Átírás

1 HAGYOMÁNYOK HÁZA NÉPI JÁTSZÓHÁZ-VEZETŐI TANFOLYAM Jeles napok a görög katolikus egyházban HOMOLYÁNÉ CSETE ZSÓFIA ILDIKÓ BUDAPEST, AUGUSZTUS 14.

2 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés... 2 A magyarországi görög katolikus egyház... 3 A magyarországi görög katolikus egyház története... 3 A görög és a római katolikus egyház viszonya... 6 A görög katolikus népi vallásosság... 8 A karácsonyi ünnepkör... 8 Karácsony böjtje... 8 Miklós-nap (december 6.) Karácsony Vízkereszt Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.) Vízkereszttől pünkösdig Farsang Nagyböjt Nagyhét Húsvét Szent György napja (április 23.) Pünkösd Nyári ünnepek János-nap (június 24.) Szent Péter és Szent Pál apostolok (június 29.) Illés-nap (július 20.) Nagyboldogasszony (augusztus 15.) Felhasznált irodalom

3 BEVEZETÉS Dolgozatomban egy régi, de kis létszámú egyház, a görög katolikusok valláshoz kötődő néphagyományairól kísérelek meg képet alkotni. A görög katolikus egyház történelme során a keleti és a nyugati kereszténység között képez hidat, hiszen dogmatikája megegyezik a római katolikus egyházéval, míg szertartásrendjében a keleti rítust követi. Ez a kelet-nyugati kötődés sok mindent meghatároz az egyház életében: A vallás elsősorban az ország keleti részében, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj- Zemplén megyében elterjedt. Emellett sok olyan archaikus hagyomány és szokás fennmaradt napjainkig, ami a római katolikus egyházi hagyományokból már kiveszett, ilyen például a böjtölés szigorúbb rendje. A görög katolikus népi vallásosságnak viszonylag szűkös a magyar szakirodalma. A görög katolikus népi hitélettel foglalkozó könyvek jelentős részét nem hivatásos néprajzkutatók írták, így azokra nem mindig jellemző a szigorú módszertan és tudományos rendszerezettség. A szakirodalom feldolgozása során gondot jelentett továbbá az is, hogy gyakran egy-egy település vagy kisebb terület szokásai kerültek feldolgozásra, és így nem választható el egyértelműen, hogy a leírt hagyományokból mi kötődik általánosan a magyar görög katolikus közösséghez, és mi az adott település néprajzához. Hasonlóan nehéz elkülöníteni azt is, hogy a leírt szokások mennyiben kötődnek kimondottan a görög katolikus egyházhoz, és melyek szélesebb értelemben vett (római és görög) katolikus szokások. Dolgozatom terjedelmi korlátok és szakmai okok miatt természetesen nem terjedhet ki a görög katolikus néphagyományok teljes körű ismertetésére, ezért a jeles napokon keresztül igyekszem átfogó képet adni ezen egyház népi vallásosságának legfőbb elemeiről. 2

4 A MAGYARORSZÁGI GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ A magyarországi görög katolikus egyház története A magyarság először a keleti kereszténységgel került kapcsolatba, feltehetően már a honfoglalás előtt. Ezt bizonyítja a minden valószínűség szerint még az Etelközben készített tarsolylemez, amely egy tiszabezdédi sírból került elő. Az aranyozott rézlemez gazdag növényi ornamentikája egy bizánci keresztet fog közre. A kalandozások korában azonban ellentmondásos volt a viszony a magyarok és a Bizánci Birodalom között. Míg a keleti keresztény vallás nyomai időnként felbukkantak a Kárpát-medencében például a Zalavár környékén megmaradt szláv lakosság körében, akiket Szent Cirill és Metód térített meg, de a magyarok a besenyőkkel összefogva többször indítottak zsákmányszerző hadjáratokat a Balkánra, a birodalom területére. Ezekben az években I. Ottó német-római császár hatalomra kerülésével a nyugati kalandozások megszűntek, és a német fenyegetés egyetlen elhárítási lehetőségét a Bizánci Birodalommal kötött szövetség jelentette. A szövetség megerősítéséül szolgált, hogy a bizánci udvarban magyar vezérek köztük Bulcsu, Tolmács, Árpád dédunokája és az erdélyi gyula is megkeresztelkedtek. A gyula bizánci látogatásakor a pátriárka felszentelte Hierotheoszt, Magyarország első püspökét. Ez a bolgár-görög térítés elsősorban az ország keletidéli részére terjedt ki. Ebből az időszakból származnak bizonyos szláv eredetű vallási kifejezéseink, mint például a barát, a karácsony, a kereszt, a pap és a szent szavak. Az első ezredforduló változást hozott a magyar kül- és belpolitikában, ami hatással volt a vallási életre is. Az augsburgi vereség után a meggyengült Magyarországnak a Bizánci Birodalommal is megromlott a viszonya, ami a keleti rítusú térítést visszavetette. 1. ábra A tiszabezdédi tarsolylemez 3

5 Bár valószínűsíthető, hogy Géza fejedelem felesége, Sarolt hatására, aki az erdélyi gyula lánya volt, szintén a keleti kereszténységet vette fel, ő és fia, Szent István király uralkodása alatt elsőorban politikai okokból a nyugati kereszténység terjedt el. [Pirigyi, 1991] Az ezredforduló táján a Bizánc és Róma közötti feszültség egyre erősödött, amely elvezetett az 1054-es egyházszakadáshoz. A nyugati és a keleti egyház közötti ellentétek miatt a kora középkorban a keleti kereszténység szinte teljesen visszaszorult, a görög szertartású kolostorok római katolikus fennhatóság alá kerültek. Bár már a XIV. században is történt kísérlet arra, hogy a görög szertartású hívek egy csoportja visszatérjen a római pápa főhatósága alá, az unió csak a XVII. században jött létre. Elsőként az ukránok, illetve lengyelek egy része lépett unióra Bresztben a katolikus egyházzal 1595-ben. Következőnek 1646-ban a ruszin közösség csatlakozott Rómához, ez volt az úgynevezett Munkácsi Unió. Ők tekinthetőek a mai magyarországi görög katolikusság elődeinek. Ezen unió során három kritérium biztosította a görög katolikusok szabad vallásgyakorlását: 1. A görög szertartás sértetlen marad. 2. A papság maga választja a püspökeit. 3. A papság egyenlő jogokat élvezhet a római egyház papjaival, tehát nem lesznek a helybeli földesurak jobbágyai. Végül az erdélyi, alapvetően román ortodoxok egy része lépett unióra Rómával 1698-ban. A magyarországi görög katolikusság az uniók létrejöttekor két egyházmegyébe tagozódott: az alapvetően román erdélyi közösség a Fogarasi Püspökségbe, míg a többségében ruszin közösség a 2. ábra A Munkácsi Püspökség területe (1806) Mosolygó, 1992, 108. oldal Munkácsi Püspökségbe szerveződött. A mai Magyarország területén élő görög katolikusság szempontjából fontos Munkácsi Egyházmegye területe a 2. ábrán 4

6 látható. A magyar görög katolikusok többségükben ma is ezen területek magyarországi részén élnek. Az egyház növekedése miatt XIX. század elején létrejött az Eperjesi Püspökség. A XX. század elején, 1912-ben alapították meg a Hajdúdorogi Püspökséget, amely immár alapvetően magyar identitású görög katolikus egyházzá vált. Trianon után az Eperjesi Püspökség Magyarországon maradt egyházközségeiből létrejött a Miskolci Apostoli Exarchátus (Kormányzóság). Érdekes módon Miskolc városa hivatalosan nem az Exarchátushoz, hanem a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozik, de elhelyezkedése miatt alkalmas az elszórt elhelyezkedésű települések központjának. Jelenleg ehhez a két területhez kapcsolódnak a görög katolikus egyházközségek, amelyeket a 2008 nyarán kinevezett Kocsis Fülöp püspök irányít ben a magyarországi görög katolikusok aránya 9,7% volt, nagy részük román, akiket a második világháború után a romániai ortodox egyház beolvasztott. A trianoni Magyarország területén élők 2,2%-a vallotta magát görög katolikusnak. A XX. század folyamán ez az arány folyamatosan emelkedett, jelenleg 2,7%. A 2001-es népszámláláskor a lakosság körülbelül háromnegyede sorolta magát valamelyik vallási felekezethez. Ezek megoszlását mutatja az alábbi ábra. római katolikus 69,5% görög katolikus 3,5% görög keleti 0,2% evangélikus 4,0% református 21,3% egyéb 1,4% 3. ábra A vallási felekezetek megoszlása (2001) Forrás: Népszámlálási adatok Legnagyobb létszámban a római katolikus egyház képviselteti magát a hívek 70%-ával. Utánuk a reformátusok következnek. Az evangélikus és a görög katolikus egyház híveinek létszáma hasonló, körülbelül 300 ezer fő. [László T., 2005] 5

7 A görög és a római katolikus egyház viszonya A görög katolikus szertartásrend és hagyományok számtalan archaikus elemet őriztek meg. Hogy a görög és a római katolikus népszokások közötti különbség jól értelmezhető legyen, röviden tekintsük át, hogy mik a legfontosabb hasonlóságok és különbségek a két egyház között! A görög és a római katolikus egyház közötti legfontosabb különbség a liturgia eltérése. A görög egyházban a keleti liturgiát használják, amely szinte minden elemében megegyezik Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil által a Kr. u. IV. században megalkotott szertartásaival, és mivel ennek főbb részeit korábban ültették át ószlávból magyarra, ezért itt egy régiesebb szöveggel találkozunk. Emiatt eltérés van az egyházi dallamokban, a miseszövegben, a vallási kifejezésekben. Jó példa erre, hogy Szűz Máriát szinte mindig az Istenszülő jelzővel illetik. A görög katolikus szentmiséken két szín alatt történik az áldozás (kenyérrel és borral), míg a római katolikuson általában csak ostyát használnak, két szín alatti áldozás csak nagy ünnepeken fordul elő. 4. ábra Tokaji ikonosztázion Látványos különbség található még a templomok belső kialakításában jelentkezik: A görög katolikus templomok az ortodoxokkal azonos módon ikonosztázionnal (hatalmas, meghatározott szentképeket ábrázoló fallal) rendelkeznek a szentély lezárásaként. Az ikonosztázion közepén van a Királyi Ajtó, amely csak a szentmise alatt van nyitva, ennek két oldalán Krisztus és Szűz Mária képe található, mellettük pedig Szent Miklós és a templom védőszentjének ábrázolása. Az egyházi szervezet is különálló: a görög katolikusoknak saját papságuk és püspökük van. A hajdúdorogi püspök azonban tagja a Magyar Katolikus Püspöki 6

8 Karnak, és mindkét felekezet a római pápát tekinti földi vezetőjének. Fontos különbség még, hogy a görög katolikus papok felszentelésük előtt házasodhatnak. A pápa elismerése mellett a legfontosabb tényező, amely összekapcsolja a két egyházat, az a közös dogmatika. A hittételekben megegyezik a görög és a római katolikus egyház. Ilyen hittudományi kérdés például, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, illetve hogy létezik a tisztítótűz. [Mosolygó, 1992] Bár ezek a kérdések a külső szemlélő számára talán nem tűnnek fontosnak, de gondoljunk csak Madách Ember tragédiájában a homousion (Jézus egylényegű Istennel) és a homoiusion (Jézus hasonló Istenhez) problémakörére (VII. szín)! Eltérések a római egyháztól bizánci liturgia, szertartásrend templombelsők kialakítása: ikonosztázion, ortodox egyházra jellemző díszítések saját papi és püspöki szervezet a felszentelés előtt papok házasodhatnak, de püspök csak nőtlen pap lehet két szín alatti áldozás a bérmálás rögtön a keresztelés után megtörténik, nem csak éves korban Szt. Miklós kiemelt tisztelete Hasonlóságok azonos dogmatika a pápa főhatóságának elismerése szoros együttműködés a két egyház között számtalan területen (pl. a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia keretében, közös kegyhelyek stb.) 1. táblázat A görög és a római katolikus egyház közti hasonlóságok és különbségek A két egyház együttműködése számtalan területen tapasztalható, jó példa erre a Katolikus Püspöki Konferencia munkája, illetve a közös kegyhelyek: a máriapócsi kegytemplom például hagyományos görög katolikus búcsújáróhely, de római katolikus hívek is rendszeresen szerveznek oda zarándoklatot. 7

9 A GÖRÖG KATOLIKUS NÉPI VALLÁSOSSÁG A vallás évszázadokon keresztül meghatározta az emberek életét, mindennapjait. Mivel a magyar görög katolikusok a XX. századig szinte kizárólag a Kárpát-medence észak-keleti részén éltek, hagyományaik sok esetben összemosódnak az ezen a vidéken élő más vallású népesség szokásaival. A népi vallásosság témaköréhez kapcsolódóan rendkívül sok területet érint a szakirodalom a szertartásokhoz kapcsolódó tárgyak díszítéskultúrájától a népi gyógymódokon át az egyes kegyhelyekhez kapcsolódó népszokásokig. [Balassa Ortutay, 1979; S. Lackovits Mészáros, 2004] Dolgozatomban a jeles napokhoz kapcsolódó görög katolikus népszokásokat tekintem át. A görög katolikus jeles napok többségükben egybeesnek a római katolikus ünnepekkel, ezért a hozzájuk kapcsolódó szokások is gyakran hasonlóak a két felekezetben. A különbségeket elsősorban a keleti egyházból megmaradt hagyományok okozzák. A karácsonyi ünnepkör A görög katolikus kalendárium egészen 1916-ig eltért a római katolikustól, a keleti rítusú katolikusok ekkor tértek át az ortodox naptárról a Gergely-naptárra. Ez néhány nap különbséget jelentett, a karácsony a római katolikus vízkereszt ünnepével (január 6.) esett egybe, amit ezért bizonyos vidékeken oroszok karácsonyának is neveztek. [Paládi-Kovács, 2004] KARÁCSONY BÖJTJE Az egyházi esztendő a karácsony előtti böjti időszakkal, nyugati nevén az adventtal kezdődik. A római katolikus négyhetes adventi időszakkal szemben a görög katolikusoknál a karácsony előtti bűnbánati időszak negyven napig tart. Kezdete így mindig november 15., míg a római katolikus advent Szent András 8

10 napjához (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap kezdődik. A hosszabb időszak miatt a különbséget találunk az egyik viszonylag új keletű adventi hagyomány, az adventi koszorú esetében is. A görög katolikus templomokban nem mindig készítenek adventi koszorút, illetve ha mégis, akkor öt vagy hat gyertyát helyeznek el rajta a vasárnapok számától függően. A böjti szokások is eltérően alakulnak a két egyházban. Dudás Bertalan hajdúdorogi püspök 1967-es körlevelében a következőket írta: A böjt a bűnbánati jelleget domborítja ki. Ezek szerint évenként két szigorú böjti nap van: nagyböjt első napja és nagypéntek. Nagyböjtben szerdán és pénteken, a többi időszaki böjtben pedig csak pénteken kell tartózkodni a húsos ételektől. Az év többi bűnbánati napján a hústól való tartózkodás pótolható a szeretet és az áhítat cselekedeteivel. [Bődi, 2004, 403. oldal] A böjt gyakorlata ahogy minden vallásnál területeken és időben is eltérő. A görög katolikus karácsonyi étkezési szokásokkal kapcsolatban érdekes összehasonlító elemzést közöl Bődi Erzsébet [2004]. Tanulmányában egy lengyel, egy szlovák és egy magyar görög katolikus falu böjti és karácsonyi étkezési szokásait veti össze. A lengyel Komanczaban hathetes böjti időszak előzi meg karácsonyt. Péntekenként szigorú böjtöt tartanak: Tartózkodnak a jóllakástól, naponta csak kétszer étkeznek, és naplemente után nem vesznek magukhoz táplálékot. Száraz böjti napokon (hétfőn, szerdán és pénteken) pedig nem fogyasztanak főtt ételt. Tartózkodtak továbbá az egyéb állati eredetű ételektől (tej, tejtermékek, tojás) is. A böjti időszak egyik fő tápláléka héjában sült burgonya, amit sóval, esetleg olajjal esznek. Jellegzetes ételek továbbá a savanyú káposztából készült ételek, a szintén savanykás zabdara leves (kyselycia), az aszalt gyümölcsök és a lepények. Ebben az időszakban kender-, len- vagy napraforgóolajat használtak. A teljes hústilalom és a főzési tilalom miatt ez a legszigorúbb böjti rend a vizsgált három település közül, azonban itt találunk egy olyan vonást is, ami a magyar görög katolikus böjtből teljesen hiányzik: Már a XVIII. századtól a környéken élőknek a burgonya mellett az egyik legfontosabb böjti tápláléka a sózott hering. Míg a böjti halfogyasztás Magyarországon a római katolikusoknál bevett gyakorlat, addig 9

11 a görög katolikusoknál nem találkozunk ezzel. Ennek minden bizonnyal társadalmikulturális háttere van. Míg Lengyelországban a hosszú tengerpart miatt a halfogyasztás jelentős volt, Magyarországon a görög katolikusok inkább az északkeleti, hegyvidéki területeken éltek csak egy részük kötődik a Felső- Tiszavidékhez. A XX. században Komanczaban már lazult a böjtölés szigorú rendje: vasárnap már ettek húsos ételeket, kedden és csütörtökön pedig tejes és vajas eledelt is fogyasztottak. A kárpátaljai Salánkon csak négy hetes böjtöt tartanak karácsony előtt. Itt is a hétfő, szerda és péntek voltak a kiemelt böjti napok. Hétfőn és pénteken jellemzően babos ételeket ettek, ezért ezeket a napokat elnevezték paszulyos napoknak. A legszigorúbb étkezési rend pénteken volt, sokan naplementéig semmit sem ettek. Hogy a vasárnap reggelire hagyományosan evett töltött káposzta ne hiányozzon az étrendből, megalkották ennek málékásával készített változatát, amelyet szombat este megfőztek, és gyakran ekkor már ettek is belőle. Böjtben napraforgóolajat használtak, a fazekakat előtte alaposan kisúrolták, hogy ne maradjon benne zsír. Itt is tartózkodtak mindenféle állati eredetű tápláléktól. Az ételek alapanyaga a frissen gyúrt tészta, száraz bab, burgonya, savanyúkáposzta, kukoricadara, szárított gomba, lekvár és kenyér. Gyakran a karácsony előtti időszakra esett a disznóvágás, de abból csak a karácsonykor fogyasztottak. A magyarországi Nyírderzsen a salánkihoz hasonló ételeket fogyasztottak a 40 napos böjt során. Itt is burgonyát, káposztát, babot és napraforgóolajat használtak. Ezt kiegészítette a házilag eltett paradicsomlé, a dió, a mák és a gyümölcsök. A kedvezőbb éghajlat adta szélesebb alapanyag-választék változatosabb étkezést tett lehetővé. A nyírderzsiek a korábban említett hivatalos előírások engedékenysége ellenére hétfőn és pénteken is szigorú böjtöt tartottak: tartózkodtak a jóllakástól és az állati eredetű alapanyagoktól. A vasárnap kivételt jelentett a böjt alól, ekkor fogyasztottak húsételt, de itt is szigorúan tartották, hogy a fazekakat alaposan meg kell tisztítani, nehogy zsír maradjon benne hétfőre. Látható tehát, hogy mindhárom vidéken a hivatalos előírásnál szigorúbban tartották a böjtöt. Jellemző volt az állati eredetű táplálékoktól, mindenek előtt a hústól való tartózkodás, kivételt ez alól a lengyel sós hering fogyasztása, illetve 10

12 esetenként a vasárnapi húsfogyasztás. Tájanként eltérően a hétfő, a szerda és a péntek lehettek szigorú böjti napok, amit a jóllakástól való tartózkodással, bizonyos ételek vagy a főzés mellőzésével szenteltek meg. Napjainkra a karácsonyi előtti böjti szokások a görög katolikus egyházban fellazultak, sok helyen már a pénteki hústilalmat sem tartják meg. MIKLÓS-NAP (DECEMBER 6.) A görög katolikus hívek körében ugyanúgy élnek a Katalin-napi gallyhajtatás, illetve az András-napi férjjósló és a Luca-napi szokások, ahogy az ország többi vidékén. Kiemelt ünnepnek számít azonban körükben a Miklós-nap. Szent Miklós, a keleti egyház védőszentje, Myra püspöke volt. Legismertebb legendája a szegény lányok titkos megajándékozásáról szól, akik így férjhez mehettek. A keleti egyház a szeretet szentjének nevezi, emellett a hajósok [Kisfalusi, 1995], valamint az állatok védőszentjének is tartják. [Bődi, 2004] A hívek Miklós-napon adományokat vittek a templomba az ajándékozó szent emlékére. Az adományok vidékenként eltérően kisállatok (tyúk, kakas, nyúl, kacsa), kenyér, illetve egyéb ételek: dió, mák, bab, tojás, túró, vaj. Az állatok adományozásához gyakran kapcsolódott a szent dögvészelhárító erejének hiedelme is. A mise végén a pap megáldotta az adományokat, amik aztán részben a szegényeket, részben a papot és más egyházi személyeket (harangozó, kántor) illették. A XX. század közepétől a szentelmények kiosztásának szokását fokozatosan kiszorította a gyerekek megajándékozásának ismert szokása. 5. ábra Szent Miklós KARÁCSONY A karácsonyt csak 1916-tól ünnepli a görög katolikus egyház december 25-én, korábban az ortodox hagyomány szerint vízkeresztkor (január 6.) tartották. A naptárreform hivatalos indoklása mögött volt, ahol egészen érdekes okokat sejtettek: 11

13 A karácsonyt csak az első háborútól csináljuk a rómaiakkal egyszerre. Addig az orosz naptár szerint vízkeresztkor tartottuk. Ugy mondták, hogy a háboruba ellenségek voltunk, és azér reformálták meg, hogy ne úgy tartsuk, mint ők. Azelőtt mindég oroszul végezték az istentiszteletet. (Rohály Miklósné, 1898) [Petercsák, 1985, 22. oldal] Karácsony viliájához (vagy vigiliájához, szentestéhez) kapcsolódik a legtöbb hagyomány. Itt nem beszélhetünk kimondottan görög katolikus hagyományokról, ezek a következő évre bőséget hozó, illetve férjjósló szokások a Kárpát-medence több területén is hasonló formában ismertek voltak. Ezek közé a hiedelmek közé tartoztak például a kölcsön tilalma ezen a napon, illetve az is, hogy ha elsőként asszony jött december 24-én a házhoz, az szerencsétlenséget jelentett. Görög katolikus településeken nagyon sok szokás kapcsolódik az állatokhoz. Zemplénben kelt tésztából sült bobájkát adtak a tyúkoknak, hogy gyorsabban nőjenek. A kakas fokhagymát vagy borsot is kapott a bobájkába, hogy erősebb legyen. [Petercsák, 1985] Tehetősebb vidékeken, ahol tehén volt, az kapott a cipó tésztájából dagasztott kis veknit. [Bődi, 2004] Vigilia szokás szerint szigorú böjt volt, húst nem ettek. Bizonyos vidékeken napközben semmit sem ettek, legfeljebb kenyeret és vizet. Viszlóban gyereket úgy próbálták a böjtre szoktatni, hogy azt mondták nekik, ha nem esznek semmit, és amikor feljön az Esthajnalcsillag, akkor összesöprik a szemetet, kiviszik és ráállnak a lapátra, meghallják az angyalok énekét. [Kisfalusi, 1995] A szentesti vacsora is böjtös volt: friss kenyeret, kalácsot, hús nélküli babos, káposztás ételeket ettek. Észak-Kelet-Magyarországon vallásoktól függetlenül a bobájka volt a hagyományos étel: megsütött kelttésztát tejjel öntöttek le, és mákkal, mézzel ízesítették. Ezen hagyományos ételek helyét fokozatosan átvette a halászlé, rántott hal számos családnál. A XX. század második feléig csak az éjféli mise után ettek húst, általában a disznóvágás során elkészített hurkát, kolbászt. [Bődi, 2004] Karácsonyestén a néphit szerint tizenkét- vagy tizenháromféle ételt kellett enni, hogy a következő esztendő is bőséges legyen. Szenteste görög katolikus vidékeken is szokásban volt a kántálás és a betlehemezés. 12

14 Karácsony első és második napján a böjt után bőségesen étkeztek. Az ünnepre tekintettel gazdag húsételeket és édességeket fogyasztottak. Ahogy az éjfél utáni étkezésnek, a karácsonyi menüsornak is részei voltak a disznóvágásból származó hurka, kolbász. December 25-én húsleves is került az asztalra, korábban orjaleves, a XX. században inkább tyúkhúsleves készült [Bődi, 2004], Borsodban és Zemplénben belefőtt tőtikével (töltelékkel). Ahogy más nagy ünnepeken, karácsonykor is szokás volt az ételszentelés: bort, olajat és búzát szentelt a pap a templomban, és az ekténiában név szerint áldást mondott a jelenlévőkre. Erre utal a szertartás ószláv neve, a szolocsni (név szerinti áldás) is. [Kisfalusi, 1985] VÍZKERESZT A polgári újévhez nem kapcsolódnak jelentősebb szokások, ünneplése inkább csak a XX. században vált jelentőssé. Ebben is közrejátszott az ortodox kalendárium használata, amely szerint január 14-én kezdődik meg az új esztendő. [Bődi, 2004] Sokkal jelentősebb ünnep volt a vízkereszt, hiszen keleti mintára régen ezen a napon ünnepelték a karácsonyt. Sok esetben december 25-én és január 6-án is felkeresték egymást a rokonok karácsonyt köszönteni, különösen, ha római katolikus vagy protestáns vallású is volt a rokonságban. A két karácsony közötti időszakot a görög katolikusok szabad hétnek nevezik, ekkor nem tartották az egyébként szokásos pénteki böjtöt, hanem akkor is ehettek húst. Vízkeresztkor az egyház Gáspár, Menyhért és Boldizsár napkeleti királyok Jézusnál tett látogatását, valamint Jézus Jordánban való megkeresztelkedését ünnepli. Vízkereszt viliáján (előestéjén) sokfelé böjtöltek, az ünnepet pedig hasonló ételekkel ülték meg, mint karácsonykor. Nyírderzsen a kocsonya volt a vízkereszt hagyományos étele. [Bődi, 2004] A vízkereszt legfontosabb eleme a vízszentelés. A római katolikusok is ekkor végzik ezt a szertartást, de bent a templomban, kevésbé hangsúlyos és ünnepélyes körülmények között, mint a görög katolikusok. A görög katolikus szertartás ünnepélyessége miatt a nép nagyobb erőt tulajdonított ennek a szentelt víznek. Gyakran a római katolikusok, de még a 13

15 protestánsok is kértek a mágikus erejűnek tartott szentelt vízből. [Paládi-Kovács, 1988] Vízkereszt ünnepéhez időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódtak. Azt tartották, hogy ha vízkereszt vizet ereszt, az ízéket padra rekeszd, azaz akkor hosszú lesz még a tél, így még a törmelék takarmányra, az ízékre is szükség lesz az állatok etetéséhez. [Petercsák, 1985] A viszlói reformátusok szerint pedig, ha enyhe volt a tél eleje, akkor majd hideg lesz, ha a görögök a vizet fogják szentelni. [Kisfalusi, 1995, 157. oldal] Ahol tehették, ott szabad vízfolyásnál végezték a vízszentelést. A hívek körmenettel vonultak ki a patakra vagy a folyóra, amelynek jegére kereszt alakban léket vágtak. A kivágott keresztet gyakran virágokkal díszítették, míg a lék a tavaszi jégzajlásig a helyén maradt. [Paládi- Kovács, 1988] A szertartás során a pap beleoltotta a hármas gyertyát a vízbe, majd a vízre lehelt, végül megáldotta a vizet. Ezeknél a mozzanatoknál régen fegyverrel durrogtattak, később biztonsági okokból pléhdobozokkal csaptak zajt. A zajkeltésnek démonűző célja van, hasonló elképzelés van mögötte, mint a máig élő babonának, amikor lekopogunk valami bajt, rosszat. [Kisfalusi, 1995] 6. ábra Jézus megkeresztelése (orosz ikon, XV. sz.) Ha valamiért nem volt arra lehetőség, hogy folyóvíznél végezzék a szentelést, akkor kútnál végezték a szertartást. Ez lehetett a templom kertjében kifejezetten erre a célra ásott kút, a pap vagy valamelyik közelben lakó gazda kútja is. A szentelt vízből kiemeltek egy dézsával a templom céljaira, és a hívek is vittek haza egy-egy üveggel. A szentelt víz felhasználása sokrétű volt. Elsőként a vízszentelésből hazaérő háziasszony vagy a családfő meghintette a házat vízzel. Ezt később kiszorította a házszentelés szokása, amelyet a pap végez. A házszentelést a 14

16 görög hívek a római katolikusoktól vették át, ami szintén vízkeresztkor zajlik. Ekkor a római katolikus pap megáldja a házat, és krétával felírja az ajtó fölé az évszámot és Gáspár, Menyhért és Boldizsár királyok kezdőbetűjét. Mivel a papot ilyenkor meg szokták kínálni a háziak egy kis itallal, süteménnyel, ezért a nép a rövidítést úgy fordította: Gazda Menj Borért! A görög katolikus pap nem szokott semmit az ajtófélfára írni, de az egyik viszlói plébános nem akart elmaradni a római katolikusok mögött, és házszenteléskor felírta: V I, azaz velünk az Isten. A néphumor természetesen ebben is megtalálta a mondanivalót: Van Inni? [Kisfalusi, 1995] A szentelt víz a továbbiakban betegségűző szerepet játszott a család életében. A vízszentelés után a hazatérő családtagot ittak egy-egy kortyot belőle, hogy távol tartsa a betegségeket. Ha kisgyerek volt a háznál, akkor meghintették a bölcsőt, vagy megmosták az arcát a vízzel. Az emberélet minden eseményét végigkísérte a szentelt víz: ezzel locsolták meg az ifjú párt esküvőre menet, ebben fürdették a beteg gyereket, bedörzsölték vele a fájó testrészt, meghintették vele a halottat, mielőtt a koporsóba fektették. Szintén betegségtől, rontástól védte meg a szentelt víz az állatokat és a termést. Tavasszal az első kihajtáskor meghintették az állatokat. Ha ellett a tehén, meghintették az istálló ajtaját, hogy ne tudjanak bemenni a boszorkányok. Tokaj- Hegyalján a görög katolikus falvakban a szőlősgazdák a vízszentelés után kimentek a szőlőbe, és azt is meghintették vízzel a bő termés reményében. Sok helyen ismert volt az a hiedelem, hogy ilyenkor az egész patak vagy kút vize is szentelt vízzé válik, ezért a szertartás után kihajtották a marhákat, hogy igyanak a vízből. Hasonló okok miatt élt a Zemplénben a mosás tilalma a Vízkeresztet követő héten. [Kisfalusi, 1995; Paládi-Kovács, 1988; Petercsák, 1985] Vízszentelés tartottak még Makkabeus-napon (augusztus 1.), az volt a kis vízszentelés, illetve ha elfogyott a szentelt víz, akkor a mise keretében rövid vízszentelésre került sor. [Paládi-Kovács, 1988] 15

17 GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY (FEBRUÁR 2.) Február 2-a 1092-től ünnep Magyarországon. Mind a római, mind a görög katolikus egyház ünnepli, de a Keleti Egyházban régebb óta ünnep, és így jelentősége is nagyobb. Gyertyaszentelőkor az egyház Jézus templombeli bemutatását ünnepli. A zsidóknál a születés utáni 40. napon be kellett mutatni a fiúgyerekeket a templomban. A mózesi törvény szerint az elsőszülött gyermeket az Úrnak kellett szentelni, ez alól a szegények egy pár galambbal, a gazdagabbak egy báránnyal válthatták meg a gyermeket. [Kisfalusi, 1995] A családok egy-egy pár gyertyát szenteltettek a templomban. A szertartást körmenet zárta. A szentelt gyertyákat általában egy szép szalaggal összekötve otthon felakasztották a falra, a szent sarokba, később, a bútorok terjedésével eltették a komódba. Felhasználása sokrétű volt. Az emberélet fordulóinál szinte mindig jelen volt: a szülőasszony avatásakor ugyanúgy égett, mint a halottas ágy mellett. Ezt fogták a gyerekek elsőáldozáskor, de bizonyos vidékeken még a tehén ellésekor is meggyújtották, hogy nehogy a boszorkányok megrontsák a borjút. [Kisfalusi, 1995] A szentelt gyertyának gyógyító erőt is tulajdonítottak, illetve egy általánosan elterjedt hiedelem szerint, ha vihar idején meggyújtják, akkor a kéményen kiszálló füstje elűzi a felhőket. A naphoz a görög és a római katolikus vidékeken is számtalan időjóslás kapcsolódik. Ezek általában azt tartják, hogyha február 2-án jó az idő (csorog az eresz, a madarak isznak a keréknyomból, vagy a barlangból kijövő medve meglátja az árnyékát), akkor még hosszú lesz a tél. [Petercsák, 1985] 16

18 Vízkereszttől pünkösdig FARSANG A vízkereszttől nagyböjtig tartó farsangi idő a lakodalmak, bálok időszaka. A görög katolikus falvak farsangi hagyományai nem térnek el jelentősen a környékbeli más vallású közösségek falvaitól. A görög katolikusok a farsang négy utolsó vasárnapját különleges névvel illetik: vámos és farizeus vasárnapja, a tékozló fiú vasárnapja, húshagyó vasárnap és vajhagyó vasárnap. Az első kettő az adott evangéliumi szakaszról van elnevezve, míg az utolsók a böjt fokozatos bevezetésére szolgálnak. A vámos és farizeus vasárnapja utáni hét úgynevezett szabad hét, akárcsak a karácsony és vízkereszt közti időszak. Ezen a héten a régen szokásos szerdai és pénteki böjti napokat sem kellett megtartani, akkor is ehettek húst a hívek, mivel az evangéliumi történet szerint (Lk 18, 9-14) a farizeus éppen a heti kétszeri böjtöléssel kérkedett. A nagyböjt kezdete előtt egy héttel, húshagyó vasárnapon a görög katolikusok már elhagyták a húst az étkezésből. A következő, vajhagyó vasárnap volt az utolsó nap, amikor még állati eredetű táplálékot (vajat, tojást, tejterméket) fogyaszthattak. NAGYBÖJT A húsvét előtti hét hetes böjtben tilos volt a mulatság, az ének, a zene. A görög katolikus böjti szokások sokkal szigorúbbak voltak, mint a római katolikusok. A böjt már hétfőn elkezdődött, szemben a római katolikus hamvazószerdai kezdéssel. Hétfőn az asszonyok alaposan kisúrolták a fazekakat, hogy ne maradjon egy csepp tilalmas étel sem az edényekben. A böjtölés módja tájanként és egyénenként is eltért. A hétfő, a szerda és a péntek számítottak szigorú böjti napnak. Voltak, akik ebben az időszakban csak kenyéren és vízen éltek, a többség még olajjal sem főzött ilyenkor. A böjt első napjának jellegzetes étele a koliba, amely búzából és aszalt gyümölcsökből főzött kása. A sajószentpéteri görög katolikusok felelevenítették ezt a 17

19 hagyományt, és a szentmise után a pap felesége által főzött kolibát osztanak a híveknek. Filkeházán jellegzetes böjti étrend volt a következő: reggelire böjtös leves, amely vízből, sóból és böjtös (zsiradék nélküli) rántásból készült. Ebédre szintén száraz rántással készült krumpli-, rántott vagy bablevest fogyasztottak. Vacsorára sokszor sült krumpli került az asztalra. A bableves behabarásához gyakran használtak savanyúkáposzta-levet. [Petercsák, 1985] Az észak-magyarországi görög katolikus falvakban jellemző böjti étel volt a kukoricalisztből készült zsámiska. Ez a más vidékeken elsősorban tört burgonyából készült lepényféle itt a puliszka megfelelője. [Paládi-Kovács, 1988; MNL, 1977], Ahogy látható, a főbb böjti ételek alapanyaga a kukoricaliszt, a krumpli, a savanyúkáposzta és a leve, valamint a paszuly. A három szigorú böjti nap kivételével ehettek tejtermékeket is, ekkor kedvelt étel volt a túrós galuska. [Petercsák, 1985] A görög katolikusok büszkék is voltak erre a szigorú böjtre, a felvidéken körükben elterjedt volt a mondás: A felvidéki hidak (melyet gyakran elvitt a víz), a kálvinisták hite meg a pápisták böjtje, az csak olyan! [Kisfalusi, oldal] A szigorúság hátrányait viszont egy XIX. század végi rétközi leírás a következőképp világítja meg: A Rétközben golyvás is akad elég, kivált a görög katholikusok közt a mi nyilván a sok sanyarú böjtre s olajfogyasztásra vezethető vissza [Paládi-Kovács, 1988] A XX. század második felében enyhültek ezek a böjti szokások. Ma már csak a szerda és a péntek hústalan és a nagyböjt első hétfője, valamint a nagypéntek szigorú (minden állati eredetű ételtől mentes) böjt. Nagyböjt harmadik hetét kereszthódoló hétnek, vasárnapját kereszthódoló vasárnapnak nevezik. Filkeházán a hívek a szentmise után poklonát vernek, azaz letérdelnek a templom kövére, és háromszor a földhöz érintik a homlokukat. [Petercsák, 1985] Ezen a héten a hívek kisebb csoportokban (a leányok és a legények, a rózsafüzér-társulatos asszonyok) a vecsernye után felkeresték az útszéli kereszteket és ott közös ájtatosságot tartottak. [Paládi-Kovács, 1988] A húsvét előtti második vasárnap a fekete vasárnap, egy hétre rá virágvasárnapon pedig a keresztények Krisztus jeruzsálemi bevonulását ünneplik. Ekkor a római és a görög katolikus egyházban is barkát szentelnek. A szentmise után 18

20 hazafelé menő lányok és legények megszámolták a barkaszemeket, hogy páros vagy páratlan-e. Ha páratlan volt, akkor gyorsan letörtek és bekaptak egyet, hogy ne maradjanak páratlanul. A szentelt barkának fontos mágikus erőt tulajdonítottak: Viharban elégetve füstje ugyanúgy elkergette a felhőket, mint a szentelt gyertyáé. A húsvéti ebéd előtt pedig sokfelé bekaptak a barkából egy-egy szemet, hogy távol tartsa a betegségeket. [Petercsák, 1985] A nagyböjt a liturgiát is átalakítja kissé. Szerdán és pénteken az előszenteltek liturgiáját végzi a pap. Ekkor ugyanis semmilyen ünnep nem lehet, így Krisztus testének kenyérré és borrá változását sem ünnepelhetik a hívek. Ezért ekkor az előző napon több kenyeret és bort változtatnak át a szertartásban, és azt használják fel az áldozáshoz. A nagyböjt második, harmadik és negyedik szombatján halottak szombatja van, ekkor minden elhunyt igazhitű keresztényért mond misét a pap. NAGYHÉT A nagyböjt utolsó hete a húsvétra való testi-lelki felkészüléssel telik. Nagycsütörtökön Rakacán és környékén rántottát fogyasztottak, hogy felkészüljenek a másnapi szigorú böjtre. Este szentmise van a templomban, ahol felolvassák a tizenkét kínszenvedési evangéliumot, amely Krisztus kereszthalálának történetét írja le. Ezután tizenkétszer harangoznak, majd vasárnap hajnalig, a feltámadásig elnémulnak a harangok, szerepüket kereplők töltik be. Nagypéntek Krisztus halálának napja. Szigorú böjti és dologtiltó nap. Sokan napközben semmit sem ettek, csak estére egy kis pirítóst vagy sült krumplit. [Petercsák, 1985] Viszló vidékén délelőtt pirítóst ettek vagy sült laksát (elsikált gyúrt tészta megsütve), délben a hordós káposzta levében készült tésztalevest. Az asszonyok a templomban felállítják a szent sírt, egy terítővel letakarják, hortenziával díszitik. A nyugati egyházban a szent sírra kiteszik az Oltáriszentséget is. A görög katolikusoknál Jézus a kihelyezett evangélium képében van jelen. A sírt a feltámadásig őrizték a fiúk és férfiak. A Krisztus temetését jelképező istentiszteletet délután tartják. A faluban a férfiak nagy zajt csaptak kürtökkel, ostorral, fazekakkal, láncokkal annak emlékére, hogy Jézust is nagy zajjal fogták el. [Kisfalusi, 1995] 19