Könyvelői Praktikum ( :25:42 IP: Copyright 2018 Egzatik Szakkiadó Kft. - Minden jog fenntartva.

Átírás

1 Elbirtoklás Időállapot: Szerző: Dr.Zatik Levente, Lektor: Zatik László, Módosítva: :48:23 Tartalomjegyzék: 1. Az elbirtoklás főbb szabályai 2. Adózás 3. Könyvviteli elszámolás 4. Iratminták, nyomtatványok 5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások 6. Módosítás az előző változathoz képest A téma rövid leírása Az elbirtoklás jogintézménye révén mind az ingatlanok, mind az ingók tulajdonjoga megszerezhető 15, illetve 10 évi sajátként történő birtoklás után. A téma tartalmazza az elbirtoklás legfontosabb szabályait, beleértve az elbirtoklás akadályait, a közös tulajdonban álló dolog elbirtoklásának szabályait, valamint az elbirtoklás megszakadásával és nyugvásával kapcsolatos főbb tudnivalókat. 1. Az elbirtoklás főbb szabályai 1.1. Az elbirtoklási idő Az általános elbirtoklási idő A hatályos szabályozás értelmében elbirtoklás útján mind az ingók, mind az ingatlanok tulajdonjoga megszerezhető. Az ingatlanok elbirtoklási ideje 15 év, míg az ingóké 10 év. Ezen időszak alatt a reménybeli tulajdonosnak szakadatlanul sajátjaként kell birtokolnia a dolgot és nem merülhet fel olyan körülmény, amely vitássá tehetné az elbirtoklást. Az elbirtoklási időbe beleszámít a korábbi birtokos elbirtoklási ideje, feltéve, hogy a dolgot korábban birtokló személy nem szerzett tulajdonjogot. Az új birtokos tehát saját elbirtoklási idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, ami jogelődjének birtoklása idején elbirtoklási időnek minősült. Pl. X. 5 éven át birtokol egy ingót, amely nem elegendő az elbirtokláshoz, ezután az 5 év 1. oldal

2 után Y. birtokába kerül a dolog, aki szintén 5 évig birtokolja azt, és végül megszerzi annak tulajdonjogát. Elbirtoklással bárki szerezhet tulajdonjogot, aki jogképes. Ebből kifolyólag nincsen akadálya az állam vagy jogi személyek által történő elbirtoklásnak. Természetesen fordítva is végbemehet az elbirtoklás, vagyis az államtól és a jogi személyektől is el lehet birtokolni A jogcímes elbirtoklási idő Az elbirtoklás öt év elteltével következik be, ha a birtokos az ingatlan birtokát a tulajdonostól olyan írásbeli szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követelhetné, ha a szerződés az ehhez megkívánt alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette Az elbirtoklás joghatásai Ingó dolog tulajdonjogának elbirtoklásával megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek, és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje szintén eltelt, kivéve, ha az elbirtokló a harmadik személy jogának fennállása tekintetében nem volt jóhiszemű. Az elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki az elbirtoklással való tulajdonszerzést, ha az elbirtoklás feltételei egyébként fennállnak. Az elbirtoklásra vonatkozó általános szabályok szerint birtokolható el a dolog tulajdoni hányada is Az elbirtoklás akadályai - A bűncselekmény útján, erőszakos vagy alattomos módon megszerzett dolog elbirtoklása nem lehetséges, hiszen a jogellenes elvételt a törvény bünteti. A törvény tehát csak a jóhiszemű birtokosnak biztosít tulajdonszerzési lehetőséget az elbirtoklás révén. - A birtokba sem vehető dolgokat természetesen nem lehet elbirtokolni, mint ahogy a forgalomképtelen dolgokat sem. - Nem következik be az elbirtoklás akkor sem, ha a birtokos valamilyen jogcím alapján bérlő, haszonélvező birtokol. - Ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján nem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei a föld egy részére vonatkozóan állnak fenn, és a föld nem osztható meg. 2. oldal

3 1.4. Közös tulajdonban álló dolog elbirtoklásának szabályai Közös tulajdon fennállása esetén a tulajdonostárs elbirtoklással megszerezheti a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadát. Tulajdonostársak közötti elbirtoklásnál a sajátkénti birtoklásnak fontos szerepe van: abban az esetben állapítható meg, ha a birtokos alapos okkal feltételezi, hogy birtoklását más személy nem szakíthatja meg. Ingatlanoknál gyakran előfordulhat, hogy a tulajdonostársak a közös dolog birtoklását egymás között ténylegesen megosztják. Így megtörténhet az is, hogy a tulajdonostársak a közös tulajdonukban álló ingatlan birtoklását egymás között úgy osztották meg, hogy az is megállapítható hogy e megosztást véglegesnek, a közösség teljes megszüntetésének szánták, és csak hanyagságból vagy hozzá nem értésből vagy rosszul felfogott költségkímélésből maradt el a törvényes szabályoknak megfelelő végleges rendezés. Fontos megjegyezni, hogy elbirtoklás útján csak tulajdonostárs szerezhet meg tulajdonrészt az ingatlanból, vagyis a tulajdonostárson kívül más nem szerezhet eszmei tulajdoni hányadot birtoklás révén. A bírói gyakorlat szerint nem állapítható meg az elbirtoklás ha az elbirtokló tulajdonostárs magatartása a többi tulajdonos jogainak, illetve törvényes érdekeinek sérelmét okozta Az elbirtoklás a házassági vagyonjogban Az elbirtoklásnak házassági vagyonjogi vonatkozása is van, ugyanis az elbirtoklással szerzett vagyon a házastársak közös tulajdonát képezi, függetlenül az együttélés idejétől. Ilyenkor az elbirtoklásnak az életközösség fennállása alatt kell végbemenni Az elbirtoklás nyugvása Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra Az elbirtoklás megszakadása Az elbirtoklás megszakad, ha - a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton érvényesíti; - a tulajdonos a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja; vagy - a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi 3. oldal

4 vissza, vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza. Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik. Az elbirtoklás ingatlanok esetén nem történik meg automatikusan a törvényben meghatározott idő elteltével, polgári peres eljárást kell indítani, melynek eredményeként a bíróság ítéletben állapítja meg az elbirtoklás tényét. A földhivatal ennek alapján jegyzi be a tulajdonjogot Az elbirtoklás szakadatlansága Az elbirtoklás szakadatlansága szempontjából nem kell figyelembe venni azt, ha az elbirtokló egy évet meg nem haladó időtartamra elveszti a dolog birtokát, de egy éven belül visszaszerzi. A dolog tulajdonos általi visszaszerzése utóbbi esetben is megszakítja az elbirtoklási időt A telki szolgalom elbirtoklása Elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. (A telki szolgalom azt jelenti, hogy valamely ingatlan birtokosa bizonyos mértékben használhat egy másik ingatlant, - pl. átjárás, vízellátás céljára - vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa tartózkodjon valamely magatartástól.) 2. Adózás 2.1 ÁFA Nem értelmezhető. 2.2 Társasági adó Nem értelmezhető. 4. oldal

5 2.3 SZJA SZJA szerint adózó (vállalkozó) Nem értelmezhető Magánszemély Nem értelmezhető. 2.4 EVA Kettős könyvvitelt vezető EVA alany Nem értelmezhető Bevételi nyilvántartást vezető EVA alany Nem értelmezhető. 2.5 Egyéb adók és járulékok Nem értelmezhető. 3. Könyvviteli elszámolás 3.1 Kettős könyvvitel Nem értelmezhető. 3.2 Egyszeres könyvvitel Nem értelmezhető. 3.3 Szja szerinti adózás Nem értelmezhető. 5. oldal

6 4. Iratminták, nyomtatványok Ehhez a témához nincsenek feltöltve fájlok. 5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások 1/2014. számú PJE határozat 1/2014. számú PJE határozat A KÚRIA 1/2014. PJE A Kúria Polgári Kollégiuma a Kúria elnökének indítványa folytán, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló évi CLXI. törvény (Bszi.) 34. -a (4) bekezdésének a) pontja, valamint a Bszi ának (3) bekezdése alapján jogegységi tanácsként eljárva meghozta a következő j o g e g y s é g i h a t á r o z a t o t: A Kúria Polgári Kollégiuma 1. az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekinti: - a PJE határozatok közül a 1/2002., 3/2004., 2/2006., 4/2006., 1/2008., 1/2011., 3/2012. és 6/2013. sz. PJE határozatokat, - a PK vélemények közül a 1/2005., 1/2006. PK véleményt,, a 1/2008. PK vélemény VIII. pontját, a 2/2009. PK vélemény 2., 6., 8., 9. pontjait, az 1/2010. PK vélemény 10. pontját, a 2/2010. PK vélemény 2-4., 5/b., 6-9. pontjait, 10/b. pontját, az 1/2011. PK vélemény 1-7. és pontjait, a 2/2011. és a 3/2011. PK véleményeket, az 1/2012. PK vélemény és 15. pontjait és a 2/2012. PK véleményt, - a Polgári Elvi Döntések közül a XXV. I. pontját az utolsó mondat és az ahhoz kapcsolódó indokolás kivételével -, a II., IV. és V. pontját, valamint a XXVI. Polgári Elvi Döntést, - a PK állásfoglalások közül a PK 1., 3., 4., 6. állásfoglalásokat, a PK 9. állásfoglalás III., IV., VII. pontját, a PK 29., 31., 34., 35., 40., 46., 47., 48., 76., 77., 80. állásfoglalásokat, a 85. állásfoglalás b) pontját, a 86., 87., 88., állásfoglalásokat, a 6. oldal

7 89. állásfoglalás a) és b) pontját, a 90., 97., 102., 104., 113., 192., 217., 261., 262., 265., 267. állásfoglalásokat, a PK állásfoglalás II. pontját, a 281. állásfoglalást, a 298. állásfoglalás I. és III. pontját, - a GK állásfoglalások közül a GK 12., 30., 47., 54., 57., 65. és a GK-MK 1. állásfoglalásokat, - a GKT állásfoglalások közül a 26/1973. sz. állásfoglalást 2. Az új Ptk.-tól függetlenül a régi Ptk., illetve más, hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján elbírálandó ügyekre nézve is hatályon kívül helyezi, illetve meghaladottnak tekinti: - a PJE határozatok közül a 2/1998., 1/1999., 3/1999., 5/1999., 2/2002., 1/2003., 2/2003., 3/2003., 1/2004., 2/2004., 3/2008., 2/2010., 3/2010., 4/2010. és az 1/2012. sz. PJE határozatokat; - a PK vélemények közül a 2/2002. és a 3/2004. PK véleményt, a 2/2010. PK vélemény 1. pontját; - a PK állásfoglalások közül a PK 41., 50, 51. és 75. állásfoglalásokat; - a GK állásfoglalások közül a GK 7., 17., 21., 39., 43., 64. és 74. sz. állásfoglalásokat; - a GKT állásfoglalások közül a 7/1973., 28/1973., 63/1973., 65/1973. és 85/1973. sz. állásfoglalást. I n d o k o l á s : I. A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.), amely a korábban külön törvényekben szabályozott egyes jogterületeket (pl. társasági jog, családjog) is magában foglal március 15-én lép hatályba. A Kúria elnöke indítványozta, hogy a Polgári Kollégium vizsgálja felül: az új Ptk. által szabályozott jogterületeken az évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) és más, az új Ptk. hatályba lépésével hatályukat vesztő jogszabályok alapján meghozott, anyagi jogi tárgyú polgári és gazdasági jogegységi határozatai, kollégiumi véleményei, illetve régebbi irányelvei, polgári elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és tanácselnöki értekezleti állásfoglalásai (a továbbiakban együtt: elvi iránymutatások) közül melyek azok, amelyeket megfelelően irányadónak tekint az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben is. Egyúttal vizsgálja felül azt is, hogy melyek azok az anyagi jogi tartalmú elvi iránymutatások, amelyek az új Ptk. hatályba lépésétől függetlenül az életviszonyok, illetve az alapul szolgáló jogszabályok változása miatt meghaladottnak tekintendők. 7. oldal

8 II. A Kúria Polgári Kollégiumának tanácsai indokolással ellátott javaslatot tettek arra, hogy szakterületükön melyek azok az anyagi jogi tárgyú elvi iránymutatások, a) amelyek az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekinthetőek, mivel az új rendelkezés tartalma a jogszabály változás ellenére a régivel azonos és az iránymutatás továbbra is szükséges, mert nem épült be az új normaszövegbe; b) amelyek az új Ptk.-tól függetlenül, az annak hatályba lépését megelőző jogszabályi változások folytán vagy egyszerűen csak az időmúlás, az életviszonyok megváltozása folytán már meghaladottnak tekintendőek, illetve amelyek azért feleslegesek, mert már átmentek a bírói gyakorlatba. A tanácsok álláspontjának a Polgári Kollégium Elvi Előkészítő Csoportja által elkészített összefoglalóját a Polgári Kollégium tanácselnökei tanácselnöki értekezleten előzetesen megvitatták, és javaslatuk figyelembe vételével került sor a jogegységi indítvány előterjesztésére. A felülvizsgálat és a jogegységi indítvány az új Ptk. által szabályozott jogviszonyokra vonatkozott, a civilisztika egyéb jogterületeire (pl. polgári eljárásjog, szellemi alkotások joga, csődjog, médiajog) nem terjedt ki. III. A Legfőbb Ügyész a jogegységi indítványra tett nyilatkozatában a jogegységi indítvánnyal érintett elvi iránymutatások közül csak a jogegységi határozatokkal kapcsolatban foglalt állást, tekintettel arra, hogy csak ezekkel kapcsolatban van törvényben biztosított legfőbb ügyészi hatáskör. A legfőbb ügyész érdemi nyilatkozatában egyetértett azzal, hogy a jelen jogegységi határozat 1. pontjában felsorolt jogegységi határozatok az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekinthetők. Továbbá egyetértett azzal is, hogy a 2. pontban felsorolt jogegységi határozatokat indokolt hatályon kívül helyezni. IV. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló évi CLXI. törvény (Bszi.) ának (3) bekezdése értelmében a Kúria elnökének indítványára a Kúria teljes kollégiuma jogegységi tanácsként eljárva, jogegységi eljárás keretében a törvény 8. oldal

9 hatályba lépését megelőzően hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások irányelvként, elvi döntésként, kollégiumi állásfoglalásként való fenntartását megszüntetheti abban az esetben is, ha egyébként a jogegységi eljárás kezdeményezésének feltételei (Bszi. 32. (1 bek.) nem állnak fenn. Ennek hiányában az elvi iránymutatások a Bszi ának (2) bekezdése szerint az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók. A Bszi a (4) bekezdésének a) pontja pedig kimondja, hogy a Kúria teljes kollégiuma jogegységi tanácsként dönt akkor is, ha a jogegységi eljárás célja korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése. V. 1. A Kúria Polgári Kollégiuma a jogegységi indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a régi Ptk. alapján, illetve az új Ptk.-ba beépült jogterületek jogszabályai alapján korábban meghozott elvi iránymutatások az új Ptk. alkalmazási körébe tartozó esetekben nem irányadók, azok ugyanis a korábbi jogszabályok alkalmazásához fűződő jogértelmezést tartalmaznak. Ezért azt kellett meghatározni, hogy melyek azok az elvi iránymutatások, amelyeket az új Ptk. alkalmazása során - a fenti elv ellenére - mégis a kollégium mint jogegységi tanács megfelelően irányadónak tekint. A megfelelő alkalmazásra utalás azt jelenti, hogy az új Ptk. alkalmazása körében is irányadónak tekintett iránymutatásokban foglalt jogszabályokra történő hivatkozások alatt természetszerűen az új Ptk.-ban tartalmilag azonos rendelkezést tartalmazó jogszabályhelyet kell érteni. Ezeknek az elvi iránymutatásoknak a felsorolását tartalmazza a jogegységi határozat rendelkező részének 1. pontja, a jogegységi határozatokat, kollégiumi véleményeket és az elvi iránymutatás korábbi eszközeit az áttekinthetőség kedvéért megfelelően csoportosítva. Mindazok az új Ptk. szabályozási körébe tartozó elvi iránymutatások, amelyeket a jogegységi határozat 1. pontjában foglalt felsorolás nem tartalmaz, az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben nem irányadóak, hanem azok csak a régi Ptk., illetve más hatályon kívül helyezett jogszabályok (pl. Gt., Csjt.) alapján elbírálandó ügyekben alkalmazhatóak. Annak, hogy egy iránymutatás az új Ptk. alkalmazása körében nem irányadó, alapvetően kétféle oka van: a) az új Ptk. rendelkezése eltér az elvi iránymutatásban alapul vett korábbi rendelkezéstől; b) az iránymutatás szövegszerűen vagy tartalmilag beépült az új Ptk.-ba, fenntartása tehát ezért szükségtelen. 9. oldal

10 Ad a) Az új Ptk. eltérő rendelkezése miatt nem tartotta irányadónak a Polgári Kollégium: - a PJE határozatok közül az 1/2005., 2/2005., 1/2007., 1/2010. PJE határozatokat, - a Legfelsőbb Bíróság 17. sz. irányelvét, - a PK vélemények közül a 2/2005. PK véleményt, az 1/2008. PK vélemény I-VII. pontját, a 3/2009. PK véleményt, az 1/2010. PK vélemény 6. pontját, az 1/2011. PK vélemény 8. pontját, az 1/2012. PK vélemény pontjait, - a PK állásfoglalások közül a PK 2., 7. állásfoglalásokat, a PK 9. állásfoglalás I-II., V- VI., IX-X. pontjait, a PK 33., 36., 37., 38, 39., 42., 43., 44., , 74., 81., 82., 83. sz. állásfoglalásokat, a PK. 89. sz.. állásfoglalás c) pontját, a PK 100., 114. állásfoglalásokat, a PK állásfoglalás I. és III. pontjait, a PK 284. állásfoglalást, a PK 298. állásfoglalás II. pontját, a PK 299. állásfoglalást, - a GK állásfoglalások közül a GK 9., 73. sz. állásfoglalást, a GK-PK 1. állásfoglalást, a GKT 61/1973., 72/1973. és 2/1980. sz. állásfoglalást. Ad b) Az új Ptk.-ba beépültnek tekintette és ezért annak alkalmazása körében nem tartotta irányadónak a Polgári Kollégium: - a PJE határozatok közül az 1/2000., 3/2006., 3/2013., 5/2013. PJE határozatokat, - a PK vélemények közül az 1/2004. PK véleményt, a 2/2009. PK vélemény 1., 3., 4-5. és 7. pontjait, az 1/2010. PK vélemény 2-5., 7-9. pontjait, a 2/2010. PK vélemény 5/a. és 10/a. pontjait, - a Polgári Elvi Döntések közül az I. PGED-t, az V. és a XXIX.. PED-t, a XXV. PED III. pontját, a XXXII. PED-t, - a PK állásfoglalások közül a PK 8., 11. sz. állásfoglalást, a PK 9. állásfoglalás VIII. pontját, a PK 85. állásfoglalás a) pontját, a PK 92., 105., és 183. sz. állásfoglalást, - a GK állásfoglalások közül a GK 5., 6., 13., 14., 16., 18., 25., 34., 35., 37., 48., 52., 66., 68. állásfoglalásokat - a GKT állásfoglalások közül a GKT 36/1973., 76/1973., 79/1973. és 92/1973. sz. állásfoglalásokat. A Ptk.-ba beépültnek tekintett iránymutatásokkal kapcsolatban a jogegységi tanács hangsúlyozza, hogy ezen iránymutatások indokolásában foglalt az új Ptk. szabályai szellemével nem ellentétes jogi okfejtések, érvek, elvi megállapítások a továbbiakban is figyelembe vehetők, idézhetők, hiszen azok sok esetben a normaszöveget magyarázzák, kiegészítik, a rendelkezés tartalmát részletesen kibontják. Az új Ptk. normaszövegének értelmezésében, a jogi érvelés alátámasztásában ezek tehát felhasználhatók. 10. oldal

11 2. A Polgári Kollégium a jogegységi indítványnak megfelelően vizsgálta továbbá, hogy melyek azok az elvi iránymutatások, amelyek már a régi Ptk., illetve az új Ptk. szabályozási körébe eső régi jogszabályok alapján elbírálandó ügyekben sem alkalmazhatóak, mivel azokat a régi Ptk. vagy az iránymutatás alapjául szolgáló jogszabály változása, illetve az időmúlás vagy az életviszonyok változása az új Ptk.- tól függetlenül meghaladottá tette. Ezeket az elvi iránymutatásokat sorolja fel az iránymutatás fajtája szerint csoportosítva a jogegységi határozat 2. pontja. Ezek közül a PJE határozatok hatályon kívül helyezése a Bszi. 34. (4) bekezdésének a) pontján, a többi elvi irányítási eszköz meghaladottá nyilvánítása (fenntartásának megszüntetése) a Bszi ának (3) bekezdésén alapul. VI. A kifejtett indokok alapján a Kúria Polgári Kollégiuma mint jogegységi tanács a Bszi ának (1) és (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. A jogegységi határozatot a Bszi ának (1) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi. Budapest, március 3. Dr. Darák Péter s.k. a jogegységi tanács elnöke Dr. Kőrös András s.k. előadó bíró Dr.Almásy Mária s.k. bíró Dr. Baka András s.k. bíró Dr. Bartal Géza s.k. bíró Böszörményiné dr.kovács Katalin s.k. bíró Dr.Csiki Péter s.k. bíró Dr. Csőke Andrea s.k. bíró Dr. Csűri Éva s.k. bíró Dr. Erőss Monika s.k. bíró Dr. Farkas Attila s.k. bíró Dr. Harter Mária s.k. bíró Dr. Havasi Péter s.k. bíró Dr. Kiss Gábor s.k. bíró Dr. Kollár Márta s.k. bíró Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró Dr. Makai Katalin s.k. bíró 11. oldal

12 Dr. Mészáros Mátyás s.k. bíró Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró Dr. Molnár Ambrus s.k. bíró Dr. Orosz Árpád s.k. bíró Dr. Osztovits András s.k. bíró Dr. Pataki Árpád s.k. bíró Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró Dr. Puskás Péter s.k. bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró Dr.Szűcs József s.k. bíró Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. bíró Dr. Török Judit s.k. bíró Dr. Udvary Katalin s.k. bíró Dr. Varga Edit s.k. bíró Dr. Vezekényi Ursula s.k.bíró Dr. Wellmann György s.k. bíró Dr. Zámbó Tamás s.k. bíró évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról (1) Ingó dolog elbirtoklására annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a dolog az elbirtoklás idejének lejártakor volt. (2) Az elbirtoklást a dolog fekvési helyének megváltozása önmagában nem szakítja meg évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 5:44. -5:49. Az elbirtoklás 5:44. [Az elbirtoklás feltételei és jogi hatása] (1) Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén tizenöt, ingó dolog esetén tíz éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja. (2) Ingó dolog tulajdonjogának elbirtoklásával megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek, és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje szintén eltelt, kivéve, ha az elbirtokló a harmadik személy jogának fennállása tekintetében nem volt jóhiszemű. (3) Elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki az elbirtoklással való tulajdonszerzést, ha az elbirtoklás feltételei egyébként fennállnak. (4) Az elbirtoklásra vonatkozó általános szabályok szerint birtokolható el a dolog 12. oldal

13 tulajdoni hányada is. 5:45. [A jogcímes elbirtoklás] Az elbirtoklás öt év elteltével következik be, ha a birtokos az ingatlan birtokát a tulajdonostól olyan írásbeli szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követelhetné, ha a szerződés az ehhez megkívánt alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette. 5:46. [Jogutódlás az elbirtoklásban] Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely jogelődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült. 5:47. [Az elbirtoklás kizártsága] (1) Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot. (2) Ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján nem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei a föld egy részére vonatkozóan állnak fenn, és a föld nem osztható meg. 5:48. [Az elbirtoklási idő nyugvása] Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra. 5:49. [Az elbirtoklás megszakadása] (1) Az elbirtoklás megszakad, ha a) a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton érvényesíti; b) a tulajdonos a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja; vagy c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza. (2) Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik. BH I. Nem lehet megszerezni elbirtoklás útján az ingatlan tulajdonjogát, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg [Ptk (4) bek.]. II. A telekrendezés különleges államigazgatási eljárás, amelyben - a hivatalból elrendelt telekrendezésből elrendelt kártalanítási vitákat kivéve - a bíróságnak 13. oldal

14 érdemi döntésre nincs hatásköre [29/1971. (XII. 29.) ÉVM r. 43., 31. b) pont]. A d-i 37. sz. telekkönyvi betétben felvett, 826. helyrajzi számú, 3619 m2 térmértékű szántó a Sípos dűlőben 1965 óta csere címén a felperes ingatlannyilvántartási tulajdonában áll. A felperesi ingatlannal közvetlenül szomszédos a 444. sz. telekkönyvi betétben szereplő 825. helyrajzi számú, 3302 m2 nagyságú szántó a Sípos dűlőben, valamint az ugyanebben a betétben nyilvántartott 293. helyrajzi számú, 468 m2 területű ház 53. sz. alatt a beltelekben megjelölésű ingatlan, melynek tulajdonosa öröklés címén 1924 óta az I. r. alperes. A felperes fenti ingatlanához - annak folytatásaként - szervesen illeszkednek a 445. sz. telekkönyvi betétben felvett 294. és 295. helyrajzi számú ingatlanok, amelyek -a rajtuk épült lakóházzal együtt - a felperes és a perben nem álló házastársának egyenlő arányú osztatlan közös tulajdonában állnak. A felperes a szántó ingatlant annak korábbi tulajdonosaival, T. A.-val és a többi tulajdonostárssal február 14-én kötött csereszerződés alapján vette birtokba. A felperes birtokbalépését követően észlelte, hogy a használatába került szántó alakja nem felel meg az ingatlannyilvántartási térkép előírásainak amiatt, mert az alperesek a felperes ingatlanának egy földrészletét a saját területükkel közösen használják. A felperes a tulajdonában levő föld nagyságát ezért K. Z. földmérővel már 1958-ban felmérette. A földmérő észlelte az alperesek tényleges ingatlanhasználatának a telekkönyvi térképi határvonaltól való eltérését és ennek megfelelően karokkal jelölte ki az ingatlanok között a telekkönyvi térképhez igazodó határvonalat. Az alperesek a határjeleket eltávolították és a felperesi földrészletet továbbra is sajátjukként művelték. Emiatt a felek közt többször birtokvita támadt. A felperes a járásbírósághoz július 5-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ö tulajdonában levő föld egy részét az alperesek jogtalanul birtokolják és követelte ennek a földrészletnek a birtokába bocsátását, valamint az alpereseknek a telekhatáron kerítés létesítésére kötelezését. Az I. r. alperes viszontkeresettel élt, amelyben elbirtoklás címén a vitás földrészlet tulajdonjoga megszerzésének a megállapítását kérte. P. S. földmérési szakértőnek a perben adott véleménye szerint az alperesek a felperes szántó területéből 151 n. öl nagyságú területrészt a 825. helyrajzi számú ingatlanukkal együtt használnak. A járásbíróság emellett tanúbizonyítást folytatott le, amelyből kitűnt, hogy az ingatlannyilvántartástól eltérő földhasználat több évtizedes eredetű, mivel azt az I. r. alperes jogelődjei már 1924 előtt is azonos módon folytatták. A járásbíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmének helyt adott és az alpereseket arra kötelezte, hogy a felperes ingatlanából elfoglalva tartott 151. n. öl 14. oldal

15 területrészt 15 napon belül adják a felperes birtokába. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. A viszontkereset felöl nem rendelkezett. Érdemi döntésénél a bíróság figyelembe vette, hogy az építésügyi szakigazgatási szerv elutasította az alperesek telekhatár-módosítás iránti kérelmét, tehát az alperesek elbirtoklása törvényes akadályba ütközött. Az alperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. Végzésében részletes iránymutatást adott a viszontkereset elbírálásához szükséges tényállás felderítésére. Az új eljárás során a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya - a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítva - helyben hagyta az első fokú építésügyi hatóságnak azt a határozatát, amely a 293., 825., másfelől a 294., 295. és 826. helyrajzi számú ingatlanok telekhatár-rendezésére az alperesek által mellékelt vázrajznak megfelelően elvi engedélyt adott. Az engedély a megosztást a természetben kialakult határvonalnak megfelelően úgy jelölte meg, hogy - annak egyenes irányú meghosszabbításaként - a tervezett megosztásba a felperes 294. helyrajzi számú ingatlanából 113 m2 nagyságú olyan földrészletet is bevont, amelyet sem az alperesek, sem jogelődjeik nem használtak. A bíróság felhívására P. S. földmérési szakértő elkészítette a megosztási engedély szerinti vázrajzot. A járásbíróság az új eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította a felek ingatlanai közt az ingatlannyilvántartási térképnek megfelelő határvonalat és az alpereseket arra kötelezte, hogy a felperes ingatlanából használt 151 n. öl földterületet 15 napon belül adják a felperes birtokába. Ezt meghaladóan a bíróság mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperesek által beszerzett építésügyi hatósági elvi engedély nem alkalmas az alperesek elbirtoklási igényének megfelelő telekalakításra, mivel az olyan felperesi földrészletnek az elvonásán alapul, amely nem tárgya az elbirtoklásnak. Az első fokú ítélet ellen az alperesek fellebbeztek és a viszonkeresetüknek való helytadást részben elbirtoklás, részben telekrendezési igény címén kérték. Az I. r. alperes fellebbezési nyilatkozata szerint hajlandónak mutatkozott arra, hogy a felperes részére az el nem birtokolt 113 m2 nagyságú földrészlet tulajdonának megszerzéséért ellenértéket fizessen. A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az I. r. alperes viszontkeresetének részben helyt adva megállapította, hogy az I. r. alperes a földmérési szakértő vázrajzán feltüntetett 151 n. öl térmértékű felperesi földrészlet tulajdonjogát elbirtoklással 15. oldal

16 megszerezte. Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, hogy az elbirtoklás következtében a felek ingatlanai közt húzódó telekhatár az építésügyi hatóság elvi engedélyében foglaltak szerint módosult, tehát az I. r. alperes tulajdonába került a felperes ingatlanából további 113 m2 terület. Az eljárási illetékben és a perköltségekben a bíróság a felperest marasztalta. A jogerős ítélet indokolása rámutat, hogy... az öt különböző helyrajzi számú ingatlant érintő elvi engedély magában foglalja a 825. és 826. helyrajzi számú ingatlanok közti határ módosításának engedélyezését függetlenül attól, hogy a telekalakítási eljárás milyen eredménnyel jár. Ezért az elbirtoklás megállapításához szükséges államigazgatási feltétel megvalósult, s e dologi hatályú tulajdonszerzés egyéb anyagi feltételeinek fennállását az alperesek meggyőzően bizonyították. A jogerős ítélet ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. 1. Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg [Ptk a (4) bek.] A másodfokú bíróság az elbirtoklás bekövetkeztének fenti törvényes akadályát figyelmen kívül hagyta, amikor az alperesek által beszerzett elvi telekrendezési engedélyt akként értelmezte, hogy az lehetővé teszi az I. r. alperes által elbirtokolt felperesi földrészletnek telekhatár-rendezéssel az alperes ingatlanához való egyesítését. A telekrendezés különleges államigazgatási eljárás, amelyben - a hivatalból elrendelt telekrendezésből eredő kártalanítási vitákat kivéve - a bíróságnak nincs hatásköre érdemi döntésre [29/1971. (XII. 29.) ÉVM számú rendelet (R.) 43., 31. b) pont]. A másodfokú bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy hatásköre hiányában telekrendezésről szóló döntést hozott oly módon, hogy az építésügyi hatóság elvi telekrendezési engedélyére hivatkozva a perbeli engedély (R. 26.) ugyanis önmagában nem jelenti a telekrendezés lefolytatását. A telekrendezési eljárást a jogszabály - kérelemre, illetve hivatalból történt kezdeményezéstől függően - különböző feltételekhez köti (R ). Telekhatár-rendezést indokolhat pl. az egymással közvetlenül szomszédos földrészletek közös határvonalának a megváltoztatása abból a célból, hogy a fölrészletek között kialakult szabálytalan (pl. ferde, tört vonalú) határvonal szabályossá váljék [R. 21. (2) bek. b) pont]. A perbeli esetben az építésügyi hatóságok telekrendezési eljárást sem kérelemre, sem hivatalból nem folytattak le. Ennek megfelelően semmilyen államigazgatási határozat nem jött létre arra nézve, hogy a felperes ingatlanából 113 m2 nagyságú földrészlet az I r. alperes tulajdonába kerüljön. A jogerős ítélet ilyen tartalmú 16. oldal

17 érdemi döntése nemcsak az államigazgatási szervek hatáskörének az elvonását jelenti, hanem sérti a felperes tulajdonosi rendelkezési jogát is (Ptk ). Az ingatlantulajdonosnak a szerződési akaratát kifejező nyilatkozatát ugyanis a bíróság ítéletével nem pótolhatja (BH ) A Ptk nak (4) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése szerint az elbirtoklás ingatlannyilvántartási feltétele az elbirtokolt ingatlan megoszthatósága. Az elvi telekrendezési engedélyből viszont kétséget kizáróan kitűnik, hogy az I. r. alperes által elbirtokolt földrészletnek az elbirtokló ingatlanához csatolása tört vonalú telekhatár létrejöttéhez vezetne, amelynek kialakításához az építésügyi hatóság nem adott engedélyt. Az első fokú bíróság - erre tekintettel - helytállóan észlelte az alperes elbirtoklásának törvényes akadályát. 2. A másodfokú bíróság az elbirtoklás egyéb anyagi jogi feltételeinek vizsgálata során elmulasztotta az elbirtoklás időpontjának és az elbirtokló tulajdonszerzési képességének vizsgálatát, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan is. Arra - az alperesek által meg nem cáfolt - peradatra figyelemmel, hogy a peresektől a saját ingatlanához tartozó földrészlet birtokbaadását, sőt emiatt bírósághoz is fordult, különösen jelentős az elbirtoklás kezdetének és a hatálya beálltának dátumszerű meghatározása. A tényállás pontos ismerete nélkül ugyanis nem zárható ki, hogy az I. r. alperes által folytatott elbirtoklás esetleg megszakadt (Ptk ). Ugyancsak az elbirtoklás bekövetkeztének az időpontjától függ, hogy az I. r. alperes tulajdonszerzési képességének fennállását köteles-e igazolni, vagy tulajdonszerzése az állampolgárok telek-, lakás- és üdülő tulajdonának egyes kérdéseiről szóló jogszabályok hatálybalépte előtt már bekövetkezett. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp (3) bek.]. (P. törv. I /1979. sz.) BH Közös tulajdon esetén önmagában a tulajdoni aránytól eltérő használat nem vezethet a többletterület elbirtoklásához [Ptk (1) bek., 140. (1) bek., PK 4. sz.]. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben a közös tulajdont természetben megszüntette, az alperesek viszontkeresetét pedig elutasította. Az alperesek elbirtoklásra alapított viszontkeresetének elutasításával kapcsolatos rendelkezését azzal indokolta, hogy a tulajdoni aránytól eltérő használat - a PK 4. számú állásfoglalásban kifejtett szempontokra is figyelemmel - nem vezethet elbirtokláshoz. Az alperesek használata a felek megállapodásán, a 17. oldal

18 felperesek hozzájárulásán, illetve azon alapult, hogy az alperesek többlethasználata ellen ténylegesen nem tiltakoztak. A jogerős ítéletnek a viszontkeresetet elutasító rendelkezése ellen az alperesek - jogszabálysértésre hivatkozással - terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a szerződésre, a több évtizede fennálló használatukra, a birtoklással kapcsolatos tanúvallomásokra és a per egyéb adataira hivatkozva sérelmezték az elbirtoklás törvényi feltételeinek megléte ellenére hozott elutasító döntést. A felperesek a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a hatályban tartását kérték. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróságnak a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részében jogkérdést kellett elbírálnia. Az alperesek az elbirtoklással szerzett tulajdoni igényüket egyrészt a jogelődök által kötött szerződés 3. és 5. pontjában foglaltakra alapították azt állítva, hogy birtoklásuk e megállapodáson alapul. Az alperesek előtt ismert volt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetettek szerint milyen tulajdoni hányad illeti meg őket. Elbirtoklásnak helye lehet abban az esetben, ha a tulajdonostársaknak a megállapodásban foglalt akarata a tulajdonjog tekintetében is végleges rendezésre irányult, és a tulajdonostársak ebben a tudatban birtokolták az ingatlan természetben meghatározott részét. Ilyenkor azonban a bizonyítás azt terheli, aki a megállapodásra hivatkozva kívánja elérni az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezett állapottól eltérő rendezést. A felek jogelődei által kötött szerződés egyértelműen az ingatlan 1/2-ed tulajdoni illetőségének átruházására irányult, amely mellett nem lehet megállapítani, hogy a birtokba adni rendelt rész a használatot meghaladóan a tulajdonjog végleges rendezésére is irányult. Az alperesi igény elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a perbeli ingatlant az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésekor külön hrsz.-on és eltérő területnagysággal vették nyilvántartásba. A felek tulajdoni hányada ugyanis mindkét hrsz.-ú ingatlanon a korábbi állapot szerint került bejegyzésre. Az alpereseknek a tulajdoni hányadtól eltérő - akár hosszú időn át fennálló - használata önmagában nem vezethet elbirtokláshoz, függetlenül attól, hogy az megállapodáson, a másik fél hozzájárulásán vagy a tiltakozás hiányán alapul. Közös tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdoni hányadtól eltérő használatot élesen el kell határolni a tulajdonostársak általi elbirtoklás bekövetkezésétől. A Ptk ának (1) bekezdése szerint a közös tulajdonnal együtt jár a tulajdonostársat megillető birtoklási és használati jogosultság, amelyet egyik tulajdonostárs sem gyakorolhat a másik (többi) jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A tulajdonostársak számára e rendelkezés alapján 18. oldal

19 meghatározott magatartási szabály folytán fokozott szigorúsággal kell vizsgálni a közösség jellegének megváltoztatását. Erre irányulnak a PK 4. számú állásfoglalás gyakorlati irányítást adó szempontjai, amelyeket az ügyben eljárt bíróságok helytállóan alkalmaztak az alperesi igény elbírálásakor. Az adott esetben ugyanis nincs olyan rendkívüli körülmény, amely az ingatlan bármilyen módon történő használata esetén is elbirtokláshoz vezethet. Így az alperesi birtoklás csupán a tulajdonjogától eltérő használatot jelent, amely az alperesi igényt nem alapozza meg. Erre figyelemmel a viszontkeresetet elutasító döntést támadó felülvizsgálati kérelem nem vezethetett eredményre. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. -ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I /1995.) PK 4. szám Elbirtoklás útján a tulajdonostárs is megszerezheti a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát, de ilyenkor fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeinek a fennállását, és ennek körében azt is, hogy az elbirtoklásra hivatkozó tulajdonostárs magatartása összeegyeztethető-e a tulajdonostársak jogaira és a dologhoz fűződő törvényes érdekeire vonatkozó, a Ptk ában foglalt jogszabállyal. A dolog tulajdonjogát a Ptk ának (1) és (2) bekezdése szerint az szerzi meg, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja, feltéve, hogy a birtokhoz nem bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott és a (3) bekezdésben írt kivétel nem áll fenn. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy elbirtoklás útján az egyik tulajdonostárs is megszerezhesse a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát. A Ptk a szerint azonban a közös tulajdonnal velejár a mindegyik tulajdonostársat megillető birtoklási és használati jogosultság, amelyet egyik tulajdonostárs nem gyakorolhat a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek a sérelmére. E szabály értelmében a tulajdonostársak a saját joguk gyakorlása során mindig kötelesek szem előtt tartani a másik (többi) tulajdonostárs jogát. A birtoklás valamennyi tulajdonostársat az egész dolog tekintetében megilleti, és a hasznok a Ptk a értelmében tulajdoni hányaduk arányában illeti őket. Különösen ingatlanoknál azonban gyakran előfordul, hogy a tulajdonostársak a közös dolog birtoklását egymás között ténylegesen megosztják. A közös tulajdon megszüntetéséig ilyenkor is tekintettel kell lenniük egymásra, és vitáikat a Ptk oldal

20 144. -aiban foglaltak szerint kell elrendezni. Így az a tulajdonostárs, aki a fennálló jogközösségre vonatkozó törvényes rendelkezésekkel ellentétesen a tulajdonostársak sérelmével birtokol, rendszerint erőszakos vagy alattomosan birtokló, s ez nem vezethet az elbirtoklás útján való tulajdonszerzésre. Kivételesen azonban felmerülhet olyan eset, amikor a tulajdonostársakkal szemben az elbirtoklást az elmondottak ellenére is meg lehet állapítani. Ilyen lehet például az, amikor a tulajdonostársak a közös tulajdonukban álló ingatlan birtoklását egymás között ténylegesen úgy osztották meg, hogy az is megállapítható: e megosztást véglegesnek, a közösség teljes megszüntetésének szánták, és csak hanyagságból vagy hozzá nem értésből vagy rosszul felfogott költségkímélésből maradt el a törvényes szabályoknak megfelelő végleges rendezés. A véglegesség igényével történt ilyen fogyatékos rendezésnél a megosztás a helyes tulajdoni aránytól tévedésből is eltérhetett, de az eredetileg megjelölt ingatlanhatárvonal is eltolódhatott. Ha ilyen esetekben a kialakult birtoklási helyzet az elbirtoklási időn át sajátul való szakadatlan birtoklásként erőszak vagy alattomosság megállapíthatása nélkül külső magatartásban is megnyilvánuló módon fennállott, a Ptk és következő -aiban foglaltak ellenére is el kell ismerni, hogy a tulajdoni arány a birtoklásnak megfelelően eltolódott, és a közösségmegszüntetési perben is ez a tényleg kialakult helyzet érvényesül. Olyan eset is előfordulhat, hogy a többi tulajdonostárs az elbirtoklási időt jóval meghaladó idő óta ismeretlen helyen van, életjelt nem ad, s a közös tulajdonban álló dologgal senki más nem törődik, mint az azt birtokló tulajdonostárs, aki a dolgot karbantartja, a terheket is viseli, és a körülményekből megállapítható jóhiszeműséggel az ismeretlen helyen levő tulajdonostársak illetőségét is a sajátjának tekinti. Ha ilyenkor nincs olyan menthető ok, amely a Ptk ának megfelelően az elbirtoklási idő nyugvását eredményezné, akkor az elbirtoklás útján való tulajdonszerzésnek ugyancsak nincs akadálya. Előfordulhat olyan eset is, hogy a tulajdonostársak az egyikük illetősége tulajdonjogának az átruházása iránt szerződtek, de szerződésüket nem érvényes alakban kötötték meg, a szerző tulajdonostárs azonban e szerződés alapján birtokba lép, és az elbirtoklási időn át sajátul szakadatlanul birtokol. Az elbirtoklás megállapításának tehát ilyenkor sincs akadálya. E példaszerű eseteken kívül is adódhatnak tényállások, amelyek alapján a tulajdonostárssal szemben az elbirtoklás megállapítása indokolt lehet. Mivel azonban a Ptk a a tulajdonostársak számára külön magatartási szabályt is állít fel, és a tulajdonostársak közösségének jellege a megkárosításra, erőszakoskodásra, alattomos eljárásra is alkalmat nyújt, ezért az ilyen igényeknél a 20. oldal

21 tényállásnak fokozott szigorúsággal történő vizsgálata indokolt. PK 6. szám Az új birtokos a saját elbirtoklásának idejéhez a Ptk a alapján csak akkor számíthatja hozzá azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült, ha az elődje elbirtoklás útján még nem szerezte meg a tulajdonjogot. A Ptk ának (1) bekezdése szerint elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Az elbirtoklás - az említett rendelkezésből is következően - eredeti tulajdonszerzésmód. Kettős hatása van: egyrészt tulajdonjogot megszüntető, másrészt pedig tulajdonjogot keletkeztető hatása. A törvényben foglalt meghatározott elbirtoklási idő elteltével a volt tulajdonos tulajdonjoga megszűnik, s ugyanakkor a tulajdonjogot az elbirtokló megszerzi. Az elbirtoklás tehát nemcsak jogcímet ad a tulajdonjog megszerzésére, hanem a törvényszerűen befejezett elbirtoklás ténye tulajdonjogot létesít az elbirtokló javára. Ingatlannak elbirtoklás útján történő megszerzéséhez sincs szükség a tulajdonjognak az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) történő bejegyzésére, mert a tulajdonjog megszűnése, illetőleg megszerzése az ingatlannyilvántartáson (telekkönyvön) kívül bekövetkezik. Az új tulajdonos igényt tarthat arra, hogy az ingatlannyilvántartásban (telekkönyvben) feltüntetett volt tulajdonos adjon a részére az elbirtoklás útján szerzett tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) bejegyzésre alkalmas okiratot, illetőleg hogy tulajdonjogát a bíróságnak az elbirtoklást megállapító ítélete alapján jegyezzék be az ingatlannyilvántartásba [telekkönyvbe - Ptk (1) bek.]. A tulajdonjog bejegyzésének elmulasztása csupán azzal a hátrányos következménnyel jár, hogy az elbirtokló nem hivatkozhat tulajdonszerzésre azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlannyilvántartásban (telekkönyvben) bízva ellenérték fejében jogot szerzett [Ptk (5) bek.]. A Ptk a úgy rendelkezik, hogy az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült. E rendelkezés alapján az előd birtoklási idejének az új birtokos birtoklási idejéhez való hozzászámítására - az előbb kifejtettekből következően - csak akkor kerülhet sor, ha az előd elbirtoklás útján még nem szerezte meg a tulajdonjogot. Ha az elbirtoklási idő már az elődnél eltelt, ez esetben az előd javára a tulajdonszerzés is bekövetkezett, s ezért ilyen esetben a Ptk ában foglalt rendelkezés nem alkalmazható. Az új birtokos ilyenkor a tulajdonjogot öröklés címén vagy más 21. oldal

22 jogcímen szerezheti meg, elbirtoklás címén csak akkor, ha az elbirtoklási időn át szakadatlanul maga birtokolta a dolgot sajátjaként, tehát ha önálló elbirtoklónak minősül. 6. Módosítás az előző változathoz képest i hatállyal az anyag újra lett írva, figyelemmel az új Ptk-ban foglaltakra. Az újraírás következtében a téma struktúrája, a pontok sorszámozása megváltozott. Két fontos változást ki kell emelni: 1. A tulajdonos birtokosnak küldött írásbeli felszólítása nem szakítja meg az elbirtoklási időt! 2. A jogcímes elbirtoklás esetén az elbirtoklási idő 5 év. 22. oldal