Adalékok Udvarhelyszék etnikai- és vallásföldrajzához Szakdolgozat

Átírás

1 Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz- Geoinformatika Intézet Adalékok Udvarhelyszék etnikai- és vallásföldrajzához Szakdolgozat Szerző: Magyar Milán János Szakirány: Geoinformatikai kutatói szakirány Konzulens: Dr. Elekes Tibor, egyetemi docens Miskolc, 2015

2 szakdolgozat feladatkírás ide

3 Eredetiségi nyilatkozat Alulírott Magyar Milán János, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatója büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom, hogy az Adalékok Udvarhelyszék etnikai- és vallásföldrajzához című diplomamunka/szakdolgozat (a továbbiakban: dolgozat) önálló munkám, a dolgozat készítése során betartottam a szerzői jogról szóló évi LXXVI. tv. szabályait, valamint az Egyetem által előírt, a dolgozat készítésére vonatkozó szabályokat. A dolgozatban csak az irodalomjegyzékben felsorolt forrásokat használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból átvettem, egyértelműen, a forrás megadásával megjelöltem. Kijelentem, hogy az elektronikusan feltöltött és a papír alapú dokumentum mindenben megegyezik. Jelen nyilatkozat aláírásával tudomásul veszem, hogy amennyiben bizonyítható, hogy a dolgozatot nem magam készítettem vagy a dolgozattal kapcsolatban szerzői jogsértés ténye merül fel, a Miskolci Egyetem megtagadja a dolgozat befogadását és ellenem fegyelmi eljárást indíthat. A dolgozat befogadásának megtagadása és a fegyelmi eljárás indítása nem érinti a szerzői jogsértés miatti egyéb (polgári jogi, szabálysértési jogi, büntetőjogi) jogkövetkezményeket. Miskolc, 2015 május a hallgató aláírása

4 Összegzés A történeti Székelyföld és annak szívében elhelyezkedő történeti Udvarhelyszék természetföldrajzi és társadalomföldrajzi vonatkozásokban is érdekes terület. A mai közigazgatásban Hargita megyéhez tartozó történeti szék híres vallásföldrajzi tarkaságáról. Etnikaföldrajzilag elmondható, hogy romániai viszonylatban a történeti szék területe a magyarság egyik gócpontját képezi. Szakdolgozatom tartalma társadalom- és természetföldrajzi áttekintést ad a mai Románia területén, ezen belül Erdélyben elhelyezkedő történeti Udvarhelyszék területéről, valamint betekintést enged az ottani felekezeti és etnikai változások alakulásába. Mindezeknek a kifejtése során saját készítésű grafikonokkal, térképekkel szemléltettem településekre lebontva és az egész székre vonatkozóan is az etnikai és felekezeti térszerkezet változását, különösképpen 1850-től 2002-ig terjedő idősávban. Feltételezvén, hogy a városokban hangsúlyosabbak a felekezeti és etnikai térfolyamatok, dolgozatomban külön figyelmet szenteltem a történeti szék három városára vonatkozó etnikai és felekezeti adatok elemzésére. Így külön elemzésre került Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Szentegyháza etnikai és felekezeti szerkezetének 1850 és 2011 közötti változása. A vizsgált területen zajló etnikai és felekezeti folyamatokat Hargita megyei összehasonlításban is elemeztem, majd mindezt összegeztem.

5 Summary Udvarhelyszék which is found in the heart of the historical Transylvania can be intresting in geographical and denominational aspects. In today s government it belongs to the county Hargita and it famous about it s diversity in geographical religion. Ethnic geographically it can be said, that it was one of the centers of the Hungarians. My thesis gives a social and geographical overview about the historical Udvarhelyszék which is located in Romania, exactly in Transylvania, and it gives an insight of the denominational and ethnic changes. In all these explanation I illustrate the changes with graphs and maps indcluding settelment and the area as a whole, specially the time period between 1850 and In my paper I paid special attention to the ethnic and religious analysis of the three cities of Udvarhelyszék. This is why I analised Székelyudvarhely s, Székelykeresztúr s and Szentegyháza s cahnges in ethnic and religious distribution between 1850 and I analysed and summed up the denominational and ethnic changes of the stuied area in comparison with the county Hargita.

6 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Szakirodalmi előzmények Célkitűzés Módszerek, adatbázis Földrajzi jellemzés Természetföldrajzi adottságok Társadalomföldrajzi jellemzés Etnikai és felekezeti térfolyamatok Etnikai térfolyamatok 1850-től napjainkig Felekezeti térfolyamatok 1850-től napjainkig A városok etnikai-felekezeti szerkezetének változása 1850-től napjainkig Székelyudvarhely Székelykeresztúr Szentegyháza Udvarhelyszéki etnikai-felekezeti folyamatok Hargita megyei és romániai összehasonlításban Demográfiai vonatkozások Romániai viszonylatban Udvarhelyszék etnikai-felekezeti folyamatai Hargita megyei viszonylatban Összegzés, következtetések Irodalomjegyzék Mellékletjegyzék Mellékletek... 51

7 1. Bevezetés A Kárpát-medence K-i felében, Románia földrajzi központjában elhelyezkedő Udvarhelyszék a történeti Székelyföld egyik hagyományos közigazgatási egysége, 1968-tól Hargita megye DNy-i része. Az asszimilációs és migrációs folyamatok ellenére a több száz éve itt élő székelyek a népesség meghatározó részét képezik napjainkban is. Nagyobbrészt a reformáció idején kialakult felekezeti szerkezet jellemzi a magyarság számára számos jelentős történelmi személyt, irodalmi, politikai egyéniséget és tehetséget szolgáltató területegységet. A vizsgált terület közigazgatásának változása sem mindennapi, többször is átszervezték az elmúlt másfél évszázadban. A 20. század geopolitikai változásai következtében az elcsatolt területeken a többször módosított határokhoz is igazodó, gyakran látványos etnikai és felekezeti arányváltozás volt a jellemző. Ezek a folyamatok részben tapasztalhatóak a történeti Székelyföldön is, elsősorban a városokban. 2. Szakirodalmi előzmények Orbán B. Székelyföld leírása c. művének (1868) első kötete Udvarhelyszéket ismerteti történelmi, régészeti, természetrajzi és népismereti szempontból, településenkénti népesség adatokat tesz közzé. Az 1850-től rendszeresen sorra kerülő népszámlálások adatai a tanulmányozott terület népesedési folyamatainak fölvázolását, megértését segítik után elérhetővé váltak a romániai népszámlálási adatok etnikai és felekezeti települési adatsorai. Varga E. Á. egész Erdélyre vonatkozó kitűnő adatbázist állított össze, a Székelyföldre vonatkozó I. kötete 1998-ban jelent meg. Az általa összeállított etnikai és felekezeti adatsorok elérhetőek a Transindex.ro honlap Adatbankjának Statisztikai fejezetében is után Udvarhelyszéket is érintő, egész Kárpát-medence etnikai földrajzi folyamatait összegző munkák jelentek meg: Kocsis K. Bottlik Zs. Tátrai P. (2006), Kocsis K. Tátrai P. (2012). Számos kiadvány egy időkeresztmetszetben ismerteti a tanulmányozott terület etnikai és felekezeti adatait (Zentai L. Kósa P. 2003), mások Udvarhelyszék (Pakot L. 2008), illetve udvarhelyszéki kistájak népesedési folyamatait összegzik (Elekes T. 2008). 1.

8 3. Célkitűzés Dolgozatom fő célkitűzése, hogy megvizsgáljam változott-e és ha igen, milyen mértékben az etnikai és felekezeti összetétel a történeti Udvarhelyszék területén az elmúlt másfél évszázad során. Ismertetem a népesedési folyamatokat befolyásoló természeti és társadalmi tényezőket, az etnikai és felekezeti térszerkezet alakulására hatást gyakorló történelmi, politikai eseményeket, különös tekintettel az 1850-től napjainkig terjedő időszakban. 4. Módszerek, adatbázis Tervezett munkám elvégzéséhez a hivatalos magyar és román statisztikai adatsorokat használtam föl (Varga E.Á. 1998, Transindex.ro/Adatbank/Statisztika). Az adatbázis kialakításánál figyelemmel voltam a közigazgatási határok változására, a települések egyesítése következtében kialakult helyzetre. A történeti Udvarhelyszék minden településére vonatkozó, 1850, 1900, 1941 és 2002-es etnikai és felekezeti adatok kigyűjtését a 4 időkeresztmetszetben történő kartográfiai szintézis követett. E térképek segítségével, a munkámmal kapcsolatos fő célkitűzésre fogalmaztam meg a válaszokat. Alátámasztásukra a tanulmányozott terület 3 városának 1850-től napjainkig terjedő időszakra vonatkozó folyamatait grafikonokon összegeztem. Végezetül, az etnikai és felekezeti összetétel változását vizsgáltam meg Hargita megyei összehasonlításban. Az MS Office, Exel segítségével létrehozott adatbázis adatait ARC GIS 10.1, Photoshop CS4 alkalmazásával összegeztem 9 térképen. A térbeli megjelenítésnél történeti kartográfiai munkákat használtam föl (Zentai L. Kósa P. 2003, Elekes T ). 5. Földrajzi jellemzés A történelmi Udvarhelyszék Székelyföld központi területe, a mai romániai Hargita megye DNy-i része km²-es kiterjedésével Székelyföld területének több mint 1/5-ét, Románia összterületének 1,1%-át foglalja magában. Két természetföldrajzi tájegység területén helyezkedik el. K-i, ÉK-i része felhúzódik a Keleti-Kárpátok belső vulkáni vonulatához tartozó Görgényi-Hargita peremfennsíkon át a kaldera és kúpvonulat gerincéig. Ny-i, DNy-i és középső része, a Szováta-Udvarhelyi dombvidék, átmenetet képez az alacsonyabban elhelyezkedő Küküllők dombsága irányába (1. ábra). 2.

9 1. ábra Udvarhelyszék földrajzi helyzete (Forrás: Elekes Tibor 2014) Az Erdélyi-medence K-i pereméi dombvidéke 3 kistájat foglal magába: az Udvarhelyidombság egésze, a Sóvidéki-dombság K-i, a Homoródi-dombság É-i része tartozik a történeti Udvarhelyszék területéhez (Hajdú-Moharos J. 2000). Udvarhelyszék DK-i részét a Persányiés Baróti-hegység közé ékelődő Baróti-medence É-i fele alkotja. A Barót- és Bacon-patakhoz igazodó természetes határtól É-ra elhelyezkedő hegységközi medencerészt Erdővidék, illetve Bardóc fiúszékként is ismerjük. Udvarhelyszék, a székelyek megtelepedése és a hagyományos katonai-közigazgatási egységek kialakításától, 2 rövidebb időszak kivételével, 1876-ig létezett. Ezt követően, kevés területi változtatással Udvarhely megye néven szerepel Magyarország részeként az I. világháború végéig, Románia egyik központi megyéje a két világháború között, között ismét Magyarországoz tartozott, majd újra romániai megye 1950-ig között a többször módosított (1952, 1956, 1960) tartomány-rajon rendszerben a Székelyudvarhely 3.

10 központú Udvarhely rajon működött Udvarhelyszék területén tól napjainkig Hargita megye DNy-i részét képezi (Elekes T. 2011) Természetföldrajzi adottságok Földtani és domborzati szempontból több, ÉK-ről DNy irányba fokozatosan lealacsonyodó morfológiai szint határolható le Udvarhelyszék területén. Jelentőségük eltérő a területhasználat, gazdasági tevékenységek, a településhálózat fejlődése szempontjából, hatással vannak a mindenkori társadalmi, népesedési folyamatokra. A morfológiai egységek, felszínkategóriák jellemzését Hajdú- Moharos J. (2000) és Elekes T. (2008) munkája alapján végeztem el (2. ábra). A legmagasabb szintet az 1801 m-ig magasodó Görgényi-Hargita vulkáni kaldera és kúpvonulat képezi. A vonulat gerince képezi Udvarhelyszék ÉK-i határát, legalacsonyabb részein, a hágókon (Bucsin 1273m, Libán-tető 1000m, Tolvajos-hágó 985m) haladnak a több évszázados útvonalak a Keleti-Kárpátok Gyergyói- és Csíki- hegységközti székely medencéi, a hajdani Gyergyó- és Csíkszék irányába. Az m tszf-i magasságban elhelyezkedő, nagyobbrészt andezitből fölépülő, meredek lejtők a leghűvösebb és legnedvesebb éghajlatú területek Udvarhelyszéken, túlnyomó részt erdő és rét-legelő hasznosítású felszínek. A napsugárzás évi értéke J/m 2 /s alatti, az évi középhőmérséklet 5-6 C körül alakul. Jellemző a hideg tél, a vastag és tartós hótakaró, gyakori a ködképződés. A Ny, ÉNy irányból érkező nedves légtömegeknek köszönhetően, mm csapadék jellemző évente. Itt a leggyakoribb és legerősebb a szél és a jégverés. A bő csapadék és a kedvező földtani adottságok sűrű, bővizű vízhálózatot eredményeztek. A kalderák lejtőiről erednek a tanulmányozott terület legjelentősebb folyói: a Maros vízgyűjtőjéhez tartozó Nagy- és Kis-Küküllő, az Oltba ömlő Kis- és Nagy-Homoród, Vargyas- és Barót-patak. Közismert ásványvíz (borvíz) gazdagsága. A fenyves és a vegyes erdő övezetében elhelyezkedő terület napjainkban is a Székelyföld egyik alapvető gazdasági nyersanyagát, a fát adja. A kivágott erdők helyén kialakult legelők és kaszálók az állattenyésztés helyszíneiként ismeretesek napjainkban is. A fenyves alatt podzol, a lombos erdők alatt barna erdőtalajok képződtek. Területünk második domborzati egységét a vulkáni agglomerátumból fölépülő, nagyon egyenletes felszínű, hűvös és nedves éghajlatú, rét-legelő és erdő hasznosítású vulkáni peremfennsík alkotja. A Görgényi-Hargita kaldera és kupvonulatát 5-10 km szélességben szegélyező felszín kőzetminőség, morfológiai sajátosságok, abszolút magasság ( m) 4.

11 2. ábra Hargita megye DNy-i részének tájegységei (Forrás: Hajdú-Moharos J. 2000) szerint nagyon elkülönül az alacsonyabban elhelyezkedő, a dombsághoz tartozó völgyközi hátaktól. A napsugárzás értéke J/m 2 /s, az évi középhőmérséklet 7 o C alatti, a legmelegebb hónapé 17 o C alatti. Az évi csapadékmennyiség meghaladja a mm-t, gyakori a szél és a jégverés. A vulkáni agglomerátum kitűnő víztározó képességű, a vízzáró réteg 3-10 m mélységben található. Kevés a talajvíz szintingadozása, a peremfennsík kútjaiban egész évben van víz. Jelentős vízfolyások és ásványvizek forrásvidéke. Nagyobbrészt lombhullató és vegyes erdők borítják. Jellegzetes fafajok a bükk, a kocsánytalan tölgy, a 5.

12 lucfenyő és a jegenyefenyő. A kivágott erdők helyét rét-legelők borítják. Jellegzetes talajtípusa az agyagbemosódásos, piroklasztiton képződött barna erdőtalaj. A talajlepusztulás értéke itt a legkisebb. Udvarhelyszék dombsági területén több felszínkategóriát különíthetünk el. A vulkáni peremfennsíknál alacsonyabb tetőszintek többféle lejtőtípussal kapcsolódik az ÉK-DNy irányú völgytalpakhoz. A dombsági tetőszinteket, vízválasztó felszíneket, a vulkáni peremfennsíkénál enyhébb éghajlat, kevesebb vízutánpótlás, nagyobbrészt erdő és rét-legelő hasznosítás jellemzi. A 15 o -nál kisebb lejtésű, m tengerszint feletti magasságú felszínek J/m 2 /s közötti napsugárzásban részesülnek, az évi középhőmérséklet 7 o C felett alakul, az évi csapadékmennyiség mm. A hótakaró vastagsága, a szelek gyakorisága és erőssége kisebb, mint a vulkáni peremfennsíkon. Az 5-10 m mélységben található vízzáró réteg felett lévő talajvíz jelentős forrásokat táplál. A talajvíz szintingadozása nagyobb, mint a vulkáni peremfennsíkon, és fokozatosan tovább növekszik a dombság DNy-i részében levő, alacsonyabb felszínek felé haladva. Napjainkban a magasabb vízválasztó felszíneket lombhullató erdők borítják, az alacsonyabbak nagyobbrészt rét-legelő hasznosításúak. A terület DNy-i részében levő, lépcsősen lealacsonyodó hátak enyhe éghajlatú, rét-legelő, szántó, ritkábban erdő hasznosításúak. Ez utóbbiakon jelentősebb a talajlepusztulás. A barna erdőtalaj különböző típusai képződtek a felszín túlnyomó részét. Jellegzetes fafajok a bükk és a kocsánytalan tölgy. Udvarhelyszék dombsági területén a felszínformáló folyamatok erőssége, a lejtőszög, a kitettség, a relatív magasság, a hidrológiai, éghajlati, ökológiai és emberi tényezők hatására kialakult több lejtőtípust azonosíthatunk. A vulkáni peremfennsík alatti meredek, 15 o -ot meghaladó, m magasságú intenzív anyagmozgással jellemezhető, csapadékos, erdő és rét-legelő hasznosítású lejtőket intenzív anyagszállítás és csuszamlás veszély jellemzi. A D-i kitettségű oldalakon 186 J/m 2 /s, az É-i kitettségű lejtőkön 146 J/m 2 /s körül alakul a globális sugárzás. Itt a leggyakoribb és a legerősebb a Ny-i, DNy-i szelek hatása, az évi középhőmérséklet 7 o C körüli, a csapadék mennyisége 700 mm évente. 2-5 m mélységben található vízzáró réteg, a talajvíz közel van a felszínhez, szintingadozása meghaladja a 120 cmt. Bővizű források (számos ásványvíz, illetve sós forrás is) ered erről a területről. Bükk, kocsánytalan tölgy és gyertyán fajokból álló erdők, valamint erőteljesen lepusztuló rét-legelők borítják. A vulkáni peremfennsík alatti lejtők alján gyakori a típusos lejtőhordalék talaj. A dombságon a legelterjedtebb a közepes és nagy lejtőszögű, mérsékelten illetve erősen pusztuló, enyhe éghajlatú, szántó és rét-legelő hasznosítású lejtő. A napsugárzás évi értéke

13 186 J/m 2 /s között váltakozik, a lejtőkitettség függvényében. Az évi középhőmérséklet 7-8,5 o C között alakul, a csapadékmennyiség mm közötti. Szélvédettebbek a K-i, DK-i kitettségű lejtők. 2-6 m mélységben található a vízzáró réteg, a talajvíz szintingadozása nagy, éves viszonylatban eléri a 180 cm-t. E felszínek vízfolyásait közepes vízhozamú források táplálják. Szántók, rét-legelők és gyümölcsösök borítják. A csuszamlásos lejtők felszínét rétnek, legelőnek használják. A talajlepusztulás 6-15 tonna/ha/év közötti. Antropogén teraszokkal tagolt, enyhe felszíni lepusztulással formálódó, kiegyensúlyozott éghajlatú, szántóföld hasznosítású lejtőket a terület DNy-i, alacsonyabb részeiben találunk m magasságig foglalják el a völgytalpak feletti lejtőket. A rögzített földcsuszamlások és szabályozott vízmosások lelassították a felszínmozgásokat J/m 2 /s közötti a globális napsugárzás, de a D-i kitettségű lejtőkön meghaladja a 186 J/m 2 /s-ot. Az évi középhőmérséklet 7-8,5 o C, a csapadékmennyiség mm. A K-i, DK-i kitettségű lejtők szélvédettebbek. 2-6 m mélységben található a vízzáró réteg, a talajvíz szintingadozása közepes (60-80 cm). Bővizű források táplálják a felszíni vízfolyásokat. Az antropogén teraszokat szántók és gyümölcsösök borítják. Elsődleges mezőgazdasági terület, a kaszálók és legelők aránya kicsi. A növénytermesztésre alkalmas talajok lepusztulása 5 t/ha/év alatti. Többnyire mezőgazdasági hasznosításúak a völgyperemi, enyhe lejtésű, lassan pusztuló, szélvédett, nagyon enyhe éghajlatú, lejtők. Gyakran már itt megkezdődik a vízválasztó felszínekről és a lejtőkről szállított anyag lerakódása, hordalékkúpok kialakulása. A napsugárzás összege közepes évi értékeket mutat ( J/m 2 /s), az évi középhőmérséklet 8 o C feletti, az évi csapadékmennyiség mm. A terület legszélvédettebb és legenyhébb éghajlatú felszínei közé tartozik. A vízzáró réteg 5-10 m mélységben található, a talajvíz szintingadozása közepes (50-80 cm). Szántók, gyümölcsösök, ritkábban kaszálók borítják. Itt a legkisebb a talajlepusztulás a dombság viszonylatában. Több völgytalptípus azonosítható Udvarhelyszék területén. A Meredek, intenzív anyagszállítású, hűvösebb éghajlatú, többnyire rét-legelő és erdő hasznosítású típus a vízfolyások felső szakaszára jellemző. Gyakoriak a partomlások, erős a hordalékszállítás, a felszínmozgás. A kitettség függvényében alakul a globális napsugárzás: J/m 2 /s. Az évi középhőmérséklet 8 o C alatti, a legmelegebb hónap 18 o C alatti, a csapadékmennyiség mm. A talajvíz 1-5 m mélységben található, szintingadozása kis, illetve közepes mértékű. A nagy esésű völgyekben a patakok vízhozama a tavaszi hóolvadás következtében hirtelen emelkedik, magas vízállást eredményeznek a nyári záporok is. A torrenciális jelleg, a hirtelen vízhozam növekedés árvizet is okozhat. Rendkívüli hidro-meteorológiai eseményként tartják 7.

14 számon az emberi életeket kioltó és rengeteg anyagi kárt okozó augusztus 23.-ai árvizet a Fehér-Nyikó vízgyűjtő területén. Erőteljes talajlepusztulás jellemzi. A nagyon keskeny, kiegyensúlyozott éghajlatú, szántó, illetve rét-legelő hasznosítású völgytalpakon a vízfolyások az esőzések és a hóolvadás idején nagy mennyiségű hordalékot szállítanak. Esésük kisebb, mint az előbbi kategóriába sorolt völgyeké. Éghajlatuk is enyhébb, a napsugárzás J/m 2 /s közötti. Az É-i és D-i szelek uralják. A talajvíz 1-5 m mélységben található, ingadozása közepes mértékű. Kiterjedt mezőgazdasági területek, gyümölcsösök borítják. A hordalékkúpokkal borított, enyhe éghajlatú, kevés csapadékkal rendelkező, többnyire mezőgazdasági hasznosítású széles völgytalpak Udvarhelyszék DNy-i, alacsonyabb részén a Nagy-Küküllő völgyében, a Gagy-patak, Fehér-Nyikó, Vargyas, Barót-patak torkollat vidékére jellemző. E szakaszokon kanyarulatokat írnak le a vízfolyások, a völgytalp peremén deluviális anyag halmozódott fel. A kis lejtésű szakaszokon a folyó energiája csökken, így a vízválasztó felszínekről, lejtőkről származó, a mellékpatakok által szállított hordalék nagy része lerakódik a folyómederben. Jelentős az árvízveszély. Az enyhébb éghajlattal rendelkező típusok közé tartozik, a globális napsugárzás J/m 2 /s. Az évi középhőmérséklet 8 o C felett van, a legmelegebb hónap középhőmérséklete o C között változik. A csapadékmennyiség mm. Székelyudvarhelyen (524m tszf.-i magasság) az évi átlagos középhőmérséklet 7,4 o C, az év leghidegebb hónapja a január -4,5 o C, a legmelegebb pedig a július 17,9 o C. Az évi csapadékmennyiség mm között alakul. A felszín túlnyomó részét, az árteret szegélyező, települések kialakítására alkalmas teraszmaradványokkal együtt mezőgazdasági területként használják. A Sóvidéki-dombság K-i része a történelmi Udvarhelyszékhez tartozik. A sóban gazdag Szováta-parajdi tektonikus medence a vulkáni peremfennsík és a tőle elvált rögök (Küsmőd-kő 991m, Siklód-kő 1028m) közé ékelődik. Felszínalakító jellegzetességei az andezit és pannon üledékek találkozásánál létrejövő lejtős tömegmozgási folyamatok. Éghajlati, vízföldrajzi és vízföldtani sajátosságaik a korábban leírt felszínkategóriákhoz hasonlóak. Különlegességét a só felszíni jelenléte adja (sókarsztformák). Vízföldtani (sós források), mikroklimatikai sajátosságai és gazdasági jelentősége évszázadok óta ismerte. Napjainkban gyógyidegenforgalmi jelentősége fölértékelődött. A Rika erdőként is ismert, változatos földtani fölépítésű Persányi-hegység É-i része választja el a Homoródi-dombságot a Baróti-medencétől. A Görgényi-Hargita peremfennsík éghajlatához hasonló adottságú, 1000 métert meghalad hegységet nagyobbrészt lombos erdők, kisebbrészt rét-legelők borítják. Udvarhelyszéki sajátossága a hegység É-i pereménél, a középidei mészkőbe vágódott, az Orbán Balázs-barlangot is magába foglaló Vargyasi-szoros. 8.

15 Évszázadok során Udvarhelyszékhez tartozott a Rika erdő K-i, DK-i előterében kialakult Baróti-medence É-i, a Barót- Bacon-patakig terjedő része. A Vargyas-, a Barót-patak és mellékágaik által fölszabdalt hegységközti medence a Keleti-Kárpátok székely medencesorának kellemesebb éghajlatú és előnyösebb gazdasági adottságú területe. Évi középhőmérséklete 6-7 o C, az évi csapadékmennyiség mm közötti. A természetes növényzetet képező erdők visszaszorultak a hegységek vízválasztó felszíneire és a meredekebb lejtőkre. A kivágott erdők helyét rét-legelők foglalták el. A mezőgazdasági területek a vízfolyások ártereit foglalják el Társadalomföldrajzi jellemzés A székelyek eredetét máig nem sikerült bizonyítottan megállapítani, megoszlanak a vélemények, ezzel kapcsolatban több elképzelés is született. Az elképzelések leginkább arra próbálnak magyarázatot adni, hogy a székelyek mikor és hol csatlakoztak a hunokhoz, esetleg együtt érkeztek-e a magyarokkal a Kárpát-medencébe. Egyik elmélet szerint a székelyek már a hunok előtt letelepedtek a Kárpát-medencében, majd a hunok ide érkezésekor egyesültek velük. Egy másik elképzelés azt mondja, hogy a székelyek még a honfoglalás előtt, Etelközben csatlakoztak a honfoglaló magyarokhoz. A harmadik elfogadottabb elmélet szerint a hunok, a többi nomád néphez hasonlóan, maguk előtt tolták a csatlakozó csoportokat, majd letelepedéskor gyepűvédő funkcióval ruházták fel őket, ami a székelyek esetében is így történhetett (Egyed Á. 2006). Ami teljesen biztos, hogy a székelyek már több száz éve asszimilálódtak a magyarságba, a magyar nemzet szerves részét képezik. A talán legelfogadottabb elmélet szerint a székelyek együtt érkeztek a magyarokkal a Kárpátmedencébe a honfoglalás során, majd Kárpátalján, Ungvár környékén telepedtek le. A X. században már a gyepű ÉNy-i, Ny-i és DNy-i peremvidékein gyepűőrként szolgáltak. A későbbiekben viszont egyre inkább kelet felől érkezhetett veszély, ezért a XI. században megindul a székelyek áttelepítése a gyepű K-i felére, az egyre gyakoribb besenyő és kun támadások miatt. Ekkoriban az Erdélyi-középhegység ÉNy-i előterében Mezőtelegd és Székelyhíd környékén telepedtek le. A székelyek vándorlása még ezzel sem ért véget, a XII. században a Déli-Kárpátok előterébe, Dél-Erdélybe települtek ben már a mai Székelyföldön laknak, ami a Keleti-Kárpátokra, az ennek előterében elhelyezkedő vulkáni peremfennsíkra, az Erdélyi-medence K-i részére, valamint a Tordától D-re, a Maros vonaláig húzódó Aranyosszéki területre terjed/terjedt ki. Dél-Erdélybe a székelyek helyére német anyanyelvű szászokat telepítettek, amit a következő idézet is alátámaszt: Helyükbe Dél- Erdélybe szászokat telepítettek, így alakult ki Szászkézd, Szászsebes, Szászorbó. A sebesi 9.

16 székelyek alapítják meg Sepsiszéket, a kézdi székelyek Kézdiszéket, az orbóiak pedig Orbaiszéket. A telegdi székelyek nagy valószínűséggel Udvarhelyszéket alapították meg. (Egyed Á. 2006). A Székelyföldre való letelepülés során a székelyek alkalmazkodtak a terület domborzati, vízrajzi, éghajlati adottságaihoz, katonai közigazgatási rendszerük alapjai a székek voltak. A határvédő funkció betöltése a székelység életében elsődlegessé vált az Árpád-kor folyamán. A székelyek a középkor során összetett, önszabályozó közigazgatási rendszert, valamint sajátos életformát alakítottak ki, privilégiumaik, szabályaik, szokásjoguk segítségével (Horváth Gy. szerk. 2003). A székelyek Keleti-Kárpátok térségébe történő letelepedésével kialakult vármegye-alapú közigazgatási rendszer első jelentős módosulását a fiúszékek létrejötte jelentette, amik gazdasági fejlődésük során önállósultak. Az Erdélyi Fejedelemség megalakulása előtt a székelyek adómentességet élveztek katonai szolgálatukért cserében, azonban 1541-ben, a Magyar állam három részre szakadása során kialakult az Erdélyi Fejedelemség, amely működése során gazdasági problémát jelentett, hogy lecsökkent az adóztatható terület és a népesség nagysága is. Ennek következtében szükségessé vált a székelyek adómentességi privilégiumának megszüntetése, ezen felül a székely önkormányzati rendszer formálissá vált. A 150 éves török függőség alóli felszabadulást követően Habsburg uralom alá került az Erdélyi Fejedelemség területe. I. Lipót idejében a Diploma Leopoldinumban megfogalmazták a székelyek katonai szolgálatukért cserében járó adómentességét, ami a török ellenes harcok anyagi vonzata következtében nem teljesült a gyakorlatban (a későbbiekben leginkább ez a tényező vezette rá a székelységet, hogy támogassa a Rákóczi-szabadságharcot). A településhálózat a gazdasági nehézségek ellenére egyre gyarapodott. Az es egyházi összeírások 43 adófizető plébániát Udvarhelyszék területén (egy plébániához több falu is tartozott, így a települések száma is nagyobb lehetett) (Egyed Á. 2006) ben a Bardóc- és Keresztúr-fiúszékkel együtt vett Udvarhelyszéken 2 mezővárost (Székelyudvarhely 1485-től, Székelykeresztúr 1459-től mezőváros) és 129 falut említenek, ami a mai településállomány túlnyomó részét jelenti. Udvarhelyszéken 84 falu és Székelyudvarhely mezőváros, Keresztúr fiúszéken 36 falu és Székelykeresztúr mezőváros, Bardóc fiúszéken 9 falu szerepel a korabeli katonai összeírásban (Egyed Á. 2006). A hagyományos közigazgatás első radikális reformját jelentette az ésszerűsítés jegyében, 1784 és 1790 között, II. József idejében alkalmazott átszervezés, melynek eredményeként megszűntek az etnikai alapú területi autonómiák. Erdély 1784 és 1786 között 10 megyére, majd 1786 és 1790 között 11 darab, 3 kerületbe osztott megyére tagolódott. Udvarhelyszék Csík- és Gyergyószékkel együtt az új Udvarhely megyét alkotta, majd 1786-tól a Fogaras központú kerület része lett. A hagyományos közigazgatás 1790 után állt vissza (Bereznay A. 2011, Elekes 10.

17 T. 2011). A következő fordulópontot az 1848-as Szabadságharc jelentette, amelyből a székelység is kivette a részét, ezzel is ellenszegülve az őket elnyomó osztrák fennhatóságnak. A szabadságharc idején született törvények megszüntették a határőrségben való kötelező katonai szolgálatot, és szavatolták az önkormányzati rendszer zavartalan működését, a közteherviselés jegyében azonban megszűnt az alanyi jogon járó adómentesség (ennek következtében már hadi szolgálat fejében nem lehetett igényt tartani az alanyi jogon járó adómentességre) (Egyed Á. 2006). A szabadságharc leverését követően 1850-től katonai közigazgatás vette kezdetét Erdélyben és ezzel együtt természetesen Székelyföldön is, minek során a székely székeket eltörölvén 5 etnikai alapú katonai kerületet hoztak létre, melyek közül 2 román, 2 magyar és 1 német többségű volt. A Székelyföldet az Udvarhelyi kerület foglalta magában, kivételt képezett az Aranyosszéki terület, amely a Kolozsvári kerülethez csatolódott. Székelyudvarhely kerületi székhely rangot kapott, az Udvarhelyi kerülethez 4 körzet tartozott, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy központtal (Bereznay A. 2011, Elekes T. 2011) tól a hagyományos térszervezésű közigazgatás működött, majd a kiegyezést követően, 1876-tól megyésítés vette kezdetét, minek során fölszámolódtak a székek, illetve a vidékek is. Ez az új, polgári jellegű közigazgatási rendszer részben igazodott a hagyományos székek, vidékek egykori területéhez, elhelyezkedéséhez (Hajdú Z. 2001). A megyék után a járások, majd a települések jöttek a rangsorban. Udvarhely megyét Udvarhelyszék kibővített területén hozták létre. Székelyudvarhely rendezett tanácsú város lett, Székelykeresztúr elvesztette városi kiváltságait. Az I. Világháború azonban drasztikus következményekkel járt, a trianoni békediktátum Romániához csatolta, ezzel elszakítva a teljes Erdélyt és ezzel együtt Székelyföldet is a Magyar államtól. Ez a történelmi esemény súlyos társadalomföldrajzi következményekkel járt, a közigazgatás ismét átszerveződött, immáron Románia által, abból a célból, hogy a kisebbségek aránya csökkenjen a megyékben. (Horváth Gy. szerk. 2003) tól egyre csak erősödött egy a megyéknél magasabb közigazgatási egység létrehozásának gondolata a centralizáció érdekében. Az 1938-ra kialakult tartományrendszer 4-9 megyét foglalt magába, a rangsor tartomány-megye-járás-település volt. Az I. világháború óta nem tapasztalt horderejű események következtek be a II. világháború alatt, minek során Észak-Erdély és Székelyföld visszakerült Magyarországhoz az 1940-ben meghozott II. Bécsi Döntés következtében. Az 1944-ig tartó időszakban az 1918 előtti megyehatárok voltak érvényben. A világháború következményei február 10-én, a Párizsi békekonferencián fogalmazódtak meg mi szerint, - mivel Magyarország a vesztes oldalon állt a háborúban, Románia viszont átállt a szövetségesek oldalára. Észak-Erdély és Székelyföld visszacsatolásra került Romániához, a két világháború közötti közigazgatás lépett érvénybe. 11.

18 1950-ben a romániai közigazgatást szovjet mintára tartomány-rajon-komuna-település szintjén szervezték meg. Az 1952-től megalakult a Magyar Autonóm Tartomány, amely Székelyföld majdnem egészét magába foglalta (Bottoni S. 2008) ban, a Maros-Magyar Autonóm Tartomány létrejöttével a korábbi tartományt nyugatabbra tolták, azaz Háromszék kikerült az autonóm tartományból és Brassó közigazgatása alá került. Az névlegesen autonóm terület 1968-ig működött, amikor az etnikai és felekezeti határokat figyelmen kívül hagyó megyekomuna-település rendszer lépett életbe. Az 1950-es években elkezdődött erőteljes iparosítás következtében számos romániai település városi címet kapott. Udvarhelyszék területén Székelykeresztúrral és Szentegyházával bővült a városhálózat (3. ábra). A Székelyföld és annak határain belül élő magyar tömb és az általuk lakott települések térbeli elhelyezkedése a mai napig, sok száz éven keresztül fennmaradt a geopolitikai hatások, országhatár változások dacára is. 12.

19 3. ábra Udvarhelyszék területe és Hargita megye DNy-i része 2015-ben Készítette: Magyar Milán János,

20 6. Etnikai és felekezeti térfolyamatok A székelyek székelyföldi megtelepedésétől napjainkig a magyar nemzetiségű és anyanyelvű lakosság dominanciája a jellemző. Udvarhelyszék viszonylatában is ezt igazolják az 1495-ös évre vonatkozó becslések és az 1784-ben végzett összeírás adatai (Kocsis K. Tátrai P. 2012). A mai udvarhelyszéki felekezeti szerkezet alapja a reformáció (evangélikus, református és unitárius felekezetek) utáni évtizedekben alakult ki. Az Erdélyi Fejedelemség és a Habsburg birodalom időszakát a gyakori felekezeti váltások, változások jellemezték től napjainkig terjedő időszak népszámlálási adatai konkrét, településszintű információkat tartalmaznak etnikai és felekezeti viszonylatban egyaránt (Varga E. Á. 1998, Transindex 2014, Recensământ 2011). Udvarhelyszék etnikai és felekezeti szerkezetének változásait 4 jellemző időpontban tanulmányoztam: 1850, 1900, 1941, A hivatalos statisztikai adatok alapján készítettem el a négy időkeresztmetszet udvarhelyszéki kartográfiai szintézisét. Az általam elkészített 8 térkép alapján fölvázolhatóak a jellegzetes etnikai és felekezeti folyamatok tér- és időbeli sajátosságai. Természetesen, a társadalmi-gazdasági változások legfontosabb helyszínei a városok. Ezért tartottam fontosnak, hogy a tanulmányozott folyamatokat a történeti Udvarhelyszék mai három városában, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Szentegyháza viszonylatában alaposabban elemezzem. A vonatkozó 8 népszámlálás adatait 6 grafikonon összegeztem Etnikai térfolyamatok 1850-től napjainkig Az 1850-es időkeresztmetszetet összegző térkép igazolja a magyar lakosság udvarhelyszéki dominanciáját (4. ábra). A magyarok jelenléte a szék központi, aprófalvas térségében erőteljesebb, itt gyakoriak a 100%-ban magyar lakosságú falvak (Alsó-Nyikómente, Székelyudvarhelytől D-re levő falvak stb.). A terület peremei felé haladva egyre inkább jelen van a zöld színnel jelölt román és a barna színnel jelölt cigány lakosság, ami leginkább Udvarhelyszék DK-i Ny-i, DNy-i részein szembetűnő. A szék Ny-i részében elhelyezkedő két faluban, Székelyhidegkúton és Székelyandrásfalván többségben van a román lakosság. Székelyhidegkút 258 lakosából 240, Székelyandrásfalva 422 lakosából 350 vallotta magát román nemzetiségűnek az 1850-es népszámlálási adatok alapján. A cigányság aránya az Udvarhelyszék Ny-i peremén található, Maros megyéhez tartozó, az 1980-as évek második felében elárasztott Bözödújfaluban a legnagyobb, ahol a 716 fős lakosságból 86 cigány etnikumú volt. A cigányság esetében meg kell jegyezni, hogy a mindenkori népszámlálások adatai nem fedik a teljes valóságot. Sokan 14.

21 közülük a környezetükben élő nagyobb lélekszámú etnikum nyelvét beszélik, népszámláláskor ezen nemzetiséghez tartozónak vallják magukat, Székelyföld és Udvarhelyszék esetében túlnyomó részt magyarnak. A magyar, román és cigány lakosság mellett említést kell tennünk a német származású, térképeimen kék színnel jelölt szászokról is. A legnagyobb német nemzetiségű közösségek a két korabeli városban Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron éltek, legnagyobb arányban a szék Ny-i csücskében elhelyezkedő Ravában írták össze. 15.

22 4. ábra Udvarhelyszék etnikai megoszlása 1850-ben Készítette: Magyar Milán János, 2015 (forrás: 16.

23 Az 1900-as időmetszet térképe a népesség számbeli gyarapodásáról és jelentős etnikai homogenizálódásáról tanúskodik (5. ábra). Ugyanakkor meg kell említenem, hogy az 1850-es térképet a hozzáférhető nemzetiségi adatokat, míg az 1900-ast az anyanyelvi adatok alapján készítettem el. E miatt is jelentősen csökken a románság aránya, a magát magyar anyanyelvűnek valló cigányság hiányzik a térképről. Anyanyelvi adatok alapján is megmaradt a már korábban is román többséggel rendelkező két falu, Székelyhidegkút és Székelyandrásfalva domináns etnikai jellege (89%, illetve 81,8% román). Stagnáló etnikai szerkezet mutatható ki a szomszédos Magyarhidegkúton, ahol a magyar-román arány 63-37% volt 1850-ben és 1900-ban egyaránt. Elmondható tehát, hogy azokon a településeken, ahol nincs túlnyomó magyar többség, ott a románság majdnem 100%-a a román nyelvet tekinti anyanyelvének. Látható arányban van még a román anyanyelvűek száma Székelyszenterzsébeten Alsóboldogfalván Újszékelyen és Csekefalván, a szék DK-i részén levő falvakban, illetve Székelyudvarhelyen. Ugyancsak látható értékeket ölt a székelyudvarhelyi és a székelykeresztúri szász lakosság, akik németajkúként jelenítődnek meg a térképen. Ravában viszont 1900-ra teljesen eltűnt az 1850-es népszámlálás szerinti jelentős arányú német lakosság (813 főből 3 román, 7 német). 17.

24 5. ábra Udvarhelyszék etnikai megoszlása 1900-ban Készítette: Magyar Milán János, 2015 (forrás: 18.

25 Az 1941-es népszámlálás során anyanyelvre és nemzetiségre is rákérdeztek. Térképemhez, az 1850-eshez hasonlóan a nemzetiségi adatokat vettem alapul, mivel az anyanyelvi adatok kevésbé bizonyultak szemléletesnek a román és cigány kisebbséget illetően. Megállapítható, hogy 1850 és 1900-hoz képest tovább növekedett az udvarhelyszéki települések népessége, túlnyomó részükön tovább erősödött a magyarok jelenléte között Székelyföld és ezen belül Udvarhelyszék túlnyomó része ismét Magyarországhoz tartozott, a szék DNy-i részén levő Székelyderzs, Székelymuzsna, Újszékely, Alsóboldogfalva, Székelyszenterzsébet, Székelyandrásfalva és Magyarzsákod továbbra is Románia része maradt. Ekkor a korábban is román többségű Székelyandrásfalva 100%-ban román, Székelymuzsna 944 lakosából 220 fő román, 693 fő magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A további 5 faluban a lakosság több mint 80-90%-a magyarnak vallotta magát, a románok és cigányok aránya néhány százalék maradt. Ugyanakkor a Magyarországhoz került, a korábbi Székelyhidegkút és Magyarhidegkút összeolvadásából létrejött Hidegkúton továbbra is jelen van a jelentős román kisebbség: a 731 fős lakosságból 308 román, 423 magyar nemzetiségű. A cigányság aránya csökken 1850-hez képest, de enyhén növekszik 1900-hoz viszonyítva. A roma lakosság számottevő arányban van jelen Máréfalván, Szentegyházán, Magyarhermányon, Székelydályán, Karácsonfalván, Betfalván, Rugonfalván, Medeséren, Raván, Bordoson, Etéden, Küsmödön, Szolokmán, Parajdon és Oroszhegyen. Számuk Szentegyházasfalun a legnagyobb (105 fő). A térképen a német lakosság jelenléte mindössze Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron érzékelhető (6. ábra) ben Székelyudvarhely lakosságának 2,2%-a, 1900-ban 3%-a, 1941-ben 1%-a vallotta magát németnek. Székelykeresztúron 1850-ben 1%, 1900-ban 2,1%, 1941-ben 1,2% a németek aránya. 19.

26 6. ábra Udvarhelyszék etnikai megszlása 1941-ben Készítette: Magyar Milán János, 2015 (forrás: 20.

27 A II. világháború után Romániához visszakerült Udvarhelyszéken is elkezdődtek a kor jellegzetes társadalmi-gazdasági folyamatai. A korabeli erőteljes iparosítás kisebb mértékben érintette a tanulmányozott területet, itt nem alakítottak ki ezer lakosú ipari központokat. Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Szentegyháza ipari létesítményeibe elsősorban a térség falvaiból származó fiatalok dolgoztak. A 7. ábrán jól érzékelhető, hogy a körök nagyságában (ami az adott település lakosságszámát jelöli) felerősödik a kontraszt, ezzel kimutatván a kommunizmus során felerősödő urbanizációs folyamatokat, ami a falvak lélekszámának csökkenésével, elnéptelenedésével járt. A 2002-es romániai népszámlálás településekre vonatkozó nemzetiségi adatait a korábbiakhoz hasonlóan térképre vetítve, megállapítható, hogy keveset változott a tanulmányozott terület etnikai összetétele (7. ábra). Ugyanakkor, tovább erősödött Udvarhelyszék három városának jelentősége. A tanulmányozott terület földrajzi központjába települt Székelyudvarhely, mindazok ellenére, hogy elveszítette a korábbi szék-, megye-, rajonközpont szerepét, 40 ezer lakosú municípiumként (megyei jogú városként) szerepel ben. A XX. század második felében a vulkáni peremfennsík előterében, illetve a peremfennsíkon levő települések népességszáma általában növekedett, a népességfogyás a dombsági terület aprófalvas térségeiben jellemző re keveset változott az etnikai szerkezet. Kevés változás tapasztalható a kisebbségek arányában és térbeli elterjedésében. Majdnem teljesen eltűnt Udvarhelyszék korábbi német nemzetiségű népessége ben Székelyudvarhelyen a fős lakosságból 25, Székelykeresztúr 8572 lakosából 12 fő vallotta magát németnek. A fogyás okai között szerepel a természetes asszimiláció, illetve az 1970-es évektől elkezdődött kivándorlás. A kommunista diktatúra pénz ellenében engedélyezte évente több ezer romániai német kivándorlását a korabeli Német Szövetségi Köztársaságba re elsősorban a szék peremén levő falvakban és a két nagyobb városban növekedett jelentősen a cigány lakosság száma és aránya. A DK-i peremen, az Erdővidéken Magyarhermány 1169 lakosából 407 fő, Székelyszáldobos 1780 lakosából 566 fő vallotta magát cigánynak 2002-ben. A Ny-i peremvidéken Bözödújfalu 39 lakosából 28 fő roma. Parajd, Felsősófalva, Korond lakosságában jelentősebb arányú a cigányság 2002-ben. A II. világháború után újra Romániához csatolt területen, az erőltetett iparosítás ellenére a szék területén nem növekszik jelentős mértékben a románok száma. Néhány százalékos jelenlétük Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron kívül Székelyszáldoboson tapasztalható. A hagyományos román falvakban Hidegkúton és Székelyandrásfalván 61,9% iletve 61,8% a román lakosság aránya. 21.

28 7. ábra Udvarhelyszék etnikai megoszlása 2002-ben Készítette: Magyar Milán János, 2015 (forrás: 22.

29 A négy vizsgált időmetszet első és utolsó tagja között 152 év telt el. Az ez idő alatt történt geopolitikai, társadalmi-gazdasági változások és szélsőségek ellenére elmondható, hogy a történeti Udvarhelyszék területén a magyar nemzetiség megőrizte túlnyomó fölényét. A román nemzetiségűek aránya a városokban néhány százalék, és a hagyományos 2 román faluban közel 2/3-os többségben van jelen. A német nemzetiség majdnem teljesen fölszámolódott, a cigányság számában és arányaiban is növekszik elsősorban a szék peremterületein és a városokban Felekezeti térfolyamatok 1850-től napjainkig Udvarhelyszék felekezeti megoszlás jóval változatosabb, mint az etnikai. Ez a tarkaság lényegében abból származtatható, hogy az 1568-ban megfogalmazott erdélyi vallási tolerancia lehetővé tette több felekezet kialakulását és többnyire békés egymás melletti létezését évszázadokon át ben öt vallás is számottevő arányban van jelen Udvarhelyszéken. A római katolikus, református, unitárius és részben a görög katolikus hívek magyar nemzetiségűek, az ortodoxok túlnyomórészt románok, az evangélikusok németek. A túlnyomórészt magyar anyanyelvű cigányság általában az adott települések többségi felekezetéhez tartoznak. A római katolikus települések elhelyezkedése nem egybefüggő, elmondható azonban, hogy két egymástól külön álló településcsoport rendelkezik dominánsan római katolikus lakossággal. Ez a felekezet a domináns a vulkáni peremfennsík előterében és a vulkáni peremfennsíkon, a Székelyudvarhelytől ÉNy, É, ÉK-re települt falvakban. Közülük több teljesen homogén, 100%-os római katolikus lakosságú: Nyikómalomfalva, Székelylengyelfalva, Küküllőkeményfalva, Ülke, Bogárfalva, Szentlélek, Székelyszentkirály, Székelyfancsal Oroszhegy, Kápolnásfalu, Varság. Ez a felekezet van többségben a szék Ny-i szegletén elhelyezkedő, mára Maros megyéhez tartozó 5 faluban: Székelyvécke, Csöb, Székelyszállás, Szentdemeter és Bordos. A szék többi részén, uralkodóan a dombsági területeken és a Baróti-medence É-i részében (a hajdani Bardóc fiúszéken) a protestáns felekezetek vannak többségben. A vizsgált időmetszetben a legelterjedtebb vallás Udvarhelyszéken a református. Többségi településeik elhelyezkedése elszórtabb, viszont elmondható, hogy jellemzően a szék D-i területein, az Erdővidéken, Székelyudvarhelytől D, DNy-ra, a Nagy-Küküllő völgyétől D-re, valamint az ÉNy-i peremvidéken, Parajd, Etéd térségében azonosíthatóak. A második legnépesebb városban, Székelykeresztúron is a Kálvin tanai szerinti hívek vannak abszolút többségben. 23.

30 Telekfalva, Jásfalva, Székelymagyaros, Farcád, Ócfalva és Homoródszentlászló 100%-ban református ben a székely anyaszék harmadik legnépesebb felekezete az unitárius. Nagyobb tömbben az Alsó-Nyikó-, a Gagy- és a két Homoród mentén élnek. Jelentősebb korabeli településeik Homoródalmás és Vargyas. A teljes népesség ezt a vallást követte Székelyszentmiklóson, Bencéden és Énlakán. Udvarhelyszék jelentősebb felekezetei közé sorolható még a görög katolikus és az ortodox. A görög katolikusok egyetlen településen sincsenek többségben, de jelentősebb számban élnek Homoródalmáson és Bözödújfaluban. Ezen kívül említést érdemlő arányban vannak jelen Alsóboldogfalván, Fiatfalván, Székelybetlenfalván, Máréfalván, Lövétén, Abásfalván és Székelyvéckén. Az ortodox vallást követő románok két kisebb településen, Székelyhidegkúton és Székelyandrásfalván vannak többségben. Ez a két falunév említésre került az 1850-es etnikai térkép jellemzésénél is lakosságának túlnyomó román többsége miatt. Számottevő mértékű ortodox lakosság élt még Székelyszenterzsébeten, Nagygalambfalván és Vargyason (8. ábra). 24.

31 8. ábra Udvarhelyszék felekezeti megoszlása 1850-ben Készítette: Magyar Milán János, 2015 (forrás: 25.

32 A 9. ábra alapján megállapíthatjuk, hogy 1850 és 1900 között nem történt nagymértékű változás Udvarhelyszék felekezeteinek térbeli elhelyezkedésében, megoszlásában. Néhány változásról azonban mindenképpen szót kell ejteni. Székelyudvarhely tekintetében 1900-ra már jelentős arányban vannak a magukat unitáriusnak vallók. Egy másik nagyközségben, Korondon viszont az unitáriusok arányának csökkenése és a római katolikusok számbeli növekedése tapasztalható. 50 év alatt a korábbi unitárius többségű falvak megerősödése tapasztalható. Egy-két kivételtől eltekintve ugyanez mondható el a már 1850-ben is református többségű települések esetében. A reformátusok arányvesztése általában a római katolikusok előnyére történt. A Székelyudvarhelytől É-ra levő falvakban a többségi római katolikusok mellett megjelenik a kis lélekszámú reformátusság (pl: Székelybetlenfalva, Kadicsfalva, Fenyéd és Szentlélek). A római katolikus felekezet abszolút többsége, sok esetben homogén jellege, megmaradt a Székelyudvarhelytől É-ra, ÉK-re, K-re elterülő településcsoporton. Ugyancsak megőrizte római katolikus többségét a szék Ny-i csücskében, elhelyezkedő Székelyvécke, Székelyszállás, Csöb, Bordos és Szentdemeter. Az ortodox felekezetűek aránya általában csökkent, kivételt képeznek az erdővidéki falvak: Vargyas, Székelyszáldobos, Erdőfüle, Magyarhermány és Kisbacon. Ezen kívül megmaradt az ortodox többség Székelyhidegkúton és Székelyandrásfalván. A görög katolikusok aránya általában csökken, legnagyobb arányban Bözödújfalun (16,7%), Homoródalmáson (16,4%), Homoródkeményfalván (15%), Abásfalván (12%), Homoródkarácsonfalván (8,1%) és Lövétén (3,2%) élnek. 26.

33 9. ábra Udvarhelyszék felekezeti megoszlása 1900-ban Készítette: Magyar Milán János, 2015 (forrás: 27.

34 A vizsgált négy időmetszet közül az 1941-es év felekezeti adatai hiányosak. Ennek oka, hogy a II. Bécsi döntés alapján nem csatolódott a teljes történeti Udvarhelyszék területe Magyarországhoz, így a Romániában maradt Székelyderzsről, Székelymuzsnáról, Újszékelyről, Székelyszenterzsébetről, Székelyandrásfalváról, Alsóboldogfalváról és Magyarzsákodról nem állnak rendelkezésünkre felekezeti adatok. Ezen kívül egyéb okból nincs felekezeti adat Magyarandrásfalváról sem. A meglévő adatok alapján azonban elmondható, hogy a geopolitikai és országhatár változások dacára 1900-tól 1941-ig keveset változott Udvarhelyszék felekezeti megoszlása (10. ábra). Megőrizte meghatározó jellegét a szék területén a korábbiakban is legjelentősebb három vallás, a római katolikus, a református és az unitárius. Tovább csökkent az ortodox felekezetűek aránya, leginkább a szék DK-i részében lévő falvakban, ahol tovább erősödtek a reformátusok. A görög katolikus vallás alig jelenik meg az 1941-es felekezeti térképen. Az 1900-ban még jelentős, jól látható arányban görög katolikus lakosságú Homoródalmás és a vele szomszédos falvak szinte teljesen elvesztették görög katolikus lakosságukat. Ugyanez történt Bözödújfalun és Küsmödön is. A legtöbb görög katolikust (170-et) Székelyudvarhelyen írtak össze. 28.

35 10. ábra Udvarhelyszék felekezeti megoszlása 1941-ben Készítette: Magyar Milán János, 2015 (forrás: 29.

36 A 2002-es népszámlálás adatai szerint továbbra sincs jelentős változás a történeti Udvarhelyszék felekezeti szerkezetében. Továbbra is a római katolikus, a református és az unitárius hívek aránya a legnagyobb (11. ábra). Megmaradt a Székelyudvarhelytől É, ÉK, K irányban egészen a Hargita gerincéig húzódó térség erős római katolikus jellege. Ugyanez jellemzi a szék Ny-i csücskének öt faluját. Továbbra is fönnmaradtak a korábbiakban már jellemzett református többségű területek Székelyudvarhelytől D-re, DNy-ra, Ny-ra, valamint Udvarhelyszék É-i, ÉNy-i peremén. Az unitárius felekezet elterjedése esetében is megmaradtak az összefüggően elhelyezkedő, unitárius többségű területek. Az ortodox vallás 2002-re néhány százalékos arányban jelen van a két legnagyobb városban, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. Arányuk azonban Székelyandrásfalván a legnagyobb, ahol a 144 lakóból 139 vallotta magát ortodoxnak. A görög katolikusok szinte teljesen eltűntek, számuk nagyot zuhant 1941 és 2002 között. A kommunista diktatúra által kényszerített hittérítésnek köszönhetően a II. világháború utáni Romániában és ezen belül Székelyföldön a görög katolikusokat ortodox hitre kényszerítették, betiltották a görög katolikus felekezetet. Az 1989 után Romániában is újra törvényesen működő egyház 1950 előtti híveinek csak töredékét tudta visszaszerezni. 30.

37 11. ábra Udvarhelyszék felekezeti megoszlása 2002-ben Készítette: Magyar Milán János, 2015 (forrás: 31.

38 1850-ben a reformátusok voltak relatív többségben a római katolikus és unitárius felekezetűek előtt ra a római katolikusok aránya lett nagyobb, a reformátusok és az unitáriusokhoz viszonyítva ben és 2002-ben ugyanez a szerkezet volt jellemző, a római katolikusok folyamatos aránynövekedése mellett. A II. világháború utáni romániai népszámlálások számon tartják az ateistákat illetve a felekezeten kívülieket. Ezek száma a kommunizmus idején és annak bukása után sem jelentős. Az elvilágiasodás folyamata sokkal kisebb mértékű, mint Magyarországon, vagy más Középés Nyugat-európai országokban, az össznépesség elenyésző része nem nyilatkozik felekezeti hovatartozásáról után több neoprotestáns felekezet és szekta jelent meg Udvarhelyszék t6erületén. A kommunista diktatúra által gyakorolt nemzetiségi és felekezeti elnyomás is hozzájárult az erdélyi magyarok identitástudatának, etnikai és felekezeti kötődésének megerősödéséhez. 32.

39 6.3. A városok etnikai-felekezeti szerkezetének változása 1850-től napjainkig. A mindenkori népesedési folyamatok jelentősebben érintik a városokat, ezért fontosnak tartottam a tanulmányozott terület három városának ezirányú alaposabb tanulmányozását. Az etnikai és felekezeti szerkezet változását 8 időkeresztmetszetben elemeztem Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Szentegyháza viszonylatában Székelyudvarhely Székelyudvarhely a történeti Udvarhelyszék földrajzi középpontjában helyezkedik el, a legfontosabb vízfolyás, a Nagy-Küküllő völgyében. Évszázadok során szék-, majd megyeközpont és egyben a szék területén lévő mindenkori legnagyobb lélekszámú város. Fontos tehát külön is megvizsgálni etnikai, felekezeti összetételének alakulását (12. ábra). 12. ábra Székelyudvarhely etnikai megoszlásának alakulása ( ) Készítette: Magyar Milán János, A fenti 12. ábrán jól látszik, hogy az ábrázolt időmetszetek mindegyikében 94% fölötti volt a magyar nemzetiségű lakosság aránya Székelyudvarhelyen. A magyarság aránya 1850-től 1900-ig folyamatosan nőtt, majd Székelyföld és ezzel együtt Székelyudvarhely Romániához csatolásának évében, 1920-ban visszaesett. A vizsgált időmetszetek közül a magyarság legnagyobb arányban Székelyföld és ezen belül Székelyudvarhely Magyarországhoz történő visszacsatolása után, 1941-ben volt, mikor a település csaknem 98%-a magyar nemzetiségűnek 33.

40 Százalékos megoszlás vallotta magát től 2002-ig enyhe csökkenés a jellemző, 2011-re viszont ismét az aránybeli gyarapodás tapasztalható Székelyudvarhelyen. A románok aránya 1850-től 1900-ig mérsékelt ütemben nőtt, majd 1920 után a betelepedő rendőrségnek, adminisztrációnak, katonaságnak köszönhetően 1930-ra elérte a 931 főt re 50 főre csökkent, majd a II. világháború utáni enyhe növekedés eredményeként 1977-re elérte a 3%-ot. A kommunista diktatúra bukása után 1989 decemberében az Udvarhelyszékre került/helyezett románok túlnyomó része elhagyta e területet. Az 1990-es évek közepére visszaállt a korábbi állapot, majd 2011-ig a románság aránya stagnált Székelyudvarhelyen. A németek aránya 1880-ban tetőzött 3,1%-al, majd 1900-ig stagnált. Ezután a folyamatos csökkenés a jellemző. A II. világháború utáni elvándorlás és a természetes asszimiláció eredményeként 2011-ben 9 németet írtak össze a városban. A cigány kisebbség számáról nincsenek adatok 1880-ból, 1900-ból és 1920-ból. Elmondható azonban, hogy a már 1850-ben is jelenlévő etnikum száma 1941-hez képest (33fő) megsokszorozódott, folyamatos növekedéssel 2011-re elérte az 509 főt. A zsidóság számáról nincs 1880-as, 1900-as és 2011-es években mért adat, számuk 1920-ban még 163 fő volt, re mindössze 5 főre esett vissza. Székelyudvarhely felekezeti megoszlásának alakulása ( % 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Évszám egyéb görög katolikus ortodox unitárius református római katolikus 13. ábra Székelyudvarhely felekezeti megoszlásának alakulása ( ) Készítette: Magyar Milán János, Székelyudvarhely lakossága 1850-től napjainkig római katolikus többségű (13. ábra). E felekezethez tartozók aránya 1850-ben 63,5%, 1880-ra 60% alá csökkent, majd keveset változott 1900-ig ra 51,3%-ra csökkent, majd 1941-re csekély növekedést mutatott. Az 34.

41 ezt követő időszak adatai máig enyhe csökkenést mutatnak, a 2011-es adat alapján a város 49,3%-ban római katolikus felekezetű. Székelyudvarhely esetében a második legmeghatározóbb vallás a református ben 33,2%, 1930-ban 25,9%, 1941-ben 30,9% tartozik e felekezethez. Ezt követően arányuk keveset változott 2011-ig. Az unitárius felekezetűek 1850-es kis aránya 1900-ban 5,4%-ra, 1992-ben már 14,6%-ra növekedett. A jelentős növekedés a város vonzáskörzetében levő falvak unitárius fiatalságának nagyarányú beköltözésével magyarázható. A legfrissebb, 2011-es adat alapján a város 14,1%-a unitárius. A túlnyomó részt románok által követett ortodox felekezet legnagyobb arányban a település két világháború közötti Romániához tartozásakor jelenik meg (7,8%) re a város újbóli Magyarországhoz tartozása a románság és ezzel együtt az ortodox vallást követők számának hirtelen csökkenésével járt, 0,4%-ra mérséklődött. A II. világháborút követően enyhén növekszik lélekszámuk, 2011-ben Székelyudvarhely 2,3%-a ortodox hitvallású. A görög katolikus felekezet szintén egy már 1850-től jelen lévő vallás a városban. Az ezt a felekezetet követők aránya leginkább a két világháború között erősödött meg, 1930-ra elérte a 3,3%-ot től viszont csökkent, majd a II. világháború utáni betiltástól teljesen fölszámolódik, híveik az ortodox hitre kellett áttérjenek ben, az akkor fős megyei jogú városban mindössze 38 lakos vallotta magát görög katolikusnak. 35.

42 Százalékos megoszlás Székelykeresztúr 100% Székelykeresztúr etnikai megoszlásának alakulása ( ) 98% 96% 94% 92% 90% zsidó, egyéb cigány román német magyar 88% Évszám 14. ábra Székelykeresztúr etnikai megoszlásának alakulása ( ) Készítette: Magyar Milán János, Székelykeresztúr etnikai összetételének alakulása sokban hasonlít Székelyudvarhelyéhez, ezt igazolja a fenti, 14. ábra is. Itt is a magyar lakosság a domináns, melynek százalékos aránya 1850-ben a legmagasabb, több mint 98%, de a vizsgált időmetszetekben végig 92% fölött marad ig stagnál, majd minimumát 1920-ban éri el, ami után 1941-re hirtelen megugrik a magyarság aránya, a korábban már Székelyudvarhelynél is kifejtett országhatár változások miatt re több mint egy százalékot visszaesik, majd 2002-ig nem változik számottevően, 2002-ben 96,7%, 2011-ben 95,2% Székelykeresztúr magyar lakossága. A románok százalékos aránya 1850-ben közel 1. Ezt követően 1% fölé először 1920-ban emelkedik, majd 1941-re eléri a legalacsonyabb részarányt ben 2,8%- on tetőzik, 2002-ig nem változik számottevően, majd 2011-re kis mértékben csökken. A német lakosság aránya 1% 1850-ben, 2% 1900-ban tól (Székelyudvarhelyhez hasonlóan) a lakosság egyre kisebb része német, mára szinte teljesen eltűnt ez a nemzetiség a városból. A településen élő zsidóság aránya 1920-ban tetőzik 150 fővel, majd 1941-re 39 főre apad, később pedig eltűnik a város etnikai szerkezetéből. A cigányság száma 1941-től fogva enyhén nő, mára a 3%-hoz közelít. 36.

43 Százalékos megoszlás Székelykeresztúr felekezeti megoszlásának alakulása ( % 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Évszám egyéb görög katolikus ortodox unitárius református római katolikus 15. ábra Székelykeresztúr felekezeti megoszlásának alakulása ( ) Készítette: Magyar Milán János, A 15. ábra azt bizonyítja, hogy Székelykeresztúr lakossága megőrizte református többségét 1850 és 2011 között. A református felekezetűek 1850-ben 66,3%-os aránya azonban 1930-ra jelentősen, több mint 20%-al csökkent, ami párhuzamosan zajlott az ortodox vallás megerősödésével. Ez a Székelyudvarhelynél is megemlített két világháború közötti helyzettel magyarázható re 48,6%-ra erősödött a református felekezet, majd 2011-ig enyhe csökkenést mutat, de megmaradt relatív többsége (2011-ben 46,2%). Székelykeresztúron a második legmeghatározóbb az unitárius felekezet ben 20,1%, az 1941-től elkezdődött enyhe növekedés napjainkig tart ben a város 1/3 az unitárius hitet vallotta. A harmadik, még jelentősnek mondható, a diagram alapján végig 10% fölött maradó vallás, a római katolikus. Másfél évszázad alatt keveset változott az arányuk, 1941-ben 18,1%-on tetőzött, majd 2011-ig 13%-ra csökkent. A görög katolikusok arányának alakulása Székelykeresztúron hasonló, mint Székelyudvarhelyen ra jelent meg ez a felekezet, majd a II. világháború után betiltották és 1990 után sem tudott újjáéledni ben a város 9650 lakosából 7 fő vallotta magát görög katolikusnak. 37.

44 Százalékos megoszlás Szentegyháza 100% Szentegyháza etnikai megoszlásának alakulása ( ) 99% 98% 97% 96% 95% 94% 93% zsidó,egyéb cigány román német magyar 92% 91% Évszám 16. ábra Szentegyháza etnikai megoszlásának alakulása ( ) Készítette: Magyar Milán János, A három vizsgált város közül Szentegyháza diagramja jelentősebben eltér a másik két városétól (16. ábra). A magyarság aránya itt is túlsúlyban van, 1850-ben 94% fölötti, 1900-ig csaknem 100%-ra gyarapszik re több mint 3%-ot esik a magyar nemzetiségűek aránya a városban, 1977-re tovább enyhén csökken, viszont még így is csaknem 97%-os magyar lakosságról beszélhetünk től nől a település magyar lakosságának aránya, ami a 2011-es adat szerint 99,1%-os. Az 1850-ben 3%-os román lakosság aránya 1880-ra lecsökken, és ig elenyésző marad re 1,8%-ra nő, majd 2011-ig enyhe csökkenést mutat. A német lakosság aránya egyik vizsgált évben sem jelentős Szentegyházán. Az 1941-es 9 fő folyamatosan csökken, majd fölszámolódik. A cigányság aránya 1850-ben 2%-os, majd ben tetőzik 3%-al. Ezt követően csökkenésnek indul, mára elenyésző arányban van jelen. Zsidó lakos egyáltalán nem jelenik meg a városban a vizsgált időmetszetekben. 38.

45 Százalékos arány Szentegyháza felekezeti megoszlásának alakulása ( ) 100% 90% 80% 70% egyéb 60% görög katolikus 50% ortodox 40% unitárius 30% református 20% római katolikus 10% 0% Évszám 17. ábra Szentegyháza felekezeti megoszlásának alakulása ( ) Készítette: Magyar Milán János, A 17. ábra alapján elmondható, hogy a vizsgált három városi rangú település közül Szentegyháza a leghomogénebb felekezeti összetételét tekintve. A római katolikus felekezet a legjelentősebb. Aránya 1941-ig 95% fölött maradt, majd 1992-re 87%-ra csökkent, a református, unitárius és ortodox felekezetek megerősödésével párhuzamosan. Ezt követően 2011-ig nagyobb mértékű változást nem mutatott a felekezeti összetétel, egyedül az unitáriusok arányának gyenge visszaesése tapasztalható a 2011-es adat alapján Udvarhelyszéki etnikai-felekezeti folyamatok Hargita megyei és romániai összehasonlításban 1990 után hozzáférhetővé váltak a kutatók számára is a romániai statisztikai adatok. Ezt követően számos, a Kárpát-medencei magyarság, Románia népesedési, etnikai-felekezeti szerkezetének változásait tanulmányozó kutatásra került sor, kapcsolódó tanulmányok jelenhettek meg (Kocsis K. Bottlik Zs. Tátrai P. 2006; Kocsis K. Tátrai P. 2012; Csata Zs. Kiss T. 2004). Ezen kutatások eredményeinek függvényében jellemzem a föntiekben bemutatott udvarhelyszéki folyamatokat. 39.

46 Demográfiai vonatkozások Romániai viszonylatban A II. világháború utáni évtizedekben a születések száma messze meghaladta az elhalálozásokét, jelentős népességgyarapodás volt jellemző Romániában: 1948-ban 15,8 millió, 1990-ben 23,2 millió lakost tartottak nyilván (Varga E. Á. 1998, Transindex 2014). Ebben az időszakban az államilag szabályozott vándorlás mértéke elenyésző volt, a nagyarányú népességnövekedést a magas természetes szaporulat biztosította után hatályon kívül helyezték a korábbi születésszabályozást biztosító törvényeket, megszűnt a vándorlás állami szabályozása. Az 1992 után elkezdődött népességfogyás okai a természetes fogyás és a es évek elejére fölerősödött nagyméretű kivándorlás. A 2011-es népszámlálás 19 millió főt írt össze, az 1 évnél rövidebb ideje külföldön tartózkodókkal együtt 20,1millióban állapította meg Románia lakosságát. A születésszám csökkenése jelentős az össznépesség viszonylatában, és ennél erőteljesebb a romániai magyarság viszonylatában. A nemzetközi migrációba túlnyomórészt a fiatalok kapcsolódnak be, így arányuk az össznépességen belül jelentősen csökkent az utóbbi 2 évtizedben. Az elvándorlás az etnikai kisebbségekre (németek, magyarok) volt jellemzőbb az 1990-es évek első felében, viszont a 2000-es évek eleji adatok alapján az országos kivándorlási potenciál csupán pár százalékkal alacsonyabb, mint a romániai magyarok kivándorlási potenciálja. Ezek alapján általánosan elmondható, hogy az elvándorlás nem korlátozódik etnikumokra, hanem általánosan érvényes Romániára, ezzel együtt a magyarlakta területekre is (Csata Zs. - Kiss T. 2004). A korösszetétel fennebb fölvázolt sajátosságait tükrözi a romániai magyarok korfája is (18. ábra) 40.

47 18. ábra A romániai magyarok korfája 2002-ben Veres V. adatai alapján szerkesztette Magyar Milán János,