Tárgymutató. Bevezetője Eva Joly

Átírás

1 Bevezetője Eva Joly Tárgymutató 1. tájékoztató lap: Összetétel és támogató szervek 2. tájékoztató lap: Jogkör és felelősség: Bevezető 3. tájékoztató lap: Az EU fejlesztési együttműködésének szabályozása 4. tájékoztató lap: Költségvetési és ellenőrzési hatáskör 5. tájékoztató lap: A demokrácia és az emberi jogok fejlesztése a fejlődő világban 6. tájékoztató lap: Az AKCS EU Közös Parlamenti Közgyűlés 7. tájékoztató lap: A millenniumi fejlesztési célok, amelyek iránt globálisan elkötelezettek vagyunk 8. tájékoztató lap: Humanitárius segítségnyújtás 9. tájékoztató lap: Hozzájárulás az EU fejlesztési programjának megvalósításához 10. tájékoztató lap: A Fejlesztési Bizottság a globális fejlesztési partner

2 infokit I. melléklet: A Fejlesztési Bizottság tagjainak felsorolása II. melléklet: A titkárság tagjainak felsorolása III. melléklet: A jelenlegi parlamenti ciklusban elfogadott jelentések felsorolása IV. melléklet: A meghallgatások és események felsorolása V. melléklet: Az EU fejlesztési politikája számokban kifejezve VI. melléklet: A millenniumi fejlesztési célok felsorolása

3 Bevezetője Eva Joly Eva Jolynak hívnak. Az Európai Parlament Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjához tartozom. Bár norvég származású vagyok, Franciaországban választottak képviselővé. Az EP Fejlesztési Bizottságának elnöke vagyok. Jelenleg emberek millióinak kell naponta kritikus helyzetekkel szembesülniük, főként a szegény országokban. Egymást követő válságok rázták meg bolygónkat pénzügyi, gazdasági, energia-, élelmiszerválságok..., nem is beszélve az éghajlatváltozás már pusztító hatásairól. E csapások hatásai természetesen a gazdag országokban is súlyosak voltak. A fejlődő országokban azonban még inkább emberek millióit ítélték a legteljesebb szegénységre. Ma este a világ népességének 20%-a fog éhesen nyugovóra térni. De miért kell, hogy ez minket érdekeljen? Először is azért, mert az Ázsia, Afrika, Latin- Amerika és más kontinensek számára drámai hatású válságok az északi iparosodott országokból származnak. Aztán, mert nekünk kell tiszta és békés bolygót örökül hagyni az unokáinknak. Ezért nekünk most mindenképpen szembe kell néznünk a gazdagok és a szegények közötti nyilvánvaló és felháborító egyenlőtlenségekkel. Bár valójában mindig lehet többet is tenni, az Európai Unió megpróbálja a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni ezeket az egyenlőtlenségeket. Senki sem nyújt több támogatást a fejlesztéshez, mint Európa. E támogatáson túlmenően azonban az Unió kereskedelmi és mezőgazdasági politikái is jelentős hatást gyakorolnak a fejlődő nemzetek gazdaságaira. Az EP Fejlesztési Bizottságában igyekszünk biztosítani, hogy e hatások ne legyenek negatívak a fejlődő országok számára, és hogy az európai politikák valóban világszerte hozzájáruljanak a legszegényebbek életszínvonalának javításához. Az alábbi tájékoztató lapok bemutatják Önöknek, hogy miként végezzük munkánkat. Különféle módokon járunk el. A fejlesztéshez kapcsolódó kérdésekről a humanitárius segítségnyújtástól és az adóparadicsomi konfliktusok megelőzésétől a nemeket érintő kérdésekig nyílt és folyamatos párbeszédet tartunk fenn az európai intézményekkel, a tagállamokkal, partnerországainkkal, a globális szereplőkkel, valamint Európa és a harmadik országok civil társadalmával. Az EU politikáját állásfoglalások révén segítünk megerősíteni, melyeket később az EP plenáris ülése is elfogad. Ezek az állásfoglalások az egészségüggyel, az oktatással, a millenniumi célkitűzésekkel, az élelmiszerbiztonsággal, a humanitárius segítségnyújtással és számos egyéb témával foglalkoznak. Amikor az EP a Tanáccsal együtt társjogalkotóként hoz jogszabályokat, mi készítjük el a Parlament álláspontját. Így történt az Élelmiszerfinanszírozási eszköz és a fejlesztési együttműködési eszköz esetében is. Bizottságunk továbbra is szigorúan védi az emberi jogokat és a felelősségteljes kormányzást a fejlődő országokban, nem csak a párbeszéd és az állásfoglalások révén, hanem a választások megfigyelésének köszönhetően is. Az AKCS- EU közös parlamenti közgyűlés munkáiban is központi szerepet játszunk. Egyébként mi ellenőrizzük az EU pénzalapjainak kiadásait és a határozatai végrehajtását. Végül, a Tanáccsal együtt alapvető hatalmat gyakorolunk afelett a mintegy tíz milliárd euró felett, amelyet az Unió minden évben a fejlesztés támogatására fordít. Jelentős kihívással állunk szemben. Ha valóban el akarjuk érni a millenniumi célkitűzéseket, a feladat nehéz lesz. Ezek a tájékoztató lapok igazolják, hogy a Fejlesztési Bizottság mindent megtesz azért, hogy képes legyen megfelelni e kihívásnak.

4

5 1. tájékoztató lap Összetétel és támogató szervek A Fejlesztési Bizottság (DEVE) az Európai Parlament 20 állandó bizottságának egyike ben, a hetedik parlamenti ciklus kezdetén 30 tagja van (a 736 tagból). A legnagyobb bizottság a 76 tagú Külügyi Bizottság, a legkisebb pedig a 24 tagot számláló Halászati Bizottság. A tagokat úgy választják ki a képviselőcsoportokból, hogy az tükrözze a Parlamenten belüli erőviszonyokat (a bizottsági tagok teljes felsorolása az I. mellékletben található). Az, hogy egy bizonyos képviselő az egyik vagy a másik bizottságba kerül-e, főleg a személyes választáson alapul, de azt a képviselőcsoportjának véglegesen jóvá kell hagynia. Az európai parlamenti képviselők többsége egy meghatározott bizottság rendes tagja, egy másiknak pedig póttagja, bár e szabály alól vannak kivételek. FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG Az Európai Néppárt Képviselőcsoportja 10 Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének Képviselőcsoportja 8 Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport 4 A Zöldek / az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja 3 Európai Konzervatívok és Reformisták Képviselőcsoport 2 Az Egységes Európai Baloldal / az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja 1 A Szabadság és Demokrácia Európája Képviselőcsoport 1 Függetlenek 1

6 infokit A bizottság hivatalos tisztségviselői ( elnökség ) az egyes parlamenti ciklusok kezdetén és félidejében a bizottság alakuló ülésén megválasztott elnök és négy alelnök. A bizottság ülésein az elnök elnököl, és adott esetben felszólal annak nevében a plenáris üléseken. Fontos szerepe van a bizottság napirendjének és aktusainak összeállításában, és az elnök képviseli a bizottságot a külső szervek felé. Szükség esetén az elnöklést az egyik alelnök veheti át. A bizottságban rendkívül jelentős szerepet játszanak a képviselőcsoportok koordinátorai. Minden képviselőcsoport kijelöl egy koordinátort, aki szóvivői feladatot lát el az egyes bizottságokban. A koordinátorok a teljes bizottsági vitát megelőzően összeülnek a bizottság napirendtervezetének és a rendkívüli politikai problémáknak a megvitatása céljából. Ezenkívül az elvégzendő munka mennyiségét elosztják a saját képviselőcsoportjuk tagjai között, és segítenek kialakítani a képviselőcsoport szavazati pozícióját a bizottságban és a plenáris ülésen egyaránt. A bizottságot az állandó köztisztviselőkből álló titkárság szolgálja ki (lásd: II. melléklet). A titkárság szervezi meg a bizottság napi munkáját, háttértanulmányokat és feljegyzéseket biztosít főként az elnök kérésére, háttérinformációkkal segíti a képviselőket, és segítséget nyújt a jelentések megfogalmazásában, valamint intézi a bizottsági szintű jogalkotási tervezést. Egy külön titkárság segíti az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlést és annak három állandó bizottságát, amely együttműködik az AKCS titkárságánál dolgozó partnereivel. A Külső Politikák Főigazgatósága Tematikus Főosztálya további támogatást nyújt az Európai Parlament elnökének, valamint a különböző parlamenti szerveknek (bizottságok és küldöttségek, különösen a Fejlesztési Bizottság), tájékoztató feljegyzések, beszédvázlatok, független külső szakértők részvételével szervezett műhelyértekezletek és szóbeli tájékoztatások segítségével. Az elnököket és előadókat kérésre háttéranyagokkal, forrásdokumentumokkal és szövegtervezetekkel látják el. Támogatást nyújtanak a harmadik országokban tett kiküldetési látogatások előkészítéséhez és lebonyolításához is, ideértve a választási megfigyelő missziókat is, valamint a meghallgatások előkészítéséhez. Továbbá a Tematikus Főosztály segít eleget tenni a további információk és elemzések iránti igényeknek is oly módon, hogy megbízást ad az illetékes parlamenti bizottságok által kért külső tanulmányokra (lásd az V. mellékletet). Minden közzétett belső tanulmány és megbízás alapján készült külső szakértői munka (tanulmány, tájékoztatás és feljegyzés) elérhető az Európai Parlament összes képviselője és személyzetük számára a címen. A külső tanulmányok a nyilvánosság számára is elérhetők a címen.

7 2. tájékoztató lap Jogkör és felelősség: Bevezető A Fejlesztési Bizottság (DEVE) az Európai Parlament 20 állandó bizottságának egyike. Más parlamentekhez hasonlóan az Európai Parlament három alapvető jogkörrel rendelkezik: jogalkotási, költségvetési és ellenőrzési jogkörrel. Az állandó bizottságok mint szakosított szervek megvizsgálják a tevékenységi körükbe tartozó ügyeket és előterjesztik álláspontjukat állásfoglalás-tervezeteket tartalmazó jelentések formájában a plenáris ülés általi végleges elfogadás céljából. Az állásfoglalás csak azt követően válik az Európai Parlament hivatalos álláspontjává, hogy a plenáris ülés azt véglegesen elfogadta. A Fejlesztési Bizottság az Európai Unió fejlődő világhoz fűződő kapcsolataival foglalkozik, ami mindig központi helyet foglalt el Európa politikai, diplomáciai és kereskedelmi programjában. A bizottság határozottan elkötelezte magát az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak megvalósítása mellett, ami a világban tapasztalható szegénység felszámolásának legmegfelelőbb módja. A Fejlesztési Bizottság a Parlamentben főszerepet játszik az Unió fejlesztési és együttműködési politikájának fejlesztése, végrehajtása és ellenőrzése terén, különösen a következők révén: (a) fejlődő országokkal kétoldalú és nemzetközi szervezetekben, illetve parlamentközi fórumokon folytatott politikai párbeszéd; (b) a fejlődő országoknak nyújtott támogatás és együttműködési megállapodások a fejlődő országokkal; (c) a demokratikus értékek, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok előmozdítása a fejlődő országokban. Ezenkívül a bizottság az AKCS EU partnerségi megállapodás (Cotonou-i Megállapodás) végrehajtásának szigorú figyelemmel kísérése és az AKCS EU Közös Parlamenti Közgyűlésben való részvétele révén döntő szerepet játszik az EU és afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) partnerei közötti kapcsolatok fejlesztésében és megerősítésében.

8

9 3. tájékoztató lap Az EU fejlesztési együttműködésének szabályozása A többi bizottsághoz hasonlóan a Fejlesztési Bizottság egyik fő feladata a hatáskörébe tartozó európai jogszabályok elfogadása. A fejlesztési politikával kapcsolatos jogszabályok jogalapja a Szerződések 179. cikke, amely előírja, hogy az ilyen jogszabályokról együttdöntési eljárásban kell határozni, ami azt jelenti, hogy az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa együtt fogadja el a Bizottság által javasolt jogszabályokat. A Parlament jogalkotási munkája a következőkből áll: A Bizottság benyújt egy jogalkotási javaslatot a Parlamenthez; az illetékes bizottság utasítást kap, hogy készítsen jelentést, kijelöl egy előadót (azaz a bizottság tagját, akit a bizottsági jelentés megfogalmazásával bíznak meg). Egy vagy több bizottság is felkérhető, hogy az illetékes bizottsággal ismertesse véleményét. Az illetékes bizottság megvizsgálja az előadó jelentéstervezetét, valamint más európai parlamenti képviselők által előterjesztett módosításokat, illetve a más bizottságok által megküldött véleményeket, és elfogadja a végleges jelentést. A képviselőcsoportok saját politikai szemszögükből megvizsgálják a jelentést és határoznak arról, milyen kiegészítő módosításokat kell előterjeszteni a plenáris ülésen. Végezetül a jelentésben szereplő állásfoglalást a plenáris ülésen vitatják meg és fogadják el, és az ilyen módon válik az Európai Parlament álláspontjává. A Parlament általában módosítások formájában javasol változtatásokat a Bizottság javaslatában. Az együttdöntési eljárás értelmében a jogalkotási javaslatot egy időben nyújtják be a Tanácshoz és a Parlamenthez. A jogalkotási szöveg csak akkor fogadható el, ha a Tanács és a Parlament között minden egyes módosítással kapcsolatban egyetértés alakul ki. Csak ekkor kerül elfogadásra új európai jogszabály. Megegyezést lehet elérni az első, második és harmadik olvasatban. Ha nem jön létre megegyezés, a jogszabály nem kerül elfogadásra. Korábban számos jogszabály létezett, amely rendelet formájában szabályozta az EU fejlesztési együttműködési tevékenységét, ezeket azonban 2006 végén egytől egyig visszavonták, és helyükbe egy fejlesztési együttműködési eszköznek (DCI) nevezett egységes rendelet lépett. A DCI keretében számos különböző program található, amelyek két nagyobb kategóriába tartoznak: A tematikus programok a fejlesztési együttműködés egyes ágazataiban végrehajtandó tevékenységekre vonatkoznak, például az európai nem kormányzati szervekkel való társfinanszírozási műveletekre, a szociális szektoroknak, például az egészségügynek és az oktatásnak nyújtott támogatásra, a környezet és az energia terén tett intézkedésekre vagy az élelmiszer-biztonsági intézkedésekre. Ezeket tematikus stratégiáról szóló dokumentumok útján hajtják végre, amelyekre vonatkozóan az Európai Parlament demokratikus ellenőrzést gyakorol. A földrajzi területre vonatkozó programok a világ meghatározott régióival folytatott fejlesztési együttműködési tevékenységeket szabályozzák ide tartozik Ázsia, Latin-Amerika, a Közel-Kelet és Dél- Afrika. Ezeket országokra vonatkozó stratégiai dokumentumok és regionális stratégiai dokumentumok útján hajtják végre, amelyekre vonatkozóan az Európai Parlament demokratikus ellenőrzést gyakorol.

10 infokit A DCI nem vonatkozik az afrikai, karibi és csendes-óceáni térségnek az AKCS-csoportot alkotó 78 országával történő együttműködésre. Az AKCS-országokkal történő együttműködés a közösségi struktúrán kívüli jogi eszközökön alapul, nevezetesen az EU-tagállamok és az érintett fejlődő országok közötti Cotonou-i Megállapodáson (lásd: külön tájékoztató lap), a finanszírozás pedig a kormányközi Európai Fejlesztési Alapból (EFA) származik. Ha az EFA a közösségi költségvetés részét képezné, ezeket az országokat vagy be kellene vonni a DCI keretébe, vagy az EFA felhasználásának szabályozásához külön rendeletre lenne szükség. A Cotonou-i Megállapodás amely elsődleges jogforrás része a szabályozási keretnek. A megállapodáshoz, valamint a későbbi módosításokhoz az Európai Parlament jóváhagyása szükséges (hozzájárulási eljárás). A Parlament nem vesz részt az ilyen megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokban, de állásfoglalásokon keresztül kifejezésre juttathatja nézeteit. A végrehajtás parlamenti ellenőrzése A Parlament a DCI elfogadása óta erősebb ellenőrzési jogkört gyakorol a jogszabályok végrehajtása felett. Ellenőrzési jogkörét kétféleképpen gyakorolja: 1) a komitológiai határozatban 1 megállapított formális ellenőrzési jogkör, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy jelezze az olyan eseteket, amikor a Bizottság láthatólag túllép a számára a jogszabályokban megállapított hatáskörön, az eljárási szabályzat 81. cikke értelmében plenáris ülésen elfogadott határozat útján; 2) informális ellenőrzési jogkör, amelyet a Ferrero-Waldner és Michel biztosok és a Külügyi és a Fejlesztési Bizottság elnökei közötti levélváltás állapított meg, amely a végrehajtási határozatok demokratikus ellenőrzését teszi lehetővé. Ezen ellenőrzési jogkörök mellett a Parlament természetesen a Bíróságon is indíthat eljárást olyan határozat megsemmisítése érdekében, amely a jelek szerint túllép a Bizottságra ruházott hatáskörön. 1. A Tanács június 28-i 1999/468/EK határozata, amely az EK-jogszabályok végrehajtásának szabályozása céljából létrehozott bizottságok működésére vonatkozik.

11 4. tájékoztató lap Költségvetési és ellenőrzési hatáskör A bizottság tevékenységi körének részeként szigorúan ellenőrzi az EU általános költségvetését, és ahhoz többek között a fejlődő országokkal kapcsolatos költségvetési tételek módosításával járul hozzá. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi eljárás során a Parlament mondja ki az utolsó szót a fejlesztési együttműködés költségvetési tételeinek vonatkozásában. A Fejlesztési Bizottság felelősséggel tartozik a költségvetés 21., a Fejlesztés és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokhoz fűződő kapcsolatok címe alá csoportosított költségvetési tételek, valamint a 23., Humanitárius segítségnyújtás cím alatti tételek vonatkozásában. Ezenkívül a Fejlesztési Bizottság foglalkozik az Ázsiával és Latin-Amerikával, a mediterrán térséggel, valamint az emberi jogokkal és a fejlesztéssel kapcsolatos költségvetési tételekkel (19. cím: Külkapcsolatok). Ellenőrzi a költségvetést a fejlődő országokkal folytatott kereskedelem tekintetében (20. cím: Kereskedelem), és végül, de nem utolsósorban közvetlen rálátása van a Bizottság fejlesztési együttműködéssel foglalkozó szervezeti egységeinek igazgatási költségvetésére. A költségvetési eljárás tavasszal kezdődik, amikor a bizottság elfogadja álláspontját a Bizottság éves politikai stratégiájával kapcsolatban. A bizottság részt vesz a Parlament álláspontjának a Tanáccsal és a Bizottsággal a költségvetési év során folytatandó tárgyalásokra történő előkészítésében. Szeptemberben a bizottság megszavazza a Tanács által az első olvasatban kialakított állásponttal kapcsolatos módosításait. A képviselők elsősorban az előadó megtárgyalják a Fejlesztési Bizottság módosításait a Költségvetési Bizottsággal és a képviselőcsoportokon belül. Októberben meghatározásra kerül a Parlament első olvasatra vonatkozó álláspontja, de a tárgyalások folytatódnak mindaddig, amíg a Parlament decemberben szavaz a végleges költségvetésről. Az eljárás azzal zárul, hogy a Parlament elnöke aláírja a költségvetést. A következő évben a bizottság az előadó irányításával nyomon követi a költségvetés Bizottság által történő végrehajtását és megbizonyosodik arról, hogy a pénzek kifizetése a Parlament által elfogadottak szerint történik. Minden egyes költségvetési évet követően megkezdődik a mentesítési eljárás. A Parlament megvizsgálja az EK-költségvetés felhasználását és a végrehajtásával kapcsolatban megadja vagy megtagadja a mentesítést. A mentesítési eljárás az (AKCS EU Cotonou-i Partnerségi Megállapodással kapcsolatos kiadások fedezése céljából az EU-tagállamok által közvetlenül finanszírozott és a Bizottság által végrehajtott) Európai Fejlesztési Alap végrehajtására is kiterjed. A mentesítési eljárást a Költségvetési Ellenőrző Bizottság vezeti. Véleményt nyilvánítanak a szakbizottságok, többek között a Fejlesztési Bizottság ban az EK fejlesztési támogatásának teljes összege (azaz az Európai Bizottság által kifizetett hivatalos fejlesztési segély ODA) 9,2 milliárd eurót tett ki. Ennek legnagyobb részét az oktatásra, egészségügyre, kormányzásra és egyéb szociális infrastruktúrára (3,5 milliárd ), a közlekedésre, kommunikációra, energiára és egyéb infrastruktúrára (1,4 milliárd ), valamint humanitárius segítségnyújtásra (1,4 milliárd ) fordították. A teljes összegnek csak körülbelül a fele származik az EK-költségvetésből. A többi az Európai Fejlesztési Alapból származik Bár az EFA-t a bizottság ellenőrzi (beleértve a mentesítési eljárást), az Európai Parlament nem rendelkezik hatáskörrel, hogy befolyásolja az EFA alapján történő kiadásokat, amely alapot közvetlenül a tagállamok biztosítanak, és amely nem része a közösségi költségvetésnek.

12 infokit A képviselők aktívan hozzájárultak az EU közötti időszakra szóló pénzügyi tervéhez, amely a következő hét évre vonatkozóan megállapítja az egyes költségvetési alcímek kiadási előirányzatait. Ellenőrzési hatáskör Az Európai Parlament és állandó bizottságainak fontos feladata, hogy ellenőrzést gyakoroljanak a végrehajtó szerv azaz az Európai Bizottság, valamint az EU Tanácsa és az Európai Központi Bank munkájának bizonyos részei felett. A bizottságok különböző eszközök segítségével látják el ezt a feladatot: Biztosok meghallgatása: a Bizottság megbízatási időszakának kezdetén az Európai Parlament meghallgatásokat szervez a kijelölt biztosok számára, mielőtt plenáris ülésen sor kerül a Bizottság egészének jóváhagyására. A meghallgatások során az európai parlamenti képviselők megkérdezhetik a javasolt biztosokat jövőbeni feladatukról, programjukról, az EU-val kapcsolatos ügyekre vonatkozó elképzelésükről stb. A meghallgatásokat követően a bizottságok elfogadják az egyes jelöltek alkalmasságával kapcsolatos álláspontjukat ben a Fejlesztési Bizottság szervezte meg a fejlesztési együttműködésért és a humanitárius segítségnyújtásért felelős biztos, Louis Michel meghallgatását, és részt vett a külkereskedelmi biztos, Peter Mandelson és a külső kapcsolatokért felelős biztos, Benita Ferrero-Waldner számára rendezett meghallgatáson. Találkozók a Tanács elnökségével: a Tanács fejlesztési politikáért felelős, soros elnökét legalább kétszer, egyszer minden félév elején, egyszer pedig a végén meghívják a bizottsághoz. Találkozók a biztosokkal: a fejlesztésért és a humanitárius segítségnyújtásért felelős biztos rendszeres vendég a bizottság ülésein. A bizottság meghallgathatja a kereskedelemért és a külkapcsolatokért felelős biztosokat is. A Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdések: az európai parlamenti képviselők mindkét intézmény elé kérdéseket terjeszthetnek plenáris és bizottsági üléseken is. Szakértők meghallgatása: a bizottság rendszeresen szervez nyilvános meghallgatásokat, amelyeken általában a folyamatban lévő jelentések témáival foglalkoznak (lásd: IV. melléklet).

13 5. tájékoztató lap A demokrácia és az emberi jogok fejlesztése A Fejlesztési Bizottság a Külügyi Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság mellett az Európai Parlament külkapcsolatokkal foglalkozó három bizottságának egyike. A fejlesztés a külkapcsolatok egyetlen olyan összetevője, amelynek terén az Európai Parlament együttdöntési jogkörrel rendelkezik. A Fejlesztési Bizottság a jogalkotási, ellenőrzési és költségvetési hatáskör gyakorlása mellett fontos szerepet játszik az EU fejlődő országokhoz, különösen az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) régiókhoz fűződő kapcsolataiban. Ezek a kapcsolatok magukban foglalják a demokratikus folyamatokról, emberi jogokról és a felelősségteljes kormányzásról folytatott politikai párbeszédet. A Parlament és a Tanács 2006-ban a külső fellépés eszközeinek részeként elfogadta a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét. Ennek az eszköznek a célja konkrétabban az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának fokozása, a demokrácia előmozdítása és megszilárdítása, az emberi jogok területén tevékenykedő civil társadalom megerősítése és a választási folyamatok megbízhatóságának növelése. Az emberi jogokkal kapcsolatos meghallgatás céljából meghatározott időpontok A bizottság szigorúan figyelemmel kíséri a fejlődő országok politikai helyzetét, és különösen az EU azon AKCSországokhoz fűződő kapcsolatát, amelyekkel az Európai Bizottság politikai párbeszédet folytat a Cotonou-i Partnerségi Megállapodás 8. cikke értelmében. A szorosabb nyomon követés érdekében a Fejlesztési Bizottság Emberi Jogi Csoportjának a feladata a fejlődő országok emberi jogi helyzetének figyelemmel kísérése és az azzal kapcsolatos figyelemfelkeltés, szorosan együttműködve a Külügyi Bizottság Emberi Jogi Albizottságával, különösen az emberi jogok súlyos megsértése esetén. Ezt az emberi jogokkal kapcsolatos meghallgatás céljából meghatározott időpontok, a bizottsági ülések részeként szervezett rendszeres különleges meghallgatások segítségével végzi el. Egy adott fejlődő ország emberi jogi helyzetét, illetve egy lényeges emberi jogi kérdés vizsgálatát rendes körülmények között az adott kormány, az ellenzék és a civil társadalom részvételével hajtják végre. Ezek az ülésszakok elvégezhetik az Európai Parlament emberi jogokkal kapcsolatos állásfoglalásainak utókövetését, értékelve azok végrehajtását. A bizottság gyakorolhatja állásfoglalások előterjesztésére és a plenáris ülésen tartandó vita kezdeményezésére vonatkozó jogát. A legutóbbi emberi jogi ülésszakok a Kongói Demokratikus Köztársaságon belüli nemi erőszakra, a Nemzetközi Büntetőbíróságra, a gyermekek jogaira és az etiópiai, dárfuri és ugandai emberi jogi helyzetre összpontosítottak. Küldöttségek és választási megfigyelő missziók A bizottság tagjai rendszeresen részt vesznek az Európai Parlament fejlődő országokba delegált eseti küldöttségeiben, amelyek vagy tényfeltáró vagy választási megfigyelő missziók. Ezek a missziók visszajelzést adnak és ajánlásokat fogalmaznak meg az Európai Parlament számára az adott politikai helyzetről. Ezeken kívül a Fejlesztési Bizottság évente kétszer elküldheti saját küldöttségeit a különösen fontos helyekre. Az

14 infokit Európai Parlament, illetve a Fejlesztési Bizottság küldöttségei a háború utáni helyreállításban közreműködő országokba (pl. Afganisztán, Sierra Leone stb.), válságövezetekbe, például Szudánba (Dárfur) vagy katasztrófa utáni rehabilitációs területekre (pl. Aceh, Mozambik) látogatnak. Ezenkívül a Fejlesztési Bizottság tagjai nemzetközi konferenciákon vesznek részt, többek között egyes ENSZcsúcstalálkozókon és a Kereskedelmi Világszervezet miniszteri konferenciáin. A választási megfigyelő missziók tevékenyen közreműködnek a fejlődő nemzetek és más országok demokratizálódási folyamataiban. A nemzetközi választási megfigyelő missziók demokratikus rendszerek kialakulásával és megszilárdításával kapcsolatos szerepének elismertsége és fontossága folyamatosan nő. Az Európai Parlament küldöttségei, amelyek hatékonyan közreműködtek a nemzetközi választási megfigyelői tevékenységekben, szorosan együttműködnek az EU választási megfigyelő misszióival. Amikor az EBESZ/ODHIR és az Európa Tanács közreműködésével közös nemzetközi missziók jönnek létre, a tagok profilja és politikai tapasztalatai kiegészítik a választási szakértők hosszú távú megfigyelési képességeit ben és 2009-ban a Fejlesztési Bizottság többek között Nigériában, Ukrajnában, Pakisztánban, Koszovóban, Angolában, Bolíviában és Libanonban vett részt aktívan a választási megfigyelői feladatokban. AKCS EU Közös Parlamenti Közgyűlés Az AKCS EU Közös Parlamenti Közgyűlést (lásd a 6. tájékoztató lapot is) az a közös szándék hozta létre, hogy tömörítsék az Európai Közösség választott képviselőit az Európai Parlament tagjait és a Cotonou-i Megállapodást aláíró afrikai, karibi és csendes-óceáni államok választott képviselőit. A KPK demokratikus parlamenti intézmény, amely a demokratikus folyamatok fejlesztésére és védelmére törekszik annak érdekében, hogy biztosított legyen az emberek joga ahhoz, hogy megválaszthassák saját fejlesztési céljaikat és az azok eléréséhez szükséges eszközöket. Mindezidáig ez a világon az egyetlen ilyen jellegű intézmény, és a parlamenti kapacitásfejlesztés értékes eszközének bizonyult. Munkájának jelentős része az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására összpontosul. A 78 AKCS-állam képviselői akik a különlegesen akkreditált képviselők esetén kívül parlamenti képviselők évente kétszer egy héten keresztül, plenáris ülésen találkoznak az Európai Parlament 78 képviselőjével. A KPK elnöksége két, emberi jogokért felelős alelnököt, valamint két, a civil társadalommal fenntartott kapcsolatokért felelős alelnököt jelölt ki.

15 6. tájékoztató lap Az AKCS EU Közös Parlamenti Közgyűlés Az AKCS EU Közös Parlamenti Közgyűlést az a közös szándék hozta létre, hogy egybegyűjtsék az Európai Közösség választott képviselőit az Európai Parlament tagjait és a Cotonou-i Megállapodást aláíró afrikai, karibi és csendes-óceáni államok választott képviselőit. Ez a világ egyetlen ilyen jellegű intézménye és az egyetlen olyan nemzetközi közgyűlés, amelyben különböző országok képviselői az Észak és Dél közötti kölcsönös függőség előmozdítása céljából ülnek össze rendszeresen. Az AKCS EU Közös Parlamenti Közgyűlés demokratikus parlamenti intézmény, amely a demokratikus folyamatok fejlesztésére és védelmére törekszik annak érdekében, hogy biztosított legyen az emberek joga ahhoz, hogy megválaszthassák saját fejlesztési céljaikat és azok elérésének módját. A Közös Parlamenti Közgyűlés szerepe a Cotonou-i Megállapodásban meghatározottak szerint (17. cikk) a következő: a demokratikus folyamatok előmozdítása a párbeszéd és a konzultáció révén; az Európai Unió és az AKCS-államok népei közötti nagyobb megértés lehetővé tétele és a közvélemény figyelmének felkeltése a fejlesztési ügyek iránt; a fejlesztéssel és az AKCS EU partnerséggel kapcsolatos problémák megtárgyalása; határozatok elfogadása és ajánlások előterjesztése a Miniszterek Tanácsához e megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében. A Közös Parlamenti Közgyűlés munkájának tekintélyes része az emberi jogok, a demokrácia és az emberiség közös értékeinek fejlesztésére irányul, és ez az ENSZ-konferenciák keretében vállalt közös kötelezettségeket eredményezte. Ezenkívül egyedülálló parlamenti ellenőrzési szerepet tölt be a többi intézmény felett, és minden ülésszak alkalmával hivatalos kérdések órája üléseket tart az Európai Bizottsággal, az AKCS-val és az EU Tanácsának elnökségével. Továbbá az Európai Bizottság köteles ismertetni, hogy milyen intézkedést tett a korábbi KPKállásfoglalások nyomon követése érdekében. A KPK fontos ellenőrzési hatásköröket szerzett az AKCS-régiókra és -országokra vonatkozó országos, regionális és tematikus stratégiai dokumentumok felett, amely biztosítja, hogy az AKCS-országok csoportján belül megfelelő parlamenti vita és elemzés folyjon az EFA folyó és tervezett kiadásairól. Összetétel és munkamódszerek A 78 AKCS-állam képviselőinek parlamenti képviselőknek kell lenniük, vagy ellenkező esetben olyan képviselőknek, akiket az egyes AKCS-államok parlamentje jelöl ki, és akiket minden ülésszak elején akkreditálni kell.

16 infokit Évente kétszer egy héten keresztül, plenáris ülésen találkoznak az Európai Parlament 78 képviselőjével, egyik alkalommal egy AKCS-országban, a másik alkalommal pedig abban az EU-országban, amely az EU soros elnöke. Az intézményre közös, demokratikus szabályok irányadóak, amelyeket eljárási szabályzata határoz meg. Munkáját a közgyűlés által választott két társelnök irányítja. Az elnökséget a szintén a közgyűlés által választott huszonnégy alelnök (12 Európából és 12 az AKCS-országokból), valamint a két társelnök alkotja. Az elnökség rendszerint évente négyszer ülésezik, hogy biztosítsa a közgyűlés munkájának folyamatosságát, és új különösen az együttműködés megerősítésére és fejlesztésére irányuló kezdeményezéseket dolgozzon ki. Foglalkozik aktuális politikai kérdésekkel is, valamint az emberi jogi esetekkel kapcsolatban álláspontokat fogad el. A KPK elnöksége emellett tényfeltáró missziókat küld ki AKCS- és EU-országokba, jelentéseket tesz közzé, és választási megfigyelő missziókban vesz részt ban három állandó bizottságot hoztak létre. Ezek lényegi javaslatokat dolgoznak ki, amelyekről aztán a Közös Parlamenti Közgyűlés szavaz. Ezek a bizottságok a következők: politikai ügyekkel foglalkozó bizottság gazdaságfejlesztéssel, pénzügyekkel és kereskedelemmel foglalkozó bizottság szociális ügyekkel és környezetvédelemmel foglalkozó bizottság 2008 óta a KPK regionális üléseket kezdett tartani, elsőként 2008-ban a dél-afrikai régióban (Namíbia) és a csendes-óceáni régióban (Vanuatu), majd 2009-ben a karibi térségben (Guyana). Az egyes regionális üléseken a kérdéses régió tekintetében folyamatban lévő gazdasági partnerségi megállapodásra vonatkozó tárgyalásokkal foglalkoznak, valamint a régió országainak közérdekű ügyeit vitatják meg. A Közös Parlamenti Közgyűlés kezdeményezései A Közös Parlamenti Közgyűlés tevékenyen hozzájárult az egymást követő AKCS EU egyezmények végrehajtásához és megerősítéséhez, és számos javaslatot terjesztett elő számos különféle területen: a parlamenti demokrácia előmozdítása és a parlamentek szerepének megerősítése az AKCS-országokban, ideértve a választások megfigyelését; a nők szerepének növelése a fejlesztési folyamatban, főleg az oktatás révén; az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó kötelezettség megerősítése; a környezetvédelmi politika fejlesztési projektekbe való beépítése, különösen az éghajlatváltozás hatásának kezelése az AKCS-régiókban; a kereskedelem előmozdítása, amely a fejlesztés eszköze, főleg a Cotonou-i Megállapodásban előírt gazdasági partnerségi megállapodások révén; vidékfejlesztési programok és meghatározott közösségek nehézségeihez igazított mikroprojektek; járványok elleni küzdelem és az egészségügyi és higiéniai szolgáltatások megerősítése; éves találkozók a gazdasági és szociális partnerek között; szorosabb együttműködés a fejlesztésben részt vevő civil társadalmi szervezetekkel; segély a strukturális alkalmazkodás politikáját folytató eladósodott országok számára, hogy fenn tudják tartani a legszükségesebb szolgáltatásokat; a segélyezéssel kapcsolatos eljárások felgyorsítása, valamint a menekülteknek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek szánt előirányzatok növelése. A KPK-küldöttséget, valamint a Pánafrikai Parlamentet és a dél-afrikai küldöttségeket egy külön titkárság segíti.

17 7. tájékoztató lap A millenniumi fejlesztési célok, amelyek iránt globálisan elkötelezettek vagyunk A Millenniumi Nyilatkozatot 2000 szeptemberében a világ 189 vezetője fogadta el, akik elkötelezték magukat aziránt, hogy 2015-re minden férfit, nőt és gyermeket megszabadítanak a súlyos szegénység nyomorúságos és embertelen körülményeiből. Ennek elérése érdekében nyolc millenniumi fejlesztési célt (MFC) fogalmaztak meg: 1. A súlyos szegénység és éhezés felszámolása 2. Alapfokú oktatás biztosítása mindenki számára 3. A nemek közötti egyenlőség és a nők önállósulásának előmozdítása 4. A gyermekhalandóság csökkentése 5. Az anyák egészségének javítása 6. A HIV/AIDS, malária és más betegségek elleni küzdelem 7. A környezet fenntarthatóságának biztosítása 8. Globális fejlesztési partnerség kialakítása 2005-ben az Európai Parlament elfogadta a Fejlesztési Bizottság millenniumi fejlesztési célokról szóló jelentését. A jelentés szövege kiemelte, hogy a szegénységnek a millenniumi fejlesztési célok és a millenniumi nyilatkozat megvalósítása révén történő csökkentését egyértelműen az EU fejlesztési politikájának átfogó kereteként kell elfogadni, és hogy ennek világosan kifejezésre kell jutnia a vonatkozó politikai és jogalkotási javaslatokban. Az európai parlamenti képviselők hangsúlyozták azonban, hogy a millenniumi fejlesztési célokat nem szabad olyan, pusztán technikai jellegű kérdésnek tekinteni, ami egyszerűen több pénz biztosításával, a szegénység alapvető okainak meghatározása és felszámolása nélkül rendeződni fog. Az Európai Parlament aktívan részt vett a 2005-ös Tegyük történelemmé a szegénységet elnevezésű kampányban. Emellett szerepet játszott abban is, hogy az élelmezésfinanszírozási eszközt az EU 1 milliárd EUR összegű válaszát a 2008-as élelmiszerár-válságra csaknem rekordidőn belül sikerült jogszabályba foglalni. A parlamenti képviselők folyamatosan elismerően nyilatkoznak azokról a tagállamokról, amelyek már elérték vagy meghaladták a hivatalos fejlesztési segélyhez való hozzájárulásra vonatkozó, a GNI-jük 0,7%-ban meghatározott célt, ugyanakkor tudomásul vették azt az aggasztó tendenciát is, amely más országokban a segélyek mértékének csökkentése, valamint az ütemezésben korábban vállalt kötelezettségek teljesítésétől való elállás irányába mutat. Ami azt illeti, az EU a GNI 0,56%-ának megfelelő, 2010-re kitűzött köztes célját tekintve összességében elmarad a céltól. A tagállamok teljesítményében pedig nagy különbségek mutatkoznak. A bizottság ezért rendszeresen felszólítja a még mindig lemaradásban lévő tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat egy világos menetrend és határidők mellett, hogy 2015 előtt elérjék a 0,7%-os célt. Mindemellett a bizottság gyakran rámutat arra, hogy nem sikerülhet a szegénység és az éhezés 2015-ig a felére történő csökkentése, az általános ingyenes oktatás biztosítása és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés

18 infokit javítása, ha a fejlődő országoknak továbbra is négyszer annyit kell költeniük adósságszolgálatra, mint amennyit az alapvető szociális szolgáltatásokra költenek. Az egészségügy és az oktatás előtérbe helyezése Azon számos téma közül, amelyekkel a Fejlesztési Bizottság gyakran foglalkozik, különösen az egészségügy és az oktatás került előtérbe. A szegénységgel összefüggő betegségek, a HIV/AIDS, gümőkór és malária elleni küzdelem az egész világon sürgető kérdés. A HIV/AIDS kétségbeejtő hatásai csökkentik a fejlesztési politika által az évek során elért előnyöket. Ezért a Fejlesztési Bizottság támogatta egy globális alap létrehozását az említett betegségek leküzdése céljából, és jelentősen megnövelte a Közösség ehhez történő hozzájárulását. Az európai parlamenti képviselők pedig több ízben kiemelték, hogy az információkhoz és az ellátáshoz való jobb hozzáférés segítené a HIV/AIDS és a szegénység elleni küzdelmet. Hangsúlyozták, hogy a megelőzés, az ellátás és a kezelés egymással szorosan összefüggő tényezők. Ahhoz, hogy eredményes küzdelmet lehessen folytatni e betegségek ellen, össze kell hangolni az együttműködési, a kutatási és az egészségügyi politikákat. A fejlődő országok egészségügyi ellátó rendszereit is fejleszteni kell. A gyógyszerek költségétől eltekintve számos betegséget nem tudnak megfelelően kezelni. A kutatási tevékenységnek mindössze 10%-át fordítják azon betegségekkel kapcsolatos kutatásokra, amelyek a világon előforduló betegségek 90%-át teszik ki. Az európai parlamenti képviselők gyakran hangsúlyozták, hogy amennyiben a piac nem teremti meg a megoldásokat, ösztönözni kell az állami kutatást és ösztönzőket kell találni ahhoz, hogy a magánszektort arra serkentsék, hogy fektessen be ezekbe a területekbe. A képviselők ahhoz is ragaszkodtak, hogy a legfontosabb gyógyszereknek megfizethetőbbnek kell lenniük, ami a gyógyszerek helyi előállítását jelentené, és hangsúlyozták a WTO-tagok jogát ahhoz, hogy alkalmazzák a TRIPS-megállapodás által a közegészségügy védelme és a gyógyszerek mindenki számára történő biztosítása érdekében engedélyezett rugalmasságot. A reproduktív egészség ami lényeges és ezenkívül nagyon kényes kérdés kiemelt helyen szerepelt az előző parlamenti ciklus napirendjén. Az európai parlamenti képviselők számára szintén fontos témák közé tartozik a fogyatékosságok és az elhanyagolt betegségek kérdése. Az európai parlamenti képviselők úgy vélik, hogy a szegénység csak akkor fog csökkenni, ha több ember számára lesz biztosított a megfelelő oktatás. A bizottság rendszeresen kiemelte az alapfokú oktatás fontosságát, és maximális erőfeszítések megtételére szólított fel annak érdekében, hogy 2015-re megvalósuljon az a millenniumi fejlesztési cél, hogy mindenki számára biztosított legyen az alapfokú oktatás. Jelenleg mintegy 113 millió gyermek nem jár iskolába, nagyrészt lányok, mindeközben a fejlődő országokban 860 millió ember írástudatlan.

19 8. tájékoztató lap Humanitárius segítségnyújtás A humanitárius segítségnyújtás az a segély és fellépés, amelynek célja az életmentés, a szenvedés enyhítése és az emberi méltóság fenntartása és védelme a vészhelyzetek alatt és közvetlenül a vészhelyzetek után. Ezért megkülönböztethető a fejlesztési segítségnyújtástól, amely azokat az alapul szolgáló társadalmigazdasági tényezőket igyekszik kezelni, amelyek esetlegesen válsághoz vezettek. A hatékony humanitárius segítségnyújtás a következő alapelvekre épül: pártatlanság, megkülönböztetésmentesség, függetlenség és semlegesség. Az EK humanitárius segítségnyújtásának meghatározása a következő: A Közösség humanitárius segítségnyújtása magába foglalja a harmadik országbeli személyeknek, különösen közülük a legsebezhetőbbeknek, és prioritásként a fejlődő országokban élőknek, a természeti katasztrófák és ember által előidézett válságok, úgymint a háborúk vagy harcok, természeti vagy az ember által előidézett katasztrófákhoz hasonló rendkívüli helyzetek vagy körülmények áldozatai részére megkülönböztetés nélkül történő segítségnyújtást, valamint a segítésükre, megmentésükre és védelmükre irányuló műveleteket. Mindez az ezekből a különböző helyzetekből fakadó humanitárius követelményeknek való megfeleléshez szükséges ideig tart ben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának adományozóitól származó teljes humanitárius segítségnyújtás elérte a 8,2 milliárd USD-t, ami a teljes fejlesztési segítségnyújtás 10%-át adja. Az EU összességében a világ vezető segítségnyújtója, és a teljes humanitárius segítségnyújtás mintegy 50%-át biztosítja. Az egyes uniós tagállamok által kezelt programokon túlmenően a Bizottság közösségi költségvetésből finanszírozott humanitárius segítségnyújtását kezelő Humanitárius Segélyek Főigazgatósága (ECHO) is nyújt humanitárius segítséget. Az 1992-ben alapított DG ECHO az évek során a világ első számú humanitárius segítségnyújtója lett, és 2008-ban kiadásai meghaladták a 900 millió EUR-t. Ha hatályba lép a Lisszaboni Szerződés, az Együttműködés harmadik országokkal és humanitárius segítségnyújtás című 3. címének Humanitárius segítségnyújtás című 3. fejezete ezt a segítségnyújtási módot olyan intézkedésekként fogja meghatározni, amelyek arra irányulnak, hogy a harmadik országok lakosainak, akik természeti vagy ember okozta katasztrófák áldozataivá váltak, eseti támogatást, segítséget és védelmet nyújtsanak a rendkívüli helyzetből eredő emberi szükségleteik kielégítésében. Az e fellépési területre nézve irányadó finanszírozási eszköz a humanitárius segítségnyújtásról szóló rendelet 2, amelyet változatlanul hagytak, amikor a as új pénzügyi terv előkészületeképpen a többi finanszírozási jogszabályt átdolgozták. Az ezen eszközhöz rendelt segítségnyújtás összege e hétéves időszakra 5,6 milliárd EUR. A fejlődő országoknak nyújtott humanitárius segély hagyományosan a Fejlesztési Bizottság hatáskörébe tartozik. A bizottság legfőbb szerepe a közösségi humanitárius segítségnyújtás ellenőrzése, annak biztosítása, hogy a költségvetési rendelkezések megfelelnek a humanitárius szükségleteknek, szükség esetén tartalékalapok felhasználását engedélyezve, illetve az Európai Parlament álláspontjának irányítása a humanitárius segítségnyújtás szerepére és eszközeire vonatkozó nemzetközi vitában. A bizottság e feladatok ellátása céljából kétévente állandó előadót nevez ki a humanitárius segítségnyújtás területére. 1. A humanitárius segítségnyújtásról szóló rendelet 1. cikke a Tanács 1257/96/EK rendelete /96/EK tanácsi rendelet (HL 163., , 1. o.).

20 infokit Munkánk eredményeképpen az EP elnöke, Hans-Gert Pöttering, a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso és a portugál miniszterelnök és az EU soros elnöke, José Sócrates december 17-én aláírták a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust, amely előzőleg az Európai Parlament saját kezdeményezésű jelentésének tárgya volt. A jelentés a Bizottság által a válságok megelőzését, kezelését és megoldását célzó stabilitási eszközön keresztül támogatott tevékenységek (ideértve a leszerelést, a mozgósítás megszüntetését, az aknamentesítést, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült lakosság és menekültek újbóli beilleszkedését), valamint az ECHO által folytatott kísérő tevékenységek közötti kapcsolatok tisztázásának szükségességére összpontosult. Az Európai Parlament számára a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus három intézmény általi elfogadása nem önmagában vett cél, hanem egy olyan folyamat kezdete, amely növelni fogja az EU által nyújtott segítség hatékonyságát, és Európa igényei szerint szélesíteni fogja a humanitárius segítségnyújtás hatókörét, a katasztrófák megelőzésétől kezdve az újjáépítésig, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná az elfelejtett válságokkal kapcsolatos nyomon követő humanitárius segítségnyújtást.

21 9. tájékoztató lap Hozzájárulás az EU fejlesztési programjának megvalósításához Az Európai Unió 2005-ben, a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása félidős áttekintésének aggasztó eredményei alapján (2005. szeptember), valamint az Európai Parlament nyomására célul tűzte ki, hogy a hivatalos fejlesztési segély 2015-re érje el a GNI 0,7%-át. A Bizottság és az EU-tagállamok első ízben állapodtak meg a 0,7 %-os cél fokozatos elérésére vonatkozó ütemezésben, minden egyes tagállam tekintetében egyéni kötelezően teljesítendő célt állapítottak meg, ezáltal ellenőrizhetővé téve az előrehaladást. Európai konszenzus a fejlesztésről december 20-án a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament aláírta az Európai konszenzus a fejlesztésről című dokumentumot, amely meghatározza a fejlesztési együttműködés közös célkitűzéseit és alapelveit. Ez volt az első alkalom, hogy a három intézmény közösen fogadott el egy stratégiai dokumentumot a fejlesztési politikával kapcsolatban. A dokumentum kifejezi, hogy az Európai Unió kész döntő mértékben hozzájárulni a szegénység felszámolásához, valamint egy békésebb és igazságosabb világ megteremtésének elősegítéséhez. A kiegészítő jelleg szellemében irányítja a Közösség és a tagállamok fejlesztési együttműködési tevékenységeit valamennyi fejlődő országban. A konszenzus első része, az Európai Unió fejlesztéssel kapcsolatos elképzelése, meghatározza a fejlesztési együttműködés közös célkitűzéseit és alapelveit: elsődleges és átfogó célkitűzés a szegénység felszámolása a saját cselekvés és a partnerség elve a politikai koherencia elve több segély hatékonyabb módon a közös értékek, nevezetesen az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség és a felelősségteljes kormányzás támogatása a tényleges multilateralizmus és a mélyreható politikai párbeszéd előmozdítása a civil társadalom részvétele folyamatos kötelezettségvállalás az államok meggyengülésének megakadályozása iránt, beleértve a kapacitásfejlesztést a parlamenti demokrácia megszilárdítása A konszenzus második része, az Európai Közösség fejlesztési politikája, megvilágítja, hogy miként fogja a Közösség megvalósítani az első részben meghatározott, fejlesztéssel kapcsolatos európai elképzelést a Közösségre bízott források tekintetében: további előrehaladás a szabad felhasználású segélyek terén adott esetben adósságcsökkentés

22 infokit a lényeges témák érvényesítése: demokrácia, felelősségteljes kormányzás, emberi jogok, a gyermekek és az őslakosok jogai; a nemek közötti egyenlőség; környezeti fenntarthatóság; a HIV/AIDS elleni küzdelem az egyértelműen a millenniumi fejlesztési célokhoz kapcsolódó globális alapok támogatása ha a körülmények engedik, költségvetési támogatás Az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2015-re a bruttó hazai termék 0,7%-ára emeli a segítségnyújtási költségvetést, közös köztes célként pedig 2010-ig 0,56% elérését tűzte ki; a segítségnyújtás növelésének felét Afrika számára fogják előirányozni. Továbbra is a legkevésbé fejlett országok és az alacsony és közepes jövedelmű országok számára nyújtott támogatás szerepel kiemelt helyen. A források elosztását a szükségleteken és a teljesítményen alapuló objektív és átlátható kritériumok fogják vezérelni. A Közösség valamennyi országra és régióra irányuló programja tekintetében a koncentráció elvét fogja követni. Ez azt jelenti, hogy korlátozott számú kiemelt cselekvési területet választanak ki. A segítségnyújtás minősége is rendkívül fontos azonban az EU számára, amely a segítségnyújtás hatékonyságának maximalizálása érdekében gondoskodni fog kötelezettségvállalásainak nyomon követéséről, különösen re vonatkozó konkrét célok meghatározásával. E tekintetben alapelv a felelősségvállalás, az adományozók összehangolása és harmonizálása a területi szintnél kezdve, a támogatásban részesülő országok rendszereihez való igazodás és az eredményirányultság. Meg fogják erősíteni a kiszámíthatóbb segítségnyújtási mechanizmusokat, lehetővé téve ezáltal a partnerországok számára a hatékony tervezést. Az európai konszenzus egyik központi eleme a politikák fejlesztési célú koherenciája, amely a segítségnyújtás hatékonyságának legalapvetőbb tényezője, de egyben világos erkölcsi elv is: nem fogadható el, hogy az európai fejlesztési politika területén elért hatást más közösségi politikák teljesítménye csökkentse. Ezért minden egyes európai politikának figyelembe kell vennie a fejlesztési célokra gyakorolt lehetséges hatását. Ismét a millenniumi fejlesztési céloknak kell útmutatóként szolgálniuk. Az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokra vonatkozó stratégiák Az Európai Parlament a Fejlesztési Bizottságon keresztül aktívan reagált a különböző AKCS-régiókkal az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal kapcsolatban javasolt EU-stratégiákra, a hangsúlyt a fenntartható fejlődés következő alapvető követelményeire helyezve: a béke és a biztonság megteremtésének elősegítése a gyenge államok támogatása felelősségteljes és eredményes kormányzás a kereskedelem előmozdítása a világgazdaságba történő integráció a globális kommunikációs rendszerekbe történő integráció társadalmi kohézió környezeti fenntarthatóság. Ezenkívül a Bizottság egyedi stratégiát javasolt Dél-Afrika vonatkozásában, amelyet jelenleg vizsgál az Európai Parlament.

23 infokit A segítségnyújtás hatékonysága 2005-ben az Európai Unió elkötelezte magát aziránt, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kihívások megoldása érdekében fejlesztési együttműködésének hatását radikálisan javítja olyan kezdeményezések által, amelyek arra irányulnak, hogy gyorsabban és hatékonyabban, több segélyt lehessen nyújtani. A Bizottság által március 2-án elfogadott, a segítségnyújtás hatékonyságát célzó programcsomag célja az volt, hogy ez az elkötelezettség a gyakorlatban is megvalósuljon. Két évvel később a Bizottság elindította azt a programot, amely a ghánai Accrában, 2008 szeptemberében tartott, segítségnyújtás hatékonyságával foglalkozó harmadik magas szintű fórumon az EU álláspontja lett, és amely a Rómában (2003) és Párizsban (2005) tartott első és második magas szintű fórumon vállalt kötelezettségeken alapult; mindennek eredménye az accrai cselekvési menetrend. Ez a menetrend a párizsi nyilatkozat (PD) és az európai fejlesztési konszenzus elveire épül. Továbbá azon a meggyőződésen alapul, hogy a partnerországok központi szerepet játszanak nemcsak a politikai párbeszéd és saját fejlődésük meghatározása szempontjából, hanem az operatív végrehajtást illetően is. A menetrend alapja a multilaterális keretek és adományozói szempontok tiszteletben tartása, valamint az EU hajlandósága a segítségnyújtásra. Végül pedig egy pragmatikus és rugalmas megközelítést mozdít elő, amely országokon alapuló előrehaladást és helyszíni eredményeket céloz meg. Az EU segítségnyújtás hatékonyságára vonatkozó menetrendje a következő célokat öleli fel: az uniós segítségnyújtás GNI-hez viszonyított arányának 0,56%-ra való emelése 2010-ig új, kiszámíthatóbb és kevésbé ingadozó segítségnyújtási mechanizmusok kidolgozása (jó példa a millenniumi fejlesztési célokról szóló szerződés) az adományozók jobb koordinálásának és a kiegészítő jellegnek az előmozdítása, a közös többéves programozásra való törekvéssel az uniós adományozók közötti munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódex felgyorsítása az uniós segítségnyújtás partnerországok terveihez és rendszereihez való hozzáigazítása a meglévő OECD-ajánlásokon túlmutató segítségnyújtás, különösen az élelmiszersegély különválasztása az EU technikai segítségnyújtásának reformja az uniós politikai koherencia javítása a kereskedelmi segítségnyújtás előmozdítása, különösen figyelemmel az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokra A Párizsi Nyilatkozatban a partner- és az adományozó országok elkötelezték magukat amellett, hogy megerősítik a parlamentek szerepét a nemzeti fejlesztési stratégiákban, növelve ezzel a fejlesztési források kölcsönös elszámoltathatóságát és átláthatóságát. A nem állami szereplőkhöz fűződő kapcsolatok A Fejlesztési Bizottság tagjainak politikai prioritásaik meghatározása során megfelelően figyelembe kell venniük az érintett külső szereplők és különösen a civil társadalom képviselőinek szempontjait az EU-ban és a harmadik országokban egyaránt. A Fejlesztési Bizottság tagjai a nyitott kapuk politikáját szeretnék fenntartani a nem állami szereplők irányában a nem állami szereplők kifejezés a civil társadalom számos képviselőjére kiterjed, ilyenek a nem kormányzati szervezetek, a szakszervezetek, a tudományos intézmények stb., időnként pedig a helyi önkormányzatok. Az európai parlamenti képviselők úgy gondolják, hogy az Európai Parlamentnek fórumként kell szolgálnia, amely megszűri és a megfelelő helyre irányítja kéréseiket és problémáikat.