MUNKADOKUMENTUM- TERVEZET

Átírás

1 ACP-EU JOINT PARLIAMENTARY ASSEMBLY ASSEMBLÉE PARLEMENTAIRE PARITAIRE ACP-UE Politikai Ügyek Bizottsága ACP-EU/ /B MUNKADOKUMENTUM- TERVEZET a kulturális sokszínűségről és az emberi jogokról az AKCS- és az uniós országokban Politikai Ügyek Bizottsága Társelőadók: Abdoulaye Touré (Elefántcsontpart) és Davor Ivo Stier B. RÉSZ: INDOKOLÁS DR\ doc AP Egyesülve a sokféleségben

2 1. Bevezetés Senki sem hivatkozhat a kulturális sokszínűségre a nemzetközi jog által garantált emberi jogok megsértése vagy e jogok érvényesülési körének korlátozása esetén. Az UNESCO évi, kulturális sokszínűségről szóló egyetemes nyilatkozata A globalizáció eredményeképpen Európában, Afrikában, a karibi és a csendes-óceáni térségben egyre heterogénebbé váltak a társadalmak. A kulturális sokszínűség tény. A világ mintegy 200 országában számos különböző kultúra létezik. Ebből adódóan a szakpolitikák kialakításánál egyértelműen figyelembe kell venni a kulturális sokszínűséget, ugyanakkor biztosítani kell az országok fejlődését és az emberi jogok védelmét is. Polgári társadalmunk egyik legfőbb feladata a kulturális örökség az emberiség közös örökségének megőrzése. A kulturális sokszínűség megőrzése és ösztönzése továbbá hozzájárul a béke, biztonság, stabilitás és fejlődés előmozdításához. A kulturális sokszínűséget erőteljesebben kell ösztönözni regionális, nemzeti és nemzetközi eszközök révén. Ugyanakkor a kulturális sokszínűség és értékek megőrzésében harmadik felek időnként azt az állítást vélik felfedezni, miszerint az emberi értékek messze nem egyetemesek, hanem különböző kulturális nézőpontoktól függően jelentősen eltérhetnek (kulturális relativizmus). A kulturális relativizmus 1 azt állítja, hogy az emberi értékek messze nem egyetemes érvényűek, hanem különböző kulturális nézőpontok szerint jelentősen eltérnek. Néhányan ezt a relativizmust az emberi jogok előmozdítására, védelmére, értelmezésére és alkalmazására is kiterjesztik, és azt állítják, hogy az emberi jogok különböző kulturális, etnikai és vallási hagyományokon belül eltérően értelmezhetők. Vagyis e nézet szerint az emberi jogok kultúrafüggők és nem egyetemesek. 2. Nemzetközi eszközök Az emberi jogok minden ember állampolgárságtól, vallástól, meggyőződéstől, lakóhelytől, nemtől, nemzeti vagy etnikai származástól, bőrszíntől, nyelvtől és egyéb státusztól független elidegeníthetetlen jogai. Az emberi jogok mindannyiunkat egyenlően, megkülönböztetés nélkül megilletnek. E jogok egymással összefüggnek, egymástól függnek és oszthatatlanok. Az emberi jogokat rendszerint törvények, szerződések, nemzetközi szokásjog, általános alapelvek vagy a nemzetközi jog egyéb forrásai rögzítik és garantálják. A nemzetközi emberi jogi normák a kormányok számára kötelezettségeket határoznak meg arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek, illetve mitől tartózkodjanak az emberi jogok és az egyének vagy csoportok alapvető szabadságainak előmozdítása és védelme érdekében. 1 Az ENSZ Az emberi jogok és a kulturális sokszínűség problémája (The Challenge of Human Rights and Cultural Diversity) című háttéranyaga, szerző: Diana Ayton-Shenke, ENSZ Nyilvános tájékoztatási osztály DPI/1627/HR március AP /6 DR\ doc

3 Egyetemes és elidegeníthetetlen Az emberi jogok egyetemessége a nemzetközi emberi jogi normák sarokköve. Ezt az alapelvet, amelyet először az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata hangsúlyozott, számos nemzetközi emberi jogi egyezmény, nyilatkozat és állásfoglalás megerősíti. Az ban Bécsben megrendezett Emberi Jogok Világkonferenciája például megállapította, hogy az államok politikai, gazdasági és kulturális berendezkedéstől független kötelezettsége valamennyi emberi jog és alapvető szabadság előmozdítása és védelme. Az alapvető emberi jogi szerződések közül minden állam legalább egyet, az államok 80%-a pedig négyet vagy többet is ratifikált, ami azt mutatja, hogy e jogi kötelezettségek összhangban állnak nézeteikkel, illetve konkrét megnyilvánulása az egyetemességnek. Néhány alapvető emberi jogi norma a határokon és civilizációkon átívelő nemzetközi szokásjog egyetemes védelmét élvezi. Az emberi jogok elidegeníthetetlenek. Csak kivételes helyzetekben és megfelelő eljárás során vehetők el. A szabadsághoz való jog például korlátozható, amennyiben egy személy bűncselekmény elkövetésében bíróság által bűnösnek találtatik. Egymástól függő és oszthatatlan Valamennyi emberi jog oszthatatlan, egymással összefüggő és egymástól függő, legyen szó akár polgári vagy politikai jogokról, mint például az élethez, a szabadsághoz, a törvény előtti egyenlőséghez, illetve a gondolat- és a szólásszabadsághoz való jog; kulturális, gazdasági vagy szociális jogokról, mint például a lelkiismeret- vagy vallásszabadsághoz, az egyén és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, a szociális védelemhez és az oktatáshoz való jog; vagy kollektív jogokról, mint például a fejlődéshez és az önrendelkezéshez való jog. Egyenlő és megkülönböztetéstől mentes A megkülönböztetésmentesség a nemzetközi emberi jogi normák átfogó alapelve. Ez az alapelv valamennyi jelentős emberi jogi szerződésben szerepel, néhány nemzetközi emberi jogi egyezménynek pedig központi témája, ilyen például a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozat és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény. Az alapelv mindenkire az összes emberi jog és szabadság tekintetében érvényes, és tiltja a nem kimerítő jelleggel felsorolt kategóriák nem, faj, bőrszín, vallás, nyelv, politikai vagy egyéb vélemény, nemzetiség vagy társadalmi származás, tulajdon, születés vagy egyéb státusz alapján történő megkülönböztetést. A megkülönböztetésmentesség elvét az egyenlőség elve egészíti ki, melyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke a következőképpen rögzít: Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Jogok és kötelezettségek Az emberi jogok jogokat és kötelezettségeket egyaránt magukban foglalnak. Az államok a nemzetközi jog szerint kötelezettséget vállalnak az emberi jogok tiszteletben tartására, védelmére és érvényesítésére. A tiszteletben tartásra irányuló kötelezettség azt jelenti, hogy az DT\ doc 3/6 AP

4 államoknak tartózkodniuk kell az emberi jogokba való beavatkozástól vagy azok korlátozásától. A védelemre irányuló kötelezettség megkívánja, hogy az államok védjék az egyént és a csoportokat az emberi jogi visszaélésekkel szemben. Az érvényesítésre irányuló kötelezettség azt jelenti, hogy az államoknak pozitív lépéseket kell tenniük az alapvető emberi jogok érvényesülésének elősegítése érdekében. Egyéni szinten, amellett, hogy jogosan megilletnek emberi jogaink, mások emberi jogait is tiszteletben kell tartanunk. 3. Kulturális sokszínűség, fejlődés és emberi jogok A kulturális sokszínűség és az abból esetlegesen fakadó konfliktusok megfelelő kezelése előfeltétele annak, hogy a társadalmak olyan harmonikus környezetben működhessenek, amely nélkülözhetetlen a gazdasági növekedés, az egészség és az oktatás támogatásához és ezen keresztül a szegénység megszüntetéséhez. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy szigorúan biztosítani kell a nők és férfiak egyenjogúságát. Az emberi jogi szempontból elfogadhatatlan káros gyakorlatokat, mint például a női nemi szerv megcsonkítását, a korai és kényszerházasságokat, a gendercídiumot, beleértve a lánycsecsemők vagy magzatok meggyilkolását, a becsületbeli bűncselekményeket vagy a nők megfelelő oktatáshoz való hozzáférésének megtagadását ezért meg kell tiltani és az ilyen jellegű tilalmak megsértését szigorúan büntetni kell. Számos emberi jog hozzájárul a kulturális sokszínűség előmozdításához és védelméhez. Ugyanakkor egy pluralista társadalom támogatja az emberi jogok érvényesítését. 1 Az UNESCO 2001-ben elfogadott, a kulturális sokszínűségről szóló egyetemes nyilatkozata kimondja, hogy a kulturális sokszínűség védelme elválaszthatatlan az emberi méltóság tiszteletétől, és magában foglalja az emberi jogok és alapvető szabadságok iránti elkötelezettséget. Az ugyancsak e szervezet által 2005-ben elfogadott, a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény hasonlóképpen úgy rendelkezik, hogy a kulturális sokszínűség csak úgy védhető és mozdítható elő, ha biztosítják az emberi jogokat és alapvető szabadságokat. Egyes kulturális gyakorlatok előmozdítása és védelme valóban kimerítheti az emberi jogok megsértésének fogalmát. A kulturális jogok nem igazolhatják a kínzást, gyilkosságot, nemi, faji, nyelvi vagy vallási alapú megkülönböztetést vagy bármely más, a nemzetközi jogban rögzített egyetemes emberi jog és alapvető szabadság megsértését. Az emberi jogok és a kulturális sokszínűség kérdése túl összetett és túl dinamikus ahhoz, hogy csupán a jogra és az államra tartozzon. 2 Az AKCS társelőadója hangsúlyozni kívánja ugyanakkor annak a felismerésnek a szükségességét, hogy ebből az összetettségből fakadóan óvatosnak kell lenni bizonyos népek gyakorlatainak egyoldalú egyetemessé tétele terén. Veszélyes lenne, mi több katasztrofális következményekkel járhatna, ha az emberi jogok egyetemességére hivatkozva olyan civilizációs modelleket erőltetnének népekre, amelyek értékeikkel teljesen ellentétesek. Másrészt azonban az EP társelőadója hangsúlyozni kívánja, hogy miközben minden embernek 1 Y. Donders, Human Rights and Cultural Diversity: Too Hot to Handle, Netherlands Quarterly of Human Rights, 2012, 30. kötet., 4. sz., 377. o. 2 Ugyanott, 381. o. AP /6 DR\ doc

5 joga van a kultúrához, beleértve a kulturális élet és identitás gyakorlásához és kialakításához való jogot, a kulturális jogok gyakorlása addig a pontig terjed, ahol más emberi jogok sérülnek. A nemzetközi jog szerint semmilyen jog nem gyakorolható egy másik jog rovására vagy annak megszüntetése árán. A kulturális közösségeknek ennélfogva nagyobb részt kellene vállalniuk ebben a kérdésben, hiszen e téren fontos szereppel bírnak. Fontos társadalmi szervek, melyeknek részt kell vállalniuk az emberi jogok érvényesítésében ahhoz, hogy a gyakorlatban fokozatosan kivívhassák az emberek elfogadását és tiszteletét. 4. A sokszínűség kezelésének intézményes megközelítései Mivel egy egyre sokszínűbbé váló világban élünk, olyan állami modelleket kell kialakítani, amelyek tiszteletben tartják a sokszínűség valamennyi formáját. Az európai, afrikai, karibi és csendes-óceáni demokratikus államokban igen különböző alkotmányos és politikai megoldásokkal találkozhatunk. A kulturális sokszínűség megőrzését és elősegítését célzó hatékonyabb eszköz kialakítása nyilvánvaló választás az Európai Unió és tagállamai számára. Egyre több, a fenntartható fejlődésre irányuló globális stratégiák beépítését fontosnak tartó ország szintén ezt a megoldást választja. A puszta nyilatkozat helyett jogilag kötelező érvényű egyezményre való áttérésre, illetve a kulturális sokszínűség előmozdítását célzó globális szövetségen keresztül megvalósuló, fellépésekre összpontosító kapacitásépítés helyett egy kormányközi folyamat révén megvalósuló normatív fellépésre van szükség. Egy ilyen eszköz általános célja a kulturális sokszínűség előmozdítása, a kulturális párbeszédben való részvétel és a kölcsönös megértés és tisztelet elősegítése. Az UNESCO által e tekintetben megszerzett legitimáció a siker szükséges előfeltétele, azonban semmiképpen sem biztosítéka, hiszen a döntések meghozatalához közel 200 állam megállapodására van szükség. Örvendetes tény továbbá, hogy az UNESCO kulturális sokszínűségről szóló egyetemes nyilatkozata és az Európa Tanács kulturális sokszínűségről szóló nyilatkozata, melyek kétség nélkül az e kérdésről szóló egyezmény alapjául szolgáló szövegek, túlmutatnak az oktatás és a kulturális szolgáltatások és javak kereskedelmi vonatkozásain azáltal, hogy olyan konkrét célkitűzéseket is magukban foglalnak, mint például az életképes helyi kulturális ágazatok kialakítása és a kulturális alkotások globális szintű terjesztésének javítása. Az Uniónak és az Európai Parlamentnek ezért érdeke fűződik ahhoz, hogy komolyan vegye ezt a kérdést és biztosítsa a belső és külső uniós politikák, valamint a többoldalú egyezmények közti összhangot. A közelmúltban a Bizottság megerősítette, hogy az Unió külpolitikájának alapvető részeként ragaszkodik a többoldalú megoldásokhoz. 1 A globális bizonytalanság, illetve a népek és kultúrák békés együttélését és kölcsönös megértését fenyegető különböző veszélyek fényében az egyoldalú megközelítéssel szemben előnyben részesítendő a többoldalú megközelítés. Vagy ahogy a görög elnökség alatt Theszaloníkiben tartott informális találkozón a kulturális miniszterek megfogalmazták: Európa mint a kultúra kontinense nem fogadhatja el sem a kulturális homogenitás, sem pedig a civilizációk összecsapásának fenyegetését. Európa válasza mindezekre a kulturális sokszínűség megőrzéséhez és elősegítéséhez való ragaszkodás. 1 COM(2003)0526 DT\ doc 5/6 AP

6 5. Következtetés A kulturális sokszínűség önmagában nem akadálya a fejlődésnek és az emberi jogok érvényesülésének. Épp ellenkezőleg: az emberi jogok és a kulturális sokszínűség kölcsönösen függnek egymástól és kölcsönösen előnyös viszonyban állnak egymással. Számos emberi jog, mint például a vallás-, a gondolat vagy a véleménynyilvánítás szabadsága közvetlenül hozzájárulnak a kulturális sokszínűség elősegítéséhez és védelméhez. AP /6 DR\ doc