KÖNYVTÁRHASZNÁLATI TANANYAG

Átírás

1 KÖNYVTÁRHASZNÁLATI TANANYAG TARTALOM Előszó... 3 Az ismeretszerzés útjai... 3 Az információ... 3 Az ismeretek hordozói... 4 Könyv, újság, CD-ROM, Internet... 5 A könyv története... 5 A könyv kívülről... 7 A könyv belülről... 8 Újságok, folyóiratok Napilapok Hetilapok Folyóiratok Nem hagyományos dokumentumok A CD-ROM Bibliográfiai CD-ROM Teljes szövegű CD-ROM Szótárak CD-ROM-on Multimédia CD-ROM-ok A Tudás szentélye: a könyvtár Könyvtárak Egy kis könyvtártörténet Magyar könyvtártörténet Néhány híres könyvtár Könyvtár típusok Elektronikus könyvtárak Digitális könyv A könyvtár felépítése A könyvtári polcok rendje

2 Katalógusok A segédkönyvtár Számítógép a könyvtárban Könyvtári számítógépes alapok Könyvtári számítógépes rendszer A számítógépes katalógus Gépesített kölcsönzés Könyvtár a világhálón, világháló a könyvtárban Könyvtári szolgáltatások az Interneten Világméretű hiperszöveg rendszer: A 28 Internethasználat a könyvtárban Feldolgozzuk az információt Anyaggyűjtés Kézikönyvek Jegyzetelés Vázlatírás Elkészítjük a munkát Az írásbeli munka alapvető formai követelményei A bibliográfiai hivatkozás Zárszó Kislexikon

3 Előszó Mindenki volt már kisebb-nagyobb könyvtárban, s nagyjából el is tud igazodni az ott felkínált szolgáltatások között. Te is kerestél már biztosan kötelező olvasmányt az iskolai könyvtárban, és az is előfordulhatott, hogy valamilyen fogalomnak utána kellet nézni egy kézikönyvben. Ha most azt mondanám, hogy lexikon, szótár vagy katalógus, többé-kevésbé meg tudnád határozni, mire gondoltam. Talán meg is mosolyognál, ha olyasmit kérdeznék, hogy mi a könyv, mit nevezünk újságnak és így tovább Ám ha egy modern könyvtárban találod magad, rögtön kiderülne: mennyire mást és többet jelent egy könyvtár, mint azt első pillanatban gondolnád. Rögtön feltűnne például, hogy az olvasók a számítógépeknél ülnek. Aztán észrevennéd, hogy a könyvtáros nem könyveket, bekötött újságokat vagy folyóiratokat ad át egy olvasónak, hanem egy csillogó kis lemezt, amit aztán a számítógépbe helyeznek. Az is feltűnne később, hogy egyesek fejhallgatókkal ülnek az asztalnál vagy éppen a számítógép előtt, mások pedig arról beszélnek, hogy a témájukhoz találtak olvasnivalót a világ túlsó felén, egy másik számítógépen. A könyvtárhasználók tehát furcsa emberek, mert megsárgult papírokat és számítógépes dolgokat egyaránt fogyasztanak. AZ ISMERETSZERZÉS ÚTJAI AZ INFORMÁCIÓ A körülöttünk lévő emberek, dolgok, események megismeréséhez olyan információkra, ismeretekre van szükségünk, amelyek a megismerni kívánt személyekre, dolgokra, eseményekre, jelenségekre jellemzőek. Az információ az emberekre és más élőlényekre, dolgokra, eseményekre, jelenségekre, ezek életére, viselkedésére vonatkozó hír, felvilágosítás, tudósítás, tájékoztatás, adat, jel, jelzés. A bennünket elárasztó információkat, ismereteket tudatosan vagy akaratlanul is feldolgozzuk, beépítjük azokat tudásunkba. Az információkkal, azok fogyasztásával, feldolgozásával azért szükséges foglalkoznunk, mert minden ember termel és fogyaszt információt, másrészt pedig korunkban komoly gazdasági erővé vált. Egyre többen foglalkoznak információ előállítással és feldolgozással. A mai fejlett világban az információval közvetlenül vagy közvetve foglalkozók száma meghaladja a termelésben dolgozók számát! A technikai haladás pedig elképesztő jövőt sejtet informatikai szempontból. Az utóbbi évtized elhozta számunkra a tömeges műholdas televíziós és rádiós adásokat, hetente milliónyi új dokumentummal szaporodik a 100 millió oldalnyi információt hordozó Internet, s az 1998-ban üzletekbe került 8-17 GB kapacitású DVD lemez, meg sem várta a CD-ROM igazán tömegessé válását. Mindez nem csupán örömteli esemény, mert rengeteg árnyoldala is van. Nem nagyon tudjuk például, meddig és milyen mértékben tud alkalmazkodni az ember ehhez az információzuhataghoz, másrészt pedig a rengeteg információ iszonyú mennyiségű selejttel jár együtt. 3

4 A könyvtárak és a könyvtárosok évszázadok óta foglalkoznak az információk rendszerezési, és tárolási-gondjaival, nekik van a legnagyobb tapasztalatuk az információ használtatása terén is. Ezért célszerű a könyvtári-informatikai tudásba belekóstolnunk, hogy jobb esélyeink legyenek az eligazodásban. AZ ISMERETEK HORDOZÓI Az ismereteket megőrző, tároló anyagok, eszközök a dokumentumok, információhordozók. A rögzítés, tárolás módja, a hordozóanyag szerint beszélhetünk írásos, képi, audiovizuális és elektronikus információhordozókról. A dokumentumokat sokféle módon lehet csoportosítani ezen belül is. Segít a megértésben az alábbi felosztás, amelyben egy-egy példával igyekeztem jelezni, melyik csoportban mire gondolhatunk. A dokumentumok főbb típusai ÍRÁSOS KÉPI Altípusok kéziratos nyomtatott ábrák, rajzok fényképek Példák a Nemzeti dal kézirata könyv, folyóirat, újság moziplakátok Bartók Béláról készült képek AUDIOVIZUÁLIS film, video játékfilm, dokumentumfilm ELEKTRONIKUS multimédia lemez internet-dokumentum világatlasz CD-ROM -on iskolánk könyvtárának honlapja A képi dokumentumok leglényegesebb tulajdonsága, hogy az információs értéküket a kép hordozza és önmagukban egy egységként kezelhetők. Lehetnek egyediek és nyomtatásban sokszorosítottak. A kézirat kézzel vagy írógéppel írt dokumentum, mely általában magán- vagy hivatalos levél, irat, illetve művészeti alkotás (vers, regény stb.), tudományos és szakmai mű (szakdolgozat) lehet. Kézirat a számítógépes szövegszerkesztővel készített, a számítógép nyomtatójával néhány példányban kinyomtatott, de nem sokszorosított dokumentum is. Nyomtatott dokumentumnak számít a nagyobb nyilvánosságnak szánt, sokszorosított könyv, folyóirat és újság. E két utóbbit és a más időszakonként megjelenő dokumentumokat időszaki kiadványoknak is szokták nevezni. Audiovizuális (képi-hangzó) az a dokumentum, amely hangfelvételt vagy mozgóképanyagot tartalmaz, tekintet nélkül arra, hogy a tároló eszköz CD, film vagy éppen videoszalag. 4

5 Az elektronikus dokumentum igazából a legújabb idők szülötte, ezért még bizonytalanul bánunk vele. Legfontosabb ismérve, hogy az információkat hordozóanyagtól függetlenül digitálisan rögzítik. Bár a dokumentumok felosztása első látásra egyszerűnek tűnhet, érdemes kicsit gyakorolni a besorolást. Érdemes belegondolni, mennyi bajt okozhat itt a számítógép! Ugyanis használatával egészen újszerű és a korábbi műfaji határokat felrúgó dokumentumok keletkeznek. KÖNYV, ÚJSÁG, CD-ROM, INTERNET Az információhordozók külsődleges szempontok szerinti rövid áttekintése után célszerű, hogy alaposabban is megvizsgáljunk néhány elterjedtebb dokumentumtípust és megnézzük a legújabbakat. Előtte azonban lépjünk vissza egy kicsit a múltba: mindez hol kezdődött? A KÖNYV TÖRTÉNETE Az írás feltalálása után nem sokkal már alkottak olyan dokumentumokat, amelyeket terjedelmük és összetettségük miatt - az adott fejlődési fokot figyelembe véve - hasonlíthatunk a könyvhöz. A sumérok már Kr.e. a 4. évezredben ismerték az írást, s azzal különféle ismereteket rögzítettek. A képírásból kialakult sumér ékírással írott égetett agyagtáblák tekinthetők az emberiség első könyveinek. Az ókori Mezopotámiában ezeknek a tábláknak gazdasági szerepük volt (nyilvántartások, elszámolások stb., de ékírással bonyolultabb írásműveket is létrehoztak, például lejegyezték a törvényeket. Amikor a múlt században ezeket az írásokat megfejtették, a kutatók egy másik, egészen más jellegű írás értelmezéséhez is hozzáláttak. A képíráshoz jobban kötődő egyiptomi hieroglifákat egy kétnyelvű (görög és egyiptomi) kőbe vésett felirat segítségével fejtették meg. Az egyiptomiak azonban nemcsak kőbe, falakra írtak, hanem papiruszsásból készült papirusztekercseket is használtak. Az egyiptomi papok ezekre jegyezték fel az irodalmi igényű vallási szövegeket is. A papirusztekercs évezredekig volt íráshordozó, a mai könyv közvetlen elődjeként. Az ókori Pergamonban más anyagokkal is kísérleteztek. Állat (juh-kecske) bőréből készített hártyára kezdtek írni, amit aztán városukról pergamennek neveztek el. Formájában a papirusztekercset utánozták, de ez az anyag már rugalmasabban kezelhető volt. Ahogy néhány töredéket az egyiptomi tekercsekből is megtaláltak a régészek, úgy felbukkant kétezer éves pergamenmaradvány is. Nagy szenzáció volt, amikor a második világháború után Izrael területén több tucat, bibliai szövegeket tartalmazó, viszonylag ép pergamentekercsekre bukkantak a kutatók. A korai középkorban rájöttek, hogy a pergamen jobban kezelhető, ha nem tekerik össze, hanem ívekbe hajtogatják és összefűzik. Az összehajtott lapokat fatáblák közé tették és kézírással írták tele. Ezek a kéziratos könyvek a kódexek. Mára csak néhány ezer létezik belőlük, ezért nagyon értékesek. A kódexek többsége gyönyörű kézi díszítést kapott. A nagy kezdőbetűket kiemelték, kidíszítették, ez volt az iniciálé. A könyv szövegébe apró, részletesen kidolgozott képeket helyeztek el, amelyeket méretük miatt miniatúrának hív- 5

6 tak. Mivel egy nagyobb kódex elkészítéséhez akár több ezer állat bőre kellett, és a készítők több tíz évig dolgoztak rajtuk, ezért egy kódex szinte felbecsülhetetlen értéket képviselt. A század tájékán megnőtt a könyvekre az igény. Ezért nagy másolóműhelyek alakultak ki, amelyekben, nagy számban, de egyszerűbb kivitelben gyártották a könyveket. Nagy szükség volt valami egyszerűbb gépesíthető módszerre. A kínaiak már több mint ezer éve használták a táblanyomást, amivel a fába vésett mintázat és írás tükörnyomatát tudták előállítani, viszonylag sok példányban. A kínai technológiát a 15. században ismerte csak meg Európa, valószínűleg arab közvetítéssel. Kellett valaki, aki feltalálja a külön betűkből álló, szabadon összerakható és szétszedhető nyomóformát. Ez az ember egy németországi aranyműves volt, aki ólomból öntötte betűit. Johannes Gutenbegnek hívták, és 1455-ben 100 példányban kinyomtatta a kéthasábos 42 soros Bibliát. A nyomtatott könyv még sokáig hasonlított a kódexre, kézzel díszítették, külön rajzolták bele az iniciálét, mert így drágábban lehetett eladni. Az 1455 és 1500 között nyomtatott könyveket ősnyomtatványoknak nevezzük. Kódexeket a középkori Magyarországon is készítettek, például Kálti Márk gyönyörűen díszített történelmi könyve, a Képes Krónika is e korból származik. Mátyás király híres könyvtárát is kódexekre alapozta (korvinák), de az ő uralkodása alatt, nem sokkal Gutenberg után megindult a magyar könyvnyomtatás is. Hess András 1473-ban kinyomtatta a Budai krónikát. Bár a török hódoltság nem kedvezett a folyamatnak, mégis sorra alakultak a szebbnél szebb könyveket előállító magyar nyomdák. Például Sylvester Jánosé Sárváron és Heltai Gáspáré Kolozsváron. A 17. századra már világszínvonalú művésze és tudósa is van e szakmának Misztótfalusi Kis Miklós személyében, aki kitűnő németalföldi nyomdákból hozta haza a mesterség szeretetét. A 19. század már a tömeges könyvgyártás kora. A reformkori zöld vásznas, vöröses címkés kötetek már nagy példányszámban jelentek meg. Voltak ekkor is híres kiadók, némelyikük nevét nem csak könyvei, hanem politikai szerepvállalása is ismertté tette, mint pl. a Landerer és Heckenast nyomdáét, amely fontos szerepet játszott március 15-én, a forradalom első napján. A század végére a nagy olvasói igények miatt a könyvkiadás remek üzletté vált, ezt jelzik a megalakuló nagy részvénytársaságok, pl. a Franklin, Révai vagy az Athenaeum. Nagyapáink számára örök emlék marad a sötétpiros kötésű franklinos Verne sorozat, vagy a dúsan aranyozott Singer és Wolfner-féle regénysorozatok. Ez az időszak már a folyóiratok kora is egyben. A századforduló után jelenik meg a magyar kultúrtörténet legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Nyugat, amelynek hatása máig tartó. S persze ebben az időszakban teljesedik ki a ponyva műfaja is. Az akkori diákok a pad alatt filléres regényeket és más sárga fedelű könyveket olvastak. A mestermunkák száma is jelentős. Emlékezetesek a két világháború közötti időszakból az Egyetemi Nyomda nagy műgonddal tervezett tudós könyvei és a Kner Izidor gyomai műhelyéből kikerült munkák. Tevan Andor békéscsabai műhelyei jelentettek új színt a magyar nyomdászatban. Művészi igényű tipográfiájukkal (könyv-, betűtervezés) ízléses, magas színvonalú ún. bibliofil-kiadványok egész sorát jelentették meg. 6

7 A mai könyvkiadás méltó az elődökhöz: a magyar könyv gyakran szerepel sikerrel külföldi könyvvásárokon és kiállításokon. A KÖNYV A könyv mindmáig a legalapvetőbb dokumentumtípus, az emberiség egyik legnagyszerűbb találmánya. Tartalmilag igen nehéz meghatároznunk, mi is a könyv. Mindenesetre a rendszeres időszakonként megjelenő kiadványokhoz képest a könyv valamilyen egyszeriséget, befejezettséget sugall. A könyv: kívülről Fontos, hogy a formai szempontok szerint el tudjunk igazodni, mert már a könyv elolvasása előtt alapvető információkhoz juthatunk. A könyveknek két gyakori fajtája van, a fűzött kötésű és a ragasztott könyv. A fűzött forma az értékesebb és tartósabb, de drágább is. Ez azt jelenti, hogy a könyv hajtogatott lapjait összefűzik cérnával. A ragasztott kötés esetében az egymás mellé tett lapokat egyszerűen összeragasztják. A fűzött könyv általában kemény táblájú, míg a ragasztott puha táblás, ezért gyakran különböztetik meg őket e szerint is kemény táblás/puha táblás, angol szóhasználattal: hardback és paperback. A szépen megtervezett védőborító alatt, kötéstáblák közé szorítva helyezkednek el a könyv lapjai. A védőborító ma már sokszor el is marad. A védőborító behajtott fülein vagy sokszor ennek hiányában a könyv hátulján -, ismertetőt olvashatunk a könyvről, ez a fülszöveg. Érdemes felfigyelni arra, hogy az első pár lapot nem is számozzák meg, más funkciójuk van. A legelső oldal a védőlap, ez még a kötéstáblához csatlakozik, és technikai jelentősége van. Utána következik az előzéklap, amely már információkat tartalmaz, és aztán jön a címlap, ahonnan a legtöbbet lehet megtudni az adott könyvről. A címlapot érdemes alaposabban is megvizsgálnunk. Itt szerepel a könyv szerzőjének neve. Ezt követi a mű címe, majd alatta - ha van -, a könyv alcíme. Sok esetben a könyvnek nincs kifejezett szerzője (például több író műveiből összeállított gyűjtemény esetében), itt a szerkesztő, összeállító neve szerepel. Ugyanígy előfordulhatnak még más közreműködők is, így például a következő megjegyzésekkel: rajzolta, fotók, esetleg illusztrálta vagy utalással azokra, akik átnézték, javították, bírálták a könyveket: lektorálta, és bírálta. Ha a mű nem az eredeti nyelven jelent meg, akkor itt szerepel a fordító neve is. A címlap alján van egy nagyon fontos rész, ami a kiadói információkat tartalmazza. Itt találhatjuk a kiadó nevét és a kiadás helyét, évét. Egy könyv gyakran nem önmagában áll, hanem egy sorozat része. Ezt több helyen is jelölni szokták, előfordulhat a címlapon is, de gyakran a címlap túloldalára kerül, más fontos információkkal együtt. 7

8 A címlap túloldalára (verzójára) legtöbbször a fentebb felsoroltakból a közreműködők egy része kerül. Ezen a verzón találhatjuk meg a kiadási jogokat hivatalosan birtokló nevét, a következő jel mellett. Ez a körbe helyezett C betű az angol copyright kifejezést rövidíti, és arra utal, ki a szerzői jog birtokosa. A szellemi alkotásokat, így a könyveket is különleges jogszabályok védik, hogy tartalmukat csak úgy lehessen felhasználni, hogy az ne sértse a szerző jogait. Ezen a lapon szokott szerepelni az is, hogy hányadszor jelenik meg ebben a formában az adott mű, vagyis a kiadás száma, jelezve azt is, hogy a kiadás bővített vagy javított az előzőhöz képest. S végül még egy fontos adat: az ISBN szám, amely nemzetközi egyezmények alapján, a világon egyedileg azonosítja a könyvet. A kolofon (záradék) tartalmazza a mű kiadásával kapcsolatos kiadói és nyomdai adatokat (műszaki szerkesztő, nyomda neve, a szedéshez felhasznált betűfajta és annak mérete stb.), a kézirat nyomdába adásának idejét, a könyv formátumát, ívterjedelmét, példányszámát, ábrák számát. A kolofon elhelyezhető a címlap verzóján is, de általában az utolsó lapon található. A könyv: belülről A dokumentumokat a tartalmi ismérvek alapján nagyobb csoportokba rendezhetjük. Képzeljük el a következő három könyvet a címük alapján: A hajózási jog története Kalózok a világ tengerein A halálfejes lobogó titka Mondhatjuk azt, hogy a három könyv ugyanarról szól, nevezetesen a tengeri rablókról, a kalózokról. Az is sejthető, hogy míg az első szigorú jogtudományi szakmunka lehet, addig a második valamilyen ismeretterjesztő mű, míg a harmadik talán szórakoztató olvasmány, szépirodalmi feldolgozás. Pontosítsuk ezt a csoportosítást! Ismeretközlő művek Az ismeretközlés színvonala szerint megkülönböztetünk szakkönyveket Idetartoznak például a tudományos munkák, az egy témát szakmai igénnyel tárgyaló könyvek, a felsőoktatásban használatos művek. ismeretterjesztő könyveket Olyan könyvek, amelyek tárgyilagosan, jó színvonalon, de az átlagos műveltségű ember számára is érthető módon mutatnak be egy témát. Irodalmi művek A művészi szándék meglétét kutatva megkülönböztethetünk szépirodalmi műveket Amelyek művészi igénnyel készültek, műélvezetre szánt irodalmi alkotások. A szépirodalmi műveket nem a feldolgozott témák, tudományágak szerint csoportosítjuk, 8

9 hanem műfajuk szerint, vagyis lehet elbeszélés (novella), mese, regény, vers, színmű (dráma, vígjáték), illetve ezek gyűjteményes kötetei. szórakoztató irodalmi műveket A szórakoztatni akaró, kikapcsolódást nyújtó, de sem különösebb tárgyi ismereteket, sem művészi élményt nem adó könyveket számítjuk ide. Különleges könyvek Az ismeretek feldolgozása, sőt megtalálása szempontjából van egy könyvcsoport, amellyel érdemes közelebbről is megismerkednünk. Ezek azok a könyvek, amelyeket színvonaluktól függetlenül a szakkönyvek vagy az ismeretterjesztő művek csoportjába tartoznak, különleges feladatuk van: az alapvető eligazítás az ismeretek között. Jó, ha mindig kéznél vannak, talán ezért is hívják őket kézikönyveknek. E kézikönyvek ma már egyre több változatuk létezik számítógépen is, ezekkel majd később foglalkozunk. Bibliográfiák Azokat a kiadványokat hívjuk így, amelyek különféle tárgykörökben összegyűjtik az ajánlott művek címeit. Egészen rövid bibliográfiát találhatsz tankönyveid végén is, az ajánlott olvasmányok jegyzékét. Vannak azonban olyanok, amelyek évente számba veszik az egész nemzeti könyvtermést. Ilyen hazánkban például a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Az egyes szakmáknak, tudományágaknak is vannak bibliográfiai kiadványai, amelyek felsorolják az adott terület műveléséhez szükséges legfontosabb szakirodalom címeit. Ilyen például a kémiai szakirodalmat rendszerező számítógépes könyv- és cikkjegyzék, a Chemical Abstracts, amely több mint 10 millió tételt tartalmaz! Lexikonok, enciklopédiák A lexikon betűrendes ismerettár. A benne feldolgozott ismereteket a különféle címszavak betűrendjében tárgyalja. A címszó, a róla szóló ismertetés alkotja a szócikket. A szócikkek mechanikusan (betűrendben) követik egymást, tekintet nélkül tartalmukra. A lexikonra általában véve a rövidebb, tömörebb szócikkek a jellemzőek. Sokszor a szócikk leírásában utaló található, ami felhívja a figyelmet egy másik, a betűrend más helyén található címszóra. Gyakran előfordul, hogy a nagyobb szócikkek végén bibliográfia utal a további tájékozódás lehetőségeire. A lexikon használatát megkönnyíti az előszó az útmutató a lexikon használatához, valamint a rövidítések és jelek magyarázata, feloldása. Egyes lexikonok különféle függelékeket is tartalmazhatnak (pl. időrendi táblázat, képek jegyzéke). A lexikonban az oldal tetején, általában a fejléc fölött az úgynevezett élőfejben kiemelik az oldalon lévő első és utolsó címszót. Az enciklopédia nagyobb egységekben dolgozza fel az ismeretanyagot. Így az összetartozó dolgok itt egymás mellé kerülnek, tekintet nélkül a betűrendi helyükre. A lexikonszerű visszakereshetőséget név- és tárgymutató segíti. Mindezt szemléltessük egy példával! A lexikonban távol egymástól találhatóak a következő címszavak: autó, repülőgép és vasúti közlekedés. Ugyanezeket egy enciklopédia a közlekedés nagy címszó alatt fogja tárgyalni. 9

10 Mind lexikonban, mind enciklopédiában találhatunk általános, az ismeretek teljességét átfogó, sokkötetes kiadványokat és tömör kivitelű, egy-két kötetes változatokat is. Ez utóbbiakat gyakran emlegetik kislexikonként, vagy kisenciklopédiaként is. Ezektől eltérnek azok a típusok, amelyek csupán egy-egy szakterületet dolgoznak föl, így például a film, a biológia vagy éppen a magyar irodalom szaklexikonjai, illetve szakenciklopédiái. Szakszótárak, szaklexikonok A szakszótárak igazából a lexikonok testvérei, hívhatnánk őket szaklexikonnak is. Néha valóban nem is takar mást az elnevezés, mint egy-egy szakma vagy tudományterület speciális neveinek, fogalmainak, adatainak betűrendbe szedett szócikkeit. A szakszótár akkor az "igazi", ha a fentieken túl az adott szaknyelvet is bemutatja, tehát a lexikális adatok mellett a szakszókincset is feldolgozza. Nyelvi szótárak Ez talán a kézikönyvek legnagyobb csoportja, hiszen már a létező nyelvek sokasága is rengeteg szótártípusú segédkönyveket hív életre. A szótárak a nyelv szókincsét vagy annak egy részét betűrendben tartalmazzák. Az egynyelvű szótárak az irodalmi és köznyelv szavait tartalmazzák. Ezen kézikönyvek címszavai és szócikkei ugyanazon a nyelven íródtak. Erre legjobb példa a nyelv szókincsét, a szavak, kifejezések értelmét, jelentését bemutató értelmező szótár. Az etimológiai szótár a szavak eredetét, történetét elemzi, magyarázza. Közli, a szó első írásbeli megjelenését, kialakulását, fejlődését, irodalmát. A tájszótár az egyes nyelvjárások szavait adja meg az előfordulás, a használat földrajzi helye és a forrás megjelölésével, a szó értelmezésével és magyarázatával, példamondatokkal illusztrálva. A szinonimaszótár az ugyanazon fogalomhoz tartozó rokon értelmű szavakat gyűjti össze. A helyesírási szótár a magyar szavak írásmódját adja meg a magyar helyesírási szabályzat követelményei szerint. Az idegen szavak szótára a magyar nyelvben rendszeresen vagy alkalmanként használt idegen eredetű szavak magyar jelentését értelmezi, magyarázza. Az idegen nevek kiejtési szótára a gyakran előforduló idegen nevek eredeti kiejtését közli magyar (fonetikus) átírással. A kétnyelvű szótárak a nyelvtanulás segédeszközei, illetve az idegen nyelvet ismerők számára nyújtanak segítséget a nyelvhasználathoz. Ezekben a szótárakban az egy adott nyelven megtalálható címszavakhoz rendelik a másik nyelv megfelelőit. Persze a jó kétnyelvű szótár nem pusztán egyszerű szószedet, hanem nyelvi besorolással, példákkal is segíti az adott nyelvvel dolgozó munkáját. Hazánkban igen nagy kultúrája van ezeknek a szótáraknak, számtalan kisebb-nagyobb kétnyelvű szótár kapható. E szótárak sokszor méret szerint,,családokba rendeződnek, ahol megvan a,,zseb, a,,kézi és a,,nagy kiadás is. Neves és széles körben használt pl. az Eckhardt-féle francia szótár, az Országh-féle angol szótár vagy a Halász Előd által gondozott német-magyar szótár. Ezeknek és a többi szótárnak is egyre inkább számítógépes hordozókon, pl. CD-ROM -okon folytatódik a,,történetük". Atlaszok Ezt a kézikönyvtípust ismerheted a földrajzóráról, így nem kell különösebben bemutatni. Vannak olyan, sok térképet nagy méretben tartalmazó atlaszok is, amelyek részletességük- 10

11 kel és igen alapos helynévmutatójukkal teszik magukat nélkülözhetetlenné a tájékozódásban. Külön hasznos, ha az ilyen atlaszokat földrajzi szempontból rendezett adattárak egészítik ki, ahol megtalálhatjuk a legnagyobb városok, hegycsúcsok, folyók stb. jegyzékét és az egyes országok legfontosabb földrajzi-gazdasági adatait is. Minderre jó példa a magyar nyelvű Nagy világatlasz vagy a Képes világatlasz. Vannak persze speciális atlaszok is: a közlekedési információkat tartalmazó autós atlaszok, vagy történelmi atlaszok, amelyek a múlt korszakait mutatják be térképekre vetítve. Adattárak Ide azok a kézikönyvek tartoznak, amelyek egy-egy témakör, tudomány vagy szakterület adatait, tényeit gyűjtik össze. Az adatokat ezek a kiadványok igyekeznek jól szerkesztetten, gyorsan visszakereshetően bemutatni. Gyakran alkalmaznak táblázatokat, grafikonokat. Ezekből az adattárakból általában csak a számszerűsíthető tényeket ismerjük meg, azok értelmezésével, magyarázatával nem foglalkoznak. Ebbe a típusba tartoznak még a legkülönfélébb statisztikai kiadványok, évkönyvek, kronológiák, cím- és névtárak, de ide tartozik a telefonkönyv és a menetrend is. Meg kell említeni a jogszabálygyűjteményeket is, melyekben a hatályos jogszabályokat adják közre. ÚJSÁGOK, FOLYÓIRATOK Egyre nagyobb az igény, hogy az ismeretek minél hamarabb jussanak el a felhasználókhoz. Erre a szerepre a könyv, mint hordozó, nem alkalmas. A több száz oldalas munkák megírása, szerkesztése, nyomdai munkálatai olyan sok időt vesznek igénybe, hogy gyakran a bennük foglalt információk egy része a megjelenésre már elavul. Másrészről vannak olyan információk is, amelyekről mindenki tudta, hogy csak ideig-óráig érdekesek romlandók -, így kár lenne értékes, hosszú távra előállított könyveket áldozni rájuk. Ezért aztán létrejöttek, majd a felvilágosodás idején a mai formájukban megjelentek a hírlapok, folyóiratok. Mivel legfontosabb tulajdonságuk az, hogy folyamatosan több-kevesebb rendszerességgel jelennek meg, ezért összefoglalóan időszaki kiadványoknak hívjuk őket. A könyvekhez hasonlóan ezeknek is van egyedi azonosítójuk. Sokszor eléje tesszük az ország kétbetűs azonosítóját is, pl. így: HU ISSN Nézzük meg a fontosabbakat részletesen! Napilapok A napilapok a gyors tájékozódás leghatékonyabb írásos eszközei. Nagy többségük a hét minden munkanapján utcára kerül (hazánkban vasárnap a legtöbb lap nem jelenik meg.) Tartalmuk általános jellegű, de gerincüket a politikai élet hírei alkotják. Vannak olyan napi rendszerességgel megjelenő kiadványok is, amelyek csak a gazdaság, vagy éppen a sportélet híreivel foglalkoznak. A napilapoknak sajátos szerkezetük van. Címoldal helyett címfejük van, amelyen szerepel a lap címe, általában jellege (politikai napilap), a megjelenés ideje, évfolyam és szám megjelö- 11

12 lése. Általában a lap végén van az impresszum, ahol egy keretben találjuk a szerkesztőség, a kiadó és a nyomda adatait. A sajátos megjelenést a nagy lapmérethez igazodó több hasábos tördelés okozza, ami a kényelmesebb olvasás végett az amúgy nagyon hosszú sorokat keskenyebb nyomtatási szélességre bontja. További jellemző a főoldalon található kiemelt vezércikk, amely az aktuális, a legfontosabb témával foglalkozó írás. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a rómaiaknak volt viszonylag rendszeresen megjelenő napilapjuk, hírlapjuk, az Acta Diurna (Napi akta), melyet Julius Caesar alapított. Ez inkább a mai plakáthoz hasonlított, ugyanis a nagyobb városok, mindenekelőtt Róma nyilvános főterein (Forum) tűzték ki. Természetesen a napi hírek között a helyi érdekűé volt az elsőbbség. Hetilapok A napilapokkal ellentétben már tartalmilag differenciáltabbak a hetilapok. Nevükből eredően hetente látnak napvilágot. Tartalmuk szerint csoportjaik a következők: általános és politikai tartalmúak (Hetek); művészeti-irodalmiak (Élet és Irodalom); ismeretterjesztők (Élet és Tudomány); szakmaiak (Figyelő); szórakoztatók (Füles). Folyóiratok A folyóiratok havonta vagy évente legalább kétszer megjelenő időszaki kiadványok. Tartalmuk alapján a következő módon csoportosíthatók: általános folyóirat; szakfolyóirat; ismeretterjesztő folyóirat; irodalmi folyóirat; művészeti folyóirat; szórakoztató folyóirat; gyermek-ifjúsági lapok; vállalati, intézményi híradók. Az általános folyóirat a széles olvasóközönséghez szól. Tartalma mindig aktuális, időszerű. A szakfolyóirat szakemberek számára írt friss, tudományos eredményeket közöl. Az ismeretterjesztő folyóirat az átlag olvasóval ismerteti meg az egyes tudományterületeket közérthető és szórakoztató formában. A folyóirat, noha nem rendelkezik olyan tekintélyes múlttal, mint a könyv, mégis vetekedik azzal. A tudományos közvélemény tájékoztatásának igénye hívta életre a XVII. század derekán ezt a kiadványtípust. A legelső folyóirat 1665-ben jelent meg Journal des Savante címmel. Az első hazai kiadású folyóirat német nyelvű volt. Pozsonyban 1781-ben indult Magyar Hírmondó címmel ban alapították a kassai Magyar Museumot (Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid voltak a pártfogók). Ezután meggyorsult a fejlődés. A folyóiratokban felhalmozott tudásra a megjelenés után évekkel is szükség lehet, ezért ezeket a kiadók ellátják éves tartalomjegyzékkel, név- és tárgymutatóval. A tudományos folyóiratokat külön is feldolgozzák, mégpedig szakterületenként. Ezek a speciális bibliográfiai kiadványok minden egyes cikkről tartalmaznak egy rövid kis összefoglalót (referátumot) és sokféle visszakeresést lehetővé tevő mutatókkal látják el őket. Ma már ezek a referáló folyóiratok többségében számítógépes formában készülnek, mert így gyorsabban tudnak megjelenni, és sokkal jobbak a visszakeresési lehetőségek is. 12

13 NEM HAGYOMÁNYOS DOKUMENTUMOK Ma már a könyvtárak nem elégedhetnek meg azzal, hogy csak a papírra nyomtatott dokumentumokat gyűjtik. Az ismerethordozók fejlődése új típusú dokumentumokat hozott létre, amelyek máris jelentős számban állnak rendelkezésre. Például a hangzó dokumentumok szolgáltatása - magnó-kazetta, hagyományos hanglemez, zenei CD számtalan új problémát vet föl. Míg a többi speciális dokumentumnál főként a tárolás és esetleg a rendszerezés, katalogizálás okoz gondot, itt felvetődik az is, hogy gondoskodni kell az anyagok meghallgatására alkalmas eszközről. Az is különlegessége ennek a dokumentumtípusnak, hogy technikai időtállóságról nem volt tapasztalat, így kérdéses az is, hogy egy hanglemez, egy magnókazetta mennyi használatot, hány évet bír majd ki. Hasonló problémákat vetnek fel a mozgóképi információk is. Itt a szolgáltatás, ha lehet, még bonyolultabb, hiszen nem lehet ezt egy fejhallgatós rendszerrel elintézni, inkább a kölcsönzés a megoldás. A hagyományos zenei és képi tároláshoz képest a számítógépes eljárással rögzített és tárolt formátumok majd segítséget jelentenek a könyvtáraknak, mert nem használódnak el olyan gyorsan, sokkal jobb minőséget nyújtanak és tárolásuk is könnyebb. Sajnos áruk is magasabb. A CD-ROM A CD-ROM a 650 MB tárolási kapacitásával hallatlan lehetőséget nyújt az információtárolásban. Ez az eszköz gyorsan utat talált a könyvtárak felé is. Egy korong alkalmas oldal szöveg, vagy 72 perc film, illetve videó, 2 óra zene, esetleg majd 20 óra beszéd tárolására. Mindezeket egymással kombinálva is tartalmazhatja egy CD-ROM lemez. Ezt a lehetőséget, a különféle média egymás melletti, kevert alkalmazását hívjuk multimédiának. A modern CD-ROM kiadványok jelentős része már így készült, de a CD-ROM tárolókapacitását másmilyen módon is hasznosították a könyvtári informatikusok. Így CD-ROM -ra kerültek a különféle bibliográfiák, teljes szövegű kiadványok, szótárak és persze multimédia jellegű anyagok is. Bibliográfiai CD-ROM A legelső CD-ROM- ok a könyvtárakban a bibliográfiai, illetve szakirodalmi jegyzékek voltak, amelyek egy-egy tudományterület szakirodalmi termését adták közre. A CD-ROM lehetővé tette, hogy nagyon nagy anyagról egyben adjanak számot, és hogy az adatokat sokféle szempont szerint vissza lehessen keresni. 13

14 Teljes szövegű CD-ROM Viszonylag kevés ezek száma, pedig nagyon hasznos segítőtársak. Itt már nem csupán a dokumentumokhoz vezető utat jelölik ki nekünk, megadva a szerzőt, címet stb., hanem maguk a dokumentumok is szerepelnek a lemezen, mégpedig teljes egészében. Hazánkban is több teljes szövegű CD-ROM jelent meg. Ilyen a jogszabályokat tartalmazó lemez vagy a különféle napilapok (Népszabadság, Magyar Hírlap stb.) teljes szövegű kiadása. Létezik már egy 17 magyar klasszikus költőt tartalmazó CD-ROM is. Szótárak CD-ROM -on Külön igényként merült fel, hogy a számítógépen, több nyelven írók munkáját számítógépesített szótár segítse. A CD-ROM -on megjelent szótárak beépíthetők a szövegszerkesztőbe és annak egyik menüpontjaként hívhatók elő, hasonlóan a helyesírás-ellenőrzéshez. Némelyik szótár már ki is mondja a szavakat, így ezek félig-meddig a multimédiás kiadványok közé tartoznak. Multimédia CD-ROM-ok Természetükből adódóan ezek a leglátványosabbak s talán a legismertebbek is. Nagyon sokféle témát dolgoztak már fel ezzel a technikával. A multimédia a legnagyobb sikerét kitűnően szerkesztett és illusztrált kézikönyvek, lexikonok és enciklopédiák terén érte el. Ki ne szeretne egy olyan lexikont, ahol a holdra szállás szócikket olvasva hallhatjuk Armstrong híres szavait, és esetleg látjuk is az adott dokumentumfilm részletét? Az sem közönséges filmlexikon, amelyben rákattintva egy film leírásában egy szereplő nevére máris láthatjuk összes eddigi szerepét. Az egyik leghíresebb multimédiás enciklopédia az Encarta (melyet a Microsoft Corporation jelentetett meg). Minden évben felfrissítve, új anyagokkal bővítve jelenik meg. Közel harmincezer szócikkét több ezer kép, több száz hangfelvétel, több tucat animáció és videó színesíti. A multimédiás CD-ROM -ok tanuláshoz legközelebb álló fajtája az, amelyik közvetlenül segíti a tanórai munkát. Úgy is tekinthetjük ezeket, mint újfajta elektronikus tankönyveket, amelyek sok-sok kiegészítő ismerettel ellátva dolgozzák fel a tanagyagot, Jó példa erre a történeti tárgyú, a honfoglalás évfordulójára megjelent CD-ROM, amely nem csupán a honfoglalást, a kor magyarságát és vezetőit mutatja be, hanem kitekint az Árpád-házi királyok korára is. Külön érdekessége, hogy középiskolás diákok készítették. A TUDÁS SZENTÉLYE: A KÖNYVTÁR KÖNYVTÁRAK Azokat az intézményeket hívjuk könyvtáraknak, amelyek zömmel a nyilvánosság számára kiadott dokumentumok összegyűjtésével, feldolgozásával foglalkoznak. E munkát azért végzik, hogy az emberek ezekhez a dokumentumokhoz hozzáférhessenek. A könyvtár már 14

15 nem csupán saját gyűjtésű dokumentumait tárolja, hanem helyet ad ahhoz is, hogy a számítógépes rendszereken keresztül hozzáférjenek az olvasók a számítógép-hálózatokon lévő információforrásokhoz is. Ezen feladatai mellet a könyvtár még nagyon sok funkciót betölt. Így a könyvek, folyóiratok kölcsönzésén és helyben olvasásán túl lehetőséget ad arra is, hogy ott találkozzunk egymással, a társalgókban beszélgessünk. Gyakorta színhelye a tanulásnak, az oktatásnak, valamint zenét is hallgathatunk, sőt nem egy esetben filmeket is nézhetünk. A kazettát, lemezt ki is kölcsönözhetjük. A könyvtárak gyakran rendeznek kiállításokat író-olvasó találkozókat. EGY KIS KÖNYVTÁRTÖRTÉNET Amióta az ember meg tudja fogalmazni, meg is akarja őrizni az ismereteit, hogy ne felejtse el, fölhasználhassa, továbbörökíthesse őket. Amikor az értékesnek vélt, megőrzendőnek ítélt könyvek száma egyre jobban megnövekedett, megszülettek az első könyvtárak. Így lehetett ez már a korai egyiptomi papirusz tekercsekkel is. Azt biztosan tudjuk, hogy 2500 évvel ezelőtt az asszír birodalomban az ékírásos agyagtáblákat már könyvtárakban őrizték. Asszurbanipál király (Kr. e ), aki az ókori világ egyik legműveltebb uralkodója volt, Ninive városában hozta létre saját könyvtárát. A várost az ellenséges seregek elpusztították, de az agyagtáblák egy részét megőrizte a föld. A feltárás során a romok között rábukkantak az ún. Oroszlán terem re, amely a palota könyvtárterme volt, ahol több mint 20 ezer agyagtáblát találtak. Ezeket ma Londonban, a British Museumban őrzik. Az alexandriai Muszeion Könyvtár az ókori világ legnagyobb könyvtára volt. Ptolemaiosz uralkodók alapították Kr. e. a 3. században. A könyvtár az ókor teljes irodalmát gyűjtötte a politika, a kultúra, a vallás és a művészetek köréből. Az is ismert, hogy szakavatott könyvtárosok dolgoztak benne, akik katalógust is készítettek. Nevezetesebb könyvtárosainak a neve is fennmaradt az utókor számára: Arisztophánész, Eratoszthenész, Zenodotusz. Becslések szerint a gyűjtemény ezer papirusztekercsből (a Nílus mentén tenyésző papirusznövényből, egy sásfajtából készítették) állt. A tekercseket majolikavödrökben (capsákban) tárolták. Sajnos a könyvtár állománya egy tűzvészben elpusztult Kr. e. 43-ban. Ez pótolhatatlan veszteség, mert a kortársak szerint az ókori világ szinte valamennyi tudományos és irodalmi művéből őriztek itt egy-egy példányt. A nagyhírű pergamoni könyvtárat, II. Eumenész király Kr. e. a 2. században alapította. Innen indult hódító útjára a könyv új alapanyaga, a pergamen (íróhártya; juh-kecske bőréből készítették). E gyűjtemény testesítette meg az ókorban a tudományos könyvtár típusát. Emellett uralkodói könyvtár létére hozzáférést biztosított a tudósok, filozófusok, írók részére. Oktatási célokat is szolgált. Az ókori Görögországban és Rómában az uralkodói könyvtárak mellett szinte minden nagyobb városban működtek könyvtárak, amelyek múzeumokhoz, egyetemekhez kapcsolódtak. Jelentősek voltak a tudósok, filozófusok, költők (pl. Platón, Arisztotelész, Ciceró) által alapított magánkönyvtárak. A 4. században megjelentek a nyilvános könyvtárak, Rómában 15

16 28 ilyen működött. A könyvtárakat tudósok vezették, a gyűjtemények százezres nagyságrendűek voltak, amelyeknek zöme papirusz- és pergamentekercsekből állt. A görögök cserépedényekben tárolták a papirusz- és pergamentekercseket, a rómaiak tokba helyezték az összegöngyölt tekercseket. A könyvtárak további története már a kódexhez kapcsolódik. A keresztény középkori Európában a kéziratos könyvek előállítása és gyűjtése szinte teljesen az egyházi intézményekhez kötődött. Kezdetben, kolostorokban és egyházi központok mellett létesültek a nagyobb könyvgyűjtemények. (St. Gallen, Fulda). A könyvtárat szűk réteg használta. A századtól azonban egyre erőteljesebben jelentek meg az első egyetemi és iskolai könyvtárak. Oxford, Krakkó vagy Bologna egyetemei könyvtárukról is híresek voltak. A könyvnyomtatás felfedezése tovább segítette a könyvtárak elterjedését. Egyre több világi könyvtár jött létre, s a kisebb iskolák is szert tettek gyűjteményre. A 16. században már hazánkban is gyakori a főúri, polgári magánkönyvtár, és találkozhatunk városi könyvtárral is. A század hatalmas lökést ad a könyvtárügynek, hiszen a nyomdatechnika fejlődésével, az olvasni tudás egyre általánosabbá válásával, és nem utolsó sorban a felvilágosodás szabadabb szellemével segítve egyre könyv készült. Szélesebb közönsége lett a szépirodalomnak, a tudományok is sokkal több emberhez jutottak el. Ekkor alapítják a modern, nagy gyűjteményeket, a tudományos könyvtárakat és az országhoz, nyelvhez kötődő könyvvagyont összegyűjtő nemzeti könyvtárakat. MAGYAR KÖNYVTÁRTÖRTÉNET A hazai könyvtárak története az államiság kialakulása és a kereszténység meghonosodása után kezdődött. A század fordulóján a korai magyar könyvtörténet rendkívül érdekes alakja uralkodott hazánkban: Könyves Kálmán. Uralkodása alatt nem a kardot, hanem inkább a könyvet forgatta szívesen. Királyi könyvtára azonban csak néhány kötetből állt. Külföldi kortársai az egyházi és világi irodalomban jártas királyt a korabeli Európa legműveltebb uralkodójaként emlegették. A 15. század közepétől létrejöttek hazánkban is a reneszánsz magánkönyvtárak (Vitéz János, Janus Pannonius magánkönyvtárai). Nagyméretű fejedelmi könyvtárak alakultak ki közöttük Mátyás király könyvtára (a Bibliotheca Corviniana), amelyet a magyar állami nemzeti könyvtár első kísérletének tekinthetünk. A könyvtár Európa legnagyobb könyvgyűjteményei közé tartozott. A könyvek számáról nincs biztos adatunk. Mai vélemények szerint számuk kb lehetett. A könyvgyűjtemény kézírásos kódexeket és nyomtatott könyveket egyaránt tartalmazott. Az első budai nyomda is Mátyás uralkodása alatt kezdte meg működését. Ennek első terméke az 1473-ban, Hess András által megjelentetett Budai Krónika. Mátyás egyetemes könyvtárról álmodott. Tervei szerint egyetlen, akkor művelt tudomány sem hiányzott volna belőle. Halálával azonban ez a nagyszerű könyvgyűjtő munka félbeszakadt, a könyvtár, pusztulásnak indult. Sok könyvet elajándékoztak, a többit a Budát elfoglaló török vitte el hadizsákmányként. A nagy értékű 16

17 gyűjteményből mindössze 200 darab maradt az utókorra. Ma hazánkban 53 corvina található, a többit 16 ország 43 városának könyvtárában őrzik. A 16. századtól hatalmas fejlődésen ment át a könyvtárügy. Gyors ütemben létesültek a híres protestáns iskolai könyvtárak: a sárospataki, a nagybányai, a debreceni stb. Jelentős gyűjtők és támogatók voltak az erélyi fejedelmek (Bethlen Gábor, I. Rákóczi György). A protestánsok könyvtáralapításával csakhamar versenyre keltek a katolikusok: a 18. század végén már a nagyszombati egyetemé a legnagyobb hazai könyvtár. A könyvnyomtatás következtében nagyobb lehetőségeket kapott a magánkönyvtárak létesítése is. Néhány jeles magánkönyvtár alapító: Zrínyi Miklós, Nádasdy Ferenc, Ráday Gedeon, Széchenyi Ferenc, Bod Péter. Az 1770-es években néhány könyvtárat már a szélesebb olvasóközönség számára is megnyitottak. Az európai fejlődést csak 1802-ben értük utol, amikor Széchényi Ferenc megalapította nemzeti könyvtárunkat, a mai Országos Széchényi Könyvtár elődjét. A könyvtárak a társadalmi haladást is segítették. Megjelentek a közművelődési könyvtárak, amelyekben olvasókörök alakultak. A 19. századtól szakkönyvtárakat is találunk. A selmecbányai Bányászati Akadémia Könyvtára, a keszthelyi Helikon Könyvtár európai tekintetben is az első szakkönyvtárak közé tartozott. Az iskolázottság elterjedésével a tömegigény kielégítésére a városokban egyre több közkönyvtár alakult ben Szabó Ervin munkássága nyomán létrejön a Fővárosi Könyvtár. A 20. században a korszerű, az európai normákhoz igazodó közművelődési, tudományos és szakkönyvtárak megteremtésén fáradozik a magyar könyvtárügy. NÉHÁNY HÍRES KÖNYVTÁR A Rómában található Vatikáni Könyvtár nem is annyira nyomtatott könyveiről, mint inkább kéziratos anyagáról híres. Gyönyörűen díszített kódexei közül néhány Mátyás király legendás budai könyvtárából való, ezek a corvinák. A londoni British Library (Brit Könyvtár) egyike a legnagyobb nemzeti könyvtáraknak. Az 1735-ben alapított könyvtár mai könyvállománya 18 milliós és hatalmas az előfizetett időszaki kiadványok köre is: A könyvtár óriási kupolával fedett olvasótermében szinte a világ valamennyi neves tudósa megfordult már. A Párizsban lévő francia nemzeti könyvtár, a Bibliothéque Nationale (Nemzeti Könyvtár) a 14. századi alapítású francia királyi könyvtárból nőtt ki. Érdekessége, hogy 1537 óta királyi rendelet írja elő, hogy minden francia könyvből kerüljön ide egy. Ez az úgynevezett kötelespéldány. Később ezzel a rendszerrel más nagy könyvtárak gyarapodását is segítették. A nemzeti könyvtárak legtöbb országban ma is megkapják ezt a jogot. A világ talán legnagyobb könyvtárát az Egyesült Államokban találjuk, Washingtonban. Ez a Library of Congress (Kongresszusi Könyvtár). Nevét onnan kapta, hogy 1800-ban kifejezetten az amerikai törvényhozás, a kongresszus számára hozták létre. A könyvtár ma 28 millió kötet dokumentumot őriz, nem beszélve a több százezres kézirat -, film- és más 17

18 gyűjteményekről. Külön érdekessége, hogy a feldolgozott dokumentumok összességükben 470 nyelvet képviselnek. Hazánkban is szép számmal találunk figyelemre méltó könyvtárakat, amelyek értékes gyűjteménnyel és nagy hagyománnyal rendelkeznek. Ilyen a már említett Bibliotheca Corviniana, Mátyás király könyvtára. Több mint 900 éves az a leltár, amelyben a pannonhalmi Bencés Főapátság könyvárát - 80 kódexet- először összeírták ben építették meg, a napjainkban szépen helyreállított könyvtárépületet, amely ma is otthont ad az oktató munkát segítő kötetes gyűjteménynek. Itt őrzik az első leírt magyar szavakat tartalmazó írást, a Tihanyi alapítólevelet 1055-ből, és 14 kézzel írott régi kódex van a könyvtár birtokában. Szintén szerzetesi rendhez kötődik a másik dunántúli műemlékkönyvtárunk, az egykori zirci Cisztercita Apátság Könyvára. Ez a könyvár is az oktatást szolgálta, különösen századi természettudományi anyaga nagyszerű. Ma az egykori iskola neves diákjának, Reguly Antalnak ( ) nevét viseli a kötetes gyűjtemény. A debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára szintén egyházi könyvtár, a református valláshoz kötődik. A több mint félmilliós állomány legrégebbi kötetei ma is az egykori környezetben, a régi könyvtári polcok és bútorok között tanulmányozhatók. A sárospataki Református Kollégium Könyvtára a debrecenihez hasonlóan egy református oktatási intézményhez tartozik. Főúri könyvtárból ered hazánk nemzeti könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár. Az európai mércével mérve is jelentős gyűjtemény alapjait Széchenyi István édesapja, gróf Széchenyi Ferenc fektette le, mikor 1802-ben a nemzetnek ajándékozta igen jelentős, kb kötetes könyvtárát. Az Országos Széchényi Könyvtár minden magyar és magyar vonatkozású dokumentumot gyűjt, mai állománya közel 5 milliós. Nevezetes a több mint 500 kódex, amelyből 36 corvina. Ahogy Széchenyi István 1825-ben adományával létrehozta a Magyar Tudományos Akadémiát, úgy alapozta meg 1826-ban az Akadémiai Könyvtárat a neves könyvgyűjtő főúr, gróf Teleki József. A könyvtárba más tudósgyűjtemények és hagyatékok is bekerültek, így hamarosan az ország legjelentősebb tudományos könyvtára lett. A csaknem félmilliós kéziratgyűjteménnyel rendelkező könyvtár mai összállománya másfél millió kötet, amelyből több mint 1000 ősnyomtatvány, tehát a könyvnyomtatás első évtizedének emléke. Hazánkban még több régi, nagy hagyományú és építészetileg is szép könyvtár van, így figyelemre méltó az egri, a kalocsai és a pécsi gyűjtemény is. A nagyobb egyetemek, főiskolák, illetve híres kutatóintézetek szintén jelentős modern gyűjteménnyel rendelkeznek. KÖNYVTÁR TÍPUSOK Az ismeretek közvetítésének egyik fontos színhelye a könyvtár. Nem tudna azonban ennek a feladatnak megfelelni, ha nem alkalmazkodna a különféle csoportok igényeihez. Egészen más feladatai vannak egy hatalmas nemzeti könyvtárnak, s megint mások egy jól szervezett iskolainak. Ezért a könyvtárak legkülönfélébb típusai jöttek létre, hogy ki tudják szolgálni 18

19 a kutatni, tanulni, művelődni és szórakozni vágyó embereket. A típusok nem függetlenek, hanem egymással kapcsolatot tartó, egymást segítő könyvtári hálózatot alkotnak. A mai időknek megfelelő legfontosabb típusok: Nemzeti könyvtár Közművelődési könyvtárak Szakkönyvtárak Felsőoktatási könyvtárak Iskolai könyvtárak Magyarország nemzeti könyvtára az Országos Széchényi Könyvtár. Budapesten, a Budavári Palotában található. Gróf Széchényi Ferenc 1802-ben 15 ezer kötetes könyvtárát ajándékozta a nemzetnek, ezzel megteremtette a nemzeti könyvtár alapjait. A nemzeti könyvtár az ország központi könyvtára. Gyűjti az úgynevezett hungarika irodalmat, vagyis minden magyar nyomdából kikerült művet, s a külföldön megjelent magyar nyelvű anyagokat, illetve igyekszik megszerezni a hazánkról szóló legfontosabb dokumentumokat is, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven íródtak. Rendelkezik a már emlegetett kötelespéldány joggal. Feladatai közé tartozik a központi katalógus építése, a könyvtárközi kölcsönzés működtetése, a nemzeti bibliográfia készítése, az országos könyvtári munka koordinálása. A közművelődési könyvtári hálózattal találkozunk leggyakrabban, hiszen ide tartoznak a megyei, a városi és a községi könyvtárak is. Ennek a csoportnak egész működését meghatározza az, hogy lakossági igényeket kell kielégítenie. Az átlagos közművelődési könyvtár jól kiszolgálja a tanulni, művelődni és szórakozni vágyó közönség igényeit, a nagyobbak elkülönített gyermek, ifjúsági, zenei részleggel igyekeznek alkalmazkodni a különböző könyvtárlátogató rétegekhez. A közművelődési könyvtáraknál az egyes altípusok szervesen egymásra épülnek, így általában fiókkönyvtár városi könyvtár megyei könyvtár modellel találkozhatsz. Ezek praktikusan megosztják a dokumentumok elérését, használatát, és a könyvtári élet említett kellemes oldalát a lehető legközelebb viszik az olvasóhoz. A szakkönyvtárak speciális gyűjtőkörű és szolgáltatásrendszerű könyvtárak. Feladatuk egy-egy szakmai terület vagy tudományág irodalmának gyűjtése. Ha egy tudományterület irodalmából mélyebben szeretnél tájékozódni, akkor azt a megfelelő szakkönyvtárban megteheted. (pl. zenei szakkönyvtár). Az internet itt is segítségedre lehet. A felsőoktatási könyvtárak feladata az adott oktatási intézmény oktató nevelő és tudományos tevékenységének kiszolgálása. Bár ezek a könyvtárak is nyilvános könyvtárak, zömükben mégis az egyetemi oktatók és hallgatók igényeivel foglalkoznak. Ez azt is jelenti, hogy a tudományos kutatás, magas szintű oktatás igényei miatt ezeknek a könyvtáraknak igen elevenen kell reagálnia az információs társadalom kihívásaira, így az új könyvtári technológiákat, azok használatát és oktatását is ezek a könyvtárak veszik át elsőként. Az oktatási intézményekben működnek az iskolai könyvtárak. Ez a típus számodra is ismerős, hiszen napi munkád egyik legfontosabb segítője. Amellett, hogy a tanároknak és a diákoknak biztosítja az iskolai munkához szükséges dokumentumokat, ez a színtere az önálló könyvtárhasználat megtanulásának is. Kis településeken előfordul, hogy az iskolai könyvtár 19

20 egyben a falu vagy község legnagyobb könyvgyűjteménye is, ekkor közművelődési feladatokat is elláthat. Dokumentumokat más intézmények is őriznek. A levéltár hivatalos célra készült és megőrzésre érdemes iratok gyűjtőhelye. A múzeumi könyvtár a múzeum munkáját segíti gyűjteményével. A filmalkotásokat, a velük kapcsolatos plakátokat és más dokumentumokat pedig a filmarchívum őrzi. ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRAK A számítástechnika a könyvtárak számára nagy megújulást hozott a 20. század utolsó évtizedében. A számítógépre kerültek és kerülnek folyamatosan a nagyobb gyűjtemények katalógusai. Létrejöttek a könyveket és folyóiratcikkeket teljes szövegükben tartalmazó elektronikus könyvtárak, amelyek szintén elérhetőek az interneten. Nálunk is léteznek elektronikus könyvtári gyűjtemények, amelyek nem kötődnek valódi könyvtárhoz, csak a számítógépes világhálózaton található meg. Az egyik ilyen a Magyar Elektronikus Könyvtár. Több mint 4500 teljes szövegű könyvet szolgáltat elektronikusan. Minden magyar vonatkozású elektronikus dokumentumot gyűjt, ami elérhető az interneten. A gyűjtemény az Országos Széchenyi Könyvtárhoz tartozik. A fontosabb magyar klasszikusokat, prózát és verset egyaránt megtalálhatod itt. Így a kötelező olvasmányaidat is. A másik ilyen könyvtár a Neumann János Digitális Könyvtár vagy ismertebb nevén a Neumann-ház. Nevét a számítógép-tudomány világhírű magyar alkotójáról kapta. Ez a könyvtár is, csak a számítógéphálózatokon keresztül látogatható. Feladata, hogy a magyar klasszikusok nagyon jó minőségű kiadásait elkészítse és feltegye a világhálóra. Másik nagyszerű szolgáltatása, hogy tematikus nagy keresőrendszert szolgáltat a hazai fontosabb internetes dokumentumokhoz. DIGITÁLIS KÖNYV A digitális könyv (e-könyv, e-book, ejtsd: ebuk) elektronikus formában jelenik meg. Az e-könyveket interneten át az elektronikus könyvtárakból kölcsönözhetjük, vagy megvásárolhatjuk az elektronikus könyvesboltokból. A digitális könyvet hagyományos számítógépen is olvashatjuk, de egyre több elektronikus könyvolvasó berendezés is készül. Ezeknél törekednek arra, hogy minél jobban visszaadják a hagyományos könyv olvasásának élményét. A KÖNYVTÁR FELÉPÍTÉSE Az eddigiek alapján nem meglepő, hogy a különféle könyvtárak felépítése, belső rendje alaposan eltér, hiszen más szerkezetben, más feltételekkel kell egy több milliós állományt hozzáférhetővé tenni, mint egy pár tízezer kötetes iskolai könyvtárat. 20