A munkáltató kártérítési felelőssége

Átírás

1 A munkáltató kártérítési felelőssége Fontos megjegyezni, hogy az Mt. munkáltató kártérítési felelősségét szabályozó XIII. fejezetének előírásaitól kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el! (Mt ) A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja (továbbiakban: Csoport) vizsgálta a munkáltató egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelősségének egyes kérdéseit. A Csoport összefoglaló véleménye az alábbi linken olvasható: _2018.januari_osszegzes.pdf A Csoport javasolja, hogy a Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium az ítélkezési gyakorlat megőrzendő eredményeit is figyelembe véve, fogadjon el kollégiumi véleményt az Mt ainak értelmezéséről, egyúttal ne tartsa fenn az MK 29., 30., 31. számú állásfoglalásokat. 1. Objektív felelősség Fő szabályként az Mt ának (1) bekezdése értelmében: Mt (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. A munkáltató felelőssége szempontjából változatlanul nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló károsodása a munkáltatónak felróható-e. Ezen szigorú objektív (vétkességtől független) felelősség alól a törvény csak a munkavállalónak a munkahelyre bevitt dolgaiban, tárgyaiban bekövetkezett károk tekintetében enged kivételt. Az Mt a értelmében a munkáltatót a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért fő szabályként ugyan objektív felelősség terheli, de a munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben történő elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkavégzéséhez feltétlenül nem szükséges dolgoknak a munkahelyre történő bevitelét pedig meg is tilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha pedig a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, akkor a munkáltató csak szándékos károkozása esetén köteles a bekövetkezett kárt megtéríteni. Fontos megjegyezni, hogy változatlanul nem tartoznak a munkáltató kártérítési felelősségének körébe azon anyagi helytállási kötelezettségei, amelyekre a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettség jogcímét. Így nem az Mt a alapján tartozik felelősséggel a munkáltató pl. a prémium, munkaruha, étkezési jegy, műszakpótlék stb. meg nem fizetéséért, hanem A munka törvénykönyvének e fizetési kötelezettségeket előíró rendelkezései, valamint saját belső szabályzatai, utasításai alapján. 1 1 BH A munkáltató anyagi helytállásának azok az esetei, amikor a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettségének jogcímét, nem tartoznak a kártérítési felelősség körébe [Mt (2) bek., 174. (1) bek.].

2 2. A kártérítési felelősség feltétele A munkaviszony fennállása Az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha a felek között munkaviszony áll vagy állt fenn. Megbízási, avagy vállalkozási szerződés alapján fennálló jogviszony esetén a Polgári törvénykönyv kártérítésre vonatkozó előírásai az irányadóak. A más munkáltatónál munkavégzésre kötelezése (kirendelése) esetén a munkavállaló munkaviszonya változatlanul a kirendelő munkáltatóval áll fenn. A munkavállalók igényérvényesítésének könnyítését szolgálja az Mt ának (3) bekezdése, melynek értelmében a kártérítési felelősség a kirendelő és a tényleges foglalkoztató a munkáltatókat a korábbi szabályozással ellentétben, egyetemlegesen terheli. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 123. számú állásfoglalása e tekintetben már nem irányadó. A munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglakoztatás esetén sem érheti a munkavállalót hátrány, ezért az Mt ának (4) bekezdése értelmében a munkavégzés során elszenvedett káráért a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemleges felelősséggel tartozik. Több munkáltató által létesített munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén az Mt ának (3) bekezdése értelmében a munkáltatók a munkavállaló minden munkajogi igényével értelemszerűen a kártérítésével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek. Ezen előírástól sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem térhet el. A munkáltatók egyetemleges felelőssége alapján a munkavállaló választása szerint azok bármelyikétől követelheti kárának megtérítését. Természetesen igényének benyújtása előtt, követelésének minél előbbi kielégítése érdekében, nem árt tájékozódnia az egyetemleges kötelezettek pénzügyi helyzetéről. Amennyiben pedig a kárt nem a tényleges károkozó fizette meg, akkor az általa kifizetett összeg megtérítése iránt, a másik féllel szemben jogosult igényének érvényesítésére. Ennek az eljárásnak azonban, a károsult munkavállaló félként már nem lesz alanya. Összefüggés a munkaviszony és a kár között A munkáltató kártérítési felelőssége minden olyan kárért fennáll, amely a munkavállalót a munkavégzése alatt, illetőleg a munkavégzéséből következően; a munkavégzést előkészítő és befejező munkálatok során; a munkaviszonyból folyó tevékenységgel összefüggésben, pl. átöltözés, étkezés; a munkáltató által üzemeltetett járművel történő szállítása közben éri. A munkavállaló kártérítési igénye nemcsak a személyes dolgaiban bekövetkezett kárért állhat fenn, hanem keletkezhet a munkaviszonyával összefüggésben az életét, testi épségét, egészségét baleset, foglalkozási megbetegedés, vagy egyéb megbetegedés következtében ért károsodásból is. Nem tekinthető a munkaviszonnyal összefüggésben végzett tevékenységnek az ún. fusizás, azaz az engedély nélküli munkavégzés. A Legfelsőbb Bíróság BH számú határozatában nem minősítette munkahelyi balestnek a munkavállalót a többmázsás műhelyvasajtó leszakadása következtében ért balesetét. Az irányadó tényállás szerint a munkavállaló éjszakai műszakban nem a felettese utasítása szerinti festékállványkeretet készítette, hanem az előírt lakatosműhely munkavégzési helyétől mintegy 40

3 méterre lévő darabolóműhelyben a munkáltató engedélye nélküli munkát végzett. Villástargoncával a darabolóműhelybe vitetett egy tábla lemezt, amelyet munkatársaival együtt három részre vágott. A Legfelsőbb Bíróság döntésében kifejtette, hogy mivel a munkavállaló a baleset helyszínére kizárólag azért ment, hogy engedély nélküli munkát végezzen, a műhely ajtajának leszakadása, amely a balesetet közvetlenül okozta, nem a munkaviszonnyal, hanem az engedély nélküli munkavégzéssel állt öszszefüggésben. A baleset és a munkaviszony közti okozati összefüggés hiányában a munkáltatót kártérítési felelősség nem terheli. 1 A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja álláspontja szerint a kártérítési felelősség megállapításánál először azt kell vizsgálni, hogy a kár a munkaviszonnyal összefüggésben következett-e be. Amenynyiben ez nem bizonyított, akkor már nincs szükség a károkozó körülmény és a kár közötti összefüggés vizsgálatára. A munkaviszonnyal összefüggés és az okozati összefüggés fogalma nem azonos. A munkavállaló bizonyítási kötelezettsége Igénye érvényesítése során a munkavállalónak legalább valószínűsítenie kell, hogy kára a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. 2 MK 29. szám a) A munkáltató a munkavállalója balesetével és megbetegedésével kapcsolatban előállott kárért (egészségkárosodásért) az Mt a alapján akkor felel, ha az a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Annak bizonyítása, hogy az egészségkárosodás a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, a munkavállalót terheli. A munkáltatót ez a felelősség vétkességére tekintet nélkül terheli, kivéve, ha a munkáltató legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély, aki a munkavállalónak okozott kárért csak vétkessége esetén felel [Mt ának (1) bekezdése]. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a munkavállalónak kell bizonyítani a munkaviszonnyal összefüggést, a kárt, a károkozó magatartást a kárnak azzal való összefüggését, a kár mértékét. A január 1-jével hatályba lépett polgári perrendtartásról szóló évi CXXX. törvény (új Pp.) 509. (1) bekezdése értelmében a bizonyítási érdek és a bizonyítási szükséghelyzetre az új Pp ában foglaltak az irányadók. A munkavállaló bizonyítási szükséghelyzetben van, ha valószínűsíti, hogy: a bizonyításhoz nélkülözhetetlen adatokkal a munkáltató rendelkezik és igazolja, hogy ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket megtette, a tényállítás bizonyítása számára nem lehetséges, de a munkáltatótól a tény ellenkező bizonyítása elvárható lenne, a bizonyítás sikerességét a munkáltató felróhatóan hiúsította meg, és a munkáltató nem valószínűsíti a fentiek ellenkezőjét. Ha a munkavállaló bizonyítási szükséghelyzetben van, az általa bizonyítandó tényt a bíróság valósnak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel. A Csoport véleménye szerint az MK.29. számú állásfoglalás a) pontjának első két mondata módosítással megtartható. A harmadik mondat nem tartandó fenn. 1 BH A munkáltató a munkavállalót ért kárért akkor tartozik felelősséggel, ha a kár a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. A károsodásnak tehát a munkaviszonyból folyó tevékenységgel kell összefüggésben állnia. Ebből következik, hogy nem felel a munkáltató a balesetből eredő kárért, ha a baleset a munkavállaló engedély nélküli magánmunkája (fusizás) során következett be [Mt (1) (3) bek., MK 29. sz. és MK 31. sz.]. 2 BH A munkavállaló legalább valószínűsíteni köteles a károsodásnak a munkaviszonnyal való összefüggését [1992. évi XXII. törvény 174. (4) bekezdés].

4 Nem állapította meg a munkaügyi bíróság a munkáltató kártérítési felelősségét a következő, immár jogerős döntéssel lezárult esetben sem. Az irányadó tényállás szerint a raktárosi munkavállaló munkahelyén gyalogosan közlekedett az épületeket összekötő folyosón. A kazánház közelében található lépcső utolsó fokáról bal lábbal lépett a folyosó vízszintes egyenes felületére, amikor anélkül, hogy a lába megbicsaklott volna, egy roppanást hallott, és erős fájdalmat érzett a bal térdében. Nem esett el, de továbbmenni nem tudott, ezért mentővel kórházba szállították, ahonnan megvizsgálás után azonnal hazaengedték. A baleset időpontjában a folyosó állapota, a baleset környezete megfelelő állapotú, a lépcső és a folyosó felülete száraz, a megvilágítás megfelelő volt. A munkavállaló a balesetkor zárt, utcai, jó állapotú cipőt viselt. Az esemény után folyamatosan táppénzen volt, fél év elteltével térdműtéten esett át, majd 67%-os munkaképesség-csökkenése miatt rokkantnyugdíjassá vált. Munkáltatójával szemben kártérítési igénnyel lépett fel arra hivatkozva, hogy munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett balesete miatt kár érte. A munkáltató vitatta, hogy a munkavállalót a Munkavédelemről szóló évi XCIII. tv ának 1/A. pontjában foglaltak szerinti baleset érte. Az eljárás során azonban bizonyítást nyert, hogy a munkavállaló munkahelyén balesetet nem szenvedett, mindenféle külső hatás nélkül érzett roppanást és fájdalmat a bal térdében. Munkaképesség-csökkenését kizárólag egyéb természetes megbetegedései okozták. A munkaügyi bíróság egyetértett a munkáltató azon álláspontjával, miszerint a munkavállalót ért hatás balesetnek nem tekinthető, mivel a baleset megállapításához annak egyik fogalmi eleme, a külső hatás hiányzott. A munkavállaló nem tudta bizonyítani, hogy egészségkárosodása a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett, s ezért a munkáltató kártérítési felelősségét sem állapította meg. 3. Mentesülés a felelősség alól Ellenőrzési kör Mt (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. (2) Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, A korábbi felelősség alóli mentesülési feltételként előírt működési körön kívüli ok helyébe a munkáltató felelősségét szűkítő ellenőrzési körön kívül eső körülmény lép új kimentési okként. A munkáltató mentesülésének feltétele, hogy a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett kárát olyan körülmény okozza, amely a munkáltató ellenőrzési körével nincs kapcsolatban, és amellyel nem kellett számolnia, és nem is volt elvárható, hogy bekövetkezését elkerülje vagy elhárítsa. Avagy megfordítva, ha a károsodás előidézésében olyan körülmény is közrehatott, amely a munkáltató ellenőrzési körébe esik, vagy az ellenőrzési körén kívül eső volt ugyan, de azzal számolnia kellett, és elvárható volt bekövetkezésének elkerülése vagy elhárítása, akkor a felelősség alól nem mentesülhet. A munkáltató az ellenőrzési körébe eső kár megtérítése alól nem mentesülhet. Az ellenőrzési körén kívül eső kárt csak két együttes feltétel megléte esetén nem kell megtéríteni: 1. ha azzal nem kellet számolnia, és 2. nem is volt elvárható, hogy bekövetkezését elkerülje vagy elhárítsa.

5 A munkaviszonnyal összefüggés és az ellenőrzési kör kifejezés eltérő fogalmakat takar. A munkaviszonnyal való összefüggés felöleli mindazt a tárgykört, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felelősséggel tartozik. A ellenőrzési kör viszont a munkáltató felelősség alóli mentesülésével van összefüggésben. Az új kimentési okkal kapcsolatos helyes jogalkalmazás kialakításához majd a bírói ítélkezés fog segítséget nyújtani. Addig is, megítélésem szerint, a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma MK. 29. számú állásfoglalásnak a működési körön kívül eső ok értelmezése az ellenőrzési körön kívül eső körülmény esetében is iránymutatónak tekintendő. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 29. számú állásfoglalása értelmében: A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. Ha a károsodást a munkáltató ellenőrzési körébe eső ok idézte elő, vagyis a károsodást előidéző ok és a munkáltató ellenőrzési köre között az okozati összefüggés megállapítható, akkor a munkáltató attól függetlenül kártérítési felelősséggel tartozik, hogy ez az ok elhárítható, avagy elháríthatatlan volt-e. Ez esetben fizetési kötelezettsége alól a munkáltató nem mentesülhet. Ha a károsodást a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső ok idézte elő, azaz nem állapítható meg okozati összefüggés a károsodást előidéző ok és a munkáltató ellenőrzési köre között, akkor a munkáltató felelősségének fennállása attól függ, hogy ezzel az okkal számolnia kellett-e, és elhárítása vagy bekövetkeztének elkerülése elvárható volt-e. Ha elháríthatta volna, akkor a felelőssége fennáll az okozott kárért. Például: a villámcsapás mint természeti erő a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik ugyan, de ellenére a munkáltató kártérítési felelőssége a villámcsapás következtében munkavállalót ért kárért fennáll, mivel a károsodás villámhárító felszerelésével megelőzhető lett volna, azaz elvárható volt, hogy a villámcsapás bekövetkeztét elkerülje. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint az Mvt aira is figyelemmel általában a munkáltató ellenőrzési körébe az alábbiak tartozhatnak (nem taxatív felsorolás): munkavégzéshez szükséges munkadarab, anyag, eszköz (pl. állvány), a munkavégzés körülményei, munkagép, a telephelyen (kijelölt munkavégzési helyen) lévő közlekedési útvonal, általában a termeléssel összefüggő kockázat, a munka megszervezése. Ellenőrzési körbe tartozónak tekintendő a munkavállaló által gondozott, ápolt, felügyelt, gyógyított személy, a munkavállaló munkatársának magatartása. Általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik továbbá a telephelyen (székhelyen, stb.) kívül végzett munka kijelölt, körülhatárolt helyszíne, ideértve annak adottságait, a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, munkaeszköz, valamint a munkáltató által üzemben tartott, használt járművel, annak munkáltató által megbízott (gépkocsi)vezetője magatartásával/mulasztásával összefüggő körülmények.

6 A munkáltató ellenőrzési körébe tartoznak kizáró ok hiányában a munkavédelmi oktatással összefüggő körülmények. A munkáltató felelősségének megállapításánál nem a munkáltató működési területének, hanem működési körének van jelentősége. Ellenőrzési körbe tartozó körülmények és a működési terület A működési körbe tartozó ok nem kizárólag a munkáltató székhelyén, telephelyén merülhet fel. Korábban a működési kör széles körű értelmezése folytán olyan esetben is munkáltatói kártérítési felelősség megállapítására vezetett, amikor a kár a munkavégzés során, de olyan helyszínen következett be, melyre a munkáltatónak semmiféle intézkedési joga nem volt. Ha a munkavállalónak a munkáját a munkaköréből, a munka természetéből adódóan rendszeresen a munkáltató telephelyén kívül fokozottan veszélyes környezetben kell végeznie pl. köztisztasági dolgozó, postás, helyszíni szerelést végző, akkor a munkavégzési helyen elszenvedett balesetből eredő kárért a munkáltatót felelősség terhelte. A felelőssége azon alapult, hogy a munkát a munkavállalónak a számára adott körülmények között kell végeznie, és a munkáltatónak a fokozott baleseti vészhelyzettel számolnia kell. A munkavégzés során a munkavállalót ért balesetért való felelősség alól nem mentesülhetett azon az alapon, hogy a balesetet a működési körén kívül eső ok idézte elő. A munkaidőben szervezett sporteseményen való részvétel során elszenvedett balestből eredő kárért is megállapította a bíróság a munkáltató felelősségét. 1 A munkáltató székhelyén, telephelyén bekövetkezett károsodás nem feltétlenül alapozza meg a munkáltató kártérítési kötelezettségét. Így például nem állapította meg a munkáltató kártérítési felelősségét a Legfelsőbb Bíróság abban az eseti döntésében sem, melynek alapjául szolgáló per irányadó tényállása szerint a munkavállalót a munkáltató szociális épületéből a munkavégzési helyére való haladás közben volt élettársa hátba szúrta. A munkavállaló a sérülés következtében 100%-os rokkanttá vált. A kárt előidéző ok ebben az esetben az élettárs magatartása volt, mely a munkáltató működésétől és a sérülést szenvedő munkavállaló munkaviszonyától független, a munkáltató részéről pedig objektíve elháríthatatlan volt. Az élettársnak, a közútnak minősülő, de a munkáltató munkavállalói által is használt helyen való jelenléte nem állt összefüggésben a munkáltató tevékenységével. 2 A károsodást előidéző okkal való számolása és elvárható elháríthatósága, elkerülhetősége A munkáltató felelősség alóli mentesülése szempontjából annak van jelentősége, hogy a károsodást előidéző ok és a munkáltató ellenőrzési köre közötti okozati összefüggés megállapítható-e. Az okozati összefüggés hiánya esetén azt kell vizsgálni, hogy a munkáltatónak a károsodást előidéző körülménnyel számolnia kellett-e, és elvárható volt-e a károsodás bekövetkezésének elhárítása vagy elkerülése. 1 BH A munkáltató által munkaidőnek minősülő időben szervezett sportesemény, amelynek költségeit a munkáltató fedezte, a munkáltató működési körébe tartozónak minősül, összefüggésben áll a munkáltató tevékenységével [1992. évi XXII. törvény 174. (2) bekezdés]. 2 BH A munkáltató kártérítési felelősségét nem a működési területe, hanem a működési körébe tartozó vagy az azon kívül eső ok, továbbá az objektív elháríthatatlanság dönti el (1967. évi II. tv. 62., MK 29. sz.).

7 Megállapította a Legfelsőbb Bíróság annak a munkáltatónak a kárfelelősségét is, akinek dolgozója a munkáltató telephelyének lépcsőjén közlekedve a világítás meghibásodását észlelve, arra figyelve elesett, és combnyaktörést szenvedett. 1 Számos esetben előfordul, hogy a munkavállaló a munkahelyén elcsúszásból eredően balesetet szenved. Szerencsétlen esetben a balesetből eredően akár több hónapig keresőképtelenné válhat, műtétek sorozatát kell elszenvednie. A régi Mt. alapján kialakult bírói gyakorlat értelmében, ha nem volt megállapítható, hogy az elesést kizárólag a sérült figyelmetlensége vagy más magatartása okozta, akkor nem mentesült a felelősség alól a munkáltató. Az adott esetben a munkavállaló a munkavégzéshez szükséges iratokat vitte át az üzem területén. Eközben elesett, a bal karján törést szenvedett, és közel egy évig betegállományban volt. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy az udvaron a világítás az előírásoknak megfelelően működött, de a baleset oka (a munkavállaló figyelmetlensége vagy más magatartása) bizonyítást nem nyert. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló a munkáltató működési körébe tartozó okból haladt át az udvaron, s eközben olyan okból esett el, amelyért vétkesség nem terheli, emiatt a munkáltató a teljes kárát (elmaradt jövedelem, étkezési térítési díj) köteles volt megtéríteni. 2 A joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint a munkáltatónak kell bizonyítania az Mt (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakat, azaz, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia (előreláthatóság) és nem is volt elvárható, hogy a károkozó körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Az Mt. 6. -ával összhangban kell értékelni, hogy a munkáltatótól az adott helyzetben mi volt általában elvárható a károkozás pillanatában, figyelembe véve, hogy az egymással szembeni tájékoztatási kötelezettségüknek mennyiben tettek eleget (Mt. 6. (2) és (4) bek.) Mivel a bizonyításnak nincs törvényi sorrendje, ezért a károsult kizárólagos elháríthatatlan magatartására hivatkozhat az Mt (2) bekezdés a) pontjában megjelölt feltételek előtt. A Csoport álláspontja szerint az MK 29. számú állásfoglalás b) pont rendelkező része és indokolása 3 sem tartható fenn, azok teljes újraszövegezése indokolt. Mentesülés a munkavállaló magatartása miatt Az előzőekben ismertetett kimentési ok munkáltatói bizonyítása mellett az Mt ának (2) bekezdésének b) pontja értelmében még egy esetben mentesülhet az objektív kártérítési felelősség alól a munkáltató, mégpedig ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása idézte elő. Nem szükséges, hogy a károsodás bekövetkeztében a munkavállalót vétkesség (gondatlanság vagy szándékosság) is terhelje. De ha a károsodás előidézésében olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató ellenőrzési körébe esik, vagy 1 BH Ha a munkavállaló a munkahelyén lépcsőn közlekedve a világítás meghibásodása következtében a lépcsőről leesik, a balesete következményeiért a munkáltató kizáró ok hiányában felelős [1992. évi XXII. törvény 174. (1) és (2) bekezdés; MK 29. számú állásfoglalás b) pont]. 2 EBH Elcsúszásból eredő munkahelyi balesetnél a munkáltató felelőssége (Mt ) 3 MK 29. szám 3 b) Ha a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet és megbetegedést előidéző ok az adott esetben, a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is. A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. A működési körön kívül eső ok fennállása esetén is az Mt ának (1) bekezdése alapján felel a munkáltató, ha a kár oka a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt.

8 a működési körén kívül álló, de a munkáltatónak azzal számolnia kellett, és elvárható lett volna a kár bekövetkeztének elkerülése vagy a kár elhárítása, akkor a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól. (MK. 29.) MK 29. szám c) A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltatónak az Mt ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt függetlenül attól, hogy az okozás vétkes volt-e vagy sem kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat. A munkáltató kártérítési felelősség alóli mentesülését állapította meg a bíróság abban a halálos kimenetelű balesetben, melynek egyedüli és bizonyított oka a robbantást végző néhai munkavállaló óvó rendszabályokat durván sértő, szabálytalan eljárása volt. A perben bizonyítást nyert, hogy a robbantásnak a balesethez való módját az ellenőrzésre hivatott vezetők az előírásoknak megfelelően tiltották, a szabálytalan robbantásokról nem tudtak, és azt nem is tűrték el. 1 A következetes bírói gyakorlat értelmében nem mentesülhet azonban a felelősség alól a munkáltató abban az esetben, ha következmények nélkül eltűri a munkavállalók előírás-ellenes munkavégzését, vagy nem tesz eleget az Mt a (2) bekezdésében foglalt, az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására előírt kötelezettségének. Például: nem gondoskodik megfelelő szakképzettségű felelős vezetőről a munka irányítására és felügyeletére; vagy a munkagép elhasználódott alkatrészeit nem cseréli ki; nem biztosít megfelelő védőeszközt a munkavégzéshez; eltűri, hogy munkavállalói a biztonsági előírásokat megszegve végezzék munkájukat; nem részesíti őket munkavédelmi oktatásban, és sorolhatnánk. Ilyenkor, még ha a baleset kizárólag a munkavállaló magatartása miatt is következik be (pl. mozgó gépbe nyúl bele, ami miatt a kezén csonkolásos balesetet szenved), a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól, hiszen a károsult balesetet okozó magatartása a munkáltató részéről a megfelelő védő és óvó rendszabályok betartásával, illetőleg betartatásával elhárítható lett volna. 2 Minden esetben körültekintően kell vizsgálni, hogy a károsodást a munkavállaló kizárólagos elháríthatatlan magatartása okozta-e. Egy esetleges rosszullét sem biztos, hogy kizárólag a munkavállaló egészségi állapotával van összefüggésben, annak oka lehet a munka jellege, a munkahely adottsága is. A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint az MK 29. számú állásfoglalás c) pontja változatlanul irányadó, az indokolását javasolta kiegészíteni a következőkkel: Az elháríthatatlanságnak objektívnek kell lennie, vizsgálandó, hogy a munkáltató minden rendelkezésre álló eszköz alkalmazásával befolyásolhatta-e az ok keletkezését. A munkáltatónak tehát nem az átlagot meghaladó ráfordítást kell eszközölnie, továbbá figyelembe kell vennie a technika átlagos eredményeit tükröző megoldásokat. 1 BH A munkáltató halálos kimenetelű munkahelyi baleset esetén mentesül a kártérítési felelősség alól, ha a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. (2) bek.]. 2 BH A munkáltató a munkavállaló üzemi balesete esetén a törvényen alapuló felelőssége alól akkor mentesül, ha a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés alapjául a munkavállaló olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólagos és egyúttal elháríthatatlan oka volt [1967. évi II. tv. 62. (1) és (2) bek. (régi Mt.)].

9 Kármegosztás 167. (1) A munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Nem kell megtéríteni azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható. (2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. (3) A bíróság a munkáltatót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli. Előreláthatóság hiánya A munkáltató fő szabályként a teljes kárt köteles megtéríteni. Az előreláthatóság hiánya, új előírásként azonban részbeni mentesüléséhez vezethet. Nem kell megtérítenie azt a kárt, amellyel bizonyíthatóan előre nem láthatott. MK 30. szám Ha a munkavállaló egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a munkavállaló keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt a alapján a teljes kárért felel. Az indokolás szerint teljes kárt köteles megtéríteni a munkáltató, ha pl. a félszemű munkáltató munkakörét a baleset előtt teljes mértékben el tudta látni, de a baleset folytán a másik szemét is elveszítette és teljesen munkaképtelenné vált, a munkáltató a teljes kárt köteles megtéríteni. A kártérítés mértékét nem az határozza meg, hogy pl. orvosi szempontból egy szem elvesztése milyen mértékű munkaképesség-csökkenéshez vezet, hanem az a döntő, hogy a nem teljesen egészséges vagy különleges szervezeti adottságú avagy testi fogyatkozású munkavállaló a sérelem bekövetkezése előtt munkakörét rendesen el tudta-e látni, és a sérelem folytán mennyivel csökkent a keresete. Munkavállaló közrehatása Ha a károkozásban mind a munkáltató, mind a munkavállaló vétkes magatartásával közrehatott, akkor a kárviselés arányát nem a munkáltató, hanem a munkavállaló közrehatása dönti el. Ennek oka, hogy a munkáltató felelőssége objektív, azaz attól függetlenül fennáll, hogy a munkavállalót ért károsodásban vétkes volt-e, vagy sem. MK 31. szám A munkavállaló egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történő olyan megsértése esetén, amelynek bekövetkezésében vétkes magatartása is közrehatott [Mt ának (3) bekezdése], a munkáltatónak az Mt ának (1) bekezdésén alapuló felelősségének mérve nem aszerint alakul, hogy a munkáltatót is terheli-e vétkesség, s ez milyen arányban áll a munkavállaló vétkességével. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A munkavállaló vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a munkáltató a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartással hatott közre. Ha a munkáltató a mentesüléshez szükséges feltételeket bizonyítani nem tudja, úgy a kárnak csak azon része alól mentesül, melyet a munkavállaló vétkes magatartásával idézett elő. Nem annak van jelentősége, hogy a munkáltató és a munkavállaló vétkes közrehatása egymáshoz viszonyítva milyen arányú, hanem annak, hogy a munkavállalói közrehatás milyen mérvű volt, hiszen a munkáltatót fel-

10 róható károkozó magatartás tanúsítása hiányában is terheli a kártérítési felelősség. A kárviselés arányának meghatározásánál az eset összes körülményeit figyelembe kell venni, s ha a munkáltató maga is vétkes volt, ezen magatartása kihat a kárviselés arányára, és lényegesen csökkenti a munkavállaló magatartásának súlyát. A kármegosztás során a munkáltatónak objektív felelősségéből adódóan nagyobb hányadot kell viselnie. Megállapította a károsult vétkes közrehatását a Legfelsőbb Bíróság abban az eseti döntésében is, amelynek irányadó tényállása szerint a karbantartó munkakörű közalkalmazott feladatát képezte az iskola udvarán lévő fákon ún. gallyazási munkák elvégzése. Az iskola új igazgatója feladatként adta ki az udvaron lévő egyik fa gallyazását azzal, hogy a munka elvégzéséhez a testnevelő tanár fog segítséget nyújtani. A munkakezdést követően azonban a testnevelő tanár távozott, és a karbantartó munkavállaló a takarítónő segítségét kérte a munkavégzéséhez. A karbantartó, kb. 3 m magas fa ágán állva kezdte meg a 105 cm kerületű és 6 m hosszú másik ág fűrészelését a saját tulajdonú motorfűrészével; önmagát nem rögzítette, egyéni védőfelszerelést nem használt. A fűrészelés közben elmozduló ág nekivágódott, emiatt lezuhant a földre, és súlyos sérülést szenvedett, majd sérüléseibe nyolc nappal később belehalt. A bíróság jogerős ítéletében a munkáltatóra terhesebb 70 30%-os kármegosztás alkalmazásával kötelezte a munkáltatót az elhunyt munkavállaló hozzátartozóját ért kár megtérítésére. A kárviselés arányát, a munkáltató objektív felelőssége folytán a munkavállaló vétkes közrehatása alapján döntötte el. Az objektív felelősség fennállása nem jelenti egyben a munkáltató teljes mértékű kártérítési felelősségének kimondását, mivel nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Az adott ügyben a sérült munkavállaló vétkes, kirívóan súlyos magatartása, az általános élettapasztalatot figyelmen kívül hagyó munkavégzése alapján a vétkes közrehatása megállapítható volt, és kármegosztást vont maga után. Munkabaleset, üzemi baleset, úti baleset A munkavállalót a munkavégzése során leggyakrabban balesetből eredően éri kár, melyet a munkáltató az objektív felelőssége folytán többnyire köteles is megtéríteni. A balesetet szenvedett munkavállalót attól függően, hogy balesete munkabalesetnek vagy üzemi balesetnek minősül-e, a munkáltatójától kártérítés, míg az egészségbiztosítás keretében egészségbiztosítási ellátás illeti meg. Balesetről a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény 87. -ának 1/A. pontja értelmében csak akkor beszélhetünk, ha azt valamely egyszeri külső hatás idézi elő. Nem tekinthető balestnek például a munkavállalót ért agyvérzés, szívinfarktus, ha azt nem valamilyen külső hatás váltotta ki, hanem egyéb természetes megbetegedés következménye; még akkor sem, ha az a munkahelyén éri a dolgozót. Mvt Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. A társadalombiztosítás keretében a munkavállaló baleseti ellátásra akkor jogosult, ha a baleset üzemi balesetnek mindősül. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) értelmében: 52. (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított mun-

11 kába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. 53. (1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely a) részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi - igazolt - befolyásoltsága miatt következett be, b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. A két baleseti fogalom részben fedi egymást, ugyanakkor különbözőek is. Az üzemi baleset tágabb kategória, mint a munkabaleset, hiszen magában foglalja a munkavállalót a munkahelyről a lakásra oda-vissza menet, illetve jövet közben ért balesetet, akkor is, ha az nem a munkáltató saját vagy bérelt járművén következik be, hanem akár gyalogos közlekedés során vagy bárkinek a tulajdonában lévő és bármilyen járművön is éri a dolgozót (úti baleset). Üzemi baleset esetén a munkavállaló az egészségbiztosítási ellátásban részesül, kivéve, ha sérülését maga okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett. A munkáltató megtérítési kötelezettsége az egészségbiztosítási ellátásokért Az Ebtv. előírásai szerint, ha a munkabalesetnek is minősülő üzemi baleset azért következett be, mert a munkáltató vagy alkalmazottja nem tett eleget a reá irányadó munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének, vagy a balesetet maga vagy alkalmazottja idézte elő, akkor a baleseti ellátásokat is köteles lesz megtéríteni. Az egészségbiztosító szerv fizetési meghagyással kötelezheti a munkáltatót a baleseti ellátások megtérítésére, az ellátás kifizetésétől, illetőleg a szolgáltatás igénybevételétől számított öt éven belül. Ha pedig a magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, akkor öt éven túl is megtérítésre kötelezhető a munkáltató, mégpedig mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül. A fizetési meghagyással szemben a munkáltató bírósághoz fordulhat, ám ha ezt nem teszi, akkor, a jogerős fizetési meghagyás alapján, végrehajtásnak van helye. Megállapította a Legfelsőbb Bíróság a munkáltató megtérítési kötelezettségét abban az eseti döntésében, melynek tényállása szerint a baleset a munkavállalót munkába jövet, a munkáltató által bérelt üzemcsarnok bejárata előtt, a jégen elcsúszva érte. A munkáltató azzal védekezett, hogy nem a munkavégzés helyén, azaz nem az általa bérelt üzemcsarnokban, telephelyen történt a baleset, hanem előtte, az ingatlan tulajdonosa és általa mint bérlő által közösen használt belső közlekedési úton. A bérleti szerződés csak a telephelyre szólt, s álláspontja szerint a közlekedési útvonal csúszásmentesítésére nem volt kötelezett, a munkaterületen kívül munkavédelmi kötelezettsége nem volt, így azt meg sem szeghette. A bíróság a munkáltató ezen védekezését azonban nem fogadta el. A jogerős ítélet indokolása szerint a munkavállaló a balesetet a bérbeadó és a munkáltató által közösen használt ingatlanrészen a telephely bejáratától néhány méterre szenvedte el. A bejárata előtti terület biztonságos igénybevételének biztosítása a munkáltató feladta; annak elmulasztása munkavédelmi szabályok megszegésének minősül, mivel ezen a helyen a munkavállalók a munkavégzéssel összefüggésben tartózkodnak. Tekintettel arra, hogy a munkáltató a munkavédelmi szabályokban előírt kötelezettségének nem tett eleget, a munkahely megközelítését szolgáló, általa használt terület csúszásmentességét nem biztosította, ezért köteles a baleseti ellátásokat megtéríteni (EBH ).

12 A Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló évi LXXXI. törvény (Tny.) 87. -ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató köteles a társadalombiztosítás keretében folyósított baleseti rokkantsági nyugdíjat megtéríteni, ha a baleset annak a következménye, hogy a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény előírásaiban foglalt kötelezettségének nem tett eleget. 1 Ugyanakkor, ha a baleset kizárólag annak a következménye, hogy a sérülést szenvedett dolgozó nem tartotta be a balesetelhárító vagy egészségvédő óvó rendszabályokat vagy óvintézkedést, akkor a munkáltatónak a társadalombiztosítás felé nincs megtérítési kötelezettsége. 2 A munkaviszonnyal összefüggő egészségkárosodás (betegség, baleset) A munkáltató kártérítési felelőssége a munkavállalót a munkaviszonyával összefüggésben ért valamennyi kárért fennáll. Így nemcsak a munkabaleset következtében okozott, hanem a foglalkozási megbetegedés 3 és egyéb megbetegedés folytán a munkavállalót ért kárért is felelősséggel tartozik. 4 A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának véleménye szerint az Mt július 1-jei hatálybalépésével a munkajogban a foglalkozási betegség fogalmát már nem lehet alkalmazni. Az Mt. előírásai szerint a munkáltató kártérítési felelősségének megállapításához a munkahelyi körülmények feltárása, majd orvosszakértői vélemény ismeretében lehet megállapítani a károsodás (betegség) munkaviszonnyal való összefüggését. Munkaügyi perben az Mt. alapján alkalmazott fogalom megnevezésére a Csoport ezért a munkaviszonnyal összefüggő egészségkárosodásért fennálló felelősség szakkifejezések használatát látja szükségesnek (ideértve a betegség, baleset, halálos következmény esetkörét). Kit terhel a felelősség abban az esetben, ha a munkaviszonnyal összefüggő betegségből eredő károsodás később, azaz egy másik munkáltatónál következik be, ott, ahol már nem egészségkárosító munkakörben dolgozik a munkavállaló? Természetesen a kártérítési felelősség azt a munkáltatót terheli, akinél a foglalkozási megbetegedést okozó munkakörben a munkavállaló dolgozott. A károsodás felmerülésekori munkáltató mentesül a felelősség alól, hiszen a kár az ellenőrzés körén kívül eső olyan ok miatt következett be, amellyel nem számolhatott, és nem is volt elvárható, hogy azt elhárítsa, vagy bekövetkezését elkerülje. Kit terhel a felelősség abban az esetben, ha egymást követően több munkáltató foglalkoztatja egészségkárosító munkakörben a munkavállalót, és a munkaviszonnyal összefüggő megbetegedés az utolsó munkaviszonyban következik be? 1 BH A munkáltató a baleseti rokkantsági nyugdíjat abban az esetben köteles megtéríteni, ha a baleset annak a következménye, hogy a munkavédelmi előírásoknak nem tett eleget (1997. évi LXXXI. tv.). 2 KK 25. szám Az óvó rendszabályok kizárólag a balesetet szenvedett általi elmulasztása esetén a munkáltatóval szemben a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényének kizártsága. A társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben nem léphet fel megtérítési igénnyel, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvó rendszabályt vagy óvintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.(bírósági Határozatok évi 9. szám.) 3 Mvt. 87. E törvény alkalmazásában: 1/D. Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a) a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve b) a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye. 4 EBH A munkáltató anyagi felelőssége bármely, a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett megbetegedésért fennállhat [Mt (1) bek.].

13 A Legfelsőbb Bíróság BH számú döntése értelmében az a munkáltató a felelős, amelyiknél a munkavállaló utoljára dolgozott az egészségkárosító munkakörben, ahol a foglalkozási megbetegedésből eredően először érte károsodás. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a munkaviszonnyal összefüggő megbetegedésért kártérítésre kötelezett utolsó munkáltató megtérítési igénnyel lépjen fel azon munkáltatókkal szemben, akik hozzá hasonlóan foglalkozási megbetegedésnek kitett munkakörben megelőzőleg foglalkoztatták a munkavállalót. Ezen igény érvényesítése azonban a munkavállaló felé fennálló kártérítési kötelezettségét nem érinti, a munkavállaló kárát az utolsó munkáltató köteles megtéríteni, függetlenül attól, hogy a korábbi munkáltatókkal szemben igényét érvényesíti, vagy sem, illetőleg, hogy igényérvényesítése sikeres lesz-e, vagy sem. A munkáltatók közötti megtérítési igény már kívül esik a munkaügyi viták körén, arra a Ptk. előírásai az irányadók. A per eldöntésénél a szakértői vélemények bírnak majd valószínűleg döntő jelentőséggel. Tekintettel arra, hogy a munkáltató objektív felelőssége valamennyi, a munkavállalót munkaviszonyával összefüggésben ért kárért fennáll, ezért bármely megbetegedéséből eredő kárt köteles megtéríteni. 1 A munkavállaló adottságai, természetes eredetű megbetegedésinek hatása a munkáltató kártérítési kötelezettségére A munkavállalók különböző természeti, szervezeti, testi adottságokkal rendelkeznek. A munkavállalók kártérítési igénye tekintetében nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az egyik munkavállaló gyengébb szervezetű, valamilyen testi fogyatkozású (pl. félszemű), a másik pedig ép és egészséges. A munkáltató anyagi felelősségének mértéke aszerint alakul, hogy a károsodás, a munkaképességcsökkenés a munkavállaló munkaviszonyával kapcsolatos baleset vagy megbetegedés következménye-e. Amennyiben a károsodást megelőzően a munkavállaló természetes adottságai nem okoztak keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, a munkáltató a balesetből, megbetegedésből eredő munkaképesség-csökkenés százalékos mértékétől függetlenül a teljes kárért felelősséggel tartozik. A munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a teljesen ép és egészséges munkavállaló esetén a hasonló baleset kisebb munkaképesség-csökkenést okozott volna. Ha például a félszemű munkavállaló munkakörét teljes mértékben el tudta látni, ám munkabaleset folytán a másik szemét is elveszítette, aminek következtében teljes egészében munkaképtelenné vált, a munkáltató a teljes kárt köteles megtéríteni, és nem hivatkozhat arra, hogy az orvosszakértői gyakorlat szerint az egyik szem elvesztése kisebb munkaképesség-csökkenésnek minősül. A kérdés eldöntésénél tehát az az irányadó, hogy a nem teljesen egészséges munkavállaló a sérelem előtt munkakörét rendesen el tudta-e látni, és a munkabaleset, illetőleg megbetegedés folytán mennyivel csökkent a keresete. (MK.30.) 2 A munkavállaló természetes eredetű megbetegedésinek közrehatása a munkabalesetből eredő munkaképesség-csökkenésben A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha a munkaképesség-csökkenés (rokkantság) nem kizárólag a munkabaleset következménye, hanem abba természetes eredetű egészségromlása is közrehatott, akkor a munkáltató a kárt olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arányú az összmunkaképesség csökkenésben a munkabaleseti eredetű munkaképesség-csökkenés. 3 1 EBH A munkáltató anyagi felelőssége bármely, a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett megbetegedésért fennállhat [Mt.174. (1) bek.]. 2 MK 30. szám Ha a munkavállaló egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a munkavállaló keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt a alapján a teljes kárért felel. 3 BH I. Ha a dolgozó megrokkanásában az üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő munkaképesség-csökkenésén kívül a természetes eredetű egészségromlása is közrehatott, a vállalat felelőssége esetén, és ha az MK 30. számú állásfoglalásában megjelölt feltételek nem állanak fenn

14 Méltányosság A bíróság rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a munkáltatót a kártérítés alól részben mentesítheti. Döntésének meghozatalakor különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli. A mérlegelésre okot adó károkozásért felelős munkáltató saját egzisztenciális helyzetének kártérítés mérséklésül való figyelembevétele kifejezetten a munkáltatóknak kedvez. Erre figyelemmel hasznos lehet, ha a munkavállaló a munkaszerződésének aláírása előtt a munkáltató gazdasági helyzetéről is tájékozódik. 4. A munkavállaló munkahelyre bevitt dolgaiban bekövetkezett kár megtérítése Az Mt a értelmében a munkáltatót a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért fő szabályként szintén objektív, azaz vétkesség nélküli felelősség terheli. A munkáltatót nem terheli az objektív felelősség akkor, ha előírja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben történő elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését, továbbá a munkába járáshoz, a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozza vagy feltételhez köti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, akkor a munkáltató csak szándékos károkozása esetén köteles a bekövetkezett kárt megtéríteni. A munkáltató kulturális, sport- és egyéb rendezvényein a munkavállaló dolgaiban bekövetkezett kárért a munkáltató felelőssége csak akkor áll fenn, ha a kár a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Például, ha a kabátot a ruhatár helyett a munkáltató portása által kiadott kulcscsal kinyitott irodában helyezik el, majd azt onnan ellopják. Ha a kabátot a ruhatárból lopják el, akkor már nem az Mt.-nek a munkáltató kártérítési felelősségére irányadó előírásai szerint tartozik az okozott kárt megtéríteni, hanem a Polgári törvénykönyv vonatkozó felelősségi szabályai szerint. Ugyanígy, ha a munkavállaló okoz kárt a munkáltatónak ilyen rendezvényen, csak akkor tartozik az Mt. szerinti kártérítési felelősséggel, ha azon a munkáltató utasítása alapján tartózkodott, például az érkező vendégek útbaigazítása volt a feladata, akik úgy felbosszantották, hogy mérgében a lengőajtóba rúgott, ami a tokjából kiszakadt. Ha egy ilyen rúgást vendégként produkál, akkor nem a munkajog, hanem a Polgári törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre irányadó szabályai alapján tartozik az okozott kárt megtéríteni. 1 A Legfelsőbb Bíróság számú eseti döntésében kártérítés megfizetésére kötelezte a munkáltatót, a munkavállaló kerékpárjának a munkáltató területén lévő parkolóból történt eltűnése miatt. Döntésének indokolása értelmében az irányadó bírói gyakorlat és az általános élettapasztalat szerint a kerékpár a munkába járáshoz szükséges dolognak minősül. A munkáltató az objektív felelősség alól csak akkor mentesülhetett volna, ha kifejezett utasítása vagy a kollektív szerződés rendelkezése elleolyan százalékos mértékben köteles megtéríteni az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj közötti különbözetet, mint amilyen arányban van a dolgozó üzemi baleseti eredetű (foglalkozási betegségből származó) munkaképesség-csökkenésének mértéke a rokkantságban megnyilvánuló összmunkaképesség-csökkenésének mértékével (1967. évi II. törvény 62. ). 1 MK 22. szám A munkáltató munkavállalóinak vagy egy részüknek kulturális, sport- vagy egyéb rendezvényére a munkavállaló által bevitt akár a saját, akár a munkáltató tulajdonában álló dologban bekövetkezett kár esetén a kártérítési felelősségre irányadó jogszabály meghatározása attól függ, hogy a károkozás a munkaviszonnyal kapcsolatos-e.