Ördögh Ágota Szilvia A 2010-es palesztin-izraeli béketárgyalások és az közötti kísérletek a megegyezésre

Átírás

1 Ördögh Ágota Szilvia A 2010-es palesztin-izraeli béketárgyalások és az közötti kísérletek a megegyezésre Bevezetés Az 1967-es júniusi háború óta az elmúlt több mint 40 évben több kísérlet is volt a békekötésre a Közel-Keleten. Valamelyik sikeres volt, pl. Izrael és Egyiptom valamint Izrael és Jordánia között, de a központi konfliktusban, vagyis Izrael és Palesztina között még mindig nem értek el megegyezést. Ezt igyekeztek megoldani a szeptember 2-án tartott tárgyaláson, mellyel 20 hónap után egy washingtoni meghívásnak köszönhetően ismét felvette a kapcsolatot Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök. A találkozótól Barack Obama amerikai elnök, valamint a közel-keleti kvartett megbízottjai Tony Blair brit exkormányfő, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Abdullah jordán király az évtizedek óta konfliktusban élő felek közötti békefolyamat megindulását remélte. A tárgyalások egyik indoka, hogy ez év szeptember 26-án ért véget az a részleges telepépítési moratórium, amelyet tavaly novemberben fogadott el Netanjahu, s ennek meghosszabbítását feltételként szabták meg a palesztinok. Az arab-izraeli konfliktus kezdetei Bár Izrael csak 1948 óta létezik hivatalosan, a palesztinai zsidó és arab lakosság közti összecsapások a 20. század eleje óta folynak változó intenzitással hadi, politikai és gazdasági síkon egyaránt. A kérdés a hidegháborúnak köszönhetően kapott világpolitikai súlyt, mivel az Amerikai Egyesült Államok feltétlen támogatását élvező Izrael ellenében a Szovjetunió (miután kezdetben támogatta a független Izrael létrehozását, és elismerte az új államot) az arab államokat nyerte meg magának. A kétpólusú világrend felbomlása és néhány, végeredményben eredménytelen békekezdeményezés azonban nem vetett véget a konfliktusnak, melyben mindkét oldal az emberi jogok szempontjából kifogásolható eszközökkel élt és él. Palesztinok által lakott területek csökkenése (Forrás: 1

2 A Palesztin Állam, pontosabban a mai értelemben vett autonóm Palesztina kialakulásának több állomása volt. Az első a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet) megalakulása 1964-ben. A második, amikor az ENSZ 1974-ben elismerte a palesztin nép önrendelkezési jogát. Alig 4 évvel később, az 1978-as Camp Davidben tartott tárgyalásokon Izraelnek már ígéretet kellett tennie, hogy 5 éven belül önkormányzatot ad a két legjelentősebb palesztinok lakta területnek: Ciszjordániának és a Gázai-övezetnek. Végül november 13-án megalakulhatott a Palesztin Állam, melynek kikiáltására Algírban került sor. A végső és döntő lépés a Palesztin Önkormányzat kialakulásában az szeptember 13-án Washingtonban, az oslói békefolyamatok részeként aláírt elvi nyilatkozat után május 4-én jött el, amikor Kairóban végre megtörtént a Gáza Jerikó autonómiaegyezmény aláírása. Ez tartalmazta a korlátozott önrendelkezés biztosítását 2 millió megszállás alatt élő palesztin számára, és csapatkivonásra kötelezte Izraelt a Gázai-övezet szinte teljes területétől, valamint a Jordán nyugati partján fekvő Jerikóból. Megalakulhattak a palesztinok saját kormányszervei. A béketárgyalások kronológiája 1967-től Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242-es határozatát november 22-én hozta meg, mely a földet a békéért elven alapult. A határozat felszólította az izraeli csapatokat, hogy vonuljanak vissza a megszállt területekről, és kimondta, hogy a térség minden államának joga van a szuverenitás, a területi sérthetetlenség és a politikai függetlenség elismertetésére, s arra, hogy fenyegetéstől vagy támadástól mentes biztonságos és elismert határok között éljen. Továbbá előírta, hogy a térségben a nemzetközi vízi utakon biztosítsák a szabad hajózást és a menekültek kérdését igazságosan és minél előbb rendezzék. 1 Az 1973-as Yom Kippur-i háború élményei és veszteségei mindkét oldalon a béketörekvéseket erősítették. Előbb csupán a csapatszétválasztásról, az Izrael által újabban megszállt területek visszaadásáról esett szó, később azonban főként amerikai közvetítéssel a békeszerződés, egymás elismerése lett a párbeszéd témája. A tárgyalások előkészítésében Henry Kissinger, az Egyesült Államok elnöki főtanácsadója játszott kulcsszerepet novemberében Menachém Begin folytatta a béketörekvéseket és tárgyalóasztalhoz hívta arab partnereit. Anvar Szadat, Egyiptom elnöke megtörve az addigi arab elutasítást Jeruzsálemben járt, és felszólalt a Kneszetben is. Így Egyiptom lett az első olyan arab ország, amely elfogadta Izrael létezését. Az szeptember 17-i Camp David-i megállapodás 2 három évtizedes háborúskodás végére tett pontot, és egyben megteremtette a később aláírandó, végleges békeszerződés lehetőségét. Ezen nem csupán a békekötés lehetősége szerepelt, hanem egy olyan átfogó megállapodás előkészítése is, amely alapjául szolgálhat Izrael és valamennyi arab szomszédja közti megbékélésnek is. A tervezett egyezmény részletes tárgyalási javaslatot tartalmazott Júdea, Somron (Szamária) és a Gázai-övezet (az 1967 óta izraeli ellenőrzés alatt álló területek) politikai státusára vonatkozólag is. Végül Izrael és Egyiptom vezetői, Begin htm 2 2

3 miniszterelnök és Szadat elnök 3, Washingtonban (a Fehér Ház kertjében) Jimmy Carter amerikai elnök jelenlétében március 26-án aláírták a békeszerződést. 4 Menachém Begin, Anvar Szadat és Jimmy Carter a Camp David-i csúcson.( Forrás: A tárgyalás 12 napig tartott és 2 kérdésben egyeztek meg. Az egyik, a közel-keleti béke keretegyezmény a Biztonsági Tanács határozatain alapuló békeszerződések aláírását irányozta elő, egy igazságos, átfogó és tartós közel-keleti rendezést, amely magába foglalta a Jordán folyó nyugati partvidékét és a Gázai-övezetet érintő, háromfokozatú tárgyalások menetének rögzítését is. Izrael és Egyiptom vállalta, hogy tartózkodik az erőszak alkalmazásától és a vitás kérdések rendezésében a diplomáciai eszközöket részesíti előnyben. Rögzítették, hogy a keretegyezmény aláírásától számított három hónapon belül békeszerződést kötnek, melynek alapja a gazdasági szankciók megszüntetése, a diplomáciai kapcsolatok felvétele, valamint a teljes elismerés kell, hogy legyen. A második megállapodásban a két állam kötelezettséget vállalt az egyezményben foglaltak megvalósítására és megállapodtak fontos területi kérdésekben is. Ennek értelmében Izrael feladta a Sínai-félszigetet, s ennek az ígéretének 1982 áprilisáig eleget is tett. Így a korábbi tűzszüneti vonalakat és fegyverszüneti egyezményeket immár kölcsönösen elismert nemzetközi határok váltották fel. Az 1979-ben aláírt békeszerződés azonban csak rövidtávon hozott fejlődést Izrael és Egyiptom, valamint az arab államok közötti kapcsolatban. Az egyik legégetőbb kérdés, a palesztin menekültkérdés ugyanis nem került rendezésre, és az arab lakosság a PFSZ támogatásával 1987-től belső ellenállásba (intifáda) kezdett. Ennek ellenére Izrael továbbra is a béketerv kidolgozásán munkálkodott ben olyan javaslatot terjesztett elő, amelynek célja nemcsak a békefolyamat megvalósítása, hanem egy átfogó közel-keleti rendezés keretében a területeken élő arab lakosság végleges státusának kialakítása és az arab államokkal fennálló háborús állapot felszámolása volt. Az amerikai külügyminiszterrel történt közvetítői tárgyalásokon komoly lehetőségként merült fel, hogy a nemzetközi fórumokon a területek lakosai által szabadon megválasztott autonómia képviselői vegyenek részt. Több hónapon át tartó diplomáciai tárgyalások kezdődtek, amelyek után Madridban október 30-án békekonferenciát tartottak az Egyesült Államok és (akkor még) a Szovjetunió védnökségével. 5 Az üléseken részt vett a libanoni, a szíriai és egy jordániai-palesztin közös küldöttség. Mindez elkerülhetetlenné tette a PFSZ-szel történő közvetlen kapcsolatfelvételt. 3 A két aláíró fél még ugyanebben az évben Nobel-békedíjban részesült

4 Államfők delegációja a madridi találkozón.( Forrás: Ezután két évvel történt ismét komolyabb előrelépés a tárgyalások menetében, és a felek Oslóban próbáltak megoldást találni a fennálló problémákra augusztusában az oslói titkos tárgyalásokon az izraeli és palesztin küldöttség alapjában véve megegyezett egy területet békéért elven működő megoldásban. Levélváltás útján a felek kölcsönösen elismerték egymást és szeptember 13-én Washingtonban aláírták az oslói elvi nyilatkozatot. 6 A PFSZ lemondott az erőszak alkalmazásáról és elkötelezte magát a békés tárgyalások mellett. Ezt követően kezdődött közvetlen tárgyalás Jichák Rabin izraeli miniszterelnök, Simon Peresz miniszterelnök-helyettes és Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke 7 között Bill Clinton közbenjárásával. Az egyezmény felvázolta az izraeli csapatkivonást a Gázai-övezetből és Ciszjordániából. Létrejött a palesztin autonómia és önkormányzat (1994- ben), s az izraeli katonaság megkezdte kivonulását a területekről. A palesztinok úgy tekintenek a szerződésre, mint államiságuk egyfajta megfogalmazására az idegen uralom, a számkivetettség és a jogfosztottság hosszú évei után. Még 1994-ben Marokkó és Tunézia teljes diplomáciai kapcsolatot létesített Izraellel, és aláírták az izraeli-jordániai békeszerződést. Jichak Rabin és Jasszer Arafat békét köt Bill Clinton közbenjárásával. (Forrás: Az év végén Simon Peresz és Arafat Nobel-békedíjat kapott. 4

5 A washingtoni Fehér Házban ünnepélyes keretek között, az utolsó percekig tartó civakodás miatt az előre beharangozott időponthoz képest némi késéssel, Izrael és a PFSZ aláírták az úgynevezett második oslói megállapodást szeptember 28-án, amely az izraeli katonák ciszjordániai kivonulásának szakaszait rögzítette. 8 A 400 oldalas megállapodás szerint 28 év megszállás után palesztin önkormányzat létesült Betlehemben, Dzsenínben, Nábluszban, Kalkiliában, Rámalláhban, Tulkarmban, Hebron egy részében és 450 faluban, ugyanakkor a dokumentum engedélyezte, hogy fennmaradjanak a zsidó telepek, amelyeket izraeli katonák védelmeznek. Arafat, Netanjahu és Bill Clinton amerikai elnök kilencnapos Wye Plantation-i csúcstalálkozója után a washingtoni Fehér Házban aláírták az ugyancsak területet békéért elven nyugvó Wye Plantation-i egyezményt október 23-án. 9 Izrael hozzájárult, hogy Ciszjordánia további 13 százalékáról szakaszosan kivonja katonáit, és szabadon engedett 750 palesztin foglyot. A palesztin vezetés vállalta, hogy megakadályozza az Izrael elleni terrorakciókat. Az egyezmény végrehajtását azonban Netanjahu két hónappal később, december 16-án befagyasztotta arra hivatkozva, hogy a palesztin fél nem teljesítette biztonsági kötelezettségeit. Nehéz tárgyalások után, amelyek már-már kudarccal fenyegettek a szabadságukat visszanyerő palesztin foglyok száma miatt, Ehud Barak és Arafat végül szeptember 3-án egyezségre jutott abban, hogy módosított feltételekkel ugyan, de végrehajtja a Wye-i megállapodást. Az egyezség elérhetőbbé tette a palesztinok álmát az önálló állam megalakításáról, mert immár a Jordán nyugati partvidékének 40 százaléka kerül ellenőrzésük alá. Biztonsági folyosó létesült a palesztin önkormányzati területek, a Gázai-övezet és Ciszjordánia között, megkezdődött a gázai kikötő építése. Az egyezség új menetrendet irányzott elő a végső (izraeli-palesztin) béke-megállapodásról szóló tárgyalásokra. Izrael a Wye-i megállapodásban rögzített számnál kevesebb, 350 palesztin fogoly szabadon bocsátását vállalta, és kikötötte: nem engedi szabadon a Hamasz vagy az Iszlám Dzsihád tagjait, illetve olyan rabokat, akik izraelieket gyilkoltak meg. Az egyezményt az egyiptomi Sarm-es-Sejkben írták alá. Egy évvel később Bill Clinton javaslatára kezdtek el foglalkozni a végleges jogállás, a határok, Jeruzsálem és a menekültek kérdéseivel. A tárgyalásra 2000 júliusában került sor a második Camp David-i csúcson Ehud Barak és Jasszer Arafat között. 10 Habár a tárgyalások részletesebbek voltak, mint valaha, megegyezés nem jött létre. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a maximum, amelyet Izrael hajlandó volt ajánlani, nem érte el azt, amit Arafat minimum el akart érni. Izrael felajánlotta a Gázai-övezetet, a Nyugati fal egy részét és plusz földeket a Negev sivatagban, valamint Kelet-Jeruzsálem arabok lakta részét, ha a városhoz csatolhatnának néhány ciszjordániai telepet. Azonban Arafat az 1967 előtti határokat, az óváros zsidó negyedeit és a menekültek visszatérését is követelte ver%20memorandum

6 Ehud Barak, Bill Clinton és Jasszer Arafat. (Forrás: Bill Clinton javaslatára újabb tárgyalásokat tartottak Washingtonban, Kairóban, majd Taba-ban 2001-ben. 11 Habár a tárgyalások nem a legfelső szinten történtek, mégis sikerült néhány nézeteltérést kiküszöbölni. A felek nagyobb rugalmasságot mutattak, az izraeli tárgyalók készek lettek volna elfogadni, hogy Kelet-Jeruzsálem a majdani palesztin állam fővárosa legyen. Azonban Ehud Baraknak nem volt elég ideje a választások előtt, és a választásokat nyerő Ariel Sharon már nem támogatta ezt az elképzelést. A 2002-es bejrúti arab csúcson fogadták el a szaúdi ajánlatot, melynek lényege: Izrael vonuljon vissza az 1967-es határok mögé és találjanak egy igazságos megoldást a menekültek kérdésére. 12 Az arab csúcs azonban nem hozta meg az amerikai adminisztráció számára a remélt eredményeket. Bár egyhangúlag elfogadták az Abdullah király által beterjesztett béketervet, mégis teljes támogatásukról biztosították a palesztinok fegyveres harcát Izraellel szemben. Egyben kiálltak Irak és Szaddám Huszein rendszere mellett. A szaúdi terv egyébként is elfogadhatatlan volt Izrael számára, mivel a hazatérési jog elfogadása milliós palesztin tömegeket telepítene be Izrael területére, és alapvetően változtatná meg az ország demográfiai viszonyait: a zsidó államot rövid időn belül arab többségű országgá alakítaná át ban az Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek kvartettje egy ütemtervet készített elő. A végleges rendezésre részleteket nem határoztak meg, de a megközelítéshez adtak egy javaslatot. Egy szakaszos ütemtervet képzeltek el a biztonság kiépítésére a végleges rendezés előtt, melynek felépítése a következő: 1. fázis: Mindkét fél támogatja a két ország rendezéséről szóló nyilatkozatot, a palesztinok megszüntetik az erőszakot, a terrort, Izrael pedig leállítja telepek építését. 2. fázis: Nemzetközi konferencián megállapítják Palesztina ideiglenes határait. 3. fázis: Tárgyalás a végső megoldásról kb ben. 13 A 2003-as Genfi megegyezésen megállapodtak abban, hogy a politikai megegyezést meg kell előznie a bizalom és biztonság növekedésének. A fő kompromisszum az lett volna, hogy a palesztinok lemondanak a menekültek visszatérési jogáról, cserébe viszont Izrael átad területeket, pl. Arielt. Megállapodtak abban, hogy a két ország kölcsönösen elismeri egymást, közösen igyekeznek erősíteni a térség gazdaságát és egy folyosót hoznak létre Ciszjordánia és a Gázai-övezet között. Jeruzsálem mind két ország fővárosa lesz és a három vallás (iszlám, zsidóság, kereszténység) központja

7 Még úgy tűnt lehetséges a béke (Forrás: június 19-én hathónapos tűzszüneti megállapodást írt alá egyiptomi közvetítéssel Izrael és a Hamasz. 16 A tűzszünet lejárta előtt több kis hatótávolságú, nem irányított föld levegő rakétát indítottak a Gázai-övezetből nyugat- és dél-izraeli települések ellen, köztük megcélozva Askelón városát. A rakétatámadást a Hamasz és az Iszlám Dzsihád szervezetek vállalták magukra. Indokul a továbbra is fenntartott izraeli blokádot hozták fel december 27-én Izrael megkezdte az Öntött ólom hadművelet kivitelezését, azaz a Hamasz Gázai-övezetben található feltételezett fegyverraktárainak és egyéb fegyveres infrastruktúrájának köztük az Egyiptom és a Gázai-övezet között fúrt több tucat föld alatti alagút légi úton történő megsemmisítését, illetve a rakéták működtetéséhez szükséges felszerelés felszámolását. Izrael elutasította a különböző tűzszüneti felhívásokat, illetve a Hamasz követeléseit, vagyis hogy fejezze be a támadásokat a Gázai-övezet célpontjai ellen és nyissa meg az övezet határait. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök ehhez két alapvető feltételt támasztott: véget kell vetni a fegyvercsempészetnek és az Izrael elleni terrorakcióknak. A Gázai-övezetből indított támadások azóta is előfordulnak izraeli települések ellen. Ezzel igyekeznek az esetleges béketárgyalásokat befolyásolni és a palesztin lakosságot Izrael ellen hangolni, mivel a zsidó állam minden agresszióra súlyos ellencsapással válaszol. A szeptemberi tárgyalások idején is több zsidó katona életét vesztette ilyen rakétatámadásban, de úgy tűnik, a Hamász egyre kevésbé tudja elérni célját ilyen jellegű cselekményekkel es Annapolis-i tárgyalást 15 George W. Bush rendezte a béketárgyalás újraindítása érdekében. Az izraeli miniszterelnök, Ehud Olmert és a PFSZ vezetője, Mahmud Abbász mellett részt vett rajta több arab ország, pl. Szaúd-Arábia és Szíria vezetője is. Azonban a Hamasz, amely ellenőrzése alatt tartotta a Gázai-övezetet, nem vett részt a találkozón. A cél 2008 végéig egy teljes körű béke-megállapodás elkészítésében körvonalazódott. Egyetértettek abban, hogy a bizalom erősítésre a 2003-as ütemtervet veszik alapul. A két elnök rendszeres találkozókon vett részt, melyeken sikerült előrelépni a határok kérdésében. A tárgyalásoknak azonban véget vetett az izraeli katonai offenzíva a Gázaiövezetben htm

8 2010. szeptember 2-i tárgyalások előzményei Az izraeli kormány november 25-én a ciszjordániai telepekkel kapcsolatban az Obama-kormány nyomására elfogadott egy tíz hónapos telepépítési moratóriumot, s ezzel megkezdte a palesztinokkal folytatandó tárgyalások újraélesztését. A palesztin vezetők ugyanakkor elégedetlenek voltak a döntéssel, hiszen az nem vonatkozott Kelet-Jeruzsálemre, amelyre a palesztin fél is igényt tart leendő állama fővárosaként, továbbá a 3000 folyamatban lévő építkezésre sem. Mindezek mellett végül Hillary Clinton amerikai külügyminiszter augusztus 20-án Washingtonban bejelentette, hogy Izrael és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) szeptember 2-án újrakezdi a tárgyalásokat, melyek 2008 decemberében szakadtak meg. 17 A folyamatban betöltött kulcsfontosságú szerepe miatt a tanácskozásra meghívást kapott Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és II. Abdullah jordán uralkodó is. A közel-keleti béketárgyalásokban közvetítő kvartett az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország, valamint az ENSZ a megegyezésnek egy éves határidőt szabott. A tárgyalások célja a függőben lévő kérdések megoldása volt, vagyis Jeruzsálem státusza, a leendő palesztin állam határai, az izraeli telepespolitika, a víz kérdése, valamint a palesztin menekültek joga a hazatérésre. Mubarak, Netanjahu, Obama, Abbász és Tony Blair (Forrás: Mahmúd Abbász kijelentette, hogy a tárgyalás eredményessége érdekében Izraelnek le kell állítania a megszállt területek betelepítését. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is üdvözölte a washingtoni meghívást és kijelentette: Igazi békevággyal fogunk elmenni a tárgyalásokra, ahol olyan megállapodást akarunk, amely megvédi Izrael nemzetbiztonsági érdekeit. Netanjahu ragaszkodott ahhoz, hogy a béke-megállapodásnak az Izraelnek nyújtandó biztonsági garanciákon, a konfliktus végleges lezárásán és azon kell alapulnia, hogy a palesztinok a zsidó nép államaként ismerik el Izraelt. A Gázai-övezetet irányító Hamasz palesztin radikális szervezet elutasította a közvetlen tárgyalást, és csalásnak minősítette a meghívást

9 Szeptember 2-i tárgyalás A szeptember 2-án kezdődött közvetlen izraeli-palesztin tárgyalásokat az izraeli miniszterelnök és a palesztin elnök nagyon különböző alapállásból kezdte el. Abbász a területet a békéért elvet vette alapul, amelyet több ENSZ-határozat rögzít, illetve két béketervet az Arab Ligáét és a közel-keleti kvartettét, valamint az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ és Oroszország alkotta kvartett két nyilatkozatát. Az első, márciusban kiadott nyilatkozat felszólította Izraelt, hogy hagyjon fel a palesztin területek 43 éve tartó megszállásával, valamint az új telepes lakások építésével, és a tárgyalások végén állapodjon meg a palesztinokkal arról, hogy az 1967-es háború előtt létező fizikai határok között létrejön egy független, demokratikus és életképes palesztin állam. Az augusztus 22-én kiadott dokumentum pedig megismételte a megszállás megszüntetésére és a palesztin állam létrehozására tett felhívást. Abbász onnét szerette volna folytatni a tárgyalásokat, ahol a korábbi izraeli kormányokkal abbahagyták. Netanjahu viszont csak úgy fogadta el a meghívását, hogy a tárgyalások elkezdésének nincs semmilyen előfeltétele, és ne hivatkozzanak a korábbi izraeli-palesztin megállapodásokra sem. Ráadásul sem a kvartett, sem a washingtoni kormány nem nyilatkozott egyértelműen a szeptember végén lejáró telepépítési moratóriumról. A kvartett csak arra kérte a feleket, hogy tartózkodjanak a provokációtól és a lázító retorikától. Netanjahu viszont leszögezte, hogy nem fog hozzájárulni a moratórium fenntartásához, ám azt nehéz elképzelni, hogy ennek híján Abbász hogyan maradhatna a tárgyalóasztal mellett hónap után ismét tárgyaltak (Forrás: edition.cnn.com) Az izraeli miniszterelnöknek három lehetősége volt a tárgyalások megkezdése előtt. Az első: megnyit minden tárgyalási dossziét, de semmilyen kérdésben nem enged. Ezt a taktikát alkalmazta első miniszterelnöki hivatali idejében 1996 és 1999 között, de akkor ennek katasztrofális következményei lettek. A második: követi egykori ellenfele, Ariel Saron példáját, aki azért, hogy ne kelljen valódi megbékélési tárgyalásokba bocsátkoznia, kivonta az izraeli hadsereget a Gázai-övezetből. Netanjahu eszerint javaslatot tehetne arra, hogy a palesztin állam ideiglenes határok közötti kikiáltásának nyitányaként a hadsereg részlegesen kivonul Ciszjordániából. A palesztin vezetés e változatot mindig elutasította, mert szerinte ez

10 a megszállás fenntartását jelentené álcázott formában. A harmadik, legmerészebb lehetőség: szakítani ultranacionalista koalíciós partnereivel, és szövetségre lépni a Cipi Livni vezette centrista Kadimával. Ez teljes cselekvési szabadságot adna neki arra, hogy a zsidó telepesek zsarolásától megszabadulva valódi megállapodást kössön a palesztinokkal. A tárgyalások már augusztus 31-én Ammanban megkezdődtek, amikor Ehud Barak izraeli védelmi miniszter titokban találkozott Mahmúd Abbásszal és II. Abdullah uralkodóval. A találkozóra egy magánházban került sor és azokat a lépéseket vitatták meg, amelyeket Izrael tenne jó szándéka jeléül a ciszjordániai lakosság helyzetének javítására, a közvetlen tárgyalások újrakezdéséhez időzítve. Szeptember 1-én a Fehér Házban Barack Obama látta vendégül a tárgyaló feleket egy késő esti vacsorán a ramadánra való tekintettel. Az informális közel-keleti helyzetértékelésen Hoszni Mubarak, Abdullah király és Tony Blair vettek részt. A megbeszélést követően haladásról beszélt az amerikai elnök, továbbá leszögezte, az Egyesült Államok az értelmetlen mészárlás után is megőrzi az Izrael biztonsága és a békefolyamat melletti elkötelezettségét. Részvétét nyilvánította a terroristák által az előző nap Ciszjordániában meggyilkolt négy izraeli telepes családjának és megköszönte az izraeli kormányfőnek, hogy a merénylet után mérsékletre szólított fel. Az izraeli miniszterelnök úgy nyilatkozott, nem hagyja, hogy a fegyveres incidens kisiklassa a tárgyalásokat. A merénylet mindazonáltal drámai figyelmeztetés volt arra, hogy bár a folyamatból a Hamasz lényegében önmagát rekesztette ki, olyan szereplő, amellyel számolni kell. A szervezet elítélte a küszöbönálló tárgyalásokat, és további merényletek elkövetésével fenyegetőzött. Az iszlamista mozgalom ellenőrzi a jövőbeli palesztin államnak szánt, kétmillió lakosú Gázai-övezetet, és Irán támogatásával képes lehet szabotálni a tárgyalásokat. 19 Obama később Hillary Clintonnal az oldalán úgy nyilatkozott: az Egyesült Államok nem erőltetheti rá megoldását az izraeliekre és a palesztinokra, a megállapodást az érintett feleknek kell egy éven belül elérniük. Sem a siker, sem a kudarc nem elkerülhetetlen. De annyit tudunk, hogy ha nem tesszük meg ezt a kísérletet, akkor a kudarc garantált. Ha a két fél nem kötelezi el magát komolyan a tárgyalások mellett, akkor ez a régóta elhúzódó konfliktus tovább fertőz és emészt majd egy újabb nemzedéket, és ezt egyszerűen nem engedhetjük meg. 20 Hillary Clinton sokat tett a közeledésért. (Forrás: articles.cnn.com) Israel_Palestinians_2-Sep-2010.htm 10

11 A tárgyaláson Netanjahu hangsúlyozta, hogy a valódi és tartós béke csak kölcsönös és fájdalmas kompromisszumok árán érhető el. Sürgette, hogy a palesztinok a zsidó nép nemzetállamaként ismerjék el Izraelt. Elmondta, a béke egyszer s mindenkorra, valamint mindenki számára lezárja a közel-keleti konfliktust. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a békét meg is kell védeni. A cél az, hogy biztonságos és tartós béke legyen Izrael és a palesztinok között. Nem két háború közötti rövid békés időszakra kell törekedni, nem ideiglenes haladékokra a terror megnyilvánulásai között. Mahmúd Abbász aki az előző felszólalóktól eltérően nem angolul, hanem arabul beszélt kijelentette, hogy a palesztinok a maguk részéről nem kérnek sem többet, sem kevesebbet, mint amit a már megkötött nemzetközi szerződések biztosítanak számukra. A palesztin vezető hangsúlyozta, hogy a tárgyalások sikeréhez elengedhetetlen a zsidó telepek további bővítésének befagyasztása és a Gázai-övezet izraeli blokádjának feloldása. A tárgyalásokról való kivonulással fenyegetőzött, ha az izraeli kormány nem hosszabbítja meg a telepépítési moratóriumot. A kormányfők megállapodtak hogy szeptember közepén ismét találkoznak egymással, s utána kéthetente rendszeres tárgyalásokra ülnek össze. 21 Ugyanakkor a Hamasz átfogó harcot hirdetett Izrael, illetve az izraeli-palesztin megbékélés ellen. A Mahmúd Abbász vezette mérsékelt erőkkel szembenálló, a Gázaiövezetet ellenőrzése alatt tartó, Izrael állami létezésének elismerését elutasító szervezet helyi idő szerint csütörtökön bejelentette, hogy egyesíti erőit az Izrael elleni támadások fokozása céljából. A közlemény szerint a szervezet 13 radikális csoportja fogott össze annak érdekében, hogy még hatékonyabb támadásokat hajtsanak végre Izrael ellen. A Hamasz szóvivője utalt arra, hogy az átfogó harc magában foglalja az öngyilkos merényletek lehetőségét is. A szervezet katonai szárnya több Izrael elleni merényletet hajtott végre a megszállt palesztin területen, Ciszjordániában. A keddi hebroni merényletben négy izraeli polgári személy életét veszette. A támadásokat a Hamasz a húsz hónap után felújított, közvetlen izraeli-palesztin tárgyalások elé időzítette, és már akkor jelezte, hogy újabb merényletekre készül. 22 A tárgyalások második fordulójára szeptember én, az egyiptomi Sarm-es- Sejkben és Jeruzsálemben került sor. Netanjahu először Clintonnal találkozott, hozzájuk csatlakozott később Abbász és George Mitchell, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja. A békekötéshez az izraelieknek és a palesztinoknak egy sor vitatott kérdésről kellett megegyezniük, köztük Jeruzsálem státusáról, a palesztin menekültek, a határok, a víz, és a biztonság kérdéséről. A zsidó telepek bővítési moratóriumának meghosszabbításáról azonban nem született megállapodás. Hillary Clinton ezután úgy nyilatkozott: Az izraeli kormányfőnek és a palesztin elnöknek komolyak a szándékai a békét illetően. A felek végre szemtől-szemben beszélnek a kulcskérdésekről, és a dolgok velejéig hatolnak. Azt hiszem, komolyan megegyezésre akarnak jutni. Az idő megérett erre, s ők olyan vezetők, akiket az amerikai kormány is támogat a nehéz döntések meghozatalában. 23 Ezt követően az amerikai kormány azt javasolta Izraelnek, hogy három hónappal hosszabbítsa meg a ciszjordániai telepbővítési moratóriumot. Mahmúd Abbász elfogadta a javaslatot, azonban Benjamin Netanjahu nem spot&sq=mideast%20peace&st=cse

12 Újabb próbálkozás Sharm es-shejkben (Forrás: Az izraeli miniszterelnök javaslatot tett arra, hogy kormánya csapatokat küld a leendő palesztin állam keleti határai mellé, hogy szavatolják országa biztonságát. A palesztinok elutasították az ötletet, Ciszjordánia és Jordánia határára nemzetközi erőket javasoltak egy lehetséges béke-megállapodás keretében. Netanjahu azt mondta, nem hiszi, hogy a jelen körülmények között a nemzetközi erők el tudnák végezni feladatukat. Az izraeli védelmi erő (IDF) az egyetlen, amelyben bízni lehet, hogy megvédi az izraeli állampolgárok életét. Szerinte nemzetközi erők nem tudnák megvédeni Izraelt a palesztin szélsőségesek támadásaitól, amelyek pedig valószínűsíthetőek, mihelyt megkezdődik az izraeli csapatok visszavonulása a ciszjordániai jordán határról. Szükség van az izraeli katonaságra azért is, hogy a béke-megállapodás után a militáns palesztinok ne csempészhessenek fegyvereket Ciszjordániába. Mahmúd Abbász viszont kitartott amellett, hogy az izraeli hadsereg jelenléte korlátozná a palesztin szuverenitást. Huszam Zomlot palesztin szóvivő kijelentette, egyetlen izraeli katona se maradhat a leendő palesztin államban. 24 A tárgyalások után Netanjahu miniszterelnök irodája azzal az ajánlattal kereste meg az amerikai kormányt, hogy a telepépítések újabb három hónapig tartó felfüggesztéséért cserébe engedjék el Jonathan Pollard egykori tengerészeti hírszerzési elemzőt, akit 1987-ben ítéltek el kémkedés miatt. Izrael régóta kéri Pollard szabadságát az amerikaiaktól, ami most különösen fontos lenne, hiszen ellensúlyozná a palesztinoknak teendő engedményeket kormányának jobboldali tagjai és a telepesek szemében. A kormányfő irodája először határozottan tagadta, hogy tudna az ügyről, de később kétértelmű nyilatkozatokat tett. Danni Dajan, a zsidó telepesek egyik tanácsának vezetője elítélően nyilatkozott az ajánlatról, amely szerinte a zsarolás egy ocsmány módja. Az amerikai hírszerzésnek sem tetszet Pollard elengedésének ötlete, hiszen eddig is hevesen ellenezte azt. Pollard 1984-ben kezdett el államtitkokat kiadni az izraelieknek pénzért és ékszerekért cserébe. Már a következő évben tetten érték, amikor több ezer oldalnyi dokumentumot adott át ügyfelének. A férfi az amerikai elektronikus

13 felderítő hálózatról szerzett információkat bízott illetéktelenekre. Pollard állítólag Dél- Afrikának és Pakisztánnak is kémkedett. 25 Az ENSZ Közgyűlésen szeptember én a ciszjordániai zsidó telepek bővítésére kihirdetett moratórium meghosszabbítására szólította fel Izraelt Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár. ENSZ New York-i székházában hétfőn tartott megbeszélésen Ban Ki Mun és Simon Peresz izraeli államfő egyaránt hangsúlyozta: fenn kell tartani a nyugodt helyzetet és kedvező körülményeket kell teremteni a béketárgyalások sikeréhez. Peresz New Yorkban találkozott Mahmúd Abbász palesztin elnökkel is, aki kijelentette: Izraelnek választania kell a béke és a telepek között, ugyanakkor konkrét dátumra nem utalt. Hangsúlyozta, hogy mindent megtesz a szeptemberben újrakezdődött izraeli-palesztin béketárgyalások sikere érdekében, s ezúttal került minden nyílt fenyegetőzést arra vonatkozóan, hogy esetleg megszakítaná a tárgyalásokat a telepek ügye miatt. 26 A közel-keleti kvartett és az Obama-kormány is a moratórium hosszabbításra szólította fel az izraeli kormányt. A kvartett közleményében támogatásáról biztosította a közvetlen béketárgyalásokat, és megerősítette: szeretné, ha egy éven belül létrejöhetne egy életképes palesztin állam. A nyilatkozat óvta a feleket a provokatív magatartástól és a gyújtó hangvételű beszédektől, és arra szólította fel Izraelt, hogy enyhítse a Gázai-övezetet és Ciszjordániát sújtó korlátozásokat. Megemlítették: fontos lenne, hogy béketárgyalás kezdődjön Izrael és Szíria, valamint Izrael és Libanon között is. A kvartett arra kérte az arab államokat, hogy nyújtsanak pénzügyi segélyt a Palesztin Hatóságnak, amelyre az önálló államiság útján haladva egyre több feladat hárul. Obama elnök hangsúlyozta, hogyha nem jön létre az izraeli-palesztin szembenállást lezáró béke-megállapodás, még több vér fog folyni.,,ha nincs megállapodás, a palesztinok sosem ismerik meg a saját államuk nyújtotta büszkeséget és méltóságot. Az izraeliek pedig sosem ismerik meg azt a bizonyosságot és biztonságot, amelyet az együttélés mellett elkötelezett szuverén és stabil szomszédok biztosítanak. Az elnök hangsúlyozta, hogy Izrael barátainak meg kell érteniük, hogy a zsidó állam valódi biztonságához szükség van egy független Palesztinára, s a palesztinok barátainak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a palesztin nép jogait csak békés eszközökkel lehet biztosítani, beleértve a biztonságban lévő Izraellel való őszinte megbékélést. A moratórium lejárta Bár szeptember 26-án, vasárnap éjfélkor lejárt a ciszjordániai zsidó telepek bővítésére vállalt tíz hónapos moratórium, Izrael és a Palesztin Hatóság megállapodott, még egy hetet szánnak arra, hogy kompromisszumot találjanak a kérdésben. A Jerusaelm Post értesülése szerint Mahmúd Abbász vállalta, hogy ezalatt nem jelenti be távozását a kétévi szünet után nemrég felújított közvetlen béketárgyalásokról. Izraeli részről ugyanakkor jelezték, a szukót ünnepen 27 nem várható számottevő építési tevékenység a telepeken. Az egyhetes hosszabbítás ötlete egyébként azokon a találkozókon merült fel, amelyeket George Mitchell New Yorkban folytatott Abbásszal és Ehud Barakkal Hét napon át tartó sátoros ünnep, a három zsidó főünnep egyike. 13

14 Benjamin Netanjahu éjfél után néhány perccel kiadott nyilatkozatában felszólította Mahmúd Abbászt a tárgyalások folytatására. Netanjahu leszögezte, hogy komoly és őszinte a béke elérésére irányuló törekvése. Megismételte, hogy kész egy éven belül tető alá hozni a palesztinokkal a történelmi jelentőségű béke-megállapodást. Közben az izraeli közszolgálati rádió jelentése szerint hétfőn reggel máris újrakezdődtek az építési munkák néhány ciszjordániai zsidó telepen. Buldózerek kezdtek el dolgozni például a palesztin terület északi részén fekvő Adam településen, ahol mintegy harminc új lakást készülnek felépíteni. Ezen túlmenően legalább nyolc telepen újítják fel az építkezéseket, köztük a Hebronnal szomszédos Kirjat-Arbában. 28 Izraeli telepek (Forrás: Órákkal a határidő lejárta előtt a palesztin elnök, franciaországi zsidó közösség képviselőivel találkozva, megerősítette azt az álláspontját, hogy időpocsékolás lenne a békefolyamat folytatása, ha Izrael nem hosszabbítja meg a moratóriumot. Előzőleg közölte azt is, hogy az Arab Liga állandó bizottsága október 4-én ülést tart az ő kérésére, s a tanácskozás témája az Izraellel folytatott párbeszéd lesz. Addig még az általa vezetett Fatah mozgalom és a PFSZ vezetése is összeül, hogy az izraeli kormány végleges döntése nyomán legyen az kedvező vagy nem áttekintse a párbeszéd folytatásának lehetőségeit. 29 A Hamasz száműzetésben élő vezetője, Háled Mesaal szeptember 27-én arra kérte Mahmúd Abbászt, hogy szüntesse be a béketárgyalásokat Izraellel, mivel a moratórium lejárta után újrakezdődött a telepek építése az elfoglalt ciszjordániai területeken. Azt is hozzátette, az izraeli miniszterelnök nem az az ember, aki békét fog teremteni a régióban. Damaszkuszi

15 nyilatkozatában kijelentette azt is, hogy már csak apróbb nézeteltérések akadályozzák a megbékélést a rivális palesztin mozgalommal, a Fatahhal. A Hamasz vezetője azt állította, hogy a két szervezet komoly és valódi lépéseket tett a kapcsolatok normalizálására, és októberben Kairóban közös találkozóra kerülhet sor. 30 Az izraeli-palesztin tárgyalások veszélybe kerülése miatt csalódott amerikai kormány hétfőn megpróbált nyomást gyakorolni Szíriára, hogy újítsa fel régóta megszakadt béketárgyalásait Izraellel. Hillary Clinton New Yorkban találkozott szíriai partnerével, Valíd Moallemmel, hogy megvitassa vele ezt a kérdést. A külügyminiszter megerősítette törekvésüket egy átfogó közel-keleti béke megteremtésére, ami magában foglalná a szíriai szálat is. Clinton egyúttal óva intette Szíriát attól, hogy megpróbálja aláásni Libanon és Irak stabilitását, s hangot adott kormánya nyugtalanságának Damaszkusz libanoni ténykedése, illetve az ottani síita Hezbollah szervezethez fűződő viszonya miatt. Clinton leszögezte, hogy Washington elkötelezett a Szíria által korábban több évtizeden át megszállt Libanon és Irak szuverenitása mellett. Szíriát gyakran vádolták azzal, hogy illetéktelenül igyekezett befolyást gyakorolni a két ország belügyeire. Damaszkusz és Bagdad a napokban zárta le súlyos diplomáciai nézeteltérését, miután Núri al-máliki iraki kormányfő tavaly augusztusban azzal vádolta meg Szíriát, hogy menedéket adott két merénylőnek, akik száz embert öltek meg egy bagdadi robbantásos merényletben. Az amerikai kormány által most felújítani szorgalmazott szíriai-izraeli béketárgyalások kulcskérdése, hogy a damaszkuszi vezetés ragaszkodik az Izrael által 1967-ben megszállt Golán-fennsík visszaszerzéséhez. A mintegy 1150 négyzetkilométernyi fennsík ugyanakkor hadászati jelentőséggel bír Izrael számára, mivel hadserege innen megfigyelés alatt tudja tartani Szíriát és Libanon, ugyanakkor Szíria innen Izrael jelentős területeit tudná tűz alá venni. A fennsíkon jelenleg mintegy húszezer zsidó telepes és közel ugyanennyi szíriai drúz él. 31 Netanjahu ezek után beleegyezett abba, hogy októberben, Párizsban egy csúcsértekezleten találkozzék Abbásszal és közösen tegyenek erőfeszítést a közvetlen béketárgyalások érdekében. A találkozó időpontját még nem tűzték ki, de Netanjahu irodája kedden közölte, hogy a miniszterelnök telefonon beszélt Nicolas Sarkozy francia elnökkel és Hillary Clinton amerikai külügyminiszterrel, és reményét fejezte ki, hogy egy év alatt meg lehet kötni a keret-megállapodást, és meg lehet változtatni a Közel-Kelet történetét. E beszélgetés során fogadta el a francia vezető párizsi meghívóját a találkozóra Abbásszal. 32 Izraelben sincs egyetértés Még a tárgyalások előtt, augusztus 25-én Avigdor Liberman izraeli külügyminiszter az izraeli rádióban kijelentette, hogy nem lát okot az izraeli telepbővítések moratóriumának meghosszabbítására. Nem büntethetjük több tízezer állampolgárunkat. Figyelembe kell vennünk a lakosság természetes növekedését, ahogy azt az előző kormány is tette. Izraelnek persze nem kellene magára haragítania szövetségeseit azzal, hogy a belső palesztin területeken építkezik, de semmi oka nincs annak, hogy ne folytatódjon a munka az Arielhez és Maale Adumimhoz hasonló nagy telepeken, amelyeket Izrael amúgy is meg szeretne kapni a

16 békeszerződésben. A kormánykoalícióhoz tartozó Jiszráel Beitenu szélsőjobboldali párt vezetője kételkedett a közvetlen palesztin-izraeli tárgyalások sikerében. Egyértelmű, hogy a palesztinok nem jó és őszinte szándékkal közelítenek. Azért ülnek tárgyalóasztalhoz, mert kötelezik rá őket. Előfeltételekkel jönnek, amelyek zátonyra futtathatják a megbeszéléseket. A második forduló után úgy vélekedett, hogy a zsidó állam határait úgy kellene meghatározni, hogy az ország területéhez csatolnának ciszjordániai zsidó településeket, míg a jövőbeli palesztin államhoz kerülhetne több, a mai Izrael területén található arab falu. Nem a területért békét elvet kell alapul venni a palesztinokkal zajló tárgyalásokon, hanem a területés lakosságcsere elvéből kellene kiindulni. Kifejtette: Mivel a Palesztin Hatóság határozottan elutasítja annak elismerését, hogy Izrael a zsidó nép állama, fel kell vetnünk a tárgyalásokon az izraeli arabok ügyét. Liberman attól tart, hogy az Izrael lakosságának 20 százalékát kitevő arabok veszélyt jelentenek az ország biztonságára. Szerinte úgy lehetne zsidókat és arabokat a leghatékonyabban különválasztani és Izraelt etnikailag homogénné tenni, ha az izraeli arabok lakta településeket elcserélik Ciszjordánia bizonyos területeire. Korábban már több alkalommal megkérdőjelezte az izraeli arabok lojalitását. Megpróbált egy olyan törvénytervezetet is elfogadtatni, amely hűségeskühöz kötötte volna az izraeli állampolgárságot, de kezdeményezését egy miniszteri bizottság elutasította. A szeptember 28-i ENSZ Közgyűlésen arról beszélt, hogy évtizedekbe telhet az izraeli-palesztin béke-megállapodás megkötése, amelyhez először az iráni kérdést is rendezni kell. Felszólalásában azt fejtegette, hogy Izraelnek hosszú távon egy átmeneti megállapodás megkötésére kell összpontosítania, ez pedig évtizedekbe telhet. A politikus megjegyezte, hogy a válságot két szakaszban kell rendezni, mert az izraeliek és a palesztinok közötti érzelmi problémák addig nem oldhatók meg, amíg nem nő fel egy új nemzedék, amely már kölcsönös bizalommal tekint egymásra. Liberman álláspontja ellentmond Benjamin Netanjahu nyilatkozatainak, mely szerint az elkövetkező egy évben végleges béke-megállapodást próbál meg elérni a palesztinokkal. A Közgyűlés előtt ismertette a palesztinokkal kötendő terület- és lakosságcserére vonatkozó saját tervét is, amely szerinte a majdani béke-megállapodás részét képezné. Ennek értelmében az Izrael lakosságának közel húsz százalékát kitevő arabok egy részét áttelepítenék a létrehozandó független palesztin államba, cserébe azért, hogy Ciszjordániából kivonják a zsidó telepeseket. A politikus hangsúlyozta, hogy elképzelései nem a lakosság átadását jelentenék, hanem a határok oly módon történő meghúzását, hogy azok a lehető legjobban tükrözzék a demográfiai valóságot. 33 Lieberman kijelentésein sokan felháborodtak Izraelben, néhány amerikai zsidó vezető pedig egyenesen a lemondását követelte. Ha Lieberman nem tudja megtartani a véleményét saját magának, akkor le kellene mondania mondta Seymour Reich, a Főbb Zsidó Szervezetek Konferenciájának egykori elnöke. Ahányszor Lieberman külügyminiszter hangot ad a béke elérését illető szkeptikusságának, aláássa Benjamin Netanjahu miniszterelnök szavahihetőségét mondta egy másik New York-i zsidó vezető. Lieberman lehetőséget ad Abbásznak és az Arab Ligának azon állításuk megerősítésére, hogy Netanjahu komolytalan

17 A több béketárgyaláson is közvetítő Bill Clinton véleménye Nagy felháborodást váltott ki Bill Clinton Izraelben még szeptember közepén azzal a véleményével, hogy az izraeli-palesztin béke-megállapodás megkötésének az orosz bevándorlók a fő akadályozói. Szerinte az izraeli fegyveres erők kötelékében egyre több olyan fiatal szolgál, aki a különböző telepeken élő orosz bevándorlók gyermeke és ők azok, akik a legkeményebben ellenzik a terület megosztását. A volt elnök véleményének alátámasztására felidézte a Nátán Saranszki izraeli politikussal folytatott párbeszédét. Ő a 2000-ben Camp Davidben tartott béketárgyalásokon az egyetlen izraeli miniszter volt, aki ellenezte a Clinton által javasolt átfogó megállapodást. Clinton szerint a béketeremtést leginkább azok az izraeliek szorgalmazzák, akik ott születtek, és családjuk sok száz év óta él azon a földön. Ők el tudják képzelni a közös jövőt, hiszen történelmi összefüggésekbe ágyazva értelmezik a helyzetet. Utánuk következnek a nemzedékek óta Izraelben élő, Európából bevándorolt zsidók, míg a főként az 1970-es években érkezett észak-afrikai bevándorlók bizonytalanok. Amikor úgy érzik, hogy lehetséges a békekötés, akkor a békére szavaznak. Amikor úgy vélik, hogy nincs rá lehetőség, akkor a legkeményebb vonal képviselőire adják voksukat. A Jiszráel Beitenu, amelynek szavazói között sokan vannak a volt szovjet tagköztársaságokból bevándorolt zsidók, az izraeli belügyekbe való beavatkozással és durva általánosítással vádolta meg Clintont. Szofa Landver, a bevándorlók integrációjáért felelős miniszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy Clinton nyilatkozatával meg akarja osztani az izraeli társadalmat. 34 Irán magatartása Mahmúd Ahmedinezsád iráni elnök szeptember 3-án a palesztinokkal való szolidaritás jegyében a Teheránban tartott, hagyományosan Izrael-ellenes al-kudsz- (Jeruzsálem-) napi nagygyűlésen azt nyilatkozta: Halva születtek és kudarcra vannak ítélve az amerikai védnökséggel megkezdődött izraeli-palesztin tárgyalások. A palesztinok ügye nem oldható meg az ellenséggel folytatott tárgyalások révén. Az ellenállás az egyetlen út a palesztinok megmentéséhez. A térség népei képesek eltüntetni a cionista rezsimet (Izraelt) a (nemzetközi) színtérről. Az iráni elnök bírálta és Izrael túszának nevezte Mahmúd Abbászt. Azok, akik részt vesznek ezeken a szégyenteljes, kudarcra ítélt tárgyalásokon, nem a palesztin nép képviselői. Teheránban és Irán több más nagyvárosában állítólag milliók vettek részt a kormány által szervezett felvonulásokon, amelyeket az 1979-es iszlám forradalom óta minden évben a ramadán szent hónap utolsó péntekén tartanak. A résztvevők Irán, Palesztina és a libanoni síita Hezbollah mozgalom zászlóit lengették, s az Iráni Iszlám Köztársaság alapítójának, Khomeini imámnak, valamint az ország jelenlegi legfőbb vallási és politikai vezetőjének, Ali Khameneinek a portréival vonultak fel. A menetben ismétlődően az Iránban az elmúlt három évtizedben immár hagyományossá vált,,halál Izraelre!,,,Halál Amerikára! jelszavakat skandálták

18 Később az iráni elnök bejelentette, hogy október 13-i libanoni látogatásakor a Kfarkilában lévő, iráni pénzből épült Fátima nagykapuja nevű kertben a zsidó állam iránti gyűlöletét szimbolizálva egy követ hajít majd el az elfoglalt Palesztina irányába, és ezzel egyúttal azt az iráni retorikát is megerősíti, mely szerint Izraelt le kell törölni a térképről. A zsidó állammal határos településen sokan fordulnak meg azért, hogy megkövezzék Izraelt, amely a közelben egy falat is felhúzott a rituálé végrehajtásának megnehezítésére. Az elnök egyébként találkozik majd többek között a síita Hezbollah vezetőjével, Hasszán Naszrallahhal is, aki csak ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt, valamint külön ellátogat az ország déli részére, a 2006-os Izrael és a síita Hezbollah között kitört háború helyszíneire is. Izraeli sajtó- és közvélemény Még nyáron, a bejelentést követően az izraeli sajtó kétkedően fogadta a közvetlen izraelipalesztin béketárgyalások közelgő felújítását, hangsúlyozva, hogy ilyet már látott a világ, mégsem lett eredménye. A Jiszráél Hajóm című jobboldali napilap üdvözölte, hogy Benjamin Netanjahu jobboldali miniszterelnök anélkül érte el a közvetlen tárgyalások felújítását, hogy cserébe előre elkötelezte volna magát a zsidó telepek bővítésének befagyasztása mellett. Ugyanakkor óva intett attól, hogy túlzott reményeket tápláljanak a válság rendezését célzó megállapodás megszületésével kapcsolatban, tekintettel az izraeli és a palesztin álláspont között tátongó szakadékra. A baloldali Haaretz napilap derűlátóbb hangnemet ütött meg, s paradox módon az izraeli közvélemény apátiájában látott okot a reménykedésre, mondván: a közvéleményt nem fenyegeti a csalódás veszélye, mivel nem is remél sokat a tárgyalásoktól. Az újság szerint a jobboldali kormánykoalícióra támaszkodó Netanjahu elődeinél nagyobb mozgástérrel rendelkezik a béke megteremtése érdekében, feltéve, hogy kész megfizetni ennek az árát. Az izraeliek többsége azt szeretné, ha tovább bővítenék a zsidó telepeket Ciszjordániában a tavaly novemberben meghirdetett tíz hónapos részleges moratórium lejárta után derült ki a Yediot Aharonot című napilap közvélemény-kutatásból. A megkérdezettek több mint fele (51 százalék) szerint Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek folytatnia kellene a telepépítési politikát szeptember 26-a után. 39 százalék a telepbővítési stop mellett van, míg 10 százaléknak nincs határozott véleménye a kérdésben. Az emberek 56 százaléka kételkedik abban, hogy Netanjahu komolyan békét akar kötni a palesztinokkal: szerintük a kormányfő csak az amerikai nyomás miatt vesz részt a tárgyalásokon; 36 százalék szerint őszinték a miniszterelnök szándékai. A megkérdezettek 71 százaléka pesszimista, és nem hisz benne, hogy az újrakezdett párbeszéd elvezet a békekötéshez. Az újság az izraeli közvéleménynek a közvetlen tárgyalásokkal szembeni viszonylagos közömbösségét azzal magyarázta, hogy az elmúlt tizenhét évben már sok szó elhangzott, sok tinta és még több vér folyt. Még a palesztinokkal történő megbékélés mellett leginkább elkötelezett izraeliek is különbséget tudnak tenni a Fehér Ház lépcsőjén a tárgyalások újrakezdésével kapcsolatban történt ceremónia és a közel-keleti térség mindennapi valósága között