A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE, EREDMÉNYEK ÉS TAPASZTALATOK1

Átírás

1 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE, EREDMÉNYEK ÉS TAPASZTALATOK1 KLINGER ANDRÁS Magyarországon igen hosszú hagyományai vannak a népességtudománynak. Már 250 évvel ezelőtt megindultak demográfiai tárgyú kutatások, amelyeknek nemzetközileg is ismert képviselője Hatvani István, aki főleg a korai halandósági táblák elkészítését végezte el. A leíró statisztikai iskolába tartozott Bél Mátyás, aki 1735-ben jelentette meg "Notitia Hungariae novae historico-geographica" című művét. Schwartner Márton 1798-ban kiadott műve (Statistik des Königreiches Ungarn) már a politikai aritmetika hatását is mutatja. Őket követte a XIX. század harmincas éveitől Fényes Elek, aki a rendelkezésre álló elég hiányos adatok segítségével leírta és elemezte Magyarország népesedési viszonyait. Kortársa volt Körösi József, aki a standardizálás módszerét fejlesztette ki. A hivatalos magyar statisztika megteremtője, 1867-től a Központi Statisztikai Hivatal vezetője Keleti Károly volt, aki megszervezte a korszerű magyar népszámlálásokat és létrehozta a népmozgalmi statisztikát és ezek segítségével behatóan elemezte az ország népesedési viszonyait, főleg 1871-ben kiadott "Hazánk és népe" c. munkájában. A két világháború közötti időszak jeles demográfus képviselője volt Kenéz Béla, aki a népesedés és a gazdaság összefüggéseit kutatta, de jelentősége van általános demográfiai munkáinak is. Ugyanebben az időben tevékenykedett Földes Béla, aki a demográfia társadalmi összefüggéseit tárta fel, valamint Acsády Ignác és Thirring Gusztáv is, akik főleg történeti demográfiai munkásságukkal tűntek ki. A II. világháború után a demográfia magyarországi művelésében is új korszak nyílt meg. Az azóta eltelt 50 éves időszakot három nagyobb korszakra oszthatjuk: : a demográfiai kutatások lassú megindulása (főleg a II. világháború demográfiai hatásainak kutatása, a népesedésstatiszlika újraszervezése) : a demográfia intézményrendszerének kiépülése, demográfiai kutatások megindítása, népesedéspolitika megalapozása : a demográfia kialakult szervezetének, kutatásainak stabilizása. ' a Francia Nemzeti Népességtudományi Intézet (INED) 50 éves fennállása alkalmából rendezett konferencián (Párizs, október ) tartott előadás magyar nyelvű változata.

2 254 KLINGER ANDRÁS A demográfiai tudomány magyarországi elmúlt 50 évének összefoglalását az alábbiakban három aspektusból tárgyaljuk: a demográfia intézményrendszere; demográfiai kutatások; demográfiai publikációk. A DEMOGRÁFIA INTÉZMÉNYRENDSZERE A magyar demográfiai kutatások intézményrendszere az 1950-es évek végétől épült ki folyamatosan arra a színvonalra, amely lényegében 1980 óta biztosítja a megfelelő kutatásokat, azok koordinációját és publikációját. A népességtudományi intézményrendszerének kialakulása előtt lényegében csak egy olyan szervezet működött, amely hivatásszerűen foglalkozott demográfiai kutatásokkal és ez a Központi Statisztikai Hivatal volt. Ezt a magyar önállóság kivívásával az ún kiegyezéssel egyidejűleg hozták létre: 1867-ben. Feladatai közé tartozik azóta is a demográfiai statisztika alapvető művelése: az 1869-től végrehajtott tízévenkénti népszámlálások lebonyolítása, a népmozgalmi statisztikai adatgyűjtések centralizált végzése. Emellett a magyar KSH már a múltban is, de különösen az 1950-es évek közepétől egyre nagyobb mértékben kezdeményezője és végrehajtója a különböző reprezentatív demográfiai vizsgálatoknak (mikrocenzusok, folyamatos demográfiai megfigyelések, termékenységi-családtervezésiszületésszabályozási vizsgálatok, öregkorúakra vonatkozó kutatások slb.). A statisztikai adatgyűjtés és feldolgozás mellett 1955-től évente publikálja a Demográfiai Évkönyvet és sokrétű elemzési munkát is végez a népesség összetételéről, ill. a különböző népesedési folyamatokról. Az 1950-es évek első felétől tevékenysége kiterjed a különböző kormányzati szintű népesedéspolitikai intézkedések (1953, 1968, 1973, 1984) tudományos előkészítésére is. A magyarországi tudományegyetemeken már 1945 előtt is folytak demográfiai oktatási és kutatási tevékenységek. Ez a folyamat 1945 után különösen az első és a második időszakban folytatódott. Elsősorban az egyetemek állam- és jogtudományi karain működő statisztikai tanszékeken tekinthető jelentősnek a változó intenzitású és eredményességű kutatómunka,. A Budapesti Egyetemen (ma Eötvös Lóránd Tudományegyetem) 1948-tól Varga István alakított ki jelentős demográfiai iskolát, főleg a gazdaságdemográfia terén. Őt követte az ötvenes évek folyamán Theisz Ede, aki a demográfiai módszertan terén fejteit ki jelentős tevékenységet. Utóda a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évek végéig Kovacsics József volt, aki a történeti és területi demográfia terén tevékenykedett. Jelenleg Kovacsics Józsefié vezeti ezt az intézetet, aki a demográfia és bűnözés kapcsolatait kutatja és módszertani kérdésekkel is foglalkozik. A Pécsi (ma Janus Pannonius) Egyetemen az ötvenes évekig Kislégi Nagy Dénes tevékenykedett, aki a demográfia általános kérdései mellett gazdaságdemográfiával is foglalkozott. Őt követte a ma is működő Hoóz István, aki népesedéspolitikai, népesedéselméleti kutatásai mellett a nemzetiségek demográfiájával foglalko

3 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 255 zik. A Szegedi (József Attila) Egyetemen a negyvenes évek végétől a nyolcvanas évekig Horváth Róbert vezette a demográfiai kutatásokat is, főleg történeti demográfiai és népesedéselméleti tárgykörben. A tudományegyetemek mellett az 1950-ben létrehozott Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen is folyik demográfiai képzés és oktatás. Ez főleg az Andorba Rudolf által vezetett Szociológiai Tanszéken volt jelentős a nyolcvanas évektől kezdve, leginkább a népesedéspolitika és a társadalmi mobilitás tárgykörében. Az egyetemeken a demográfiai képzés csak graduális szinten folyik és ez sem önállóan. Általában a statisztikai képzés keretében vagy pedig nem kötelező szakkollégium formájában. Jelenleg folyik egy posztgraduális (Ph.D. fokozatot jelentő) demográfiai képzés kialakítása. Az önálló demográfiai intézményrendszer kialakítása az 1950-es évek végén indult meg és a következő alapokon nyugszik: ban megindult a Demográfia c. negyedéves népességludományi szakfolyóirat, amely azóta folyamatosan megjelenik és jelenleg a 38. évfolyamánál tart. A folyóirat Beköszöntőjében megadta célját - amit a szerkesztésnél azóta is követnek. Eszerint: "Új folyóirattal jelentkezünk. Olyan folyóirattal, mely társadalmunkat közvetlenül érintő, mégis eddig kellő figyelemben nem részesített emberi életfolyamatok és népességi sajátosságok tudományos vizsgálatával kíván foglalkozni... Folyóiratunkat elsősorban a demográfiai kutatások eredményeihez fűződő elsősorban minden embert érintő általános érdek, a népességi kérdések iránt érzett társadalmi felelősség és a tudományos szükségesség hívta létre." A folyóirat alapító felelős szerkesztője, majd főszerkesztője 1958 és 1979 között Szabady Egon volt óta a főszerkesztői lisztet Klinger András tölti be. A folyóirat az eddigi 38 évfolyamával alapvető szerepet tölt be a magyar demográfiai kutatások bemutatásával és teret enged, hogy a magyar olvasók megismerjék a nemzetközi demográfiai irodalom főbb eredményeit is ben a Magyar Tudományos Akadémia a magyar népességtudomány fejlesztése érdekében határozatot hozott egy Demográfiai Bizottság létrehozásáról. A tudományág interdiszciplináris voltára tekintettel az Akadémia Elnökségi Bizottságként hívta létre, ami azt jelentette, hogy nem tartozott egyetlen (szakmai) osztályhoz sem, hanem közvetlenül az Elnökség felügyelte. Később (1965-ben) az elnökségi bizottságok megszűntek és azóta a Demográfiai Bizottság a IX. Gazdasági- és Jogtudományok Osztályához tartozik (a szociológiai tudományos bizottsággal együtt). A Demográfiai Bizottságnak megalakulása óta a tudományág országban folyó munkáinak koordinálása, a tudományos eredmények megvitatása (tudományos ülések, konferenciák, kongresszusok szervezése) és az új tudományos módszerek bevezetése a legfőbb feladata. A Bizottság tagjait általában négy éves időtartamra a népességtudománnyal foglalkozó különféle tudományágak képviselői közül előbb az akadémia elnöke, majd utóbb a IX. osztály elnöke kéri fel. így részt vesznek a Bizottság munkájában a demográfusok mellett a közgazdaságtan, a történettudomány, a jogtudomány, a néprajz, a földrajz, a matematika, a biológia, az antropológia, a közegészségügy és az orvostudomány képviselői. A Bizottság első elnöke Péter György volt ( ).

4 256 KLINGER ANDRAS Őt követte Szabady Egon ( ), aki ezt megelőzően a megalakulástól a Bizottság titkára, illetve 1967-től alelnöke volt és 1990 közölt Barta Barnabás volt a Bizottság elnöke óta pedig Klinger András tölti be ezt a tisztséget elején a Központi Statisztikai Hivatalban megalakult a Népességtudományi Kutató Csoport, amelynek irányítását a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Elnökségi Bizottsága látta el. A Csoport megalakulását az tette szükségessé, hogy a Statisztikai Hivatalban addig folytatott, egyre növekvő mennyiségű demográfiai kutatómunka már nem tudta kielégíteni a népességtudománnyal szemben támasztott fokozódó igényeket. A fokozódó igények emellett módszertani téren is éreztették hatásukat, a Csoportnak több, sajátos módszertani problémát kellett kidolgoznia, eddig nem alkalmazott módszerek felhasználásának lehetőségeit kellett megvizsgálnia. A Kutató Csoport később (1968-ban) Intézetté alakult át. Íly módon a Központi Statisztikai Hivatal Népességludományi Kutató Intézete 33 éve végzi tevékenységét, változó létszámú és összetételű kutatógárdájával. A Kutatócsoport, illetve az Intézet első igazgatója Szabady Egon volt ( ). Őt követte Tekse Kálmán ( ), akinek tragikus halála után Molnár László látta el az igazgatói teendőket ( ). Őt Monigl István követte ( ), majd Miltényi Károlyt ( ) nevezték ki az Intézet igazgatójává. Jelenleg ez év július 1-től Csornák Józsefné látja el az igazgatói teendőket ban létrejött a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság, amelynek céljai között a népességtudomány tudományos művelése is szerepel, különös tekintettel a termékenység, családtervezés és születésszabályozás témakörében. Széles körű, interdiszciplináris tagságával, területi szervezeteivel, tudományos tanácskozásaival és évenkénti konferenciáival a népességtudomány népszerűsítését is szolgálja. A Társaság elnöke 1976 és 1980 között Szabady Egon volt. Ezt követően Zsolnai Bélát választották elnökké, aki 1980 és 1988 között látta el ezt a tisztséget. Azóta Kiinger András e tudományos társaság elnöke. 5. A Magyar Statisztikai Társaság újjáalakulása 1990 után létrejött a Társaság Demográfiai Szakosztálya, amely gyakorlatilag egy Demográfiai Társaság funkcióit látja el. Munkájában minden érdeklődő, a népességtudománnyal foglalkozni kívánó személy részt vehet. Tudományos ülései, konferenciái széles érdeklődést váltanak ki. A Szakosztály elnöke Andorka Rudolf. DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK A demográfia intézményrendszere kialakulásával párhuzamosan indultak meg a különböző területeket felölelő demográfiai kutatások. Ezek lényegében mind a Központi Statisztikai Hivatal keretében folytak, részben a Hivatal Népesedésslatiszlikai Főosztályán, részben a Népességtudományi Kutató Intézetben (szétválasztásuk nem lehetséges, mert nagyrészük a két intézmény munkatársainak közös munkájában folyt).

5 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 257 A teljesség igénye nélkül a főbb népesedési témakörök szerint ismertetjük azokat a lényegesebb kutatási tevékenységeket, amelyek M agyarországon az elmúlt több, mint 40 éves időszakban folytak. A termékenységgel kapcsolatos kutatások A demográfiai kutatások legszélesebb területét már a kezdettől fogva a termékenységgel kapcsolatos kérdések beható vizsgálata képezte. A magyar népmozgalmi statisztika már az 1930-as évek közepe óta széles körű ismereteket adott a születések sok vonatkozásáról (a születési sorszám kérdezése 1937 óta szerepel a teljes körű megfigyelésre és 1940 óta kohorsz vizsgálatokra is alkalmas adatok állnak rendelkezésre). A század eleje óta gyűjtenek adatokat a halálozási lapokon a meghalt nők gyermekszámára vonatkozóan. A tízévenkénti népszámlálások 1930 óta gyűjtenek adatokat a gyermekszámra és a házasságtartamra vonatkozóan után még jobban kibővült a megfigyelési kör a népmozgalmi statisztikában és az 1970-es és az 1990-cs népszámlálás a női népesség 20% -ára vonatkozóan teljes házasság- és szüléstörténetet tudakolt, így lehetőség nyílt retrospektív koliorsz termékenységtörténet elkészítésére (KSH, 1986a). A népesség 2%-ára kiterjedő mikrocenzusok (1963, 1968, 1973, 1984, 1995) további részletesebb információkat adnak a termékenységi helyzetre vonatkozóan. Az első kísérleti jellegű termékenység-családtervezés-születésszabályozás (magyar rövidítéssel TCS) vizsgálat lebonyolítására a hagyományos KAP kérdéskörben között került sor. Majd azt követően, hogy 1962-ben elérte Magyarország a világon akkor tapasztalt termékenységi mélypontot, újabb már a női népességet reprezentáló, 0,5%-os mintán alapuló adatfelvételre került sor 1966-ban. Ez része volt a Nemzetközi Családtervezési Szövetség (IPPF) által kezdeményezett nemzetközi összehasonlító vizsgálatnak (KSH, 1963, 1964, Acsádi, Klinger, Szabady, 1970). Ezt követte 1977-ben egy újabb reprezentatív vizsgálat, amely a World Eertility Survey európai programjához csatlakozott és így az 1973-as magyar népesedéspolitikai intézkedések pozitív eredményeit is bemutatva lehetőséget kínált az európai összehasonlításhoz. Tíz év múlva egy újabb, 1984-ben bevezetett népesedéspolitikát követően került sor 1986-ban a következő reprezentatív vizsgálatra, amely első ízben nemcsak a házas, de a nem házas családi állapotú nők termékenységi, családtervezési és születésszabályozási viszonyait is tudakolta. Az utolsó ilyen jellegű vizsgálatot ban hajtotta végre a KSH, követve az ECE irányelveit a Family and Fertility Survey (FFS) vizsgálatokra vonatkozó irányelvei alapján. Ekkor került első ízben megfigyelésre a férfiak magatartása is (Klinger, 1975, KSH, 1982, 1986b, Mészáros, 1989). A retrospektív vizsgálatok mellett már 30 éve elindultak Magyarországon a longitudinális vizsgálatok is. Ezeket "házassági longitudinális vizsgálatnak" nevezik, mivel a reprezentatív minta kiválasztása a házasulok között történik és az első megkérdezésre még a házasságkötés előtt kerül sor. Egy-egy

6 258 KLINGER ANDRÁS házassági kohorszból általában 5%-os kiválasztás történik és a kiválasztott házaspárokat a házasságkötés előtt, majd háromévenként keresik fel (a változások nyomon kísérése céljából). Első ízben az 1966-ban házasultak kerültek kiválasztásra, őket 1980-ig figyelték meg (összesen 5 alkalommal). A következő megfigyelt kohorsz az 1974-es volt, őket eddig 6 alkalommal keresték fel, utoljára 1990-ben. A harmadik minta az 1982-ben házasullakat reprezentálja, velük eddig háromszor találkoztak, utoljára 1989-ben. A "legfiatalabb" kohorsz az 1991-es. Velük még csak a házasságkötésük előtt találkoztak az összeírok (Kamarás, Oroszi, 1983, Kamarás, 1988). Külön kutatások történtek a művi abortuszokra vonatkozóan az ötvenes évek folyamán (reprezentatív alapon), mielőtt 1957-től a teljes körű rendszeres statisztikai megfigyelésük megindult volna. Hasonlóképpen előbb reprezentatív módszerrel vizsgálták a (korai és középidős) magzati veszteségeket (akkori nevükön a spontán vetéléseket és a halvaszületéseket), de a 70- cs évek eleje óta ezek teljes körű rendszeres megfigyelésére is sor kerül (Mészáros, 1989, Pongrácz, S. Molnár, 1991). A termékenységgel kapcsolatos különféle mélyreható vizsgálatok lehetővé lelték, hogy egyértelmű kép alakuljon ki a második világháború utáni magyar termékenység fejlődéséről. Ez lényegében aláhúzza azt, hogy Magyarországon a különböző egymás utáni nemzedékek gyermekszáma fokozatosan visszaesett (Andorka, 1987). A legkevesebb gyermekük az 1930-as években született nőknek született. Az ennél fiatalabb kohorszok termékenysége fokozatosan növekszik, de alatta marad az egyszerű reprodukció szintjénél. Növekszik a modern fogamzásgátlók használata és ha csökkent is, de még mindig magas a művi abortuszok gyakorisága. Fokozatosan csökken a termékenységben a múltban erősen megmutatkozó területi és társadalmi differenciálódás. A különböző időszakokban bekövetkezett népesedéspolitikai intézkedések először csak az időszakos szülelésszámot befolyásolta (az adott évekre számított teljes termékenységi arányok a pozitív intézkedések hatására a születések előrehozatalát mulatták, amit azután erős visszaesés követett). Az újabb intézkedések különösen a nyolcvanas évek közepe óta tényleges termékenységnövelő hatást is hoztak legalábbis a csökkenő trendek megállítását. Elsősorban a kétgyermekes családmodell vált uralkodóvá, visszaesett az egygyermekesek aránya, nem nőtt a gyermekteleneké és kismértékben emelkedés tapasztalható a háromgyermekesek arányában is. Lényegében eltűntek statisztikailag az ennél több gyermeket szülő nők. Mindez azzal járt, hogy az 1990-es évek folyamán a társadalmi-politikai változások hatására nem zuhant a magyar termékenység. A népesedéspolitikai kedvezmények financiális okok miatti fokozatos elvonása a közelmúlttól kezdve azonban megindította a születésszám jelentős visszaesését (Kulcsár, 1983, Monigl, 1991, Klinger, 1984).

7 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 259 Halandósággal kapcsolatos kutatások A termékenységi kulatások hosszú ideig tartó prioritása mellett a magyar halandóságnak az 1960-as évektől elindult fokozatos romlása miatt egyre inkább előtérbe állították a halandóság kutatását. Már a hatvanas évek folyamán új, egységes módszerrel átszámolásra kerültek a történeti magyar halandósági táblák, ami a halálozási idősorok jobb megértését telték lehetővé. Azóta évente történik a halandósági táblák kiszámítása és közlése. Az országos táblák mellett fokozatosan kialakultak a területi halandósági táblák számításai is. Ugyancsak készültek a népszámlálás körüli évekre vonatkozóan társadalmi réteg szerinti halandósági táblák és több alkalommal számítottak haláloki halandósági táblát is (KSH, 1988a). A hetvenes évek eleje óta folyamatos vizsgálatok folynak a halandóság területi különbségeinek behatóbb feltárására. A nyolcvanas években részletes továbbkövetésre tervezett vizsgálat indult meg a legmagasabb és a legalacsonyabb halandósági) két magyar megye differenciáinak feltárására. Ugyancsak beható elemzések történtek a társadalmi-foglalkozási különbségek feltárására, ami az életmód és egészségi állapot összefüggéseit tárta fel (KSH 1988b, Klinger, 1987). Külön vizsgálták egyes halálokok előfordulását és az azokkal kapcsolatos összefüggéseket. A hatvanas évektől kezdve a halálos balesetek (közúti és üzemi) részletes megfigyelése folyik. Részletes vizsgálatokat végeztek az öngyilkosságok okaira vonatkozóan, a halálos végű öngyilkosságok mellett megfigyelések folytak az öngyilkossági kísérletekre vinatkozóan. A kilencvenes években beható kutatások indultak meg az elkerülhető halálozások megállapítására (KSH, 1964, Moksony, 1984, Gyárfás, M akara, 1985). Már a hatvanas évek elejétől különböző reprezentatív vizsgálatok folytak a magyar csecsemő- és különösen perinatális halandóságot okozó koraszülöttség okainak feltárására. A demográfiai okok (kor, születési sorrend, születések közötti időszak) mellett az életmód, termékenységtörténet (különösen az előző művi abortuszok előfordulása) és a prenatális gondozás kérdései szerepeltek e többször megismételt vizsgálatokban. Reprezentatív mintán egy újszülött kohorsz (1970-es) longitudinális továbbkövetéses vizsgálata is folyik, amely a születési súly hatását kutatja a testfejlődésre, az egészségi állapotra és az intelligencia hányadosra. Külön longitudinális vizsgálat kutatta a koraszülöttek élet (egészségi és oktatási) esélyeit (Kiinger, 1982, Nemeskéri és tsai, 1983, Joubert, Gárdos, 1991). Az egészségi állapot jobb megismerése érdekében többször került sor országos mintán alapuló morbiditási adatfelvételre. A kikérdezésen alapuló ún. health interview survey került megszervezésre az évi mikrocenzus alkalmával amely kiterjedt a népesség 2% -ára. Ezt követte egy 0,5%-os mintán alapuló újabb vizsgálat 1986-ban, amely elsősorban az egészségi állapot és az életmód kapcsolatait kutatta ben egy újabb beható egészségi állapot és táplálkozási felvételt hajtott végre a KSH. Világbanki támogatással újabb speciális kikérdezések lesznek 1986-ban és tervezik egy orvosi vizsgálaton alapuló Health Examination Survey végrehajtását is (KSH, 1987, 1994, Miltényi és tsai, 1990, Falussy és tsai, 1992).

8 260 KLINGER ANDRÁS A mortalitással és a morbiditással foglalkozó vizsgálatok aláhúzták azt, hogy Magyarországon az 1945 után bekövetkezett határozott javulás után a hatvanas évek közepe óta fokozatosan romlik a lakosság egészségi állapota és emiatt nem növekszik tovább az élettartam. Különösen a középkorú férfiak halandósága romlott az elmúlt 30 évben jelentősen és emiatt a férfiak élettartam mutatói csökkenést mutatnak. A nők körében sem javult lényegesen azóta az élettartam. A kilencvenes években a romlás ugyan leállt, de a halandósági mulatók igen magas szinten stabilizódtak. A kutatások bebizonyították, hogy az általános rosszabbodás a halandóság területi, iskolázottsági, társadalmi-foglalkozási differenciálódásának fokozódásával jártak együtt (Józan, 1994a, 1994b). A romlás okai között elsősorban az életmódban bekövetkezett változások játszanak alapvető szerepet: az alkoholizmus és a dohányzás fokozódása, a helytelen táplálkozási szokások, a munkahelyi és környezeti ártalmak növekedése, bizonyos rétegek túlzott munkavégzése. Nupcialitással, családdal kapcsolatos kutatások A termékenységi helyzetet de lényegében a halandóságot is erősen befolyásoló családi viszonyokban bekövetkezett változások később érték el a magyar társadalmat. Ezért az ezekkel kapcsolatos kutatások prioritása csak a nyolcvanas évek második felétől jelentkezett (Klinger, 1994). A népszámlálások ugyan már a negyvenes évek végétől egyre nagyobb mértékben foglalkoznak a családok és a háztartások nagyságával, összetételével. Az 1949-es népszámlálástól kezdve szerepel a magyar népszámlálások programjában család-, és 1960-tól háztartásstatisztika. A folyó népmozgalmi statisztikában is a hatvanas évek közepe óta bővül a megfigyelt adatok köre. Különösen a válási lapok kérdésköre növekedett, lehetőséget adva az egyre növekvő házasságfelbontások részletesebb megfigyelésére. A rendelkezésre álló bővülő információ alapján már a hatvanas évek közepétől kezdve folyamatosan készülnek házassági és házasságmegszűnési táblák és az elemzések születési és házasságkötési kohorsz alapján is elvégezhelőkké váltak. A népszámlálások adatai 1970-től egyre bővülő módon lehetőséget adnak arra, hogy a de jure családi állapot szerinti vizsgálatok mellett a de facto együttélési kapcsolatokat is feltárják (Pallós, Vukovich, 1960, Vukovich, 1961, Csernák, 1983, KSH, 1987). Több témában került sor reprezentatív vizsgálatok elvégzésére. Ezek egyik első témaköre a válások okainak megfigyelését tűzte ki célul: három ilyen jellegű országos mintán alapuló adatgyűjtésre került sor (először ben) majd hetvenes években (azóta a jogszabály változások megnehezítették az ilyen jellegű kutatásokat). Az 1984-es mikrocenzushoz kapcsolódóan a családi élettel kapcsolatban két téma került részletesebb elemzésre: a kisgyermekek családon belüli és intézményben történő ellátásáról, illetve a házasságon kívüli együttélés kérdéséről (Klinger és tsai, 1965, KSH, 1975, Csernák, Pongrácz, S. Molnár, 1992).

9 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 261 A kutatások aláhúzlak azt, hogy Magyarországon a hosszú ideig fennálló korai és magas házasodási arányok a nyolcvanas évek eleje óta fokozatosan és a kilencvenes években erősen megváltoztak. Kismértékben növekedett az első házasságkötési kor (de még mindig igen alacsony), és minden korcsoportban (de különösen 25 év alatt) fokozatosan erősen visszaesett a házasodási arány. Ez mind az első házasodási gyakoriságban, mind pedig az újraházasodásban megmutatkozik (itt húsz év drasztikus visszaesés tapasztalható). Nem lehet még választ adni arra, hogy a teljes házasodási arány időszakos mutatójának nagymérvű visszaesése mögött a házasságkötések későbbre halasztása áll, vagy pedig a népesség múltbeli, lényegében teljes beházasodása után jelentőssé válik azok aránya, akik nem kötnek formális házasságot. Az együttélők aránya ugyan az elmúlt másfél évtizedben növekedett, de még igen alacsonynak tekinthető (bár a házasságon kívüli születések arányának csaknem négyszeressé válása már egy megváltozott helyzetet takar) után fokozatosan növekedett a válások aránya és elérte a nyolcvanas évek folyamán azt a maximális szintet, ami a házasságok kétötödének válással végződését jelentette. Azóta a válások száma kismértékben visszaesett, de a házasságkötések erősebb csökkenése miatt a válási ráta lényegében magas szinten stabilizálódott. A férfi többlethalandóság miatt az özvegyülési gyakoriság már a középkorú nők esetében is erősen növekedett. Mindezek azzal jártak együtt, hogy a nyolcvanas évek eleje óla a házasságok mérlege negatív előjelű (évente több házasság szűnik meg, mint ahányat megkötnek) ( Cseh-Szombathy, 1978, Csernák, 1994). A vándorlással kapcsolatos kutatások A hatvanas-hetvenes években társadalmi-politikai okokból a népesség belső vándorlása egyre erőteljesebbé vált Magyarországon. Ezért prioritást kaptak a népesség lakóhely változásával kapcsolatos kutatások től az akkor bevezetett lakásbejelentési jogszabályok alapján lehetővé vált a népesség országon belüli lakóhelyváltozásának folyamatos megfigyelése. Azóta is minden állandó és ideiglenes lakóhelyváltozásról értesül a KSH és a legfőbb demográfiai ismérvek felhasználásával településszintű adatok állnak rendelkezésre a lakosság belső mozgásáról. A vándorlások okainak jobb megismerése különféle kisebb mintán alapuló adatgyűjtésre került sor a hatvanas és hetvenes években (Sárfalvi, 1965, KSH 1985, Harcsa, 1987). A nemzetközi vándorlás 1990 előtt nem volt jelentős Magyarországon, ezért erre vonatkozó kutatások elég elenyészőek voltak. Egyedül az 1956-os forradalmat követő jelentős számú illegális külföldre távozásról készült külön kutatás (KSH, 1957). A kilencvenes években a politikai változások hatására relatíve megnövekedett a nemzetközi vándorlási mozgalom. Ezért elindultak nagyobb számú kutatások e téren is. Elsősorban a Magyarországra történő bevándorlás elemzésére van statisztikai lehetőség. A különböző célú ideérkezők megfigyelésén belül több vizsgálat készült a Magyarországra menekültek számára és összetételére vonatkozóan. Nem megoldott még a

10 262 KLINGER ANDRÁS Magyarországról tartósán külföldre távozónak megfigyelése (KSH, 1990, Tóth, 1993, Juhász, 1994). Az eddigi kutatások aláhúzzák, hogy 1950 és 1970 között igen erőteljes volt a népesség belső vándorlása, elsősorban gazdasági-politikai okokból. Igen jelentős számú személy költözött faluról városba és két irányú területi mozgás is megfigyelhető volt: az ország központja felé (Budapestre és a főváros agglomerációs területére) és hosszú ideje tanúi lehetünk egy kelet nyugati irányú vándorlásnak. A nyolcvanas években már lelassult ez a tendencia és a kilencvenes évek folyamán már jelentősebb vándorlás csökkenés mutatkozik. Bizonyos visszavándorlásnak is tanúi vagyunk amit a munkanélküliség is fokoz és így már csökkenni kezd a nagyvárosok népességszáma. A nemzetközi vándorlás volumene ugyan a mértnél magasabb volt az előző időszakokban is (ez főleg az illegális Nyugatra távozások miatt volt így), de 1990 óta a kivándorlás inkább visszaesett, ugyanakkor Magyarország bevándorló országgá vált (de e téren is inkább az illegális munkaerő-vándorlás és menekülők vannak többségben). A népesség összetételével kapcsolatos kutatások Sokrétű vizsgálat történt az elmúlt 50 éves időszakban a népesség különféle ismérvei szerinti összetételére vonatkozóan (Acsádi, Kiinger, Szabady, 1959, Szabady, 1964, Cseh-Szombathy és tsai, 1984). A hagyományos adatgyűjtések a népszámlálások, amelyekre az utolsó 50 évben 5 ízben került sor és a tízéves időszakban végrehajtott mikrocenzusok erre 2%-os mintán 4 ízben került sor, a következő 1996-ban lesz folyamatosan feltárták a népesség demográfiai, kulturális és társadalmi-foglalkozási helyzetében bekövetkezett változásokat. Az általános kép jobb megismerésére és a változások behatóbb elemzése érdekében különféle célú és tartalmú reprezentatív vizsgálatot hajtott végre a KSH. A népesség összetételével foglalkozó felvételeket lényegében két csoportra oszthatjuk: vagy egy társadalmi-demográfiai folyamat reprezentatív megfigyelését tűzte ki céljául, vagy pedig egy-egy demográfiai tulajdonsággal rendelkező homogén népességi csoport (subpopuláció) elemzésére irányult. Az igen nagyszámú ilyen jellegű vizsgálat közül csak a legfontosabbakat emeljük ki. Az öregedési folyamat felgyorsulása és az időskorúak anyagi, szociális, egészségi ellátása problémáinak megismerésére többször került sor az időskorúak külön vizsgálatára ben a mikrocenzussal egyidejűleg részletes kutatás folyt az 55 éven felüli nők és a 60 éven felüli férfiak 2%- ára vonatkozóan. Ezt a 70 évesek és idősebbek vonatkozásában az 1990-es népszámlálás után egy kisebb mintán bővebb kérdésanyaggal megismételték ben egy 1%-os vizsgálat történt az 55 éves és idősebb népességről. Ugyancsak az időskorúak kérdéskörében többváltozós táblamódszerrel elemezték a foglalkoztatottság-nyugdíjbavonulás-halandóság változásait a nyolcvanas évek folyamán. Ennek megismétlésére kerül sor a kilencvenes

11 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 263 évek első felére vonatkozóan a nyugdíjrendszer reformja megalapozásául (KSH, 1985, 1988, 1995). A gyermekekre és fiatalokra vonatkozóan is történtek külön megfigyelések, amelyek elhelyezésükre, iskolázottságukra, iskolábajárásukra, életmódjukra vonatkozott. A legutóbbi ilyen kutatásra 1995-ben került sor, de volt már hasonló vizsgálat 1984-ben is. Külön kutatás történt 1983-ban a tizenévesekre vonatkozóan, különösen terhességeik kimenetele, megszületett gyermekeik sorsa tekintetében. A 90-es évek elején (1993-ban) végrehajtott újabb kutatás alapul szolgált az 1983-ban serdülőkorban szült anyák társadalmi, demográfiai jellemzőinek longitudinális vizsgálatára is. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat részeként 1991-ben a kisgyermekes családok életkörülményeivel foglalkozó vizsgálatra is sor kerüli (KSH, 1986, Pongrácz, 1987, Pongrácz, S. Molnár, 1993, 1994). A foglalkoztatottság részletes elemzését egyre növekvő információ anyaggal biztosították a népszámlálások. A hagyományos ismérvek mellett részletes adatok állnak rendelkezésre a foglalkozás és iskolázottság (szakképzettség), az ingázás (munkahely és lakóhely között), a mellékfoglalkozás (mezőgazdasági tevékenység, nyugdíj melletti foglalkoztatottság), a népesség (nemcsak az aktív keresők) társadalmi-foglalkozási rétegződése témakörében. Ezeket kiegészítve több témában került megszervezésre reprezentatív megfigyelés. így már az 1960-as évektől kezdődően többször került sor társadalmi mobilitási vizsgálatra, amely az inter- és intragenerációs mobilitást kutatta (az első ilyen vizsgálatsorozatra ben került sor, majd esetenként 0,5%-os mintán 1973-ban, 1983-ban és legutóbb 1992-ben volt ilyen felvétel) (Klinger, Szabady, 1965, Valkovics, 1967, Andorka, 1970, KSH, 1981, Munkácsy, 1986) után megszervezésre került a folyamatos munkaerő-vizsgálat, amely egy 0,7%-os országos mintán negyedévenként vizsgálja a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulását. A vizsgálat a negyedéves adatok elemzése mellett longitudinális megfigyelésre is alkalmas, mivel a mintába került háztartások hat negyedéven keresztül kerülnek megfigyelésre {Fóti, Illés, 1992).... " A demográfiai magatartás meghatározásának jobb megismerését is szolgálták azok az időmérleg vizsgálatok, amelyek reprezentatív mintán kutatták a kiválasztott személyek egy napjának tevékenységét, ami - kiegészítő adatokkal együtt az életmód általános megállapítását is szolgálta. Ilyen országos vizsgálatra általában 0,5%-os mintán, négyszeri megkérdezéssel először 1963-ban kerüli sor, ezt követte az 1976/77-es, az 1986/1987-es, majd legutoljára az 1993-as kutatás (ez utóbbi kisebb mintán, egyszeri megkérdezéssel). Ezek eredményei más vizsgálatokkal egészségi állapot, mobilitás, jövedelmi és vagyoni helyzet komplex képet adnak a háztartások, családok, ill. a népesség általános helyzetéről. Speciális életmód felvételt először ugyancsak 1963-ban tartottak (egy rétegződési vizsgálat keretében) ban a jövedelmi felvételhez kapcsolódott ilyen vizsgálat, 1981/82-ben pedig egy sorozatfelvételt végeztek a lakásviszonyok, az egészségügyi helyzet és a kulturális szokások feltárására. Más célúak, de

12 264 KLINGER ANDRÁS ezekhez jól kapcsolódóak a presztízs felvételek, ezeket 1983-ban és ban hajtottak végre (KSH, 1966, Harcsa, 1994). Különös érdeklődés kíséri Magyarországon a nemzeti kisebbségek helyzetét. Már a számuk megállapítása is nehézségeket okoz, mert a hagyományos összeírások népszámlálások során szerzett információk (anyanyelv, nemzetiség, nyelvtudás) a bevallás pontatlansága miatt nem tárják fel megbízhatóan a nemzeti kisebbségekhez tartozók számát és összetételét. Még kevesebb információ áll rendelkezésre demográfiai magatartásuk különbségeire vonatkozóan. Ezért a népszámlálásokhoz kapcsolódóan először kísérleti jelleggel 1960 után egy megyében, majd 1970-ben és 1980-ban országosan külön kutatás folyt a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan, amelyek a nemzetiségek által lakott települések lakóinak "nemzetiségi kulturális identitását" kívánta meghatározni és ezzel közelebb kerülni demográfiai megfigyelésükhöz ben külön kutatás folyt a legnagyobb magyarországi nemzeti kisebbség: a cigányság létszámának, összetételének (főleg munkanélküliségi helyzetének) megállapítására (Hoóz, 1968, 1973, JPTE, 1989, Kovacsics, 1994) Történeti demográfiai kutatások Az aktuális demográfiai helyzet elemzése mellett a magyar demográfusok mindig jelentős tevékenységet fejteitek ki a múlt jobb megismerésére. Ezek a munkák vagy átfogó módon kísérelték meg feltárni a távolabbi vagy közelebbi múlt demográfiai helyzetét (a meglévő történeti információk újrafeldolgozásával vagy újrakiadásával), vagy pedig becslési eljárásokkal kívánták meghatározni egy-egy demográfiai mutató alakulását (Dányi, 1968). Az átfogó kutatások közül kiemelkedik az az összefoglaló munka, ami 1963-ban jelent meg és történészek, ill. demográfusok tollából foglalta össze azokat az ismereteket, amelyeket addig feltártak Magyarország népességéről. Ennek újabb összefoglalását szolgálja az a ban négy konferencián elhangzó anyagok összefoglalását jelentő kötetsorozat, amely Magyarország milecentenáriuma (a magyaroknak a Kárpát-medencébe történő betelepülése évfordulójára) készül. Külön kutatás és publikáció készüli a két világháború közötti népességfejlődésről (1965-ben) és a magyarországi demográfiai átmenetről (1987-ben) (Kovacsics, 1963, Acsádi, Klinger, 1965, Andorka és tsai, 1991). Ugyancsak a demográfia történeti megalapozását szolgálja a történeti statisztikai helységnévtárak kiadása, amely a fellelhető demográfiai forrásokat és adatokat is tartalmazza (a közgazdasági helyzet és helynévírás mellett). Eddig a 19 magyar megyéből 5-ről jelentek meg ilyen kötetek. A speciális érdeklődés miatt folyamatosan kerülnek közlésre településszintű történeti adatsorok a népesség anyanyelvi/nemzetiségi, illetve vallási megoszlására vonatkozóan (Kovacsics, 1991). Több magyar demográfus foglalkozott családrekonstrukcióval. A XVIII. század elejétől kezdve volt lehetőség több magyar község egyházi anyaköny-

13 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 265 vei alapján megbecsülni ezzel a módszerrel a házasodás és a családalakulás, ill. a termékenység alakulását (Andorka, 1988). - Összefoglaló munka készült az egyházi anyakönyvek alapján a főbb népesedési mutálok feldolgozásával községi szinten. Ezzel a hivatalos népmozgalmi statisztika 1876-os megindulását megelőzően 1828-ig sikerült visszavezetni a népmozgalmi területi adatsorokat. Külön kutatások foglalkoztak járványtörténettel, amelyek feltárták különösen a XIX. századra vonatkozóan a halálozási kríziseket (Mádai, 1983). Ide kapcsolódnak a korai XVIII XIX. századi halandósági táblák újrafeldolgozásai is, amelyek megbízhatóbb módon tárják fel a múltbeli halandósági viszonyokat. Paleoantropológiái kutatások segítségével még régebbre mentek egyes kutatók az élettartam meghatározásában: lényegében a korai középkortól kezdve vizsgálták temetők anyagainak gerontológiai feldolgozása alapján az élettartam valószínű hosszát (Acsádi, Nemeskéri, 1970). Népességelőreszámítással kapcsolatos kutatások A magyar demográfia nemcsak a népesedés jelenével és múltjával, hanem jövőjével is foglalkozik. Az első népességelőreszámítások egyszerű módszerrel 1949-ben készültek, az akkori népszámláláshoz kapcsolódva. Már a komponens módszert felhasználva történt az 1960-as évektől kezdődő prognózis számítás. Ezek előbb a népesség (nem és kor szerinti) számának előrebecslését tűzték ki célul és éves időtartamra évenkénti vagy ötévenkénti lépésben számoltak előre. A későbbi gyakorlatban a nemzetközi irodalomban használt módon: változatlan, alacsony, közepes és magas változatban készítették ezeket (különféle termékenységi és halandósági hipotéziseket felhasználva). Bizonyos esetekben főleg egyes népesedéspolitikai intézkedések várható hatásait feltételezve olyan feltételt is alkalmaztak, hogy "mi lenne, ha...?" az adott intézkedés feltételezett hatást váltana ki. A népességelőreszámításoknak hosszú sorozata van: 1963, 1966, 1968, 1972-ben, 1978-ban, ben és ben végezlek népességelőreszámítást. Az 1990-es években készült népcsségelőreszámítások alapvetően változatlan demográfiai feltételekkel (az adott év korspecifikus vagy kohorsz mutatóinak változatlan előrebecslésével) számoltak, ugyanakkor a korábbiaknál gyakrabban (2 évente) kerülnek aktualizálásra, 1984-től kezdődően rendszeresen sor került a szcenárió módszer alkalmazására is hosszú távú trendek alapján, adott szintek elérésének feltételezésével. A népességelőreszámílások kibővültek bizonyos szubpopulációk előrebecslésével is. így 1981-ban és 1986-ban területi népességelőreszámítás készült (az ország 20 területi egységére, illetve azokon belül a községekre és a városokra vonatkozóan) egy 20 éves időszakra vonatkozóan, a népesség vándorlásának különféle intenzitását figyelembe véve. Család-háztartás előreszámítás 1983-ban, 1987-ben, és 1994-ben készült. Az 1990-es évekig a módszer hagyományos headship rate volt, felhasználva a családi állapot és a háztartási állás adatokat és feltételezve ezek változásait (így ezek a család-

14 266 KLINGER ANDRÁS háztartásszám, összetétel és nagyság mellen a családi állapot és a háztartási állás jövőjét is előrebecsülték). Az évi előreszámításban a családi állapot előreszámítása már dinamikus modell alapján került kidolgozásra. Ugyancsak készült előreszámítás a népesség gazdasági aktivitására vonatkozóan is (1987-ben és 1994-ben) (Pallós, 1973, Bies, Hablicsek, Szabó, 1983, 1984, Csernák, Szabó, 1988, Hablicsek, 1993, 1994a, 1994b). DEMOGRÁFIAI PUBLIKÁCIÓK A demográfiai kutatások "termékeit" a demográfiai publikációk jelentik. A II. világháború utáni időszakban lényegében elég gyér publikálási lehetőség állt rendelkezésre: lényegében a Központi Statisztikai Hivatal havonta megjelő folyóirata: a Statisztikai Szemle biztosított csak lehetőséget demográfiai tárgyú cikkeknek. Ez a lehetőség az egész 50 éves időszakban rendelkezésre állt. Jelentős publikálás bővülés 1958-tól áll fenn, amikor megindult a népességtudományi önálló folyóirat, a Demográfia c. negyedéves folyóirat. A Központi Statisztikai Hivatal e két folyóirata az alapvető publikációs forrása a magyar demográfusoknak. Ezen kívül természetesen más folyóiratok is közölnek demográfiai tárgyú cikkeket. A könyvek kiadása is az ötvenes évek közepéig elég nehézkes volt. A hatvanas években az államosított könyvkiadás már több lehetőséget biztosított demográfiai tartalmú könyvek megjelentetésére (ezzel főleg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó foglalkozott, de néhány művet megjelentetett a Magyar Tudományos Akadémia kiadója is: az Akadémiai Könyvkiadó is). A Központi Statisztikai Hivatal is rendelkezett önálló könyvkiadóval: a Statisztikai Kiadóval és ez a kimondott statisztikai kiadványok (Demográfiai Évkönyv eddig 39 ilyen kötet jelent meg népszámlálási kötetek az 1949 és 1990 között tartott 5 népszámlálás anyagát összesen 150 kötetben telték közzé, népesedésstatiszlikai elemző kiadványok) mellett publikált demográfiai tudományos műveket is. A Népességtudományi Kutató Intézet saját kiadványait önálló kötetsorozatban adja ki (eddig 156 ilyen kiadvány jeleni meg). Nehéz áttekinteni az elmúlt 50 év magyar demográfiai irodalmát és főleg tartalmi értékelését adni. Ehelyett megelégszünk rövid számszerű összesítéssel és 1994 között összesen közel 1400 demográfiai témájú könyv jelent meg Magyarországon. Ebből csak 8 az 1954-ig terjedő időszakban, 274 darab 1955 és 1979 között és 1105 darab 1980 óta. E számszerű fejlődés jól tükrözi a demográfia iránti érdeklődés időbeli fokozódását. Ami a folyóiratcikkeket illeti, 1980-ig csak a KSH által kiadott 2 folyóirat cikkanyagát tudtuk feldolgozni és 1954 között a Statisztikai Szemle 29 demográfiai témájú cikket közölt összesen. A második időszakban 1955 és 1979 között a Statisztikai Szemlében 130 és az 1958-ban megindult Demográfiában 591 cikk látott napvilágot, vagyis összesen 721 (ami évi 29 tudományos publikációnak felel meg). A harmadik időszakban 1980 és 1994 közölt a

15 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 267 Statisztikai Szemlében 167, a Demográfiában 238 cikket, vagyis összesen 405 publikációt közöltek (ami évi átlagos 27 közleménynek felel meg) 1980 és 1994 között ismerjük az ország több szakfolyóiratában megjelent demográfiai tárgyú cikkek számát: ez jóval felülmúlja a KSH folyóirataiban közölteket: 1590 ilyen közleményt vettünk számba, vagyis az utolsó 15 évben Magyarországon összesen 3100 demográfiai tárgyú könyv vagy folyóirat cikk látott napvilágot, ami évi állagban több, mint 200 megjelenésnek felel meg. A Demográfiai publikációk tartalmi megoszlását a mellékelt táblázat tartalmazza. Ha ezt áttekintjük és csak az 1980 után publikált nem KSH folyóiratokban megjelent cikkeket tudjuk számításba venni akkor azt tapasztaljuk, hogy a megfigyelésbe bevont több, mint 4000 publikáció tematikus megoszlása csökkenő sorrendben a következő volt: Már ez a nagyvonalú összeállítás is aláhúzza, hogy viszonylag kisebb súlyt képeznek a magyar demográfiai irodalomban a szűkebb értelemben vett demográfiai alapfolyamatokkal foglalkozó publikációk. Ha csak a könyveket és a KSH folyóiratok közlésanyagát vesszük figyelembe, akkor kissé más képet kapunk (hiszen a többi folyóiratban a morbiditás-egészségügy, illetve a gazdaságdemográfia és szociálpolitika aránytalanul nagy súlyt képez). így az itteni 2542 publikációból a termékenységi témák részaránya 9, a halandóságiaké 7, házasodás-családé 6, a vándorlási pedig 2%. Érdekes az is, hogy ezek a témák időben hogyan változtak: 1980 előtt nagyobb volt az érdeklődés e megfigyelési körben a termékenység iránt, mint azt követően (arányuk 14%-ról 6%-ra esett vissza). Változatlan maradt viszont a házasodás-család témája iránti érdeklődés (6%), a halandósággal kapcsolatos publikációké is visszaesett a kérdés fontosságának fokozódása ellenére (9%-ról 3%-ra), változatlanul ritka marad viszont a vándorlási publikáció. Az általános demográfia szintén kevesebb szerzőt érdekelt (e publikációk részaránya 16%-ról 8%-ra esett vissza). Nőit viszont a gazdaságdemográfia, a szociálpolitika és az egészségi állapot-morbiditás iránti érdeklődés.

16 268 KLINGER ANDRÁS A demográfia iránti érdeklődést, illetve a magyar demográfia eredményeinek megismertetését szolgálták azok a tudományos rendezvények (konferenciák, kongresszusok), amelyek az elmúlt évtizedekben megrendezésre kerültek. Ezek egyrésze nemzetközi tudományos rendezvény volt, amelyen nemzetközi vagy kormányközi szervezetek meghívására külföldi szakemberek is részt vettek. A mellékletbe foglaltuk a legfontosabb demográfiai rendezvények jegyzékét. Ebbői kiderül, hogy az első ilyen jelentősebb értekezletre 1962-ben került sor. Azóta Magyarországon összesen 27 fontosabb értekezlet került megrendezésre. Ezek témái elég sokrétűek voltak. A fontosabb demográfiai területek közül a legtöbb konferencia a termékenység születésszabályozás családtervezés kérdéskörében került megrendezésre (7). 3 3 rendezvényt tartottak egészségi-biológiai-antropológiai, népesedéspolitikai és családi tárgykörben. A Konferenciák közül 11 -et a második időszakban (1962 és 1979 közölt), 16-ot pedig 1980 óta rendeztek meg. Ezeken a jelentősebb nagyszámú résztvevőt magában foglaló értekezleteken kívül az MTA Demográfiai Bizottsága évente 3 4 témaértekezletet, a Népességtudományi Kutató Intézet további 4 5 téma megbeszélést hívott össze. Ezen kívül a KSH és az egyetemek is tartottak évi 3-4 demográfiai tudományos rendezvényt. Összességében demográfiai tudományos témájú rendezvények száma a hatvanas évek eleje óta mintegy 450-rc tehető. A fenti "statisztikai" összehasonlításból is látszik, hogy a magyar demográfiai irodalom eléggé "spontán" módon alakul. A szerzők érdeklődésének megfelelően íródnak a cikkek (illetve a kiadók elképzelései szerint kerülnek kiadásra egyes felajánlott tudományos művek, amit a piacgazdaságnak a könyvkiadásban is történő egyre nagyobb mérvű térhódítása miatt erősen csökkenő publikációs lehetőséget biztosít). Az utóbbi évtizedben talán még fokozottabban mutatkozik meg ez a tendencia és emiatt a demográfia egyes fontos témakörei mintha elhanyagoltabbá válnának. Vonatkozik ez különösen a termékenység és a halandóság kérdéskörére (és e témák kevésbé szerepeltek a Népességtudományi Kutató Intézet eddigi érdeklődésében) és változatlanul alig foglalkoznak a (belső és külső) vándorlás kérdéskörével. A népességi struktúra változásai tekintetében a szükségesnél kevesebb elemzés készül a foglalkoztalás/munkanélküliség kérdéskörében. Talán az öregedés és társadalmi-gazdasági-egészségügyi-szociális hatásainak tanulmányozása az egyetlen olyan égető demográfiai probléma, amellyel az utóbbi évtizedben a magyar demográfia művelői behatóan foglalkoznak. Mindennek az összefoglalásával lezárható az elmúlt 50 év magyar népességtudományának összefoglalása. A jövőben talán az eddiginél tudatosabban kellene megtervezni és koordinálni a demográfiai kutatásokat. A fő népesedési folyamatok kiemelt kutatása és publikációit kellene szorgalmazni és a nem túl jelentős számú kutató érdeklődését jobban felkelteni az ezekkel való behatóbb foglalkozásra. A szükséges bő információs bázis rendelkezésre áll, csak jobban ki kellene aknázni és modern (matematikai-statisztikai módszereknek az eddigieknél gyakoribb felhasználásával is) behatóbban elemezni.

17 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 269 MELLÉKLET HIVATKOZÁSOK (Válogatás az elmúlt ölvén év demográfiai irodalmából, ) Rövidítések: JPTE Janus Pannonius Tudományegyetem KJK Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó KSH Központi Statisztikai Hivatal NKI Népességtudományi Kutató Intézet SKV Statisztikai Kiadó Vállalat 1. TERMÉKENYSÉG ACSÁDI GY., KLINGER A., SZAB AD YE., 1970 Családtervezés Magyarországon. Az évi termékenységi és családtervezési vizsgálat (TCS) fontosabb adatai Budapest KSH NKI Közleményei 27. sz., 204 p., 28. sz., 212 p. ANDORKA R., 1987 Gyermekszám a fejlett országokban. Budapest, Gondolat Kiadó, 372 p. KAMARAS E., 1988 Tizenhárom évvel a házasságkötés után: az 1974-ben kötött házasságok longitudinális vizsgálata, Budapest, KSH, 41 p. KAMARAS F., OROSZl ZS., 1983 Házasság és család az 1970-es években: Az 1966-ban és 1974-ben kötött házasságok longitudinális vizsgálata 1980-ig. Budapest, KSH, 93 p. KLINGER A. (szerk.), 1975 Az évi családtervezési, termékenységi és születésszabályozási vizsgálatok főbb eredményei. Budapest, KSH sokszorosítás, 63 p. KLINGER A., 1984 The impact of policy measures, other than family planning programmes on fertility: The use of the Hungarian longitudinal studies. Budapest, NKI Kutatási Jelentései 18. sz., 148 p. KSH, 1963 Adatok a családtervezésről, születésszabályozásról és a terhességmegszakításról. Budapest, sokszorosítás, 172 p. KSH, 1964 A termékenységi, családtervezési és születésszabályozási vizsgálat fontosabb adatai. Budapest, sokszorosítás, 1964, 115 p. KSH, 1982 World fertility survey, Hungary. Budapest, 341 p. KSH, 1986a Az években született női kohorszok termékenysége. Budapest, 77 p. KSH, 1986b Összefoglaló az évi termékenységi vizsgálatokról. Budapest, 23 p.

18 270 KLINGER ANDRÁS KULCSÁR K. (szerk.), 1983 A népesedés és népesedéspolitika. Budapest, Kossuth K. 235 p. MÉSZÁROS A., 1989 Termékenységi különbségek, családtervezési szokások, születésszabályozási magatartások, Budapest, KSII, 107 p. MÉSZÁROS A. (szerk), 1989 Az abortusz Európában. Kerékasztal konferencia. Budapest, június 5. Előadások. Budapest, KSII, 67 p. MONIGL I. (szerk.), 1991 Population and population policy in Hungary: Project no. 3. Research Review on Hungarian social sciences granted by the government. Budapest, Coordinating Council of Program Ts-3, 1991, 181 P ;. PONGRÁCZ T.-né S. MOLNÁR E., 1991 Abortuszkérdés M agyarországon. Budapest KSII NKI Kutatási Jelentései 39. sz., 90 p. 2. HALANDÓSÁG FALUSSY D., és társai., 1992 Az egészségi állapot összefüggései az életmóddal és az időfelhasználással. Budapest. KSH NKI Kutatási Jelentései 44. sz., 180 p. GYÁRFÁS L, MAKARA P. (szerk.), 1985 Szívbetegség társadalom: kockázat megelőzés: Az eddigi eredmények összefoglalása. Budapest, Országos Kardiológiai Intézet, p. JÓZAN P., 1994a A halálozási viszonyok alakulása Magyarországon, Budapest, KSH, 1994, 148 p. ^ " JÓZAN P., 1994b "Epidemiológiai válság Magyarországon a kilencvenes években." Statisztikai Szemle, 1. sz., p., 2. sz., p. JOUBERT K., GARDOS É., 1991 Terhesek és csecsemők egészségügyi és demográfiai vizsgálata. Budapest, KSH NKI Kutatási Jelentései, 40. sz., 82 p. KLINGER A., 1982 Infant mortality in Eastern Europe, Budapest, KSH, 144 p. KLINGER, A., 1987 A halandóság társadalmi, foglalkozási különbségei Magyarországon. Demográfia, Vol. XXX sz., p. KSII, 1964 Az öngyilkosságok alakulása Magyarországon Budapest, 76 p. KSH, 1987 Egészségi állapot, egészségkárosító szokások az évi mikorcenzus alapján. Budapest, 202 p. KSII, 1988a A halandóság különbségei halálokok és a települések lélekszámú szerint. Budapest, 169 p. KSH, 1988b Socio-economic differential mortality. Reports of international seminar on the socio-economic aspects of differential mortality, Zamárdi, 9 12 September, Vol p. KSII, 1994 Az időskorúak egészségi állapota. Budapest, p.

19 A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK ÖTVEN ÉVE 271 MILTENYI K. és tsai., 1990 Az egészségi állapot társadalmi összefüggései: az évi lakossági felvétel eredményei. Budapest, KSH, 189 P- M OKSONY F., 1984 Települési tényezők és az öngyilkosság. Az öngyilkosság egyes demográfiai összefüggései egy összetételhatást vizsgáló elemzés eredményei. Budapest, KSH NKI Kutatási Jelentései 19. sz, 113 P-. NEMESKERl J. és tsai., 1983 A 18 éves sorköteles fiatalok testi fejlettsége, biológiai, egészségi állapota, Budapest KSH NKI Közleményei 53. sz., 675 p. 3. HÁZASSÁG ÉS CSALÁD CSEH-SZOMBATHY L. (szerk.) Változó család. Kossuth Könyvkiadó, 255 p. CSERNAK M., 1983 Az első házasságkötések alakulása Magyarországon a II. világháború után. (Születési kohorszok házassági táblái). Budapest KSH NKI Közleményei 54. sz, 295 p. ~ CSERNAK M., 1994 Újabb tendenciák a házasodási viszonyok alakulásában. Demográfia, Vol. XXXVII sz., p. CSERMÁK M., PONGRÁCZ M., S. MOLNÁR E 1992 Élettársi kapcsolatok Magyaroszágon. Budapest KSH NKI Kutatási Jelentései 46. sz., 83 P- KLINGER A. és tsai., 1965 A válások okai. Budapest, KSH NKI Közleményei 5. sz., 95 p. KLINGER A., 1994 A családok jelenlegi helyzete Magyarországon. Demográfia, XXXVII p. KSH, 1975 A válás, a válások okai. Budapest, 1975, 297 p. KSH, 1987 Házassági, özvegyülési, válási táblák. Budapest, KSH, 241 p. PALLÓS E., VUKOVICH G Y, A magyar házassági mozgalom néhány jellegzetessége. Demográfia, Vol. III p. VUKOVICH GY., 1961 A magyar házassági mozgalom néhány jellegzetessége. Demográfia, Vol. IV p. 4. VÁNDORLÁS HARCSA L, 1987 Vándorlás, mobilitás, keresetalakulás: Az évi mobilitás és jövedelmi vizsgálat alapján. Budapest, SKV Társadalomstatisztikai Közlemények, 86 p. JUHÁ SZ J., 1994 A Magyarországot érintő nemzetközi vándorlás. Demográfia, Vol. XXXVII p. KSH, 1957 Az illegálisan külföldre távozott személyek főbb adatai (1956. okt ápr. 30.) Budapest, p.

20 272 KLINGER ANDRÁS KSH, 1985 A területi és településhálózati fejlődést jellemző főbb folyamatok között. Budapest, p. KSH, 1990 A Magyarországra menekülők főbb demográfiai és foglalkozási adatai, jam máj Budapest, 85 p. SÁRFALVI D., 1965 A mezőgazdasági népesség csökkenése M agyarországon. Budapest, Akadémia Kiadó, 122 p. TÓTH P.P., 1993 Nemzetközi vándorlás Magyaroszág. Budapest KSH NKI Kutatási Jelentései 49. sz, 89 p. 5. NÉPESSÉG, NÉPESSÉG ÖSSZETÉTELE ACSÁDI GY., KLINGER A., SZABADY E., 1959 A világ népessége. Budapest, KJK, 571 p. ANDORRA R., 1970 Társadalmi álrétegződés és demográfiai hatásai II. Magyarországon. Budapest KSH NKI Közleményei 30. sz., 394 p. CSEH-SZOMBATHY L. és tsai A népesedéssel összefüggő tudományos kutatások főbb eredményei, a jövőbeni kutatás fő irányai. Budapest, KSH NKI Kutatási Jelentései 21. sz., 89 p. FÓTI J., ILLÉS S., 1992 A munkanélküliség demográfiai vonatkozásai. Budapest KSH NKI Kutatási Jelentései 43. sz., 89 p. HARCSA L, 1994 Életmód életkörülmények a 90-es években. Társadalomstatisztikai Füzetek 6. sz., 50 p. Dr. HOÓZ L, 1968 Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében Budapest KSH NKI Közleményei 18. sz., 127 p. Dr. HÓÓZ L, 1973 Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében II. Budapest KSH NKI Közleményei 37. sz., 116 p. JPTE, 1989 A cigányok számának és demográfiai helyzetének alakulása Baranya megyében. (A JPTE Módszartani Intézetének tanulmánygyűjteménye). Pécs, 353 p. KLINGER A., SZ/\BADY E., 1965 A társadalmi átrétegződés és demográfiai hatásai I. Budapesten és a városokban. Budapest KSH NKI Közleményei 7. sz., 325 p. KOVACSICS J. (szerk.), 1994 Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája, Az szeptember 2 5. közölt Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai. Budapest, KSH, 370 p. KSH, 1966 Társadalmi rétegződés Magyarországon ( háztartás évi adatai). Budapest, SKV, Statisztikai Időszaki Közlemények 90. sz., KSH, 1981 Társadalmi mobilitás. Budapest, 307 p. KSH, 1985 A nyugdíjaskorúak és a nyugdíjasok helyzete az évi mikrocenzus alapján. Budapest, 12 p. KSH, 1986 Az ifjúság demográfiai és foglalkozási jellemzői az évi mikrocenzus alapján. Budapest, 229 p.