A növényvédelem gépei Csizmazia, Zoltán

Átírás

1 A növényvédelem gépei Csizmazia, Zoltán

2 A növényvédelem gépei Csizmazia, Zoltán Publication date 2006 Szerzői jog 2006 Csizmazia Zoltán, Budapest

3 Tartalom Bevezetés... ix A permetezőgépekkel szemben támasztott követelmények Általános követelmények Agrotechnikai követelmények Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései Adagolásegyenlőtlenség Keresztirányú szórásegyenlőtlenség Hosszirányú szórásegyenlőtlenség A szórófejek kiválasztása Ültetvénypermetező gépek speciális beállításai A permetezőgépek permetlé-áramlási rendszerének elemei A permetlétartály Keverőberendezés Többállású (ürítő-) csap Öblítő- (tisztavizes) tartály Kézmosó tartály Szívótömlő és szívószűrő A szivattyú Öntisztító szűrő Nyomószűrő Nyomásszabályozó szelep Nyomásmérő óra Átfolyásmérő Szakaszoló kapcsolók Elzáró főszelep Nagynyomású tömlők Cseppképzés Hidraulikus cseppképzés Légporlasztású cseppképzés Mechanikus cseppképzés Termikus cseppképzés Szántóföldi permetezőkeretek Függesztett keretek Félig függesztett keretek Vontatott keretek Rászerelt keretek Légporlasztású síkszóró keretek Sorszóró keretek Vontatott permetezőgépek járószerkezete Növelt szabadmagasságú permetezőgépek Önjáró permetezőgépek A gépek járószerkezete, kormányzása A vezetőfülke A szórókeret A permetezőegység A fogáscsatlakoztatás Ültetvénypermetező gépek Hidraulikus cseppképzésű elosztószerkezetetek Ültetvénypermetező gépeken alkalmazott ventilátorok Szállítólevegős permetezőgépek Légporlasztású ültetvénypermetező gépek Környezetkímélő növényvédelmi eljárások A felhasznált vegyszer mennyiségének csökkentése Az apró cseppek elsodródásának csökkentése A nagy cseppek célfelületen tartása Vegyszermentes növényvédelmi eljárások iii

4 A növényvédelem gépei Permetezőgépek üzemeltetése A permetezőgépek kiszolgálása Szántóföldi permetezőgépek fogáscsatlakoztatása Az egyenletes permetezés biztosítása a gép haladási irányában Ültetvénypermetező gépek üzemeltetési kérdései Szilárd vegyszerek kijuttatása Porozógépek Mikrogranulátum kijuttató gépek Repülőgépek alkalmazása a növényvédelemben Permetlékészítő gépek Csávázás gépei Vetőmagcsávázó gépek Gumócsávázó gépek A növényvédő gépek szezon előtti felkészítése Teendők a téli tárolás előtt Teendők a gépek tavaszi felkészítésekor A tartály és tartozékai A szívószűrő A szivattyú A nyomóoldali szűrők A nyomásszabályozó szelep A szakaszoló kapcsolók A szórófejek A szórókeret A vegyszerbemosó A járószerkezet és a hajtás Irodalom iv

5 Az ábrák listája 1. Folyadékáram mérése mérőhengerrel Folyadékáram méréséhez mérőedények Kézi átfolyásmérő Folyadékáram mérése átfolyásmérővel (rotaméter) Keresztirányú szórásegyenlőtlenség mérése mérőpadon Szórófejek szögállása Keresztirányú szórásegyenlőtlenség mérése mobil mérőegységgel A szórófejek kiválasztásának segédeszközei A térbeli eloszlás mérése függőleges mérőpaddal A függőleges mérőpad ürítési helyzetben Ültetvénypermetező gépek szórófejeinek ellenőrzése Függesztett permetezőgép tartálya Vontatott permetezőgép tartálya A tartálybetöltő nyílás kedvező elhelyezése Permetezőgépek áramlási rendszere Tartály töltöttségét jelző berendezés Hidraulikus keverőfej megoldások Öblítőtartály Egységesített vezérlőcsapok Kézmosó tartály Szívószűrő megoldások Dugattyús szivattyú Membránszivattyú Többhengeres membránszivattyú metszete Kétkamrás membránszivattyú Kétterű légüst Görgős szivattyú Centrifugálszivattyú Öntisztító nyomószűrő vázlat Öntisztító nyomószűrő Nyomószűrő Nyomásszabályzó szelepek Lineáris számlapú nyomásmérő óra Feszített számlapú nyomásmérő óra Nyomásmérő óra hitelesítő készülék Átfolyásmérő Kézi működtetésű szakaszoló kapcsolók Elektromos működtetésű szakaszoló kapcsolók A szakaszoló kapcsolók nyomásszabályzó szelepe Fő elzáró szelep Csigabetétes szórófej vázlat Pörgető test vázlat Pörgető test megoldások Különböző méretű szóró lapka Telekúpos és üreges kúpos cirkulációs szórófej Felületütközéses szórófej vázlat Különböző célú felületütközéses szórófejek Folyadékütközéses szórófej vázlat Folyadékütközéses szórófejek Különböző méretű szórófejek tömegáram diagramja A közepes cseppméret változása a nyomás függvényében Előporlasztó betét alkalmazása folyadékütközéses szórófejeknél Injektoros szórófej Injektoros és hagyományos szórófej szórásképe Egyoldalas excenter szórófej Kettős excenter szórófej v

6 A növényvédelem gépei 57. Kettős lapos sugarú szórófejek Kettős lapos sugarú szórófejek szórás közben Csepegésgátló szelep nyitott helyzetben Csepegésgátló szelep zárt helyzetben Több szórófejes szórófejtartó Légporlasztású szórófej Hidraulikus cseppképzésű hidegködképző gép Légporlasztású hidegködképző gép Nagy teljesítményű hidegködképző gép üvegházban Mechanikus cseppképzésű szórófej Több fordulatszámú mechanikus cseppképzésű szórófej Dobos rendszerű mechanikus cseppképzésű szórófej Függőleges síkú mechanikus cseppképzésű szórófej Mechanikus cseppképzésű szórófej ventilátor kifúvó nyílásában Vibrációs rendszerű mechanikus cseppképzésű szórófej Melegködképző gép Melegködképző gép működési vázlata Melegködképző gép működés közben Melegködképző gép változatok Függesztett szántóföldi szórókeret A tartály mögé összecsukott szórókeret A tartály mellé összecsukott szórókeret Lengő felfüggesztésű szórókeret megoldások Függőleges síkban állítható szórókeret Ingafelfüggesztésű szórókeret Paralelogramma felfüggesztésű szórókeret Félig függesztett szórókeret megoldás Légporlasztású szórókeret Sorszóró keret Szórófejek térbeli elhelyezése Állítható szórófejek térbeli elhelyezése Szórókeret csúszó csövekkel Védőernyős permetezés Sávos permetezés Szántóföldi légporlasztású kezelés Vontatott permetezőgép járószerkezete Nyomtávállítási lehetőség Alacsony nyomású gumiabroncsok alkalmazása Nyomkövető kormányzás Optimális tömegeloszlás Önjáró permetezőgép hajtásvázlata Rugózott járószerkezet Kormányzási módok Kis fordulási sugár Kedvező munkafeltételek a vezető számára A kabin megoldása jó kilátást biztosít Hátul elhelyezett szórókeret Rugalmas keret felfüggesztés Magasságérzékelő a szórókereten Légzsákkal szerelt szántóföldi szórókeret Centrifugál szivattyú Vegyszerbemosó szerkezet Nagynyomású szóróív Szórófejek függőleges szórókereten Nagynyomású szórópisztoly Fasávpermetező gép Axiális ventilátor A ventilátor lapátok szögének állítása A ventilátor kifúvónyílása szórócsövekké alakítva Alul védett ventilátor szívótér vi

7 A növényvédelem gépei 117. Radiális ventilátor A szórófejek elhelyezése a szóróíven Az axiálventilátor függőleges fúvócsöve Permetezés dobventilátorral szerelt géppel A radiál ventilátorhoz csatlakozó fúvócsövek Lövellőcső magas állomány kezeléséhez Átfúvásos permetezés lövellőcsővel Térpermetezés légporlasztású szórócsövekkel Átfúvásos kezelés felülről Zártszekrényes átfúvásos kezelőfej Magas állomány kezelése légporlasztású szórócsővel Kultivátorhoz kapcsolt sávpermetező Vegyszerfelkenés működési elve Vegyszerfelkenő gép Központi tartályos vegyszerfelkenő gép Köteles vegyszerfelkenő gép Légfüggönyös permetező gép A légáramot irányító tömlő Védőernyős permetező gép Termikus gyomirtás Biokollektor A biokollektor gyűjtőedénye Vegyszerbemosóval kombinált szűrő Vegyszerbemosó berendezés Talajra helyezhető vegyszerbemosó berendezés Göngyölegmosó berendezés A göngyöleg kiöblítése Habjelző berendezés Párhuzamosan vezető rendszer elemei Permetezőgépek szabályzásának elvi ábrája A vegyszer közvetlen adagolása A ventilátor légáram irányának ellenőrzése Vetőgéphez kapcsolt mikrogranulátum kijuttató Központi tartályos mikrogranulátum kijuttató Mikrogranulátum adagolási lehetősége Permetező berendezés repülőgéphez Műtrágyaszóró berendezés repülőgéphez Víztartállyal kombinált permetlékészítő berendezés Víztartály nélküli permetlékészítő berendezés vázlata Vontatott víztartály nélküli permetlékészítő berendezés Keverőcsigás csávázógép Stabil félszinkron csávázógép Félszinkron csávázógép működési elve Mobil félszinkron csávázógép Mobil félszinkron csávázógép működési elve Szintszabályzó nyomásérzékelők a csávázógép tartályán Kúpos csöves átfolyásmérő a csávázógépen Hengeres csávázógép vázlata Laboratóriumi csávázógép Gumócsávázó gép vii

8 A táblázatok listája 1. Beállítások és permetlé-felhasználás, sávos permetezésnél A sávos permetezéssel elérhető permetlé-megtakarítás viii

9 Bevezetés A növényvédelem a kultúrnövények védelmét jelentő eljárások összessége. Bár az eljárások sokrétűek (agrotechnikai, mechanikai, biológiai, kémiai), ezek együttes alkalmazásával (integrált növényvédelem) érhető el a vegyszertakarékos, környezetkímélő, a fenntartható termesztés szempontjából is elfogadható, hatékony védekezés. A mai termesztéstechnológiában a vegyszeres növényvédelem szerepe meghatározó. Ma nem az a kérdés, hogy használjunk-e vegyszert, hanem az, hogy milyen technikát, technológiát válasszunk ahhoz, hogy a növényvédelmet a lehető legkisebb vegyszermennyiséggel, a legkisebb veszteséggel és ezzel a legkisebb környezeti terheléssel végezzük. Ez nagymértékben függ a permetezőgépek felszereltségétől, műszaki állapotától, szakszerű üzemeltetésétől. A könyv alapját egy korábban írt jegyzet (Csizmazia Z., 1989) és a Gyakorlati Agrofórum folyóiratban megjelent cikksorozat (Csizmazia Z., 2003, a h; 2004, a c) képezi. ix

10

11 1. fejezet - 1. A permetezőgépekkel szemben támasztott követelmények 1. Általános követelmények A permetezőgépeknek meg kell felelni a következő követelményeknek: egyszemélyes kezelhetőség; a kezelőülésből minden folyamat ellenőrizhető és szabályozható; a beállított adatok tartása, korrekciója a sebesség függvényében; az áramlási rendszerben jelentkező hiba azonnali jelzése; a növénysortávhoz igazodó méretek (nyomtávolság, szabadmagasság); kedvező cseppspektrum biztosítása; a környezetvédelmi előírások betartásához megfelelő kivitel; 14 o -os lejtőig a szabványban előírt munkaminőségi követelmények betartása; függesztett gépeknél az erőgép első tengelyének terhelése nem lehet kisebb az összes tömeg 25%-ánál. 2. Agrotechnikai követelmények A szert a gép a kezelt felületre a következő feltételek szerint juttassa ki: a kívánt időben (megfelelő teljesítmény); egyenletes eloszlásban; megfelelő fedettséget/cseppszámot biztosítva; a biológiai hatás eléréséhez megfelelő mennyiségben; kis veszteséggel (hatékonyság), a környezetet minél kevésbé terhelve. Az előbbi feltételek csak jó műszaki állapotú, pontosan beállított géppel valósíthatók meg, ezért egy külön fejezetet szentelünk a permetezőgépek alkalmazástechnikai kérdéseire. 1

12 2. fejezet - 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései A növényvédelmi gépek rossz műszaki állapotban vagy helytelen beállítás mellett jelentős környezeti terhelés forrásai lehetnek, egyben a termesztés költségére és a termények minőségére is kedvezőtlen hatásuk lehet. Nem engedhető meg, hogy kifogásolható műszaki állapotú gépekkel, rossz hatékonysággal, nagy veszteséggel és környezeti terheléssel történjen a védekezés. Ezért a permetezőgépek műszaki felülvizsgálata a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban kötelező. Számos európai országban a növényvédelmi gépeket rendszeres műszaki felülvizsgálatnak vetik alá és csak az előírásoknak megfelelő gépek alkalmazhatók. Hazánkban az új gépek kötelező típusvizsgálatára van törvény, és megtörténtek az előkészületek a rendszeres műszaki felülvizsgálat bevezetésére is. A rendszeres műszaki felülvizsgálat azért szükséges, mert az üzemeltetők nincsenek abban a helyzetben, hogy a gépek munkaminőségét befolyásoló fontosabb jellemzőket meghatározzák, és szükség esetén korrigálják. Áttekintésünkben jelezzük, hogy a gépek vizsgálata, beállítása során melyek azok a lépések, amelyeket az üzemeltetők is elvégezhetnek és bemutatjuk az ehhez szükséges módszereket is. A gépek felülvizsgálatának első lépése a szemrevételezés, az általános átvizsgálás. Ezt követi az áramlási rendszer egészét vagy annak elemeit érintő, a gépek munkaminősége szempontjából fontos beállítások elvégzése. 1. Adagolásegyenlőtlenség A permetezőgépek áramlási rendszerében lezajló folyamatokat jelentősen befolyásolhatja a gép rossz adagolásegyenletessége. Hibás, kopott szivattyú, sérült vagy tömődött szűrők, elhasznált tömlők, hibás nyomásszabályzó okozhat azonos beállítás mellett is időben változó folyadékáramot. Ennek ellenőrzése egyszerű módszerekkel megvalósítható, az üzemeltető is el tudja végezni. Az adagolásegyenlőtlenség mérése tiszta vízzel történik. A szántóföldi permetezőgépeket 4 bar nyomás mellett célszerű vizsgálni. A vizsgálat a kereten lévő szórófejek bármelyikénél elvégezhető. Folyamatosan működő gépnél többszöri ismétléssel kalibrált edénnyel (mérőhenger, 1. ábra, mérőpohár, 2. ábra), kézi átfolyásmérővel (3. ábra) vagy rotaméterrel (4. ábra) megmérik egy szórófej teljesítményét. A kalibrált edénnyel történő mérésnél a mérési időt úgy célszerű megválasztani, hogy a folyadékszint megközelítse a mérőedény felső méréshatárát. A mérés pontossága csak állandó fordulatszám és nyomás esetén megbízható. Először kiszámítják az ismétlések során felfogott folyadékmennyiségek (x 1, x 2, x 3, x n) átlagát. 1. ábra - Folyadékáram mérése mérőhengerrel 2

13 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései 2. ábra - Folyadékáram méréséhez mérőedények 3

14 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései 3. ábra - Kézi átfolyásmérő 4

15 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései 4. ábra - Folyadékáram mérése átfolyásmérővel (rotaméter) n mért adat esetén: 5

16 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései Az átlag segítségével meghatározzák az adagolásegyenlőtlenséget (± e%): [1] [2] ahol: x max = az ismétlés során mért legnagyobb, x min = a legkisebb érték. Meghatározható az átlagtól való eltérés pozitív, illetve negatív irányban: [3] [4] Amennyiben az utóbbi módon számítják az eltérést, úgy a két érték közül a nagyobbikat veszik figyelembe. Az e megengedett értéke ±5%. Abban az esetben, ha az adagolás egyenlőtlensége 5%-nál nagyobb, a felsorolt okok figyelembevételével a hibát meg kell keresni, és ki kell küszöbölni. 2. Keresztirányú szórásegyenlőtlenség A keresztirányú szórásegyenlőtlenség meghatározása történhet közvetlen vagy közvetett módszerrel. Közvetlen mérés esetén a permetezőgép haladási irányára merőlegesen, a teljes munkaszélességben olyan mérőfelületeket helyezünk el, amelyekről a beszáradt vegyszer leoldható (műanyag, üveg stb.). A gép permetezés közben halad át a mérőfelületek fölött. A mérőfelületekről leoldott vegyszer (a vizsgálathoz nagy értékű eszköz szükséges) mennyisége alapján a keresztirányú szórásegyenlőtlenség (CV variációs koefficiens) az alábbi összefüggés segítségével meghatározhat ahol: x i = az egyes mérőfelületeken felfogott vegyszer mennyisége; [5] 6

17 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései x = átlaga; n = az összes mérőfelületen felfogott vegyszermennyiség a mérőhelyek száma. A CV megengedett értéke új gépnél 7%, használt gép esetén 10%. A közvetett mérés mérőpad segítségével történik. A mérőpad(5. ábra) 100 mm osztású vályúsorral rendelkezik, amely alatt a vályúkban felfogott folyadék gyűjtésére mérőhengereket helyeznek el. A permetezőgép keretét a vályúsor felett permetezési magasságba kell állítani. A mérést megfelelő lépések előzik meg, amelyet a gépüzemeltetők is el tudnak végezni, és amelynek szakszerű, gondos végrehajtásával közelíthető a szabványban meghatározott keresztirányú eltérés. Első lépésként ellenőrizni kell a szórófejek térfogatáramát (teljesítményét). Ezt minden szórófejnél megmérjük a korábban már ismertetett eszközök valamelyikével, folyamatosan működő szórókeretnél. A szórófejek használhatóságát két összehasonlító adat határozza meg. Egyrészt a mért térfogatáram [dm 3 /min] kevesebb, mint 10%-kal térhet el a katalógusban, az adott szórófejre és nyomásra megadott értéktől. 10%-nál nagyobb eltérés esetén ugyanis a szórófejek nagymértékű kopása kedvezőtlenül befolyásolja a cseppképzés minőségét. Másrészt a szórókeretre felszerelt szórófejek tömegáramának egymáshoz viszonyított eltérése nem lehet nagyobb, mint 5%. Amennyiben a mért adatok meghaladják a fenti értékeket, a szórófejeket ki kell cserélni. 5. ábra - Keresztirányú szórásegyenlőtlenség mérése mérőpadon Ügyelni kell a szórófejek helyes beépítésére. Az 50 cm osztású réses szórófejek permetezési szélessége 50 cm permetezési magasság és 110 -os szórófej esetén 143 cm. Ez elméleti érték, amely mind a nyomással, mind a kopással változhat. A szórófejsugarak tehát átfedik egymást. Biztosítani kell, hogy a sugarak ne érintkezzenek egymással (6. ábra), mert érintkezés esetén durva cseppek keletkeznek és a keresztirányú szórásegyenlőtlenség is növekszik. A korszerű permetezőgépeknél a szórófejeket rögzítő anyák biztosítják, hogy a szórófejek a kerettel os szöget zárjanak be. Amelyik gépnél ez nem biztosított, ott az üzemeltetőnek kell ezt a beállítást elvégezni. 6. ábra - Szórófejek szögállása 7

18 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései A mérőpad szélessége optimális esetben megegyezik a permetezőgép szórásszélességével. A gépek munkaszélességének növekedésével azonban ez egyre nehezebben teljesíthető, ezért lehetőség van a keretet szakaszonként (3 4,5 6 m-es szakasz) mérni. A mérőpadon történő mérés mindenképpen nehézkes és a zárt térben felépített mérőpad meglehetősen beruházás-igényes. Ezért jelentős lépést jelentett a téma megoldásában a számítógéppel vezérelt mérőberendezés (7. ábra). A berendezés a szórókeret alá lefektethető sínpályán mozgó 1 m széles felfogó vályúsor, amely meghatározott ideig a szórókeret adott szakasza alatt tartózkodik és közben a 100 mm-es osztású vályúkban összegyűlt folyadékot megméri, és a mért adatokat számítógépbe táplálja. A berendezésnek a szórókeret alatt történő léptetését a számítógép vezérli. A keret teljes szélességében összegyűjtött adatok segítségével a számítógép kiszámítja és megjeleníti a keresztirányú szórásképet és meghatározza az eloszlás egyenlőtlenségét meghatározó CV-értéket. A berendezés mérőpaddal szembeni előnye, hogy változó keretszélességű gépek méréséhez csak a sínpálya hosszát kell változtatni, nem helyhez kötött és viszonylag kis helyigény mellett szállítható. 7. ábra - Keresztirányú szórásegyenlőtlenség mérése mobil mérőegységgel 8

19 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései 3. Hosszirányú szórásegyenlőtlenség A szántóföldi permetezőgépek hosszirányú szórásegyenlőtlenségének jelentősége megegyezik a keresztirányú szórásegyenlőtlenségével. A szabvány a névleges kijuttatott értéktől való eltérést adja meg követelményként, amely 6% lehet, a variációs együttható megengedett értéke 3%. A hosszirányú szórásegyenlőtlenséget mégsem mérik és ennek a magyarázata egyértelmű. A permetezőgépek haladási irányba eső permetléeloszlását lényegében két tényező befolyásolja, az adagolásegyenlőtlenség, amelynek vizsgálatáról szóltunk és a sebességváltozás. Tekintettel arra, hogy a sebesség változása a gyakorlati tapasztalatok szerint általában nagyobb, mint a hosszirányú szórásegyenlőtlenségre megengedett, tudomásul kell venni, hogy csak sebességfüggő permetlé-adagolással tartható a szabványban előírt érték. Ezért azok a permetezőgépek, amelyek nincsenek ellátva sebességarányos permetlé-adagolással, általában nem tudják teljesíteni a hosszirányú szórásegyenlőtlenség megengedett értékét. A sebességarányos permetlé-adagolásról később szólunk. 4. A szórófejek kiválasztása A permetezőgépek beállításának (kalibrálásának) a legfontosabb momentuma a szórófejek nagyságának meghatározása. Ez az adott technológia igényeinek megfelelően történik. A beállításhoz három adatra és néhány egyéb információra van szükség. Ismerni kell a gép munkaszélességét B [m], a hektáronként kijuttatandó mennyiséget Q [dm 3 /ha], és a permetezés közbeni sebességet v [km/h]. Az SI-mértékrendszertől való eltérést az általános gyakorlati alkalmazás indokolja. A permetezés célja és az alkalmazott szer ismeretében meghatározható a kívánt nyomás. Az üzemi sebesség kiválasztásánál figyelembe kell venni a kezelés célját, a talaj egyenetlenségét, a permetezőgép műszaki jellemzőit. Ajánlott értéke 5 8 km/h. A sebességet azonban előre 9

20 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései meg kell határozni. Félig feltöltött tartállyal, a permetezendő területen vagy azzal azonos feltételek között, a tervezett sebességfokozatban meg kell mérni 100 m út megtételéhez szükséges időt t [s] és ez alapján kell kiszámítani a tényleges üzemi sebességet v [km/h], az alábbi összefüggéssel: [6] A szórókeretre jutó folyadék mennyiséget q ö [dm 3 /min] az alábbi összefüggéssel határozzuk meg: [7] ahol: q ö = [dm 3 /min]; Q = B = v = a kereten lévő összes szórófej együttes teljesítménye a hektáronkénti permetlémennyiség [dm 3 /ha]; a permetezőgép munkaszélessége [m]; a gép sebessége permetezés közben [km/h]. Amennyiben a q ö értékét elosztjuk a szórófejek számával, megkapjuk egy szórófej teljesítményét (q 1). A tervezett nyomás figyelembevételével katalógus alapján meghatározható a szórófej mérete. A katalógusokban a nyomás értékek általában 0,5 bar-os lépcsővel találhatók. A gépek szakszerű beállítása ennél pontosabb (0,1 bar) nyomásmeghatározást igényel. Ezért a katalógusban a számított értékhez legközelebb álló két értékkel interpolálással határozható meg a pontos nyomásérték. A beállításhoz természetesen vannak segédeszközök, pl. beállítólécek, beállítótárcsák stb. (8. ábra), amelyek megkönnyítik a szórófej kiválasztását. Ezek gyakran típusfüggőek és némelyik eszközzel számítás nélkül kiválasztható a kívánt szórófej. 8. ábra - A szórófejek kiválasztásának segédeszközei 10

21 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései A kiválasztott szórófejek felszerelése és a nyomás beállítása után célszerű a beállítás helyességének ellenőrzése. Telt tartállyal ismert hosszon (pl. 500 m) permetezünk. A gép munkaszélessége (B) és az 500 m szorzata megadja a bepermetezett területet. A kipermetezett folyadék mennyiségét mért utántöltéssel határozzuk meg, és ezt arányosítjuk a Q-hoz. Amennyiben szükséges, a nyomás értelemszerű módosításával korrigálhatjuk az esetleges beállítási hibát. 5. Ültetvénypermetező gépek speciális beállításai Az ültetvénypermetező gépek térbeli célfelületet permeteznek, ezért szórószerkezetük kialakítása jelentősen eltér a szántóföldi permetezőgépekétől. Vizsgálatuk is speciális berendezéseket kíván. Vizsgálható a permetlé függőleges síkban történő eloszlása rekeszekre bontott függőleges síkú mérőfallal (9. ábra), amelynek vízszintesen elhelyezett felfogó vályúsora a vizsgálat befejezése után szögbe állítható és a vályúkban felfogott folyadék csöveken keresztül mérőhengerekbe juttatható (10. ábra). Az eloszlás kiértékelése a korábban ismertetett módon történik. A szórófejek teljesítményének meghatározására is rendelkezésre áll megfelelő berendezés. Itt a szórófejek tömlőkkel kapcsolódnak a mérőhengerekhez és az összes szórófej teljesítménye egyszerre mérhető (11. ábra). A szórófejek teljesítményét természetesen az üzemeltető is meghatározhatja. A szórófejekre ebben az esetben tömlőt kell húzni és szórófejenként végezhető el a mérés mérőhengerrel. Ezzel a módszerrel az adagolásegyenlőtlenség is meghatározható. Az alkalmazott nyomás ebben az esetben azonban célszerűen 20 bar. Az ültetvénypermetező gépeknél a szórófejek ellenőrzése különösen fontos, hiszen az alkalmazott nagyobb üzemeltetési nyomás (10 30 bar) jelentős kopást eredményez. 6. ábra - A térbeli eloszlás mérése függőleges mérőpaddal 11

22 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései 10. ábra - A függőleges mérőpad ürítési helyzetben 12

23 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései 11. ábra - Ültetvénypermetező gépek szórófejeinek ellenőrzése 13

24 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései Ültetvénypermetező gépeknél a q ö meghatározását a szántóföldi permetezőgépeknél leírt módon végezzük, azonban a gép munkaszélességeként az ültetvény sortávolságát vesszük figyelembe. Változik ugyanakkor a szórófejek kiválasztásának módja, hiszen szemben a szántóföldi permetezőgépekkel itt a szórófejek nagysága változó lehet. A szóróíven elhelyezett szórófejek nagyságának meghatározásánál ugyanis figyelembe kell venni, hogy hagyományos telepítésű ültetvényeknél a permetlémennyiség 50%-át a szóróív közepén, 30%-át a szóróív felső részén, 20%-át a szóróív alsó részén kell kijuttatni. Intenzív ültetvényekben, szőlőben más eloszlás lehet célravezető. Az egyes szórófejek nagyságát tehát úgy kell megválasztani, hogy a q ö a kiszámított értéktől ne térjen el. Természetesen a megosztás módosulhat akkor is, ha a szórófejek a lombtól azonos távolságra vannak (osztott fúvócsövek, keresztáramú ventilátor stb.). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a felhasznált folyadékmennyiség a permetléveszteséget is befolyásolja. Gyakorlati tapasztalatok alapján a legkisebb veszteség közepes folyadékmennyiség esetén adódik. 14

25 2. Növényvédő gépek alkalmazástechnikai kérdései A veszteség növekszik akár kisebb, akár nagyobb a kijutatott folyadék mennyisége. Helytelen gyakorlat tehát a hazánkban szokásos igen nagy mennyiségekkel történő permetezés éppen úgy, mint a kis folyadékmennyiséggel történő kezelés. Szőlőültetvények kezelésénél a ventilátor teljesítménye mellett a légáram iránya kiemelt jelentőséggel bír. Az ültetvénypermetező gépeknél a ventilátorokra több előírás is vonatkozik: a ventilátort tudni kell kikapcsolni; biztosítani kell a féloldalas kezelés lehetőségét; a legnagyobb érintő légsebességek szőlőben 30 m/s, gyümölcsösben és komlóban 40 m/s; a ventilátor légáramának szimmetriaeltérése nem lehet nagyobb 10%-nál; a ventilátor szállítóképessége a megadott értéktől nem térhet el nagyobb mértékben, mint 10%. A ventilátor teljesítményét (V [m 3 /h]) tudni kell szabályozni. Erre a célra az alábbi összefüggés alkalmazható: [8] ahol: B = v = h = az ültetvény sortávolsága [m]; a permetezőgép sebessége [km/h]; az ültetvény magassága [m]. A nevezőben lévő szám (3) tapasztalati érték, amely ritka lomb esetén 3 3,5, sűrű lombnál 2,5 3. Fontos tudni, hogy a szükségesnél kisebb légmennyiséggel nem érjük el a kívánt fedettséget, nagyobb légmennyiség esetén a levegő a permetcseppeket a lombon átfújja és csökkent fedettség mellett nő a veszteség és ezzel a környezetterhelés. A ventilátor által szállított levegő mennyisége egyes ventilátoroknál a fordulatszám módosításával, másoknál a lapátszög változtatásával, esetenként e két lehetőség kombinációjával szabályozható. Szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a sebesség növelése csökkenti a permetléfüggöny hatótávolságát, ezzel a permetezés hatékonyságát, ezért 4 5 km/h-nál nagyobb sebesség alkalmazása ezeknél a gépeknél nem célszerű. A permetezőgépek gondos beállításával és ellenőrzésével megteremtjük az esélyt a hatékony, költség- és környezetkímélő növényvédelemhez. Mindehhez azonban szakszerű üzemeltetés szükséges. Ahhoz, hogy a permetezőgépeket szakszerűen üzemeltessük, műszaki állapotukat fenntartsuk, meg kell ismerkedni a gépek szerkezeti felépítésével, a gépek áramlási rendszerében lezajló folyamatokkal, azok szabályozásának módozataival, végül a cseppképzés módjaival, jellemzőivel, szerveivel. 15

26 3. fejezet - 3. A permetezőgépek permetlé-áramlási rendszerének elemei A permetezőgépek szerkezeti felépítését, legfontosabb szerkezeti részeit, az áramlási rendszert követve mutatjuk be a permetlétartálytól a szórófejekig. A bemutatást a szántóföldi permetezőgépekkel kezdjük. 1. A permetlétartály A tartálynak jelentős szerepe van a permetezőgépek áramlási rendszerében, hiszen ebben készítjük el, homogenizáljuk, tároljuk, szállítjuk a permetlevet. A tartály alakja, kivitele befolyásolja, hogy ezeket a funkciókat milyen minőségben tudjuk megvalósítani. A tartályokat egyes országokban (pl. USA) többnyire fémből, máshol (pl. európai országok) elsősorban műanyagból készítik. A tartály anyagának kiválasztása a permetlevek kémiai hatása, a terhelés mértéke, jellege, az elvárt élettartam és a tisztíthatóság figyelembevételével történik. A fémtartályok (elsősorban rozsdamentes acél) előnye az egyszerű gyárthatóság, a megfelelő szilárdság, bizonyos mértékű nyomásállóság és a hosszú élettartam. A műanyag tartályok kedvező tulajdonsága a kisebb tömeg, a célnak megfelelő alak kialakíthatósága. A továbbiakban csak a műanyag tartályokkal foglalkozunk. Korábban gyakran alkalmaztak nagy szilárdságú, üvegszál-erősítésű poliészter tartályokat, amelyeknek azonban számos hátrányuk volt. Nagy sűrűségük (1,4 kg/dm 3 ) miatt a tartályok nehezek voltak. Hidegben rideggé váltak, ezért ütésre könnyen sérültek, bár ragasztással javíthatók voltak. A tartály belső felülete nem volt sima, ami a tisztítást megnehezítette. A tartály faláról leváló üvegszálak növelték a szűrők terhelését. Elektrosztatikus tulajdonságuk fokozta a szennyeződésüket. Újabban a tartályok leggyakrabban polietilénből készülnek. Ezek a fröccsöntéssel, préseléssel alakítható tartályok jól alkalmazkodnak a tartály integrálhatósága szempontjából fontos bonyolult formákhoz. Kis sűrűségük (0,91 0,96 kg/dm 3 ), nagy szilárdságuk könnyű tartálykialakítást tesz lehetővé. Felületük sima, könnyen tisztítható, az idevonatkozó szabvány szigorú előírásainak (a tartályfal megengedett érdessége kívül és belül 100 µm) eleget tesz. Sérülés esetén hegesztéssel javíthatók, de a javítás nagy szakértelmet igényel. A tartály alakja elsősorban az erőgép munkagép kapcsolat függvénye. A függesztett gépeknél a haladási irányra merőlegesen elhelyezett keskeny tartályt alkalmaznak (12. ábra), hogy a gép súlypontja és kezelőszervei minél közelebb legyenek az erőgéphez. A vontatott gépek tartályának alakját elsősorban a jó súlyeloszlás, a megfelelő térkihasználás határozza meg (13. ábra). A tartályok szokásos űrtartalma függesztett gépeknél legfeljebb dm 3, vontatott gépeknél dm 3. A tartálytérfogat 200 dm 3 felett a 100 dm 3 többszöröse. A tényleges térfogat 5%-kal meghaladja a névleges térfogatot. A tartály betöltőnyílásának méretét és helyzetét a könnyű és biztonságos feltölthetőség határozza meg. Szerencsés, ha a betöltőnyílás biztonságos fellépővel közelíthető meg (14. ábra). 12. ábra - Függesztett permetezőgép tartálya 16

27 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei 13. ábra - Vontatott permetezőgép tartálya 17

28 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei 14. ábra - A tartálybetöltő nyílás kedvező elhelyezése 18

29 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A betöltőnyílásban található az áramlási rendszer első szűrője (15. ábra), (a korszerű permetezőgépekben 4 5 szűrő található: betöltő-, szívó-, öntisztító-, nyomó-, szórófej előtti vagy elemi szűrő). A betöltőszűrő akadályozza meg, hogy a víz vagy a kész permetlé feltöltése során durva szennyeződés kerüljön a tartályba. Lyukmérete 1 2 mm közötti, mélysége a tartály méretétől függően mm. Szerencsés, ha a betöltőszűrő áteresztőképessége kisebb gépeknél , nagyobbaknál dm 3 /min. A betöltőszűrőt egyes gépeknél vegyszerbemosó és göngyölegöblítő berendezés egészíti ki (15. ábra). A betöltőnyílást jól zárható és könnyen kezelhető fedéllel látják el. 19

30 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei 15. ábra - Permetezőgépek áramlási rendszere A tartályban lévő folyadékszint ellenőrzésére szintjelzőt alkalmaznak. A szintjelzőt úgy kell elhelyezni, hogy az a vezetőülésből és feltöltéskor egyaránt jól látható legyen. Kedvező, ha permetlé nem kerül a szintjelzőbe, mert a permetlé lerakódása a szint pontos ellenőrzését akadályozza. Ezért azok a szintjelzők a kedvezőek, ahol a tartályban, a folyadékszintet követő úszó a tartályon kívül elhelyezett, beosztással ellátott átlátszó csőben mozgó jelzőbóját vezérel (16. ábra). Természetesen elektronikus tartálytöltöttség-jelzőt is alkalmazhatnak. A megengedett kijelzési hibahatár a tartály 20%-áig ±7,5%, azt meghaladó tartományban ±5%. 16. ábra - Tartály töltöttségét jelző berendezés 20

31 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei 2. Keverőberendezés A permetezőgépek hatékony üzeméhez homogén permetlevet kell biztosítani és a homogenitást fenn kell tartani. Ehhez hidraulikus, pneumatikus és mechanikus keverőket alkalmazhatnak. Leggyakrabban hidraulikus rendszerű keverőberendezéseket használnak, amelyeket a tartályfenék közelében helyeznek el. Korábban általánosan alkalmazták a vízsugárszivattyú elvén működő keverőfejeket (17. ábra), amelyek a szivattyú által szállított nyomás alatti folyadékkal örvénylést hoznak létre a keverőfej körül. A keverőfejekből több is alkalmazható a tartály nagysága és alakja figyelembevételével. Az utóbbi időben egyre gyakrabban alkalmaznak perforált csövet a keveréshez.előnye, hogy a tartály fenekén végighaladó perforált cső egyenletesebben keveri a 21

32 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei permetlevet. A tartály méretének figyelembevételével több keverőcső is alkalmazható. Szerencsés, ha a tartály belsejének kiképzése a permetlé keverését nem akadályozza. 17. ábra - Hidraulikus keverőfej megoldások Ebből a szempontból az ívelt belső terű tartályok a jók. Nem szerencsés, ha tartályban éles beszögelések, leárnyékolt helyek vannak. A keverőberendezésnek biztosítani kell a permetlé egyenletes koncentrációját. A tartály különböző pontján és a permetezés során mért koncentrációeltérés nem haladhatja meg a 15%-ot. A permetlé homogenitását 15 óra üzemszünet után, 10 perces keveréssel vissza kell tudni állítani. A homogenitás fenntartásához a tartályban lévő permetlémennyiség 5 10%-át kell percenként keverésre felhasználni. Tekintettel a permetezés közben csökkenő permetlémennyiségre, a keverésre is egyre kevesebb folyadék szükséges. A korszerű keverőberendezések alkalmasak a tartályban lévő folyadékmennyiséggel arányos keverés megvalósítására. A nagyobb teljesítményű gépeken például külön szivattyút alkalmaznak erre a célra, amely megkönnyíti a szabályozott keverés biztosítását. A keverés természetesen ki is kapcsolható, ha arra nincs szükség. 3. Többállású (ürítő-) csap A tartályban lévő permetlé többállású csapon keresztül jut az áramlási rendszerbe. A tartály alján elhelyezett többállású csapnak legalább három állása van: zárt helyzet, amely lehetővé teszi, hogy az áramlási rendszerben szerelést végezzenek (pl. szűrőtisztítás), üzemi helyzet, amikor a permetlé a szivattyúba jut és az ürítési helyzet (vízszintes gép mellett a tartálynak teljesen ki kell ürülni). A tartály aljának kiképzése, a kifolyónyílás elhelyezése biztosítja, hogy a permetezés végén kevés permetlé maradjon a tartályban. Amikor a permetlészint csökkenése miatt a nyomás 25%-kal csökken, a tartályban lévő műszaki maradék nem lehet több, mint a tartály nettó térfogatának 0,5%-a +2 dm 3 /m keretszélességre jutó permetlémennyiség. 4. Öblítő- (tisztavizes) tartály A permetlétartály mellett ma már legtöbbször alapfelszereltség az öblítőtartály (18. ábra), amely több funkciót lát el. A permetezés végén a műszaki maradékot, illetve a megmaradt permetlevet az öblítőtartály tartalmával (ez a főtartály 10%-a) felhígítják és ezt a környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve, kijuttatják a már permetezett felültre. További funkciója, hogy permetezés közbeni kényszermegállás idejére az áramlási rendszert át lehet mosni, ezzel a későbbi technológiai zavarok csökkenthetők. Végül felhasználható a tartály belső tisztításához. Ezeknek a funkcióknak a biztosításához az öblítőtartály bekapcsolható az áramlási rendszerbe. Amennyiben az öblítőtartály opciós tétel, úgy az utólagos beszerelése könnyen megoldható. Az áramlási rendszerben történő funkcióváltozásokat egy kezelőpultra helyezett csaprendszerrel oldják meg (19. 22

33 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei ábra). Az integrált csaprendszer megkönnyíti a gép kezelését, áttekinthetővé teszi a folyamatokat, és lehetőséget biztosít az opciós szerkezetek pótlólagos bekapcsolására. 18. ábra - Öblítőtartály 19. ábra - Egységesített vezérlőcsapok 23

34 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei 5. Kézmosó tartály A permetezőgépeket el kell látni minimum 15 dm 3 űrtartalmú kézmosó tartállyal (20. ábra). Fontos, hogy a kézmosó tartály és az öblítőtartály nem integrálható, hiszen a kézmosó tartálynak az áramlási rendszertől függetlennek kell lenni. Az öblítőtartály ugyanis kapcsolatban van az áramlási rendszerrel, tehát vegyszer kerülhet bele. Szerencsés, ha a kézmosó tartály mellett tisztítószer, védőfelszerelés stb. tárolására alkalmas doboz található. 20. ábra - Kézmosó tartály 24

35 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei 6. Szívótömlő és szívószűrő A tartály és a szivattyú között szívótömlő biztosít kapcsolatot. Szívótömlőként megfelelő keresztmetszetű, merevített tömlőt alkalmaznak, hogy a szivattyú szívóhatására a szívótömlő ne szűküljön le, ellenkező esetben rontja a szivattyú hatásfokát, kedvezőtlen esetben elzárja a szivattyú felé vezető utat. Ezért szívótömlőcserénél kellő gondossággal kell eljárni. Üzemi helyzetben a permetlé szívószűrőn keresztül jut a szivattyúhoz. A szívószűrő (21. ábra) feladata a szivattyú védelme, ezért a szűrőbetét lyukmérete a szivattyú szennyeződés érzékenységének függvénye. Általános elvként fogalmazható meg, hogy szívószűrőhöz azt a legnagyobb lyukméretet alkalmazzák, amely a szivattyú védelmét még el tudja látni. A szükségesnél kisebb lyukméret feleslegesen csökkenti a szivattyú hatásfokát. A szűrők lyukméretét mm-ben vagy az angol rendszerben mesh számmal adják meg, amely az egy collra (25,4 mm) eső lyukszámot jelenti. A szívószűrőbetét szokásos lyukmérete 16, 30, vagy 50 mesh. A szűrőbetét kedvező kivitel esetén mindkét végén nyitott, hogy könnyen tisztítható legyen. A betét perforált rozsdamentes acéllemez vagy drótszövet, illetve műanyag. A szűrőfedél műanyag vagy alumíniumötvözet, a szűrőpohár műanyag. 21. ábra - Szívószűrő megoldások 25

36 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A szívószűrő kedvező beépítése azt jelenti, hogy a szűrőhöz könnyen hozzá lehet férni, egyszerűen szerelhető, védett helyen van és függőleges beépítésű. Ez utóbbi azért fontos, mert tisztítás után szennyeződés nem kerülhet vissza az áramlási rendszerbe. A szívószűrőfedél és -pohár általában menetes, hogy a szivattyú szívóhatása alatt levegő ne juthasson a rendszerbe. A jó tömítés érdekében mindig ellenőrizni kell a tömítőgyűrű épségét és helyes beszerelését. 7. A szivattyú A permetezőgépek fontos szerkezeti része a szivattyú, hiszen szabályos működésétől függ a permetezés eredményessége. Korábban számos szivattyúfajtát alkalmaztak üzemi szivattyúként (dugattyús, membrán, görgős, centrifugális), ma már azonban a dugattyús és a membránszivattyúk váltak egyeduralkodókká. Mindkettő térkiszorításos rendszerű. Nagy előnyük, hogy alkalmasak szántóföldi és ültetvénypermetező gépekhez egyaránt. További előnyük, hogy a nyomás változásával a szállított permetlémennyiség alig változik. Görgős szivattyú ott használható eredményesen, ahol szilárd részecskéktől mentes, jó kenőképességű folyadék szállítása a feladat. A centrifugális szivattyúkat a permetlékészítés, -szállítás műveleteinél alkalmazzák elsősorban, emellett minden egyéb helyen alkalmazható, ahol kis nyomás elegendő. A dugattyús szivattyú esetén hengerben mozgó dugattyú hozza létre a térváltozást (22. ábra). A permetlében előforduló szilárd részecskék miatt a két egymáson elmozduló alkatrész közül csak az egyik lehet fém vagy kerámia. Ezért fém- vagy kerámiadugattyú esetén a hengert gumi- vagy műanyag karmantyú helyettesíti, fémhengerhez pedig gumidugattyút alkalmaznak. A dugattyú egyenes pályán való mozgását általában vezetődugattyú segítségével biztosítják, mivel a gumidugattyúnak nincs önvezető képessége. 22. ábra - Dugattyús szivattyú 26

37 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A térfogatváltozás során keletkező szívó- vagy nyomóhatás szelepeket működtet, amelyek általában nagy keresztmetszetű, rugóterhelésű tányérszelepek. A szállított permetlémennyiséget a henger átmérője, a dugattyú lökethossza, a percenkénti fordulatszáma, hengerek száma és a hengerek feltöltődésének foka határozza meg és az alábbi összefüggéssel számítható: [9] ahol: Q = a szivattyú által szállított permetlé mennyisége [dm 3 /min]; d = s = n = z = a henger átmérője [dm]; a dugattyú lökethossza [dm]; a szivattyú fordulatszáma [1/min]; a hengerek száma; ϕ= a hengerek feltöltődésének foka. Szokásos kivitelük mellett teljesítményük dm 3 /min hengerenként. Legnagyobb nyomásuk bar. A hengerek száma a permetezőgép permetlészükségletének függvénye, ezért 1 6 hengeres szivattyúkat alkalmaznak. A dugattyús szivattyúk számos kitűnő tulajdonsággal rendelkeznek. A szállított folyadék mennyisége a nyomás függvényében alig változik, tehát a nyomásszabályozás során állandó 27

38 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei folyadékmennyiséggel lehet számolni. Nyomástartományuk következtében bármilyen növényvédő gépen alkalmazhatók. Áttétel nélkül, közvetlenül hajthatók az erőgép teljesítmény leadó tengelyéről (n = 540 l/min). A membránszivattyúk mindazokkal az előnyökkel rendelkeznek, amellyel a dugattyús szivattyúk. További előnyük, hogy az egymáson elmozduló alkatrészek permetlével nem érintkeznek. A tér változását, a permetléteret a hajtóműtértől elválasztó membrán elmozdulása hozza létre. A membrán és a hajtómű kapcsolat alapján kis- és nagynyomású membránszivattyúkat különböztetünk meg. A kisnyomású membránszivattyúknál(23. ábra) a membránt excenterhez kapcsolódó hajtókar mozgatja a membrán deformációja és nyúlása által megengedett lökethosszal. A permetlé szállítása során fellépő nyomást a membrán veszi fel, ezért nyomástartományuk nem nagyobb, mint bar. Ez a nyomástartomány azonban elegendő a szántóföldi permetezőgépek üzemeltetéséhez. A membrán kis elmozdulása miatt szállítóképességük általában nem haladja meg a dm 3 /min értéket hengerenként. Nagyobb permetléigény esetén többhengeres változataik használatosak (3 6). 23. ábra - Membránszivattyú 28

39 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A nagynyomású membránszivattyúknál(24. ábra) a membránt mozgató dugattyú és a membrán között közvetítő folyadék (olaj) van. A membrán ebben az esetben olajpárnára fekszik fel, így jobban terhelhető. Nyomástartományuk eléri a dugattyús szivattyúk nyomását (40 60 bar). Szállítóképességüket a hengerek 29

40 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei számának növelésével fokozhatják. Szokásos hengerszám 1 6. A membránszivattyúk olyan megoldása is ismert, ahol a henger mindkét végét membrán zárja le (25. ábra), és a hengerben mozgó dugattyú minden fordulatára két szállítóütem esik, így a szállított permetlé időbeni változása csökkenthető. A szivattyú teljesítménye ebben az esetben a tengelyre felfűzött kamrapárok növelésével lehetséges. A membránszivattyúk áttétel nélkül közvetlenül hajthatók az erőgép teljesítményleadó tengelyéről. 24. ábra - Többhengeres membránszivattyú metszete 25. ábra - Kétkamrás membránszivattyú 30

41 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A dugattyús és a membránszivattyúkra egyaránt érvényes, hogy folyadékszállításuk ciklikus. Ez a hengerszám növelésével csökkenthető, de nem szüntethető meg. Ezért az egyenletes permetlészállítás érdekében nyomáskiegyenlítő tartályt (légüst) alkalmaznak (26. ábra). Ma már csak kétterű légüstök használatosak, ahol a gömb alakú teret membrán osztja ketté. A membrán feletti tér szelepen keresztül sűrített levegővel tölthető fel. A membrán túlzott nyúlását tehermentesítő rács akadályozza meg. A membrán alatti tér az áramlási rendszerhez kapcsolódik. A szivattyú szállítási ütemében a légüstbe áramló permetlé a levegőpárnát összenyomja. Amikor a szivattyú nem szállít, a levegőpárna a permetlé egy részét a légüstből kiszorítja, így megszünteti a szállítás ciklikusságát. Az előfeszítési nyomás a várható üzemi nyomás 1/3-a, de szántóföldi gépeknél ez maximum 3 bar, ültetvénypermetező gépeknél 5 bar. A nyomáskiegyenlítő tartály helyes beállítása növeli a membránok és a szelepek élettartamát, ezért annak üzemszerű állapotát mindig biztosítani kell. 26. ábra - Kétterű légüst 31

42 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A görgős szivattyúk(27. ábra) henger alakú házában excentrikusan elhelyezett, 8 10 mm-rel kisebb átmérőjű henger alakú forgórész forog. A forgórészben görgők számára (6 8 db) rekeszeket képeznek ki. A görgők a rekeszekben a centrifugális erő hatására sugárirányban elmozdulhatnak. Forgás közben a görgők a ház palástjának szorulnak, köztük szívóoldalon növekvő, nyomóoldalon csökkenő tér alakul ki. A szívás és a nyomás üteme folyamatos, így a szivattyú szelepeket nem tartalmaz. A szivattyú közvetlenül az erőgép teljesítményleadó tengelyéről hajtható, áttételt nem igényel. A görgők közötti terek (szívó, illetve nyomó) száma a görgők számával megegyező, ezért egy 8 görgős szivattyú úgy viselkedik, mint egy nyolchengeres szivattyú. Ennek megfelelően a görgős szivattyúk folyadékszállító képessége méretükhöz viszonyítva jelentős. Hazánkban a görgős szivattyúkból a szállított folyadékmennyiség szerint egész sorozatot forgalmaznak, ezek közül a legkisebb 35, a legnagyobb 205 dm 3 /min teljesítményű. Nyomástartományuk a kialakuló centrifugális erő függvénye, ezért méret- és fordulatszámfüggő. Legnagyobb nyomásértékük nem haladja meg a bart. Térkiszorításos rendszerű szivattyúk, de folyadékszállításuk a nyomás függvényében nagyobb mértékben változik, mint a dugattyús vagy a membránszivattyúknál, hiszen nagyobb nyomásnál a centrifugális erő nem tud ellen tartani a nyomásnak, és a folyadék egy része a görgők és a ház között visszamarad. A görgős szivattyúkat szántóföldi permetezőgépeken üzemi szivattyúként is alkalmazták, azonban szilárd részecskéket tartalmazó permetlé esetén a görgők kopása jelentős volt és a szivattyúk szezononként cserére szorultak, ezért ma már üzemi szivattyúként nem találkozunk velük. 27. ábra - Görgős szivattyú 32

43 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A fenti szivattyúk mellett a légporlasztású gépeken, csávázógépeken, permetlékészítő gépeken stb. üzemi szivattyúként centrifugálszivattyúkat (28. ábra), is használnak. A centrifugálszivattyú zárt lapátozású járókereke bővülő házában (csigaház) forog. A centrifugálszivattyúk feltöltés után üzemképesek. A szivattyú forgórésze a lapátok közötti folyadékot a centrifugális erő segítségével a csigaházba továbbítja, így szívóhatást hoz létre, amely a továbbiakban a folyadék-utánpótlást biztosítja. A csigaházból a folyadék csökkenő sebességgel, de növekvő nyomással jut a nyomóvezetékbe. A megkívánt centrifugális erő eléréséhez gyors forgású lapátkerék szükséges (n = l/min), ezért ezeket a szivattyúkat a TLT-ről hajtómű közbeiktatásával vagy hidraulikus motorral lehet hajtani. Az elérhető nyomás legfeljebb 4 5 bar. Folyadékszállító képességük jelentős (Q = dm 3 /min). Fontos megjegyezni, hogy a fordulatszám-változás hatására a tömegáram nem lineárisan változik és a nyomás növelésével a tömegáram jelentősen csökken. Ez szabályozás szempontjából előnytelen. 28. ábra - Centrifugálszivattyú 33

44 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A folyadékszállító rendszerek speciális változata a vízsugárszivattyú, amely a permetlé keverésénél, a visszaszívó rendszerek működtetésénél, valamint a permetlétartályok feltöltésénél kap szerepet (lásd a 17. ábrát). A vízsugárszivattyú kapcsolt szivattyúként működik, hiszen a permetezőgép üzemi szivattyúja által szállított nagynyomású, kis mennyiségű folyadék segítségével képes kisnyomáson nagyobb folyadékmennyiség szállítására. Ebben az esetben az üzemi szivattyú által szállított folyadékot fúvókába vezetik. A fúvóka nyílásán nagy sebességgel kilépő folyadéksugár az őt körülvevő térből folyadékot képes szállítani. Ezt a működési elvet használják fel a permetezőgépek tartályában lévő permetlé keverésére, ahol egy vagy több fúvókás vízsugárszivattyúkat (keverőfejeket) alkalmaznak. Ugyancsak ezt az elvet használják fel arra, hogy a permetezőgép táblaszéli kikapacsolásánál az üzemi szivattyú által szállított és egy fúvókába vezetett permetlé segítségével a vízsugárszivattyú a munkatömlőkből a permetlevet kiszívja, ezáltal csökkentse a tömlők nyomását, lehetővé téve a szórófejek membránszelepeinek zárását. Ez az elv használható akkor is, amikor a permetezőgép tartályának feltöltését saját szivattyúval végzik. A közbeiktatott vízsugárszivattyú a feltöltést meggyorsítja. A szivattyú után a permetlé a nyomóoldalon több irányba ágazik el. Egy része a tartályban lévő permetlé keverését biztosítja, további része a nyomóarmatúrába kerül. A nyomóarmatúrába vezetett permetlevet a szórófejek eltömődésének megakadályozása végett hatékony szűrésnek kell alávetni, ezért a nyomóoldalon általában háromfokozatú szűrést alkalmaznak (öntisztító, nyomó, szórófej előtti szűrő). 8. Öntisztító szűrő A nyomószűrő eltömődésének megakadályozása és a tisztításra fordított idő csökkentése érdekében a korszerű gépeken a nyomószűrőt öntisztító szűrő előzi meg és tehermentesíti. Az öntisztító szűrő elvi vázlatán jól követhető a szűrő működési módja (29. ábra). A szivattyútól érkező folyadék (1) a szűrőszöveten (3) átjutva a kezelőegység és azon át a szórófejek irányába (5) áramlik. A szennyeződés a szűrőszövet belsejében rakódik le, eltávolítását a permetlé egy részének lemosó folyadékként való alkalmazása biztosítja. A szűrőházban elhelyezett keresztmetszet szűkítő kúp (4) a permetlé szűrőszövet menti sebességét megnöveli és a lerakódást a szűrőbetétről lemossa. A lemosásra használt folyadék mennyisége szűkítővel (6) szabályozható. A lemosott anyag a permetlével együtt a tartályba jut vissza (7). Esetleges eltömődés esetén a permetlé a biztonsági szelep irányába (2) tud távozni. Hangsúlyozni kell, hogy az öntisztító szűrő a szivattyú által szállított permetlé egy részét a tartályba vezeti vissza, így veszteségnek tekinthető. Amennyiben a szivattyú teljesítménye megfelelő, akkor ez a veszteség a permetezés biztonságát nem veszélyezteti. Gyakran alkalmazott megoldás, hogy a lemosó folyadékot használják a tartályban lévő permetlé keverésére. A több fokozatban állítható keveréssel megakadályozható a permetlé habzása. Kisebb teljesítményű szivattyúknál az öntisztító szűrőtartály felé vezető 34

45 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei ága a permetezés idejére elzárható, és az öntisztító szűrő átmosatása üzemen kívüli helyzetben végezhető. Az öntisztító szűrőkhöz kapható betét finomsága mesh. A leggyakrabban alkalmazott lyukméretre jellemző érték az áramlási rendszer igénye szerint mesh. Szűrőbetétként műanyag, drótszövet vagy perforált rozsdamentes acélbetét használatos (30. ábra). 29. ábra - Öntisztító nyomószűrő vázlat 30. ábra - Öntisztító nyomószűrő 9. Nyomószűrő 35

46 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A szórófejek biztonságos üzeme érdekében az öntisztító szűrő mellett a nyomóarmatúrához általában nyomószűrő is csatlakozik (31. ábra). A nyomószűrő felépítése a szívószűrőhöz hasonlít, szerkezete, mérete azonban a nagyobb nyomáshoz igazodik (nagyobb nyomáson ugyanazon folyadékmennyiség átbocsátásához kisebb keresztmetszetre van szükség). A nyomószűrők szűrőszövetének finomsága mesh. A nyomóoldalon esetenként csak öntisztító szűrőt, más esetben csak nyomószűrőt alkalmaznak. 31. ábra - Nyomószűrő 10. Nyomásszabályozó szelep Mint korábban említettük a permetezőgépeken alkalmazott szivattyúk potenciális nyomása akár 60 bar is lehet. Ugyanakkor az aktuális permetezési nyomás szántóföldi permetezés esetén 1,5 5 (10) bar, ültetvénypermetezésnél bar. Szükség van tehát egy szabályozószelepre, amellyel a mindenkori üzemi nyomás beállítható. A nyomásszabályozó rugóterhelésű membránszelep (32. ábra), amelynek két egysége van: a szelepház, amely készülhet műanyagból, rézből, alumíniumötvözetből vagy acélöntvényből, és amely általában 36

47 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei menettel kapcsolódik a nyomóarmatúrához, valamint a rugóház, amely rézből, alumíniumötvözetből vagy acélöntvényből készül. A szabályzószelep legfontosabb része a rugóval terhelt membrán, amely elválasztja a permetléteret a rugótértől, így megakadályozza a rugótér korrózióját, és amely relatíve nagy felületével pontos nyomásbeállítást tesz lehetővé. A rozsdamentes acélrugó erejét a megkívánt nyomástartomány határozza meg. A nyomásszabályozók egy része csak 10 bar alatti nyomásra alkalmas. Vannak azonban 20 bar, 50 bar nyomástartományra alkalmas szelepek is. Kiválasztásuknál figyelembe kell venni, hogy eltérő menetmérettel és átfolyási teljesítménnyel rendelkezhetnek. A szabályozószelep membránját egyik oldalon a rugóerő, másik oldalon a permetlényomás terheli. A rugó előfeszítésétől függ, hogy a permetlé nyomására a membránszelep mikor nyit. Permetezés közben a nyomásszabályozó szelep mindig nyitva van, és folyamatosan tartja a beállított nyomást azáltal, hogy a permetlé egy részét a tartályba visszavezeti. A rugó előfeszítése általában kézi működtetésű csavarorsóval állítható. Mivel az áramlási rendszer biztonsági okokból az erőgép vezető fülkéjébe nem vezethető be, a nyomásszabályozót úgy kell elhelyezni, hogy az a kezelő üléséből működtethető legyen, hiszen az aktuális nyomást permetezés közben célszerű beállítani. A beállított nyomást a nyomásszabályozó szelepnek állandó TLT-fordulatszám mellett állandó értéken kell tartani. A permetezés kikapcsolása majd újbóli bekapcsolása az eredetileg beállított nyomást nem módosíthatja ±7,5%-nál nagyobb mértékben. Az elektronikus vezérlőegységgel (fedélzeti számítógép) és elektromos szelepekkel felszerelt korszerű gépeknél azonban a nyomásszabályozó szelepet is távirányítással lehet működtetni. Ebben az esetben a gép kezelője ± jelzésű kezelőgombokkal tudja a rugó előfeszítését végálláskapcsolókkal szerelt villanymotor működtetésével szabályozni. Az elektromos működtetésű nyomásszabályozó szelepek gyakran fojtás elvén működő golyósszelepek, amelyek a folyadékot megosztják a nyomóarmatúra és a tartály között. Ilyen esetben az áramlási rendszerbe rugós biztonsági szelepet építenek be. A nyomásszabályzó szelep tartja a beállított nyomást és állandó sebesség mellett biztosítja a területegységre kijuttatandó permetlé azonos mennyiségét. Változó sebesség mellett csak útarányos kijuttatást biztosító ellenőrző- vagy szabályozórendszerrel szerelt gépek tudják a területegységre kijuttatandó permetlé azonos mennyiségét biztosítani. Ezeket a rendszereket később ismertetjük. 32. ábra - Nyomásszabályzó szelepek 37

48 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A nyomás szabályozható fojtószelep segítségével is. Ebben az esetben a fojtószelep a folyadék egy részét a tartályba vezeti vissza. A fojtásos szabályozás centrifugális szivattyúval szerelt rendszerben alkalmazható, itt ugyanis a szivattyú által szállított folyadékmennyiség a nyomás függvénye, tehát a fojtás nem okoz gondot. Térkiszorításos szivattyúval szerelt permetezőgépeken fojtásos szabályozás csak abban az esetben alkalmazható, ha az áramlási rendszerbe biztonsági szelepet építenek. 11. Nyomásmérő óra A beállított, illetve a rendszerben uralkodó mindenkori nyomást nyomásmérő órával ellenőrizhetjük. A nyomásmérő órákkal szemben több követelmény fogalmazható meg: átmérője legalább 63 mm legyen (leolvashatóság); a szántóföldi nyomástartományban (1,5 10 bar) 0,1 bar pontosságú leolvasást biztosítson, ami 0,2 bar beosztást jelent, az ültetvénypermetezés nyomástartományában (10 30 bar) a 0,5 bar leolvasási pontosság, tehát az 1 baros beosztás megengedett; végkitérése legyen nagyobb, mint a szivattyúval a rendszerben elérhető legnagyobb nyomás; hitelesített legyen (pontossági osztály 1,6-a megengedett legnagyobb eltérés 1,6%). 38

49 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A nyomásmérő óráknak két változata ismert, a lineáris és a feszített számlapú. Kisnyomású szivattyúknál (0 15 bar) a fenti követelmények lineáris beosztású nyomásmérő órával kielégíthetők (33. ábra). Ebben az esetben a nyomásmérő óra számlapja 0-tól a végkitérésig egyenletesen 0,2 bar beosztású (ültetvénypermetező gépeknél 1 bar beosztású). Nagyobb nyomású szivattyúknál, amennyiben a nyomásmérő órát mind a szántóföldi, mind az ültetvénypermetező gépek nyomástartományában használni kívánjuk, (0 30 bar) meg kell osztani a számlapot úgy, hogy a 0 10 bar nyomástartományban a skála beosztása 0,2 bar lépcsőzetű, e felett 1 bar beosztású legyen. Ez utóbbi nyomásmérő órákat nem lineáris hanem feszített számlapú óráknak hívjuk (34. ábra). A csak ültetvénypermetező gépeknél alkalmazott feszített számlapú nyomásmérő órák beosztása a kisebb nyomástartományban is csak 1 bar. Annak érdekében, hogy az óra mutatója a nyomásingadozást ne kövesse, valamint, hogy a számlap mindig tiszta, leolvasható legyen, az órát glicerinnel töltik fel. Ez egyben az esetleges fagyveszélyt is kivédi. A nyomásmérő órák menettel csatlakoznak a nyomóarmatúrához. Csatlakozófuratuk kicsi, mely gyakran okoz eldugulást. Ezért amennyiben az óra a nyomásra nem reagál, először a furatát kell ellenőrizni és tisztítani. 33. ábra - Lineáris számlapú nyomásmérő óra 34. ábra - Feszített számlapú nyomásmérő óra 39

50 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei Ha a tisztítás eredménytelen, az órát cserélni kell. Tekintettel arra, hogy a nyomóarmatúrát a szórófejekkel hosszú tömlő köti össze, a nyomásveszteség miatt a nyomásmérő óra nem a szórófejeknél uralkodó tényleges nyomást mutatja. Az eltérés legfeljebb 10% lehet. E hiba kiküszöbölése érdekében egyes gépeknél a szórófejek közvetlen közelébe helyeznek el nyomásmérő órát, vagy az onnan vett nyomásjelet veszik figyelembe a gép beállításánál. A nyomásmérő órákat úgy kell elhelyezni, hogy a kezelőülésből a nyomás jól leolvasható legyen. A nyomásmérő óra számlapját esetenként számítással meghatározott görbesereggel (nomogram) kombinálják (quantometer), így a szórófej kiválasztása számítás és egyéb segédeszköz nélkül megoldható. A nyomásmérő órákat meghatározott időnként hitelesíteni kell, amelyet szabvány ír elő, és amelyre megfelelő készülék áll rendelkezésre (35. ábra). 35. ábra - Nyomásmérő óra hitelesítő készülék 40

51 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei A hitelesítés egy pontos, hitelesített nyomásmérő órával történő összehasonlító méréssel valósítható meg. A növényvédő gépek kötelező műszaki felülvizsgálata magában foglalja a nyomásmérő órák hitelesítését is. 12. Átfolyásmérő Azokat a permetezőgépeket, amelyeken ellenőrző vagy szabályzórendszer működik, a szórófejekhez jutó permetlémennyiség mérésére átfolyásmérővel szerelik fel. Az átfolyásmérők leggyakrabban szárnykerekes áramlásmérők, amelyeknél az áramló permetlé szárnykereket forgat és a szárnykerék a tömegárammal arányos indukciós jelet szolgáltat (36. ábra). Műanyag, rozsdamentes acél- vagy rézötvözet-házas kivitelben készülnek. Segítségükkel számos, a permetezés üzemére jellemző adat nyerhető (tartálytöltöttség, elfogyasztott permetlé mennyisége, területarányos permetlémennyiség kijuttatásához szükséges jel). Stabil gépeknél (pl. csávázógép), ahol a mérőeszköz függőleges állása és rázkódásmentes üzeme biztosítható, a folyadékáram mérése rotaméterrel is megoldható. A rotaméter kúpos kalibrált üvegcső, amelyben fémúszó található (lásd a 4. ábrát). A fémúszó súlyánál fogva a kúpos csőben mindig csak annyira emelkedik fel, hogy a folyadék számára megfelelő keresztmetszetet biztosítson. A fémúszót a palástján kiképzett ferde csatornákban áramló folyadék forgásra 41

52 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei kényszeríti, ennek következtében libegésmentesen, saját tengelye körül végez forgást így a tömegáram értéke pontosan leolvasható. 36. ábra - Átfolyásmérő 13. Szakaszoló kapcsolók A szórófejek közötti nyomáskülönbség kiküszöbölése érdekében a szórófejekből csoportokat képeznek és az egyes csoportokat külön nyomótömlő táplálja. 15 m munkaszélességig 6, 24 m munkaszélességig 9, 24 m felett 12 szórófej tartozik egy szórófej csoportba, amit egy szakasznak nevezünk. Az egyes szakaszoknak a nyomóarmatúrán külön kapcsolója van. A szakaszoló kapcsolók mechanikus vagy elektromos működtetésűek lehetnek. A mechanikus (kézi működtetésű) szakaszoló kapcsolóban rugóterhelésű szelep zárja a folyadék útját (37. ábra). Amennyiben a szelepet rugó ellenében elmozdítjuk, a szakasz nyomás alá kerül és működni kezd. A szakaszoló szelepek kézi kapcsolókarja excentrikus kiképzésű, így mind nyitott, mind zárt helyzete stabil. Az elektronikával szerelt gépeken a szakaszoló kapcsolók is elektromos működtetésűek. Ebben az esetben a szakaszok az erőgép vezetőfülkéjéből nyithatók, illetve zárhatók. Az elektromos működtetésű szakaszoló kapcsolóknak két változata ismert. Egyszerűbb kivitele elektromágneses. Ennek hibája, hogy elektromos zavar esetén a szelepek kézzel nem működtethetők. Ezért az utóbbi időben inkább a villanymotorral működtetett excentercsapos változatok terjedtek el (38. ábra), ahol a csap kézzel is forgatható, tehát a gép elektromos zavar esetén is működőképes marad. A szakaszok kapcsolásával az áramlási rendszerben nyomásváltozás lép fel. Ennek kiküszöbölésére a korszerű gépeken minden szakaszoló kapcsolóhoz külön nyomásszabályozó szelep tartozik. A nyomás beállítása úgy történik, hogy az összes szakaszoló kapcsoló működésével egyidejűleg a központi nyomásszabályozóval beállítjuk a kívánt üzemi nyomást. Ezt követően a szakaszoló kapcsolókat külön-külön kikapcsoljuk és minden szakaszoló kapcsolónál a saját nyomásszabályozó szelepével korrigáljuk a nyomást (39. ábra). Az így beállított gép esetén a nyomás a szakaszok kapcsolásától független lesz. 37. ábra - Kézi működtetésű szakaszoló kapcsolók 42

53 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei 38. ábra - Elektromos működtetésű szakaszoló kapcsolók 39. ábra - A szakaszoló kapcsolók nyomásszabályzó szelepe 43

54 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei 14. Elzáró főszelep A szakaszok külön-külön kapcsolására csak speciális esetben van szükség (pl. táblaszél permetezésénél). Általános üzemeltetésnél az összes szakasz működik, ezért a rendszerbe elzáró főszelepet építenek (40. ábra), amely a szakaszoló kapcsolók nyitott helyzetében minden szakasz zárását, nyitását biztosítja. 40. ábra - Fő elzáró szelep Az elzáró főszelep speciális kialakítású golyósszelep, amely ellátja a rendszerben a nyomáscsökkentő szerepét is (visszaszívó rendszer). Annak érdekében ugyanis, hogy a szakaszok elzárása után a szórófejek gyorsan és csepegés nélkül zárjanak, meg kell szüntetni a szórófejeknél és a szórófejeket tápláló nyomótömlőkben a nyomást. Visszaszívó rendszerként számos megoldás ismert, a leggyakrabban alkalmazott megoldás azonban a folyadéksugár szivattyú elvén működik. A főszelep zárásával ebben az esetben a szivattyú által szállított 44

55 3. A permetezőgépek permetléáramlási rendszerének elemei permetlé egy fúvókába kerül, amelyet körülvevő tér mint a folyadéksugár szivattyú szívott tere a nyomótömlőkhöz kapcsolódik és onnan a permetlevet kiszívja és a nyomást hirtelen csökkenti. Ez egyben azt is jelenti, hogy a visszaszívó rendszerek csak a szivattyú működésével egyidejűleg töltik be szerepüket. Amennyiben a kezelő nem az elzáró főszelepet működteti, hanem a szivattyú hajtását kapcsolja ki, a szórófejek csepegése nem akadályozható meg, ami szerveszteséghez, a kultúrnövény károsodásához és környezetszennyezéshez vezet. Ezért a visszaszívó rendszereknek és azok szakszerű kezelésének nagy jelentősége van a permetezőgépek üzemében. Az elzáró főszelep működtetése történhet kézi karral vagy távkapcsolással, elektromos motor segítségével. 15. Nagynyomású tömlők A szórófejszakaszokat a szakaszoló kapcsolókkal nagynyomású tömlők kötik össze. A tömlők épsége vagy kopottsága nagymértékben befolyásolja a permetezőgép munkaminőségét. Kopott, elhasználódott, sérült tömlők a nyomás hatására változtatják keresztmetszetüket (lélegzenek), ami a szórófejek teljesítményét módosítja. Ügyelni kell tehát a tömlők épségére, törésmentes vezetésére. Fontos, hogy a szórókeret nyitása-csukása során a tömlők ne csípődjenek be, törésmentesen kövessék a keret pozícióváltozásait. Fontos a tömlőcsere esetén az azonos paraméterekkel rendelkező tömlő alkalmazása. 45

56 4. fejezet - 4. Cseppképzés A növényvédelemben az esetek többségében vízben oldott vegyszert (oldat), emulziót, szuszpenziót, azaz permetlevet használnak, amit cseppekre bontanak, és szórással juttatnak ki. Néha alkalmaznak más kijuttatási technikát is. A kijuttatás technikája szerint a következő módszereket különböztetjük meg (László, 2000; 2003). permetezés (a cseppek több mint 80%-a μm közé esik); porlasztás (a cseppek több mint 80%-a μm közé esik); ködképzés (~0,1 50 μm cseppmérettel); porozás (~ μm szemcsemérettel); mikrogranulátum kijuttatása (~ μm szemcsemérettel). Amennyiben a cseppek méretét felére csökkentjük, elvileg a felhasznált permetlémennyiség is a felére csökkenthető. A cseppek méretének csökkentése azonban korlátozott, mert a kis cseppek nehezen kezelhetők: a 30 μm-nél kisebb cseppek elsodródnak, beszáradnak, nem rakódnak le a célfelületre; az μm-es cseppek könnyen sodródnak, szőrös levélfelületen nem érintkeznek a levél felületével, veszteségként jelentkeznek; a μm-es cseppek megfelelő technikával kezelhetők; elsodródási veszély esetén a μm-es cseppeket tartjuk a jelenlegi technika mellett kedvezőnek; a 350 μm-nél nagyobb cseppek a hagyományos technika mellet, nagyobb felületi feszültség esetén könnyen legurulnak a célfelületről (ma már van technika a nagyobb cseppek kezelésére). Az előbbiek alapján megállapítható, hogy a cseppméret egy szűk tartománya kezelhető jól, ezért a permetezőgépek fejlesztése az optimális cseppméretnél kisebb és nagyobb cseppek kezelésének biztosítására és a permetlé-felhasználás hatékonyságának növelésére irányul. A területegységre felhasznált folyadékmennyiség szorosan összefügg ezekkel a fejlesztésekkel. Általános törekvés a kisebb folyadékmennyiség alkalmazása, azonban ennek is megvannak a veszélyei, amire később kitérünk. A felhasznált folyadékmennyiséget szántóföldi permetezőgépek esetén az alábbiak szerint kategorizálják (Balázs et al., 1984). < 0,5 dm 3 /ha UULV, rendkívül kis mennyiség (ultra-ultra-low-volume); 0,5 5,0 dm 3 /ha ULV, igen kis mennyiség (ultra-low-volume); 5,0 50 dm 3 /ha LV, kis mennyiség (low-volume); dm 3 /ha MV, közepes mennyiség (medium-volume); dm 3 /ha HV, nagy mennyiség (high-volume); dm 3 /ha UHV, igen nagy mennyiség (ultra-high-volume); >2000 dm 3 /ha UUHV, rendkívül nagy mennyiség (ultra-ultra-high-volume). A mai permetezéstechnika jelentős részben a dm 3 /ha kategóriába esik. Ennél kevesebb permetlevet a repülőgépes növényvédelemben, ezt meghaladó mennyiséget pedig ültetvények permetezésénél használhatnak. A permetezés hatékonysága a cseppképzés és a cseppek kezelésének módjától jelentősen függ. A cseppképzés lehet: hidraulikus (nyomás alatti cseppképzés); pneumatikus (légporlasztás); 46

57 4. Cseppképzés mechanikus; termikus. 1. Hidraulikus cseppképzés A hidraulikus cseppképzésű szórófejeknél a permetlé cseppekre bontását a szórófejek nyílásán nyomás alatt átáramló folyadékra ható erők (súrlódási, kohéziós, adhéziós, aerodinamikai erők, felületi feszültség stb.) biztosítják (László A., 1997; Láng Z., 1999). A szórófej nyílásán átáramló folyadék belső súrlódási tényezője és a folyadéknak a szórófej-nyílás felületén történő súrlódási tényezője eltérő, ami a folyadéksugár külső és belső részén sebességkülönbséget hoz létre és ez a sebességkülönbség a folyadék sugárban (fátyolban) pulzálást eredményez. A pulzálás intenzitása a szórófejtől távolodva növekszik, és amikor legyőzi a folyadéksugarat összetartó felületi feszültséget, cseppekre esik szét. A pulzálás során a folyadéksugár átmérője a sugár mentén változik, illetve eltérő vastagságú folyadékfátyol jön létre, ami nagyobb és kisebb átmérőjű cseppekre esik szét. A hidraulikus cseppképzés elvéből kifolyólag tehát mindig heterogén csepphalmaz keletkezik. A szórófejek fejlesztésénél a dugulások elkerülése érdekében az volt a törekvés, hogy minél nagyobb szórófej furattal minél kisebb cseppeket lehessen képezni. A dugulás megelőzését segíti a szórófej előtt elhelyezett szűrő, amelyet elemi szűrőnek is szoktak nevezni. Az apró cseppeket általában nem folyadéksugárból, hanem folyadékfátyolból képezik. A folyadékfátyol cseppekre bomlásának folyamata megegyezik a folyadéksugáréval. A kis cseppek létrehozására való törekvés minél vékonyabb folyadékfátyol kialakítását igényli. Vékony folyadékfátyol létrehozható úgy, hogy a permetlevet a szórófejben gyorsan megforgatjuk és a forgó folyadéksugarat bocsátjuk át a szórófej furatán. Ebben az esetben a permetlé kúpsugarat alkot. A folyadéksugár ütköztetésével lapos folyadékfátyol hozható létre. Az előbbi elvet a cirkulációs, az utóbbit az ütközéses szórófejek képviselik. A cirkulációs szórófejek csigabetétes és pörgető betétes változatai terjedtek el. A csigabetétes szórófejeknél(41. ábra) a permetlé nyomás hatására a csigabetét (1) menetei között haladva veszi fel a pörgő mozgást. A csigabetét és a szórólapka (2) közötti örvénytérben a folyadék pörgése fokozódik. A folyadék nyomása, az örvénytér hossza és a szórófej nyílásának mérete az alábbiak szerint befolyásolja a cseppképzés jellemzőit: a nyomás növelésével az időegység alatt kijuttatott folyadék mennyisége és a szóráskúp szöge növekszik, a cseppméret csökken; az örvénytér hosszának növelésével a szóráskúp szöge csökken, a cseppméret növekszik. Az örvénytér hosszát kézi szórópisztolyoknál a záró test tengely irányú helyzetét állító csavarral lehet szabályozni. Szórókereten az örvénytér hossza a szórófejek előtt elhelyezkedő csigabetét cseréjével (rövidebb vagy hosszabb örvényterű) változtatható; a szórófejnyílás méretének növelésével az időegység alatt kijuttatott folyadék mennyiség azonos nyomás mellett nő, a szóráskúp szöge és a cseppméret egyaránt növekszik. A nyílásméret-növelés szórófejcserével lehetséges. 41. ábra - Csigabetétes szórófej vázlat 47

58 4. Cseppképzés Fordított helyzetben a jellemzők értelemszerűen változnak. A permetezőgépek optimális beállításánál a fent felsorolt állítási lehetőségek célszerű kombinációját alkalmazzuk. A pörgető betétes szórófejek(42. ábra) hasonló módon működnek, azonban itt a permetlé forgatását pörgető betét (1) biztosítja, amelynél a permetlé kettő vagy több ferde furaton halad át, vagy két tengely irányú furat a permetlevet az örvénykamrába (3) érintőlegesen csatlakozó csatornába vezeti és az érintőleges beáramlás által kap pörgetést. A gyakorlatban a pörgető testek különböző változataival találkozhatunk (43. ábra). A folyadékáram nagyságát a szórólapka 42. ábra (2) mérete határozza meg. A szórólapkák kivitele is nagy változatosságot mutat (44. ábra). A csigabetétes szórófejeknél felsorolt jellemzők a pörgető betétes szórófejekre is érvényesek. 42. ábra - Pörgető test vázlat 48

59 4. Cseppképzés 43. ábra - Pörgető test megoldások 44. ábra - Különböző méretű szóró lapka A cirkulációs szórófejeket nagynyomású szórófejként alkalmazzák ültetvénypermetező gépeken. Szokásos nyomástartományuk bar. A mai korszerű szórófejek ennél nagyobb nyomást nem igényelnek és nem is 49

60 4. Cseppképzés javasolt nagyobb nyomás alkalmazása, mert a nyomás növelésével az apró cseppek aránya nő és ezzel az elsodródási veszély is növekszik. Szántóföldi permetezőgépeken ritkán találkozunk cirkulációs szórófejekkel, ekkor szokásos nyomástartományuk 2 4 bar. A cirkulációs szórófejek általában üreges-kúpos permetlésugárral dolgoznak. Amennyiben a pörgető betéten középfuratot is kiképeznek, telekúpos kivitelű szóráskúp keletkezik (45. ábra). 45. ábra - Telekúpos és üreges kúpos cirkulációs szórófej A másik nagy csoportot az ütközéses szórófejek képezik, amelyek között felület- és folyadékütközéses szórófejek ismertek. Felületütközéses szórófejeknél(46. ábra) a folyadéksugarat simára munkált, ívelt felületnek ütköztetik és így hoznak létre lapos folyadékfátyolt, amelynek kúpszöge A felületütközéses szórófejeket szántóföldi permetezőgépeken, mint alacsony nyomású szórófejeket alkalmazzák. Felhasználási területük elsősorban gyomirtó szerek durvacseppes kijuttatása. Ennek megfelelően nyomástartományuk 1,5 3 bar. Célszerű a szórófejeket a nyomástartomány alsó határán tartani, hogy csökkentsük az elsodródásra hajlamos apró cseppek arányát. A felületütközéses szórófejeket folyékony műtrágyák kijuttatásához is használják (47. ábra). 46. ábra - Felületütközéses szórófej vázlat 50

61 4. Cseppképzés 47. ábra - Különböző célú felületütközéses szórófejek 51

62 4. Cseppképzés Szántóföldi permetezőgépeken leggyakrabban folyadékütközéses (réses) szórófejeket használnak (48. ábra). A folyadékütközéses cseppképzés elve két folyadéksugárszögben történő ütköztetése, aminek következtében a szögfelezőben lapos folyadékfátyol keletkezik. Az egyenletes vastagságú folyadékfátyol az ismertetett módon és törvényszerűség szerint bomlik cseppekre. A tömeggyártás igényeinek megfelelő technológiával kialakított szórófejben a permetlé félgömbvégű furatban áramlik. A félgömbfelület a folyadéksugarakat egymással szembe fordítja, ütközteti és az ütközés síkjára merőlegesen, folyadékfátyol jön létre, amelynek kibocsátására a félgömbön megfelelő alakú és méretű rést kell kiképezni. A csúcsokban végződő ellipszis alakú rés mérete határozza meg az időegység alatt átbocsátott folyadék mennyiségét, a folyadékfátyol szögét és befolyásolja a cseppméretet. A szántóföldi szórókereteken leggyakrabban alkalmazott réses szórófejek által kibocsátott folyadékfátyol kúpszöge névleges nyomáson (4 bar) 110. A szórófejek nyomástartománya a kezelés céljától függően 1,5 5 bar. A nyomás növelésével a kúpszög kissé növekszik és viszont. A szórófejek fejlesztésénél fontos szempont volt, hogy a nyomásváltozás minél kisebb szögváltozást eredményezzen, hiszen az optimális keresztirányú eloszláshoz kísérleti úton meghatározott 50 cm szórófejosztás 110 -os szórásszög mellett ad jó keresztirányú permetléeloszlást. A nyomás függvényében azonban minden szórófejnél változik a szórási sugár szöge. Különösen kis nyomásnál válhat ez kritikussá, ahol a nyomás változása jelentős szögváltozást eredményez. A szórófejek a geometriai adatokból következően átfedéssel dolgoznak, ezért a folyadéksugarak ütközésének és ez által a durva cseppek kialakulásának elkerülése érdekében a folyadéksugarakat a haladási irányra merőleges helyzethez képest kal elforgatják (lásd a 6. ábrát). A korszerű gépeken a szórófejek rögzítésére szolgáló anya (hollander) megfelelő kialakítása biztosítja a kívánt szöghelyzetet. A kilépőnyílás méretének és alakjának célszerű megválasztásával más szórásszögű szórófejek is kialakíthatók (45, 60, 80, 90 stb.). Ezeket a szórófejeket sávpermetezésre használják. 48. ábra - Folyadékütközéses szórófej vázlat Fontos tudni, hogy a rés szélességének változtatásával a rá merőleges méretét is változtatják úgy, hogy a nyílás keresztmetszete azonos méretjelzésű szórófejnél azonos maradjon. Ennek megfelelően a szórófej teljesítménye a szögétől független és a különböző szögű, de azonos mérettartományba eső szórófejek a katalógusban azonos szórófej-teljesítménynél találhatók. A szórófejeket számozásuk, illetve színük alapján lehet meghatározni, esetenként ezeknek a kombinációját is alkalmazhatják (49. ábra). 49. ábra - Folyadékütközéses szórófejek 52

63 4. Cseppképzés A szórófejek teljesítménye a szórófej mérete mellett az alkalmazott üzemi nyomás függvénye. A különböző méretű szórófejek eltérő módon reagálnak a nyomás változására. A szórófej teljesítmény és a nyomás összefüggését különböző szórófej esetén görbesereggel ábrázolják (Balázs et al., 1984) (50. ábra). Jól látható az ábrán, hogy a kisebb méretű szórófejek teljesítménye a nyomás növelésével alig nő. A szórófej méretének növelésével a teljesítmény a nyomás változásával egyre nagyobb mértékben változik. A növényvédő gépek beállításánál és üzemeltetésnél fontos ismerni továbbá, hogy a nyomás növelésével azonos szórófejméret mellett a cseppméret kezdetben jelentősen, a nagyobb nyomástartományban, kisebb mértékben csökken (51. ábra). Nem célszerű tehát a nyomás növelése azon a határon túl, ahol jelentős cseppméretcsökkenés már nem érhető el. Ezekkel a szórófejjellemzőkkel a gépek beállítása és üzemeltetése során tisztában kell lenni. 50. ábra - Különböző méretű szórófejek tömegáram diagramja 51. ábra - A közepes cseppméret változása a nyomás függvényében 53

64 4. Cseppképzés Az eddig ismertetett szórófejek az alap szórófej kategóriába tartoznak. A szórófejek fejlesztésével, kivitelének módosításával azonban számos szórófej-variációt hoztak létre. A fejlesztés célja a cseppek célfelületre juttatásának javítását célozta. Két gond merült fel a csepphalmaz kézbentartásával kapcsolatban. A μm átmérőnél kisebb cseppek elsodródásra hajlamosak, ezért csökkenteni kellett ezek részarányát. A 350 μm átmérőnél nagyobb cseppek a célfelületről könnyen legördülnek, növelve a hatóanyag-veszteséget és a környezeti terhelést. Mindkét irányban sikeres fejlesztések történtek. A kis cseppek részarányának csökkentését célozta az alacsony nyomású (LP) szórófejek kialakítása. A fejlesztésnél a szórófejen belüli áramlási viszonyok javítására törekedtek. A félgömbvégű furatban a folyadéksugárnak csak egy része áramlik optimális keresztmetszetben és ütközik a résre merőleges síkban. A furat keresztmetszetének módosításával (ovális furat kialakításával) növelték az optimális keresztmetszetben áramló permetlé arányát, így kisebb nyomás mellett érték el az elvárt cseppméretet. A kisebb nyomás kevesebb apró csepp keletkezését jelentette. A réses szórófejek célszerű kialakításával, előporlasztó betét alkalmazásával (52. ábra) szintén javítható a cseppképzés. Az úgynevezett Anti-Drift szórófejek szűkebb cseppspektrum képzésére alkalmasak, azonos nyomáson nagyobb cseppeket képeznek, általuk csökkenthető az apró cseppek aránya, ezért kisebb a cseppek elsodródási veszélye. 52. ábra - Előporlasztó betét alkalmazása folyadékütközéses szórófejeknél 54

65 4. Cseppképzés A nagyobb cseppek célfelületről történő legördülésének megakadályozását is sikeresen valósították meg. Ezt a feladatot a légbeszívásos (injektoros) és légbefúvásos szórófejekkel lehet megoldani (53. ábra). Itt a szórófejben áramló folyadékhoz levegőt injektálnak (légbeszívásos) vagy levegőt szivattyúznak (légbefúvásos). A permetlé és a levegő egy kamrába keveredik, légzárványos nagy cseppek keletkeznek, amelyek a célfelületen szétpattannak és a növényzet felületén finom filmréteget képeznek, javítva a fedettséget és csökkentve a megfolyás veszélyét. Alkalmazásával a cseppméret 750 μm-ig is növelhető, amely lényegesen csökkenti az elsodródás veszélyét még nagyobb légmozgásnál (5 7 m/s) is. Azonos méretű hagyományos és az injektoros szórófejek cseppképzése között szembetűnő a különbség (54. ábra). A szórófejek a hagyományos szórófejek helyére felszerelhetők. 53. ábra - Injektoros szórófej 55

66 4. Cseppképzés 54. ábra - Injektoros és hagyományos szórófej szórásképe 56

67 4. Cseppképzés Speciális technológiához különleges szórófejeket is kialakítottak a folyadékütköztetés elvének felhasználásával. Amennyiben kapásnövényeknél állományban kívánunk gyomirtást végezni, úgy levél alá permetezést végezhetünk. Ehhez a művelethez előnyösen alkalmazhatók az úgynevezett excenter szórófejek. Ebben az esetben a félgömbvégű furatot csak egyik oldalán réselik (OC jelzésű, egyoldalas excenter szórófej, 55. ábra), így a 85 -os lapos folyadéksugár a szórófej közepétől kiindulva, csak az egyik oldalon lép ki, lehetővé téve azt, hogy a kultivátorral nem kezelhető kultúrnövény alatti területet permetezzük csak. Ez a szórófej a keret végén, mint végszórófej is alkalmazható, ha pontos határszórást kívánunk megvalósítani. Amennyiben a sorközt is kezelni kívánjuk, úgy az alacsony szórófej-elhelyezés érdekében 150 jelzésű, kettős excenter szórófej alkalmazása indokolt (56. ábra). Ebben az esetben középtől kiindulva a haladási irányra merőleges két lapos sugár lép ki a szórófejből nagy szórásszöget biztosítva (150 ). Alkalmazásuk lehetővé teszi, hogy a szórófejjel alacsony elhelyezés mellett (kisebb elsodródás) is széles sáv kezelhető. Ezeket a szórófejeket értelemszerűen alacsony nyomású (1,5 3,5 bar) tartományban célszerű üzemeltetni. Bár az excenter szórófejek által képzett durva cseppek elsodródásra nem hajlamosak, mégis levél alá permetezésnél a kultúrnövény védelme érdekében általában védőernyőt alkalmaznak. 55. ábra - Egyoldalas excenter szórófej 57

68 4. Cseppképzés 56. ábra - Kettős excenter szórófej 58

69 4. Cseppképzés Dús lombozatú, zártabb állomány permetezése esetén a cseppek jobb behatolása érdekében kettős lapos sugarú szórófejek(57. ábra) is alkalmazhatók (pl. E típusjelzésű, 40 és 80 -os). Ebben az esetben a haladási irányra keresztben elhelyezkedő, két egymás mögötti lapos folyadéksugár megfelelő szöget (60 ) zár be egymással, így egyik sugár haladási irányban előre, a másik hátra jut be az állomány közé (58. ábra), nagyobb behatolást és fedettséget biztosítva. A képzett cseppek azonos szórófejméret mellett kisebbek, mint a hagyományos szórófejeknél. Különösen alkalmas felülről és/vagy oldalról történő kezelés esetén. Állománykezelésnél alkalmazott nyomástartomány általában 2 4 bar, szükség esetén ennél nagyobb is lehet. 57. ábra - Kettős lapos sugarú szórófejek 58. ábra - Kettős lapos sugarú szórófejek szórás közben 59

70 4. Cseppképzés 60

71 4. Cseppképzés A szórófejek anyaga műanyag, réz és ötvözetei, rozsdamentes acél, kerámia. Kopásállóságuk a fenti sorrendnek megfelelően növekszik, élettartamuk a fenti sorrendben 30, 60, 120, kerámia szórófejnél ezt meghaladó üzemóra. Fontos azonban tudni, hogy a kerámia szórófej a legérzékenyebb a sérülésre, ezért munkaminőségét csak kíméletes kezelés mellett tartja meg hosszú ideig. A szórófejek cseréje a fenti élettartamot figyelembe véve indokolt, bár szezononként mindig érdemes a cserét elvégezni. Fontos tudni, hogy egy szórófej árának legalább 100-szoros értékű vegyszert szór ki élettartama során, a megmentett termés értéke pedig ennek további sokszorosa. Nem szabad, tehát a védekezés eredményességét olcsó, rossz minőségű részegységek használatával veszélyeztetni (Dimitrievits, 2000). A szórófejeket a szórókereten általában 50 cm távolságra helyezik el és a névleges nyomás tartományában a permetezett felülettől való távolságuk is 50 cm. A korszerű permetezőgépek szórófejei a permetlévezetékhez csepegésgátló membránszeleppel csatlakoznak (59. ábra). A membránszelepek 0,4 bar nyitó nyomásra szabályozottak, így a permetezés indulásához a teljes keretszélességben ki kell alakulni a nyitó nyomásnak és ekkor az összes szórófej egyszerre kezd el permetezni. A főszelep elzárása és a nyomáscsökkentő rendszer működése következtében a szórófejek egyszerre zárnak és csepegés nélkül zárva maradnak (60. ábra). A szórófejnagyság változtatásának megkönnyítése érdekében a korábban alkalmazott egyedi szórófej helyett csoportos szórófej-elhelyezés vált általánossá (2 5 szórófej egy tartón). A forgatható rendszerű szórófejtartón mindig a függőleges helyzetbe fordított szórófej működik (61. ábra). Ez a rendszer meggyorsítja a szórófejek váltását és csökkenti az ebből adódó hibalehetőséget. 59. ábra - Csepegésgátló szelep nyitott helyzetben 61

72 4. Cseppképzés 60. ábra - Csepegésgátló szelep zárt helyzetben 62

73 4. Cseppképzés 61. ábra - Több szórófejes szórófejtartó 63

74 4. Cseppképzés A hidraulikus cseppképzés mellett kisebb számban bár, de találkozunk egyéb cseppképzési rendszerekkel. Ezek közül a légporlasztás a leggyakoribb. 2. Légporlasztású cseppképzés A légporlasztású cseppképzésnél a permetlevet légáram bontja cseppekre. A légporlasztás 25 m/s-nál nagyobb légsebességnél érvényesül, azonban tiszta légporlasztásról csak 80 m/s feletti légsebességnél beszélünk. A légporlasztás hatékonysága függ a permetlé-légáram találkozás módjától. A ventilátor által szállított levegőt egy venturi csőben (szórócső) felgyorsítjuk, és a cső legszűkebb keresztmetszetében helyezzük el a permetlé bevezetésére szolgáló szórófejet (62. ábra). Amennyiben az áramló levegő a permetlevet egy ívelt felületen folyadék fátyollá tudja alakítani, majd a felület éles széléről cseppekre bontani, akkor egyenletesebb és kisebb cseppek keletkeznek, mint ha a permetlevet egyszerűen csak bevezetjük a légáramba. Kisebb légsebesség mellett is lehet kellő cseppméretet elérni, ha a permetlevet szórófejjel hidraulikus módon képezzük és csak a cseppek finomítását bízzuk a légáramra, ezt kombinált cseppképzésnek hívjuk. A légporlasztással képzett cseppek mérete több tényező függvénye. A cseppméretre jelentős hatást gyakorol a légsebesség, amelynek növelésével arányosan csökken az átlagos cseppméret. A szállítólevegős permetezésnél a légáram elsősorban szállítja a cseppeket, és csak kismértékben finomítja azokat, hiszen itt a légsebesség a cseppképzés környezetében csak m/s. A kombinált cseppképzésnél a légsebesség m/s és a levegő cseppfinomító hatása jelentős m/s légsebességnél nincs szükség hidraulikus elő cseppképzésre, a légáram önmagában képes μm átmérőjű cseppek képzésére. 100 m/s feletti légsebességgel 100 μm alatti cseppek állíthatók elő, amelyek könnyen beszáradnak és elsodródnak, bár itt a légáram gyorsan és irányítottan juttatja azokat a célfelületre. A légsebesség további növelésével ( m/s) μm átmérőjű cseppek is képezhetők. Ez utóbbi a hidegködképzés kategóriája, ahol a szükséges légsebesség már csak légsűrítővel állítható elő. A hidegködképzés jól használható üvegházak növényvédelmére. A hidegköd képzés megoldása lehetséges a 64

75 4. Cseppképzés folyadék nyomásának növelésével és a szórófej célszerű kiképzésével (63. ábra). Ez csupán a képzett cseppek átlagos mérete (30 35 µm) miatt sorolható a hidegködképző gépek sorába, hiszen ez lényegében hidraulikus cseppképzés. A hidegködképzés másik csoportjába a légporlasztású gépek tartoznak, ahol a nagy sebességű levegő bontja a folyadékot apró cseppekre, (átlagos cseppméret µm). Ebben a kategóriában gyártanak kézi ködképző gépeket (64. ábra) és nagy teljesítményű, ventilátorral is egybeépített gépeket (65. ábra). Ez utóbbi esetben üvegházak automatikus kezelése lehetséges. Fontos tudni, hogy a cseppméretet légporlasztás esetén a permetlé levegő tömeg aránya is befolyásolja. Minél kevesebb permetlevet vezetünk azonos tömegű levegőbe, annál finomabb cseppek képezhetők. A csepphalmaz azonban éppúgy heterogén, mint a hidraulikus cseppképzésnél. Végül megoldható a hidegködképzés ultrahang-generátorral. 62. ábra - Légporlasztású szórófej 63. ábra - Hidraulikus cseppképzésű hidegködképző gép 65

76 4. Cseppképzés 64. ábra - Légporlasztású hidegködképző gép 65. ábra - Nagy teljesítményű hidegködképző gép üvegházban 66

77 4. Cseppképzés A légporlasztású cseppképzés előnye, hogy a légáram a cseppeket irányítottan szállítja a célfelületre, és a növényzet mozgatásával javítja a behatolást és a fedettséget szín és fonák oldalon egyaránt. Ezért sűrű lombozatú növényeknél hatékonyabban alkalmazható, mint a hidraulikus cseppképzés. Nem véletlen, hogy mind a szántóföldi kultúrák (elsősorban zöldségfélék), mind az ültetvények permetezésénél növekszik a jelentősége. 3. Mechanikus cseppképzés A mechanikus cseppképzés általánosan alkalmazott változatainál villanymotorral hajtott forgó tárcsával (66. ábra) történik a permetlé cseppekre bontása. A tárcsa fordulatszáma /min. A kúpos tárcsára vezetett permetlé a centrifugális erő hatására vékony folyadékfátyol formájában mozog a kerület felé, ahol a tárcsa peremén kiképzett fogak cseppekre bontják. A szabályos távolságra elhelyezkedő fogak a folyadékfátyolból azonos méretű cseppeket szakítanak le. A cseppek mérete a tárcsa fordulatszámától, kiképzésétől és a permetlé tömegáramától függ. A cseppméret korrekt szabályozhatósága miatt az eljárást szabályozott cseppméretű rendszernek is szokták nevezni. Nagy előnye, hogy a csepphalmazban közel azonos méretű cseppek találhatók, amelyek kezelése könnyebb, mint a heterogén csepphalmazé. A tárcsás mechanikus cseppképzést ma hazánkban a csávázógépeken alkalmazzák. 66. ábra - Mechanikus cseppképzésű szórófej 67

78 4. Cseppképzés A mechanikus cseppképzésű szórófejeknek vannak változtatható fordulatszámú változatai is. Ebben az esetben a villanymotor tengelyén és a szórótárcsán többlépcsős ékszíjtárcsa található (67. ábra). A két ékszíjtárcsa között áthelyezhető ékszíj viszi át a hajtást. A cseppek mérete így a tárcsa fordulatszámával és a folyadékárammal egyaránt szabályozható. Hazánkban a könnyű repülőszerkezeteknél (pl. motoros sárkányrepülő) próbálkoztak ilyen megoldással. 67. ábra - Több fordulatszámú mechanikus cseppképzésű szórófej 68

79 4. Cseppképzés A mechanikus cseppképző szórófejek dobos változatai a repülőgépes növényvédelemben váltak általánossá (68. ábra). Ebben az esetben a dob felülete perforált (furatokkal vagy résekkel ellátott) és a dob belsejébe vezetett permetlevet a gyorsan forgó dob bontja apró cseppekre. A hazai fejlesztésű réselt dobos cseppképző 50 és 500 μm közötti cseppméretre állítható be állandó fordulatszám ( l/min) mellett, a folyadékáram módosításával. Ismertek olyan dobos szóró szerkezettel szerelt mechanikus cseppképző rendszerek is, ahol a felhasznált folyadékmennyiség mellett dobcserével is lehet szabályozni a cseppek méretét (MD 500E forgószárnyú repülőgép). Ebben az esetben műanyag dobot alkalmaznak és cseréjével 10, 20, 40 és 60 μm cseppméret állítható be. A készlethez tartozik egy rozsdamentes acél dob is, amellyel 80 μm cseppméret képezhető. 68. ábra - Dobos rendszerű mechanikus cseppképzésű szórófej 69

80 4. Cseppképzés A mechanikus cseppképzés természetesen felhasználható szántóföldi permetező gépeken is, volt erre hazai próbálkozás is. A szórókereten ebben az esetben 1,5 m-enként helyeztek el vízszintes síkban forgó szórótárcsákat. A vízszintes síkban mintegy 70 cm magasságban indított csepphalmaz azonban rendkívül szélérzékeny volt és igen nagy veszteség jelentkezett. Sikeresebb próbálkozás volt, amikor függőleges síkban forgó szórótárcsákkal szerelték fel a szántóföldi permetezőgépet. A tárcsák kerületének azt a részét, ahol a cseppek kedvezőtlen irányban váltak le, burkolták, és csak a célfelület felé mozgó cseppeket hasznosították (69. ábra). A burkolaton lecsapódó permetlevet visszajuttatták a tartályba. A mechanikus cseppképzés alkalmazható ültetvénypermetező gépeken is. Ezzel kapcsolatban is folytak hazai kísérletek. Itt az axiál ventilátor kifúvónyílását csövekre bontották, és a fúvócsövekben helyeztek el egy-egy szórófejet (70. ábra). Itt a légáram a cseppeket jól irányított módon juttatta a célfelületre, tehát kijuttatástechnikailag a rendszer működőképes volt. Inkább a mechanikus cseppképzéshez alkalmas szerek hiánya és a technika nagy költsége akadályozta elterjedését. 69. ábra - Függőleges síkú mechanikus cseppképzésű szórófej 70. ábra - Mechanikus cseppképzésű szórófej ventilátor kifúvó nyílásában 70

81 4. Cseppképzés A mechanikus cseppképzésnek ismert olyan változata is, ahol az egységes nagyméretű cseppek képzése volt a cél. Angliában fejlesztették ki az ugyancsak villanymotorral működtetett lengő rendszerű, furatos dobbal szerelt szórószerkezetet (71. ábra). Itt a permetlé egy percenként 3000 lengésszámú henger belsejébe kerül, ahol kis nyomás mellett (0,5 1 bar) jut ki sugarakat alkotva a dob furatain. Lengés nélkül a folyadéksugár a természetes cseppbontás elve szerint heterogén cseppek formájában jutna ki. A henger lengése (vibrációja) a folyadéksugarakat szeleteli, és egyenletes cseppeket hoz létre. A kijuttatott folyadékmennyiség a hengeren elhelyezett furatok számával volt szabályozható. Ez a cseppképzési mód nem terjedt el, de időnként még felmerül a szaksajtóban. 71. ábra - Vibrációs rendszerű mechanikus cseppképzésű szórófej 4. Termikus cseppképzés A termikus cseppképzést a melegködképző gépeken alkalmazzák. A cél lehet térfertőtlenítés és felületkezelés. A térfertőtlenítés (pl. raktárak, üvegházak) repülő kártevők elleni védekezést jelent. Ebben az esetben fontos, hogy a képzett cseppek minél tovább tartózkodjanak a levegőben, ezért < 5 μm cseppméret alkalmazása a kedvező. A felületkezelésnél az a cél, hogy a növények, fák felületére minél több cseppet juttassunk, lehetőleg egyenletes eloszlásban. Ekkor ködképzés esetén 5 30 μm cseppméret szükséges. A cseppeket a növényzet fölé kell juttatni (növényzetre közvetlenül nem kerülhet a meleg köd), azok folyamatosan ülepednek le és jutnak a növény felületére. A süllyedési sebesség ismerete fontos, mert a cseppek párolognak és élettartamuk csak 5 10 másodperc, ami alatt el kell érni a célfelületet. Minél kisebb a tér relatív páratartalma, a cseppek beszáradása annál gyorsabban megy végbe. Ezért a folyadékhoz párolgásgátló adalékot adnak. Ezzel a módszerrel a cseppek élettartama akár fél órára is meghosszabbítható. Zárt terekben, pl. üvegházban történő kezelésnél a ködöt elegendő az ajtóból a térbe juttatni és beépített ventilátorral a tér levegőjét mozgatni, hogy a köd a tér minden pontjára eljusson. A melegködképző lényegében egy reaktív motorhoz hasonló felépítésű, mozgó alkatrész nélküli szerkezet (72. ábra). Egy henger alakú, egyik oldalon nyitott égéstérbe légsűrítővel levegőt juttatnak, és abba benzint porlasztanak. A benzin szabályozott, pulzáló bejuttatását egy lengő membrán biztosítja (73. ábra). Az éghető benzin-levegő keveréket elektromos szikrával meggyújtják. Folyamatos levegő- és benzinutánpótlás mellett folyamatos égés tartható fenn. A keletkezett füstgáz nagy sebességgel ( m/s) áramlik az égéstér nyitott vége irányába. A kilépőnyílás előtt az égéstérből kiáramló füstgázba adagolják a jól párolgó folyadékban oldott vegyszert. A forró füstgázban elpárolgó folyadék minden egyes cseppje hordozza a hatóanyagot. Amikor a permethalmaz a szabadba áramlik, lehűl, és köd formában kicsapódik (74. ábra). A ködcseppek mérete 0,5 50 μm tartományba esik. A ködképző eszközök kézi változatait elsősorban belső terek fertőtlenítésére használják. A kézi ködképző gépek nagy választékban állnak a felhasználók rendelkezésére (75. ábra). Készülnek nagy 71

82 4. Cseppképzés teljesítményű ködképző gépek is, amelyeket elsősorban ültetvényekben alkalmaznak. Ebben az esetben a köd terítését a természetes légmozgással oldják meg. 72. ábra - Melegködképző gép 73. ábra - Melegködképző gép működési vázlata 74. ábra - Melegködképző gép működés közben 72

83 4. Cseppképzés 75. ábra - Melegködképző gép változatok 73

84 5. fejezet - 5. Szántóföldi permetezőkeretek A szórókeret a permetezőgépek fontos szerkezeti része, hiszen döntő szerepe van abban, hogy a szórófejek által képzett permetcseppek a megkívánt módon jutnak-e a célfelületre. Hiába a jó cseppképzés, ha a keret nem tudja biztosítani a szórófejek kívánt térbeli helyzetét. A kereteket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk. A szórófejek elhelyezkedése szerint van sík- és sorszóró keret. A szántóföldi permetezőgépeknél nagyobbrészt síkszóró kereteket használnak, ahol a szórófejek a kereten egy síkban helyezkednek el, a célfelülettől azonos magasságban. A síkszóró kereteknek függesztett, félig függesztett, vontatott és rászerelt változatai ismertek. Leggyakrabban a függesztett kereteket használják. 1. Függesztett keretek A függesztett keret univerzális keretnek tekinthető, hiszen állítható magasságával jól alkalmazkodik a különböző növénymagassághoz (76. ábra). A permetezés célja, a tábla nagysága, a tartály mérete, az erőgép teljesítménye eltérő méretű keretet igényel, ezért néhány métertől 48 m szélességig a legkülönbözőbb keretméreteket forgalmaznak. Ma a leggyakrabban alkalmazott keretek szélessége m között változik. 76. ábra - Függesztett szántóföldi szórókeret A keretek készülnek rácsos szerkezettel vagy zárt szelvényből, esetleg csőből. Anyaguk acél- vagy alumíniumötvözet. Csuklós kivitele lehetőséget biztosít arra, hogy szállítási helyzetbe, az előírt szélességre összecsukható. A keret emelése, süllyesztése 15 m-nél kisebb keret esetén kézzel, nagyobb szélesség esetén hidraulikus munkahengerrel történik. A kisebb keretek szállítási helyzetben a tartály mögött keresztbe összecsukhatók és rögzíthetők (77. ábra), a nagyobbakat a tartály mellé vagy fölé rendezve zárják szállítási helyzetbe (78. ábra). Ebben az esetben a keret, a tehermentesítés végett, tartóra támaszkodik. A mai korszerű permetezőgépeknél követelmény, hogy a keret emelése, süllyesztése, nyitása, zárása az erőgép vezetőüléséből elvégezhető legyen anélkül, hogy közben a vezető a fülkét elhagyná. Ez az egyszemélyes kezelés a permetezőgép működtetésének minden műveletére előírás. 77. ábra - A tartály mögé összecsukott szórókeret 74

85 5. Szántóföldi permetezőkeretek 78. ábra - A tartály mellé összecsukott szórókeret 75

86 5. Szántóföldi permetezőkeretek A függesztett kereteknél a legfontosabb kérdés a felfüggesztés módja. Kezdetben, főleg a kisebb kereteknél alkalmazták az úgynevezett merev felfüggesztést, ahol a szórókeretnek a tartószerkezethez képest nem volt elmozdulási lehetősége, a keret az alapgéppel együtt mozgott. Ez előnyös volt abban a tekintetben, hogy egyenletesen elmunkált felületen a keret lengésmentesen követte a talaj felszínét, így a szórófejsugarak állandó és azonos mértékű átfedése következtében a permetlé jó keresztirányú eloszlását biztosította. Nagy hátránya volt, hogy a merev kapcsolat miatt a járószerkezetet ért dinamikus hatások átadódtak a keretszerkezetre, így az igen sérülékenynek bizonyult, ami miatt ma ezeket a kereteket egyre ritkábban alkalmazzák. A keret sérülékenységét egyes konstrukcióknál azzal igyekeztek kiküszöbölni, hogy a keretet rugós alátámasztással csatlakoztatták a tartókerethez. Ez a megoldás megakadályozta a keretre ható dinamikus erők érvényesülését, azonban egyenetlen talajfelszínen a keret erőteljesen lengett, így a szórófejsugarak átfedése és ezzel a keresztirányú szórásegyenlőtlenség állandóan változott. Emiatt ezek a keretek sem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Jelentős lépés volt a lengőkeretek megjelenése, ahol a szórókeret és a tartókeret nincs egymáshoz mereven kapcsolva. A keretnek szabad mozgása van, így ki tud térni a dinamikus erőhatások elől és nem követi az alapgép helyzetváltozását. A lengőkeretek számos változata ismert. Egyik lehetőség az úgynevezett trapéz felfüggesztés (79/a. ábra), ahol a tartókerethez mereven csatlakozik a trapéz felső, rövidebb oldala és ehhez csuklósan kapcsolódik a két trapézkar. A szórókeret középső része ebben az esetben a trapéz alsó oldalát képezi és csatlakozása a trapézkarokhoz szintén csuklós. Amikor a keret egyik vagy másik irányban kileng, a trapézkarok szöge úgy változik meg, hogy igyekszik a keretet visszatéríteni eredeti helyzetébe. Ez kisebb keretek esetén önmagában is elegendő a lengés megakadályozásához, bár bizonyos fékező, súrlódó felület beépítése szokásos. A keretre ható dinamikus hatások csökkenthetők a keret rugós alátámasztásával (79/b. ábra), ebben az esetben azonban a lengés csökkentése érdekében lengéscsillapítók beépítése szükséges. 79. ábra - Lengő felfüggesztésű szórókeret megoldások 76

87 5. Szántóföldi permetezőkeretek Nagyobb keretek esetén általános a lengéscsillapítók beépítése. A keret tehetetlensége és a lengéscsillapítók hatása még akkor is tartja a permetezett felülettel párhuzamos helyzetet, ha az alapgép a talaj egyenetlenségének következtében folyamatosan változtatja hossztengely körüli helyzetét. Ugyanakkor tartós oldalirányú lejtőn művelés esetén a lengéscsillapítók beállítják a talajjal párhuzamos helyzetet. Esetenként a keret szögbeállítását külön hidraulikus munkahengerrel oldják meg, amely vagy az egész keretre, vagy a jobb- és baloldali keretre külön-külön hat. Másik megoldás az egy ponton történő felfüggesztés, amelynek számos változata ismert. A tartókeret ebben az esetben két részből áll, egy az alvázhoz csatlakozó merev részből és az ezen elcsúszó pótkeretből, amelyet hidraulikus munkahenger mozgat (80. ábra). A keret függőleges síkú lengését lengéscsillapítók fékezik. Az egypontos felfüggesztés ilyen megoldását gyakran ingafelfüggesztésnek nevezik (81. ábra). A keret magasságállítását hidraulikus munkahenger biztosítja toló üzemmódban közvetlenül emelve a keretet, vagy áttétellel, csiga és drótkötél vagy lánc közbeiktatásával. Az előírt 0,5 1,5 m közötti szórófejmagasság beállítása magas tartókeretet igényel, ezért a keretmagasság állítását gyakran az erőgépek 3 pont függesztő szerkezetéhez hasonló karrendszerrel, esetleg négycsuklós szerkezettel oldják meg (82. ábra). 80. ábra - Függőleges síkban állítható szórókeret 77

88 5. Szántóföldi permetezőkeretek 81. ábra - Ingafelfüggesztésű szórókeret 78

89 5. Szántóföldi permetezőkeretek 82. ábra - Paralelogramma felfüggesztésű szórókeret 79

90 5. Szántóföldi permetezőkeretek A keretszerkezetet sérülés ellen védeni kell. A csuklós kerettagok csatlakoztatását úgy oldják meg, hogy a keret ütközés esetén, akár elölről, akár hátulról éri az erő, vízszintes síkban ki tudjon térni és az akadályon túlhaladva automatikusan visszatérjen eredeti helyzetébe. Ugyancsak ki tud térni a keret függőleges síkban is, ha kis magasságon üzemeltetve a lengés következtében a keretvég a talajnak ütközik. A szórófejek sérülését ebben az esetben úgy akadályozzák meg, hogy a keret végére ütközőt szerelnek. 2. Félig függesztett keretek Kisebb számban bár, de használnak félig függesztett kerettel szerelt szántóföldi permetezőgépeket is. A félig függesztett keret középső tagja a vontatott permetezőgép vázszerkezetéhez mereven kapcsolódik. A középső taghoz csuklósan csatlakoznak a további kerettagok, amelyeket járókerék támaszt alá (83. ábra). A szélső keretszakasz lehet kerék-alátámasztás nélküli lengőtag is. A csuklós kerettagokat vonórúd vagy drótkötél kapcsolja az alapgéphez. A drótkötél csak vonóerőt tud a csuklós keretnek átadni, ezért a keret, esetleges tolatásnál, könnyen megsérül. Ezt üzemeltetésnél feltétlenül figyelembe kell venni. Fontos a vonókötél rögzítése, mert a kötél kioldódása ugyancsak keretsérüléshez vezet. A középső kerettag merev kapcsolódása miatt a félig függesztett keretek magassága nem vagy csak lényegtelen mértékben (pl. 10 cm) szabályozható. Szállítási helyzetbe kézzel, ritkábban hidraulikus munkahengerrel állíthatók. A kézi állítás a gép kezelőjétől meglehetősen nagy erőkifejtést igényel, és általában nem elégíti ki az egyszemélyes kezelés kritériumát. Ennek megfelelően ezeket a keretmegoldásokat ma ritkán alkalmazzák. 83. ábra - Félig függesztett szórókeret megoldás 80

91 5. Szántóföldi permetezőkeretek 3. Vontatott keretek A vontatott kereteknél a teljes keretet járószerkezet támasztja alá és a szórókeret az alapgéphez csak vonórúddal csatlakozik. A külső kerettagok itt is lehetnek kerék- alátámasztás nélküli lengőtagok. A vontatott keret előnye, hogy alkalmazásával az alapgép (pl. önjáró permetezőgép vagy tehergépkocsi) a keret lekapcsolása után nagyobb szállítási sebességgel közlekedhet (pl. permetlé újratöltése céljából). A vontatott keretet szállítási helyzetben is a járókerekek támasztják alá és szállítási helyzetbe kézzel csukható össze. 4. Rászerelt keretek A rászerelt keret az erőgépre, talajművelő gépre vagy önjáró alvázra szerelhető állandó permetezési magassággal. Munkaszélessége talajművelő gépre (pl. könnyű magágykészítő gép) szerelt változatban a munkagép munkaszélességével azonos. Önjáró alváz esetén a keret szélességét technológiai megfontolások határozzák meg. A félig függesztett, a vontatott és a rászerelt keretek közös jellemzője, hogy állandó permetezési magassággal (pl. 50 cm) dolgoznak, így csak a talajvegyszerezésre vagy alacsony növények permetezésére alkalmasak. Előnyük a permetezési magasság pontos tartása, a szórófejsugarak optimális átfedésének biztosítása és ezzel a jó munkaminőség elérése. Hátrányuk az alapgép mozgásának korlátozása, a szállítási helyzetbe állítás bonyolultsága, a nagyobb sérülékenység. 5. Légporlasztású síkszóró keretek A síkszóró keretek speciális változatai a szántóföldi légporlasztású szóró keretek (84. ábra). A korábban gyakran alkalmazott és az utóbbi időben ismét az érdeklődés középpontjába került szántóföldi légporlasztású szórókeret általában cső vagy zárt szelvény, amelyben ventilátor szállítja a cseppbontáshoz és a cseppek célfelületre juttatásához szükséges levegőt. A kereten meghatározott távolságonként a levegő kibocsátásához célszerűen kialakított szóró nyílások találhatók, ahova a permetlevet is vezetik. A cseppbontás szórófejjel vagy szórófej nélkül történik a szórónyílásban érvényesülő légsebesség nagyságának függvényében. A légáram állománymozgató hatása következtében jobb fedettség és penetráció érhető el. Különösen a szántóföldi zöldségtermesztés növényvédelmi munkálatainál várható terjedésük. A légporlasztást részletesebben a 4.2. fejezetben ismertettük. 84. ábra - Légporlasztású szórókeret 81

92 5. Szántóföldi permetezőkeretek 6. Sorszóró keretek A célfelület optimális megközelítése gyakran a szántóföldi permetezőgépeken is térbeli szórófej-elhelyezést kíván. Ez megoldható a síkszóró kerethez kapcsolódó lelógó permetlévezetékkel (85. ábra) vagy a síkszóró kerethez kapcsolódó pótkeretekkel (86. ábra). Síkszóró keretek módosítása esetén szokásos megoldás, hogy zárt lombozatú, sorba vetett kultúrnövényt felülről és oldalról is permezzük úgy, hogy a növénysor felett meghagyjuk a szórófejet az eredeti helyén, a mellette lévő szórófejek helyére pedig, lelógó permetlévezetéket szerelünk és ennek a végére csatlakoztatjuk az állítható pótkeretet, amelyen a szórófejek térbeli elhelyezése célszerűen megoldható (87. ábra). A térbeli szórófej-elhelyezés jobb fedettséget biztosít és a permetcseppek jobb behatolását eredményezi. További előny, hogy a szórófejeket a célfelülettől optimális távolságban tudjuk működtetni, ami növeli a permetezés hatékonyságát, csökkenti az elsodródást, a beszáradást, a költségeket és a környezeti terhelést. Ehhez biztosítani kell a lelógó permetlévezeték lengésmentes működését, mert az egyenletes fedés csak ebben az esetben valósítható meg. Ezt kereszt- és hosszirányú lengés ellen biztosított merevítő rudakkal, rugókkal érik el, vagy a permetlévezetéket a talaj felszínén vezetett tartóval stabilizálják. A sorszóró keretek hatékonysága tovább növelhető speciális szórófejek, pl. a kettős lapos sugarú szórófejek alkalmazásával. 85. ábra - Sorszóró keret 82

93 5. Szántóföldi permetezőkeretek 83

94 5. Szántóföldi permetezőkeretek 86. ábra - Szórófejek térbeli elhelyezése 87. ábra - Állítható szórófejek térbeli elhelyezése 84

95 5. Szántóföldi permetezőkeretek A síkszóró keretről lelógó vezetékek speciális megoldását alkalmazzák akkor is, amikor folyékony műtrágyát a talaj felszínére kívánnak juttatni. Amennyiben a folyékony műtrágyát állományban kell kijuttatni a síkszóró keretre általában cm-enként lelógó vezetékeket helyeznek, amelyek a talajon csúszva sávosan juttatják ki a folyékony műtrágyát (88. ábra). Ebben az esetben szórófejet nem alkalmaznak, és cseppbontás sincs. 88. ábra - Szórókeret csúszó csövekkel 85

96 5. Szántóföldi permetezőkeretek Sorszóró keretet alkalmazunk akkor is, amikor állományban gyomirtást végzünk (pl. levél alá permetezés). Ekkor a szórófejeket szintén lelógó permetlévezetéken helyezzük el. Ebben az esetben biztosítani kell azt is, hogy a permetcseppek ne juthassanak a kultúrnövényre. Ehhez különböző védőernyőket alkalmazunk (89. ábra), amelyek állíthatók és jól igazíthatók a sortávhoz és a növényállományhoz. A védőernyő csökkenti az elsodródást és durvacseppes permetezés esetén nagyobb légmozgás mellett is biztonságosan végezhető a permetezés. A sorszórás speciális változata, amikor a szórófejet a vetőgép vetőelemeihez csatlakoztatjuk és a vetéssel egy menetben általában sávos permetezést végzünk (90. ábra). 89. ábra - Védőernyős permetezés 86

97 5. Szántóföldi permetezőkeretek 90. ábra - Sávos permetezés Nagy és zárt lombozattal rendelkező növények (burgonya, paradicsom, uborka stb.) esetén előnyösen alkalmazhatók a légporlasztású sorszóró permetezőgépek (91. ábra). A légporlasztású szórófejek térbeli elhelyezése és a levegő lombmozgató hatása jó fedettséget biztosít és a permetcseppek megfelelő behatolását eredményezi. 91. ábra - Szántóföldi légporlasztású kezelés 87

98 6. fejezet - 6. Vontatott permetezőgépek járószerkezete A vontatott permetezőgépeket speciális járószerkezettel látják el. Előnyös a keskeny abroncsú, nagy átmérőjű kerék (92. ábra), amely lehetővé teszi kis sortávolsággal vetett növények esetén is a taposás nélküli kezelést. A nagy átmérőjű kerék nagy szabadmagasságot eredményez, amely sorkultúrák késői kezelésénél előnyös. Egyes gépeknél növelhető a szabadmagasság. Ennek egy lehetséges megoldása, hogy a járókerék Z tengellyel kapcsolódik az alvázhoz és a Z tengely elfordításával különböző szabadmagasság állítható be. 92. ábra - Vontatott permetezőgép járószerkezete A járószerkezettel szemben támasztott másik követelmény a nyomtávolság állításának lehetősége. A különböző sortávolságú növények kezeléséhez a nyomtávolságot szabályozni kell. Egyik megoldása, hogy a kerekek féltengelyei, csavarok oldása után, az alvázhoz képest elmozdíthatók (93. ábra). Másik megoldásnál a keréktárcsát lehet megfordítani. Gyakran e kettő kombinációjával lehet a megfelelő eredményt elérni. 93. ábra - Nyomtávállítási lehetőség 88

99 6. Vontatott permetezőgépek járószerkezete A taposási kár csökkentése és a nyugodtabb járás biztosítása érdekében tandem kerékelrendezés is alkalmazható. Ezek a járószerkezetek azonban előnytelenül viselkednek fordulás közben, hiszen az eredeti irányt kívánják követni. Fordulás közben a kerekek csúsznak, bár ez a hatás csak közúti szállításnál, nagyobb sebességnél érzékelhető. A taposási kár csökkentésének másik módja a széles, alacsony nyomású gumiabroncsok alkalmazása (94. ábra). Ebben az esetben azonban a géppel sorkultúrában nem lehet permetezni. 94. ábra - Alacsony nyomású gumiabroncsok alkalmazása A nagyméretű vontatott permetezőgépek járószerkezetét, a fordulási sugár csökkentése érdekében nyomkövető kormányzással látják el (95. ábra). Ebben az esetben a permetezőgép járószerkezete fordulás közben az erőgép nyomvonalát követi. Ezt a vonószerkezet és a járószerkezet célszerű kapcsolatával érik el. 95. ábra - Nyomkövető kormányzás 89

100 6. Vontatott permetezőgépek járószerkezete 90

101 7. fejezet - 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek A növelt szabadmagasságú permetezőgépek szántóföldi alkalmazása az utóbbi időben ismét hangsúlyt kapott. A gépek iránti érdeklődés különösen a kukoricabogár megjelenésével nőtt meg. Bár a kártevő elleni védekezés sokrétű, a vetésváltástól a vetési idő helyes megválasztásán túl a megfelelő talajfertőtlenítés, az okszerű tápanyagellátás és öntözés egyaránt lehetőséget nyújt visszaszorítására, szükségessé válik a kémiai beavatkozás. A kártétel a vegetáció olyan szakaszában jelentkezik, amikor már a védekezés magas növényállományban történik. Ebben az időszakban a hagyományos erőgépek és permetezőgépek nagy mechanikai sérülést okoznak az állományban, ezért a nagy szabadmagasságú erőgépek és permetezőgépek, valamint az önjáró permetezőgépek nagy szabadmagasságú változatai használhatók csak eredményesen. Ezeknél a gépeknél a sortávolság függvényében eltérő szélességben a járószerkezet mellett kétoldalt nagy szabadmagasságot képeznek ki, de a gép hasmagassága is jelentős. Általános a cm-es hasmagasság, de találkozunk 150 cm-es hasmagassággal is. Ezt általában úgy érik el, hogy a permetezőgépet hidraulikus rendszere segítségével, munkahengerrel megemelik. Ilyen hasmagasság mellett a gépek előnyösen használhatók napraforgó deszikkálására, csemege-, hibrid és árukukorica-termelő gazdaságokban, dohány-, szőlő- és minden egyéb olyan növényi kultúrában, ahol a nagy hasmagasság, nagy teljesítmény és pontos kijuttatás szükséges. A növények mechanikai sérülésének elkerülése érdekében a gép alját sima lemezzel borítják. A témakör részleteit az önjáró permetezőgépeken keresztül mutatjuk be, amelyek lehetnek célgépek vagy egyéb más eszközök (műtrágyaszóró, vetőgép stb.) hordozására is alkalmas önjáró alvázak. 1. Önjáró permetezőgépek Az önjáró permetezőgépek elsősorban speciális felépítésük, járószerkezetük kialakítása, hajtásuk kivitele, vezetőfülkéjük megoldása, keretelhelyezésük miatt tekinthetők különlegesnek. A gépek alvázát úgy alakítják ki, hogy a motor, az erőátvitel, a permetezőegység a tartállyal, valamint a keret és a fülke elhelyezése kiegyenlített első- és hátsókerék-terhelést eredményezzen telt és üres permetlétartály mellett egyaránt. Ennek érdekében az állandó terhelést jelentő motor és hajtóanyag tartály az alváz egyik végén, a keret és tartozékai a másik végén helyezkedik el, a változó terhelést jelentő tartályt pedig a gép közepére helyezik, így akár az 50 50%-os elsőhátsó tengelyterhelés állandó értéken tartása is megoldható (96. ábra). Az összkerékhajtás ebben a helyzetben igen jó hatásfokú erőátvitelt eredményez, amelynek egyfajta megoldása példaként a 97. ábrán látható. A járószerkezet hidrosztatikus hajtása miatt az alkalmazott erőforrás, amely a gép nagyságának függvényében kw teljesítményű dízelmotor, olajszivattyút hajt (1), amely a járószerkezetet hajtó hidraulikus motorhoz (2) szolgáltat olajat. A hirdromotor mechanikus sebességváltón át (3), hajtja a differenciálművel ellátott hátsó (4) és első tengelyt (7). A hajtótengely tárcsafékkel (5) fékezhető. A sebességváltó egy erre a célra kialakított tengelycsonkja (6) szolgáltat útjelet a permetlé-szabályozáshoz. A permetlészivattyú hajtásához és a munkahengerek működtetéséhez külön szivattyú biztosít megfelelő térfogatáramú és nyomású olajat. A gyártó cégek általában több kategóriájú önjáró permetezőgépet kínálnak, amelyek a motor teljesítményében, a permetlétartály nagyságában és a szórókeret méretében térnek el egymástól. Ennek megfelelően a felhasználók jelentős kínálatból választhatják ki a feltételeikhez leginkább megfelelő gépet. A választás nem egyszerű, hiszen több mint egy tucat cég kínál csak Európában önjáró permezezőgépet. 96. ábra - Optimális tömegeloszlás 91

102 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek 97. ábra - Önjáró permetezőgép hajtásvázlata 1.1. A gépek járószerkezete, kormányzása A gépek alvázához rugózott járószerkezet csatlakozik. Általában nagy rugóúttal rendelkező spirálrugós felfüggesztést (98. ábra) vagy légrugózást alkalmaznak, hatásos lengéscsillapítással. Figyelembe véve a nagy tengelytávolságot is, szánóföldön a gépek nyugodt járása biztosított, amely a szórókeret lengésmentes üzeme szempontjából fontos, közúton pedig km/h haladási sebesség mellett is kellő stabilitást eredményez. A gépeken gyakran olyan, hidro-pneumatikus rugózást alkalmaznak, amely hidro-akkumulátorok segítségével a terheléshez igazodik. A terhelés változását a tartály töltöttsége jelenti. A hidrosztatikus hajtású járószerkezet fokozatmentes sebességváltást és rugalmas alkalmazkodást biztosít a szántóföldi munkákhoz. A hidrosztatikus hajtáshoz 3 5 fokozatú mechanikus sebességváltó kapcsolódik, így a gép kiválóan tud alkalmazkodni a szükséges sebesség- és nyomatékviszonyokhoz. Szántóföldön kis sebesség és nagy nyomaték, közúton pedig nagy sebesség és kis nyomaték biztosítható. A nagy tömegű jármű biztonságos közlekedését hatásos fékrendszer szolgálja, amely hidraulikus vagy pneumatikus rendszerű. Dob- és tárcsafékkel egyaránt találkozunk, de minden esetben rásegítéses a rendszer. 98. ábra - Rugózott járószerkezet 92

103 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek A kerekek kormányzása legtöbbször DANFOSS rendszerű, elektronikus szabályzású, hidraulikus szervokormány, ami általában három különböző kormányzási módot biztosít (99. ábra). Ezt egészítheti ki a hátsókerék-kormányzás. Közúti közlekedés esetén hagyományos elsőkerék-kormányzást alkalmaznak (1). Szántóföldön az első és hátsó kerekek ellenkező irányú elfordításával 4 5 m fordulási sugár (2) biztosítható. A hátsó kerék kormányzásával pedig jó manőverezési képesség érhető el, amely nagy területteljesítményt tesz lehetővé. A kerekek azonos irányú elfordítása (3) pedig oldalazó járást eredményez, amellyel lejtővel párhuzamos művelésnél az oldalcsúszás kiküszöbölhető és az azonos nyomon járás ilyen körülmények között is biztosítható. 99. ábra - Kormányzási módok Az automatikus vezérlésű összkerékkormányzás szántóföldi munkákhoz, amikor a permetlészivattyú üzemel, általában elsőkerék-kormányzást kapcsol, ha a permetlészivattyút a kezelő a tábla végén kikapcsolja, 93

104 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek automatikusan átvált összkerékkormányzásra. Ebben a kormányzási módban a permetezőgép fordulási sugara kisebb, mint az elsőkerék-kormányzásnál (100. ábra). A járószerkezet nyomtávolságát 1,5 2,25 m között (általában külön rendelésre 300 cm nyomtáv is lehetséges), gyakran fokozatmentesen, a vezetőülésből menet közben is lehet hidraulikusan állítani, ami a különböző sortávú növényzethez igazodást megkönnyíti. A járószerkezet különböző átmérőjű és szélességű kerekekkel szerelhető fel a permetezés céljának megfelelően ábra - Kis fordulási sugár 1.2. A vezetőfülke Légkondicionált panoráma vezetőfülkét aktívszenes vegyszerszűrőkkel, túlnyomással, megfelelő zajvédelemmel, színezett üvegekkel látják el. Légrugós, a kezelő méreteihez igazítható ülés és állítható kormány, ergonómiailag optimalizált multifunkcionális kezelőkar, motoros mozgatású, fűthető tükrök biztosítják a kezelő optimális munkafeltételeit (101. ábra). A gépkezelő a fülkéből minden irányban kilát, ami megkönnyíti a munkáját, és ami a jó munkaminőség egyik feltétele (102. ábra). A vezetőfülke gyakran hidraulikus úton emelhető süllyeszthető, térben előre, hátra állítható. A vezetőülésből elektrohidraulikus úton, kényelmesen lehet a gép minden működő elemét kezelni. Az így kialakított vezetőülésből a gépkezelő kiválóan rálát az első kerekekre és a művelőútra, így a vezető a talajegyenetlenség figyelembe vételével az optimális sebességgel haladhat ábra - Kedvező munkafeltételek a vezető számára 94

105 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek 102. ábra - A kabin megoldása jó kilátást biztosít 1.3. A szórókeret Az önjáró permetezőgépeket különböző keretméretekkel kínálják. Leggyakoribb a 18 és 48 m közötti keretméret, 2 4 m-es lépcsővel. A lengő rendszerű szórókeretek elhelyezhetők a jármű elején és hátul egyaránt. 95

106 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek Mindkét megoldásnak számos előnye és hátránya van. Az elöl szerelt keretre (lásd a 96. ábrát) jobb a rálátás, a kezelő a keret helyzetét jobban meg tudja ítélni, csökken a keretütközésekből eredő keretsérülés és a hibákat a kezelő könnyebben tudja korrigálni. Habjelző berendezés alkalmazása esetén pontosabban lehet a csatlakoztatást megoldani. Az elöl elhelyezett keret nagy hibája, hogy a vezetőülés folyamatosan permetléfüggönyben van, így a kabin vegyszermentességére még nagyobb gondot kell fordítani. További hátrány, hogy magas keretállás zavarhatja a vezetőt a kilátásban, bár ez a hiba ahol erre lehetőség van a kabin emelésével kiküszöbölhető. A hátul elhelyezett keret (103. ábra) a vezetőt nem zavarja a kilátásban, a vegyszerfüggöny a gép mögött van, ugyanakkor a keret megfigyelése nehezebb és habjelzővel történő fogáscsatlakoztatás csak nagyobb pontatlansággal végezhető el. A keret lengését lengéscsillapítóval csökkentik. A keretek általában fel vannak szerelve lejtőműveléshez igazodó szögállító rendszerrel. Ebből a célból a keretoldalakat gyakran hidraulikus munkahengerek kapcsolják a tartószerkezethez, így a két keretoldal egymástól függetlenül is állítható. A hidraulikus munkahengerekhez kapcsolt hidro-akkumulátorok (104. ábra) rugalmassá teszik a keretfelfüggesztést. Esetenként a keretet ellátják magasságérzékelőkkel (105. ábra) és hidraulikus dőléskiegyenlítővel. Találkozunk olyan megoldással is, ahol a külső kerettag függetlenül a keret többi részétől, felhajtható. A keretek csatlakoztatásánál ügyelnek arra, hogy a keret haladási irányú és ezzel ellentétes elmozdulását (gyorsulását) mérsékeljék, mert ez rontja a gép munkaminőségét ábra - Hátul elhelyezett szórókeret 104. ábra - Rugalmas keret felfüggesztés 96

107 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek 105. ábra - Magasságérzékelő a szórókereten A keret magasságának állítása hidraulikus munkahengerrel, függőleges tartószerkezeten történő elmozdítással lehetséges. Ennek hátránya, hogy a magas tartószerkezet elöl elhelyezett keretnél, zavarja a kilátást. Ebben a tekintetben a paralelogramma felfüggesztés előnyösebb (lásd a 96. ábrát), mert ez lehetővé teszi a keret magasságának változtatását anélkül, hogy zavarná a vezetőt a kilátásban. A szórókeret magassága általában 0,5 97

108 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek 2 méter között állítható, de kínálnak olyan keretfelfüggesztést is, amely 3 méteres keretmagasság-állítást is lehetővé tesz. A hagyományos keretek mellett az önjáró permetezőgépek legtöbb esetben elláthatók légzsákos szórókerettel is (106. ábra). Általában 27 és 28 m munkaszélesség a legnagyobb, amelyhez légfüggönyös adaptert ajánlanak. Ebben az esetben kisebb keretszélességnél ezer m 3 /óra, nagyobb keretszélességnél ezer m 3 /óra légszállítású ventilátort, gyakran ikermegoldásban alkalmaznak. Az alkalmazott axiális ventilátorok jelentős teljesítményt igényelnek, ezért ezeket a kereteket a nagyobb teljesítményű motorral ( kw) rendelkező gépekhez ajánlják. A légzsákos szórószerkezeteket vontatott gépeken is alkalmazzák. Részletes ismertetése a 9.2 fejezetben található ábra - Légzsákkal szerelt szántóföldi szórókeret 1.4. A permetezőegység Az önjáró permetezőgépek áramlási rendszere természetesen sok vonatkozásban hasonlít a már tárgyalt általános rendeltetésű gépekéhez, vannak azonban különbségek, amelyeket az áramlási rendszert követve célszerű bemutatni. A permetlétartály térfogata dm 3. A tartályt általában a két tengely között helyezik el, alakját gyakran a beépítési lehetőségek határozzák meg. Előfordul osztott tartály elhelyezés is. A tartály anyaga lehet üvegszálerősítésű, kémiailag ellenálló, sima, nem tapadó belső falú poliészter vagy rozsdamentes acél. A tartályt menetes, jól záródó tartályfedél zárja le és a tartály feltöltőnyílásába helyezik el a betöltőszűrőt. A betöltőnyílásához gyakran hidraulikusan működtethető létra vezet. A tartály belsejének tisztításához esetenként forgó rendszerű belső mosóberendezést alkalmaznak. A tartály töltöttségét úszó érzékeli, és külső jelzőbója mutatja, vagy elektronikus rendszer jelzi. Esetenként ultrahangos érzékelővel szerelt tartálytöltöttség-jelzőt alkalmaznak. A főtartályhoz integrálva vagy külön egységként helyezik el a dm 3 űrtartalmú öblítőtartályt. Esetenként az öblítőtartály töltöttségét is jelzik dm 3 űrtartalmú tiszta vizes tartály szolgál a kezelő tisztálkodásához. A tartályban lévő permetlé homogenitásának fenntartását gyakran külön keverőszivattyú biztosítja. Ebben az esetben a keverőfolyadék térfogatáramát könnyebb a tartályban lévő permetlé mennyiségéhez igazítani. A hidraulikus rendszerű keverés vízsugárszivattyúval vagy perforált keverőcsővel (csövekkel) történik. Üzemi szivattyúként (feltöltés, keverés, permetezés) hidromotor hajtású, dm 3 /min teljesítményű centrifugálszivattyút alkalmaznak (107. ábra), amelynek nyomása a 8 bart is elérheti. A permetlétartály gyors feltöltéséhez gyakran hidromotoros hajtású szívótömlő-felcsévélő berendezéssel és vízen úszó szívószűrővel is ellátják a gépet. Nagyobb nyomásigény esetén a permetezéshez dm 3 /min teljesítményű dugattyús vagy membránszivattyút használnak. A permetezőgép külső tisztításához esetenként nagynyomású dugattyús- vagy membránszivattyús mosóberendezéssel is ellátják a gépeket ábra - Centrifugál szivattyú 98

109 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek Az önjáró permetezőgépeket alapfelszerelésként ellátják vegyszerbemosó rendszerrel (108. ábra). Ezek általában paralelogramma felfüggesztéssel csatlakoznak az alapgéphez, és lehajtva a talajra helyezve vagy a talaj közelébe állítva üzemeltethetők. Esetenként magasságuk hidraulikus munkahengerrel állítható. Ez biztonságos vegyszerkezelést tesz lehetővé. A bemosórendszereket ellátják göngyölegmosó szórófejekkel is ábra - Vegyszerbemosó szerkezet Az önjáró permetezőgépek szűrési rendszere nem különbözik a hagyományos permetezőgépekétől. A betöltőszűrőn kívül az alkalmazott szivattyú teljesítményéhez igazodó szívó-, öntisztító-, nyomó- és szórófej előtti szűrőket alkalmaznak. Esetenként a kereten szakaszonként külön szűrőt is használnak. Az áramlási rendszerben kézi vagy elektromos működtetésű szelepekkel egyaránt találkozunk. Gyakran alkalmaznak jól elérhető helyen központilag elhelyezett szelepcsoportokat, amelyek megfelelő szimbólumokkal ellátott színes tárcsák, jó áttekintést nyújtanak az áramlási rendszerről, megkönnyítik a beállítást és biztosítják az opciós részegységek egyszerű csatlakoztatását (lásd a 108. ábrát). A nyomáskiegyenlítővel szerelt szakaszoló kapcsolók, a főelzáró szelep, a nyomásszabályozó általában elektromos működtetésű. Permetlévezetékként 99

110 7. Növelt szabadmagasságú permetezőgépek gyakran alkalmaznak rozsdamentes acélcsöveket. A szórófejeket általában 3 vagy 4 állású membránzáras csepegésgátlóval ellátott revolver szórófejtartókra szerelik és m-es szakaszolással üzemeltetik. Ez egyben lehetőséget biztosít a munkaszélesség bizonyos mértékű változtatására is. A szórófejek szakszerű tisztításához egyes gépeket levegőpisztollyal szerelik fel. Az önjáró permetezőgépek szinte kivétel nélkül fel vannak szerelve szabályzó automatikával. Ebben az esetben a permetlé térfogatáramát átfolyásmérővel, a gép haladási sebességét a járókerékről üzemeltetett indukciós jeladóval vagy radaros sebességmérővel mérik. A fedélzeti számítógépbe betáplálva a gép munkaszélességét, a tervezett sebességet, a hektáronkénti permetlémennyiséget, a szabályzórendszer az átfolyásmérő és a sebességmérő jele alapján ellenőrzi, hogy a gép a kívánt permetlémennyiséget juttatja-e ki. Amennyiben eltérést tapasztal, úgy elektromotoros szelep segítségével módosítja a szórófejekhez jutó permetlé mennyiségét, és állandó szinten tartja a beállított értéket. Természetesen a gépkezelőnek célszerű tartani a tervezett sebességet, mert annak változása esetén a szabályzó megváltoztatja az áramlási rendszer beállított paramétereit. Ahhoz például, hogy növekvő sebességnél állandó maradjon a területegységre kijuttatott permetlé mennyisége, az elektromotoros szelep növeli a szórófejekhez juttatott permetlémennyiséget és ezzel a rendszer nyomása is megnövekszik. Amennyiben tartani kívánjuk a rendszer nyomását, úgy nem szabad a betáplált paraméterektől, például a sebességtől eltérni. Ezért az automatika legtöbbször a sebességet jelzi a gépkezelő számára, hogy folyamatosan tudjon korrigálni. Egyéb paraméterek választó gombbal jeleníthetők meg a monitoron. Természetesen a rendszer egyéb információkkal is szolgál. Kijelezhető az elfogyasztott permetlé mennyisége, a bepermetezett terület, amennyiben a tartály nagyságát betápláltuk, akkor a tartályban még rendelkezésre álló permetlé mennyisége stb. A szabályzó automatikák képesek ±1%-os kijuttatási pontosságot biztosítani. Hangsúlyozni kell, hogy a gépek hosszirányú szórásegyenlőtlensége csak szabályzó automatikával tartható a megkívánt szinten A fogáscsatlakoztatás A pontos kijuttatás feltétele a szakszerű üzemeltetés, ami pontos fogáscsatlakoztatást kíván. Itt is használhatók a habjelző berendezések. A mai habjelzők elektronikus távvezérlésű berendezések, saját kompresszorral. Használatukkal elérhető csatlakoztatási pontosság nagyobb keretszélességnél és különösen hátsókeretelhelyezésnél a kívánalmakat nem elégíti ki. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy a művelő út alkalmazása nem nélkülözhető, illetve a GPS kínálta párhuzamosan vezető rendszerek alkalmazása indokolt. Ki kell azonban emelni, hogy ± 10 cm csatlakoztatási pontosság a kívánalom, amit ma még a DGPS-rendszerek sem tudnak kedvező költség mellett produkálni (Mesterházi, 2000, 2004; Mesterházi et al., 2001, 2002, 2003; Neményi et al., 2001 a, b, c; 2002 a, b, c; Pecze, 2001 a, b). A fogáscsatlakoztatást a későbbiekben részletesen tárgyaljuk. Összességében megállapítható tehát, hogy az önjáró permetezőgépek korszerű részegységekből, gyakran építőelem-szerűen összerakható szerkezetekből épülnek fel és kielégítik az agrotechnikai követelményekben a permetezőgépekre meghatározott előírásokat. Amellett, hogy a magas kultúrák permetezésére alkalmasak, természetesen általános rendeltetésű szántóföldi növényvédő gépekként is alkalmazhatók. 100

111 8. fejezet - 8. Ültetvénypermetező gépek Az ültetvénypermetező gépek áramlási rendszere lényegében megegyezik a szántóföldi permetezőgépekével, ezért ezzel itt nem foglalkozunk, csupán megjegyezzük, hogy az ültetvénypermetező gépeken nagynyomású szivattyúkat alkalmaznak, hiszen az itt szokásos nyomástartomány bar, sőt a nagynyomású szórópisztolyok működtetéséhez a bar sem ritka. Az ültetvénypermetező gépek elsősorban a szórókeret megoldásában, a cseppek célfelületre juttatás módjában térnek el a szántóföldi permetezőgépektől. Ebben a vonatkozásban beszélhetünk tisztán hidraulikus cseppképzésű, szállítólevegős, kombinált cseppképzésű és légporlasztású megoldásokról. 1. Hidraulikus cseppképzésű elosztószerkezetetek Kis sortávolságú és kevéssé zárt lombozatú ültetvényekben tisztán hidraulikus cseppképzésű elosztókeretekkel is lehet permetezni. A keret formáját ebben az esetben a célfelület határozza meg. Korábban a szórófejeket szóróívre(109. ábra) helyezték el és így, mintegy központi szórószerkezetről igyekeztek elérni az ültetvény célfelületét. Ebben az esetben a célfelület a szórófejektől eltérő távolságra volt, ami a szórófejek méretének, irányának, szórásszögének kombinációját igényelte. Nem lehetett tehát a szórókereten azonos szórófejeket alkalmazni. A szórófej és a célfelület közötti nagy távolság fokozta a cseppek elsodródását, beszáradását, növelte a környezeti terhelést ábra - Nagynyomású szóróív A szóróíven cirkulációs szórófejeket használnak. A célfelülethez közelebb kisebb méretű szórófejeket alkalmaznak nagyobb szórásszöggel, távolabb nagyobb méretűt, kisebb szórásszöggel. A szórásszög a pörgető betétekkel szabályozható, például rövidebb örvényterű betéttel nagyobb szórásszög és kisebb cseppméret érhető a változatlan szórófejméret mellett is. Tekintettel arra, hogy a keret minden pontján azonos a nyomás, a kisebb méretű, rövidebb örvényterű szórófejeknél finomabb cseppek keletkeznek nagyobb szórásszöggel, a nagyobb méretű, hosszabb örvényterű szórófejeknél durvább csepp és kisebb szórásszög érvényesül, így a nagyobb szórófej-célfelület távolsága is áthidalható. Meg kell jegyezni, hogy a szórásszög tekintetében a szórófejméret ellentétes hatású, de itt az örvénytér hatása a meghatározó. Kedvezőbb a helyezet, ha a szórókeretet közel visszük a célfelülethez. Erre akkor van lehetőség, ha a célfelület síkban helyezkedik el (pl. szőlő, sövény gyümölcsös). Ebben az esetben a függőleges szórókereten a célfelület 101

112 8. Ültetvénypermetező gépek irányába álló és attól célszerű távolságba helyezett szórófejekkel (110. ábra) jó fedettség és kis lombméret esetén megfelelő behatolás érhető el ábra - Szórófejek függőleges szórókereten A levelek fonák oldala azonban általában kevés permetlevet kap, ami a permetezés hatékonyságát rontja. A tisztán hidraulikus cseppképzésnél a cseppek mozgási energiája juttatja a cseppeket a célfelületre. Ez a mozgási energia kisméretű cseppek esetén csekély és a cseppek rövid repülés esetén elvesztik mozgási energiájukat, és a talajra hullnak. Ezért ez a permetezési mód csak korlátozott mértékben használható, kis célfelület-szórófej távolsága esetén. A tisztán hidraulikus cseppképzésű rendszerhez sorolható a nagynyomású szórópisztoly (111. ábra), amely egyedi fakezelésre alkalmas. A szórópisztoly legtöbbször csigabetétes pörgető testtel szerelt ábra - Nagynyomású szórópisztoly 102

113 8. Ültetvénypermetező gépek Rugóterhelésű záró test zárja a folyadékáram útját, amelyet kézi karral lehet a zárófelülettől eltávolítani. Az eltávolítás mértéke az örvénytér hosszát határozza meg. Az örvénytér hosszának szabályozása megváltoztatja a cseppképzési jellemzőket. Amennyiben a zárótestet csak kissé mozdítjuk el a zárófelülettől, úgy rövid örvényteret kapunk, ami nagy szórási szöget és finom cseppeket eredményez. Ezt az üzemmódot akkor alkalmazzák, ha a kezelőhöz közeli, nagy felületet kell kezelni (sövény). Hosszabb örvénytér beállítása kis szórásszöget és durvább cseppeket eredményez, amely alkalmas nagyobb távolságú célfelület kezeléséhez. A szórópisztoly működtető karja a kívánt örvényhossznál rögzíthető, így a kezelés alatt állandó jellemzők biztosíthatók. A nyomás növelésével a szórásszög nő, a cseppméret csökken és viszont. A szórólapka méretének növelésével szintén nő a szórásszög, a cseppek durvábbak lesznek. A szórópisztoly üzemeltetéséhez az alapgépen csatlakozószelep található. A tisztán hidraulikus cseppképzéshez sorolható az ültetvények gyomirtásához alkalmazott fasávpermetező gép (112. ábra). A fasor közepén haladó erőgépről két oldalra állítható hosszúságú keret nyúlik ki, amelynek végén szórófejekkel felszerelt, vízszintes síkban elfordulni képes csuklós tag található ábra - Fasávpermetező gép A csuklós tag a fatörzseket érintve kitér és így a mechanikusan nem kezelhető sávban, biztosítja a gyomirtást. Ebben az esetben kisnyomású, felületütközéses szórófejeket alkalmaznak és a gyomirtó szer elsodródását és a fa lombjára jutását, burkolat akadályozza meg. 2. Ültetvénypermetező gépeken alkalmazott ventilátorok 103

114 8. Ültetvénypermetező gépek A permetcseppek célfelületre juttatásának hatékonyabb módja, ha a permetcseppeket levegő szállítja a célfelületre. A cseppképzés lehet hidraulikus, pneumatikus vagy kombinált. A légáramot ventilátor szállítja. A növényvédő gépeken axiális és radiális ventilátorokat alkalmaznak. Célszerű először az alkalmazott ventilátorokkal megismerkedni. Az axiális (axiál) ventilátor(113. ábra) előnye, hogy nagyobb tömegű levegőt szállít, ami lassabban veszti el a sebességét, így nagyobb távolságra képes a cseppeket eljuttatni. Az axiális ventilátor légszállító képessége ezer m 3 /h, a kilépőnyílásban mért légsebessége m/s, a járókerék fordulatszáma l/min. A ventilátor teljesítményének változtatása a járókerék fordulatszámának vagy a lapátok szögének módosításával történik (114. ábra). A járókerék fordulatszáma sebességváltó beépítésével általában 2 4 fokozatban szabályozható, a lapátok szöge 3 4 fokozatban, pl ban állítható. A gyártó cégek különböző átmérőjű ventilátorokat gyártanak, és ezzel teljesítménylépcsőt alakítanak ki. A levegő a ventilátor nagyméretű szívónyílásán lép be, a járókeréken tengelyirányban (axiálisan) halad át (innen az elnevezés), majd terelőlapátokon át sugárirányban hagyja el a ventilátorházat. A levegőkilépő nyílás lehet a ventilátor palástján körbefutó (alul a házat lezárják), esetenként a kilépőnyílást zárt csövekké formálhatják (115. ábra). A ventilátor házán belül a légsebesség eloszlása aszimmetrikus, a forgás irányába eltolódik. Ezt a kedvezőtlen jelenséget célszerűen kialakított terelőlapátokkal meg lehet szüntetni. A terelőlapátok emellett lehetőséget biztosítanak arra, hogy a légáramot a mindenkori célfelület felé irányítsák. Elsősorban a kis szabadmagassággal üzemeltetett permetezőgépeknél a ventilátor szívónyílása a talajhoz közel kerül. Ebben az esetben a szívónyílás alsó részén elhelyezett árnyékolólemezzel akadályozzák meg, hogy a ventilátor a talajról rögöket, köveket, egyéb szennyeződéseket szívjon fel (116. ábra). A ventilátorok indításához jelentős nyomaték szükséges. Energiatakarékossági és műszaki-biztonsági okokból a ventilátorokat az erőgépről centrifugális tengelykapcsolón át hajtják, így fokozatos felgyorsításuk biztosítható. Kikapcsolás után szabadonfutó akadályozza meg a kardántengely túlterhelését ábra - Axiális ventilátor 104

115 8. Ültetvénypermetező gépek 114. ábra - A ventilátor lapátok szögének állítása 105

116 8. Ültetvénypermetező gépek 115. ábra - A ventilátor kifúvónyílása szórócsövekké alakítva 116. ábra - Alul védett ventilátor szívótér 106

117 8. Ültetvénypermetező gépek A radiális (radiál) ventilátor(117. ábra) kisebb tömegű levegőt szállít nagyobb sebességgel. Légszállító képessége 4 5 ezer m 3 /h, a kilépőnyílásban mért légsebessége m/s, a járókerék szokásos fordulatszáma l/min. A ventilátor fordulatszáma állandó, így egyéb paraméterei is változatlanok. Elsősorban a légporlasztású gépek nagyobb légsebesség-igényét elégítik ki. A radiális ventilátor növelt fordulatszámú változatainak (turbóventilátorok) fordulatszáma l/min, a célszerűen kialakított kilépőnyílásban mért légsebessége m/s, a szállított levegő mennyisége 4 5 ezer m 3 /h. Ezek a ventilátorok csigaházzal és pontosan illesztett, ívelt lapátozású járókerékkel szereltek. A fentiek mellett alkalmaznak dobventilátorokat (lásd 120. ábra), amelyek a radiálventilátorok speciális változatai, ahol hengeres alakú házban hengeres forgórész helyezkedik el. A forgórész rövid ívelt lapátjai a forgórész palástján találhatók. A ház palástjának egyik vagy mindkét oldalán képeznek ki levegőkilépő rést a célnak megfelelően. Légszállító képessége ezer m 3 /h, a kilépőnyílásban mért légsebessége m/s, a járókerék szokásos fordulatszáma l/min ábra - Radiális ventilátor 107

118 8. Ültetvénypermetező gépek 3. Szállítólevegős permetezőgépek A szállítólevegős permetezőgépek függesztett és vontatott kivitelben egyaránt készülnek. A kisebb változatai függesztett, a nagyobbak vontatott kivitelűek. Cseppképző rendszerük az esetek többségében hidraulikus. Cseppképző szervként elsősorban cirkulációs rendszerű szórófejeket alkalmaznak, amelyek a ventilátor kilépőnyílásában elhelyezett szóróíven vagy szórókereten találhatók (118. ábra). A szórófejek szokásos száma Általában csepegésgátlóval szerelt, elfordítható kettős szórófejtartót alkalmaznak, amelynek két működési és egy zárt alaphelyzete van. A szórófejtartó elfordításával a két szórófejméret közül az aktuális fordítható a permetezés irányába. A szórófejek iránya több fokozatban állítható, szórásszöge szabályozható. A tisztán hidraulikus cseppképzéshez hasonlóan a szóró íven eltérő nagyságú szórófejeket helyeznek el. A szórófejek célfelület-irányú beállítása növeli a permetezés hatékonyságát. Különösen eredményes a permetezés, ha a szállítólevegő iránya is szabályozható és a célfelületre irányítható. Amennyiben ezt a beállítást helyes szórófejméret- és szórásszögválasztás egészíti ki (lásd a tisztán hidraulikus permetezésnél leírtakat) lényegesen csökkenthető az ültetvénypermetezésben egyébként megfigyelhető jelentős veszteség. A szórófej és a légáram fenti paramétereinek optimalizálását nálunk célzott permetezésnek hívják. Fontos azonban tudni, hogy a külföldi szakirodalom célzott permetezésen azt a szakaszos permetezést érti, ahol csak az érzékelőkkel azonosított célfelületre történik permetlé-kijuttatás. A ventilátor kifúvónyílásába helyezett szórófejekkel szerelt, úgynevezett központi szórószerkezet hátránya, hogy a szórófejek és a célfelület nagy távolsága csökkenti a permetezés hatékonyságát. Jelentős a cseppek elsodródása, beszáradása. Különösen jelentős a veszteség, a célzott permetezés feltételeinek figyelmen kívül hagyása esetén, vagy, ha a permetezést nagyobb sebességgel végzik, mert a menetszél a permetléfüggönyt hátrafelé elfordítja és a permetcseppek jelentős része az ültetvény sorközébe, a földre jut. Helytelen tehát a nálunk szokásos 9 12 km/h üzemi sebesség, helyette célszerű a sebességet 4 6 km/h értéken belül tartani. A folyadékmennyiséget a LAI-index függvényében dm 3 /ha között célszerű választani. Nagyobb folyadékmennyiségnél nagyobb szórófejjel, nagyobb cseppmérettel, esetenként hatékonyabb permetezés érhető el. A szükséges folyadékmennyiség meghatározásánál a növényvédő szerek engedélyezési okiratában javasolt értékeket figyelembe kell venni. 108

119 8. Ültetvénypermetező gépek 118. ábra - A szórófejek elhelyezése a szóróíven A szállítólevegős permetezőgépeknél ügyelni kell a levegő mennyiségének és sebességének meghatározására. Amennyiben a szükségesnél nagyobb levegőmennyiséggel, illetve sebességgel permeteznek, a levegő a cseppeket a célfelületen átfújja, és a lomb másik oldalán a cseppek a talajra hullnak. Ez főleg kisebb haladási sebességnél fordul elő. Kisebb levegőmennyiségnél pedig, a cseppek nem érik el a célfelületet, vagy nem megfelelő a behatolás a lomb belsejébe. Gyakorlati fogás: ha a lomb másik oldalán éppen csak érezni lehet a levegő mozgását, akkor a beállítás jó. Előnyös, ha a levegő kilépőnyílását és a szórófejeket a célfelülethez közel, lehetőleg attól egyenlő távolságra helyezik el. Ehhez azonban speciális permetezőgép szükséges. Amennyiben a célfelület közel függőleges (szőlő, sövény gyümölcsös stb.) és a sortávolság kicsi, a ventilátor háza két oldalra kinyúló, függőleges kifúvónyílással ellátott fúvócső lehet (119. ábra). Ez a megoldás azonban csak kis sortáv mellett alkalmazható ábra - Az axiálventilátor függőleges fúvócsöve 109

120 8. Ültetvénypermetező gépek Hatékonyabb megoldás, ha 2 db függőlegesre állított hosszú dobventilátort (keresztáramú ventilátor) alkalmaznak, aminek a levegőkivezető nyílása a célfelület közelében van és a kilépőnyílásban találhatók a szórófejek (120. ábra). A két ventilátor egymástól való távolsága állítható, így igazítható az ültetvény sortávolságához. Ez a megoldás lehetővé teszi mérsékelt légsebesség és kis levegőmennyiség alkalmazását, ezért ezt energiatakarékos permetezési eljárásnak is lehet tekinteni. A permetcseppek rövid utat tesznek meg a levegőben, azt is légáramba ágyazva, ezért a permetezés csekély veszteséggel végezhető. A légáram mozgató hatása jó fedettséget és behatolást biztosít. Hátránya a viszonylag bonyolult megoldás és az, hogy a dobventillátorok hossza korlátozza a célfelület magasságát. Ebben a tekintetben a gép nem univerzális ábra - Permetezés dobventilátorral szerelt géppel 110

121 8. Ültetvénypermetező gépek 4. Légporlasztású ültetvénypermetező gépek Amikor a permetcseppek szállítására légáramot használnak, általában kombinált a cseppképzés, hiszen 25 m/s légsebesség felett a légáramnak cseppfinomító hatása van. A szállítólevegős permetezés tehát az esetek zömében kombinált cseppképzésű rendszer. Amennyiben a cseppképzés helyén 80 m/s feletti a légsebesség, tisztán légporlasztás is alkalmazható m/s közötti légsebességnél általában kombinált cseppképzésről beszélünk. A szállítólevegős és a légporlasztású permetezés közötti határ nehezen érzékelhető. Meghatározására van szabály, amely azt mondja ki, hogy a permetezőgép ventilátorral és anélkül történő üzemeltetése során mérni kell a cseppméretet, és ha a ventilátor bekapcsolása után több mint 25%-kal csökken a cseppméret, akkor a rendszer légporlasztásos, hiszen a levegőnek jelentős szerepe van a cseppképzésben. Az üzemeltetőt persze kevéssé foglalkoztatja, hogy az adott gép szállítólevegős vagy légporlasztású, csupán a gép használhatósága fontos számára. A légporlasztáshoz szükséges légsebességet általában radiálventilátorral biztosítják úgy, hogy a fúvócső végén szűk szórónyílásokat képeznek ki (121. ábra). A permetlevet a szűkületbe vezetik be, pl. szórógomba furatain keresztül. A szórógomba cseppképzést nem végez, csupán adott nyomáson (2 3 bar) a furat ármérőjével a folyadékmennyiséget szabályozza. A fúvócső lehet egynyílású, úgynevezett lövellőcső (122. ábra), amely magas célfelületek (egyedi fák) kezelését teszi lehetővé. A fúvócső elfordításával átfúvásos permetezéssel több ültetvénysor is kezelhető egy menetben (123. ábra). Nagyobb felület kezelésére a ventilátor levegőjét több fúvócsőre bontják és így a polipkarokhoz hasonló, állítható helyzetű és kifúvónyílásban végződő légvezető 111

122 8. Ültetvénypermetező gépek csövek alkotják a gép szórószerkezetét, amely legkülönfélébb ültetvényekhez beállítható (124. ábra). A célfelület közeli cseppképzés és a levegő szállítóhatása lehetővé tesz finomabb cseppképzést, ami jobb fedettséget eredményez kisebb permetlémennyiségnél is. A levegő lombmozgató hatása pedig, a fonákoldali fedettséget növeli és javítja a behatolást. Alacsonyabb lombozat esetén a fúvócsövek a lombozat fölé rendezhetők és felülről lefelé átfúvással lehet a védekezni (125. ábra). Ekkor több sor egyidejű kezelésére is lehetőség van. Az átfúvásos szórószerkezetek készülhetnek zártszekrényes változatban, amelyek általában kombinált cseppképzésű, szállítólevegős rendszerek (126. ábra). Amennyiben a permetezendő növény nagy magasságú függőleges célfelületet képez (pl. komló vagy magas fasor), a kifúvónyílás célszerű kialakításával még ez is kezelhető (127. ábra). Ez utóbbi erdészeti alkalmazása is lehetséges (Horváth et al. 1992, Horváth, 1996 a, b, 1998 a, b, 1999 a; 2002, 2003; Horváth Gyurátz, 2002). Az osztott csöves permetezőgépek sokoldalúak, célszerűen igazíthatók a célfelülethez, vegyszertakarékos üzem megvalósítására alkalmasak, ezért a környezetvédelmi előírások szigorításával ezek terjedése várható ábra - A radiál ventilátorhoz csatlakozó fúvócsövek 122. ábra - Lövellőcső magas állomány kezeléséhez 112

123 8. Ültetvénypermetező gépek 123. ábra - Átfúvásos permetezés lövellőcsővel 113

124 8. Ültetvénypermetező gépek 124. ábra - Térpermetezés légporlasztású szórócsövekkel 125. ábra - Átfúvásos kezelés felülről 114

125 8. Ültetvénypermetező gépek 126. ábra - Zártszekrényes átfúvásos kezelőfej 127. ábra - Magas állomány kezelése légporlasztású szórócsővel 115

126 8. Ültetvénypermetező gépek Fontos tudni, hogy légporlasztásnál a cseppek méretét a légsebesség mellett a permetlé-levegő tömegaránya is befolyásolja. Mivel a radiálventilátorok fordulatszáma általában nem változtatható, az időegység alatt szállított levegő mennyisége is állandó. Ennek megfelelően a folyadékmennyiség szabályozása cseppméretváltozással jár. Ezt a gépek üzemeltetésénél figyelembe kell venni. 80 m/s légsebesség és 0,5 permetlé-levegő tömegarány mellett ~150 μm közepes cseppméret képezhető. Amennyiben kisebb cseppméret a cél, a permetlé-levegő tömegarányt kell csökkenteni vagy a levegő sebességét növelni. A permetezőgépek fejlesztésénél ezek a törekvések érvényesülnek és az alkalmazott légsebesség, valamint a keletkezett cseppméret tekintetében a légporlasztású rendszereknél három kategóriát szoktak megkülönböztetni. Az első kategóriába sorolják a hagyományos légporlasztású gépeket 80 m/s légsebesség és 150 μm átlagos cseppméret mellett. A második kategóriába tartozik a növelt légsebességű cseppképzéssel történő permetezés, ahol a légáramot nagy fordulatszámú ventilátorral állítják elő és a fúvócső kilépőnyílásában (a cseppképzés helyén) m/s légsebesség érvényesül. Az átlagos cseppméret ebben az esetben ~80 μm és a permetezés kis folyadékmennyiséggel ( l/ha) végezhető. Miután a kis légtömeg kis távolságon elveszíti sebességét, ezt a technikát elsősorban szőlőben, kis sortávú, fiatal ültetvényben lehet eredményesen alkalmazni. A harmadik kategóriába tartozik a hidegködképzés, ahol a megkívánt m/s légsebesség csak légsűrítővel állítható elő, és ahol az elérhető átlagcseppméret μm. A hidegködképző gépek szántóföldi és ültetvénykezelő változatai egyaránt ismertek, elterjedésük azonban világviszonylatban is csekély. A fenti kategóriák ismerete azért fontos, mert a különböző szakmai anyagokban fordítási nehézségek vagy értelmezési gondok miatt hagyományos légporlasztású rendszerekre is használják a ködképzés fogalmát. A másik nehézség a hidegködképzés és a termikus cseppképzés (melegködképzés) összekeverése, pedig a korábbiakból látható, hogy két cseppképzési rendszerről van szó. A kettőben legfeljebb annyi a közös, hogy mindkét rendszer meglehetősen kis cseppmérettel dolgozik. 116

127 9. fejezet - 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások A környezetkímélő növényvédelmi eljárások rendkívül sokrétűek. Mi csak ezek műszaki megoldásaival foglalkozunk. A korszerű, költségtakarékos és környezetkímélő növényvédelem a felhasznált vegyszer mennyiségének csökkentésére, a kijuttatás hatékonyságának növelésére helyezi a hangsúlyt. Az alkalmazott műszaki megoldásokat az alábbiak szerint célszerű csoportosítani: a felhasznált vegyszer mennyiségének csökkentése; a kis cseppek elsodródásának megakadályozása; a nagy cseppek célfelületen tartása; vegyszermentes kezelési eljárások alkalmazása. 1. A felhasznált vegyszer mennyiségének csökkentése A kapásnövények termesztése során jelentős vegyszer-megtakarítás érhető el a sávos permetezés és a mechanikai gyomirtás kombinációjával. A vegyszerkijuttatás ebben az esetben csak a kultúrnövénysorra történik kisebb szögű szórófejjel (pl. 90 ), elsősorban vetőgéppel (lásd 90. ábra) vagy kultivátorral kombináltan (128. ábra). A sávszélesség korrekt tartása érdekében a nyomást 1 4 bar tartományban célszerű tartani. A javasolt beállítások egy változatát mutatja az 1. táblázat(lechler katalógus, L 2001) ábra - Kultivátorhoz kapcsolt sávpermetező 1. táblázat - Beállítások és permetlé-felhasználás, sávos permetezésnél Szórási magasság Sávszélesség (cm) Permetlé-felhasználás a teljes felületű kezelés %- ában, különböző sortávolság esetén 117

128 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások (cm) 50 cm 75 cm 100 cm A beállítótáblázat mutatja, hogy a sávpermetezésnél alacsony fúvóka elrendezése alkalmazható, amely jelentősen csökkenti a kis nyomás következtében elsodródásra egyébként sem nagyon hajlamos cseppek elsodródását. A sáv szélessége a szórófej magasságával és/vagy a szórófej elfordításával szabályozható. A sávos permetezéssel jelentős vegyszermennyiség takarítható meg 2. táblázat(demes et al., 1995). 1. táblázat - A sávos permetezéssel elérhető permetlé-megtakarítás Sortávolsá g (cm) A permetezett sáv szélessége (cm) A sávos permetezésnél korszerű kijuttatási technikával javítható a hatékonyság, csökkenthető a környezet vegyszer terhelése, megkésett kezelések is elvégezhetők. A sávos kezelés egyik speciális változata az ültetvények sorközeinek gyomirtása. Itt a mechanikusan kezelhető felületet nem vegyszerezik, a lombkorona alatti terület egy részét és a fasávot azonban a fasort érintő és kitérni képes, mechanikus és hidraulikus vezérlésű fasávpermetező gépekkel kezelik (lásd a 112. ábrát). A kultúrnövénysorok sávos kezelésére vegetáció közben is lehetőség van. Ekkor levél alá permetezést alkalmaznak (lásd a 89. ábrát). Ebben az esetben célszerű aszimmetrikus szórófejet (pl. OC-fúvóka) és levélterelő- (védő-)ernyőt alkalmazni. Az alacsony, védőernyő alatti szórófej elrendezés és a kis nyomás (1,5 4 bar) nagymértékben csökkenti a vegyszer veszteséget és növeli a védekezés hatékonyságát. Jelentős vegyszer-megtakarítás érhető el a szakaszos permetezés alkalmazásával. Ebben az esetben optikai, infravörös vagy ultrahangos érzékelő folyamatosan érzékeli a növényzet felültét és aktivizálja a felület irányában álló szórófejet. A szórófej csak addig működik, amíg a szenzor növényfelületet észlel. Ezeket a szakaszos permetezőgépeket ültetvénypermetezésre már üzemi szinten alkalmazzák. A vegyszer-megtakarítás hiánymentes ültetvényben is 10 20% lehet, fiatal gyümölcsösnél, télvégi lemosó permetezésnél pedig elérheti a 30 70%-ot is. Előrehaladott vizsgálatok folynak ugyanakkor szántóföldi alkalmazásra a gyomfelismerés és az ezzel megvalósítható gyomirtás területén is (Mesterházi, 2004). A vegyszer hasznosulásának növelésére különleges lehetőséget nyújt a cseppképzés nélküli vegyszeres kezelés, az úgynevezett felkenő vegyszerezés. A technikát elsősorban cukorrépa-termesztéshez, a vegetáció során, a kultúrnövényen túlnövő gyomok irtására fejlesztették ki. Első változatainál a hatóanyagot vegyszerrel átitatott kanócok kenték fel a gyomok felületére, ezért a köznyelv kanócos vegyszerezési eljárásnak is nevezi. Mai 118

129 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások változatainál az esetek többségében henger keni fel a vegyszert a kezelt felületre. Számtalan változatát fejlesztették ki és ma már a felhasználási területe is szélesedett. Vannak sorkezelő megoldásai és alkalmazzák gyepek ápolásánál is. A berendezés működési elvét a 129. ábra mutatja. Itt a felkenő hengert az erőgép akkumulátoráról táplált villanymotor forgatja. A henger bevonata a vegyszert magába szívja, de a folyadékot akkor sem engedi megcseppenni, ha a gép áll. A felkenő hengert ebben az esetben egy forgó, a folyadékot átengedő henger táplálja ábra - Vegyszerfelkenés működési elve A felkenő gép a célnak megfelelő munkaszélességgel készül (130. ábra) és felhasználási területe kiterjedhet a szántóföldi termesztésen túl sportpályák, útpartok, folyópartok, erdők (Horváthet al., 1992; László A., 1985) ápolására is. Természetesen készülhet a gép központi tartállyal is (131. ábra), ahol a felkenő hengerre szórófejek permetezhetik a vegyszert. Mivel a szórófejek zárt házban helyezkednek el, a vegyszer elsodródása kizárt, az csak a henger felületére juthat. A berendezések általában nagy töménységű vegyszerrel dolgoznak, pl. 10 l vízben 5 6 l gyomirtó szert oldanak. A nagy töménység azonban nem okoz gondot, hiszen vegyszer csak a gyomok felületére jut, nem kerül sem a talajra, sem a környezetbe. A technológia nagy előnye, hogy a kezelést a légmozgás nem zavarja és az alkalmazott kezelési sebesség akár 15 km/h is lehet. A hengeres felkenő gépek mellett felkenő elemként találkozhatunk különböző vezetőkerekeken a gép teljes munkaszélességében vezetett végtelenített kötéllel is (132. ábra). A kötél folyamatosan nedvesítőtartályon halad át, ahol a vegyszerrel átitatódik. A keresztirányban mozgó kötelek nagy biztonsággal kenik fel a vegyszert a legtagoltabb gyomfelületre is ábra - Vegyszerfelkenő gép 131. ábra - Központi tartályos vegyszerfelkenő gép 119

130 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások 132. ábra - Köteles vegyszerfelkenő gép Itt célszerű megemlíteni a hagyományos permetezőgépek tisztavizes tartályainak szerepét és fontosságát. Ezt korábban részletesen ismertettük. A felhasznált vegyszer mennyiségének mérséklésében természetesen jelentős eredmények érhetők el a hagyományos technika alkalmazásával is, amennyiben a permetezőgépeket pontosan állítják be és szakszerűen üzemeltetik. Erről azonban korábban részletesen írtunk. 2. Az apró cseppek elsodródásának csökkentése A vegyszerek hatékony felhasználásának legnagyobb akadálya, hogy a kijuttatott vegyszer egy része nem jut a célfelületre. A talajra és a környezetbe került vegyszer mennyiségének csökkentésével komoly eredményeket 120

131 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások lehet elérni. A permetcseppek irányíthatósága elsősorban a 100 μm alatti cseppméret esetén nehéz. Ezek az apró cseppek a környezeti légmozgás hatására sodródnak. Az elsodródás kedvezőtlen esetben km nagyságrendű is lehet. Az elsodródott cseppek rontják a permetezés hatékonyságát, költségnövelő tényezőként jelentkeznek, terhelik a környezetet. Az elsodródás megakadályozása tehát fontos feladat. A szántóföldi permetezőgépeknél a menetszél a függőleges irányban indított cseppeket vízszintes irányba tereli, azok cseppméretüknél fogva különböző ideig tartózkodnak a levegőben és a környezeti levegő mozgása a kisebb cseppeket könnyen elsodorja. Tekintettel arra, hogy az általánosan alkalmazott nyomás alatti (hidraulikus) cseppképzés nem teszi lehetővé, hogy megakadályozzuk az apró cseppek keletkezését, azok sodródását kell megelőzni. Az erre a célra kifejlesztett légfüggönyös permetezés egy mechanikus rendszerből fejlődött ki. A kalászosok zárt állománya megakadályozta a permetcseppek behatolását az állomány alsó régiójába. Ezért terelőkerettel megnyitották az állományt a szórófejek alatt és a nyitott állományba a cseppek, akadály nélkül bejuthattak. A módszer további előnye volt, hogy a szórófejeket a szétnyíló állomány miatt alacsonyabban lehetett elhelyezni, ami jelentősen csökkentette az elsodródást is. Volt azonban ennek a módszernek egy hátránya, hogy a nyitókeret jelentős növénysérülést okozott. Ezért merült fel, hogy az állomány szétnyitását nem mechanikusan, hanem levegővel kellene elvégezni. Így jöttek létre a légfüggönyös gépek, amelyek a sűrű növényállományt légsugárral nyitják meg. A légfüggönynek amellett, hogy az állományt megnyitja, egyéb előnye is van a nyitó kerettel szemben, hiszen felfogja a menetszelet, nem engedi az apró cseppek elsodródását, sőt a légfüggöny és a szórófej helyes beállítása esetén azokat belekényszeríti az állományba. Ezt a hatást úgy érik el, hogy a szántóföldi kerettel megegyező szélességű légvezető tömlőt szerelnek a keretre (133. ábra). A légvezető tömlőt ventilátorral táplálják. Az esetek jelentős részében erre a célra axiális ventilátort alkalmaznak. A légáram a tömlő alján kiképzett furatokon vagy végig haladó résen jut ki és hatásosan nyitja meg a sűrű állományt (134. ábra). A légfüggöny iránya lehet függőleges, de állítható előre, illetve hátra a célnak megfelelően. Előnyös, ha a légáram mennyisége és sebessége szabályozható, mert így megakadályozható, hogy alacsony vagy ritka állományban a cseppeket a légáram a talajra fújja. Az alkalmazott szórófejek iránya lehet párhuzamos a légfüggönnyel, de a légfüggönyhöz képest szögben is állhatnak, ebben az esetben a légfüggöny segíti a cseppek állományba jutását és bármelyik helyzetben, hatásosan csökkenti az apró cseppek elsodródását. Ennek következtében nagyobb nyomással, kisebb szórófejmérettel dolgozhatunk, csökkentve ezzel a felhasznált permetlé mennyiségét és növelve a fedettséget és ezzel a permetezés hatékonyságát. A kisebb méretű szórófejek alkalmazása miatt a szórófejosztás ezeknél a permetezőgépeknél gyakran eltér a hagyományos, 50 cm-es osztástól és nem ritka a 25 cm-es osztás sem. A megváltozott szórófejosztás nem rontja a permetcseppek keresztirányú eloszlását, mert azt a légáram oszlatóhatása kompenzálja. További előnye a rendszernek, hogy nagyobb környezeti légsebesség (4 5 m/s) mellett is alkalmazható elsodródási veszély nélkül ábra - Légfüggönyös permetező gép 121

132 134. ábra - A légáramot irányító tömlő 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások Szőlő- és ültetvénypermetező gépek esetén különös hangsúlyt kap a permetléköd eddiginél pontosabb irányítása. Ez különösen a keresztáramú ventilátorokkal felszerelt gépeknél lehetséges (lásd a 120. ábrát), ahol a cseppképzéshez kisebb nyomást alkalmaznak (pl. 3 bar), növelik a cseppméretet, csökkentik a szállítólevegő sebességét, mérsékelt légszállítás mellett. A cseppelsodródás és a veszteség mérséklésére elsősorban szőlő permetezésénél szóba jöhet a védőernyős (alagútrendszerű) ültetvénypermetező gépek alkalmazása. A térpermetező gépeknél gyakori jelenség, hogy a permetezőgép a permetcseppeket az állományon átfújja és azok az állomány másik oldalán a földre rakódnak le. Különösen jelentős az ilyen veszteség, ha a lombozat nem zárt. A védőernyős permetezésnél az állomány egyik vagy mindkét oldalán védőernyőt helyeznek el (135. ábra). A szórófejek a védőernyő irányába permeteznek és az állományon áthaladó cseppek az ernyő felületén lecsapódnak. Az ernyőn lecsurgó permetlevet vályúban gyűjtik, majd szűrőn keresztül szivattyú juttatja vissza azt a tartályba. Az így elérhető vegyszer-megtakarítás 30 40% is lehet. További előnye, hogy a szokásosnál nagyobb szélsebesség (4 5 m/s) mellett is biztonságosan végezhető a kezelés. Erre a célra, különböző traktorra szerelhető és önjáró gépeket egyaránt fejlesztettek ábra - Védőernyős permetező gép 122

133 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások Az apró permetcseppek elsodródásának megakadályozására és a fedettség növelésére fejlesztették ki az elektrosztatikus feltöltéssel működő permetezőgépeket. A pozitív töltéssel ellátott permetcseppek biztonságosan rakódnak le a célfelületen. A technológia iránt mind szántóföldi, mind ültetvénypermetező gépek tekintetében nagy volt a várakozás. Ma már inkább csak az ültetvénypermetező gépek tekintetében folyik részben fejlesztés, részben üzemi alkalmazás. A technológia lényege az, hogy kw feszültségű árammal ionizált levegőben (korona feltöltés) vagy speciális szórófej belsejében közvetlenül a permetlé feltöltésével (kontakt feltöltés) pozitív töltést kapnak a permetcseppek. A pozitív töltésű permetcseppek a negatív töltésű célfelületen lerakódnak, így csökken az elsodródás veszélye. A technológia egyik korlátja, hogy a feltöltött cseppek igyekeznek a legelső negatív töltésű célfelületen lerakódni, így a lomb külső részén erőteljesen megnő a fedettség, a lomb belsejébe azonban a cseppek nehezebben jutnak be. Helyesen megválasztott szállítólevegő sebességgel és légmennyiséggel a helyzet kezelhető és javítható a fedettség szín és fonák oldalon egyaránt a lomb belsejében is. Az említett eljárások mindegyikében jelentős szerepet játszik a menetszél. Ezért fontos megjegyezni, hogy a menetsebesség helyes megválasztásával fokozható a permetezés hatékonysága. 3. A nagy cseppek célfelületen tartása A hidraulikus cseppképzéssel létrehozott csepphalmazban három cseppméretcsoportot különböztetünk meg. A 150 μm alatti cseppek elsodródásra hajlamosak. A μm méretű cseppek a jelenleg általánosan alkalmazott technikával általában jól kezelhetők, jól irányíthatók, a 350 μm feletti cseppek a célfelületről könnyen lecsurognak a talajra, növelve ezzel a veszteséget és a környezeti terhelést. Ezért a fejlesztés fontos területe volt a nagyobb cseppek célfelületen tartásának megoldása. Ezt a feladatot a légbeszívásos (injektoros) és a légbefúvásos szórófejek fejlesztésével igyekeztek megoldani. A légbeszívásos szórófejek (lásd az 53. ábrát) esetén a szórófejben kiképzett injektor hatására a permetléáram egy nyíláson át levegőt szív be és egy célszerűen kiképzett kamrában a permetcseppek légbuborékot vesznek fel. A légzárványos, nagyméretű cseppek kevésbé sodródnak, ugyanakkor a célfelületen szétpattannak és azon vékony filmként terülnek szét. Ez a folyamat még hatékonyabban játszódik le, ha a levegőt nyomás alatt, kompresszorral juttatjuk a szórófejbe. A nagyméretű cseppek ilyen módon való kezelésével világviszonylatban jelentős eredményeket értek el. A 123

134 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások nagyobb cseppek előállításához nagyobb szórófejméret alkalmazható, ami csökkenti a dugulás veszélyét. Nagyobb nyomás (8 15 bar) alkalmazható a kisebb cseppek keletkezésének veszélye nélkül. Biztonságosabb lesz a nagyobb energiájú cseppek állományba hatolása. Javul a fedettség az állomány minden régiójában. Elmarad a veszélyes permetköd. 4. Vegyszermentes növényvédelmi eljárások A vegyszermentes növényvédelmi eljárások között a legfontosabb a mechanikai gyomirtás. Célszerű lenne minden esetben kiváltani a vegyszeres kezelést mechanikai gyomirtásra, ahol erre lehetőség van. Kapásnövényeknél a sorközök mechanikai kezelését jól beállított sarabolókapákkal (egy- és kétoldalú) eredményesen el lehet végezni. Kevéssé hatásosak a forgó rendszerű, talajhajtású küllős kerekes gyomirtók, amelyek csak könnyebb talajon és sekélyen gyökerező gyomok esetén használhatók eredményesen. A célnak megfelelő alkalmazásuk esetén ugyancsak hatásos gyomirtást végeznek a különböző gyomfésűk és küllős kapák. A vegyszermentes növényvédelmi eljárások speciális technológiája a termikus gyomtalanítás (136. ábra). A technológia lényege az, hogy a fiatal gyomok levelét C-ra melegítik, aminek következtében a sejtfolyadék kitágul, átszakítja a sejtfalat, fehérjekicsapódás történik, ami a növény teljes vagy részleges elhalásához vezet. A kezelt növényfelület 1 2 nap alatt elszárad. Tekintettel arra, hogy a fejlett gyomokat nehéz elpusztítani, a kezelést célszerű cm gyommagasságnál végezni. Ebben az esetben 3 4 ismétléssel egész évben biztosítható a kezelt felület (pl. fasorköz) gyommentessége. A technológia előnye, hogy a kezelést követő csapadék az eredményességet nem befolyásolja, nagyobb szélben is végezhető és nem károsítja a talaj élővilágát. A berendezés palackos propán-bután gázzal működik. A palackokból szabályzórendszeren keresztül gázégőkhöz jut a gáz és a célszerűen beállított égők, a szükséges gázáram és a haladási sebesség összhangja biztosítja a kezelés eredményességét. A technológia alkalmazható fa sorközök mechanikailag nem kezelhető sávjának gyomtalanítására, burgonya deszikkálására, szőlőlevelezésre, parkok, útszegélyek stb. kezelésére. A technológia környezetbarát, alkalmazását környezetvédelmi és gazdaságossági megfontolások döntik el ábra - Termikus gyomirtás A vegyszermentes védekezés egyik különleges gépe a biokollektor (137. ábra). A pneu-mechanikus gép burgonyabogarak és lárvák gyűjtésére alkalmas. A gép hidraulikus rendszerét a TLT-vel hajtott hidraulikus szivattyú táplálja. Az olajáram elosztón át jut a hidromotorokhoz, amelyek radiálventilátorokat hajtanak. A radiálventilátorokat a burgonyasorok közt vezetett önhordó légcsatornába építik be. A ventilátorok légárama fúvókákon át jut a burgonyanövényre. A légáram a bogarakat (imágók) és lárvákat a növényről lefújja és azok egy alul elhelyezett felfogóvályúba esnek (138. ábra), ahonnan szükség szerint üríthetők és megsemmisíthetők. A berendezés a bogarak ~95%-át és a lárvák ~85%-át képes begyűjteni. A kezelés után általában csak a fiatal 124

135 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások lárvák maradnak a növényen. A talajon az összes kártevő mintegy 2%-a található. A gépet 2 6 soros változatban gyártják és a vizsgálatok szerint többszörös kezeléssel a burgonyaállomány vegyszer nélkül biztonságosan megvédhető ábra - Biokollektor 138. ábra - A biokollektor gyűjtőedénye 125

136 9. Környezetkímélő növényvédelmi eljárások A vegyszermentes talajfertőtlenítés lehetősége a gőzölés, ahol egy bura alatti talajfelületet vagy talajművelő gép által mozgatott talajt forró gőzzel kezelnek. A fent felsorolt műszaki megoldások mellett természetesen számos módja van a szertakarékos vagy vegyszermentes védekezésnek, hogy csak a biológiai védekezést, a nemesítést vagy az okszerű vetésforgót említsük, ezek azonban nem tartoznak az általunk érintett témakörbe. 126

137 10. fejezet Permetezőgépek üzemeltetése A permetezőgépek üzemeltetési kérdéseinek tárgyalásánál fontos hangsúlyozni, hogy egy minden paraméterében korszerű, jól beállított permetezőgéppel is lehet eredménytelen, sőt káros munkát végezni, ha az üzemeltetés alapvető szabályait nem tartjuk be. A szakszerű üzemeltetéshez ismerni kell a gép néhány jellemzőjét. E tekintetben a legfontosabb a gép szórásképének jellege és az ezzel kapcsolatos tudnivalók. 1. A permetezőgépek kiszolgálása A permetezőgépek területteljesítményét és gyakran munkaminőségét a permetléellátás minősége határozza meg. Az optimális permetezési idő betartása érdekében a vízszállítás szervezése fontos feladat. A víz minősége (lágy víz) és tisztasága (homok- és szennyeződésmentes) a technológiai zavarok elkerülése végett döntő. Sokat tehetünk a környezet megóvása érdekében is, hiszen a vízszállítás módja kihat a vízkivételi hely esetleges visszaszennyezésére. A vízszállítás teljesítményét a szállítási távolság, a fajlagos szórásmennyiség, a permetezőgép/gépek teljesítménye és a vízszállító járművek kapacitása alapján úgy kell meghatározni, hogy a permetezőgépek a vízszállító járműre ne várakozzanak. A permetlékészítésnek különböző módjai ismertek. A hagyományos módon a permetlé a permetezőgéptartályban készül. A megadott dózist és a permetezőgép tartálytérfogatát figyelembe véve határozzuk meg a vegyszer mennyiségét. A vegyszerből a jobb keverhetőség érdekében célszerű törzsoldatot készíteni. Különösen fontos ez, ha szilárd vegyszert oldunk be. Többféle vegyszer együttes alkalmazása is szóba jöhet, amennyiben azok csapadékképződés nélkül keverhetők egymással. A permetezőgép tartályát félig töltjük vízzel, majd szűrőn keresztül feltöltjük a vegyszert. A vegyszer kimérése mérleggel vagy folyékony vegyszer esetén precíziós átfolyásmérővel történhet (Dimitrievits, 1998). Ez lehet digitális kijelzésű elektromos átfolyásmérő (lásd a 36. ábrát), amely egyik végével a göngyöleghez, a másikkal a vegyszerkeverő tartályhoz csatlakoztatható, vagy lehet kézi működtetésű szivattyú, amely a göngyölegből a skálával ellátott átfejtő tartályba szivattyúzza a vegyszert, ahonnan ellenőrzött módon és mennyiségben juttatható a keverőtartályba. Kisebb göngyölegekből tölcsérrel tölthető át a vegyszer az átfejő tartályba. A kiürült göngyöleget űrtartalma 10%-ának megfelelő mennyiségű vízzel háromszor kell kiöblíteni, és a folyadékot a permetlé készítéséhez kell felhasználni. A megüresedett göngyölegek a tisztítás után is veszélyes hulladékok, ezért összegyűjtésükről, elszállításukról, majd ártalmatlanításukról a törvényi előírások szerint kell gondoskodni. A vegyszer vagy a törzsoldat tartályba töltése után a gép tartályát vízzel teljesen feltöltjük, és a szivattyúval elvégezzük a permetlé homogenizálását. Amennyiben szilárd és folyékony vegyszert is oldunk be, úgy a feltöltést mindig a szilárd vegyszerből készült törzsoldattal kezdjük. A permetezőgépek tartályában történő permetlékészítést segíti elő, ha a beöntőszűrőt bemosószűrővel cserélik fel (139. ábra). A vegyszert ide öntik be és azt a szűrő körül kiépített perforált csőből érkező vízfüggönnyel mossák be a tartályba ábra - Vegyszerbemosóval kombinált szűrő 127

138 10. Permetezőgépek üzemeltetése A permetlékészítés másik módja a vegyszer injektálása. A permetlétartályon belüli elkészítéséhez a korszerű permetezőgépeket vegyszerbemosó berendezésekkel látják el (140. ábra) ábra - Vegyszerbemosó berendezés 128

139 10. Permetezőgépek üzemeltetése A vegyszerbemosó lehet fix helyre telepítve (a földről jól kezelhető helyen). Vannak azonban olyan gépek, ahol üzemen kívül felhajtott állapotban van, tehát üzemi helyzetbe le kell engedni. Ezt gyakran paralelogramma karrendszer biztosítja. Megint más gépeknél a bemosó rendszer üzemi helyzetben a könnyebb kezelhetőség érdekében a talajon helyezkedik el (141. ábra). A bemosórendszer kúpos tartályának alján injektor található, amely főcsapon keresztül kapcsolódik az áramlási rendszerhez. A bemosó tartálya és az injektor között szívócsap biztosít kapcsolatot. A bemosó tartályának felső peremén perforált cső fut körbe, amely az öblítőcsappal kapcsolható az áramlási rendszerhez. A vegyszerbemosáshoz a permetezőgép tartályát vízzel töltik fel. A vegyszer bekeveréséhez 4 5 bar üzemi nyomás beállítása célszerű. A bemosórendszer megfelelő pozícióba állítása után a permetlékészítés elvégezhető. Ennek lépései: a szivattyú indítása; a bemosó főcsapjának nyitása; a permetezőgép tartálytérfogatának megfelelő mennyiségű vegyszer feltöltése a bemosó tartályába; a szívócsap nyitása; a bemosó tartályának kiürülése után az öblítőcsap nyitásával a vegyszermaradék kiöblítése (142. ábra); amennyiben a göngyöleg kiürült, a göngyöleg kimosása (143. ábra), (a bemosórendszerek általában alkalmasak a göngyöleg mosására); 129

140 10. Permetezőgépek üzemeltetése a permetlé keverése. Amennyiben szilárd vegyszerből készítünk permetlevet, akkor a permetlékészítés módja kissé módosul. Ebben az esetben a lépések: a szivattyú indítása; a bemosó főcsapjának nyitása; a szívócsap nyitása; az öblítő csap nyitása; a vegyszer folyamatos adagolása a bemosó tartályába (az oldódásnak megfelelő intenzitással); a göngyöleg kiürülése esetén, a göngyöleg kimosása (erre céleszközök is léteznek); a permetlé keverése. A permetlé elkészítése és homogenizálása 5 6 perc alatt elvégezhető. Amennyiben a szer nehezen oldódik, úgy célszerű a szerből törzsoldatot készíteni. Az egy tartályhoz szükséges vegyszer mennyiségének meghatározása, ha a koncentrációra nincs javaslat: [10] ahol: V m = [dm 3 ]; az egy tartályhoz szükséges vegyszer mennyisége V t = permetezőgép tartályának térfogata [dm 3 ]; D = Q = az egy hektárra jutó vegyszer mennyisége [dm 3 /ha]; a hektáronkénti permetlé mennyisége [dm 3 /ha] ábra - Talajra helyezhető vegyszerbemosó berendezés 130

141 10. Permetezőgépek üzemeltetése 142. ábra - Göngyölegmosó berendezés 131

142 10. Permetezőgépek üzemeltetése 143. ábra - A göngyöleg kiöblítése 132

143 10. Permetezőgépek üzemeltetése Amennyiben ismert az egy hektárra jutó vegyszermennyiség és javaslat van a koncentrációra, úgy a hektáronkénti permetlémennyiség meghatározásához az alábbi összefüggést lehet alkalmazni: ahol: K = a koncentráció [%]. Az egy tartályhoz szükséges vegyszermennyiség kiszámítása ebben az esetben is az előbbiekhez hasonlóan történik (lásd 10-es képlet). A tábla befejezéséhez szükséges permetlémennyiséget (utolsó húzás) úgy célszerű meghatározni, hogy a permetezés befejezésekor a tartályban kevés permetlé maradjon. Ezt a permetlémennyiséget a tisztavíz tartály tartalmával fel kell hígítani és a már permetezett felületre kipermetezni. A gépet belső átöblítés és külső mosás után tároljuk. A szántóföldi és ültetvénypermetező gépek permetléellátásához alkalmaznak stabil és mobil permetlékészítő gépeket is, ezeket a Repülőgépekalkalmazása a növényvédelemben című fejezetben tárgyaljuk. [11] 133

144 10. Permetezőgépek üzemeltetése 2. Szántóföldi permetezőgépek fogáscsatlakoztatása A szántóföldi permetezőgépek keresztirányú szórásképe nulláról induló és nullával végződő szabályos trapézforma meredek oldalakkal, ami azt jelenti, hogy az egyenletes fedettség eléréséhez a szórásképeket át kell fedni, a gépet átfedéssel kell üzemeltetni. Az átfedés azonban mindössze fél méter (egy szórófejosztás) és az ettől való bármilyen irányú eltérés súlyos hibát okoz. Amennyiben az átfedés a kívántnál nagyobb, úgy a növényzetre dupla mennyiségű permetlé jut, amely perzseléshez vezethet, amennyiben kisebb, kezeletlen sáv keletkezik, ami a kezelés eredményességét kérdőjelezi meg. Csak akkor tekinthetjük a kezelést eredményesnek, ha a pontos csatlakozást (±10 15 cm) biztosítani tudjuk. Ilyen pontos csatlakoztatást azonban csak megfelelő segédeszközök alkalmazásával érhetünk el. Nem véletlen, hogy a fogáscsatlakoztatási segédeszközöket és módszereket éppen a permetezőgépek szakszerű üzemeltetésre való törekvés hozta életre. A fogáscsatlakoztatás megoldására az első komolyabb lépés az volt, amikor a 70-es években Magyarországon is használatba vették a habjelző berendezést. Széles körű elterjedését gátolta, hogy hazánkban szinte kivétel nélkül vontatott permetezőgépeket alkalmaztak, ahol a keret messze hátra esett a traktoros látómezejétől. A traktoros így a keret végén kijuttatott habpamacsokat a következő mentben a keret végével csak nagy hibával tudta követni és így a munkaszélességet tartani, hiszen egy időben kellett előre és hátra figyelni. Nyugat- Európában, ahol a kisebb táblaméretekhez jobban illeszkedő függesztett gépeket használták, a habjelző berendezések alkalmazása általános volt. Itt ugyanis a permetezőkeret a traktorfülkéhez közel helyezkedik el és a traktorosnak a habsoron vezetéshez csak oldalra kell figyelni, ami pontosabb csatlakoztatást tesz lehetővé. Ezért a habjelző berendezések több generációját fejlesztették ki és ma is gyakran alkalmazzák. A habjelző berendezések első generációjánál a berendezés egy a permetezőgépen elhelyezett habalapanyagtartályból, a habkeltéshez szükséges nyomásszabályozóból és fúvókából, valamint a hab elvezetésére szolgáló tömlőkből és habadagolóból állt. A tartályt félig lehetett megtölteni habalapanyaggal, hogy a tartály felső terében a kemény hab keltésének feltételei megmaradjanak. Az erőgép fékrendszeréből nyomásszabályozó szelepen keresztül jutott a 0,8 1 bar nyomású levegő a tartály aljára. A habalapanyagon átbuborékolt levegő intenzív habkeltést eredményezett. A habnyomás a keret szélére szállította a tömlőben a habot. A tömlő végén habadagoló henger biztosította a hab szabályos időnkénti, habpamacsok formájában történő leválását. A berendezés hátránya volt, hogy meghatározott idő kellett az indulástól a kellő hab kialakulására és eljutására az adagolóhengerbe. Leálláskor pedig, még egy darabig adagolta a habot a habnyomás megszűnéséig. Ezért a későbbiekben a habjelző berendezéseket szabályzó mágnesszeleppel látták el. A habjelző berendezések következő generációjánál a habalapanyag-tartályból szivattyúval juttatták a habalapanyagot kis átmérőjű csövön keresztül a keret szélére, ahol villanymotorral hajtott habgenerátor (mixer) képezte és adagolta a habot (144. ábra). Ezt a berendezést jobban lehetett szabályozni, a nagy keresztmetszetű tömlők nem terhelték a keretet és nem akadályozták a keret nyitását, zárását. Végül a habadagoló hengert is kiváltották egy perforált lemezzel lezárt adagolófejjel, amely szabályosabbá tette a habpamacsok leválását. Ezt a berendezést ma is széles körben forgalmazzák és használják. Meg kell azonban jegyezni, hogy a habjelző berendezésekkel elérhető csatlakoztatási pontosság nem éri el a korábban jelzett ±10 15 cm-t. Emellett alkalmazásának egyéb nehézségei is vannak, hiszen nem alkalmazható szeles időben, amikor a habpamacsokat a szél elsodorja, ezzel a csatlakozást lehetetlenné teszi és dombos területen, ahol a habpamacsok elhelyezkedése csak korlátozottan látható ábra - Habjelző berendezés 134

145 10. Permetezőgépek üzemeltetése Jelentős előrelépésnek minősíthető a 80-as években Magyarországon is bevezetett művelő nyomos termesztési mód, amely megteremtette a lehetőséget a munkaszélesség pontos betartásához. A művelő nyom kialakítását vetéssel egy menetben a vetőgép csoroszlyáinak célszerű elzárásával végezzük. Fontos, hogy három gép, a vetőgép, permetezőgép és a műtrágyaszóró gép munkaszélességét összhangba hozzuk. Szerencsés, ha a permetezőgép és a műtrágyaszóró gép azonos munkaszélességgel üzemeltethető és ez a munkaszélesség egészszámú többszöröse a vetőgép munkaszélességének. Ebben az esetben a vetőgép megfelelő csoroszlyáinak elzárása meghatározott számú fordulás után történik és kapcsolható a nyomjelzőt működtető berendezéshez. A fordulók számához illeszkedő menesztő tárcsával a művelet automatizálható és a hiba kizárható. A pontos csatlakoztatás természetesen csak akkor valósítható meg, ha a művelő nyompár távolságát sikerül összehangolni a permetezőgép munkaszélességével. Amennyiben a művelő nyom kialakítását végző vetőgép munkaszélessége nem teszi lehetővé a permetezőgép munkaszélességéhez illeszkedő művelő nyompár távolság biztosítását, úgy a pontos illeszkedést szórófejek célszerű elzárásával is érdemes megvalósítani. Az így nyerhető pontos fogáscsatlakoztatás csökkenti a vegyszerfelhasználást, növeli a terméshozamot, javítja a termény minőségét és csökkenti a környezeti terhelést, amely bőven kárpótolja a szórófejek lezárása következtében előálló munkaszélesség és az ezzel együtt járó területteljesítmény-csökkenést. A művelő nyompár a kultúrnövény kikelése után válik láthatóvá, de már kelés előtt is használható, ha az elzárt csoroszlyák nyomában nyomjelző tárcsapárt járatunk. Összességében azt kell megállapítani, hogy amennyiben lehetőség van művelő nyomos termesztési mód alkalmazására, úgy ettől semmiképpen nem szabad eltekinteni. Ennek hiányában habjelző berendezés alkalmazása indokolt. A fogáscsatlakoztatás legújabb lehetősége, amely még világviszonylatban újdonságnak számit, a párhuzamosan vezető rendszer, amelyet a 90-es évek második felére fejlesztettek használhatóvá. A GPS (Global Positioning System: Globális Helyzetmeghatározó Rendszer) támogatta módszerrel elérhető a korábban igényként megfogalmazott cm-es csatlakoztatási pontosság, bár ma még hazánkban az cm pontosság a jellemző. A precíziós gazdálkodás megvalósításához egyébként is meg kell barátkozni a műholdak szolgáltatta jelekre alapozott térinformatika elemeinek alkalmazásával. A GPS és a GIS (Geographic Information System: földrajzi információs rendszer) teszi lehetővé, hogy a gazdálkodó a táblán belüli sajátosságokat is figyelembe véve alakítsa ki az alkalmazott technológiát (talajművelési mód, differenciált tápanyag-kijuttatás, szelektív növényvédelem stb.), (Mesterházi, 2000, 2004; Mesterházi et al., 2001, 2002, 2003; Neményi et al., 2001 a, b;2002 a, b, c; Pecze, 2001 a, b). A párhuzamosan vezető rendszer egy a GPS-alkalmazások sorában. A rendszer lehetővé teszi, hogy a táblán felvett 2 bázispont alapján, a beállított munkaszélességnek megfelelően a gépcsoport a bázispontok által meghatározott iránnyal párhuzamosan haladjon. A jelenleg alkalmazott rendszer az optimális iránytól való eltérést fénysávval (ledsor) jelzi (145. ábra). Az optimális irányt jelző középső fénysáv, és az eltérést jelző jobb-bal fénysáv alapján az erőgép vezetője korrigálni tudja az eltérést. A rendszer érzékenysége szabályozható, így állítható, hogy a két egymás melletti fényforrás milyen valóságos eltérést jelent (pl. 8 vagy 16 cm egy led távolság) ábra - Párhuzamosan vezető rendszer elemei 135

146 10. Permetezőgépek üzemeltetése A kezelés közbeni hibát természetesen befolyásolja az erőgép választott sebessége is. Egy vizsgálat során összehasonlították a habjelzés, az 1 m-nél kisebb pontosságú és a centiméter pontosságú párhuzamosan vezető rendszer alkalmazásával adódó csatlakoztatási hibát km/h sebesség esetén. Habjelzővel átlagosan 1,61 m, egy méter alatti pontosságú, párhuzamosan vezetővel 0,57 cm, míg centiméter pontosságra beállított párhuzamosan vezető rendszerrel 0,23 cm átlagos csatlakoztatási hibát kaptak. A vizsgálatok szerint elsősorban a túlfedés volt a jellemző, ami többletvegyszer-felhasználást jelentett. A párhuzamosan vezető rendszerrel elérhető vezetési pontosság és ezzel a felesleges átfedések okozta többletvegyszer-felhasználás elmaradása következtében, a rendszer bevezetésének költsége megtérül. Nem beszélve arról, hogy a rendszer alkalmazásának begyakorlásával a pontosság javítható. Érdemes megemlíteni ugyanakkor azt is, hogy az alkalmazott technikában potenciálisan benne van az automatikus kormányzás lehetősége is, sőt egyes önjáró gépeken ezt már meg is valósították. Külön hangsúlyozni kell, hogy a párhuzamosan vezető rendszer működése látási viszonyoktól független, sötétben éppúgy biztonságos irányítást tesz lehetővé, mint ködben. Alkalmazásával kiterjeszthető tehát a kezelés ideje. Megállapítható tehát, hogy a növényvédelemben megkívánt csatlakoztatási pontosságnak a művelő utas termesztési mód és a párhuzamosan vezető rendszer felel meg, hiszen e két rendszer képes a beállított munkaszélességet és ezzel a keresztirányú szórásegyenlőtlenség értékét a megengedhető eltérésen belül tartani (Mesterházi P. Á., 2004). A párhuzamosan vezető rendszer csatlakoztatási pontossága növelésének azonban anyagi vonzata van, hazánkban drága az a pontosság, ami a permetezőgépek precíz csatlakoztatását megoldaná, tehát a művelő utas termesztési mód jelentőségét hangsúlyozni szükséges. 3. Az egyenletes permetezés biztosítása a gép haladási irányában A pontos fogáscsatlakoztatás megoldása csak a keresztirányú eloszlás egyenletességét biztosítja. A permetezőgépek hosszirányú eloszlásának hibája azonban éppoly káros lehet, mint a keresztirányúé. Ezért a jó munkaminőség elérése érdekében feltétlenül foglalkozni kell a hosszirányú szórásegyenlőtlenséget befolyásoló tényezőkkel. A permetezőgépek haladási irányba eső permetléeloszlását lényegében két tényező befolyásolja, az adagolás-egyenlőtlenség és a sebességváltozás. A szabvány a névleges kijuttatott értéktől való eltérést adja meg, amely 6% lehet, a variációs együttható megengedett értéke 3%. A sebességarányos permetlé-kijuttatás ellenőrző vagy szabályzóelektronikával valósítható meg. Az ellenőrző rendszernél az áramlási rendszerben elhelyezett átfolyásmérő folyamatosan méri a szórófejekhez jutó permetlémennyiséget, és a fedélzeti számítógép összehasonlítja ezt az útjelből számított területtel. Amennyiben eltérés van a beállított hektáronkénti permetlémennyiség és a pillanatnyi kijuttatott érték között, úgy az ellenőrző rendszer digitálisan vagy analóg módon jelzi a vezetőnek az eltérést, és a vezető a sebesség korrekciójával tudja az eltérést csökkenteni vagy 136

147 10. Permetezőgépek üzemeltetése megszüntetni. A rendszer előnye, hogy a sebesség megfelelő és folyamatos korrekciója esetén a beállított paraméterek mindegyike tartható (hektáronkénti permetlémennyiség, nyomás, cseppméret stb.). A szabályozórendszereknél (146. ábra) az útjellel szabályozott szelepet alkalmazzák, ahol átfolyásmérő méri a szórófejekhez jutó permetlémennyiséget és útjeladó (járókerék vezérelte indukciós vagy radaros) jelzi a sebesség változását. Vezérlőegység hasonlítja össze a két adatot és összevetve a beprogramozott hektáronkénti permetléigénnyel, a permetlé egy részének a tartályba történő visszavezetésével szabályozza a szórófejekhez jutó permetlémennyiséget. A szakaszoló kapcsolókhoz így mindig területarányos permetlémennyiség jut ábra - Permetezőgépek szabályzásának elvi ábrája A másik módszer a vegyszereknek a permetezőgép áramlási rendszerébe történő közvetlen adagolása (147. ábra, Dimitrievits et al., 2000). Ebben az esetben, a permetezőgép tartályában (1) tiszta víz van és a szivattyú (2) is tiszta vizet szállít szabályzóegységen (3) át a vegyszeradagolóba (4). A vegyszeradagoló rendszer, amely lehet a vízáram által hajtott, sebességarányosan adagolja a vegyszert a vízbe. A víz és a vegyszer keverőkamrában (5) egyesül. Többféle vegyszer egyidejű adagolására is lehetőség van. A vegyszeradagoló közvetlenül a göngyölegből (6) szívja a vegyszert, ami így csak a nyomoldallal kerül érintkezésbe. Szilárd vegyszerből törzsoldat készítése szükséges. 137

148 10. Permetezőgépek üzemeltetése Az adagoló működését mikroprocesszor felügyeli és jelzi a hibát vagy a göngyöleg kiürülését. A vegyszer a szakaszoló kapcsolókat közvetlenül megelőzően jut a vízbe, és homogén permetlé formájában kerül a szórókeretbe (7). A permetezés végeztével vagy vegyszerváltásnál a rendszer vízzel teljesen átmosható, így vegyszermaradékoktól mentesíthető ábra - A vegyszer közvetlen adagolása A vegyszeradagoló ebben az esetben a tartályból az öblítővezetéken (8) át tiszta vizet szív. A permetlékoncentráció az adagolórendszerrel menet közben is módosítható és a beállított koncentráció pontosan tartható a permetezés teljes ideje alatt. Az adagolóberendezés bármelyik permetezőgéphez utólag is adaptálható. A berendezés alkalmazásának számtalan gazdasági előnye is van. Idő takarítható meg azzal, hogy elmarad a permetlékészítés és az ebből adódó hibák is elkerülhetők. Elmarad a tisztítás művelete a vegyszerváltásnál és a munka befejezésénél egyaránt. Nincs vegyszermaradék. Környezetvédelem tekintetében számos előnnyel rendelkezik a rendszer. A kezelés végén a gép tartályában tiszta víz marad, a göngyölegben maradt vegyszer egy további kezelésnél teljes mértékben felhasználható. A megmaradt permetlé és a műszaki maradék kijuttatása elmarad és elmarad az ezzel kapcsolatos talajtaposás és vegyszerterhelés is. A vegyszer kezelése teljesen zárt körben történik így nincs egészségügyi kockázat. A permetezőgép természetesen normál üzemmódban is alkalmazható, ekkor a permetlé az adagolórendszert megkerülve (9) jut a szakaszoló kapcsolókhoz. 4. Ültetvénypermetező gépek üzemeltetési kérdései Ültetvénypermetező gépeknél a csatlakoztatási kérdés nem merül fel. Itt inkább a gépek helyes beállításával lehet biztosítani a permetszer hatékony felhasználását. Döntő kérdés, hogy sikerül-e a szórófejek irányát és a szállítólevegő irányát a célfelületre orientálni. Ma az a fejlődés figyelhető meg, hogy a szórófejeket és a szállítólevegő kilépőnyílását igyekeznek a célfelülethez közelíteni. Ezzel csökkenthető az a távolság és idő, amíg a cseppek a levegőben haladnak és ezzel csökkenthető a beszáradás és az elsodródás veszélye. Természetesen meglévő gépeinkkel is sokat tehetünk a fenti cél elérése érdekében. Még a központi szórókerettel szerelt gépeknél is állítható a szórófejek iránya, amelyet feltétlenül a célfelület felé kell irányítani. A kilépő szállítólevegő irányának megállapításánál bátran kell alkalmazni az egyszerű módszereket. Kössünk könnyű szalagokat a ventilátor levegő kilépő nyíláshoz (148. ábra) és vizsgáljuk meg, hogy a ventilátor működése közben a szalagok iránya a célfelületre mutat-e. Eltérés esetén korrigálni kell a terelőlapok helyzetét. A célfelülettől távolabbi szórófejek legyenek nagyobb méretűek és kisebb szögűek (ez utóbbi állítási lehetőség nem minden esetben áll rendelkezésre) ábra - A ventilátor légáram irányának ellenőrzése 138

149 10. Permetezőgépek üzemeltetése Gondosan ügyeljünk az üzemeltetési sebességre. A sebesség növelésével csökken a hatótávolság és a permetcseppek egyre kisebb hányada éri el a célfelületet. Ezért a hatékony permetezés érdekében ültetvénypermetezésnél ne alkalmazzunk 4 5 km/h-nál nagyobb sebességet. A ventilátor légsebességét a kívánt értékre állítsuk be. Mind az optimálisnál kisebb, mind a nagyobb légmennyiség és sebesség csökkenti a permetezés hatékonyságát. A ventilátor akkor van helyesen beállítva, ha az ültetvény másik oldalán alig érezhető a ventilátor levegője. Ellenkező esetben a ventilátor a permetcseppeket a fa lombján átfújja, ami jelentős veszteséget és környezeti kárt okoz. 139

150 11. fejezet Szilárd vegyszerek kijuttatása A növényvédő szerek egy részét kijuttathatjuk μm méretű por vagy μm méretű mikrogranulátum (1 3 mm normál granulátum) formájában. A szilárd vegyszerek kijuttatásának előnye, hogy a kijuttató berendezések egyszerűbb és olcsóbb szerkezetek, mint a permetezőgépek és alkalmazásukhoz nincs szükség vízre. Emellett a granulátumok talajba juttatásánál elmarad a veszteség és a hatóanyag csak a kívánt helyre jut. A felhasznált anyagot tekintve porozásról és granulátumszórásról beszélünk. 1. Porozógépek A por alakú növényvédő szerek kijuttatása porozó célgéppel vagy poradagoló berendezéssel felszerelt légporlasztású permetezőgéppel történik. A poradagoló berendezés mindkét esetben azonos vagy hasonló lehet. A dm 3 térfogatú tartály magában foglalja az adagolószerkezetet is. A kisméretű tartály feltöltését általában könnyen kezelhető töltőgarat segíti. A port a tartály alján elhelyezett jobb- és balmenetes csiga szállítja középre és cellás adagoló juttatja állítható nagyságú résen keresztül a ventilátor légáramába. A túlnyomás alatt lévő légvezető csőbe az adagolást az teszi lehetővé, hogy a ventilátor által szállított levegő egy résztét a portartályba vezetik és azt is nyomás alá helyezik. A levegő bevezetésének módja a por boltozódását is megakadályozza. A nyomás alá helyezett portartály töltőnyílása légmentesen zárt. A légvezető csőbe juttatott port a légáram a szórószerkezethez szállítja, amely lehet szántóföldi szórócső, favédelmi lövellőcső vagy átfúvásos kezelésre alkalmas porozófej. A porozás legnagyobb gondja, hogy a por nehezen irányítható, könnyen sodródik, és nehezen rakódik le a célfelületre, így a kijuttatás során jelentős a veszteség. Nem véletlen, hogy épp e technológiához kapcsolódott hazánkban a por elektrosztatikus feltöltésével kapcsolatos kísérletsorozat akkor, amikor még a permetcseppek elektrosztatikus feltöltéséről szó sem volt. A por célfelületre juttatását ezzel a módszerrel kívánták segíteni. Ugyancsak ezt szolgálta a nedves porozás is, amikor a porhoz a jobb tapadás érdekében kis mennyiségű vizet adagoltak. A porozás jelentőségének csökkenése miatt azonban ezek a kísérletek és alkalmazások abbamaradtak. A porozás, mint növényvédelmi technológia szinte teljesen kiszorult a használatból. 2. Mikrogranulátum kijuttató gépek A gyomirtó és rovarölő szerek előnyösen juttathatók ki mikrogranulátum formájában, kapcsolt műveletként (pl. vetéssel). A mikrogranulátumok szemcsemérete 0,1 0,5 mm. A mikrogranulátum kijuttató gépek mechanikus és pneumatikus rendszerűek. A mechanikus működésű adagolószerkezetek kivitele tolóhengeres, résszabályozásos, csigás vagy ezek kombinációja lehet (Füzy, 1999). Hajtásuk járókerékről történik, gyakran áttételen keresztül, bár alkalmaznak villanymotorral hajtott adagolókat is (149. ábra). Általában osztott tartályos kivitelben készülnek, bár ismert központi tartályos változatuk is. Az osztott tartály térfogata dm 3. Leggyakrabban a gravitációs adagolású résszabályozós granulátumszórókat alkalmazzák. Ebben az esetben a tartály alján cellás kerekes vagy csigás boltozódásgátló és keverőszerkezet biztosítja a granulátum egyenletes áramlását az adagolónyíláshoz. A tartály alját adagolóréssel/résekkel ellátott, a könnyű ürítés és tisztítás érdekében egyszerűen szerelhető fenéklemez zárja le. A kettős fenéklemez mindegyikén azonos számú, méretű, alakú és osztású adagolórés található. A fenéklemezek egyike elmozdítható, így a teljesen nyitott vagy teljesen zárt helyzet között fokozatmentesen vagy sok fokozatban állítható be az adagolórés. A kívánt mennyiség beállítását az elmozdítható fenéklemez helyzetét meghatározó adagtáblázat és beállítótárcsa segíti. A fenéklemezen található adagolórések száma az egy egységgel kezelt sorok számától függően 1 3 lehet ábra - Vetőgéphez kapcsolt mikrogranulátum kijuttató 140

151 11. Szilárd vegyszerek kijuttatása A granulátumok kijuttatásához alkalmazhatnak kényszeradagolású, például csigás adagolóval szerelt granulátumszórót. Ebben az esetben a tartály alján állandó nagyságú résen keresztül változtatható menetemelkedésű csiga házába jut a granulátum. A csiga a granulátumot tengelyirányba szállítja és a csigaház végén alul üríti. A tengelyhez képest elmozdítható csigalevél összenyomásával csökken, széthúzásával nő a szállított és adagolt granulátum mennyisége. A csigalevél helyzete skálával ellátott csavarorsó segítségével, adagtáblázat alapján állítható. A csigás adagolószerkezeteknek van jobb- és balmenetes változata is, ahol a csiga középre szállítja az anyagot, és azt adagolókerék juttatja az ejtőcsőbe. Az adagolószerkezetektől a granulátum ejtőcső és csoroszlya segítségével jut a talajba vagy ejtőcső és sávszóró segítségével a talaj felszínére. A granulátumszórókkal általában kg/ha mennyiség juttatható ki 1 kg/ha lépcsőkkel. Kapcsolt kijuttatásnál egy vetőgépen több granulátumszóró sor is elhelyezhető, így többféle vegyszer egyidejű kijuttatására nyílik lehetőség. Alkalmazásukat gyakran mégis mellőzik, mert az osztott tartályok feltöltése időigényes és csökkenti az alapgép teljesítményét. Annak érdekében, hogy ezt a gondot kiküszöböljék, központi tartályos, pneumatikus rendszerű granulátumszórókat is gyártottak (150. ábra). A tartály alján ebben az esetben a sorok számának megfelelő számú adagolószerkezetet helyeztek el és ventilátor levegőjével szállították az adagolószerkezetektől a granulátumot a csoroszlyához. A granulátum levegőcsövekbe jutását injektor kiképzésű adagolóház segítette (151. ábra). Szállítólevegőként a szívólégáramú pneumatikus vetőgépeknél felhasználható a ventilátor nyomólevegője. Az osztott adagolású, központi tartályos granulátumszóróval ugyanolyan pontos kijuttatás volt biztosítható, mint az osztott tartályossal. Ugyanakkor a központi tartály csökkentette a feltöltési időt. A tartály nagysága ugyanis ebben az esetben dm 3 is lehet ábra - Központi tartályos mikrogranulátum kijuttató 141

152 11. Szilárd vegyszerek kijuttatása 151. ábra - Mikrogranulátum adagolási lehetősége 142

153 12. fejezet Repülőgépek alkalmazása a növényvédelemben A növényvédelemben a földi növényvédő gépek mellett indokolt esetben repülőgépeket is alkalmaznak. A repülőgépek alkalmazásának előnyei: a földi gépekkel nem vagy nehezen járható területek védelme is megoldható; alkalmazásuk független a talaj állapotától és a növények fejlettségétől; elmarad a taposási kár; a védekezés a biológiailag optimális időszakban végezhető el; területteljesítményük a földi gépekét lényegesen meghaladja. A repülőgépek alkalmazásának hátrányai: a földi gépekénél lényegesen nagyobb kezelési költség; az időjárási viszonyoktól való nagyobb függőség; az elsodródás miatti nagyobb környezeti ártalom; a földi gépekkel elérhetőnél rosszabb munkaminőség; nagyobb műszaki felkészültségi igény. A repülőgépek alkalmazásának feltételei: A repülőgépek gazdaságos alkalmazásához megfelelően kialakított repülőtér szükséges. A repülőteret magasabban fekvő területen jelölik ki, hogy a repülés már kora tavasszal biztonságosan megkezdődhessen. Bár a mezőgazdaságban alkalmazott repülőgépek gyepfelületen is biztonságosan fel-, leszállnak, ma már vannak burkolt kifutópályával rendelkező mezőgazdasági repülőterek is. A repülőterek jellemzőit (irány, méret), valamint a repülőtér melletti tereptárgyak méretét, távolságát szabályok határozzák meg. A gazdaságos alkalmazás másik fontos feltétele a repülőgépek szakszerű kiszolgálása. A permetlé- és műtrágyafeltöltést úgy kell megszervezni, hogy a repülőgép minél kevesebb időt töltsön a földön. Ezért a permetlé feltöltéséhez erre a célra fejlesztett permetlékészítő gépeket alkalmaznak, a műtrágyát pedig a repülőgép tartályához igazodó hajlékony falú konténerrel töltik fel. A konténereket nagy gémkinyúlású önjáró rakodógéppel mozgatják, hogy a repülőgép-sérülést elkerüljék. A korábban alkalmazott traktoros rakodóval üzemeltetett fémkonténerek esetén többször fordult elő repülőgép-sérülés, mert a traktorral a kis gémkinyúlás miatt a repülőgéphez nagyon közel kellett menni. A repülésre fordítható idő a látási viszonyok függvénye, azt az időjárási viszonyok, elsősorban a szél, ezen túlmenően is korlátozhatják. A megengedett szélsebességet szabályzat határozza meg. A növényvédelemben merev és forgószárnyú repülőgépeket egyaránt alkalmaznak. A merev szárnyú gépek nagyobb repülőteret igényelnek, rosszabb a légióra kihasználásuk, a kezelési költség azonban ezekkel a gépekkel kisebb. A mezőgazdasági repülőgépek folyékony és szilárd anyagok kijuttatására alkalmas berendezésekkel egyaránt felszerelhetők és ezek kivitele nem különbözik lényegesen a merev- és a forgószárnyú gépeknél. Vegyszertartályuk dm 3 között változik. A repülőgépeken alkalmazott permetezőberendezés(152. ábra) tartályából (1) szívószűrőn (2) át jut a permetlé a centrifugálszivattyúba (3). A szivattyú a permetlevet a vezetőfülkéből kezelhető mennyiségszabályozón (6), és nyomószűrőn keresztül juttatja a szórókerethez (7). A cseppképzés kisnyomású, hidraulikus cseppképzésű szórófejekkel (8) vagy mechanikus cseppképző rendszerrel történik. A menetszél cseppfinomító hatása lényeges. Az alkalmazott nyomás általában állandó, 3,5 bar. Az alkalmazott hidraulikus cseppképzésű szórófejek között mind cirkulációs, mind ütközéses rendszerű megtalálható. A szórófejeket hatásos csepegésgátló szeleppel (membránzáras) szerelik fel. A nagyszámú szórófej miatt (esetenként 100 feletti) 143

154 12. Repülőgépek alkalmazása a növényvédelemben előnyösen alkalmazhatók azok a szórófejek, amelyeknél egy tárcsa elforgatásával több fúvókaméret állítható be. Ezzel a folyadékmennyiség-váltás gyorsan és hibamentesen végezhető el, hiszen az állandó nyomás miatt a folyadékmennyiség szabályozása csak a szórófej méretével lehetséges. Kis folyadékmennyiség kijuttatásához a korábban már ismertetett mechanikus szórófejeket alkalmazzák (lásd a 68. ábrát). A szórófejeket tápláló szivattyút merev szárnyú gépeknél általában szélkerék (4) hajtja, a szivattyú (3) ki-bekapcsolása a szivattyú tengelyének fékezésével (5), illetve a fék oldásával történik. Forgószárnyú gépeknél a szivattyút elektromos, vagy belső égésű motor hajtja, hiszen a szélkerekes hajtás itt a légörvények miatt nem alkalmazható ábra - Permetező berendezés repülőgéphez A repülőgépek granulátumszóró berendezései (153. ábra) porszerű anyagok és granulátumok kijutatására egyaránt alkalmasak. A felső betöltőnyílással (2) ellátott vegyszertartály (1) megegyezik a permetlétartállyal. A tartályban általában szélkerék (4) által hajtott boltozódásgátló (3), a tartály alján adagoló- (5) és szóróberendezés található. Az adagolóberendezés résszabályozású, gravitációs rendszerű. Az adagolószerkezettől az anyag a szórószerkezethez jut, amely lehet egyszerű legyezőszerűen szétnyíló szórócső (6) vagy röpítőtárcsa. A szórócsőben az anyag mozgatását merev szárnyú gépeknél a menetszél, forgószárnyú gépeknél elektromos motorral hajtott ventilátor biztosítja. A röpítőtárcsa hajtása lehet mechanikus, hidraulikus, elektromos, sőt történhet külön belső égésű motorról is. Ez utóbbit abban az esetben alkalmazzák, amikor a gyors feltöltés érdekében két szórószerkezetet alkalmaznak, és a tartályt is magába foglaló komplett berendezést függesztik a repülőgépre. Ebben az esetben a szóróberendezés cseréjéhez a forgószárnyú gépnek nem kell leszállni, csupán talaj közelben lebegni ábra - Műtrágyaszóró berendezés repülőgéphez 144

155 12. Repülőgépek alkalmazása a növényvédelemben A repülőgépek szakszerű üzemeltetéséhez biztosítani kell a pontos fogáscsatlakoztatást. Ezt szántóföldön korábban jelzők alkalmazásával oldották meg, ma a GPS szolgáltatta jel biztosíthat korrekt csatlakoztatást. Ültetvények kezelésénél általában nagyméretű számok kihelyezésével jelzik a csatlakoztatás helyét. A pontos csatlakoztatás megoldása általában nehézkes, ezért a repülőgépekkel elérhető keresztirányú szórásegyenlőtlenség mindig nagyobb, mint a jól beállított és szakszerűen üzemeltetett földi gépeké. Ugyanakkor kedvező időjárás, megfelelő kiszolgálás és szakszerű üzemeltetés esetén a repülőgépekkel elérhető területteljesítmény 3 4-szerese lehet a földi gépekének. 1. Permetlékészítő gépek 145

156 12. Repülőgépek alkalmazása a növényvédelemben A permetlével történő gyors kiszolgálást permetlékészítő gépek biztosítják. A permetlékészítő gépek permetlétartálya igazodik a repülőgép permetlétartályához, hiszen alapszabály, hogy a repülőgép tartályába csak jól előkészített, homogén permetlevet lehet tölteni. A repülőgépek permetlétartályának nagyságához igazodva két permetlékészítő gépet fejlesztettek ki. A kisebb tartályú merev szárnyú gépek és a forgószárnyú gépek kiszolgálásához 600 dm 3 permetlétartállyal szerelt permetlékészítő gép áll rendelkezésre (154. ábra). A gépnek 3000 dm 3 űrtartalmú, saját víztartálya van. Külön víz- és permetlészivattyúval van ellátva, mindkettő 1000 dm 3 /min teljesítményű és mindkettőt hidraulikus motor hajtja. A permetlé elkészítéséhez a vízszivattyúval vizet juttatunk elfordítható konzolon át a permetlétartályba. 200 dm 3 feltöltése után (1/3 tartálytérfogat) kell betölteni a 600 dm 3 permetléhez szükséges vegyszert, majd a vízszivattyúval folytatni kell a permetlétartály feltöltését. Közben be kell indítani a tartály alján elhelyezkedő forgórendszerű, mechanikus keverőberendezést, amelyet szintén hidraulikus motor működtet. 4 5 perc keverési idő után, a permetlé homogén. Áttöltése a permetlé szivattyúval történik csővezetéken keresztül. A víz utánpótlására vízszállító járművet kell alkalmazni. A vízszállító jármű lehet kompresszoros tartálykocsi, ebben az esetben a víztartály feltöltéséhez a saját szivattyút nem kell igénybe venni. Más vízszállító tartálykocsi alkalmazásánál a víz áttöltése a permetlékeverő víztartályába a vízszivattyúval történik az elfordítható konzolon át. A permetlékészítő berendezés szakszerű kezelése esetén a víz- és a permetlévonal elkülönített, a visszaszennyezés nem fordulhat elő. A permetlékészítő gép pótkocsi rakfelületére helyezve üzemeltethető saját hidraulikarendszerrel ábra - Víztartállyal kombinált permetlékészítő berendezés A nagyobb tartályú merev szárnyú repülőgépek permetlével történő feltöltéséhez 2000 dm 3 térfogató permetlétartállyal szerelt permetlékészítő gépet fejlesztettek (155. ábra). A gép saját víztartállyal nem rendelkezik, így a vízellátást tartálykocsikkal (1) kell biztosítani. A berendezés 1000 dm 3 /min teljesítményű vízés ugyanolyan teljesítményű permetlészivattyúval rendelkezik. A permetlé elkészítése a korábban leírtakkal megegyező. A hidro-motorral (4) hajtott vízszivattyút (3) a vízszállító járműhöz kell csatlakoztatni (2), és a permetlékeverő tartályát (11) 1/3-ig kell feltölteni vízzel, majd a 2000 dm 3 permetléhez szükséges vegyszert kell feltölteni. A permetlészivattyú (6) indításával és az útváltó csap (7) kapcsolásával meg kell kezdeni a keverést, majd a hiányzó víz feltöltése következik. A permetlészivattyú a permetlétartályból szívja a folyadékot, és keverőelemeken (8) keresztül juttatja vissza a tartályba. A folyadék a keverőcsőből a tartályfenék kúpos kiképzése keverőfelületére áramlik és itt tovább keveredik. 4 5 perces keverési idő után a permetlé homogén és a permetlészivattyúval konzolon (5) és hajlékony csővezetéken (9) keresztül feltölthető a repülőgép tartályába, illetve szántóföldi permetezőgép tartályába (10). A permetlékészítő gépből vontatott (156. ábra), és pótkocsi alvázra szerelhető kivitel egyaránt készült ábra - Víztartály nélküli permetlékészítő berendezés vázlata 146

157 12. Repülőgépek alkalmazása a növényvédelemben 156. ábra - Vontatott víztartály nélküli permetlékészítő berendezés 147

158 12. Repülőgépek alkalmazása a növényvédelemben Mindkét permetlékeverő gép használható szántóföldi gépek kiszolgálásához is. Itt is előnyös, ha kész permetlé készíthető, mert így kisebb a hibalehetőség. Amennyiben a permetezőgépek tartályának mérete ezt nem teszi lehetővé, akkor a permetlékészítő géppel törzsoldatot készítünk, és ennek hígításával állítjuk elő a permetlevet a permetezőgép tartályában. Ültetvénypermetező gépek kiszolgálásához leggyakrabban beépített permetlékeverő berendezéseket alkalmaznak, amelynek kezelése hasonló. 148

159 13. fejezet Csávázás gépei A vetőmagvak és vetőgumók fertőtlenítése, kórokozók és kártevők elleni védelme, továbbá a magvak és gumók tartósítása, vegyszeres kezeléssel, csávázással történhet. A csávázás hatékonysága jelentős mértékben függ a felhasznált csávázószertől és a felviteli technikától. Amennyiben a hatóanyag a kívántnál kisebb mennyiségben jut a célfelületre, a kezelés hatástalan, túladagolás esetén pedig, ronthatja a vetőmag csírázóképességét és terheli a környezetet. Ezért a csávázószer felvitelének technikája döntő az eredményes kezelés szempontjából. Általánosságban azt fogalmazhatjuk meg, hogy a csávázószert a mag vagy a gumó felületére egyenletesen, a kívánt mennyiségben kell felvinni úgy, hogy a felvitt szer a manipulálás során a kezelt felületen maradjon. Ezeket a feltételeket megfelelő szer alkalmazása esetén azok a csávázógépek tudják teljesíteni, amelyeknél biztosítható, hogy a magvak vagy gumók elegendő ideig tartózkodnak a csávázótérben és a magvak, gumók mozgásmódja lehetővé teszi a szer egyenletes felhordását. Ehhez vékony rétegű, egyenletes eloszlású anyagáramot kell biztosítani. 1. Vetőmagcsávázó gépek A vetőmagokat számos betegség és kártevő veszélyezteti. A károk a magvak kezelésével, csávázásával mérsékelhetők vagy kiküszöbölhetők. Jelenleg szinte kivétel nélkül vegyszerekkel csáváznak. A csávázószert csávázó gépekben juttatják a magvak felületére, ügyelve az egyenletes fedésre. A csávázószer elégtelen adagolása a várt védőhatás elmaradását, túladagolása a magvak csírázóképességének csökkenését és a környezet felesleges terhelését eredményezheti. Ezért a csávázás szakszerű végrehajtása alapvető érdek. A csávázógépekkel szemben támasztott néhány agrotechnikai követelmény (Huszár, 1993): az előkészületi tartály térfogatának olyannak kell lennie, hogy egy l órás csávázás utántöltés nélkül biztosítható legyen; a csávázógépek adagoljanak megfelelő pontossággal, a csávázószer és a csávázandó anyag legyen összhangban; a csávázószer áramának leállása után a magáramnak is meg kell szakadnia; a csávázószer adagolási teljesítménye legfeljebb 10%-kal térhet el az átlagtól; a csávázószernek a középértékhez viszonyítva ± 10%-os tűrésen belül kell megtapadnia a magokon; a magvakon lerakódott csávázószer-mennyiség a magvak legalább 70%-ánál a középértékhez képest 50%-nál nagyobb mértékben nem térhet el; a csávázószereket a tartály ürítésének időtartama alatt egyenletesen kell adagolni; a csávázógépeknél a biztonságos töltésről, szűrőkről, szintjelzőkről, szennyeződésektől való védettségről, porelszívókról, póttérfogatról, tömítettségről, szállíthatóságukról, könnyű kezelhetőségükről, tisztíthatóságukról az előírásoknak megfelelően gondoskodni kell; a keverőtartályokban a névleges térfogat max. 3%-a maradhat, amelynek teljes leüríthetőségét biztosítani kell. A csávázószer lehet por, oldat vagy szuszpenzió. Korábban gyakran alkalmazták a porszerű csávázószereket. Ezek csomagolása, szállítása egyszerű volt, a göngyöleg előírt kezelése, tárolása könnyebben megoldható volt a szer felhasználása után. A csávázószer és a mag összekeverése csigával vagy forgódobbal történt. Gyakran alkalmazták csávázógépként a vetőgépfeltöltő csigát, amikor a csiga garatába feltöltött maghoz az előre kimért mennyiségű por alakú csávázószert folyamatosan adagolták. A vetőmagnak meglehetősen kevés idő állt rendelkezésre a kijutatott porral való érintkezésre, a csávázószer egyenlőtlenül érte a magvakat, a por kötődése sem volt megfelelő. A nem kötődött vegyszer a vetőgépből a környezetbe került ezért ezt a csávázási módot kellő kritikával kell illetni. A fentieknél korszerűbb megoldásnak tekinthető a keverőcsigás csávázógép (157. ábra), amelyet kevésbé igényes csávázási feladatok megoldására és az olcsóbb elérhetőség érdekében hoztak forgalomba. A félautomatikus üzemű csávázógép főként gabonafélék csávázására alkalmas. A magtartály kiömlőnyílásán átjutó magok a nyílás alatti kettős billenő mérlegre hullnak, amelynek felváltva megtelő edényei szakaszosan juttatják a magokat a keverőcsiga beömlőnyílásába. A billenőmérleg vezérli és működteti a kettős merítőkanalas 149

160 13. Csávázás gépei folyadékadagolót. Az adagolókanalak a billenő mérleg működésének megfelelően öntik ki tartalmukat a folyadékadagoló kiömlő vályújába, illetve a rozsdamentes acélból készült keverőcsigába. A gép a szinkrongépek csoportjába tartozik, hiszen a magmennyiséghez mindig arányos csávázószer-adagolást biztosít. A csigában történő szerfelvitel minőségével kapcsolatban azonban kétségek merülnek fel. A gép legnagyobb teljesítménye 3 t/h ábra - Keverőcsigás csávázógép Kellő kritikával kell tekinteni a betonkeverő dobok alkalmazását csávázásra. Itt megvan a lehetőség a mag és a szer arányának pontos bemérésére, ez a módszer azonban éppúgy nem garantálja az egyenletes szerfelvitelt, mint az előbbi, jóllehet itt a szer és a mag keveredéséhez kellő időt lehetett biztosítani. A porcsávázásnál a fő gond az, hogy a por nehezen köthető meg a mag felületén. Valamelyest javít a helyzeten, ha a mag felületét vízzel nedvesítjük, a kötődés javul, az egyenletes felvitel azonban ezekkel a felviteli módszerekkel nem biztosítható. Ezek a csávázóeszközök egyéb csávázószerekkel (oldat, szuszpenzió) sem biztosítanak megfelelő munkaminőséget. A hazai felviteli technikában jelentős fejlődés következett be egy új csávázási módszer alkalmazásával. A gépek lényege egy magtartály és az alatta elhelyezkedő csávázótartály (158. ábra). A magtartályból állítható nagyságú résen, gravitációsan jut a mag egy magszóró tányérra. Az előre beállított résállító szerkezet időben meglehetősen egyenletes magáramot biztosít. A magszóró tányér a magokból a résállító szerkezet állásától függően vékonyabb vagy vastagabb magfüggönyt alakít ki, amely a csávázódobban körfüggönyszerűen hull alá. A magfüggöny közepén elhelyezett és villanymotorral vagy mechanikusan hajtott tárcsás (mechanikus) cseppképző (159. ábra), amely egy vagy több tárcsából áll, egyenletes cseppmérettel különösen kisebb magáramnál jó primer fedést biztosít, amely tovább javul a szekundér fedést nyújtó kihordócsigában. Növelt magáramnál, egyszeri magátvezetésnél a primer fedésnek az esélyei romlottak, ezért a korábban gyártott nagy teljesítményű gépeknél forgó emelőkúppal a magáram külső, kevéssé fedett rétegét a permetléfüggönyhöz ismét felemelték és a kétszeres érintkezés növelte a jó primer fedés esélyét. A berendezést por-, nedvesített por-, kombinált, oldat- és szuszpenziós csávázásra egyaránt alkalmazták. A porcsávázás a korábban jelzett problémák miatt egyre jobban kiszorult az alkalmazásból. A gép tartálya gépi úton tölthető, pl. felhordócsigával. A tartályban három magszintérzékelő biztosítja a programozott üzemet. A csávázás indulásához a magszintnek el 150

161 13. Csávázás gépei kell érni a középső érzékelőt, a folyadékkörbe szerelt nyomásjeladónak pedig, érzékelni kell a szükséges nyomást. Amennyiben a magszint az alsó érzékelő szintje alá süllyed, az érzékelő mind a magadagolást, mind a folyadékadagolást leállítja. Ez azt jelenti, hogy a gépen mag csávázószer nélkül és csávázószer mag nélkül nem haladhat át. Ez adja ezeknek a gépeknek a félszinkron jellegét. A magcsávázószer mennyiség arányát előre be kell állítani, azt a gép nem tudja automatikusan szabályozni. A magáram beállítása leforgatási próbával végezhető el, a hozzá szükséges csávázószer-mennyiség szeleppel szabályozható és átfolyásmérővel ellenőrizhető. A tartályban lévő felső magszintérzékelő a felhordócsiga vezérlésében kap szerepet. Amennyiben a magszint eléri a felső érzékelőt, az a felhordócsiga hajtását kikapcsolja, és az ismét csak akkor kap hajtást, amikor a magszint a középső érzékelő szintje alá süllyed ábra - Stabil félszinkron csávázógép 159. ábra - Félszinkron csávázógép működési elve 151

162 13. Csávázás gépei A magtartály alatt kézi karral elfordítható henger szolgál résállító szerkezetként. A hengert elfordítás közben egy ferde vezérlőpálya emeli vagy süllyeszti az elfordítás irányának megfelelően. A résállító henger zárt helyzetben a szórótányér felületét éri. A magszóró tányér alakja és a mag rézsűszöge következtében a magszóró tányér leállítása után a legnagyobb adagolórés mellett sem folyik ki a mag a tartályból. A ma gyártott gépeknél alkalmazott peremes magszóró tányér a centrifugális erő segítségével repíti ki a magvakat a csávázódobba. A lehulló magfüggöny közepén egytárcsás, villamos motorral hajtott mechanikus cseppképző rendszer juttatja a magok felületére a csávázószert. A magvak a kihordócsigában keverednek tovább. A csávázószer egyenletes felkenését keferendszerű csiga segítheti, amely lehetővé teszi érzékeny magvak (bab, borsó stb.) csávázását is. A kihordócsiga végén zsákoló biztosítja a mag felfogását. A kis folyadékmennyiség miatt a mag zsákolva tárolható. A gép legnagyobb teljesítménye 10 t/h. A gép kerekeken nyugvó alváza a gép könnyű mozgatását teszi lehetővé. A stabil csávázógépek mellett gyártanak azonos csávázórendszerrel mobil csávázógépeket(160. ábra) is. A gép a legkülönfélébb magvak nedves csávázására alkalmas. Önjáró kivitelű, előrehaladás közben a vetőmagot garmadából felszedi, csávázza, majd szállító járműre rakja, zsákba tölti, vagy visszaömleszti a talajra. A gép legnagyobb teljesítménye 20 t/h, így elsősorban vetőmagüzemek gépe, ahol a magot a magtár padlóján, garmadában tárolják ábra - Mobil félszinkron csávázógép 152

163 13. Csávázás gépei A korábban hazánkban gyártott és alkalmazott mobil csávázógép vázlatán (161. ábra) jól tanulmányozható a hasonló gépek működési elve. A gép a vetőmagot a garmadából jobb-balmenetes, aszimmetrikus elrendezésű felhordócsigával szedi fel. A mag felemelését gumilap segíti. A jobb-balmenetes csiga (1) által középre gyűjtött magot ferde csiga (2) emeli fel a magtartályba (3). Elegendő magmennyiség esetén az adagolószerkezet (8) nyit és a magszóró tányér (9) a magot a csávázódobba (10) juttatja. Az adagolószerkezet tömegárama megfelelő szerkezet (6, 7) segítségével előre beállítható ábra - Mobil félszinkron csávázógép működési elve A csávázódobban függönyszerűen lehulló magvakat a dob közepén elhelyezett és villanymotorral hajtott szórótányérok (20) permetezik csávázólével, amelyet a csávázólétartályból (18) szivattyú (19) juttat a szórószerkezethez. A magáram növelésével a magfüggöny külső része csávázatlan marad, ezért magemelő kúppal (11) azt ismét felemelik a csávázózónába. A csávázott magvakat a csávázódob alsó nyílásához csatlakozó csiga (15) juttatja zsákba vagy garmadába. A gépeket portartállyal (12) és poradagolóval (13, 14) is felszerelték. A por a maggal a kihordócsigában keveredett. A nem kötődött port ventilátor (17) szívta el a kihordó csiga kiömlőnyílása előtt csatlakoztatott szívócsövön (16) keresztül. A gép elektromos hajtású járószerkezetét a magtartályban lévő szintérzékelők (5) 153

164 13. Csávázás gépei egyike vezérli. A gép előrehaladását egyes esetekben torlódásérzékelő lemezzel is le lehetett állítani. Amennyiben álló gép mellett is sok mag jut a tartályba, úgy a felesleges mag surrantócsövön (4) keresztül visszajut a garmadába. A gép három fúvott gumiabroncson gördül, amelyek közül az első a hajtott és kormányzott kerék. A gép haladási sebessége frekvenciaváltóval fokozatmentesen szabályozható. A hazánkban ma gyártott mobil és stabil gépeken több korszerűsítést hajtottak végre. A gépeket cellás adagolóval szerelik fel, amely akkor indul be, ha a magszint a három szintérzékelő közül (162. ábra) a középső szintérzékelőt eléri. A magmennyiség beállítása leforgatási próba alapján a résszabályozóval történik. A csávázólevet membránszivattyú juttatja a vegyszerelosztóba, ahonnan a csávázólé egy része visszajut a tartályba, másik része a nyomásérzékelőn át az áramlásmérőbe (163. ábra) kerül, amely lehet a képen bemutatott rotaméter, de lehet a 36. ábrán bemutatott átfolyásmérő is. Az áramlásmérővel egybeépített szeleppel lehet a csávázólé mennyiségét beállítani. A beállított érték az áramlásmérőről olvasható le. A csávázás bármelyik feltételének hiánya esetén a gép automatikusan kikapcsol és jelzi a hibát. A gép csávázórendszere, folyadékellátása és -beállítása hasonló a korábban ismertetettel. Poradagolóval a mai gépeket nem szerelik fel. A gép kihordócsigája cserélhető. A hosszú kihordócsiga a csávázott magot járműre vagy vissza a talajra juttatja. A rövid kihordócsigát zsákolóval látták el. A fent említett csávázógépek alkalmasak inkrusztálásos csávázásra is, ahol a hatóanyagokat több rétegben viszik fel a magvak felületére. A jobb tapadás érdekében ragasztóanyagot is juttatnak a magvakra, így a csávázás végén a magot összefüggő burok veszi körbe. Mivel az eljáráshoz több folyadékra van szükség, ezeket a gépeket gyakran szárítóberendezéssel is felszerelik ábra - Szintszabályzó nyomásérzékelők a csávázógép tartályán 154

165 13. Csávázás gépei 163. ábra - Kúpos csöves átfolyásmérő a csávázógépen 155

166 13. Csávázás gépei A hazai gyártmányú csávázógépeken kívül számos külföldi gép üzemel Magyarországon. Ezek zöme a Milik csávázási elven működik. Itt a csávázóegység forgókúpos. A mag adagolása a kúp belső palástjára történik. A magvakra ható centrifugális erő, a magvak súrlódása a kúp felületén, valamint a kúppalást hajlásszöge együttesen azt eredményezi, hogy a magáram a kúp palástján felfelé mozog, majd terelőlapok hatására a kúp közepéhez közel függöny formájában visszahull a csávázókúp aljára. Ez a körfolyamat mindaddig ismétlődik, amíg a magvak a csávázótérben tartózkodnak. A benntartózkodási (csávázási) idő szabályozható. A kúp palástján felfelé mozgó, majd egy belső pályán visszahulló magvak lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kúp közepére helyezett tárcsás (mechanikus) cseppképző berendezés ködszerű, apró cseppekkel vonja be a magokat, és tökéletes fedést biztosítson. A kúp palástjának felső részén ürítőnyílás található, amelyen keresztül a csávázott magvak a csávázótérből kivezethetők. A csávázógép 30 t/h teljesítményt is elérhet, jó munkaminőség mellett. A legtöbb csávázógép két lépésben végzi a csávázást és csávázási rendszerükben csak kismértékben térnek el. A primer csávázáshoz adagolóhenger és elosztókúp biztosítja az egyenletes magfüggönyt. A csávázószer mechanikus cseppképzéssel (forgótárcsák által) jut a magvak felületére. Már a primer csávázás is jó minőségű 156

167 13. Csávázás gépei fedettséget biztosít. A csávázott magok keverőtérbe jutnak, ahol csiga szállítja és keveri a magvakat (szekunder csávázás). A csigalevél műanyag kefe, amely a legérzékenyebb magvakat is sérülésmentesen tudja kezelni. A csávázott magokat a csiga kisebb teljesítményű gépek esetén kettős zsákolóhoz juttatja, a nagyobb teljesítményű gépek esetén a mag konténerbe, szállító járműre vagy tárolóba jut. A fenti működési elvtől eltérő, ahol nem kefecsigát, hanem rozsdamentes acélcsigát alkalmaznak, így érzékenyebb magvak (borsó, bab stb.) csávázására a gép nem alkalmas. A fenti gépekkel elérhető csávázási teljesítmény t/h. Nagyobb csávázási teljesítményű gépeket is gyártanak, amelyek teljesítménye t/h teljesítményt is elérnek. Kisebb számban bár, de találkozhatunk más elven működő csávázógépekkel. A magadagolás megoldható egy sok cellát tartalmazó cellás kerékkel. Egy leseprőkefe gondoskodik arról, hogy minden cella teljesen feltöltődjön. Egy számláló ellenőrzi az időegység alatt feltöltődött cellák számát. Ezzel a módszerrel pontosan mérhető a gépen áthaladó mag mennyisége. A mag térfogattömegének ismeretében a gép teljesítménye pontosan meghatározható. A cellás kerék tölcséren át juttatja a magot a csávázótérbe. Csávázási rendszere hasonló a korábban ismert megoldásokkal, amennyiben itt is kettős csávázás történik. Forgókúpban történik a primer és keverőtérben a szekunder csávázás. A henger alakú, vízszintes keverőtér első részében a keverőtengelyen keverőpálcák találhatók. A tengely másik vége csigalevéllel ellátott, ez a szállítórész. A berendezés mind a mag, mind a csávázószer áramát érzékeli és biztosítja, hogy a kettő csak együtt haladhat át a csávázótéren. További változatnak számít a hengeres csávázógép (164. ábra), ahol a egyenletes tömegáramban adagolt mag forgóhengerbe jut (Dimitrievits et al., 2000). A henger általában az adagolóoldaltól lejt a kiömlőnyílás felé. A hengerben a mag részben a henger fala és a mag közötti súrlódás, részben a henger belső felültén található, célszerűen kiképzett terelőlapok segítségével megemelkedik, egy darabig követi a henger felületének mozgását, majd magfüggönyként hull vissza a henger aljára. Ez a mozgásmód kellő lehetőséget biztosít arra, hogy szórófejekkel megfelelő irányban, cseppmérettel kipermetezett csávázószer jó fedettséget eredményezzen. A dob végén kidobólapátok juttatják ki a csávázott magot ábra - Hengeres csávázógép vázlata Más megoldásnál a csávázandó anyagot szállítószalag mozgatja a csávázószer kijuttatása közben. Ebben az esetben a szalag hosszúsága, a szalag és a permetezőkészülék relatív mozgásmódja alkalmat kíván kellő hosszúságú, szabályozható idejű szerfelvitelre. A nemesítési munka elősegítése érdekében laboratóriumi csávázógépeket is gyártanak (165. ábra), amelyek kisszámú mag (pl mag) egyszeri csávázására alkalmasak. A csávázás elve a már ismertetett emelőkúpos rendszer. A csávázó magszámlálóhoz is hozzá kapcsolható, így a csávázás különböző magszám esetén is automatizálható ábra - Laboratóriumi csávázógép 157

168 13. Csávázás gépei Amennyiben csávázás közben nem biztosítható az egyenletes magáram, akkor szinkron csávázógép alkalmazása szükséges. Tipikus példa erre a magtisztító üzem, ahol a tisztítósoron áthaladó vetőmag mennyisége időben változhat. A szinkron csávázógépek a tisztító gépsorról érkező magmennyiséget billenőmérleg segítségével folyamatosan mérlegelik és adagolják a csávázótérbe és a billenőmérleg által vezérelt vegyszeradagoló szerkezet minden adag maghoz azonos mennyiségű vegyszert adagol (por vagy folyékony csávázószer). A csávázódob ebben az esetben folyamatos és lassú áthaladást biztosít a mag számára, hogy a szinkronitás valóban biztosítható legyen. Ezért ezeknél a gépeknél elsősorban kis lejtésű, lassan forgó csávázódobok jöhetnek számításba. 2. Gumócsávázó gépek A szállítószalagos megoldás alkalmazható gumócsávázásra is. Egyes gumócsávázó gépeknél a csávázandó gumó szabályozott rétegvastagságban szállító szerkezeten (szalag, lánc, görgősor) halad, miközben hidraulikus cseppképzésű szórófejek juttatják a csávázószert a gumók felületére. A csávázószer egyenletes felvitelének elősegítése érdekében a gumóréteg felett kefehengereket alkalmaznak. A gumócsávázásra (és hagymafélék csávázására is) speciális csávázógépeket is kialakítottak. Említést érdemel a hazánkban is gyártott gépek működési elve (166. ábra). A gumó félszinkron rendszerű adagolással jut két egymással szemben forgó szivacshenger közé. A csávázószert szórófejek permetezik az egyik szivacshengerre. A két szivacshenger felületi érintkezése biztosítja a másik henger csávázószerrel történő átitatását. A gumók felületére a szivacshengerek kenik fel a csávázószert. Nagyobb anyagáram esetén előfordul, hogy több gumó haladt át a szivacshengerek között és a gumók felületének egy része csávázatlan maradt. Ugyanakkor a csávázott felületen a kívántnál nagyobb mennyiségű csávázószer is maradhat. A felesleges szer eltávolítása és a nem fedett felületek utólagos fedése érdekében a szivacs hengerpár alatt, kissé oldalra tolva egy második hengerpárt alkalmaznak, amelyekre a gumókról jut csávázószer. Itt történt a másodlagos csávázás. A géppel, amely burgonya, hagyma stb. felületkezelésére használható, különböző tartósítószereket is ki lehet juttatni ábra - Gumócsávázó gép 158

169 13. Csávázás gépei A csávázógépek vegyszerfelhasználásának pontos meghatározása a művelet eredményessége miatt fontos. A gépek általában a teljesítményük közepes értékeinél pontosabban működnek, ezért nem célszerű azokat a teljesítményhatárok szélső értékei közelében üzemeltetni (Dimitrievits Huszár, 1994). A vegyszerfelhasználás az alábbi összefüggéssel számítató: [12] ahol: q = kg/min]; W = Q = a vegyszer adagolási teljesítménye [dm 3 /min, vagy a mag adagolási teljesítménye [t/h]; a fajlagos vegyszerfelhasználás [dm 3 /t, vagy kg/t] 159