KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Átírás

1 KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS 1979 ll A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA X. ÉVF. 1. SZÁM

2 A KÀTÔNÀI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA ÉS KATONAI JOG- IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS 1979

3 Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság A Bizottság tagjai: Dr. Szalma László r. ezds. (elnök) Almásiné, dr. Törőcsik Anna alez., dr. Bácsi Imre hb. szds., dr. Korda György hb. ezds., dr. Németh Tibor ezds., dr. Odler János hb. ezds., dr. Pálfi Zoltán alez., (titkár), dr. Takács László ezds. Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: Felelős kiadó: dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a ZMKA házinyomdájában. Felelős nyomdavezétő: Kardos István

4 TARTALOMJEGYZÉK Dr. Vig István ezds.: Az új Büntető Törvénykönyvről 5 Dr. Gál Andor hb. alez.: A Btk. katonai rendelkezéseinek alkalmazása 20 Dr. Habony János hb. alez.: A vagyon elleni bűncselekmények új szabályozása 34 Dr. Korda György hb. alez.: A közlekedési bűncselekmények az új Büntető Törvénykönyvben 4ü Dr. Nagy Tibor hb. alez.: A hadviselés nemzetközi jogi szabályai 65 G. Busujev igü. altábornagy, a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának elnöke: A Szovjetunió alkotmánya és a szovjet katonai bíróságok feladatai a bírósági tevékenység minőségének javításában 92

5 C0ÄEP1AHHE rioakobhhk locthiihh flokt. HLÜTBAH BHr: O HOBOM YroAOBHOM Koflekce 5 rioflnoakobhhk KjcTHyiiH ßoKT. AH/JOP TAA: IlpHMeHeHHe BoeHHbix pacnopaske- HHH YroAOBHoro KofleKca - 20 rioanoakobhhk k)cth^h flokt. HHOIU XABOHb: HoBoe peryahpobahhe npec- TynAeHHH npothb HMyujecTBa 34 rioakobhhk locthijhh flokt. /^EP/íb KOP^A: IlpeCTynAeHHH npothb npabha yahhhoro flbhjkehhh B HOBOM YroAOBHOM KofleKce, 46 rioanoakobhhk KDCTHUHH flokt. THBOP HA/{b: Me>K/l,y HapOflH ble npabobbie npabhabl BOeHHOaeHCTBHH 65 T'eHepaA-AeHieHaHT iocthijhh í\ BYUJYEB npe3hflent BoeHHoro TpHÖyHaAa BepxoBHoro Cyfla CCCP: KoHCTHTyijHfl CCCP h 3aflaHH cobetckhx boçhhmx cyflob B yayniiiehhh KaiecTBa cyaonpoh3boflctba 92

6 Az új büntető törvénykönyvről Irta: Dr. Vig István ezredes A Az országgyűlés december 21-én új törvényjavaslatot tárgyalt és fogadott el, a Magyar Népköztársaság évi IV. törvényét, az új Büntető Törvénykönyvet. Jelentős eseménye ez a nagy hagyományokkal rendelkező magyar törvényhozásnak. Jelentős, mert hazánk történelmében ez csak a harmadik büntetőkódex és éppen az első születésének százéves évfordulóján váltotta fel a másodikat. ', Napjaink jogásznemzedékének jó része még az első büntető kódexen nevelkedett és mai jogalkalmazóink többsége több-kevesebb ideig azt is alkalmazta. Az évi V. törvény a maga korában ha nem is a legmodernebb büntetőjogi elveket tette magáévá, de modern és haladó volt. Szakított a feudális kötöttségekkel, liberális szemléletű és legfőbb erénye, hogy egységes kódex volt a korábbi ítélkezés alapjául szolgáló egyáltalán nem egységes önkényes és anarchikus büntető szabályaival, jogszokásaival szemben. Amint kialakulásának idején a kapitalizmus is haladó volt a feudalizmushoz képest, ugyanúgy akkor ez a jogalkotás is, sőt fokozottabb mértékben, az addig törvénybe sem foglalt, szétszórt, önkényesen alkalmazható és értelmezhető jogok és jogtalanságok után. Életképességét az is mutatja, hogy kisebb-nagyobb módosításokkal az általános része hetven, a különös része pedig nyolcvan évig volt hatályban. Mint' ismeretes, a második büntető kódexünk az évi V. törvény, amely már a szocialista jogalkotás terméke volt, nem szolgált két évtizedig sem az ítélkezés alapjául. Azt jelenti-e ez, hogy meghozatala idején még nem értek meg a feltételek az új, szocialista büntető kódex megalkotására, vagy hogy rossz törvényt alkottak? Különösen azért is megválaszolásra vár e kérdés, mert az előző Btk. több évtizedig volt hatályban, ez pedig annak egy negyed részéig sem, és már alkalmazása első évtizedében is módosításra szorult. Már 1966-ban és 1971-ben, az azt követő években pedig többször is változott, kiegészült. Ezek vajon a törvény kritikáját jelentik? Felmerülhet az a kérdés, hogy talán a büntető politikát kell megváltoztatni és ehhez szükséges az új törvény? Talán valamilyen körülmény a büntető politika újra értékelését indokolja, vagy az eddigi nem szolgálta kellőképpen a társadalmi igényeket?

7 Ezekre a kérdésekre egyértelműen nem-mel válaszolhatunk ben már megértek a feltételei annak, hogy megalkossuk az első, egységes és szocialista büntető kódexet, amely kellően szolgálta hatálybanléte időszakának igényeit. Egyik biztosítéka volt annak, hogy hazánkban a törvényesség ma is szilárd, jogbiztonság van, a közrend megfelelő. Ezért a feltett kérdésekre azt kell válaszolni, hogy e büntető jogszabályok betöltötték rendeltetésüket, a büntető politika is megfelelő volt, a jogalkalmazó szervek is elismerésre méltó munkát végeztek. Ebben az időszakban eleget tettek annak a kívánalomnak is, hogy az 50-es évek elején elkövetett törvénysértések után helyreállítsák és megszilárdítsák a törvényességet és az iránta táplált bizalmat is. Éppen ez utóbbi igényből fakadóan akkor elengedhetetlenül fontos, de később már felesleges sok olyan előírást kellett e jogszabályba iktatni, amely formálisan is törvényi garanciát jelentett. Ezek a törvényességnek kedvező általános politikai és erkölcsi légkörben betöltötték rendeltetésüket. Az MSZMP Központi Bizottsága 1962-es határozata nyomán már nem lehetett többé talaja a hatalom oldaláról előforduló törvénysértéseknek. E büntetőpolitikai alapelv egész politikánk és társadalmi életünk természetes része lett. így ezeket az egyre inkább már túlszabályozást jelentő garanciákat, amelyek az egyszerűsítés és a gyors ügyintézés ellen hatottak ki lehetett iktatni. A társadalmi, gazdasági viszonyok gyors változása, fejlődése, valamint az egyszerűsítés lehetősége és igénye szükségszerűen követelték a jogi szabályozás megváltoztatását, hogy azok visszahatva az alapra még jobban előmozdítsák annak gyorsabb fejlődését. E kölcsönhatások, továbbá a fejlődő társadalmi és gazdasági viszonyok új talán kialakuló új igények, továbbá a közben kitermelődött új bűnözési struktúra is változtatásokat, finomításokat és új szabályozókat követeltek. Ezek tükröződtek az évi V. törvény többszöri, 1971-ben pedig novelláris módosításában. így szemléltethető, hogy nem a törvény alkalmatlansága vezetett a módosításokhoz, és végül a nem egészen két évtizedes hatálybanlét után az újjal történő felváltásához. A termelőerők és termelési eszközök, a társadalmi és gazdasági viszonyok napjainkban felgyorsult fejlődése össze sem vethető a korábbi évtizedek változásaival. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy mint ismeretes a közrend, a közbiztonság és a törvényessség helyzetének rosszabbodása sem következett be, büntető politikai elveink sem változtak meg, hogy ezekkel indokolhatnánk az új kódex iránti szükséget. Természetesen összetettebb a kérdés annál, hogy egygondolatos válasszal magyarázzuk meg. A felsoroltakon kívül még több ha nem is alapvető tényező is szerepet játszott. Ilyenek pl., hogy egyes magatartások büntetőbírói üldözése ma már szükségtelen, ezért az ilyen bűncselekmények degradálódtak.

8 Szocialista fejlődésünk következetes velejárója a hatékonyabb nevelés, a szélesebb körű társadalmi ráhatás, és az adminisztratív eszközök csökkentése. Ezért társadalmi haladásunk talaján lehetővé is vált, hogy eleget tegyünk a dekriminalizációs igényeknek is, anélkül természetesen, hogy csökkentebb védelmet biztosítanánk az arra szoruló érdekeknek. Ilyen intézkedés érinthette a kisebb súlyú becsületsértési, magánlaksértés^ közlekedési bűncselekmények stb. enyhébb formáját. A gazdálkodás területén is lehetőség mutatkozott a dekriminalizálásra, ahol ma már egyre szélesebb körű az a felismerés és meg is van ennek az anyagi alapja, hogy a gazdasági problémák elsődlegesen gazdasági, és nem adminisztratív intézkedéseket igényelnek. Ahol ez érvényesíthető volt, ott szűkült a gazdálkodás büntetőjogi befolyásolása. Az a felismerés is a bűncselekmények számának csökkenéséhez vezetett, hogy a bűnözési statisztikában nagy számot jelentő vagyon elleni bűncselekmények zöme büntetőbírósági út mellőzésével is megtorolható, mert azok többsége csekély károkozásra irányul. A szabálysértési értékhatárt így az eddigi duplájára lehetett emelni. Hatékonyabban kell viszont küzdeni a visszaeső bűnözés ellen és ezt törvényi alapokra kellett helyezni. Egyszerűsíteni kellett a büntetés végrehajtásának formáit és ugyanakkor alkalmasabbá tenni a szélesebb körű differenciálásra. Szakítani kellett büntetési rendszerünk börtöncentrikus szemléletével és megoldásaival. Nagyobb mértékben kell bevonni a társadalmi közreműködést a nevelésbe és az utónevelésbe. Nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeink teljesítése is igényelt néhány új büntetőjogi szabályt, hogy ezek segítségével eleget tehessünk az emberi környezet fokozottabb védelmének, a terrorcselekmények és a kábítószerrel való visszaélés visszaszorításának, illetőleg a nemzetközi követelményeket is kielégítő összehangoltabb üldözésének. Határozottabb védelemre szorulnak múzeális értékeink, nemzeti kincseink is. Nemzetközi jelenség hozta felszínre azt az igényt is, hogy szorosabb legyen az együttműködés a bűnüldözésben, a büntető felelősségre vonásban és a büntetések végrehajtásában is. Ezeket az érdekeket törvényi alapon kellett az élethez, a korszerűséghez igazítani. Fontos szempont volt az egyszerűsítésre törekvés és a közérthetővé tétel is. Gyakorló büntetőjogászaink a megmondhatói, hogy milyen nehéz volt eligazodni az egyes kategóriák agyonszabályozott halmazában. Elég talán, ha a vagyon elleni bűncselekmények szinte áttekinthetetlen régi szabályozására utalok. Hivatkozhatnék a gyakori átfedésekre is. Sok gondot és jogértelmezési problémát okozott a helyenként pontatlan szövegezés, a nehezen érthető vagy kétértelmű megfogalmazás. Az egyszerűség

9 és a közérthetőség is a jogbiztonságot és végeredményben a törvényességet mozdítják elő. Ezért ezekre is különös gondot kellett fordítani. Ügy vélem mindezek kellően indokolják, hogy szükség volt új büntető kódexre. A jó törvény azonban nem elég. A törvényességre törekvés jószán- j déka mellett ismerni kell annak szellemét, a jogpolitikai eredőket és a tár-! sadalmi igényeket is. Miután tehát az új törvény megvan, most már a! gyakorló jogászokon múlik, hogy azt jól is alkalmazzák és biztosítsák ha-! tékonyságát. Már túl vagyunk az új jogszabályokkal való megismerkedés első szakaszán, benne vagyunk az alkalmazásában. Tapasztaljuk, hogy j nincs könnyű dolgunk, nagy figyelmet, sok tanulást és körültekintést j igényel. j Az új törvény alkalmazása közben sem árt ismételnünk, és nap mint nap ráirányítanunk a figyelmet arra, hogy mi az új és mi a változás. j E figyelemfelhívás és napirenden-tartás célját szolgálja az új Btk. új rendelkezéseinek e számban induló ismertetése, mind az Altalános, mind j a Különös Részből. A jövőben pedig nyilvánvalóan egyes részkérdések elemzése és az összefüggések feltárása válik majd szükségessé. j Az új szabályozó és rendező elvek megismerésén és megértésén túl j á tételes anyag alapos megtanulása is nélkülözhetetlen a gyakorló jogalkalmazónak. Egész rendszerében is át kell látni a Btk. teljes anyagát, mert j csak az összefüggések ; ismerete és valamennyi vonatkozás egybevetése ) adhatja meg a szükséges alkalmazási készséget. Különösen fontos ez az átmenet idején, addig, amíg a régi és az új Btk. együtt kerülhet alkalmazásra. Csak az egészre tekintettel lehet helyesen állást foglalni abban a kérdésben, hogy egy adott esetben természetesen ha az elkövetés az új Btk. hatályba lépése előtt történt melyik jogszabály alkalmazása je- j lenti pl. az enyhébb elbírálást. A régi vagy az új alkalmazása felel-e meg a Btk. 2. -ába foglalt rendelkezéseknek (időbeli hatály). Mindemellett még az sem elegendő, ha jól ismerjük a régi és az új Btk-t. Láthattuk, hogy az új törvény az életbeléptető és a végrehajtását biztosító új jogszabályok egész sorát igényelte, sőt a büntetőeljárási törvényt is módosítani kellett. Nem felesleges megemlíteni, hogy ezek részleteinek és egészének, de valamennyi összefüggésének egybevetése és egyidejű számbavétele az alkalmazásnál jelentheti és adhatja a törvény helyes alkalmazását. * * * A koncepcionális és a tartalmi változások mellett meg kell még néznünk azt is, hogy milyen szerkezeti változások találhatók az új Btk-ban. A jogszabályt forgató jogásznak ezt is ismernie kell a gyorsabb eligazodás érdekében.

10 Ha a fejezetek és paragrafusok számát összevetjük, a régi és az új Btk-ban azt láthatjuk, hogy az újban mindkettő több. Azt jelenti-e ez, hogy a dekriminalizációs törekvések ellenére mégis szaporodtak volna a büntetőjogi rosszallást maguk után vonó magatartások? Vagy azt jelenti talán, hogy nem sikerült az egyszerűsítésre irányuló törekvést érvényesíteni? Egyik kérdésünkre sem kell kedvezőtlen választ adni. Nem szaporodott a törvényben megfogalmazott bűncselekmények száma. Erőteljesen érvényesült a dekriminalizációs törekvés, különösen ami a számszerűséget illeti. Ha fellapozzuk a régi Btk-t, láthatjuk, hogy az különböző módosításokkal, kiegészítésekkel, ún. pótparagrafusokkal volt teletűzdelve, ezért a mostani számszerű növekedés csak látszólagos. Gondoljunk pl. az Általános Részből a Btk ára és annak A, B, C, D, E paragrafusaira, az 52. -ra és az azt követő B paragrafusokra, a 81. A, és a 97. további A és B paragrafusaira, vagy a Különös Részből a 119. és 119. A, B, C paragrafusaira és folytathatnánk a felsorolást a közlekedési bűncselekmények 192. és ainál is. Emlékeztetni kell arra is, hogy az új Btk. teljesen új, vagy részben új jogintézményeket is bevezetett. Ilyenek pl. a megrovás, a próbára bocsátás, a pártfogó felügyelet, a szigorított őrizet stb., melyek szintén bővítést, de nem bonyolultabbá tételt jelentenek. A fejezetek számának a növekedése csak a régi fejezetek célszerűbb szétbontásából adódott. A régi Általános Rész II. Fejezetét két fejezetre bontotta az új Btk., a Különös Részben pedig önálló fejezetben nyert elhelyezést pl. a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményeket tartalmazó rész, a régi Btk. XI. Fejezet V. Címe, egyébként jelentéktelen változtatással. Ezzel e bűncselekmény-csoport kikerült az, államigazgatás és igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények fejezetéből, ahová egyébként sem illett. Megfelelőbb az elhelyezése a katonai bűncselekmények előtti fejezetben, mert mint ismeretes e bűncselekmények elbírálása is a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. Még az új törvény szerkezeti változásához tartozik, hogy egyes fejezetek jelentőségüknek megfelelően előrébb (pl. személy elleni bűncselekmények), vagy hátrább (pl. gazdasági bűncselekmények) kerültek elhelyezésre, vagy átfogóbb, kifejezőbb címet, megnevezést kaptak (pl. a XI., XIV. és XVII. Fejezetek). Nézzük ezek után szintén csak nagyon vázlatosan és csak a leglényegesebbeket kiemelve az új Btk. Általános Részében található főbb változásokat. Hangsúlyozva, hogy az itteni szűkös terjedelem miatt nem ismertetésként, hanem kizárólag figyelemfelhívó jelleggel, példálózva, utalásként, említhetjük azok egy részét. 2 9

11 B Változások a BTK. általános részében Az az utalásom, hogy a főbb" változásokat emelem ki, nem jelent rangsorolást az új Btk.-ban bevezetett változások között és legfőbbképpen azt sem jelentheti, hogy az említésre nem kerülők kevésbé fontosak vagy jelentéktelenek. Azt is előre kell bocsátani, hogy az Általános Rész kato- j nai rendelkezéseivel nem kell foglalkoznom, mert ennek a jelen számban j külön tanulmányt szentelhetett a Szerkesztő Bizottság.! Nem nagy változást, hanem elméleti pontosítást jelent a Btk. 1. ; -ának rendelkezése a törvény céljáról. Ma is helytelenül sokan i j törvény célja helyett annak feladatáról beszélnek. A törvénnyel kapcsolatban feladata a bűnüldözési szerveknek és az igazságszolgáltatási ható- j Ságoknak van. Már a Be. is így fogalmazott. Az 1. -nál utalni kell a tör- j vény szerkezetére is, megjegyezve, hogy ez egyik fejezetbe sem tartozik. Országunk nemzetközi kapcsolatainak nagyméretű fejlődése és a j nemzetközi turizmus fellendülése már a gyakorlati bűnüldözésben és jog- j alkalmazásban is szükségessé tette, hogy az egyes országok átvállaljanak egymástól eljárási, ítélkezési és büntetésvégrehajtási feladatokat. Ezt a célszerűség, a gazdaságosság és főként az érintett állampolgárok érdeke indokolta elsősorban. Az eddigi vagy szétszórtan, vagy csak egyes illetékes bűnüldözési 'szervek vagy igazságügyi hatóságok megállapodásán nyugvó megoldásokat, rendelkezéseket összegezi a Btk. a külföldi ítélet érvénye (6. ), a büntetés végrehajtásának átvétele és átengedése (7. ), a büntető j eljárás felajánlása (8. ) címek alatt, összhangban a kiadatás elveivel. Változott a bűntett és vétség határvonala. Az elhatárolás elvi alapja lényegében a cselekmény súlyosságának a foka. Ezt részben a bűnösség formáján keresztül közelíti meg. Minden gondatlan bűncselekmény vétség. A régi Btk.-ban csak' a 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő gondatlan bűncselekmény volt vétség, most a 2 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő gondatlan cselekmények is. Ilyen büntetési tételű vétséget találhatunk pl. a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnél, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekményeknél és a közúti baleset okozása minősített eseténél. A szándékos bűncselekményeknél pedig a cselekmény súlyosságát, társadalomra veszélyességét tükröző büntetési tétellel határolja el a törvény a vétséget a bűntettől, és itt 2 évi szabadságvesztésben vonta meg a határt. Űj a Btk.-ban, hogy megfogalmazza a halmazat és a folytatólagosan elkövetettség fogalmát. Ezt eddig a bírói gyakorlat és az elmélet oldotta meg.

12 Az egység-többség törvényi meghatározása nemcsak a teljesség igényéből fakadó hézagpótlás. A jogalkotó ezzel akarta helyére tenni a halmazat korábbi széles körű alkalmazásából annak szinte teljes mellőzésébe átmenő gyakorlatot. Ezzel kívánta biztosítani az egység-többség szélsőségektől mentes megítélését és főleg azt, hogy az ne váljon jelentőségét csorbító kizárólagosan büntetéskiszabási problémává. Lebecsülésének káros következményére utalni lehetne a visszaesés jogintézményére gyakorolt kihatásával, míg túlbecsülésének negatív hatása jól szemléltethető egyegy viszonylag egyszerűbb tényállású, de több jogvédte érdeket sértő cselekményt több paragrafusba ütköztető vádiratokkal és ítéletekkel (12. ). Nem vette át az új Btk. a régi törvény 15. -ában írtakat.és a bírói gyakorlatra bízza annak megoldását, hogy kihat-e és mennyiben az egyik elkövető felelősségét befolyásoló körülmény a másik elkövetőre. Eddig főleg az egyik elkövető visszaeső voltának felróhatósága az arról tudomással bíró elkövető-társra okozott elvi gondokat az ítélkezésben (21. ). A büntetőjogi felelősségre vonás akadályainál a büntethetőséget kizáró, okok között a kóros elmeállapot előfordulási formáinak eddigi felsorolása (elmebetegség, gyengeelméjűség és tudatzavar) nem fejezte ki kellően valamennyi előforduló és beszámítási relevanciával bíró kórformát. Kiegészült ezért a szellemi leépüléssel és a személyiségzavarral. Természetesen a kiegészítése sem jelent taxatív felsorolást (24. ). A törvény Miniszteri Indoklása a felsorolás új fogalmait a következőkben magyarázza: A szellemi leépülés (dementia) a már kifejlődött értelmi teljesítőképesség különböző kórokú és mértékű olykor csak az értelmi működés bizonyos körére kiterjedő végleges, többnyire előrehaladó hanyatlása". / Eligazításra szorul a jogalkalmazó a személyiségzavar értékelésénél is, amelyhez a Miniszteri Indoklás az alábbiakat fűzi: Kizárhatja a beszámíthatóságot a személyiségzavar is. Büntetőjogi szempontból annak egyik legjelentősebb formája a pszichopátia. Ez önmagában nem betegség, hanem olyan személyiségzavar, amely a társadalmi elvárások szempontjából elégtelen magatartáshoz vezethet. Lehet olyan fokú, amely kimeríti a betegség fogalmát, és az elmebetegséggel egyenértékű, így a beszámíthatóság kizárását eredményezi". Előre látható, hogy a beszámítási képesség hiányát vagy csökkenését megalapozó, károsodások orvosi és jogi megítélése és helyes elhatárolása a nyomozó, az orvos, valamint a bíróság nagyobb körültekintését igényli. Űj büntethetőséget kizáró ok a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka is, ha az olyan mértékű, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Ez esetben azonban megrovásban kell részesíteni az elkövetőt (28. ). Módosult a végszükség megítélése is. Eddig az mentesült a felelősség

13 alól, aki nem okozott nagyobb sérelmet á jogos védelmi helyzetben, mint aminek az elhárítására irányult a magatartása. Tehát az is, aki azonos mértékű sérelmet okozott. Az új Btk. ezt csak a kisebb sérelem okozása esetére biztosítja. Szó szerint idézve:... a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett" (30. (1) bek.). A régi Btk. szövege:... a cselekménnyel nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett". A 30. (2) bekezdése szerint: Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindultságból képtelen felismerni a sérelem nagyságát". Ez is új rendelkezés, ami a régi Btk.-ban a jogos védelemnél volt csak ismeretes. A büntethetőséget megszüntető okok is bővültek a régihez képest. Űj ok az eddigiek sorában a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása (32. és 36. ). Ezek első fordulatánál szükségtelen a büntetés kiszabása, de más rosszallás megrovás is, az elkövető személyére tekintet nélkül. A második fordulatnál, ahol a cselekmény társadalomra veszélyessége csak csekéllyé vált, de nem szűnt meg teljesen, ott figyelembe kell venni az elkövető személyét is a büntetés szükségessége elbírálásánál. A megrovás azonban ez utóbbi esetben nem maradhat el. A szabadságvesztés legrövidebb tartama 30 nap helyett ennek háromszorosa: 3 hónap lett. Régi kívánalom, hogy csak komolyabb esetben kerüljön valaki büntetőintézetbe. Az is tapasztalat, hogy a rövid tartamú szabadságelvonás nem fejtheti ki azt a nevelő és visszatartó hatást, ami jelentőségével arányban állna. A büntetések és intézkedések széles skálája. a 3 hónapnál rövidebb tartamú szabadságvesztés helyettesítésére kellő lehetőséget biztosít, ami egyúttal csökkenteni hivatott büntetési rendszerünk szabadságvesztés-centrikusságát. A három hónap alatt régi, kis szabadságvesztések helyébe más büntetés: javító-nevelő munka, vagy pénzbüntetés, esetleg főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés, illetőleg más intézkedés léphet (40. ). A régi Btk. létrehozatala idején a szabadságvesztést börtönben vagy büntetés végrehajtási munkahelyen lehetett végrehajtani. Az akkori 38. még utalt arra, hogy a börtön rendje szigorúbb a büntetésvégrehajtási munkahely rendjénél. A szabadságvesztés végrehajtásának módozatait és rendjét" a büntetés végrehajtási szabályok körébe utalta. A módosító évi 20. tvr. a szabadságvesztésnek már négy fokozatát állapította meg. Ezek: szigorított börtön, börtön, szigorított büntetésvégrehajtási munkahely és büntetés végrehajtási munkahely. Ismét módosultak a szabadságvesztés végrehajtásának fokozatai az évi 28. tvr. nyomán: ezúttal fegyház, szigorított börtön, börtön, és fogház fokozatokra. v

14 Áz új Btk. a végrehajtás rendjében keüően ei nem határolható négy végrehajtási formából a bevált három formát megtartotta. Kihagyta a szigorított börtön fokozatot. Az évi V. törvény még nem ismerte a határozatlan ideig tartó szabadságvesztést (életfogytig tartó szabadságvesztés), de az 1971-es novelláris módosítás bevezette és azt az új Btk. is fenntartotta. Mindennemű szabadságvesztést a törvény új rendelkezése szerint büntetésvégrehajtási intézetben kell végrehajtani (41. ). Szűkült a régi törvény előírásaihoz képest a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztések köre. Bővült viszont a börtön végrehajtási forma elrendelésének lehetősége és ez lesz a szabadságvesztésre ítéltek végrehajtásának leggyakoribb formája. Fogházba mint legenyhébb végrehajtási fokozatba visszaeső nem kerülhet (44. ). A bíróságnak kell rendelkeznie arról, hogy a szabadságvesztést melyik fokozatban kell végrehajtani. Űj rendelkezés, hogy a büntetés végrehajtás rendjét ismételten és súlyosan" megzavaró elítéltet eggyel szigorúbb fokozatba helyezheti a bíróság. Eddig megfelelő magatartás esetén csak enyhíteni lehetett a fokozaton, ami szintén megmaradt. Az is új, hogy a bíróság az ilyen határozatait (enyhébb súlyosabb fokozatba helyezés) az elítélt magatartásának megváltozása esetén hatályon kívül helyezheti (46. ). A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a meghatározott feltételek fennállása mellett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatához köti az új törvény. így fegyház végrehajtási fokozat esetén a szabadságvesztés legalább 4/5, börtönben 3/4, és fogházban 2/3 részének kitöltése után válik lehetővé a feltételes szabadságra bocsátás. Szűkült az új törvényben a feltételes szabadságra bocsátásból kizártak köre nevelési, ösztönzési megfontolásból. Ezért pl. a visszaesők közül csak a többszörös visszaesőt zárja ki e kedvezményből. Változott a rövid tartamú szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátáshoz kitöltendő minimális idő, az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételesre bocsátás kritériuma, a feltételes szabadság legrövidebb tartama (függetlenül a hátralevő időtől, ha az nem éri el az egy évet legalább 1 év), változtak a feltételes szabadságon levők magatartási előírásai is ( ). A javító-nevelő munka az új Btk. szerint kijelölt munkahelyen végzendő, és az elítéltnek meghatározott munkát kell végeznie. Változott a mazati és főbüntetés esetén 3 <évig (régi 2 évig) és a levonás mértéke is változott: 5%-tól 30%-ig terjedhet (régi 5 20 / 0 -ig). A pénzbüntetésnél (főbüntetés) teljesen új rendszert vezetett be a törvény a megfelelőbb egyéniesítés érdekében. A pénzbüntetést napi tételekben kell meghatározni, így az egyes elkövetők bűnösségi fokának meg-

15 felelő arányosítást biztosítani lehet. Áz egy napi tételnek megfelelő öszszegben pedig kifejezésre lehet juttatni az elkövető anyagi helyzetét. A napi tétel mértéke 10-től 180-ig terjedhet, halmazati büntetés esetén pedig maximum 270 napi tétel lehetséges. Az egy napi tétel összege pedig 50 Ft-tól 1000 Ft-ig terjedhet. Meg nem fizetés esetére az átváltoztatás leegyszerűsödött, mert egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Átváltoztatás esetén a szabadságvesztés, ugyanúgy mint a javítónevelő munka büntetés átváltoztatása esetén, 3 hónapnál kevesebb is lehet és a végrehajtást mindkét esetben a legenyhébb fokozatban fogházban kell elrendelni. A közügyektől eltiltásnál egyik legalapvetőbb változás, hogy csak szándékos bűncselekmény elkövetése esetén lehet elrendelni. Azt is kihangsúlyozza az új Btk., hogy csak végrehajtandó szabadságvesztés mellett alkalmazható. Mivel a szigorított őrizetre vonatkozó rendelkezések helyet kaptak a Btk.-ban, rendezni kellett, hogy az itt töltött idő, és a szigorított őrizet alóli jogellenes kivonás nem számít be a közügyektől eltiltásba, viszont beszámít a szigorított őrizetből eredményesen megszüntetés nélkül eltöltött ideiglenes elbocsátás (53. ). A foglalkozástól eltiltás alkalmazási köre bővült. Lehetséges a végleges hatályú eltiltás is és az ez alóli bírósági mentesítés is az eltiltástól számított 10 év után, ha az eltiltott a foglalkozás gyakorlására időközben újra alkalmassá vált. Nem szerepel a feltételek között a foglalkozásban járatlanság (56. és 57. ). Nem írja elő az új Btk. a járművezetéstől eltiltás kötelező esetét és nem feltétel, hogy a Különös Rész az eltiltás lehetőségét az egyes bűncselekményeknél külön ki is mondja. A törvény még a szándékos közúti veszélyeztetés esetében is a bíróság mérlegelésére bízza a járművezetéstől eltiltás kimondását, Nem csak az tiltható el a járművezetéstől, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt. Az is eltiltható, aki bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. Itt a többesszámon jelentős hangsúly van, s éle az elszaporodott, ún. mozgóbűnözés ellen irányul. Változott az eltiltás legrövidebb tartama (6 hó helyett 1 év) és a foglalkozástól eltiltáshoz hasonlóan az új törvény itt is bevezette a végleges eltiltást. Ugyancsak új a végleges eltiltás alóli mentesítés lehetősége, amely hasonló feltételeket ír elő, mint a foglalkozástól végleges eltiltás alóli mentesítésre ( ). A kitiltás legrövidebb tartama 6 hóról szintén 1 évre emelkedett (60. ), a kiutasítás pedig alkalmazható a jövőben a hontalannal szemben is. Meghatározza a törvény a kiutasítás következményét is. Eszerint a ki-

16 utasított köteles az ország területét elhagyni és csak külön engedéllyel térhet vissza (61. ). A vagyonelkobzás új feltétele, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona legyen. Eddig a formális elrendelése is kötelező volt. Csak végrehajtandó szabadságvesztés mellett alkalmazható, az egyéb feltételek megléte esetén. Elmaradt az új törvényből viszont az a feltétel a vagyonelkobzás lehetséges eseteinél, hogy:,... ha a társadalom védelme szükségessé teszi..." Elkobozható az elkövető egész vagyona vagy meghatározott vagyontárgyai. Eddig vagyonának meghatározott részére vagy hányadára, illetőleg egyedileg meghatározott egyes vagyontárgyaira lehetett kimondani ( ). A pénzmellékbüntetés feltételei nem változtak, de összege igen, 500 Ft-tól Ft-ig terjedhet (a régi 100 Ft-tól Ft-ig). Átváltoztatása esetére ítéletileg kell rendelkezni. Egy napi szabadságvesztésre Ft számítható, a régi Ft helyett és átváltoztatás esetén a végrehajtási fokozat fogház. Ha viszont a főbüntetést is végre kell hajtani és a pénzmellékbüntetést is átváltoztatják, akkor a főbüntetés szabadságvesztési fokozata az irányadó. A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés egy napnál rövidebb, 6 hónapnál hosszabb nem lehet (a régi egy naptól egy évig terjedhetett) ( ). Határozott ideig tartó szabadságvesztés vagy javító-nevelő munka végrehajtását kizárja a 69. arra az esetre, ha az elítéltet akár előbb, akár később életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Figyelembe vehető viszont az ilyen büntetés a feltételes szabadságra bocsátásnál, ha az újabb büntetést az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett cselekmény miatt szabták ki. Bővült az új Btk.-ban az intézkedések köre. Felnőttekre is alkalmazható a próbára bocsátás és a pártfogó felügyelet. Az intézkedések közé került a szigorított őrizet és új az alkoholisták büntetést helyettesítő kényszergyógyítása. A megrovás a régi Btk a szerinti figyelmeztetés és a fiatalkorúakkal szemben alkalmazott 89. -ban írt bírói megrovás tartalmi elemeit foglalta egybe. Nevelő jellegű intézkedés, ami erkölcsi rosszallást jelent tényleges joghátrány nélkül. Az új Btk. szerint a megrovással a hatóság kifejezi rosszallását és felhívja arra az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől. Katonával szemben azonban a Btké. 1'8. -a a tényleges joghátrány (fegyelmi intézkedés) alkalmazását is megengedi. A megrovás alkalmazási köre is bővebb, mint a figyelmeztetésé. Foganatosíthatja bármely nyomozóhatóság, valamint a bíróság, természetesen a másodfokú bíróság is (71. ). Büntető jogrendszerünkben eddig a fiatalkorúaknál volt alkalmazható a próbára bocsátás. Kedvező tapasztalatai arra indították a jogalkotót, hogy a felnőttkorú bűnelkövetőkkel szemben is tegye lehetővé az al-

17 kalmazást. Átmenetet jelent a joghátrányt nem okozó megrovás és a tényleges büntetés között. Bár elmarasztalást jelent, de nem von maga után elítéltséget. Míg a fiatalkorú bármely bűncselekménye esetén próbára bocsátható, a felnőttkorú csak a két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntethető cselekménye miatt. Tehát még a vétség miatt sem minden esetben. Visszaeső egyáltalán nem bocsátható próbára, mert már az újabb bűncselekménye miatt nem tekinthető megtévedt elkövetőnek. Időtartamát 1 és 3 év között kerek években határozhatja meg a bíróság, a fiatalkorúaknál egy évben. Az is a bíróság belátásától függ, hogy a felnőtt korút pártfogó felügyelet alá helyezik-e. Megszűnik a próbára bocsátás és büntetést szab ki a bíróság, ha a próbára bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátottat elítélik, vagy a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. A pártfogó felügyelet magatartási szabályainak a megszegése miatt a próbaidő egy ízben, legfeljebb egy évre meghosszabítható. A próbaidő eredményes letelte megszünteti a büntethetőséget ( ). Az alkoholisták kényszergyógyítása szélesebb körű intézkedés, mint az eddigi kényszerelvonó kezelés. A szóhasználat maga is utal arra, hogy nem csak elvonó kezelést, hanem komplex gyógyítást jelent. Jelenti a szabadságvesztés alatti gyógyítást és a munkaterápiás intézeti gyógykezelést is. Hat hónapot meghaladó és végrehajtandó szabadságvesztés mellett lehet elrendelni. Ennyi idő szükséges, hogy a gyógyításhoz rendelkezésre álljon. A munkaterápiás kényszergyógyítás a hat hónapi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztést helyettesítő intézkedés ( ). A szigorított őrizet a különösen veszélyes bűnözőkkel szembeni intézkedés. Bár az elkövetők személyének társadalomra veszélyessége áll előtérben, de az intézkedés nem szakad el a cselekménytől. Nem alkalmazható pl. azzal szemben, aki bár sok esetben, de nem súlyos bűncselekményt követett el. Alkalmazásának részletes feltételeit és az alkalmazható joghátrányokat a ok határozzák meg. Nem önálló jellegű intézkedés a pártfogó felügyelet. Mindig valamely büntetés végrehajtásához, vagy intézkedéshez kapcsolódik. Szintén a fiatalkorúaknál alkalmazott pártfogó felügyelet sikerei indították bevezetésére a jogalkalmazót a felnőttkorúaknái is. Nem új jogintézménye tehát a Btk.-nak, csupán kiszélesedett az alkalmazási köre. Elrendelésének akkor van helye, ha a feltételes szabadság vagy a próbaidő eredményes elteltéhez az elítélt rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. A szigorított őrizetből történt ideiglenes elbocsátás esetén kötelező az elrendelése. A pártfogó felügyelet alatt álló személy köteles a jogszabályban és a bírósági határozatban előírt magatartási szabályokat betartani, a pártfo-

18 góval rendszeres kapcsolatot tartani, és az ellenőrzéshez szükséges felvilágosításokat megadni. A magatartási szabályokat a törvényben írt példálózó felsoroláson túl a büntetés végrehajtási utasításban részletesen meghatározták (82. ). A büntetés kiszabása körében feltétlenül rá kell mutatni a büntetésenyhítés alkalmazásának rendkívüli jellegére. Míg eddig csaknem az enyhítés volt az általános, ezt az új törvény kivételesnek tekinti. Szem előtt kell tartani, hogy a 2 évi alsó határ esetében, az eddigi 6 hónap helyett az új törvény alapján egy év szabadságvesztés szabható ki (87. ). Üj és a kellő differenciálást, egyéniesítést lehetővé tevő rendelkezése a Btk.-nak a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés. A 38. (2) bekezdésében felsorolt mellékbüntetések közül csak a közügyektől eltiltás és a pénzmellékbüntetés nem alkalmazható főbüntetés helyett. Alkalmazásának lehetősége kivételes, csak 2 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntethető bűncselekmények esetében áll fenn, feltéve, hogy a büntetés célja ezzel is elérhető. Sok praktikus megoldási lehetőséget rejt magában (88. ). A büntetés végrehajtás felfüggesztésének alapvető szabályai lényegében nem változtak. Változatlanul előfordulhat, hogy több próbaidőre felfüggesztés is találkozhat, de ilyenkor nincs helye összbüntetésbe foglalásnak és a végrehajtás elrendelésének. Meghosszabbodik viszont az előző büntetés próbaideje, a későbbi büntetés próbaidejéig. Ugyancsak új rendelkezés amint már említettük, hogy a szabadságvesztés próbaideje eredményes elteltének elősegítésére pártfogó felügyelet is elrendelhető. Nem akadály az új Btk.-ban a mellékbüntetésként alkalmazott kitiltás és kiutasítás. A pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megszegése is maga után vonja a próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtását ( ). Az összbüntetés leglényegesebb változásai az alábiakban foglalhatók össze: csak a végrehajtandó büntetések foglalhatók összebüntetésbe (felfüggesztettek nem), és a quasi halmazati büntetésnél a kisebb büntetés teljesen elenyésztethető, de az összbüntetés nem lehet kevesebb a legsúlyosabb büntetésnél. A különböző fokozatokban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásánál a legszigorúbb fokozat lesz az irányadó, de ha az a fokozat az elítélt számára méltánytalan hátrányt jelentene a bíróság eggyel enyhébb fokozatot is megállapíthat ( ). A kodifikáció lényeges célkitűzése volt az ismételt bűnelkövetőkkel szembeni hatékonyabb védekezés. Amint azt az értelmező rendelkezések részletezik, az ismételt bűnelkövetők veszélyességük szerinti kategóriáit rendszerezte a Btk. így megkülönböztet visszaesőt, különös visszaesőt és többszörös visszaesőt. Míg az egyszerű bűnismétlés csak" súlyosító körülményt alapozhat 3 17

19 meg, addig a többi kategória a súlyának megfelelő szigorításokat vonja maga után. Így pl. ha vétség miatt szabták ki a visszaeső szabadságvesztését, azt börtön fokozatban kell végrehajtani, kizárt a próbára bocsátásból, nem részesülhet a felfüggesztés kedvezményében, és hátrányok sújtják a mentesítésnél is. Azt tekinti a Btk. visszaesőnek, aki szándékos bűncselekményt követett el, és ugyancsak szándékos bűncselekmény miatt korábban már végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, melynek kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől az újabb bűncselekménye elkö retéséig 5 év nem telt el. A különös visszaeső az értelmező rendelkezés szerint az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményt követett el. A törvény a bírói gyakorlatra bízta az ugyanolyan" és a hasonló" fogalmak értelmezését. E kérdésben a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvében a bűnismétlés értékeléséről állást is foglalt. (Lásd Bírósági Határozatok évi 7. számát.) A különös visszaesőkkel szemben a Különös Rész is megállapít minősítő körülményt jelentő súlyosabb konzekvenciát (pl. az emberölésnél). Ha ilyen rendelkezés az adott bűncselekményre nincs, akkor általános szabály, hogy a bűncselekményre előírt büntetés alsó és felső határa megemelkedik. Ha vagylagosan a törvény szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nemet tesz lehetővé, akkor csak a szabadságvesztés alkalmazható. Ha egyébként az értékhatárra tekintettel szabálysértés lenne megállapítható, a lopás, csalás, sikkasztás és orgazdaság esetén különös visszaesés bűncselekményi szintre emelést eredményez. Tovább súlyosbítja még a törvény pl. a különös visszaesőnél a büntetés enyhítésének lehetőségét is (97. ) Többszörös visszaesőnek az minősül, akit a szándékos és szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetését megelőzően már visszaesőként szabadságvesztésre ítéltek és 3 év még nem telt el az utolsó büntetése kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől. A nagyfokú társadalomra veszélyességhez a törvény a büntetés enyhítésénél további szigorító következményeket fűz (98, ). A mentesítés alapvető változását a 100. (3) bekezdése tartalmazza. Eszerint újabb bűncselekmény esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz". A további jelentős változás, hogy az együttes mentesítés intézménye a törvényben nem kapott helyet. Változott a mentesítés egységességével kapcsolatos rendelkezés is (105. ). A pénzbüntetés és a főbüntetés helyett kiszabott mellékbüntetés esetén a törvényi mentesítés az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjával következik be.

20 Felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján, a javító-nevelő munka és a gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés-büntetés esetében pedig annak kitöltése, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján áll be a mentesítés. Kizárt a törvényi mentesítésből, amint már említettük, a többszörös visszaeső. Bővült az új Btk.-ban a bírósági mentesítés, mivel az ítélet jogerőre emelkedésével bekövetkező törvényi mentesítés köre csökkent, illetőleg egyes esetekben kivételes lehetőség. A fiatalkorúakra vonatkozó paragrafusokból elmaradt a külön" rendelkezések megjelölése. Ez méginkább megerősíti, hogy szervesen illeszkednek a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok is az általános előírásokba. Bár nincs a régihez képest alapvető változás, mégis több figyelemre méltó eltérés található. Ilyenek pl. fiatalkorúval szemben is alkalmazható járművezetéstől eltiltás és pénzmellékbüntetés. Szűkül a fiatalkorúak szigorúbb börtönfokozatban töltendő büntetése. A fiatalkorú próbára bocsátásánál mindig kötelező a pártfogó felügyelet elrendelése. Az új Btk. Általános Részének utolsó, IX.' Fejezete az értelmező rendelkezéseket tartalmazza. Valamennyi megfogalmazása új vagy újszerű, ezért ezekre különösen nagy figyelmet kell fordítani.

21 A Btk. katonai rendelkezéseinek alkalmazása Irta: Dr. Gál Andor hb. alezredes Elérkezett az új Btk. és a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályok gyakorlati alkalmazásának időszaka. Ilyenkor derül fény arra, hogy a gondos felkészülés ellenére is okozhatnak nehézséget az új rendelkezések. Sok tapasztalatot kell még összegyűjtenünk ahhoz, hogy a büntető eljárás során alkalmazandó összes anyagi és alaki szabályok mindenütt egyformán, azonosan értelmezve, párhuzamos irányba hatva érvényesüljenek. Ismeretes, hogy az új jogszabályok előkészítésének időszakában vita folyt számos lényeges kérdésben. A katonákra vonatkozó rendelkezések kimunkálása sem nélkülözte az ellentétes érveket. Már az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az elvi viták esetenként felbukkannak az új szabályok gyakorlati alkalmazása során is. Most azonban mindennél fontosabb annak biztosítása, hogy egyformán értelmezzük a hatályba lépett rendelkezéseket. Ehhez pedig szüntelenül elemeznünk kell a gyakorlatot, amely már az első perctől kezdve a jelentősebb és a kevésbé jelentős, de mégis fontos kérdések sokaságát kínálja vizsgálódásra. Előre lehetett látni, hogy a katonákra vonatkozó rendelkezések közül melyek lesznek azok a sarkalatos kérdések, amelyek körül a legtöbb gyakorlati nehézség csoportosul majd, illetőleg amelyekkel legtöbbet kell foglalkozni, amelyeket leginkább szem előtt kell tartani a büntető eljárás során, hogy a jogpolitikai célok maradéktalanul érvényesüljenek. Ezek közül érdemes kiragadni és részletesebben is foglalkozni a következőkkel: a fegyelmi jogkör és a feljelentés, a fegyelmező zászlóaljban és a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés, a büntetés kiszabása a katonai büntető eljárásban, a katona próbára bocsátása, a katonák mentesítésének új szabálya, a szolgálati bűncselekmények új rendszere, a függelemsértésre vonatkozó rendelkezések. A fegyelmi jogkör és a feljelentés A katona jogellenes magatartásának elbírálásakor mindenekelőtt két alapvető kérdést kell tisztázni. Először el kell dönteni, hogy a katona jogellenes cselekménye általános szabályt sért-e vagy csupán olyat, amely

22 kizárólag a katonákra vonatkozik. Ennek a joghátrány alkalmazása tekintetében különös jelentősége van. Ha a jogellenes magatartás a társadalomra veszélyesség magasabb foka következtében bűncselekménynek minősül, jelentős kérdés annak eldöntése, hogy bűntettről vagy vétségről van-e szó. Ennek mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályok alkalmazása tekintetében jelentősége van. Az illetékes parancsnok fegyelmi jogkörét újból rendezte az új Btk. Az új szabályozás lényegesen eltér a korábbitól. A katonai vétséget elkövető katona cselekményét az illetékes parancsnok önállóan bírálja el, mégpedig olyan módon, hogy ezzel kapcsolatban nem a büntető eljárás, hanem a fegyelmi eljárás szabályait alkalmazza. Abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a fegyelmi fenyítés adott esetben nem elegendő, feljelentést tesz a katonai ügyésznél. A katonai vétség vonatkozásában ennek a feljelentésnek a hiánya büntethetőséget kizáró ok. E feljelentés nélkül tehát katonai vétség miatt a katonával szemben büntető eljárást nem lehet indítani, illetve nem lehet folytatni. A jogszabály ettől csak egy esetben tér el, mégpedig akkor, ha a katona a katonai vétségen kívül más bűncselekményt is elkövetett, és mindezeket egy eljárás keretében bírálják el. A közönséges vétség elbírálásának szabályai a korábbihoz képest lényegében nem változtak. Az illetékes parancsnok, mint nyomozó hatóság először állást foglal a büntetőjogi igény tekintetében. Ha úgy ítéli meg, hogy a katona jogellenes magatartása fegyelmi eljárás keretében is elbírálható, a nyomozást megtagadja, illetve megszünteti és a továbbiakban a fegyelmi eljárás szabályai szerint jár el. A nyomozás megtagadásáról vagy megszüntetéséről szóló határozatát azonban meg kell küldenie a katonai ügyésznek és a sértettnek, akiknek szerepük van abban, hogy az eljárás a fegyelmi fenyítés kiszabásával befejeződik-e. A katonai ügyész ebben az esetben ugyanazokkal a jogosultságokkal rendelkezik, mint a civil ügyész a más nyomozó hatóság határozatával kapcsolatban. Tehát a katonai ügyész az illetékes parancsnok határozatát megváltoztathatja, a büntető eljárás folytatása mellett foglalhat állást. Ez viszont az illetékes parancsnokra kötelező. Másként alakul a bűntett miatt alkalmazható fegyelmi fenyítés kiszabása. Az új szabályok értelmében a bűntett elbírálása során, a cselekmény társadalomra veszélyessége konkrét mértékének csekély volta miatt arra a megállapításra juthatunk, hogy az' elkövetővel szemben elegendő megrovást alkalmazni. Katona esetében ilyenkor lehetőség nyílik megrovás helyett fegyelmi fenyítést alkalmazni. Erre a jogszabályi rendelkezésre azért volt szükség, hogy ne legyen megmagyarázhatatlan ellentmondás a vétség és a bűntett miatt alkalmazható joghátrány vonatkozásában. A vétség elbírálásakor a fegyelmi fenyítést minden további nélkül alkalmazni lehet katonával szemben. Előfordulhat azonban, hogy a katonai

23 büntető eljárásban a katona által elkövetett cselekmény bűntettnek minősül ugyan, de a társadalomra veszélyessége olyan csekély fokú, hogy büntetés kiszabása nem szükséges. Ilyen esetben megrovás alkalmazására sor kerülhetne, de a vonatkozó rendelkezés nélkül nem lenne mód e helyett fegyelmi fenyítés kiszabására. Ez pedig azt eredményezné, hogy ugyanannak a bűncselekménynek a vétségi és bűntetti alakzata között az elbíráláskor lényeges különbség keletkezne. Vétség miatt ugyanis lehetne, bűntett miatt viszont nem lehetne fegyelmi fenyítést alkalmazni. Ez nagy nehézséget jelentene a gyakorlatban, és nem tenné lehetővé a jogpolitikai elvek maradéktalan érvényesítését, mert a fegyelmi fenyítés a megrovásnál lényegesen súlyosabb szankció lehet. A vétség és a bűntett miatt alkalmazandó fegyelmi fenyítés létrejötte között lényeges különbség van. Erre az eljárásban feltétlenül figyelni kell. Vétség miatt katonával szemben a fegyelmi fenyítés büntetés helyett abban az esetben alkalmazható, ha a büntetés célja ezáltal is elérhető. Bűntett esetében a fegyelmi fenyítés megrovás helyett alkalmazható. Így tehát figyelemmel kell lenni a megrovással kapcsolatos általános rendelkezésekre, amelyek szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha a cselekményre csekély társadalomra veszélyessége folytán a legenyhébb büntetés kiszabása sem indokolt. E helyett lehet katonával szemben a fegyelmi fenyítést alkalmazni. Ez csak aláhúzza annak fontosságát, hogy a bűntett elbírálása kapcsán különös nyomatékkal kell mérlegelni a katonával szembeni szabályok alkalmazási lehetőségeit. Mindezekkel kapcsolatban nagy jelentősége van annak, hogy a jogellenes magatartás közönséges vagy katonai bűncselekménynek minősül-e. A gyakorlat már helyesen kimunkálta, hogy a kifejezetten katonai bűncselekményt elkövető katonával szemben nagyobb arányban van lehetőség büntetés helyett fegyelmi fenyítést alkalmazni. A közönséges bűncselekmények elbírálásakor szükség van az általános büntetéskiszabási gyakorlattal való összevetésre is. Ezért kellett megszüntetni az illetékes parancsnoknak az összes vétségre vonatkozó önálló elbírálási jogkörét, mert ő a közönséges vétségek elbírálásához nem rendelkezik minden feltétellel; nem ismeri ugyanis általában az igazságszolgáltatási, a büntetéskiszabási gyakorlatot. Enélkül pedig a jogpolitikai elvek helyes érvényesítése nem lehetséges. A fegyelmező zászlóaljban és a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés A katonai büntető eljárásban az ítélkezési gyakorlatra talán a legnagyobb hatással azok a változások lesznek, amelyeket az új jogszabály a fegyelmező zászlóaljjal és a katonai fogdával kapcsolatban bevezetett. A katonai büntetés végrehajtási intézetek elnevezésükben a régiek maradtak, a büntetésvégrehajtás lényegét illetően azonban jelentősen megvál-

24 toznak. Az új rendelkezések a katonai büntetésvégrehajtást tartalmában közelebb hozzák az általános büntetésvégrehajtáshoz. A törvény rendelkezése folytán nem kell külön előírni, hogy a szolgálati viszony megszűnése következtében, a leszerelt katona büntetését, mely büntetés végrehajtási fokozatban kell folytatni, mert a fokozat meghatározása már eredetileg megtörtént. Ez a rendelkezés is arra utal, hogy a szabadságvesztést katonával és polgári személlyel szemben az azonos fokozatokban általában azonos szabályok szerint kell foganatosítani. A katonák esetében csak annyi eltérés lehetséges, amennyit a szolgálati viszonyok szükségképpen indokolnak. Az új rendelkezések minden valószínűség szerint elősegítik majd a katonai büntetésvégrehajtás jelentős fejlődését és ezáltal a katonai büntetésvégrehajtási intézetekben hatékonyabb nevelő munkára lesz lehetőség. Biztosítani lehet majd, hogy mindazok az eredmények, amelyek a büntetésvégrehajtás általános tapasztalatai és az ezzel kapcsolatos tudományos tevékenység következtében létrejöttek, kedvező hatással legyenek az elítélt katonák nevelésére is. Az új rendelkezések leglényegesebb vonása az, hogy a megfelelő esetekben a fegyelmező zászlóalj és a katonai fogda kötelező helye a büntetésvégrehajtásnak. Mindenekelőtt azt kell vizsgálni a büntetés kiszabása kapcsán, hogy az elítélt katona megtartható-e a szolgálatban. Ha e kérdésre pozitív választ adhatunk, akkor vizsgálni kell, hogy az emellett előírt két feltétel fennáll-e. A két feltétel közül az egyik a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a másik a tartamára vonatkozik. Ha mindkét tekintetben megfelel a büntetés a törvényben előírtaknak, akkor az elítélt katona büntetését a katonai büntetésvégrehajtási intézetben kell végrehajtani. Az újfajta szabályozásnak megfelelően ma már teljesen mindegy, hogy a bevonulás előtt vagy a bevonulás után elkövetett cselekmény miatti büntetés végrehajtásáról van-e szó. Űgyszintén mindegy, hogy eredetileg végrehajtani rendelt vagy korábban próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés utólagos végrehajtásáról van-e szó. Alkalmazásra kerülhet a katonai büntetésvégrehajtásra vonatkozó szabály abban az esetben is, ha a meg nem fizetett pénzbüntetés átváltoztatása folytán kerül sor szabadságvesztés végrehajtására. Mindezek új lehetőségek a katonai büntető eljárásban. Megszüntetik mindazokat a nehézségeket, amelyek ezzel kapcsolatban a korábbiakban jelentkeztek. Felmerül azonban a kérdés, hogy nincs-e a katonai bíróságon kívül más bíróságnak is lehetősége arra, hogy a Btk ában foglalt rendelkezéseket alkalmazza. Erre egyértelműen nemmel válaszolhatunk. A katonai szolgálat megkezdése előtt elkövetett cselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés katonai büntetés végrehajtási intézetben történő végrehajtása lehetséges. Erre azonban csak a katonai bíróság intézkedhet. A VIII. fejezetben írt rendelkezéseket ugyanis csak a katonával szemben indult