A magyar-szerb határmenti térség társadalmi integrációs ágazati stratégiájának megalapozó dokumentuma

Átírás

1 INNOAXIS A határ, mint innovációs megújulási tengely A magyar-szerb határmenti térség társadalmi integrációs ágazati stratégiájának megalapozó dokumentuma INNOAXIS PROJECT Hungary-Serbia IPA Cross-border Co-operation Programme

2 RTT, Serbia; MTA RKK, Hungary 2011 Hungary-Serbia IPA Cross-border Co-operation Programme IPA HUSRB/0901/2.1.3 Application ID: HU-SRB/0901/213/028 Project title: The borderline as an axis of innovation INNOAXIS LEAD BENEFICIARY: Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs PROJECT PARTNER: Regional Scientific Organisation, Szabadka ASOCIATED PARTNER: Mórahalom Város Önkormányzata 2

3 A TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ LEGFONTOSABB TÉNYEZŐI, FEJLESZTÉSI ELEMEI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI LEHETŐSÉGEI A SZERB-MAGYAR HATÁR MENTI TÉRSÉGBEN ÁGAZATI STRATÉGIAI DOKUMENTUM - IPA INNOAXIS TARTALOM 1. BEVEZETŐ - A TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ SPECIÁLIS KÉRDÉSEI A SZERB-MAGYAR HATÁR MENTI TERÜLETEKEN STRATÉGIAI KERETEK AZ INTEGRÁCIÓ TEKINTETÉBEN FONTOS TÁRSADALMI JELLEMZŐK AZ ÉRINTETT TÉRSÉGBEN TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ SWOT A TÉRSÉG TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓS STRATÉGIÁJA A SZERB-MAGYAR HATÁR MENTI TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓS FELADATOK ÉS PROGRAMJAVASLATOK KAPCSOLÓDÓ FORRÁSLEHETŐSÉGEK ÖSSZEGZÉS 41. 3

4 1. BEVEZETŐ - A TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ SPECIÁLIS KÉRDÉSEI A SZERB-MAGYAR HATÁR MENTI TERÜLETEKEN A vizsgált szerb-magyar határ menti térség komplex fenntarthatóságának elsődleges feltétele az életminőség javítása, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a kirekesztettség megszüntetése. Az érintett lokális közösségek felzárkóztatásának egyik meghatározó eszköze az esélyegyenlőség megteremtése, a leszakadó rétegek és a perifériákon élő csoportok integrációja. Maga a társadalmi integráció fogalma igen összetett, a téma kutatásával, vizsgálatával és fejlesztési politikájával összefüggő terminológia bizonyos pontokon nem kellően tisztázott. Manapság egyaránt használatos egy praktikusabb, inkább az általános társadalompolitikához közelebb álló és egy szociológiai, társadalomelméleti megközelítés. Előbbi képviselői leginkább a meghatározott társadalmi csoportok esélyegyenlőségére és a munkaerőpiachoz való hozzáférésre fókuszálnak, míg utóbbi képviselői a holisztikus rendszerintegrációs dimenziók mentén (leginkább elvi síkon) közelítik meg a társadalmi integráció kérdéskörét. A szakirodalomban egyes megközelítések szerint a társadalmi integráció szinonimájaként használják a társadalmi kohézió fogalmát, sokan a témához kapcsolják a társadalmi tőke, a szolidaritás, a dezintegráció, a kirekesztés, a kirekesztettség fogalmait is. A vizsgált szerbmagyar határvidék területi és társadalmi konfliktusainak komplexitását figyelembe véve jelen tanulmány összeállítói a társadalmi integráció gyakorlati megközelítésű társadalompolitikai értelmezését tekintették mérvadónak, ezen belül hangsúlyosan kezelték az esélyegyenlőség megteremtését és a munkaerőpiachoz való hozzáférés témakörét. A szerb-magyar határ menti régió fejlődése elképzelhetetlen az itt élő társadalmi közösségek munkaerőpiaci reintegrációja nélkül. A szociológiai jellegek ismerete a meglévő társadalmi problémák súlyosságának csökkentése elkerülhetetlen feltételei a jobb, élénkebb határ menti kapcsolatok kialakításának, a térség gazdasági versenyképességének megnöveléséhez. A régió gazdasági működőképességéhez szükséges mind a munkaadói igények kielégítése, mind a megfelelő képzettséggel, kompetenciákkal rendelkező munkaerő határ menti mobilitásának segítése. Ennek feltétele az általános társadalmi viszonyok javításán túl a gyorsan változó munkaerőpiaci igényekre azonnal reagálni tudó és a határokon átnyúló munkaerőpiacot szolgálni képes, közös információs rendszer, a 4

5 munkaerőpiaci képzési és szolgáltatási hálózat, amely lehetővé teheti, hogy a gazdasági régiók határon túlnyúló területei is a munkaerőpiac egységes részeként legyenek kezelhetőek. A majdani EU-hoz csatlakozni kívánó Szerbia és a Vajdasági Autonóm Tartomány, valamint az ott élők kiemelten a nagy népességszámú magyar kisebbség - számára igen fontos szempontokat adhat a magyarországi és a Magyarországgal határos EU-s tagállamok, határ menti, társadalmi típusú együttműködéseinek tanulmányozása és az ottani tapasztalatok, legjobb gyakorlatok átadása. Fontos, hogy egyes magyarországi határrégiókban az elmúlt években igen sokoldalú, jó gyakorlatok alakultak ki (pl. a Nyugat- Dunántúlon). E határtérségekben zajló együttműködések úgy is értékelhetők, mint best practice formák. A jó gyakorlatként stratégiai fontossággal bíró magyarországi cross-border projektek kijelölésének szempontja volt, hogy egy-egy térségben tartósan, több éven át tartó fejlesztések történhessenek meg a nemzetközi partnerség keretei között. Ezek a már működő kapcsolatok a vizsgált terület számára tanulságosak lehetnek. A szerb félnek meg kell ismernie a kooperatív lehetőségeket, az EU-s országok közötti munkaerő-mobilitást, foglalkoztatást elősegítő, határon átnyúló együttműködési kapcsolatokat, és a munkaerőpiaci szolgáltató hálózatok fejlesztésének támogatási alternatíváit. A két ország között a társadalmi integrációban megvalósítható nemzetközi együttműködés terén a következő EU-s háttérrel kell számolni: léteznek az egész Európai Uniót vagy annak nagy részét érintő akut társadalmi problémák, illetve ezek feloldására, mérséklésére kidolgozott eszközök és kezdeményezések (EURES EQUAL, Leonardo, stb). Ezekben egyrészt lehetnek elvi ajánlások, vagy szabályozó elemek, mint például a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatásának, foglalkoztathatóságának támogatására szóló források megteremtése és ezek az egyes nemzeti szabályozásban való megjelentetése. Bizonyos hátrányos helyzetű csoportokra (bevándorlók, romák, fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek) közös európai stratégia készül, csak erre a célra felhasználható forrásokkal. Szerbia csatlakozásáig tehát az egyik legfőbb feladat a problémakezelés lehetőségeinek feltárása, mérlegelő vizsgálata és a bevált módszerek adaptációjának előkészítése. Ugyanakkor fel kell készülni arra is, hogy a határ menti területek társadalmi együttműködését szolgáló intézkedések, a határok átlépő munkaerőpiacok bővítése számos akadályba ütközhet. Mások a társadalmi, intézményi gyakorlatok, a szokások és a hagyományok. Hiányoznak a szomszédos országban illetékes hatóságok együttműködései. 5

6 Gátat teremtenek a nyelvi különbségek, a történelmi sérelmek, emellett a nemzeti szabályozások, illetve azok rögzültsége, rugalmatlansága, valamint az információhiány. 6

7 2. STRATÉGIAI KERETEK A társadalmi integráció az EU egyik legfontosabb célja és a szociális jóléti és támogató rendszereinkben kifejezésre jutó európai értékek egyik jelentős eleme. Ennek ellenére több olyan társadalmi réteg él az unióban, akik különböző okokból szenvednek a kirekesztődés miatt. Kirekesztődhetnek pl. területileg elszigetelten élő vidéki társadalmi csoportok, alulképzettek, munkanélküliek, a fogyatékkal élők, valamint a bevándorlók. Emellett ma is határozottan érzékelhető jelenség a kirekesztődés 1. Mindezek a csoportok hátrányokkal szembesülhetnek és elszigetelődhetnek a társadalomtól, többek között az alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás és a foglalkoztatás terén elveszítik esélyegyenlőségüket. A negatív társadalmi folyamatok tompítása és a társadalmi integráció érdekében az EU jelenlegi közösségi szociálpolitikája a következő célokat tűzte ki; A foglalkoztathatóság javítása Az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem és a tartós munkanélküliség kialakulásának megakadályozása Áttérés a passzív munkapiaci eszközökről az aktív eszközökre A szociális partneri viszony ösztönzése Az iskolarendszerből a munka világába való átmenet megkönnyítése A vállalkozó szellem erősítése A vállalkozások elindításának és működtetésének megkönnyítése A munkahely-teremtési lehetőségek kiaknázása Az adórendszert fokozottan foglalkoztatás-baráttá kell tenni A vállalatok és dolgozóik alkalmazkodóképességének fejlesztése A munkaszervezet modernizálása Az alkalmazkodóképesség elősegítése a vállalaton belül Az esélyegyenlőséget szolgáló politikák erősítése Erőfeszítések a nemek közötti megkülönböztetés felszámolására A munka és a családi élet harmonizálása A munkába való visszatérés megkönnyítése 1 A kirekesztődés összetett társadalmi jelenség, amely a legtöbb esetben együtt jár a munkaerőpiacról való kiszorulással is. A kirekesztés egyik példája, hogy a roma népesség több mint háromnegyede nyolc osztálynál alacsonyabb végzettséggel rendelkezik, ami nemcsak egyes állásokból zárja ki őket, hanem a foglalkoztathatóságukat illetően is kedvezőtlen kép alakul ki, amely tovább erősíti a szegregációjukat. Egy másik példa a fogyatékkal élő embereké, akik az EU munkaképes korú lakosságának 18-20%-át alkotják; a fogyatékkal élőknek mégis csupán 40%-a rendelkezik állással. 7

8 A hátrányos helyzetű társadalmi rétegek esélyeinek javítása és a munkaerőpiacról kiszorultak integrációjának előmozdítása az EU szakpolitikáinak kulcsfontosságú elemét alkotja ( Commission Recommendation 2008/867/EC active inclusion of people excluded from the labour market; EU 2020 Strategy). Az Európai Szociális Alap a társadalmi integráció elősegítésére az alábbi tevékenységeket preferálja: A hátrányos helyzetű emberek igényeire szabott képzés és tanácsadás; Az integrációhoz és a munkába álláshoz vezető utak felkínálása, illetve állások teremtése a hátrányos helyzetű emberek részére a szociális gazdaság keretében; A hátrányos helyzetűek vállalkozásának támogatása; Figyelemfelhívó kampányok a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére A társadalmi integrációval kapcsolatos EU irányelvek összefoglaló táblázata EGYENLŐ BÁNÁSMÓD elve 75/117/EGK Tanácsi Irányelv az egyenlő díjazásról 76/207/EGK Tanácsi Irányelv az egyenlő munkahelyi bánásmódról 92/85/EGK Tanácsi Irányelv a várandós, a gyermekágyas vagy szoptatós anyák munkahelyi egészségéről és biztonságáról 97/80/EK Tanácsi Irányelv a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherről 97/81/EK Tanácsi Irányelv a részmunkaidős foglalkoztatásról 86/613/EGK Tanácsi Irányelv az önfoglalkoztatókat és segítő házastársukat megillető egyenlő bánásmódról 96/34/EK Tanácsi Irányelv a szülői szabadságról 96/97/EK Tanácsi Irányelv a férfiakat és nőket megillető egyenlő bánásmódról a foglalkozási társadalombiztosítási rendszerekben POZITÍV DISZKRIMINÁCIÓ elve 1992 ET Koherens politika a fogyatékos emberekért 1993 ENSZ Standard Rules a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének szabályai 1993 A nők és férfiak esélyegyenlősége elvének integrálása a Strukturális Alapokba 1997 Eu Parlament határozata a gender mainstreamingről 1997 Európai Fogyatékossági Fórum 2000 faji, etnikai diszkriminációt tiltó irányelv a társadalmi kirekesztődés ellen Az integrációt segítő strukturális alapok ESZA: tartós munkanélküliség elleni küzdelem, fiatalok munka világába való bevonása, szakmai és egyéb képzések ERFA: képzési infrastruktúrák fejlesztése, szociális ellátások fejlesztése EMOGA: szociális ellátások fejlesztése Közösségi Kezdeményezések NOW: vállalkozások indítása, női foglalkozások diverzifikációja, a nők hozzáférése az új technológiákhoz, nemzetek közötti tapasztalatcserék, nemzetközi kooperációk EQUAL: a munkaerő-piacon egyenlőtlenséghez, diszkriminációhoz vezető tényezők megszüntetése LEADER és INTERREG 8

9 A Magyar Köztársaság társadalmi integrációval kapcsolatos stratégiai tervezetei A Társadalmi Megújulás Operatív Program ( ) egyik legfőbb célja a társadalmi integráció elősegítése kiemelten a munkaerőpiaci részvétel megerősítése. További célja (ötödik prioritás) a társadalmi kohézió erősítése és a közösségek fejlesztése, a jövedelmi szegénység és más hátrányok okozta társadalmi kirekesztettség csökkentése, a szegénység, a társadalomból való kiszorulás és a hátrányok továbbörökítésének megakadályozása, a hátrányos társadalmi helyzetben lévők arányának csökkentése, a helyi közösségek erősítése, a civil szervezetek támogatása, kapacitásainak megerősítése, a bizalom és az állampolgári részvétel fokozása. Az egészégi állapot és munkavégző képesség javítása. TÁMOP harmadik prioritás: A munkaerő-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése. Ezen belüli célok: - Az integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató-rendszer infrastrukturális és informatikai feltételeinek megteremtése; - Akadálymentesítés; - Innovatív; integrált térségi szolgáltatások létesítése; - A bentlakásos intézmények modernizációja; Magyarország 2002 júliusa óta vesz részt az Európai Unió szegénység és társadalmi kirekesztés elleni, nyitott koordinációs módszeren alapuló együttműködésében, melynek eredményeként 2003 végén aláírásra került a Társadalmi befogadásról szóló közös memorandum (JIM). Ezt követően, 2004 első felében elkészült a Nemzeti Cselekvési Terv a társadalmi összetartozásért című dokumentum, amelynek a következő célkitűzései; 1. Foglalkoztatás elősegítése, 2. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés mindenki számára, 3. A tartós- és mélyszegénység csökkentése, 4. A gyermekek jólétének biztosítása, 5. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem elvének érvényesítése minden területen. Hasonlóan fontos dokumentum a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv, amely 2004-es elfogadása óta tartalmazza a foglalkoztatáspolitika főbb irányvonalait és célkitűzéseit, amelyek alapján a tagállamoknak évente ki kell dolgozniuk egy nemzeti foglalkoztatási akciótervet, és minden év október 1-ig be kell azt nyújtaniuk a Tanács és az Európai Bizottság részére. Ennek fő célkitűzései között található a; 1. Hátrányos helyzetben lévő emberek munkaerőpiaci integrációja, 2. Közoktatási intézményekben a roma munkanélküliek foglalkoztatását segítő képzések megvalósítása, 3. Civil szervezetek hátrányos helyzetű emberek munkába állását segítő kezdeményezései, 4. Közmunkaprogramok 9

10 Az ÚMFT szintén számos társadalmi integrációt segítő célkitűzést tartalmaz. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv ( ) integrációt támogató célkitűzései - az esélyegyenlőség felértékelése - a helyi szükségletekre reflektáló szociális és gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztése - az igénybevevők szükségleteinek megfelelő, de ugyanakkor racionálisan működtethető, költséghatékony, új típusú szociális szolgáltatások létrehozása - a közösség megújulását támogató fejlesztések - a lakosság egészségkultúrájának fejlesztése, a tájékozottság javítása - megelőzés eszközeinek beépítése az oktatás és a szociális szolgáltatások rendszerébe - megelőzési programoknak helyet adó közösségi terek kialakítása - a közösségi terek kialakításával és felújításával a helyi közösségi és ifjúsági aktivitás megteremtése - a meglévő bentlakásos intézmények korszerűsítése - otthonközeli, családközeli szolgáltatások az idősek, valamint a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok számára. A Szerb Köztársaság területén érvényben lévő, a társadalmi integrációt támogató stratégiai dokumentumok A Szerb Kormány a társadalmi integrációt támogató törekvéseiben elsősorban a gazdasági szerkezetváltás keretén belül az új munkahelyek teremtésére, az új termékek, és szolgáltatások támogató fejlesztésére, a kis- és középvállalkozások hálózatának kiszélesítésére és az új foglalkoztatási lehetősége megteremtésére koncentrál. A szerbiai szociális rendszer alapintézményei a szerb Szociális védelmi törvény szerint: - Szociális Központok hálózata, melyeket egy vagy több önkormányzat alakít és feladata a szociális alapellátás, az oktatási intézmények melyeket a köztársaság vagy a tartomány alapít feladatuk az alapfokú oktatás. - Szociális védelmi intézet működik, melyet szintén a köztársaság vagy a tartomány alapít tanácsadó, kutatási és más szakfeladatok ellátására - Egyéb szociális védelmi intézmények, melyek lehetnek egyesületek, vállalkozók, vállalkozások, és feladataikat a szociális törvény alapján végzik. A Szerb Köztársaságban a következő stratégiai elképzelések vannak érvényben: 1. Szegénység csökkentő stratégia E kiemelt fontosságú stratégia lényeges jellemzői: Az első olyan dokumentum, amely egyben inter-szektoriális, program jellegű. Hosszú konzultációs folyamat előzte meg, a nemzet és nem a kormány tulajdona. A stratégia középtávú fejlesztési keretet jelent az anyagi tényezők biztosítására A stratégia a szegénységet komplexen kezeli 10

11 A stratégia céljai Dinamikus gazdasági fejlődés (főleg a magánszektorban) A gazdasági folyamatok átrendezése, az új szegénység megjelenésének megakadályozása A meglévő és új szociális programok, intézkedések következetes végrehajtása Marginalizált csoportok felzárkóztatása A szegénység arányainak drasztikus csökkentése 2. Hátrányos helyzetű személyek fejlődését elősegítő nemzeti stratégia 3. A nyugdíj és egészségügyi biztosítási rendszer fejlesztésének stratégiája 4. A szociális védelem stratégiája 5. A nők helyzetének és a nemi egyenjogúság növelésének stratégiája 6. A idősek tanulásának stratégiája 7. A fiatalság nemzeti stratégiája 8. Az öregedés nemzeti stratégiája Foglalkoztatási stratégia 10. A roma kisebbség helyzetét javító nemzeti stratégia 11. Nemzeti gyermek akcióterv Az INNOAXIS térségre is vonatkozó lokális stratégiai dokumentumok A térség jövőbeni társadalmi integrációs fejlesztési lehetőségeit illetően számos támpontot nyújtatnak az érintett magyarországi régióban, megyékben, kistérségekben készült átfogó fejlesztési stratégiák, illetve a nagyobb városok és kistérségeik specifikus fejlesztési dokumentumai; a Dél-Alföldi Operatív Program a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés által ben elfogadott megyei szociális szolgáltatástervezési koncepció előterjesztési dokumentuma; A Bajai kistérség operatív programja; A Bácsalmási és Jánoshalmi kistérségek szociális felzárkóztató tervei; az Öko-Baja városi stratégia; A Szegedi kistérség szociális szolgáltatástervezési koncepciója, ). Ezek a legtöbb esetben sok általánosságot tartalmaznak, mégis mértékadó konkrét koncepciókat is bemutatnak a társadalmi-szociális szektorok különböző ágazataiban. A Vajdaságban, ha lassan is, de kialakulnak és elkészülnek azok a stratégiák, intézkedések, irányvonalak, kezdeményezések, programok, amelyek elősegítik a fejlődést, s ezzel a szegénység csökkenését, az emberhez méltó életkörülmények biztosítását is. A szerbiai térséget érintő fontos, a stratégiai elképzeléseket megalapozó dokumentum: A humántőke társadalom-gazdasági sajátosságai Szerbiában, különös tekintettel az Észak Vajdaságra; és A munkanélküliek dinamikája iskolai végzettség és községek szerint Észak-Vajdaságban, között c. kutatási kéziratok (Somogyi, Gábrity, Csiszár, Takács, Ricz, Kajári). A helyzetfeltáró elemzések jórészt ezen dokumentumokban leírt, korábban feltárt problémakataszterekre épülnek, a stratégiai célok alapvetően az ezekben a területi dokumentumokban megjelölt feladatokra alapozva fogalmazódtak meg. 11

12 3. AZ INTEGRÁCIÓ TEKINTETÉBEN FONTOS TÁRSADALMI JELLEMZŐK AZ ÉRINTETT TÉRSÉGBEN Kedvezőtlen demográfiai folyamatok A vizsgált határ menti térségben a demográfiai folyamatok az elmúlt évtizedek folyamán kedvezőtlenül változtak. Az élve születések száma csökkenő, aránya (amely a XX. század elején még megközelítette a 40 ezreléket, a század közepére 20 ezrelék körülire mérséklődött, az évszázad végén pedig már nem érte el a 10 ezreléket). A születésekkel ellentétes irányú a halálozások tendenciája. Az 1960-as évek második felétől tapasztalható folyamatos növekedés. Ennek oka részben a népesség öregedési folyamata, részben azonban annak következménye, hogy bizonyos népességcsoportok körében rosszabbodtak az életesélyek, s ezzel együtt a halálozási viszonyok. A halálozási arány a nyolcvanas évek elejétől már ezrelék fölé emelkedett. A mortalitás nemenként jelentősen eltérő: egyértelmű a férfiak fokozottabb halandósága. A társadalom nemenkénti megoszlását mindenkor a nőtöbblet jellemezte. Ez a többlet alapvetően csak a középkorúak és az időskorúak csoportjára jellemző. A népesség korösszetételére a lassú öregedés jellemző, főként a térség magyar oldalán. A térségen belüli vándorlási különbözetek egyértelműen a nagyobb városoknak kedveznek. Magyarországon főként Szeged, Szerbiában Szabadka, felé irányul nagyobb mértékű belsőtérségi migráció. Ez leginkább a fiatal korosztályokat és a képzettebb rétegeket érinti. Ebből következik, hogy a térségben rendkívül nagy egyenlőtlenségek alakultak ki a munkaerőpiaci elhelyezkedési lehetőségek és a munkanélküliségi mutatók tekintetében. A térség szempontjából igen fontos, hogy ne ürüljön ki a vidék, és a városi vonzáskörzetek mellett a kisvárosi, falusi, rurális térségek is megőrizzék népességmegtartó képességüket belakott legyen a vidéki tér. A népsűrűség viszonylag alacsony, egyes körzetekben nem éri el az országos átlag (108,8 fő/km 2 ) 70%-át sem. Kistérségi szinten természetesen nagyok a különbségek, a legritkábban lakott települések területén kb. 40,1 fő/km 2, míg a legnagyobb népsűrűségi értékkel rendelkező kistérség a Szegedi (266,9 fő/km 2 ). A térség már a XIX. század második felében is az ország viszonylag ritkán lakott térségei közé tartozott, de akkor még az igen magas természetes szaporodás mellett a vándorlási nyereség miatt is jelentősen gyarapodott a népessége. A természetes szaporodás értékei az 1910-es évekig még meg is haladták az országos átlagot, ám az első világháborútól kezdődően egészen napjainkig folyamatosan 12

13 rosszabbak annál. A térségben a népesség számának folyamatos csökkenése már korábban elkezdődött, bár a fogyás nem egyenletes mértékű. A születési és halálozási arányszámok tekintetében kistérségi szinten különbségek találhatók: pl. a Szegedi kistérségben az átlagnál kedvezőbb a halálozások ezer lakosra vetített száma ugyanakkor a Bács-Kiskun megyei Jánoshalmai kistérség az elmúlt évtizedben az egyik legrosszabb mutatóval rendelkezett a térségben (18 ). Az INNOAXIS projektterület népessége 2009-ben Források: KSH megyei statisztika évkönyvek 2009; Institut za javno zdravlje Srbije Dr Milan Jovanović Batut (2010): Zdravstveno- statistički godišnjak Republike Srbije Beograd. Az elvándorlásnak igen jelentős szerepe van a régiót ma jellemző kedvezőtlen demográfiai folyamtok kialakulásában. Az elvándorlás nemcsak apasztotta a térség népességét, hanem szerkezetét is jelentősen módosította, mivel az elköltözés elsősorban a fiatalokat érintette. Ennek következtében egyrészt fokozatosan visszaesett a születési ráta, másrészt kedvezőtlen irányba módosult a korösszetétel, az elvándorlás következtében az időskorúak részaránya növekedett ami szükségszerűen maga után vonta a halálozási ráta emelkedését is. 13

14 A vándorlási egyenleg a legtöbb évben negatív, az ezer lakosra jutó vándorlási különbözet a Bácsalmási és a Jánoshalmai kistérségben 2003-ban meghaladta a -6 -t, ugyanakkor a Mórahalmi kistérség ugyanebben ez az év (3,4 )-os többlettel zárt. A népesség fogyása a városokban és a falvakban egyaránt tetten érhető. A falvak esetében elsősorban a megyeszékhelyek közelében annak agglomerációs övezetében elhelyezkedő települések (Szeged esetében: Zsombó, Szatymaz, Sándorfalva, Domaszék) tudtak nagyobb lakónépesség szám növekedést felmutatni. A teljes lakónépesség közel 70%-a városlakó, azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a várossá nyilvánítások során számos valójában falusias település kapta meg a városi rangot, ezen települések esetében tipikus rurális problémák állnak fenn. A külterületi népesség aránya magas, egyes települések esetében meghaladja a 20%-ot. Az idősek aránya (60 év felett) az INNOAXIS térségben Források: KSH T-STAR 2007 és az Institut za javno zdravlje Srbije Dr Milan Jovanović Batut (2010): Zdravstveno- statistički godišnjak Republike Srbije Beograd becslések alapján Az érintett magyar oldalon elhelyezkedő kistérségek korszerkezete igen kedvezőtlen, az idős népesség aránya magas. A vajdasági területeken ugyan némileg kedvezőbb a 14

15 korstruktúra, de tendenciáiban hasonló a szerbiai települések demográfiai helyzete. A 15 évesnél fiatalabb népesség aránya egyre kevesebb (15-18%), a 60 évesnél idősebb korosztály aránya (20%-körüli). A két világháború közötti időszaktól kezdve a régióban népszerűvé vált az egyke-szemlélet, amely ugyancsak alacsonyabb születésszámot eredményezett. Ebben a folyamatban szerepet játszik a nők fokozott munkavállalása, a megváltozott életkörülmények, a válások számának növekedése, illetve a házasságkötések számának csökkenése is. Ez utóbbi tendencia az elmúlt másfél évtizedben is markánsan nyomon követhető. A nemek arányát összehasonlítva a születéskor fiútöbblet jelentkezik, majd a férfiak és a nők eltérő halálozási rátája miatt 40 éves kor felett már a nők vannak többségben, a 80 évesnél idősebb lakosság körében pedig a nők száma már több mint kétszeresen haladja meg a férfiakét. A magyarországi részeken 2003-ban 1000 férfira 1102 nő jutott, amely több mint 3 fővel kevesebb az országos értéknél, viszont jelentősen (csaknem 14 fővel) több a Budapest nélkül számított vidéki átlagnál. A nő-férfi arány a nagyobb elvándorlással jellemezhető kistérségekben, illetve a városokban az átlagosnál magasabb, ennek megfelelően a Szegedi kistérségben a legmagasabb. Ugyanakkor ez a mutató már hagyományosan a tanyás térségek településein a legkedvezőbb. Nem jelentős a nemzetiségek aránya, bár a hivatalos statisztikák csupán a kisebbségek töredékét látják ). A pontatlanság abból adódik, hogy a nemzetiségi összetétel szempontjából problémát okoz a romák besorolása, mivel a cigányság, mint etnikai csoport nem egységes, létszámukról csak becsült adatok léteznek, illetve többségük magyarnak vallja magát. A 2001-es népszámlálási adatok tehát nem adnak pontos képet a romák arányáról. Összességében megállapítható, hogy a térség jelenleg Magyarország demográfiailag egyik legkedvezőtlenebb helyzetben lévő határvidéke, ahol a születési ráta az országos átlag alatt marad, a halálozási arányszám és természetes fogyás pedig igen magas. A népességprognózisok alapján a kedvezőtlen demográfiai folyamatai a jövőben sem javulnak számottevően, a népesség elöregedés várhatóan tovább folytatódik. Gazdasági aktivitás, foglalkoztatottság A térség népességének gazdasági aktivitása közepesnek minősíthető, de e téren is hatalmas területi különbségek vannak. A gazdasági aktivitás alakulására számos egyéb folyamat gyakorol komoly hatást. Az egyik legjelentősebb ezek közül a fiatalok tanulással töltött éveinek emelkedése, mivel ezáltal csak később jelennek meg pályakezdőként a 15

16 munkaerőpiacon. A közép- és felsőfokú végzettség megszerzéséhez az 1990-es évtizedtől kezdődően a biztonságosabb elhelyezkedés igénye mellett részben éppen a munkanélküliség elől a tanulásba menekülés stratégiája biztosította a korábbinál nagyobb motivációt. Az aktivitási rátát ezen felül érezhetően befolyásolta a nyugdíjkorhatár többszöri módosítása, valamint a nők gyermekvállalási szokásainak (az első gyermek vállalásának időpontja kitolódott) a tanulási időszak meghosszabbodására és egyéb, szociális megfontolásokra visszavezethető változása is. A foglalkoztatási ráta (azaz a foglalkoztatottak részaránya a mindenkori munkavállalási korú népességen belül) alakulását tekintve némileg hasonló a régió országos átlaghoz viszonyított helyzete, ugyanúgy, mint az aktivitási ráta esetében, de a foglalkoztatottság mértékének változásai nem esnek egybe a gazdasági aktivitásra jellemző tendenciákkal. Ebben az esetben az értékek már nagyobb szóródást mutatnak, bár néhány kivételtől eltekintve a 60%-os szint környékén alakultak a vizsgált bő egy évtized folyamán. Mivel a gazdasági aktivitást döntő mértékben a foglalkoztatottsági szint határozza meg, ezért nyilvánvalóan ebben az esetben is érvényes az a negatív irányú tendencia, amely a régió országon belüli relatív helyzetének fokozatos romlását eredményezi. Az ország egészére jellemző gazdasági szerkezetváltás miatt az elmúlt 20 évben drasztikusan lecsökkent a mezőgazdaság foglalkoztatási ereje, és ezzel párhuzamosan dinamikusan emelkedett a szolgáltatási jellegű szektorokban munkát keresők és találók részaránya. Ugyanakkor a térség foglalkoztatási szerkezete továbbra is markáns eltéréseket mutat az országos átlaghoz viszonyítva. A természeti adottságok illetve a több évszázados hagyományok miatt a mezőgazdaságban dolgozók aránya az átlagosnál magasabb, az ágazatban megélhetést keresők aránya a magyar oldalon az országos átlagot több mint kétszeresen múlja felül. Az iparban és a szolgáltatásban dolgozók aránya ugyanakkor elmarad az ország egészére jellemző értéktől, és ennek hátterében nem csak a mezőgazdaság kiemelkedő szerepe húzódik meg. A jelenlegi tendenciákat figyelembe véve kijelenthető, hogy a régió népességének gazdasági aktivitásában, illetve a foglalkoztatás szintjében rövidtávon nem várható gyors javulás. A gazdaság szerkezete korszerűtlen, hiányoznak a dinamikus ipari és tercier ágazatok, ezért az utóbbi években az ország egészéhez viszonyítva fokozatosan romlottak a vállalkozási és a gazdasági aktivitási mutatók, tovább csökkent a tőkevonzó képesség. A fentebbi folyamatok kedvezőtlen kihatásai a munkaerőpiacon is érzékelhetők, és középtávon a mezőgazdaság szerkezeti átalakulásának hatására további jelentős létszámkibocsátás várható az ágazatból. Mindez újabb, komoly foglalkoztatási feszültségek forrásává válhat az 16

17 egyébként is kedvezőtlen helyzetben lévő rurális térségekben. Az előzőekben vázolt trendek érvényesülése esetén az országos pozíció fokozatos romlásával párhuzamosan, tovább nőhetnek a régión belüli területi különbségek. A munkanélküliség legfontosabb jellemzői A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a Dél-Alföldi régió Szerbiával határos területein az országos átlagoknál magasabb és időtartamát tekintve tartósabb munkanélküliség alakult ki, amely a regisztrált munkanélküliek kedvezőtlen strukturális összetétele mellett a betölthető üres álláshelyek alacsony számával jár együtt. A permanens foglalkoztatási problémák kedvezőtlen hatással vannak a határokon átnyúló munkavállalási lehetőségekre és egyáltalán a hajlandóságra is. A határtérségben hivatalos munkavállalási engedéllyel rendelkező szerb állampolgárok száma mindössze százas nagyságrendűre tehető évente. A munkanélküliek száma az érintett térségekben Források: KSH T-STAR 2007 és az Institut za javno zdravlje Srbije Dr Milan Jovanović Batut (2010): Zdravstveno- statistički godišnjak Republike Srbije Beograd becslések alapján 17

18 A munkanélküliség a hivatalos adatok alapján is igen súlyos gondokat okoz Szerbia területén, a munkanélküliségi ráta országos szinten csaknem 35%-os értéket mutat. A Vajdaságban valamivel kedvezőbb a helyzet, de a ráta ott is meghaladja a 30%-ot, vagyis megközelítőleg 270 ezer ember nem tud elhelyezkedni a szerbiai átlagnál egyébként fejlettebb tartományban. A munkavállalási célú migráció egyik legkomolyabb mozgatórugója a helyben elérhető munkalehetőségek hiánya, így nem mellékes kérdés, hogy az országhatár túloldalán milyen a helyi munkaerőpiacok helyzete. Foglalkoztatottsági mutatók a Vajdaságban Vajdaság A munkaképes lakosság aktivitási rátája 60,8% A munkaképes lakosság foglalkoztatottsági rátája 52,2% Forrás: Đurđev, A szomszédos országokból származó, hivatalos keretek között munkát vállalók létszáma a kedvezőtlen adottságok ellenére évről-évre emelkedik. A 2005-ös év folyamán a régió munkaügyi központjaiban mintegy 4000 munkavállalási engedélyt adtak ki, és az érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkezők háromnegyede román, 13%-a szerb állampolgár volt. Az érintettek döntő többsége (közel 90%-a) magyar nemzetiségű, így a nyelvi nehézségek nem jelentenek akadályt. Más a helyzet a Magyarországon illegálisan dolgozó feketemunkásokkal, akik elsősorban a mezőgazdasági és az építőipari idénymunkák alatt érkeznek az országba. Számukról nincsenek pontos adatok, de bizonyos, hogy az a többszöröse a törvényes keretek között dolgozókénak. Sokszor szervezett keretek között hozzák át őket a határon, és egyes térségekben nem ritka a feketemunkások tömeges, több száz fős csoportokban való megjelenése sem. Az illegális munkavállalás befolyásolja a határforgalom jellegét is, mivel a jogszabályok miatt (aki nyilvánvalóan munkavállalási szándékkal érkezik, azt visszafordítják) nem a napi és heti, hanem inkább a havi vagy a tartózkodási engedély időtartamával azonos intervallumú ingázás a jellemző. Ez alól természetesen kivételt jelentenek azok, akik rokonlátogatási vagy egyéb indokkal sűrűbbé tudják tenni a határátkelést. A jövőt tekintve jelen pillanatban nehezen megjósolható, hogy hogyan alakulnak majd a Délalföldi régió szomszédos országokkal való munkaerőpiaci kapcsolatai az elkövetkező években, évtizedekben. A Szerbiából érkezők ma is csak ugródeszkának tekintik a régiót mindössze 30%-uk keres munkát a Dél-Alföldön a legtöbbjük (főleg az építőipari szak- és segédmunkások) Budapesten vagy attól is nyugatabbra keres munkát magának. A jelenlegi tendenciákat figyelembe véve ez a jövőben sem változik jelentősen, így a külföldi 18

19 munkavállalók növekvő számának hatásai továbbra sem a régióban, hanem sokkal inkább az ország fejlettebb gazdaságú, munkaerőhiánnyal küszködő területein lesznek érzékelhetőek. Ami a magyarországi oldalt érinti; a regisztrált munkanélküliek összetételét tekintve jelentős területi különbségek, illetve több szempontból kedvezőtlen folyamatok jellemzik a térséget. A legkedvezőbb helyzetben a Szegedi kistérség van, míg a legrosszabb mutatók Bácsalmás térségét jellemzik. A nemek egymáshoz viszonyított arányát tekintve országosan enyhe férfitöbblet mutatható ki, és a régió átlagát tekintve gyakorlatilag ugyanez a helyzet. Noha a regisztrált álláskeresők között összességében nem kedvezőtlenebb a nők helyzete az erősebb nem képviselőihez viszonyítva, hátrányos helyzetük mégis több ponton tetten érhető. A jóval nehézkesebb munkaerőpiaci reintegrációra utal többek között az a tény is, hogy amennyiben egy nő (különösen egy többgyermekes családanya) tartósan munkanélkülivé válik, akkor az elhelyezkedése e térségben jóval több nehézséggel jár. A foglalkoztatási helyzet javításának lehetőségeit alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló munkaerőbázis strukturális összetétele, és az iskolai végzettségnek különösképpen meghatározó szerepe van az elhelyezkedési esélyeket tekintve. A munkaerőpiac regisztrált kínálati oldalának összetétele kedvezőtlen, mivel az alacsony, legfeljebb általános iskolai végzettségű képzetlen munkanélküliek aránya magas. Mindez összefüggésben van a külterületi népesség magas részarányával, illetve annak átlagosnál alacsonyabb iskolai végzettségével (pl. a Jánoshalmai, a Kiskunmajsai és a Kiskunhalasi kistérségben a regisztrált munkanélküliek több mint egytizede még az általános iskolát sem fejezte be). A tartósan magas munkanélküliséggel jellemezhető területek többségében ugyanakkor szintén meghaladja a mutató értéke a 43,5%-os országos átlagot, ami komolyan megnehezíti a strukturális munkanélküliség csökkentését, a gazdasági szerkezet modernizálását. Ráadásul ezekben az ország és/vagy megyehatár mentén fekvő periférikus térségekben a legalacsonyabb a diplomával rendelkező munkanélküliek aránya (a legmagasabb értékek természetesen a felsőfokú oktatási intézménnyel rendelkező körzetekben jellemzőek), ami elvben kedvezőbb elhelyezkedési esélyekre utal, valójában azonban a diplomával rendelkezők eleve kisebb aránya (sok esetben hiánya) áll a számok hátterében. Az utóbbi években egyre komolyabb feszültségeket okoz a pályakezdő munkanélküliek számának és arányának folyamatos emelkedése. A vizsgált időpontban magyarországi szinten a regisztrált munkanélküliek mintegy 8%-a volt pályakezdő, míg a régió átlaga kevéssel e fölött alakult. Noha a tanulással töltött idő kitolódásának eredményeként kevesebb fiatal jelenik meg a regiszterben, azonban a sorkatonaság eltörlése, illetve a diplomások egyre 19

20 súlyosbodó elhelyezkedési problémái ezzel éppen ellentétes irányba hatnak. A diplomás munkanélküliség folyamatos emelkedésének eredményeként a felsőfokú oktatási centrumok szűkebb-tágabb környezetében jellemzően magasabb, az összes regisztrált egytizedét is meghaladó mértékű a pályakezdők részaránya. A vajdaságban a fiatalok között kifejezetten magas a munkanélküliség. A 34 éven aluli munkaképes lakosság a teljes munkanélküliek mintegy 50%-át teszik ki. A munkanélküliek 36%-a először keres munkát, 65%-uk pedig az elhelyezkedésre 1-10 évet is vár, tömegesítve ezáltal a tartós munkanélküliséget. A munkanélküliek 10%-a 1-2 hónapot vár az első munkába állásra, 12%-uk 3-5 hónapot,13%-uk pedig akár egy évet is várhat az elhelyezkedésre. A munkahely elvesztése 2009-ben a következő ágazatokban következett be legdrasztikusabban: feldolgozóipar 23%, kereskedelem 23%, oktatás 15%, ingatlanügyek 9%, építőipar 6%, közlekedés és vendéglátóipar 4-4%. A Szerb Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján összegzett, a munkáltatók által megfogalmazott igények 70%-a szakképzett munkaerőre irányul, míg 30%-a szakképzetlenre. 72%-ban meghatározott időre foglalkoztatnák a munkaerőt, míg az esetek 28%-ában meghatározatlan időre szóló állásajánlatot képviselnek a munkaadók (NSZZ, 2009). A vizsgált községek a munkanélküliség és munkavállalási lehetőség szempontjából három csoportra oszthatók: Szabadka minden tekintetben élenjáró, Kishegyes, Csóka és Óbecse községekben a legnagyobb az eltérés a munkaerő piaci kereslet és kínálat között, míg a többi községben a tőkeáramlás függvényében, nagyon érzékenyen változik javul vagy éppen romlik a munkanélküliek helyzete. A legnagyobb munkanélküliséggel Kishegyes, Csóka, Óbecse és Zenta községek szembesülnek. A Vajdaságban az is gondot okoz, hogy a vállalkozásalapítások (egyszemélyes vállalkozások) sok esetben a kényszerű munkanélküliségből alakultak ki, azonban mára a szakmai kompetenciáik elmaradnak a gazdaság elvárásaitól, így a vállalkozások csődbe jutnak. Egyéb negatív körülmények A szociális szolgáltatások A szociális és gyermekvédelmi alap- és szakellátások nagyrészt kiépültek, ugyanakkor tényleges hozzáférhetőségüket főként a kistelepüléseken korlátozza, hogy azok sok esetben egyszemélyes, nem napi rendszerességgel elérhető és igénybe vehető szolgálatok/szolgáltatások. Megállapítható, hogy nagyfokú területi egyenlőtlenségek alakultak ki az egyes szolgáltatások hozzáférhetőségében. Egyes hátrányos helyzetű 20