Minden, amit a évi Világimanapi borítóképről tudni érdemes!

Átírás

1 Minden, amit a évi Világimanapi borítóképről tudni érdemes! SURINAME Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó!

2 Előszó Kedves Testvérek! Előszó A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Női Bizottságán belül működik a Világimanapi Munkacsoport, amely csupa lelkes önkéntes segítőből áll. Ez a kis csapat már hónapok óta dolgozik azon, hogy előkészítse és elérhetővé tegye a évi Világimanap anyagát. A szolgáló Testvérek a szabadidejükből áldoznak arra, hogy fordítással, irodalomgyűjtéssel, receptek felkutatásával, a zenei anyagok áttekintésével stb. járuljanak hozzá a jövő évi téma feldolgozásához. A évi téma-ország Suriname, amelyet Holland-Guyananak is neveznek, azért állította munkacsoportunkat komoly kihívások elé, mert a szakirodalom zöme csak hollandul érhető el, kisebbik hányada angol nyelven és csak egészen csekély magyarul. Mindez azonban nem vetett vissza a kis csapat lelkesedéséből, hogy minél színesebb, érdekesebb információk segítségével hozzuk közelebb ezt a távoli, dél-amerikai, etnikailag sokszínű országot a Világimanap résztvevőihez. A suriname-i asszonyok a teremtés történeten keresztül a teremtett világ védelmének a fontosságát állítják a világ figyelmének a középpontjába. Ennek kapcsán olyan fogalmak kerülnek előtérbe, mint a fenntartható fejlődés, a biodiverzitás, környezetterhelés, környezettudatos magatartás, hulladékhasznosítás és újra-használat, globális felmelegedés, üvegházhatás. E napjainkban sokat hangoztatott fogalmak hátterében azonban ott húzódik a legfontosabb kérdés: mi magunk, egyénileg mit teszünk naponta, saját háztartásunkban a környezetünk megóvásáért? Azért is különleges ez a téma, mert Suriname területének mintegy 94%-át még ma is esőerdő borítja. A helyiek éppen ezért különösen drasztikusnak élik meg az emberi kapzsiság okozta környezetrombolást, a fakitermelés, a bauxit- és aranybányászat következtében. A suriname-i embereknek a természethez fűződő szoros kapcsolatát tökéletesen kifejezi a Világimanapra készített festmény. Az élénk színek, a harmonikus, tartalmas, mégsem túl zsúfolt kompozíció tökéletesen szimbolizálja az ország természeti, kulturális, etnikai és vallási sokszínűségét. A jól megszerkesztett kép minden egyes apró részlete újabb és újabb ablakot nyit Suriname felfedezésre váró, csodálatos világára. A Világimanapra való felkészülést érdemes már jóval korábban elkezdeni annak érdekében, hogy a témaadó országot megismerve, megérthessük az általuk választott témát. Az idei évben szerettünk volna egy olyan, a felkészülést elősegítő kiadványt készíteni, amely a borítókép egyes részletein keresztül mutatja be magát az országot és a választott témát. Az őszi hónapokban, a Teremtés Hete is jó alkalmat ad arra, hogy alaposabban foglalkozzunk a teremtéstörténettel. A Világimanap mottója informáltan imádkozni, imádságban cselekedni. Kellemes olvasást kívánunk a Kedves Testvéreknek és bízunk abban, hogy haszonnal forgatják kiadványunkat, amelyet olyan nagy szeretettel állítottunk össze. Reméljük, hogy kiadványunk sok új ismerettel gazdagítja az Olvasókat, értékes gondolatokat ébreszt, imatémául szolgál, és már most megmozgatja a szervezők kreativitását a márciusi alkalomra való felkészüléshez. Testvéri köszöntéssel, a Világimanapi Munkacsoport nevében, Szederkényi Kornélia Világimanapi Munkacsoport Vezetője 2

3 A Nemzetközi Világimanapi Bizottság köszöntése A Suriname-i Világimanapi Munkacsoport köszöntése Az utóbbi években sok szó esett a klímaváltozásról. Suriname, a világ számos országával együtt, nagyon is megérzi a globális felmelegedés okozta klímaváltozás hatásait. A fővárosunk, Paramaribo az Atlanti-óceán közelében fekszik, és az esős évszakban sok részét elönti az árvíz. Mindeközben más országok szárazsággal, hurrikánokkal és áradásokkal küzdenek. A tudósok úgy vélik, hogy a környezetre ható változások komoly következményekkel járhatnak. Különösen aggasztóak a természeti katasztrófák pusztításai és az ember okozta katasztrófák, mint például a folyók higany-szennyezése az aranybányászat következtében. Teljesen felborult az harmonikus együttélést biztosító egykori egyensúly az emberek, állatok és természet között. Sokan egyetértenek azzal, hogy ezért mi, emberek vagyunk a felelősek. Ugyanakkor mi vagyunk azok is, akik megoldást hozhatunk, és helyreállíthatjuk a harmóniát az emberiség és Isten teremtett világa között. Mi, suriname-i nők hisszük, hogy a keresztyén hívők közössége sokat tehet azért, hogy fenntartsa az élhető, egészséges és biztonságos környezetet. Sőt, nekünk az is számít, hogy milyen állapotban adjuk át a Földet a következő nemzedékeknek. Ezt a keresztyén hit egyik kulcsfontosságú elemének tartjuk, ami emlékeztet bennünket Isten és a teremtett világ, valamint Isten és az emberiség közötti kapcsolatra, azaz minden élőlény iránti tiszteletre. Keresztyén közösségként nagyon fontos tudatában lennünk annak, hogy ma a 21. században, egy olyan korban élünk, amelyet a technológia rohamos fejlődése jellemez. Mivel manapság 24 órás gazdaságban élünk, és az emberek a tökéletességre törekednek, kihívásként éljük meg, hogy ne engedjünk erkölcsi és etikai elveink magas szintjéből. Fel kell tennünk a kérdést, hogyan teremthetünk egyensúlyt aközött, hogy egyrészt lépést tartunk a technológia fejlődésével, másrészt minimálisra csökkentjük a technológia környezetünkre gyakorolt negatív hatásait. Mit jelent számunkra, hogy az Apostoli hitvallással valljuk: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében; hiszek Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában; és hiszek a Szentlélekben? Hogyan függ össze ez a kijelentés a mi Istenbe, mint Teremtőbe vetett hitünkkel? Keresztyénként mi a szerepünk Isten teremtett világában? Hogyan éljünk felelősségteljesen a 21. században? A vezérgondolatunk a Teremtéstörténetben végigvonuló megállapítás: Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó (ld. 1Mózes 1:1-31). Fordította: Nikodém Noémi-Gaál Izabella 3

4 A Nemzetközi Világimanapi Bizottság köszöntése Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó! A heri grontapu di Gado meki bun doro, dóro! Kezdetben Isten a semmiből teremtett. Azután pedig minden alkotása a helyére került a teremtettségben. Mindannyian kapcsolatban állunk egymással a föld a fénnyel, a víz az éggel, a fák magjai az élőlényekkel, és az emberiség Istennel. Egyik sem létezne a másik nélkül, és mindennek a forrása Isten. A kapcsolatoknak e rendszerében jóság van. De ehhez az elkötelezettséghez nélkülözhetetlen a törődés. És tudjuk, hogy ezt nem sikerül teljesítenünk! A suriname-i nők felemelik hangjukat, hogy emlékeztessenek minket: mi vagyunk Isten teremtett világának gondozói! Felhívják a figyelmünket arra, hogy sürgető szükség világunk védelme, amikor több mint 180 ország aláírta a klímaváltozásról szóló Párizsi Egyezményt. A kötelezettségvállalás, hogy Földünk felmelegedését meggátoljuk, azon múlik, hogy a kormányok alkalmazzák-e a megfelelő irányelveket, de ugyanakkor mindannyiunk egyéni életvitelén is múlik. Ahogy az egyik vezérelvünk megerősíti: Az imádság abban gyökerezik, hogy figyelünk Istenre, és figyelünk egymásra. Az [imanapi] istentiszteleten Suriname multikulturális és soknemzetiségű népére figyelünk. Elvisznek minket közösségeikbe, megosztják velünk aggodalmaikat. A történelem ott van a szemünk előtt! A flóra és fauna rendkívüli! A mindennapi életet szőjük bele az imádságba. Milyen jó Isten teremtett világa? Ez a kérdés, amelyen elmélkedünk, és amelyre válaszul személyes elköteleződésként vállaljuk, hogy vigyázunk a teremtettségre. Ugyanakkor lehetőség is arra, hogy megerősítsük közösségünkben az imanap mottóját: Informáltan imádkozni, imádkozva cselekedni. Mit tehetünk mi, az imanapi mozgalom azért, hogy megőrizzük Isten teremtett világát? Ha szükséged van néhány egyszerű és konkrét ötletre a felelősségteljes cselekvést illetően, nézd meg a Gyermekprogramunkat, ahol történeteket, tevékenységeket, játékokat találsz. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy több generáció együttműködve tegyen valamit egymásért és Földünkért. Kérlek, próbáld ki! Köszönjük a Suriname-i imanapi bizottság munkáját, különösen az imanapi énekeket illetően, amelyeket kifejezetten a témához írtak, és a festményért, amely rámutat, hogy az isteni adományt értékelnünk és védenünk kell és így továbbadni a jövendő nemzedékeknek. Köszönetet mondunk továbbá mindenkinek, aki közvetlenül vagy közvetett módon részt vett az istentisztelet és a segédanyagok előkészítésében. Hosszú, mélyreható és áldott kapcsolat jött létre a liturgia megírása közben. Úr Isten, hallgasd meg imádságunkat! Masra Gado arki wi begi. Rosângela Oliveira, Nemzetközi Világimanapi Bizottság elnöke Fordította: Nikodém Noémi 4

5 Minden, amit a évi borítóképről tudni érdemes! A művésznőről Alice Pomstra Elmont vagyok, és 1947 január 20-án születtem Suriname egy nagyon különleges pontján. A herrnhuti közösség tagja vagyok. Egy környezetvédelmi kiállításon kértek fel arra, hogy vegyek részt a Világimanap címlapképének a megtervezésében. Marowijne kerületben, Mocca mellett születtem a Cottica folyón, egy Paramaribo nevű hajón. Az édesanyám Paramaribo-ból Moengo-ba tartott éppen, ezt az utat akkoriban csak hajóval lehetett megtenni. Amikor hat éves lettem, a szüleim a fővárosba, Paramaribo-ba költöztek, ahol az ifjúságom nagy részét töltöttem. A suriname-i általános oktatásban dolgoztam, ahol szárnyalt a kreativitásom. Néhány év elteltével Hollandiába költöztem, ahol a speciális oktatásban dolgoztam. A fogyatékos gyermekek között végzett munkám során megtanultam örülni az apró dolgoknak. Jelenleg ismét Suriname-ban élek, élvezem ezt a csodálatos országot és a gazdag természeti környezetet. Lenyűgöző a felkelő nap és az elsuhanó madarak látványa. Milyen egy értékes ajándék ez! Tartsuk meg olyan csodálatosnak, amiként mi is megkaptuk! A évi borítóképről A képen szimbolikusan látható kéz átveszi az isteni ajándékot és továbbadja azt a következő generációnak. A napsugarak minden áldott napon beragyogják azt a földet, amelyen állatok és növények egyaránt otthonra lelnek. A zöldségek és a gyümölcsök azt suttogják, hogy jut elegendő étel mindenkinek. A kék kolibri, a hóbatla (Eudocimus albus) és az arapapagáj csak néhány azon számos madárfaj közül, amelyekkel országunk büszkélkedhet. A kék nyílméreg-béka (Dendrobates azureus, indián nevén Okopipi) azon védett fajok egyike, amely csak Surinameban található meg. Itt őshonos a rákollóvirág (Heliconia) és a fenséges gyapotfa (Ceiba), amely az őserdők egyik csodás óriása. Suriname számos gránithegyének egyike a Voltzberg-hegység. A kép alján látható hét asszony a Suriname-ban élő asszonyokat szimbolizálják, akik ezt az ajándékot megóvják, hogy továbbadják gyermekeiknek. A hét ugyanakkor a teremtés hét napjának is a szimbóluma. Fordította: Szederkényi Kornélia. 5

6 Mózes 1. könyve a teremtésről, 1-31 igeversek A témaadó igeszakasz 1:1 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. 1:2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött 1:3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 1:4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 1:5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap. 1:6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. 1:7 Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 1:8 Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. 1:9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. 1:10 Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó. 1:11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. 1:12 Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó. 1:13 lett este, és lett reggel: harmadik nap. 1:14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek 1:15 Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. 1:16 Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. 1:17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 1:18 és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 1:19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. 1:20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. 1:21 És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. 1:22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! 1:23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. 1:24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. 1:25 Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. 1:26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 6

7 Mózes 1. könyve a teremtésről, 1-31 igeversek 1:27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 1:28 Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! 1:29 Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. 1:30 Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 1:31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. (Mózes 1. könyve, a teremtésről) Háttér magyarázat az 1Mózes 1:1 31-hez A Biblia a Teremtés könyvével kezdődik Mózes első könyvét így is szokták nevezni, vagy latinosan Genezisnek, amelynek jelentése: eredet, kezdet, valaminek a létrejötte. Ebben olvassuk a hívő emberek által lejegyzett isteni kinyilatkoztatást. A Teremtés könyve mondja el a földi élet keletkezését, az ember teremtését és az ember felelősségét a teremtett világ iránt. A teremtés történetében Isten megteremtette a mennyet és a földet, az univerzumot és az élővilágot (1 26). Isten azzal fejezte be a teremtést, hogy megalkotta az embert saját képére és hasonlatosságára (27. vers). Ezek után megparancsolta az embernek, hogy gondozza Isten teremtett világát, amelyet Isten nagyon jónak tart (28 31). Mindezt Isten szóval, szétválasztással, megkülönböztetéssel és teremtéssel vitte véghez. A Teremtés könyvében a teremtettség szépségére, és minden egyes teremtmény helyére és rendeltetésére vonatkozó kijelentéseket találunk. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó (31. vers). A 8. zsoltárban a zsoltáríró az eget, a holdat és a csillagokat szemléli, és azt kérdezi Istentől: Micsoda a halandó, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Majd így folytatja: Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél (ld. Zsoltárok 8:4 7). A zsoltár azonban nem arra céloz, hogy az emberiségnek joga van felelőtlenül használni Isten teremtett világát. Ne vezessünk be anélkül újításokat egy közösségben, hogy ne gondolnánk annak fenntarthatóságára. Továbbá semmiképpen ne emésszük fel mindazt, amit a teremtett világ kínál, anélkül, hogy megőriznénk és megújítanánk a természeti erőforrásokat. Nekünk, férfiaknak és nőknek egyaránt tudatában kell lennünk, hogy Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, és arra kaptunk elhívást, hogy a teremtett világgal békében éljünk és igazságosan bánjunk. Az állatvilághoz hasonlóan az emberiség is megkapta Isten áldását, de küldetést is: legyetek felelősségteljesek, legyetek jó sáfárok, védjétek és gondozzátok Isten teremtett világát. Itt élünk e világban, tehát nem szabad károsítanunk azt, amit Isten teremtett. Továbbá sosem szabad magunkat Isten fölé helyeznünk, mert az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók (Zsoltárok 24:1). Nagydolog, hogy Isten partnerei lehetünk! Fordította: Nikodém Noémi Gaál Izabella 7

8 Suriname, a sokszínű ország Suriname, a sokszínű ország Suriname a szépség és a biológiai sokféleség országa. A Suriname Köztársaság Dél-Amerika észak-nyugati részén található. Az ország a hasonló nevű törzsről kapta nevét, amely az ott élő sok indián törzs egyike. Suriname az Amazonas folyóhoz tartozó ökológiai terület, a Guyanák része. A Guyana szó a Kaliña indián nyelvjárásból ered, jelentése sok víz földje. Suriname területén rengeteg folyó és patak fut keresztül. Az ország 90%-át fajokban gazdag eredeti trópusi esőerdő borítja. Éghajlata csapadékos trópusi, az átlag napi hőmérséklet 27,1ºC. Alonso de Ojeda vezetésével, spanyol tengerészek 1499-ben érték el Suriname partjait. Ezt követően az országot rövid időre a franciák, az angolok, a dánok és a hollandok fogták el és 1667 között az angolok uralták, ám az angol-holland háború következményeként Suriname-ért elcserélték az akkori holland települést, Új Amszterdamot (a mai New York, USA). Ettől fogva Suriname holland gyarmat volt egészen 1975-ig, amikor függetlenné vált. Az február 25-én elkövetett katonai puccs megváltoztatta a politikai rendszert. Az elnök és a miniszterek személyét is a katonaság választotta ki július 21-én egy maroon veterán katona, Ronny Brunswijk, fellázadt a Desi Bouterse parancsnok vezette katonai uralom ellen ben az új Alkotmány visszaállította a demokratikus választási rendszert, és ma a kormányfő személye egy végrehajtó hatalmú elnök. Napjainkban az ország lakossága közel fő. Közel további suriname-i állampolgár vagy leszármazottjuk él elszórva a világban. Az etnikai sokszínűség számos kultúrát, vallást és nyelvet foglal magába. A szranan nyelv a telepesek idejében alakult ki, amelyet az ültetvényeken dolgozó rabszolgák használtak egymás között. Napjainkban pedig ez a különböző etnikai csoportok közötti közvetítő nyelv. A hivatalos nyelv a holland, Suriname utolsó gyarmatosítóinak hagyatéka. A vallásszabadságot az Alkotmány biztosítja. A suriname-i vallásgyakorlók kb. 48,4%-a keresztény, 22,2 % hindu, 13,8 % iszlám, 1,8 % törzsi vallás. Napjainkban az ország kb. 15%-a védett terület. A természetvédelmi törvény, valamint a vadászati és fegyverhasználati törvény 1954-ben lépett hatályba, elsőként foglalva törvénybe a természet védelmét és állapotának megőrzését. Az ország számos nemzetközi egyezmény aláírója, mint pl. a vízimadarak és vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsar-i Egyezmény, a Veszélyeztetett Fajok Nemzetközi Kereskedelméről szóló egyezmény, és a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény és annak 21 napirendi pontja ben a Világbank Suriname-t természeti kincsekben a 17. leggazdagabb országnak minősítette előtt, a gyarmatosítás idején, Suriname-nak rabszolgatartáson alapuló mezőgazdasága volt, és cukrot, kávét, kakaót és gyapotot exportált főképpen Hollandiába. Az I. Világháború idején az Egyesült Államok bauxitot kezdett bányászni az országban. Habár az országban két nemzetközi társaság foglalkozik aktívan aranybányászattal, illegális aranybányászat is folyik. Ennek eredményeként hatalmas területről tűntek el az esőerdők, óriási krátereket és sivatagszerű tájképeket hagyva maguk után. Az aranyásók által használt higany szennyezi a folyók és patakok vizét. Fordította: Gombos Katalin Szederkényi Kornélia 8

9 A titokzatos Voltzberg-hegy A titokzatos Voltzberg 3. napon: Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó. (1 Mózes 1:9-10) A Voltzberg egy 1,8-2 milliárd éves biotit gránitból álló szikla-monolit, amely a suriname-i Sipaliwini megyében található, a Coppename folyótól keletre, Raleighvallentől 6 km-re, délkeletre. 150 m magasan emelkedik a talajszint felett, és 245 m-rel a tengerszint felett. A Közép- Suriname Természetvédelmi Terület e geológiai kincsét 2000-ben vették fel az UNESCO világörökségi listára, 1017-es sorszámmal. A Coppename folyó kevésbé ismert felső szakaszát érintetlen esőerdő borítja. Számos helyen emelkednek sötétszürke óriás gránit kupolák az esőerdő fölé. Ezen domborulatok közül a legismertebb a Voltzberg. Ámbár évente turisták százai látogatnak el ide, azonban még mindig számos felfedezésre váró titkot rejt ez a gyönyörű monolit és környéke. Úgy tartják, hogy a Coppename folyó mentén 1855-ben ide érkező német geológus, Franz Voltz volt az első európai, aki láthatta a gránit kupolát. Sajnos azonban még ebben az évben meghalt anélkül, hogy hírt adhatott volna felfedezéséről. Sokkal valószínűbb azonban, hogy soha nem jutott el odáig, csak a Coppename folyón hajózva láthatta a 8 km-re fekvő hegységet. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy ha egy olyan tapasztalt geológus, mint ő volt, elérte volna a hegységet, azonnal felismerte volna, hogy az gránit, nem pedig krétaformáció. A hegység mai nevét K. Martin adta 1881-ben, aki ragaszkodott hozzá, hogy azt a felfedezője után nevezzék el. Ugyan K. Martin sem jutott el a hegyhez. A hegységet csak 1901-ben érték el és mászták meg az L.A. Bakhuis vezette Coppename Expedíció tagjai. Amikor felértek a csúcsra, csodálatos látvány tárult eléjük a buja őserdő hullámzó lomkoronája fölé véletlenszerűen emelkedő sötétszürke, óriás gránitkúpok. Suriname szigetszerűen kiemelkedő gránithegységei hosszú idő alatt alakultak ki az időjárás következtében. Talán furcsán hangzik, de a Voltzberg körüli hatalmas terület már évszázadok óta, mindmáig lakatlan. A természet itt még mindig ember által érintetlen ami még Dél-Amerika e távoli szegletében is igen ritka. Ez azonban nem mindig volt így, ugyanis a Voltzberg közelében néhány nagyon egyszerű kőeszközre bukkantak. Egy Voltzberg közeli patakvölgyben még sziklarajzokat is találtak. Úgy sejtik, hogy az emberek azért tűntek el innen, mert az agresszív karibiak kiirtották őket, vagy valamilyen szörnyű fertőző betegség következtében kihaltak. Ezek a gránit óriások olyanok, mint a sivatag az esőerdő közepén, ugyanis sötét és csupasz felszínüket égetően felforrósítja az egyenlítői Nap. Ennek ellenére mégis megtalálhatóak itt olyan speciális növényfajok, amelyek a Voltzberghez adaptálódtak. Ezt a biotópot gyakran nevezik muri-muri -nak, avagy szikla szavannának. Jellemzően orchideák, broméliák, fűfélék és kaktuszok fordulnak elő. Továbbá 5 olyan növényfajtát is felfedeztek, amelyek a világon csak itt fordulnak elő. 9

10 Egzotikus növény- és állatvilág Heliconia, avagy a rákollóvirág 3. napon: Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó. (1Mózes 1:12) A Heliconia és a kolibrik különleges kapcsolata 5. nap: Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! (1Mózes 1:20-22) A Heliconia a szubtrópusok egyik leglátványosabb növénye. Elnevezése a görög heliconios szóból ered. A görög mitológiában ugyanis a Helicon-hegy volt a 9 múzsa lakhelye. A mintegy 194 ismert fajt magába foglaló, Magyarországon is ismeretes egzotikus nemzetség, a banán és a gyömbér rokona. Magassága 60 cm és 6 m között változó. Szárai, amelyeket valójában összecsavarodott levelek alkotnak, csak egyetlenegyszer növesztenek virágot. A fajtától függően álló, vagy lecsüngő füzérben hozott virágok valójában színpompás, viaszos murvalevelek. Sem a hideget (13 C alatt), sem a szárazságot nem tűri, bőséggel igényli a vizet, ugyanakkor csak vízáteresztő talajon tud életben maradni. Jellemzően az esős évszakban virágzanak, egyes fajták azonban kedvező feltételek mellett akár egész éven át képesek virágot hozni. A beporzásban a legfontosabb szerepet a kolibrik játsszák, amelyeket a virágok bőséges nektártermeléssel édesgetnek magukhoz. A kolibrik nemcsak táplálkozás céljával keresik fel a növényt; sokan közülük fészküket is itt rakják. Ki hallott már olyat, hogy egy növény válassza meg a beporzóját?! Ilyen az, amikor egy tudományos kutatás nem várt felfedezésre vezet. John Kress botanikus és Ethan Temeles ornitológus-biológus professzorok több évet töltöttek el a dominikai vadonban, a bíbortorkú kolibri tanulmányozásával. Egyedülálló megfigyelésük szerint a sikeres hím kolibri egyedek fenntartották és megvédték a napi szükségleteiknél kétszer-ötször nagyobb nektárellátó területüket, és a nektár-ellátmány egy részét a látogató nőstények exkluzív etetésére tartották fenn. A kizárólag a nőstények etetésére szolgáló területek létrejöttében kulcsszerepet töltött be egy bizonyos Heliconia faj jelenléte. Már önmagában ez is új felfedezésnek számított, hogy elsőként a bíbortorkú kolibri hímjénél figyelték meg ezt a viselkedést a madárvilágban, hogy a hím nem csak a konkurens hímektől védi a hatalmas területet, hanem annak egy jelentős hányadát kizárólag olyan tojók számára tartja fent, amelyek potenciális társai lehetnek. A felfedezés java azonban még csak ezután következett! A hím és a tojó bíbortorkú kolibri tollazata ugyan hasonló, azonban a hímek nagyobb testalkatúak és hosszabb a szárnyuk a nőstényekénél. A nőstényeknek azonban 20%-kal hosszabb és 30%-kal íveltebb a csőrük, azaz fizikailag képesek olyan virágokból is táplálkozni, amelyekből a hímek nem. Ezt 10

11 Egzotikus növény- és állatvilág a jelenséget szexuális erőforrás felosztásnak is nevezik, amelyet a bíbortorkú kolibri számára két Heliconia fajta biztosít. A hím kolibrik ugyanis a Heliconia caribaea, amíg a tojók a Heliconia bihai virágának nektárjával táplálkoznak. Amikor 2003-ban megjelentek a bíbortorkú kolibri csőr morfológiája és a Heliconia fajok közötti kapcsolatot dokumentáló kutatások, a tudósok megjegyezték, hogy a madarak csőrének és a virágok alakjának egymáshoz való alkalmazkodását támasztja alá az a tény is, hogy a hím és nőstény kolibri különböző energiaszükségleteihez egyedileg illeszkedik a megfelelő Heliconia virág nektárjának az energiatartalma. Alig tíz évvel később, Adam Hadley és Matthew Best arra a kérdésre keresték a választ, hogy az erdőirtás milyen hatással van a növények és az őket beporzó kolibrik kapcsolatára. Ehhez képest felfedezték a Heliconia tortuosa növény személyválogató viselkedését ben a kanadai tudósok felfedezték, hogy a Heliconia tortuosa annak ellenére, hogy csak egy növény, úgy tűnik, hogy megtalálta a módját annak, miként azonosíthatja az általa preferált két beporzót: a zöldhátú remete kolibrit és a lila kardos kolibrit. Rendkívül érdekes mondta Adam Hadley, Ez már majdnem olyan, mint egy döntéshozataliviselkedés. A Hadley által tanulmányozott növény Costa Ricán kulcsfontosságú szerepet tölt be az ökoszisztémában az egész tápláléklánc ettől a fajtól függ, különösen az azt beporzó kolibrik. Hadley és társa, Matthew Best azt vizsgálták, hogy az erdőirtás milyen hatással van a növények és az őket beporzó kolibrik kapcsolatára. Eddig ugyanis úgy gondolták, hogy a kolibrik elkerülik azokat az erdőket, ahol fokozódik a fakitermelés. Kutatásuk részeként egy olyan növénycsoportot akartak manuálisan beporzani, amelyekről azt gondolják, hogy a legmagasabb mennyiségű beporzást képviselik. Sajnos azonban semennyit sem fogadtak el ebből a növények. A mi manuális beporzásunk egyáltalán nem működött emlékezik vissza Hadley. Ugyanakkor a növények meglepően együttműködőek voltak, amint a megfelelő fajtájú kolibri-beporzókkal találkoztak. Rájöttek, hogy ez a két faj rendelkezik olyan különösen hosszú, ívelt csőrrel, amely a virágok mélyére hatolva, több nektárt szív ki, mint amire más kolibri fajok képesek. Hadley és kollégái szerint azért lehet kedvező a növények számára, hogy csak a preferált fajok által engedik magukat beporozni, mert ez a kettő madárfaj másoknál sokkal nagyobb távolságokra juttatja el a pollent, csökkentve ezzel a beltenyészet esélyét, sokkal egészségesebb utódokat eredményezve. Ez volt az első dokumentált eset, hogy ilyen szeszélyes viselkedést figyeltek meg egy növénynél, azonban úgy sejtik, hogy nem ez az egyetlen. Számos kutató szembesült már a sikertelen kézi beporzás problémájával, de mindig azt hitték, hogy ők nem alkalmaztak megfelelő beporzási technikát. Most azonban úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben a sikeres beporzás a növény együttműködési hajlandóságán legalább annyira múlik. 11

12 Festőbéka A festőbéka 6. napon: Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. (1Mózes 1:24-25) A festőbéka (Dendrobates tinctorius, angolul Dyeing poison dart frog) a nyílméreg béka-félék, azaz dendrobátok családjába mintegy 251 faj tartozik. A nevük onnan ered, hogy a dél-amerikai törzsek indiánjai az állatok bőréből kiválasztódó mérget nyilaik végére kenik, és azzal vadásznak. A festő béka volt az első, Európában megismert nyílméreg-béka féle, 1797-ben Jean Léopold Nicolas Frédéric Cuvier-nek és 1799-ben Johann Gottlob Theaenus Schneider-nek köszönhetően. A legenda szerint a neve onnan ered, hogy a Guyana-i és Amazonas menti bennszülött törzsek tagjai arra használtak számos állati kivonatot, hogy a papagájok zöld színű tollazatát pirosra színezzék át vele. Ezt a technikát tapirage -nak nevezték, azonban létezését senki sem igazolta vagy figyelte meg soha. A művelethez a fiatal papagájból kitépték a saját zöld tollait, és állítólag élő béka bőrével vagy annak egy kis darabkájával és vérrel dörzsölték be a papagájon azt a bőrfelületet, amelyen meg akarták változtatni a tollak színét. A műveletet a követően, a kitépett tollak helyére már élénk piros vagy sárga színűek nőttek vissza a színezés hatására. A festőbékát a leg -ek békájának is nevezhetjük, mert ezek a világon a legmérgezőbb és legtarkább állatok. Tekintettel arra, hogy természetes élőhelyükön, a guyana-i szavannák egymástól izoláltan elhelyezkedő esőerdő-szigeteiben élnek, ezért a különböző erdőkben élő populációk egyedei kismértékben, de eltérhetnek egymástól. A béka jellegzetes színmintázata csak később, felnőtt korára alakul ki. A kis 3,5-5,5 cm hosszú festőbéka Dél- Amerikában, a Guyanákon Guyana, Holland-Guyana, Francia-Guyana és Brazília északi részén honos. Bőrének méreganyag tartalmát az általa elfogyasztott mérgező rovarok adják, éppen ezért veszélytelen a terráriumi tartása, ha megfelelő eleséget (muslica, hangya méretű tücsök, ugróvillások) kap. A hím példányok általában kisebbek és karcsúbbak a nőstényeknél, és csak a hímek adnak koncertet. Várható élettartama természetes körülmények között ismeretlen, kb. 5 évre becsülik, fogságban azonban 15 évig is elélnek. Kb. 25 színváltozata ismert a kéktől a citromig. Jellemzően a teste alapvetően fekete, amelyet szabálytalan, egybefüggő, nagy sárga vagy fehér folt borít hasán, hátán, mellkasán, vállán és a fején. Bizonyos esetekben a béka teste lehet dominánsan kék, sárga vagy fehér. Emiatt korábban a dendrobates azureus-t Hoogmoed 1969-ben külön fajként azonosította. A lábak a kék különböző árnyalataiban tündökölhetnek - halványkék, égszínkék vagy kék-szürke, királykék, kobaltkék, sötétkék - vagy királyi lila színűek, jellemzően kis fekete pöttyökkel borítva. Jelenleg a kihalással fenyegetett fajok vörös listáján szerepel IUCN 2008: T55204A számmal. 12

13 Földművelés - mezőgazdaság Felelős mezőgazdaság 6. napon: Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó! (1Mózes 1:29-31) Míg az olaj, ásványok és szolgáltatások teszik ki Suriname bruttó hazai termékének nagy részét, a mezőgazdaság kisebb, de talán ugyanolyan fontos szerepet játszik. A teljes munkaerő mintegy 12%-át foglalkoztató és az összes exportbevétel több mint 11%-át magában foglaló suriname-i mezőgazdasági és halászati ágazat elég nagy ahhoz, hogy az ország élelmiszertermelés szempontjából önellátó legyen. Sőt, még ahhoz is elegendő forrással rendelkezik, hogy akár a karibi térség ellátójává váljon. Számos Suriname-mal szomszédos ország gazdasága a mezőgazdaság felől a turizmus irányába mozdult el, amelynek következtében nehézséget okoz számukra a belföldi élelmiszerkereslet kielégítése. A turizmus csak tovább súlyosbítja a korlátozott mezőgazdasági termékelőállítás problémáját, amely szükségessé teszi az élelmiszerimportot. Erős mezőgazdasági aktivitása révén Suriname akár a régió élelmiszerraktárává is válhat. Már most, az export-orientált mezőgazdasága és halászata olyan piacokra szállít, mint az USA, EU és Japán, amelyek a magas élelmiszerminőségi standardjukról ismertek. Suriname-ot én egy elsődlegesen mezőgazdasági országnak látom, amelynek élelmiszertermelése az egész régiót támogathatja. mondja Djaienti Hindori, az idén 40. évfordulóját ünneplő, főként mezőgazdasági bank, az Landbouwbank N.V. vezérigazgató asszonya. "Az ország nagyon termékeny talajjal van megáldva. Az infrastruktúra - mind nedves, mind száraz - megfelel a jó mezőgazdasági termeléshez szükséges valamennyi feltételnek. Mindössze annyi a dolgunk, hogy oly módon szervezzük meg magunkat, amelynek eredményeként elérhetővé válik a jó elsődleges termelés, hozzáadott érték, és minden szállítási lehetőség a Karib-térségünk szomszédos országaiba. A Földművelésügyi, Állattenyésztési és Halászati Minisztérium szerint az ágazat növekedésének két lényeges eleme a fenntarthatóság és az élelmiszerbiztonság - új technológiák segítségével mindkettő megvalósítható. Az egyik, ilyen kutatásokkal foglalkozó alapítvány például a Suriname-i Mezőgazdasági Kutatási Központ (CELOS). Az Anton de Kom Egyetemmel karöltve, 1967-ben alapították a CELOS-ot azzal a céllal, hogy technológiai megoldásokat találjanak a mezőgazdasági és erdészeti ágazatok számára. A jelenlegi programok például az állattenyésztési ágazat támogatására koncentrálnak a takarmánykomponensek, például a szója és a kukorica helyi termelésének megvalósíthatóságával kapcsolatos terepkutatások révén. További projektek közé tartozik a kesu dió kultúrájának vizsgálata alacsony termékenységi talajon Suriname-ban, valamint a talaj-növény kapcsolatokra összpontosító talajtani kutatás, amelynek célja a különböző gazdasági növények optimális talajgazdálkodásának meghatározása. 13

14 Földművelés - mezőgazdaság Suriname bankszektora is aktív a mezőgazdaság előmozdításában. A Landbouwbank például különleges pénzügyi konstrukciókkal támogatja a hatékonyabb és tőkeigényes termelési modellek bevezetését, felváltva ezzel az élőmunka-igényesebbeket. Ezáltal lehetővé válik a mezőgazdasági termelők számára, hogy nagyobb földterületet vonjanak művelés alá, és természetesen emeljék termelékenységet. Hindori asszony azt mondja, hogy a bank befektet a mezőgazdasági ágazat korszerűsítésébe azért, hogy nagyobb részvételre ösztönözze a fiatal gazdálkodókat. Azt akarjuk, hogy ezek a fiatalok higgyenek az ágazatban." Hozzáteszi, hogy a Landbouwbank együttműködik a Suriname-i egyetemekkel az élelmiszertudományok és a mezőgazdasági programok támogatása érdekében, és arra törekszik, hogy biztosítsa a finanszírozást az ágazatban "egyszerűen azért, mert a mezőgazdaság rendkívül életképes". A kormány beruházási céllal a rizst, a citrusféléket, a banánt, a pálmaolajat, a halat és a garnélarákot értékesítő infrastruktúrát erősíti. Hindori asszony szerint azonban további beruházásokra van szükség. "Suriname további beruházásokat igényel logisztikai téren, az infrastruktúrában és a berendezésekben, hogy kihasználhassa természeti értékeit. Éppen ebben lenne szükség partnerségekre. A partnerek biztosítanák a szükséges szaktudást és finanszírozást, mi pedig felelősen gondoskodunk az erőforrásokról"- mondja. Szerencsére az ország fenntarthatósági névjegye vonzó az ilyen jellegű befektetések számára. "Suriname fokozatosan egyre hitelesebb kereskedelmi partnerré válik. A beruházások, a tervek és a célok révén az ország demonstrálta elkötelezettségét a hosszú távú és fenntartható projektek iránt"- mondja Hindori asszony. Multikulturális Suriname 6. napon: Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: [ ] Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet! (1. Mózes 1:26-28) Suriname első lakói az amerikai indiánok voltak. A gyarmatosítás kezdetén Afrikából hurcoltak be munkaerőt, hogy rabszolgaként a part menti ültetvényeken dolgoztassák őket. Számos afrikai rabszolgának sikerült az ültetvényekről elmenekülniük, és a belső területekre húzódva újjáélesztették a nyugat-afrikai kultúrájukat. Őket nevezzük maroonoknak. A rabszolgaság eltörlését követően kínai, indiai és jávai bérmunkásokat szerződtettek az ültetvényekre. Ennek eredményeképpen ma Suriname talán a világ egyik legszínesebb és leginkább egyedülálló társadalma. A különböző etnikumok leszármazottai többségében megőrizték kulturális identitásukat, és ma már a holland építészet, a hindu hagyományok, a jávai viseletek, a kínai táncok, az afrikai rítusok és az amerikai népművészet jól megférnek egymás mellett, egy országon belül. Suriname a világ legritkábban lakott országai közé tartozik, a népsűrűség ugyanis 3 fő/km 2. Az ország területe egyenetlenül lakott, ugyanis a lakosság 90%-a az északi part közelében él, és ebből több mint a fele a fővárosban, Paramaribo-ban. Ennek következtében a délvidéki lakosság igen elszórtan él. 14

15 Suriname, az etnikai olvasztótégely Az őslakos indiánok A maroon-ok A bennszülöttek a lakosság 2%-át alkotják. Néhány ezer karibi, warrau és arawak indián él Suriname északi folyópartjain és parti síkságain. A trió, akurios és a wayana törzsek déli-délkeleti esőerdők folyóinak felső szakaszain élnek és számuk néhányszázra tehető. További kisebb törzsek teszik ki a suriname-i bennszülött populáció fennmaradó részét. Egyes maroon közösségeknek és az indián törzseknek is saját nyelve van. A bennszülött őslakosok, horgolt, színes bojtokkal díszített ruhát vagy kendőt, és hozzá fejpántot viselnek. A liturgiában őket Alima alakja személyesíti meg. A nevem Alima. Paramaribo-ban tanulok és dolgozok. Az Arawak törzshöz tartozom. Sipaliwini területen fekvő bennszülött falumból költöztem a fővárosba, hogy tanuljak. Az őseim voltak Suriname első lakói, és máig büszkék vagyunk arra, hogy harmóniában élünk a természettel. Vakáció alatt mindig visszamegyek a szülőfalumba. Édesanyáink krapa magokból olajat készítenek, és ennek bevételéből vesznek nekünk iskolai felszerelést. A családunk egy része Galibiben él, a Marowjine kerületben, ahol nagyon elkötelezettek a tengeri teknősök védelme iránt. Az életvitelünket alapjaiban meghatározza a természet védelme és megóvása. A természet lát el bennünket krapa fákkal, arannyal, bauxittal és a csodálatos tengeri teknőcökkel. Az össznépesség 10%-át alkotják a maroon-ok, akik azoknak a szökött rabszolgáknak a leszármazottai, akik a belső területekre menekültek és ott hozták létre a falvaikat. Számos különböző csoportjuk ismert, mint az aukaner, boni, saramaccan, paramaccan, matawari és a kwinti. Többségük kicsiny földterület megműveléséből, vadászatból és cseréből él. A maroon-ok, az egykori, esőerdőbe menekült afrikai rabszolgák leszármazottai derékra tekert kockás pokrócot viselnek, a férjezettek fejkendőt, a hajadonok pedig befont hajat. Ezt az etnikai csoportot a liturgiában Muyinga alakja jeleníti meg. Muyinga vagyok és én is Sipaliwiniből származom. Az én őseim egykori szökött afrikai rabszolgák, akik a kontinens belsejébe menekültek azért, hogy az ültetvényektől távol, szabadon élhessenek. Maroon-oknak hívnak minket, és máig közösségekben élünk a településeinken. Őseink számos nyugat-afrikai hagyományt megőriztek. Trópusi esőerdőben és a hegyekben élünk, amely ellát bennünket élelemmel, gyógynövényekkel és természeti szépségekkel. Szeretünk fürdeni és halászni a folyókban. Sipaliwini, Marowijne és Brokopondo olyan területek, ahol a természet nagyrészt még mindig érintetlen. A trópusi esőerdő az országunk 94%-át teszi ki, és a bolygó tüdejének tekinthető. 15

16 Suriname, az etnikai olvasztótégely A kínaiak A kreolok A Suriname-ban élő kínai népesség a lakosság 2%-át alkotja. Az első kínai munkások még a rabszolgaság felszámolása előtt érkeztek. A munkaszerződésük lejártát követően a többség visszatért hazájába, az itt maradók pedig Paramaribo-ba költöztek, ahol sokan közülük beházasodtak a városi kreol családokba. A kínaiak jellemzően kereskedéssel foglalkoztak. Mind a mai napig figyelemreméltó közösséget alkotnak a fővárosban. Az itt élő kínaiak a Hakka dialektust kapták örökségül. A nyelvészek ezt a keleti területek nyelvjárásai közé sorolják, amely az egykori kínai bevándorlók otthona volt. A kínaiak, tradicionálisan vörös shanghai ruhát, avagy qipao-t viselnek, amit mi egy legyezővel szimbolizálhatunk. A liturgiában Mei történetüket. Ling meséli el Mei Ling vagyok, kínai bevándorlók leszármazottja. Coronie kerületben élek. Amikor az őseim megérkeztek Surinameba, a partközeli ültetvényekre vitték őket mezőgazdasági munkát végezni. Később áttértek a kiskereskedelemre, és vegyesboltokat vagy éttermeket nyitottak. Coronie-t a tengeri kagylói, kókusz pálmái, virágai, madarai és az értékes mézet készítő méhei teszik ismertté. A kókuszdióból sajtolt kókuszolaj nagyon egészséges! A lakosság 31%-át teszik ki a kreolok. Kreoloknak nevezzük a nyugat-afrikai rabszolgák és európai gyarmatosítók kapcsolatából leszármazottakat. Ez az etnikai csoport jelentős szerepet játszott Suriname függetlenségének a kivívásában. A suriname-i városokban a szranant beszélő kreolok vannak többségben. A suriname-i kreolok azzal a mondattal köszöntik egymást, hogy no span! minden rendben van!. Az élet kihívásaira végtelen nyugalommal (relaxed attitude) reagálnak. A jó barátok megölelik egymást, és mindenki kezet ráz. Gyakran végződnek a beszélgetések egy vacsorameghívással. A kreolok tradicionális városi viselete az ún. koto, amely egy bő szoknyás, gazdagon fodrozott ruha. Hozzá az ún. angisa-nak nevezett fejfedőt viselik. Carolina vagyok, és La Prospérité-ben élek, ami azelőtt faültetvény volt Para kerületben. Kreolnak vallom magam; édesapám európai, édesanyám afrikai származású. Az őseim a suriname-i faültetvényt egy francia birtokosoktól vették meg. 5 gyermekét egyedül nevelő anya vagyok. Manióka termesztésével és feldolgozásával biztosítom a gyermekeim számára a megélhetést. Sima ananásszal vagy kókusszal töltött manióka lepényt készítek, amelyet az A. J. A. Pengel nemzetközi repülőtéren adok el. A testvérem gyömbért, ananászt, édesburgonyát, maniókát, tárót és eddot termeszt. Hálásak vagyunk a Para területén található gazdag édesvíz-forrásokért és a patakokért, ugyanakkor aggódunk az új keletű bauxit és aranybányászat káros környezeti hatásai miatt. 16

17 Suriname, az etnikai olvasztótégely A boerok A suriname-iak 1%-a az európai fehér emberek holland gyarmatosítók leszármazottai, akiket boero-nak neveznek. Az elnevezés a holland boer szóból ered, amely farmert jelent. Hasonló elnevezés él Dél-Afrikában is, ahol szintén éltek holland telepesek. A hollandok szoros köteléket ápolnak az anyaországgal. Sok boeronak az Atlantióceán mindkét partján van családja. Alakjukat a liturgiában Willemien testesíti meg. Willemien vagyok, de mindenki Willie-nek hív. Azoknak a farmereknek vagyok a leszármazottja, akik Hollandiából jöttek Suriname-ba dolgozni. Bennünket boero -knak neveznek. Sokan közülünk nem élték túl a trópusi betegségeket. Paramaribo-ban telepedtünk le, Kwatta közelében, ahol néhányan közülünk még mindig a mezőgazdaságban és szarvasmarha tenyésztésben dolgoznak, de persze más foglalkozásúak is vannak. A férjemnek és nekem van egy kis farmunk, ahol sertést, marhát és csirkét tenyésztünk. Gyermekeink segítenek a biozöldségtermesztésben. Ámbár a gyarmatosítás óta az ország hivatalos nyelve a közéletben, a politikában és a nyomtatott sajtóban is a holland, a legtöbb suriname-i ember számára ez csak második nem pedig az első (!) nyelv. Belföldön és a vidéki területeken a holland kevésbé gyakori. Sok bennszülött egyáltalán nem is beszél hollandul. Az indiaiak A dél-ázsiai vagy ahogy helyben nevezik őket, kelet indiaiak, azaz a hindusztániak alkotják a legnagyobb etnikai csoportot, ők a suriname-i lakosság 37%-át teszik ki. A suriname-i indiaiak 1873-ban kezdtek ide érkezni. A modern Suriname-ban, az indiaiakat mindmáig jelentős számban alkalmazzák földművesként és munkásként az ültetvényeken. A Suriname-ban élő indiaiak az ún. Sarnami Hindi nyelvet beszélik. Ez távoli rokona annak a nyelvnek, amelyet elődeik egykoron Észak- Indiában beszéltek. Az indiaiak tradicionálisan sarit és a horni-nak nevezett fejkendőt viselik, amit mi egy derékon megkötött majd a fej körül átvezetett és mellkason keresztbe lehozott, áttetsző sállal szimbolizálhatunk. A liturgiában Shanti alakja képviseli őket. Shanti vagyok. Nickere kerületben élek. A rabszolgaság eltörlése után, holland bérmunkásokat kezdtek el alkalmazni. Kezdetben nem volt más választásuk, mint olyan helyeken dolgozni, ahová felbérelték őket, és azután visszatérhettek szülőföldjükre vagy kereshettek másik állást Suriname-ban. Így érkeztek ide az én őseim is Indiából. Itt dolgozom, és itt van családom. A gyermekeim Nickerie-ben tanulnak, de a felsőfokú tanulmányaik végett majd Paramaribo-ba kell költöznünk. Szüleim rizstermesztők, férjem pedig egy banán vállalatnál dolgozik. Saramacca kerületben is élnek rokonaim, akik egy olajkitermelő cégnél állnak alkalmazásban. Nickerie Guyana-val határos, ezért sok guyana-i jön át Suriname-ba, hogy Nickerie-ben dolgozhasson. 17

18 Suriname, az etnikai olvasztótégely A jávaiak A jávaiak a lakosság 15%-át teszik ki. Ezt az etnikai csoportot a kései gyarmatosításkor bevándorolt szerződéses munkások leszármazottai alkotják. A mai modern Suriname-ban küzdenek azért, hogy megőrizzék kultúrájukat. Egy bizonyos jávai dialektust beszélnek és egy olyan vallási irányzatot követnek, amelyben keverednek a kereszténység, a buddhizmus és az iszlám bizonyos aspektusai. Kultúrájukat a gamelan-nak nevezett zenéjükben és wayang kulit-nak nevezett bábjátékukban is őrzik. Az itt élő jávaiak Suriname-i Jávai nyelvet beszélnek. Ez a nyelv az Indonéziában beszélt jávai dialektusnak rokona, bár attól nagyon különböző. A jávaiak az ún. sarong-ot vagy szoknyát, valamint klambi-t avagy blúzt viselnek. Egy vállon átvetett kendővel szimbolizálhatjuk. Ezt az etnikai csoportot a liturgiában Kartini alakja személyesíti meg. Kartini vagyok. Még mindig a családommal élek Commewijne kerületében, ahol a bevándorló őseim letelepedtek, miután megérkeztek Indonéziából, hogy bérmunkásként dolgozzanak. Ma Suriname-szerte élnek indonéziai testvéreim. A kerületben kávé, gyapot, kakaó, dohány, indigó, cukorrépa ültetvények találhatóak. A férjem halász én pedig kertészkedéssel foglalkozom. A legidősebb lányom nemrégen kezdett el a felnőttek középiskolájába járni itt, a közelben. Kérdéseikkel, észrevételeikkel forduljanak Hozzánk bizalommal az info@vilagimanap.hu címen. További érdekességekért, információkért látogassanak el Facebookés weboldalainkra: ap/ 018m 18