TA RTA L OM E N DR E F F Y Z OLTÁ N NA L BE SZ É L G E T L Á NGH J Ú L I A 6 S OM L A I PÉ T E R R E L BE SZ É L G E T ÖL BE I L Í V I A 11

Átírás

1 TA RTA L OM A Z OLVA S ÓHOZ BE V E Z E T Ő 4 Á L OM É S VA L Ó SÁG E N DR E F F Y Z OLTÁ N NA L BE SZ É L G E T L Á NGH J Ú L I A 6 T U D OR K A R ÁC S ON Y S OM L A I PÉ T E R R E L BE SZ É L G E T ÖL BE I L Í V I A 11 E N DR E F F Y Z OLTÁ N E M L É K E Z E T E (S OM L A I PÉ T E R ) 14 T U D OR M Ű H E LY E K 16 HO GYA N M Ű KÖDI K E GY T U D OR M Ű H E LY, AVAGY M E DDIG L E H E T A N E GY E DI K TA N É V R E E LJ U T N I? Ö S SZ E G Z É S A BE N E L S ŐK É N T M E G I N DÍ T O T T, SZ OM BAT H E LY I T U D OR M Ű H E LY TA PA SZ TA L ATA I A L A PJÁ N 17 A P OL G Á R I K ISTÉR SÉGI T U D OR M Ű H E LY Ö S SZ E F O G L A L Ó A Z E L S Ő K É T É V RŐL 2 8 SI K E R E K É S G ON D OK A JÓZ SE F VÁ RO SI T U D OR M Ű H E LY BE N 33 T E H E T SÉG? H ÁT R Á N YO S H E LY Z E T? (H E R SKOV I T S M Á R I A) 38 R É GI-Ú J OLVA S ÓTÁ B OR T U D OROK NA K (K A M A R Á S I S T VÁ N) 4 9

2 A Z OLVA S ÓHOZ (BEV EZETŐ) A Tudor Alapítványt október 25-én jegyezte be a Fővárosi Bíróság közhasznú szervezetként. Az alapítók, Endreffy Zoltán és Somlai Péter 2001 januárjában felhívást tettek közzé írók, tudósok, neves közéleti személyiségek aláírásával. A T U DOR A L A PÍT VÁ N Y FELHÍVÁSA Sokan vannak tehetséges, értelmes gyerekek, akik azért maradnak le mindenről és egy életre, mert szüleik szegények, mert olyan környezetben élnek, ahol nem kaphatnak elegendő segítséget a tanuláshoz. Elhatároztuk, hogy segítünk megadni közülük minél többnek azt, ami a szerencsésebb helyre született gyerekeknek természetes: nyugodt szobában saját íróasztalt, komputert, tanszereket, lapozgatni való könyveket, nyelvórát és egy segítőkész felnőtt figyelmes jelenlétét. Ezzel a céllal jött létre 2000-ben a Tudor Alapítvány, amely kezdetben nagyobb városokban, később, ahol csak lehet, hétvégi tanszobákat rendezne be 8-10 éves, hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek számára. A cél az, hogy ezek a gyerekek eljussanak legalább a középfokú oktatásig: vagyis odáig, hogy ne kelljen majd eleve behozhatatlan hátrányokkal indulniuk az életben. Az alapítvány által összegyűjtött pénzből, a tanszobák berendezésén és fenntartásán túl, havi ösztöndíj formájában támogatnánk azokat a személyeket (pedagógusokat, nyugdíjasokat, egyetemistákat), akik vállalnák a rendszeres korrepetálást, az éveken át hűséges, rendszeres együttlétet a gyerekekkel. Ha egyetért ezzel a céllal, Ön is segíthet. Felajánlásait a Tudor Alapítványnak az OTPnél vezetett számlaszámán teheti meg: Aki részletesebb tájékoztatást kér, írjon Endreffy Zoltánnak (1024 Budapest, Keleti Károly u. 28/B), vagy nézze meg honlapunkat: A csatlakozók nemcsak közvetlenül segítenek majd, hanem aláírásukkal hozzájárulnának ahhoz is, hogy tehetősebb szponzoroknak tanúsítsuk: közös kezdeményezésünk mögött jelentékeny személyiségek állnak: Böszörményi Miklós tüdőgyógyász, 4

3 Csányi Vilmos biológus, Endreffy Zoltán filozófus (kuratóriumi elnök), Esterházy Péter író, Ferge Zsuzsa szociológus, Jancsó Miklós filmrendező, Kaján Tibor karikaturista, Kenyeres Zoltán irodalomtörténész, Keserű Ilona festőművész, Kornai János közgazdász, Laczkovich Miklós matematikus; Lángh Júlia újságíró, Nádas Péter író, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Somlai Péter szociológus (alapító), Várszegi Asztrik főapát. Népszabadság, január 30. Azóta négy és fél esztendő telt el, sikerekkel, örömökkel és persze gondokkal, nehézségekkel. Az itt következő írások módot adnak arra, hogy szembesítsük az alapítók elképzeléseit a Tudor Műhelyek gyakorlatával. Betekintést engednek egy-egy műhely mindennapjaiba, a gyerekek tudoros életébe. Hozzájárulhatnak a műhelyek közötti tapasztalatcseréhez, a módszerek gazdagításához. Ösztönzést és segítséget nyújtanak azoknak, akik új műhely indítására vállalkoznak. Azon munkálkodunk, hogy az ország különböző településein olyan pedagógusokat találjunk, akik szívükön viselik a nehéz helyzetben élő gyermekek sorsát, és képesek is tenni tehetségük kibontakozásáért. Jó lenne, ha támogatóink segítségével megvalósíthatnánk az alapítvány létrehozóinak álmát: a Tudor Műhelyek egyre bővülő hálózatát. Kiskunlacháza 2004 augusztus, tűzzománckészítő tábor (Józsefvárosi Műhely) 5

4 Á L OM É S VA L Ó SÁG ENDR EFF Y ZOLTÁ N NA L BE SZ ÉLGET L Á NGH J Ú LIA* Lehet-e Magyarországon támogatókat találni egy civil kezdeményezéshez, amely hátrányos helyzetű gyerekek tanulásának megsegítését vállalná? Endreffy Zoltán, a Tudor Alapítvány kuratóriumának elnöke mondja el tapasztalatait arról, hogy mit ér egy-két naiv filosz igyekezete. Kezdetben az volt a koncepciónk Somlai Péterrel, hogy az alapítványt a Széchenyi ösztöndíjasok fogják támogatni. Azt gondoltuk, hogy a sok Széchenyi-ösztöndíjas majd tejel, mint a katonatiszt. Teljes naivitás, persze. Nem is jutottunk el odáig, hogy erről az elképzelésről értesítsük a többi ösztöndíjast. Nádas Péter, akit érdekel a Tudor Műhelyek terve, azt mondta nekem, nem tartja etikusnak a dolgot: ha valaki Széchenyi-ösztöndíjat kap, és soknak tartja, akkor a fölösleget küldje vissza az államnak, és ne jótékonykodjon belőle. Ez meglep. Ilyen bizalommal lenne az állam iránt? Hogy ott jobb helyen van a pénz, mint a szegény gyerekeknél? Én elfogadtam az érvelését, mert a Széchenyi professzori ösztöndíj arra szolgál, arra szerződtem én is, hogy ez az összeg megkíméljen a hólapátolástól vagy nyelvórák adásától, és az így felszabadult energiát a tanításra, a professzori munkára fordíthatom. Tehát ez részünkről egy kicsike, kétségtelenül kicsike, de mégiscsak szerződésszegés lett volna. Közben pedig megszűnőben van a Széchenyi professzori ösztöndíj, mi vagyunk az utolsó évjárat, akik még kapják. Tehát Nádas Péter aggálya és az ösztöndíj megszűnése elegendő volt a koncepció megváltoztatására. A társadalomhoz fordultunk, idén januárban megjelent a felhívásunk, több lapban és prominens személyiségek aláírásával. A Tudor Műhelyek tervében két újdonság van. Az egyik, hogy a kicsiknek segítene: a 8-10 éves korosztály támogatására semmilyen program nem létezik, pedig a lemaradás ebben az életkorban kezdődik. A másik, hogy kis közösségeket hoznánk létre, és a támogatást ezek a közösségek, műhelyek kapják, nem a család, amely elköltené ételre, italra, a hétköznapi létszükségletekre. Újságokban megjelent felhívásokra nem nagyon szokott áradni a pénz. * Újságíró, író, a Tudor Baráti Kör tagja 6

5 Egy árva peták nem jött be. Viszont sokan telefonáltak, érdeklődtek, nyugdíjasok, tanárok, hogy a koncepció szép, szívesen beszállnának a munkába.( ) És ti tényleg mást vártatok? Mit reméltetek a felhívás megjelenésétől? Az volt a remény, hogy be tudjuk cserkészni a vállalkozói szférát. Ez is nagyon naiv elgondolás volt. ( ) A tavasz ilyen próbálkozásokkal telt, ez volt a kijózanodás korszaka. Utána leültünk néhányan tanácskozni, és arra az eredményre jutottunk, hogy a baráti körünkhöz, személyes ismerőseinkhez fordulunk, hátha tudnak segíteni, kisebb-nagyobb adományokkal, ötletekkel, kapcsolatokkal. Öten mintegy kétszáz levelet küldtünk szét. Ebben én is részt vettem, és az volt a tapasztalatom, hogy az emberek nem nagyon mutattak érdeklődést a dolog iránt. Kevés kivételtől eltekintve inkább savanyú képet vágtak, megígérték, hogy majd küldenek valamit, de nem küldtek, vagy elfelejtették, vagy már amúgy is támogatnak ezt-azt, gyermekétkeztetést, hajléktalanokat, akármit, és már nem bírják bővíteni a kört. Néhányszor jóindulatúan fölényes megjegyzéseket is kaptam, hogy nem ilyen amatőr módon kell ezt csinálni, miért nem fordultok a Soroshoz. Időnként egyenesen úgy éreztem, mintha valami illetlen dolgot művelnék, mintha a jótékonyságot szégyellni kellene. Nem kell szégyellni, de a jótékonyság szónak valóban rossz csengése van, azt hiszem azért, mert mindenkinek a Horthyné jut róla az eszébe. Én is jobban szeretek szolidaritást vagy valamilyen semlegesebb kifejezést használni. Nem volt újabb csalódás, hogy a megszólított kétszáz ember közül csak kevesen válaszoltak? Nem is olyan kevesen: a kétszáz emberből harmincan küldtek pénzt, összesen 1 millió 480 ezer forint értékben, ami szerintem nagyon szép. A Tudort én nemcsak morálisan jó, hanem szép dolognak is tartom. Nekem, veled ellentétben, éppen az volt a tapasztalatom, hogy aki a Tudorral összefüggésbe kerül, az örül ennek: örülnek a szombathelyiek, ahol megnyílt az első műhely, örülnek a Katona József Színházban, ahol majd lesz egy Tudor-est, tehát mások is meglátták ebben a szépséget. Hogy van egy csomó szegény gyerek, akikkel most valamilyen szép dolog történik, foglalkoznak, tanulnak velük, sikeresek lehetnek az iskolában, és ezt szép dolog támogatni. A görögök életeszménye a kalokagatia, a szép és a jó egysége volt. Szóval nem az olyan jócselekedetek, amelyek a szigorú kanti etikának megfelelő, fogcsikorgatva teljesített kötelességek, hanem valami olyasmi, ami jó is, és szép is. 7

6 Ez örvendetes, de a szépség sajnos nem elegendő ahhoz, hogy az alapítvány fizetni tudja a terembért, berendezze a helyiséget asztalokkal, könyvekkel, számítógépekkel, és honoráriumot adjon a gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak. Honnan lesz pénz? Ennek az első, a szombathelyi Tudor Műhelynek a megszületése engem sok reménynyel töltött el. Azt tapasztaltam, tapasztaltuk, hogy nem annyira pénzen múlik a dolog, inkább azon, hogy legyen valaki, aki szívvel-lélekkel csinálja a dolgot, mint Molnárné Kati Szombathelyen. Eredetileg azt terveztük, hogy addig nem indítunk sehol Tudor Műhelyt, amíg nincs meg előre egy évre a fenntartásához szükséges összeg. Ezt a tervet is megváltoztattuk, elindult a műhely, viszont a hiányzó pénzt a szememben pótolja a szombathelyiek lokálpatriotizmusa. Többen is az ügy mögé álltak, a szombathelyi Elender, a McDonald s és egy helyi egyesület, és az önkormányzat is érdeklődni kezdett, hogy esetleg támogatná, tehát a Tudor Műhelynek Szombathelyen komoly beágyazottsága van. Azt hiszem, ez másutt is így alakulhat, ha Molnárnék másutt is találtatnak, amiben én hiszek. Vallásosnak kell lenni ennyi bizalomhoz. A vallásosságomnak az a szerepe a történetben, hogy az utóbbi néhány évben egyre inkább azt hiszem: inkább Istennek tetsző, hogyha én emberekkel alakítok ki és tartok fenn jó kapcsolatokat, mintha mondjuk írok még egy cikket meg még egyet, szóval ha hosszabb lesz a publikációs listám. Számomra van jelentősége annak, még ha ez nagyon elcsépelt is, hogy szeresd felebarátodat. És megvan a jutalom, kis csodák történnek. Az első csoda az, hogy a Tudor kapott félmilliót Pokorni Zoltántól, ez tényleg csoda; a második csoda pedig az, hogy a közvetlen adománygyűjtő akciónk hatására egy magánszemélytől is kaptunk félmilliót. ( ) Egy műfordító asszony, akinek Somlai Péter küldött adománykérő levelet, elmesélte, hogy egy nappal ennek a levélnek a kézhez vétele előtt kapott hírt Amerikából, hogy meghalt egy rokona, pénzt hagyott rá azzal, hogy annak a nagy részét fordítsa jótékony célra Magyarországon. A történetnek még nincs vége: ennek az asszonynak a nagypapája volt az a Lakner bácsi,( ) aki a két háború között a gyerekszínházat csinálta. Ez a Lakner bácsi fordította le magyarra a Snowwhíte and the Seven Dwarfs című mesét, és ő nevezte el magyarul Tudornak az okos kis törpét, aki angolul Doc. Úgyhogy ezt az aszszonyt külön is érintette az, hogy épp a Tudor Alapítványtól kapott adománykérő levelet. Ő adta a másik félmilliót. Így van most már több mint kétmillió forintunk. De hát mi az egy ilyen hosszú távú és igényes programra? Semmi. Mi lesz, ha egyszer csak nincs több pénz, és nem lehet folytatni? Szélnek kell ereszteni a gyerekeket: most már boldoguljatok magatok? Nem könnyelműség ez? 8

7 Ismétlem, nem a pénz a fő szempont, hanem az, hogy legyenek a szombathelyi Molnárnéhoz hasonló asszonyok, emberek, akik szívügyükként vállalják a dolgot. Ha egy műhely elindul, akkor már sokan fogják támogatni. Az Elender azt mondja, hogy ha a Tudor Műhely beválik Szombathelyen, akkor ő hosszú távon fogja támogatni pénzzel. Tehát abban bízom, hogy ha már működik, akkor inkább adnak pénzt, mintha még csak terv. Azután abban is reménykedünk, hogy a Katona József Színház Tudor-estjén, december 8-án további adakozókat tudunk megnyerni. Ott fogjuk megindítani a patronáló szülők mozgalmát. Szívesebben segítenek az emberek, ha van valamilyen személyes kapcsolat, ha arca, neve van a gyereknek, akinek a tanulását támogatják. Kiteszünk majd egy kis tablót, a gyerekek fényképével és néhány bemutatkozó sorával, és aki akar, vállalhat patronálást. Könyvelőnk van, igyekszünk mindent a lehető legtisztábban csinálni, anyagi ügyeink tökéletesen áttekinthetőek, egy alapítványnál mindig a teljes pénzügyi transzparencia a legfontosabb. És talán majd cégektől is kapunk támogatást. Itt most egy szaktekintélyt idézek, Bíró Andrást, aki igazi alapítványi úr; elmentünk hozzá Somlai Péterrel, hogy megkérdezzük tőle, miként működik az ilyesmi, tulajdonképpen miért adnak pénzt a cégek vezetői. Azt mondta, azért, mert ők is emberek, és szeretnek időnként jót is tenni. Én ebben bízom. A szombathelyi Tudor Műhely gyerekeit úgy választották ki, hogy IQ-tesztet végeztettek velük. Nem aggályos ez egy kicsit? Van egy olyan mellékíze, mintha a Tudor zsenineveldét akarna. Végül is mi a fő szempont? A tehetségkutatás, vagy a szociális gondoskodás? A szociális szempont a döntő. Szombathelyen az történt, hogy Molnárné, aki a műhelyt a semmiből létrehozta, be akarta magát biztosítani, hogy akiket kiválaszt a sok szegény gyerek közül, azok tényleg taníthatók-e. Nem kiugró tehetségek után akart kutatni. Valamilyen módszerrel mindenképpen válogatnunk kell, mert nincs akkora hatalmunk, hogy az ország összes szegény gyerekét a szárnyaink alá vegyük. Van néhány kőkemény szempont. Alapvetően az, hogy a gyerek tényleg igazán szegény legyen, akinek otthon a családja nem tudja biztosítani a jó tanuláshoz szükséges körülményeket. A másik, hogy a szülők is akarják a dolgot, vagyis hogy ne inkább koldulni küldjék a gyereket, vagy gombát szedni, csigát gyűjteni, vagy akárhová akkor, amikor a Tudor Műhelybe mehetne tanulni. A harmadik pedig, hogy a gyerek tényleg tanítható legyen, vagyis értelmes, érdeklődő, motivált, akinek van kedve és esze tanulni, ha megteremtik számára a megfelelő körülményeket. Magyarországon a legszegényebb körülmények között, a legsúlyosabban hátrányos helyzetben cigány családok élnek. A Tudor felhívásai kerülik az etnikai megnevezést. Tudok olyan alapitványró1, amelyik titkolni próbálja, hogy kedvezményezettjei elsöp- 9

8 rő többségben romák, mert attól tart, hogy akkor kevesebb támogatást kapna. Lehetséges-e, hogy a Tudornál is ez a helyzet? A Tudor nem álruhás romatámogató program, hanem etnikai integrációt is elősegítő vállalkozás kíván lenni, amely egyaránt szeretne támogatni cigány és nem cigány gyerekeket is. Ahogy ez a szombathelyi Tudor Műhelyben is történik. A Tudor Alapítvány a társadalmi szolidaritásra alapozza a jövőjét. Vajon ez realista elképzelés? A Talmud írja valahol, hogy öreg, vak süket, béna felebarátaink jót tesznek velünk, mert alkalmat adnak arra, hogy mitzvókat, jócselekedeteket tegyünk. Ezt tapasztalom a Tudorban. Tehát azt gondolom, hogy két naiv filosznak az igyekezete talán mégis ér valamit. És azt is gondolom, hogy itt vannak olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy ez a dolog tetszik az Örökkévalónak. Élet és Irodalom, november 23. Kiskunlacháza 2004 augusztus, tűzzománckészítő tábor (Józsefvárosi Műhely) 10

9 T U D OR K A R ÁC S ON Y SOM L A I PÉTER R EL BE SZ ÉLGET ÖLBEI LÍVIA Mintha madarak csivitelnének körülöttünk: a szombathelyi Tudor karácsonyon, a gyerekek némettanárnőjének otthonában ülünk félre Somlai Péter szociológussal, a Tudor-eszme, nyugodtan mondhatjuk így, atyjával. Amíg az egyenlőtlenségek leküzdésének lehetséges módjairól, a magyarországi támogatási kultúra kezdetlegességéről, az ünnep és a vásárolj! parancsának kapcsolatáról, az átalakulásban lévő családról beszélgetünk, kinn karácsonyfává alakul a fenyő. Három éve itt, Szombathelyen jött létre és azóta is sikeresen működik az első Tudor Műhely az országban. Erre gondoltak? Egyáltalán: tudták, hogy a gyakorlatban ez lesz belőle? Endreffy Zoltán barátommal sokat beszélgettünk arról, hogy vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a gyerekek nemzedékében némileg csökkentsük azokat a kulturális, művelődési esélyegyenlőtlenségeket, amelyek egyre elviselhetetlenebbek Magyarországon. Annyira, hogy már az óvodában eldőlnek a dolgok szinte véglegesen: attól függően, hogy a gyerek milyen családba születik; majdhogynem függetlenül attól, hogy mennyire okos, tehetséges. Fokozatosan alakult ki bennünk a gondolat: kellene csinálni valamit, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is megkapják azt, amit mi a saját gyerekeinknek nyújtottunk akkor, amikor fiatal szülők voltunk. Körülbelül ennek jegyében határoztuk el, hogy létrehozzuk a szociálisan hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekeket támogató Tudor Alapítványt. Aztán hamar összetalálkoztunk Katival dr. Molnár Károlynéval, akinek kedve volt ahhoz, hogy megszervezze az első Tudor Műhelyt Szombathelyen. Hát persze, a válaszom az, hogy nem tudtuk pontosan előre, mi lesz belőle. Ezeket a dolgokat soha nem lehet kiszámítani. De olyasmi lett belőle, amit elképzeltünk. Most már három Tudor Műhely működik az országban, egy itt Szombathelyen, a második egy Polgár nevű városban, az ország másik végén; a harmadik a legfiatalabb: Budapesten, a Józsefvárosban egy hónapja jött létre és várható, hogy talán még ebben a tanévben Csepelen is megkezdik a tudorosok a munkát. Azt tervezték-tervezik, hogy egyszer országos hálózat lesz belőle, ugye? 11

10 Igen, de sokkal lassabban megy, mint hittük. Azt hittük, hogy fogunk találni hamar olyan támogatókat főleg a magánszférára gondolok itt, akik majd segítenek. Ez nem így történt, a támogatók között alig van nagyvállalat, inkább magánszemélyek álltak mellénk; jutunk pénzhez pályázatokkal, adódnak minisztériumi, önkormányzati pénzek. De a legjelentősebb segítség magánszemélyektől érkezik. Emiatt elég lassan megy a dolog. De hát ez is több, mint a semmi. Csepelen az önkormányzat nyújtja a műhely anyagi hátterét. Ha ez így lenne máshol is, akkor gyorsan ki lehetne alakítani az országos hálózatot. Most, hogy azért már működésben is lát műhelyeket, mit gondol: az iskola, a család között a gyerekek szocializációjában hol foglal helyet a Tudor? A Tudor azt akarja pótolni, amit a család nem tud adni, mert hátrányos helyzetű. Mert a szülők keveset keresnek, mert rosszak a lakáskörülmények, mert elváltak, mert betegek sokféle oka lehet. A Tudor a hátrányokat akarja csökkenteni amelyek persze sohasem küszöbölhetők ki teljes egészében, de valamelyest csökkenthetők. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar közoktatás ezer sebből vérzik. A szülők, ha azt akarják, hogy gyereküknek legyen esélye a munkaerőpiacon, hogy megszerezze azt a műveltséget, tudást, amelyre a 21. században szüksége van, különórákra kell járatniuk. Főleg ezt kívánjuk pótolni, lehetővé tenni. De azért nemcsak erről van szó, hanem egy szellemiségről is. Valahogy próbáljuk nagyon nehéz, de mégiscsak próbáljuk azt a szellemiséget képviselni és fenntartani, amit nagy szavakat fogok most használni a felvilágosodás hozott magával: a szellem napvilágát igyekszünk fényesen tartani. Ennek jegyében működik a Tudor, és azt hiszem, itt a szombathelyi műhelyben Molnár Kati határozottan és egyértelműen képviseli ezt a szellemiséget: 7-8 éves gyerekek között, abban a korban, amikor reálisan kitűzhető cél az, hogy középiskolába kerüljenek. Egyébként nem kerülnének oda, látjuk az országos statisztikából. Ahogy figyelem a szombathelyi műhely sorsát, egyre inkább arra jutok, hogy fontos persze a pénz is, de először azt a néhány nem tudom másképp mondani jó embert kell megtalálni, aki fogja, viszi, csinálja. Törvényszerű, hogy előbb-utóbb mindenhol felbukkan néhány jó ember? Vagy ebben csak bízni lehet? Ebben csak bízni lehet. Magyarországon nincs hagyománya a szponzorálásnak, a magyar vállalkozók elsősorban politikai megfontolások alapján adják forintjaikat ide-oda-amoda. Gyakran találkozunk nagyvállalkozókkal, akik mindenféle díjat alapítanak, a jól azaz a tömegkommunikációból ismert példák mögött majdnem mindig egyértelmű politikai és gazdasági megfontolások rejlenek. Nagyon ritka az az eset, amikor egy vállalkozó azért támogat egy alapítványt, mert az elvei megegyeznek az alapítvány elveivel. Nekünk nem sikerült ilyen vállalkozót találnunk. 12

11 Szponzort sikerült találnunk, aki nem vállalkozó. De a magyar nagyvállalkozókat nem tudtuk erre késztetni, még kevésbé a nemzetközi cégeket, amelyek nagyságrendekkel több pénzzel rendelkeznek. Amikor a Tudort elindítottuk, azt hittem, hogy ez sikerülni fog. Naiv elképzelés volt. Hogyan lehet jól csinálni? Fogalmam sincs. Én ehhez nem értek. Csak azt látom mert azért érdeklődtem, hogy a multik azokat támogatják, akiken keresztül gazdasági előnyöket várhatnak. A politikai szempontokat is a gazdasági előnyök szerint osztályozzák. Eleve naivitás volt az eredeti elképzelés, miszerint létre lehet hozni egy országos hálózatot, amely mögött ott áll majd a tőke. Ez lehetetlen. Ezért aztán nem is tudom, hogyan lesz ebből országos hálózat. Akkor várjuk a jó embereket? Igen: várjuk. Vas Népe, december 24. (részletek) Halloween, Szombathely Tudor Műhely

12 2005. február 23-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Endreffy Zoltán filozófus, a Tudor Alapítvány egyik létrehozója, kuratóriumának első elnöke E N DR E F F Y Z OLTÁ N E M L É K E Z ET E SOM L A I PÉTER Mi, Széchenyi Professzori Ösztöndíjas tanárok nyugtalanul tapasztaljuk, mennyire egyenlőtlenek hazánkban a tanulmányi és művelődési esélyek. Főként kis településeken, munkanélküliek és szegények között, cigány családokban találni ilyen gyerekeket. Hiába okosak vagy ügyesek, hiába gazdag a képzelőerejük vagy fejlett a szociális érzékük, hiába lehetnének jobbak másoknál, ők nem járhatnak középiskolába, nem tanulhatnak szakismereteket vagy idegen nyelvet, arra pedig úgyszólván semmi esélyük, hogy főiskolára vagy egyetemre jussanak. Tanárok vagyunk egy ilyen országban Így kezdődik egy szöveg-tervezet, amit Zoltánnal együtt fogalmaztunk 1999 nyarán. Azokban a hetekben sokat töprengtünk a helyzeten : a társadalmi kényszereken és egyenlőtlenségeken, a művelődés értelmén, s azon, hogy mi lett a magyar demokráciából. Szerettünk volna tenni valamit, s miután mindketten Széchenyiösztöndíjasok voltunk, elhatároztuk, hogy középiskolai kollégiumok létesítését kezdeményezzük. A NÉKOSZ mintájára képzeltük el ezeket s ennek megfelelően folytatódik akkori szövegünk: Ezért felhívást teszünk közzé egy kollégium alapítására és működtetésére. Magyarországon értékes hagyományai vannak az ilyen intézményeknek. Mi is olyan fiataloknak létesítenénk diákotthont, akik az általános iskolában már tanúsították tehetségüket, s megérdemlik, hogy speciális képzéshez jussanak. Ezért felajánljuk, hogy a Kollégium megalakulását követően annak működését ösztöndíjunk időtartamáig havi 5000 Ft-tal támogatjuk. Egyúttal felszólítjuk ösztöndíjas tanártársainkat, hogy csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz. Aztán mégsem ebből a szövegből lett felhívás, mert fokozatosan módosultak terveink. Zoltánt Nádas Péter győzte meg arról, hogy ne állami ösztöndíjakból, hanem magán-forrásokból próbáljunk alapítványt szervezni. Bennem pedig Andor Mihálylyal, Ferge Zsuzsával és másokkal beszélgetve érett meg a gondolat: kezdjük kisebb 14

13 gyerekeknél, hiszen már középiskolába sem jutnak el közülük sokan. Őket viszont ne szakítsuk ki családjukból. Vagyis nem kollégiumokra van szükség. Hanem mire? 2000 elejére már tudtuk a választ. Azt kell megadnunk hátrányos helyzetű tanulóknak, ami a szerencsésebb helyre született gyerekeknek természetes: nyugodt szobában saját íróasztalt, computert, tanszereket, lapozgatnivaló könyveket, nyelvórát és egy segítőkész felnőtt figyelmes jelenlétét. Ez a mondat már szerepel a felhívásban, amit Lángh Júliával hármasban fogalmaztunk, s ami aztán nyilvánosságot kapott. Pedagógiai műhely -eket kívántunk létrehozni. De Zoltán ezeknél is többet akart. Nemcsak gyerekek számára tervezte az alapítványt, hanem egy mozgalom keretét akarta kialakítani. Ezért keresett meg annyi embert, világiakat és egyháziakat, híres írókat, tudósokat, ismerősöket és ismeretleneket. Ezért nyert meg napilapokat, rádiót, tv-t a Tudor ügyének, ezért rendeztük jótékonysági estünket és ezért szervezett Baráti kört az alapítvány mellé. Milyen mozgalmat akart? A válaszra Zoltán tanulmányaiból következtethet az olvasó. E tanulmányok gyűjteménye hogy művelje és őrizze címmel jelent meg a Liget kiadónál 1999-ben, éppen abban az időszakban, amikor mi hetente találkoztunk, s folytattunk rögeszmecseréket arról, hogy milyen a világ, s mi a teendő. Nem mindent láttunk és gondoltunk egyformán, hiszen Zoltán hivő volt, én pedig nem vagyok az. Mégis engem kért meg arra, hogy mutassam be könyvét a közönségnek. Így aztán alaposabban próbáltam elmélyedni a globális problémákról és lelkiismeret-vizsgálatról, az újkori kultúra válságáról és az ökoetikáról szóló írásaiban. Akkor értettem meg, hogy számára, Tolsztoj és Gandhi követőjeként, mit jelent a politikai erény. Zoltán következetesen és megalkuvás nélkül akarta élhetővé tenni azokat az elveket, amelyekben összefüggnek az emberi világ fő értékei. Filozófus volt, eszmékkel és elvekkel foglalkozott, de következtetéseiből utat keresett önmaga és mások élete felé. Egy emberibb, közösségibb és zöldebb civilizáció lehetőségé -ről írt könyvében. Ezt keresve értelmezte Arisztotelészt, Szent Ágostont és Kantot, s ugyanezért szervezkedett. Hiszen az volt a célja, hogy mások is megértsék ezt az eszmét, s ennek jegyében folytassák életüket. 15

14 T U D OR M Ű H E LY E K SZ OM BAT H E LY I T U D OR M Ű H E LY Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. (A Berzsenyi Dániel Főiskola épületében) Alapítás: Műhelyvezető: dr. Molnár Károlyné nyugalmazott főiskolai docens Munkatársak: Baktay Else középiskolai tanár (német nyelv) Martin Duncan Lester anyanyelvi lektor (angol nyelv) Farkas András főiskolai tanársegéd (informatika) Nánai Márta szerkesztő (vizuális kultúra) P OL GÁ R I K ISTÉR SÉGI T U D OR M Ű H E LY Polgár, Kiss Ernő út 10. Alapítás: Műhelyvezető: Kovács Istvánné középiskolai tanár, igazgató Olajos Istvánné középiskolai tanár (művészetek) Munkatársak: Sándorné Olasz Judit középiskolai tanár (angol nyelv) Pásztor István középiskolai tanár (informatika) Fónagy Sándorné pedagógiai asszisztens JÓZ SE F VÁ ROSI T U D OR M Ű H E LY Budapest, VIII. Kölcsey u. 2. (Gutenberg Művelődési Otthon) Alapítás: Műhelyvezető: Mendi Rózsa pszichológus Munkatársak: Jesztl József szociálpedagógus (stratégiai játékok, sport) Graham Pearson, majd Tóth Eszter nyelvtanár (angol nyelv) Lénárt Gábor informatikus Bari Judit (tantárgyi fejlesztő foglalkozások) C SE PE L I T U D OR M Ű H E LY Alapítás: Budapest, XXI. Kiss János altb. u. 54. (Csepeli Családsegítő Szolgálat épületében) A műhelyvezető és a munkatársak kiválasztása folyamatban van. A műhely megszervezésében és eddigi munkájában közreműködött Kollár László tanár, Ozsváth Hilda tanító, Sárközi Ildikó főiskolai hallgató, Szajkó Mária egyetemi hallgató, Virág István szociális munkás. 16

15 HO GYA N M Ű KÖDI K EGY T U D OR M Ű H E LY, AVAGY M E DDIG L E H ET A N EGY E DI K TA N É V R E E LJ U T N I? ÖSSZ EGZ É S A BEN EL SŐK ÉNT M EGI N DÍTOT T, SZOM BATHELY I T U DOR MŰHELY TA PASZTA L ATA I A L A PJÁ N A K EZDETEK A műhelyvezető Egyértelműnek látszik, hogy egy műhely indításához legelőször a műhelyvezető személyét kell megtalálni. Nem árt, ha pedagógus, de ez korántsem kötelező, egyrészt, mert finom pedagógiai érzékkel mások is rendelkezhetnek, másrészt, mert feladatai sokfélék: a pedagógusi szerep mellett szervező-vezető, pénzszerző (pályázatok írása), pénzkezelő (tudjon takarékoskodni is, átérezve az alapítvány nem mindig könynyű helyzetét), kapcsolatteremtő és tartó szerepe is van (ez utóbbi a jutányos vagy inkább ingyenes helyiség-szerzésre, a családokkal, az önkormányzatokkal és a médiával való kapcsolatokra is vonatkozik). Az sem árt, ha nyugdíjas, vagy van valamilyen biztos anyagi háttér mögötte, mert feladatai nemcsak szerteágazóak, de pontos időrendhez sem köthetőek (pl. egyéni foglalkozás a gyerekekkel és az időnként felmerülő családi problémákkal). De természetesen ez sem kötelező szempont, mint ahogy az alább leírt tapasztalatokat sem tekinthetjük előírt szabályoknak, csak a siker érdekében megfontolandó megfigyeléseknek. A gyerekek kiválasztása Az első lépés a kapcsolatfelvétel az iskolákkal (igazgatók, ifjúsági felelősök, alsós oktatók), a Városi Segítőházzal, a Gyermekvédelmi Szolgálattal hangsúlyozva, hogy átlagon felüli képességű, és a legszegényebb családokból kikerülő gyerekeket keresünk. Kik az igazán hátrányos helyzetűek? Eléggé egyértelműek a kritériumok: akik segélyt kapnak, ingyen tankönyvet (az iskolai gyermekvédelmisek pontosan ismerik az eseteket), ahol a szülőknek nagyon alacsony az iskolai végzettségük, ahol munkanélküliek, ahol sok a gyerek, ahol ezek mellett még csonka is a család. Az iskolákkal való jó kapcsolat már ebben az első szakaszban is nagyon fontos, amiként végig az lesz. 17

16 2001-ben a szombathelyi iskolák 27 gyereket ajánlottak. Ekkor következett a második lépés: a családok végiglátogatása. A lakás látványa és a személyes találkozás a családdal sok mindenben kiegészíti az addig kapott információkat, továbbá az is egyértelműen kiderül, hogy a szülő együttműködő lesz-e, igényli a gyereknek adott segítséget, és támogatni fogja a tanulást a műhelyben. Így maradt 12 gyerek. A harmadik lépésben a Vas Megyei Pedagógiai Intézet Tanulási Képességeket Vizsgáló Csoportja kiválasztotta a 10 legtehetségesebb és legfogékonyabb gyereket. A módszer a Cattel-féle nem verbális, nem kultúra-függő intelligenciateszt volt. Ez a kontroll azért fontos, mert a Tudor Alapítványnak arra nincsen módja, hogy minden okos, de nehéz helyzetben lévő kisgyermeket felkaroljon; ilyen nagyon sok van az országban. Azokat a valóban kiemelkedő képességűeket keressük, akik a műhely segítsége nélkül nagy valószínűséggel nem tudnának továbbjutni. Szombathelyen sikerült elérni, hogy ma már az iskolaigazgatók maguktól jelzik a Tudor Műhelynek, ha olyan gyereket látnak a másodikosok között, aki mindenben megfelel a fenti kritériumoknak. Szombathelyi Tudor-gyerekek a megyei könyvtárban,

17 A hely kiválasztása, berendezése Szombathelyen először béreltek egy helyiséget, amelynek a berendezését egy magáncég vállalta, adóleírással. De a terembér drága volt, ekkor átmentek, alacsonyabb bérért, az Elender számítógépes cég helyiségeibe, azután pedig ingyen kaptak több helyiséget a Berzsenyi Dániel Főiskola továbbképzési központjában. Fotelokkal, asztalokkal berendezett előtér (itt működik a szülő-klub ), számítógép-terem (tucatnyi komputerrel, a falon kivetítővel a tanári magyarázatok számára), másik helyiség asztalokkal, székekkel a nyelvi órák nem-számítógépes foglalkozásai és az egyéni korrepetálások számára, tágas, boltíves alagsori helyiség, ahol az ünnepeket, műsorokat lehet tartani; az emeleten még vendégszobák is vannak látogatók fogadására. A főiskola érdeklődik a pedagógiai kísérlet iránt, saját szakmai munkája számára is hasznosnak és érdekesnek tartja a Tudor Műhelyt, az előnyök tehát kölcsönösek. A két fél határozatlan időre szóló együttműködési szerződést kötött. A műhelyvezető szerint ma már bárhol lehet találni hasonló alapokon ingyen termeket, egyebek között a gyerekhiánnyal küszködő, tehát üres helyiségekkel rendelkező vidéki iskolákban. A tanárok kiválasztása A műhelyvezető pedagógiai főiskolai kapcsolatai révén találta meg a megfelelő munkatársakat: egy angol, egy német és egy számítástechnikai szaktanárt. A hátrányos helyzetű gyerekek, az otthoni segítség hiányában, egyértelműen a nyelvtanulásban és az informatikában maradnak le leginkább. Itt lehet tehát azt a pluszt nyújtani nekik, amit mások drága magántanárok segítségével kapnak meg. Egy felmérés szerint egy iskolai tanóra alatt, nyelvi tagozatos osztályban (!), egy gyerekre mindössze 7 aktív perc jut (tehát amikor ő beszélhet). Ez nem elég a nyelv megtanulásához. Számítógép használatához ennél is jóval ritkábban juthatnak. Szombathelyen mind az angol, mind a német tanár anyanyelvi oktató, csak angolul, illetve németül beszélnek a gyerekekhez. A számítástechnika oktatója is kiváló módszertani tudással rendelkezik. A három szaktanár rendszeresen összehangolja a feladatokat. Mindhárman olyan személyiségek, akik a szaktárgy tanítása mellett nagyon odafigyelnek egyénileg is a gyerekekre, ünnepeket, műsorokat szerveznek nekik, a műhelyvezetővel közösen megbeszélik a gyerekek különféle személyes gondjait is, és próbálnak segíteni. Előfordul, hogy a közös nyaraláson is részt vesznek. Rendkívül jó az együttműködés. 19

18 Ma már csak ők négyen alkalmazottai a Tudor Műhelynek. Kezdetben volt egy aszszisztens is, de nem alakult ki igazán a munkaköre. Legfőbb feladatát, a gyerekek kísérését egy idő múlva a szülők vették át, olyan kicsiket is hazakísérve, akikért a család nem tudott elmenni. De az is előfordul, hogy egy gyereket valamelyik szaktanár kíséri haza. A MŰKÖDÉ S Heti munkarend Foglalkozások hétfő, kedd, csütörtök, pénteken vannak, 3-tól vagy 4-től 6-ig, szigorúan csak a napközi után. A műhelyvezető nagyon fontosnak tartja, hogy a Tudor miatt gyerek nem maradhat ki a napköziből. Az iskolával minden konfliktust kerülni kell! Az iskolai munkát nem szabad elhanyagolni, márpedig a napi leckéit a gyerek csak a napköziben írhatja, tanulhatja meg. A Tudor nem leckeírásra való; ami nem jelenti azt, hogy ha bármi nehézség adódik, ne lehetne, kellene egy-egy gyerekkel átvenni néhány nehéz leckét. Fontos, hogy a jeles vagy kitűnő bizonyítványát mindenki továbbra is tartsa. A gyerekeket hetenként egy-kétszer beszámoltatják iskolai osztályzataikról. Mára már olyan munkarend alakult ki, mint a hajdani osztatlan iskolákban, ugyanis harmadikostól hetedikesig minden évfolyamból vannak tanulók. A szükségképpen párhuzamos, kiscsoportos foglalkozások rendje ehhez alkalmazkodik, gyakran változva-megújulva a szükségletek szerint. A közös foglalkozásokon mindenkinek jelen kell lennie, azután, ha valaki nem akar valamelyik komputer-programon játszani vagy további érdekes feladatokat megoldani (de általában akar), elmehet. A műhely 6-ig nyitva van. A gyerekek a nyelvi foglalkozásokon kapnak külön feladatokat is otthonra, ezeket az esetek többségében el is végzik (de ha nem, az se baj). A terem, a foglalkozások Az eredeti Tudor-elképzelésben az volt, hogy minden gyereknek legyen meg a saját asztala. Szombathelyen azt tapasztaltam, hogy mindenkinek megvan a saját komputer-asztalán a saját komputere, és ott ez (hozzá a helyszín jó légköre) a legteljesebb mértékben elegendőnek és otthonosnak bizonyult. A napközi után a Tudorba érkező gyerekek nem fáradtak: ezt tanúsíthatom, láttam. Egymás után érkeztek a számítógépes szobába, ki-ki leült a gépe elé, elindította, ke- 20

19 resgélt rajta, kicsit játszott valamelyik rendelkezésére álló programmal. Az egyik pl. olyan, hogy a gyerek berendez egy házat, családot, szereplőket rak bele, lejátszatja velük a hétköznapi életüket; számítógépes készségei is fejlődnek, a kulturált életről való ismeretei ugyancsak (valamelyik felnőtt arra sétálva ötleteket is ad neki). Az egyik kisfiú inkább keresztrejtvényt fejtett angolul, és tiszteletreméltó sebességgel. Erre a mellette ülő elkezdte utánozni, de segítségre szorult, amit nagyon jó angolos szomszédjától meg is kapott. Közben az informatika tanára feladatokat adott, más-más szinten a kisebbeknek és a nagyobbaknak; körbejárt, figyelt, ahol kellett, segített. Az volt az egyik feladat, hogy ki kellett deríteni, kinek a verse a Tiszai csönd, és idézni az első két sorát. Mindenki megtalálta az interneten és megoldotta a feladatot. Közben megérkezett a német tanárnő, ő is körbejárt, nézte, ki mit csinál, persze németül beszélve a gyerekekhez, amire ők hol németül, hol magyarul válaszoltak, a diskurzusban nem volt fennakadás. Aztán jöttek a német nyelvű feladatok, ugyancsak a számítógépen: a játékos, kifejezetten szórakoztató oktatóprogramnak Manó a neve (angolul is megvan). Gördülékenyen ment a csoportban párhuzamosan két tantárgyból az egyénekre szabott foglalkozás, mindenkinek a saját, egyéni ritmusában. Mindeközben az angol tanár, feleségével és három kisfiával együtt, a pincehelyiséget díszítette a Halloweenre, amely ünnepet a legjobb angol hagyományok szerint meg is tartottuk. Az angol-magyar házaspár időt, fáradságot nem kímélve, gyönyörűen előkészített mindent, a süteményeket ők és a német tanárnő sütötték, továbbá az egyik anyuka is hozott nagy tállal. Tavaly karácsonykor a német tanárnő az otthonába hívta meg a gyerekeket karácsonyi ünneplésre, német hagyományok szerint. Úgy látom, igen előnyös, hogy ha a Tudorban oktatók másutt biztos, jól fizetett állással rendelkeznek, és a Tudor-munkában nem elsősorban a pénzkereset motiválja őket. Egyéni foglalkozások Ha becsúszik valakinél egy gyengébb osztályzat, hamar sor kerül az egyéni foglalkozásra. Ezt gyakran úgy oldják meg, hogy a nehéznek látszó tantárgyból a gyerek saját javaslatára a számítógépbe pötyögteti (vagy írja; van, aki már nagyon jól veri a billentyűket) a számára gondot okozó részeket, miközben a műhelyvezető magyaráz és segít. Vagy elővesznek egy magnót, a tanuló kazettára mondja a leckét, visszahallgatja, és aztán inkább újratanulja, mindaddig, amíg elégedett nem lesz önmagával. 21

20 Az ilyen korrepetálás-félék minden külön szervezés nélkül megoldhatók még a számítógépes szobában is, ahol ki-ki a saját programjába mélyed, miközben a segítő felnőttek körbejárnak. Az egyéni bánásmód egyébként más területeken is érvényesül, előfordul, hogy az egyik gyerek kap egy kis zsebpénzt, a másik mozijegyet, a szükségletek szerint. Erről a többieknek nem kell tudniuk, alkalomadtán úgyis mindenki sorra kerül a maga módján. Hiányzások, lemorzsolódás; kapcsolat a szülőkkel Alapvetően fontos, hogy a szülők értsék meg: ez az egyetlen mód a gyereküknek a továbbjutásra. Tudnak róla (a gyerekek is), hogy a módosabb családok egy nyelvi különóráért 2000 forintot fizetnek. A gyerek jó tanulása, és a Tudor révén eredményeinek a további javítása, a szülőt is felértékeli. A kapcsolatot egyébként nemcsak személyesen és telefonon, de üzenőfüzetek révén is tartja a műhely a családokkal. Kirándulásokra és olyan programokra, amelyekért nem kell külön fizetni, szülők is gyakran elkísérik a csoportot. A városi programfüzetből közösen szokták kiválasztani, hová menjenek. A napi foglalkozások vége felé az előtér foteljeiben várakoznak a szülők, itt alakult ki az a közösség, amit szülő-klubnak neveztek el. Esős napokon itt ráérős beszélgetésekre kerül sor. Eleinte, hiányzás esetén, a műhelyvezető telefonon vagy személyesen még aznap megkereste a családot, megértetve, hogy ő felelős a gyerekért, tudnia kell, hol van délután. Ma már minden esetben a szülők telefonálnak, ha a gyerek valamiért nem tud elmenni a műhelybe. Egyszer egy gyerek kimaradt, mert nem tudta összeegyeztetni a Tudort a jéghoki különóráival: fél év múlva visszakérezkedett. Csak annyi hátránya lett, hogy most a kicsikkel kell folytatnia, mert lemaradt. De szorgalmasan tanul. Kisebb válság többször is előfordult, többnyire akkor, amikor egy gyerek ötödikbe került, ahol az iskolai keretek újdonságától elbizonytalanodott, eredményei romlottak, önbizalmát elvesztette. Kiemelt odafigyeléssel és külön segítséggel ez eddig mindig megoldódott. 22