viselkedem Hogyan konfliktushelyzetben? A konfliktus, ahogy (nem)ismerjük Nádej - Reménység n. sz. kollektívája - tanulmány -

Átírás

1 Nádej - Reménység n. sz. kollektívája Hogyan konfliktushelyzetben? viselkedem A konfliktus, ahogy (nem)ismerjük - tanulmány augusztus - december

2 A megszerzett motivációkat nem hagyhatjuk elveszni Projekt je financovaný z prostriedkov štátneho rozpočtu Slovenskej republiky. Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR v rámci dotačného programu na poskytnutie účelovej dotácie Úradu vlády SR na podporu programov, iniciatív a aktivít v oblasti národnej protidrogovej stratégie pre rok Za obsah tohto dokumentu je výlučne zodpovedný Nádej Reménység, n.o.

3 A Szlovák Köztársaság kormányának anyagi támogatása nélkül ez a projekt nem valósult volna meg, és ez a tanulmány sem jöhetett volna létre. K ö s z ö n j ü k! A projekt megvalósításában és ezen tanulmány létrehozásában részt vettek: SZŐCS Kálmán, SZŐCS Gizella, CZAJLIK Miklós, Nádej Reménység, n. o TÓTH Péter KERTÉSZ Gábor

4 Konfliktusok - mint a mesében...? Késő ősszel, amikor már hideg szelek fújtak az erdőn, a sündisznócsalád elhatározta, hogy téli vackába vonul. Mindegyik süni külön-külön beásta magát az avarba, ám még így is érte őket a hideg szél és hófúvás. Mindegyikük fázott. Másnap elhatározták, hogy egymást melegítve összebújnak egy közös vacokba. Jó szorosan egymás mellé kuporodtak, hogy ne dideregjenek. Nem is érezték a hideget, de szúrták egymást tüskéikkel. Ez a megoldás sem volt jó. A következő éjjel megint távolabbra húzódtak egymástól, de a távolság nagy volt, átsüvített köztük a szél. Bizony, el kellett telnie egy időnek, amíg kitapasztalták, hogyan kerüljenek elég közel ahhoz, hogy kellőképpen melegítsék egymást, mégse sértsék egymást. (A. Schopenhauer) Megjegyzés: a sünök nem élnek családban, magányos állatok. Tisztázandó fogalmak: közelség távolságtartás szeretet, melegség közvetítése tekintetbe kell vennünk mások igényeit is ne szúrjuk egymást 04.

5 KONFLIKTUSOK - I. előadás Elöljár óban - sz abályok feli sm er ése Saját szabályaink megfogalmazása, rögzítése Szabályaink megfogalmazása, rögzítése, amelyek segítik az életünket: családban, csoportban, munkahelyen. Térjünk rá a konfliktusra: érdekek ütközését, emberi összeütközést jelent. A konfliktus tehát feszültséggel jár valaki akadályoz, hogy azt tegyem, amit akarok, vagy kitűzött céljaimat elérjem. Ez egy zaklatott lelkiállapot, gyakran ellenségesség, félelem, düh, hiányérzet átélése kíséri.??? Kikerülhető-e a konfliktus? Tudnunk kell, hogy stressz és konfliktus nélkül nincs hatékony problémamegoldás. Amennyire hasznos a pozitív stressz, úgyannyira káros testileg-lelkileg megbetegíthet a rosszul kezelt stressz és a megoldatlan konfliktusok láncolata. Már Arisztotelész kifejtette, hogy dühösnek lenni könnyű. Az igazi kihívás: tudni, miképpen, hol, mikor és kivel szemben, milyen eszközökkel legyünk dühösek. Kimenetele szerint a konfliktus lehet építő (konstruktív) vagy romboló (destruktív). A romboló konfliktusok végén mindenki csalódottnak, vesztesnek érzi magát, míg az építő konfliktusok végkimenetelét nyertesként, megelégedettséggel nyugtázzák a résztvevő felek. A fegyelem, értékek: Biztonság, nyugalom, alázat A kliens számára ez bizonyos szabályok, tiltások, utasítások, a napirend betartását jelenti. Megismerkedik és megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy nemcsak jogai vannak, hanem kötelességei is. Meg kell tanulnia törődni magával, a dolgaival és a környezetével. Hiszen mi bebiztosítottunk mindent ennivalót, lakást, ruhát, ismeretszerzést tán csak nem tettünk rosszat ezzel? a szülők részérőlgyakran megismétlődik ez a kérdés. Igen, a szülők igyekszenek sokat megtenni a gyermekeikért túl sokat is. Így aztán a gyerekeiknek mindenük megvan, kivéve a fegyelmet, és ezzel meg vannak fosztva a biztonságérzettől. Nagyon hiányoznak ezek a mai ember életéből. Gyakori hiány nála a jó és a rossz közötti különbségtétel képessége. Nem tanították meg a bőséggel bánni. 05.

6 KONFLIKTUSOK - I. előadás A konfliktus hatása szerint megkülönböztetünk: e r ő s z a k m e n t e s é s e r ő s z a k o s k o n f l i k t u s t. Erőszakmentes konfliktus: a résztvevő felek együttműködők, közösen keresik a megoldást. Ez a fajta megoldás mellőzi az erőszakot, a felek nem kívánják mindenáron érvényesíteni érdekeiket a másik rovására, az erőszak árnyaltabb eszközeit megfélemlítés, gúnyolódás, fenyegetőzés sem alkalmazzák. Erőszakos konfliktus: ebben az esetben pontosan az ellenkezője történik, mint az előző esetben: a résztvevők kölcsönösen egymás legyőzésére törekszenek, egymás érdekeinek mellőzésével. Gyakran kíséri fizikai erőszak is: verekedés, fegyveres harc, a másik fél legyőzése, elpusztítása. A konfliktus kifejeződése alapján vannak: személyen belüli és személyközi konfliktusok, csoporton belüli és csoportok közötti konfliktusok. Személyen belüli konfliktus: az egyén önmagával kerül összeütközésbe. Két vagy több lehetőség között kell választani: két kedvezőtlen lehetőség között két kedvező lehetőség között egy kedvező és egy kedvezőtlen lehetőség között. Személyközi konfliktusok: a versengés áll sokszor a konfliktusok hátterében. A versengés történhet tisztességesen, de el is fajulhat az érzelmi állapottól függően. A személyközi konfliktus együttműködve megoldható. Csoporton belüli konfliktusok: ahol legalább két személy kerül kapcsolatba, ott vagy együttműködő, vagy versengő viselkedés alakul ki. A versengés könnyen konfliktussal végződhet. Csoportok közötti konfliktusok: két vagy több csoport között is kialakulhat az együttműködés vagy rivalizálás. 06.

7 KONFLIKTUSOK - I. előadás A konfliktus és a stressz Szorosan összetartoznak. A stressz pozitív átélése mozgósítja tartalékainkat, nagyobb teljesítményre sarkall. Ha azonban hosszan ér bennünket stressz, ez gátolhat: túl érzékenyekké válunk és közömbössé mások irányában. Ilyenkor jelentéktelen dolgokat felnagyítunk, jelentéktelen eseményeket konfliktusként élünk meg. A stressz hatását fokozhatja az időkorlát, ha valaminek a megvalósítására aránytalanul kevés idő áll rendelkezésünkre. Ez ellenkező irányban is érvényes: ha valaminek az elérése számunkra túl sok időt igényel. A konfliktus és az érzelmek A konfliktussal kapcsolatban fontos, hogy beszéljünk az érzelmekről. Hajlamosak vagyunk arra, hogy indulataink, negatív érzelmeink szerint mondjunk véleményt a történésekről és a másik emberről, akivel konfliktusba kerültünk. Érzelmeink befolyásolnak minket, és nem tudjuk szétválasztani a tényeket és negatív érzelmeinket. A negatív érzelmek befolyásolnak a helyes döntéshozatalban is. Ilyenkor színre lép a tagadás is. Hogy ne ellenségként éljünk, vagy ellenségként éljük meg kapcsolatainkat, meg kell tanulnunk kezelni érzelmeinket és konfliktusainkat is. 07.

8 KONFLIKTUSOK - II. előadás Vizsgáljuk meg, mi rejtőzik a konfliktus hátterében A konfliktus, latinul confligo, azt jelenti: összevet, fegyveresen összecsap, megütközik, perlekedik. Egyének vagy társadalmi csoportok összeütközését jelenti, amely mögött igények, szükségletek, vágyak, érdekek, nézetek, vélemények szembenállása figyelhető meg. A köztudatban a szó negatív tartalommal párosult, a gyakorlatban a konfliktust nemkívánatos, negatív eseményként éljük meg, ezért legszívesebben megelőznénk vagy kikerülnénk. Tudnunk kell azonban, hogy konfliktusok voltak, vannak, lesznek, és hogy stressz és konfliktus nélkül nincs hatékony problémamegoldás. Érdekességként tegyünk egy kitérőt Erik H. Erikson identitáselméletét is átgondolva: Az ember egész életútját próbálja Erikson átgondolni: milyen külső és belső tényezők hatására lesz az ember egyedi és megismételhetetlen lénnyé. Hogyan válik az ember önmagával azonossá, identikussá, milyen tényezők játszanak ebben szerepet? Erikson elmélete szerint az ember fejlődése szakaszokban történik, úgyhogy minden fejlődési szakaszban új tulajdonságok alakulnak ki. Az új szakaszba való átmenet normatív válság formájában zajlik le. A lelki fejlődés során minden szakasznak van alapellentmondása, konfliktusa. Csak ha ez az ellentmondás megoldódik, akkor lehet zavartalanul a következő szakaszba átlépni. Térjünk ki röviden az Erikson által gyakran használt krízis szó értelmezésére: a szó pozitív értelmezését hangsúlyoznám, ami különösen a fejlődés szempontjából jelentős. A növekedést, a fejlődést úgy segíti, hogy az átmenetileg elvesztett stabilitás újramegszerzésére és differenciálására ösztönöz. Miközben a krízis szó pozitív jelentését hangsúlyoztam, fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy bonyolult folyamatról van szó, amikor a szomatikus, a társadalmi és egyéni hatások az összetalálkozásban a további fejlődés érdekében integrálódhatnak, differenciálódhatnak, de viszszafejlődhetnek és stagnálhatnak is. A fejlődési szakaszok egymással kölcsönhatásban állnak, bármely szakaszban bekövetkező stagnáció negatív hatása végig érezhetővé lesz a fejlődés során. Valami kimarad az ember életéből. Az egyik fejlődési szakaszból a másikba való átlépés mindig krízist jelent. Csakhogy a krízis itt nem negatív értelemben van jelen, hanem a fejlődést hordozza magában. A cél semmiképpen sem lehet az egyik vagy másik komponens győzelme, hanem az egyensúly megtalálása. Ebben az értelemben mindkét komponensnek megvan a jelentősége, fontossága. A gyermekkori tapasztalatok igen nagy jelentőséggel bírnak a személyiségfejlődés során. Az identitás az én tudatos munkájának az eredménye: az integrációra törekszik, az egyensúly megteremtésére az egyén, a külvilág, az ösztönök és a felettes én között. Ez egy egész életen át tartó folyamat, amit a környezet is jelentősen befolyásol. bizalom a bizalmatlansággal szemben az első életév betöltéséig önállóság (autonómia) a szégyenérzettel szemben az elsőtől a harmadik életévig kezdeményezőkészség (iniciatíva) a bűntudattal szemben óvodáskor alkotókészség (kreativitás) a kisebbrendűségi érzéssel szemben iskoláskor identitás kialakulása az identitás diffúziójával szemben ifjúkor intimitás az izolációval szemben felnőttkor alkotókészség a stagnációval szemben érett felnőttkor integráció a kétségek és kétségbeeséssel szemben öregkor 08.

9 KONFLIKTUSOK - II. előadás Közelebb kerülünk a konfliktusok megértéséhez, ha a játszmák oldaláról közelítjük meg a problémát. A játszmában azt várjuk el a másiktól, hogy a mi elvárásunknak megfelelően reagáljon, viselkedjen. Ez olyan manipulatív viselkedés, amelyben nem vállalunk felelősséget azért, amit mondunk és teszünk. A mindennapi életünk tele van ilyen játszmákkal, amelyek konfliktusaink hátterében, máskor látványosan az előtérben zajlanak. Kapcsolati zavarok A háttérben leggyakrabban a bizalom hiánya húzódik meg. De konfliktust válthatnak ki az előítéletek, kommunikációs akadályok is. Ezeknek a kapcsolatoknak eleve negatív töltésük van: régi ellentétek, harag, indulatok, meg nem bocsátás rejtőzik a háttérben, és kapcsolati zavarokat okozhat. Legtöbbször olyankor robbannak be, amikor egyébként nincsenek is konfliktust kiváltó okok. Pl. Elég csak meglátni valakit, máris emelkedik bennem a pumpa. A konfliktusok megoldásához szükségünk lesz a közvetett és közvetlen okok megismerésére is. A háttérben különböző dolgok rejtőzhetnek: Értékkonfliktusok Értékkonfliktust figyelhetünk meg, ha új ember kerül a terápiás közösségbe. Megfigyelhetjük, hogyan lázad a közösség értékrendje ellen: képtelen alkalmazkodni a napirendhez, a reggeli fölkeléshez stb. Jobb esetben lázad, máskor megpróbálja agresszív viselkedéssel megoldani értékkonfliktusát. Klienseink közül többen család nélkül vagy hiányos családban nőttek fel, vagy olyan körülmények között, ahol az erkölcsi értékekre nem fektettek hangsúlyt. A szenvedély kialakulásával teljes értékválság áll be minden szenvedélybetegnél: az egyetlen érték az anyag vagy a játék. Fontos értékek a családban és a terápiás közösségben: az igazmondás, önzetlenség, becsületesség, az élet tisztelete, a munka megbecsülése. Sok szenvedélybeteg gondolkozik úgy, hogy nem érdemes tisztességesen élni, mert mindenki lop, csal, hazudik. Társadalmi szinten megfigyelhetők ugyan ezek a konfliktusok, de igaz az ellenkezője is: sok ember él tisztességesen, nem lop, nem hazudik, nem csal. Társadalmi szinten értékkonfliktus keletkezik, ha ideológiák ütköznek, vagy ha különböző vallási felekezetek vagy pártok elkötelezett tagjai vagyunk. Interperszonális konfliktus A személyiségben jelen levő problémákra épülnek a személyiségen belüli konfliktusok: gátlásosság, uralkodási vágy, megvonási tünetek, különböző személyiségzavarok, konfliktusos személyiség stb. Ezen felül a stressz válthat ki személyiségen belüli konfliktust, amikor stressz hatására az egyébként jelentéktelen helyzetet felnagyítjuk, és konfliktusként éljük meg. Pl. rosszat álmodtam, rossz hírt kaptam Szükségletek, érdekek Ha valamelyik kliens megcsúszik, visszaesik, kezdetben azért tagad, mert szeretné megtartani a közösségben megszerzett tekintélyét, megbecsülését. Csak nehezen veszi tudomásul, hogy újra keményen kell dolgoznia azon, hogy szükségletei kielégüljenek, érdekei érvényesüljenek nem folytathatja ott, ahol abbahagyta. Konfliktusaink megoldása közben arra törekszünk, hogy énképünket ne érje károsodás. Ezért olyan megoldásra igyekszünk, ahol önbizalmunk erősödhet: ez jelenthet pozitív megoldást, de választhatunk egy számunkra kedvezőtlen helyzetet is, hogy ne kelljen átélnünk, legyőztek bennünket. A szükségletek, érdekek konfliktusai átszövik életünket: időbeosztással, munkával, pénzügyekkel, tisztelettel stb. kapcsolatban. Családon belül is megvannak a szükségleteink: ha ezek nem elégülnek ki, rossz légkör alakul ki a családban. Felelősek vagyunk egymásért! 09.

10 KONFLIKTUSOK - II. előadás Félreértések Ha valaki bekerül a terápiás közösségbe, sokszor sajátos módon értelmezi a helyzetet. A keletkező konfliktusok mögött helytelen beállítódás, az információ átadásának, értelmezésének torzulásai fedezhetők fel, jelen vannak az előítéletek, sztereotípiák stb. A terápiás közösség a legjobb gyakorlótér, ahol a merev viselkedés, hozzáállás megváltozhat. Sok türelem, odafigyelés és erőfeszítés kell hozzá! Vannak, akik nagyon ügyelnek a látszatra, közöttük burkoltan van jelen a konfliktus. Mások senkire sincsenek tekintettel, szabadjára engedik indulataikat, verekedést, veszekedést szítanak. Fel kell ismernünk, mi van a konfliktusok hátterében, ne sétáljunk bele a csapdákba, játszmákba! Kulturális különbségek Sokan már egészen fiatalon megtanulják más népek megvetését (zsidó, roma). A fajgyűlöletből származó konfliktus csak a másik ember megbecsülésével, szeretetével kezelhető. Szűkebb és tágabb kulturális környezetünkben ott találjuk a konfliktusok gyökereit: gazdasági, szociális problémák, összezártság vagy túl nagy távolság, fajgyűlölet, környezeti problémák mind konfliktust eredményezhetnek a mindennapi életben. 10.

11 KONFLIKTUSOK - III. előadás E. H. E r i k s o n i d e n t i t á s e l m é l e t e Az identitás fejlődési szakaszai 2. Önállóság (autonómia) a szégyenérzettel szemben (az elsőtől a harmadik életévig) Az önállóvá válás mintegy három éves korig tartó szakasz, az autonómia első megtapasztalása a gyermek életében, ha megtanulja a kiválasztási funkciók akaratlagos szabályozását. Ez hosszabb folyamat, a gyermeknek meg kell küzdenie ezért az autonómiáért. 1.Bizalom a bizalmatlansággal szemben (az első életév betöltéséig) Ha az anya gondoskodó szeretete veszi körül a csecsemőt, úgy, hogy ő jól érzi magát, akkor a csecsemő bizalmat tanul. Egész életre szóló tapasztalat ez a folyamatos és biztos ellátottság tapasztalata, az ős-bizalom. A környezet, a társadalom feladata, hogy megteremtse az anya számára azokat a feltételeket, hogy gyermekével ilyen megbízható kapcsolatban tudjon élni. Spirituális szempontból is igen jelentős ez a korszak, csak az lesz igazán képes a reménységben való életre, akiben él ez az alapvető vizalom. A krízis a csecsemőkor végén jelentkezik, amikor a gyermek étkezésében megjelennek a kanalas ételek. Ez bizalmatlanságot vált ki a gyermekben, hogy hogyan elégülnek ki alapvető szükségletei. Ez az átmeneti időszak, annál könnyebben rendeződik, minél erősebb a gyermekben az ős-bizalom megtapasztalása. A lényeg az önuralom megtapasztalása az önbecsülés elvesztése nélkül. Ha a gyermeket kényszerit, szidják, akkor az autonómia ellenpontja a szégyenérzet, vereség érzet lesz domináns az életében. Befolyásolhatja akár a felnőttkori önbecsülését, értékekhez, normákhoz való viszonyát. Végső soron majd mindent kétségbe von, a világ, a környezet megbízhatóságát. A szégyenérzet megtapasztalásának a pszichikai növekedés szempontjából nagy jelentősége van: a határok megtapasztalásában segít. Erikson szerint jelentős fejlődésen megy keresztül az akarat ebben a szakaszban: a gyermek megtanulja akarni azt, amit lehetséges és lemond arról, ami elérhetetlen. Mindennek úgy kell történnie, hogy akaratának mozgatóereje a fantáziája el ne csökevényesedjen. A játéknak szintén fontos szerepe van ebben a szakaszban. A gyermek a játék segítségével dolgozza fel ellentmondásos tapasztalatait, az őt ért traumákat. Jellemző, hogy modellhelyzeteket teremt, úgy kísérli meg megoldást. 11.

12 KONFLIKTUSOK - III. előadás Kezdeményezőkészség (iniciatíva) a bűntudattal szemben (óvodáskor) Az óvodába való járással megkezdődik a gyermek életében a szülőktől való eltávolodás. Jellemzői: kialakul a felelősségtudat, a cselekvés célirányos lesz, a nemi hovatartozás első tapasztalatait szerzi meg gyermek. Az autonóm személyiség tudatának megsejtése ez a kor. Az óvodás gyermek feladatokat kap, így fejlődik lelkiismeret tudata. Ha a korábbi korszakok kríziseit jól megoldotta a gyermek, bízik önmagában, környezetében, akkor a lelkiismerete is könnyebben fejlődik majd. Erikson megfigyelése szerint a lelkiismeret ebben a korban primitív, kegyetlen és merev. A játéknak ebben a korban is fontos szerepe van a gyermek életében. Az előrelépést az mutatja, hogy a játék célirányossá válik. Célja a fantázia és a valóság közötti szakadék áthidalása. Mekkora szabadságot, mozgásteret biztosít a gyermek számára környezete: a család, az óvoda ezen múlik kezdeményezőkészségének fejlődése. A fantázia és a valóság közötti kapcsolat megtalálása, másrészt a felelősségtudat és a bűntudat közötti különbség megtapasztalása válik spirituális szempontból fontossá a gyermek számára ebben a fejlődési szakaszban. 4.Alkotókészség (kreativitás) a kisebbrendűségi érzéssel szemben (iskoláskor) A fizikai munkának, a kétkezi munkavégzésnek van jelentős szerepe ebben a fejlődési szakaszban. A gyermek minden módon arra törekszik, hogy ő is valami fontosat, hasznosat tegyen. Ebben a korban a kisiskolások szívesen segítenek a házkörüli munkákban minden munka érdekli őket, értékes tapasztalatot szerezve ezzel: ha valamivel foglalkozom, annak van ered- ménye a környezet részéről nagyon fontos az elismerés biztosítása. Ez segíti a gyermeket, hogy helyre tud- ja tenni magában kisebbrendűségi tapasztalatát, hiszen sok mindent nem tud még. Ha az elismerés elmarad, értéktelennek, érdektelennek fogja magát tartani a gyermek. A szülőknek és az iskolának is nagy a felelősége ezen a területen. Az iskola a közösségi lét és a közös munkavégzés megtapasztalásában is se- gítheti a gyermek egészséges fejlődését. Spirituális szempontból a kreativitás megtapasztalása igen fontos, később ez a tapasztalat segíthet a teremtés (a creatio) megértésében. 12.

13 KONFLIKTUSOK - III. előadás Identitás kialakulása az identitás diffúziójával szemben (ifjúkor) A gyermekkori tapasztalatok ebben az életszakaszban rendeződnek egybe, meghatározva az ifjú ember személyiségét. Az identitás-fejlődés azonban nem zárul le ezzel az életszakasszal, hanem tovább fejlődik, alakul egészen magas életkorig. A fiatalkorban kialakuló új identitást Erikson én-identitásnak nevezi, ami minőségileg több mint a korábbi tényezők összegeződése. Négy egymással elválaszthatatlanul összefüggő tényező alkotja: az az érzés, amely által önmagunkat a közvetlen tapasztaltok zűrzavarában egységesnek és folyamatosnak érezzük; az identitás érzése a másokhoz való kapcsolatok során és eredményeképpen alakul ki; egymással ellentétben álló komponens-párok jellemzik; az identitás állandóan alakul, e folyamat mozgatóereje az egymással ellentétben álló komponens-párokból eredő feszültség (krízisek). A mai ember legnagyobb problémája, amitől leginkább szenved, hogy nem tudja, hogy mit és miben higgyen, mivé vagy kivé válhat, nem tudja kicsoda, képtelen megtalálni identitását. A gyors fejlődés és a komponensek egymásra épülésének a hiánya következtében a serdülő és a fiatal kétségbe vonja önmagát és az önma- gáról eddig kialakított képet. Ehhez járul vagy éppen ennek következtében nem találja meg a környezetével, az adott kultúrkörrel harmonizáló identitását sem. Eltéved a lehetőségek útvesztőjében, vagy elvész a szűkre szabott határok szorításában. Az identitás krízisének nevezi azt a jelenséget Erikson, az identitás szétesésének (diffúzió). 13.

14 KONFLIKTUSOK - III. előadás A kialakuló krízist a következő szimptómák jelzik: A jövőbe vetett bizalom helyett az elhatalmasodó reménytelenség lesz úrrá a felnövő fiatal mindennapjaiban. Önmaga vállalása helyet, önmaga szégyenkező takargatása lesz a jellemző életvitelében. Állandósuló bűntudattal kell megküzdenie a bátorság, kitartás, teherbírás helyett. Szélsőséges esetben kialakulhat a negatív identitás: minden határ és norma feltétel nélküli elutasítása. Az élethivatás megtalálásában vagy meg nem találásában tér vissza a korábbi konfliktus. A kisebbrendűségi érzés akkor alakul ki, ha nem sikerül a fiatalnak olyan hivatást talál- nia, amiben jól érzi magát és amit a környezete is elismer. Így kelnek életre a korábbi konfliktusok és nem kis feladat elé állítják a fiatalt, akinek ezekkel meg kell küzdenie. Fontos, hogy környezete egy ilyen helyzetben időt biztosítson a számára, hogy megtalálhassa új-önmagát. 6. Intimitás az izolációval szemben (felnőttkor) A pszichoanalízis elképzelésével szemben Erikson állítja, hogy a környezeti befolyás egész életen át döntő hatással van az identitás fejlődésére. A fiatalkor végén nyilvánvaló lesz, hogy menyire erős, menyire egészséges az egyén identitása, személyisége. Ez megmutatkozik a felelőség felvállalásában vagy éppen elutasításában, kapcsolatok kialakításában és lezárásában, együttműködésre való képességben, stb. Az identitás elvesztése miatt érzett félelem, a bizonytalanság érzése a korábbi fejlődési szakaszok hiányosságait jelzi, aktuálisan problematikussá válik a felnőtt emberi kapcsolatok megteremtése. Az intimitásra való képességnek igen jelentős szerepe van, tudni illik hogy az ember menyire képes ebben a korban kiegyensúlyozott kapcsolatteremtésre, úgy, hogy kapcsolataiban önmagát adva nem kell identi- tását minden erővel védenie. Az intimitásra való készség teszi lehetővé a baráti és kollegiális viszony vállalását: a baráti kapcsolat a világkép továbbnövekedésében segít, a kollegiális viszony a szakmai növekedést segíti. Ezek hiányában az ember beszűkül, izolálódik. 7. Alkotókészség a stagnációval szemben (érett felnőttkor) Freuddal egyetértve Erikson szerint a felnőtt embernek két dolgot kell tudnia: szeretni (intimitásra képesnek lenni) és dolgozni. A felelősségteljes szeretet kapcsolódik a fog- lalkozásához, jelenti az eszmék iránti és a jövő nemzedék (gyermekek) iránti szeretetét, elkötelezettségét. Az alkotó ember tehát hisz a lét, a munkája értelmében, értékében és ezt képes oly módon megélni, hogy a következő nemzedék számára érzékelhetővé is teszi, átadja. Ez minőségileg sokkal több, mint dogmák, normák továbbadása és ami fontos, nem reprodukciót jelent. Lélektani szempontból a farizeizmis problematikájára hívja fel a figyelmet és a dogmatikusan vallásos nevelés veszélyeire. 8. Integráció a kétségek és kétségbeeséssel szemben (öregkor) Egészséges gyermekek nem félnek az élettől, ha a szülők elég integritással bírnak ahhoz, hogy ne féljenek a haláltól. ha ez a készség hiányzik az idős ember életéből, akkor kétségek, félelmek között telik az élete. Erikson szerint az integráció az öregkor feladata: képesség, készség, mely szerint az idős ember, képes korábbi életszakaszainak kríziseit összhangba hozni, úgy, hogy személyes igényeit, szükségleteit, a kor adta lehetőségeket harmóniában képes megélni. Az integráció az élet folyamatának az elfogadását, lezárását is jelenti, az élettől való búcsúzás lehetőségeivel. 14.

15 KONFLIKTUSOK - IV. előadás Hogyan viselkedem konfliktushelyzetben Konfliktushelyzetben felborul a bel-ső (lelki) egyensúlyunk: bizonytalannak érezzük magunkat, ami miatt nyugtalanságot, szorongást tapasztalunk. Lelki életünkben izgalmi és nyugalmi állapotok váltakozását tapasztaljuk. A lélek törekvése a változó állapotok között a harmónia megteremtése. Nyugalomra van szükségünk, a lelki egyensúly helyreállítására, arra, hogy a fellépő konfliktust jól tudjuk kezelni: ez nyitottságot és hajlandóságot is jelent arra, hogy változtassunk azon, amin tudunk, míg a lelki harmónia újra helyreáll. Az életünk során megtanult szerepek, pszichológiai játszmák alkotják viselkedésünket: a felvett és megtanult szerepek szabályozzák együttélésünket összetartó erejük van. A lelki zavarok különböző módon és mértékben befolyásolják viselkedésünket. Minél betegebb valaki lelkileg, annál nehezebben boldogul konfliktusaival. Hiányzik nála az ellenállás, a belső fék, a küzdőképesség. Megfigyeltük a szenvedélybetegek életében, hogy ahol antiszociális személyiségzavar áll fenn, ott állandóan jelentkezik az agresszió vagy a manipuláció. Konfliktusaik hátterében megtaláljuk a játszmákat is. A szenvedélybetegekre jellemzőek a szélsőséges viselkedésformák, és gyakori náluk a hangulatzavar, ami viselkedésüket erősen befolyásolja. Rossz hangulatban szinte tehetetlenek, olykor nyugtalanok, nem képesek dolgozni, hallgatagok. Máskor viszont túlfűtött hangulatban, csillapíthatatlan érzelmekkel, állandóan cselekvésre sarkallva hiperaktívak, harsányak, hangosan beszélnek stb. A lelkileg érzékeny és beteg ember reakciói konfliktushelyzetben kiszámíthatatlanok: jelentéktelen dolgok miatt is kirobbanhatnak indulatai, vagy megsértődik, és teljesen visszavonul. Ezeket a reakciókat a környezet, a család nehezen viseli el. 15.

16 KONFLIKTUSOK - IV. előadás A továbbiakban nézzünk meg néhány jellemző viselkedési módot, hogyan viselkedünk konfliktushelyzetben: Agresszív viselkedés Konfliktushelyzetben kiemelt célunk, hogy mások fölé kerekedjünk, saját ötleteinket, igényeinket érvényre juttassuk, figyelmen kívül hagyva mások céljait, igényeit. Miközben másokat hibáztatunk, durva, sértő szavakat használunk, sokszor felemeljük a hangunkat, a testbeszéd különböző formáit alkalmazva próbálunk nyomatékot szerezni agresszív viselkedésünknek. Manipulatív vagy rejtetten agresszív viselkedés Ebben a helyzetben is mindenképpen győzni akarunk, de nem vállaljuk a nyílt kommunikációt, a harcot. Helyette taktikázunk, kifelé érdektelenséget, nyugalmat erőltetünk magunkra, belül másokat hibáztatunk, saját ötleteinket, igényeinket tartjuk fontosnak, de erről nem beszélünk nyíltan és őszintén.manipulatív viselkedéssel bűntudatot igyekszünk kelteni a másik emberben, így próbáljuk elérni saját céljainkat. Passzív vagy alárendelő viselkedés Az alárendelő viselkedés hamis énképünkből táplálkozik, elkerülő magatartáshoz és az önértékelés további romlásához vezet.ha passzívan viselkedünk, minden igyekezetünkkel próbálunk kitérni a másik ember elől, nem akarunk konfrontálódni. Célunk, hogy elkerüljük mások megsértését, ill. megszerezzük jóváhagyásukat, helyeslésüket. Asszertív vagy céltudatos viselkedés Asszertív viselkedés közben a probléma megoldására igyekszünk. Közben nem minősítjük a másikat, és nem súlyosbítjuk a helyzetet régi sérelmeink előszedésével. Nem adjuk fel saját érdekeinket, de törekszünk a másik fél helyzetének a megértésére. A kialakult konfliktushelyzetben is igyekszünk nyíltak és higgadtak maradni. Ez nem könnyű, sok lelkierőt igényel. Türelmesen meghallgatjuk a másik embert, nem vágunk a szavába. Majd őszintén elmondjuk érzéseinket, igényeinket, bíztatva őt a kommunikáció megőrzésére, folytatására. Igyekszünk a másik emberben bizalmat ébreszteni, biztosítani arról, hogy nem vagyunk az ellenségei. Olyan megoldásra törekszünk, ami mindkettőnket kielégít, mindkettőnknek megfelel. Amikor asszertívan viselkedünk, türelmesek vagyunk, higgadtak, nyíltak és barátságosak. Miközben odafigyelünk a másik emberre, a konfliktus, a probléma megoldására törekszünk. 16.

17 KONFLIKTUSOK - V. előadás K o n f l i k t u s k e z e l ő s t r a t é g i á k A konfliktus tehát életünk része, átszövi mindennapjainkat. Tudjuk, hogy stressz és konfliktus nélkül nincs hatékony problémamegoldás.a konfliktus következtében elvesztett lelki harmóniát, a negatív érzések eluralkodását sokféleképpen igyekszünk megoldani, megszüntetni magunkban és kapcsolatainkban. Szerencsére, különböző problémamegoldó, konfliktusfeloldó eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyek segítenek abban, hogy kidolgozzuk konfliktuskezelési stratégiánkat. A jó konfliktuskezeléshez kommunikációs készség, együttműködési képesség és önismeret szükséges. Ezek hiányában nem boldogulunk konfliktusainkkal. Most öt konfliktuskezelő stratégiával foglalkozunk, miközben próbáljuk megismerni a ránk legjellemzőbb konfliktus-megoldási stratégiát: versengő stratégia, elkerülő stratégia, alkalmazkodó stratégia, kompromisszumkereső stratégia, problémamegoldó stratégia Versengő, győztes / vesztes stratégia Ebben a helyzetben nincs megegyezés. A felek egymást ellenségként látják, értelmezik a konfliktust harcként. A másik fél bármilyen áron való legyőzésére törekszenek. Ebből a stratégiából hiányzik az együttműködés: mindkét fél nyerő helyzetbe igyekszik kerülni. Versengéssel próbálják megoldani a konfliktust. Mindenképp a maga igazához ragaszkodik a másiknak semmiképpen sem lehet igaza. A versengő stratégia veszélye, hogy bizonyos határokat átlépve átmegy gátlástalanságba, agresszióba. Sok veszélyt rejt magában ez a stratégia, ezért nehezen alkalmazható. Gyors cselekvést igénylő helyzetekben alkalmazható, ha nem megy a szeretet rovására. Gyakran ismételt mondatok: Nekem van igazam Én látom helyesen a dolgokat Nem változtatok a véleményemen... Csináld, amit mondok A főnöknek mindig igaza van 17.

18 KONFLIKTUSOK - V. előadás Elkerülő stratégia Az egyén nem mond le saját vágyairól, érdekeinek érvényesítéséről, és mindezek megtartása mellett magát a konfliktust igyekszik elkerülni. Ez egy gyakran alkalmazott konfliktus-megoldási stratégia. Mi lehet ennek a hátterében? Sokan azért választják az elkerülő stratégiát, mert félnek a konfrontációtól: minden áron való békére, látszatharmóniára törekszenek. A szenvedélybetegek is gyakran alkalmazzák ezt a stratégiát, pedig ezzel nem oldódnak meg a problémák, a konfliktusok. Sőt, a legtöbb esetben a helyzet súlyosabbá válik. Az elkerülő stratégiában elvesszük a lehetőségét a problémák tisztázásának, annak, hogy megismerjük egymás gondolatait, érzelmeit. Az elkerülő stratégiát akkor alkalmazzuk, ha tudjuk, hogy az adott helyzetben nincs elég erőnk a probléma megoldására, vagy ha látjuk, hogy a feszültséget még inkább növelnénk, ha a konfliktust meg akarnánk oldani. Akkor is alkalmazható ez a stratégia, ha sokkal fontosabb problémák várnak megoldásra. Az elkerülő stratégiát választó ember nem törekszik a probléma megoldására, sőt igyekszik kitolni, elkerülni a vitahelyzetet. A konfliktus, a probléma előtt meghátrál, azt gondolva, nem érdemes a véleményéért kiállni, mert abból hátránya származik. Gyakran ismételt mondataink: Most nem akarok beszélni a dologról Nincs mondanivalóm, nem érdekel a dolog Ez nem az én felelősségem Hagyjatok ki engem ebből Alkalmazkodó stratégia Sokan a kellemetlen helyzetet akarják elkerülni: lemondanak a saját érdekeik, vágyaik érvényesítéséről. Ennek hátterében félelem, kényszer, de hoszszú távú érdekek, megfontolt döntés is állhat. Az alkalmazkodó stratégia követése történhet tapintatból, mert nem akarunk másokat megbántani, stb. Egy biztos, az ilyen emberek könnyen befolyásolhatóak, meggyőzhetőek. Önbizalomhiány, passzivitás, sokszor közömbösség húzódik meg a háttérben. Ha valaki nem saját döntése alapján, hanem félelemből, kényszerből választja ezt a stratégiát, akkor ez alkalmas helyzetben erős indulati reakciót válthat ki. Gyakori mondataink: Nem akarlak megbántani Azt teszem, amit mondasz Egyetértek az előttem szólóval Igazad van, meggyőztél

19 KONFLIKTUSOK - V. előadás Kompromisszumkereső stratégia Problémamegoldó, győztes / győztes stratégia A cél, a mindkét fél számára kielégítő, elfogadható megoldás keresése a legtöbb esetben több lemondással jár, mint azt eredetileg szerették volna. Ezzel a stratégiával az egyező szempontok mentén haladunk a megoldás felé. A győztes / vesztes pozícióból az együttműködés irányába mozdulunk: mindketten egyformán jól vagy rosszul járunk. A stratégia jelszava: jut is, marad is. Figyelembe veszi a másik érveit, de a sajátját is próbálja érvényesíteni. Kölcsönös engedményekkel jutnak el a probléma megoldásához, figyelembe véve a körülményeket, akadályokat. Ez a stratégia jól alkalmazható fontos célok elérése érdekében, megoldatlan problémák több lépésben való rendezésekor. Gyakran ismételt kijelentések: Ne azt keressük, ami szétválaszt, hanem ami összeköt Én itt tudok engedni, te pedig ott engedhetnél Egy rész az enyém, a másik rész a tiéd Értelek már, szeretném, ha te is megértenél Nem haragszom, te se haragudj... Ez a stratégia egyszerre önérvényesítő és együttműködő, teljes ellentéte az elkerülő stratégiának. Az egymással konfliktusban levő felek olyan megoldást alkalmaznak, ahol mindkét fél érdekei, szükségletei érvényesülnek. Kölcsönös az együttműködésre való készség, az empatikus viselkedésre való hajlam, a másik önérvényesítésének elfogadása, az önalávetés vállalása, hogy ezen az úton a legjobb megoldáshoz jussanak el. A közösen elfogadott megoldás mellett mindkét fél elkötelezi magát. Ez a stratégia akkor alkalmazható, ha a felek készek az együttműködésre, nyitottak, empatikusak, toleránsak egymáshoz, kellő időt is hagyva egymásnak a probléma belátására, elemzésére. Gyakori mondataink: Te hogy látod? Nekem ez a véleményem Legyen közös kiindulási pontunk Nézzük meg, miben értünk egyet Tisztázzuk, miben különbözik a véleményünk Ez a probléma közösen képesek vagyunk megoldani 19.

20 AZ ELŐADÁSSOROZAT FOTODOKUMENTÁCIÓJA