A nagyvárosok fejlődése Indonéziában

Átírás

1 GAZDASÁG A nagyvárosok fejlődése Indonéziában Délkelet-Ázsia fejlődő országainak (Malajzia, Indonézia és Fülöpszigetek) gazdasága átalakult: mezőgazdasági országból ipari országgá váltak. Alapanyag-termelésük mellé japán, tajváni, hongkongi és dél-koreai beruházásokkal gyártóipar alakult ki, amit a telekommunikációs és közlekedési infrastruktúra gyors fejlődése kísért. Mindennek jelentős hatása volt a városiasodás folyamatára. Az autópályák mentén nagy ipari komplexumok, lakótelepek épültek a korábban mezőgazdasági területeken. A városközpontok is átalakultak: lakóépületek helyét szállodák, irodák, üzletközpontok foglalták el, míg a külvárosok termőterületein városi lakókörzetek fejlődtek ki. Kérdés, hogy a sokáig követendő példának tartott államok urbanizációs folyamatai is példaértékűek-e. Az indonéziai városok fejlődését elemző tanulmány mindenesetre sok tanulsággal szolgál. Gazdasági háttér A rohamosan fejlődő délkelet-ázsiai országokat váratlanul súlyos gazdasági és pénzügyi válság érte el, amely 1997 júliusában Thaiföldről indult ki és gyorsan átterjedt a régió többi országára is. Az indonéziai gazdaságot érte a legkeményebb csapás: a külföldi tőke menekült, a beruházók bizalma leromlott. A Világbank már 1998 elején rámutatott arra, hogy a több évtizedes gyors növekedés, stabilitás, szociális fejlődés után az ország gazdasága csaknem teljesen összeomlott. Nincs másik olyan ország, amely ilyen drámai fordulatot szenvedett el. Az indonéziai gazdasági válság igen összetett folyamat volt. A gazdasági problémák mellett politikai gondok is jelentkeztek a hibás kormánypolitika folytán. Korrupció, összejátszás, nepotizmus bénította meg az ország termelő kapacitását. A diákság tiltakozása, az emberi jogokért, igazságért és demokratizálásért tartott tüntetései Szuharto elnököt lemondásra kényszerítették. A demokratizálás és a gazdasági reformok megváltoztatták a politikai és a társadalmi környezetet végére a válság túljutott a mélyponton, megindult a fejlődés, de még most is kérdéses, hogy az indonéz gazdaság a közeli jövőben képes lesz-e normalizálódni.

2 A gazdasági válságnak jelentős hatása volt a városok fejlődésére. A nagy városokban a gazdasági tevékenység lelassult, ennek következtében a munkanélküliség gyorsan növekedett. Két esemény azonban jelentősen befolyásolhatja a városok fejlődését: a regionális autonómiáról szóló törvény életbelépése, az őszi elnökválasztást követő politikai változás. A gazdasági fellendülés hatása a városok fejlődésére Az 1980-as évek kezdetén az indonéz gazdaságpolitika az importhelyettesítésről az export felé tolódott. A magánszektor szerepe megnövekedett és versenyképessé vált a világgazdaságban. A liberalizációs politika a városok megnövekedését eredményezte és 1995 között a városi lakosság évente 5,2%-kal, azaz 32,8 millióról 70 millióra növekedett. Az urbanizáció (a városi lakosság aránya az össznépességhez) 22,3%-ról 36%-ra emelkedett, és előrejelzések szerint 2005-ben 46%-ot fog elérni. A városi lakosság Jáva szigetének nagyobb városaiban összpontosult. A külvárosokban fokozatosan a városi tevékenységek honosodtak meg: nagy lakótelepek, ipari vállalatok, üdülőközpontok épültek fel. A mezőgazdasági területek csökkentek, a mezőgazdaságban dolgozók jelentős része munkanélkülivé vált. Az új lakótelepekről a városközpontba naponta bejárók száma és a közlekedési távolságok jelentősen megnövekedtek. Nagyobb városokban az ipari tevékenység a központokból a külvárosokban helyeződött át, helyüket pénzügyi és egyéb szolgáltató intézmények foglalták el és 1993 között ha mezőgazdasági terület alakult át lakó- és ipari területté. Földterületekben hiány mutatkozott, emiatt az árak gyorsan emelkedtek így kormány és a magánszektor nagy terveket dolgozott ki tengerparti területek mezőgazdasági hasznosítására. A városok növekedése számos problémával járt, pl. rendszertelen települések fejlődtek ki a nagyvárosok környékén és az autóutak mentén. A városok növekedése egyes szakértők szerint a gazdasági és társadalmi fejlődés nélkülözhetetlen eleme, de ezzel kapcsolatban két probléma merült fel Indonéziában: A városok milyen mértékben járulnak hozzá a nemzetgazdaság fejlődéséhez? Mit kell tenni a jövőben a városok fejlődésének szervezetté tétele és irányítása érdekében? Az 1980-as és az 1990-es években a nagyvárosokat részesítették előnyben, elsősorban itt fejlesztették a vízellátást, a csatornahálózatot, itt épültek utak és számoltak fel nyomortelepeket. A várostervezésben azonban nem fordítottak kellő figyelmet a közösségek érdekeire, a folyamatot felülről irányítot

3 ták. A kormány szerepének épp ezért meg kell változnia: hatalmi szerep helyett a képességek fejlesztését kell célul kitűznie. A magánszektornak és a helyi közösségeknek nagyobb szerepet kell vállalniuk a városfejlesztésben. Egyidejűleg javítani kell az önkormányzatok tevékenységét az infrastruktúra fejlesztésében, a területfejlesztésben, a környezeti erőforrások használatában és közszolgáltatásokban, valamint mindezek finanszírozásában. A gazdasági válság hatása Az 1995 után bekövetkezett gazdasági válság következtében a nagyvárosokban a gazdasági tevékenység lelassult. Számos gyár és szolgáltatóvállalat, amely korábban a városi fejlődés hajtóereje volt, beszüntette tevékenységét és elbocsátotta munkatársait. A munkanélküliség gyorsan növekedett és szociális katasztrófa fenyegetett. A válság leginkább Jakarta körzetét érintette, ahol az ipar és pénzügyi szolgáltatások összpontosultak. A bankoknak likviditási problémái voltak, mivel a tönkrement vállalatok nem voltak képesek a hiteleket visszafizetni. Több nagy bank bezárt és a kormány ellenőrzése alá került. A gazdasági növekedés, amely a fellendülés időszakában évi 6-8%-os volt 1999-re negatívvá fordult át, csökkent az egy főre eső bruttó nemzeti termék is. A külföldi befektetési ajánlatok töredékükre estek vissza. A kormány válaszként létrehozta a szociális védőháló programját. A gazdasági válság káros hatásainak enyhítésére munkahelyek teremtésére törekedett, támogatást adott alapvető szükségletek kielégítésére (élelmiszerre, tanulási segélyekre, orvosi ellátásra), amihez támogatást kapott a Világbanktól és a Nemzetközi Monetáris Alaptól (IMF). Ezt a programot azonban sok kritika érte, mivel hatástalannak, eredménytelennek, rosszul irányítottnak, lassúnak és korrupciógyanúsnak tartották, továbbá nem adott lehetőséget a kisebb közösségeknek, hogy maguk keressenek megoldást saját problémáikra. A gazdasági válság hatására vándorlás indult el a falvakból a városok felé. A gazdasági válság elérte a falvakat is, az emberek a városokban kerestek megélhetést annak ellenére, hogy a munkalehetőségek a városokban is csökkentek. Az elbocsátott városi munkások a fekete gazdaságban kerestek lehetőséget a megélhetésükhöz, vagy visszamentek azokban a falvakba, ahonnan származtak. Mivel számszerű adatok nem állnak rendelkezésre, nehéz eldönteni, hogy a gazdasági válság növelte vagy csökkentette-e a faluból a városba irányuló mobilitást. Mivel a városokban a gazdasági tevékenység visszaesett, az önkormányzatok bevételei amelyek elsősorban adókból származnak jelentős mértékben csökkentek, így nem tudták fenntartani az infrastruktúrát, romlott a városi szolgáltatások színvonala. A lakásépítések a nagyvárosok külterületein lecsökkentek. Sok hivatal építését leállították, mivel az építési költségek indokolatlanul emelkedtek. Sok

4 beruházó nem volt képes visszafizetni a felvett hiteleket. Jakartában az irodának alkalmas helyiségek iránti igények száma a felére esett vissza, és az ipari létesítményekre alkalmas területek iránti kereslet is erősen csökkent végén a gazdaságban a gyógyulás jelei mutatkoztak, de továbbra is kérdéses volt, hogy az indonéz gazdaság visszatérhet-e a válság előtti állapotába. A beruházók jelenleg a kivárás álláspontján vannak. Indonézia most is jó üzleti lehetőségnek tűnik, bár a kockázat kétségtelenül nagyobb, mint korábban volt. Korai reformok Két új gazdaságpolitikai törvénycsomag lépett életbe az évi választások után: a regionális autonómiáról és a pénzügyi decentralizációról szóló törvények. Bár ezek nem érintik közvetlenül a várospolitikát, de olyan hátteret nyújtanak, amely hatással lehet a városok fejlődésére. A két törvény fő célja az volt, hogy a lakosságot közelebb hozza a kormányhoz, hogy nagyobb hatáskört adjon a helyi szerveknek, javítsa a szolgáltatások minőségét és hatékonyabbá tegye a pénzügyi alapok felhasználását. A nagyfokú regionális autonómia látszik az egyetlen eszköznek az ország (Balkánhoz hasonló) szétesésének megakadályozására. A nagyobb regionális autonómia helyi deregulációt eredményezhet, ami pozitív hatással lehet a körzetek fejlődésére, megindíthatja a gazdasági növekedést, jobban vonzhatja a külföldi beruházásokat. A regionális autonómiának ellenzői is vannak, akik azzal érvelnek, hogy helyi közösségeknek és ezek vezetőinek nincs megfelelő tapasztalatuk és gyakorlatuk ahhoz, hogy felelősséggel valósítsák meg a decentralizált gazdaságot. A törvény megszünteti a központ, a regionális és a helyi önkormányzatok közötti hierarchiát. A regionális és helyi vezetőket nem a központi kormány nevezi ki, hanem helyben választják meg. Az önkormányzatoknak hatalmuk lesz fejlesztési programok kidolgozására és megvalósítására a mezőgazdaságban, az iparban, az egészségügyben, az oktatásban, a környezetvédelem terén, míg a központi kormány továbbra is felelős marad a honvédelemért, a külügyért, a pénzügyekért, az igazságügyért és a vallási ügyekért, valamint a nemzeti szintű gazdasági tervezésért. Az önkormányzatok pénzügyi alapjait saját bevételeik teremtik meg, amit a központi kormány kiegyenlítő juttatásai egészítenek ki. A regionális és városi önkormányzatok a központi kormány engedélyével jogosultak más országoktól is hitelt felvenni. A központi kormány azt követeli meg, hogy hosszú lejáratú hiteleket csak olyan infrastrukturális fejlesztésekre vegyenek fel, amelyeknek hozama biztosítja a visszafizetést. Az új törvényeknek jelentős hatása lehet a városok fejlődésére. Míg a múltban a fejlődést a központi kormány irányította a pénzforrások felosztásával, a jövőben az önkormányzatok tervezhetik és valósíthatják meg a város

5 fejlesztési programokat a helyi igényeknek megfelelően. A gazdagabb körzeteknek meglesz a lehetőségük a gyorsabb fejlődésre, feltéve hogy az önkormányzatnak lesz szellemi és szervezeti kapacitása korszerű fejlesztési programok kidolgozására és megvalósítására. Az önkormányzatok jelenleg eufórikus hangulatban vannak, követelik, hogy az erőforrások felett kizárólag ők rendelkezzenek, de még nem világos, hogy hogyan fognak ezekkel az erőforrásokkal hatékonyan és eredményesen gazdálkodni. Az erőforrásokkal való rendelkezés átruházása az önkormányzatokra szigorú ellenőrzés hiányában a korrupciós szokások átvételével is járhat. Sok helyen a helyi politikai vezetők saját politikai céljaikra akarják az erőforrásokat felhasználni, nem pedig a közösség szükségleteinek kielégítésére. Csaknem minden regionális önkormányzat nemzetközi repülőteret, tengeri kikötőt szeretne kiépíteni alapos gazdasági elemzések nélkül. Ilyen okok miatt a városok fejlesztését nem szabad sem az önkormányzatok, sem a központi kormány kizárólagos hatáskörébe utalni, hanem szabályozott munkamegosztást kell közöttük kidolgozni és a döntésekbe a helyi magánszektort és közösségeket is be kell vonni júliusában demokratikus választást tartottak Indonéziában a lakosság aktív részvételével. Az új országgyűlés Abdurachman Wahidot választotta meg elnöknek, aki 1999 októberében lépett hivatalba. Az új elnök számos gazdasági és szociálpolitikai problémával találta szemben magát. Egyes területeken közösség elleni erőszakos cselekedetek terjedtek el, ennek következtében sok menekült jelent meg a központi körzetekben. Leromboltak kereskedelmi és ipari negyedeket és tönkretették nagyobb városok kommunális infrastruktúráját. Annak ellenére, hogy a változások szele megérintette egész Indonéziát, a szerzett jogok ellenállnak a változásoknak és nehezítik a reformok megvalósítását. Indonézia állapota nem stabil és az országgyűlésben még harc folyik az elnök és ellenzői között. Végül az országgyűlés zavaros pénzügyekben való részvételére hivatkozva leváltotta Wahid elnököt és helyébe Sukarnonak, Indonézia első elnökének legidősebb lányát, Megawati Soekarnoputrit ültette. Az új elnök a reformok megvalósításának lassítására, a központi kormány ellenőrzésének erősítésére törekszik. Az új regionális önkormányzatok erős helyi tanácsokat hoztak létre, leváltottak polgármestereket és más magas rangú hivatalnokokat. Illegálisan adókat vetettek ki elsősorban külföldi befektetőkre, ami kedvezőtlen hatással volt a beruházási légkörre végétől Indonézia az IMF rendkívüli felügyelete alatt van, tekintettel a stagnáló gazdaságra, a magánszektor növekvő eladósodására, a megbénult bankrendszerre. Az indonéz kormány ijesztő problémákkal áll szemben. Igaz, hogy bizonyos szektorokban, pl. a kis és középvállalkozások terén lassú fejlődés látható, a nagy vállalatok pénzügyi gondokkal küzdenek és a politikai helyzet is kedvezőtlen hatással van a befektetők bizalmára. Indonézia gazdasági felemelkedése nemcsak a külföldi befektetőktől függ, hanem attól is, hogy

6 a kormány hogyan tudja megoldani a bankok konszolidálását, hogyan tudja kezelni a magánszektor adósságait, ami a gazdasági válság gyökere. Sem a korábbi, sem az új elnöknek nincs világos elképzelése arról, hogy a városokat és a régiókat hogyan kellene fejleszteni a közeljövőben. Folytatni akarják a régi, központilag irányított programokat, amelyek nincsenek összhangban a decentralizáció és a demokratizálás szellemével óta a városok fejlesztésében nem történt jelentős előrelépés. A közelmúltban nagy városokban civil szervezetek aktivizálódtak és városfejlesztési fórumok alakultak több nagy városban. Ezek a szervezetek sok helyen az önkormányzatok és vállalkozók részvételével megvitatják városuk jövőjét, fejlesztési irányait. A javaslatok azonban az aktuális problémák megoldására, nem hosszú távú fejlesztési elképelésekre irányulnak. Szakértők bevonására volna szükség, hogy a rövidlátó szemlélet helyett távlati fejlesztési elképzelések alakuljanak ki. Mit hoz a jövő? 1990 óta a kormány támogatta a közületek és a magánszektor együttműködését a városi infrastruktúra fejlesztésében. A magántőkét is bevonták olyan fejlesztési programokba, mint díjfizetős autópályák, új városrészek, erőművek és vízközművek építése. A jelenlegi romló gazdasági viszonyok azonban nem kedveznek az ilyen együttműködésnek. A városfejlesztés jövője attól függ, hogy képes lesz-e Indonézia kilábalni a gazdasági válságból. A fejődésnek főképpen arra kell irányulnia, hogy új munkahelyek jöjjenek létre és kielégítsék a legszegényebb rétegek alapvető szükségleteit. A válság rávilágított arra, hogy az indonéz gazdaság, amely nagymértékű importra, külföldi befektetőkre és olcsó munkaerő támaszkodik, nagyon érzékeny a világpiaci jelenségekre. A városfejlesztésben is nagy szerepe volt a múltban a külföldi befektetéseknek, ezért igen sebezhető a külgazdasági viszonyoktól. Ez nem jelenti azt, hogy vissza kell utasítani a külföldi tőke részvételét a városok fejlesztésében, hanem csak óvatosan kell eljárni a tőkepiac újranyitásában. Több város több érdekelt szervezet részvételével városfejlesztési intézkedési terveket dolgozott ki, de ezen a téren még nincsenek tapasztalatok, a városi szervek a folyamatok közben tanulják meg, hogy mit is hogyan kell tenni. Igen fontos, hogy jó városirányítási modell terjedjen el, amely átláthatóvá teszi a városfejlesztési programokat minden érdekelt számára, hogy megszűnjön a korrupció és a gazdasági visszaélések minden formája. A felülről irányítás helyett demokratizálni kell ezeket a folyamatokat, fejlesztve a helyi intézményi rendszert és a közösségek részvételét a helyi városfejlesztési programokban. (Dr. Garai Tamás)

7 Firman, T.: Urban development in Indonesia, : from the boom to the early reform era through the crisis. = Habitat International, 26. k. 2 sz jún. p Winarso, H.; Firman, T.: Residential land development in Jabotabek, Indonesia: triggering economic crisis? = Habitat International, 2002 máj. 3. (on-line) Goldblum, Ch.; Tai-Chee Wong: Growth, crisis and spatial change: a study of haphazard urbanisation in Jakarta, Indonesia. = Land Use Policy, 17. k. 1. sz p Válogatás a magyar szakirodalomból Rakusz L.: Ipari parki tevékenység = Tranzit, 4. k. 2. sz p Fülöp Zs.: Szentirmay Z.: Az EU agrártámogatási rendszere, különös tekintettel a vidékfejlesztésre. = Gazdaság és Statisztika, 14. (53.) k. 1. sz febr. p Kurusa L.: A faipar integrált gazdaságfejlesztése a nyugat-dunántúli régióban. = Faipar, 50. k. 1. sz p Kiss F.: Internet alapú PR tevékenység a magyarországi fürdőknél. = Hidrológiai Tájékoztató, 40. k (évkönyv) p Kovács Z.; Sági Zs.: A gazdasági átalakulás földrajzi jellemzői a budapesti agglomerációban. = Földrajzi Értesítő, 1. k sz Kiss E. É.: A kiemelt regionális centrumok ipara az ezredfordulón. = Földrajzi Értesítő, 1. k sz Michalkó G.: A magyarországi bevásárlóturizmus szociálgeográfiai vonatkozásai. = Földrajzi Értesítő, 1. k sz p

8