A lovasterápia megoldást kínál testi és lelki bajokra is

Átírás

1 A közel fél évszázad alatt több mint 6 ezer egykori katona civil életének újraindítását egyengető elsősorban sérült és/vagy fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozó szervezet az úgynevezett állatasszisztált terápia lovas válfaját művelőket tömöríti. A leszerelt bakák visszaszelídítését lovaglással, a lovak körüli fizikai munkával, állatgondozással és persze pszichológusi segítséggel megoldó módszer valóban amerikai találmány, ám a frontról sérülten hazatérők lovas rehabilitációja európai innováció. Az első világháború gerincsérült, lebénult lábú brit veteránjait Oxfordban két lelkes és empatikus, ugyanakkor bátran kísérletező ápolónő Olive Sands és Agnes Hunt segítette lóra: úgy vélték, a lovon való üléskor a derék-, a far- és a combizmok óhatatlan átmozgatása és mindenekelőtt a hátasok különleges ritmikájú mozgása többet ér a gyógytornánál. A lábra álló hadfiak sora őket igazolta. A doktori címek és a tüzetesebb kutatások hiánya továbbá az orvostársadalom hímsovinizmusa miatt azonban szakberkekben évtizedekig a tudománytalan kategóriába sorolták az efféle próbálkozásokat. 1. oldal (összes: 6)

2 Lis Hartel félig bénán, az 1952-es olimpiai lovaspályán és a dobogón, illetve terápiás munka közben Fotó: horsenation.com; Nemzetközi Olimpiai Bizottság archívuma A sarlatánság bélyege azután kezdett halványodni, hogy a dán Lis Hartel 1952-ben Helsinkiben olimpiai második lett díjlovaglásban. Az eredmény szokásos hírértékén túlmutató szenzációja az volt, hogy a hagyományosan koedukált mezőnyben neves férfi lovasokat is maga mögé utasító sportoló hat évvel a diadal előtt nemhogy nyeregbe szállni, de még önállóan járni sem tudott ban ugyanis terhessége alatt járványos gyermekbénulásban betegedett meg és súlyosan mozgáskorlátozottá vált. Ebbe azonban nem nyugodott bele, és előbb lovastársai segítségével, később kínnal-keservvel önállóan is újra és újra felkapaszkodva lovára, ismét lovast, mégpedig a 2. oldal (összes: 6)

3 legjobbak közül valót faragott magából. Miután 1956-ban a stockholmi olimpián is ezüstérmet nyert, a fizikoterapeuta Ulla Harpoth-tal összefogva gyermekparalízises apróságokat lovagoltatott, mondván, hogy ami neki sikerült, az másnak is bejöhet. Páciensei testileg ugyan nem szabadultak meg teljesen a betegség következményeitől, ám lelkileg megerősödve sokat leküzdöttek hátrányukból. Az eredmények viszonylagossága okán azonban Hartel és Harpoth eljárását a módszer ellenzői afféle luxusszámba menő kedélyjavító foglalkozásként értékelték, legalábbis is egy ideig. A verhetetlen mozgásimpulzus A máig érvényes lényeget már az oxfordi szakápolók felismerték. Nevezetesen, hogy a ló lépés jármódban a hátán ülő számára a normál emberi járás mozgásimpulzusait közvetíti. Vagyis a lovas gerincére, medencéjére ható, a törzs és a csípő izmait aktiváló, előremozgató erők ugyanazok, mintha az illető két lábon járna összegzi a lényeget Carol Fleck amerikai sportorvos a Hippoterápia: az emberi járás és a lovaglás mechanikája című, 1992-ben megjelent tanulmányában. A ló görög neve, hipposz után hippoterápiának keresztelt módszer ortopéd szakemberek, neurológusok és gyógytornászok gyakorlati tapasztalatai és klinikai kutatásai nyomán kristályosodott ki az 1970-es évek elejére. Az eredetileg mozgásjavításra, a károsodott egyensúlyrendszer fejlesztésére szolgáló metodika ma már az egyes kórképekhez a szklerózis multiplexhez, az izomsorvadásos betegségekhez, az idegrendszeri rendellenességek különböző fajtáihoz, illetve a sérülés következtében kialakult fogyatékosságokhoz alakított speciális technikákat alkalmaz. A lényeg azonban mindegyiknél ugyanaz: a lépésben haladó ló mozgása. Ebben a különleges fizioterápiás eljárásban a ló az eszköz a páciens medencéjének és törzsének mobilizálásához, a helyes járásminta kialakításához. Nincs más olyan gyógytorna-típus, amellyel hasonlóan összetett mozgásimpulzusokat lehetne közvetíteni nyilatkozta az Unicornis Lovasterápiás Központ létrehozásakor Györgypál Zoltánné gyógytornász-lovas terapeuta. Félreértesek elkerülése végett, a hippoterápiának a lovagláshoz csak annyi köze van, hogy a ló jelenléte mindkettőhöz szükséges. Itt nem az ember igyekszik hatni a lóra, hanem fordítva, a ló mozgását visszük át a páciensre. A ló és a lovas medencéjének oldalra-előre, fel és le irányuló mozgása váltakozó rotációs mozgásokat eredményez. Egy lépésben haladó ló percenként 110 ilyen háromdimenziós lengésimpulzust közvetít a lovas teste felé. A ló mozgásai áttevődnek a lovas medencéjének, csípőízületének és ágyéki gerincszakaszának egészére. A terápiás lovaglás hatása az egyensúlyra, a motorikumra, a koordinációra és az orientációra közvetlenül érzékelhető, kihat a viselkedési rendellenességekre és a magatartási zavarokra is. Hány oldala lehet egy lónak? A hatásmechanizmus több területet fog át. Mozgásterápiás szempontból segíti a kóros izomtónus szabályozását, a mozgásérzékelés javulását, a testséma fejlődését, az egyensúly és a koordináció javulását, valamint a fejkontroll, törzskontroll javítását. Pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai alkalmazásával elérhető a figyelem és a gondolkodás fejlődése, az élmény és tapasztalati kör bővülése, az önbizalom, a függetlenség, az önkifejezés, az életöröm, a motiváció megjelenése. Jótékonyan hat a kapcsolatfelvétel és -fenntartás képességére. A szociális élethez elengedhetetlen funkciók javulása is az eredmények közé tartozik: a kommunikációs és interakciós készségek és képességek, az érzelmi és akarati funkciók pozitív irányba változnak foglalja össze a gyógylovaglás előnyeit Steiner Henriette orvos-biológus átfogó ismertetője. E szakkalauz meghatározása szerint a hippoterápia orvosi javallatra végzett neurofiziológiai 3. oldal (összes: 6)

4 gyógytorna. Az úgynevezett gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna ezzel szemben fejlesztő-nevelő foglalkozás lovasterapeuta vezetésével. (A szinte napra pontosan húsz évvel ezelőtt alapított Magyar Lovasterápia Szövetség a nemzetközi sztenderdnél is szigorúbb, amikor gyógypedagógusi diplomához köti 5 éves, gyakorlati lovastudást is megkövetelő képzését.) A gyógypedagógiai lovaglásnál már nem csupán lépésben, de ügetésben és vágtában is haladhat a speciálisan kiképzett és időről időre vizsgáztatott négylábú. (A nyugodt, kiegyensúlyozott, egészséges, a lovas sportokban is jártas növényevőnek tűrnie kell bármiféle, a páciensei által tanúsított magatartás-zavart.) Az értelmileg akadályozott, tanulásban gátolt, autista spektrumzavarral élő, hiperaktív, látás- és hallássérült, részképességzavaros, illetve magatartásproblémás alanyokra szabott terápia része a lógondozás is. Az utóbbinál az állat szerepe a motiváció magyarázza Suri Szilvia, lovasterapeuta. Ez annyit jelent, hogy a kezelteket lehetőség szerint bevonják a lovak körüli munkákba, azok ápolásába, még az istállótakarításba is. Az efféle foglalkozások hatással vannak a kommunikációs és a kognitív képességekre, és nagyon erős a szocializációs hatás is állítja a Gyógypedagógia Szemlében megjelent tanulmányában a fogyatékosokkal foglalkozó Puskorics Lívia szomatopedagógus. A nemzetközi szakirodalomból is idéző dolgozat sorra veszi a tökéletesen magukba zárkózott autisták első megszólalásait, amikor a lóhoz intézett pár szó jelenti a kezdő lépést a világ felé. Vagy az együttműködni, koncentrálni képtelen hiperaktív gyermekeket, akik lovaglással gyakorolják a kooperációt is. Csökkent a szenzoros érzékenység, javult a figyelem irányíthatósága, a szociális motiváció pedig nőtt a lovak hatására foglalja össze a szakberkekben szinte maguktól értetődő eredményeket a University of Miami kutatói által pár éve publikált tanulmány. Pszicholó 4. oldal (összes: 6)

5 Az ezredforduló után legdinamikusabban fejlődő szakág a lovas (másnéven: ló-asszisztált vagy -facilitált, illetve -mediált) pszichoterápia. Itt a kezelés a ló páciens terapeuta háromszögében zajlik, amelyben a ló teljes értékű résztvevő (szakszóval: koterapeuta), segíti és előre viszi (facilitálja) a terápiás folyamatot. Amely a lovas sportok így a futószáron vágtázó állat hátán végrehajtott akrobatikus gyakorlatokkal operáló lovastorna és a díjlovaglás elemeit is tartalmazza. A nemzetközi terápiás szakma közmegegyezéses álláspontja szerint a ló és az ember közötti nonverbális interakcióra építő metódus a legtöbb pszichiátriai betegség kezelésére alkalmas: legyenek azok depresszív kórképek, szorongásos, személyiség- és viselkedészavarok vagy szenvedélybetegségek. Az állatok jótékony hatásába vetett hit ókori eredetű, már Homérosz is írt a vakságot gyógyító szent kutyákról. Az állatasszisztált terápia kezdetének ugyanakkor az 1919-ben Washingtonban, a St. Elizabeth kórházban rendszeresített mentálhigiénés program tekinthető, amelybe háziállatokat is bevontak. Később, a II. világháború alatt a sérült katonák pszichés rehabilitációját végezték az amerikai kórházakhoz tartozó farmokon. Az áttörést az jelentette, amikor az 1960-as évek derekán Boris M. Levinson pszichiáter, az amerikai Yeshiva Egyetem oktatója egy véletlennek köszönhetően felfedezte, hogy kutyája jelenlétében könnyebben kapcsolatot tud teremteni zárkózottabb gyermekekkel vázolja a kezdeteket a Psychiatria Hungarica hasábjain megjelent értekezés. A mások mellett Gerevich József addiktológus pszichiátert és Kardos Edina klinikai szakpszichológus lovas pszichoterapeutát is felsorakoztató szerzőgárda szerint a lóasszisztált módszertan a legkidolgozottabb az összes állatos (delfines, kutyás, macskás, kis rágcsálós, madaras, stb.) terápia közül. Nem véletlen, írják a magyar szakemberek, hogy az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatala (FDA) 2008-ban a depresszió terápiás lehetőségeit lajstromozó átfogó jelentésében enyhébb esetekben a gyógyszeres kezelés helyett kifejezetten ezt a metódust ajánlotta. És ezzel nincs vége: kiderült, hogy a lovak a krónikus szkizofrének állapotára is kedvezően hatnak. Gyors javulást mért náluk például a német Michaela Scheidhacker és Melani Kupsch pszichiáterpáros ben megjelent kutatási jelentésük szerint kontrollált klinikai környezetben a szorongás és a depresszió szintjében, a szociális készségekben, az énhatékonyságban, az élettel való szubjektív elégedettségben megdöbbentően gyors és pozitív előjelű változások álltak be. Gerevich és szerzőtársai szerint a csoportos lovasterápiák a szenvedélybetegek körében is hatékonyak: rendkívül motiválónak tartják például, hogy az állat értékítélet nélkül fogadja el őket. A másikról és önmagukról való gondoskodás vágyának felébresztését követően a célorientáltság, a kitartás és a frusztrációtűrés is javul. A páciensek a lovak környezetében gyakorolják a szociális kompetenciákat, edződnek az érzelmek elviseléséhez. Újra tanulnak bízni magukban és másokban írják a dolgozatban. Magyarországi úttörőként 2004 és 2006 között a Deszki Rehabilitációs Intézetben dolgozó Kardos Edina tapasztalatai szerint a lovas pszichoterápia hatása az optimális kockázatvállalás és reális veszélyérzet kifejlődésében, a felelősségérzet kialakulásában, az önfegyelem és az érzelmi kontroll megerősödésében és a stresszkezelés javulásában is megmutatkozott. A ló asszisztálta pszichoterápia egyik legfőbb amerikai teoretikusa, Julie K. Trevelyan pszichológus szerint a hatékonyság magyarázata a jégtörő funkcióban keresendő: a lóval való foglalkozás ugyanis átírja az embertársakkal jól vagy rosszul, de működő viselkedési mintázatokat, feltöri a merev védekezési mechanizmusokat. A klienst a ló úgymond barátságosan ösztönzi a változásra, hiszen feltűnő tulajdonságai a hatalmas szemek, az embernél pár fokkal melegebb testhőmérséklet, és az aktív, de nem agresszív (csemegét remélő) kapcsolatkereső attitűd bizalomgerjesztőek. A lovakat nem érdekli etológusok megfigyelései szerint azért, mert nem is érzékelik a testi vagy lelki fogyatékosság sem, ugyanakkor folyamatosan reagálnak az emberre. Ha pedig a velük foglalkozó figyelme lankad vagy elkalandozik, azt a vakarózástól a legelésen át az elkódorgásig sokféleképp megnyilvánuló viselkedésükkel azonnal jelzik. 5. oldal (összes: 6)

6 Szerző: Qubit Közzététel ideje: , szerda, 10:15 A forrás webcíme: 6. oldal (összes: 6)