1020 nap az őrtornyok árnyékában

Átírás

1

2 GÖRBEDI MIKLÓS 1020 nap az őrtornyok árnyékában A tiszalöki hadifogolytábor története 2

3 A kiadvány az 1989-ben megjelent mű (1-3. fejezetének) feldolgozása alapján készült Az eredeti művet írta és szerkesztette: GÖRDEBI MIKLÓS Az eredeti kéziratot lektorálta: RESZLER GÁBOR TASNÁDI FRIGYES A kiadvány és az eredeti mű címlapján található grafikát készítette: KRUTILLA JÓZSEF A kiadványt készítette: Varga Csaba Jelen kiadvány a szerző engedélyével készült, az eredeti művel azonos szerzői jogvédelem alatt áll! 3

4 4

5 TARTALOM Előszó A tiszalöki hadifogolytábor története Visszaemlékezések (Volt hadifoglyok és civil dolgozók) Legenda? Hova lettek a halottak a tiszalöki hadifogolytáborból? A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak névsora A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak névsora Mellékletek 6 old. 8 old. 22 old. 32 old. 36 old. 55 old. 60 old. 5

6 E l ő s z ó Megírtam községem történetét, s mégis hiányérzetem volt. A község történetéhez tartozik a duzzasztómű építésének története is, de annak közötti időszakaszát titkolódzás vette körül. Ebben a községben mindenki tudta, hogy az építkezésen hadifogoly is dolgozott. Éppen erről a táborról tudtunk a legkevesebbet, illetve amit tudtunk, az nem volt hiteles. A nyolcvanas évek elején a hatalom még nem nézte volna jó szemmel ennek bolygatását. Községünkben 15 volt táborlakó telepedett le. Ez kínálta a lehetőséget arra, hogy a szemtanúktól halljam az ottani munkarendet, eseményeket, a "lázadás"-t. Először Tasnádi Frigyes volt hadifogolynak említettem szándékomat. Figyelmeztetett, hogy ez tabu téma és szerinte úgysem kerülhet nyilvánosságra ben - ekkor kezdtem az adatgyűjtési munkát - magam is úgy gondoltam, hogy az íróasztalom fiókja számára készítem. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy a 24-ik órában vagyunk. Amennyiben meghalnak a szemtanúk, úgy soha nem derül fény az ott történtekre és a közvélemény soha nem fogja megtudni az igazságot. Mindezt újra elmondtam Tasnádi Frigyesnek is. Ő egyetértett velem és hajlandó volt válaszolni az általam összeállított kérdésekre. Segítségével ugyanazt vállalta Iker János, volt hadifogoly is. Néhányan, elzárkóztak a nyilatkozattól, félve annak esetleges következményeitől. Én tovább kísérleteztem és "vallott" még S. István, G. Jenő, J. József volt tiszalöki hadifogoly is. Közben olyan civilekkel is beszélgettem, akik akkor ott dolgoztak és kapcsolatuk lehetett a hadifoglyokkal. Bizony ezek közül sem mert mindenki nyilatkozni. Az ÁVO-sok pedig vagy magyarázták a saját szemszögükből a történteket, vagy válaszra sem méltattak. Az évek során nagyon sok adat birtokába jutottam. Tasnádi Frigyes révén, akinek igen sokat köszönhetek - kapcsolatba kerülhettem az NSZK 1 -ban élő volt hadifoglyokkal, végül még a volt fogoly-táborparancsnokkal is. Így tudtam meg, hogy a volt hadifoglyoknak bajtársi szövetsége van az NSZK-ban és kiadványt is jelentettek meg a tiszalöki évekről. Ugyancsak Tasnádi révén tanulmányozhattam az NSZK-ban ezer példányban megjelent "Gefangen, Geschunden, Verschwiegen" című német nyelvű könyvet. Az ebben olvasottak csak megerősítettek eddigi kutatásaim helyességéről. Rádió és újságfelhívásomra többen megkerestek mind az országból, mind külföldről. Volt, aki személyesen, mások levélben emlékeztek a tiszalöki évekre. Ezek mind gazdagították munkámat. E helyen is hálásan köszönöm segítségüket; tanácsaikat, kiegészítéseiket. Közben a magyar politikai életben is olyan változások következtek be, hogy ma már nyilvánosságot kaphatnak a legkényesebb ügyek is. Így a tiszalöki hadifogolytábor történetek is. A közérdeklődés előterébe kerültek a koncepciós perek, a meghurcolások, az internáló táborok. Írásomat jó szívvel ajánlom mindazoknak, akiket érdekel közeli történelmünk eddig homályos, agyonhallgatott vagy egyenesen tiltott eseménye. Dolgozatomban nem törekedtem teljességre, hiszen az még szinte lehetetlen-, de olyan dokumentumanyagot igyekeztem rögzíteni, amely a későbbi évtizedekben szinte fellelhetetlen lenne. A dokumentum gyűjteményét jól egészíti ki a Szitha Miklós által készített videofilm. 1 Az eredeti mű 1989-ben, a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) fennállásakor jelent meg. 6

7 A tiszalöki hadifogolytábor története 7

8 Községünk neve már a XIII. század közepén feltűnik okmányokban. Történetét a Tiszalök a századok tükrében című könyvemben részletesen feldolgoztam. A második világháború után országosan ismertté a vízlépcső megépítése tette. Az építkezésen nagyon sokan dolgoztak. Voltak, akik a jó kereseti lehetőség miatt jöttek, de szép számmal voltak olyanok is, akik nem jószántukból végeztek itt munkát. Ezeknek az embereknek Tiszalök kellemetlen emlékeket idéz; rabságot, kényszert, megaláztatást. Mi, tiszalökiek akkor és még sokáig büszkék voltunk az "Erőműre". Aztán teltek az évek és sok minden lohasztotta büszkeségüket. Nem örültünk annak, ahogyan és amilyen áron készült. Azért sem lelkesedtünk, hogy a beígért árvízszabályozás helyett, most hamarabb lép ki a medréből a felduzzasztott Tisza. Az sem öröm, hogy állóvíz jellege lett a folyónak: nádas, iszaposodás. A talajvízszint emelkedése pedig betömette a tiszalöki pincéket. A Tiszát azért szeretjük, mert a miénk. Szívünk, lelkünk muzsikál, s képzeletben látjuk a nagy hegyeket, havasokat, ahol a Tisza ered. A Tisza sok forrásból táplálkozik. A legtöbb vizet a mellékfolyóitól kapja. A folyó, a Felső-Tisza az Észak-keleti Kárpátokban, Körösmező fölött születik két ágból: a Fehér és Fekete Tiszából. Az első híradás 1735-ből származik, Timon Sámuel jezsuita atya latin nyelvű könyvében. Ebből megtudható, hogy a Fekete Tisza akkoriban három erecskéből tevődött össze. Ehhez 48 kilométerre van a másik ág, a Fehér Tisza vizét adó öt patakocska forrása. Timon után száz évvel egy másik író már Cseremiszky Miklós máramarosi orvosnak tulajdonította a Tiszaforrások felfedezését. A Fekete Tisza az Okula-havas oldalából fakad 1203 méter magasságban. A másik, a Fehér Tisza forrása még magasabbról indul: a Sztoh-havas oldalában 1655 méter magasan tör elő. A Tisza forrásának vidéke nagyon szép. A havasok magasba törő orma az ég felé vonja az ember tekintetét. de felemeli az emberi lélek érzéseit is. Diákkoromban magam is áhítattal csodáltam a Tisza forrásvidékének embert megkapó szépségét. A Fekete Tisza Körösmezőnél tágas völgybe lép ki. Innen dél felé fut és a Bogdáni-völgyből törtető Fekete Tiszával egyesül. Innen már együtt csörgedezik az Alföld felé és Királyházánál mond búcsút a hegyvidéknek. Elmarad a szép, áttetsző színe és mindinkább szőke Tisza lesz. Neve nem mindig volt ez. A régi írók Parisusnak, PTHIRUS-nak, PATHISSUS-nak, TIGASnak, TISIANUS-nak, TYSIA-nak nevezték. Sok nép lakott a történelem során a Tisza mellett és a maguk nyelvén jelölték. Éltek itt a történelem kezdete óta agathirszek, neurok, jazygok, kvádok, pannónok, géták, hunok, gótok, gepidák, avarok, bolgárok, szlávok. Ahány nép, annyiféle nevet adott a Tiszának, de a mai név gyökerét minden névből kimutathatjuk. Anonymus, Béla király névtelen jegyzője írta: "...s midőn itt több ideig lakoznak vala, a vezér és övéi látván a föld termékenységét és mindenféle vad feles voltát és a hal bőségét a Tisza vizében, a földet kimondhatatlanul megszerették. " És megszerettük mi is, akik itt éltünk a Tisza mellett évszázadok óta. A Tisza nagy áldás, de lehet nagy csapás is. Régebbi időkben a pusztító árvíz évről évre végigjárta a Tisza lapályait, szabadon pusztított, senki nem állta útját. Volt idő, mikor a vármegyék és városaik külön kezdtek intézkedni határaik védelmére. Lónyay Menyhért gróf 1860-ban ismertette a Tisza szabályozás történetét. Ebből kitűnik, hogy Rákóczi György fejedelem velencei és belga mérnökökkel már 1646-ban készíttetett tervet, hogy a Tiszából Tárkánynál kiágazó Karcsa eret hajózhatóvá tegyék, hogy Tokajig rövidebb úton jussanak el a szállító tutajok. 8

9 A Habsburg-elnyomás idején egyre elhanyagoltabb a Tisza völgye. Az első szabályozási tervek Széchenyi István kezdeményezésére, Vásárhelyi Pál lángeszű elgondolásai alapján készültek ban a munkálatok megkezdődtek, de több ok miatt csak lassan haladtak. A vízlépcső és az öntözőrendszer megépítésének gondolata már 1863-ban felvetődött. Érdemi lépések viszont csak 1937-ben történtek. A XX. tc., öntözési törvénye alapján megkezdték a tiszalöki vízlépcső építésének előkészületeit. A tervezett csatorna fölötti Tisza-szakasz partját kövekkel erősítették meg. Horthy Miklós kormányzó Hajdúnánásnál ünnepélyes kapavágással jelképesen a Keleti-főcsatorna munkálatait indította. A II. világháború miatt a munkák el sem kezdődtek után az Országos Vízgazdálkodási Keretterv alapján kezdik meg a tervezési és kivitelezési munkát. A hároméves terv a tiszalöki vízlépcső előmunkálatait, az ötéves terv pedig a vízlépcső megépítését iktatta törvénybe. Az építkezés 1950-ben kezdődött Tiszalöktől 5 kilométerre nyugati irányban. A rázompusztai kanyar 2,4 kilométer hosszú átvágásában létesült. Az építést a Tiszalöki Vízműépítő Vállalat irányította. Rendezték a terepet, felszámolták a rázomi majort, felvonulási barakkokat építettek. A lebontott major épületeinek anyagát megkapták a volt cselédek és abból lakásokat építettek Tiszalökön, a báró Vay gyümölcsöséből kapott telkeken. A nagyobb földmunkák megindulásával elítélteket hoztak az építkezésre. Ezek olyan rabok voltak, akiket vagy származásuk miatt, vagy a beadás nem teljesítése miatt ítéltek börtönbüntetésre. A munkát civil szakemberek irányították, de a rabokra börtönőrök ügyeltek. Ezek 1950 kora őszétől dolgoztak az építkezésen. Nem egy olyan parasztember volt itt, aki félév börtönt kapott azért, mert nem tudta teljesíteni 2 kg kötelező tojás beadását. Ezek a rabok építették meg a Proletár-dűlőnek a közút felőli végén a nyolc darab vasvázas barakkot. Itt egy kb. 100x150 méteres területet kettős szögesdrótkerítéssel vettek körül. A tábor négy sarkára reflektorokkal felszerelt ő rtornyokat állítottak decemberére készültek el a munkákkal. A barakkok vasvázai közé nádpallót raktak és azt kívül-belül levakolták. A rabok azt gondolták, hogy maguknak készítik a tábort. Mindenki meglepődött, amikor a gazdasági rabokat 1951 közepén elszállították az építkezésről. Az út építkezés felőli oldalán téglából készült felvonulási épületek is voltak. Az építkezésen dolgozó civilek találgatták, hogy kiket fognak elhelyezni a szögesdróttal körülvett barakkokban. Így érkezett el 1951 februárja. Az első napokban kék és zöld ÁVO-sok érkeztek és berendezkedtek a téglaépületekben. A civilek ebből arra következtettek, hogy internáltakat fognak idehozni. Több volt hadifogoly véleménye szerint február 14-én, érkezett mintegy főnyi volt orosz hadifogoly a tiszalöki táborba. Az orosz hadifogságból történt elbocsátásról, a pesti időszakról és a Tiszalökre érkezés tapasztalatairól Tasnádi Frigyes november 10-én Földesi József újságírónak az alábbiakat írta levélben: Amennyire vissza tudok emlékezni, december 21-én érkeztünk meg Budapestre. Egy szerelvény, tele hadifoglyokkal. A voronyezsi körzetben található három tábor lakóiból verbuválódtunk. Természetesen a magyar-orosz határon az eredeti orosz vagonokból át kellett szállnunk a keskenyebb nyomtávú hazai szerelvényekbe, és az orosz őrséget is felváltották a kék ÁVH-s katonák. Mi ebből akkor nem sokat vettünk észre, és őszintén szólva nem is igen törődtünk vele. Egyrészt már megszoktuk az elmúlt évek során, hogy időnként más helyre visznek minket, és új ő rségnek adnak át, másrészt saját magunkkal voltunk elfoglalva: tele bizakodással, tervezgettünk, egyáltalán nagyon örültünk annak, hogy újra magyar föld van a talpunk alatt. Azután pedig nem tudtuk, mi is az az ÁVH. Lehet, ha már hallottunk volna róla, szeget ütött volna a fejünkbe az orosz őrparancsnok búcsúja: 9

10 "Kamerádi, mi most hazamegyünk, mi nem haragszunk rátok, a körülményekhez képest jól megvoltunk egymással. Reméljük, ti sem gondoltok vissza ránk haraggal. Hogy veletek most mi lesz, nem tudjuk. Járjatok szerencsével!" Budapesten erős rendőri és katonai konvoj között a Mosonyi utcába tereltek, és a valamikori toloncház pincéiben helyeztek el bennünket, a földre szórt szalmán, teljesen összezsúfolva. Itt várakoztunk kb napig, olyan hitvány koszton, ami még nekünk is meglepő volt, s az őrszemélyzet leplezetlen rosszindulattal bánt velünk. Emlékszem, köztünk volt egy idős rendőr főtiszt, ugyanennek a toloncháznak az egykori parancsnoka, ő t lépten-nyomon megalázták, zaklatták. Annyira, hogy az öreg úr egy hét múlva éjjel felakasztotta magát a WC-ben január első napjaiban a toloncházból kikerültünk a kőbányai tenyészállat-kiállító istállóiba. Szintén földre szórt szalmára, ugyanolyan zsúfoltan, silány és kevés élelmezéssel. Egy ízben, noha mindenki éhes volt, megtagadtuk az étkezést, mert kb literes fahordónyi krumplis tésztát akartak evőkanállal- kiosztani a mintegy embernek. Az ÁVH rögtön erősítést kért, riadóztatott, az épület lapos tetejére, valamint a konténereken kívülre géppuskákat telepítettek. Fegyveres őrség jött be az épületbe, kizavartak bennünket az udvarra és a parancsnok mindenféle fenyegetés kíséretében kijelentette, hogy nekünk semmiféle zúgolódásra jogunk nincs, miután nem vagyunk hadifoglyok, hanem intenáltak. Hogy itt a vásárváros istállóiban hány fogoly volt, nem tudtuk megállapítani, mert az épületek egymástól el voltak különítve. A következő napok egyikén egy vasúti szerelvényre valót bevagoníroztak közülünk, és a tiszalöki erőmű mellett hevenyészve összeállított barakktáborba kerültünk. A barakktábor közvetlenül a mai erőmű mellett épült fel, csak a Tiszalök- Tiszadada felé vezető makadámút választotta el attól. Maga a tábor mintegy 200x200 méteres, négyzet alakú szántóföld volt, kettős szögesdrótkerítéssel körülvéve, mind a négy sarkán őrtoronnyal, fényszóróval és géppisztolyos őrséggel. A táborban nyolc szögvas vázas épület állt, egysoros deszkatetővel, rajta kátránypapír. A falakon a nádpalló vakolása még olyan nyers volt, hogy az ujjunkat át tudtuk nyomni rajta. A barakkokban emeletes fapriccsek, középen pléhkályha és két, három méter hosszú deszkaasztal néhány paddal. A barakkok padozata föld volt Barakkonként kb. 120 ember lett elhelyezve. Mindenki kapott pokrócot, szalmazsákot. A következő napokban ismertették a táborrendet, amihez tartanunk kellett magunkat Minden személyes holminkat, ruhánkkal együtt össze kellett csomagolni és leadni. Régi magyar katonaruhát osztottak, a zubbony hátán és a nadrágon függőleges fekete csíkkal. Az ő röket felügyelő úrnak kellett szólítani és csak levett sapkával állhattunk meg előttük. Természetesen ezt sérelmeztük, arra hivatkoztunk, hogy közöttünk 50 éves, sőt még öregebb emberek is vannak, és ilyet tőlünk a hadifogságban az oroszok sem kívántak el. Válaszul azt kaptuk, hogy mi itt nem hadifoglyok vagyunk, hanem a nemzet ellenségei, vagyis közönséges bűnözők, akiket nem nevelni akarnak, hanem megsemmisíteni. (Habuda alhdgy) Mind az ő rök, mind a parancsnokok, kevés kivétellel rosszindulattal viselkedtek irányunkban. A tábor létszáma kezdetben mintegy fő lehetett, közöttünk tiszti állományú nem volt. Az élelmezés az első évben igen hitvány, szinte mindennapi étel a tarlórépa, naponta hoztak egy sovány levágott lovat a konyhára, melynek vágott súlya kg volt a fejével együtt. Mire kicsontozták, alig maradt kilogramm gyenge minőségű hús, a belsőségekkel együtt. Ezt elosztani csak úgy lehetett, hogy ledarálva belekeverték valamilyen más ételféleségbe. A kenyéradag napi fél kilogramm volt. Eleinte a napi étel kalóriaértéke nemigen érte el a 200 kalóriát. Egy idő múlva a folytonos tarlórépától sokan hasmenést kaptak, úgy hogy ezt a kellemetlen zöldséget kénytelenek voltak elhagyni az étlapról. 10

11 A tábor parancsnoka egy Kiss Kálmán nevű ÁVH-s százados volt, de inkább csak adminisztratív vonatkozásban, gyakorlatilag és személy szerint nem sokat foglalkozott velünk. A szemünkben a parancsnokság legsötétebb figurája bizonyos Nagy László ÁVH-s hadnagy volt. Mint politikai tiszt és az ún. fegyelmi csoport főnöke, állandó fenyegető árnyékkent tornyosult a táborlakók fölé, és a legnagyobb veszélyt jelentette számunkra. A fegyelmi csoporthoz tartozott még rajta kívül négy-öt beosztott, afféle pribékek, akiknek a működése abból állt, hogy időnként, előttünk ismeretlen szempontok szerint, kiválasztottak foglyokat kihallgatásra. Ez meglehetősen hagyományos recept szerint folyt: többnyire este történt, és a delikvens alig lépett be a sötét folyosóra, máris kapott egy akkora pofont, hogy nekiesett a következő pribéknek, akitől kapta a következőt és így tovább. Mire a 4-5 méter hosszú folyosón ily módon "átsegítették", kellőképpen elő volt készítve a kihallgatásra. A belső irodában, az íróasztal mögött, mosolyogva várta az illetőt Nagy hadnagy, a "Hosszú" és a "Boxer". Hosszú egyébként egy magas, jóképű tiszt volt, kb. 25 éves és ennek megfelelően élettapasztalatok nélküli ember. A világról való ismereteit annak a kornak szellemében oktató iskolákban szerezte, többnyire részrehajló, egyoldalúan képzett és nem ritkán bosszúszomjas emberektől. Talán nem is lehetett alapjában véve rossz ember, csak a hirtelen és korán ölébe hullott hatalom és a belésulykolt ("Mindenki rossz, csak mi vagyunk jók") ideológia tette azzá. A "Boxer" már teljesen más, eredendően szadista alkat volt, amit később fényesen be is bizonyított." Az 1200 főnyi internált zömében a Magyarországról kitelepített svábok hozzátartozói voltak. Kb. 300 olyan magyar, akik az SS-ben, a csendőrségnél, testőrségnél vagy a Hunyadi páncélosoknál voltak katonák. Magyarországra decemberében érkeztek és Nyíregyháza-Sóstón volt az első osztályozás. Itt szállítmányonként embert kiemeltek és elszállították. Ezekről soha nem tudtak többet a volt hadifoglyok. A Sóstón lajstromozták és orvosilag ellenőrizték az ott maradt hadifoglyokat, majd vasúti szerelvénnyel Budapestre szállították ő ket, úgy ahogyan Tasnádi Frigyes már leírta a fentebb közölt levelében. A tiszalöki táborban a megérkezés után egy hétig a civil konyha élelmezte őket, mert a fogoly konyhát csak később, s már ők építették. A fogoly konyhát közel egy évig Magyar Mihály hadifogoly vezette. Egy év után Tasnádi Frigyest bízták meg a konyha vezetésével, aki szabadulásáig látta el ezt a feladatot. A fogoly konyha dolgozói a következők voltak: Tasnádi Frigyes, Magyar Mihály, Spiegel András, Bőhm Rudolf, Schuck Károly, Hauk Adám, Balogh János, Száraz György, Raab Valentin (helyette később Krug Mihály), Neuberger József, Fischer István, Kaufler István. A konyha valamennyi dolgozója papíron a Kelet-magyarországi Mozgókonyha Vállalat alkalmazottja volt Fizetésüket is itt számfejtették. Erről ismét Tasnádi Frigyesnek korábban említett leveléből idézek: "Az erőmű-építkezésen különböző munkahelyeken dolgoztunk. A munkahelyek természetesen nem egyformán fizettek, és miután bérünket mindig a legalacsonyabb bérkategóriában számolták el, a foglyoknak csak mintegy egyharmada kapott fizetést. Ugyanis a bérből levonták a kosztot, a ruházatot, a mosást, a tábor lakbérét, az őrzési díjat, stb. stb. Még az akkoriban érvényben lévő gyermektelenségi adót is levonták! Így aztán csak a jól kvalifikált szakmunkásoknak, mérnököknek, a kivételesen nagy teljesítményt elért foglyoknak maradt a levonásokon felül elvásárolható bére. Jó esetben havi 120, de zömének legfeljebb forint És figyelembe kell venni azt is, hogy egész fogságunk alatt Oroszországban minden táborban adtak valamennyi dohányt vagy 11

12 mahorkát ellátmányként, csak itthon, Magyarországon nem. Így azok a szerencsétlenek, akik keveset kerestek és erős dohányosok voltak, bizony a kenyéradagjukat szívták el." Tasnádi szemérmesen hallgat arról, hogy ő mint konyhavezető havi forint körül kapott elvásárolható pénzt és ebből minden hónapban forintot arra fordított, hogy cigarettát vásárolt a konyha azon dohányzó tagjainak, akik semmi pénzt nem kaptak. Természetesen Tasnádin kívül mások is segítettek a falujukbeli bajtársaknak, amennyiben erre lehetőségük volt. A hadifoglyokat nem tekintették embernek. Az őrszemélyzet bármely tagja előtt le kellett kapniuk a sapkájukat és vigyázzban kellett állniuk. Voltak néhányan, akik keresték az alkalmat a foglyok megalázására. A tiszalöki K. János nevű ÁVO-s sorkatona örömét lelte abban, ha idős foglyokat meggyötörhetett. Hasonlóan viselkedett az ugyancsak tiszalöki B. József is. Róluk az általam megkérdezett hadifoglyok nagyon elítélően nyilatkoztak. B. S. volt hadifogoly-internált a hozzám intézett levelében így ír: A bánásmódról nem érdemes írni. Becsületünk az nem volt. Mindennek elmondtak, csak emberek nem voltunk. Neveztek ürgének, patkánynak, hazaárulónak, csak rendes embernek nem. Az ÁVO-sokat és a civileket azzal ámították, hogy minket a Bakonyban szedtek össze, mert rendszerellenesek vagyunk. A tábor megnyitása után néhány hónapra Kazincbarcikáról újabb hadifoglyokat hoztak. A meglévő nyolc barakk nem volt elég az elhelyezésre, s ezért a tábort bővíteni kellett. A Tiszalök felőli oldalon még három barakkot építettek. Ezt a részt is kettős szögesdróttal vették körül és az őrtornyot is áthelyezték a megnövekedett tábor sarkára. A bővítéssel két udvara; lett a tábornak. A befogadó képesség növekedése után Kistarcsáról is vezényeltek át internáltakat. A hadifoglyok létszáma ezek ellenére sem növekedett fölé, hiszen a különböző koholt vádak alapján innen is szállítottak el foglyokat. Az újonnan érkezettek új híreket is hoztak. A tiszalökiek megismerkedtek más táborok életével, körülményeivel. Megmondták azt is, hogy a recski és kazincbarcikai táborban a tiszalökinél is embertelenebb körülmények voltak. Tasnádi Frigyes volt hadifogoly ezt így látta: Kazincbarcikáról érkezett hozzánk pár száz ember, akik hihetetlen dolgokat meséltek a barcikai táborparancsnok kegyetlenségéről. Azok még a mi edzett képzeletünket is felülmúlták. Érkeztek továbbá jugoszláviai internáltak Kistarcsáról, közülük egyesek Recsket is megjárták." Bármennyire is méltatlannak látták a helyzetüket a tiszalöki tábor foglyai, mégis meg kell állapítani, hogy Kazincbarcikához, Recskhez - talán még Kistarcsához is - viszonyítva elviselhetőbb volt az életük. A mindennapok megkeserítője a recski táborban "tanult" fegyelmi csoport vezetője "Hosszú" és társai voltak. (Recsken a "Hosszú" neve "Makaróni" volt). Juhász József volt kistarcsai internált azt mondta, hogy Tiszalök Kistarcsához képest olyan volt mintha üdülni jött volna. Hozzávetőleg egy évig nagyon szigorú volt a tábor rendje. A hadifoglyok nem mehettek egyik barakkból a másikba. Aztán az országban végbemenő politikai változások hatására a táborban is történtek a hadifoglyok számára különös dolgok. Egy szép napon csak azt látták, hogy a kék parolinos belső ÁVO-sok szürke fegyőri egyenruhában vannak. A külső őrség továbbra is katonaruhát és zöld parolint viselt. Az egyenruha váltás után némi kedvezményt is kaptak a hadifoglyok. A tábor területén röplabdapályát építhettek maguknak és munkaidőn 12

13 kívül használhatták is. Nagy szellemi pezsgést hozott a "Művészszoba" létrejötte. Ennek vezetője egy német grafikus volt Az ő vezetésével kialakult egy alkotó csoport. Festettek, rajzoltak. (Vajon hány volt ÁVO-s rendelkezik: itt készült képekkel?) Készítettek hangszereket, és zenekar is alakult. A kultúrbarakkban színháztermet alakítottak ki. Létrehoztak egy önálló színjátszó csoportot is. A színfalakat és díszleteket az alkotó csoport készítette. Dolgoztak a tiszalöki kultúrháznak is. Ez ma is őriz egy kisméretű olajképet, mely az épülő erőművet ábrázolja. Ez is a művészszoba alkotóinak munkája. A tábor lakói három műszakban dolgoztak az építkezésen. A napirend így alakult: 6 órakor volt az ébresztő és 7 órakor kezdődött a munka. Az ebéd általában a délelőttös műszak befejezése után volt. A hadifoglyok zöme kubikos-földmunkát végzett. Ezt volt a legnehezebb munka. hiszen ásóval, lapáttal termelték ki a földet mind az erőmű helyéről, mind az új Tisza medréből. A földet lovas kordékkal szállították el. (Ezen a munkán különösen kitűnt a Döme-brigád). A szakképzett emberek szakmájuknak megfelelő helyen, műhelyekben dolgoztak, gyakran civil szakemberekkel együtt. Nem kevesen voltak, akik adminisztratív munkát végeztek. (Bérelszámolás, anyagkiutalás, kalkulálás stb.) A civilekkel az érintkezés szigorúan tilos volt. A napi munka során mégis elkerülhetetlen volt, hogy ne beszéljenek. Természetesen minden munkahelyen ÁVO-s ő rök felügyelték a hadifoglyokat: Ezek között az őrök között is voltak emberségesek és voltlak rosszindulatúak. (A hozzám írott levelekből ezekről bőséges tájékoztatást kap majd az olvasó). A hadifoglyok élelmezése igen gyenge volt Az első évben különösen rossz, de a későbbiekben is csak arra volt elég, hogy vegetáljanak. Álljon itt emlékeztetőül a napi étlap is: Reggeli: 0,5 liter kávé, kenyér (ez napi 60 dkg.), 5 dkg lekvár, s nagy ritkán szalonna. Ebéd: leves és főzelék (marharépa, borsó, lencse) 2 dkg lóhús egy főre. Vacsora: egy tányér főzelék feltét nélkül. Hát bizony ez igen gyenge kalória volt a nehéz fizikai munkához! Bármennyire tiltották a civilekkel való érintkezést, a hónapok teltével csak kialakultak titkos kapcsolatok. A civilek rájöttek, hogy nem igaz az ÁVO-sok állítása, hogy ezek bűnözők. A civil dolgozók rokonszenvvel viselkedtek a hadifoglyokkal szemben. Bizony nem kis kockázat volt a civileknek sem a kapcsolat tartása. Amennyiben kitudódott, nemcsak az állásából bocsátották el, hanem büntetőeljárás is indult ellene. Ennek ellenére, akiknek lehetősége adódott, élelemmel is segítette őket. B. Sándor így emlékszik ezekre: Nagyon sokat köszönhettünk a civil kordélyosoknak, akik: sok élelmet beküldtek a lovak abrakjában. Egy másik: dolog: betonoztunk és a katonakonyha mellett volt a pihenőhelyünk. A konyhán tiszalökiek dolgoztak. Egynek a nevére emlékszem: K. Pétemé volt Ezek úgy igyekeztek segíteni rajtunk, hogy ami az ÁVO-s konyhán megmaradt, azt nem öntötték a moslékba, hanem kitették a konyha sarkára és ha sikerült, akkor mi megettük:. Ez nem mindig ment. Egyszer egy nagy lábas mákos tészta volt kitéve, de a toronyőr észrevette és telefonon leszólt az irodára. Jött is azonnal egy szakaszvezető és egy lapát homokot szórt a mákos tésztára, s így nem tudtuk megenni. A konyhások máskor is tettek ki zöldséget, csontot, néha még rántott húst is. Ezzel bizony nagyon jól jártunk. A legszigorúbb tiltás ellenére is szövődtek ismeretségek, talán még barátságok is a hadifoglyok és civilek között. Orosz József egykori civil dolgozó ma is kapcsolatot tart fenn G.A. NSZK-ban élő volt hadifogollyal. Balogh Ferenc pedig az ugyancsak NSZK-ban élő P. Ferenccel. 13

14 A volt hadifoglyok közül sokan emlegetik Cs.N. Piroska nevét, aki mint kislány dolgozott az építkezésen és több hadifogoly hozzátartozóját is értesítette, de volt akinek a szüleihez is elment. Titokban csomagot hozott a szülőktől, hozzátartozóktól, leveleket csempészett ki és be. Nem kis bátorság kellett akkor ehhez. Az internáltakat rendszeresen verték és emberi mivoltukban lépten-nyomon megalázták. A táborparancsnokság mellett működött egy fegyelmi csoport. Ennek a vezetője Nagy László hadnagy volt ("Hosszú"). A helyettese Bokor főtörzsőrmester. Ezen kívül még "Boxer" és "Veres" alhadnagyok "segítették" a munkában: Amennyiben a hadifogolynak fegyelmi ügye volt, azt itt intézték. Azt pedig mindig kerestek. Soha nem lehetett tudni, hogy kire mikor kerül sor. Éppen ez a bizonytalanság volt a legfegyelmezőbb erő. Soha nem hallott "bűnöket" olvastak a berendelt fejére, vagy olyanokkal vádolták, ami "főbenjáró" bűn volt. A kihallgatás a legtöbb esetben veréssel kezdődött. Lelki gyötrések és újabb verések után kiszabták a fogdában töltendő napok (hetek) számát. Igen gyakran el is vitték és Kistarcsán, Pesten bíróság elé állították, el is ítélték. A fogdában volt egy nagyobb közös helyiség, ahol ember fért el. Ezen kívül voltak egyszemélyes zárkák is. Ez olyan szűk helyiség volt, ahol csak egy priccs fért el. Gyakran ezekben is ketten, hárman voltak. A priccs deszkából készült és azon sem szalmazsák, sem pokróc nem volt. A padlás nélküli helyiségnek cserép teteje volt. Nyáron a hőség, télen a hideg gyötörte a fogdába zárt internált hadifoglyot. A fogdába zárt csökkentett ételadagot kapott. Kegyetlenségéről volt hírhedt a fogdás szakaszvezető. A fegyelmi csoporton "megdolgozott" foglyot itt újabb verés és megalázás várta. Különösen bántó volt az, hogy a fogdába zárt hadifoglyot megbilincselve vitték a WC-re. A WC-re a civil munkahelyek mellett kellett elmenni és azok végignézték, hogy bilincsbe verve hogyan kísérik. A táborban is mindennaposak voltak a zaklatások. B. Sándor volt hadifogoly ma is keservesen gondol ezekre: A bánásmód nagyon rossz volt. Mindig takarodó után jöttek létszámot ellenőrizni, vagy tisztasági vizitet tartani. Ilyenkor kizavartak bennünket a barakkokból és órák hosszat álltunk mezítláb az udvaron. Gyakran keresgéltek kést, iratokat, külföldi címeket. Feldúlták az egész barakkot, amiben ember volt Ezek mindig órákig tartottak és ezt télen, nyáron csinálták ben kezdődtek az általános kihallgatások. Először mindig szépen beszéltek, még cigarettával is kínáltak. Így akarták rászedni az embert, hogy ismerje el, hogy hány kommunistát, oroszt és zsidót lőtt agyon. Ezek a kihallgatások napokig tartottak és mindig éjszaka. Amennyiben valaki nem írta alá a jegyzőkönyvet, erős villanyégőkkel világítottak a szemébe, megfenyegették és végül meg is verték. Ráadásul megtiltották, hogy mindezt a társainknak elmondjuk. Ha valaki aláírta a hamis jegyzőkönyvet, azt elvitték Kistarcsára, Vácra. Ezekről az emberekről később nem tudtunk semmit, eltűntek. Volt olyan is, aki félelmében és kínjában valótlant állított internált társáról, vagy besúgó lett. Tasnádi Frigyes leveléből is idézek: Valóságos koncepciós ügyeket koholtak, ha kellett, veréssel, ha kellett pszichikai ráhatással... Semmitől sem riadtak vissza. Egyik-másik fogoly olyan dolgokat írt alá, amit már csak azért sem tehetett meg, mert nem is járt azon a környéken, de több napon keresztül állózárkában alvás nélkül tartották vagy a rendszeres verést nem bírta már. És bár ezeket a kicsikart nyilatkozatokat soha nem tudták felhasználni senki ellen, mégis gyártották őket. Két ízben vittek el a táborból ~ embert, állítólagos szökési szervezkedés miatt. 14

15 A tábornak megvolt a hadifoglyokból álló vezetése is. (Táborparancsnok, barakkparancsnokok, brigádvezetők stb.). Az első hadifogoly-táborparancsnok Greifenstein Gyula volt. Ó elég rövid ideig látta el ezt a tisztet. Utána Soós László következett. Mind a hadifoglyok, mind a tábor parancsnoksága egyetértett Soós megbízatásával. Soós közmegelégedésre végezte munkáját, de két "úrnak" nem tudott szolgálni. Nem is maradt a posztján ő sem sokáig. Az ÁVO nem nézte jó szemmel, hogy az ÁVO-s táborparancsnok külön engedélye nélkül ki hitte volna, hogy még ehhez is kell - a barakkok között levő pár négyzetméter füves területre padokat csináltatott. Mikor Kiss Kálmán ÁVO-s százados táborparancsnok - ezt meglátta, azonnal elbontatta, mondván, hogy a tábor nem üdülő, ahol az internáltak a padokon üldögélve napozzanak. Nem volt ínyére az ő rparancsnokságnak az sem, hogy Soós nem volt hajlandó velük "együttműködni". Így aztán Soóst leváltották és büntetésül tizenketted magával Kazincbarcikára vitték. Soós után Szabó György lett fogoly-táborparancsnok. Aki becsületes akart maradni, az túl sokáig nem igen tudta ezt a feladatot ellátni. Nem volt könnyű úgy dolgozni, hogy az ÁVO megelégedésére történjen, de a fogoly társai érdekei is messzemenően képviselje. Úgy látszik, hogy Soós a fogolytársak teljes bizalmát élvezte, mert mikor visszajöttek Barcikáról, társai újra őt akarták. Soós ismét vállalta a táborparancsnokságot, de szabadulása után javasolta maga helyett barátját F.F-et. Ezt mind az internált hadifoglyok, mind az őrparancsnokság elfogadta. F.F lett tehát az új fogoly-táborparancsnok, de neki ez később csak kellemetlenségeket hozott. Az előzmény a következő volt: 1953 nyarán többtagú civil küldöttség jelent meg a táborban az ő rparancsnok kíséretében. Ezek minden olyan ország képviselőiből állottak, ahova a tiszalöki tábor lakói a polgári életben illetékesek voltak. Összehívták a tábor lakóit és több nyelven ismertették, hogy ez év szeptemberére minden magyarországi internáló tábort fel fognak számolni és valamennyi hadifoglyot beleértve a külföldieket is szabadon hazaengednek. Ez valamelyest megnyugtatta az "elítélteket", hiszen nem egy közülük 8-10 éve nem látta a családját. A küldöttség látogatása után nem sokára meg is kezdődött a tábor szakaszos felszámolása. Először a magyarországi illetőségű hadifoglyokat engedték el minden rendszeresség nélkül napi fős csoportokban. A hazabocsátottak egy része - mivel más lehetősége nem volt - civilként is az erőmű építkezésénél vállalt munkát. Az elbocsátások reményt keltettek a külföldiekben is és egy ideig türelmesen vártak. Közben eltelt szeptember is és ők még mindig a tábor lakói voltak ember becsapva érezte magát és vonakodva dolgoztak. A teljesítmények visszaestek, s ezt az őrparancsnokság nem nézte jó szemmel. A Kiss Kálmán százados helyett jött új táborparancsnok - egy főhadnagy - magához rendelte F.F. fogoly-táborparancsnokot, hogy intézkedjen a hatékonyabb munka érdekében. A tábor lakói is mind többen zaklatták F.F-et, hogy mikor engedik már haza ő ket F.F. tolmácsolta az ÁVO-s táborparancsnoknak a hadifoglyok kérését, aki október 4-én délután a kultúrbarakkban táborgyűlést tartott. Az egybegyűltektől ő is több és jobb munkát kívánt. A hadifoglyok szabadságot követeltek. 810 ember felszólalt és elkeseredett hangon mondták el sérelmeiket. A gyűlés alatt megjelent a barakk ajtajában "Boxer", a hírhedt alhadnagy. A hátrább ülők ezt nem látták, s bizony a gyűlés mind hangosabb lett. Az új táborparancsnok megígérte, hogy jelenteni fogja a felsőbb hatóságnak a hadifoglyok kívánságát, s a gyűlést befejezettnek tekintette. A hadifoglyok a barakkokba mentek zajongva, vitatkozva. Észre sem vették akkor, hogy F.F. fogoly-táborparancsnokot és a hozzászólókat egyenként kihívogatták és a fogdába zárták. Ezt csak jóval később tudták meg, s tulajdonképpen ezért vonultak az udvarra. Felháborította a hadifoglyokat az, hogy azokat a bajtársakat, akik az ő nevükben 15

16 szóltak, minden indok nélkül kiemelték és bezárták. Követelték hát társaik azonnali szabadon bocsátását. Közben történt egy esemény is. László Jánost - akit besúgónak tartottak a H.F. barakkjából kizavarták a társai. A sötét udvaron mihamar körbekapták és fapapucsokkal verték. László menekülni próbált, de a szögesdrótkerítésnél elesett. Itt is kijutott neki az ütlegből. Végül az ÁVO-sok szabadították ki a drótok alatt. Ez persze nem ment csendben és lassan mindenki az udvaron tolongott. Az ezer torok követelte társaik szabadon bocsátását.. S.A. egykori hadifogoly erre így emlékszik: A fogdába vitt fogolytársak szabadon bocsátását a tábor udvarában gomolygó ezres fogoly tömeg magyarul torkaszakadtából a következő szavakkal követelte: Fogdásokat vissza! Fogdásokat vissza! Fogdásokat vissza! Ahogy később a civilektől megtudtuk, ez elhallatszott egészen a szomszéd falvakba. A fenti mondatokat az NSZK-ban kiadott könyvben németre így fordították le: Gebt unsere Inhaftierten frei! Az ÁVO-sok többször is fel szólították a foglyokat, hogy menjenek vissza a barakkokba. A tömeg nem tágított, hanem tovább követelték társaik szabadon bocsátását. Időközben teherautókon katonák érkeztek és körülvették a tábort. Majd jöttek a tűzoltók, s a kapun belülről magas nyomású vízsugárral próbálták szétoszlatni a tömeget. Az elöl állók a közeli barakkokból asztalokat hoztak ki és azok mögött találtak menedéket. Valakinek eszébe jutott, hogy ki kell nyitni az összes vízcsapot a tábor területén és akkor nem lesz nyomás. A tűzoltók egyszer csak azt vették észre, hogy alig csorog a víz. Elszállt a bátorság, eldobálták a fecskendőket és kifutottak a táborból. Nem sok idő múlva újabb tűzoltók jöttek be a táborba géppisztolyos katonák kíséretében, s ezek motoros fecskendőről működő tömlőkkel ismét a tömeget vették célba. A szűk udvaron a tömeg hátulról nyomta az elöl állókat, azok pár lépést előre mentek. A tűzoltók most sem voltak bátrabbak és a tömlőket eldobálva kiszaladtak a táborból. A gazdátlanul maradt, de nyomás alatt levő tömlők ugráltak. Az egyiket elkapta Widlhofer József és az őrség felé fordította. Ekkor jött be a táborba "Boxer", aki közvetlen közelről fejbe lőtte Widlhofert. A lövésre az őrtornyokból és minden oldalról sorozatlövéseket adtak le a tömegre. Bár a tűzparancsot hamar visszavonták, már 5 halott és sebesült áldozata lett az esztelen és meggondolatlan intézkedésnek. A lövésekre a foglyok lehasaltak, majd a barakkokba menekültek, bár tudták, hogy azok nádpalló fala nem sok védelmet nyújt. További részletekbe nem bocsátkozom, mivel a hozzám intézett levelekből bőséges tájékoztatást kap az olvasó az eseményről. Annyit azonban meg kell állapítanom, hogy nem igaz az ÁVO-sok mai napig tartott állítása, miszerint a foglyok ki akartak tömi a táborból. Vajon mit akarhattak puszta kézzel a jól felfegyverzett katonákkal szemben! A tábor területét egyetlen hadifogoly sem hagyta el. A tűzoltók és az ő rszemélyzet ellenben bement a tábor területére. A hadifoglyok csupán társaik: szabadon bocsátását követelték, a megrettent és kapkodó ÁVOsok pedig nem tudták mit csináljanak. Fejvesztetten kapkodtak, s minden áron bűnbakokat kerestek.,a lövöldözések befejezése után az orvosi barakkban számba vették a veszteséget. Öt halott. (A körülményeket ismerve, szinte csoda, hogy csak öt ember.) 16

17 Josef Widlhofer 1926 Sopron Georg Gazafi 1902 Bécs Mathias Geistlinger 1917 Levél Jozef Schulz 1925 Budaőrs Hans Tangel 1921 Bátaszék A sebesültek számát 20 és 40 között becsülik azok, akik jelen voltak. Ezek csak hozzávetőleges számok, hiszen a lövöldözés utáni a hadifoglyok nem segíthettek bajtársaiknak, nem engedték az ÁVO-sok. A halottak száma biztos, de a sebesülteké azért sem, mert nagyon sok könnyű sérült be sem vallotta sebesülését, félvén attól, hogy elviszik. A súlyos sérülteket orvosi ellátás után teherautókon elszállították. Egyesek szerint a halottakat is elvitték a súlyos sérültekkel együtt, de a tiszalökiek tudnivélték, hogy a református temető árkába ásták el őket. (Erről a Legenda című fejezetben részletesen tájékozódhat az olvasó) A súlyos sebesültek - akiket elszállítottak - további sorsáról senki nem tud. Lehet, hogy valahol egy erdőszéli árok őrzi csontjaikat? A lövöldözés után kijárási tilalmat rendelt el a tábor parancsnoksága és minden barakkot külön is fegyveres őrök vettek körül. A barakkokban mindenkinek a földre kellett feküdnie és egymással nem beszélhettek. Mindenki gondolataiba mélyedt és nem tudtak napirendre térni a történteken. Nem értették, hogy az adott ígéret ellenére miért nem engedték őket haza. Nem értették, hogy miért kellett ellenük fegyvert használni, amikor a tábor területéről egyetlen fogoly sem lépett ki. Nem értették társaik: esztelen halálát. Egész éjjel ez foglalkoztatta a tábor lakóit. Másnap reggel Budapestről a katonai bíróság tiszti küldöttsége jelent meg a táborban. Minden hadifoglyot egyenként rendeltek be kihallgatásra. Négy teljes napot vett igénybe, míg minden táborlakóval beszélhettek. A megbízott fogoly-táborparancsnokot, F.F.-et - habár jelen sem volt az eseményeknél, hiszen előző este óta fogdában volt, - valamint H.Ferencet (Az ő barakkjából zavarták ki László János besúgót) - Budapestre vitték és a Fő utcában hadbíróság tárgyalta ügyüket. Itt mint a,,lázadás" szervezőit és vezetőit koholt vád alapján elítélték. F.F. -et hat évre és teljes vagyonelkobzásra, H.Ferencet öt évre és teljes vagyonelkobzásra. Az ítélet után másfél hónapig a Pest-vidéki börtönben voltak, majd Márianosztrára kerültek. Ott együtt raboskodtak Mindszenthy prímás érsekkel, Eszterházy herceggel, valamint Kiss Ferenc színésszel. Két évet letöltöttek büntetésükből és 1955 decemberében külföldre távozhattak. Na, nem a magyar hatóságok jószívűsége engedte el büntetésük hátra levő részét, hanem az, hogy az NSZK diplomáciai úton név szerint kérte többször is szabadon bocsátásukat. A korabeli államvezetésnek ez már kényelmetlen volt, hiszen ekkorra erősen feszített lett a magyar belpolitikai helyzet is. Visszatérve a fogolytáborra: kihallgatások után visszamehettek a barakkokba, de munkára már nem kényszerítették őket. Körülbelül egy hét elteltével megkezdték a foglyok fős csoportjainak elszállítását vonattal. Az éppen szabaduló foglyokat egy elkülönített barakkban tartották néhány napig, mielőtt elengedték. A szabadulókat, ÁVO-sok kísérték a magyar határig. Társaiktól nem búcsúzhattak el, hanem az elkülönített barakkból egyenesen a vasúti kocsikba kellett szállniuk. A magyar határnál mindenki,,kiutasító" útlevelet kapott és az ÁVO-sok elhagyták a szerelvényt. Említettem korábban, hogy az NSZK-ban számon tartották a hadifoglyokat. Birtokomban van az Unsere Post február 1-jei száma, melyben a következők olvashatók: 17

18 Az orosz hadifoglyokat Magyarországra engedték. Nem sokkal karácsony előtt kaptuk az első híreket, hogy december 1-jén a Szovjetunióból Magyarországra jön 1150 hadifogolyból és civil elhurcoltakból álló szállítmány és Nyíregyházán fogják lajstromozni őket A hírt olyantól kaptuk, akinek a magyarországi hozzátartozóját ott a lajstromozás és orvosi vizsgálatok után elbocsátották. Ő értesítette az NSZK-ban élő rokonait és a következőkről tájékoztatta: A szállítmány december elsején érkezett meg Nyíregyházára 1150 hadifogollyal és elhurcolttal. Itt minden foglyot ellenőriztek, és orvosi vizsgálatnak vetettek alá. Három nap után kb. 400 embert elbocsátottak. A volt magyar csendőrtiszteket, a Waffen SS-ben szolgált magyarokat, valamint azokat a németeket, akik a magyar hadseregben szolgáltak ugyan, de a hozzátartozóikat Németországba kitelepítették - visszatartották. Január elején újabb hírek érkeztek. Hadifoglyoktól is kaptunk levelet, így már szövetségünk a nemzetközi vöröskereszttel együtt megkezdte kereső munkáját. Így tudtuk meg, hogy a ,7062/4,7062/11,7062/13,7082,7082/1-3 számú orosz lágerekből érkeztek. Természetes, hogy nem csak a jelzett, hanem más lágerekből is jöhetnek. Az oroszországi hadifoglyok között elterjedt a hír, hogy még december hónapban az összes magyarországi hadifoglyot és elhurcoltat -amennyiben nincs hosszabb időre elítélve - haza fogják engedni. Az emberek 100 ezer magyar hadifogolyról és elhurcoltról tudnak. Arról nincs biztos értesülés, hogy hány szállítmány és hogy valamennyi orosz hadifogoly jön-e. Kétségkívül úgy látszik, hogy több szállítmány érkezik. Nekünk nincs tudomásunk arról, hogy Budapesten, a Toloncházban visszatartottak foglyokat. Kaptunk viszont olyan híreket, hogy sok hadifoglyot Tatabányára, Dorogra és más szénbányákba visznek. Nyíregyházára december 1., 3. és 5-én is érkezett szállítmány. Mi a Magyarországra hazatértektől igyekeztünk megtudni a visszatartottak tartózkodási helyét. Kérjük is, hogy aki bármilyen információt tud, azt jelezze nekünk. Külön is felkérjük a Németországban élő hozzátartozókat, hogy az általuk várt hazatérő nevét, születési idejét, utolsó levelét Oroszországból és a láger számát nekünk juttassák el. Nagyon örülnénk az eredeti leveleknek, amit mi természetesen azonnal visszaküldünk. Végül kérünk mindenkit, akik a kistelepüléseken laknak, hogy írjanak nekünk ebben az ügyben, mi válaszolunk, és amit megtudunk, azonnal közöljük. A fentiek is azt mutatják, hogy igen naivak voltak a magyar hatóságok, ha azt hitték, hogy nem tudnak azokról a Szovjetunióból elbocsátott hadifoglyokról, akiket Tiszalökön internáló táborba vittek. Ekkor februárjában - még nem tudtak bizonyosat az NSZK-ban, pedig a vonat már vitte a volt hadifoglyokat Tiszalökre, hogy a nemzetközi egyezményekkel ellentétben, még három keserves évvel hosszabb legyen a megpróbáltatásuk. Megalakult Dél-Németországban egy kereső szolgálati iroda, hogy felkutassák és hazasegítsék a Magyarországon fogvatartott németországi illetőségű hadifoglyokat. Ez a kereső szolgálat- mely Stuttgartban székelt okt.28-án egy körlevelet küldött minden olyan Németországban élő magyar-német családnak, akinek hozzátartozóját Magyarországon tartottak fogva. Rákosi Mátyás NDK-ban tett látogatását használták fel arra, hogy nyomást gyakoroljanak Wilhelm Pieck-re a hozzátartozók érdekében. 18

19 A körlevél magyarul az alábbi: "Sürgős nyilatkozat! Nagyon fontos! Nem bízhatjuk a véletlenre a hozzátartozók szabadon bocsátását, akiket 1950-ben a Szovjetunióból hadifogolyként Magyarországra átadtak, és jelenleg ott fogva tartanak. Most valami remény csillant meg. A magyar miniszterelnök, Rákosi Mátyás hétfő óta városlátogatáson van Berlinben. Ebből az alkalomból tanácsos lenne, ha személyes táviratot kapna a DDR vezető, Wilhelm Pieck és kémé az Ön hozzátartozójának szabadon bocsátását. Ez jó lehetőség, hiszen ha százával érkeznek a táviratok Berlinbe, az egy morális nyomás és megfelelő hatása is lehet, s nekünk ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. A következőkre figyeljenek: 1. A távirat címzettje: Wilhelm Pieck a DDR elnökének, Berlin 2. Ajánlott szöveg: A magyar miniszterelnök látogatása alkalmából kérje Ön, hogy az ben Magyarországra átadott és ott letartóztatott családapát, férjet, fiút, testvért, unokaöccsöt stb. (a megfelelő rokonsági fokot kell megjelölni) engedjék ki. 3. Ez a szöveg változhat, mert akkor nem lesz minden távirat azonos és nem lesz olyan színezete, mintha ez az akció egy központilag összehangolt szervezés lenne. 4. A névaláírás alatt álljon még: Kitelepítettek Magyarországról 5. A táviratokat azonnal adják fel, mert a magyar miniszterelnök kedden ismét elhagyja Berlint. Kérjük, ne sajnálja a költséget, és hozza meg ezt az áldozatot a hozzátartozójáért. Ne haragudjon a távirat szövegezéséért, csupán segíteni akartunk. A Dél-Németországi Keresőszolg. Arról nincs tudomásom, hogy a táviratoknak volt-e valami hatása. Annyi biztos, hogy a volt hadifoglyok továbbra is internáltak maradtak Tiszalökön. Túl sok minden nem is volt várható, hiszen az egykori fogoly-táborparancsnokok 1988 nyarán úgy nyilatkoztak nekem, hogy tudomásuk szerint a Szovjetunió Záhonytól vízi úton akarta áruit szállítani és sürgette a tiszalöki duzzasztómű építését. Rákosi erre ígéretét tett, de munkaerőt és gépeket kért. Így kapta meg a Szovjetunióból elbocsátott hadifoglyokat. Akár így volt, akár nem, ez a hadifoglyok között beszédtéma volt; Ma már azt is tudjuk, hogy az emberi Jogok nemzetközi normáinak teljes figyelmen kívül hagyásával számtalan kényszer tábor volt Magyarország területén. A német kereső szolgálat tovább dolgozott szeptember 15-én minden olyan Magyarországról kitelepített családnak, aki valamilyen hozzátartozóját várta, az alábbi értesítést küldte: Hozzátartozójáról értesülést szeretnénk közölni önnel. Hozzátartozója jelenleg a tiszalöki lágerben található. Értesülésünk szerint előreláthatólag a következő héten ebből a lágerből az összes hadifoglyot el fogják bocsátani. Szeretnénk hinni és önnel együtt remélni, hogy hozzátartozója is jön majd ezzel a szállítmánnyal. A fentiekből is kitűnik, hogy igyekezett a kereső szolgálat minden apró értesülést az aggódó hozzátartozókkal közölni. Híreik megszaporodtak, hiszen a korábban már szabadon engedett volt tiszalöki hadifoglyok minden eszközt felhasználtak, hogy a még fogva tartott fogoly társainak hozzátartozóit értesítsék, megnyugtassák. 19

20 Tulajdonképpen 1953.december elejére véget ért a több mint másfél ezer ember számára a megpróbáltatás. Végre visszatérhettek családjuk körébe, oda, akik maguk is az új otthon teremtésének gondjaival-voltak elfoglalva. Teltek az évek, ki-ki megtalálta a maga boldogulását. Még sokszor eszükbe jutott a régi otthon, a szülőhely, de mindinkább megtalálták helyüket az új hazában. Ez az új haza támogatta is őket, hiszen a tiszalöki lágerből hazatérteknek is kártérítést fizetett Egészségük helyreállítására pedig egy hónapos ingyen üdülést, pihenést biztosított. Az élet megkezdéséhez kamatmentes hitelt juttatott, s ezt a "tiszalökiek" túlnyomó részt saját lakóház építésére fordították. A volt tiszalöki hadifoglyok egy bajtársi szövetség megalakítását határozták el. Így jött létre január 31-én a "Vereinigung ungardeutscher Spatheimkehrer Kameraden des 4. oktober." Ezt a bajtársi szövetséget Richter György fogta össze. Az alelnök Böhler Henrik volt, s ennek halála után Finn Ferenc lett a másodelnök. Évente több alkalommal is összejönnek az NSZKban élő volt tiszalöki hadifoglyok. Sajnos, ahogy múlik az idő, mind kevesebben vannak. A gyűlésekre meghívnak Magyarországon élő volt hadifoglyokat is. Volt, aki eljutott ezekre a gyűlésekre, de volt, aki adminisztrációs hiba miatt nem lehetett ott. Olyan is előfordult, hogy a magyarországiaknak küldött menetjegy nem érkezett meg időben. A bajtársi találkozók mindig nagyon meghittek és barátiak. Talán álljon-itt emlékeztetőnek az október l-én de 10 órakor rendezett bajtársi találkozó programja: Üdvözlés Ünnepi megemlékezés az elesett és meghalt bajtársainkra Ünnepi beszéd Néma főhajtás a halottaknak Vendégek köszöntése Ebéd Indítványok, kérdések, felmentés, új választás Kedves baráti összejövetel A mulatsághoz és a tánchoz Franz Schering játszik zenekarával Soroksárról. A fenti program is mutatja, hogy ez nem valami Politikai szervezkedés, hanem baráti találkozó, ahol a családjával vesz részt a meghívott és egy kis szórakozás mellett jókat beszélgetnek egymással azok, akik oly sok nehéz időt töltöttek együtt A találkozó után feltöltődnek a résztvevők, s lassan felejtik a keserves emlékeket, s az idő kezdi megszépíteni azokat a súlyos esztendőket, mely 8-10 évet rabolt el a fiatalságukból. Szívükben nincs harag, - amellett, hogy nem felejtenek - nem fűti őket bosszú, s most már mind gyakrabban utaznak is Magyarországra. Ha tehetik, eljönnek Tiszalökre, megállnak a kész duzzasztómű ellőtt és könnyes lesz a szemük. A legtöbben megkeresik fogolytársaik vélt sírhelyét, elhelyezik azon az emlékezés virágait és egy mély sóhajjal fejet hajtanak halott bajtársaik emlékének okt. - óta pedig áll a volt tábor helyén az emlékoszlop, mely hirdeti mindenkinek, hogy ott ig egy hadifogolytábor állott, s ott ölte meg az önkény golyója öt bajtársukat. Mi pedig, akik látjuk mindezt, szégyelljük, hogy ez Magyarországon, itt Tiszalökön történhetett meg. A község lakosságának rokonszenve akkor is a tábor lakói mellett volt. Nagyon sokan megpróbáltak - a lehetőség határain belül- segíteni is. Nem volt ez sok, de jelzése volt annak, hogy itt érző emberek élnek. A hatalom nem csak a dróton belül, hanem a kinti "szabad" életben is oly kegyetlenül torolt meg minden próbálkozást, hogy ahhoz a kicsihez is - amire lehetőség nyílott - igen nagy bátorság kellett. 20

21 Nem volt könnyű az én dolgom sem, hiszen az adatok gyűjtéséhez 1982-ben - amikor még nem volt divat ezekről publikálni - kezdtem hozzá. A volt hadifoglyok féltek. A magyarországiak elsősorban hozzátartozóikat féltették. A külföldiek ezen kívül még attól is tartottak, hogy nem kapnak beutazási engedélyt. Nem is mert minden általam megkérdezett nyilatkozni. (A szabadulásakor minden hadifogolynak alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy ami a táborban történt, arról soha, senkinek nem beszélnek.) Aki beszélt, az is nagyon óvatos volt Az egykori ÁVO-sok egyszerűen nem válaszoltak, vagy nem tudtak semmiről. A civil dolgozók között is szép számmal akadtak, akik nem beszéltek. Források után hiába néztem volna, az számomra úgyis elérhetetlen. (Még ma sem reménykedhetem ebben dec.) Maradt tehát az élő személyek vallomása, s én úgy hiszem, hogy ezek a leghitelesebbek. Így állt össze ez a dolgozat, mely megközelítőleg hiteles képét adja annak, ami Tiszalökön történt. A célom is az volt ezzel az összeállítással, hogy ne vesszen el az utókor számára az, kik és hogyan építették a tiszalöki erőművet Az események rögzítése mellet szerettem volna emléket is állítani azoknak az embereknek, akik verejtékkel, kínnal, sok-sok megaláztatással teremtettek községünkben egy olyan létesítményt, melyet ma a Tiszalöki Duzzasztóműnek neveznek. A továbbiakban olvassák azokat a feldolgozásokat, levélrészleteket, melyeket hosszú és türelmes munkával gyűjtöttem össze. Ezek alátámasztják, kiegészítik mindazt, amit a történeti részben leírtam. Mindezek elolvasása, a mellékletek tanulmányozása után szeretném hinni, hogy képet kap az olvasó arról az embertelen KORRÓL, melyet csak több nemzedék lesz képes igen nehéz munkával demokratikussá, humánussá tenni. Merem remélni, hogy évtizedek múlva "csak" alig hihető rossz emlék lesz ez az időszak az akkor élő embereknek. 21

22 VISSZAEMLÉKEZÉSEK (Volt hadifoglyok és civil dolgozók) 22

23 Tasnádi Frigyes Tiszalök. Töltés u. 9. sz. alatti lakos - volt hadifogoly önéletrajza. (Megjelent az Új Tükör márc.19-i számában)....nos az én történetem meglehetősen prózai. Amint bizonyára tudja, 1939 őszén már az iskolák keretén belül is kötelezővé tették a levente foglalkozásokat a 14 évet betöltött diákok részére. Így utolsó éves polgárista koromban én is jártam leventébe. Budán, az egykori Czakó utcai polgári iskolában. Persze úgy, ahogy másnak, ez nekem sem tetszett, hiszen a szabadidőnkből vettek el miatta, meg aztán melyik éves fiú szereti, ha vigyázzt és pihenjt parancsolgatnak neki. De nem volt mit tenni. Hanem aztán amikor 1940 májusában befejeztem a polgárit, nekem eszem ágában sem volt Érden, a lakóhelyemen jelentkezni, hogy kérem, én már nem vagyok diák, ezért itt akarok leventébe járni. Két évig nem is volt semmi probléma, valahogy kiestem a nyilvántartásból. De két év múlva csak hiányozhattam a névsorból, mert elkezdtek érdeklődni utánam. Először csak úgy szóban, hogy hol járok leventébe. Azt mondtam, hogy Pesten, mert hogy ott dolgozom. Először elhitték, de valószínűleg utánam érdeklődtek, mert pár nap múlva Pesten az ipari iskolában is kezdték firtatni a dolgot (időközben cukrásztanuló lettem). Ezúttal már nem voltak olyan hiszékenyek, igazolást kértek. Itt jött ugyebár a baj, amiben nem is voltam egyedül, hiszen negyedmagammal csináltuk ezt a trükköt már két éve. Volt Érden egy Szabó nevű sportköri vezetőnk, hivatásos híradós tiszthelyettes, a levente önképzőkör elnöke, hozzá fordultunk segítségért. Ő tudta, hogy ebből komoly baj is lehet, de segíteni csak annyit tudott, hogy szerzett nekünk üres levente igazolványt. Azt mondta, hogy ő nem írhat bele semmit, de megmutatta hogyan kell kiállítani, s hogy melyik fiókban tartja az önképzőkör kis bélyegzőjét, ahonnan mindig kilopkodhatjuk. (...) Ezzel a fogással kihúztunk még egy jó évet, de akkor újra gyanút fogtak és nemsokára hivatalos felszólítást kaptunk a községházáról, levente foglalkozásunk igazolása végett. Egyelőre annyit tettünk, hogy nem mentünk el a községházára. Pár héttel később újabb idézés jött, amire szintén nem mentünk el. Már csak az időben bízhattunk: augusztusát írtuk. Aztán kaptunk még egy felszólítást, amelyiken egy héten belüli megjelenést követeltek, ellenkező esetben elővezettetnek, és mindenféle büntetőszankciókat helyeztek kilátásba. Tudtuk, hogy a hozzánk hasonlókat a Hunyadi-páncélosokhoz osztották be. Ha jól emlékszem, október vége felé ~ barátunk rohanva jött hozzám, hogy tűnjek el, mert csendőrök keresnek. Én szinte pillanatok alatt elbúcsúztam anyámtól és a kertek alatt kimentem az állomásra. Felutaztam Pestre a Benczúr utcába és jelentkeztem az SS-be. A két fegyveres alakulatról annyit tudtam csak, hogy a Hunyadiban se egyenruha, se fegyver, se jó koszt nincs, az SS-ben viszont legalább ez megvan, és mégsem büntetésből vagyok ott, hanem önként. Dióhéjban hát ez az én esetem. A fentieket írta Tasnádi Frigyes Földesi Józsefnek, amit ő az Új Tükörben, a fent jelölt számban megjelentetett. Személyes kérdéseimre nekem még elmondta Tasnádi, hogy május 12-én esett amerikai fogságba. Sebesültként egy cseh városkában fogták el. Az amerikaiak átadták őket az oroszoknak. Mint orosz hadifogoly, először szénbányában dolgozott végén tifusz gyanúval kórházba került. Itt válogatták ki az SS-seket, a volt csendőröket és a harkovi lágerbe vitték ő ket. Innen 1949 elején Voronyezsbe kerültek. Itt 1950 decemberéig voltak, majd Máramarosszigeten, Nyíregyháza-Sóstón át Budapestre vitték. Előbb a Toloncházban, majd a Mezőgazdasági Vásárlóistállóban volt társaival együtt februárjában ezer-ezer kétszázad magával a tiszalöki lágerbe hozták. A tiszalöki internáló táborból augusztus 21-én szabadult. Azóta Tiszalökön él. Jelenleg nyugdíjas, szorgalmasan gyűjti a táborra 23

24 vonatkozó adatokat. Kapcsolatot tart mind a hazai, mind a külföldi volt hadifoglyokkal. Oroszlánrésze volt abban, hogy a táborban agyonlőtt bajtársainak emlékét ma már egy emlékoszlop őrzi a volt tábor udvarán. B. Sándor önéletrajza, melyet a hozzám márc.27-én írott levele alapján állítottam össze: Apám Beszarábiában született és részt vett az I. világháborúban. A magyarországi 19-es forradalom leverésében is ott volt a román hadseregben. Később megszökött a románoktól és Pest megyében bujkált. Így került Szalkszentmártonra, hol az Andrássyuradalomban talált munkát. Ott ismerkedett meg az édesanyámmal, kivel 1920-ban kiment Romániába. Ott esküdtek meg Aradon, mert nagyapámék ott laktak. Én 1924-ben születtem. Anyám egyedül maradt a nagyapámnál, mert apám a román tengerészetnél szolgált. Anyám nem tudott románul és nagyon sokat szenvedett a megrögzött román nagyanyámtól. Különösen, ha nagyapám nem volt otthon. Anyámat csak cigánynak nevezte. Nagyapám nagyon rendes ember volt. Ő beszélt románul, oroszul és magyarul ben hazajött apám. Anyám elpanaszolta nehéz sorát és nem akart tovább Romániában maradni. Nagyapámék elmentek a szeptemberi világosi vásárra, mi meg búcsú nélkül elszöktünk Aradról és Magyarországra jöttünk. Szalkszentmártonra az anyám szüleihez mentünk. Nagyapám kocsisgazda volt az Andrássy-uradalomban és beszervezte apámat vadőrnek. Elemi iskoláimat Szalkszentmártonban végeztem, majd 14 éves koromban a gróf felvitt az óbudai hajógyárba. Itt egy évig takarító legény voltam, majd lakatosinas lettem a gyárban. Mikor segéd lettem, azután is ott dolgoztam. A bátyám ejtőernyős tanfolyamon volt Németországban. Engem is elvitt Budaőrsre és 1940 szeptemberében korengedéllyel ejtőernyős lettem. Kiképzést Pápán kaptam és 1941 ő szén már a bevetési csoportban voltam december 20-án dobtak le a Don-kanyarnál, de 1942 februárjában már hadifogságba is estem. Velem együtt akkor közel 600 magyar katona esett fogságba. Szibériába vittek bennünket ólombányába. A lágerben volt mindenféle náció: magyar, német, japán, román. Az élelmezés igen gyenge volt. Napi tíz deka fekete kenyér, mely tele volt törekkel. Ezen kívül csalán, paraj, káposzta és uborkaleves volt az étlapon. Innen egy év múlva Brianszkba vittek fakitermeléshez: A táborban különféle betegségben nagyon sokan elpusztultak. Egy év múlva ban - Dnyetropetrovszkba, egy építkezésre kerültem. Egy autógyárat építettünk, amikor készen lett, ott dolgoztunk tovább a gyárban. Együtt dolgoztunk a szovjet civil internáltakkal, akik zömében parasztok voltak november elején vagonokba raktak bennünket és Magyarországra irányítottak. A vagonokból Nyíregyháza-Sóstón szállítottak ki. Itt lajstromoztak, de dupla ÁVO-sok őriztek. Vacsorát kaptunk és reggel továbbvittek Budapestre. Innen 1951 márciusában Tiszalökre szállítottak és addig voltunk ott, míg fel nem épült az erőmű. Még két és félévet húztunk rá az orosz hadifogságra. A bánásmód nagyon rossz volt. Mindig takarodó után jöttek számolni vagy tisztasági vizitet csinálni és ilyenkor kizavartak bennünket a barakk elé. Gyakran álltunk ott mezítláb télen is, meg nyáron is. Más alkalmakkor meg kést, iratot, címeket kerestek és feldúlták az egész barakkot ben kezdték el az általános kihallgatásokat. A jegyzőkönyv már készen volt, hogy ki mennyi kommunistát, oroszt, zsidót lőtt agyon. A kihallgatottal először szépen beszéltek, még cigarettával is kínálták. Ha nem írta alá a jegyzőkönyvet, akkor szembe kellett ülni a nagy fényerejű villanyégővel és alaposan el is verték. A kihallgatás napokig tartott, de mindig éjszaka. Az ott elhangzottakat nem volt szabad társainkkal közölni. Engem is többször összevertek és rá akartak kényszeríteni a jegyzőkönyv aláírására. Aki aláírta, azt elvitték, s bizony hol ez tűnt el, hol az, akikről nem is tudtunk többet. 24

25 Voltak köztünk spiclik is, akik egy tányér levesért elárulták szenvedő társukat. Voltak olyanok is, akik segíteni akartak, főleg az ott dolgozó civilek őszén történt, hogy a tiszadadai almásban dolgozó tiszalökiek mikor jöttek hazafelé, egy zsák almát beöntöttek a láger területére. Meglátta a toronyban levő őr és egy sorozatot lőtt a levegőbe. Jöttek az ÁVO-sok és bennünket bezavartak a barakkokba. Az almát összeszedték és beledobálták a latrinába. Hiába akartak segíteni, nem ehettünk belőle. Bizony nagyon keserves volt itt a mi életünk, hiszen nem vettek bennünket emberszámba. Csak ürgék, rablók és gyilkosok voltunk. Én a földmunkán dolgoztam a Döme Lajos brigádjában. A földmunkák befejezésével a kapuk: szereléséhez kerültünk. A Döme-brigád nem ismert lehetetlent, minden munkán élenjártunk szeptember 22-én szabadultam, s később Tiszalökre nősültem. Sokáig nem mehettem vissza az Óbudai Hajógyárba. A hatvanas évek elején csak felvettek és ben innen is mentem nyugdíjba. Leszázalékoltak. Nyugdíjasként a községemben levő termelőszövetkezetben dolgozom. Juhász József volt "jugó" internált személyesen mondta el élete történetét:,,1924. március 17-én születtem Örményházán Jugoszlávia). Édesanyám neve Rabi Erzsébet Szüleim egyszerű paraszt emberek voltak. Engem 1939-ben bognártanulónak adtak és 1942-ben szabadultam fel, mint bognársegéd. Ezután a szakmában dolgoztam a szülőhelyemen. Községünket 1944 decemberében szabadította fel Titó hadserege. Akkor minden fiatalt besoroztak jugoszláv katonának. Nekem is be kellett vonulnom. Semmi kiképzést nem kaptunk, s belső szolgálatot láttunk el tavaszán a magyar anyanyelvűeket a magyar határszakaszra vitték. Én 1946 júliusában átszöktem a határon és jelentkeztem a magyar határőröknél. Ezek elvittek a határőrség parancsnokságára, Alsóközpontba. (Ez ma Mórahalom). Itt megfigyelés alatt tartottak egy hónapig, majd Szegedre küldtek, ahol a polgári hatóságoktól igazolást és engedélyt kaptam, hogy dolgozhatok. Havonta jelentkeznem kellett a hatóságoknál. Én - mivel szakmám volt - a tanyavilágot jártam és ahol javítani kellett szekeret, azt megcsináltam. Ezt végeztem 1949-ig. Már volt annyi pénzem, hogy szerszámokat is tudtam magamnak vásárolni. Papp József nevű gazda - akinél szintén többször javítottam kocsit - megsajnált és az üresen álló házát átengedte, hogy ott dolgozzak, ne kelljen állandóan csavarognom decemberében este 11 óra körül zörgettek az ajtómon és négy civil fegyveres jött be. Utasítottak, hogy öltözzek fel és menjek velük. Még az ajtót sem hagyták bezárni, mondván hogy jöhetek mindjárt vissza. (Csak: hét év múlva láttam újra a lakást teljesen üresen). Kint várt a dzsip, s abban már volt vagy hat ember. Bevittek Szegedre a Tisza Szállóban lévő ÁVH-s laktanyába és vallatni kezdtek egy olyan emberről, akinek a nevét tőlük hallottam először. Mivel tagadtam, hogy ismerem, jól összevertek. Egyik ÁVO-s lökött és pofozott a másikhoz. Majd a szék karfáján keresztül fektettek és úgy vertek. Már az első éjjel olyan verést kaptam, hogy reggel teljesen vért vizeltem. Ez a verés egy hónapig minden este 11 óra után megismétlődött. Válogatottabbnál válogatottabb verést találtak ki, melyben nők éppen úgy részt vettek, mint férfiak. Még most is beleborzadok, ha rágondolok a verésekre. A lágyékomat is teljesen tönkre verték. Kérdem én, hogy miért: Azért, mert Titó katonája voltam? Nem jószántamból és főleg nem önként mentem katonának. És pont itt csinálták ezt velem Magyarországon, ahova én menedékért jöttem. Mikor megmutattam a katonaigazolványomat, még jobban összevertek, mert az volt beleírva, hogy altiszt vagyok. A katonaigazolványomat elvették és ismét úgy összevertek, hogy mind a két kezem olyanra dagadt, hogy reggel nem 25

26 tudtam a csészét megfogni, amit az ő r hozott be. Még gúnyolódott is velem, hogy hol jártam az éjszaka, hogy így nézek ki. Egy hónapi kínzás után megbilincselve vonattal felvittek Pestre, az Andrássy útra, hol alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy illegálisan jöttem át a határon és részese voltam a lengyelkápolnai kulákzendülésnek. Én akkor talán még a halálos ítéletemet is aláírtam volna, csak megszabaduljak a kínzásoktól. Ezután Pestről Kistarcsára vittek. Ottani életemről itt nem beszélek, mert azok már ismertek. Talán annyi elég, hogy amikor 1953 augusztusában Tiszalökre hoztak, nekem megváltásnak tűnt, pedig itt sem bántak kesztyűs kézzel az internáltakkal. Itt levegőn lehettem, volt szabadidő és dolgozhattam. Tiszalökről egy hónap múlva szeptemberében szabadultam Haza. Jugoszláviába nem mehettem, s a családomról is csak 1956 után kaptam híreket. Itt telepedtem meg Tiszalökön. Két évig a VIZÉP Vállalatnál dolgoztam, majd a Tiszalöki Vegyesipari KTSZ-nél helyezkedtem el, hol 24 évig dolgoztam után inzultus ért a községi szélsőségesek részéről. Egy este a kocsma udvarán megtámadtak négyen: az R fiúk, Cs.BJ., valamint V.M. Nagyon csúnyán összevertek, s megmenekülésemet B. telefonistának köszönhetem. Ő dorgálta meg támadóimat, hogy nem szégyellnek négyen rontani egy emberre! Más megtorlást, megkülönböztetést nem éreztem, munkám és szakmai tudásom után megbecsültek. S. István volt hadifogoly, tiszalöki lakos személyesen elmondott élettörténete:,,1920. június 13-án Bácskamutfalván születtem. Szüleim parasztemberek voltak, s így az iskolák elvégzése után én is apám gazdaságában dolgoztam október 13-án vonultam be a lő-határvadász zászlóaljhoz, mint hegyi tüzér áprilisáig ennél az alakulatnál szolgáltam. Ekkor valahonnan jött három tiszt és kiválasztott hat katonát - köztük engem is - és Szegedre vittek. Itt már voltak vagy kétszázan. Az egészből kiszemeltek 13 főt és megmondták, hogy ezek testőrök lesznek. Kaptunk 3-3 nap szabadságot Én a szabadságról már egyenesen Budára, a testőrlaktanyába vonultam be őszén átkerültem a Várba. A tűzoltó-tanyában voltam elszállásolva október 12-én átöltöztettek katonaruhába. Október 15-én a németek megszállták: a Várat. Minket a koronaterembe vittek. Nekem egy földim segítségével sikerült kijutnom a Várból. Pállffy százados utasítására Pápára mentem, hol a Szent László hadosztály tagja lettem. A parancsnokom Stefán Valér alezredes volt Rövid kiképzés után a Margit-vonal védelmére vezényeltek bennünket A hadi eseményekkel egységem februárban már a Dunántúlon volt. Én úgy láttam, hogy a háborút elvesztettük és Balatonfőkajáron a szőlőhegyen két öregtől civil ruhát kaptam és elindultam haza. Mivel nem volt papírom, elfogtak az oroszok. Először Sompusztára, majd Bajára vittek. Itt már volt vagy nyolcvanezer ember. A gyűjtőhelyen toboroztak az új magyar hadseregbe. Én jelentkeztem, s azt mondták: Debrecenbe visznek. A valóságban Szabadkára, Temesvárra, Kijevbe, Voronyezsbe, Moszkvába, majd Cserepovecbe vittek ben visszahoztak Kijevbe. A hadifogságban nem volt rossz sorom, mert én beszéltem a nyelvet. Kijevből december 9-én indult a szerelvényünk: haza. A mi transzportunk Csapnál jött be az országba és Nyíregyháza-Sóstón álltunk meg. Itt mindenkit lajstromoztak és néhányat kiemeltek közülünk. A szerelvényt tovább irányították: Budapestre. Előbb a Markó utcai fogházba vittek bennünket, majd a Mezőgazdasági Vásár istállóiban helyeztek el. Itt már nem mint hadifoglyokkal, hanem mint internáltakkal beszéltek velünk. A bánásmód is ennek megfelelő volt Durva beszéd, kemény szidalmak és minimális étkezés. 26

27 Én február 22-én érkeztem társaimmal Tiszalökre. Zárt személykocsikban hoztak, idegen ÁVO-s katonai kísérettel. Az elhelyezésnél előbb a 6-os barakkba, majd a 13-as barakkba kerültem. Munkára a larzenverőkhöz osztottak be, ahol mint munkavezető dolgoztam. Kevés időt a betonozóknál is voltam, majd szeptemberében már a kordélyosoknál robotoltam.. A táborban sok megaláztatásban volt részem. A munkánál is nehezebb volt elviselni, hogy nem vettek bennünket ember számba. Civilekkel nagyon korlátozott lehetőség volt érintkezésre. Nekem személy szerint sokszor segített élelemmel, cigarettával, üzenetközvetítéssel Fazekas János tiszalöki lakos szeptember 22-én szabadultam és továbbra is az építkezésen dolgoztam. Az Arany János utcában laktam Nagy Károlynál november 14-én megnősültem, családot alapítottam és így itt telepedtem meg Tiszalökön. A Jugoszláviában élő rokonaimmal a hetvenes évek elején találkoztam a háború óta. Iker János volt hadifogoly személyesen elmondott visszaemlékezései: július 14-én Szekszárdon születtem. Édesapám gyári munkás volt a Hunyadipáncélosoknál szolgáltam és sebesülten a 114, sz. hadikórházzal Csehországba szállítottak május 9-én itt estem hadifogságba. Amerikai fogságban voltam, ahol jól bántak velünk. Néhány hét után az amerikaiak igazolványokkal láttak el és hazaengedtek. Bécsújhelynél az oroszok feltartóztattak, az amerikai igazolást széttépték és vagonba raktak. Sokadmagammal Máramarosszigetre vittek, a gyűjtőtáborba. Innen a Szovjetunió tulai körzetébe, majd a bigicsevói szénbányába szállítottak. Innen megszöktem. Az orosz parasztok segítségével visszajutottam Máramarosszigetre volt, s újra kivittek a Szovjetunióba. Most Kievbe kerültem, ahonnan vallatások után - orosz internáltakkal - Archangelsben kötöttem ki ban Thiliszibe vittek, hol német hadifoglyok közé kerültem tavaszán a kievi magyar láger lakója lettem. Itt egy faipari üzemben dolgoztam. A nyelvet már egészen jól beszéltem és sokszor használtak tolmácsként El is küldtek egy hat hónapos nyelviskolára Moszkvába. Ennek elvégzése után egy orosz ő rnagy tolmácsa lettem az antifasiszta iskolán. Igazán nem panaszkodhatok, mert itt jól ment sorom ben lehetőségem adódott a hazatérésre. Az orosz őrnagy próbált marasztalni, de én hazavágytam. Adott nagyon jó igazolást, s én ennek birtokában biztonságban éreztem magamat. Én is decemberében érkeztem Nyíregyháza-Sóstóra, hol néhány embert kiemeltek közülünk. A mi szerelvényünk lakóit a Mosonyi-utcába vitték, majd mi is a Mezőgazdasági Kiállítás lóistállóiba kerültünk februárjában vasúti személykocsikban Tiszalökre szállítottak. Este indultunk és reggelre érkeztünk meg. 5 dkg szalonnát és egy darab kenyeret kaptunk az útra. Minden ajtónál és az ablakoknál is ÁVO-s katonák őrködtek. Engem az asztalos műhelybe osztottak be. Kormos Pityi László volt a műhely vezetője. Civilként itt dolgozott még Balogh Gábor, Bereczki Demeter, Kórik Ferenc. Természetesen hadifoglyok is.. Civilekkel szigorúan tilos volt érintkezni. A feltételezett kapcsolat esetén fogda, kínzás, verés, veserugdosás, állandó kihallgatás éjszaka. A fogdában pedig nem volt életbiztosítás a büntetett számára. Ott is volt egy sötét figura - a tiszalöki B. József ÁVOs -, aki azzal fogadta a fogdást, hogy ágyékon rúgta, majd a fejét a hóna alá fogva megsorozta a gyomorszáját. Kifogyhatatlan volt a kínzások variálásában ban a kultúrbarakk megnyitása új színt, pezsgést hozott az egyhangú, megalázó tábori életbe. Zenekar alakult, színjátszó-csoportot szerveztünk. Az asztalosműhelyben 4 hegedűt és 2 nagybőgőt készítettem a zenekar részére. A kultúrbarakkban színpadot 27

28 csináltunk és színdarabokat tanultunk be és adtunk elő. Szerveztünk kabaré műsorokat, voltak bűvészek. Mindig nagy sikere volt az előadásoknak. Az én sorszámom 700 volt augusztus 10-én szóltak, hogy 700-as nyomás a fegyelmi osztályra Nagy hadnagyhoz. Meg is jelent "Hosszú" a 11-es barakkban és szólt, hogy szedjem a holmimat, s menjek az irodára. Ott a kezembe nyomták a szabaduló levelet. A vízügyes azonnal felajánlott 3 éves szerződést, mit én alá is írtam. Tétovázás után a vasútállomásra mentem, hol már várt a vízügyes és adott 200.-Ft előleget. Ebből utaztam haza. Előbb Pesten a Csillaghegyen felkerestem egy bajtársam édesanyját - aki szívbeteg - és óvatosan közöltem hogy néhány nap múlva jön a fia. Pestről Veszprémbe, a szüleimhez utaztam, hol édesanyám repesve várt. Egy hónapig odahaza voltam, majd visszajöttem Tiszalökre. Ekkor a tábor még állt ben behívtak katonának a Néphadseregbe. Ide nősültem Tiszalökre és itt is telepedtem meg. Megelégedett ember vagyok, nem éreztették velem soha, hogy valamikor én is e tábor lakója voltam. B. F. tiszalöki lakos visszaemlékezése az erőmű építkezésére:,,1950. április 22-tól dolgoztam az építkezésen, de már 1945 előtt is ott voltam az előmunkálatoknál. Most először a készülő iparvágánynál, majd a munkagödrökben kubikos munkát végeztem. Mikor én oda kerültem, az építkezésen már dolgoztak gazdasági rabok. Ezek elmondták, hogy a beszolgáltatást nem tudták teljesíteni, ezért vannak itt. Egy kilogramm tojásbeadás elmulasztásáért három hónap fogságot kapott egy idős parasztember őszén engem elküldtek gépkezelői tanfolyamra és utána a talajvízhez kerültem, hol augusztus 2-ig dolgoztam. A talajvizet szivattyús kutakkal húzták fel három lépcsőben. A felsőben 180 kút, a másodikban 160, a legalsóban 22 kút dolgozott állandóan. Az így víztelenített talajra 220 cm-es vastag beton alap került ő szén a gazdasági rabok a tiszadadai kövesút mellett, a vasút felőli oldalon barakkokat kezdtek építeni. Az egészet két soros szögesdrótkerítéssel vették körül. A négy sarokba pedig őrtornyokat építettek. Mindenki azt hitte, hogy az eddig is itt dolgozó gazdasági raboké lesz a tábor. Meglepetésünkre január közepén a gazdasági rabokat elvitték. (Ezeket a fegyőrök vigyázták). A hónap végén ÁVO-sok rendezkedtek be a már meglévő téglából készült felvonulási épületekben. Februárban egy éjszaka emberszállítmány érkezett a táborba. Minden civil brigád- és munkavezetőt behívtak a munkahelyi pártirodába és ott tájékoztattak arról, hogy akiket most hoztak, mind elítéltek súlyos háborús bűnök miatt. Velük beszélgetni, nekik bármit adni, elbocsátás terhe mellett szigorúan tilos. M. Imre tiszalöki lakos szóba állt velük, kérdezte hova valók, s emiatt leszidták és azonnal elküldték az építkezésről. Rajta kívül még mások is kerültek hasonló sorsra. Én könnyebb helyzetben voltam, mert a szivattyúknál dolgozókkal hivatalosan is kellett beszélnem. Így megismerhettem életüket, sorsukat. Rokonszenveztem velük, és ahol tudtam segítettem: élelemmel, hozzátartozók értesítésével. Különösen jó, mondhatnám baráti kapcsolat alakult ki P.F. hadifogollyal, akivel ma is tartom a kapcsolatot és kölcsönösen látogatjuk egymást. Néhány volt ÁVO-s nevére emlékszem: Papp József külsős, Bartók János géppuskás volt a toronyban, Szentesi Imre külsős, Bakacsi János belsős, Kórik László és Búri József belsősök. A parancsnokokat nem nagyon ismertem október 4-én Berentén voltam, így személyes tapasztalatom a "lázadás" -ról nincs. Azt tudom, hogy volt olyan civil dolgozó, aki három napig nem mehetett haza. Az esemény után nagy katonai kivizsgálás volt. Hallottuk azt is, hogy voltak halottak és sok 28

29 sebesült is. Az egész esemény körül nagy volt a titkolózás. Még olyan híresztelés is volt, hogy a foglyok egymásnak mentek és az ÁVO-sok csak rendet csináltak. Emlékezetem szerint az utolsó fogoly 1953 decemberében ment el a táborból. A hadifoglyok távozása után a barakkokat gyorsan lebontották, eltűntették a szögesdrótkerítéseket, az enyészeté lett a diadalkapu is. Néhány év múlva nyoma sem volt a tábornak. Ma pedig sokan azt sem tudják a községben, hogy itt hadifogolytábor volt. A tábor helyét benőtte a gaz, csak aki bemerészkedik a surjánba, az talál betondarabokat, kéménylábakat. betonfödémeket" melyek jelzik, hogy itt valamikor tábor volt. Cs. N. P. egykori civil dolgozó visszaemlékezései: A vállalatnál májusától dolgoztam. Előbb segédmunkásként az útépítésen, majd a barakkok építésénél kaptam munkát. Később bekerültem a kisraktárba árukiadónak. Munkámmal meg voltak elégedve és a vállalat felküldött Pestre raktárkezelői tanfolyamra. Ennek elvégzése után a nagy raktárban dolgoztam februárjában egy napon közölte velem a főnököm - F.B. -, hogy készen vannak a barakkok és az éjjel hozzák az elítélteket. Ő már akkor figyelmeztetett, hogy nem szabad a foglyokkal szóba állni, vagy azoknak bármit is adni. Másnap valamennyi civil munkásnak ugyanezt elmondták az ÁVO-sok is. Azt állították, hogy ezek veszélyes emberek, kiknek még újságpapírt sem szabad adni, nemhogy cigit vagy élelmet. A raktárban régi újságba sem szabad az árut csomagolni. Ezeket mi tudomásul vettük, de bizony csak hagytunk az asztalon cigit, újságot, ennivalót. A főnököm sem szólt, sőt a polcon ő is "ott felejtett" ezt-azt. Én nap mint nap találkoztam a foglyokkal, amikor árut jöttek vételezni az építkezéshez. Az ÁVO-s nem tudott mindig mindenkinek a sarkában lenni és így sikerült velük szót váltanom. Volt, aki fényképet kért tőlem és arról csináltak egy olajképet, meg egy ceruzarajzot. Ezeket a mai napig féltve ő rzöm. A képet ketten készítették: V F. és egy idősebb bácsi - akinek a nevére sajnos már nem emlékszem - az asztalosműhelyből. Ez az idősebb bácsi is hadifogoly volt. Nagyon sajnálom, hogy a nevére már nem emlékszem, pedig elsőként az ő családját értesítettem valahol Pest megyében. A levelet bevittem Debrecenbe és ott adtam postára, mert Tiszalökön az ellenőrzés miatt ez veszélyes volt. A második levelet V.F. családjának, a harmadikat W.O. szüleinek küldtem el. Majd következett OM-né, akinek nem mertem postán küldeni a levelet, hanem személyesen vittem el H-ra. Az édesanyjának adtam oda a levelet és köszönés után már indultam is, mert érdeklődni kezdett, hogy honnan jöttem. Én pedig nagyon féltem, mert ha beszélek, abból rettenetesen nagy baj lehetett volna. Én adtam hírt, F.F. családjának is - aki tudomásom szerint mint kulák volt valamiért elítélve -, csak annyit közöltem, hogy jó helyen van, ne aggódjanak! A tábor feloszlatása után V.F-en kívül senki nem keresett sem személyesen sem levélben. V.F-nek válaszoltam, de tőle sem jött több levél. Úgy tudom, hogy már meghalt. Az ÁVO-sokat mind ismertem, de én is csak a közszájon forgó nevükön Hosszú, Veres, Boxer, Vipponos -, s valódi nevüket soha nem is tudtam. Én a vállalattól egyik napról a másikra elkerültem. Az egyik ÁVO-s rajtakapott, hogy fogollyal beszélgettem. Nekem nem szólt semmit, de kis idő múlva csengett a telefon és hivattak az ÁVO irodára. Míg be nem szólítottak a fal felé kellett fordulnom, hogy a hadifoglyok ne lássanak. Mikor behívtak, emlékeztettek arra, hogy mire figyelmeztettek annak idején. Megszegtem a parancsot - mondták -, és a főnököm felől kezdtek faggatni. Mit tudok róla, nem tett-e ő is valami rendellenes dolgot? Aztán meg azt akarták tudni, 29

30 hogy melyik fogoly kért meg üzenet továbbítására. Ígérték, hogy ha megmondom a neveket nem lesz semmi bántódásom. Én viszont azt állítottam, hogy senkinek ilyen szívességet nem tettem. Erre a parancsnok felemlegette a nagygyűlést, ahol könyvjutalmat kaptam a jó munkámért. Mondta, hogy milyen megbecsült dolgozói voltam és most mégis azonnal el kell hagynom a munkahelyemet. Másnap már O-ba kellett jelentkeznem ugyanennél a vállalatnál és így véget, ért az én közbenjárásom. A hadifoglyok későbbi sorsáról volt főnökömtől F.B-tól tudok. Ő nagyon jó volt a hadifoglyokhoz, és míg ott dolgoztam, kölcsönösen nem vettük észre, ha valamelyikőnk ott hagyott a pulton cigit, újságot, vagy ennivalót. Soha el nem felejthető dolgok voltak ezek. Most is remegve élem át, ahogy, írok, és elgondolom, milyen igazságtalanok és komiszok voltak a hadifoglyokkal szemben.. Mindezekről a dolgokról eddig sem a szüleim, sem a testvéreim nem tudtak. Nem mertem elmondani senkinek, nehogy bajba hozzanak bárkit is. Az én lelkiismeretem tiszta és nyugodt, mert ami én tőlem tellett, azt megtettem. Még a férjemnek is csak most mondtam el, és bebizonyosodott, hogy nincs olyan hosszú, aminek egyszer vége ne lenne. Nagyon megörültem, amikor hallottam, hogy vannak, akik emlékeznek rám és jó szívvel gondolnak arra, amit tettem. Nagyon jól esett, hogy mégis van, aki értékeli azén akkori közbenjárásomat és nem felejtettek el. O. J. tiszalöki lakos visszaemlékezéseiből:,,1950 tavaszától dolgoztam az építkezésen. Először az útépítésnél kaptam lehetőséget az elhelyezkedésre. Később kezdték a gödrök földmunkáit, és akkor már átkerültem oda. A föld elszállítását lovas kordélyokkal végezték. Én először a csilléseknél dolgoztam, majd a kordélyosok egyik munkavezetője lettem. Egy munkavezető napi ténykedése 30 ló irányítása volt. A harminc lóhoz négy ember kellett. A volt gátőrháznál téglaégetőt üzemeltettek, melyet Sz. Antal vezetett. Az itt égetett téglákból épültek a felvonulási épületek ben késő ősszel rabokat hoztak Nyíregyházáról. Ezek gazdasági vétségek miatt kaptak börtönbüntetést. Dolgoztak az építkezésen, de zömük a barakkokat és az azt körülvevő kettős szöges drótkerítést csinálta. Ezek elkészülte után január - el is vitték ő ket. Január végén kék és zöld ÁVO-sok érkeztek. Találgattuk, hogy kiket hozhatnak a barakkokba. Február közepén egy éjszaka meg is érkeztek a lakók. Előtte egy nappal az ÁVO-sok minden civil dolgozóval közölték, hogy veszélyes háborús bűnösök jönnek, akikkel tilos beszélni, tőlük semmit nem szabad elfogadni, de adni sem lehet nekik semmit. Mikor megérkeztek, mi már láttuk, hogy nem bűnözők ezek, hanem hadifogoly kisemberek. Nehéz volt velük kapcsolatot teremteni, mert az ÁVO-sok állandóan a nyomukban voltak. Az éjszakai műszakban jobban adódott lehetőség arra, hogy beszélgessünk. Sok hadifogolynak segítettem: megírtam a családjának, hogy Magyarországon van a hozzátartozójuk, dohányt és élelmet vittem be nekik. Gyakran úgy, hogy a ló abrakos tarisznyájába tettem be, vagy a kordély aljába a széna alá. Segítettem, pedig én is nagyon féltem az ÁVO-tól. A munkahelyen különösen jó kapcsolatom volt W.M-mel és G.A-val, akikkel a mai napig is kapcsolatot tartok. Egyik alkalommal W.M. a szüleihez írt levelet adott át, hogy küldjem el a megadott címre, s ha akarok írjak én is hozzá. Én néhány megnyugtató sort még írtam a levélhez. Pár hét múlva megjelent a lakásomon egy ismeretlen fiatalember. Azt mondta, hogy ő a W. testvére. Én letagadtam, hogy ismernék egy ilyen nevű embert. Féltem, hogy ÁVO-s 30

31 provokátor és megmondták, hogy aki a foglyokkal kapcsolatot tart, azt Kistarcsára internálják. Mikor megmutatta az okmányait és meggyőződtem, hogy valóban W. testvére, behívtam a házamba és megnyugtattam, hogy jó helyen van a testvére. Ő szerette volna látni legalább egyszer a testvérét, de erre már nem mertem vállalkozni. A család aztán rendszeresen küldött csomagot az én címemre, amit én az éjszakai műszakban apránként behordtam W-nek. A többi fogolynak is vittem, amit tudtam. A lónak marhatököt vittem, de a magját a foglyok ették meg. Loptunk be nekik napraforgót, almát, szilvát, kenyeret, - amit tudtunk, hiszen mi sem voltunk bőviben az élelemnek. Valamennyi ÁVO-st ismertem, de a valódi nevét csak Kiss Kálmán táborparancsnoknak, Nagy Lászlónak, Koleszárnak, Bakacsinak tudtam. A zöld ÁVO-sok rendesebbek voltak, de a kék - belsősök - ÁVO-sok zöme embertelen volt Kitűntek ebben a tiszalöki belső ÁVO-sok is. Bakacsi emberségéről magam is többször meggyőződtem. Sajnos ilyen nagyon kevés volt. Eddig nem nagyon beszéltem ezekről, nem is magam miatt, hanem a volt foglyokat és azok hozzátartozóit nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Éppen ideje már, hogy megtudja a közvélemény azt a sok embertelenséget, amit az AVO a tiszalöki fogolytáborban elkövetett. Jó lenne, ha neve lenne végre Boxernek, Ürgésnek, Vipponosnak. A lelkiismeretük mellett nem ártana, ha a társadalom elítélő szava is furdalná őket. 31

32 Legenda? Hova lettek a halottak a tiszalöki hadifogolytáborból? 32

33 A Nők Lapja május 13-i számában olvasói levélként jelent meg Tasnádi Frigyes alábbi levele: Mostanság mindenfelé felturkálják a történelem régen begyepesedett szemétdombját, abban a reményben, hogy hátha találnak ott valamit, amire a háború utáni évek zűrzavarában nem figyeltek fel, vagy éppenséggel az illetékes köröknek nem volt idejük mindennel foglalkozni, merthogy az akkoriban dúló hatalmi harcok minden figyelmüket és energiájukat felemésztették. Ma már persze más világ van, úgymond átértékeljük közelmúltunk történelmét, és a sok szemét között talán van olyasmi is, ami netalán fényt deríthetne a még bőven meglévő homályos részekre. Azt hiszem, ezek közé tartozik a tiszalöki erőmű építkezése. Ahogy akkoriban mondták, dolgozóink lelkes önkéntes munkájával és a legkorszerűbb technikával épült e fontos létesítmény. Vajon mennyire ismeretes, hogy az erőmű ezerhatszáz hadifogoly verejtékes munkájával készült, ásóval, lapáttal, talicskával és egylovas kordékkal? Igen, hadifoglyok építették, akik mögött már hat-nyolc évi szovjetunióbeli hadifogság állt, mert ban az ország nem fogadta be őket, még három évig kint kellett maradjanak, és amikor 1950 decemberében végre "hazajöttek", mindenféle ceremónia nélkül és - meg vagyok győződve -, hogy jogtalanul, itthon még három évig fogva tartották ő ket, fizikailag és morálisan sokkal mostohább körülmények között, mint a Szovjetunióban ő szén az új kormány rendeletére kerültek csak szabadlábra, de mintegy főnek - akik már a sváb kitelepítések óta német állampolgárok voltak - a hazabocsátása egyre késett, amiatt a német foglyok petíciót nyújtottak be a parancsnokságnak, és mi lett az eredmény. A klasszikus módszer, sortűz, nyolc és fél évvel a háború után, drótkerítés között összezárt, védtelen hadifoglyok tömege közé. Európa közepén, a huszadik században! A szomorú eredmény: öt halott és harmincegynéhány sebesült. Ez volt az ára, hogy utána végre hazamehettek. Ha ez az eléggé el nem ítélhető esemény nem történik meg, ki tudja, még meddig lettek volna drótkerítés mögött. És hogy a "klasszikus módszer" megfogalmazása nehogy félreértésre adjon okot, tisztázni kell: nem csendőrtűz volt, hanem ÁVH-s! Bizony! És az öt ember, aki nyolc-tíz éves hadifogság után ilyen értelmetlenül és megdöbbentő körülmények között, a szabadulásuk előtti napokban kellett meghaljon, még ma is jeltelenül van elásva a tiszalöki református temető mezsgyéjében. Még ennyi év után sem akadt egy illetékes ember sem, akinek megszólalt volna a lelkiismerete, hogy legalább egy karót leveressen a földbe, egy táblával, amire legalább ennyi lenne felírva, hogy: "Itt emberek nyugszanak"... Tasnádi Frigyes a tiszalöki hadifogolytábor volt lakója. A fenti cikket olvasva, valaki a megyei emberek közül rákérdezett a község vezetőitől a történtekre. A község vezetői kezdeményezték a sírhely megjelölését. Segítséget ígértek, és adtak is ahhoz, hogy megtalálják a sokak által ismert elföldelési helyet. A tiszalöki református temető keleti oldalán - a Temetőlapos nevű határrész felől- az árokban többen láttak az adott időben földből kimaradt bakancsot, állatok által rágott kézfejet. Részben a község lakói - főleg asszonyok -, részben a volt hadifoglyok vagy azok hozzátartozói földet hordtak a félig-: meddig eltemetett emberekre. A helyet kövekkel jelölték meg és éveken át mindig volt virág azon a helyen. Az NSZK-ból idelátogató volt táborlakók is itt rótták le kegyeletüket meghalt bajtársaik előtt. Természetes volt hát, hogy Tasnádi Frigyes irányításával a temető sírásói ásókkal és lapátokkal két napon át keresték a csontokat. Ennek eredménytelensége után a tanács elnökének segítségével, markológéppel kezdték a kutatást Holdbéli táj lett, de csont nem. 33

34 Ekkor a tanácselnök szabadsága miatt a keresés egy ideig leállt. Mind a keresés, mind a szünet idején húszan-harmincan jelentek meg a helyszínen, akik mind "tudták" hogy hol vannak a halottak. A Szitha Miklós által készített videofilmre az A. testvérek elmondták a következőt: A.S. az édesapjával október 5-én az Aracs-dűlőben volt tehénszekérrel mezei munkán. Bátyja, AJ. délután négy óra után kiment a Temetőlaposon levő földjükre, hogy a tarlóba vetett csalamádét lekaszálja, és megvárja apját és öccsét, akik az Aracsból hazafelé jövet befordulnak a csalamádéért. Földjük a temetőre jött véggel. A munka végeztével üldögélt a csalamádé csomón. Hiába várta a szekereket, helyette egy ponyvás teherautó ment ki a dűlőn az árokhoz. Az autó mellett ÁVO-s katonák kezdtek rendezkedni. Mikor őt észrevették, egy katona kikísérte a dűlőn és mondta, hogy menjen haza. Egy darabig álldogált a temetőkapujában, nézegetett az Aracs-felé, de nem jött a szekerük. Kezdett alkonyodni is, elindult haza. Legnagyobb meglepődésére szekerük az udvaron volt, s apja és öccse már a jószágot látták el. Kérdésére, hogy miért nem mentek a csalamádéért, elmondták hogy mire a Temetődűlőhöz értek, már ott állt a dűlőn egy ponyvás teherautó. Kiszállt két ÁVO-s katona és nem engedték őket befordulni. Az egyik ÁVO-s megkérdezte az apjától:. - Bátyám, a falusiak hová ássák el a döglött kutyát? Az édesapja nem érkezett válaszolni, mert a másik katona felelt a kérdésre: - A temetőárokba! Ők meglepődtek, nem értették a párbeszédet. Megkérdezték még az ÁVO-sok, hogy a dűlő átmegy-e a temetőn. Mikor mondták. hogy igen, nekik megparancsolták, hogy ma nem mehetnek a földjükre, menjenek haza! Így jöttek el. AJ. másnap kiment a csalamádéért és kíváncsi volt, hogy mit kerestek ott az ÁVO-sok. Tette ezt annál is inkább, mert már beszélték a községben, hogy lövöldözés volt a táborban és halottak is vannak. A dűlőút végén, a temetőárokban friss lombtakarót látott. Elkaparta az avart és az árok fenekén kb. három méter hosszú és 80 cm széles friss földtakarót talált. Úgy vélte, hogy biztosan a halottakat ásták ide, azért zavarták ő ket. Az avart visszakaparta, de sehogy sem értette, hogy hova lett a felesleges föld, mert ilyen nem volt. Kevés eltéréssel még sokan mások is hasonló tájékoztatást adtak. A köveket a virágokkal az 1960-as években magam is láttam. Nem értettük hát, akkor miért nem találunk semmit! Jöttek újabb segítő, akik elmondták, hogy az árok akkor nem itt volt, hanem 2-3 méterrel beljebb a lucernás felé. Ezért Tasnádi Frigyes - javaslatomra - kereszt irányban 30 cm széles és négy méter hosszú kutatóárkot ásott. Így megtaláltuk a régi árok helyét és három kutatóárokkal ki tudtuk jelölni a nyomvonalat. A tanácselnök szabadságának letelte után kaptunk egy tolólapátos markológépet a Költségvetési Üzemtől. Ezzel Tasnádi Frigyes és jómagam mintegy harminc méter hosszan, tíz méter szélességben, 1 méter 20 cm mélységben teljesen átforgattattuk a talajt. Nem találtunk semmit! Nagyon elkeseredtünk, hiszen közben jeleztük az NSZK-ban levő bajtársi társaságnak, hogy valószínűleg megtaláljuk a halottakat. Itt a kutatást abbahagytuk. Az igaz, hogy voltak, akik arra biztattak bennünket, hogy keressük meg azt a két halottat, akik korábban haltak meg a táborban (ráomlott a föld, agyonütötte az áram) és a boncház közelében vannak elásva. Minek utána az előzőhelyen is ember "biztosan" tudta a halottak hollétét, nem bíztunk ebben sem és megszüntettük a keresést. Mikor leálltunk a munkákkal ismét kaptunk értesítéseket: 34

35 BS aug. 13-án a következőt írta: A tiszalöki táborban dec. 26-án a brigádom a gödörben dolgozott. Délután földomlás történt és két embert agyonnyomott. A halottakat másnap eltüntették..egyszer halottak: napján jártam a tiszalöki temetőben és ott nekem is megmutatták, hogy hol vannak eltemetve a foglyok. Én is láttam a virággal borított kőcsomót. AJ aug. 15-én írta: Tudomásom van azokról, akikre rászakadt a föld és a Tisza partján temették el a pribékek. Azt hallottuk, hogy a tiszadadai asszonyok kiásták őket és elvitték a temetőbe, s ez kitudódott és az asszonyokat is megbüntették. Időközben Tasnádi Frigyest is megkereste egy magát megnevezni nem akaró és elmondta, hogy Tiszalökön legalább tízen pontosan tudják hova temették a halottakat. Neveket is mondott. Ezekből három már nem él. A többi igen, de hallgat! Annyit mondott, hogy ő úgy tudja, hogy ott a tábor mellett, illetve a fogda WC-je mögött levő homokgödörbe dobták a halottakat és másnap mintegy öt méter vastagságban bontási törmeléket hordtak rájuk. Köszöntük a tájékoztatásokat, de már nem hittünk senkinek, hiszen az egész tiszalöki határt nem túrhattuk fel augusztus második felében mégis ráálltunk egy hihető helyen - a régi nazarénus temetőben - a föld vallatására. M.S. vállalati igazgató kapta az információt és ő maga, valamint emberei segítettek a kutatásban. A tájékoztatás a következő volt BP és fia egyik reggel tehénszekérrel a Kutyaugrató dűlőbe igyekezett. Kevés eső esett hajnalban, amely éppenhogy elverte az út porát. Az ázott porban jól látszottak: a szeges katonacsizmák nyomai. Azonnal megálltak és a fák takarásából azt látták, hogy a nazarénus temetőben egy ponyvás teherautó állt, s mellette ÁVO-sok serénykedtek. Ők megvárták míg azok eltávoznak és csak azután mentek tovább. A temető mellett megálltak és megnézték, hogy mit csináltak ott az ÁVO-sok. Akkor látták, hogy egy másfél méter átmérőjű frissen ásott és betemetett gödör van ott. Arra gondoltak, hogy halottakat áshattak el. Most hallották, hogy keressük a holttesteket, hát segíteni akarnak. Az általuk mutatott helyen valóban megsüppedt a föld. Újra remény csillant! Ásóval, lapáttal emberek nekiálltak. Jelen volt MS. váll. igazgató, BJ-né, Tasnádi Frigyes és jómagam. A gödör körvonalai jól kirajzolódtak, s egyértelmű volt a hordott föld. Egy méter 70 cm mélységig kibontattuk a gödröt, de bizony itt sem találtunk semmit. Nagyot csalódtunk ismét! Hát minden csak legenda lenne? Most már végleg lemondtunk a keresésről, és az NSZK-ban élőkkel egyetértésben az emlékoszlopot a halál helyén, a volt tábor területén szerettük volna felállítani. Közben újabb levél érkezett K.I. volt hadifogoly a vele egy községben lakó volt ÁVO-stól nyert értesülésre hivatkozva azt írta, hogy a halottakat a tábor WC-jébe dobták! Hiszen tüntettek el embereket krematóriumokban, állítottak a megásott sírgödrök szélére, hogy tarkólövéssel küldjék sírba, úsztak el a befagyott folyók jege alatt, de hogy WC-be dobjanak EMBEREKET!? Ez minden elképzelést felülmúl!!!!... Akkor legenda?...? Hol vannak a halottak? Az öt agyonlőtt ember, a munka során meghaltak? Még mindig nem tudják a hozzátartozók leróni kegyeletüket szeretteik hantjánál, mert ezeknek az embereknek még ma sincs sírhantja!!!.legenda?... 35

36 A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak NÉVSORA 36

37 A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak névsora 1. Adler György I. 11. Kroisbach 2. Albrecht Antal XI. 24. Budaörs 3. Albrecht István IV. 26. Budaörs 4. Altzemer Péter VI. 21. Pomáz 5. Albrecht István XII. 18. Bácsalmás 6. Altzheimer József III. 06. Bácsalmás 7. Almauer Tobias XII. 21. Wallendf. (Rum.) 8. Ament János III. 23. Mucsi 9. Ament Sebestyén IV. 26. Elek 10. Amler Ferenc 11. Amstadt Ferenc III. 15. B. Brestovac. (Jug.) 12. Anderlei Gáspár XII.06. Hercegszabar 13. Anschau János VIlI. 06. Versend 14. Appel György VI. 06. Gődre 15. Apl János XI. 20. Mecsekfalu 16. Arnold András 1919.I.7. Tengelic 17. Arnold Krisztián II. 14. Vaskút 18. Arnold János II. 26. Kunbaja 19. Arnold Stefan 20. Asmann János VI. 26. Grábóc 21. Asmann Péter II. 18. Grábóc 22. Auert János X. 23. Hercegszabar 23. Baer András VI. 26. Harka 24. Baer István IX. 11. Budakeszi 25. Baer István XII. 25. Budaörs 26. Baint Ferenc 27. Baigh János 28. Bakos István 29. Banke János X. 08. Felcsut 30. Banke József IX. 06. Vértesacsa 31. Bartz Henrik IV. 23. Györe 32. Bauer József VII. 02. Újpetre 33. Bauer Mihály X. 04. Gödre 34. Bauer Mihály IX. 21. Ödenburg 35. Bauer István 1917.I.08. Mőzs 36. Bauer István VII. 26. Vaskút 37. Baumann Ferenc XII. 19. Miklósi 38. Baumann József IX. 19. Nagynyárád 39. Baumann József VII. 24. Miklósi 40. Baumann Miklós X. 09. Udvar 41. Baumhackel Antal Ill. 10. Bácsalmás 42. Baumstark József II. 21. Piliscsaba 43. Bayer Antal Ill. 18. Zsámbék 44. Bayer József V. 02. Perbál 45. Bayer József II. 26. Nagykovácsi 46. Bayer Márton XI. 19. Nagykovácsi 47. Bayer Mátyás IX. 23. Nagykovácsi 48. Bayer Vendel 49. Beck Henrik 1913.I. 16. Kistormás 50. Beck Mihály XII. 13. Somogyhárságy 51. Beck István XI. 25. Bácsalmás 52. Beck István 1916.I.27. Kunbaja 53. Becker Henrik V. 21. Bonyhád 54. Becker János XII. 05. Bonyhád 55. Bekesch János 56. Bednarik Károly VIlI. 21. Csobánka 57. Benkner József VI. 24. Németbóly 58. Berger János XI. 22. Bácsalmás 37

38 59. Berger József XII. ll. Bácsalmás 60. Bergerstock János XII. 03. Katymár 61. Bergner József II. 22. Budaörs 62. Bergner József IV. 26. Budaörs 63. Bierbaum Mihály IX. 07. Szentpéter 64. Bercshock Pál 1920.VIII.10. Wolfs 65. Binye Antal IV. 20. Lengyel 66. Bischof Károly XI. 27. Máriakéménd 67. Bischof Vilmos VII. 14. Csátalja 68. Bittmann Lajos VIlI. 25. Bakonyoszlop 69. Bittner Jakab IV. 23. Mágocs 70. Bittner Mihály XI. 25. Bácsalmás 71. Bleyer Antal IX. 25. Villány 72. BIoser János X. 0l. Backijarek (Jug.) 73. Bodó Mihály X. 09. Bári 74. Bognár György VIII. 06. Bukin (Jug.) 75. Böhler Henrik VII. 14. Mórágy 76. Böhler Péter X. 20. Mórágy 77. Böhm Ferenc VIII. 11. Vértesacsa 78. Böhm Mihály VI. 18. Agendorf 79. Böhm Rudolf V. 17. Szentpéter 80. Bognár József 81. Bohnensingl István XI. 26. Szentpéter 82. Bohner Jakab IV. 21. Vaskút 83. Benifert Károly VII. 25. Dunabogdány 84. Boss Mátyás VI. 25. Piliscsaba 85. Borsos Bernát VI. 19. Pilisborosjenő 86. Bozsa Ferdinánd VI. 12. Dortmund 87. Bozsik István 88. Brambach Alfréd V. 24. Ödenburg 89. Brantigam István 90. Brandt Antal IX. 07. Elek 91. Brandt Ferenc Ill. 13. Elek 92. Brandt Ferenc IX. 13. Arad (Rom.) 93. Brandtner István V. 21. Dunakömlőd 94. Bratschke Antal IX.l1. Brnsthausen (Jug.) 95. Braon András V. 06. Nadap 96. Braon Ignác X. 21. Tevel 97. Braon György 98. Breining György Ill. 26. Cikó 99. Brunnenkan Márton ll. 27. Karavukovo (Jug.) 100. Brunner Antal IV. 25. Csobánka 101. Brunner József ll. 27. Ganna 102. Buvári Gábor Nagykárolyfalva 103. Csanádi István 104. Császár Gusztáv Bolmaj (Jug.) 105. Csauth József 106. Csennák József Ill. 26. Bácsalmás 107. Csischek József IX Csonka József XII. 24. Kecskéd 109. Czann Márton Szentpéter 110. Czeiler Antal VI Czeiss Szilveszter XII. 25. Budakeszi 112. Czellmayer György Törökbálint 113. Czemmel Ferenc 114. Czemred Péter IV. 20. Kiskassa 115. Daam Mátyás I. 27. Bácsalmás 116. Dalmer János XII. 03. Keszőhidegkút 117. Damanitsch Károly XII. 26. Nagykovácsi 118. Decker István V. 10. Zanegg 38

39 119. Deininger István VIlI. 24. Budaörs 120. Demeter Ferenc VI. 11. Ginisdorf 121. Denzinger Ádám VII. 09. Bácsalmás 122. Deutsch József XII. 09. Mágocs 123. Dienes András VI. 20. Petele 124. Dienes János V. 23. Petele 125. Dittrich József Ill. 17. Ivánbattyán 126. Doboczky József XI. 03. Romonya 127. Domanitsch Károly 128. Donner Bálint I.06. Ókér 129. Donnermayer Pál VIlI. 15. Szentpéter 130. Dom Károly VI. 24. Szárász 131. Domer Károly V. 24. Wandorf 132. Draskovics József XII. 17. Kroisbach 133. Drexler András Ill. 03. Budaörs 134. Dubnitzky András VIlI. 25. Dunabogdány 135. Durst György X. 24. Almáskamarás 136. Durst József X. 26. Almáskamarás 137. Dürwanger János Ill. 24. Mágocs 138. Ebend János X. 23. Budaörs 139. Ebl György IX. 30. P.Sv.lván (Jug.) 140. Ebner Mihály Ill. 27. Etyek 141. Eckert Miklós VII. 13. Kisnyárád 142. Eckenfels András Ill. 27. Bezedek 143. Ederle Ferenc X. 25. Budakeszi 144. Edl József Ill. 05. Hercegfalva 145. Egyed György VI. 26. St.Johan 146. Ehleiter György IV. 27. Budajenő 147. Eigner Ferenc lv. 26. Hidegkút 148. Ehner János 149. Eilmer András 150. Einwiller István I. 11. Bácsalmás 151. Eipl János XII. 09. Vértesacsa 152. Eipl Mihály X. 12. Vértesacsa 153. Eisele Ferenc XII. 12. Pusztavám 154. Ekes József X. 10. Bakany 155. Ellenberger Henrik VIlI. 11. Bonnya 156. Eller József 1919.VIII.06. Csibrák 157. Elmer András 1916.V.26. Baja 158. Elmer János 1920.V.27. Gara 159. EIsasser György 1924.IV.14. Budaörs 160. Elter János 1915.III.05. Szálka 161. Endele Ferenc 1918.V.23. Budakeszi 162. Engelhardt Ádám 1927.V.12. Elek 163. Engessler Antal 1914.III.22. Cikó 164. Engler Ádám 1921.II.12. Bátaszék 165. EnglertJános 1919.VI.22. Cikó 166. Entzmánn Márton 1928.I.24. Üröm 167. EpacherJakab 1919.IX.27. Soroksár 168. Erb Henrik 1920.VIII.12. Hidas 169. Erb János 1931.XII.21. Lengyel 170. Esslinger József 1929.IX.16. Dönrönte 171. Faidt József 1926.X.22. Bátaszék 172. Faust Ödön 1925.III.25. Kistengelic 173. Feger Mihály 1921.VII.21. Bakonypölöske 174. Feigl István 1918.IX:25. Szigetújfalu 175. Feiler Károly 1918.IV.26. Ödenburg 176. Feiler Mihály 1911.VII.08. Harka 177. Feiler Mihály 1916.IX.06. Agendorf 178. Fein János 1924.XII.26. Felsőnána 39

40 179. Feldhoffer Imre 1923.X.09. Villány 180. Feldhóffer József 1916.III.14. Budaörs 181. Ferk Miklós 1925.I.15. Mucsi 182. Ferwagner Mátyás 1919.IV.25. Nagykovácsi 183. Fessler József 1920.III.28. Budakeszi 184. Feth János 1920.VI.14. Hercegfalva 185. Fetzer György 1923.XI.22. Tevel 186. Feuerbach Antal 1923.IX.04. Lapáncsa 187. Fichtner Géza 1929.VII.22. Budapest 188. Fiedler Ferdinánd 1928.VIII.27. Ödenburg 189. Fiedler Ferenc 1924.II.06. Bácsalmás 190. Fiedler Pál 1926.I.15. Budaörs 191. Filián András 1913.VII.07. Katymár 192. Fill Péter 1920.XII.24. Illocska 193. Finn Ferenc Budakeszi 194. Fischer Ádám 1912.VIII Fischer Antal 1917.I.20. Majs 196. Fischer Antal 1914.V.24. Törökbálint 197. Fischer János XII. 04. Pécsvárad 198. Fischer Márton XI. 21. Cikó 199. Fischer Mátyás XI. 22. Hercegfalva 200. Fischer Péter IX. 19. Cikó 201. Fleckenstein József III. 09. Bácsalmás 202. Fleis Antal 203. Fodi Jakab 1926.I. 10. Bakonyjákó 204. Fodi Lipót XII. 11. Bakonyjákó 205. Fodi Vendel ll. 25. Kisganna 206. Föglein Ferenc VIlI. 24. Mőzs 207. Förster Henrik XII. 21. Mórágy 208. Frank Henrik 1926 VI. 20. Ödenburg 209. Frank Konrád ll. 26. Kaposszekcső 210. Frank József X. 22. Budaörs 211. Frank Mátyás VIl. 14. Budaörs 212. Frech György Xll. 04. Perbál 213. Frech Jakab III. 05. Bonyhád 214. Frech József XI. 21. Zsámbék 215. Frech József XI 22. Budapest 216. Fress József ll. 24. VértesbogIár 217. Frey Sebestyén XI. 12. Budafok 218. Friedrich Ferenc X.24. Etyek 219. Friedrich Jakab VIl. 05. Magyarboly 220. Friedrich Konrád ll. 06. Tékes 221. Friedsam Henrik 1917.I.21. Pusztakisfalu 222. Fritz Mátyás VI. 10. Budapest 223. Fruh János VIl. 25. Budapest 224. Fuchs János ll. 10. Solymár 225. Fuchs József V. 02. Bácsalmás 226. Fühl Ferenc ll. 25. Pomáz 227. Fühl István VIII. 16. Békásmegyer 228. Fümstahl Károly XI. 14. Zannegg 229. Fümstahl Mátyás XI. 18. Zannegg 230. Furkó Adalbert IV. 13. Kaba 231. Fürlinger János III. 23. Budapest 232. Funk Péter 233. Gaal Antal V. 27. Somogyhárságy 234. Ganski Ferenc XI. 24. Etyek 235. GansIer György VIII. 19. Mucsi 236. Ganter András 1927.I.25. Budaörs 237. Gasparitsch Ferenc XII. 21. Lókút 40

41 238. Gebl István VII. 24. Kunbaja 239. Geiger Mihály IX. 10. Miklósi 240. Geiger Pál XI. 03. Bácsalmás 241. Geistlinger Mátyás XII. 10. Levél 242. Geng Antal VI. 27. Etyek 243. Gerger Ede VI. 25. Ginisdorf 244. Gerger János IV. 06. Unterradling 245. Gerger Rudolf IV. 23. Nemesmedves 246. Geigler Antal 1917.I.10. Törökbálint 247. Gingl György 1917.I.01. Himesháza 248. Glaub józsef IX. 11. VilIány 249. Glöckner János XI. 12. Alsónána 250. Glach Márton I.24. Karavukovo (Jug.) 251. Glück András 252. Göbel Henrik VI. 26 Hidas 253. Göbel György 254. Goldschmidt János VI. 10. Jagodnjak (Jug.) 255. Gorosics János XII. 26. Somogyhárságy 256. Göschl Mihály V. 24. Ödenburg 257. Gosolics András XI. 19. Budaörs 258. Götter József 259. Göttlinger István VI. 25. Mucsi 260. Götz Roman VII. 23. Üröm 261. Grfibeldinger József IX. 22. Újszentiván 262. Grafl János II. 05. Ödenbrug 263. Grebhardt János IX. 25. Pesthidegkút 264. Grebhardt József IX. 23. Nagykovácsi 265. Gregories Péter IV. 22. Várdomb 266. Greifenstein Gyula X Gröhler János Ragendorf 268. Grünfelder József I. ll. Bácsalmás 269. Grünfelder Pál I.06. Bácsalmás 270. Gumminger Mátyás IX 05. Kunbaja 271. Gongl János 272. Gungl István V. 26. Püspöknádasd 273. Günther Ferenc 274. Gutbeleth János XI. 04. Lapáncsa 275. Guld János 276. Gutgessel János I Guttmann Antal 278. Haag János IV. 08. Dunakömlőd 279. Haagen Marton X. 21. Budakeszi 280. Haas Ádám ll. 26. Kiskassa 281. Haas Antal VIll. 21. Bácsalmás 282. Haas György Vll. 05. Bácsalmás 283. Haas János Xll. 25. Hegyesbalom 284. Haas János VII. 27. Harta 285. Habennann Károly ll. 01. Törökbálint 286; Hack Ádám IV. 17. Alsókamarás 287. Hack Fülöp IV. 05. Elek 288. Hadlaczky György VIII. 26. Etyek 289. Hafner Jakab VIll Hafner József III. 23. Budaörs 291. Hahn Kilián VI. 09. Bácsalmás 292. Hahn Konrád XI. 08. Lánycsók 293. Haimann János X. 05. Katymár 294. Hain Antal XI. 03. Zsámbék 295. Hajmássy János XII. 13. Cikó 296. HalbIander Antal VII. 25. Katymár 297. Haller János X. 14. Veprovac (Jug.) 41

42 298. Hammer Ádám ll. 26. Ottlaka 299. Hammer János 1907.I. ll. Iharkút 300. Hardt Mihály I. 19. Lánycsók 301. Hrangoző Adolf VI. 25. Ödenburg 302. Harrer Leonhard IV. 24. St. Johan 303. Hartunk Jakab ll. 19. Mucsi 304. Hassenstaub József VI. 22. Kunbaja 305. Haser Mátyás 306. Hau József (Havas) IV. 09. Temesvár (Ro.) 307. Hauck János ll. 06. Püspöknádasd 308. Hauck Mihály X. 19. Kernei (Jug.) 309. Hauer Pál Vll. 10. Wolfs 310. Hauer Pál XI. 19. Balf 311. Hauptmann János V. 24. Hegyeshalom 312. Hauser Ferenc V. 16. Vaskút 313. Hauser Ferenc ll. 07. Vaskút 314. Hauser Ignác ll. 22. Csobánka 315. Hauser Mátyás III. 18. Dunaköml6d 316. Hautzinger József ll. 08. St. Peter 317. Hautzinger Leo VIll. 12. Máriakálnok 318. Hautzinger Mátyás ll. 14. Zanegg 319. Hautzinger István 1919.I.17. St. Peter 320. Hautzinger István VIII. 23. St. Peter 321. Heckel Henrik XII. 05. Alsónána 322. Heckmann János I. 05. Mórágy 323. Heffner János XI. 04. Törökbálint 324. Hehl János XI. 12. Mórágy 325. Heil Sebestyén XI. 23. Zengővárkony 326. Heim Antal Zsámbék 327. Heim Mátyás IV. 24. Etyek 328. Heinig István II. 27. BácsaImás 329. Heinrich József V. 27. Etyek 330. Heinzelmann János 331. Heise Vilmos XI. 25. Hidegkút 332. Heissenberger József III. 21. Ödenburg 333. Heizereder Henrik III. 26. Ecseny 334. Heizereder Ferenc XII. 23. Ecseny 335. Helfenbein Ferenc X. 28. Bonyhád 336. Hellenbarth József VIII. 19. Bácsalmás 337. Hennrich Ottmar V. 12. Bistritz 338. Henzelmann János V. 13. Perbál 339. Herbst József IX. 26. Kisbudmér 340. Hersher Kálmán XI. 21. Cikó 341. Hergenröder Frigyes IX. 24. Mogyoród 342. Hering József II. 05. Lovászhetény 343. Hermann Antal IV. 21. Ilmenau 344. Herr András II. 26. Dunabogdány 345. Herr Ferenc II. 11. Villány 346. Hertl Mátyás 347. Herwert János IX. 22. Budaörs 348. Herzog András VII. 12. Budaörs 349. Herzog Antal X. 06. Budaörs 350. Hess Henrik III. 23. Nagykovácsi 351. Hess Márton I. 10. Hidas 356. Hetzel Péter VIII. 27. Alt-Schowe (Jug.) 357. Hier István XII. 25. Németkér 358. Hilgert János II. 15. Virágos 359. Hilmer András XI. 18. Boldogasszonyfa 360. Hipp Lipot II. 08. Novi Vrbas (Jug.) 361. Hintersehr Pál VI. 27. Bácsalmás 42

43 362. Hirschmann Mihály 363. Hirth János X. 23. Felsőmindszent 364. Hofbauer József V. 25. Leányvár 365. Hoffgeang Antal IV. 06. Kunbaja 366. Hoffmann Dezs IV. 25. Szigetbecse 367. Hoffmann János IX. 25. Mágocs 368. Hoffmann József XI. 20. Székudvar 369. Hoffmann József VIII. 21. Almáskert 370. Hoffmann József VIII. 22. Németmárok 371. Hoffmann József VII. 26. Lókut 372. Hoffmann Sebestyén 373. Holzhofer András IV. 25. Agendorf 374. Holzmann Mihály IV. 26. Ödenburg 375. Horgos Simon VIII. 06. Bakonypölöske 376. Homung József XII. 12. Baranyajenő 377. Horváth Ferenc VII. 24. Güns 378. Horváth Imre 379. Horváth Mihály IX. 24. Et. Johann 380. Horváth István VIII. 21. Németkér 381. Hotz Márton X. 15. Pesthidegkút 382. Huber Antal II. 26. Rém 383. Huber Ferenc 384. Huber József XII. 10. Piliscsaba 385. Huber Tamás I. 05. Agendorf 386. Hufnágel János VII. 25. Hidas 387. Hufnágel Korumd VI. 18. Hidas 388. Holzmann Márton 389. Holzmann Mátyás 390. Hufnüss Lász1ó 391. Hull Lóránt IX. 23. Csobánka 392. Huss Rudolf IV. 16. St. Peter 393. Huszek Lász1ó 394. Huth Antal VI. 27. Bácsalmás 395. Huth György IV. 11. Bácsalmás 396. Huth József V. 26. Bácsalmás 397. Ising Mihály IV. 24. Vértesboglár 398. Istenes Mihály IX. 24. Lókút 399. lzinger József IX. 09. Vértesacsa 400. Jtcs Mátyás XII. 15. Ganna 401. Jahn Ádám V. 25. Máriakéménd 402. Jahn Károly XI. 05. Bátaszék 403. Jakob János X. 25. Agendorf 404. Janis József X. 25. St. Peter 405. JekI Róbert XII. 23. Hird 406. Jergler János X. 12. Kisdorog 407. Jost Ede VII. 22. Raabfidisch 408. Jost Szilveszter 1912.I.20. Felsőgalla 409. Judt Ferenc VIII. 26. Raabfidisch 410. Jung Henrik VIII. 19. Bátaapáti 411. Jung Jakab X. 20. Katymár 412. Jung József XI. 26. Bonyhád 413. Jung Kilian IX. 25. Bácsalmás 414. Kahn András XI. 10. Zsámbék 415. Kainz Heririk V. 24. Fünfkirchen 416. Kaipl János VI. 12. St. Johann 417. Kaizer János 418. Kanter Ferenc 419. Kanter Péter 420. Kalamas Ferenc VII. 24. Lókút 421. Kamm Dániel IV. 11. Alsónána 43

44 422. Kappel Károly XI. 04. Güns 423. Kappel Károly VI. 18. Harka 424. Kappel János 425. Karaba Péter 426. Karner Mihály IX. 17. Ödeburg 427.Kastner Ferdinánd XI. 12. Ödenburg 428. Kastner Ferenc XI. 19. Lökösháza 429. Kattari György V. 23. Dunakömlőd 430. Katz Gyula III. 18. Németbóly 431. Katzenmayer Péter VIII. 25. Kunbaja 432. Katziáner Alajos VII. 20. Bakonykoppány 433. Kaufler István ll. 06. Törökbálint 434. Kehr Jakab X. 25. Alsónána 435. Keinrath Ferenc VIII. 05. Lengyel 436. Kelemen István 437. Keller Ádám XII. 11. Fazekasboda 438. Kelle József III. 19. Knez. Vinogr. (Jug.) 439. Keller Ádám XI. 11. Fazekasboda 440. Keller József ll. 24. Bakonyjákó 441. Kellner József XI. 12. Etyek 442. Kellner Mátyás lll. 09. Pesthidegkút 443. Klein Márton VIII. 13. Mór 444. Kenyeres József IX. 11. Nagykovácsi 445. Keppel János XII. 21. Rábafüzes 446. Kerber András IX. 20. Borjád 447. Kerschner József 448. Kereszturi György 1921.VI.18. Steinamanger 449. Kerschbaum János 1920.IX.20. St. Peter 450. Kett István 1910.VIII.07. Rém 451. Kirschknopf Mátyás 1918.V.19. Agendorf 452. Kirchrter Adám X.17. Lapáncsa 453. Kirchner Antal 1906.V.11. Szigetújfalu 454. Kirchner József 1919.III.25. Lókút 455. Kissler Jakab 1925.I.25. Cikó 456. Kitzinger Antal 1910.VI.18. Szigetújfalu 457. Klar János 1911.XI.11. Simontornya 458. Klass Bálint 1917.IV.24. Szűr 459. Klaus Ferdinánd 1902.X.04. Wolfs 460. Klaus Károly 1914.V.14. Wolfs 461. Klaus Márton 1912.XI.11. Vértesboglár 462. Klaus Sámuel 1924.XII.27. Wolfs 463. Klein András 1910.XI.11. Nagykovácsi 464. Klein Ferenc 1923.III.16. Nagykovácsi 465. Klein József 1905.I.27. Csibrák 466. Klein Péter 1924.III.24. Kisdorog 467. Kleinhans Antal 1906.IX.21. Nagyganna 468. Kleisz János 1914.IX.25. Lánycsók 469. Klemm János 1922.II.27. Mőzs 470. Klesitz István 1909.VI.26. Bakonysárkány 471. Klett István 1922.XI.23. Katymár 472. Klesch György 473. Klieber József 1923.VIII.23. Bezedek 474. Klieber Péter 1904.II.21. Lippó 475. Kling József 1909.V.21. Gara 476. Klinger Pál 1923.I.26. Máriahalom 477. Knecht György 1922.IV.19. Bácsalmás 478. Knittel Henrik 1911.I.14. Bátaapáti 479. Knopf Kelemen 1911.XI.18. Mokrin (Jug.) 480. Koch Ádám 1913.XII.02. Cikó 481. Koch Krisztián 1928.XI.26. Mórágy 44

45 482. Koch Ferenc 1902.X.22. Gyertyánkut 483. Koch János 1920.XI.22. Nemesnádudvar 484. Koch János 1927.V.05. Cikó 485. Koch János 1912.IV.07. Borjád 486. Koch János 1926.III.15. Szárazd 487. Kohlmann Antal III.24. Kurd 488. Kolg Károly ll. 26. Harka 489. Kolep Péter V. 07. Mórágy 490. Koller Pál X. 25. Pomázd 491. Komerek József 492. Konrád János IX. 05. Majs 493. Koos József ll. 15. Baja 494. Kopp György III. 09. Budajenő 495. Kopp György IX. 25. Perbál 496. Koppi Ferenc X.26. Zanegg 497. Kordik Mihály IV. 14. Beremend 498. Kostiz Simon Xl. 19. Szulok 499. Knorr Ferenc 500. Kovács Imre I. 15. Kiskőrös 501. Kovács János V. 13. Budakeszi 502. Kovács János X. 15. Budaörs 503. Kräder János II. 11. Gyula 504. Kráder János IX. 26. Almáskamarás 505. Kraft György V. 10. Izmény 506. Kraft József X. 13. Püspökladány 507. Kramer András 508. Kramer Miklós VIII. 22. Magyarboly 509. Kramer Miklós V. 21. Kunbaja 510. Kreis Jakab II. 05. Budaörs 511. Kreiter János VI. 24. Güns 512. Kress Károly IX. 27. Harka 513. Krischmann János III. 13. Dózs 514. Krist Antal VI. 29. Oroszvár 515. Krix Péter V. 02. Bácsalmás 516. Kröller János VI. 09. Ragendorf 517. Kromer Jakab Vll. 11. Apatin (Jug.) 518. Krum Márton IV. 05. Gödre 519. Kucsera Albert 520. Kult Antal XI. 19. Dózs 521. Kongl Antal Xl. 09. Bácsalmás 522. Kunst János X. 19. Alsónána 523. Künstler János Xl. 12. Bonyhád 524. Kurth József X. 10. Ujszentiván 525. Kumacker János XII. 09. Mőzs 526. Kurz Antal VI. 25. Etyek 527. Kurucz János 528. Küster János VIll. 09. Hidas 529. Küster János 530. Kucsera Albert XII. 19. Bácsalmás 531. KuzselJános V. 07. Törökbálint 532. Laffler István 533. Lamm Henrik IV. 22. Nagyszékely 534. Lang Ignác X. 04. Dunabogdány 535. Lang József VII. 25. St. Johan 536. Lang Mátyás VIII. 06. St. Peter 537. Lang Mihály II. 07. Dunakömlőd 538. Lanzser Ferenc VII. 27. Győrsövényház 539. Last Vilmos IX. 11. Ödenburg 540. Laub János XII. 25. Hidas 541. Laubhan Jakab IX. 19. Alsónána 45

46 542. Lay Henrik II. 08. Bátaapáti 543. Lay János X. 04. Alsónána 544. Leber János IV. 26. Budaörs 545. Leber József XI. 23. Budakeszi 546. Lechmann István 547. Leimeter István VIlI. 09. Vecsés 548. Leinwetter Pál X. 21. Levél 549. Leist Ferenc II. 22. Elek 550. Leist Ferenc 1906: VI. 26. Elek 551. Leidi Ferenc XI. 21. Vaskút 552. Lengyel Elek 553. Leith Vilmos I. 14. Ödenburg 554. Lehr Márton 555. LimbergerJános Ill. 13. Balf 556. Linzer János VI. 12. Tófű 557. Lipp Félix Ill. 25. Xolfs 558. Litzinger András VII. 16. Baden 559. Lowescher Jakab II. 07. Mórágy 560. Lutz György 561. Lutz Ferenc II. 27. Etyek 562. Lutz Péter IX. 17. Kunbaja 563. Lux Adolf VI. 24. Wandorf 564. Luxenburger Vince I.23. Németkér 565. Magvas Mihály 566. Magyarits Sándor II. 16. Régensburg 567. Mahl József II. 10. Hidegkút 568. Maisl Ferenc XI. 19. Vaskút 569. Major József I. 15. Bakonysárkány 570. Mantel Mihály III. 05. Zanegg 571. Marczinkovics Antal I. 26. Etyek 572. Marhoffer János X. 23. Nagykovácsi 573. Marlok János V. 25. Csobánka 574. Martin Domokos lll. 14. Stanisio (Jug.) 575. Martus György IX. 23. Szálka 576. MartusJános V. 10. Szálka 577. Marx Károly VIll. 13. Ödenburg 578. März Imre XI. 20 Bonnya 579. März József 1907.I. 10. Bonyhád 580. Mattburger János X. 06. Bátaapáti 581. Mattburger József X. 08. Bátaapáti 582. MaulJános lll. 23. Alsónána 583. Maul Péter lll. 10. Alsónána 584. Maurer Antal V. 14. Madchendorf 585. Max Krisztián VIII. 10. Wolfs 586. Max Gottlieb X. 09. Wolfs 587. Max Mátyás lll. 19. Wolfs 588. May. Ferenc I. 09. Vértesboglár 589. Mayer Ferenc IX. ll. Vértesboglár 590. Mayer Ferenc V. 21. Nagykovácsi 591. Mayer János lll. 03. Budakeszi 592. Mayer Mátyás XI. 28. Zanegg 593. Mayer Urbán VII. 21. Bátaszék 594. Mayerhof Gáspár lll. 08. Mecsekjánosi 595. Mayer József 596. Meinzinger Mátyás IX. 26. Nagyganna 597. Ment Mátyás VII. 24. Dunaszekcső 598. Merk Ádám X. 15. Németbóly Merkler Ádám VI. 20. Csátalja 600. Mészáros János 601. Metz András VIll. 25. Elek 46

47 602. Metzger János IV. 07. Vértesboglár 603. Metzinger Mihály VII. 12. Kakasd 604. Metzinger János II. 27. Rém 605. Michelberger András XII. 16. Budaörs 606. Michelberger József II. 26. Budaörs 607. Mikolazi József III. 04. Budapest 608. Minasch István VI. 16. Soroksár 609. Mindler János VI. 24. Budakeszi 610. Mink József XII. 26. Cikó 611. Mittnacht József VI. 27. Alsókamarás 612. Modler Viktor VIII. 08. Bakonysárkány 613. Molnár István VI. 12. Fertőboz 614. More Antal X. 12. Agram 615. Morizt Márton VIlI. 25. Versend 616. MoserJózsef VI. 22. Ödenburg 617. Moser IstVán II. 09. Grábóc 618. Muik András V. 21. Szcpetnek 619. Mühl Mihály 1924.I.27. Kroisbach 620. Mülberger Mihály 621. Müller Adám V. 25. Mucsi 622. Müller Sándor VI. 04. Vaskút 623. Müller Anial 624. Müller János V. 13. Bátaszék 625. Müller Henrik IX. 14. Egyházaskozár 626. Müller Henrik VII. 25. Bátaapáti 627. Müller Jakab VII. 24. Nagelsdorf 628. Müller János XI. 18. Csávoly 629. Müller János VI. 20. Budaörs 630. Müller János I. 26. Budaapáti 631. Müller Gyula IV. 20. Bakonyoszlop 632. Müller Mátyás Ill. 28. Vállaj 633. Muschek Ferenc VIlI. 14. Etyek 634. Mussong Jakab VI. 21. Cikó 635. Muth Henrik I. 23. Gyönk 636. Muth Vilmos XII. 22. Ujpetre 637. Mustapics TomisIáv 638. Naasz Adám ll. 06. Nagyhajmás 639. Nagel Ferenc VII. 07. Vértesboglár 640. Nagl Antal X. 10. Vértesboglár 641. Nagl Antal XI. ll. Vértesboglár 642. Nagl Ferenc 643. Nagy Imre VII. 26. Lókút 644. Nagy Demeter 645. Natz Vilmos VII. 26. Győrsövényház 646. Németh György IV. 25. Magympolány 647. Ness Mihály Ill. 22. Újpetre 648. Ness Vilmos VII. 24. Vókány 649. Neubauer Ferenc IV. 24. Raabfidisch 650. Neubauer József IX. 15. GIábóc 651. Neuberger József III. 11. St Peter 652. Neuberger Mihály IX. 05. St. Peter 653. Neuberger István Ill. 04. St.Johann 654. Neubert János VII. 06. Mőcsény 655. Niedennayer Ferenc XII. 24. Elek 656. Niedennayer Vilmos V. 24. Elek 657. Niess Ádám 658. Nieth Ádám VII. 24. Cikó 659. Nolz Mihály IV. 10. Agendorf 660. Notheiss Gáspár 1925.I.11. Mecsekjánosi 661. Obendorf Péter Ill. 18. Nagyhajmás 47

48 662. Oberkersch József II. 13. Kunbaja 663. OlImann József II. 09. Kunbaja 664. Onnos András IX. 27. Hidegkút 665. Onnos József VI. 24: Hidegkút 666. Ottliczky Ferenc 667. Oswald Ignác VIII. 01. Hercegfalva 668. Palatin György Ill. 04. Perbál 669. Pálinkás Ferenc IX. 24. VértesbogIár 670. PálinkásJózsef II. 25. Vértesacsa 671. Paller István II. 08. Vértesacsa 672. Pappert Jakab VI. 07. Szálka 673. PastlerJános IX. 25. Wandorf 674. Patzer Mihály XII. 12. Ödenburg 675. Paulay Alajos 676. Paulheim Adám XII. 02. Szigetújfalu 677. Paulheim József Ill. 22. Szigetcsép 678. Payer Oszkár VIII. 10. Harka 679. Payerl Mátyás II. 06. Harka 680. Peltzer Henrik II. 24. Hidas 681. Pentz Ádám XII. 22. Kunbaja 682. Pentz József IV. 22. Vaskút 683. Perlinger István VIII. 27. St Peter 684. Pertz István IX. 13. Altenbögge 685. Pető Ferenc XII. 11. Bácsalmás 686. Petri János IX. 23. Véménd 687. Petz György II. 07. Vókány 688. Petz János I. 18. Bonnya 689. Petz János Ill. 21. Szálka 690. PfaffFerenc XII. 24. Dúzs 691. Pfanzer Antal VI. 09. Elek 692. Pfeifer József V. 23. Piliscsaba 693. Pfeiffer János 1916.I.24. Ág 694. Pfendert János IV. 21. Zsámbék 695. Pfleger József VIlI. 15. Etyek 696. Pflum István VIlI. 02. Zsigetújfalu 697. Pieler János VI. 27. Balf 698. Pieler Mihály Ill. 27. Balf 699. Piller József 1906.I.21. Bali 700. Piller Pál IX. 22. Ajkarendek 701. Piltz Márton XII. 22. Mezőberény 702. Pojtinger Péter V. 21. Németmárok 703. Pollak Károly II. 20. Pilisborosjenő 704. Pölöskei János IX. 26. Gödre 705. Ponitz György IV. 27. Felsőkerepes 706. Popp András Ill. 24. Cikó 706. Popp Péter XI. 26. Cikó 707. Posgai István X.25. St. Peter 708. Post József Ill. 14. Almáskamarás 709. Poth Henrik 1907.III. 23. Alsónána 710. Potnek Ferenc VIlI. 22. Karancs 711. Pratzler János IX. 10. Alsónána 712. Preckl Mihály Budaörs 713. Preger Antal Ill. 22. Ganna 714. Preis Pál Ill. 06. Hummlitz 715. Preiss Henrik IX. 26. Fünfltirchen 716. Preisinger Mihály VI. 13. Ödenburg 717. Preiseler György Ill. 22. Budakeszi 718. Prescher Konrád XII. 19. Bonnya 719. ProgI József XI. 24. Etyek 720. Puchler János V. 27. Tótvázsony 48

49 721. Puhl Pál 1929.I.28. Hercegszabar 722. Pulver János V. 03. Grabovac (Jug.) 723. Pusch Mihály IX. 04. Szigetszentmárton 724. Puszter József XI. 25. Rajka 725. Raab Bálint 726. Rábai Henrik X.13. Kaposszekcső 727. Rabel István VI. 25. Budaörs 728. Rack György IV. 14. Etyek 729. Rapolder Antal X. 15. Budakeszi 730. Rathgeber Mihály V. 05. Gödre 731. Rausch Jakab IX. 14. Nagyhajmás 732. Rauth István X. 19. Németkér 733. Reppmann István 1923.I. 01. Vaskut 734. Redl József V.10. Hercegfalva 735. Redl István VIlI. 07. Hercegfalva 736. Redling Jakab V. 27. Ganna 737. Regert Mátyás XII.05. Németpalkonya 738. Reh Stephah X. 10. St. Johan 739. Rehberger Mátyás VII. 27. Hegyeshalom 740. Rehmann János IV. 16. Budajenő 741. Reich György Ill. 25. Németkér 742. Reichardt József I. 24. Dunaföldvár 743. Reidl József IV. 04. Somogydöröcske 744. Reibling János 745. Reifmesser József XI. 22. Hidegkút 746. Reisner Károly VI. 21. Ödenburg 747. Reiss Ferenc VI. 28. Elek 748. Reiss János 1930.I. 27. Cikó 749. Reiss Pál VI. 26. Elek 750. Reiss József X. 22. Elek 751. Reiss Péter IV. 23. Cikó 752. Reisinger János I. 13. Belecska 753. Reitinger Henrik I. 12. Gerényes 754. Reitinger János 755. Resch Mihály IX. 10. Mogyoród 756. Retting István VIlI. 27. Vaskút 757. Rezniczek József II Richter György VIlI. 26. Nemesudvar 759. Richter Mihály IX. 06. Nemesnádudvar 760. Riegler István VII. 25. Kroisbach 761. Ries Ferenc X. 20. Bácsalmás 762. Rieschl Márton VIlI. 08. St. Johan 763. Rigó János IX. 21. Pusztavám 764. Rill János VII. 27. Bácsalmás 765. Ring Konrád IV. 13. Vinkovci (Jug.) 766. Ringhofer Mihály V. 26. Ödenburg 767. Ringhoffer József VI. 27. Bakonygyirót 768. Ritter János IV. 19. St. Peter 769. Ripp Gusztáv 770. Ritter János VII. 26. Budaörs 771. Ritter Mihály Ill. 26. St. Peter 772. Rits Péter VI. 09. Bácsalmás 773. Rongitsch József II. 27. St. Peter 774. Romeis János VII. 7. Villány 775. Romeis József VIll. 18. Vókány 776. Rödbneier Mihály IX. 12. Dunakömlőd 777. Ruck György IV. 27. Elek 778. Ruck József IV. 22. Almáskamarás 779. Rummelhardt János Ill. 26. Vaskút 780. Rumpeltes Mátyás 1929.I.24. Ödenburg 49

50 781. Rumsauer Vilmos XI. 26. Máriakéménd 782. Ruppert Ferenc VIll. 06. Hercegfalva 783. Ruppert János XI. 14. Gyönk 784. Szabó Henrik X. 19. Alsónána 785. Szabó Márton IX. 9. Zsámbék 786. Szabó István I.06. Kunbaja 787. Sándor Mihály I. 26. Budaörs 788. Sauer János XII. 8. Katymár 789. Sauter József Ill. 02. Zsámbék 790. Sauthner Albert X. 10. Nas.Elbinakrivaja (J ug.) 791. Schadt Ferenc XI. 07. Vaskút 792. Schmer György II. 13. Dunakömlőd 793. Schaffer Benedek VI. 23. Vérteskozma 794. Schaffer György VI. 23. Ág 795. Schaffer Henrik VI. 06. Alsónána 796. Schaffer János XII. 03. Császártöltés 797. Schaffer János VIlI. 10. Alsónána 798. Schaffer Mihály Ill. 22. Soroksár 799. Schama István VII. 27. Katymár 800. Schandl Jakab VII. 05. Bakonykoppány 801. Sántha Emil II. 18. Jakabháza 802. Scherer Rudolf IV. 05. Üröm 803. Scharfy Ferdinánd VI. 11. Ödenburg 804. Scharfy Sámuel XI. 26. Ödenburg 805. Scheibl Antal 806. Scheibl János VII. 22. Csávoly 807. Schey Gyula 808. Schneller Mihály Ill. 05. Bakonyjákó 809. Schely Károly IV. 12. Kaltenstein 810. Schenk János X.19. Somogyszil 811. Seres György VI. 10. Elek 812. Schettl Antal VI. 25. Pécsvárad Schilling Fülöp II. 13. Nagyszékely 814. Schilling Péter X. 01. Pereg 815. Schillinger Antal Ill. 10. Elek 816. Schimpl János XII. 25. Elek 817. Schimpl József VII. 17. Elek 818. Schinagel József II. 26. Kroisbach 819. SchinageIJózsef VII. 26. Etyek 820. Schindler József XI. 23. Budakeszi 821. Schinkó Mihály II. 14. Szomor 822. Schkrutt Henrik X. 23. Kisfalud 823. Schmall Antal 824. Schmeisser Márton I. 11. Bonyhád 825. Schmell Antal VII. 16. Zsámbék 826. Schmidt Ádám VII. 12. Mőcsény 827. Schmidt Ádám VII. 25. Lapáncsa 828. Schmidt Antal V. 24. Csibrák 829. Schmidt Gábor IV. 21. Kurd 830. Schmidt Henrik XI. 25. Mekényes 831. Schmidt János IX. 06. Lapáncsa 832. Schmidt János Ill. 23. Pressburg (S 833. Schmidt János IV. 27. Tál 834. Schmidt József VI. 13. Vértesacsa 835. Schmidt Gyula XII. 22. Mőcsény 836. Schmidt Lőrinc XII. 14. Odzaci (Jug.) 837. Schmidt Miklós VIlI. 26. Bácsalmás 838. Schmidt Pál VI. 26. Bácsalmás 839. Schmidt Fülöp VIlI. 23. Györköny 840. Schmidt István VIII. 06. Veprovac (Jug.) 50

51 841. Schmidt Vendel I. 25. Majos 842. Schmidtecker Antal IX. 24. Srpski Miletic (Jug) 843. Schnadenberger József II. 15. Beli Manastir (Jug.) 844. Schneider Ferenc IV. 12. Budapest 845. Schneider János VII. 16. Alsónána 846. Schneider János X. 21. Harta 847. Schneider János VII. 26. Porva 848. Schneider János IX. 26. Bácsa1más 849. Schneider József VIlI. 07. Grabovac (Jug.) 850. Schneider József IX. 19. Almáskamarás 851. Schneider József XII. 25. Lapáncsa 852. Schneider Péter IV. 07. Mórágy 853. Schneider Sebestyén I. 22. Budakalász 854. Schnobl János IX. 03. Csávoly 855. Schoblocher Antal VIlI. 26. Bácsalmás 856. Schoblocher Péter V. 26. Bácsalmás 857. Scholly Károly X. 21. St. Peter 858. SchölI Lajos 859. Schönfeld Mihály XI. 24. Dúzs 860. Schopf Ferenc VII. 13. St. Johann 861. Schopf János VII. 24. St. Peter 862. Schopper István VI. 23. Gara 863. Schrantz Mihály II. 13. Temerin (Jug.) 864. Schraub Imre XI. 10. Máza 865. Schreck István II. 20. Pilisvörösvár 866. Schreier György VI. 10. Elek 867. Schrödl Pál VII. 24. Ödenburg 868. Schubert Antal VIII. 20. Bácsalmás 869. Schubert Ferdinánd III. 21. Kiskassa 870. Schubert Vilmos III. 22. Kula 871. Schuck György IV. 25. Villány 872. Schuck Károly VIII. 10. Pilisbarosjenő 873. Schüll Sebestyén VII. 07. Kunbaja 874. Schultz Urinc II.07. Budakeszi 875. Schulze Henrik VII. 22. Dresda 876. Schumacher Jakab IX. 13. Szálka 877. Schuster Alajos IX. 19. Dubi/K 878. Schuster Sebestyén 879. Schütz Pál IX. 25. Dunakömlőd 880. Schwab József X. 11. Lapáncsa 881. Schwarz József VI. 20. Kisganna 882. Schwarz Konrád 1907.I. 12. Szigetszentmárton 883. Schwarz Pál IX. 26. Kisganna 884. Schwebler Péter IX. 16. Subotica (Jug.) 885. Schwighoffer Mihály X. 16. Nagytevel 886. Sebő János I. 04. Bakonypölöske 887. Sedlak Henrik V. 26. Üröm 888. Sedlak Károly V. 26. Budakalász 889. Seiberling József V. 27. Somberek 890. Seibert János XII. 06. Vaskút 891. Seitsam Antal VI. 06. Etyek 892. Seitz Ferenc 893. Seltner Antal IX. 14. Szigetújfalu 894. Sendi János III. 23. Vértarcsa 895. Senk József X. 05. Illocska 896. Senk Tamás III. 05. Illocska 897. Sieber Antal IV. 26. Nagykovácsi 898. Sieber János I. 05. Nagykovácsi 899. Siben József VII. 12. Liptód 51

52 900. Siegwardt József V. 22. Dunakömlőd 901. Siffen Jenő 902. Silbereis József II. 02. Almáskamarás 903. Silbereis Bálint X. 26. Almáskamarás 904. Simon Ferenc IX. 25. Csátka 905. Singer György IV. 14. Dózs 906. Sipos József IX. 22. Katymár 907. Skribanek Ferenc Ill. 24. Bácsalmás 908. Skribanek István XII. 02. Bácsalmás 909. Skribanek István 1922.I.21. Bácsalmás 910. Skultéti András VIlI. 24. Hőgyész 911. Sommer László VII. 22. Kaposvár 912. Sommer Márton XII. 24. Etyek 913. Sommer Péter V. 08. Bácsalmás 914.Spangenberger Jakab V. 18. Egyházaskozár 915. Spannenberger Ádám IV. 13. Cikó 916. Speier József I.21. Kroisbach 917. Spiegei András VIlI. 09. Hegyeshalom 918. Spiess Gyula VI. 03. Bonyhád 919. Staab István XII. 01. Katymár 920. Stabl János VI. 12. Bácsalmás 921. Stadler Ferenc I. 25. Vaskút 922. Stadtmüller Mátyás IX. 25. Leányvár 923. Stahl Konrád VI Stallenberger András XII. 4. Cikó 925. Staller György XI. 11. Csátalja 926. Stapf György IV. 27. Elek 927. Stapf Ádám Elek 928. Stark Lajos XII. 19. Budapest 929. Starcz József 930. Steib Ádám I. 06. Szálka 931. Steibli János 1930.I.03. Zsámbék 932. Steiger János IX. 24. Agendorf 933. Steigenwald Ádám VI. 23. Bánd 934. Stein Miklós Egyházaskozár 935. Steiner Márton VIlI. 04. Palotabozsok 936. Steiner Mátyás II. 06. Agendorf 937.Steinhöfer János V. 11. Hegyeshalom 938. Srenger Mátyás XII. 16. Ganna 939. Stenger Rudolf VIlI. 24. Cikó 940. Stess Imre VII. 27. Somogydöröcske 941. Stark József X. 08. Belje (Jug.) 942. Stark József Ill. 12. Németmárok 943. Strahl János XI. 13. Vaskút 944. Strammer András IX. 22. Agendorf 945. Strenner János IV. 13. Tótvázsony 946. Striffler György IV. 26. Almáskamarás 947. Strifler Vendel X. 12. Almáskamarás 948.Strohmnayer János VIlI. 22. Cikó 949. Strorigl Mihály VIlI. 19. Harka 950. Strommer Mátyás XII. 16. Balf 951. Studer János IX. 06. Cikó 952. Sturm József II Sturz József X. 03. Budakeszi 954. Sturz József Ill. 19. Wiendorf 955. SunthennerJános I. 25. Lókút 956. Szeltner Antal 957. Szeltner Henrik V. 23. Budapest 958. Szedlák Károly 959. Szőllősi János II. 04. Homolitz (Jug.) 52

53 960. Szentesi Henrik 961. Taberger József I. 22. Budapest 962. Tafferner Ferenc III. 23. Zsámbék 963. Tagscherer István VII. 03. Budaörs 964. Tandl Mátyás I. 18. Kroisbach 965. Taps Jakab VI. 06. Kercseliget 966. Taub József II. 14. Bácsalmás 967. Taubel Mátyás 1927.I. 11. Ragendorf 968. Tauer János VI. 06. Villány 969. Tax Antal VII. 25. Ujbarok 970. Teer József XII. 16. Veszprémhidegkút 971. Tell István VIII. 07. Hercegfalva 972. Teller Antal XII. Etyek 973. Teller János 974. Tenk Viktor XII. 12. Lókút 975. Tex József II. 24. Ivándárda 976. Thaser József IV. 20. Piliscsaba 977. Theiler József 1906.I. 10. St. Johann 978. Thorján Frigyes V. 02. Novi Vrbas (Jug.) 979. Thülly Mátyás II. 28. Zanegg 980. Thum János IX. 07. Hercegszabar 981. Thum János X. 15. Palotabozsok 982. Thumberger János 983. Thurmann László 984. TilI Mihály IX. 04. Véménd 985. TilI István XII. 18. Bátaszék 986. Tilmann József IX. 23. Hőgyész 987. Tirom Antal XII. 22. Bajmok 988. Tirnitz Ferdinánd ll. 22. Ödenburg 989. Tisch József IX. 17. Zsámbék 990. Tissauer József Ill. 25. Güns 991. Tobler András 1929.I. 13. Katymár 992. Tobler Antal IX. 06. Katymár 993. Totter Henrik II. 23. Ivándárda 994. Trapp József VI. 23. Kercseliget 995. Tremmel Géza X. 06. Porva 996. Tremmel János X. 14. Elek 997. Treutz György XII. 05. Szajk 998. Triebl Pál 999. Trinkl József V. 23. Agendorf Trinkl Mátyás IV. 17. Agendorf Trissler Péter Ill. 06. Kiskér Trost Ferenc V. 23. Lánycsók Trummer István I. 26. St. Johann Tschassar Gusztáv Thumberger János X. 26. Harka Tum György 1913.I.23. Szigetújfalu Turina József VI. 27. Felsőkerepes Türk Jakab I. 26. Dunakömlőd Türk József Ill. 09. Űröm Turnherr János V. 26. Pomáz Ujvári Károly Udvardy József II Ulrich János Ill. 20. Grábóc Ulrich József II. 23. Vértesboglár Ulrich Márton X. 19. Hidar Unger András Unger Pál VII. 25. Levél Urlauber Pál XI. 12. Bácsalmás 53

54 1019. Urschler András X. 23. Budapest Usleber György 1930.I.05. Bajmok Utmelléki Bemát X. 14. Pr.Sv.lván (J ug.) Utz János VI. 24. Zsámbék Warga György XII. 25. Komádi Varga Mátyás VI. 23. Somogyhárságy Varga Antal Wache Ferdinánd VII. 06. Vókány Wachter Mihály X. 06. Bácsalmás Wachtler Rudolf II. 09. Paris Vadas Károly Il.14. St. Peter Wagner Ferenc VI. 27. Somogyhárshegy Wagner Richárd XI. 17. München Waller Antal 1917.I.27. Beremend Varga Ferenc Waschik József VI. 24. Elek Weber Ferenc IV. 24. Ivándára Weber József IV.03. Vértesacsa 1037.Weber Mályás Ill. 21. Dózs Weber Oszkár IX. 27. Kisjakabfalva Weith József WeberVilmos VI.09. Unterrechendorf Weckermann Mátyás VI.12. Budakeszi Wegmann Antal VIlI. 07. Budakeszi WegnerJános VI. 10. Taksony Weibl Ádám XII. 08. Egyházaskozák Weiss János IV. 01. Perbál Weiss János XII. 24. Zanegg Weiss Péter VII. 26. St. Johann Wennes József 1929.I.26. St Johann Wenzler Jakab XII. 01. Szálka Wenzler János VIlI. 25. Szálka Werkmann Mihály IX. 23. Szulok Wemer József VI. 19. Máriakéménd Wettstein Ádám XI. 25. Bácsalmás Wiest Márton IX. 22. Szomor Wilhelm Ádám II. 16. Bácsalmás Wilhelm Ferenc VI. 01. Cikó Wiltz György VIlI. 12. Elek Winck Jakab VII. 10. Alsónána Winecker János VIlI. 16. Akron Wink Henrik X. 26. Ivándára Wink Henrik III. 27. Alsónána Wid János IX. 04. Budakeszi Winkler András XI.03. Budaörs Winkler Antal VI. 17. Budaörs Winkler János VI. 25. Budaörs Winkler Konrád ll. 10. Budaörs WinklerIstván XI. 26. St. Peter Winter Márton III. 23. Mezőberény Wirágh Ferenc Wischer Ádám Ill. 11. Bácsalmás Wischer Henrik X. 24. Bácsalmás Wittmann Ferenc XI. 22. Nagykozár Wittmann György VlI. 24. Elek Wödl Mátyás V.11. Harka Wödl Mátyás XII. 15. Agendorf Wölfinger Tibor Wohlmuth Ferdinánd IX. 22. Ödenburg Wolf Ferenc VII. 25. Vaskút 54

55 1079. Wolfbeis Ferdinánd IV. 26. Ödenburg Wüscht János I.22. Sr.Militic (Jug.) Zanker Antal IX. 24. Etyek Zaun Márton VIII. 17. Tótvázsony Zavaczki István 1901.IV.24. Kunbaja Zechmeister József 1922.I.08. Zanegg Zeitler János Xll. 08. Elek ZeitlerJózsef I. 13. Elek Zeitler József IV. 14. Elek Zeller Ernő IX. 21. Bácsalmás Zellmayer György ll. 19. Bácsalmás Zellmayer Vendel XI. 25. Bácsalmás Zeller József XI. 15. Almáskamarás Zeller Konrád Zeller Vilmos Zeller Mihály VI. 12. Almáskamarás Zemmel Ferenc Vll. 23. Budakeszi Zick Ferenc ll ZickJakab VI. 08. Vaskút Zick János IX. 10. Vaskút 1099.Ziegler József VI. 14. Bátaszék Zielbauer Ferenc I. 25. Elek Zielbauer János 1927.I.06. Elek Zinier Mihály X.28. Zanegg Zink Lőrinc 1928.VII.27. Perbál Zink Mátyás I. ll. Máriahalom Zink Mihály IX. 04. Zsámbék Zimmermann József II. 26 Nagyárpád Zinnitsch Ferenc 1913.IV. 27 Kaltenstein Zukelbach János Budaörs Zischek József 1902.IX.26. Kecskéd Zöllner Imre 1913.VII.25. Elek Zseray József 1903.I.27. Heetin (Jug) Zseray István Zwickl Pál 1929.VI.14. Zanegg 55

56 A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak NÉVSORA (Hiányos) 56

57 A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak névsora 1. Almási János 2. Aut Ádám 3. Anselmó János 1919.VI.14. Budafok 4. Badnyák László 5. Bagjas László 6. Balázs István 7. Balázs Lajos 8. Babos János 9. Bacsa Sándor 10. Balogh János 11. Bayer Mihály 12. Basiszta József 13. Benkő Vince 1906.XI.17. Nagyszakácsi 14. Benkovics Béla 15. Brecska Jenő 1920.II.15. Szabadka 16. Buszulyok Sándor 1924.VII.14. Arad (Ro.) 17. Bischof Péter 18. Bikesics István 19. Cza1có.Sándor 20. Csáki László 21. Csapó Béla 22. Csillik István 23. Csupor? 24. Dampf László 25. Dobo József 26. Domanovits János 27. Erdős Lajos 28. Farkas István 29. Fehér József 30. Flaiser? 31. Franyó Ferenc 32. Frei Sebestyén 33. Fellendek István 34. Fekete? 35. Farkas? 36. Freiber István 37. Frölich Tibor 38. Fuszenecker? 39. Gáspár János 40. Graszl Jenő 41. Gergely András 42. Groseibel Márton 43. Groszmann Jakab 44. Groszman József 45. Hauk János 46. Hajnal István 1925.I.16. Újpest 47. Horváth Lajos 48. Rock Antal 49. Dr. Herczeg László 50. Hengenröger Virgil 51. Iker János 1924.VII.14. Szekszárd 52. Jakab József 53. Juhász József 1924.III.14. Örményháza 54. Juhász József 55. Jeszenszki István 56. Joó István 57. Kálnay László 58. Katona András 57

58 59. Katona János 60. KasznárJános 61. Keller Sándor 62. Képes László 63. Klémann Ferenc 64. Klenyóczki Péter 65. Kiss Ottó 66. Kholman György 67. Kohler Jakab 1914.V.24. Nemesnádudvar 68. Dr. Kósa László 69. Kovács József 70. Krebs István 71. Krug Mihály 72. Laczi Gyula 73. Laczi István 74. Lábodi Gyula 75. Lipics Kálmán 76. Lichtmanegger Oszkár 77. Markos Károly 78. Márton Imre 79. Meiszner János 80. Mirk József 81. Móder István 82. Mudzsár Dragatin 83. Müller Antal 84. Müller Péter 85. Nagy János 86. Nagykikindai? 87. Narobek László 88. Nikolaj Nikolavics Iván 89. Oláh Miklós 90. Orosz Imre 91. Pataki Mátyás 92. Pfeifer József 93. Rédli Géza 94. Ritter Sándor 95. Ritzl János 96. Sadi István 97. Salamon Nándor 98. Sárvári György 99. Simonka Vendel 100. Srangli Dénes 101. Somogyi István III. 18. Bácskamutfalva 102. Somlóvári László 103. Soós László 104. Stipics János 105. Schöffer Ferenc 106. Schwarzenberger Adolf 107. Szabó György 108. Szabó József 109. Szabó Mihály 110. Stumpf Ferenc 111. Szabó Ferenc 112. Szabó Károly 113. Szabó Lajos 114. Szabó Sándor 115. L. Szabó Sándor 116. Szombati Szabó Csaba 117. Szabó (Schneider) György 118. Szakmári Mihály 58

59 119. Sróf Sándor 120. Száraz György 121. Szedlacsek István 122. Szinger Mihály 1926.XII.19. Almamellék 123. Szomolai Szilárd 124. Sztanó József 125. Tasnádi Frigyes 1926.II.05. Budapest 126. Tarczal József 127. Teller Antal 128. Técsői István 129. Terjék József 130. Török Ferenc 131. Török János 132. Tomanovics János 133. Törtei András 134. Tompa Zsigmond 135. Treiber István 136. Trapp József 137. Torma János 138. Tragler Márton 139. Vitéz Frigyes 140. Vida Ferenc 141. Zentai Tibor Tapolca 142. Ébner Ferenc 143. Engelmayer Henrik Deckmann János 145. Geislhord Gyula Pilisvörösvár 59

60 Mellékletek 60

61 A tiszalöki fogolytábor alaprajza 61

62 62

63 63

64 A táborból kicsempészett levél 64

65 65

66 66

67 67

68 Tasnádi Frigyes tiszalöki táborban készült rajza 68