Zsákmány és látványosság: a jávorszarvas

Átírás

1 A jávorszarvas (Alces alces) Földünk legnagyobb szarvasféléje, a különleges agancsú bikák marmagassága akár két méter is lehet, míg testtömegük elérheti a fél tonnát. Ezek az adatok csak a kontinensünkön honos egyedekre vonatkoznak, hiszen a kelet-ázsiai és észak-amerikai jávorok ennél nagyobbra, akár 800 kilogrammosra is nőhetnek. Fotó: Kovács Zsolt Bár a jávorszarvas többféle élőhelyen megél, leginkább a nedves, lápos északi erdőségeket kedveli. A hegyvidéki erdőkben is előfordul, igaz, jóval kisebb számban, hiszen testfelépítése nem igazán hegyvidéki állatra vall. Étlapja igen változatos, ezért például Magyarországon még állatkertekben is felettébb nehéz tartani. Nem csoda, hogy jelenleg nálunk csak a Kőrösvölgyi Állatpartban, illetve a Nyíregyházi Állatparkban látható. Szarvasunk különféle hajtásokat, sokféle lombot, vízinövényeket, sőt, gyakran gombát eszik. Anghi Csaba így ír erről 1978-ban: A jávorszarvas nagyon szereti a gombát. Hogy milyen furfangos módon jut hozzá, az egyenesen meglepő. Megkeresi a gombagyűjtő asszonyokat. Amikor már teleszedik a kosarukat, elkergeti őket, és a gombájukat nyugodtan befalatozza. 1. oldal (összes: 5)

2 Természetesen a szerző itt csak szórványos esetekről számolhatott be. A jávorszarvas magányos állat, territóriumot sem tart. A faj jellegzetessége, hogy a legtöbb szarvasfajtól eltérőn a jávorszarvasborjak nem pöttyösek. Menekülés szarvasháton Már az ókorban, és később a középkorban is felötlött, hogy remek hátas- vagy igásállat lehetne a jávorszarvas. Viszonylag erős, gyorsan fut, magas akadályokat képes könnyedén átugrani, és istállóra sincs szüksége. Egyes források szerint XI. Károly svéd király a 17. században jávorhátasokkal rendelkező lovasságot tervezett létrehozni. Mivel a lovak ha nem szoktatják őket hozzá félnek a jávoroktól, megjelenésük óriási káoszt okozott volna az ellenség, a dánok vagy az oroszok soraiban. Tervét nem tudta kivitelezni; már csak azért sem hozhatott létre ilyen hátasokkal rendelkező regimentet, mert a jávorszarvas nem nagy csapatokban élő állat, mint mondjuk a sikeresen szelídíthető rénszarvas. Képtelenség lenne annyi jávort egymáshoz szoktatni, szoros közösségben tartani. Emellett a csatazaj elviselésére sem lehetne kényszeríteni őket. Sőt, a jávorok látványa a saját lovasságra is éppen olyan rémisztő hatást gyakorolt volna, mint az ellenségére. Persze ha általában nem is, de azért néhány példányt olykor-olykor azért sikerült megszelidíteni és munkára fogni, például hátasállattá tenni Svédországban. Anders Gustav Jansson szelíd jávorszarvasával 1908 körül Megemlékeznek például egy rablóról, aki szelíd jávorján menekült úttalan utakon a lovas fogdmegek elől, s könnyedén egérutat nyert a mocsaras terepen. Később is akadtak néhányan, akik a 2. oldal (összes: 5)

3 jávorszarvast ló helyett használták. Anders Gustav Jansson az 1900-as évek elején kapott egy ünőborjút, melyet úgy nevelt fel, mint egy lovat. A jávor segítségére volt az erdőben, vele húzatták a kivágott fatörzseket; két- és négykerekű kocsi, majd szánkó elé fogták remekül húzott. Älvkarleby egyházközség híressége lett, a turistákat ő fuvarozta a vasútállomásról a helyi hotelig. A volt Szovjetunióban is többször próbálkoztak a jávorszarvasok háziasításával. Leginkább az úttalan utakon hátas állatként szerették volna látni, hiszen a mocsarakban, erdőkben és lápokon is nagy biztonsággal és gyorsan halad. Emellett húsa is ízletes. A jávortejtermelésről viszont hamar lemondtak, annak sajátságos íze miatt. Az óriás bedugja orrát az autóba Végül is az a paradox helyzet állt elő, hogy a vadállatból ugyan nem lett háziállat, de a jávorszarvas épp olyan fontossá vált, mintha megszelídítették volna. Igaz leginkább az orvvadászok miatt, száz éve még igencsak ritka volt e hatalmas szarvasféle, ám számuk, ahogy csökkent az illegális vadászat, egyre inkább növekedni kezdett. Nem is akárhogy! Mivel a tehén évente egyszer általában két borjat ellik, nagy a faj reprodukciós képessége. Nem csoda, hogy ma számuk csak Svédországban ezer példány! Különleges trófeájukra ugyan sokan áhítoznak (ez is jókora bevételt hozhat), ám mégis az elejtett állatok húsának hasznosítása a legjövedelmezőbb. Egyetlen esztendőben több mint 100 ezer példányt ejtenek el úgy, hogy ez az állomány egészét nem csökkenti, mivel ez a szám körülbelül annyi, mint amennyi az éves szaporulat. Egyébként a legtöbb jávorszarvast 1982-ben zsákmányolták, összesen példányt! S mivel egy jávorszarvas tömege nemétől és korától függően 280 és 500 kilogramm között változik, látható, hogy húsa milyen fontos szerephez jut a svédek élelmezésében. Ám nemcsak a lelőtt, hanem az eleven jávorszarvas is hozhat bevételt, nem is keveset. A svédek egyik kedvence ez az állat, ezért állatkertekben és vadasparkokban szinte kötelezően mutatják be, éppúgy, mint az úgynevezett jávorszarvasparkokban. Az országban jelenleg hat nagyobb ilyen speciális állatkert üzemel, hallatlan népszerűséggel. 3. oldal (összes: 5)

4 Fotó: Kovács Zsolt A jávorszarvasparkokba gépkocsival lehet behajtani, az ablakot nem kell felhúzni, ugyanis az igazi élmény az, amikor az óriás bedugja az orrát az autóba, némi csemege reményében. A rutinos látogatók feltankolnak némi almával, lombbal és miegymással (tehát természetes eledellel, és nem nyalánksággal), s ezekkel kényeztetik a szarvasokat. Sokan kis, nyitott, gumikerekes vonattal járják be a parkot, ahonnan a gyerekek-felnőttek egyaránt örömmel simogatják meg a bizalmas szarvasokat. A hatalmas bekerített területen, a kanyargós utak mentén egyre-másra tűnnek fel a jávorszarvasok. Nagy számban természetesen nem tarthatók, hiszen magányt kedvelő állatról van szó, ám egy-egy jávorszarvas-parkban, ha az elég nagy, akkor egyed gondozható. A parkok népszerűsége nagyon nagy, még az esős idő sem riasztja el a látogatókat. Télen azonban csak szombaton és vasárnap tartanak nyitva. A jávorszarvasparkokhoz természetesen tartozik kávézó, esetleg étterem, és természetesen elengedhetetlen a minden igényt kielégítő szuvenírbolt is. Virágzó üzletág A jávorszarvas szinte már Svédország nemzeti állata. Képével mindenütt találkozhatunk, párnán, pólón, de készült jávort formázó plüssfigura, szalvétatartó, gyertyatartó, hűtőmágnes stb., emellett rengeteg a különböző korosztálynak szóló kifestő és könyv is. Egyszóval egész üzletág épült a jávorszarvasra. És ugyan a jávorszarvasparkok sztárjai mindig ezek az óriási agancsosok, mégis előfordul, hogy egy-két más fajt is bemutatnak. Például egy texasi kapuval elválasztott másik, hatalmas területen a szintén meglepően szelíddé váló amerikai bölényt. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy Magyarországon volna-e értelme jávorszarvast tartani és külön parkokban bemutatni? 4. oldal (összes: 5)

5 Hiszen legalábbis egyes leírások szerint még a XVIII. században is élt például a Bakonyban jávorszarvas. A válasz egyértelműen nem, mivel az elmúlt évszázadokban a Kárpát-medencében igencsak megváltoztak az életkörülmények, átalakult az erdőszerkezet, lecsapolták a nagy mocsarakat, és bizony egyre melegebb lett. Hazánk, hosszú, forró nyaraival nem éppen ideális a jávorszarvas számára. Kontinensünkön természetes körülmények között csak északabbra fordulnak elő; Skandinávián kívül Lengyelországban, a balti államokban és Oroszországban, Ukrajnában és néhány egyed Szlovákiában. Az európai elterjedés pedig közvetlenül csatlakozik az ázsiaihoz. Emellett a magyar embereknek nem is szívügye a jávorszarvas, vélhetően jóval kevesebben lennének kíváncsiak rá, mint az északi országokban. A jávorszarvasparkot tehát hagyjuk meg az északi népeknek. De vajon nálunk nem volna- e létjogosultsága egy hazai vadat (gímszarvas, dámvad) bemutató, hasonló koncepciójú autós szafarinak? Szerző: Kovács Zsolt Közzététel ideje: , szombat, 15:00 A forrás webcíme: 5. oldal (összes: 5)