Távoli vidékek éjjeli ragadozói Közzétéve itt: magyarmezogazdasag.hu az Agrárhírportál (

Átírás

1 Bagolymustra Kaposvárott Nyugat-Európában az elmúlt egy-másfél évtizedben igen nagy népszerűségnek örvend a felelős állattartók körében az egzotikus baglyok tartása, s a nagyobb testű fajokkal még hasznot is hajtanak azokban az országokban, ahol engedélyezik a baglyoknak mint csalimadaraknak használatát a különféle varjúfélék gyérítésénél. Nálunk ezt más módon, elsősorban csapdázással végzik, ennek ellenére ma már egyre gyakrabban láthatunk madártartóink volierjeiben is különféle éji ragadozókat. Maláj erdei, de sűrű erdőben nem él Hangsúlyozandó, hogy a bagolytartás meglehetősen nagy áldozattal jár, hiszen húsevő állatok lévén folyamatosan kell olyan táplálékról gondoskodni, mely szőrt és tollat is tartalmaz ez elengedhetetlen egészséges emésztésükhöz. Míg egy-egy egeret és más táplálékállatot feldolgoznak, bizony alaposan összepiszkítják férőhelyüket, ezért a bagolytartók gyakran inkább előre kibelezik az állatokat, egy részüket lekopasztják vagy meg is nyúzzák, hogy ezzel könnyebb legyen a férőhelyeket tisztán tartani. Mindez igencsak sok időbe telik. Aki egy-egy bagoly tartására kötelezi magát, annak számítani kell arra, hogy a kisebb fajok 20, míg a nagyobbak akár 50 évig is vígan elélnek. Kaposvárott a solymászati bemutató keretében láthattuk a különleges baglyokat. A fellépésre idomított példányokat megfigyelhettük repülés közben is, amikor igazi lényük még jobban kibontakozik. 1. oldal (összes: 5)

2 Fotó: Koshy Koshy/Wikipedia A különösen szép maláj erdei bagoly közepes testméretű, azaz mintegy fél méteres testhosszú 2. oldal (összes: 5)

3 madár, közeli rokona a mi macskabaglyunknak. Ázsia egyik legközönségesebb éjszakai ragadozófaja, mely Indiától kezdve Indonézián át egészen Dél-Kínáig elterjedt. E hatalmas területen 9 alfaja alakult ki, s úgy tűnik, a szakemberek nemigen tudnak megegyezni abban, hogy ezek közül melyik valóban alfaj s melyik faj. A madárkedvelőket ez talán nem is annyira érdekli a bagolytartók megoldották úgy, hogy egy himalájai és egy jávai típusút különböztetnek meg a maláj erdeibagoly-populációban. Hazájában szinte mindenhol mindenhol megtalálható, de nevével ellentétben a sűrű erdőségeket kerüli. Igazi éjszakai faj, mely csak a sötétség beállta után kezd el vadászni, így még más baglyokhoz képest is viszonylag ritkán kerül szem elé. Tápláléklistáján leggyakrabban különféle rágcsálók, kisebb madarak és hüllők szerepelnek. Ázsiában, a népességrobbanásnak köszönhetően, táplálékbázisa sok más ragadozó madáréval ellentétben egyre nagyobb, így a maláj erdei bagoly esetében nem mondhatjuk azt, hogy állománya lényeges csökkenő tendenciát mutatna. Sőt, nem egy területen kifejezetten növekszik példányszámuk. Mindez a faj kiváló alkalmazkodó képességével is magyarázható gyakran beköltözik az emberi településekre is, parkokban, illetve útszéli fákon is fészkel, hol faodvakba, hol pedig egy-egy ágvillába rakja két tojását. Ez a faj a legtöbb bagollyal ellentétben mindössze 2 tojást rak, igaz, hogy táplálékbőség idején évente akár több költés is lehetséges. Tartása, szaporítása inkább a haladó bagolytartók számára ajánlott, bár takarmányozása lényegesen egyszerűbb, mint a kisebb, változatos kosztot igénylő fajoké. Choliba zsákmányának kétharmada gerinctelen 3. oldal (összes: 5)

4 Fotó: Tóth Zsigmond A baglyok egyik törpéjét, a choliba fülesbaglyot, melynek testmérete nem több 20 centinél, tömege dekagramm, a kiállítás látogatói közül nem egy szívesen haza is vitte volna. A jól idomított madár nemcsak a fősolymászra, hanem kisfiának karjára is rászállt, s a látogatók is minden nehézség nélkül simogathatták. Így mindenki megtapasztalhatta, mennyire különbözik a baglyok tollszerkezete más madarakétól, hiszen itt a tollhorgok nem kifejezettek, lényegében a tollzászlók nem tudnak kialakulni, így valóban zajtalan suhanásra képesek madarak, olyannyira, hogy szárnycsapásaikkal még ultrahangokat sem adnak ki, szemben más tollasokkal. A különleges tollszerkezetnek köszönhető az is, hogy testükhöz képest lényegesen nagyobbnak látszanak. A choliba fülesbagoly Dél- Amerikából származik, ahol a sivatagi területektől kezdve a sűrű esőerdőig mindenhol általánosan elterjedt, még a városi parkokban is előfordul, viszont a magashegységeket kerüli. Zsákmánylistájának kétharmadát különféle gerinctelenek alkotják: pókok, skorpiók, szöcskék, sáskák, hernyók, termeszek és hangyák. De a kisebb hüllők és kétéltűek, apró madarak, denevérek és rágcsálók sincsenek tőle biztonságban. Tehát fogságban való tartásánál is 4. oldal (összes: 5)

5 fontos, hogy különféle ízeltlábúakkal megkínáljuk. Szapora faj, tenyésztése viszonylag könnyű. A természetben általában csak 1-3 tojást rak, s táplálékgazdag években olykor-olykor négyes-ötös fészekaljak is előfordulnak. Az ember oltalmában viszont nem ritkák a hatos-hetes fészekaljak sem, hiszen itt madarunkat mindennap terülj-terülj asztalka várja. Szerző: Dr. Tóth Zsigmond Közzététel ideje: , péntek, 10:53 A forrás webcíme: 5. oldal (összes: 5)