Jegyzetek a lejárt vadászati évről. *)

Átírás

1 Jegyzetek a lejárt vadászati évről. *) Ismét elmúlt egy vadászati-év. A mezőségeket nem tapossa már senki; az ős erdőkben elnémult a vadászkürt. A vadászok lármáját csend váltotta fel, s a kopasz fák csonkán, lombtalanul hirdetik a természet szunyadását. Beállott a nagy fegyverszünet, mely alatt a szerencsés nyulak, rókák ugyancsak élvezhetik mondani; farsangjukat. Általán véve az elmúlt évről nem lehet valami sokat mert már pl. a szalonka idény a vadász-sport legkedvesebbje, most lejárt vadászati évünkben igen középszerű volt; a nyul- és fogolyvadászatok pedig igen silányak; ez utóbbiakban a mult téli nagy havazás oly károkat tett, a melynek még évek múlva is jelei lesznek; és még mennyit a rosz akarat s a tőrözés! Ellehet mondani, hogy hazánk nagy részén a vadászati törvény czéljai nem éretnek el, mert a közigazgatási tisztviselők tétlensége miatt a vad nem részesült a kellő oltalomban, s a szentesitett törvény csak irott malaszt" volt. Mindemellett tagadhatlan, hogy vadászati viszonyaink valamit javultak s hogy voltak szép, sikeres vadászatok, igy pl. daczára annak, hogy a vadászév őszén a szalonkák nem valami nagy számban jöttek, egyes nimródoknak kedvezett a szerencse : Sibrik Kálmán országgyűlési képviselő, vasmegyei jószágain s bérlett vadászterületén 126 drb erdei szalonkát lőtt. Igaz, hogy a mily szenvedélyes vadász, ép oly ügyes lövő is, a ki az igazi sportman kedvtelésével éjeket viraszt mezőn, erdőben, hogy a vadak természetét, sajátságait családi tűzhelyeiknél megismerje. A szalonka idény ugy a tavaszról mint őszről igen kö- *) E közleményünket csak épen jegyzeteknek kérjük tekinteni, s hogy teljesebb nem lehetett, annak tulajdonítani, miszerint vidéki vadásztársaink nemigen buzgólkodnak a tudósításokban, miért az érdemszerü megemlékezés elmaradását is maguknak tulajdonithatják. A szerkesztő.

2 zépszerünek mondható; mindkét esetben nagyon korán mutatkoztak, s ez a legfeltűnőbb a mit az elmúlt szalonkavándorlásról felemiithetünk. A tavaszi vándorlás márczius elejétől nem egészen a hónap végéig tartott. Tavaszszal egyes helyeken mindamellett igen sikeresen vadásztak rájuk. Igy. pl. Zemplén megyében Pardicson 15 vadászaton összesen 195 drb erdei szalonka került aggatékra. Tarnóczán ugyanezen időben, több uri vadász által lövetett 246 drb. Tul a Dunán az Iháros-Berény"-i szalonka vadászatok most is mint máskor a legszebbek voltak 180 drb lövetett. Lengyeltótiban négy uri vadász 4 nap alatt 66 drbot ejtett, stb. de az őszi vándorlás ennél is silányabb volt; már korán szeptember közepe körül elhagyták a hosszúcsőrüek Svecziáí, Norvégiát, s az északi részeket, s ugyanazon hó 20-ika körül már nálunk is jelezve volt itt létük, de az októberi forró napok miatt eltávoztak; tehát jöttek-mentek ugy, hogy ittlétüknek alig lehetett örülni. Ezen őszön csupán Kolozsvár körül és hallomás szerint a Csepel- Szigeten mutatkoztak feltűnő számmal. Sok szalonka lövetett Nagy-Szeben környékén, mintegy 500 darab, továbbá Somogyban; Horvátországban kevés. A nyul-vadászatok a fentebb elmondott okok miatt sok helyen silányak voltak, igy például Vasmegyében a Gyöngyösmellék" az ezelőtti években nyul- és fogoly félének bőviben volt, s a szombathelyi vadásztársaság az vadász évben ott két vadászaton mintegy darab körül lőtt; ez évben ugyanott egy nagy vadászatnak, mely deczember közepén tartatott, csak 12 5 nyul eredménye lett; szintén silány volt az ollári vadászat (Zalamegyében), két nap alatt lövetett 26 darab nyul, 4 róka és 1 őz, hol azelőtt a tapsik százával szoktak beszámolni. A szarvaskendi pagonyban esett 125 darab nyul s mintegy 30 darab fogoly, 200 darab fürj, 8 9*

3 róka. Ott azonban, a hol a inult tél pusztításokat nem tett s a vadak kellő oltalomban részesültek, ez évben is sikeres vadászatok voltak; igy gr. Károlyi Alajos tótmegyeri és borostyánkő-stomfai uradalmaiban január havában 7\/ 2 napi vadászaton 2283 db nyul esett; Böhönyéu gr. Festetich Pál birtokán január havában 2 napi vadászaton lövetett 311 db nyul; br. Podmaniczky Géza kartali birtokán egy vadászaton esett 250 db nyul; gr. Zichy Béla lengyel-tóti uradalmában 165 db nynl; gr. Erdődy Ferencz galgóczi uradalmában 500 db nyul; a nagy-enyedi vadásztársulat által elejtetett 300 db nyul; gr. Breunner-nél Zselizen egy vadászaton esett 500 db nyul; gr. Zichy Nándor és János sár-szentiniklósi uradalmának vajtai pusztáján 2 napi vadászaton esett 360 db nyul; gr. Pálffy Miklós detrekői uradalmában az 1876-ik évbeu esett összesen 1540 nyul, 591 fogoly; gr. Hunyady Imre-féle ürményi, keszi és tarnóczi uradalmakban az 1876-ik évben lövetett 604 db nyul, 525 fogoly; Zsombolyán 1000 db nyul. Egyéb vadneniekben nem látni csökkenést az előbbeni évekhez; sőt a lelőtt mennyiségből nagy emelkedésre lehet következtetni. Igy például a fáczánvadászatok ezen évben igen sikerültek voltak s el lehet mondani, hogy e vadra hazánkban kiváló gond van fordítva. Kétségkívül a legsikerültebb fáczánosaink egyike a tótmegyeri és a borostyánkő-stomfai; mindkettő gr. Károlyi Alajos tulajdona, melyekben január havában hét és fél napi vadászat alatt 2788 db lövetett, e nagy szám még a br. Rothschild-család Bécs melletti igen híres fáczánosát is felülhaladja, hol egy vadászaton csak mintegy 2000 darabot lőttek; a ráczkevei cs. kir. családi uradalomban 1876-dik évben lövetett 642 db fáczán; gr. Károlyi Tibornál Orosházán mintegy 200 db; gr. Pálffy Miklós detrekői uradalmában az 1876-ik évben lövetett 264 darab fáczán; gr. Hunyady Imre-féle ürményi, keszi és tarnóczi

4 uradalmakban az egész évben 1739 darab; gróf Erdődy Ferencz galgóczi és pöstyéni, úgyszintén a vasmegyei uradalomhoz tartozó somlóvári, tacskándi fáczánosokban is igen sokat lőttek; e mellett a vadfáczánosók is elég mulatságot nyújtottak, melyek közül pl. a gr. Zichy János és Nándor tulajdonát képező Sárszentmiklósi uradalomhoz tartozó vajtai pusztán, 2 napi vadászaton 100 drb vadfáczán lövetett. A nagy vadászatok és szarvascserkészetek is elég hálásaknak mutatkoztak. Kár hogy ezekre vonatkozó érdekes tudósításokat a Bakonyból és Mármarosból csak igen gyéren lehet, olvasni; pedig mindkettő a legerősebbekkel dicsekedhetik, ugy hogy ezekben a 12-es nem tartozik mint sok más helyen a ritkaságok közé. A gödöllői uradalmi erdőségekben ezen évben nagymennyiségű szarvas lövetett, erős példányok, milyeneket csak ritkán láthatni. A szarvasállományt drbra teszik. Gr. Pálffy Miklós detrekői uradalmában az évben 56 db szarvas ejtetett el és 13 őzbak; Csákberényben gr. Lamberg Rudolf és gr. Lamberg Ferencz birtokán, ez évben lövetett 54 db szarvas, tehát 19-el több mint az azelőtti évben. Továbbá Tatán, Keszthelyen, Somogyban stb. igen sikerült cserkészetek voltak. Az őzvadászatok többé-kevésbbé sikerültek, noha e vadban is nem jelentéktelen kárt tett a mult téli nagy havazás. A fajd-kakas a Kárpátokban, Erdélyben és a volt magyar határőrvidéken is megadta adóját, s fájdalom, hogy ezen nemes sport egyikénél azon panaszos dicsőség is megtörtént, hogy tyúkot is lőttek. A vadnemek rohamos emelkedését s igy valódi szaporodást leginkább a duvadaknál lehet látni, melyek közül ámbár pl. a sertevau mig egyfelől szaporodott, másfelől mint a nagykárolyi uradalomban tetemesen csökkent; s igy hát csak a medvékről lehet tán elmondani, hogy számuk az előbbi évek-

5 hez viszonyítva rohamosan emelkedett. A vámot ugyan ezekhői is kiszedték, a Kárpátokban és Erdélyben. Igy Marmarosban a rahói kincst. erdőségekben az évben 3 medve lövetett. Nagy-Bocskón szintén kincstári erdőség Marmarosban, a mondott évben 17 medve ejtetett el, Nagyszeben vidékén kettő stb. De különösen jól dolgoztak az elhelyezett mordályok, s a méhkas alkalmazása sikeres rászedés volt. Arva-Várallyán ily öngyilkos módon 9 medve végezte ki magát szeptember havában; holott a megelőző 12 évben összesen csak 17 drb medve ejtetett. Ritka érdekes medvevadászat volt decz. 26-án a nagy-bocskói kincstári erdőségekben, hol mintegy 25 puskás ugyanennyi hajtóval s néhány kutyával l7 2 órai hajtásban 6 darab medvét teritett le; a hajtásban 12 darab medve volt, s hogy bundáját mindannyi be nem adta, az csak a falusi puskásokon mult, a kik igen primitív vadászeszközökkel voltak ellátva. A leterített medvék között egy óriási példány, már valamikor sebet kapott, egyik első praczlija volt ellőve, de ezzel még élhetett, mig ama végzetes napon báró Stojka Béla két golyólövéssel leterítette, a különben elég indulatos macskát. Különös, hogy e vadászaton egy fél éves bocs a fára felkúszott, onnan nézegetett nagy haragosan alá, mig végre aztán ezen magas, de kényelmetlen helyzetéből egy jó golyólövéssel leemeltetett. Farkas fegyver és tőr után is esett elég, s Máramarosban mérgezéssel is sokat ejtettek. A ritkává lett hiuzból szintén tudomással bírunk, hogy 5 darab esett. Változatosság volt a vadászatokban, a mennyiben a hazai falkavadászatoknak is ezen évben sok élvezetes napjairól lehetett olvasni; és ámbár igaz, hogy ezekre nézve különösen kedvező idő járt, de tagadhatatlan az is, hogy a sport ezen nemének hazánkban évenkint több kedvelője akad.

6 Mint minden örömbe, ugy ebbe is sokaknak, több-kevesebb üröm volt vegyitve. Coburg Fülöp hg egy vaddisznó vadászaton nagy veszélyben forgott, az általa megsebzett vadkan, a csapázásnál visszafordult s tán leveri lábáról a herczeget, ha a mellette álló vadász Csaszkóczy Károly erdőgyakornok remek lövése le nem teríti a felbőszült vadkant. A csákberényi deczember 27-diki szarvascserkészeten pedig b. Márburg Frigyest szélhűdés érte s rögtön meghalt. Épen egy sebzett vadsertés vérnyomán csapázott, midőn e szerencsétlenség érte. A boldogult báró igen szép emléket hagyott maga után és szerencsétlen halála minden ismerőseinél az őszinte sajnálat és mély fájdalom érzetét keltette fel. Ilyen esetek különben máskor is történtek; sőt beszélnek eseteket, a midőn a nyul a vadászt meglőtte, hogy azonban az ily dolgok, ha nagyon ritkán is, de előfordulnak, igazolja amaz eddigi unicum, mely Bácsmegyében Bezdánban történt, hogy t. i. egy kos egy embert agyon lőtt; az ember a kossal incselkedett, kezében levő puskájával, mig egyszer aztán a kos szarva beleakadt a sárkán-ba,.... a fegyver elsült, s a boldogtalan játszótárs halva volt. Ilyen volt hát az 1876-iki vadászév. Hogy az uj milyen lesz, ahoz ma szólni nem lehet, noha az eddigi időjárás bizony igen kedvezőnek mondható. Most kiki pihenhet babérjain, s a kinek nem jutott, az álmodjék felőle. Hát csak várjunk, tán nem sokára a nagy kakas megszóllal. Puskás Pál. A fapiaczról. B udapest, február-hó 10-én. A faűzlet helyzete mult tudósításunk óta, leszámítva a javulásra nézve előtérbe lépett reménységet, általában véve nem változott. A tényleges kereslet és árak oly fokon állanak,