Átírás

1 2001-ben alapíoa Böszörményi Zolán ORBÁN JÁNOS DÉNES Nem párnák köz* (P S Oroszországban) Tandori Dezsõnek Immár egy gondola se bán, kiiroam, min a csalán, a ikos férge elpuszíoam, lelkem ingé fehérre mosam Nyio szemmel várom halálom Nem párnák köz, csak szalmazsákon Uolsó gyeryám csonkig ége; annyi év, és még mindig éged S ki ízévenkén jársz csak ien, nem könyörgöm ehozzád, Isen! Kunyhóm melle megásva vár rám, sírom nem ékesíi márvány, sírhanom: alyiga kavics, fakeresz, raja: Perovics Él? Mennyi él? Huszonha éve? Adjak hozzá? Vagy ez egy másik éle? A kemencében föllobog a ûz, ahogy belédobok egy-egy halál uáni verse, mi csak csöndes megszokás versel Elégeem, ez így van rendjén: föllobban, majd kihuny a versfény Hamvaival gyûszûnyi urna veréb viszi Tandori úrnak S holesemhez, mi nem mosnak könnyek, fújó, álos paripák jönnek, s viszik a lelkem, és még ma ese berobognak Budára, Pesre; izzadak, szabadok és bõszek Tandori úr számlálja õke *Megjelen a Teakönyv címû köeben 2003 április A Nyugai Jelen irodalmi melléklee Megjelenik havona III évfolyam 18 szám 2003 április Szerkeszi: Böszörményi Zolán, munkaársak: Irházi János, Karácsonyi Zsol, Orbán János Dénes, Pongrácz P Mária hp://ij nyugaijelen com, ij@nyugaijelen com Anyagaink uánközlése csak a forrás megjelölésével Kányádi Sándor emlékezik Illyés Gyulára A magyarok seregelen vezére A magyar nép megújíoa, nem udom már hányadszorra, jóváhagya Árpádnak, Illyés Gyula hieles beleélése szerini, önnönmagával való viaskodása uán hozo dönésé A dönés nem vol könnyû Annak idején meg különösképpen nem Hogy hé, sõ nyolc örzsi megállapodás, ahogy ma mondanók, konszenzus vol-e elõe? Aligha Idejük sem lehee rá, arra se, hogy a kabaroka lekazározzák Nem vol más kiú? Rohanni kelle,,elõre, bármi áron! /Tegnap megin nyomukba lovagol már / egy had besenyõ bosszúálló bolgár / Tovább! Föl arra! Túlra! Bármi várjon! / Szembefordulhaak volna, egy bõsz lesz-ami-lesz-re Talán még visszajuhao volna, aki visszaju, a esvér világba, örökös igába! Mer a legkuyább, ha a esvér kööz le íra Illyés 1953-ban,,De hogyha mennek ovább, odaára / mivé vál ez az özvegy-árva nép / vadidegenek köz? Egy nemzedék/ s néz idegenkén vissza önmagára Idéznünk kellene az egész verse De néhány srófá fölélenül: (* jobb oldalon mellékelve) Az ideniás elveszésének ahogy ma mondanók (s vannak, akik mondogaják is) olyan szemlélees-érzéklees, érzéseke osromló képei veíi elénk a vers, hogy olvasaára, hallaára mos is beleborzongunk Noha udván udjuk, hogy ekkora félelemre ma már nincs okunk De akkor vol, lehee És miér kell ezer év múlán is, 1953-ban fölemlegeni ez a félelme? Úgy eszik, nálunk magyaroknál az évszámoknak külön ölése van 110 éve szülee Endre Károly Az Üsökös fénycsóvája kerülgei a lelkeme Bolygók fénylenek fel, éleszik, kavargaják az emlékeime Leûn századok üzennek a múlból, melyeke egyre közelebbinek érzek Különösen ilyenkor, április végén, amikor kieríi elém szüleésnapi aszalá a kölõ 1965 és 1988 közö, emesvári ifjúságom avaszán, minden április 27-én o volam a Meser repkénnyel benõ, ódon villájában, ahol szûk barái körben felköszönöük õ Apró ajándékokkal kedveskedünk neki, s Károly bácsi emlékei színes kaleidoszkópjával ajándékozo meg bennünke Megengede, hogy belenézzünk az ifjúság varázslaos üveggolyójába, a férfikor küzdelmeibe, a szelíd öregség lassan megnyugvó bölcsességébe A kölészeé meghaározó irodalmi, szellemi mozgalom akkor már a múlé vol, akárcsak Ady, Koszolányi, Babis, a Nyuga nagy nemzedéke, de Endre Károly szellemi ohonában megfiaalodo ez a múl, szine karnyújásnyira vol már õlünk, már-már magunkhoz ölelük a lé és nemlé végelen erei Ma o nyugszik a emesvári, erzsébevárosi emeõben Onnan üzen nekünk élemûvével, Teakönyv Az Irodalmi Jelen Könyvek soroza harmadik darabja igazi ínyencfala az irodalomkedvelõknek Ady Endre óa alán senki nagyjaink közül nem foglalkozao olyan abbahagyhaalanul a magyarság, és annak szolgálaa, min Illyés Gyulá Mózesünkén még az ígére földjé is megmuaa nekünk, A Hazá a magasban Ez a hazá õ már az Árpád címû nagy verse elõ fölfedeze, akkor miér, miõl a félelem, a borúláás? A nemzehalállal való riogaás? Mer uda, akárcsak Ady, hogy a honfoglalás nem egyszerûen erülefoglalás Haárai a örénelem folyamán águlhanak, szûkülhenek A honfoglalás állandó küzdelem a megmaradásunkér, hogy a nemze legfõbb céljá beeljesíhessük Ami nem más, min: az Isennek csak számunkra kiválaszo nyelvé, a magyar nyelve az emberiség éleének legvégsõ haáráig ovább vigyük, gyarapísuk, éljünk vele és benne mindannyiunk örömére és isen nagyabb dicsõségére, ahogy eleink szokák mondani (Folyaása az V oldalon) (Elhangzo a Farkasréi emeõben 2003 április 15 -én, Illyés Gyula halálának 20 évfordulóján, a síremlék avaásakor ) Hangja az éle dallama, holan is újraeremõ haalmas álmaival, megaró baráságával Búcsúzóul, akkor még nem udhaam, nem is akaram udni, hogy ez valóban búcsú vol, ányújoa nekem fiaalkori iskolamûvé, a Terenius címû háromfelvonásos vígjáéká, melye 1910 nyarán ír és 1912-ben Bacchus álnéven küldö be a budapesi Nemzei Színház Halmos Izor pályázaára Ebbõl a kéziraból idézünk a VIII oldalon egy részlee A mû klasszikus émáról szól, a koszorús kölõi címre vágyó ifjú Terenius kapcsolaai felhasználva akar bejuni az ünnepel írók sorába Minden elköve az érvényesülésér, közük a legnagyobb bûn is: plagizál! S ez a szerzõ, az akkor csupán izenhé éves Endre Károly, a világ legnagyobb vékének aroa Talán azér íra meg, hogy elûzze magáól a csábíás ördögé Nem udhajuk, de a színmû akualiásához nem fér késég PONGRÁCZ P MÁRIA Endre Károly mellszobra (Orgonás András emesvári szobrászmûvész alkoása) Orbán János Dénes (Johann von Kronsad) elnyere a Peõfi-, a Faludy- és a Sziveri János-díja, õ vol Kerész Imre Herder-öszöndíjasa Bécsben, Rómában beválaszoák a 12 legjobb európai fiaal kölõ közé, avaly pedig ezidáig legfiaalabbkén a magyar állam József Aila-díjjal ünee ki Akkor jó egy vers, egy köe, ha van svungja; mosanában a versekkel ez nem jön be, prózában fogok uazni Majdnem mindenki az mondja, hogy jobb prózá írok, min verse nyilakoza egyszer Végül is nem fonos, mi írnak a kriikák, csak az anyagi oldalá erõsíik az egésznek (minél öbbe írnak rólam, annál kereseebb leszek), a fonos az a néhány száz diák, aki nem filosz, és mégis élvezeel olvassa a könyveme Az erdélyi magyar irodalom fenegyereke élee harmincadik évébe érkeze, és egy évized el el írói debüálása óa A Teakönyv eleddig köeben meg nem jelen írásaiból váloga, és a maga színes eklekikusságában alán az eddigi köeeknél is izgalmasabb dokumenuma az uóbbi évizedek egyik legexravagánsabb írói indulásának * Lehe új ohon, lesz új feleség õ az uráé, de ki szül, a gyermek, idegen arc lesz és idegen erme: keverék lesz s majd nem is keverék! A csókól szine, melye rálehelnek a lain, a szláv, a germán anyák, elveszi a bõr sárgás aranyá, kisimul a szép hiúzszem-szögelle Lesznek minél jobbak az új arák, lesz méhük annál mélyebb emeõ: o enyész el a napfénykén süõ, mongol mosoly, a hunn pupilla-láng, É mind a jel, a szívmelengeõ, mellyel halo apáda keli lére örzsednek örökélee ígérve újra és újra minden csecsemõ! S úgy élni, szívig lehánva, mi végre? Eldobva ese-lelke mer a régi isen is a maga-arcú segéli mi marad mégis? Mi kapunk cserébe? Ez fúrhaa bár szóval kibeszélni Nem uda ez gyööre a vezér, Míg meg nem lele, amiér ha vér, ha lelke válva is érdemes élni Akárhogyan is szabadok leszünk s a menebõl egy sziklára kiállva jel ado: gyorsan! S néze fürge szemmel, min juhász, aki minden ürü ösmer, hogy ódul népe á Európába Az Irodalmi Jelenben, elsõkén, magyarul: Thomas Mann levele arról, mikén ismerkede meg Barók Bélával A 70 éve szülee Nichia Sãnescura emlékezünk II old Domokos Géza ugyanis a Krierion alapíó igazgaója ahelye, hogy papírmalomba külde volna könyvecskéme, az Elvársak színe elé áll meséli Fodor Sándor Anekdoa az anekdoáról címû írásában III old Kölészenapi uószó versösszeállíás Brauch Magda bevezeõjével IV old Szekernyés János: Fejezeek a emesvári magyar színjászás öréneébõl VI old Némeh Zolán: Néhány könyv és esemény a Duna vonaláól északra Áekinõ a szlovákiai magyar irodalomról VII old Kerész Imre elsõ román fordíója aradi VIII old

2 II 2003 április Elsõkén, magyarul Báró Havany Lajos ( ) hagyaéka, közük levelezési anyaga is a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kéziraárába kerül Hogyan, és milyen körülmények közö, nem udni, de ide kerül Thomas Mann ( ) levelezésébõl is 44 különbözõ levél, illeve -másola Ezekbõl 15 Havanyhoz küldö levél, üdvözle, üzene ( ), ovábbá 3, Koszolányi Dezsõnek címze levél a Néró címû regénnyel kapcsolaban ( ) A három közül egy meg is jelen a Néró második kiadásának elõszavában Érdemes megemlíeni egy rövid, Balázs Béla-féle levele is, de ennél sokkal nagyobb figyelme érdemel ké hosszú és aralmas levél Kerényi Károlyhoz, a világhírû orienalisához, amelye Mann éppen akkor ír, amikor a József és esvérei regénycikluson dolgozo Ez a levélválás egyébkén Kerényi 1945-ben Zürichben ki is ada Rendkívül érdekes a híres Barók-kuaóhoz, Demény Jánoshoz ír levele arról, hogy hol, mikén ismerkede meg a zeneszerzõvel Kiderül, hogy Thomas Mann gyakori vendége vol Lukács Györgynek és Havany Lajosnak, és széles kapcsolaai volak más írókkal is, és álalában a magyar irodalomal Erre vall Lukács Györgynek Thomas Mannhoz íro négy levele is A dolgokkal kapcsolaban udni kell, hogy a néme író levelezése három köeben, 1961 és 1965 közö Frankfurban megjelen Ennek alapos ismeree nélkül Thomas Mann levele Barók Béláról aligha udjuk eldöneni, hogy az MTA kéziraárában õrzö levelek közö van-e kiadalan Ugyanakkor hivakozhaunk Mádl Anal és Gyõri Judi 1965-ben Budapesen kiado összefoglaló mûvére, a Thomas Mann és Magyarország Visszaemlékezések, levelek és folyóira-cikkek címûre Függelenül aól, hogy az emlíe, 1953-ban Demény Jánoshoz ír levél valahol már megjelen-e vagy sem, nem arjuk érdekelennek, hogy a néme nyelvû levél magyar fordíásá (Chrisian Margi olmácsolásában) közreadjuk Mer rendkívül érdekes fény ve Thomas Mann magyar kapcsolaaira az 1920-as években DR KOVÁCH GÉZA *** Igen iszel Demény dokor úr! Az Ön okóber 26-i levele nagy késéssel és kerülõkkel ér el hozzám a frankfuri S Fischer kiadón kereszül Nagymérékben ámogaom az Ön ervé, hogy az álalam is nagyra becsül Barók Béláról írjon egy könyve, akinek a levelei Ön már kiada, és nagyon sajnálom, hogy aligha leheek a szolgálaára, mivel csak hiányos adaok állnak a rendelkezésemre, amelyek a nagy zeneszerzõvel való néhány alálkozáshoz kapcsolódnak Az a hír, hogy én alálkozam volna Barók Bélával (Mondseeben), éves Elõször Budapesen alálkozam vele Lukács bankár házában, Lukács György irodalomkriikus apjánál, ha jól emlékszem a 20-as évek közepén Az hiszem, Barók akkor Lukácsnál lako és mi is a ház vendégei volunk Különösen emlékszem egy esére, amikor Dohnányi szóban és zenével (zongorán) kifejeze humorának köszönheõen nagyon jól szórakozunk Egy másik alkalommal, egy késõbbi budapesi láogaásom során volam együ Barókkal Havany házában, amikor a Comié Permanen des Leres e des Ars gyûlésén veünk rész, a bizoság agjai lévén A bizoság különbözõ városokban, így Budapesen is üléseze Feleségem és én megláogauk Baróko a lakásán, õ lemezeke e fel nekünk, afrikai népzenei felvéelekkel, amike a helyszínen készíe Bárhol is volam, mindig szívesen hallgaam Baróko, mindig a legmélyebb iszelee érezem nemcsak a kedvessége mia, hanem a magas szinû és sokoldalú mûvészee mia, amelynek lényege a szemében ükrözõdö Én soha nem íram róla, de más zenészrõl sem, kivéve az álalam kialál Dokor Fausus hõsérõl Annyi mondhaok csak, hogy az ön könyve számomra öröme szerez, abban a reményben, hogy késõbb némeül is olvashaom Ön csak annyi állíson, hogy Barókkal való alálkozásomról Havany Lajosól szerze udomás Hamis híreszelés, miszerin ezeke az adaoka Havany baráom erjeszee volna: mindez azér, hogy Ön közleményé a maga valóságában fejezhesse be Kérem, adja á Havany Lajosnak mind a magam, mind a feleségem üdvözleé A legjobb kívánságokkal az Ön iszelõje THOMAS MANN A kibírhaóról,,megmondam a magamé és mos elmegyek (Füs Milán: Ez mind én volam egykor Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve) N em íram könyvrõl már évizedek óa Talán úlzás, mondjuk az: egy évizede bizosan nem íram könyvrõl Sem azér, hogy kifejsem fönnarásaima, sem azér, hogy kedve csináljak olvasásához Úgyhogy, mos bajban vagyok, merhogy könyvrõl írok Ami baj legegyszerûbb úgy megoldanom, hogy megkerülöm a könyve, mellébeszélek, mondok néhány mondao Elõször alán arról az ellenmondásról, miér kellene, ugyan minek kell válozanom ezen az opimális állapoon, ami eseemben a könyvekrõl való nem-írás állapoa Ponosíok: a csak-olvasás állapoa Ugyan miér? Nem udok elég jó indoko Hacsak az az egye nem, ami az igazság ha ez az újabb úlzás elfogadhajuk Az igazság pedig az, hogy Füs Milán énnekem a kedvenc íróm Nem a legkedvesebb, mer egy olyan nincs, nem is a legfonosabb, mer abból is sok van Ha olvasom, há legyineni udok: ugyan, Milán, ez azér mégiscsak! És ez oly kevés íróval ehejük meg Oly kevés kiváló íróval Vagy nem is ezér a kedvencem, nem, nem vagyok eléggé õszine Azér Füs, mer úgy udom szereni a mondaai, hogy nincs annak vége És vol még valami, ami mondani akaram, de ákopogo a falon a fiam, aki nem kicsiny gyermek már, nem! Tízéves elmúl, s mégis kopogo, s én menem lego: hogyhá fáj a keze, a hó kimara, a szél kisebesíee, mi legyen mos? Mondom, miér nem kened be? O a krém az íróaszalodon Valóban, csak olyan jól elhelyezkedem a könyvemmel, monda Úgy szereem Füs Milán, ahogyan csak gyermeke szokunk, megunhaalanul, ha fáradan is, hibáival és erényeivel saöbbi De mégsem udam aludni, ponosabban: hánykolódam rendesen, amikor elolvasam Füs anyjához íro levelei Hogyhá akkor ilyen a végelen, szégyenelen, könyörelen és ekine nélküli önzés! Más váram? Nem mondhaom Éppen erre számíoam, hiszen némely levelé már ismerheem, olvashaam, rendben is volna Csak mondom, hogy megvisel kissé, megvisele az irána való szereeem, ahogyan fölhasznála, elhasznála az anyjá, szen cél érdekében ermészeesen: önmaga érdekében S e-e késõbb máskén? Nem udom, még nem érem a könyv végére S ki udja, fogok-e valaha? Vagy alán minden könyve a leguolsó lapig kell olvasnunk? Füs Milán Összegyûjö levelei (Fekee Sas Kiadó, 2002) A leveleke egybegyûjöe, sajó alá rendeze és a jegyzeeke íra: Szilágyi Judi Errõl a könyvrõl beszélek Ha, eseleg, mondjuk: írnék könyvekrõl, bekezdés(eke) szenelnék Szilágyi Judi haalmas munkájának, segíségének, amivel könnyebb, szine leheséges eligazodnunk a levelek, viszonyok, érzések, érdekek, célok, vágyak közö Füs Milán összegyûjö levelei körülbelül ké kiló nyomnak Nem vagyok bizos abban, hogy olvasó-bará inézkedésnek ekinheõ az eljárás, amely egyelen, óriási köeben õrzi a leveleke De legyen elég olvasó-bará maga a ény, hogy van ez a könyv, amirõl én már egyebe nem is nagyon akarok mondani Van Nincs ködösíés, kedves Milán, ahogyan megszokhauk Tõled I vannak egyelen óriási, súlyos, gerincbánalmakkal fenyegeõ köeben a leveleid, i vagy Te magad, ha szabad ilyen oál-bruál úlzásokba esni, ennyire maradi olvasónak lenni, elekineni bármiféle megfonolásól, ami legalább egy kissé igazolhaná ezen mondaok megszüleésé Nincs semmi igazolásom, mer éppen így, ennyire egyszerûen érzem én ez a dolgo, ez a könyve: és semmiképpen, de egyálalán nem akarok magyarázni semmi Há a magyarázaok! A magyarázkodások! Azok bizony a legfáraszóbb dolgok közé aroznak ezen a világon S mondhaom kajánul, ki ismer asszony, há udja mirõl beszélek De azér az elõ sem ismerelen, akibe szorul némi: emberség, hiúság, akarnokság, vágyak, önzés; vagyis néhány emberi ulajdonság Ami leginkább akkor rokonszenves, ha nem kerülnek elõ a levelek: a gyöngeségek Gondoljunk csak a szegény kisgyermekre, meg is kapa a magáé Egy nõnek szóló magyaráza: Szenvedély egy éleen á aró boldogság, ezekbõl a nagy dolgokból nekem épp elég vol! Más, csendesebb, egyszerûbb dolgoknak élek én már réges-régen! Egyébhez könnyûségekhez, vagy mi a fene semmi kedvem Ez van 1922-ben 1 ) Én öreg koromra halálosan megszereem valaki, aki ösmersz (Még ez is, minden nyomorúságaim beeõzéséül!) S el akarom venni illeve akaram, de reenees dolgok kezdenek kiderülni róla Ez van 1945-ben Ez uóbbi, kriikákban is nagy kedvvel idéze, Fülep Lajoshoz szóló levél valóban remekmû! Egyéb példá pedig vehenék számosa, gyöngeségei, hiúságá, pojácaságá igazolandó De nem! És vehenénk nagyszerûségére muaó példá is, kevéssé számosa, de nem! Az sem Megmondom az is, hogy miér nem Mer semmi igazolni nem udnék vele, csak ami már unig udunk S az minek? Ahhoz pedig, ami gondolok, elég e ké, asszonyokhoz kapcsolódó levél is Min egy regény, olyan Füs Milán levelezése S úgy is olvasom Hõse különös érzékekkel, érzelmekkel megáldo Megneveee és megríka Meg holmi gondolkodásra is kényszerí Érzéki, min Prous, s nem oly szigorú, min Mann Szélsõséges, min Marquez, de ávolról sem kövekezees, min Borges Egyelen ársa van, kinek levelezése hasonlóképpeni irodalmi, és csakis ha hangsúlyozhaom irodalmi gyönyörûsége jelen számomra: Koszolányi Dezsõ Van úgy, hogy K D regényei szájbarágónak érzem, mondaai alán csöpögõsnek Megrémülök, s gyorsan kezembe veszem leveleinek, naplóinak zöld köeé És sírok (min Füs, vagyis csak mondom), hogy nem íra meg bordély-regényé De érzem Párizsból unokaesvéréhez íro leveleiben, különösen, miuán elolvasom, hogy mi ír elõe a Fecskelánynak És akkor máskén kezdenek égni regényeinek mondaai És nincs úgy, hogy F M regényei is ilyennek érzem Szájbarágónak, mondaai csöpögõsnek Merhogy Milán nekem pon jó És ezér néha megunam Eddig És morc volam és undok olyankor, akár minden áruló De ennek vége Mer ha megunom, akkor kezembe veszem a kékilós levelezésé Túlzásainak, kényeskedõ önzésének regényé És akkor újra pon jók lesznek a mondaai Szine visszafogoak És arra a pillanara gondolok, amikor F M az mondja K D -nek, hogy csak ö percig ars ki az állásponod melle! És késégbeeseen és nyafogósan és felháborodva mondja Bagoly a verébnek De számí? LOVAS ILDIKÓ NICHITA STÃNESCU (1933 március december 13 ) Nichia Sãnescu halála uán is olyan, min éleében vol Különc Hisz ugyanabban az eszendõben ünnepli hevenedik szüleésnapjá, amikor iszelõi könnye ejenek halálának ké évizedes évfordulóján Egyik kriikusa szerin Nichia, bizonyos érelemben a kommunisa cenzúra erméke vol Ugyanis kizárólag lírai kölésze vol vörösszalon-képes Joggal kérdezhenõk: vajon ki le volna belõle, ha más korba szüleik? Ha másképp érelmezi sajá éleé? Ha az a bizonyos gyeryának csupán egyik végé égei? Élemûvének alapos ismerõi úgy vélik, Blaga melle alán neki le volna még esélye az irodalmi Nobel-díjra Igaz, egy másik korban, egy másik ársadalmi rendszerben A kölõknek szerencsére nincs kornak neveze kalikájuk Bizonyos korok viszon kölõk kalikájává züllöek Márs havi esõ (Ploaie în luna lui Mare) Dézsából ömlö az esõ, szerelmünk a padlásszobákban megese Az ablak ovális egén folyak alá Márs havában a fellegek Kréarajzok ala a szoba falai nyugalan mozogak Táncolak lelkeink a való világban láhaalanul Áázik a szárnyad, mondad, gömbök hullnak az idõben és a földgolyóra Nem esz semmi, Lorelei, ollakká lesznek a szárnyaimra És emelkedem És a világban a szobá már rejee a enger Te kiálozál uánam: felelj, felelj, ki a legszebb: az esõ? az ember? Dézsából ömlö, bolondul ese, szerelmünk a padlásszobákban megese Szereem volna, ama Márs hava nem ér vége sohasem Sánha Aila fordíása IRHÁZI JÁNOS

3 2003 április III FODOR SÁNDOR Anekdoa az anekdoáról Király Lászlónak köszönheem, hogy egyálalán eszembe juo feljegyezni néhány (álalam humorosnak vél) örénee éleemrõl, pályafuásomról Az Õ érdeme elsõsorban, hogy 1989-ben megjelen a Krierion gondozásában Ki ez a? címû könyvecském, majd ennek bõvíe kiadása is egy év múlva 1990-ben a Ki ez a majdnem? a csíkszeredai Pallas-Akadémiánál Az Uunk-nál ugyanis Király László szorgalmaza ez a mûfaj, alán már a 70-es évek végéõl úgyszólván kapuzárásig, azaz a rendszerválásig Minhogy be-benézve az Uunk szerkeszõségébe, el-elmondogaam egy-egy mulaságosabb örénee az 50-es évekbõl, Király arra bizao, veném ezeke papírra neki Hozzá is fogam és néhány évig, majdnem rendszeresen meg is jelenek anekdoáim a lapban Annál is inkább szívesen íram ezeke, mer úgy egyébkén a 80-as években egyre nehezebbé vál a közlés Rólam, környezeemrõl szólak nagyjából ezek a öréneek, amelyekbõl egy válogaás min emlíeem, nem sokkal a 89-es rendszerválás, a forradalom elõeséje küszöbén sikerül könyvecske formában (is) kiadnom Természeesen öncenzúrám igencsak megszûre még az Uunk-ban megjelen írásoka is, ám a Sajóigazgaóság (így hívák az ellenõrzés, mivel a cenzúrá már másfél évizeddel elõbb megszünee nagy csinnadraával a Kárpáok Géniusza) nos, a Sajóigazgaóság illeékesének is bizonyíania kelle éberségé Õ is kiszúr, kianácsol a maradékból néhánya Csakhogy én a kézirao, valamikor 1987-ben adam le amikor még lehee használni nyomaásban a hazai magyar helységneveke is Mire azonban áese az elsõ ellenõrzésen, a Sajóigazgaóság szûrésén, érvénybe lépe a szigorú rendele: Romániában a helységneveke csak románul lehe nyomao szövegben emlíeni (Kivéve a régebbi írók munkái, a klasszikusoké persze) A Kiadó illeékes szerkeszõje sieve elefonál, hogy á kellene írni az álalam felünee helységneveke a megfelelõ román névre Köszönem, de inkább visszakérem a kézirao: Majd megoldom én És mer a haósági i- lalom nem vonakozo a hegyek-folyók magyar nevére, részben ezek segíségével oldoam meg a kérdés Így le Szülõfalum a Kissomlyó övében meghúzódó híres búcsújáróhely, Csíkszereda a Somlyóhegy és az Ol közö elerülõ megyeszékhely, Marosvásárhely a Somoseõ alai város, Kolozsvár pedig Máyás, az Igazságos szülõvárosa Így már az hiem mehe Az uolsó éber ellenõr azonban, aki már a kinyomao könyve olvasa, felfigyel a rükkre Hiányola, hogy a Szerzõ nem íra le könyvében a helységneveke románul ahogy illik, ugye És nem engedélyeze a könyvecském erjeszésé A Kiadó nem ájékozao errõl a kis közjáékról, így egyre ürelmelenebbül váram, hogy a könyv jelenjék meg végre Amikor már-már lemondam volna róla há egyszer csak megjelen Domokos Géza ugyanis a Krierion Kiadó alapíó igazgaója ahelye, hogy papírmalomba külde volna könyvecskéme, az Elvársak színe elé áll Ez monda: A könyv, amelynek erjeszésé nem engedélyezék, ulajdonképpen vicceke aralmaz Képzeljék há el az elvársak, ha megjelennék egy humoros aralmú könyv románul más nyelven felünee helységnevekkel Az emberek ezen röhögnének A Szerzõ folyaa Domokos Géza aroa magá az érvényben lévõ rendelehez: nem ír le magyar helységneveke de bohóco se akar csinálni a feleébb bölcs rendelkezésbõl Há gondolják meg az elvársak Meggondolák És cicegve ugyan, de jóváhagyák a könyvecském erjeszésé A köe újabb kiadása ( Ki ez a Majdnem? ) a csíkszeredai Pallas-Akadémiánál jelen meg, amikor a Géniusz félõ gondoskodása már nem óvo a poliikai bolásokól-évelygésekõl Így kiegészíeem a köee néhány, az elõbbi kiadásból kihagyo anekdoámmal és majdnem verseim közül néhánnyal (Innen a cím ) Csakhogy azóa újabb és újabb öréneek sejleek elõ emlékezeembõl *** Az edze oszályharcos Az alábbiaknak nem volam anúja A örénee Aszalos Isvánól halloam Ha jól emlékszem szavaira 1946-ban örén A Magyar Népi Szöveség szervezésében megaroák Bukaresben hosszú évek uán az elsõ magyar irodalmi ese A bukaresi magyarok alálkozójá a hazai magyar íróikkal Tarok õle, hogy az esen rész vevõ, o felolvasó írók közül immár egyik sem él, hacsak a Temesváron élõ kiváló kölõ, Anavi Ádám nem Ha Õ akkor nem vol jelen bizonyára azér mellõzék, mer fiaal ember léére nem bizonyul elég harcosnak Ha mégis o vol akkor valószínû, hogy elnézék neki ez O vol azonban a három Isván Aszalos, Horváh és Nagy Isván O vol az egyébkén ündöklõ humorú, ám akkoriban mélyen oszályharcos és örökké sére Balla Károly Talán Horváh Imre is? Nem udom, Kós Károly o vol-e a háború ala ihon marad nagyjaink közül, de Bánnfy Miklós, Kemény János, Endre Károly, Baralis János és Olosz Lajos bizosan nem hívák vol meg Vagy mégis? Nem is folyaom ovább a alálgaás A alálkozónak nagy sikere vol Íróink bukaresi szereplésének a fényponjává azonban a miniszerelnöki ebédmeghívás sikerede Dr Peru Groza híva meg rezidenciájára a magyar íróka Tudnivaló, hogy akkoriban igen nehéz éle jára az országban Még a száraz kenyér beszerzése is gondnak bizonyul Érheõ, ha a szegény erdélyi írók várakozva seregleek a miniszerelnöki ebédre A házigazda kedvesen fogada vendégei A szó ermészeesen magyarul foly Ha rosszmájú lennék, hozzáenném, hogy a román miniszerelnök szebben, hibálanabbul szól és ír magyarul, min vendégei egyike-másika, de nem eszem hozzá, mer nem vagyok rosszmájú Az ebéd elõéelekkel kezdõdö, melléjük konyak és szilvórium A meghívoak közö volak, akik elfelejeék (vagy nem is udák), hogy ulajdonképpen mi is az elõéel, így az hívén, ilyen az elõkelõ ebéd iszességesen belakak az elõéellel Kövekeze azonban az aranyló húsleves, finom meélészával, vagy grízgombóccal (ki-mi szere) Tökélees vol A húsleves ráno disznóhús kövee, krumpli feléel és öbbféle savanyúsággal Mindehhez kiûnõ Küküllõ meni, konári és murfalári borok A ráno disznóhús uán csirkepaprikás jö, nokkedlivel, mellé savanyú uborka Bizony, a csirkepaprikás már az edzeebbek, a régi idõk gyakorlo ebédvendégei is csak kósolgaák, még azok is, akik az elõéel mérékarón fogyaszoák Végül a kávé elõ behozak egy haalmas ál, friss, rengõ sóbafõe ecees ormával Az író kollégák már csak pihegve nézék Nem úgy Pisa Bácsi Nagy Isván Ve a ányérjára és eve becsüleel Aszalos álmélkodva néze rá: Te még udsz enni, Pisa?! Nagy Isván felsóhajo: Mi ki nem bírok én! monda keserû arccal A piszráng gondolaai Akármelyik könyvé lapozom fel, mindenhol csak a kedvencekre lelek A leguóbbiban is* Távol áll õlem, hogy minõsíéskén hangozassam, de valahogy piheneõknek és miér ne, szórakozaóknak arom elbeszélései, novellái Nem azok az írások ezek, amelyeke a jobb megérés, a különösebb eszéikai élveze kedvéér olvas újra az ember Mer van, aki a mélységéér szereünk, van, akinek az írásmûvészee csábí egy egész élemû végigböngészésére, s van amikor még magunk sem udjuk miér, hogy csak erõlejük az olvasás, hogy legyünk már úl raja Fodor Sándor a szorijaiér szerejük S azér, hogy sosem akarja ennél öbbnek felüneni, könnyed, magabizos vonalvezeésû, s a szelíd humor sem nélkülözõ öréneei Nem akar nagyo mondani o, ahol semmi szükség nincs rá, nem húzza a nyelvénél fogva az olvasó, hogy valami olyasmin szórakozzon vele együ, ami már rég nem neveséges Ha olykorolykor szomorkásabb regiszerekbe veze, mindig ránk kacsin a sorok mögül, hogy ne félj pajás, lesz még ez másképp is Vannak helyek, ahol a már jól ismer fordulaok, a könnyebben kikövekezeheõ befejezések rendezik egybe a öréneei, de ezek sohasem a harsány ráfigyeleéssel operálnak, és megadják az olvasónak az a kényelme, hogy a mesélõre bízza magá, s ha egy kis idõre is, de elalassa a figyelmé (Mer há ki nem emlékszik A felámadás elmaradra, a Tûzolózenekarra, Az emlékáblára, a Szováa-fürdõre, Az elsõ hóra, az Irigységre? Csak hogy ne soroljam ovább ) Rövidek ezek az elbeszélések, a hosszabbak is rikán haladják meg a izenö oldal Amikor egy szuszra végigolvassa õke az ember, szine még azzal is meggyanúsíja Fodor Sándor, hogy Allan Poe-szerû gondossággal és aprólékossággal szerkeszi meg a öréneei, gondosan kiszámíva a haásszüneeke, haalmas felkiálójelekkel bejelölve a csaanóka, a különféle meglepeéseke De udjuk, hogy semmi ilyesmirõl nincsen szó, hisz nyilvánvaló, hogy ezek a öréneek sosem ûrnének ilyesfaja számígaásoka Egyelen szervezõ erõ élei õke: a mesélõ kedv, amely egyfaja jószándékú derûvel, olykor szine bosszanó õszineséggel ekin le egy olyan világra, amelyben szine senki nem szenved maradandó károsodásoka, a röhögés kacagássá szelídül, s a csaanókra csak elhümmögi az ember: Igen Há igen Ilyen érelemben véve nincsenek hõsei Fodor Sándor novelláinak Annyira a szori éle minden, hogy a hõsök csak saiszák lehenek, s az író maga az a rendezõ, aki elég gyakran nem csak ki-kiszól a függöny akarásából, de a színpadra is kirohan: csak azér, hogy minden a legnagyobb rendben menjen Van úgy, hogy bármennyire figyelmesen kísérjük a vonalvezeés, olykor azon kapjuk magunka, hogy nem udjuk behaárolni a cselekmény színeré vagy idejé Vagy ki udja, nem is akarjuk, nincs szükségünk rá, a ér-idõ koordináák minden relevanciájuka elveszik Tudjuk, hogy Lengyelország, a második világháború idején (Emlékábla) de egyálalán nem ulajdoníunk semmilyen fonosságo neki A mesemondó úgyis magához ragadja figyelmünke, az õ világába, ahol semmiféle különösebb odafigyelésre nincsen szükség Ezér is vagyunk oly hálásak neki, amikor valahogy így kezd egy örénee: Csendesen, sze- líden húzódo meg a három paak összefolyása köré épül kisváros a gyümölcsös dombokkal körülve völgyben Körülbelül úgy, min ezelõ száz-, készáz-, sõ háromszáz évvel, ha leszámíjuk a kelei szélére épíe églagyára (Tûzolózenekar) Vagy A hegyi városkában, ahová büneésképpen helyezék vol ki az egyeemi közponból (Az elsõ hó) Nagyon gyakran aláljuk a mesélõ egy olyan világ haárvonalán veszegelni, ahová neki nem igazán van bejárása Ez az izgalmas, a rohanó öréneek világa, annak a fájó udomása, hogy valamiféle igazmondás mindig ávol arja az igaziól, az izgalmasól Minden más öréne, ami más mond el, háryjánosi nagyomondás, ami azonnal lenyûgözi a képzelee, míg a sajá elbeszélnivalója csak megszelídíe válozaa lehe ennek Talán ennek a ráébredésnek a szelíd noszalgiája húzódik végig Fodor Sándor novelláin Tudja, hogy jómaga mennyire csendes, de az is udja, hogy vannak más, harcosabb öréneek Amikor megfeledkezik errõl, és o aláljuk a maga ermészeességében és magabizosságában: semmi nem ompíja varázsos fényé; de ha lépen-nyomon emlékezei erre önmagá, az írói szerszám némi páosz-félével vegyíi, és magyarázkodásokkal viszi vakvágányra az ábrázolás Valahogy így: De ez már egy másik öréne, amelyrõl nem hinném, hogy annyira eszenék unokámnak, min annak a másik nagyaának a hadiélményei ( ) Tarok õle, már az elején unná Tiokban irigyelni kezdem az a másik nagyapá ( ) Azóa is irigylem az öreg Háry János! (Irigység) Én még sok irigykedés kívánok Fodor Sándornak! *Fodor Sándor Mi gondol az öreg piszráng? (válogao novellák), PONT/PONTfix Kiadó, Budapes Sepsiszengyörgy GÁLL ATTILA

4 IV 2003 április z uóbbi idõben öbbször felveõdö bennem a kérdés: ki olvas ma- Anapság szépirodalma, különösen verse Egyálalán, ki olvas valami? A mai világban ki érdekel a eheséggel megáldomegver másik ember sajáos érzelem- és gondolavilága, szimbolikája? Hisz ezek megéréséhez különös inuíció, megérzés, beleérzés szükséges, mer az igazi versolvasó maga is alkoóvá válik A lírai alkoás részesévé, a szerzõ ársává, hangulaának áélõjévé, áérzõjévé S ehhez a verse nem egyszer, nem készer, nem is öször kell elolvasni, hanem sokszor, számalanszor Minden szavá, képé, SÁNTHA ATTILA Harmadik razglednyica Nem próbálok eljuni hozzád és már nem hiányzol Szemed fénye nem ragyog fel, mosolyod hidegen hagy, ha láom Tesednek íze csak ávoli emlék, mi õs vad hoz elé: az álom Peregnek a képek a vásznon, min Edmond Danes az abbé, jól kiöl e munkaábor Ébreszõ, reggeli, munka, ebéd, munka, vacsora, vége, agyam, sem szívem jár az égbe, a szerelme nem ismerem Kedves, írom neked a múlba, de már csak honvágyból, halk vona viszi hozzád e posá, keresgél, a sínrõl is leér, vámol, a régi nõre háha ráalál KIRÁLY ZOLTÁN Uolsó vona Vásárhelyre mínusz izennyolc fokon égek szám jégverem lehenék vasaló mixer s címer a címeden, midõn bárgyú éleünk neveve balra el falon a képed, a képen a képed, ugye nem gondolál volna e képbe vajmi képlees képe Kölészenapi uószó TÜZES BÁLINT Ellené Véek lennél meggyónnálak áldás volnál széoszanálak megmaradhasz így alánynak más számára bizonyságnak szavak jönnek-elmennek szólílak ezán önmagam jogán kedvesnek anyanyelvnek isenhinek szerelemnek hogy meggyónjalak széosszalak LIPCSEY MÁRTA A szó ami megmarad Emlékeze a plaánok kérgére a száraz gallyakra a fák illaára Minden évszakban a lige fái még élen is a kályhák hamujában Elhalnak a mondaok, a dallamok, alán a szó ami megmarad hasonlaá szemelgeni, kósolgani kell, kuani a aralom mögöi gondolao, megérezni a hangulao A sorok közö olvasni kell De kinek van erre ideje, ürelme éppen ma, amikor úgy kell a szép szó, min egy darab kenyér? Kölõi kérdések ezek S paradox módon, pon a Kölésze Napja alkalmából Maguknál a kölõknél jobban senki sem udja, mennyire kell a szép szó A örénelem folyamán mégis sokuknak kelle apaszalnia, hogy csodálaos gondolaaikkal, isenáldoa eheségükkel magukra maradnak, nem számíhanak az olvasóközönség, a ársadalom megérésére Arra, hogy meghallgassák, érékeljék mûvészeüke Ki ne ismerné Csokonai példájá, aki a magyar irodalmi felvilágosodás legjelenõsebb kölõjekén képelen vol kiadni versei És ország vándorakén, magányosan, majdnem nyomorban engee napjai korai haláláig Kaona József Bánk bán-já akkoriban félredobák, min érékelen alkoás, és õ sem érhee meg mûve diadalá Mindezek ellenére, az igazi kölõ ír Függelenül a koról, körülményekõl S akkor is ír, ha udja, nem alál meghallgaásra S akkor is, ha csupán az uókornak, vagy a fióknak ír Erre szülee, máskén nem ehe Iram, mi is ehenék? A kölõ ír, a macska miákol és az eb voní s a kis halacska ikrá ürí kacéran Ez vallja Radnói a Második eclogában azzal a udaal, hogy minden leír szava veszélybe sodorhaja Ir, mer ez számára az egyelen, érelmes cselekede A ehesége épp úgy nem lehe elfojani, min avasszal a ermésze megújulásá A kölõi eheség legyõzi a közöny, érdekelensége BRAUCH MAGDA FRIED NOÉMI Sosem érkezõ vándor Annyira hiányzol, Hogy már jó egyedül Hervay Gizella: Szerelmes vers lila éggel Mer szebbé leél nekem, Min emplomoknak csöndje És szebb vagy minha lennél Ölözve színezüsbe; Távolabb, min a holnap, És közelebb a vágynál, Arcomba hulló csöppnél, Esõcsepp-koppanásnál A kapualji csóko, Egy szellõ szézilála; Hózápor hozo vissza, Tûn vágyak városába Már nélkülem világí, Városod minden fénye, Az ucán mások lépnek, Nyomaink hûl helyébe Idõlenebb a szónál, És mezelenebb vágynál, Arcunkba csapó szélnél, Friss zápor illaánál; A ávolság mi éle, Megbéní, elvarázsol, Hogy újabb úra indulj, Sosem érkezõ vándor ESZTERÓ ISTVÁN Szone a szerelemér Ha még beérsz Apolló emplomába, merész imáda éri boloza, örök szerelme fonva napsugárba, a szívnek jósol színes csokroka, ANAVI ÁDÁM Ami szavakban elmondhaalan az a zsongás ami azóa keringve hullámzik bennem koázalan zenének leem a kúja zengõ áramla árad belõlem kibono anennád húrjai felé ha lefordíanám hegedûk csellók orgonák nyelve fonódna köréd csak néked szólón szimfóniává népelen emplom búgó oszlopai közö Te vagy a hangzás õs forrása, Te, zsongás ami szavakban kimondhaalan ha kimondanám de messzire esnék Tõled és aól amik vagyunk ha egyek vagyunk FÜLÖP LÍDIA Anyaszó Min a harangszó Csendül ajkunkról Õsökõl hagyo Szülõkõl kapo Tesvérõl hangzo Jeladó! Vérben kimoso Fehér kendõnke Könnyû szellõben Kapkodjuk ölbe Anyaszó! SZÉP MÁRIA TERÉZIA Közveve Anyámnak szól némaságomból a köszöne, képelenségbõl hála, álala hull éleemre a bûvöle s a legszebb nap igazsága csak addig, míg a kilélegze pára fohászba szõ szivárványos igé, s az égi fények ívelõ sugara homályba eji hirelen színé Kegyes kezé fogod, szoríod, kába reménnyel, míg a lombok sóhajába szellõ-ruhában messzire suhan, akár Daphné, szólíod egyre-másra, faháncsoda, ó, vesd le valahára, amíg szerelme zenghe még a lan!

5 2003 április V Tíz éve huny el HORVÁTH IMRE Az igaz versér Érzékenység nélkül nincs kölésze A íz eszendeje, 1993 áprilisában elhuny Horváh Imre emberkén, kölõkén egyarán érzékeny vol; sohasem hangos, inkább visszahúzódó, finom, halk szavú Kölészeében azonban nagyon kövekezeesen, szelíd, de konok haározosággal monda ki mindaz, ami mélységes humanisa meggyõzõdése szerin ki kelle mondania, s kerese jó ha évizedes pályafuása ala, magával is állandó elégedelenségben, az örökös embereszmény Formaújíás helye inkább a hagyományos, a szabályos, rímes versformá kövee, s mer nem zárkózo fel csoporokhoz, irányzaokhoz alán személyisége, egyéni alkaa sem ee erre alkalmassá, versei mondhani idõlenné, így örök érvényûvé válak Ha egyelen szóval kellene jellemezni, az mondhanánk kölészeérõl: humánus A négysoros mûfajá, amelye fõleg idõsebb korában olyan elõszereeel mûvel, nem õ fedeze fel, de nálánál mûvészibben, ökéleesebben senki sem kezele a hazai magyar kölészeben NAGY KOPPÁNY ZSOLT Egy Megválóra Abban az évben már a hegyekbe szorulak fel Hideg vol Hóláomások gyöörék õke Éhezek, bár pakány még akad A szakács-hajlandóságúak nagy próba elõ állak, de sikerül nekik Mindenki elismerõen cseine a nyelvével Nagy, közös nyelvével Persze monda egyikük, azér mindannyian iszában vagyunk, hogy ez megalkuvás Kényszerû Igyekezek soka beszélgeni Lérõl, nemlérõl, ideákról, képzel világokról De nem sok érdemlegese udak mondani egymásnak Végül is fõ, hogy gondolkodunk monda egyikük Amúgy egy nagy szar az egész Félek Fázak Mikor fázak, egymáshoz dörgölõzek, és még jobban félek Fülelek, egyikük õr áll A öbbiek ilyenkor valamivel nyugodabban próbálák alvásba vacogni maguka Legyenek közösek asszonyaink! propagála egyikük Jobb lesz úgy Ezuán minden ké férfi közé juo egy asszony Tényleg jobb vol, bár mindig más Mindenképpen Aki e földe megszeree, szerei e földe beveve, szerei ermõn, learava És arany nyárban alszik majd alaa Mi vállalok? Bárki valla, nem eszek új fogadalma, Nagyon régen, nagyon halkan én már egyszer megfogadam, csak egy igaz versér élek és az öbb lesz, min ígére Csak egy igaz versér élek mer emlékszem én még egyre, s kö az egész éleemre hogy a népe, az szolgálom, holomig ar vállalásom, Ne irózzunk a válozaosságól! szavala egyikük Alig vol leheõsége bármelyiküknek, hogy egyedül lehessen, pár percre bár Még az illemhelynek kineveze sziklamélyedésben is állandóan moozo valaki Elmenni egyedül a fenyvesbe viszon nem vol anácsos Alig vol valamilyük, védekezésre pedig semmi esély Nem udná ponosan megmondani, mikor kezdõdö De egyre öbbe gondolkodo magában, mindenki kizárva Megszûn a vacogás, az éhségérze, a félelem, nem kíván asszony sem (Bár ez uóbbi inkább a hidegnek udhaó be ) Máshol vol, mondhaná, ha nem lenne úlságosan földhözragad, és ha szerené a közhelyeke, a közös, gondolabeli préri szakaszo virágai Persze o vol, de kelle hogy mûködjék valami egyéb is Léállaponak nevezhené, ha feni virágoknak bár illaá kedvelné Nem vol jó, nem vol rossz, végre-magányos vol, végre-sajá érzés Tisza Furcsa is, kellemes is Olyan érdekes Vagy valami ilyen Megszólal egyszer: Miér félek, bajársak? Lám, én magamba szállam, s láam a boldogságo oan Lelkem udvarának gyöpén imbolygo, és szép vol, min a hegyek Álljunk fel, széledjünk szé az erdõben, egymásól ado ávolságra Egy napig, egy nyomorul napig próbáljaok meg magaokba nézni Meglájáok i is Fogd már be a szád orkollák le fáradan a öbbiek Másnapra széépék õke a vadak KARÁCSONYI ZSOLT Az ironikus kör megörése Az õszineség löke sírba õ, a fény amin iróniája leplé kikezde és nem érdemel a föld ilyen csodás, paéikuss öröklé fogada há A béna bambulás lenyoma és ironikus fogá is kiöre Vámpiros, söé udás helyére ül a hófehér: a másik Mióa nincs: szereheek megin, igazszavú, szerelmes izgalommal, kimondhaó a szív a száj szerin, min régen a parszéli forgalomban Törés elõ, örés mögö se lász még, meddig kuszálhaó e könnyû jáék? A sárga sáv Egy nap a felhõ eldõl, esõ lesz, nyári zápor, nem lászik égi rendõr, ha áll a sárga sávon, és közlekedni indul a felhõ képe mása, min szivárvány: úgy elnyúl, már á az elmúlásba, de közbe még mulanak áeszõ, szõke cseppek, akár a lány, ha ablak elõ, ha szõke, elmegy, már nem is lászik, eldõl, esõ lesz, nyári zápor, nem lája égi rendõr, ha áll a sárga sávon A magyarok seregelen vezére (Folyaás az I oldalról) A gímnek nem szabad kivesznie az emlékezebõl Azér figyelmezenek eleink, mer udák, hogy a ragikus éleérzés viszi elõbbre a világo, az opimizmus, kivál, ha kincsári dekadencia Figyelmezenek, min Mózes az elfelejés veszedelmeire Külön hasznos, úmuaó breviáriumo állíhanánk össze Illyés kapaszkodóul szolgáló idéznivalóiból Csak néhánya emlíenék, a alán nem annyira közszájon forgókból: a nagy népek önelláóak, a kis népek mûvelebbek, legalábbis informálabbak Ezzel kompenzáljuk számbeli csököségünke Egy nép, ha sorsában érzi magá veszélyezeve, kényelen mûvekben halhaalanná enni magá Ady, aki Verecke híres úján jö, és Dévénynél ör be új idõknek új dalaival és, a nagy szészóródás megsejve, korbáccsal áll elénk A nagy szészóródások uán, Illyés (József Aila szavai folyava: hõsnek lenni nem muszáj, ha nem lehe ) higgadan in Az új körülményeknek megfelelõen: Csak hõs ne légy ebben a hõsielen korban, hõsnek lenni nem érdemes és nem szabad Mer a legkuyább, ha a esvér kööz le! Talán ez a vers legfonosabb mondandója 1953-ban, s ma is Ez mi, o a végeken, az hiszem jobban éreük, érezük, min a síkvidékiek, akik, iszele a kivéelnek, bizony hol nyílan, hol sandán a háa mögö ócsárolák A haalom udvarló hízelgései, vagy rosszallásá, úgy ekineék, minha Illyés dörzsölõdö volna a haalomhoz visszahallani Kékulacsosnak is megeék Nem csoda, ha gyakran érezhee az a nagy-nagy magány, ami az alkoó felelõs ember, a öbbiek magányá is vállalva, sokszorozoan érez A Zrínyi Miklósi Emlékszem, a havanas években szine napona elmonduk a kolozsvári szerkeszõségben, vagy amikor egyikünknél-másikunknál összejöünk, és mindannyian Illyés önarcképének arouk, a Zrínyi a kölõ - Nagy aszalán cirádás kicsi könyvek Eszmékbõl le lakóik ki-kijönnek: Min sziklákon száríkozó szirének, Nyüzsögnek a kis Cid-ek és Chimének, Ha csiul a gond Félévenkén hoza Bécsig komisszár, Bécsbõl hadiposa Ha csiul a gond s szebbre vágy az elme, Övék a ér a néhány röpke percre, Ha a ké végvár köz épp nem jajongnak, A sebesülek, a karóba vonak S a bomló hullák bûzé odaára Csapja a szél, a oporyán pogányra S hõsöke láha, hadaka eremhe, kezében ollal diadal szerezhe, Nézve mereven a Mura vizére A magyarok seregelen vezére Az a nagy magány alán csak Flóra néni ismerhee, együérzése enyhíhee Neki is kijuo nemegyszer a keserûjébõl Egy iszelgõ ekineel, fõhajással arozunk az õ emlékének is Egy kárpáaljai szüleésû baráom vi le egyszer Tihanyba családosul, egy ölnyi könyve szede elõ a kocsiból, hogy Gyula bácsi dedikálná, s amire észrevee volna Gyula bácsi, a baráom keze csókol neki, õk így szokák Az édesanyjuknak, édesapjuknak nemcsak mondják, keze is csókolnak Ezek a könyvek aroák bennünk a lelke a lembergi diákszálláson, monda menegeõzve a baráom, aki egyébkén csak négy elemi végezhee vol magyarul Új honfoglalás elõ áll a magyarság A Zöm, ahogyan régen monduk Nem lesz könnyû, de nincs miõl arania Nem olvadunk be A szép hiúz-szemszögelle már rég kisimul a legöbb magyar arcán, elveszee a bõr sárgás aranyá, germánosra, szlávosra szõkül a haj A nyelv, mely annyi balszerencse köz, ezer eszendõ zivaaros századaiban, a világ bármelyik más nyelvével versenyképes nyelvünk, ígér és ad örökélee a örzsnek De csak akkor, ha magunkra vesszük Zrínyi igéi, miszerin, ha nem leszünk Európa elsõ nemzeei közö, akkor kérjünk a spanyor királyó egy darab földe Brazíliában és kölözzünk oda Adjon erõ nekünk Szenczi Molnár Alber példája Tizenö-izenha évesen men el, igaz, Károli Gáspár urunknak vol elõzõleg kifuófiúja Gönc és Vizsoly közö horda a kézirao a nyomdába Bizosan beleolvasgao Némeországban, néme feleség melle sem olvad be Franciából magyaríoa, hogy min a szép híves paakra a szarvas kívánkozik Nem sorolom ovább, csak megemlíeném, maga Illyés is, ahogyan õ monda, Jules Renardól anul magyarul, innen származha a már idézeekhez ársíhaó szállóige: a jó író ponosan fogalmaz, a dileáns igyekszik szépen írni Illyés minha megsejee volna, hogy a haza a magasban, valóságos hazává válha Már meg is oszom, ha elmondom, milyen e bizos, ikos ohon Dörmögj, esvér, egy sor Peõfi, Köréd varázskör eremõdik csak mondd a szóka, mikõl egyszer fuó homokok, népek, házak Magyarországgá összeállak Nemcsak képzelee, õ maga is, õ is lakja az a hazá Csak rákain a nevére, akinek módjában áll, a világhálón a földkerekség minden magyarja számára elérheõ A mi új honfoglalásunk az is jeleni, minden szellemi javainkkal föl kell hurcolkodnunk a hálóra, ez legalább olyan fonos, min a kereszénység fölvéele vol annak idején a megmaradás reményében De a világ minden alálmánya sem segí, nem lesz az a háló, mely kimeríene minke a világ népeinek nagy óceánjából, ha nem eljesíjük Zrínyi óhajá Tudományban, mûvészeben, minden szellemiekben, ki kell emelkednünk ahhoz, hogy megmaradhassunk A világháló meg kell aníani, hogy kiûnõen udjon magyarul Hogy bizonsággal hozhassa össze a kolozsvári magyar a budapesivel vagy akár a rióival Ha jó érzés lesz nemcsak Magyarországon, de Amerikában is magyarnak lenni, akkor nekünk is jobb lesz, a haáron úliaknak, ahogyan szokak nevezni minke Régebben az európai városokban szokás vol a vasfa Temesváron is áll egy Ifjúságom idején még úgy aroák, hogy meserlegények kiinduló és visszaérkezési helye vol, egy szege kelle verni belé Szereném, ha minden, Európá is épíõ magyar, gondolaban legalább ilyen kiindulási-érkezési helynek udná ez a sír és ez a köve Vagy, min a Lánchídnak a nulla kiloméer jelzõ köve szolgálna kiindulási-viszonyíási ponjául a jövendõ minden jóravaló magyarjának Ámen Égi SMS érkeze Az éjszaka nyugalanío, hogy a mi vidékünkön szokásunkká vál egy-egy jelesebb halounk emeésén Koszolányi Haloi beszédének elmondása, s mindig zavarba jövünk azzal a kínos ké sorral Gondolam, bár nem emeünk, hanem ámaszunk, az eddigieknél is ovábbfejleszem Neumann János alálmányá S megkérem Koszolányi, hogy javíaná á ez alkalomra Azonnal jö a válasz: Ismerük õ Nagy vol, nagy és kiváló, / és szív a mi szívünkhöz közel álló Köszönöm a ürelmüke És Gyula bácsi családjának a megiszelõ bizalma

6 VI 2003 április Fejezeek a emesvári magyar szinjászás öréneébõl 4 A szakmaiasodás lépcsõfokai A második világégés köveõ feldúsul, mozgalmas idõszakban a Magyar Népi Szöveség emesvári szervezeének kezdeményezésére és hahaós ámogaásával 1945-ben lelkes mûkedvelõkbõl, és állásalanul marad színészekbõl megalakul Temesváro a Magyar Népszínház, amelye Bojincané Kulsár Juliska szopránénekesnõ és Ladányi Imre rendezõ vezee Több darabo sikerül színre vinniök a közönség megelégedésére és örömére, de haalmi szóval, 1948-ban beiloák az együes mûködésé A ársula legkiválóbbjai, alapemberei képezék azán a magjá annak a lelkes, evékeny mûkedvelõ gárdának, amelybõl ö eszendõvel késobb Josan Emil rendezõ, a Temesvári Állami Színház igazgaója megeremee, élere híva az inézmény magyar agozaá Megbízás és pénzalapo ugyan csak a néme részleg megalakíására kapo, de célszerûbbnek és iszeségesebbnek aroa, ha mindjár ké ársulao szervez a már meglévõ román mellé a sok nemzeiség laka Bánság szívében A ájegység magyar lakosságá sem kívána megfoszani aól, hogy anyanyelvén hódoljon a színjászás múzsája, Thália mûvészeének Mivel nem kére a kölségveés megkészerezésé, megemelésé a fölöes szervek elfogadák indíványá, javaslaá A szájhagyomány szerin nemes geszusa, korszakos jelenoségû dönése legfõbb mozgaórúgójává Szabó Lajos a Svejk címszereplõjekén Ámor nyíla vál Szenvedélyesen beleszeree ugyanis a magyar színjászó csopor egyik üdvöskéjébe, akinek kedvébe kíván járni, akinek imponálni akar,,lovagias geszusával Bármikén is örén a dolog, megalakul, s 1953 január 1-õl megkezde evékenységé a Temesvári Állami Színház magyar agozaa A fiaal együes elsõkén Afinogenov Kisunokám címu darabjának elõadásával lépe közönség elé 1953 május 3-án, majd kövekeze az elsõ eljes színházi szezon áüõ, visszhangos sikere, Csiky Gergely Ingyenélõk címû darabjának premierje 1954 január 26- án A ársula 1957-ben Temesvári Állami Magyar Színház néven önálló inézménnyé vál A komoly színpadi apaszalaal és járassággal rendelkezõ alapíó agok Jódy Károly, Péer János, László Gyula, Vargha Piroska, Krizsán András, Csengeri Ica, Baranyi Béla, Temesváry Gia, Kriszer Béla, Beralan Magda, Szabó János sb mellé csapanyi, a marosvásárhelyi fõiskoláról frissen kikerül, fiaal hivaásos színész csalakozo Fábián Ferenc, Balogh Éva, Szabó Lajos, Adleff Ingeborg és Sinka Károly színpadi jelenlée, igényes, gyümölcsözõ evékenysége a ársula professzionalizálodása összee, surlódásokól és feszülségekõl sem menes, folyamaának gerjeszõ kovászává vál Rangos díjakkal is elismer és megkoszorúzo, országos felûnés és visszhango kelõ eloadások sorával lépe közönség elé a pályakezdõ igazgaó és rendezõ Taub János irányíoa fiaal ársula az 1950 évek végén s az 1960-as évek legelején: A fogadósné, Liliomfi, Monserra, A aníónõ, Savanyú a szõlõ, A medikus sb A fiaal színészek bukaresi versenyén, 1957 áprilisában Robles Monserra címû darabjának elõadásá, a rendezõ Taub János, a színészek közül meg Sinka Károly és Szabó Károly díjazák Taub János hívására szerzõdö a emesvári ársulahoz Varga Vilmos, Jánó János, Makra Lajos, Szabó Károly, Rind Rudolf valamin az immár komoly színpadi apaszalaal rendelkezõ Izsó Johanna és Sarlai Imre Az 1960-as évek legelején Kakassy Ágnessel, Véres Józseffel, Kiss Erzsébeel és Ferenczy Csongorral frissül, erõsödö az együes, amelyik 1965 január 19-én rukkol ki az elsõ Shakespeareelõadással: Krausz Imre rendezésében és Winerfeld Sándor díszleeivel vie színre a Minden jó, ha a vége jó címû vígjáéko 1965-õl 1989-ig a rövid marosvásárhelyi kiérõ uán Temesvárra visszaér Sinka Károly színmûvész áll a színház élén Igazgaósága közel másfél évizede ala a mozgalmasabb, az eredményesebb valamin a halványabb, a gyarább korszakok, a kiérlel, a színvonalas és az elsiee, a fanáziálan produkciók válogaák egymás A felívelõ, pezsdülebb idõszakokban új erõkkel frissül, konszolidálódo az együes: a színiakadémiáról érkeze Temesvárra Rajhona Ádám, Kosza Gabriella, Borbáh Júlia, Szélyes Imre, Czegõ Teréz, Máray László, Bokor Ildikó, míg Ferenczy Annamáriá Nagyváradról, Meser András, Bányai Irén, Laczó Guszávo, Péerffy Lajos, Fall Iloná, majd Szász Enikõ és Dukász Péer Sepsiszengyörgyrõl sikerül ácsábíani a Béga-parjára A leperge félévszázad legremekebb, uolérheelennek bizonyul elõadása 1969 május 16-án kerül a rivaldák fényébe: Harold Piner A gondnok címû darabjá Taub János nagyszerû rendezésében Szabó Lajos, Fábián Ferenc és Sinka Károly kelee élere Winerfeld Sándor jelmezeiben és díszleei közö A remek elõadás a professzionalizmus legmagasabb és legökéleesebb színvonalá esesíee meg, még pedig úgy, hogy a szöveg és a jáék modernsége a hagyományosabb színjászáshoz szoko nézõre sem hao elriaszóan, mer nem szakad el eljesen a realisa lélekani megalapozoságú jáékól Taub János nevéhez aki az idõ áj a Temesvári Nemzei Színház rendezõje vol s meghívo vendégkén vállal mûvészi feladaoka a Temesvári Állami Magyar Színházban is köõdik Csehov Ivanov címû darabjának nagysikerû színre viele 1973 áprilisában A fõszerepeke Sinka Károly, Kõfalvi Isván, Fábián Ferenc, Kosza Gabriella, Bokor Ildikó és vendégmûvészkén Tarr László alakíoa Az es évadban szerzõdö Temesvárra rendezõnek Cseresnyés Gyula, aki olyan elõadásokkal járul hozzá a színház szakmai hírnevének gyarapíásához, min a Villámfénynél, II Richard, Svejk, a derék kaona, Ingyenélõk, Bolyai János eséje, Ványa bácsi, Menség, Nagypapa láni akar benneeke sb 1979-ben kerül színre Temesváron Süõ András nagysikerû naplóregényének, az Anyám könnyû álmo ígérnek színpadi adapációja Cseresnyés Gyula ihlee rendezésében Fábián Ferenccel, Jánó Jánossal, Czegõ Terézzel, Kõfalvi Isvánnal, Nemes Péerrel, Szélyes Imrével, Kiss Erzsébeel a fõbb szerepekben Álalában áüõ, visszhangos siker araak a Temesvárra meghívo vendégrendezõk elõadásai is: Tompa Miklós a Bánk bán állíoa színpadra Sinka Károllyal a címszerepben, a budapesi Sík Ferenc Peer Usinov Az ismerelen Kaona s az õ Felesége címû mûvé állíoa színpadra, a szamári Kovács Ferenc Arhur Miller drámájá, A salemi boszorkányoka, a bukaresi Mihai Bereche Miroslav Krleza Glemay Ld címû darabjának megrendezésével demonsrála, hogy egy rosszul felszerel, szûk színpadon is lehe élményszerû elõadás eremeni A Belgrádból érkeze Dusan Riszics fesõi díszlee nyíl színi apso kapo Fennállása elsõ három-négy évizedében a Temesvári Állami Magyar Színház a közponilag megszabo mûsorrend-sémához igazodva évadról évadra reperoárjába ikaa a magyar klasszikus drámairodalom egy-egy alkoásá, s színre vie, bemuaa ugyanakkor a romániai magyar szerzõk színmûvei is Visszhangos sikereke araak a Béga-pari városban, de a szomszédos megyék magyarlaka elepülésein is, amelyeke példás rendszerességgel kerese fel a,,hõskorszakban a emesvári színársula, Szigligei Ede, Kisfaludy Károly, Csiky Gergely, Jókai Mór, Mikszáh Kálmán, Móricz Zsigmond, Bródy Sándor, Helai Jenõ, Gábor Andor, Molnár Ferenc, Némeh László sb darabjaival A emesvári színészek ugyanakkor a rivaldák fényébe emelék Károly Sándor, Plesz-Páll Arúr, Kiss László, Kovás Dezsõ, Süõ András, Földes Mária, Méhes György, Szabó Lajos, Lászlóffy Csaba, Csávossy György, Csiki László, Anavi Ádám, Kocsis Isván, Tömöry Péer, sb színmûvei is, nemegyszer vakmerõ báorsággal vállalva az õsbemuaó kockázaá és dicsõségé is A romániai magyar drámaírók jó néhány mûvének Temesváro vol az õsbemuaója Emberfelei áldozaok, komoly erõfeszíések árán, gyakora megalázó, gerincpróbáló feléelek közepee a színháznak s a ársulanak sikerül ávészelnie az eldurvul román nacionalizmus és a mûvelõdési inézményekre rákényszeríe önfinanszírozási rendszer komor, vészerhes idõszaká is Az együes meggyérül, erõsen hézagossá vál Mivel a színészképzés a minimálisra redukálák, a emesvári színház kényelen vol ismé mûkedvelõke alkalmazni A fiaal színjászók felkészíé- Jelene Makszim Gorkij Éjjeli menedékhely címû darabjának emesvári elõadásából Fábián Ferenc Harold Piner A gondnok címû darabjában sére, pallérozására szakképzõ anfolyamo szerveze és indío be Az 1989-es események gyökeres fordulao hozak a emesvári magyar nyelvû színjászás öréneében is Megszabadul a csöndes felszámolódás vagy a haalmi szóval elrendelheõ megszüneés lidércnyomásáól Nyugodan fellélegezhee A emesvári magyar színház 1990-ben felvee drámairodalmunk nagy klasszikusának, Csiky Gergelynek a nevé, aki a Béga-pari városban végeze eológiai anulmányai, majd egyházörénee és egyházjogo anío a papneveldében s elkezde sikeres színikriikusi és színmûírói munkásságá A folyonos mûvészflukuációnak kie együes öbb min egy évizede lázasan keresi karakeré, arcélé és rendeleésé A szakadalan úkeresés és kísérleezés, az isméel nekigyürkõzés zaklao, úlhevíe korszaká éli Rengeeg az eselegesség, a bizonyalanságo gerjeszõ ényezõ A közönség és a ársula jelenõs hányadá lehangolja mindaz, ami az uóbbi években a színház falai közö zajlik A mûsorrend erõsen összeszûkül és zavaróan egyoldalúvá korcsosul A lészámában megfogyakozo, megöregede, elszegényede, kedveszege emesvári közönségnek lassacskán nincs már mire jegye válani Évadonkén csak korláozo számú bemuaó ar a ársula Hiányoznak az újdonságok, a vonzó produkciók Jobbára csak a szakmának, a kriikusoknak s a fesziválzsüriknek készíe elõadásokól álalában ózkodik, üneõleg ávolmarad a ájegység közönségének nagyobb hányada Mivel kevés fellépési, szereplési leheõsége kapak a eheségesebb, az ambiciózusabb fiaal színészek jó része is sorra elpályázo Temesvárról vagy komolyan fonolgaja ászerzõdés szándéká és esélyei A díjak, a diplomák csak múlandó, ünékeny szakmai elégéel nyújanak A különbözõ rangú és rendû rófeáknak és feszivál-díjaknak, amelyekbõl bõségesen juaak a emesvári magyar ársulanak az uóbbi években, meglehe a maguk éréke és haszna Megszerzésük azonban nem válha egy vidéki színársula kizárólagos céljává Senki sem vonja késégbe a kiemelkedõ, a szakmailag ökéleesen kidolgozo produkciók fonosságá egy válozaos, sokszínû és kiegyensúlyozo jáékrendben, de egyelen közpénzekbõl finanszírozo mûvészei inézmény sem mondha le közönségérõl, nem vehei semmibe annak konkré és sajáos elvárásai A Temesvári Állami Csiky Gergely Színház pillananyilag nem egy ávoli, elszigeel bolygón, hanem a Béga-pari városban fungál Sokak véleménye szerin, a megválozo viszonyok közepee is eljesíenie kellene az népnevelõi, közösségszervezõi küldeés, amelyér az inézmény félévszázaddal ezelõ megeremeék, élere hívák Sarkigazság: közönség és jászó személyek nélkül nincs színház Már pedig a emesvári magyar színház mindkeõnek erõsen szûkében van A Bánság fõvárosának magyar nyelvû színjászása 175 eszendõs hisóriája kriikus vízválaszójához érkeze A jubileum alkalma kínál a felelõs, alapos és higgad számveésre, a közeli és a ávlai célok kijelölésére, rögzíésére SZEKERNYÉS JÁNOS

7 Szlovákiai magyar irodalom NÉMETH ZOLTÁN Néhány könyv és esemény a Duna vonaláól északra Az inerneen bóklászva nemrég alálam rá annak a kerekaszal-beszélgeésnek az anyagára Balla D Károly honlapján, amelynek émája a haáron úli magyar irodalom vol, s amelye a Bárka címû békéscsabai irodalmi folyóira fõszerkeszõje, Elek Tibor vezee Miuán az o megszólalók öbbsége (ki nyílan, ki burkolan) amelle ee le voksá, hogy haáron úli irodalmak nem léeznek, csak az egységes magyar irodalom, írásom volaképpen árgyá is veszee, hiszen a avalyi év szlovákiai magyar irodalmának bemuaására szól a felkérés Nos, mi az a szlovákiai magyar irodalom, kik is a szlovákiai magyar írók, kérdezhenénk joggal Szlovákiai magyar író-e mondjuk az a Balázs F Aila, aki a Székelyföldrõl jö Pozsonyba, él o már vagy egy évizede, s 2002-ben jelen meg Mezelen lovagok címû köee mely köe verseinek egy része vélheõen Erdélyben szülee? Szlovákiai magyar irodalomudós-e H Nagy Péer, aki már öbb min egy éve él magyar állampolgárkén Érsekújváro, s agja a fiaal felvidéki irodalomkriikusoka és -eoreikusoka ömöríõ Sambucus Társaságnak? Része-e a szlovákiai magyar irodalomnak az a fiaal kölõ, aki szlovák állampolgárkén Budapesen dokorandus, o írja versei, naplójá, amelyek magyarországi fórumokban jelennek meg (min mondjuk Fehér Krisza)? Az olvasóra bízva a kérdés ovábbgondolásá, rögön még egy késég merül fel bennem Vajon ki az, aki képes köveni ennek a nem léezõ irodalomnak az eseményei? Ha csak arra gondolok, hogy 2001-ben kb 100 magyar (és öbb min öven szlovák) könyv jelen meg Szlovákiában magyar kiadókól, és feléelezem, hogy a avalyi év sem muaha úl nagy eléréseke, akkor kissé szkepikusan kell viselenem sajá kompeenciáma illeõen Mi akarok én? Mennyi olvasam el ebbõl a száz magyar könyvbõl? Az egyelen menség, hogy udniillik valószínûleg nincs olyan élõ ember, aki végigolvasa volna az összes magyar könyve, amely a avalyi évben Szlovákiában jelen meg, nagyon is kées Ha mégis folyaom a örénee, akkor az csak azér van, mer a magam számára is érdekes lehe, hogy mi marad meg nekem irodalmi vonalon a avalyi évbõl, még ha jelzésszerûen is Segíségemre van a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának 2001 évi kiadványa, amely a 2002-es évre is szolgál adaokkal A szlovákiai magyar irodalom legfonosabb közponja Pozsony és Dunaszerdahely, i van a közponjuk a legnagyobb kiadóknak, Pozsonyban a Kalligram (vezeõje Szigei László), az AB-ART (Balázs F Aila), a Madách-Posonium (Dobos László), Dunaszerdahelyen a Lilium Aurum (Hodossy Gyula) és a Nap Kiadó (Barak László) alálhaó A paleá színezi még a somorjai Méry Raio, a komáromi KT Kiadó és a losonci Plecrum Míg a Madách-Posonium az 1989-es válozások elõ Madách Könyvkiadó néven egyelen nemzeiségi kiadókén mûködö, az összes öbbi a rendszerválozás uán alakul A három felvidéki magyar irodalmi lap is három kiadóhoz köõdik, és fõleg generációs, kisebb mérékben poéikai elvek menén szervezõdnek A Kalligram a középgeneráció lapja (fõszerkeszõje Hizsnyai Zolán), csak kismérékben közöl szlovákiai magyar szerzõke, álalában emaikus számokban gondolkodik A avalyi évben Nádas Péernek és Pályi Andrásnak is külön számo szenelek, be- A Pozsonyi Nemzei Színház épülee muaójukra a budapesi Szlovák Kulurális Inézeben kerül sor A kiadó és folyóira egyébkén avaly ünnepele fennállásának 10 évfordulójá, s ebbõl az alkalomból öbb Kalligram-esre is sor kerül, Budapesõl Komáromig, Dunaszerdahelyõl Rimaszombaig A Szõrös Kõ a legfiaalabb írónemzedék lapja, fõszerkeszõje Haraszi Mária Nemcsak a fiaal szlovákiai magyar eheségeke karolja fel, hanem kapcsolaoka keres más, a Szõrös Kõéhez hasonló, fiaalos szellemiségû lapokkal például az erdélyi fiaal kölõk melle bemuakozak kárpáaljaiak, illeve leguóbb a miskolci Új Holnap szerzõi A lap érdekessége, hogy Gondolanyi csend néven külön kriikai rovaa van Kocur László szerkeszésében, amelyben fõleg szegedi dokorandusok munkái olvashaók fiaal felvidéki szerzõk köeeirõl így a Szõrös Kõ egy szegedi egyeemi lap funkciójá is beöli A legrégibb hagyományokra visszaekinõ Irodalmi Szemle a rendszerválozás elõ a szlovákiai magyar irodalom egyelen irodalmi folyóiraa vol Jelenleg fõleg az idõsebb generáció munkái olvashajuk benne (a neoavangárd Cselényi László melle a realisa Duba Gyula írásai), de egyre öbb a pályakezdõ is, akinek elsõ írásai éppen az Irodalmi Szemlében jelennek meg Az Irodalmi Szemle felvállalja a kisebbségkuaás, azaz szociológiai munkáka is közöl, valamin magyarországi lapokból is áveszi az érdekesebb írásoka (fõleg a szlovákai magyar szerzõk magyarországi lapokban megjelen kriikái, anulmányai ) Nem feledkezheünk meg az egyelen szlovákiai magyar napilapról, az Új Szóról sem, amelynek avaly indul havi rendszerességgel jelenkezõ melléklee, a Könyvjelzõ új hango, frissessége vi a lapba Rövid, pár oldalas recenziók és kriikák válják egymás, azonnal reagálva a frissen megjelen könyvekre A mellékle szerkeszõjének, Csanda Gábornak köszönheõen a szlovákiai magyar irodalmi éle prominens alkoói publikálnak a lapban, a fiaal kriikusok, írók és kölõk (N Tóh Anikó, Keserû József, Polgár Anikó, Sána Szilárd, Csehy Zolán, Kocur László, Benyovszky Kriszián, Buchlovics Péer, Fehér Krisza, Ardamica Zorán) melle az idõsebb pályaársak (Grendel Lajos, Cselényi László, Koncsol László, Tóh László) is, hozzásegíve az olvasó a ájékozódáshoz Amíg az elmúl évizedekben a felvidéki irodalom leggyengébb láncszemének a dráma uán az irodalomkriika számío, addig az uóbbi években egyre öbb fiaal kriikus jelenkeze, akik a legújabb irodalomelmélei beláások felõl közelednek a szöveghez 2001-ben ezek a fiaal irodalmárok megalapíoák a Sambucus Irodalomudományi Társaságo (elnöke Benyovszky Kriszián), amely avaly már a magyarországi József Aila Kör meghívására Szigligeen beszélgeésen ve rész a JAK-áborban Ugyancsak avaly jelen meg a ársaság elsõ anológiája Kor/Szak/ Haárok címmel A komáromi Kempelen Farkas Társaság (amely a szlovákiai magyar dokorandusoka ömöríi) irodalomelmélei szekciójában is fõleg a Sambucus-agok veek rész az i elhangzó írások Irodalom és e(ke)ória címmel a Kalligram májusi számában jelenek meg A Sambucus bemuakozo még a magyarországi Lieraura folyóira 2002/2 számában is, min felvidéki irodalomelmélei mûhely, illeve avaly decemberben kerül sor Somorján a Fórum Inéze és a Biblioheca Hungarica szervezésében sorra kerülõ Somorjai dispua címû konferenciára, amelynek émája a 90-es évek szlovákiai magyar irodalma vol A felvidéki irodalomban egyre fonosabb szerepe jászik a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház, amelynek Hodossy Gyula a fennarója Tavaly is rengeeg könyvbemuaó zajlo i, például Hajman Béla, Fehér Krisza, Barak László legújabb köeei is i muaák be a közönségnek Pozsonyban a szlovák írószöveségek épüleében is zajlanak irodalmi rendezvények i például Hizsnyai Zolán versesköeé muaa be Tõzsér Árpád A avalyi év könyvermésébõl rögön ki is emelhejük Hizsnyai Zolán Bárka és ladik címû köeé, amely a Kalligram gondozásában jelen meg, s amelyér avaly a kölõ József Aila-díjban részesül ugyanekkor Keszeli Ferenc Táncsics Mihály-díja kapo Szlovákiában is vannak olyan díjak, amelyekkel az i megjelenõ magyar nyelvû köeeke jualmazzák avaly Benyovszky Kriszián Rácsmusra címû köeéér kapo Madách-díja, Tõzsér Árpád pedig Finnegan halála címû versesköeéér Posonium Irodalmi Díja Míg az elõbbi díj öbb évizedre ekin vissza, addig ez uóbbi amerikai magyar ámogaással (Lauer Edi) ké éve alakul Az írószöveség díjá Szeberényi Zolán kapa Magyar irodalom Szlovákiában ( ) címû irodalomöréneéér És, ha már a díjaknál arunk, N Tóh Anikó a aabányai Új Forrás címû magyarországi folyóira inerjúpályázaá nyere meg A avalyi könyvermésbõl ehá Hizsnyai Zolán Bárka és ladikjá emelném ki elõször Hizsnyai öbb kölõi nyelven szólal meg ebben a köeben, a meghaladonak ûnõ alkalmi kölésze nyelvé éppúgy felhasználja sajá kölõi céljaira, min az irodalomudomány érheelenségig orzío szakzsargonjá, a parakölésze rono nyelvé éppúgy, min a hiperrealisa, egy-egy nap eseményei dokumenumszerûen konsaáló köznyelv leheõségei Az AB-ART kiadónál jelen meg Haraszi Mária Pimpimpáré címû prózaköee, amely alán közérzeregény, alán nemzeiségi önvizsgála, alán lírai esszéregény Haraszi ironikusan viszonyul a kisebbségi lé abszurdiásaihoz, múl és jelen nála egymásban folyaódik, lezárhaalan minõségek Tavaly is folyaódo a Kalligram Kiadó sorozaa, amely a Grendel-élemûve jelenei meg újra A szabadság szomorúsága Grendel novellái aralmazza, a soroza 11 köeekén Míg Grendel néhány novellája iokzaos, s leginkább az amerikai mágikus realizmussal, fõkén Borgessal hozhaók kapcsolaba, más elbeszélései inkább lélekaniak, s gyakran konkré ársadalmi-szociológiai környezere reflekálnak Balázs F Aila Mezelen lovagok címû versesköee olyan versnyelven szólal meg, amely legöbbe a nyugaos verseszménynek köszönhe de szürrealisa, expresszionisa elemekkel feldúsíva A kifejezés szépségéér folyao küzdelemben a világ jeleni a zavaró ényezõ, az eszményi iszaság elérheelen ávolságban, a fikció világában árgyiasulha csak Gyõry Aila, a szlovákiai magyar irodalom fenegyereke, 2002-ben új regénnyel jelenkeze A punk szubkulúrából induló szerzõ öödik könyve Pozsonyban jászódik, mulikulurális környezeben, fõszereplõi érelmiségiek, színészek, rendezõk, írók A sodró erejû szöveg közponi émája a hûség hûlenség összecsapása, az élveze és az eika émaköre, a drog és a hallucinációk világa Kerékkuya címû könyvének hõsei végzeükbe rohannak, megállíhaalan puszulásuk a végzedrámákra hasonlí Csehy Zolán A szöveg hermaphrodiusi ese címmel jelenee meg anulmányai a Kalligramnál Írásainak közponi moívuma es és írás kapcsolaa, az ókori eroográfia és a különféle obszceniáseóriák menén gondolja végig az ógörög és a római, valamin a reneszánsz irodalom örénései A XX százado érinõ anulmányaiban a homoeroikus kölésze világába nyerheünk beekinés Csehynek avaly fordíásköee is megjelen, Szraón elhíresül könyvé, a Kölyökmúzsa avagy a fiúszerelem mûvészee címû köeé fordíoa magyarra A fiaal irodalomudósok anológiájáról, a Kor/ Szak/Haárok címû Sambucus-köerõl (a Kalligram kiadásában) már vol szó A könyvhére egy másik anológia is megjelen, méghozzá a fiaal szlovákiai magyar prózaírók anológiája, a Pf 2002 Az AB- ART gondozásában megjelen köe egy új generáció veze be a szlovákiai magyar irodalomba Bár élekorá ekinve Daniel Levicky Archleb, azaz Archleb Dániel is az emlíe anológia szerzõi közé arozna, o nem alálkozhaunk nevével, viszon avaly önálló köeel jelen meg Az Aua és Aua címû regény egy uópiszikus vad világban jászódik, amely az emberiség kihalásával ér vége Fábián Nóra elbeszélésfüzére, A nagyváros meséi idegen környezebe, Londonba, az o babysierkén, aupairkén, pincérkén dolgozó kele-európai, harmadik világbeli lányok, fiúk közé vezei el olvasójá Mészáros Oó Poemaeria címû köee nemcsak a neoavangárd kölõ, hanem a performanszmûvész is bemuaja, hiszen a könyv a szerzõ performanceainak, happeningjeinek képanyagá is aralmazza az akciók leírásával együ Rövid összefoglalómban nem érheem ki minden köere, ez fizikai képelenség is lenne Az eddigiekbõl is kiûnik, hogy Szlovákiában, a Felvidéken megleheõsen élénk irodalmi éle zajlik Bár 2002 rég vége ér, az olvasás nem állha meg, folyaódik BALÁZS F ATTILA Guaüö reggel Mindig o vagy ahol nem kellene lenned melleed bokszol a földbe a meeori rád leheli bûzös párájá a város szíved dobbanása indí el puszíó rengéseke belesápad a nappalba a hold megcseppen a felhõ míg száraz szemekkel bámulod a guaüö ája,,pozsony-wien villamos vasú ligei Állomás 2003 április VII MIZSER ATTILA p s ó hogy uálok szonee írni izennégy sor és száznegyven szóag minden bizonnyal pon ennyi fór ad ha hagyod majd a formára bízni bazi nagy szíved (írjuk melónak) úgyis príma és rögön egy sornyi vagy legyen keõ még dauerolni sem kell és felesleges a sósav kávé ide állni hinaszékben röhögni csak a rímeleésen hogy mennyire unom ez a srófá megannyi szone sok süke szó ád meg más versek na meg a prózák de ez az uolsó sor mos kivégzem

8 VIII 2003 április Kerész Imre elsõ román fordíója aradi Szellemi hídépíés Mikor válik igazán népszerûvé az író? A válasz kézenfekvõ: amikor Nobel-díja kap Számoevõek az egyéb nemzei és nemzeközi díjak, rangos kiüneések is, de a Nobel-díj a legmagasabb mérce És a nyomában szüleõ és felszaporodó fordíások a különbözõ népek nyelvén Az íro szó meserének igazi népszerûségé a ere-olvasó-kriiká hódíó milliós példányszám jeleni A nemzeközi visszhang gerjedõ-erjedõ gyûrûzése szellemi ükörkén vei vissza a mû valós érékei A jelenõs hazai és külföldi szépirodalmi munkáka megjeleneõ bukaresi EST Kiadó (Ediura Samuel Tase) jól informál francia ulajdonosa gyorsan mozgo legalábbis Kerész Imre eseében Nem vára meg a Nobel-díj odaíélésé, jóval elõe fordíó kerese a Sorsalanság olmácsolására Válaszása a számára addig ismerelen Georgea Hajdura ese Ebben nem annyira a fordíónõ keze alól kikerül alkoások mennyisége, inkább azok minõsége és a olmácsol írók éma- és sílusvilágának ág skálája nyomo a laban És alán mozgalmas élee, közélei és kulurális apaszalaának színes sokréûsége is Georgea-Delia Hajdu 1949 szepember 18-én szülee Aradon Anyja iszviselõ, apja Ioan Goicea közjegyzõ, labdarúgó bíró, országos vívóbajnok és zeneszerzõ vol Georgea szülõvárosa 3-as számú líceumában éreségize, IX-es diákkén magyarul ír Lapszámunk szerzõi Anavi Ádám 1909-ben szülee Tordán, kölõ, színmûíró, 1928 óa publikál hazai lapokban, jelenleg Temesváron él Elsõ versesköee Hess, szegénység címmel 1944-ben jelen meg, a leguóbbi pedig 1999-ben A sanda mészáros szemével, avagy Napoleon poloskája címmel Balogh József 1931-ben szülee Bukaresben, újságíró, fordíó, a Romániai Magyar Irók Szöveségének ikára Elsõ versesköee: Kék akaszófa (1965), a leguóbbi a Mosolygó versek (1989) Brauch Magda 1937-ben szülee Temesváron, nyelvész, verselemzõ, sajómunkaárs, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szöveségének, az Anyanyelvápolók Magyarországi Szöveségének agja, jelenleg Aradon él Köeei: Tanulmányok a magyar impresszionisa sílusról (ársszerk, 1976), A nominális szerkeszésmód a magyar impresszionisa szépirodalomban (1979), Magyarról magyarra (2001), Közös anyanyelvünkér (2003) Eszeró Isván 1941-ben szülee Végváron, anár, kölõ, Temesváron él Köee: Üveges (versek, 1983), valamin a Lépcsõk anológia-sorozaban Fülöp Lídia 1925-ben szülee Bálincon (Temes megye), kölõ, prózaíró, jelenleg Lugoson él, a Szombai Szabó Isván irodalmi kör elnöke, a Román Írószöveség agja Köeei: Az én ibolyáim (versek, 1977), Hosszú úon (versek, 1979), Bega pari kavicsok (regény, 1999), Vég nélküli inasévek (regény, 1999), Tikok, karcolaok (2002) Király Zolán 1977-ben szülee Kolozsváron, kölõ, mûfordíó, a Fiaal Irók Szöveségének agja Lipcsey Mára 1943-ban szülee Nagyváradon, nyugdíjas anár, kölõ Köeei: Csillagközi uazás (1997), Verikális álomerek (1999), Viruális világ (2000) Lovas Ildikó 1967-ben szülee Szabadkán, az Üzene fõszerkeszõje Köeei: Kalamáris (1994), A másik öréne (1995), Mezelenül a öréneben (2000), Via del Corso (2001) Nagy Koppány Zsol 1978-ban szülee Marosvásárhelyen, prózaíró, szerkeszõ, írásai hazai és magyarországi irodalmi lapokban jelennek meg Köee: Arról, hogy milyen nehéz (2000) Szép Mária 1947-ben szülee Pankoán, kölõ, jelenleg Aradon él, versei az Önarckép anológiában és irodalmi folyóiraokban jelenek meg Tüzes Bálin 1951-ben szülee Nagyváradon, magyaranár, közíró, kölõ, jelenleg a szülõvárosában él Köee: Élefaárnyék (2001) elsõ cikke a Vörös Lobogóban jelen meg Ismerjük-e Arado? címmel Három eszendõn á ( ) jogo hallgao a kolozsvári egyeemen Éleének alakulására dönõen kihao Hajdu Zolán kölõvel és fesõmûvésszel ENDRE KÁROLY Terenius Vígjáék három felvonásban Törénik Rómában, Kr e 165-ben (részle) Harmadik felvonás (Terenius lakásának verandája, melynek ornácoszlopai repkény fuja be A veranda elõ szép ker erül el Gabiolius és Isas a verandán ülnek Tereniusra várnak ) Gabiolius: Milyen sokra vie a rabszolgafiú Isas: Bizony sokra Egy Scipionak veje Mindene meg van, mi szeme, szája kér! Gabiolius: És irodalmi nagyság Isas: Mi meghalunk, õ meg soha Gabiolius: Há van ebben igazság?! Isas: Persze, hogy nincs Elvégre nem nehéz, ahogy õ eszi Gabiolius: Ugye, hogy nem nehéz? (közel hajol Isashoz) Mondd, halloál róla már, mike fecsegnek újabban? Isas: Soka fecsegnek Gabiolius: Már milyen régóa pauzál Nem ûn fel néked? Kulurális hírek köö házassága Lányuk, Kaalin-Júlia sikeresen végeze el a Bukaresi Szépmûvészei Egyeeme Kölõ férjének hosszas, egyre súlyosabb beegsége megnehezíee Georgea éleé, de kiaro férje melle, akiõl rengeege anul Mind a román, mind a magyar (fõvárosi és vidéki) sajóban számos cikke, anulmánya jelen meg az évek során A Román Orodox Egyház külügyi oszályán öbb éven á hasznosíoa nyelvudásá, ismereei közö a Szabad Európa Rádió Magyar Szerkeszõségében dolgozo, öbb kulurális inézményben közremûködö a szellemi hídépíés erüleén Horn Gyula miniszerelnök hivaalos láogaásakor olmács vol Vonzoa a mûfordíás Magyar és francia szerzõk mûvei ülee román nyelvre Ezek zömében az Univers-kiadó égisze ala láak napvilágo: Hernádi Gyula Az erõd (1980), Szabó Dezsõ A köél legendája (1984), Koszolányi Dezsõ Esi Kornél (1986), Szenkuhy Miklós Bianca Lanza di Casalanza (1999) Egy frankfuri pályázaon díja nyer Jékely Zolán novellájának fordíásával Régóa készül dédelgee álmának megvalósíására Meg akarja lepni a román olvasó Bánffy (Kisbán) Miklós háromköees erdélyi örénei rilógiájának román fordíásával Egy ekinélyes kiadó Márai Sándor regényeinek fordíásá szorgalmazza Georgea Hajdu a napokban ada á a kiadónak a Sorsalanság román fordíásának kéziraá (In afara desinului) Az EST kiadó a fõvárosi Bookares könyvvásáron (május 21 25)szerené bemuani a közönségének Kerész Imre elsõ román fordíásá BALOGH JÓZSEF Isas: Dehogynem, ma már majd mindenkinek Sõ hangos vádak is érik Publius S mily neveséges! Hogy erõlködik magá iszára mosni Isas: Scipio vén korára az hiszem kiábrándul a vejébõl Gabiolius: Hogyne, hiszen az uóbbi idõben valósággal rögeszméje az igazság keresése A senausban is olyan bolond és felforgaó leleplezéseke esz nyakra-fõre, hogy mindenki kikacagja Isas: Persze, csak iokban Hangosan helyesel mindenki neki Gabiolius: Álljunk fel Siessünk üdvözleére Isas: Maradjunk csak nyugon, hiszen már ide is érek Scipio: Üdv nékek dicsõ aedilisek! Gabiolius: Nini, Scipio és Laelius, észre sem veünk Köszönünk elsõ férfiak! Isas: Elmerülünk a ermésze szépségeiben Scipio: Van is ám ilyen ündéries helyen csodálni való Fiam még nincs i? Isas: Mi is reája várunk Gabiolius: Hanem kegyeskedsz fenséges uram, Scipio, ársaságunkba leereszkedni, s e is baráom Laelius örömmel öljük ovább az idõ, míglen Terenius, a koszorús megjövend Scipio: (gondolkozva a jelzõn) A koszorús Isas: Egyben áldjuk a sorso, hogy leheünk olyan boldogok, hogy fenséged egnapi haásos beszédjéér személyesen mondjuk el graulációnka Scipio: Eh, hagyjáok ezeke a graulációka Gabiolius: Nem láod szívesen án uram? Laelius: /gúnyosan/ Dehogynem lája Ugye Scipio örülsz, ha dicsõíenek? Hiedelmek kora A udomány-hiedelem csaa valójában eldõl olvashaó a Korunkban A felvilágosodás óa csupán erõlee s fõkén megjászo kísérleek örének a hiedelmek rehabiliálására Valójában hiedelmek vannak, a hiedelemnek szerepe van az egyén és a ársadalom éleében A hiedelemnek még sincs ekinélye, nincs fóruma, nincs fejedelme A jelen válogaásba bekerül anulmányok, írások nem viakoznak, nem íélkeznek, nem szándékuk a leleplezés, a borzongaó ikok felárása Elemeznek és érelmeznek Egy, a közelmúlban megjelen köe a hiedelmeke az õke legiimizáló exuális és biografikus konexusba helyeze Hasonló kísérleek olvashaók a Korunk jelen számában is Kolozsvári bemuaók A kolozsvári magyar színház május 25-én 20 órakor muaja be Samuel Becke Jáék címû darabjá Rendezõ Tompa Gábor, szereplõk Szilágyi Enikõ, Búza Tímea, Kereszes Sándor Május 28-án 19 órakor pedig Silvius Purcãree Rabelais címû színpadi víziója láhaó Nonsop Havel-felolvasás Idén izenké ország cseh kulurális közponja kapcsolódik be az irodalmi rendezvénybe, amelynek ölee ha évvel ezelõ szülee Prágában, és kialálói maguk is meglepõdek a sikeren A kassai rendezvény a Szlovák Rádió helyi szerkeszõségének ársrendezésében zajlik május 28-án, várhaóan huszonnégy órán á A nonsop, Havel-felolvasás a rádió Moyzes ucai nagysúdiójában lesz, ahonnan az esemény napján az idõnkéni élõ kapcsolások melle beszélgeések is elhangzanak majd a jelenkezõkkel, illeve a helyi kulúra és közéle ismer személyiségeivel A soknemzeiségû város lakói magyarul, ukránul, némeül vagy más nyelven is felolvashanak néhány percig az álaluk kedvel Havel-mûvekbõl Bár a helyszínen lesznek könyvek, nem ár sajá példánnyal érkezni A szervezõk szerin a kriikus idõszak éjjel 2-6 óra közé eheõ, az elõzõ években ilyenkor a helyszínen dolgozók is bekapcsolódnak az olvasásba A rendhagyó rendezvényre Pozsonyban május én kerül sor, mindké szlovákiai városban foók készülnek a felolvasókról Ezek a levélbélyeg nagyságú fényképek egy nagy, közös plakára kerülnek, és a Hviezdoslav éren, illeve a kassai fõucán állíják ki õke Konkré idõpono kérni azér is érdemes, mer a részvevõk így jelezheik a világ más ponjain élõ ismerõseiknek, mikor várhaó felbukkanásuk a világhálón (Pozsonyi Új szó) Tallózó A Láó áprilisi számában verse közöl Nagy Aila, Lászlóffy Csaba, Balási András, Fazakas Aila, Gömöri György Olvashaó még, öbbek közö Balázs Imre József írásának elsõ része, Kovács András Ferenc Jékely-szimfóniája, Gáll Ernõ Naplója Az Irodalmi Jelen áprilisi számá STEINHÜBEL ZOLTÁN aradi képzõmûvész munkáival illuszráluk Scipio: Hogy örülök-e? Há nem lá az ember aggkorában jobban és öbbe, bár szemei homályosulni kezdenek, min azelõ? Az hisziek, hogy Scipio nem veszi észre szemjáékaioka? Szó emelni nem merek, jól udom Miér? Mer pozícióm haalmas, s érziek, meg udnám szörnyen orolni, ki ellenem szól Azér há kifelé mosolyogok és helyeselek Gabiolius: Tévedsz uram Mi nem szokunk hazudni Tõled ilyen példá anulunk el Scipio: Rólaok, ám mondjuk, elhiszem, i mindig ragaszkodaok hozzám, s elveimhez Isas: A öbbivel meg ne örõdj uram Scipio: A öbbivel De mikor hazám ügye, mi fáradhaalanul szolgálok a kezükön nyugszik Gaviolius: (erõsen vizsgálva Scipio arcvonásai) És Terenius? Scipio: (bólin) Terenius De lásd Íme ismé egy világos példa Miér hurcolják annyira ez az ember Ha igazak vádjaik, mér nem bizonyíják be Mér fújják eli orokkal háa mege Mér kell az, hogy én is meginogjak, s gyanú ápoljak minden ok nélkül, önkényelen, mer a öbbi eszi ez? Jól van Nem bánom, legyen így, hogy Terenius lelke lángjá ifjú üzünkkel égee, nem bánom, mer legalább nem alud ki parazsunk nyomalanul De Pippiusól rabol Egy egész máglyá s én elhiszem, mer a miénkhez is nyúl Mer vádak érik, s vád semmibõl nem fakadha Sokkal divaosabb i nálunk a szemhunyás, az elhallgaás Lelkiismereem nyugaom meg, ha elhozom Pippius A Helikon idei 7 számának aralmából: Egyed Emese Briszéisz, Vári Csaba Visszapillanás a 2002-es év erdélyi irodalmára, Lászlóffy Csaba Éeri halmazállapo, Gyulai Levene Pillanaok színe, Balázs Imre József Ezredfordulós körkép az erdélyi magyar kölészerõl, Pozsvai György Ködképek az elbeszélés láhaárán Koszolányi és az SMS Napok óa az jár a fejemben, hogy Koszolányi vagy ahogy a hozzá legközelebb állók szólíoák, Desiré bácsi vajon milyen mobilelefon vásárolna magának, hogyha ebben a hiperechnicizál korban élne (amely nekünk, mind fakóbb arcú uódoknak juo oszályrészül) Ha a kék szemére gondolok, akkor meg merném kockázani, hogy Koszolányi minden bizonnyal egy kék kijelzõs készüléke válaszana A hosszú és söé õszi alkonyokon, amikor SMS- írna Karinhynak, hogy egy félóra múlva alálkozzanak a szoko helyükön, ez a elefon halványkék fáyol permeezne Desiré arcára írja Danyi Zolán a Zenán szerkesze zena viruális irodalmi folyóiraban X Budapesi Nemzeközi Könyvfeszivál Április 24-én megkezdõdö a X Budapesi Nemzeközi Könyvfeszivál, s a holnap záruló eseményen 300 magyar író munkáival és minegy 30 külföldi kiadó köeeivel alálkozhanak az érdeklõdõk Görgey Gábor kulurális miniszer szerin, az elmúl néhány évben újra felápászkodo az elûnni lászó könyves szakma, s a közönségnek újra kell a könyv Az idei rendezvény díszvendége Mario Vargas Llosa perui író, s az eseményen kiemel helye kapo a francia irodalom