6. ENERGIANÖVÉNYEK TERMESZTÉSE, TERMŐHELYI ALKALMASSÁG, FELHASZNÁLHATÓSÁG Blaskó Lajos

Átírás

1 6. ENERGIANÖVÉNYEK TERMESZTÉSE, TERMŐHELYI ALKALMASSÁG, FELHASZNÁLHATÓSÁG Blaskó Lajos Az energianövény-termesztés általános kérdései Az energianövény-termesztés alapfogalmai A növényeket termesztési cél szerint hagyományosan élelmiszer-, takarmány- és ipari növényekre osztottuk. Az energianövény viszonylag új keletű fogalom, annak ellenére, hogy az emberiség eddigi történetének nagyobbik részében főleg különböző növényi részek elégetéséből fedezte energiaszükségletét. Az őskorban a tűz felfedezése, majd a fa eltüzelése tette első alkalommal elérhetővé a nagyobb mennyiségű energiát az emberiség számára. Korunk internetalapú enciklopédiája, a Wikipédia olyan mezőgazdasági nagyságrendben telepített növénykultúrát tekint energiaültetvénynek, amelyet elsődlegesen biomassza-termelés és energetikai felhasználás céljából telepítettek. Biomassza kifejezés alatt tágabb értelemben a földön lévő összes élő tömeget értjük az emberek kivételével. A biomassza energetikai értelmezése ennél szűkebb: az 56/2002. GKM rendelet szerint e fogalomkörbe tartozik minden biológiailag lebomló szerves anyag, amely mezőgazdasági tevékenységből, fenntartható erdőgazdálkodásból, energetikai célú ültetvényekből, élelmiszeripari termelésből vagy ezek termékeinek, melléktermékeinek és hulladékainak feldolgozásából, valamint hulladékgyűjtésből vagy szennyvízkezelésből származik. 167

2 Ez a fejezet a hazánkban szántóföldi körülmények között termeszthető fontosabb növények közül azoknak a főbb ismérveit, talaj- és éghajlati igényét, termeszthetőségét foglalja össze, amelyeknek fő-, illetve melléktermékei jelentősebb mennyiségű energia kinyerésére alkalmasak. A szántóföldi termeszthetőség miatt a fás szárú növények közül csak a rövid vágásfordulóval telepíthető fontosabb fajokat ismertetjük, nem térünk ki az erdő, illetve a hosszabb vágásfordulójú faültetvények témakörére. Nem ismertetjük részletesen azokat a szántóföldi növényeket sem, amelyek termesztése energetikai hasznosítás esetén sem tér el a közismert módszerektől. A biomassza energetikai hasznosítása történhet: közvetlen égetéssel, biogáz- (metán-) előállítással, alkohollá erjesztéssel és növényi olajok biodízelként való hasznosításával. A felhasznált és a kinyerhető energia viszonyának tisztázása minden energianövény-termesztés kiinduló feltétele, hiszen ez a tevékenység azonnal értelmetlenné válik, ha a kinyerhető energia kevesebb, mint a talajművelés, tápanyag-visszapótlás, betakarítás és feldolgozás energiaigénye. Az energetikai növénytermesztés legfontosabb előnye a fosszilis energiahordozókkal szemben, hogy a növénytermesztés során annyi szén-dioxidot kötünk meg, mint amennyi a szerves anyag széntartalmának elégetésével felszabadul. Ma már ezt az egyszerűnek látszó szén-dioxid-semlegességnek nevezett tételt is sok jogos bírálat éri. A szén-dioxid-semlegesség elve azonnal felborul, ha a termesztés során az erőgépek több széndioxidot bocsátanak ki, mint amit a növény megköt, vagy akkor, ha nagy szén-dioxid-megkötő képességgel rendelkező természetes ökoszisztémákat (őserdőt, természetes gyepterületeket) számolnak fel az energetikai növénytermesztés érdekében. Sajnos erre az egyértel- 168

3 műen káros gyakorlatra számos példa akad a fejlődő országokban. Hazánkban a szántóföldi energianövénytermesztés érdekében erdők irtására nincs szükség, sőt a célszerű energianövény-telepítések sok természetes vagy természetközeli erdőben nőtt fát menthetnek meg. A gyepek szántóvá alakítása sem jellemző folyamat, hiszen gyepterületeink túlnyomó többsége szántóhasznosításra alkalmatlan területen fekszik. Környezeti hatás és energiamérleg szempontjából is kedvezőtlenek azok a növények, amelyek csak intenzív agrotechnikával (szántásos talajművelés, nagy mennyiségű tápanyag, növényvédő szer és öntözővíz felhasználásával) termelhetők, hiszen a technológiai elemek mindegyike jelentős környezetterhelő hatású és energiainput-igényt növelő tényező. Az energianövények környezeti hatásának értékelésében fontos szempont a talajerózió elleni védőhatás is. E tekintetben az energianövények változatosak, vannak köztük kiváló talajvédő hatásúak (pl. évelő gyepnövények) és az erózió veszélyes időszakaiban védőhatást nem biztosító növények (pl. cirok, kukorica, kender, napraforgó stb.) is. Az élelmiszernövényekhez képest a tápanyagvisszapótlás szempontjából az energetikai növénytermesztésben előnyt jelent, hogy itt felhasználhatók az állattartó telepek hígtrágyái. A biomasszatípusok többféleképpen csoportosíthatók: Keletkezés szerint: elsődleges biomassza: természetes és termesztett, illetve telepített növényi vegetáció (erdők, gyepek, mezőgazdasági és kertészeti növények, faültetvények); másodlagos biomassza: állatvilág, az állattenyésztés fő- és melléktermékei; harmadlagos biomassza: a feldolgozóipar melléktermékei. 169

4 Előfordulási forma szerint: fás szárú növények: erdőből és ültetvényekből származó fa, fafeldolgozásból származó hulladékok; lágy szárú növények: szántóföldi, kertészeti és gyepnövények, amelyek ligno-cellulóz, alkohol, biodízel-alapanyagot szolgáltatnak; mezőgazdasági melléktermékek, feldolgozásból eredő hulladékok, napraforgóhéj, rizshéj, szalma, kukoricaszár; szerves hulladékok: kommunális hulladékok, szennyvíziszapok, szilárd és hígtrágyák. Magyarország teljes biomasszakészlete millió tonnára becsülhető, ebből millió tonna elsődleges biomassza, amely évente újratermelődik. Az évente újratermelődő biomassza bruttó energiatartalma 1185 PJ, amely meghaladja az ország teljes évi energiafelhasználását. [8] Az energianövény-termesztés gazdaságossági kérdései Az energetikai növénytermesztés ökonómiai, ökológiai és társadalmi hatásainak megítélése rendkívül széles skálán változik a gazdaságos termelés lehetőségét kategorikusan tagadó nézetektől a mezőgazdasági termelés és az energiaellátás minden gondját a bioenergia-termeléssel megoldani vélő optimizmusig. A legpesszimistább nézetek szerint ma Magyarországon támogatás nélkül takarmánykukoricát és kenyérgabonát sem lehet gazdaságosan termelni. A ráfordított energia az intenzív, gépesített, kemizált növénytermesztés esetén nagyobb lehet, mint a kinyerhető energia. A mezőgazdasági melléktermékek (szalma, kukoricaszár, napraforgószár) begyűjtése és a felhasználás helyére szállítása is több energiát igényel, mint a felhasználás során keletkező energia. Ráadásul az eltüzelt szalma- és szármaradvány a talaj humuszmérlegéből is hiányzik. [14] 170

5 Az energianövény-termesztés reális ökonómiai értékelése, módszerei most vannak kialakulóban. Ez a kérdés legáltalánosabban az ún. életciklus-elemzéssel közelíthető meg. A módszer lényege, hogy egyegy növény termelésének ökonómiai értékelésekor a lehető legtöbb előzményt is figyelembe veszik. Ilyen ráfordítást növelő előzmény pl. a művelő, betakarító gépek, műtrágyák, növényvédő szerek gyártására fordított energia. Emellett természetesen számításba veszik a termesztés során felhasznált összes energiát. Ma már egyre több ökonómiai elemzés készül ebben a szellemben. Az táblázatokban a főbb energianövény-típusokra készült gazdaságossági vizsgálat eredményét mutatjuk be. KOHLHEB és munkatársai az általuk kidolgozott ökonómiai értékelési modell alapján vizsgálták [12] a három legfontosabb fás szárú, évelő és egyéves energianövény termesztésének jövedelmezőségét (ezt a nettó jelenérték fejezi ki), a termesztés érdekében felhasznált energiát (energiainput = I), a növényből nyerhető energiát (energiaoutput = O) intenzív (több műtrágya, növényvédő szer) és extenzív termesztés körülményei között, ideális és kedvezőtlenebb termőhelyen. Az összehasonlító vizsgálat legfontosabb tanulsága: energiamegtérülés szempontjából a fás ültetvények és a lágy szárú évelők sokkal kedvezőbbek, mint az egyéves növények. Ezeknél az energianyereség szoros, míg az egyéves növényeknél legfeljebb csak hétszeres. Jövedelmezőség szempontjából legelőnyösebbnek a fűz és nyár intenzív agrotechnikával, jó talajon való termesztése bizonyult, ettől alig maradt el az évelő lágy szárú növények jövedelmezősége. Az egyéves növények közül a szudánifű jó talajon, intenzív agrotechnikával még nyereséges volt, rosszabb talajon már nem volt az. A kender termesztése minden változatban veszteséges volt. Természetesen ez a megítélés nem tekinthető statikusnak. A körülmények, pl. a támogatási rendszer változása a gazdaságossági értékelés eredményét módosíthatja. 171

6 6.1. táblázat Fás szárú ültetvények ökonómiai értékelésnek eredményei Nettó jelenérték (Ft) Belső megtérülési ráta (%) Energiainput (MJ) Energiaoutput (MJ) Energia-O/I hányados Nettó jelenérték (Ft) Belső megtérülési ráta (%) Energiainput (MJ) Energiaoutput (MJ) Energia-O/I hányados I. osztályú területen IV. osztályú területen Akác Nyár Fűz Akác Nyár Fűz ,9 9,9 10,2 2,4 3,2 3, ,0 19,1 19,8 5,0 6,7 6,6 Extenzív Intenzív Forrás: Kohlheb et al.,

7 6.2. táblázat Lágy szárú ültetvények ökonómiai értékelésének eredményei Nettó jelenérték (Ft) Belső megtérülési ráta (%) Energiainput (MJ) Energiaoutput (MJ) Energia-O/I hányados Nettó jelenérték (Ft) Belső megtérülési ráta (%) Energiainput (MJ) Energiaoutput (MJ) Energia-O/I hányados Kiváló területen Rossz területen Kínai nád Energiafű Pántlikafű Kínai nád Energiafű Pántlikafű ,6 9,9 6,5 4,0 5,5 2, ,8 15,6 12,6 8,5 8,8 5,7 Extenzív Intenzív Forrás: Kohlheb et al.,

8 6.3. táblázat Egyéves lágy szárú ültetvények ökonómiai értékelésének eredményei Nettó jelenérték (Ft) Belső megtérülési ráta (%) Energiainput (MJ) Energiaoutput (MJ) Energia-O/I hányados Nettó jelenérték (Ft) Belső megtérülési ráta (%) Energiainput (MJ) Energiaoutput (MJ) Energia-O/I hányados Kiváló területen Rossz területen Kender Szudánifű Kender Szudánifű ,8 1,8 6,8 0, ,4 7,1 3,6 2,6 Extenzív Intenzív Forrás: Kohlheb et al.,

9 A többéves kultúrák energiakinyerési és jövedelmezőségi előnye érthető, hiszen ezeknél egyszer kell energiaigényes talaj-előkészítést és telepítési munkát végezni, a termő években kevesebb fenntartási munkát igényelnek. Ezzel szemben az egyéves kultúráknál évente el kell végezni a nagy energiaigényű munkákat. A termesztési input csökkentése különösen ezeknél az egyéves kultúráknál fontos. A termelésre felhasznált energia csökkentésének főbb lehetőségei: A gépi munkák arányának csökkentése; Az energiatakarékos, forgatás nélküli művelési eljárások alkalmazása a növénytermesztésben; Az állattartó telepek hígtrágyái és a kommunális szennyvizek felhasználása nagy energiafelhasználással előállított műtrágyák helyett. Az energiahozam javításának lehetőségei: Legfontosabb a megtermelt növény lehetőleg teljes körű hasznosítása. Pl. kukorica, illetve gabonaszemtermésből alkohol előállítása, a szár, illetve a szalma égetése vagy biogázzá alakítása. Az energianyerés mellett más hasznosítási módok (pl. méhlegelő) alkalmazása. A biofinomítás eszközeivel nagyobb értékű termékek előállítása. Az energianövény-termesztés jogszabályi háttere Az energianövény-termesztés lehetőségeit, gazdaságosságát erőteljesen befolyásolja a jogi szabályozás, amely nemzetközi kötelezettségvállalások, EU-rendeletek, EUirányelvek és határozatok, valamint a hazai jogszabályok rendszerére épül. E jogszabályrendszernek az energianövény-termesztést meghatározó főbb elemei a következők: Magyarország az 1997-es Kiotói Konferencián vállalta, hogy az üvegházhatást erősítő gázok kibocsátását az es évek átlagához viszonyítva 175

10 között 6%-kal csökkenti. A csökkentés energiatakarékossággal és a megújuló energiahordozók felhasználási arányának növekedésével érhető el. Az Európai Unió ún. Fehér Könyvének célkitűzései között szerepel, hogy a megújuló energiák arányának 2010-re el kell érnie az EU átlagában a 12%- ot, ezen belül egymillió db biomasszával fűtött lakóhely létesüljön és ötmillió tonna folyékony bioüzemanyagot állítsanak elő. Az Európai Unió 2003/30 (EC) számú, a bioüzemanyagokról szóló direktívája szerint 2010 végére a közlekedésben felhasznált bioüzemanyagoknak el kell érniük az 5,75%-os arányt. A villamos energiára vonatkozó 2001/77/EC direktíva 2010-re 22,1%-os megújuló energiaforrásból származó arányt javasol. A villamos energia megújuló forrásai között a vízenergia mellett a biomassza képviseli a legnagyobb arányt [16], ezért a célkitűzés várhatóan további igényeket támaszt a biomassza-termelés növelésére. Az energianövény-termesztés hazai jogszabályi keretei Az európai uniós és a hazai energiapolitikai célkitűzések ösztönzése az erdészet és a növénytermesztés támogatási rendszerén keresztül történik: A megújuló erőforrásként termeszthető szántóföldi növényekre az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) finanszírozott egységes területalapú támogatás adható, amennyiben a termelő betartja a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásait. Az EMOGA-támogatáshoz nemzeti kiegészítő támogatás társul. A fás szárú energetikai ültetvények telepítésének engedélyezési előírásait, művelésének és megszüntetésének szabályait a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter írja elő. A könyv írásának idején érvényben 176

11 lévő 45/2007. (VI.11.) FVM rendelet melléklete szerint a fás szárú energetikai ültetvényekben engedélyezhető alapfajok: Fehér nyár (Populus alba); Fekete nyár (Populus nigra); Szürke nyár (Populus canescens); Rezgő nyár (Populus tremula); Fehér fűz (Salix alba); Kosárfonó fűz (Salix viminalis); Fehér akác (Robinia pseudoacacia); Mézgás éger (Alnus glutinosa); Magaskőris (Fraxinus excelsior); Keskenylevelű kőris (Fraxinus angustifolia); Vörös tölgy (Quercus rubra); Feketedió (Juglans nigra); Korai juhar (Acer platanoides). Sarjaztatásos típusú fás szárú ültetvényben ezek közül csak a nyár, a fűz és az akác alkalmazható. Védett természeti területeken és Natura 2000 területeken a fehér akác telepítése nem engedélyezhető. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a rövid vágásfordulójú, fás szárú energiaültetvények telepítéséhez nyújtott támogatás igénybevételének részletes feltételeit a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 72/2007. (VII.27.) FVM rendelete tartalmazza. A rendelet az akác, a fűz és a nyár sarjaztatásos ültetvényeinek legalább 1 ha-os felületű telepítését ajánlja támogatásra. Az évelő, lágy szárú energiaültetvények telepítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeit a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 71/2007. (VII.27.) FVM rendelete tartalmazza. A rendelet az energiafüvet (Agropyron nemzetség) és a kínai nád, elefántfű, valamint energianád neveken is említett Miscanthus nemzetséget jelöli meg támogatandónak. 177

12 Fás szárú energetikai ültetvények A fás szárú energiaültetvények telepítése minden esetben engedélyhez kötött, az ezzel kapcsolatos kérvényt a területileg illetékes Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz kell benyújtani (71/2007. sz. kormányrendelet). A fás szárú ültetvényeknek két típusa van: 1. Újratelepítéses technológia: A gyorsan növő fafajokkal betelepített területet nyolc tíz évig tartják fenn, majd ezt követően erdészeti módszerekkel termelik ki a fákat. Ezzel a módszerrel évente mintegy t/ha friss fatömeg-gyarapodás érhető el. A végvágást követően a területről eltávolítják a tuskókat és gyökereket, és közvetlenül vagy egy-két évi lágy szárú növénnyel történő hasznosítás után újra faültetvényt telepítenek, vagy szántóként hasznosítják tovább a területet. 2. Sarjaztatásos technológia: Ez esetben a fa termesztése nagyon hasonlít az évelő szántóföldi kultúráknál alkalmazott technológiához. Gyorsan növő, jól sarjadó, nagy hozamú fafajokat ültetnek az erdészeti gyakorlatnál sűrűbben ( tő/ha). A kivágott fák sarjhajtásait egy három évenként levágják és energianyerésre hasznosítják. Ezzel a módszerrel évente t/ha friss fatömeg termelhető. [9] Energiafüzek (Salix ssp.) A füzek jellemzése: Kétlaki növények, azaz a porzós és termős virágok külön egyedeken találhatók. E tulajdonságnak környezetre gyakorolt hatás szempontjából van jelentősége, ugyanis a nem őshonos fajok, illetve fajták nőivarú egyedeinek telepítésével mérsékelhető a hazai állományokkal való genetikai keveredés. A füzek rovarbeporzásúak, ennek következtében méhlegelőként is számításba vehetők. A füzek a leggyorsabban növő fafajok közé tatoznak, egyes szelektált fajtáik képesek naponta 3,0-3,5 cm-es hajtásnövekedésre. 178

13 A füzeknek vannak fává növő fajai. Ilyenek: Fehér fűz (Salix alba); Törékeny fűz (Salix fragilis); és cserjetermetű fajai: Kecskefűz (Salix caprea); Rekettyefűz (Salix cinerea); Kosárkötő fűz (Salix viminalis). A növény habitusának a termesztési mód megválasztásánál van jelentősége. Éghajlati és talajigénye: A fűzfajok többsége a csapadékos, hideg és a mérsékelt éghajlatú helyek növénye. Természetes körülmények között a nedvesebb, kilúgzottabb, bázisokban szegény talajokon élnek. Termesztett változataik számára is az 5,6 7,0 ph értékű talajok az optimálisak. Szikes talajokon a fűz nem fordul elő, és nem is javasolható a termesztése. A fűz számára jó, illetve közepes fatermő-képességű termőhelyek: Azok az állandó vízhatás alatt álló, felszínig nedves területek, ahol a rendszeres vízborítást megkapja, de a pangóvizet csak néhány hétig kell elviselnie. A termőréteg vastagsága sekély, középmély és mély lehet. Fizikai talajféleség a homoktól az agyagos vályogig terjedhet. Genetikai talajtípus szerint öntés-, réti és lejtőhordalék-talajok felelnek meg a füzeknek. [17] A növény igényeinek megfelelő termőhelyek előfordulása: A hazánkban előforduló természetes csapadék nem tudja biztosítani a fűz vízigényét, ezért biztonsággal csak ott termeszthető, ahol többletvíz áll rendelkezésre. Ilyen lehetőség van a folyók árterületén, mesterséges csatornák hatásterületén, ahol a csatornából szivárgó víz emeli a talajvíz szintjét, réti és öntéstalajok mély fekvésű, lefolyástalan, belvizes területein, hegyés dombvidékek erdőtalajainak domblábi területein, ahol a magasabb részekről lefolyó víz járul hozzá a füzek vízigényének fedezéséhez. A füzek termesztése: Az ültetvény területének előkészítése a létesítést megelőző évben kezdődik. Erősen elgyomosodott területen az alapművelés előtt két héttel 179

14 vegyszeres gyomirtást végeznek, majd 30 cm mélységben szántják a talajt. A szántást ősszel vagy kora tavasszal munkálják el. A füzek telepítése cm hosszúságú dugványokkal márciusban történik, rögtön a talajfagy felengedése után. A dugványozást kisebb területen el lehet végezni kézi erővel. E célból lazítókéssel ültetősorok alakíthatók ki. Nagyobb terület betelepítésére speciális dugványozógépek állnak rendelkezésre. A dugványokat telepítés előtt 1-2 napig áztatni kell. A telepítés sor- és tőtávolsága a tervezett betakarítási, hasznosítási módtól függően különböző. Több éves vágásfordulóra tervezett ültetvény telepítése az ápolás és betakarítás végzésének érdekében széles sortávval (2,5-3 m) és cm-es tőtávval történik. A jobb helykihasználás érdekében az ikersoros telepítést is alkalmazzák. Az ikersorok távolsága cm, a művelőút szélessége 2,5-3 m. Egy-két éves vágásforduló esetén a növények telepítése cm-es sortávval és cm-es tőtávval történik. [9] Tápanyag-visszapótlás: A foszfor- és káliumtrágyázás tervezésénél figyelembe kell venni, hogy a tápanyagok kijuttatására csak a telepítést megelőzően van lehetőség, ugyanis ezek a tápanyagok a talajban nem mozognak, ezért később már nem jutnak a gyökérzónába. A foszfortrágya javasolt telepítés előtti adagja közepesnél rosszabb foszforellátottságú talajon 150 kg/ha P 2 O 5, közepes és ennél jobb foszforellátottságú talajon 100 kg/ha. Káliumtrágyázásra csak homokos vályog- és homoktalajokon van szükség, mintegy 100 kg/ha-os adagban. Kötöttebb talajokon a talaj természetes káliumtartalma biztosítja a növény igényét. A nitrogéntrágyázás évente tavasszal történhet az éves friss biomassza-növekményre tonnánként és hektáronként számított 4,6 kg nitrogénmennyiséggel. A tápanyagok szerves és istállótrágya formájában egyaránt kijuttathatók. Állattartó telepek hígtrágyái és kommunális szennyvizek csak szakvélemény és engedély birtokában használhatók. A fás szárú növények 1 tonna 180

15 friss biomassza előállításához átlagosan 4,6 kg N-t, 0,8 kg P 2 O 5 -ot és 3,3 kg K 2 O-ot vonnak ki a talajból. A faj- és fajtaválasztás szempontjai: Hosszabb vágásfordulóra a fa alakú fehér fűz (Salix alba) fajtakörébe tartozó fajtákat, egy-két éves betakarítási gyakorisággal hasznosított ültetvények telepítése a kosárfonó fűz (Salix viminalis) fajhoz tartozó fajtákkal, illetve az azzal rokonságban lévő hibridekkel történik. Az intenzív ültetvények létesítéséhez hazai és külföldi, elsősorban észak-európai és japán fajták állnak rendelkezésre. A füzek telepítésére sok esetben a védett vizes élőhelyek és a korlátozás alá eső Natura 2000-es területek szomszédságában kerül sor. Ilyen helyeken energiaültetvény is csak a hazai flórában megtalálható fajokkal történhet. Korlátozás alá nem eső területeken szabad fajtaválasztás van. A fűz november és február között takarítható be. Betakarítása történhet szálasan, illetve apríték formájában. A fahozam termőhelyi adottságtól, fajtától, vízellátottságtól függően t/ha/év között változik. A növény fűtőértéke MJ/kg. Energetikai felhasználás: Közvetlen égetésre szálasan kötegelt, apríték, pellet és brikett formájában használják. Energia-nyárfák (Populus ssp.) A nyárak jellemzése: Porzós és termős virágaik külön egyedeken fejlődnek. Szélbeporzással termékenyül. Vattaszerű termése allergiás tüneteket okozhat, ezért lakott területek közelében inkább hímivarú egyedek telepítése ajánlatos. Őshonos fajai a fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (Populus alba), szürke nyár (Populus canescens). Erdészeti és energetikai ültetvényekben többnyire az ún. nemes nyárak találhatók, amelyek amerikai és európai nyárak természetes és mesterséges keresztezésével alakultak ki. 181

16 Éghajlati és talajigénye: A nyár melegigényesebb faj, mint a fűz. Hazánkban a hőösszeg mindenütt kielégíti a nyárfa igényét. A nemes nyárak számára jó, illetve közepes fatermő-képességű termőhelyek: Hidrológiai adottságok szempontjából alkalmasak az időszakos vízborítás alatt álló területek, amelyek vízborítása május végére megszűnik. A termőréteg vastagsága legalább 60 cm legyen. A fizikai talajféleség a homoktól az agyagig terjedhet. Telepítésre alkalmas genetikai talajtípusok: erdőtalajok, réti, öntéstalajok. A szikes talajok mélyebb fekvésű, kilúgzottabb, réties jellegű foltjain is megél a nyárfa. [17] A növény igényeinek megfelelő termőhelyek előfordulása: Igényli a természetes csapadéknál jobb vízellátást (talajvíz, mélyedésekben és domblábi területeken előforduló hozzáfolyás), de többletvíz iránti igénye kisebb, mint a fűzé, ezért félig nedves viszonyok mellett is jó termést adhat. A nyár energetikai célra való termesztése: A talajelőkészítés és a tápanyag-utánpótlás megegyezik a fűznél leírtakkal. A legfontosabb alapművelés az őszi mélyszántás cm mélységig. A nyár telepítése történhet cm hosszúságú botdugványokkal. A nyárdugványok eredése gyengébb, mint a fűzeké, ezért egy helyre két, egymástól 10 cm-re lévő dugványt kell tenni. A csemete-ültetés 60 cm mélységű ültetőgödröt igényel. A nemes nyár ültetési hálózata rövid vágásforduló esetén 1,5 m sortáv, 1-1,3 m tőtáv. A hosszabb vágásfordulóra tervezett ültetvény sortávolsága 2,5-3,0 m sortáv, 2,0-3,0 m tőtáv. [9] Az első éves nyárfatelepítés legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás. A sorközök gépi ápolásának eszközei a tárcsa vagy a talajmaró. Az első évben 2-3-szor szükséges a sorközök gépi kapálása. A nyárfatelepítés egy- és kétszikű gyomjainak irtására jól bevált vegyszerek is rendelkezésre állnak. A nyárfa betakarítása történhet szálasan vagy szecskázógépekkel. Az egy évre tervezhető 182

17 átlaghozam t/ha. Hároméves vágásfordulóval 5-6 betakarítás érhető el. Évenkénti vágással éven keresztül tartható fenn az ültetvény. A nyárfa energetikai felhasználása a fűzfához hasonlóan közvetlen égetéssel, szálasan kötegelt, apríték, pellet és brikett formában történhet. A nyár és fűzfa cellulóz- és hemicellulóz-tartalma a közeljövőben a második generációs alkoholgyártás alapanyaga is lehet, amennyiben sikerül megtalálni a cellulóz- és hemicellulóz-molekulák cukorra bontásának olcsóbb technológiáját. Fehér akác (Robinia pseudoacacia) Az akác jellemzése: Észak-amerikai eredetű fa, amely az 1600-as években került Európába. Magyarországon 1710 óta ültetik, példátlan gyorsasággal terjedt el. Ma a magyarországi erdőállományok 20%-a akácfa. Oly mértékben meghonosodott, hogy szinte igazi magyar fafajként ismerjük. Őshonos, természetszerű erdeinkben gyors és agresszív terjedése, a lassan növő őshonos fákat elnyomó sajátsága miatt nem kívánatos fafaj. Terjeszkedő jellege miatt védett természeti területeken, valamint Natura 2000 területen a fehér akác telepítése nem engedélyezett. Az akác gyökerein nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, amelyek évente mintegy 50 kg/ha nitrogénmenynyiséggel gazdagítják a talaj tápanyagkészletét. Éghajlati és talajigénye: Az akác melegigényes fafaj, termeszthetősége a szőlő termőterületével esik egybe. Az akác számára jó, illetve közepes fatermőképességű termőhelyek: Az akác gyökere nagyon levegőigényes, ezért nem viseli el a magas talajvízállású helyeket. Csak olyan helyre telepíthető, ahol a talajvíz szintje nem emelkedik cm fölé. 60 cm-nél mélyebb termőréteget igényel. Az akác a vályog, homokos vályog és homoktalajokon érzi jól magát. A savanyú homoktalajokat jobban kedveli, mint a meszes homokot. Genetikai talajtípus szerint a homoktalajok, me- 183

18 zőségi talajok és az erdőtalajok a legmegfelelőbbek az akác számára. [17] A növény igényeinek megfelelő termőhelyek előfordulása: Legkiválóbb termőhelyei a nyírségi és somogyi savanyú homoktalajokon vannak, a Duna Tisza közi meszes homoktalajokon is megterem, ha a mésztartalom a 60 cm-es talajrétegben kisebb 15%- nál. A mély talajvíz iránti igényét kielégítik a mezőségi talajok és az erdőtalajok. Az időszakosan magas talajvízállású réti és szikes talajokon nem termeszthető eredményesen. Talaj-előkészítés: Telepítés előtt cm-es mélyszántást igényel. A szántást homoktalajon ültetés előtt, kötöttebb talajokon őszi ültetés esetén júliusban, tavaszi ültetéskor szeptember-októberben végzik. Az akáctelepítésre egy két éves, magról kelt növényeket használnak. A legsűrűbb, rövid vágásfordulóra tervezett ültetvény ültetési hálózata 1,5 m sortáv, 0,7-1,0 m tőtávolság, a legritkább, hosszabb vágásfordulóra tervezett növényeket 2,5-3,0 m sortávolságra és 1,5-2,0 m tőtávolságra telepítik. Az első év legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás, amelyet 2-3 alkalommal kell megismételni. A széles sortávú telepítés lehetővé teszi a sorközök tárcsázását. A betakarítás történhet szálas fa formájában vagy aprító-betakarítógépekkel. A levágott ültetvény tő- és gyökérsarjakról is kihajt. A sorközben növő gyökérsarjakat az ültetvény kezelhetősége miatt a betakarítás utáni ápolási munkák során el kell távolítani. A rövid vágásfordulóra telepített akácot kétévente lehet betakarítani. Az ültetvényt általában évig tartják meg. Egy évre számítva a várható hozam t/ha. Az akác energetikai felhasználása közvetlen égetéssel történik. Nyersen is jól tüzelhető. Gyalogakác (Amorpha fruticosa) Észak-Amerikából behurcolt, rendkívül agresszív, terjeszkedő növény. A természetes rétek és erdők helyét 184

19 veszi el. Különösen elterjedt a Tisza és mellékfolyóinak árterületén. A sűrűn benőtt árterületeken akadályozza az árvizek levonulását, rongálja a töltéseket. Kedvezőtlen tulajdonságai miatt energiaültetvényként való telepítése nem javasolható és telepítésére támogatás nem is igényelhető. Energianövényként a károsan felszaporodott állományok betakarításával, irtásával lenne felhasználható. E célból a gépi munkát lehetővé tevő tereprendezéssel, az idős példányok kézi vágásával előkészített terepen a sorfüggetlen aprítóbetakarítógépekkel a fiatalabb példányok betakaríthatók lennének. Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) Dél-európai, kelet-ázsiai faj. Olajfához való hasonlósága miatt olajfűznek, helytelenül olajfának is nevezik. Erősen fényigényes fa, ezért legtöbbször telepített erdősávok szegélynövényeként találkozhatunk vele. Rendkívül igénytelen, a legsivárabb meszes homoktól az erősen kötött szikes talajig mindenütt megél. Alkalmazkodóképességét többek között gyökerein élő mikorrhiza-gombáknak köszönheti, amelyek megtöbbszörözik a gyökér víz- és tápanyagfelvevő képességét. Az egyetlen fás szárú növény, amely kötött, szolonyec típusú szikes talajainkon spontán, a madarak által elhullatott magból is szaporodni képes. De szaporodása sohasem olyan tömeges jellegű, mint a gyalogakácé. Azonban védett sziklagyepektől való távoltartása indokolt lehet. Kétségkívül nagy hátránya, hogy szürke színével erősen elüt a hazai fajoktól, tájidegennek minősül, és jelenleg nem tartozik a támogatott energianövények közé. Rendkívüli tűrőképessége miatt szikes talajok és meddőhányók fásítására sikeresen használják. 185

20 Évelő lágy szárú növények Energiafüvek Energiafű (Agropyron elongatum, syn. Elymus elongatus) A köztudatban az államilag elismert fajtanév a Szarvasi 1 energiafű néven vált ismertté. A nemesítők származásként az Alföld szikes talajú területeiről, illetve Közép-Ázsia arid (száraz éghajlatú) térségeiben begyűjtött növények keresztezésével létrejött növényanyagként jelölik meg. A Magyar Szabadalmi Hivatal a 2004-ben bejelentett növényfajták katalógusában Agropyron elongatum fajnéven van bejelentve. Évelő, bokros szálfű, amelynek gyökérzete 1,8 2,5 m mélységig hatol a talajba. A növény cm magasságú. Éghajlati és talajigénye: A nemesítők közlése szerint a fajta ökológiai tűrőképessége rendkívül széles terjedelmű mm vízellátottság, 5 19 C évi átlaghőmérséklet mellett 5 9 ph kémhatású, gyengén savanyú, szikes, szódás, sós talajokon is termeszthető. Rövid ideig tűri az elárasztást is. A növény igényeinek megfelelő termőhelyek előfordulása: A fentebb részletezett ökológiai tűrőképesség alapján az ország bármely részén, bármely talaján termeszthető, sőt szikes talajok rekultiválására is ajánlott növény. [10] Az energiafű termesztése: Előveteményre nem igényes. Alapművelésként nem szikes talajon mélyszántás, szikes talajon forgatás nélküli mély vagy középmély lazítás javasolható. Ősszel és tavasszal is telepíthető (augusztus 15-től szeptember 20-ig, illetve március 20-tól április 15-ig). Vetőmagigénye 40 kg/ha. A szokásosan használt gabonavetőgépekkel vethető. Betakarítása: Az első kaszálásra július között kerül sor. Az első kaszálással az éves hozam 70-75%-a takarítható be. Kaszálás után újrasarjad. A második kaszálás ideje szeptember-októberben van. Éves 186