Segédlet a próbára történő felkészüléshez

Átírás

1 Segédlet a próbára történő felkészüléshez

2 A túlélés alapszabályai S Mérd fel a helyzetet, környezet, fizikai erőnlét, felszerelés U Használd az érzékeid R Ne feledd, hogy hol vagy V Győzd le a félelmet és pánikot I Improvizálni és javítani V Felbecsülni a megélhetést A Úgy cselekedj, mint a helyiek L Élj az értelmed szerint Túlélőcsomagok Általános túlélő felszerelés Tartalma: Simítózáras nylon tasak Nagy méretű, vízhatlan, simítózáras nylon tasak Zöld, vízhatlan nylon zsák (hálózsák, sátor, menedék készítéséhez) Vízhatlan, törhetetlen jelzőtükör Drót fűrész csuklópánttal Gumi cső Szikravető (magnézium és acél) Mentőcsónakgyufa (szél- és vízálló) Multi-tool vagy zsebkés (lehetőleg minél kisebb) Víztisztító tabletta Gombiránytű Gyújtós (lap vagy tampon) Varrókészlet (tű, cérna vagy fogselyem (50m), befűző, biztosítótű) Horgászfelszerelés (erős, fonott horgászzsinór, felhorgozott előkék, ólmok, úszó) Vízhordó tasak (1l) Vészjelző síp Réz drót (csapdázáshoz) Műanyag zsineg (paracord 25m) Útmutató (laminált útmutatókártyák túlélési tanácsokkal) Tea mécses Borotvapenge Ceruza Óvszer (szükség esetén egy zokniba belehúzva körülbelül 7 dl víz szállítására alkalmas, vagy vízhatlan csomagolásként is alkalmazhatjuk)

3 Amerikai tengerészgyalogság zárt túlélő csomagja A oldal: Menedékhely készítés és élelemszerzési felszerelések - Horgászfelszerelés - Fűrész ujjgyűrűvel - Túlélőtakaró - Műanyag tasak (zipzáras) - Mécses - Drót csapda

4 B oldal: Szökést és Kitérést (E&E) segítő eszközök - Magnézium tűzgyújtó - Zsebkés - Jelzőtükör (heliográf) - Iránytű - Műanyag táska (zipzáras) - Síp (rendkívüli hidegben is használható) - Tasak ivóvíznek - Gyufa vízálló csomagolásban

5 Navigáció Szerencsés esetben lehet nálunk iránytű vagy térkép, de ezek nélkül is elboldogulhatunk, ha megtanulunk, olvasni a természeti jelekből, amelyek alapján legalább nagy vonalakban eligazodhatunk. A tájékozódási képesség legnagyobb részt a jó megfigyelőképesség és a józanész kérdése. Alapvető dolog elsajátítani mindenkinek, aki járatlan ösvényeket tapos. A navigáció jóval több, mint pusztán érteni a térkép és a tájoló használatához. Az igazán jó navigátor könyvként tud olvasni a tájképből; a domborzati jegyek és növényzet jegyei alapján megállapítja az égtájak elhelyezkedését, és a térképre nézve maga elé tudja idézni, milyen a valóságban a rajta ábrázolt vidék. Eszerint az A pontból a B pontba történő navigáció nem más, mint minél gyorsabban és célszerűbben átvágni a mindenkori domborzaton. Emellett a tájékozódás során tudni kell, mely földrajzi alakzatok azonosíthatók a legkönnyebben, és alkalmazhatók viszonyítási pontként a kívánt irány beméréséhez. Gyakorlattal a vérünkbe ivódik az efféle gondolkodás. Ésszerű határokon belül mindig ismernünk kell illetve a fő égtájak vagy a jeles földrajzi pontok alapján meg kell tudnunk állapítani pontos tartózkodási helyünket. Ne tartozzunk azokhoz a navigátorokhoz, akik sosem néznek föl. A navigáció lényege, hogy nyitott szemmel járjunk ne hagyatkozzunk pusztán a térképre és a tájolóra. A térkép használata A legvalószínűbb, hogy egyszerű turista térképet fogunk használni. Képesnek kell lennünk a térképen eligazodni, és a hálóbeosztás segítségével közölni a helyzetünket egy távolabbi személlyel, akinél hasonló térkép van. Tegyük fel, hogy a helyzetünket egy falu templomtornyához viszonyítva akarjuk megadni. Határozzuk meg a helyet a hosszúsági skálán: Keressük meg balról a legközelebbi függőleges vonalat és alul vagy fölül olvassuk le a melléírt számot. Becsüljük meg, hogy a két függőleges vonal közötti távolságot tíz egyenlő részre osztva hány egységnyire helyezkedik el a bal oldali hosszúsági vonaltól a kijelölt objektum. Határozzuk meg a helyet a szélességi skálán: keressük meg alulról a legközelebbi vízszintes vonalat, majd jobbra vagy balra olvassuk le a mellé írt számot. Becsüljük meg, hogy a két vízszintes vonal közötti távolságot tíz egyenlő részre osztva hány egységnyire helyezkedik el az alsó szélességi vonaltól a kijelölt objektum.

6 Tájékozódás iránytűvel és tájolóval Az iránytű: egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, melynek sötétebb színű vége a mindenkori mágnes északi irányba mutat. A szelencében a tű alatt a fő- és mellékvilágtájak ábrázolása látható. Az iránytű csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud mérni. A tájoló: ez is egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, de a szelence forgatható, s ezáltal irányszöget is tudunk mérni. Irányszögnek nevezzük valamely iránynak az északi (vagy déli) iránnyal bezárt szögét. Laptájoló Fő részei: 1. Mágnestű Keskeny, mágnesezett lemezcsík, amely egy acélcsúcson támaszkodva szabadon foroghat, és mágneses tulajdonságánál fogva a Föld mágneses erőterének hatására beáll az erőtér

7 pólusainak Észak-Déli irányába. A tű É-i végét rendszerint fluoreszkáló festékkel vonják be, amely éjjel világít. 2. Szelence Átlátszó anyagból készült, légmentesen zárt dob, melynek skálabeosztása lehetővé teszi irányok mérését. A szelence számozása a különböző típusoknál más és más: 360 vagy 400 fok (lásd katonai tájoló.) A szelence átlátszó fenék -, ill. fedőlapján levő irányvonalak mérés közben megkönnyítik az észak-déli irány párhuzamosítását a térképen. 3. Alaplap Egy téglalap alakú, átlátszó (műanyag) lap, amelynek középvonalába az irányvonalat belegravírozták. Az alaplap két hosszabb oldala irányéle - párhuzamos az irányvonallal és egymással, így az irányok mérésénél a középvonalon áthúzódó irányvonal helyett is könnyen alkalmazhatók. Az alaplapon található még néhány kiegészítő rész. A beépített nagyító megkönnyíti az apróbb térképjelek és a sűrűbb térképrészletek olvasását. A rugós lépésszámláló tárcsa a hosszabb távolságok mérésekor kerül alkalmazásra a terepen úgy, hogy 100 lépésenként egyegy osztással elforgatjuk és a tárcsán lévő számozás mutatja, hány osztással forgattuk el a mérés során. A laptájoló alaplapjának elején levő rövidebb oldalon mm-beosztás teszi lehetőé a térképen történő távolságméréseket. Ugyancsak a gyors távolságmérését segíti a baloldali hosszabb oldalra vésett 1:25000-es méretarányú aránymérték is. A katonai tájoló A pontos méréseket követelő versenybírói munka, a térképhelyesbítés, a bemérői gyakorlat nélkülözhetetlen műszere, amelynek fedele irányréssel van ellátva és így pontosabb iránymérését biztosít a terepen. Fő részei 1. Mágnestű

8 A szelencében szabadon feltámasztott mágneses tű megjelölt "Északi" vége állandóan a Föld északi irányába mutat. 2. A szelence Rendszerint légmentesen zárt, átlátszó fedelű dob, melynek fok- vagy vonásosztása lehetővé teszi a mért irányok értékének leolvasását. A szelencén betűjel rögzíti a fővilágtájakat. A szelencén levő beosztás, valamint a számozás kezdőpontja és növekedésének forgásiránya a különböző típusú tájolóknál más és más. A "DK 6400" rendszer azt jelenti, hogy a tájoló körosztása 6400 részre - vonásra! - van beosztva, a "0" kezdőpont Délen van, és Keleti irányba haladva növekednek a számok. Az "ÉK 6000" pedig azt jelzi, hogy a tájoló körosztása 6000 részre van beosztva, a "0" kezdőpont északon van és a számok Keleti irányban növekednek. A vonás tulajdonképpen egy szögérték egység, amely az 1 km hosszú szögszárak 1 méteres nyílásszöge. Az "ÉK 360"- fokos tájolónál a teljes kör - a szelence körlapja egyenlő részre van felosztva. A "0" északon van, és a számok növekedésének (forgásának) iránya keleti. Az "ÉK 400"- as tájoló körlapja 400 egyenlő részre van felosztva, a kezdőpont "0"- ja északon van, és a számozás forgásiránya keleti.

9 Összehasonlító táblázat a különböző típusú tájolók számozási rendszeréhez: ÉK ÉK DK ÉK 360º ÉK 400 újfok É K º 100 D º 200 Ny º vonás = 5,63º (64-00 vonásrendszernél) 100 vonás = 6º (64-00 vonásrendszernél) 1º = 17,78 V (64-00) 1º = 16,65 V (60-00) A szelencéken a mérés eredményének leolvashatósága érdekében nincs minden osztás bejelölve és számozva. A vonásrendszerű vagy típusú tájolóknál vonásonként van jelölve a beosztás és vonásonként a számozás. (Csak az első két számjegyet jelölik, és ha az első két számjegy egyjegyű, a tízesek helyén levő nulla nincs feltüntetve.) A 360 vagy 400 fokos tájolók szelencéjének számlapjának osztása 2 fokonként van jelölve és 20 fokonként számozva. A térkép tájolása iránytűvel vagy tájolóval 1. A tájoló forgatható szelencéjét úgy kell beállítani, hogy a szelence É-D iránya egybeessék a tájoló irányvonalával. 2. A tájolót úgy kell a térképre tenni, hogy irányvonala (s ez egyben É-D vonala) egybeessék a térkép É-D vonalával. 3. A vízszintesen tartott térképen a tájolóval addig kell forogni, míg a mágnestű É-D iránya egybeesik a térkép és a tájoló egyeztetett É-D irányával.

10 A mágneses iránytűk hibái Elmaradási hiba: a csapágy és a tengely súrlódása, valamint a folyadék, fékező hatása miatt az iránytű nem tér vissza alaphelyzetébe, elmarad. Csillapodási idő növekedése: jobb kivitelezésű iránytűknél a csillapodásnak meghatározott ideje van. Ha ez növekszik, a műszert javítani kell. Önlengés: használat közben az iránytű rezgő és lengő mozgást vehet fel. Járműveken ezt a jelenséget a hajtómű okozta vibráció is előidézheti. Az iránytű középponti hibája: felfüggesztési hiba, csapágykopás vagy leejtés következtében jelentkezik, s az iránytű kiegyensúlyozatlan lesz. Deviáció: a fémtárgyak (vasúti sín, vasoszlop...), vastartalmú anyagok, magasfeszültségű vezetékek, transzformátorházak, vasbetonépítmények stb. által okozott mágnestű elhajlás. Iránymérés a térképen és a terepen IRÁNYMÉRÉS Irányméréskor a tájoló irányvonalát a mérendő iránnyal, a szelence É-D irányát az északi iránnyal kell egyeztettetni, vagyis terepen az iránytű É-D irányával, térképen az északi irányt jelentő felső széllel. Iránymérés a térképen 1. A vízszintesen tartott térképre tegyük úgy a tájolót, hogy irányéle a mérendő irányra mutasson. 2. A térképre szorított tájoló szelencéjét addig forgassuk, míg északi iránya egybeesik a térkép északi irányával (azaz a térkép felső széle felé mutat), ezáltal tájoltuk a térképet. 3. A térkép irányszögét leolvassuk (az irányél és az É-D vonal között)

11 A térképen mért irányszög azonosítása a terepen 1. A tájolóval kezünkben addig forgunk, míg a mágnestű sötétebb vége be nem áll a szelence északi jelzése alá. Közben ne mozdítsuk el a beállított szelencét. 2. A tájoló irányéle (képzeletben meghosszabbítva) mutatja a térképen mért irányt. Iránymérés a terepen 1. A tájoló irányvonalát a kiválasztott tereptárgyra irányítjuk. 2. A tájoló szelencéjét addig forgatjuk, míg az iránytű É-D iránya egybeesik a szelence É-D irányával. 3. Leolvassuk az irányszöget az É-D vonal és az irányél között.

12 Terepen mért irányszög azonosítása a térképen A tájolót rátesszük a térképre úgy, hogy irányvonala álláspontunkra kerüljön. Ezt követően addig forgatjuk a tájolót a térképen, míg a szelence É-D iránya egybeesik a térkép É-D irányával. A beállított szelencét ne mozdítsuk el, a tájolót forgassuk!) Előremetszés Helymeghatározás tájolóval Feladatunk a célpont helyének meghatározása a térképen. Az előttünk látható terep egy jól felismerhető (azonosítható) pontjáról (pl. templom, vadles, vadetető, kilátó...) megmérjük a meghatározandó tereppont irányát és térképünkre berajzoljuk. A terep egy másik jól felismerhető pontjáról ugyanúgy meghatározzuk a célpont irányát és berajzoljuk a térképre. A két irányvonal metszéspontjában van a célpont helye a térképen. 2. Feladatunk a célpont helyének meghatározása terepen (pl. tájfutásnál...). Álláspontunktól a célpontig iránymeghatározást végzünk a térképen és leolvassuk az irányszöget. A tájoló forgatható szelencéjének segítségével a tájoló mutatótüskéje alá forgatjuk a térképen mért irányszöget (a). Ezek után addig forgunk, míg a tájoló mágnes tüskéjének É-D iránya megegyezik a szelence É-D irányvonalával (b), majd a tájoló irányvonala mentén elindulunk.

13 Oldalmetszés Úton, nyiladékon, erdőszélen állva pontos helyünk megállapítható egy oldalt látható és a térképen is azonosítható tereptárgy segítségével. A tájoló szelencéjének É-D irányát és a mágnestű É-D irányát fedésbe hozzuk. A tájolót úgy tesszük a térképre, hogy irányéle az oldalt lévő tárgyra mutasson, és a szelence, valamint a térkép É-D iránya egybeessék. A tájoló irányéle, ill. meghosszabbítása metszi a terepvonalat, amelyiken állunk. Hátrametszés Ha álláspontunk teljesen ismeretlen, 3 (esetleg 2) jól azonosítható tereppontra van szükség. Mindegyik irányba irányszöget mérünk egymás után. A célpontra állítjuk a tájoló irányélét és a szelence forgatásával a szelence É-D irányát fedésbe hozzuk a mágnestű É-D irányával. Ezt követően a tájolót a térképre tesszük úgy, hogy irányéle a célpontra kerüljön és a szelence É- D iránya egybeessék a térkép É-D irányával. A tájoló irányéle mentén az ismert pontból kiindulva egyenest húzunk. A három (esetleg kettő) egyenes metszéspontja lesz álláspontunk helye.

14

15 Természetes irányjelzők Az egész környező világot természeti erők formálják szél, nap, eső és még egy seregnyi más dolog. Ezek közül jó néhány szabályos vagy állandó jelenség, ezért kiszámíthatóan működik. E természeti hatások nyomot hagynak a fejlődő növényzeten, amelyen természetes irányjelzőket ismerhetünk fel. Az efféle jelekből biztonsággal persze csak avatott szemmel olvashatunk, de meglepő, milyen hasznosak lehetnek. Fák és egyéb növények A magányos fákra és a legmagasabb erdei fák koronájára egyaránt hat a nap és a szél. A délnyugati szél (mindig tájékozódjunk a felkeresett területen uralkodó szélviszonyairól, számolva a helyi domborzat, módosító hatásával) pl. északkelet felé dönti a fákat. A nap a fák déli oldalán jobban serkenti a növekedést. A déli oldalon ezért rendszerint több a vízszintes, az északin pedig a függőleges ág. A fák a történetüket is elmesélik. Mindig a legmagasabb ágak a legbeszédesebbek, az alsóbbaknál a szél és a nap hatását növekedés közben erősen tompíthatta a cserjeszint és az aljnövényzet. A nádfélék különösen, ahol nagyobb tömegben nőnek bojtos csúcsvirágzatukkal többnyire szélárnyékos oldalra hajlik, vagyis az uralkodó széliránnyal ellentétes irányba nőnek.

16 A nap és az árnyék A nap speciális berendezés segítségével pontosan kijelöli a valódi északot. Anélkül azonban csak becsülhetjük az égtáj irányokat, de a célnak ez is kiválóan megfelel. Szúrjunk a földbe egy pálcát, és az árnyék hegyét jelöljük meg egy kaviccsal. Várjunk, míg az árnyék egy arasznyit odébb kúszik, majd az árnyék csúcsát ismételten egy kaviccsal jelöljük meg. A két kavics nyugati keleti vonalon fekszik, és az árnyék nyugatról keletre vándorol. Iránymeghatározás a csillagok segítségével Északi félteke: Ehhez ismernünk kell néhány csillagképet: a Nagy Göncölt, és a Cassio Peiát. Keressük meg a Nagy Göncölt, majd a két "hátsó" kerekét képzeletben kössük össze. Ezt a távolságot az összekötés által megadott irányban kb. 5 - ször mérjük fel, s ha mindent jól csináltunk, eljutottunk az északi sarkcsillagig. Az északi sarkcsillagot össze tudjuk kötni a Cassiopeia w- jének középső csillagával. Az északi irányt megkapjuk, ha az északi sarkcsillagot képzeletben összekötjük a földdel.

17 Déli félteke: Mivel a déli féltekén nem találunk elég fényes csillagot a déli irányhoz közel, így meg kell keresnünk a déli "keresztet". Ebből átlósan összekötve az ábrán látható kettőt, majd az általuk megadott irányban 5-ször felmérve a távolságot megkapunk egy "tájékozódási pontot". Ezt a földfelszínnel képzeletben összekötve megkapjuk a déli irányt. Tájékozódás távolságbecsléssel a terepen Bizonyos dolgok, tereptárgyak távolságát a legkönnyebben látással, és hallással tudjuk megbecsülni. A távolságbecslés sok gyakorlást igényel. Segíti a tanulást, ha tudjuk: közelebbinek látszik, ha: világos és élénk színű, süti a Nap, alulról nézzük, síkságon szemlélődünk (a terep tagolatlan). távolabbinak látszik, ha: sötét színű, árnyékban, ködben, esőben van, felülről nézzük, hegyes-dombos vidéken (tagolt terepen) vagyunk. A távolságbecsléshez jó, ha ismerjük a következőket: Templom, magas torony Falu, nagyobb épület Magányos ház Magányos fa Házkémény Autó Mozgó ember km 8-9 km 7-8 km 3-5 km 3-4 km 3 km 1-2 km

18 Álló ember Ablakok kerete Ruházat Arc részei 0,5-1 km 0,5 km 0,25 km 0,1 km távolságból ismerhetők fel. Hallásunkat két fő tényező befolyásolhatja: a szélirány és a levegő páratartalma, tehát a következőket ennek megfelelően helyesbíteni kell. Autópálya Autó- és traktormotor Favágás Kalapálás és fejszehang Kiabálás Felismerhető beszédhangok Szófoszlányok Érthető beszéd 2-3 km 2 km 0,5-1 km 0,5 km 0,5 km 100 méter 75 méter méter Tűzgyújtás A tűz a legjobb barátod lehet. Melegen tart, megszárítja a ruháidat, megfőzi az ételed, és tisztítja a vizedet. De ugyanakkor a legnagyobb ellenségeddé is válhat. Az égési sérülés szörnyű kínokkal jár, komoly folyadékveszteség kíséri, és védtelenül hagy a fertőzésekkel szemben. Ez a fejezet a tűzzel foglalkozik: hogyan gyújtsunk lángot, hogyan tarthatjuk az ellenőrzésünk alatt, és hogyan használhatjuk ki a leghatékonyabban. Tanácsok tűzrakóknak A tűzhöz három dolgot kell összehoznod: tüzelőanyagot, hőt és oxigént. Ha bármelyik utánpótlást megszünteted, akkor a láng kialszik. A körülöttünk lévő levegő mintegy egyötöde oxigén. Mindössze annyit kell tenned, hogy szabad utat biztosítasz a levegőnek a tűzhöz. A hőtől amely a tűz gyújtásához szükséges neked kell gondoskodnod. A dörzsölés csak az egyik módszer erre, felhasználhatod a napsugarakat, sőt még az elektromosságot is, ha arra van éppen lehetőséged.

19 Az éghető anyag három különböző formájáról kell gondoskodnod: a taplóról, melybe belekap a szikra; a gyújtósról, amely tüzet fog; és magáról a tüzelőanyagról, mely biztosítja a folyamatos égést. Sok anyag nem gyullad meg nedvesen, mert a víz elzárja a levegő útját. A nem porózus anyagok, mint például a szén, vizesen is képes égni. Sőt, a folyékony tüzelőanyagokra kerozin, benzin, stb. a víz teljesen hatástalan. A tűz nagy kényelmet, de ugyanakkor nagy veszélyt is jelenthet. Ha fázol, vizes vagy és kimerült, akkor figyelmetlenné válhatsz, és megégeted magad, a menedékedet vagy a felszerelésedet. A hely kiválasztása és előkészítése 1. Miért van szükséged a tűzre? melegedni akarsz, főzni vagy megszárítani a ruhádat? Közel kell lennie a menedékhez? 2. Mennyi ideig akarsz itt maradni? Ha sokáig akkor érdemes komolyabb szerkezetet készíteni. 3. Szélmentes helyen legyen, és a hő abban az irányban verődjön vissza, ahogy neked megfelelő. 4. Olyan helyen rakj tüzet, ahol közel van a tüzelő utánpótlás. Tartsd a tüzelőt szárazon! A világ legtöbb részén valószínűleg fát vagy egyéb növényi anyagot fogsz tüzelőnek használni, és ezeket bizony szárazon kell tartani ahhoz, hogy felhasználhatóak maradjanak. Összegyűjtésük és raktározásuk jó példája a megfontolt tervezésnek és az előre gondolkodásnak. De ezen kívül mindig szükséges valami eszköz is, amivel meggyújtod a tüzet, még akkor is, ha már teljesen átfagytál a viharban, és még a gyufád is elázott. Keresd a következőket: 1. egy védett hely, ahol tüzet rakhatsz 2. megfelelő faanyag 3. gyújtós 4. tapló Ezeket még időben raktározd el. Keress egy szélmentes hegyoldalon kiálló sziklát, alacsonyra hajló ágakat vagy fatörzset. Az ilyen helyeken a tűznek keress menedéket ne magadnak.

20 Néhány természetes tűzgyújtó anyag Tapló: Nyírfakéreg Cédrus, Vörös szilfa belső kérge Finom faforgács Száraz tűlevelek Korhadt fadarabok Örökzöld faanyag Madártoll (pihe) Apró mag Szárított növényi rostok Száraz pöfeteggomba fonalai Ruhadarab Elszenesedett ruhadarab Zsíros papír Puskapor Pamut Szövet Gyújtós: Apró ágak Kisebb fadarabok Hasított faanyag Nehéz kartonlap Nagyobb fákból nyert belső szálak Olyan fa, amelyet gyúlékony anyaggal (benzin, olaj, zsír) itattak át

21 Tüzelőanyag: Kiszáradt, álló fatörzs Ágakkal kidőlt fa szárított belseje és ágai Finoman hasított élő fa Összegöngyölt szárított fű Tőzeg, amely eléggé száraz ahhoz, hogy égjen (talán külszíni fejtés helyén talált) Szárított állati trágya Állati zsiradék+szén Olajos pala vagy felszínen lévő olajos homok A tüzelő gyűjtése Korhadt fa. Mindaddig, amíg nem vízben fekszik, biztosan található benne száraz anyag, de természetesen a legjobb fa, amelyik még áll. Nézd meg azt is, hogy felhasználható-e a kérge. A gyújtós és a tüzelőanyag közötti alapvető különbség a méretükben rejlik. Emlékezz rá, hogy a gyújtós az, ami meggyullad a tapló izzó parazsától. A kicsi és csontszáraz, gallyak felelnek meg a legjobban a célnak. Ha szükséges, akkor nagyobb darabokból vágj gyújtósnak való fát. Még egyszer: Ezt a munkát okosabb előre megcsinálni! A taplónak tökéletesen száraznak kell lennie. Az sem árt, ha már eleve viszel magaddal, biztonságosan becsomagolva egy vízhatlan dobozban. De ha ez nincs, akkor találnod kell valahol. Ne vidd túlzásba a gyűjtögetést, nincs szükséged sokra. Elég, ha tele szeded a zsebeidet és a ruhád szegélyét. Taplónak a szövet is megteszi. A száraz fakéreg, elszáradt fű, moha, páfrány, tűlevél mindegyike jó tapló gyanánt, ha szárazak. A fontos szikra Ha nincs nálad működőképes gyufa, akkor a meglévő egyéb tűzgyújtási lehetőségekből kell választanod. Ha erősen süt a nap és van nálad nagyítólencse, akkor ezzel a taplóra fókuszálhatod a sugarakat, s így lángra lobbanthatod a tüzet. De ez a módszer nem használható az éjszakai viharban! Kovakő és acél Egyéb lehetőség gyanánt ezt a módszert is alkalmazhatod.

22 Ha van úgynevezett fémgyufád (egy fémpálcikába ágyazott apró kovakődarab), akkor ezt húzd végig a késeden, amely egy egész szikrazáport fog eredményezni. Ezen eszköz híján keress egy kovakő, vagy valamilyen kemény kődarabot, s ha megvan, akkor azt használhatod a késeden szikra csiholására. A penge hátsó részén természetesen, hogy megóvd késedet a karcolásoktól.

23 Egyéb eljárások Két másik útja is van még a tűzgyújtásnak. A nyíl és a barázda, valamint a tűzfűrész, mindkettő két fadarab súrlódásának elvén működik. Olyan meleget kell a dörzsöléssel elérni, hogy a tapló valamelyik része meggyulladjon. Ez egy lehetséges és működő módszer, de csak egyszeri kipróbáláshoz van szükség ahhoz, hogy utána mindig hordj magadnál gyufát, bár hova is mégy.

24

25 Ha van gépjárműved, akkor még egy lehetőséged nyílik a tűzgyújtásra, az akkumulátor használatával. Szerelj ki valahonnan két vezetéket, és kösd rá az akkumulátorra. Ha ezután egymáshoz közelíted vagy összeérinted a drótok végeit, akkor szép szikrát kapsz. Ha a járműved benzin üzemű, akkor használhatsz egy csekélyke mennyiségű üzemanyagot is segítségül. De jusson eszedbe, hogy a benzint nem lehet folyékony állapotában meggyújtani, hanem csak a gőz az, amely képes lángra lobbanni. Ezért egy teáskanálnyinál is kisebb mennyiséget itass be egy rongydarabba, és csak a fölötte lévő légtérbe juttasd a szikrát. Dízelolaj esetén ez a módszer nem működik. A szikra nem elegendő, hogy begyulladjon. Tűzgyújtó eszközök Gyufa: A felszerelésed része, amely megtalálható a túlélő csomagok óban is vízmentes csomagolásban vákuumosan lezárva. Ez a külső borítás is használható tüzelőanyagként. Összecsukható tűzdoboz: Ez a készlet hexamintablettákat tartalmaz, melyet tüzelőanyagként, összetörve pedig taplóként lehet használni. Dermesztett alkohol: Ezt főként a sarkkörön alkalmazzák. A tüzelőanyag tetején könnyen gyulladó kötőanyag található, mely mindezeket magába szívja. A tető visszahelyezésével a tűz kialszik, hiszen így nem kap oxigént.

26 Zippo öngyújtó: A Zippo valószínűleg a legjobb megvásárolható öngyújtó. Biztos, hogy bármilyen időjárási körülmények között elsőre meggyullad feltéve, ha van benne tüzelőanyag. Ha nincs, akkor bármilyen könnyen gyulladó anyagot beletehetsz. A tartalék kovakövet a gyújtó tetejében lehet tárolni. Faggyúfáklya: Ne próbáld gyufával meggyújtani, mert csak feleslegesen pazarolod őket. Ez az eszköz arra való, hogy a menedéked belsejét világítsa meg, s csak tartós lánggal lehet meggyújtani. Állati zsírból készült, amely szükség esetén táplálékként is használható. Ennek hiányában születésnapi hobbygyertyákat és teamécsest is használhatsz, csak minden széllökésnél újra kell gyújtanod. Mentőcsónakgyufa: Ezek különösen hosszú ideig égő vízálló gyufák, vízálló csomagolásban. Ellentétben az elfogadott gyakorlattal, nem kifejezetten jó ötlet négy, vagy még több darabra törni, mert ez csökkenti a hatékonyságát. Magnéziumos doboz: Szelj le a késeddel néhány forgácsnyi magnéziumot a taplóra, majd a doboz tetejében lévő kovakővel pattintgasd a kés hátát. A szikrától a magnézium biztosan meggyullad.

27 Mikor nehéz körülmények között kell tüzet gyújtanod, akkor mindig csak egy kis rakással kezd, és nagy körültekintéssel tápláld. Ha nem találsz szélvédett helyet, akkor legalább egy széltörő falat kell építened, amely egy egyszerű lejtős árok is lehet. Ha nedves a föld, akkor rakjunk le apró tűzifából egy négyzet alakú aljzatot a tűznek, amely nagyjából 30 cm oldalhosszúságú. Ez megvédi a tüzet a nyirkos talajtól és később jól fog égni a tűz magjában. Ilyen körülmények között ne törődj azzal, hogy gondosan eldolgozd a tűz környékét. Az a fontos, hogy begyulladjon. A tűzrakás Az alapszerkezet nagyon fontos. Emlékezz rá, hogy a tűznek sok levegőre van szüksége, ezért a gyújtóst kúp alakban rendezd a tapló köré. A másik lehetőség, hogy egy nagyobb fekvő fának támasztod az ágakat. Száraz fű és apró gallyak felhasználásával készíts egy kis fészket. A legjobb az volna, ha rábukkannál egy elhagyott, száraz, madár vagy egér fészekre. Abban ugyanis a szőrszálak, és talán némi hulladék éppúgy benne található, mint a száraz fű - kiváló taplónak számít. Tedd a taplót a leendő tűz helyére. Állíts köré száraz ágakat kúp alakban. Szélvédőt is készíthetsz neki úgy, hogy leszúrsz egy ágat a földbe, mintegy 30 fokos szögben, és vízszintesen sorba egymásra felfekteted a gyújtóst. Győződj meg róla, hogy beszereztél minden szükséges anyagot a tűzgyújtáshoz csak egy esélyed van, és az elején nagyon gyorsan kell cselekedni, hogy a megfelelő időben a megfelelő méretű gyújtóst érintsd a parázshoz. A tűz táplálása Ha abban a helyzetben vagy, hogy többfajta fa közül is válogathatsz, akkor először a puhafákat fenyő, lucfenyő tedd a tűzre, de vigyázz a szikrákra. Ezek ugyanis gyantát

28 tartalmaznak, és emiatt gyorsan égnek. Később már keményfákat is használhatsz, mint például a tölgy, vagy a nyír. Ezek már jóval hosszabb ideig tartanak. Ha száraz és nedves ágak keverékét rakod a tűzre, akkor elérheted, hogy az egész éjjel égjen. De nem csak úgy véletlenszerűen odadobálva, hanem gondoskodva róla, hogy a tüzelő szépen rendben a kezed közelében legyen, és a tűz segítsen kiszárítani a nedves anyagot. Gyújtós is legyen kéznél, hogy meg tudd menteni a tüzet, ha ki akarna aludni. A tűz felhasználása A tűzrakás módját nagymértékben meghatározza, hogy mire akarod használni. Szabad tűzön is lehet főzni, csak nem annyira hatékony; jobb valamilyen tűzhelyet építeni helyette. A legegyszerűbb egy 20 literes olajtartályféleség szükséges. Üss lyukat a tetejébe, majd lyukaszd körbe az oldalát is, közel a fenti végéhez. Ettől, mint egy öt - tíz centiméterrel feljebb vágd ki a lemezt. A másik végéhez közel készíts, egy nagy lyukat azon megy majd ki a füst. Helyezd a tartályt kövekre, hogy a tűz tudjon magának levegőt szívni. Most már tüzet rakhatsz benne. A tüzelőt a vágott ablakon keresztül kell pótolni, maga a főzés pedig a tetején történik. Elegendő hőt ad ahhoz, hogy melegedhess is mellette. Másik nagy előnye, hogy nem bocsájt ki sem szikrát, sem kicsapó lángnyelveket, mint a szabad tűz. Tűz gödörben Majdnem ugyanezt a hatást lehet elérni, ha vájsz a földbe egy kör alakú gödröt, és rögtön mellé egy másikat. Ezt a kettőt kösd össze egy ferde földalatti csatornával. Ez a levegő körforgását hivatott biztosítani, ezért célszerű az uralkodó széliránynak megfelelően építeni. Ha melegedés céljából raksz tüzet, akkor célszerű egy falat is emelned a hátad mögé és esetleg két oldalra hogy a hő visszaverődjön feléd.

29 Két legyet egy csapásra A legegyszerűbb, ha készítesz négy, nyers ágakból álló farakást, két két, egymástól kb. 1 méter távolságban. A páron belüli távolság mintegy 10 centiméter legyen. A bezárt területet rakd tele rendezetten ágakkal és fatörzsekkel, de ne kösd össze velük a farakásokat. Ezzel a módszerrel kapsz egy egész tűzfalat, és egy rakás száraz fát egyszerre. Kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy havon, vagy ingoványon kell tüzet raknod. Az előbbi esetben nincs igazán nagy probléma, mert elég egyszerű a nedves gallyakból alapot rakni a tűz számára. A mocsaras vagy ingoványos vidéken, egy négy lábon álló emelvényt kell először készíteni. Ha szabad tüzet raksz, ne töltsd az időt azzal, hogy apró darabokra aprítod a nagyobb ágakat. Úgy is táplálhatod a tüzet velük, hogy egyik végüket tűzbe teszed, majd mindig beljebb tolod. Vagy teheted úgy is, hogy a közepük égjen el először. megelőzendő mind azt a bosszúságot és fáradalmat, amelyet a tűz kialvása jelent, figyelj oda és ne engedd, hogy idő előtt csak hamu maradjon a lángok helyén. Nappal száraz és keményfát használj, mert az alig füstöl. Estefelé pedig ezzel ellentétben inkább nedvesebb tüzelőt tegyél rá, mert a nagyobb füst távol tartja a rovarokat.

30 IVÓVÍZ, FOLYADÉKSZÜKSÉGLET PÓTLÁSA Napi folyadékveszteség A testsúlyunk 60%-át víz teszi ki. Minimális terhelés esetén is napi 2 liter vizet veszít szervezetünk. Ebből átlagosan 900 ml vizelettel, széklettel, 600 ml izzadással, és 500 ml légzés folyamán távozik tőlünk. Amennyiben mozgás nélkül feküdnénk, akkor is kb. 1 liter vizet vesztünk naponta. Extrém megterhelésnél kánikulában a napi vízveszteségünk akár liter is lehet. Fontos tehát, hogy jól gazdálkodjunk a vízzel. A közhiedelem azt tartja, hogy egy ember 3 napig bírja víz nélkül. Ez azonban nem mindig igaz, mert a katonákat érő extrém terhelés esetén ez lecsökkenhet 48, esetleg 24 órára is. Az ember legnagyobb terhelése általában menet, futás közben van. Fontos szabály, hogy ne várjuk meg a szomjúság érzetét, hanem óránként legalább fél liter vizet fogyasszunk. A víz egyszerű "leöntése" helyett másodpercig célszerű a szájban öblögetni, mielőtt lenyelnénk azt. Ezáltal a szánk, szájpadlásunk kiszáradását meggátolhatjuk, és a szervezetünk később jelentkező, rendszerint túlzott, túlkompenzált vízigényét is csökkenteni tudjuk. Fontos, hogy lehetőség szerint a legkisebbre csökkentsük testünk folyadékveszteségét. Abban az esetben is, ha történetesen bőven van ivóvizünk, akkor is érdemes a folyadékveszteségünket csökkenteni. Az erős megterhelés, magas hőmérséklet miatti indokolt vízpótlás a szokásos folyadékbevitelünk 2-3-szorosára is megnőhet. Ez a nagymérvű vízmennyiség erősen megterheli a szervezetünket, konkrétan a szívünket és a vesénket, és általános fáradtságot, levertséget okoz. A vízszükséglet pótlásában a tápláléknak is nagy szerepe van. A káposztafélék és a gyümölcsök 80-90%-os víztartalommal rendelkeznek, ezért a növényi táplálékok a vízháztartásunk szempontjából is lényegesek. A kenyér kb. 35%-nyi vizet tartalmaz, azt azonban tudnunk kell, hogy megemésztéséhez lényegesen több vízre van szükség. Általános szabály az, hogy minél magasabb a zsírtartalom, annál kisebb a víztartalom, és annál nehezebben emészthető a táplálék. Szomjazás esetén a testünk a szükséges folyadékot a 40-45% vizet tartalmazó izmainktól vonja el. Ennek következménye már 8-10%-os vízveszteségnél is jelentkezhet erős izomgörcsökben. Szervezetünk csak úgy képes a vizet megkötni, hogy megfelelő mennyiségű só is rendelkezésre áll. A tengervíz nem oltja a szomjúságot, nem tudja a test szöveteit a kiszáradástól megóvni, mert lényegesen magasabb a só koncentrációja, mint a testfolyadéké. Tehát ha szomjúságtól hajtva mégis iszik valaki a tengervízből, akkor a szomjúsága tovább fokozódik. Ráadásul a magas sótartalom izgatja a beleket, és a jelentkező hasmenés, hányás tovább csökkenti a szervezet folyadéktartalmát. Folyadékveszteség csökkentése: Kevesebbet mozogjunk, és azt is lassan tegyük. Lehetőleg éjjel mozogjunk, és sokat aludjunk. Árnyékba, hűvös helyre húzódjunk.

31 Amennyiben kevés az innivalónk, ne is együnk, mert az emésztés sok folyadékot igényel. A szánk legyen zárva, és orron át lélegezzünk. A testünknek lehető legtöbb része legyen fedve, hogy ezzel is csökkentsük a kipárolgásunkat. Vízszükséglet pótlása Ne elégedjünk meg a pillanatnyi szükséglet meglétével, hanem törekedjünk arra, hogy mindig legyen egy-két liter víztartalék. Ne várjuk meg, hogy kiszáradjon a szánk, hanem folyamatosan pótoljuk a vizet. A kevés vízfogyasztás egyik látható bizonyossága, hogy vizeletük sötét sárgára változik. Csapadék, eső, hó. Ez iható, tiszta, de a földre leérve szennyeződik. Felfogására poncsó, PVC-fólia, esőgallér stb. jól használható, amelyet kifeszítünk. Számítsunk azonban arra, hogy a csapadék gyakran viharral jön, és szilárdan rögzítsük a poncsót. Ebbe a vízbe már hullhat bele szennyeződés, így mindenképpen célszerű felforralni. Pára összegyűjtése. Elsősorban réteken, füves legelőkön használható módszer. A reggeli páralecsapódás után egy pólót vagy törülközőt végighúzunk a növényzeten, mintha felmosnánk azt. Az átvizesedett rongyot belecsavarjuk a csajkánkba. Amennyiben kedvezőek a feltételek, akkor így akár fél óra alatt is összeszedhetjük a napi vízszükségletünket. Természetesen az így gyűjtött vizet célszerű leülepíteni legalább egy órán keresztül, majd 10 percig forraljuk, és szükség esetén fertőtlenítő tablettával is tisztítani kell. Arra ügyeljünk, hogy pl. lucernásban, vagy olyan területen, ahol mezőgazdasági művelés miatt vegyszeres kezelés lehetséges, ott ne alkalmazzuk ezt a módszert. NÖVÉNYEKRŐL, KERÉKNYOMBÓL. Fák odvában, út menti mélyedésben, keréknyomban levő vizet csak a leggondosabb forralás és tisztítás után fogyasszuk. A fánál fontos, hogy ne legyen mérgező, mint a tiszafa, akác, stb. NAPLEPÁRLÓ ÁG. Fiatal, sűrű levelű, nem mérgező ágra korán reggel nejlonzsákot húzunk, és rákötjük a száját. A nap hatására kicsapódik a víz, és a nejlonzsák aljára összegyűlik. Nem túl hatékony módszer, ezekből mindössze egy-két deciliter vízre számíthatunk naponta. NAPLEPÁRLÓ GÖDÖR. Keressünk, vagy ássunk egy kb. 1,5 méter átmérőjű gödröt, ami legalább 1 méter mély. Tegyünk a gödör aljára egy nagyobb vödröt vagy edényt, takarjuk le fóliával, poncsóval amelynek nyaknyílását gondosan elkötöttük- a gödör tetejét úgy, hogy szorosan illeszkedjen a talajra. A fólia közepére tegyünk egy nagyobb követ. Fontos, hogy a fólia sehol ne érjen a gödör falához, mert az a lecsurgó vizet elnyeli. A nap hatására a pára kicsapódik, a fólia gödör felöli oldalán, és belecsurog az edénybe. A kicsapódott vízmennyiséget úgy növelhetjük, hogy nedves fűvel, növényekkel körberakjuk az edényt.

32 Indián forrás

33 Víz tisztítása Még ha több munkával jár, akkor is mindig törekedjünk elsősorban tiszta víz szerzésére, és csak szükségmegoldás legyen a víztisztítás. Gyári pumpás víztisztító. A korszerű kerámiabetétes vízszűrők teljes biztonsággal állítják elő az ivóvizet. A kerámiabetét néhány tized mikron keresztmetszetű celláin ugyanis fennakad a szemcséken kívül minden egysejtű élőlény is. A hegymászóboltban kapható víztisztító szélesebb körben történő elterjedése magas ára miatt egyelőre nem várható. SZÜKSÉG VÍZTISZTÍTÓ. A terepen bárhol elkészíthető a rendelkezésre álló anyagokból. Szükséges hozzá egy műanyag flakon, sóder, faszén, papír zsebkendő, géz, vagy rongy. Elkészítése csupán néhány percet vesz igénybe. A műanyag flakonnak vágjuk le az alját, és fordítsuk kupakkal lefelé. A kupak felöli rész 1/4 térfogatát töltsük ki apróra vágott gézzel vagy ronggyal. E fölé 1/4 térfogatrészben lapjaira szétbontott és összegyűrt papír zsebkendő kerül. A felső rész felét apróra tört faszénnel, és a tetejét pedig előzőleg alaposan átmosott, 0,2-2 cm-es apró kaviccsal kell megtölteni. A tisztítandó vizet vékony sugárban öntsük a kavicsrétegre, és alul fogjuk fel a megtisztult vizet. Ezt kétszer-háromszor ismételjük meg. Vigyázat! A szükség vízszűrő csak 90-95%-os biztonsággal képes a víz tisztítására. Ezért csak tényleges túlélő helyzetben kockáztassunk! VÍZTISZTÍTÁS VEGYSZERREL. Alapelv, hogy a tisztítandó vizet legalább 10 percig kell forralni, hogy minden élősködő teljesen elpusztuljon benne. Egyes túlélő könyvek néhány csepp jódot, borsónyi kálium-permanganátot vagy egy Neomagnol tablettát ajánlanak egy liter vízbe. Mivel ezek a módszerek sem adnak teljes biztonságot, így szükséghelyzeten kívül semmiképpen ne tegyük kockára az egészségünket.

34 Menedékhely építés Kevés dolog esik olyan jól, mint az arcunkat sütő nap, a tüdőnkbe szívott tiszta hegyi levegő és a tiszta csillagos ég alatti alvás. A nap azonban nem mindig süt, az esőfelhők pedig sokszor eltakarják a csillagokat. Röviden szólva, a természet nem mindig barátságos, ezért gondoskodnunk kell róla, hogy a szabadban mindig megfelelő menedékünk legyen és biztonságban legyünk. A táborhely kiválasztása Amikor a szabadban vagyunk, nagy valószínűséggel több időt töltünk majd a sátrunkban, mint bármely más helyen. Ebben fogunk aludni, ide menekülünk a rossz idő elől, itt pihenünk, és a sátor típusától függően főzni is ebben fogunk. Így aztán logikus arra alkalmas helyen tábort verni. Ha pár percet szánunk arra, hogy megvizsgáljuk a talajt és a környezetet, rengeteg későbbi gondot spórolhatunk meg magunknak. Kevés százszázalékosan megfelelő táborhely létezik, így aztán mindig szükség van némi kompromisszumkészségre, de a megfelelő hely kiválasztásánál oda kell figyelnünk az alábbi fő tényezőkre. Lejtő Magától értetődik, hogy vízszintes talajon jobban tudunk aludni, mint egy meredek lejtőn, ám a dolog nem ennyire egyszerű. A nagyon enyhe lejtő ugyanis lehetővé teszi, hogy az esővíz elfolyjon a táborhelyünkről, megakadályozva ezzel, hogy a szállásunk mocsaras rémálommá váljon. De ha mégis teljesen egyenes talajon verünk sátrat, igyekezzünk olyan helyet választani, ahol a talaj képes magába szívni az esővizet. Ezt nagyszerűen megtudjuk, ítélni, ha sátorcölöpöt szúrunk a talajba: legyen elég laza ahhoz, hogy bele tudjuk szúrni, viszont ne legyen annyira mocsaras vagy nedves, hogy el is nyelje a cölöpöt. ha kisebb völgyben sátorozunk, bizonyára úgy találjuk majd, hogy ott nagy eséllyel fog ködösödni és tele lesz muslicával. Jobban tesszük, ha magasabban verünk sátrat, de nem annyira magasan, hogy a sátorcölöpök egy viharban magukhoz vonzzák a villámokat. Levegő és szél Mielőtt sátrat vernénk, próbáljuk megállapítani a fő szélirányt. Arra törekedjünk, hogy a tábor háttal legyen a szélnek, hogy így maga a tábor is védelmet nyújtson a szél ellen. Igyekezzünk ne túl, nyílt helyen táborozni, hiszen az erős szél nem tesz jót a sátornak. Arra is érdemes figyelnünk, hogy a táborhelyünk körül legyen elég hely ahhoz, hogy a vihar után a nap felszáríthassa a földet, s hogy a levegő szabadon keringhessen. Víz és tűzifa Semmi nem annyira fárasztó, mint amikor messzire kell menni vízért vagy tűzifáért. Ha tehetjük, olyan helyen verjünk sátrat, ahol mindkettőből bőven van.

35 Biztonság Bár jó ötlet a tűzifának közelében sátrat verni, nem tanácsos elhalt vagy olyan fák mellett táborozni, melyeknek nagy, lelógó, öregnek tűnő ágaik vannak. Vihar esetén ugyanis könnyen letörhetnek és leeshetnek. Ugyanez vonatkozik a bizonytalanul ferdén növekedő fákra is. Ha hegyoldalon táborozunk, ellenőrizzük, hogy feljebb nincsenek- e kilazult szikladarabok, és arra is figyeljünk, hogy az erős eső miatt esetleg kiáradó pataktól vagy más vízforrástól elég távol legyünk. Az állatok többnyire kerülni fognak bennünket, de érdemes gyorsan megnézni, hogy nem táborozunk- e túl közel valami állatösvényhez vagy odúhoz. Sátorverés Amint döntöttünk, táborunk általános elhelyezkedéséről, érdemes egy kis időt arra is szánni, hogy alaposan megtervezzük a pontos helyét is. Ha saját térre vágyunk, mindenképpen hagyjunk elég helyet a sátrak között, és azt is pontosan találjuk ki, hogy hol lesz a tábori konyha és a favágóhely. Terítsük ki a sátor alapját, de még ne kezdjük el leverni a cövekeket. Először gondosan vizsgáljuk meg a sátor alja alá kerülő területet. Távolítsunk le minden követ, gallyat és rögöt, és ezt nagy alapossággal tegyük lehet, hogy csak apró kavicsnak tűnik valami, ám pár órányi rajtafekvés után olyan érzés lesz, mintha a Stonehenge-en aludnánk! Amint letisztítottuk a terepet, a pálcák és a váz felállítása előtt, rögzítsük a sátor sarkait. Mielőtt a többi cöveket is behelyeznénk és ráterítenénk a külső réteget, megigazíthatjuk a sarokcövekeket, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön. Ránézésre meg lehet állapítani, hogy egy sátrat megfelelően állítottak e fel ha igen, akkor szimmetrikus, a ponyvája pedig feszes és ránctalan. A sátor külső és belső rétegének nem szabad érintkeznie, máskülönben a sátor elveszíti vízálló képességét. A menedékek fajtái Az építendő menedék fajtája nagyban függ a rendelkezésedre álló anyagok minőségétől. Ha van sátorlapod, ponyvaaljad vagy ejtőernyőd, netán egy műanyag lemezed, akkor igen előnyös helyzetben vagy. Általában ne építs nagyobb menedéket, mint amekkorára szükséged van. Ez a szabály télen különösen igaz. Egy egyszemélyes ejtőernyő például, éppen bemelegíthető egyetlen fáklyával. Ha esik a hó, akkor le kell szedni a tetőről időnként a havat, és ez alacsonyabb menedékhely esetén könnyebb. Menedékek sátorlapból, poncsóból Fészer A fészer formájú menedék számít a legegyszerűbbnek. Elegendő hozzá egyetlen sátorlap, egy hosszú kötél, és két fa. Elsődlegesen arról győződj meg, hogy a szél a fészer hátát éri. A kötelet rögzítsd a sátorlap egyik hosszanti oldalának két sarkához. Ezután húzd be a nyak nyílását. A kötél két végét rögzítsd feszesen a fákhoz, körülbelül derék magasságban, és szabad oldalát rögzítsd három cövekkel.

36 Bivvy A sátorlapból készített, kétszemélyes menedéket az angol katonák bivvy -nek nevezik. Egy erdős területen terítsd a sátorlapot a földre, s nézd meg, hogy elég hely áll-e a rendelkezésedre. Ezután tisztítsd meg a kiválasztott területet a kövektől és a gyökerektől, majd sarkainál fogva feszítsd ki a sátorlapot négy fa közé úgy, hogy mintegy 50 centiméterrel legyen a föld felett. Állíts egy 50 centiméternél magasabb ágat a sátorlap közepére, és kösd hozzá a kámzsáját. Így a tető megemelkedik és lefolyhat róla az eső.

37 Természetes menedékek A sátor különösen egy modern sátor csodás dolog, viszont nem mindig áll rendelkezésünkre. Talán a vadonban ragadtunk, de az is lehetséges, hogy a régi iskolát kívánjuk követni, és a kezünk ügyébe kerülő anyagokból szeretnénk saját menedéket építeni. Mindig ez a legszórakoztatóbb és a leginkább megtérülő megoldás. Izgalmas dimenziót hoz a kirándulásba, emellett hasznos gyakorlat is. A legegyszerűbb természetes menedék az, ami már eleve ott van. Sajnos az éjjeli szálásnak megfelelő hely meglehetősen ritka, és még ha sikerül is ilyenre bukkanni, akkor is tisztában kell lennünk az esetleges nehézségekkel. Barlang A barlang talán ideális természetes menedéknek tűnik. Végül is több ezer éve ott van, és már az ember őse is lakhelyének használta. Az is igaz, hogy egy jó, száraz barlang nagyszerű szállás lehet. A legtöbb barlang azonban nem ilyen. Általában hideg, nyirkos és amint lemegy a nap, áthatolhatatlanul sötét lehet. Ez már kevésbé hangzik csábítónak, nemde? Ha szellőzés nélküli barlangban rakunk tüzet, megtelik kiszellőzhetetlen füsttel. A denevérrajoknak otthont adó barlangokkal is vigyázzunk. Ürülékük ugyanis olykor a halálos kimenetelű Darling- kórt okozó gombát tartalmazza ami elég okot ad a denevér kaki (illetve a madár kaki) kerülésére. Sziklakiszögellés Ezek megint csak nem túl gyakran fordulnak elő a természetben, de jó menedéket biztosíthatnak például a nap ellen különösen, ha Dél felé néznek. Ha úgy döntünk, hogy sziklakiszögellés alatt verünk tábort, úgy tudjuk megítélni, mennyire fog védeni minket a vihar ellen, ha megtapintjuk a talajt. Ha nedves, akkor valószínűleg mi is elázunk majd! Elhelyezkedésüknél fogva a sziklakiszögellések alatt erős szél lehet. Ha rendelkezésünkre áll az ehhez szükséges anyag, alacsony fal építésével is védhetjük magunkat, ha azonban nem, egy meleg hálózsák vagy bivakzsák is megóvhat bennünket az éjszakai hidegtől.

38 Falomb Ha kellőképpen sűrű a fejünk fölött lévő lombkorona, a leghevesebb vihar kivételével az is minden ellen elegendő védelmet biztosít, ám csak rövid távú menedéket nyújthat. Ugyanakkor ne zárjuk ki ezt a lehetőséget, mivel életet menthet, és többórányi munkát spórolhatunk meg azzal, ha megfelelő fákat találunk. Ne feledjük, az okos cserkész kihasználja a természet adta lehetőségeket. Természetes anyagból épített menedék A legegyszerűbb wigwamtól a legmagasabb felhőkarcolóig minden emberkéz alkotta épület ugyanazt a feladatot látja el: megóv az esőtől és bent tartja a meleget. Egy egyszerű menedék építéséhez nem szükséges építésznek lennünk, és ha elsajátítunk néhány egyszerű alapelvet, magunk is meglepődünk majd, milyen sokoldalú tud lenni egy épített menedék. Csak egy apró jó tanács, mielőtt nekifognánk. Az összes alább felsorolt menedékben egy dolog közös: mindegyikhez szükség van némi alapanyagra főleg farönkre és levélre, melyek közül mindkettőt nagyvalószínűséggel megtaláljuk az erdőben. Még akkor is megéri, ha a menedékhez szükséges alapanyagért egy kicsit távolabb kell menni. Az így elvesztegetett időt messze kárpótolja, hogy a szükséges anyagokat a természetben találjuk meg. Féltetős menedék Két alapvető féltetős menedéktípus létezik: a kidőlt fára épített és az elöl nyitott féltetős menedék. Mindkettő nagyszerűen illeszkedik bármilyen környezethez, ahol fák vannak. Kidőlt fára épített féltetős menedék A kidőlt fára telepített féltetős menedék minden bizonnyal a legegyszerűbben megépíthető menedék. Ráadásul az az előnye is megvan, hogy nem szükséges hozzá semmilyen kötél vagy zsinór. Első lépés Ahogy arra a neve is utal, elsősorban egy kidőlt fára lesz szükségünk. Erdőségekben ez meglehetősen gyakori, ám igyekezzünk olyat találni, ami megfelelő méretű. A fa alkotja majd a háromszögletű féltetős menedék magasabbik falát. Ha ez a fal túl alacsony, bent nem lesz elegendő hely, illetve a víz is kevésbé hatékonyan folyik le a falról; ha pedig túl magas, elképzelhető, hogy a nyitott végeket nehezen tudjuk majd szigetelni. Igyekezzünk körülbelül egy méter magas falat találni. Második lépés A féltetős menedék teteje hosszú, egyenes ágak felhasználásával készül, melyeket szükség esetén magunk vágtunk le élő fáról. Ezeket közel fektessük egymásmellé, hogy lehető legkevesebb hézag maradjon köztük.

39 Harmadik lépés Amint végeztünk az alapszerkezettel, szigetelnünk kell a tetőt. Erre a célra többféle anyag is szóba jöhet: nagyobb háncsdarabok, az erdei talajon képződött levélhumusz, vagy akár levelekkel sűrűn borított ágak. Ne vágjuk le a széleket, hiszen ezek az anyagok fogják távol tartani az esőt, és bent tartani a hőt. Féltetős menedékünket alaposan fedjük be, és igyekezzünk ahhoz hasonló módon elrendezni a felhasznált anyagokat, mint ahogyan a tetőcserepet szokás: a felső rétegek borítsák az alsókat. Ez lehetővé teszi majd, hogy a víz lefusson a tetőről anélkül, hogy a menedékbe szivárogna. Negyedik lépés Ha már kész a tető, a huzat megelőzése érdekében le kell zárni a menedék egyik végét. Ha kifejezetten hideg idő várható, a menedék hőszigetelő képességének növelése érdekében építményünk mind két végét lezárhatjuk. A tető befedéséhez használt anyagokkal dolgozzunk, de akár építhetünk falat ágakból is. Háromszögletű menedék Első lépés Keressünk a saját testmagasságunknál valamivel hosszabb, egyenes faágat és két rövidebb, szintén egyenes ágat. A kisebb ága mérete saját testünkétől függ: a kész menedéknek éppen akkorának kell lennie, hogy fekve elférjünk benne. Az ábrán látható módon építsük fel a vázat, és kötéllel vagy bármely más rendelkezésünkre álló zsinórral rögzítsük szorosan az illesztéseket. Legjobb, ha lefektetve kötjük össze a három bot, tetejét, majd ezt követően állítjuk fel a vázat. Ez biztosítani foglya, hogy a csomó jó erős maradjon. Második lépés Gyűjtsünk elegendő egyenes ágat ahhoz, hogy az alább látható módon falat tudjunk belőlük építeni. Ne feledjük minél közelebb rakni őket egymás mellé, hogy fokozzuk a hőszigetelő hatást, és megakadályozzuk a víz beszivárgását.

40 Harmadik lépés A háromszögletű menedéket fedjük be levelekkel, száraz gallyakkal vagy bármilyen más rendelkezésünkre álló természetes szigetelőanyaggal. Lehetőleg minél vastagabban borítsuk be. NÖVÉNYI EREDETŰ TÁPLÁLÉK Fontosabb ehető és mérgező növények Mérgező növények. Nehéz pontos felsorolást tenni. Néhány növény, pl. a tiszafa, nadragulya erős méreg, ezek besorolása senki számára nem kétséges. Azonban vannak olyan növények, amelyeket ember is nyugodtan fogyaszthat, de a 31-ediknél heves mérgezési, vagy allergiás tüneteket vált ki. Lehet, hogy a mérgezés enyhe, múló rosszullétet jelent "csak", de előfordulhat, hogy akár visszafordíthatatlan, maradandó kárt is okozhat pl. a májban. Azért is nehéz néhány mérgező növényt definiálni, mert pl. egy egészséges, pihent szervezetű sportember lehet, hogy egy enyhén mérgező növényt is elfogyaszthat különösebb probléma nélkül. Ugyanez az ember, ugyanezt a növényt túlélő helyzetben (legyengülve, kimerülve) már nem eheti meg "károsodás nélkül".

41 Fontos, hogy ügyeljünk a növény javasolt felhasználására. Lehet, hogy pl. a friss leveleket nyersen is nyugodtan fogyaszthatjuk, de a növény gyökere súlyosan mérgező. Előfordulhat, hogy a méreg lebomlik a hő hatására, így az megfőzve, lekvárként már nyugodtan fogyasztható. Megtéveszthető lehet, hogy az adott növény közismert gyógynövény vagy, hogy a madarak, állatok fogyasztják. Ezek között is több mérgezőt találunk. Néhány polgári életben megjelent túlélőkönyv - "külföldi katonai túlélő kiképzésre" hivatkozva - növényi tesztet javasol a mérgező hatás megállapítására. Azaz pl. éhgyomorra megkóstolni, és ha nincsen mérgezés 8 órán belül, akkor fogyasztható. Az ilyen és hasonló tesztek megtévesztőek és rendkívül veszélyesek. Néhány növény mérgezési tünetei a gyilkos galócához hasonlóan 12-14, vagy akár 20 óra lappangási idő múlva jelentkeznek. Ekkor azonban gyakran már az orvosi segítség is hiábavaló. Kevesen tudják, hogy az ehetőnek tartott mandula nagyobb mennyiségben fogyasztva erős méreg. Pl. 60 mag felett halálos is lehet. Egyetlen módszer van: Pontosan felismerni az adott növényt, és tudni, hogy melyik része fogyasztható! A növények gyűjtésénél arra is figyeljünk, hogy az ne forgalmas út, vagy más szennyezett terület közelében történjen. Az utak mentén, ugyanis pl. az ólom, olajszármazékok, égéstermékekből eredő szennyeződések sokszorosan meghaladhatják a megengedett egészségügyi határértéket.

42 Bükkfa (Fagus silvatica) Előfordulási hely Felismerése Szinte mindenhol megterem, de összefüggő erdőket m tengerszint feletti magasságon alkot. Az Alföldön azonban csak szórványos az előfordulása. A talajjal szemben igénytelen, így meszes, sziklás helyeken is megtalálható. Egyik legnagyobbra megnövő fánk, amely eléri a m magasságot is. A fák alatt rendszerint nem találunk nagyobb aljnövényzetet. Kérge sima, szürke, esetenként kissé vöröses. Legfeljebb fenyővel keveredve alkot vegyes erdőt. Rügyei jellegzetesen keskeny tüskeszerűek. Ovális levelei kissé hullámos szélűek, és itt lágy tapintásúak. A levelek ősszel megbarnulnak, és egy részük télen is a fán marad. Termése a szelídgesztenyére hasonlító fényes, barna, hegyes makkok, amelyből 2 foglal helyet a tüskés kupacsokban. A kupacsok tüskéi lágyak. A makktermés jellegzetes három élű. A tüskés kupacsok éréskor négy részre hasadva nyílnak fel. Gyűjtés ideje Ősszel, télen, (tavasszal) Elkészítése Nyersen is, de a makkok belsejét megőrölve főzni, és sütni (a vékony héjat le kell venni a fogyasztáshoz, elkészítéshez). A makkból finom étolajat is préselhetünk. Gyógyhatása - Megjegyzés A középkorban éhínségek idején rendszeresen fogyasztották a makkját.

43 Csalán (nagy csalán) (Urtica dioica) Előfordulási Nedvesebb, árokparti, vízparti területeken, elsősorban árnyékos részeken. hely Nagyon elterjedt, közönséges növény. Felismerése A lágyszárú növény, kedvező viszonyok esetén akár másfél méteres magasságot is elérhet. Szára négyszög keresztmetszetű. A szív formájú levelek széle erősen fűrészes. A leveleken, szárakon sűrű, apró, rövid ún. szőrzet található, amely a jellegzetes, csípős anyagokat tartalmazza. Gyűjtés ideje Tavasszal, nyáron, (ősszel). Elkészítése Célszerű a fiatalabb, zsengébb növényeket gyűjteni. A kisebb leveleket gerincétől megfosztjuk (mint a sóskánál), és forró vizes lemosás után teának, főzeléknek elkészítjük. Szükséghelyzetben rántás, habarás nélkül is nagyobb mennyiségben fogyasztható táplálék. Gyógyhatása A tea kedvelt gyógyhatású szer, amelyet köszvény, aranyér ellen használnak. Bőrnyugtató hatása miatt bőrkiütés ellen külső borogatásként is alkalmazzák. Megjegyzés Sütésnél, főzésnél sokoldalúan használható. A csalánlevélbe burkolt vadhús, hal stb. meleg kövön, földalatti tűzhelyen ízesen elkészíthető. Mivel a csalán gyakorlatilag semmilyen a szervezetre káros anyagot sem tartalmaz, ezért a leveléből készült főzelék akár több napon keresztül is biztosíthatja a harcképességünk fenntartását. A kiszárított leveleket zárt helyen hónapokig is tárolhatjuk, pl. egy cipős dobozban. Szappan, sampon híján hajmosásra is használhatjuk. Ehhez egy csajkányi levelet felforralunk, és a langyos levelével megmoshatjuk a hajunkat. A fehér (Lamium album), és a piros árvacsalán (Lamium Purpureum) is a nagycsalánhoz hasonlóan használható.

44 Csipkebogyó (csipkerózsa) (Rossa canina) Előfordulási Utak, erdők mentén, erdei tisztásokon, gyakran nehezen átjárható bokorsort hely alkot. Felismerése A két-három méter magasságot is elérő sűrű bokor szárából erős, végükön gyakran kissé kampós tüskék állnak ki. A legtöbbször (3), 5 illetve 7 levél helyezkedik el egy-egy száron. A lándzsa formájú levelek széle erősen fűrészes. A rendszerint rózsaszínű virágát 5 sziromlevél alkotja. Amennyiben felvágjuk a piros bogyótermést, a vékony húsa alatt szúrós szőrökkel borított magvakat találunk. Gyűjtés ideje Júniustól márciusig. Elkészítése Bogyója nyersen is fogyasztható. (Nagyobb mennyiségben székrekedést okoz). A csipkebogyóból teát, szörpöt, lekvárt is készíthetünk. Néhány vidéken a csipkebogyót szárítani is szokták. A vitamintartalom legalább egy részének megőrzése érdekében, folyamatos legyezés mellett legalább C -ra kell a félbevágott csipkebogyókat hevíteni, hogy így hamar elveszítse a benne levő nedvességet. Gyógyhatása Igen magas C-vitamin tartalma van. Megjegyzés Az október, november után gyűjtött csipkebogyónak jelentősen csökken a vitamin tartalma.

45 Ebszőlő, csucsor (Solanum dulcamara) Előfordulási Nedves altalajú erdők, patakmedrek, árnyékos területek hely Felismerése Liánszerűen kúszónövény, de nagysága messze elmarad attól. Mindössze 2-3 méter magasra nő meg. Kissé bordázott szárát sűrű, apró szőrszerű tüske borítja. Virága lilás színű, és laza fürtszerű. A növény hármas, egybeforrt levelein az erezet jól látható, és ép a szélük. Az ovális bogyótermések belül sok magot tartalmaznak. A bogyók éréskor megpirosodnak, és a tartó kocsányszáruk kékes árnyalatú lesz. Gyűjtés ideje - Elkészítése - Gyógyhatása Népi gyógyszerként szédülés ellen néhány szem csucsor elfogyasztását ajánlották. Megjegyzés Gyógyszerként való használatát napjainkban már nem javasolják. A növény ugyanis a központi idegrendszerre hat, és már néhány szem elfogyasztása is súlyos következménnyel járhat.

46 Galagonya (egybibés) (Crataegus laevigata) Előfordulási hely Felismerése Erdő szélén, réteken, legelőkön gyakori növény. Leggyakrabban bokor, de kedvező viszonyok esetén akár 8-10 m magas fává is nőhet. A fa kérge pikkelyes, és könnyen leválik. A vékonyabb ágak barna árnyalatúak, és később pedig szürkévé alakulnak. Többnyire ötágú karéjos levele van, amely kissé csipkézett szegélyű. Termése megérve élénkpiros színű ovális bogyók, alján öt kis száraz levél, hajtással. Az ágak tüskések. Gyűjtés ideje Tavasztól őszig. Elkészítése Bogyója nyersen fogyasztható. Néhol még a fiatal leveleit is nyersen fogyasztották. Gyógyhatása Virágja, gyümölcse idegnyugtató hatású. Megjegyzés Kémiai összetétele miatt fogyasztása csak kisebb mennyiségben javasolt.

47 Fekete áfonya (Vaccenium myrtillus) Előfordulási Ingoványos, lápos talajon, patakok mentén, rendszerint ritka, ligetszerű hely erőkben. Gyakori bükkösökben és tölgyesekben is. Felismerése Csipkézett szélű, lándzsa formájú, erezett zöld levél, amely gyakran rózsaszínű elszíneződést mutat. A bogyótermés kezdetben piros, majd az éréskor változik sötétkékre, lilára, és hamvas színt mutat. Az áfonya alján az ötlevelű csészelevelek, vagy az érett bogyónál annak nyomai jól láthatóak. A növény szára rövid szakaszonként szárcsomókkal tagolt, és ezek, mint ferde gyűrűk találhatók a növényen. Gyűjtés ideje Nyár vége, ősz (aug.-nov.). Elkészítése A nyersen is élvezhető, savanykás bogyóját legtöbbször főzve fogyasztják. Levesek, lekvárok, zselék, szószok készülnek belőle. Az ételízesítőként is használt bogyókat gyakran szárítva tartósítják. A levelét a népi gyógyászatban gyomorpanaszok ellen szedték, és az ebből készült főzetét itták. Gyógyhatása A szárított bogyók hasmenés, vérhas ellen hatásosak, de lázcsökkentő hatásuk is van. Megjegyzés A vörös áfonya előfordulása sokkal ritkább nálunk, de bogyója ennek is alkalmas fogyasztásra. A növény jellegzetes szív alakú, (felül bevágott) leveléről könnyen felismerhető.

48 Fekete bodza (Sambucus nigra) Előfordulási Ligetszerű erdőfoltokban, fasorok mentén. Akácos erdőben a leggyakoribb az hely előfordulása. Felismerése Bokor, de fává is fejlődhet, amelynek magassága akár a 7-8 m-t is elérheti. Szürke, szürkésbarna kérgén sötétebb kis foltok találhatók, melyek bütyökszerűen kiemelkednek. Kettétörve a szár könnyen azonosítható, mert fehéres puha bél fut végig az ágak közepén. Lándzsa formájú levelei fűrészes szélűek. Az ernyős virágok fehér, illetve sárgás árnyalatúak, és erős átható illatuk van. A megérett bogyók fényes fekete, és lilás fekete színűek. Gyűjtés ideje Májustól júniusig (júliusig) nyílik a jellegzetes ernyős virágzata. Elkészítése Az ernyős fehér virágából kiáztatással kellemes üdítőital, szörp készíthető. Virága teljesen veszélytelen, semmiféle káros anyagot sem tartalmaz. Terméséből ízletes lekvár főzhető. Gyógyhatása Termése nyersen, hashajtó hatású. Megjegyzés A kifúrt belű ágból a tűzgyújtás segítésére a pásztorok fúvócsövet szoktak készíteni. A vörös bodza és a gyalog bodza nevű változata mérgező, és mivel hasonló a fekete bodzához, így csak gyakorlott gyűjtő szedje a fekete bodzát! A friss, zöld részek mérgezőek. Tehát a virágokról le kell szedni a kocsányokat. Melegítésre a fekete bodza termésében levő mérgező anyag teljesen lebomlik, ezért alapos főzés után lekvárt lehet bogyójából készíteni.

49 Foltos bürök (Conium maculatum) Előfordulási hely Felismerése Akácosban, árok szélén, nedves helyeken, utak mentén, parlagon, szemetes helyeken. Közel két méter magasra megnövő üreges, kemény szárú növény. A száron veres, lilás, enyhén kiemelkedő pettyek találhatók. Levele nagy és többszörösen szegdelt. Dús ernyős virágzata apró, fehér. Bogyószerű apró termése tojásdad formájú. Gyűjtés ideje Június, július (de ne gyűjtsük!). Elkészítése - Gyógyhatása Igen erős méreg, és csak néhány gyógyszer elkészítéséhez használják. Megjegyzés Bogyója, levele megtévesztő lehet, mert hasonlít például az ánizsra, petrezselyemre! Fogyasztás esetén már fél órával jelentkeznek az első tünetek, amelyek hasonlóak a gombamérgezéshez: hányinger, hasmenés, fokozott nyálelválasztás, hallási illetve látási zavarok. Egy-két óra múlva már végtagbénulás következik, és gyakran halálos. Elsősegélynyújtás: hánytatás, sós vízzel hashajtás. A légzés, szívműködés megállása esetén újraélesztés. Sajátosság még, hogy a mérgezés blokkolja a test hőszabályzó központját, tehát a kihűlést is meg kell akadályozni. Már 2-3 dkg növény elfogyasztása is halálos lehet.

50 Előfordulási hely Felismerése Gyilkos csomirka Ártéri, lápos helyeken, de nedvesebb legelőkön, réteken is. Húsos, lágyszárú növény, amely belseje csöves szerkezetű. Virága fehér, összetett, ernyős. Közel két méteres magasságig nő. Amennyiben eltörjük a csomirka szárát, akkor sárga nedv jön ki belőle. Illata kellemes, petrezselyemre hasonlít, gyökere pedig a zellerre, és ez megtévesztő. Úgynevezett szárnyas levelei lándzsásak, szélei pedig erősen fűrészesek. Gyűjtés ideje - Elkészítése - Gyógyhatása Igen erős méreg, és csak néhány gyógyszer elkészítéséhez használják. Megjegyzés Már 2-3 dkg gyökér elfogyasztása is halálos lehet. Fogcsikorgatással, szájzárral, görcsökkel jelentkező tüneteket, a végtagok kihűlése, hideg verítéke kíséri. A halál görcsös fulladással állhat be. Elsősegélynyújtás görcsoldással, nyugtatókkal, és időben végzett sós hashajtással.

51 Hamvas szeder (Rubus casesius) Előfordulási Hegyes, dombos területek erdői szélén, ritkábban erdőiben, de szántón, tarlón hely is. Felismerése 1-1,5 méter magas, sűrű, erősen tüskés bokor. Kerekded levelei hegyes csúcsban végződnek, és erősen fogazottak. Nemcsak a növény szára, hanem a levele is tüskés. A fürtös bogyótermés megérve hamvas kék színű, és 5-7 levél övezi. Gyűjtés ideje Június, július, augusztus. Elkészítése Legtöbbször nyersen fogyasztják, de néha szokták szárítani, vagy lekvárrá főzni is. Gyógyhatása Magas vitamintartalma van. Megjegyzés A megérett gyümölcs csak rövid ideig tárolható, mert izét hamar elveszti.

52 Húsos som (Cornus mas) Előfordulási hely Felismerése Domboldalak, erdőszegélyek melegebb, déli szegélyén, és utak mentén. Fává is megnövő cserje, amelynek lándzsa formájú sötétzöld levelei sima szegélyűek, és jól láthatóan erezettek. Tavasszal sárga virágai messziről észrevehetők. Közel másfél cm-es piros bogyótermés közepén egy kemény mag található. Gyűjtés ideje Augusztus vége szeptember. Elkészítése Gyógyhatása - Megjegyzés Kisebb mennyiségben nyersen is fogyasztható, de befőtt, sőt bor készítésére is használják. A törpesom, és a veresgyűrű som változata nem fogyasztható, így szedése csak kellő ismerettel ajánlott!

53 Kamilla (orvosi székfű) (Matricaria racutita) Előfordulási Leggyakrabban legelőkön, réteken csoportosan is fellelhető, de utak, házak hely mellett sem ritka. Homokos, szikes talajon a leggyakoribb. Felismerése Mindössze 5-12 cm hosszú, sárga közepű virágok rendszerint enyhén kúpos (belül üreges) belsővel, amelyeket keskeny, egymást is fedő fehér sziromlevelek öveznek. A virág alatt közvetlen (néhány cm-el) nem találunk leveleket. A keskeny, mindössze néhány milliméter széles lágy levelek tüskésnek látszanak. Gyűjtés ideje Áprilistól szeptemberig. Elkészítése Virágából tea, inhalálás, gargalizálás és meleg vizes oldatából borogatás. Gyógyhatása Nyugtató, gyulladás csökkentő hatása miatt bőrre, szemre, torokra, de belekre is használják. A kamillás fürdő felfrissít. Torokfájás, nátha esetén inhalálni. Szájfertőzést, fogfájást enyhíti. Megjegyzés Az egyik legősibb ismert gyógynövényünk, amelyet napjainkban is széles körben használnak még egyes vidékeken.

54 Kis bojtorján (A. minus) Előfordulási Többnyire gyenge, rossz minőségű talajokon, utak mentén, gyakori hely gyomnövény. Felismerése Egy, ritkán másfél méter magas, lágyszárú növény. Sötétzöld, kerekded, üreges szárú leveleken vörös virágok találhatók. Az ún. akaszkodó fészekpihék még száraz állapotukban is könnyen megtapadnak a ruhán, vagy beakadnak a bőrünkbe is. Gyűjtés ideje Áprilistól októberig a levelét, a gyökerét pedig ősszel. Elkészítése A leveléből salátát szoktak készíteni, a gyökerét pedig megfőzve legtöbbször leves, vadhús ízesítésére használják. Gyógyhatása Gyökeréből izzasztó tea készíthető. Megjegyzés A fiatalabb leveleket nyersen is szokták fogyasztani.

55 Komló (Humulus lupulus) Előfordulási Mélyebben fekvő, vizes területek, nyirkos erdők növénye, amely rendszerint hely sövényként található. Felismerése Lágy szárú növény, amely 4-5, esetenként 6 méter hosszan kapaszkodik más növényekre. Nagyméretű, gyakran ötkaréjos levelét és szárát apró, szúrós szőrök borítják. Jellegzetes tojás alakú termése a pikkelyszerű leveleivel a fenyőtobozra is hasonlít. Gyűjtés ideje Áprilistól augusztusig. Elkészítése A fiatal hajtásokból salátát, főzeléket készítenek, de levesbe is szokták főzni. Gyógyhatása Nyugtató, enyhén alvásjavító. Megjegyzés A sörkészítéshez a tobozokban levő jellegzetes ízű magot használják.

56 Kökény (Prunus spinosa) Előfordulási hely Felismerése Erdők napsütötte oldalait szegélyező bokrok. 3-4 méter magasságig megnövő sűrű, tüskés bokor. Kerekded levelei erősen fűrészes szélűek, és szőrösek. A hosszú, egyenes tüskék szinte minden ágon megtalálhatók. Termése éréskor sötétkék színű bogyó, amely ősszel érik. Gyűjtés ideje Késő őszi, kora téli hónapok. Elkészítése Nyersen is fogyasztható. Termését lekvárnak és ételek ízesítésére is használják. Gyógyhatása A termés vesebetegségek kúrálásának népi gyógyszere. Megjegyzés A nyers bogyó nagyobb mennyiségű fogyasztása néhány embernél székrekedést okoz. Igazán kellemes, édes íze a termésnek az első fagyok (dércsípés) után van, előtte erősen fanyar ízű.

57 Előfordulási hely Felismerése Gyűjtés ideje - Elkészítése Legelők, rétek, erdei tisztások. Kutyatej Mindössze fél méter magasra növő növény. Levelei keskeny lándzsa formájúak, és lágy tapintásúak. A levél színe felül vöröses, alján pedig sárgás árnyalatú. Virágzata ernyős virágzathoz hasonló. Fehér tejnedve van. Termése 2-3 rekeszű tok, amely gyakran hallható pattogással szétválik. Így repülnek szét a növény fehéres magvai. Csak kellő ismerettel rendelkező személyeknek ajánlott. (Bizonyos mennyiség felett halálos mérgezést okozhat!) Gyógyhatása A terméséből, leveléből készült főzetét a népi gyógyászatban hánytatónak Megjegyzés használták, magját pedig erős hashajtónak. A szembe, bőrre került növényi váladék (egyénileg eltérően) erős ingerlő hatású is lehet, ezért bő szappanos vízzel el kell távolítani.

58 Madárberkenye (Sorbus Aucuparia) Előfordulási Meszes, gyenge termőképességű talajok fája, és a hegyekben is előfordul. hely Parkokba, kertekbe gyakran ültetik dekoratív termése miatt. Felismerése 10, esetenként 15 m magasra megnövő fa, melynek sima kérge szürkés árnyalatú. Sötétzöld, lándzsa formájú levelei széle fűrészfogas. A fehér, esetenként sárgás ötszirmú virágok csoportosan nyílnak. Termése, a szintén csoportosan függő bogyók először sárgák, majd narancs, és végül piros színűek. A zöld levelek között fürtösen pirosodó termésről könnyen fel lehet ismerni a madárberkenyét. A bogyó belseje sárgás. Gyűjtés ideje Október, november. Elkészítése Lekvárnak, zselének. Gyógyhatása A bogyójából készült tea enyhén hashajtó, valamint a népi gyógyászatban még reumára használták. Megjegyzés Csak főzve fogyasztható! Főzés nélkül ugyanis csípős, savanyú ízű, és káros az egészségre. Az érett termést akkor célszerű gyűjteni, ha azt már a dér is megcsípte. Szárítva, napos helyen aszalva tartósíthatjuk, és felhasználáskor megfőzzük.

59 Marti lapu (Tussilago farfara) Előfordulási Nedves területeken, patak- és folyópartokon elterjedt növény. Előfordul még hely bányafalakon, és agyagos, meredek területeken is. Felismerése A legfeljebb fél méter magas gaznövény szára mintha rügyekből, pikkelyekből állna össze, és tetején sárga szőrökből álló virágot találunk tavasszal. Levelei nyárra akár cm-es nagyságot is elérik. Alakjuk közel szív alakú, és enyhén fogazott szegélyűek. Gyűjtés ideje Április, május. Elkészítése A kisebb levelekből saláta, főzelék, gyógytea főzhető, de ételízesítésre is alkalmas. Gyógyhatása Leveléből köhögés elleni teát főznek, de gyulladásos testrészekre rakva is használják. Megjegyzés A lemosott levelek ereit a gyulladásos helyre erősítés előtt gondosan megtörik, bevágják, hogy a hatóanyagok jobban kijöjjenek belőle. Háborúban a kiszárított leveleiből pótolták a dohányt.

60 Mezei katáng (Cikória) (Cichorium intybus) Előfordulási Réteken, legelőkön, parlagokon, erdei tisztásokon. A homokos, meleg talajt hely kedveli. Felismerése 1-1,2 méter magas gyomnövény. Szára erősen szőrös, terebélyes. Érdekessége, hogy a talaj közeli és a felső levelei alakjukban eltérnek. Az alsó levelek ugyanis fogazottak és hullámos szélűek, de a felsők már sokkal kisebbek. Világoskék, vékony sziromlevelek alkotják a virágát, amelyek erős fényben összecsukódnak. Gyűjtés ideje Tavasszal (ősszel). Elkészítése Kora tavasszal a levelek és a gyökér felső 1-e salátának, főzve. Később megkeseredik. A megszárított, megpirított, majd megőrölt gyökerekből készítik a cikória pótkávét. A levelet, gyökeret szokták szárítani, és főzés után fogyasztják. Gyógyhatása A virágjából készült főzetet kötőhártya gyulladásnál borogatásként, szemre használják (és a gőzölést is). Megjegyzés Helyenként előfordult már a virág fehér változata is.

61 Előfordulási hely Felismerése Nadragulya (Antropa bella donna) Erdei tisztásokon, erdőszélen, nedves helyeken. Elsősorban bükkös és gyertyános helyeken gyakori. Közel két méter magasra megnövő bokorszerű növény. Rendszerint zöld szárát sűrű szőrzet borítja. Lándzsa formájú levelei meglehetősen nagyméretűek, bár vannak kisebbek is. A leveleknek sima a szegélyük. Lila színű virágai nyáron szinte folyamatosan nyílnak. Jellegzetes, öt hegyes sziromlevél között van a növény nagy fekete bogyótermése. (Éretlenül zöld színű). Apró, mákszemnyi magvak tucatjai találhatók a bogyó belsejében, amelynek alakja vese formájú. Gyűjtés ideje - Elkészítése - Gyógyhatása Magas atropin, hioszciamin tartalma miatt a gyógyszerkészítés fontos alapanyaga. Megjegyzés Helyenként farkas cseresznyének is nevezik. A központi idegrendszerre, és az agyra hat. A kellemesen édes bogyót gyakran ehetőnek vélik. Gyakran együtt nő a málnásokkal és az áfonyával, ezért is fokozott figyelmet érdemel. Már néhány szem is súlyos idegi károsodást, vagy akár halált is okozhat. Elsősegélynyújtás: hánytatás, aktív szén bevétele, folyadékpótlás és a normál testhőmérséklet biztosítása.

62 Előfordulási hely Felismerése Sóskaborbolya (Berberis vulgaris) Bokros tisztásokon, erdőszélek napos oldalain, szántóföldek mentén. Kedvező időjárási, és talajviszonyok között akár 3 méteresre is megnőhet. A leggyakoribb előfordulási formája viszont a bokor, cserje. Erős levelei ellipszis formájúak, és a tövüknél csúcsosan elkeskenyedve illeszkednek a szárhoz. Itt még rendszerint tövisek is találhatók. A levél éle tüskés. A piros, hosszúkás, bogyószerű termés fürtökben helyezkedik el az ágakon. A bogyók kék magvúak. Gyűjtés ideje Nyár (július-augusztus) Elkészítése A bogyószerű termés kisebb mennyiségben nyersen, elkészítés nélkül is fogyasztható. Lekvárként, vagy zselének megfőzve savanykás étel. Gyógyhatása A belőle készült teát fejfájás és hasmenés ellen alkalmazzák. A népi gyógyászatban a leveléből készített főzetet gyulladásokra borogatásként használták. Levelét savanyú íze miatt néhány vidéken salátának használták, de ez veszélyes!! Megjegyzés Néhány északi megyénkben sóskafának is nevezik. A sóskaborbolyának magas a C-vitamin tartalma. Egyik díszcserje változata sem fogyasztható!

63 Előfordulási hely Felismerése Gyűjtés ideje Ősszel. Elkészítése Szelídgesztenye (Castanea sativa) Tölgyerdőkben, és mészszegény talajon, többnyire hegyvidékeinkben. Dús koronájú, 25 akár 30 méter magasságot is elérő fa. Zömök törzse van. A sötét színű kérge bordás, repedezett, és rendszerint csavarodik is. Nagyméretű, fényes levelei lándzsa alakúak, fűrészes szegéllyel. A közismert gesztenyetermést, tövises kupacsház védi. A kupacs rendszerint 4 hasábba reped fel. Ebben 2-3 gesztenye szokott lenni. A szárított magvakat liszté kell őrölni, és sütéshez, főzéshez is használható. A mag héját bevágva parázson sütve kitűnő, kalóriadús csemege. Főzni is szokták. Gyógyhatása Levelével inhalálva köhögés ellen. Megjegyzés A magvak időjárástól függően télen, kora tavasszal is gyűjthetők.

64 Vad szeder (Rubus frukticosus) Előfordulási Elsősorban hegyvidéki erdők szélein, tisztásain. Gyakran összefüggő, szinte hely áthatolhatatlan sövényt alkot. Felismerése 1-1,5 méter magasra megnövő bokor. A növény szára mikro- és nagyobb tüskékkel dúsan borított. A viszonylag gyenge szárak gyakran a földig is lehajlanak. Tavasszal fehér vagy rózsaszínű virága ötszirmú. Apró bogyókból álló termése 1-1,5 cm átmérőjűvé is megnő. Színe zöldből rózsaszínűvé, majd éretten feketévé, kékes feketévé válik. Gyűjtés ideje Júliusaugusztusszeptember. Elkészítése Nyersen is fogyasztható. Gyümölcslét, szörpöt, és néhány vidéken bort is készítenek belőle. Gyógyhatása - Megjegyzés Magas C-vitamin tartalmú növény. Szeptember végén már ízetlen, ún. szatyakos lesz.

65 Rovarok, bogarak, hüllők ÁLLATI EREDETŰ TÁPLÁLÉK Az európai ember a rovarokat, bogarakat nem is tekinti már tápláléknak. Az ősi hagyományokat őrző afrikai, dél-amerikai stb. törzsek táplálékának még ma is fontos részét képezik a rovarok, bogarak, hernyók, lárvák stb. A lábától megfosztott szöcskéket, sáskákat az arabok nyersen és megfőzve is rendszeresen fogyasztják. A dél-amerikai és az ausztrál bennszülöttek a korhadt fák kérgét szinte mindig lehántják, hogy az alatta levő lárvákat, kukacokat összeszedjék. A giliszta nálunk az egyik legkönnyebben megszerezhető táplálék. Megtalálásához, csupán egy nedvesebb földön le kell ásni. Elkészítésük főzéssel és sütéssel is történhet. A gondosan lemosott gilisztát zsilettpengével vagy éles késsel hosszában felvágjuk, és a belső, földes részt kivesszük belőle. Zubogó vízbe téve percig kell főzni. Sütéssel ízletesebben elkészíthető. Az előkészített gilisztát üres konzervdobozok tetejére téve vagy vaslemezen sütjük. Célszerű a parázs felett készülő gilisztákat időnként megforgatni. A hangyák sütve, főzve, de még nyersen is fogyaszthatók. A hangyatojás igen magas fehérjetartalmú és kalóriadús táplálék. A hangyatojás egyenkénti szedése időigényes, fárasztó tevékenység, ezért célszerű a gyűjtésükre a "tajgai módszert" átvenni: a magyar erdőkben is találhatók kisebb-nagyobb hangyabolyok mellé leterítünk egy PVC fóliát vagy sátorlapot, de a célnak akár még egy poncsó is megfelel. Néhány ágat teszünk rá úgy, hogy az annak mindössze kb. 1/3 területét foglalja el. Az ágakra úgy hajtjuk rá a poncsót, hogy pár cm-es hézag maradjon a felhajtott poncsó és a földön maradt esővédő között. Ez után a hangyabojt megbontjuk egy ásóval, és a hangyatojások elérésekor a földet a tojásokkal a poncsóra szórjuk. A hangyák a felszínre került tojásokat néhány perc alatt beviszik a ponyva alatti árnyékos részre. Innét már csak a tojásokat kell összeseperni. A sült hangyatojás íze nagyon hasonlít a garnéla rákéhoz, és könnyen emészthető táplálék. A cserebogár, szarvasbogár, csibor, és más hasonlóan erős páncélzatú bogár esetében célszerű a páncélt, szárnyfedőket eltávolítani, mivel ezek a részek nehezen emészthetőek. A méhek, darazsak is fogyaszthatók, csupán a fullánkos potroh részt kell csak a mérgek miatt levágni. Nedves avarral, vizes fűvel kifüstölhetjük a méheket az odújukból, és a mézen, lépen felül, szükség esetén még a rovarokat is fogyaszthatjuk. A csiga is tömegesen gyűjthető nálunk. Fél-egy napos éheztetés után rendszerint főzve fogyaszthatjuk. Általános szabály, hogy a bogarak, rovarok mentálisan könnyebben fogyaszthatók, ha más táplálékkal együtt péppé zúzva, esetleg főzelékként vagy levesként készítjük el. A békák közül a varangyos és még egy-két mérgező bőrű béka kivételével szinte mindegyik fogyasztható Magyarországon. A békáknak csak a combját szokták megfőzni, de szükség

66 esetén más része is ehető. Mivel tömegesen fogható, és könnyen emészthető táplálék, ezért célszerű előítéleteinket, idegenkedésünket legyőzni, és adott esetben ezzel csillapítani éhségünket. A gyíkoknak minden hazai változata fogyasztható. A zöld gyík a legnagyobb hazai gyíkunk, amelynek mérete gyakran az arasznyi nagyságot is meghaladja. Homokos helyen nagyobb számban is előfordul, és lakhelyét a homokba vájt lyukakról könnyen felismerjük. A gyíkok kibelezve lassú tűzön, parázson, jól átsütve fogyaszthatók. A gőte, és a foltos szalamandra, mérgező. Magyarországon minden sikló, vipera húsa fogyasztható. Csupán a fejét kell jóval a méregfog alatt levágni. Célszerű éles késsel a bél eltávolítása az egér, vagy más maradványokkal együtt. Nyúzás után botra kell húzni, és "beirdalva" parázson lassan megsütni. A "legnagyobb kígyónk" a haragos sikló, amely akár a másfél méteres hosszúságot is eléri. Madarak, emlősállatok A civilizált európai ember hússzükségletét mindössze fél tucat állat biztosítja. A természeti népeknél azonban még napjainkban is mindent elfogyasztanak, ami mozog, és ez alól legfeljebb csak a szentnek tartott állatok a kivételek. Az ember számára gyakorlatilag minden madár és emlősállat fogyasztható. Néhány állatbarát biztos megütközik a leírt ötletek miatt, de ezeket a brit és más jelentősebb hadseregekben is oktatják. A televízióban többször is láthattunk a brit hadsereg túlélő kiképzéséről filmet, amelyben mókust, rigót, stb. ejtenek a katonák, majd elfogyasztják. Madarak A közismert fácán és fogoly mellett szinte minden más madár is fogyasztható (túlélő helyzetben!). Ez alól a ragadozók, a baglyok és két-három gázló vízimadarunk kivétel, mert a húsuk fertőzésveszélyes. Éhhalál, legyengülés küszöbén azonban még ezt a kockázatot is érdemes vállalni az életben maradásért. Az egész kistermetű madaraktól, mint pl. a fürj, a legnagyobbig, a túzokig több mint 100 féle szárnyasból választhatunk Magyarországon. Általános szabály, hogy a leggyakoribb madarak a legkönnyebben ejthetők. A rigó, galamb, balkáni gerle, vadkacsa, de még a varjú is lelőhető egy jó csúzlival. Csapdával, hurokkal ejtésük is könnyebb, mint az emlősállatoké, mert szaglásuk is jóval gyengébb azokénál. Csapda híján akár egy damillal is foghatunk fácánt, varjút, vadkacsát, vagy más madarat. Kukoricaszemeket kell csupán felfűzni rá, és az a madár, amelyik már 1-1,5 métert lenyelt, nem tud elmenekülni. Nappal megfigyelhetjük a beszálló, éjszakázó fákat. Ezek alatt levő ürülék jelzi a pontos helyet. Sötétben halkan megközelítve akár egy bottal is leverhetjük a madarat. Olyan helyen, ahová tömegesen járnak a madarak, pl. seregélyek, foglyok, stb., célszerű csapdát helyezni. Ez lehet egy kitámasztott rönk, deszkalap, vagy akár egy vesszőfonatból készült tábla, amelyre követ helyeztünk nehezéknek. Egy kioldó szerkezetet kell rögtönöznünk hozzá. Az elejtett madarak hagyományos elkészítésére, amely leforrázásból és a tollak kihúzásából áll, rendszerint nincs mód a túlélő helyzetben. Célszerűbb változat kibelezés után kb. 2-3 cm vastag agyagba betenni a madarat, és parázson időnként forgatva kisütni. Kb perc

67 múlva, ha egy galamb nagyságú madarat kiveszünk a tűzből, és a tollak nagy része az agyaghoz tapad, már fogyasztható. A másik egyszerű elkészítési mód, hogy tollastul megnyúzzuk a kibelezett madarat, és vízben megfőzzük. A leves nagyobb mennyisége miatt így több meleg kerül a szervezetünkbe. A madarak tojása is fogyasztható. Itt azonban meg kell győződni arról, hogy nem elhagyott fészekben levő záptojást találtunk-e, mert ez súlyos hasmenést, gyomorgörcsöt okozhat, amely a legyengült szervezetnél végzetes lehet. Mint a bogaraknál, itt is mentálisan könnyebben fogyasztható az elkészített tojás, madár, ha a húsát apróra vágjuk, és csalánfőzelékkel, vagy más növényi táplálékkal együtt esszük. Emlősök. Az őz, szarvas vagy hasonló hús fogyasztását senki sem kérdőjelezi meg. A túlélő katonáknak azonban rendszerint be kell érni egyéb kisebb vadakkal. Az egér, de főleg a patkány húsa mérgező lehet, de adott esetben az életben maradás esélyét ez is megadhatja. Az ürgét, hörcsögöt kiönteni, vagy rántó hurokkal megfogni nagyon egyszerű. Ezek már ízletes, a csirkehúshoz hasonló táplálékot adnak, mint a mókus is. Nálunk legkönnyebben elejthető vad a sündisznó, amely az egész ország területén megtalálható. Nappal közvetlen a föld felszíne alatti keskeny gödröcskében alszik, és a bejáratát vastag avarral álcázza. Éjjel mozog, és ilyenkor könnyen megfogható. Sötétben, az erdőben, réten járva meg-megállunk hallgatózni, és szélcsendes időben az avar zörgése akár több száz méterről is elárulja a sündisznót. Mivel mozgási területe meglehetősen korlátozott, ezért még háborús, harci övezetben is jócskán találunk belőlük. Az őzek, szarvasok, de gyakran a nyulak is a csatazajtól elhagyják a korábbi életterüket. A sündisznó az első fagyok beálltától tavaszig téli álmot alszik. Általános szabály, hogy a vadállatokban könnyen lehet élősködő. A húst mindig alaposan át kell sütni, beteg állatot ne fogyasszunk. A külső leromlottságon túl a máj elszíneződése is utalhat a betegségre. A vadállatok máját csak akkor célszerű fogyasztani, ha már semmi más lehetőség nincs a táplálék pótlására. Amit a halról, halászatról tudni kell A halászatra alkalmas vizeket két fő csoportra oszthatjuk: álló- és folyóvizekre. Az állóvizek nálunk a tavak, amelyek lehetnek mesterségesek is, például halastó, holtág, víztározó, bányató, stb. Ezeknek mindegyiknek sajátos halállományuk, élőviláguk van, amelyet célszerű a túlélőnek legalább alapszinten ismernie a sikeres halfogáshoz. A vízfelszínt borító hínár, békanyál utalhat arra, hogy "döglött" vagy élő a tó, illetve milyen fogásra számíthatunk. Amennyiben a vízben túl kevés a halaknak az oxigén, a vízfelszínen úsznak, és ott "pipálnak". Ilyenkor szigonnyal, nyíllal természetesen könnyen elejthetők. A folyóvizek a csermely, patak és a mesterséges csatorna. Csermelynek nevezzük azokat a mindössze 1-1,5 m széles vízfolyásokat, amelyeknek a vízmélysége gyakran néhány centiméter. A mélyebb szakaszokon még itt is találhatunk halakat, amelyek kifogásához nem kell sem háló, sem horog. A patak rendszerint szélesebb a csermelynél, és vízhozama 0,25-1 m 3 /perc. Az állandó patakokban szinte mindig található hal. Ilyenek például a küllő fajok, fürge csele, pisztráng, stb. A patakban levő halak megfogásához sincsen szükség hálóra, vagy varsára.

68 Hal elkészítése Magyarországon az egyik leggyakoribb hal a ponty, amelynek elkészítését a jegyzetből elsajátíthatjuk. Természetesen ezzel a módszerrel keszeget vagy más halat is feldolgozhatunk, mivel ezek előkészítése csak kisebb sajátosságokban térnek el egymástól. Amennyiben élő halat kell elkészítenünk, az első mozzanat annak leütése. Ehhez egy kemény tárgyra, pl. nagyobb konyhakésre, vasrúdra van szükség. A pontyot egy deszkára, farönkre állítjuk gerincével felfelé. Ebben a helyzetben erőteljes ütést kell mérni, pl. a konyhakés fokával a hal kopoltyújának test felöli végére. Szükség esetén meg kell ismételni az ütést, és csak ez után folytassuk a tevékenységet. Amikor a halat pikkelyezzük, érdemes úgy végezni, hogy a száján benyúlunk vagy a mutató, vagy a középső ujjunkkal, és így megfogva a halat egyik oldalára lefektetjük. Az ujjunkat kicsit begörbítve, behajlítva jobban meg tudjuk fogni a halat. A pikkelyeket a farkától a feje irányába késsel kell lekaparni. Vigyázni kell, mert a ponty hasánál a pikkelyek világosabbak, nehezebben észrevehetők, gyakorlatlanabb túlélők ezért gyakran a hal hasát csak felületesen tisztítják meg. Amikor ezt befejeztük, tehát a pikkelyezésnek vége, érdemes lelógatni a halat, és a maradékot szépen le tudjuk húzogatni a késnek az élével. Közben a kést gyakran érdemes tisztítani. A hal belezését a végbélnyílás fej felöli, részén kezdjük. Finoman, kissé beszúrunk a késsel, éppen csak a hegyével, nehogy mélyre szaladjunk, és elkezdjük a fej irányába felvágni a has közepét. A tevékenység során figyeljünk arra, hogy a beleket semmiképpen se sértsük meg. Az uszonyoknál csontos a halnak a hasi része. Itt akár a fej irányából is elkezdhetjük, amíg a két vágás össze nem ér. Utána folytatjuk egészen a kopoltyú aljáig. Vigyázzunk, hogy az ujjunkat a hallal együtt el ne vágjuk. A fej mögött van egy erősebb csontos rész. Ezt megroppantjuk és, ezáltal látható lesz a hal bele. A fejet egészen a szájáig kell felvágni. A hal belső részeinek az eltávolítása a végbélnyílástól előrefelé történik. Egyszerűen a kezünkkel a hasüregbe benyúlva kivehetjük a belső részeket. Természetesen maradnak a halban különféle hasfal, hasnyál darabok, de azt később eltávolíthatjuk. Ezt követően a kopoltyúnak a kiszedésével folytatjuk. A kopoltyúfedél eltávolítása után kiszedjük a hal kopoltyúját. Ez erősen porcos része a halnak és elfogyasztása nem célszerű. Nagyon kell figyelni arra, hogy a halnak a csontjai ne sértsék meg a belező kezét. Érdemes inkább kicsivel lassabban dolgozni. Jól észrevehetők a hal koponyájában a kis redők, amelyek ha erősebben megfogják, megsértik az ember kezét. A következő mozzanat a szemek a kiszedése. Belülről kifelé kinyomva tudunk segíteni, majd késsel kivágjuk. Óvatosan vigyázva vegyük ki a szemet, nehogy elvágjuk a szemgolyót. Mindkét oldalon elvégezzük ezt a műveletet. A pontyféléknél található a halban a kopoltyú és a test találkozásánál egy úgynevezett keserű fog. Amennyiben ezt benne hagyjuk a halban, akkor az egészet keserűvé teszi. Tehát az egészet ki kell vágni. Ez egy kemény csontos rész, amelyet éles késsel kivágunk, majd alányúlva kipattintjuk. A pontynak, balinnak, aranyhalnak van ilyen szerve. A következő mozzanat a hal lemosása a vértől, maradék pikkelyektől és a rárakódott egyéb szennyeződésektől. A mosást lehetőleg folyóvízben végezzük. A halnak nemcsak a külsejét, hanem a belsejét is megmossuk. Ehhez lehetőleg sugárban folyatjuk a vizet, és kézzel segítve

69 kivesszük a bennmaradt húscafatokat, hájdarabokat vagy hasnyálmirigy darabokat. Miután így megtisztítottuk, a hal elkészítése következik vagy főzve, vagy parázson. Nyúl elkészítése A nyúlnak mind a házi, mind a vadon élő változatát azonos módon készíthetjük el. A nyúl megnyúzása, darabolása helyenként kisebb-nagyobb eltéréssel történik, de a bemutatott változat a leggyakoribb nálunk. Az élő nyulat a gyakorlott vadászok a tarkóra mért erős kézütéssel ölik meg. Amennyiben nincs ebben gyakorlatunk, akkor inkább egy vastag bottal végezzünk az állattal. Ez úgy történik, hogy a gyengébb kezünkkel megfogjuk a nyúl két hátsó lábát, és annyira felemeljük, hogy az állat feje kb. a térdünk magasságában lógjon. A nyúl megfogásánál célszerű bőrkesztyűt viselni, mert annak a lábujjkörme könnyen megsértheti a kezünket. A kb cm átmérőjű husánggal a nyúl tarkójának és gerincének csatlakozására kell ütni. Az erős csapás után azonnal be kell szúrni az állat torkánál, és kifelé átvágni az ereket és a bőrt. Fontos, hogy jól kivéreztessük az állatot, mert a bennmaradt vér erősen lerövidíti a hús eltarthatósági idejét. Amíg a "nyúl kicsöpög", addig egy vízszintes ágra két kötélhurkot erősítünk. Ezek alja a fejünk fölött hozzávetőlegesen 20 centiméter, egymástól való távolságuk pedig közel kétarasznyi legyen. A nyúl így olyan magasan van, hogy ebből a helyzetből kényelmesen megnyúzhatjuk, és kibelezhetjük. Egyszerű csúszó hurkot készítünk, melybe berakjuk a nyúl két lábát, közvetlenül a tappancsa alatt. Azért ide, mert közvetlenül itt fogjuk majd elvágni a lábát. A nyúlnak nagy szőre van. A nyúl has oldalán a két hátsó lába között, a lábhajlatban megkeressük azt a részt, ahol a legkisebb a szőr, és ott szúrunk be egy éles késsel. Itt finom bevágást teszünk a bőr alá, és teljesen fölfelé, egészen a felkötő hurokig átvágjuk a bőrt. Nagyon kell vigyázni, hogy csak a bőrt vágjuk, és az inakat ne sértsük, mert azok tartják a nyulat. Amikor felértünk a vágással közvetlen a kötélig, akkor a hurok alatt körbevágjuk a nyúl lábán a bőrt. Hátul is vannak inak a lábon, tehát ott se sértsük meg azokat. Amennyiben így elkészültünk az egyik hátsó lábbal, a másik belső combnál hasonlóan bevágunk, és megismételjük a tevékenységet. Óhatatlanul is előfordulhat, hogy egy-két szőrszálat átvágunk, de ezektől majd a húst később meg kell tisztítani. Amikor mindkét lábbal elkészültünk, akkor a combtőben a két beszúrás helyén a bőrt megfogva benyúlunk, egy-egy ujjunkkal kihúzzuk a bőrt, és belülről kifelé átvágjuk. Itt is vigyázunk, nehogy megsértsük a beleket. A nyúl lábáról lehúzzuk a bőrt és közben, ha szükséges késsel is segítünk. Mindkét hátsó lábánál a lábfejig lefejtjük, majd a két láb között hátrafelé haladva folytatjuk a nyúzást. A farcsont tövében a nemi szerv és a végbélnyílás átvágásához hátrahúzzuk a nyúl farkát. A hagyományos módszer, amikor egyben lehúzzuk a nyúlnak a bundáját. Ehhez kb kgos erővel kell a föld felé húzni a nyúl bőrét, de helyenként késsel is óvatosan segíteni kell. Addig kell a bőrt húzni, amíg a nyúl első lábai ki nem jöttek a bőrből. Az első láb könyökhajlata alatt beszúrunk késsel, és átvágjuk a rögzítő inakat. Ezután egészen a forgóig ki tudjuk húzni a lábakat. A bőrtől megszabadított lábakat egyszerűen eltörjük a forgók alatt, és késsel segítve mindkettőt elvágjuk.

70 A következő mozzanat a nyúl kibelezése. A nemi szerveknél teszünk egy kis vágást, vigyázva arra, hogy a beleket ne sértsük meg. Utána az állat medencéjét kezünk hátrafeszítésével megroppantjuk. A felvágott kis részen be tudunk nyúlni a hasüregbe. A középső és a mutató ujjunkat beletesszük a kis résbe, és lefelé tartva a két ujj által kihúzott hasfal közé illesztett késsel, lassú mozdulatokkal átvágjuk a bőrt. Így haladunk, miközben fokozottan vigyázunk arra, hogy a beleket nehogy megsértsük. Miután felvágtuk a hasát, megfogjuk a végbélnyílást, és azt körbevágva fentről elkezdjük kihúzni a beleket. Óvatosan kivesszük a belekkel a húgyhólyagot is. Ügyelni kell arra, hogy ha a húgyhólyag és a bél tartalma belefolyik a húsba, akkor az, gyakorlatilag ehetetlenné válik. A háj mögé benyúlva az egész belet a saját súlyától fogva ki lehet húzni. Természetesen, ahol nem jön ki, ott késsel egy kicsit besegíthetünk, hogy a belek könnyebben elváljanak a has belsejétől. A vágást egészen a tüdőig végezzük. Idáig az egész belső részek kijönnek az állatból. A tüdőüreget a nyelőcsőig elöl, középen teljesen átvágjuk. A szív és tüdő kiszedésével a mellhártyát is ki kell vágni. Ez szinte "adja magát", mert könnyen elválik a bordától. Ilyenkor a maradék vér is kijön az állatból. A májat levágjuk a már kiszedett belsőségről. Meg kell vizsgálni, mert esetleges elváltozása utal az állat betegségére. Foltos, elszíneződött vagy megkeményedett máj jelzi az állat betegségét, tehát ilyen nyulat ne fogyasszunk. A májban található az epe. Ez úgy néz ki, mint egy hernyó. Egy kis zöldesszürke, hengeres szerv. Ezt nagyon gondosan ki kell vágni a májból, mert különben keserűvé, ehetetlenné teszi a májat. Érdemes a májból némi részt is kikanyarítani inkább, nehogy az epe belekerüljön a májba. A fej levágása következő mozzanat. Ezt a koponyához legközelebb levő hátsó nyakcsigolyánál kezdjük el. Mivel a nyulat itt ütöttük le, a nyakcsigolya már eleve sérült, esetleg szilánkosan. Célszerű azt a pontot késsel megkeresnünk, ahol a két csigolya illeszkedik. Így nem kell csontot vágnunk, hanem csak bemetszés után leválaszthatjuk a nyúl fejét. A fejjel együtt természetesen az állat bőre is leesik. Ekkor mosás előtt még egyszer ellenőrizzük a nyulat. Az összes szőrt eltávolítjuk róla, és az esetleges béldarabokat is. A kövérebb nyúl belsejében levő hájdarabokat érdemes belefőzni, mert kalóriadús táplálék. Ha nincs rá szükség, ki is dobhatjuk. Néhány kisebb településen, a kötélen függő nyulat darabolják, és így végül csak a tappancsai maradnak felfüggesztve. A gyakoribb elkészítési módszer - amelyet olvashatunk is - az, hogy az állatot a kötélről levágva készítjük elő a további feldolgozásra. Az állat mosása során annak testét teljesen megtisztítjuk minden szőrtől, szennyeződéstől, majd a belsejét is kimossuk a vértől. A nyúl ehető fő testtájai: a két mellső, és a két hátsó láb, a bordák, az oldalsó hasizom, a vesepecsenye, illetve a háta. Először leszedjük a két hátsó combot. Megkeressük a combnak a forgóját, kicsit benyúlunk a késsel, és a késheggyel körbevágva a forgót szinte kipattinthatjuk, és kiszedjük a nyúl testéből a hátsó lábat. Ugyanezt tesszük a másik hátsó combnál is. A következő a lapockák, és a nyúl oldalának, első lábának lemetszése. Tehát a lapockákat, és a mellső lábat egybe szedjük le. Az oldalsó húsrésznek, hasfalnak a leszedése következik. Leszedjük a bordákról is. Ennek során arra figyelünk, hogy lehetőleg a vesepecsenyébe ne vágjunk bele, ne sértsük meg azt. A bordák átvágásához éles késsel először belülről

71 megkarcoljuk azokat, majd le lehet törni. Így már késsel rásegítve könnyen levághatjuk a bordás részt. A bordákat természetesen előzőleg letörtük a gerincről. Ugyanaz a rész, ami a disznónál a karaj, az a nyúlnál a vesepecsenye. A gerinccel párhuzamos vágásokkal lebonthatjuk a gerincről ezt a részt. Sokak szerint ez a legfinomabb része a nyúlnak, mivel gyakorlatilag egy tiszta színhús darab. A nyúl hátán - a legtöbb vadhoz hasonlóan - egy kis hártya van. Ezt mindenképpen vágjuk le róla. Ez egy kicsit bonyolultabb, aprólékos művelet. A hártya bele van ágyazódva a gerinc vonalába, ezért türelmesen, akár két irányból is lefejthetjük azt. Ahhoz, hogy egy csajkába beleférjen a gerinc is, érdemes kisebb darabokra felvágni. A gerincet a tervezett elvágás helyén megroppantjuk, majd késsel körbevágva kisebb részekre szabhatjuk. Sütéskor a zsiradékok kiégnek a vadból, ezért sok értékes tápanyag eltávozik a húsból. Főzésnél viszont a távozó zsiradékok bennmaradnak a hús levében, tehát ez gazdaságosabb módszer. Élelmiszer tartósítása Már egy kg-os vad, pl. őz, borz elejtése is indokolja, hogy a tárolását megoldjuk. Elsősorban meleg, párás viszonyok között rövidül le a húsok eltarthatósága. Ilyenkor ugyanis ideális feltételei vannak a bomlást elősegítő mikroorganizmusok elszaporodásának. Természetesen az elejtett állatok nem minden része egyszerre romlik meg. A belső részek, agyvelő, vér bomlása melegben már néhány óra alatt megindulhat. Ezért is fontos, hogy a vért alaposan kifolyassuk az állatból, a fejet, beleket, pedig késedelem nélkül távolítsuk el. A romlást késleltetni lehet az étel hideg helyen történő tárolásával is vízben, barlangban, veremben stb. Ezek a megoldások azonban csak legfeljebb néhány nappal hosszabbítják meg az elejtett vad fogyaszthatóságát. A sóval bedörzsölés, vagy tömény sós lébe történő bepácolás is többnyire csak 1-2 hetes megoldást ad. Húsok szárítása. A szabadban való szárítás jelentősen megnöveli a hús eltarthatóságát. Azt azonban tudni kell, hogy nálunk legfeljebb %-os nedvességtartalomig lehet csak kiszárítani a húst. Ennél az értéknél viszont a penészbaktériumok jelentős része még megmarad. Ahhoz, hogy szinte az összes penészbaktériumot kiiktassuk, legalább 5-7 % nedvességtartalom alá kell szárítani a húst, ami csak tűz felett lehetséges. Ezért, ha van módunk, mindig ezt a tartósítást válasszuk. A húst nemcsak szeletekre, hanem csíkokra vagdalva is száríthatjuk a napon. Ehhez 0,5-1 cm vastagság a legmegfelelőbb. Biztosítani kell, hogy a kifüggesztett húsokat csapadék ne érje, és semmilyen állat se férjen hozzá. A legyeket is távol kell tartani, nehogy petéket rakjanak bele. Halat is lehet a napon szárítani. A fej és a farok levágása után ki kell belezni a halat. A halszeleteket szellős, napos helyre akasztjuk. A vastagabb halhús szeleteket célszerű néhány centiméterenként bevágni, hogy ezzel is gyorsítsuk a szárítás folyamatát. A szárított hús felhasználása sokféleképpen történhet. A szárított hús, hal igen magas kalóriatartalmú anyag, amely nagy mennyiségben tartalmazza a szervezetnek szükséges ásványi anyagokat is. A C-vitamin kivételével a többi vitamin megtalálható benne, kisebbnagyobb mértékben. A korabeli leírások szerint már a honfoglaló őseink is szárított húst vittek

72 magukkal a kalandozásaik során. Ezeket vízben megfőzve, de állítólag még nyersen is fogyasztották. Kétségtelen, hogy zöldséges vízben megfőzve nagyon ízletes táplálék a szárított hús. Sózás A szárításnál jóval egyszerűbb a hús besózása. Alapelv, hogy minél zsírosabb egy hús, annál nehezebb tartósítani. A zsíros részeket vágjuk le, és kb. 0,8 cm vastag szeleteket dörzsöljünk be sóval, és tegyük ki szellős, hűvös helyre. Célszerű időnként megforgatni a száradó húst, hogy a felfekvő felületek is szellőzzenek. A sónak szárító hatása is van, tehát jelentősen lerövidíti a szárítás idejét. A hús elkészítésekor, fogyasztásakor a körítést ajánlott só nélkül főzni, így jobban elviselhető a túlsózott hús. Füstölés Az egyik legeredményesebb tartósító eljárás. A füstölés csökkenti a hús nedvességtartalmát, és még egy felületi védőréteget is ad. A külső "lakkszerű bevonat" egyúttal védelem a baktériumok ellen, és megakadályozza a hús belsejében létrejövő kondenzációt is. A füstölés közel egy napot vesz igénybe, így akkor vállalkozzunk csak rá, ha van időnk. A füstöléshez legcélszerűbb polinéz (gödör) tüzet készítenünk. Legalább fél méter mély gödörben rakott tűznél közel 30 cm vastag parázsrétegre van szükség. A talaj fölé kb. egy méter magasságban kell elhelyezni a szárító keretet. Ezt 1,5-2 cm átmérőjű, lehántolt ágakból célszerű elkészíteni, és spárgával összekötve rögzíteni. A keret tartására kúpos indiánsátort, vagy dobozsátort készítsünk. A kúpos indiánsátor 3 vagy 6 kúposan földbeszúrt, tetején összekötözött rúd. Lényeges eltérés van az eredeti apacs sátortól, mert ennek a teteje teljesen zárt, hogy ne engedje ki a füstöt. A doboz sátor magassága is közel két méter legyen. Többnyire a rendelkezésre álló sátorburkolat határozza meg, hogy melyik változatot válasszuk. A legkitűnőbb a vegyivédelmi köpeny, poncsó, vagy a PVC fólia. Ezeknek ugyanis a legkisebb a lég (füst) áteresztő képessége. Használható még sátorlap, vászon, vagy egyéb szükséganyag is. Fontos, hogy jól zárjanak. A füstölésnek a gödörásás és tűzrakás az első mozzanata. Amíg a tűz a parázsig leég, addig van időnk a szárítóállvány összeállítására. A tűzhöz ne használjunk puhafát, mert annak hamar leég a parazsa. A tiszafa, mérgező, a tölgy pedig csípős füstje miatt nem ideális. A legjobb a bükk, gyertyán, akác, de más fát is használhatunk. A boróka fáját is szokták a parázshoz használni, mert az nagyon kellemes ízt ad a füstölt húsnak. A zsíros részektől elválasztott húst 2-2,5 cm széles és 5-6 mm vastag csíkokra vágjuk. A hosszuk "bármekkora" lehet. Vegyivédelmi köpenyben, vagy más hasonlóban gyűjtsünk a füstöléshez nagy halom friss levelet. Ennél a mozzanatnál is természetesen kerüljük a mérgező leveleket, de a tűlevél sem alkalmas. Ez utóbbi magas gyantatartalma miatt könnyen lángra lobban. Gaz, fű szintén alkalmatlan. Amikor a tűz már csak parázslik, tegyük rá a tartó keretre a felvágott húscsíkokat, és a leveleket pedig a parázsra. Gondosan takarjuk be a keretet vegyivédelmi köpennyel, vagy mással órán keresztül folyamatosan füstben kell lenni a húsnak. Amennyiben nincsen megfelelően parázsló fa, csak puhafa van a közelben, akkor "nem fog kitartani a füst". Ilyenkor az előre odakészített faszén, pótlásával kell a folyamatos füstölést megoldani.

73 Elsősegélynyújtás Az elsősegély azonnali segítségnyújtás vagy beavatkozás, amelyet a sérült kap valamely sérülésére vagy hirtelen egészségkárosodása miatt a mentők, orvos vagy más hozzáértő személy megérkezése előtt. Az elsősegély célja Az élet megmentése Megakadályozni a további egészségkárosodást Elősegíteni a gyógyulást Elsősegélykészlet 10 db öntapadó sebtapasz 3 db közepes méretű steril kötszer 1 db nagyméretű steril kötszer 1 db extra méretű steril kötszer 1 db steril szempárna 2 db háromszögletű kendő 6 db biztosítótű Leukoplast ragasztószalag Tampon Kiegészítők: Lámpa Síp Takarók További háromszögletű kendők Sínkészítésre alkalmas kemény tárgy vagy sínkészlet További vattacsomagok Olló

74 Csipesz Fásli több méretben Gumikesztyű Kézfertőtlenítő szer Sebfertőtlenítő szer (Betadine, Jód) Az elsősegélynyújtó feladatai A helyszín felmérése Higgadtan, gyorsan tájékozódjék arról, mi történt. Mérje fel, milyen veszély fenyegeti Önt, illetve a sérültet. Soha ne kockáztassa saját testi épségét. Biztosítsa a helyszínt Óvja meg a sérültet a további veszélyektől. Egyedül ne vállaljon túl sok feladatot. Vegye számba az összes sérültet és ezután nyújtson elsősegélyt. Ha több mint egy sérült van, a sérülések súlyossága szerint döntse el az ellátás sorrendjét. Kérjen segítséget Bizonyosodjék meg arról, hogy a szükséges szakemberek elindultak a helyszínre. Sérülések és azok ellátása Seb típusok Sebről beszélünk, ha külső hatásra a szervezetet körülírt sérülés éri. A sebek felosztása azok gyógy hajlamának, fertőződésének, ellátásának különbözősége miatt szükséges. Első lépcsőben mechanikus, kémiai és hő által okozott sérüléseket különböztethetünk meg. E részben a mechanikus sérüléseket tárgyaljuk. A mechanikus sérüléseket az okozó tárgy természete szerint tovább bonthatjuk. Az elsősegélynyújtó feladatai Mérsékelje a vérveszteséget, a seb fölötti újnyomással és a sérült testrész felemelésével. Lassítsa a nagy vérveszteség következményeként fellépő sokkfolyamatot.

75 Óvja a sebet az elfertőződéstől, és tegyen rá fedőkötést, hogy a természetes gyógyulást elősegítse. Mivel a testváladékok mindig tartalmazhatnak kórokozókat, fordítson nagy figyelmet a higiéniára, hogy megvédje a fertőzésektől a sérültet és önmagát. A sebek fajtái A horzsolásos jellegű sebek Gyermekkorban nagyon gyakoriak a horzsolásos jellegű sebek, főleg a végtagokon, fejen. Számottevő vérzés nem kíséri ezeket a felületes sérüléseket, ugyanakkor a sebek szennyezettsége nagy. Ha a horzsolás nem járt a bőr teljes vastagságára kiterjedő szakadással és nem nagy felületű, megelégedhetünk otthoni sebkezeléssel. A metszett seb A metszett seb (éles tárgy okozza, és az erő iránya a testtel hegyes szöget zár be, azzal csaknem párhuzamos: kés éle, penge, törött üveg éle okozhatja) gyógy hajlama szinte a legjobb. Az éles eszközzel szinte roncsolás mentesen okozott seb szélei tökéletesen összefekszenek, nincs roncsolódás, kevés lesz a hegszövet. Kisebb sérüléseknél, amikor a seb egyáltalán nem szennyeződött, egyénileg is megoldható a sebellátás. Erősebb, nem szűnő vérzés esetén, valamint akkor, ha pl. a kézen, az ujjakon érzéketlenség, zsibbadás észlelhető, mielőbb juttassuk a sérültet kórházba, ahol az esetlegesen sérült idegeket, ereket össze tudják varrni. Ugyancsak kórházi műtétet igényel, ha a metszés inakat érint: egyes ujjak, ujjpercek nehezebben vagy egyáltalán nem mozdulnak. Mielőbb fel kell keresni a baleseti sebészetet ezekkel a tünetekkel. A repesztett seb A repesztett seb (tompa erőhatásra keletkezik, bot, ököl, üvegpalack okozhatja) általában nem szennyezett, de durván roncsolt sérüléssel jár. Vérzés ritka, de bizonyos testtájakon előfordul. Leggyakrabban a fejen találunk ilyen jellegű sérülést. Ez pl. erősen vérzik, főleg a szemöldök tájékánál, ahol nagyon dús az érellátás ez mégsem veszélyes az elvérzés szempontjából: általában gyorsan bealvad. A repesztett sebek ellátásánál is a sebészre kell bízni a seb tisztítását, széleinek egyeztetését, rögzítését. A szúrt seb Szúrt seb (hegyes tárgy okozza) veszélye, hogy mély és szennyezett sérülést okoz. A seb gyakran gyorsan bezáródik, a szennyeződés nem tud kiürülni, a keletkező genny nehezen tud távozni. Emiatt a szennyezettebb szúrt sebeket nyitva (nem varrják, kapcsozzák, ragasztják be) kezelik a steril kötés alatt. A szúrt seb különös veszélye, hogy kicsi, jelentéktelennek tűnik, mégis életfontos szerveket, verő- és visszereket érhet, melyek sérülése az életet veszélyezteti. A szúrt sebek ellátásával éppen ezek miatt ne is kísérletezzünk a helyszínen. A

76 vérzés elállítása egyedüli tennivalónk, a sérülés súlyosságától függően azonban mielőbb kórházba, orvosi rendelőbe kell juttatni a sérültet. Lőtt sebek Speciális, ritkább sebek a lőtt, harapott sérülések. A lőtt sérülések amellett, hogy a lövedék közvetlenül súlyos mechanikus sérülést okoz a szervezet nagy energiájú roncsolásával, a legszennyezettebb sérülések. A testen áthaladó lövedék viszi magával a fegyver csövének olajos-lőporos szennyeződéseit, behatolva a testbe rákeni a sebszélekre még a ruháról, bőrről összeszedett szennyeződést is. Az áthatoló lövési sérüléseknél a lőcsatorna pillanatokig nyitva marad, a nagy sebesség miatti vákuum beszívja a sebbe a környező levegő, föld, fa, stb. szennyeződéseit is. Mindenféle lövési sérülés, még a légfegyverből származó is, orvosi ellátást igényel! A vágott seb A vágott seb (éles tárgy okozza, de az erő iránya a testre merőleges: balta, bárd okozhatja) széleinél és a seb belsejében is nagyobb a roncsoló hatás, ami a seb szabályos, nagyobb heg nélküli gyógyulását akadályozza. Ugyanakkor a roncsolt seb jobban is szennyeződhet. Gyakrabban végtagsérüléseknél fordul elő ilyen sérülésfajta. Minél élesebb a sérülést okozó eszköz, a seb ellátása annál egyszerűbb: kisebb a roncsolt terület. Ritkább, de veszélyesebb, ha a fejet éri az ütés: a koponya törése, az agy állományának roncsolódása is kísérheti a vágott sérülést. A sérülés első ellátásánál törekedni kell az esetleges kísérővérzés csillapítása után a seb környékének letisztítására, az utánfertőzés elkerülésére. A seb kitisztítása, a sebszélek egyeztetése, rögzítése azonban orvosi feladat. Harapott sebek Hasonlóan a harapott sebekhez, melyekben az állat nyálán és szájüregi baktériumflóráján kívül esetlegesen más jelenlévő kórokozó vírusok (pl. a veszettség vírusa) is bekerülhetnek az emberi szervezetbe a seben keresztül, és ott súlyos betegségek okai lehetnek. Vérzés típusok Artériás vérzés Az oxigénben gazdag vér élénkpiros, és az artériában lévő vérnyomás miatt világosabb színű, mint a vénás vér. Az artériában lévő vérnyomás miatt spriccelve távozik a sebből, a szívverésnek megfelelő ritmusban. Egy sérült nagy artériából akár méternyi magas vérsugár lövellhet ki, és gyorsan lecsökkenhet a keringő vér mennyisége. Vénás vérzés A vénában áramló vér, amely leadta oxigéntartalmát, sötétpiros. Érpályán belüli nyomása kisebb, mint az artériás vérnek. Mivel azonban a vénák vékonyabb fala nagyobb tágulásra

77 képes, mint az artériáké, sok vér gyűlhet meg bennük, így a nagyobb sérült vénákból bőséges vérzés indulhat. Hajszáleres vérzés Ez a vérzésfajta, amelyet vérszivárgásnak nevezünk, mindenféle seb szélén előfordul. Bár a hajszálérvérzés első látásra élénknek tűnhet, az így eltávozott vér mennyisége általában elhanyagolható. Egy súlyos ütés összehúzhatja a hajszálereket, ami a szövetekbe történő vérzést okozhat (zúzódás). Nyomókötés készítése Artériás és jelentősebb vénás vérzések esetén ún. nyomókötést alkalmazunk. A két vérzéstípus ellátásának első lépései eltérnek. Artériás vérzés esetén elsődleges a megfelelő artériás nyomópont elszorítása (erről itt olvashatsz részletesebben), erős vérzés esetén a sérült testrész szív fölé emelése. Ennek előnye, hogy mindenféle eszköz nélkül is kivitelezhető. Mindkét esetben fertőtlenítjük a sebet (ha van rá mód és idő). Ezt követően az artériás sebbe előbb egy gézgombócot helyezünk, majd ezt követően fedjük mull-lappal. A vénás sebet közvetlenül mull-lappal fedjük a fedőkötésnél leírtak szerint. A mull-lapot három körkörös menettel rögzítjük, a fedőkötéshez hasonlóan. A seb fölé egy összetekert pólyát helyezünk. A sérülés nyomását a későbbiekben ez a pólyatekercs fogja biztosítani.

78 Az összetekert mullpólyát a fedőkötésnél is használt kalászkötéssel rögzítjük. Ne feledkezzünk el arról, hogy az átvérzett kötést nem távolítjuk el. Arra újabb kötést helyezünk. A vérzés ellátását követően maradjunk a sérült mellett és figyeljük az esetlegesen kialakuló sokkos állapot tüneteit. Fedőkötés készítése A kisebb, vérzéssel járó sérüléseknél, apróbb vágásoknál, horzsolásoknál ún. fedőkötést alkalmazunk. A fedőkötés egyik legfontosabb szerepe a fertőzésveszély csökkentése. A sérülés ellátásának első lépése a sérült nyugalomba helyezése, majd a fertőtlenítés. Fertőtlenítőszerként leginkább a Betadine-oldat terjedt el, ez közvetlenül érintkezhet a sebbel, ellentétben a jódoldattal. A seb fedésére steril mull-lapot használunk. A steril kötözőszereken kékszínű felirat található, lehetőség szerint ellenőrizzük felhasználhatósági idejüket. Akkora mull-lapot válasszunk, amely kb. 2-3 cm-rel nagyobb a sebnél, ezt közvetlenül a sebre helyezzük. A mull-lapot egyszerűbb esetben ragtapasszal, de a legbiztonságosabb, ha steril mullpólyával rögzítjük. Utóbbival eltudjuk, kerülni a kötés elcsúszását. Első lépésként három körkörös menetet tekerünk a sérült végtagra.

79 Ezt követően a körkörös rögzítéssel kb. 45 fokos szöget bezáróan ún. nyolcas meneteket kötünk. Ezt a szakirodalom kalászkötés néven említi. A nyolcas meneteket végül három körkörös menettel zárjuk. A pólyavég rögzítését ragtapasszal vagy csomózással oldhatjuk meg a végtag vastagabb felénél. Rovarcsípés Rovarcsípés, darázscsípés, méhszúrás, stb. alkalmával a sebbe jutott méreg, szúró, égő fájdalmat okoz és hatására heves gyulladás keletkezik. A csípés környéke rövid idő alatt megduzzad és bevörösödik. Ha szúrás a garatot vagy a nyelvet éri, igen veszélyessé válhat. A megdagadt testrész elzárhatja a légutakat és fulladást okozhat. Ilyenkor azonnal orvoshoz kell fordulni. A seb ellátásakor elsődlegesen csipesszel szedjük ki a bent maradt fullánkot és hideg vizes borogatást tegyünk a duzzanatra. Kullancscsípés Ha kullancsot találunk a bőrünkbe fúródva, azt lehetőleg csipesszel, egy gyors mozdulattal távolítsuk el. Előfordulhat, hogy a feje beszakad. Ilyenkor fennáll a veszélye, hogy a sebhely begyullad, begennyesedik. Ebben az esetben forduljunk orvoshoz, mint akkor, ha az eset után

80 pár nappal magas lázunk lenne, amit erős hányás és fejfájás kísér. A szabadban való mozgás után, minden este ellenőrizzük magunk és társunk testét, hogy nincs-e benne kullancs. Elsődlegesen a lágyabb területeket, hajlatokat nézzük át. Lábfeltörés, vízhólyag Dörzsölés hatására jöhet létre. A dörzsölt bőrfelület vörös színű, érzékeny lesz. Enyhébb esetekben elég a bőrt vazelinnal (testápoló) bekenni, ha szükséges vékony fedőkötés (ragtapasz) alkalmazható. A vízhólyag is hasonló körülmények között jön létre, s az ellátása is hasonló. Semmiképp nem szabad felszúrni! Ha saját magától fakad ki, úgy kell ellátni, mint bármely más sérülést. Csonttörések A töréseknek két nagy csoportjuk van: A nyílt és a fedett. A nyílt törések felismerése az esetek jellegéből nem okoz gondot. Fedett töréseknél a következő tünetek igazítanak el: A törött rész alakja elváltozik. A törés környéke a keletkező vérömlenytől megduzzad és kékesen elszíneződik. A törés helye fájdalmas. (Nem minden esetben) A törött végtag rendellenes helyen is mozog. A törések ellátásakor a legfontosabb a törött csontok rögzítése két darab szilárd anyagú, arra alkalmas tárggyal. Ezután a sérültet azonnal orvoshoz, gyógyintézetbe kell szállítani. Ha nem vagyunk biztosak a törés tényében, de annak gyanúja felmerülhet, úgy járjunk el mintha, biztos töréssel lenne dolgunk. Nyílt törésnél a sebet is el kell látnunk. A kiálló csontokhoz hozzányúlni tilos! A beavatkozásokat óvatosan végezzük, ügyelve arra, hogy a balesetes fájdalmát ne fokozzuk. Rögzítésre bármit használhatunk, ha nincs elérhető helyen a célra megfelelő segédeszköz. A sínezés a törött testrész feletti és alatti ízületeken érjen túl. Soha ne próbáljuk helyre tenni a törött testrészt! Mindig a talált állapotban rögzítsük! Az elsősegélynyújtó feladatai A legszükségesebb alapellátást adni. További károsodásokat megakadályozni (nyílt törés esetén nagy a fertőzésveszély). A mentők értesítése. Kulcscsonttörés A válltájékon fájdalom, alakváltozás. A sérült nem tudja mozgatni a karját, a bőr alatt a törött csontvégek tapinthatóak.

81 Lapockatörés Nehezen ismerhető fel. A lapockatájon a kar mozgatásakor erős fájdalom jelentkezik. Felkarcsont-,alkarcsont-,kéztő- és kézközépcsonttörés Éppúgy, mint az előbbieknél, alkalmas eszközökkel rögzítést hajtunk végre. Combcsonttörés Arról lehet felismerni, hogy a végtag megrövidül, a lábfej kifelé fordul. Rögzítésénél célszerű egy centiméter széles, a hónaljtól a sarokig érő deszkát vagy ágat igénybe venni. Erre kendőkkel, szíjakkal, stb. szorosan kell odaerősíteni a sérültet, és egyben a két lábat is össze kell kötni. A mentők azonnali értesítése szükséges! Térdkalács-, lábszár-, lábfejtörés Az orvosi ellátásig szintén megfelelő rögzítésre van szükség.

82 A koponyacsont törései Az orvosi ellátásig a koponyaboltozati törésre csak laza fedőkötést teszünk. A hajhoz nyúlni vagy nyomókötést alkalmazni nem szabad, mert ezzel a sebet fertőzhetjük és az esetleges szilánkokat az agyállományba nyomhatjuk. A beteg további ellátása feltétlenül orvosi ellátást igényel!

83 A törzsi csontozat törései Minden esetben a mielőbbi orvosi ellátás szüksége. Ezért elsődleges feladat a mentők sürgős értesítése. Bordatörésnél légzéskor erős fájdalom lép fel. Ha a borda tüdőt sért, az köhögést ingerel és vérköpéssel jár. A sérültnek nyugalomra van szüksége. A mellkast kilégzett helyzetben kendővel, törülközővel szorosan körülkötjük (MENTŐK!!!!) és rendkívüli esetben a sérültet félig ülő helyzetben, rázkódásmentesen a mentők által elérhető legközelebbi helyre szállítjuk. Csigolyatörés esetén az idegsérülés miatt bénulás is lehetséges. Az alsó gerincrész sérülésének esetében a sérült székletét és vizeletét maga alá engedi. Háta egy pontján fájdalmat érez. Szállítása a további sérülések elkerülése érdekében SZIGORÚAN TILOS! Izomsérülések Három csoportba sorolhatjuk őket: zúzódás, húzódás-rándulás, szakadás. Ezeket a sérüléseket éles fájdalom, görcs kíséri. Ellátásuk nyugalomba helyezéssel és hideg vizes borogatással történik. Ízületi sérülések Az ízületi sérüléseket szintén három nagy csoportba osztjuk. Zúzódások Zúzódások közvetett vagy közvetlen erőbehatásra jönnek létre. A sérült ízület megduzzad, s a vérömlenytől elszíneződik. Főleg mozgáskor igen fájdalmas. Ellátása hideg vizes borogatással történik, szükség esetén sínezéssel. Rándulás Ha az ízületeket érő külső behatásokra a csontok egy pillanatra elhagyják, majd az erő megszűnésével újra elfoglalják helyüket, rándulás keletkezik. A csontok helyváltoztatása az ízületi tokok repedését és kisebb-nagyobb vérzéseket eredményeznek. Az ízület környéke fájdalmasan duzzadt lesz. A végtagok igen fájdalmas. Ellátása: nyugalom és hideg vizes borogatás.

84 Ficam Ficamról akkor beszélünk, ha valamely ízületben az összekapcsolt csontok erőbehatásra a megszokott helyüket elhagyják és abnormális helyzetükben tartósan megmaradnak. Legtöbbször az ízületi tok elszakad, az ízület alakja szögletes lesz, megduzzad. A végtagot nem lehet mozgatni. Ellátásánál a ficam helyretételével próbálkozni TILOS! Rögzítsük a sérült testrészt és a sérültet szállítsuk korházba. Betegszállítás Sérült társunk szállítása igen nehéz feladat. Eszközünk erre általában nincs, ezt a helyszínen kell készítenünk. A szállítás körültekintést és megfelelő testi erőt igényel. A szakszerűtlen szállítás fokozza a sérült fájdalmát, vérzést és további bajokat okozhat. A sérült akkor szállítható, ha az elsősegélynyújtás szabályai szerint elláttuk. Szállítás előtt a sérültet teával, kávéval üdítsük, ha csak nincs kizáró oka. Hideg, nedves időben jól takarjuk be, óvjuk a lehűléstől, fagyástól. A sérültet soha ne hagyjuk magára, állandóan tartsuk ellenőrzés alatt, még gépkocsival történő szállítás alatt is. A szerencsétlenül jártat mindig az ép oldalánál fogva emeljük fel, nyugodtan, biztos kézzel. A könnyebb sérültet - ha járni tud - egy vagy két oldalról támogatjuk. Szállíthatjuk a sérültet háton is, ez esetben nemcsak az ő, hanem a szállító hátizsákját is más vigye. Tartsuk szem előtt, ilyen szállítási mód mellett különösen nehéz terepen csak rövid ideig, kis távolságra tudjuk a sérültet eljuttatni. A betegszállítás legcélszerűbb és a beteg számára a legmegfelelőbb eszköze a hordágy. A terepen rögtönzésekre vagyunk utalva. Két darab, kb 2,5 méter hosszú, erős faágat egymástól centiméterre erős zsinórral, szíjjal, kendővel, stb. összekötünk, majd pokróc, sátorlap, anorák, stb. segítségével szükséghordágyat rögtönözünk.

85 Lehetőség szerint a hordágyat négy ember vigye, mert így jobban megoszlik a súly. Lehetőleg mindig ellentétes lábbal lépjenek, mert így kisebb a sérültet érő rázkódás.