A biztosítóintézettől vásárolható járadék, a saját tevékenységi tartalék és egyéb magánnyugdíjpénztári kérdések

Átírás

1 /2018 A biztosítóintézettől vásárolható járadék, a saját tevékenységi tartalék és egyéb magánnyugdíjpénztári kérdések I. Tényállás A január 1-jével megváltozott magánnyugdíjpénztári szabályozás ellentmondásos és értelmezést igényel. Az Mpt. új 30/A. -a alapján a pénztárak életjáradék helyett egyszerűbb banktechnikai járadékot nyújthatnak, míg a biztosítóintézettől továbbra is életjáradékot vásárolhatnak, az Mpt ában mégis változatlan maradt az a szabály, hogy a vásárolható járadékok azonosak azzal, amelyet a pénztár felajánlhat. A pénztári életjáradék megszüntetése ellenére az Mpt. továbbra is előírja a 100 millió forint összegű saját tevékenységi tartalék elkülönítését a saját járadék nyújtásának feltételeként. A nem módosított Rendelet több szabálya nincs összhangban a módosított Mpt.-vel. II. A jogkérdések 1. Miként oldható fel az az ellentmondás, hogy a 2015-től hatályos Mpt. továbbra is tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a biztosítóintézettől vásárolható járadékok azonosak azzal, amelyet a pénztár maga is felajánlhat? január 1. után is feltétele-e a pénztári járadékszolgáltatásnak az Mpt. által előírt 100 millió forint összegű saját tevékenységi tartalék? 3. Miként oldhatók fel a módosított Mpt. és a nem módosított Rendelet szabályai közötti ellentmondások? 4. A szolgáltatási szabályzat felügyeleti engedélyezését követő egy év letelte előtt is megkezdhető-e a járadékfolyósítás? III. Az állásfoglalást kérő Pénztárak álláspontja 1. Az ellentmondás megszüntetése érdekében az MNB ajánlásban mondja ki, hogy a pénztárak biztosítóintézettől is vásárolhatnak az Mpt. 30/A. szerinti egyszerű járadékot. Ennek alternatívája, hogy nem kötelező a Rendelet 8. (1) bekezdése, miszerint a pénztár csak a biztosító által kizárólag a pénztári tagság részére kidolgozott és forgalmazott terméket vásárolhat. A Rendelet e szabálya a biztosítóintézettől vásárolt életjáradékot mint szolgáltatást ellehetetleníti, mert a magánpénztári járadékpiac a jogosultak kis száma miatt mélyen a gazdaságos szint alatt van. 2. A korábbi szabályozással ellentétben a járadékot nem élethosszig, hanem csak az egyéni számla erejéig kell folyósítani, ezért kizárható, hogy az Mpt a által hivatkozott működési zavar előálljon, és a fedezeti tartalék a járadékszolgáltatás ideje alatt kiürüljön. Emiatt a saját tevékenységi tartalék képzése szükségtelen, ráadásul ellehetetlenítené a Pénztárak működését. 3. A Rendelet sok helyen az Mpt január 1. előtt hatályos szabályaira hivatkozik, így különösen a 3. (1) bekezdése, a (3) bekezdés a) és c) pontja, valamint a teljes 4.. Az ellentmondás okát azon jogelv alkalmazásával kell feloldani, hogy a törvény magasabb rendű, mint a kormányrendelet. 4. A Rendelet 3. (7) bekezdése alapján a járadékfolyósítás csak a szolgáltatási szabályzat felügyeleti jóváhagyását követő egy év után kezdhető meg, és erre az időszakra járadékelőleget lehet fizetni. IV. Az MNB álláspontja IV. 1. JOGSZABÁLYHELYEK ad 1. Az Mpt a kimondja: Pénztár a pénztártag részére nyugdíjszolgáltatást a pénztártag által választott pénztári járadékként nyújtja, vagy biztosító intézménytől vagy nyugdíj szolgáltató intézménytől vásárolt életjáradékként folyósítja. A pénztári járadék

2 jogcímét és mértékét, valamint időpontját e törvény alapján a pénztár szolgáltatási szabályzata határozza meg. A 28. (1) bekezdés a) pontja szerinti egyösszegű kifizetés nem minősül szolgáltatásnak. Az Mpt december 31. napjáig hatályos 27. (2) bekezdése kimondta: (2) A járadékszolgáltatás (szolgáltatási típus) lehet: a) a tag számára élete végéig havonta előre folyósított járadék (életjáradék), b) olyan életjáradék, amelyet a pénztár a nyugdíjszolgáltatás megkezdésének időpontjától számított, előre meghatározott időtartam (határozott időtartam) lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének (örökösének), a meghatározott időtartam lejárata után a pénztártag élete végéig folyósít (elején határozott időtartamos életjáradék), c) olyan életjáradék, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig folyósít, majd annak halála után kedvezményezettje részére a pénztár szolgáltatási szabályzatában előre meghatározott időtartam (határozott időtartam) lejártáig folyósít (végén határozott időtartamos életjáradék), d) kettő vagy több életre szóló életjáradék: a pénztártag és kedvezményezettje(i) részére járó nyugdíjszolgáltatás, amelyet addig folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van. Az Mpt. 30/A. (1) bekezdése kimondja: A pénztári járadék havi összege a tag egyéni járadékszolgáltatási számlája egyenlegének és a tagnak a járadék meghatározásakor hónapokban kifejezett hátralévő várható élettartama hányadosaként számított összeg. A járadékkal szemben a folyósítás költségei érvényesíthetők. A járadék értékét évente, az egyéni számlaértesítő készítésekor, a hozamok jóváírását követően, újra kell számolni. Az Mpt. 33. (1) és (3) bekezdése kimondja: (1) A pénztár járadékszolgáltatási kötelezettsége a Bit. hatálya alá tartozó biztosítóintézettől történő járadék vásárlása útján is teljesíthető. A járadék vásárlásának forrása a pénztár erre vonatkozó szolgáltatási tartaléka. A biztosítóintézettől vásárolható járadékok azonosak azzal, amelyet a pénztár maga is felajánlhat [27. (2) bekezdés]. (3) A biztosítóintézettől vásárolt járadékkal teljesített járadékszolgáltatásra (járadékmegállapítás, egyösszegű kifizetés, öröklés) a Bit. rendelkezései az irányadóak azzal, hogy a járadékszolgáltatásra jogosultat legalább élethosszig tartó járadékban kell részesíteni. A biztosítóintézettől vásárolt életjáradékot a tag nem szüntetheti meg. A magánnyugdíjpénztárak tevékenységéhez kapcsolódó biztosításmatematikai és pénzügyi tervezési szabályokról, valamint a szolgáltatási szabályzatra és a tartalékok kezelésére vonatkozó előírásokról szóló 170/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Rendelet) 8. (1) bekezdése kimondja: Pénztár kizárólag az Mpt ban leírtaknak megfelelő, a biztosító által kizárólag pénztári tagság részére kidolgozott és forgalmazott terméket vásárolhat. ad 2. Az Mpt június 30-ig hatályos 58. -a kimondta: (1) A pénztárnak bevételeiből elkülönített tartalékot - saját tevékenységi tartalékot - kell képeznie abban az esetben, ha járadékszolgáltatási tevékenységét nem helyezi ki. E tartalék a felsorolt tevékenységek működési zavarai esetén a biztonsági tartalékok kimerülése után a fedezeti tartalék feltöltésére szolgál. (2) A saját tevékenységi tartalék mértéke 100 millió forint. Az Mpt július 1-jétől hatályos 58. (2)-(3) bekezdése kimondja: (2) A saját tevékenységi tartalék mértéke az alábbiak szerint meghatározott egyenlegek összege: a) 80 millió forint, b) a tárgyévet követő ötödik év végéig az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő tagok összesített egyéni számla egyenlegének egy százaléka, és c) a tárgyévet követő hatodik év elejétől a 14. év végéig az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő női tagok húsz százalékának összesített egyéni számla egyenlegének egy százaléka, 2

3 de legalább 100 millió forint. (3) A saját tevékenységi tartalék fedezetének meghatározásakor figyelembe vehető a) a működési célú tartalékok negyven százaléka, ideértve a működés fedezetének induló tőkéjét, a tartaléktőkét és a működés tárgyévi eredményét, b) a likviditási és kockázati céltartalék hetven százaléka, ide nem értve a saját tevékenységi tartalékot. ad 3-4. A Rendelet 3. (1) bekezdés kimondja: A pénztár szolgáltatási szabályzatában meg kell határozni az Mpt. 27. (2) bekezdésében meghatározott járadékok közül a pénztár által folyósítani vagy vásárolni kívánt típusokat, azok paramétereit. A Rendelet 3. (3) bekezdése kimondja: Az Mpt. 32. (3) bekezdésében meghatározott pénztár (a továbbiakban: járadékszolgáltató pénztár) esetében a pénztár szolgáltatási szabályzata tartalmazza az egyes szolgáltatások megállapításához szükséges adatok és eljárások leírását, ideértve a) a pénztár által szolgáltatandó járadékok nagyságának és jelenértékének meghatározására szolgáló eljárásokat, képleteket, b) az alkalmazandó halandósági tábla meghatározását, c) az alkalmazandó technikai kamatláb nagysága meghatározását, d) a képletekben használt költségtényezők nagysága meghatározásának módszerét. A Rendelet 4. -a kimondja: (1) A szolgáltatás megállapítása során a pénztár aktuáriusának óvatos becsléseinél figyelembe kell vennie a bér és fogyasztói árindexekre, a befektetési hozamokra vonatkozó, a hivatalos nemzetgazdasági statisztikákon alapuló hosszú távú feltételezéseket, valamint a pénztár és a pénztárak befektetési gyakorlatát és politikáját. (2) A szolgáltatás megállapítása előtt a tag egyéni számláján jóvá kell írni a fedezeti tartalék portfóliója értékelési különbözeti tartalékának a tag egyéni számlájára eső hányadát. (3) (4) A szolgáltatás megállapítása előtt az egyéni számla 0,3%-ának megfelelő összeget a pénztár demográfiai tartalékába kell átvezetni. (5) A szolgáltatás nagyságát a tag egyéni számlája egyenlegének, mint a jövőbeli szolgáltatások bruttó jelenértékének alapján kell megállapítani. A szolgáltatás értékének megállapítása egyebekben a pénztár szolgáltatási szabályzatában foglaltak szerint történik. (6) (7) A szolgáltatást úgy kell megállapítani, hogy a pénztár által folyósított járadék legalább a társadalombiztosítási nyugdíjjal azonos mértékben kerüljön indexálásra. A Rendelet 3. (7) bekezdése kimondja: Járadékszolgáltató pénztár esetében a szolgáltatás megkezdése előtt legalább egy évvel meg kell határozni a (3) bekezdésben felsoroltak pontos értékét. A Rendelet 5. -a kimondja: A pénztár szolgáltatási szabályzatának rendelkeznie kell arról, hogy amennyiben a szolgáltatás megkezdése esedékességének időpontjára a szolgáltatás nem állapítható meg, akkor a pénztár a tag részére mekkora nagyságú előzetes járadék folyósítását kezdi meg, valamint azt, hogy miképpen és milyen határidőn belül rendezik a szolgáltatás megállapítása után a megállapított és az előzetes járadékból adódó különbözetet. IV. 2. KÖVETKEZTETÉSEK ad 1. A december 31-ig hatályos Mpt. alapján a saját folyósítású járadékra és a biztosítótól vásárolt járadékra ugyanazok az anyagi szabályok vonatkoztak. A kétféle szolgáltató életjáradékával szemben támasztott azonos követelmények az Mpt. 33. (1) bekezdésének utolsó mondatából következtek. A lehetséges járadéktípusokat az Mpt a által még mindig hivatkozott, de 2015-től hatályon kívül helyezett 27. (2) bekezdése tartalmazta. Az életjáradékra vonatkozó egyes részletszabályok a Rendeletben kaptak helyet. A évtől bevezetett pénztári járadék már nem tart garantáltan élethosszig. A járadékot a pénztár az aktuális számlaegyenleg és a tag várható hátralévő élettartama alapján ugyanis évente újraszámítja, és ha a maradványösszeg a meghatározott minimális szintű járadékot sem biztosítja, egyösszegű kifizetés teljesíthető. 3

4 [Mpt. 30/A. (3) bekezdés.] Az egyösszegű kifizetés feltételét megvalósító alacsony számított járadéknak pedig oka lehet az egyéni járadékszolgáltatási számlán lévő összeg esetleges befektetési veszteség folytán történő csökkenése, illetve befektetési veszteség elszenvedése nélkül is előbbi összeg adott tagnál várható hosszú élettartamhoz képesti alacsony volta. Ezzel szemben az Mpt ából és 33. -ából az következik, hogy a biztosító továbbra is a jogosult élete végéig fizeti a szerződésben meghatározott mértékű életjáradékot. Ez azzal jár, hogy a biztosító a tagtól a hosszú életből fakadó (halandósági) kockázatot és a befektetéssel járó kockázatot teljes egészében átvállalja. A fentiek alapján a pénztári járadék szabályozásának évi átalakításával az Mpt. 33. (1) bekezdésének utolsó mondata miszerint a biztosítóintézettől vásárolható járadékok azonosak azzal, amelyet a pénztár maga is felajánlhat alkalmazhatatlanná vált, mert a pénztári saját járadéknak és a biztosítótól vásárolható életjáradéknak lényeges tartalmi szempontok alapján különböznie kell egymástól, ezért azok nem lehetnek azonosak. Általános jogértelmezési elv, hogy az új jogszabály lerontja a régit, ezért a helyes következtetés nem az, hogy a évtől a biztosító is fizethet pénztári járadékot, hanem az, hogy az Mpt. 33-ának szóban forgó mondata kiüresedett, hatályon kívül helyezés nélkül is nem írottnak tekintendő, ezért nem alkalmazható. Mindez egyúttal a biztosítótól vásárolható életjáradék rendeleti szabályozásának módosulását eredményezi, anélkül hogy az erre vonatkozó normaszöveg változott volna. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a jogalkotó a Rendeletben csak a pénztári folyósítású életjáradékra vonatkozóan fogalmazta meg az életjáradékkal szemben támasztott követelményeket. Ezen előírások mögötti normatartalom egyes biztosításmatematikai alapvetései a biztosítási termékekre a biztosítási szabályozás alapján egyebekben is vonatkozik, ugyanakkor a pénztár-specifikus normatartalom (így különösen a társadalombiztosítási nyugdíj mértékéhez kötött indexálási szabály) a biztosítótól vásárolt életjáradékra csak amiatt vonatkoztak, mert az Mpt. 33. (1) bekezdésének utolsó idézett mondata megteremtette azt a kapcsolatot, amely kapcsolat a évi törvénymódosítással elszakadt. Emiatt a Rendelet szabályai közül a biztosítói életjáradékra már csak azok vonatkoznak, amelyek kifejezetten a biztosítótól vásárolt életjáradékról szólnak. A Rendelet 8. -a Szolgáltatás vásárlása biztosítótól alcím alatt kimondja, hogy a pénztár kizárólag az Mpt ban leírtaknak megfelelő, a biztosító által kizárólag pénztári tagság részére kidolgozott és forgalmazott terméket vásárolhat. Tekintettel arra, hogy a Rendelet egyéb, releváns életjáradék-szabályai a biztosítókra már nem vonatkoznak, e szabály tartalma ugyancsak kiürült, hiszen a Rendelet a biztosítói életjáradékkal szemben már semmilyen konkrét többletkövetelményt nem támaszt. A biztosítótól vásárolt életjáradéknak az Mpt ának hatályban lévőnek tekinthető szabályainak ugyanakkor eleget kell tennie. Ez valójában azt jelenti, hogy a pénztár a szolgáltatásra jogosult tag ilyen kívánsága esetén a biztosítói életjáradék-piacon forgalmazott és élethosszig tartó szolgáltatást nyújtó bármely életjáradék-terméket megvásárolhatja azon jogszabályi előírásból fakadóan szükségszerű szerződéses kikötés mellett, hogy az a tag által nem szüntethető meg. ad 2. Az Mpt. szolgáltatási szabályai január 1-jétől akként változtak, hogy a korábbi élethosszig tartó járadékot felváltotta az aktuális számlaegyenleg alapján évente újrakalkulált egyszerű járadék. Az életjáradék megszüntetésével a pénztár által viselt demográfiai kockázat megszűnt, azonban a saját tevékenységi tartalékra vonatkozó előírás változatlan maradt. A jogalkotó július 1-jei hatállyal az Mpt át is módosította, és a 100 millió forintos abszolút összegű tartalékolási kötelezettséget felváltotta a fent ismertetett jelenlegi szabályozás. A módosítás lényege, hogy az előírt tartalék összege legalább 100 millió forint, de a járadékra jogosultak megtakarításától függően több is lehet, ugyanakkor saját tevékenységi tartalékként a működési (likviditási) tartalék meghatározott hányadát figyelembe lehet venni. Az Mpt. 30/A -ában szereplő járadékszámítási szabályokból az következik, hogy a megállapított járadékot a pénztár az adott évben biztosítani köteles, vagyis ebben az időtartamban a tag helyett a pénztár viseli a befektetési kockázatot. Ez azt jelenti, hogy a saját tevékenységi tartalékra vonatkozó előírást akkor sem lehetett volna 2015-től egyszerűen okafogyottnak tekinteni, ha a jogalkotó 2016-ban nem fejezi ki azt a világos szándékát, hogy a tartalékolást továbbra is elengedhetetlennek tartja. A évi módosítás lehetővé tette az esetlegesen lényegesen magasabb összegű kötelező tartalékba a működési tartalék, illetve a likviditási és kockázati céltartalékok bizonyos részének beszámítását. Ebből viszont felismerhető 4

5 az az egyértelmű jogalkotói szándék is, hogy a saját tevékenységi tartalék alapvetően technikai funkciójú tartalékból lényegében egy, a minimális tőkeszükségletet szavatoló tartalékhoz váljon hasonlóvá. A tartalékolási kötelezettség előírásának célja a jelenlegi szabályozás fényében elsődlegesen az, hogy csak azok a pénztárak indítsanak saját járadékszolgáltatást, amelyek számottevő tartalékaik révén működésüket, és ezáltal a folyamatos járadékszolgáltatást hosszabb távon is biztosítani tudják. ad 3. Az Mpt január 1-jéig hatályos 27. (2) bekezdése szerinti életjáradék-szolgáltatásokra kialakított, a Rendeletben megfogalmazott egyes követelményeket nem lehet összeegyeztetni az Mpt. 30/A. -ának (1) bekezdésében szereplő módszerrel. Az új járadékszámítási módszer nem alapoz a bér és fogyasztói árindexekre, a befektetési hozamokra vonatkozó hosszú távú feltételezésekre, illetve az egyéni számlák értékét alakító egyéb körülményekre vonatkozó becslésekre. Az Mpt. 30/A. (1) bekezdése szerinti járadékszámítási módszer tükrében demográfiai tartalékot nem kell képezni, mert az Mpt. hatályos szabályai szerint a járadék megállapításával a pénztárak halandósági kockázatot nem vállalnak. A Rendeletet a magasabb rendű jogszabály, az Mpt. hatályos rendelkezéseivel összhangban értelmezve az MNB a szolgáltatási szabályzat engedélyezési eljárása során nem kéri számon a Rendelet 3. (1) bekezdésének a járadéktípusok meghatározására vonatkozó szabályát, a 3. (3) bekezdésének a) és c) pontját (jelenértékszámítás és technikai kamatláb), a 4. biztosításmatematikai szabályait, valamint a 10. -nak a demográfiai tartalékra vonatkozó előírásait sem. A hatályos Rendelet már nem tartalmaz a normafedezetre és a hozamkiegyenlítésre vonatkozó hivatkozásokat, de valóban vannak olyan előírások, amelyek már 2015 előtt sem voltak aktuálisak. Ilyen pl. a 4. (2) bekezdésében szereplő jóváírási szabály, amely az elszámoló egységes nyilvántartás bevezetése miatt veszítette el a jelentőségét. Az ilyen rendelkezésekre szintén az az elv vonatkozik, hogy a törvénnyel összhangban nem értelmezhető rendeleti szabályok formális hatályon kívül helyezés nélkül is alkalmazhatatlanok. ad 4. A Rendelet 3. (7) bekezdése, miszerint Járadékszolgáltató pénztár esetében a szolgáltatás megkezdése előtt legalább egy évvel meg kell határozni a (3) bekezdésben [a szolgáltatási szabályzat kötelező tartalmi elemeiként] felsoroltak pontos értékét, összhangban volt az Mpt december 31-ig hatályos 32. (2) bekezdésével. E szabály ugyanis kimondta, hogy ha a pénztár valamely járadékát saját maga kívánja folyósítani, úgy ehhez huszonötezer fő alatti taglétszám esetén legalább 3 évvel, egyéb esetben 1 évvel a szolgáltatás megkezdése előtt be kellett szereznie a Felügyelet engedélyét. Az Mpt. jelenleg hatályos 32. (2) bekezdése értelmében azonban amely időkorlátot már nem tartalmaz a Felügyelet engedélye alapján a szolgáltatás az engedély birtokában azonnal megkezdhető. A Rendelet idézett a szolgáltatás megállapításának biztosításmatematikai szabályai cím alatt elhelyezett 5. - a alapján pedig a járadékelőleg rendeltetése az volt, hogy áthidalja azt az időszakot, ami az életjáradék bér- és fogyasztói árindexre és a befektetési hozamokra vonatkozó hosszú távú feltételezések alapján, a speciális indexálási szabályra is tekintettel, bruttó jelenérték-számítással történő megállapításának esetleges biztosításmatematikai nehézségei miatt keletkezett. Előbbiek alapján a járadékelőleg folyósításának feltételéül szabott, a szolgáltatás meg nem állapíthatóságának lehetséges oka alapvetően a Rendelet ai szerinti biztosításmatematikai indokokon állhatott. A járadékelőlegre vonatkozó szabály így az egyszerűbb járadékmegállapítás miatt elveszítette alkalmazhatóságának talaját, mivel jelenleg biztosításmatematikai indokok a szolgáltatás megállapíthatóságát már aligha akadályozhatják. Az Mpt. hatályos szabályainak tükrében ezért a Rendelet helyes értelmezése az, hogy a szolgáltatási szabályzat jóváhagyását követően azonnal meg lehet kezdeni a járadékfizetést, mivel a 3. (7) bekezdésben foglaltak ellentétesek az Mpt. jelenleg hatályos 32. (2) bekezdésében foglaltakkal és azok biztosításmatematikai indokokkal sem támaszthatóak alá. Az Mpt. 30/A. (1) bekezdése alapján ugyanis a Rendelet 3. (3) bekezdésében foglaltak már csak egy halandósági táblát és egy egyszerűsített képletet jelentenek, amelyben az egyéni szolgáltatási számlaegyenleg kerül elosztásra a hátralévő várható élettartammal, és az így kapott összeg csökken(het) a folyósítási költségekkel. Budapest, december 12. 5