DR. CSIZMADIA ZOLTÁN DR. GROSZ ANDRÁS INNOVÁCIÓORIENTÁLT GAZDASÁG A NYUGAT-DUNÁNTÚLON: ÁLOM VAGY REALITÁS?

Átírás

1 DR. CSIZMADIA ZOLTÁN DR. GROSZ ANDRÁS INNOVÁCIÓORIENTÁLT GAZDASÁG A NYUGAT-DUNÁNTÚLON: ÁLOM VAGY REALITÁS? Bevezetés Az elmúlt évtizedekben egyre inkább felgyorsuló és a globális folyamatoknak mindinkább kitett világunkban különösen fontos az állandóan változó külsı körülményekre adott rugalmas reakció, valamint a folyamatos megújulási képesség. Nemcsak az egyének, a vállalkozók és a vállalkozások, vagy a nagy multinacionális cégek szintjén, de a települések, várostérségek, illetve nagyobb regionális területi egységek esetében is. Különösen fontosak lehetnek a külsı folyamatokra nemcsak reagáló, hanem azokat valamilyen szinten formáló, elıidézı technológiai, szervezeti újítások, vagy új termékekben, szolgáltatásokban megnyilvánuló fejlesztések is. Ezeket a versenyképességet egyértelmően pozitívan befolyásoló készségeket, valamint a mögöttük meghúzódó tudatos tevékenységeket általában az innovativitás és az innováció fogalmával szokás jelölni. Ma már egyre inkább elfogadott, hogy a vállalkozások által végzett innovációhoz kapcsolódó tevékenységek, valamint az azokat segítı, támogató környezeti elemek (pl. infrastruktúra, intézményhálózat, politika) és a legkülönbözıbb szereplık közötti kapcsolatok (pl. KKV, nagyvállalatok, egyetemek, kutatóintézetek, közvetítı szervezetek, stb.) sajátos regionális dimenzióval bírnak, mely alapján egyfajta regionális innovációs rendszerrıl beszélhetünk. Ez a rendszer pedig egyszerre képes hozzájárulni mind a térségben mőködı vállalkozások, mind pedig a régió egésze versenyképességének javításához. Jelen tanulmány célja, hogy megpróbálja feltárni a Nyugatdunántúli régióban zajló innovációs folyamatokat. A vizsgálatok alapját a között a Pannon Novum Nyugat-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség létrehozása és mőködtetése

2 projekt 1 keretében végzett felmérések szolgáltatják, melyek részletes eredményei a NYDRIÜ korábbi kiadványaiban kerültek publikálásra (Innováció a Nyugat-Dunántúlon, 2006., Innováció a Nyugat-Dunántúlon, 2007., Innováció a Nyugat-Dunántúlon, 2008., Csizmadia Grosz, 2008). Ezen vizsgálatok mellett természetesen támaszkodunk az elmúlt évek más szakmai munkáira is, (GOP 2007, Grosz 2007, Grosz 2008, Grosz Rechnitzer 2005, Grosz Smahó 2007, ROP 2007). Vizsgálatunk során megpróbáljuk a regionális innovációs folyamatok valamennyi dimenzióját bejárni, így a következı témaköröket érintjük: a) a régió elhelyezése, általános gazdaságitársadalmi folyamatai; b) az innovációs politika elıtérbe kerülésére és annak hálózati eszközei; c) kutatás-fejlesztési potenciálja; d) a vállalkozók innovációs tevékenysége (típusai, fókusza, hatása, akadályozó tényezık, együttmőködési partnerek); e) az innovációs szolgáltatások iránti igények; f) az innovációs szolgáltatások kínálati oldala; valamint g) a régió innovációs rendszerének komplex értékelése. Összegezve, e tanulmány alapvetı célja a hároméves kutatási idıszak és az egy évtizedes innovációpolitikai tapasztalatok alapján leszőrhetı gyakorlati tapasztalatok, eredmények és összefüggések rendszerezése, azt bemutatva és kiemelve, hogy milyen hozadéka lehet egy regionális innovációs rendszer empirikus átvilágításának a tervezési és fejlesztési folyamatok sikerességének elımozdításában. 1. A Nyugat-dunántúli régió A Nyugat-dunántúli régió egyike Magyarország hét tervezésistatisztikai régiójának, melyek bár önálló önkormányzatisággal, így választott képviselıtestülettel, vagy parlamenttel, kormányzattal nem rendelkeznek, az 1997-tól alakult, majd 1999-tıl újjászervezıdött regionális fejlesztési tanácsok, mint delegált döntéshozó testület révén, valamint a regionális fejlesztési ügynökségek, mint a tanácsok operatív szervei révén egyre fontosabb területi szereplıivé válnak a 1 Finanszírozó: Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Budapest: Baross Gábor Program, Projektvezetı: Magyar Dániel, Nyugatdunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség. 85

3 területi fejlesztéspolitikának, még akkor is, ha mind hatáskörük, mind pedig pénzügyi hátterük erısen korlátozott. Az ország nyugati részén elhelyezkedı régió három megyét foglal magába (Gyır-Moson-Sopron, Vas és Zala) több mint km 2 -nyi területtel és egymillió lakossal rendelkezik. Nincs kijelölt regionális központja, az ezer fıs lakosságú öt megyei jogú város (Gyır, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa) hálózata képezi a térbeli fejlıdés alapját. Ennek ellenére a gazdaság inkább a régió északi felén, Gyır-Moson-Sopron megyében, különösen a 130 ezres Gyırben és térségében koncentrálódik. A régióba irányuló mérsékelt migrációs folyamatok ellenére a régió lélekszáma lassú csökkenést mutat. Nyugat-Dunántúlt Magyarország nyugati kapujának szokás nevezni. Öt ország találkozásánál fekszik, Magyarország kereskedelmének hatvan százaléka a Nyugat-dunántúli régió határain keresztül valósul meg. A régió elhelyezkedése kiemelkedı tényezı a gazdaság fejlıdési folyamatainak szempontjából, és különleges lehetıségeket kínál a regionális szintő innováció terén is. A régió a szocializmus idıszakában nem tartozott a fejlett iparú térségek közé, így az összeomló ipar és a növekvı munkanélküliség okozta válság az ország többi régiójához képest csak mérsékelten éreztette negatív hatásait. Mindazonáltal természetesen Nyugat-Dunántúlnak is voltak kulcságazatai, amelyek az 1989-es rendszerváltást követıen megújulásra szorultak (pl. gépgyártás, a textilipar és az élelmiszeripar). Az elmúlt 15 év során elsısorban a közvetlen külföldi tıkebefektetéseknek köszönhetıen a régió hazánk legdinamikusabban fejlıdı térségévé vált ben a régióban az egy fıre jutó GDP PPS mutató elérte az EU 27-ek átlagának 63,7%- át. A betelepült vállalkozások nagy része a gépjármő- és az elektronikai ipar területén mőködik. A gyors gazdasági szerkezetváltás eredményeként a régióban egy erıteljesen exportorientált gazdaságszerkezet jött létre, amely a nyugatdunántúli gazdaságot egy gyors és dinamikus növekedési pályán indította el. Gyors ütemben nıtt a vállalkozások száma, folyamatosan bıvült a foglalkoztatás, és országos összehasonlításban rendkívül alacsony szintre állt be a munkanélküliség, a meglévı iparágak mellett pedig új szektorok jelentek meg. Ugyanakkor már a 90-es 86

4 évek végén kezdtek körvonalazódni azok a figyelmezetı jelek, amelyek e dinamika hosszú távú fenntarthatóságát veszélyeztethetik. Az elsısorban az új cégek vonzására, letelepítésére koncentráló és új típusú gazdaságfejlesztési eszközökkel operáló kínálati, ipar- és szolgáltatás-telepítési politika alapjai (pl. olcsó szakképzett munkaerı, termelési költségelınyök, pénzügyi támogatások, adókedvezmények stb.) a régióban fokozatosan kimerülnek. A meglévı exportorientált ágazatok többségére a magas importigényő, alacsony hozzáadott értékő és inkább a kevésbé kvalifikált munkaerıre építı egyszerőbb összeszerelési tevékenységek, valamint bérmunka a jellemzı. A 2000-res évek elején egyes ágazatokban már tapasztalható volt ezen alacsony hozzáadott értékő tevékenység területén a tıkekivonás, ami egyes kistérségekben már komoly foglalkoztatási problémákat is okozott, illetve okozhat a jövıben. A külföldi vállalkozások többsége képtelen volt integrálódni a regionális gazdasági környezetbe, de általában is nagyon alacsony a vállalkozások közötti együttmőködési készség, kevés a közös projekt, a fejlesztések száma, és különösen alacsony a gazdaság, a felsıoktatási és a kutatási szféra közötti kapcsolatok intenzitása. A K+F kapacitások, mind a felsıoktatási, kutatási, mind a vállalati szektorban egyébként is jelentıs mértékben elmaradnak a régió gazdaságfejlesztési teljesítményétıl, amely sajátosságot innovációs paradoxonként szokás említeni. A tudás alapú és innovációorientált fejlıdést korlátozza egy a többi régióhoz hasonló mérető és kompetenciával rendelkezı nagy egyetemi campus hiánya is. A szétforgácsolt felsıoktatási és K+F infrastruktúra potenciálját csökkenti a támogató szervezetek közötti rivalizálás és a párhuzamos szolgáltatások kiépülése is, melyek egy irányba történı szervezıdését nagymértékben akadályozza a tervezési-statisztikai régió belsı közlekedési infrastruktúrájának alulfejlettsége is. A régió gazdasági szerkezetében domináns extenzív fejlıdési tényezık fokozatos kimerülése következtében egyre inkább elıtérbe kell kerülniük a kis- és középvállalkozásoknak, a magasabb hozzáadott értéket képviselı, valamint a tudáson és a magasabb szellemi potenciálon alapuló tevékenységeknek. A gazdaságfejlesztési és területfejlesztési politikában a 87

5 szerkezetátalakítás és a reorganizáció mellett az intenzív tényezıkön alapuló fejlesztéseknek, az innovációt, a folyamatos megújulást segítı új típusú intézmények és szervezetek által nyújtott szolgáltatásoknak kell a középpontba kerülni. Néhány iparág területén pedig már egyre inkább a keresleti oldalról meghatározott klaszterorientált fejlesztés került elıtérbe. 2. Regionális innovációs politika és hálózati eszközök A fenti folyamatok felismerésének köszönhetıen egyes ipari parkokban a hagyományos szolgáltatások mellett a 90-es évek végétıl egyre több, fejlettebb üzleti, illetve innovációhoz kapcsolódó, valamint technológiai szolgáltatás is elérhetıvé vált. A régió innovációs rendszere fejlesztése érdekében 2000-ben az országban az elsık között kezdıdött meg a nemzetközi tapasztalatok alapján egy regionális innovációs stratégia kidolgozása (RIS 2001). A stratégia alapvetıen három célkitőzést fogalmazott meg: 1) a regionális innovációs rendszer hiányzó intézményeinek kiépítése, a meglévık erısítése, hálózatba történı szervezése; 2) a vállalkozások innovációs teljesítményének fokozása az innovációt elısegítı programok, pályázati rendszer mőködtetésével; 3) a nagyobb tudásbázisú, a magasabb hozzáadott értéket elıállító tevékenységek kiemelt támogatása. Ezen célkitőzések elérése érdekében négy egymáshoz is szorosan kapcsolódó, konkrét intézkedéseket is tartalmazó prioritás került megfogalmazásra. Annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló források összege egészen 2005-ig, az Innovációs Alap regionális szinten decentralizált részének a rendszerbe való belépéséig rendkívül korlátozott volt, számos sikeres kezdeményezés indult útjára az elmúlt években. Így új innovációs, technológiai és kompetencia központok elıkészítése, kooperációs kutatóközpontok és egyetemi tudásközpontok elindulása, új regionális klaszterszervezetek létrehozása, speciális gazdaságfejlesztési kezdeményezések elindítása, vagy regionális innovációs díjak alapítása. A stratégiában foglaltak megvalósításának eredményeként, valamint a központi innováció politikában a decentralizáció lehetıségének elıtérbe kerüléseként 2004 végén a NYDRFÜ és további négy regionális szereplı létrehozta a Pannon 88

6 Novum Nyugat-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökséget (NYDRIÜ), illetve 2005 elsı felében a régió további szereplıinek bevonásával megalakításra került a Nyugat-dunántúli Regionális Innovációs Tanács (NYDRIT) ben az országban elsıként elkészült a régió technológiai elıretekintési programja is (TEP 2004), mely szerint a térség gazdaságszerkezetében jól kitapintható néhány kulcsszektor vagy vezérágazat: 1) a jármőipar, az elektronikai ipar és az ezekhez kapcsolódó beszállítói háttéripar; 2) a turizmus, különösen a termálturizmus és az egészséges életmódra szervezıdı széles körő szolgáltatások szektora; 3) a környezettechnológiák, környezeti erıforrások és azok háttéripara; 4) valamint igaz inkább még csak lehetséges irányként a tudásipar, melynek legfontosabb bázisát az egyetemek képezhetik. A regionális elıretekintés eredményein alapulva, a NYDRIT három vertikális és három horizontális szektort fogadott el, mint kiemelten kezelendı területet a további fejlesztésekben. Így továbbra is az elsı számú prioritások között szerepel a jármőipar, a fa- és bútoripar, valamint a termálkincsre épülı egészségturizmus. Ezen szektorokat egészíti ki az IKT támogatása, a környezeti iparágak, különös tekintettel a megújuló energiaforrásokra, valamint felsıoktatási szektoron alapuló úgynevezett tudásipar. Hazánkban a Nyugat-dunántúli régió tekinthetı talán a legaktívabbnak, és eddigi tevékenységét figyelembe véve az egyik legeredményesebbnek a klaszteralapú gazdaságfejlesztés terén vége óta folyamatosan alakulnak különbözı klaszterkezdeményezések, melyek egy adott ágazaton belül kísérlik meg a klaszterizációs folyamatok elısegítését speciális, korábban hiányzó feladatok és szolgáltatások ellátásával és nyújtásával. Többségük a vállalkozások közötti, illetve az üzleti és a non-profit szféra közötti együttmőködés, információ- és tudásáramlás ösztönzésére fókuszál. A kezdeményezések hozzájárulnak a régió innovációs környezetének fejlesztéséhez, a klaszter tagjai közötti együttmőködések és a legjobb gyakorlatok terjedésének az elısegítésével (Grosz 2006). Jelenleg már nyolc szervezet található a régióban az autóipar, a fa- és bútoripar, a termálturizmus, a logisztika, a textilipar, a mechatronika, a megújuló energia és a helyi kézmőves ipar területén. A regionális 89

7 klaszterszervezetek jelentıs támogatást kaptak a régió korlátozott decentralizált forrásaiból: 2001-ben egy vonzó, innovatív gazdasági környezet megteremtése, a belsı gazdasági kohézió erısítése, az innovációs képesség javítása, és a gazdasági hálózatok, klaszterek megerısödését elısegítı szervezeti rendszer létrehozása, a különbözı szervezetek közötti hatékony együttmőködés biztosítása érdekében létrehozták a Pannon Gazdasági Kezdeményezést (PGK). A kezdeményezés a régióban mőködı klaszterszervezetek és a régió más gazdaságfejlesztéssel, vállalkozásfejlesztéssel, valamint területfejlesztéssel foglalkozó intézményeinek, szervezeteinek egyfajta hálózataként indult, melynek menedzsment feladatait a NYDRFÜ vállalta magára (Pannon Business Initiative, 2006) ban öt mőködı klaszterszervezet megalakította a Pannon Gazdasági Hálózatot, majd az alapítást követıen a régió 24 ipari parkja csatlakozott a hálózathoz. A PGH célja, hogy a régiót képviselı összes vállalatcsoportot egyesítve olyan hálózatot hozzon létre, amely a regionális gazdasági ágazatok, a cégek regionális eloszlása és a vállalatok mérete tekintetében hatékonynak és reprezentatívnak számít. Az ipari parkok képesek a régióban jelen lévı legfontosabb multinacionális vállalatok képviseletére (Pannon Business Network, 2007). A klaszterek tevékenységükkel, szakmai és iparági kompetenciájukkal nagymértékben hozzájárulhatnak a regionális innovációs rendszer még hiányzó elemeinek létrehozásához. Tagvállalataik és a hozzájuk kapcsolódó szakmai szervezetek révén megfelelı információval rendelkeznek a kulcsiparágak speciális fejlesztési igényekrıl és képesek továbbítani azokat a fejlesztési szereplık felé, illetve katalizálni, mobilizálni az érintett vállalkozásokat a programok sikere érdekében. A klaszterszervezetek emellett hozzájárulnak a régió innovációs környezetének javításához, hiszen ezen szervezetek egyik legfontosabb feladata a régión belüli kooperációs kapcsolatok fejlesztése, teret biztosítva a klasztertagok között a sikeres, legjobb gyakorlatok gyors terjedésének. A klaszterek nemzetközi vásárokon, rendezvényeken, kiállításokon való megjelenése pedig a régió közös telephelymarketingjét segíti. A klaszteresedési folyamatokhoz köthetık a régióban az új, egyetemi 90

8 és vállalati szféra együttmőködésén alapuló kutatás-fejlesztési infrastruktúrák is. Így az autóiparhoz kapcsolódóan a Széchenyi István Egyetem vezetésével létrehozott Autóipari, Elektronikai és Logisztikai Kooperációs Kutatóközpont (KKK), valamint a Jármőipari Egyetemi Tudásközpont (JRET), illetve a fa- és bútoripar területén a Nyugat-magyarországi Egyetemen létrejött Erdı és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont (ERFARET), és a Környezeti Erıforrás Gazdálkodási és Védelmi Kooperációs Kutatóközpont (KKK). Összefoglalva tehát az elmúlt 15 évben a régióba érkezett közvetlen külföldi tıkebefektetések új technológiákat és új vezetési módszereket hoztak magukkal, növelték a munkaerı szakképzettségét, amely hozzájárult az innovációs kapacitás kibontakozásához. Így a régió az ország más térségeitıl eltérıen képessé vált sikeres új szervezeti modellek és technikák, valamint fejlesztési eszközök gyorsabb és hatékonyabb befogadására. Ipari parkokat, innovációs központokat és inkubátorokat hoztak létre a fejlıdés elısegítése érdekében, hogy ösztönözzék az innovációt, a vállalatalapításokat, továbbá a kis- és középvállalati tevékenységeket, illetve hálózatok és klaszterszervezetek alakultak az együttmőködés elımozdítása és élénkítése céljából. Mindazonáltal a hálózati és vezetési know-how jelentıs hiánya tapasztalható, amelyek pedig segíthetnék ezen stratégiák sikeres megvalósítását. 3. A régió K+F és innovációs potenciálja A hosszú távú versenyképesség egyik legfontosabb feltétele egy térség gazdaságának folyamatos megújulási készsége, más szóval innovativitása. Bár az innováció természetesen jóval tágabb kategória, számos egyéb tényezı is befolyásolja, mégis rendkívül fontos az azt megalapozó kutatási és fejlesztési tevékenység. A következıkben a régió K+F tevékenységét jelzı legfontosabb indikátorokban történt elmozdulásokat szeretnénk bemutatni. Ha csak a K+F szekunder adatait vizsgáljuk (K+F ráfordítások összege, K+F foglalkoztatottak száma, kutatóhelyek és kutatási témák, feladatok száma, tudományos minısítéssel rendelkezık száma) mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy a régió súlya a 91

9 K+F potenciálja tekintetében messze elmarad a gazdasági súlya, vagy akár csak népessége által képviselt országos részesedéstıl. Még úgy is, hogy a 90-es évek közepe óta szinte valamennyi mutató tekintetében a Nyugat-Dunántúl produkálta a legdinamikusabb fejlıdést. A K+F teljesítményét illetıen köszönhetıen elsısorban a borzasztóan alacsony bázisértékeknek, valamint a feltételek javítását nehezítı egyéb tényezıknek (gazdaság szerkezete, üzleti K+F tevékenységek alacsony jelenléte, vagy hagyományos egyetemi campusok, kutatóegyetemek hiánya) a mutatók többsége még mindig nem éri el a fıváros nélkül számított vidéki Magyarország átlagát sem. A tudományos szféra nagymértékő területi koncentrációjának köszönhetıen a Közép-magyarországi régió részesedése általában 50% feletti. Bár a kutatóhelyek száma 10 év alatt megduplázódott a régióban, az országos részesedés tulajdonképpen változatlan, ban és 2006-ban is 7,5%. A kutatóhelyek számát illetıen is egy kiegyenlített fejlıdés tapasztalunk. Szinte minden régióban hasonló mértékben (75 95 százalékpont) bıvült a kutatóhelyek száma, ami a meglévı területi különbségek bebetonozását eredményezte. Egyedül a hasonlóan hátrányos Közép-Dunántúl produkált a tendenciától eltérı irányú kiugró növekedést (190 százalékpont). Nyugat- Dunántúl az abszolút számokat tekintve mindössze az 5., míg ha a lakosság számához viszonyítjuk ugyanezen értékeket, akkor a 6. pozícióban található. Valamivel kedvezıbb folyamatok tapasztalhatóak a régióban folyó kutatási témák, illetve fejlesztési feladatok számának alakulását vizsgálva, mely területen a 2006-os 100 ezer lakosra jutó 190 téma már a második legmagasabb. Az elmúlt 10 évben az országban átlagosan 55 százalékpontos bıvülés mellett a régióban 137 százalékponttal emelkedett a K+F témák és feladatok száma. A régión belül megmutatkozó területi különbségek az elmúlt néhány évben egy árnyalatnyit csökkentek, azonban még mindig igen jelentısek. A kutatóhelyek területi megoszlását illetıen Gyır- Moson-Sopron megye súlya 60%-ra csökkent, a kutatási témák, fejlesztési feladatok terén pedig a korábbi, 1996-os 75%-os részesedése 2006-ban 61%-ra mérséklıdött. A kutatóhelyek 92

10 legfontosabb befogadó intézményei továbbra is elsısorban a felsıoktatási intézmények, különösen a Gyır-Moson-Sopron megyében található két egyetemi központ, melyek szerepe a KKK-k és a RET-k megerısödésével tovább növekedhet. Az akadémiai kutatóintézetek szerepe, különösen a mőszaki tudományok területén marginális, míg az ipari kutatóhelyek száma szintén alacsony, bár egyre több multinacionális vállalat, valamint helyi KKV ismeri fel a K+F szerepét. Az elmúlt 10 esztendıben a Nyugat-dunántúli régió tudta a legnagyobb mértékben növelni a teljes K+F létszámát, melynek bıvülési üteme háromszorosa volt az országos átlagnak. Összhangban e dinamikával az 1996-os 3,5%-os országos részesedés 2006-ra 5,2%-ra nıtt, ami azonban még mindig csak fele a népesség alapján mért regionális súlynak, nem is beszélve a régió gazdasági potenciáljáról. A növekedés ellenére a 2625 fıs K+F létszámmal is mindössze a 6. pozíciót sikerült elérnie, és a lakosság számához viszonyítva is csak egy további régiót utasított maga mögé. Hasonló képet kapunk, ha nem a teljes K+F létszámot vesszük alapul, hanem csak a kutatók és fejlesztık számának alakulását vizsgáljuk. Bár a régió országos súlya 4%-ról 5,5%-ra nıtt 1996-hoz képest hasonlóan a teljes K+F létszámadatokhoz továbbra is csak a 6. (illetve a lakosság számához viszonyítva az 5.) pozíciót fogalja el a régiók között. Ha a kutatók és fejlesztık számát viszonyítjuk a teljes K+F foglalkoztatotti létszámhoz, kiderül, hogy 68,4%-os értékével az a Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb, megelızve valamennyi régiót, köztük a kutatás-fejlesztés terén egyértelmően domináns Közép-Magyarországot is. A tudományos fokozattal rendelkezık száma az elmúlt 10 évben szintén jelentısen bıvült, a kandidátusi, vagy PhD fokozattal rendelkezık száma megközelítette az 550-et. Ez az érték négyszerese az 1996-os mutatónak. Ugyancsak jelentısnek mondható az MTA doktora címmel rendelkezık számának alakulása, mely 10 év alatt megduplázódott és 2006-ra 80 úgynevezett nagydoktor erısíti a régió kutatás-fejlesztési tevékenységét. A növekedés mindkét területen az országban a legmagasabb dinamikát mutatta. Ennek ellenére a régió országos súlya még a K+F foglalkoztatottsági mutatóknál is gyengébb, 5,2% (CSc és PhD) és 4,2% (DSc) értékeket 93

11 vesz fel. Ezzel mindkét kategóriában csak a 6. helyet éri el a régiók rangsorában. Valamivel jobb a helyzet, ha a lakosság számához viszonyítva vizsgáljuk: az 5. pozíciót foglalja el a régió, azonban valószínő, hogy a tradicionális nagy egyetemi campusokkal rendelkezı térségekkel még sokáig nem tudja felvenni a versenyt. Az erıs budapesti és kelet-magyarországi vagy dél-dunántúli felsıoktatási és kutató központok (elsısorban Debrecen, Szeged, Pécs) versenyképessége és forrásszerzı képessége jelenleg sokkal jobb, mint a nyugat-dunántúliaké. E mutatók esetében Budapest és Pest megye részesedése még nagyobb, megközelíti a 70%-ot is. A K+F beruházások nélkül számolt K+F költségeknél egy árnyalatnyival kedvezıbb a helyzet, azonban a K+F beruházások esetében még nagyobb, 76%-ot is meghaladó koncentrációról beszélhetünk. Ezek után nem csoda, hogy az egyes vidéki régiók K+F költségekbıl és beruházásokból való részesedése rendkívül csekély, mely probléma hatványozottan érzékelhetı az egyébként is hiányos kutatás-fejlesztési kapacitásokkal bíró Nyugat-Dunántúl esetében. A hazai régiók rangsorában a K+F mutatók tekintetében a legtöbb esetben Nyugat-Dunántúl mindössze az 5-6. helyen szerepel, és a közeljövıben sem várható jelentıs elırelépés. A régióban az összes K+F ráfordítás 2006-ban megközelítette a 9,5 milliárd Ft-ot, melynek az országos tendenciákhoz viszonyítva kisebb, mindössze 12,5%-a fordítódott K+F beruházásokra, 8,2 milliárd Ft a kutatásfejlesztési tevékenységek során felmerült költségekre ment el. Elsısorban a vállalati szféra aktivizálódásának köszönhetıen a Nyugat-Dunántúlon és a Közép-Dunántúlon volt a legmagasabb a K+F beruházások aránya a ráfordításokon belüli 19-20% körüli értékkel. A régión belül a K+F ráfordítások területi felhasználását tekintve, ha lehet, még nagyobb a koncentráció mértéke, mint a többi K+F mutató esetében volt. 94

12 1. táblázat: Néhány K+F adat területi megoszlása ezer fıre jutó K+F hely, fı 100 ezer 100 ezer fıre jutó fıre jutó 100 ezer 100 ezer K+F kutató, létszám, fı fejlesztı, fı fıre jutó CSc, PhD, fı 95 fıre jutó DSc, fı egy fıre jutó K+F ráfordít ás, Ft egy fıre jutó K+F költség, Ft egy fıre jutó K+F beruh., Ft GY-M-S 28,5 400,8 275,4 83,8 12, Vas 21,9 217,9 157,7 43,5 5, Zala 8,8 94,8 55,1 20,7 2, NYD. 21,0 262,5 179,5 54,6 8, KM 46,9 988,7 664,9 208,0 39, KD 16,7 254,6 166,9 42,0 7, DD 24,2 447,5 254,7 74,7 15, ÉM 13,6 191,0 127,9 47,6 6, ÉA 20,2 292,7 193,6 75,7 13, DA 24,9 408,1 230,2 78,1 13, MO 27,7 500,3 325,4 104,1 18, NYD NYD NYD Forrás: KSH alapján saját számítás. Ismert, hogy a Liszaboni Program az európai gazdaság globális versenyképességének elérése érdekében az egyik legfontosabb célként 2010-re a K+F ráfordítások nagyságának a GDP legalább 3%-ára történı növelését jelölte meg. Hazánk az elmúlt években épp hogy csak elérte a 1%-ot, míg a Nyugatdunántúli régióban mindössze 0,3% körül alakult e mutató. Az EIS legfrissebb eredményei (European Innovation Scoreboard 2006) alapján, bár az ország többi régiójához képest már nem mondható olyannyira hátrányosnak a Nyugat-Dunántúl helyzete, hiszen 0,25-os értékétıl csak Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl tér el számottevıen. Mindazonáltal az Uniós átlaghoz viszonyítva (EU25: 0,45, EU15: 0,5), vagy akár csak a közeli régiókkal összevetve (Szlovénia: 0,52, Stájerország: 0,58, Bratislava: 0,66) óriási a lemaradás. A nyugat-dunántúli érték a 203 régiót rangsoroló listán mindössze a 176. helyre elegendı.

13 A régió forrásszerzı képességében megmutatkozó hiányosságot jól mutatja, hogy 2005-ben az állami fejlesztési forrásoknak mindössze 7%-át volt képes megszerezni, míg népessége alapján részesedése 9,8% (VÁTI-ÖTM, 2007). Különösen igaz ez a gazdaságfejlesztési támogatásokra, ahol 3% volt ez a mutató, az egy fıre jutó gazdaságfejlesztési támogatás pedig kevesebb, mint harmada az országos átlagnak. Az egyes fejlesztési területek támogatottsága ezen alacsony összegen belül is rendkívül egyenlıtlen. Bár a régióban az összes gazdaságfejlesztési támogatás közel kétharmada (1,5 Mrd Ft) innovációra, illetve kutatásra került felhasználásra. Országos összehasonlításban azonban elsısorban az országos szinten is jegyzett kutatóbázisok alacsony száma miatt nem ennyire kedvezı a helyzet, hiszen az országban kutatási célra megítélt támogatásoknak mindössze 5%-a érkezett e régióba, így az egy fıre jutó kutatási támogatás csak fele az országos átlagnak (VÁTI-ÖTM, 2007). A régión belül a támogatások nagy része elsısorban az egyetemi városokat magukba foglaló kistérségekben összpontosult (Gyıri, Soproni, Mosonmagyaróvári, Keszthelyi kistérség, kisebb mértékben Szombathelyi), mellettük mindössze minimális mezıgazdasági jellegő innovációs, vagy kutatási támogatást sikerült más kistérségnek felszívnia. A régió K+F és innovációs potenciáljában megmutatkozó hiányosságok már középtávon is veszélyeztethetik a térség gazdasági növekedésének fenntarthatóságát, ezért ezen dichotómia feloldása elsı fokú prioritás kell hogy legyen. Ebben játszik jelentıs szerepet az újítóképesség ösztönzése és a területi alapon szervezett gazdasági, és különösen a fejlesztési jellegő együttmőködési hálózatok megjelenése és támogatása. 4. A vállalkozások innovációs tevékenysége A Nyugat-dunántúli régióban mőködı vállalkozások innovációs tevékenységét három éven keresztül egy-egy kérdıíves lekérdezéssel mértük fel. Jelen elemzésünk a 2007-es felémérés közötti folyamatait vizsgálja. A kérdıívünk tulajdonképpen három fı részre osztható. Az elsı a vállalkozásokra vonatkozó általános információkra vonatkozik, például azok területi elhelyezkedésére, tevékenységi területére, méretére, éves 96

14 árbevételére, valamint térbeli kapcsolataira. A második rész a cégek innovációs tevékenységének jellegét kívánja felmérni, különös tekintettel a vállalkozások által megvalósítható innováció négy típusára a termék-, folyamat-, szervezési-szervezeti-, és marketing innovációra. Végül az innováció megvalósulásának feltételei, a jövıre vonatkozó fejlesztési tervek és a térség innovációs képessége kerül bemutatásra. A felmérésünk módszertani kritériumrendszerében ki kell emelni, hogy az nem teljes mértékben reprezentatív. Egyfelıl korlátozott az alapsokaság összetétele a tevékenységi terület alapján, mivel elsısorban az innovációs tevékenységben feltételezhetıen aktívabb szereplıi körre kívántunk fókuszálni, így az eredményeinket csak a mezıgazdasági és ipari tevékenységet folytató vállalkozásokra és a kutatás-fejlesztést végzı, valamint mérnöki szolgáltató szegmensre lehet vonatkoztatni. Emellett a mintánkban nem kaptak helyet az 5 fınél kisebb létszámmal mőködı mikrovállalkozások. A felállított kritériumok célja az innovációval kapcsolatos releváns válaszok elemszámának maximalizálása volt. A 401 vállalkozásból álló reprezentatív mintából levont következtetéseink csak az említett mintavételi tényezık figyelembevétele mellett általánosíthatóak. A mintában szereplı vállalkozások 38%-a mikrovállalkozás, 41,5%-a kisvállalkozás, 16% a közepes méretőek aránya és 4,5%-uk nagyvállalat. A 2006-os éves árbevétel átlagosan 989 millió Ft volt, azonban viszonylag nagy a szórás, hisz a medián mindössze 172 millió Ft. Többségük székhelye az öt megyei jogú város egyikében található (53,9%), 22,8%-uk mőködik a kisebb városokban, míg a többi a régió községeiben székel, a minta megyénkét reprezentatív. Az összes cég közül 62 (15,5%) képezte egy cégcsoport részét. A vizsgált cégek a években átlagosan az éves árbevételük 3,44%-át fordították K+F-re, azonban a vállalkozások 70%-a egyáltalán nem költött kutatásra-fejlesztésre, további 15,5%- uknál pedig 5% alatt volt annak mértéke. A K+F ráfordítás átlagos éves összege 86,9 millió Ft volt a mintában, ami alapján az egy foglalkoztatottra jutó K+F ráfordítás átlagosan nem érte el a 700 ezer Ft-ot. Átlagosan a munkaerı-állomány 3,3%-át foglalkoztatják a K+F területén, azonban a medián ebben az esetben is 0 volt, hisz a 97

15 cégek többségénél egyetlen fı sem szerepelt mint K+F foglalkoztatott. A felmérésben szereplı cégek 41,4%-ának van valamilyen típusú minıségbiztosítása. A vállalkozások beszerzési és értékesítési területét vizsgálva a különbözı földrajzi helyek közül a megye dominanciája figyelhetı meg, a beszerzésnél 44,4%-os, az értékesítésnél pedig 52,1%-os túlsúllyal. A régiók esetében az alacsony értékek a regionális kohézió és a régión belüli gazdasági kapcsolatok gyengeségére, valamint a tervezési-statisztikai régiók valós gazdasági folyamatoktól való elszakadására utalnak. A Nyugat-dunántúli régió vállalkozásainak 50,1%-ánál a négy fı innováció típus2 valamelyike elıfordult, ami alapján a vállalkozások fele mondható innovatívnak. A vizsgált idıszakban a régió vállalkozásainak 22,2%-a valósított meg termék-, 24,9%-a folyamat-, 20,9%-a szervezési-szervezeti; 32,4%-a pedig marketing innovációt (1. ábra). A termék innovációval jellemezhetı cégek nagyobbik hányada új árukat vezetett be (88%-uk) és csak egyharmaduk számolt be új szolgáltatásról. Az újításnak a legnagyobb hatása a termékskála vagy szolgáltatási kör bıvítésére volt, de a minıségjavulás sem mellékes a vállalatok szerint. A folyamatinnováció esetében egyértelmően a termelési módszerek megújítása volt a döntı (78%) és a fı hatása az újításnak a termelés vagy szolgáltatás rugalmasságának növekedésében jelent meg. 84 cég vezetett be szervezeti innovációt. Nagyrészüknél (71%) a külsı kapcsolattartás módjában jelentek meg új módszerek és eljárások és a legnagyobb hatása az újításnak a külsı kapcsolattartás hatékonyságának növekedésében figyelhetı meg. A marketing innovációk közül a termékek reklámozásában próbáltak a legtöbben újítani (62%), és ezek az innovációk nagyjából azonos hatást gyakoroltak a piaci részesedés növelésére és a fogyasztói szükségletek jobb megismerésére. 2 A felmérés során az Osloi Kézikönyvben (Oslo Manual 2005) meghatározott négy innováció típusra (termék innováció, folyamat innováció, marketing innováció és szervezési-szervezeti innováció) kérdeztünk rá, és innovatívnak akkor tartottunk egy vállalkozást, ha az elmúlt három év során e négy típus közül legalább egy területen pozitív választ adott. 98

16 1. ábra: Az egyes innovációk elıfordulása a vállalkozások %-ában, Forrás: Vállalati felmérés alapján saját szerkesztés, Az innovatív cégek 1-tıl 10-ig terjedı skálán átlagosan 6,7-re értékelték saját innovációs tevékenységüket, míg legfontosabb versenytársukhoz képest ahol a versenytárs értéke 100 volt átlagosan 89,56 pontot adtak, tehát a versenytárs innovativitása alá helyezték sajátjukat. Az innovációs tevékenységek vagy projektek megvalósulását legnagyobb mértékben egy költségtényezı, az innováció túl magas költsége akadályozza, az innovációs tevékenység legkisebb korlátját pedig a technológiai információ hiánya jelenti (2. ábra). 99

17 2. ábra: Az innovációs tevékenységet akadályozó tényezık említési gyakorisága az akadályoztatás mértéke alapján a vállalkozások %-ában, Forrás: Vállalati felmérés alapján saját szerkesztés, A jövıre vonatkozó fejlesztési tervek tekintetében elmondható, hogy az alkalmazott technológia fejlesztése a legpreferáltabb faktor, melyet az innovatív vállalkozások 70,6%-a tervez az elkövetkezendı néhány évben. Hasonlóan fontos még a munkatársak képzésének és az oktatásnak a területe (66,2%), valamint a termékfejlesztés (68,7%). A reprezentatív minta vállalkozásainak 55,4%-a számára az informatikai-, 47,1%-a számára a szolgáltatás- és 32,9%-ának pedig a marketing és értékesítés fejlesztése számít kiemelt területnek, míg legkevésbé a menedzsment és a szervezetfejlesztés terén várható aktivitás. A térség innovációs képességét mérve a megkérdezett vállalkozások szerint a régió két legkiválóbb adottsága a megfelelı beszállítók, 100

18 alvállalkozók és a megfelelıen képzett munkaerı megléte. Láthatjuk, hogy ezen tényezıket viszonylag magasra értékelték a régióban a megkérdezettek, azonban a legjelentısebb problémák egyértelmően az innováció finanszírozásához kapcsolódó tényezıkben keresendık, pl. az innováció és általában a gazdaság támogatása, a tıkeellátottság mértéke, vagy a kockázati tıke elérhetısége (3. ábra). 3. ábra: Az innováció megvalósulásának feltételeiben megmutatkozó hiányosságok említési gyakorisága a vállalkozások %-ában * Az alacsony szintőnek megjelölt tényezık Forrás: Vállalati felmérés alapján saját szerkesztés, Az innovációs tevékenységet közvetlenül segítı szolgáltatások közül a termékminısítést, a termékvizsgálatot és a piackutatást vették igénybe a legtöbben (33-42%), és ugyanezen szolgáltatásokra mutatkozik a legnagyobb igény a közeljövıben is. Ezen szolgáltatásokat népszerőségük tekintetében a technológiához kapcsolódó szolgáltatások követték, pl. technológiafejlesztés, technológiai bemutatók, technológiai helyzetfelmérés, mérı és vizsgálóeszközök, speciális gépek használata stb. (12-16%). Az innovációk elıfordulásának valószínőségét érdemes összevetni a vállalakozás profilja alapján. A profil jelen esetben egy összetett, több változóból felépülı tulajdonságrendszer. A felmérés legfontosabb eredményeit tartalmazó elemzı rész kimutatta az összefüggéseket a cégek árbevétele, alkalmazotti állománya, külföldi 101

19 tulajdonhányada, kutatás-fejlesztési orientáltsága és az innováció valószínősége és intenzitása között. A régió cégeit nyolc szervezeti paraméterük együttes alkalmazásával, klaszterelemzés segítségével csoportosítottuk és tipizáltuk, majd a vállalatcsoportok mindegyikében külön-külön is megvizsgáltuk az egyes innovációs tevékenységek elıfordulásának valószínőségét. A nyolc cégparaméter együttes figyelembevételével elkészített kétlépéses klaszterelemzés végsı fázisában négy klaszter különült el egymástól (4. ábra). A négy csoport mérete jelentısen különbözik egymástól. A vállalkozások K+F változói alapján jól megkülönböztethetı a viszonylag aktív nagyvállalatok csoportja (4%), a tudásintenzív, elsısorban hazai tulajdonban lévı, egyértelmően K+F orientált KKV-k csoportja (13%), a mérsékelt fejlesztési hajlamú, külföldi tulajdonban lévı KKV-k csoportja (16%), valamint a minimális fejlesztési tevékenységet végzı, az innováció tekintetében egyértelmően leszakadó hazai KKV-k csoportja (68%), ahova a cégek több mint kétharmada sorolható. Tehát a régió vállalkozásainak közel 70%-a olyan hazai, fıként kismérető cég, amelynek alacsony az árbevétele, minimális K+F ráfordításokkal és K+F humánerıforrással rendelkeznek, és saját maguk is elmaradottnak tekintik az innovációs szintjüket. KKV-k esetében természetesen az önálló K+F hiánya még nem jelent akkora problémát, mint a nagyobb cégeknél, mert rugalmasabbak és sokszor inkább a technológia-átvételre fókuszálnak az önálló fejlesztések helyett. A vállalati populáció másik egyharmada három egymástól markánsan elkülönülı csoportra bomlik. Esetükben kedvezıbbek a cégparaméterek, és különösen a tudásorientált, fejlesztı kisvállalkozásra kell odafigyelni, amelyek elsıdlegesen mérnöki, számítástechnikai, gépgyártási, mőszaki és elektronikai területen tevékenykednek. Kiemelnénk továbbá azt a 16%-os rétegét a régió gazdasági mezıjének, amely túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévı kisvállalkozás. A vizsgálat azt mutatja, hogy a hagyományos multinacionális orientáltságú gazdaságfejlesztési irányvonal mellett egyre nagyobb figyelmet kell és lehet szentelni az ország észak-nyugati határzónájában megtelepedı és markáns populációt alkotó, külföldi tulajdonban lévı kisvállalatoknak. 102

20 4. ábra: A régió vállalatainak csoportosítása és az egyes csoportok átlagos jellemzıi Magyarázat: A versenytárshoz való hasonlításnál a versenytárs értéke 100. A százalékos és pontértékeknél az átlagot közöljük, míg a többi változónál a mediánt Forrás: Vállalati felmérés alapján saját szerkesztés, Az eredmények alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az elmúlt éveket alapul véve fıleg a nagyvállalatok és a tudás- és fejlesztésorientált kisvállalkozások tekinthetık innovátoroknak vagy adaptálóknak. A problémát az jelenti, hogy ez a mintánknak mindössze 17%-a, ráadásul egy olyan innováció értelmezést használó vizsgálatban, ahol nem csak újítások kitalálásáról és piaci 103

21 bevezetésérıl beszélünk, ha innovációra gondolunk, hanem a cég számára új, de a piacon már akár régóta jelen lévı termékek és eljárások átvételérıl is. Jelen vizsgálat adatai alapján úgy tőnik két út közül lehet választani: a gazdasági mezıben már ma is boldoguló kis számú (10-15%) innovatív cég felpörgetése, vagy a régió többségét jelentı nem innovatív hazai KKV-k nagy tömegének, vagy egy részének felzárkóztatása, és körükben az innováció fontosságának tudatosítása, ilyen irányú tevékenységük növelése között. 5. Innovációs együttmőködések és szolgáltatási igények Az új termékek (áruk vagy szolgáltatások) elıállításának sok esetben igen jelentıs költségei lehetnek. Az innovációs folyamatokat gátló, megnehezítı tényezık körében is megkülönböztetett státusza volt a költségeknek, a forráshiánynak, a külsı pénzügyi környezet funkcionális elégtelenségének. Az innovációs együttmőködések megoldást jelenthetnek ezekre a problémákra, hiszen a szervezetek közti kapcsolatok, közös kutatási, fejlesztési kooperációk idıt és pénzt spórolhatnak meg a résztvevı feleknek ös felmérésünk kiinduló kérdése az volt, hogy a között végzett innovációs tevékenységük során volt-e együttmőködés a cég és más vállalkozások, intézmények között? Együttmőködésnek tekinthetı az innovációs folyamatban való minden olyan aktív szerepvállalás, amely során nem szükséges, hogy mind a két partnernek kereskedelmi elınye származzon. A 161 innovatív vállalkozás 38%-a tekinthetı együttmőködınek. Lényegében minden harmadik cégnél elıfordult valamilyen formájú közös, más szervezet, intézmény bevonásával megvalósított résztevékenység az innováció során. Az elıfordulási valószínőségi adatok alapján három kulcsszereplı típus emelhetı ki a régiós innovációs együttmőködésekbıl. Az együttmőködık 53%-ánál a beszállító, 49%-uknál pedig a vevı/vásárló kör volt aktív résztvevıként is érintett az új termékek, szolgáltatások megvalósításánál. Ez az egyes ágazatok mőködési mechanizmusa szempontjából nem is meglepı, hiszen az input és az output szempontjából elengedhetetlen a kapcsolattartás valamilyen formában. A harmadik legnagyobb 104

22 arányban elıforduló partnertípusnak a cégek versenytársai, illetve az ágazaton belüli más vállalkozások tekinthetık (43%). Természetesen fontos partnerek a cégcsoporton belüli más vállalkozások is (25%, de a 161 cég közül csak 40 volt tagja cégcsoportnak). A szakértıi, tanácsadói, egyetemi, és kutatói szféra aktív jelenléte a partnerségi hálózatokban jóval alacsonyabb, átlagosan 15 20% körül mozog. Ha csak a legfontosabb partnereket vizsgáljuk hasonló sorrendet kapunk. A beszállítók mellett az ügyfelek/vásárlók és az ágazat más vállalkozásai (akár versenytársak) jelentik az uralkodó elemet. Ugyanakkor létezik egy olyan 15 20%-os céghalmaz, amelyben a felsıoktatási intézmények és a szakértıi, magánjellegő K+F intézmények hasznos, értékes aktívan együttmőködı célpontoknak minısülnek. A régió információs rendszerének számos komponense van, melyek több-kevesebb sikerrel, de támogathatják a térségben mőködı vállalkozások megújulását. Vajon melyek a legfontosabb források, kommunikációs mezık a régióban, milyen a hatásuk a vállalkozások mőködésére? A személyes kontaktusoknak kiemelkedı szerepe van az innovációs projektekben. A formális és informális ismeretségeket a vállalkozások 57%-a nagy jelentıségőnek titulálta, és további 25%-uk átlagosan fontosnak. Ezzel párhuzamosan még három másik forrás emelhetı ki: a szervezeten belüli kapcsolatokon keresztül megszerzett ismeretek, illetve az együttmőködési partnereknél már jól kiugró, a cégek fontos partnerének tekinthetı ügyfelek, vásárlók és a beszállítók. A tudástermelés központjainak (egyetemek, kutatóintézetek), illetve a régió gazdasági szereplıit támogató, kiszolgáló szervezeteknek a szerepe minimális. A cégek 70 80%-a nem tekintette releváns információforrásnak ezeket a szervezeteket a cégnél folyó fejlesztések megalapozása, kivitelezése szempontjából. Az egyetemek, kutatóintézetek esetében indokolhatja az alacsonyabb arányokat, hogy a komolyabb, nagyobb volumenő, de elıfordulását tekintve éppen ezért ritkább kooperációkban érdekeltek. Az innovációs és technológiai központok, illetve a vállalkozásfejlesztési szervezetek ilyen irányú szerepvállalásáról alkotott kedvezıtlen képet viszont ez az indok nem magyarázhatja, 105

23 hiszen egyértelmő célként jelenik meg náluk a régióban tevékenykedı és újításra képes vagy hajlamos cégek támogatása. A vállalkozások innovativitását számos szolgáltatás próbálja támogatni, javítani, melyeket elsısorban a kis- és középvállalkozások vesznek igénybe, hiszen a nagyvállalatok jellemzıen rendelkeznek azokkal a pénzügyi és humán erıforrásokkal, illetve infrastruktúrával, amelyek szükségesek a folyamatos megújuláshoz, új termékek, termelési eljárások, technológiák bevezetéséhez, adaptációjához. A legfontosabb kérdések a szükségletek felmérése során a következıképpen foglalhatók össze. Melyek a legkeresettebb szolgáltatások? Van-e különbség, és ha igen, hogyan jellemezhetı az innovatív és nem innovatív vállalkozások által megfogalmazott szolgáltatási igények között? Hogyan tipizálhatók az összetett és/vagy speciális szolgáltatási igényő vállalkozások? Hogyan fog alakulni a szolgáltatások iránti igény a következı években? A szolgáltatói szükségletek felmérése során 39 szolgáltatásformára kérdeztünk rá a reprezentatív vállalati kérdıíves felmérésben (Az elmúlt három évben igénybe vette-e ıket valamikor? tehát nem féltétlenül pillanatnyilag; igénybe venné-e az adott szolgáltatást a közeljövıben?). A szolgáltatáshalmaz egyszerre tartalmazza a vállalkozásfejlesztés mára rutinszerővé vált alaptevékenységeit (pl. tanácsadások), az inkubációs elemeket (pl. iroda, titkárság), és az elsıdlegesen technológiaorientált fejlesztési tevékenységek során fellépı igényeket (termékvizsgálat, kalibrálás, laborhasználat), valamint a hazánkban újszerő megoldásokat is (pl. üzleti angyal, kockázati tıke). A szolgáltatások rendszerezését faktorelemzéssel végeztük el. Tíz szolgáltatási faktor különült el, amelyek közül több összevonható átfogóbb szolgáltatási csomaggá is. Nagyvonalakban megállapítható, hogy tisztán elkülönülnek a hagyományos és a speciális innovációs és üzleti szolgáltatások a megkérdezett cégeknél, de mégis rálátásunk lehet arra is, hogy milyen szolgáltatási igények járnak együtt egymással nagy valószínőséggel (pl. a pályázati rendszerő támogatások és a pályázatok elkészítéséhez nyújtott segítség, vagy a klasszikus vállalkozási tanácsadások az adózási, pénzügyi, számviteli 106

24 vagy jogi kérdések területén). A következı csomagok különböztethetık meg egymástól: 1) a vállalkozás mőködésével összefüggı tanácsadás (pl. adó, könyvelés, jog); 2) a pályázati tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások; 3) az üzemeltetési alapú szolgáltatások (pl. titkárság, takarítás, munkaerı-kölcsönzés); 4) a lízing- és hitellehetıségek; 5) arculati és kommunikációs elemek (pl. marketing, üzleti kapcsolatok, információszolgáltatás, kooperáció); 6) speciális tudáshoz kapcsolódó igények (pl. piackutatás, felderítés) és az innovációban fontos szerepet játszó szabályozási és beruházási elemek (pl. szabadalmak, kockázati tıke, beruházási tanácsadás). 7) termékfejlesztéssel, minısítéssel kapcsolatos technológiai igények (pl. helyzetfelmérés, gazdaságossági felülvizsgálat, gyártástervezés, mintabevizsgálás, termékminısítés, laborhasználat). A régió vállalkozásainak innovációs szolgáltatási szükségletrendszerével kapcsolatban a felmérések alapján elmondható, hogy a cégek általában egyszerre több hasonló jellegő, egymáshoz kapcsolódó szolgáltatást vesznek igénybe. A vállalkozások legtöbbjénél nincs összetett szolgáltatási szükségletrendszer, inkább egy-egy részterületen fordulnak külsı szolgáltatóhoz. A szolgáltatási igények egyfajta hierarchiába rendezhetık: a legnagyobb igény a különbözı vállalkozási tanácsadással összefüggı szolgáltatásokra (jogi, könyvviteli, adó- és pénzügyi), termékminısítésekre és -vizsgálatokra, lízing és forgóeszköz hitelkonstrukciókra, illetve a pályázati rendszerhez kapcsolódó komponensekre vonatkozóan merül fel. Kimondottan kevés cég vesz igénybe speciális innovációs szolgáltatásokat (mentorálás, üzleti angyal, szabadalmi tanácsadás, kockázati tıke, speciális laboratóriumi mérések, technológiai felmérések stb.). Ugyanakkor az innovatív cégek szolgáltatási szükségletei az átlagnál jóval magasabbak és specializáltabbak (5. ábra). A következı 107

25 években várható szolgáltatási igények szerkezete és szintje nagyjából a jelenlegi arányokat fogja újratermelni. 5. ábra: A vállalkozások által igényelt szolgáltatások említési gyakorisága, % Magyarázat: Innovatív egy vállalkozás, ha a négy innovációs típus közül (termék, folyamat, szervezeti, marketing) valamelyik elıfordult között. Forrás: Vállalati felmérés alapján saját szerkesztés,

26 6. Az innovációs rendszer kínálati oldala A Nyugat-dunántúli régióban számos olyan szervezet, intézmény található, mely valamilyen típusú szolgáltatásával elısegíti, vagy hozzájárul a vállalkozások innovativitásához, illetve a mindennapi mőködésük során felmerülı problémák megoldásához. E szervezetek köre rendkívül heterogén. Megtalálhatók közöttük a már viszonylag nagyobb hagyományokkal rendelkezı kereskedelmi és iparkamarák, vagy a már ugyancsak több mint egy évtizedes múltra visszatekintı vállalkozásfejlesztési alapítványok. Ezek mellett számos új típusú szervezet is megjelent, sok esetben kifejezetten a fejlesztéspolitika eszközeként azzal a céllal, hogy speciális, egyedi, vagy valamilyen szőkebb vállalati kör számára nyújtson innovációs tevékenységet elısegítı szolgáltatásokat (pl. innovációs központok, klaszter-szervezetek, egyetemi tudásközpontok, kutatóközpontok és az elıbbiek különbözı regionális szervezıdései). Összesen 33 db, a Nyugat-dunántúli régióban mőködı szervezet, vagy intézmény vezetıjével, illetve innovációs területért felelıs munkatársával készült személyes mélyinterjú a kínálati oldal feltárásának céljával. Az innovációs szolgáltatások elérhetıségében jelentıs hiányosságok és aránytalanságok figyelhetık meg. A szolgáltatási paletta nagyobbik hányadának elemei már legalább 5 6 éve megjelentek a régióban, tehát az ezredforduló tájékán datálható volt egy komoly robbanás a kínálati oldali szolgáltatási mezıben, amikor sorra jelentek meg az új intézmények, funkciók és feladatkörök. Összességében nagyon sok a párhuzamosság a régió innovációs szolgáltatási mechanizmusaiban, az alapszolgáltatási mezı kisebb-nagyobb ingadozásokkal szinte minden nem K+F jellegő intézménynél megtalálható. A speciális szolgáltatások elérhetısége ezzel szemben limitált, legtöbbször csak egy-két, néhány éve alakult új, sokszor még saját helyét keresı szereplınél található meg. Tehát az egyik oldalon létezik egy viszonylag összetett, egymás mellett és néha egymás ellen dolgozó népes intézményrendszer, amelyben a versenyképesség érdekében szükséges tudás, szakértelem és kompetencia elérhetı, ellenben az innováció, és különösen az önálló kutatás-fejlesztés által támasztott igényekre reagálni képes szolgáltató kör még csak a kialakulás 109

27 fázisában van; már létezik, ugyanakkor jövıje még bizonytalan (2. táblázat). 2. táblázat: Az innovációs szolgáltatások elterjedtsége 33 intézmény körében 110 Jelenleg is nyújtja Nem nyújtja, de a jövıben tervezi Nem nyújtja, és a jövıben sem tervezi Speciális képzési programok 64% 18% 18% Pályázatok elkészítése 61% 9% 30% Üzleti kapcsolatok bıvítése, partnerközvet. 61% 6% 33% Megjelenés kiállításokon, szakvásárokon 46% 21% 33% Rendszeres információszolgáltatás 49% 9% 42% Marketing és kommunikáció 49% 6% 45% Adó- és pénzügyi tanácsadás 43% 9% 48% Piackutatás 43% 9% 48% Mentorálás 40% 9% 51% Technológiai helyzetfelmérés 24% 18% 58% Üzleti terv készítése 27% 12% 61% Mőszaki kooperációs lehetıségek feltárása 24% 15% 61% Beruházási tanácsadás 30% 9% 61% Könyvviteli, számviteli tanácsadás 30% 6% 64% Elhelyezkedés, iroda, mőhelybiztosítás 21% 15% 64% Speciális laboratóriumi vizsgálatok 18% 18% 64% Jogi tanácsadás 27% 6% 67% Technológiafejlesztés 18% 15% 67% Scouting, felderítés 21% 12% 67% Termékminısítés 18% 12% 70% Speciális gépek használatának biztosítása 21% 9% 70% Szabadalmi, szellemi tulajdon tanácsadás 27% 0% 73% Termékvizsgálat 18% 6% 76% Infokommunikációs technológiák 18% 6% 76% Kockázatitıke bevonás 9% 15% 76% Kedvezményes forgóeszközhitel 18% 3% 79% Titkári szolgáltatások 18% 3% 79% Elsı minta bevizsgálások elvégzése 12% 9% 79% Mérı- és vizsgálóeszközök kölcsönzése 9% 12% 79% Pályázati rendszerő támogatások 18% 0% 82% Garancia alapokhoz való hozzáférés 15% 3% 82% Technológiák gazdaságossági felülvizsgálat. 6% 9% 85% Üzleti Angyal bevonás 6% 9% 85% Lízinglehetıség 9% 3% 88% Mérı- és vizsgálóeszközök kalibrálása 3% 9% 88% Faktorálás 3% 9% 88% Gyártástervezés, gyártás-elıkészítés 6% 0% 94% Takarító, üzemeltetı szolgáltatások 3% 0% 97% Munkaerı-kölcsönzés 6% 3% 91% Forrás: Intézményi interjúk alapján saját szerkesztés, 2006.

28 Az innovációs parkok és innovációs központok alkotják a szolgáltatói oldal gócpontjait. Az összes megkérdezett 9%-át adja ez a három intézmény Gyırben, Sopronban és Szombathelyen. İk legalább szolgáltatást adtak meg náluk közvetlenül elérhetınek. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 18 különbözı tevékenység összehangolása a feladatuk megfelelı igényszint mellett. A képzési-oktatási intézményeket leszámítva (ık a rendszer gyenge pontjai jelenleg a szolgáltatási potenciáljuk és tényleges lehetıségeik disszonanciája miatt) nagyjából mindegyik intézményszektorban hasonló a szolgáltatási paletta nagysága, ami 8 10 elemre korlátozódik, vagy specializálódik. 7. A regionális innovációs rendszer értékelése A kínálati oldalon tevékenykedı szervezetek megkérdezett szakértıi nyitott kérdésekre válaszolva próbálták meg értékelni a formálódó regionális innovációs rendszer hatékonyságát, eredményességét, illetve megpróbálták felvázolni egy optimális vagy akár ideális rendszer vízióját a saját szakmai hátterük és tapasztalatuk alapján. Az interjúk során a szakértık arról számoltak be, hogy szerintük hol van jelenleg a rendszer szervezıdési foka, milyen akadályozó tényezıket látnak és mit tartanának optimálisnak. A regionális innovációs rendszer egészét tekintve a legfontosabb szereplıkkel készített interjúk tapasztalatai alapján megállapítható, hogy sajnos még nem beszélhetünk egy egységes rendszerrıl. Annak kialakulásához mindenképpen bizonyos fokú autonómiára lenne szükség, jelenleg túl nagy a jelentısége a bizonytalansági tényezıknek és a kockázatoknak. Regionális szinten az innovációt támogató finanszírozó rendszer még csak most formálódik, ugyanakkor már rögtön a kezdeti fázisban túl van bonyolítva, lassú és sok esetben megbízhatatlan. Ez nem élénkíti igazán az innovációs szereplıcsoportok közti átfogó, integráló együttmőködéseket. Kérdéses még a hierarchikus vagy horizontális szervezıdésre épülı koordináció ügye is a térségben, de összefogás és összehangoltság nélkül nem beszélhetünk rendszerszerő szervezıdésrıl. Nem világos, hogy melyik a hatékonyabb. Hiányoznak a rendszerbıl a ténylegesen mőködı, a gazdaság felıl 111

29 és -felé közvetítı pontok is. Végül nem megoldott a teljes végigkövetés, egy innovációs folyamat komplex lefedése, kiszolgálása és támogatása. Valójában két nagyobb kérdéskör tért vissza több interjúban is a pozitívumok kifejtése során (6. ábra), és ezek az elmúlt néhány év történéseire reagálva nyernek értelmet: 1) a szervezeti alapok adottak, kiépültek, jó a beágyazottságuk, az új szervezeti formák elıremutatóak, funkcionálisan elkülönültek; 2) beindultak a regionális innovációs pályázatok, amelyek élénkítik az együttmőködéseket és felértékelik a regionális intézményhálózat szereplıit és magát a formálódó rendszert is. 6. ábra: A regionális innovációs rendszer értékelése Forrás: Intézményi interjúk alapján saját szerkesztés, A rendszer javításával kapcsolatban a különbözı szereplık nemcsak a várt szervezeti, finanszírozási és menedzsment jellegő komponensekhez tették meg észrevételeiket, hanem a három alappillér fejlesztése mellett a szemléletmód, a tudásbázis, a rendszer kapcsolattartási, integrációs, motivációs és térbeli lefedettségének sajátosságai is szerepet kaptak a megkérdezettek többsége szerint (7. ábra). 112

30 7. ábra: A regionális innovációs rendszer feltételezett ideális állapota Forrás: Intézményi interjúk alapján saját szerkesztés, A közös tudáskincs alapján egy olyan komplex, ideáltipikus rendszer rajzolható meg, amely ugyan tartalmaz ellentmondásokat, egymást kioltó elemeket is, mégis egyfajta iránytő lehet a következı lépések tervezése során. Egy ilyen regionális innovációs rendszer szinte minden pillérénél kidomborodik a szervezetek közti együttmőködésekben és az ezekre épülı innovációs hálózatban rejlı potenciál. A két legkonkrétabb hálózati aspektusa a megismert ideálképnek a nemzetközi kapcsolatok erısítése és a rendszeren belüli áthidaló, közvetítı, integráló funkciók javítása. Az innovációk támogatása, követése és teljes körő tanácsadás szintő koordinálása, kiszolgálása egyre inkább elengedhetetlennek tőnik. A vállalatok eredményes megszőrése, kiválogatása egyre nehezebb élı és mőködı kapcsolatrendszerek nélkül. A szervezeti és finanszírozási dimenzióban a centralizáció decentralizáció alternatívája eltérı hálózati, kapcsolódási struktúrákat teremthet, de az biztos, hogy egy jól szervezett kommunikációs és erıforrás-megosztó rendszer könnyebben megfelel a felvázolt igényeknek függetlenül attól, hogy milyen szcenárió valósul meg a jövıben. 113