hír CSATORNA TARTALOM

Átírás

1 hír CSATORNA 2005 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja május-június TARTALOM MASZESZ Hírhozó... 2 Dr. Dulovics Dezsõ: A csatornahálózat, szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata... 3 Lázár László: Starnbergi szennyvíztisztító telep magyar szemmel... 8 Laky Dóra, Zentai Viktória: Young Scientists Programme KA Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2005/ / FÓRUM Dr. Gayer József : Hozzászólás Az UNESCO-Courir jelenti: A víz(ügy) privatizációja c. ismertetéshez és Dr. Juhász Endre: Hozzászólás Dulovics Dezsõné dr. Csatornahálózatok megfelelõsége címû tanulmányához TÁJÉKOZTATÓ a A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII-ik Országos Vándorgyûlésérõl... 23

2 2 HÍRCSATORNA H Í R H O Z Ó KEDVES I. KOLLÉGA! évf. 2. sz. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség szeptember A MaSzeSz elnöksége május 5-én ülésezett. Napirendjeként a májusban immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülõ német-magyar elõadóülés programjának elõkészítésével foglalkozott. Ezt a Szennyvíztisztító telepek rekonstrukciója címû elõadóülést május 30. és 31.-én megtartottuk. Az elõadóülésen elhangzottakat a közeljövõben a HÍRCSATORNA külön kiadásában jelentetjük meg. Május 31.-én került sor az éves taggyûlésünk megrendezésére is. A taggyûlés elfogadta az elnökség beszámolóját a évi munkáról, valamint a Szövetség gazdálkodásáról, kitûzte a évi programot és gazdasági tervet. Elfogadtuk a 2006-tól érvényes tagsági díjakat, melyekrõl a késõbbiekben még beszámolunk. Jelen számunkból szíves figyelmükbe/figyelmetekbe ajánlom az alábbi cikkeket: Dr. Dulovics Dezsõ: A csatornahálózat, szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata, továbbá a évi IFAT-on részt vett csoportunk beszámolóit Lázár László: Starnbergi szennyvíztisztító telep magyar szemmel, Laky Dóra, Zentai Viktória: Young Scientists Programme, címmel valamint a FÓRUM rovatunkban megjelenõ: Dr. Gayer József : Hozzászólás A víz(ügy) privatizációja c., az UNESCO-Courir-ból átvett ismertetéshez és Dr. Juhász Endre: Hozzászólás Dulovics D-né dr. A csatornahálózatok megfelelõsége c. tanulmányokhoz. A FÓRUM rovatba további észrevételeket és új cikkeket várunk a témák megvitatása céljából. Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, jó pihenést, jó idõt (munkát) kíván: Budapest, június 30. Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: DPH Kft. Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt. Nyomás: Ofszet Bt.

3 HÍRCSATORNA 3 A CSATORNAHÁLÓZAT, SZENNYVÍZTISZTÍTÁS ÉS A BEFOGADÓ KAPCSOLATA Dr. Dulovics Dezsõ PhD., egyetemi docens 1. Bevezetés A csatornahálózat, szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata - melynek sémáját az 1. ábra szemlélteti történelmi fejlõdés következménye. A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlõdésének elsõ szakaszában a tizenkilencedik század negyvenes éveit követõen a tanulmány tárgyát képviselõ, három elembõl álló rendszer nélkülözte a középsõ elemet, a szennyvíztisztítást. Az volt ugyanis az elképzelés, hogy a nagyváros sûrûn beépített központjából összegyûjtött csapadék- és szennyvizet elég bevezetni a város alatt haladó általában bõvizû felszíni vízbe, befogadóba, mely öntisztuló képessége következtében alkalmas fõleg a szerves szennyezõdések lebontására. Ebben az idõszakban kizárólag egyesített csatornahálózatok épültek, hiszen nem létezett kényszer a csapadékvíz és a szennyvíz szétválasztására. Néhány évtized alatt az iparosodás, a lakosság koncentrálódása a városokban és ennek következményeként a városfejlesztés, a civilizáció, változást hozott a szennyvizek mennyiségében és összetételében. A szenny- és csapadékvizet befogadó folyók károsodás nélkül már nem tudták elviselni a bevezetett nagyobb mennyiségû és szennyezõanyag tartalmú szennyvíz hatását. Megindult az útkeresés a szennyvizek káros hatásának csökkentése irányába. Így került sor a szennyvíz mechanikai elõtisztítására (rács és homokfogó beiktatására) és tisztítására (ülepítõk alkalmazására), majd késõbb a biológiai tisztítására (csepegtetõtestes-, eleveniszapos tisztítás), melyhez a szennyvíz mezõgazdasági öntözését és halastavas hasznosítását is soroljuk. 1. ábra. A szennyvíztisztítás kapcsolata a csatornázással és a befogadóval A szennyvíztisztítás beiktatása a rendszerbe azonnal megjelenítette csatornahálózat és a szennyvíztisztítás alrendszereinek kölcsönhatását. Az említett kölcsönhatáson túl az 1. ábrán feltüntettük az alrendszerek további kölcsönhatását, mint pl. az egyesített csatorna és a befogadó kölcsönhatását, mely a záporkiömlõn keresztül realizálódik, a kölcsönhatásokat a szennyvíztisztítás vízfázis befogadó, ill. szilárdfázis (iszap) befogadó (iszapelhelyezés) között. A három alrendszer kölcsönhatására a továbbiakban részletesen kitérünk. 2. Csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kölcsönhatása A címben szereplõ kölcsönhatás (kapcsolat) esetében meg kell különböztetni a csatornahálózat szerepét, melyet annak rendszere fejezi ki. Más kölcsönhatás jelentkezik az egyesített csatornázás, és más az elválasztott csatornázás szennyvízelvezetõ hálózata esetében. Az egyesített rendszerû csatornázás esetében, amikor is a szennyvíz és a csapadékvíz egy közös vezetékrendszeren kerül elvezetésre a településrõl a szennyvíztisztító telepre, más terhelés éri a szennyvíztisztító telepet a száraz idõszakban, és más a csapadékos idõszakban. Ezért a terhelést kiváltó tényezõtõl függõen megkülönböztetünk hozamra vonatkoztatott: hidraulikai terhelést, - szennyezõanyagra vonatkoztatott: szerves anyag-, lebegõanyag-, nitrogén-, foszfor-, és egyébterhelést. A elválasztott rendszerû csatornázás esetén a szennyvíztisztító telepre csak a szennyvízcsatorna szállítja az összegyûjtött szennyvizeket. A csapadék csatornából kizárólag a javított egyesített rendszerekbõl kerül a csapadékos idõszak elsõ szakaszából származó szennyezett csapadékvíz a szennyvíztisztító telepre. A szennyvíztisztító telep terhelésének megadása mindig is szorosan összefügg (-ött) azokkal a követelményekkel, melyek teljesítését a teleptõl elvárnak (-tak). A

4 4 HÍRCSATORNA szennyvíztisztítás korai szakaszaiban, amikor fõleg a városi szennyvíz tisztítása folyt, a telep terhelését egyértelmûen a hidraulikai terhelés jelentette. Napjainkban a tisztítással szemben támasztott követelmények növekedésével, amikor a szervesanyag eltávolítása mellett követelmény a tápanyagok eltávolítása is, a hidraulikai- és szervesanyag-terhelés mellé felsorakozott a nitrogén-, és foszforterhelés csökkentése is. (Erre a kérdésre a szennyvíztisztító telep befogadó kapcsolatának vizsgálatakor még visszatérünk.) 2.1. A terhelések meghatározása A terhelések meghatározásának legegyszerûbb módja azok méréssel történõ megállapítása, mely azonban csak üzemelõ csatornahálózat, ill. meglévõ szennyvíztisztító telep esetében lehetséges. Kisebb település meglévõ csatorna hálózatának esetén a terhelés méréssel történõ meghatározása annak költségessége miatt nem jöhet számításba. Marad tehát a terhelések meghatározása számítással. Új szennyvíztisztító telep létesítésekor az egyesített csatornahálózat esetében a hidraulikai terhelés meghatározására mértékadó az elvezetésre kerülõ, meghatározott gyakoriságú csapadékvíz-, és a figyelembe veendõ szennyvízhozam összege, melyek megállapítása a csatornahálózat hidrológiai hidraulikai méretezésének feladata, tekintettel arra, hogy a csapadékvíz hozam a szárazidei szennyvíz hozamának többszöröse (akár százszorosa is) lehet. A szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését korábban a szárazidei szennyvíz két- háromszorosára korlátozták. Az MSZ EN 752 szabvány szerint a záporkiömlõkön az 5-8 hígítású víz vezethetõ ki közvetlenül a befogadóba. Ezért a két- háromszoros hígítást meghaladó terhelést, (csapadék szennyvíz keverékét) a tehermentesítõ mûtárgy közbeiktatásával napjainkban már egyre több helyen elõtisztítás után vezetik a befogadóba. Elválasztott rendszerû csatornázás szennyvízelvezetõ hálózata esetén a szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését a csatornahálózatra csatlakozott lakosok vízfogyasztásának, ill. szennyvízkibocsátásának fajlagos értékei szabják meg, amelyhez hozzá kell adni az idegenvizeket is. A szennyezõanyag terhelésként mint már említettük megkülönböztetjük a szerves anyag-, a lebegõanyag-, a nitrogén-, és a foszforterhelést. A terhelés, számítással történõ meghatározásakor, kiindulási alapadatként, az Európában általánosan alkalmazott fajlagos szennyvíz- és szennyezõanyag-produkció adatait használjuk fel. Ezek értékeit az 1. táblázat tartalmazza. Hazai szakmai körökben gyakran kétségbe vonják az 1. táblázatban feltüntetett fajlagos szennyezõanyag-produkció értékeit, fõleg kisebb településeken, arra hivatkozva, hogy a hazai életstílus, étkezési szokások, életszínvonal, stb. jelentõsen eltérnek a külföldiektõl nálunk kisebbek a fajlagos értékek. Teszik ezt a pályázatban való kedvezõbb helyezés elérése érdekében. A közelmúltban diplomaterv keretében végzett ilyen irányú vizsgálatok inkább a nagyobb fajlagos értékekre engednek következtetni, ami a tervezõket óvatosságra inti. A másutt bevált alapadatok módosítására csak megalapozott vizsgálatok eredményeinek birtokában szabad vállalkozni. Paraméter Dimenzió Fajlagos érték Fajlagos szennyvízhozam q l/fõ.d 200* Kémiai oxigénigény KOI 120 Biokémiai oxigénigény BOI 5 60 Lebegõanyag LA g/fõ.d 70 Összes nitrogén ön 12 Összes foszfor öp 2** Megjegyzés: * a hazai értékek l/fõ.d értékek között szórnak, ** a hazai értékek a mósópor használattól függõen 2 5 g/fõ.d közöttiek. 1. táblázat. Szennyvíz- és szennyezõanyag-produkció fajlagos értékei A település csatornahálózata és a szennyvíztisztító telep kapcsolatában a terhelések meghatározásakor fontos szerepet játszik a település, pontosabban a csatornázott település- rész nagysága, terjedelme. Közismert, hogy a település nagysággal fordított arányban van az egyenlõtlenségi tényezõ értéke. A hazai tervezési gyakorlatban a szennyvíztisztító telepet az óracsúcs hidraulikai terhelésre és az átlagos szennyezõanyag terhelésre tervezik. A szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelésének óracsúcs-, ill. nappali óracsúcs tényezõjét a lakos-szám, ill. lakosegyenérték (LE) függvényében a 2. táblázat tünteti fel. Lakosszám [LE], ill. [fõ] Óracsúcs z Egyenlõtlenségi tényezõk Nappali óracsúcs z /8-1/10 1/13-1/ /10-1/12 1/15-1/ /11-1/13 1/15-1/ /12-1/14 1/16-1/ /14-1/16 1/18-1/ /16-1/18 1/19-1/ /17-1/18 1/19-1/ /18-1/20 1/20-1/22 2. táblázat. Óracsúcs- és nappali óracsúcs-tényezõk értékei a lakos-szám, ill. LE függvényében

5 HÍRCSATORNA 5 3. A szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatása Hasonlóan, mint a csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kölcsönhatása esetén a szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatása is a fejlõdés eredménye, melynek meghatározó eleme a befogadó védelmének szükségessége. A befogadó védelmét, korábban a szennyvíztisztító telep teljesítményének a tisztítási hatásfoknak a meghatározásával, napjainkban az elfolyó szennyvíz minõségi paramétereinek a bírságmentesség határértékeinek elõírásával, legújabban pedig, a környezetterhelési díjon belül a vízterhelési és a talajterhelési díj elõírásával, közvetett úton biztosítják. Hazánkban a hetvenes évek végéig a szennyvíztisztító telep teljesítményének meghatározására a tisztítási hatásfokot alkalmazták. Ezt követõen került bevezetésre a 28/1978 M.T. sz. rendelet és a 3/1984. (II.7.) OVH számú rendelet a befogadóba bevezethetõ szennyezõanyagok határértékeirõl, mely rendeletek a múlt év végéig voltak hatályban. Az Európai Unióban 1991-tõl került bevezetésre a 91/271 EGK Irányelv, mely meghatározza a tisztított szennyvíz befogadóba való bevezetésének feltételeit. Az összehasonlítás érdekében a 3. táblázatban a hazai elõírások által támasztott követelményeket foglaljuk össze az 91/271 EGK Irányelv paraméterei szerint: Paraméter Mérték- Területi kategória egység Kémiai oxigénigény (KOI) mg/l Biológiai oxigénigény (BOI 5 )* mg/l Összes lebegõanyag (öla) mg/l Összes nitrogén ** (ön) mg/l 4,3 16,5 41,7 28,4 23,4 23,4 Összes foszfor (öp) mg/l 1,8 2,0 2,0 2,0 2,0 Megjegyzés: * Átszámított érték KOI/BOI 5 =5:1 ** Az ammónium-n és a nitrát-n értékei átszámítva összes N-re. 3. táblázat. A befogadóba bírságmentes bevezetés követelményei néhány szennyezõ esetében A táblázat értékei, mint ahogyan az a következõ táblázat adataival történõ összehasonlításából is kiderül, a lebegõanyag kivételével különösen szigorúak. Tudomásul kell azonban venni, hogy a rendelet megszületésének idején a közepes és nagyobb városaink szennyvíztisztítása volt napirenden, ami a szigorúbb határértékeket részben igazolhatta. A tisztított szennyvíz kibocsátásának uniós követelményeit az 91/271 EGK Irányelv szerint a 4. táblázat foglalja össze: A két táblázat összehasonlításából látható, hogy: az EU irányelvek a szennyezõ forrás nagysága szerint, míg a hazai elõírás a területi kategóriák szerint különbözteti meg a tisztítási követelményeket, az 5. területi kategória kivételével a hazai elõírás KOI határértékei %-kal szigorúbbak, mint az EU irányelvek követelményei, a lebegõanyag határérték a hazai elõírás esetén nincs összhangban a szennyvíztisztás technológiai sajátosságaival, a hazai elõírások nem különböztetik meg a szennyvíz hõmérsékletének hatását a szennyvíztisztításra, a hazai elõírás %-os eltávolítási követelményt nem ismer, a nitrogén és foszfor eltávolítás követelményei a két elõírás szerint jelentõs összehangolást igényeltek (komponensek, határértékek, érvényességi terület). A hazai elõírásoknak a 91/271 EGK Irányelvhez másodszori nekifutásra történõ harmonizációja eredményeit az 5. táblázatban mutatjuk be. A 4. és az 5. táblázatok összehasonlításból látható, hogy a hazai elõírás többletként alkalmazza a < 600 LE és a LE nagyságrendi kategóriákat. Ezek bevezetése szükséges volt a 9/2002.(III.22.) KöM KöViM együttes rendelet hibájának korrigálására, mely nem különböztette meg a nagyságrendi kategóriákat. (Megjegyezzük, hogy az EU több országában a kisebb 2000 LE kategóriában külön rendeletek írják elõ a határértékeket.) Komponens Dimenzió Település nagysága (ezer LE) > 100 Kémiai oxigénigény mg/l (KOI) % 1) Biológiai oxigénigény 2) mg/l (BOI 5 ) % 1) Összes lebegõanyag mg/l (öla) % 1) Összes nitrogén 3) 4) 5) mg/l (ön) % 1) Összes foszfor 3) mg/l 2 1 (öp) % 1) Megjegyzés: 1) Minimális eltávolítási hatásfok az érkezõ terhelés arányában. Alternatív módon alkalmazható a határkoncentrációval. 2) BOI 5 más paraméterrel helyettesíthetõ: összes szerves szén (TOC), vagy teljes oxigénigény (TOD), ha összefüggés állapítható meg a BOI 5 és a helyettesítõ paraméter között. 3) Csak érzékeny, eutrofizációra hajlamos területen kell elõírni 4) Összes nitrogén alatt a Kjeldahl-nitrogént (szerves N + NH 3 -N), a nitrátnitrogént (NO 3 -N) és a nitrit-nitrogént (NO 2 -N) kell érteni. 5) Alternatív lehetõség: a napi átlag nem haladhatja meg a 20 mg/l értéket. Az elõírt határérték = > 12 C szennyvíz hõmérsékletre vonatkozik. 4. táblázat. A tisztított szennyvíz kibocsátásának követelményei az 91/271 EGK Irányelv szerint A LE, a LE és a nagyobb mint LE kategóriákban a hazai technológiai határértékek az alábbi eltérésekkel megegyeznek a harmonizált 91/271 EGK Irányelvvel: az ön határértékeket a 91/271 Irányelvben az érzékeny területen >12 C reaktor hõmérséklet esetén

6 6 HÍRCSATORNA kell teljesíteni, hazai elõírásunk ezt úgy írja elõ, hogy XI.16. és IV.30. között az az elfolyó szennyvíz ön koncentrációja 15 mg ön/l helyett lehet 25 mg ön/l, ill. 10 mg ön/mg/l helyett lehet 20 mg ön/l, a 28/2004. (XII.25.) KvVM rendeletbõl az összes nitrogén oszlopokban kimaradt a 70-80%-os eltávolítási hatásfok, mint alternatíva megadása, LE nagyságrendi kategóriában az öp és ön oszlopokba (mg/l és %) belekerült a (4) megjegyzés: A hatóság vízvédelmi érdekek alapján egyedi határértéket állapíthat meg, ilyen megjegyzés a 91/271 Irányelvben nem szerepel, a < 600 LE és a LE kategóriákban is szerepel a (4) megjegyzés: A hatóság vízvédelmi érdekek alapján egyedi határértéket állapíthat meg, ami a fentiekre tekintettel értelmetlen, mert LE terhelési kapacitás alatt a 240/2000. (XII.25) Korm. Rendelet és a 49/2001. (IV.3.) Korm. Rendelet szerint a szigorúbb öp és ön határértékeket csak a nitrát érzékeny területeken kell betartani 10 ezer LE terhelés felett (Lásd: Technológiai határértékek táblázat (5) megjegyzés!). Az elfogadott 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet felsorolt eltérései az Uniós 91/271 Irányelvtõl többlet tisztítási teljesítményt igényelnek a hazai szennyvíztisztító telepektõl. Tudomásul kellene már végre venni, hogy a többletkövetelményt csak többlet beruházási és üzemeltetési források egyidejû biztosításával lehet támasztani, hogy a lakosság teherbíró képességét is figyelembe kellene venni. Azt sem ártana megfontolni, hogy a korábban megvalósult hazai szennyvíztisztító telepek bár a hidraulikai terhelésük csökkent nem tudják, vagy csak nagy nehézségekkel (jelentõs többletköltség) tudják teljesíteni az Únióban elõírt szigorúbb követelményeket, melyek persze ott a minimális követelményeket jelentik. Az elõzõekben közölt EU követelmények betartása a telepnagyságok szerint az alábbi szennyvíztisztítási technológiákat igényli: < 2000 LE - megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, kétszintes ülepítõ) + biológiai tisztítás (pl. stabilizációs tavak, gyökérmezõs-, csepegtetõ testes-, tárcsás merülõ testes tisztítás és az eleveniszapos tisztítás minden változata) + iszapkezelés (fûtetlen anaerob iszapstabilizálás, iszaptárolás, -elhelyezés). Csak mechanikai tisztítás nem elegendõ. Kiépített terhelési Dikromátos oxigénfogyasztás Biokémiai oxigénigény (2) (3) Összes lebegõanyag Összes foszfor Összes nitrogén (ön) kapacitás [LE] (KOI k ) (3) (BOI 5 ) (öla) (3) (öp) V. 1-tõl XI.15-ig XI. l6-tól IV.30-ig mg/l % mg/l % mg/l % mg/l % mg/l mg/l < (4) (4) (4) (4) (4) (4) (4) (4) (4) (4) (4) (4) (5) (5) 25 (5) > (5) (5) 20 (5) Megjegyzések: (1) A koncentrációban megadott határérték (napi átlag érték) és az eltávolítási hatásfok alapján meghatározott határérték közül az engedélyben elõírt csak az egyik kritériumnak kell megfelelni. A százalékos csökkentést a tisztítótelepre bevezetett nyers szennyvíz koncentrációjához képest kell értelmezni. (2) A BOI 5 más paraméterrel helyettesíthetõ: összes szerves szén (TOC) vagy teljes oxigénigény (TOD), ha összefüggés állapítható meg a BOI 5 és a helyettesítõ paraméter között. (3) Tavas szennyvíztisztítás után vett vízmintákat KOI k, BOI 5 komponensekre a vízminõségi vizsgálatokat megelõzõen szûrni kell, azonban a szûretlen víz összes lebegõanyag koncentrációja nem haladhatja meg a 150 mg/l-t. (4) A hatóság vízvédelmi érdekek alapján egyedi határértéket állapíthat meg. (5) A határértékeket a 240/2000. (XII.25.) Kormányrendelet szerinti érzékeny és a 49/2001. (IV.3.)Korm. rendelet szerinti nitrát érzékeny területeken kell betartani, 10 ezer LE terhelés felett. 5. táblázat. A települések szennyvízelvezetésére és tisztítására vonatkozó technológiai határértékek a 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerint LE megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, ülepítõ medencék, kétszintes ülepítõ) + biológiai tisztítás (pl. kis- és közepes terhelésû csepegtetõ- és tárcsás merülõ test, eleveniszapos tisztítás részleges nitrifikációval) + iszapkezelés (fûtetlen anaerob iszapstabilizálás, iszaptárolás, -elhelyezés). A csak nagyterhelésû biológiai fokozat nem elegendõ LE megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, ülepítõ medencék) + biológiai tisztítás (pl. kisterhelésû eleveniszapos tisztítás nitrifikációval és részleges denitrifikációval) + iszapkezelés (pl. fûtetlen vagy fûtött anaerob iszapstabilizálás, iszaptárolás, -elhelyezés). Érzékeny területen a részleges denitrifikáció nem elegendõ, szükséges az intenzív, legalább 70%-os, nitrogén- és biológiai foszforeltávolítás LE megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, ülepítõ medencék) + biológiai tisztítás (pl. kisterhelésû eleveniszapos tisztítás nitrifikációval és denitrifikációval, a foszfor részleges eltávolítá-

7 HÍRCSATORNA 7 sával) + iszapkezelés (fûtött rothasztás, iszaptárolás, -elhelyezés). > LE megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, ülepítõ medencék) + biológiai tisztítás (pl. kisterhelésû eleveniszapos tisztítás nitrifikációval és denitrifikációval, foszfor eltávolítással) + iszapkezelés (fûtött rothasztás, iszaptárolás, -elhelyezés). Érzékeny területen nagyteljesítményû denitrifikáció kb. 80%-os hatásfokkal és kémiai-biológiai foszforeltávolítás. 4. Az iszapkezelés kölcsönhatásai A csatornázás szennyvíztisztító telep befogadó rendszeren belül is fellelhetõk kapcsolatok, kölcsönhatások. Elsõsorban az iszapkezelés és iszapelhelyezés közötti, majd a szennyvíztisztítás és az iszapkezelés kölcsönhatásait érdemes megemlíteni. Ezen kölcsönhatások fejlõdést megvizsgálva úgy is fogalmazhatunk, hogy ezek a múltban az elhanyagolt kölcsönhatások kategóriájába tartoztak. Gondoljunk csak a közelmúltban magvalósult hazai szennyvíztisztító telepekre, ahol a tervezett iszapelhelyezés széleskörû problémáját sok esetben Az iszap mezõgazdasági területen kerül elhelyezésre kijelentéssel oldotta meg a tervezõ. Az iszapkezelés és iszapelhelyezés közötti kapcsolatot hasonlóan a szennyvíztisztítás-szennyvízelhelyezés kapcsolathoz a befogadót jelentõ iszapelhelyezés feltételei határozzák meg. Tehát már a tervezési fázisban fel kell tárni az iszapelhelyezést hosszú távra biztosító befogadó(ka)t, hogy az ezek által megszabott követelményeket kielégítõ iszapkezelés kerüljön megvalósításra. Változó világunkban ez nem könnyû feladat. A hazai szennyvíztisztításnak ezen a területen (a tervezési gyakorlattól a szakterület országos irányításáig) sokat kell fejlõdnie. A szennyvíztisztítás és az iszapkezelés kapcsolatát a kölcsönös egymásra hatás jellemzi. A szennyvíztisztítási technológia eleget téve a vízfázissal szemben támasztott növekvõ követelményeknek, a gazdaságosság kritériumának, stb. feltételek teljesítését követeli meg az iszapkezeléstõl. Ugyanakkor az iszapelhelyezés által az iszapkezeléssel szemben támasztott követelmények (pl. az iszap stabilizálása, energia visszanyerés, stb.) visszahatnak a szennyvíztisztításra (pl. a telep belsõ foszfor terhelése a rothasztásos technológiák esetében). Ezt a hatást a biológiai tisztítás tervezésének elsõ fázisában már az alapadatok meghatározásakor kell érvényre juttatni. 5. Környezeti hatások és kitekintés a jövõbe A csatornázás szennyvíztisztítás befogadó rendszer megvalósulása óta a környezeti hatások szabályozását, megfelelõ szintû mérséklését szolgálja. Természetesen ez a szolgálat sok tényezõ függvénye, mint például: a gazdasági helyzet, a technika színvonalának mindenkori állása, a tudatos környezet megóvás igénye, az alkalmazható rendszerek és a rendszervizsgálatok lehetõségeinek bõvülése (pl. szimulációs modellezés), stb. A rendszert a befogadók oldaláról vizsgálva megállapítható, hogy a környezet megóvása, a növekvõ szenynyezés hatásának csökkentése érdekében - a befogadók terhelhetõségének csökkenése miatt - a terhelés is csökkenõ tendenciát mutat. Ezért a szennyezõ anyagok emissziós határértékeiben mint ahogyan az eddig is érvényesült csökkenéssel kell a jövõben számolni. Ezen túlmenõen várható, hogy a megismerés hatékonyságának növekedése következtében az eddig meghatározó paraméterek köre is bõvülni fog. Mindezek következménye az eredményesebb szennyvíztisztítás igénye mind a tervezés, a megvalósítás és az üzemeltetés tekintetében. Felhasznált szakirodalom: Dulovics, D. (1999): Új technológiai lehetõségek a hazai szennyvíztisztításban, HÍRCSATORNA, május-június, pp Dulovics, D. (2002): Az eleveniszapos szennyvíztisztító telepek tervezési alapadatainak meghatározása II., HÍRCSATORNA, január-február, pp Dulovics, D. (2005): A csatornahálózat, szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata, környezeti hatásai, jövõbe tekintés. MaVíz SZIE YMMFK EU harmonizált csatornatervezés tanfolyam SzVP Szerkesztette Dávidné, Deli Matild 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet

8 8 HÍRCSATORNA STARNBERGI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEP MAGYAR SZEMMEL Lázár László okl. mérnök; H.J.K. Mérnöki Iroda Kft. Az IFAT-on részt vevõ MaSzeSz csoport érkezése és fogadtatása a szennyvíztisztító telepen. A Starnbergi szennyvíztisztító telep Münchentõl délre, a Starnbergi tó északi részén helyezkedik el. A tó körüli lakossági és ipari szennyvízkibocsájtók szennyvizeinek tisztítására építették. Délelõtt érkeztünk a telepre, amely Starnberg falu közelében van. A buszból kiszállva egy kb. 50 fõs tárgyalóba irányítottak minket. A tárgyaló jól felszerelt, modern, minden prezentációs feladatra alkalmas volt. A tárgyalóban megvolt az elõadásokhoz szükséges számítógép, írásvetítõ, az elektromosan mûködõ sötétítõfüggönyrõl nem is beszélve. Elõre elkészített prezentáció segítségével magyarázta el a szennyvíztisztító telep vezetõje a telep mûködését. A számítógépes elõadásra szükségük van, hiszen különbözõ szervezeteknek és intézményeknek kell tartaniuk elõadást Szíriától a helyi községi iskolákig. Az elõadás végén rövid színes ismertetõt osztottak szét a hallgatóság között. Ezzel befejezõdött az elméleti ismertetés, kimentünk a telepre. A telepet technológiai sorrendben végigjárva folyamatosan elmondták a technológia mûködését és közben kérdéseket tehettünk fel. A Starnbergi tó az Alpok lábánál fekszik Münchentõl nem messze. Az 1. ábra a Starnbergi tó elhelyezkedését mutatja be. A tó észak-déli irányban több mint 20 kilométer hosszú. Ezzel a mérettel a leghosszabb és a második legnagyobb tó a Chiemsee után Bajorországban. A térfogata közel 3 milliárd m 3. A legmélyebb pontja 127,8 méter és az átlagos mélysége 53,2 méter. A tó a jégkorszakban alakult ki. A jégkorszak elmúltával gleccserek táplálták. A tónak 56,4 km 2 a felülete. Tavat tápláló érdemleges vízfolyás nincsen; pár kisebb vízfolyás, patak táplálja. A hozzáfolyás, amit a patakok az esõ, az olvadék hó és a talajvíz jelent körülbelül 2,8-7,5 m 3 /s-ot tesz ki. A tóból való kifolyás északon van egy kisebb vízfolyás formájában (Würm), ezen kívül a párolgásnak van jelentõsége a tó vízháztartásában. A betáplálásokat, az elvételeket és a tó térfogatát figyelembe véve a víztérfogat teljes kicserélõdéséhez elméletileg 21 évre van szükség. A tó beépítése, egyre több ember jelenléte, a tó körüli ipar növekedése következtében ez az érzékeny víztestest károsodott. Az 1950 es években a tó körül építési tilalmat rendeltek el és több helyen korlátozták az építkezéseket. A tó vízminõségi problémáinak megoldásra a csatornázás és a szennyvíztisztítás kiépítése volt kézenfekvõ. A Starnbergi Szennyvízszövetség 1964-ben alakult a korábban (1958) már mûködõ, tervezésre alapított célszövetségbõl. A szövetség tagjai a következõ települések: Berg, Münsing, Seehaupt, Tutzing, Feldafing, Pöcking és Starnberg. A 2. ábra a starnbergi tó csatornahálózatát mutatja be. 1. ábra. A starnbergi tó elhelyezkedése 2. ábra. A starnbergi tó csatornázása

9 HÍRCSATORNA 9 Az elsõ lépés a tavat körbevevõ települések csatornázása és az összegyûjtött szennyvíz elvezetése volt a szennyvíztisztító telepre. Elõször a tó nyugati oldalán végighúzódó fõgyûjtõrendszert alakították ki. Ezzel egyidõben építették meg a Starnbergi szennyvíztisztító telepet, amely a tó északi részén helyezkedik el. A csatornahálózat és a szennyvíztisztító telep 1971-re készült el. A keleti fõgyûjtõ 21,5 km hosszú. A Seehaupt-tól induló keleti fõgyûjtõ és a csatornahálózat 1976-ra készült el. A nyugati fõgyûjtõ 25 km hosszú. A települések összlakossága a tó körül fõ volt. A településen élõk 96%-a csatlakozott a szennyvízelvezetõ hálózathoz. Ma ez a szám 98,3%. A csatornahálózat elválasztott rendszerû. A fõgyûjtõn a szennyvíz továbbítását 10 db átemelõ biztosítja. A teljes gyûjtõhálózat hossza 450 km-t tesz ki, anyaga vasbeton, azbesztcement, mûanyag, öntött vas és kõagyag. Tízévenként a csatornahálózatot kamerával végigvizsgálják ezzel szûrve ki a nagyobb hibákat, repedéseket, töréseket. Ez az ellenõrzés szükséges, ugyanis egy részét a nyugati fõgyûjtõnek a tóban vezetik a 3. ábra szerint. 3. ábra. A csatorna fektetés tavi szakasza A fõgyûjtõ hálózat és a csatornarendszer zömmel gravitációs. A szennyvíz utaztatási ideje közel 20 h. A nagy utazási idõ alatt a könnyen bomló szerves összetevõk bontása megindul. Kén-hidrogén problémára nem panaszkodtak, ez köszönhetõ a gravitációs rendszernek, ahol nagyobb az átlevegõzés lehetõsége. A csatornaüzemeltetés legnagyobb problémája akkoriban és ma is az összegyûjtött szennyvíz nagy idegenvíz hányada volt. A telepre beérkezõ vízmennyiség közel 40%-a az idegenvíz. Ez a probléma mai napig jelentõs. Mivel a bejutó idegenvíznek nagy része talajvíz ez fõleg télen jelent problémát, mert a csatornában utazó vizet lehûti és a szennyvíztelepre 8 C-os, vagy annál alacsonyabb hõmérsékletû szennyvíz érkezik. 4. ábra. A szennyvíztisztító telep látképe Amint már fentebb említettük a szennyvíztisztító telep a tó északi részén Starnberg városához közel helyezkedik el. A 4. ábrán a szennyvíztisztító telep madártávlati képe látható. A szennyvíztisztító telepre a fõként gravitációs csatornahálózaton keresztül érkezik a szennyvíz a nyugati majd a késõbb megépített keleti fõgyûjtõn keresztül. A telep befogadója a Würm folyó. A telep 1970-es évekbeni építésénél lakos élt a tó körül, ma ez a szám fõ. Az ipari és egyéb kibocsájtókat is figyelembe véve, 1971-ben a telepet LE-re tervezték. A szennyvíztisztító telep fejlesztései 1971 tõl ben elsõként a Bajor szennyvíztisztító telepek közül a foszfortalanítást építették ki. Ekkor -fõként hidraulikai szempontból LE-re emelték fel teljesítõképességét ben építettek egy új utóülepítõt a meglévõ mellé, amely az üzemvitel biztonságát és az elfolyó víz minõségi javulását eredményezte. A gépi iszapsûrítést és az iszapszárító egységet a telepen 1990-ben készítették el Minden fontosabb beruházást összehasonlító tanulmány elõzött meg. A tanulmány értékelésével választották ki pályáztatással a céget, amely lebonyolítja a beruházást. A szigorodó vízminõségi feltételek mellett, a megnövekedett kezelendõ iszap jelentett problémát a 90-es években. Az iszap elõtározót újjáépítették. Új víztelenítõ gépet helyeztek üzembe, amely a rothasztott iszapot víztelenítette, gépi iszapsûrítõt állítottak üzembe. Az elfolyó vízminõségi paramétereket a 90-es években az 1. táblázat mutatja ben indították el a biológiai tisztítás hatásfokának növelésével foglalkozó projektet. A beruházást tanulmányok elõzték meg. A denitrifikáció javítása érdekében az egyik elõülepítõt anoxikus medencévé alakítot-

10 10 HÍRCSATORNA ták. A nagyobb nitrifikáció és iszapkor elérése érdekében az oxikus medencéket mozgó ágyas biofilmes medencévé alakították (MBBR Moving Bed Biofilm Reactor). Ezt az 5. ábrán bemutatott úgynevezett LIN- POR kockákkal érték el Elfolyó víz Átépítés elõtt Átépítés után Eltávolítási paraméterei teljesítmény mg/l mg/l % KOI BOI NH 4+ -N ön öp táblázat. Az elfolyó víz minõsége a 90-es években. 5. ábra. A LINPOR kockák Ezek a kockák szivacshoz hasonló anyagúak. Nagy fajlagos felületükön könnyen kialakul a biofilmréteg, és így kedvezõ környezet jön létre a tápanyaglebontást végzõ mikroorganizmusok számára. Üzemeltetés során nagyobb iszapszárazanyag mennyiséggel mûködtethetõ a telep, anélkül, hogy az terhelné az utóülepítõket. Biofiltereket helyeztek üzembe, újjáépítették a második utóülepítõt, új finomrácsot és rácsszemét víztelenítést állítottak üzembe. A jelenlegi elfolyó vízminõségi paramétereket a 2. táblázat mutatja be A szennyvíztisztító telep jelenlegi felépítése A telepre érkezõ vízhozamok a következõk: Átlagos napi szennyvízmennyiség Q d = m 3 /d Szárazideji szennyvízmennyiség Q t = m 3 /h Kevert vízmennyiség Q m = m 3 /h Terhelési paraméterek: BOI 5 = 6000 kg/d LA = kg/d TKN = kg/d öp = 195 kg/d A szennyvíztisztító telepen a belsõ terhelést, amely az iszapkezelés csurgalékvizeit és a különbözõ visszavezetett technológiai vizeket jelenti - is figyelembe veszik. Víztelenítésbõl származó csurgalékvíz mennyiség 17 m 3 /h. Az iszapkezelés TKN terhelése 150 kg/d. A jelenlegi szennyvíztisztító telep a következõ létesítményekbõl, ill lépcsõkbõl áll: 1. Átemelõ csiga A tó körüli csatornahálózatból érkezõ vizet az átemelõ csigák emelik olyan szintre, hogy onnan gravitációsan folyjon végig a mûtárgyakon, egészen a biofilterig. Durvarács védi a csigamûvet a nagyobb darabos szennyezõdésektõl. Három csigamûbõl kettõ 500 l/s-os és egy 250 l/s kapacitású. Így maximum 750 l/s-ot tudnak szállítani. (Tõlünk nyugatabbra fekvõ országokban ez a szivattyútípus elterjedtebb, mint nálunk.) Mechanikai tisztítás 2. Rácsok Két darab 6 mm lyukátmérõjû finomrács távolítja el a finomabb szennyezõdéseket. A rácsszemetetet préselik. A viszszamaradó részt átmossák. A víztelenített rácsszemetet komposztálóba szállítják. A rácsszemét mennyiség 180 t/a. 3. Venturi csatorna A Venturi csatorna méri a telepre érkezõ szennyvízhozamot. 4. Homok- és zsírfogó Az elfolyó víz Elõtisztításról Teleprõl Tisztítási Megengedhetõ paraméterei elfolyó víz elfolyó víz hatásfok érték mg/l % mg/l BOI , KOI NH 4 -N 26 0,2 99 5* ön * öp 5 0, Szûrhetõ anyag táblázat. Az elfolyó víz minõsége jelenleg *Megj: Érvényes májustól - októberig. 6. ábra. Homok és zsírfogó

11 HÍRCSATORNA 11 A hosszanti levegõztetett homok és zsírfogó együtt 250 m 3 térfogatú. A levegõztetett homokfogóban (6.ábra) a finomabb részek a levegõztetés során a vízben maradnak, a durvább részek, a homok, a homokfogó aljára ülepednek le. A homokfogóba bejuttatott levegõmennyiség 295 Nm 3 /h. Az éves leválasztott homokmennyiség 70 t/a. A mûtárgy másik részében az olaj és zsírleválasztó mûködik. A leválasztott olajat az iszaprothasztóban kezelik. 5. Elõülepítõ (eredetileg) A szennyvíz két egymás mellett lévõ hosszanti elõülepítõbe jutott. Térfogatuk 2 x 548 m 3 volt. Az elõülepítõ hidraulikailag LE-re volt tervezve. Az egyik elõülepítõt jelenleg denitrifikációs medenceként használják. A primer iszapot az iszaprothasztóba szivattyúzzák. Biológiai tisztítás 6. Anoxikus medencék (denitrifikáció) Két medencerész szolgál a nitráteltávolításra, egy 1000 m 3 -es és egy 2000 m 3 -es medence. A második medence levegõztethetõ is. Átalakítás után lett denitrifikációs medence. A kisebbik medencében 4 keverõ, a nagyobbikban 16 keverõ mûködik. 7. Levegõzetetõ medencék( nitrifikáció) 7. ábra. Levegõztetõ medencék A levegõztetõ medencében (lásd 7.ábra) a szénformák bontása és az ammóniaformák oxidálása történik 16 db elkülönített levegõztetõ medence részt építettek. A nitrifikáció LE-re tervezett. A levegõmennyiség m 3 /h, de a légbevitel körülményeit a teleprõl szóló ismertetõk nem tartalmazzák. A levegõmennyiséget hat fúvó biztosítja. Az db membráncsõ levegõztetõ 3,5 m mélyen van a vízszint alatt. A levegõztetõ medence végén egy úgynevezett szitafalat helyeztek el. Ezzel a fallal a LINPOR kockákat tartják vissza a levegõzetetõ medencében. Mindkét levegõztetõ medencébõl az utóülepítõkbe jut a víz. 8. Utóülepítõk A régebbi utóülepítõ 48 m átmérõjû és m 3 térfogatú. A felületi terhelése 0,86 m/h. Az iszapot tölcsér alakú zsompba kotorja a kotró. Az újabb ülepítõ 46 m átmérõjû és m 3 térfogatú. A felületi terhelése 0,94 m/h. Az iszapot nem kotorják, hanem szívókotrók porszívószerûen gyûjtik össze. Ennek a hátránya, hogy több vizet szív az iszappal, mint az elõzõ rendszerû. Ottjártunkkor a régebbi építésû tölcséres-kotrós ülepítõ vize volt tisztább. A másik ülepítõ vize opálosabb, zavarosabb volt. Mindkét ülepítõben az ülepítõ hídjával együtt forgó uszóiszapleszedõ van. A kezelõ a leszedõt a hídról tetszõlegesen indítja vagy állítja le. Az elfolyó víz körvályúját és a fogazott bukókat folyamatosan mûködõ motoros kefe takarítja le a keletkezett algáktól. Utókezelés 9. Biofilter A Würmbe való bevezetés elõtt az utóülepítõkbõl kikerülõ vizet biofiltereken vezetik keresztül. A tisztított vizet egy homokkal töltött biofilteren vezetik át, amely a legfinomabb lebegõanyagokat is eltávolítja a vízbõl. A biofilter szûrõanyagának alkalmazott szemcsemérete 1-2 mm. A biofilter alkalmas utódenitrifikációra, a maradék nitrát eltávolítására. A befolyó vízhez szénforrást, metanolt kell adagolni ha a megelõzõ technológiai folyamatok során a tápanyagul szolgáló szénformák mennyisége lecsökken. A metanolszükséglet évi tonna. A telep üzemeltetésekor arra törekednek, hogy minél kevesebb metanolt kelljen a biofilterbe adagolni, mert az üzemköltséget növel. A biofilterbe lehetõség van Vas III só adagolására, amellyel utó-foszforkicsapatás végezhetõ. Az elfolyó vízmennyiséget ismét mérik, induktív mennyiségmérõvel. A mérés pontossága fontos, hiszen a települések és az egyéb szennyvíz kibocsátók ez alapján fizetnek díjat a Starnbergi Szennyvízszövetségnek. Az elfolyó szennyvízminõséget és a minõségváltozást online, folyamatos mintavevõvel vizsgálják. A fõbb vízminõségi paramétereket mérik: TOC, NH 4 -N, öp. 10. UV-fertõtlenítõ A szigorodó közegészségügyi elõírások betartása miatt a Starnbergi szennyvíztelepen a víz UV fertõtlenítését építették ki 2005-ben. A beruházás 1,35 millió volt. Az UV fertõtlenítõ kiépítése elõtt a tisztított szennyvíz utótisztító tórendszeren keresztül folyt a Würmbe. Jelenleg az UV kezelés után közvetlenül folyhat a víz a folyóba. Az UV megkerülésére is lehetõség van, ezzel a lehetõséggel télen élnek.

12 12 HÍRCSATORNA Iszapkezelés a Starnbergi szennyvíztisztító telepen. 11. Iszapsûrítõ Az átépítés után szalagos BELLMER iszapsûrítõket helyeztek üzembe, amelyek a kb 0,8%- os biológiai fölösiszapot 5-7% szárazanyagúra sûrítik. A csurgalékvizet ismét a telep elejére vezetik. 12. Iszaprothasztó A sûrített iszapot az elõülepítõbõl elvett nyers iszappal, a kifogott zsírral együtt a rothasztótorony I. be szivatytyúzzák. Ez a torony 2500 m 3 es. Itt, a levegõtõl elzárva 20 napos tartózkodási ideje van az iszapnak, a hõmérséklete 35,5 o C. Az iszapot hõcserélõn vezetik keresztül. A melléktermékként keletkezett metángázból (amely nem tiszta metán) energiát nyernek. 8. ábra. UV fertõtlenítés a szennyvíztisztító telepen A 256 UV csõ szolgál a fertõtlenítésre. A csatornában 1 m körüli a vízmélység. Az állandó vízszintet egy automatikus szintmérõvel összekapcsolt motoros zsiliptábla biztosítja. Az UV fertõtlenítés éves üzemköltsége Iszapvíztelenítõk A stabilizált kirothasztott iszapot centrifugával víztelenítik. A víztelenítéshez flokkulációs anyagot használnak. Körülbelül 28%-os iszapszárazanyagot tudnak elérni. Évente tonna iszap keletkezik. A víztelenített iszapot silóban tárolják, ahol 14 nap az elméleti tartózkodási idõ. A telep informatikai rendszere A telep informatikai rendszere Windows NT alatt fut. A teleppel kapcsolatos fõbb üzemadatokat, a szivattyúk állapotát, a hibajelentéseket a számítógép bejelzi a PLCre. Ezeket az adatokat a vízminõségi mérésekkel együtt két szerveren tárolják. Az adatok késõbb visszakereshe- 9. ábra

13 HÍRCSATORNA 13 tõek, az üzemadatokról, vízhozam mérésekrõl késõbb grafikonok statisztikák készíthetõek. Hiba esetén a számítógép figyelmezteti az üzemeltetõt. Ha este történik a hibaeset, akkor a számítógép SMS-t küld az üzemeltetõ szolgálati mobiltelefonjára. Összefoglalva Technológiailag és gépészetileg jól mûködõ szennyvíztisztító telepet láttunk, melynek mûködési hosszelvényét a 9. ábra mutatja be. A fejlesztések bemutatása során kiderült számunkra, hogy nem egyszerre akartak minden problémát megoldani, hanem lépésrõl lépésre a lehetõ legkisebb beruházási költséggel, inkább ötletességgel oldották meg a felmerülõ gondokat. A telep elrendezése helytakarékos volt. A fejlesztések során törekedtek arra, hogy minél kevesebb új területet használjanak fel. Többek között ezt a célt szolgálta az oxikus medence iszaptömegének növelése a LINPOR kockákkal és az elõülepítõ átalakítása anoxikus medencévé. Az átépítésekkor és a bõvítésekkor a legjobb minõségre törekedtek. Nem egyszeri nagy beruházást céloztak meg, hanem a lehetõ legkisebb ráfordítással, energiatakarékosan oldották meg a feladatokat. Irodalom: 1. Internet: 2. A szennyvíztisztító telepen kapott ismertetõ PANNON-VÍZ Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/ , 96/ SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése, CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése

14 14 HÍRCSATORNA YOUNG SCIENTISTS PROGRAMME (2005. április 24. május 4.) Laky Dóra (Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építõmérnöki Kar) Zentai Viktória Virág (Szent István Egyetem Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolai Kar) A MaSzeSz támogatása révén Magyarországot ketten képviselhettük a Young Scientists Programme -on, amelynek húsz országból, több mint hatvan résztvevõje volt. Hét csoportra osztottak bennünket, és a miénk igazán nemzetközire sikeredett, hiszen rajtunk kívül kubai, kínai, indonéz, palesztin és libanoni kollegák kerültek ide. Négy napot Münchenben töltöttünk, ahol az IFAT szakkiállítást néztük meg, illetve elõadásokat hallgattunk, majd ezt követõen gyárakat, egyetemeket és cégeket látogattunk meg Németországban. Ebben a kis beszámolóban röviden összefoglaljuk, hogy hol jártunk és mit láttunk ebben az egy hétben. Április 28-án, csütörtökön hagytuk el Münchent, ahonnan Berchingbe mentünk a Hans Huber vállalathoz. Az elsõ érdekes megoldás már az iroda mosdójában feltûnt mindenkinek: különleges kialakítású WC csészék, és a mosdó falán felirat: Nem szennyvíz, hanem értékes tápanyag!. Az irodákban keletkezõ szennyvizet (mintegy 200 fõ) jelleg szerint külön választva vezetik el, majd tisztítását is elkülönítve végzik a DESAR Research Center (Decentralized Sanitation and Reuse) technológiája szerint: Vizelet Mivel a tápanyagok jelentõs része a vizeletben található, ezért abból trágyát állítanak elõ. A vizelet kezelése a következõ lépésekbõl áll: kicsapatás, illetve ammóniasztrippelés. A HUBER cég által kifejlesztett automatizált folyamat révén végeredményként jó minõségû magnézium-ammónium-foszfátot nyernek. Fekáliás szennyvíz A fekáliából energiát, illetve tápanyagot nyernek ki. A HUBER technológiája révén a kórokozók eltávolítása után biogázt állítanak elõ a szennyvízbõl, majd a fermentációs maradékot tovább kezelve értékes komposztot kapnak. Szürke szennyvíz A szürke szennyvizet membrán technológiával tisztítják. Az így visszanyert víz azután WC öblítésre, mosásra, öntözésre használható. Esõvíz Az esõvíz fém-tartalmát adszorbeálják, majd a kezelt víz ezt követõen a talajba táplálható. Ezután a HUBER cég gyárát látogattuk meg. A vállalat az ivóvíz-, szennyvíz- és iszapkezelés területén kínálja rozsdamentes acélból készült termékeit. Részletesebben a mechanikai szennyvíztisztításra alkalmas berendezések gyártását tanulmányoztuk, majd ellátogattunk a helyi szennyvíztisztító telepre is, ahol a HUBER vállalat számos berendezését alkalmazzák. A telep a szervesanyag eltávolítás mellett nitrifikációt és denitrifikációt is alkalmaz. A rácsszûrést, majd a homok/olajfogót követõen a szennyvíz az elõülepítõ/- denitrifikáló egységre jut. Ezután az eleveniszapos medence, majd az utóülepítõ következik. A tisztítástechnológia iszapjából kinyerhetõ biogázok a telep energiaellátásának jelentõs részét fedezik. Az érdekes szakmai programok után kultúrprogram következett: városnézés Nürnbergben, majd Hof felé vettük az irányt, ahol az elkövetkezendõ három nap szálláshelye volt. Berching a város és a szennyvíztisztító telep egy részlete Nürnberg Másnap, pénteken az Alkalmazott Tudományok Egyetemét (University of Applied Sciences) látogattuk meg Hofban. Itt több elõadást hallgattunk: Bajorország vízgazdálkodásáról, az egyetemen folyó nemzetközi oktatásról, a két éves informatikai képzésrõl, illetve a posztgraduális menedzsment képzésrõl, amelyet az intézmény kínál. Ezután Moedlareuthba mentünk, amit Kis-Berlinként is emlegetnek, hiszen annak idején a keleti és nyugati országrész közötti fal átszelte a falut. A következõ állomás Rehau volt, ahol egy hulladék újrahasznosító telep mûködik (Böhme). Itt az újrahasznosítás elsõ lépését végzik: a hulladék anyag szerinti

15 HÍRCSATORNA 15 szétválogatását. A szétválogatás egy része automatizáltan történik (pl. a fém hulladék elválasztása elektromágneses elven mûködik, a mûanyagé infravörös érzékelõ segítségével), majd ezután a további osztályozás manuális történik. A folyamat végén a szétválogatott hulladékot újrahasznosításra elszállítják. A nap végén Fichtelbe mentünk, ahol gyalogtúrára indultunk a szikla-labirintusban. A két órás túra alatt gyönyörû helyeken jártunk, bár néha valóban meg kellett küzdenünk az átjutásért, hiszen a sziklák között nem mindig volt könnyû az áthaladás. A következõ nap egy részét Weimarban, a híres Bauhaus egyetemen töltöttük ben Walter Gropius alapította Weimarban a Bauhaus néven ismertté vált képzõmûvészeti csoportot, iskolát. Gropius az építészek, festõk, szobrászok közös munkája révén, az emberhez méltó környezet megformálást tûzte ki célul. Olyan mûvészek mûködtek a weimari iskolában, mint Kandinszkij, Klee, és a magyar Moholy-Nagy László. A Bauhaus egyetem épületében mûködik a Knoten Weimar csoport, amely speciális nemzetközi együttmûködés keretén belül környezeti technológiával foglalkozik. Fõ mûködési területük a hulladékkezelés, vízgazdálkodás, levegõtisztaság védelem és infrastruktúra. Egy rövid elõadásban megismerkedtünk a továbbtanulási lehetõségekkel az egyetemen, illetve a jelenleg futó projektekkel. Az egyetemi látogatás után sétára indultunk a városban, megnéztük a város nevezetességeit (a Német Nemzeti Színházat, a városházát, Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolát, Schiller házát). Rehau A Böhme cég telepe A szombati napon a Mauthaus víztározót tekintettük meg, majd Rieblichbe mentünk, ahol a tározó vizét tisztítják. A víztisztítási technológia szóda (ph emelés céljából), alumínium-szulfát, kálium-permanganát adagolásával kezdõdik, majd ezt követi a szûrés és az aktív szén adszorpció. Ezután a vizet kálcium-karbonátos szûrõn vezetik keresztül, melynek célja keményítés, majd következik a fenntartó fertõtlenítés (klórozás). Ez a tisztítástechnológiai sor fõként biztonsági okokból került kialakításra, hiszen a tározó vízminõsége az év 95%- ában tisztítás nélkül is megfelelõ. A tisztítótelep látogatása után kultúrprogram következett: a launsteini kastélyt látogattuk meg, majd a festõi Kronachban álltunk meg egy kis idõre. Az esti program pedig április búcsúztatása volt igazi bajor zenével, tánccal, hússal és az elmaradhatatlan sörrel! Hazafelé menet a buszon a hangulat tovább fokozódott, hiszen az utat végigénekeltük, mindenki egy-egy dalt a saját hazájából. Goethe és Schiller szobra a Német Nemzeti Színház elõtt Weimarban Az újabb napot a WEDECO cég látogatásával kezdtük. Elõször elõadást hallgattunk a cég fõ mûködési területérõl, az ózon, illetve az ultraibolya sugárzás felhasználásáról az ivóvíz és szennyvíztisztítás területén. Ezt követõen meglátogattuk a gyárat, majd a kész termékeket bemutató helységben közelrõl tanulmányoztuk az ultraibolya-fertõtlenítést végzõ tisztítóegységeket. A laboratóriumban félüzemi kísérletet tekintettünk meg, amelynek során ipari szennyvíz ózonos kezelését vizsgálták. Mathaus víztározó és a - kezelõtelep szûrõberendezései, vegyszerbekeverõje és az iszapprés Nyílt csatornás UV fertõtlenítõ egység, az UV lámpákat tisztító berendezés részletével (WEDECO)

16 16 HÍRCSATORNA A következõ napot a Westfalia Separator látogatásával kezdtük. A céget 1893-ban alapították, és az elsõ kézzel mûködtetett berendezésektõl jutottak el a nagy sebességû centrifugák elõállításáig. A Társaság az említett termékek gyártásában-forgalmazásában piacvezetõ pozícióra tett szert, évente mintegy 3000 berendezést állítanak elõ. Mottójuk: Take the Best Separate the Rest. Mûködési területük rendkívül tág, a tejipartól, a gyógyszeriparon át, egészen a hajóiparig terjed. A legkülönfélébb méretben és alakban elõállított centrifugákról, és azok mûködési elvérõl hallgattunk elõadást, majd a munkalehetõségekrõl kaptunk tájékoztatást. Ezután az ATB-hez látogattunk el, ahol házi szennyvíztisztító berendezéseket tekintettünk meg. A gyárlátogatás után elõadás következett a berendezések mûködési elvérõl, illetve a legújabb termékekrõl. A berendezések fõ szennyvizének tisztítására alkalmasak. Biológiai tisztítás történik, amely az SBR (Sequencing Batch Reactor) elven alapul, melynek lényege, hogy a biológiai folyamatok és az ülepedés ugyanabban a reaktortérben játszódik le, azonban idõben eltolva. A szennyvizet a szivattyú az 1. tartályból a 2. tartályba táplálja. A 2. tartályban történik meg a biológiai tisztítás folyamata: elõször keverés történik (denitrifikáció), majd levegõztetés (szervesanyag eltávolítás és nitrifikáció), ezt követõen ülepítés. A tisztítás után nyert vizet a talajba táplálják. A cég egyik legújabb termékét is bemutatták, amely az SBR és membrán bioreaktor eljárás kombinációján alapul (SMBR rendszer Sequencing Membrane Bio Reactor). A tisztítási folyamat SBR rendszerben (forrás: ATB Umwelttechnologien GmbH) Az utolsó napon Osnabrückbe mentünk, ahol a program fõ szponzorának, a DBU (German Environmental Foundation)-nak központjában a hét csoport megtartotta elõadásait. Az elõadások egyrészt az elmúlt tíz nap eseményeirõl szóltak, továbbá lehetõség adódott arra, hogy a résztvevõk saját országaik vízellátási helyzetét, problémáit ismertessék. Ezután köszönetet mondtunk a DWA szervezõknek, támogatóknak, majd elkövetkezett a búcsú pillanata. MaSzeSz az Interneten Elkészült a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség weblapja ( Mostantól a cím alatt friss információkhoz juthatnak kedves tagjaink. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket internetes megjelenésünk. Kérjük, hogy amennyiben rendelkezik internetes kapcsolattal, jelezze azt a címen. Szeretnénk tagjaink között az információ-áramlást még naprakészebbé tenni, s ehhez nagyon jó eszköznek látszik az internet. A weblapot a Macrosolid Internet Consulting segítségével készítettük el, mely cég a MaSzeSz tagoknak, szolgáltatásai listás árából, kedvezményt nyújt. MacroSolid Internet Consulting 1024 Budapest, Kisrókus u. 3. III. 1. Hotline: T/F: T: info@macrosolid.com

17 HÍRCSATORNA 17 KA Abwasser-Abfall 04/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Újdonságok a DWA szövetségi központjában és máshol BESZÁMOLÓK Decentralizált szennyvízelvezetés 5. Rostocki Szennyvíz-ülés Matthias Barjenbruch és Manja Steinke (Rostock) Szennyvíztisztító telepek szagkibocsátása Franz-Bernd Frechen és Michaela Frey (Kassel) DWA-Ipari szennyvíz-napok Interdiszciplináris tapasztalatcsere az ipari szennyvíztisztítás innovatív technológiáiról Ami az unalmat illeti Így tegyük élvezetessé a továbbképzéseket Sven Siebert (Oststeinbek) EURÓPAI VÍZ KERETIRÁNYELV Az IKSR és a Víz Keretirányelv átültetése a Rajna vízgyûjtõ-egységében (FGE) Anne Schulte-Wülwer-Leidig (Koblenz) INTERNET Minisztériumok és tartományi hivatalok online Témakör: szennyvíz (1. rész) Dieter Maass (Hamburg) VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Nem vízzáró csatornahálózatokból származó exfiltráció mennyiségének megállapítása a szennyvíz és a talajvíz karbamacepin-koncentrációinak elemzése segítségével Robert Fenz, Alfred Paul Blaschke, Manfred Clara, Helmut Kroiß, Matthias Zessner (Bécs/Ausztria) és Daniel Gerhard Mascher (Baden/Ausztria) Beszámoló egy, a szennyvíz szageltávolítására használt hidrogén-peroxid-adagoló berendezés üzemeltetése során szerzett tapasztalatokról kommunális szennyvízgyûjtõ területen Rainer Meyer és Harald Krebs (Hamburg) Zsíros szennyvíz-bevezetések viselkedése a szennyvízelvezetõ- és tisztító berendezésekben Günter Sbieschni (Ebersbach)

18 18 HÍRCSATORNA KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Szerves szennyezõanyagok lebontási módszere szennyvíztisztító berendezésekben Frank Braunisch, Volker Friehmelt, Wolfgang Schneider-Fresenius (Eschborn) és Evangelos Gidarakos (Chania/Görögország) Oxigénmérés: optikai vagy elektrokémiai módszerrel? Klaus Rommel (Wessobrunn) HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP Vizsgálatok a szennyvíziszapból történõ foszforkinyeréssel kapcsolatban Markus Gieske, Gabriele Becker, Thomas Böning és Manfred Lohse (Ahlen) GAZDASÁG Árvíz és biztonsági védelem A biztonsági védelem lehetõségei és feltételei árvizeknél Klaus Blumensaat (Essen) és Karl-Heinz Seidel (Meckenheim) JOG Hibák a KA 12/2004-ben IFAT IFAT 2005 Elõzetes mûszaki beszámoló DWA Munkabeszámolók Irányelv Szakmai grémiumok Tartományi szövetségek Hidrológiai Tudományok Szakmai Szervezete Információs helyek

19 HÍRCSATORNA 19 KA Abwasser-Abfall 05/2005 Tartalomjegyzék ÜDVÖZLET IFAT 2005 Tudomány és gyakorlat Hermann H. Hahn Az IFAT nemzetközibb, mint valaha Detlev R. Gantenberg BESZÁMOLÓK Szennyvíztisztítás A jövõ foszforforrása? Az AK-1.1-es DWA-munkacsoport Foszforvisszanyerés workshopja Katrin Gethke, Heinrich Herbst, David Montag (Aachen) és Jana Köster (Weimar) Csapadékvíz-tisztítás Tervezési, építési és üzemeltetési követelmények 22. Bochumi Települési Vízgazdálkodási Workshop Stefan Grube és Sven Meßmann (Bochum) Az IWA Stabilizációs tavak és a Wetland-rendszerek szakértõi csoportjainak közös konferenciája To plant or not to plant ( Telepre vagy ne telepre? ) Matthias Barjenbruch (Rostock), Gunar Gutzeit (Hamburg) és Heribert Rustige (Biesenthal) 2. Nemzetközi Vízgazdálkodási, Szennyvíz és Hulladék Fórum INTERNET Minisztériumok és tartományi hivatalok online Témakör: szennyvíz (2. rész) Dieter Maass (Hamburg) VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK A csatornázás állapota A 2004-es DWA-körkérdés eredményei Christian Berger és Johannes Lohaus (Hennef) Szennyvíztechnikai segédletek A Szövetség ingatlanjain található szennyvíztechnikai berendezések tervezése, építése és üzemeltetése Jochem Lehne és Klaus Scholz (Hannover) Szivárgó árkok meglévõ vízelvezetõ rendszerbe történõ integrációja Az elvezetendõ csapadékvíz-mennyiség csökkentése a dingolfingi BMW-üzem példáján Georg Kessler (Eggenfelden) Kevert-szennyvízszûrés Gyakorlat-közeli szemlélet a vízminõség szempontjából Frank R. Kolb (Taunusstein)

20 20 HÍRCSATORNA KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Antibiotikumok környezetünkben Radka Alexy és Klaus Kümmerer (Freiburg i. Br.) Küzdelem a habképzõdés ellen az eleveniszapos medencékben: a lipáz-aktivitás monitoringja az eredményesség ellenõrzéséhez Margit Schade és Hilde Lemmer (München) Lebegõágyas bioszûrés a dinamikus denitrifikációban Öt év üzemeltetési tapasztalat Hollandiában Hans Wouters (Balk/Hollandia), Peter de Been (Vlaardingen/Hollandia) és Hans Janus (Amersfoort/Hollandia) HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP Az alsószászországi szennyvíziszapok táp- és szervesanyag-tartalmának, valamint talajjavító összetevõinek statisztikai kiértékelése Andrea Bertsche (Langen), Susanne Klages, Christian Schaum, Ute Schultheiß, Helmut Döhler és Peter Cornel (Darmstadt) IPARI SZENNYVIZEK Vizsgálatok az indol aerob, a Rhodocyclus gelatinosus segítségével történõ lebontásával kapcsolatban Jianmin Tian, Xiulan Song (Taiyuan/Kína) és Pingze Wang (Siegen) GAZDASÁG A zágrábi BOT-modell üzemeltetésének elsõ éve Reinhard Schröder (Essen) és Thomas Wolf (Zágráb/Horvátország) A Kölni Csatornázási Mûvek alkalmazottai között végzett közvélemény-kutatás A saját helyzet felismerése Nina Lüth, Thomas Kleine (Hamburg) és Otto Schaaf (Köln) IFAT IFAT 2005 Elõzetes mûszaki beszámoló DWA Irányelv Szakmai grémiumok Információs helyek