Rendelje meg most az Ufit! Az áprilisban előfizetők között értékes Vox Nova ajándékokat sorsolunk ki!

Átírás

1

2 Rendelje meg most az Ufit! Az áprilisban előfizetők között értékes Vox Nova ajándékokat sorsolunk ki! A megrendelőlapot az alábbi címek valamelyikére kérjük eljuttatni: Ufi, 1462 Budapest, Pf.: 536. Tel./Fax: Az újság megrendelhető az Ufi honlapján: valamint normáldíjas SMS-ben, a es számon is. Az újság előfizetési díja egy évre: 2400 Ft. Név: Település: Ir.szám: Cím: Telefon: Mobil: arcívum/fórum/letöltések/blog:

3 i n t r o. v e z é r Tartalom INTRO Szááz-léé-péés 3 Úton-útfélen 5 TÉMA Utat mutatnak? 6 Menekülés a valóság elől 8 Szoba kilátástalansággal 10 Az üveghegyeken is túl 16 Árnyjáték 19 PUNCS Debrecen Csíkkozmás: két óra 20 Távol a valóságtól 21 Lemezvágó 22 Esemény: forgácsok és ritkaságok 23 Átszakadás, földindulás 24 Bodrogiáda 24 Kutya, gyerek, cicamama 25 Sarokvas, revízió, első bélyegzés 26 Yo-hely: Kijev 27 Ne légy motortalan! 28 Gyúrni Bíró Icára 29 Magyar nácik 30 Attila 32 MÚLTIDÉZŐ Egy indogermán magyar 33 POLGFILTER Oli bácsi a médiaértelmiségről 35 Kegyelmes asszony 36 Ex cathedra Tóta W. 37 Helyzet van 38 Szááz-léé-péés V an ennek az újonnan meghirdetett programnak valami távol-keletiesen tipegő bukéja. Ismerjük ugyan a nagy ugrást, de állítólag ez nem az. Step by step, ahogy a csillag megy az égen. A napokban adott randevút a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének égisze alatt kormánypárti és ellenzéki polgármester, köztársaságielnök-jelölt és főpolgármester, miniszterelnök és persze Lamperth Mónika. A kivéreztetett helyhatóságok számára már teljesen nyilvánvaló, hogy a Gyurcsánykormány kis lábnyomai egy önmagába visszatérő kört formáznak. Ezt támasztja alá a miniszterelnöki üzenet is, hogy nincs több pénz a települések számára. Gyurcsány viszont akar róla beszélni hiába, a marketing-pszichológia ma már önálló tudományág. Dumcsizunk kicsit, megisszuk az ásványvizet, oszt haladjunk. Nagyjából így foglalható össze az önkormányzatok problémájának kezelése. Hálátlan feladat a semminek a gyakorlatba átültetése, ez viszont már Lamperth Mónika belügyminiszterre vár. Pedig a belügyminiszter asszony sincs könnyű helyzetben. Izélgeti a sajtó, a külső és belső ellenzék irdatlan bokszkesztyűvel nyomul rá, ő meg Paudits Bélaként szökdécsel a szorító sarkában. Nem tarthat már úgy nyugodtan egy sajtótájékoztatót, hogy ne érezné tarkóján Kulcsár Attila álbróker jeges leheletét. Ősi rutinból legutóbb még belefojtotta a szót az Info Rádió munkatársába, amikor az a kaposvári szál gombolyításához kért Lamperth-től segítséget, ám a lavina elindult. Az ellenzék a Parlamentben már a lemondatását követelte. Lamperth sosem volt Gyurcsány embere, aki szándéka szerint, már színre lépésekor elküldte volna Medgyessy után Kubába koktélozni. Ám az MSZP machinátorai számára akkor még úgy tűnt, személyén keresztül a brókerbotrány hozható. Erre erősít rá, hogy Lamperth az ügygazdát, Ferenczi Lászlót, az ORFK korábbi bűnügyi főigazgatóját, nem sokkal Szász Károly megveretése után helyettes államtitkári rangban maga mellé ültette a bakra. Gyanítható, hogy a Gyurcsány előtt szalóme-táncukat lejtő újgenerációs szalonszocik szívesen látnák az öreg káder buksiját a tálcán. Az is valószínű, hogy a brókerügy legkésőbb a választási kampány hajrájában végképp Lamperthre ég. Gyurcsány mégis megvédte miniszterét, fenntartva így a Jegesy András jelentette közvetlen kapcsolatot a brókerbotránnyal. Talán nem olvasta a cikket, mely az álbróker újabb vallomása szerint szocialisták sokaságának érintettségét jelzi. Vagy épp ellenkezőleg, Gyurcsány purifikátorként épp most indul harcba, hogy a szocialista táborban a múltat végképp eltörölje. AMBRUS BALÁZS A polgári underground lapja VII. évf., 5. szám Megjelenik havonta Főszerkesztő: Hegedűs Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Ablonczy Bálint Vezető szerkesztő: Balogh Ákos Gergely Főmunkatársak: Ambrus Balázs, Benkő Levente, Czotter András, Névai Gábor, Rumi Tamás, Novák Tamás, Szilver Ottó Olvasószerkesztő: Nagy Zsolt Fotó: Késmárki Péter Címlapfotó: MTI/Végh Csaba Felelős kiadó: Verba Volant Kft. Szerkesztőség: 1085 Budapest, Baross u. 28. Levélcím: 1462 Budapest, Pf.:536 Tel./Fax: (1) Sms: mail: szerkesztoseg@ufi.hu Szerkesztőségi titkár: Márvány Miklós ISSN Lapterv, nyomdai előkészítés: K8 Grafikai Műhely Nyomdai előállítás: Komáromi Nyomda Kft., Dunarakpart 15., Komárom 94501, Szlovákia Igazgató: Meszlényi István Terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág ( ) Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 3

4 i n t r o. l a p z s e m l e VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u ÁLMATLANSÁG A miniszter asszony most végleg megelégelte az áldatlan állapotokat, és holnap a nyilvánosság elé áll, hogy érdemben reagáljon a Kulcsár körül támadt óriási vihar őt elérő hullámaira. (...) Többen már ma sem fognak jól aludni, másoknak viszont a mai lesz az utolsó nyugodt éjszakájuk. (Lamperth Mónika támadásba lendül avagy a Vaslady visszavág, stop.hu, május 1.) Nem lennénk most az imperialisták helyében CSÓK ÉS SZTRÁJK A munka ünnepe-e május 1. vagy a munkavállalók sztrájkja? Sok szeretettel csókolom Önöket. (Csintalan Sándor, Hír TV, május 2.) Mulassanak velem és sztárvendégeimmel! ÖNÖK KÉRTÉK! A hivatalos program után Gyurcsány Ferenc és Hiller István besétált a majális forgatagába, hogy közvetlenül találkozhasson és információt cseréljen az utca emberével. (hír az mszp.hu-n, május 2.) Hát innen vannak a kiváló ötletek! MEGHÍVÓ Magyar Világ Fórum! A Gede Testvérek kiadványai! A FRONT! (...) Őrtüzek a magyarságért! (...) Bor, sör, pálinka! (...) Hunok, magyarok, székelyek, besenyők, kunok, palócok, jászok, hajdúk! MINDENKI! (A Nemzeti Front meghívója a párt május elsejei majálisára, április 24.) A front néha árt a mentális egészségnek. BAZILIKA Csatlakozott a közszolgálati MTV azokhoz a televízió-csatornákhoz, melyek nem közvetítették élő egyenes adásban II. János Pál pápa holttestének a Kelementeremből a Szent István-bazilikába való átvitelét. (Rómáig repülhetnek az MTV vezetői, stop.hu, április 5.) Egy igazán hosszú utolsó út. Tisztelt Olvasóink! Lapunk előző számában nyereményjátékot hirdettünk az UFi-ra áprilisban előfizetők számára. Az akció keretében könyvet és cédét, az Ulpiusház és Vox Nova kiadó kiadványait sorsoltuk ki. A szerencsés nyertesek: dr. Szőnyi Marcell, Budapest; Polgári István, Budapest; Molnár-Bánffy Kata, Leányvár. A nyerteseket postán értesítjük. Gratulálunk! A játék folytatódik, a májusi előfizetők között is értékes ajándékokat sorsolunk ki! HIRDETÉS 4

5 i n t r o. n a p l ó Úton-útfélen U gyan a munkám egyetemista korom óta a fővárosunkhoz köt, lelkes lokálpatriótaként igyekszem minél többet részt venni szűkebb értelemben vett szülőhazám, a Velencei-tó melléki települések kulturális életében. Pár hete, az egyik tókörnyéki barangolásomkor arra lettem figyelmes, hogy a lassan mindent elcsúfító óriásplakát-erdő hirdetőtáblái egységesen sárgára változtak, s harsogó felirattal köszöntötték az újra a Balaton (sic!) mellé látogató vendégeket, felszólítva őket arra, hogy ebben az esztendőben is nyaraljanak hazánk e csodás tavánál. Az első hirdetés láttán még semmi furcsára nem gyanakodtam, a másodiknál már elgondolkoztam, hogy vajon viccelődésről, vagy csak egy országos reklámkampány véletlenül rosszul, két egymást követő táblára kihelyezett plakátjairól van szó. De mikor legalább húsz, a Velencei-tó környékét beborító óriásplakáton köszönt vissza a Balaton, arra gondoltam, ez mégis csak egy olyan durva, szándékos provokáció, amelyre méltó választ kell adni. Aztán nem történt semmi. Tudtommal senki sem fordult a Magyar Reklámszövetséghez, nem találkoztam felháborodott újságcikkekkel, a körzet országgyűlési képviselője sem tiltakozott, pedig legalább ilyenkor jó lenne hallani a hangját. Néhány felháborodott helyi lakoson kívül, akik több hirdetést letéptek, megrongáltak, láthatólag senkit sem zavart, hogy az utóbbi másfél évtizedben egyébként is teljesen lezüllesztett, illetve nem kellően fejlesztett Velencei-tó partján nem a mi csodálatos, most már jelentős termálkinccsel is rendelkező tavunkat, s annak idegenforgalmi létesítményeit, hanem éppen a fő konkurensét, a szintén vendéghiánnyal küszködő Balatont propagálják. Természetesen ez jelzi a politikailag is erősen megosztott velencei kistérség, illetve a helyben élők valóban gyenge önérdekérvényesítő képességét, és a gyakorlatilag a nyolcvanas évek vége óta égetővé vált politikai lobbi hiányát. Ám ennél is sokkal fájdalmasabb, hogy még az ilyen esetek is jól mutatják kis hazánk (üzleti világának) erkölcsi állapotát. És azt, hogy mindezt milyen közönnyel veszik tudomásul még azok is, akiknek hivatalból kellene az ilyen jelenségekre reagálniuk. Vagy ha nem hivatalból, akkor saját politikai imázsukat szem előtt tartva kellene a szakmai-etikai fórumok és a nyilvánosság kontrollját biztosító helyi és országos médiumok ajtaját döngetni, hogy kérem szépen, most már álljon meg a menet! Mert ha nem is ütközik jogszabályokba a Balaton ilyetén való propagálása Agárd, Gárdony, Velence stb. útjai mentén, de etikaiakba mindenképpen. De miért is csodálkozik mindezen az UFi publicistája, aki eredetileg teljesen mással akarta olvasóit szórakoztatni, csak megint jól felbosszantotta magát. Mert nálunk mindenhol, úton-útfélen ilyen jelenségekkel találkozunk, s már éppen az a furcsa, ha valami rendesen működik. L. SIMON LÁSZLÓ 8 KUNCZE GÁBOR a hónap nyertese Igazán sikeres időszak áll a szabad demokraták elnöke mögött. Előbb döntő fölénnyel nyert pártbeli kihívóival szemben (arról igazán nem ő tehet, hogy fényes győzelmét a hírekben háttérbe szorította a szürkeállomány képviseletében felszólaló Székhelyi maestro hímvesszőzése), majd köztársasági elnök-ügyben pártja a nagyobbik koalíciós partnerrel szorosan együttműködve előállította a játékelmélet klasszikus vesztes-vesztes helyzetét. A közvetlen elnökválasztást (a Fideszhez hasonlóan) 15 éve következetesen ellenző párt elnöke jó érzékkel ben kérte ki az emberek véleményét a kérdésről. A páratlan sikerszériára egy országgyűlési felszólalással tette fel a koronát Kuncze: a parlamenti humor bajnokának sikerült egyetlen tőmondatba ( A kurva anyád... ) sűrítenie az ellenzékről folytatott, többéves gondolkodói munkásságának eredményét. 7 NÉMETH IMRE a hónap vesztese Hiába küzdött meg halált megvető bátorsággal a csöpögő nyálú, hatalomsóvár gazdákkal, hiába szabadította fel Budapestet a traktoros elnyomás alól és vívta ki ezzel Gyurcsány Ferenc elismerését. Amikor a mellette hitet tevő, a Magyar Nemzetet hazugozó kormányfői és kormányszóvivői nyilatkozatokat hallotta, már sejthette: előbb-utóbb érte is eljön a rettegett Hétfői Minisztermenesztő Frakcióülés. Ráadásul van abban valami különösen megalázó, ha egy miniszter utódjául egy felsőfokú mezőgazdasági technikumban végzett embert neveznek ki (öröm az ürömben, hogy az intézmény Németh Imre szűkebb pátriájának szomszédságában, Körmenden található). A nehéz napokban talán csak annyi vigaszra lelhet a volt tárcavezető: a miniszterelnöknek majd meghasadt a szíve érte emberként. Tessék mondani, van egyáltalán igazság e Földön? 5

6 t é m a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Fotó: MTI/AP/Frank Augstein Népszavazás Franciaországban az uniós alkotmányról Utat mutatnak? Tavaly júniusban, hat héttel az eddigi legnagyobb bővítés után megszületett az EU fejlődését évtizedekre meghatározni hivatott Európai Alkotmány. A kényes kompromisszumok árán tető alá hozott új szerződés hatályba lépésének feltétele, hogy mind a 25 tagállam ratifikálja azt. 6 T íz tagállam népszavazást tart a megerősítésről: könnyen lehet azonban, hogy az első, februári spanyol Sí után május 29-én egy francia Non következik majd. A közvéleménykutatások hosszú idő óta az elutasítók többségét jelzik előre abban a Franciaországban, amely egyébként az alkudozások egyik nyertese. Amikor Jacques Chirac tavaly úgy döntött, hogy népszavazást ír ki, az Alkotmány támogatottsága még meghaladta a 60 százalékot Gallhonban. Érthető módon: Franciaország meghatározó szerepet játszott az alkotmányozási folyamatban, és érdekeit hatékonyan érvényesítette. Az intézményi és döntéshozatali kérdésektől ideértve az Unió külügyminiszteri posztjának a létrehozását, a szavazati rend reformjáig és egy sor szociális kérdésig Franciaország számára kedvező eredmény született. Nem beszélve arról, hogy az Alkotmányszerződés szövegét kidolgozó Konvent nagy befolyású elnöke, Valéry Giscard d Estaing egykoron francia államfő volt. Az ellenérzések forrását mint a legtöbb európai uniós voksoláskor nem a szavazásra bocsátott kérdésben, hanem elsősorban a belpolitikában kell keresni. Két év múlva elnökválasztást tartanak, s ez mind a jobb-, mind a baloldalon beindította a pártokon belüli mozgolódásokat. Az Európai Alkotmány ratifikációja részben ezeknek a küzdelmeknek a prédájává vált. Chirac államfő és Raffarin miniszterelnök népszerűségvesztése és a török EU-tagság is szerepet játszhat a szavazásban; utóbbi annak ellenére, hogy Chirac tavaly decemberben nem késlekedett bejelenteni amikor az Európai Tanács hosszú halogatás után eldöntötte: megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, hogy a majdani török felvételről külön népszavazást tartanak. A népszavazás kimenetelét befolyásolhatják olyan napirenden lévő, nagy horderejű uniós jogszabálytervezetek is például a szolgáltatások liberalizálásáról szóló irányelv, amelyekre ráhúzhatóak az Európai Alkotmánnyal szemben megfogalmazott általános ellenérvek. Mint például a szabadpiaci elvek elsőbbsége és a szociális szempontok figyelmen kívül hagyása. BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEK A népszavazás kimenetele körüli bizonytalanság egész Európának fejtörést okoz. Egy esetleges elutasítás ugyanis nemcsak a francia belpolitikára és Franciaország Európai Unióban betöltött szerepére, hanem az Európai Unió egészére komoly kihatással lehet. Ha egy vagy több országban az elutasítók kerülnének többségbe a ratifikációról tartott népszavazáson, az még önmagában nem jelentené az Alkotmány bukását. Négy lehetséges megoldás merülhet fel: egyrészt sor kerülhet a népszavazás megismétlésére, másodsorban az adott tagállam dönthet úgy, hogy viszszavonja az Európai Alkotmányban foglaltak megvalósítására tett kötelezettségvállalását ami egyet jelent az Unióból való kilépéssel. Harmadrészt az illető tagállam felmentést kaphat az Európai Alkotmány egyes rendelkezéseinek az alkalmazása alól. (Erre volt már példa a Maastrichti Szerződés elfogadásakor Dánia esetében.) Negyedrészt sor kerülhet az Alkotmányszerződés szövegének újratárgyalására egy újabb kormányközi konferencia keretében. Valószínűleg a fenti négy megoldás egyikét sem lehetne alkalmazni abban az esetben, ha Franciaországban bukna meg a ratifikáció a május 29-i voksoláson. Alapító országról van szó, nagy tagállamról, amely tagja az euróövezetnek. Franciaország az ún. kemény maghoz tartozik, nyitott a legtöbb olyan kezde-

7 t é m a ményezésre, amely az integráció további elmélyítését célozza. Az önálló európai külpolitika kialakításától kezdve a védelempolitikán át az adózás kérdéséig Franciaország a politikai integráció legtöbb területén a tagállamok szorosabb együttműködésére törekszik. Az integráció mélyítése megtorpanna a francia népszavazás negatív eredménye esetén, és nagy valószínűséggel az Európai Alkotmány kudarcát jelentené. TÁVOLODÁS A KÖZPONTTÓL Abban az esetben, ha egy olyan tagállam miatt bukik meg a ratifikáció, amely nem tartozik az európai kemény maghoz mint például az Egyesült Királyság vagy Dánia, nehezen előre jelezhető folyamatok indulhatnak be, s valószínűleg kialakulna az integráció elmélyítését szorgalmazó országok közötti szorosabb kooperáció az ún. megerősített együttműködéseken keresztül. Ezek az országok olyan területeken is kialakíthatnák az együttműködés valamilyen formáját, ahol az Uniónak még nincs hatásköre, mint például a védelempolitikában ez lenne a mag-európa. A többi tagállam egyre jobban eltávolodna az integrációs központtól, ami az Unió fokozatos széttöredezését eredményezhetné. Az esetleges francia elutasítás esetén azonban más a helyzet. Franciaország nélkül nem képzelhető el a mag-európa kialakulása. Inkább arra lehet számítani, hogy a folyamat olyan irányban indul el, amelyben a politikai integráció, az önálló Európa, az egységes európai külés védelempolitika megvalósítása egyre inkább kikerül az Európai Unió látóköréből. Az Alkotmány bukása esetén az Unió jogi értelemben továbbra is a jelenlegi keretek között működne, ám a figyelem elsősorban újra a gazdasági együttműködés területeire irányulna. A francia elutasítás nagyban rányomná a bélyegét a következő nyolc népszavazás (Hollandia, Luxemburg, Dánia, Lengyelország, Írország, Portugália, az Egyesült Királyság és Csehország) kimenetelére is. A francia elutasítás nagyban rányomná a bélyegét a következő nyolc népszavazás (Hollandia, Luxemburg, Dánia, Lengyelország, Írország, Portugália, az Egyesült Királyság és Csehország) kimenetelére is Április közepén, másfél hónappal a Szavazni szerelemből voksolás előtt Amszterdamban nem sok mindent találunk, ami a közelgő népszavazásra utalna. A zöld igen és narancssárga nem matricákkal teleragasztott postaládák láttán felcsillan ugyan a szemünk, hogy valamit mégis láthatunk az alkotmány melletti és elleni kampányból, de csalódnunk kell. Házigazdánk elmondja, hogy azokkal a lakók csak azt jelzik, kérnek-e ingyenes újságokat, illetve szórólapokat ládájukba (a rendszer működik), az egésznek semmi köze az uniós alkotmányhoz. Nem csak a köztereken nincs nyoma különösebb kampányhangulatnak, a megkérdezett emberek nagy része sem sokat tud a népszavazásról. Többen elégedetlenkednek a hiányos tájékoztatás miatt, de hozzáteszik, hogy éppen a napokban indul az állam információs hadjárata. Határozott elutasítással egyáltalán nem találkozunk, a másik végletre azonban akad példa. Igaz, nem sokat tudok az alkotmányról, de igennel fogok szavazni, mivel imádom az unió alapgondolatát. Miért, ti nem? kérdez vissza egy fiatal informatikus. B. Á. G. LASSÚ LEÉPÜLÉS? Milyen következményekkel járna a francia elutasítás Magyarország számára? A magyar politikai elit egyöntetűen támogatja az Európai Alkotmány mielőbbi hatályba lépését, amely megerősíti az egységes Európai Uniót, lehetővé teszi az integráció eddigi eredményeinek megőrzését, az EU hatékonyabb, rugalmasabb működését. Ez a kérdés egyike azon kevés ügyeknek, amelyben teljes egészében érdemi párbeszéd folyt a kormány és az ellenzék között. A magyar parlament Litvánia után második tagállamként elsöprő többséggel még tavaly decemberben ratifikálta az Európai Alkotmányt. Hazánk azért csatlakozott az Unióhoz, hogy lehetősége legyen a tagság nyújtotta esélyek kihasználására. Az Alkotmányszerződés hatályba lépése esély, hogy a tagság első évtizede a magyar felzárkózás és az Európához történő visszatérés időszaka lehessen: az alkotmány megteremti az egyenrangú tagállamok együttműködésén alapuló közös európai jövő lehetőségét. A francia népszavazásnak nagy a tétje: a sikeres referendum esetén egységes maradhat és megerősödhet Európa, ellenkező esetben az előttünk álló években végig kell néznünk az Európai Unió lassú kiürülését és leépülését, amely során éppen azok az értékek és alapelvek halványulhatnak el fokozatosan mint például a szolidaritás, amelyektől az európai életszínvonalhoz való felzárkózásunkat reméltük a tagságra való, sok áldozattal járó felkészülésünk során. KÖRÖSFŐI BERTALAN 7

8 t é m a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov Az ország már hónapok óta készül megülni a második világháborúban (helyi értelmezésben: a Nagy Honvédő Háborúban) kivívott győzelmet. A rossz, nagyhatalmi reflexek pedig újjáéledtek Moszkva történelmi leckét ad szomszédainak, egyoldalúan értelmezve a történelmet: például az orosz hivatalos szervek semmi kivetnivalót nem találnak a jaltai megállapodásokban (emlékeztetőül: ebben a Fekete-tenger melletti városban 1945 februárjában az amerikai, brit és a szovjet vezetés megegyezett Európa háború utáni befolyási övezeteiről). Ezzel kapcsolatosan Lengyelországban belpolitikai vita bontakozott ki, vajon utazzon-e Moszkvába Aleksander Kwasniewski elnök. A jobbközép ellenzék határozottan ellenezte az állampárti múlttal rendelkező államfő látogatását, mondván ezzel a történelemhamisításhoz adja a nevét. A vizit támogatói viszont azt állították: ha nincs jelen a Oroszország ünnepel Vitatott múlt, bizonytalan jövő Menekülés a valóság elől Május 9-én a moszkvai Vörös téren újra felzúgnak a harckocsik és repülőgépek motorjai, nagy pompával vonulnak fel a második világháborús veteránok. A Lenin-mauzóleum mellvédjéről az orosz elnök, Vlagyimir Putyin sok-sok kollégája társaságában fogadja a parádét. Oroszország mint a szovjet birodalom örököse 60 évvel ezelőtti győzelmét ünnepli a náci Németország felett. lengyel állam magasrangú képviselője, azzal érvet szolgáltatnak egy lengyelellenes kampányhoz, és nem tudja elmondani egy nemzetközi sajtókonferencián, milyen következményekkel járt hazájára nézve a második világháború. Moszkva ugyanakkor nem hajlandó hivatalosan elismerni, hogy a Molotov Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunió megszállta volna a balti államokat, hanem ellenkezőleg: azt hangoztatja, azok önként csatlakoztak a Szovjetunióhoz. Az év elején még úgy tűnt, hogy az észtek, lettek és litvánok közös nyilatkozatban magyarázzák meg, miért nem utaznak az elnökeik Moszkvába. A zárt sorokat Vaira Vike-Freiberga törte meg, aki bejelentette, részt vesz az ün- 8

9 t é m a nepségeken, hiszen a lett államfőnek ott a helye, ahol Európa vezetői lesznek. Az észt és a litván elnök viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy jelenlétük az országaik szovjet megszállásának és totalitariánus rendszer bevezetésének elfogadását jelentené. Ennek ellenére nem hiányoznak a május 9-i ünnepről jeles személyiségek, s a lista igencsak pikánsnak tűnik: meghívót kaptak Moszkvába George W. Bush és Jacques Chirac mellett olyan demokrácia-deficites országok keménykezű államfői, mint az észak-koreaiak Szeretett Vezére, Kim Dzsong Il, minden türkmének vezetője ( Türkmenbasi ), Szaparmurad Nyijazov, vagy a szabad világban mindenhol bojkottált fehérorosz Alekszandr Lukasenko. Mindeközben a szovjet múlt újjáélesztése (és relativizálása) erőteljes ütemben zajlik. Ebbe a folyamatba illeszthető annak a szobornak a tervezett leleplezése Volgográdban (leánykori neve: Sztálingrád), amely Rooseveltet, Churchillt és Sztálint ábrázolja a jaltai konferencián. A kommunista bűnök feltárásában jeleskedő orosz szervezet, a Memorial nyilatkozatban szögezte le: Joszif Visszarionovics megjelenése egy szobortalapzaton az angolszász hatalmak vezetőivel vagy nélkülük azt jelenti, hogy politikailag rehabilitálják a világtörténelem egyik legvéreskezűbb diktátorát. Az orosz tévék meg naponta idézik a múlt dicsőségét, s ebben a még élő veteránok: az NKVD-s hírszerző, vagy a tábori postát akkurátusan ellenőrző cenzorok is szerepet kapnak. De vajon a mai Oroszország tényleg olyan (nagy)hatalom-e, amilyennek a Kreml urai (az orosz lakosság nagy többségével egyetemben) képzelik? Kétségkívül az egyik legfontosabb kérdés a demográfiai helyzet: az utóbbi 10 évben az oroszországi lakosság 9 millió fővel csökkent, azaz a térképről minden nap, a szó szoros értelmében, eltűnik egy falu. A polgárok egészségügyi ellátása egyre rosszabb, az AIDS elképesztő sebességgel terjed, az alkoholizmust pedig népbetegségnek számít (hihetetlen, de igaz: az orosz férfiak átlagéletkora mindöszszesen 57 év). S miközben az orosz etnikum száma csökken, a muzulmánoké nő, s ezt csak tetőzi, hogy Szibéria elhagyatott területeire fokozatosan szivárognak be a szomszédból a kínaiak (egy évtizeden belül az Orosz Föderáción belül az arányuk elérheti a 25%-ot). Politikai értelemben a Kreml utóbbi években tapasztalt erődemonstrációja (a Jukosz visszaállamosítása, a független média megfojtása), amely az újjáéledt kágébés hálózat égisze alatt történt, nem kecsegtet sok jóval. Az orosz gazdaságot kiszolgáltatottá teszi, hogy jelenlegi növekedése jórészt az energiahordozók elképesztően magas világpiaci árának köszönhető. Persze napjainkban Oroszországgal, ha betegeskedik is, számolni kell. A kopott bundájú medve amúgy az évfordulón a legszebb oldalát akarja mutatni. LAGZI GÁBOR HIRDETÉS 9

10 Szoba kilátástalansággal Romák és cigányok, integráció és felzárkóztatás, szegregáció és asszimiláció, rasszisták és liberálisok, fasiszták és jogvédők, megélhetés és bűnözés, cigányság és szegénység, cigánytelepek és cigányvajdák, díszcigányok és polgárjogi aktivisták. Olyan ez, mint a politika és a foci, mindenkinek határozott véleménye van a kérdésről. Mégis, a rendszerváltás óta komoly eredményt

11 Fotó: MTI/H. Szabó Sándor cigánysors Magyarországon egyetlen kormány sem tudott felmutatni. Csak vélemények és viták voltak, no meg pénz, amit mindig másnak kellett volna megkapnia. Miközben a cigányság lemaradása egyre nagyobb, települések, régiók válnak teljesen roma többségűvé. Szlovákiában két éve robbant a bomba. A helyzet fokozódik, de nálunk még csak csendben megy a pofozkodás. Az adunk-kapunk.

12 t é m a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u K omoly találgatás folyik arról, hogy Magyarországon hány roma él. Nehéz erre válaszolni, etnikai felmérések nem készülnek, csak reprezentatív minták és találgatások. Európában a romák számát nyolcmillióra becsülik. Magyarországon a kutatók ötszáz és hatszázezer közé teszik a számunkat; de vannak egyes roma radikálisok, akik már egymillió főről beszélnek. Az első felmérés a roma népességről 1945 után készült, ekkor kétszázezer roma élt a trianoni határok között ben Kemény István komoly kutatómunkája megközelítően főben határozta meg a roma népesség nagyságát. A 2001-es népszámlálás során ember vallotta magát romának; ez azonban egy része a hazai cigányságnak, hiszen jelentős tömegei magyarnak vallják magukat. Ezek szerint az 1945 óta folyamatosan emelkedik a roma népesség lélekszáma. Ha hihetünk a becsült adatoknak, akkor a romák száma hatvan év alatt megháromszorozódott. Így arányuk a korábbi 2%-ról 6%-ra nőtt. SZEGREGÁLT HELYZETBEN A roma lakosság területi elhelyezkedésére jellemző, hogy az ország elmaradottabb részein élnek. Legnagyobb az arányuk Szabolcsban, BAZ megyében, Somogyban, Baranyában, no és természetesen a VIII. kerületben. Ennek az elhelyezkedésnek a sajátossága még az elkülönülés a többségi társadalomtól. Egy 2003-as vizsgálat szerint a cigányok 72%-a élt szegregáltan azaz: telepeken (6%), távol a településektől(2%), a település szélén (42%), vagy zárványszerűen a település belsejében (22%). Hasonló beszédes adat a romákról az, hogy a hazai kisebbségek között a roma népesség átlagéletkora a legalacsonyabb, nem egészen 25 év; összehasonlításképpen a legidősebb kisebbség, a szlovákok átlagéletkora 51 év. 12 A második világháború után kimondták a cigányok jogi egyenlőséget. Az üldözések áldozatai és hozzátartozóik azonban nem kaptak kárpótlást, és az egész cigányságot kizárták a földosztásból. Hagyományos foglalkozásaik lehanyatlottak, néhány teljesen elsorvadt. Helyzetükön az iparosítás segített. A férfiak négyötöde, a nők egyharmada álláshoz jutott, szinte kizárólagosan a képzetlen munkások között. Mint kollektívumot egy 1961-es törvényerejű rendelet nem ismerte el nemzetiségnek, még kevésbé nemzeti kisebbségnek ban Kemény István kutatása megállapította, hogy nincs megfelelő Az MTA Szociológiai intézete által 1971-ben és ben végzett reprezentatív vizsgálatok szerint a roma népesség iskolai végzettségének mutatói ugyan javultak, de tovább nőtt a távolság a romák és nem romák iskolázottsági szintje között intézményi háttér, a szegényég, az elmaradottság újratermeli önmagát. Ekkor a kádári aranykor hivatalos politikája a szegregáció útját választotta. Elkezdődött a cigányosztályok szervezése, ahol a hátrányos helyzetű romákat akarták felzárkóztatni. Az elkülönítés politikája azonban a 80-as évek közepére látványosan kudarcot vallott, közben csődbe mentek a cigányokat foglalkoztató szocialista nehézipar gyárai, a bányák, az építőipar. A telepfölszámolás költségvetési támogatását 1988-ban megvonták, a cigányügyekkel foglalkozó hivatalt megszüntették pénz nincs, hát lesz, ami lesz alapon. BOLONDOK HÁZA A rendszerváltást követő cigánypolitika leképezte a nagypolitikai csatákat, megosztotta, megosztja a politikusokat, a szakembereket és a társadalmat egyaránt. Egyvalamiben azonban biztos az egyetértés, a legfontosabb feladat az oktatás megszervezése. Itt a legriasztóbbak a különbségek. Az MTA Szociológiai intézete által 1971-ben és ben végzett reprezentatív vizsgálatok szerint a roma népesség iskolai végzettségének mutatói ugyan javultak, de tovább nőtt a távolság a romák és nem romák iskolázottsági szintje között. (Egy 1971-es tanulmány szerint a 350 ezres 14 éven felüli roma lakosság 39%- a volt analfabéta.) Egy másik elemzés szerint a roma és nem roma tanulók közötti esélyegyenlőtlenség az általános iskola utáni továbbtanulás szintjén több mint tizenötszörös, a középiskola befejezését tekintve több mint ötvenszeres. A kilencvenes évekig csak a jórészt mára versenyképtelen szakmákat adó szakmunkásképző iskolák nyíltak meg a romák előtt: a gimnáziumokban, illetve a felsőoktatásban a roma tanulók aránya nem érte el az egy százalékot. A 80-as évekre a cigány osztályok csődöt jelentettek. A rossz színvonal, a gyengített tananyag nem szolgálta sem a többségi társadalom, sem a romák érdekeit. Megszüntették a cigányosztályokat. Igen ám, de ekkor hirtelen ugrásszerűen megnőtt a kisegítő osztályok száma a magyar iskolákban. Táblacsere. Ennek is köszönhetjük többek között, hogy Magyarországon az Uniós átlag kétszerese, a tanulók megközelítően 6%-a jár kisegítő osztályba (egy 1998-as Borsod megyei felmérés szerint a kisegítő iskolába járó tanulók 98%-a cigány volt). A liberális oktatáspolitikai kurzus 1996-ban vágott bele a reformba, meghirdette a felzárkóztatási támogatásokat. Így a hátrányos helyzetű roma tanulókkal foglalkozó intézmények fenntartói plusz pénzt kaphattak a költség-

13 t é m a vetésből. Ezzel két baj volt: egyrészt a fenntartók, a szegényebb önkormányzatok lenyúlták az iskoláknak szánt pénzt, másrészt a törvény továbbra sem ösztönözte az iskolákat a szegregáció megszüntetésére. Sőt. Táblacsere 2. Ekkor jöttek létre az úgynevezett felzárkóztató osztályok. No, persze a szülők és a diákok részéről sem mutatkozott különösebb hajlandóság arra, hogy a cigány és nem cigány diákok együtt tanulhassanak. Így maradtak a burkolt vagy nem burkolt cigányosztályok ben 3400 oktatási intézményből 700-nál több helyen működött cigányosztály. Az Orbán-kormány nem nyúlt a felzárkóztatási normatívához, de a hangsúlyt az ösztöndíjrendszer bevezetésére fektette. Míg 1998-ban 800 roma diák kapott ösztöndíjat, 2002-ben ez a szám ra emelkedett. Jelenleg az egymilliárdos támogatásból en részesülnek. Ezt a programot 2002-ben a régi-új oktatási vezetés is folytatta, de a korábbi felzárkóztatás tekintetében irányt váltott. Kitörölte a szótárakból a felzárkóztatás kifejezést, és meghirdette az integrációt. A költségvetésbe bekerült az integrációs normatíva: ezt azok az iskolák kaphatják, amelyek egy bizonyos modellt követve vállalják, hogy rövid időn belül felszámolják az iskolai szegregációt. Az integrációs normatíva a felzárkóztatási támogatás háromszorosa lett. Persze az ellentmondásokat, a többségi társadalom viszonyulásának ambivalens jellegét jól illusztrálja az a tavalyi felmérés, amelynek adatai szerint a szülők és a pedagógusok 46-48%-a az elvek szintjén ugyan támogatja az integrációt, ám a megkérdezettek 96%-a már nem ültetné gyerekét cigány származású iskolatárs mellé. Az adatot egy másik, 2001-es felmérés is alátámasztja: e szerint a pedagógusok körében a három legelutasítottabb kategória a cigányok, a homoszexuálisok és az erdélyiek Ugyanekkor készült egy minisztériumi felmérés, amely az álfogyatékos gyerekek kiszűrését célozta. A program a vizsgált gyerekek 11%-ánál, azaz 222 esetben indokoltnak találta a normál tantervű osztályba történő visszahelyezést. De az átminősített gyerekek elsősorban a szülők kérésére hivatkozva inkább maradni szeretnének a kisegítő osztályokban. Táblacsere 3? POLITIKAI ÚTVESZTŐ A cigánypolitikát, a cigányokkal kapcsolatos többségi hozzáállást két világkép határozza meg. A liberális felfogásban a cigányság a nemzeti-faji elnyomás, a diszkrimináció áldozataként jelenik meg; a liberálisok az amerikai polgárjogi mozgalmak tapasztalataiból kiindulva elsősorban a pozitív diszkriminációban bíznak. A másik oldalon a konzervatív-keresztény világkép követői hangsúlyozzák a kisebbségek csoportos, és főleg egyéni felelősségét a felemelkedés lehetőségeinek kihasználásáért vagy elmulasztásáért. Ezért a támogatást az adott kisebbség és az ahhoz tartozó egyén teljesítményétől teszik függővé. Ennek a két, gyakran kibékíthetetlenül ellentétes gondolkodásmódnak köszönhetően a téma különösen alkalmas egymás lefasisztázására és lezsidózására. És természetesen a másik oldalról mindeninek kijár a díszcigány titulus. Így aztán se szó, se beszéd, anyázás indul. Magyarországon a hivatalos roma politika a nyolcvanas évek közepén a Hazafias Népfront keretei közt megalakított Országos Cigány Tanáccsal (OCT) indult, a jelenlegi roma vezetők többsége is ekkor tűnt fel, vagy mint OCT-tag, vagy mint annak ellenzéke. A két irányzat személyi folytonossága ma is szinte változatlan. Két tábor, két zászló. Az OCT-ben politizálók (Farkas Flórián, Náday Gyula, Raduly József) a konzervatív táborban találtak támogatókra, A hazai kisebbségek között a roma népesség átlagéletkora a legalacsonyabb míg a pártállam által cigányradikálisoknak kikiáltott értelmiségi kör (Daróczi Ágnes, Horváth Aladár, Zsigó Jenő) pedig inkább a liberális holdudvar védelme alá helyezte magát. Legalábbis a kezdetekben. Persze az ellentétek között feloldódni látszottak ben megalakult a Phralipe, majd egy évvel később a Roma Parlament, amelyről egy pillanatig úgy tűnt, hogy képes lesz összefogni a cigányszervezeteket. Nem így történt, de mielőtt végleg eltűnt volna a torzsalkodás hínáros mocsarában, egy fontos dolgot elért. Részt vett egy belügyminisztériumi verzióval kicserélt kisebbségi folytatás 13 Fotó: UFI/Késmárki Péter

14 t é m a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u törvény előkészítésében, amely a magyarországi cigányságot először definiálta etnikai kisebbségként. A belső harcokból végül a Farkas Flórián vezette, az Antall-kormány támogatását élvező Lungo Drom került ki győztesen. A szervezet, annak idején az MDF-fel együtt bukott a parlamenti választásokon, de az 1994-es első cigány önkormányzati választást fölényesen megnyerték. Az 1998-as választásokon egyetlen roma képviselő sem jutott a parlamentbe. Mégis, a politikát jobban kezdte érdekelni a romaügy. A számok ugyanis egyre riasztóbbak lettek: a Tárki 2000-ben készített felmérése szerint néhány év alatt 70 százalékról 85 százalékra nőtt az ország legalsó ötödében lévő romák aránya. A Ladányi János és Szelényi Iván irányításával végzett kutatás pedig kimutatta, hogy az összlakosságétól csak kis mértékben eltérő a romák választási aktivitása. A kutatók az általuk romának tartottak pártpreferenciáit vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az eddigi elképzelésekkel ellentétben az MSZP és az SZDSZ együttesen is (41,3 százalék) jelentős hátrányban van a jobboldali blokkal szemben (53,2 százalék), a magukat valóban romának valló megkérdezettek esetében azonban minimális szocialista fölény mutatkozott. Így egyáltalán nem véletlen, hogy a 2002-es választásokra a politika ismét felfedezte magának a cigányokat. A Lungo Drom a Fideszel kötött látványos választási koalíciót, míg az MSZP az ellenzéki cigány politikusokat akarta megnyerni magának. És persze elindult a földharc a kondérok körül a szavazólapokért is. AZ IGAZSÁG ÉVE? 2002-ben a győztesek nagy csinadrattával kezdtek bele a reformokba. Roma államtitkárokat neveztek ki a minisztériumokba, és a MEH-en belül is külön államtitkárságot kapott a roma ügy Teleki László vezetésével. Az integrációs politika úgy tűnt komoly támogatást kap, legalábbis a konferenciák és a sajtótájékoztatók szintjén. A 2004-ben elindult telep-felszámolási programra 10 milliárd forintot kapott a Világbanktól a kormányhivatal. Az oktatásban jelentős lépésnek számított az óvodai ellátás térítésmentessé tétele, a tapasztalatok szerint már tavaly emelkedett azoknak az aránya, akik beíratták gyermekeiket az óvodába. Minél több roma gyerek vesz részt az óvodai foglalkozásokon, annál kevesebben kerülnek etnikai okok miatt kisegítő iskolákba. Szintén segítséget jelentett a romáknak az általános iskolák első öt évfolyamának ingyenes tankönyvellátása. Magas a romák aránya Budapest VIII. kerületében Aztán sokakat meglepett két kijelentés. Az év végén őszintén és tisztességesen meg kell mondani, hogy minőségi változás a cigányság élethelyzetében nem történt nyilatkozta a Romanetnek Csík Tamás, az MSZP országos cigánytagozatának elnöke, aki szerint már régen le kellett volna zárni az építkezést, és tényleges, kézzelfogható eredményeket kellett volna felmutatni. Ezzel szemben vélte a nagyobbik kormánypárt roma politikusa a kormány mindössze a tűzoltás szintjén cselekedett. Csík azt jósolta, 2005 az igazság éve lesz: a cigány emberek ráeszmélnek, hogy az elmúlt tizenöt évben lényegében nem történt az érdekükben semmi. Kemény szavak. Nemrégiben pedig a Medgyessy Tanácsok egyikének prominensei mondtak le. Zsigó Jenő április elején jelentette be lemondását a Romaügyi Tanács tagságról, és mintegy három héttel később Kövesi Vilmos is úgy gondolta: a csak látszólagosan működő, tettek nélküli testületnek nem kíván tovább tagja lenni, és ehhez a semmittevéshez nem asszisztál. Közben persze az ellenzéki padsorokban ülő Farkas Flórián is ütötte a kormányt, mondván, az MSZP csak két cigányt ismer, akit becsapott és akit még be szeretne csapni. Az adokkapok közben a roma-ügy láthatóan előtérbe került, még ha egyenlőre kirakat szinten is. A Fidesz európai uniós listáján Brüsszelbe jutott a roma származású Járóka Lívia, illetve az SZDSZ delegáltja, a bukott Demszky helyét elfoglaló Mohácsi Viktória. JÓ PÉLDA Úgy tűnik a lassan kibontakozó politikai szándék ellenére az előrelépéseket inkább a civil kezdeményezések jelentik. Ilyen pozitív példa az 1994-ben elindult Gandhi gimnázium, ahol minőségi képzés folyik és magas az egyetemeken továbbtanulók aránya. A déli határtól nem messze lévő Gilvánfán is új iskola nyílik. Ott, ahol a Fotó: UFI/Késmárki Péter 14

15 t é m a legalacsonyabb a vásárlóerő, a várható élettartam és az elvégzett osztályok száma, viszont legnagyobb a munkanélküliség, a gyermekhalandóság és a természetes szaporodás ezen a 100%-ban romák lakta településen még érettségije is csupán három embernek van. Itt nyílik meg idén ősszel a Kis Tigris Gimnázium és Szakiskola. A képet színesíti, hogy Barna rádió Budapest FM 88.8 egy rádió, ahol a Kartell után simán jöhet a Neoton. Mert a VIII. kerületben legalább akkora a renoméja Ganxta Döglégy Zolee-nak mint Csepregi Évikének. És itt csak ez számít. Rétegrádió, amely mindent elbír zeneileg. Nekünk az autóban a kedvencek menüben ott a Rádió C. Együtt barnulunk a dugóban szinte a kezdetektől. Mert 2001 októberében, amikor a szerkesztőség a benne leszek az éterben félamatőr lendületével összeállt, na az nagyon jó volt. A pénz akkor még nem számított, az ORTT-nél elnyert összeg vitte a rádiót. A Kerényi György által főszerkesztett adón kiváló budapesti magazinműsor ment Kiskörút címmel, karistolták Demszkyt, de beleakadtak a Fideszbe is. Esténként meg a csevegős műsor ment a csajokkal, buli-analízis, rock and roll plusz szex. Tehetséges leánykák nyomták. Aztán szétszéledtek. Varró Szilvi a Népszabadsághoz, Pusztai Emese a Világgazdasághoz, Barczai Gabi a TV2 Aktívhoz ment. Feltehetően pénzt keresni. Mert a kezdeti lelkesedés hamar kifulladni látszott, a gazdag roma vállalkozók is máshová tették a pénzüket, és a hirdetők sem áramlottak a közösségi csatornához, hiába igyekeztek olyan meghívott sztárokkal feldobni a műsort, mint Psota Irén, Törőcsik Mari, Bárdos András vagy Pálffy István. Sőt még Kovács László, a szépemlékű külügyminiszter uniós csatlakozást aláíró tolla is árverésre került a rádió megmentése érdekében. A krach mégis beütött. A Rádió C frekvenciáján ekkor már csak zenét adtak, a szerkesztőség kényszerpihenőre ment. A válságmenedzserként áthívott Daróczi Dávid sem művelt csodát, pár embert lapátra tett (ez nem csoda), helyükre pedig később a Független Médiaközpont néhány diákja érkezett. Próbáltak ezt-azt a fekete szerelvény vezetői, mégsem látszott a fény az alagút végén. Erre mindketten leszálltak. A hatalmi vákuumot megérezve sorban bukkantak fel az adó körül a roma közélet ismert potentátjai. Először Mohácsi Viktória férje, Bernáth Gábor jelentkezett be, hogy most akkor ő felügyelné a Zsiga Alfonz ügyvezette adót. Nem sokkal később Osztojkán Ágnes majd Farkas Flórián és Horváth Aladár is formálni kezdte az igényt. A befutó végül az a régi népszavás Puporka Lajos lett, aki a körvonalazódó Európai Roma Televízió budapesti központját gründolja nagy uniós pénzekből. Itt tartunk most, hírek időjárás, kívánságok belső Józsefvárosból, aztán jön az umca-umca. Egy ígéretes rádió takaréklángra csavarva. É. K. a fenntartó a Tan Kapuja Buddhista egyház lesz, ebben a döntésben elsősorban anyagi szempontok játszottak szerepet. Hiszen a helyi önkormányzat nem engedheti meg magának, hogy kiegészítő támogatást adjon a gimnáziumnak, az egyházi normatíva azonban a törvények szerint mindenképpen jár a diákok után. Ügyes. Persze a főként katolikus tanulóknak nem kell áttérniük a buddhista vallásra, katolikus hittanra is járhatnak. FANTASY ÉS SAJÁT SZTÁROK A civil kezdeményezések számát szaporítja Kardos Péter és Nyári Gábor tavaly megjelent könyve, a Cigánylabirintus. Ez egy fantasy regény, nem a kardozóssárkányos, hanem a cigányos fajtából. Itt lehet szinesfémet lopni, narkózni, de a főhős egy Vas megyéből érkezett cigányfiú célja, hogy munkát, albérletet szerezzen, meg esti tagozaton leérettségizzen. A könyv elolvasása többet segíthet a megértésben, mint három szociológia szeminárium. Fontos előrelépés, hogy lelkes cigány értelmiségieknek köszönhetően van már roma nyelvű Biblia és Shakespeareösszes is. De a legfontosabb lehet, és a legnagyobb ösztönzést adhatja a roma népesség számára, a saját sztárok megjelenése. És úgy tűnik, hogy a sztárgyárak most egymás után dobálják ki a roma származású sztárokat. Pozitív példák azok a neves énekesek, akiknek valamilyen módon sikerült a kitörés: Győzike, LL Junior, Bódi Guszti, Gáspár Laci, vagy éppen most Caramel sokak számára példa. Az ő sikereik csökkenthetik az előítélteket, és ösztönzést adhatnak a hátrányos helyzetben lévőknek az egyenlőtlen küzdelemhez és a felemelkedéshez. Bizakodásra talán ez adja a legtöbb okot. És hogy ez sikerüljön, abban erősen kell bíznunk, cigányoknak és magyaroknak egyaránt. Mert ha nem, akkor néhány éven belül komoly problémák lesznek. Elképzelhető forgatókönyv, hogy 2015-re az ország költségvetésének egyharmadát szociális intézkedésekre kell fordítanunk, vagy ha nem, hát háborúzhatunk. Lehet szükségállapotot hirdetni, köveket és könnygázt dobálni, egymás torkát szorongatni, bosszút állni és bosszún bosszút állni. De egy biztos: annak a háborúnak nem lesznek győztesei. NOVÁK TAMÁS 15

16 t é m a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Felborult bioritmus, sárga sátor: élet az Antarktiszon Az üveghegyeken is túl Nagy Balázs geográfus a Déli-sarkvidék zsugorodó jéglepényéről, állami pénzekről és a katonai tevékenység tilalmáról beszélt az UFinak adott interjújában. UFi: 1911-ben járt az első ember a Délisarkon. Mi történt azóta? N. B.: Tegyük hozzá: a sarkponton. A szegélyeken már az ezernyolcszázas évek legelején jártak norvég, orosz, amerikai bálnavadászok, prémvadászok. Az Antarktisz óriási földrész, másfél Európányi. Mára jórészt feltérképezték, bázisok épültek, ahol kutatók vizsgálódnak. Mi a partvidéken dolgozunk, az a sarkponttól kb km-re fekszik. A kontinens belsejében csupán két állomás van. A peremen három katonai reptér épült, mi is ide, a chileire érkeztünk legutóbb. Onnan motorcsónakkal utaztunk tovább a koreai bázisra, az expedíció végén pedig helikopterrel jöttünk viszsza. UFi: Ennyire esetleges ott a közlekedés? N. B.: Nagyon behatároltak a lehetőségek, főleg, ha az ember nem túrázni megy. Nagyon sok a felszerelésünk, nem arra vagyunk berendezkedve, hogy mindet magunk vigyük. Összesen 32 kutatóállomás van a földrészen, ebből nyolc a mi King George szigetünkön. Az utazás megszervezéséről a technikusokkal és a sarkvidéken jelenlévő katonákkal lehet egyeztetni. UFi: Már három expedíción vettél részt. Mindig nemzetközi csapatban? N. B.: Legutóbb koreaiakkal dolgoztunk, két éve csak magyarok voltunk természetfilmesekkel kiegészülve, azelőtt pedig egyedüli magyarként lengyelekkel. De a nagy és közel fekvő országok állandóan jelen vannak a sarkvidéken. A leggazdagabb országok mellett Peru, Equador, Brazília, Argentína is fontosnak tartja a kutatást. Ez nem a gazdasági helyzettől függ, hanem attól, hogy az adott országnak van-e Antarktisz politikája. Magyarországot egyelőre sajnos nem érdekli e térség, Bulgáriát, Ukrajnát, Csehországot annál inkább. Ők állami pénzből dolgozhatnak, a cseh költségvetésnek része a kutatás, most építik saját állomásukat. Egyébként az expedíció nem annyira drága. Egy embernek egy antarktiszi nyár (december, január, február) 1 millió forint alatti összegből kihozható. UFi: Magyarok mikor léptek először erre a kontinensre? N. B.: Külföldi állampolgárként az ötvenes években, amikor az amerikaiak megalapították az Amundsen-Scott állomást, már dolgoztak ott. A hatvanas években szovjet csapattal közösen, a nyolcvanas években pedig egy-egy magyar járt arra. Előttem összesen 8-9-en lehettek. Összehasonlításul: ez idő alatt 3000 lengyel járt ott. Csak szándék kérdése. UFi: Bátori Krisztina és Ács Zoltán nemrég kitűzte a magyar zászlót az abszolút déli sarkponton. Téged vonz az efféle sportteljesítmény? N. B.: Persze vonz, de nekem előrevalóbb a munka. Annyi pénzt, amennyibe az kerül, kicsit sajnálnék is rá. A tudomány és a sport között óriási az árkülönbség, és persze a hírnév is. Az Antarktisz a kutatás földrésze, aki turistaként megy oda, az fizessen jó sokat így tartják sokan. Azért saját pénzből túráztunk már mi is a Himalájában, Andokban de az teljesen más. Természetesen a 16

17 mi szélsőséges, mondhatni extrém területeken vizsgáljuk, mert ezek a határterületek nagyon érzékenyek. Ilyenek az erdőhatár vagy az eljegesedett területek határa. Nagyon jó indikátor terepek. UFi: Számunkra, egyszerű médiafogyasztók számára a híradásokból annyi jön át, hogy a klímaváltozás hatására radikális éghajlatváltozás határán állunk, általános felmelegedés, ilyesmi. Ezek vagy igazak, vagy nem. N. B.: Épp ezt kell pontosan, adatszerűen megvizsgálni, hogy igazak-e a hipotézisek. Nagyon keveset tudunk minderről, mert rendkívül kevés a mért adat. Mi határterületen vizsgálódunk és ott kívánjuk kimutatni a változást. Az egyébként természetes, hogy a klíma változik. Azt viszont nem tudjuk megmondani, hogy csak természetes vagy esetleg mesterséges hatások miatt van erőteljes átalakulás. Ugyanakkor akár több ezer évre visszamenőleg megállapítható, hogy mi zajlott. UFi: Konkrétan hogyan és mit vizsgáltok? N. B.: Sokféle elemzés létezik. Vannak, amelyet ott a helyszínen el lehet végezni, vannak, amiket csak laborokban. Mi élettelen dolgokkal foglalkozunk. Rengeteg mintát elhozunk, üledékeket, kőzeteket, esetleg jeget is. A helyszíni mérések azt hivatottak tisztázni, hogy milyen erős a melegedés az adott helyen, mi történik a talajban levő jéggel, hogyan kapcsolódnak ehhez felszínformát é m a sarkvidék is kíván alpinista képzettséget. A Vinson masszívum például majdnem 5000 méter magas, hegymászók kedvelt célpontja. Ahol mi dolgozunk, 0 fok körüli a hőmérséklet, de az erős szél nagyban növeli a hidegérzetet. Nyáron többnyire esik az eső, néha hó is, szóval eléggé zordak és viharosak a körülmények. UFi: Kutatómunkád elismerése miben nyilvánult meg, ha egyáltalán Állami kitüntetés? N. B.: Az az Ács Zoliék sportteljesítménye volt. Mi ilyent nem kapunk. A tudományos termés pedig mindig kis késéssel érik be. Magyarországon összesen négy-öt ember foglalkozik a témával. Az a nehéz ebben, hogy amikor mi támogatókat keresünk, akkor egy kereskedelmi szponzor azért nem támogat minket, mert nem egy csúcs elérésére törekszünk, hanem elmegyünk az Antarktiszra, aztán ott vagyunk. Ennek nincs akkora hírértéke. Másrészről persze itthon féltenek minket, mert a fejekben összekeveredik az extrém területen végzett munka a csúcsmászással. Mi elég pontosan tudjuk, hogy hova megyünk, voltam már ott többszáz napot. Ismerjük a zord viszonyokat, ezekre fel lehet készülni. UFi: Ha hosszú hónapokra útra keltek, mi lesz az egyetemmel? Hogy áll hozzá az intézmény? N. B.: Szakmailag támogatja az utazást, anyagilag nem. Most egy évig kutatási szabadságon vagyok, máskor fizetés nélkülit vettem ki. Az antarktiszi idény akkor van, amikor itt a téli vizsgaidőszak. Szóval megoldható, és az is természetes, hogy minden oktató kutat. Szívesen mennék minden évben, de vannak olyan témák is, amelyek nem követelnek ekkora utazást. UFi: Ez azt jelenti, hogy neked van egy szűkebb kutatási területed, aminek vannak különböző helyszínekre vezető leágazásai? N. B.: Pontosan. A fő kérdés pedig az, hogy mi történt a közelmúltban a föld felszínén a klímaváltozások hatására. Ezt folytatás

18 t é m a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u ló jelenségek, hogyan alakul át a domborzat. Viszünk magunkkal ásót, fúrókat, GPS-t, rudakat. Mérési, anyagvizsgálati eredményeinket kiegészítve meteorológiai adatokkal (melyek sajnos csak 30 éve vannak) már tudunk valamit mondani a jelenlegi átalakulásról. UFi: És mi alapján tájékozódnak a sarkra igyekvők? N. B.: Ma már szinte mindenki GPS-t használ, a sarkra tartók havon mennek, ami alatt jég van, helyenként 4 km vastagságban. A havon például gyakran jól látszanak a lánctalpas járművekből álló utánpótlást szállító konvojok nyomai, mint az orosz Vosztok állomás térségében is. UFi: Ez elég illúzióromboló. N. B.: Ki lehet menni biciklivel is vagy pókjárásban. A teljesítmény a távolságban és a rossz időben rejlik. Számunkra azonban a belső Antarktisz nem annyira érdekes. A peremvidék, ahol zsugorodik a jéglepény, az a mi terepünk. UFi: A jégtakaró zsugorodása újdonság? N. B.: 10 millió éves távlatban szemlélve látható, hogy a jéglepény pulzál, összehúzódik, megnő évvel ezelőtt sokkal kisebb volt. Ugyanez a jelenség látható most az Alpokban. Ott azonban ez szárazodással is párosul. UFi: A napszakok is furcsán alakulnak arrafelé. N. B.: Amikor ott vagyunk, állandó világosság van, ezért rögtön felborul az ember bioritmusa. Sárga színű sátorban az Amikor ott vagyunk, állandó világosság van, ezért rögtön felborul az ember bioritmusa. Sárga színű sátorban az alvás sem az igazi a fényviszonyok miatt alvás sem az igazi a fényviszonyok miatt. Amikor egyedül voltam, 20 órát dolgoztam 10 órát aludtam. Nem 24 órára osztottam a napot. Az állomásokon amúgy óra szerint működik az élet. A konténerszállás sokkal komfortosabb. Sok állomáson már folyamatos az internetelérés, műholdas tévé is van. UFi: Visszatérve a kutatásra, van ebből primer haszna Magyarországnak? N. B.: Az ilyen alapkutatásból közvetlenül nem profitál az ország. Nemzetközi szinten mégis vezető téma, óriási állami pénzeket mozgat meg nálunk szerencsésebb országokban. Összesen 30 ország van jelen az Antarktiszon, ezek döntenek a kontinensről az ENSZ égisze alatt. A terület rendkívül gazdag, aranytól kőolajon és földgázon át a szénig szinte minden fellelhető, hogy a tenger élővilágáról ne is beszéljünk. Érthető, ha a nemzetközi egyezmények a turizmuson kívül minden gazdasági tevékenységet tiltanak. Ma már a turizmust is korlátozzák és a katonai tevékenység sem megengedett. Egy ideje szánhúzó kutyákat sem lehet odavinni, mivel nincsenek a déli sarkon szárazföldi ragadozók. Védik tőlük az élővilágot. UFi: Miféle katonai tevékenység? N. B.: A 40-es évek végén komoly amerikai hadgyakorlatok folytak a térségben. Ha egyszer nem hosszabbítják meg ezeket az egyezményeket, akkor azok lesznek előnyben, akiknek hajóik, repterük, kikötőjük már ott van. Azoknak egy soha nem látott gazdagság potytyanna az ölükbe körül tárták fel a nagy energiahordozó mezőket, ben már megszülettek az első egyezmények. Korábban minden feltáró országnak volt egy tortaszelete a területből de még a néhány éves térképek tanúsága szerint is a chilei, az argentin és a brit tortaszelet pont ugyanarra a területre esik, persze annak függvényében, hogy mely ország adta ki a térképet. Nincs nagyobb veszély, mint az ellenlábas ország térképésze szokták mondani. Az Antarktisz 1961 óta nemzetközi terület. AMBRUS BALÁZS Nagy Balázs (1969) geográfus, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének adjunktusa. Szakterülete a klímaváltozások földfelszínre, domborzatra gyakorolt Egy kutató élete hatásainak vizsgálata. Olyan magashegységi és sarkvidéki területeken dolgozik, amelyek felszínfejlődésüket tekintve extrém környezetek, s mint ilyen szélsőséges területek, érzékenyen reagálnak a klímaingadozásokra is. Első kutatóútjai a Kárpátokba vezettek, a legmagasabb övezetbe szinte havonta ma is visszatér. A 90-es évek első felétől fokozatosan távolabbi vad terepekre is eljutott, bejárta Belső-Ázsia peremvidékének hegységeit, s hosszabb időt töltött Észak-Amerika sarkköri vidékein. Tíz ázsiai hegyi expedíción vett részt, többször járt a Száraz-Andok magashegységeiben és eddig három nyári szezont töltött kutatással az Antarktiszon. 18

19 t é m a Felsőoktatás és Bologna Árnyjáték A magyar felsőoktatás kétségkívül komoly problémákkal küzd. Az egyetemi oktatók évek óta joggal panaszkodnak arra, hogy a belépő hallgatók tudásszintje egyre kevésbé teszi őket alkalmassá az egyetemi szintű tanulmányok elvégzésére. A középiskolai tanárok szintén joggal lefelé mutogatnak. Ahelyzetet az teszi súlyossá, hogy a hallgatói fejkvóta alapján történő finanszírozás miatt az intézmények rá vannak kényszerítve: minél több diákot vegyenek fel. Ez viszont egyértelműen a minőség rovására történhet. Ebben a helyzetben lépett színre Magyar Bálint és tagadhatatlanul találékony csapata. A 2002-es kormányváltáskor Medgyessy Péter minisztere átfogó reformokat ígért, ezekből azonban szerencsére nem lett semmi. Részben az EU-s kényszer miatt azonban a felsőoktatásban megindult a reform. Kitalálták, a jelenlegi felsőoktatási rendszert úgy kell megváltoztatni, hogy a jelenlegi általában 4-5 éves képzést kettébontjuk, és egy hároméves (BA), valamint egy kétéves (MA) szakaszt hozunk létre. A tárca elképzelése az volt, hogy bizonyos keretszámok meghatározása után az egyes szakágak (például történelem, magyar nyelv és irodalom) konzorciumokat hoznak létre, amelyek majd elkészítik az adott tudományterület speciális képzési struktúráját, és ezekre épülve az egyes intézmények saját programjaikat. Ez a struktúra rendkívül demokratikusnak tűnt, a szereplők csak menet közben vették észre a minisztérium valódi szándékait és céljait. A legelső probléma: a minisztérium által adott keretszámok csak látszólag biztosítanak tág lehetőségeket, hiszen a minimális képzési összóraszám meghatározása egyfelől és a fejkvóta (amelynek mértékéről egyelőre csak találgatni lehet) másfelől lényegében kijelöli azokat a paramétereket, amelyekben az egyetem még költséghatékonyan működhet. Magyarán hiába sorakoznak szakmai érvek egy bizonyos képzési rendszer mellett, sok órához sok tanár kell, és az állami támogatás nem tartja el az intézményt. Másrészt a minisztérium bizonyos személyi kapcsolódásokon keresztül manipulálta a konzorciumok tevékenységét. Mang Béla, a minisztérium helyettes államtitkára a miskolci egyetemről érkezett a Szalay utcába, így talán nem véletlen, hogy ez az egyik egyetem, amelynek képviselői leginkább kardoskodnak a folyamat erőltetéséért. Ráadásul a minisztérium úgy hajszolta bele a szakmát ebbe a folyamatba, hogy két nem elhanyagolható elemet elfelejtett tisztázni: a finanszírozást és a képzés teljes struktúráját (BA és MA). Jelenleg ugyanis a hírek és pletykák szerint az új BA képzéseket főiskolaivá kívánják minősíteni, és ezzel együtt szándékoznak csökkenteni a hallgatói normatívát. Tehát pénzt akarnak elvenni, miközben a miniszter minden nyilatkozatában a tudásalapú társadalom megteremtéséről beszél. Még súlyosabb a helyzet az MA képzés esetében, amely kapcsán csak találgatások hangzottak el: van olyan variáció amely szerint egyáltalán nem lesznek államilag finanszírozott helyek, más elképzelések szerint a BA szintet elvégzők 20-40%-a kerülhetne államilag finanszírozott MA képzésbe. Tehát miközben minden nap hallhatunk egy-egy tirádát az esélyegyenlőségről, a felsőoktatásban ezt most fogják végképp felszámolni. Akinek nincs pénze, nem jut el az MA szintű diplomáig. Azt is elfelejtették közölni a miniszteriálisok, hogy milyen lesz az MAképzés struktúrája. Hiszen a BA szintet úgy kellene megtervezni, hogy az adott szakágon mindenki látja, hova, milyen irányba mehet tovább a hallgató. (Vö. házat is egyszerre terveznek, pincétől a padlásig.) Ezt azonban nem tették, a tárcának láthatóan halvány gőze sincs erről, vagy ha mégis vannak elképzeléseik, arról mélyen hallgatnak. Ők tudják, miért. Az egyeztetések során kialakult képzési formák amennyire a tervezetek ismerhetők egyébként értelmetlenek. A jelenlegi képzési struktúra persze sok kritikával illethető, de legalább arra megtanítja a diákot, amit ígér (például német szakon németül), az új három éves képzések viszont általános képzésnek túl specifikusak, speciális képzésként viszont nagyon keveset adnak. Jó középiskolába már csak felvételivel lehet bekerülni, ezért egyre fontosabb, mit hoz a gyerek otthonról. A hátrányos helyzetű családok gyermekei képtelenek kb. négy-hat év alatt felzárkózni, tehát eleve kiesnek a jó középiskolából. Ilyen körülmények között hiába lesz elvileg nyitott a felsőoktatás, jobb egyetemekre nem tudnak bekerülni, ha véletlenül mégis, akkor nem fogják befejezni. Ezzel párhuzamosan az egyetemi képzésből kivonják a pénzt, tehát csak az az egyetem tud színvonalas képzést biztosítani, amelyik nem állami forrást talál. A kör bezárult. RÉZESY ISTVÁN 19

20 p u n c s. k u l t ú r a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Századvégi disputa a magyar futballról Debrecen Csíkkozmás: két óra Erőst megfogadtuk, hogy itt csak dicsérni fogunk, de azért, azért. Egy jeles szerző Xanax-szal gurítja le a második világháborút az újbaloldali Eszméletben, a történészakadémikusnő rémületes vicceket mond a Mozgóban a Nemzeti Fejlesztési Hivatal támogatásával, majd megjegyzi, hogy III. Béla alatt jött a tatárjárás. És ott már nincs vicc, csak vérveres valóság. Nézzünk tehát inkább kelet fele, hiszen onnan jön a luxus, ahogy a régiek mondták. Koroknai Edit: Bujdosók idegenben. Debreceni Disputa szám, A debreceni menekülttábor a legnagyobb Magyarországon, jelenleg negyedházzal üzemel. A riport lakóiról, az évek óta ott élőkről szól. Érdekes lenne megnézni, hogy mit mondana az MSZP, ha nem szegény gyergyói kőművesek ellen kellene acsarkodni, hanem lenne mondjuk egymillió bevándorló az országban, mint az igen sok helyen előfordul Nyugat-Európában. A debreceni közéleti-kulturális lap szépen tipografált, és magyar viszonylatban szokatlanul gondosan javított lap. Érdemes rá figyelni: akár a neten is ( Ileana Ioanid: Bevezető tanulmány Nagy Imréről. Korunk, április, oldal. Nagy Imre snagovi feljegyzéseiről itthon mély kuss van. A tanulmány a román kiadáshoz készült előszó fordítása. A román egyetemi tanárt nem kötik a mély magyar tabuk (Rainer M. Jánost, a monumentális és alapos Nagy Imre-életrajz szerzőjét annak idején perbe fogta a politikus lánya), beszél az ügynökvádról, az árulásokról: Vas Zoltánéról, Szántó Zoltánéról, a román és a szovjet államvezetés manicheizmusáról. S emögött mindenütt ott van egy végtelenül magányos, cvikkeres öregember, amint élete summázatát rója ötszáz ív papirosra, a kaposvári elemiben tanult gömbölyded, arányos kézírással. Ha kezünkben a szám, olvassuk el az összeállítást az észak-erdélyi autópályáról (ha meglenne már; lehetne a mi csergeútunk, a Budapest Somlyó Bahn, új magyar Weltpolitik, hah) és Sas Péter okmányközlését az erdélyi magyar tudományszervezés 1942-es állapotáról. András Krisztina: Üzleti alapokon működik ma a magyar labdarúgás? Századvég, 2004/ oldal. Nem válaszolná legszívesebben a bennünk lakó piacpárti, csalódott Csepel-drukker és már csoszognánk is tovább, de az alapos tanulmány elgondolkoztat minket. Miért van, hogy ami tőlünk Nyugatra (és egyébként Keletre) is működik, nálunk nem? A nagy titok nyitja: a rendezetlen tulajdonviszonyok, az ügyeskedő vállalkozók garmadája, meg a pénztelen önkormányzatok között elvész a játék. Amire a sorozatos leégések ellenére mind a mai napig sokan kíváncsiak, bár a viszonyok egyre több embert riasztanak el a stadionok látogatásától. A tanulmány szerzője szerint a magyar labdarúgásban keveredik az állami és üzleti modell, így hát nem csoda, ha a tanulmány végeztével sóhajtva iszunk egy doboz sört, eszünkbe sem jut megnézni a tévében éppen menő magyar bajnoki izét, hanem eltekerünk focizni a haverokkal. A. B. A., O. B. HIRDETÉS 20

21 p u n c s. k u l t ú r a Új könyv a médiabefolyásolási technikákról Távol a valóságtól Az akaratlan torzítástól a vidra-effektusig tart a Médiabefolyásolási technikák kislexikonának íve: a Századvég kiadó gondozásában most megjelent, hiánypótló munka borzongató utazásra hív minket a magyar és nemzetközi médiákok legsötétebb bugyraiba. K övettük a szerzőket, de közben sokszor hívtuk segítségül Batiz Andrást, a Fókusz folyó őrét, aki az idők végezetéig kormányszóvivői sajtótájékoztatót tart az alvilág bejáratánál. Magyar nyelven nem jelent még meg olyan kötet, amely a média, az írott és elektronikus sajtó befolyásolási technikáit vizsgálná társadalomtudományi eszközökkel nehéz feladatra vállalkozott hát Antal Zsolt, Gazsó Tibor és Kubínyi Tamás, amikor nekilátott a lexikon szócikkeinek összegyűjtéséhez. Hiszen számos, az angolszász világból átvett kifejezésnek egész egyszerűen nincs magyar megfelelője, tömör, szabatos meghatározásról nem is szólva. A pontos meghatározások mellett a kommunikációelmélet legfrissebb eredményeit fölhasználó könyv a történetiségre is hangsúlyt fektet: nyelvünkbe a franciából, németből, sőt latinból és görögből átvett szakkifejezéseket is tárgyalja. A kiindulópont: a valóságot semleges és objektív módon ábrázoló újságot, tévét még nem hordott hátán a föld. A valóság pontos ábrázolása ugyanis képtelenség: minden, a valóságtól a befogadóig tartó közvetítő csatorna (újság, tévé, Internet) válogat, tömörít, szerkeszt és kivág. Azaz manipulál, bár nem mindegy, hogyan teszi ezt. Nagy megkönynyebbülésünkre mintha az írott sajtónál a televíziós csatornák többször torzítanának, ami nem is csoda, hiszen egy egyszerű, negyven másodperces híradó-bejátszásnál is az eszközök sorozata áll a rutinos szerkesztő rendelkezésére a fények, a hang, a beállítás manipulálása mind arra szolgál, hogy önkéntelenül rokon- vagy ellenszenvesnek érezzünk egy-egy interjúalanyt, politikust vagy médiasenkit. Talán nem véletlen azonban, hogy nem a manipulálást hordozza címében ez a hasznos kis kötet. Hiszen mondjuk a szelektív hulladékgyűjtés társadalmi fontosságának hangsúlyozásakor a média befolyásol, ám ezúttal pozitív irányba. Ez azonban sajnos csak az esetek egy részében igaz, általánosabb a negatív irányba történő befolyásolás. A tét nem kicsi, hiszen ha jobban belegondolunk, mindennapi életünket jelentős részben az formálja, amit látunk, hallunk vagy olvasunk. Így tehát amiről nem hallunk, látunk vagy olvasunk az nincs is legalábbis egy hozzánk hasonló mediatizált társadalomban. A megoldás persze nem lehet a kisbaltás módszer, semmit nem érünk el a rendszer teljes elutasításával, a hörgő médiaellenességgel, gyűlölt műsorvezetők babáinak vudu-szurkálásával. Inkább a megismerés, a megértés lehet nekünk, a hagyományban, a rendben és a szabadságban hívő reakciósoknak a megoldás, olvassuk tehát a kislexikont és okuljunk belőle. Amúgy pedig a vidra-effektus: A közönség egyik fajta reakciójára vonatkozó elnevezés, mely arra utal, hogy a befogadók többsége már az érzékelés kezdetén ellenáll a hatáskeltésnek, például a reklámok alatt automatikusan vízbe merülő vidrához hasonlóan»bezárja«a fülét. A. B. A. HIRDETÉS 21

22 p u n c s. k u l t ú r a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Lemezvágó THE BRAVERY: THE BRAVERY ISLAND Amellett, hogy a szigetország kortárs rockzenéje, úgy a Coldplay köztudatból való kikopásával (és a szélesebb köztudatban való kanonizálásával) egyidőben a tengerentúl is megfogant egy, az angolhoz valamennyire hasonló felfogású zenei mezőny. Ennek a mezőnynek a mély zenei gyökerei mellesleg szintén Angliába vezetnek, hiszen a fő inspirációkat a nyolcvanas években, a Cure, a Duran Duran, a New Order és legfőképp a The Smith körül kell keresnünk közelebbi hatásként a The Strokest kell említeni. A tavalyi évben, Killers néven jelentkezett ennek a mezőnynek a(z addigi) legjobbja, de már egy tavalyi kislemezből lehetett tudni, hogy nemsokára jön egy Bravery nevű együttes, és nagyon jó lesz. Nos, a várakozások nem fokozódtak hiába, a debütalbum, amellett, hogy egész hm bátor, nyers, frappáns, bizony hosszú évekre meg fogja erősíteni annak az amerikai, az angollal párhuzamos zenei közegnek a létjogosultságát. Emellett nyilván számos követőjük is akad, ez már csak így megy. Az elektronikus sávokkal fűszerezett rock intelligens és táncos, néha egészen a diszkó határáig megy, átkacsint, és visszatér a gitárokhoz. Nem mellesleg: Angliában tárt karokkal várják majd nem csak a Bravery-t, de mindazt, ami utána következik. 22 NEW ORDER: WAITING FOR THE SIREN S CALL WARNER Nyolc év után, 2001-ben tért vissza a nyolcvanas évek közepének-végének kultikus dancepop-rockegyüttese tetszhalott állapotából a Get Ready albummal, amely mindjárt a pályafutás egyik legjobb pillanata is lett úgy, hogy ez abszolút nem következett semmi azelőttiből. Az eltelt nyolc évben a rock és az elektronika összeköltöztek, de el is váltak néhány év együttélés után. A veteránok újult erőre kaptak, mert rájöttek, hogy szeretnek élő zenekar tagjai lenni, és kisebb turnézás után ismét a stúdióba vonultak. A most megjelent album apró visszalépés az előzőhöz képest, de még mindig a jobbacska NO-lemezek közt van a helye. Ráadásul a csapat feltámadása a legjobb időben, a klasszikussá válás periódusában következett be. Klasszikussá lenni, ugye, nem kis részben a követők sora, a stíl divattá válása következtében lehet, az ugyanazen az oldalon tárgyalt Bravery mezőnye pedig rendkívül invenciózusan hasznosít mindenfélét a New Order táncoselektrós rockjából. Úgyhogy talán nem dicsőség azt mondani, hogy a kölykök sikere adott újra önbizalmat a New Ordernek, ennek az albumnak a Hey Now What Are You Doing című és a címadó számát hallgatva meg kell állapítanunk: nagyon jól van ez így. KEANE: LIVE RECORDING 2004 EP ISLAND/UNIVERSAL T avaly a Franz Ferdinand mellett a Keane volt az év rockzenei debütálása. Az év eleji Brit Music Awardson a sussexi trió szemtelenül elhappolta az év lemeze-díjat az esélyesnek kikiáltott FF elől, és már a magyar kereskedelmi rádiók is behódoltak a gitáros nélküli rockegyüttes (igen! ezek szerint van ilyen!) valóban tökéletes slágerei előtt. Az együttes most egy hatszámos EP-re gyűjtött néhány koncertfelvételt, köztük egy új számot is. Milyen is a Keane koncerten? Hülyeségnek tűnik, ha azt mondja az ember, hogy jobb, mint stúdióban. Márpedig ez a helyzet, és ennek pofonegyszerű magyarázata van. Klasszikus rockzenekari felállással a koncert sosem adhatja vissza a stúdióhangzást, és az ilyen felvételek esetleg az atmoszféra vagy a hangulati töltés vámján szedhetik be, amit a sávok egyszerre játszásának révjén elvesztenek. De a Keane, mint mondtam, nem foglalkoztat gitárost. A gitár szerepét a kitűnő billentyűjáték tölti be, ez alá kerül a dob, fölé az ének. Egyik hangszer sem a nagy hibaszázalékról híres. Ráadásul az egyébként furcsa arcú énekes hangja energikusabbnak és jobbnak tűnik élőben, amikor senki sem énekelteti vissza vele ugyanazt hússzor, hogy rádióbaráttá csiszolják. Szóval a Keane EP után a szimpla stúdiólemezt meghallgatva, furcsa, de hiányérzetünk támad. C. B. A.

23 p u n c s. k u l t ú r a Nick Cave & The Bad Seeds: B-Sides & Rarities Esemény: forgácsok és ritkaságok E gy tizenhét stúdióalbummal és huszonnyolc évvel dicsekvő zenei munkásság alatt pattan a szikra, hullik a forgács. De ez még önmagában egyszerű fizika, minőségről szó sem esett. Ha viszont Nick Cave-ről van szó, vagy, hogy segítsünk azoknak (a roppant keveseknek), akik erre a névre nem bólintanak azonnal elismerően, szóval ha az ezredvég, úgymond, Leonard Cohenjéről van szó, aki nem kövület, hanem ma is mesteri szinten praktizál akkor ez a forgácshullás is zenetörténeti esemény. Pláne egybegyűjtve. Pláne három lemezen tálalva. Pláne, ha ötvenhat (!) darabról van szó. Így azért már van némi súlya a dolognak. Na, ez következett be március végén. És gyorsan, még egy mondatban, hadd térjünk vissza arra, hogy az ausztrál rocker milyen alkotói erőben van mostanság. Tavalyi albuma (Abbatoir Blues/Lyre of Orpheus az UFi is írt róla) egyre több összegző cikkben mint a pályafutás legjobb lemeze szerepel. Talán ez is késztethette az életmű (képileg idetalál, amúgy nem) árnyékosabb oldalának összefoglalására. Egyegy itt középszerűnek tűnő dalocskáért még mindig gyilkolni tudna a legtöbb pályakezdő együttes. A hír igaz! A háromlemezes csodán helyet kaptak a kislemezek b- oldalán megbúvó, még egy megjelenésre érdemesnek tartott, albumra azonban nem fölvett dalok, az ugyanitt található vagy tribute-albumokon szereplő feldolgozások, ismert sláger akusztikus verziója, aztán egyszeri, rádiós eseményeken elhangzott felvételek, soundtrack albumokra külön írtak, végül soksok tradicionális dallam feldolgozása. A három lemezen kronologikus sorrendben követik egymást a felvételek ( , , ), és bár itt-ott vannak időbeli átfedések, látható, hogy Cave is többé-kevésbé elismeri a szakma korszakolását. Avagy: a nyolcvanas évek a punkhoz még közelibb szakasza (amely alatt az Ausztráliából Londonba költözött Cave végül Nyugat-Berlinbe került, ahol megalapította a Bad Seeds-t, és viharos gyorsasággal vált az underground kultúra ikonjává) erősen elkülönül a kilencvenes évekétől (ennek derekán hősünk még a megasztár-státusszal is megismerkedett a Where The Wild Roses Nick Cave-hez mérhető ikonok nem nagyon szaladgálnak a Sziget Fesztiválon. David Bowie és Iggy Pop jut eszembe hirtelen. És most Cave. Ügyes volt a szervezés, ha az újságíróknak a Sziget irodáiba bejáratos része sem hallotta a hírt, mielőtt az hivatalosan is kifutott. Természetesen Nagyszínpad, vélhetően szombat este, és az utóbbi évek előadói névsorait áttekintve jegyezzük meg, hogy a Sziget külföldi megítélése egy egész szintet ugrik. A jobb zene pedig más közönséget vonz. Németek helyett jönnek az angol turisták? Grow című, Kylie Minogue-gal duettben előadott szerzeménye révén), majd a harmadik, ma is tartó (vagy éppen a tavalyi csúcsművel véget érő) szakasz következik, amelyben Nick Cave már csak ritkán idézi meg a hetvenes-nyolcvanas évek üvöltős punk-lendületét ez a korszak Cave sokadvirágzása, amelyben lassú, érett dallamokat hoz előtérbe, szobrot épít minden egyes albummal, és ezt nagyon is tudja. A Rarities-zel ugyanakkor vélhetően tiszteleg is sok minden, neki fontos kultúra és szerzői világ előtt. Nyilván ezért került fel Leadbelly, egy majdnem hat évtizede halott amerikai fekete folkzenész egyik szerzeménye (Black Betty), egy Roy Orbison- (Running Scared), egy Leonard Cohen- (Tower of Song) és egy Louis Armstrongfeldolgozás (igen, igen, az). Ezért van itt a Neil Young tribute-albumon szereplő Helpless és a folkos-írzenés-rockos valamikori The Pogues énekesének egyik dala (Rainy Night in Soho), ezzel magyarázható, hogy a Sail Away olyan, mintha egy füstös kocsmában játszana egy harmadrangú írzeneimitátor magyar együttes (csakhogy zseniálisan!). És ezért van a gyűjteményen rengeteg olyan szám, amelynek a szerzője nemes egyszerűséggel traditional -ként van említve. Ezek a fontos dalok. Aztán vannak jók és kevésbé jók ne feledjük: ezek nagy része éppen azért került ide, mert nem került az albumokra! Ha egy Nick Cave-számmal szembeni előzetes igényeinket összeírnánk (hülyeség, de játsszunk el vele), akkor magunk is meglepődnénk, milyen előkelő helyen lenne, hogy komoly dolgot akarunk. Láblógatós és félelmetes, iszonyatos és nyugodt dolgot akarunk. Ezek a dalainak ismérvei. És gondoljunk csak bele: más jellegű dolgot eleve nem adhat ki a kezéből. Tehát Nick Cave-dalok ezek is, csak éppen a másodvonalból. De hogy milyen ez a másodvonal? Elég meghallgatni a Hammond-orgonás Red Right Hand-et, a második lemez végén. C. B. A. 23

24 p u n c s. k u l t ú r a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Vetit-Ő Nem Goebbels! Átszakadás, földindulás Valami átszakadt A bukás című német filmmel a hallgatás gátján. A komcsigonddal körbesáncolt, fél évszázadra formalinba dermesztett II. világháború szépen kimagmázik a réseken, és új arcait mutatja. Miként a színészek is. A ki látta Oliver Hirschbiegel említett művében a Josef Goebbels náci propagandaminisztert megszemélyesítő, szánalommal vegyes megbotránkozás-arcú művészt, Ulrich Gukk-R Az ügynök halála Bodrogiáda Érdekes játéka a sorsnak, hogy kabarészínészekkel a címszerepben hozza elém Arthur Miller legnépszerűbb drámáját. Loman ügynök, mozgóárus-mutáció, unalmas, vicctelen és nagyon kicsi ember. Aki nem éri fel a nagyvilágot. 24 Matthest, az úgyse hiheti nekem, hogy a dachaui papi barakk katolikus munkaszolgálatosa hitelesen lehet ugyanez a pofa A kilencedik napban ráadásul mindkét film 2004-ben készült. Pedig Pedig Ulrich Matthes nagyot alakít. A sztori, igaz, gyenge, mert sztori nincs, az élet ezúttal nem agyament fordulatokat, csak könyörtelen, de legalább kiszámítható lábvasakat és egy klasszikus megkísértés-dilemmát hoz elénk. Ugyanis az a Jean Bernard atya, akinek életrajzi írásából leforgatták e százhúsz percet, létezett. Kilenc napra kiengedték őt Dachauból, hogy nagynevű hadiiparos öccse és más befolyásos rokonai révén, meg saját papi példája nyomán kikényszerítse a pápa Adolf Hitlert támogató enciklikáját. A luxemburgi Gestapo fiatal hadnagya (August Dihl) sima modorával, kerub-ábrázatával, kiugrott kispapi múltjával maga a sátán e kilenc napos hitvitában. Kellett-e valóban Júdás a megváltáshoz? És nélkülözhetetlen szereplő volnae, aki ezért a nagy műben is Krisztushoz hasonló jelentőséggel bír? A film, az élet vulgaritására fordítva: segít-e, ha az egy- Hogy is érhetné fel, amikor még odahaza is létrán tud csak felmászni a székre Kentaur kolosszális ötlete, hogy minden díszletelemet góliátokra szab: a főhősként tébláboló Bodrogi Gyula és felesége, Vári Éva még az asztal lapja alatt is átgyalogol. Egy cseppet gondolkozóba ejt a kétélűség: nem mondott volna többet, ha a kisember kis pénze épp gulliveri tárgyakban ölt testet? Bodrogiról csak befelé jut eszembe, hogy recski tévéfilm ávós tisztjeként láttam komoly szerepben az elmúlt évek során. Habkönnyű orfeumszámok nyákja nyúlik az öregedő, szenilis Yoda-masé után. De ez a Bodrogi volna sztereotíp kabarettista? Aki a fizikai lepusztultságnak ezt a fokát játssza, hibátlanul? Az ügynök szerepe terjedelmes, hozzá képest a feleség epizodista. Vári Éva szívvel-lélekkel anyás, ám artikulációja több ház felemeli szavát fajelmélet és nácizmus ellen? Főleg, ha tudjuk: kikeresztelkedett holland zsidók tízezreit egy igazságot, emberiességet követelő érseki körlevél juttatott lágerbe, még ha közvetve is, bosszúból? A luxemburgi Gestapo fiatal hadnagya (August Dihl) sima modorával, kerubábrázatával, kiugrott kispapi múltjával maga a sátán e kilenc napos hitvitában Ha Kremer tisztelendő elárulja hitét, és a németek szolgálatába áll, önmaga elől nem menekülhet. Ha megszökik, a papi barakk többszáz lakóját kereszten végzik ki. Ha nemet mond, mehet viszsza oda, ahonnan rajta kívül még nem volt, s már nem is lesz eltávozás A filmen piszkavassal betörik egy pap fejét, majd megfeszítik. Hátrakötött kezénél fogva húzzák fel a keresztfára E mély megbotránkozás közepette is jó tudni, hogy átszakadt végre a hallgatás fala. SZ. O. sebből vérzik, és mintha hangereje sem volna a különben apró, királykék-cseresznye ékszerdoboznyi Tháliára kalibrálva. Aki viszont az előadást ugyancsak a vállán viszi, s nem hagyja, hogy Bodrogiéról társ híján lebillenjen, az a nagyobbik fiú: László Zsolt. Gyurmaember, ami a színészi kvalitás teteje volna. Bármit csinálhatsz belőle, bármit kérhetsz tőle, képes lesz eljátszani. Húsz év múlva a saját apját is ráosztanám; vajon egy magas, férfias, de ugyanúgy eredménytelen élettel elszámoló Loman alakja miként árnyalná a sematikus drámai szituációkat? Bodrogi, nem túlzás, zseniális ügynök. Örülnöm kell-e, hogy mifelénk még a tré műsorokban is nagy drámai színészek bohóckodnak, vagy szomorodjak inkább, mert vidám színpadok előtt sorban ülnek a pénzváltók, és holmi tehetségért odaadják maréknyi aprójukat? SZ. O.

25 p u n c s Quadot akarsz vagy motort? Horgászbot, sás Kutya, gyerek, cicamama Mindannyiunkban él egy kép az ideális gyermekről. Aki édesdeden gügyörészik, ha beállítanak a rokonok, kizárólag akkor eszik, amikor pont van egy kis időnk. Alszik, ha épp senki sem akarja üzemeltetni, és két hetes kora után már önállóan kakil vagy egyáltalán nem. M arketingterületen egyszeregynek számít a tétel, mely szerint kiskutyával meg kisgyerekkel mindent el lehet adni. Odateszed Horváth Csaba kezébe, azt menten megválasztja a legmegátalkodottabb konzervatív kerület is, ugye. Siker. Kutya dettó. Vakargatod a hátát, integetsz a fülével. A legkomolyabb hatás persze úgy érhető el, ha az iskolából hazatérő kópé ölébe felugrik a házi kedvenc, hogy elcsenje az iskolatáskából előkerülő csokit vagy valakinek a ruhájára borítson egy kancsó vegyrépalét. Hogy végül jól megegyék / kimossák stb. Tapasztalataink szerint ez a párosítás olyan mélyen beleivódott való világunk egyedeibe, hogy kezdenek elmosódni a különbségek állat és gyerek között. Ezért nem meglepő, hogy élemedettebb korú karrierépítő hölgyek életmód-kiegészítőként néha gyereket is akarnak partnerüktől. Kis aranyosat, amelyik vidám sírással üdvözli anyukát, amikor az hazaér a munkából. Olyan tündéri kiskölyköt, aki cuki ruhákba öltöztethető, jól mutat a fullos Passat hátsó ülésén, és rá lehet fogni, hogy pukizott, ha valaki a társaságban elengedte a galambot. Vizsgálatunk alanya és tárgya a szolicica anyuka lényegesen ritkábban, összeszorított foggal mégis néha leereszkedik a számára mind emocionálisan, mind közegészségügyileg veszélyesnek számító közegbe, a játszótérre is. Mint Pistinek Pesten, szemmel láthatóan tök idegen neki a terep. Plusz a stressz. Mert a kicsi belemegy a homokba, elesik a kerület legnagyobb villanymotoros játékrobogójával, sír, és a mobilon bonyolított ügykezelés idején rejtekhelyre bújással teszteli anyu figyelemmegosztási képességét. Anyu különös ismertetőjele, hogy sosem ül le a játszótér padjára. Fel-alá járkál, és ha véletlenül nem telefonál, akkor meredten néz. A kiakasztott nő konkrét történeteken keresztül tárul fel előttünk a maga valójában. Vegyük a legutóbbi esetet. Az anyukákat 97,5 %- os valószínűséggel kiborító akciók során mérhető le a hamisítatlan gyermeki szolidaritás. Tíz éves kor alatt minden kiscsávó haverja a környezetében mászkáló másik kiscsávónak, a hülyeség-projektekben elsőrangú a partnerség. A mieink a piros halakat magában foglaló dísztó meglátogatása programpont keretében például soha nem látott egyetértésben kezdték kitépdesni a köré ültetett sást (vagy nádast, tudja a franc). Egy arra kószáló kolléga mutatós mamikáját hátrahagyva azonmód csatlakozott, így már hárman dolgoztak az általuk horgászbotozásnak nevezett ügyön. Tíz másodperc nádlógatás után persze panaszkodni kezdtek, hogy nincs kapás. Közülük a legtapasztaltabb gyerek rájött, hogy azért, mert nincs rajta csali. Nosza, irány a közeli kuka. Volt is benne valami ételmaradék, azt szúrták a horgászbot végére. Sose hittem volna, hogy az életben egy platformra kerülünk szolimamával, itt most ezt történt. Ki-ki a maga stílusában jelezte, hogy mit gondol az efféle akciókról. Ifjabbik gyermekünknek ezentúl nyomatékkal jeleztük, hogy ne álljon a műtó szélére, mert a kis pajtásával együtt belecsúszhatnak a vízbe. Talán téves volt felszólításunk címzése, mert az idősebb srác lépett a halak közé fél perccel később. Másik anyuka konstatálva a korpa közé keveredés tényét, gyerekkel együtt azonnal távozott a tett színhelyéről. Arról a mozgássorról már lemaradt, amint vizes cipőjétől és zoknijától a maga keresetlen egyszerűségével megszabaduló fiunk fél lábon ugrálva tér vissza a tópartra botja mellé. Mint arról lapunk előző számában beszámoltunk, aki az élet naposabbik oldalát választotta hosszabb tartózkodása helyszínéül, annak bizony alapkövetelmény az 5-ös BMW, a napszemüveg és az extrém sportok mímelt űzése. E kelléktárba nem illeszkedik szervesen a gyermek, de mint elvétve látható, azért előelőfordul. Nem mindennapi jelenetsort tűzhettünk gombostűhegyre, amikor egy motorkerékpár-márka kizárólagos importőrének szalonjába léptünk. Velünk jól érzékelhetően nem volt törődve, hiszen felékszerezett vállalkozó volt a kereskedő számára az érdekes ügyfél. Nekünk már az elején valami azt súgta, izomtól duzzadó apuka néhány perc múlva eldörög egy böszme nagy kétkerekűn, de szimatunk ezúttal csalt. Feszült monotóniában köröztek nyolcéves forma gyerekükkel a krómozott, csillogó gépcsodák között aztán a mamánál elszakadta a cérna és ráüvöltött a gyerekre: most már döntsd el, hogy quadot akarsz vagy motort. Szóval ideje ezt a toronyóra-meglánc metaforát kicsit aktualizálni. AMBRUS BALÁZS 25

26 p u n c s. k u l t ú r a VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Claudia Schiffer az oldalkocsis Pannónián Sarokvas, revízió, első bélyegzés Mindig gyűjtünk. Akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, jobb családokban a gyűjtés nemzedékről nemzedékre száll, mint az előreugró áll a Habsburgoknál, csak az előbbi kevésbé veszélyes. L etűnt korok gyermekei még számolócédulákat gyűjtöttek, nagyapám meg bélyeget, sőt megvolt neki a bécsi döntések utáni első bélyegzés, minden visszacsatolt településről ezt ma is őrzöm, hátha egyszer reciklálni lehet. Igazából egy szepesbélai első postabélyegzésre hajtok, amelyet a páncélosok beérkezése után, de még az országos járműveken hurcolt új magyar páncéllidérc, a parlagfűvető beérkezése előtt pecsételne be nekem ott a poprádi út mellett a magyar állami posta. Mielőtt valaki ennek kapcsán irredentizmust kiált, leszögezem, hogy a kamionosok is kirakják az egy szál gyöngysorba öltözött Claudia Schiffer képét a kaszniban, aztán ők lennének a legjobban meglepve, ha a művésznő bekéredzkedne hozzájuk a bábolnai parkolóban. A gyűjtők ez hosszú évek során kiérlelt meggyőződésem a modern társadalom leghasznosabb, és magától értetődik legkonzervatívabb elemei. A gyűjtő ugyanis lehet, hogy ma sült ökörségnek tűnő dolgokat szerez be: például kosárlabdás kártyákat, ami tényleg kissé imbecilis foglalatosság, de ezek a lapok negyven év múlva a múlt megmentett és kedves darabjai lesznek. Kivéve a Denis Rodmant ábrázolókat, azok ugyanolyan ocsmányok lesznek akkor is. A Szent István Malátakávé kis képecskéit sem a fauve-ok festették szabadidejükben, aztán mégis milyen jól sikerült darabok. A gyűjtő tehát múltat ment. Ez egy. Ezenfelül egy teljes gyűjtemény nemcsak a múlt egy darabja: az maga a teljesség. S a nagy egészeket (hit, nemzet, hagyomány, történelem, Funnah Fanny énekhangja) szétcincáló korunkban a meggyőződés a teljességben olyan magasztos eszméket feltételez, amelyek léte önmagában örömmel kell, hogy eltöltsön minden rendes hazafit. Ez kettő. A gyűjtő ugyanakkor hívő ember, a teljességet soha nem érheti el, ezt ő maga is tudja, hiszen abból a hibás nyomású herkulesfürdői emlékpohárból maximum egy darab lappanghat még, de lehet, hogy az is megsemmisült akkor, amikor a német légierő augusztus 29-én bombázta az ivócsarnokot. Az, aki cipősarokvasakat gyűjt, az összes modellt, tudja: nem szerezheti be. E felfogástól már csak egy lépés az ember tökéletlenségébe vetett hit, bűnösségünk felismerése. Kár is ezt ragozni. E hitet még a náci relikviagyűjtőktől sem lehet teljesen megtagadni, egy német páncélgránátos sisakja semmivel sem alávalóbb egy szovjet tiszti sapkánál, a különbség csak annyi, hogy az utóbbit korlátozás nélkül lehet kapni az Ecserin. Több gyűjtő ún. klubokba tömörülése a nagyszerű emberfajta megsokszorozódását eredményezi. Nemrégiben Pannóniás találkozón jártam, és sohasem gondoltam volna, hogy ilyen szeretettel lehet beszélni a TL 250-esről. Továbbá azt is megtudtam, hogy a tankon lévő vörös csík (csak a fekete gyári festésűeken, értelemszerűen) kopását vétek javítani. Akinek meg van egy Pannonia- White-ja (exportra gyártott, vörös vagy kék színű járgány, Fehér úr a boldogtalan brit importőr neve), az már majdnem mindent elért az életben. Az egészen rafinált gyűjtők már nem is tárgyakat gyűjtenek, hanem olyat, ami már nincs. Hamster oldala a megszüntetett budapesti villamosvonalakról ( ennek egyik legszebb példája, szerzőjének járna legalább egy atkárijánosokkal és tornádókkal ékített Pro Urbe vagy valami hasonló. Azon kell tehát lennünk, hogy a gyűjtők túlsúlyban legyenek, és ha mindenki csak egy kis darab múltat ment, akkor meg vagyunk mentve mind. Szepesszombatot ábrázoló képeslapot és metszetet egyébként minden mennyiségben veszek. R. R. HIRDETÉS 26

27 p u n c s Élet a touaregek földjén Kijev Keleti szomszédunk egyetlen igazi metropoliszában pezseg az élet mostanság. Alig pár hónappal az új reményeket keltő hatalomváltás után látogattunk el Kijevbe, ahol gyönyörű idő és kedves emberek fogadtak. Helyek K ijev nem sokkal nagyobb, mint Budapest, mégis tolonganak az utcán a város polgárai. Az igazsághoz hozzátartozik, nekik azért erős motivációjuk is van a kimozdulásra: főleg a külvárosokban akkora panelszörnyetegek terpeszkednek, hogy azokhoz képest a Havanna utca környéke kies lakóparknak tűnhet. Kijev központja azonban tiszta és szép, egy része pedig egészen modern, beleértve a főteret (a Függetlenség terét) is, melyet alig pár éve építettek át teljesen. A tér alatt 16 ezer négyzetméteres földalatti plázakomplexum lüktet, közepén aranyozott obeliszk áll. Ennek csúcsára annak idején egy ismeretlen hogy hogyan, senki sem tudja felcsempészte a forradalom narancssárga zászlaját, jegyezzük meg, azóta sem merte senki leszedetni. Építészetileg Kijev a bombázásokat túlélt kevés, de annál szebb régi házikótól és a legmodernebb centerektől eltekintve a barokkos neoszocreál fellegvára: a páncéloshadosztályokra méretezett sugárutak, a gigantikus homlokzati ornamentikából művészi finomsággal kidomborított ötágú csillagok, a tervezőjének egykor Sztálin-díjat hozó parlamenti ülésterem csillárjáról is visszaköszönő sarló-kalapácsok hűen idézik a kort, amikor még a munkásember volt a gipszfreskók hőse. Az orosz ukrán egyesülést jelképezni hivatott alumínium diadalív és Lenin elvtárs szobor-manifesztációi mellett azonban gyönyörű templomokat, érdekes stílusú operaházat és ízléses palotákat is találhatunk a városban. Itt ahhoz sem kell sok idő, hogy felismerjük: ezen a helyen nem csak a gyorsétterembe járás számít első helyen kiemelt státusszimbólumnak, hanem bizony az autó is. A genfi autószalonon sem lát az ember annyi felsőkategóriás luxuslimuzint és Demszky-típusú városi touareget mint Kijevben, ahol Lada is már szinte csak mutatóban akad (Volgataxi azért van még bőven). Érdekesség: jóformán az összes, a középkategóriásnál csak kicsit is jobb autó sötétített ablakokkal van felszerelve. A szálloda is tartogathat meglepetéseket a keleten járatlan utazónak: a recepción például nem értenek nyugati nyelveken, így már a becsekkolás is komoly nehézségeket okozhat. Viszont a hatodik emeleti kulcskezelő néni (mert ott ilyen is van) tíz évet élt Debrecenben, így vele kiválóan el lehetett társalogni magyarul Szállodánkban a szobát is a szocialista realizmusban nevelkedett vendégre szabták: a berendezés részét képezi egy ősszovjet hűtő, a csapvíz élénk okkersárga színben pompázik (mint állítólag a város egyéb részein is), a melegvíz-szolgáltatás pedig meglehetősen esetleges. Pottyantós vécé viszont szerencsére nem volt, olyant csak a szociális minisztérium épületében találtunk. Bizony, kijevi kalandjainkat efféle kihívások is fűszerezhetik. Aki azonban nem ijed meg az ilyesfajta, vadregényesnek is felfogható kellemetlenségektől, az nagyon fogja élvezni ezt a barátságos, állandóan nyüzsgő, a nyugati metropoliszoktól különböző várost. Mert tapasztalatunk szerint nyugatra utazni ugyan lehet hogy jó, keletre viszont annál érdekesebb! R. T. Kijev nagyon zöld város (állítólag a három legzöldebb között van Európában), természetbarátoknak érdemes ellátogatni a központtól pár tucat kilométerre fekvő gyönyörű parkokba és természetvédelmi területekre (pl. Aleksandriya Park). Kijevtől 100 kilométerre északra van Csernobil, oda ne látogassunk el. Helyette inkább nézzük meg a Csernobil-múzeumot, amely Kijev központi részén állít emléket a történelem legszörnyűbb nukleáris katasztrófájának. Középkori és barokk templomaival, kolostorkomplexumával és múzeumaival kihagyhatatlan látnivaló még sok egyéb mellett a Dnyeper feletti dombon elterülő történelmi egyházi központ is. 27

28 p u n c s VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Imázsharcosok csatája Ne légy motortalan! Hogyan lehet az, hogy pocakos vagy, alig van hajad, bozontos a szakállad, a karodon vérben forgó szemű ördög éktelenkedik, de a mégis bombanő karol beléd?! Hát úgy, hogy van egy choppered. B izony, a tavaszszal beinduló imázs-háború legbiztosabb győztesei a motorosok. Nevetségesen feleslegessé válik minden szoláriumban, konditeremben és egyéb imázsműhelyben eltöltött perc, ha van egy lehetőleg hangos és feltűnő megjelenésű kétkerekűd. A motoros imázs szinte minden kategóriájában igen markáns; evidens az átkötés olyan fogalmakhoz, mint szabadság, egyéniség, legyőzhetetlenség. Teljesen mindegy, hogy a motorod gumija csak lapjára kopik, élére nem, hiszen csak egyenesben mered húzni neki, kanyarban viszont úgy mész, mint a térdvédős Schwalbeval pöfögő nagypapák. Mindez nem számít, ha leállás előtt húzol neki még két kövéret, hadd szóljon. A hatás nem marad el. Pénztárcától és társadalmi helyzettől függően számos motoros imázs közül választhatunk. Ma már igen kezdetlegesnek mondhatóak a rometes és szimós imázsok. Ezek a nyolcvanas években érték el csúcspontjukat. Mai léptékkel mérve egy ötven köbcentis Simson egy Golf GTI-vel ért fel, pláne ha sikerült jól adagolni a vasfűrészre és szigetelőszalagra alapozott sufnituning mértékét. A Simson helyét mára a robogók töltik be. Társadalmi jelentőségük óriási, hiszen diszkontárakon juttatják tulajdonosukat a motoros imázshoz. A robogó a klasszikus motoros üzenetek mellett a lazaságot társítja mellénk, ezért nyáron ne felejtsünk strandpapucsot és trikót húzni a robogózáshoz. Vízparti nyaralás esetén kötelező kiegészítő, mivel meglepően hatékony eszköz a csajozáshoz és a pasizáshoz is. Az alacsony sebesség miatt a tudományos módszerekkel kiválasztott napszemüvegünk is robogón tud érvényesülni a legjobban. A különböző terepmotorok (enduro, quad) arculatunk pozitív alakítására más csak azért sem ideálisak, mert használatunk közben tetemes mennyiségű por, kosz és sár ragad ránk. Ugyanígy mel- A robogó a klasszikus motoros üzenetek mellett a lazaságot társítja mellénk, ezért nyáron ne felejtsünk strandpapucsot és trikót húzni a robogózáshoz. Vízparti nyaralás esetén kötelező kiegészítő, mivel meglepően hatékony eszköz a csajozáshoz lőzendő bármilyen ügyességi műfaj (például streetfighter) azon egyszerű oknál fogva, hogy ezek űzéséhez igazán meg kell tanulnunk motorozni. Mi pedig nem ezt szeretnénk, hanem megfürödni a motorozás imázstengerében. Ezért inkább kerüljük őket, és gondolkodjunk el azon, hogy motormentes hétköznapjainkon milyen eszközök juttatnak bennünket ehhez. A legjobbak beérik egy motoros napszemüveggel és egy laza halálfejes sállal is, azért, mert személyiségük már sugározza a motoros csávó vagyok dolgot. Ez a minimál-arculat esetleg lángnyelves övtáskával még bővíthető. Választhatjuk viszont a másik végletet is, ha környezetünk nem ért néhány jelzésből. Ebben az esetben növesszünk körszakállt, húzzunk márkajelzéssel ellátott motoros bőrkabátot a bőrmellény fölé, és persze kössünk halálfejes fejkendőt is. Ha ez sem működik igazán, akkor nincs más hátra: brutális tetkókat kell elhelyeznünk testünk különböző pontjain. Halálfej, kígyó és meztelen nő mindenféleképpen kerüljön ránk, lehetőleg hengerek közé ágyazva. Valójában két igazán hatásos motoros imázs létezik. A chopperes és a speedmotoros. Ezek teljesen eltérnek egymástól, ezért jól gondoljuk meg, hogy melyikre pályázunk. Egy igazi speed-motorosnak nemcsak a lábtartója kell, hogy kopott legyen a sok bedőléstől, hanem a bukója is. Ez igen nehezen kivitelezhető imázselem. Még ennél is nagyobb bátorság szükséges a csontjainkat újrarögzítő csavarok, szegek, szegecsek, lemezek és az ezeket fedő látványos külsérelmi nyomok begyűjtéséhez. Ha viszont mindezek sikerültek, akkor imázs-tőkénkből óriási hasznot fogunk beseperni. A körúton szaggatva megfordul utánunk a svéd bikinis lányok budapesti delegációja; de nem is muszáj száguldoznunk, egy 28

29 p u n c s feltűnő helyen a motornak támaszkodva is le tudjuk fölözni a sikert. A csopperes imázs kialakítása lényegesen egyszerűbbnek tűnik. Az első lépés az, hogy édesanyánk tiltakozása ellenére ijesztővé kell válnunk. Lássuk be, hogy ez annyira nem is nehéz folyamat. Egy darabig nem kell borotválkoznunk, ehetünk, amennyit jólesik, és a fodrászt is hanyagolhatjuk. Minimális, körülbelül fél négyzetméternyi tetkót kell be vállalnunk, nincs mese. A chopper beszerzése nem túl bonyolult feladat, nincs szükség autentikus darabra. A színe legyen lehetőleg fekete, a többi alkatrész csillogjon a krómtól. A motor teljesítménye másodlagos, sokkal fontosabb, hogy a hengerek másodpercenként maximum kettőt forduljanak, a kipufogó hangja pedig repessze meg a teret és az időt. Ha mindez megvan, üljünk fel a motorra, kicsit körözzünk, majd álljunk meg és forduljunk hátra. Ekkor igen kellemes meglepetésben lesz részünk. A hátunk mögött bekövetkező természeti jelenséget úgy hívják, hogy benzintyúk. Egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy életünk eddigi legjobb nője, másrészt az, hogy a motor zajának megszűnése után azonnal vetkőzni kezd. Ezt azért teszi, mert ha nem motoron ül, akkor a motoros találkozó fényes nappal megrendezett monokinis szépségversenyén küzd a dobogóért. Könnyen lehet, hogy ekkor már úgynevezett motoros találkozón leszünk, valahol vidéken. Létünk innentől kezdve új értelmet nyer, főleg azért, mert azt tesszük, amire születtünk. Vagyis mérhetetlen mennyiségben fogyasztunk valami bográcsban készült isteni kaját, fél liternél kisebb űrtartalmú pohár soha nincs a kezünkben. Közben élőben üvölt a Tankcsapda, de ha megunjuk, átnézhetünk az amatőr monokinis szépségversenyre vagy körözhetünk egyet a faluban, amíg elkezdődik az élő leszbishow. És az igazi buli még csak ezután kezdődik. CSOPPER ANDRÁS Gyúrni Bíró Icára Harminc fölött minden tünetmentes nap ajándék; a harmincötöt is elhagyva pedig az ember már csak lefelé megy. Amint feltartóztathatatlanul a negyvenhez közeledik, mind többet foglalkoztatja az elmúlás gondolata. J ogász barátait bizalmasan arról kérdezgeti, melyikük foglalkozik végrendelet-készítéssel. Pedig, ha igaz, amit mondanak, a férfi ötvenévesen virul ki igazán; lehetséges, gondoljuk a negyvenen még innen csak azt meg is kellene ám érni. Az ember ezért harminchét évesen rászokik Bíró Icára persze szigorúan csak otthon, videokazettáról. Mindörökké hálás lesz érte Kecskés doktornak. Nem mintha ő ezt úgy direkte mondta volna. Óh, nem csak éppen sunyin célozgatott. Húszperces szobabiciklizlés terheléses vizsgálat után például megvetően közölte: Fiatalember, ezzel a teljesítménnyel a korosztályában nemigen dicsekedhet! Egy szó mint száz, Kecskés doktor figyelmezetése megérlelte a gondolatot: sportolni kell. Persze ezzel is úgy áll a helyzet, mint a fogyókúrával vagy a dohányzás felhagyásával: sokszor kell próbálni, míg végre sikerül. Az ember helyzetét harmincöt és a halál között kifejezetten segítheti egy kis hipochondriába oltott nárcizmus vagyis hogy egyszeriben úgy kezdi érezni, az élet tartogat még valamit a számára. Lélekbúvárok ezt a fordított tendencia boldogságának neveznék. Miközben az ember környezetében a legtöbb férfitárs pocakot ereszt, s rég nem látott ismerősök egyre csak vastagodnak, az ember úgy érzi, mintha hájjal kenegetnék (biztos, hogy itt ez a legjobb hasonlat? a szerk.), mindahányszor felhangzik a csodálkozó mondat: Hogy lefogytál! Persze, ne túlozzunk: az ember nem fogyott le különösebben, hiszen akárhány szobamérleget vásárol, egyik sem hajlandó 76,5 kilónál kevesebbet mutatni de mégis, valami azért látszik. Hát még akkor mi lenne, ha naponta hódolna a testkultúrának, noch da zu végigcsinálná mind az ötven percet! Mert hogy a műsor végét, melyet Ica kifejezetten a női mellizmok és az úgy kerek, mint feszes popsi érdekében fejlesztett ki, az ember, érthető okokból, mellőzi. Helyette, afféle levezetésként percekig önnön verejtékében és nem mellékesen: nagyszerűségének tudatában fetreng a szőnyegen, amit érdeklődő házastársa kérdésére, nagyképűen nyújtásnak nevez. Az anticellulitis program kellékei a videokazetta hátlapja szerint 2 db kézisúlyzó, kezdőknek 1 kg, haladóknak 2 kg vagy 3 kg a legfontosabb: feltétlenül rózsaszínű legyen, máskülönben nem ér!, 1 db tornaszőnyeg és 1 db dörzskesztyű vagy kefe. Hogy utóbbi két célszerszám mi a büdös francnak kell, hosszú hónapok után sem lehet kideríteni, de sebaj, az élet csupa titokból áll. Évekig fotómodell és manöken voltam, pályafutásom közben született meg kislányom, aki ma már tíz éves. Terhességem alatt húsz kilót híztam, és 13 kiló súlyfelesleg maradt rajtam. Akkor dolgoztam ki ezt a mozgásprogramot, amelynek hatására három hónap elteltével visszanyertem eredeti súlyomat és alakomat írja a borítón az ismertetés. A feleség mindehhez rosszmájúan hozzáteszi: Ja, állítólag azért néz ki ilyen jól, mert kioperáltatta a lengőbordáját. Az ember kedvét ezzel sem lehet elvenni. Dehogyis akar ő magának ugyanilyen párductestet! Csak arra vágyik, hogy néhány évig tovább éljen és ha mellékhatásként alakja kevésbé hasonlít egy zsák krumplira, az is tiszta nyereség. ZS. ZS. 29

30 p u n c s VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Szkinhed nagypapától a médianyilasig Magyar nácik Az elmúlt tizenöt évben időről időre megjelenik néhány gyakorló náci, aki olyat mond, ami még Marsi Anikónak is feltűnik. Vegytiszta faj, meg ilyenek. Közénk jönnek, riogatnak, aztán eltűnnek. Most éppen csönd van, de mi mégis gondoltunk egyet és végigmustráltuk a nemzet nyilas testvéreit. Akiknek egyébként kabalaállata lehetne a bűvésznyúl, amely előkerül néha a kalapból. A bűvészetet félretéve: vérrögtestvérek, sorakozó! (A szerkesztőséggel folytatott felesleges levelezés elkerülése végett jelezzük, hogy a komancsokra a jövő hónapban csapunk le.) A SZKINHED NAGYPAPA Porubszky István, Potyka bácsi Ki emlékszik még e névre? Talán már csak a Magyar Hírlap publicistája, aki 2002 júliusában a Parlament előtt tüntetők között vélte látni az öreget. Karrierje a kilencvenes évek elején kezdődött, azáltal, hogy korával kiérdemelt tekintélyét felhasználva összeterelte a szkinhed zenekarok instabil lelkű rajongóit. Munkásságának eredményeképpen több fotón szerepel karlengető kopaszokkal. Bár egyetlen emlékezetes momentum sem maradt fent róla, sikereinek okát elsősorban abban látjuk, hogy akkor még nem volt Való Világ-kultusz, ami elvonhatta volna a közvélemény figyelmét. Azóta ilyen szoftnáci tempóval még egy alacsony példányszámú helyi hírharsona rendőrségi krónikájába sem lehetne bekerülni. Előnye: jóságos nagypapa fej. Hátránya: kompromittálódott. A MÉDIANYILAS Bácsfi Diána Arcán Rosa Luxemburg mosolyával és Karl Liebknecht elszántságával a hungarizmust nem mint az erő, sokkal inkább a szellem forradalmaként éli meg. Ellenségei vagy zsidóbérencnek tartják, vagy feltűnési viszketegségben szenvedő elmebetegnek, akinek orgazmusközeli élményt jelentene, ha egy reggeli tévéműsorban Lakat T. Károllyal Szálasi Ferenc Út és cél című munkájáról beszélhetne. Bár egyes megrögzött összeesküvéselmélet-gyártók szerint az egész Bácsfi-jelenség mögött Havas Henrik (Tanár úr) áll, aki Bácsfi felemelésével, majd a TV2 Mokka című reggeli adásba hívásssal akarta nézettebbé tenni csevegőműsorát. Előfordulási helye a Gyorskocsi utca vagy a Centrál kávézó. Előnye: verset is ír. Hátránya: börtönfüggő. AZ ÖSSZEESKÜVŐ Ekrem Kemál György Neki jutott először az eszébe, hogy fegyveresen megdönti a III. Magyar Köztársaságot. Ezért aztán több listát is összeírt a likvidálandók nevével és állítólag itt maradt szovjet fegyverei is voltak. Annyira volt kameraérzékeny, mint egy kezdő pornósztár, de durvábbakat tudott mondani, mint Juszt László. Barátai szerint úriember, ismerősei szerint nem. A liberális sikoltóemberek szerint az általa és Potyka bácsi által összeénekelt bőrfejűek a Parlament előtt kifütyülték Göncz Árpádot és megpróbálták lejáratni az Árpádok győzelmes harci lobogóját. Előnye: törökös neve van. Hátránya: fegyveres ellenálló. A NÁCI HOPPMESTER Szabó Albert Talán még ma is kopog a Ferenciek tere, annyira komolyan vette a koreográfiát és a masírozást. A kilencvenes évek második felében tűnt fel. Túllépett elődei bájos amatőrizmusán és PR-csapatának köszönhetően a Pink Floyd Fal című filmjéből koppintott fogaskerekes zászlókkal riogatta a járókelőket és a krisnásokat a Blahán és a Ferencieken. Pártot és programot is gründolt, szigorúan bomberdzsekiben, fehér ingben és fekete nyakkendőben. Disszidált. Állítólag oda. Előnye: Halmai Gábor médiajogász ma is emlékszik rá. Hátránya: kitartás. A KATONA NÁCIK Vér és becsület 2003-ban emelték magasra a hazai nemzetiszocializmus zászlaját, mindjárt feltűnést is keltve a Kossuth téren, amikor a február 15-én a parlament előtt tüntettek együtt több zsidó szervezettel. Megrögzött baloldaliak azonnal lepolgárikörözték őket és Hende Csaba háziezredének nevezték a német rohamsisakot viselő nemzetmentőket. Azóta gondosan ápolják az OI-zenét, kirándulásaikat, amelyekre német és magyar katonai gyakorlóba mennek el, német hadvezérekről nevezik el. Internetes fórumukon ismerkednek és megvitatják, hogy melyik társuk lett meleg és melyiknek van néger barátnője. Február 13-án kitörnek a Várból, EU-zászlót taposnak április 30-án, kocsmába járnak és lezsidózzák Bácsfit. Előnyük: szeretnek kirándulni. Hátrányuk: kulturális egyesület. N. T. 30

31

32 p u n c s VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Hódítsatok, hódítsatok! Attila Hol is lehetne nagyobb létjogosultsága egy, a legendás hun uralkodóról elnevezett társasjátéknak, mint abban az országban, ahol az évezredes elnyomás után öntudatra ébredő hunok ma is elszántan küzdenek, hogy hivatalos kisebbségként ismerjék el őket? A z Attila című játékot mégsem Hunor fivérének leszármazottai alkották meg, hanem a neves germán játéktervező, Karl-Heinz Schniel. Még ha Attila örökösei vélhetően némiképp sérelmeznék is A germánok előretörése játék-alcímet, az többé-kevésbé fedi a valóságot, mivel a hunok mellett a frankok, a gótok, a szászok, a teutonok és a vandálok kapnak szerepet a küzdelemben. A játék tervezői bölcsen elébe mentek a nagy veszekedéseknek, hogy ki legyen a hunokkal: a játékosok egyik törzset sem irányítják közvetlenül. A céljuk az, hogy minél nagyobb befolyásra tegyenek szert az egyes népeknél, lehetőség szerint közülük is azoknál, akik a legtöbb területtel és a legnagyobb népességgel bírnak. Kezdetben a Római Birodalom még nagy és erős, a provinciák római uralom alatt állnak. Aztán északról és keletről megindul a barbárok előretörése, ami előbb-utóbb elsöpri a birodalmat A játékosok kezdetben véletlenszerűen kapnak 6-6 kártyát, amelyek a különféle törzseket szimbolizálják. Amikor rájuk kerül a sor, kiválasztanak egy kártyát és letehetnek egy, a kártyához tartozó törzset szimbolizáló egységet az északi határ 32 melletti provinciák egyikébe. Ezt követően választhatnak: vagy növelik befolyásukat a törzsek valamelyikénél, vagy még egyet elhelyezhetnek az iménti népcsoportból a táblán. Az események előrehaladtával már nem csak a határ mentén tehetnek le törzseket, hanem olyan provinciákban is, amelyeknek szomszédságában már jelen van az adott nép. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy minden versenyzőnek lehetősége van játékonként 1-1 alkalommal a következőkre is: duplakört kérni, azaz kétszer jönni egymás után; kereskedni, azaz a kezében lévők közül kiválasztott kártyák helyett újakat húzni; befolyást növelni egy népnél 2 vagy két népnél 1-1 ponttal. A békés terjeszkedésnek és egymás mellett élésnek akkor szakad vége, ha egy provinciában több mint négy egységnyi, a népeket jelölő figura gyűlik össze. Ekkor egymásnak feszülnek a különféle törzsek, a játékosok pedig, érdekeiknek megfelelően, kártyáikkal erősíthetik egyiket-másikat a küzdelem végén a leggyengébb nép(ek) írmagját is kiirtják a provinciában. Ekkor a területre egy jelző kerül és már nem lehet újabb csapatokat helyezni oda stabilizálódnak az etnikai viszonyok. Bizonyos számú lezárt konfliktus után a történelem fogaskereke is fordul egyet, az egyes korszakok (IV., V., VI., VII. század) végén kerül sor a pontok kiosztására. Ahány egységgel rendelkezik egy nép a játékmezőn, annyi pontot kap a nála legnagyobb befolyással bíró versenyző. A második legnagyobb befolyásért járó pontszám megegyezik azon provinciák számával, ahol jelen van a törzs. Miután a VII. század is lezárult, a játék véget ér és a legtöbb pontot összegyűjtő játékosé a győzelem. Az Attila játékmenete több szempontból is eltér az olyan klasszikus játékokétól, mint a Monopoly vagy a Rizikó. Egyrészt kisebb a szerencse szerepe, hiszen csak a kártyahúzásnál jön képbe a véletlen, másrészt nincsenek olyan direkt konfliktusok, mint például egy Európáért vívott csata esetén a Rizikóban. Kell néhány játszma, amíg az ember valamelyest kiigazodik a játék logikáján, de utána kifejezetten sokáig élvezetes, mivel nehéz minden helyzetben nyerő stratégiát kialakítani és nem áll elő olyan helyzet, mint a Monopolyban, ahol az erőviszonyok kialakulása után a továbbiak sokszor már csak formaságok. Ugyan elvileg már ketten is játszható, de a kevés kombinációs lehetőség miatt így nem nyújt túl sok izgalmat. Legalább 3, de inkább 4-5 játékosra van szükség az igazán élménydús germánok előretöréshez. Az Attila ára a nagyobb társasjátékboltokban (már ahol kapható) 6 és 8 ezer forint között változik. BALOGH ÁKOS GERGELY Fotó: UFi/Késmárki Péter

33 m ú l t i d é z ő Új szellem és nemzeti hagyomány Szvatkó Pál élete Egy indogermán magyar Szvatkó Pál a két világégés közötti Csehszlovákiában és a második világháborúban pusztuló Magyarországon is szolgált, ahogy tudott. Sorozatunkban a kitűnő publicistára, esszéistára emlékezünk. Rátkai Károly visszaemlékezései szerint a mauthauseni lágernek abban a blokkjában, amelyben a magyar közéleti személyiségek egy csoportja így Apponyi György, Sigray Antal, Andorka Rudolf, Rassay Károly és Peyer Károly is töltötte éjszakáit, az újságírók, maga Rátkai, Parragi György és Szvatkó Pál mérlegelték reálisan az esélyeket. A túlélés taktikája az volt, hogy a rabok a józan ésszel remélhetőnél közelebbinek gondolták a szövetségesek győzelmét. Szvatkó mondja egy ízben: Csodálkozom kollégáink, a nagy magyar politikusok naivságán. Ezek azt hiszik, hogy karácsonyra hazamegyünk. Micsoda tévedés! Jövő karácsonyra, de akkor is csak abban az esetben, ha nem jön valami közbe a németek javára. Csak ez kell nekem! Úgy dühbe gurulok, hogy szeretném Szvatkót felpofozni. ( ) Parragit egész délelőtt kínozom. ( ) Ő is dühös a Szvatkó-féle elméletekre. ( ) Sokan haragszanak Szvatkóra, aki nem enged pesszimizmusából. És én mégis sokszor megsajnálom. Ez a világszemlélet, amelyet egy-egy kortársa cinizmusnak minősített, Szvatkó meghatározó gyermekkori tapasztalatából, a történelmi Magyarország bukásának, közvetlenül városának a cseh legionáriusok általi megszállásának élményéből született meg: Én, tizenhét évemmel és a belém gyömöszölt fogalmakkal tényleg magyarnak láttam Nagyszombatot. Másnap Trnava tényleg szlovákká vált. A szlovák nevű, német eredetű magyar - ban, művelt felföldi polgárok utódában ez a tapasztalat a szervilizmus kifejlődését is eredményezhette volna. Ő azonban a felföldi magyarság helyzetének áttekintésére, teendőinek fölkutatására, a diagnózis felállítására nyert indítékot belőle. AZ ÚJ MENTALITÁS Noha politikai vezérszerepet nem kapott, és talán nem is vállalt volna, a kisebbségi közösség szerepváltásának ő volt a talán legfontosabb ideológusa ben született, prágai, párizsi és budapesti egyetemi tanulmányok után 1924-től 1938-ig volt a csehszlovákiai magyar ellenzéki pártok központi napilapjának, a Prágai Magyar Hírlapnak a munkatársa, egyik irányítója, s közben a politikai irányzatoktól független szellemi értékek koncentrálására törekedett, így minden, a kisebbségében élő lényeges eszmekörnek vitafórumot kínáló orgánum létrehozásával kísérletezett. Első komoly terve 1931-ben, öt évnyi előkészület után is kudarcba fulladt. A Márai Sándor és Móricz Zsigmond erkölcsi támogatásával is bíró Új Munka egyetlen számot ért meg, mert a jobboldal és a baloldal is elhatárolódott tőle ő ugyanis a szerzőit nem pártszempontok alapján választotta ki ben indított Új Szellem című lapja viszont a bécsi döntésig folyamatosan megjelent, s benne a magyarországi írói elit számos fontos tagja is publikált: konzervatívok, urbánusok, népiek. A harmincas években a magyar esszéisták, tanulmányírók legjelesebbjei között tartották számon, ritka, e műfajokba tartozó írásai közül néhány Szekfű Gyula és Bethlen István Magyar Szemléjében meg a humanista Apollóban jelent meg, egy-egy a Nyugatban és az urbánus Szép Szóban is. Legfontosabb esszéi a kisebbségi magyarság létélményét rögzítik maradandó formában. Az ide sorolható írásai szerint a szlovákiai magyar társadalomtöredék tagjainak elsősorban azt kell tudatosítaniuk, hogy már nem egy európai nagyhatalom polgárai, le kell számolniuk a tétlenségre késztető nagymagyar álmokkal, s be kell rendezkedniük a kisnépi mentalitásra, amely például a svájciakat, a hollandokat jellemzi. E közösségnek létfeltétele a demokrácia. Kifelé-befelé egyformán szükségünk van rá: kifelé a velünk szemben való bánásmódban, befelé azért, mert népünk az igazi demokratikus elvek átvételével és átérzésével bévül megerősödik, egészségesebbé, ellenállóbbá válik, mint a flamandok és a skandinávok formája bizonyítja, simulékonyabb lesz, nem vak tömeg, hanem olyan politikailag iskolázott csoport, amelynek minden egyes tagja tudatában van rendeltetésének és érdekeinek. Ez persze magas erkölcsi szintet és szolidaritást igényel, a szociális feszültségek föloldását, s főleg türelmet: csodavárásra akkor sem rendezkedhetünk be, ha a csoda tényleg megjön. Ez azonban csak az életmű egyik rétege. Szvatkó folytatás 33

34 m ú l t i d é z ő VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u szép esszében tett tanúságot a több etnikum munkája révén létrejött felvidéki urbanitás magasrendű volta mellett, s máig idézett tanulmányt írt a magyar és a cseh kultúra párhuzamosságairól és különbségeiről. Tőle származik a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomról szóló legfontosabb bár rövid összefoglalás. Egyik leghíresebb dolgozatában, az Indogermán magyarokban pedig a más etnikai eredetű, magyarrá vált polgárság szerepét, jelentőségét hangsúlyozva érvelt azon hipotézis ellen, mely szerint a nemzet a faj -ból eredne. E tanulmány a modern magyarság kialakulásának egyik legjobb földolgozása. A VISSZATÉRT MAGYAROK Az 1938-as visszacsatolás előidézte új helyzetben Szvatkó volt az első, aki könyvben foglalta össze a volt kisebbségiek tapasztalatait és új mentalitásuk lényeges jegyeit. A visszatért magyarok című munkájában a közösség meghatározó vonásait többek között a politikai érettségben, a szociális érzékenységben, az egységben, a szolidaritásban, a gyakorlatiasságban, az aprómunka jelentőségének fölismerésében mutatta föl. Cikkeiben bírálta a Szekfű által neobarokk -nak nevezett magyarországi mentalitást, Kassa regionális központtá való kiépítése mellett érvelt a város hatása az ő elképzelései szerint kisugározhatna a magyarokkal való több száz éves együttélés emlékéből még mindig táplálkozó, Szlovákiában maradt szepesi németekre és a keleti szlovákokra is. A viszszacsatolt területek szlovákjai kapcsán egyértelműen fogalmazott: Mi felvidékiek nemcsak a magyarokkal vagyunk összeforrva, a szlovákokkal is. ( ) Nem akarunk ellenük cselekedni. Nem akarjuk nyelvüket, kultúrájukat elvenni, s körömszakadtig védeni fogjuk őket, ha valaki hozzányúl a Magyarországhoz átjött szlovákok emberi jogaihoz. A visszatértek szellemi vezetői a magyarországi reformerőkhöz akartak csatlakozni, s az itthoni társadalomból 34 Szvatkó szép esszében tett tanúságot a több etnikum munkája révén létrejött felvidéki urbanitás magasrendű volta mellett, s máig idézett tanulmányt írt a magyar és a cseh kultúra párhuzamosságairól és különbségeiről sokan az új élet kovászaként emlegették e közösséget míg mások sokallták azt a demokratikus és szociális öntudatot, amit az magával hozott. A Szvatkóék elé álló legfontosabb kérdés az volt, hogy hogyan sikerül elfogadtatni itthon a kisebbségi élet kialakította igényeket. Természetesen sehogyan sem sikerült; a kísérlethez nyugodt körülményekre, békeévekre lett volna szükség. A világháború idején ezek az erők szinte nyomtalanul szétoldódtak. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a felvidékiek politikai vezére, Jaross Andor a hamarosan megbukó miniszterelnök, Imrédy Béla mögött akarta fölsorakoztatni pártját. Szvatkó a kezdeti bizonytalankodás után nem a szintén reformokat hangoztató szélsőjobboldali radikalizmushoz, hanem az új kormányhoz csatlakozott: úgy tudjuk, maga Teleki Pál bízta meg a Magyarország című kormánylap vezetésével. KORMÁNYPÁRTON Érzem, hogy senki sincs ebben a lágerben ilyen szerencsétlen helyzetben írja Szvatkóról Rátkai. Egyetlen cikk miatt, amit december 31-én írt a Magyarországban, érte ez a büntetés. Az emlékirat-írónak azonban nincs teljesen igaza. Szvatkónak valóban A feltétlen megadás elve című, Kállay Miklós megfontolásait tükröző írása volt a főbűne; Adolf Hitler e cikket Magyarország megszállásának egyik közvetlen okaként emlegetve csapkodta az asztalt Klessheimben Horthy előtt a németek bevonulását megelőző napon. De a német külügyminisztérium sajtóosztálya már 1940 nyarán tiltakozott Szvatkó egyik cikke miatt. Sőt, ő már 1938 decemberében német magyar feszültségről számolt be a Prágai Magyar Hírlapból szervezett Felvidéki Magyar Hírlapban, a mecenzéfi németekről írván, akik hiába kérték, hogy csatolják vissza őket Magyarországhoz, s akik záptojással fogadták a szlovákiai németek Berlin által kijelölt hivatalos vezetőjét, Franz Karmasint. Szvatkó Teleki, Bárdossy, utóbb Kállay mellett kötelezte el magát, és valamenynyire be volt avatva a titkaikba is. Lapja kétségtelenül tükrözte a hivatalos terminológiát, s tudjuk, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrétől Litván Józsefig széles volt azok köre, akik enyhén szólva nem értettek egyet Szvatkó vezércikkeivel. Főszerkesztői munkája csak a miniszterelnökök külpolitikájának függvényében értelmezhető, de a fő szempontja nyilván neki is a függetlenség megőrzése volt. A sokat emlegetett cikk válaszként született az angolok üzenetére, akik azt olvashatták ki belőle, hogy a magyarok ha nem is feltétel nélkül megadnák nekik magukat, csak érnének már ide. Így talán kétszer okozta szerzője vesztét egyetlen szöveg. A lágerből visszatérve Szvatkó nem lett nemzeti hős, s bár nem keverték perbe mint angol kémet, egyik volt rabtársa nyomtatásban a nácizmus hazai szálláscsinálói között emlegette őt. A belügy járt a nyakára, hogy besúgóvá tegye; megélni is csak értelmiségi segédmunkákból tudott ban aztán Nyugatra távozott. Az emigrációban a tervezett Egyesült Európát népszerűsítette; a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Három évet élt még, így memoárírásra nem maradt ideje. Legfontosabb esszéi, tanulmányai a G. Kovács László és e sorok írójának válogatásában 1994-ben megjelent A változás élménye című kötetében olvashatók. FILEP TAMÁS GUSZTÁV

35 p o l g f i l t e r Oli bácsi megmongya a frankót A médiaértelmiségről A hetvenes években még nagyon örültünk, hogy a család aranyos dokibácsija végre a kertvárosban, otthon is rendelhetett, nem kellett az SZTK-ba (családunk idősebb tagjainak a mai napig OTI) menni és ücsörögni a golyvás alkeszek között. A zonban döbbenten tapasztaljuk, hogy az elmúlt húsz évben semmi nem változott. Természetgyógyászhoz jöttünk nagybátyánkkal, Titi bácsival. Lehuppanunk mellé a padra és már most gyűlöljük a helyet. Pedig Titi még meg sem szólalt. Titi agglegény, reumatikus panaszai vannak, és mit tegyünk, szeretjük őt. Nem csak azért, mert családtag, hanem mert a magyar műszaki értelmiségiek azon széles táborába tartozik, akiket ugyan nem engedtek annak idején bölcsészkarra, de építőmérnökként is mindent megtesznek annak érdekében, hogy karban tartsák magukat. Most éppen a sajtó van soron. Titi bácsi elkötelezett és ami ennél is jobb, intelligens reakciós, aki értő szemmel nyilatkozik Doromboló Cicusunk súlyáról, lapunk nagy barátja és konstruktív javaslatai vannak. Az a baj, hogy ebben a kis egérlyukban a suttogás is hangos, Titi bácsi pedig megszokta, hogy irányított süketségben szenvedő művezetőkkel kommunikáljon. Titi ordít. Tudod, azzal nem lehet választást nyerni, hogy néhány ezer értelmiséginek elmagyarázod, hogy milyen jó a természetjog. Bulvárlap kell, csöcsös nőkkel, amelyik bemutatja, hogy hogyan loptak ezek, ki volt Szeva bácsi alkalmazottja, hogyan itták meg az iskolatejet. És még publicisztikákkal nem lehet nyerni, azt nem olvas senki (Kösz, Titi bácsi). Fel kell tűrni az ingujjat, elmenni a cégbíróságra, meg hajtókat interjúzni, akik Erős Jánosnak kikötözték az őzbakot a magasles alá. Erre megjegyezzük, a Dzsonnit nem engedjük bántani, úgy lő, mint a Bőrharisnya, ilyesmire nem szorul rá. Miután a helyiségben már mindenki kettőnk diskurzusát figyeli, nincs mit vesztenünk. Elöljáróban megemlítjük, hogy Magyarországon mindenki kurvára ért a lapcsináláshoz, mert a fociról beszélni nem érdemes, marad a média. Azt szeretik az emberek jelenti ki mindenki, aki már látott pulton Blikket. Szeretik a focit, a puckó nőket, a botrányt, a sztárinterjúkat. Az emberek olyanok. Tegyük hozzá, hogy van éppen jobbos bulvárlap a világban, de nem biztos, hogy olyanok akarunk lenni, mint a Bild. Vagy ha igen, akkor is jó hallgatni a megveszekedett konzikat, amint a statáriális eljárás mellé odakövetelik a bulvárlapot. Olyan ez mint a katolikus pornó. Még nincs, de sokan szeretnének, csak a megfelelő enciklikát várják. Persze, ne rójuk meg őket, Magyarországon, ahol a média színvonala ilyen, a mintákat sem lehet valami Bildungsromanból meríteni. Nevetnünk kell, amikor egykori évfolyamtársaink közül a leghülyébbeket kereskedelmi tévé, főszerkesztői pozíciójában látjuk viszont, amikor az angol fakultációról szemmel láthatóan kidobott kisleány atlanti külpolitikai szakértőként illetve grand reporter-ként jelenik meg (szerzőnk szemérmes: Zöldhegyi Katalinra gondolt a szerk.), amikor Tanár Urak dúlnak. A másik külpolitikai atyamester, nem emlékszünk, hogy megkapta-e a Prima Primissimát, már a jelölés ténye is botrány: aki 1947-ben büszkén írta a Mindszenty-ellenes förmedvényeit a kommunista sajtóba ( ólmosbottal dolgozott a zalaegerszegi plébános ), ma is büszkén kommentálhatja az új pápa megválasztását. (Gyanúnk szerint ez meg Gömöri Endre a szerk.) Az istenített gonzo újságírás sztárjai pedig, amint hoz feléjük egy kis zsetonszagot a szél, rögvest szmokingot öltenek, bokszot kommentálnak, színes, dombornyomásos álmagazinokba, életmód-izékbe írnak rettentő sok pénzért. Esetleg az Axelero elnökeként sarcolják az ő népüket. Amivel nincs semmi baj, ezt mi is szeretnénk, akár kicsit kevesebb pénzért. De mi legalább nem adjuk el magunkat kicsi megnyomorított balliberálisnak, aki hasztalan próbálja megújítani a sajtónyelvet, a társadalmat, a magyar élet világát, épphogy csak telik neki a macisajtos zsömlére. Mulatságos egy olyan ménsztrímben lenni, amely folyamatosan kisebbséginek hazudja magát. Könnyei pedig potyognak az ofszetpapírra, Bódi Szilvia mellé, és még jut belőlük a számlatömb indigójára is. És utóbbiak még a jók, a táplálkozási lánc teteje, mert akad köztük néhány ember, aki valóban szabadelvű, és nem tapsikol önfeledten antiliberális szemétségeknek. A többiek egyszerűen csak szegény idióták, akik minél mélyebbre szeretnék fúrni magukat a politika ánuszába, a Szaddámról írott álkönyveikkel, a rohamosan terjedő Kurucz Péter-hanghordozással, a büszke curriculummal, amelyben az szerepel, hogy az Objektívben hordták a kávét Bánó Andrásnak, és ha őket kidobják, még mindig visszamehetnek ügyvédnek. Szakvizsga nélkül, havi ötvenhétezerért, persze, életszerűen. Csakis. Aztán hipphopp, tévéalelnök lesz belőlük. Titi bácsi göcög: ő csak a jobboldali anarchistát akarta kihozni belőlünk, ismer minket, mint a rossz pénzt. Átvert. Csak idegesítették a várószobai egyedek, és fel akarta nyomni a burájukat, de egyedül nem ment. Nyílik az ajtó, kilép a felcser. Reméljük, nem értünk jön. TVISZT OLIVÉR 35

36 p o l g f i l t e r VII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS w w w. u f i. h u Kegyelmes asszony Nem élhetek bezárva lehet, hogy ezekkel a sorokkal kezdte Zalatnay művésznő azt a kegyelmi kérvényét, amit a minap juttatott el a Sándor-palotába. P róba, cseresznye, gondolhatta mindenki Cinije, aki e levél mellett is állandóan a jónépet zargatja: könnyező bociszemekkel ad napi helyzetjelentést börtöneink állapotáról. Ezzel legalább korszerű és büntetés-végrehajtási ismereteket szerezhetnek a tévézők, de mire számít Cini? Képzeljék el a tisztelt Olvasók, ahogy a forrongó tömeg kiszabadítja fogságából őt, és éljenzés közepette önmagukat fogják be a kocsi elé, Doromboló cicus-díj Áldoromb Az elmúlt hónapban szokatlanul szűk mezőny sorakozott fel a vándordíjunkért folyó versenyben. A visszafogott érdeklődés okait kutatva akadtunk rá arra a gyöngyszemre, amely fölött elsőre átsiklott tekintetünk, csak másodjára vettük észre, mekkora sportértékkel is bír. Bolgár György Bűn és bűnhődés című, népszavás publicisztikájáról van szó. Már kezdettől gyanakodnunk kellett volna, amikor szerzőnk Orbán Viktor, a pályavégi főellenség vonatkozásában olyan kijelentéseket tett, mint vitán felül az új magyar demokrácia egyik kiemelkedő politikai egyénisége, remek ösztönökkel, érzékkel, szimattal, vezetői alkattal, meg hogy politikai lény, akinek komoly történelmi érdemei is vannak. Az írás többi részéből kiderül, hogy Bolgár azért nem Bencsik András vagy éppen Lovas István pozícióit vette célba: a sok szép jelzővel Orbán (ideiglenes) viszszavonulása mellett érvel, merthogy azzal járna csak mindenki (úgymint a kormánypártok, a Fidesz, a demokrácia és a nemzet) igazán jól. A gondolatmenet többi része természetesen a megszokott MIÉP és hokijegy, D-209 és szőlő motívumokból építkezik, de mindez szót sem érdemel a hízelgő jelzők jelentőségéhez képest. Amikor szerzőnk összeráncolt homlokkal aggódik a volt miniszterelnök politikai jövőjéért, cicusunk sem tehet mást, mint hogy kiveszi részét e felelősségteljes vállalásból: májusban Bolgár Györgynek (ál)dorombol. TURUL á la Táncsics. Inkább hagyjuk. A bazi nagy helyzet: Z. S. magyar állampolgárt letöltendő szabvesztésre ítélték, bizonyos jogszabályba ütköző pénzügyi manőverek miatt. Amatőr spekulánsunkat ezután, bármennyire is szeretné, nem illeti meg az ártatlanság vélelme. Bűnös. Legalábbis a bíróság legjobb tudomása és ítélete, valamint a tudomány mai állása szerint. Mádl elnök pedig csak úgy nem, de még méretes bájai kedvéért sem fogja őt kegyelemben részesíteni. Mire föl tenné? Pedig az elvirágzott énekesnőnek támogatója akadt a médiában: a Reggel című napilap címlapon hozza a kegyelmes asszonyt, mellette az elnök fotójához a következő szöveget társították: Mádl Ferencre akár úgy is emlékezhet majd az utókor, hogy ő volt az a köztársasági elnök, aki kegyelmet adott Zalatnay Saroltának. Azér ugye érezzük, hogy itt valami nem stimmel? A jogászprofesszor, akadémikus Mádl Ferenc munkássága a lap szerint Z. Saroltának történő megkegyelmezéssel válna az örökkévalóság részévé? Netán ezért kapna majd egyszer utcát, vagy szobrot a székesfővárosban? A Reggel gondolatmenete és Cini cinikus próbálkozásai? Helyettük is én kérek elnézést. R. G. HIRDETÉS 36