2 Köszönet és utálatnyilvánítás

Átírás

1 1

2 2 Köszönet és utálatnyilvánítás Ezúton fejezem ki köszönetemet azoknak, akik ügyemet segítették. A felsorolás a sok résztvevő miatt lehetetlen, ezért csak véletlenszerűen pár nevet írok. Niranjala Ranaweera (tel: ) az Austrian Airlines munkatársa. Vállrándítva elküldhetett volna a fenébe, ahogy ezt az átlagos hivatali, vagy céges alkalmazott teszi. Ezzel szemben, midőn közöltem, hogy mit művelt velem a cége, belenyúlt a zsebébe április 13-án 15.3O-kor és átadott 1OO RS-t amit persze nem fogadtam el, de gesztusa példátlan! Még sok ceyloni alkalmazott ugyanígy járt el velem ezt követően: vasutasok, eladók, étteremtulajdonosok, stb. Ezen emberek számomra az emberiség felsőbbrendű tagjai (szemben a seggnyalókkal ) akik a hatalommal legalább érzelmileg nem azonosulnak, ha már a hatalom belekényszerítette őket a megélhetési csapdába. D.E.Silva (No 8 Base Line Road Amandoluwa, Seeduwa) Mikor kidobtak a repülőtérről s vidáman ballagtam a semmibe feltételezem kissé romosan néztem ki előbb két kókuszdiót ajánlott fel, majd az osztrák légitársaság esetét meghallva, ebédre is marasztalt. Még sokan adtak ajándék ennivalót, pedig az ember önző. Ők is a humanizmus képviselői. Kamburupitiye Wimala Thero (Matara, Buddhista Központ. Station Road No. 24/1) Buddhista pap, aki túl azon, hogy mint ismeretlennek hajlékot ajánlott, még igen érdekes előadást tartott a buddhizmus szelleméről. Ő is példája a nemes embereknek. Így - ha nem lettek volna az előbbiekben felsorolt embertípusok, úgy nem írnám e sorokat. Még sok buddhista kolostorban töltöttem el időt. Jámbor Imre igen szerény juttatásért vesződött az általam pokolba kívánt számítógéppel, hogy ezt az anyagot sokszorosíthassam lemezen, s Ön elolvashassa. Sokat gondolkodtam, hogy mi a köszönet ellentéte, de nem tudtam rájönni. Így csak azt mondom, utálatomat és megvetésemet kívánom azoknak az embereknek, akik ostobaságból, szűklátókörűségükből egyéni bírálat nélkül kiszolgálják a hatalmat legyen az cég, állam, testület, egyenruhás csürhe. Alsóbb rendű emberek, mivel gépek, automaták, egyéniség nélküli bábok a hatalom kezében. Ők csak eszközök, de mégis megnyalják a hatalom kezeit ostobaságból, kényelemből. Ezek a kis emberek csinálják a háborúkat, diktatúrákat a hatalom vezetője egyedül kevés lenne az emberiség gaztetteinek elkövetéséhez. Még az az elégtételük sincs meg, hogy nevüket borzongással emlegetnék, mint egy Hitlert, vagy Sztálint. Sőt! Talán még komoly anyagi előnyhöz sem jutnak: ők a birkák, akik arra lépnek, amerre a vezérürü kolompol. Az előbbi fejezet humanista embereinek csak annyi elégtételük adatik, hogy a birkák élete nem túl reményteli, általában

3 3 nyomorult, kápó életből merített elemekkel teli. Az emberiség vigasza viszont, hogy a piramisépítésben ők a nélkülözhetetlen elemek. Az Austrian Airlines pilótája a 2oo6. április 11-i OS 9558-as Boeing 767- es járaton egy percig sem gondolkodott a következményeken, pedig neki hivatalból ezt kellett volna tennie. Ránézett a zseblámpámra, s döntött: ez pokolgép. Vajh mily elektrotechnikai ismeretekkel bírt? Egy dolgot azért hadd emeljek ki védelmére: egy pilóta az ösztöneivel is vezet. Valószínű, hogy megérezte, mennyire utálom az egész reptéri légkört, a terelgetéseket, a motozásokat, az egyenruhás csürhét, globalizált (számomra) ótvaros műanyag repülőeszközét (megjegyezve, hogy valóban hatékony e járat régi Handley-Page gépén bizonyára érdekesebb műszaki problémák lehettek ezelőtt hatvan éve, de mégis inkább azon utaznék) Majula Hapuarachchi, (biztonsági őr) akinek csellel megszereztem Kurungalai címét, hogy ide írhassam: a Buddhaloke Road 73-as házában lakik. Ő volt az, aki tudott róla, hogy nincs pénz nálam, mégis érvényteleníttette repülőjegyem, s eltávolított lejárt vízumommal a reptérről. Bár ilyen súlyos következményekkel nem járt az Austrian Airlines budapesti Pesti Barnabás u. 4 sz. alatti iroda II-dik emeleti ügyfeleket fogadó női alkalmazottjának az egész ügyhöz való hozzáállása, de szép példáját adta a lustaságnak, a céghez és nem a humánumhoz való feltétlen hűségnek különös tekintettel csomagjaim elvesztésére és egy idegen utas csomagjainak hozzám kerülésére vonatkozólag, amit több száz kilométeren keresztül bringáztattam Ceylonban. Morálisan ezt az asszonyságot ítélem el talán leginkább, noha pénzügyileg nem okozott semmi kárt részemre. A sor még soká folytatható: a katonával, aki éjszakára kilökött a colombói csürhe közé, s nem engedte, hogy az aznapra érvényes jeggyel az előcsarnokba maradjak szemben társával, aki még egy lámpát is a reptér épületének ablakába tett, hogy a bringám össze tudjam szerelni, amivel új életet kezdhettem volna Ceylonban. A motozó egyenruhásokkal, akik tárgyaimat a kukába kívánták hajítani, a Ferihegyi biztonsági szolgálat ostoba rendőreivel, akik 22O ezer forintos jegyem dacára vigyázz-ülésbe kívántak helyezni stb.

4 4 Mottó: Az embert, ha nem találja a helyét a világban büntetik. Ha azt hiszi, hogy mégis megtalálta, akkor azt elveszik. Így az örök keresés marad.

5 Tartalomjegyzék 5 Köszönet és útálatnyilvánitás 1-ső oldal Bevezetés [a kötet irásáról 5-dik, miért Ceylon? 7-dik, Az út értékelése 8-dik]. Kerékpárral Ceylonban A drágakőgyüjtőknél 9, a fürdés 10, kerékpárjaik 12, a dzsungel 12, piócák 14, elefántcsapás 15, növényzet 16, egy templomrom 18, a speciális,pedálváltós wanderer bringa 23, védelmi berendezések 23, egy veterán utikönyv 24, úti célkizűzések 25, a rizsföldön 25, a krokodil 27, a vizesések 29, pokunák 34, swasztika 37, ujra a ceyloni bringákról 39, bringajavitás 40, betegség 42, kőbörcök 43, gyógyfürdő 46, hidak 46, majmok 50, a lepkék 50, a százlábu 52, gyereksereg 52, az utak 52, és a forgalom 53,a zebu 54, a vallások 57, a legyek 58, az utazó megérzései 58, kolostorok 60, és itt a munkám 73, a hangyák 75, egy kis foltocska a nagyszerü buddhizmuson 75, az alvás 77, a temetők 80, ceyloni biccentés 81, a buszbogár 82, a kiülés 83, a kamerák és a lopási kisérlet kudarca a beedle miatt 84, belépődij 84, adomák az útikönyvemről 85, vasúti állomások 85, miért utálom az Australian Airlines cégét? 90, konzervatizmus 93, táplákozás 96, a hatóság 97, egy fürdőkád vonzásában 97, a gazemberek üldözése 98, cunami 99, egy beszarás 100 Függelék I. Szilágyi Gábor tragikus halála 100 II. Az emlékmüve 105 III. Térképmellékletek 110 IV. Az l941-es Wanderer kerékpármodell 112 V. Néhány vízesés leirása 121

6 6 I-ső kötet Egy veterán-pedálváltós kerékpárral Ceylonban (Kiegészítő útikönyv) Bevezetés A kötet írásával kapcsolatban. Midőn e sorokat írom, már biztosan tudom, hogy e kötet csak egy példányban lesz kinyomtatva. Ez több előnnyel is jár, egyfelől az így megtakarított pénzen még újabb utazásokat tehetek, másfelől legalább ennyire lényeges, hogy az átkozott számítógépen kívül semmi más korlátja nincs gondolataim kibontásának. Bár ha az egzisztenciát nézzük, akkor e helyzeten sírni kellene, azonban mint minden összeomlás ez is több oldalról körbejárható. Az előző Afrikáról szóló kötetemet 5OO példányban nyomattam ki. Egyetlen példány sem került könyvesboltok polcaira, így nem tudom, hogy egyáltalában másoknak hogy tetszik. Most viszont ismerve a könyvkiadásunk helyzetét, nem is próbálkozok. Arra gondolok, hogy az elmúlt évszázadokban a nálam sokszorta nagyobb elmék milyen tömege járta a magának alkotás útját. Ha a zenét tekintjük, elég gondolni Mozart utolsó műveire, vagy Schubert pályafutására, Beethoven végső alkotásaira: olyan remekművekre, melyek nélkül a polgári kultúrát kedvelők élete szegényebb lenne. Ugyanezek a példák hosszan sorolhatóak lennének a festészetből (Csontváry), irodalomból (József Attila, Radnóti), hogy csak gyorsan kiragadjak pár példát. Eredetileg e szöveget a Pedál című folyóirat részére írtam. Időközben a lap pénzügyileg összeomlott. Mégis szerettem volna megmenteni a szöveget, így sok kiegészítést is hozzáfűztem, hiszen egy folyóiratba másképp fogalmaz az ember, mint egy könyvbe. A történéseket, látnivalókat a könyvben sokkal bővebben ki lehet fejteni, a folyóiratban tömörségre kellett törekednem. Sajnos ez sok helyen ment a regényesség kárára. Talán furcsa a megállapításom, de egyfelől a közelmúlt történelmét tanulmányozva, másfelől egyes emberi tragédiák környékén kutakodva úgy látom, hogy az összeomlások környékén egy parányi eufória is lappang,

7 7 noha nagyon burkolt formában sokszor. Ez a régitől való megszabadulással, valami új kezdetével magyarázható talán. Ez a hangulat egyfelől erők felszabadulását jelenti a korlátok leverése által, másfelől különleges minőségeket szabadit fel. Egy ilyen Bevezetés persze e kérdés tárgyalására kevés teret enged, de mégis pár példát hadd említsek: a háborús összeomlások esetét különösen, midőn szűk idő- és térbeli korlátai vannak a cselekvésnek, de az erkölcsi normák összeomlottak, érdekes helyzetek mutatkoznak földrengések, járványok, forradalmak esetén ily szempontból. Hogy megint zenei példával éljek, utalok (Mozart) Don Giovanni-jának hősére, aki szinte az arisztotelészi tragédiaelmélet katartikumával nézi saját pusztulásának nagyszerű színjátékát, ahogy a kőszobor elragadja.(de azért egy sikoly zárja az áriát! - hiába emberből volt ő is) Egy hetet a szökőár tanulmányozásának is szenteltem Ceylonban. Az összeomlás alatt nemcsak a magam egzisztenciájának romhalmazát értem, mégcsak a könyvkiadás helyzetét sem, de még távolabbra tekintve és általánosan fogalmazva az egész országhelyzetet sőt panaszaimat globálisra tágítva a világ ízlését, életmódját, érdeklődését. De térjünk vissza e kötethez. Azt gondolom, hogy legalább két ízlésgenerációnyira vagyok attól a széles közönségrétegtől, mely egy ilyen írást terjesztve olvasna. Már a polgári-dzsentri illetve arisztokratikus olvasóközönségtől is idegen az az utazási forma és szemléletmód, ami a következő oldalakon lelhető, de mégis az igazi váltást a szocialista embertípus végezte el. Máris kérem azonban olvasóimat, ne ráncolják homlokukat, mert igenis hatott a szocializmus a közízlésre! Elég gondolni a lakótelepi emberre, a lomtalanítások tárgyi anyagára, a divatra a TV műsorok nézettségére stb. A másik ízlésgeneráció a gombnyomkodó társadalom e percekben is rohan át felettem, törekedve a minnél magasabb hatékonyságra. Bizonyára útitársam halála is hozzájárult e cseppet sem derítő helyzetelemzéshez. S mi lesz e kötet sorsa? Első könyvem kéziratát - mely e kötetnek is szemléletét tekintve elődje, s Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül c. munkájának folytatásaként szántam - olvasásra kölcsönadtam 1976-ban, de eltűnt. A magyarországi vízimalmokról irt munkám kézirata a múzeumommal együtt elégett. Az útmenti feszületekről és templomi órákról irt munkám elveszett. Ugyanígy jártak azok a munkáim, melyek fényképekkel az utolsó utazásokat foglalták össze: a régi földalatti vasúton, megszüntetett szárnyvonali pályákon gőzmozdonyokkal, a régi fogaskerekű vasúton. Nagyon bánt, hogy elveszett a Kápolnásnyék-Ercsi lóvasúton tett kétnapos utazásom leírása és a sort sokáig tudnám még folytatni. Nem túl biztató kilátások!

8 8 Miért éppen Ceylon? Gyermekkoromban, a legkedvesebb kisméretű játékaimat egy arasznyi fém dobozban tároltam. A doboz mind a négy oldalára négy különböző gyorsvitorlás (klipper) képét festették fel egy távoli szigettel alatta felirattal: Valódi Ceyloni Thea. A doboz még a világháború előtt készült, s azon kevés családi tárgyak egyike volt, melyek túlélték a világégést. Midőn kinyitottam, még évtizedekkel később is betöltötte a szobát a kellemes almárium illattal kevert nemes italaróma. Majd iskolás koromban ebben a dobozban gyűjtöttem a pénzemet. Gimnazista koromban a doboz a detektoros rádió ezüstösen csillogó detektorkristályainak, meg a legféltettebb lemezjátszótűknek adott helyet. Csobánczhegyi kastélyomban e dobozkában tartottam a nagy kovácsoltvas pinczekulcsokat. Amikor télen százéves, telkibányai kőagyagból készült bögrémből forralt borokat szürcsölgettem, a dobozt nyitva a fűszeres bor fölé tettem, csakhogy megmaradjon a doboz illata. A ház leégésekor ezt a megfeketedett, összeolvadt dobozt is szimbolikusan eltemettem. A felirat és a távoli, pálmákkal övezett sziget képe azonban még egy évtizedig motoszkált fejemben, mígnem elindultam. Bár a szövegben még visszatérek e kérdésre, mégis elöljáróban megemlítem hogy Ceylon valaha angol gyarmat volt, s a gyarmati uralom nyomai roppant érdekesek elsősorban építészeti, de kulturnövényzeti, gépészeti, közlekedési szempontból, valamint a fehér emberhez való viszony tekintetében is. Másik szempont, hogy az utóbbi években a rák- és baktérítő közötti területek tartoznak kedvenceim közé a klíma tekintetében. Nagyon szeretem a forróságot, de a bringás utazás szállás- és fürdésviszonyai miatt is indokolt a meleg keresése. A buddhizmus kolostorai, melyek a legszebb helyeken találhatóak - szintén vonzerőt gyakoroltak rám, ahogy egyre inkább ezen életfilozófia felé tartok. Olyan vasúti különlegességeket aligha látni máshol, mint Ceylonban. Most, hogy megfogalmaztam e mondatot, már összefutott számban a nyál, hiszen az egzotikus trópusi gyümölcsöket kívánom megemlíteni. S a lányok?? Engem, akit Budapesten nemhogy a lányok, de már lassan a BKV jegyellenőr sem méltat figyelemre, minduntalan megszólítottak Ceylonban a kedves hosszú, fekete hajú lányok. Hát ezen okok miatt mentem az angol korona legszebb ékességére: Ceylonba. Az út értékelése E sorok írásakor már több mint egy év telt el az utazás óta, s közben Sziámban is voltam. Mégis Ceylont tartom az eddig bejárt országok közül a

9 9 megtekintésre leginkább érdemesnek, s csak utána szavazok a mediterráneum szigeteire, tájaira. Rendkívül mély benyomást tett rám az ország az ott töltött hónapok alatt. Annak dacára, hogy hazajövetelemkor feleségem elvált tőlem, mégis, Ceylont nem hagynám ki az életemből. Azonban nemcsak a magam szavaival akarok áradozni. Midőn már bizonyossá vált, hogy útitársam menthetetlen, hazaengedték az Uzsoki úti kórházból. E könyv szerkesztése kapcsán többször meglátogattam, egyre kevesebbet tudott beszélni. Utolsó előtti látogatásomkor megkérdeztem tőle, hogy ismerve a kockázatokat melyekkel nem is foglalkoztunk az indulást megelőzően vajon újra utazna-e? A választ már csak egy fejbiccentéssel adta meg: igen. Úgy hiszem ehhez felesleges megjegyzést fűznöm. A II-dik kötet a ceyloni vasúton eltöltött időnket foglalta össze. Szirmai Gábor

10 10 A fénykép Szilágyi Gábort mutatja egy dórapáluva (bejárat) előtt. Talán tiszteletlenségnek vette az isten, hogy reá támaszkodtak? Ki tudja? Konduruwanaból a térkép szerint igen keskeny, meredek homokos csapáson indultunk Alakolawewaba. Nem ígérkezett könnyű útnak, azonban a dzsungel hívásának nem tudtunk ellenállni. Az indulási idő sem volt szerencsés, pont tombolt a déli napfény. Nagyon sok időt eltöltöttünk az őserdő peremén a drágakőgyűjtőknél, akiknek a vezetője a singaléz vendéglátás íratlan szabályai szerint markunkba nyomott egy szép Sabast (átlátszó hegyi kristály), s nem hagyott tovább menni.

11 11 1-ső kép: az őserdő peremén a drágakőgyűjtők között. Munkaerői, látván főnökük ajándékozását, egymás után jöttek bringánkhoz, s az egyik a vérpiros dietarival másikuk a rózsaszín kirinkivel, a gyermekek igen stílszerűen az apró ratukatak kis gyolcsba csavart csomagjával kedveskedtek. Mi házi főzetű fináncnemlátta kisüstivel igyekeztünk némi viszonzást adni. Az idő persze a fürdéssel is elment. Amint megláttuk a drágakőgyűjtőket a folyóban követ mosni, a még gyarmati időben épített útpálya nélküli, düledező hídról nagy csobbanással ugrottunk seggest a Jodele vizébe. Az előző nap látott Kabareja monitor (kisebb krokodilszerű dög) szerencsére csak emlékezetünkben hagyott nyomokat, viszont ott mélyet. Így az erődemonstráló ugrást választottuk. Már egy hónapja voltunk Ceylonban, s így tudtuk, hogy nyugodtan csak abban a vízben lehet fürdeni, ahol hallani az ütemes csapkodást, amit a csomóba kötött, beszappanozott ruha ad, mikor mosás alkalmával a sziklához verik a lányok. 2-dik kép: Ceylonban a vashidak többsége még a gyarmati időben épült. Bár az útpálya bizony hiányos, de pompás ugrások végezhetők a hídról.

12 12 3-dik kép: a monitor órákon át mozdulatlanul lapul. A krokodilok a fürdésre áhítozó bringást elemészthetik. Fürdés után a felmálházott bringákat egyenként átvittük a kibillent hídon, s a helyiek útmutatása szerint a távoli kunyhók felé tekertünk. A kunyhókban csak nappal tartózkodnak, a szürkülettel általában felmásznak létrával a magaslesnek kinéző cölöpökre épült alvóhelyre, vagy a fára, s így nem kell rettegniük a settenkedő vadaktól. 4-dik kép: Kunyhó és magaslati alvóhely.

13 13 Bár nagyon siettünk, de a rizsültetvényeken dolgozó bennszülötteknek kötelezően kijárt az üdvözlés a fehér embertől. Ez alapvető udvariasság. A földművesek mindig segítőkészek, sohasem támadnak, érdemes jóban lenni velük. Ahogy elhagytuk a pálmalevéllel fedett kunyhókat, az ösvény háromfelé ágazott. Úgy döntöttünk, hogy felfogadunk egy helybelit vezetőnek, hogy megelőzzük a bajokat. A faluban két Lumala gyártmányú biciklit is használtak. E bringa kifejezetten bennszülötteknek készül: szinte elnyűhetetlen. A fékei rudazatosak, ülése rugózott. Nagy áttétele miatt húszötven kiló terhet is cipelnek vele. Érdekessége, hogy karbidlámpa is tehető rá, ha a hatalmas, gyári 12 voltos, és ráadásul még 6 wattos dynamó is kevésnek bizonyul. Vezetőnk próbált lebeszélni az indulásról, de hiába. Akit a dzsungel elvarázsolt, az csillapíthatatlan vággyal újra és újra visszatér. Az egzotikus növények, folyondárokkal benőtt sziklák, a tisztások tavirózsákkal borított vizei a surranó állatok, a vadon elhagyott ültetvényei a vízesések egyenként is elegendőek lennének arra, hogy örökre visszahúzzák a megigézettet. Még mielőtt összezáródna körülöttünk a lombkorona, a dzsungel szó jelentéséről engedjen meg a kedves olvasó egy rövid értekezést! A szó eredete az angol jungle, mely kifejezetten India Himalája környéki mocsaras erdeire vonatkozott. Érdekes utánanézni még a magyar lexikonokban is (Pallas-Révai Új Idők) hogy változott a szó jelentése a múlt századokban, amíg nyelvünkbe mint a zűrzavar és áttekinthetetlenség kifejezése lépett. És nem alaptalanul! A hatalmas mennyiségű csapadék, az erős napfény és az erősen tagolt táj buja növényzetet hozott életre. Biciklinkkel mind nehezebben haladtunk, ahogy nemcsak szűkült az út, de egy vízválasztó felé kaptatni is kellett. Az erdő szélén még mint minden rendesebb ceyloni útra szórtak tyruanát a keréknyomba. Ez a szokás éjszaka áldást jelentett, mert a fehéres, átlátszó kristályok szinte világítottak a reflektoraink fényében, de nappal teherként jelentkezett, ahogy a nap sugarait visszaverte. Bár dőlt rólunk a verejték, mégsem panaszkodtunk, mert egyfelől a megszokás, másfelől pedig a gyakori tengeri szellő enyhítette a meleget. Kezdetben még nagy élvezettel haladtunk át a gyarmatosítók fél évszázada otthagyott hídjain, de később mind több lett a gázló.

14 14 5-dik kép: Őserdei részlet. A hatalmas gneisz kőbörcök a tájékozódást könnyítik, s jó alvóhelyet biztosítanak, mert éleik lekerekítettek, tetejük sík.

15 15 6-dik kép: Ceylonban a függőhidak gyakoriak, mivel sok a mély szakadék, ezenkívül a theaültetvények kiszolgálásához ez a hídtypus kiválóan alkalmas, hiszen az asszonyok a hátukon cipelik (gyalog) a leszedett thaeafüvet és a munkaeszközöket. A meredek gyalogösvényeken nem közlekednek járművek. A kígyómarások miatt hordott magas szárú bakancsunkat így mindig le kellett venni. Ennek örültünk is, hiszen ilyen alkalmakkor mindig jól megmarkoltuk a laposfogónkat, s letépkedhettük a fákról ránk ugró heukat (piócákat). Ezek a 2-4 cm hosszú, tollbetétnyi vastag állatkák hihetetlen ügyesen araszoltak a bringán felfele, hogy szívhassák vérünket. Sokan meghaltak már e kis bestiáktól, mert a vérzés sokszor napokig

16 16 csillapíthatatlan. Az utak eltűnése után nem maradt más választásunk, mint az elefántcsapásokon közlekedni. A csapás szélességére nem panaszkodhattunk, azonban a kéttenyérnyi széles tappancsok olyan benyomást keltettek bennünk, mintha lépcsőn mennénk. 7-dik kép: A kubuk valósággal megfojtja a fát. Érdekessége, hogy önmagába visszanő, s így X alakzatokba hálót képezve pusztítja el áldozatát. Csak áldani tudtam eszemet, hogy egy elveiben is új rugózási rendszert eszeltem ki, ami főleg a csomagokat, de engem is kímélt a vízzel telt arasznyi mély tappancsokba való zöttyenésektől. A géphangok az őserdőben új jelentést kaptak: egyfelől előnyünkre, mert így a nagyvadakat

17 17 nem leptük meg, másfelől pedig épp a figyelmet felhívták ránk, ami komoly hátrányt jelentett az elhalálozás szempontjából. Kiváltképp átadtuk volna lelkünket az Úrnak, ha rouge (elvadult, csordából kivert) elefánttal találkoztunk volna. Örömünket leltük a sok letört gally láttán, mert a piócahozam érezhetően csökkent. A hatalmas vimesdoboznyi elefántürülékkupacok kerülgetése sok bosszúságot okozott, kivéve, ha az útitárs szelte ketté azokat. A szokatlan növényzet sok meglepetést adott, melyekből néhány példát mutatok. 8-dik kép: Az élősködő növények más típusa hasonló a mi fagyöngyünkhöz.

18 18 Kerékpáros tekintetben különösen gonosz növények is akadnak a dzsungelben. Igen jó eredmény, ha csak óránként kaptunk defektet. Mindezek a viszontagságok olyan fokú kimerültséget eredményezhetnek a felkészülés nélküli amatőr utazóban, hogy ez okozhatja vesztét. A mély apátiába süllyedt, eltévedt, defektes bringáját toló utazó már nem fog élménybeszámolót tartani. Vezetőnk a sötéttől rettegett. Egyre hevesebb tempót diktált, s igaz, hogy ő mezítláb tekert és tolta bringáját, de csomagok nélkül. A 23 kilónyi csomag ilyen útra túl soknak bizonyult. Végtére egy elhagyott településre értünk, ahol még a kút iható vizet adott, majd minden rábeszélésünk dacára bennszülöttünk visszaszáguldott. Találtunk még néhány lakható házat, ezekben pár napra berendezkedtünk. A banánligetben akadt néhány kosár gyümölcs, más nem is kellett. 9-dik kép: Viszonylag ritkán látni virágot a vadonban, így meg kell becsülni a látványt.

19 19 Ceylonban, ha embert lát az utazó, akkor banánt is kap. Fejedelmien éreztük magunkat. Környezetünket módszeresen bejártuk, így pompás fürdőhelyekre tettünk szert. A későbbiekben még a vízesésekről külön értekezek, mert ezek bringás szempontból alapvető jelentőséggel bírtak. Most inkább gondoljunk azonban vissza Kipling remekművére, a Dzsungel Könyvére. Az író sok oldalon keresztül írja le az egyik elhagyott várost a sok közül. A több ezer éves ceyloni kultúra mellett a mi, sok büszkeséggel emlegetett európai kultúránk bizony csak fiatal csitri. Képzelheti a kedves olvasó, hogy a gyerekkor hangulati előképe után mily gyönyörűséggel, milyen mohó kíváncsisággal rohantunk teremről teremre minden egyes megtalált romnál. Igen sok helyen láttunk csodálatos szobrokat, faragványokat pusztulásra ítélve. Mindezek olyan mély élményeket adtak, amiket intézményes keretek között, múzeumban soha nem szerezhettünk volna meg. Az elmúlásnak valami olyan csodálatos varázsa ült ezeken a helyeken, amit üveg vitrinekbe zárt tárgyak meg sem közelíttettek. Sokszor eszembe jutott e látogatásoknál az én elpusztult Csobánczhegyi múzeumom, amelynek összedőlt falai között ugyanilyen mohó érdeklődéssel nézne körül egy szingaléz, s tapogatná torzó szobraimat, motorgyűjteményem rozsdás, olvadt vasait, vagy sok ezer összeolvadt archív lakklemezem mohos kupacait 1O-dik kép: A szokásos defektszerelés. A pánt mögött a bűnös növény látható a kép előterében. (függőlegesen lógatom a képmezőbe)

20 20 S most, hogy remélem sikerült egy kis hangulati előkészítést adnom a kedves olvasónak, nézzük meg, hogyan is jutottunk el e mesés helyre! 11-dik kép: Az esőzések tócsái sem könnyítik a velocipédista haladását. A kép Sigiriya környékén készült. 12-dik kép: A fák támgyökereinek nagysága sejtetni engedi a gigantikus magasságukat.

21 21 13-dik kép: Más helyen inkább a sűrű bokrok jellemzőek. 14-dik kép: Előtérben félvad banánfa, a hegyoldalban theaültetvény.

22 22 15-dik kép. Ceylon a vizek szigete is. Több százra rúg a vízesések száma. Aki itt dagonyázik, már a temetőben pihen. 16-dik kép. Egy az elhagyott templomokból. A dzsungel bár pusztítja is a romokat, de magába is fogadja azokat, s elrejti a szemek elől. A kép bal szélén Pulleary Ganadevi az elefántfejű isten szobra. Pompás munka, évekig készülhetett, oly kemény kőből faragták pár ezer éve.

23 23 17-dik kép: A romok hűvösében a felhevült kerékpáros nem tud pihenni, mert lázban tartja a hindu templomrend szokásos építészeti rendszere: a vonalasan egymásba nyíló, néha elágazó szentélyfülkék sora, pazar kőkeretes ajtókkal. A szokásos módszert alkalmaztam itt is amit már leírtam AFRIKA- DAHOMEY című könyvemben: nevezetesen egy különleges, saját építésű, összecsukható géppel repülőn utaztunk a sziget fővárosába Colombóba. A könyvben leirt változás a kerékpáron csupán annyi volt, hogy a hatalmas hegyekre tekintettel (a legmagasabb csúcs 27OO m magas) egy különleges, 1938-ban gyártott váltót kapott a gép. Ez a váltó szemben a mai utódaival - egyfelől a pedálnál kapott helyet, másfelől olyan erős fogaskerekekkel

24 24 épült, mint egy mótorkerékpár váltója, ezenkívül a tolóékes rendszerrel kapcsolt rudazatos váltó menet közbeni kapcsolást is lehetővé tett. A PEDÁL című újság 2oo4. augusztusi (4-dik) számában a veterán Wanderer bringa különlegességeit részletesen ismertettem. Előző utazásaim jól bevált saját fejlesztésű szerkezeti elemeit nemcsak meghagytam, de tovább is fejlesztettem. Megmaradt a bringán a 2O wattos világítás, ami éjszaka nagy előnynek mutatkozott. Újításként a könyvemben leirt négyszeres rugózású bőr nyerget is bekapcsoltam a csomagok teherviselő rendszerébe, ami által a rugózási rezonanciacsúcsok elasztikusabbá váltak. Úgyszintén előnyösnek bizonyult az a változtatás, hogy a tengelytávot növeltem 5 centivel. Így a bringa inerciája megnőtt, bukdácsolási lengésideje hosszabb lett. A kedvezőbb súlyponthelyzet miatt a stabilitás természetesen emelkedőn is jobb lett ezáltal. A gép farnehézségét az első teleszkópba tolható csomagtartóval kompenzáltam, ami az őserdei csapásokon megakadályozta a farnehéz biciklik gyűlöletes tulajdonságát, nevezetesen, hogy a hátsó kerék és a kormányszarv szimmetriapontja körül a gép elfordul, majd feldől. Biztos mosolyogtató az európai bringásnak, hogy a vázra erősítve kalapácsot, és egy 25 centiméteres fogót is vittem. De hányszor örültem ennek!: a piócák lecsipkedésétől az alkalmi, gáz(spray)takarékos boxok boxereként, konzervnyitóként, kígyófogó eszközként, az őserdei elhagyott építmények gyökértörőjeként, berozsdásodott, benőtt ajtók nyitójaként, s még számtalan alkalommal bizonyította szükségességét. Ugyanígy a pedál mögötti két literes szerszám- és pótalkatrésztároló is jó szolgálatot tett láncszakadásoknál, csapágycseréknél, fogaskerék-váltásoknál. A gyűlölt bowdenek helyett erős rudazatokat építettem mindkét váltó rendszerébe. A két váltó összesen nyolc sebességfokozatot adott. A GPS, lap-top, mobil telefon, rádióadó csatlakozásán kívül egészen új elektronikus elem is bekerült a bringa agydinamóval táplált egyenáramú 6/l2 voltos hálózatába, nevezetesen egy elektromos nagyfeszültségű generátor. Ez utóbbi a mozgásérzékelőkön, elektromos triggelésű pokolgépeken, valamint a szintén védelmi célú vacuval együtt végre a nappali védelemről is gondoskodott, amit azideig gazdaságosan nem tudtam megoldani. Bár az afrikai bringázásom 27 késszúrása már szépen beforrt, azért figyelmeztetnem kell mindenkit, hogy Ceylonban sem árt az óvatosság, a viszonyok csak kicsit jobbak. Ezenkívül Afrikában egyedül voltam hónapokig, Sri Lankára pedig ketten mentünk, ami a támadások elbírálása tekintetében nem közömbös. Ez a lökőfeszültség-generátor népszerű nevén sokkoló: lenyűgözően jól működött. Most végre megszabadultam az örökös muníció-problémától. A harmadik világban a muníció kérdése kerékpáros túránál igen komoly problémát jelent, mert a sok támadás miatt az utazó feléli készleteit, akár gázzal védekezik, akár más eszközzel. Ezzel szemben a nagyfeszültség igen gazdaságos! Menet közben a bringa feltölti a

25 25 pufferkondenzátort és az akkumulátorokat, s oly bőek a muníciós készletek, hogy luxusra is telik. Fura a kijelentés, hogy miközben az embert állandóan le akarják szúrni, ki akarják rabolni, minduntalan kitépik kezéből a fényképezőgépet, milyen luxusról beszélünk? Nos hadd meséljek el erre egy esetet, amiből naponta egy tucat is akadt. Még reggel, ahogy az erdőből kiértem megálltam az egyik anuradhapurai zöldséges előtt, hogy csillapíthatatlan trópusi gyimölcséhségemet kielégítsem. A zöldséges a szokásos ceyloni gesztussal ingyen kínálgatott körbe a sok ismeretlen csemegéből: magokból, termésekből. A nassolásba nyugodtan belemerülhettem, mert jól tudtam, hogy a söpredék jóllehet azonnal megrohanja a bringát, de a legkiállóbb részeket kezdi forgatni, tapogatni, rángatni, s csak második fázisban az erő- és figyelési viszonyok felmérése után - kezdi ki a csomagot, s tör ujjacskáival utat a kisebb zsebek izgalmas bicska-, távcső-, kompaszt-, stb. tartama felé. Az előző este pazar újítását pedig amúgy is tesztelni akartam, így csak szemem sarkából figyeltem a matatást. Az újítás lényegét az képezte, hogy kifigyeltem, hogy a söpredék először hova nyúl. Ez a pont mint a legyeknek a szoba közepébe lógó csillár alsó díszgombja itt is ugyanúgy: az elemlámpám kapcsológombja volt. Ezt imádta a csürhe: kapcsolgatni, húzni, nyomni. De megelégeltem a sok kapcsolócserét, s a nyugodt táborhelyen, a sokkoló nagyfeszültségét rávezettem a gomb tetejére egy hajszálvékony CuZ huzalon. Azontúl a kapcsoló nem az izzót, de a sokkolót helyezte üzembe. A csőcselékvezér határozottan odalépett bringámhoz, s lenyomta a kapcsolót. A generátor pulzáló csattogása azonnal felhangzott. A nagytestű tamil keze úgy rándult görcsbe, hogy a ládákba akasztott kormányú bringát teljes erejéből magára rántotta, helyben megfordult tengelye körül, majd fejest ugrott a porba. A ládahalom alján még akkor is folyamatosan adta a 2OO.OOO voltos lilás szikraimpulzussorozatokat a sokkoló, szegény tamilom nem tudta elengedni. A dolgot megelégeltem, s a kisfeszültségű áramkört bontottam. Azontúl még napokig tudtam ennél a zöldségesnél vásárolni, a csőcselék láttomra futásban keresett menedéket. Akár készpénzt is tehettem volna a farzsebembe, olyan biztonságban voltam. A régi, különleges, csavarozott Wanderer biciklivázat kénytelen voltam félretenni, no nem azért, mert egy percre is lelkesednék a mai csőbilincsezés nélküli, javíthatatlan vázakért, de a repülőn elférő, kisebb kerekek beépítése okán. A rugózást még beépítettem volna, de a muzeális vázat nem akartam rongálni. A vázból azonban elmentettem a kormányrögzítő berendezést, ami nemcsak a lopásbiztosítás miatt, de más praktikus okokból is jól bevált (kivéve, amikor elfelejtettem egyszer kioldani, s elterültem a porban a debilek nagy örömére). A heves kerékpározási vágyon kívül a másik ok, amiért Ceylonban mentem egy könyv. A könyvet a Magyar Földrajzi Társaság adta ki, a Franklin társulat nyomta. Írója híres utazó, Keöpe Viktor ban írta a kötetet. Mivel a könyv leírásai, képanyaga