DEC.- JAN. Szép Karácsonyt, sikeres és boldog Újévet kívánunk! sikeres és boldog Újévet kívánunk! 1

Átírás

1 DEC.- JAN. A T E V A M A G Y A R O R S Z Á G Z R T. N A G Y K E R E S K E D E L M I D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A Szép Karácsonyt, sikeres és boldog Újévet kívánunk! sikeres és boldog Újévet kívánunk! 1

2 2

3 A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA Tartalom dec.-jan. VIII. évf. 10. szám Felelôs kiadó: Dr. Hetényi László Fôszerkesztô: Mélykuti Ilona Szerkesztôség: Alice Marketing Manufaktúra Szakmai lektor: Dr. Pók Tibor Grafika és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai elôkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Tálas Péter Nyomda: Prospektus Nyomda, Veszprém Levélcím: Humantrade magazin, TEVA Magyarország Zrt Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út A Teva Magyarország Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készíti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel. Az Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek és a Szépség, egészség, otthon rovatokban bemutatott termékek javallati és ellenjavallati információit a oldalról, illetve a gyártók által a csomagoláson feltüntetett tájékoztatókból idézzük. A támogatások forrása a honlapon megjelent publikus gyógyszeradatbázis. Hirdetésfelvétel: (06-1) Alice Marketing Manufaktúra 1012 Budapest, Logodi u. 34/B alice@alicemarketing.hu. Telephelyek: 1074 Bp., R70 Irodaház, Rákóczi út Telefon: (06-1) Fax: (06-1) TEVA Magyarország Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllô, Liget u. 2. Telefon: (06-1) Fax: (06-1) ISSN Hát, jelentem, összeomlott Beszélgetés Rózsa Andrással, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatójával Gyógyszerellátási kötelezettség ma Évet zár a Humantrade A gyógyszerészek és a salátatörvény? Öröm a télben Az ünnepek veszélyei A biochef receptjei... Cseppet sem szôkenôs Orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek Szépség, egészség, otthon Alaki hibás készítmények 3

4 Hát, jelentem, összeomlott Rózsa András, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatója 2009-ben úgy érezte, háborgó tengeren hajózik iránytû nélkül. Kiszámíthatatlan, elôreláthatatlan, nem megjósolható körülmények között kellett a lehetô legjobb eredményt elérni. Kényszerekrôl, lehetôségekrôl, a jelenrôl és a megjósolhatatlan jövôrôl beszélgettünk. Ha én patikus lennék Idén is elmaradt a gazdasági növekedés, és nem kezdôdött meg az egészségügy átalakítása sem. Egy ideig még ezek között a körülmények között kell dolgozni. Hogyan alkalmazkodik ehhez a helyzethez gyártó, nagykereskedô és patikus? Van egy közös vonás: mindenki túl akar élni. A legnehezebb helyzetben talán a patikusok vannak. Közvetlenül utánuk, majdnem azonos szinten következnek a nagykereskedôk. A gyógyszergyárak vannak viszonylag a legstabilabb helyzetben, lévén sokkal nagyobb szervezetek. A gyógyszergyártó kénytelen hosszabb távon, legalább 3-5 éves periódusban gondolkodni, de a éves elôretekintés sem ritka. Ehhez képest egy rosszabb év, bár fontos, nem biztos, hogy megrengeti a gyártót. Egy patikusnál, aki egyik hónapról a másikra, vagy egy gyógyszer-nagykereskedônél, aki egyik negyedévrôl a másikra él, durva változások történhetnek rövidtávon is, amelyekre nem tud könnyen reagálni. 5

5 Nem véletlenül jöttek létre a patikaláncok, de még ôk is bedôlhetnek. Idén több ilyen eset is történt, például az Alma patikáké. Az egész patikapiac súlyos ellentmondásokkal terhelt; ellentétes, sokszor rosszul felmért érdekek mentén születnek döntések, amelyek aztán kedvezôtlenül hatnak a patikusok gazdálkodására. A csôdesetek szinte elkerülhetetlenül bekövetkeznek a patikaláncoknál is, csak ugye egy lánc húsz vagy ötven gyógyszertárból épül fel, így ott hússzor vagy ötvenszer nagyobb a baj. Milyen rosszul felmért döntésekre gondol? Az elmúlt években a patikák jövedelmezôsége folyamatosan csökkent, aminek legfôbb oka az árrést meghatározó törvény rendelkezése, ami szerint minél drágább egy gyógyszer, százalékosan annál kevesebb lehet a patika nyeresége. Ezek szerint Ön az évek során felgyülemlett rossz döntésekre gondol? Azokra a döntéssorozatokra, amik a patikák életét befolyásolták? Azokra a döntésekre is gondolok, amelyeket a patikusoknak maguknak kellett volna meghozniuk. Azt hiszem, ôk általában még mindig rendkívül konzervatívak, ami megnehezíti az alkalmazkodást az üzleti életben. Ha egy nagyon konzervatív környezetben csupán a szereplôk 5-10%-a innovatív, akkor azok sokat tudnak elvinni, amit a többiek sokszorosan megszenvednek. A patikusok nagyon sokáig harcoltak az ellen, hogy egymással versenyezzenek. Pedig voltak ilyen kezdeményezések, ám a gyógyszerészek tisztelet a kivételnek ritkán látják meg az újdonságokban a hasznosítható ötletet. Panaszolják, hogy lényegesen megnôtt a patikák száma. Ez tény, de a gyógyszerpiac is a sokszorosára nôtt: 1990-ben a magyar gyógyszerpiac kb milliárdos volt, ma pedig 500 milliárd forint körül mozog. Igazuk van a patikusoknak, amikor azt mondják, hogy a sok újonnan nyíló patika miatt egy egységre kevesebb forgalom jut, de azt hiszem, mégis leginkább a versenytôl félnek. Ahelyett, hogy a piaci kihívásokra piaci eszközökkel válaszolnának, adminisztratív intézkedéseket sürgetnek. Én például, ha patikus lennék, inkább azért lobbiznék, hogy sokkal több féle terméket forgalmazhassak. A versenyhelyzetben és a válságban kiutat jelenthetnek az úgynevezett drugstore-ok. Ma már egy magyar patika is kezd ahhoz hasonlítani. Van benne kozmetikum, bioital, táplálék-kiegészítô Egy drugstore összforgalmán belül a gyógyszer részesedése 25-50%. És mi a többi? Amit az elôbb felsorolt. New Yorkban láttam elôször ilyen üzletet. Bementem egy ajtón, velem szemben a pénztár, mellette lehetett reggelizni. Cigarettát, szivart és újságot is árultak, és volt néhány pult. Az üzlet sarkában, a terület kb. 20%-át elfoglalva, egy elkülönített részen állt a tára, mögötte egy patikus, és a vényköteles gyógyszert ott lehetett kiváltani. Ezek a drugstore-ok jól mennek. Azért ez nagyon nagy változás lenne. A gyógyszerészszakma azt is nehezen viseli, hogy már vannak nem gyógyszerész befektetôk is a patikatulajdono-sok között. Mert máshol ez nem fordul elô? A gyógyszerészszakma sem tudja kivonni magát az 6

6 általános tendenciák alól. Múltkor volt egy vitám a Kamara elnökével, ugyanis gyógyszer-automaták beszerzésén gondolkodtunk, de a Gyógyszerész Kamara ezt ellenzi. Fô problémájuk, hogy az automatából vett gyógyszerhez nem kap a beteg felvilágosítást. Ma Magyarországon kb. tízezer gyógyszer kapható. Mutasson nekem egy olyan gyógyszerészt, aki csak ezerrôl, vagy akár ötszázról felvilágosítást tud adni. Lehetetlen ennyit fejben tartani. Életveszélyes üzem Választások elôtt vagyunk. Eddig minden kormány meg akarta reformálni az egészségügyet, egyiknek sem sikerült. Ön mire számít? Lassan eljutottunk arra a szintre, hogy az egészségügy olyan életveszélyes üzem, ahova egészséges embernek nem szabad belépni, betegnek meg még kevésbé. Az a szervezetlenség, a finanszírozási problémák, az ôskáosz, ami létrejött az egészségügyben, a kórházakat kimondottan veszélyes hellyé teszi. Eljutottunk egy olyan pontra, ahonnan már nincs lejjebb. Mindig riogattak minket, hogy ha nem kap elég pénzt az ágazat, akkor majd összeomlik. Hát, jelentem, összeomlott. Csak az összeomlás nem úgy következett be, ahogy vártuk. Arra számítottunk, hogy majd bezárnak a kórházak, de egy sem zárt be. Mindegyik mûködik, de nagyon rosszul, hiszen a beteg egyre rosszabb ellátást kap. Alapvetô paradigmaváltásra van szükség. Mit hiányol? Ma a gazdaságot nem vezényli senki. A Gazdasági Minisztérium annyira vehetô komolyan, mint a MÁV egyik albizottsága. A gazdasági stratégia helyett a pénzügy uralkodik. Senki nem tudja megmondani, mi Magyarország iparpolitikája. Nem tudjuk eldönteni, mit kell csinálni. Európában minden kis országnak megvan a maga húzóágazata: Finnországnak a Nokia, Dániának a Lego, Hollandiának a Philips És Magyarországnak? A széthúzás. Az egészségügy és ezért kell a paradigmaváltás lehetne húzóágazat. Kiderült, hogy helytelen az a szemlélet és gyakorlat, ahogy a mindenkori kormányzat az elmúlt 20 évben az egészségügyet kezelte: hogy az ágazatot érintô súlyos döntéseket a Pénzügyminisztériumban hozzák azon az alapon, hogy hol lehet több pénzt megtakarítani. Az egészségügy a jelenlegi költségvetés rendszerében olyan területként szerepel, amit a kormány finanszíroz. Kiderült, hogy ez nem igaz. A bevételi oldalt ugyanis nem könyvelik, csak a kiadást. Tehát azokat a nagyon komoly értékeket, amelyeket az egészségügy elôállít, máshol tartják számon, és így nem veszik észre, ezért gondolják, hogy innen kell a legtöbb pénzt elvenni. Igaz ugyan, hogy többen halnak meg a kórházakban és a mentôautókban, de a spórolás a legfôbb szempont. A tisztánlátást az is akadályozza, hogy nem ismerik fel, hogy amikor a biztosító az egészségügyi szolgáltatást a szolidaritás elve alapján ingyen vagy alacsonyabb áron veszi meg az embereknek, az csupán egy biztosítói tevékenység, és valakinek meg kell fizetni a valóságos árat. 7

7 Hát mi fizetjük meg: az a három-négymillió ember, aki tízmillió beteg ellátását a járulékaiból finanszírozza. Ez így igaz. És mit mond az állam? Hogy nem a 3-4 millió ember fizeti meg igazából, hanem ô. Ma már odáig terjed ez a téveszme, hogy azt állítják: a költségvetés támogatja a gyógyszergyárakat, mert támogatás van a gyógyszereken. Ezért lehet csökkenteni a gyógyszerkeretet és növelni a gyógyszergyárak adóját. Nem a beteget támogatja? Dehogynem! De ha ezt mondaná, nem tudná a gyógyszergyárat külön adókkal is megadóztatni. Azt is állítják, hogy az állam támogatja kórházakat. Egy vassal sem támogatja. Azt támogatja, hogy a beteg a TB-nek befizetett pénzéért szolgáltatást kapjon. A 90-es évek közepén eljutottunk odáig és azóta romlik látványosan a helyzet, hogy kialakult egy piacgazdaság, amin belül létezik egy darab tervgazdaság: az egészségügy. A kettô nem kompatibilis, mert a tervgazdasági szektorban levôk is egyre gyakrabban találkoznak a piacgazdasággal. Kialakult egy munkaerôpiac, egy energiapiac, és egyre inkább piaci áron kell megvásárolni azt, amit az állam nekik önköltségi áron hagy megvenni. Ma egy kórház nem azt mondja egy biztosítónak, hogy neki egy vakbélmûtét egy bizonyos összegbe kerül, és erre rászámol 10% profitot. Ha kicsit emelni akar az áron, amibe a mûtét kerül, akkor jön a Pénzügyminisztérium, és a fejére csap. A kórházak most is annyi pénzt kapnak, mint két évvel ezelôtt. Ott tartunk, hogy visszaállítják a korábbi finanszírozási rendszert, de a korábbi áron! Az inflációt vajon ki fizeti ki? Valaki pedig kifizeti. A PM szerint a rosszul gazdálkodó kórházak. Szerintem a betegek. Annyira rossz ma már az egészségügy, hogy szerintem nincs tovább, muszáj lesz foglalkozni vele. Két lehetôség nyílik: vagy szervezetlenül, fejetlenül beleöntünk még ugyanennyi milliárdot, és magasabb költségen tartjuk fenn a tervgazdaságot, vagy elismerjük azt, hogy az egészségügy az értékteremtô nemzetgazdaság része, és képes profitot termelni. Az egészségügy értékteremtô Mire adhat lehetôséget a gazdasági válság az egészségügyben? Rá fog kényszeríteni minket arra, hogy végre felismerjük: az egészségügy értékteremtô ágazat. Néhány tapasztalt szakember a jobbítás szándékával megalapította az Egészségügy Baráti Társaságát. Ôk nem csupán egy költségvetési fejezetrôl, hanem többrôl: egészségiparról beszélnek. Nem szentségtörés a gyógyítást iparnak nevezni? Pontosítsuk a fogalmat! Nem az iparszerû egészségügyrôl gondolkoznak, hanem az egészség iparágról? Pontosan. Az egészségipar hazai fejlôdését segítené egy nálunk is megfigyelhetô világtendencia: majd 30 évvel kitolódott az emberek várható életkora, és nem pusztán tovább, hanem jól akarnak élni. Tovább szenvedni senki sem vágyik. Az emberek aktívan akarnak élni, és ehhez a vágyhoz lehet felfejleszthetô iparágakat kapcsolni. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak ezen a piacon komparatív elônyei lehetnek. Az ellátás, a prevenció, a gyógyturizmus, a gyógyvizeink, a kozmetikai mûtétek, a fogorvosi beavatkozások hiszen már Angliából járnak hozzánk fogorvosi kezelésekre mind ennek a 8

8 piacnak részei. Egy sor területen kiugrót tudnánk alkotni, ha az állam értékteremtô ágazatként tekintene az egészségügyre. A tanulmány szerint, ami a felkérésünkre elkészült, ma a GDP 5,6%-át költik egészségügyre. A már most ismert és fölmért egészségipar több mint 8%-ot hoz. Vagyis úgy gondolja, hogy az iparágat hagyni kellene fejlôdni, és a beteget kellene támogatni? Igen. Mennyi idô kell ahhoz, hogy ez a típusú szemlélet ha egyáltalán hajlandóak elfogadni gyökeret verjen Magyarországon? Ha lennének olyan gazdaságpolitikusok, politikusok, akik hajlandók pozitívan gondolkozni, akkor 3-5 év. Az idei évet egy háborgó óceánhoz hasonlította. A Teva hogyan hajózott idén? Váltakozó sikerrel. A cég tulajdonképpen jól teljesített: a tavaly szeptemberi elôirányzatunk 95%-át elértük. Ez a Teva által gyártott és forgalmazott gyógyszerek eladásából származó üzleti eredmény. Egy másik üzletágunk, a nagykereskedés, egyetlen partnerünk, egy patikalánc bedôlése miatt veszteséges lett. Itt le kell nyelnünk a veszteséget, hiszen senki nem láthatta elôre. Nemrégiben egy különleges ultrahangkészüléket ajándékoztak a Kardiológiai Intézetnek Egy egészen speciális, háromdimenziós ultrahang-berendezést vettünk nekik. Magyarországon nagyon kevés van ebbôl a készülékbôl, a Kardiológiai Intézet pedig nem engedhette meg magának, nem volt rá pénze. Az ilyen típusú adományokra sokat költünk, még akkor is, ha nem tudunk érte semmit kérni. A Kardiológiai Intézettel olyan jó a kapcsolatunk, hogy nem is kértünk semmit. Nem azért adtuk nekik, hogy cserébe néhány száz recepttel többet írjanak. Olyan jó készítményeink vannak és olyan jó áron, hogy úgyis felírják. Annak idején, a legelsô gyógyszerünk piacra dobásakor elhatároztuk, hogy amennyiben sikeresek leszünk, a bevételünk egy részét visszaforgatjuk az egészségügybe. Úgy érezzük, ez kötelességünk. Ez az adomány gyönyörûen illik ebbe a koncepcióba. Mélykuti Ilona 9

9 Gyógyszerellátási kötelezettség ma Az ágazat e meghatározó fogalmához kapcsolódó szabályozás és a napi gyakorlat összefüggéseit próbáljuk meg feltérképezni több részes összeállításunkban. Korábban megszólaltattuk az OGYI, az EÜM és az OEP, majd a gyógyszergyártók és nagykereskedôk képviselôit. Most, sorozatunk utolsó részében az ÁNTSZ és a gyógyszerész szakma tisztségviselôit kérdezzük. Ma már nem tudunk minden gyógyszertárat évente egyszer ellenôrizni Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Országos Tisztifôorvosi Hivatal Dr. Bódis Lászlóné, országos tisztifôgyógyszerész Melyek azok a legfontosabb jogszabályok, amelyek alapján az ÁNTSZ a gyógyszertárak mûködését felügyeli? A legfontosabb a törvényi szabályozás, nevezetesen az egészségügyi törvény, amely kimondja, hogy a gyógyszerellátás az egészségügyi ellátás része, ennek keretében a gyógyszertárak a gyógyító-megelôzô tevékenységhez biztosítják a hatásos, biztonságos és költséghatékony gyógyszereket. A gyógyszertörvény pedig meghatározza, hogy a patikák kötelesek a szolgálati idôben beleértve a nyitvatartási, készenléti és ügyeleti idôt biztosítani az ellátást. Ugyanakkor az, hogy mit kell a gyógyszertáraknak készletben tartaniuk, nincs részletesen elôírva; a gyógyszertárak forgalmazási körérôl szóló EÜM-rendelet rögzíti, hogy a gyógyszertár alapvetôen mit forgalmaz ez a gyógyszerek köre és mit forgalmazhat ide tartoznak a gyógyászati segédeszközök, kozmetikumok és a többiek. Készletben tartásra a közforgalmú gyógyszertárakra vonatkozóan jelenleg csak egyetlen készítmény, a tetanusz elleni Tetanol Pur vakcina van elôírva, az intézeti gyógyszertárakra vonatkozóan egyébként más szerek is. Jogszabály rögzíti viszont a gyógyszertár tájékoztatási kötelezettségét: amennyiben nem tudja szolgáltatni az igényelt gyógyszert, akkor meg kell jelölnie a legközelebbi beszerzés dátumát. Ez a határidô egyébként a referencia-készítményekre vonatkozóan konkrétan is meghatározott: nem lehet több mint huszonnégy óra. Hogyan, milyen rend szerint ellenôrzi mindezt az ÁNTSZ? 2006-ban, a közigazgatás átszervezésekor a mi szervezetünk is átalakult: a megyei rendszer helyett a hét régió lett az alap. Vagyis az állományunk jelentôsen csökkent, miközben a gyógyszertárak száma viszont éppen ezekben az években ugrásszerûen megnôtt. 10

10 Gyógyszerellátási kötelezettség ma Ebbôl következôen a korábbi gyakorlatot, hogy minden gyógyszertárat legalább évente egyszer ellenôrizzünk, ma már nem vagyunk képesek megvalósítani, azonban továbbra is éves munkarend szerint igyekszünk folyamatosan eleget tenni a szakmai felügyelet követelményeinek. Emellett gyakran végzünk úgynevezett célellenôrzéseket, amelyek az országos tisztifôorvos, a minisztérium vagy más szervek kezdeményezésére történnek, például egy jogszabályi változás alkalmazásának kontrolljaként. A legfontosabb célunk a megfelelô szakmai szintû ellátás segítése. A jogszabályok pontosan meghatározzák a szakmai munka feltételeit, és mi ezek betartását kívánjuk érvényesíteni, a betegek jogainak tiszteletben tartásától a tájékoztatási kötelezettségig, a költséghatékony gyógyszerellátástól a gyógyszerészi gondozás körülményeinek biztosításáig. Mindennek vannak jól kontrollálható tárgyi feltételei is, például a betegjoghoz kapcsolódóan a kijelölt várakozóhely feltüntetése, a megfelelôen elkülönített személyes tájékoztatás céljára szolgáló helyiség kialakítása stb. Mennyire jellemzô, milyen gyakori az, hogy betegek bejelentést tesznek önöknél valamilyen patikai hiányosság ügyében, illetve kérik-e a segítségüket maguk a gyógyszerészek is? Érkeznek hozzánk természetesen lakossági bejelentések, kérdések; ez éves szinten néhány tucatot, országosan legfeljebb százas nagyságrendet jelent. A gyógyszerészek is fordulnak hozzánk kérdésekkel, ezek elsôsorban olyan gyakorlati problémákra vonatkoznak, amelyek a törvényi vagy rendeleti szabályozás ellenére mégsem feltétlenül egyértelmûek a patikai gyakorlat számára. Példaként említhetek egy ilyen, az utóbbi csoportba tartozó kérdést, amely a forgalmazáson belül a készítmények szabadpolcos elhelyezésére vonatkozott: a jogszabály ugyanis az egyes gyógyszerészek eltérô olvasatában más és más lehetôséget mutat a különbözô szerek kihelyezésére. Ilyen jellegû kérdés mostanában a gyógyszer-automaták alkalmazhatósága, amely jelenleg az érvényes szabályozás szerint kizárólag az officinában helyezhetô el. Milyen esetekben élnek azzal a végsô lehetôséggel, hogy megvonják az engedélyt egy gyógyszertártól? Természetesen idônként ilyesmire is sor kerül, ez azonban ismétlôdô szabályszegést feltételez, fokozatos szankciókkal: elsô esetben kötelezô határozatot hozunk, azután következik a bírságolás, majd a felfüggesztés, s csak a legutolsó eszköz a mûködési engedély visszavonása. A legkülönfélébb tárgyi, személyi stb. okokból is eljuthat egy gyógyszertár idáig, például nem tartja be a szolgálati rendet, nem gyógyszerész vezeti, nem csak engedéllyel rendelkezô nagykereskedôtôl szerez be készítményeket, vagy éppen a laboratórium nem teljesíti a szükséges szakmai követelményeket. Elôfordul, hogy maguk a gyógyszertárak kérik az engedély visszavonását. Kiderül ezekbôl a visszavonási kérelmekbôl, ha valójában csôdhelyzet az ok? Általában a visszavonás indokaként gazdasági okokat szokás megjelölni, ez azonban nem feltétlenül jelent csôdközeli helyzetet vagy éppen csôdöt, hiszen új létesítésû patikák esetében sem ritka az engedély gazdasági okból való visszaadása ezekben az esetekben a vállalkozás jövedelmezôségi szempontból nyilván nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Mivel azonban az új szabályozás nem alkalmazza a gyógyszertár áthelyezésének fogalmát, sok esetben pusztán arról van szó, hogy az engedély viszszaadása mögött a gyógyszertár egy másik helyen való megnyitása, vagyis csak egy látszólag új engedély kérelme áll. 11

11 Gyógyszerellátási kötelezettség ma A 2400 patika harmada, mintegy egység van csôdközeli helyzetben Magyar Gyógyszerészi Kamara Dr. Horváth Tamás, elnök Egy új gyógyszertár létesítésekor hogyan érvényesül a gyógyszerellátási kötelezettségre vonatkozó törvény? A liberalizáció elszabadulása óta hiába adja meg a szakmai kereteket a szabályozás, alapvetôen mégis a piaci-kereskedelmi tényezôk szabják meg az ellátás körülményeit. Mert hiába mondja ki például a hatályos rendelkezés fôszabályként, hogy 5000 fôre, a másiktól méterre stb. lehet csak patikát létesíteni, ha utána jönnek a kivételek, amelyek alapján a fôszabálytól el lehet térni, amennyiben a gyógyszertár valamely meghatározott többlet-szolgáltatást vállal. Vagyis következnek az olyan, szerintem népmeseinek nevezhetô elemek, mint például a 40 órás nyitva tartás, folyamatos készenlét vállalásával. Hiszen mindenki tudja, hogy 40 óra alatt, mondjuk városi környezetben, nem képzelhetô el gyógyszertár, ez ma már egyszerûen nonszensz lenne. A készenlét pedig, ott, ahol körös-körül folyamatosan szervezett ügyeletet adnak a patikák, nyilvánvalóan teljesen értelmetlen és komolytalan szolgáltatás. Ezen felül aztán jönnek olyan csemegék, mint az internetes honlap mûködtetésének vállalása, vagy az, hogy fekvôbetegeknek két kilométeres körzetben házhoz szállítanak amely tényrôl természetesen a fekvôbetegek nem tudnak. Így aztán vidáman megnyithat egy új patika közvetlenül a régi mellett, vagy éppen vele szemben A létesülô gyógyszertár tárgyi és személyi feltételei azért, gondolom, precízen szabályozottak, nem? Igen, a gyógyszertárak mûködésére vonatkozó építészeti, tárgyi, személyi stb. feltételeket meghatározó miniszteri rendelet betartható és ellenôrizhetô. Ettôl kezdve azonban nagyon ingoványos talajon járunk, mert az ide vonatkozó jogszabály néhány evidencián kívül alig határoz meg pontos feltételeket: mindössze azt mondja ki, hogy ha nincs készletben az igényelt gyógyszer, a gyógyszerész ajánlatot tehet a helyettesítésre, illetve az adott szer lehetséges legkorábbi beszerzésének idôpontját köteles megjelölni és azt vállalni. Mindarról, ami készletezésben, forgalmazásban ezen túl van, arról azt gondolhatta a jogalkotó, hogy majd a piac szabályozza. Nos, mára már tudjuk, hogy ez nem vált be! A forgalomban és a jövedelmezôségben olyan tendenciák érvényesülnek, amelyek nem teszik lehetôvé a zavartalan mûködést: folyamatosan csökke- 12

12 Gyógyszerellátási kötelezettség ma nô forrásból kell folyamatosan bôvülô készletet finanszírozni. Két adat ennek jellemzésére: három év alatt a hatóanyagok száma ezeregyszázról ezerkétszázra, míg a támogatott készítmények száma négyezer-háromszázról ötezer-négyszázra emelkedett! Nos, ezt a gyorsan növekvô választékot kellene az egyre zsugorodó forrás-oldallal finanszírozni ami lehetetlen. Annak ellenére, hogy azért ezeket a készítményeket nem kötelezô készletben tartani? Hát, még ez a szerencse, hogy a referenciakészítményekre csak forgalmazási kötelezettség van: 24 órán belül kell biztosítani az ilyen gyógyszer kiadását. Amikor ezt a rendelkezést bevezették, valaki kiszámolta, hogy ha készleten kellene tartani az összes referencia-készítményt mindenbôl csak egyetlen dobozzal, akkor ez önmagában hét-nyolcmillió forintot jelentene! Ugyanakkor a generikumok rohamosan növekvô száma, illetve a referencia-gyógyszerek hektikus, túlságosan gyakori átértékelése miatt a gyógyszerbeszerzés a korábbi gyakorlathoz képest mindenképpen többfordulóssá vált. Régebben egy krónikus beteg minden hónapban hat-nyolc-tizenkét vényt kapott, és szinte biztos lehetett abban, hogy az ismerôs patikában, ahová járni szokott, ezeket mind meg fogja kapni elsôre. Ma már néhány gyógyszert szinte biztosan nem talál meg ott: jöjjön vissza délután, vagy másnap, illetve ekkor jönnek a helyettesítési ajánlatok olyan gyógyszerekre, amelyeket a beteg nem ismer, és amelyektôl idegenkedik. Átmehet egy másik patikába nos, ott majd másik két-három gyógyszerre fogják azt mondani, hogy ebben a pillanatban nem tudják kiadni, és különbözô helyettesítéseket ajánlanak fel ott is. Mindez egy, a patikusok számára is nagyon gyorsan változó rendszerben zajlik, hiszen például egy adott pillanatban korántsem biztos, hogy a referencia-készítmény a legolcsóbb, mert idôközben azt már ebbôl a szempontból lekörözte egy másik. A Kamara álláspontja szerint hogyan kellene változtatni a rendszeren? A gyártói és a forgalmazói oldal is kezdettôl fogva szorgalmazza, hogy a jelenlegi, háromhavonkénti referencia-képzést növeljék meg félévenkénti ciklusokra. Ez nagymértékben stabilizálná a rendszert, és ettôl még nyugodtan lehetne érvényesíteniük a gyártóknak a havi árcsökkentéseiket is. A jelenlegi rendszerben viszont mindennapos a következô eset: az orvos magas vérnyomást diagnosztizál egy betegnél, kiválasztja a megfelelô hatóanyagot, és jogkövetôen felírja a referencia-készítményt, beállítja arra a betegét. Majd néhány hét múlva jön az új referenciakészítmény, és felborítja az egészet. Pedig a referencia kifejezés önmagában is valamiféle stabilitást, állandóságot feltételez, a mi szakmánkban így azonban éppen az ellenkezôjét, a gyorsan és kiszámíthatatlanul bekövetkezô változásokat jelenti. Miként lehetne segíteni a bajban levô gyógyszertárak egyensúlyát? A megváltozott helyzetben a radikálisan bôvülô választék biztosítása csak akkor lehetséges, ha a forrás-oldal rendben van. A pillanatnyi helyzetet azonban jól illusztrálja, 13

13 Gyógyszerellátási kötelezettség ma hogy tudunk olyan patikáról, amely induláskor 24 órás, folyamatos nyitva tartást vállalt, ezt teljesíti is, de jelenleg már csak fél napos készlete van! Vagyis úgy kénytelen nekimenni egy hétvégének, hogy egy-egy gyógyszerbôl éppen egy-egy dobozzal rendelkezik. Nincs fedezete rendelésre, a nagykereskedô pedig már csak készpénzért áll vele szóba. Igazán nem tartozom a nosztalgiázók táborába, de régen ez úgy volt, hogy a gyártó rendelkezett hat havi, a megyei gyógyszertári központ háromhavi, a gyógyszertár pedig egyhavi készlettel. Utóbbi nevében nem véletlenül szerepel a tár szócska: a tároló, puffer funkció elengedhetetlenül fontos lenne, azonban ma már képtelen ennek megfelelni. Mindez alapvetôen az egyre fokozódó forráshiányból adódik; az elmúlt három évben a folyamatosan csökkenô árrés-tömegen húsz százalékkal több patika osztozik! Számos támogatási forma létezik a világon, amelyekkel ezt ellensúlyozni lehetne. Az olcsóbb generikumok forgalmazásából származó veszteségek kompenzálása például tipikusan ilyen lehetôség, illetve a gyógyszerészek plusz munkáját is lehet honorálni a helyettesítô készítmények kiválasztásában. A gyógyszertárak pufferfunkciójának említett hiányából, illetve a nagykereskedôkkel való, már korántsem mindig felhôtlen kapcsolatukból adódóan nem keletkezhetnek komolyabb ellátási nehézségek a jövôben? Bizony igen, hiszen a nagykereskedôknek is alkalmazkodniuk kell a helyzethez, így például a veszteségeik csökkentése érdekében többen már napi egyre csökkentették a korábbi két, sôt nemegyszer három szállítást. Annál is inkább, hiszen érthetô okokból rendkívüli mértékben megnôtt az utóbbi idôben az olyan rendelések aránya, amikor a patika mindössze egy-két doboz kiszállítását kéri egy készítménybôl; ez semmiképpen sem nevezhetô költséghatékony megoldásnak, tehát a nagykereskedôk igyekeznek az ilyesmit minimalizálni, ami teljesen érthetô is, amikor a hiányuk vagyis a patikák tartozásai egyre drasztikusabb méreteket ölt. A patikák közül viszont az egyre lehetetlenebb helyzetben sokan csak azért nem húzzák le a rolót, mert nem egyszerûen gazdálkodó egységek, hanem közegészségügyi funkciójuk és felelôsségük is van. Ha csak üzlet lenne, sokuknak már régen be kellett volna zárni. Azonban egy kisebb településen, ahol ez az egyetlen ellátó hely, a betegek személyes ismerôsökké váltak és hogyan hagyhatna ott csapot-papot egy gyógyító munkára szegôdött ember?! Miközben sokszor az egész család egzisztenciája is erre épül, a patikába fektették korábban mindenüket, most mihez kezdjenek? Minden jel arra mutat, hogy a hazai mintegy 2400 patika harmada, egység van csôdközeli helyzetben. A nagykereskedôk is csak azért nem keményítenek be, mert futnak a pénzük után. Elhatároztuk, hogy a nagykereskedôk képviselôivel együttmûködve megpróbálunk egyrészt általános válságkezelô megoldásokat kialakítani, másrészt segíteni abban, hogy egyedi megoldások is létrejöhessenek az érintett patikák és a nagykereskedôk között. 14

14 Gyógyszerellátási kötelezettség ma Nem mindegy, hogy milyen szintû intézményrôl, városi vagy súlyponti kórházról, vagy országos intézetrôl van szó Kórházi Klinikai Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium Dr. Trestyánszky Zoltán elnök, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Egyetemi Gyógyszertárának igazgatója A közforgalmú és az intézeti gyógyszertárak mûködési feltételei nyilvánvalóan eltérôek; melyek a meghatározó különbségek? Tartalmi szempontból természetesen az, hogy a kórházi, klinikai gyógyszertárak esetében fekvôbetegek ellátásáról van szó, a mûködés feltételeit tekintve pedig ezek a gyógyszertárak szervezetileg, és így gazdaságilag is, az adott intézmények részei. Az intézeti gyógyszertárak mûködését is az intézmények finanszírozását meghatározó, a fekvôbetegek ellátását szabályozó ún. Homogén Betegség Csoportok rendszere biztosítja. Ebben a rendszerben a különbözô betegségcsoportokban a gyógyszerekre fordítható költség más és más, a teljes összeg néhány százalékától akár 40 százalékig is terjedhet; átlagosan mintegy 10 százalék. Belátható, hogy egy egyszerû belgyógyászati kezeléshez viszonyítva például a transzplantációs beavatkozások vagy onkológiai ellátások gyógyszerköltség-igénye sokszoros: elérheti a finanszírozás százalékát is. A HBCS-rendszer sarokszámai azonban évek óta állandóak, nem követik a szakmai változásokat. Nemrégiben különbözô szintû intézményeknél zajlott egy olyan vizsgálat, amelynek során egy adott hónap tényleges költségeit rögzítették az egyes betegségcsoportokban; ettôl azt reméljük, hogy a rendszer karbantartása, az értékek hozzáigazítása a valóságos adatokhoz elôbb-utóbb megtörténik. Köztudott, hogy a kórházakban ebben a helyzetben a betegek hazulról hozott gyógyszerkészletei is besegítenek. Mi errôl a szakma álláspontja? Nehogy azt higgye valaki, hogy ez pusztán gazdasági kérdés, és hogy csak ránk, vagy a magyar kórházakra jellemzô egyáltalán nem így van! A lényeges különbség az, hogy számos országban ezt körültekintôen szabályozzák: a beteg a kórházba érkezésekor a háziorvosától igazolást hoz arról, hogy milyen gyógyszereket milyen adagolás szerint szed, ezeket a korábban kiváltott, magával hozott szereket az adott osztályon átveszik, a beteg pedig aláír egy nyilatkozatot, hogy gyógykezelése az általa használt 15

15 Gyógyszerellátási kötelezettség ma szerekkel ellenôrzött formában történik. Erre több európai ország kórházi osztályain klinikai gyógyszerészek foglalkoztatása jelent garanciát. Természetesen a fel nem használt gyógyszereket az intézménybôl való távozásakor visszakapja a beteg. Hangsúlyozom, mindennek nemcsak gazdasági okai, hanem szakmai indokai is vannak, hiszen például egy kardiológiai ellátást igénylô betegnek mozgásszervi, neurológiai panaszai, ulcusa stb. is lehet, ami értelemszerûen több, a beteg által szedett gyógyszer biztosítását is igényelné egy adott speciális intézetben való kezelése idején. A profiltól idegen gyógyszerek készletben tartása a kórházak jól ismert nehézségei miatt is nehezen várható el az adott intézmény gyógyszertárától. Tisztában vagyunk vele, hogy a ma érvényben lévô rendeletek értelmében a betegeknek kórházi kezelésük alatt biztosítani kell a kezelésükhöz szükséges, a kezelôorvos által javasolt gyógyszereket, de Szakmai Kollégiumunk már eddig is tett, illetve további lépéseket is tervez annak érdekében, hogy az említett külföldi példát is figyelembe véve, szabályozott és ellenôrzött formában a betegek felhasználhassák az általuk szedett készítményeket. Az intézeti gyógyszertárak gazdasági egyensúlyában, ha jól tudom, nemcsak a betegek, hanem a gyógyszergyártók közremûködése is jelentôs, komoly árengedmények, kedvezmények formájában; sokak szerint ez viszont kiszolgáltatottá teheti az intézményeket és a betegeket is az adott gyártónak és termékeinek Nem állítom, hogy ennek semmi alapja nincsen, azonban a legtöbb ingyenesen, adományként az intézetek számára juttatott készítmény az én tapasztalatom szerint nem ilyen jellegû, hanem méregdrága onkológiai, transzplantációs, hematológiai szer. Ezek az adományok mára teljesen beépültek az intézetek gazdálkodásába, s nélkülük bizony sok intézmény bajba kerülhetne. Ami már mindennek ellenére be is következett jó néhány kórház esetében: az összes tartozás milliárdos nagyságrendû. Egy intézeti gyógyszertár mit tehet még a gazdaságosabb mûködés érdekében? Vannak olyan kényszerintézkedések, mint például a gyógyszertári készletek radikális csökkentése. Ez az elmúlt idôszakban az intézeti gyógyszertárak körében megtörtént, és ennek következtében a korábbi helyzettel szemben, amikor ezekben jelentôs tartalék volt, mára a közforgalmú patikákra jellemzô helyzet alakult ki: már ebben a körben is a naponta többszöri rendelés és szállítás az elterjedt gyakorlat, különösen a nagy értékû készítmények esetén. László István 16

16 17

17 Évet zár a Humantrade 2009 A könyvek még nyitva, a hivatalos mérleg még várat magára, de az év túlnyomó része már mögöttünk van, így nagyjából tudható, mit mutat majd a januári számvetés. A Humantrade márciusban új stratégiát hirdetett kintlevôségeinek kezelésére, és ahogyan Vitézy Péter, a patika üzletág vezetôje mondja, ennek meg is lett az eredménye. Partnereik méltányolták a segítôkészséget, vagy ellenséges lépésként kezelték a tavasszal bevezetett változtatásokat? Úgy gondolom, hogy megrendelôink többsége megértéssel fogadta a szigorúbb fellépést, miközben természetesen akadtak, akiknek nem tetszett, hogy feladtuk várakozó álláspontunkat. Fontos, hogy értsék: a márciusban indított program nem egyfajta behajtási akció, hanem a további együttmûködés lehetôségének megteremtése. A Humantrade, mint gazdálkodó szervezet, nem tekinthet el bevételeitôl, mert azok elmaradása egy bizonyos mértéken túl a mindennapi mûködést veszélyezteti. Ezért döntöttünk úgy miután osztályoztuk és rangsoroltuk kintlevôségeinket, hogy tárgyalóasztalhoz ülünk partnereinkkel. Nagy részük egyébként pontosan értette, hogy adóssága fejében miért terheljük meg a tulajdonát. Erre is szükség volt? Amikor márciusban beszélgettünk, a szakmai segítségnyújtáson és az adósságspirálban forgó patikák kimenekítésén volt a hangsúly. A hangsúly most is ezen van, hiszen nekünk is legfôbb érdekünk, hogy partnereink kikerüljenek a patthelyzetbôl, illetve, ha még nincsenek benne, elkerüljék azt. A Humantrade folyamatos szakmai támogatást nyújt ügyfeleinek, akik így segítséget kérhetnek gazdálkodásuk átvilágításához, és annak tanulságai alapján mûködésük átalakításához is. Ezzel azonban elsôsorban azok élnek-élhetnek, akiket még nem kötött gúzsba a pénztelenség. 18

18 Nem azért, mert mi nem állunk szóba azokkal, akik nagy bajban vannak, hanem azért, mert a szakmai segítségnyújtáshoz mozgástér kell. Annak is, aki bajban van, és nekünk magunknak is. Ha valaki nem tud fizetni, a hitelezô két dolgot tehet: vagy behajtatja a pénzt, vagy adósával közösen garanciát teremtenek a számla valamikori rendezésére. Vagyis azokat a kintlévôségeinket, amelyek beszedésére nem láttunk esélyt, kénytelenek voltunk jelzáloggal biztosítani. Ez elsôre rémisztôen hangzik, de végiggondolva világos, hogy ezzel a lépéssel a Humantrade és partnere is a korábbinál elônyösebb pozícióba kerül. Elôbbi azért, mert nem kell leírnia elmaradt bevételét, amivel ugye veszteségeit gyarapítaná, a gyógyszertár tulajdonosa pedig azért jár így jobban, mert már nem szorítja az azonnali fizetés kényszere, ráadásul továbbra is fogadunk tôle rendeléseket. Jelentheti ez azt, hogy a Humantrade szorult helyzetben van? Nézze, könnyû helyzetben biztosan nincs, de a hangsúly nem a pillanatnyi álláson, hanem a hosszabb távú kilátásokon van. A kérdés valójában az, hogy az aktuális problémáktól elrugaszkodva sikerül-e tartós biztonságba kerülnünk. Ami az éves mérleget illeti, még nem ismerem, hiszen az utolsó hónap még hátravan. Az viszont már most tisztán látszik, hogy a márciusban indított program minden nehézsége ellenére nagy áldozatoktól kímélt meg bennünket is, partnereinket is. Ennek nyomán, illetve sikeres és egyre gazdagabb Mosoly-programunk tapasztalataiból újabb terveink születtek, úgyhogy én magam munkás, de ígéretes új évre készülök. Fáczán Anna Margit 19

19 Tényleg saláta? Túl vagyunk a salátatörvényként emlegetett javaslat-csomag parlamenti vitáján, legalábbis annak elsô részén. A felszólalók egyike sem gazdagította eddig is ismert arzenálját: a kormánypárti képviselôk elkerülhetetlennek és fontosnak, az ellenzéki politikusok felelôtlennek, átgondolatlannak és károsnak tartják a 14 jogszabályt módosító indítványokat. Dr. Héjja Mária, az Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészeti és Orvostechnikai Fôosztályának vezetôje szerint hasznos és eredményes egyeztetésen vannak túl: a szakmai és civil szervezetek számos ponton megváltoztatták az eredeti elképzeléseket. Elhangzott-e a parlamenti vitában bármi, ami meglepte? Nézze, én köztisztviselôként másképp látom ezeket a javaslatokat, mint a politikusok. Úgy is mondhatnám, hogy közbülsô szereplô vagyok: a szakmaiságért felelek a politika és a szakemberek, illetve a társadalom egésze elôtt. Az a dolgom, hogy elôkészítsem, az érintettekkel megtárgyaljam, majd jogalkotás folyamatába behelyezve elindítsam a szükségesnek vélt változtatásokat. Természetesen nem én egyedül: egy egész fôosztály, sôt egy egész minisztérium munkájáról beszélek. Látja, mi fekszik itt az asztalomon? Ez a halom papír, ha megnézi, mind ennek a javaslatcsomagnak a különféle kivonata, jegyzetek- 20

20 kel, javításokkal, hogy végül a szakbizottság elé már konkrét ajánlásokkal kerülhessen. Úgy gondolom, hogy nemcsak hosszadalmas, hanem kimondottan eredményes egyeztetést folytattunk a szakma képviselôivel. Tudomásul vettük, átgondoltuk kifogásaikat, és nem egynek helyt is adtunk. A gyógyszerészeket érintô javaslatokban például változott a patikaalapítás feltételeként meghatározott többletszolgáltatás: ez most 84 órás nyitva tartás és folyamatos ügyelet, hiszen a cél ugye az, hogy az emberek könnyen és a nap bármely szakában hozzáférjenek a gyógy- és patikaszerekhez. A Kamara és a szakma tiltakozására a minisztérium teljes egyetértésével kikerült az indítvány szövegébôl a 14 év alattiak gyógyszervásárlására vonatkozó passzus. Azt a javaslatot is elfogadtuk, amely szerint a támogatott készítmények árából nem lehet engedményt adni. Ez azért szükséges kitétel, mert a fokozódó versenyben egyre több gyógyszerész igyekszik megtartani pácienseit akár úgy is, hogy a nála kiváltott receptek után bizonyos árkedvezményt biztosít. Ez nagy port kavar a szakmában, sokan gondolják, hogy ez ellenkezik a gyógyszerészi etikával. A legnagyobb horderejû változtatást, a patikaalapítás teljes liberalizációjának elhalasztását még nem említette. Ön szerint mire lesz jó az a három év, amelyet ha a parlament rábólint megnyernek a gyógyszerészek? Igen fontos körülménynek tartom, hogy miközben a liberalizáció valóban átkerül jövô év januárjáról január 1-re, a tervezet szövegébe bekerült, hogy a kormány 2012 nyarán beszámol az Országgyûlésnek a törvény addig értékelhetô hatásairól. Úgy gondolom, hogy ez egyfajta garanciát jelent arra az esetre, ha valamivel mégis rosszul számoltunk volna, vagy bármely, most adottnak vélt tendencia vagy körülmény más irányba fordulna-változna. Annak, amit az uniós jogharmonizáció kényszere érint, mindenképpen változnia kell, ez nem pillanatnyi belátás vagy álláspont kérdése. Visszatérve a piac felszabadítására: ez hatalmas felháborodást keltett annak idején, de ha megnézi, szó sincs arról, hogy elviselhetetlenné vált volna a verseny, és tömegével zártak volna be gyógyszertárak az elmúlt két évben, ezzel szemben viszont javultak a gyógyszerhez jutás feltételei mind térben, mind pedig idôben. Én értem, hogy ez megnehezítette a gyógyszerészek dolgát, hiszen nyilván új feladatokat, kihívásokat jelentett, de az is belátható, hogy mára a piac egésze képes megfelelni a magasabb szintû elvárásoknak. Márpedig ez a lényeg. A patikaláncok szaporodásával az egyedüli gyógyszertárak természetesen nagyobb nyomás alá kerültek, de arról szó sincs, hogy esélytelenné váltak volna. Arról nem is beszélve, hogy a kistelepülések ellátását elsôsorban azoktól a nagybefektetôktôl reméljük, akik több gyógyszertárat mûködtetve képesek, úgymond, benyelni a kisforgalmú patikák fenntartásából adódó, helyi veszteségeket akár azért is, hogy az efféle elkötelezettség, hozzájárulva a lánc hírnevéhez, összességében akár elônyt is jelentsen. Hozzá kell tennem, hogy a patikaláncok mûködtetésének is vannak kockázatai: tudomásom szerint idén kettô is bezárt. Tehát a gyógyszerészek feladatai, lehetôségei a következô három évben 21

21 A szakemberek jól látják, de talán már a laikusok számára is érzékelhetô, hogy a gyógyszerpiac és a gyógyszerészek mindennapi munkája egyaránt nagy átalakulás elôtt áll. Az orvostudományban egyre szélesebb körben mindennapivá váló, célzott terápiák, vagy az úgynevezett fejlett terápiás készítmények miatt számos olyan gyógyászati területen lesz lehetôség hatékony beavatkozásra, ahol a tudomány jelenlegi állása szerint ma még semmilyen eszközünk nincs. Ez a tendencia magában hordja egy következô árrobbanás veszélyét, amire a generikus program nyújtotta megtakarítások már biztosan nem nyújtanak elégséges fedezetet. Ez az a körülmény, amely várhatóan jelentôs szakmai feladatot ró a gyógyszerészekre: a lakosság egészségének megôrzését célzó hatékony egészségpolitika révén leszünk csak képesek megfelelni ezeknek a kihívásoknak. Ennek a stratégiának egyik alappillére a gyógyszerészi gondozás. Az egyénnek és a társadalom egészének is jobb és olcsóbb, ha nem betegséget kezel, hanem az egészségben eltöltött évek számát gyarapítja. Megdöbbentô lehet, de a helyzet ma az, hogy a gyógyszerkassza kiadásainak jóval több, mint a fele az egészségtelen életmódból fakadó nyavalyák kezelésére megy el. A feladat tehát az, hogy a krónikus betegségek felismerésére és kísérésére koncentráló gyógyszerészi gondozás hangsúlya átkerüljön a megelôzésre. A gyógyszerészek szerepe ebben mindenki másénál meghatározóbb, hiszen napi, bizalmi kapcsolatban állnak az emberekkel. Lát-e arra esélyt, hogy a gyógyszerészek egyszer majd kiszámlázhatják ezt a szolgáltatást mondjuk az OEP-nek? Errôl egyelôre nincs szó. Nem zárom ki annak a lehetôségét, hogy egyszer majd a gyógyszerészi gondozás is beilleszthetô lesz az egészségügyi ellátás finanszírozásába, de pillanatnyilag azt kell mondanom, hogy ennek semmiféle feltétele nem adott. Elsôsorban is azt kellene tisztázni, hogy milyen indikátorok alapján lenne ez megítélhetô, besorolható, pénzre váltható. Folyamatban van egy olyan indikátorrendszer kialakítása, amely a háziorvosok munkájának eredményalapú követését tenné lehetôvé; ha ez beváltja a hozzá fûzött reményeket, akkor késôbb talán kiindulópontja lehet egy olyan szisztémának, amely objektív alapot nyújthat a gyógyszerészi gondozás eredményszemléletû megítélésének és a rendszerbe való beillesztésének. A gyógyszerészek szakmai kihívásai világosak. De mi a helyzet a piac liberalizációját éppúgy érintô szolgáltatásbeli változásokkal. Ezen a téren mire számít? Bizonyos értelemben elválaszthatatlannak látom ezeket, hiszen a szakma új kihívásaival, a hangsúlyok törvényszerû és ösztönzött áthelyezôdésével párhuzamosan a szolgáltatás és a piac egésze is formálódik, átalakul. Meggyôzôdésem, hogy jogszabályok sokasága áll a küszöbön. Az elektronikus kommunikáció fejlôdésével egyre több minden kerül majd át a digitális csatornákra, a rendeléstôl a nyilvántartáson át a tanácsadásig. A nagykereskedôk már ma is elsôsorban online-rendeléseket fogadnak, ha a telefonos kapcsolattartásnak még mindig fontos szerep jut is. Az idô múlásával bizonyára megfogalmazódik az igény arra, hogy ne csak néhány, hanem minden patika elérhetôvé váljon az interneten, tehát egyfajta onlineszolgáltatást is nyújtson. Ezek a helyek nyilván nemcsak a vásárlásra, hanem tanácsadásra, különbözô tartalmak közvetítésére is alkalmasak lesznek. Ez a gyógyszerészek feladatainak megszaporodása mellett azt is jelenti, hogy szükség lesz olyan szakemberekre, akik ennek a felületnek a kezeléséhez, karbantartásához, a tartalom összerendezéséhez, formába öntéséhez értenek. Nyilván nem szükséges, hogy mindezekre minden egyes patika külön szakembert tartson, de talán nem is érdemes ennyire elôre szaladni: a lényeg, hogy ez csak egy a lehetséges kitörési pontok közül, amelyek mindegyike mögé jogszabályi háttér kell. Fáczán Anna Margit 22

22 Kisebb, gyógyulófélben lévô sebek Orrfúvástól kidörzsölt orrcimpák Kipirosodott baba popsi Kézfej igénybevett bôre Enyhe égési sérülések Kozmetikai kezelést követô hámsérülések Enyhe bôrgyulladás Horzsolások A bôrgyógyító kenôcs Amikor a bôrfelszín megsérül, nyitott kapu keletkezik, amelyen át kórokozók baktériumok, gombák, vírusok fertôzhetik meg a szervezetet. Ez esetben mûködésbe lépnek a bôr számos funkciói közül, a bôr gyógyító, regeneráló folyamatai, melyek megszüntetik a hámhiányt és leküzdik a fertôzést. Ami elôsegíti a gyógyulást A bôr ebben a harcban nem marad egyedül, mert van egy gyógyszer, amely elôsegíti a gyógyulási folyamatot, ezzel megakadályozva a fertôzések kialakulását. Ez a készítmény recept nélkül kapható, négyszeres szupermárka, a kenôcs. Megelôzhetô a kipirosodás Az egyszer használatos nadrágpelenkák és a patikai popsikenôcsök használata mellett is elôfordul idônként, hogy a baba posiján a bôr kipirosodik, begyullad. A pelenkában felgyülemlô széklet, illetve vizelet hatására a bôr felázik, sérülékenyebbé válik, és ilyenkor már az enyhe dörzsölés hatására is sérül a hámréteg. Érthetô, hogy a széklet összetételének, menynyiségének megváltozása, vagy egy-egy tisztába tétel kimaradása kedvez a pelenkadermatitisz kialakulásának. Már az elsô, enyhébb tünetek megjelenésekor célszerû a baba popsiját a kenôccsel bekenni, de a kenôcs mindennapos használatával meg is elôzhetô a kipirosodás Óvja, védi a baba bôrét A védi, és egyben ápolja a bôrfelületet, kivédi a széklet és a vizelet irritáló hatását és megelôzi a bôrfertôzések kialakulását. A pelenka 3-4 óránkénti cseréjével és a kenôcs rendszeres alkalmazásával megelôzhetjük a komolyabb problémák megjelenését. A kenôcs hámosító, bôrregeneráló, gyulladás csökken tô és enyhe fertôtlenítô hatása révén elengedhetetlenül szükséges a házipatikában. Minden háztartásban kortól és nemtôl függetlenül használható. kimondhatatlanul T e v a M a g y a r o r s z á g Z r t B u d a p e s t, R á k ó c z i ú t A Neogranormon kenôcs recept nélkül kapható gyógyszer. Alkalmazás: az érintett felületet bekenni a gyulladásos folyamat teljes gyógyulásáig. Ellenjavallat: a hatóanyagokkal vagy a készítmény bármely összetevôjével szembeni túlérzékenység. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájé- 23 koztatót, vagy kérdezze meg kezelôorvosát, gyógyszerészét.

23 Javítja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, tetôtôl talpig átmozgat, és jótékony hatással lehet az immunrendszerre is ez a néhány állítás szinte valamennyi téli sportra igaz. Érdemes tehát legyôzni a hideg iránt érzett, mélyrôl fakadó ellenszenvet, és lécet, boardot, korcsolyát kötni a lábunkra. Néhány óvintézkedést azonban nem árt idejében megtenni, hogy a síelés, szánkózás, korcsolyázás valóban csak öröm legyen. 24

24 Léceken a lejtó n, az erdei utakon A síelés, pontosabban a lesiklás alapjait az oktatók szerint néhány nap alatt bárki képes elsajátítani, igaz, a stabil tudáshoz legalább egy hét folyamatos gyakorlás szükséges. Bár a síelés az óvodástól egészen az ezüstkorig ûzhetô sport, van néhány ellenjavallat, például a rossz erônlét vagy az extrém túlsúly. A szakember szerint az, aki nem bír megmászni négy emeletet, az ne pont síeléssel akarja megalapozni új, sportos életét. Mindenképpen orvossal kell konzultálnia azoknak is, akinek baj van a térd- vagy csípôízületeivel, illetve porcleválást, szalagszakadást szenvedett az elmúlt egy-két évben. Nekik sokat segíthet, ha már az aktív mozgás elôtt néhány héttel szedni kezdenek valamilyen csont- illetve porcerôsítô készítményt, illetve a pályán térdmerevítôvel védekeznek az újabb sérülés ellen. A sífutás Magyarországon kevésbé népszerû, mint a lesiklás, pedig sok minden szól mellette. Egyrészt könnyebb elsajátítani az alapmozdulatokat, így hamarabb lehet részünk sikerélményben, másrészt kevésbé veszélyes, mint a síelés (gondoljunk csak arra, hány sífutó-balesetrôl hallhatunk a hírekben). Nem utolsósorban a szakemberek szerint a sífutás az egyik legegészségesebb sport: jó hatással van a szívre, a keringésre, az állóképességre, javítja a mozgáskoordinációt és a ritmusérzéket. Ez a sport tehát a fülünk hegyétôl a lábujjunk végéig átmozgat, így lényeges, hogy közben legyen nálunk elegendô folyadék, például valamilyen izotóniás ital. 25

25 Snowboard nem csak fiataloknak Annak ellenére, hogy ma már egyáltalán nem meglepô, ha valaki negyvenen túl is deszkára áll, sokan még mindig a fiatalok sportjának tartják a snowboardozást. Talán azért, mert ezt a sportot többféle stílusban is lehet ûzni, és ezek közül egyikmásik valóban nem nélkülözi az extrém elemeket. Aki viszont a klasszikus lécekhez hasonlóan csak lesiklásra használná a snowboardot, nyugodtan elkezdheti a tanulást felnôttként is, sôt komoly elônnyel is indulhat, amennyiben ifjabb korában hódolt az akkor nagy divatnak számító gördeszkának. A snowboardhoz jó egyensúlyérzék szükséges: mivel mindkét lábunk rögzítve van, az egyensúly elvesztése kivédhetetlenül eséssel büntet. A szakember ezért figyelmeztet a speciális kesztyû használatának fontosságára, amely segít megvédeni a sportolót a támaszkodáshoz letett kéz vagy csukló törésétôl. 26

26 Jeges és vidám Míg az eddigiek valóban csak télen ûzhetô sportok, a korcsolyázást akár már nyáron is elkezdheti az ember, hála a fedett csarnokoknak. Ha viszont valaki tényleg téli sportként szeretné kipróbálni, tehát a természetes vizek jégpáncélján csúszkálna, feltétlenül tartsa be a biztonsági elôírásokat, és ne menjen a jégre, ha az a hivatalos tájékoztatás szerint még nem hízott meg eléggé. Bár szerencsére itt nem lehet akkora sebességgel haladni, mint a lesiklásnál, azért a jégen is elég nagyot lehet esni, ezért a könyök és térdvédô jó szolgálatot tehet, sôt a gyerekek fejét különösen ajánlott bukósisakkal védeni. Fontos a kesztyû is, ami ugyan nem védi meg teljesen a kezet, ha arra egy esés után véletlenül rácsúszik valaki, de valamelyest mégis csökkenti a sérülések súlyosságát. A korcsolya egyébként kemény sport, így ha nem forralt boros pohárral a kezünkben, a korlátnak támaszkodva ûzzük egészségesen átmozgat, erôsíti a láb izmait, és bármilyen meglepô a felsôtestet is. 27