Befogadást az Információs Társadalomba - Most!!

Átírás

1 1 Befogadást az Információs Társadalomba - Most!! Az életminőség, digitális esélyegyenlőség és a társadalmi megújulás Magyarországa Helyzetkép, legjobb gyakorlatok és akcióterv A tanulmányt az Inforum, az IVSZ és a MATISZ megbízásából a BME-UNESCO ITTK és az ITTK Alapítvány készítette Szerkesztette: Dombi Gábor, Kollányi Bence, Molnár Szilárd További szerzők: Csótó Mihály, Gyenes Fruzsina, Holczer Márton, Kurucz Erika, Oszóczki Réka, Rab Árpád, Székely Levente, Takács Johanna június

2 2 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 4 I. BEFOGADÓ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM ELMÉLET ÉS POLITIKA DEFINÍCIÓ, ELMÉLETEK AZ EU TÁRSADALMI BEFOGADÁST CÉLZÓ DOKUMENTUMAI, TERVEI A KIBONTAKOZÁS ÚTJA AKCIÓTERV II. DIGITÁLIS TÖRÉSVONALAK MAGYARORSZÁGON HELYZETKÉP AZ ADATOK TÜKRÉBEN A HASZNÁLAT TRENDJEI A HOZZÁFÉRÉS ÁRA DIGITÁLIS ÍRÁSTUDÁS INTERNETES TEVÉKENYSÉGEK III. HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN. 62 IDŐSEK AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN A VIDÉK MAGYARORSZÁGA ÉS AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM FOGYATÉKKAL ÉLŐK AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN ROMÁK AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN ALACSONY KÉPZETTSÉGŰEK AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN RÉSZKÉPESSÉG ZAVARRAL, FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉS HÁTRÁNYOS HELYZETTEL KÜZDŐ GYEREKEK IV. ÁLLAMI SZEREPVÁLLALÁS A BEFOGADÓ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMÉRT. 107 FIZIKAI INFRASTRUKTÚRA - KÖZHÁLÓ, EMAGYARORSZÁG, SULINET PROGRAMOK HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOKAT SEGÍTŐ ÁLLAMI PROGRAMOK V. FOGLALKOZTATÁS ÉS HÁTRÁNYOS HELYZET MAGYARORSZÁG ALAPVETŐ FOGLALKOZTATÁSI TRENDJEI A MAGYAR TÁRSADALOM HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTJAI A MUNKAVÁLLALÁSI KORÚAK KÖRÉBEN MUNKAERŐPIACI KIHÍVÁSOK GYERMEKVÁLLALÁS UTÁN HÁTRÁNYOS HELYZETŰEKET FOGLALKOZTATÓ VÁLLALKOZÁSOK VI. MAGYARORSZÁGI LEGJOBB GYAKORLATOK HOZZÁFÉRÉS OKTATÁSI ÉS KÉPZÉSI PROGRAMOK VII. AZ IT-MENTOR PROGRAM BEMUTATÁSA IT-MENTORKÉPZÉS MAGYARORSZÁGON, ÖSSZHANGBAN AZ UNIÓ IRÁNYELVEIVEL ELTÉRŐ ÉRTELMEZÉSEK A MENTOR FOGALOMRA HÁROM MENTOR MODELL IT-MENTOR OKJ KÉPZÉS IT-MENTOR AZ INFORMATIKAI SZEKTOR, MINT MUNKAADÓ INFORMÁCIÓS TÁRSADALMI TANÁCSADÓ KÉPZÉS VIII. KITEKINTÉS: NEMZETKÖZI LEGJOBB GYAKORLATOK BIBLIOGRÁFIA MELLÉKLET 1. MAGYARORSZÁGI TELEHÁZAK

3 MELLÉKLET 2. TOVÁBBI FORRÁSOK

4 4 Bevezetés Az Európai Unió globális információs gazdaságban betöltendő vezető szerepének megszerzéséhez elengedhetetlen a teljes foglalkoztatottságra való törekvés, valamint a társadalmi kohézió és ennek részeként a szociális védelem és a társadalmi befogadás minél magasabb szinten történő megvalósulása, amit az összes rendelkezésre álló eszközzel támogatni kíván az Unió. Tekintve, hogy a digitális megosztottság egy kumulatív társadalmi hátrány oka és egyben további egyenlőtlenségek okozója is, az einclusion (digitális eszközvilággal segített társadalmi integráció, beilleszkedés, e-befogadás) kérdésének megoldására külön programok, dokumentumok, elemzések és nyilatkozatok születnek. Az einclusion a széleskörű, társadalmi befogadást és egységet elősegítő politikai irányelveknek csak az egyik vonatkozása. Az információs társadalomból való kirekesztettség nem feltétlenül vezet társadalmi kirekesztettséghez, de az utóbbi csoportba tartozók jellemzően az IKTeszközökhöz is korlátozottan hozzáférnek hozzá. Az e-befogadás bizonyos csoportok számára azt az átjárót képezheti, ami a társadalmi befogadáshoz vezethet. A szociálpolitika új típusú funkcióinak kiterjesztése és egyben koncentrálása mutatja azt a szemléletváltozást, amely már döntő mértékben a társadalmi kirekesztés által fenyegetett csoportokra fókuszál. Ennek joggal tulajdoníthatunk különös jelentőséget, arra gondolva, hogy az informatika terjedése újabb társadalmi töréspontokat, újabb társadalmi különbséget generál, illetve felerősítheti a már meglévőket. A modern információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök elterjedése (illetve el nem terjedése) fontos társadalompolitikai kérdéseket vet fel. A számítógépek, mobiltelefonok, az internet társadalmi méretű fel(nem)használása az élet olyan fontos területein idéz elő változásokat, mint például az oktatás, a munka, az egészségügy, a kommunikáció, a mindennapi életben adódó ügyintézések világa. Egyre inkább az online alkalmazások válnak uralkodóvá, ezeken keresztül válik lehetővé a gyors információszerzés, kapcsolatfelvétel ügyintézőkkel, nyomtatványok beszerzése, kitöltése, adóbevallás, banki műveletek, tanulás, munka, és még hosszan lehetne folytatni. Éppen ezért komoly hátrányba kerül az, aki nem képes, nem tud, vagy nem akar hozzáférni az IKT eszközökhöz, aki nem rendelkezik azzal a digitális írástudással, amely lehetővé teszi az internet és a mobilkommunikáció rutinszerű használatát. Az IKT eszközök használatának elterjedése természetesen nem egyformán gyors a társadalom minden rétegében. Fontos kérdéssé vált, hogy kik számára biztosított az IKT eszközök elérése és használata, és kik azok, akik egyelőre ki vannak ebből zárva. Mindezt a digitális megosztottság fogalmával írják le, amely

5 5 annak mértékét fejezi ki, hogy az eltérő társadalmi-gazdasági szintek, adottságok mentén mekkora távolság alakul ki az: egyének, háztartások, piaci szereplők, intézmények, földrajzi területek között, különös tekintettel arra, hogy milyen lehetőségeik vannak az információs és kommunikációs technológiai eszközök elérésére és az internet minél szélesebb körű alkalmazásainak használatára (OECD 2001). A definícióból kitűnik: az új információs és kommunikációs technológiai eszközök birtoklása és használata a társadalmi távolság és megosztottság kifejezésének egyik fontos indikátorává vált napjainkban. Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök társadalom- (át)alakító szerepének korai felismerésével párhuzamosan megjelentek a veszélyekre, kockázatokra figyelmeztető gondolatok is, így a számítógépek és az információ hozzáférési esélyéből fakadó bizonytalan kérdéseket és duális (információ-szegények és -gazdagok) társadalomképet a 90-es végén felváltja a digitális megosztottság árnyaltabb fogalma. A kifejezés alatt általában azt értjük, hogy az IKT eszközökhöz való hozzáférésben és a tényleges használatban jelentős különbségek figyelhetők meg földrészek, országok, régiók, intézmények, szervezetek, háztartások és egyének között. A fogalom egyik legfőbb érdeme, hogy a jelenség egyre pontosabb leírása mellett szociológiai magyarázatokkal és gyakorlati megoldási javaslatokkal is képes elősegíteni az információs társadalom fejlődését. Ennek révén állítjuk azt, hogy: 1. A digitális megosztottság egy kumulatív társadalmi hátrány oka és egyben további egyenlőtlenségek okozója is. Azaz a digitális megosztottság kumulatív módon erősíti fel a már meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket. Azaz nem egy új, csak az információs társadalomban felbukkanó jelenségről van szó (ezt a tényt fedi el a digitális jelző), hanem arról, hogy a gazdasági, képzettségi, életkori, nemi, lakhely szerinti és bizonyára még folytathatnánk adottságok miatt nem mindenki egyformán tud hozzáférni a modern infokommunikációs eszközökhöz, illetve a hozzáférők sem egyformán tudják használni/kihasználni ezek előnyeit. 2. A digitális megosztottság egy dinamikusan változó jelenségegyüttes. Az IKT eszközök társadalmi elterjedését egy elfektetett S-görbével lehet leginkább modellezni. Ennek első, azaz a korai elterjedés időszakában inkább a hozzáférés szerinti megosztottságot mérik/mérték, a jelenlegi nekirugaszkodás szakaszában a használók/nem használók közötti különbségeket

6 6 mutatják be, míg a görbe utolsó, azaz a telítődés szakaszában már a használók közötti különbségek bemutatására és a kiváltó okok magyarázatára esik majd a hangsúly. Mindez azt vonja maga után, hogy a megosztottságot áthidalni kívánó társadalompolitikának figyelembe kell vennie az elterjedés különböző szintjein jelentkező problémák sajátosságait. 3. Ilyen sajátosság például az, hogy a megosztottság csökkentése érdekében szükséges, de messze nem elégséges eszköz a hátrányos helyzetűek IKT eszközökhöz való hozzáférési esélyeinek növelése. Az infrastruktúra, a technika biztosítása elengedhetetlen, de ezek önmagukban nem fogják meggyőzni az információs társadalom vívmányai iránt közömbös, vagy elutasító attitűdökkel rendelkezőket. Először is meg kell győzni őket, hogy mindenkinek van helye a digitális világban (motiváció), majd segítséget kell nyújtani (felnőttképzés révén) a belépéshez. Számukra vonzó, érdekes online tartalomvilágot, a hétköznapi életben fontos szerepet játszó interaktív szolgáltatásokat kell kialakítani, ezek használatához, eléréséhez segítséget nyújtó ügysegédi szolgáltatásokat kell biztosítani. Létre kell hozni egy olyan digitális világot, amely számukra is haszonnal, értelemmel bír, és meg kell teremteni egy olyan humán infrastruktúrát, amely egyfajta adapterként, összekötőként funkcionál az ő elvárásaik, igényeik, valamint az IKT eszközök segítségével adható válaszok és megoldások között. 4. A digitális megosztottság problémája nem oldódik meg az IKT eszközök társadalmi telítettségének állapotában sem. Azaz sem a hozzáférés biztosítása, sem a használat általánossá válása nem csökkenti kellő mértékben a társadalmi megosztottságot, ugyanis érdekes módon a használók között is éles különbségek tapasztalhatók. Ezek egyik legfőbb kiváltó okát egyelőre abban látjuk, hogy ki milyen régóta használja a világhálót. A régi, vagyis legalább 4-5 éve internetezők (akik persze az ok-okozati láncolat miatt általában fiatalabbak, képzettebbek, és lehet, hogy éppen ezért) nagyobb valószínűséggel használnak nagy sávszélességű hálózatot, keresnek, és használnak olyan online szolgáltatásokat és tartalmakat, amelyek a képességeiket, társadalmi kapcsolatrendszerüket, erőforrásaikat gyarapítják. Úgy tűnik tehát, hogy a digitális írástudás/műveltség, az online önkifejező-képesség, a hálózatokban való gondolkodás és probléma-megoldási képesség, stb. mind olyan új tudás és készség, melyeknek elsajátítását minél előbb el kell érni nemtől, életkortól, iskolai végzettségtől, anyagi helyzettől, etnikai hovatartozástól, stb. függetlenül. 5. Éppen ezért az állam, a politikai döntéshozók, a véleményformálók szerepvállalása döntő lehet a digitális megosztottság csökkentésében. Nem arról van szó, hogy a területhez kapcsolódóan mindenben állami beavatkozás kell, hogy csak így érhető el a megosztottság áthidalása. Az is bőven elég lenne, ha ezek a szereplők proaktív módon cselekedve, példát mutatva bontanák le a digitális kultúra, a hálózat használata előtt tornyosuló elutasító, értetlen, vagy éppen közömbös attitűdöket. A

7 7 probléma megoldásához alapvető feltétel, hogy a közigazgatás résztvevői az e területen dolgozó a civil szervezeteket vonják be a programok kidolgozásába, döntés-előkészítésbe, a feladatok végrehajtásába. Erre azonban eddig nagyon alacsony (együttműködési) készség tapasztalható. A digitális megosztottság kutatásának fontosabb nemzetközi műhelyeinek és szerzőinek munkáit áttekintve kitűnik, hogy az információs egyenlőtlenségek leírását jellemzően a következő szociológiai dimenziók mentén teszik meg: jövedelem, foglalkozás, iskolázottság, nem, kor, etnikai hovatartozás földrajzi elhelyezkedés fogyatékkal élők 1. Jelenleg tehát azt látjuk, hogy a digitális megosztottság nem duális, hiszen ennél jóval több dimenzióban megfigyelhetők tartósnak bizonyuló különbségek, valamint nem digitális, hiszen a kemény-infrastruktúra, azaz a számítógépek, a világháló pusztán fizikai hozzáférésnek biztosításával nem csökkennek a társadalmi különbségek. 2 Továbbá az is az utóbbi évek egyik fontos tapasztalata, hogy az IKT eszközök nem csak a megosztottság előidézői, hanem számos esetben a társadalmi integráció, az esélyegyenlőség növelésének hatékony eszközei is lehetnek. Nem véletlen tehát, hogy a digitális megosztottság statikus képet festő kifejezésének helyét egyre inkább az einclusion 3 fogalom veszi át. Az einclusion kérdése és megoldása alapvetően kapcsolódik az EU Foglalkoztatási stratégiájához (Employment Strategy), a Szociális dimenzióhoz (Social Inclusion Strategy), az eeurope programokhoz és a Lisszaboni Stratégiához. Az új 1 Igaz, hogy ezeknek a változóknak a magyarázó ereje folyamatosan változik annak megfelelően, hogy az IKT eszközök társadalmi elterjedése milyen szinten áll. 2 Vietórisz Tamás hívja fel a figyelmet arra, hogy az információs társadalom fejlesztésének meghatározó eleme nem lehet a kemény infrastruktúra, mert az átalakulás sikere elsősorban a puha infrastruktúrán múlik, azaz az IKT eszközöket innovatív módon használni képes személyzeten, intézményeken (például teleházakon). Lásd bővebben: Vietórisz Tamás: Optikai kábel és regionális fejlesztés. Információs Társadalom, 2002/ old. 3 Igazán frappáns magyar megfelelője még nincs a kifejezésnek. A fogalom a társadalmi bennfoglaltságot, a társadalmi kohézió elősegítését fejezi ki az elektronikus, digitális eszközvilág segítségével.

8 8 kifejezés mögötti koncepció már nem elsősorban az újfajta egyenlőtlenségek bemutatására koncentrál, hanem sokkal inkább az okok feltárásával a megosztottság áthidalását elősegítő megoldások megfogalmazására. Nem arról van szó, hogy az IKT eszközök megoldják a szegénység, a diszkrimináció problémáját, a társadalmi struktúrából eredő egyenlőtlenségeket, hanem arról, hogy az IKT eszközök elérése, tényleges használata, valamint az online tartalmak és szolgáltatások elősegíthetik a társadalmi kizárás csökkentését, megteremthetik az információs társadalomban való részvétel esélyegyenlőségét. A szándékok ellenére azonban számos probléma hátráltatja a megosztottság csökkentését. Az újabb és újabb technológiák megjelenése (például nagy sávszélességű hálózatok, mobiltechnológiák), a régi felhasználók digitális műveltségben való jártasságának erőteljes növekedése az új belépőkkel szemben, a kulturális, gazdasági különbségek, a társadalom elöregedésének problémái, mind új típusú digitális megosztottsághoz vezetnek augusztusában látott napvilágot a Rethinking the European ICT Agenda 4 címet viselő dokumentum, amelyben 10 olyan terület került kiemelésre, ahol áttörést kell elérnie az Európai Uniónak annak érdekében, hogy a gazdasági, társadalmi fejlődés lépést tudjon tartani más földrészekkel, országokkal, valamint hogy megvalósíthatóak legyenek a lisszaboni célok. A tizedik, áttörést igénylő területet a következőkben határozza meg a dokumentum: Az einclusion politikának el kell mozdulnia az elérést mindenkinek céltól a képességet mindekinek cél felé. Az ajánlás szerint az EU-nak be kell emelnie a stratégiákba az IKT eszközök használatához szükséges készségek (a digitális írástudás skilljeinek) javítását. Ez ugyanolyan fontos, mint a nagy sávszélesség elérésének biztosítása, hiszen enélkül ugyanúgy nem lehetséges az információs társadalomban való részvétel. Az IKT-eszközök használatához szükséges ismeretek hiánya igen gyakran az Internettel szembeni ellenállás attitűdjében jelenik meg. Felmérések szerint az EU lakosságának körülbelül egynegyede nincsen tisztában azzal az esetleges előnnyel, amelyet a világháló hozhat az életében. Ezeknek az akadályoknak a leküzdése magától nem oldódik meg, az információs társadalom piac diktálta terjeszkedése önmagában nem elég ahhoz, hogy a polgárok többsége számára vonzóvá váljon az internet használata. Az Európai Unióban új fogalomként jelent meg az általános hozzáférés biztosítása, amely magába foglalja az IKT-készségek biztosítását is: az alapműveltséghez hozzá kell tartozniuk azoknak a számítástechnikai, információs és kritikai készségeknek is, amelyek magasabb szintre emelik az információk közötti célirányos eligazodást, valamint a fellelt információk megfelelő összefüggésbe helyezésének képességét. Tágabb értelemben tehát az információs kultúrához való hozzáférés biztosításáról van szó, amely a megfizethetőség, elérhetőség és 4 Rethinking the European ICT Agenda. Ten ICT-breakthroughs for reaching Lisbon goals. PricewaterhouseCoopers, Hága, augusztus

9 9 használhatóság kritériumain túl további három összetevőre is felhívja a figyelmet: 1. az értelmes módon hasznosítható hozzáférés biztosítására, 2. a felhasználók számára releváns tartalmak nyújtására, 3. az értelmes szolgáltatásokra és a hasznos segítségnyújtásra a rászorulók számára. Európai Bizottság einclusion revisited: The Local Dimension of the Information Society februárjában kiadott munkaanyag szerint az Európai Unión belül még mindig nagy különbségek figyelhetőek meg az IKT eszközök használatában. A as időszakban erőteljesen csökkent a nemek közötti szakadék, csökkent a munkanélküliek lemaradása, viszont nőtt a háztartásbeliek, idősek, nyugdíjasok és vidéken élők lemaradása. A digitális szakadék az iskolázottság, a jövedelem és az életkor dimenzióiban a legjelentősebbek. Az európai uniós dokumentumok szerint tehát a társadalmi kirekesztettség súlyos probléma, amit az információs társadalomban, illetve az ennek fejlődését elősegíteni kívánó nemzeti stratégiákban messze nem a megfelelő súllyal kezelnek. Az eddigi kutatási tapasztalatokból azt látjuk, hogy a digitális megosztottság problémája nem oldódik meg az IKT eszközök társadalmi telítettségének állapotában sem, így a társadalompolitika számára ez nem nyújthat egy kényelmes, kivárásra támaszkodó pozíciót. Ellenkezőleg, arra hívja fel a figyelmet, hogy sem a hozzáférés biztosítása, sem a használat általánossá válása nem csökkenti kellő mértékben ezt az új típusú társadalmi megosztottságot. Egy olyan ország számára, amelyik tisztában van azzal, hogy az internet elterjedése szempontjából még csak a korai adaptáció korszakában van, előnyei származhatnak a mai és a jövőbeni társadalompolitika alakításában. Ugyanis tudatosan készülhet arra, hogy az elterjedés későbbi szakaszaiban nem lenjellemzően milyen problémákkal, megosztottsági arányokkal és típusokkal találhatja magát szembe. A digitális megosztottság kumulatív módon termeli újra társadalmi egyenlőtlenségeket, így mielőbbi cselekvésre kell sarkallni a társadalompolitikát, illetve az azt alakító szereplőket, ha az információs társadalom nem a bennfoglaltak és a kiszorítottak társadalma akar lenni. Az Unió lakosságának több mint fele részben vagy egészben kimarad az információs társadalom vívmányaiból származó előnyökből. Az Európai Bizottság ezért biztosítani kívánja (például az i2010: Európai Információs Társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért címet viselő stratégiáján keresztül), hogy az IKT nyújtotta előnyök mindenki számára egyformán elérhetővé váljanak, hogy az IKT valóban sokak életminőségén tudjon javítani, valamint hogy 2010-ig felére 5 Lásd bővebben:

10 10 kell csökkenteni a digitális technológiák használatában fennálló társadalmi különbségeket, a digitális megosztottságot (lásd Rigai Nyilatkozat). A mai Magyarország információs társadalmának egyik legnagyobb gondja pontosan ezen a területen keresendő. A felnőtt népesség megközelítően kétharmada nem tekinthető a hálózati társadalom tagjának, amin belül ráadásul a többségnek szinte semmi kapcsolata nincs az információs társadalom jellegadó eszközeivel, így a PC-vel és az internettel. E nagyszámú népesség információs társadalommal kapcsolatos elvárásairól, igényeiről alig tudunk valamit. Az utóbbi két évben alig változott az internethasználók szociológiai összetétele, a háztartások PC- és internetellátottsága. A felnőtt magyar lakosság 53 százaléka nem használt számítógépet 2006-ban, valamint 64 százalék nem tekinthető internetezőnek a World Internet Project becslései szerint. Ennél is aggasztóbb az a jelenség, hogy a nem használókon belül túlsúlyban vannak azok, akiknek semmilyen közvetlen, személyes kapcsolata sincsen az információs táradalom jellegadó eszközeivel, továbbá olyan közeli személyekkel, akik például interneteznek, használnak e-közszolgáltatásokat. A magyar lakosság mindössze 32 százaléka vett részt olyan tanfolyamon az elmúlt néhány évben, amelyik számítógépes ismereteket is adott. Ez az arány a skandináv országokban százalék között van, de még az uniós átlag is eléri a 40 százalékot. Nem sokkal jobb a helyzet a munkahelyi számítógéphasználatban sem, ugyanis a munkavállalóknak mindössze 29 százaléka használ számítógépet a munkája során, amivel az utolsó országok egyike vagyunk az Unióban, miközben ez a mutató 60 százalék felett van 6 európai országban. Az oktatási miniszter 2005-ben nem tudta elfogadtatni a pedagógusokkal, hogy 2009-től csak úgy lehessen felvenni oktatási intézménybe tanárt, oktatót, hogy azok rendelkezzenek valamilyen digitális írástudásról szóló papírral. Az Eurostat (európai statisztikai hivatal) egyik 2006-os jelentése megállapítja, hogy Unión belül a digitális írástudást tekintve legjobban a munkanélküliek, illetve a különböző kisebbségek vannak lemaradva. Sajnos hazánk kitűnik a munkanélküliek digitális írástudatlanságának magas arányában is. Az adatok tehát egyrészt arról tanúskodnak, hogy a digitális törésvonalak lassan két éve egyre mélyülnek a magyar társadalomban, a többség azaz a felnőtt lakosság közel kétharmada számára az internet- és a PC használata egyáltalán nem vált elfogadottá, igényelt, mindennapi tevékenységgé, másrészt, hogy a kormányzat infrastrukturális fejlesztései, beruházásai automatikusan nem generáltak kultúraváltást, azaz az ország határozottan megtorpant az információs társadalom kihívása előtt.

11 11 A magyar munkavállalók jelentős része olyan munkát végez, amelynél egyszerűen nincs szüksége írásra és olvasásra, míg a felnőtt lakosság egyharmada heti rendszerességnél ritkábban vesz kezébe könyvet 6. Meglepő tapasztalat, ami nagymértékben alátámasztja a digitális- és tudásszakadék közötti párhuzamot, hogy a könyvet nem olvasók elsöprő többsége (95 százaléka) az internetet sem használja olvasásra. Az oktatásra fordított közkiadások az Európai Unió GDP-jének 5,23 százalékát teszik ki, azaz megközelítik az Egyesült Államok 5,35 százalékos arányát, azonban a ráfordítások ellenére sok fiatal nem tudja megszerezni a szükséges alapképességeket. A 15 éves európai fiatalok közel 20 százaléka csak igen szerény képességekkel rendelkezik az írás-olvasás terén, miközben a tanulmányok félbehagyásának jelensége 2004-ben közel 16 százalék is komoly aggodalmakat ébreszt. Számos hasonlóan aggasztó adatot lehetne még idézni, de ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk, jelentős azok aránya, akiknél az információs társadalomhoz való kulturális alkalmazkodás túl drasztikus változtatást jelent, folytonos megújulást igényelne részükről a tanulás, a munkavégzés, az emberi kapcsolatok terén. Nálunk pontosan azok a kulturális változást elősegítő puha infrastruktúrák, szolgáltatások hiányoznak, amelyek a nem felhasználók meggyőzésében döntő szerepet vállalhatnak. A kormányzat eddig döntő mértékben a kemény (fizikai) infrastruktúrára koncentrált ami persze kell is csak ez nagyon egyoldalú volt. Jó példa erre a Közháló programon belül az emagyarország pontok hálózata. Kiépült egy fizikai infrastruktúra, amit jószerivel csak a már felhasználók használnak, és ez mindaddig így is lesz, amíg humánszolgáltatások nincsenek emellé rendelve. Egyszerűen kevés az olyan lehetőség, ahol a nem használó közvetlen élményt, tapasztalatot szerezhet a világháló előnyeiről, kevés az olyan szakember, szolgáltatás, ahonnan közvetlen segítséget kérhet. Ezen próbál segíteni az Inforum Unoka-Nagyszülő Informatikai Versenyek sorozata, ezen próbálnak segíteni az IT-mentorok, mely szakmának a története is elgondolkodtató: hiába szerepel több éve a bevezetésének szükségessége a Magyar Információs Társadalom Stratégiában, mégis civil szervezetek összefogásával indult el a képzés és a foglalkoztatás. 6 Találkozások a kultúrával 5., Olvasási szokások, MTA Szociológiai Kutatóintézet, 2006

12 12 I. Befogadó információs társadalom elmélet és politika Definíció, elméletek A digitális megosztottság fogalma viszonylag fiatal, maga a kifejezés 1995-ben, a techno-szkeptikus Cliff Stoll Silicon Snakeoil című könyvében fordult elő először, majd néhány hónappal később ismét megjelent Dinty Moore The Emperor s Virtual Clothes: The Naked Truth About Internet Culture című könyvében. Ez után 1997-ig csak újságcikkekben és politikusi beszédekben fordul elő, jellemzően az Egyesült Államokban. (Molnár 2003) A digitális megosztottság azoknak különbségeknek a gyűjtőfogalma, amelyek az információs társadalom szempontjából a legfontosabb erőforráshoz való hozzáférés szűkösségét igyekeznek felmérni, illetve társadalmi különbségekké transzformálni. Azok a társadalmi csoportok, amelyek nem képesek vagy nem áll módjukban az új eszközökkel élni, végleg leszakadnak, így jön létre Castells által olyan plasztikusan negyedik világnak nevezett információtól elzárt közeg. Manuel Castells (Castells, 2005), az információs társadalom klasszikus teoretikusa szerint az új gazdaságnak nem mindenki részese, nem mindenki vesz részt a globális termelési és befektetési rendszerben. Nincs mindenkinek hatása a folyamatokra, a folyamatok azonban mindenkire hatással vannak, azaz nincs mindenki benne a hálózatban, de akit kizártak a hálózatból, annak számára is meghatározó a hálózathoz való viszonya. Így emelkedik ki az információs fejlődés hatására a negyedik világ, ami elsősorban nem a hagyományos térben szegmentálódik, hanem a virtuális hálózati tér negatív lenyomataként jön létre, mindazokat megjelenítve, akik nem részesei az értéket termelő cserehálózatoknak, hanem abból kizártak, így például a roma népesség is. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) elterjedése, elsősorban az internet fejlődése és széles körű használata, mára alapvető változásokat hozott a mindennapokban. A digitális megosztottsággal kapcsolatos irodalom a kezdetektől annak veszélyét hangsúlyozza, hogy az információs társadalom kiteljesedésével a digitálisan leszakadó csoportok kimaradnak az újonnan formálódó társadalmi rendből, egyre nagyobb hátrányba kerülnek. A digitális írástudás alakulása több szempontból is összefügg az egyes országok versenyképességével. A digitális eszközök használatától elzárt csoportok, (akár a fizikai hozzáférés hiánya, akár a használathoz

13 13 szükséges tudás hiánya áll a háttérben), rendszerint életük más területein is hátrányokat szenvednek el. A digitális törésvonal mentén tehát folyamatosan növekedik a meglévő társadalmi feszültség, amely hosszú távon nem tartható fenn. A munkaerő képzetlensége ráadásul rövidtávon is negatívan befolyásolhatja az adott ország versenyképességét, a (külföldi) tőkebefektetések alakulásakor egyre nagyobb jelentősége van a munkaerőpiacon jelen lévők számítástechnikai ismereteinek. A digitális megosztottsággal foglalkozó irodalomban jellemzően három szintet különítenek el, ezek egyben a fogalom fejlődésének mérföldköveit is kijelölik. A digitális megosztottság vizsgálatának első szakászának legfontosabb jellegzetessége, hogy az embereket az információs és kommunikációs technológiákkal rendelkezőkre és az azokkal nem rendelkezőkre osztotta (ezt a felosztást jól írják le az angol have és have not kifejezések). Az 1990-es évek második felét jellemző megközelítés már vizsgálta az egyszerűen értelmezett digitális megosztottság társadalmi meghatározottságát. A digitális megosztottsággal foglalkozó kutatások az ezredfordulót követően már nem csak a hozzáférést, hanem az eszközök használatához szükséges tudást is vizsgálják. Hargittai és DiMaggio tanulmánya óta második szintű digitális megosztottságnak nevezik a digitális skillek (a használathoz szükséges tudás és tapasztalat) egyenlőtlen társadalmi eloszlását. Az empirikus adatokon alapuló vizsgálat harmadik szintjét az IKT használata révén elérhető társadalmi és gazdasági hozadék kihasználásának elemzése adja. A rendelkezésre álló adatok alapján ezért meg kívánjuk vizsgálni, hogy a felhasználók körében milyen csoportok képezhetőek a használat módjában megnyilvánuló különbségek alapján, különös tekintettel az e-kormányzati lehetőségek használatára, az e- kereskedelem és a számítógéppel támogatott tanulás igénybevételére. Az információs társadalommal foglalkozó kutatók, szociológusok és a területtel foglalkozó politikai döntéshozók úgy tűnik, mára túlléptek a digitális megosztottság dichotóm fogalmi keretén. A digitális szakadék elemzésére épülő diskurzust jelentős részben felváltotta a befogadó információs társadalom megvalósulásának vizsgálata. Az új információs és kommunikációs technológiák az esélyteremtés legfontosabb eszközei. A lehetőségek kihasználásához azonban nem elegendő az infrastruktúra biztosítása, a digitális írástudás elterjesztésére, megfelelő tartalmakra is szükség van. A befogadó információs társadalom valamennyi társadalmi csoport számára egyenlő hozzáférési esélyt kínál az információkhoz, valamint mozgósítja a lehetőségeket az egyéni felemelkedés és az esélyteremtés érdekében.

14 14 Az új társadalmi integráció megteremtésének eszközrendszere két alappillérre épül. Az információs társadalom szempontjából veszélyeztetett A hátrányos helyzetűek számára segítséget nyújtó speciális szoftverre jó példa Szuhaj Mihály vezetésével fejlesztett vakok olvasását segítő szoftver. A maga is látássérült programozó a Recognita nevű cég számra tervezett optikai karakterfelismerő (OCR) szoftvert, amelyet az Európai Unió is elismert. internethasználatát segítő hardware) van szükség. csoportok számára hozzáférést kell biztosítani az információs és kommunikációs technológiákhoz, ennek érdekében el kell hárítani a használat útjában álló akadályokat. A XXI. század legfontosabb IKT csatornáját jelentő internet használatának egyaránt lehetnek fizikai és mentális gátjai. A használathoz szükséges tudás hiánya mellett a fizikai hozzáférés korlátait is fel kell számolni, ennek megfelelően a képzés mellett a honlapok akadály-mentesítésére és megfelelő eszközökre (pl. látásukban korlátozottak A befogadó információs társadalom gondolatának része, hogy a hagyományosan hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok (idősek, kismamák, fogyatékkal élők, munkanélküliek) életminőségét javítsa, leszakadását mérsékelje az információs és kommunikációs technológiák segítségével. A társadalmi kapcsolatok erősítése, a képzéshez való hozzáférés biztosítása, a munkaerő-piaci pozíciók javítása lehet az információs társadalom kiépítésének igazi hozadéka. Ehhez azonban egyes területeken ösztönző programokra, megfelelő szabályozásra és a társadalom tagjainak elszántságára van szükség. Az EU társadalmi befogadást célzó dokumentumai, tervei Versenyképes Európától a befogadó információs társadalomig az Európai Unió stratégiai dokumentumainak változása Előzmények az információs társadalom évtizede Az Európai Unió információs társadalommal foglalkozó stratégiai dokumentumaiban fokozatosan jelenik meg a társadalmi felelősségvállalás és az esélyteremetés gondolata. Az uniós programokban az információs technológiák elterjesztésének szükségessége kezdetben csupán versenyképességi kontextusban jelent meg, a stratégiai tervezést ebben az időszakban még kizárólag gazdasági szempontok uralták. Az 1990-es évek közepén jelent meg a Fehér Könyv a Növekedésről, Versenyképességről és Foglalkoztatásról. A dokumentumban az információs

15 15 technológiák terjedésének elősegítése még elsősorban az uniót érő külső kihívásokra adott stratégiai válaszként jelenik meg. A versenyképességi szempontok mellett, a környezetvédelem, a kontinens elöregedő társadalma és a munkaerő mobilitásának hiánya is szerepelt a Fehér Könyvben. A technológiai változások társadalomformáló ereje csupán az ezredfordulón jelenik meg hangsúlyosan. Maga az információs társadalom gondolata az úgynevezett eeurope programokkal került a fejlesztéspolitika homlokterébe. Az online Európa célkitűzése azonban még szorosan kapcsolódik a versenyképességi dimenzióhoz. A programokat megelőző Bangemann-jelentés, illetve a későbbi híres lisszaboni célkitűzések is ebből az irányból közelítenek. A Lisszaboni Stratégia tűzte ki azt az (egyébként mára már egyre kevésbé tartható) ambiciózus célt, hogy a kontinens 2010-re legyen a világ legversenyképesebb régiója. Ennek eléréséhez a tudás társadalmának megteremtését kínálta megoldási modellként. Ezzel párhuzamosan 1999 decemberében a Bizottság akkori elnöke, Romano Prodi beterjesztette az eeurope programot. A kezdeményezést alcímében a mindenki számára lehetőségeket nyújtó információs társadalomként határozták meg. A finom hangsúlyeltolódás a versenyképesség növelésének kizárólagos fejlesztési prioritásként való hangsúlyozása mellett nagyobb társadalmi érzékenységet is magával hozott. Az információs társadalommal kapcsolatban az életminőség javítása és a fenntartható fejlesztés szintén az eeurope programokkal jelenik meg az EU fejlesztéspolitikai dokumentumaiban. Ezzel összhangban be kell fektetni az emberekbe és az ismeretekbe, annak érdekében, hogy minden európai polgár rendelkezzen azokkal az ismeretekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az újonnan formálódó társadalmi környezetben sikeresen érvényesüljenek. A mindenki számára lehetőségeket nyújtó információs társadalom magában foglalja a hátrányos helyzetű csoportokat, az unió kiemeli a digitális esélyegyenlőtlenségek csökkentésének szükségességét ben ennek jegyében külön dokumentumban foglalkoznak a fogyatékkal élők e-részvételével. Az akkor még csak társult tagországként jelenlévő Közép-Kelet-Európai poszt-szocialista országokra külön programot dolgoztak ki az Európai Unióban. Az eeurope+ program elsősorban a csatlakozásra váró országok felzárkózását, modernizációját támogatta. Az eeurope+ átvette a korabeli tagállamok számára kidolgozott, Lisszabonban elfogadott program célkitűzéseit és azokat lefordította az újonnan csatlakozó országok számára. Az eeurope+ program két szempontból is fontos. Egyrészt rávilágított az Európai Unió és a társult tagállamok közötti különbségekre, amelyek a bővítést követően a digitális szakadék egyik meghatározó törésvonalát jelölik. Magyarország számára pedig ez volt az elő összeurópai információs társadalom program, amelynek aktív résztvevője, alakítója volt.

16 16 Az eeurope 2005 két területen is változást hozott a korábbi évek információs politikájához képest. Egyrészt a korábbiakhoz viszonyítva még inkább technológia központú: a szélessávú internet elterjesztését, az IPV6 protokol kidolgozását, illetve a hálózatok és az információ biztonságának fokozását állította központba. Ugyanakkor némileg ellentmondóan az előbbi megállapításnak - az információs társadalom ebben az akciótervben már nem elvont fogalom és jóval több, mint puszta technológiai változás. Az eeurope 2005 nevesíti az információs technológiák elterjedésével elérhető tartalmakat és szolgáltatásokat, beavatkozásokat sürget az e-közigazgatás, az e- egészségügy vagy az e-oktatás előremozdításának érdekében. A hozzáférésben megjelenő különbségeken alapuló első szintű digitális megosztottságon túl lépve az úgynevezett második szintű digitális megosztottságot is figyelembe veszi, tehát a számítógép és az internet használatában jelentkező különbségekre is érzékeny. Emellett továbbra sem feledkezik el a fizikai hozzáférés különbségeit kiváltó okokról, amelyek közül az életkort, a gazdasági aktivitást, vagy a hátrányos helyzetű térségekben jelentkező infrastrukturális korlátokat érdemes kiemelni. Az Európai Tanács párhuzamosan külön dokumentumban hívja fel a tagállamok figyelmét arra, hogy vegyék figyelembe stratégiáikban és fontosabb dokumentumaikban a hátrányos helyzetű csoportok szempontjait. Ebben az időszakban szükségesnek látták a férfiak és nők internethasználatában megmutatkozó különbségeket is nevesíteni. A befogadó információs társadalom (az einclusion fogalom köré szervezve) ettől az időszaktól kezdve központi célkitűzés az Unióban. A megoldás azonban nem kizárólag az információs társadalom akciótervek hatáskörébe tartozik, a terület már ebben az időben is szorosan kapcsolódott az EU Foglalkoztatáspolitikai stratégiájához (Employment Strategy) és a szociális programokhoz (Social Inclusion Strategy). Az európai információs társadalom fejlesztési koncepció újragondolására hív a 2004 augusztusában megjelent Rethinking the European ICT Agenda. A dokumentumban a kontinens versenyképességének növelése érdekében, a lisszaboni célok megvalósításáért 10 olyan területet jelöl meg, ahol áttörésre van szükség. Ezek közül utolsóként említi a befogadó információs társadalom elérését. Az einclusion politikának el kell mozdulnia az elérést mindenkinek céltól a képességet mindenkinek cél felé. Az ajánlás szerint az EU-nak be kell emelnie a stratégiákba az IKT eszközök használatához szükséges készségek (a digitális írástudás) oktatását. Az eeurope programok azonban csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Annak ellenére nem beszélhetünk átütő eredményekről, hogy egyes észak-európai országok tartósan a világ információs társadalmait értékelő és rangsoroló e-felkészültségi vizsgálatok szerint jelenleg egyikei a világ három élenjáró régiójának az Egyesült Államok és a fejlett ázsiai államok mellett. Az unión belüli különbségek ugyanakkor gyakorlatilag állandósultak, az újonnan csatlakozó országok egy-két kivételt leszámítva mint Észtország vagy

17 17 Szlovénia nem voltak képesek felzárkóznia a fejlett nyugat-európai országok átlagához. A kontinens versenyképessége az elmúlt tíz év alatt nem változott jelentősen, Európa nem került közelebb az úgynevezett lisszaboni célokhoz, nem vált a világ legfejlettebb tudásalapú régiójává. A Lisszaboni Stratégia kudarcára a Wim Kok egykori holland miniszterelnök által vezetett magas szintű csoport 2004 novemberében nyilvánosságra hozott jelentése hívta fel az európai közvélemény és az uniós döntéshozók figyelmét. A sokkoló helyzetértékelés mellett a jelentés pozitív üzenetet kívánt közvetíteni. Az ambiciózus célokat nem nevezte eltúlzottnak, csupán a megfelelő lépések megtételének hiányáért kritizálta az uniót. Sőt a 2010-es határidő elhalasztását sem javasolta, mivel ez a dátum jelzi és hangsúlyozza kellő erővel a sürgős cselekvés szükségességét. A jelentés ezzel összhangban öt továbblépési irányt nevezett meg. Ezek olyan elérendő célok, amelyeknek együttes teljesülése a szerzők szerint elvezethet egy versenyképesebb Európához. Ezek a beavatkozási irányok mint például a kutatás és fejlesztés előremozdítása, a vállalkozói klíma kedvezőbbé tétele, vagy a belső piac megerősítése szorosan kapcsolódnak az információs és kommunikációs technológiák használatának előremozdításához. Ugyanakkor a társadalmi kohézió legfontosabb eszközét az egységes munkaerőpiac megteremtésében láttatja. A jelentés emellett kiemeli az élethosszig tartó tanulás szükségességét és megemlít azokat a társadalmi problémákat, amelyekre az információs társadalom fejlesztésével foglalkozó stratégiáknak is figyelemmel kell lennie, mint például azok a demográfiai folyamatok, amelyek az öregedő európai társadalmakhoz vezetnek. Az Európai Unió legújabb információs társadalom politikája a lisszaboni célokból és a Wim Kok jelentésből levezethetően a nyitott és versenyképes Európa elérését tűzi ki célul, ugyanakkor meghatározó szerepet tulajdonít az információs és kommunikációs technológiáknak a társadalmi integráció megteremtésében és az életminőség fokozásában. A június elsején elfogadott i2010 stratégia a gazdasági növekedést és az információs társadalomhoz és a médiához köthető munkahelyteremtést állította középpontjában. Ennek megfelelően a stratégiáért felelős Európai Bizottság három prioritás konzekvens követését tartja szükségesnek: 1. az egységes európai információs tér kialakítását, amely az információs társadalom és a média területén előmozdítja a nyitott és versenyképes belső piacot; 2. az IKT-kutatásokba történő befektetések és az innováció megerősítését, amely megalapozza a növekedést és a több és jobb munkahely megteremtését; 3. a befogadó európai információs társadalom elérését, amely oly módon teremt alapot a növekedésnek és a foglalkoztatásnak, hogy közben kielégíti a fenntartható fejlődés követelményeit, és előnyben részesíti a jobb közszolgáltatást és az életminőséget.

18 18 Az i2010 programban hangsúlyos szerepet kapott a befogadó információs társadalom, azonban ez jól láthatóan a fenntartható fejlődés elvont gondolatához, illetve az életminőség javításához kapcsolódóan jelenik meg. Új célkitűzés: a digitális szakadék megfelezése A befogadó információs társadalom annak ellenére új terület az Európai Unióban, hogy a fentiekben számos előzményét megismerhettük. A technológiai fejlődést, a versenyképességet és a munkaerő-piaci folyamatokat középpontba állító stratégiákban a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatásának gondolata csak elnagyoltan jelent meg. Az információs társadalmat mindenkinek célkitűzés ugyanis ügyesen kikerüli az egyes csoportok bevonásához szükséges intézkedések mibenlétét. A területen igazi áttörést csak a 2006-os rigai nemzetközi miniszteri konferencia hozott. Az úgynevezett Rigai Nyilatkozat keretében tavaly 32 európai vezető foglalt állást a digitális szakadék csökkentésének szükségessége mellett. A 2010-ig elérendő lisszaboni célkitűzések így kiegészültek az esélyegyenlőség dimenziójában további célokkal. Az első és legfontosabb célkitűzés szerint (1.) meg kell felezni azt a szakadékot, amely a leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők) és a többségi társadalom között feszül. A további célok a (2.) szélessávú lefedettség növelése alapvető cél a hátrányos helyzetű régiókban élő emberek információs társadalommal kapcsolatos esélyegyenlőségének megteremtéséhez és a (3.) kormányzati weboldalak W3C által elfogadott teljes mértékű akadálymentesítésének elérése ez elsősorban a leszakadással fenyegetett csoportok számára fontos. A Rigai Nyilatkozat ugyanakkor nem jelöli meg, hogy milyen forrásokból és milyen konkrét cselekvéseket kell a tagállamoknak megvalósítani. (Ez nem is feltétlen tartozik egy miniszteri nyilatkozat hatáskörébe, azonban ha a későbbiekben nem rendelnek konkrét forrásokat / intézkedéseket a nagyvonalú tervekhez, akkor azok nem valósulnak meg.) Egy közelmúltban rendezett e- befogadással kapcsolatos szakmai műhelykonferencián elhangzott előadás szerint az EU eszköztára három alapvető elemből áll, más politikai célkitűzésekhez hasonlóan ezek együttesen biztosíthatják a vonatkozó célkitűzések elérését. Az eszköztárban puha, ösztönző jellegű módszerek és keményebb kényszerítő eszközök egyaránt szerepelnek. A Rigai Nyilatkozat 7 7 Az Európai Parlament és a Tanács 771/2006/EK határozata, május 17.,

19 19 Az Európai Parlament és a Tanács május 17-én úgy határozott, hogy 2007 a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai éve lesz. Az "Esélyegyenlőség mindenki számára" európai év az európai döntéshozók szándéka szerint támogatást és lendületet hivatott adni a tagállamoknak azzal, hogy támogatja az egyenlőség és a megkülönböztetés-mentesség terén hozott közösségi jogszabályok végrehajtását célzó erőfeszítéseket. A kezdeményezés fő célja a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők csoportjai társadalmi részvételének megerősítése azáltal, hogy a tagállamok, illetve egyéb érintett országok (csatlakozó országok, EGT/EFTA-államok, nyugat-balkáni országok) segítséget kapnak az egyenlőség és a megkülönböztetés-mentesség terén hozott közösségi jogszabályok végrehajtásában. Ennek érdekében biztosítani kell a többi közösségi cselekvéssel való összeegyeztethetőséget és kölcsönösen kiegészítő jelleget, különösen a következő területeken: megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem, az alapvető jogok, az oktatás és képzés, a kultúra és interkulturális párbeszéd, az ifjúság, a polgárság, a bevándorlás és menedékjog, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében. Az európai év céljai a következők Jogok - Figyelemfelhívás az egyenlőséghez és a megkülönböztetés-mentességhez való jogra, valamint a többszörös megkülönböztetés problémájára Minden ember egyenlő elbánásra jogosult, függetlenül nemétől, faji vagy etnikai származásától, vallásától vagy meggyőződésétől, fogyatékosságától, korától vagy szexuális irányultságától. A cél, hogy a megkülönböztetés kockázatának kitett csoportok jobban megismerjék jogaikat, és felhívja a figyelmet a megkülönböztetés-mentesség terén meglévő európai jogszabályokra. Képviselet - Vita indítása arról, hogy mily módon lehet a társadalomban a megkülönböztetést elszenvedők csoportjainak részvételét, valamint a férfiak és a nők kiegyensúlyozott részvételét biztosítani. Elismerés - A sokféleség és az egyenlőség megkönnyítése, valamint társadalmi hozzájárulásuk ünneplése. Tiszteletben tartás - Az összetartóbb társadalom támogatása A sztereotípiák, az előítéletek és az erőszak felszámolására, valamint a társadalom minden tagja - különösen a fiatalok - közötti jó kapcsolatok előmozdításának, valamint a az "Esélyegyenlőség mindenki számára" európai évéről (2007) - az igazságos társadalom irányában

20 20 megkülönböztetés elleni harcot megalapozó értékek előmozdításának és terjesztésének fontosságára irányítja a figyelmet. Az uniós országok miniszterei a Rigában június 12-én aláírt Miniszteri Nyilatkozatban kötelezték el magukat a befogadó és korlátozásoktól mentes információs társadalom mellett. Ebben jóváhagyták a pán-európai kampányt a kirekesztés elleni harcot segítő információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatának erősítéséért. A dokumentum megerősíti, hogy az e-befogadás (e-inclusion) prioritást kap a tagországok politikájában. A Nyilatkozat többek közt az alábbi specifikus célokat tartalmazza: a kirekesztéssel veszélyeztetett csoportok internet használati hátrányának felére csökkentése 2010-re; a szélessávú lefedettség legkevesebb 90 százalékra növelése Európában 2010-re; a közszféra összes honlapja elérhetőségének biztosítása 2010-re; közös álláspontok kialakítása, ajánlások kidolgozása az elérhetőségi szabványok tekintetében, ami kötelező lehet a közbeszerzés esetében 2010-re. A Rigai Nyilatkozat olyan irányú hangsúlyeltolódást tükröz az Unió információs társadalommal kapcsolatos politikájában, ami az i2010 három prioritása közül a befogadó európai információs társadalom létrehozását emeli ki elsődleges prioritásként. A politika megvalósulásának keretét az úgynevezett (1.) Nyílt Koordinációs Módszer jelöli ki. Eszerint a tagállamok megállapodnak a közös célokban, ezeket ország szintű programokra bontják le, megosztják a területen megvalósult jó gyakorlatokat, valamint a monitoring és kiértékelés eszközével segítik megvalósítani a célok eléréséhez vezető utat. A második csoportba tartoznak a (2.) nem kötelező erejű szabványok, valamint az erőteljesebb kényszert jelentő jogszabályok és az ajánlások. A harmadik lehetséges beavatkozási eszközt az (3.) unió közös pénzügyi forrásainak mozgósítása jelenti. Ez elsősorban a strukturális alapokból történő kifizetéseket jelent.

21 21 A célkitűzések megvalósulása: középpontban a mérhetőség Az Európai Unió a rigai csúcstalálkozón ambiciózus célokat állított a tagállamok elé, ugyanakkor adós maradt a változások mérhetőségének kidolgozásával. A stratégiai gondolkodás alaptézise, hogy mérés és kiértékelés nélkül nem beszélhetünk változásról. A stratégia ugyan meghatároz kiemelt beavatkozási területeket, mint a széles sávú internettel lefedett területek arányának növelése, vagy a kormányzati honlapok aránya, ugyanakkor jelenleg még ezen dimenziók mérhetősége sem kellően megalapozott. Ráadásul az eredeti célkitűzéssel, a befogadó információs társadalommal kapcsolatos kiindulási állapot rögzítése elmaradt, így négy évvel később nehéz lesz erőteljes érveket felhozni az uniós célkitűzés beváltása mellett. Igaz, ellene sem lehet majd érvelni. Az Európai Unió nem először találkozik azzal, hogy a statisztikai rendszerének tehetetlensége, és a finanszírozás megoldatlansága miatt az információs társadalom vonatkozásában nem képes valamennyi tagállamban kellően megbízható adatokat előállítani. Az Eurostat információs társadalomra vonatkozó méréseinek megújítására tett átfogó kísérletet a 2001 januárjától 2003 szeptemberéig zajló SIBIS projekt. Az Empirica által vezetett konzorcium egy teljes indikátorrendszert dolgozott ki. A SIBIS mutatók előállításához szükséges adatokat az EU akkori tagállamai mellett több között 10 csatlakozásra váró országban is rögzítették egy pilot-felmérés keretében. A munka egyik legfontosabb eredménye a digitális megosztottságot egy érték segítségével kifejező, komplex mutató kidolgozása volt. A ma már kezdetlegesnek tekintett Digital Divide Index (DIDIX) az internet és a személyi számítógép használatát, valamint az otthoni hozzáférés arányát vizsgálta. Az e-befogadás azonban a digitális megosztottság dichotóm felosztásánál (hozzáfér - nem fér hozzá) lényegesen többről szól. A rigai nyilatkozat értelmében növelni kell a szélessávú internettel lefedett területeket (esélyegyenlőség) és hozzáférést kell biztosítani a kormányzati honlapokhoz minden internethasználó számára (akadálymenetesítés). Az Empirica még a Rigai Csúcshoz kapcsolódóan bemutatta egy új, a korábbihoz hasonló egyszerűen értelmezhető, komplex indikátor-elképzelését. Az einclusion Index (eiix) immár a szimpla hozzáférésen túllépve négy dimenziót vizsgál. Az index figyelembe veszi (1.) a tényleges használatot (internet alapú szolgáltatás igénybevétele legalább hetente egyszer), (2.) a használathoz szükséges tudást (e-késségek), valamint két kiemelt, az esélyegyenlőséggel és az akadálymentesítéssel összefüggő változót, (3.) a szélessávú internettel lefedett területek arányát és (4.) a teljes mértékben akadálymentesített kormányzati honlapok arányát.

22 22 Az információs társadalom szempontjából veszélyeztetett csoportok egy részével kapcsolatban a SIBIS elindítása óta sem születtek európai szinten mért, megbízható adatok. A kisebbségek vagy a fogyatékkal élők információs és kommunikáció szokásairól ma nagyon keveset tudunk, a mérések teljesen esetlegesek, így az országok összehasonlíthatósága nem biztosított. A kibontakozás útja akcióterv A napjainkig Magyarországon elkészült kutatási anyagokból és az Európai Unió által felvázolt fejlődési irányokból látható, hogy a digitális társadalmi befogadás (einclusion) kérdése sürgető kényszerekkel szembesít mindenkit Európában. A hazai tettek fényében általánosságban elmondható, hogy a hivatalos Magyarország eddig még nem fordított elég figyelmet az einclusion, a digitális társadalmi befogadás szükségességére, és az EU javasolta irányokra. Napjainkig az einclusion irányú szervezett akciók túlnyomó többsége civil kezdeményezések eredménye, amelyek vagy támogatásban részesültek a közigazgatás oldaláról (önkormányzatok, minisztériumok), vagy inkább nem. Az is látható, hogy a magyar gazdaság szereplői még nem ismerték fel, hogy az einclusion problémáinak elhárítására tett lépések a piac nagyon jelentős bővülését hozzák maguk után. A társadalmi felelősségvállalási felbuzdulások inkább csak karitatív jellegűek, de azok általában nincsenek összhangban a piacitársadalmi igények változásával, s leggyakrabban a szociális és egészségügyi szféra hiátusait foldozzák. A kutatásokból és az elmúlt négy év tanulságaiból világosan és egyértelműen kiderül, hogy a kormányzati hálózatépítés, az ad hoc számítógép-akciók nem tekinthetőek megoldásnak olyan komplex életminőségi feladat esetén, mint a digitális esélyegyenlőség, a digitális (elektronikus) társadalmi befogadás megvalósítása. Olyan gazdaság-, társadalom-, egészségés szociálpolitikára lenne szükség, amelynek alkotói és végrehajtói túl tudnak lépni a szűken értelmezett jogszabályi, hatásköri kereteken, és sürgős, összetett életminőségi feladatként kezelik a mintegy 6 millió magyar állampolgár sorsát. Az einclusion nem értelmezhető csak foglalkoztatási, csak felnőttképzési, csak mentálhigiénés, csak egészségügyi, csak szociális kérdésként. A modernitás és az információs társadalom igénye meghaladja a tárcakereteket és a hagyományos gondolkodási sablonokat. Természetes, hogy azt tapasztaljuk, hogy a civil kezdeményezések évekkel korábban indulnak el, mintsem a kormányzati döntéshozók egyáltalán a probléma megfogalmazásáig eljutnának. Mégsem triviális Magyarországon az, hogy a tenni vágyó szervezetekre partnerként tekintene kormányzat, általános a kapcsolathiány, a civil szervezetek egyszerű mellőzése, támogatásuk megvonása.

23 23 Ahhoz, hogy Magyarországon a digitális társadalmi befogadás kérdésében érdemi előrelépés történjen, nem csupán azokat kell e kérdés fontosságáról meggyőzni, akik kimaradtak az internetvilág fejlődéséből és napról-napra távolabb kerülnek attól, hogy az egyre bonyolultabb szolgáltatásokat igénybe vegyék, hanem azokat is, akik a hazai reformokat megvalósítani igyekszenek. Az ezen a területen az Európai Unió által szabott irányok, elvárások nem kerültek át a hazai köz(politikai) gondolkodásba, ezért az unióval párhuzamos fejlődés útja erősen kétséges. Magyarországon az utóbbi években az információs társadalom lassú fejlődési üteme mellett tovább mélyült a lakosság digitális megosztottsága. A folyamat az ország kulturális értelemben vett végleges kettészakadásának irányába tart. A felnőtt lakosság 60 százaléka digitálisan írástudatlan. A jelentős mértékű motiváció-hiány legfőbb okait abban látjuk, hogy a lakosság többsége nincs tisztában azzal, milyen előnyökkel is járhat számára a digitális világ illetve, hogy hiányoznak azok a társadalmi közvetítők, akik közvetlen módon mindezt képesek bemutatni. Szükség lenne olyan uniós és magyar, civil és kormányzati együttműködésre, amely a valós problémára hatékony választ kíván adni. A kooperáció hiánya a magyar társadalom minden szintjére kihat és akadályozza a készülő reformok eredményességét. A civil és tudományos szervezetek összefogásából létrejött szakértői anyag néhány olyan lépés szükségességre kívánja felhívni a figyelmet, amelyek nélkül a társadalmi modernizáció és a digitális társadalmi befogadás nem mehet végbe. Véleményünk szerint szükséges a döntéshozói, politikai és civil-társadalmi véleményvezérek körének tájékoztatása arról, milyen elvárásokat fogalmaz meg az Unió, milyen irányokat mutat és hol tart Magyarország e kérdésben az Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Éve, ennek során természetes lenne, ha ebbe az einclusion kérdésköre is beemelésre kerülne, hogy a 2008-as e-befogadás évére Magyarország érdemben készülhessen fel. Szükségesnek látjuk a társadalom motivációjának erősítését, az internettel kapcsolatos ismeretterjesztés erősítését, a hátrányos helyzetű csoportok célzott tájékoztatását és felkészítését. Ezzel kapcsolatosan fejlesztésre szorul az informatikai és információs társadalmi felnőttoktatási és -képzési struktúra, támogatásra méltónak látjuk a központi és helyi, civil és privát oktatási kezdeményezéseket. Szükségesnek látszik olyan internetes tartalmak előállításának fejlesztése és a meglévők támogatása, amelyek az einclusion problematikájához kínálnak megoldásokat, legjobb gyakorlatokat, és irányokat a hátrányos helyzetű csoportok számára. Végezetül megfontolandó, milyen ösztönzővel lehetne hatni az informatikai szállítókra és az internetszolgáltatókra, hogy a hátrányos helyzetű csoportoknak olcsó és megbízható eszközöket kínáljanak.

24 24 A fentiekből következően a hazai einclusion cselevések körének az alábbiakat javasoljuk. 1. javaslat A einclusion eszme népszerűsítése elméleti előkészítés a.) Írásos áttekintés az einclusion helyzetéről az EU-ban a hazai döntéshozók, szociális intézmények, társadalmi és politikai szervezetek számára. Az európai uniós és hazai policy-k ismertetése. A kérdés folyamatos kommunikációt igényel a döntéshozók és megvalósítók felé; b.) EU tevékenységeket bemutató módszertanok, legjobb gyakorlatok összeállítása; c.) A hazai best practice összeállítása és angol nyelvű kommunikációja az EU és intézményei felé. A hazai eseményekről, eredményekről rendszeres hírgyűjtés a témakört érintő EU benchmarking és indikátorok elvárásai szerint; d.) Rendszeres angol nyelvű, hírlevél publikálása az EU intézményei és a nemzetközi sajtó számára a hazai einclusion kérdésről, amelyben számot lehet adni az információs társadalom tágabb kérdéseiről is; e.) E kérdéssel foglalkozó website felállítása angol és magyar nyelven (folyamatban). Kutatások, szakmai anyagok (oktatáshoz, civil szervezeti, önkormányzati tevékenységhez); f.) Az információs társadalomból kirekesztett csoportok igényeinek, motivációinak, attitűdjeinek jobb megértése érdekében rendszeres hazai kutatási programok indítása; g.) A hazai társadalmi, közösségi informatikai gondolkodás és gyakorlatok megerősítése, kiterjesztése. 2. Javaslat Motivációs programok a.) Motivációs, igény- és figyelemfelkeltő programok az 50 év feletti és idős emberek számára: Inforum Unoka-Nagyszülő IT Versenyek, roadshow-k, televíziós kampányok; b.)az e-egészségügy fejlesztése az aktív időskor érdekében;

25 25 c.) Fogyatékkal élők (Civil szervezeteik bevonásával célzott DM programok); d.)roma kisebbség (Kulturális és jogvédelmi szervezetek bevonásával indított speciális kampányok); e.)halmozottan hátrányos helyzetű, szegény fiatalok csoportjainak elérése; f.) Helyi motivációs programok, melyek megvalósításában a közösségi hozzáférési helyek és az iskolák kiemelt szerepet játszanak; 3. javaslat Oktatási programok a.)országos eképességek program indítása; b.) Könyvtár, teleház, iskola, idősklub bevonása, a létező non-profit intézmények megerősítése (pl., Kattints rá, Nagyi!); c.) IT-Mentor képzés beindítása, megerősítése; d.)a szociális gondozói hálózat felkészítése; e.)szakmai tananyagok az oktatóknak (kidolgozva); f.) Speciális, nyomtatott és online tananyagok a célcsoportok tagjainak; g.) Az iskolák és diákjaik bevonása az idősek oktatásába (pl. Inforum: csibe tanítja program, kidolgozva); h.) Oktatási tananyagok, kiemelt online közszolgáltatások, elsősorban e- közigazgatás és e-egészségügy terén. 4. javaslat Tartalomszolgáltatás a. Információs webhely az idősek IT oktatása céljából (pl. 50Plusz.Net, folyamatban); b. A kiemelt célcsoportok számára releváns információszolgáltatások összegyűjtése és támogatása; c. Az oktatási, ismeretterjesztési programokhoz szükséges összefogások szervezése, partnerek felkutatása;

26 26 5. javaslat Hozzáférés és eszközök a.) Szélessávú internetelérés lehetősége az adott településen, körzetben (partnerségben a mobilcégekkel, wi-max szolgáltatókkal); b.)olcsó számítógépek; c.) Speciális eszközök (infraegér, braille billentyűzet, - nyomtató, felolvasó szoftver); Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum és tagszervezetei, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ és munkatársai együttműködést ajánlanak és kérnek a többi civil társadalmi szervezettől, az illetékes tárcáktól, hogy a digitális társadalmi befogadás (einclusion), a digitális írástudás és készségek fejlesztése, az életminőség-politika terén lépjenek fel együtt, közösen - 6 millió honfitársunk leszakadásának megállítása érdekében és - 3,5 millió, 50 évnél idősebb honfitársunk társadalmi hálózaton belül tartása érdekében. Az ország lakosságának eme harmadát kevesebb, mint 1 km-nyi autópálya árából már a modern Magyarország polgárává lehetne tenni. Nem tudjuk, hogy ez megéri-e valakinek.

27 27 II. Digitális törésvonalak Magyarországon helyzetkép az adatok tükrében A hazai IKT formálódásának, internetpenetrációs mutatóink alakulása az ezredfordulótól napjainkig Lakossági hozzáférési trendek 8 Ahogy azt a 2006-os Magyar Információs Társadalom Éves Jelentésben (ITTK 2007) is írtuk a KSH makroadatai 9 szerint évek óta folyamatosan csökken a vezetékes előfizetések száma. A mobiltelefon hazai megjelenése után egy darabig még a vezetékes telefonvonalak száma is növekedett, de a mobil szolgáltatás elterjedésével és árának konszolidálódásával kezdtek visszaszorulni a vezetékes előfizetések. A vezetékes előfizetések száma 2000 óta folyamatosan csökken. Az előfizetések minden bizonnyal tovább szűkülnek majd, illetve az egész piac átalakulására utaló jelek is megfigyelhetők. Az előfizetések számának további csökkenése a vezetékes telefon + ADSL szétválasztásától várható, amely felveti a hagyományos vezetékes szolgáltatás értékének kérdését. Könnyen elképzelhető, hogy a nem túl távoli jövőben a vezetékes szolgáltatás csupán kiegészítő bónusz szolgáltatásként fog megjelenni a távközléssel foglalkozó cégek kínálatában. 8 Az alábbiakban felhasznált adatok többségének származási helye a World Internet Project. A World Internet Project (WIP) az internet társadalmi hatásainak vizsgálatára szerveződött széleskörű nemzetközi kutatási program, amelyet 1999-ben a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i kampuszának (UCLA) Kommunikáció-politikai Központja (Center of Communications Policy) és a szingapúri NTU Kommunikációs Kara (School of Communications Studies) kezdeményezett. Az internethasználat terjedése bár eltérő mértékben a világ minden tájára jellemző, hatásai a társadalmi élet különböző területein (a társas kapcsolatok, a kommunikációs formák, a politikai aktivitás, a szórakozás terén és a munka világában) egyre fontosabbá válnak. A WIP jelentősége számos szempontból egyedülálló. Először is, a szokásos internetes kutatások témakörén túlmutató attitűd-, érték- és viselkedés-változók szerepeltetésével mélyebb értelmezéseket tesz lehetővé. Másodszor, a vizsgálat kiterjed az internetet nem használó személyekre is, feltérképezve a távolmaradás okait. Harmadszor, a vizsgálat longitudinális, azaz a tíz éven keresztül évenként végrehajtott adatfelvétel lehetővé teszi az akár egy évtizedet átfogó kutatási tervek kidolgozását is. A kutatás emellett panel jellegű, vagyis tíz éven át ugyanazok a kérdezettek, s ezáltal az adatok változásai és a változások okai pontosabban dokumentálhatók. Végül, de nem utolsó sorban a WIP nagy előnye a nemzetközi összehasonlítás lehetősége, ugyanis jó néhány olyan közös blokk szerepel a kérdőívben (az ország-specifikus kérdéseken kívül), amelyek alapján a nagyszámú résztvevő ország adatai összehasonlíthatók, és az évenkénti konferenciákon az eredmények és tapasztalatok kicserélhetők. Magyarország 2001 óta vesz részt a WIP projektben. Az adatfelvételért és a gyorselemzésért felelős Tárki Rt.- hez a kutatásban társintézetként közreműködő BME-ITTK (Információs Társadalom- és Trendkutató Központ) mellett 2002-ben csatlakoztak az ELTE Szociológiai Intézetében 2002 ősze óta működő Információs Társadalom és Hálózat Kutató Központ (ITHAKA) kutatói is. A 2001 óta eltelt időszakban eddig hat adatfelvételre került sor (jelen pillanatban folyik a hetedik adatfelvétel). 9 A KSH statisztikái az internet előfizetésekkel dolgoznak, így a lakossági adatokon kívül tartalmazza az üzleti és az intézményi előfizetéseket is. Az arányokat tekintve az előfizetések kétharmada üzleti, negyede lakossági, a maradék intézményi.

28 28 A KSH legfrissebb adatai szerint 2006 végén száz lakosra mindössze 33,4 vezetékes telefonvonal jutott. A vezetékes vonalak csökkenése a mobiltelefon további terjedésével jár együtt, 2006 IV. negyedévében száz lakosra számítva 99,1 mobil-előfizetés volt Magyarországon, a dinamikus növekedés hatására mára a mobilpenetráció átlépte a 100 százalékos határt. Vezetékes és mobiltelefon előfizetések száma (100 lakosra) , , III. negyedév Vezetékes fővonalak száma Mobilelőfizetések száma Vezetékes és mobiltelefon előfizetések száma Forrás: KSH2006 A WIP legfrissebb adatai is azt mutatják, hogy a vezetékes telefon visszaszorulóban van, jellemzően főként a kevésbé tehetős területeken. Míg a kedvező helyzetben lévő régiók háztartásaiban a mobiltelefon mellett még megtalálni a vezetékes telefont, addig az elmaradottabb régiók háztartásait inkább jellemzi a mobiltelefon kizárólagossága, aminek negatív hatása lehet az otthoni internet hozzáférésre is (sok helyen és főleg az elmaradottabb régiókban csak vonalas telefonnal lehetne csatlakozni a világhálóhoz). Az alábbi táblázaton látható, hogy vezetékes és mobiltelefont együtt a kedvező helyzetben lévő régiókban találni, a legnagyobb arányban, így leginkább a központi, illetve a nyugati régió háztartásaiban. Vezetékes Mobiltelefon

29 29 telefon Régiók Közép- Magyarország Közép- Dunántúl Nyugat- Dunántúl 83% 79% 73% 66% 69% 74% 75% 71% 71% 68% 65% 78% 82% 73% 72% 66% 64% 82% Dél-Dunántúl 73% 62% 63% 57% 69% 80% Észak- Magyarország 76% 67% 58% 54% 51% 72% Észak-Alföld 68% 57% 60% 62% 60% 70% Dél-Alföld 62% 53% 55% 64% 65% 80% Vezetékes és mobiltelefonnal rendelkező háztartások aránya régiós bontásban Forrás: WIP A településtípus szerinti megoszlást vizsgálva arra lehetünk figyelmesek, hogy a községek fejlettsége a mobiltelefon esetében már elérte a főváros szintjét, a vezetékes telefon esetében azonban az egyenlőtlenségek nem sokat változtak. Mindez annak fényében fontos, hogy a mobiltelefon csak korlátozott mértékben alkalmas az internet hozzáférés biztosítására. Vezetékes telefon Mobiltelefon Településtípus Budapest 85% 82% 78% 64% 68% 73% Város 75% 66% 63% 65% 67% 79% Falu 68% 61% 60% 58% 57% 73% Vezetékes-, illetve mobiltelefonnal rendelkező háztartások aránya településtípus szerint Forrás: WIP

30 30 Ami az egyéni adatokat illeti, a WIP 2006-os adatai szerint a 14 évnél idősebbek háromnegyede rendelkezik mobiltelefonnal, amelyek többségét (90 százalék) saját maguk tartják fenn a kérdezettek 10 százalékának céges mobiltelefonja (is) van az összes mobiltelefon harmada előfizetéses, kétharmada pedig kártyás. Az otthoni számítógép és internetpenetráció az elmúlt években jelentősen növekedett. A WIP adatai szerint magyar háztartásoknak ma már több mint harmadában (38 százalék) van számítógép és valamivel több, mint ötödében (21 százalék) van internetkapcsolat is. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon mintegy másfél millió háztartásban található számítógép és mintegy 800 ezer háztartás csatlakozik otthonról a világhálóhoz is. Ha a háztartásokban található PC-k számát vetjük össze az otthoni internet hozzáféréssel, akkor azt láthatjuk, hogy az internet kapcsolatok számaránya az összes háztartáson belül 1998-ban 1 százalék körüli értéken mozgott és 1999-től 2001-ig 2 százalékról egyenletesen nőtt 6 százalékra. A as években 6 százalékról 12 százalékra ugrott, és 2004-ben is 2 százalékos növekedést produkált, a 2005-ös megtorpanás 10 után a legújabb 2006-os adatok további látványos bővülésről számolnak be. Érdemes megfigyelni, hogy mennyire együtt mozog a két adatsor: miközben nő az internet kapcsolattal rendelkező háztartások száma, lényegében továbbra is jelentős, és nem csökken százalék azon háztartások aránya, ahol ugyan van PC, de valamiért mégsem csatlakoztatják őket a világhálóra. 10 A 2005-ös adatfelvétel némileg más módszertan szerint készült, mint az addigi gyakorlat. A 2006-os adatfelvétel újra a WIP klasszikus módszertanával dolgozott, ezért ennek a megtorpanásnak feltehetően módszertani, mérésbeli okai is lehetnek.

31 31 Számítógép és internet a háztartásokban 40% 38% 35% 30% 25% 21% 20% 15% 10% 5% 0% PC Internet Háztartások számítógép- és internetellátottsága Forrás: TÁRKI Háztartásvizsgálatok; WIP A hozzáférés esetében nem mindig érvényesülnek hasonlóan erőteljesen a más fejlettségi mutatók mentén felrajzolható klasszikus egyenlőtlenségek. Régiós bontásban például, látszik a centrum-periféria, a kelet-nyugat megosztottság, de az észak-dél már sokkal kevésbé meghatározó. A települési lejtő mentén kialakult (digitális) egyenlőtlenségek sem konzerválódtak, a községek kezdik behozni lemaradásukat: ma már minden harmadik községi háztartásban van számítógép, míg két évvel korábban csak minden negyedikben volt. Az internet penetráció növekedésével együtt gyökeresen megváltozott az internet kapcsolat jellege is. A korábbi évekhez képest a WIP eredményei szerint 2006-ra már az internettel rendelkező háztartások háromnegyede szélessávon kapcsolódott az internetre. A WIP alapján összességében a háztartások internetkapcsolatainak nagyjából kéttizede modemes és ISDN, több mint kétötöde (42 százalék) DSL, harmada kábeles, ezen kívül a felhasználók mintegy 5 százaléka mobiltelefon segítségével kapcsolódik az internethez. A 2004-es eredményekhez képest, ahol 43 százalék volt a szélessáv (ADSL és kábeles együttesen) részesedése ez mindenképpen kimagasló eredmény. A sávszélesség összetételének megváltozásához

32 32 hozzájárult, hogy az utóbbi időben a szélessávú hozzáférések ára tovább csökkent. A 2005-ös Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés már beszámol arról, hogy minőségi ugrás történt az elmúlt években, azaz gyökeresen megváltozott az internethasználat belső struktúrája. Már 2005-ben a magyar háztartások közel kétharmada szélessávon csatlakozott az internethez, ami azóta tovább növekedett. Az internetkapcsolat típusa % 5% 32% 42% 5% % 12% 29% 30% 9% Analóg modem ISDN % 12% 19% 22% 7% Kábel ADSL Egyéb(mobil) % 14% 15% 14% 7% % 22% 16% 3% 4% 0% 20% 40% 60% 80% 100% Az internetkapcsolat típusa Forrás: WIP A szélessáv térnyerése jól követhető a fenti ábrán, 2002-ben a DSL és a kábeles hozzáférések aránya összesen nem éri el a kapcsolatok ötödét (19 százalék). Ez négy év alatt az összes kapcsolat háromnegyedére (74 százalék) növekedett. Természetesen az alatt az idő alatt az internetkapcsolattal rendelkező háztartások aránya is növekedett; a 2002-es állapothoz képest közel megháromszorozódott.

33 33 A KSH makroadatai is erről a változásról tanúskodnak, az összes (több mint 1 millió) előfizetés 11 közel fele (46 százalék) valamilyen DSL kapcsolat, háromtizede (29 százalék) kábeltelevízió segítségével kapcsolódik az internetre, ami a kapcsolatok háromnegyedét jelenti, ezen kívül a vezeték nélküli és egyéb kapcsolatok 12 szintén jelentős arányban (18 százalék) szerepelnek. Mind a KSH makroadatai, mind a WIP lakossági felmérése szerint a többségbe kerültek szélessávú kapcsolatok. Az idei év során tovább folytatódott a szélessávú kapcsolatok terjedése olyannyira, hogy a KSH 2006-os év végi gyorstájékoztatója szerint az összes előfizetés kevesebb, mint egytizede (6 százalék!) dial-up vagy ISDN. Mindez azt jelenti, hogy meg vannak számlálva a keskenysávú előfizetés napjai, várhatóan egy-két éven belül egészen eltűnik a statisztikákból. Ez azonban nagy valószínűséggel nem jelenti azt, hogy teljesen megszűnik a betárcsázós internet, hiszen a dial-up kapcsolatot használók jó része az előfizetéshez nem kötött nyílt internetet, vagy az úgynevezett ingyenes internetet használja. Jelentőségüket azonban nem lehet pontosan meghatározni, csak becslések léteznek, amelyek számukat nagyjából százötszázezer főre teszik. Kapcso lt vonal ISDN xdsl Kábeltév é Bérel t vona l Vezeté k nélküli Egyé b Összese n Üzleti és költségvetési előfizetéseket is beleértve. 12 Az egyéb megnevezés a KSH tájékoztatása szerint azokra a kapcsolatokra vonatkozik, ahol technológiák kombinációjával kerül a felhasználóhoz az internet (pl.: kábel+mikrohullám) vagy olyan kapcsolat, amely nem fér bele a többi típusba (pl.: PLC).

34 Internetelőfizetések száma hozzáférési szolgáltatások szerint Forrás: KSH2006 Kapcso lt vonal ISDN xdsl Kábeltév é Bérel t vona l Vezeté k nélküli Egyé b Összese n % 9% 0% 5% 1% 0% 2% 100% % 8% 7% 7% 1% 0% 4% 100% % 6% 18% 12% 1% 4% 3% 100% % 5% 32% 18% 1% 5% 1% 100% % 3% 41% 23% 0% 7% 2% 100% % 1% 46% 29% 0% 17% 1% 100% Internetelőfizetések aránya hozzáférési szolgáltatások szerint Forrás: KSH2006 A hozzáférés összefüggéseit jellemezhetjük a régiós hatás szerint. A számítógéppel rendelkező háztartások régiós arányszámaira pillantva az első, amit észreveszünk, hogy nem minden esetben érvényesülnek hasonlóan erőteljesen a más fejlettségi mutatók mentén felrajzolható klasszikus egyenlőtlenségek. A magyarországi háztartásokat vizsgálva, legnagyobb arányban a nyugati régióban találunk számítógéppel felszerelt otthonokat, ahol majd minden második (46 százalék) háztartás rendelkezik számítógéppel. Majd a központi régió következik, amely eddig vezető szerepet játszott, azonban közötti időszakban nem hozta az átlagos növekedés ütemét, ban pedig a leglassabb növekedést produkálta. Ezzel szemben Észak- Magyarország, hazánk egyik legelmaradottabb régiója, öles léptekkel dolgozza le hátrányát az elmúlt években a többi régióhoz képest számítógép-hozzáférésben.

35 35 Számítógéppel rendelkez ő háztartások aránya régiónként Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyarország Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Közép-Magyarország 33% 25% 19% 33% 25% 18% 37% 26% 22% 38% 28% 25% 46% 37% 27% 40% 34% 27% 42% 40% 36% % 20% 40% 60% Háztartások számítógép-ellátottsága régiós bontásban Forrás: WIP Az internethozzáférés összességében a közötti relatíve lassú emelkedés után mintegy 50 százalékkal (14 százalékról 21 százalékra) növekedett a közötti időszakban.

36 36 Internettel rendelkező háztartások aránya Dél-Alföld 4% 9% 17% Észak-Alföld 4% 7% 14% Észak-Magyarország Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl 3% 7% 8% 11% 10% 20% 17% 21% 15% Közép-Dunántúl 6% 12% 22% Közép-Magyarország 14% 25% 29% 0% 10% 20% 30% 40% Internetkapcsolattal rendelkező háztartások aránya regionális bontásban Forrás: WIP A növekedés a legnagyobb ütemet az észak-alföldi régióban produkálta, ahol megduplázódott (7 százalékról 14 százalékra növekedett) az internetkapcsolattal rendelkező háztartások száma. További hasonlóan kedvező növekedés tapasztalható a Dél-Alföldön és Közép-Dunántúlon, azonban a növekedés, összességében is (minden régióban) látványos volt. A háztartások számítógép-ellátottságát a régiós elhelyezkedésen kívül magyarázza a település típusa is. A vizsgált időszakban egyrészt folyamatos növekedés tapasztalható, másrész megfigyelhetjük, hogy az egyenlőtlenségek nem konzerválódtak, ugyanis a községek kezdik behozni a lemaradásukat: ma már minden harmadik községi háztartásban van számítógép, míg két évvel korábban csak minden negyedikben volt.

37 37 Számítógéppel rendelkez ő háztartások aránya településtípusonként 33% Falu 18% 24% Város 27% 34% 39% % Budapest 36% 40% 0% 20% 40% 60% Számítógéppel rendelkező háztartások településtípus szerint Forrás: WIP Magyarország településeinek több mint fele (55 százaléka) törpefalu vagy kisközség, azaz 500 főnél kevesebben lakják. A törpefalvak száma 1042 darab, míg a kisközségek ( lakos között) száma 678 darab. Infrastrukturális szempontból és kiemelten az internethozzáférés szempontjából ezek a települések jelentősen kedvezőtlen helyzetben vannak, aminek oka a hálózat kiépítettségének lukacsossága mellett a kellő számú szolgáltató hiányának köszönhető az elégtelen verseny is.

38 38 Internettel rendelkező háztartások aránya településtípusonként 14% Falu 6% 3% Város 7% 15% 21% % Budapest 27% 16% 0% 10% 20% 30% 40% Internetes kapcsolattal rendelkező háztartások településtípus szerint Forrás: WIP A os fellendülés nem hagyta érintetlenül ezt a területet sem. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a községek komoly fejlődést mondhatnak magukénak az elmúlt években. A es időszakban megduplázódott, a os időszakban pedig ennél is jelentősebben növekedett az internettel ellátott községi háztartások aránya, míg a városokban és a fővárosban lassult a növekedés az utóbbi két évben. A használat trendjei A Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés (ITTK 2007) szerint az ezredforduló óta bővült a számítógép-használók köre, elsősorban azokban a társadalmi csoportokban, amelyek az információs társadalom fejlődése szempontjából hátrányos helyzetűnek tekinthetők ban a 14 év feletti korosztály közel fele (47 százalék) használt rendszeresen, vagy alkalmanként számítógépet. A számítógép-használók arányának növekedéséhez hasonlóan az internethasználók száma is jelentősen

39 39 nőtt a vizsgált évek során. A WIP 2006-os adatfelvétele szerint Magyarországon a 14 év felettiek 36 százaléka használta az internetet valamilyen gyakorisággal. A klasszikus egyenlőtlenségek (életkor, iskolai végzettség, településtípus) még ma is éreztetik hatásukat, de az utóbbi években a hátrányos helyzetű csoportok helyzete gyorsabb ütemben javult, ezáltal sikerült valamelyest lefaragniuk hátrányukból. Jellemzően a középkorúak, a kistelepüléseken lakók esetében számolhatunk be jelentős, az átlagot meghaladó növekedésről. Fontos továbbá, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt az otthoni internethasználat, ezzel párhuzamosan az iskolai internethasználat relatív mértéke (aránya a teljes internetező táborban) visszaesett. Az adatok alapján az otthoni internethasználat nagymértékben együtt jár a gyakori internetezéssel, vagyis az otthonaikban itnernethozzáféréssel rendelkezők jelentős arányban ki is használják lehetőségeiket. A leggyakoribb internetes tevékenység az ezés, amit a felhasználók túlnyomó többsége (84 százalék) használ rendszeresen. Az internethasználók jelentős része (70-80 százalék) használja információkeresésre az internetet, valamint közel kétharmadnyian (65 százalék) szórakozás és játék céljából is interneteznek. A kommunikáció újszerűbb formái közül az IP-telefont csak kevesen (15 százalék) használják, ugyanakkor csevegni minden második internetező szokott. Internetes tevékenységek Információ - munka v. tanulmány Termék információ Információ - személyes 84% 80% 77% 73% Szórakozás, játék 65% Chatelés, csevegés, fórum 50% EÜ-információ 42% Állást keresni 36% Bankügyek IP-telefon 15% 19% 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90%

40 40 Jellemző internetes tevékenységek Forrás: WIP2006 A digitális jövő térképe Gyorsjelentés a World Internet Project évi magyarországi kutatásának eredményeiről (ITHAKA, 2006) című jelentésben részletes képet kaphatunk a számítógép- és internethasználat szociodemográfiai jellegzetességeiről. Jellemzően találunk különbségeket a számítógép- és internethasználat jellegzetességeiben a szociodemográfiai jellemzők alapján. Ezeket a jellegzetességeket az alábbiakban lehet összefoglalni: A nem hatása: A nem számítógép-használatra gyakorolt hatása nem mondható erősnek, de továbbra is szerepet játszik. A vizsgált években ( ) mindvégig megmarad néhány százaléknyi különbség a férfiak és a nők között, azzal együtt, hogy a számítógéphasználók aránya a társadalom egészét tekintve egyre növekszik. Jellemzően a férfiak számítógép-használati arányát a nők két év elteltével képesek produkálni. Amennyiben ez a jellegzetesség a jövőben is megmarad, akkor 2008-ra minden második nő is számítógép-használó lesz Magyarországon. A nemek szerinti különbség az internethasználat esetében is hasonló, mint amit a számítógéphasználattal kapcsolatban tapasztaltunk, azaz a folyamatos növekedés mellett továbbra is jelen vannak a korábban meglévő különbségek. A vizsgált három év eredményei azt mutatják, hogy a férfiak között továbbra is nagyobb arányban találunk internetezőket, mint a nők között. Az életkor hatása: Az életkor az egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) mutató, amelyik az infokommunikációs eszközök, így a számítógép használatát is erősen befolyásolja. Ezt a megállapítást igazolhatjuk egy nagyon egyszerű mutatóval is, 2006-ban a számítógépezők átlagéletkora 32 év volt, míg a nem használók átlagosan 20 évvel(!) voltak idősebbek. Korcsoportok szerint vizsgálva a számítógép-használat elterjedtségét egyrészt láthatjuk, hogy a legfiatalabb korcsoport (középiskolások) szinte teljes egészében a használók táborát erősíti, míg az életkor emelkedésével egyre csökken a használat, és a nyugdíjas kort elérve már alig találunk számítógép-használókat. Ezzel együtt igaznak tűnik az a megállapítás is, hogy az utóbbi két évben a használók arányának növekedése elsősorban a középkorúak, valamint a 60 év felettiek csoportját érintette. (A évesek, akiknek ma már közel háromnegyede (64

41 41 százalék) használ számítógépet, a évesek esetében az utóbbi két évben 15 százalékos növekedést regisztrálhatunk, miközben a legidősebb 60 év feletti korcsoport esetében a vizsgált időszakban megnégyszereződött 13 a használók aránya.) Mindez azt jelenti, hogy az életkor képezte digitális megosztottság visszaszorulóban van Magyarországon. Az internethasználatot változatlanul az életkor befolyásolja a leginkább, hiszen a számítógéphez hasonlóan az átlagos internethasználó is húsz évvel fiatalabb (32 éves) mint az átlagos internetet nem használó. Már ebből is arra következtethetünk, hogy a kor az internethasználat fontos magyarázója. A tapasztalatok szerint a tizenévesek túlnyomó többsége (89 százalék) internetezik valamilyen gyakorisággal. A huszonévesek körében is többen (65 százalék) vannak az internetezők, azonban a harmincasok esetében már kevesebben (46 százalék), a negyvenesek esetében még kevesebben (38 százalék), míg az ötveneseknek csupán ötöde (21 százalék) internetezik, az ennél idősebbek között pedig már alig (4 százalék) találunk internethasználót. A os évek eredményeinek összehasonlítása során megfigyelhetjük azonban, hogy a korcsoportok közötti megosztottság valamelyest csökkent, az átlaghoz képest nagyobb volt az internethasználat arányának növekedése a fiatalok (14-29 évesek) korcsoportjában a között, ugyanakkor az elmúlt két évben a középkorúak körében volt nagyobb az internetezők arányának növekedése, mint az átlagos bővülés, tehát elindult egyfajta kiegyenlítődés az idősebbek javára. A foglalkozás hatása: A gazdasági aktivitás vizsgálata tovább részletezi a fenti állításokat. Az adatok alapján megfigyelhetjük ugyanis, hogy leginkább a diákok (95 százalék) illetve a kereső tevékenységet folytatók (63-68 százalék) használnak számítógépet, szemben a nyugdíjasokkal, akik közül csak minden tizenegyedik szokott számítógépet használni (9 százalék). Az életkor esetében megfigyelteket erősíti, hogy a nyugdíjasok csoportjában megháromszorozódott a számítógépet használók aránya. (A tanulók esetében láthatjuk, hogy a teljes lefedettséget gyakorlatilag már ben elértük.) Átlagon felüli növekedést tapasztalhatunk még az önálló vállalkozók csoportjában, és ez a növekedés várhatóan tovább fog erősödni köszönhetően részben az elektronikus ügyintézés fejlődésének, amely a vállalkozókat arra kényszeríti, hogy használják a számítógépet adóbevallásuk és egyéb ügyeik intézése során. A gazdasági aktivitás és az internethasználat kapcsolata hasonló a számítógép-használat esetén tapasztalthoz. Az internethasználók 13 Persze ennek az is az oka, hogy a kiindulási alap igen alacsony volt (2% internetező 2002-ben), így volt honnan megnégyszereződnie ennek a csoportnak.

42 42 aránya szerint három nagy foglalkozási csoportot különböztethetünk meg: a diákokat; az aktívakat; és inaktívakat. A diákok túlnyomó többsége használja az internetet (89 százalék), a kereső tevékenységet folytatók közül az önálló vállalkozók több mint fele (54 százalék) szokott internetezni, az alkalmazottak között már kisebb a használók aránya (46 százalék). Az inaktívak használják legkevésbé az internetet, a nyugdíjasok körében például, 5 százalék alatt van a használók aránya. Az anyagi helyzet hatása: A vélt vagy valós 14 anyagi helyzet szerinti egyenlőtlenségek továbbra is meghatározóak a számítógép-használat tekintetében. Az egyéni jövedelmet vizsgálva csupán a legfelső két jövedelmi ötödbe tartozók többsége számítógéphasználó (76, illetve 55 százalék). Az alacsonyabb jövedelműek között már kevesebb számítógépezőt találunk, kivéve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők esetében, ahol többségében fiatalok, foglalkozásukat tekintve tanulók vannak, akik körében az átlagnál magasabb a használók aránya. A szubjektív anyagi helyzet az objektív jövedelemmegoszláshoz hasonlóan is arról tanúskodik, hogy számítógépet a kedvezőbb helyzetben lévők használják igazán, az anyagi gondokkal küszködök közül legfeljebb, ha négy emberből egy használót találunk. Az anyagi helyzet az internethasználat szempontjából is meghatározó. Ha az egyéni jövedelem szerint vizsgáljuk meg az internethasználatot, akkor csupán a legmagasabb jövedelmi ötödben találjuk többségben az internetezőket (64 százalék). A szubjektív anyagi helyzet és az internethasználat összefüggésében markánsabban jelennek meg a számítógép-használatnál tapasztalt egyenlőtlenségek. Az anyagi helyzetüket kifejezetten pozitívnak értékelők többsége (70 százalék), használja az internetet, míg a rendszeres anyagi gondokkal küszködök kevesebb, mint ötöde (19 százalék) netezik, a legkedvezőtlenebb nélkülözések között élők között pedig már alig van internethasználó (5 százalék). A trendek tekintetében ugyanaz mondható el, mint a számítógép-használat esetében, azaz a legtehetősebb csoport kivételével a többi csoportban 2006-ban is tovább folytatódott a növekedés, bár ez a legtöbb esetben elmaradt a között tapasztalttól. 14 Az anyagi helyzetet kétféleképpen vizsgáltuk, egyrészt a jövedelemre kérdeztünk rá, másrészt az észlelt, tehát a szubjektív anyagi helyzetre. A két módszer nagyrészt konzisztens anyagi helyzet meghatározást tesz lehetővé. Mi most a szubjektív anyagi helyzet szerinti megoszlást mutatjuk be részletesebben, amely kiküszöböli az objektív anyagi helyzet adathiányát, ugyanis a jövedelemre vonatkozó kérdést csak a 18 éves vagy idősebb kérdezetteknek tették fel és ott sem mindenki válaszolt a kérdésre.

43 43 Az iskolai végzettség hatása: A digitális megosztottság másik kiemelkedően fontos tényezője az iskolai végzettség. Ezzel kapcsolatban megfigyelhetjük, hogy míg a közép és felsőfokú végzettségűek többsége használ számítógépet (69-82 százalék), addig a szakmunkások csupán 31 százaléka, illetve a legfeljebb általános iskolát végzők mindössze 28 százaléka. A korábbi évek állapotához viszonyítva a kornál tapasztalthoz hasonló következtetést vonhatunk le, egyrészt megfigyelhetjük, hogy minden csoportban növekedett a használók aránya, másrészt a leszakadó csoportok esetében nagyobb mértékű volt a növekedés, ebből adódóan az iskolai végzettség hatása is gyengült valamelyest az elmúlt években. Az internethasználók aránya minden iskolai végzettség szerinti csoportban növekedett a vizsgált években, a szakmunkásképzőt végzettek esetében ez az arány megduplázódott 2002 óta (8 százalékról 17 százalékra változott), de nagymértékű növekedést találunk a többi középfokú végzettséggel rendelkezők között is. A lakóhely hatása: Településtípus szerint vizsgálódva megállapíthatjuk, hogy a települési lejtő gyengébben bár, de továbbra is érezteti hatását, a fővárosban és a megyeszékhelyeken a kérdezettek többsége (56 százalék) használ számítógépet, míg a kisebb városok és községek lakóinak csupán százaléka. A vizsgált évek (2002, 2004 és 2006) eredményeinek összehasonlítása során megfigyelhetjük, hogy a megyeszékhelyeken lakók felzárkóztak a fővárosiakhoz, a községek lakói pedig megkezdték a felzárkózást az átlaghoz. Mindez azt jelenti, hogy a települési lejtő meredeksége csökkent a vizsgált időszakban. Az internethasználók számának bővülése minden településtípuson egyaránt növekedést hozott, a vizsgált időszakban. Természetesen a számítógép-használathoz hasonlóan ebben az esetben is érvényesül a települési lejtő hatása, azaz minél nagyobb települést vizsgálunk, annál nagyobb arányban találunk internetezőket. Ennek számos oka lehet. Az egyik mindenképpen az a sajátosság, hogy a digitális egyenlőtlenség a hagyományos egyenlőtlenségek mentén szerveződik (aki szegény, valószínűleg nem lesz pénze internetre sem, aki alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik, valószínűleg kevésbé találkozott tanulmányai folyamán, vagy igényel a munkájához internetet, stb.). Másik ok a hozzáférhetőségben keresendő, a nagyobb településeken az embereknek több esélyük van internetet használni, ideális esetben válogathatnak az otthoni szolgáltatók közül is, ugyanakkor közel a könyvtár, internet kávézó is, míg a kisebb településeken sokkal kevesebb ilyen lehetőség van.

44 44 Az internetezéssel kapcsolatos elmúlt évekre vonatkozó adatokból három egyértelmű tendencia rajzolódik ki. A legfontosabb, hogy az otthoni internetezés aránya jelentősen emelkedett, az internetezés legfontosabb helyévé vált, megelőzve a munkahelyi nethasználatot. Négy év alatt 33 százalékról csaknem duplájára, 63 százalékra nőtt az internetezőkön belül azok aránya, akik megnevezték otthonukat a rendszeres internetezés helyszínei között. Az internethasználat helyszínei Máshol Barát 2002 NetCafe Teleház Könyvtár Iskola Munkahely Otthon 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% Otthon Munkahely Iskola Könyvtár Teleház NetCafe Barát Máshol % 37% 24% 9% 4% 7% 23% 2% % 34% 29% 10% 5% 10% 24% 3% % 37% 32% 11% 4% 8% 21% 4% Internethasználat helyszínei Forrás: WIP A fenti trenddel párhuzamosan az iskolai internethasználat aránya csaknem harmadával csökkent, ma már csak minden negyedik internező használja iskolában (is) a világhálót, míg a 2002-es adatok szerint minden harmadik internetező vette igénybe az oktatási intézmények géptermeit. Ez a változás részben az internetező szociodemográfiai tényezőinek változásával

45 45 magyarázható. Az új csatlakozók jelentős része a középkorúak közül került ki, illetve az idősebb korosztály is relatív dinamikusan bővült, ennek primer következménye az internetezők átlagéletkorának emelkedése, illetve a felhasználók között az iskolai tanulmányokat folytatók arányának csökkenése ban az internetezők döntő többsége (63,1 százalék) a legfrissebb adatok szerint megjelölte otthonát az internetezés egyik helyszíneként. Mivel a válaszadók több lehetőséget is kiválaszthattak, így a munkahelyi internetezést további 36,8 százalék nevezte meg, míg 24,2 százalék számolt be arról, hogy iskolájában használja rendszeresen a világhálót. Utóbbival csaknem azonos arányban (22,7 százalék) barátoknál is interneteznek a felhasználók. Mivel az internetezők több helyszínt is megjelölhettek, az adatokból kiolvasható, hogy hány helyszínen használják a világhálót döntő többségük vagy 1 vagy 2-3 helyszínen csatlakozik az internetre ban a válaszadók közel fele (48,7 százaléka) egy helyszínen internetezik, közel ugyanennyien (további 48,5 százalék) két vagy három helyszínen is rendszeresen használják a világhálót. Az internetezés jellemző helyszíneinek gyarapodása nagymértékben együtt járt a világháló mindennapi életben jelentkező fontosságának növekedésével is. Köztudott, hogy Magyarországon az infokommunikációs eszközhasználattól leginkább a kognitív korlátok tartanak távol, amit jól jelez, hogy a lakosság fele az utóbbi időben tapasztalható egyértelmű fejlődés ellenére még mindig nem használja a számítógépet, kétharmada nem használja az internetet. A World Internet Project kutatássorozat kiterjed a távolmaradók csoportjára is, így alkalmas feltárni az internetet nem használók indokait, az érvek között két nagy csoportot hozhatunk létre: A materiális okokat hangsúlyozók csoportját, akik elsősorban az anyagi természetű indokokat említenek. Elképzelhető, hogy az internetezésre alkalmas modern számítógép beszerzése jelent túl nagy terhet a családnak, vagy a hozzáférést tartják költségesnek, bonyolultnak, esetleg lassúnak. Ez utóbbi szempont nem elhanyagolható, ha figyelembe vesszük, hogy még mindig több száz olyan apró település található az országban, ahol a szélessávú internet nem érhető el megfizethető áron, vagy egyáltalán nincs is ilyen szolgáltatás helyben. Megfigyelhető, hogy amióta a WIP kutatás folyik a kognitív szempontok (nincs rá szüksége, nem érdekli, stb.) szerepe évről-évre növekszik, materiális szempontok csökkennek. A materiális szempontok csökkenése több tényezővel is magyarázható. Az internet költségei az elmúlt négy évben jelentősen csökkentek, valamint meghatározóvá vált az átalánydíjas szélessávú internethozzáférés. A kognitív gátak erősödése elsősorban az érdeklődés hiányával magyarázható. A legfrissebb adatok szerint a nem használók közül csaknem minden második azért marad távol az internettől, mert úgy

46 46 érzi, hogy nincsen rá szüksége. A válaszok gyakorisága alapján a következő indok az érdektelenség, míg a harmadik leggyakoribb ok, a számítógép hiánya. A távolmaradás kognitív és materiális indokai 34% Materialis 34% 47% 77% Kognitiv 72% 41% 0% 20% 40% 60% 80% 100% A nem internetezés indokai Forrás: WIP Nem véletlen, hogy a kormányzat a közelmúltban éppen pont az információs társadalom kiépítésének kognitív korlátaival kezdett foglalkozni. A Hétköznapi Internet Program (HIP) a modern kommunikációs eszközök használatával kapcsolatos motivációs gátak letörését tűzte ki célul. Ahogy a program bemutató dokumentumában fogalmaznak: A motivációs program célja az infokommunikációs eszközök, alkalmazások és tartalmak iránti társadalmi nyitottság célcsoportonkénti növelése, az internetellátottság és -használat bővítése, az infokommunikációs termékek és szolgáltatások piacának élénkítése a piaci szereplők és a kormányzat összehangolt fellépésével Vajon mennyien terveznek egy év múlva internetezni azok közül, akik ma még nem használják a világhálót? Biztosat nem tudhatunk, de a WIP kérdőív rákérdezett a nem használók terveire is. Csaknem egytizedük úgy látja, hogy egy év múlva már rendszeres internethasználó lesz 2 százaléknyian ebben nagyon bíznak, ők jelölték meg a nagyon valószínű választ, míg 6,8 százalék esetében gyengébb az elhatározás, ők csak a valószínű választ

47 47 adták a kérdésre. A bizonytalankodók aránya 2,7 százalék volt, de a túlnyomó többség szinte teljesen biztos abban, hogy egy év múlva sem lesz rendszeres internethasználó. Mennyire valószínű, hogy egy év múlva internetet használ? Korábban már használta rendszeresen Nem használta korábban rendszeresen Nagyon valószínű 18% 1% Valószínű 18% 6% Nem valószínű 56% 90% Nem tudja 9% 2% Összesen 100% 100% Az internethasználatra vonatkozó tervek a nem használók körében Forrás: WIP A hozzáférés ára A hozzáférés ára gyorsan változik és, mint az előbb láthattuk már egyre kevésbé oka a távolmaradásnak. A legfrissebb (2006-os) Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés (MITJ) szerint gyakorlatilag pont került a drága-e az internet tíz éves vitájának a végére 2006-ban, a hozzáférések átlagos ára jelentősen csökkent. A MITJ megállapítja, hogy a szélessávú internetezés havidíja több lélektani határt is áttört, bár a szolgáltatás sajnos egyelőre nem mindenhol elérhető az országban. Füzesi Péter, Pintér Róbert és Székely Levente által jegyzett Internetes ÁRadat: a magyar internet az árak tükrében című munka foglalkozik átfogóan az internetezés árával. A 2005-ben készült írás azt állapítja meg, hogy bár folyamatosan csökkenek az árak, azok mégis magasak maradtak a szerényebb anyagi erőforrásokkal rendelkező társadalmi csoportok számára. A rendszerváltástól napjainkig eltelt idő a gazdaság szempontjából három jól elkülöníthető periódusra osztható (Tóth 2003). Az első 1992-ig tartott, ahol a magyar gazdaság története egyik legnagyobb visszaesését szenvedte el, majd a

48 48 második periódus 1992 és 1996 közé tehető, amire leginkább a stagnálás volt jellemző, 1996 után pedig növekedésről beszélhetünk, ami reálkereset növekedéssel és csökkenő munkanélküliséggel járt együtt. A reálkeresetekben a kilencvenes évek közepén bekövetkező mélypont után lassú, de folyamatos emelkedés volt tapasztalható, ezután évenként 1,5-3 százalékkal nőttek a reálkeresetek. Az infláció is folyamatosan csökkent, az ezredfordulótól már sikerült 10 százalék alá szorítani, az utóbbi néhány évben azonban újra növekedésnek indult. A fogyasztóiár-indexek használata a gazdasági befolyásoló tényezők szempontjából azért nagyon praktikus, mert tartalmazza a háztartások által vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását, valamint jelzi az infláció mértékét. Az alábbi grafikon az elmúlt 15 év fogyasztói árainak változásait jelzi. A grafikonra rápillantva látható, hogy az ezredforduló körül mérséklődés látszik az árak emelkedésében, a tartós fogyasztási cikkek (köztük pl. a számítógép) árai egyenesen csökkentek, nem így azonban a szolgáltatások árai (köztük pl. a telefon, és az internet tarifák). 15 Fogyasztóiár - indexek visszatekintő idősorai (1990 = 100,0) , , Tartós fogysztási cikkek Szolgáltatások Összes kiadás Fogyasztóiár indexek változásai Forrás: KSH Fogyasztóiár-index füzetek október-december és év 15 Természetesen a tartós fogyasztási cikkek, illetve a szolgáltatások árai több összetevőből állnak, ezért pl. nem biztos, hogy az index emelkedése jól reprezentál minden összetevőt.

49 49 Az árindexek, és bennük az internet árai még inkább informatívak, ha a tisztában vagyunk azzal, hogy hogyan változtak a fogyasztók bevételei, azaz a bérek. A reálkeresetekről az előbbiekben megállapítottuk, hogy a kilencvenes évek közepétől folyamatosan emelkedtek, hasonló a helyzet a bérek esetében is. Az átlagbérek 1995-től az ezredfordulóig abszolút értékben szinte egyenletesen emelkedtek, a magyarok minden évben kb. tízezer forinttal kerestek többet az előző évhez viszonyítva. Ennek ellenére az ezredforduló környékén az otthoni internethozzáférés még igencsak fehér hollónak számított, 2000-ig gyakorlatilag 5 százalék alatt maradt. Az ekkoriban technológiájában egyeduralkodónak számító betárcsázós internetszolgáltatás ára legolcsóbb esetben is Ft körül alakult (nem számítva a rárakódó telefonos percdíjakat). A korlátlan internethozzáférésért azonban már forint körüli összeget kellett fizetni ben a bruttó átlagbér Ft volt, ez mintegy forintot jelentett készpénzben, amely azonnal érezteti, hogy a korlátlan hozzáférés lehetősége nem volt reális még a két átlagfizetéssel rendelkező család számára sem. Ha pedig az ekkoriban érvényben lévő forintos minimálbérhez hasonlítjuk a korlátlan hozzáférést, akkor könnyen belátható, hogy a szegényebb háztartások számára luxus jellegű kiadásról beszélhetünk. Az 1500 Ft-os ár tizenötször kisebb, mint a minimálbér, azonban ebben az árban az említett módon telefonköltség nem szerepel, tehát a tényleges költségek ettől jóval magasabbak nem említve, hogy az otthoni netezéshez saját számítógépnek is rendelkezésre kell állnia. Az ezredforduló után két év alatt duplájára emelt minimálbér alaposan megemelte az átlagbér értékét is. A Szonda-Ipsos egy 2002-ből származó kutatása a kommunikációs szolgáltatástípusokat külön vizsgálta, és megkísérelt egy átfogó költségelemzést bemutatni tarifaátlag szerint. Eredményeik szerint 2002-ben a háztartások számára csak a kommunikációs szolgáltatásokat alapul véve a legköltségesebb tétel a telefon volt. A mobilra elköltött összeg vezetett havi közel Ft-tal, a vezetékes telefon havi költsége az internet árához hasonlóan havi 6000 Ft körül mozgott (együttesen tehát 12 ezret adnak ki). Az ekkoriban megszabott minimálbérnek csak a vezetékes telefonköltség majdnem a tizedét kiteszi, az internet pedig további 10 százalék (telefon nélkül ugye nem lehet betárcsázós internetet használni). A bruttó átlagbérnek a kettő együtt pedig az egytizedét adta ben egy átlagos 20 órás (napi 40 perc internetezés az egész háztartásra vetítve), modemes hozzáférés nettó 2300 forint körüli áron mozgott, ISDN vonalon ugyanez 2400 Ft, egy 384 kbs. letöltési sebességgel rendelkező xdsl átlagosan Ft, míg egy kábeles kapcsolat Ft-ot kóstált (már ahol hozzáférhető volt). A szélessávú hozzáférés tehát igencsak borsosnak bizonyult, különösen, ha szem előtt tartjuk, hogy a feltüntetett árak nettó árak nemcsak az új technológiák felfuttatásának éve, hanem a fentebb említett módon fontos tarifaátalakulásoknak is a színtere. A Matáv (Magyar Telekom) által ekkor kerül megszüntetésre a Mindenkinek csomag és a 150 Ft-os

50 50 éjszakai kedvezmény. Az új díjcsomagok, amelyek órás hozzáférést biztosítottak Ft-ba kerültek havonta, ez telefonköltséggel együtt forintot jelentett. Ugyanakkor kitűnő versenytársak is adódtak a FreeNet-es szolgáltatók jóvoltából, ahol hozzáférési díj nélkül internetezhettek a fogyasztók. Tehát, aki képes volt a kedvezményes, délután hat óra utáni időszakra és a hétvégékre korlátozni az internetezést, az az ingyenes szolgáltatók 2000 végi megjelenésétől számítva 2002 augusztusig (a Mindenkinek csomag eltörléséig) havi 4000 forintból megúszhatta az otthoni internetezést re már mindenképpen a szélessáv számít a legjobb megoldásnak (ha elérhető) az internetezésre. Egy átlagos ADSL, vagy kábelmodemes kapcsolat egy éves szerződés esetén nettó 5600 és 9000 Ft között alakult, de hosszabb távú elköteleződés mellett kedvezőbb havidíjak is lehetségesek voltak. Az egy éves előfizetésnél maradva, havonta legalább 7000 forintba került egy 512 kbs-mal száguldó kapcsolat. Ez az összeg egy négytagú, egyetlen átlagbérből (és nem minimálbérből vagy munkanélküli segélyből) megélni kénytelen család esetében továbbra sem lekicsinyelendő ban újabb csökkenéséhez vezetett az úgynevezett csupasz hozzáférések, azaz a telefon-előfizetési díj nélküli kapcsolatok megjelenése ban a szélessávú internetezés havidíja több lélektani határt is áttört, a legolcsóbb korlátozott hozzáférés ötezer forintról háromezer forint körüli összegre csökkent. (Az ország jelentős részén azonban továbbra sem érhetőek el ezek a kedvező előfizetési formák.) Az árcsökkenés abban is tetten érhető, hogy a szolgáltatók egyre nagyobb sávszélességű csomagokat kínálnak azonos árért, így bár sokan nem fizetnek kevesebbet, mint korábban, jobb minőségű szolgáltatáshoz jutnak azonos árért. Szintén újdonság, hogy a forgalmi korláttal ellátott előfizetés mellett megjelent az egyes napszakokra, illetve meghatározott időre csökkentett hozzáférés is. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) tanácsa a kedvező változások megtartása mellett hazai és uniós konzultációk után meghozott ármegállapító határozatával igyekszik élénkíteni a széles sávú internethozzáférések piacán a versenyt, és ezzel csökkenteni az ADSLszolgáltatás kiskereskedelmi árát. A határozat segítségével az öt jelentős piaci erejű szolgáltatót Emitel, Hungarotel, Invitel, Magyar Telekom (T-Com) és Monortel kiskereskedelmi árakon alapuló nagykereskedelmi árszabályozásra kötelezi. A fentiekben az otthoni internet havi költségeit vizsgáltuk a gazdasági helyzet tükrében, nem említettünk meg azonban egy nagyon fontos szempontot, ami egyes háztartások esetében jelentős pluszköltségeket jelent. A személyi 16 A teljes képhez hozzátartozik azonban, hogy a fogyasztó egyáltalán nem kapott garanciát arra, hogy délután hatkor a zsúfolt ingyenes szolgáltatói vonalakra sikeresen be tud csatlakozni, és nem kell akár órákat is várakoznia a kapcsolat megteremtéséhez.

51 51 számítógépről van szó, amely mindeddig a legadekvátabb kapcsolódási lehetőséget biztosítja az internethez. Napjainkban egy komplett modern, multimédiás, internetes kapcsolódási lehetőséggel rendelkező számítógép minimum bruttó 100 ezer Forintba kerül, amelynek birtoklásához már nem járul hozzá az adó-visszaigénylés sem (Sulinet Expressz), a legrászorultabb rétegeknek továbbra is kevés az esélyük a beszerzésére. Kitekintve a nemzetközi színtérre azt mondhatjuk, hogy a csökkenő árak és az élénkülő verseny ellenére Magyarország továbbra is drágább országok közé sorolható, bár az áresés mértéke biztató. Magyarország jelen állapot szerint előnyös helyzetben van az információs technológiai ráfordítások tekintetében. Az ilyen célú ráfordítások 2001-ben a GDP 2,7 százalékát tették ki, szemben a mai 7,8 százalékkal, amellyel Magyarország nem csupán az európai átlag, hanem a volt szocialista országok a kelet-középeurópai régió országai a GDP arányos IKT (infokommunikációs technológiák) költése meglehetősen magas élmezőnyébe tartozik. Bár az IKT-ra fordított GDP-arányos összkiadásait tekintve az európai élmezőnybe tartozunk, ugyanakkor összegszerűen ez nem jelent kiemelkedő teljesítményt. Amennyiben a fontosabb egy főre jutó IKT kiadásokat tekintjük azok hagyományosan az észak-európai országokban a legmagasabbak. Magyarország 2005-ben egy főre vetítve 680 eurót fordított információs és kommunikációs technológiákra, mintegy harmadát annak, amit Finnország, vagy a szomszédos Ausztria. Ebben az összevetésben hazánk jócskán elmarad az Unió átlagától, de még így is megelőzi Csehország és Szlovénia kivételével a 2004-ben csatlakozott országokat. A szektor kiemelt szerepét jelzi, hogy az alacsonyabb jövedelmi helyzet mellett is csaknem annyit költünk IKT-ra, mint Portugália.

52 52 IKT kiadások/fő RO BG LT SK LV PL EE HU CZ SI PT EU-15 IE AT FI IKT kiadások/fő Európában Forrás: Eurostat 2005 A kelet-közép-európai országok, és egyben hazánk IKT piaca is az ezredforduló óta eltelt időszakban végig dinamikusan fejlődött. Összességében a 2007-es előrejelzések szerint Magyarországon az összes információs technológiára vonatkozó költés 2,2 milliárd euróra tehető, amiből a szoftver és ehhez kapcsolódó szolgáltatások aránya teszi ki a nagyobb részt (57 százalék). A becsült éves növekedési ráta között 7,6 százalékot tesz majd ki. A tartós fogyasztási cikkek és ezen belül az infokommunikációs eszközök fogyasztói ára folyamatosan csökken, hasonlóan a távközlés és internetszolgáltatás díjaihoz. A GKI 2006-os Versenyképességi Évkönyve az International Telecommunication Union felmérését idézi miszerint a mobilhívások átlagos percdíja Magyarországon legmagasabb a vizsgált országok közül, ehhez képest sok az egy főre eső mobiltelefon-előfizetések száma. Tágabb kontextusban megfigyelhető, hogy a magyar IKT-költés relatív magas, ami mentalitásbeli-kulturális okokra is visszavezethető. A magyar lakosság kedveli, és presztízst tulajdonít a (szórakoztató)elektronikai eszközöknek, amelyet jól mutat a mobiltelefonok mellett az asztali DVD lejátszók és házimozi berendezések gyors karrierje a háztartásokban.

53 53 Telefonköltségek (mobil) a különböz ő országokban (USD) 1,0 0,87 0,92 0,93 0,93 0,99 0,8 0,7 0,6 0,5 0,52 0,57 0,59 0,4 0,2 0,0 CZ AT BG IE EE FI GR SK PT HU Telefonköltségek (mobil) a különböző országokban Forrás: IMD World Competitiveness Report 2006 Az árak letörésének érdekében folyó küzdelemben jelentős szerep hárul a 2004-ben megalapított Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) szabályozó tevékenységére. Az utóbbi néhány évben részben az NHH-nak köszönhetően alakult ki az előfizetőkért folyó igazi verseny a mobilpiac után az internetszolgáltatás területén is. Mindezt jól mutatják a felére, harmadára csökkentett szélessávú hozzáférés árai (miközben a sávszélesség többszörösére nőtt). Ez az árszint (internet ára) ugyanakkor a társadalom egy részének még mindig magas, illetve jó részük számára fizikailag nem elérhető. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2000-es jelentése már felemás helyzetet tárt fel. Egyrészt USD-re átszámolva, abszolút értékben a hozzáférési konstrukciótól függően, de a tagországok átlaga körül mozogtak a magyar árak is, ott is inkább az alacsonyabb szegmensben. De ha az egyes országok vásárlóerejéhez igazított értékekből indulunk ki, akkor egyértelműen látszik, hogy Csehország mellett hazánkban fizettek a felhasználók a legtöbbet az internetért. Ha az OECD összehasonlító elemzését nézzük, ami a 2002 szeptemberi, és 2004 novemberi állapotokat veti össze, azt látjuk, hogy

54 ben Magyarország a szélessávú intenet hozzáférés árában, abszolút összegben 59,39 USD-vel a negyedik helyen áll, amivel azonban reálértékén a harmadik legrosszabb helyen található Törökország és Lengyelország után. A 2004-es állapotokat nézve már biztatóbb a helyzet. Ekkorra mi lettünk a hatodikak, ha az abszolút összeget nézzük, hiszen nálunk már 42,58 USD-vel kisebb a szélessávú internet ára, mint Törökországban, Dániában, Norvégiában és Izlandon. A vásárlóerő paritást nézve azonban nálunk a második legmagasabb az ár, csak Lengyelország előz meg minket. Magyarországon tehát 16,82 USD-vel csökkent a szélessávú internet ára, ami önmagában szép eredmény de ha figyelembe vesszük, hogy eközben Írországban 60,06, Mexikóban 21,09 Lengyelországban 28,23 Törökországban pedig 58,82 USD-vel fizettek kevesebbet, akkor már nem örülhetünk maradéktalanul. A már idézett International Telecommunication Union legutóbbi felmérése szerint 100 kbit/s sebességű szélessávú hozzáférés havi díja a vizsgált országok közül (még mindig) Magyarországon a legmagasabb. ADSL ára a különböző országokban (USD/100 kbit/s/hó) 25 22, , ,05 13, ,86 5,89 7,74 0 EE AT PT IE PL FI HU ADSL ára a különböző országokban Forrás: IMD World Competitiveness Report 2006

55 55 Digitális írástudás Magyarország az unió sereghajtói között Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsonynak tekinthető a digitálisan írástudók száma egy 2006-os európai felmérés szerint a népesség közel 57 százaléka még sosem használt számítógépet, 66 százalékuk pedig nem él az internet adta lehetőségekkel. Ezzel az eredménnyel a jelenlegi 25-ök Európájának utolsó öt helyezettje közé került be Magyarország, többek között Lengyelország, Olaszország társaságában. Az EU 25 tagországában a számítógépet még sohasem használók aránya 34 százalék, míg a nem rendszeresen internetezők aránya 57 százalék. Az Európai Unió központi statisztikai hivatala, az Eurostat a tagországok teljesítményét értékelve kiemelte a legfejlettebb államokat is. A listavezető skandináv országokban mindössze a lakosság 8-10 százaléka nem használ számítógépet, és csak százalék az internetet nem használók aránya. Digitálisan írástudatlanok aránya az Európai Unióban 2006-ban Forrás: Eurostat

56 56 A táblázatból az is jól látszik, hogy a fejlett országokban jelentős különbség van a számítógép és az internet befogadása között. Akik ma még nem interneteznek, jó eséllyel rendelkeznek számítógéppel kapcsolatos tapasztalatokkal, hiszen a top 5 ország mindegyikében a megkérdezettek közel 90 százaléka használt már élete során számítógépet. Ezzel szemben a számítógép-használat és az internet mutatóinak tükrében elmaradottnak tekinthető országok esetében egy masszív, csaknem kétharmados digitálisan írástudatlan csoporttal találkozunk. Magyarország esetében a 2006-os adatok szerint a nem (vagy nem rendszeresen) internetezők aránya eléri a megkérdezettek kétharmadát, míg a digitális analfabéták aránya is jóval meghaladja az 50 százalékot (ebbe a csoportba sorolhatjuk azokat, akik még számítógépet sem használtak). A digitális írástudatlanok magas aránya régi probléma Az ország elmaradottsága nem új keletű, már az uniós csatlakozást megelőzően napvilágot láttak olyan elemzések, amelyek szerint Magyarország a régió országaihoz viszonyítva is elszomorítóan teljesít a digitális írástudástalanság mutatót tekintve. Európai léptékben, a témában a legátfogóbb és legmélyebb vizsgálat 2001 és 2003 között zajlott. A SIBIS (Statistical Indicators Benchmarking the Information Society) néven ismert projekt az egyik átfogó kísérletet jelentette az Európai Unió információs társadalommal foglalkozó indikátorrendszerének megújítására. A programban a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (ma Corvinus Egyetetm) is részt vett. A vizsgálat Magyarországon csak kismintás felmérés keretében zajlott, illetve 2003-ban abbamaradt, ennek ellenére izgalmasak az eredmények. A digitális írástudást érintő kutatások közül még a korábban is említett World Internet Project emelhető ki. A SIBIS digitális írástudás indikátora négy összetevőből épül fel. Elsőként az (1.) internetes kommunikációban való jártasságot vizsgálták. Az és egyéb online eszközök használata mellett a (2.) számítógépes programok letöltését és telepítését, a (3.) webes információk forrásának megkérdőjelezését és a (4.) célzott keresési képességeket vették számba, a négy mutatót nulla és három között értékelve. Az indexet az összetevők angol elnevezéseiből készített mozaikszóval COQS indexnek nevezték el. Az ábrán láthatjuk, hogy Magyarország az összetett index alapján a tíz új tagországnál is rosszabbul teljesít, a mutató értéke az unió fejlettebb államaiban pedig akár háromszor-négyszer is nagyobb.

57 57 Digitális írástudás: a COQS index értéke a teljes népesség körében Forrás: SIBIS Tudáskülönbségek a felhasználók körében második szintű digitális megosztottság A World Internet Projekt a számítógépet és internetet használó megkérdezettek digitális írástudását is vizsgálja. Így az ország kétharmadát kitevő digitálisan írástudatlan népesség mellett a rendszeres használókról is rendelkezünk részletes adatokkal. Az adatok elemzésével képet kaphatunk az úgynevezett második szintű (felhasználók közötti tudáskülönbségen alapuló) digitális szakadékról. A 2006-os WIP felmérés szerint az internetezők túlnyomó többsége, mintegy négyötöde, hetente legalább két alkalommal használja a világhálót. A válaszadók 80,2 százaléka állította, hogy naponta vagy hetente többször internetezik - a szakirodalomban ezt a csoportot gyakori felhasználónak (heavy usereknek) nevezik. Ez az érték nem változott jelentősen a 2004-es felmérés óta, akkor az internetezők 80,8 százaléka tartozott ebbe a csoportba. Az internetezők tudását kérdőíves módszerrel többféleképpen is lehet vizsgálni. Az egyes tevékenységek gyakoriságára vonatkozó adatokból a felhasználók tapasztaltságára, így közvetve a felhasználói tudásukra következtethetünk. Egy másik lehetőség, hogy az internetezőket magukat kérjük meg, hogy értékeljék a felhasználói tudásukat.

58 58 A WIP 2006-os felmérésében mindkét megközelítésre találunk példát. A válaszadók internetes felhasználói tudásukat négy jelző segítségével jellemezhették. A megkérdezettek több mint fele, 57 százaléka jónak vagy kiválónak ítélte meg saját tudását. Az internetezők 43 százaléka viszonyult tudásához kritikusabban, azt nem rosszként vagy egyenesen gyengeként minősítve. Az internethasználói tudás értékelése 50,0 45,0 40,0 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 45,6 41,0 38,1 36,1 36,4 31,6 18,5 14,4 12,4 10,4 8,6 7,1 gyenge nem rossz jó kiváló Az internethasználói tudás értékelése Forrás: WIP 2002, 2004, 2006 A három vizsgált év eredményeit nézve egyértelmű javuló tendenciát láthatunk. Az internetezők az elmúlt négy évben magabiztosabbá váltak: a jó és a kiváló válaszok aránya rendre növekedett, miközben a gyenge és nem rossz válaszok aránya hasonló ütemben csökkent.

59 59 Internethazsnálói tudás életkorral nem tudja kiváló jó nem rossz gyenge évesek és idősebbek évesek évesel évesek évesek évesek Internethasználói tudás változása az életkorral Forrás: WIP 2006 Valamennyi korcsoportban a válaszadók döntő többsége jónak vagy nem rossznak ítéli meg tudását, azonban a fiatalok gyakrabban jelölték meg a jó választ. Kiváló internetes tudással legnagyobb arányban (17,8 százalékban) a év közötti válaszadók rendelkeznek saját értékelésük szerint. A 40 év feletti internetezők körében rendre 20 százalékot meghaladja a gyenge internhasználói tudással rendelkezők aránya, míg a év közötti válaszadók 13,2 százaléka értékelte tudását a legrosszabb kategória segítségével, a fiatalabb körében a rossz tudás aránya egyaránt csupán 4,1 százalék. A megkérdezettek 65 százaléka osztja meg figyelmét, tévézik, rádiózik, vagy éppen telefonál internetezés közben. A felkínált tevékenységek közül leggyakrabban a zenehallgatás jelölték meg, a felhasználók 47,4 százaléka hallgat zenét, míg rádiót csak fele annyian 21,7 százalék, tévét nézni pedig csak 15,1 százalék szokott. A válaszadók körülbelül harmada chatel (32,4 százalék), míg negyedük (25,3) telefonál rendszeresen internetezés közben. Internetes tevékenységek Egyes tipikus internethez kötődő tevékenység rendszerességére is kíváncsiak voltak a WIP 2006 kérdőívének készítői. Az eredményekből kiderül, hogy míg az internetezők 77 százaléka keres termékekről információkat

60 60 több-kevesebb rendszerességgel, addig IP-alapú telefonhívásokat csupán 15 százalékuk bonyolít. Egészségügyi információt 58 százalék, álláshirdetéseket pedig 36 százalék böngész rendszeresen. Internetes tevékenység IPalapú telefon Eüinformáció Információ termékről Állás Naponta, naponta többször 2,5 1,1 5,7 2,2 Majdnem minden nap 1,7 0,5 4,6 1,5 Hetente többször 3,6 5,5 20,6 5,3 Havonta többször 3,3 10,9 25,3 9,7 Havonta egyszer, vagy ritkábban 3,8 24,4 20,8 17 Soha 85,1 57, ,4 Nem tudja 0,1 0,1 0,1 0,1 Érdemes megfigyelni, hogy az IP-alapú telefonhívások gyakorisága négy hasonló csoportot képez, az új típusú kommunikációs forma így a felhasználók közel felének jelenti a mindennapok részét, addig egészségügyi információt és álláshirdetést elsősorban szükség estén keresnek. Az utóbbi két szolgáltatást nem csak kevésbé gyakran veszik igénybe a felhasználók, hanem alacsonyabb számban is számoltak be ilyen rendszeresen végzett tevékenységről, mint például termékinformációk iránti tájékozódásról, arra ugyanis a felhasználók harmada használja legalább hetenként az internetet. Elektronikus levelezés Az internet egyik legfontosabb alkalmazása az elektronikus levelek küldése. A felhasználók 42 százaléka azonban nem szokott eket küldeni vagy fogadni. Az ezés jellemzően aszinkron kommunikációs forma, tehát nem kívánja a felelek egyidejű jelenlétét. Ennek ellenére úgy tűnik, rendszeres tevékenységet igényel, a felhasználók döntő többséges legalábbis hetente vagy gyakrabban ellenőrzi leveleit. A havonta néhányszor, esetleg ritkábban postaládájukat ellenőriző válaszadók aránya alig haladja meg a 16 százalékot az ezők körében.

61 61 Míg saját címmel a felhasználók 90,1 százaléka rendelkezett, addig honlapot vagy internetes napló (blogot) mindössze 5,5 százalékuk üzemeltetett. Az -lel rendelkező internetezők 86 százalékának egy vagy két címe van. A válaszadók 87 százaléka küldött az elmúlt hónapban t, míg ez idő alatt majdnem minden második ező (46 százalék) munkaügyben is használta ezt a kommunikációs formát. Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel? Az ekkel való foglalkozás sok időbe telik Sokkal valószínűbb, hogy Ön fenntartja valakivel a kapcsolatot, ha az illetőnek van Az lehetőséget nyújt arra, hogy olyan emberekkel is kommunikáljon, akikkel Zavarja Önt, ha valakinek nincs je. Manapság a rengeteg kéretlen levél szinte ellehetetleníti az használatát. egyáltalán nem teljes mértékben ezéssel kapcsolatos attitűdök Forrás: WIP 2006

62 62 III. Hátrányos helyzetű csoportok az információs társadalomban Mára a legtöbb európai ország kormányprogramjában prioritásként, kiemelt területként jelenik meg az információs társadalom építése, fejlesztése. Ennek oka, hogy a döntéshozók számára egyre világosabbá válik, hogy az infokommunikációs eszközöknek nagy hatásuk van a társadalom szerveződésére és működésére. Több információs szektorral kapcsolatos felismerés bizonyította, hogy a technológia komoly hatással lehet egyes, hátrányos helyzetben lévő csoportok felemelkedésére, hátrányaik leküzdésére (Falling through the NET, WIP, SIBIS). Az adatok azonban azt mutatják, hogy az új kommunikációs eszközök használata pont azon társadalmi rétegek körében marad el az átlagostól, amelyek a leginkább rászorulnának azok előnyeire. Így fordulhat ez a hatás épp ellenkezőjére: a digitális megosztottság a már egyébként is jellemző társadalmi megosztottsági dimenziókra épülve tovább növelheti az egyes társadalmi rétegek közti különbségeket 17. A következő részfejezetekben speciális társadalmi csoportokat mutatunk be, a kiválasztás során kettős szempontrendszer vezérelt. Az összeállításban szereplő társadalmi csoportok vannak a leginkább kitéve a leszakadás veszélyének az információs társadalom szempontjából, illetve ezzel összhangban olyan csoportokról beszélünk, amelyeknek tagjai számára az új információs és kommunikációs technológiák korábban nem remélt társadalmi felemelkedést, egyenlő esélyeket, életminőségük tartós javulását hozhatja. Idősek az információs társadalomban A társadalmi csoport bemutatása Az Európai Unió tagországaiban a csökkenő születési arány és a növekvő várható élettartam drámai változásokat hoz az elkövetkező években. Egyes országokban a lakosság 40 százalékát a 65 év felettiek fogják alkotni 2020-ban, míg a távolibb előrejelzések szerint 2050-re a dolgozó korú népesség (15 64 év) nagysága várhatóan 18 százalékkal kisebb lesz a jelenleginél, a 65 éven felüliek száma pedig 60 százalékkal fog növekedni. Ennek eredményeképpen a nyugdíjasok és az Európában a 17 MITS- eernyő Társadalmi integráció az információs társadalomban, IHM, 2003

63 63 jelenlegi dolgozó kornak megfelelő lakosok átlag aránya 2050-re megkétszereződik, a jelenlegi 24 százalékról megközelítőleg 50 százalékra nő. 18 A potenciális gazdasági növekedés már 2015-re megközelítőleg 1,5 százalékra csökkenhet, ha a munkaerő-potenciál jelenlegi felhasználása változatlan marad hívja fel a figyelmet a Wim Kok jelentés 19. Éppen ezért kiemelik az Európai Unió stratégiái, hogy az einclusion politikának nemzeti, regionális és helyi szinten kell érvényre jutnia. Az Európa egészére érvényes általános öregedési folyamat Magyarországon is jellemző. A mintegy 10 milliós létszámú népességben folyamatosan, az utóbbi években, pedig gyorsuló ütemben csökkent a 14 éves és ennél fiatalabb korcsoport aránya és emelkedett az idősebb aktív korúaké, de még inkább a 60 éven felülieké. Ezek az arányok a születések és a halálozások trendjeiből erednek; a külső vándorlások szerepe Magyarországon nem volt meghatározó. Ötven esztendőre visszatekintve a legfiatalabb és a legidősebb korcsoportok arányai azonban markánsan elmozdultak, az ún. öregedési index (a 65 éves és idősebb, valamint a 14 éves és fiatalabb népesség egymáshoz viszonyított aránya) pedig jelentősen növekedett. Forrás: Népszámlálás, 2001 A évi népszámlálás adatai szerint a 60 éves és idősebb korosztály 2/5-e (38,7 százalék) férfi, 3/5-e (61,3 százalék) nő. A férfiak 16,6 százaléka, a nők 23,9 százaléka (a teljes népesség 20,4 százaléka) volt ekkor időskorú. A 18 Ez a folyamat már megkezdődött, és 2015-re az EU átlag függőségi aránya 30 százalékra nő majd. Ezek az események mélyreható következményekkel fognak járni az európai gazdaság számára, és kihatnak arra, hogyan tudja Európa anyagilag támogatni jóléti rendszereit. Az elöregedés növelni fogja a nyugdíj és egészségbiztosítás iránti igényt, ugyanakkor csökkenti a dolgozó korban levő emberek számát, akik az ehhez szükséges jólétet elő tudják teremteni. Az Európai Bizottság előrejelzései szerint a népesség elöregedésének elődleges hatása az lesz, hogy 2040-re az EU potenciális növekedési rátája a jelenlegi 2 2,25 százalékos arányról a megközelítőleg 1,25 százalékra csökken. Egy ilyen csökkenés kumulatív hatása fejenként 20 százalékkal alacsonyabb GDP lesz, mint amennyi különben várható lenne áll a Wim Kok vezette bizottság 2004 novemberi jelentésében. 19 Facing the Challenge. The Lisbon strategy for growth and employment jelentés. High Level Group Wim Kok vezetésével, november

64 64 nemek arányának mutatója az 1000 férfira jutó nők száma ami a népesség egészét tekintve 1102, a 15 év alattiaknál 954, a éveseknél 1020, a 60 éves és idősebb korúaknál pedig már A Magyarországon élő idősek élethelyzetének megismeréséhez jó kiindulási pontot jelent a KSH gondozásában 2004-ben megjelent Az időskorú népesség főbb jellemzői és életkörülményei című kiadvány. Eszerint a korcsoport életkörülményei kifejezetten rosszak. Az idősek átlagosan nehezebb anyagi körülmények között, romló fizikai állapottal élnek. A Népességtudományi Kutatóintézet 2002-es adataira hivatkozva a tanulmány szerzője felhívja a figyelmet arra, hogy 60 éves kortól többségbe kerülnek azok, akik rossz egészségi állapotuk miatt mindennapi tevékenységeiket csak nehezebben tudják ellátni. Az is elgondolkodtató, hogy a KSH időmérleg kutatásai alapján a hatvan éven felüliek ugyan szabadidős tevékenységekre (és médiafogyasztásra) valamivel többet fordítanak mint a fiatalabbak, de a társas szabadidőtöltés aránya csökken. A magyarországi idősek helyzete még elszomorítóbb, ha európai összehasonlításban vizsgáljuk. Az Eurobarometer felmérése (2006) alapján, az unión belül Magyarországon a legmagasabb azon megkérdezettek száma, akik szerint hátrányt jelent a fogyatékosság (89 százalék szemben az EU szinten mért 79 százalékkal), illetve az 50 év feletti életkor (87 százalék

65 65 szemben a 69 százalékkal). Szintén nehézséget okoz a megkérdezettek szerint a népesség többi részétől eltérő etnikai csoporthoz tartozás (71 százalék szemben az EU szinten mért 62 százalékkal), különös tekintettel a roma származásra (86 százalék kontra 77 százalék). Az európai polgárok összességével összehasonlítva (33 százalék) 15 százalékponttal többen gondolják a magyarok közül (48 százalék), hogy nőnek lenni hátrányt jelent a társadalomban. Csupán 6 százalék gondolja, hogy férfinak lenni hátrányos. Forrás: Eurobarometer A kutatás további eredményei alapján a magyarok 63 százaléka érzékeli úgy, hogy a koralapú diszkrimináció elterjedtebb, a nemen alapuló megkülönböztetés erősebb, mint 5 évvel ezelőtt. 45 százalékuk hiszi azt, hogy ez a jelenség elterjedtebb a társadalomban, mint korábban. A magyarok 71 százaléka gondolja úgy, hogy a cégeknek több 50 év feletti dolgozót kellene alkalmazniuk. Ez az eredmény nagyjából megfelel az e téren mért EU átlagnak (72 százalék).

66 66 Uniós akcióterv az idősek IKT használatáért Az i2010 stratégia részeként önálló kezdeményezés foglalkozik az idősek helyzetével az információs társadalomban. Az Európai Bizottság által jegyzett akcióterv bevezetőjében alapvető demográfiai összefüggésekre világít rá. Míg 1920-ban csupán 55 év volt a várható élettartam, addig napjainkban elérte a 80 évet. Az úgynevezett baby boom generáció mostanra vonul nyugdíjba, a 65 és 80 év közötti népesség 40 százalékkal fog nőni 2010 és 2030 között. Ezek a demográfiai változások súlyos társadalmi és gazdasági kihívások elé állítják Európát. Az információs és kommunikációs technológiáknak jelentős szerepe lehet a helyzet kezelésében. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) nem csak abban segítenek, hogy az idősebb emberek aktívabb, függetlenebb és IKT a tartalmas időskorért: társadalmi szükségszerűség és gazdasági lehetőség Az információs társadalom az idős emberek számára lehetővé teheti, hogy amikor és ahol csak szeretnék, a társadalom és a gazdaság teljes jogú tagjai legyenek. Ez a folyamat ugyanakkor előnyökkel szolgál az üzlet, a gazdaság egésze és a teljes társadalom számára foglalja össze az akcióterv. egészségesebb életet éljenek, de számos esetben meghosszabbíthatják a munkaerőpiacon töltött éveket, ezáltal tehermentesítve a nagy ellátó rendszereket. Az idősebb, tapasztaltabb munkaerő tudása ráadásul a gyorsan változó világ ellenére kiemelt jelentőséggel bír a tudástársadalomban. El kell fogadnunk, hogy az idősebb emberekre fontos tudás hordozójaként kell, hogy tekintsünk. Ez egyszerre jelenthet versenyelőnyt a kontinens számára, valamint adhat identitást az idősebb nemzedék tagjai számára. Hasonlóan jelentős kihívások előtt áll az egészségügyi ellátórendszer re a 80 éven felüliek száma közel kétszeresére nő. Az IKT használatával hatékonyabb szociális ellátást, fenntartható rendszereket hozhatunk létre, a technológia teremti meg az öngondoskodás és a közösségi gondviselés alapjait. A fejlett Európai gondviselésre építve az idősek ellátását, támogatását tehát továbbra is fenn kell tartani, kihasználva az IKT-ben rejlő új lehetőségeket. Nagyon fontos, hogy egyik esetben sem pusztán technológiai kérdésről van szó. Az idősekről alkotott társadalmi képnek kell alapvetően megváltozni, az aktív időskor csak teljes társadalmi támogatással érhető el. Mindebben nem elhanyagolható a piaci szereplők jelentősége. A vállalatok mára egyre inkább célzott termékkel igyekeznek az idős embereket kiszolgálni. A tanulmány szerint az IKT piacokon is egyre nagyobb jelentősége van az idősebb korcsoportnak. A Bizottság akcióterve a 2006-ban megrendezett Rigai Konferencia ajánlásainak értelmében megfogalmazott első cselekvési program, összhangban a felülvizsgált Lisszaboni Stratégiával. A 2007 júniusában kiadott akcióterv

67 67 támogatja a fogyatékkal élők helyzetének javítását célzó bizottsági dokumentumot, amit a 2003 és 2010 közötti időszakra fogadtak el. Az akcióterv az idősek társadalmi helyzetének javítását célzó stratégia, legfőbb célja, hogy összehangolja a stratégiai cselekvéseket, hozzájáruljon a technológiai és szabályozási korlátok megszüntetéséhez, valamint támogassa a célcsoporttal kapcsolatos innovációt. A dokumentum három kiemelt beavatkozási területet jelöl meg. Tartalmas időskor a munka területén (Ageing well at work): a célkitűzés szerint a hozzáférés, az innovatív gyakorlatok, a rugalmas munkavégzés és az IKT használatához szükséges tudás, valamint az új tudások megszerzése az IKT segítségével (e-learning) együttesen hozzájárulnak az aktívabb, termelékenyebb időskorhoz, jobb munkakörülményeket biztosítanak, valamint javítják a munkavégzés és a szabadidő közötti egyensúlyt. Tartalmas időskor a közösség részeként (Ageing well in the community): az IKT hozzájárul az aktív társas élethez, részben szociális hálózatokat biztosít, részben a kereskedelmi és állami szolgáltatásokhoz segíti a hozzáférést. Ezáltal az IKT javítja az élet minőségét, csökkenti az izoláció, az elszigetelődés veszélyét. Tartalmas időskor az otthonban (Ageing well at home): a mindennapokban az IKT egészséges és tartalmas (minőségi) életet biztosít, miközben támogatja a függetlenséget és önállóságot. A dokumentum is felhívja a figyelmet arra, hogy az európai IKT iparnak jelentős szerepe lehet az idősek tartalmas életének alakításában. Ez egyaránt megvalósulhat tisztán piaci modellben és egyes állami feladatok esetében Public Private Partnership (PPP), azaz a közszféra és a vállalkozások együttműködésén alapuló üzleti modellben. Az akcióterv szerint, ha Európa képes megteremteni az aktív öregkor feltételeit, az nagyban elősegítheti új munkahelyek teremetését, illetve közvetve hozzájárulhat a kontinens versenyképességének növeléséhez. A Bizottság 2007 második felében és 2008-ban további lépéseket tervez a piaci korlátok eltörlésének érdekében. Ezzel kapcsolatban kiemeli az RFID technológia elterjesztésének potenciális lehetőségeit. Ezen kívül a Rigai Nyilatkozattal összhangban céldátumot jelöl ki, és ajánlásokat fogalmaz meg a tagországok számára az idősinformatika fejlődését hátráltató jogi és technológiai akadályok csökkentésének érdekében. További fontos lépés lehet a 2007-ben benyújtott e-egészségügyi interoperabilitási ajánlások elfogadása. Számítógép- és internethasználat az idősek körében Magyarországon az idősebb korosztály internet- és számítógéphasználata jelentősen elmarad a nyugat-európai átlagtól. A 60 évesnél idősebb emberekről a korábban idézett KSH kiadványból azt is megtudhatjuk, hogy míg a tartós

68 68 fogyasztási cikkek többségével (hűtőszekrény, színes televízió, mosógép) a fiatalabb korcsoporthoz hasonló arányban rendelkeznek a korcsoport tagjai, addig a számítógépekkel való ellátottság az idősebbek körében egyik településtípus esetében nem éri el a fiatalabbak PC-ellátottságának harmadát sem. (Egyes helyeken ez az arány 1:6-hoz.) Az otthoni számítógépek előfordulásában egyébként hasonlóan a fiatalabbakhoz érvényesül a települési leejtő hatása, azaz a településméret csökkenésével romlanak a mutatók. Budapest Megyei jogú város Város (egyéb) Község 60 éves és idősebb 12,2% 7,5% 3,7% 5,2% Fiatalabb 43,1% 37,4% 24,1% 21,8% Számítógéppel való ellátottság korcsoport szerinti bontásban Forrás: KSH, 2004 A számítógép és különösen az internet használatának idős korban több szempontból is kiemelt jelentősége van. A világháló valamennyi korosztály számára elősegítheti a társadalmi integrációt. Az idősebb korosztály tagjai fizikai állapotukból adódóan jellemzően sokkal inkább otthonukhoz kötöttek, mint fiatalabb társaik. Az idősebbek számára ezért különösen nagy jelentősége van az internet használatának, fiatalabb családtagjaikkal, például unokáikkal így könnyebben tarthatják a kapcsolatot. Az internet a szellemi frissesség megőrzésében is fontos szerepet tölthet be. Az idősek egy szűkebb csoportja ezt már felismerte ahogy arra Dombi Gábor és Faragó Judit Kortalanul című írásukban felhívják a figyelmet. Jellemzően az idősebbeken belül egy fiatalabb korosztályra jellemző ez az attitűd. Ők sok esetben munkahelyükön szokták meg az internet használatát, és erről később sem akarnak Kína, 2004-es tudósítás: Az ázsiai országban felismerték, hogy az idősek számára az IKT-nek kiemelt jelentősége lehet, ezért az internet használatának megkönnyítése érdekében a jelentősebb nagyvárosok iskolái hozzáférési lehetőséget és számítástechnikai tanfolyamokat is szerveznek a korcsoport tagjainak. lemondani. Ez az ambíció a számítógép vásárlásokban is megmutatkozik, ez a mutató ugyanis az idősebbek csoportjában növekedett az elmúlt években a

69 69 legdinamikusabban. Sőt már-már az otthoni internethozzáférést tekintve is azt tapasztaljuk, hogy a korosztály igyekszik felzárkózni a fiatalabbakhoz. Dombiék véleményét erősíti meg a World Internet Project legújabb, számos összehasonlító elemzést tartalmazó gyorsjelentése. A jelentésben a számítógéphasználat és az internet használatának korcsoportos bontását három vizsgált évben vetik össze. Az alábbi ábrán jól látható, hogy a 60 évesnél idősebbek számítógéphasználati mutatói növekedtek a leggyorsabban. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ebben a szegmensben volt a legalacsonyabb a kiindulási érték. Továbbá a legfrissebb 8 százalékos mutató is azt jelenti, hogy nem egészen minden tizedik időskorú használ többkevesebb rendszerséggel számítógépet. Az ötvenes éveikben lévőknél pedig mindössze minden harmadik válaszoló használt számítógépet szemben a fiatalabbak, a harminc éven aluliak százalékos mutatójával. Számítógép-használók aránya az egyes korcsoportokban 60 évesek és idősebbek 8% 5% 2% évesek 31% 27% 24% évesek évesek 40% 39% 43% 55% 53% 64% évesek 49% 76% 68% évesek 94% 96% 90% 0% 20% 40% 60% 80% 100% 120% Számítógéphasználat korcsoport szerinti bontásban Forrás: WIP Ugyan hasonlóan rossz mutatókat tapasztalunk az internethasználattal kapcsolatosan, mégis ígéretes, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közelítő éves korcsoport körében az elmúlt négy évben megkétszereződött az internetezők aránya. Igaz, Magyarországon így is csak minden ötödik 50 évesnél idősebb ember használta a világhálót tavaly, ami az Uniós átlagtól jelentősen elmarad.

70 70 Internethasználók aránya az egyes korcsoportokban 60 évesek és idősebbek 4% 2% 1% évesek 21% 17% 11% évesek évesek 24% 19% 24% 33% 38% 46% évesek 39% 54% 65% évesek 75% 89% 89% 0% 20% 40% 60% 80% 100% Internethasználat korcsoport szerinti bontásban Forrás: WIP Internethasználati szokások a célcsoportban Az idősebb internetezőkkel kapcsolatos statisztikák több szempontból is hiányosak. A kérdőíves vizsgálatok esetében gyakran szándékosan levágják (kihagyják a mintából, illetve később az elemzésből) a legidősebb korosztályt, így jellemzően nincsenek megbízható adatok a 64 évesnél idősebb korosztállyal kapcsolatosan. Ebben a korcsoportban ugyanis nagyon alacsony a számítógép- és internethasználat, így a legidősebbek jelentősen torzítanák az eredményeket. További hiányossága az internetes kutatásoknak, hogy nem tartalmaznak az idős felhasználók különleges igényeinek megfelelő kérdéseket. Az idősebb internetezőkről ma nem tudjuk, hogy milyen speciális hardveres illetve szoftveres megoldásokat használnak az internetezés megkönnyítésére, illetve arra vonatkozólag sincsenek megbízható adatok, hogy mennyire elégedettek a célcsoport számára kínált internetes tartalmakkal.

71 71 Az internetet rendszeresen használó idősebb felhasználók között az Inforum 2005-ös III: Unoka-Nagyszülő Informatikai Verseny nevű rendezvénye kapcsán készítettek felmérést. A Izgalmas összehasonlítani a magyar vizsgálat feltérképezte a elemzést egy szélesebb körű németországi résztvevők információs és kommunikációs eszközökkel kapcsolatos attitűdjeit, valamint a PC-vel és az internettel való felszereltségét; további kérdésként szerepeltek: van-e otthonán kívüli hozzáférése az infokommunikációs eszközökhöz; tervezi-e a jövőben eszközök beszerzését vagy korszerűsítését, például áttérne-e szélessávú internetre a modemes helyett; milyen oldalakat böngésznek, melyek a kedvenc oldalaik; milyen szolgáltatásokat vesznek, illetve vennének igénybe; mennyire bíznak az online banki ügyintézésben vásárlásban 20. vagy A megkérdezettek 53 százaléka budapesti, 47 százaléka vidéki, főleg városi volt. A válaszadók átlagéletkora 64 év (55-84), iskolai végzettségüket tekintve magasan felülreprezentáltak a felsőfokú végezettséggel rendelkezők kutatás eredményeivel. A D21 kezdeményezés megvizsgálta az 50 évesnél idősebb internetezők fontosabb jellemzőit. A kérdőíves felmérésből kiderült, hogy a nők 50 százaléka, illetve a férfiak 30 százaléka elvégzett valamilyen számítástechnikai tanfolyamot. Az internetezés pozitív hatással volt a kutatásban résztvevők kapcsolataira. Az ezüstkorú internetezők 79 százaléka naponta internetezik, 93 százalékuk egyszerűen csak szörföl, 91 százalékuk gyakran ír fórumokba, chatel vagy cserél gondolatot másokkal, 86 százalékuk rendszeresen küld és fogad eket, 72 százalékuk pedig gyakran használja a számítógépet és az internetet képek szerkesztésére. A szakemberek szerint egyértelműen megfordultak a korábbi folyamatok, és ma már egyáltalán nem igaz, hogy a nyugdíjasok begubóznak magányukba, vagy viszolyogva nézik a PC-n játszó, internetező családtagjukat. A megkérdezett 1120 férfi és nő többsége szerint bekövetkezett az, amire még évekkel ezelőtt gondolni sem mertek volna: teljesen a mindennapi életük részévé vált a böngészés, a chatelés, az online információkeresés. (62 százalék); középfokú végzettségűek 35 százalékot, és a 8 áltanos végzettek 3 százalékot tettek ki. A versenyen résztvevő 50 év felettiekről tudni lehet, hogy Magyarországon a teljes népességből fő haladta meg ezt az életkort. Döntő többségük nem használja ki az internet előnyeit, annak ellenére, hogy az segítené a munkaerőpiacon való megmaradást, a pszichoszomatikus (lelki eredetű) betegségek megelőzését, az elmagányosodás csökkentését, a társadalmi közéletben való megmaradást, a legolcsóbb informálódási, kulturális és 20 Inforum, Faragó Judit, 2005.nov-dec. Az idősek infokommunikácós eszközökkel való ellátottsága és az eszközhasználattal kapcsolatos attitűdje

72 72 szórakozási módok kihasználását és az életminőség fenntartását, sőt emelését. Az versenyen részt vett versenyzők tehát a legaktívabb nagyszülők közül is csak mintegy kétharmaduk rendelkezik saját internethozzáféréssel [36 százalék ADSL, 34 százalék modem, 30 százalék semmi]. Látható, hogy az internet Az Egyesült Államokban terjedése ebben a korosztályban is hasonlóan megy végbe, mint a fiatalabbak esetében és ez ban több olyan iskolát látszik a végzettségek arányaiban [62 százalék nyitottak, amelyek kifejezetten az idős korosztály számára felsőfokú, 35 százalék középfokú, 3 százalék alapfokú]. nyújtanak számítástechnikai A megkérdezett nagyszülők ismereteket. A legnépszerűbb átlagosan napi 100 percet töltenek el az elektronikus levelezési és internetezéssel. A szórás nagy, van, aki csak más kommunikációs programok napi 15 percet, de mások 6 órát is eltöltenek a oktatása. Az idősek oktatásának világhálón szörfözéssel. Leggyakrabban a kultúra, a politika és a tudomány témakörében megvalósítása szempontjából érdeklődnek, ezután a közérdekű információk azért kiemelkedő fontosságú, szerzése következik a népszerűségi listán. mert az oktatásuk itt már nem Ritkábban tervezik az utazásaikat a világháló alkalomszerű, szervezett, hanem állandó, segítségével, és még ritkábban gondolnak arra, hogy egészségük megőrzésében is segítséget kaphatnak onnan. A legtöbbet látogatott folytonosságot biztosít az honlapok között megemlítették a Startlap, az iskolai keretek által. Origo, a Google, a Yahoo és az Index oldalakat. A rendszeres online újságolvasók aránya 62 százalék volt. A verseny résztvevőinek válaszaiból kiderült, hogy 43 százalékuk pénzügyeit és/vagy egyes vásárlásait az interneten keresztül bonyolítja. Mindössze 23 százalékuk teljesen bizalmatlan pénzügyei intézésében az internettel. Az időskori internethasználat támogatása Az Eurostat e-társadalomról készült 2005-ös adatai szerint az Európai Unió 25 tagországában a év közöttiek 37 százaléka nem rendelkezik alapvető számítógépes ismeretekkel, s nagy különbségek vannak a korcsoportok között. A lakosság több mint fele nem tud komputert kezelni, például Görögországban 65 százalék, Olaszországban 59 százalék, Magyarországon 56 százalék, Cipruson, Portugáliában 54 és Litvániában 53

73 73 százalék ez az arány. Az év közöttiek körében 65 százalékra, Magyarországon 84 százalékra nő ez a mérték 21. Hazánkban a korcsoportok között messze itt a legmagasabb az arány, míg a fiatalok ma már a közoktatásban elsajátíthatják ezeket az ismereteket, az időseknek sem motivációjuk, sem igazi lehetőségük nincs a szükséges infokommunikációs készségek megszerzésére. Az időskori PC- és internetoktatás széleskörűen még nem megoldott. Az idősek reménytelenül elszakadhatnak a társadalomtól az IKT-eszközök használata nélkül, az internet előnyei viszont nagymértékben segíthetik ezt a csoportot az ismerősökkel való kapcsolattartásban, az egészségügyi szolgáltatások elérésében, a mindennapi ügyintézésben és az elszigeteltség érzésének leküzdésében. Ugyanakkor az amerikai és Nyugat-Európában élő idősek mára felismerték a világháló jelentette új lehetőségeket, például az egyszerűbb kapcsolattartást és ismerkedést, és igyekeznek ezeket rendszeresen kihasználni. Az internet az idősebb korosztály életét is gazdagíthatja, azonban a honlapok többsége figyelmen kívül hagyva a szerkesztési szabályokat, bonyolulttá teszi részükre a felhasználást. A honlapon való eligazodás egyébként is kétszer annyira nehéz az idősebbek számára, mint a fiatalabb korosztályoknak. A honlapok látogatói közül manapság éppen az idősebb látogatók száma növekszik a leggyorsabban. Valójában minden ipari államban arányaiban nagy számú idős ember él, akik között ráadásul sokan tehetősek. Habár nyugdíjasok, mégis nagyon aktív életet élnek és nyitottak a modern vívmányokra, az internettel a kommunikáció és információszerzés új módja kínálkozik fel számukra. Az idősebb látogatók elérésére és megszólítására a legeredményesebb módszer az /hírlevél alkalmazása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a leggyakoribb felhasználási területek a kutatás, hírek, befektetések nyomon követése, gyógykezelések és orvosiegészségügyi információk, és a legkisebb hányadban online vásárlás és online banking. Mindezek felett áll, azaz a leggyakrabban keresett tartalom a speciális érdeklődésüket szolgálja ki, amit a különféle hobbik jelentenek zene, könyv, konyhaművészet, lakberendezés, technika stb. Összességében elmondható az internet felhasználási szokásaikról, hogy az érdeklődésük középpontjában a hobbi áll, így a speciális tartalmú honlapok legalább annyira fontosak az idősebbek számára, mint általában a többieknek. Egy információt megtalálni az interneten a fiatalabbaknál 4 emberből háromnak, míg idősebbeknél 2-nek sikerül. Mindez dupla annyi időbe kerül az idősebbeknek Miközben nyolcszor több hibát vétenek a keresgélés közben 21 Megjelenés: sg.hu,

74 74 A honlapok akadálymentesítéséhez néhány alapvető szempontot kell végiggondolni, amelyeket alább összesítettünk. 22 Olvashatóság és egyszerű menük A legszélesebb körben ismert törvényszerűség a nagyobb betűméretek alkalmazása. Ennek ellenére a sok honlapon nem lehet a betűméret változtatni. Legalább a 12-es betűméret az ajánlott és meg kell hagyni a változtatás további lehetőségét. A legördülő menük és más mozgó aktív elemek szintén problémát okozhatnak az időseknek, akik nehezebben kezelik az átlagnál az egeret. Jobb statikus eszközöket és felületeket használni, amik nem igényelnek pixelszintű találatot. Látogatóbarát megjelenés A honlapok sokszor használnak különböző színeket arra, hogy megkülönböztessék a látogatott és a nem látogatott linkeket. Ebben az esetben az öreget nehezen tudják követni, hogy hol is jártak eddig, de ezt a többi korosztálynál is felmerülhet. Az idősek sok időt vesztegetnek a keresőmotoroknál is. Gyakran használnak kötőjeleket és zárójeleket. Hiba üzeneteket gyakran nehéz nekik elolvasni, homályos vagy pontatlan megfogalmazása miatt. 22 Mára elkészültek olyan egységes ajánlások, amelyek mindenki számára megkönnyítik a honlapok böngészését, ebben a szabványosítási munkában élenjár az internet kezdeti lépéseiben kiemelt szerephez jutott Tim Barners-Lee vezette World Wide Web Consortium. Az ajánlások magyarul ma még nem olvashatóak, a fordítás azonban a magyar iroda szerint a közeljövőben megjelenik.

75 75 A könnyű felhasználhatóság Az idősebbek erősen előnybe részesítik a számukra könnyen használható honlapokat. Intraneteknél szintén figyelembe kell venni ezeket a szempontokat, mivel sok helyen nagy számban dolgoznak idősebbek és nem ritka az sem, hogy a nyugdíjasok is bedolgoznak otthonról a cégüknek. Cégek néha külön oldalt készítenek számukra. Az információs- és kommunikációs technológia (IKT) szerepe a különbségek felszámolásában Az IKT eszközök terjedése az idősebb korosztály életét is átalakítja, közvetlenül vagy közvetve hatással van a korcsoport tagjaira. Az IKT lehetővé teszi az idős emberek számára, hogy minél tovább aktív, integráns részesei lehessenek a társadalomnak. A technológia segítségével csökkenek a távolságok, azonban ez alatt nem csak a térbeli, fizikai távolságokat kell érteni, hanem a generációk közötti szakadék betemetését is. Az új eszközök ismerete és használata ugyanis egy (kommunikációs) hidat teremt a korosztályok között; különösen a nagyszülők és az unokák generációját köti össze hatékonyan. A fentiek eléréséhez azonban szükség van a digitális kultúra megismerésére. Mindennek előfeltétele, hogy a (1.) megfelelő technikai eszközök és szolgáltatások könnyen és olcsón elérhetőek legyenek ennek a korosztálynak a számára is. Másrészről fontos a használathoz szükséges (2.) készségek és képességek fejlesztése a digitális írástudás elsajátítása. Harmadrészről, és talán ez az egyik legfontosabb mindezekhez elengedhetetlen egy (3.) attitűdbeli változás mind az idősek, mind az egész társadalom részéről, ami serkenti, segíti és támogatja ezeket a folyamatokat. A szemléletváltás közvetett hatása, hogy az élethossziglan tartó tanulás paradigmáját kiterjeszthetjük a mai idősebb korosztályra (ennek a csoportnak a tagjai egy másfajta társadalomban szocializálódtak). Ez a változás lehetővé teszi az idősek szellemi frissességének megőrzése mellett azt is, hogy a világuk kitáguljon, vagy jobb esetbe be se szűküljön. Ez pedig sok esetben nem csak azt jelenti, hogy kinyílik számukra egy digitális világ, hanem a digitális térből könnyebben ki is tudnak lépni egy offline létbe, illetve az offline létük tovább tud élni a digitálisban. Az IKT technológiák használata így az

76 76 idősebb korosztály számára is esélyt teremt arra, hogy társadalmi pozíciókat, státuszokat szerezzenek, ill. tartsanak meg. Összességében a fentiek jelentősége abban is tetten érhető, hogy egy megváltozott időskép kialakulását teszik lehetővé. Az idős emberek már nem a társadalom passzív, fölösleges tagjaiként jelennek meg, hanem egyre inkább tevékeny, fontos, szereplőivé vállnak, különösen helyi szinten. Ez pedig az idős emberek számára az önbecsülésüket, és önértékelésüket erősíti, ami természetesen visszahat a mindennapi tevékenységeik elvégzésére is. Végezetül, bár Magyarországon még ritka, de a digitális eszközök és rendszerek által támogatott egészségügyi szolgáltatások azoknak az idős embereknek is szabadabb és függetlenebb életet tudnak biztosítani, akik már rászorulnak a szociális szolgáltató rendszerre. Ilyen eszközök lehetnek a speciális videotelefonok, kamerák, amelyek figyelik a rászorulók mozgását, szokásait, így veszély esetén jelezni tudnak. A vidék Magyarországa és az információs társadalom A társadalmi csoport bemutatása Magyarország jelentős vidéki térséggel rendelkezik, ezt a között érvényben lévő Nemzeti Vidékfejlesztési Terv is megállapítja: az Európai Unióban használt kritériumok szerint Magyarország területének 96 százaléka vidéki térségnek minősül, ahol a népesség 74,5 százaléka él. Az alapvetően vidéki területek részaránya 58,3 százalék, az össznépességből való részesedésük 31,3 százalék, mely 3,2-szer magasabb az EU (9,7 százalék) átlagánál. Az összlakosság 35,9 százaléka él községekben. Az összes település 54,3 százalékának lakossága nem éri el az 1000 főt: az 1000 lakosnál kevesebbel bíró települések száma meghaladja az 1700-at, azonban még ezen belül is kiemelkedő az 500 főnél kisebbek száma: körülbelül 1040 van belőlük, azaz Magyarország minden 3. településén 500-nál kevesebben élnek. Ilyen aránytalan településszerkezettel alig találkozni Európában, amit alátámaszt az is, hogy a kistelepüléseken élők aránya nálunk háromszorosa az európai átlagnak.

77 77 Magyarország kistérségeinek beosztása az OECD kritériumai alapján Forrás: NVT, 2004 Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban a korábbi programokból nyert tapasztalatok alapján némileg másként igyekeznek lehatárolni a vidékies térségeket, illetve azt, hogy mely területek esnek a Program hatása alá. Általánosságban a 120 fő/km² népsűrűséget meg nem haladó, vagy nél kevesebb állandó lakossal rendelkező települések alkotják ezeket a területeket. Ez alapján elmondható, hogy az ország 168 kistérségéből 165 rendelkezik a Vidékfejlesztési Alap támogatására jogosult területtel (településsel). Magyarországon a települési leejtő mentén jelentős egyenlőtlenségeket figyelhetünk meg. A vidéki térségekben főleg a kistelepülések (Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon) és a tanyák (az Alföld északi és déli részén) vannak a rossz helyzetben. A közműellátás, az infrastruktúra és szolgáltatási szint általában rosszabb, mint a nagyobb településeken, a közlekedési lehetőségek, a települések hozzáférhetősége pedig különösen rossz. Ennek következményeképpen a gazdasági fejlődés lehetőségei korlátozottak. Az ország térségei és települései közötti fejlettségbeli különbség figyelhető meg, a vidékies térségek lemaradása az elmúlt másfél évtizedben a terület- és vidékfejlesztési politika törekvései ellenére növekedett.

78 78 A szolgáltató intézményrendszerben is komoly deficitet találunk, a jelenlegi racionalizálási folyamatok pedig fokozzák az egyébként is meglévő nyomást ezekre a szervezetekre. A kisközségek alacsony lakosságszáma sokszor nem teszi lehetővé az alapvető szolgáltatások és intézmények fenntartását, pedig az iskola, a posta, a közösségi ház mind az innovációk színterei. Mivel a különböző funkciók, illetve intézmények tárcaszinten sok illetékest tudhattak mindig is magukénak, megfelelő koordináció és stratégiai nyomás híján nem alakult ki sem igény, sem elképzelés a gondok integratív kezelésére. Pedig több mint feltűnő, hogy minden esetben az információs- és tudásfolyamatok deficitjéről van szó, és a strukturális okok minden esetben azonosak: mérethatékonysági gondok, üzleti/piaci/költségvetési, fenntarthatatlanság, forráshiány az ingatlanteremtésben és/vagy fenntartásban, közvetlenül mozgósítható emberi erőforrások állandó hiánya, az infrastruktúra (telefon, kábeltv, internet) hiánya, a csatlakozás nehézségei az országos alaprendszerekhez. A vidéki térségek lakosságának jellemzői A fentebb leírtakkal már utaltunk rá, hogy a vidéken élők (különösen a kistelepüléseken élők) - akik elsősorban idősebbek, kevésbé iskolázottak, nagyobb valószínűséggel munkanélküliek, inaktívak - lehetőségei jelentősen kisebbek, mint a városban élőké. A vidéki térségekben az átlagos egy főre jutó jövedelem a nemzeti átlag 71,45 százalék, amely növekvő szakadékot jelez a vidéki és városi térségek között. A munkanélküliek aránya az aktív korú lakosság (15-59 év) körében lényegesen magasabb (9,2 százalék, 2005) az országos átlagnál (6,3 százalék, 2005) és a 2000-es 8,04 százalékhoz képes gyorsabb növekedést mutat, mint országosan. A foglalkoztatottak aránya a vidéki térségekben 49,9 százalék szemben az országos 56,8 százalékkal. A vidéki térségekben a regisztrált munkanélküliek csaknem fele (48,76 százalék) tartós munkanélküli. A szűkös helyi foglalkoztatási lehetőségek következtében a falvakban a foglalkoztatottak mindössze 39 százaléka talál helyben munkát, míg 61 százaléka naponta ingázik. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a munkanélküliek

79 79 aránya a vidéki térségekben a nők körében nagyobb. Ezeken a területeken a munkalehetőség hiánya kedvezőtlenebbül érinti a nőket, mint a férfiakat. Az iskolai végzettség alapján a képzettségi szint a vidéki térségekben jóval kedvezőtlenebb, mint az országos átlag. A községekben a 8 osztályt vagy azt sem végzett lakosok aránya meghaladja az országos átlagot, ők semmilyen képesítéssel nem rendelkezik. A középiskolai végzettség mutatóiban nincs eltérés (51 százalék), a községekben azonban több az érettségivel nem rendelkező, szakmunkás képesítésű ember. A felsőfokú végzettségűek aránya (5 százalék) a községekben fele az országos (12 százalék) és harmada a városi átlagnak (15 százalék), ami azt mutatja, hogy a szakképzett munkaerő megfelelő munkalehetőségek hiányában elvándorol a falvakból. A vidéki területeken az egyéni vállalkozások dominálnak, arányuk az összes vállalkozás 66 százaléka, szemben az országos átlag 52 százalékkal. A mikrovállalkozások aránya 74 százalék, szemben az országos átlagot jelentő 70 százalékos szinttel. A primer és szekunder ágazatba tartozó vállalkozások aránya is magasabb a vidéki területeken (11 százalék illetve 22 százalék), mint az országos átlag (4 százalék illetve 18 százalék). Ez azt jelenti, hogy a tercier szektor részesedése a vidéki vállalkozásokban jelentősen alacsonyabb (67 százalék), mint az országos hányad (78 százalék) (az adatok 2004-re vonatkoznak). A vidéki vállalkozások innovációs képessége alacsony. Az új vállalkozások létrehozását nehezíti a tőke-, a szaktudás- és a vállalkozási készségek hiánya. Mivel a gazdasági (pénzügyi, vállalkozásfejlesztési, logisztikai, információs) szolgáltatások a városokba koncentrálódnak, a periférikus vagy alacsony népességű vidéki településeken ezek elérhetősége nehezebb. A vidéki térségekre általában a gyengébb jövedelemtermelő képességű tevékenységek, az alacsony gazdasági aktivitás, a kevésbé képzett, főként fizikai munkát végzők nagyobb hányada a jellemző. A vidéki lakosság jelentős hányada, különösen a kistelepülések lakói nem vagy nem kellő mértékben érik el az alapvető szolgáltatásokat. Hiányoznak a vidéki térségekben a rekreációs és kulturális szolgáltatások, részben ez magyarázza a fiatalabb generáció elvándorlását a vidéki térségekből. Az információs- és kommunikációs technológia (IKT) szerepe a különbségek felszámolásában A modern IKT eszközök és a távközlés fejlődése a földrajzi távolságok leértékelődését hozza magával. Használatuk tehát a vidéki térségek egyenlőtlenségének felszámolásában, az ott élő lakosság integrálásában kiemelt fontosságú lehet: kik férnek hozzá, kik mire és hogyan tudják, akarják

80 80 használni a számítógépet, internetet, mobiltelefont és az ezek által elérhető szolgáltatásokat, illetve kik azok, akik nem akarnak, vagy tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel? A digitális megosztottság/egyenlőtlenség fogalma ezt az új és gyorsan változó jelenséget próbálja bemutatni, miközben a terminológia jelentéstartalma is folyamatosan átalakul, ugyanis ma már nem csak úgy tekintünk ezekre az eszközökre, mint a társadalmi egyenlőtlenségek újabb dimenziójának okozójára, hanem pontosan ellenkezőleg, mint a hátrányos helyzetűek esélyteremtésének lehetséges eszközeire, az einclusion politika megtestesítőire. Manapság úgy tűnik, hogy az infokommunikációs eszközök vidéki ellátottsági szintjéből arra következtethetünk (mint ahogy azt Everett M. Rogers az innovációk Több magyarországi kistelepülésen terjedésről szóló munkájában írta), hogy az IKT eszközök nem feltétlenül jutnak el azokhoz, akik önerőből, technológiák vezeték nélküli segítségével számára egyébként a legtöbb előnyt tudná biztosítanak az ott élőknek nagy nyújtani az adott innováció. sávszélességű internethozzáférést. Az alábbi ábrán jól látható, hogy a települési lejtő hatása igen jelentős hazánkban, mind a számítógép, mind az internethasználat terén látványos különbségek vannak a főváros, a városok és a falvak között (miközben nem árt szem előtt tartanunk, hogy Magyarország IKT-használati Országszerte indultak hasonló kezdeményezések, többek között Aparhanton, Csákberényben és Abán építettek ki ilyen hálózatokat. mutatói európai viszonylatban összességében is gyengének mondhatóak). A szélessávú elérést mutató oszlop az összes internethozzáférés között mutatja a szélessávú (ADSL, kábel stb.) kapcsolatok arányát, mely gyakorlatilag az egyetlen olyan mutató, melyben nemzetközi szintű eredményeket mutathatunk fel, bár nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy számos kistelepülésen (ahol a lakosság kb. 5 százaléka él) jelenleg nem elérhető a megfelelő infrastruktúra.

81 81 90% 80% 70% 82% 81% 71% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 45% 39% 33% 32% 21% 14% 5% 4% 2% Számítógép PDA Internet Szélessáv Főváros Városok Falvak Alapvető IKT-eszközök ellátottsága, településtípus szerint, a háztartások arányában Forrás: WIP 2006 Az előzőekben már említésre került, hogy a vidéki térségek lakossága idősebb és kevésbé iskolázott, mint a városi lakosság. Ezek a tényezők azért is fontosak, mert ez a két tényező alakítja leginkább az IKT eszközök használatában lévő különbségeket. Ha tehát vidéken többségben vannak azok a társadalmi csoportok, akik egyébként is kevésbé használják ezeket az eszközöket, akkor a negatív hatás összeadódik. A következő két ábrán az iskolai végzettség és a korcsoportok szerinti megoszlásban láthatók ezek a különbségek, vagyis hogy az idősebbek és az alacsonyabb végzettségűek kevésbé aktív használói ezeknek a technológiáknak. A településtípus szerinti bontás viszont azt is megmutatja, hogy az azonos korcsoportban lévők, illetve azonos iskolai végzettséggel rendelkezők csoportjaiban a falvakban élők jelentős lemaradásban vannak a városokban és a fővárosban élőkhöz képest. Egyedüli kivételt a tanköteles korúak jelentik, ahol nincs érdemi különbség, vélhetően azért, mert az iskolákban már mindenki számára biztosított a hozzáférés (3. ábra).

82 82 100% 80% 91% 86% 85% 79% 69% 71% 60% 40% 20% 0% 59% 49% 48% 42% 44% 30% 24% 19% 13% 12% 4% 1% év év év év év 60+ év Főváros Városok Falvak Internethasználók korcsoport és településtípus szerint Forrás: WIP 2006 Az iskolai végzettség alapján képzett kategóriákban nagyjából megegyező különbségek alakultak ki (4. ábra).

83 83 80% 70% 63% 75% 72% 67% 60% 50% 54% 51% Főváros 40% 30% 20% 30% 27% 17% 20% 18% 13% Városok Falvak 10% 0% Általános iskola Szakmunkásképző Érettségi Felsőfokú vgzettség Internethasználók iskolai végzettség és településtípus szerint Forrás: WIP 2006 Németország, 2000-es tudósítás: Egy kis falu lakói egy olyan kísérleti projektben vesznek részt, melynek célja annak kiderítése, vajon egy virtuális hálózat képes-e újrakovácsolni egy elszigetelten élő, javarészt idős emberek lakta falu közösségi életét. A projekt keretében a 279 fős lélekszámú Oberhambach csaknem valamennyi lakosának ingyenes számítógépet és internetelérést biztosítanak, létrehozva ezzel Németország első internetközösségét. A kis települések teljes felszerelésére nem csak hazánkban, de szerte a világon nagyon kevés példa akad, ezért figyelemre méltó a kezdeményezés. Zárásként érdemes megemlíteni, hogy míg országos szinten a World Internet Project 2006 a nem használat okait feltáró kérdései alapján a kognitív okok tekinthetők a legfontosabb visszatartó tényezőnek ( nincs rá szükségem ), addig egy hasonló települési felbontásból az is kiderül, hogy ezek mellett a tényezők mellett a falvakban továbbra is jelentős az anyagi lehetőségek korlátozó ereje. Számos gyakorlati példa és tudományos kutatási eredmény támasztja alá azt a nézetet, hogy az IKT eszközök esélyteremtő technológiák tudnak lenni, szerepet játszanak a társadalmi státuszmegszerzés folyamatában, a társadalmi és a kulturális tőke növelésében. Azonban ehhez számos feltétel szükséges: napjainkra bebizonyosodott, nem elégséges feltétel az IKT eszközökhöz való fizikai hozzáférés biztosítása. A kemény infrastruktúrán túl elengedhetetlen az ezek értelmes, gyakorlati használatában segítséget nyújtani képes

84 84 humáninfrastruktúra fejlesztése is. Napjaink társadalom- vagy szociálpolitikájának egyik központi kérdésévé ennek kell válnia. Csak így érhető el jelentősebb eredmény az információs társadalomból való kirekesztettség csökkentése terén a vidéki lakosságot illetően is. Kulcsfontosságú, hogy az 1-2 ezer lakosnál kisebb települések lakói akik elsősorban idősebbek, kevésbé iskolázottak, nagyobb valószínűséggel munkanélküliek, inaktívak miként tudnak bekapcsolódni az információs társadalom által nyújtotta lehetőségek kihasználásába. Fogyatékkal élők az információs társadalomban A társadalmi csoport bemutatása A fogyatékos személyek létszámáról a legújabb adatokat az évi és a évi népszámláláskor rögzítették, ez utóbbi szerint 577 ezer fő volt a fogyatékosok száma, másként fogalmazva a népesség 5,7 százalékát tette ki. Az adatfelvétel a KSH szerint is alulbecsüli a fogyatékos népesség adatait, így a létszám 600 ezer felettire becsülhető. A fogyatékkal élők demográfiai összetételére jellemző, hogy jelentősebb számban fordulnak elő időskorúak, mivel a fogyatékos személyek nagy része nem születésétől fogva sérült, hanem életkora előrehaladtával betegség vagy baleset következtében vált azzá. A fogyatékos személyek között a 60 évnél idősebbek aránya 44,8 százalék, több mint kétszerese a népesség egészében képviselt arányhoz viszonyítva. A fogyatékosságot leginkább valamilyen tartós betegség idézi elő (53,8 százalék). A fogyatékos személyek 17 százaléka születése óta szenved fogyatékosságban.

85 85 Forrás: KSH, A évi népszámlálás adatai szerint a fogyatékos személyek 13,2 százaléka valamilyen speciális általános iskolában végezte tanulmányait. Az általános iskolánál magasabb fokú végzettséggel általában a mozgássérültek rendelkeznek, ennél kisebb arányban a vakok és a hallássérültek, az értelmi fogyatékos tanulók pedig ebből szinte teljesen kirekesztődnek. A tanulásban akadályozott (enyhén értelmi fogyatékos) tanulók a 2004/2005. évi statisztikai adatok szerint 126 speciális szakiskolában tanulhatnak, létszámuk 8369 fő. Ez a létszám duplája az évinek. A fogyatékos személyek iskolai végzettsége összességében alacsonyabb, mint a népesség egészéé. A népszámlálás adatai szerint a fogyatékos személyek 32 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, s befejezett alapfokú iskolázottsággal csak 39 százalékuk rendelkezett. Ez ugyan jelentős, 9 százalékos emelkedés, mégis a nem fogyatékos személyek iskolai végzettségének arányától messze elmarad. Szakképesítéssel, illetve érettségivel 25 százalékuk rendelkezik, míg egyetemi, főiskolai végzettsége a fogyatékos személyek 5 százalékának van. A évi népszámlálási adatokat kiegészítették a fogyatékossággal élők foglalkoztatási adataival. A fogyatékos személyek minél teljesebb társadalmi integrációjához elengedhetetlenül szükséges az integrált, illetve védett munkaerőpiacon való növekvő jelenlétük. A évi népszámlálás szerint a fogyatékos személyek foglalkoztatási mutatója 9 százalékos volt az évi 16,6 százalékhoz képest. Ezzel párhuzamosan a munkanélküli fogyatékos személyek 0,7 százalékos aránya csak 2 százalékra emelkedett. Ez azzal magyarázható, hogy az érintettek inaktív keresővé (57,5 százalékról 76,7 százalékra) váltak ben, 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban az érintettek 1/3-át sikerült a munkaerőpiacon elhelyezni.

86 86 Annak ellenére, hogy az évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkezik a fogyatékkal élőket megillető jogokról, (kommunikáció, közlekedés, támogató szolgálat, segédeszköz, foglalkoztatás, lakóhely, kultúra, sport), a fogyatékkal élők jelentős része számára mindez elérhetetlen; az élet szinte minden területén hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. A fogyatékkal élőkről a legfrissebb elemzés a Mozgó Világ folyóiratban jelent meg. Csereklei Gábor és File Szabolcs elemzésében felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékosok aránya a teljes lakosságon belül eléri a 7 százalékot, az elmúlt években ennek ellenére helyzetükben nem történt számottevő változás. A hazánkban élő fogyatékosoknak ma is komoly problémákkal és nehézségekkel kell szembe nézniük. A legjelentősebb problémák: A fogyatékosokat elkülönítik, diszkriminálják Hiányoznak a megfelelő, speciális segédeszközök Hiányzik a megfelelően képzett segítőszemélyzet Nem jutnak hozzá az információkhoz arról, hogy hogyan javíthatnának a helyzetükön Anyagi problémák A szerzőpáros elsősorban, az állam felelősségét látja a problémákban, mindenekelőtt a pénzbeli gondok megoldatlanságában, ugyanis Magyarországon nem megfelelő a juttatási rendszer: A pénzbeli juttatások rendszerében a fogyatékosok esetében nem különülnek el a megélhetés alapjául szolgáló jövedelemhelyettesítők ellátások a fogyatékos állapotból eredő többletköltségek fedezésére szolgáló juttatásoktól. A juttatások, vagyis az állam által biztosított források ráadásul nem is fedezik teljes egészében a fogyatékosságból eredő többletkiadásokat. Tovább nehezíti a családok helyzetét, hogy azokban a családokban, ahol fogyatékos gyerek van, egy családtag kényszerűen kiesik a munkaerőpiacról, valamint erős fizikai és/vagy pszichés megterhelésnek is ki van téve. A tanulmány két területen elemzi a problémákat; az egyik az oktatás, a másik a munkavállalás. Nézzük meg először az oktatást. Magyarországon az 1993-as LXXXIX törvény szabályozza fogyatékos gyerekek oktatását. Ez előírta, hogy a fogyatékos gyerekeket speciális nevelésben és oktatásban kell részesíteni. Az integrált oktatás megteremtéséhez azonban hiányoznak a fent már említett tárgyi és személyi feltételek. A törvényi szabályozás ellenére tehát a fogyatékosok 31 százaléknak továbbra sincs semmilyen iskolai végzettsége, 38 százalékuk pedig csak az általános iskolát végzi el. Ebben a területi megoszlás is egy jelentős befolyásoló tényező; a

87 87 fogyatékos emberek magasabb arányban élnek a községekben és kevésbé a nagyvárosokban, mint a nem fogyatékos népesség. Ráadásul az iskolai végzettség és a település típus szoros összefüggésben van egymással; a községekben élők nem annyira iskolázottak, mint a városiak, ill. azok, akik tanulnak, elsősorban szakmát szereznek, és nem felsőoktatásba mennek. Ezek a hátrányok a cigánygyerekeket még jobban sújtják; ők nagyobb arányban vannak a fogyatékosok között, mint a teljes népességben. Összességében tehát megállapítható, hogy hiába van az oktatás törvényileg szabályozva az egészséges és a fogyatékos gyerekek között hatalmas a szakadék. Következőkben vizsgáljuk meg a munkavállalást. A fogyatékos emberek mindig nehezebben találnak munkát sokoldalúan hátrányos helyzetűek, mint az egészséges társaik, mivel irántuk a munkaerő piaci kereslet nagyon alacsony. Ennek okai: Képességeik korlátozottsága, Alacsony iskolai végzettségük, Munkaadó és a társadalom előítéletei, A munkaadók informálatlansága a fogyatékosokkal kapcsolatban azért félelmeik vannak a munkavégzésükkel kapcsolatban. Ezek következménye, hogy a fogyatékosok alacsony beosztású, rosszul fizetett, instabil állásokhoz jutnak csak. Többségük fizikai, betanított vagy segédmunkát végez, sokan pedig mindössze háztartási munkát, A fogyatékos foglalkoztatottak száma így mindössze 1,5 százalék, míg arányuk a teljes lakosságon belül 7 százalék. A vállalatok ezen belül is elsősorban a mozgásszervi fogyatékosokat alkalmazzák, az értelmi fogyatékosokat szinte alig. A képet tovább rontja, a nemi egyenlőtlenség, ami területi egyenlőtlenséggel is párosul. Ez természetesen párhuzamos tendencia a kereseti viszonyokkal. A képzettség tekintetében a munkavállalásnál a felsőfokú végzettségűek alulreprezentáltak, a középfokú végzettségűek arány nagyjából azonos, az alapfokú végzettségűek pedig felül reprezentáltak a teljes foglalkoztatott létszámhoz viszonyítva. A vállalatok tulajdonosi szerkezetét megnézve pedig az látszik, hogy bár mindegyik fent felsorolt probléma megfigyelhető, a külföldi tulajdonú vállalatoknál dolgozó megváltozott munkaképességű munkavállalók helyzete relatív és abszolút értelemben is jobb, mint a magyar tulajdonú vállalatoknál dolgozóké. A relatív hátrány a legkevésbé a külföldi tulajdonú vállalatoknál érzékelhető. A külföldi cégek emellett nagyobb arányban is foglalkoztatnak szellemi munkát végző megváltozott munkaképességű embereket.

88 88 Információs- és kommunikációs technológia (IKT) -használat a célcsoportban A fogyatékkal élők képzettségi és foglalkoztatási adatai alapján nyilvánvaló, hogy támogatni kell az infokommunikációs akadálymentesítést, a fogyatékos személyek digitális írástudatlanságának felszámolását, ami az infokommunikációs eszközök, és megoldások alkalmazásával kínált közszolgáltatásokat teszi elérhetővé. Ehhez biztosítani kell a szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A fogyatékkal élők körében az internethasználatról semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre, azonban ez a technológia lehetőséget teremtene: - a meglehetősen izoláltan élő, fogyatékos gyermekeket nevelő szülőknek a kapcsolatteremtésre - fórumokba való bekapcsolódásra, a levelezőlistákon és chat-csatornákon keresztüli online tapasztalatcserére - Az informatika a fogyatékos emberek komplex rehabilitációjának hasznos eszköze lehetne, hozzájárulhatna az önállóbb élet megteremtéséhez. Szükség van az IKT eszközök alkalmazására az oktatásban, hiszen a segítséggel élők jelentős része alacsony végzettséggel rendelkezik; a távoktatás lehetőségeinek kibővülése akadálymentesítené számukra az oktatás bármely fokán való részvételt. Szükség van az IKT eszközök alkalmazására a munka területén, mert a fogyatékossággal élők jóval kisebb hányada tud hagyományos munkát végezni; a látássérültek számára választható szakmák száma például elenyésző. Kis nemzetközi kitekintéssel láthatjuk, hogy a PC-használat és az internet révén ezen problémák jelentős része kiküszöbölhető: az Egyesült Államokban a fogyatékkal élők nagy része használ számítógépet és internetet, így nem meglepő, hogy az USA-ban az egyes hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatottsági aránya megközelíti az országos átlagot. Szükség van az IKT eszközök alkalmazására az információhoz való hozzáférés tekintetében, hiszen a fogyatékkal élők jelentős része azért nem rendelkezik megfelelő segédeszközzel, vagy azért nem vesz igénybe fontos szolgáltatásokat, mert nem jut el hozzá a kellő információ.

89 89 Az információs- és kommunikációs technológia (IKT) szerepe a különbségek felszámolásában A fogyatékossággal élőket támogató technológiák említésekor a szakirodalomban legtöbbször a következő három csoportot különböztetik meg: Az asszisztív vagy segítő technológiák közé tartozik minden olyan eszköz, amely segít úrrá lenni a fogyatékosságok okozta korlátozott élethelyzeteken. Ebbe a kategóriába számos modern és korábbi fejlesztésű technológiai eszköz tartozik, az elektronikus kerekes széktől, a vakok számára készített, pontos időt felolvasó hangos óráig. Egy most zajló belga kutatás esetleges sikere az EU 25 tagállamában élő mintegy 300 ezer vak életében jelenthetne alapvető változást. Az uniós támogatással finanszírozott kutatás célja, hogy a látóideghez csatlakoztassanak egy szemüvegre erősített kamerát, és így újra láthatnának azok, akik szemük optikai rendszerének sérülése miatt szenvednek vakságban. Szintén bíztató lehet a Sony által nemrégiben szabadalmaztatott eljárás is, amelynek segítségével az agyat ultrahangokkal lehet ingerelni, és érzékszervi információkat lehet eljuttatni hozzá. A módszer (mely egyelőre csak elméletben létezik, egyelőre még nem tesztelték azt) segítségével a fejlesztők szerint a vakok láthatnak, a süketek pedig hallhatnak majd. Az adaptív technológia kifejezést abban az esetben használják, amikor azt vizsgálják, hogy a már meglévő technológiákon milyen változtatásokat szükséges alkalmazni ahhoz, hogy azok a fogyatékkal élők számára is felhasználóbarát módon rendelkezésre álljanak. Ebbe a kategóriába sorolják a tanulási rendellenességgel küszködők számára kifejlesztett színes billentyűzetet, vagy éppen a billentyűzetet helyettesítő hangvezérlést, és ide tartoznak a W3 Konzorcium online akadálymentességre vonatkozó irányelvei (Web Accessibility Initiative - WAI) is. A jelenleg zajló kezdeményezések közül példaként egy brit, holland és svéd kutatók által a rosszul vagy egyáltalán nem halló felhasználóknak kifejlesztett, telefonáláshoz szükséges segédeszközt említhetjük. A Synface nevű szoftver beszédfelismerő modulja digitalizálja a telefonbeszélgetés szövegét, majd egy mesterséges, számítógéppel generált arccal valós időben felolvastatja azt. A harmadik kategóriába az anyagi függetlenséget biztosító eszközöket soroljuk, így például a távmunkához szükséges eszközöket; valamint az ismereteket, tudást nyújtó forrásokat is. Ide magyarországi példát is felhozhatunk az elmúlt időszakból: az IHM pályázatán például 411 látássérült jutott (akár távmunkához is használható) informatikai eszközökhöz számítógépekhez, szkennerekhez és szövegdigitalizáló, képernyőolvasó, képernyőnagyító szoftverekhez, összesen 131,1 millió forint értékben.

90 90 Civil és kormányzati programok a fogyatékkal élők e- beágyazottságának elősegítésére A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) határozatot adott ki a mozgássérültek információs társadalomban való részvételéről. Az állásfoglalás szerint pozitív diszkriminációra van szükség az internet elérése és az ehhez kapcsolódó távközlési díjak területén. Előtérbe kell, hogy kerüljenek az elektronikusan is végezhető munkák ill. támogatást kell nyújtani az ehhez szükséges számítástechnikai eszközök és internethozzáférés igénybevételéhez. A határozat továbbá kimondja, hogy a kormánynak támogatnia kell azokat az oktatási formákat, intézményeket és oktatási eszközöket, melyek a mozgáskorlátozottaknak az információs társadalomban való részvételéhez szükséges felzárkóztatását segítik elő. A fogyatékkal élők képzésének hazánkban szinte az egyetlen, de mindenképp a legkiemelkedőbb színtere a MEOSZ Oktatási, Továbbképző és Távmunka Intézete (OTTI), mely egyszerre regisztrált felnőttképzési intézet, ECDL-vizsgaközpont és CISCO-Akadémia. Az intézet messze túlszárnyalta a kezdeti HAPINET program terveit; jól átgondolt moduláris oktatási rendszert alakított ki, mely 3 alapozó témakörön (számítógépes ismeretek; távmunka, munkavállalás; vállalkozói ismeretek) felül komplett szakmai-, ill. nyelvtanfolyamokat kínál. Mindezeken felül tájékoztató távtanfolyamokat is készített, például mozgáskorlátozott gyermekek szülei számára. Az OTTI-nál foglalkoznak távmunka-közvetítéssel, részben interneten keresztül ( Az intézet arra törekszik, hogy az alapoktól a konkrét szakmai képzésekig komplett távoktatási palettát kínáljon. Vagyis, hogy első lépésként az alapvető számítástechnikai, nyelvi ismeretekkel, majd ezekre alapozva konkrét szakmai tanfolyamokkal lássa el távhallgatóit. Működési lehetőségük rendkívül limitált. Felméréseik szerint hallgatóik átlagos jövedelme forint; ilyen szerény jövedelemből viszont nem lehet egy ilyen színvonalú képzést megfizetni. A távoktatási központnak is komoly működési költségei vannak: a tananyagok kifejlesztése csak a kezdet, az igazi távoktatás folyamatos költségeihez tartozik az oktatók bére, telefon- és hálózati díjak, a hallgatók utazása, a termek fenntartása, a tananyagok aktualizálása (hiszen az IKT-szektor rendkívül gyorsan fejlődik). A működés finanszírozására azonban igen nehezen kapnak támogatást. Ráadásul természetesen nem lehet minden tudást távoktatás formájában átadni. A CISCO-Akadémián például, az elméleti anyag elsajátítása történhet távoktatásos formában, azonban ahhoz, hogy a résztvevők a kábelezés és a hálózati eszközök fizikai összekapcsolásának módjait megtanulják, megfelelően felszerelt labor és a hallgatók személyes jelenléte, utazása szükséges. Mozgássérültek esetében mindennek ráadásul akadálymentes környezetben kell

91 91 rendelkezésre állnia. A MEOSZ-OTTI számára a legnagyobb probléma, hogy az üzemeltetésre és fenntartásra nem lehet támogatást szerezni. Pedig a fogyatékkal élők távoktatása nem rentábilis tevékenység. Hatalmas kereslet lenne iránta, de az oktatás árát a fogyatékkal élők nem tudják megfizetni. Több tanfolyamot is beindíthatnának, s többre is lenne igény, de az üzemeltetésre, működtetésre nem tudnak kellő támogatást szerezni. A MEOSZ OTTI együttműködési megállapodást kötött a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal. A megállapodás legfontosabb elemei: A távmunkások integrált képzése a MEOSZ OTTI speciális tapasztalatainak felhasználásával Távmunkások és munkáltatók támogatása call center létrehozásával (a távmunkában dolgozó mozgássérültek ingyenesen hívható telefonszámon adnak tanácsot a munkát keresőknek és a cégeknek: milyen képzést vehetnek igénybe azok, akik el akarnak helyezkedni távmunkásként; mit kell tudniuk a gyakorlatban azoknak a munkaadóknak, akik munkatársaikat távmunkásként alkalmazzák) Távmunkahelyek megteremtése, kísérleti modellek létrehozása, felkészítő projektek fejlesztése Folyamatos együttműködés, információcsere. A Magyar Vakok-és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGyOSZ), Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának támogatásával májusában nyitotta meg közösségi számítógép-hozzáférési központját, ahol számítógép-használati, szkennelési, sík- és Braille-nyomtatási, valamint internethasználati lehetőséget biztosítanak a látássérültek számára. A számítógépeken magyar nyelvű professzionális képernyőolvasó program található, a gépekhez kapcsoltak egy-egy lapolvasót is. A székházban működő számítógépes laborban számítógépes tanfolyamokat szerveznek a vakok számára, és e mellett az Informatikai Csoport révén informatikai tanácsadó szolgálatot működtetnek. Szintén az Informatikai Csoporton keresztül lehet hozzáférni a Vakok Elektronikus Archívumához, amely a Magyar Elektronikus Könyvtár első verziójából tartalmaz köteteket egységes.txt formátumban. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) Európai Unió PHARE-programjának támogatásával jogsegélyszolgálatot működtet tagjai számára a oldalain keresztül. A portálon rendelkezésre áll a lehetőség az online társkeresésre, chatelésre és számos fontos letöltési lehetőség is található a honlapon. A Szövetség SMS- ügyfélszolgálatot működtet, melynek révén a tagok internet és számítógép használata nélkül tudnak kommunikálni a SINOSZ-szal.

92 92 Az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) képzést, jogsegélyt nyújt tagjainak, védőotthont, korai fejlesztő, és tanulást segítő központot, személyi segítő és szállító szolgálatot tart fenn. Webhelyén a rászorulók számára egyszerűen érthető oldalakat is működtet, a társadalom ép tagjainak pedig online fogalomtár segítségével mutatja be az értelmi akadályozottság témaköréhez tartozó legfontosabb fogalmakat. Korábban az Informatikai és Hírközlési Minisztérium is foglalkozott a hátrányos helyzetű csoportok helyzetével. A célcsoport helyzetének javulásáért a minisztérium megalakulásának kezdetétől fogyatékosügyi referens volt a felelős ben megalakult a Fogyatékosügyi informatikai kollégium. Később a minisztérium kezdeményezte, hogy az Esélyegyenlőségi törvénybe kerüljön be a fogyatékossággal élő emberek információs társadalom nyújtotta lehetőségekhez való hozzáférésének joga. Az Egységes hírközlési törvény szabályozása alapján, a kommunikáció megkönnyítése érdekében a rászorulók (köztük a fogyatékkal élő emberek) telefonköltségeiket csökkentve támogatáshoz juthatnak. A készülő Elektronikus információszabadság törvény külön foglalkozik a fogyatékossággal élő emberek információhoz való hozzáférésének speciális kérdéseivel. A Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) legfontosabb funkcióját a kormányzati programok összehangolása jelenti. A stratégiához kapcsolódóan egyes kiemelt beavatkozási területeken külön részstratégiák készültek, ennek keretében a célcsoport igényeit, a szükséges beavatkozásokat az Esély részstratégia fogta össze. A kormányzat 2007 és 2013 közötti időszakra alkotott Országos Fogyatékosügyi Programjának kiemelt célja a fogyatékkal élők társadalmi integrációjának elősegítése. Az integráció elve ugyanis azt feltételezi, hogy a fogyatékos emberek a mindennapi folyamatokban (pl. oktatás, szociális és gyermekvédelmi ellátás, foglalkoztatás, sport, kultúra) kapcsolatot létesíthetnek és tarthatnak fenn más emberekkel, valamint a társadalmi és gazdasági intézmények legszélesebb körével. Az érintkezés feltételeinek biztosítása magában foglalja a társadalom tagjainak érzékennyé tételét (társadalmi befogadás), a fizikai helyváltoztatáshoz szükséges sajátos körülmények erősítését (akadálymentes közlekedés, egyenlően hozzáférhető fizikai környezet), a megfelelő kommunikációs eszközök és technikák használatát (pl. vak- és gyengénlátó-barát honlapok, jelnyelvi tolmácsolás, könnyen érthető nyelvezet és piktogramok használata). A kapcsolatok létesítésének és fenntartásának hagyományos, személyes jellegű módszere mellett az integráció elvének megvalósulását korszerű technikai eszközökön keresztül (internethozzáférés, elektronikus levelezés, mobiltelefon használata), korszerű módszerekkel (távmunka, távoktatás) is elérhetjük. Különös figyelemmel kísérendő és támogatandó az egészségügyi, oktatási, szociális és

93 93 gyermekvédelmi szolgáltatások igénybevételekor az, hogy a fogyatékos emberek folyamatos kapcsolatot tarthassanak fenn családtagjaikkal. A társadalmi integráció erősítése érdekében fontos, hogy a támogatások igénybevétele szélesebb körű és intenzívebb kapcsolatrendszer kiépítését és ápolását jelentse. Minden, a társadalmi kapcsolatok megszakításához és a kirekesztéshez vezető lépés elkerülendő és indokolt esetben szankcionálandó. Minden indokolatlanul szegregáló intézkedés, szakmai elv felülvizsgálatra szorul. Az idén elfogadott Új Magyarország Fejlesztési Terv prioritásai között szerepel A társadalom megújulása, amely a társadalmi befogadás és részvétel tervezett eszközei között említi a hátrányos helyzetűek köztük különösen a romák és a fogyatékossággal élők társadalmi integrációját is. A dokumentum kimondja, hogy Magyarországon esélyegyenlőségi szempontból kiemelt figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élő emberek szempontjainak figyelembe vételére és társadalmi hátrányainak felszámolására. Továbbá, hogy segíteni kell aktív társadalmi részvételüket, és biztosítani kell számukra az egyenlő esélyű hozzáférést (fizikai, környezeti és kommunikációs akadálymentesítéssel, valamint a rehabilitáció feltételrendszerének korszerűsítésével). Említés szintjén szerepel az ÚMFT szövegében az információhoz való hozzáférés biztosításának fontossága is: Fogyatékossággal élő embertársaink társadalmi részvételének egyik alapvető feltétele a fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés.. A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program szintén tartalmaz a fogyatékossággal élő emberek élethelyzetének javításával kapcsolatos pontokat. A dokumentum kiemeli a legfontosabb problémákat: hogy a hátrányos helyzetű állampolgárok esélyegyenlőségének biztosítását a társadalom nem az integrációval (fizikai és kommunikációs akadálymentesítéssel és rehabilitációval), hanem passzív eszközökkel (járadékokkal és egyéb pénzbeli juttatásokkal) igyekszik megoldani; hogy a középületek elhanyagolható hányada akadálymentes és lassan halad a közlekedés akadálymentesítése is. Hiányzik egy átfogó, komplex rehabilitációs terv, az ágazati rehabilitációs szolgáltatások közötti koordináció és azok egymáshoz illeszkedése stb., így aztán nem meglepő, hogy az állam ma közel kétszer akkora összeget fordít rokkantsági kiadásokra, mint a fogyatékossággal élő emberek rehabilitációjára. Az OP-ban megjelennek olyan kulcsszavak is, mint az e- Esélyegyenlőség: az infokommunikációs akadálymentesítés (e-esélyegyenlőség) a fizikai akadálymentesítésnél még szélesebb körűen növelheti a fogyatékossággal élő emberek társadalmi és munkaerőpiaci részvételét, és az információs társadalom követelményeit és lehetőségeit is figyelembe vevő fejlesztéseket garantál. Fontos, hogy a dokumentumban említésre kerül a Design-for-All fogalma is: az integrációt szem előtt tartó egyetemes tervezés (design-for-all) módszereinek általános elterjedése révén a fogyatékossággal élő emberek mellett a társadalom számos más célcsoportja számára javul a szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

94 94 Romák az információs társadalomban A társadalmi csoport bemutatása Magyarországon a évi hivatalos népszámlálás szerint fő nyilvánította magát romának. Ezzel szemben a társadalomtudósok, szociológusok becslése szerint megközelítőleg főre tehető a roma népesség létszáma hazánkban (Kemény-Janky, 2004). A jelentős eltérés rámutat arra, hogy milyen ellenérzés van ma sok emberben aziránt, hogy identitásukat szabadon kinyilvánítsák. Amióta 1992-ben Magyarországon jogerőssé vált az adatvédelmi törvény 23, az intézményeknek tilos nyilvántartaniuk az etnikai hovatartozást, ami tovább nehezíti, hogy tényleges képet kaphassuk a roma kisebbség helyzetéről. Társadalomtudományi kutatások szerint (Kemény-Janky, 2004; Kertesi, 2000; Speder, 1997) Magyarországon a rendszerváltás óta elindult társadalmi és gazdasági átalakulások egyik legnagyobb vesztes társadalmi csoportja a roma népesség. A magyarországi romák helyzetére jellemző, hogy komoly szociális és gazdasági nehézségekkel küzdenek, amelyet a többségi társadalom előítéletei és diszkriminációja is súlyosbít. A 90-es évek elején a foglalkoztatási struktúrába már éppen integrálódott, szakképzetlen roma népesség nagy tömege vált egyik napról a másikra munkanélkülivé. A társadalomtudósok között hosszas vita folyik arról (ld. Ladányi-Szelényi, 1998, Havas-Kemény-Kertesi, 1998), hogy a kutatásokban a megkérdezettek etnikai ön-azonosítását kell-e alapul venni (miszerint a megkérdezett személy romának vallja-e magát vagy sem), vagy a kérdezőbiztos, külső szakember belátására és szubjektív megítélésére kell bízni a döntést. Az első típus mellett szól a szabad identitásválasztás eszménye, a második mellett viszont éppen a korábban említett probléma, miszerint a romáknak megközelítőleg csak kis százaléka vállalja hovatartozását, így az adatok nem mutatnának reális képet. Ezért a romák IKT használatát tekintve a kutatások az adatfelvételek módszereinek különbözősége (a romának tekintettek eltérő definíciója) miatt gyakran eltérő eredményeket tárnak elénk. Ezért ezeknél a kutatásoknál az alkalmazott módszertan különösen nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon és ezt figyelembe kell vennünk az eredmények értelmezésekor is. Ma a roma népesség felülreprezentált majdnem mindegyik hátrányos helyzetet erősítő kategóriában: az alacsony iskolai évi LXIII. Tv. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról

95 95 végzettséggel és jövedelemmel rendelkezők, a munkanélküliek, a kistelepülésen élők, a nagycsaládosok és a szegregált telepeken élők között. Romák és IKT használat A World Internet Project 2006-os 24 felmérésének adataiból valószínűsíthető, hogy a roma társadalom és az információs társadalom között jelenleg igen mély szakadék húzódik. Felzárkózásuk tendenciáját tekintve meglehetősen lassúnak mondható: míg Magyarországon a teljes lakosság körében 2004 és 2006 között 7 százalékkal emelkedett az internet használók aránya, addig a roma népesség esetében csak 1 százalékos emelkedést állapíthatunk meg (MITJ, 2006). Számítógép használat tekintetében is alulreprezentáltak. A hátrányos helyzetű csoportokra kiszámított számítógép- és internethozzáférést jelző index szerint az előző évekhez viszonyítva 2006-ban is meghatározó volt az iskolai végzettség, a település és a származás befolyása, amelyek szerepe halmozottan jelentkezik a roma népesség esetén. Digitális megosztottság változása 24