KÜRTÖS. Jól tudják, ha a magyarok felismerik összetartozásukat, ha össze fognak, hatalmas erőt lesznek képesek felmutatni.

Átírás

1 k W r t s Q KÜRTÖS XIV. évfolyam 2. szám Közéleti havilap február Ára 0,40 EUR 150,- Ft Semmi lázadás. De semmit sem engedni... áll a felirat a Trianon Múzeum aulájának falán. Hamvas Béla gondolatai fölött nem múlt el az idõ. A választások közeledtével még idõszerûbbek, mint valaha. Az elmúlt napok eseményei alaposan felkavarták az amúgy sem vegytiszta kampányvizet. Egyik oldalon nagyfokú és bõkezû klientelizmus az egészségügy amúgy is üresnek tûnõ feneketlen zsákjában, amit szintén MOST kellene megoldani, nemcsak a hidak építését, a másik oldalon pedig egyéni magamutogatás, ami mindenre vall, csak nem csapatjátékra, gondolok itt a zavarosban halászó, a közösbõl maszekoló, autonómiát plakáttal megoldani akaró jelöltrõl. Persze ilyenkor sok minden felszínre kerül, de érdemes kicsit azzal is foglalkozni, hogy a választó végül csak megfelelõ információ birtokában tud jó döntéseket hozni, és hogy a problémák súlya közel sem egyforma. Kezdjük talán azzal, hogy Halász Béla kimondta: Autonómia! Nos, nem mondott semmi újat, hiszen az MKP terjedelmes önrendelkezési programját már bemutatta, de a kampánystáb úgy gondolta, hogy nem ez a legfontosabb választási programja a pártnak, hiszen az egészségügy, oktatásügy, foglalkoztatáspolitika, a fiataljaink szülõföldön tartása, gazdasági befektetések kérdése Dél-Szlovákiában hatványozottabban nagyobb érdeklõdésre tartanak számot, mint az önrendelkezés. Ettõl függetlenül, mint megmaradásunk zálogát, a párt ezt nem vette le programjáról, de a cél megvalósításához elõbb a parlamentbe jutást tûzte ki maga elõtt feladatként, ami ha sikerül, lehet foglakozni az autonómia kérdésével is. Egyébként sem hinném, hogy ha kiírjuk egy óriásplakátra, hogy autonómia, attól egyszer s mindenkorra egy varázsütésre meg is valósul ez a számunkra fontos, de a kampányban nem elsõdleges téma. Természetesen a politikai ellenfeleink rögtön reagáltak, különösen Bugár Béla, akit ez a szó, de maga a magyarság sorskérdései is úgy irritálnak, mint ördögöt a szenteltvíz. S ha már ennél az üdvös italnál vagyunk, említést kell tennünk a 0,1 százaléknyi népszerûségi mutatón álló, Fehér Csaba által alapított akármilyen Kereszténydemokrata Szövetségrõl is, akik, bár nem a nép által preferált közjogi értelemben jöttek létre, magyarul még a pártokról szóló törvények elõírását sem teljesítették, hiszen nem voltak képesek összeszedni aláírást a párt megalapításához, mégis megszólítottnak érezték magukat a reagálásra. Nem, mintha valaki is kíváncsi lenne Fehér Csaba véleményére, azért mégiscsak ismertessük azt a tényt, hogy miért is jött világra ez a politikai képzõdmény erõnek erejével, ha nem volt rá megfelelõ társadalmi igény, mert hogy nem volt rá, az biztos. A párt elnöke szerint az aláírások nem összegyûjtése az MKP, valamint az Orbán-kormány 'kommunista módszereket idézõ' eszközeinek köszönhetõ. A saját tehetetlenségüket rögtön a bûnbakkereséssel kezdeni nem biztos, hogy jó politikai alapot jelent a jövõre nézve. Vajon kinek állt leginkább érdekében a két politikai párt közül, hogy egy Kelet-Szlovákiában is alig ismert regionális vállalkozókat tömörítõ pártból, tételesen a Szlovákiai Vállalkozók Pártjából, névváltoztatással Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevû párt alakuljon? Az MKP-nek bizonyára nem. Nem véletlen az a tény sem, hogy az MKDSZ megalakulása óta csupán az MKP politikáját támadja, és ragad meg minden alkalmat arra, hogy rossz fényben tüntesse fel. Micsoda véletlen! A mai napig senki sem tudja, honnan a párt gazdasági háttere. Bár egyszer Fehér Csaba utalt rá, hogy a feleségeik konyhapénzébõl komoly megtakarítások árán tudják finanszírozni a párt kiadványait, mégsem gondolja senki komolyan, hogy az éhhalál küszöbén álló családtagok, sokáig erõltetnék ezt az állapotot. De vegyük a másik, szlovák-magyar pártot, vagyis bocsánat, szlovák pártot, akik a magyar választók szavazataira is támaszkodik, hiszen a párt elnöke Bugár Béla többször is kijelentette manapság a médiában, hogy a Most-Híd nem magyar párt. Kifejezetten kikérte ezt magának. Bizonyára ez volt az egyik feltétele annak, hogy Ficóék bevegyék Bugárt a majdani választások után megalakuló kormányba, amirõl már a szlovák politikai körökben nyílt titokként beszélnek. A másik, amiért Bugárnak álmatlan éjszakái lehetnek, hogy az MKP parlamentbe kerülésével végre színt kellene vallania, vajon tényleg komolyan gondolja-e a magyar érdekek képviseletét a legfelsõbb törvényhozásban. Nem véletlenül mondta Grendel Lajos Kossuth-díjas írónk, hogy jelenleg nincs magyar érdekképviselete a szlovákiai magyarságnak a pozsonyi parlamentben. Mindenestre nekem a kedvenc szlogenjük, a MOST kell felvirágoztatni Dél-Szlovákiát. Miért? Eddig nem kellett, vagy netán nem azt tették? Félretéve a gondolatot, Dél-Szlovákiára valóban ráférne egy alapos felvirágoztatás, már csak azért is, hiszen legutóbb 1938-ban volt szó szerint felvirágozva, amikor is Horthy Miklós kormányzó bevonult a Felvidékre, és az már biztosan nagyon régen volt. A felvidéki magyarság súlyos döntés elõtt áll. Vagy lesz egy közös akaratot érvényesítõ megfelelõ érdekképviseletünk a szlovák parlamentben, vagy továbbra is a semmitmondó, a magyarságot csak politikai eszköznek használó vonal bábáskodik fölöttünk, nem mellesleg olyan szlovák képviselõket juttatva mandátumhoz magyar szavazatokkal, akik a nemzeti sorskérdéseinkben sohasem állnak majd az oldalunkra. A döntés errõl szól, mindamellett, hogy mindenki szíve-joga, kit és miért támogat. Mert a mi valódi autonómiánk a nyelv, a kultúra, a hagyományok megtartása. Nem véletlen, hogy CSEMADOK teljes támogatásáról biztosította a KÖZÖS AKARAT listáját. Március 5-e a MEGMARADÁS és a HÛSÉG NAPJA. Hûség az anyanyelvhez, hûség a szülõföldhöz, hûség a nemzethez. Ne hagyja cserben saját nemzetét. És semmi lázadás, de semmit nem engedni!!!!!!!!! Palócz Jól tudják, ha a magyarok felismerik összetartozásukat, ha össze fognak, hatalmas erőt lesznek képesek felmutatni." Kondor Katalin

2 2 Kürtös Választások Közélet február Mit kell tudni a szavazással kapcsolatban? Minden választásra jogosult polgár megkapta már a Nyilvántartásba vett jelöltek jegyzéke címet viselõ, a március 5-én tartandó parlamenti választásokon induló politikai pártok és mozgalmak választási listáján szereplõ parlamenti képviselõjelöltek névsorát tartalmazó nagy terjedelmû paksamétát. Ennek hátoldalán olvasható a tájékoztató a választópolgár részére. Ha netán elkerülte volna valakinek a figyelmét, csupán emlékeztetõül elmondjuk, hogy a választópolgár a szavazás elõtt személyi igazolvánnyal igazolja személyazonosságát. Újdonságnak számít, hogy a szavazóköri bizottság tagjaitól átveszi a szavazólapokat és egy üres borítékot, és az átvételt saját kezû aláírásával igazolja. A választópolgár az általa kiválasztott szavazólapon legfeljebb négy jelölt sorszámát jelölheti meg karikával. Egyébként a szavazóköri bizottság tagjai a szavazóhelyiségben aprólékosan fogják tájékoztatni a tisztelt választópolgárt a szavazási tudnivalókról. /-/ meg a színvonalas mûsorszámokkal tarkított bál iránt, melynek nyitányaként került sor a nagykéri Száraz Márk klarinétjátékára, aki ezt követõen el is énekelte a Krasznahorka büszke vára címû ismert dalt. Nyitótáncként a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes palotás táncát láthatták a vendégek, majd a bál díszvendége, Szvorák Katalin, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes elõadómûvész kápráztatta el gyönyörû hangjával a közönséget. Az egyes tánckörök szünetében a fellépõk között volt még a Palóc Néptáncegyüttesen kívül a bátorfalui Agaèinka folklórcsoport, a Csemadok nagykéri /Érsekújvári járás/ szervezetének vegyeskara, a Zumba Angels formáció. Hatalmas sikert aratott az est sztárvendége, Szeredy Krisztina énekmûvész, operettprimadonna, aki ezúttal magyar nótákkal fokozta a bál hangulatát. Kísérte Régi Lajko cigányzenekara Bódi Lajos, a 100 tagú cigányzenekar vezetõ prímásának vezetésével. Jól sikerült Palóc bál Harmadszor került megrendezésre a hagyományteremtés céljával elindított Palóc bál, mégpedig január 30-án Apátújfaluban. Az elõzõekhez viszonyítva nagyobb érdeklõdés nyilvánult Megtisztelték jelenlétükkel a bált Auxt Ferenc és Csúsz Péter, az MKP parlamenti képviselõjelöltjei, megyei képviselõk, valamint Jámbor László, az MKP megyei képviselõje. A talpalávalót a salgótarjáni Joker zenekar és a budapesti Régi Lajko cigányzenekara húzta felváltva. /bgy/ Idõben szólunk! Mindjárt az elején szeretnénk leszögezni: februári lapszámunk zárásáig a Magyar Közösség Pártján kívül más - elsõsorban a magyar választók vagy a magyar választók megszólításában is érdekelt - politikai párt érdemben nem kereste meg lapunkat politikai hirdetés vagy reklám ügyében. De közlésre szánt cikkekkel sem. Ezt azért kívánjuk hangsúlyozottan kijelenteni - azaz idõben szólunk -, nehogy valaki is mostani lapszámunkban az MKP-val kapcsolatos anyagokat látva egyoldalúsággal vádolja közéleti havilapunkat, amely nyitott és befogadó minden közéleti vagy közérdekû, tárgyilagosságot nem nélkülözõ hírre, cikkre, írásra, véleményre, tájékoztatásra. Szívesen helyet adnánk a szerkesztõség álláspontjától eltérõ vagy azzal nem egyezõ írásoknak is, ha kapnánk, vagy lenne, aki írna ilyen jellegû cikkeket is. Lapunk indulása óta igyekszünk elfogulatlanul tájékoztatni és beszámolni minden, a járásunk magyarságát érintõ politikai, társadalmi, kulturális és egyéb rendezvényekrõl függetlenül attól, hogy az milyen pártállású politikushoz vagy polgármesterhez kötõdik. Hasonlóképpen idõnkénti körkérdéseinkkel sem politikai hovatartozás szerint szólítunk meg embereket, közéleti személyeket. Más lapra tartozik, hogy nem mindegyikük méltat vagy talál idõt válaszra, s ennek folytán tûnhet úgy, hogy csak ilyen, vagy csak olyan beállítottságú emberek válasza jelenik meg a lapban. Nem emlékszünk arra, hogy az elmúlt évek során valaha is visszautasítottuk volna valakinek az írását, kiváltképp, ha közérdekû cikkrõl volt szó. De rendezvényekre szóló meghívásoknál sem pártszíneztünk, és igyekeztünk minden meghívásnak eleget tenni, persze, megtörtént, hogy rajtunk kívül álló okok miatt nem jutottunk el a rendezvényre, ilyen esetben viszont helyi tudósítót kértünk fel cikkírásra. Nem elõször mondjuk el, hogy lapunkat nem fõállású szerkesztõk szerkesztik, s ennélfogva megtörténhetett, hogy nem tudtunk mindenre odafigyelni, vagy pedig nem, vagy csak megkésve tudósítottunk egy-egy eseményrõl. Az inkább elõfordult többször, hogy a szervezõk nem jelezték felénk, vagy nem küldtek meghívót. Mi továbbra is arra törekszünk, hogy sokoldalúan, elfogulatlanul, és minél kiegyensúlyozottabban tájékoztassuk olvasóinkat mindenekelõtt járásunk magyarságának politikai, kulturális és társadalmi eseményeirõl, közéletérõl. Ez viszont igazán csak úgy garantálható, ha a jelenlegi tudósítóinkon kívül mások is, minél többen tollat fognak a kezükbe, és szûkebb pátriánk politikai, társadalmi jelenségeirõl, vagy a magyar közösség örömeirõl, sikereirõl, és nem utolsósorban orvoslásra váró gondjairól, vagy azok megoldási lehetõségeirõl megosztják gondolataikat, észrevételeiket, javaslataikat lapunk olvasóival. A Szerkesztõség

3 2016. február Választások 2016 Kürtös 3 TISZTELT OLVASÓ! NE LEGYÜNK EGY SZÉTESÕ LELKÜLETÛ, MEGTÉVESZTETT GYÜLEKEZET Mi nem mondhatjuk meg a Tisztelt Olvasónak, hogy melyik politikai pártra szavazzon, csak azt kérhetjük tõle, hogy feltétlenül vegyen részt a március 5-én tartandó parlamenti választásokon. A Tisztelt Olvasót, akár biztos pártválasztó, akár a bizonytalan pártválasztók táborába tartozik, arra biztatjuk, olvassa végig az alábbi, a nyomtatott és elektronikus sajtóban évekkel ezelõtt megjelent, de idõszerûségükbõl talán jottányit sem veszített cikkekbõl, hozzászólásokból készült összeállítást. Hogy ezekbõl kivel vagy mivel ért egyet, azt természetesen a Tisztelt Olvasóra bízzuk. Biztosra kell mennünk! Ezt pedig most az MKP tudja biztosítani. Itt és most! Nem lehet egyszerre felvenni a harcot egy kirekesztõ, diszkrimináló és korrupt hatalom ellen, és emellett egymást csípni, harapni, rúgni, vágni, közben pedig bizonygatni, hogy ki az igazibb magyar! Erre most nincs semmi szükség! Van nekünk egy kipróbált politikai képviseletünk - ez pedig az MKP. Ezt közvetlenül a 2010-s parlamenti választások elõtti napokban a Felvidék.ma hírportálon megjelent jegyeztében írta Agárdy Gábor. Az Új Szó szeptember 5-i számában Most egy erõs, önálló és magyar pártra van szükség címmel megjelent cikkben Berényi József, az MKP akkori elnökhelyettese nyilatkozott. Az újságíró azon megjegyzésére, miszerint Bugár Béla pontosan azt mondta, ez nem egy második magyar párt, ez azok pártja, akik az együttmûködést keresik, és nem akarják a feszültséget. Berényi ezt válaszolta: Ez pont azt jelenti, hogy egy magyar párt van, az MKP. Mellesleg a mi pártunkban sem õrültek vannak, akik csak a konfliktusokat keresik. A beszélgetés további részében Berényi többek közt a következõket mondta: Az elmúlt 20 év tapasztalatai arról gyõztek meg, hogy egy erõs, önálló magyar politikai képviselet kell megmaradásunkhoz. Ugyancsak az Új Szóban a 2009-es megyei önkormányzati választásokat követõ napokban /november 19-én/ Óvatos sikernek tartják a megyei választásokat címmel megjelent interjúban Csáky Pál, az MKP akkori elnöke válaszolt a lap szerkesztõjének kérdéseire. Valóban árulás történt? Nem csak arról van szó, hogy egy párt vezetésében két csoport nem tudott megegyezni egymással, és az egyik elhagyta a pártot. Ez mitõl árulás? Csáky a következõket válaszolta az újságíró kérdésére: Én az emberek szempontjából értékelem a helyzetet, a választás egy bizalmi viszony, ezt nem szabad megkérdõjelezni. Az sem világos, hogy ki áll mögöttük, /mármint a Híd mögött - a szerzõ megj./ ki fejében fogalmazódott meg ez a gondolat. Ez nem magyar gondolat, ez ugyanaz a szlovák gondolatmenet, és ugyanaz a szlovák politikai játék, amire az es évek végén a Gyimesi-párttal kapcsolatban sor került. Most ugyanez a játék folyik, Ficónak, ha jövõre kormányt akar alakítani, kellenek a lojális magyarok. A szlovákiai magyaroknak az az érdekük, hogy az MKP olyan erõs párt legyen, hogy a szlovák pártok partnerként kezeljék, ne pedig egyszer használatos eszközként, mint ahogyan az az ANO-val vagy a SOP-val történt. A nyomtatott sajtó után böngésszünk az egyes hírportálokon régebben napvilágot látott nyilatkozatokból, hozzászólásokból: Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy míg Bugár elnöklése alatt az ellenzék viszonylag nyugton volt, ti egyfolytában a fogást kerestétek Csákyn, és soha nem az volt a cél, hogy mit lehetne együtt, és segítve az elnököt, terelgetni a jó döntések irányába, hanem hogy már megint mit szúrt el, hogyan lehetne ellehetetleníteni. Egy dologban viszont nagyon megcsúsztatok. Ezzel nem Csákyt, de az egész MKP-t megfektettétek. Nagyon drága ár ez nekünk, nektek nyilván megérte. Évekkel ezelõtt a Felvidék ma hírportálon olvastam az alábbiakat: /.../ Egy politikai párt elnöke, aki 8 éven át állt pártja élén, a saját pártja ellen fordul. Csak azért, mert a tavalyi pártkongresszus /2007-ben - a szerzõ megj./ nem õt választotta meg elnökének. Mérhetetlen önimádatában fel sem tételezte az ilyesmit, hisz úgy gondolta, a pártban mindenki az õ kritikátlan alattvalója és támogatója lehet csak. /.../ A módszer nagyon egyszerû: bénítsuk meg a pártot, dobáljunk az új vezetésre minél több sarat, aztán csak eljön a várva várt pillanat, amikor átvehetõ a hatalom ben csak akad olyan politikai párt, akivel újból arról lehet majd tárgyalni, hogy akkor nem lépünk kormányba, ha a legnagyobb pénzeket leosztó minisztérium, a Közlekedési Minisztérium nem tartozik majd az MKP érdekeltségébe. Igen, pontosan ez történt 2006-ban is: Bugárnak, az MKP akkori elnökének prioritása nem az oktatásügy vagy a nyelvhasználat kérdésköre volt, hanem az autópálya-építés fölötti ellenõrzés megszerzése. A Smer több vezetõje a parlamentben máig azt mondja: túl sokat akartak a fiúk, akik a párt nevében gazdasági ügyekrõl tárgyaltak. Ha akkor a gazdasági témáknál szerényebbek vagytok, most nem az SNS-szel kellene kínlódnunk a koalícióban. Dr. Fóthy Jánosnak a Felvidék ma hírportálon közreadott írásából idéznék, amelyen érdemes alaposan elgondolkodni. A sajnálatos pártszakadás bizonyos mértékig megosztja a szlovákiai népcsoportot. Ki ilyen, ki olyan információk vagy érdekek alapján alakítja ki nézetét, álláspontját. Furcsasága a történetnek csupán az, hogy tíz éven át, amíg Bugár Béla volt az MKP elnöke, nem került sor kenyértörésre, pedig problémák a szlovákiai magyar politizálásban akkor is voltak, de azokat meg lehetett oldani. Mert akit leszavaztak, tudomásul vette, hogy pártjának többsége mást akar. /Ez a demokrácia egyik alapelve!/ Amikor aztán 2007-ben Bugár Béla egy demokratikus elnökválasztáson alulmaradt, hirtelen új pártot kellett alapítania. Miért volt erre szükség? - kérdezik a választók. Talán az egyéni érdekek fontosabbak a közösségi érdekeknél?! /.../ Kinek az érdeke a szlovákiai magyar nemzetrész megosztása? Kik azok, akik ilyen félelmetes gyorsasággal váltogatják arcukat és milyen okból? A magyar közösséget szolgálja-e az új párt megalakítása? Ezekre a kérdésekre mindenki maga adhatja meg a választ, lelkiismerete és értékrendje szerint. Ennek kialakítása után menjen el szavazni. Azonban azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy a felvidéki magyarságot belátható idõn belül asszimilálni akaró erõk és szándékok ellen akkor leszünk képesek tenni - ha felismerjük, mire megy ki a játék -, ha egységesek leszünk, és nem egy szétesõ lelkületû, megtévesztett gyülekezet. UI.: Hát igen, ahogy a latin mondás tartja: Verba volant, scripta manent, azaz a szó elrepül, az írás megmarad... Csupán csak emlékezetünk felfrissítésére adtam közre a fenti idézeteket. Összeállította: B.Gy. Mit üzent Matoviè a magyaroknak? Érdemes idézni az Új Szó január 28-án megjelent számában az Igor Matoviècsal készült egész oldalas interjúból. Bizonyára mindenkinek megvan a maga külön bejáratú véleménye az O¾aNO /Egyszerû Emberek és Független Személyiségek/ politikai formáció elsõ emberérõl, de amit velünk, magyarokkal kapcsolatosan nyilatkozott az interjúban, azt nem csak idézni, de azon elgondolkodni is érdemes. - Sajnálja, hogy a Radièová-kormány idõ elõtt megbukott? - Természetesen, s elsõsorban magát Iveta Radièovát sajnálom, aki nem ezt érdemelte. Az a legszomorúbb, hogy így önként és dalolva tolvajoknak adtuk át az országot, s most gond megszabadulni tõlük hoz hasonlóan ma újra a szlovákiai magyarok menthetnek meg minket. - Hogyhogy? - A menekülthullámra felkapaszkodva a Smer és az SNS ma olyan pozícióba került, hogy reális a veszélye annak, hogy közösen alkotmányos többséget érjenek el a választásokon. Akkor aztán bármint megtehetnek, s akár a következõ húsz évre is bebetonozhatják magukat a hatalomba. Ezért azt mondom, hogy ma - úgy, mint 1998-ban, amikor Meèiart kellett megbuktatni - újra a magyar szavazók dönthetik el a választásokat. - Hogyan? - Elsõsorban úgy, hogy elmennek szavazni, s én személy szerint a helyükben az MKP-t támogatnám. - Miért? - Azért, mert az MKP esetében néhány szavazat dönthet arról, hogy a párt bejut-e a törvényhozásba. /.../

4 4 Kürtös Választások Kultúra február Az egység óhajtásától a Közös akaratig Ne politizáljon a Csemadok, üzenik a minket féltõk napjainkban. Politizál a Csemadok? Nem. Csupán ragaszkodik elveihez. Idézzük fel a január huszonnegyedikei tanácskozásunk határozatát: vezetõink folytassanak a pártokkal konzultációkat a lehetõ legtisztességesebb, egymás érdekeit legkevésbé sértõ választási kampány és a legszélesebb körû választási együttmûködés elérése érdekében. Ezt a kérést a Most-Híd párt elutasította. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának hasonló felkérését szintén. Azzal az indokkal, hogy az a választások után válhat idõszerûvé. Közben telt-múlt az idõ, és a Hídban is foglalkoztak a kisebbségi kultúrák finanszírozásának lehetetlen állapotával. Eredmény is született, amelyrõl Solymos László ezt nyilatkozta: A szakma képviselõinek bevonásával egy olyan koncepciót dolgoztunk ki, amely komplexen reagál a kisebbségi kultúrák finanszírozásának jelenlegi problémáira. A Csemadokkal nem tanácskoztak (igaz, volt egy röpke megbeszélés Solymos László és Bárdos Gyula között, ám az ott - tanulmányozás céljából átadandó - megígért anyagot a Csemadok nem kapta meg. Ott volt persze több intézmény és polgári társulás képviselõje. Ez azt sugallja, hogy a Híd nem sorolja a Csemadokot, illetve a szervezetben dolgozókat a szakma közé. A Magyar Közösség Pártja támogatta az együttmûködést szorgalmazó kezdeményezést. Támogatta különbözõ helyekre benyújtott kérvényeinket, pályázatainkat is. A mûködésre kapott anyaországi támogatáson túl az ingatlanjaink felújítására benyújtott igényünk is jó szelet kapott támogatásuk által. Közben több tanácskozáson (mondhatom az Országos Elnökség valamennyi ülésén) szóba került a januári határozat. Így az Országos Tanács lakitelki ülésén is. Arról azonban, hogy a Csemadok a választásokon nyíltan kiáll az MKP mellett, csak azután történt döntés, hogy a párt közzétette a 21- es számot viselõ választási listáját, amelyen a Csemadok Országos Elnökségének négy, az Országos Tanácsnak pedig további négy tagja kapott helyet. A területi választmányok tagjai közül tizennégyen szerepelnek a listán. A párt választási programjában partnerszervezetként jelöli meg Szövetségünket. A december 11-én, Vezekényben megtartott ülésen a következõ ide vonatkozó határozat született: Az Elnökség elvárja a Szövetség területi választmányaitól és azok titkárságaitól, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a 21-es listán szereplõ Csemadoktagok sikeresen szerepeljenek, hiszen az a Csemadok eredményességét is tükrözi majd. A Csemadok-szervezetek évzáróin, a választási gyûléseken és minden helyzetben szorgalmazzák a Szövetséghez kötõdõ jelöltek karikázását, mivel ezzel is le tudjuk mérni munkánk eredményességét. Közben a törvényhozásban elutasították a kisebbségi kultúrák támogatására benyújtott javaslatot, és most már a Híd a csemadokosokkal is meg szerette volna ismertetni a tervezetet, ezért meghívót küldött a területi választmányok elnökeinek. Bár az országos elnököt, Bárdos Gyulát, aki a Csemadok Szenci Területi Választmányának elnöke is, valahogy kifelejtették. A vízkereszt napján Alsóbodokon megtartott országos értekezlet résztvevõi a megjelenés ellen szóltak (igaz, néhányan már elõtte jelezték részvételüket), s csak az országos elnök meggyõzésére döntöttek úgy, hogy akinek munkája engedi, mégis ott lesz a tanácskozáson. Közben a sajtó egy részében már folyt a Csemadok sározása, volt, ahol azzal vádolták a szövetséget, hogy lefeküdt az MKP-nak. Csak azt nem akarták észrevenni, hogy a Híd meghívása is ágybacsalogatás volt ban országos közgyûlés vár ránk. Folynak tehát alapszervezeteink évzárói, folynak a területi konferenciák elõkészületei, regionális tanácskozásokat tartunk. Négyszáznyolcvan alapszervezetünk és csaknem ötvenezres tagságunk elé állnak országos és területi választmányaink tagjai szinte naponta. Itt-ott elhangzik a kérdés (ha a gyûléseken hangosan nem is, a beszélgetések közben néha-néha), hogy politizál-e a Csemadok? Mint az elõbb írtuk, csaknem ötvenezres tagságunkból huszonhárman nyílt levélben (pontosabban petícióban) szólították fel a Szövetséget, ne politizáljon. A sajtó pedig kellõ muníciót próbál eljuttatni ezekhez a civilekhez: a politikának a legfõbb funkciója a hatalomgyakorlás. Ebbõl következik, hogy bármilyen civil érdek támogatása csak addig érdekes egy politikai párt számára, amíg az egybecseng a hatalomszerzési ambícióival. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen ez a pártok alapvetõ hivatásából következik. Ennyi az idézet, ami akkor is érdekes, ha a cikk írója rögtön az elején leszögezi, hogy a klasszikus államelméletekben szigorúan elválik egymástól a politikai, az üzleti és a civil szektor. Tudjuk, a politikának olykor szokása, hogy a sikeres hatalomszerzés után visszaél azzal. Az õt hatalomba segítõ civilek, vagy azok egy része, pedig foghatja a fejét. Ám ez, mondhatjuk, rendjén van, miért nem volt a civil elõrelátó. Mert az elején a párt biztosan nem azt ígérte, hogy nem figyel majd a társadalom civiljeire. Nos, a mi esetünkben fordított a helyzet. A Híd a civilek (csemadokosok) kérését nem hallgatta meg, sõt elutasította azt. De a késõbbiekben nem volt szívbajos, csodálkozott az õt elutasítók viselkedésén, sõt elítélte azt. Ám még megüzente: ne politizáljatok, ha mégis, úgy az csak arra terjedjen ki, hogy választani s ránk szavazni elmenjetek. Én meg az utóbbi napok történésein morfondírozva arra gondolok, hogy nem elutasító, hanem megfontolt volt ez a párt. Elnöke ugyanis a napokban az egyik szlovák lapban megjelent interjúban a: Néhányan azonban úgy vélik, hogy a Most-Híd továbbra is mindenekelõtt kisebbségi magyar párt. Ön hogyan látja ezt? kérdésre felelve kijelentette: Szerintem ez már nincs így. Programpárt vagyunk, amely tudatosítja, hogy együttmûködés nélkül semmit sem tudunk elérni. A szlovákiai magyarok minimum felével nem kell együttmûködni? Arra gondolunk inkább, hogy ez a válasz nem az interjú közben pattant ki az elnök úr fejébõl, hanem sokkal korábban, már a csemadokos felkérés elõtt kikristályosodott. Az általa irányított hajó pedig a kitûzött koordinátákat pontosan betartva haladt és halad elõre a kitûzött célja felé. Ahogyan mi is haladunk a magunk, a közös gondolkodás, az együttmûködés megvalósításának célja felé. Ezt jeleníti meg az MKP programja és 21-es számú, Közös akarat nevû listája is, amelyen szervezetünk, a Csemadok képviselõi is helyet kaptak. Teljes önzetlenséget kell megkövetelnünk minden magyartól, aki a közéletben, a politikai, gazdasági, társadalmi életben szerepet vállal magára. Esterházy János Helyreigazítás Lapunk januári számában tévesen közöltük a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség /MKDSZ/ választási sorszámát. Az MKDSZ a 9-es sorszámmal indul a március 5-i parlamenti választásokon. Az érintettek és olvasóink szíves elnézését kérjük az elírásért.

5 2016. február Közélet - Kultúra Kürtös 5 A folytonosság jegyében Mint már megannyi alkalommal, járásunkban az idén is az elsõ kulturális rendezvény, esemény a Szklabonyán történõ születésnapi koccintás Mikszáth Kálmán születése napján, január 16-án. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma mint fõrendezõ és a Csemadok Nagykürtösi Választmánya mint társrendezõ az idén hosszú évek után nem a napján, hanem 15-én emlékezett meg Mikszáth Kálmánról órától az emlékházban. Elõtte Balassagyarmaton találkoztunk a volt vármegyeház elõtti Mikszáth-szobornál, így szintén hosszú idõ után elõször valósult meg az a lehetõség, hogy mind a két helyen ugyanazon a napon, de külön idõpontban emlékeztünk, lehetõséget adva így az egymás programjain való részvételre. Balassagyarmaton volt egy kis kultúrmûsor, emlékbeszéd, koszorúzás, majd a résztvevõk egy része elindult Szklabonyára, hogy itt is kifejezze tiszteletét a nagy író emléke elõtt. Itt is volt kultúrmûsor, koszorúzás, koccintás, az ünnepi beszédet pedig Praznovszky Mihály tartotta, aki gyakran meglátogatja rendezvényeinket, szívesen látott vendég nálunk. Élvezet hallgatni, ahogyan Madáchról, Mikszáthról, mûveikrõl szól, ad elõ. Az idei ünnepi beszéde is egy ilyen remekmû, amelyet az alábbiakban szeretnék megosztani Önökkel. Vannak a magyar irodalomnak kultikus helyszínei és kultikus dátumai. Kultusz alatt azt értjük, hogy fõleg a rajongók, az alkotóhoz nem csak az irodalmi élménnyel, de valamilyen más módon kötõdõk, az adott írót - a mi esetünkben Mikszáthot - feltétlen tisztelettel veszik körül. Születési helye, lakhelyei, sírja a temetõben, emlékjelei, minden más topográfiai helyszín alkalmas arra, hogy bizonyos jeles napokon e tisztelõk megjelenjenek, s egyfajta szakrális közösséget alkotva az írónak áldozzanak, õt tiszteljék, emlékezzenek. Sõt, olyan helyeket is felkeresnek ilyen lelkiállapotban, amelyek már nincsenek is, de voltak. Mint a kovácsmûhely Szklabonyán, amely nagyon fontos kelléke a táj ihlette mûveknek, s már csak Mikszáth-olvasási élményeink által létezik. Vagyis ma e kultusz szellemében vagyunk itt, ki tudja már hány évtizede. Ami igen széles hatásúnak látszik. Ezért volt itt egy rádiós stáb nemrégen, hogy rögzítse e múzeum s emlékhely élményét. Ezért játsszák állandóan Pesten a Szent Péter esernyõjét a Karinthy Színházban. Ezért emlékeznek ma a Mikszáth-iskolákban. Ezért vetítik újra és újra a Fekete várost a tévében. Ezért kell kiadnunk a feleség emlékiratait, s ezért tartottak pár hónapja az irodalmárok kétnapos Mikszáth-konferenciát Budapesten. Ezért, vagyis Mikszáthért. Vagyis a magyar irodalomért, s mindenekfelett a magyar irodalom megtartásért. A magyar irodalom, sõt, általában az irodalom csak az olvasás által létezik, marad meg s öröklõdik. Mi valójában ennek vagyunk az elkötelezett cselekvõi. Hideg van, köd van, jég van, hó van. De egy titokzatos erõ ide hoz bennünket. Ezt az erõt a magyar irodalomnak hívják. Egy ezeréves kultúra megtartó erejének. Mert van még ezen kívül sok más, amit ilyetén módon Mikszáth mellé állíthatunk, hogy ez a szellemi közösség megmaradjon, és erõs maradjon. A magyar kultúra hivatalos napja elõtt néhány nappal tesszük ezt. Mert a kultúra végül is nem csak irodalom, vagy mûvészet, vagy zene. Mert a kultúra végül is nem más, mint viszonyunk mindahhoz, amit az emberiség, s benne a magyarság, évezredek alatt létrehozott. Márai Sándor fogalmazta ezt meg, érdemes elolvasni újra és újra a Kassai õrjáratot, az európai polgár számvetését múlttal s jelennel, s persze a már bennünket is utolért jövõvel. Így írta: Az emberi élet legmélyebb tartalma a kultúra, amely nem képek, könyvek és zenedarabok összessége, hanem életforma. Igen a jövõ, amely most a jelen. S a- melyben élnünk kell ezzel a felelõsséggel és életformával. Hogy újra Márai szóljon itt (akinek mellesleg két felvidéki író volt a kedvence, persze nem véletlenül, Krúdy Gyula és Mikszáth Kálmán): mert ez a legnagyobb szerencse az egyén és a nemzedék számára: ha nem vágyik el érzéseivel és terveivel a múltba, sem a jövõbe, s pontosan ott, abban a pillanatban van odahaza, amelyben él. De hát hol az otthon, kérdezi ez az örökre elveszett kassai polgár, s meg is válaszolja: Múltunkban, hagyományunkban, emlékeinkben. Múlt, hagyomány, emlék - ez mind Mikszáth maga számunkra. Nézzünk csak körül s vissza: milyen olvasói szándékkal nyúltunk eddig Mikszáthhoz? Hány és hány megközelítés vitt el hozzá minket. A szülõföld, a táj, a vármegye, a helyi politika és politizálás, a különcök, a nemzeti történelem, a gyermekvilág, az országos politika, a parlament, Európa, magyarok és szlovákok, a cigányok, a gasztronómia, a fõváros, Bécs, az Ipoly, a Tisza, a generális, vagyis a miniszterelnök, a szolgalelkû politikusok, magyar várak és városok, a nõk, a zsidók, 1848 mítosza és valósága, a kiábrándult modern világ, egyáltalán a modernizáció, a kortárs irodalom, az értékek rendje s hiánya. Ezek mind fejezetcímek a Mikszáth enciklopédiából - amelyhez az anyagot magam is már fél évszázada gyûjtöm, s élem át Mikszáth állandó újraolvasásával. Miközben a legrosszabb érzelmet állandóan kizárom magamból, s ez az aktualizálás. Nem akarom úgy olvasni a mikszáthi életmûvet, mintha ez a köpcös, olykor jóindulatú kupecnek kinézõ palóc ember ma írta volna Magyarországon s a mai magyarokról. Persze hogy nem sikerül megtennem. Mindeközben szétnézek ezen a tájon. Otthon csak az emlékeimmel, most itt, a valóságban. Körülöttem egy szegény falu, amelynek lakói napi küzdelmet vívnak a megmaradásért. Hátam mögött a Bágy patak (hadd nevezzem így) s a királyné szoknyája, dús füvû rétje. Elõttem az országút, amely Ebeckre vezet, a nagymama mesékbe szökött házához. Kicsit hátrább a kékkõi hegyek, a Balassák rommá nemesedett várával. S még húsz kilométer, s már egy színszlovák falut látok a képzeletemmel, amelyben, mint tudjuk, megszületett a Mû ez bizony gyönyörû. S ha ennyi gyönyörûséget látunk, akkor tesszük fel a Mikszáthmitológia kérdését, amelyre magam is keresem a választ, de soha nem találom meg. Hogyan jöhetett létre itt s akkor s úgy ez az életmû? Mi kell a zsenihez, hogy megszülessen, kifejlõdjön és kiteljesedjen? Hogy van az, hogy Madáchot kiemelve, sem elõtte, sem utána ebben a faluban, de a környékén sem, sehol nem született ilyen alakja a magyar irodalomnak, sõt, a magyar nemzetnek? Kisebbek igen, bõven és gazdagon. Mind fontos számunkra. A verselõ Madách Gáspár, a tudós losonci tanár Kármán András és fia, a félelmeibe belehalt költõ, a megyei históriát író táblabíró Mocsáry Antal, a sírvirág verseket író Ferenczy Teréz, a magányába menekülõ s belehaló Komjáty Jenõ - hogy a századfordulón megszakítsam ezt a sort. S még hátra van a harmadik, negyedik megyei alkotói sor, s így lesz teljessé a kérdésünk újra: és Mikszáth hogyan jött létre itt s akkor? Hiszen semmi nem utalt erre. A mészáros nagyapa s falusi gazda apa, a botcsinálta tanító Tusnay András, a kevéske tudomány a fejben, ami Rimaszombatig vitte, a kicsit nehézkes elõmenetel, a gyenge bizonyítványok Selmecbányán, az eltékozolt évek Pesten és a vármegyeházán, Gyarmaton, az éhenhalás és a szégyenvéget érõ elsõ házasság. És aztán - no, hát, ez itt a bökkenõ. Ez az aztán, amirõl már tudunk, hogy mi történik aztán, de soha nem tudjuk meg, miért történt mindaz, ami miatt itt vagyunk évtizedek óta, s itt leszünk évszázadokig. Én úgy hiszem, magamról szólván, már nem az olvasmány, az írói varázslat hoz engem ide, hanem amit kezdetben fejtegettem: a felelõsség érzete. Amit Mikszáthért érzek, s a jövõ nemzedékért. Amely egyértelmûen funkcionális analfabéta, érzelmileg kiszolgáltatott, erkölcsileg romlásba sodródó. Mindazt a veszélyt átéli amúgy, amellyel minden nemzedék szembenézett, s amely ellen Mikszáth is védekezett. Neki könnyû volt, mert zseni volt, megtehette egy életmû létrehozásával. De mit tehetünk mi? A mi magunk védelme ebben s itt, e pillanatban maga a mikszáthi életmû védelme. Nincs más dolgunk: az ünnep végeztével haza kell mennünk, és Mikszáthot kell olvasnunk. Újra és újra. Ez olyan parancs, ami a lelkünkbõl ered. S amelynek engedelmeskedünk a legszebb és legkedvesebb kötelességünk. Folytatás a 9. oldalon

6 6 Kürtös Oktatás - Közélet február Az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola Erasmus+ programja Többen mondták nekem, hogy megtalálták magukat ebben a törté- Tomasik Patrik felvétele netben, persze a legtöbb felvidéki magyar családdal valamilyen módon a történet egyes részei megestek - nyilatkozta Csáky Pál a Pacsirta éneke c. kisregényébõl Hit és hûség - történelmi visszapillantás címmel készült színpadi játék bemutatója után. A háromszereplõs darabot Boráros Imre, Kossuthdíjas színmûvész vitte színre, Boráros Imre, Petrécs Anna és Tarics Péter szereplésével. A darab lényegében egy sûrített szlovákiai magyar történelem. Vagy ahogy a rendezõ és fõszereplõ, Boráros Imre fogalmazott: ez a darab ugyanis rólunk szól, a mi õseinkrõl, nagyapáinkról, dédapáinkról szól, akik a monarchiától végigélték azt a sok borzalmat. Nagykürtösön február 12-én a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya szervezésében került sor a színpadi játék bemutatására a kultúrház színháztermében. Nagyobb érdeklõdés is kísérhette volna az elõadását, amely tulajdonképpen egy magyar család történetén mutatja be a felvidéki magyarság megpróbáltatásait. A társulat egy nappal késõbb, február 13-án a helyi MKP szervezésében Csábon vendégszerepelt a Hit és hûség színpadi játékkal. Az elõadáson megjelent a darab szerzõje Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselõje, aki a bemutató elõtt röviden ismertette, mirõl is szól a valójában a történelmi játék. Lukanényén, szintén az MKP helyi szervezetének szervezésében, február 14-én láthatták az érdeklõdõk a darabot. Itt is jelen volt, és bevezette az elõadást Csáky Pál. -ár- Kõkesziben is bemutatkozott Mármint a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete Mics Károly Színjátszó Csoportja a Bohózat egy szállodában, avagy Kulturális rendezvényekrõl Hit és hûség Az ipolynyéki Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola folyamán nemzetközi Erasmus+ programban vesz részt, amelybe helyi szinten az intézmény vezetõsége mellett több pedagógus is bekapcsolódik. Az Európai Unióhoz kötõdõ Erasmus+ program általános célja, hogy elõmozdítsa a készségek és a foglalkoztathatóság fejlesztését, továbbá hogy elõsegítse az oktatás, a képzés és az ifjúsági munka korszerûsítését. A program támogatást biztosít ahhoz, hogy az oktatási, képzési és ifjúsági intézmények és szervezetek között transznacionális partnerségek jöjjenek létre. Célja, hogy az együttmûködés elmélyítése és az iskolából a munka világába való átmenet megkönnyítése révén elõsegítse az európai munkaerõpiacon napjainkban tapasztalt készséghiány felszámolását. Az ipolynyéki részvétellel megvalósuló projekt fõ célja a diákok készségeit fejlesztõ, kiegészítõ tananyag létrehozása - két egyre nagyobb jelentõséggel bíró témakörben - a digitális és vállalkozói kompetenciákra vonatkozóan. A program kétéves idõtartama alatt Gyurász Szilvia, az intézmény igazgatóhelyettes asszonya vezeti a helyi csapat munkáját, a koordinációban Pathó Marianna, a Petõfi Sándor Program ösztöndíjasa segíti. A tananyag kidolgozásába az intézmény több pedagógusa is bekapcsolódik. A projektbe öt országból - Törökország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia - hét intézmény, illetve szervezet kapcsolódott be, artvini, törökországi központtal rendelkezõ vezetõ partner irányítása mellett. A közös munka elsõ fázisában valamennyi országban felmérték a diákok tudását az adott témakörökben, majd a felmérés eredményeire alapozva kijelölték a leginkább fejlesztésre szoruló témákat, amelyek a készülõ tananyagok vázát adják. Minderrõl az elsõ nemzetközi találkozó keretében született döntés, amelyre január végén Artvinban került sor. A közös munka második fázisában, áprilisig az egyes témakörök tanórai keret között való alkalmazhatóságának kidolgozása zajlik, amelyrõl a május közepére tervezett második találkozó során Felsõnyéken egyeztetnek majd a partnerek. Pathó Marianna keresd a nõt! címû színjátékkal. Február 14-én meglehetõsen nagy érdeklõdés kísérte a három felvonásos elõadást, amelynek kezdete elõtt Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselõje köszöntötte a közönséget. Ezt követõen tömören szólt az európai migránsválság következtében kialakult idõszerû helyzetrõl, ugyanakkor a parlamenti választások közeledtével utalt a szlovákiai magyarság összefogásának fontosságára, amely lehetõvé teheti az MKP bejutását a szlovák törvényhozásba. -bgy- Mága-koncert Ipolynyéken Nem mindennapi lehetõség, és nem mindennapi élmény világhírû hegedûmûvész koncertjén részt venni. Erre nyílt lehetõség február 13-án Ipolynyéken, ahol szó szerint zsúfolásig megtelt nézõkkel a kultúrház színházterme. Ugyanis a Magyar Közösség Pártja támogatásával megvalósult jótékonysági rendezvényen Mága Zoltán, Prima Primissima díjas hegedûs a budapesti Primarius zenekar kíséretében virtuóz játékával elkápráztatta a közönséget. Játékának jellemzõi a virtuozitás, az átütõ erõ, a lélek mélyébõl fakadó adni vágyás és a remény, hogy a zene és az abban megjelenõ szeretet eszköz lehet a világ jobbá tételéhez - írta róla egyik méltatója. A rendezvény alkalmat adott a Magyar Közösség Pártja parlamenti képviselõjelöltjei bemutatkozásának is. A párt országos listavezetõjén, Berényi Józsefen kívül szólt a közönséghez Auxt Ferenc megyei képviselõ, Besztercebánya megye listavezetõje, Cziprusz Zoltán, aki a Via Nova ICS listáját vezeti, Csúsz Péter, az MKP megyei elnöke, megyei képviselõ. Továbbá a Nagykürtösi járás parlamentiképviselõ-jelöltjei: Balázs Éva /járási listavezetõ/, Czibulya Márk, Gömöry Lóránt, Korcsok Anikó és Hrubík Béla. /Br/

7 2016. február Közélet - Kultúra Kürtös 7 Visszalapozgatva a KÜRTÖS tavalyi vagy régebbi kiadványaiban is, sokszor elõfordul, hogy Nagycsalomján egyszerre két dologról is beszámolunk. Magyarán szólva: két legyet ütünk egy csapásra. Ez történt most is, február 14-én. Elõször is Gáspár Imrére emlékeztünk, aki február 21-én lett volna 162 éves, és itt született Nagycsalomján. Innen apja dáridózós, dzsentri életmódja miatt igen hamar elkerült a Szliács melletti Hájnikba. Szülõfalujával való kapcsolata így tulajdonképpen be is fejezõdött, de a szülõföldtõl mégsem szakadt el egészen. Verseket is írt, de fõleg újságírással, szerkesztéssel kereste meg a mindennapi betevõre valót. Így került kapcsolatba földijével, Mikszáth Kálmánnal Pesten, majd késõbb Krúdy Gyulával Debrecenben. Sládkoviècsal való barátsága a két nemzet közeledésének, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatoknak legszebb példája. Gáspár Imre életének utolsó szakaszában már-már szegényen és magányosan élt. Villamos ütötte el aug.19-én. CZIBULYA ANKA Ipolybalogon február 14-én ünnepli 60. születésnapját! Ez alkalomból szeretettel köszönti Õt szeretõ családja és a rokonság! Kívánunk örömet, derût, boldogságot, otthonodba békét, kertedbe virágot! Fejed fölé Napot, csillag tengereket, köréd tiszta szívû,igaz embereket! Lábad alá utat, biztosan járhatót, szívedbe éneket, magasba szárnyalót! Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetõt, múltat, jelent, jövõt, egyként szerethetõt! Szemedbe sugaras szivárványfényeket, melyek megláttatják a rejtett lényeget! Az elmúlt évekért adj Istennek hálát! 60 esztendõre Õ adta áldását! Örülj szívbõl mindannak, amit Õ neked adott, Fogadd köszöntésünk: Boldog születésnapot! FEBRUÁR NAGYCSALOMJÁN MEGEMLÉKEZÉS GÁSPÁR IMRÉRE - CSEMADOK-ÉVZÁRÓ Az emlékezés koszorúit Nagycsalomja részérõl a polgármester, Nagy Mihály és a Csemadok ASZ alelnöke, Pásztor Roman, a CSNTV részérõl Balogh Gábor helyezte el a kultúrház elõtti emléktáblánál. Ezután a résztvevõk, elég sokan, mivel most tartottuk a Csemadok helyi szervezetének évzáró tagsági gyûlését is, elfoglalták helyüket a kultúrház kistermében. Ilyen gyûlésrõl nincs sok írnivaló, rendszerint minden megy a megszokott úton. Ami nálunk mégis különlegessé tette az volt, hogy eddigi elnökünk, Vanda Zsófia, aki több mint 10 évig vezette a Csemadok ASZ-t, most már valóban lemondott, helyette Pásztor Romant, egy fiatal, tettrekész, tehetséges fiatalembert választott a tagság a szervezet élére. Õszintén remélem, hogy neki sikerül, ami nekem nemigen ment: FIATALOKAT bevonni, beszervezni a Csemadokba, és akkor van remény, hogy nem fog végleg elsorvadni Nagycsalomján a magyarság. Fel is villant már a gyûlésünk elején egy kis reménysugár, hisz az ipolybalogi magyar iskolába járó csalomjai gyerkõcök pici csoportja (4-en) nagyon szép, szívet melengetõ mûsorral kedveskedett a jelenlevõknek, és ÕK a biztosíték, hogy még mindig van remény. Író-olvasó találkozó Ipolynagyfalun V. Zs január 27-én egy kellemes beszélgetésre hívta meg az ipolynagyfalusi Csemadok-alapszervezet vezetõsége Lõrincz Sarolta Arankát Ipolybalogról. Aranka nemcsak gyûjti a régi szokásokat, énekeket, fényképeket, de mindezt könyveiben ki is adta. Több könyve jelent már meg eddig, és további kettõ van elõkészületben. A helyi önkormányzat üléstermében gyûltünk össze. Az üdvözlõ szavak után Aranka beszélt gyûjtõmunkájáról, azokról az emberekrõl, akikkel beszélgetett, és bemutatta eddig megjelent könyveit. Azután kötetlen beszélgetés következett egy csésze tea és aprósütemény mellett. Végehossza nem volt a történeteknek. Észre sem vettük, hogy múlik az idõ. Beszélgetés közben könyveit nézegettünk, és sokan vásároltak is belõlük Aranka sajátkezû ajánlásával. Elõkerültek régi fényképek, rajzok is, amihez külön történetek fûzõdtek. A beszélgetés közös énekléssel végzõdött. Egy tartalmas, kellemes délutánt töltöttünk együtt, ahol sokat tanulhattunk arról, hogy a szorgalom és kitartó munka meghozza gyümölcsét, és hogy tenni kell azért, hogy õseink múltja ne vesszen feledésbe. Hogy unokáinknak is legyen módjuk megismerni szokásaikat, népviseletüket, énekeiket. Köszönjük szépen, Aranka! Bodonyi Ilona

8 8 Kürtös Kultúra február F a r s a n g I p o l y n y é k e n A farsangi szezon beköszöntével a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete is kivette a részét a programszervezésbõl. Ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is jeleztük, január 10-én megszerveztük az évzáró taggyûlésünket, január 23-án sor került a Karneválra, január 30-án a farsangi bál varázsolt életet a helyi kultúrházba, végül, de nem utolsósorban pedig február 6-án és 7-én, a régi moziteremben a helyi színjátszó csoport elõadását tekinthettük meg január 23-án zenés kultúrmûsortól volt hangos a kultúrház, hiszen idén is megrendeztük a Karnevált. Az este folyamán hallhattuk a korábbi évekbõl án immár 5. alkalommal került megszervezésre a Csemadok Ugyancsak emelte a bál színvonalát a fiatal tánccsoport által bemutatott nyitótánc, A beteg disznó nevet viselõ rövid színdarab, a bõséges svédasztal a finomabbnál finomabb vadínyencségekkel és természetesen az értékes tomboladíjak. Természetesen nem múlhat el a farsang színdarab nélkül sem. A Mics Károly Színjátszó Csoport (Oroszlány Enikõ, Cseri Gábor, Pobori Tamás, Zolnay Lilla, Fekete Dániel, Belá Ramóna, Baráth Petra, Szabó Laura, Rados Tamás, Petrezsél Attila és Gömöry Lóránt) Balík Judit vezetésével teljes erõbedobással azon munkálkodott, hogy olyan darabot tudjanak elõadni, mely elnyeri majd a közönség tetszését. Így már jól ismert fellépõket: Szabó Erzsit, Klátyik Szörényt, Csinger Gabriellát, Balázs Ottót, Rados Tamást, de 2 olyan fiatal is színpadra lépett, kikkel a Karneválon eddig még nem találkozhattunk: Ipolynyéki Alapszervezete és az Ipolynyéki Gazdák Erdeje Vadásztársaság által a farsangi bál a helyi kultúrházban. került bemutatásra Szántó Armand és Vaszary János vígjátéka alapján a Bohózat egy szállodában, avagy keresd a nõt! címû darab. A fiatal színészek Balogh Bianka és Jámbor Viktória. Hozzájuk hasonlóan ugyancsak elsõként léptek a színpadra az ipolybalogi mûvészeti alapiskola tanulói, a Kiss Zenészek. Az elõadások után nem ért zseniális alakításával, a darab váratlan fordulataival - úgy érzem - sikerült elérniük, hogy a nézõk elégedetten távozzanak, és a darab után is ugyanaz a kis véget az este, a házigazdák retró buliba invitálták a közönséget. Részben a farsang varázsa, részben a korábbi évek pozitív emlékei miatt az idei bál is nagy népszerûségnek örvendett. Mi sem támasztja ezt jobban alá, minthogy a jegyek már több héttel az esemény idõpontja elõtt elfogytak. A szervezõk arra törekedtek, hogy minél jobban vendégeik kedvében járjanak, így a több mint 200 résztvevõt 2 zenekar is szórakoztatta: az Orion Zenekar és Szõllõsy Sándor és Cigányzenekara. dalszöveg csengjen a fülünkben: tanulj meg fiacskám komédiázni / mert minden, minden csak komédia... Cs.E.

9 2016. február Közélet Kürtös 9 A folytonosság jegyében (Befejezés az 5. oldalról) Folytatva az emléknapi ünnepségeket, január 22-én került sor a hagyományos megyei Madách-ünnepségre Balassagyarmaton, amelyet az idén is Nógrád Megye és Balassagyarmat Város Önkormányzatai és a Madách Imre Városi Könyvtár rendeztek meg a szokott nagyszámú érdeklõdés mellett. Az ünnepség a Köztársaság téri Madách-szobornál kezdõdött koszorúzással, majd a Palóc falvak és városok - avagy a határmente napjainkban címû konferenciával folytatódott a Vármegyeháza dísztermében. A konferencia lényege az volt, hogy ismertesse a palóc vidék történelmét, kiterjedését - határok nélkül - a palócság jelenkori igyekezetét a nagyobb együttmûködésre, összefogásra, értékeik, hagyományaik megõrzésére, ápolására, további fejlõdésük biztosítására. Ebben nagy szerepet kell vállalnia fõleg a civil szférának a határ mindkét oldalán, amely ma már nem jelenthet ebben igaz akadályt. Ezt a törekvést igyekezett kihangsúlyozni az a tény is, hogy Csáky Pál, felvidéki európai parlamenti képviselõ volt a konferencia egyik fõvédnöke és szónoka. Nagy jelentõséggel bírt az a pillanat is, amikor bemutatták és megszentelték a palócság címerét, zászlaját, és amelyet rögtön ki is tûztek a Vármegyeháza falára. A bensõséges ünnepség fogadással ért véget. Az egyes programok idõbeni beosztása nagyon feszes volt, ezért némelyikük csúszott, illetve a résztvevõk egy része mindig késve érkezett a programok kezdetére. A konferencia után került sor Sárosi Miklós képzõmûvész kiállításának megnyitójára a könyvtár galériáján Csach Gábor mûvészettörténész közremûködésével. Ezek után magát, a Madách-ünnepséget Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyûlésének elnöke nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket, majd adta át a Madách-díjakat. Az író, költõ halálának 100. évfordulójára alapított elismeréssel minden évben a Madách-kutatásban, a Madách-kultusz ápolásában, a megye kulturális és mûvészeti életében legeredményesebben közremûködõket jutalmazzák. Ebben az évben a kitüntetettek György Attila, József Attila-díjas író és Molnár Péter, Kerényi Jenõ- és Hermann Lipót-díjas szobrászmûvész voltak. Méltatók: Bayer Zsolt író, újságíró, publicista és Murányi Sándor nyugalmazott címzetes igazgató. Mint minden alkalommal, ez évben is odaítélték a Horváth Endre-díjat, melyet Sáros Miklós részére Balassagyarmat város polgármestere, Medvácz Lajos nyújtott át. A méltatást Csemniczky Zoltán, Munkácsy-díjas szobrászmûvész mondta el. Az ünnepség és a díjátadások ünnepi kultúrmûsor kereteiben, méltóságteljesen zajlottak. Balogh Gábor Borban az igazság, borban a vigasz. Ez alatt a frappáns mottó alatt zajlott az idei, immár negyedik alkalommal megrendezett Borkóstoló-délután Ipolyhídvégen január 30-án. A mostanra már hagyománnyá vált, közkedvelt rendezvény iránt évrõl évre nagyobb az érdeklõdés a borászok, borkedvelõk részérõl. Többek közt errõl is megerõsített mindenkit Celleng András borász, a zsûri elnöke. Beszédében rámutatott, hogy az idei év igen jót hozott borászainknak a bortermelés szempontjából. A jó bor utáni érdeklõdést örömmel tapasztalja vidékünkön. Ez azt is mutatja, hogy az idén még többen hozták el bormintáikat megmérettetésre. 21-féle fehér, 17-féle vörös és 5-féle rozébort kóstolt és minõsített a zsûri, majd megszülettek az eredmények. Fehérborok: 1. helyezett - Skerlec Roland 2. helyezett - Krupcsiak Marian 3. helyezett - Skerlec Roland Vörösborok: 1. helyezett - ifj. Szabó Gyula 2. helyezett - Skerlec Roland 3. helyezett - id. Szabó Gyula Rozéborok: Borkóstoló délután 1. helyezett - Kovács Gábor 2. helyezett - Zvara Csaba 3. helyezett - Pintér János A rendezvényt még különlegesebbé tette a kitûnõ ötlet által meghirdetett pogácsasütõ verseny a helyi háziasszonyok részérõl. Igen szép számban neveztek be, nem kevesebb mint 23-féle finomabbnál finomabb pogácsa került az asztalokra a borok mellé. A három legfinomabbnak bizonyult sós finomság holtversenyben a Stastny Julia, Varga Amália és Záhorsky Aranka által sütött pogácsa lett. Minden résztvevõ emlékplakettet vehetett át. Közben Czibulya Magdolna tartott kis beszámolót a pogácsasütés hagyományairól. Végül Lestyánszky Viktor polgármester mindenkinek megköszönte a részvételt, a borászok egész évi munkáját, amely nélkül nem valósulhatott volna meg a rendezvény. Záhorsky Zsuzsanna

10 10 Kürtös Oktatás - Közélet február Farsang a Csábi Alapiskolában Eltelt az elsõ félév, a diákok az elsõ tanítási órán megkapták bizonyítványaikat, majd jelmezbe öltözve kezdõdhetett a farsangi maszkabál. Ötletesnél ötletesebb jelmezbe öltözött gyerek vonult be a tornaterembe. A zsûrinek volt mit tennie, míg a nagy választékból kiválasztotta a legötletesebb, legkreatívabb jelmezeket. Mindenki kapott egy kis figyelmességet, nyalánkságot. Az idén is az óvodai és iskolai farsangi bál egy napon került megrendezésre. Kattogtak a fényképezõgépek, éltek a mobiltelefonok, mert mindenki meg akarta örökíteni ezeket a vidám, önfeledt pillanatokat. A jó hangulatról Balga Krisztián - Krifcso gondoskodott. Köszönjük a szülõi szövetség aktív tagjainak a precíz elõkészítést és megvalósítást. Zatyko Szilvia Példás összefogás farsangi hangulatban Nem csak a 20 éveseké a világ Mint tudjuk, vízkereszttõl hamvazószerdáig tart a farsang, a /jelmez/bálok, táncmulatságok, mulatozások és felhõtlen szórakozások idõszaka. Ez utóbbi jellemezte a Farsangi huncutságok címmel február 5-én Zsélyben megtartott rendezvényt is, amely példás összefogás eredményeként jött létre. Ugyanis a Magyar Közösség Pártja helyi szervezete a Victoria Kultúregyesülettel, a Sósári Források Polgári Társulással és a Zs. Nagy Lajos Polgári Társulással közösen kezdeményezte és szervezte a Fontána étteremben nagy érdeklõdéssel kísért zenés szórakoztató mûsort. A rendezvény bevezetõjében Bodzsár Gyula humorbonbonokkal alapozta meg a farsangi jó hangulatot, ezt követõen pedig az est fénypontja, a Madách Színház és a Sas-kabaré tagja, Ress Hajnalka kápráztatta el örökzöld melódiák tolmácsolásával a nagyérdemût. Az egyes dalcsokrok között pedig a mûvésznõvel érkezett fiatal és tehetséges táncos lányok produkciói színesítették a programot. A rendezvény második felében Balík László, az MKP járási elnöke ismertette a jelenlevõkkel a párt választási programját és célkitûzéseit. Külön kitért arra, miért is rendkívül fontos részt venni a március 5-i parlamenti választásokon, és támogatni a 21-es sorszámmal induló Magyar Közösség Pártját. /Br/ január 31-én a Csábi Alapiskola és Óvoda közösségi termében nyugdíjasok találkozója volt. A szép számban megjelent kedves vendégeket Csáb község polgármestere, Tóth Henrik köszöntötte. A köszöntés mellett röviden beszámolt arról, mi történt községünkben az elmúlt egy év alatt. Köszönetét fejezte ki azok felé, akik bármilyen formában segítségére voltak és vannak. Különösképpen megköszönte és nagyra értékelte az iskola igazgatónõjének, Jaskó Deák Gyöngyinek a segítõkész munkáját. Ezt követõen a csábiak által nagyon jól ismert és kedvelt Bodzsár Gyula szerkesztõ úr egészséges humorcsokra derítette jókedvre a jelenlévõket. Az ipolybalogi BUKRÉTÁSOK hagyományõrzõ csoportja a Tollfosztás címû szórakoztató jelenettel elevenítette fel a régi idõk egyik hagyományát. A tollfosztó asszonyok munka közben múlatták az idõt. Meséltek egymásnak, pletykáltak, miközben gyönyörû csengõ hangon énekeltek, szórakoztatták egymást és a jelenlévõket. A közönség nagy tapssal jutalmazta a sokakban bizonyára régi emlékeket felidézõ elõadást. A METEOR együttes Aradszky László: Nem csak a húszéveseké a világ... címû Szenes Iván dallal indított, majd további számos ismert melódiával tette még hangulatosabbá az estét. A szakácsnõk is kitettek magukért, mert nagyon finomra sikerült a vacsora, amit az iskola ügyes diákjai szolgáltak fel. Egy nagyon kellemes, hangulatos, koraestébe nyúló délután résztvevõi szép élményekkel térhettek haza. Köszönet Csáb község és az Alapiskola vezetõségének. Zatyko Szilvia

11 2016. február Hitélet A csalári Szent Mihály templom festése Ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat egy ügyes kezû polgárnak (képviselõnek), Zólyomi Zsoltnak, hogy vállalta és megvalósította ezt a gyönyörû munkát, amely a falusi hívek összetartásának szép példájaként és becsületes munkájuk eredményeként jött létre. Ez örök emlék marad a híveknek õszén került sor a csalári Szent Mihálytemplom belsõ mennyezetének átfestésére. A polgármester, Ádám Béla vállalta a munka szervezését és irányítását. A munkálatokban részt vettek a falu hívei is. Fõleg a férfiak, akik - fáradságot nem ismerve - sok idõt szenteltek ennek a szép munkának: Csóri Gyula, id. Ádám Sándor, Dobra Ferenc, id. Dobra Gábor, id. Kis Róbert, Lupa Ervin, Lörinc István, Hudec Béla, Kárpáti Attila, Katyi László. A napközi tagjai Létrejött az egyházfők történelmi találkozója Az 1054-es nagy egyházszakadás óta elõször találkozott egymással a katolikus és az orosz ortodox egyház feje. A találkozóra Havannában került sor február 12-én. A két egyházfõ többek között a katolikus és az ortodox egyház közötti párbeszéd további erõsítésérõl, a kereszténység és az egész emberiség jövõjérõl, valamint a társadalom iránti felelõsségrõl tanácskozott. Elítélték a Föld tartalékait felemésztõ féktelen fogyasztást, és felszólítják Európát, hogy maradjon hû keresztény gyökereihez. A havannai repülõtéren lezajlott mintegy kétórás megbeszélés után a két egyházfõ a tévékamerák nyilvánossága elõtt aláírta közös nyilatkozatát. Az ünnepélyes aktus után megölelték egymást, majd sajtótájékoztatójukon röviden beszámoltak tanácskozásuk eredményeirõl. Kirill úgy fogalmazott, hogy a találkozó során kiderült: mindkét egyház felelõsséget érez a társadalom, a kereszténység és a civilizáció jövõje iránt. Ferenc pápa is örömmel állapította meg, hogy megismerhették egymás álláspontját, és félszavakból is értették egymást. Haladunk az egység felé - mondta, és ezzel Kirill is egyetértett. A két egyházfõ óva intett az olyan európai integrációtól, amely nem tartja tiszteletben a vallási identitást, és felszólítják Európát, hogy maradjon hû keresztény gyökereihez. MTI Nagyböjt csendje Kürtös 11 A nagyböjt szerves része - minden mesterkéltség nélkül - az egyedüllét. Hiszen ezen 40 nap alatt az ember törekszik, hogy kézzelfoghatóan is megélje a magány csöndjét. Ilyenkor lehetõség nyílik megtapasztalni, mit jelent egyedül a Mesterre hagyatkozni, és ebbõl a monotóniából - és mégis összetett élménybõl - tapasztaljuk meg igazi embervoltunkat: nem vagyunk és nem is lehetünk istenek, de életünk lehet istenies, sõt A puszta mély csöndjében felismerjük, hogy törékeny cserépedény az ember - még ha talpig páncélba öltözik is -, mely mégis arra hivatott, hogy a nehézségek ellenére egyre közelebb kerüljön Teremtõjéhez, ill. másokat is elvezessen Hozzá. Így válik az egyedüllét az önmagunkra és az Istenre találás helyszínévé. Ebben a csöndben megtapasztaljuk, hogy Õ a törékeny nádat nem töri össze, és a füstölgõ mécsbelet nem oltja ki (vö. Iz 42,3). Inkább esélyt ad, segít és felkarol - kegyelmeivel támogat. Ez az a rejtek, ahonnan megtapasztalhatjuk, hogy kivé kell válnunk, mire kell törekednünk. A nagyböjt csendje a várakozni tudás, az újrakezdésre való felkészülés ideje (helye), valamiféle oázis - a béke paradicsoma. Az ilyenkor ránk ereszkedõ csönd hol emel, hol meg szinte nyom. Pál apostol évekre eltûnt a sivatagban - pedig Krisztus szeretete sürgette (vö. 2Kor 5,14) -, visszavonult, hogy töltekezzen, közelebb kerüljön Mesteréhez - magányban, a csöndben nõtte ki magát igazán a nemzetek apostolává. A nagyböjtben mi is ahhoz a stációhoz érkezünk, amelyet Pál apostol is bátran és önként járt meg. Ezért nekünk is örömnek, egyfajta lehetõségnek kell tartanunk, ha felfedezzük saját sivatagunkat, magányunkat, és egyedül lehetünk a mi Istenünkkel. Az egyedüllét önmagunk le- és meggyõzésének a helye, ill. az isteni látás és erõ megszerzésének a helyszíne - melyek nélkül lehetetlen az az újrakezdés, melyre a húsvétot megelõzõ nagyböjt hív meg bennünket. A negyvennapos magányban (ebben a pusztában) minden lényeges - eddig talán még magunk elõtt is titkolt - dolgot megtudhatunk önmagunkról és Istenrõl, persze, csak ha figyelmesek, ill. türelmesek vagyunk, és ha merünk idõt adni magunknak. A nagyböjt csöndje és magánya - feltéve, ha merjük azt teljes meggyõzõdéssel viselni és hordozni - eddig elõttünk is talán ismeretlen húrokat pendít meg bennünk. Egyszerre nézzünk befelé és kifelé, szemléljük szüntelen Megváltónk életét! Lássuk meg, mi is lakik a tulajdon lelkünkben, mik a motívumaink, erõsségeink, gyengeségeink. Ilyenkor újra érezzük a Krisztushoz tartozás szükségességét, a Vele való mély találkozás fontosságát. Ebben a sejtelmes csöndben értjük meg igazán, hogy újrakezdés(ek) nélkül nincs Krisztushoz vezetõ út! Balga Zoltán, ipolyviski plébános

12 12 Kürtös Évfordulónaptár - Ajánló február Komlós Vilmos magyar színész január 29-én született az akkori Nógrád megyéhez, ma a Nagykürtösi járáshoz tartozó Süllyén (Šu¾a). Idõtálló népszerûsége a Hacsek és Sajó jelenetek dühöngõ, kávéházi márványasztalt verõ Sajó figurájától eredeztethetõ. Nem készült színi pályára, a polgári iskola elvégzése után egy divatáru-kereskedésben dolgozott Budapesten. Egy barátja hívására elkerült a szabók mûkedvelõ színjátszó csoportjának bemutatójára. Az elõadás elbûvölte, így az egyik szereplõ biztatására, akit Salamon Bélának hívtak, csatlakozott az amatõr társulathoz. Rákosi Szidi színiiskolájának növendéke volt. Tizenkilenc évesen már Szabadkán volt szerzõdésben. Jacobi Viktor Leányvásár címû nagyoperettjében debütált táncoskomikusként, és azonnal elbûvölte a publikumot. Feleségével, Pintér Irmával is itt ismerkedett meg, aki szintén színésznõ volt. Négy évvel késõbb Pécs, majd a Fõvárosi Operettszínház következett. Rövid ideig bankigazgatóként is ténykedett. Utolsó vidéki állomáshelye Békéscsaba volt. Ezt követõen több fõvárosi kabaré (Terézkörúti Kabaré, Pódium Kabaré, Kamara Varieté, Komédia) tagja. Az as években komikusként aratta elsõ nagy sikereit a Terézkörúti Színpadon. A népszerû kabaréban Komlós adogatta Salamon Béla poénjaihoz a labdákat. A taps és a nevetés persze Salamonnak szólt. (Kivéve, amikor egyszer Komlós édesapja beült a nézõtérre, aki már a viccek elõtt jóízûen nevetett fiacskáján.) 1934-ben egy évre hûtlen lett a kabarékhoz, és a Király Színházhoz szerzõdött után ismét a Pódium Kabaré, majd a Vidám Varieté és a Népvarieté következett. Tagja volt a Mûvész Színháznak, valamint az Úttörõ és Ifjúsági Színházaknak is ben szerzõdött a Vídám Színpadhoz. Utolsó bemutatója is ott volt éven aluliaknak január 19-én. A darabban játszótársai voltak többek között: Herceg Jenõ, Salamon Béla, Kazal László, Alfonzó Pályájának csaknem öt évtizede alatt rendkívüli népszerûségnek örvendett, a közönség rajongott érte. Nem egyszerûen komikus volt, hanem alakító, jellemábrázoló színész: mint minden igazi nagy komédiásnak, neki is a rögtönzés volt a legkedvesebb mûfaja. Bár több jellemszerepet is megformált (Moliére: A képzelt beteg, Úrhatnám polgár), filmekben is játszott (Janika, Állami Áruház, Dollárpapa, Gábor diák), a halhatatlanságot a Hacsek és Sajó kabaréjelenetek biztosították számára. Írással is próbálkozott, önéletrajzi kötete Hol volt, hol nem volt címmel 1942-ben jelent meg. Komlós Vilmos február 27-én halt meg Budapesten Gyermekei - Komlós Juci és Komlós András - hivatásának folytatói voltak. Komlós Vilmos kapcsán került említésre a mai Játékszín épületében mûködött Terézkörúti Kabaré, amely néhány évvel korábban az Intim Kabaré nevet viselte. Ez utóbbinak 1918-ban Leopold Gyula lett az igazgatója, aki február 22-én született Rárósmúlyadon (Mu¾a) - az akkori Nógrád vármegye, a mai Nagykürtösi járás településén. Internetes források felhasználásával: szerk. K ö n y v a j á n l ó Cey-Bert Róbert Gyula: 1526: A végzetes mohácsi úttévesztés Béke vagy 150 év háború! Az író eddig megjelent több könyvét bemutattuk már lapunkban, ezúttal egy trilógia elsõ kötetét mutatjuk be, amely az 1500-as évek elsõ évtizedeit, a korabeli viszonyokat elemzi, és olyan következtetéseket von le, amelyek kihatással lehettek a nemzet sorsát évszázadokra meghatározó útválasztás történelmi hátterére. Leírja a mohácsi csata szívbemarkoló történetét, majd a nyolc hónappal késõbb lezajlott, az évszázad legborzalmasabb csatáját, amelyet Róma ostroma néven ismer a történelem. A mohácsi csata és a római csata között titokzatos összefüggések vannak, amelyek elkerülték a történészek figyelmét. Olvassuk el, hogyan vélekedik e könyvrõl egy török irodalmár, aki a könyv elõszavát írta. Tisztelt olvasó! E könyv, amelynek olvasásához éppen most kezdenek hozzá, egy óriási hibára hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a történelmi török-magyar kapcsolatokat általában oszmán-keresztény ellentétre leegyszerûsítve szokás értékelni. Annak a részletes elbeszélése e mû, hogy a mohácsi tragédiát elõidézõ körülmények, árulások és titkos egyezkedések 400 évvel késõbb hogyan vezettek a trianoni békeszerzõdéshez, amely során Magyarország lakosságának és területének kétharmadát elveszítette. A szerzõ a feltett és fel nem tett, de a tudatunkban ott lapuló kérdésekre történelmi válaszokat ad. Ki akarta, hogy Magyarország független királyság maradjon? És ki nem akarta ezt? Kik törekedtek arra, hogy az ország Ausztria és a német tartományok védelme érdekében évszázadokra csatatérré változzon? Melyik volt az egyetlen nemzet, amelyik keblére ölelte a magyar függetlenségi mozgalmak vezetõit, Thököly Imrét, II. Rákóczi Ferencet és Kossuth Lajost? E kérdésekre a szerzõ részletes történelmi elemzésekkel válaszol. Végül pedig a törökök és magyarok közötti õsi rokonság tudatához útmutatásért fordulva az utolsó és legfontosabb kérdést õ maga teszi fel, bár a választ az olvasóra bízza: Valódi nemzeti érdekeinket mikor fogjuk megvédeni? Elmondhatatlan öröm és nagy megtiszteltetés számomra, hogy kedves bátyám Cey-Bert Róbert Gyula - akinek Attila, a hun üzenet címû könyvének fordítását éppen most fejeztem be - e mûvéhez elõszót írhattam. Kívánom, hogy tollából a tinta ki ne fogyjon, az írás fonala meg ne szakadjon! Dr. Erdal Salikoglu Isztambul, augusztus 29. Balogh Gábor

13 2016. február Közélet - Hirdetés Kürtös 13 Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy gondolatébresztõ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk: Az ember a természet része, törvényei számára is meghatározók Veszélyek között növekednek a virágok. A látogató rovarok, a hajtást csipegetõ, élelmet keresõ madarak helyüket változtatják. Megkeresik a zsenge hajtásrészeket, kitépkedik a leggyengébb részeket. A növény nem tud elmozdulni, kisebb veszteségét túléli, a nagy veszteségbe belepusztul. Kiszolgáltatottsága a természet rendjét követi. Elgondolkozhatsz, hogy miféle rend az, amibe a helyzet úgy hozza, hogy egyes növények belepusztulnak. Az emberek közötti rend és kiszolgáltatottság természete ettõl különbözik. A gondoskodásban való bizalom alapja az, hogy a másik jelenléte biztosíték, a másik tudása támasz, a mindenre kiterjedõ figyelem védelmet ad. Szívósság, állóképesség erõsödik meg az emberben, ha helyét tudja, ha megedzõdik a kisebb próbatételekben. Nem szorong az ember, ha tudja, mivégre született, ha múltja, családja és kitartó alkotó szándéka pajzsként védi meg a hiedelmek és a félelmek közepette. Értelmezzük a világot, események láncolatában gondolkozunk. A levelek piros színe távolabbról is hívogatja a megporzó rovart. Nagy, piros szirmú virágnak látszik az egész, pedig levelek és virágok együttesébõl áll. A kis virágok a levélkoszorú közepén alig észrevehetõk. Ami külön-külön alig kelti fel a figyelmet, együtt messzirõl is észrevehetõ. A virágok mindegyike eltérõ fejlõdési szakaszban van. A növény túlélési esélyeinek meghosszabbítását jelenti ez. Hosszabb idõn keresztül virágzik a növény. Túlélési tartalékaival gazdálkodik. A családban lévõ gyermekek olyanok, mint a harcos tegezében lévõ nyilak. Bátran megküzdhet az ilyen család a nehézségekkel. A szülõk védik, oltalmazzák gyermekeiket, akik a következõ nemzedék tagjaiként továbbviszik eszményeiket, emlékezetüket, megõrzik mûveiket. Eszmények, jelképek, emlékeztetõ események segítik, hogy ne felejtsük el, hova tartozunk, kik tartoznak össze. A magyar családok a nemzeti zászló színeire emlékezhetnek a növény piros-fehér-zöld színei láttán. Felidézhetik a növény színei az áldozat, az igazság és az élet egybetartozását. Tudod a helyedet a világban? Van célod? Mi a célod? Vállalod a próbatételt, vagy félsz mindentõl, ami megerõltetõ? Edzett vagy fizikai és lelki értelemben is? Mit teszel ezért? Segíted-e a családodban az összetartozás, a kitartás, az egymásért vállalt felelõsség erõsödését? Figyelsz-e a természet jeleire? Gondolsz-e arra, hogy az ember minden technikai vívmányával együtt a természet része, törvényei rá is vonatkoznak? Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 17. alkalommal fogjuk megrendezni a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk azzal, hogy minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni. A Kárpátok mély árkában úgy sírnak a fák Hullanak már a levelek s a hervadó virág, Bérces ágyuk durranása messze-messze kél Lelkesítõ magyar nótát fúj felénk a szél. Fiúk felettünk az idõ eljárt, fiúk felettünk elmúlik a nyár, Nem látjuk többé a kicsi falunk, nem zárjuk többé a rácsos kaput, Mondjátok meg, aki hazatér, idegen földben pihentem meg én... Csak a drága jó anyámnak el ne mondjátok.. Ne epessze fájó szívét a keserû bánat. Mondjátok, hogy visszajövök, visszajövök én.. Visszajövök egy szép május holdas éjjelén... És aztán felvirágzom a puskám szuronyát.. Kis falum határán úgy vonulok át... Mondjátok meg, aki hazatér, idegen földben nem pihenhetek meg én!!! Ha kimegyek a doberdói harctérre Feltekintek a csillagos nagy égre Csillagos ég merre van a magyar hazám Merre sirat engem az édesanyám Én Istenem, hol fogok én meghalni Hol fog az én piros vérem kifolyni Olaszország közepében lesz a sírom Édesanyám arra kérem ne sírjon Feladom a levelem a postára Rátalál az édesanyám házára Olvasd anyám vérrel írott levelemet Doberdónál hagyom az életemet Édesanyám nem írok több levelet Puskagolyó lõtte el a szívemet Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok Megsiratnak a falumbeli leányok 26 1

14 14 Kürtös Életmód - Hirdetés február G y ó g y í t ó f á k Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy amikor fájdalom ér bennünket, vagy problémák sokasága nehezedik a vállunkra, akkor egy séta a friss levegõn, ahol zöldkoronájú fák vesznek körül, elsöpri a viharfelhõket fejünk felõl, és megnyugszunk. Ez nem véletlen, a fák elszívják negatív gondolatainkat, és pozitív energiával töltenek fel. Ez azért van, mert a fák gyógyító energiával rendelkeznek. Az igazi feltöltõdéshez azonban nem elég egy alkalom. Minél több idõt kell tölteni zöld környezetben, hogy testünk-lelkünk felfrissüljön. A természetben való tartózkodással sokat teszünk egészségünkért, hiszen a friss levegõ jótékony hatással van idegrendszerünkre. Egyet azonban ne felejtsünk el szem elõtt tartani: a fák ugyanolyan élõlények, mint mi, emberek. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy éppannyira függünk a fáktól, mint õk tõlünk. A fák gyógyító ereje gyógyír mindazoknak, akik kétségek nélkül meg tudnak nyílni elõttük. Nem kell mást tennünk, mint elmenni egy erdõbe, vagy lesétálni a közeli parkba, kimenni a szabadba, és máris érezhetjük, ahogy a pozitív energiák átjárnak. Az erdei séta jól esik, hisz a pozitív energiák mellett, a hatalmas fák között biztonságban érezzük magunkat, és ránk talál a nyugalom. Hogyan töltõdjünk fel a fáktól? A jótékony hatás elérése érdekében nem kel mást tennünk, mint felhasználnunk a fa gyógyító erejét. Ennek érdekében tetszõleges ideig öleljünk át egy fát úgy, hogy közben homlokunk, mellkasunk és hasunk a fa törzséhez ér. Bal kezünk felfelé, jobb kezünk pedig lefelé mutasson. Azután forduljunk meg, hogy nyakszirtünk, gerincünk és lábunk is érintkezzen a törzzsel. Ha álmatlanság kínozna bennünket, akkor jó idõben heveredjünk le a fa mellé, és meztelen talpunkat tegyük a fa törzsére. A fa energiájából elsõsorban nappal töltekezzünk, mert éjszakára az energia lesüllyed a gyökerekbe! Ne szégyelljük magunkat, ha kedvünk támad kipróbálni a faterápiát, egyszerûen ki kell menni a természetbe, és átölelni a nekünk legszimpatikusabb fát. És azonnal érezni fogjuk jótékony hatását. Minden fafajta más-más területre hat, így érdemes figyelembe venni a kiválasztásnál a fa fajtáját is. Bükk: az egyik legerõsebb energizáló hatással rendelkezõ fa. Elûzi a depressziót, a rosszkedvet, és segíti a pozitív gondolatok áramlását. Segít a félelmek, aggodalmak, fáradtság leküzdésében. Energiájával pozitív gondolatáramlást teremt, kitartóvá tesz, és állandó céltudatosságra ösztönöz. Jótékonyan hat a nyaki fájdalmakra. Gesztenye: A /szelíd/ gesztenyefa erõs szeretetenergiát áraszt magából, ezáltal oldja a lelki fájdalmakat, erõt ad szakítás, szerelmi bánat vagy csalódás után. Energiája barátságosabbá, nyíltabbá tesz minket, ezért érdemes akkor is felkeresni, ha javítani szeretnénk kapcsolatainkon. A vadgesztenyefa biztosítja a célok megvalósításához szükséges erõt. Testi szempontból javítja az anyagcserét, enyhíti a reumatikus tüneteket, köhögésre és tüdõgyulladásra hat. Diófa: Fejleszti döntéshozó képességet, ezáltal támogatja a hatékony problémamegoldást. Erõt ad, szorgalmassá, aktívvá, ellenállóvá tesz. Hárs: Helyes önismeretre tanít, harmóniába hozza a szív és az ész energiáit, oldja az érzelmi kuszaságból, féltékenységbõl eredõ energiablokkot. Kiváló lázcsillapító, és pótolja az elveszett testilelki erõt. Nyírfa: A szelídség és a béke megtestesítõjeként nyugalmat hoz a félelmekkel teli, szorongó léleknek, oldja a stresszt. Erõsíti a megérzéseket, kreativitást, javítja a jó és a rossz energiák közötti különbségtételt. Segít leküzdeni a szorongást, félelmet és a pánikot. Testi szempontból a hólyag és bõrbetegségekre hatásos. Tölgyfa: A tölgyfa ölelése megszabadít a negatív gondolatoktól, erõsíti a pozitív tulajdonságokat. Fokozza a koncentrációs képességet. Testileg és lelkileg is méregtelenít, tisztít. Javítja a vérkeringést, és stimulálja a nyirokrendszert. Fenyõ: A fenyõt a frissesség, a tisztaság, a fény és a vitalitás fájának is tartják. Idegnyugtató hatása mellett keringési problémákra, valamint tüdõ- és felsõ légúti megbetegedésekre hoz enyhülést. Cseresznyefa: egyesek úgy tartják, a cseresznyefa a szerelmesek fája. Emellett oldja a gátlásokat, erõsíti az önbizalmat Kõris: A kõrisfa abban támogat, hogy jobban elfogadjuk sorsunkat, könynyebben feldolgozzuk a váratlan eseményeket. Fûzfa: segíti a gyermekek fizikai és szellemi fejlõdését, enyhíti a depressziós tüneteket. Bármelyik fatípust is választjuk, abban biztosak lehetünk, hogy érezni fogjuk a természet, a fák gyógyító erejét! -ber-

15 2016. február Sport Kürtös 15 Farsangi szeletek A farsang elég rövid volt az idén, vége a báli szezonnak. Vannak azonban más lehetõségek is egy kis vidám összejövetelre, egy-egy jó szokás felelevenítésére. Ma már szinte nincs olyan település, ahol valami zajosságot el ne követnének a farsangban, ki-ki ötletszerûen, mások a hagyományos dolgok megtartásával, de mindenképpen a szórakozás, a szórakoztatás céljából. Így volt ez az idén is sok helyen. Ipolybalogon is megrendezték a hazai hagyományos máriásversenyt és sakktornát, melynek eredményeirõl az alábbiakban adunk hírt. A máriás kártyajátékot kedvelõk az idén valamivel többen voltak, mint tavaly, nem beszélve arról, hogy valamikor évközben is, vasárnaponként legalább ennyien összejöttek a helyi vendéglõben, és verték a blattot. Ilyenkor mindig eszembe jut a mondás, hogy ja, ma már semmi sem olyan, mint régen. A régi nagy kártyások szépen elmentek, a fiatalok közül pedig már az ilyen hobbival nemigen foglalkoznak. Az idén tizenöten ültek asztalhoz, hogy eldöntsék, kinek keverték jobban a lapokat, mert a tudás mellé egy kis szerencse is kell. A fordulónkénti 15 leosztás után, ami 90 játékot jelent fejenként, a hat forduló döntötte el a végsõ sorrendet. A tavalyi gyõztes, Negyela Imre - egy ponttal lemaradva a 23 ponttal harmadik helyen végzett Racsko Gyulától - az idén nem lett dobogós. Megismételte, vagy úgy is mondhatnánk, hogy megvédte viszont tavalyi második helyezését Varga Zsolt, aki szintén 23 pontot szerzett. Az idei bajnokság gyõztese a veteránnak mondható Gyurász Károly lett 26 ponttal úgy, hogy négyszer volt asztalelsõ és kétszer harmadik, ez a legjobb gólarányt - nyereményösszeget is jelentette számára, persze csak képletesen. A vándorserleget és a díjakat Bálint Péter polgármester és Skerlec József (Öcse) fõszervezõ adták át. A sakkjátékot kedvelõk sem maradtak az idén munka nélkül, így már XI. alkalommal mérhették össze tudásukat a farsangi sakktornán. Az idén többen kaptak kedvet ahhoz, hogy leüljenek játszani, és törjék a fejüket egy-egy lépés, játszma felett. A jelentkezõk száma, tizenhét, megkívánta, hogy két csoportra osszuk a jelentkezõket, akik négy selejtezõ csoportban vívták ki maguknak az A vagy a B csoportban való szereplést. A B csoportban kilenc versenyzõ játszott a helyezésekért, az A csoportba kerültek viszont küzdhettek a dobogóra kerülésért. Végül a B csoport nyertese az az id. Gyurász Péter lett, aki az elõzõ tornákon vagy dobogón, vagy dobogóközelben végzett. Az idén azonban meg kellett elégednie a csoportgyõzelemmel, amit veretlenül szerzett meg. Az A csoportban a feszültség az utolsó fordulóig tartott, ekkor derült ki ugyanis, hogy ki lesz a torna gyõztese. A torna nagy vesztese Celleng István lett, aki két éve még elsõ, tavaly második helyen végzett, az idén azonban lemaradt a dobogóról, és csak a táblázat alsó részében foglalt helyet, amit sportszerûen tudomásul vett. Harmadik helyen a tavalyi gyõztes Gyurász Péter végzett öt ponttal, aki csak a két elõtte végzett játékostól kapott ki. A második helyen Gyurász Pál végzett hat ponttal, aki szintén csak az elõtte végzett játékostól kapott ki, aki nem volt más mint Bodzsár Gábor, a torna gyõztese, veretlenül, fél pont veszteséggel, 6 1/2 ponttal. A gyõztes tavalyelõtt második, tavaly pedig harmadik helyen végzett, tehát az idén is dobogós lett, mégpedig annak legmagasabbik fokán. A vándorserleget és a díjakat Bálint Péter polgármester és Skerlec József fõszervezõ adták át. Gratulálunk mindkét torna résztvevõinek, gyõzteseinek, a szervezõknek, és a Korona Panzió tulajdonosának pedig köszönetünket fejezzük ki a hely és a kellemes környezet biztosításáért mindkét alkalommal. Találkozzunk jövõre is! Balogh Gábor Babcsan Endre 60 éves Babcsan Endre február 21-én született Bussán. A foci lett a mindene, és úgy látszott, nagyon is megértik egymást ezzel a játékkal. Az édesanyja meséli, hogy mindig a focipályán volt, talán ott is született - mondja nevetve. Az én gyermekoromban - meséli Endre - nyáron vagy az Ipolyban fürödtünk, vagy fociztunk ben került el Losoncra, ahol a Podpolianske strojárne inasiskolájába kezdett járni. Az osztályfõnöke, Cerovsky úr megkérdezte, hogy a labdarúgást vagy a kézilabdát választja-e. Természetesen a focit választotta, és utána itt játszott a divízióban. 1971/1972-ben, 16 évesen egy évet játszott a bussai nagycsapatban, ahol gólkirály lett 44 góllal. Õ tartotta az ificsapat gólkirályi címét is 52 góllal között került Mártonban, ahol az edzõje Jaèiansky úr volt. Katonásága alatt Prešovban játszott, és innen került a kassai VSS-be. Volt ifi- és olimpiai válogatott is. Amikor Jaèiansky edzõ elkerült Kassára, vitte magával Endrét is. Az elsõ labdarúgó ligában a VSS színeiben a következõ meccseket játszotta: 1978/79-28 mérkõzés - 5 gólt szerzett 1979/80-25 mérkõzés - 4 gólt szerzett 1980/81-28 mérkõzés - 4 gólt szerzett szeptember 12-én Nyíregyházán került sor nézõ elõtt a magyar és a csehszlovák válogatott labdarúgó-mérkõzésére, amely 2:1-es magyar gyõzelemmel végzõdött. Játékvezetõ: Mathias - Ausztria. A két csapat összeállítása: Magyarország - Guidár - Szántó, Salamon, Kutasi - Tatár, Ebedli (Csapó) - Tóth A. (Burcsa), Borostyán, Kiss, Bene (Fekete), Kuti Csehszlovákia - Kéketi - Barmoš, Vojáèek, Ondruš - Gõgh, Kozák - Jurkemik, Jarušek (Panenka) - Hlavatý (Babcsan E.), Nehoda, Gajdušek Góllövõk: Tatár (11-esbõl), Kutasi, ill. Nehoda Ezen a mérkõzésen öltötte magára a címeres mezt Bussa szülötte, Babcsan Endre, aki ekkor a VSS játékosa volt. A válogatott edzõje Dr. Jozef Vengloš volt, aki azt mondta Endrének, hogy ha a válogatottban akar tovább is játszani, akkor egy komolyabb klubot kell találnia. Mivel ez neki nem sikerült, búcsút mondhatott a válogatottnak is. Játékosok, akikre szívesen emlékezik: Móder, Józsa, Danko, Štefura, Andrejko, Lipnický, Újhelyi. Azt mondta, a játékosok jók voltak, csak a vezetés volt amatõr. A bussaiak közül: Farsang, Vámos Pityu, Albín és Janto. 27 évesen komoly sérülést szenvedett, a bal térde kifordult. Három évig próbálkozott visszakerülni, de nem sikerült. Meg kellett volna mûteni (térdszalagszakadást szenvedett), de nem egyezett bele. Babcsan Endre elvált, van két lánya, Andrea és Beáta és két lányunokája, egy 12 éves és egy 8 éves. Jelenleg Kassán él édesanyjával együtt. 60. születésnapod alkalmából sok erõt és egészséget kíván a bussaiak nevében Végh Zoltán polgármester és Farkas Sándor

16 16 Kürtös Programajánló - Hirdetés február Regionális megemlékezés Az es magyar forradalom és szabadságharc járási nemzeti ünnepsége március 15-én Nagycsalomján kerül megrendezésre. Az ünnepi mûsor órakor kezdõdik, melyre mindenkit szeretettel vár a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és nagycsalomjai alapszevezete, valamint Nagycsalomja Község Önkormányzata. Borban az igazság! Eladásra kínálunk minõségi szõlõoltványokat. Borszõlõfajták fehér- és vörösbor készítésére. Csemegeszõlõ-fajták, hagyományosak és rezisztensek. Elérhetõség: Száraz Márk, Nagykér, Érsekújvári járás, mobil: PROGRAMAJÁNLÓ KELENYE február 21., vasárnap, 15.00, kultúrház - SZÍV KÜLDI SZÍVNEK SZÍVESEN - Ress Hajnalka zenés mûsora APÁTÚJFALU február 21., vasárnap, 17.00, kultúrház - SZÍV KÜLDI SZÍVNEK SZÍVESEN - Ress Hajnalka zenés mûsora IPOLYHÍDVÉG február 27., szombat, 16.00, kultúrház - Csáky Pál: HIT ÉS HÛSÉG, a Boráros Imre Színház vendégszereplése INÁM február 27., szombat, 18.00, kultúrház - Gárdonyi Géza: A bor - a Garamvögyi Színház szereplése BUSSA február 28., vasárnap, 15.00, kultúrház - SZÍV KÜLDI SZÍVNEK SZÍVESEN - Ress Hajnalka zenés mûsora IPOLYVARBÓ február 28., vasárnap, 17.00, kultúrház - SZÍV KÜLDI SZÍVNEK SZÍVESEN - Ress Hajnalka zenés mûsora A rendezvényekre a belépés díjtalan. E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. Közéleti havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh KÜRTÖS Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/ Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula, telefon: 0905/ Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: Vinica, Nekyjská 397/27. csemadokntv@gmail.com.telefon: 0907/ Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN IÈO Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.