereskedelmi megállapodásaikat bizományosi struktúrákká alakították papíron, anélkül, hogy a tevékenységben lényeges változás következett volna be. Azért vált szükségessé az OECD modell továbbfejlesztése, hogy az ilyen mesterséges struktúrákat megakadályozzák. Ennek keretében az OECD ME 5. cikk 5. bekezdése szerinti szerződéskötési jogosultságot tovább pontosítanák annak érdekében, hogy a kivétel ne vonatkozhasson a bizományosokra. Emellett az OECD ME 5. cikk 4. bekezdésében meghatározott támogatói tevékenységeket is szeretnék szűkíteni, valamint kezelni fogják a kapcsolódó profitallokációs problémákat is. Az OECD modell megváltoztatásának határideje 2015 szeptembere. A témával kapcsolatban a munkacsoport október 22-én kérte a nyilvánosságot észrevételei és javaslatai megtételére. A nyilvános konzultáció eredményeként egyetlen észrevételt kapott, melyet egy indiai tanácsadó nyújtott be, ezt január 16-án publikálták 6. Az Európai Bizottság jelentése az Európai Unió működéséről január 21-én az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta az Európai Unió működéséről szóló jelentését 7. A jelentés az adóügyi koordináció szerepét hangsúlyozza, amely Európa növekedésének fő hajtóereje lehet és két tevékenységi területet jelöl meg. 1. Emelt szintű együttműködésre van szükség a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésével kapcsolatban, amely a tervek szerint alacsony adókulcs, széles adóalap, valamint kiterjedt védelmi mechanizmusok mentén valósítaná meg a pénzügyi szektor európai szintű adóztatását június 28-án jelent meg az Európai Bizottság munkaanyaga a pénzügyi szektort érintő adóztatás jelenlegi gyakorlatáról 8, amelynek érdekessége, hogy összehasonlítás céljából a 27 tagállam mellett bevonták a vizsgálat körébe a Kínában, Szingapúrban, Svájcban és az Amerikai do?uri=com:2014:0012:fin:en:pdf 8 info/economic_analysis/tax_papers/taxation_paper_31_en.pdf Egyesült Államokban kialakult gyakorlatot is. A munkaanyag kérdőív alapján készült el és kitér magának a pénzügyi szektornak az adóztatására (társasági és munka szempontú, valamint áfabeli kezelése), továbbá a pénzügyi eszközök/termékek adóztatására is. 2. A második tevékenységi terület az adócsalás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem során tett lépéseket és további feladatokat foglalja magába: az Európai Bizottság javaslatát a tagországok közötti automatikus információcsere kiterjesztésére az osztalékra, a tőkejövedelmekre és más pénzügyi bevételekre vonatkozóan; az OECD BEPS projekt európai szintű támogatását; az Európai Uniós Anya-Leányvállalati Irányelv (a Tanács 2011/96/EU irányelve a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről) megújítását; az adóelkerülést célzó adótervezési technikák elleni védekezés fontosságát; a gyors reagálású áfamechanizmus bevezetését; valamint erősebb adózási megállapodások letárgyalását és megkötését a megtakarításokat érintően az uniós szomszéd országokkal, mint Andorra, Monaco, Lichtenstein, San Marino és Svájc. A kis- és középvállalkozások határon átnyúló tranzakcióival kapcsolatos próba projekt meghosszabbítása január 23-án meghosszabbították azt az EU VAT Forum által 2013 júniusában indított próba projektet, amelyben a kis- és középvállalkozásoknak lehetőségük van a határon átnyúló tranzakcióik kapcsán tapasztalt áfabizonytalanságokat és problémákat jelezni. Az EU Joint Transfer Pricing Forum kompenzációs kiigazításokról szóló jelentése január 24-én hozta nyilvánosságra közleményben az Európai Bizottság a Joint Transfer Pricing Forum (továbbiakban: JTPF) kompenzációs kiigazításokról szóló munkájának eredményeit 9. A JTPF létrehozására ben azzal a céllal került sor, hogy támogassa az Európai Bizottság munkáját a transzferárazást érintő kérdésekben, illetve elősegítse az egységes transzferárazási szabályok kialakítását az Európai Unióban. A kompenzációs kiigazítás a transzferárazásban azt az adóalap-módosítást jelenti, amellyel a kapcsolt ügyletekben alkalmazott, a szokásos piaci ár elvének meg nem felelő árat kiigazítják. A tanulmány a JPTF 2013-ban megkezdett munkájának eredményeként ad megoldási javaslatokat a kiigazítással kapcsolatos problémák kezelé- 9 company_tax/transfer_pricing/forum/jtpf/2013/jtpf_009_final_2013_en.pdf 4 adó 2015/?????.

5 sére. A munka során a JTPF kérdőíves felméréssel vizsgálta az Európai Unióban alkalmazott kompenzációs kiigazítási szabályokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az egyes országok jogszabályai és adóhatósági gyakorlata eltérő. Az eltérések alapelvi szintű problémákra is visszavezethetőek, mint például a kiigazítások időbeli kezelése, a kérdéses ügyletet követően nyilvánosságra kerülő információk, a transzferárazást alátámasztó összehasonlító elemzések hiányosságai. A tanulmányban a JTPF megvizsgálja a kompenzációs kiigazítás időzítésének problémáját. A tagországok a gyakorlatban ugyanis eltérő elveket alkalmaznak: bizonyos országok megkívánják, hogy a kiigazítást önellenőrzéssel, egyéb korrekcióval az ügylet időpontjára visszamenőleges hatállyal hajtsák végre, mások viszont megelégszenek azzal, ha a kiigazítás abban az időpontban történik, amikor a különbségről tudomást szerez az adóalany. Kérdéses az is, hogy magát a transzferár-dokumentációt időbelileg milyen információkra alapozva kell elkészíteni: egyes tagállamok csak az ügylet idején ismert információkra alapoznak, mások viszont megkívánják a nyilvántartások folyamatos felülvizsgálatát. A két eltérő álláspont összeütközése adózásbeli konfliktust szülhet az országok között. Ráadásul az ilyen összeütközésre kevés megoldási lehetőség ismert. Ilyen lehetne az ún. MAP (Mutual Agreement Procedure, azaz a kölcsönös egyeztető) eljárás, azonban ennek gyakorlati rugalmatlansága és hosszú lefutása további nehézségeket okoz. A JTPF a szisztematikusan alkalmazott kompenzációs kiigazítások elfogadására buzdítja a tagországokat, akár a MAP eljáráson kívül is. Nyilvános konzultáció a transzferár-dokumentációval és az országonkénti jelentéssel kapcsolatban január 30-án jelent meg az OECD felhívása a BEPS projekt 13. lépésével kapcsolatban. Az OECD felkérte az érintetteket, hogy küldjék meg észrevételeiket a transzferár-nyilvántartások jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban, valamint az OECD azok kiterjesztésére irányuló törekvéseire, többek között az országonkénti transzferárjelentésekre vonatkozóan. Az OECD a BEPS projekt kereteiben felülvizsgálja az OECD Transzferár Irányelv V. fejezetét annak érdekében, hogy a transzferár-dokumentumok valóban betölthessék eredeti céljukat, vagyis hogy a hatóság valóban felmérhesse, ha egy vállalkozásnál transzferár-kockázatok merülnek fel; hogy az érintett vállalkozások betarthassák a transzferárak kialakítására és a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozó kötelezettségeiket, és elégséges információval szolgáljanak az alapos ellenőrzések elvégzéséhez. Ezért noha a januárban publikált vázlat (amely a nyilvános konzultáció alapja is volt) még csak kétszintű transzferár-dokumentációt tartalmazott az irányelvmódosítás 2014 szeptemberében kihirdetett végleges szövege továbbment ennél, és háromszintű dokumentáció bevezetését javasolta. Ennek értelmében a transzferár-dokumentáció része lenne a fődokumentum és az országspecifikus nyilvántartás (e kettő már most is része az EU-s transzferár-dokumentációknak, az ún. közös nyilvántartás -nak, melyet hazánk a már említett EU Joint Transfer Pricing Fórum ajánlásával vezetett be 2010-ben) mellett az országonkénti jelentés is. A fődokumentum alapvető rendeltetése, hogy átfogó tájékoztatást nyújtson a vállalat globális üzleti tevékenységéről, általános transzferár-képzési politikájáról, jövedelmének és gazdasági tevékenységének globális megoszlásáról. A fődokumentum adatai tehát a multinacionális vállalatcsoport vázlatos képét adják, és 5 kategóriába sorolhatók: a multinacionális vállalatcsoport (a továbbiakban: MNV) szervezeti felépítése; az MNV főbb tevékenységei; az MNV immateriális javai; az MNV csoporton belüli pénzügyi tevékenység; az MNV pénzügyi és adózási helyzete. Az országspecifikus nyilvántartásban szereplő információk kiegészítik a fődokumentumot, és általuk ellenőrizhetővé válik, hogy az adózók eleget tesznek-e az adott adórendszer által előírt szokásos piaci árak alkalmazásával kapcsolatos szabályoknak. A fődokumentummal ellentétben az országspecifikus nyilvántartás a helyi leányvállalat és egy másik államban működő kapcsolt vállalkozás közötti tranzakciók transzferár-elemzésével összefüggő információkra fókuszál, melyek elsősorban az érintett állam adórendszerének vonatkozásában érdekesek. Ez tartalmazza tehát az egyes ügyletekről szóló pénzügyi információkat, a versenytársi összehasonlítást és a legmegfelelőbb transzferár-képzési módszer kiválasztását és alkalmazását. Az OECD Transzferár Irányelve V. fejezet 1. és 2. mellékletei ismertetik részletesen fődokumentummal és az országspecifikus nyilvántartással kapcsolatos szabályokat, míg hazánkban a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X. 16.) PM rendelet 5. -a szabályozza azokat. Az OECD ajánlásai szerint, a fentieken túl a MNVknek évente kellene elkészíteniük az országonkénti jelentést is minden olyan államra vonatkozóan, ahol üzleti tevékenységet folytatnak. Ebben be kell számolniuk az érintett országokban elért bevételeikről, az adózás előtti eredményükről, a megfizetett és elhatárolt nyereségadójukról. Be kell mutatniuk továbbá foglalkoztatási adataikat, tőkéjüket, visszatartott nyereségüket, valamint tárgyi eszközeiket. Fel kell sorolniuk az adott országokban működő összes, a csoporthoz tartozó leányvállalatukat és meg kell nevezniük ezek tevékenységét. 5

6 ????? Ez az új jelentéstípus lehetővé tenné, hogy az adóhatóságok ne csak a saját államukra vonatkozó információkat lássák, így hasznos eszköz lehet a transzferár- és más, a BEPS akciótervvel kapcsolatos kockázatok értékelésében is. Az iránymutatás tartalmaz egy mintát az országonkénti jelentések elkészítéséhez, mely a vállalatok bevételeit, nyereségét, megfizetett adóit és gazdasági tevékenységének egyéb releváns mérőszámait mutatja be a működés összes államában. Az OECD Transzferár Irányelve V. fejezet 3. melléklete részletezi azokat az információkat, amelyeket ebben az új országonkénti jelentésben fel kellene tüntetni. Az OECD hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok gyorsan és a fő célokat szem előtt tartva emeljék be saját jogrendszerükbe az OECD Transzferár Irányelv V. fejezetére vonatkozó útmutatót, különösképpen annak leginnovatívabb elemét, az országonkénti jelentést február FATCA megállapodás Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok között A FATCA (Foreign Account Tax Compliance Act) az amerikai illetőségű személyekkel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettséget és az Amerikai Egyesült Államok felé történő automatikus információcserét jelenti, amelyre vonatkozóan az USA folyamatosan köti a nemzetközi megállapodásokat. Ezen szabályozások nemcsak a pénzügyi intézményeket, hanem sok, az USA-n belül és kívül tevékenységet végző nem pénzügyi intézményt is érintenek. A magyar-amerikai FACTA megállapodás az ún. Reciprokális 1A Model Egyezményen alapul 10. Ennek megfelelően az FFI-nek (Foreign Financial Institution) minősülő magyar intézmények adatszolgáltatásra lesznek kötelezettek az amerikai számlatulajdonosokról első körben a magyar állam felé, amely továbbítja ezt az információt az amerikai IRS felé. A megállapodás szerint az Amerikai Egyesült Államok hasonló módon fog információt biztosítani Magyarország számára a magyar magánszemélyek és szervezetek USA-ban tartott számláiról. A FACTA tehát jelentéstételi és forrásadózási előírásokkal jár együtt, és az új szabályok nemcsak a kifizetések áramlására vonatkoznak, hanem a kedvezményezett fél státuszának dokumentálására. Annak ellenére, hogy a szabályozás sok kivételt tartalmaz, a FATCA értelmezése szerinti külföldi pénzügyi szervezetek (FFI-ok) létezhetnek a vállalatcsoportokon belül is, ilyen lehetnek például a holding társaságok és a treasury centerek FATCA-Reciprocal-Model-1A-Agreement-Preexisting-TIEA-or- DTC pdf Ahhoz, hogy meghatározzuk a FATCA-ra vonatkozó kötelezettségeket egy vállaltcsoporton belül a csoportra és az egyes vállalatokra nézve, első lépésként meg kell határozni az egyes vállalatok FATCA státuszát. Az új szabályozás pontosítja az FFI definícióját. Azon vállalatoknak, amelyek FFI-nak minősülnek, lehetséges, hogy regisztrálniuk kell az IRS-nél, és speciális előírásokat kell teljesíteniük az ügyfél-azonosításra, dokumentációra, forrásadóra és jelentéstételre vonatkozóan. A holding társaságok és a treasury központok elkerülhetik az FFI minősítést, ha egy olyan kiterjedt vállalatcsoport tagjai, amely nem minősül pénzügyi tevékenységet végző vállalatcsoportnak. A nem pénzügyi vállalatcsoport státusz megszerezhető, ha a csoport megfelel bizonyos eszközre és bevételre vonatkozó küszöbértéknek. A nem pénzügyi vállalatcsoport tesztre ráadásul átmeneti szabályok is vonatkoznak. Az Európai Bizottság jelentése a Tanács és a Parlament felé az áfa területén megvalósított adminisztratív együttműködésről és az adócsalás elleni fellépésről február 12-én, az Európai Bizottság bemutatta az első, az áfa területén megvalósított adminisztratív együttműködésről szóló 904/2010-es Bizottsági Rendeleten alapuló jelentését, melynek hátteréül a tagországoktól kapott kérdőíves válaszok és statisztikai adatok szolgáltak. A jelentés azonosította és hangsúlyozta azokat a területeket, amelyek kapcsán az Áfát érintő Európai Unió szintű együttműködésre van szükség. Az alábbiak rövid összefoglalóját adják a Bizottság következtetéseinek: a tagországok válaszai az Európai Bizottság megkereséseire nem elég gyorsak; bizonyos tagországok tartózkodnak az automatikus információcserében való részvételtől, annak ellenére, hogy az információt hasznosnak találnák; a visszajelzések és spontán értesítések rendszerét tovább kell ösztönözni a jó együttműködés és a leghatékonyabb gyakorlat kialakítása érdekében; ösztönözi kell a tagállamokat az Rendeletben található eszközök hatékonyabb kihasználására; a közös adóhatósági ellenőrzések rendszerét tovább kell fejleszteni a Hollandiától és Angliától kapott gyakorlati tapasztalatok alapján; az EURORISK rendszerben a közös kockázatelemzési és hatékony válaszadási mechanizmusok kiépítése válaszul szolgálhatnának a sokkal célirányosabb információt és a már meglévő információk nagyobb hatásfokú kihasználását sürgető igényekre; a Bizottság javaslatot nyújt be az Európai Unió Tanácsának, kezdeményezve ezzel a konzultációt bizonyos harmadik, az EU-n kívüli országokkal való kétoldalú megállapodások megkötése érdekében. A Bizottság azt is jelezte, hogy a jelentés része egy nagyobb csomagnak, amely az áfacsalások elleni küzdel- 6 adó 2015/?????.

7 met célozza. A jelentés következtetései és az azokban megfogalmazott kritikai észrevételek hatásának mérésére a Bizottság 2015 végén újabb státuszjelentést tervez kiadni. Új OECD standard az automatikus információcserére Az OECD január 13-án tette közzé az új modellmegállapodást az ún. automatikus információcserére vonatkozóan 11. Ezt mutatták be a február 22 2-ai G20-as csúcson Sydney-ben, Ausztráliában. A G ban kérte fel az OECD-t arra, hogy dolgozzon ki új nemzetközi instrumentumokat a tagállamok közötti hatékonyabb információcsere biztosítása érdekében. Az információcsere-megállapodásban részes tagállamok saját pénzügyi intézményrendszerükön keresztül gyűjtenek információt, amelyet évente egyszer megküldenek a szerződéses partner országnak. Az automatizmus abban áll, hogy az információ cseréje szisztematikusan és további kérés nélkül történik. Az egyezményhez több mint 100 ország csatlakozott vagy szándékozik csatlakozni, így valóban nevezhető globális megállapodásnak. Magyarország sok más országgal együtt március 19-én csatlakozott azon országok köréhez, melyek a modell korai bevezetését vállalják. A tervek szerint a CRS alapján történő, új ügyfelekre vonatkozó illetőségvizsgálatot január 1-jétől vezetnék be, és ettől az időponttól indulna az új ügyfelek átvilágítása is. Az OECD minta alapvetően két komponenst tartalmaz: 1. CRS (Common Reporting Standard): Az OECD automatikus információcsere-megállapodás mintája lehetővé teszi, hogy a csatlakozó országok bankszámla információkat osszanak meg egymással. A jelentési kötelezettség teljesítésére közös jelentési szabályokat dolgoztak ki (CRS). A CRS célja, hogy a pénzintézetektől származó pénzügyi adatokkal számla és személyes adatokkal is lássa el a csatlakozó országokat. Számlaadatok szempontjából az adatcsere kiterjed a kapott kamatra és osztalékra, a számlaegyenlegre és a biztosításokból származó jövedelmekre. Ezáltal egy standardizált, szisztematikus és gyakorlatilag automatikus rendszer létrehozásán keresztül lehetővé válik a globális együttműködés az adózással kapcsolatos információcsere terén. Csakúgy, mint a FACTA, a CRS is információgyűjtési és felülvizsgálati kötelezettségeket ró a pénzintézetekre. Feladatuk egyrészt annak megállapítása, hol fizetnek adót a számlatulajdonosok, másrészt az illetékes hatóságok tájékoztatása. A jelentendő számlák és adatok köre is csaknem teljesen megegyezik a FATCA szabályok alapján jelentendő számlákkal és adatokkal. 2. CAA (Competent Authority Agreement): A CAA az illetékes hatóságok közötti együttműködés kérdéseit ren- dezi. A CAA feladata összekapcsolni a CRS jelentési standardokat és megteremteni számukra az információcsere jogszabályi hátterét. Előnye, hogy míg a CRS jelentési standardok alkalmazásához a tagországok hazai implementációja szükséges, addig a CAA a jelenlegi jogi keretek között alkalmazható, hivatkozva az OECD Modell szerint kötött egyezmények megfelelő paragrafusaira. A modell értelmezését segítő részletes kommentár kidolgozása folyamatban van Exchange-Financial-Account-Information-Common-Reporting-Standard.pdf 7