FIATALJAINK MUNKÁIBÓL

Átírás

1 FIATALJAINK MUNKÁIBÓL FARKAS JULIANNA AZ ERDÉSZETI TERMÖHELYFELTÁRÁS GYAKORLATI HASZNOSÍTÁSA Minden gazdálkodás alapja a rendelkezésre álló, a termeléshez nélkülözhetetlenül szükséges eszközök ismerete. A termőhely a fatermesztés elsődleges termelőeszköze. Más megvilágításban: a termőhely, az éghajlat, a talaj, a hidrológiai viszonyok és az élővilág együttes hatásából kialakuló lehetőség, amely valamely növény vagy növénytársulás életét, növekedését, szaporodását biztosítja. A gondolatmenetet tovább folytatva; a felsorolt tényezők hatása pedig a termőhely termőképességét adja. Az erdészeti termőhelyfeltárás nem más, mint az erdőterületek, illetve az erdősítésre tervezett területek alaptermékenységének meghatározására irányuló munkafolyamat. A termőhelyfeltárás során a termőhelyi tényezőket kell megállapítani, s ezeket összhatásukban értékelve, a termőhelytípus-változatot meghatározni. Csak ennek ismeretében tervezhetők a célállománytípusok. A tényezők vizsgálatának logikai sorrendjét az eddigi kutatómunka eredményeként határoztuk meg. A kutatási eredmények és a termelési tapasztalatok alapján az erdőrendezőségek 1971-től valamennyi üzemtervezésbe vont területen végeznek termőhelyfeltárást. Az üzemtervezésbe vont terület termőhelyének teljes körű, részletes feltárására a jelenlegi létszámmal azonban nincs lehetőség. Az erdőrendezési útmutató is csak a felújításra, az állományátalakításra és az új erdők telepítésére tervezett területen írja elő. Az összes többi, üzemtervezésbe vont területnél az útmutató lehetővé teszi a közvetett módszer alkalmazását, amikor a faállomány vagy a termőhely jelző növények alapján következtetünk a termőhely minőségére. így egyrészt a termőhely fatermő képességét kell megállapítani a fafaj, az eredet, a kor és a magasság alapján, fatermési tábla segítségével, másrészt a természetes erdőtípust. A közvetlen termőhelyfeltárás is kétféle az erdőrendezési gyakorlatban: termőhelyleírás és részletes termőhelyvizsgálat. A termőhelyleírás csak a genetikai talajtípusmélységig terjed, míg a részletes vizsgálat az összes számba jöhető termőhelyi tényező vizsgálatára. Ez mindig talaj szelvény-értékelést is jelent. Meg kell állapítani a klímajelző fafajt, a hidrológiai viszonyokat, a genetikai talajtípust, a termőréteg vastagságát és a fizikai talajféleséget tól a termőhely-térképezési kutatások gyakorlati realizálására a termőhely és termőhelytípus-változat térképezést is bevezettük. Ez az egyes termőhelyi tényezők területi elosztásának ábrázolását és térképezését jelenti ben a termőhelyi kutatások újabb eredményeit kellett a gyakorlatba átültetni. A (V. 26.) MT. határozat értelmében új, korszerű, mintateres földértékelési rendszert kell bevezetni, ahol a termőtalaj minőségét 1-től 100- ig terjedő pontértékkel kell kifejezni. A termőföldet a talaj termékenysége alapján kell értékelni. Az ERTI 1968-tól foglalkozott az erdőterületek pontozásos értékelési rendszerének kidolgozásával. Összeállította az ökológiai alapokon nyugvó, s termőhelyvizsgálati elemekből álló termőhely-értékelő táblá- 233

2 zatát. Ebben a genetikai talajtípus maximális pontszámából a termőképességet csökkentő talajtulajdonságok levonásra kerülnek, s az így kapott pontszámhoz kell hozzáadni a klíma- és hidrológiai adottságoktól függő plusz pontokat. A három együtt adja a termőhely alaptermékenységének értékszámát. Az évi munka során Zalacsány községben a termőhely-vizsgálati elemeket ábrázoló termőhelytérképet használtuk fel. A termőhelytérképek csak 250.ezer ha-nyi erdőterületről állnak rendelkezésre, ezért a kutatás az üzemtervi adatok termőhely-értékelő táblázatba történő beépítésével is foglalkozott. E kutatási eredmény hasznosítására is sor került már Mikepércs községben, ahol termőhely-térképezés még nem volt. A feladat megoldásához szükséges tájékoztatást az ERTI adta. Bízunk abban, hogy rövid időn belül az egész erdőrendezési gyakorlat számára rendelkezésre fog állni a fafajok növedéke alapján szerkesztett táblázat is. Az erdei környezet és fatermesztés szekcióülés Nyárfatermesztésünk alakulása" című előadásához kapcsolódva vetek fel még egy gondolatot. Az előadás és az utóbbi időben megjelent több tanulmány és szakcikk is azt állapítja meg, hogy a nyárasok területnövekedése alatta maradt a tervezettnek. Sok esetben a nyárasokat a tervezettnél gyengébb termőhelyekre telepítették. Ezeknek a tényeknek az ismeretében nekünk, rendezőknek is fokozottabb figyelmet kell fordítanunk az üzemtervezés során a nyárterületek termőhelyfeltárására, s minden arra alkalmas területre újból nyár célállománytípust kell előírni. Ezenkívül minden egyéb számba jöhető terület beleértve a jelenleg gyepgazdálkodással hasznosított területeket, a hullám- és ártereket is teljes, részletes termőhelyfeltárásával az erdőrendezés hozzá tudna járulni a probléma megoldásához. Ennek a népgazdaságilag kiemelt jelentőségű feladatnak a maradéktalan teljesítéséhez a kutatás és a gyakorlat szorosabb együttműködését kell biztosítani. Végezetül pár szóval összefoglalom a gyakorlatban eddig elért eredményeket, s néhány gondolatot említek a jövő célkitűzéseiről. Az üzemtervezéssel egybekötött erdészeti termőhelyfeltárás legfontosabb célkitűzései a következők voltak: az üzemtervek színvonalának emelése, a tervezőrész megbízhatóságának fokozása, a gazdálkodó szervek megfelelő termőhelyi vonatkozású információkkal történő ellátása és ezzel a termelési színvonal emelésének elősegítése, az országos erdészeti termőhelytérkép elkészítése. Az eddig végzett munka az első két célkitűzés követelményeit kielégíti. Elértük azt, hogy a 10 éven belül soron következő feladatoknál a döntés meghozatalához megbízható termőhelyi információval látjuk el a tervező és a gazdálkodó szerveket. A távlati tervezéshez azonban amely egyre nagyobb szerepet játszik gazdasági életünkben már az erdő egészére kellene rendelkeznünk megbízható információkkal, termőhelyi vonatkozásban is. A hoszszú távú terveinkben már szinte minden erdőrészletben tervezünk olyan jellegű munkát, amelynek a szakszerű elvégzéséhez a termőhely pontos ismerete nélkülözhetetlen. Távlati fagazdálkodásunk fafajpolitikai célkitűzései is csak akkor helyezhetők reális alapokra, ha azokat valamennyi erdőterületünk termőhelyi viszonyainak ismeretében tervezzük meg. Egyre inkább előtérbe kerül így az alapvető termelőeszközünk, a termőhely ismeretének fontossága. Jobb munkaszervezéssel, az elméleti eredmények folyamatos adaptálásával ez a feladat szabja meg a gyakorlati termőhelyfeltárás fejlesztésének irányát., 234

3 CZERNY, Z., BODNÁR P ÚJ, CSEHSZLOVÁK BARÁZDÁS ÜLTETÖGÉP ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI AZ ERDŐGAZDASÁGBAN Az erdőművelés gépesítésének színvonalát a CSKP XV. kongresszusán hozott határozat alapján úgy kell kell emelni, hogy 1980-ig az erdőfelújítási munkák 30%-át gépek végezzék. E cél érdekében a csehszlovákiai Erdészeti Gépesítési Tudományos Intézet (VULHM VS Krtiny) kollektívája, ing. V. Staud CSc. vezetésével, kifejlesztett egy új, barázdás ültetőgépet (RZS). A gép vonóerejét univerzális kerekes traktor adja, legalkalmasabb a ZETOR 6748, aminek elsőkerék-meghajtása is van. A traktor hidraulikájára felszerelt ültetőgép fő részei: a függesztőszerkezet, a hordozókeret, a paralelogramma és az ültetőszekrény. A függesztőszerkezet csapjai a paralelogrammához kapcsolódnak és függőleges irányban elmozdulhatnak. A paralelogrammához van erősítve a háromszögű késes csoroszlya, a barázdanyitó, a tömörítőkerekak lengőkarja és a rugós nyomószerkezet. A függesztőszerkezet a traktor hidraulikájához kapcsolódik. A keret bal oldalán látható az ülés, oldal- és hátburkolattal. Az ülés előtt találjuk a hidraulika pedáljait és a vészjelző gombját. Bal oldalon van a csemetetálca is. A géphez kétfajta barázdanyitó tartozik. A keskeny barázdanyitót szabad és burkolt gyökérzetű csemetéhez, 080 mm-ig, a szélesebbet 0100 mm-ig alkalmazzák. Nehéz talajon végzett munkához rugós nyomószerkezettel szerelték fel a gépet. A barázdanyitó emelése vagy földbe mélyítése hidraulikusan történik. Két különböző tömörítőkerékkel gyártják, nehéz és könnyű szerkezetű talajhoz. Gazdaságossági szempontból lényeges a gép munkaterületének megválasztása és előkészítése. Sok fontos tényezőtől függ a gép teljesítménye. Erdősítés előtt a területet meg kell tisztítani a visszamaradó ágaktól. Az erdősítésre kijelölt területen a gépnek legalább 50 m hosszúságú szakaszon kell dolgozni, rövidebb barázdák esetén jelentős időveszteség mutatkozik. A fakitermelés után hagyott tuskók magassága 350 mm lehet, ennél magasabb tuskókat a gépnek meg kell kerülnie, és így a kimaradt szakaszt kézi erővel kell pótolni. A munka megkezdése előtt a sorok irányát, hosszát és a tőtávolságot meghatározni szükséges. A gépet alkalmazhatjuk sík és 25%-os lejtős terepen; a haladási irányt 10%-os lejtésig a rétegvonal mentén is kijelölhetjük, de ettől lejtősebb területen csak a lejtés irányába haladhat a gép. Az ültetőgép üzemeltetéséhez egy traktoros és két ültetőmunkás szükséges. Az egyik munkás a gépet szolgálja ki, a másik a csemetével teli konténereket juttatja a géphez és ha szükséges, kézzel pótolja a kimaradt szakaszokat. 235

4 Az erdősítés kiváló minőségét a munka közben is szabályozható barázdamélység hozza magával. Ezzel a tulajdonsággal a Quickwood nem rendelkezik. További nagy előnye,' hogy talaj-előkészítést nem igényel. A gép teljesítménye műszakonként, ahol a tuskók magassága nem haladja meg a 350 mm-t, 3500 db, tuskó nélküli területen kb db. A barázdás ültetőgép (RZS) néhány műszaki adatának összehasonlítása a Közép-Európában használatos gépek adataival Gép típusa Talaj- Áthalad Átlagos Szüks. előkészítést a tuskón teljesítm. munkásigényel 20 cm 30 cm óránként létszám magasságig Cs.-ban Képes ültetni burkolt gyökérzetű csemetét kicsit nagyot A gép ára %-ban TTS Planter igen nem nem igen nem 50 Finnforester igen nem nem igen nem 50 Quickwood nem igen nem igen nem 100 Cs. barázdás ültetőgép nem igen igen igen igen 30 Csehországban mostanáig több tucat gép került az erdőgazdaságokhoz, ahol az erdősítésben és felújításban nagyon jó eredménnyel alkalmazzák. Az elért eredmények minőségben és költségmegtakarításban megelőzik az eddig vásárolt és alkalmazott importgépek eredményeit (pl. TTS Planter; Quickwood, Finnforester). Gondolom, előnyös lenne ezt a barázdás ültetőgépet a KGST keretén belül, a szocialista országok igényeinek kielégítésére gyártani. (Folytatás a 232. oldalról.) 1. a bruttó termék, 2. a tiszta jövedelem, 3. a különbözeti járadék időtényezővel módosított értékével számítható ki. Az időtényezőnek döntő hatása van az értékelés eredményére. Számításba vételének módja és nagysága az egyik legvitatottabb kérdés. A Szovjetunióban erdőgazdasági számításoknál átlagosan 2% kamattal kalkulálnak. Az élőfakészlet értékelése is többféle módon történhet. Meghatározható az élőfakészlet értéke: 1. az önköltség alapján, 2. a fahasználati költséggel és az ehhez kapcsolódó nyereséggel csökkentett korrigált árakkal, 3. ha a minőségi koefficienssel szorzott záróráfordításból levonjuk az egyedi ráfordításokat, megkapjuk a különbözeti járadékot ha ezt az. időtényezővel módosítjuk, nyerjük az élőfakészlet értékét. A fafaj, az eredet, az átlagos átmérő, valamint az áruosztály együttesen határozza meg az élőfakészlet minőségi koefficiensét. A mellékhaszonvételi erőforrások értékelésekor a gazdaságilag hozzáférhető készleteket együttesen kell értékelni. A mellékhaszonvételi erőforrások gazdasági értékmutatója az előzőekhez hasonlóan a különbözeti járadék. Az értékeléskor az időtényezőt itt is figyelembe kell venni. Az erdő környezetvédelmi és üdülési funkcióinak gazdasági értékelése bonyolult probléma, amely a világ egyetlen országában sincs kellően kidolgozva. A védelmi funkciók értékelése közül a talaj- és mezővédő, valamint a vízvédelmi és vízszabályozó funkciók különböző módon való gazdasági értékelésére vonatkozó álláspontokat és kísérleti eredményeket vázolja fel. Nemcsak azoknak a természeti erőforrásoknak tulajdonít értéket, amelyek munka termékei, hanem azoknak is, amelyek használati értékkel rendelkeznek. 236

5 A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Magyar Agrártudományi Egyesület, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület, az Országos Erdészeti Egyesület és a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és az erdészeti termelés 2000-ig várható fejlődési tendenciáinak feltárására és bemutatására, a jövő agrártermelése arculatának a felvázolására, AGRÁRTERMELÉSÜNK 2000-BEN" címmel. A pályázaton egyének és kollektívák indulhatnak, minden olyan munkával, amely tudományos, alapossággal átfogóan vagy egy-egy részterület feldolgozásával elemzi a hazai agrártermelés fejlődésének törvényszerűségeit és képet ad a fejlődés várható eredményeiről. A pályamunkák kiterjedhetnek az egyes ágazatok, a műszaki-technikai eszközök várható fejlődésének bemutatására, a várható legkorszerűbb vállalatszervezeti modellek, az integrációs folyamatok elemzésére, illetve az agrártermelés távlati fejlődését befolyásoló más belső és külső tényezőre. A benyújtott pályázat lehet tematikai vázlat egy-egy részlet kidolgozásával vagy átfogó koncepciót tartalmazó tézisgyűjtemény. A pályamunkák építsenek a legkorszerűbb hazai és külföldi tudományos eredményekre. A pályázat jeligés. A pályázaton csak olyan mű vehet részt, amely eddig a benyújtott formában nem került közzétételre. A pályamunkákat 2 példányban, maximum 20 oldal terjedelemben, augusztus 15-ig kell megküldeni a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat címére (1054 Budapest, V,, Báthori u. 10.). A pályázatokat neves szakemberekiből álló bizottság bírálja el és a felhívás eredménye a 69. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon a Tudomány napja" keretében kerül ismertetésre. Az évi mezőgazdasági könyvhónap megnyitóján adják át a következő pályadíjakat: I. díj Ft II. díj Ft III. díj Ft Meghirdető szervek különdíjai. A legjobb pályamunkák kiadványban is közzétételre kerülnek, illetve a tudományos szaklapokban lehetőség nyílik azok publikálására. A publikálás jogát a Mezőgazdasági Könyvkiadó és a szaklapok külön honorárium ellenében fenntartják maguknak. A pályamunkák tartalmától, népgazdasági felhasználhatóságától függően, a pályadíjakon kívül különdíjak kiadására is sor kerül. A legjobb pályamunkákat beküldő fiatalok (35 évig) a KISZ KB különdíját kapják. A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Bodnár Pál egyetemi hallgató, Miskolc; Czebei Sándor, a Balatonfelvidéki EFAG igazgatója, Keszthely; Czerny, Z. Ing. egyetemi tanár, Brno; Farkas Julianna erdőmérnök, Erdőrendezési Szolgálat, Budapest; Kecskés Sándor, a műszaki tud. doktora, az EFE rektora; Kosztka Miklós egyetemi adjunktus, EFE, Sopron; Pethő József erdőmérnök, technológus, NyFK, Szombathely; dr. Sólymos Rezső tud. főosztályvezető, ERTI, Budapest; Szegedi Pál ERSzirodavezető-helyettes, Zalaegerszeg; dr. Váradi Géza hivatalvezető-helyettes, MÉM EFH, Budapest. 237