Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina Adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához

Átírás

1 Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina Adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához Στοιχεία των ελληνικής καταγωγής αξιωματικών της ονγγρικής επανάστασης του

2 Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina Adalékok az , évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához Στοιχεία των ελληνικής καταγωγής αξιωματικών της ουγγρικής επανάστασης του

3 Το χειρόγραφο ολοκληρώθηκε: Uzsa, 21 Αυγούστου Έτοιμο προς εκτύπωση: Βουδαπέστη, 23 Οκτωβρίου Copyright Dr. György Antal Diószegi και Krisztina Diószegi Επιμέλεια: Gyöngyi Szoboszlai Dr. Diószeginé Μετάφραση: Βασίλης Στεφόπουλος Εξώφυλλο: Sterio Károly ( ): Budavár ostroma 1849 májusában, 45,5x36,5 cm, ltsz.: ,Λάδι σε ύφασμα. 2η συπληρωμένη, βελτιωμένη και τροποποιημένη έκδοση Βουδαπέστη A Görög Kultúráért Alapítvány Ίδρυμα Για τον Ελληνικό Πολιτισμό The Foundation fó r the Greek Culture 1142 Budapest, Dorozsmai út 45. Bankszámla: Adószám: wvw.greekfoutidation.hu

4 Kézirat lezárva: Uzsa, augusztus 21. Nyomdakész állapot: Budapest, október 23. Copyright Dr. Diószegi György Antal és Diószegi Krisztina Olvasólektor: Dr. Diószeginé Szoboszlai Gyöngyi Fordította: Stefopoulos Vasilis Kiadó: A Görög Kultúráért Alapítvány Felelős kiadó: Angelidisz Vaszilisz Megjelent a PART-2001 Kft. gondozásában Tördelés, grafika: Czető Zsolt Címlapkép: Sterio Károly ( ): Budavár ostroma 1849 májusában, olaj, vászon - 45,5x36,5 cm, ltsz.: Budapesti Történeti Múzeum - Fővárosi Képtár 2. bővített jav íto tt és átdolgozott kiadás ISBN Budapest, 2010.

5 A Görög Kultúráért Alapítvány köszönetét fejezi ki a Görög-Ciprusi- Magyar Baráti Társaság és a Makedón Interkulturális Egyesület segítségéért a könyv kiadását illetően. Egyben köszönetünket fejezzük ki Andreas Stamatopoulos történész - újságíró úrnak, hogy a könyv görög nyelvű fordításának lektorálásával segítette munkánkat. Το «Ίδρυμα για τον Ελληνικό Πολιτισμό στη Βουδαπέστη» θέλει να ευχαριστήσει τον Ελληνικό-Κυπριακό-Ουγγρικό Σύλλογο Φιλίας και τον Μακεδονικό Διαπολιτιστικό Σύλλογο για την βοήθεια τους στην έκδοση του βιβλίου. Επίσης θέλουμε να ευχαριστήσουμε ιδιαιτέρως τον ιστορικόδημοσιογράφο Ανδρέα Σταματόπουλο που αφιλοκερδώς έκανε την επιμέλεια του κειμένου. Budapest Főváros XI. Kerület Görög Kisebbségi Önkormányzat Újbuda Magyarországi Görögök Kutatóintézete Fővárosi Közgyűlés Esélyegyenlőségi, Foglalkoztatáspolitikai és Kisebbségi Bizottsága Fővárosi Görög Önkormányzat 4

6 Az az anyag, melyet a szerző ebben a könyvben összegyűjtött, jelentős történeti adattárat képez a magyarországi görög diaszpóra mai és eljövendő nemzedékei számára. A könyv lapjain megjelennek az első magyarországi görög diaszpóra elvei, eszményei és erkölcsi értékrendje. Az első nemzedékek leszármazottai az es magyar forradalom és szabadságharc idején, nem haboztak életüket áldozni új hazájukért és a szabadságért. Az első görög diaszpóra elveire, eszményeire és erkölcsi értékeire való utalás aktuális és szükséges napjainkban, amikor, mint ismeretes, ezeket az értékeket nihilista, veszélyes eszmék nevében olyan kisebbségek vonják kétségbe, amelyek visszaélnek a szabadsággal, emberi jognak tekintik az arcátlanságot, szabadságnak a törvénytelenséget, és közjónak az anarchiát. Alexandros Desypris ezredes A budapesti Görög Nagykövetség véderőattaséja Στο βιβλίο αυτό τα ιστορικά στοιχεία τα οποία συγκέντρωσε ο συγγραφέας αποτελούν αξιόλογο διαχρονικό αρχείο για τις σύγχρονες και μελλοντικές γενεές της Ελληνικής Διασποράς της Ουγγαρίας. Μέσα από τις σελίδες του βιβλίου αναδεικνύονται οι αρχές, τα ιδανικά και οι ηθικές αξίες των Ελλήνων της πρώτης Ελληνικής Διασποράς στην Ουγγαρία, οι απόγονοι των οποίων δε δίστασαν να θυσιάσουν και τη ζωή τους, ως άξιοι συνεχιστές των παραδόσεων, κατά την Ουγγρική Επανάσταση του , ως χρέος τη νέα τους πατρίδα και από αγάπη προς την ελευθερία. Η αναφορά στις αρχές, τα ιδανικά και τις ηθικές αξίες των Ελλήνων της Πρώτης Διασποράς είναι μια επίκαιρη και αναγκαία παρέμβαση στις μέρες μας, διότι είναι γνωστό ότι οι ηθικές αξίες σήμερα αμφισβητούνται από μηδενιστικές αντιλήψεις και θεωρίες από επικίνδυνες μειοψηφίες, οι οποίες καταχρώνται το δικαίωμα της ελευθερίας, θεωρούν την αυθάδεια ως δικαίωμα, τη παρανομία ως ελευθερία και την αναρχία ως ευδαιμονία. Στρατιωτικός Ακόλουθος Ελληνικής Πρεσβείας Βουδαπέστης Συνταγματάρχης Αλέξανδρος Δεσύπρης 5

7 Απόφθεγμα: «Γίνε δημιουργός του κόσμου και όχι καταναλωτής του.» Πρόλογος Το 14 αιώνα η τούρκικη απειλή γινόταν ολοένα πιο φανερή. Την άνοιξη του 1366 ο Βυζαντινός αυτοκράτορας Ιωάννης Ε Παλαιολόγος ζήτησε τη βοήθεια του Ούγγρου βασιλιά Λουδοβίκου του Μέγα στην επίτευξη της Ένωσης των Εκκλησιών, ελπίζοντας ότι η Δύση θα τους συμπαρασταθεί στην αντιμετώπιση των κατακτητών. Το 1439 στη Ρώμη ο Πάπας με τον πατριάρχη του Βυζαντίου αποφάσισαν την Ένωση των Εκκλησιών (λύνοντας τα προβλήματα λόγω Σχίσματος του 1054), διότι η 700μελής βυζαντινή αποστολή σχεδόν παρακαλούσε για τη βοήθεια της Δύσης. Στην πράξη όμως η Ρώμη δεν έστειλε στρατό ενάντια των Οθωμανών. Επιπλέον, λόγω της προδοσίας των Βενετών (πήραν ένα χρυσό για κάθε τούρκο στρατιώτη που μετέφεραν με τα γαλιόνια τους) ο ουγγρικός στρατός του Ιων. Ουνιάδη (Hunyadi) ηττήθηκε βαριά στη μάχη της Βάρνας στις 10 Νοεμβρίου 1444 (εκεί πέθανε και ο τότε βασιλιάς των Ούγγρων). Η προδοσία αυτή ήταν ιδιαίτερα επονείδιστη, γιατί στις 6 Ιουλίου ακόμα ο Ούγγρος βασιλιάς πληροφορήθηκε ότι ο βενετικός στόλος έχει ξεκινήσει προς την Καλλίπολη στις 22 Ιουνίου, να υποστηρίξει τον ουγγρικό στρατό. Η καταστροφή στη Βάρνα εξηγείται με την φιλαργυρία των Βενετών. Η ήττα τερμάτισε τις βαλκανικές εκστρατείες του μεγαλύτερου στρατηγού της εποχής εκείνης, του Ούγγρου Ιωάννη Κορβίνου Ουνιάδη. Όλα αυτά τα γεγονότα συνέβαλαν ιδιαίτερα στις εξελίξεις 9 χρόνια μετά. Οι στρατηγικές και πολιτικές ικανότητες του Ουνιάδη πράγματι εμπόδιζαν με πολλούς τρόπους την ευρωπαϊκή επέκταση των τούρκων το 15 αιώνα. Ένα ελληνικό δημοτικό τραγούδι εξιστορεί τη μάχη της Βάρνας και την ένδοξη μνήμη του «Γιάγκου Ρωμαίου», του Ιωάννη Ουνιάδη δηλαδή, που οι εκστρατείες του ενάντια των Οθωμανών σήμαιναν την μόνη ελπίδα για τους λαούς των Βαλκανίων, και κυρίως για τους Έ λληνες.(1) Η προβλέψιμη πολιτική και οι πρωτοβουλίες της Ουγγαρίας ωστόσο δεν είχαν ως αποτέλεσμα την σύμπραξη των ευρωπαϊκών λαών. Ενενήντα περίπου χρόνια αργότερα, μετά την Άλωση το 1453 χιλιάδες έλληνες-ορθόδοξοι μετανάστες εμφανίστηκαν και βρήκαν καταφύγιο και νέα πατρίδα στην φιλόξενη Ουγγαρία. Στην ουγγρική κοινή γνώμη στις αρχές του 16ου αιώνα επικρατούσε ακόμα η επιθυμία (ως μεγάλη δύναμη) για την απελευθέρωση ελληνικών περιοχών. Σύμφωνα με το βιβλίο «Περί παρακμής της Ουγγαρίας» του György Szerémi, το 1514 ο μονομάχος του Βελιγραδιού György Dózsa 6

8 Mottó: Teremtője legyél a világnak, ne fogyasztója. Előszó A XIV. századra súlyos árnyékká vált a Balkánon a török előretörés: V. (Palaiologosz) Ioannesz bizánci császár 1366 tavaszán érkezett Budára, hogy Nagy Lajos lovagkirályunk közvetítő segítségét kérje abból a célból, hogy létrejöjjön az egyházi unió, melynek eredményeként a Nyugat segítségét remélte a hódítók ellen ben a római pápa és a bizánci császár és pátriárka helyreállította az egyházi uniót (helyrehozandó az 1054-es egyházszakadás okozta konfliktusokat), mivel a 700 fős bizánci görög küldöttség szinte már könyörgött Rómában Bizánc megsegítéséért. Azonban ez csak formalitásnak bizonyult, hiszen Róma végül nem küldött felmentő sereget a törökökkel szemben. Sőt, Velence árulása folytán (egy aranyat kaptak a velencei hajósok minden egyes, a gályáikon átszállított török katonáért) a Hunyadi János vezette magyar sereg november 10-én súlyos vereséget szenvedett a Várna melletti csatában (I. Jagelló Ulászló király is elesett). Ez a szószegés azért is volt különösen gyalázatos, mert július 6- án még arról értesítették a magyar királyt, hogy a velencei szövetséges hajóhad június 22-én elindult Gallipoli felé a magyar sereg támogatása céljából. A velenceiek pénzéhsége miatt következhetett be a magyar sereg megsemmisülése Várnánál: ezzel a kor legnagyobb hadvezérének, Hunyadi Jánosnak a balkáni hadjáratai véget értek. Ezek a körülmények igencsak közrehatottak a 9 ével későbbi fejleményekhez. Hunyadi János államférfiúi és hadvezéri képességei valóban sokrétű módon hátráltatták a törökök 15. századi európai térnyerését: méltó módon őrizte meg dicső személyének emlékét egy, az évi várnai csatáról szóló népies nyelvezetű görög históriás ének, mely,jangosz -ról szól. Versbeli megnevezése,fangosz Romeosz, vagyis Görög János"', a megénekelt hős Hunyadi János, akinek törökellenes hadjáratai jelentették az egyedüli reményt a Balkán népei, és főként a görögök számára. (ü A magyar politikai előrelátás egyedülálló maradt, hiszen sem ez a kezdeményezés, sem pedig a későbbiek nem teremtették meg az egységes európai fellépést: majd 90 évvel később, Bizánc törökök általi évi elfoglalása után nagy számban jelentek meg a görög menekültek Magyarországon. Igen sok görög ortodox hagyta el szülőföldjét, és talált új hazára a befogadó lelkületű magyarság körében. Az előrelátó korabeli magyar közgondolkodásban a XVI. század elején még jelen volt a görög területek fölszabadításának nagyhatalmi igénye, 7

9 (που χάρη στον αρχιεπίσκοπο Ουγγαρίας εξουσιοδοτήθηκε να λάβει μέρος στη σταυροφορία) σχετικά με τους Έλληνες και την αναγκαιότητα ενός πολέμου εναντίον των Τούρκων είπε: «Τώρα θα μπορούσαμε να εισβάλλουμε εύκολα στην Ελλάς να απαλλάσσουμε τις ελληνικές ψυχές και ν αποκτήσουμε την Κωνσταντινούπολη για το συμφέρον//προς όφελος των Πατριαρχών.» Λόγια ηθικής και γενναία, γεμάτα αποστολικής συνείδησης από έναν απλό πολεμιστή του λαού που δεν είχε σκοπούς οικονομικούς και ούτε ήθελε να εποικήσει, μόνο να απελευθερώσει. Η αξία των επιδιώξεών του προς τον Ελληνισμό είναι ακόμα μεγαλύτερη παίρνοντας υπόψη την αδιαφορία των μεγάλων δυνάμεων της Δυτικής Ευρώπης που την εποχή εκείνη πλούτισαν ιδιαίτερα με αμερικάνικο χρυσό. Οι Έλληνες εμφανίζονταν στην Ουγγαρία είτε ως πρόσφυγες είτε ως έμποροι, αλλά όχι προσκεκλημένοι (όπως συμβαίνει αντίθετα πχ. στην γερμανική εθνικότητα). Όντας «μη καλεσμένοι» - φυσικά - δεν δικαιούνταν προνόμια, τα οποία θα τους ευνοούσαν την εγκατάσταση. Οι Έ λληνες όμως ούτε που τα χρειάζονταν. Η διαφορά βασίζεται στο γεγονός ότι ο αγροτικός πληθυσμός κατά την ιστορία (σε εποχές καλύτερες) ανέκαθεν υπήρξε αξία προστατευόμενη, διότι η ασχολίες τους απαιτούν ιδιαίτερα σκληρή εργασία, εξειδικευμένη τοπική τεχνική κατάρτιση, εμμονή και παραδοσιακό τρόπο ζωής (μετάδοση γνώσεων από γενιά σε γενιά). Οι έμποροι αντίθετα, ποτέ δεν χρειάζονταν προστασία, επειδή η ουσία του εμπορίου είναι πάντα να βρεθούν - αυτόνομα, πρακτικά και με προσαρμοστικότητα - οι τρόποι και οδοί προσέγγισης, με μια αίσθηση στις κατάλληλες ευκαιρίες (ή υπολογίζοντας την αναλογία ρίσκου και κέρδους), και όλα αυτά σύμφωνα με την επικαιρότητα (κάποτε με σοφία, ορθή κρίση και εγκράτεια), να εισπράξουν μακροπρόθεσμα κέρδη. Οι Έλληνες έμποροι λοιπόν του 16ου- 18ου αιώνα κατά το πλείστο πετύχαιναν τη σωστή αναλογία κατά την εμπορική εξάπλωσή τους στην Ουγγαρία. Να φέρουμε παράδειγμα τους Έλληνες της πόλης Tokaj (Τόκα'ΐ): στην πύλη του εμπορικού οίκου τους από το 18 αιώνα ακόμα υπάρχει το οικόσημο της ελληνικής κομπανίας με τον αριθμό 4, που συμβολίζει το εύλογο κέρδος των 4% που εισέπρατταν κατά τη διάρκεια της εμπορικής τους δραστηριότης (Ισως να μην είχαμε οικονομική κρίση στις μέρες μας αν οι παράγοντες της παγκόσμιας οικονομίας, οι τράπεζες, ασφαλιστικές, προμηθευτές και έμποροι θα αρκούνταν στα 4%, στο κέρδος των 4%!) Η σημασία των Ελλήνων εμπόρων αυξανόταν συνεχώς. Το 17 αιώνα προμήθευαν και τον ηγεμόνα και την ηγεμονική αυλή. Στα 1636 ο ηγεμόνας της Τρανσυλβανίας Γεώργιος Ρακότσι Α τους παραχώρησε προνόμιο: οι ελληνικές κομπανίες π.χ. των πόλεων Gyulafehérvár (πρωτεύουσα της Τρανσυλβανίας - σ.τ.μ.) και Μπρασόβ απέκτησαν δικαιώματα στη διοίκηση και στη δικαιοδοσία.(2) Πρώτη απόδειξηγτης σημαντικής παρουσίας τους στην περιφέρεια

10 melyet egy érdekes adalék is megerősít. Szerémi György,Magyarország romlásáról szóló könyve szerint 1514-ben a nándorfehérvári bajvívó Székely/Dózsa György (aki keresztes hadjáratra kapott fölhatalmazást Bakócz Tamás esztergomi érsek tevékenysége révén) a görögök kapcsán azt mondta a török elleni harc szükségességéről: M o s t könnyen be tudunk nyomulni Görögországba, hogy a keresztény lelkeket feloldozzuk s megszerezzük Konstantinápoly városát a pátriárkák javadalmára. Bátor és igaz erkölcsi küldetéstudat egy egyszerű székely közvitéz szájából: nem gazdasági célok vezették, nem gyarmatosítani akart, hanem fölszabadítani! Emeli tisztalelkű szándéka értékét, hogy ezen időszakban az amerikai arany által igen gazdaggá lett Nyugat-Európa hatalmasságai bizony közömbösek maradtak a görög nemzet sorsa iránt! A görögök menekültekként érkeztek, nem pedig vendégként hívták be őket (ez utóbbira jó példa a németajkú földműves népesség többszöri magyar földre érkezése a XVIII. században): ennek a be nem hívás - nak a folytán a görögök természetesen nem is élvezhették a hospeseknek nyújtott kedvezményeket, ami a letelepedésüket segíthette volna. De ezen görögöknek erre nem is volt szükségük. A különbség abból adódik, hogy a mezőgazdasági termelő munkát végző parasztember a történelem folyamán (jobb korokban) az észszerűség okán mindig is védendő értéket jelentett, hiszen igen kemény munkát és különleges helyi szakértelmet, és kitartást, áthagyományozott életmódot (nemzedékenkénti tudásátadás) feltételezett földet éltető művelési tevékenységük. Viszont a kereskedőket sosem kellett támogatni, hiszen az üzletelő világ lényege a történelem során mindig is az volt, hogy (vállalva a döntési kockázatot) öntevékenyen, rugalmas látásmóddal, élelmesen megtalálja a maga haszna elérésének útjait, módjait, ráérezve az éppen adódó lehetőségekre (jobb esetben kiszámolva a kockázat-haszon mértékét), s ezt koronként változó módon (időnként bölcs és belátó mértéktartással) téve akár hosszú távú hozamra tegyen szert. Nos, a XVI-XVIII. századi görög kereskedők többnyire megtalálták ezt a helyes arányt a magyarországi kereskedelmi térhódításuk során. Jó példa erre Tokaj városának görög kereskedői: a Rákóczi út 56. szám alatti XVIII. századi görög kereskedőház kapuíve felső részén szintén látható a görög kompánia kereskedőjelvénye, és itt egy emléktábla is őrzi kereskedői tisztességük emlékét, mely szerint 4%-os tisztességes haszonnal végezték kereskedelmi tevékenységüket. (Talán az teremtene rendet a mai gazdasági válsággal sújtott világunkban, ha az üzleti világ globális szereplői, a bankok, biztosítók, szolgáltatók, kereskedők is beérnék a 4%-os nyereséggel!) A görög kereskedők növekvő jelentőségét jól mutatja, hogy a XVII. században még a fejedelmi udvarnak is szállítottak ban I. Rákóczi György erdélyi fejedelem privilégiumban részesítette a görög kereske- 9

11 Hegyalja Ανω Ουγγαρίας είναι το γεγονός ότι στα 1640 οι συντεχνίες της πόλης Kassa (σήμερα Κόσιτσε - σ.τ.μ.) διαμαρτυρήθηκαν πολυάριθμες φορές εναντίον των Ελλήνων. Υπήρχαν και Έλληνες έμποροι που ήθελαν να πολιτογραφηθούν στη Kassa. Το 1663 στα περίχωρα της πόλης ήδη διέθεταν ιερ έα.(3) Οι εμπορικές διαδρομές των Ελλήνων ήταν είτε Μπρασόβ - ΚοΙοζβνέΓ-Οραντέα-ΟεύΓεεεη-Βιέννη-Νυρεμβέργη, είτε Kassa-Lvov- Λούμπλιν-Βαρσοβία-Danzig. Χάρη σ αυτούς διάσημα τοπικά προϊόντα (αλάτι και ξύλο του Μαραμούρες, βοοειδές Ανατολικής Ουγγαρίας, οίνος ΒΑ Ουγγαρίας/Τοκάΐ) έφτασαν στο εξωτερικό.(4) Στα 1667 ο βασιλιάς ΛίποτΑ' παραχώρησε ειδικά Προνόμια στους Έλληνες: ενώ δεν μπόρεσαν να εγκατασταθούν στις ελεύθερες βασιλικές πόλεις, αλλά τους εξασφάλιζε προϋποθέσεις για την αγορά κτιρίων, το εμπόριο με τούρκικα είδη και την εκλογή δικό τους δικαστή στα βασιλικά κτήματα (Szatmár, Németi, Nagykálló)(5). Το προνόμιο αυτό ενισχύθηκε με απονομή τίτλου ευγενείας σε Έλληνες του Debrecen το Οι περισσότερες ελληνικές οικογένειες κατέφθασαν από τα Σέρβια και την Κοζάνη, όπως, για παράδειγμα, και οι Charis/Szerviczky (το δεύτερο, ουγγρικό επίθετο δηλώνει τον τόπο καταγωγής, τα Σέρβια νομού Κοζάνης): ο πρώτος πρόγονος Παπαδήμος Χάρης ήταν παρών στη ΒΑ Ουγγαρία ήδη από το 1658(6). Όλο και πιο σημαντική εμπορική πόλη γινόταν και το Debrecen. Στα πλαίσια της φεουδαρχικής κοινωνίας ήταν μεγάλης σημασίας επίτευγμα όταν ο βασιλιάς Λίποτ Α ενίσχυσε το προνόμιο των Ελλήνων του Debrecen με τίτλο ευγενείας: το μπλε οικόσημο φέρει ένα πράσινο τμήμα με αρνί που βοσκεί, πάνω του ένας αητός με ανοιχτά φτερά και πράσινο φυτό στο ράμφος(7). Το 1693 από το Debrecen, και αργότερα το 1705 από το Szatmár και Németi όλο και περισσότεροι Έλληνες μετακόμιζαν στην πόλη του Τοκάΐ και στη Βορειοανατολική Ουγγαρία γενικότερα, όπου από τα μέσα του 17ου αιώνα σχηματίστηκε η ελληνική κοινότητα(8).η ίδια διαδικασία παρατηρείται και στις πόλεις Gyöngyös, Eger και Miskolc. Μετά την ανακατάληψη της Βούδας το 1686 μεγάλος αριθμός Ελλήνων κατέφθασε στην Ουγγαρία, κυρίως από τη Μακεδονία και την Ήπειρο. Έπαιρναν σημαντικότατο ρόλο στο διεθνές εμπόριο ανάμεσα στις αγορές του Λεβάντε και την αυτοκρατορία των Αψβούργων. Το 1748 οι κυριότερες κομπανίες τους στην Ουγγαρία λειτουργούσαν στις πόλεις Diószeg, Eger, Eszék, Gyöngyös, Kecskemét, Miskolc, Tokaj, Πέστη, Pétervárad και Világosvár. Την περίοδο καταγράφονταν 580 έλληνες έμποροι στην Ουγγαρία<9). Οι Τούρκοι το 1769 κατέστρεψαν την διάσημη και πλούσια βορει- 10

12 dőket: Gyulafehérvár és Brassó görög kompániáinak bizonyos irányítóiigazságszolgáltatási jogköre le tt.(2) Első komolyabb felvidéki jelenlétüket mutatja az, hogy 1640-ben a kassai céhek (szabók, gombkötők, csizmadiák) számos alkalommal tiltakoztak a görögök ellen. Voltak olyan görög kereskedők is, akik polgárjogért folyamodtak Kassán ban Kassa külvárosában már papjuk is volt a görögöknek. <3) A görög kereskedelmi útvonal Brassó-Kolozsvár-Nagyvárad- Debrecen-Bécs-Nümberg illetve Kassa-Lemberg-Lublin-Varsó-Danzig irányába haladt. Máramaros sója, fája, Tiszántúl szarvasmarhája, Hegyalja bora ezen jutott külföldre.(4) 1667-ben I. Lipót kiváltságlevélben biztosította a görögök számára a kereskedés szabadságát: szabad királyi városokban nem telepedhettek meg, de biztosította a feltételeket ahhoz, hogy a királyi kincstári birtokokon (Szatmár, Németi, Nagykálló) házat vehessenek, török árukkal kereskedhessenek, és saját bírót választhassanak.(5) Ezt a privilégiumot a debreceni görögök számára 1690-ben címeradománnyal megerősítette). A legtöbb görög család görög földről, a Thesszaloniki közelében fekvő Szervia és Kozani városokból érkezett: jó példa erre felmenőink közül a Charis/Szerviczky-család (magyar nevük a Szerviából származás öröksége), melynek első görög őse, Papademus Charis már 1658-ban jelen volt Hegyalján. (6> A kereskedelmi verseny egyre fontosabb területe lett Debrecen is. Nagyjelentőségű eredmény volt például a feudális társadalom viszonyai között az is, amikor I. Lipót a debreceni görögök privilégiumát 1690-ben címeradománnyal erősítette meg: e címer kék színű katonai pajzsának zöld mezőjében jobbra fordult bárány legel, felette kiterjesztett szárnyú és fejét jobbra fordító sas a csőrében zöld növényt tart. <7) 1693-tól kezdve innen, Debrecenből, és 1705-ben pedig Szatmárból és Németiből kerültek át több hullámban és nagyobb számban a görögök Tokaj-Hegyaljára, ahol már a XVII. század közepétől kezdődően kialakult a görög közösség. (8> Ugyanez a folyamat Gyöngyös, Eger és Miskolc görög közösségiben is végbement. Buda 1686-os visszafoglalása után is számos görög érkezett Magyarországra, leginkább Ipiroszból és Makedóniából. Jelentős szerepük volt a nemzetközi közvetítő kereskedelemben is: a levantei piacok és a Habsburg Birodalom között részben az ő révükön bonyolódott a kereskedelem ban a legjelentősebb magyarországi kompániáik Diószeg, Eger, Eszék, Gyöngyös, Kecskemét, Miskolc, Tokaj, Pest, Pétervárad és Világosvár településein működtek ben mintegy 580 önálló görög kereskedőt tartottak számon M agyarországon.(9) 11

13 οηπειρωτική Μοσχόπολη. Οι περισσότεροι κάτοικοι εγκαταστάθηκαν στο λεκανοπέδιο Καρπαθίων. Από τότε αυξήθηκε η ενοικίαση κτημάτων από Έλληνες. Το εμπόριο των ουγγρικών γκρι βοοειδών συνδέθηκε με τους Έλληνες. Εκτός από την κατοχή καραβανιών εμπορίου νοίκιαζαν καταστήματα, σφαγεία, ασχολούνταν με κτηνοτροφία, ακόμα και με δανεισμό χρήματος. Απόδειξη της εξάπλωσής τους είναι ότι τα καραβάνια τους ανάμεσα 1650 και 1850 απασχολούσαν περίπου ένα εκατομμύρια άτομα(10). Για την καθημερινότητα και τον τρόπο ζωής των Ελλήνων εμπόρων ο Miklós Surányi γράφει με εκφραστικότητα: «Οι Έλληνες ήταν ιδιαίτερα μεγαλοπρεπείς. Οχι και πολύ μετριόφρονες σαν έμποροι, μα ακούραστοι και φιλόδοξοι: άρχισαν με μικρεμπόριο, περνούσαν από αδιάβατους δρόμους και περιοχές με τ άλογα και τα ξεχαρβαλωμένα κάρα τους, να τους χτυπά πότε ο ήλιος πότε το τσουχτερό κρύο, συνέχεια πιθανολογούσαν και έστυβαν το μυαλό τους, έμαθαν τη γλώσσα της καινούριας πατρίδας, έκαναν οικογένεια και ρίζωσαν.»(π) Η αυτοκράτειρα Μαρία Θηρεσία το 1774 σε διάταγμα υποχρέωσε τους Έλληνες (που είχαν πρωταγωνιστικό ρόλο τότε στο εμπόριο ολόκληρης της Ουγγαρίας) να ορκιστούν πίστη, να εγκατασταθούν στο νέο τόπο με την οικογένειά τους και να καταβάλλουν σημαντικό ποσό, με προθεσμία το τέλος του χρόνου. Σε περίπτωση μη τήρησης των προϋποθέσεων πλήρωναν πρόστιμο 100 χρυσών. Όσοι αρνούνταν να ορκιστούν πίστη, τους δήμευαν το κατάστημα και τα εμπορεύματα(12). Το διάταγμα είχε διπλή συνέπεια: αφενός πολλοί εγκατέλειψαν τη χώρα, η πλειοψηφία όμως αποφάσισε να εγκατασταθεί μόνιμα. Έλληνες έμποροι ήταν παρόντες στα σημαντικότερα ουγγρικά αστικά κέντρα και κωμοπόλεις, όπως στο Μπρασόβ, Eger, Gyöngyös, Hódmezővásárhely, Karcag, Kecskemét, Komárom, Miskolc, Σίμπιου, Πέστη-Βούδα, Sopron, Szentes, Τοκάΐ, Τιμισοάρα, Νόβι Σαντ, Vác. Από τα μέσα του 18ου αι. ξεκίνησε η φυσική αφομοίωση η οποία, μαζί με τα παραπάνω φαινόμενα οδήγησαν σε πτώση του αριθμού των Ελλήνων. Αλλά πώς έγιναν οιέλληνες έμποροι, πολεμιστές του αγώνα της ανεξαρτησίας; Το να είναι κανείς Έλληνας έμπορος χρειαζόταν τόλμη, αφοσίωση και ανδρεία, διότι το εμπόριο μεγάλων αποστάσεων το αιώνα έκρυβε πολλούς κινδύνους: τα εμπορεύματα και τα χρήματα χρειάζονταν προστασία από ένοπλους ληστές αλλά ακόμα και από μόνιμους στρατούς. Αυτό το αγωνιστικό πνεύμα οδήγησε πολλές ελληνικές οικογένειες να λάβουν ενεργά μέρος σε μάχες ενάντια των Τούρκων ήδη από τα τέλη του 17ου αιώνα. Είναι σημαντικό γεγονός ότι ο Emánuel Charis/Szerviczky (1658-?) αγωνίστηκε και πριν από το 1690, διότι υπήρχαν σίγουρα και άλλα μέλη οικογενειών ελληνικής καταγωγής, που πήραν επίσης μέρος στους απελευθερωτικούς αγώνες των Ούγγρων(13λ Στην πόλη των Σερβίων Κοζάνης το επώνυμο Szerviczky (Σέρβι- 12

14 1769-ben a törökök lerombolták a híres és gazdag észak-ipiroszi Moszhopoliszt: lakóinak nagy része a Kárpát-medencében telepedett meg. Ekkortól jelentőssé vált a görögök mezőgazdasági pusztabérlési tevékenysége: a magyar szürkemarha kereskedelem jelentős részét ekkor a görögök bonyolították. Ekkor már a karavánkereskedelem mellett boltokat, mészárszékeket béreltek; állatokat tartottak; sőt, pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak. Térnyerésüket jól mutatja, hogy az általuk űzött karavánkereskedelem között kb. 1 millió embert mozgatott m eg.(10) De mit is jelentett a hétköznapokban görög kereskedőnek lenni? Surányi Miklós igen érzékletesen így írt erről a görög kereskedelmi létformáról:,jcülönösen nagyszerű emberek voltak a görögök. Nem valami szolid kereskedők, de fáradhatatlan és nagyratörő nép, kicsinyben kezdték el az adás-vevést, lóháton és nyikorgás szekéren járták be az úttalan utakat, süttették magukat a perzselő Nappal, dideregtek a csikorgó szélben, spekuláltak, törték az eszüket, megtanulták az új haza nyelvét, családot alapítottak, és meggyökeredzettek. (11) 1774-ben Mária Terézia előírta a hűségeskü letételét a Magyarország kereskedelmi életét ekkoriban szinte teljességben uraló görögöktől: a család behozatalához és jelentős pénzösszeg lefizetéséhez kötötték ez aktust, melynek elmaradása esetére 100 arany bírságot helyeztek kilátásba. Határidőként pedig az év utolsó napját határozták meg. Nagy összegű pénzhez kötötték a hűségeskü letételét, és aki nem ezt tette, annak boltját és áruját elkobozták. (12> Emiek hatása kettős volt: egyrészt sokan távoztak az országból, a többség viszont a magyarországi végleges letelepedést választotta. Városainkban és jelentősebb mezővárosainkban jelen voltak a görög kereskedők (pl. Brassó, Eger, Gyöngyös, Hódmezővásárhely, Karcag, Kecskemét, Komárom, Miskolc, Nagyszeben, Pest-Buda, Sopron, Szentes, Tokaj, Temesvár, Újvidék, Vác). A XVIII. század második felétől megkezdődött a természetes beolvadás, ami a fenti folyamatokkal együtt a görögség létszámának csökkenéséhez vezetett. De hogyan is lettek a görög kereskedőkből magyar szabadságharcosok? A görög kereskedőknek bátornak is kellett lennie: a távolsági kereskedelem sok kockázatot jelentett, hiszen meg kellett védeni az árut, és az ellenértéket jelentő pénzt az útonállóktól, és sokszor a reguláris katonaságtól is. A XVI-XVIII. században a kereskedelem még fizikai helytállást, bátorságot is feltételezett: a karavánkereskedelem során különösen fontos volt a bátor fellépés az útonállókkal való szembekerülések esetén. E küzdőszellem mutatkozott meg abban, hogy volt olyan görög család, amelyik már a XVII. század végén részt vállalt a törökellenes harcokban is. A görög Charis/Szerviczky Emánuel (1658-?) részt vett a törökellenes harcokban már 1690 előtt. Ez igen fontos adat, mert biztosan 13

15 τσκι) - που σχηματίστηκε στα ουγγρικά και δηλώνει πόλη καταγωγής - είναι γνωστό ακόμα και σήμερα ανάμεσα στους διανοούμενους, επειδή γίνονται αξιόλογες έρευνες για την ανίχνευση των οικογενειών που αναγκάστηκαν να εγκαταλείψουν τα πατρικά εδάφη το 17 αιώνα. Ας σημειωθεί, ότι το επώνυμο αρχικά ήταν Παπαδήμος (οι μελετητές τοπικής ιστορίας σήμερα με το ίδιο όνομα αναφέρονται στην οικογένεια, ενώ στην πόλη συναντάμε οδό, κτήμα Παπαδήμου, και μία αναμνηστική πλάκα στον τοίχο ενός κοντινού ναού αφιερωμένη στον ηρωικό αξιωματικό του στρατού Παπαδήμο). Τα μέλη της οικογένειας ωστόσο στην Ουγγαρία χρησιμοποιούσαν το βαφτιστικό «Χάρης» για οικογενειακό όνομα (αργότερα και ως ευγενικό επώνυμο με τη μορφή kariszi/charisí). Γνωρίζουμε για_την συμμετοχή πολλών Ελλήνων στην εξέγερση ευγενών του 1809, οι οποίοι αγωνίστηκαν με ανδρεία στη μάχη του Győr ενάντια του Ναπολέοντα. Ο György Charis/Szerviczky ο πρεσβύτερος (?- 1833) μεσαιοκτηματίας από το Τοκάΐκαι ο αδερφός του Márton ο νεώτερος από το Tolcsva είναι μόνο δύο από τους μαχητές ελληνικής καταγωγής. Υπήρξαν ευγενείς Γ κατηγορίας που σημαίνει ότι εισέπρατταν φιορίνια μισθό ετησίως. Επίσης πήραν μέρος στις μάχες ο János και ο György Karátsonyi από το Τοκάΐ. Κορυφαία εκδήλωση πατριωτισμού των οικογενειών Charis/Szerviczky και Karátsonyi είναι ότι ήταν πρόθυμοι να χύσουν το αίμα τους για την νέα πατρίδα(14). Για τη μάχη του Győr στις 14 Ιουνίου 1809 δεν σώζονται πολλά θετικά ιστορικά στοιχεία, γι αυτό ας μου επιτραπεί να σημειώσω λίγα λόγια γι αυτήν. Η ήττα από τους Γάλλους είναι γεγονός, μα ίσως είναι υπερβολή η «φυγή» αυτή των Ούγγρων να χαρακτηρίζεται ως αγώνας δίχως πολεμική ανδρεία ενάντια στην ισχυρότερη και πιο έμπειρη στρατιωτική δύναμη Ευρώπης(15). Ας δούμε τι γράφει ο τύπος της εποχής: Η εφημερίδα «Ειδήσεις Εσωτερικού και Εξωτερικού» (συντάκτης: Kultsár István) στις 21 Ιουνίου 1809 αναφέρεται στην γενναιότητα των Ούγγρων επαναστατών ευγενών ως εξής: «...προέλαβαν τους εχθρούς, και στις πόλεις Sárvár, Pápa και Győr τους αντιμετώπισαν τόσο ανυποχώρητα, με τόσο θάρρος, που ως ένδειξη της δοξασμένης ανδρείας τους πολλοί αναγκάστηκαν να επιστρέφουν μ ε τεράστια τραύματα.» Στην επόμενη σελίδα συνεχίζει: ο επαναστατικός στρατός της Μπρατισλάβας στις 14 Ιουνίου με 50 άτομα κατάφερε να διαλύσει την 500μελές (!) γαλλική μονάδα ιππικού, να συλλάβει 30 απ αυτούς (μαζί με έναν ανώτερο αξιωματικό) και να τους οδηγήσει έως την Βούδα και την Πέστη με θριαμβευτική πομπή. Τα παραπάνω στοιχεία αποδεικνύουν επίσης, ότι δεν ήταν η ανδρεία αυτό που έλειπε ενάντια στους Γ άλλους που προχωρούσαν ασταμάτητα σε όλη την Ευρώπη. Οι λαοί που αγαπούν την ελευθερία πάντα συμπαθούσαν ο ένας τον 14

16 van még más görög eredetű család is ebből az időszakból, akiknek tagjai szintén szerepet vállaltak Magyarország szabadságküzdelmében. <13) A görög földön lévő Szervia városában a helyi görög értelmiség tagjai ma is ismerik a származási helyként görög város nevéből magyarosított Szeiviczky-családnevet, mivel komoly kutatásokat folytatnak abból a célból, hogy megtalálják azon elvándorolt görög családok nyomát, akik a XVII. század közepén elhagyni kényszerültek szülőföldjüket. Érdekességként fontos rögzíteni az alábbiakat: az eredeti görög vezetéknév a Papademos volt (e néven emlékeznek e családra a mai görögországi Servia városának helytörténészei is: a mai napig létezik ott ugyanis Papademos utca, Papademos-földterület is, valamint az 1910-es években katonai parancsnokként vitézi érdemeket felmutató Papademos nevezetű hadtestparancsnok emlékét őrző tábla egy közeli kis görög templom falán). E görög család tagjai a következő évszázadokban mégis a,, Charis keresztnevet használták önmaguk megjelölésére (majd magyar nemesi előnév gyanánt is, kariszi/charisi formában). Az 1809-es nemesi felkelés idején már több görög eredetű családtag katonai részvételéről is van adat: a Napóleon elleni győri csatában harcoltak nagy bátorsággal. Idősebb Charis/Szerviczky György (7-1833) 1809-ben Tokajban élő középbiifokos nemesként; testvére, ifjabb Charis/Szerviczky Márton pedig Tolcsván élő nemesként vett részt a nemesi felkelésben. III. csoportos nemesek voltak, ami évi 1-2 ezer forint jövedelmet jelentett. A tokaji Karátsonyi János és Karátsonyi György szintén ott voltak a harcmezőn. A haza iránti hűség egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy a Charis/Szerviczky- és a Karátsonyi-család tagjai vérüket voltak kész áldozni új hazájukért.(14) Az június 14-i győri csatáról nem sok jót őrzött meg a történelmi emlékezet, ezért hadd szóljak néhány szót erről is a fenti, görög eredetű vitézek háborús részvételéről szóló adatok okán. A franciáktól elszenvedett vereség ténye nyilvánvaló, de talán túlzás úgy gondolni a győri futásunkra, mint vitézség híján való küzdelemre Európa legerősebb és legtapasztaltabb katonai nagyhatalma ellen.(15) Nos, nézzük, hogy mit írt a csatáról a korabeli sajtó. A Kultsár István szerkesztette Hazai és Külföldi Tudósítások június 21-i számában akként írt a magyar katonákról, a nemesi felkelő sereg vitézségéről, hogy az ellenségnek elejébe sietvén, Sárvárnál, Pápánál, Győrnél oly bátorsággal, oly állhatatossággal megvívtak, hogy vitézkedésöbiek dicsőséges jeléül sokan közülök nagy véres sebekkel visszatérni kéntelenítettek. A következő oldalon pedig arról írt, hogy a pozsonyi felkelő sereg Olgyay Boldizsár nevezetű inszurgens kapitánya június 14-én 50 emberével Koroncsónál 500 (!) francia lovas vadászt szétszórt, és harmincat (közöttük egy főtisztet) elfogott, majd Móron át Budára és Pestre vitte őket diadalmi 15

17 άλλον. Από το 1821 μέρος συγκέντρωσης για τις διαδηλώσεις συμπαράστασης υπέρ της ελληνικής Επανάστασης ήταν το καφενείο Paradicsom στην Πέστη. Εκεί οργάνωσαν Έλληνες φοιτητές την Έλληνο-Ουγγρική Λεγεώνα. Στο πανεπιστήμιο της Πέστης επίσης σχηματίστηκε παρόμοια οργάνωση. Είναι καλό παράδειγμα αλληλεγγύης και ηθικής συμπαράστασης των δύο λαών που έχουν παρόμοιο ιδεώδες ελευθερίας η νικηφόρα Επανάσταση του 21, στην οποία διάφοροι Ούγγροι εθελοντές πολεμούσαν για το σκοπό της απελευθέρωσης. Να αναφέρω δύο απ αυτούς που θυσίασαν και τη ζωή τους για την ελευθερία των Ελλήνων. Στις 16 Ιουλίου 1822 ο αγωνιστής υπολοχαγός Dessewffy πέθανε στην περιοχή της Πέτας κοντά στο Μεσολόγγι μαζί με τους συμπολεμιστές Járvay και Boti. Ενώ ο Kristóf Laszky και οι έτεροι του, μέλη του Ιερού Λόχου των Φιλελλήνων μαρτύρησαν στη μάχη της 6 Μαΐου 1827(16). Η Φιλική Εταιρία σχηματίστηκε το Ο εύπορος έλληνας έμπορος Miklós Bekella από την Πέστη και τη Βούδα ανέλαβε να διευθύνει το έργο της οργάνωσης στην Ουγγαρία. (Ανάμεσα άλλωστε υπήρξε και διευθυντής του ελληνικού σχολείου Πέστης.) Προφανώς οι ομογενείς της χώρας τον βοηθούσαν αποτελεσματικά και σε κρατικό επίπεδο, γιατί ο καγκελάριος Μέτερνιχ στις 23 Απριλίου 1815 διέταξε την παρακολούθηση των Ελλήνων εμπόρων στις περιοχές Zimony και Νόβι Σάντ. Ο Εεώργιος Λασάνης, γαμπρός του εμπόρου από την Πέστη Miklós Takácsy (Τακιατζής), υπήρξε ο στενότερος συνεργάτης του ηγέτη Αλέξανδρου Υψηλάντη. Ο Λασάνης παντρεύτηκε την κόρη του Takácsy, ενώ προηγουμένως ήταν βοηθός στο κατάστημα του πεθερού του, εργασία με την οποία - κατά την άποψή μας - κάλυπταν το πραγματικό έργο του, την οργάνωση του σχεδίου για την έναρξη της Επανάστασης. Ήδη από το 1820 περίπου υπήρξε συνεργάτης και συμπολεμιστής του Αλέξανδρου Υψηλάντη, μέλους μίας από τις πιο γνωστές φαναριώτικες οικογένειες και πρώην μέλος της τσαρικής φρουράς (το 1798 άλλωστε επισκέφτηκε και τη Βούδα). Μετά την ήττα του Δραγατσανίου (19 Ιουνίου 1821) ο στρατός του υποχώρησε προς την Ουγγαρία μέσω Τρανσυλβανίας. Σύμφωνα με τον κόμη István Széchenyi που βρισκόταν εκεί ο αριθμός τους ανερχόταν στις δεκαπέντε χιλιάδες. Ο Υψηλάντης και ο Λασάνης φυλακίστηκαν στη Τιμισοάρα, και αργότερα μεταφέρθηκαν στο Munkács. Στην Πέστη και τη Βούδα κατέφθασε μεγάλος αριθμός από Έλληνες τραυματίες. Οι ομογενείς τους υποστήριζαν ενθουσιασμένοι. Τους φιλοξένησαν στο κτίριο της ελληνορθόδοξης ενορίας επί της οδού Galamb, και οι οικογένειες Χαρήση και Δορμούση τους παρείχαν τρόφιμα και ρούχα. Ο επίσκοπος ελληνορθόδοξων Βούδας Παπαγιαννούσης (ή άλλως Popovics) δαπάνησε σχεδόν τα πάντα για την βοήθεια των προσφύγων. Η οικογένεια Μοναστερλή εξέφρασε την αφοσίωσή τους στην επανάσταση ονομάζοντας το κατάστημά τους «Υψηλάντης». Η πινακίδα έφερε'ελληνα 16

18 pompával. Ez a kis adalék is bizonyítja, hogy nem a bátorság hiányzott az egyébként egész Európát végigverő francia csapatok ellen. A szabadságszerető népek mindig is rokonszenwel viseltettek egymás iránt a történelem folyamán től a pesti Paradicsom kávéház volt a görög szabadságharc melletti rokonszenv tüntetések színhelye: a görög diákok is itt kezdték szervezni a Görög-Magyar Légiót. A pesti egyetemen szintén a diákok között indult meg a Görög Diáklégió létrehozatalának megszervezése. Jó XIX. századi példa a két nép hasonló szabadságeszményt valló érzületközösségére a görögségnek a törökök elleni győztes szabadságharca, ahol több magyar szabadságharcos is harcolt e szent célért görög földön. Kettőjüket külön is megemlítem, mivel életüket is áldozták a görög nép szabadságáért július 16-án a szabadsághős Dessewffy főhadnagy, Járvay György és Boti önkéntesek együtt estek el a petai csatatéren (Missolongi vára közelében). A görögök által ma is hősként tisztelt Laszky Kristóf és harcostársai pedig a Philhellén sereg Szent Csapat nevet viselő egységében harcolva május 6-án haltak hősi halált a Kollias-hegyfoknál vívott csatában. (16> Még 1814-ben megalakult a görögök titkos szabadságharcos társasága, a Filiki Eteria: Pest-Budán Bekella Miklós gazdag görög kereskedő volt az, aki Magyarországon e szervezőmunkának az irányítását végezte ( között a pesti görög iskola igazgatójaként is tevékenykedett). Országos hatékonysággal segíthették a magyarországi görögök is a tevékenységét, mert Metternich kancellár elrendelte április 23-án a zimonyi és az újvidéki görögök megfigyelését. Takadzisz/Takácsy Miklós pesti görög kereskedő veje, Laszanisz György legbelső harcostársa, munkatársa volt a görög szabadságmozgalom vezérének, Ypsilanti Sándornak. Laszanisz György feleségül vette Takátsy leányát (korábban e pesti görög üzletében dolgozott segédként: megítélésünk szerint ez egy bújtatott állás lehetett, és fedhette a valódi, görög szabadságharc megindítása érdekében folytatott szervező munkáját). Laszanisz 1820 táján már Ipszilanti Sándor (az egyik legelőkelőbb konstantinápolyi fanarióta család sarjának, az orosz cár korábbi hadsegédének) segítőtársa, harcostársa volt (e herceg egyébként 1798-ban már járt Budán): az június 19-én sorra kerülő dragasani vereség után a görög szabadságharcosok az erdélyi Törcsvári szoroson menekültek Magyarországra. Az ekkor Brassóban tartózkodó gróf Széchenyi István szerint Dél- Erdélyben 15 ezer görög menekült lehetett. Az osztrákok fogságába eső Ipszilantit és Laszaniszt Temesvárott őrizték, majd Aradon át Munkács várába vitték fogságba. Számos görög sebesült érkezett Pest-Budára: a helyi görög közösség lelkesen támogatta őket. A menekültek Pesten az egyházközség Galamb utcai házában voltak elszállásolva: a pesti Haris és Dormuszisz görög kereskedők látták el őket élelemmel, mhával. A budai görög Popovics püspök is szinte mindenét a menekültek támogatására fordította. A pesti görög 17

19 στρατιώτη κρατώντας σπαθί προς έναν Τούρκο. Ο γεννημένος στα Σέρβια επίσκοπος Βούδας Διονύσιος Παπαγιαννούσης επέτρεψε την εγκατάσταση ξεχωριστού παρεκκλησίου, όπου συγκέντρωναν χρήματα για τους σκοπούς της Επανάστασης. Ο γιός του εμπόρου Sacelláry (Σακελλαρίου), Δημήτριος επίσης πήρε μέρος στις διαδικασίες οργάνωσης(17). Το 19 αιώνα η στρατιωτική ζωή ήταν ιδιαίτερα ελκυστική για τους Έλληνες της Ουγγαρίας, που αποδεικνύουν και τα ελληνικά ονόματα στον «Κατάλογο συντάγματος δραγόνων Πέστης» από το 1836: οι Konstantin Derra και Theophilos Jarikaglu υπήρξαν μέλη του συντάγματος το 1809, ο Christoph Papasaglu το 1814 και ο Nicolaus Constantái το 1816(i8). Στην οδό Egyetem (.Πανεπιστημίου - Σ.τ.Μ.) στον ελληνικό οίκο Palikucsevni σύχναζε η νεολαία της ουγγρικής εποχής μεταρρύθμισης, η «ομάδα σπουδαστών». Ο ιδρυτής Menyhért Lónyay (μελλοντικός υφυπουργός της κυβέρνησης Szemere το 1849) ζούσε εδώ από το 1937 στα φοιτητικά του χρόνια και το έκανε πνευματικό αρχηγείο (19). Σαν πυρκαγιά διαδιδόταν η είδηση της Ουγγρικής επανάστασης της 15ης Μαρτίου 1848: η πόλη Kecskemét για παράδειγμα σε δύο μέρες γέμισε ουγγρικές σημαίες. Ο Έλληνας έμπορος Konstantin Mertse γράφει για την πατριωτική ημέρα αυτή: «Στο Kecskemét όλοι οι παπάδες, πιαριστές, καλόγεροι και αρχηγοί στο καπέλο και το στήθος τους φοράνε μεταξωτές κορδέλες σε εθνικά χρώματα, φτιαγμένα από τους ανθρώπους του λαού»(20>. Οι μεγάλες στιγμές της ιστορίας εμπνέονται από τη μυθολογία. Η λιθογραφία του Wilhelm Etahn «Οι Ούγγροι Αργοναύτες» αναφέρεται στην αποστολή του ουγγρικού κοινοβουλίου, μέλη της οποίας στις 15 Μαρτίου 1848 στη Μπρατισλάβα ανέβηκαν στο βαπόρι «Φραγκίσκος Κάρολος» να φέρουν το «Χρυσό Δέρας» της εποχής, δηλαδή τη βασιλική άδεια των Αψβούργων να δημιουργηθεί ανεξάρτητη κυβέρνηση στην Ουγγαρία (Κρατικά Αρχεία Ουγγαρίας, R 52, 1848). Εί αρχικά ειρηνική αλλαγή ως το καλοκαίρι βρήκε σε πόλεμο τους μεταρρυθμιστές νέους. Το αίμα νερό δε γίνεται. Το 19 αιώνα οι - ευγενείς στην πλειοψηφία τους- απόγονοι των γενναίων Ελλήνων εμπόρων ήταν άξιοι συνεχιστές των παραδόσεων: κατά την ουγγρική επανάσταση του οι ελληνικής καταγωγής νέοι υπερασπίστηκαν ηρωικά την νέα πατρίδα τους!(2ι) Να σημειωθούν μερικά στοιχεία από τη μετεπαναστατική εποχή. Πρώτον ο Δρ. László Sasvári γύρω στα 1948 είδε στον ελληνικό ναό της Κοιμήσεως της Θεοτόκου στην Πέστη μια τρίγωνη κόκκινη σημαία της nemzetőr század που συγκροτήθηκε από την ελληνορθόδοξη κοινότητα Πέστης και Βούδας(22). Δεύτερον, η υποστήριξη και η ηθική παρουσία των Ελληνίδων στην ουγγρική επανάσταση. Για παράδειγμα η Mária Axenti, 18

20 Monaszterly-család azzal fejezte ki a görög szabadságharc iránti maradéktalan támogatását, hogy rövidáruboltjukat Ypsilanti herceghez címezték: a cégéren egy a török ellen kardot markoló görög vitéz volt látható. A Kozaniban született görög Dionüsziosz Papajannuszisz (másként Popovics Dénes) budai ortodox püspökként engedélyezte, hogy a pesti görögök külön kápolnát létesítsenek, ahol pénzgyűjtést végezhettek a görög szabadságharc céljaira. Sacelláry János pesti görög kereskedő fia, Sacelláry Demeter szintén részt vett a szervezkedésben.(17) A XIX. századi magyarországi görögöknek a vitézi élet iránti vonzódását igazolják,ylpesti dragonyos ezred escadron tagjainak névsora ' címet viselő évi összeállításában szereplő görögök is: 1809-ben Derra Konstantin és Jarikaglu Theophilos; 1814-ben Papasaglu Christoph; ban pedig Constantin Nicolaus voltak ezen ezred katonái.(18) A pesti Egyetem utcában állt a görög Palikucsevni-ház, mely a reformkori ifjúság, az egyetemista csoport főhadiszállása volt. Madách Imre barátja, az egyetemi tanulmányait megkezdő Lónyay Menyhért től lakott itt (aki az évi Szemere-kormány államtitkára lett): ezen ifjú cselekvőkészsége hozta létre ezt a szellemi főhadiszállást.(19) Az március 15-i forradalom híre futótűzként terjedt el Kecskeméten is: itt március 17-én a középületekre nemzeti színű lobogók kerültek. Naplószerű feljegyzésében Mertse Konstantin kecskeméti görög kereskedő ekként írt e hazafias napról: A köz népnek mejjükre, kalapukra tűzött selemből tsinált nemzeti koszorúkat hordoznak Kecskeméten a papok, piaristák, barátok és f ő emberek. (20) A történelem nagy pillanatai mitológiai ihletettségűek. Jó példa erre Wilhelm Hahn magyar Argonauták címet viselő litográfiája: e megnevezés azt a száztagú országgyűlési küldöttséget jelenítette meg, melynek tagjai március 15-én Pozsonyban azért szálltak a,ferenc Károly gőzhajó fedélzetére, hogy Bécsbe vitt feliratuk királyi jóváhagyása eredményeként létrehozzák a korhangulatnak megfelelő,ylranygyapjú valóságát, vagyis Magyarország felelős magyar kormányát (Magyar Országos Levéltár R 52, 1848). A békésnek indult változás nyárra már csatára kényszerítette a reformkor ifjak! A vér nem válik vízzé. A harcedzett görög kereskedők (főként magyar nemességet szerző) XIX. századi utódaiban is továbbélt a küzdőszellemet feltételező kardforgató készség: jól példázza ezt, hogy a magyarországi görög eredetű családok ifjai az es szabadságharc idején méltó és hősies módon vették ki részüket a haza védelm éből!(21) Néhány adalékot fontos még megemlítenünk a márciusi forradalom utáni időszakból. 19

21 μέλος ελληνικής εμπορικής οικογένειας από την πόλη Nagykanizsa εισέφερε διάφορα χρυσά σκεύη της (μετά από έκκληση του υπουργού εσωτερικών να γίνουν εθελοντικές συνεισφορές).(23) Συνοψίζοντας τα κοινωνικά επιτεύγματα των Ελλήνων της Ουγγαρίας του 17ου-19ου αιώνα πρέπει να σημειωθεί το εξής: στόχος τους δεν ήταν και μόνο το κέρδος, ιδιαίτερη σημασία έδιναν στη θρησκεία και τον ναό, στην εκπαίδευση και τη διαφύλαξη της μητρικής γλώσσας. Η θρησκεία αποτελούσε βασικό συνδετικό στοιχείο για τον ελληνισμό της πρώτης διασποράς. Οι κοινότητες των δήμων Balassagyarmat, Békés, Diószeg, Gyöngyös, Karcag, Kecskemét, Léva, Miskolc, Nagykanizsa, Οραντέας, Nagyszombat, Nagyszeben, Πέστης, Sopron, Szentes, Τοκάΐ, Ungvár, Vác és Zimony έκτισαν ναούς ή παρεκκλήσια. Το 18 αιώνα στην Ουγγαρία σχηματίστηκαν 35 ελληνορθόδοξες ενορίες. Στα τέλη του αιώνα κτίστηκαν με συνεισφορές 16 ελληνικά σχολεία (συν ένα εκπαιδευτήριο παιδαγωγών στην Πέστη), στις πόλεις Belényes, Békés, Eger, Gyöngyös, Győr, Gyula, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Miskolc, Komárom, Opaντέα, Πέστη, Τοκάΐ, Oravicza, Νόβι Σάντ, Ungvár και Vác, διαφυλάσσοντας με επιτυχία την ελληνική συνείδηση.(24) Ο τύπος της εποχής διαμόρφωνε σημαντικά την κοινή γνώμη. Μετά την εξάλειψη της λογοκρισίας από την ουγγρική επανάσταση σχηματίστηκε σώμα ενόρκων τύπου, με τους ελληνικής καταγωγής Döme Dumcsa, Sándor Filcsó, György Grabovszky, Sándor Haris, Anasztáz Lyka, András Mucso, István Takátsy, Zsigmond Pap (βουλευτής την περίοδο ) ανάμεσα στα μέλη του.(25) Μέλη ελληνικών οικογενειών βρίσκουμε και στον κατάλογο εκλογέων κεντρικής Πέστης του 1848: Athanas Algiry, Constant Algiry, Döme Beálló, Anastás Beálló, Döme Bekella, Naum Bozda, Illés Blana, και György Boskolape.(26) Ο πρώην κυβερνήτης Ουγγαρίας Lajos Kossuth - μετά την αποτυχία της ουγγρικής επανάστασης - ζούσε εξορισμένος στην Σούμλα, Τουρκίας, όπου τα καθήκοντα του νοικοκυριού ανέλαβε η κόμισσα Luisa Dadányi, καταγόμενη από ελληνική οικογένεια, η οποία αργότερα μετακόμισε στην Αμερική οικογενειακώς.(27) Σχετικά με τα παραπάνω πρέπει να σημειωθεί, ότι το 1849 ανάμεσα στους εξορισμένους στη Σούμλα βρίσκονταν και οι ελληνικής καταγωγής αξιωματικοί στρατού György Joanovics, Leonidás Kapitanopolis, László Vaszil, György Anasztázi.(28) Μετά από την εισαγωγή ας δούμε λοιπόν τους αγωνιστές-μέλη ελληνικών οικογενειών, οι οποίοι ήταν έτοιμοι να θυσιάσουν τη ζωή τους για τους στόχους της ουγγρικής επανάστασης. Απόγονος ελληνικής εμπορικής οικογένειας από το Bihardiószeg, 20

22 Az egyik egy érdekes (és továbbkutatást érdemlő) mozzanat: dr. Sasvári László 1948 táján a Petőfi téri görög templomban látott egy piros színű, háromszögletű zászlót, mely (emlékezete szerint) a pest-budai görög közösség által kiállított nemzetőr század zászlaja volt. w A másik pedig a görög családok hölgyeinek érzelmi és támogató részvétele az es szabadságharcban. Jó példa erre a nagykanizsai görög Axenti-kereskedőcsalád, melynek egyik hölgytagja, Salamon Zsigmondné Axenti Mária több aranytárgyat adott adományként a gyűjtéskor (Szemere Bertalan belügyminiszternek május 19. napján a magyar nemzetet önkéntes adakozásra felhívó kezdeményezése nyomán).(23) Még egy összegző megjegyzést tennénk a XVII-XIX. századi magyarországi görög kereskedők közösségi teljesítményét értékelve: nem pusztán a haszonelvűséget tartották a szemük előtt, a vallás és a templom, valamint az iskoláztatás és az anyanyelv megőrzése is igen nagyjelentőségű volt számukra. A vallás az első diaszpóra görögsége körében alapvető összetartó erőt jelentett. Balassagyarmat, Békés, Diószeg, Gyöngyös, Karcag, Kecskemét, Léva, Miskolc, Nagykanizsa, Nagyvárad, Nagyszombat, Nagyszeben, Pest, Sopron, Szentes, Tokaj, Ungvár, Vác és Zimony görög közösségei templomot vagy kápolnát építettek: a XVIII. században 35 görög egyházközség jött létre Magyarországon. A XVIII. század végén 17 iskolát (ebből egy pesti tanítóképzőt) építettek közadakozásból: Belényes, Békés, Eger, Gyöngyös, Győr, Gyula, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Miskolc, Komárom, Nagyvárad, Pest, Tokaj, Oravicza, Újvidék, Ungvár és Vác görög iskolái fenntartották az identitást e közösségek ifjú tagjaiban. W A korabeli sajtó értékes közvéleményt formáló erőként jelent meg. A márciusi forradalom által eltörölt cenzúra után alakult meg a sajtóesküdtszék, melynek tagjai közé az alábbi görögök tartoztak: Dumcsa Döme, Filcsó Sándor, Grabovszky György, Haris Sándor, Lyka Anasztáz, Mucso András, Takátsy István, Pap Zsigmond ( ben országgyűlési képviselő).(25) 1848-ban a belvárosi választók névsorában megtalálhatóak az alábbi görög eredetű családok tagjai: Algiry Athanas, Algiry Constant, Beálló Döme, Beálló Anastás, Bekella Döme, Bozda Naum, Blana Illés, és Boskolape György is.(26) Kossuth Lajos a kényszerű menekülése után a törökországi Sumlán lakott: a felesége megérkeztéig (gróf Dembinszky Theodor magyarországi görög családban született felesége) Dadányi Luisa látta el a volt kormányzó háztartásának vezetését: később e görög hölgy a férjével együtt Amerikába költözött. (27> A fenti adat okán fontos megemlíteni, hogy 1849-ben a sumlai magyar szabadságharcos emigráció névsorából az alábbi görög nevek 21

23 o Pál Kiss υπήρξε ένας από τους 30 στρατηγούς του ουγγρικού επαναστατικού στρατού. Η προαγωγή του από λοχαγό σε στρατηγό οφειλόταν αποκλειστικά στο ταλέντο, τον ηρωισμό και στις στρατηγικές ικανότητάς του, έτσι η δική του ζωή και σταδιοδρομία θα παρουσιαστεί πιο λεπτομερώς. Οι υπόλοιπες βιογραφίες θα ακολουθήσουν με αλφαβητική σειρά. Pál Kiss ( ) Στρατηγός 22 Υπήρξε ο υψηλότερος αξιωματικός με ελληνική καταγωγή της ουγγρικής επανάστασης. Στις 7 Απριλίου 1795 ο Έλληνας έμπορος Pál Kiss από το Bihardiószeg, μαζί με τη σύζυγό του Anna Bimbó-Lázár και τα παιδιά τους (János, György, Konstantin, Demeter, Pál, Erzsébet) απόκτησαν ουγγρική ευγένεια. Ο κορυφαίος γενεαλόγος του 19 αιώνα Iván Nagy γράφει: «Στον Pál Kiss το 1795 ο

24 ismertek: Joanovics György őrnagy, Kapitanopolis Leonidás százados, Vaszil László hadnagy, Anasztázi György hadnagy.(28) Nos, e bevezető gondolatok után lássuk tehát azokat a görög eredetű családból származó vitézeket, akik készek voltak akár életüket is áldozni a magyar szabadságharc győzelméért. Egy bihardiószegi görög kereskedő család sarja, Kiss Pál tábornok egyike lett a magyar szabadságharc 30 magyar honvédtábornokának: századosból tábornokká való rangemelkedését kizárólag rátermettségének, katonai hősiességének és hadvezetői képességének köszönhette, ezért az ő életét, katonai pályáját részletesebben ismertetjük; majd a többi honvéd sorsát alfabetikus sorrendben vázoljuk. Kiss Pál ( ) honvédtábornok Ő volt a magyar szabadságharc legmagasabb rangú görög eredetű tisztje. Családja április 7-én kapott magyar nemességet: Kiss Pál bihardiószegi görög kereskedő és felesége, Bimbó-Lázár Anna (János, György, Konstantin, Demeter, Pál, Erzsébet nevű) gyermekeikkel együtt részesültek a királyi adományban. A családfakutatás XIX. századi atyja, Nagy Iván erről így írt: A nemességet Kis Pál szerzé 1795-ben I. Ferencz királytól nyert czimeres levélben (Adami Scnta gentil. tóm. V). Czimere vizirányosan kétfelé osztott paizs; a felső osztály kék udvarából egy koronás hölgy emelkedik, jobb kezében három aranykalászt, s a balban két piros szőlőfürtöt tartva. Az alsó osztály vörös udvarában zöld téren hátulsó Kiss Pál es honvédtábornok 1862-ben készült egész alakos felvétele látható a képen lábain arany oroszlán áll, első jobb lábával kivont kardot, a másikban aranymérleget tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén az előbbihez hasonló oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös. 23

25 βασιλέας Φραγκίσκος Ά απονέμη τίτλο ευγενείας (Adami Scuta gentil. tóm. V). Το οικόσημο: θυρεός χωρισμένος οριζόντια στα δύο. Στο επάνω μέρος μπροστά από γαλάζιο φόντο ξεπροβάλλει γυναικεία μορφή με 3 χρυσά σιτάρια στο δεξή και δύο κόκκινα σταφύλια στο αριστερό της. Στο κάτω μέρος με κόκκινο φόντο ένα όρθιο χρυσό λιοντάρι με σπαθί στο δεξί και χρυσή ζυγαριά στο αριστερό. Πάνω από τον θυρεό ένα παρόμοιο λιοντάρι ξεπροβάλλει πίσω από το κράνος. Σημαίες: αργυρό-γαλάζια δεξιά και χρυσοκόκκινη αριστερά.» Το σπαθί συμβολίζει τις στρατιωτικές δραστηριότητες, ενώ η ζυγαριά το εμπόριο. Γεννήθηκε σε ελληνορθόδοξη ευγενική οικογένεια το Φοίτησε στο λύκειο του Debrecen, και το 1828 διάλεξε το στρατιωτικό επάγγελμα. Από ανθυπολοχαγός προήχθη υπολοχαγός το 1841, και στις 27 Απριλίου 1848 ήταν ήδη στο 37 σύνταγμα πεζικού Máriássy: εκείνες τις μέρες ο λόχος του ήταν εγκατεστημένος στην Οραντέα. Ο πρωθυπουργός κόμης Batthyány στις 16 Μάΐου 1848 απευθύνθηκε στο έθνος να σχηματιστούν τα πρώτα 10 τάγματα στρατού: από τους αξιωματικούς που υπέβαλαν αίτηση τότε για υπηρεσία πολλοί διακρίθηκαν στις μάχες για τις σημαντικές στρατιωτικές ικανότητές τους, ανάμεσά τους και οι János Damjanich και Pál Kiss. Λόγω της απόφασής τους πήραν μετάθεση στον εθνικό στρατό με διορισμό του πρωθυπουργού και επικύρωση του Παλατίνου. Συνέβαλε στην οργάνωση εθνοφυλακής νομού Bihar και στην εκπαίδευση εθνοφυλακών της Οραντέας (χώρος ασκήσεων ήταν το άλσος Rhédey). Το καλοκαίρι του 1484 πήρε μέρος στις επιχειρήσεις στο Μπάνατ και γενικά στη Βοϊβοντίνα, όπου έως τα τέλη Αυγούστου δημιουργήθηκε επικίνδυνη κατάσταση. Οι Σέρβοι ήθελαν να εισβάλλουν στα ουγγρικά εδάφη από Pétervárad προς Zombor, από Szenttamás-Verbász δια μέσου του καναλιού Ferenc, από Πέρλεζ προς Nagybecskerek και από Törökbecse προς Kikinda. Για σκοπούς προληπτικούς ο συνταγματάρχης Ernő Kiss τα τέλη Αυγούστου 1848 αποφάσισε να καταλάβει το Πέρλεζ και έτσι να αποκόψει την σύνδεση ανάμεσα Titel και Tomasevác. Η φρουρά στο Πέρλεζ αποτελούνταν κυρίως από συνοροφύλακες και κανόνια μικρού διαμετρήματος. Ο Ernő Kiss το μέγιστο μέρος των δυνάμεών του διαίρεσε στην επίθεση, στη φύλαξη των χωριών της περιοχής και στη παρακολούθηση των δρόμων. Σύμφωνα με το στρατηγικό σχέδιο η 300μελής δεξιά πτέρυγα του λοχαγού Pál Kiss είχε να διασπάσει την προσοχή των Σέρβων συνοροφυλάκων, προχωρώντας στη δεξιά όχθη του ποταμού Μπέγκα. Ταυτόχρονα η κεντρική παράταξη (3^ και 10ος λόχος 37ου συντάγματος πεζικού, δύο λόχοι ουσάρων, οκτώ κανόνια) τα χαράματα πραγματοποιεί έφοδο στο σέρβικο στρατόπεδο, και αν τα καταφέρει θα γέμιζε με χώμα τους χάντρακες και θα ανατίναζε το κεντρικό λόφο Ιά- 24

26 A címerben szereplő kard a hadi, míg a mérleg a kereskedelmi tevékenységre utal. Görögkeleti vallású nemesi családban született 1809-ben. Debrecenben folytatta gimnáziumi tanulmányait ban lépett katonai pályára. Hadnagy, majd 1841-től főhadnagy lett április 27-től már alszázados volt a 37. Máriássy-gyalogezredben: ezrede 3. zászlóaljával ekkoriban Nagyváradon állomásozott. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök május 16-án felhívást intézett a nemzethez az első 10 honvédzászlóalj létrehozására: ekkor több, később komoly katonai képességét a harctéren is bizonyító katonatiszt jelentkezett szolgálatra, és e tisztek között ott találjuk például Damjanich Jánost és Kiss Pált. E döntésük révén szabályos áthelyezéssel kerültek a miniszterelnök kinevezése nyomán és a nádor jóváhagyásával a magyar honvédseregbe. Közreműködött a Bihar megyei nemzetőrség szervezésében: a nagyváradi nemzetőrség kiképzésében is részt vállalt (a Rhédey-kert mellett gyakorlatoztatta a nemzetőröket). Nyáron részt vett a bánsági hadműveletekben júliusának közepétől részt vett a délvidéki harcokban. Délvidéken 1848 nyarának végére veszélyes helyzet alakult ki. A szerbek támadást akartak indítani Pétervárad irányából Zombor felé, Szenttamás-Verbász vonalából a Ferenc-csatornán át, Perlaszból Nagybecskerek ellen, Törökbecse irányából pedig Kikinda felé irányult volna a magyar területekre való behatolásuk. Ezt megelőzendő, 1848 augusztusa végén Kiss Ernő ezredes, táborparancsnok úgy döntött, hogy Periasz elfoglalásával meg lehet szakítani az összeköttetést Titel és Tomasevác között: a perlaszi helyőrség nagy része határőr volt, a táborban lévő lövegek többnyire kis kalibernek voltak. Kiss Ernő ezredes erőinek jelentős részét a támadás biztosítására a környékbeli falvak őrzésére és utak megfigyelésére különítette ki. A haditerv szerint Kiss Pál századosnak kellett az általa vezetett, kb. 300 főnyi jobbszámy révén a Béga jobb partján előnyomulva magára vonni a szerb határőrök figyelmét. Ezalatt a közép (37. gyalogezred 3. zászlóalja, 10. zászlóalj, 6. huszárezred két százada, 8 löveg) még a hajnali órákban rajtaütéssel szemből megtámadja a tábort, s ha sikerül elfoglalnia azt, betemeti a sáncokat és felrobbantja a tábor közepén lévő Jancsova-dombot. Ha a rajtaütés nem sikerülne, tüzérségi előkészítés után megtámadják a tábort. Ha a tábor bevétele sikerül, a balszámyon lévő 2. huszárezredi hat század üldözi az ellenséget. A támadó oszlopok hajnali háromkor indultak el, azonban a hajnali szürkületben a szerbek érzékelték a felvonulást, s így a meglepetésből semmi sem lett. így aztán maradt a tüzérségi előkészítés. A szerbek viszonozták a tüzet, ám végül a magyar balszámyon lévő üteg közelebb nyomult a szerb táborhoz, s 25

27 ντσοβα. Σε περίπτωση αποτυχίας εφόδου επιτίθεται το στρατόπεδο με βοήθεια κανόνων. Με την κατάληψή του οι έξι λόχοι 2ου συντάγματος ουσάρων στην αριστερή πτέρυγα θα κυνηγήσουν τους εχθρούς. Οι ουγγρικές δυνάμεις ξεκίνησαν στις τρεις τα χαράματα, οι Σέρβοι όμως τις πήραν είδηση και η έκπληξη απέτυχε, έτσι έμεινε η επίθεση με κανόνια. Οι σέρβικη πλευρά ανταπέδωσε τα πυρά, μα τελικά τα ουγγρικά κανόνια της αριστερής πτέρυγας πλησίασαν το στρατόπεδο και διέλυσαν τα κανόνια του Ιάντσοβα. Εν το μεταξύ το απόσπασμα του λοχαγού Pál Kiss πέρασε τον Μπέγκα: η σέρβικη άμυνα ήταν ισχυρή και δεν τους άφηναν να προχωρήσουν. Τότε ο αντισυνταγματάρχης Antal Vetter έστειλε τον 3 λόχο του 37ου συντάγματος να υποστηρίξει τον Pál Kiss. Οι Σέρβοι όμως αμύνονταν με πείσμα και στο εξής, έτσι ο Vetter διέταξε να μεταφερθούν στον Μπέγκα και τα στρατεύματα του Πολωνού Woroniecki. Η κοινή δράση ήταν αποτελεσματική: οι Ούγγροι στρατιώτες με ξιφολόγχες επιτέθηκαν το σέρβικο στρατόπεδο και σε λίγο κατέλαβαν τους χάντακες. Δεν αιχμαλώτισαν κανέναν. Οι απώλειες των Σέρβων ανήλθαν στους νεκρούς και τραυματίες, ενώ ο αντίστοιχος αριθμός για τους Ούγγρους ήταν 14 και 69. Ο συνταγματάρχης δήλωσε εντυπωσιασμένος για τους στρατιώτες του: «Τέτοια επίθεση δεν έκανε ούτε και ο Ναπολέοντας!» Οι Σέρβοι έχασαν επίσης 10 κανόνια και άφθονα πολεμοφόδια. Τα στρατεύματα του Ernő Kiss μετά από δύο ώρες κατέλαβαν το σέρβικο στρατόπεδο του Πέρλεζ, με αποτέλεσμα η στρατηγεία των Σέρβων να διακόψει οριστικά τη γενική επίθεση. Στις 2 Σεπτεμβρίου 1848 το απόσπασμα του Pál Kiss συνέβαλε σημαντικά στην νίκη του Πέρλεζ: ο συνταγματάρχης Ernő Kiss την επόμενη μέρα στην αναφορά του γράφει τα εξής: «Ο λοχαγός του συντάγματος ΊΊρίγκιψ Μιχαήλ Ρίοσίας 'Pál Kiss οδηγούσε με τέτοιο πάθος και ηρωισμό τους εθνοφύλακες του Bihar, που εκείνοι - ενώ ήταν φτωχά οπλισμένοι τον ακολουθούσαν με παραδειγματική γενναιότητα.» (Αρχηγός του 37ου συντάγματος πεζικού Πρίγκιπας Μηχαήλ Ρωσίας ήταν ο Antal Vetter.) Ήταν μια λαμπερή νίκη για τους Ούγγρους, στην οποία ο Pál Kiss και οι 300 άνδρες του έλαβαν υψηλό ρίσκο και αγωνίστηκαν με ανδρεία, σαν Σπαρτιάτες. Αποτέλεσμα του ηρωικού θριάμβου αυτού το Σεπτέμβριο 1848 ο λοχαγός Pál Kiss προήχθη σε ταγματάρχης. Στη μάχη του Πέρλεζ πεθαίνει ο αρχηγός του 10ου λόχου ταγματάρχης Pál Szemere, έτσι ο Pál Kiss για ένα διάστημα ανέλαβε προσωρινά τα καθήκοντά του. Ο συνταγματάρχης Lázár Mészáros σημείωσε διάφορες επιτυχίες στη Βοϊβοντίνα, συνεργάζονταν εξαιρετικά κυρίως με τον αντισυνταγματάρχη Vetter και τον ταγματάρχη Pál Kiss. Έως τις 24 Σεπτεμβρίου 1848 ο ουγγρικός στρατός είχε μόνο 24 αξιωματικούς, ένας απ αυτούς ήταν και ο Pál Kiss. 26

28 egyetlen löveg kivételével elhallgattatta a Jancsova-dombon lévő szerb üteget. Közben Kiss Pál százados különítménye átkelt a Bégán: a szerbek erőteljesen védekeztek, és úgy tűnt, hogy a magyar csapatot a folyóba szorítják. Ekkor Vetter Antal alezredes a 37. gyalogezred 3. zászlóalját küldte Kiss Pál katonáinak megsegítésére. A szerbek azonban továbbra is szívósan védekeztek: Vetter erre a Béga árterére vezényelte a lengyel Woroniecki vadászait is. A közös fellépés eredményes lett: a magyar honvédek szuronyrohammal törtek a szerb táborra, és hamarosan a sáncok a 10. zászlóalj kezébe jutottak. A katonák foglyokat nem ejtettek: a szerbek vesztesége halott és sebesült, a magyaroké pedig 14 halott és 69 sebesült volt. Kiss Ernő maga is elismerően nyilatkozott a honvédekről, mondván, hogy ilyen rohamja Napóleonnak sem volt. A szerbek 10 löveget és rengeteg lőszert is veszítettek. Kiss Ernő csapatai két óra küzdelem után bevették a perlaszi szerb tábort, melynek következményeként a szerb hadvezetés lemondott az általános támadásról szeptember 2-án Kiss Pál századosként a perlaszi sáncok elfoglalásakor vezette bátran csapatát: parancsnoka, Kiss Ernő írásos jelentésében rögzítette hősi magatartását. Kiss Ernő szeptember 3- án Nagybecskerekről az alábbi jelentést írta meg: Kiss Pál, orosz herceg Mihály ezredbeli kapitány a vitézséggel vezérlett bihari nemzetőrséget annyira buzdította, hogy e tökéletlenül felfegyverzett derék nemzetőrök halálmegvetéssel követték a sorkatonaság szép példáját. (A Mihály orosz nagyhercegről elnevezett 37. gyalogezred ezredese Vetter Antal volt.) Fényes magyar győzelem volt, amiben Kiss Pál és 300 fős csapata komoly kockázatot vállalt és spártai módon bátran harcolt. E hősiesség révén kivívott diadal eredményt hozott: 1848 szeptemberében Kiss Pál századost őrnaggyá nevezték ki. A perlaszi csatában megsebesült Szemere Pál őrnagy, a 10. zászlóalj parancsnoka: sérülésébe belehalt, ezért rövid ideig Kiss Pál látta el a parancsnoki teendőket e zászlóalj élén is. Mészáros Lázár az Alvidéken több katonai sikert is aratott: főként Vetter alezredessel és Kiss Pál őrnaggyal működött együtt kiválóan szeptember 24-ig csupán 24 kinevezett törzstisztje volt a honvédseregnek: közéjük tartozott Kiss Pál őrnagy is október közepétől Kiss Pál honvéd őrnagy a 9. (kassai veressipkás) honvédzászlóalj parancsnoka lett a bánsági hadtest verseci hadosztályánál. November 1. napján érkezett Versecre Damjanich, aki ekkor átvette Kiss Pál őrnagytól a parancsnokságot. Új fejezetet jelentett a délvidéki hadszíntéren, amikor 1848 november elejétől a magyar csapatok megkezdték támadó hadműveleteiket a szerbek sáncokkal megerősített bácskai táborai ellen. 27

29 Τα μέσα του Οκτωβρίου 1848 έγινε αρχηγός του 9ου λόχου (οι Έρυθρόσκουφοι της Kassa ) στη μεραρχία δήμου Βέρσετς του Μπάνατ (Ν. Βοϊβοντίνα). Την 1η Νοεμβρίου έφτασε στο Βέρσετς ο συνταγματάρχης Damjanich και ανέλαβε την αρχηγία από τον ταγματάρχη Kiss. Ανοίγει νέο κεφάλαιο στις μάχες της Βοϊβοντίνας το κύμα ουγγρικών επιθέσεων από τα μέσα Νοεμβρίου ενάντια σε σέρβικα οχυρωμένα στρατόπεδα στη περιφέρεια Bácska. Στις 3 Νοεμβρίου ο Damjanich διέλυσε το σέρβικο στρατόπεδο στο Lagerdorf νομού Temes (1200 σέρβικα θύματα), ενώ στα τέλη του μήνα ο Ferenc Maderspach κατέλαβε το Ördöghid. Ταυτόχρονα όμως ο Vetter αναγκάστηκε να υποχωρήσει από το Τομάσοβατς. Ο στρατός του ταγματάρχη Pál Kiss από το Βέρσετς ξεκίνησε προς το Károlyfalva στις 30 του μηνός, μα την επίθεση ματαίωσαν οι σέρβικες δυνάμεις ερχόμενες από το Αλιμπούναρ, νοτιοανατολικά της Πάντσοβα: υποχωρώντας όμως προς το Νίκολιντς κράτησε τις σέρβικες μονάδες απασχολημένες. Οι στρατηγικές ικανότητες του ταγματάρχη Pál Kiss φανερώθηκαν στις μάχες του συνταγματάρχη Damjanich. Εκείνη την περίοδο εξάλλου η κατάσταση στα πεδία μάχης ήταν ιδιαίτερα αβέβαιη: προβλέπονταν νέες συγκρούσεις. Ας σημειωθεί ένα ενδιαφέρον γεγονός: στη μάχη του Lagerdorf το Νοέμβριο, ο ξακουστός Sándor Rózsa «μόνος του σκότωσε δώδεκα», και η ανεξάρτητη ομάδα του - οι λεγόμενοι Καβαλάρηδες του Rózsa - μετέφεραν πολλά βοοειδή από τα κατεχόμενα του αντιπάλου (πράξη σημαντική, μα επίσης ανησυχητική γιατί έθεσε σε κίνδυνο και την επιμελητεία). Ο ταγματάρχης Pál Kiss - ως helyettes του Damjanich - στις 15 Νοεμβρίου έστειλε τον 3 και 4 λόχο, μαζί με το ιππικό του Rózsa να υποστηρίξουν το στρατό του Lajos Asbóth. Πριν ξεκινήσει η χειμερινή εκστρατεία, τα μέσα του Δεκεμβρίου 1848 ο ελληνικής καταγωγής ταγματάρχης Pál Kiss, ως αρχηγός του 9ου λόχου ανήκε στην 4η λεγεώνα του Μπάνατ υπό αρχηγεία του αρμενικής καταγωγής υποστράτηγου Ernő Kiss (αρχηγός τότε του επιτελείου ήταν ο ταγματάρχης György Klapka, αρχηγοί μεραρχιών ο Σέρβος συνταγματάρχης János Damjanich και ο ταγματάρχης κόμης Károly Vécsey). (Να αναφερθούμε μόνο στο γεγονός ότι σήμερα τα γραφεία των Αυτοδιοικήσεων Ελλήνων Ουγγαρίας και Βουδαπέστης βρίσκονται στην Πέστη, στην οδό Vécsey. Σύμπτωση, θα έλεγε κανείς. Εγώ λέω: μοιραίο.) Στα μέσα Δεκεμβρίου 1848 στον ποταμό Szamos συγκεντρώθηκε σέρβικος στρατός με περίπου άτομα και 20 κανόνια, και εναντίον τους μόνο οι 19 λόχοι πεζικού, οι 4 ιππικού και το πολύ 16 κανόνια (μαζί με τα λαφυραγωγημένα από τα Αλίμπουναρ και Károlyfalva) του Damjanich. Στο χωριό Γιάρκοβατς περνούσε ξύλινη γέφυρα από τον ποταμό, τα ουγγρικά στρατεύματα όμως δεν την κατέλαβαν. Οι Σέρβοι κα- 28

30 1848. november 3-án Damjanich szétverte a Temes vármegyében lévő strázsai (lagerdorfi) szerb tábort: 1200 szerb esett el november végén Maderspach Ferenc pedig elfoglalta az Ördöghidat. Ugyanekkor Vetter Antal azonban Tomasovácnál visszavonulni kényszerült a csapatával. Kiss Pál őrnagy Versecről kiindult hadoszlopa november 30-án megtámadta Károlyfalvát, de a Pancsovát északkeletről biztosító AlibunáiTÓl érkező szerb katonai erő miatt ez végül is nem vezetett eredményre: meghátrálásra kényszerült ugyan (Nikolincre vonult vissza), de addig is lekötötte a szerbek katonai egységeit. Kiss Pál őrnagy katonai vezetői erényei megmutatkoztak ezekben a Damjanich vezette harcokban. Ekkoriban egyébként igen kétséges volt a hadszíntéri helyzet: újabb összecsapásokra kellett felkészülni. Itt egy érdekes adalékot említünk: a Strázsa melletti, 1848 novemberi csatában a nevezetes Rózsa Sándor egymaga tizenkét ellenséget leolt, és betyárokból összeverbuvált szabadcsapata, a Rózsa-lovasok sok marhát hajtottak el az ellenség által birtokolt területekről (ez igen fontos, nyugtalanító és a hadtápot is veszélyeztető bátor harci cselekményként értékelendő). Kiss Pál őrnagy (Damjanich János helyetteseként) november 15. után Asbóth Lajos segítségére küldte a 3. zászlóalj 3. és 4. századát, valamint Rózsa Sándor lovasait is decembere közepén, a téli hadjárat kezdete előtt, a görög családból származó Kiss Pál őrnagy a 9. honvédzászlóalj parancsnokaként az örmény gyökem Kiss Ernő vezérőrnagy által parancsnokolt 4. Bánsági hadtesthez tartozott (a vezérkari főnök Klapka György őrnagy, a hadosztályparancsnokok pedig a szerb Damjanich János ezredes és gróf Vécsey Károly őrnagy voltak). (Csak utalnék rá érdekességként, hogy az Országos Görög Önkormányzat és a Fővárosi Görög Önkormányzat a pesti Vécsey Károly utcában található. Van, aki erre azt mondaná, hogy véletlen. Szerintem sorsszem.) 1848 december közepén a Szamosnál egyesült ellenséges haderő kb főt és 20 löveget számláló seregével szemben Damjanichnak 19 gyalogszázada (azaz három erős zászlóalja), 4 lovasszázada és az Alibunáron és Károlyfalván zsákmányoltakkal együtt is legfeljebb lövege lehetett. Jarkovác faluból fahíd vezet át a túlpartra, ezt azonban a magyar csapatok nem szállták meg. A szerbek a faluba űzték a magyar előőrsöket, és közben a lakosság is fegyvert ragadott: a házakból lőni kezdték a magyarokat. Szerencsére a csapatok a nyílt utcán táboroztak, így viszonylag gyorsan lehetett gyülekeztetni őket. Damjanich, Kiss Pál őrnagy és Leiningen egy házban szálltak meg: a támadást követően villámgyorsan mindannyian csapataikhoz siettek. Damjanich a

31 ταδίωκαν τα ουγγρικά προκεχωρημένα φυλάκια μέσα στο χωριό, όπου οι Ούγγροι πυροβολούνταν και από τους κατοίκους. Ευτυχώς οι ομάδες στρατοπέδευαν στους δρόμους του, έτσι σχετικά γρήγορα μπόρεσαν να συγκεντρωθούν. Ο Damjanich, ο Pál Kiss και ο Leiningen διανυκτέρευσαν σε ένα από τα σπίτια, και μετά την επίθεση σε δευτερόλεπτα βρέθηκαν δίπλα στο στρατό τους. Ο Damjanich με τον 3 και 9 λόχο του 60ου συντάγματος πεζικού και 4 κανόνια υποχώρησε ως τη γέφυρα του καναλιού Brezva, συγκεντρώνοντας τα στρατεύματά του στην άλλη όχθη. Μόλις πέρασε όμως στην άλλη πλευρά, οι Σέρβοι κατέλαβαν τη γέφυρα και εμπόδισαν την επιστροφή των ουγγρικών λόχων με καταιγισμό σφαιρών από τους κοντινούς χάντακες. Έτσι οι δυνάμεις του Damjanich αναγκάστηκαν να διασχίσουν τον ποταμό για να αρχίσουν να ξεκαθαρίζουν το χωριό. Ο ταγματάρχης Pál Kiss κι εδώ αγωνίστηκε γενναία και τον Ιανουάριο του 1849 προήχθη σε αντισυνταγματάρχη. Ύστερα ακολούθησε η Τιμισοάρα. Στις αρχές Φεβρουάριου 1849 η αστυφυλακή της πόλης - με αρχηγό τον υποστράτηγο Gláser - ανεφοδίαζε με τρόφιμα το κάστρο της Οραντέας. Η τοπικές σέρβο-αυστριακές δυνάμεις (8600 άτομα) ήταν μεγαλύτερες από εκείνες του πολιορκητή συνταγματάρχη Miklós Gyulai-Gaál οι οποίες ηττήθηκαν και υποχώρησαν στην πόλη Óarad. Η πολιορκία γύρω από την Οραντέα λύθηκε μόνο στις 26 Φεβρουάριου 1849, όταν ο αντισυνταγματάρχης Pál Kiss διαδέχτηκε στην αρχηγεία τον Gyulai-Gaál. (Η λεγεώνα αυτή αρχικά εξασφάλιζε το μέτωπο στον ποταμό Maros.) Σύμφωνα με το ημερολόγιο του στρατηγού κόμη Károly Leiningen-Westerburg η απόφαση αυτή του υποστράτηγου Damjanich οφειλόταν στην ιδιαίτερα καλή του διάθεση και στην πίστη του στην νίκη. Ήταν μια μεγάλης σημασίας προαγωγή στην στρατιωτική ιεραρχία ο αντισυνταγματάρχης Pál Kiss όταν διορίστηκε αρχηγός του πολιορκητικού στρατού στην Οραντέα ήταν ήδη ταξίαρχος (τον οποίον διαδέχτηκε ο στρατηγός κόμης Károly Vécsey το Μάρτιο). Στα τέλη Μαρτίου 1849 πριν ξεκινήσει η ανοιξιάτικη εκστρατεία ο αντισυνταγματάρχης Pál Kiss - ξανά ως ταξίαρχος - ανήκε στην 3η λεγεώνα (συγκροτήθηκε από εκείνους του Μπάνατ και Bácska) του υποστράτηγου Damjanich, μέχρι το τέλος της εκστρατείας. Ο Pál Kiss ήταν αρχηγός της 3ης ταξιαρχίας εμπροσθοφυλακής στην 3η λεγεώνα. Η ανοιξιάτικη εκστρατεία στην ουγγρική επανάσταση ήταν γεμάτη από αιματηρές και ένδοξες συγκρούσεις, στις οποίες ο Pál Kiss ανταποκρίθηκε αμέτρητες φορές. Οι πιο σημαντικοί σταθμοί ήταν οι πόλεις Szolnok, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Komárom. Η άφιξη της 3ης λεγεώνας με τον Damjanich καθόρισε την μάχη του Tápióbicske νομού Πέστης στις 4 Απριλίου Η σημαντικότερη 30

32 gyalogezred 3. zászlóaljával, a 9. zászlóalj néhány századával és 4 löveggel visszavonult a Berzava-csatoma hídjáig, és azon átkelve gyülekeztette csapatait: amint ez megtörtént, a hídon át igyekezett visszatérni a faluba, a hidat azonban közben a szerbek megszállták, s a környező sáncokból olyan sűrű golyózáport zúdítottak rá, hogy a vitéz 9. honvédzászlóalj katonái sem tudtak áttörni rajta. Ezért Damjanich a Berzaván átgázoltatta csapatait, és így kezdte meg a falu megtisztítását. Kiss Pál őrnagy itt is igen bátran harcolt: 1849 januárjától már alezredessé, dandámokká nevezték ki. Ezután Temesvár következett február elején az aradi várat élelemmel látta el Gláser vezérőrnagy vezetésével a temesvári várőrség. Az itteni 8600 fős szerb-osztrák haderő nagyobb volt, mint a Gyulai-Gaál Miklós ezredes vezette ostromsereg, amely vereséget szenvedett, és Óaradra vonult vissza. Az Arad körüli ostromzár csak 1849 február végén állt helyre, akkor (e hó 26. napjától) viszont már Kiss Pál alezredes volt az ostromló sereg parancsnoka (Gyulai-Gaál Miklós tábornoktól vette át ezt a feladatot). Ez az ötödik hadtest valójában a Maros-vonalát biztosította. Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok naplója tanúsága szerint ez azzal függött össze, hogy 1849 februárjában a jókedvűen és győzelmi reménnyel telve Aradra érkező Damjanich János döntése volt, hogy Kiss Pálnak adják át a parancsnokságot. Ez igen komoly előrelépést jelentett a honvédsereg parancsnoki ranglétráján: Kiss Pál alezredes ekkor már dandárparancsnokként került az V. hadtestnek nevezett aradi ostromló sereg élére (tőle aztán gróf Vécsey Károly tábornok, a későbbi aradi vértanú vette át ezt a feladatot március végén) márciusa végén, a tavaszi hadjárat kezdete előtt Kiss Pál alezredes ismét dandárparancsnokként a Damjanich János vezérőrnagy által parancsnokolt III. (a bácskai és a bánsági hadosztályból alakult) hadtesthez tartozott (egészen a tavaszi hadjárat végéig). Kiss Pál alezredes volt a III. hadtest első elővéd 3. dandárénak parancsnoka. A tavaszi hadjárat 1849-ben a véres és dicsőséges összecsapások sorozatát jelentette a magyar szabadságharc során: Kiss Pál e hadjáratban számtalanszor bizonyította vitézségét. Szolnok, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom voltak a főbb állomásai e csatasorozatnak április 4-én a tápióbicskei ütközetet (Pest vármegye) a Damjanich vezette III. hadtest csatatérre érkezése döntötte el: a legfontosabb pillanata az volt, amikor Kiss Pál alezredes a híres, vörössipkásnak is nevezett 9. honvéd zászlóalj parancsnokaként (Földvári Károly őrnaggyal, a fehértollasoknak nevezett 3. honvéd zászlóalj parancsnokával együtt) gyilkos golyózáporral szemben rohant a Tápió hídjára. Ezután szuronyrohammal megtisztították a települést az ellenségtől, akiknek visszavonulását pedig még a lovasságuk is fedezte. 31

33 στιγμή ήταν η επίθεση των ξακουστών Έρυθροσκούφων (9 τάγμα) του αντισυνταγματάρχη Pál Kiss (μαζί με τους Άευκοφτεράτους, το 3 τάγμα του ταγματάρχη Földvári) προς τη γέφυρα του ποταμού Τάπιο εναντίον βαριών πυρών. Ύστερα η έφοδος με ξιφολόγχες εκκαθάρισε την περιοχή από τους αντιπάλους, την υποχώρηση των οποίων άλλωστε υποστήριζε ακόμα και το ιππικό τους. Ο χρονικογράφος της ουγγρικής επανάστασης Mihály Horváth γράφει τα εξής: «στην πιο κρίσιμη στιγμή του αιματηρού αγώνα στο Τάπιο εμφανίστηκε το 9 τάγμα πεζικού, το 3 τάγμα 19ου συντάγματος, το 3 σύνταγμα ουσάρων και η πολωνική λεγεώνα του Wysocki. Οι ενισχυμένες δυνάμεις μας αμέσως ξεκινούν επίθεση, [...] και στην αριστερή πτέρυγα - αχρηστεύοντας τα κανόνια του εχθρού - προχώρησαν με τις μπαγιονέτες.» Η επόμενη μάχη, στο Isaszeg ήταν επίσης λαμπερή και καθοριστική, με γενναία συμμετοχή του Pál Kiss και της μονάδας του. Ο ηρωικός συνταγματάρχης Jozef Wysocki (1809 Podolia Παρίσι) αρχηγός της πολωνικής λεγεώνας (στο 1 τάγμα 3'ις μεραρχίας του στρατηγού Damjanich) κατέφθασε στο Isaszeg με την ταξιαρχία του Pál Kiss. Μετά την νίκη του Tápióbicske ο αρχιστράτηγος Αυστρίας Windischgrátz, ενώνοντας τις δυνάμεις του με εκείνες του Γιέλασιτς και του Schlick κατέκτησε τους λόφους του Isaszeg, με σκοπό να εμποδίσουν την μετακίνηση του ουγγρικού στρατού προς την Πέστη. Η 6η Απριλίου έγινε ένδοξη μέρα για την ουγγρική επανάσταση. Η μάχη άρχισε γύρω στις 2 το μεσημέρι. Οι δυνάμεις του Γιέλασιτς απέκρουσαν το τάγμα του Klapka. Ο Damjanich αμέσως κατάλαβε ότι ο Klapka αντιμετωπίζει κίνδυνο και διέταξε την ταξιαρχία του αντισυνταγματάρχη Pál Kiss να τον βοηθήσει, και ειδοποίησε τη μεραρχία του Aulich να αναπτυχθεί στο πεδίο μάχης. Τότε έφτασε κι ο Damjanich στα δυτικά του δάσους Királyerdő. Οι δυνάμεις του Klapka όμως υποχώρησαν, έτσι στη γραμμή της 1ης μεραρχίας έμεινε μόνο η ταξιαρχία υποστήριξης του Pál Kiss, σταλμένη από τον Damjanich. Στην αβεβαιότητα της 1ης μεραρχίας συνέβαλε και το πρόβλημα των πολεμοφοδίων. Ένα σημαντικό μέρος των πυρομαχικών αντί για πυρομαχικά αποτελούνταν από χαλίκια, χάρη στους αιχμαλώτους-εργάτες του εργοστασίου πυρομαχικών Οραντέας. Ενδιαμέσως, σε δύο ώρες περίπου κατέφθασε ο Görgey: καλπάζοντας προς την αριστερή πτέρυγα είδε άναυδος τα στρατεύματα του Klapka να υποχωρούν, και φώναξε: «Σήμερα πρέπει να νικήσουμε, αλλιώς θα υποχωρήσουμε πίσω από την Τίσα!» Ακούγοντας την εντολή και αισθάνονταν τη θέληση για τη νίκη ο Klapka με ένα δυνατό «Εμπρός!» γύρισε τις δυνάμεις του. Ο Görgey στάθηκε με ανδρεία στην διεύθυνση της επιχείρησης, όμως ανάμεσα στην ταξιαρχία του Pál Kiss και την νότια πτέ- 32

34 A magyar szabadságharc lelkes krónikása, Horváth Mihály az alábbiakat írta: a Tápió melletti véres küzdelem legkritikusabb időpontjában jelent meg a balszárnyunkon a (Kiss Pál alezredes vezette) 9. Honvéd zászlóalj, a 19. Sorezred 3. Zászlóalja, a 3. Huszárezred s a lengyel légió Wysocki vezénylete alatt. Megerősödött hadaink tüstént támadást kezdenek az egész vonalon, és,,a balszárnyon az ellenség ágyúit elnémítván szuronyszegezve nyomult előre. Az ezt követő nagyszerű isaszegi csata szintén sorsdöntő ütközet volt a tavaszi hadjárat során: Kiss Pál a csapatával igen bátran harcolt. A lengyel légió hős parancsnoka, Jozef Wysocki (Podolia, , Párizs) ezredes (a Damjanich tábornok vezette III. hadtest kötelékében, az első hadosztály parancsnokaként) Kiss Pál dandárjával érkezett az isaszegi csata színhelyére. Az április 4-én zajló tápióbicskei győzelem után Windischgratz (az osztrák haderők főparancsnoka) hadtesteit egyesítve Jellasics, majd Schlick vezetésével megszállta az isaszegi dombokat: itt akarták a magyar sereg Pest felé való előretörését kivédeni. Április 6. a magyar szabadságharc dicsőséges napja lett. A késő déli órákban (2 óra körül) kezdődött a csata. Klapka zászlóalját Jellasics csapatai visszaűzték. Damjanich rögtön átlátta Klapka csapatainak veszélyeztetett helyzetét: Kiss Pál alezredes dandárját Klapka segítségére küldte a Szentgyörgy majoron át, és értesítette az Aulich hadtestet, hogy fejlődjék fel a csatatérre. Ez nagyjából délután két óra tájban történt. Ekkor Damjanich csapatai is elérték a Királyerdő nyugati szegélyét. Klapka azonban elrendelte csapatai visszavonulását: így az I. hadtest sávjában csak a Damjanich által támogatására küldött Kiss Pál alezredes vezette dandár maradt. Az I. hadtest katonáinak a megingásához az is hozzájárult, hogy probléma volt a lőszerekkel. A töltések jelentős része lőpor helyett Debrecen környéki békasót tartalmazott a nagyváradi fegyvergyár hadifogoly munkásainak köszönhetően. A csatatérre időközben, délután 4 óra tájban megérkezett Görgey, aki a balszámy felé vágtatott, ahol döbbenten látta, hogy Klapka csapatai özönlenek visszafelé. Erre Görgey kiadta a parancsot:,jda győznünk kell, vagy visszavonulunk a Tisza mögé, így áll a választás. E győzelmi akarat és vezéri parancs hatására Klapka Előre! kiáltással visszafordította csapatait. Görgey hadvezetői bátorsággal állt a hadművelet élére. Viszont Kiss Pál dandára és Damjanich déli szárnya között űr tátongott. Ott volt Nagy Sándor lovassága is, de visszavonulóban. Az erdőtől jobbra-balra fél ívben kerítve feküdt a csatatér. Középen maga Görgey vezényelt személyesen. Két szárnyon dühöngött a csata: itt alakult ki a döntő küzdelem. Ebben a rettenetesen véres összecsapásban ezer magyar,

35 ρυγα του Damjanich υπήρχε κενό. Το ιππικό του Sándor Nagy ήταν επίσης παρόν, αλλά υποχωρούσε. Δεξιά κι αριστερά του πεδίου μάχης εξαπλωνόταν ημικυκλικά το δάσος. Κεντρικά διοικούσε ο ίδιος ο Gögrey. Η μάχη διαδραματιζόταν σε δύο μέτωπα, η καθοριστική πάλη αναπτύχθηκε εδώ. Στην τρομερά αιματηρή σύγκρουση αυτή αγωνίστηκαν χιλιάδες Ούγγροι, 1500 Πολωνοί (τρεις λεγεώνες) και μια 1 ΟΟμελής ανεξάρτητη ομάδα εναντίον των 40 χιλιάδων Αυστριακών. Οι απώλειες και στις δύο πλευρές ανήλθαν στους χίλιους νεκρούς. Η μάχη τελικά στις 8 το βράδυ τελείωσε με την θριαμβευτική νίκη του ουγγρικού στρατού. Ο πρωθυπουργός Lajos Kossuth στις 7 Απριλίου αναφέρει στο Στρατιωτικό Συμβούλιο Ουγγαρίας: «Ο ηρωικός στρατός μας χθες - από μειονεκτική θέση - κτύπησε εντελώς τον εχθρικό στην περιοχή του Isaszeg. Πρέπει να υποκλιθούμε στον Ανώτατο Αρχηγό Görgey, στους υπόλοιπους αρχηγούς και σε όλον τον ενθουσιασμένο στρατό. Όλοι έκαναν το καθήκον τους.» Συνεχίζει προς τα στρατεύματα του Görgey: «Να φέρετε τις σημαίες μας υψωμένες από νίκη σε νίκη! Μεγάλα κατορθώματα αντικατοπτρίζουν τον ηρωισμό και την ανδρεία σας.» Μία από τις πιο επικίνδυνες στιγμές της μάχης του Isaszeg ήταν, όταν μετά την υποχώρηση του Klapka η γραμμή μετώπου του ουγγρικού στρατού αποτελούνταν από μία μόνο ταξιαρχία της 3ης λεγεώνας, με αρχηγό τον ατρόμητο αντισυνταγματάρχη Pál Kiss, ο οποίος διακρινόταν για τις στρατηγικές ικανότητές του και στη μάχη του Isaszeg. Ή ταν πραγματικά μια υπέροχη νίκη. Ανάμεσα στους αξιωματικούς που προήχθησαν από την ουγγρική κυβέρνηση στης αρχές Απριλίου 1849 ήταν και ο Pál Kiss, ο Sándor Nagy, ο Leiningen κ.ά. Στις 7 του μηνός προήχθη σε συνταγματάρχη και την επόμενη του απονεμήθηκε το Μετάλλιο Στρατιωτικής Αξίας Γ Τάξεως. Οι αγώνες όμως συνεχίστηκαν. Στις 10 Απριλίου στη γέφυρα του ρέματος Gombás σημειώθηκε μεγάλη σύγκρουση για την κατάληψη της πόλης Vác: το 3 τάγμα του ταγματάρχη Földvári, μαζί με το 9 του συνταγματάρχη Pál Kiss και το πολωνικό, ενάντια σε βαριά πυρά μάχονταν σκληρά συντρίβοντας τις δυνάμεις του αντιπάλου. Η μεγάλη σημασία της νίκης οφείλεται επίσης στην αιχμαλώτιση του Αυστριακού αρχηγού, στρατηγού Christian Götz. Η ταξιαρχίες των Pál Kiss και Leiningen [συνασπισμένες σε φάλαγγες] υποστήριζαν τον Kazinczy στην φοβερή μάχη στους δρόμους της πόλης Nagysalló στις 19 Απριλίου Ο Mihály Horváth γράφει για την κατάληψη του Nagysalló τα εξής: «Οι ήρωες της αιματηρής μάχης αυτής ήταν η 17η, 19η, 9η ταξιαρχίες και η πολωνική λεγεώνα.» Στης 22 Απριλίου 1849 οι ουγγρικές δυνάμεις κατέφθασαν στο κάστρο του Κομάρνο, περικυκλωμένο από τον αντίπαλο. Για την απόλυτη απελευθέρωση της πόλης χρειάστηκε να σταλούν στρατεύματα επίσης 34

36 lengyel (3 légió) és egy 100 tagú szabadcsapat is küzdött a mintegy 40 ezer osztrák ellen. A halálos áldozatok száma mindkét részről megközelítette az ezer főt. Az este nyolc órakor véget érő ütközetben végül a csata győztese a magyar honvédsereg lett. Nagyon kiemelkedő diadal volt! Kossuth Lajos április 7-én Gödöllőn ezt írta az Országos Honvédelmi Bizottmány tájékoztatására: Tegnap vitéz seregeink az ellenségnek seregét Isaszeg vidékének irtózatos pozícióiból tökéletesen kiverte. Tisztelettel kell meghajolni Görgey fővezér előtt, a többi vezérek előtt és az egész lelkesült hadsereg előtt. Minden ember teljesítő kötelességét. Görgey csapataihoz ezeket a szavakat intézte: Győzelemről győzelemre hordjátok zászlóitokat. Nagy tettek tükrözik vitézségteket és bátorságtokat. Az isaszegi csata egyik legveszedelmesebb időszaka volt, amikor Klapka visszavonulása után a magyar sereg arcvonalát tulajdonképpen csak a III. hadtest egyetlen dandára tartotta fenn: e hős és rettenthetetlen honvéddandárt Kiss Pál alezredes vezette a csatába: csapatvezetési képességeivel is igencsak kitüntette magát az isaszegi csatában. Nos, ez igazán nagyszerű győzelem volt áprilisa elején a kormány által előléptetett tisztek között Kiss Pál is ott volt, többek között Nagy Sándor, Leiningen és Dessewffy Arisztid társaságában. Április 7-től ezredessé nevezték ki, másnap pedig megkapta a katonai érdemjel 3. osztálya kitüntetést. De nem értek véget a küzdelmek. Április 10-én Vác bevétele érdekében a Gombás patak hídjánál alakult ki nagy összecsapás: Földvári Károly őrnagy 3. honvéd zászlóalja, Kiss Pál alezredes 9. honvéd zászlóalja és a lengyel zászlóalj együttes erővel, véres és kemény harcban, golyózáporral szemben morzsolták föl az ellenség erejét. A győzelem tényének jelentőségét az is növelte, hogy az osztrák parancsnok, Christian Götz tábornok is fogságba esett. Kiss Pál és Leiningen dandára rohamoszlopokba sorakozva támogatták Kazinczyt a Nagysallóért folytatott rettenetes utcai csatában április 19-én. Horváth Mihály az alábbiakat írta a következő nagy csata, Nagysalló bevételéről: E véres utcai harc hősei, a 17. s 19. s a (Kiss Pál alezredes vezette) 9. Honvédzászlóaljak és a lengyel légió voltak. Ezután következett Komárom április 22-én érkeztek a magyar csapatok az ellenség által ostromlott Komárom várához. Az ellenség ostromsáncainak elfoglalása a Knézich Károly ezredes parancsnoksága alatt álló III. hadtestből 2 dandár (Kiss Pál ezredes dandárja és a Kökényessy-dandár), míg az I. hadtestből még 3 honvéd zászlóalj feladata lett április 22-én a magyar csapatok 35

37 στο νότιο μέρος του κλοιού πολιορκίας. Η κατάληψη των αυστριακών πύργων πολιορκίας ήταν αποστολή δύο ταξιαρχιών (εκείνες των Pál Kiss και Kökényessy) της 3ης λεγεώνας του συνταγματάρχη Knézich και άλλων τριών ταξιαρχιών (των Sulcz, Zákó και Dipold) από την I'1λεγεώνα. Τις βραδινές ώρες πέρασαν τον Δούναβη και σε τέσσερις μέρες πραγματοποίησαν την αποστολή τους. Κατά την επιχείρηση η ταξιαρχία του συνταγματάρχη Pál Kiss πέρασε πρώτη τον Δούναβη και κατέλαβε το προγεφύρωμα στην δεξιά όχθη. Η μάχη όμως δεν είχε τελειώσει ακόμη, γιατί εν τω μεταξύ κατέφθασαν στην περιοχή του Κόμαρνο οι κύριες αυτοκρατορικές δυνάμεις Αυστρίας με αρχηγό τον σωματάρχη Schlik, υποχωρώντας από την Πέστη προς τα δυτικά μεθόρια. Ξέσπασε σκληρή μάχη, η οποία τερματίστηκε με την εξάντληση των ουγγρικών κανονιών. Το πεδίο μάχης παρόλα αυτά κατείχε ο ουγγρικός στρατός, και με την απελευθέρωση της πόλης τελείωσε η ανοιξιάτικη εκστρατεία. Στις 29 Απριλίου, μετά το ανδραγάθημά του στο Κόμαρνο ο Pál Kiss τιμήθηκε με το Μετάλλιο Στρατιωτικής Αξίας Β Τάξεως, ενώ την επόμενη μέρα διορίστηκε αρχηγός σε μία από τις μεραρχίες πεζικού της 1ης λεγεώνας. Μετά τη μάχη του Κόμαρνο το αρχηγείο της 1ης λεγεώνας υπέστη σημαντικές αλλαγές. Αρχηγός μετά τον Klapka (υφυπουργός άμυνας πλέον, πήρε μετάθεση στο Debrecen) γίνεται ο στρατηγός Nagysándor József. Ο συνταγματάρχης Pál Kiss διορίζεται αρχηγός της μεραρχίας αποτελούμενη από τις ταξιαρχίες του Dipold και Bobich. Μετά την απελευθέρωση του Κόμαρνο η ουγγρική Ανώτερη Διοίκηση είχε δύο επιλογές: είτε θα κυνηγήσουν τα υποχωρούμενα αυστριακά στρατεύματα είτε θα απελευθερώσουν την Βούδα. Τελικά στις 28 Απριλίου για λόγους στρατηγικούς και πολιτικούς αποφάσισε τη δεύτερη, κυρίως επειδή το σημαντικότερο δρόμο ανεφοδιασμού για τον ουγγρικό στρατό απέκοπτε η κατεχόμενη Βούδα. Οι 3 εβδομάδες πολιορκίας των ανακτόρων της Βούδας έφεραν ουγγρική νίκη. Η τελική επίθεση για την κατάληψή της ξεκίνησε στις 21 Μαΐου τις βραδινές ώρες. Σύμφωνα με την αναφορά του στρατηγού Nagysándor το 47 τάγμα κατάφερε να εισβάλλει πρώτο στα ανάκτορα και να ανεβεί στα τείχη. Εκεί όμως τους σταμάτησε η επίμονη αντίσταση των υπερασπιστών. Ο Nagysándor διέταξε την υποστήριξή τους από τις εφεδρικές μονάδες. Διάφορα τάγματα από την 1η λεγεώνα του Pál Kiss εισέβαλαν και διέσπασαν την άμυνα της φρουράς. Οι μικρές ομάδες αντίστασης σύντομα συντρίφτηκαν ή παραδόθηκαν. Η ηρωική μα αιματηρή κατάληψη της Βούδας κόστισε πολλά ουγγρικά θύματα. Το 10 τάγμα 1ης λεγεώνας για παράδειγμα είχε 143 νεκρούς και 316 τραυματίες. Μετά την πολιορκία ο ουγγρικός στρατός ξεκουραζόταν στην πόλη έως τις 28 του μηνός. 36

38 Komáromhoz érkeztek: a teljes felmentéshez azonban délről is fel kellett számolni az ostromgyürűt. Az ellenség ostromsáncainak az elfoglalására Knézich Károly ezredes parancsnoksága alatt a III. hadtestből 2 (közte Kiss Pál dandárja is), az I. hadtestből pedig 3 (Sulcz-, Zákó-, Dipold-) dandár kelt át még az éjszakai órákban a Dunán: feladatukat április 26-án reggelre teljesítették. Komárom ostrom alóli fölmentése alkalmával Kiss Pál ezredes dandárja kelt át a Dunán elsőként, és foglalt el ezáltal hídfőt a jobb parton. Ezzel az ütközet azonban még nem ért véget, mert időközben Komárom térségébe érkeztek Schlik altábornagy parancsnoksága alatt, a Pest-Budáról a nyugati határszélre visszavonuló császári főerők. Délutánig tartó heves küzdelem bontakozott ki, amelynek magyar részről az ágyúlövedékek kifogyása vetett véget. A csatatér azonban a magyar sereg birtokában maradt: Komárom felmentésével véget ért a tavaszi hadjárat. Komáromi hőstette után április 29-én Kiss Pál megkapta a katonai érdemjel 2. osztálya kitüntetést; másnap pedig az I. hadtest egyik gyalogos hadosztályának parancsnokává nevezték ki. A komáromi ütközet után jelentős változások következtek be az I. hadtest vezetésében. A helyettes hadügyminiszterként Debrecenbe távozó Klapka helyett Nagysándor József tábornok lett a parancsnoka. A Dipoldés a Bobich-dandár alkotta hadosztály parancsnokságát a III. hadtestből áthelyezett Kiss Pál ezredes vette át. Komárom felmentése után két út állt a magyar hadvezetés előtt. A Győrön túl visszavonuló császári csapatok után vonulni, vagy felszabadítani Budát. Az április 28-i komáromi haditanács katonai és politikai megfontolásokból az utóbbi mellett döntött. Fontos érvként vették számításba, hogy a lőszer- és egyéb hadianyagellátás legrövidebb útját elzárta az ellenség kezén lévő Buda: ez komoly szempont volt megvívásának eldöntésében. Buda várának 3 hetes ostroma a magyar honvédek dicsőségét hozta! A végső roham Buda várának elfoglalására május 21-én az éjjeli órákban kezdődött meg. Nagysándor tábornok hivatalos jelentése szerint a 47. honvédzászlóalj jutott be először a várba, s zászlója jelent meg először a falakon. Itt azonban elakadt a támadás a védők szívós ellenállása következtében. Nagysándor József támogatásukra rendelte a tartalékban hagyott alakulatokat: Kiss Pál ezredes I. hadtestének több zászlóalja is bejutott ekkor a várba, és a várőrség ellenállása megtört. A kisebb ellenálló csoportokat a honvédok felmorzsolták, illetve megadásra kényszerítették. Buda bevétele a magyar seregnek nagy emberáldozatába került. Az I. hadtest 10 zászlóaljának 143 halottja és 316 sebesültje szomorú és hősi példája ennek a véres győzelemnek. 37

39 Έπειτα ο συνταγματάρχης Pál Kiss προτάθηκε - κατά σύσταση του υπουργού Sebő Vukovics - για υποψήφιο αρχηγό στο κάστρο του Pétervárad, παραδουνάβια πόλη στο Νόβι Σαντ. (Την πρώην θέση του στην 1η λεγεώνα αναλαμβάνει ο αντισυνταγματάρχης Dipold.) Η πόλη προηγουμένως απαλλάχθηκε από τον αυστριακό αποκλεισμό, και η κυβέρνηση της Ουγγαρίας τον Ιούνιο του 1849 διόρισε τον Kiss αρχηγό του φρουρίου, θέση στην οποία παραμένει έως την λήξη της επανάστασης. Η παρουσία αυστριακών και κροατικών δυνάμεων στην περιοχή της πόλης ήταν μόνιμη, και ποτέ δεν κατάφεραν να σχηματίσουν κλοιό πολιορκίας ή να την επιτεθούν. Η κατάσταση αρχικά δεν αλλάζει ούτε με την εμφάνιση των ταξιαρχιών από τη λεγεώνα του Jellasics. Ενδιαμέσως διαδραματίστηκε και μια ενδιαφέρουσα «σκηνή»: στις 28 Μάίου το υπουργικό συμβούλιο έδωσε εντολή στον στρατηγό Bem να οδηγήσει τα ουγγρικά στρατεύματα Νότιας Ουγγαρίας στα βορειοδυτικά σύνορα, και αν το αρνούνταν, η ηγεσία θα παραδιδόταν στον μελλοντικό υποστράτηγο Pál Kiss. Το καλοκαίρι του 1849 προήχθη σε στρατηγό ως αρχηγό του βαρυσήμαντου Pétervárad: ερχόμενος στις 19 Ιουνίου στο κάστρο ήταν ήδη υποστράτηγος. Σε λίγες μόνο εβδομάδες αρχίζει μια θλιβερή περίοδος. Μαζί με την παράδοση των όπλων των ουγγρικών στρατευμάτων παραδίδονται ένα-ένα και τα κάστρα της χώρας. Το φρούριο Οραντέας - με αρχηγό τον Damjanich - στις 17 Αυγούστου ανοίγει την πύλη προς τις δυνάμεις του Ρώσου στρατηγού Μπούτουρλιν. Στις 19 Αυγούστου ρώσικα στρατεύματα ζητούν τη φρουρά της πόλης Munkács να παραδοθεί υπό όρους: σε μία εβδομάδα οι υπερασπιστές δέχτηκαν την πρόταση. Στις 17 Αυγούστου 1849 ο στρατάρχης Αυστρίας Haynau πρόσταζε να παραδοθεί η φρουρά του Pétervárad, ο Pál Kiss όμως εκείνη τη φορά αρνήθηκε. Η πόλη τότε - μαζί με το Κόμαρνο - υπήρξε το τελευταίο αξιόλογο καταφύγιο για την επανάσταση. Ο Pál Kiss έστειλε δύο αξιωματικούς του να πληροφορηθούν για την κατάσταση που επικρατεί στην Οραντέα. Ο στρατηγός Görgey σε γράμμα του στις 21 Αυγούστου από την Οραντέα πληροφορεί τον Kiss (με προσφώνηση «Αγαπητέ Φίλε») για την παράδοση όπλων των ουγγρικών δυνάμεων και την απελπιστική κατάσταση, και κατ ουσία του συμβούλευε φιλικά να παραδώσει το Pétervárad. Το γράμμα αποτελούσε μήνυμα κατάθλιψης, περιείχε και μια λίστα των ηγετών της επανάστασης που εγκατέλειψαν την χώρα. Ως ένδειξη της μέριμνάς του ο Pál Kiss αμέσως συγκαλεί το πολεμικό συμβούλιο με υποχρεωτική παρουσία κάθε αξιωματικού και υπαξιωματικού συν δύο στρατιωτών από κάθε λόχο. Οι στρατιώτες αρνούνταν να παραδοθούν σύμφωνα με τη συμβουλή του Görgey. 38

40 Budavár bevétele után a hadsereg némi pihenőt tartott, május 28-ig Budán maradt táborban. Kiss Pál ezredes ezután elkerült az I. hadtesttől (helyette Dipold Antal alezredes kapott hadosztályparancsnoki megbízatást). Ennek oka Vukovics Sebő magyar miniszter előterjesztése volt, ami Kiss Pál honvédtábornokot (a délvidéki Újvidék mellett a Duna révjénél lévő) Pétervárad erődjének parancsnoki tisztére javasolta. Ezt az erődöt a császáriak ostromzára alól még korábban Perczel Mór csapatai mentették föl: a magyar kormány végül is 1849 júniusában Kiss Pált bízta meg a parancsnoksággal, aki a szabadságharc végéig itt teljesített szolgálatot. A vár térségében az osztrák és szerb csapatok jelenléte állandó volt, de teljes zárlattal szinte sohasem vették körül, támadást pedig egyáltalán nem intéztek ellene. Május végén viszont már a Jellasics-hadtesthez tartozó dandárok is megjelentek a vár környékén, de a fennálló helyzetet ez akkor még nem változtatta meg. Egy érdekes közjáték még lezajlott mindeközben: május 28-án a minisztertanács utasította Bem József tábornokot, hogy egy korábbi (20- án meghozott) döntésük alapján vezesse a délvidéki csapatokat a Felső- Dunához, és amennyiben ezt nem tenné, akkor e csapatok parancsnokságát adja át a vezérőrnaggyá előléptetendő Kiss Pálnak nyarán tábornokká léptették elő, mint a nagyfontosságú déli erősség, Pétervárad várparancsnokát: június 19-től Kiss Pál vezérőrnagyként lett e várőrség parancsnoka. Alig pár hét elteltével szomorú időszak kezdődött. A mozgó magyar seregek fegyverletételével együtt megindult a várak megadási hulláma is. A Damjanich János vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló aradi erőd augusztus 17-én nyitotta meg kapuit Buturlin orosz tábornok csapatainak. Augusztus 19-én az orosz csapatok megadásra szólították fel a munkácsi várőrséget: Mezőssy Pál őrnagy, várparancsnok augusztus 26- án átadta az erődöt az oroszoknak augusztus 17-én Haynau fegyverletételre szólította fel a péterváradi helyőrséget. Kiss Pál azonban ekkor erre nem volt hajlandó. Pétervárad ekkor már a szabadságharc utolsó előtti jelentős védőbástyája volt Komárommal együtt. Kiss Pál tábornok ezt követően Aradra küldte Tóth József alezredest és Gabányi István századost, hogy valós adatokat szerezzenek a hadihelyzetről. Görgey Artúr augusztus 21-én Nagyváradról német nyelven írt levelet küldött Kiss Pál tábornoknak (,JCedves Barátom/ megszólítással) a magyar sereg fegyverletételéről, a helyzet kilátástalanságáról, és így tulajdonképpen jó tanácsként megadásra szólította fel Pétervárad parancsnokát is, bár a végleges döntést reá bízta. A levél lehangoló 39

41 Το συμβούλιο τότε έστειλε έναν λοχία με δύο στρατιώτες να ανιχνεύσουν την κατάσταση, οι οποίοι γύρισαν στις αρχές Σεπτεμβρίου με αναπάντεχες ειδήσεις. Οι διαπραγματεύσεις συνεχίζονταν ενδιάμεσα στης μάχες, και τελικά υπογράφτηκε συνθήκη παράδοσης υπό τους εξής όρους: οι πύλες των κάστρων να ανοίξουν, στους υπερασπιστές να εξασφαλιστεί η ελεύθερη αναχώρηση, και οι αποφάσεις της συνθήκης να επεκταθούν στο Pétervárad επίσης. Στις 5 Σεπτεμβρίου το κάστρο παραδίδεται. Δύο μέρες μετά - σε διαταγή του διοικητή Kiss - το Pétervárad (το λεγόμενο «Γιβραλτάρ του Δούναβη»), διαθέτοντας άλλωστε πλούσια αποθέματα, άνοιξε την πύλη του προς τον αυτοκρατορικό στρατό Αυστρίας (Στις αρχές Οκτωβρίου παραδόθηκε και το Κόμαρνο. Η κατοχή βέβαια των δύο αυτών κάστρων συνέφερε στην Αυστρία να εξασφαλίσουν ελευθερία και ατιμωρησία στους υπερασπιστές). Η 9η λεγεώνα του ουγγρικού στρατού στο Pétervárad τότε αποτελούνταν από 200 κανόνια και 6000 άτομα. Οι στρατιώτες αναχώρησαν αμέσως, ενώ 180 αξιωματικοί κρατήθηκαν έως τις 7 Νοεμβρίου Βέβαια αιχμαλωτίστηκε και ο διοικητής: ο Pál Kiss υπήρξε ένας από τους 15 ηρωικούς στρατηγούς της ουγγρικής επανάστασης που φυλακίστηκαν αυτό τον καιρό από τους Αυστριακούς. Μετά την αναχώρηση των Ούγγρων ο στρατάρχης Αυστρίας Haynau επέβαλε τη βαρύτερη δυνατή ποινή - όπως στους διοικητές λεγεώνων - και στους διοικητές κάστρων. Ο Pál Kiss βρέθηκε ενώπιον έκτακτου στρατοδικείου, και στις 15 Δεκεμβρίου καταδικάζεται σε θάνατο, παρά το γεγονός ότι ήδη στις 3 Δεκεμβρίου ο αυτοκράτορας Φραγκίσκος Ιωσήφ εξέδωσε ειδικό διάταγμα για την απονομή χάριτος του Pál Kiss, η οποία ευτυχώς κατέφτασε εγκαίρως στο στρατοδικείο του Pétervárad, και ο Kiss σώθηκε. Μετά τις ταλαιπωρίες ακολούθησε ακόμα χειρότερη περίοδος. Η ανάγκη για την επιβίωση όμως πάντα βρίσκει διέξοδο. Το 1854 ο Pál Kiss παντρεύεται την Mária Bemáth, κόρη του επίσης ελληνορθόδοξου μεγαλοκτηματία István Bernáth από το Tiszafüred. Στο εξής ασχολείται με τα οικονομικά των κτημάτων της οικογένειας Bemáth στα Tiszafüred και Tiszaörs. Συμπερασματικά μπορούμε να αποτυπώνουμε, ότι ο Pál Kiss διακρίθηκε για πρώτη φορά στις μάχες του Πέρλεζ και του Γιάνκοβατς. Έπαιξε σημαντικό ρόλο στις νίκες του Damjanich στην νότια Ουγγαρία. Το Φεβρουάριο του 1849 διορίζεται αρχηγός πολιορκίας στην Οραντέα. Ο Lázár Mészáros γράφει για τον Kiss και άλλους εξέχοντες αξιωματικούς: «Θα γίνουν καλοί και έμπειροι στρατηγοί». Η προφητεία του έγινε ένδοξη πραγματικότητα.,0 Pál Kiss αγωνίστηκε γενναία στη μάχη της γέφυρας του Tápióbicske. Στο Κόμαρνο η δική του ταξιαρχία πέρασε πρώτη το Δούναβη: έως τις 3 τα χαράματα κατέλαβε τον λόφο Homok, συμβάλ- 40

42 tartalma, és az, hogy a szabadságharc vezetői közül külföldre menekültek névsorát is tartalmazta, a reménytelenséget fejezte ki. Kiss Pál gondosságára jellemző, hogy e felszólító levél nyomán kibővített haditanácsot hívott össze: minden tiszt és altiszt köteles volt ezen megjelenni, és minden századból két honvédőt is berendelt. A honvédek egyáltalán nem voltak hajlandóak a Görgey által adott utasítás szerint kegyelemre feladni a várat. A haditanács ekkor egy őrmestert és két honvédet küldött felderítésre a helyzet felmérése céljából. Szeptember elején érkeztek vissza az igaznak bizonyuló lesújtó hírrel. A romló hadi helyzet közepette is folytatódó tárgyalásokon végül megadási megállapodás született: a várkapuk megnyitásáról, a legénység szabad eltávozásáról állapodtak meg, és még aitól is, hogy a majdani komáromi kapituláció által elfogadtatott feltételeket a péterváradi védőkre is ki kell terjeszteni. Szeptember 5-én megállapodtak a vár feladásáról. Két nappal később, szeptember 7-én a vár parancsnoka, Kiss Pál tábornok utasítására az egyébként jelentős tartalékokkal rendelkező, a Duna Gibraltárjának?' nevezett péterváradi vár megnyitotta kapuit az osztrák császári sereg előtt. (Október elején Komárom erődje is megadta magát. Ez utóbbi két erőd birtoklása megért annyit az osztrákoknak, hogy a védők szabad elvonulását, büntetlenségét biztosítsák.) A péterváradi magyar honvédség 9. hadtestének 6000 katonája tette le a fegyvert (200 tábori és várágyú került császárkézre). A honvédek elvonulhattak. 180 tisztjüket november 7-éig fogva tartották (bár kardjukat megtarthatták). Természetesen a várparancsnok is fogságba került: Kiss Pál egyike volt az évi magyar szabadságharc 15 hős honvédtábornokának, akik ekkoriban kerültek az osztrákok fogságába. A magyar várőrség elvonulása után Haynau a hadtestparancsnokokhoz hasonlóan a várparancsnokokat illetően is a legsúlyosabb büntetés kiszabását kívánta alkalmazni, így Kiss Pált a péterváradi rendkívüli haditörvényszék elé állították: december 15-én kimondták a halálos ítéletét. Történt ez annak ellenére, hogy már december 3-án megszületett Ferenc József császár Kiss Pálra vonatkozó rendkívüli kegyelmi rendelete: késve, de még időben végül azután megérkezett a péterváradi hadbíróságra ez az okirat. Kiss Pál megmenekült. A megpróbáltatások után igen szomorú, fájdalmas időszak következett. Az életvágy viszont mindig, még a legrosszabb helyzetben is utat tör magának ben Kiss Pál feleségül vette a szintén görögkeleti vallású, tiszafüredi földbirtokos, Bemáth István leányát, Bemáth Máriát. (Anánásy Bemáth-család Tiszafüreden volt birtokos 1851-ben.) Ezután e család tiszafüredi és tiszaörsi birtokain gazdálkodott. 41

43 λοντας σημαντικά στην τελική νίκη. Το 1854 παντρεύεται την Mária Bernáth, κόρη του επίσης ελληνορθόδοξου μεγαλοκτηματία István Bemáth από το Tiszafüred. Στο εξής ασχολείται με τα οικονομικά των κτημάτων της οικογένειας Bemáth στα Tiszafüred και Tiszaörs. Λόγω αρρώστιας του το 1867 μεταφέρεται στο νοσοκομείο Rókus Πέστης, όπου και πεθαίνει στις 27 Μάί'ου. του μεταφέρεται πρώτα σιδηροδρομικώς στο Karcag, και μετά στο Tiszafüred. Το όνομά του γράφτηκε σε δύο ληξιαρχεία θανάτου: στους ελληνορθόδοξους ναούς της Πέστης και του Karcag. Κηδεύτηκε στο Tiszafüred από τον Έλληνα ιερέα της πόλης Ιωάννη Πόποβιτς. Ο τάφος του βρίσκεται και σήμερα στο Tiszafüred, στο νεκροταφείο οδού Örvényi. Ο στρατηγός Pál Kiss υπήρξε θρυλικός ήρωας της ουγγρικής επανάστασης, απόκτησε ιδιαίτερα μεγάλη φήμη με τις θαρραλέες επιθέσεις του. Ο συμμαχητής του και επίσης ελληνικής καταγωγής György Rozomillet ή Rozgoványi ήταν εκείνος που έγραψε επικήδειο λόγο για τη μνήμη του το 1884 στο περιοδικό Ellenőr. Σήμερα στο Tiszafüred το όνομά του φέρει το μουσείο και μία οδός. Το Μουσείο Pál Kiss (στην οδό Tariczky 6.) ιδρύθηκε το Ήταν το πρώτο ίδρυμα τοπικής ιστορίας στην Ουγγαρία, και το 1952 πήρε το όνομα του στρατηγού. Έως το 1988 με το όνομά του υπήρξε και ένα δημοτικό σχολείο, το οποίο δυστυχώς σταμάτησε τη λειτουργία του. Στην ουγγρική επανάσταση έλαβαν ενεργό μέρος ακόμα πολλοί ελληνικής καταγωγής αξιωματικοί, στρατιώτες και εθνοφύλακες, άξιοι να τους θυμόμαστε. Döme Argenti ( ) γιατρός, εθνοφύλακας Μέλος της ελληνικής οικογένειας Argenti στα 1753 πολιτογραφείται στη Κόσιτσε. Ο κόμης Ottó Károly Haugwitz, γιός ενός αυστριακού υπουργού, και ο γενικός γραμματέας της βιομηχανικής επιτροπής του Brünn Lajos Procop Ferdinánd πραγματοποίησαν περιοδεία στην Ουγγαρία το 1755, κατά την οποία αναφέρθηκαν σε δύο Έλληνες εμπόρους: στον Mihály Argenti και τον συνέταιρό του, οι οποίοι εμπορεύονταν με το περίφημο οίνο του Τοκάΐ. Ο γιός του Έλληνα εμπόρου György Argenti, Döme γεννήθηκε στις 26 Σεπτεμβρίου 1809 στην πόλη Vác. Σπουδάζει στο τοπικό γυμνάσιο, και μετά την αποφοίτησή του εγκαταστάθηκε στην πόλη ως γιατρός το Το 1848 γίνεται μέλος της τοπικής εθνοφυλακής. Το Μάρτιο του 1849 δανείζει 600 φιορίνια στον δήμο του Vác. Στις 19 Ιουνίου 1849 αιτήθηκε για απαλλαγή από την θητεία του ως εθνοφύλακας λόγω της πνευμονίας,του. 42

44 Összefoglalva a leglényegesebb adatokat rögzíthető, hogy Kiss Pál a bihari nemzetőrök parancsnokaként először a perlaszi, majd aj anko váci ütközetben tűnt ki. Fontos szerepet játszott Damjanich János délvidéki győzelmeiben februárjától Arad ostromseregének parancsnokává tették. Mészáros Lázár Kiss Pálról és több hasonlóan kiváló honvédtiszttársáról azt írta: Ezekbőljó és tudományos tábornokokat várok. Jóslata dicsőségesen beteljesedett! Kiss Pál óriási bátorsággal harcolt a tápióbicskei csatában a híd elfoglalásáért. Komárom alatt az ő dandára kelt át elsőként a Dunán: hajnali három órára elfoglalta az ottani Homok-hegyet, és ezzel a csata eredményes lefolyását jelentősen elősegítette ben Kiss Pál feleségül vette a szintén görögkeleti vallású, tiszafüredi földbirtokos, Bernáth István leányát, Bemáth Máriát. Ezután a Bemáth család tiszafüredi és tiszaörsi birtokain gazdálkodott ben betegsége miatt Pesten, a Rókusbán kezelték: május 27-én Pesten hunyt el. Vasúton szállították Karcagra: innen szénásszekéren vitték tovább Tiszafüredre. Egyébként két helyen is megtörtént a halotti anyakönyvi bejegyzése: a pesti Petőfi téri görög templom anyakönyvében, és a karcagi görög anyakönyvben egyaránt rögzítették halálát. Tiszafüreden temették el: a karcagi görög parókus, Popovics János búcsúztatta. Sírhelye ma is Tiszafüreden, a város Örvényi úti temetőjében található. Kiss Pál tábornok a szabadságharc egyik kiemelkedő hőse, legendás alakja volt: különösen nagy hírnevet szerzett az általa vezetett vakmerő szuronyrohamok hőseként. Szintén görög családból származó honvédtiszt bajtársa, (a későbbiekben majd ismertetett) Rozomillet/Rozvány György írt e tábornokról egy megemlékező cikket 1884-ben (az Ellenőr lap december 14. számában). Tiszafüreden ma utca és múzeum is viseli a honvédtábornok nevét. A Kiss Pál Múzeum 1949-ben alakult meg (a Lipcsey-kúriában) az ország első Falumúzeumaként (5350 Tiszafüred, Tariczky sétány 6.): 1952-ben nevezték el Kiss Pálról. Tiszafüreden 1998-ig oktatási intézmény is viselte a nevét: a Kiss Pál Általános Iskola azonban ekkor átszervezés következtében sajnálatos módon megszűnt. Még sok más görög származású hazafi is részt vett tisztként, honvédként, nemzetőrként harcolva a magyar szabadságharcban, akiket érdemes felidézni az utókornak. 43

45 R észv éttel jelen tetik Nagys. Dr. Argenti Döme kir. Tanácsos-, a Ferencz-J ózsef-rend lovagja-. Vácz város diszpolgárának folyó évi október hő 27-én reggeli 6 ½ órakor hosszas szenvedés és a haldoklók s z e n tsé g ein ek készséges felvétele u tá n, életén e k 85-ik évében tö rté n t csendes halála. A boldogult h ü lt te tem ei f. év i október hó 29-én d é lu tá n 4 órakor fognak b eszenteltetni és a középvárosi sirkertben nyugalom ra elhelyeztetni. Az engesztelő s z e n t m ise-áld o zato k f. hó 30-án reggeli 8 órakor fognak a felsővárosi plébánia-tem plom ban a M indenhatónak b em u tattatn i. Vácz évi október hő 27-én. Μετά την ανάρρωση του έγινε ένας από τους πλουσιότερους κατοίκους του Vác: το 1877 στον κατάλογο φορολογούμενων κατέχει την 11η θέση. Η ομοιοπαθητική έγινε γνωστή στην Ουγγαρία στα 1820, και ο Έλληνας γιατρός ήταν ένας από τους πρωτοπόρους της επιστήμης εκείνης στη χώρα. Ήταν περιώνυμος συγγραφέας της ομοιοπαθητικής στην εποχή του. Το βιβλίο «Ομοιοπαθητική θεραπεία διαφόρων ασθενειών» του Döme Argenti πρωτοεμφανίζεται το 1847 και στις επόμενες δεκαετίες υπήρξε το δημοφιλέστερο εγχειρίδιο της ιατρικής (οκτώ επανεκδόσεις στα ουγγρικά και δύο στα γερμανικά, περίπου δέκα χιλιάδες αντίτυπα). Ασκούσε το ιατρικό επάγγελμα στην Πέστη. Το έργο του «Θεραπεία και φαρμακολογία για αρχάριους και για επαγγελματίες γιατρούς Ομοιοπαθητικής, τόμος Α \και Β '» κυκλοφόρησε στην Πέστη το Από τη δεκαετία του 1850 είναι ο πιο περιζήτητος γιατρός της τοπικής αριστοκρατίας και του κλήρου, με ασθενείς όπως τους πρωθυπουργούς Tompa και Deák. Το 1866 εκλέγεται πρόεδρος του Συλλόγου Ομοιοπαθητικών Ουγγαρίας και γίνεται ειδήμονας διεθνούς κύρους. Πεθαίνει στις 27 Οκτωβρίου 1893 στο Vác, το μνήμα του βρίσκεται στο τοπικό νεκροταφείο. Βάσει απόφασης του δημοτικού συμβουλίου η πλατεία μπροστά στο νοσοκομείο της πόλης από το 1991 φέρει το όνομα του Argenti Döme. Στο πατρικό σπίτι του, στην οδό Köztársaság 6 - που διατηρείται έως και σήμερα - τοποθετήθηκε αναμνηστική πλάκα προς τιμή του μεγάλου γιατρού. Στην έκθεση με τίτλο «Ελληνική Κληρονομιά - Η Ελληνική Ορθόδοξος Διασπορά στην Ουγγαρία, 17ος έως 19ος αιώνας» του Ιστορικού Μουσείου Βουδαπέστης ανάμεσα τον Απρίλιο και Σεπτέμβριο 2009 εκτέθηκαν μεταξύ άλλων ο πίνακας που 44

46 Argenti Döme ( ) orvos, nemzetőr A görög Argenti-kereskedőcsalád egyik tagja 1753-ban Kassán polgárjogot nyert. Egy osztrák miniszter fia, gróf Haugwitz Ottó Károly és a brünni gyáripari hivatal felügyelője, Procop Ferdinánd Lajos 1755-ben magyarországi körutat tettek, melynek során Kassa kapcsán 2 görög kereskedőt említettek: Argenti Mihályt és társát, akik tokaji borral kereskedtek. Argenti György váci görög kereskedő fia, Argenti Döme szeptember 26-án született Vácott. Az itteni piarista gimnázium diákja lett. Orvosi oklevelének megszerzése után szülővárosában telepedett le 1836-ban tól nemzetőr volt Vácott márciusában 600 pengő forint kölcsönt adott Vác városának június 19-én orvostanárként felmentését kérte a nemzetőri fegyvergyakorlás alól tüdőbetegsége miatt. Meggyógyulhatott, és meg is gazdagodhatott, hiszen 1877-ben Vác legnagyobb adófizetői rangsorában az előkelő 11. helyen állt. Magyarországon az 1820-as évekre vált ismertté a homeopátia. Megnevezését hasonszenv elnevezéssel magyarították, vagy szelíd gyógymódénak is nevezték. Az első homeopata orvosnemzedék tekintélyes tagja volt a váci görög orvos. Homeopátiás íróként közismert volt a maga korában. Argenti Döme különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása című könyve ben jelent meg először, és a következő évtizedekben a legnépszerűbb homeopátiás ismeretterjesztő szakirodalomnak bizonyult (nyolc magyar nyelvű és két német kiadást ért meg, körülbelül tízezer példányban fogyott el). Pesten praktizált.,, Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő homeopata orvosok és művelt nemorvosok használatára kötet. címet viselő műve Pesten 1864-ben jelent meg. A XIX. század ötvenes éveitől a váci előkelőségek, a papság keresett orvosa volt. Madách Imrét és Tompa Mihályt is kezelte. Deák Ferenc háziorvosa volt tól a Magyar Homeopaták Egyesületének elnökévé választották: nemzetközileg elismert szaktekintély lett október 27-én hunyt el otthonában. Az alsóvárosi temetőben található a nyughelye. 45

47 απεικονίζει τον Argenti, το προαναφερόμενο έργο Ομοιοπαθητικής, το επισκεπτήριο, καθώς και το φορητό φαρμακείο του, μια βαλίτσα με πάνω από εκατό φιαλίδια φαρμάκων. Constantin Blana ( ) λοχαγός στρατού Οι εξέχουσες ελληνικές οικογένειες Πέστης Blana και Derra συγγένευαν: ο Μιχαήλ Derra (7-1871), κάτοικος οδού Király 52, ήταν σύζυγος της Μαρίας Blana (7-1874). Και οι δύο κηδεύτηκαν στο νεκροταφείο λεωφόρου Fiumei με ελληνική ορθόδοξη τελετή. Στην Πέστη στις 2 Ιουνίου 1826 γεννήθηκε ο Constantin, γιός του εμπόρου χαρτικών Illés Blana ( ). Μετά τη σχολή εμπορίου ακολουθεί στρατιωτικές σπουδές στο Karánsebes. Το 1843 γίνεται εθελοντής του αυτοκρατορικού στρατού. Το 1848 υπηρέτησε ως δεκανέας του 16ου συντάγματος πεζικού, το οποίο ήταν εγκατεστημένο στην Ιταλία. Όταν μαθαίνει όμως για την ουγγρική επανάσταση επιστρέφει και στις 27 Σεπτεμβρίου εντάσσεται στο Πολεμικό Συμβούλιο Εθνοφυλακής, και αργότερα στη Διεύθυνση Πυροβολικού του Υπουργείου Άμυνας. Τον Απρίλιο του 1849 γίνεται αρχηγός στη 14η πυροβολαρχία της λεγεώνας βορειοδυτικής Ουγγαρίας. Τραυματίζεται αρκετές φορές. Μετά την παράδοση όπλων στην αυστριακή μοναρχία δραπετεύει σε τούρκικη περιοχή: με την βοήθεια του πρόξενου Αγγλίας στη Βάρνα ο Constantin φτάνει στην Κωνσταντινούπολη. Στις αρχές Δεκεμβρίου 1849 ο Ούγγρος βαρόνος Orbán, κάτοικος της Πόλης μαθαίνει από τον αξιωματούχο προξενείου Αυστρίας Durazzi (ενδιαφερόταν για την κόρη του) ότι προετοιμάζεται η δολοφονία του κυβερνήτη Lajos Kossuth. (Ο Orbán εγκατέλειψε την Τρανσυλβανία δεκαετίες πριν.) Ο βαρόνος ειδοποίησε τον Blana που βρισκόταν τότε στη Βάρνα. Ο λοχαγός Constantin Blana στις 16 Δεκεμβρίου 1849 γράφει στον Kossuth για την γενναιότητα του Άγγλου προξένου Βάρνας και για τα σχέδια απόπειρας κατά της ζωής του κυβερνήτη: οι Αυστριακοί έστειλαν πληρωμένο φονιά προκειμένου να τον σκοτώσουν. Στην απάντησή του στις 17 Δεκεμβρίου ο Kossuth τον ευχαριστεί για την προειδοποίηση, και μετά του ανακάλυψε τους σκοπούς λειτουργίας των Ούγγρων μεταναστών στην Τουρκία. Ο κυβερνήτης μεταξύ άλλων γράφει επίσης ότι «Η μοίρα του ατόμου τώρα πρέπει να υποταχτεί στα υψηλά συμφέροντα». Στο γράμμα του Kossuth προς τον πρόξενο Αγγλίας στη Βάρνα Bennett αναφέρθηκε και στις ειδήσεις που έλαβε από τον λοχαγό Blana. Στον τούρκικο στρατό έγινε αντισυνταγματάρχης, διοικούσε ένα χυτήριο κατασκευής κανονιών. Αργότερα πέρασε στη Γαλλία, και ως μετανάστης ταξίδεψε στην Ευρώπη, Ασία και Αφρική. Στα 43 του - εντελώς 46

48 1991-től a képviselőtestület döntése alapján a váci városi kórház előtti tér Argenti Döme nevét viseli. Emléktáblája is őrzi munkásságát: a Köztársaság út 6. szám alatti, ma is álló szülőháza volt orvosi hivatása gyakorlásának és elhunytának is színtere. Argenti Döme festménye (az üvegtárlóban pedig a fentebb említett homeopátiás könyve, valamint a gyógyhatású készítményeit tartalmazó száznál több pici üvegcsével teli úti gyógyszertékája, névjegykártyája) is látható volt 2009 áprilisától szeptemberig a Budapesti Történeti Múzeum Görög örökség. A görög ortodox diaszpóra Magyarországon a XVII-XIX. században.'" című ideiglenes kiállításán. Blana Constantin ( ) honvéd százados A pesti görög Blana- és a nevezetes Derra-családok rokonságban állottak egymással: a Király utca 52. szám alatt lakó Derra Mihály (?- 1871) felesége volt Blana Mária ( november 5., Pest): mindkettőjüket a Fiumei úti sírkertben temették el a görög-keleti egyház szertartása szerint. Blana Illés ( június 28., Pest) 53 éves pesti görög papírkereskedő fiaként született Blana Constantin június 2-án, Pesten. Kereskedelmi iskolai tanulmányai után a karánsebesi katonaiskola növendéke lett ban a császári hadsereg önkéntese volt ban az Itáliában állomásozó 16. gyalogezred tizedeseként szolgált. A szabadságharc hírére hazatért: szeptember 27-től hadnagy lett az Országos Nemzetőri Haditanács, majd pedig a Hadügyminisztérium tüzérségi osztályán áprilisától a 14. hatfontos gyalogüteg parancsnoka volt a feldunai hadtestnél. Többször megsebesült. Világos után török területre menekült: Várnában egy angol konzul védelme alá helyeztette magát, akinek támogatása révén jutott el Blana Constantin Konstantinápolyba december elején a Konstantinápolyban élő Orbán báró a leányának udvarolni szándékozó osztrák követségi hivatalnoktól, Durazzitól értesült arról, hogy merénylet készül Kossuth ellen. (Az öreg Orbán báró évtizedekkel korábban Erdélyből egy párbaj vétség miatt, kényszerült menekülni: Konstantinápolyban telepedett le.) Az Orbán bárótól kapott hírrel ment Bárdy Várnába, ahol találkozott Blanával. Blana Constantin honvédkapitány december 16-án Várnából írt levelet Kossuth Lajos kormányzónak: beszámolt a várnai angol konzul bátorságáról, és a készülő Kossuth elleni osztrák merénylet tervéről, amelyről a szabadsághős Bárdy Rudolftól értesült. Az osztrákok bérgyilkosokat küldtek Kossuth megölése céljából. Blana kapitány meg- 47

49 τυφλός πλέον - ο Constantin (Szilárd) Blana ξαναγυρίζει στη Βουδαπέστη και στα 1860 διευθύνει το εστιατόριο «Komlóhoz». Μετά τον ιστορικό Συμβιβασμό Αυστριακών και Ούγγρων έπαιρνε στρατιωτική σύνταξη. Στα 1867 και 1890 υπήρξε μέλος του Συλλόγου Στρατιωτών δήμου Πέστης. Έγινε διάσημος τυφλός συγγραφέας. Στα 1867 εκδίδονται τα απομνημονεύματά του στη γερμανική γλώσσα με τίτλο Fünfzig Jahre aus dem Leben eines Honvédoffiziers (ένα από τα πρώτα αντίτυπα με ύφασμα βιβλιοδεσίας πήρε μέρος σε δημοπρασία το 2001 σε τιμή εκκίνησης 64 ). Να αναφερθούμε σε τρία από τα πιο σπουδαία έργα του. Το ημερολόγιό του με τίτλο «Σε τρεις ηπείρους» εμφανίστηκε στο περιοδικό Reform. Τα κείμενα με τίτλο «Εμπειρίες ενός Ούγγρου μετανάστη στην Τουρκία (Μετά την παράδοση όπλων)» δημοσιεύτηκαν στην εφημερίδα Pesti Hírlap (1882, τεύχη 146., , 217., 226., 233., ) Το πιο σημαντικό έργο του τιτλοφορείται «Ένα σχέδιο για μια ευημερούσα Ουγγαρία και πρωτεύουσα, προκειμένου να εξελιχτεί σε κέντρο παγκοσμίου εμπορίου και βιομηχανίας. Βουδαπέστη 1874». Στα μέσα του 19ου αιώνα η Γαλλία και η Αγγλία άρχισαν να οργανώνουν παγκόσμιες εκθέσεις, και οι πατριώτες διανοούμενοι της πρόσφατα ενωμένης Βουδαπέστης θεωρούσαν στόχο εφικτό και πραγματοποιείτο να κτιστεί μια μόνιμη έκθεση και στην Ουγγαρία. Το έργο αυτό, μα και το δημιουργικό πνεύμα της εποχής ενέπνευσαν πολλά παρόμοια έργα περί ανάπτυξης, όπως εκείνο του Dezső Illyés «Οριστική ρύθμιση της Πρωτεύουσάς μας με έμφαση στη ρύθμιση του Δούναβη και στο ιδεώδες της μόνιμης εκθέσεως. Παράρτημα: δύο νέα ζητήματα της εποχής. Εν όψει του έργου του Szilárd ΒΙάηα.(Τυπογ. Aigner 1877, 69 σελίδες, με 6 έγχρωμες εικόνες, με έγχρωμους χάρτες Ουγγαρίας και της οριστικήςρυθμίσεως. Τιμή: 1,80 φιορ.)». Το γεγονός αυτό αποδεικνύει το ανοικτό μυαλό και τον ακλόνητο πατριωτισμό των Ελλήνων Ουγγαρίας, καθώς και τις διάφορες δραστηριότητες που πραγματοποίησαν για το κοινό καλό όλων των Ούγγρων και την πρόοδο της καινούριας πατρίδας τους. Αριστούργημα του Κωνσταντίνου (Szilárd) Blana ήταν το «Σχέδια για τον άξιο εορτασμό και απαθανάτιση της χιλιετηρίδας της Ουγγρικής αυτοκρατορίας στο έτος Αφιερωμένο στο ουγγρικό έθνος και της πατριωτικής κυβερνήσεώς του, επιμέλεια του Szilárd Blána, αόμματου λοχαγού και πυροβολάρχη». Για την οικονομική και πολιτική κατάσταση στα 1870 γράφει ως εξής: «Δεν γνώριζα για καιρούς δύσκολους, που τόσο βασάνισαν το έθνος μας όσο η σημερινή εποχή: οι συνεχείς καιρικές καταστροφές, αλλά και η ανεύθυνη οικονομία της κυβερνήσεώς οδήγησαν στην πτώχευση την πλούσια και δοξασμένη Ουγγαρία...» Δηλώνει με υπερηφάνεια ότι «δεν υπηρέτησα ποτέ την αυταρχία ούτε την παράνομη κυβέρνηση», μέλη της οποίας «παλεύουν να εξουδετερώσουν το ουγγρικό έθνος». Για την μελλοντική θέση της διεθνούς έκθεσης πρότεινε να αφιερω- 48

50 szökött a sumlai őrizet alól, mert az a magyarok számára elég szörnyű volt. Várnában az angol konzul vette a pártfogásába. Kossuth a december 17-én kelt, Blana Constatinnak írott levelében megköszönte a veszélyes hírt, majd felvázolta a magyar emigráció rendeltetését Törökországban. Kossuth arról is írt, hogy Az egyéni sorsot alája kell rendelni most a magasabb érdekeknek. Kossuth a december 18-án kelt, Bennett várnai angol konzulnak írott levelében hivatkozott Blana kapitány híreire. A török hadseregben alezredes lett: egy ágyúöntödét vezetett. Innen Franciaországba került. Emigránsként beutazta Európát, Ázsiát, Afrikát. 43 éves korában teljesen megvakulva már ismét Magyarországon, Budapesten élt. Vendéglős lett Pesten. Blana Szilárd az 1860-as években a pesti Komlóhoz címzett vendéglő bérlője volt. A kiegyezés után honvédnyugdíjat kapott ben és 1890-ben is Pest város Honvédegyletének tagja volt. Vak íróként lett közismert. Német nyelven Constantin Blana néven jelentette meg honvédtiszti visszaemlékezéseit 1876-ban ( FünfzigJahre aus dem Leben eines Honvédoffiziers címmel: e művének egyik eredeti vászonkötéses példánya 2001 novemberében egy aukción forint kikiáltási áron lett meghirdetve). Három művét emelnénk még ki.,fíárom világrészben címet viselő naplója a Reformban jelent meg (1872. évi 283. és 284 szám). Az Egy magyar emigráns törökországi élményei (A világosi fegyverletétel után) címet viselő írásai pedig a Pesti Hírlap hasábjain váltak közkinccsé ( , , 217., 226., 233., o.). Legfontosabb munkája: Egy terv Magyarországnak, illetve fővárosának virágzóvá tételére s ennek folytán a világkereskedelem és ipar közvetítő főpontjává leendő emelésére. Bpest címet viselte. A XIX. század közepén London és Párizs megkezdte a világkiállítások rendezését: a frissen egyesített Budapest nemzeti érzelmű hazafias értelmisége egy állandó világkiállítás megépítését fontos és megvalósítandó értéknek gondolta. E müve közismertségét (és a kor alkotói lelkületű közhangulatát) jól jellemzi, hogy 1877-ben egy újabb városfejlesztési mű került kiadásra Illyés Dezső tollából, ami a Fővárosunk végleges szabályozása, tekintettel a Dunaszabályozásra és az állandó világkiállítás eszméjére. Függelékül: két legújabb nemzeti korkérdés. Blána Szilárd művének tekintetbevételével. (Aigner. 8-r. 69 lap, 6 színezett ábrával, Magyarország és a végleges szabályozás (színezett) térképével, ára 1 fr t 80 kr.) címet viselte. Ez az adat azért is örömhír, mert jól érzékelteti a magyar haza iránti szabadszellemű, rendíthetetlen és sokrétű hazafíságot, melyet a görög eredetű családok sarjai éreztek, és tettek a befogadó lelkületű magyarság sorstörténete jobbításáért, a haza haladásáért. 49

51 Özv. Blana Szilárdné szol. Thallmayer Klára saját, valamint az összes rokonság nevében is szomorú szívvel tudatja forrón szeretett férjének, illetve jó rokonnak BLANA SZILÁRD v o lt ild h o n v é d tü z é r - k a p itá n y n a k folyó évi marczius hó 20-én, délelőtt -10 órakor, életének 71-ik és boldog házasságának 3ö-ik évében történt gyászos elhunytál. A megboldogultunk földi maradványai szombaton, marczius hó 27-én, délután 3 órakor fognak a gyászbázból: VII. kér. Csömöri-ut 2. sz&nüalatt. a görög nemegyesqll egyház szertartásai szerint a keivpesi-ul melletti sirkerlben levő családi sírboltban örök nyugalomra elhelyeztél ni. Budapest, marczius hó 26-án. Áldás és béke ham vaira! HOFFMANN KÁROLY temetkezési vállalata l.ipúl-utiza fi. és Nagymező-utcza 10. θεί μια έκταση ή περισσότερων τετραγωνικών χιλιομέτρων στις περιοχές Rákos και Lőrinczpuszta νότιας Πέστης, την οποία θα αποκτούσε η κυβέρνηση είτε μέσω αγοράς είτε μέσω απαλλοτρίωσης. Εντός τα πλαίσια του μεγαλειώδους σχεδίου αυτού ολόκληρη η έκταση θα έπαιρνε υποδομές. Επιχειρηματολογώντας κατά των επικίνδυνων παγίδων που κρύβουν η καταχρέωσα και τα δάνεια τονίζει, ότι «η εργατικότητα και η οικονομία αποτελούν βασικές προϋποθέσεις για την επιβίωση ενός έθνους». Ως αποτέλεσμα μιας διεθνούς έκθεσης «με ένα βήμα τολμηρό η Βουδαπέστη μπορεί να γίνει κέντρο της υδρογείου σφαίρας.» Ο Szilárd Blána ήταν αφοσιωμένος στο δρόμο αυτό, και πίστευε ότι σε λίγο καιρό «η Ουγγαρία - παρ όλες τις συμφορές και αιματηρούς αγώνες - με ανανεωμένη δύναμη, σαν τον Φοίνικα θα αναγεννηθεί από της στάχτες της». Ο καθηγητής ανώτατης σχολής György Diószegi με τον συνάδελφό του δρ. József Gáti συνυπογράφουν το πλούσιο και θεαματικό βιβλίο «Πληθώρα από αξιοθέατα. Ο ρόλος της Ουγγαρίας στην ιστορία των διεθνών εκθέσεων» από το 1992, που κυκλοφόρησε στην ουγγρική, γερμανική, ισπανική και αγγλική γλώσσα. Απώτερος στόχος του έργου μεταξύ άλλων ήταν να συμβάλλει (σε πνευματικό επίπεδο) στην πραγματοποίηση διεθνούς έκθεσης στην Ουγγαρία. Πιστεύουμε ότι οι Ούγγροι διανοούμενοι του 21ου αιώνα θα πραγματοποιήσουν αυτό το όνειρο ενάμισι αιώνων! Ας δράσουμε μαζί λοιπόν! Ο σχεδόν ξεχασμένος μέχρι σήμερα, ελληνικής καταγωγής δημιουργός πεθαίνει στις 25 Μαρτίου 1897 στη Βουδαπέστη σε ηλικία 71 χρονών (35 χρόνια παντρεμένος). Η κηδεία του πρώην λο- 50

52 Blána Szilárd fő műve volt ez a könyve: Tervezet a magyar birodalom ezer éves fennállásának 1883-dik évben leendő megünneplésére és méltó megörökítésére mellynek keresztül vitelét a magyar nemzetnek és hazafias kormányának ajánlva szerkeszté Blána Szilárd 1848/49-ki világtalan honvédszázados és ütegparancsnok. Az 1870-es évek gazdasági és politikai viszonyairól így írt: Én nem ismerek olyan nehéz időket, a melyekben a keményen megpróbált hazánk és nemzetünk jelenleg sínlik; utóbbi években a folytonos elemi csapások, valamint a kormánynak fejnélküli gazdálkodásai a gazdag áldott Magyarországot elszegényítették Büszkén vallotta, hogy nem szolgált az önkény-uralomnak, nem a törvénytelen kormánynak, melynek tagjai a magyar nemzet megsemm isítésére törekedtek. A világkiállításnak helyet adó terület tekintetében azt javasolta, hogy a,fákos és a lőrinczi puszta felé egy vagy több holdnyi terület kézből vagy kisajátítás útján a kormány által vétessék meg... tehát,főrinczpuszta, mai nevén Pestszentlőrinc és Rákosmente pesti kerületeink területén való földvásárlással gondolta volna megvalósítani e grandiózus tervet, melynek keretében az egész világkiállítási területet csatornázták volna. Az eladósodás, a hitelezés veszedelmes csapdája ellen érvelve azt állította, hogy a szorgalom és a takarékosság az egyedüli alapfeltételek, - mellyekkel egy nemzet boldogulni tud ; és ennek a világkiállításnak az eredményeként...budapest egy merész lépéssel a földgömb központjává válhat. Blána Szilárd hittel vallotta, hogy ezen az úton járva hamarosan eljön majd az az idő, amikor elmondható, hogy Magyarország - daczára a sok csapás és véres harczoknak megújult erővel Phönixként hamvaiból felemelkedett, kifejlődött. Diószegi György főiskolai tanár a kollégájával, dr. Gáti Józseffel közösen írta meg 1992-ben a A látnivaló temérdek. Magyarország szerepe a világkiállítások történetében címet viselő látványos és gazdag tartalmú könyvüket, mely önálló kötetekben magyar, német, spanyol és angol nyelven is megjelent: ezen alkotás célja is az volt, hogy szellemi téren elősegítse a magyar világkiállítás megvalósítását. Hisszük, hogy a magyar szellemi közeg a XXI. században majd megvalósítja ezt az immár majd másfél százados álmot! Közösen tegyünk érte! E görög eredetű, mára már szinte teljesen elfeledett alkotó személyiség március 25-én hunyt el Budapesten 71 éves korában (35 év házasság után): a volt 1848/49-iki honvédtüzér kapitánynak a temetésére a Fiumei úti sírkertben került sor a,görög nemegyesült egyház szertartásai szerint március 21-én. 51

53 χαγού πυροβολικού της επανάστασης του έγινε στο νεκροταφείο Fiumei Βουδαπέστης σύμφωνα με τους κανόνες της λεγάμενης «ανεξάρτητης ελληνικής Εκκλησίας» στις 27 Μαρτίου. Pál Dadányi ( ) λοχαγός ουσάρων Gyülvészi Dadányi Jenő saját, valamint számos rokonai nevében, mély fajdalommal jelenti felejt- hetlen atyjának g y ű l v é s z i Dadányi Pál,»n. Air. ficntv$*/iuez<ii százas cstiaii, évi július hó 10-én, reggeli 4 órakor, életének 68-ik évében hosszú szenvedés után bekövetkezett gyászos kimúlt át. A meglwddogult hűlt tetemei évi július hó 11-én fogunk nz irgalmas szerzet temesvári épületében délutáni 5 lírakor gór. keleti szertartás szerint beszenteltetni, évi július hó 12-én délelőtt 10 lírakor (iyülvészen a családi sírboltban letétetni. Béke hamvaira! Τα μέλη της οικογένειας Dadani ή Dadányi ήταν παρόντες στις πόλεις Miskolc και Πέστη ήδη από το 18 αιώνα. Ο Pál, γιος του Έλληνα κτηματία Konstantin Dadányi ( ) - προηγουμένως έμπορος - γεννήθηκε στις 15 Ιουλίου 1815 στη Τιμισοάρα. Εκεί τελείωσε τη στρατιωτική σχολή του 61ου συντάγματος πεζικού, αργότερα όμως σπούδασε νομικά. Αποφοίτησε το 1836 και το 1848 εργάζεται ως δικαστής στον νομό Torontál. Το καλοκαίρι του 1848 γίνεται εθνοφύλακας, τον Οκτώβριο ανθυπολοχαγός, και το Δεκέμβριο υπολοχαγός του 14ου συντάγματος ουσάρων «Lehel». Στα 1849 γίνεται υπασπιστής του σωματάρχη Ernő Kiss. Τον Απρίλιο του 1849 γίνεται υπολοχαγός στο 18 σύνταγμα ουσάρων «Αττίλα», και τον Ιούνιο λοχαγός. Μεταναστεύει σε τούρκικα εδάφη μαζί με τον Πολωνό στρατηγό Bem, και μετά την επιστροφή του το 1850 στρατολογείται αναγκαστικά στο αυστριακό αυτοκρατορικό στρατό. Στα 1870 γίνεται μέλος του συλλόγου στρατιωτών νομού Torontál, αργότερα 52

54 Dadányi Pál ( ) honvéd huszárszázados A görög Dadani/Dadányi-család tagjai Miskolcon és Pesten voltak jelen a XVIII. századtól kezdve. A görög kereskedőből középbirtokossá lett Dadányi Konstantin ( február 18., Chlumetz) fia, Dadányi Pál július 15-én született Temesváron. A 61. gyalogezred temesvári katonai nevelőintézetében végzett, ám később jogot tanult: 1836-ban esküdt, 1848-ban szolgabíró volttorontál vármegyében nyarától nemzetőr, októbertől hadnagy, majd decembertől már főhadnagy lett a 14. Lehel huszárezredben től Kiss Ernő altábornagy segédtisztje volt áprilisától alszázados, majd júniustól főszázados lett a 18. Attila huszárezred állományában. Bem József tábornokkal együtt emigrált török földre: hazatérte után, 1850-ben kényszersorozták a császári hadseregbe től a Torontál megyei honvédegylet tagja volt. Később főszolgabíróként tevékenykedett től szabadságolt állományú huszárszázados volt. Gyülvészi Dadányi Pál honvéd huszárszázados július 10-én hunyt el 68 éves korában: Gyülvészen a családi sírboltban temették el a gör. keleti szertartás szerint. Dogaly Gusztáv ( ) főhadnagy A görög Dogaly-család tagjai Tokajban voltak kereskedők (az itteni, ma is álló szép görög templom építtetői közé tartoztak), majd pedig Tiszabüd (ma Tiszavasvári) legjelentősebb földbirtokosai lettek ban Dogali János görög főbíróként tevékenykedett Tokajban. Dogaly János ( ) és nemes Papp Julianna (7-1843) fia, Dogaly Gusztáv ( ) főhadnagyként harcolt Klapka György honvédtábornok seregében. Öregkori halálát rablógyilkosság okozta. Grabovszky Atanáz Ignác (1827-?) honvéd főhadnagy A név alapjául a balkáni kisváros, Grabovo neve szolgálhatott. Az első diaszpóra névanyagában Grabovan forma is megtalálható. Miskolci kereskedőkként jelentős lengyelországi kereskedelmi kapcsolatokkal bírtak. Eredetileg más volt a nevük. Az első miskolci nyomdát Szigethy Mihály alapította 1812-ben: ő egy miskolci görög kereskedő, Grabovszky Demeter bíztatására telepedett át Nagyváradról Miskolcra. Grabovszky Atanáz 1790 körül került Pestre, nagy kereskedői karriert futott be: bőrrel és pokrócokkal kereskedett. Jelentős volt jótékonysági tevékenysége. E családból a legismertebbek Grabovszky Atanáz ( , 53

55 δραστηριοποιήθηκε ως δικαστής της κωμόπολης, και το 1870 γίνεται απόστρατος. Ο Pál Dadányi-Gyülvészi (ευγενικό επώνυμο -Σ.τ.μ.) απεβίωσε στις 10 Ιουλίου 1882 σε ηλικία 68 χρονών. Κηδεύτηκε στον οικογενειακό τάφο στο Gyülvész με ορθόδοξη τελετή. Gusztáv Dogaly ( ) Τα μέλη της οικογένειας Dogaly ήταν έμποροι στο Τοκάί (δωρητές του ελληνικού ναού που υπάρχει και στις μέρες μας), και αργότερα έγιναν από τους πιο σπουδαίους κτηματίες του Tiszabüd (Tiszavasvári σήμερα). Το 1798 ο János Dogaly ήταν αρχιδικαστής του Τοκάΐ. Ο γιος του János Dogaly ( ) και της ευγενής Julianna Papp (7-1843), Gusztáv ( ) αγωνίστηκε ως υπολοχαγός στο στρατό του György Klapka. Πέθανε σε μεγάλη ηλικία σε ληστεία μετά φόνου. Atanáz Ignác Grabovszky (1827-?) υπολοχαγός Το επώνυμο ίσως προέρχεται από την βαλκανική πόλη Grabovo. Ανάμεσα στα επώνυμα της πρώτης διασποράς υπάρχει και με τη μορφή Grabovan. Οι Grabovszky από το Miskolc διατηρούσαν σημαντικές εμπορικές σχέσεις με την Πολωνία. Αρχικά είχαν άλλο οικογενειακό όνομα. Το πρώτο τυπογραφείο στο Miskolc ιδρύθηκε από τον Mihály Szigethy το 1812, ο οποίος μετακόμισε από την Οραντέα επειδή τον ενθάρρυνε ο Demeter Grabovszky. Ο Atanáz Grabovszky καταφτάνει στην Πέστη γύρω στα 1790 και γνωρίζει μεγάλη επιτυχία ως έμπορος δερμάτων και κουβερτών, ήταν και εξαιρετικός φιλάνθρωπος. Τα πιο γνωστά μέλη της οικογένειας είναι οι Atanáz (7-1840, Πέστη) και Konstantin Grabovszky (7-1844, Πέστη). Ο Έλληνας Atanáz Grabovszky (7-1874, Βουδαπέστη) αποκτά τίτλο ευγενείας με το επώνυμο Apádiai το 1823 (τότε ζούσαν κυρίως στον νομό Krassó). Οι τάφοι τους βρίσκονται ακόμα και σήμερα στο νεκροταφείο Fiumei Βουδαπέστης. Ο γιος του, ο Atanáz Ignác Grabovszky (Πέστη ) το καλοκαίρι του 1848 αγωνίστηκε στη Νότια Ουγγαρία ως στρατιώτης του τάγματος εθελοντών Πέστης «Földváry». Την 1η Οκτωβρίου γίνεται λοχίας του 30ου τάγματος στην Οραντέα. Στις 14 Δεκεμβρίου διορίζεται ανθυπολοχαγός, και το Μάιο του 1849 υπολοχαγός στη 4η λεγεώνα του Μπάνατ. 54

56 Pest) és Grabovszky Konstantin ( , Pest) voltak ban a görög Grabovszky Atanáz ( , Budapest) a testvéreivel együtt apádiai előnéwel magyar nemességet szerzett (ekkoriban még leginkább Krassó megyében éltek). (Sírjaik a Fiumei úti sírkertben ma is fellelhetőek.) Fia, Grabovszky Atanáz Ignác (Pest, ) 1848 nyarán a pesti Földváry-féle önkéntes zászlóalj katonájaként harcolt a Délvidéken. Október 1-től őrmester lett a Békés megyében és Aradon szerveződő 30. honvédzászlóaljnál. December 14-től hadnaggyá nevezték ki májusától főhadnagy lett a bácskai (IV.) hadtestnél. G yraádám ( ) honvéd őrnagy A görög Gyra-családnak Bécsben, Pesten és Miskolcon is éltek tagjai már a XVIII. században. Gyra Konstantin görög nagykereskedő (a bécsi Sina-bankház pesti megbízottjaként) a Lánchíd megépítésében is fontos szerepet játszott gróf Széchenyi Istvánnal való kapcsolatában. Gyra Ádám Bécsben született 1801-ben. Görög nemzetiségű és görögkeleti vallású volt között a 8. huszárezred főhadnagya volt. Ezt követően kereskedő ügynökként dolgozott. Feleségével és hét gyermekével élt. Vagyontalan görög nemes volt októberétől százados lett a Győrben szerveződő 39. honvédzászlóaljnál: alakulatával a szabadságharc egész folyamán a VII. (korábban feldunai) hadtestnél harcolt. Őrnagyként a magyar szabadságharc honvédserege parancsnokságába tartozott márciusa végén, a tavaszi hadjárat kezdete előtt a 39. honvédzászlóalj parancsnokaként a Gáspár András ezredes által parancsnokolt VII. hadtestben küzdött júliusa közepén, a nyári hadjárat kezdete előtt Gyra Ádám őrnagy, a 39. honvédzászlóalj parancsnoka ekkor már a Poeltenberg Ernő vezérőrnagy által vezetett VII. hadtesthez volt beosztva. Aradon 12 év várfogságra ítélték: július 15-én kapott kegyelmet. Szolnokon halt meg 1852 szeptemberében. Egy másik szabadságharcost is említenék itt: Gira/Gyra Ferenc 1859-ben az osztrákoknál volt főhadnagy, majd emigránsként élt Amerikában: 1860-ban önkéntesként Guiseppe Garibaldihoz ment Szicíliába től az olasz hadsereg tisztje lett: Gyra Ferenc százados Türr István tábornok segédtisztje volt ekkoriban márciusában Milánóban, viszont májusban már Nápolyban tartózkodott. 55

57 Adám Gyra ( ) ταγματάρχης Μέλη της οικογένειας Gyra ήταν παρόντες στη Βιέννη, στην Πέστη και στο Miskolc ήδη από τον 18 αιώνα. Ο μεγαλέμπορος Konstantin Gyra ως αντιπρόσωπος της βιεννέζικης Τράπεζας Σίνα στην Πέστη έπαιξε σημαντικό ρόλο στην ανέγερση της περίφημης γέφυρας Lánchíd (αλυσιδωτή). Ο Adám Gyra γεννήθηκε στη Βιέννη το Ο ίδιος υπήρξε ελληνορθόδοξος. Ανάμεσα υπηρετούσε ως υπολοχαγός του 8ου συντάγματος ουσάρων. Έπειτα εργάστηκε ως εμπορικός εκπρόσωπος. Ζούσε με τη σύζυγό του και τα εφτά παιδιά του. Ήταν ευγενής χωρίς περιουσία. Τον Οκτώβριο του 1848 γίνεται λοχαγός του 39ου τάγματος, με το οποίο πολέμησε στην 7η λεγεώνα κατά τη διάρκεια της επανάστασης. Ως ταγματάρχης ανήκε στην αρχηγία της ουγγρικής επανάστασης. Στα τέλη Μαρτίου 1849, πριν ξεκινήσει η ανοιξιάτικη εκστρατεία η μονάδα του Adám Gyra εντάσσεται στην 7η λεγεώνα υπό αρχηγία του υποστράτηγου Poeltenberg. Στην Οραντέα καταδικάζεται σε 12 χρόνια φυλάκισης, απελευθερώνεται όμως στις 15 Ιουλίου Πεθαίνει στην πόλη Szolnok το Σεπτέμβριο του Να αναφερθώ και σε έναν άλλον αγωνιστή της επανάστασης: ο Ferenc Gira ή Gyra στα 1859 υπηρέτησε στην Αυστρία ως υπολοχαγός, και αργότερα μεταναστεύει στις ΗΠΑ. Το 1860 πηγαίνει εθελοντής στη Σικελία, στον Γκαριμπάλντι, και το 1861 γίνεται λοχαγός στον ιταλικό στρατό, και υπήρξε υπασπιστής του στρατηγού Türr. Την άνοιξη του 1862 έμεινε στο Μιλάνο και στη Νεάπολη. Jakab Gyra (1815-?) ιππότης, υπολοχαγός Γεννήθηκε στη Βιέννη το Υπήρξε ανθυπολοχαγός στο 6 σύνταγμα ουσάρων. Το Σεπτέμβριο του 1848 το Υπουργείο Άμυνας τον προάγει σε υπολοχαγό, και λαμβάνει μέρος στις μάχες ενάντια του Γιελλάσιτς. Jen ő Gyika (1816-?) εθνοφύλακας, ταγματάρχης Η οικογένεια Désánfalvi Gyika διέθετε εκτάσεις στη Désánfalva νομού Temes: γαιοκτήμονες από τα 1840 ήταν η χήρα Katalin Gyika και τα παιδιά της Tivadar, Emmanuel, Szilárd και György. Επίσης διέθεταν κτήματα στους νομούς Krassó (Kossovica, Petroza, Krivina) και Zala (Belatinc). Ο οίκος Gyika από το 18 βρίσκεται και σήμερα στο Miskolc (οδός Kossuth 5). Ο γιος του δικαστή Emmánuel Konstantin (ή Szilárd) Désáfalvi Gyika (Ghika) και της Anasztázia Dadányi, Jenő γεννήθηκε το 56

58 Gyra Jakab (1815-?) lovag, honvéd alszázados Bécsben született 1815-ben. Főhadnagy volt a 6. Württemberg huszárezrednél: 1848 szeptemberétől a magyar Hadügyminisztérium alszázadossá nevezte ki, ekként vett részt a Jellasics-ellenes honvédő harcokban. Gyika Jenő (1816-?) nemzetőr, honvéd őrnagy A görög désánfalvi Gyika-családnak Temes vármegyében Désánfalván volt földterülete: az 1840-es évek végén özvegy Gyika Katalin és a négy Gyika-testvér, Tivadar, Emanuel, Szilárd és György voltak itt birtokosok. De Krassó (Kossovica, Petroza, Krivina) és Zala (Belatinc) vármegyékben is voltak földbirtokaik. A XVIII. századi Gyika-ház ma is áll Miskolcon (Kossuth Lajos u. 5. sz.). Désánfalvi Gyika (Ghika) Konstantin (Szilárd) Emánuel szolgabíró és Dadányi Anasztázia gyermekeként 1816-ban született Bécsben a görögkeleti vallású Gyika Jenő ben hadapród lett a császári és királyi hadseregben: 1839-ben a 62. gyalogezred hadnagyaként lépett ki a szolgálatból. Jogot végzett: 1842-től a Védegylet alsólendvai elnöke lett. Csúzy Anasztáziát vette feleségül ben a lövői járás főszolgabírójává választották. Hazafias közéleti szerepvállalására 1848-ban jó példa az alábbi történet. Zalamegye összes kerületében a követválasztás napjául június hó 15-ike lett kitűzve; Alsó-Lendván is e napon tartatott az első követválasztás; jelöltek voltak: Gyika Jenőfőszolgabíró és Horváth Péter muraközi földbirtokos. Az első választásnak azonban eredménye nem volt; arra ujabbi határnap tűzetvén ki s Gyika Jenő visszalépvén, ellenfél hiányában Horváth Péter választatott meg. De nemcsak beszélt, cselekedett is. Főszolgabírói hivatalát 1848 júliusáig látta el. E hónap 21-én a Dráva-vonal védelmére mozgósított nemzetőrök őrnagya lett a lövői járásban. Szeptemberben a Zala megyében szerveződő önkéntes mozgó nemzetőrség parancsnokságával bízták meg: zászlóaljával októberben részt vett a Jellasics elleni küzdelmekben, Nagykanizsa és a Muraköz felszabadításában. Mura-Szerdahely kisközségnél (Zala vármegye Csáktornyái járás) szeptember 11-én délután 4 órakor a Mura-folyó melletti hidat Gyika Jenő nemzetőrségi őrnagy szalmacsutakkal befonatta, kátránnyal leöntöztette, majd felgyújtatta, nehogy Jellachich horvát bán rabló csordája azon átkelvén, az 1/4, órányira fekvő Alsó-Lendva mezővárost kirabolja vagy feldúlja. 57

59 1816 στη Βιέννη, σε ελληνορθόδοξη οικογένεια. Στα 1834 γίνεται μαθητής στην αυτοκρατορική σχολή αξιωματικών. Το 1839 ολοκληρώνει τη θητεία του ως ανθυπολοχαγός του 62ου συντάγματος πεζικού και σπουδάζει νομικά. Το 1842 εκλέγεται πρόεδρος Συλλόγου Προστασίας Βιομηχανίας στην περιοχή Alsólendva. Παντρεύτηκε την Annamária Csúzy. Το 1847 γίνεται αρχιδικαστής δήμου Lövő. Η παρακάτω ιστορία είναι χαρακτηριστικό δείγμα του πατριωτισμού του στο δημόσιο βίος. «Οι εκλογές εκπροσώπων θα πραγματοποιήθηκαν στις 15 Ιουνίου 1848 σε όλους τους δήμους νομού Zala. Στην Alsó-Lendva υποψήφιοι ήταν ο αρχιδικαστής Jenő Gyika και ο γαιοκτήμονας Péter Horváth. Οι πρώτες εκλογές όμως δεν έφεραν αποτέλεσμα. Στην νέα ημερομηνία όμως ο Gyika αποχώρησε και - μην έχοντας αντίπαλο εκλέχτηκε ο Horváth.» Ήταν επίσης και άνθρωπος των πράξεων. Τον Ιούλιο του 1848 απέρχεται από τη θέση αρχιδικαστή και γίνεται ταγματάρχης της εθνοφυλακής δήμου Lövő, που επιστρατεύτηκαν στον ποταμό Drava. Τον Σεπτέμβριο εκλέγεται αρχηγός της εθνοφυλακής εθελοντών δήμου Zala, με την οποία τον Οκτώβριο παίρνει μέρος στις μάχες ενάντια στον Γιελλάσιτς και στην απελευθέρωση των Nagykanizsa και Muraköz. Στις 11 Σεπτεμβρίου 1848 με το τάγμα του καταφέρνει να καλύψει με άχυρα και πίσσα και να κάψει την γέφυρα του Muraszerdahely νομού Zala, έτσι ώστε να αποτρέψει «την ορδή ληστών του Κροάτη ηγεμόνα Γιελλάσιτς να περάσει και να λεηλατήσει την κωμόπολη της Alsó-Lendva», που απέχει ένα τέταρτο από εκεί. Ένας ευγενής γράφει σχετικά με αυτό: «Ήταν περίπου τέσσερις το απόγευμα, όταν επέστρεψαν οι ουσάροι, και βεβαίωσαν ότι ένα μέρος των αντιπάλων πήρε το δρόμο προς Muraszerdahely και Alsó- Lendva. Ο ταγματάρχης Gyika τότε τηρώντας την υπόσχεσή του στην πόλη έκαψε τη γέφυρα. Ήμουν κι εγώ δίπλα του όταν με τα ίδια του χέρια έβαλε φωτιά. Αργότερα, ουσάροι και εθνοφύλακες παρατήσαμε τον ποταμό και με την καθοδήγηση του ταγματάρχη Gyika πήγαμε έως το Szentgyörgyvár, όπου σύμφωνα με τη διαταγή του László Csányi οι εθνοφύλακες παρέδωσαν τα όπλα τους και γύρισαν στα σπίτια τους. Αυτή ήταν η πρώτη παράδοση όπλων!» Στις 7 Οκτωβρίου 1848 ο Gyika, ως αρχηγός του 47ου τάγματος νομού Zala πήρε μέρος στην υπεράσπιση της Nagykanizsa. Μετά την νίκη του στα Simontomya-Ozora, ο υποστράτηγος Mór Perczel στις 16 Οκτωβρίου οδήγησε το στρατό του στη Nagykanizsa, από όπου συνέχισε προς το Letenye την επόμενη μέρα μαζί με το τάγμα εθνοφυλακής του Jenő Gyika. Τον ποταμό Mura πέρασε ουγγρικός στρατός 5000 ατόμων: οι κροατικές και αυστριακές δυνάμεις τράπηκαν σε φυγή, κατακτώντας έτσι ολόκληρη την περιοχή Muraköz. Κατά τα μέσα Δεκεμβρίου πριν ξεκινήσει η χειμερινή εκστρατεία - ο ελληνικής καταγωγής ταγματάρχης Jenő Gyika ήταν 58

60 Egyházasbükki Dervarics Kálmán ekként számolt be erről: Délután négy óra lehetett, midőn a huszárok visszatértek, s miután azok biztosnak mondták, hogy az ellenség egy része Mura-Szerdahely, illetve Alsó-Lendva felé tart, Gyika őrnagy, Alső-Lendva városnak tett ígéretéhez képest, a Mura hídját felgyújtotta; midőn a felgymjtás történt, Gyika őrnagy maga is a Mura hidján állt s én mellette voltam. A hídnak felgyujtása után a nemzetőrök s huszárok elhagytuk a M urát s Gyika őrnagy vezérlete alatt Szentgyörgyvárig masíroztunk, a hol a Keszthelyen tartózkodott Csányi Lászlótól érkezett parancs folytán a nemzetőrök fegyvereiket lerakták s haza bocsájtattak. Ez volt az első fegyverletétel! október 7. után Gyika őrnagy a 47. zalai zászlóalj parancsnokaként Nagykanizsa védelmében vett részt (Palocsay őrnagy városparancsnoksága alatt). Perczel Mór simontomyai-ozorai győzelme után, október 16-án vonult be magyar seregével Nagykanizsára: innen másnap Gyika Jenő nemzetőrségi őrnagy a zászlóaljával együtt Letenyére vonult Perczel parancsnoksága alatt fős magyar sereg kelt át itt és Kottorinál a Mura-folyón: megfutamították az osztrák és a horvát csapatokat, így az egész Muraköz magyar kézre került decembere közepén, a téli hadjárat kezdete előtt, a görög családból származó Gyika Jenő őrnagy a 47. honvédzászlóalj parancsnoka volt: a Perczel Mór vezérőrnagy által parancsnokolt 2. Drávái hadtesthez tartozott. Részt vett a móri ütközetben. A Mór közelében fekvő Bakonysárkányba vezető erdei és hegyi út területén december 30-án reggel 8 órától zajlott egy kisebb ütközet. Ennek során Perczel Miklós vezetésével a szabolcsi zászlóalj, és a 3-4 századnyi különböző csapatbeliek a hegyeken át Csákvár felé vonultak: december 30-án este csatlakozott a visszavonulókhoz a jobbszámyon harcoló Gyika őrnagy is a zalai zászlóaljjal. Csapatával veszteségek nélkül hagyta el a csatateret. A fehérvári úton visszavonuló egységek, Gyika zalai zászlóaljával megerősödve, ekkor már igen erős ellenállást fejtettek ki: az utcai harcokban több császári katona (köztük Schaffgottsch kapitány) esett el, illetve sebesült meg. A móri ütközetben (mindkét részről beszámítva a veszteségeket) 32 katona esett el: Móron közös sírba, az ún. Homoki temetőben temették el ezeket a vitézeket február 14-én a tornaijai ütközetben megsebesült márciusa végén, a tavaszi hadjárat kezdete előtt Gyika Jenő őrnagy a 47. honvédzászlóalj parancsnokaként a Klapka György ezredes által parancsnokolt I. (korábban felső-magyarországi vagy felső-tiszai) hadtesthez tartozott. Június 20-án Zala vármegyében esett fogságba: a Gorizutti őrnagy vezette császári különítmény Luttenbergbe, majd Grazba szállította. A 59

61 αρχηγός του 47ου τάγματος, και ανήκε στη 2η λεγεώνα του Dráva, υπό αρχηγία του υποστράτηγου Mór Perczel. Έλαβε μέρος στη μάχη της πόλης Mór. Στον κοντινό δρόμο ανάμεσα σε βουνά και δάσους σημειώθηκε μια ελάσσων σύγκρουση στις 30 Δεκεμβρίου 1848, κατά την οποία το τάγμα νομού Szabolcs και 3-4 λόχοι από διάφορα σώματα - υπό την αρχηγία του Perczel - άρχισαν να διασχίζουν τα ορεινά προς το Csákvár. Το βράδυ τα υποχωρούμενα στρατεύματα συντρόφευσε και το τάγμα νομού Zala με τον Gyika από τη δεξιά πτέρυγα (αποχώρησε χωρίς απώλειες). Οι μονάδες που υποχωρούσαν στον δρόμο του Fehérvár, ενισχυμένες με εκείνες του Gyika, παρουσίασαν ισχυρότερη πλέον αντίσταση: στις συγκρούσεις των δρόμων της πόλης πολλοί αυτοκρατορικοί πέθαναν (ανάμεσά τους και ο λοχαγός Schaffgottsch) ή τραυματίστηκαν. Στη μάχη του Mór έπεσαν νεκροί συνολικά 32 στρατιώτες και από τις δύο πλευρές. Όλοι τους κηδεύτηκαν σε κοινό τάφο του νεκροταφείου Homoki. Τραυματίζεται κατά τη σύγκρουση στο Tornaija στις 14 Φεβρουάριου Τέλη Μαρτίου πριν ξεκινήσει η ανοιξιάτικη εκστρατεία - το 47 τάγμα του Jenő Gyika ανήκε στη 1η λεγεώνα (Άνω-Ουγγαρίας προηγουμένως) με αρχηγό τον συνταγματάρχη György Klapka. Στις 20 Ιουνίου αιχμαλωτίζεται στον νομό Zala, και μεταφέρεται στο Luttemberg και Graz Αυστρίας με αυτοκρατορικό απόσπασμα. Καταδικάζεται σε φυλάκιση έξι χρόνων από το στρατοδικείο της Μπρατισλάβας το Χάρη στον πλούτο του αλλά και στην βοήθεια του γαμβρού του Σίμων Γ. Σινά (σύζυγος της Iphigenia Ghika), ο οποίος είχε ιδιαίτερα μεγάλη επιρροή στη Βιέννη, απελευθερώνεται. Το κτήμα του στο σημερινό Beltinci Σλοβενίας πλειστηριάστηκε το 1852 λόγω χρεών. Ανάμεσα αποκτά διαβατήριο για τα αυστριακά διοικητικά διαμερίσματα. Μετά το 1858 τα ίχνη του χάνονται (ίσως απεβίωσε ή μετακόμισε). János Döme Hadfy (ή Hadzsiis) ( ) ο.νθνπολοχσ.γός Ο Miklós Hadzsits και η Kata Gyika κατάγονταν από τη Μακεδονία. Ο γιός τους János Döme Hadfy (Hadzsits) γεννήθηκε το 1828 στο νομό Torontál. Στα 20 του εντάσσεται στο 3 σύνταγμα ουσάρων «Ferdinánd». Τον Απρίλιο του 1849 προάγεται ανθυπολοχαγός στη 3η λεγεώνα. Στις μάχες του Pered (22 Ιουνίου) και του Κόμαρνο (2 Ιουλίου) διαπρέπει με την ανδρεία του. Παραδίδει τα όπλα στο Világos. Το 1872 γίνεται δημόσιος κατήγορος της γενέτειράς του, και αργότερα βασιλικός συμβολαιογράφος στο Nagybecskerek. Γίνεται μέλος των στρατιωτικών συλλόγων πόλης Törökbecse (1867) και νομού Torontál (1890). Πιθανολογείται ότι πέθανε στο Zombor στα

62 császári hadbíróság Pozsonyban 1850-ben hatévi várfogságra ítélte. Gazdagsága révén óriási bécsi befolyással bíró sógora, Sina Simon György (felesége Ghika Iphigenia) segítsége révén szabadon engedték. Bellatinci (ma: Beltinci, Szlovénia) birtokrészét eladósodása miatt 1852-ben elárverezték és 1857 között az osztrák örökös tartományokba kapott útlevelet: 1858 után már nincsen nyoma (talán meghalt, vagy elköltözött a megyéből). Hadfy (Hadzsits) János Döme ( ) honvéd hadnagy A makedóniai eredetű Hadzsits Miklós és Gyika Kata fia, Hadfy (Hadzsits) János Döme 1828-ban született Torontál vármegyében őszén beállt a honvédsereg 3. Ferdinánd huszárezredéhez áprilisától hadnagy az ezredénél (a III. hadtestben). Ajúnius 22-én zajló peredi, majd a július 2-án sorra kerülő komáromi ütközetekben tűnt ki bátorságával. Világosnál tette le a fegyvert től Torontál vármegye főügyészeként tevékenykedett. Később királyi közjegyzőként működött Nagybecskereken ben Törökbecse városi, 1890-től pedig a Torontál megyei Honvédegylet tagja volt. Valószínűleg Zomborban hunyt el 1890-ben. Hadzsy György (1800-?) nemzetőr százados, városi főkapitány A Hadzsi nevet általában a szentföldi zarándoklatok után vették fel az e nevet viselők. E név jelzőként eredetileg a Mekkát megjárt zarándokokat illette meg, de ortodox keresztények is felvették zarándokú ju k végeztével. A Hadzsy/Hadzi/Hacsi név több magyar város (Debrecen, Pest, Kecskemét, Esztergom, Szentendre, Jászberény, Újvidék) görögjei között is előfordul májusában hozták létre Kecskeméten a görög kom pániát: az alapító szerződéssel érin- 61

63 György Hadzsy (1800-?) λοχαγός εθνοφυλακής, διοικητής Το επίθετο «Χατζής» συνήθως δηλώνει τους προσκυνητές των Αγίων Τόπων. Αρχικά ανήκε σε μουσουλμάνους που ταξίδεψαν στη Μέκκα, αργότερα όμως το χρησιμοποίησαν και οι χριστιανοί ορθόδοξοι. Τα επώνυμα Hadzsy, Hadzi, Hacsi απαντώνται σε διάφορες ελληνικές κοινότητες Ουγγαρίας (Debrecen, Πέστη, Kecskemét, Esztergom, Szentendre, Jászberény, Νόβι Σάντ). Το Μάιο του 1708 ιδρύεται η ελληνική κομπανία του Kecskemét, και ανάμεσα στους υπογράφοντες υπάρχουν Hadzi Janyisz, Hadzi Tzimóra, Hadzi Jorjisz. Το αποδεικνύει και ένα σπουδαίο έγγραφο της ιστορίας της ελληνορθόδοξης ενορίας του Τοκάΐ: το μητρώο καταθέσεων της πόλης από το 1711 περιλαμβάνει δεκαπέντε ονόματα Ελλήνων εμπόρων με συλλογικό λατινικό όρο Testes Graeci Companiea Tokaiensis. Μέλος της κομπανίας το 1711 ήταν μεταξύ άλλων και ο György Hacsi. Το επώνυμο Hadzsy στην πόλη Szentes γίνεται γνωστό από τα μέσα του 18ου αιώνα. Η οικογένεια ήταν μία από εκείνες τους πρόσφυγες που εγκαταστάθηκαν στην Ουγγαρία. Ο György Hadzsy γεννήθηκε στις 16 Μαρτίου 1800 στο Szentes. Σπούδασε νομικά και άνοιξε δικηγορικό γραφείο στη γενέτειρά του. Ως στενότερος συνεργάτης του μεταγενέστερου αρχιδικαστή και δήμαρχο Sámuel Boros με τη μεγάλη γνώση του συνέβαλε στην προετοιμασία και την σύναψη συμβολαίων απελευθέρωσης δουλοπάροικων. Από το 1835 ασκούσε διάφορα αξιώματα στο δήμο. Στην αρχή ήταν αναπληρωματικός του Boros, το 1837 διορίζεται οικονομικός ελεγκτής και το 1840 δημοτικός σύμβουλος, ενώ το 1842 γίνεται συμβολαιογράφος και ανάμεσα στα ήταν ήδη πρώτος συμβολαιογράφος και αρχειοφύλακας. Υπήρξε και άξιος στρατιώτης. Πήρε ενεργό μέρος στους αγώνες της επανάστασης του Από τα τέλη Μαρτίου 1848 συνέβαλε στη διοργάνωση της εθνοφυλακής. Ο αριθμός των μελών αυξήθηκε γρήγορα. Στις αρχές Απριλίου εκλέχτηκε στην Ειδική Εκτελεστική Επιτροπή, η οποία είχε ως καθήκον τη γνωστοποίηση και εξήγηση καινούριων νόμων, καθώς και τη διοργάνωση εθνοφρουράς. Κατά τις σέρβικες επιθέσεις στα νότια της χώρας η εθνοφυλακή κινητοποιήθηκε: στις 16 Ιουλίου 1848 ξεκινά το πρώτο στράτευμα εθνοφυλάκων (300 πεζοί, 100 έφιπποι) στη νότια Ουγγαρία όπου με τη βοήθεια του τοπικού πληθυσμού τακτοποίησαν τους Σέρβους. Αρχηγός του πεζικού ήταν ο λοχαγός György Hadzsy. Τον Ιανουάριο 1849 προάγεται διοικητής της πόλης Szentes. Ο πλέον γνωστός Hadzsy ήταν ο γιός του György, ο στρατιωτικός γιατρός János. Στο Szentes υπάρχει αναμνηστική πλάκα προς τιμή του. 62

64 tettek között volt Hadzi Janyisz, Hadzi Tzimóra, Hadzi Jorjisz. Jó példa erre Tokaj görög közössége történetének egyik fontos dokumentuma is: az 1711-ből való tanúvallomásokat tartalmazó tokaji jegyzőkönyvben tizenöt görög kereskedő neve szerepel a Testes Graeci Companiea Tokaiensis összefoglaló név alatt. A tokaji görög kompánia tagja volt (többek között) 1711-ben Hacsi György. A Hadzsy név a XVIII. század közepétől ismeretes Szentesen: e család egyike volt annak a számos görög kereskedőcsaládnak, akik Magyarországra menekültek, és itt meggyökereztek. Hadzsy György március 16-án született Szentesen. Jogi tanulmányokat folytatott, majd ügyvédi irodát nyitott szülővárosában. Boros Sámuel főjegyző (későbbi főbíró, majd polgármester) egyik legközelebbi munkatársaként szaktudásával segítette az örökváltsági szerződések előkészítését, megkötését től számos városi tisztséget viselt: kezdetben Boros Sámuelt helyettesítette a jegyzői poszton, ben számvevővé, majd 1840-ben városi tanácsnokká választották, től pedig jegyző, között már főjegyző és levéltárnok lett. Hadfiként is megállta a helyét. Tevékenyen vett részt az es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben márciusa végétől a nemzetőrség megszervezésében hatékonyan vett részt: a létszám két-három hét leforgása alatt majd 600 főre szaporodott áprilisának elején a 16 tagú Szentesi Közcsendi Választmányba választották be: e szervezet feladata a szentesítésre váró törvények ismertetése, magyarázata, valamint a nemzetőrség további szervezése volt. A délvidéki szerb támadásokkor a nemzetőr alakulatokat országszerte mozgósították: július 16-án elindult az első szentesi nemzetőr osztag (300 gyalogos, 100 lovas) a délvidéki Óbecsére, majd innen Törökbecsére, ahol a lázongó rácokat megrendszabályozták a helyi lakosok segítségével. A szentesi gyalogosok parancsnoka Hadzsy György százados volt januárjától Szentes város főkapitánya lett. A Hadzsy-családtagok közül a legismertebb Hadzsy György fia, Hadzsy János orvosdoktor: nevét emléktábla őrzi Szentesen. Hailimor Márton (Márk) ( ) honvéd százados Hailimor (Hajlemász, Heilamász) Márton 1816-ban született Vingában. Polgári születésű, római katolikus vallású, és nőtlen volt. Borbélymesterséget tanult. Görög anyanyelvű katonaként harcolt a magyar szabadságharc idején. 63

65 Márton (Márk) Hailimor ( ) λοχαγός O Márton Hailimor (Hajlemász, Heilamász) γεννήθηκε το 1816 στο Vinga σε ρωμαιοκαθολική αστική οικογένεια. Ήταν άγαμος. Εργάστηκε ως κουρέας. Είχε τα Ελληνικά ως μητρική γλώσσα. Αγωνίστηκε στην ουγγρική επανάσταση. Ανάμεσα υπηρέτησε στο 4 τάγμα ιππικού ουσάρων. Τον Οκτώβριο του 1848 γίνεται ανθυπολοχαγός στο τμήμα «Frangepán» που αποτελούνταν από πρώην στρατιώτες του 23ου συντάγματος πεζικού Ιταλίας. Αργότερα προηγείται σε υπολοχαγός, και ύστερα σε λοχαγός στο τάγμα 48/3. Έως την γενική παράδοση των όπλων 117 τάγμα της 7ης λεγεώνας. Απεβίωσε την 1η Ιουλίου 1866 στην πόλη Szeged. Sándor Janitsáry ( ) υπολοχαγός Η οικογένειά του κατέφθασε στην Ουγγαρία στα τέλη του 18ου αιώνα. Διέθεταν σημαντικά κτήματα στους νομούς Komárom, Krassó και Temes, και το 19 αιώνα στον Dunapentele (σημερινό Dunaújváros - σ.τ.μ.) νομού Fejér. Ο Miklós Janitsáry (7-1850), ένας από τους μεγαλύτερους εμπόρους δημητριακών και ιδιοκτήτης ναυτιλιακής εταιρίας, το 1836 αποκτά τίτλο ευγενείας και κτήμα από το βασιλικό θησαυροφυλάκιο στο Dragomirest (μαζί με το ευγενικό επώνυμο Dragomiresti). Ένας γιός του, ο Sándor Janitsáry (Κόμαρνο Βουδαπέστη) υπηρέτησε στο 12 σύνταγμα ουσάρων ανάμεσα Ο ανθυπολοχαγός Sándor Janitsáry Dragomiresti το Σεπτέμβριο του 1848 γίνεται λοχαγός των εθελοντών εθνοφυλάκων του Κόμαρνο, αγωνίστηκε και κατά του Γιελλάσιτς. Στις 16 Δεκεμβρίου προάγεται σε υπολοχαγό, και υπηρετεί στο 13 σύνταγμα ουσάρων «Ουνιάδι», και από τον επόμενο Ιανουάριο στο σύνταγμα «Bocskay». Ανάμεσα στα 1869 και 1902 εκτελεί χρέη βουλευτή του κυβερνόντος κόμματος: ο μεγάλος συγγραφέας Kálmán Mikszáth στα έργα τον αποκαλεί «ο γενίτσαρος του πρωθυπουργού Tisza». Απεβίωσε στις 23 Αυγούστου 1904 στη Βουδαπέστη. Szilárd Janitsáry ( ) υπολοχαγός Δεύτερος γιός του Έλληνα εμπόρου και γαιοκτήμονα Miklós Janitsáry και της Theophilia Nikolits, Szilárd σπούδασε στο Κόμαρνο και στην Πέστη γίνεται δικηγόρος. Από τις 7 Σεπτεμβρίου 1848 γίνεται μέλος των εθελοντών εθνοφυλάκων του Κόμαρνου, ενώ αργότερα αγωνίζεται ως υπολοχαγός του 2ου τάγματος εθνοφυλακής εθελοντών για την Ουγγρική πατρίδα. Έλαβε μέρος και στις μάχες κατά του Γιελλάσιτς. Από τα 64

66 között a 4. huszárezred lovaskatonája volt októberétől hadnagy lett az olasz legénységi állományú Frangepán-csoportnál (ezt az egységet a 23. Ceccopierri gyalogezred honvédsereghez csatlakozó katonáiból szervezték meg). Később főhadnagyi, majd századosi rangban harcolt a 48/3. honvédzászlóaljnál. Ezután a világosi fegyverletételig a 117. honvédzászlóaljnál szolgált a VII. (feldunai) hadtestnél július 1. napján hunyt el Szegeden. Janitsáry Sándor ( ) honvéd főhadnagy E család Görögországból a XVIII. század végén érkezett Magyarországra. Jelentős birtokokra tettek szert Komárom, Krassó és Temes vármegyékben, majd pedig a XIX. század közepétől Dunapentelén (Fejér vármegye) is. Janitsáry Miklós (7-1850) a magyarországi hajózás és gabonakereskedelem egyik nagyjaként közismert személyiség volt. V. Ferdinánd 1836-ban nemesi rangot és a krassó megyei Dragomirest kincstári helységet adományozza a családnak (a dragomiresti előnév használatával együtt). Janitsáry Miklós egyik fia, Janitsáry Sándor (Komárom, , Budapest) között a 12. (Nádor) huszárezredben szolgált. Dragomirestei Janitsáry Sándor huszárhadnagy 1848 szeptemberétől már a komáromi önkéntes nemzetőrök századosa lett: harcolt Jellasics ellen. Decembertől 14-én főhadnagyi kinevezésben részesült: ekkortól a 13. (Hunyadi) huszárezredben teljesítette katonai szolgálatát januárjától már alszázados lett a Bocskai-huszárezredben között országgyűlési kormánypárti képviselő: Mikszáth Kálmán az írásaiban őt említette Tisza Kálmán Janicsára néven augusztus 23-án hunyt el Budapesten e görög kereskedőcsaládból származó földbirtokos. Janitsáry Szilárd ( ) honvéd főhadnagy Janitsáry Miklós görög kereskedő, földbirtokos és Nikolits Theophlia másik fia, Janitsáry Szilárd tanulmányait Komáromban folytatta, majd Pesten végzett ügyvéd lett szeptember 7-től a komáromi önkéntes nemzetőrök, majd a 2. dunántúli önkéntes nemzetőrzászlóalj főhadnagyaként harcolt a magyar hazáért. Részt vett a Jellasics elleni harcokban. 65

67 Dragoiuiresti Janitsáry Sándor országgyűlési képviselő m in t testvér; Janiteáry Olga férj Dóra Jánosáé; Janiteáry Hona /érj. Lukáts Lászlőné; Janitsáry Mária és Janitsáry Constantia m int gyermekei, magok és az összes rokonság nevében megtört szívvel jelentik felejthe'tlen emlékű testvér, illetve édes atyjuk Dragomiresti Janitsáry Szilárd volt országgyűlési képviselőnek folyó évi junius hó 28-ón, reggeli 9 órakor. Eggenbergben (Sti:ia), hosszas szenvedés után életének 69. évében bekövetkezett gyászos elhunytét. A boldogult földi m aradványai a halálozás helyén történ t beszentelés u tá n Budapestre szállíttatv án o tt a kerepesl-uti halottas házból folyó évi július 1-én. délután 4 órakor fognak a görög nem egyesült egyház szertartásai szerint a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, junius 30-án. Béke és áldás hamvaira! 1850 εγκαθίσταται στο Dunapentele (σημερινό Dunaújváros - σ.τ.μ.). Διαδραμάτισε σημαντικό ρόλο στη ζωή της κωμοπόλεως, διότι ήταν μέλος του Δημοτικού Συμβουλίου. Το 1872 γίνεται μέλος της νομαρχιακής επιτροπής δικαίου, ενώ στις βουλευτικές εκλογές 19 Ιουνίου 1872 εκλέγεται βουλευτής της περιφέρειας Rácalmás (συμπεριλάμβανε και το Dunapentele). Απεβίωσε τον Ιούνιο του Ανάμεσα στους οικογενειακούς τάφους του νεκροταφείου Fiumei Βουδαπέστης στη τοποθεσία Β. 119 βρίσκεται το μνήμα του πολιτικού, μεγαλέμπορου και υπολοχαγού της επανάστασης Sándor Janitsáry ( ), καθώς και εκείνο του δικηγόρου, πολιτικού και υπολοχαγού της επανάστασης Szilárd Janitsáry ( ). Ο τρίτος αδελφός τους, ο Döme Janitsáry υπήρξε βουλευτής της πόλης Κόμαρνο την περίοδο Αργότερα γίνεται αξιωματούχος υπουργείου, ενώ το Δεκέμβριο του 1848 εθνοφύλακας στον 1 λόχο του 1ου τάγματος εθνοφυλακής νομού Πέστης. János Jurgosi (1821-?) ανθυπολοχαγός Το όνομα απαντάται και στις ελληνικές κοινότητες του Eger και του Gyöngyös. Στην κοινότητα του Eger το 1751 καταγράφηκε το όνομα «Tamás Gyöngyösi ή άλλως Jurgus». Το πρώτο επώνυμο πιθανώς δηλώνει την πόλη καταγωγής ή τις εμπορικές σχέσης με αυτήν. Υπάρχουν πολυάριθμα παραδείγματα για το ίδιο φαινόμενο (λ.χ. Borsodi, Tokaji κ.ά.). Ο 66

68 Az 1850-es évektől Dunapentelén élt: jelentős szerepet töltött be a mezőváros, majd nagyközség életében, hiszen virilis jogon tagja volt a nagyközség képviselő-testületének től tagja lett a megyei törvényhatósági bizottságnak: az június 19-én megtartott országgyűlési választásokon pedig a (Dunapentelét is magába foglaló) rácalmási kerület országgyűlési képviselőjévé választották júliusában hunyt el. A Fiumei úti temető bal oldali falsírboltjai között (B. 119) találhatóak dragomirestyei Janitsáry Sándor ( ) politikus, nagykereskedő, 1848-as honvéd főhadnagy; és dragomirestyei Janitsáry Szilárd ( ) ügyvéd, politikus, 1848-as honvéd főhadnagy sírjai. A fenti fivérek testvére, Janitsáry Döme az évi országgyűlésen Komárom város követe volt; majd minisztériumi tisztviselő lett, és 1848 decemberében nemzetőr volt a budai (pest megyei) I. nemzetőrzászlóalj 1. századában. Jurgosi János (1821-?) honvéd hadnagy Eger és Gyöngyös görög kereskedőcsaládjai között is fellelhető e név. Az egri görögök között található 1751-ben az alábbi név: Gyöngyösi másként Jurgus Tamás". A név eredete vélhetően Gyöngyös városa nevéből ered, vagy e városban lévő görög kapcsolatra utalhat. Számos ilyen jellegű példát lehetne erre felhozni (pl. Borsodi, Tokai /Tokaji, stb.). Jurgus Demeter gyöngyösi görög kereskedő volt az 1760-as években. Vélhetően a fenti görög családokkal rokonságban állt az alábbi honvéd hadnagy. Jurgosi János Miskolcon született 1821-ben görögkeleti vallású családban. Festő és mázoló volt tól közvitézként szolgált a 39. Don Miguel gyalogezredben nyarán a szerbek ellen harcolt ezredével: október közepétől őrmester lett a honvédseregbe átlépett ezredében májusától áthelyezték az alakuló 93. honvédzászlóaljhoz. Augusztus 5-től hadnagy lett a bánsági V. hadtestnél (a borosjenői fegyverletételig). 67

69 Demeter Jurgus ήταν Έλληνας έμπορος στα 1760 στο Gyöngyös. Πιθανώς ο παρακάτω ανθυπολοχαγός ήταν συγγενής τους. Ο János Jurgosi γεννήθηκε στο Miskolc το 1821 σε ελληνορθόδοξη οικογένεια. Εργαζόταν ως ελαιοχρωματιστής. Από το 1843 υπηρετεί ως στρατιώτης στο 39 σύνταγμα πεζικού «Don Miguel». Το καλοκαίρι του 1848 αγωνίζεται εναντίον των Σέρβων. Τα μέσα Οκτωβρίου προάγεται σε λοχία, ενώ το Μάιο του 1849 παίρνει μετάθεση στο 93 τάγμα, και στις 5 Αυγούστου γίνεται ανθυπολοχαγός στη 5η λεγεώνα του Μπάνατ (έως την παράδοση των όπλων). Leonidás Kapitanopolis (?-?) λοχαγός Ο Έλληνας Leonidás Kapitanopolis (αλλού και ως Penopulos) ήταν λοχαγός της ουγγρικής επανάστασης από τον Ιούνιο 1849 στη λεγεώνα του Μπάνατ υπό την αρχηγία του στρατηγού Richárd Guyon. Το 1850 ζει μετανάστης στη Σούμλα Τουρκίας. Pál Karátsonyi (1825-?) υπολοχαγός Η οικογένεια είναι παρούσα στο Τοκάΐ και άλλες ουγγρικές πόλεις ήδη από το δεύτερο μισό του 17ου αιώνα. Η σφραγίδα της ελληνικής κομπανίας του Debrecen μαρτυρεί την νόμιμη ίδρυσή της στις 19 Μάΐου 1690, όταν εκδίδεται βασιλικό προνόμιο (Liber Regius XX. 372.) σε αίτηση του αρχιδικαστή του Debrecen Márton Horváth και του Έλληνα εμπόρου Sándor Hunyadi. Ο τελευταίος κατά την κρίση μου ταυτίζεται με τον Sándor Karácsony ή Karátsonyi, τον σημαντικότερο προμηθευτή του ηγεμόνα Rákóczi Β κατά την ουγγρική επανάσταση. Ο Pál Konstantin Krátsonyi (7-1805) υπήρξε εύπορος και αναγνωρισμένου κύρους Έλληνας έμπορος του Τοκάί. Μαζί με τη σύζυγό του Μαρία (7-1808) και τα παιδιά τους György, János, Tamás, Anna, Katalin και Márta τους απονέμεται τίτλος ευγενείας και οικόσημο στις 31 Ιουλίου 1801 (Αρχεία Ουγγαρίας Α 57, Βασιλικά βιβλία τόμος 60ος, σελ Α 39 Acta Generállá. A 57 76). Το οικόσημο άλλωστε είναι ως εξής: θυρεός χωρισμένος σε 4 τμήματα. Στο 1 και 4 σε κόκκινο φόντο υπάρχει όρθιο χρυσό λιοντάρι με διπλή ουρά και σπαθί στο δεξί του. Το 2 και 3 τμήμα φέρει αργυρό φόντο, δικέφαλο μαύρο αητό με τεντωμένα φτερά και τα πόδια του κρατάνε χλωρό κλαδί. Το κράνος φέρει άσπρο περιστέρι με κόκκινο ράμφος και τεντωμένα φτερά, στα πόδια του χλωρό κλαδί. Δεξιά και αριστερά σημαίες με χρυσό-κόκκινο και χρυσό-μαύρο χρώματα. Στοιχεία του οικοσήμου παρατηρούνται και σε οικόσημα άλλων οικογε- 68

70 Kapitanopolis Leonidás (?-?) honvéd százados A görög Kapitanopolis Leonidás (máshol Penopulos vezetéknévvel) honvéd századosként küzdött a magyar szabadságharcban: 1849 júniusától parancsőrtiszt volt Guyon Richárd tábornok bácskai hadtestparancsnok törzsénél ben a sumlai táborban éli az emigráltak életét. Karátsonyi Pál (1825-?) honvéd főhadnagy E görög család már a XVII. század második felében jelen volt Tokajban, és más magyar városokban is. Ismert a debreceni görög kereskedők pecsétje (c. i.): Laxenburgban kelt május 19-én (Liber Regius XX. 372.): e királyi kiváltságlevél Horváth Márton debreceni görög főbíró és Hunyadi Sándor görög kereskedő kérelmére került kiadásra. Ez utóbbi személy megítélésem szerint a vajdahunyadi lakos Karácsony/Karátsonyi Sándorral azonos, aki II. Rákóczi Ferenc egyik fontos kereskedelmi szállítója volt a szabadságharc idején. Karátsonyi Konstantin Pál (7-1805) vagyonos és köztiszteletben álló tokaji görög kereskedő feleségével, N. Máriával (7-1808) valamint György, János, Tamás, Anna, Katalin és Márta nevezetű gyermekeivel együtt július 31-én címeres nemeslevelet kapott (Országos Levéltár A 57 Királyi könyvek 60. kötet 484.; A 39 Acta Generállá; A 57 76). A címer egyébként egy négyfelé osztott pajzs, aminek 1. és 4. negyedében vörös mezőben zöld dombon kettősfarkú ágaskodó aranyoroszlán áll, mellső jobb lábával kivont kardot villogtatva, a 2. és 3. negyedében pedig ezüst mezőben kiterjesztett szárnyú, mindkét lábai karmaival zöld gallyat tartó kétfejű fekete sas látható. A sisakdíszen kiterjesztett szárnyú, vörös csőrű és lábú, csőrében zöld gallyat tartó fehér galamb emelkedik. A takarók jobbról arany-vörös, balról pedig aranyfekete színűek. E címer elemei más görög családok címerein is előfordulnak (pl. az oroszlán a bátorság jelképeként a bihardiószegi Kiss-család címerén). A kétfejű sas ősi bizánci jelkép. Díszítő elemként látható a tokaji ortodox templom szószékén is. A nemeslevél indokolásában a család katonai helytállása is megemlítődik: a francia háború idején öt katonát állított ki a Karátsonyi-család; a legidősebb fiú, Karátsonyi György pedig maga is a Zemplén vármegyében szervezett zászlóalj katonája volt. A szintén görögkeleti vallású szabadságharcos Karátsonyi Pál igen változatos életet élt. Tokajban született 1825-ben tól a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban tanult. 69

71 νειών (λ.χ. το λιοντάρι, σύμβολο γενναιότητας, στην οικογένεια Kiss του Bihardiószeg). Ο βυζαντινός δικέφαλος αητός παρατηρείται και στον άμβωνα του ελληνικού ναού Τοκά. Αίτιο για την απονομή τίτλου ευγενείας ήταν σύμφωνα με το έγγραφο οι στρατιωτικές αρετές της οικογένειας. Στο γαλλικό πόλεμο αγωνίστηκαν πέντε μέλη της, ενώ ο ίδιος ο György Karátsonyi (το μεγαλύτερος γιός) υπήρξε στρατιώτης στο τάγμα νομού Zemplén. Ο αγωνιστής της ουγγρικής επανάστασης Pál Karátsonyi έζησε μια πολύχρωμη ζωή. Γεννήθηκε στο Τοκάϊ το Το 1836 εγγράφεται στο λύκειο του Sátoraljaújhely. Τον Οκτώβριο του 1848 εντάσσεται στο 20 τάγμα στην πόλη Kassa, και τον Νοέμβρη ήδη φέρει τίτλο λοχία. Τον Ιανουάριο 1849 προάγεται σε ανθυπολοχαγό. Έλαβε μέρος στις μάχες βορειοανατολικής Ουγγαρίας, και στις 14 Ιουνίου υπηρετεί ως υπολοχαγός. Από τα μέσα Ιουλίου ήταν υπασπιστής στη μεραρχία «Bányaffy» της λεγεώνας του Kazinczy. Μετά την καταστολή της επανάστασης κατατάσσεται αναγκαστικά στις 28 Ιουλίου στο ελαφρό ιππικό του αυτοκρατορικού στρατού. Το 1856 προάγεται ανθυπολοχαγός. Στις 15 Ιανουάριου 1859 υποβαθμίζεται και δικάζεται σε φυλάκιση τριών χρόνων, λόγω των αντιαψβουργικών δηλώσεών του. Παίρνοντας υπόψη το βίος του δεν είναι καθόλου παράξενο, ότι ως ανθυπολοχαγός (και αργότερα ως υπολοχαγός) της ουγγρικής λεγεώνας Ιταλίας αγωνίστηκε για την ιταλική ελευθερία. Δίδασκε ιππική και ξιφομαχία. Μετά τις νίκες στην Ιταλία επιστρέφει και γίνεται μέλος του στρατιωτικού συλλόγου νομού Zala. Ο εν λόγω σύλλογος ιδρύεται την 1η Μάίόυ 1867, και ανάμεσα στους υπογράφοντες των πρακτικών καταστατικής συνέλευσης είναι και ο υπολοχαγός Pál Karátsonyi. Ήταν ιδρυτικό μέλος (πέρα από τα αδέρφια του Péter και Tamás, τους József Gábor Hadusfalvi Spillenberg, László Mezőssy, Soma Zákó και άλλα εξέχοντα πρόσωπα περιφέρειας Hegyalja) του Ταμιευτηρίου Τοκάϊ -Hegyalja το Το 1790 αναγέρθηκε το μεγαλειώδες κτήριο του Pál Konstantin Karátsonyi, στο οποίο σήμερα στεγάζει το Μουσείο Τοκάϊ (οδός Bethlen Gábor 7). Κτίστηκε σε ρυθμό ύστερου μπαρόκ, και η πλούσια διακόσμηση του αποδεικνύει τον πλούτο των Ελλήνων εμπόρων και την ανάγκη τους να επιδείξουν την αίγλη. Τα φεστόνια, οι πέτρινες κάσες των πυλών που σχηματίζουν τόξο στην κορυφή και οι τοιχογραφίες ύστερου μπαρόκ στο εσωτερικό αποτελούν υψηλού επιπέδου εκδηλώσεις του αστικού βίου. 70

72 1848 októberében állt be a Kassán szerveződő 20. Honvédzászlóaljba, ahol novembertől már őrmesteri rangot viselt január 17-től hadnagyi rangot kapott. Részt vett a felső-tiszai harcokban. Június 14-től pedig már főhadnagyként volt a zászlóaljának segédtisztje. Július közepétől a Kazinczy-hadtest Bányaffy-hadosztályának segédtisztjeként szolgált. A szabadságharc leverése után, július 28-tól kényszersorozták a császári hadsereg 7. könnyűlovas ezredéhez tól hadnagyi rangot viselt all. dzsidásezredben. Habsburg-ellenes kijelentései miatt január 15-én lefokozták: három év várfogságot kapott. Életútja alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy az itáliai magyar légióban az olasz egység megteremtéséért küzdött: 1861-től hadnagyként, 1864-től pedig már főhadnagyként harcolt. Itáliában lovassági ismereteket és kardforgatást oktatott a szabadságharcosoknak. Az itáliai győzelmek után hazatért Magyarországra: 1867-től a Zemplén megyei Honvédegylet tagja volt május 1. napján tartotta alakuló közgyűlését a Zemplén megyei Honvédegylet: az alapítók között Karátsonyi Pál főhadnagy is ott volt. Karátsonyi Pál alapító tagja volt (Karátsonyi Péter, Karátsonyi Tamás, hadusfalvi Spillenberg József Gábor, Mezőssy László, Zákó Soma, Kolos János és más neves hegyaljai személyiségek mellett) az szeptember 20-án megalakított Tokaj-Hegyaljai Takarékpénztár Egyesületnek. Karátsonyi Konstantin Pál 1790-ben építtette fel azt a szép és gazdagon díszített házat, ami ma a Tokaji Múzeum (Bethlen Gábor utca 7.) épülete. E copf stílusban épített Karátsonyi-ház külső és belső díszítettsége is jól érzékelteti a görög közösség elitjének gyors gazdagodását és presztízsigényét: a füzérdíszek, a kosáríves és kőkeretes kapuk, valamint a belső tér késő barokk freskói a polgári élet színvonalas reprezentáns megnyilvánulásai. Lázár Miklós (1791-?) honvéd őrnagy Görög Lázár-család Tokajban és Egerben is jelen volt. Az egri dr. Hibay Károly utca 10. számú (három kőkeretes ikerablakkal díszített) műemléki jellegű házat Nesztor Mihály görög kereskedő építtette 1788 körül, majd eladta a szintén görög származású Lázár Györgynek (ő azután 1805-ben már tovább is adta Alberti Demeternek, az egri ráctemplom gondnokának). 71

73 Miklós Lázár (1791-?) ταγματάρχης Οικογένειες με το ίδιο όνομα ήταν παρούσες στο Τοκάϊ και στο Eger. Το διατηρητέο κτίριο της οδού Hibay Károly 10 στο Eger (με τρία διπλά παράθυρα σε πέτρινες κάσες) κτίστηκε από τον Έλληνα έμπορο Mihály Nesztor το 1788, και του πούλησε στον συμπατριώτη του τον György Lázár (ο οποίος το 1805 πάλι το πουλά στον Demeter Alberti, διαχειριστή του ορθόδοξου ναού). Ο Miklós Lázár γεννήθηκε σε ορθόδοξη ελληνική οικογένεια το Ανάμεσα στα ήταν λοχαγός του 6ου συντάγματος ιππικού. Συνταξιοδοτήθηκε στη Μπρατισλάβα. Από τον Οκτώβριο του 1848 λαμβάνει μέρος στην επανάσταση, γίνεται ταγματάρχης ενός τάγματος εθνοφυλακής στη Μπρατισλάβα. Ήταν παρόν στις μάχες δυτικής Ουγγαρίας ενάντια στους Σλοβάκους και του Simunich. Στις αρχές Δεκεμβρίου 1848 γίνεται διοικητής στο κάστρο του Κόμαρνο, ενώ στα μέσα του μήνα - πριν ξεκινήσει η χειμερινή εκστρατεία - ο ταγματάρχης Miklós Lázár υπηρετεί υπό την αρχηγία του βαρόνου István Majthényi. Μετεπαναστατικά του αφαιρείται ο βαθμός και η στρατιωτική σύνταξη. Gyula Margó ( ) υπολοχαγός Γεννήθηκε στην Πέστη. Ή ταν γιός του ελληνορθόδοξου ιερέα György Margó (1780-?) και της Katalin Szaranda το Έβγαλε λύκειο. Ή ταν εθελοντής στα συντάγματα 5 πυροβολικού (1843) και στο 16 πεζικού «Zanini» (1848). Τον Οκτώβριο του 1848 διορίζεται ανθυπολοχαγός του 2ου τάγματος στο Eszék. Από τα τέλη Νοεμβρίου υπηρετεί ως υπολοχαγός στο 2 λόχο πυροβολικού, στο εργοστάσιο πυρομαχικών της Οραντέας, όπου και πεθαίνει από πνευμονία στις 7 Μαρτίου Tivadar Margó ( ) στρατιωτικός γιατρός Το επώνυμο Margó πιθανώς είναι μια παραλλαγή των Marku, Markovics, κ.ά. και προέρχεται από το βαπτιστικό Μάρκος. Ο βορειοηπειρώτης Έλληνας György Margó γεννήθηκε το 1780 στο Ercsi (δίπλα στο σημερινό ελληνικό χωριό Μπελογιάννης - σ.τ.μ.). Σπούδασε ιερέας και μιλούσε άπταιστα ελληνικά, γερμανικά, σέρβικα, ρουμάνικα και φυσικά ουγγρικά, Το 1811 ο επίσκοπος Διονύσιος Πόποβιτς τον πρότεινε στη θέση ιερέα της ελληνο-βλάχικης ενορίας (καταλήγει τελικά όμως στο σέρβικο ναό). 72

74 A görögkeleti vallású Lázár Miklós egri görög kereskedőcsalád sarjaként született 1791-ben között a 6. huszárezred lovaskatonája volt: századosként nyugdíjazták. Pozsonyban élt októberétől honvéd őrnagyként szolgálta a magyar szabadságharcot: a pozsonyi nemzetőrség egyik zászlóaljának parancsnoka lett. Részt vett a nyugat-magyarországi harcokban: harcolt a hurbanisták és a Simunich-elleni csatákban. December elejétől a védművek egyikének, a Nádor-vonalnak a parancsnoka a komáromi várban decembere közepén, a téli hadjárat kezdete előtt, a görög családból származó Lázár Miklós őrnagy tértisztként szolgált a komáromi várőrségben báró Majthényi István várparancsnoksága alatt. A szabadságharc után a császári hadbíróság megfosztotta rangjától és nyugdíjától. Margó Gyula ( ) honvéd főhadnagy; A görögkeleti vallású Margó György (1780-?) lelkész és Szaranda Katalin fia, Margó Gyula 1824-ben Pesten született. Gimnáziumot végzett ban önkéntes volt az 5. tüzér, 1848-ban pedig a 16. Zanini gyalogezredben októberétől hadnagy lett ezrede 2. zászlóaljánál Eszéken. November végétől főhadnagy volt a honvéd tüzérségnél. A tüzérség 2. lőszerkészítő századának parancsnokaként tevékenykedett Nagyváradon: tüdőbajban halt meg itt március 7-én. Margó Tivadar ( ) honvédorvos E családnév Markovics, Marku, Margó alakban is előfordul. Valószínűleg a Márk keresztnévből ered. E görög család dél-albániai területről érkezett Magyarországra. Az 1780-ban Ercsiben született Margó György papi pályára lépett: kiválóan beszélt görögül, németül, szerbül, románul, és természetesen magyarul ben Popovics Dionisziosz püspök felterjesz- 73

75 Στις 15 Μαρτίου 1848 (έναρξη της επανάστασης - σ.τ.μ.) ο György Margó γίνεται μέλος στην Ειδική Εκτελεστική Επιτροπή, μαζί με τον συμπατριώτη του Józsafát Mávromaty ή Mavromatisz. (Ο τάφος του Μαυρομάτη βρίσκεται στο νεκροταφείο Fiumei). Ο György Margó δέχτηκε ταπεινώσεις αρκετές φορές λόγω της συμμετοχής του στην επανάσταση. Οι γιοι του επίσης έλαβαν μέρος στον αγώνα για την ανεξαρτησία. Ο Tivadar Margó - εγγονός του György - γεννήθηκε στην Πέστη στις 5 Μαρτίου Στην ουγγρική επανάσταση δραστηριοποιούνταν ως στρατιωτικός γιατρός, ενώ τα αδέρφια του ήταν στρατιώτες). Ταξίδεψε όλη την Ευρώπη, τη βόρεια και δυτική Αφρική. Στα 1871 αρμενίζει στη Βόρεια Θάλασσα με ομάδα επιστημόνων. Το 1880 του απονέμεται κρατικό παράσημο. Γίνεται τακτικό μέλος της Εκπολιτιστικής Ένωσης Περιφέρειας Τρανσυλβανία και του Συλλόγου Καρπαθίων. Το Ιούνιο του 1890 δημιουργεί ίδρυμα με 500 φιορίνια, και από τους τόκους κάθε δύο χρόνια υποστήριζε διαγωνισμούς στον τομέα περιγραφικής και συγκριτικής ανατομίας. Ο καθηγητής παθολογίας και οφθαλμιατρικής Tivadar Margó έγινε ευρύτερα γνωστός ως πρωτοπόρος Δαρβινιστής. Αργότερα γίνεται μέλος και της Ουγγρικής Ακαδημίας Επιστημών. Αγαπούσε τη λογοτεχνία, τις ξένες γλώσσες, έπαιζε πιάνο και κιθάρα. Τα τελευταία του 20 χρόνια πέρασε στη κατοικία του στο Pusztaszentlőrinc (σήμερα είναι ο 18ος δήμος της πρωτεύουσας), όπου και απεβίωσε στις 5 Σεπτεμβρίου Το όνομά του φέρει μια κεντρική οδός του δήμου. Ο φημισμένος ζωολόγος, ανατόμος, καθηγητής πανεπιστημίου και στρατιωτικός γιατρός της επανάστασης κείται στο νεκροταφείο Fiumei (αρ. τάφου Β 582). Ο μικρότερος αδερφός του, Emílián ( ) ήταν επίσης στρατιώτης. Ανάμεσα στα υπήρξε ιερέας τις ελληνορθόδοξης κοινότητας του Miskolc, και ταυτόχρονα υπεύθυνος του ληξιαρχείου της ελληνικής ενορίας του Τοκάϊ. Την ύπαρξη των ληξιαρχείων της δεύτερης από το αιώνα που χάθηκε στα 1920 μαρτυρούν μόνο ελάχιστες ληξιαρχικές πράξεις, όπως εκείνες που αφορούν την ελληνικής καταγωγής οικογένεια Charis/Szerviczky. Τα έγγραφα αυτά γράφτηκαν από τον ιερέα Margó την 1η Φεβρουάριου 1873 σύμφωνα με το ορθόδοξο ελληνικό ληξιαρχείο του Τοκάϊ. Η μοίρα των ληξιαρχείων αυτών παραμένει έως και σήμερα χωρίς διαλεύκανση. Πιστεύουμε να βρεθούν κάποτε, γιατί θα ήταν βασικές πηγές για τη μελέτη του Ελληνισμού της Ουγγαρίας, ειδικά στην διερεύνηση των κοινωνικών και οικογενειακών σχέσεών τους. Ο Emílián Margó ήταν πρωτοπρεσβύτερος της Ορθόδοξης Εκκλησίας στο Miskolc, καθώς και εκκλησιαστικός, νομαρχιακός και δημοτικός σύμβουλος. 74

76 tette őt a görög-vlach egyházközség lelkészi állására (de végül a pesti szerb templom parókusa lett) március 15. napjaután a kö zcsen d i Bizottmány újabb tagjai közé tartozott Margó György és a szintén görög Mávromaty Józsafát. (Mavromatisz/Mávromaty Józsafát (7-1868) sírja a Fiumei úti sírkertben található a baloldali falsírboltok között.) Margó Györgyöt később meghurcolták azért, mert 1848-ban a magyar forradalom és szabadságharc mellé állt. Margó György fiai is részt vettek az évi szabadságharcban március 5-én Pesten született Margó Tivadar. (Nagyapja még Ercsiben volt görög kereskedő.) A szabadságharcban Margó Tivadar honvédorvosként vett részt a haza védelmében (testvérei pedig honvédekként szolgálták a magyar szabadság ügyét). Beutazta egész Európát, Afrika északi és nyugati részét; 1871-ben egy tudós társasággal együtt az Északi-tengeren hajózott ban megkapta a Lipót lovagkeresztet. Rendes tagja lett az Erdély-részi Közművelődési Egyesületnek és a Kárpát-Egyesületnek június 24-én 500 forintból álló alapítványt tett: ennek kamatai minden második évben felváltva a leíró és az összehasonlító bonctan köréből tette lehetővé pályamunkák támogatását. A bölcseleti és (szemész és sebész) orvosdoktor Margó Tivadar az első magyar darwinisták egyikeként lett igazán közismert. Később orvosprofesszorként lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Szerette a szépirodalmat, több nyelven beszélt, zongorázott, gitározott. Margó Tivadar élete utolsó 20 évét pusztaszentlőrinci házában töltötte. Pusztaszentlőrincen (ma Pestszentlőrinc) halt meg szeptember 5-én (itt, a mai XVIII. kerületben emlékét őrzi a Margó Tivadar utca). A hírneves zoológus, anatómus, egyetemi tanár, 1848-as honvéd orvos a Fiumei úti temetőben nyugszik (B számú sírhely). Szintén honvéd testvéröccse, Margó Emílián ( augusztus 29., Miskolc) között a miskolci görög ortodox egyházközség lelkésze volt: e minőségében ő végezte a tokaji ortodox görög egyházközség anyakönyvezését is. Tokaj görög egyházközségének 1920 táján elveszett XVII-XVIII. századi anyakönyve valamikori meglétét alig néhány megmaradt anyakönyvi kivonat, mint például a szintén görög eredetű tokaji Charis/Szerviczky-családra vonatkozó anyakönyvi kivonatok igazolják: ezen okiratokat február 1-én Margó állította ki a tokaji ortodox görög anyakönyv alapján a család számára. A tokaji görög ortodox egyház XVII-XVIII. századi anyakönyveinek sorsa a mai napig feltáratlan (talán Karlócára kerülhetett). Bízunk abban, hogy egyszer majd előkerülnek ezek a tokaji görögkeleti anyakönyvek, hiszen ez alapvető 75

77 Albert Minasz (1799-?) λοχαγός Ένα μέλος της ελληνικής οικογένειας ζούσε και στο Zimony: ο Ferenc Minas ήταν γιατρός στην πόλη κατά την καραντίνα. Ο Albert Minasz γεννήθηκε το 1799 στο Pétervárad. Ήταν εθνικά Έλληνας όμως ρωμαιοκαθολικός στο θρήσκευμα. Εργάστηκε ως λογιστής. Στα 1814 μπαίνει εθελοντής στο σύνταγμα συνοροφυλακής. Το 1835 γίνεται υπολοχαγός, υπηρέτησε στη φρουρά 2ου τάγματος στην Οραντέα, ενώ τον Ιούλιο του 1848 διοικητής και διοργανωτής στο στρατιωτικό νοσοκομείο του Szeged. Από τον Νοέμβριο έως την παράδοση των όπλων ήταν διορισμένος αξιωματικός στο κάστρο της πόλης. Στην Πέστη βρέθηκε ενώπιον στρατοδικείου και του αφαιρούν τον βαθμό του (αργότερα τον επαναφέρουν και συνταξιοδοτείται στα 1850). Demeter Nákó ( ) ταγματάρχης Η οικογένεια Nákó ήταν παρούσα στην Πέστη ήδη από τα μέσα του 18ου αιώνα. Το πρωτότυπο ήταν Νάκος που σημαίνει δέρας, πυκνά γένια. Οι πρόγονοί της από τη Μακεδονία μετανάστευσαν στη Μολδοβλαχία και αργότερα στη Νότια Τρανσυλβανία. Ο Kristóf Nákó το 1781 αγοράζει κτήματα στο Μπάνατ και καλλιεργούσε βαμβάκι, καθώς αποκτά και τίτλο ευγενείας. Έγινε ιδιαίτερα πλούσιος με τις μεταφορές που πραγματοποιούσε για το στρατό κατά την τούρκικη εκστρατεία του 1789 και το γαλλικό πόλεμο αργότερα. Σήμερα είναι δυσανάγνωστη η ελληνική επιγραφή στην ερυθρή μαρμαρένια ταφόπλακα του Νάκου στον τοίχο του ελληνικού ναού Πέστης, κάποτε όμως αντιγράφτηκε σε χαρτί και σώθηκαν τα εξής λόγια: «Ταφόπλακα του εν Πέστη εμπόρου και ευγενή κυρίου Χριστοφόρου Ντογρινού Νάκου από το Nagyszentmiklós που από Έλληνας έμπορος βοοειδών εγίνη άρχοντας στο Μπάνατ, οικοδεσπότης του πανδοχείου «Οι Επτά Άρχοντες» Πέστης και προπάτορας της οικογένειας κομητών Νάκου » Σύμφωνα με τα απομνημονεύματα του Χριστοφόρου Ντ. Νάκου η επιτυχία του στη δημιουργία του πλούτου του οφειλόταν στην «εργατικότητα, ττνεύμα πρωτοβουλίας, προθυμία για μακρινά ταξίδια και το έλεος του Θεού». Τη συνείδησή του αποδεικνύει και το πλούσια διακοσμημένο μπαρόκ επιτάφιό του. Το οικόσημό του που επινόησε ο ίδιος φέρει λιοντάρι που σηκώνει φυτό βαμβακιού, ενώ στο κύριο μέρος απεικονίζεται το κέρας της Αμαλθείας και ένα ερυθρό βόδι, που συμβολίζει το εμπορικό παρελθόν του. Ο Demeter Nákó υπήρξε ταγματάρχης στο 3 τάγμα του 48ου σύνταγμα πεζικού, με το οποίο αγωνίστηκε στις μάχες κατά του Γιελλάσιτς. Απεβίωσε στη Μπρατισλάβα σε ηλικία 75 ετών στις 18 Νοεμβρίου

78 fontosságú forrást jelenthetne a magyarországi görög közösség társadalmi és családi kapcsolatrendszereinek feltárása érdekében. Margó Emílián a görögkeleti egyház esperes lelkésze, szentszéki tanácsos, a vármegyei bizottság és a városi képviselőtestület tagja volt Miskolcon. Minasz Albert (1799-?) honvéd százados Ismert egy Minas-családbeli a reformkori Zimonyból: a görög Minas Ferenc az itteni vesztegzár orvosaként dolgozott. Minasz Albert 1799-ben született Péterváradon. Görög nemzetiségű, de római katolikus vallású volt. Polgári foglalkozása könyvelő volt ben önkéntesként vonult be a szluini határőrezredbe től főhadnagy: e rangban Aradon teljesített szolgálatot a 2. helyőrség zászlóaljnál júliusától a katonai kórház szervezője és parancsnoka volt Szegeden. Novembertől honvéd századosként a szegedi vár térparancsnokságának beosztott tisztje volt a fegyverletételig. Pesten állították hadbíróság elé: megfosztották rangjától (utóbb rehabilitálták, majd nyugalmazták 1850 októberében). Nákó Demeter ( ) honvéd főszázados A Nákó-család már a XVIII. század második felében jelen volt Pesten: e név eredeti alakja,jnakosz dússzakállú jelentésű. A család görög ősei Makedóniából Havasalfódre költöztek, majd innen vándoroltak Dél-Erdélybe. Nákó Kristóf 1781-ben uradalmat vett a Bánátban (Nagyszentmiklóst és Szentmarját, ahol gyapottermelésbe kezdett): magyar nemességet szerzett. Hadi szállításai révén gazdagodtak meg 1789-ben az al-dunai török hadjárat során, majd a francia háború idején. Ma már nem igen jól olvasható egy vörösmárvány sírkövének görög felirata a Petőfi téri görög templom falában, de a könyvíró emlékezet megőrizte a szövegét:,gl görög Marhatőzsérből lett bánáti Nábob, a pesti Hét Választó Fejedelem Vendégfogadó Kávésuraságai, a gróf Nákó család Őse, Nagyszentmiklóst Nemes Nákó Dogrin Kristóf pesti kereskedőuraság és Polgárnemes sírköve Nákó Dogrin Kristóf (Krisztoforosz Dogrinosz Nakosz) saját visszaemlékezése szerint a szorgalom és vállalkozó kedv, a világjáró hajlandóság és Isten kegyelme révén tudta hatalmas vagyonát megteremteni. Igen míves barokk jellegű epitáfiuma is jól tükrözi öntudatát. Az általa megszerzett nemesi címer sisakdíszén gyapotcserjét 77

79 Vince Nicoledon/Győzey ( ) ταγματάρχης Βλαστός ευγενικής οικογένειας με ελληνική καταγωγή. Ο πατέρας του ήταν υψηλός αξιωματούχος νομού Sáros. Ο Vince NIcoledon γεννήθηκε το Ανάμεσα στα υπηρέτησε ως λοχαγός του 17ου συντάγματος συνοροφυλακής αλλά αφαιρούν τον βαθμό του λόγω μονομαχίας. Στο εξής ασχολήθηκε με το εμπόριο στην Οραντέα. Από τον Αύγουστο 1848 χρησιμοποιεί το επώνυμο Győzey. Το Σεπτέμβριο γίνεται?νθχαγός στο 1 τάγμα του 34ου συντάγματος πεζικού, με τον οποίο και παίρνει μέρος στην μάχη του Pákozd. Τον Οκτώβριο είναι ήδη ταγματάρχης, με τη μονάδα του εντάσσεται στη λεγεώνα ΒΔ Ουγγαρίας. Τον Νοέμβριο γίνεται διοικητής του νοσοκομείου του Nyíregyháza. Το Μάρτιο του 1849 διοργανώνει την Ιταλική λεγεώνα στο Debrecen, ενώ το Μάιο είναι διορισμένος αξιωματικός της πόλης Esztergom. Στις αρχές Αυγούστου γίνεται γενικός διευθυντής των στρατιωτικών νοσοκομείων της Οραντέας. Στην Οραντέα παραπέμπεται στο στρατοδικείο, αλλά τελικά τον αφήνουν ελεύθερο. Στα 1867 γίνεται μέλος του στρατιωτικού συλλόγου νομού Bihar. Πεθαίνει το Δεκέμβριο του Ο στρατηγός Görgey στα απομνημονεύματά του αναφέρεται στο όνομά του. György Oeconom ( ) υπολοχαγός Το ίδιο επώνυμο απαντάται και με τις μορφές Ikonom, Ekonom, Öconom στο Eger, Πέστη και Βούδα στα τέλη του 18ου αιώνα, ενώ αργότερα και στο Vác. Στα 1805 διευθυντής του ελληνικού σχολείου Eger ήταν ο έμπορος Naum Ekonom, ιδιοκτήτης του διατηρητέου κτιρίου στην οδό Hibay Károly 16 (Café Arabica σήμερα) από το 1815 (ο πρώην ιδιοκτήτης ήταν επίσης Έλληνας). Ο ελληνορθόδοξος δικηγόρος György Oeconom από το Vác ήταν φυλακισμένος μαζί με τον πρωθυπουργό Lajos Kossuth ανάμεσα στα Ο γιός του, György Oeconom ο νεώτερος γεννήθηκε το 1826 στην Πέστη. Γίνεται βοηθός δικηγόρου. Στις 30 Ιουλίου 1848 ο Lajos Kossuth στο Vác υποδέχεται από τον φίλο του τον György Oeconom στην στρατιωτική επιθεώρηση της γενικά άοπλης εθνοφυλακής. Από τον Σεπτέμβριο υπηρετεί εθελοντής στο 14 τάγμα. Το Φεβρουάριο του 1849 προάγεται σε ανθυπολοχαγό, ενώ στην παράδοση των όπλων στο Világos είναι ήδη υπολοχαγός. Σε όλη τη διάρκεια της επανάστασης αγωνίστηκε στην 7η λεγεώνα ΒΔ Ουγγαρίας. Το Σεπτέμβριο του 1849 στρατολογείται αναγκαστικά στο 9 σύνταγμα ουσάρων. Αργότερα εργάζεται ως πλοίαρχος. Στα 1867 προσχωρεί στο στρατιωτικό σύλλογο Πέστης. Ο Naum Öconom υπήρξε εκδότης και συντάκτης του περιοδικού «Das junge Ungarn» από τον Απρίλιο του 1848 (εκδίδει πάνω από 30 τεύχη). 78

80 emelő oroszlán, míg a pajzsban bőségszaru és vörös színű ökör látható, mintegy utalva a gazdagságát megalapozó marhatőzsér múltjára. Nákó Demeter a 48. Ernő gyalogezred 3. zászlóaljánál volt főszázados: ekként harcolt a Jellasics-ellenes honvédő harcokban, majd alakulatával csatlakozott a honvédsereghez. Pozsonyban hunyt el 75 éves korában november 18-án. Nicoledon/Győzey Vince ( ) honvéd őrnagy Görög eredetű magyar nemescsalád sarja. Édesapja Sáros vármegye alispánja volt. Nicoledon Vince 1795-ben született között katona volt: a 17. határőrezredben volt százados, amikor párbaj miatt megfosztották rangjától. Ezután kereskedőként ténykedett Nagyváradon augusztusától a Győzey vezetéknevet viselte. Szeptember 20- ától százados a 34. Vilmos porosz herceg gyalogezred 1. zászlóaljánál: részt vett a pákozdi csatában. Októbertől már őrnagyként az alakulatának parancsnoka lett a feldunai hadtesnél. Novembertől kórházparancsnok volt Nyíregyházán márciusában az olasz légió szervezőjeként ténykedett Debrecenben. Május 20-tól Esztergom város térparancsnokává nevezték ki. Augusztus elejétől pedig Aradon az összpontosított katonai kórházak főfelügyelője lett. Aradon a hadbíróság elé állították: sorozóbizottság elé került, majd elbocsátották től a Bihar megyei Honvédegylet tagja volt decemberében hunyt el. Görgey Artúr említi nevét az emlékirataiban. Oeconom György ( ) honvéd főhadnagy E családnév Ikonom-, Ekonom - és Öconom-névalakokban is előfordul Egerben és Pest-Budán a XVIII. század végén, majd pedig Vácott is ben Egerben a görög iskola igazgatójaként tevékenykedett Ekonom Naum. Az egri dr. Hibay Károly utca 16-os számú műemlék sarokház (ma Café Arabica) tulajdonosa volt 1815-től e görög kereskedő (e sarokház korábbi tulajdonosa, Hucsa Demeter is görög volt). A görögkeleti vallású Oeconom György váci ügyvéd Kossuth Lajos politikai fogolytársa volt között. Fia, ifjabb Oeconom György 1826-ban született Pesten. Joggyakomok lett. 79

81 István Pacsn ( ) υπολοχαγός Το ίδιο επώνυμο απαντάται και με διάφορες παραλλαγές όπως Patziou, Patzios, Pacsó στις ελληνικές κοινότητες του Jászberény, Τοκάϊ και Kecskemét. Ο Mihály Pacsó στα 1686 ζούσε στο Debrecen. Ο Gáspár Pacsó ήταν κάτοικος του Τοκάϊ από τα Τα αδέλφια Pacsó αναφέρονται στο Királytelekpuszta στα 1736, ενώ ο László Pacsó και ο αδελφός του στα 1762 ζούσαν στο Τοκάϊ. Για την ύπαρξη οικογένειας Patsu/Pacsu στο δήμο Kecskemét υπάρχουν δύο σημαντικές μαρτυρίες στο Αρχείο Νομαρχίας Bács-Kiskun: η ελληνική επιγραφή στον τάφο του ευγενή Δημητρίου Κοσμά (7-1815) και της συζύγου του Σοφίας Πάτσου (7-1836) στο ελληνικό νεκροταφείο του Kecskemét (το αντίγραφο και η ουγγρική μετάφραση από τον Δρ. Géza Lukács βρίσκεται στα προαναφερόμενα αρχεία), και η προσωπογραφία του συγγενή τους, του δικηγόρου και προέδρου τράπεζας Mihály Pacsu ( ). Ο István Pacsu από το Kecskemét γεννήθηκε το Ο άγαμος ορθόδοξος νεαρός ξεκίνησε ως εθελοντής εθνοφύλακας, και την 1η Δεκεμβρίου 1848 διορίζεται ως ανθυπολοχαγός στο 2 τάγμα εθνοφυλακής. Από τον Ιανουάριο 1849 υπηρετεί στο 71 τάγμα πεζικού στο Κομάρνο, όπου τον Οκτώβριο προάγεται σε υπολοχαγό. Το 1867 προσχωρεί στο στρατιωτικό σύλλογο Πέστης. Απεβίωσε το 1875 στη Βουδαπέστη. Pacsu Miklós (1816-?) ανθνπολοχαγός Γεννήθηκε το Με τη σύζυγό του Anna Szalay έμεναν στο Kecskemét, όπου εργαζόταν ως δικηγόρος και δόκιμος στο δικαστήριο. Το Μάιο του 1849 γίνεται ανθυπολοχαγός στο 53 τάγμα «Bocskay». Παραδίδει τα όπλα στις 17 Αυγούστου στην Οραντέα. Στα 1867 εργάστηκε ως γραμματέας στο βασιλικό δικαστήριο Πέστης. Miklós Papadopulos/Papaffy (1815-?) υπολοχαγός Ο γεννημένος στην Ελλάδα έμπορος Γρηγόριος Παπαδόπουλος στις αρχές του 19ου αιώνα με τους διωγμούς των Τούρκων καταφεύγει στην Ουγγαρία, και γίνεται διοικητής των κτημάτων του συμπατριώτη του, κόμη Νάκου στο Μπάνατ. Εξοικονομεί αρκετά χρήματα να αγοράσει σπίτι στην Πέστη. Απόκτησε μια κόρη και τέσσερις γιούς. Ένας από τους γιούς του ο Miklós Papadopulos (Papafíy αργότερα) βγάζει λύκειο. Ανάμεσα στα υπηρετεί ως στρατιώτης στα συντάγματα 32 πεζικού και 1 ουσάρων. Το φθινόπωρο του 1848 γίνεται υπαξιωματικός στο σύ- 80

82 1848. július 30-án érkezett Kossuth Lajos Vác városába: az előzetesen már értesített barát, Oeconom György fogadta az ekkor még jórészt felfegyverzetien nemzetőrök mustrájára érkező nevezetes vendéget szeptemberétől önkéntesként szolgált a 14. honvédzászlóaljnál februárjától hadnagy lett. Világosnál már főhadnagyi rangban szolgált. A szabadságharc egész ideje alatt a Feldunai (VII.) hadtest kötelékeiben harcolt szeptemberétől kényszersorozták a 9. huszárezredhez: től tartós szabadságon volt. Gőzhajókapitányként dolgozott a Dunán től Pest város Honvédegyletének tagja lett. Öconom Naum felelős szerkesztője és kiadója volt a,jdas junge Ungarrí címet viselő lapnak 1848 áprilisától (30 feletti számot jelentettek meg). Pacsu István ( ) honvéd főhadnagy A görög Patzioy/Patzios/Pacsó-név változata lehet: e családnevet viselők megtalálhatóak, Jászberény, Tokaj, Kecskemét görögjei között. Pacsó Mihály 1686-ban Debrecenben élő görög volt. Pacsó Gáspár 1711-ben a tokaji görögök listáján szerepelt. Pacsó-testvérek éltek Királytelekpuszta településen 1736-ban. A Pacsó-testvérek (egyikük László) Tokajban éltek 1762-ben. Patsu/Pacsu-család élt Kecskeméten is. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában két olyan fontos forrás is található, melyek ezt igazolják: az egyik nemes Kozma Demeter (7-1815) és felesége, Patsu Zsófia (7-1836) görög nyelvű sírfelirata a kecskeméti görög temetőből (a sírfelirat díszes görög másolatát és annak magyar fordítását dr. Lukács Géza készítette el; az egyháztörténeti dokumentumok között fellelhető e levéltárban); a másik tárgy pedig az ugyancsak e családból származó Pacsu Mihály ( ) ügyvéd és bankelnök arcképe. A kecskeméti Pacsu István 1827-ben született. A nőtlen, görögkeleti vallású ifjú önkéntes nemzetőrként kezdte, majd december 1-től hadnagy lett a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál januárjától hadnagy volt az alakulatából szervezett 71. honvédzászlóaljnál (a komáromi várőrségben) októberétől főhadnagy lett Komáromban ben a Pest városi Honvédegylet tagja volt ben hunyt el Budapesten. 81

83 νταγμα «Lehel». Τον Ιούλιο 1849 προάγεται ανθυπολοχαγός. Μετά την παράδοση των όπλων πήγε στο Κομάρνο. Το Σεπτέμβριο ο στρατηγός Klapka τον διορίζει υπολοχαγό. Μεταναστεύει στην Τουρκία και ως μέλος του τούρκικου στρατού λαμβάνει μέρος στον Κριμαϊκό Πόλεμο (στη μάχη της Σεβαστούπολης ανήκε στην ακολουθία του άγγλου στρατηγού Simpson). Ταξίδεψε όλη την Ευρώπη, όπως στην Γερμανία, Γαλλία, Ολλανδία, Ιταλία και Ελλάδα. Το 1858 εγκαθίσταται στο Λονδίνο, ενώ ως το Μάρτιο του 1860 ζούσε στο Κάρντιφ Ουαλίας. Διέθετε και γνώσεις χημείας: σύμφωνα με τον αξιωματικό Kászonyi εφεύρε επίσης μια χημική ένωση παρόμοια με τον άργυρο. Αγωνίστηκε ως λοχαγός στον εμφύλιο της Αμερικής από όπου έπαιρνε τη σύνταξή του. Το 1867 προσχωρεί στο στρατιωτικό σύλλογο Πέστης. Papadopulos/Papaffy Timót (1816-?) ανθυπολοχαγός Ο δεύτερος γιός του Γρηγορίου Παπαδόπουλου ο Timót (αργότερα Papaffy) γεννήθηκε στην Πέστη το 1816, και αρχικά ήταν διοικητής κτημάτων. Ανάμεσα στα ήταν λοχίας στα συντάγματα 23 πεζικού και 4 ουσάρων. Τον Ιούνιο του 1849 υπηρέτησε ως ανθυπολοχαγός στο 12 σύνταγμα ουσάρων «Nádor» της λεγεώνας «Kmety». Ανάμεσα τον Ιανουάριο 1861 και τον Ιούλιο 1862 αγωνίστηκε στο 2 λόχο της ουγγρικής λεγεώνας στην Ιταλία. Το 1867 προσχωρεί στο στρατιωτικό σύλλογο Πέστης. János Pompéry ( ) υπολοχαγός εθνοφυλακής Η οικογένεια μετανάστεψε από τη Μακεδονία κατά τα μέσα του 18ου αιώνα, και εγκαταστάθηκαν στο Miskolc: ο έμπορος János Pampéry ήδη από το 1770 ήταν κάτοικος της πόλης. Ο συνονόματος εγγονός του - γιός των György Pompéry και Mária Szonte - σπούδασε νομικά στο Eperjes και στα 1842 αποφοίτησε. Μετακομίζει στην Πέστη και γίνεται φιλόλογος, δημοσιογράφος και συγγραφέας (με το ψευδώνυμο Ervin). Στα 1847του απονέμεται τίτλος ουγγρικής ευγενείας με το επώνυμο Vallányi. Μετά την ουγγρική επανάσταση ο János Pompéry επιδίωκε να ληφθούν μέτρα ώστε να ιδρυθεί σχολή καθηγητών και ορθόδοξων ιερέων της ελληνικής ομογένειας στην Ουγγαρία. Η κυβέρνηση αντέδρασε θετικά, οι τότε συνθήκες όμως δεν ευνόησαν τον σκοπό αυτό. Ο János Pompéry ήταν επίσης άνθρωπος της πράξης. Στις 6 Ιουλίου 1848 ξεκινά προς τον ποταμό Dráava με απόσπασμα εθνοφυλακής από τον δήμο Marcaltő του νομού Veszprém (εντωμεταξύ συνεχώς στέλνει ανταποκρίσεις για τις καθημερινότητες στην εφημερίδα Hazánk). Στα μέσα Αυγούστου με το τάγμα του επιστρέφει και μπαίνει στο ουγγρικό 82

84 Pacsu Miklós (1816-?) honvéd hadnagy A kecskeméti Pacsu Miklós 1816-ban született. Felesége Szalay Anna volt. Ügyvédként és váltótörvényszéki gyakornokként dolgozott májusától számvevő hadnagy lett az 53. Bocskai honvédzászlóaljnál. Augusztus 17-én Aradnál tette le fegyvert ben hivatalnokként dolgozott a pesti királyi táblánál. Papadopulos/Papaffy Miklós (1815-?) honvéd főhadnagy Papadopulos Gergely görögországi születésű görög kereskedő a XIX. század elején a törökök görögüldözése elől menekült Magyarországra: a Bánságban uradalmi gazdatiszt lett a szintén görög Nákó gróf birtokán. Takarékossága révén Pesten házat vásárolt: egy leánya és négy fia született. Egyik fia, Papadopulos (később Papaffy) Miklós (Pest, 1815-?) gimnáziumot végzett között közvitézként teljesítette katonai szolgálatát a 32. gyalog- és az 1. huszárezredben őszén altiszt lett a 14. (Lehel) huszárezredben júliusában Korponay ezredes mellett hadnagyként parancsőrtiszt volt. A világosi fegyverletétel után Komáromba ment. Szeptemberben Klapka tábornok főhadnaggyá nevezte ki. Törökországba emigrált: ekkor már török katonaként részt vett a krími háborúban (Szevasztopol ostrománál Simpson angol tábornok kíséretéhez tartozott). Bejárta Európát: járt Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Itáliában, Görögországban is nyarától már Londonban, majd 1860 márciusáig Cardiffban, Walesben élt. Kémiai ismeretekkel is bírt: volt tiszttársa, Kászonyi Dániel tudomása szerint feltalált egy ezüsthöz hasonló vegyületet. Az amerikai polgárháború századosaként harcolt: innen folyósították nyugdíját is től a Pest városi Honvédegylet tagja volt. Papadopulos/Papaffy Tintát (1816-?) honvéd hadnagy Papadopulos Gergely másik fia, Papadopulos (később Papaffy) Timót (Pest, 1816-?) eredetileg gazdatiszt volt között őrmester volt a 23. gyalog- és a 4. huszárezredben júniusától hadnagyként teljesítette katonai szolgálatát a 12. (Nádor) huszárezredben (a Kmetty-hadosztályban) januárja és 1862 júliusa között az olaszországi magyar légió 2. huszárszázadában harcolt től a Pest városi Honvédegylet tagja lett. 83

85 στρατόπεδο του Miklósfalva. Στις 31 Οκτωβρίου στην μάχη του Schwechat αγωνίστηκε ως υπολοχαγός εθνοφυλακής, ενώ τον Νοέμβριο ήταν αγγελιαφόρος του κυβερνητικού επιτρόπου László papmezö-vallányi POMPÉRY JÁNOS-nak. Csány. Στις 15 Δεκεμβρίου γίνεται γραμματέας του υπουργού εσωτερικών Szemere. Στα τέλη Μα'ΐου 1849 ήταν βουλευτής δήμου Túrkeve στο ανεξάρτητο κοινοβούλιο Ουγγαρίας. Από την 1η Αυγούστου βρισκόταν στο στρατόπεδο του υποστράτηγου Károly Vécsey έως τη μάχη της Τιμισοάρας. Ήταν παρόν στην παράδοση των όπλων στο Világos. Διακινδύνευε πολλά όταν εμφανίστηκε αυτοβούλως στο στρατοδικείο. Το Ιούλιο 1850 του απονέμεται χάρη. Από τα τέλη του χρόνου ήταν κάτοικος Βιέννης. Εργαζόταν ως δικηγόρος και εκπροσωπούσε υποθέσεις Ούγγρων πελατών στο Ανώτατο Δικαστήριο Αυστρίας. Στα 1853 επιστρέφει στην Πέστη και δραστηριοποιείται ως δημοσιογράφος και συντάκτης (από το 1857) στην εφημερίδα Pesti Napló. Ως πατριώτης πολίτης αλλά και ως ιδρυτής και συντάκτης της εφημερίδας Magyarország (Ουγγαρία-σ.τ.μ.) στα 1861 διαμαρτυρήθηκε στις στήλες της κατά της τοποθέτησης του αυστριακού δικέφαλου αητού στα δημόσια κτήρια, προκαλώντας μάταιη αντίδραση από τη λογοκρισία. Υποστήριζε την πολιτική των Deák και Kemény, και αργότερα τάσσεται υπέρ του Kálmán Tisza. Ο κόμης Nándor Zichy σε γράμμα του προς τον János Pompéry τον πατριωτισμό χαρακτηρίζει ως «θείο συναίσθημα, ηθική αρχή και θρησκεία», και τονίζει ότι οι Ούγγροι της εποχής δίκαια τυπώνουν στα επιστολόχαρτά τους: «Μόνο εσύ να είσαι ευτυχισμένη ώ Πατρίδα όμορφη, θα υποφέρω εγώ». Το 1862 φυλακίστηκε ως συντάκτης της εφημερίδας Magyarország όταν η αυστριακή απολυταρχία άρχισε να «ρυθμίζει» τον ουγγρικό τύπο. Ο πολιτικός Mihály Táncsics στο έργο του «Η δεύτερη αιχμαλωσία μου» αναφέρεται στον János Pompéry (που, κατά σύμπτωση αργότερα βρέθηκε στο διπλανό κελί). Κατέβαλλε αποτελεσματικές προσπάθειες για να ιδρυθεί ταμείο υποστήριξης συγγραφέων. Έγινε διευθυντής τραπεζικής εταιρίας. Διακρίνεται και για τη βοήθεια που πρόσφερε για τα ορφανά του ποιητή János Garay. Ανάμεσα στα χρόνια υπήρξε μέλος της «Επιτροπής Κριτικών» στο Εθνικό Θέατρο Βουδαπέστης. Το όνομά του φέρει και ο λεγό- 84

86 Pompéry János ( ) nemzetőr főhadnagy E görög eredetű család a XVIII. század közepén Makedóniából vándorolt Magyarországra: Miskolcon telepedtek le: első tagjuk, Pampéry János görög kereskedő 1770-ben már Miskolcon élt. E kereskedő fia, a miskolci Pompéry György és Szonte Mária gyermeke, Pompéry János jogot tanult Eperjesen (1842-ben ügyvédi vizsgát tett). Ezután Pestre költözött: irodalmár, író, publicista lett (írói álneve Ervin volt). Az 1847-ben magyar nemesi címeradományozásban részesült Pompéry János. A márciusi forradalom után vallányi Pompéry János fontosnak tartotta a magyarajkú görög nem egyesülteknek papjai s tanítói képesítését megteremtő jogi lépések megtételét: felvetését 1848 nyarán a magyar kormányzat kedvezően fogadta, de az akkori viszonyok közepette nem sikerült megvalósítani. Pompéry János nem pusztán a szavak, de a tettek embere is volt: július 6-tól a Veszprém megyében fekvő marcaltői járás mozgósított nemzetőreivel indult a Dráva-vonal védelmére (közben a tábori életről szóló írásait folyamatosan megküldte a győri Hazánk címet viselő újságnak). Augusztus közepére ért vissza zászlóaljával Pápára. A miklósfalvi magyar táborba vonult: nemzetőr főhadnagyként harcolt az október 31. napján zajló schwechati csatában. Novemberben Csány László kormánybiztos futáraként ténykedett. December 15-től Szemere Bertalan belügyminiszter titkáraként tevékenykedett május végétől a független magyar országgyűlés képviselője volt Nagykunság túrkevei kerületének augusztus 1-én Vécsey Károly vezérőrnagy táborában tartózkodott: a 9-én sorra kerülő temesvári csatáig. Jelen volt a világosi fegyverletételnél. Nagy kockázatot vállalt, amikor önként jelentkezett a hadbíróságnál júliusában kegyelemben részesült végétől Bécsben élt: a legfőbb törvényszéknél a magyar felek ügyeinek elintézését magán ügyvivőként szorgalmazta. Pompéry János 1853-ban visszatért Pestre: a következő évtől a Pesti Napló munkatársaként, majd 1857-től szerkesztőjeként tevékenykedett. Magyar érzelmű emberként és a Magyarország napilap megalapítójaként és szerkesztőjeként 1861-ben újságjában tiltakozott az osztrák kétfejű sas középületre való helyezése ellen: ennek okán a cenzor bűnvádi eljárást kívánt indítani. Végül erre nem került sor. Ekkoriban Deák Ferenc és Kemény politikáját támogatta, később Tisza Kálmán mellé állt. Zichy Nándor gróf június 24-én Pompéry Jánosnak írott levelében a hazaszeretetről, mint,^zent érzésről, hitvallásról, religioról vallott igen méltó gondolatokkal, megemlítve azt, hogy a reformkori 85

87 μένος «Κώδικας Pompéry» από τα 1600 περίπου, διότι πριν καταλήξει στην επισκοπή του Eger ο ίδιος υπήρξε ιδιοκτήτης του το 19 αιώνα. Το πολύτιμο αντικείμενο αυτό άλλωστε περιέχει δύο κείμενα σχετικά με Έ λ ληνες: την «Ιστορία του Αλέξανδρου του Μέγα» του Péter Ilosvai, και την «Ιστορία του Ξέρξη» του György Varsányi). Απεβίωσε στη Βουδαπέστη στις 28 Σεπτεμβρίου Ο οικογενειακός τάφος του συγγραφέα, δημοσιογράφου, δικηγόρου, πολιτικού, συντάκτη, μέλους Ακαδημίας Επιστημών János Vallányi Pompéiy ( ), καθώς και των γιών του Elemér ( , πολιτικός και στρατιωτικός μηχανικός, πρόεδρος της Υπηρεσίας Ευρεσιτεχνίας, ταξιδιώτης, πρόεδρος του Συλλόγου Αρχιτεκτόνων και Μηχανικών Ουγγαρίας) και Aurél ( , ρωμαιοκαθολικός εφημέριος, θεολόγος, διδάκτωρ εκκλησιαστικού δικαίου, ιστορικός, βιβλιοθηκάριος) βρίσκεται στα δεξιά τείχη του νεκροταφείου Fiumei Βουδαπέστης (αρ. J. 486). János Pompéry ( ) υπολοχαγός Πρόκειται για τον άλλο κλάδο της ελληνικής οικογένειας Pompéry. Γεννήθηκε στο Miskolc το Είχε ρωμαιοκαθολικό θρήσκευμα. Ανάμεσα στα υπηρετεί ως δεκανέας στο 10 σύνταγμα ουσάρων. Το φθινόπωρο του 1848 προάγεται λοχίας. Τον Απρίλιο του 1849 γίνεται ανθυπολοχαγός, ενώ το Ιούνιο υπολοχαγός του συντάγματος ουσάρων «Hunyadi» στη βορειοδυτική Ουγγαρία. Από το έτος 1867 εκτελεί χρέη papmező- vallányi Pompéry János ú rna k, 86

88 magyar emberek joggal nyomtatták levélpapírjukra Csak te lehess boldog, szép haza, szenvedek én. Pompéry János a Magyarország szerkesztőjeként börtönbe került 1862-ben akkor, amikor az osztrák abszolutizmus nekikezdett a sajtó megrendszabályozásához. Táncsics Mihály Második fogságom címet viselő írásában említést tesz Pompéry Jánosról (aki ráadásul a szomszédos cella lakója lett). Hatásos tevékenységet fejtett ki az írók segélypénztára létrejötte érdekében. Egy biztosító társaság igazgatója lett. A költő és közéleti személyiség Garay János árváinak segítése terén fontos érdemei voltak között a Nemzeti Színházban a,jdrámabíráló választmány tagjaként tevékenykedett. Pompéry Jánosról egy 1600 körül készített kódexet is elneveztek (Pompéry-kódex), mivel az egyik XIX. századi tulajdonos ő volt: tőle került a kódex Toldy Ferenchez, majd az egri érsekhez. E régiség egyébként két görög vonatkozású írást is tartalmaz (10a-77a: Ilosvai Péter: Nagy Sándor históriája. 77a: 1600 ; 156a-164a: Varsányi György: Xerxes históriája) szeptember 28-án hunyt el Budapesten. AFiumei úti temető jobb oldali falsírboltjai között (J. 486) találhatóak vallányi Pompéry János ( ) író, publicista, ügyvéd, politikus, szerkesztő, az MTA levelező tagja; és fiai, vallányi Pompéry Elemér ( ) víz- és vasútépítő mérnök, hadmérnök, a Szabadalmi Bíróság elnöke, utazó, a Magyar Mérnök és Építész Egylet igazgatója; vallányi Pompéry Aurél ( ) római katolikus plébános, teológus, egyházjogász, történész, könyvtáros sírjai. Pompéry János ( ) honvéd főhadnagy A híres görög eredetű miskolci Pompéry-család másik ágának sarjáról van szó. Miskolcon született 1815-ben. Viszont római katolikus vallású volt között a 10. huszárezred tizedese volt. Azután községi jegyzőként tevékenykedett őszétől a Hunyadi huszárezredben volt őrmester áprilisától hadnagy, június közepétől pedig főhadnagy lett az 87

89 συμβολαιογράφου στο δήμο Bakta. Υπήρξε μέλος του στρατιωτικού συλλόγου νομού Abaúj. Από το 1883 μένει στο άσυλο απόρων στρατιωτικών. Απεβίωσε στις 10 Σεπτεμβρίου του επομένου έτους. Rozomillet/Rozvány György ( ) υπολοχαγός Οι εμπορική οικογένεια κατάγεται από τη Μακεδονία και εγκαθίσταται στην Ουγγαρία προς τα τέλη του 17ου αιώνα. Ο πλέον πλούσιος από τους Έλληνες εμπόρους του Nagyszalonta ήταν ο József Rozomillet ή Rozvány ( ). Υπήρξε μεγαλόψυχος τοπικιστής: αφενός στα 1839 για να υποστηρίξει τον μεγάλο ποιητή János Arany του εμπιστεύεται το καθήκον να διδάσκει την κόρη του Erzsébet. Αφετέρου με τους γιούς του προσφέρει μεγάλη βοήθεια στους κατοίκους της πόλης μετά την πυρκαγιά, ενώ η σύζυγός του Perszida Krisztián ( ) προστατεύει την νεαρή Julianna Ercsey, μελλοντική σύζυγος του Arany. Η οικογένεια του ποιητή κατά τη ρώσικη εισβολή το 1849 βρίσκει άσυλο στον οίκο των Rozvány. Ο γιός των Ελλήνων ορθοδόξων József Rozomillet και Perszida Krisztián, György Rozomillet (αργότερα Rozvány) γεννήθηκε στο Nagyszalonta. Υπήρξε γενναίος και καλλιεργημένος: σπούδασε ξένες γλώσσες, ζωγραφική και μουσική. Στο Békés μαθαίνει ελληνικά. Σε ενάμισι χρόνο εγγράφεται στο λύκειο του Άραντ, συνεχίζει στην Οραντέα και τελειώνει στην Τιμισοάρα. Σπουδάζει στο Késmárk και στο Debrecen, όπου και αποφοιτεί τη νομική σχολή το Είνεται μέλος της συντακτικής επιτροπής που ανταποκρίνεται από το κοινοβούλιο της Μπρατισλάβας του αρχισυντάκτης τον στέλνει στο κάστρο του Kufstein να συνοδέψει τον αρχηγό των σπουδαστών νομικής όταν αυτός αποφυλακίστηκε. Στα αποκτά πτυχίο δικηγόρου, και στα επόμενα 6 χρόνια εργάζεται για τον μεγαλοκτηματία Ιωάννη Νάκο στο Μπάνατ. Εκεί σκηνοθετεί το πρώτο ουγγρόφωνο θεατρικό έργο στο ιδιωτικό θέατρο του Νάκου στο Bánát-Komlós. Ανάμεσα στα εργάστηκε ως δικηγόρος στο Nagyszalonta. Το καλοκαίρι του 1848 αγωνιζόταν στην Νότια Ουγγαρία ως αρχηγός ενός τάγματος πεζικού εθνοφυλακής, έλαβε μέρος και στη μάχη του Πέρλεζ. Το 1849 στα πλαίσια της εκστρατείας Τρανσυλβανίας πήρε μέρος και στη μάχη του Piski ως ανθυπολοχαγός ιππικού εθνοφυλακής. Τον ίδιο χρόνο αρκετές φορές του εμπιστεύτηκε να μεταφέρει διατάγματα, για παράδειγμα την αναφορά του στρατηγού Bem από την Déva προς τον στρατηγό Hrabovszky στο Άραντ. Μετά την κατάκτηση του Σιμπίου ο Bem μιλά με έπαινο για το ιππικό εθνοφυλακής του νομού Bihar, το οποίο επιστρέφει στην Οραντέα την 1η Μάΐου και οι αξιωματικοί του εντάσσονται στον στρατό με το ίδιο βαθμό που απόκτησαν στο ιππικό. Ο υπολοχαγός

90 ezrede Feldunai hadseregbe beosztott részénél ben Baktán községi jegyzőként működött. Az Abaúj megyei Honvédegylet tagja volt tól a budapesti honvéd menházban lakott: a következő év szeptemberének 10. napján hunyt el. Rozomillet/Rozvány György ( ) honvéd főhadnagy A XVII. század végén Makedóniából érkezett Magyarországra a Rozomillet görög kereskedő család. Nagyszalontán néhány boltot működtettek a görög kereskedők: a legvagyonosabb közöttük Rozom illet/rozvány József ( ) volt. E görög kereskedő igazi nemeslelkű lokálpatrióta voltát igazolandó három tényt említenénk: az 1839-ben állás nélkül maradt Arany Jánost felkarolta azzal, hogy megbízta leánya, Rozvány Erzsébet tanításával; az évi nagyszalontai tűzvész után a fiaival sokat tett a károsultak megsegítése érdekében; felesége, Rozvány Józsefné Krisztián Perszida ( ) pedig felkarolta a fiatalon árván maradt Ercsey Juliannát ( ), aki azután Arany János felesége lett; azután 1849-ben a cári hadsereg megszállása idején Arany János családja a görög Rozvány-házban nyert oltalmat. A görögkeleti vallású Rozomillet József görög kereskedő és (a szintén makedóniai családból származó) Krisztián Perszida fia, Rozomillet (később Rozvány) György (Nagyszalonta, , Nagyszalonta) művelt és bátor ember volt. Nyelveket, zenét és rajzot is tanult: a görög nyelv tanulása végett Békésre küldték; innét másfél év múlva Aradon kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, majd folytatta Nagyváradon, végül pedig Temesvárott fejezte be. Felsőbb iskoláit Késmárkon, a jogot pedig 1838-ban Debrecenben végezte. Az évi országgyűlésre Beöthy Ödön magával vitte Rozvány Györgyöt Pozsonyba: itt egyike volt az országgyűlési tudósítások szerkesztőinek. Beöthy egyébként őt küldte Kufsteinbe is, hogy hozza haza a reformifjak hőslelkű jurátus vezetőjét, Lovassy Lászlót ben ügyvédi vizsgát tett: ban a szintén görög Nákó János marienfeldi bánáti uradalmában uradalmi irodaigazgató. Bánátban az első magyar nyelvű színi előadás létrehozása is az ő nevéhez fűződik: erre Bánát-Komlóson, Nákó Jánosnak akkor épült udvari színházában került sor között ügyvéd volt Nagyszalontán nyarán Bihar megye nemzetőrzászlóaljával harcolt a Délvidéken: gyalogos nemzetőrként részt vett a perlaszi csatában től az erdélyi hadműveletekben vett részt: lovas nemzetőr hadnagyként harcolt a Piskinél zajló csatában ben többször alkalmazták futárként: például február 7-én Bem József általa küldte Déváról jelentését Hrabovszkyhoz Aradra. Szeben bevétele után Bem dicsérő elismeréssel 89

91 György Rozvány διορίζεται υπασπιστής του συνταγματάρχη Norbert Ormay (Auffenberg), διοργανωτή των συνταγμάτων ιππικού (ο οποίος είχε παντρευτεί την Vilma Rozvány). Από τον Ιούλιο λοιπόν έχει αξίωμα υπολοχαγού. Τα όπλα παραδίδει στο Világos. Στα 1859 ήταν συμβολαιογράφος στη Nagyszalonta, ενώ στα 1867 εκλέχτηκε αρχιδικαστής της πόλης. Διατηρούσε στενή φιλική σχέση με τον ποιητή Arany, και αργότερα κατέβαλε μεγάλες προσπάθειες για να ιδρυθεί το Μουσείο János Arany. Ο δικηγόρος, ιστορικός György Rozvány υπήρξε και σημαντικός συγγραφέας, ανήκε στις εξέχουσες φυσιογνωμίες της ουγγρικής θετικιστικής λογοτεχνίας. Απεβίωσε στη Nagyszalonta στις 31 Μάίόυ Sárpy György (1822-?) υπολοχαγός Το επώνυμο πιθανώς είναι μια παραλλαγή του Sarpe. Τα αδέλφια János και Tamás Sarpe ήταν έμποροι στην πόλη Eger από τα Ο ελληνορθόδοξος έμπορος György Sárpy γεννήθηκε στο Eger το Στα 1841 γίνεται στρατιώτης στο 3 σύνταγμα ουσάρων «Ferdinánd», ενώ σε δύο χρόνια έχει αξίωμα δεκανέα. Το καλοκαίρι του 1848 παίρνει μέρος στις μάχες Νότιας Ουγγαρίας, και το φθινόπωρο το σύνταγμά του εντάσσεται στον ουγγρικό στρατό. Τον Ιανουάριο του 1849 γίνεται ανθυπολοχαγός και το Μάρτιο προάγεται υπολοχαγός στην 1η λεγεώνα του Μπάνατ. Ως αναγνώριση των αρετών του που έδειξε τον ίδιο μήνα κατά την μάχη του Szőregdeszk-Szentivány ο György Sárpy έλαβε το Μετάλλιο Στρατιωτικής Αξίας Γ Τάξεως. Μετά την παράδοση των όπλων στρατολογείται αναγκαστικά στο 7 σύνταγμα ουσάρων. Το 1852 παραιτήθηκε και εγκαταστάθηκε στο Ipolyság νομού Hont. Το 1861 πήρε μέρος στην ιταλική επανάσταση ως λοχαγός ουσάρων της ουγγρικής λεγεώνας. Επισκέφτηκε και της ΗΠΑ, ενώ στα 1890 επιστρέφει στο Ipolyság και προσχωρεί στο στρατιωτικό σύλλογο του νομού. Στα 1893 ήταν παρών στην τελετή εγκαινίων του αγάλματος στρατιωτών στη Βούδα. József Sismis ( ) ανθυπολοχαγός Το επώνυμο απαντάται στην ελληνική κοινότητα του Jászberény. Είναι σημαντικό να αναφερθούμε σε ένα ενδιαφέρον στοιχείο. Ο μεγάλος Ούγγρος ποιητής Sándor Petőfi και η σύζυγός του το 1847 επισκέφτηκαν συγγενείς στο Jászberény (το μαρτυρεί και αναμνηστική πλάκα στο κτίριο): η θεία της συζύγου του, Fanni Szendrey ήταν παντρεμένη με τον Έλληνα εμπορορράπτη Mihály Sismis. Ο ίδιος υπηρέτησε ως διευθυντής 90

92 bocsátotta haza a bihari lovas nemzetőri csapatot, és közöttük Rozvány György szakaszát is: e csapatok május 1. napján érkeztek Nagyváradra, ahol tisztjeiket rangjuk megtartásával beosztották a honvédseregbe. Rozvány György főhadnagyot a honvéd vadászezredek megszervezőjének, Ormay (Auffenberg) Norbert ezredesnek a hadsegédjévé nevezték ki (ezen Aradon augusztus 22-én kivégzett, hőslelkű Ormay ezredesnek a felesége Rozvány Vilma volt). Júliustól tehát már főhadnagyi rangban küzdött a magyar szabadságért. Világosnál tette le a fegyvert ben nagyszalontai közjegyző, ben pedig Nagyszalonta főbírájává választották. Arany Jánossal közeli baráti kapcsolatban volt. Komoly érdemeket szerzett a nagyszalontai Arany János Múzeum létrehozásakor. írói működése is jelentős: Rozvány György ügyvéd, helyés irodalomtörténész a hazai pozitivista történetírás jeles képviselői közé tartozott május 31-én halt meg Nagyszalontán. Sárpy György (1822-?) honvéd főhadnagy A Sarpe név változata lehet. A görög Sarpe család Egerben élt: 1769-ben Sarpe János és Sarpe Tamás egri görög kereskedők voltak. A görögkeleti Sárpy György Egerben született 1822-ben, kereskedő lett től közvitéz, két év múltán tizedes volt a 3. Ferdinánd huszárezredben nyarán részt vett a délvidéki harcokban, ősszel pedig ezredével csatlakozott a honvédsereghez januárjától hadnagy lett. Márciustól pedig főhadnagy a bácskai (IV.) hadtestbeli ezredénél. Sárpy György honvéd főhadnagyként részt vett az 1849 márciusában zajló szőregdeszk-szentiványi csatában: vitézül harcolt, érdemrendet is kapott. Április végén a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. A fegyverletétel után kényszersorozták a 7. huszárezredbe ben elbocsátották. Ipolyságon telepedett le től huszárszázadosként vett rész az olasz egység megteremtésében a magyar légióban. Járt az USAban ben Ipolyságban élt: a Elont vármegyei Honvédegylet tagja volt ban részt vett a budai honvédszobor avatóünnepségén. Sismis József ( ) hadnagy A jászberényiek között fordul elő a görög Sismis-család neve. Egy érdekes adalékot fontosnak tarunk megemlíteni ben látogatta meg Petőfi Sándor hitvesével a jászberényi rokonokat (ezt ma is emléktábla jelzi hajdani házukon): Szendrey Júlia nagynénjét, Szendrey Fannit látogatták meg, aki a görög Sismis Mihály szabómester felesége 91

93 χωροφυλακής νομού Jász. Σώζονται διάφορα γράμματά του προς τον αξιωματικό γιό του κατά τη διάρκεια της επανάστασης. Ο γιός του Mihály, József Sismis γεννήθηκε το 1829 στο Jászberény. Από σπουδαστής νομικών γίνεται πυροβολικός στο στρατό, και τον Ιανουάριο του 1849 ήταν ήδη ανθυπολοχαγός της 11ης πυροβολαρχίας. Αγωνίστηκε επίσης στη νικηφόρα μάχη του Tápióbicske στις 4 Απριλίου. Αργότερα παίρνει μετάθεση στο Pétervárad, όπου μαζί με τη φρουρά του κάστρου παραδίδει τα όπλα το Σεπτέμβριο. Εργάστηκε ως δικηγόρος πρώτα στο Άραντ το 1861, και μετά στο Jászberény ανάμεσα Υπήρξε μέλος και αργότερα πρόεδρος του στρατιωτικού συλλόγου νομού Jász. Το επώνυμό του αλλάζει στο ουγγρικό Zalánfy. Πέθανε στις 25 Μαρτίου 1911 στο Jászberény. Skutari György (1787-?) λοχαγός εθνοφυλακής Μέλη της οικογένειας ζούσαν επίσης στις ελληνικές κοινότητες του Gyula και Balassagyarmat (λ.χ. η Mária Skutari στα 1815). Ο πατέρας του György Skutari υπήρξε αυτοκρατορικός αξιωματικός, ενώ ο ίδιος πήρε μέρος στον πόλεμο εναντίον του Ναπολέοντα ως στρατιώτης του 37ου συντάγματος πεζικού. Ήταν ήδη συνταξιούχος όταν τον Απρίλιο του 1848 γίνεται λοχαγός της εθνοφυλακής στην πόλη Gyula. Στις 5 Μαΐ'ου εκλέχτηκε μέλος στης επιτροπής διοργάνωσης εθνοφυλακής, και γίνεται αρχηγός του 320μελούς σώματος κεντρικής πόλης. Το Ιούλιο διορίζεται υπεύθυνος των μεταφορών πυρομαχικών ανάμεσα των πόλεων Gyula και Makó. Έλαβε μέρος στις μάχες Νότιας Ουγγαρίας. Από τον Αύγουστο του 1848 υπηρέτησε ως διοικητής στρατοπέδου του Gyula. Στο Άραντ καταδικάζεται σε φυλάκιση 10 χρόνων. Αποφυλακίζεται το Στο εξής κατοικούσε στην Οραντέα. Στα 1867 ζούσε μόνο η χήρα του. Το επώνυμο Skutari/Scutari απαντάται και ανάμεσα στους εθνοφύλακες νομού Békés. Μια αίτηση υποβλήθηκε τον Οκτώβριο του 1848 στη νομαρχία (το συνέταξε ο György Skutari), στην οποία ο Sándor Skutari προτείνεται να προαχθεί σε ανθυπασπιστή (υποτίθεται ότι πρόκειται για τον γιό ή τον ανιψιό του). Antal Szerviczky ( ) στρατιώτης Σύμφωνα με τις μελέτες που διεξάχθηκαν έως σήμερα, είναι η πλέον τεκμηριωμένη ελληνική οικογένεια της Ουγγαρίας από ληξιαρχικής άποψης. Ο πρόγονος των Παπαδημαίων στην Ουγγαρία ήταν ο Χάρης Παπαδήμος (Papademus Charis ή István Szerviczky στα ουγγρικά), και προήρθε από τα Σέρβια Κοζάνης. Ο γιός του Emánuel Charis/Szerviczky 92

94 volt. Sismis M ihály ben a Jászkerület várnagyaként tevékenykedett: több levele maradt fönn, melyet honvédtiszt fiához írt a szabadságharc idején. Sismis Mihály fia, Sismis József Jászberényben született 1829-ben. Joggyakomokként lett a honvédtüzérségben tűzmester: január 23-tól már hadnagy volt all. hatfontos ütegnél. Harcolt az április 4-én zajló győztes tápióbicskei csatában. Ezt követően a péterváradi tüzérséghez került: a vár őrségével együtt tette le a fegyvert szeptemberben től Aradon, majd között pedig Jászberényben dolgozott ügyvédként. A Jászsági Honvédegylet tagja, majd elnöke lett. Zalánfy névre magyarosította nevét március 25-én hunyt el Jászberényben. Skutari György (1787-?) nemzetőr százados Skutari-családbeliek éltek Gyula és Balassagyarmat görög közösségeiben is (pl. Skutari Mária 1815-ben). A görög Skutari György (Kusics, 1787-?) apja császári tiszt volt. Ő maga pedig között a 37. gyalogezred katonájaként vett részt a Napóleon elleni háborúban. Nyugalmazott főhadnagy volt, amikor 1848 áprilisától Gyula város nemzetőrségének századosa lett. Május 5-én a Gyulán létrehozott, nemzetőrséget szervező választmány tagjává választották: a belső városi 302 főt kitevő nemzetőrsereg parancsnoka lett júliusától a Gyulán lévő lőpor- és golyószállítmány Makóra szállításáért volt felelős. Részt vett a Délvidéken folyó harcokban augusztusától Gyula város honvédhadfogadó állomásának parancsnokaként tevékenykedett. Aradon 10 év várfogságra ítélték: 1851-ben szabadult. Ezután Nagyváradon lakott táján már csak özvegye élt. A Skutari/Scutari-név előfordul Békés vármegye nemzetőrei között is: e vármegye 1848 októberében folyamodványt térj esztett elő (az összeállító Skutari György volt), melyben a honvédseregbe Skutari Sándort alhadnagynak javasolták. (Vélhetően a fia, vagy az unokaöccse lehetett.) Szerviczky Antal ( ) honvéd Anyakönyvi tekintetben (jelenlegi kutatásaink szerint) a legdokumentáltabb magyarországi görög család. A görögkeleti ortodox vallású Charis/Szerviczky-család első magyarországi őse Papademus Charis (másként Szerviczky István) fiát, 93

95 βαφτίζεται στις 18 Ιανουάριου 1658 από τον Έλληνα ορθόδοξο ιερέα του Τοκάϊ πάτερ György. Ο Emánuel Charis/Szerviczky αγωνίστηκε ενάντια στους Τούρκους πριν από τα Ως αναγνώριση των αρετών του ο βασιλιάς Lipót Α το έτος 1690 του απονέμει τίτλο ευγενείας. Στο εξώφυλλο του εγγράφου (με ελληνικά γράμματα και λατινική ορθογραφία) γράφει «Εμμανουέλ Παπαδέμους». Το οικόσημο φέρει - μεταξύ άλλων - έναν Ούγγρο στρατιώτη με ουγγρική σημαία και σπαθί στο χέρι, υφάσματα δεξιά και αριστερά που ξεπροβάλλουν πίσω από τον θυρεό. Μετά την απονομή του τίτλου και οικοσήμου γνωρίζουμε ότι η οικογένεια στα 1692 διέμενε στον νομό Bihar. Σύμφωνα με τον János Illésy το πρωτότυπο του εγγράφου βρισκόταν στα Αρχεία του Νομού Arad. Διατηρημένοι το όνομα Χάρης ως ευγενικό επώνυμο «Charis» (ή και Karis, Karisch, Káris) διατήρησαν τη μνήμη του σπουδαίου προγώνου τους, ενώ με το επώνυμο «Szerviczky» δήλωναν με υπερηφάνεια - για αιώνες - τα Σέρβια, τον τόπο καταγωγής τους. Τα στοιχεία υποδεικνύουν ότι δεν ήταν μέλη σε καμία ελληνική εμπορική κομπανία της Ουγγαρίας, πράγμα που εξηγείται με την μοναδική τους κοινωνική υπόσταση, την ευγένεια: καμία άλλη ελληνική οικογένεια δεν θα μπορούσε να επιβιώσει χωρίς το θεσμό των κομπανιών. Άλλη μία ένδειξη της ειδικής θέσης τους είναι, ότι παντρεύονταν μόνο με Έλληνες συμπατριώτες τους - έως το πρώτο τρίτο του 19ου αι. τουλάχιστον - που για κάθε άλλον ήταν δυνατό μόνο αν ανήκε σε μία από τις οικογένειεςμέλη. Ήδη γύρω στα 1700 εγκαταστάθηκαν μόνιμα στην περιφέρεια Τοκάϊ -Hegyalja όπου διέθεταν δικαιώματα γαιοκτημόνων στους δήμους Takcsány ή Sztakcsin, Hegedűsfalva, Zavadka και Topolóka. Στον τελευταίο οικισμό ανακαίνισαν στα 1860 μια έπαυλη, κτισμένη από την ευγενική οικογένεια Szirmay στο 17 αιώνα. Ο Márton Charis/Szerviczky και η Bazilia Demeczky, οι γιοί τους György (μαζί με την σύζυγο Anna Karátsonyi και τα παιδιά τους Konstantin, Mária, Katalin, Erzsébet, Ilona και Bazilia) και Márton ο νεώτερος (συμπεριλαμβανομένης της συζύγου του Julianna Rácz και του γιού τους Demeter) μαζί με τον János Szerviczky στις 21 Μάί'ου 1802 στη Βιέννη απόκτησαν τίτλο ευγενείας και οικόσημο. Η λεπτομερής περιγραφή του εγγράφου υπάρχει έως σήμερα (Αρχείο χειρογράφων, κωδ. «3648. föl. lat. XV», σελ ). «Το οικόσημο: Θυρεός χωρισμένος στα 4, με έναν μικρότερο στη μέση: ασημένιος λόφος με αμπέλια πάνω, και γαλανό νερό με ψάρι κάτω», (συμβολίζουν ότι είχαν κτήματα αμπελιών στο Τοκάϊ της περιφέρειας Hegyalja, δίπλα στον ποταμό Tisza) «Στο 1 και 4 μέρος με γαλάζιο φόντο: ένας πελεκάνος ταΐζει νεοσσούς με το αίμα του. Στο 2 και 3 μέρος με ερυθρό φόντο: ένα όρθιο χρυσό λιοντάρι. Πάνω από τον θυρεό: ένας Ούγγρος στρατιώτης με καπέλο και γαλάζια στολή, στο δεξί του η ουγ- 94

96 Charis/Szerviczky Emánuelt január 18-án keresztelte meg a tokaji görög lelkész György páter. A keresztapja Diamandi Márk hajdúböszörményi görög lakos volt. A szerviai származású görög Papademos Charis fia, Charis/- Szerviczky Emánuel 1690 előtt harcolt a törökök ellen: I. Lipóttól ben (a török elleni harc elismeréseként) nemességet kapott. Az armális borítólapján (görög betűkkel és latinos usz -végződéssel) az,jzmánuel Papademus név szerepel. Az armális címerképén a sisakdísz szélein két zászló nő ki, közötte két toll ágaskodik, melyek között egy buzogányhoz hasonló tárgy helyezkedik el, míg a pajzson pedig zöld halmon egy (jobb kezében vélhetően kardot (vagy buzogányt) magasra emelő) vitéz áll. Az évi címer- és nemességadományozás után arra van adat, hogy ben Bihar vármegyében volt honos a család. Illésy János szerint az eredeti címereslevél Arad vármegye levéltárában volt elhelyezve. A Charis (másként Karis, Karisch, Káris) keresztnévből képzett nemesi előnév révén mintegy megőrizték a család számára fontos ősükre való emlékezetet; míg a Szerviczky vezetéknév a származási helyük (évszázadokon átívelő) átörökítő tudatát rögzítette az utókor számára. Egyáltalán nincs adat arra, hogy bármely magyarországi görög kereskedelmi társulat (kompánia) tagjai lettek volna e család tagjai: ez azért különösen fontos tény, mert nem tudunk más, olyan korabeli magyarországi görögről, aki ezt megtehette volna súlyos következmények nélkül. A Charis/Szerviczky-család tagjai egészen a XIX. század első harmadáig mindig saját görög közösségük tagjai közül választottak házastársat. Ezt máshol csak akkor tehette meg egy magyarországi görög, ha valamelyik görög kompánia tagja volt. A fenti adatok összességében szintén e család már 1658-ban fennálló nemesi jogállását támasztják alá. E család a XVII. században telepedett le Tokajban, földesúri jogokkal bírtak Takcsány, Hegedűsfalva, Zavadka és Topolóka helységekben. Ez utóbbi helységben az 1860-as években felújították a Szirmay-család által a XVII. században épített kastélyt. Charis/Szerviczky Márton és Demeczky Bazilia a fiaival, Györggyel (ennek feleségétől, Karátsonyi Annától született Konstantin, Mária, Katalin, Erzsébet, Ilona és Bazilia nevezetű gyermekeivel), ifjabb Mártonnal (ennek feleségétől, Rácz Juliannától született Demeter nevezetű fiával) és Jánossal együtt május 21-én Bécsben címeres nemeslevelet kapott. A Charis/Szerviczky-család címer és nemeslevél adományozásának részletes leírása is megtalálható (Kézirattár föl. lat. XV. kötet o.): ezen új címeres nemeslevél négyeit címer szívpajzsán látható a tokaji szőlőhegy a tőkéivel és a Tisza folyóval, ami arra utal, hogy már korábban szőlőbirtokaik lehettek Hegyalján; és aminek tetején háromágú 95

97 γρική σημαία, το αριστερό του χέρι στον γοφό. Δεξιά και αριστερά: υφάσματα, γαλάζιο-ασημένιο και χρυσό-ερυθρό.» Ο Antal Szerviczky το 1860 ήταν ανάμεσα στους 121 πρώην στρατιώτες, μέλη του 1164μελούς κοινοβουλίου από την εκλογή τους στις 17 Δεκεμβρίου έως τον επόμενο Νοέμβριο, όταν στη Βιέννη αποφασίζουν υπέρ της διάλυσης του «αντάρτικου» ουγγρικού κοινοβουλίου. Ο δεύτερος γιός του György Szerviczky του πρεσβύτερου, Antal υπήρξε μεγαλοκτηματίας στο Tolcsva, όπου και κηδεύτηκε μετά το θάνατό του στις 2 Αυγούστου Szerviczky Sándor ( ) ανθυπολοχαγός Ο γιός των ελλήνων ευγενών György Szerviczky του πρεσβύτερου ( ) και της Anna Karátsonyi, Sándor γεννήθηκε το Υπήρξε μεγαλοκτηματίας στο Tolcsva. Στην ουγγρική επανάσταση του υπηρέτησε ως ανθυπολοχαγός. Στις 30 Οκτωβρίου 1853 στο Mád - με πρωτοβουλία του πρίγκιπα Breczenheim - οι σημαντικότεροι αμπελοκτήμονες της περιφέρειας Hegyalja (232 άτομα) αποφάσισαν να ιδρύσουν την «Μετοχική Εταιρία Hegy alja». Ανάμεσα στα ιδρυτικά μέλη ήταν οι József Gábor Spillenberg ( , παντρεύτηκε την Zsófia Szerviczky), György Szerviczky ο νεότερος, Sándor Szerviczky, o Tamás Karátsonyi και άλλοι. Στόχοι της εταιρίας ήταν η ανύψωση του επιπέδου της αμπελοκαλλιέργειας και της οινοπαραγωγής, και να βρεθούν νέες δυτικοευρωπαϊκές αγορές για τους οίνους του Τοκάϊ, που θα ανταγωνίζονταν τα γαλλικά και τα ισπανικά προϊόντα. Από το 1858 διοργανώνουν σειρά εκθέσεων οίνου και σταφυλιού, ταξινομούν τα διάφορα τοπικά είδη και αναζητούν συνέχεια της ευκαιρίες να αναπτύξουν το εμπόριο. Στην μετέπειτα δεκαετία μετά την ήττα της ουγγρικής επανάστασης (1849) ο Sándor Szerviczky αναφέρεται ως εξής: «Δόξα τω Θεώ μας επιτρέπεται πλέον να μιλήσουμε - αν και με χαμηλή φωνή - για τα δύσκολα προηγούμενα 12 χρόνια.» Για την μετά επαναστατική απολυταρχία των Αυστριακών γράφει: «Κατά τα χρόνια της καταραμένης εποχής εκείνης ο κύριος λόγος που παραμένει η τρομοκρατία είναι, ότι το ίδιο το σύστημα αλλά και η άνανδρη υπομονή μερικών ενθαρρύνουν τους χειριστές της εξουσίας να χρησιμοποιήσουν ελεύθερα οποιαδήποτε μέσα εναντίον των καημένων των Ούγγρων.» Με γνώμονα το συνειδητό δίκαιο που προέρχεται από την ηθική κρίση, ως σωστή συμπεριφορά προτείνει «πρώτα απ όλα να αποστρέψουμε το βλέμμα με ευγενική περιφρόνηση από τα καθάρματα που ήθελαν και απόκτησαν αξιώματα», πράγμα ανήθικο στην εποχή εκείνη, διότι - κατά τον Szerviczky - πάντα υπήρχαν αξιοπρεπείς, υποδειγματικοί άνθρωποι «που για καμία εξουσία δεν θυσίαζαν τα θεία και ανθρώπινα δικαιώματά τους». 96

98 aranykorona díszük. A szívpajzson belül a jobb sarka fölé ezüstben emelkedő szőlőhegy látható a szőlőtőkékkel, míg a folyóban természetes színű hal úszik. A nagy pajzs 1. és 4. negyedében kék mezőben, hegy tetején három kicsinyét vérével tápláló pelikán, a 2. és 3. negyedében vörös mezőben befelé fordult ágaskodó aranyoroszlán, a sisakdíszen pedig kékdolmányos és kucsmás kinövő magyar vitéz látható, aki a jobbjában nemzeti színű zászlót tart, balját pedig csípőjére nyugtatja. A takarók kékezüst és vörös-arany színűek. Szerviczky Antal Zemplénben az december 17-én megválasztott (összesen 1164 fős) évi bizottmány 121 főt számláló volt honvéd tagjai között szerepelt december 17-től a következő év novemberében Bécsnek a rebellis bizottmány menesztését eredményező döntéséig. A tokaji görög házaspár, idősebb Szerviczky György ( ) és Karátsonyi Anna egyik fia, Szerviczky Antal ( augusztus 2.) Tolcsván volt földbirtokos (itt is lett eltemetve). Szerviczky Sándor ( ) honvéd hadnagy A tokaji görög házaspár, idősebb Szerviczky György ( ) és Karátsonyi Anna másik fia, Szerviczky Sándor 1818-ban született. Tolcsván volt földbirtokos. Szerviczky Sándor az es szabadságharc során hadnagyként vett részt a hadműveletekben október 30-án Mádon Bretzenheim Ferdinánd herceg kezdeményezésére a hegyaljai legjelentősebb szőlőbirtokosok, mintegy 232-en összeültek és elhatározták a,,.hegyaljai részvénytársulat létrehozatalát. A társulat alapító tagjai között hadusfalvi Spillenberg József Gábor ( , felesége Szerviczky Zsófia 1810-ben született, és 47 éves korában hunyt el), ifjabb Szerviczky György, Szerviczky Sándor és Karátsonyi Tamás is ott voltak. Az egyesülés abból a célból alakult, hogy a szőlő- és borművelés és a borászat magasabb színvonalra emelkedhessék, és a tokaji bornak új nyugati piacokat szerezzenek a francia és spanyol borokkal szemben tól szőlő- és borkiállításokat szerveztek, osztályozták a hegyaljai szőlőfajokat, és keresték a borkereskedelem fejlesztésének lehetőségeit. Az 1849 utáni (sokféle szenvedtetésben is) bő évtizedről Szerviczky Sándor úgy írt egyik újságcikkében, mint arról a korról, melyben Istennek hála, lehet már egy pár szót a múlt 12 év, nehéz eseményeiről is módjával az ember száján kiejteni. A szabadságharc utáni osztrák abszolutizmusról pedig ekként fogalmazott: azon szerencsétlen rendszer ideje alatt is, nem csupán maga a rendszer, de egyeseknek csaknem gyávasággá aljasult türelme is volt 97

99 Η τοπικιστική του φύση διαφαίνεται από τα εξής: «Στον δήμο Zemplén περιφέρειας Hegy alja με το διάσημο χυμό του δοξασμένου Tokaj, κατοικεί καθαρά ουγγρικός και καλβινιστικός πληθυσμός, μα τόσο καθαρός που - κατά τον συχωρεμένο ποιητή μας Kazinczy όσον αφορά τα ουγγρικά - ο λαός της περιοχής έχει την πιο ωραία λαλιά της μητρικής γλώσσας.» Στο άρθρο διατυπώνει και το εξής πατριωτικό δίδαγμα: «Εάν ο Ούγγρος πάντα επέμενε σταθερά στα θεμιτά δικαιώματα του, θα μείναμε Ούγγροι και κάτω από το πιο καταπιεστικό καθεστώς.» Το άρθρο του Sándor Szerviczky είναι γεμάτο από βαθύ ηθικό θάρρος και πατριωτικό συναίσθημα, πράγμα που έκρυβε κινδύνους την εποχή εκείνη. Την 1η Μαΐου 1867 έγινε η καταστατική συνέλευση του Στρατιωτικού Συλλόγου Νομού Zemplén, με ιδρυτικό μέλος μεταξύ άλλων και τον Sándor Szerviczky. Απεβίωσε στις 3 Μαρτίου 1869 στο Tolcsva, όπου και κηδεύτηκε. Στα 1867 έγινε έρανος για την ανέγερση του «Μνημείου των μαρτύρων του Άραντ», που προοριζόταν στην πόλη Sátoraljaújhely. Ο τρίτος αδελφός, ο γαιοκτήμονας György Szerviczky ο νεώτερος εισέφερε μεγάλο ποσό για τον σκοπό αυτό (η σύζυγός του ήταν η Katalin Takácsy, κόρη ελληνικής καταγωγής ευγενών Πέστης). Να αναφέρω ένα πρόσθετο στοιχείο: το 1848, κατά την έναρξη της επανάστασης στο δήμο Τοκάϊ του νομού Zemplén στην επιτροπή απογραφής - προορισμένη για τον σχηματισμό τοπικής εθνοφυλακής - ήταν μέλος μεταξύ άλλων και ο ευγενής Gábor Spillenberg, σύζυγος του οποίου ήταν η Zsófia Szerviczky. Konstantin Takácsy ( ) υπολοχαγός Καταγόταν από την διάσημη ελληνική οικογένεια Πέστης Takácsy (το πρωτότυπο πιθανώς ήταν Τεκετζής, Tekedzisz/Takadzisz στα ουγγρικά). Ο πρώτος σημαντικός πρόγονος τους στην Ουγγαρία Konstantin Takácsy πέθανε στα 1820, πριν τον θάνατό του όμως έκανε γενναιόδωρη εισφορά φιορινιών, τα δύο τρίτα της οποίας προορίζονταν στην Ορθόδοξη Εκκλησία, στον ναό ειδικά. Άλλα φιορίνια θα έλαβε και το ελληνικό σχολείο με τον περιορισμό «να μείνει ελεύθερη από την μακεδονο-βλάχικη επιρροή». Από τα παραπάνω διαφαίνεται ότι ο ελληνισμός είχε αρχίσει να αφομοιώνεται μεν, αλλά δεν εγκατέλειπε την ταυτότητά του ούτε στον πολιτισμό ούτε στη θρησκεία. Σύζυγος του εμπόρου György Takácsy ήταν η Erzsébet Bekella. Ο πεθερός του Miklós Bekella υπήρξε πλούσιος Έλληνας έμπορος, διευθυντής του ελληνικού σχολείου ανάμεσα στα , και έπαιξε σημαντικό ρόλο στην προετοιμασία και την υποστήριξη της Επανάστασης του 2 1. Στα παιδιά των György Takátsy και Erzsébet Bekella στις 31 Οκτωβρίου 1822 απονέμεται τίτλος ευγενείας, μαζί με οικόσημο και το ευγενικό επώνυμο «Berzai» (Liber Regius LXIV. 758). 98

100 nagy részben az ok, mely a rémuralom kezelőit felbátorító, hogy a szegény magyarral, mindenféle experimentumokat, szabadon s bátran megpróbálhassanak.' Az erkölcsi megítélésből fakadó öntudatos igazság jegyében pedig azt javasolta helyes magatartásnak, hogy fo rd u lju n k el először is nemes megvetéssel azon korcsoktól, kik hogy egy hivatalkát elnyerhessenek megtették azt abban az időszakban, ami erkölcstelen, mert Szerviczky Sándor szerint mindig is voltak olyan tiszteletre méltó, példát mutató igaz emberek, kik isteni és természeti törvények által biztosított jogaikat, semmiféle hatalom előtt fö l nem áldozták". Lokálpatrióta lénye pedig kiviláglik az alábbi mondatokból: Zemplén, hegyaljai járásában, hol a dicső Tokaj önti világhírű nedvét, tiszta s nagyobbrészt kálvinista magyar nép lakik, és pedig oly tiszta magy ar faj nép, hogy Istenben elhunyt Kazinczynk ítélete szerint, a mi a magyar szó kiejtését illeti, e vidék népe beszéli legszebb hangzással anyai nyelvünket." Hazafiúi módon az alábbi tanulságot is rögzítette e cikkében: f o g y, ha a magyar ember mind tántorithatlanul ragaszkodnék természeti törvényes jogaihoz, még a legnyomasztóbb rendszer mellett is megmaradhatnánk magyaroknak. Szerviczky Sándor cikke mély erkölcsi bátorságról és hazaszeretetről tanúskodik: akkor sem volt ez kockázatmentes május 1. napján tartotta alakuló közgyűlését a Zemplén megyei Honvédegylet: az alapítók között Szerviczky Sándor is ott volt március 3-án halt meg: Tolcsván temették el. Az aradi vértanúk emlékszobrára' való gyűjtés során 1867-ben pénzadománnyal támogatta a szobor sátoraljaújhelyi elkészültét testvérük, ifjabb Szerviczky György ( ) földbirtokos (felesége, a pesti görög nagykereskedő Takácsy-család sarja, berzai Takácsy Katalin volt). Egy adalék: Zemplén vármegyében 1848-ban a tokaji kerület nemzetőrsége felállítása érdekében eljáró összeíró biztosokként tevékenykedtek Szirmay Ödön és Spillenberg Gábor (felesége Szerviczky Zsófia volt). Takácsy Konstantin ( ) honvéd alszázados A nevezetes pesti görög Takácsy-családból származott (eredeti nevük Tekedzisz/Takadzisz volt). Első jelentősebb magyarországi ősük, Takátsy Konstantin görög kereskedő 1820-ban halt meg, ám halála előtt kiemelkedő bőkezűséggel forintot kitevő kegyadományt tett: mintegy kétharmadát a görögkeleti egyház, és leginkább a görög templom kapta. Sőt, akként rendelkezett, hogy forintban részesüljön a pesti 99

101 Στα 1826 ο György Takátsy υπέβαλε αίτηση για την άσκηση χονδρεμπορίου. Στα 1828 απασχολούσε πέντε βοηθούς στην εταιρία του με είδη Τουρκίας. Διέθετε πέντε κτίρια, διάφορα γεωργικά ακίνητα, και εισέπραττε 5800 φιορίνια ενοίκια ετησίως. Στα τέλη των 1830 διεξήγαγε και εμπόριο γεωργικών προϊόντων. Ένδειξη δημόσιας και εμπορικής σημασίας του είναι ότι ανήκε στο Εμπορικό Σωματείο Πολιτών και υπήρξε ένας από τους ιδρυτές της Εμπορικής Τράπεζας Πέστης. Σύμφωνα με το ημερολόγιό του, ο κόμης Széchenyi στις 23 Ιουλίου 1835 συναντήθηκε με τον Έλληνα έμπορο χονδρικής και πολίτης Πέστης György Takácsy. Ο Takácsy πεθαίνει στα 1844, ενώ η σύζυγός του Erzsébet Bekella στα Και οι δύο κηδεύτηκαν με ελληνορθόδοξο τρόπο. Ο γιός των György Takácsy και Erzsébet Bekella, Konstantin Takácsy γεννήθηκε στις 17 Μάΐου 1817 στην Πέστη. Αποφοίτησε λύκειο. Στα 1835 γίνεται στρατιώτης στο 5 σύνταγμα πυροβολικού. Το 1838 προάγεται ανθυπολοχαγός, και το 1844 υπολοχαγός στο 3 σύνταγμα ουσάρων. Το Ιούλιο του 1848 αγωνίζεται στα νότια μεθόρια ενάντια στους Σέρβους αντάρτες. Στα 1859 παντρεύεται την Jozefina Boehm. Αξιοσημείωτες είναι και οι οικογενειακές σχέσεις των Takácsy. Η αδελφή του Konstantin, Katalin Takácsy παντρεύτηκε τον György Szerviczky τον νεότερο ( ). Υπήρξε νονά του Oszkár Tivadar Spillenberg, γιό του συνηγόρου József Gábor Spillenberg ( ) και της Zsófia Szerviczky ( ), ο οποίος γεννήθηκε στις 18 Φεβρουάριου 1850 στο Sátoraljaújhely. Η Katalin Takácsy Szerviczky απεβίωσε σε ηλικία 73 χρονών στις 25 Οκτωβρίου 1888 στην πόλη της Κόσιτσε. Κηδεύτηκε στις 27 του μηνός στον οικογενειακό τάφο στο Τοκάϊ. Διέθεταν διάφορα κτήματα, έτσι και πολλοί απόγονοι των Berzai Takácsy που ζούσαν εξάλλου στη Βουδαπέστη τον 20 αιώνα, κηδεύτηκαν κι εκείνοι στον οικογενειακό τάφο στο Άραντ, στο νεκροταφείο της πόλης: το Νοέμβριο του 1972 εδώ κηδεύτηκε και ο Miklós Berzai Takácsy. Στο νεκροταφείο Fiumei βρίσκεται όμως ο τάφος του διευθυντή, αναπληρωματικό υπολοχαγό ουσάρων Sándor Berzai Takácsy, ο οποίος πέθανε το János Xantus ( ) υπολοχαγός Οι πρόγονοι του μετανάστεψαν στην Τρανσυλβανία το 15 αιώνα, όπου απόκτησαν και τίτλο ευγενείας. Το πρωτότυπο ήταν Ξανθός. Ίσως κατάγεται από την ίδια οικογένεια ο βασιλικός ταχυδρόμος Xantus, που μετέφερε επιστολή του Ούγγρου βασιλιά Ματθία στην Νεάπολη. Ο μεγαλύτερος Σέκλερ (Ουγγρική φυλή Τρανσυλβανίας - σ.τ.μ.) Balázs Orbán γράφει για την εισβολή των Τατάρων στα 1694, και το πώς τους εμπόδισε να περάσουν από την Τρανσυλβανία μια εξέγερση των ντόπιων, με αρ- 100

102 görög iskola, de csak akkor, ha a macedón vallach befolyástól szabad m arad, azaz megőrzi görög mivoltát. Ez is jól mutatja, hogy a görögség bár asszimilálódott, de önazonosságát nem adta fel sem kultúrájában, sem pedig hitéletében. Takátsy György pesti kereskedő felesége Bekella Erzsébet volt. A feleségének apja, Bekella Miklós gazdag görög kereskedő volt az, aki között a pesti görög iskola igazgatójaként is tevékenykedett; és kiemelkedő szerepet vitt a görög szabadságharc előkészítésében, támogatásában. Takátsy György és Bekella Erzsébet gyermekei, Konstantin, Miklós, Sándor, Katalin október 31-én nemességet és berzai előnevet kaptak, címeradományozásban részesültek (Liber Regius LXIV. 758.) ban Takátsy György pesti kereskedő a nagykereskedői jogért folyamodott ban öt segédet alkalmazott török árukat forgalmazó cégében. Öt ház, több mezőgazdasági ingatlan mellett még évi forint házbérre is szert tett. Az 1830-as évek végén Takátsy György már terménykereskedelmet is folytatott. Közéleti és kereskedelmi jelentőségét mutatja, hogy a Polgári Kereskedelmi Testület kötelékébe tartozott, és a Pesti Kereskedelmi Bank egyik alapítója volt. Gróf Széchenyi István július 23-án történt naplóbejegyzése szerint e napon megbeszélést folytatott a görög Takátsy György nagykereskedővel és pesti választott polgárral. Takátsy György pesti kereskedő 1844-ben halt meg. Berzai Takácsy Györgyné Bekella Erzsébet 65 éves korában hunyt el Pesten június 24-én: görögkeleti szertartás szerint szentelték be, és temették el. Takátsy György és Bekella Erzsébet fia, Takácsy Konstantin május 17-én született Pesten. Gimnáziumot végzett től az 5. tüzérezredben volt katona tól hadnagy, 1844-től főhadnagy volt a 3. Ferdinánd huszárezredben júliusától ezredével a szerb felkelők ellen vonult: szeptember 9-től alszázadosi rangban harcolt ben vette feleségül Boehm Jozefát ban alezredesi rangot kapott. A rokoni kapcsolatokról is érdemes adatot rögzíteni. Takácsy Konstantin ( ) testvére, Takácsy Katalin férje a tokaji ifjabb Szerviczky György ( ) lett. Szerviczkyné Takácsy Katalin keresztanyja volt hadusfalvi Spillenberg József Gábor ( ) kincstári ügyész és Szerviczky Zsófia ( ) fiának, Spillenberg Oszkár Tivadarnak, aki február 18-án Sátoraljaújhelyen született. Ifjabb Szerviczky Györgyné berzai Takácsy Katalin október 25-én hunyt el (73 éves korában): Kassa, Fő utca 70. szám alatt szentelték be, majd október 27-én helyezték örök nyugalomra Tokajban, a családi sírboltban. 101

103 χηγό τον βασιλικό δικαστή Benedek Xantus. Ο αρχηγός πέθανε στην μάχη. Υπήρξε πλούσιος ευγενής, εξαιρετικός χαρακτήρας, πατριώτης, στρατιωτικός και αξιωματούχος. Το όνομά του επέζησε στις παραδόσεις των Σέκλερ. Απόγονοι του είχαν επώνυμο Xantus ή Sántus. Απόγονος της ίδιας οικογένειας, ο János Xantus - γιός του Ignác Xantus ( ) διοικητή αγροκτημάτων και αργότερα νομικός σύμβουλος του κόμη Szécheny και της Terézia Wunderlich ( )-γεννήθηκε στις 5 Οκτωβρίου 1825 στο σημερινό Csokonyavisonta νομού Somogy. Ξεκινά το δημοτικό στο χωριό του, συνεχίζει στο λύκειο Βενεδικτίνων μοναχών στο Győr, και στο Pécs σπουδάζει νομικά. Εργάζεται ως αναπληρωτής συμβολαιογράφος στην πόλη Kaposvár, και στα 1847 είναι απόφοιτος δικηγόρος. Με την έναρξη της επανάστασης μπαίνει στο στρατό. Το καλοκαίρι του 1848 διοργανώνει την εθνοφυλακή Σεπτέμβριο προσχωρεί εθελοντής στην εθνοφυλακή, και διορίζεται στα συντάγματα 4 εθελοντών και του νομού Somogy. Αργότερα πηγαίνει στην Πέστη, μπαίνει στο στρατό και γίνεται πυροβολικός. Πήρε ενεργό μέρος σε διάφορες συγκρούσεις, όπως και στην μάχη του Pákozd. Τον Οκτώβριο προάγεται σε ανθυπολοχαγό, ενώ αργότερα γίνεται μέλος της φρουράς στο κάστρο του Κόμαρνο και περνάει στο πεζικό, όπου ως μέλος του 46ου τάγματος φτάνει ως το αξίωμα του υπολοχαγού. Στις 8 Φεβρουάριου 1849 αιχμαλωτίζεται στο Érsekújvár, και αναγκάζεται να περπατήσει μέχρι την Μπρατισλάβα, όπου μπαίνει στο νοσοκομείο. Αργότερα μεταφέρεται στο κάστρο του Königgratz. Μετά την παράδοση των όπλων στο Világos στρατολογείται αναγκαστικά στον αυστριακό στρατό. Μετά την εκτέλεση των μαρτύρων του Άραντ το σύνταγμά του ήταν εγκατεστημένο στην οροσειρά Pilis. Μετά την παραίτησή του ταξιδεύει στην Πράγα και έρχεται σε επαφή με την ουγγρική αποδημία, με αποτέλεσμα να στρατολογηθεί εκ νέου. Δραπετεύει με επιτυχία. Μεταναστεύει στο Λονδίνο μέσω Γερμανίας, και στα τέλη του 1851 ταξιδεύει στις Ηνωμένες Πολιτείες. Γράφει σε διάφορες εφημερίδες, και έτσι - με έμμεσο τρόπο - «γεννιέται» καινούριος ήρωας της παγκόσμιας λογοτεχνίας: ο Kari May, διαβάζοντας τα περιπετειώδη άρθρα του Xantus επινοεί το περίφημο χαρακτήρα των έργων του, τον πιστό φίλο του Winnetou, Old Shatterhand. Στα 1864 επιστρέφει στην Ουγγαρία. Ασχολήθηκε με ένα ευρύ φάσμα πραγμάτων: υπήρξε σπουδαίος ταξιδιώτης, 102

104 Arad vármegyében voltak birtokaik, így még azok a Takácsyak is, akik egyébként a XX. században Budapesten éltek, többen a berzai Takácsy-család aradi sírboltjában nyugszanak (régi nevén a Felsőtemetőben): 1972 novemberében itt temették el a 74 éves korában elhunyt berzai Takácsy Miklóst. A Fiumei úti sírkertben temették el viszont a legifjabb berzai Takácsy Sándor gazdálkodót, tartalékos huszárfőhadnagyot, aki október 8-án hunyt el. Xantus János ( ) honvéd főhadnagy Görög ősei a XV. században vándoroltak be Erdélybe (itt nemességet kaptak). A görög eredetű vezetéknév jelentése: szőke. Talán e családból való lehetett az a Xantus nevet viselő személy, aki Mátyás király küldöttjeként Nápolyba vitt levelet Leontius János követ részére. A legnagyobb székely, Orbán Balázs írt arról, hogy 1694 februárjában a tatárok betörtek Felcsíkra, majd visszavonultak Szent-Lélek és Hosszaszó felé: itt az e családból való Xantus Benedek királybíró által vezetett népfelkelés állotta útjukat. A népet vezető hős királybíró elesett a csatában. Xantus Benedek gazdag primőr, igen kitűnő em berjeles hazafi, hadfi és polgári hivatalnok is volt: igazságszeretete, hősi halála szentesítette nevét a székely néphagyományban. Utódai később főként Csíktapolcán éltek (Xantus/Sántus néven). E csíktapolcai családból származó Xantus Ignác ( ) csokonyai uradalmi tisztviselő, majd pedig gróf Széchenyi István jogtanácsosa és Wunderlich (Szidnai) Terézia ( ) fia, Xantus János a Somogy megyében fekvő Csokonya (ma: Csokonyavisonta) kisközségében született október 5-én. Iskoláit szülőfalujába kezdte meg. Középiskolai tanulmányait Győrben a bencéseknél folytatta (itt emlékét őrzi ma is a győri Xantus János Múzeum). Majd Pécsett jogot tanult. Ezt követően Kaposvárra került aljegyzőnek ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. A szabadságharc kitörésekor csíktapolcai Xantus János katonának állt: 1848 nyarán Somogy megyében a nemzetőrség szervezőjeként tevékenykedett szeptember 16-tól Somogy vármegye, illetve a 4. dunántúli önkéntes nemzetőr zászlóaljban lett nemzetőr. Innen Pestre ment: beállt a honvédseregbe, ahol tüzér lett. Több ütközetben is vitézül harcolt: tűzmesterként vett részt a pákozdi csatában október 16-tól hadnagy volt a zászlóaljában. Később komáromi várőrségbe került és időközben átlépett a gyalogsághoz, ahol a 46. zászlóaljban a főhadnagyságig vitte. 103

105 εθνογράφος, ιδρυτής της εθνογραφικής μουσειολογίας στην Ουγγαρία, πρώτος διευθυντής του ζωολογικού κήπου, πρόεδρος της Γεωγραφικής Εταιρίας. Απεβίωσε στις 13 Δεκεμβρίου 1894 στη Βουδαπέστη. Κηδεύτηκε στο νεκροταφείο Fiumei. Soma Zákó ( ) ανθυπολοχαγός Έλληνες με το επώνυμο Zákó/Zacho υπήρχαν στις πόλεις Eger, Πέστη και Τοκάϊ. Ένας από τους ιδιοκτήτες του διατηρητέου κτιρίου στην οδό dr. Hibay Károly 15 στο Eger - από το 18 αιώνα με χαρακτηριστικά του ύστερου μπαρόκ - ήταν και ο Pál Zákó στα Ο János Zákó ήταν κάτοικος Πέστης. Από το πρώτο μισό του 19ου αιώνα μέλη της οικογένειας ζούσαν και στο Τοκάϊ. Ο Soma Zákó γεννήθηκε το 1829 σε ελληνορθόδοξη εμπορική οικογένεια. Το 1841 μαθαίνει στο λύκειο πιαριστών μοναχών του Sátoraljaújhely. Μόλις 20 χρονών αγωνίστηκε στην ουγγρική επανάσταση. Ο ανύπαντρος τότε έμπορος προσχώρησε στο στρατό ως λοχίας, και από τις 22 Ιουλίου 1849 αποκτά βαθμό ανθυπολοχαγού στο 97 τάγμα. Παρέδωσε τα όπλα στο Világos, και το Σεπτέμβριο στρατολογήθηκε αναγκαστικά στο 54 σύνταγμα πεζικού. Αποστρατεύεται το 1859 από το 34 σύνταγμα πεζικού. Ασχολείται με το εμπόριο και παράλληλα είναι μέλος του στρατιωτικού συλλόγου νομού Zemplén. Ο Soma Zákó το 1866 υπήρξε ιδρυτικό μέλος της Εταιρίας Ταμιευτηρίου Περιφέρειας Tokaj-Hegyalja, μαζί με τους Pál Karátsonyi, Péter Karátsonyi, Tamás Karátsonyi, hadusfalvi Spillenberg József Gábor και άλλες εξέχουσες φυσιογνωμίες της περιφέρειας. Διέθετε μία μετοχή. Την 1η Μάί'ου 1867 ιδρύθηκε ο στρατιωτικός σύλλογος νομού Zemplén, με τον ανθυπολοχαγό Soma Zákó ανάμεσα στα ιδρυτικά μέλη. Στα 1869 ασχολείται με το εμπόριο. Από τις ελληνικές οικογένειες του Τοκάϊ μόνο οι Zákó δραστηριοποιούνταν στον τομέα αυτό. Το τελευταίο μέλος της οικογένειας στο Τοκάϊ ο αγωνιστής της επανάστασης Soma Zákó υπήρξε και ο τελευταίος Έλληνας έμπορος της περιφέρειας. Αναπαύεται στο νεκροταφείο της μεταρρυθμιστικής εκκλησίας του Τοκάϊ σε μαύρο μαρμαρένιο τάφο μαζί με την σύζυγό του Eszter Szikszay ( ) και την εγγονή τους Schmitz Sándomé ( , η μητέρα της ήταν η Margit Zákó). Στο μπροστινό μέρος του κοιμητηρίου βρίσκεται ο μικρός χώρος αυτός περιφραγμένος με όμορφα κάγκελα, όπου αναπαύονται τέσσερις: μια ξεχωριστή ταφόπλακα δείχνει το μνήμα του Zoltán Zákó ( ), γιος του ζεύγους Zákó. Την ύπαρξη της κάποτε οικογένειας Zákó μαρτυρεί η κατοικία τους στην κεντρική πλατεία του Τοκάϊ (το μεγάλο αρχοντικό με την πύλη-διάδρομο, στο κατάστημα νότια της ήταν το παντοπωλείο του Soma Zákó), και το σοκάκι Zákó köz (διανοίγεται στα 104

106 1849. február 8-án az osztrákok Érsekújvárnál elfogták: hadifogolyként Pozsonyig kellett gyalogolnia, ahol betegsége miatt kórházba került; majd pedig Königgratz várában lett fogoly. A világosi fegyverletétel után közlegényként besorozták az osztrák hadseregbe: az aradi vértanúink kivégzése után a Khevenhüller-M etsch-ezreddel Pilsenben állomásozott. Elbocsátása után Prágába utazott, ahol kapcsolatba lépett a magyar emigrációval. Ennek következményeként újra besorozták az osztrák hadseregbe. Sikerült megszöknie. Németországon keresztül 1850-ben Angliába, Londonba emigrált, majd pedig 1851 végén innen az Egyesült Államokba utazott. Itt több cikket is írt. Publikációi révén (közvetve) új világirodalmi könyvhős is született: róla mintázta meg Kari May (az újságban leírtakat olvasva) indiánregényeinek főhősét, az apacs főnök Winnetou hűséges barátja, Old Shatterhand alakját ben végleg hazatért Magyarországra. Sokrétű tevékenységet folytatott: Xantus János jelentős magyar utazó, természettudós, néprajztudós, a magyar néprajzi muzeológia megteremtője, a pesti állatkert első igazgatója, a Földrajzi Társaság elnöke volt december 13-án halt meg Budapesten. A Fiumei úti sírkertben nyugszik. Zákó Soma ( ) honvéd hadnagy Zákó (Zacho) nevű görögök, Egerben, Pesten és Tokajban is éltek. Az egri dr. Hibay Károly utca 15. számú, utcavonalban álló XVIII. század végén épült emeletes (eklektikus ablakkeretelésekkel bíró) későbarokk lakóház egyik tulajdonosa 1820 táján Zákó Pál volt (az épület műemlékjellegéről emléktábla tájékoztat) ban pesti lakos volt Zákó János. A XIX. század első harmadától Tokajban is voltak családtagjaik ben született tokaji görög kereskedőcsaládban Zákó Soma ben a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban tanult. Zákó Soma (alig húsz éves ifjúként) szintén harcolt a magyar szabadságért ben. E görögkeleti, ekkor még nőtlen kereskedő őrmesterként vonult be, majd július 22-től hadnagyként szolgálta a haza szabadságának ügyét a 97. honvédzászlóaljban. Világosnál tette le a fegyvert szeptember 28-án Aradnál besorozták az 54. gyalogezredhez ben a 34. gyalogezredtől szerelt le. Tokaji kereskedőként között is tagja volt a Zemplén megyei Honvédegyletnek. Zákó Soma alapító tagja volt (Karátsonyi Pál, Karátsonyi Péter, Karátsonyi Tamás, hadusfalvi Spillenberg József Gábor ( ), és más neves hegyaljai személyiségek mellett) az szeptember 20-án 105

107 1850, και στην ουσία είναι ο δρόμος που ξεκινά από την μεγάλη πύλη της πλατείας Kossuth και φτάνει μέχρι το ρυάκι Bodrog). János Zikó/Zicco ( ) συνταγματάρχης Ελληνικής καταγωγής ορθόδοξη οικογένεια από το Zimony Βελιγραδιού. (Υπήρχε κλάδος της και στην Πέστη, ο τάφος τους βρίσκεται στο νεκροταφείο Fiumei.) Αρχική μορφή του επωνύμου ήταν Zicco ή Czikko. Ο János Zikó (αρχικά Zicco λοιπόν) γεννήθηκε στο Zimony το Ανάμεσα στα υπηρετεί στο 4 σύνταγμα πεζικού με λόγχη, αποστρατεύεται υπολοχαγός. Στις 13 Ιουνίου 1848 γίνεται λοχαγός στο 3 τάγμα δήμου Szeged, με το οποίο κινείται προς τα πεδία μάχης του Μπάνατ. Στις 22 Ιουνίου πριν ξεκινήσει στο Óbecse με την μονάδα του σε επιστολή προς το δήμο Szeged ζητά 500 κουβέρτες επειδή οι στρατιώτες του καταλύουν στο ύπαιθρο. Τον Οκτώβριο ως ταγματάρχης διευθύνει το 30 τάγμα. Στις 4 Δεκεμβρίου στη μάχη του Άραντ τραυματίζεται βαριά. Το Μάρτιο του 1849 ως αντισυνταγματάρχης γίνεται αρχηγός της 4ης λεγεώνας. Κατά τη διάρκεια της ανοιξιάτικης εκστρατείας διοικεί μια ταξιαρχία της εφεδρικής μεραρχίας στην 3η λεγεώνα του Damjanich, και αργότερα επανέρχεται στην 4η λεγεώνα του Szeged. Στις 24 Νοεμβρίου στο Άραντ καταδικάζεται σε θάνατο, τον Δεκέμβριο όμως το μειώνουν σε φυλάκιση στο Olmütz. Στα 1852 του απονέμεται χάρη. Το 1867 προσχωρεί στο στρατιωτικό σύλλογο δήμου Πέστης. Απεβίωσε στις 19 Ιουνίου 1867 στην Πέστη, κηδεύτηκε στο νεκροταφείο Fiumei. Zsótér Andor Antal ( ) υπολοχαγός Η ελληνικής καταγωγής οικογένεια Zsótér υπήρξε η σημαντικότερη στο Szeged, εκεί κατοικούσαν ήδη από το 18 αιώνα. Υποστήριζαν τον πολιτικό Lajos Kossuth: στα 1846 ο Ferenc Zsótér ο νεότερος με το πλοίο «Kossuth» αρμένιζε υπερήφανος στον ποταμό Τίσσα. Ο Andor Antal Zsótér - γιός του Έλληνα εμπόρου σιτηρών και πλοιοκτήτη στον Τίσσα János Zsótér ( ) και της Teréz Ferró - γεννήθηκε στις 24 Νοεμβρίου Ήταν σπουδαστής της στρατιωτικής σχολής και λυκείου του Szeged, υπήρξε ηγέτης της νεολαίας της λεγάμενης εποχής μεταρρυθμίσεων. Ο Andor Zsótér στις 18 Μαρτίου 1848 ήταν ένας από τους 4 απεσταλμένους που ζήτησε από το δημοτικό συμβούλιο να σημαιοστολιστεί το δημαρχείο. Το φθινόπωρο πήρε μέρος στης μάχες νότιας Ουγγαρίας με το τάγμα εθελοντών δήμου Szeged. Διορίζεται ανθυπολοχαγός στο 1500μελές 7 τάγμα του Szeged, με το οποίο στις 3 106

108 megalakított Tokaj-Hegyaljai Takarékpénztár Egyesületnek: 1 részvénnyel csupán 1 szavazati joggal bírt május 1. napján tartotta alakuló közgyűlését a Zemplén megyei Honvédegylet: az alapítók között Zákó Soma alhadnagy is ott volt ben kereskedőként tevékenykedett Tokajban: a tokaji görög családok közül csak a Zákó-család tagjai maradtak a kereskedelemben. A tokaji görög Zákó-család utolsó tagja, a szabadságharcos Zákó Soma ( ) az utolsó tokaji görög kereskedő volt: Tokaj református temetőjében nyugszik fekete márvány sírkő alatt, felesége, Szikszay Eszter ( ) és unokájuk Schmitz Sándorné (Tokaj, ; az édesanyja Zákó Margit volt) társaságában. A temető elején található ez a szép vasráccsal körbevett kis terület, melyben négyen alusszák örök álmukat: külön sírkő jelzi a Zákó-házaspár kisfia, Zákó Zoltán (1862. szeptember december 2.) nyughelyét. A görög Zákó-család emlékét őrzi a Tokajban található Zákó-ház (a tokaji Főtéren álló átjárós (dufartos) ház; az átjáró-kaputól délre levő üzlethelyiség volt Zákó Soma vegyeskereskedése); és a Zákó köz (1850- ben nyitották meg ezt az utcát, ami ma a Zákó-köz, ami tulajdonképpen a Kossuth tér sarkán lévő, nagy boltíves kapu alól indulva a Bodrog partjáig húzódó utcát jelenti). Zikó/Zicco János ( ) ezredes Zimonyi görög eredetű görögkeleti vallású nemes család. (Pesti águk is volt: ezen családág sírboltja a Fiumei úti temető bal oldali sírboltjai között található.) Erdetileg a Zicco (Czikko) nevet viselték. Zikó (eredetileg tehát Zicco) János a szerémségi Zimonyban született 1806-ban között a 4. dzsidásezredben szolgált: főhadnagyként került nyugállományba június 13-tól százados lettaszegedi 3. honvédzászlóaljnál: alakulata a bácskai és bánsági hadszínterekre vonult június 22-én Óbecsére indult csapatával, de előtte Szegedre írt levelet, kérve a várost, hogy 500 pokrócot küldjenek, mert a honvédek a szabadban tanyáztak. Októbertől őrnagyként a 30. (hódmezővásárhelyi) zászlóalj parancsnoka. December 4-én Arad ostrománál súlyos sebet kapott márciusától alezredesként lett a szegedi (4.) hadmegye parancsnoka. A tavaszi hadjáratban Damjanich János III. hadtestje tartalékhadosztályában az egyik dandárt vezette. Később a szegedi hadmegye parancsnoka volt. November 24-én halálra ítélték Aradon: ezt december 4-én 16 év várfogságra mérsékelték (Olmützben raboskodott) júniusában 107

109 A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár igazgatósága, felügyelő-bizottsága, választmánya és tisztikara mély megi/letődéssel jelenti, hogy szatymazi ZSÖTÉR ANDOR úr az intézet kebelében eltöltött 55 évi sikerdús működése után élethossziglan megválasztott tiszteletbeli elnöke, f. hó 30-án hosszú szenvedés után jobblétre szenderült. A megboldogultnak emlékét kegyelettel fogjuk őrizni. Szeged, április 30-án. Μαρτίου 1849 κατέλαβαν εξ εφόδου το σερβοκρατούμενο Szent-Tamás του νομού Bács. Από το Μάιο του 1849 υπηρέτησε ως υπολοχαγός στο 104 τάγμα, που σχηματίστηκε από το σώμα του. Ο János Zsótér το 1844 αγοράζει το αρχοντικό στην πλατεία Széchenyi 9, όπου κατά την επανάσταση λειτουργούσε ως στρατιωτικό νοσοκομείο και στρατώνας. Το κλασικιστικό κτίριο αυτό κατέστη έδρα της ανεξάρτητης κυβέρνησης Ουγγαρίας, στις αίθουσές του λειτούργησε δύο φορές το ουγγρικό κοινοβούλιο. Στον οίκο Zsótér στις 14 Ιουλίου 1849 υπογράφουν το σχέδιο συμφιλίωσης Ουγγαρίας και Ρουμανίας Ο Lajos Kossuth και ο Nicolae Balcescu ( ), καθώς σε δύο εβδομάδες το ουγγρικό κοινοβούλιο ψηφίζει υπέρ του νομοσχεδίου περί εθνικοτήτων. Την ίδια μέρα ανατινάχτηκε η υπερφορτωμένη με πυρομαχικά αποθήκη του Zsótér. Ο πλούσιος έμπορος και πλοιοκτήτης Andor Zsótér υπήρξε εξέχουσα φυσιογνωμία του δημοσίου βίου της πόλης στα Ήταν γνωστός μαικήνας, υποστήριζε διαφόρους καλλιτέχνες. Ως διανοούμενος άνδρας διέθετε βιβλιοθήκη με 3500 τόμους, και ήταν στενός φίλος των πιο σπουδαίων της εποχής, όπως οι Klauzál Gábor, Horváth Mihály, Perczel Mór, Klapka György, Tisza Lajos, Mikszáth Kálmán. Την βραδιά των πλημμύρων του Μαρτίου 1879 όταν η πόλη καταστρέφεται ο μεγάλος Ούγγρος συγγραφέας Mikszáth έτυχε να βρίσκεται εκεί, ο οποίος εμπνευσμένος από τον Andor Zsótér δημιουργεί τον κεντρικό χαρακτήρα ενός έργου του. Στα 1873 κτίζει το λεγόμενο «Νέο οίκο Zsótér» (πλατεία Klauzál 1), στο οποίο ακόμα φαίνεται ένα κομμάτι του μονογράμματος του στο κιγκλίδωμα της πόρτας. Στο κτίριο αυτό λειτουργούσε η εφορία και η οικονομική διεύθυνση πριν τις πλημμύρες, και αργότερα η βασιλική 108

110 kegyelmet kapott től Pest város Honvédegyletének tagja volt június 19-én Pesten hunyt el: sírja a Fiumei úti sírkertben található. Zsótér Andor Antal ( ) főhadnagy A legjelentősebb görög eredetű szegedi família a Zsótér-család volt: a XVIII. században már itt éltek. A Zsótér-család tagjai Kossuth Lajost támogatták: 1846-ban ifjabb Zsótér Ferenc az egyik hajóját Kossuth névre keresztelte: büszkén járta vele a folyami kikötőket. A szegedi Zsótér János ( ) görög eredetű hajósgazda, gabonakereskedő, tiszai /7o/ta -tulajdonos és Ferró Teréz fia, Zsótér Andor Antal november 24-én született. A szegedi katonai nevelőintézet és gimnázium diákja volt: a reformifjúság vezetőjeként tevékenykedett szülővárosában március 18-án Zsótér Andor is tagja volt annak a 4 tagból álló küldöttségnek, amely a városi tanácstól a nemzeti zászló kitűzését kérte a széképület, azaz a városháza tornyára őszétől részt vett a délvidéki harcokban a szegedi önkéntes nemzetőrzászlóalj nemzetőreivel. Zsótér Andor hadnagy lett az 1500 főből álló szegedi (7.) zászlóaljnál: március 3-án a Bács vármegyében fekvő Szent-Tamás szerbek birtokolta (Tiszánál lévő) védvonalát vette be a szegediek zászlóalja májusától főhadnagy lett az alakulatából szervezett 104. honvéd zászlóaljnál. A szegedi Zsótér János 1844-ben vette meg a Széchenyi tér 9. szám alatti házat: ben kaszárnya és katonai kórház működött benne. E klasszicista stílusú Zsótér-ház 1849-ben a Szegedre menekült szabadságharcos, független magyar kormány székháza lett: termeiben ekkoriban két alkalommal is működött a magyar országgyűlés. A Zsótérházban írta alá július 14-én Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu ( ) a magyar-román kibékülési tervet. Két hét múlva pedig itt fogadta el a magyar országgyűlés a nemzetiségekről szóló törvényt. Ugyanezen nap reggelén robbant fel a puskaporral túlzsúfolt újszegedi Zsótér-raktár. A vagyonos kereskedő és hajótulajdonos Zsótér Andor fontos közéleti emberként volt közismert Szegeden az es években. Mecénási tevékenysége közismert volt: pártfogolta Joó Ferenc festőművészt és Vastagh György szobrászt. Művelt ember lévén 3500 kötetes könyvtárral büszkélkedhetett. Baráti körébe tartoztak a kor nagyjai közül a következők: Klauzál Gábor, Horváth Mihály, Perczel Mór, Klapka György, Tisza Lajos, Mikszáth Kálmán. 109

111 επιτροπή ανοικοδόμησης. Μετά τις πλημμύρες του 1873 για την ανοικοδόμηση του Szeged ο Andor Zsótér κατέβαλε ένα μεγάλο ποσό, ο οποίος εξελέγη ο τρίτος πρόεδρος του «Ταμιευτηρίου Szeged-Csongrád» (πρώτος ήταν ο Gábor Klauzál). Στα 1892 του απονεμήθηκε τίτλος ευγενείας (με το επώνυμο Szatymazi). Ο Andor Zsótér στο Szatymaz ιδρύει πρότυπο αγρόκτημα. Ελληνικής καταγωγής στρατιώτες στην ουγγρική επανάσταση Πιθανόν ποτέ δεν θα αποκαλυφθεί ένα πλήρες ονοματολόγιο των ελληνικής καταγωγής στρατιωτών της ουγγρικής επανάστασης του , μερικά ονόματα όμως σώζονται. Στην εθνοφυλακή του Balassagyarmat μετά την έναρξη της επανάστασης στις 15 Μαρτίου 1848 προσφέρθηκαν εθελοντικά 6 άτομα: ο Péter Iszakovits 32άχρονος ανύπαντρος έμπορος, ο Pál Tumai 45 χρόνος έμπορος, ο Dániel Vidák 26 χρόνος ανύπαντρος δικηγόρος, ο Tivadar Popovics 43χρονος πωλητής αλατιού, ο Milován Arkadi 36χρονος έμπορος και ο Mózes Torbica 40χρονος ράπτης. Ο Έλληνας έμπορος Antal Duza από το Hatvan στις 13 Ιουλίου προσχωρεί στο 4000μελές 2 τάγμα εθνοφυλακής νομού Heves. Αγωνίστηκαν στη νότια Ουγγαρία ενάντια στους Σέρβους. Ο János Greksza, εθελοντής στρατιώτης προήρθε από το Békéscsaba. Πολλοί ελληνικής καταγωγής αγωνιστές από όλη τη χώρα ήταν έτοιμοι να θυσιαστούν για την επιτυχία της επανάστασης. Από τους Έ λ ληνες της Πέστης οι έμποροι Charisziosz Klidisz, János Kiriák és János Kilikin υπηρέτησαν ως στρατιώτες για την ανεξαρτησία. Οι εξής Έλληνες στα υπήρξαν εθνοφύλακες Πέστης-Βούδας: ο Naum Derra στο 2 λόχο 5ου τάγματος νομού Πέστης, ο Anasztáz Derra το 1849 εργάζεται στη γέφυρα Lánchíd, οι Döme και Konstantin Dumtsa (κάτοικοι οδού Lipót 196) στο 3 λόχο 1ου τάγματος νομού Πέστης το 1848, ο György Gyarmathy (οδός Kecskeméti 397) 4 λόχο 4ου τάγματος νομού Πέστης το 1848, ο Döme Janitsáry το Δεκέμβριο του λόχο 1ου τάγματος δήμου Βούδας. Σχετικά με τον György Gyarmathy να αναφερθώ στον παλιό «Οίκο Gyarmathy» στην οδό Magyar, που τα επιστολόχαρτα του διακοσμούσε με τρία γαλάζια αστέρια. Το κατάστημα του εμπόρου ήταν στη λεγάμενη «πύλη του Kecskemét», πράγμα που αποδεικνύεται από την αγγελία της γενικής γραμματείας του ετησίου χορού σκοπευτών που δημοσιεύτηκε στο 110

112 Mikszáth éppen a Zsótér-házban vendégeskedett, amikor március ének éjjelén az árvíz romba döntötte Szegedet. A nagy magyar író Zsótér Andorról mintázta nagyrészt Tóth Mihály alakját (,^4 Noszty-fiú esete Tóth Marival címet viselő művében). Zsótér Andor építette 1873-ban a (ma Klauzál Gábor tér 1. szám alatti) Új Zsótér-házat: monogramja egy darabja még látható a kapu vasrácsán (az épület földszintjén működik a nevezetes Virág cukrászda). Ebben az Új Zsótér-házban működött az árvíz előtt a pénzügyigazgatóság és az adóhivatal; majd pedig árvíz után a város újjáépítését irányító királyi bizottság. Az évi tiszai árvíz után Szeged újjáépítése érdekében komoly pénzadományt tett a város javára Zsótér Andor, akit a Szeged-csongrádi takarékpénztár harmadik elnökévé választottak (az első Klauzál Gábor volt) ben kapott magyar nemességet (szatymazi előnéwel). Zsótér Andor a Szatymazon lévő földbirtokán mintagazdaságot hozott létre. Görög eredetű hont védők a magyar szabadságharcban Az es szabadságharc görög eredetű honvédjeinek teljes névsorát vélhetően sosem lehet majd maradéktalan teljességgel feltárni, de azért néhányuk nevét őrzi a történelmi emlékezet. Balassagyarmaton az március 15. napján kitört forradalom után a városi nemzetőrségbe 6-an jelentkeztek: Iszakovits Péter 32 éves nőtlen kereskedő, Tumai Pál 45 éves sókereskedő, Vidák Dániel 26 éves nőtlen ügyvéd, Popovics Tivadar 43 éves sóárus, Milován Arkadi 36 éves kereskedő és Torbica Mózes 40 éves szabó. Duza Antal hatvani görög kereskedő július 13-án lépett be a Heves megyei nemzetőrzászlóalj Gyöngyösön toborzott 4000 fős 2. csapatába: Délvidéken a szerbek ellen kerültek bevetésre. Greksza János önkéntes honvéd pedig Békéscsabáról származott. Országszerte sok görög eredetű családból származó vitéz volt kész akár életét is áldozni a magyar szabadságharc győzelméért. A pesti görögök közül Charisziosz Klidisz kereskedő, Kiriák János és Kilikin János a magyar sereg katonájaként harcolt a szabadságért. Pest-budai nemzetőrök voltak ben az alábbi görögök: Derra Naum a pesti (pest megyei) V. nemzetőrzászlóalj 2. századában; Derra Anasztáz 1849 júniusában a Lánchíd munkálatainál tevékenykedett; 111

113 πρώτο τεύχος του 1844 του περιοδικού Pesti Hírlap (συντάκτης ο Kossuth), στην οποία ως θέση προπώλησης εισιτηρίων για την κοινωνική εκδήλωση εκείνη τίθεται ο οίκος Gyarmathy. Έλληνες καλλιτέχνες και η ουγγρική επανάσταση Αριστοτέλης Βαλαωρίτης ( ) ποιητής Πρέπει οπωσδήποτε να αναφερθούμε στον Αριστοτέλη Βαλαωρίτη, έναν από τους πιο διακεκριμένους επικούς ποιητές του αρματολισμού, ο οποίος ύψωσε τη φωνή του υπέρ την ελευθερία του ουγγρικού έθνους. Μόλις έμαθε για τον ξεσηκωμό των Ούγγρων αμέσως ξεκίνησε να λάβει μέρος και ο ίδιος στον αγώνα. Άργησε όμως να φτάσει. Οι συγγενείς του στη Βιέννη τον πληροφορούν για την εισβολή των Τσαρικών στρατευμάτων, αλλά πάλι δυσκολεύτηκαν να τον κρατήσουν. Demeter Lakatarisz ( ) μποέμ ζωγράφος από την Πέστη Η ζωή του καλλιτέχνη Δημήτρη Λακκατάρη ήταν ιδιαίτερα ενδιαφέρουσα, και ο ίδιος είχε την τύχη να γνωρίσει και προσωπικά τον Αλέξανδρο Υψηλάντη στη Βιέννη, κατά τη διάρκεια της Επανάστασης του 21. Ο Demeter Lakatarisz (ή άλλως Diamanti Laccataris/Laccataros/- Lacatarius) γεννήθηκε στη Βιέννη το Ο πατέρας του ήταν υπάλληλος του βαρόνου Σίνα. Σπούδασε ζωγραφική στη Βιέννη (καθηγητής του ήταν ο J. Danhauser), και αργότερα μετακομίζοντας στην Ουγγαρία για 6 χρόνια τον δίδασκε ένας Έλληνας αγιογράφος στο Debrecen. Η συμβολή του Αλέξανδρου ( ) και του Δημητρίου Υψηλάντη στην ελληνική Επανάσταση του 1821 είναι γνωστό. Η παρουσία του Λακκατάρη στη Βιέννη αυτή την περίοδο είναι σημαντική από καλλιτεχνικής και ιστορικής άποψης. Ως Ούγγρος πλέον πολίτης ο ζωγράφος ετοίμασε την προσωπογραφία του Αλέξανδρου Υψηλάντη. Ολίγοι γνωρίζουν ότι ο πίνακας αυτός βρίσκεται στη Βουδαπέστη έως και σήμερα, πράγμα για τον οποίο γράφει ο καλλιτεχνικός ιστορικός Árpád Somogyi τον Νοέμβριο του 1971 στις στήλες ενός δημοφιλούς περιοδικού Βουδαπέστης. Πώς πραγματοποιήθηκε όμως η συνάντηση ενός νέου ζωγράφου με τον μεγαλύτερο αγωνιστή της ελληνικής επανάστασης; Η Φιλική Εταιρία, που αναλαμβάνει το βάρος της προετοιμασίας της επανάστασης του 21, εμπιστεύτηκε στον Παπαγεωργίου να επισκεφτεί τις ελληνικές κοινό- 112

114 Dumtsa Döme nagykereskedő és Dumtsa Konstantin (Lipót u szám alatti lakosok) a pesti (pest megyei) I. nemzetőrzászlóalj 3. századában 1848-ban; Gyarmathy György kereskedő (Kecskeméti u. 397.) a pesti (pest megyei) IV. nemzetőrzászlóalj 4. századában 1848-ban; Janitsáry Döme minisztériumi tisztviselő 1848 decemberében nemzetőr volt a budai (pest megyei) I. nemzetőrzászlóalj 1. századában. Gyarmathy György kereskedő személye kapcsán megemlítem, hogy háza, a régi Gyarmathy Ház a Magyar utcában volt, mely épület házjegye a Három Kék Csillag volt. Gyarmathy György görög kereskedőnek a kecskeméti kapunál volt a boltja: erre utal a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap januári számában a lövész-bál igazgatósága által megjelentetett hirdetés, mely értelmében itt lehetett jegyet venni a február 1. napján megtartandó álarcos lövész-bál társasági eseményére. Görög művészek és a magyar szabadságharc Arisztotelész Valaoritisz ( ) görög költő Fontos megemlíteni Arisztotelész Valaoritisz ( ) görög költőt, a romantikus nép-nemzeti költészet kimagasló képviselőjét is, aki felemelte szavát a magyar nemzet szabadságáért: a magyar szabadságharc hírére elindult görög földről Magyarországra, hogy részt vegyen a magyarság hősi küzdelmében. De későn érkezett: e Petőfi-lelkületü hellén poétát bécsi rokonai tájékoztatták, hogy az orosz cári csapatok bevonulása a magyar nemzet ellen megtörtént, de így is csak nagy erőfeszítéssel tarthatták vissza. Lakatarisz Demeter ( ), a bohém pesti festőművész Lakatarisz Demeter személyéről azért is kell megemlékezni, mert egy igen érdekes életű művészemberről van szó, aki a görög szabadságharc idején Bécsben személyesen is megismerhette Ypszilanti Sándort. Lakatarisz Demeter (másként Diamanti Laccataris/Laccataros/- Lacatarius) Bécsben született 1798-ban. Édesapja a báró Sina-család alkalmazottja volt. Bécsben kezdte tanulni a festészet alapjait (J. Danhauser volt a mestere), majd Debrecenben egy görög templomfestőtől 6 évig tanulta e szépművészet mesterfogásait. 113

115 τητες των μεγάλων Ευρωπαϊκών πόλεων και να ζητήσει οικονομική υποστήριξη για την εξέγερση ενάντια στους Τούρκους. Η Πέστη και η Βούδα υπήρξαν σημαντικά ελληνικά κέντρα την εποχή εκείνη, και εκτός από τους μονίμους κατοίκους είχε και πολλούς Έλληνες φοιτητές, προερχόμενοι από τη Μακεδονία, Ήπειρο, Μολδοβλαχία και διάφορες πόλεις της ουγγρικής επαρχίας. Όταν έμαθαν για την έναρξη της ελληνικής επανάστασης πολλοί ταξίδεψαν στη Μολδαβία να ενταχθούν στο στρατό του Υψηλάντη. Στη μάχη του Δραγατσάνι όμως έγιναν ηρωικά θύματα της τούρκικης υπεροχής. Κατά τη διάρκεια του ξεσηκωμού εξάλλου ο τσάρος της Ρωσίας Αλέξανδρος βρισκόταν στη Βούδα. Οι Έλληνες έλπιζαν στην συμπαράστασή του όμως τελικά - κατά παράκληση του καγκελάριου Αυστρίας Metternich - παρέμεινε ουδέτερος στο θέμα της ελληνικής ανεξαρτησίας, και στις 25 Μάί'ου 1821 επισκέφτηκε τη Βούδα κρυφά. Χωρίς την ρώσικη υποστήριξη τα ενθουσιασμένα στρατεύματα του Υψηλάντη δεν είχαν πιθανότητες. Έ ως τον Ιούνιο οι ελληνικές δυνάμεις υποχώρησαν στα σύνορα της Μολδοβλαχίας. Ο Υψηλάντης αιχμαλωτίζεται και μεταφέρεται στις φυλακές της Βιέννης. Αποφυλακίζεται κατά παράκληση του τσάρου στα Ο Δημήτριος Λακατάρης τότε ακόμα ζούσε στη Βιέννη: γνώρισε τον Υψηλάντη και ετοίμασε το πορτραίτο του, παρουσιάζοντάς τον με παραδοσιακή αρχοντική ενδυμασία. Είναι ο μόνος πίνακας που τον απεικονίζει με αυθεντία, διότι ο βιεννέζος τότε ζωγράφος έδωσε μεγάλη έμφαση στις λεπτομέρειες του προσώπου του ηγέτη. Η εικόνα του άλλωστε μοιραζόταν σε αντίτυπα φύλλα ανάμεσα στους Έλληνες της Ουγγαρίας, στα οποία παρουσιαζόταν με ξίφος στα χέρια, με σημαίες, βυζαντινό σταυρό και τον ερυθρό σκούφο των Γάλλων επαναστατών. Ο πίνακας στα 1970 βρισκόταν στο Ιστορικό Μουσείο Βουδαπέστης. Στα 1830 εργαζόταν στην Πέστη, ετοίμαζε προσωπογραφίες (γνωστά έργα του είναι το πορτραίτο του Bertalan Szemere, και ο «Ηλικιωμένος άνδρας»). Δημιούργησε επίσης έργα με ουγγρικά θέματα. Έως το πρώτο μισό του 19ου αιώνα υπήρχαν ελάχιστοι ιστορικοί πίνακες. Το έργο του «Η φυγή του Mihály Dobozi» αποτελεί τις απαρχές της ουγγρικής ιστορικής ζωγραφικής, και συνέβαλε σημαντικά στην ενδυνάμωση της εθνικής συνείδησης. Χαρακτηρίζεται κυρίως από περιγραφικότητα. Ετοίμαζε και βυζαντινά τέμπλα, εικονίσματα και τοιχογραφίες σε ναούς επίσης. Οι χαρακτήρες του ήταν δυναμικοί και ηρωικοί, χρησιμοποιούσε έντονα χρώματα, είχε δυνατές πινελιές στα μεγάλα έργα του και επέμενε στη λεπτομέρεια. Ήταν κοντός στο ανάστημα, πάντα κομψός, και υπήρξε κλασικός μποέμ καλλιτέχνης. Αρκετές φορές άργησε να ετοιμάσει τις παραγγελίες του. Ζωγράφιζε όταν είχε διάθεση. Μερικές φορές όμως γυρίζοντας τα βράδια άρχιζε να δουλεύει και ως τα χαράματα το έργο ήταν έτοιμο. Ήταν 114

116 Az évi görög felkelés megindításában fontos történelmi szerepet vállaltak Ypszilanti Sándor ( ) és Ypszilanti Demeter. Lakatarisz Demeter görög festő ezen bécsi tartózkodása különösen fontos történelmi és művészeti szempontból is: lényeges magyar vonatkozású művészettörténeti adat, hogy Ypsilanti Sándor arcképét a (később Pesten tevékenykedő) görög festőművész, Lakatarisz Demeter festette meg. Nem igazán közismert az sem, hogy ez az életnagyságú arckép ma is Budapesten lelhető fel: 1971 novemberében Somogyi Árpád írt e fontos művészettörténeti adalékról egy cikkében (Budapest főváros folyóirata címet viselő korabeli közkedvelt fővárosi havilapban). De hogyan is jöhetett létre a találkozás Bécsben egy fiatal festő és a legnagyobb görög szabadsághős között? Az ben kirobbant görög felkelést szervező Hetária (a török megszállás ellen harcoló görög titkos társaság) megbízásából egy görög rendfőnök, Papa Georg felkereste az európai nagyvárosok görög kereskedőit, hogy a törökök elleni felkelés anyagi támogatására adományt gyűjtsön. Pest-Buda is fontos görög központ volt ekkoriban: az itt élő görögökön kívül még számos görög fiatal tanult a magyarországi iskolákban. E diákok Macedóniából, Havaselvéről, Moldvából, vagy egyéb osztrák, illetve magyarországi görög közösségből érkeztek. A felkelés hírére e diákok közül sokan Moldvába siettek: Ypszilanti zászlaja alatt Görögország felé vonultak. A drágásáni ütközetben azonban a hatalmas török túlerő hősi áldozataivá váltak ezek a hős görög ifjak. E felkelés idején egyébként a szintén ortodox hitű Sándor cár éppen Budán tartózkodott (bíztak is támogatásában a görögök), ám Metternich kancellár kérésére elhatárolta magát az Ypszilanti vezette görög szabadságharc ügyétől: május 25-én titokban vonult be az orosz cár a budai várba az ország nádorának kíséretében. A cár segítsége nélkül Ypszilanti Sándor lelkes, de csekély létszámú hadserege a törökök ellen esélytelen lett. Júniusra a görög csapatok már visszavonultak Erdély közelébe, Havaselve határaihoz: itt Ypszilantit elfogták; a munkácsi börtönbe, majd Bécsbe vitték. A cár kérésére 1827-ben szabadult meg a rabságból. Lakatarisz Demeter görög festő ekkor még Bécsben alkotott: személyesen is megismerhette Ypszilantit; megfestette a szabadsághős arcképét (nemzeti viseletben és uralkodóként ábrázolta). Ez Ypszilanti egyetlen olyan arcképe, amely hitelesnek mondható, hiszen a bécsi görögség körében élő szabadságharcos arcvonásait is megörökítette a festőművész. A pest-budai görög diaszpóra körében egyébként sokszorosított lapokon is teij esztették Ypsilanti arcképét: a hetarista felkelés vezérét e lapok fegyverrel a kezében, kibontott zászlóval, a francia forradalmat idéző frígiai piros sapkában, és bizánci kereszttel ábrázolták (ezen arckép az 1970-es évek elején a Budapesti Történeti Múzeumban volt fellelhető). 115

117 καλλιτεχνική μεγαλοφυΐ'α, ζούσε επιπόλαια μα πάντα κομψά ντυμένος και με αρχοντικό πάθος. Δε λογάριαζε τα λεφτά. Τα πούρα τα αγόραζε στο ακριβότερο μαγαζί της Πέστης, ενώ τιμούσε δεόντως τα έξοχα ποτά. Υπήρξε ενδιαφέρουσα και ιδιόρρυθμη φυσιογνωμία της εποχής του. Δεν κατείχε σε καλό βαθμό τα Ουγγρικά έτσι επικοινωνούσε με μίγμα 4-5 γλωσσών. Ετοίμαζε επίσης πινακίδες καταστημάτων σε ρυθμό biedermeier, οι οποίες σχολιάζονταν θετικά από τον τύπο της εποχής. Έργο του ήταν και η πινακίδα στο κατάστημα υφασμάτων των Monaszterly που φέρει τον Αλ. Υψηλάντη. Άλλα γνωστά έργα του στην Πέστη και Βούδα ήταν τα εξής: τέσσερις μορφές μπροστά στο καπνοπωλείο Fuchs (Άγγλοι ταξιδιώτες τα αγόρασαν και τα πήραν μαζί τους), ο Τούρκος αυτοκράτορας στην οδό Váci, η θεά Fortuna στην πλατεία Városház, ο Νομικός στην οδό Úri μπροστά από ένα καπνοπωλείο, σε έναν ρολογά η Venus και η Ουρανία, ο βασιλέας Ματθίας στην πλατεία Kígyó, ο έφιππος βασιλιάς Ματθίας στην οδό Fíatvani, ο βασιλέας των Ελλήνων Όθων στην οδό Nagyhíd. Τα έργα αυτά ήταν αριστουργήματα στο είδος τους. Οι μορφές του ήταν ζωντανές, γεμάτες κίνηση και ενέργεια. Δυστυχώς δεν άντεξαν στις κακοκαιρίες και στο πέρασμα του χρόνου. Ο Δημήτρης Λακατάρης υπήρξε αληθινός αγωνιστής της ελευθερίας: τους τοίχους του περίφημου καφενείου Pilvax γέμισε με τοιχογραφίες που παρίσταναν προοδευτικά πρόσωπα της ουγγρικής ιστορίας, καθώς και στην ουγγρική επανάσταση πήρε ενεργό μέρος. Μετά την παράδοση στο Világos το 1849 καταφεύγει στο Graz. Στα 1850 ο τότε αντιδήμαρχος Πέστης Sándor Ságody σε ταξίδι του στο Graz τον συναντά τυχαία. Ο ζωγράφος Ferenc Ujházy ( ) με προορισμό τη Βενετία περνά από το Graz και συναντιέται με τον Λακατάρη, ο οποίος ζούσε στη φτωχή συνοικία στην άκρη της πόλης, και δημιουργούσε πίνακα της Παναγίας. Πλήρωσαν τα χρέη του και του έδωσαν χρήματα να επιστρέφει στην Πέστη. Μέχρι το θάνατό του ζούσε στην Πέστη. Με κάποια έργα του στη μασχάλη περιόδευε από καφενείο σε καφενείο προσπαθώντας να τα πουλήσει για 8, 10ή 15 φιορίνια. Στη ζωή του εκτελούσε και παραγγελίες εκκλησιών και απόκτησε αρκετά μεγάλο όνομα ανάμεσα στους Έλληνες αγιογράφους. Για το παρεκκλήσι Αγίου Rókus στη λεωφόρο Rákóczi επίσης ετοίμασε εικόνες, που τοποθετήθηκαν στις δύο πλάγιες αγίες τράπεζες ρυθμού empire, αργότερα όμως αντικαταστάθηκαν με έγχρωμα πρότυπα αγάλματα από το εργοστάσιο Mayer του Μονάχου που παρίσταναν την καρδιά του Ιησού. Το πλέον γνωστό και ενδιαφέρον έργο του Λακατάρη που παριστάνει την κόρη Παναγία μαζί με τους γονείς της και τον αρχάγγελο Γαβριήλ με τον κρίνο, βρίσκεται στο διάδρομο προς το παρεκκλήσι Rókus. Στη γηρατειά του με τα κάτασπρα γένια και την πατριαρχική μορφή 116

118 Az 1830-as években már Pesten tevékenykedett: arcképeket festett (pl. Szemere Bertalan portréját; de ismert az Öreg férfi címet viselő alkotása is). Magyar történelmi tárgyú képeket is alkotott. A XIX. század első négy évtizedében kevés volt még a történelmi tárgyú kép. Dobozi Mihály menekülése címet viselő alkotása 1830 körül született: e müve a magyar történelmi festészet kezdetét képviseli. Festménye a nemzettudat erősödését segítette elő. Képe inkább ábrázoló jellegű, művészi kidolgozása pedig rajzos. Ikonosztázokat is alkotott. Sokoldalú művészként festett oltárképeket, görög templomi képeket: alakjai elevenmozgásúak és heroikusak voltak, színezése tüzes, megkapó, ecsetkezelése bátor, mozaikszerű a nagyobb képeknél, míg a kisebbeknél jól részletezett. Széles vállú, köpcös ember volt. Mindig elegánsan élt. Bohém természetű művészegyéniség volt. A megrendelt képet számos alkalommal nem készítette el időre: akkor festett, hajókedvében volt. Megesett, hogy este, hazatérve, a palettán levő olajtartókba egy-egy gyertyát állított, nekifogott a festésnek, és reggelre a megrendelt természetnagyságú alak készen állott. Egy igazi, könnyelmű bohém zseniként élt, ám ezt elegáns, kifogástalan öltözékben, nagyúri passziókkal megáldva tette. Szórta a pénzt: Pesten a Fuchs-féle boltban vette a legdrágább külföldi szivarokat, és a finom italt is igen kedvelte. Érdekes alakja volt a korabeli időknek: különc festőként volt közismert. Magyarul alig tudott, négy-ötféle nyelven is tereferélgetett kortársaival. Cégtáblákat is festett biedermeier stílusban: ezekről a korabeli sajtó mindig pozitív értékítéleteket mondott. Lakatarisz Demeter festőművész készítette a Monaszterly-féle textilbolt cégérét, mely Ypszilanti Sándor herceget ábrázolta. Cégtábláin pompás alakokat formázott: a Fuchs-féle dohány- specialitás-bolt előtt négy remekül festett alakja volt (ezt igazolja, hogy erre járó angol utazók megvették, és magukkal vitték); a Váci utcában Medecznél a Török császár; a Városház téren Csögelnél Fortuna; az Úri utcában egy szivarbolt előtt a Jurátus; egy órásnál Venus, Urania; a Kígyó téren Szilágyi István gombkötőnél Mátyás király; a Hatvani utcában Mátyás király lovon; a Nagyhíd utcában Lapedato szabó címtábláján Ottó görög király képe. Ezen alkotásai is igazi remekművek voltak a maguk nemében. Alakjai éltek, lendületet, energiát sugároztak: sajnálatos, hogy az idő viszontagságainak kitéve sokáig nem maradhattak fenn. Lakatarisz Demeter igazi szabadsághős volt: a reformkorban a magyar történelem haladó vezéralakjainak arcképeivel festette ki a Pilvax kávéház falait. A szabadságharc alatt pedig harcolt az osztrák önkény- 117

119 του υπήρξε ενδιαφέρουσα προσωπικότητα στην καλλιτεχνική ζωή Πέστης. Υποστήριζε τους νεαρούς ζωγράφους, τους ενθάρρυνε με στοργή και (πέρα από ότι τα έβγαζε δύσκολα πέρα) τους παρείχε κάθε βοήθεια. Ήταν άνθρωπος χειρονομιών. Πολλές φορές στα καφενεία δεν ήπιε όλον τον καφέ του και το υπόλοιπο μισό το έδινε σε κάποιον νέο καλλιτέχνη που υποτίθεται ότι δεν είχε τι να φάει. Αποτελεί σημαντικό στοιχείο της καλλιτεχνικής ιστορίας, ότι ήταν ιδιαίτερα καλοί φίλοι με τον νεαρό Miháy Munkácsy (που αργότερα γίνεται ο μεγαλύτερος Ούγγρος ζωγράφος). Το στέκι τους ήταν το καφενείο Cári στην πλατεία József. Μέσω του ηλικιωμένου Λακατάρη διατέθηκε στην αγορά και το πρώτο έργο του Munkácsy. Ο ηλικιωμένος καλλιτέχνης είχε μεγάλη εμπιστοσύνη στο ταλέντο του νεαρού, και τον ενθάρρυνε να στραφεί προς τα Ουγγρικά θέματα. Τον τελευταίο καιρό ζωγράφιζε για έναν έμπορο πινάκων ζωγραφικής έναντι τροφής και στέγασης. Απεβίωσε στις 24 Δεκεμβρίου 1864 στο νοσοκομείο Rókus Βουδαπέστης. Στις αρχές του 20ου αι. δύο ζωγραφιές του βρίσκονταν στη Βιέννη, «Ο Ούνος βασιλιάς Αττίλα προ της Aquilea» και «Ο νεαρός βασιλιάς Ματθίας Κορβίνος». Την εποχή εκείνη διάφορα έργα του απόκτησε το Εθνικό Μουσείο. Ογδόντα χρόνια μετά το θάνατό του πολλά έργα του παίρνουν μέρος σε πλειστηριασμούς. Η ελαιογραφία του «Σαλώμη» το 1942, ενώ ο «Άντρας σε παραδοσιακή αρχοντική στολή» το έτος Μερικοί πίνακές του σήμερα βρίσκονται στη συλλογή της Εθνικής Πινακοθήκης Ουγγαρίας. Károly Sterio ( ) λιθογράφος και ρωπογράφος Το επώνυμο Sterio/Sterju εμφανίστηκε στην ελληνική κοινότητα του Miskolc. Ο Károly Sterio γεννήθηκε το 1821 στο Szászkabánya. Ο πατέρας του ήταν ιδιοκτήτης ορυχείου. Ο νεαρός Károly ζωγραφίζει εικονίσματα για τον ορθόδοξο ναό ήδη από τα 12 του. Ανάμεσα στα σπουδάζει στην ακαδημία Βιέννης. Μετακομίζει στη Μπρατισλάβα και στην Πέστη, όπου γίνεται γνωστός για τις ρωπογραφίες του με ιστορικό θέμα στα Ήταν δημοφιλής προσωπογράφος και ρωπογράφος της εποχής του ρομαντισμού. Η υδατογραφία του με τον στρατηγό και υφυπουργό άμυνας György Klapka είναι περιβόητη. Ζωγράφισε και τον Artúr Görgey, ενώ στα 1849 ετοιμάζει το έργο «Ο αγώνας για τη Βούδα». Οι προσωπογραφίες του έχουν υψηλού επιπέδου απεικόνιση. Κυριότερα έργα του είναι: «Adam Clark» (1850), «Ο έφιππος κόμης István Széchenyi» (1857), το οποίο είναι το πιο γνωστό. Παραδόξως δεν απεικόνισε τον «Άντρα των γεφυρών» (παρατσούκλι του Széchenyi λόγω της ανέγερσης γεφυρών που 118

120 uralom ellen. A szabadságharc után, 1849-ben eltűnt, nyoma veszett. Világos után Grázba menekült. Az 1850-es években Ságody Sándor, Pest város akkori alpolgármestere egy átutazása alkalmával Grazban találkozott a művésszel. Ujházy Ferenc ( ) festőművész egy társával Velencébe szándékozott utazni, és ennek során Grazban felkereste Lakatariszt, aki a város szélén lakott, egy emeletes, alacsony házban, igen szegényes körülmények között. A mester ekkoriban egy Szűz Mária-képet alkotott. Adósságait kifizették, és utazási költséggel látták el, hogy Pestre visszaköltözhessen. Ezután már élete végéig Pesten éldegélt. A hóna alá vett egy-egy képpel házalt kávéházról kávéházra: nyolc-tíz-tizenöt forintért árulgatta alkotásait. Görög templomi képeket is festett: a görög templomfestők között igen jó nevű festőként ismerték kortársai Lakatarisz Demetert. A Rákóczi úti Rókus kápolna számára is festett egy mellékoltárképet. A pesti Szent Rókus kápolnában, a hajó két mellékoltárának empire stílusú építményének felépítménye keretébe (Lakatarisz olajfestményeinek helyére) Jézus szívének a müncheni Mayer-intézetből származó színes sablon szobrait állították. Lakatarisz Demeter legérdekesebb ismert műve, amelyen a leány Szűz Máriát szülei társaságában, és az égből alászálló liliomos Gábor arkangyallal ábrázolta, a Rókus kápolnához vezető folyosóra került. Öreg korában fehér, próféta szakállú, szép patriarkális alakként igazi színfoltot jelentett Pest művészkompániájában. A fiatal festőket támogatta, szeretettel bíztatta őket, és miként csak lehetett (a saját maga nehéz sorsának alakításán túl) igyekezett fiatal kollégáit is megsegíteni. A gesztusok embere is volt: sokszor megtörtént, hogy az általa megrendelt csésze kávénak csak a felét itta meg, a másik felét pedig valamelyik fiatal magyar művésznek adta, aki vélhetően aznap nem igen olthatta volna egyébbel az étvágyát. Kiemelkedően fontos művészettörténeti adalék, hogy a fiatal Munkácsy Mihállyal igen jó barátságban volt: a pesti József téri néhai Carl-kávéház volt a törzshelyük. Az öreg Lakatarisz révén került Munkácsy első képe is a művészeti piacra. Az idős görög festőművész nagyon bízott Munkácsy tehetségében: ő bíztatta leginkább Munkácsyt a magyar témák megfestésére. Utolsó idejében a Két szerecsen utcában egy képkereskedőnek festegetett az ellátása fejében. Lakatarisz Demeter december 24-én hunyt el Pesten (a Rókusbán). A XX. század elején Berlinben volt fellelhető Lakatarisz két műve: az egyik Attila hun királyt ábrázolta Aquilea előtt; a másik Corvin Mátyást 119

121 επιδίωκε - σ.τ.μ.) με ουγγρικές στολές αλλά με δυτικά ρούχα της μόδας. Το έργο παρουσιάζει και την Αλυσιδωτή γέφυρα σύμφωνα με τα σχέδια. Η προσωπογραφία αυτή κυκλοφόρησε σε έγχρωμη λιθογραφία στο βιβλίο «Τα εγχώρια κυνήγια και τα αθλήματα». Οι ρωπογραφίες του είναι γραφικές και θεαματικές. Το έργο του «Γαμήλια πομπή» είναι επίσης πολύ γνωστό στο ευρύ κοινό. Η εθνογραφικής αυθεντικότητας ρωπογραφία παρουσιάζει με δυναμισμό την πομπή της χωρικής νύφης. Το σκιερό προσκήνιο γεμίζουν μικροί μεγάλοι, η κοινότητα του χωριού. Κοντά τους ο έφιππος παράνυμφος, με το βλέμμα του να συγκεντρώνει την προσοχή του θεατή στην άμαξα που μεταφέρει τη νύφη, στην πραγματική πρωταγωνίστρια της εικόνας. Στο φόντο αριστερά υπάρχουν παραδοσιακά χωριάτικα κτήρια, ενώ δεξιά, πάνω από τις άμαξες (οι οποίες σαν να συνέχιζαν τις ελκώσεις του ρέματος του προσκηνίου) ο ορίζοντας απλώνεται στην τεράστια πεδιάδα. Το μόνο εκκλησιαστικό του έργο είναι τα εικονίσματα του τέμπλου στο Σέρβικο ορθόδοξο ναό της Πέστης. Το πρώτο καταστράφηκε με τις πλημμύρες του 1838, και ο Sterio το 1857 ετοίμασε το καινούριο τέμπλο και 48 αγιογραφίες. Γενικά αντιστοιχούν στα βυζαντινά πρότυπα, η απεικόνιση των προσώπων είναι καθαρά Ευρωπαϊκή. Η ιστορία της τέχνης τον εντάσσει στους ρομαντικούς. Το μέγιστο μέρος του έργου του αποτελείται από προσωπογραφίες και ρωπογραφίες. Χαρακτηρίζεται από επιμέλεια στη σχεδίαση, βαθιά γνώση σχεδίου και ζωγραφική εμπειρία. Διάφορα έργα του βρίσκονται στην Εθνική Πινακοθήκη Ουγγαρίας. Ήρωες με ποιητική ψυχή Ο πατριωτισμός των Ελλήνων της Ουγγαρίας του 17ου-19ου αιώνα είναι μια κληρονομιά για την σημερινή ελληνική διασπορά της χώρας που είναι άξιο να διατηρείται στην ιστορική μνήμη. Στις ώρες ανάγκης οι απόγονοι των ελληνικών εμπορικών οικογενειών έπαιρναν μέρος με ηρωισμό στην προστασία της πατρίδας τους, όπως και στην επανάσταση του Αργότερα, ως δραστήριες και αναγνωρισμένες προσωπικότητες είτε της τοπικής είτε της κρατικής δημόσιας ζωής, και ζούσαν ειρηνικά, διαφυλάσσοντας τις αστικές και παραδοσιακές αξίες. Αξιοσημείωτο στοιχείο πολιτιστικής ιστορίας αποτελεί η αναφορά στην ελληνική αρχαιότητα από το τεράστιο ποιητικό πάνθεο που αντλεί από την ουγγρική επανάσταση. Σε ποίημα του ο Ούγγρος ποιητής Sándor Kányádi τίμησε τη μνήμη των Σέκλερ (ουγγρική φυλή Ν.Α. Τρανσυλβανίας) ηρώων που αγωνίστηκαν για τη νίκη της επανάσταση. Αποθεώνοντας την ανδρεία τους, το θάρρος για την αυτοθυσία, αναφέρεται στους 120

122 fiatal korában. Ekkortájt a Nemzeti Múzeumba több műve került (pl. Dobozy Mihály menekülése; egy arckép, mely öreg férfit ábrázol; Sváb Vilmos arcképe). Halála után 80 évvel az aukciókon többször szerepeltek művei: Salóme címet viselő (127x97 cm, vászon) olajfestménye a Magyar Királyi Postatakarékpénztár évi; míg a Férfi díszmagyarban címet viselő (65x55 cm, vászon) olajfestménye pedig a évi aukciós anyagában szerepelt. Néhány képe a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében ma is megtalálható. Sterio Károly ( ) kőrajzoló és életképfestő E családnév (Sterio/Sterju) a miskolci görögök között tűnt fel. Sterio Károly 1821-ben született Szászkabányán. Édesapja bányatulajdonos mérnökember volt. Az ifjú Sterio már 12 éves korában a közeli ortodox templom számára festett képeket között a bécsi képzőművészeti akadémián tanult től Pozsonyban élt, majd Pestre költözött: itt Sterio Károly kőrajzoló és életképfestő művészként a történelmi tárgyú népéletkép festményei révén vált közismertté az es években. A romantika korának kedvelt arc- és életképfestője lett. Igen közismert Sterio Károly vízfestménye Klapka György honvédtábornokról, helyettes hadügyminiszterről. Görgey Artúrról is készített akvarellt ben megfestette Buda megvívása címet viselő alkotását. Arcképei komoly művészi igényűek, jellemábrázolása elmélyült. Főbb művei: Clark Ádám (1850), Gróf Széchenyi István lóháton (1857). Ez a Széchenyi-ábrázolás Sterio legközismertebb alkotása. Meglepő, hogy nem magyar ruhában, hanem a nemzetközi divatnak megfelelő öltözetben festette meg a Hídember -t. Az alkotás a terveknek megfelelően mutatja be az épülő hidat: három pillérrel ábrázolta: ez utóbbi műve színes litográfiában megjelent az ugyanezen esztendőben Pesten kiadott,yl hazai vadászatok és a sport címet viselő könyvben. A kordivatnak megfelelő zsánerképei festőiek, látványosak (Vágtázó csikós 1854., Papagájos hölgy 1860.). E művei köréből a,fakodalm i menet címet viselő szintén szélesebb körben ismert: néprajzi hitelességű zsánerfestménye lendületes kompozícióban mutatja be a falusi menyasszonyt hozó lakodalmi menetet. Az árnyékba boruló előteret a falu közössége, bámészkodó apraja-nagyja tölti ki. Közelükben a násznagy lovas alakja a néző tekintetét a menyasszonyt szállító, robogva elszáguldó négyesfogatra irányítja, hiszen valójában ez a kép igazi főszereplője. A háttérben balról falusi zsúpfödeles házak zárják le a teret, míg jobb felől, a lakodalmas kocsik fölött (melyek mintha az előtérben csordogáló patak 121

123 τριακόσιους Σπαρτιάτες, οι οποίοι - δυόμισι χιλιάδες χρόνια πριν - με την καθοδήγηση του Λεωνίδα αντιμετώπισαν την αριθμητική υπεροχή των περσών, σε έναν επίσης απελπιστικό πόλεμο, αλλά με ακλόνητο ηρωισμό. «Πέθαναν οι Σέκλερ όλοι, με τέτοιο θάρρος όσο οι τριακόσιοι Έλληνες αυτοί στο στενό των Θερμοπυλών.» (Nyergestető του Sándor Kányádi) Οι πράξεις των ελληνο-ούγγρων στρατιωτών στις μάχες της επανάστασης του αποδεικνύουν, ότι το αίμα νερό δε γίνεται. Αυτό ισχύει για τον κάθε λαό ο οποίος διαφυλάσσει θετικά πρότυπα και αξίες, ενώ τιμά την ιστορική αλληλεγγύη του! Παραδόσεις και διαφύλαξη αξιών Οι άνθρωποι ενδιαφέρονται για την ιστορία, διότι φέρει μήνυμα. Η πρώτη ελληνική διασπορά της Ουγγαρίας έχει ιδιαίτερα ενδιαφέρουσα και πολλαπλή ιστορία. Ανάμεσα στον αιώνα παρατηρείται μια συνεχής μετανάστευση Ελλήνων (ήταν κυρίως έμποροι που εγκαταστάθηκαν). Ακούραστοι, με εμμονή και τεράστιο ζήλος δημιούργησαν την οικονομική βάση των ελληνικών κοινοτήτων στην Ουγγαρία. Υπήρξαν ομόψυχοι, επινοητικοί και ανθεκτικοί, ήξεραν ότι μπορούν να εμπιστευτούν ο ένας τον άλλον. Συμμερίζονταν την ίδια μοίρα, πράγμα που αποδεικνύουν οι λεγάμενες ελληνικές εμπορικές «κομπανίες». Το πιο σημαντικό για τον σημερινό άνθρωπο είναι η ίδια η εμπειρία της ομοψυχίας, με κύριο συστατικό την οικογένεια και η ευρύτερη κοινότητα. Τη μητρική τους γλώσσα χρησιμοποιούσαν ως μυστική/εμπορική γλώσσα την οποία μετέδιδαν και στις νεότερες γενιές μέσω των ελληνικών σχολείων που ίδρυαν. Παντρεύονταν ανάμεσά τους έτσι οι απόγονοι έμαθαν το εμπόριο σε διαφόρους τομείς. Πρέπει να τονίσω ιδιαίτερα, ότι πλούταιναν μαζί, και όχι ο ένας εις βάρος του άλλου, καθώς και εμπορεύονταν με κέρδος μόνο των 4%. Η αναλογία χρησιμοποιήθηκε και ως σύμβολο χαραγμένο στους κλειδόλιθους των ελληνικών κτηρίων στην Ουγγαρία. Κατά τη διάρκεια της λεγάμενης εποχής μεταρρυθμίσεων, η έναρξη της οποίας συνέπιπτε με εκείνη της Επανάστασης του 21, την οποία η ουγγρική κοινή γνώμη συμπάθησε ιδιαίτερα, οι Έλληνες ταυτίστηκαν ηθικά με τους Ούγγρους. Διάφοροι Ούγγροι θυσίασαν τη ζωή τους στον αγώνα ενάντια στους Τούρκους(1). Το 19 αιώνα πολλές ελληνικές οικογένειες αλλάζουν τρόπο ζωής. 122

124 kanyargását folytatnák) a tágas szabadságélményű pusztára nyílik ki a látóhatár. Egyetlen egyházi műve a pesti szerb templom ikonosztázának képei. Az eredetit még az 1838-as árvíz tette tönkre: Sterio ben készítette el az új ikonosztázt: 48 képet festett görögkeleti szerb templom számára (35 az ikonosztázra került). A struktúra az ortodox ikonstílusnak megfelelő, de európai jellegű az egyénábrázolása és a mozgalmassága. A művészettörténet a polgári romantika művelői között tartja számon. Életművének nagyobb részét arcképek és népi életképek alkotják. Gondos kivitel, biztos rajztudás, élményszerű festészeti stílus jellemezte. Több képe látható a Magyar Nemzeti Galériában. A hősök költői lelkek A XVII-XIX. századi magyarországi görög családok sarjainak hazafiassága olyan hagyaték a Magyarországon ma élő görög gyökérnek számára, ami méltó a történelmi emlékezetre. Amikor kellett, akkor e görög eredetű kereskedőcsaládok utódai bátor katonákként vettek részt az es hont védő csatákban, hazájuk védelmében; majd pedig azt követően is a helyi vagy országos közélet értékőrző, cselekvő, és elismert személyiségeiként élték békés, hazaszerető és hagyományőrző polgári életüket. De még egy műveltségtörténeti mozzanatot fontos megemlíteni a görög lélekről szólva az es szabadságharc utóéletét jelentő hatalmas költészeti panteonból: Kányádi Sándor a,(nyergestető'" címet viselő (1965-ben írott) versében örök emléket állított a magyar szabadságharc győzelméért harcoló székely hősöknek, akiknek önfeláldozó és rettenthetetlen bátorságát magasztalva annak a háromszáz ókori spártai görög harcosnak a példáját említi, akik két és félezer évvel korábban Termopüle szorosában szálltak szembe szintén egy reménytelen csatában, de rendíthetetlen hősiességgel az óriási perzsa túlerővel szemben. Úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában. (Kányádi Sándor: Nyergestető) 123

125 Από έλληνες έμποροι - κρατώντας την ορθόδοξη θρησκεία - γίνονται Ούγγροι ευγενείς και κτηματίες, με καινούρια νοοτροπία. Η φυσική αφομοίωση επίσης τότε γίνεται πιο έντονη, η αλλαγή στις συνήθειες επιλογής του σχολείου και στους γάμους φέρνουν διαφορετικές φιλικές και οικογενειακές σχέσεις. Στην εποχή των μεταρρυθμίσεων αναπτύσσεται ελληνισμός με ουγγρική ψυχή. Κατά τη διάρκεια της επανάστασης του δεκάδες αξιωματικοί που κατάγονταν από εύπορη ουγγροελληνική οικογένεια αγωνίστηκαν για την ουγγρική ανεξαρτησία. Μετά την καταστολή του αγώνα σχεδόν όλοι τους φυλακίζονται σε κάστρα ή φρούρια για πολλά χρόνια. Ως αποτέλεσμα η Βιέννη άσκησε αρνητική στάση απέναντι στους Έλληνες της Ουγγαρίας, που εκδηλώνεται με την εκτόπισή τους από την εμπορική κυκλοφορία. Το προηγούμενο χριστιανικό, εύλογο κέρδος των 4% των Ελλήνων, το 19 αιώνα - όταν ο άγριος καπιταλισμός αρχίζει να κερδίζει έδαφος στην Ουγγαρία - δεν ήταν πλέον σε θέση να ανταγωνιστεί τον νέου είδους κόσμο του εμπορίου που αναπτυσσόταν την εποχή εκείνη. Το ευρύ φάσμα των αξίων που δημιουργούσαν για αιώνες οι Έλληνες της Ουγγαρίας, παρουσιάστηκε το 2009 στα πλαίσια μιας ξεχωριστής έκθεσης στα Ανάκτορα της Βούδας. Ο Ελληνισμός έχει μια πολλαπλή παρουσία 500 χρόνων στην οικονομική και πολιτισμική ιστορία της Ουγγαρίας από το 15 αιώνα. Διεξήγαγαν εμπόριο με εύλογο κέρδος 4%, και αυτό εξασφάλισε οικονομική επιτυχία στις κοινότητές τους. Στις 2 Απριλίου 2009 εγκαινιάστηκε η έκθεση με τίτλο «Ελληνική Κληρονομιά - ΤΙ Ελληνική Ορθόδοξος Διασπορά στην Ουγγαρία. 17ος- 19ος αιώνας» στο Ιστορικό Μουσείο Βουδαπέστης, η οποία πραγματοποιήθηκε μετά από την πρωτοβουλία, τη συνεργασία, την οικονομική υποστήριξη του εμπόρου Βασιλείου Σταματόπουλου και της Μάρθας Πολιτίδου, καθώς και τις εργασίες διοργάνωσης της «Υπό Ελλήνων Ιδρυθείσας Ουγγρικής Ορθοδόξου Εκκλησιαστικής Κοινότητας», την συμβολή του «Ιδρύματος για τον Ελληνικό Πολιτισμό», και φυσικά την συνεργασία διαφόρων μουσειολόγων. (Με το περιεχόμενο της έκθεσης εκτυπώθηκε θεαματικός κατάλογος). Η «Υπό Ελλήνων Ιδρυθείσα Ουγγρική Ορθόδοξος Κοινότητα» είναι νόμιμη διάδοχος και συνεχίστρια της ελληνικής κοινότητας που δημιουργήθηκε (σύμφωνα με το καταστατικό από τις 9 Νοεμβρίου 1802) στα τέλη του 18ου αιώνα στην Πέστη. Εξαιτίας της δραστηριότητας της για τη διαφύλαξη αξίων και της ιστορικής συνέχειας, στην εκ νέου ενεργοποιημένη κοινότητα στις 13 Δεκεμβρίου 2009 απονεμήθηκε το κρατικό βραβείο «Pro Cultura Minoritatum Hungáriáé».(3) Η βούληση για συνεισφορές ήταν κύριο χαρακτηριστικό τον Ελλή- 124

126 A szabadságharc csatáiban részt vevő görög gyökerű honvédek tettei azt bizonyítják, hogy bizony a vér sosem válik vízzé. Ez pedig igaz minden, jó hagyományát értékőrző és történelmi sorsközösségét méltó módon megélő nemzetre. Értékőrzés és hagyomány Az embereket izgatja a történelem: a történelemnek ugyanis üzenete van. Az első magyarországi görög diaszpórának különösen érdekes és sokrétű a története: a XV-XIX. században folyamatosan érkeztek az őket befogadó Magyarországra (jellemzően kereskedők voltak, akik nagyrészt letelepedtek). Kitartással, hatalmas szorgalommal és fáradalmakat nem ismerve megteremtették magyarországi görög közösségeik gazdasági alapjait. Összetartóak voltak: tudták, hogy számíthatnak egymásra, edzettek és leleményesek voltak. Sorsközösségben éltek: ennek legjobb kifejezői voltak a görög kompániák, a görög kereskedőtársulatok. Ha van valami, ami ma embere számára a legfontosabb, az éppen ez az összetartás élménye, ezért fontos a család és a tágabb közösség is. Titoknyelvként, üzleti nyelvként használták görög anyanyelvűket, melyet (a családi körön kívül) az általuk létrehozott görög iskolákban az ifjak is megtanulhatták. Egymás között házasodtak, és ifjú rokonaik (a kölcsönösség jegyében) a nagycsalád több üzletében tanulhatták meg a kereskedelem fortélyait. De azt emelném ki igazán, hogy együtt gazdagodtak, és nem egymás ellenében. E tekintetben fontos kiemelni, hogy 4%-os üzleti haszonnal kereskedtek: ez a magyarországi városok ma is álló görög házainak zárókövén sokszor jelképként ma is látható. Érzelmi azonosulás ment végbe a magyarsággal a reformkor idején, aminek kezdete éppen egybeesett a görög szabadságharccal, amivel a magyar közvélemény erősen rokonszenvezett: több magyar áldozta életét korábban a görög hadszíntereken a törökökkel szembeni szabadságküzdelemben. (1) A XIX. században életmódváltás következett be számos magyarországi görög családnál: görög kereskedőkből (ortodox hitüket megtartó) magyar nemesekké lettek, így a földbirtokosi életmód új mentalitást eredményezett. A természetes beolvadás is ekkor vált komolyabb méretűvé: az iskolaválasztási és a házasodási szokások megváltozása új baráti és rokoni kapcsolatokhoz vezetett. Magyar szívű görögség alakult ki a reformkorban: ben a magyarországi görög vagyonos családok sarjai közül több tucat tiszt vett részt a magyar honvédseregben a magyar szabadság győzelméért; és 1849 után szinte mindannyian több év várfogságra ítéltettek. Ennek követ- 125

127 νων του 19ou αιώνα. Οι οικογένειες Σινά, Δουκά, Nákó, Hatsimihail, Takiadzisz/Takácsy έλαβαν σημαντικό ρόλο στην ανέγερση της γέφυρας Lánchíd (Αλυσιδωτή), της Ουγγρικής Ακαδημίας Επιστημών και της στρατιωτικής σχολής Ludovika (σύμβολο πατριωτισμού), καθώς και στην ίδρυση της Εταιρίας Ατμοπλοΐας Δούναβη. Οι συνεισφορές και το μεγάλο πλούτος των Σινά αποτέλεσαν την πραγματοποίηση μονίμων ιδρυμάτων στην Ουγγαρία και στην Ελλάδα επίσης. Τα εκθέματα σχετικά με τους Σινά έχουν ξεχωριστή θέση στην έκθεση διότι είναι η πλέον διάσημη οικογένεια.(4) Η φυσική αφομοίωση χαρακτηρίζει τις ελληνικές οικογένειες το 19 αιώνα. Στη διάρκεια του ψηφίσματος του νομοσχεδίου 1868-ΙΧ οι ελληνορθόδοξες κοινότητες της Πέστης, Szentes και Kecskemét υποβάλλουν δήλωση στην οποία τονίζουν την ουγγρική τους ταυτότητα, παράδειγμα εκδήλωσης της συνείδησης «hungarus». Εκτός από τους ελληνικής καταγωγής Ούγγρους πολίτες και διάφορες άλλες εθνικές και θρησκευτικές ομάδες είχαν ουγγρική συνείδηση. Το φαινόμενο ωστόσο μας ξαφνιάζει μόνο με την πρώτη ματιά, διότι η αλλαγή της σκέψης, πολιτισμού και νοοτροπίας οφείλεται στην φυσική - και ολοένα εθνική - αφομοίωσή τους στη φεουδαρχική και αργότερα στην αστική κοινωνία της Ουγγαρίας. Σε όλη τη διάρκεια της 2ης χιλιετίας οι Ούγγροι πάντα ήταν πρόθυμοι να δεχτούν τον κάθε μετανάστη που αναζητούσε νέα πατρίδα. Οι Έ λ ληνες της πρώτης διασποράς αποτελούν χαρακτηριστικό παράδειγμα για αυτό. Έγιναν Ούγγροι πατριώτες και έλαβαν μέρος στον κάθε αγώνα για την ουγγρική ελευθερία από τον γαλλικό πόλεμο, τις εξεγέρσεις των ευγενών μέχρι και σε κάθε επαναστατική κίνηση ενάντια των Αψβούργων μοναρχών, καθώς και στη διαμόρφωση της μετέπειτα αστικής κοινωνίας. Η ακμή της πρώτης διασποράς ήταν τον 18 αιώνα, και οι απόγονοι τους κατά τον 20 διαφύλασσαν έντονα τις ελληνικές ρίζες τους μέσω τις οικογενειακής μνήμης, και επιπλέον, μερικές οικογένειες κατάφεραν να κρατήσουν την ορθόδοξη θρησκεία του μέχρι και στις μέρες μας. Η πρώτη διασπορά έπαψε να υπάρχει ως κοινότητα μέχρι το 1945, οι απόγονοι της όμως εξακολουθούν να υπάρχουν και δίπλα στην ουγγρική τους ταυτότητα φυλάσσουν και την μνήμη των Ελλήνων προγόνων τους. Στα μέσα του 20ού αιώνα χιλιάδες Έλληνες βρήκαν νέα πατρίδα και ευκαιρία για μια καινούρια αρχή στην Ουγγαρία: η δεύτερη διασπορά λόγω του ελληνικού εμφυλίου κατέφτασε γύρω στο 1948 στη πάντα φιλόξενη χώρα.(5) Η πολιτική στάση της Ουγγαρίας σχετικά με τον εμφύλιο οδήγησαν στην ανθρωπιστική αυτή πράξη (το επίθετο αυτό δικαιολογείται επειδή το κυριότερο μέρος των προσφύγων που κατέφτασαν στην ασφαλή χώρα 126

128 kezménye Bécs negatív hozzáállása lett a magyarországi görögökhöz, melynek (többek között) következménye lett a kereskedelmi vérkeringésből való kiszorításuk. A korábbi 4%-os, keresztény, tisztes görög kereskedelmi haszonkulcs a 19. századi vadkapitalizmus magyarországi térhódítása időszakában már nem tudott versenyképes lenni az ekkoriban kialakuló új típusú üzleti világgal szemben. A magyarországi görögség több évszázados értékteremtő voltát ékesen mutatta be 2009-ben egy különleges tárlat a Budai Várban. A görögség a XV. század közepét követő öt évszázadon át (egy adott korszakban is csak többnyire pár ezres létszáma ellenére) sokrétű és értékteremtő módon volt jelen Magyarország gazdaság- és művelődéstörténetében. 4%-os tisztességes haszonnal végezték kereskedelmi tevékenységüket; és ez közösségi gazdasági sikert eredményezett a magyarországi görögség számára. Görög örökség. A görög ortodox diaszpóra Magyarországon a XVII-XIX. században. címmel a Budapesti Történeti Múzeumban április 2-án kiállítás nyílt meg az első magyarországi görög diaszpóra gazdaság- és szellemtörténeti teljesítményét rendkívül széles spektrumban érzékelteti (július 5-ig látható ez az egyedülálló időszaki kiállítás). Egy immár sok év óta Magyarországon működő görög kereskedő, Vasileios Stamatopoulos és Politidou Márta együttműködése, gyűjtőkedve, anyagi áldozatvállalása, és nemzetközi kezdeményezése után; a Budapesti Görög Alapítású Magyar Ortodox Egyházközség szervezői tevékenysége; valamint Görög Kultúráért Alapítvány segítő közreműködése eredményeként; és természetesen számos muzeológus szakértői munkájával valósult meg e tárlat (melyről igen látványos katalógus is készült).(2) A Budapesti Görög Alapítású Magyar Ortodox Egyházközség törvényes örököse és folytatója a XVIII. század végén létrejött pesti görög egyházközségnek (az november 9-én kelt ^la p ító Okirat tanúsítja ezt): a történelmi folyamatosság és az értékőrzés jegyében végzett tevékenysége révén december 13-án Pro Cultura Minoritatum Hungáriáé díjban részesült a reaktivált egyházközség.(3) A adományozó kedv a reformkori görögök egyik legfőbb jellemzője volt: a Sina-, Duka-, Nákó-, Hatsimihail-, Takiadzisz/Takácsy-családok jelentős szerepet vállaltak a Lánchíd, az Magyar Tudományos Akadémia, a hazafiságot megtestesítő Ludovika, valamint a közlekedésfejlesztést célzó Duna Gőzhajózási Társaság létrejöttében. A görög Sina-család gazdagsága és adományozó kedve Magyarországon és Görögországban egyaránt maradandó intézmények létrejöttét eredményezték. Kiemelt szerepe van a Sina-családot érintő kiállítási tárgyaknak, hiszen az emberek e családot ism erik.(4) 127

129 ήταν παιδιά κάτω των 14 ετών). Τα τελευταία χρόνια όλο και αυξάνεται ο αριθμός εκείνων των Ελλήνων της δεύτερης διασποράς που στρέφουν το ενδιαφέρον τους προς την πολιτιστική και κοινωνική κληρονομιά του ελληνισμού του 17-19ου αιώνα.(6) Το πατριωτικό αίσθημα των ελληνικών οικογενειών Ουγγαρίας του 17-19ου αιώνα αποτελεί κληρονομιά άξια προς διατήρηση για τον Ελληνισμό του σήμερα. Σε ώρες ανάγκης οι απόγονοι των ελλήνων εμπόρων πήραν ενεργά μέρος στις μάχες της καινούριας πατρίδας τους, όπως και στην επανάσταση του Αργότερα, ως δραστήριες και αναγνωρισμένες προσωπικότητες είτε της τοπικής είτε της κρατικής δημόσιας ζωής, και ζούσαν ειρηνικά, διαφυλάσσοντας τις αστικές και παραδοσιακές αξίες.(7) Τα παραπάνω στοιχεία μαρτυρούν την χιλιόχρονη φιλοξενία των Ούγγρων, καθώς και αποδεικνύουν ότι στις μέρες μας η πνευματική ένωση της πρώτης και της δεύτερης ελληνικής διασποράς είναι πλέον πραγματικότητα. Οι κοινές ρίζες και οι παρόμοιες εξελίξεις ιστορικών γεγονότων αποτελούν σημαντικά «κιγκλιδώματα» στην αναγνώριση, εκτίμηση και αποδοχή της ευθύνης του ιστορικού παρελθόντος και των αξιών.(8) 128

130 A magyarországi görögök 19. századi utódaira már a természetes beolvadás volt jellemző. Az évi IX. törvénycikk tárgyalásakor a pesti, szentesi és kecskeméti görög eredetű ortodox vallásúak az országgyűléshez benyújtott petíciójukban hangoztatták magyarságukat: a korábbi évszázadok hungarus tudatához hasonló felfogásjelenség ékes példája ez a XIX. század második felében. Az önmagukat magyarként meghatározó magyar szívű görögök más anyanyelvű és eredetű, sőt vallású társadalmi csoportok önmeghatározása csak első pillantásra tűnhet érdekesnek vagy meglepőnek. Nem volt a hungarus-tudat ritka jelenség a mentalitásukban, gondolkodásukban és kultúrájukban egyre inkább magyar tudatúvá váló, a magyar feudális nemesi vagy később a polgári társadalomba etnikailag is egyre inkább beolvadó családok körében. A magyarság befogadó lelkülettel adott mindig otthont a hazát kereső betelepülőknek a Kárpát-medencében a Kr. utáni II. évezred egész folyamán is. Az első diaszpóra görögsége kiváló példa erre: jó magyarrá váltak ezek a görögök: részt vettek magyar hazánk védelmében a francia háborúk idején, a nemesi felkelések során, és később pedig minden Habsburg-ellenes szabadságküzdelmünkben, és ezt követő polgári világunk eredményes megteremtésében. Az első diaszpóra fénykora a XVIII. század volt: leszármazottaik a XX. század első felében még őrizték őseik eredettudatát, hiszen a nagycsaládi emlékezés révén kötődtek őseikhez; sőt, néhány család napjainkig megőrizte ortodox vallását. Magyarországi első diaszpórás görög közösség 1945-re már nem létezett, de léteznek ma is e görög gyökerű családok leszármazottai, akik magyarságuk mellett őrzik görög elődeik emlékét. A XX. század közepétől a görögség több ezer tagja lelt ismét menedéket, új hazát, új életlehetőséget Magyarországon. E második diaszpóra 1948 áprilisától kezdve több éven át, a polgárháború miatt érkezett a vendégbarátságáról egész történelme során nagyszerű tanúbizonyságát adó Magyarországra. (5) A görög polgárháborúval kapcsolatos politikai okok vezettek oda, hogy erre a humanitárius indíttatású befogadásra sor került (ez utóbbi minősítést azért is indokolt megtenni, mert nagyrészt 14 év alatti görög gyermek került ekkor a biztonságot jelentő magyar területre). Az utóbbi években gyarapodott azon második diaszpórás görögök száma, akik egyre inkább érdeklődéssel tekintenek az egykor Magyarországon élt első diaszpóra XVII-XIX. századi görögségének értékteremtő, műveltségbeli szerepére.(6) A XVII-XIX. századi magyarországi görög családok sarjainak hazafiassága olyan hagyaték a Magyarországon ma élő görög gyökérnek 129

131

132 számára, ami méltó a történelmi emlékezetre. Amikor kellett, akkor e görög eredetű kereskedőcsaládok utódai bátor katonákként vettek részt az es hont védő csatákban, hazájuk védelmében; majd pedig azt követően is a helyi vagy országos közélet értékőrző, cselekvő, és elismert személyiségeiként élték békés, hazaszerető és hagyományőrző polgári életüket. ^ A fenti adatok méltón igazolja a magyarság évezredes befogadó voltát; és jól mutatják, hogy mára létrejött az első és második görög diaszpóra szellemi egymásra találása: közös gyökerük a történelem sodrása, melyben fontos kapaszkodót ad a történelmi múlt és a hagyományok megismerése, tisztelete és felvállalása. (8> 131

133 ΒΙΒΛΙΟΓΡΑΦΙΑ - ΠΗΓΕΣ Πρόλογος (1) Szabó, Kálmán: Újgörög irodalom a felszabadulás előtti Magyarországon. In.: Filológiai Közlöny σελ. 458, Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén és magyar mozaikok a reneszánsz hajnalán, avagy az ókori görögök szellemi hagyatékának újrateremtése Európában. In.: Agora. Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, τεύχος 6-7; Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 10 (2) Makay, Miklós: Ökumenikus kiskáté. Bp., σελ. 10. (3) Sonnevend, Péter: A tokaji görög kereskedelmi társaság belső rendje és 1801-ben elrendelt feloszlatása. In.: Kisebbségkutatás / σελ. 400; Kerekes, György: A kassai kereskedők életéből hamadfél század Bp., σελ. 87 (4) Komáromy, József: Adatok Miskolc XVII-XVIII. századi kereskedelmi viszonyaihoz. In.: HÓM Évkönyve VII σελ. 364 (5) Sasvári, László: Görög kereskedők Tokajban. In.: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiségek néprajzából. 4. Επιμέλεια: Eperjessy, Ernő. Bp., σελ. 149 (6) Dr. Diószegi, György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros. περιοδικό Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 28 (7) Dr. Diószegi, György Diószegi, Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros. περιοδικό Ελληνικού- Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 10 (8) Dr. Diószegi, György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a X V II- XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus σελ. 41 (9) Petri, Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a XVI1-XIX. századi Magyarországon. In.: Századok σελ. 93 (10) Petri, Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a XVII-XIX. századi Magyarországon. In.: Századok , σελ. 101 (11) Surányi, Miklós: Egyedül vagyunk. Bp., τομ. II, σελ. 61 (12) Szendrei, János: Miskolc város története és egyetemes helyirata. τομ. I-IV, Miskolc, σελ

134 Forrásjegyzék Előszó (1) Szabó Kálmán: Újgörög irodalom a felszabadulás előtti Magyarországon. In.: Filológiai Közlöny o., Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén és magyar mozaikok a reneszánsz hajnalán, avagy az ókori görögök szellemi hagyatékának újrateremtése Európában. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin szám 6.; Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arckép vázlatához. In.: Istros. Görög Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. (2) Makay Miklós: Ökumenikus kiskáté. Bp., o. (3) Sonnevend Péter: A tokaji görög kereskedelmi társaság belső rendje és 1801-ben elrendelt feloszlatása. In.: Kisebbségkutatás / o.; Kerekes György: A kassai kereskedők életéből hamadfél század Bp., o. (4) Komáromy József: Adatok Mrékoic XVII-XVIII. századi kereskedelmi viszonyaihoz. In.: HÓM Évkönyve VII o. (5) Sasvári László: Görög kereskedők Tokajban. In.: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiségek néprajzából. 4. Sorozatszerkesztő Eperjessy Ernő. Bp., o. (6) Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-M agyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. (7) Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. (8) Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII- XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus 41. o. (9) Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a XVII-XIX. századi Magyarországon. In.: Századok o. (10) Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a XVII-XIX. századi Magyarországon. In.: Századok , 101. o. (11) Surányi Miklós: Egyedül vagyunk. Bp., II. kötet 61. o. (12) Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata. I- IV. kötet. Miskolc, o. 133

135 (13) Dr. Diószegi, György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczikorszakban In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 31 (14) Diószegi, Krisztina: AXVII-XIX. századi hegyaljai görögök élete, avagy egy tarcali konferencián elhangzott történelmi előadás ismertetése. In.: Agora, Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, 2008 január-február σελ (η διάλεξη του δρ. György Antal Diószegi στο συμπόσιο στη μνήμη του Iván Balassa ) Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, τομ. II, Pest, σελ. 18.; Dongó, Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben. In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. Sátoraljaújhely, σελ ; Dongó, Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben. Sátoraljaújhely σελ. 6-7 (15) Diószegi, György Antal: Adatok a hegyaljai görögség és ezen belül a tokaji Karácsony/Karátsonyi-család történetéhez. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok, τομ. III, Επιμέλεια: János Bencsik. Tokaj, σελ ; Diószegi, György Antal: A görögkeleti Charis/Szerviczky-család. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok, τομ. III. Επιμέλεια: Bencsik János. Tokaj, σελ ; Dr. Diószegi, György Antal: Kirándulás a tokaji görögök nyomában. In.: Agora, Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, 2008 januárfebruár σελ (στην Ουγγρική), σελ (στην Ελληνική) (16) Földi, Pál: Különleges alakulatok a magyar hadszervezetben. Debrecen, σελ. 194; Berkó, István - Gyalókay - Pilch, Jenő - Markó, Árpád: A magyar katona vitézségének ezer éve. τομ. I II Bp., σελ ; Füves, Ödön: Az évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok σελ (17) Gerevich, László: Budapest története, τομ. III, Bp., σελ. 401; Füves, Ödön: Az évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok σελ. 109 (18) Budapesti Történeti Múzeum I. emeleti kiállítása. Budapest az újkorban. Történelmi pillanatok egy nagyváros életéből. (19) Győrffy, Miklós: Madách kiadatlan levelei. In.: Irodalomtörténet σελ. 70,71 (20) Iványosi-Szabó, Tibor - Bánkiné Molnár, Erzsébet: A mai Bács- Kiskun Megye az es magyar forradalom és szabadságharc idején. Kecskemét, σελ

136 (13) Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. (14) Diószegi Krisztina: A XVII-XIX. századi hegyaljai görögök élete, avagy egy tarcali konferencián elhangzott történelmi előadás ismertetése. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin január-február o. (Dr. Diószegi György Antal előadása elhangzott október 12-én a Balassa Iván emlékére rendezett tudományos konferencián.) Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. II. kötet Pest, o.; Dongó Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben. In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. Sátoraljaújhely, o.; Dongó Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben. Sátoraljaújhely o. (15) Diószegi György Antal: Adatok a hegyaljai görögség és ezen belül a tokaji Karácsony/Karátsonyi-család történetéhez. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok. III. kötet. Szerkesztette Bencsik János. Tokaj, o.; Diószegi György Antal: A görögkeleti Charis/- Szerviczky-család. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok. III. kötet. Szerkesztette Bencsik János. Tokaj, o.; Dr. Diószegi György Antal: Kirándulás a tokaji görögök nyomában. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin január-február o. (magyarul), o. (görögül) (16) Földi Pál: Különleges alakulatok a magyar hadszervezetben. Debrecen, o.; Berkó István - Gyalókay - Pilch Jenő - Markó Árpád: A magyar katona vitézségének ezer éve. I II. kötet Bp., o.; Füves Ödön: Az évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok o. (17) Gerevich László: Budapest története. III. kötet. Bp., o.; Füves Ödön: Az évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok o. (18) Budapesti Történeti Múzeum I. emeleti kiállítása. Budapest az újkorban. Történelmi pillanatok egy nagyváros életéből. (19) Győrffy Miklós: Madách kiadatlan levelei. In.: Irodalomtörténet , (20) Iványosi-Szabó Tibor - Bánkiné Molnár Erzsébet: A mai Bács- Kiskun Megye az es magyar forradalom és szabadságharc idején. Kecskemét, o. 135

137 Τα υπόλοιπα είναι διαλέξεις του δρ. György Antal Diószegi: (21) görög eredetű nemes Charis/Szerviczky-család főbb tagjainak tevékenysége a XVII XIX. században στη συνδιάσκεψη της Ουγγρικής Γενεαλογικής Εταιρίας στη Βουδαπέστη στις 28 Φεβρουάριου (22) Στα εγκαίνια της σειράς εκδηλώσεων προς τιμή της όοχρονης παρουσίας της δεύτερης ελληνικής διασποράς στην Ουγγαρία. Διάλεξη με τίτλο Görög eredetű családok sarjai az es dicsőséges magyar szabadságharcban' στη συνδιάσκεψη του Γυναικείου Συλόγου «Καρυάτιδες» στις 4 Απριλίου. Διάλεξη με τίτλο,ylz első görög diaszpóra Magyarországon στις 6 Απριλίου στο Ιστορικό Μουσείο Βουδαπέστης. Διάλεξη στα εγκαίνιαφωτογραφικής έηθεσης στις 10 Ιουλίου (Βουλγαρικό Κέντρο Πολιτισμού Βουδαπέστης, οδόςυágóhíd 62). (23) Διάλεξη με τίτλο A hegyaljai görögök kereskedelmi tevékenységének főbb jellemzői a XVII-XVIII. században (családi és helytörténeti adatokkal való összefüggés jegyében) στο συνέδριο της Ουγγρικής Γενεαλογικής Εταιρίας στη Abaújdevecser-Encs στις 17 Μάί'ου (24) Διάλεξη με τίτλο Adalékok a Rákóczi-kor gazdaságtörténetéhez, avagy a felső-magyarországi görögök kereskedelmi tevékenységének jellemzői között στις 23 Μάίου στο Tarpa-Vaja. (25) Spiró, György: Petőfi sajtóesküdtszéki tagságáról. In.: Irodalomtörténeti Közlemények. 68/1964. σελ (26) Ιστορικό Μουσείο Βουδαπέστης, έκθεση 1ου ορόφου I. «Η Βουδαπέστη στη νέα Εποχή. (27) Töredékek tíz éves emigrationalis élményeimből, του Dancs, Lajos, ταγματάρχης του Nagyszőllős. Εκδ: Székely Simon,1890. (28) Iratok az i emigráció történetéhez. A Kossuth-emigráció Törökországban. Επιμέλεια: Hajnal István, τομ. I, Bp., σελ. 680 Kiss, Pál ( ) στρατηγός MÓL E228 Magyar Kamara archívuma, Libri Armalium τομ. 9, σελ. 24, αρ: lk l315. Illésy, János - Pettkó, Béla: A királyi könyvek Bp (reprint) Bp., σελ. 109 Nagy, Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, τομ. VI, Pest, σελ Dr. Herpay, Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében. Debrecen, σελ

138 A további hivatkozások dr. Diószegi György Antal 2008-ban megtartott alábbi előadásain, beszédeiben elhangzott gondolatok: (21),yl görög eredetű nemes Charis/Szerviczky-család főbb tagjainak tevékenysége a XVII-XIX. században címmel február 28-án Budapesten, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság ülésén; (22) A 60 éves a második magyar görög diaszpóra 1948 Kulturális rendezvénysorozat Budapesten a görög menekültek Magyarországra érkezésének 60. évfordulója alkalmából címet viselő, a Fővárosi Görög Önkormányzat és a Görög Kultúráért Alapítvány szervezésében megtartott ünnepségsorozat nyitóeseményeként, március 15-én a Fiumei úti sirkertben tartott megemlékező sétaelőadás során az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseit ismertetése; Görög eredetű családok sarjai az es dicsőséges magyar szabadságharcban címet viselő előadása elhangzott a Kariatidák Görög-Magyar Nők Kulturális Egyesülete április 4-én megtartott egyesületi ülésén (a Pireus étterem tavernájában);,yíz első görög diaszpóra Magyarországon címen viselő előadásra április 6-án a Néprajzi Múzeumban került sor, a Görögország arcai címet viselő rendezvénysorozat keretében; fotókiállítás a görög diaszpóra 60. évfordulójára rendezett kulturális rendezvénysorozat képeiből tartott kiállítás megnyitóbeszédében június 10-én (Bolgár Művelődési Központ, IX. kerület Vágóhíd u. 62.). (23) f hegyaljai görögök kereskedelmi tevékenységének főbb jellemzői a XVII-XVIII. században (családi és helytörténeti adatokkal való összefüggés jegyében) cím alatt május 17-én az Abaújdevecser-Encs és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság szervezésében, Csorna József 160. születésnapja alkalmából megrendezésre kerülő f történelem segédtudományai Európában határok nélkül címet viselő nemzetközi tudományos konferencia keretében; (24) Adalékok a Rákóczi-kor gazdaságtörténetéhez, avagy a fe ls ő - magyarországi görögök kereskedelmi tevékenységének jellemzői között címmel május 23-án Vaján f s z e Tamás halálának 300. évfordulójára rendezett tudományos ülésszak 2. napján tartott rendezvényén (Tarpa-Vaja). (25) Spiró György: Petőfi sajtóesküdtszéki tagságáról. In.: Irodalomtörténeti Közlemények. 68/ o. (26) Magyar Történeti Múzeum I. emeleti kiállítása. Budapest az újkorban. Történelmi pillanatok egy nagyváros életéből. (27) Töredékek tíz éves emigrationalis élményeimből. írta Dancs Lajos nyug. m. k. honvéd-őrnagy, 1848/49-iki honvéd-kapitány. Nagyszőllős. Székely Simon kiadása

139 Dr. Vadász, István: Kiss Pál Múzeum (Tiszafüred) október Hónap műtárgya sorozat: Kiss Pál tábornok portréi. Nemeskürty, István: Kik érted haltak, szent világszabadság! Debrecen, σελ. 174, 276, 277, 361 Bona, Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., σελ. 15, 91, 167 Gracza, György: Az iki magyar szabadságharc története, τομ. II, B p, σελ A szabadságharc és forradalom története. B p, σελ. 83, 143, 187,218, 301,337, 408, 409 Perczel, Miklós: Naplóm az emigrációból. (3 μέρος) Jegyzetek. 6. Tankönyvkiadó, Budapest, Pálkovács, István: A Gyertyámos-i 1848-as honvéd emlékmű. In.: Útjelző. 2 έτος, τεύχος 5. Gracza, György: Az iki magyar szabadságharc története, τομ. III, B p, σελ. 112 Gracza, György: Az iki magyar szabadságharc története, τομ. IV, B p, σελ. 634, 646, 679, 750 Csikány, Tamás: A cibakházi híd A cibakházi hídért 1849 januármárciusában folytatott harcok katonai irataiból. Budapest, Závodszky, Géza: Szabadság csillaga. Magyar történet h. é. n. σελ. 102, 103,115 Szénássy, Zoltán: A szabadságharc lengyel hőse Jozef Wysocki (Podolia, , Párizs) In.: Szénássy, Zoltán: Komáromi krónikás. Komárom, σελ. 35 Józef Wysocki a magyarországi hadjáratban Tájékoztató anyag az,jsaszegi magyar-lengyel történelmi napok alkalmából. Kiadó Lengyel Kultúra, Dr. Székely, András Bertalan: Népben, nemzetben. Pomáz, σελ. 132 (Διάλεξη,JKözös múlt, közös jövő στα 158 χρόνια της μάχης του Hegyes.) Dr. Csikány, Tamás: Várharcok az 1848/49-es magyar szabadságharcban. In.: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények A forradalom és szabadságharc levelestára. Επιμέλεια:, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel, Eszter, τομ. IV, B p, σελ Szinnyei, József: Komárom ben. B p, σελ , 331 Gracza, György: Az iki magyar szabadságharc története, τομ. V, B p, σελ Urbán, Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán B p, σελ. 314, 339, 342, 403, (Κατάλογος,Jíonvéd törzs- és főtisztek névsora υπ. αρ. 2380, σελ. 90. Közlöny) 138

140 (28) Iratok az i emigráció történetéhez. A Kossuth-emigráció Törökországban. Szerkesztette és a történeti bevezető tanulmányt írta Hajnal István. I. kötet. Bp., o. Kiss Pál ( ) honvédtábornok MÓL E228 Magyar Kamara archívuma, Libri Armalium 9. kötet 24. o., sorszám: l k l 315. Illésy János - Pettkó Béla: A királyi könyvek Bp (reprint) Bp., o. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. kötet. Pest, o. Dr. Herpay Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében. Debrecen, Dr. Vadász István: Kiss Pál M úzeum (Tiszafüred) október Hónap műtárgya sorozat: Kiss Pál tábornok portréi. Nemeskürty István: ,JCik érted haltak, szent világszabadság! Debrecen, , 276., 277., 361. o. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., , 91., 167. o. Gracza György: Az iki magyar szabadságharc története. II. kötet. B p, o A szabadságharc és forradalom története. B p, , 143, 1 8 7,2 1 8, 301, 337, 408, Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. (3. rész) Jegyzetek. 6. Tankönyvkiadó, Budapest, Pálkovács István: A Gyertyámos-i 1848-as honvéd emlékmű. In.: Útjelző. II. évfolyam 5. szám 2002 június Gracza György: Az iki magyar szabadságharc története. III. kötet. B p, o. Gracza György: Az iki magyar szabadságharc története. IV. kötet. B p, , 646, 679, 750. o. Csikány Tamás: A cibakházi híd A cibakházi hídért januármárciusában folytatott harcok katonai irataiból. Budapest, Závodszky Géza: Szabadság csillaga. Magyar történet h. é. n. 102, 103, 115. o. Szénássy Zoltán: A szabadságharc lengyel hőse Jozef Wysocki (Podolia, , Párizs) In.: Szénássy Zoltán: Komáromi krónikás. Komárom, o. Józef Wysocki a magyarországi hadjáratban Tájékoztató anyag az,jsaszegi magyar-lengyel történelmi napok alkalmából. Kiadó Lengyel Kultúra,

141 Dr. Tragor, Ignác: Vác története ben. Vác, σβλ. 116, 134, 138 Hegyesi, Márton: Az iki harmadik honvédzászlóalj története. Bp., σελ. 15, 49, 61, 74, 132, 143, 153 Hegyesi, Márton: Bihar vármegye ben. Debrecen, σελ. 54, 62, 70 Fényes, Elek: Magyarország geographiai szótára, τομ. II, Pest, σελ. 28 Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 3. Debrecen, σελ Dr. Sasvári, László - Dr. Diószegi, György Antal: Görög templom, Görög utca..., avagy görög jelenlét a XVIII-XIX. századi Vác polgárvilágában. In.: Váci polgár. 15 έτος, τεύχος 2, σελ Dr. Diószegi, György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, júniusi szám σελ Dr. Diószegi, György Antal: Budavári kiállítás a hajdani magyarországi görögök emlékére. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 4. Debrecen, σελ Διάλεξη,JDr. Diószegi György: Magyar nemességet szerzett görögök és címerük Dr. Diószegi, György Antal: Kirándulás a hajdani váci görögök nyomában. A 200 évvel ezelőtt született Argenti Döme váci görög orvosdoktor emlékére. In.: Ellinizmos, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, októberi szám, σελ Dr. Diószegi, György Diószegi, Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arckép vázlatához. In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού-Κυπριακού- Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 12 Argenti, Döme ( ) γιατρός, εθνοφύλακας Kerekes, György: A kassai kereskedők életéből harmadfél század Bp., σελ. 92 Karlovszky, Endre: Magyarország kereskedelmi viszonyai 1755-ben. Gróf Haugwitz és Procop egykorú jelentése nyomán. In.: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle σελ. 231 Karcsú, Antal Arzén: Vác város története, τομ. VII, Vác, σελ

142 Dr. Székely András Bertalan: Népben, nemzetben. Pomáz, o. (A szerző Közös múlt, közös jövő címet viselő emlékbeszéde július 14-én elhangzott a közép-bácskai Kishegyes temetőjének szabadságharcos emlékművénél a hegyesi csata 158. évfordulós megemlékezésén.) Dr. Csikány Tamás: Várharcok az 1848/49-es magyar szabadságharcban. In.: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények I. A forradalom és szabadságharc levelestára. Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Eszter. IV. kötet. Bp., o. Szinnyei József: Komárom ben. Bp., , 331. o. Gracza György: Az iki magyar szabadságharc története. V. kötet. Bp., o. Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán Bp., , 339., 342., 403. o. ( Honvéd törzs- és főtisztek névsora listáján; őrnagyi kinevezése nádori rendeletének száma: 2380., 90. Közlöny) Dr. Tragor Ignác: Vác története ben. Vác, , 134., 138. o. Hegyesi Márton: Az iki harmadik honvédzászlóalj története. Bp., , 49., 61., 74., 132., 143., 153. o. Hegyesi Márton: Bihar vármegye ben. Debrecen, , 62., 70. o. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. II. kötet Pest, o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 3. Debrecen, o. Dr. Sasvári László - Dr. Diószegi György Antal: Görög templom, Görög utca..., avagy görög jelenlét a XVIII-XIX. századi Vác polgárvilágában. In.: Váci polgár. Közéleti lap. 15. évfolyam 2. szám február o. Dr. Diószegi György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa júniusi szám o. Dr. Diószegi György Antal: Budavári kiállítás a hajdani magyarországi görögök emlékére. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 4. Debrecen, o szeptember 4-én a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és a Bory-vár Alapítvány konferenciáján hangzott el,f)r. Diószegi György: Magyar nemességet szerzett görögök és címerük, "címet viselő előadása. Dr. Diószegi György Antal: Kirándulás a hajdani váci görögök nyomában. A 200 évvel ezelőtt született Argenti Döme váci görög orvosdoktor 141

143 Váci Történelmi Tár I.,JCéső maradékainak tétessen jegyzésbenγ Επιμέλεια: Horváth M. Ferenc. Vác, σελ. 423, 503 Dr. Tragor, Ignác: Vác története ben. Vác, σελ. 98 Magyarország orvosi bibliographiája A Magyarországban és hazánkra vonatkozólag a külföldön megjelent orvosi könyveknek kimutatása. Επιμέλεια: dr. Győry, Tibor. Bp., σελ. 76 Dr. Sasvári, László - Dr. Diószegi, György Antal: Görög templom, Görög utca..., avagy görög jelenlét a XVIII-XIX. századi Vác polgárvilágában. In.: Váci polgár. 15 έτος, τέυχος σελ Διάλεξη στις 16 Μάΐου 2009 στο Ιστορικό Μουσείο Βουδαπέστης,J)r. Diószegi György: Egy különleges görög kiállítás tárgyi emlékei körében Διάλεξη στις 8 Ιουνίου 2009 στο Ιστορικό Μουσείο Βουδαπέστης,JDr. Diószegi György: A XVII-XIX. századi magyarországi görögök értékteremtése a tárgyi emlékek tükrében Dr. Diószegi, György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, Ιούνιος σελ Dr. Diószegi, György Antal: Budavári kiállítás a hajdani magyarországi görögök emlékére. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 4. Debrecen, σελ Dr. Diószegi, György Antal: Kirándulás a hajdani váci görögök nyomában. A 200 évvel ezelőtt született Argenti Döme váci görög orvosdoktor emlékére. In.: Ellinizmos, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, Οκτώβριος σελ Dr. Diószegi, György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, Ιούνιος 2009, σελ. 17; Dr. Diószegi, György Antal: Budavári kiállítás a hajdani magyarországi görögök emlékére. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 4. Debrecen, σελ Blana, Konstantin ( ) λοχαγός Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és avθυπoλoχaγóςok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. I, A-Gy. Bp., σελ. 170 Hajnal, István: A Kossuth-emigráció Törökországban. Bp., σελ. 285,

144 emlékére. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa októberi szám Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög- Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. Argenti Döme ( ) orvos, nemzetőr Kerekes György: A kassai kereskedők életéből harmadfél század Bp., o. Karlovszky Endre: Magyarország kereskedelmi viszonyai 1755-ben. Gróf Haugwitz és Procop egykorú jelentése nyomán. In.: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle o. Karcsú Antal Arzén: Vác város története. VII. kötet. Vác, o. Váci Történelmi Tár I. Késő maradékainak tétessen jegyzésben! Szerkesztette Horváth M. Ferenc. Vác, , 503. o. Dr. Tragor Ignác: Vác története ben. Vác, o. Magyarország orvosi bibliographiája A Magyarországban és hazánkra vonatkozólag a külföldön megjelent orvosi könyveknek kimutatása. Összeállította dr. Győry Tibor. Bp., o. Dr. Sasvári László - Dr. Diószegi György Antal: Görög templom, Görög utca..., avagy görög jelenlét a XVIII-XIX. századi Vác polgárvilágában. In.: Váci polgár. Közéleti lap. 15. évfolyam 2. szám február o május 16-án hangzott el a Budapesti Történeti Múzeumban,JDr. Diószegi György. Egy különleges görög kiállítás tárgyi emlékei körében "címet viselő tárlatvezető előadása a Kariatidák Kariatidák Görög-Magyar Nők Kulturális Egyesülete felkérésére június 8-án hangzott el a Budapesti Történeti Múzeumban Dr. Diószegi Györgyr. A XVII-XIX. századi magyarországi görögök értékteremtése a tárgyi emlékek tükrében címet viselő tárlatvezető előadása az Újpesti Görög Önkormányzat felkérésére. Dr. Diószegi György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa júniusi szám o. Dr. Diószegi György Antal: Budavári kiállítás a hajdani magyarországi görögök emlékére. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei.4. Debrecen, o. 143

145 Kakuk, Zsuzsa: Kossuth kéziratai török nyelvről. Bp., σελ. 119 Csorba, György: Az es törökországi magyar emigráció története. Szinnyei, József: Magyar írók élete és munkái. Vadas, Ferenc: Állandó világkiállítás és végleges szabályozás. Két múlt századi munka Budapest jövőjéről. In.: Magyar Építőművészet τεύχος 5, σελ. 44 Iratok az i emigráció történetéhez. A Kossuth-emigráció Törökországban. Επιμέλεια: István Hajnal, τομ. I, Bp., σελ. 285, 309, 339, 341, 566, 569, 575 Dr. Gulyás, Pál: Magyar írók élete és munkái, τομ. III, Bp., σελ. 483 Dr. Diószegi, György Diószegi, Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros, Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 14 Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, σελ Dadányi, Pál ( ) λοχαγός ουσάρων Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ. 160 Dogaly, Gusztáv ( ) ανονπολοχαγός Dongó, Gyárfás Géza: A tokaji görög templom számadói (1798-ban). In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. Sátoraljaújhely, σελ. 86 Γενεαλογικό δέντρο των Dogaly. Μόνιμη έκθεση στο Μουσείο Vasvári Pál (Tiszavasvári, Kálvin u. 7.) állandó kiállításán. Grabovszky, Atanáz Ignác (1827-?) υπολοχαγός Vörös, Károly: Budapest legnagyobb adófizetői Bp., σελ. 24 Nagy, Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, τομ. IV, Pest, σελ. 445 Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és avθυπoλoχaγóςok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. I, A-Gy. Bp., σελ. 486^

146 Dr. Diószegi György Antal: Kirándulás a hajdani váci görögök nyomában. A 200 évvel ezelőtt született Argenti Döme váci görög orvosdoktor emlékére. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa októberi szám o. Dr. Diószegi György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa júniusi szám 17.; Dr. Diószegi György Antal: Budavári kiállítás a hajdani magyarországi görögök emlékére. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 4. Debrecen, Blana Konstantin ( ) honvéd százados Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban I. kötet A-Gy. Bp., o. Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban. Bp., , 309. o. Kakuk Zsuzsa: Kossuth kéziratai török nyelvről. Bp., o. Csorba György: Az es törökországi magyar emigráció története. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Vadas Ferenc: Állandó világkiállítás és végleges szabályozás. Két múlt századi munka Budapest jövőjéről. In.: Magyar Építőművészet szám 44. o. Iratok az i emigráció történetéhez. A Kossuth-emigráció Törökországban. Szerkesztette és a történeti bevezető tanulmányt írta Hajnal István. I. kötet. Bp., , 309., 339., 341., 566., 569., 575. o. Dr. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. III. kötet. Bp., o. Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A G örög- Cipmsi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, o. Dadányi Pál ( ) honvéd huszárszázados Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. 145

147 Gyra, Ádánt ( ) υππότης, υπολοχαγός Széchenyi, István: Napló. Επιμέλεια: Oltványi Ambrus. Bp., σελ. 766,1292 Rózsa, György - Spira, György: Negyvennyolc a kortársak szemével: képek, nyomtatványok és iratok. Bp., σελ. 567 Szilágyi, Sándor: A magyar forradalom napjai július elsője után. Bona, Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., σελ. 66, 79, 133, 365 Czuczor, Sándor: Vajon, hogy látták a külföldiek". In.: Balatonalmádi város lapja. 17 έτος, τεύχος Μαρτίου Kászonimpérfalvi Csutak, Kálmán: Aradi fogságom alatt írt adatok az évi szabadságharcról, különösen az Erdély havasai ellen vezetett hadjáratról. Pest, σελ. 192 Tanárky Gyula naplója, Επιμέλεια: Kastner-Koltay, Jenő, Tímár, Lajosné. Bp σελ. 457,458 Lukács, Lajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei ( ). Bp., σελ. 65, 69 Gyra, Jakab (1815?) υππότης, υπολοχαγός Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ. 716 Gyika, Jenő (1816-?) εθνοφύλακας, ταγματάρχης Fényes, Elek: Magyarország geographiai szótára, τομ. I, Pest, Nagy, Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, τομ. IV, Pest, σελ Bona, Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban Bp., σελ. 53, 63, 367 Egyházasbükki Dervarics, Kálmán: Alsó-Lendva története. In.: Zalavármegyei évkönyv a milleneumra. Συνεργάτης: Halis, István ( ) (επιμ.); Hoffmann, Mór ( ) (επιμ.); Rákosi, Jenő ( ) (εισαγ.) Szerz. közi.: szerk. Halis István, Hoffmann Mór; Rákosi Jenő elöljáró beszédjével Nagykanizsa: Wajdits József Ny., σελ Pallas Nagylexikona, τομ. XII, Bp., σελ. 856 Arany Horváth, Zsuzsa: Gyika felégette a hidat. Nemzetőrök, honvédek, hadmozdulatok a Lendva-vidéken 1848/49. In.: Zalai Hírlap március 14. (62. sz.) σελ. 14 Barbarits, Lajos: Nagykanizsa. Bp., σελ

148 Dogaly Gusztáv ( ) főhadnagy Dongó Gyárfás Géza: a tokaji görög templom számadói (1798-ban). In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. Sátoraljaújhely, o. Dogaly-családfa a Vasvári Pál Múzeum (Tiszavasvári, Kálvin u. 7.) állandó kiállításán. Gr abovszky Atanáz Ignác (1827-?) honvéd főhadnagy Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői Bp., o. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. IV. kötet. Pest, o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. I. kötet. A-Gy. Bp., o. GyraAdám ( ) lovag, honvéd őrnagy Széchenyi István: Napló. Válogatta, szerkesztette, a fordítást ellenőrizte, a jegyzeteket és a szerkesztői utószót írta Oltványi Ambrus. Bp., , o. Rózsa György - Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével: képek, nyomtatványok és iratok. Bp., o. Szilágyi Sándor: A magyar forradalom napjai július elsője után. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., , 79., 133., 365. o. Czuczor Sándor: Vajon, hogy látták a külföldiek. In.: Balatonalmádi város lapja. XVII. évfolyam március. Kászonimpérfalvi Csutak Kálmán: Aradi fogságom alatt írt adatok az évi szabadságharcról, különösen az Erdély havasai ellen vezetett hadjáratról. Pest, o. Tanárky Gyula naplója Válogatta és szerkesztette Kastner-Koltay Jenő Tímár Lajosné közreműködésével. Bp., , 458. o.) Lukács Lajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei ( ). Bp., , 69. o. Gyra Jakab (1815-?) lovag, honvéd alszázados Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. Gyika Jenő (1816-?) nemzetőr, honvéd őrnagy Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I. kötet. Pest,

149 A forradalom és szabadságharc levelestára, τομ. II, Επιμέλεια: V. Waldapfel Eszter. Bp., σελ. 41 Erdős, Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében ( ) 13. A honvédelem szervezésében jelentkező problémák. A móri ütközet. In.: Fejér Megyei Levéltár Közleményei 23. Székesfehérvár, Novák, Mihály: Zalavármegye az évi szabadságharczban, σελ Pálmány, Béla - Hermann, Róbert: Gyika Jenő. In.: Az évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Επιμέλεια:Ρέ1ηηη^ Béla. Bp., σελ Hermann, Róbert: Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet. In.: Aetas Urbán, Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán Bp., σελ. 388, (a Κατάλογος Nemzetőrségi törzstisztek és zászlóaljparancsnokok θπ. αρ. 1924, Közlöny 45 τέυχος) Varga, János: Népfelkelő és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén. Bp., σελ. 72, 104, 206, 207 Hadfy,(Hadzsits) János Döme ( ) ανθυπολοχαγός Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és avθυπoλoχaγóςok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-GQ. Bp., σελ. 7 Hadzsy, György (1800-?)λοχαγός εθνοφυλακής Petri, Edit: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században. In: Cumania III. História Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei. Szerkesztő Horváth Attila. Kecskemét, σελ. 40 Bánkúti, Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez). In.: Cumania III. História Kecskemét, Bács- Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, szerkesztő Horváth Attila, História, Kecskemét, σελ Labádi, Lajos: A 48-as öreg káplár. 205 éve született Hadzsy György. In.: Szentesi Elet március 18. Alföldi tudományos gyűjtemény. Kiadta az Alföldi Tudományos Intézet. Szeged, σελ. 269 Hailimor, (Hajlemász, Heilamász) Márton (Márk) ( ) λοχαγός Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ

150 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. IV. kötet. Pest, o. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban Bp., , 63., 367. o. Egyházasbükki Dervarics Kálmán: Alsó-Lendva története. In.: Zalavármegyei évkönyv a milleneumra. Közreműködő: Halis István ( ) (szerk.); Hoffmann Mór ( ) (szerk.); Rákosi Jenő ( ) (bev.) Szerz. közi.: szerk. Halis István, Hoffmann Mór; Rákosi Jenő elöljáró beszédjével Nagykanizsa: Wajdits József Ny., o. Pallas Nagylexikona. XII. kötet. Bp., o. Arany Horváth Zsuzsa: Gyika felégette a hidat. Nemzetőrök, honvédek, hadmozdulatok a Lendva-vidéken 1848/49. In.: Zalai Hírlap március 14. (62. sz.) 14. o. Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Bp., o. A forradalom és szabadságharc levelestára II. kötet. Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Eszter. Bp., o. Erdős Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében ( ) 13. A honvédelem szervezésében jelentkező problémák. A móri ütközet. In.: Fejér Megyei Levéltár Közleményei 23. Székesfehérvár, Novák Mihály: Zalavármegye az évi szabadságharczban o. Pálmány Béla - Hermann Róbert: Gyika Jenő. In.: Az évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerkesztette Pálmány Béla. Bp., o. Hermann Róbert: Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet. In.: Aetas szám Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán Bp., o. (a,(nemzetőrségi törzstisztek és zászlóaljparancsnokok' listáján; Gyika Jenő őrnagyi kinevezése 1848 június 21-én történt; az ezt tudtul adó nádori rendelet száma: 1924., díj nélkül alkalmazva kitétellel; közzétéve a 45. számú Közlönyben) Varga János: Népfelkelő és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén. Bp., , 104., 206., 207. o. Hadfy (Hadzsits) János Döme ( ) honvéd hadnagy Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H-GQ. Bp., o. 149

151 Dr. Diószegi, György Antal Görög eredetű családok sarjai az es dicsőséges magyar szabadságharcban címet viselő előadása elhangzott a Kariatidák Görög-Magyar Nők Kulturális Egyesülete április 4-én megtartott egyesületi ülésén. Janitsáry, Sándor ( ) ανθυπολοχαγός Nagy, Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, τομ. V, Pest, σελ Bona, Gábor: ΑνθυπολοχαγόςοΕ és ανθυπολοχαγόςοε az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 119 Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ. 719 Dr. Gulyás, Pál: Magyar írók élete és munkái, τομ. XV, Bp., σελ november 10-én a Dunaújvárosi Főiskolán a Tudomány Hete című konferenciasorozat keretében sorra kerülő Bölcsészet és társadalomtudományi konferencia alkalmával elhangzott előadás dr. Diószegi György Antal. A görög iskola és templom jelentősége a századi magyarországi görögök közösségi életében (a tanárok, a könyvek és a családi kapcsolatok jegyében) címmel. Janitsáty, Szilárd ( ) ανθυπολοχαγός Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. Székesfehérvár, Dunaújváros története. Επιμ. Erdős, Ferenc és Pongrácz. Zsuzsanna. Dunaújváros, Bona, Gábor: ΑνθυπολοχαγόςοΕ és ανθυπολοχαγόςοε az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 119 Szinnyei, József: Komárom ben. Bp., σελ. 157 Pest-budai nemzetőrök Dokumentumok a fővárosi nemzetőrség történetéhez. Επιμ. Czaga Viktória és Jancsó Éva. Bp., σελ november 10-én a Dunaújvárosi Főiskolán a Tudomány Hete című konferenciasorozat keretében sorra kerülő b ö lcsészet és társadalomtudományi konferencia alkalmával elhangzott előadás dr. Diószegi György Antal. A görög iskola és templom jelentősége a századi magyarországi görögök közösségi életében (a tanárok, a könyvek és a családi kapcsolatok jegyében) címmel. Jurgosi, János (1821-?) ανθυπολοχαγός Bihari, József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. In: Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. II. Eger, σελ

152 Hadzsy György (1800-?) nemzetőr százados, városi főkapitány Petri Edit: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században. In: Cumania III. História Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei. Szerkesztő Horváth Attila. Kecskemét, o. Bánkúti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldén (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez). In.: Cumania III. História Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei szerkesztő Horváth Attila História Kecskemét, o. Labádi Lajos: A 48-as öreg káplár. 205 éve született Hadzsy György. In.: Szentesi Elet március 18. Alföldi tudományos gyűjtemény. Kiadta az Alföldi Tudományos Intézet. Szeged, o. Hailimor (Hajlemász, Heilamász) Márton (Márk) ( ) honvéd százados Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. Dr. Diószegi György Antal Görög eredetű családok sarjai az es dicsőséges magyar szabadságharcban címet viselő előadása elhangzott a Kariatidák Görög-M agyar Nők Kulturális Egyesülete április 4-én megtartott egyesületi ülésén. Janitsáry Sándor ( ) honvéd főhadnagy Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. V. kötet. Pest, o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H-Q. Bp., o. Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. Dr. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XV. kötet. Bp., o november 10-én a Dunaújvárosi Főiskolán a Tudomány Hete című konferenciasorozat keretében sorra kerülő b ö lcsészet és társadalomtudományi konferencia alkalmával elhangzott előadás dr. Diószegi György Antal. A görög iskola és templom jelentősége a századi magyarországi görögök közösségi életében (a tanárok, a könyvek és a családi kapcsolatok jegyében) címmel. Janitsáry Szilárd ( ) honvéd főhadnagy Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. Székesfehérvár,

153 Sasvári, László - Diószegi, György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 2. Debrecen, σελ. 26 Belitzky, János: A török kiűzésétől a polgári forradalomig. In.: Balassagyarmat története Balassagyarmat, σελ. 506 Bona, Gábor: AvOtmoXoxayóqok és ανθυπολοχαγόςοε az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 147 Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 3. Debrecen, σελ. 40 Kapitanopolis, Leonidás (?-?)λοχαγός Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ. 465 Iratok az i emigráció történetéhez. A Kossuth-emigráció Törökországban. Επιμέλεια: és a történeti bevezető tanulmányt írta Hajnal István, τομ. I, Bp., σελ. 680 Karátsonyi, Pál (1825-?)ανθυπολοχαγός Dr. Diószegi, György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban. In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 28 Dr. Diószegi, György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus σελ Nagy, Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, τομ. V, Pest, σελ Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és ανθυπολοχαγόςοε az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 172 Sasvári, László Diószegi, György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica. Επιμ. Ujváry Zoltán. Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet VII. 4, σελ. 127 Honvéd schematismus vagy is az 1848/49-ki honvédseregből 1868-ban még életben való főtiszteknek névkönyve. Επιμ. Mikár, Zsigmond πίλοχαγός. Εκδ. Bakó, Farkas λοχαγός Pesten, σελ Diószegi, Krisztina: A XVII-XIX. századi hegyaljai görögök élete, avagy egy tarcali konferencián elhangzott történelmi előadás ismertetése. In.: 152

154 Dunaújváros története. Szerkesztette Erdős Ferenc és Pongrácz Zsuzsanna. Dunaújváros, Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H-Q. Bp., o. Szinnyei József: Komárom ben. Bp., o. Pest-budai nemzetőrök Dokumentumok a fővárosi nemzetőrség történetéhez. Válogatta és szerkesztette Czaga Viktória és Jancsó Éva. Bp., november 10-én a Dunaújvárosi Főiskolán a Tudomány Hete című konferenciasorozat keretében sorra kerülő b ö lcsészet és társadalomtudományi konferencia alkalmával elhangzott előadás dr. Diószegi György Antal. A görög iskola és templom jelentősége a századi magyarországi görögök közösségi életében (a tanárok, a könyvek és a családi kapcsolatok jegyében) címmel. Jurgosi János (1821-?) honvéd hadnagy Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. In: Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. II. Eger, o. Sasvári László - Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 2. Debrecen, o. Belitzky János: A török kiűzésétől a polgári forradalomig. In.: Balassagyarmat története Balassagyarmat, o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet H-Q. Bp., o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 3. Debrecen, o. Kapitanopolis Leonidás (?-?) honvéd százados Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. Iratok az i emigráció történetéhez. A Kossuth-emigráció Törökországban. Szerkesztette és a történeti bevezető tanulmányt írta Hajnal István. I. kötet. Bp., o. Karátsonyi Pál (1825-?) honvéd főhadnagy Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban. In.: 153

155 Agora, Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, januárfebruár, σελ Bencsik, János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom. Tokaj népessége 1869-ben. Miskolc, σελ. 38, Lukács, Lajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei Bp., σελ. 141 Dr. Diószegi, György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 29 Bencsik, János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Miskolc-Tokaj, σελ. 289 Magyarország múzeumai. Επιμ. Balassa M. Iván és Zentai Tünde. Bp., σελ. 113 Dr. Diószegi, György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus, σελ. 45 Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, σελ április 26-án hangzott el Dr. Diószegi György Antal érdekességek az első magyarországi görög diaszpóra tokaji történetébőr címet viselő előadása a,jdr. Diószegi György Antal - Diószegi Krisztina: A magyarországipapadémosz-akta... ( ) könyvbemutatón (a Budapesti Művelődési Központban, XI. kerület, Etele út 55.). Lázár, Miklós (1791-?)ταγματάρχης Bona, Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., σελ. 58, 475 Kiss, Péter: Az es események egri vonatkozású résztvevői. Eger, σελ. 90 Margó, Gyula ( ) ανθυπολοχαγός Bona, Gábor: ΑνθυπολοχαγόςοΕ és αvθυπoλoχαγóςok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 442 Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, σελ

156 Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus o. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. V. kötet. Pest, Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet H-Q. Bp., o. Sasvári László Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica. Szerkeszti Ujváry Zoltán. Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet VII. évfolyam 4. szám 127. o. Honvéd schematismus vagy is az 1848/49-ki honvédseregből 1868-ban még életben való főtiszteknek névkönyve. Összeállította Mikár Zsigmond alszázados. Kiadta Bakó Farkas százados Pesten, o. Diószegi Krisztina: A XVII-XIX. századi hegyaljai görögök élete, avagy egy tarcali konferencián elhangzott történelmi előadás ismertetése. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin január-február o. Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom. Tokaj népessége 1869-ben. Miskolc, , o. Lukács Lajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei Bp., o. Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-M agyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Miskolc-Tokaj, o.; Magyarország múzeumai. Összeállította Balassa M. Iván és Zentai Tünde. Bp., o. Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus 45. o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, o április 26-án hangzott el Dr. Diószegi György A ntal,érdekességek az első magyarországi görög diaszpóra tokaji történetébőr címet 155

157 Margó, Tivadar ( ) στρατιωτικός γιατρός Füves, Ödön: Margó Tivadar orvosprofesszor származása. In.: Orvostörténeti Közlemények σελ Gracza, György: Az iki magyar szabadságharc története, τομ. I, Bp., σελ. 67 Ladányiné Boldog, Erzsébet: A magyar filozófia és darwinizmus XIX. századi történetéből Bp., σελ. 36 Szinnyei, József: Magyar írók élete és munkái, τομ. VIII, Bp., σελ Magyar Életrajzi Lexikon, τομ. II, L-Z főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp σελ. 142, 143 Szállási, Árpád: Margó Tivadar. In.: Orvosi Hetilap σελ Bal oldali falsírboltok. In.: Budapesti Negyed /3. Entz, Béla: Margó Tivadar t. tagról (bibliográfiával). MTA Emlékbeszédek. Bp., Dobrossy, István (Επιμ.): A miskolci orthodox templom és sírkertje. Miskolc, σελ. 96 Sasvári, László Diószegi, György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica. Emp.Ujváry Zoltán VII., 4., σελ. 127 Diószegi, György Antal dr.,yí görög eredetű nemes Charis/Szerviczkycsalád főbb tagjainak tevékenysége a XVII-X1X. században címet viselő előadása elhangzott Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság február 28-án megtartott egyesületi ülésén (Egyetemi Könyvtár). Margó, Emílián: Gyioko Katalin felett mondott gyászbeszéde és imája Miskolc, In.: Borsodmegyei Lapok Szinnyei, József: Magyar írók élete és munkái, τομ. VIII, Bp., σελ Minasz, Albert (1799-?) λοχαγός Széchenyi, István: Napló. Επιμ. Oltványi Ambrus. Bp., σελ Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ. 416 Nákó, Demeter ( ) Bevilaqua Borsody, Béla - Mazsáry, Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és mesterség Művelődéstörténeti tanulmány, τομ. II, Bp., σελ εικ. 116, σελ Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ

158 viselő előadása a,f)r. Diószegi György Antal - Diószegi Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ) könyvbemutatón (a Budapesti Művelődési Központban, XI. kerület, Etele út 55.). Lázár Miklós (1791-?) honvéd őrnagy Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., , 475. o. Kiss Péter: Az es események egri vonatkozású résztvevői. Eger, o. Margó Gyula ( ) honvéd főhadnagy Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H-Q. Bp., o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, o. Margó Tivadar ( ) honvédorvos Füves Ödön: Margó Tivadar orvosprofesszor származása. In.: Orvostörténeti Közlemények o. Gracza György: Az iki magyar szabadságharc története. I. kötet. Bp., o. Ladányiné Boldog Erzsébet: A magyar filozófia és darwinizmus XIX. századi történetéből Bp., o. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. kötet. Bp., o. Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet L-Z főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp , 143. o. Szállási Ái-pád: Margó Tivadar. In.: Orvosi Hetilap o. Bal oldali falsírboltok. In.: Budapesti Negyed /3. Entz Béla: Margó Tivadar t. tagról (bibliográfiával). MTA Emlékbeszédek. Bp., Dobrossy István (szerk.): A miskolci orthodox templom és sírkertje. Miskolc, o. Sasvári László Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica. Szerkeszti Ujváry Zoltán VII. évfolyam 4. szám 127. o. 157

159 Nicoledon/Győzey Vince ( ) ταγματάρχης Bona, Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., σελ. 368 Ritter von Valentin Streffleur: Streffleurs militarische Zeitschrift σελ. 126 Szent-Ivány Zoltán: Századunk névváltozásai. Bp., σελ. 91 Hegyesi, Márton: Bihar vármegye ben σελ. 90 Szinnyei, József: Komárom ben. Bp., σελ. 416 Oeconom, György ( ) ανθυπολοχαγός Bona, Gábor: AvOnT^oxayóqok és av0n7rcaoxayóqok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H Q Bp., σελ. 596 Dr. Tragor, Ignác: Vác története ben. Vác, σελ. 31, 32 Kemény G., Gábor: Társadalomrajz és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban. Bp., σελ. 125 Szinnyei, József: Magyar írók élete és munkái, τομ. X, Bp., σελ. 39 Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, σελ. 45 Dr. Diószegi, György Diószegi, Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού- Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 14 Dr. Sasvári, László - Dr. Diószegi, György Antal: Görög templom, Görög utca..., avagy görög jelenlét a XVIII-XIX. századi Vác polgárvilágában. In.: Váci polgár, , február, σελ Dr. Diószegi, György Antal: Kirándulás a hajdani váci görögök nyomában. A 200 évvel ezelőtt született Argenti Döme váci görög orvosdoktor emlékére. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa, októberi szám, σελ Pacsu, István ( ) ανθυπολοχαγός Bánkúti, Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez). In.: Cumania III. História Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei. Επιμ. Horváth Attila. História, Kecskemét, σελ

160 Diószegi György Antal dr.,yl görög eredetű nemes Charis/Szerviczkycsalád főbb tagjainak tevékenysége a XVII-XIX. században címet viselő előadása elhangzott Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság február 28-án megtartott egyesületi ülésén (Egyetemi Könyvtár). Margó Emílián: Gyioko Katalin felett mondott gyászbeszéde és imája Miskolc, In.: Borsodmegyei Lapok szám és gyászjelentés. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. kötet. Bp., o. Minasz Albert (1799-?) honvéd százados Széchenyi István: Napló. Válogatta, szerkesztette és a fordítást ellenőrizte, a jegyzeteket és a szerkesztői utószót írta Oltványi Ambms. Bp., o. Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. Nákó Demeter ( ) honvéd főszázados Bevilaqua Borsody Béla - Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és mesterség Művelődéstörténeti tanulmány. II. kötet. Bp., o. előtti oldal 116. kép; Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. Nicoledon/Győzey Vince ( ) honvéd őrnagy Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., o. Ritter von Valentin Streffleur: Streffleurs militarische Zeitschrift o. Szent-Ivány Zoltán: Századunk névváltozásai. Bp., o. Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848^19-ben o. Szinnyei József: Komárom 1848^19-ben. Bp., o. Oeconom György ( ) honvéd főhadnagy Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban II. kötet H-Q Bp., o. Dr. Tragor Ignác: Vác története ben. Vác, , 32. o. Kemény G. Gábor: Társadalomrajz és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban. Bp., o. 159

161 Sasvári, László - Diószegi, György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, σελ. 34 Bona, Gábor: Av0n7ioko%cq^ok és avormokoxayóqok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 620 Pacsu, Miklós (1816-?) ανθυπολοχαγός Bona, Gábor: Av0n7toko%cq^ok és avonnokoxayóqok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 620 Papadopulos/Papaffy Miklós (1815-?)α.νθυπολοχα.γός Bona, Gábor: Av0n7i;okoxaYÓqok és av0u7i;okoxayóqok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q Bp., σελ. 632 Csorba, György: Az es törökországi magyar emigráció története. In.: Hadtörténelmi közlemények (112.) 2, σελ.33 Kászonyi, Dániel: Magyarhon négy korszaka. Bp., σελ , Papadopulos/Papaffy Tintát (1816-?) ανθυπολοχαγός Bona, Gábor: Av0u7roko%aYÓqok és av0n7toko%ayóqok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 632 Lukács, Lajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei Bp., σελ. 366 Pompéry, János ( ) ανθυπολοχαγός Dr. Diószegi, György Antal: A XVIII-XIX. századi görögök értékteremtése Miskolcon, avagy második diaszpóra tagjainak emlékőrző kirándulása. In.: Ellinizmos, Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatnak kiadványa, július-augusztusi szám, σελ. 18. Új magyar életrajzi lexikon. Επιμ. Markó László, τομ. V, P-S. Bp., σελ. 425 A forradalom és szabadságharc levelestára, τομ. I, Επιμ. V. Waldapfel Eszter. Bp., σελ. 315 Iványosi-Szabó Tibor - Hermann, Róbert: Pompéry János. In.: Az évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Exip.Pálmány Béla. Bp., σελ , A könyv és könyvtár a 160

162 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. kötet. Bp., o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, o. Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros Görög-Magyar Folyóirat A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja 2008/ Dr. Sasvári László - Dr. Diószegi György Antal: Görög templom, Görög utca..., avagy görög jelenlét a XVIII-XIX. századi Vác polgárvilágában. In.: Váci polgár. Közéleti lap. 15. évfolyam 2. szám február o. Dr. Diószegi György Antal: Kirándulás a hajdani váci görögök nyomában. A 200 évvel ezelőtt született Argenti Döme váci görög orvosdoktor emlékére. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa októberi szám o. Pacsu István ( ) honvéd főhadnagy Bánkúti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez). In.: Cumania III. História Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei. Szerkesztő Horváth Attila. História. Kecskemét, o. Sasvári László - Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H-Q. Bp., o. Pacsu Miklós (1816-?) honvéd hadnagy Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H-Q. Bp., o. Papadopulos/Papaffy Miklós (1815-?) honvéd főhadnagy Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H-Q Bp., o.; 161

163 magyar társadalom életében től 1945-ig. Επιμ.Kovács Máté. Bp., σελ. 31 M egbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból ( ). Emp.Mályuszné Császár, Edit. Bp σελ. 598, 605 Magyarország története. Επιμ. Hanák, Péter, τομ. IV, Bp., σελ. 119 Táncsics, Mihály: Második fogságom. In.: Rab századok. Börtönnaplók, börtönlevelek. Επιμ. Pintér, József. Bp., σελ Magyar színvilág. Történeti és statisztikai almanach a színművészet köréből. Enip.Benkő Kálmán a Nemzeti Színház könyvtámoka. Bp., σελ. 198 A magyar sajtó történeti irodalmának válogatott bibliográfiája ( ). Επιμ-Farkas József. Bp., σελ. 99 Kerepesi temető. Jobb oldali falsírboltok. In.: Budapesti Negyed /3. Ágai, Adolf (Porzó): János bácsi. (Emlékezés Pompéryről). In.: Egyetértés Dr. Pompéry, Aurél: Adalékok az emigratio történetéhez. (I. Közlemény). In.: Századok σελ. 161, 165, 172 Pompéry, János ( ) ανθυπολοχαγός Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és avθυπoλoχaγóςok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. II, H-Q. Bp., σελ. 700 Rozomillet/Rozvány György ( ) ανθυπολοχαγός Arany János összes művei. Επιμ. Keresztury Dezső, τομ. XV, Levelezés I. Arany János levelezése ( ). Bp., σελ. 889 Gyöngyösy, László: Arany János élete és munkái. Bp., σελ. 73 Új magyar irodalmi lexikon. Επιμ.Péter, László, P-Zs. Bp., σελ Új magyar életrajzi lexikon. Επιμ.Μ 3^ό László, τομ. V, P-S. Bp., σελ. 837 Bona, Gábor: ΑνθυπολοχαγόςοΡ és ανθυπολοχαγόςορ az 1848/49. évi szabadságharcban, R-Zs. τομ. III, Bp., σελ. 59 Szinnyei, József: Magyar írók élete és munkái, τομ. XI, Bp σελ Ványi, Ferenc: Magyar irodalmi lexikon. Bp., σελ. 697 Ruffy, Péter: A későn született ember. A Pongrácz nemzetség kora és alkonya. Bp., σελ

164 Csorba György: Az es törökországi magyar emigráció története. In.: Hadtörténelmi közlemények (112.) 2. szám 33. o. Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka. Bp., , Papadopulos/Papaffy Tintát (1816-?) honvéd hadnagy Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H-Q. Bp., o. Lukács Lajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei Bp., o. Pompéry János ( ) nemzetőr főhadnagy Dr. Diószegi György Antal: AXVIII-XIX. századi görögök értékteremtése Miskolcon, avagy második diaszpóra tagjainak emlékőrző kirándulása. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatnak kiadványa július-augusztusi szám 18. o. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő Markó László. V. kötet. P-S. Bp., o. A forradalom és szabadságharc levelestára I. kötet. Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Eszter. Bp., Iványosi-Szabó Tibor - Hermann Róbert: Pompéry János. In.: Az évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerkesztette Pálmány Béla. Bp., o. A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében től 1945-ig. Összeállította Kovács Máté. Bp., o. Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból ( ). Szerkesztette Mályuszné Császár Edit. Bp , 605. o. Magyarország története. Szerkesztette Hanák Péter. IV. kötet. Bp., Táncsics Mihály: Második fogságom. In.: Rab századok. Börtönnaplók, börtönlevelek. Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Pintér József. Bp., o. Magyar színvilág. Történeti és statisztikai almanach a színművészet köréből. Szerkeszté s kiadta Benkő Kálmán a Nemzeti Színház könyvtámoka. Bp., o. A magyar sajtó történeti irodalmának válogatott bibliográfiája ( ). Szerkesztette Farkas József. Bp., o. Kerepesi temető. Jobb oldali falsírboltok. In.: Budapesti Negyed /3.) 163

165 Hegyesi, Márton: Bihar vármegye ben. Debrecen, σελ. 71, 89, 90, 133,286 Sárpy, György (1822-?)ανθυπολοχαγός Bihari, József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. In.: Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. II. Eger, σελ. 447 Bona, Gábor: ΑνθυπολοχαγόςοΕ és ανθυπολοχαγόςοε az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. Ili, R-Zs. Bp., σελ. 93 Lukács, Lajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei ( ). B p, σελ. 69 Tanárky Gyula naplója. Επιμ. Kastner-Koltay, Jenő; Tímár Lajosné közreműködésével. B p, σελ. 383, 469 Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, σελ. 50 Dr. Diószegi, György Diószegi, Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού- Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 16 Sismis, József ( ) ανθνπολοχαγός Fejér, Ádám: Magyarok és szlávok. Szeged, σελ. 323 Hatvány, Lajos: így élt Petőfi, τομ. II, B p, σελ. 437, 905, 949 Bagi, Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben. Szolnok, σελ , , 334 Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és av0u7^o%ayógok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. III, R-Zs. B p, σελ. 155 Sugárné Koncsek, Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Második, bővített kiadás. Jászsági Füzetek, 32. Jászberény, σελ Dr. Diószegi, György Antal: Adalékok a jászberényi görögök századi történetéhez. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 5. Különszám. Debrecen, σελ. 94 Skutari, György (1787-?)λοχαγός εθνοφυλακής Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 3. Debrecen, σελ

166 Ágai Adolf (Porzó): János bácsi. (Emlékezés Pompéryről). In.: Egyetértés szám. Dr. Pompéry Aurél: Adalékok az emigratio történetéhez. (I. Közlemény). In.: Századok , 165., 172. o. Pompéry János ( ) honvéd főhadnagy Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. kötet. H~Q. Bp., o. Rozomillet/Rozvány György ( ) honvéd főhadnagy Arany János összes művei. Szerkeszti Keresztury Dezső. XV. kötet Levelezés I. Arany János levelezése ( ). Bp., o. Gyöngyösy László: Arany János élete és munkái. Bp., o. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerkesztő Péter László. P-Zs. Bp., o. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő Markó László. V. kötet. P-S. Bp., o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. R-Zs. III. kötet Bp., o. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XI. kötet. Bp o. Ványi Ferenc: Magyar irodalmi lexikon. Bp., o. Ruffy Péter: A későn született ember. A Pongrácz nemzetség kora és alkonya. Bp., o. Hegyesi Márton: Bihar vármegye ben. Debrecen, , 89., 90., 133., 286. o. Sárpy György (1822-?) honvéd főhadnagy Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. In.: Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. II. Eger, o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III. kötet. R-Zs. Bp., o. Lukács Lajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei ( ). Bp Tanárky Gyula naplója. Válogatta és szerkesztette Kastner-Koltay Jenő Tímár Lajosné közreműködésével. Bp., , 469. o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek 165

167 Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ. 544 Oláh, György: Békésvármegye τομ. I, Gyula, σελ. 194, 198, 217, 331, 332, 335, τομ. II, Gyula, σελ. 406, 470 Charis/Szerviczky, Antal ( ) στρατιώτης Dr. Diószegi, György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 28, 30 Dr. Kamody, Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve. XIII-XIV. Miskolc, σελ. 274 Sasvári, László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok, τομ. III, Επιμέλεια: Bencsik János. Tokaj, σελ Sasvári, László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció). Bp., σελ Sasvári, László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok, τομ. III, Επιμέλεια: Bencsik János. Tokaj, σελ. 286 Dr. Diószegi, György Antal Diószegi, Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ). Tokaj Szervia, σελ. 16, 20 dr. Borovszky, Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Bp. (é. n.) σελ. 50, 127, 541 C 57 Helytartótanácsi Levéltár Departamentum nobilitare F. 58.; Nagy Iván Füzetek. II. σελ Acta generállá (A 39) nr jelzetű irat Dr. Áldássy, Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címeres nemeslevelei, τομ. 7, Bp., σελ Nagy, Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, τομ. V, Pest, σελ. 96 Dr. Kamody, Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve. XIII-XIV. Miskolc, σελ dr. Borovszky, Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Bp σελ. 496 Dr. Diószegi, György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem axvii-xviii. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus, σελ

168 életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, o. Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: ístros Görög-Magyar Folyóirat A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja 2008/ o. Sismis József ( ) hadnagy Fejér Adám: Magyarok és szlávok. Szeged, o. Hatvány Lajos: így élt Petőfi. II. kötet Bp., , 905., 949. o. Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben. Szolnok, , , 334. o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III. kötet. R-Zs. Bp., o. Sugámé Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Második, bővített kiadás. Jászsági Füzetek, 32. Jászberény, o. Dr. Diószegi György Antal: Adalékok a jászberényi görögök századi történetéhez. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 5. Különszám. Debrecen, o. Skutari György (1787-?) nemzetőr százados Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 3. Debrecen, o. Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. Oláh György: Békésvármegye I. kötet. Gyula, , 198., 217., 331., 332., 335. ο; II. kötet. Gyula, , 470. o. Charis/Szerviczky Antal ( ) honvéd Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: ístros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/2. 28., 30. o. Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve. XIII-XIV. Miskolc, o. Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok. III. kötet. Szerkesztette Bencsik János. Tokaj,

169 Dr. Diószegi, György Antal Diószegi, Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ). Tokaj Szervia, (σελ. 152; στα Ουγγρικά και στα Ελληνικά. Απόδοση στα Ελληνικά: Βασίλειος Στεφόπουλος) Budapest, σελ. 94, 97 Charis/Szerviczky Sándor ( ) ανθυπολοχαγός Dr. Kamody, Miklós: Ahomonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve. XIII-XIV. Miskolc, σελ Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és avθυπoλoχaγóςok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. III, R-Zs. Bp., σελ. 269 Diószegi, Krisztina: AXVII-XIX. századi hegyaljai görögök élete, avagy egy tarcali konferencián elhangzott történelmi előadás ismertetése. In.: Agora, Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, januárfebruár, σελ Dr. Diószegi, György Antal Diószegi, Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ). Tokaj Szeivia, σελ Szabó, József-T örök, István: Tokaj-hegyaljai album. Pest σελ. 13 Honvéd schematismus vagy is az 1848/49-ki honvédseregből 1868-ban még életben való főtiszteknek névkönyve. Επιμέλεια: Mikár Zsigmond ηίλοχαγός. Έκδ. Bakó Farkas λοχαγός Pesten, σελ Dr. Diószegi, György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus, σελ Újdonságok. In.: Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, szeptember , σελ. 147 Szirmay, Gábor: A szirmai és szirmabesenyői Szirmay család története. Régi magyar családok. 4. Debrecen, σελ. 212 Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz. Jaczkó, Zsolt: A hadseregállítás kezdeti nehézségei Zemplén vármegyében 1848 tavaszán. In.: AHerman Ottó Múzeum Évkönyve. 37. (1999) σελ. 653 Dr. Diószegi, György Antal Diószegi, Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ). Tokaj Szervia, (σελ. 152; στα Ουγγρικά και στα Ελληνικά. Απόδοση στα Ελληνικά: Βασίλειος Στεφόπουλος) Budapest, σελ május 27-én Szolnokon (Damjanich János Múzeum) a Tiszántúli Történész Társaság fe je z e te k Szolnok megye múltjából című konferenciáján elhangzott előadás,jdr. Diószegi György Antal. 168

170 Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció). Bp., o. Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok. III. kötet Szerkesztette Bencsik János. Tokaj, o. Dr. Diószegi György Antal Diószegi Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ). Tokaj Szervia, , 20. o. dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Bp. (é. n.) 50., 127., 541. o. C 57 Helytartótanácsi Levéltár Departamentum nobilitare F. 58.; Nagy Iván Füzetek. II o. 01 Acta generállá (A 39) nr jelzetű irat Dr. Áldássy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címeres nemeslevelei. 7. kötet Bp., ^ 0. o. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. V. kötet. Pest, o. Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve. XIII-XIV. Miskolc, o. dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Bp o. Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus o. Dr. Diószegi György Antal Diószegi Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ). Tokaj Szervia, (152 oldal; magyar és görög nyelveken; fordította: Stefopoulos Vasilis) Budapest, , 97. o. Charis/Szerviczky Sándor ( ) honvéd hadnagy Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve. XIII-XIV. Miskolc, o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III. kötet. R-Zs. Bp., o. Diószegi Krisztina: AXVII-XIX. századi hegyaljai görögök élete, avagy egy tarcali konferencián elhangzott történelmi előadás ismertetése. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin január-február o. 169

171 A dalékok a já szb erén yi görögök századi történetéhez cím m el november 22-én Dr. Diószegi György Antal,JEmlékőrző tárlat a régi görögök értékteremtéséről címet viselő kiállítást megnyitó beszédében hangzott el az Óbudai Kulturális Központ (1032 Budapest, San Marco u. 81.) kiállítótermében: itt került sor az Ősök emlékezete magyarországi görögök hagyatéka című tárlat ünnepélyes megnyitójára, ahol Raptisz Jannisz vállalkozónak az,ylranyemberek nyomában címet viselő gyűjteménye került bemutatásra a III. kerületi Görög Önkormányzat szervezői tevékenysége révén. Takácsy Konstantin ( ) νπολοχαγός Sasvári, László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok, τομ. III, Επιμέλεια: Bencsik János. Tokaj, σελ Bácskai, Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. In: Kafenío, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, Απρ., σελ. 27 Illésy, János - Pettkó, Béla: A királyi könyvek Bp Reprint. Bp., σελ. 216 Füves, Ödön: Az évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok σελ. 107 Illésy, János - Pettkó, Béla: A királyi könyvek Bp Reprint. Bp., σελ. 216 Bácskai, Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. In.: Kafenío, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, április, σελ. 25 Gróf Széchenyi, István naplói, τομ. IV ( ). Επιμέλεια: Dr. Viszota, Gyula. Bp., σελ. 582 Bona, Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., σελ. 735 Xantus, János ( ) ανθυπολοχαγός Szinnyei, József: Magyar írók élete és munkái, τομ. XIV, Bp., σελ Fraknói, Vilmos: Mátyás király levelei. Külügyi osztály, τομ. II, Bp., σελ. 75 Orbán, Balázs: A Székelyföld leírása, τομ. II, Pest, σελ. 18 Balás, Gábor: A székely művelődés évszázadai. Bp., σελ

172 Dr. Diószegi György Antal Diószegi Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ). Tokaj Szervia, o. Szabó József - Török István: Tokaj-hegyaljai album. Pest o. Honvéd schematismus vagy is az 1848/49-ki honvédseregből 1868-ban még életben való főtiszteknek névkönyve. Összeállította Mikár Zsigmond alszázados. Kiadta Bakó Farkas százados Pesten, o. Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVIL-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus o. Újdonságok. In.: Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, szeptember szám 147. o. Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabesenyői Szirmay család története. Régi magyar családok. 4. Debrecen, o. Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz. Jaczkó Zsolt: A hadseregállítás kezdeti nehézségei Zemplén vármegyében 1848 tavaszán. In.: A Hennán Ottó Múzeum Évkönyve. 37. (1999) 653. o. Dr. Diószegi György Antal Diószegi Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta... ( ). Tokaj Szervia, (152 oldal; magyar és görög nyelveken; fordította: Stefopoulos Vasilis) Budapest, o május 27-én Szolnokon (Damjanich János Múzeum) a Tiszántúli Történész Társaság fe je z e te k Szolnok megye múltjából című konferenciáján elhangzott előadás Dr. Diószegi György Antal. Adalékok a jászberényi görögök századi történetéhez címmel november 22-én Dr. Diószegi György Antal,JEmlékőrző tárlat a régi görögök értékteremtéséről címet viselő kiállítást megnyitó beszédében hangzott el az Óbudai Kulturális Központ (1032 Budapest, San Marco u. 81.) kiállítótermében: itt került sor az Ősök emlékezete mag)>arországi görögök hagyatéka című tárlat ünnepélyes megnyitójára, ahol Raptisz Jannisz vállalkozónak az,ylranyemberek nyomában címet viselő gyűjteménye került bemutatásra a III. kerületi Görög Önkormányzat szervezői tevékenysége révén. Takácsy Konstantin ( ) honvéd alszázados Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok. III. kötet. Szerkesztette Bencsik János. Tokaj, o. Bácskai Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. In: Kafenío. A Görög Országos Önkormányzat folyóirata április 27. o. 171

173 Dr. Diószegi, György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας, 2008/2. σελ. 30 Széchenyi, István: Napló. Επιμέλεια: Oltványi, Ambrus. Bp., Új magyar irodalmi lexikon. Επιμέλεια: Péter László, τομ. III, P-Zs. Bp., σελ Új magyar életrajzi lexikon. Επιμέλεια: Markó László, τομ. VI, Sz-Zs. Bp., σελ Magyarország. Επιμέλεια: Papp, Antal. Bp., σελ. 607 Magyar Életrajzi Lexikon. Επιμέλεια: Kenyeres, Ágnes, τομ. II, L-Z. Bp., σελ Hegyesi, Márton: Bihar vármegye ben. Debrecen, σελ. 204 Zákó, Soma ( ) ανθυπολοχαγός BAZ ML SF IV-B = Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára, Jelzet: IV-B Zemplén vármegye felekezeti anyakönyvei másodpéldányainak levéltári gyűjteménye Tokaji görögkeleti (görög nem egyesült) felekezeti anyakönyvi másodpéldányok ; Tokaj görög anyakönyvei az évekből - Szent Miklós Görög nem egyesült Szent Egyház anyakönyvei Bencsik, János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom. Tokaj népessége 1869-ben. Miskolc, σελ. 38, 40 41, 201, 205 Juventus regii gymnasii Sátor-Allya-Újhelyiensis scholamm piarum secundum annuum progressum in classes distributa Anno 1841., S. patakini impressit Andreas Nádaskay σελ. 3 Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és avθυπoλoχaγóςok az 1848/49. évi szabadságharcban. R-Zs, τομ. III, Bp., σελ. 503 Diószegi, Krisztina: A XVII-XIX. századi hegyaljai görögök élete, avagy egy tarcali konferencián elhangzott történelmi előadás ismertetése. In.: Agora, Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, 2008 januárfebruár, σελ Honvéd schematismus vagy is az 1848/49-ki honvédseregből 1868-ban még életben való főtiszteknek névkönyve. Επιμέλεια: Mikár Zsigmond ηίλοχαγός. Έκδ. Bakó Farkas λοχαγός Pesten, σελ Sasvári, László - Diószegi, György Antal: Adalékok a tokaji görögök tevékenységéhez a XVII-XIX. században (kézirat). (Elhangzott

174 Illésy János - Pettkó Béla: A királyi könyvek Bp Reprint. Bp., o. Füves Ödön: Az évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok o. Illésy János - Pettkó Béla: A királyi könyvek Bp Reprint. Bp., o. Bácskai Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. In.: Kafenío. A Görög Országos Önkormányzat folyóirata április 25. o. Gróf Széchenyi István naplói IV. kötet ( ). Szerkeszti és bevezetéssel ellátta Dr. Viszota Gyula. Bp., o. Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., o. Xantus János ( ) honvéd főhadnagy Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. kötet. Bp., Fraknói Vilmos: Mátyás király levelei. Külügyi osztály. II. kötet Bp., o. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. II. kötet. Pest, o. Balás Gábor: A székely művelődés évszázadai. Bp., o. Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-M agyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/ o. Széchenyi István: Napló. Válogatta, szerkesztette, a fordítást ellenőrizte, a jegyzeteket és a szerkesztői utószót írta Oltványi Ambrus. Bp., Új magyar irodalmi lexikon. Főszerkesztő Péter László. III. kötet. P-Zs. Bp., o. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő Markó László. VI. kötet. Sz- Zs. B p, Magyarország. A szerzői munkaközösség vezetője Papp Antal. B p, o. Magyar Életrajzi Lexikon. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. II. kötet. L-Z. B p, o. Hegyesi Márton: Bihar vármegye ben. Debrecen, o. Zúikó Soma ( ) honvéd hadnagy BAZ ML SF IV-B = Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára, Jelzet: IV-B Zemplén vármegye felekezeti anyakönyvei másodpéldányainak levéltári gyűjteménye 173

175 október 12-én a Tarcalon, Balassa Iván emlékére rendezett tudományos konferencián.) Dr. Diószegi, György Antal: Kirándulás a tokaji görögök nyomában. In.: Agora, Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, januárfebruár, σελ (στα Ουγγρικά), σελ (στα Ελληνικά) Dr. Diószegi, György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem axvii-xviii. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium, augusztus, σελ Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, σελ Zicco/Zikó János ( ) συνταγματάρχης Bona, Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., σελ. 730 Horváth, Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története ben. Bp σελ. 508 A forradalom és szabadságharc levelestára, τομ. I. Επιμέλεια: V. Waldapfel Eszter. Bp., σελ. 324 Rózsa, György-Spira, György: Negyvennyolc a kortársak szemével: képek, nyomtatványok és iratok. Bp., σελ. 573 Hegyesi, Márton: Bihar vármegye ben σελ. 69 Hamvay, Ödön: Damjanich János élete története és szemelvények nejéhez intézett leveleiből. Bp., σελ. 40 Urbán, Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp., , σελ. 409 Barsi, József: Utazás ismeretlen állomás felé és Berzsenyi Lénárd rajzai. Az olmützi foglyok arcképsorozata. Bp., σελ Hegyesi, Márton: Az iki harmadik honvédzászlóalj története. Bp., σελ. 27, 35, 51 Zsótér, Andor Antal ( ) ανθυπολοχαγός Reizner, János: Szeged története, τομ. II, Szeged, σελ. 71, 90, 144, 181,287 Szeged története Επιμέλεια: Farkas József. Szeged, σελ. 432 Bona, Gábor: Avθυπoλoχαγóςok és avθυπoλoχaγóςok az 1848/49. évi szabadságharcban, τομ. III, R-Zs. Bp., σελ

176 Tokaji görögkeleti (görög nem egyesült) felekezeti anyakönyvi másodpéldányok ; Tokaj görög anyakönyvei az évekből - Szent Miklós Görög nem egyesült Szent Egyház anyakönyvei Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom. Tokaj népessége 1869-ben. Miskolc, , , 201., 205. o. Juventus regii gymnasii Sátor-Allya-Újhelyiensis scholarum piarum secundum annuum progressum in classes distributa Anno 1841., S. patakini impressit Andreas Nádaskay 3. o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. R-Zs. III. kötet. Bp., o. Diószegi Krisztina: A XVII-XIX. századi hegyaljai görögök élete, avagy egy tarcali konferencián elhangzott történelmi előadás ismertetése. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin január-február o. Honvéd schematismus vagy is az 1848/49-ki honvédseregből 1868-ban még életben való főtiszteknek névkönyve. Összeállította Mikár Zsigmond alszázados. Kiadta Bakó Farkas százados Pesten, o. Sasvári László - Diószegi György Antal: Adalékok a tokaji görögök tevékenységéhez a XVII-XIX. században (kézirat). (Elhangzott október 12-én a Tarcalon, Balassa Iván emlékére rendezett tudományos konferencián.) Dr. Diószegi György Antal: Kirándulás a tokaji görögök nyomában. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin január-február ΙΟ Ι 1. o. (magyarul), o. (görögül) Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium augusztus o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, o. Zicco/Zikó János ( ) ezredes Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., o. Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története ben. Bp., o. A forradalom és szabadságharc levelestára. I. kötet. Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Eszter. Bp., o. 175

177 Péter, László: Klauzál családja. In.: Kortárs. Irodalmi és kritikai folyóirat Magyarország. Επιμέλεια: Papp Antal. Bp., σελ. 375 Ruszoly, József: A szegedi népképviseleti közgyűlés Szeged, σελ. 146 Reizner, János: Szeged története, τομ. III, Szeged, σελ. 345, 518 Ruszoly, József: A szegedi népképviseleti közgyűlés Szeged, σελ. 18, 66, 99, 183 Péter, László: Szeged. Bp., , σελ Dr. Diószegi, György Diószegi, Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros, περιοδικό Ελληνικού- Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας,2008/2. σελ. 17 Ελληνικής καταγωγής στρατιώτες στην Ουγγρική επανάσταση Hausel, Sándor: Adatok a balassagyarmati görögkeleti közösség történetéhez. In.: Magyar egyháztörténeti vázlatok σελ Érdekességek az egykori hatvani görög lakosság történetéből. Genius loci! E hely szelleme legyen velünk/ (Déményi-Dittel Lajos levéltáros, történész írása a Hatvani Kalendáriumban.) In.: Kafeneío, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, , σελ. 71 Oláh, György: Békésvármegye ,τομ. II, Gyula, σελ. 438 Pest-budai nemzetőrök Dokumentumok a fővárosi nemzetőrség történetéhez. Επιμέλεια: Czaga Viktória és Jancsó Éva. Bp., σελ. 257, 401,418, 426 Pest-budai kávéházak. Kávé és mesterség Művelődéstörténeti tanulmány, τομ. II, Επιμέλεια: Bevilaqua Borsody Béla - Mazsáry Béla. Bp., σελ. 900, 1335 Pesti Hírlap január 28. vasárnap 321, σελ. 64 Έλληνες καλλιτέχνες και η ουγγρική επανάσταση Αριστοτέλης Βαλαωρίτης Darkó, Jenő: Valaoritis új-görög költő. In.: Budapesti Szemle. Επιμέλεια: Voinovich Géza, τομ. 144, σελ Diószegi, György Antal dr. Görög eredetű családok sarjai az es dicsőséges magyar szabadságharcban címet viselő előadása elhangzott a Kariatidák Görög-Magyar Nők Kulturális Egyesülete április 4-én megtartott egyesületi ülésén (Pireus étterem). 176

178 Rózsa György-Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével: képek, nyomtatványok és iratok. Bp., o. Hegyesi Márton: Bihar vármegye ben o. Hamvay Ödön: Damjanich János élete története és szemelvények nejéhez intézett leveleiből. Bp., o. Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp., (századosi kinevezése a 7. számú Közlönyben jelent meg), 409. o. Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé és Berzsenyi Lénárd rajzai. Az olmützi foglyok arcképsorozata. Bp., o. Hegyesi Márton: Az iki harmadik honvédzászlóalj története. Bp., , 35, 51.o. Zsótér Andor Antal ( ) főhadnagy Reizner János: Szeged története. II. kötet. Szeged, , 9 0, 144, 181, Szeged története Szerkesztette Farkas József. Szeged, 432. o. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III. kötet. R-Zs. B p, o. Péter László: Klauzál családja. In.: Kortárs. Irodalmi és kritikai folyóirat szám; Magyarország. A szerzői munkaközösség vezetője Papp Antal. B p, o. Ruszoly József: A szegedi népképviseleti közgyűlés Szeged, o. Reizner János: Szeged története. III. kötet. Szeged, , 518. o. Ruszoly József: A szegedi népképviseleti közgyűlés Szeged, , 66, 99, 183. o. Péter László: Szeged. B p, , o. Dr. Diószegi György Diószegi Krisztina: Újabb adalékok az évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros Görög-Magyar Folyóirat A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja 2008/ o. Görög eredetű honvédek a magyar szabadságharcban Hausel Sándor: Adatok a balassagyarmati görögkeleti közösség történetéhez. In.: Magyar egyháztörténeti vázlatok o. Érdekességek az egykori hatvani görög lakosság történetéből. Genius loci! E hely szelleme legyen velünk/ (Déményi-Dittel Lajos levéltáros, 177

179 Demeter Lakatarisz ( ) μποέμ ζωγράφος από την Πέστη Éber, László: Művészeti lexikon, σελ. 482 Magyar életrajzi lexikon. Επιμέλεια: Kenyeres Ágnes, τομ. 11,L-Z Bp., σελ. 8 Somogyi, Árpád: Pesti görög festő arcképe Ypsilanti szabadsághősről. In.: Budapest. A főváros folyóirata november. IX. 11., σελ. 38 Ujházy, Ferenc: Fővárosunk művészeti állapotai a múlt század közepén. In.: Nyugat Dr. Diószegi, György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos. έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας,2009. június, σελ. 18 L. G.: Képek a múltból. (Régi pesti festők és festőcsaládok: Schoeft, Peschky, Frühling, Lakatárisz, Gyurkovics.) In.: Művészet. Επιμέλεια: Lyka Károly , σελ. 425 Malonyay, Dezső: Munkácsy első festménye. In.: Művészet , σελ. 280 Szvoboda Dománszky, Gabriella: A Pesti Műegylet története (vázlat). In.: Budapesti Negyed, σελ , 2001/2-3. Szilvási, Jolán: Egy 19. századi kismester (Laccataris Demeter) műveinek feldolgozása. Schoen, Amold: A pesti Szent Rókus kápolna. Bp., Lyka, Károly: A táblabíró világ művészete. Bp., Magyar nagylexikon. Bp., Révai Nagylexikon, τομ. XII, Bp., σελ. 408 Nagy, Iván: Magyarországi képzőművészek a legrégebbi időktől 1850-ig. II.. In.: Századok σελ. 94 Művészeti lexikon. Επιμέλεια: Zádor Anna és Genthon István, τομ. II, Bp., σελ. 8 Dr. Diószegi, György Antal Diószegi, Krisztina: Két pesti görög festőművész a szabadságharc idején. In.: Agora, Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, , σελ Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, σελ Károly Sterio ( ) λιθογράφος και ρωπογράφος Nagy, Iván: Magyarországi képzőművészek a legrégibb időktől 1850-ig. In.: Századok σελ

180 történész írása a Hatvani Kalendáriumban.) In.: Kafeneío. A Görög Országos Önkormányzat folyóirata szám 71. o. Oláh György: Békésvármegye II. kötet Gyula, o. Pest-budai nemzetőrök Dokumentumok a fővárosi nemzetőrség történetéhez. Válogatta és szerkesztette Czaga Viktória és Jancsó Éva. B p, , 401,418., 426. o. Pest-budai kávéházak. Kávé és mesterség Művelődéstörténeti tanulmány. II. kötet írták Bevilaqua Borsody Béla - Mazsáry Béla. B p, , o. Pesti Hírlap január 28. vasárnap 321. szám 64. o. Görög művészek és a magyar szabadságharc Arisztotelész Valaoritisz ( ) görög költő Darkó Jenő: Valaoritis új-görög költő. In.: Budapesti Szemle. Szerkeszti Voinovich Géza kötet o. Diószegi György Antal dr. Görög eredetű családok sarjai az es dicsőséges magyar szabadságharcban címet viselő előadása elhangzott a Kariatidák Görög-Magyar Nők Kulturális Egyesülete április 4-én megtartott egyesületi ülésén (Pireus étterem). Lakatarisz Demeter ( ), a bohém festőművész Éber László: Művészeti lexikon o. Magyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. II. kötet L-Z B p, o. Somogyi Árpád: Pesti görög festő arcképe Ypsilanti szabadsághősről. In.: Budapest. A főváros folyóirata november. IX. évfolyam 11. szám Ujházy Ferenc: Fővárosunk művészeti állapotai a múlt század közepén. In.: Nyugat évfolyam 6. szám. Dr. Diószegi György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa júniusi szám 18. o. L. G.: Képek a múltból. (Régi pesti festők és festőcsaládok: Schoeft, Peschky, Frühling, Lakatárisz, Gyurkovics.) In.: Művészet. Szerkesztette Lyka Károly. Tizedik évfolyam szám 425. o. Malonyay Dezső: Munkácsy első festménye. In.: Művészet. Első évfolyam Negyedik szám 280. o. 179

181 Prónay, Gábor báró: Vázlatok Magyarhon népéletéből. Pest, Andrássy, Manó gróf: Utazás Kelet Indiákon. Pest, Nagy, Zoltán: A magyar litográfia története a XIX. században. Bp., Ernst-Lázár: Magyar biedermeier művészet, σελ Wurzbach lexikon, τομ. XXXVIII. σελ.233 Sterio Károly meghalt. In.: Divatcsarnok Gothard, István: Sterio Károly akadémiai festőművész élete és művei. In.: Vasi Szemle Magyar Életrajzi Lexikon. Művészeti lexikon. Επιμέλεια: Zádor Anna és Genthon István, τομ. IV, R-Z. Bp., σελ. 355, 370 Dr. Diószegi, György Antal Diószegi, Krisztina: Két pesti görög festőművész a szabadságharc idején. In.: Agora, Πολιτιστικό περιοδικό Ελλήνων Ουγγαρίας, , σελ Παραδόσεις και διαφύλαξη αξιών (1) Dr. Diószegi, György Antal: Adalékok a jászberényi görögök századi történetéhez. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 5. Különszám. Debrecen, σελ (2) Dr. Diószegi, György Antal: Budavári kiállítás a hajdani magyarországi görögök emlékére. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 4. Debrecen, σελ. 131 (3) Nemzetiségi Gála. Έκδ. Borbáth Erika főigazgató. Επιμέλεια: Lukács Mária és Halász Katalin. Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus. Bp., σελ. 12 (στα Ουγγρικά), σελ. 13 (στα Ελληνικά) (4) Dr. Diószegi, György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos, Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa, június, σελ. 17 (5) Dr. Diószegi, György Antal: Adalékok a jászberényi görögök századi történetéhez. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 5. Különszám. Debrecen, σελ (6) Sasvári, László Diószegi, György Antal: Győri Boltos Görögökr, avagy ortodox kapcsolatrendszer és értékteremtés a XVII-XVIII. században. In.: Arrabona /2. A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Közleményei. Επιμ. Székely Zoltán. Győr, σελ. 164 (7) Dr. Diószegi, György - Diószegi, Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei

182 Szvoboda Dománszky Gabriella: A Pesti Müegylet története (vázlat). In.: Budapesti Negyed , 2001/2-3. szám Szilvási Jolán: Egy 19. századi kismester (Laccataris Demeter) műveinek feldolgozása. Schoen Arnold: A pesti Szent Rókus kápolna. Bp., Lyka Károly: A táblabíró világ művészete. Bp., Magyar nagylexikon. Bp., Révai Nagylexikon. XII. kötet. Bp., o.; Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek a legrégebbi időktől 1850-ig. II. rész. In.: Századok o., Művészeti lexikon. Szerkesztette Zádor Anna és Genthon István. II. kötet. Bp., o. Dr. Diószegi György Antal Diószegi Krisztina: Két pesti görög festőművész a szabadságharc idején. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin szám o. Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, o. Sterio Károly ( ) kőrajzoló és életképfestő Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek a legrégibb időktől 1850-ig. In.: Századok o. Prónay Gábor báró: Vázlatok Magyarhon népéletéből. Pest, Andrássy Manó gróf: Utazás Kelet Indiákon. Pest, Nagy Zoltán: A magyar litográfia története a XIX. században. Bp., Emst-Lázár: Magyar biedermeier művészet o. Wurzbach lexikon. XXXVIII. Kötet 233. o. Sterio Károly meghalt. In.: Divatcsarnok Gothard István: Sterio Károly akadémiai festőművész élete és müvei. In.: Vasi Szemle Magyar életrajzi lexikon. Művészeti lexikon. Szerkesztette Zádor Anna és Genthon István. IV. kötet. R-Z. Bp., , 370. o. Dr. Diószegi György Antal Diószegi Krisztina: Két pesti görög festőművész a szabadságharc idején. In.: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin szám o. 181

183 Debrecen, σελ (8) Dr. Diószegi, György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos, έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας,2009. június, σελ

184 Értékőrzés és hagyomány (1) Dr. Diószegi György Antal: Adalékok a jászberényi görögök századi történetéhez. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 5. Különszám. Debrecen, o. (2) Dr. Diószegi György Antal: Budavári kiállítás a hajdani magyarországi görögök emlékére. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 4. Debrecen, (3) Nemzetiségi Gála. Felelős kiadó Borbáth Erika főigazgató. Szerkesztette Lukács Mária és Halász Katalin. Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus. Bp., o. (magyarul), 13. o. (görögül) (4) Dr. Diószegi György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa júniusi szám 17. o. (5) Dr. Diószegi György Antal: Adalékok a jászberényi görögök századi történetéhez. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei. 5. Különszám. Debrecen, o. (6) Sasvári László Diószegi György Antal: Győri Boltos Görögött', avagy ortodox kapcsolatrendszer és értékteremtés a XVII-XVIIL században. In.: Arrabona /2. A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Közleményei. Főszerkesztő Székely Zoltán. Győr, (7) Dr. Diószegi György - Diószegi Krisztina: Hellén mozaik az évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. Debrecen, o. (8) Dr. Diószegi György Antal: Egy különleges görög kiállítás margójára, avagy a Kariatidák látogatása az első diaszpóra tárgyi emlékei körében. In.: Ellinizmos. Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának kiadványa júniusi szám 18. o. 183

185 184

186