ÉRTEKEZÉSEK. A Duna Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai

Átírás

1 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of. the Hungarian Geol. Soc. (1971) A Duna Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai Juhász Árpád* (2 ábrával, 7 táblázattal) összefoglalás: 1. Á harmad id ŐK zaki vulkanizmust eocén, oligocén, helvéti, tortonai, szarmata korú, uralkodóan közeli kitörési centrumokból származó szórt vulkánitok képviselik, a lávakőzetek alárendeltek. A vulkánitok korát üledékes közbetelepülések rögzítik, mégpedig az eocént Cinkota, Tóalmás, Sári, Űjhartyán, az oligocént Bugyi, Sári, Tóalmás, a helvétit Jászberény, a tortonai-szarmatát Kerekegyháza, Lajozsmizse, Nagykörös térségében. 2. A vulkánitok térbelileg a Duna Tisza köze É-i térfelére koncentrálódtuk, főleg egy DNY ÉK irányú gravitációs minimum zónában szeizmikus,' és] földmágneses maximumokkal jelentkező vonulatban (Örkény, Táborfalva, Farmos). Ez a vonulat a Dunántúlon átlósan húzódó miocén vulkáni vonulat folytatása (Mezőcsokonya, Tolna, Sárszentmiklós, Dunaújváros, Kulcs), több önálló kitörési centrummal. ÉK-felé az Északkeleti Középhegység vulkáni vonulatához csatlakozik. Eddig maximálisan 900 m vastagságban harántolták fúrásokkal a vulkáni Összletet, a vastagság azonban a geofizikai adatok alapján 2 3 km is lehet. 3. A vulkánitok többnyire mezozóos aljzaton törtek át, mégpedig közel a Duna Tisza köze felső harmadában futó, az uralkodóan kristályos, illetve uralkodóan mezozóos aljzatú teriileteket elválasztó nagyszerkezeti vonalhoz. 4. A vulkánitok általában nagy SiO..-tartalmúak, uralkodóan plagioklászriolit, riodácit, savanyú andezit, illetve ezek tufa-agglomerátum variánsai, a mágneses anomáliák alapján azonban a mély ten bázisosabb differenciátumok is valószínűsíthetők. A riolittufa-összletekben ignimbrites szövetrészletek, összesült tuf a változatok a kitörési centrum közelségét bizonyítják. 5. A vulkánitokban a színes elegyrészek (biotit, amfibol, augit) alárendeltek. A földpátok között aplagíoklász (általában bázisos plagioklász) uralkodik.*a K-fÖldpátokat rendszerint szanidin képviseli. Az ásványos összetétellel egyezően a kémiai Összetételben a karbonát tartalomból adódó CaO leszámítása után általában kiegyensúlyozott K 20 Ka 20 arány és a CaO javára tolódó N;uO CaO arány figyelhető meg. 6. A tengeri vagy szárazföldi lerakodás szerint а vulkánitok változatosan bontottak (hidro-, karbo-, sziliko-vulkanit változatok) kaolinit, montmorillonit, illit, kalcit, tridimit, krisztobalit, opál, heulandit-klinoptilolit ásványokkal. A Duna Tisza köze harmadidőszaki vulkáni képződményeiről összefoglaló munka eddig nem jelent meg. A szénhidrogénkutató fúrások vulkáni kőzetmintáit CSONGRÁDI BÉLÁNÉ, SZEPESHÁZY K. és JUHÁSZ Ä. vizsgálta. Ezek adatairól az irodalomban csak szórványosan esik említés. A vulkánitokat a továbbiakban időrendi sorrendben, fúrási területenként ismertetem. Eocén vulkánitok U j h a r t y á n Az ban 955,5 1403,5 m között felsőeocén agyagmárga és aleurolit rétegekkel váltakozva több szintben harántolták tufát, illetve tufitot. A tufa dácitos összetételű (I. táblázat), utólagos karbonátosodással, kovásodással. A színes elegyrészek közül csak biotitot, a földpátok közt uralkodóan bázisos plagioklászt és kevesebb szanidint, kvarc fenokristályt csak alárendelten tartalmaz. A fúrás andezit és riolit vulkáni törmeléket tartalmazó agglomerátumban állt meg. "Előadta a M FT Ásványtan-Geokémia Szakosztályának V. 20-i előadóülésén

2 2 Földtani Közlöny, 101. kötet, 1. füzet 955,5 960,0 m Kovásodott, kalcitosodott dácittufa (eocén), Verkieselter, kalzitisierter Dazittuff (Eozän)! % 1121,5 1125,0 Kovásodott dácittufa (eocén), Verkieselter Dazituff (Eozän) s», 66,61 69,99 Ti0 8 0,49 0,38 Л1 го а 15,39 14,18 Ге,0 3 0,48 0,82 EeO 2,81 2,03 MnO 0,22 0,12 CaO 1,97 2,85 MgO 0,76 0,44 K 0 1,23 1,46 Na,0 5,41 3,42 _H 20 0,31 1,06 +н го 0,91 2,41 СО г 3,48 0,59 0,14 0,06 Elemezte TOIKAY V. is GtzY К.-né. Sári Az ban 1126 m körüli mélységben felsőeocén agyagmárga, homokkő, tufás homokkőrétegek közé települt összesült dácittufa vált ismertté. Fenokristályai 0,1 mm nagyságrendű plagiokl ász -kristályok, albitikerlemezes és zónás kifejlődéssel, gyakran kalcitosodtak. Kvarc a fenokristályok között nincs, az összesült poranyagban gyakori. Az üvegtörmelék nagyrészt átkristályosodott, egymással össze is olvadt. Színes elegyrészek nincsenek. Tóalmás Az ban ,5 m között finomszemű meszes, szórtan elmosódott körvonalú plagioklász töredékeket tartalmazó, bontott tufa figyelhető meg, felsőeocén agyag, finomhomokos márga, ill. agyagmárga és homokkőrétegösszletben. С i n к о t a Cjhartyán /. táblázat Tabelli I. A 2. fúrásban 1426, m között a középsőeocén felső részébe sorolt csökkentsósvízi összletben vulkáni tufanyomok ismer te. Az újhartyáni és sárii fúrásokkal harántolt eocén tufaösszlet a szöveti jellegek alapján nem származhat nagy távolságból, ismert dunántúli kitörési centrumból. Az uralkodóan amfibolandezit összetételű dunántúli eocén vulkánitoknál savanyúbb is. Genetikailag azonban kétségtelenül az Északés Délzalai-medence határvonalától a Velencei-hegység felé húzódó, önálló centrumokkal jellemzett, DNY ÉK irányú elrendeződést mutató vulkáni sorhoz csatlakozik, amelyik a középsőeocén felső részében megindult, paroxizmusát a felsőeocénben elért, a harmadidőszaki vulkanizmust bevezető tevékenység eredménye. Teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a Tiszántúlon, a Szolnok közelében levő Kengyel ban enyhén palás, ritmikusan rétegzett eocén flis-jellegű üledékösszlet sötétszürke, kőzetlisztes agyagmárga rétegeiben m között vékony karboandezit közbetelepülés is van, ennek a bezáró üledékhez való viszonya a mintából nem állapítható meg. Oligocén vulkánitok A paleogén határ közelében, annak É-i oldalán az oligocén rétegek közül csak a rupéli emelet üledékeit találjuk meg. A Bugyi 3. fúrás m között a Bugyi 2. fúrás ,2 m között, a Sári m között, a Sári 2. fúrás m között harántolt rupéli rétegeket, amelyek 400 m körüli vastagságú egyhangú pélites kifejlődése a partszegélyi kifejlődést kizárja.

3 J uh ász: A Duna Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai 3 Az itt talált rupéli rétegek körüli dőlésűek, csúszási síkokkal, helyenként kalciterekkel átjártak, anyaguk dacitoandezittufa közbetelepüléseket tartalmazó agyagmárga, agyag, finomhomokos agyagmárga, gazdag Foraminifera faunával. Az agyag- agyagmárgarétegekkel kapcsolatban alárendelten finomszemű hornokkőrétegek is előfordulnak, amelyekhez rendszerint vulkáni tufaanyag is keveredik. A homokkövek kemények, tömöttek, porozitásúk 7 12% között változik. KŐRŐSSY L. szerint a vulkáni tufák az agyag- agyagmárgarétegekkel sűrűn váltakozva fordulnak elő. Rétegvastagságuk néhány decimétertől m-ig terjed. A rétegsorozat alján a tufarétegek általában vékonyabbak és finomszeműek, bontott, bentonitosodott és kovásodott állapotúak. Felsőbb szintbeli tufarétegek többnyire vastagabbak és durvábbszeműek, horzsaköves-agglomerátumos szerkezetűek és nem annyira elváltozottak. A középsőoligoeén agyagmárga közé települt vulkáni tufarétegek összetétele savanyú biotitandezitnek, részben bázisos dácitnak felel meg. Tóalmás Az ban az oligocén rétegek több szintben tartalmaznak vulkáni tufabetelepülést m között a lattorfi 5. szintben homokos agyagrétegek közé települ uralkodóan finom üvegtörmelékből, részben plagioklász és biotit fenokristályból álló vulkáni tufa. 2329, m között ugyancsak a lattorfi 5. szintben szenesedett növénymaradványokat tartalmazó riolitos dácitos tufás összlet van, amely üvegtörmelék mellett kvarc, biotit, zónás plagioklász és szanidin fenokristályokat tartalmaz. Távolabbi centrumokból származó tufaszennyezés a Duna Tisza, köze É-i térfelének oligocén üledékeiben általános. Jászberény Ny Helvéti vulkánitok Az ban a tortonai üledékek alsó részén hasonló kőzetanyagú rétegek találhatók néhány méter vastagságban, amelyeket szegényesebb faunájuk és a szivacstűk nagy száma alapján helvéti korúnak tartanak. A kőzetanyag tufás homokkő, konglomerátum, plagioklászriolittufit, glaukonitos homokkő, kavicsos homokkő és plagioklászriodácit kristálytufa. A tufában gyakoriak a mészkő-, márga- és fillitzárványok. Üvegtörmelékén néhol utólagos összeolvadás is megfigyelhető. Tortonai szarmata vulkánitok A tortonai és szarmata vulkáni működés termékeit a legtöbb fúrásban nem lehet elválasztani. A kerekegyházi és lajosmizsei fúrásokban azonban a tufa közé részben tortonai, részben szarmata mikrofaunát tartalmazó tufit, agvag-, agyagmárga-, mészmárga- és szemcsés mészkőrétegek települnek. Ezek alapján kíséreltük meg szelvényünkben a két emelet vulkáni összletének szétválasztását. A kerekegyházi, lajosmizsei és tárborfalvi területen a vulkáni összlet m, az Örkényi területen 900 m-nél is vastagabb. Legnagyobb része vulkáni törmelékkőzet, andezites dácitos riolitos kémizmusú tufa és agglomerátum. A láva-, szurokkő- és perlitközbetelepülések alárendeltek. 1*

4 4 Földtani Közlöny, 101. kötet, 1. füzet Örkény Az ban m között lávakőzetekkel váltakozó tufarétegeket harántolták helyenként meszes agyagközbetelepülésekkel. A lávakőzeteket sötét vörösbarna (helyenként zöld sávokkal) vitroporfiros szövetű dácit és zöldesszürke vitrofiros andezitporfir, míg a piroklasztikumokat részben szürkészöld tufás anyaggal cementált agglomerátum, részben zöldes árnyalatú világosszürke finomszemcsés dácit, ill. dácitoandezittufa képviseli m között a lávakőzetek, alatta az agyagbetelepüléses finomszemű tufa látszik uralkodni. A kőzetneveknél a sok üveges anyag miatt a kémiai összetételt tartottuk mérvadónak, figyelembe véve a mikroszkópos bélyegeket és VICZIÁN I. röntgendiffrakciós adatait is (II. táblázat). A vitroporfiros dácitban intermedier plagioklász és krisztobalit (alacsony hőmérsékletű módosulat), illetve tridimit (alacsony hőmérsékletű módosulat), kisebb mennyisgében, és biotit mutatható ki. A dacitoandezittufában leggyakoribb az intermedier, néha savanyú plagioklász, kevesebb a kvarc és a biotit, amfibol csak nyomokban van. Fentiek mellett montmorillonit, muszkovit, klinoptilolit-heulandit ásványtársaság jellemző. A 2. fúrásban m közötti minták riolit-riodácittufák. A tufaösszlet horzsaköves változatai rendszerint csak kisebb mértékben bontottak, a finomabb portufa változatok agyagosodtak. A tufaösszletben gyakori fiatal csúszási felületek figyelhetők meg. A horzsaköves riolittufában az uralkodó albit-andezin összetételű plagioklász mellett Űrkény 11. táblázat Tabelle II. 532,0 536,5 m Vitroporfiros dácit (miocér,) Vitroporphyrischer Dazit (Miozän) 611,5 615,0 m Vitroporfiros dácit (miocén) Vitroporphyrischer Dazit (Miozän) 682,0 685,5 m üreges dácit (miocén) í'ílasiger (Miozän) 734,0 737,0 m Vitroporfiros andezitporfir Vitroporphyri- Andesitporphvr (Miozän) 872,0 877,0 m Dácittufa (miocén) Dazittuff (Miozän) 985,0 988,0 ш Dácitoandezittufa (miocén) Dazitoaudesittuff (Miozän) ,56 67,71 64,10 56,07 62,73 58,19 TiO, 0,27 0,41 0,43 0,88 0,27 0,75 A1.Ö 15,76 17,27 18,80 13,44 15,61 15,85 3 l'e.oj 2,38 2,04 2, ,79 4,04 IVO ,50 1,88 2,68 0,ÍI0 1,87 MnO 0,04 0,07 0, , CaO 2,14 3,31 4,03 4,11 3,30 4,24 Mi-'O 0,43 0,24 0, ,38 2,49 K,0 3,60 3,30 2,64 1,94 3, Xa.O 2,88 3,30 3,24 1, ,72 H,o 2,01 1,07 1,17 5,70 4,71 4,14 + H.0 1,65 0,93 0,90 4,26 5,81 4,54 CO. nyom. 0,04 0,07 0,25 nyom. nyom. P.Ö, 0,06 0,07 0,09 0,13 0,06 0,13 "100,33" " Щз5~ lootisf S nyom. 0,07 0,03 997б9~ 99,76 99,61 Blemezte: TOLSAY V. és OUZY K-né. Na-tartalmu szanidin, kvarc és biotit képviseli a fenokristályokat, emellett klorit és klinoptilolit-heulandit jelentkezik. A finomabb bontott portufában bázisosabb (labradoíit) plagioklász mellett igen sok krisztobalit (alacsony hőmérsékletű módosulat), valamint klinoptilolit-heulandit és (valószínűleg) montmorillonit mutatható ki. Táborfalva Az ban ,6 m között világos színű, helyenként zúzott riodácit, különböző mértékben bontott dacitoandezittufa, riodácitos kémizmusú, perlit és szurokkőszerű, üveges vulkánitok találhatók (III. táblázat). A dacitoandezittufában andezit labradorit bytownit összetételű plagioklász és krisztobalit (alacsony) a leggyakoribb elegyrészek, kvarc, biotit, muszkovit és montmorillonit társaságában. Az üveges lávakőzet változatokban a kristályosodott ásványok között a savanyú plagioklász és krisztobalit (alacsony), illetve opál-krisztobalit uralkodik, általában szanidin. illit, montmoril-

5 : Juhász: A Duna Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai 5 lonit kíséretében. A szurokkőszerű részekben a kőzetüveg mellett csak kevés oligoklász andezin összetételű plagioklász és krisztobalit (alacsony), illetve opál-krisztobalit mutatható ki. A 2. fúrásban m között felül bontott plagioklászriolittufa, alul amfibolos dácit, illetve dácitoandezit képviseli a vulkánitokat. A riolittufában intermedier plagioklász mellett kvarc, biotit, krisztobalit (alacsony) és általában jelentős mennyiségű montmorillonit mutatható ki. Az amfibolos] dácitoandezit, illetve dácit barnavörös, helyenként kloritosodott (III. táblázat). A 3. fúrásban tufitbetelepüléses riolit- riodácittufaösszletet harántolták. A tufa erősen bontott, heulandit, krisztobalit (alacsony), opál-krisztobalit dominanciájával, intermedier bázisos plagioklász, kvarc és bizonytalanul kimutatható szanidin társaságában. ///. táblázat Tabelle III 1. funis i 2. fúrás 2. fúrás 648,0 j 70.3,0 753, ,4 898,0 922,6 5. fúrás 651,0 m [ 706,0 m 758,0 m! 907,0 m 898,5 m У 24,0 m 748,0 'Riodácit Dáeito- Perlit! Szurokkö Amfibolos Amfibolos 751,0 m (miocén) audezit- (miocén) j (miocén) dácito dácit Ttiodácit- Rhvodazit i tufa Perlit ' Pechstein andezit agglomeríi (Miozän) (miocén) (Miozän) (Miozän) (miocén) Amphibol- tum Dazitoandesittuffíihrender % Amphibol- 0 Imiin) Bnyoda'/Í (Miozän) Dazito- Aggiomcr: 1 (Mbzä.!) (Miozän " , ,28 61,94 63,76 69,44 TiO, 0,44 0,55 0,21 0,20 0,76 0,67 0,15 A1,Ö, 15,72 15,74 13,03 13,98 16, ,60 Fe.O, ,81 0,99 0,86 3, PeO 1,27 1,87 0,33 1,02 3, ,68 MnO 0,08 0,07 0,05 0,11 0, ,08 MgO 0,31 0,56 0,19 0, ,23 0,32 CaO 3,76 3,09 3,82 2,45 5,54 5,48 1,74 -\ T a,0 3,27 2,51 3,72 3,85 3,06 3,03 3,12 K.Ö 3,18 1,46 2,64 1,89 2,64 2,68 3,20 H,0 0,51 6,07 1,84 1,03 0,32 0,38 1,49 lh.0 I 1,04 4,02 2,99 3,92 0, ,60 )\0 5 0,10 0,11 0,03 0,03 0,17 0,17 0,02 CO. 0,92 1,38 2, ,26 1,77 2,05 99,66 100,55 TÖ0,25 ' 100,58 99,79 _ ~99,7'-> í Flemezte: NEMES L.-né és SOHA L-né. A 4. fúrásban 808,5 918 m között vöröses árnyalatú zöldesszürke, repedezett, üveges helyenként szurokkőszerű riolit és biotitos riolittufa található. A szurokkőszerű részekben intermedier plagioklász, krisztobalit (alacsony), illetve opál-krisztobalit, biotit és montmorillonit mutatható ki, a kevéssé üveges részekben ezek mellett Na-tartalmú zanidin is jelentős. Az 5. fúrásban tufával cementált riodácit agglomerátum jelentkezik, m közötti mintával rögzítetten (III. táblázat). Lajosmizse Az ban m között andezittufát, plagioklász riolit kristálytufát és riolitagglomerátumot harántolták tuf it- és agyagközbetelepülésekkel. Az andezittufa durvaszemű, agglomerátumhoz közelálló, fekete,szurokkőszerű üveges lávacsíkokkal. A riolittufa vagy finomszemű, erősen bontott, főleg agyagosodott, vagy durvább szemű, horzsaköves, üde biotitpikkelyekkel, általában plagioklászriolittufa. A riolitagglomerátum foltokban erősen karbonátosodott. A 2. fúrásban ,5 m között a riolittufa tufittal, helyenként márgával váltakozik. Sokszor bontott, agyagosodott, általában horzsaköves, biotittartalmú. A 3. fúrásban a tufarétegek közé m között szarmata, m között tortonai korú mikrofaunát tartalmazó meszes agyag-, agyagmárga-, márga-, mészmárga-, és konglomerátumrétegek települnek.

6 Q Földtani Közlöny, 101. kötet, 1. füzet A 4. fúrásban az alsópannóniai rétegek alján is található áthalmozott tufa, amely alatt ,5 m között faunás szarmata mészkő, mészhomokkő, márga, agyagmárga van, míg ,5 m között a tortonai mészmárgaközbetelepülést tartalmazó dácit és riolittufa, plagioklászriolit-kristálytufa található (IV. táblázat), A riolittufában biotit és kvarc mellett intermedier-bázisos plagioklász, Na-tartalmú szanidin, nyomokban amfibol mutatható ki. A pannóniai rétegek alján, helyenként kaolinit és kalcit is van. Az áthalmozott helyzetben levő tufa kémiai összetétele a márgás szennyezés miatt nem ad kellő felvilágosítást, ásványos összetételben plagioklász, szanidin, kvarc jelentkezik, eredetileg tehát riolittufa lehetett. Az 5. fúrásban a bontott riolittufát (helyenként plagioklász-kristálytufa összlet) 949, m közötti magminták rögzítették. Lajosmizse Kerekegyháza IV. táblázat Tabelle IV. 4. fűrás 4. fúrás 4. fúrás 4. fúrás 6. fúrás m m m 752,5 755,5 m 1054 m Dácittufa Biolittufa Biodácittufa Meszes, biotitos Átmosott tufa (tortonai) (tortonai) (tortonai) riolittufa (alsópannóniai) Durchwaschener Dazittuf (Torton) Bhyolithtuff (Torton) Bhyodazittuff) (Torton) (miocén) Kalkiger Tuff (Unterpannon) biotitfúhrender Bhyolithtuff % (Miozän) % SiO, 40,69 63,04 70,64 69,10 52,69 TiO, 0,30 0,62 0,26 0,33 0,17 10,31 16,69 13,71 14,16 13,44 í'e,0 3 1,46 3,51 1,76 1,70 0,97 PeO 1,24 1,02 0,88 0,45 1,22 MnO 0,03 0,04 0,04 0,08 0,05 MgO 0,27 0,94 0,51 0,31 0,38 CaO 20,96 2,49 1,87 2,88 12,58 Na,0 1,77 2,12 1,91 2,85 1,67 KjO 3,62 3,04 4,22 3,12 1,62 H,0 0,56 3,09 1,19 0,20 2,82 -i-h.o 2,04 2,74 2,38 3,92 2,99 í a0 0,04 0,12 0,07 0,04 0,03 5 со. 16,00 0,08 0,20 0,77 9,13 s 0,93 0 0,46 99,56~ Elemezte: NEMES L.-né és SOHA I.-né. 99, ~ 99,91 99,76 Ke rekeg yháza A 2. fúrásban m között szarmata mészkőösszletben vannak bontott, bentonitos tufa-, valamint ugyancsak bontott agglomerátumbetelepülések. A 3. fúrásban szarmata mészkőben ( m) található biotitdús, kissé bontott riolittufa és bentonitcslk. A 4. fúrásban erősen bontott lávakőzet és agglomerátum riolittufával társul a 767,5 869,0 m közötti magminták tanúsága szerint. Az 5. fúrásban 797,5 841,5 m között szarmata mészkőbe települ a bontott riolittufa. A 6. fúrásban a biotitdús, bontott riolittufaösszletet a ,5 m közötti minták képviselik (IV. táblázat). A 8. fúrás m között harántolta az általában horzsaköves, bontott riolittufa anyagú miocén vulkáni összletet, amelyben faunamentes agyagbetelepülés is észlelhető volt. A bugyii szerkezet D-i oldalán a miocén vulkáni összlet 600 méter vastagságot is elér, felső részén főleg riolittufa, illetve riodácittufa, alsó részén andezitagglomerátum is van. Az É-i oldalon a vulkáni összlet vékonyabb, 138, illetve 194 m. A vulkáni termékek legnagyobb része szárazföldön halmozódott fel.

7 Juhász; A Duna 'Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai 7 A riodácittufaösszlet nagy vastagsága, a medencealjzata kőzetzárványok gyakorisága és méretei, a tufa összesült jellege, ignimbrites szövetű részletek, a kitörési centrum közelségére utalnak. A vulkáni összlet K-felé elvékonyodik. A bugyii szerkezet ÉK-i peremén, a Sári ban csak a plagioklász riodácittufa jelentkezik, mindössze 40 m vastagságban. Anyaga sokkal finomabb, mint a Bugyi 4. fúrásban harántolt hasonló vulkáni összletben, a törmelék távolabbi kitörési centrumból való származásra utal. A kvarc fenokristályok szinte teljesen hiányoznak, a földpát fenokristályok pedig elbontottak, szericitesedettek, karbonátosodtak. Az eredetileg üveges anyag is nagymértékben átkristályosodott és átalakult, mint ezt a gyakori karbonátosodás, kvarcosodás bizonyítja. A jászberényi területen a tortonai emeletet riolittufás üledékes rétegek képviselik. Kozetanyaguk homokkő, kavicsos, homokos mészkő, aprókavicsos homokos tufás glaukonitos márga és tufás konglomerátum. Vastagságuk mintegy 20 m, az egész összletben változó mennyiségben, de általánosan jelentkező riolitkvarc, üde vagy kalcitosodott földpát, biotit, gránát, valamint részben vagy egészben átkristályosodott vulkáni üvegtörmelék folyamatos vulkáni tevékenységre utal. Az egész összletre jellemző a glaukonit nagy mennyisége. A tufával váltakozó szarmata mészkő-és márgarétegek a két régi jászberényi fúrásban is megvoltak. A Jászberény Ny ban a vulkánitok még nagyobb vastagságban jelentkeznek, anyaguk dácitoandezitagglomerátum és plagioklász riodácittufa. A fölöttük települő agyagmárga gazdag mikrofaunát tartalmaz. Szarmata tufával váltakozó üledékes rétegeket foszlányokban a farmosi területen is sikerült kimutatni néhány m vastagságban. A miocén folyamatos riolitos, dácitos vulkáni működésről tanúskodó, törmelékes karbonátos kőzetek K-feló a medencealjzati gerinc tetejéről, nyilván utólagos lepusztulás következtében hiányzanak. A Jászberénytől D-re levő farmosi területen a miocén vulkanizmus termékei közt nem csak tufa, hanem dácit és andezitagglomerátum, valamint főleg dácit, alárendelten andezit is szerepel. A lávakőzetek, valamint az agglomerátum lapillijei erősen bontott anyagúak. Földpátlécekből álló alapanyagukban az eredeti porfiros elegyrészek közül rendszerint csak a zónás-ikerlemezes plagioklász (ez is sokszor kalcitosodott), szanidin és magnetit ismerhető fel. Amfibol és biotit ritka, helyükön rendszerint kloritos anyagú pszeudomorfózák vannak. A piritesedés a vulkáni összletben csaknem általános. Farmos Az ban m között dácittufa és bontott andezit képviseli a vulkáni összletet. A tufitban и nagyságú plagioklász és и nagyságú kvarckristályok ismerhetők fel, illites kaoíinites környezetben. Az andezit kovás repedésekkel sűrűn átjárt, pirithintéses kőzet, melynek hipokristályos alapanyagában sűrűn találhatók Ц nagyságú plagioklász fenokristályok. Ezek többnyire bontottak, töredezettek, gyakran kalcitosodtak. A plagioklász mellett K-földpát is jelentkezik. Az alapanyagban illit-montmorillonít, kaolinit, kvarc, dolomit, sziderit mutatható ki a röntgendiffrakciós vizsgálatokkal. Színes elegyrész nincs, magnetit gyakori. A 2. fúrásban az m közötti magminták anyaga kizárólag dácit. Ez többnyire fakóvörösen rozsdabarna színű, sokszor töredezett, breccsiás, pilotaxitos alapanyagában ji közötti fenokristályok vannak, amelyek közt zónás vagy ikerlemezes, bontott plagioklász, szanidin és biotit uralkodik. Alárendelten amfibol és néhány augit is felismerhető. Magnetit gyakori. A repedéseket kovás anyag tölti ki. Az alapanyagban illitmontmorillonít, kvarc, krisztobalit (alacsony hőméi'sékletű módosulat), helyenként kaolinit, montmorillonit mutatható ki.

8 8 Földtani Közlöny, 101. kötet, 1. füzet V. táblázat Tabelle Г. 1. Mr.is 2. fúvás 2. fúrás 3. fúrás 4. fúrás 5. fúrás 6. fúrás , ,0 1431,0 1303,5 m 1374 m 1334 m 1501 m 1404,0 m 1350,0 ш 1388,5 m 1434, m Dácittufit Andezit Dáeit, Dáeit Dáeit Amfibol- Dazittuffit Andesit Dazit Dazit Dazit Dazit andezit agglomerá % o 0 % % % Amphibol- tum andesit aggloméra _ SiO, ,47 65,56 65,26 65, ,57 65,08 Ti<), 0,31 0,54 0,34 0,39 0,39 0,25 0,64 0,52 ЛШ, 25,75 18,80 16,81 16,06 15,97 15, ,96 Fe.C>, ,30 3,10 2,13 2,90 2,13 3,29 1,64 Kei) 0,26 0,50 0,68 1,81 0,71 1,12 2, MnO 0,01 0,31 0,09 0,26 0,11 0,20 0,22 0,15 MgO о,за 1, ,62 0,11 0,74 0,76 0,73 CaO 0,64 3,30 3,24 1,85 3, Xa,0 0,18 2,43 4,74 4,23 2,82 1,86 3,69 2,64 JC.Ö 0,15 3,81 3,78 3,81 4,71 5,40 3,21 3,06 H,0 0,23 0,72 1,06 0,33 2,12 1, ~H,0 9,15 5,09 0,75 1,16 1,56 3,61 0,70 1,91 P.O, 0,15 0,35 0,17 0,16 0,13 0, ,19 un. 0,43 2,82 0,05 0,00 0,07 0,36 2,24 2,60 s nyom. 4,23 0,00 "У т - 0,00 nyom. nyom. 0,08 100,30 101,89 100,29 100,46 100,45 99,44 99,55" Elemezte: NEMES L.-né és GUZY K.-né. A 3. fúrásban m között bontott tufát és dáeitot (V. táblázat), illetve agglomerátumot harántolták. A dácit hialopilites alapanyagú, üvegből és földpátmikrolitokból áll. Az alapanyag egyes mintákban kloritosodott, illitté, montmorillonittá, ill. illit-montmorillonittá, kvarccá alakult. Ebben helyezkednek el a gyakran kloritos udvarral körülvett porfiros, főleg ikerlemezes, ritkán zónás kifejlődést! plagioklász és szanidin fenokristályok, bontott biotit, kevés porfiros augit kíséretében. Pirit jelentős mennyiségű. Az agglomerátum törmelékanyaga a dácittal megegyezik. A 4. fúrásban m között tufa, agglomerátum és bontott dáeit minták képviselik a miocén vulkáni összletet. Agglomerátumot szürke, opálos anyag cementálja. A törmelék nagysága általában 3 5 mm közötti, anyaga fakóvörös, vagy szürkésfehér, hialopilites alapanyagú, nagy zónás-ikerlemezes plagioklász fenokristályokat tartalmazó dácit. A plagioklász fenokristályok gyakran karbonátosodtak. A biotit bontott. A dácit világos szürkészöld, karbonátfoltos, limonitos repedésekkel átjárt, hialopilites, kloritosodott, agyagosodott alapanyagú, szanidin mellett főleg nagyméretű ikerlemezes, néha zónás plagioklásszal, amelyik gyakran kalcitosodott. A biotit elváltozott, pirit gyakori (V. táblázat). Az 5. fúrásban m közötti riolittufás szennyezésű mészmárga mikrofauna alapján szarmata korú. Közvetlenül alatta m között horzsaköves mészkő és tufit települ. A mm nagyságrendű horzsakődarabkák részben vagy egészben karbonátosodtak. A kvarc és csillámhomokos tufitban 3 10 mm nagyságú andezitdarabkák is megfigyelhetők, amelyek apró földpátlécekből álló alapanyagában porfiros plagioklász és amfibol utáni kalcit pszeudomorfozák gyakoriak. Az alapanyag földpátlécei is erősen bontottak. Az ,5 m közötti minta sötétszürke, repedések mentén limonitos. bontott amfibolandezit, szabad szemmel is felismerhető porfiros földpát- és amfibolkristályokkal. Az alapanyagot ц széles, 100 и hosszú földpátlécek alkotják, amelyek közé nagyságrenddel nagyobb ikerlemezes és zónás plagioklász, szanidin, valamint kalcitos-illites halmazzá alakult amfibol ágyazódik. Néhány teljesen bontott fenokristály, alakja alapján, augit lehetett. Fenokristályos magnetit mennyisége alárendelt (V. táblázat). A 6. fúrásban m között bontott andezitet és dácitagglomerátumot harántolták. Az m közötti andezit zöldesszürke, bentonitosodott, tufaszerű. Benne a fenokristályos plagioklász összmennyisége 30%. A plagioklász többnyire ép, léces oszlopos kifejlődésű, rendszerint ritka albit-ikerlemezességgel. Zónás plagioklász alárendelt mennyiségű. Egyes plagioklász egyedek vázkristályszerűek, mások részlegesen agyagosodtak. A bontott alapanyag földpát mikrolitjai folyásos elrendeződését mutatnak. A kőzet

9 Juhász: A Duna Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai 9 jelentős pirittartalmú. Az agglomerátum heterogén vulkáni törmelékanyagát az agyagos, meszes kvarcos kötőanyag cementálja. A törmelékanyag különböző mértékben üveges vagyátkristályosodott (van közötte mikioholokristályos is), különböző színű, általában folyásos szövetű andezit. Az egyes törmelékdarabokban eltérő a földpátmikrolitok és a porfiros plagioklász aránya is. A kötőanyagban a karbonát néhol önálló romboéderekben, néhol gömbös-vesés formában, máshol érszerűen jelenik meg. Helyenként a cementező anyagban egy-egy riolitkvarc törmelék is megfigyelhető. A törmelék plagioklász kristályai gyakran kalcitosodtak, helyenként limonitosodtak. Néhány földpátban apró érczárványok gyakoriak. A fenokristályos földpát egy része összetöredezett, csomókba összetorlódott m között részben vöröses és lilásszürke, durva dácittörmelékből álló vulkáni agglomerátum települ, amelyben a törmelékanyagot sávos, vesés-gömbös szövetű, hullámos kioltású opálszerű anyag cementezi. A törmelékanyag részben mm nagyságú szanidin és plagioklász beágyazásokat tartalmazó, csak részben karbonátosodott, sötét vörösbarna és lilásszürke dácit, amelynek színe finoman hintett, főleg hematitos ércanyagból származik (V. táblázat). Az alapanyagban kaolinos-kvarcos limonitos csomók is megfigyelhetők. N a g y k á t a A Farmos közelében levő, újabb időkben mélyített Nagykáta ban már többszáz méteres vastagságban riodácittufa összletet harántolták. XaK.vkátH VT. táblázat. Tabelle VI 1788,0 1791,0 m Klinoptiiolitos 1859,0 1864,0 m Analcimos E fúrásban a középsőmiocén vulkánitok dácittufa dácittufit paleogén üledékösszlet fölött települnek, Klinoptilolithführender Uazittuí Analzimfübj'P melynek aljzatát, 2695 métertől lefelé világosszürke felsőtriász mészkő, breccsáso- Dazittufíit dott mészkő, agyagos mészkő, dolomitos «Г ,61 mészkő, illetve dolomit alkotja. A paleogén TiO, 0,32 0,15 összlet alján bizonytalan rétegtani helyzetű, gyér Foraminifera-í&xméA tartalmazó, Al.,0, 14,41 12,33 Fe,0, 1,85 0,37 FeO 1,24 2,16» sötétvörös, enyhén préselt, meredek csúszási síkokkal átjárt kőzetlisztes márga, СлО 1,57 7,88 MïiO 0,02 0,11 МцО márgás aleurolit, illetve homokkő települ К г0 0, ( m közötti minták), a paleogén Ха.О 2, Н,0 5,43 összlet felső részét ( m közötti 0,611 minták) gazdag i^orami/ie/era-tartalmu, rupéli sötétszürke agyagmárgarétegek építik р -п.,о 4,29 со/ 0,15 4^83 0,04 г() ,24 fel. A vulkanit-közbetelepülések a középsőmiocén összlet felső részére korlátozódnak, 99,23 0,15 sem a paleogén, sem az agyagmárga kifejlődésű szarmata rétegek nem tartalmaznak о 0,07 vulkáni anyagot. A középsőmiocén összlet 1945 m alatti helvéti korú homokkő, aleurolit és meszes agyag, valamint agyagmár- jilemezte: Шк I.' ié és SOHA I.-né. * A minta szervesanyag tartalmú gás aleurolit rétegei ugyancsak mentesek a De Probe enthält organische Substanz vulkáni törtmeléktől. A tortonai összletet m közötti alul gyéren horzsaköves, durvahomok és apró kavics frakciót is tartalmazó, riolit-riodácittufit képviseli, a meszes részekben Lithothamnium és.forammz'/era-maradvány okkal. A vulkáni anyagban az üveg uralkodik, zónás vagy ritka ikerlemezes kifejlődésű intermedier-bázisos plagioklász fenokristálytöredékekkel, valamint sokszor meghajlított biotitlemezekkel, jelentős mennyiségű analcimmal. A fenokristályok általában 1,5 2 mm nagyságúak. A horzsakövek mérete helyenként 5 mm. Az üledékes eredetű durvahomok aprókavics frakcióban mezozóos mészkő, kőzetlisztes mészkő, meszes aleurolit uralkodik. A tuf it 6%-os C0 3 -tartalma ezekre vezethető vissza. A vulkáni anyagon összesülésre utaló szöveti bélyegek is megfigyelhetők (VI. táblázat). Felette 1790 m körüli mélységben laza, rétegzett, klinoptilolitos, agyagosodott (montmorillonit) dácittufa települ, mintegy 30 0 plagioklász fenokristállyal, illetve töredékkel, kevés földpátmikrolitos lapillivel (VI. táblázat). Egyes részeken a tufa keményebb, összesülésre utaló szöveti bélyegekkel, sok horzsakővel, kevés fenokristállyal, amelyek

10 10 Földtani Közlöny, 101. kötet, 1. füzet között a plagioklász uralkodik, a kvarc alárendelt. A kőzetüveg sötétbarna színű. A zónás plagioklász fenokristályok a 0,5 mm-t elérik m körül kemény, összesült, biotitos riodácittufa jelentkezik, helyenként földpátmikrolitos lapillikkel, márgazárványokkal és azok környezetében kalcitosodással. A tortonai összlet tetején, a kalciteres, foraminiferás mészmárga-, mészkő-, illetve aleurolitösszletben a rioütos vulkáni törmelékanyag csak szórtan jelentkezik. Az Örkény táborfalvi miocén vulkáni vonulat peremi kifejlődését Dunántúlon, a Duna mellett a Sztálinváros 1. és a kulesi fúrásokban harántolt plagioklászriolit és riodácitkristálytufa jelenti. A sztálinvárosi fúrásban a miocén vulkáni összlet 150 m vastag volt. A Kulcs 2. fúrás riolittufájának kémiai összetételét (Székyné, Fux V. közléséből) a VII. táblázatban közlöm. A Duna Tisza köze E-i részén a tortonai emelet üledékeiben a vulkáni tufabetelepülések általánosak. így pl. a Tóalmás ban m, illetve m között észleltek horzsaköves, biotitos, gyér amfíboltartalmú riolittufarétegeket, a Tóalmás 2. fúrásban pedig 1080,5 1085,5 m, illetve 1041 K u l c s - m l á m l ~ l e V H m között sok üvegtörmeléket is tartalmazó v n 2. fúrás biotitos plagioklász riolittufabetelepülé- Riolittufa sek vannak. Hasonlók ismertek mind a tortonai, mind a szarmata emeletben a turai fúrá Bhyolithtuff sokban. A1,0 7,43 13,69 A Nagykörös 8. fúrásban m 3 TiO, 0,17 között vulkáni tufanyomokat tartalmazó márga minta került felszínre. Nagykörös környé Ke 2O s 0,49 1'eO 0,72 MiiO CaO 0,02 0,92 kén a szarmata csökkentsósvízi képződmények MgO 0,06 négy fúrásban is tartalmaztak tufás szennyezést. Nagykőröshöz hasonlóan a kecskeméti és К го 4,64 Na 20 2,24 H,0 -H,0 0,36 1,34 jászkarajenői fúrások tortonai rétegei is távolabbi СО г nyom. vulkáni törmelékszórást bizonyítanak. 0,06 Törtelen a 2. fúrásban 62 m vastagságban ha- 100,14 Eiemezte: TOLNAI VERA. rántoltak agyagmárga és homokkőrétegekkel társult riolittufát. Szolnok közelében, a Tiszántúlra eső nagyköri fúrásokat is megemlítjük a teljesség kedvéért, mert itt az 5. fúrásban agyagmárgával, homokkővel és márgával társult augitandezit vált ismertté, amelyik közeli vulkáni centrumot sejtet. Szolnok környékének tortonai üledékei gyakran tartalmaznak vulkáni törmelékközet közbetelepüléseket. Ezek jelentősen megnövelik a tortonai képződmények vastagságát. így megfigyelhető, hogy a környék tufamentes tortonai üledékei általában csak m vastagok, míg Szolnok, Zagyvarékás, Alcsi, Nagykörű fúrásaiban a tufabetelepüléses tortonai rétegösszlet általában m közötti vastagságú. Tovább haladva D-felé, a soltvadkerti területen, 1200 m körüli mélységben általánosak a homokos márga-, mészkőrétegekben a tufás agyag és tufitközbetelepülések. A tufa andezites jellegű. Ersekcsanádon, a 3. fúrásban miocén homokkő, breccsa, konglomerátum rétegösszlet alsó részében a vulkáni közbetelepülések találhatók, ezek nagyrésze sötét vörösbarna, kalciterekkel átjárt, hólyagüreges, enyhén préselt, melafírszerű bázisos vulkáni kőzet, amely jellegeivel a harmadidőszaki vulkánitoktól eltér. Elváltozott alapanyagában csupán /.i nagy plagio-

11 J и h ász: A Duna Tisza köze harmadidőszaki vulkánitjai 11 klász fenokristályok figyelhetők meg. A vulkáni anyag kisebb részében világos zöldesszürke, préselt finomszemű tufa. Ennek a vulkáni összletnek a megítélése további fúrásokat igényel. Szánkon a tortonai rétegösszletben csak elvétve ismerhető fel tufás szennyezés (pl. a 6 tufás homokkővel cementált breccsája). A déli országhatár mentén, Madaras és Pusztamérges között ősmaradványmentes miocén összletben helyenként riolitos jellegű vulkáni tufa, illetve tufitbetelepülések vannak. Irodalom Literatur CSIRYG. (1901): Az Észak-magyarországi szénhidrogén kutatófúrások kóolajföldtani eredményei. Földt. Közi CSÍKI G. (1963): A Duna Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szénhidrogén-kutatások tükrében. Földt. Közi. 93. CSONGRÁDY B-né KŐYÁRY J. MAJZON L. (1959): Adatok a Budapest környéki medencerészek rétegsorához. Földt. Közi DANK, V. (1962): Subsurface geology of the Southern Great Hungarian Plain as shown by oil drillings. Ann. Univ. Sc. Budapestinensis de R. Eötvös n. Sect. Geologica I. 4. JUHÁSZ Ä. (1964): Adatok a Duna Tisza köze É-i részének mélyföldtanához. Földt. Közi JUHASZ Á. KŐVÁRY J. (1984): Adatok Jászberény környékének mélyföldtanahoz. Földt. Köz) JUHÁSZ Á. (1964): Kapcsolat a Tisza-völgyi és a Huna Tisza közi paleogén üledékgyűjtők között. A M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. K6RÖSSY L. (1953): Adatok az Alföld északnyugati részének földtani ismeretéhez. Földt. Közi. 83. KÖRÖSSY L. (1957): A Tiszántúl mélyföldtani és ősföldrajzi viszonyai a kőolajkutatás kilátásai szempontjából. Bány. Lap. KÖRÖSSY L. (1959): A Nagy Magyar Alföld flis jellegű képződményei. F'öldt. Közi KÖRÖSSY L. (1963): Magyarország medenceteriileteinek összehasonlító földtani szerkezete. Földt. Közi MAJZON L. (1956): Кőolajfurasaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Kőzi. 86. MAJZON L. (1960): Magyarországi paleogén Foraminifera szintek. Földt. Közi SZEPES- HÁZY K. (1965): A MÁFI 200 ezres Szolnoki térképlapjának mélyföldtani magyarázója (kézirat). Székyné Fux V. (1957): Adatok a Dunántúli medence hadmadkori vulkánosságához. Földt. Közi. 87, 1. SZÉNÁS Gy. (1965): A geofizikai térképezés földtani alapja Magyarországon. ELGI évk. Tertiäre Vulkanite des Donau-Theiss-Zwischenstromlandes A. Juhász 1. Der tertiäre Vulkanismus ist durch eozäne, oligozäne, helvetische, tortonische und sarmatische Pyroklastite (Auswurfsprodukte) vertreten, die vorwiegend aus nahegelegenen Eruptionszentren stammen. Die Lavagesteinen sind untergeordnet. Das Alter der Vulkanitc wurde anhand der vorhandenen sedimentären Zwischenlagerungen bestimmt. Eozäne Vulkanite sind im Räume von Cinkota, Tóalmás, Sári und Ujhartyán, oligozäne bei Bugyi, Sári und Tóalmás, helvetische bei Jászberény, tortonisch-sarmatische im Räume von Kerekegyháza, Lajosmizse und Nagykőrös bekannt. 2. Die Vulkanite sind räumlich in der nördlichen Hälfte des Donau-Theiss-Zwischenstromlandes, vor allem in einem durch seismische und geomagnetische Maxima charakterisierten Vulkanitenzug innerhalb der SW-NO gerichteten Zone von gravimetrischen Minima (Örkény, Táborfalva, Farmos), konzentriert. Dieser Zug ist die Fortsetzung des durch das Gebiet Transdanubien diagonal ablaufenden miozänen Vulkanitenzuges (Mezőcsokonya, Tolna, Sárszentmiklós, Dunaújváros, Kulcs) und hat mehrere selbständige Eruptionszentren. Weiter nach NO schliesst er sich dem vulkanischen Zug des Nordostungarischen Mittelgebirges an. Der vulkanische Komplex wurde bis jetzt durch Bohrungen in einer Mächtigkeit von 900 m durchquert, aufgrund geophysikalischer Angaben aber scheint die Gesamtmächtigkeit sogar 2 bis 3 km zu betragen. 3. Die Vulkanite haben zumeist einen mesozoischen Untergrund durchbrochen, und zwar unweit von der im oberen Drittel des Donau-Theiss-Zwischenstromlandes verlaufenden grosstektonisohen Bruehstörung, die die Gebiete mit einem vorwiegend kristallinen Untergrund von Gebieten mit vorwiegend aus mesozoischen Gesteinen bestehendem Untergrund trennt. 4. Die Vulkanite besitzen in der Regel einen hohen Si О, Gehalt, vor allem durch Plagioklasrhyolithe, Khyodazite, saure Andésite bzw. deren Tuffe und Agglomerate obwohl in der Tiefe anhand geomagnetieher Anomalien das Vorhandensein auch noch von Differenziaten von höherer Basizität zu vermuten ist. Das Vorkommen von ignimbritischen Texturabschnitten, d. h. von Schweisstuffabarten in den Rhyolithtuffkomplexen zeugt von der Nähe des jeweiligen Eruptionszentrums. 5. Die mafischen Komponenten (Biotit, Amphibol, Augit) sind in den Vulkaniten untergeordnet. Unter den Feldspäten ist Plagioklas (vor allem basischer Plagioklas) dominant. Die K-Feldspäte sind gewöhnlich durch Sanidin vertreten. Mit der mineralogischen

12 12 Földtani Közlöny, 101. kötet, 1. füzet Zusammensetzung übereinstimmend, lässt sich in der ehemischen Zusammensetzung nach Abrechnen des sich vom Karbonatgehalt ergebenden CaO im allgemeinen ein ausgeglichener K 20 Na 0-Verhaltnis und ein zugunsten dem CaO verschobenes Na.,0 CaO-Verhältnis beobachten. ö. In Abhängigkeit davon, ob die Vulkanite in einem marinen oder terrestrischen Milieu zur Ablagerung gekommen sind, weisen die Gesteine eine grosse Mannigfaltigkeit an Zersetzungsformen auf (Hydro-, Karbo-, Siliko-Vulkanite,) mit folgenden Mineralien: Kaolinit, Montmorillonit, Illit, Kalkspat, Tridymit, Kristobalit, Opal, Heulandit-Klinoptilolith.

13 2. ábra. A Duna Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai. Jelmagyarázat: 1. Tuf it,- 2. Tufa, 3. Lávakőzet, Medencealjzat: 4. Epidot-amfibolitfácies, 5. Zöldpalafácies, 6. Migmatitzóna, 7. Kontakt kőzetek, 8. Gránit, 9. Gránitgneisz, 10. Pszammit, pélit, 11. Karbonátkőzet, 12. Granoidkőzet, 13. Bázisos kőzet (10 13 kiindulási anyag); В = Bizonytalan Kr = Kristályos, Mez = Mezozoikum általában, T = Triász, J = Jura, K t = Alsókréta, K 2 =.Felsőkréta, E 2_ 3 =Középsö -- felsőeocón, О2_3 = Középső- felsőoligocén, M = Miocén általában, Mj-i-., = Miocén (helvéti, tortonai' szarmata), 70% = A vulkánitok Si0 2-tartalma Abb. 2. Tertiäre Vulkanite des Donau-Theiss-Zwischenstromlandes Erklärungen: 1. Tuff it, 2. Tuff, 3. Lavagestein, 4. Grünschieferfazies, Untergrund: 6. Migmatitzone, 7. Kontaktgesteine, 8. Granit, 9. Granitgneis, 10. Psammit, Pelit, 11. Karbonatgestein, 12. Granoidgestein, 13. Basischer Vulkánit ( Ausgangsmaterial), В = Ungewiss, Kr =Kristallinikum, Mez = Mesozoikum im allgemeinen, T = Trias, J = Jura, K x = Unterkreide, K 2 = Oberkreide, E 2_ 3 = Mittleres bis oberes Eozän, 0 2_ 3 = Mittleres bis oberes Oligozän, M == Miozän im allgemeinen, Мд_<_«= Miozän (Helvet, Torton, Sarmat) 70% = Si0 2-Gebalt der Vulkanite

14 EE Ny Orszentmiklos Veresegyhaza Cinkota-6 Mátyásföld Gödöüö-3 1 Ujhartyan 1 Örkény Örkény Táborfalva Lajosmizse Kerekegyhaza A 6 Szánk Harka Eresztő 1 1 DDK Öffömös 1 1. ábra A Duna Tisza köze ÉÉNy DDK irányú földtani szelvénye Jelmagyarázat: 1. Kristályos pala (a. epigneisz, b. amfibolit), 2. Felsőtriász, 3. Alsójúra, 4. Alsókréta, 5. Epikontmentális felsőkréta, 6. Felsőeocén, 7. Lattorfi emelet (5. szint), 8. Rupéli emelet (3 4. szint), 9. Rupéli emelet (1. szint), 10. Katti emelet, 10a. Burdigalai emelet, 11. Középsőmiocén törmelékes fácies, 12. Tortonai emelet, 13. Tortonai és szarmata vulkánit, 14. Tortonai tufa, 15. Szarmata üledékes kőzet, tufa, tufit, 16. Alsópannóniai, 17. Felsőpannóniai, 18. Felsőpliocén, 19. Holocén és pleisztocén. Magasságtorzítás: tízszeres Abb 1 Geologisches Profil in NNW SSE-licher Richtung durch das Donau-Theiss-Zwischenstromland. Erklärungen: 1. Kristalliner Schiefer (a. Epigneis, b. Amphibolit), 2. Obertrias, 3. Unterer Jura, 4. Unterkreide, 5. Epikontinentale Oberkreide, 6. Oberes Eozän, 7. Lattorf-Stufe (5. Horizont), 8. Rupel-Stufe (3. 4. Horizont), 9. Rüpel Stufe (1. Horizont), 10. Chatt-Stufe, 10a. Burdigal, 11. Mittelmiozäne klastische Fazies, 12. Torton, 13.' Tortonische und sarmatische Vulkanite, 14. Tortonischer Tuff, 15. Sarmatisches Sedimentgestein, Tuff, Tuffit, 16. Unteres Pannon, 17. Oberes Pannon, 18. Obeies Pliozän, 19. Holozän und Pleistozän. Vertikaler Massstab zehnfach überhöht