KIADJA: AZ ALAPÍTÁSÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLŐ NYÍREQYHÁZI KOSSUTH LAJOS QIMNAZIUM

Átírás

1 KIADJA: AZ ALAPÍTÁSÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLŐ NYÍREQYHÁZI KOSSUTH LAJOS QIMNAZIUM

2 EMLEKKONYV KIADJA: AZ ALAPÍTÁSÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLŐ NYIREQYHÁZI KOSSUTH LAJOS QIMNÁZIUM / SZERKESZTIK : HORVÁTH SÁNDOR IQAZQATÓ, MARQÓCSY TANÁR, JÓZSEF A JUBILEUMI ELŐKÉSZÍTŐ BÍZOTTSÁQ TITKÁRAI

3 I m r' CfZV ^FvmK^ ÁlSemáiiysiienőrizve 1978 ÁHexsi«^ «n^awrizte 11 7 Állomány ellenőrizi Felel* kiadó; HoZTLZ ALAT NYIREGYHAZA

4 I cl 150 éútt JCo-witk : e afös tyinmázlcuíiat A nyíregyházi Kossuth Lajos gimnázium ma ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. Erre az alkalomra szerte az országból ide sereglettek az iskola volt diákjai*. Öregek és fiatalok^ őszhajú emberek és szőke-, barna-, feketefürtű ifjak találkozója. Egy családhoz tartoznak, egy iskola nevelte őket. Az Alma Mater hívó szavára megmozdultak a Kossuth diákok, s akik nem tudtak eljönni, meleghangú leveleket küldtek. Hálás.szívvel köszönöm meghívástokat... gondolatban ott vagyok Veletek" hangzanak a sorok. Minden levél a tisztelet, a megbecsülés, a szeretet és hála érzését árasztja. Egy szent, nagyszerű, magasztos érzés fűti és fűzi itt össze az emberi "sziveket. Emlékeznek a régi időkre, szólnak a jelenről, beszélnek a jövőről s az öreg iskola fiatalos külsővel, szép új köntösben magához öleli diákjait. Számolgatja őket. Ki hiányzik, ki van jelen. Sokan már meghaltak és sokan élnek. Az öreg iskolával együtt mi is meghajtjuk a kegyelet zászlaját az iskola volt tanárai és diákjai előtt. Forró szeretettel köszöntjük a ma is élő öreg tanárokat, a gimnázium jelenlegi tanári karát, minden örgpésftótáj Kossuth diákot. Köszöntjük az iskolát azok nevében is, akik ezután lesznek a gimnázium tanulói. Ezen leendő új diákok száma sok-sok ezer és tízezer. Városunk dolgozóival együtt büszkék vagyunk a Kossuth Lajos gimnáziumra. Ez a büszkeség és szeretet.nem megalapozatlan. Az iskola múltjában, oktató-nevelő munkájában sok-sok olyan haladó gondolatot, pedagógiai eljárást találunk, amelyeknek alkotó módon való felhasználása feltétlenül kívájiatos. Ez az iskola, mint ahogy az öreg diákok leveleiből és szavaiból is kicsendül, mindenkor becsületes, hazaszerető, a tudományokban jártas ifjakat igyekezett nevelni. A gimnázium jelenlegi tanárai és tanulói nagy megbecsüléssel és szeretettel ápolják intézetük haladó hagyományait, és komoly, áldozatos munkájukkal igyekeznek megvalósítani a szocialista nevelés célkitűzéseit. Érzik és tudják, hogy a Kossuth gimnázium szerepe, jelentősége megyénk történetének utóbbi 10 esztendejében megnőtt, és azt várják tőle a dolgozók, hogy egyre több és több olyan tanulót neveljen, akik képesek népünk megkezdett nagyszerű munkáját tovább folytatni, s akiknek szivében olthatatlanul ég a haza iránti szeretet, a dolgozó nép iránti hűség, a más népek iránt érzett tisztelet és megbecsülés. Váltsák valóra pártunk ama útmutatását is, hogy a gimnáziumi tanulók sokoldalúan képzettek legyenek, szeressék a munkát, mint boldogulásunk, előrehaladásunk biztos _ 3

5 zálogát. Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy a Kossuth gimnázium a többi iskolával együtt jól képzett, nagyszerű fiatalokkal erősíti munkásosztá-yunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk sorait. Köszönetet mondunk a gimnázium tanárainak és tanulóinak azért, hogy hónapok fáradhatatlan, áldozatos munkájával készültek a mai nagy jubileumi napra, és nem tévesztették szem elől azt, hogy az ünnepi külső mögött mélyebb tartalom, magasabb tudás legyen. Örömmel tapasztaltuk, hogy az előkészítő munkák során a tanárok vezetésével egyre szilárdabb közösségé kovácsolódott össze a gimnázium tanulóifjúsága. Legyen a jubileum a Kossuth gimnázium életében újabb erőforrás. Dolgozzanak úgy, hogy a késői utókor büszkén emlékezzen rájuk és követendő példaképnek tekintse őket. OROSZ FERENC, a megyei tanács vb. oktatási osztályának vezetője* * Megjelent a Szabolc -Szatmári Néplap május 27-i számában.

6 (íinnepliink. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Amikor a jelenlegi tanári kar felkért, hogy vállaljam el a jubileumi ünnepség rendező bizottságának elnöki tisztét, azt hittem, hogy ezt nagy elfoglaltságom miatt nem vállalhatom: rövid időn belül mégis úgy döntöttem, hogy ezt a nagyon megtisztelő kérést el nem háríthatom, vállalnom kell legelső sorban azért, mert nyolc éven át jártam ebbe az intézetbe, és végre alkalmam nyílik arra, hegy ősz fejjel elmondhassak egyetmást az iskoláról, és leróhassam hálámat az alma materral szemben. Ötvenhat évvel ezelőtt írattak be engem ebbe a gimnáziumba és 1908 között voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy ebbe a kitűnő iskolába járhattam. Az igazgatóim: Martinyi József és Leffler Sámuel voltak. Mindkettőjüket nemcsak a tanulók és tanártársaik szerették, hanem szerette és becsülte őket az egész megye, mert művélt, korrekt, kötelességtudó emberek voltak. És milyen kiváló igazgatói gárda jött utánuk az én iskoláztatásom Befejezése után: Vietórisz, Moravszky, Teltsch, Zsolnai, Schárbert, Tóth! A megye.határán túl is tisztelték, becsülték nevüket. Boldog vagyok, hogy mindegyiküket vagy mint jó ismerőst, vagy mint barátot tisztelhettem és tisztelhetem. A közvetlen, gyakori, bensőséges kapcsolat persze a tanár és tanuló között fejlődik ki inkább: az igazgató vezeti az egész intézetet, a tanár neveli a tanulót. Az iskola épülete lehet megfelelő és kényelmes, de a lényeg, a lélek benne a tanári kar. Megkísérlem röviden felújítani, hogy kik tanítottak bennünket között, hogy lássa és hallhassa a mai fiatalság az iskola nagy múltját. Zimmermann Rezső, a német nevű, de izig-vérig lelkes magyar történész, a Kossuth-pályázatok bíráló bizottságának állandó tagja. Prőhle Vilmos dr., a nagy nyelvész, a keleti nyelvek nagy tudósa, akit az Akadémia több munkával megbízott és aki egyetemi tanár is lett. Mészáros Ferenc számtantanár, a szerények szerénye, aki az ifjúság szakmai kiképzését élete egyetlen céljának tekintette. Még ma is cseng fülünkbe kedvenc mondása, melyből pedagógia kiválóságára is lehet következtetni: a jónak legnagyobb ellensége a jobb!" Popini Albert dr., a nagyműveltségű irodalomtanár, aki tanári működése mellett szakított magának időt arra, hogy olyan zenei életet teremtsen városunkban, mely az egész országban ritkította párját. Előrelátását, és tetteit igazolta a későbbi múlt, és a jelen, hiszen zenekultúránk, különösen vidéken, még ma sem áll azon a fokon, amin lennie kellene, pedig a felszabadulás óta sok történt ezen a téren. A Bessenyei Kör megalapítása

7 körűi hervadhatatlan érdemeket szerzett, s az ő személyes közreműködésével megvásárolt Blüthner hangverseny-zongora még ma is féltett kincse a József Attila Kultúrotthonnak. Porubszky Pál, a nemzeti közművelődésért dolgozó lelkes magyar. Évtizedeken át tanította a fiatalságot az előadás művészetére az Önképzőkörben. A színdarabok egyes felvonásainak bemutatása, melyeknek előadására a fiatalságot betanította felejthetetlen kedves estéket jelentett Szabolcs megye közönségének. Nagy műveltségét nemcsak a katedrán élvezhette a diákság, hanem, az ilyen kulturális esték rendezésénél is. Vietórisz József dr^, osztályfőnökünk volt hét éven keresztül. Nem akarok sokáig beszélni a kiváló férfiúról, mert csak ismétlésekbe bocsátkozhatnék. A gimnázium értesítőiből^ az ezekben leírt érettségi találkozókból, az 1936-ban kiadott Nyíregyházi Öregdiákok Emlékkönyvéből annyi szeretet, tisztelet, hála sugárzik Vietórisz József felé, hogy mellőzhetek sok mindent működésének leírásából. Mint költőt a Kisfaludy Társaság és az Akadémia méltatta, előbbi tagjává választotta, utóbbi pedig a Nadasdy díjjal tüntette ki. Ö azonban megmaradt szerény tanárnak. Családjának és tanítványainak élt, és állandóan lépést tartott a modern irodalom és tudományos pedagógia fejlődésével. Tanítványai rajongtak érte: a nehéz latin óra előtt nem drukkolt a fiatalság, mert Vietórisz, az ifjúság atyja és barátja fog belépni a tanterembe. Neve fogalom volt a megyében és megyén kívül is, a tanárok mintaképének tartotta mindenki. Sajnálatos körülmény, hogy bár nagy kort ért el, amelyet az utolsó óráig a legteljesebb szellemi frisseségben ért meg, hiszen akkor is egy műfordításon dolgozott, nemrég ragadta el közülünk a halál, s így nem érhette meg ezt a jubileumi ünnepséget, amelyről gyakran tett említést, és amelynek ünnepségein maga is részt akart venni. Csak azokról beszéltem eddig, akik tanítottak bennünket. Nem beszélhetek a nagy tisztelettel körülvett tudósról, a latin és görög nyelv nagy mesteréről: Moravszky Ferencről, mert az idő határt szab; Kozák Istvánról a művész rajztanárról és a többiekről, akik valamennyien méltó helyet foglaltak el az intézet tanári karában. Volt tanáraink Kossuth szellemét ültették az ifjúság lelkébe: izigvérig magyarság, szabadelvűség, demokrácia ezek a vezérlő elvek. Március Idusa a legnagyobb ünnep az iskola történetében, ekkor jutalmazzák a Kossuth Lajos emlékalapítvány díjnyertes diákjait, ekkor szavalják el mindig a Talpra Magyart. Luteránus gimnáziumba járunk, minden volt tanárunk luteránus, és ezt mi, más felekezetűek, nem vesszük észre, mert a tanári kar szelleme nem ismeri a felekezeti különbséget. Mindnyájunkat egyformán tanítottak a magyar anyahyelv szépségeire és megbecsülésére. Mindnyájunkat hazafiságra nevelnek, mely alatt, az értendő, hogy a hazáért tanulni, dolgozni és ha szükséges, áldozatokat kell hozni. A történelem tanításával az önzetlen termelő munkára serkentenek bennünket Az erkölcsről, tisztességről sok szó esik, az anyagi javak halmozásáról nincsen szó soha, hiszen ezt tanáraink nem is ismerik. A tornatanítás már ekkor nagy fokot ér el, aminek helyes voltát a jelen nagyon is igazolja. Ilyen körülmények között nem csoda, ha az érettségi letétele után az örömhöz üröm keveredik. A leérettségizett gyermek szomorú, hogy ott kell hagynia a gimnáziumot, sajnálja az iskolát, még jobban sajnálja a tanárait, '

8 mert érzi, hogy a tanárok nemcsak tanították, hanem gondozták, nevelték és védelmezték is őt. Érzi az érettségizett diák, hogy vége a boldog gyermekkornak, jon az élet nehezebb része. így nevelt a Kossuth gimnázium művelt, értékes férfiakat százszámra a hazának. A mai ünnepségeket egy jubiláris előadássorozat előzte meg, mely az év elején kezdődött, s ezen a volt diákok, tanárok tartottak előadásokat. A tudomány különböző ágazataiból hallottunk értékes és tartalmas előadásokat. Ez a néhány értékes előadás is bizonyítja, hogy mennyi kiváló szakember került ki ebből az iskolából. Boldog vagyok, hogy egyszer alkalom adatott arra, hogy elmondhassam a nyilvánosság előtt: mennyi jót, nemeset, szépet kaptunk mi iskolánk bölcs, áldott emlékű tanáraitól, milyen gondos erkölcsi és szellemi nevelésben részesültünk. A szó, a kifejezés nem elég tökéletes arra, hogy hálámat és hálánkat hűségesen tolmácsolni tudjam. Ezért csak egyszerű szavakkal mondom: hála a gimnázium alapítóinak és fenntartójának, hála, szeretet és tisztelet volt tanáraink emlékének. A mi volt gimnáziumunk ügye nem volt később sem közömbös számunkra. Örömmel láttuk, hogy a mi mestereinket kitűnő professzorok követik: Szalay, Leffler Béla, a későbbi egyetemi tanár, Sziklay kandidátus, Schárbert, Zsolnai kiváló pedagógusok, hogy csak egynéhányat említsek a sok jó közül. Az a lelkesedés és szorgalom pedig, amellyel a mostani tanári kar ezt az ünnepélyt megrendezte és megvalósította, biztosíték arra, hogy a jelenlegi tanári kar tudja: a nagy múlt kötelez, a nagy múlt tanulságait nem lehet elhanyagolni. Biztosíték arra, hogy a fiatalság lelke és tehetsége ma is mesteri nevelőkre bízatott. Biztosíték arra, hogy a megyének ez a legrégibb középiskolája virágzik és betölti hivatását. Tisztelt Ünneplő Közönség! Szerény megnyitóm végéhez értem, ezt egy gondolattal, egy felhívással akarom befejezni, melyet volt diáktársaimhoz és a mostani fiatalsághoz intézek. Azt írja Kossuth Lajos 1843-ban:, ; nagy szerencsétlenségnek tartjuk,... hogy a nép egyes tagjai... mihelyt annyira művelték magokat, miszerint némi tudománnyal dicsekedhessenek,... a néptől elszakadjanak, s annak érdekétől mindazon nyomatékot elvonják, melyet az értelmiség tulajdoníthat, az elszakadásnak... ezen irányát... boldogtalan iránynak tartjuk." A mi volt tanáraink ugyanezt vallották, ugyanerre tanítottak, mert ez a gondolat röviden azt jelenti, hogy Te, Művelt Ember, különösen szeresd a hazát és ne szakadj el a néptől! A díszünnepélyt ezennel megnyitom. v DR. SARVAY TIVADAR, a Jubileumi Előkészítő Bizottság elnöke* * Elhangzott a május 27-i díszünnepély megnyitójaként.

9 cá miheqiiltázi JCaiiutk Jía &s" \ y i m n á z l u m története ( ) Tovatűnt százötven év. Emlékezünk. S emlékezve azokra gondolunk, akik Nyíregyházán a tudománynak otthont teremtettek, akik a tudományos gondolat hordozói voltak. Emlékezünk Nyíregyháza dolgozó népére, iskolánk professzoraira, tanáraira, nevelőire, emlékezünk az örökké viruló ifjúságra. Emlékezünk, hogy a múlt példáján tanulva, népünk vágyait megértve, induljunk harcba hazánkért, népünkért, szebb, boldogabb jövőnkért. Oskolai intézeteink jelen állapot ját feljebb emeljük..." ( ) 1753-ban jelentek meg a nyíregyházi földeken városunk új megalapítói, a Békés megyei szlovák telepesek. Pusztulás, elvadult vidék fogadta őket. A régi nyíregyházi jobbágy viskók egy részét belepte a bozót. A hajdani századok virágzó életét, gazdaságát megsemmisítette a török, elpusztította a Habsburg gyarmatosítás. Ámde alig telt el fél évszázad, az új lakosok vérrel és verítékkel, a természettel és a feudális földesurakkal folytatott harcban meghódították a szabolcsi földet. Nyíregyháza virágzásnak indult. Különösen a napóleoni háborúk gazdasági konjuktúrájában fejlődött a város. Polgárai a föld termővé tétele után harcba indultak a földesúri terhek megszüntetéséért, földjeik tulajdonjogáért, megváltásáért is. A gazdasági síkon elért eredmények, az ipar és kereskedelem lassú kibontakozása, a földért és városi önkormányzatért folyó harc szükségessé tette, hogy az új hazát teremtett telepesek a csíráiból kibontakozó polgári lét biztosítása és továbbfejlesztése érdekében gyermekeiket a tudományok fegyverével is felruházzák, hogy így a város leendő polgárai könnyebben küzdjenek meg a zabolátlan természettel s a nem kevésbé kegyetlen társadalom erőivel, a feudális földesúri furfanggal. Ebben az időben a nyíregyházi polgárok harcainak szellemi vezetői evangélikus egyházuk lelkészeiből kerültek ki, akik híveikkel együtt vallásuk szabad gyakorlásáért küzdve szükségszerűen szembe fordultak nemcsak a mindenkori egri érsekkel, hanem minden világi, földesúri hatalom-

10 mai is. Nyíregyháza város tanácsa és az evangélikus egyház a 19. század fordulóján egyet jelentett. A polgárok hitükért harcolva szabad életükért, függetlenségükért is harcoltak. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy a szlovák telepesek utódai egyházuk tanácsülésén mondották ki 1806 augusztus 20-án: Az most a mi szándékunk, hogy oskolai intézeteink jelen állapotját feljebb emeljük, s ezáltal szeretett gyermekeinknek utat nyissunk nagyobb tökéletesedésre." Elhatározásuk komolyságát bizonyította az a körülmény, hogy ugyanekkor 3500 forintot adtak össze egy főbb iskola" felállítására. És 1806 szeptemberében, Karlovszky József meghívott eperjesi professzor vezetésével megkezdődött a felsőbb oktatás a nyíregyházi professori iskolá"-ban. Az augusztusi gyűlés szabályozta a meghívandó professzor javadalmait és kötelességeit is, áriáikor kimondotta, hogy a professzor fizetése Ieend 350 Ft, a helybeli mint a vidéki tanulóktól didactrum fejében 1 frt negyedévenkint, a szegényektől 10 garas, kényelmes lak, tűzifára 50 frt. kenyérre 6 köböl gabona és 2 köböl búza." A professzori meghívólevél szerint mindenek előtt Tiszteletes Tudós Űr tisztében fog állni ezen oskolát az Ekklesia Felügyelőségével s Lelkészével együtt úgy megalapítani, hogy ne csak fennálljon, de gyarapodjék s virágozhasson is. minél fogva reményijük, hogy valami csak annak javára czélzand, akar üdvös törvények, akar hasznos rend, mindazt T. Űr bizonyosan valósitandja. így rendeztetvén el az oskola... Főleg azt óhajtjuk, hogy oskolai ifjúságunk igaz keresztyén erkölcsre mind parancsolatok, mind szép példaadás által úgy vezettessék, hogy igaz vallás ismerete és erkölcsi szép szerénysége mindenekben kitűnjék. A többi tanulmányokra pedig aként fordíttassék gond, amint azt az i d ő s z e 11 e m e és a 'T. Űr bölts belátása fogja javallani, de ahoni nyelv gyakorlását és tanítását mindenek felett kívánjuk.'' A professzori iskola megindulásával egy időben megkezdődött az új iskola otthonának elkészítése is. A polgárok által felajánlott összegből Sexty András mérnök tervei alapján 1807 február 13-án letették az' iskola alapkövét. Míg az új épület el nem készült, Karlovszky professzor a mai Vöröshadsereg útján bérelt házban tanított. Megfelelő tanterem és felszerelés nélkül a professzornak négy évfolyamot kellett tanítani: a gramma- tistakiit, donatistákat, sintaxistákat és rhetorokat. A professzor nehézségeit mutatja, hogy 1808-ban kéri az egyházat, hogy mentsék tel a rhetori osztály vezetese alól, fizetését pedig javítsák meg, mivel, eddigi munkája során azt tapasztalta, hogy terhes munkát végez a nélkül, hogy a tanítási módjából" a tanulókra haszon háramlanék. és..hogy képes lenne javadalmaiból megélni''. Ezután valóban meg is szűnt a rhetorika tanítása az iskolában, az első professzor anyagi nehézségei azonban továbbra is megmaradtak. Erre utal az a körülmény, hogy Karlovszky 1812 júliusában állásáról lemondott, bár hivatalát tovább is betöltötte 1815 február 15-ig megváltozván a körülmények és az iránta volt indulatok", amikor Rozsnyóra ment professzornak. A fiatal iskola vezető nélkül maradt. Karlovszky helyét ideiglenesen Király János tanító foglalta el, míg az új meghívott professzor, a nyíregyházi születésű Greguss Tamás 1815 május 8-án el nem foglalta hivatalát. Az eredményes nevelőmunka végzésében az új professzornak is megvoltak a nehézségei, mivel a négy évfolyam oktatása mellett még az egyház segéd-

11 lelkészi teendőit is él kellett látnia. Ilyen körülmények között Greguss..nagy erőltetéssel" is csak 1823-ig tudta a kettős megbízatást ellátni. Az iskola ismét vezető nélkül maradt. Több küldöttség indult a városból idegenbe, hogy új professzort szerződtessen, eredménytelenül. Végül a megürült,,latin iskolai" tanítói széket Jurányi Sámuel nyíregyházi születésű hittudományi jelölt foglalta el azon feltétellel, ha a,,nemes ecclesia neki a magyar nyelvnek tökéletesebb betanulására egy esztendőt Debreczenben tölteni engedne". Az egyház nemcsak ebbe egyezett bele, hanem a következő évben Jurányi bécsi theologián való tanulásának költségeit is fedezte. Jurányi távollétében 1823 októberétől Krmeszky György eperjesi candidatus látta el helyettes tanítóként az iskola vezetését, míg végre, 1825 októberében Jurányi Sámuel megkezdte a tanítást. Az új professzorral megszűnt a professzorok vándorlása, Jurányi a professzori iskola megszűnéséig, csaknem három évtizeden keresztül oktatta a nyíregyházi, szabolcsi fiatalokat "kora tudományára. Fizetése volt: 300 frt pengő pénzben, alkalmatos lak, 4 köböl búza, 10 köböl gabona, 4 öl tűzifa, 4 szekér fűtő, azonfelül a tanítványoktól fizetendő tandíj: helybeliektől 30 pengő krajczár, a vidékiektől 1 pengő frt; névnapi ajándék; beíratási és bizonyítvány kiadási díj. Jurányi fizetését 1835-ben 40 pengő forinttal javították meg. A professzori iskola tanterve Karlovszky József professzorsága alatt csak annyiban volt megkötve, hogy a valláshoz való hűséget, jó erkölcsöt és a nemzeti nyelvhez való ragaszkodást írta elő a professzori meghívólevél, egyebekben a tananyagbeosztás a professzorra volt bízva ben azonban már található részletes tanterv is. E szerint a latin osztály tantárgyai: Grammatika vallás tudomány bibliai história egyetemes história földleírás magyar királyok históriája természet históriája számvetés olvasás és írás. A donatisták osztálya tantárgyai: Donatus kis és nagy káté egészség káté földleirat egészség história r egyetemes história imádságok, énekek olvasás és írás számvetés ban a tanterv a következőkben változott meg: I. Szókötési és nyelvtani osztály (2 év): 1. Szókötési osztály: Szókötés resolutio syntaxica syntaxis ornata periodologia proscdia Cornelius és Ovidius stylus kötött és folyó beszédben számvetés a földmérés elemei. Ezeket a tantárgyakat a professzor latin nyelven adta elő. 2. Nyelvtani osztály: Nyelvészeti resolutio grammatica magyar olvasókönyv latinra fordítása. Mindkét osztályban közös tantárgy volt: Hittudomány erkölcstan reformáció története Magyarország története magyar polgári katekizmus természettudománytan természetrajz földleírás magyar nyelvtan helyesírás szavalás szépírás. II. Donatisták osztálya (2 év): Donatus katekizmus erkölcstan Hübner történetei reformatio története ének, imádságok polgári katekizmus egészséget 10

12 tárgyazó katekizmus természettudomány Magyarország földleírása magyar nyelvtan számvetés szépírás szavalás olvasás. A tantervi anyag a mai szemmel nézve bizony kezdetleges, túlteng benne a vallásos ismeretanyag, de ugyanakkor jelentős szerepet kapnak a természettudományok is. Nem lehet véletlen jelenségnek tekinteni, hogy ép ebből a szerény keretek között működő iskolából, az itt szerzett alapismerettel indulhatott el a világhír felé Korányi Frigyes orvosprofesszor és Jurányi Lajos (Jurányi Sámuel professzor fia) természetrajz-tudós egyetemi tanár. A professzori iskola munkájának eredményességét mutatja az a körülmény is, hogy végzett tanítványai a felvidéki középiskolák felsőbb osztályaiban is sikerrel tudták folytatni "tanulmányaikat. A reformkor mozgalmai, az ébredő nacionalizmus eszméi sem suhantak el nyomtalanul a professzori iskola felett ban vád éri az iskolát a megye részéről, ho^y a magyar nyelv tanítását elhanyagolja. A megyei vizsgálat azonban ennek az ellenkezőjét állapítja meg. Azt azonban, hogy a pánszláv eszmék Nyíregyházára is beszivárogjanak elsősorban a felvidékről jött lelkészek közvetítésével, a megyei ellenőrzés sem tudta megakadályozni. A nacionalizmus, nemzetiségi izgatás egyelőre sem az iskola életében nem okozott zavarokat, sem a város és környékén nem fordította egymással szembe a magyar és szlovák dolgozókat eseményei ép azt mutatják, hogy a várós polgárai nemzeti különbség nélkül, szívvel-lélekkel és igen nagy számban álltak a szabadságharc zászlaja alá. A szabadságharc egyik legdicsőbb zászlóalja a nyíregyházi honvédeket is magába foglaló 48. zászlóalj volt. A reformkorban született meg tudományos jelenlegi tanári könyvtárunk ban társadalmi rtiozgalcm indult meg intézeti könyvtár megteremtése érdekében. A könyvtár állománya 1852-ben adományokból 500 kötetre nő. Könyvtárunk jelenlegi állománya a két világháború pusztításai ellenére mintegy kötet, számításon kívül hagyva a könyvtár állományába tartozó régebbi újságok és folyóiratok több száz összekötött évfolyamát a polgári fejlődés legfőbb akadályait összetörte. A szabadságharc bukása után azonban továbbra is félgyarmati viszonyba került Magyarország. A Bach-korszak abszolutizmusa bilincset vert a magyar kulturális fejlődésre is. Az 1851-ben bevezetett kötelező gimnáziumi tanterv, az Obligatív Gimnasial-Schulplan, mind az oktatókat, mind a tanítványokat nagyon terheli; továbbá igen költséges és olyan, mely által a tanulás és iskoláztatás gátlása egyenesen céloztatok" írja az egyháztanács jegyzőkönyve. így a professzori iskola sorvadásnak indult és beolvadt professzorával együtt az elemi iskolába. Az utolsó professzor, Jurányi Sámuel, 1854-ig az elemi iskola keretein belül folytatta tovább munkáját, az elemi iskola osztályai fölé épült Nyelvészeti-Tudományos Osztályban. Ez az osztály az elemi iskolában ig állott fenn, amikor a professzori iskola,-mint algimnázium újra megkezdte működését.

13 Hivatásának méltóan megfelelő, ipartudományokra is figyelemmel leendő algimnázium." ( ) Az elemi iskola keretei között működő professzori iskola maradványa nem tudta kielégíteni Nyíregyháza város polgárait. A polgárosodás útjára lépett Magyarországon a nyíregyháziak sem nélkülözhették a korszerű tudományos ismereteket. Már 1855-ben megindult a mozgalom egy nyíregyházi középfokú oktatási intézmény reáliskola megteremtésére. A mozgalom egyelőre nem érte el célját, mivel sem az önkényuralom érdekeinek nem felelt meg, sem a városban kiélesedő nemzetiségi és vallási ellentétek nem tették lehetővé a város lakóinak egységes fellépését ban azonban befutott Nyíregyházára az első vonat, kezdtek kiépülni az ipari üzemek, megjelentek a bankok, fellendült a kereskedelem. A gazdasági élet fejlődése nyomán a középiskola megszületése sem várhatott sokáig ig a professzori iskola vezetését és felügyeletét a professzor, az ev. lelkész és a város előkelői végezték ban megalakult az iskolatanács, az iskolai igazgatóság", mint tulajdonképeni felügyelői és gondviselői" az iskolának, tagjait az ev. egyház presbitériuma választotta. Választott iskolafelügyelők ezentúl az elemi iskolák mellett a professzori iskola felügyeletét is végezték. Ez az 1820-ban szervezett iskolatanács 1861 július 6-i ülésén hozott határozatával megsürgette az ev. egyház tanácsát, hogy a gimnáziumi oktatást indítsa el, egyben Palánszky Sámuel nevelőt, az elemi iskola Tudományos Osztályának névelőjét az első gimnáziumi osztály vezetőjéül ajánlja. Az egy ház tanács <\z iskolafelügy élők javaslatát elfogadta, Palánszkynak a tanári meghívást lüadta, egyben átadta részére a régi profeszori iskola épületét éa könyvtárát is szeptember 1-én a professzori iskola, illetve a Tudományos Osztály folytatójaként az új középiskola, mint algimnázium megkezdte működését. Az algimnázium megtette az első lépést, léte azcnban még nem volt biztosított. A városban, az ev. egyházon belül ekkor élesedett ki a harc az 1859-ben kiadott cs. és k. pátens körül, a pátens pártiak és az autonomisták között. Ez a harc azonban messze túllépett az egyházi síkon és egybefonódott egy, Bécs által pénzelt pánszláv törekvéssel, mellyel Bécs az erősödő nemzetiségi törekvéseket a magyar néppel akarta szembefordítani, és a magyar-szlovák ellentét segítségével a maga kiváltságos helyzetét igyekezett biztosítani. A néhány lelkész által vezetett pánszláv demagógia Bécs érdekeinek védelme mellett a maga pecsenyéjét is igyekezett megsütni, az elmaradt tanyai parasztságra támaszkodva a városba i is papi uralmat akart teremteni. Ez az ú. n. pátens párt a gazdatársadalmat szembefordította a városiakkal, és azt hirdette az új középiskolával'kapcso atban is, hogy a gimnázium a magyarok érdeke, a gazdáknak nincs rá szüksége. Nehézséget jelentett az algimnázium anyagi alapjainak biztosítása is. A bécsi kormány rendeletére 1854-ben a városok, községek, testületek és magánosok kényszerkölcsönt adtak. Nyíregyháza a kölcsönre forintot ajánlott fel", azonban Rózsahegyi, a nagykállói megyefőnök 1854 augusztus 28-án a városházán összegyűlt polgárok előtt kijelentette, hogy oly vagyonos várostól, mint Nyíregyháza kétszer ennyit kíván. A polgárok hallgattak. A megyefőnök a hallgatást beleegyzésnek jelentette ki, s a 12

14 .,megszavazott" forint kölcsönt a kormány nevében megköszönte. Á város a kölcsönt legelőinek eladása útján fizette ki. A kényszerkölcsön négy év múlva visszafizetésre került. A város a visszakapott forintot először házilag gyümölcsöztette", ennek eredményekép a tőke negyede elolvadt. A megmaradt összeget 1861-ben a város iskolai célokra lélekszám és birtok aránya szerint szétosztotta a felekezetek között«így született meg az a városi képviselő testületi határozat, melynek értelmében az ev. egyház forintot kapott algimnázium létesítésére. A pátens párt a határozat végrehajtását igyekezett megakadályozni, s a város ajándékát inkább az egyház szabad rendelkezésére vagy földvásárlásra" szerette volna felhasználni. A harc egyházon belül és az iskola ügyében is a pátens párt bukásával végződött. Két hónappal az algimnáziumi tanítás megkezdése után a városi képviselőtestület határozata évtizedekre biztosította az algimnázium zavartalan fejlődését. A városi képviselőtestület határozata, mely mintegy másodszor alapítja meg intézetünket, így hangzik: Mi, szabad Nyáregyháza város közönsége, ünnepélyesen megismerjük és kijelentjük, hogy mi az eddigelé fájdalom - szegényesen tengetett helybeli iskolai köznevelés hatályos gyámolítása érdekében, miként ezt külön okiratokban, de ezzel min'denekben egyenlő teljes jogerővel, ugyanezen mai napon tartott közgyűlésünkben a helybeli r. katholika s helvét ev. egyházak és az izraelita hitfelekezetű gyülekezet népiskoláival is közegyetértésből kifolyó, méltányos arány szerinti segély adás útján cseiekvénk, jelen alapítvány-levelünk rendiben, az ugyanitteni ágostai ev. egyház részére az állam költsönben kiosztott közlegelői földeknek vissza került és ugyanezen város pénztára által alapítvány címen kezelt áraiból elöljárói lelkiismeretes kötelességünk és polgári hűségünk szerint. Nyíregyháza városa részéről ezennel 100,000 frt, azaz Egyszázezer osztrák értékű frt-nyi 5 százalék kamatokkal gyümölcsözendő alapítványt biztosítunk és egyetemlegesen kötelezzük a következő megmásíthatatlan feltételek alatt, úgymint: 1-ször. Miután a helybeli ágost. evang. egyház nagyobb terjedelme és anyagi ereje mellett elemi iskoláiról már önerejéből gondoskodott és ezek emelését a részére adományozott, patronusi segély által vállairól leeső számos egyházi terhek könnyítései, valamint -a felsőbb iskolájában külön díjazott egy tanárnak ezután amoda fordítható fizetése által belátása szerint jövőre is biztosan eszközölhetendi: ezen körülmény figyelembevétele mellett az.itt fennforgó százezer forintnyi alapítvány a tisztelt egyháznál már ezelőtt is egy tanárral fennállott, majd a letűnt korszak mostoha viszonyai között enyészetnek indult és ezúttal ismét feléleszteni megkiséreltetett, de anyagi jelentékenyebb segély nélkül czéljának teljesen meg nem felelhető algymnasyalis iskolának az ügy igényeihez képest újonnan szervezésére, illetőleg egy, hivatásának méltóan megfelelő és az ipartudományokra is itteni szükség szerinti figyelemmel leendő evangélikus algymnásiumnak ezen varos kebelébeni alkotására és örökös fenntartására szolgáland, megoszthatatlan és kizárólagos alapul. 2-szor. Ezen algymnasium ügyeinek vezetése egy iskolai tanácsra ruháztatik, mely álland egy elnök-felügyelőből es tizenkét tanácsosból, kiket a hegyaljai autonom ág. ev. esperesség világi felügyelőjének, vagy ebinek nem létében a tiszai coordinatio szerinti helyettesének hármas kijelölése folytán arra képesített, értelmes ág. evang. polgárokból, a helybeli

15 ág. ev. egyháznak presbyteriuma 6 évre fog időnként választani azon megjegyzéssel, miszerint, ha idők folyamán a helybeli ágost. ev. egyház akár nagy terjedelme miatt, akár egyéb okokból netalán több egyházakra oszlanék, ezen körülmény, ezen soha fel nem osztható és az első pontban kiírt kizárólagos czéljától semmi részben el nem. vonható és az egyház, vagy egyházak egyéb vagyonaival össze nem vegyíthető alapítványon mit sem fog változtatni, hanem azon esetben a kérdésbeli iskolai tanácsnak megválasztása a fentebbi mód szerinti kijelölés mellett', mindenik itteni ágostai ev. egyház kebeléből egyenlő számban kiküldendő presbyterek által fog történni, mindenkor oly módon, hogy ezen választásra nézve a kitűzendő határidőben megjelenő választóknak többsége döntőleg határozand. Hasonló módon lesznek a tanárok és segéd-tanárok is azonban már magának ezen iskolai tanácsnak kijelölése mellett az elsők életfogytiglan, az utóbbiak pedig az iskolai tanács belátása szerinti időre választandók, mely ebbeli választásnál az iskolai tanács tagjainak is, hahogy egyszersmind presbyterekül lesznek megválasztva, szintén szavazatuk leend. Ugyanezen algymnáziumnak felelős pénztárnokát, úgyszintén az egyik tisztújítástól a másikig netalán elhaló tanácstagok helyetteseit maga az iskolai tanács titkos szavazat útjáh választja meg. Az ezen intézethez szükséges szolgaszemélyzetet hasonlókép az iskolai tanács a körülményekhez képest fogadja fel. Mikhez megjegyeztetik, hogy az ezen iskolai tanácsnak a gymnasium igazgatótanára szintén rendes tagja, a többi rendes tanárok pedig az intézeti belső rend, az úgynevezett iskolai nagyobb fenyíték kezelése és a tanítás körüli rendelkezések ügyágazataiban hasonlókép szavazattal biró tagjai leendenek. 3-szor. Tekintettel arra, hogy a helybeli ág. ev. iskolában a tantárgyak magyar és tót nyelven adatnak elő, valamint arra is, hogy az ág. ev. egyetemes gyűlés a felügyelete alatti összes gymnasiumokra nézve a magyar nyelvet rendeli tannyelvül, de még hazafiúi örök hű érzelmeinket is méltó súlyba véve, az ezen alapítványból alkotandó s fenntartandó algymnasiumban a tanítási nyelv örök időkre és kizárólag a magyar leszen. 4-szer. A tanítási rendszer megállapítása ezen algymnásium tekintetében az ág. ev. egyház felsőbb autonom hatóságainak jogköréhez tartozván, e helyütt csak annyi köttetik ki, miszerint az ezen algymnasiumból kikerülő tanulók, más hazai felsőbb reáltanodák vagy gymnasiomokba fokozatos osztály szerint felvehetők legyenek. 5-ször. Az alulérintett 45 frt-os pénzláb szerinti frt alapítványi tőke kezelése végett, az alapítványozó Nyíregyháza városánál tartatik meg s lefizetés végett egyedül ezen város által mondathat]k fel; ezen, az itteni nevelési közérdekből devalvatic alá nem eshető tőkének hasonlókép dévaivá Ihatatlan 5 százalék kamatai pedig e folyó év október 1-ső napiától számítva, félévenkint utólagosan vagyis mindenkor április és október hónak utolsó napjain 2500 frtnyi egyenlő részletekben lesznek ugyancsak Nyíregyháza város pénztárából, az érintett algymnasiumi pénztárba, az algymnasiumi iskolai tanács elnökének ellenjegyzésével és hivatalos pecsétjével ellátandó pénztárnoki nyugták mellett befizetendők. Ezen itt kötelezett 5 százalék kamatlábra azonban még az is megjegyeztetik, miszerint, ha a kamat-kényszer törvényhozás útján meg fog szüntettetni és a tőkét kezelő város ettől a mostani törvényes 6 százalék kamatokon felüli nagyobb kamatokat huzand, ez esetben, a gyümölcsözés szaporodásában az intézet további emelésére ezen algymnásium pénztárát öthatodrész arányban részesíteni fogja. 4 A

16 6-szor. Ezen alapítványi 5000 frtnyi évenkénti kamat jövedelméből és lehető szaporításából az érintett előbbi iskolai tanács saját elnökének aláírásával kibocsátandó utalványok mellett egyedül az ezen* algymnasium ellátására és fenntartására s felvirágzására szolgáló kiadásokat és költségeket fogja fedezni oly megszorítással, miszerint, ha általa ezektől eltérő kiadások tétetnének, ezekért a kijelölt gymnasiumi alapnak felelős lészen. 7-szer. Az. előbbi 6-ik pontban érintett szükséges kiadások következőkben osztatnak ki: a) Iskolai helyiség megszerzése, felszerélése, tisztogatása és fenntartása, b) Tanárok és személyzet fizetése, c) Szükséges iskolai taneszközök időnkénti beszerzése és fenntartása, d) Célszerű iskolai könyvtárróli gondoskodás és évenkénti gyarapítása, e) A tanítványok szorgalmának buzdítására évenkénti ösztöndíjak kiosztása, f) A tanítványok testi erejének nevelésére egyszerűbb eszközök előállítása, g) Az intézet jogai és tekintélyének fenntartásárá czélzó hivatalos utazások mérsékelt költségei, hová az évenkint tartani szokott esperességi és kerületi gyűlésekre két küldött általi képviseltetés is soroltatik, h) A jövedelmeknek egyéb forrásokból is remélt gyarapodása esetében egyszersmind a szegény tanulók *s ezek között különösen vagyontalan árvák élelemmel! gyámolítására egy czélszerű iskolai tanintézetnek is segélyezése. 8-szor. Ugyancsak az érintett iskolai tanács köréhez tartozandik az intézeti tanárok és személyzet számának s fizetésének, ösztöndíjaknak s egyéb rendszeres kiadásoknak jövedelméhez mért kiszabása, évenkénti előleges költségvetés készítése és megtartása, valamint az intézetnek új jövedelemforrásokkali gondos gyarapítása is. Szóval mindazon anyagi érdekek férfias és lelkiösmeretes ellátása, melyek ezen intézetet nemcsak algymnasium i minőségben kedveltté tehetik, és folytonosan tökéletesíthetik, hanem idővel Isten segítsége és buzgó akarat mellett, mint reméljük, még felsőbb tanintézetté is emelhetendik. Az intézetnek jövedelem-forrásokkali gyarapítása tekintetében azonban azon megszorítás tétetik: miszerint igen szegény tanítványoktól, különösen pedig ezen intézetbe járó szegény sorsú árváktól a tandíjakat követelni szabad nem lészen. 9-szer. Ha az alapítványozó város pénzügyi viszonyai az első pontban kötelezett forintnyi tőkének akár részbeni, akár egészbeni felmondását és lefizetését előidézendik: ez esetben magának ezen lefizetendő tőkének, vagy tőkerészeknek teljes biztosíték melletti elhelyezése, időnkénti folytonos gyümölcsöztetése és eljárása is. ugyancsak a fentebbi iskolai tanács felelősséggel járó joga és teendője leszen. 10-szer. Ezen algymnasium mindennemű összes bevételeiről és kiadásairól a többször említett iskolai tanács saját pénztárnoka által pontos számadást vezetend, ugyanezt havonként is megvizsgálja s az iskolai év végével hasonlókép megvizsgálva, a kezelő pénztárnok által aláírva és az iskolai tanács elnöke által ellen jegyezve egy példányban a tisztelt helybeli ev - egyház presbyteriumának, másik példányban pedig az alapítványt tevő Nyíregyháza városának időnkint múlhatatlanul bemutatandja. Mellyel kapcsolatban egyszersmind ezen intézet állapotáróli kimerítő jelentést és az iskolai előliárók, tanári kar, személyzet létszámát, úgy az ezen intézetben azon év alatt oktatást nyert tanítvánvok egyéni kimutatását is előterjesztendi. 11 ~?Zer ' Mlnd az 3skolai taná csnak. mind az ezen algymnasiumnál alkalmazva leendő tanári karnak mindenkor határozott figyelmeztetésül Kikottetik. hogy ezen testvéri szeretetalapítvány jövedelmeiből a nemzeti- 15

17 ségek szent nevével átkos játékot űző bujtogatok, ha talán nem ismerve tanárokul vagy segédekül meghívatnának is, díjaztatni nem fognak. 12-szer. Az ezen alapítvány szellemében kötelezett frt. tőke utáni kamatoknak a fentebbi 5-ik pontban megírt módok és határidők szerinti pontos fizetését ezen Nyíregyháza városának minden vagyonait szabad választás alá kijelölve, sommás szóbeli per által biztosítjuk. Mely ebbeli alapítványunk során a hőn tisztelt helybeli ág. ev. egyháznak őszinte nagyrabecsülésünket nyilvánítva, s az ennek szárnyai alá helyezett algymnasiumnak mindenkori üdvöt és előmenetelt kívánva és annak elöljáróit s leendő minden növendékeit a testvéri szeretet, haza és közügy iránti hűség buzgó ápolására szívrehatóan felkérve, Istenben vetett hazafiúi jóreménnyel maradtunk Nyíregyházán, évi okt. 29. tartott községképviseleti gyűlésünkben. Nyíregyháza s városa nevében kiadta Riszdorfer János főjegyző, Meskó Sámuel polg., Májerszky Lajos főbíró, Kralovánszky András tanácsnok, Schmál Károly tanácsnok, Kralovánszky Mór tiszti ügyész, Suták Antal képv., Dómján Sámuel, Draskóczy Sámuel, Uray Tamás, Kovách Gergely, Benczúr Miklós, Grenerczy Andor, Nikelszky Sámuel, Szamuely Baruch, Nikelszky Mátyás, Vad András, Oláh Ferenc, Tóth István, Krajnyák György, Török Péter, Kralovánszky László t. gyám., Enyingi Lajos v. főkapitány, Kolcsár Mátyás, Oltványi Endre, Kovács József, Bodnár István, Sztruhár Károly, Kovács János, id. Tresztyánszky József, Bartha Sámuel, Simon Endre r. k. pleb., Hrabár István g. kat. lelkész, Májerszky Dániel, Jurányi Hugó első aljegyző, Habzsuda János, Gyurcsán József, Kovács András, Bukovinszkv András, id. Kovács András, id. Hibján Dániel, Bartholomaeidesz János ev. lelkész, főesperes, mindnyájan mint városi elöljárók és képviselők. Nyíregyháza városának ez a nemes és bőkezű alapítványa csak látszólag biztosította iskolánk anyagi alapjait és zavartalan fejlődését. A pátens pártiak, akik ekkor az ev. egyház többségét alkották, élükön Markó József gazdával, mindent megkíséreltek, hogy az alapítványlevél érvényét megdöntsék. Támadásukat az egyház autonom jogainak megsértésével indokolták, mivel az egyház az alapítványlevél értelmében köteleztetett" az alapítványi tőke után járó kamatokat kizárólag" gimnáziumi célokra fordítani. A valóságos okot azonban egyéb jelszavaik fejezték ki: Földet kell venni! vagy az egyház szabad rendelkezésére kell bocsátani az alapítványt". Az alapítvány körül folyó harc az iskolai tanács és az ev. egyház között folyó tárgyalások nyomán kompromisszummal végződött: az alapítvány kamataiból 1000 forintot az egyház céljaira, engedtek át, és az iskolai tanácsnak hivatalból tagja lett az ev. egyház elnöksége is. Mindez az alapítványlevél rendelkezéseivel ellentétben történt, s az egyháznak kivételes helyzetet biztosított a gimnázium életének irányításában. Nyíregyháza városa ezt a megegyezést hivatalosan soha nem ismerte el sőt 1874-ben Krasznay Gábor polgármester felelősség terhe alatt megtiltotta Kralovánszky Gyula isk. felügyelőnek az 1000 forintnak az ev. egyház részére való kiadását a gyakorlatban azonban a későbbi években mégis ennek a megegyezésnek az alapján jártak el. Az egyházi befolyás túlsúlyának biztosítása után a gimnázium fejlődésének gátló akadályai elhárultak. Miután 1862-ben megnyílt a II. osztály, 1863-ban pedig a III. osztály, és az alapítvány körül folyó vita a fenti meg- - 16

18 egyezéssel megoldódott, 1863 júliusában a Gölniczbányán tartott ev. egyházkerületi gyűlés gimnáziumunkat nyilvános intézetei sorába felvette. Ugyanezen évben került felállításra az intézet minden tanulójától fizetett egy forintokból az ifjúsági könyvtár, s ebben az évben készült el a testgyakorda" is ben, a IV. osztály megnyitásával az algimnázium teljesen kiépült ben a Vallás és Közoktatási Minisztérium gimnáziumunkat nyilvánossági joggal ruházta fel, s az általa kiállított bizonyítványokat államérvényesekké emelte. Az algimnázium tanterve és az egyes osztályok óraszáma a következő volt: I. osztály: heti 29 óra (vallás: 2; latin: 4; magyar: 5; német: 2; földrajz: 3; mennyiségtan: 4; természetrajz: 2; rajz: 2; ének: 2; testgyakorlat: 3). II. osztály: heti 27 óra (vallás: 2; latin: 4; magyar: 3; német: 2; földrajz s történelem: 3; mennyiségtan: 4; természetrajz: 2; rajz: 2; ének: 2; testgyakorlat: 3). III. osztály: heti 29 óra (vallás: 2; latin: 4; magyar: 4; német: 2; történelem: 3; mennyiségtan: 4; ásványtan, vegytan: 3; rajz: 2; ének: 2; testgyakorlat: 3). IV. osztály: heti 28 óra (vallás: 2; latin: 4; magyar: 4; német: 2; földrajz s történelem: 3; mennyiségtan: 3; természettan: 3; rajz: 2; ének: 2; testgyakorlat: 3). Az 1867/68. tanévben,,,hogy intézetünknél a házi és iskolai nevelés összhangzatba hozassék, a szülék és a tanulók tájékoztatása és mihez tartása végett, czélszerűnek és szükségesnek látta a tanári kar az intézet törvényeinek kinyomtatását." 1. A gymnasiumba való felvételről szóló törvények. 1. Rendes tanulónak és iskolánk tagjának senki fel nem vétetik, aki a) más rendes tanintézetből át nincs helyezve, vagy b) ha magántanuló volt az iskola-év elején az előtte való osztályok tantárgyaiból szigorlatot teszen. 2. A tandíjköteles tanuló csak akkor léphet be iskolánkba, ha a tandíj első felét előlegesen lefizeti, a második felét a második félév kezdetén tartozik lefizetni. 2.. A tanulók polgári és erkölcsi magaviseletét-illető törvények. 1. Valamint minden ember, úgy a tanuló is a társaság tagja. Mint ilyen köteles az egyházi és polgári felsőség, közelebbről a helybeli egyházi és polgári elöljáróság, s mindenki iránt tisztelettel, alázatossággal és szerénységgel viseltetni, az utczán vele találkozó tisztességes egyénnek, a kalap felemelése mellett udvariasan köszönni, utczákon és piaczokon lassan és nem ugrálva járni-kelni, a kiabálástól és helytelenkedéstől tartózkodni. A gymnásiális tanuló ruházata is hozzá illő legyen. Nevezetesen sarkantyú, bokréta, bot hordása tilalmaztatok. Az ezen törvényeket számba nem vevők a körülményekhez képest büntettetnek. 2. A tanuló mindenekelőtt tagja annak az iskolának, mely oltalma és gondviselése alá vette. Mint olyanhoz, legközelebb állanak hozzá iskolatársai: azért ezek iránt nyájas barátsággal, testvériséggel, művelt ifjúhoz

19 illő szelídséggel viseltessék. Egymást a tanulók se szóval, se tettel meg ne sértsék; vett sérelmeket pedig nem önhatalom, hanem az osztálytanár, illetőleg az isk. igazgatóság útján orvosolják. Bárminemű botrányos vagy erkölcstelen kihágások a körülményekhez képest az iskolából való kitiltással is büntettetnek. 3. Ki mint tanuló az iskolába lép, az nem csak tudományos nevelését, hanem teljes életét az iskola rendelkezésére és felügyeletére bízta. Azért a tanuló semminemű az iskolán belül vagy kívül létező egylet vagy zártkörű társaság tagja nem lehet, ha csak isk. igazgatóságtól arra engedélyt nem kapott. Szintúgy a tanulónak igazgatási engedély nélkül, tánczvigalmakban, szini előadásokban vagy más eféle mulatságokban akár mint nézőnek, akár mint közreműködőnek részt venni nem szabad. Táncztanulásra is csak az járhat, ki arra szorgalma és példás magaviselete által osztály tanára engedélyét vívta ki magának. Ezen törvények áthágói a körülményekhez képest büntettetnek. 4. Erdőben vagy szőlőben tüzet rakni, puskaporral lőni, madarat fogdosni, fészket szedni, vasúti vonalakon járkálni, körülményekhez képest testileg is büntettetik. 5. Nyereségrészesedési vágyból eredő játékok, mint pl. kártyázás, gombozás, szigorúan tilalmaztatnak. 6. A ki az iskolának bármily vagyonát szántszándékosan megrongálja, a kárnak megtérítésén felül szigorúan fenyíttetni fog ha pedig a tettes ki nem tudatnék, az egész osztály tétetik felelőssé az olyan kárra nézve, a mely az osztályban történt. 7. Dohányozni annál szigorúbban tiltatik, minthogy e különben is ártalmas szokás, kivált éretlen életkorban, testet-lelket egyaránt ront. E törvény áthágói mindjárt első ízben testileg fenyíttetnek. 3.. Tanulást illető törvények. 1. A ki rendes tanulónak tekinteni és mint ilyen számba vétetni akar, az az illető osztály valamennyi tantárgyait hallgatni köteles. A menynyiben az u. n. rendkívüli tanulók szaporodása okvetlen az intézet belbecsének fogyatkozásával karöltve jár, egyes tanulók csak nagyon fontos okok nyomán mentethetnek föl egyes előadott tudományok látogatása alól. 2. Csak azon rendes tanuló bocsáttatik feljebbvaló osztályba, kinek valamennyi tudományból kielégítő osztályzata van. A ki egy vagy két alig kielégítő osztályzatot kapott, az csak úgy bocsáttatik feljebb, ha az új tanév kezdetén az illető tudományokból új szigorlatot teszen. A kinek három vagy több alig kielégítője van, az egyáltalán feljebb nem bocsáttatik. A ki a tanév ismétlése után újból rossz osztályzatot nyer, megszűnt az iskola tagja lenni. 3. Minden tanulónak legszorosabb kötelessége a leczkékre egész szorgalommal járni. Leczke mulasztásra engedelmet kell kérni, még pedig mindig azon tanártól, kinek órájából a tanuló el akar maradni, ha pedig valamely tanuló előre nem látható akadály folytán kényszerült leczkét mulasztani, annak magát utólagosan igazolni kell. A ki engedelem vagy utólagos igazolás nélkül mulaszt leczkéket az első három ízben annyi órai bezárással büntettetik, a hány órát egy-egy esetben mulasztott, többszöri mulasztás esetében testileg is fenyíttetik. 4. Minden tanuló köteles az előadáson kellően figyelni és magát illedelmesen viselni, ki a leczkén helytelenkedik és a közfigyelmet és a csen-

20 det megzavarja egyszeri-kétszeri megintés után, nagyobb botrány esetén első ízben is testileg fenyíttetik, sőt el is utasíttatik. 5. A ki egyes leczkékből rossz osztályzatot kapott, köteles óra után az iskolában vissza maradva azon leczkét kijavítani. Folytonos hanyagság, melyet háromszoros intés megelőzött, testileg és elutasítással is fenyíttetik. 6. A ki az írásbeli munkákat kitűzött határidőre ki nem dolgozza, az a tanítástól üres órákban az iskolába záratik és az elhanyagolt munka kidolgozására szoríttat] k. 4.. A testgyakordai tanítást illető törvények. Iskolánk kötelességének ismeri a tanulónak nemcsak lelki, hanem testi kiképzését is telhetőleg előmozdítani. Azért parancsolja, hogy a testgyakordát minden arra való tanuló a kitűzött órákban szorgalmasan látogassa. Ezen parancsolat teljesítése alól csak az mentetik föl, a kit szülői írásbelileg és okadatolva alóla fölmenteni kívánnak. Ki, hány testgyakordai órát mulaszt igazolatlanul, annyi órai bezárással büntettetik. 5.. Vallásosságot illető törvények. 1. A vallás az emberi szív legfőbb és legbecsesebb kincse, s mint ilyen az egész emberi élet központja. Azért is az igaz nevelés mindég észszerű keresztyén vallásosság nevelésére van irányozva. Ezen vallásosság egyik hatályos ébresztője a külső isteni tisztelet gyakorlása: s ehhez képest minden tanuló köteles minden magyar isteni tiszteletben részt venni. A ki ezen kötelességet nem teljesíti, szigorúan megbüntettetik. 2. Isteni tisztelet alatt minden tanuló magát a szent helyhez méltóan viselje. A ki isteni tisztelet alatt botrányt okozna, szintúgy ki az Isten nevét káromlással illetni merészelné, általában ki esküdözéseket, szitkozódásokat követne el, a körülményekhez képest szigorúan, sőt testileg vagy elutasítással lészen büntetendő. 6.. Az iskolai fenyítő-tör vény szék. Az iskolai fenyítő törvényszék áll az iskolai tanács elnökségéből és a tanári karból, mely elé minden súlyosabb kihágás tartozik. Az elutasítás is csak ezen fenyítő törvényszék által mondathatik ki, az iskolai tanácshoz teendő utólagos bejelentés mellett. 7.. Az iskolai kilépést illető törvény. Iskolai bizonyítványt addig, míg mindennemű iskolai tartozását le nem fizeti, senki sem kap. Az 1867-ben az államhatalom részéről is nyilvánosnak elismert gimnázium életében újabb fejlődést jelentett az 1868/69. iskolai év. A tanári kar ugyanis azt tapasztalta, hogy az elemi iskolából átlépett tanulók közül többen nem rendelkeznek a gimnáziumban megkívánt előismeretekkel és!gy nem bocsáthatók a II. osztályba. Ezért egy gymnasialis előkészítő osztály felállítását javasolták az iskolai bizottság útján az egyháztanácsnak. Az eszme megvalósult és 1868 szeptemberében az egyháztanács Martinyi József személyében megválasztotta az előkészítő osztály vezető tanárát. Martinyi megválasztásáig, az egyes osztályok megnyitásával párhuzamosan ke- 19

21 rüitek választás alá a gimnázium eddigi tanárai is, a már említett Palánszky Sámuel, majd dr. Emericzy Géza, Korén István és Weisz Vilmos ben Korén István nyomtalanul eltűnt a közhied2lem szerint a Tisza hullámaiban lelte sírját, utódjául az iskolai tanács Kovács Jánost választotta meg. Az előkészítő osztály megnyitásával egyidőben kezdődött meg a műének tanítása az összes osztályokban Nagy Lajos egyházi orgonista vezetésével. Az algimnázium teljes kiépülése, valamint az előkészítő o ztály megnyitása következtében az iskola eddigi épülete szűknek bizonyult. Ezért az iskolai tanács alkuba bocsátkozott a nyíregyházi első ház vásárló társasággal", melytől írt vételáron megvásárolta a Kállai utcán ma^ helyén lévő iskolatelket és a telken álló emeletes házat. Az új iskolaépület tulajdonában az algimnázium továbbfejlesztésére is gondolni lehetett. Az egyháztanács 1872-ben beszüntette az előkészítő osztályt, és helyette megnyitotta a főgimnázium V. osztályát, amelynek felállítása a város közönségének közóhajtása volt. Ekkor nyilvánult meg miként az iskola történetében olyanriyiszor városunk és vármegyénk társadalmának szeretete és áldozatkészsége iskolánk iránt olyan mértékben, hogy nemcsak az érdekelt szülők vállalták készségesen az új osztály felállításához szükséges 40 frt. évi tandíjat, hanem az iskola barátainak adományából is hamarosan 600 forint állott az iskola rendelkezésére. így az első évre biztosítva lett az V. osztály: de miként lesz biztosítva végleg? Ez volt a kérdés, melyre a feleletnek okvetlen következnie kellett. A tanári testület, a gimnáziumi tanácshoz beadott ide vonatkozó emlékiratában, háromféle jövedelemforrásra utalt: először a tandíjnak általánosságban való* behozatala; másodszor az egyház általa gimnáziumtól elvont forintnak, a városi alapítvány után járó kamatjövedelem egy ötödének az iskola céljaira való visszavétele, és harmadszor azon biztosíték, melyet a városi alapítványlevél azon pontja foglal magában, melynek értelmében az alapító város megigéré, hogyha az uzsora törvény megszűnvén a tőkétől 6 százaléknál nagyobb kamatot fog kapni, ezen kamat-többletből is a gimnázium fog húzni 5/6 részt. A gimnáziumi tanács az emlékiratot elfogadta, az egyháztanács azonban csak a harmadik javaslathoz járult hozzá. A tanári kar különösen a második javaslat miatt magára vonta az egyháztanács haragiát. Az forint körül folvó vitát az egyháztanács azzal zárta le 1877-ben, hogy a tanári kar eljárását rosszalja s megtiltja n ki, a gimnázium pénzügyébe avatkozni." Az V. osztály felállítása körül felmerült nehézségek után három ujabb év önzetlen munkája, leleményessége é c áldozatkészsége kellett ahhoz, hogy a VI. osztály megnyitásának anyagi feltételei is megvalósuljanak. Jótékonycélú előadások, felolvasások, sorsjáték és három táncmulatság jövedelméből majdnem 3000 frt. gyűlt ö^sze: egyre szaporodik az iskola iavára tett és már 1869-ben megindult alapítványok száma, és miután a helybeli tanulókat is tandíjfizetésre kötelezték szeptemberében a VI. osztály is megnyílhatott től komolyabb változások történtek a tanári testületben. Megvált az iskolától dr. Emericzy Géza, helyét Kürtössy József foglalta el ban Weisz Vilmos ben Kürtössy József meghalt, Palánszky Sámuel ügyvédi pályára lépett. Helyüket 1874 szeptemberében Chotvács Ágost, Glauf Pál és Leffler Sámuel foglalták el, A VI. osztály megnyitásá- 20

22 val szükségessé vált új tanszéket pedig Szlaboczky Imrével, majd az egyévi működés után lemondott Glauf Pál helyét Materny Lajos rozsnyói tanárral töltötte be az iskolai tanács. A hatosztályú, teljes tanári karral rendelkező gimnáziumban most már egymás után alakulnak meg az iskolai intézmények ban Leffler Sámuel vezetésével a magyar önképzőkör, Chotvács Ágost francia tanfolyamot nyit, megalakul Nagy Lajos énektanító vezetésével a daloskör és Martinyi József megszervezi a tanulók heti krajcáros befizetéseiből a szegény tanulókat támogató ifjúsági fillér egy letet ben már van az ifjúságnak zeneköre, élén Leffler Sámuel áll ben megnyílik a gimnáziumi tápintézet Martinyi József vezetésével; ugyanebben az évben az iskolának egy jóbarátja, dr. Hartstein Emil ingyenesen tanítja á gyorsírást; Chotvács Ágost a VI. osztály tanulóiból megalakítja a német önképzőkört a német nyelvnek gyakorlati úton való elsajátítására ben a debreceni lelkésszé választott Materny Lajos helyére Mészáros Ferencet választják az intézet tanárává ben pontos megállapítást nyert a gimnáziumi tanács hatás- és jogköre, és szabályozták a gimnáziumi igazgatói állást és a megválasztás módját. Ennek az újjászervezésnek az alapján megszűnt az eddig érvényben lévő állapot, amely szerint az igazgátói tisztet a rendes tanárok, megválasztásuk sorrendjében, évenként felváltva viselték től kezdve három évre Martinyi Józsefet választotta meg az iskolatanács az iskola első végleges igazgatójának. Az igazgatóválasztással új tanári állás vált szükségessé; ezt az új tanszéket az iskolatanács Jancsó Gézával töltötte be. Az 1875 óta hatosztályú főgimnázium, bár éveken át hűségesen teljesítette hivatását, nem maradhatott sokáig ebben a csonka állapotában. Már 1876-ban felvetődött az a gondolat, hogy a fennmaradásában kétségessé vált nagykállói állami reáliskolát Nyíregyházára kellene áthozni, esetleg gimnáziumunkkal egyesíteni, s így azt nyolcosztályú főalgimnáziummá kifejleszteni. Amikor ez a terv a Nagykálióban megindított ellenáramlat és Czékus István akkori ev. püspök állásfoglalása következtében megbukott, egynéhány év múlva, 1882-ben újabb mozgalom indult meg Szabolcs vármegye közigazgatási bizottságának kezdeményezésére oly célzattal, hogy a közoktatásügyi minisztérium állami gimnáziumot állítson fel Nyíregyházán. Trefort Ágoston akkori közoktatásügyi miniszter azonban az ev. egyház, a város és a vármegye együttes kérelmét azzal utasította vissza, hogy,,mindaddig, míg a középtanodai törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedik, ilynemű tárgyalásokba bocsátkozni általán véve nem tartja időszerűnek.' 5 A középiskolai törvénynek, az évi XXX. t. c. megjelenése új lendületet adott a nyolcosztályú főgimnázium lehetőségének. A törvény 4.. -a feljogosítja ugyanis a minisztert arra, hogy az olyan középiskolát, amelynek fennállását.országos műveltségi vagy fontos helyi érdekek kiválóan érdeklik és középiskolai célra helyhezkötött alapítványai vannak segélyezhesse." Az államsegély megszerzése a felekezeti jelleg megtartása mellett és a törvény követelményeit kielégítő, a nevelés és oktatás igényeinek megfelelő iskolaépület felépítése ez a két gondolat foglalkoztatta most az iskciai tanácsot. 21

23 Az új iskolaépület tervét és költségvetését kivitelre alkalmas formában hamarosan elkészítették. Csak a költségek fedezetének előteremtése volt nagyobb gond. És ekkor merült fel az eszme, forduljon az egyháztanács most is az iskola leghatalmasabb pártfogójához, Nyíregyháza városhoz, s kérje tőle a felállítandó új épülethez szükséges költség egy tekintélyes részének megszavazását. Nyíregyháza város képviselőtestülete most is hű maradt az iskolaalapítók szelleméhez és május 20-i közgyűlésén forintot és téglát szavazott meg az új gimnáziumi épület céljára. Az iskola államsegélyének kiutalását 8990 forint évi összegben 1886-ban írta alá a közoktatásügyi miniszter. így vált ténnyé a gimnázium teljes főgimnáziummá való fejlesztésének eszméje, a magyar kormány és Nyíregyháza városa áldozatkészségéből 1886 szeptemberében megnyílt a VII. osztály, a, tanári kar két új nevelőjével, Máthé György és Szánt hó János személyében, megnövekedett. Ugyanezen hónapban lerakták az új iskola alapkövét. A polgári elem a szellemi erőt értékesíti.. ( ) A kapitalizmus kibontakozása Szabolcs megyében a 19. század második felében alig lépte át a céh-rendszer kereteit, ennek megfelelően a mai értelemben vett proletariátus sem alakulhatott ki Szabolcsban. Csak a megyei, járási székhelyeken, Nyíregyházán, Nyírbátor és Kisvárda környékén kezdenek kibontakozni kisebb ipartelepek malom, szeszfőzde, vasöntöde és mezőgazdasági gépjavító üzem, melyek a mezőgazdaság érdekeit elégítik ki. Ugyanezeken a helyeken alakulnak meg az első hitelintézetek is. A mezőgazdaság kapitalizálódása is csak az első lépéseket teszi meg. A kapitalizmus viszonylagosan lassú fejlődése ellenére a polgári elem egyre erőteljesebben veszi át a vezető szerepét a gazdasági életben. A birtokát herdáló volt uralkodó osztály, a dzsentri, megelégedik azzal, hogy nagy vacsorákon, kártya mellett, esetleg megyegyűlésen emlegeti jobbágy szabadító apáit, s ál ellenzéki szólamokkal, 1848, Kossuth szellemével visszaélve igyekszik a társadalmi bajokról a figyelmet elterelni. A szegényparasztok földjét a bank, kenyerét a tőke, a mezőgazdaságban megjelenő gép fenyegeti, az agrárproletáriátus a régi és új között hányódva, egyre lejjebb süllyed.,,a régi középosztály a köznemesség, meggyengült erőben, vagyonban, számban és folyton gyengül, s... a társadalmat nem ez az osztály,... hanem a polgári elem tarthatja fenn, fejlesztheti tovább feltéve, hogy ez az osztály azt a szellemi erőt, azt az anyagi vagyont, mely máris a városokban összpontosul, s rendelkezésre áll a kultúra érdekében, értékesíti, általánosítja." így foglalja össze iskolánk igazgatója Martinyi József 1888-ban, a gimnázium új épületének felavatásakor a polgárok feladatait, amennyiben azok a vezető szerepet nemcsak megragadni, hanem megtartani is akarják. Hogy a város polgárai mennyire tudatában voltak ennek a körülménynek, ennek bizonysága nem csupán iskolánk előző életében betöltött döntő szerepük, ^hanem az a több mint száz nagyobb összegű alapítvány is, mellyel iskolánk munkájának eredményességét igyekeztek elősegí-

24 leni. A városi polgárság támogatása tette lehetővé, hogy az új gimnáziumi épület elkészültével, 1887 őszén a VIII. osztály is megnyíljék, és a még szükséges tanszékek megszervezésével és betöltésével a tanári kar is teljessé váljék. így lettek iskolánk tanárai Porubszky Pál, Eltscher Simon, Binder Jenő, Chappon Károly, az énektanítói állást pedig Werner Gyula tanítóval, majd félév múlva Zsák Endre orgonistával töltötték be. A következő években még újabb tanárok kerülnek iskolánkhoz Szappanos Péter, Schwarcz Mór, Gróh István, Hoffmann János,. Pauer Vilmos, Mikler Sándor, Moravszky Ferenc, dr. Vietórisz József és Kaufi'mann Aurél, de véglegesen csak Moravszky Ferenc és Vietórisz József marad közülük iskolánknál. Az új iskolai épület 1887 szeptemberére készült el, és rendeltetésének át is adták, magát a felavató ünnepélyt azonban csak 1888 január 6-án tartotta meg az iskola elöljárósága.. Az ünnepély egyik szónoka, dr. Meskó László városi tiszti ügyész, Nyíregyháza városa képviseletében mondott ünnepi beszédében, többek között, ezeket mondta a mi főgimnáziumunkról":...valamint eddig, úgy ezentúl is, város és főgimnázium, kell, hogy szoros kapcsolatban haladjanak céljaik felé, hisz a gymnasium dicsősége a város dicsősége, viszont a város felvirágzása és gyarapodása a főgymnásium törekvéseit segíti elő..." Az új iskola a tanítás tartalmában is megújult: az 1881 óta követett tanterv helyébe az állami tanterv lépett. Ennek lett a következménye, hogy már 1890/91-ben megnyílik az V. osztályba lépő tanulók számára a görögpótló tanfolyam. Rendezést nyert a vallástanítás kérdése is, amennyiben egyháztanácsi határozat alapján elfogadta az iskola kormányzó tanácsa, hogy az egyházi segédlelkész egyúttal a gimnázium vallástanára is lesz. így lett az iskola vallástanára 1891-ben Geduly Henrik. TJj szervezetet kapnak az új iskolában az ifjúsági egyesületek is. A magyar önképzőkörből alakítja meg Porubszky Pál a Bessenyei önképzőkört, újra alakult Santroch Alajos városi dalegyleti karmester vezetése alatt a daloskör, és 1891-ben elsőízben alakult meg ugyancsak az ő vezetésével a zenekör. Az iskola első okleveles tornatanára, Petrás György, ban a tornázókört alakítja meg. 1892/93-ban rendezte be az iskola Nyíregyháza városa adományából a Kállai utcai 9920 négyzetméter területű játszóteret ban iskolánk is megünnepelte a honfoglalás évfordulóját, a millenium évét. Az ünnepi beszéd azt hangsúlyozta, hogy ez az iskola a jövőben is olyan igaz fiakat akar nevelni a hazának, akiknek a lelkében a jognak, az alkotmánynak tisztelete és védelme élő valóság és legelső kötelesség legyen." Hogy az iskola vezetősége és a város haladó polgársága mit értett az igaz hazafiságon, ezt legjobban a Kossuth Lajos emlékalapítvány története mutatja meg. Nyíregyháza város polgársága, miként már hosszú idő óta, 1889-ben is megünnepelte március 15-ét. Ezen'a napon a polgárság ünnepét követő társas vacsorán felszólalt Bencs László városi tanácsos és a szabadságharc legkiemelkedőbb alakjának emléket kívánva megörökíteni, azt indítványozta, mondja ki az egybegyűlt polgárság, hogy Kossuth Lajos nevére 1000 forintos alapítványt létesít, amelynek kamatját ösztöndíjul a nyíregyházi ág. ev. főgimnázium VIII. osztályának az a tanulója kapja, aki a magyar történelem tanulásában a legjobban kiválik. 23

25 A szavakat tett követte. A rögtönzött gyűjtőíveken egy negyedóra leforgása alatt háromszáz forintot meghaladó összeget ajánlottak fel Nyíregyháza ott megjelent polgárai, és nyomban megválasztották saját kebelükből az alapot kezelő bizottságot. A bizottság lelkiismeretesen megfelelt feladatának: 1891 március 15-re már 1074 forint gyűlt egybe. Időközben a bizottság levélben kereste fel Turinban élő nagy hazánkfiát, és abban arra kérte, engedje meg, hogy az alapítvány az ő nevét viselje. A kérés megokolása így hangzik a Kossuth Lajoshoz intézett levélben:,,ezen kérelmünk előterjesztésére főleg az ösztönöz, hogy a nevezett tanintézet magyar ifjúságának lelki szemei előtt évenként újíttassék fel dicső emléked!" Erre a levélre Kossuth Lajos így válaszolt: Bencs László, Somogyi Gyula, Bogár Lajos, dr. Meskó László, Leffler Sámuel, Kerekréthy Miklós, Májerszky Béla és Török Péter uraknak, Nyíregyházán. Turin, Szeptember Tisztelt Uraim! Közel három havi távollétem alatt oly halom iromány gyülemlett össze szállásomon, hogy csak e napokban vehettem tudomást múlt év augusztus 26-án hozzám intézett becses levelükről, melyre van szerencsém ezennel válaszolni. Követésre méltó példát állítottak fel Önök, tisztelt Uraim! midőn a symbolikus értelemmel felruházott Martius 15-két megünnepelve ama nagy idők emléke iránt táplált kegyeletüknek egy olyan nemes alapítvány elhatározásával adtak kifejezést, mely arra van szánva, hogy derék városukban nemzedékről-nemzedékre buzdításul szolgáljon a tanuló ifjúságnak honszeretetet és hazafiúi kötelességérzetet meríteni a Haza történelmének ismeretéből. Nagy oktató az annak, akinek nem hiába Íratott. Isten áldása tegye gazdagon termékennyé a magot, melyet Önök vetének. Fogadják szívesen nemes tettükért nagyrabecsülésem adóját. Önök beleegyezésemet kívánják, tisztelt Uraim! hogy alapítványok az én szerény nevemről neveztessék. Önöket, miként becses levelükből látom, erre főleg az ösztönözte, hogy a nyíregyházi ágostai ev. főgimnázium magyar ifjúsága előtt az én emlékem évenként felújíttassék. Mellőzve azt, hogy ez az emlék egy tiltakozás a politika ellen, melyet a Magyar Nemzet 1867-ben elfogadott: engedjék kérdenem, tisztelt Uraim! vájjon jó számításnak gondolják-e fel-felújíttatni az ifjúság előtt egy oly név emlékét, melyet a Magyar Nemzet képviselőinek törvényszerző nagy többsége még csak arra sem tartott méltónak, hogy tűrje el hallgatagul azt a pusztán névlegessé vált minőséget, mely ama név viselőjével vele született s ne tasztísa öt ki a Magyar polgárok sorából? Nem alkalomszerűtlen e kérdés, tisztelt Uraim! mert ha megérdemlettem a kitaszítást, úgy az én nevem becsületének paizsán foltnak kell lenni; ha pedig nem érdemeltem meg, úgy a Nemzet olyasmit tett velem, amit nem kellett volna tennie. De hát megtette. Az a név, melynek emlékét Önök fel-fel akarják újítani az ifjúság előtt, egy oly ember neve, aki mint kitaszított pária végzi életét. Legyen érdemletten, legyen érdemtelenül: én kételkedem, hogy egy 24

26 ily név emlékének fel-fel újítása jól választott mód lehessen az buzdítására. De ezt az Önök megítélésére kell bíznom. ifjúság Kételyem, melyet talán egy érzékenyen fájó seb sajgása adott tollam alá, nem old fel azon kötelesség alól, hogy megtiszteltésnek tekintsem Önök szándékát s lekötelezettnek valljam magamat a jó indulat által irántam, melyről tanúságot teszen. Hanem engedjék megjegyeznem, hogy ha az Önök alapítványa az én nevemről neveztetnék, az nem felelne meg a tényállásnak s az én beleegyezésem után úgy nézne ki, mintha az idegen tollakkal akarnék ékeskedni. Ha azonban irántami jóindulatuk azt kívántatja Önökkel, hogy alapítványuk az én szerény nevemmel hozassék kapcsolatba, a nehézség, melyet említék, el lenne hárítva, ha az, amit Önök alapítottak, nem Kossuth-alapítványnak, hanem Kossuth-emlékalapítványnak neveztetnék, mert ez azt jelentené, hogy (érdemletten vagy érdemtelenül ez nem tartozik a dologra) voltak, akik indíttatva találták magukat egy nemes célú alapítványt téve, azt az én szerény nevemmel hozni kapcsolatba, ami megfelelne a szándéknak, melynek Önök becses levelükben kifejezést adnak; míg ellenben az, ha az alapítvány az én nevemről neveztetnék, idővel, midőn az emlékezetek elmosódnak, azon magyarázatra adhatna alkalmat, hogy én tettem az alapítványt, holott nem is tettem s nem is vagyok oly anyagi helyzetben, hogy tehetném. De legyen úgy, amint Önök jónak látják, megjegyzésemet minden fenntartás nélkül alárendelem az Önök akaratának. Megújítva irántam tanúsított jóindulatukért őszinte köszönetemet, maradok kiváló nagyrabecsüléssel Önöknek tisztelt Uraim! lekötelezett kész szolgájuk: KOSSUTH LAJOS." Ennek a levélnek birtokában úgy határozott az alapkezelő bizottság, hogy felkéri a gimnázium kormányzó tanácsát és tanári karát az első jutalomkiosztásra, melynek napjául 1891 március 15-ét jelölte ki. A Kossuth Lajos-emlékalapítvány első jutalomdíját a kormányzó tanács, a tanári kar jelölése alapján Adamovics András VIII. o. tanulónak Ítélte oda. Ugyanennek az évnek június 15-ére elkészült a Kossuth Lajos-emlékalapítvány álapítólevele", amelynek csupán 3. és 4. pontját idézem: 3. Az alapítvány célja és rendeltetése, hogy annak kamataiból a nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium VIII. osztályának egyik jómagaviseletű növendéke, pályázat útján, évenként megjutalmaztassék. 4. A kitüntetett ifjú meg jutalmazásánál figyelembe nem veendő sem vallása, sem szülőinek vagyoni állása, sem származása, egyedül jeles szorgalma és a magyar történelemben elért tanulmányi eredmény. így véljük leginkább az egyenlőség" szent eszméjét megvalósítani: Erkölcsi tulajdonok lépjenek versenyre egymással s győzzön a jobb." 1892-től kezdve az alapítólevél szellemében történik meg a pályaművek elbírálása. Az első világháború után az alapítványi tőke értékét vesztette ben dr. Klár András, a Kossuth-pályázatnak 1902-ben egyik győztese, új alapítvánnyal tette lehetővé a jutalom kifizetését, majd ennek elértéktelenedése után Nyíregyháza városa évi 100 pengős Kossuth Lajos- 25

27 emlékalapítvány jutalmat iktatott be költségvetésébe. A jutalmakat 1945 óta az intézet szülői munkaközössége adományozza. A nyolcosztályú fiúgimnáziummá történt fejlesztés évétől, 1887-től kezdve, az I. osztály és fokozatosan a többi osztály is annyira megtelt tanulókkal, hogy a tanári kar előterjesztésére a főgimnáziumi tanács is foglalkozni kezd a párhuzamos osztályok kérdésével, és már 1894-ben kimondja, hogy a főgimnázium továbbfejlesztése, respektive a föltétlenül szükségesnek mutatkozó párhuzamos osztályok felállítása céljából a közönséget gyűjtői veken adakozásra szólítja fel, remélvén, hogy e társadalmi mozgalom nagyobb mértékben fogja intézetünkre irányítani a magas kormány figyelmét és pártfogását." A gyűjtés eredménye a párhuzamos osztályok felállítását nem tette ugyan lehetővé, de újabb államszerződésben a minisztérium felemelte az iskola évi államsegélyét. Az államsegély az iskola anyagi helyzetét megerősítette, azonban a párhuzamos osztályok felállítására, rajzterem, szertárak és könyvtárak megfelelő helyiségekben való elhelyezésére csak új építkezéssel nyílhatott lehetőség. Az intézet 1904-ben korona építkezési államsegélyt kapott. Ebből az összegből már 1905-ben tető alá került, Alpár Ignác tervei alapján, az emeletes főépület, s az intézet 100 éves fennállását már új iskolaépületben ünnepelhette meg. Munkássága, élete csupán a szabadságharc után reánk nehezült pestis hatása alatt szünetelt. Nem halt meg. Beteg sem volt. Élt. Csak az volt a baja, hogy vérereibe nem volt képes bevenni az absolutizmus adagolásait.",,ezen túl se fogia bevenni azt, ami gyilok a magyarra, ami gyilok a magyar kultúrára!" írja jubileumi megemlékezőjében az intézet akkori igazgatója. Az intézet az új épületben ezzel az útravalóval indult el:,,... főgimnáziumunk mindenkor az ismeretek bőséges forrása, nemes jellemek képzője s az igaz hazafiság oltára legyen!" A száz éves fennállását ünneplő iskola jutalomdíj-alapítványai közül kiemelkedett Nyíregyháza város 2000 forintos alapítványa. Az ben kelt alapítvány célja:,,...nyíregyházi kisgazdáknak a helybeli ág. h. ev. főgimnáziumba járó fiait tanulmányi jutalomdíjban részeltetni s ezáltal a helybeli kisgazdákat arra ösztönözni, hogy fiaikat az elemi népiskolai tanulmányok befejeztével középiskolai oktatásban is részesítsék." Továbbá, hogy a nemes város közönségének a hazai kultúra előmozdítására irányuló ezen fennkölt cselekedete minél nagyobb mértékben buzdítsa az érdekelt kisgazdák tehetségesebb fiait iskolánk látogatására, a tudományos műveltség megkedvelésére és elsajátítására, értelmiségi pályákon a közügyek hathatósabb szolgálatára s ekként édes magyar hazánk felvirágoztatására." 1901-ben indulnak meg az ifjúsági játékdélutánok, 1905-ben megtörténik a gimnáziumi játszótér berendezése is ban zenetanfolyam indul az iskolában ban állítja fel az iskola tanács az iskolaorvos-egészségtantanári intézményt, és feladatává teszi az alkalmazandó orvos-egészségtantanárnak a főgimnáziumi ifjúságnak lakás- és egészség szempontjából való gondozását, a mulasztó tanulóknak, az igazgató felhívására, a bejelentés napján való meglátogatását, a szegénysorsú beteg tanulók ingyenes gyógykezelését és a két legfelsőbb osztályban az egészségtan tanítását. Az iskola első orvosa dr. Szilvási Gyula, utódai: dr. Demjén József, dr. Saáry Sándor, dr. Mikecz Miklós, dr. Hoffman Emil, dr. Valent Mihály, dr. Gergely Sándor, s jelenleg dr. Mandula Sándor. 26

28 1908-ban, a londoni magyar kiállításon az intézet az iskoláról, tantermekről, szertárakról, tornateremről készült fényképfelvételekkel vett részt, és díszoklevelet diplome d'honneur kapott ben vezette be a tanári testület az egyhuzamban való, osztatlan tanítást a régi délelőtt-délutáni tanítás helyébe. Ezzel indult meg a tanulók vonaton való bejárása. Ugyanezen évben megváltozott az évvégi vizsgák eddigi rendje. Az új vizsgarend szerint csak összevont osztályvizsgálatok lesznek kizárólag a kétes előmenetelű tanulók megvizsgálására. Már ekkor felvetődött egy, az iskolával kapcsolatos internátus eszméje is, ennek megvalósulása azonban csak 1929-ben következett be nyarán mozgalom indult ínég a helyi társadalomban, hogy a főgimnáziumba, más iskolák mintájára, leányok is felvehetők legyenek, s a fiúkkal együtt végezhessék középiskolai tanulmányaikat. A kormányzó tanács a szülőknek erről a kérelméről megállapítja, hogy a haladó kor ez irányban jelentkező igényének kielégítése teljes összhangban van az iskola tanulmányi és fegyelmi érdekeivel. Az intézet engedélyt is kapott rendesen bejáró s az év végén vizsgázó magántanuló leányok felvételére, amennyiben fiúnövendékekkel az egyes osztályok törvényes létszáma be nem telik. A leányok számára külön óraközi tartózkodási helyről, elkülönített kényelmi helyről s általában a kellő felügyeletről is gondoskodni kellett. Ennek a rendelkezésnek az alapján fölvette az igazgató az első bejáró leánymagántanulókat azzal a feltétellel, hogy az érdekelt szülők a maguk költségén gondoskodnak női felügyeletről, csak kiváló előmenetelű leány növendékek lehetnek magántanulók, és az iskola anyagi érdekeinek megóvása céljából a bejáró leány magántanulók a vizsgálati' díjon kívül úgy a teljes tandíjnak, mint minden egyéb, a nyilvános tanulókat terhelő díjnak a fizetésére is kötelesek. Az első évben 11 ilyen tanuló kapott felvételi engedélyt, ez a szám fokozatosan emelkedik egészen 76-ra, és 1917-től kezdve, amikor megnyílt a helybeli ev. leánygimnázium, fokozatosan alászáll ban elhagyják az utolsó, érettségit tett leány magántanulók iskolánkat júniusában lépnek.életbe az évzáró vizsgálatok helyébe a nyilvános összefoglaló vizsgálatok, amelyeknek célja: 1. alkalmat adni a tanulóknak, hogy az év folyamán tanultakat a maguk egészében, általános szempontokból még egyszer áttekintsék, s így a tanítás legfőbb tudnivalóit és eredményeit rendszeresebb összefüggésben láthassák; 2. a szülőknek és az érdeklődő közönségnek is alkalmat adni, hogy az iskola belső életébe, egész éven át folyó munkájába bepillanthassanak ben megkezdődött a világnak addig legmegrendítőbb, legvérengzőbb színjátéka: az I. világháború. A háború és következményei az iskola életét is megrendítették. Az iskola épülete, felszerelése, tanár, tanítvány, de legfőképpen a tanítás és nevelés adta meg a háború árát. A tanár k egy része bevonult, az óraszámokat csökkenteni kellett. A tanulókat vöröskeresztes szolgálatra vonják be, fémet, gyógynövényeket gyűjtenek, 1915 tavaszán pedig 76-an aratógépkezelési tanfolyamon vesznek részt. A hadbavonult tanulók száma 1914/15. tanévtől fokozatosan emelkedik, végül 1 már 163 tanulónk teljesít katonai szolgálatot. Az iskola épülete mindvégig a tanítás rendelkezésére állott ben Leffler Sámuel igazgató helyére dr. Vietórisz József lép. A háború első két esztendeje még nem élezte ki a háborús nehézségeket, a harmadik háborús tanév azonban már tele van megpróbáltatásokkal. A napok hónapokká, a hónapok évekké nyúlnak és még mindig nin- 27

29 csen vége a minden szellemi és anyagi értéket rohamosan emésztő világháborúnak. Mennyit kell dolgoznunk és áldoznunk, hogy csak némileg is pótoljuk határtalan nagy veszteségeinket! Minél tovább tart a háború, annál inkább kívánjuk a békét, mint az iskola nyugodt és sikeres munkájának biztosítékát." írja Vietórisz József, a háborús évek igazgatója. A nevelőtestület a tanárhiány ellenére rendületlenül tanít, emellett társadalmi munkát végez. A nyugalomba vonult Eltscher Simon helyére Szokol Pál tanár lép. A tanulók száma a bevonulások ellenére megnő ban az 59 bejáró leány- és egyéb magántanulóval a tanulók létszáma 636-ra szökött fel. Ezt a számot máig sem tudtuk túlhaladni, bár az is igaz, hogy akkor nyolc gimnáziumi osztály völt a jelenlegi néggyel szemben. Hozzájárult ennek a rendkívüli létszámnak a felduzzasztásához az a 33 erdélyi menekült tanuló is, akiknek a szülei a román betörés következtében vármegyénk területén kaptak elhelyezést. A háború hatása minden irányban kedvezőtlenül alakul ki. Egyre kirívóbb lesz az elszegényedés és a fokozódó drágulás. Az utolsó háborús év mindezt csak fokozza. Egyre inkább szembetűnő az emberek reménytelensége, érezhető a nyersanyaghiány; a fűtőanyaggal való takarékoskodás miatt januárban 21 napig szünetel a tanítás; a tananyagot meg kell rövidíteni. A tanítványok száma a helybeli ev. leánygimnázium és a fiú felső kereskedelmi iskola megnyitásával csökkenésnek indul. Űj tanárai az intézetnek Valent József és Péter Károly. A világháború utolsó szakaszába lépett. A frontok összeomlásával összeomlott a monarchia összetákolt épülete is. Az 1918-as őszirózsás forradalom útján elindul a régi világ összeomlása felé december 29-én már a független magyar köztársaságra teszi le a tanári kar az esküt. A tanárok belépnek a szakszervezetbe. A proletárdiktatúra megszületésével a Forradalmi Kormányzótanács a tanácsköztársaság valamennyi nem állami nevelési és oktatási intézetét saját kezelésébe vette át, azoknak minden ingó és ingatlan vagyonát köztulajdonnak nyilvánította. Az intézet átvételére azonban már nem kerülhetett sor, mert a román betörés a vörös hadsereget Nyíregyháza feladására kényszerítette, s a tanácsköztársaság bukásával az államosításra még 30 évet kellett várni. Nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos gimnázium. ( ) 1919 április 27-én vonultak be Nyíregyházára a felszabadító" román csapatok. A város 1920 március 11-ig tartó megszállásává román katonaság fosztogatása csakhamar kiábrándította az ellenforradalom erőit is a felszabadítókból". Iskolánk működése csakhamar megbénult, A megszálló csapatok szertárainkat, könyvtárainkat kifosztották, az iskolai felszereléseket tönkretették. A kár meghaladta a koronát. Dr. Vietórisz József igazgatót minden kihallgatás és tárgyalás nélkül Fogaras várába hurcolták, és közel négy hétig fogva tartották. A fehér hadsereg alakulatai 1920 március 13-án vonultak be Nyíregyházára. Az első világháború utolsó évében került az intézethez Zsolnai (Zwick) Vilmos, 1933-tól az intézet igazgatója, aki 1919-ben megalakította 28

30 az ifjúsági természettudományi kört ben Mihovics József menekült tanár kap beosztást az intézethez. Ugyanebben az időben válik meg az intézettől dr. Leffler Béla, Adorján Ferenc, Eltscher Simon és Zsák Endre, új nevelők lesznek Hrcnyecz József és Huray Gyula. Dr. Vietórisz József lemond igazgatói tisztségéről, utódjául Moravszky Ferencet választják meg. A Horthy-korszak első intézkedései közé tartozott középiskolai vonalon az első osztályosok felvételi vizsgájának bevezetése, hogy az oda nem valók" már itt kimaradjanak a középiskolából. Hasonló célt szolgált az 1921-ben életbe léptetett új állami Rendtartásnak az a rendelkezése, hogy a középiskola IV. osztályának végeztével meg kellett állapítania a tanári karnak a tanuló szellemi fejlettsége alapján, alkalmas-e az illető a felsőbb osztályok tanulmányaink elvégzésére, ha nem, úgy bizonyítványába ez a véghatározat került: A negyedik osztályt sikerrel elvégezte, de a középiskola felsőbb osztályaiba nem léphet." A nemzeti hagyományokhoz való visszafordulás és a* haladó nemzeti örökségünkhöz való ragaszkodás, az a benső kapcsolat/amely iskolánkat már 1890-ben Kossuth Lajossal kapcsolta össze, indította 'intezetünk vezetőit arra, hogy iskolánk hivatalos címébe felvegyie Kossuthjóé«nevét. így lett iskolánk neve 1921-ben Nyíregyházi ág. íu év. Kössük «.'Lajosfőgimnázium". ' t. * A tanulási lehetőségek korlátozásai ellenére a tanulólétszám egyre emelkedik ben ugyan megnyílt Nyíregyházán a kir. kat. főgimnázium, de ez a'körülmény sem csökkentette észrevehetően iskolánk tanulólétszámát. A kormány azonban továbbra sem engedélyezte párhuzamos osztályok nyitását, így állandó túlzsúfoltság jellemzi intézetünk osztályait. Az ország egyre romló valutája miatt az árak egyre emelkednek, s mind nagyobb nehézségek elé állítják az intézetet. Különösen a szegény tanulókat sújtotta a drágaság, amely iskolai szempontból főleg az írószerek és a tankönyvek árának határtalan emelkedésében nyert kifejezést. Ezért a kormányzó tanács a tanári kar javaslatára 1921-ben segélyzőkönyvtárt létesített, és ebből ingyen tankönyvekkel látta el a reá szorulókat ben alakult meg az Ifjúsági Segítő Alap. amely a szegény tanulóknak tandíisegélyt nyújtott február 10-én ünnepelte a nagyjainkról mindig szeretettel megemlékező iskolánk Petőfi Sándor születésének 100. évfordulóiát. Ekkor határozta el a tanári kar. hogy a Petőfi-est jövedelméből K alaptőkével Petőfi-alapítványt létesít, amelynek évenkénti kamatait a Kossuthpálvázathoz hasonlóan minden év március 15-én fogia a legjobb Petőfipályamunka szerzőjének pálvaffr'i alakiában kiadni. Az első pályadíjat 1924 március 15-én Csáky'Gyula VIII. o. t. nyerte el. Saj nos, ez az alapítvány is megsemmisült a pénzromlás következtében, a pályadíj összegét ekkor az iskola utalta ki saját pénztárából, később a Kossuth-pályadíj 100 pengős összegét osztották kett^. és az egyik felét Petőfi-pályadíj címén adták ki a pályanyerteseknek. Jelenleg az intézet szülői munkaközössége biztosítja az évi jutalom összegét ben a vallás és közoktatásügyi minisztérium az eddigi kétféle középiskola gimnázium és reáliskola mellett felállította a reálgimnáziumot, mint harmadik iskolafajt, attól az elgondolástól vezetve, hogy a természettudományok fejlődésén alapuló technikai haladás eredményeit n em lehet továbbra is kizárni a középiskolai tanításból, s modern nyelvek -J. 29

31 ismerete hathatós eszköz lesz hazánk érdekeinek szolgálatában. így intézetünk fokozatosan reálgimnáziummá alakult át júliusában alakult meg az intézet nevelőtestületének és volt tanulóinak munkálkodása eredményeképpen a Nyíregyházi Öregdiákok Egyesülete. Az egyesület célja, hogy,,a nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos reálgimnázium tanárai, barátai és volt tanítványai között az intézet révén kifejtett összetartozandóságot ápolja, a reálgimnázium' szellemi és anyagi érdekeit támogassa és ezzel a magyar nemzeti nevelés céljait előmozdítsa". Ennek a hármas célkitűzésnek, az egyesület 1945-ben bekövetkezett megszűnéséig, derekasan meg is feleltek öregdiákjaink, különös gondot for- ^ dítva az ifjú diáknemzedékkel való kapcsolatok erősítésére. Az egyesület a szegény tanulók segélyezésére többízben művészi színvonalú hangversenyt rendezett, tandíjsegélyt juttatott az arra érdemeseknek, vándordíjat tűzött ki a mindenkori legjobb osztály kitüntetésére, minden tanév végére pályadíjat tűzött ki egy-egy kiváló pályamunka jutalmazására, asztalosműhelyt rendeztetett be az iskolában és tanfolyamot tartott fenn, nyíregyházi és budapesti öregdiák-találkozóval pedig a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn az iskola, a tanári kar és a volt tanítványok között. Ugyancsak 1929-ben valósult meg a tanári karnak egy régi álma: az internátus. Első igazgatója Zágoni Dezső tanár lett. Az 1930-as évek a magyar nemzeti gondolat hordozóinak emlékét emelik tanulóifjúságunk elé ben az intézet Bessenyei önképzőköre, 74 tagjának áldozatkészségéből, eredeti első kiadások alapján összegyűjtötte, és egy kötetben kiadta Bessenyei György kisebb költeményeit, és ezt az 500 példányban kiadott munkát ingyen bocsátotta a tudományos világ rendelkezésére. Ugyanezen évben festette meg tanuló ifjúságunk az intézet számára Kossuth Lajos képét, s határozta el az intézet Kossuth Lajos születése napjának, szeptember 19-nek évről-évre való megünneplését ben annyira megnőtt az intézet tanulóinak száma, hogy nyolc osztályban nem lehetett tovább elhelyezni a tanulókat. így, évtizedes sikertelen kísérletek után ben valóra válnak az intézetben a párhuzamos osztályok ben lépett életbe az új középiskolai törvény, amely egységes tanterv alapján egyesítette az eddigi három tagozatú középiskolát, és ezentúl már csak gimnázium" néven szerepel minden középiskola, így intézetünk is ban nagyszerű külsőségek között ünnepelte iskolánk 1861-es, újraalapításának 75 éves jubileumát. A jubileumi ünnepségen dr. Vietórisz József, a gimnáziumi iskolatanács elnöke, az intézet volt igazgatója a következőkben foglalta össze intézetünk nevelési elveit: Annak az örök igazságnak alapján, hogy az Isten félelme a bölcseség kezdete: intézetünk egyszersmindenkorra a valláserkölcsi nevelés biztos alapjára helyezkedett. Ehhez a fölemelő világszemlélethez nem kötelességből, hanem meggyőződésből ragaszkodunk. Annak a belső kényszernek hatása alatt, hogy a tudomány fejlesztése érdekében szükséges együttműködés elvének szolgálatára is példát kell mutatnunk: lelkiismereti szabadságunk megőrzése mellett távol tartjuk magunkat a békebontásra hajlamos, felekezeti elfogultságtól. Attól a meggyőződéstől áthatva, hogy a tudomány fája nemzeti érzés nélkül meddő virágot terem, tehát gyümölcsöt nem hozhat: át nem értéon

32 kelt nemzeti nagyjaink szellemében igyekszünk hazaszeretettől lángoló, tettre kész ifjúságot adni munkánkat megbecsülő társadalmunknak. Abban a felelősség tudatunkban, hogy a gondunkra bízott ifjúság harcképessége ügyében felfelé is, lefelé is számadással tartozunk: amenynyire rajtunk áll, nem buktatni, hanem oktatni, nem leverni, hanem nevelni óhajtjuk atyai szeretettel gondozott fiainkat." Az 1936-os jubileumi év tanári kara a következő volt: Zsolnai Vilmos igazgató, Barcs Rezső, dr. Belohorszky Ferenc, Benigny Andor, dr. Gacsályi Sándor, dr. Kiss László, Máczay Lajos, Péter Károly, dr. Schárbert Ármin, Szalay Sándor, dr. Sziklay László, Tóth István, Valent József, Varga László, Zágoni Dezső, Bencsik István, dr. Benkő László, dr. Csipkay Sándor, Kézdy Gyula, Béres Árpád, Molnár Sándor, Tótin Pál, dr. Wax Aladár, dr. Valent Mihály, Krecsák László és Czegle János. Az 1936-os jubileumi év eredményeinek továbbfejlesztését és a múlt példáinak felhasználását állította feladatul az ifjúság elé Zsolnai Vilmos igazgató, amikor az 1936/37-es tanév megnyitóján Kossuth szavait idézte:,.a fellobbanó lelkesedés csillogó vonásokat vihet a történelem gránitlapjaira; de maradandó sikerre csak az ernyedni nem tudó kitartás vezet." A tanári kar is keresi az új utakat nevelő munkájában.,,az iskola nem elvont tételekből, hanem az élet tényeiből indul ki, mondja az 1936/37-es évkönyv az összegyűjtött s rendszerezett tényekből a tanulók maguk vonják le megállapításaikat, nem félve attól, hogy ily módon valami tiltott igazságra bukkannak. A régi iskola... eszköze a kényszer volt. Az új iskola... rugója az érdeklődés... Az iskola sorsa, njiként a múltban, úgy a jövőben is attól függ elsősorban, hogy társadalmunk milyen irányban fejlődik... az élet nem bírja- el sokáig az iskola és a társadalom ellentmondását." Az új utak keresése közben bontakozik ki az intézeten belül az ifjúsági egyesületek széleskörű munkája is. A 20. század folyamán fokozatosan kialakuló és egyre szélesebb területeket felölelő egyesületi munkában minden tanuló megtalálhatta a maga különleges érdeklődési körének színhelyét. A sokféle egyesület Gyámintézet és filléregylet (a tanulók segélyezésére), Bessenyei önképzőkör (irodalom, kisebbségi, külföldi és néprajzi szakosztállyal), Eötvös Lóránt természettudományi kör, Berzsenyi Dániel szavalókör, ének és zenekör, sakk-, sport- és gyorsírókor, gyűjtő egyesület stb. célja a sokoldalú érdeklődés felkeltése és értékes tulajdonságok kialakítása a tanulókban. Az intézeti élet és az ifjúsági munka szócsöve az önképzőkör szerkesztésében megjelenő ifjúsági lap: a Nyíregyházi Kossuth Diák.. Az ifjúság látókörének kiszélesítése érdekében hozta életre a tanári kar az iskolai takarékpénztárt. A tanulók így 2 évenként egy hazai, 7 évenként pedig egy külföldi kirándulás költségeit tudták összegyűjteni. A nevelők és a tanulók közötti bensőséges kapcsolat kiépítése az osztályfőnöki órákon kívül, különösen a felsős osztályokban, a tanulókkal folytatott egyéni elbeszélgetések rendszeressé tételében bontakozik ki. Az oktató-nevelőmunka eredményességét az iskola igen kedvező körülmények között tudja biztosítani. A modern nyelvek tanításánál lingua- Phon lemezek állanak a szaktanárok és tanulók rendelkezésére, a természettudományi,-történelmi és irodalmi oktatásban pedig filmgép, több mint Jlszáz diapozotív-sorozat és vetítőgép segíti elő az eredményes oktatást. Az intézetben minden tanterem elsötétíthető, és vetítésre van berendezve. Különleges jelentősege van az ifjúság nevelésében az iskolai ünner-

33 pélyeknek. A tanári kar minden lehetőséget felhasznál arra, hogy az iskolai ünnepélyek fényét emelje és az ünnepélyek programját nemzeti tartalommal töltse meg. Ugyanakkor azonban a legtágabb lehetőségeket biztosítja az intézet növendékeinek, hogy áz ünnepélyek során azok megszokják a nyilvános szereplést és bemutassák képességeiket. Az intézet munkájának még nagyobb eredményességét azonban egy körülmény már a századfordulótól kezdve komolyan gátolta: elegendő tanterem és kísérleti terem híján nem volt lehetőség több osztály párhuzamosítására. így az osztály-létszámok igen magasak, tanuló, az alsó osztályokban pedig néha a 70 főt is felülmúlják. Az iskola anyagi nehézségeinek megoldásában elsősorban csak saját anyagi erejére és a szülőknek mindig jelentős anyagi segítségére tud támaszkodni. A város részéről sem hiányzik a jóakarat, de a világháborúra való felkészülés mellett mind kevesebb összeg juthat csak iskolai célokra. A várostól egyedül az 1938/39-es tanévben jött komolyabb segítség, csaknem pengő, az iskola tanulóotthonának céljaira. A fasizmus térhódítása és a világháború közeledése, majd kirobbanása megszakítja az intézet felfelé ívelő fejlődését is. A fasizmusnak az iskolai életben megmutatkozó veszedelmeire figyelmeztet az 1939-es évkönyv tanulmánya:,.az iskolában uralkodó szabadság mértékét nem annyira pedagógiai elméletek, mint a kor világnézete adja meg... Az olyan tekintély, akár az iskoláról, akár* az élet egészéről legyen szó. amely nem belső értékeken, hanem az alárendeltség félelmén, vagy szolgalelkűségen nyugszik, nem tekintély, hanem zsarnokság. Szabadság nélkül tehát igazi tekintély nincs. A termő élet és a szabadság egymástól elválaszthatatlan." 1939-ben megkezdődik az iskolában a levente kiképzés. Az igazgató a leventefoglalkozásokat ugyan először felesleges..időpazarlásnak" jelenti ki, 1940-ben azonban a rendes kiképzés mellett, intézetünk 38 tanulója szombatonként már különiri képzésben is részesül a nyíregyházi gyalogsági laktanyában. Ugyanekkor megkezdődik a zsidótörvény végrehajtása is. Iskolánk tanulólétszámának körülbelül egyharmadát, alapításától kezdve izraelita tanulók alkották. E tanulók szülei minden időben a legkomolyabb támogatásban részesítették iskolánkat. Az intézet tanulói között sem éleződött ki soha ellentét vallási okok miatt, A tanári kar. mely nagyobbrészt a liberális polgári világ eszméin nőtt fel, és baráti érzelmekkel viseltetett a zsidóság iránt, a törvény végrehajtását csak lassítani tudta megakadályozni nem. így néhány év alatt 50 százalékkal e^k vissza izraelita tanulóink száma, a deportálások azután teljesen kitörlik őket tanulólétszámunkból ben megkezdődik az iskola katonai célokra való igénybevétele is. Először csak néhány hétre, de az igénybevétel terjedelme egyre nő, s 1942-ben az iskola épületét katonai kórházzá alakítják át. Az iskola munkája így egyre inkább nehezül, az osztályok iskoláról iskolára vándorolnak, míg végül az ev. leánygimnáziumban kötnek ki, A tanítás a délutáni és esti órákban folyik. A tanulmányi eredmény hanyatlik, a tanulók fegyelme meglazul. Az iskolai tanács a háború közepette sem szűnt meg az iskola fejlődésének további útjait kutatni. Az 1940/41-es tanévben merült fel annak gondolata, hogy a gimnázium felső tagozatát mezőgazdasági középiskolával egészítsék ki. A terv azonban a minisztérium ellenállásán megbukott.

34 1941-ben ünnepelte az iskola a Kossuth-pályázat megszületésének 50. évfordulóját ben, március 15-én, a pályázat régebbi nyerteseinek jelenlétében osztotta ki az igazgató a pályadíjakat, ezek életét állította példaképül az intézet ifjúsága elé ben meleg ünneplésben részesítette az intézet ifjúsága és öregdiáksága dr. Vietorisz Józsefet, az iskola felügyelőjét és volt igazgatóját, akit a Pázmány Péter tudományegyetem arany oklevéllel tüntetett ki több mint ötven éves tanári és írói munkájának elismeréséül. Ez alkalommal ifjúságunk Sóstón Vietórisz emléktáblát is elhelyezett intézetünk nagy nevelője és a Nyírség meleghangú költőjének tiszteletére.. Magyarország belépése a II. világháborúba még inkább megnehezítette az iskolai munkát. Több tanár katonai behívása.következtében csonka tanári karnak kellett ellátni az iskolai munkát, kényszerű szünetek, a tanulók bejárási nehézségei, igazolatlan mulasztások növekedése súlyosbítja az idegen iskolában, délután folyó iskolai munkát. Az 1942/43. tanévben az iskola osztályai egy-egy nemzeti nagyságunk nevét veszik fel: I. osztály: Petőfi Sándor osztály, II. osztály: Hunyadi Mátyás osztály, III. osztály: Árpád vezér osztály, IV. osztály: II. Rákóczi Ferenc osztály, V. osztály: Zrínyi Miklós osztály, VI. osztály: Görgey Artúr osztály, VII. osztály: Széchenyi István osztály, VIII. osztály: Kossuth Lajos osztály. A tanári kar ugyanezen évben, a VIII. osztályos tanulók pályaválasztásának megkönnyítése érdekében, az intézet volt tanulóinak bevonásával életpálya ismertetéseket tart. Ezeken,az egyes értelmiségi pályákkal ismertetik meg az előadók az érettségiző tanulókat. Az intézeti Kossuth-hagyományok ápolásának utolsó nagy fellobbanása 1944 március 20-án, Kossuth Lajos halálának 50 éves évfordulója alkalmával történt meg a felszabadulás előtt. Az ünnepélyt az intézet a város közönsége részére rendezte. Az ünnepélyt azonban csak az ev. leánygimnázium udvarán tarthatta meg, mivel a Kossuth szobor elé való vonulást a rendőrség betiltotta. Azt azonban a betiltás sem tudta megakadályozni, hogy az ünnepély megtartása után az ifjúság küldöttsége Kossuth szobrát meg ne koszorúzza ben már nyilvánvaló volt, hogy a háborús német győzelmi reményeknek befellegzett. A háborús frontok Magyarországhoz értek. Az iskolai év már április 4-én befejeződött. S mielőtt megkezdődhetett volna sz újabb tanév, szeptember 6-án Nyíregyházára is rászakadt a háború borzalma, bekövetkezett a város első légi bombázása. Szétrebbentek a tanulók, szétesett a tanári kar. Egy korszak lezárult iskolánk életében. Űj honfoglalás történik most iskolánkban.. ( ) 1944 tavaszán a nyugalomba vonuló igazgató, Zsolnai Vilmos, az ifjúsághoz szólva a következőket mondta: Míg a multak háborúinak sikere - 33

35 a harctereken dőlt el, addig a mának úgynevezett totális háborúja bekapcsolja működési körébe a harcoló vonalak mögötti országrészeket is és azok minden lakójától erőt, munkát, áldozatot, sőt sajnos, életet is követel." Ez a megállapítás a frontok közeledésével mind inkább érvényessé vált Nyíregyházára is. Az új igazgató, dr. Belohorszky Ferenc, az új tanévet már nem tudta megnyitani. A háború tovasodorta a tanári kart, tovasodorta a tanulókat is. Amikor a szovjet.csapatok elérik a várost, az intézetnek már csak 6 nevelője tartózkodik Nyíregyházán. Közülük hármat Barcs Rezsőt, Szijas.Pált és Szilágyi Lászlót a hadifogság ragad el tőlünk mindörökre. A város felszabadulása után az intézet 3 nevelője dr. Gacsályi Sándor, dr. Schárbert Ármin és Tóth István kísérli meg az iskola munkájának elindítását, a tanulók összegyűjtését és a tanítás megkezdését november 20-án, Nyíregyháza szovjet katonai parancsnokának felszólítására, az ev. elemi iskola épületében megkezdi életét a felszabadult gimnázium. Az igazgatói munkát dr. Schárbert Ármin látja el. A nevelőtestület tagjai a két intézeti nevelőn kívül az ev. leánygimnázium 6 nevelőjéből és kisegítő nevelőkből kerültek ki. Intézetünk ekkor még katonai kórház, a leánygimnázium dohányraktár. A tanítás koedukációs alapon folyik, de a meginduláskor így is csak 24 tanuló van az újjáéledő osztályokban. Ez a létszám rohamosan emelkedik januárjában már 289 tanuló látogatja az iskolát, s számuk a tavasz folyamán még egyre emelkedik tavaszán a nyíregyházi Pedagógus Kollégium azzal bízta meg dr. Schárbert Ármin igazgatót, hogy a késve hazatért tanulók részére összevont tanfolyamot szervezzen meg, melyen az összes nyíregyházi gimnázium yisszatért tanulója pótolni tudja elmaradt tanulmányait. A május 23-tól augusztus 31-ig tartó tanfolyamon 145 tanuló kapott éwégi bizonyítványt. A taniolyam tanárai a nyíregyházi gimnáziumok nevelői közül kerültek ki. ' Az iskola gazdag felszerelése majdnem teljes egészében áldozatul esett a városban lefolyt harci cselekményeknek és az azokat követő zavaros állapotoknak. Az iskola épülete maga nagyobb mértékben nem sérült meg, tetemesebb kár csak az ablakokban esett, de az iskolával szerves kapcsolatban lévő diákotthon repülőbomba találattól kigyúlt és leégett. Az iskolaépületben ajtókban, ablakkeretben, stb. esett kár legnagyobbrészt későbbi eredetű volt. A tantermi felszerelésből egy részt a nevelők még meg tudtak menteni, de az irodai bútorzat, a tanári szoba felszerelése s különösen a szertárak állománya majdnem száz százalékig áldozatul esett a háborúnak. Ilyen körülmények között a felszabadulást követő évek legsürgősebb feladata a romok eltakarítása, az intézeti épület.rendbehozatala és a helyre állított iskolaépületben a tanítás kedvező feltételeinek biztosítása volt. Ugyanekkor sürgető szükségként jelentkezett a háború által fellazított ifjúsági magatartás megjavítása és a helyes erkölcsi magatartás kialakítása is tavaszán még ablaktalan teremben, dermesztő hidegben ünnepelte iskolánk március 15-ét, a következő tanévben azonban már a visszanyert épületben új márciusi szellemben épít a tanulóifjúság, dolgozik a tanári kar ben új tartalommal, két évi szünetelés után, feléledt a Kossuth- és Petőfi pályázat. Az iskolai eredmények kibontakozásának legnagyobb akadályai a felszabadulást követő tanévekben a tankönyvhiány, a közlekedés, elszállásolás és ruházkodás nehézségei, téli időszakban a tüzelőhiány. Ekkor válik vidéki, elsősorban szegényparaszt származású tanulóink legnagyobb segítőjévé a népi kollégium. Az egységes nevelői munka ered- Í3SW 34

36 ményességét kedvezőtlenül befolyásolta a tanári kar állományának állandó v-áltakozása. Hosszú évek telnek el, míg az intézeten belül megszűnik a nevelők váltakozása. Jellemző a felszabadulás óta eltelt évekre, hogy 11 év alatt több nevelője volt intézetünknek, mint a felszabadulást megelőző csaknem másfél évszázadban. Az intézet újjáépítése az 1947/48. tanévben kezdett erőteljesebben megindulni, megkezdődött a nevelők és a tanulók gondolkozásának, világhétének átalakulása is. Ez a szellemi újjáépülés 1848 centenáriumának előkészületei és ünneplése során bontakozott ki, és az iskola államosításával indult nagyarányú fejlődésnek. Az államosítás idejében ment nyugdíjba dr. Schárbert Ármin igazgató. Négy tanéven keresztül, a legtöbb áldozatot és munkát követelő években vezette iskolánkat, s áldozatos munkájának köszönhető, hogy a romokból, válság nélkül, új életre keltette az öreg alma matert. Az ő munkája nyomán vált intézetünk Szabolcs-Szatmár megye legnagyobb, megbecsült iskolájává. Utóda, az újjáépítésben társa, Tóth István intézeti tanár lett. Az általános iskola megszületése s az ezzel együtt járó gimnáziumi négy alsó osztály megszűnése átmenetileg leapasztotta iskolánk tanuló létszámát. Az államosítás évében 5 osztályban 190 tanuló tanult gimnáziumunkban. Ez a tanulólétszám az első ötéves terv időszakában átlagosan évi 400 tanulóra emelkedik. Az osztályok számának kedvező alakulását elősegítette, hogy az 1951/52. tanévben a megszüntetett nyíregyházi Vasvári Pál gimnázium 5 osztályát intézetünkhöz helyezték át. A fejlődés erőteljes ütemét mutatja azonban az a körülmény, hogy a Vasvári Pál gimnázium 1955-ben történt újjáalakulásakor iskolánk 4 osztálya 2 első, 1 második és 1 harmadik osztály lett az alap, amelyre az új gimnázium további fejlődését alapozta. S bár négy osztály s 150 tanuló kivált intézetünkből, az 1955/56. tanévben is 14 osztályunk nyílt meg 419 beírt tanulóval. Az iskola fejlődésén belül igen kedvezően alakult tanulóink szociális származás szerint való megoszlása. A felszabadulást megelőző években a hivatalos statisztika 10 százalék munkás-paraszt származású tanulót tüntet fel a középiskolában munkás származású 1.33 százalék, az első ötéves terv során ez a százalék iskolánkban 70-re emelkedett. A múlt hibáinak felszámolását jelentette, hogy 1949-ben vegyestagozatú építő és gépipari dolgozók gimnáziuma indult iskolánkban, mely két év után a nyíregyházi építőipari technikumhoz került át. Ezt követően indult el intézetünkben a máig működő levelező gimnázium több évfolyama, amely az 1955/56. tanévben már á második érettségiző osztályt bocsátja ki. Intézetünknél működik még a jelen tanévben a debreceni dohányipari technikum nyíregyházi dolgozó tagozati I. osztálya. Az államosítás meggyorsította a háború okozta hiányok felszámolását. Elrendeződtek a szertárak, könyvtárak*, megnőtt a leltári állomány. Különösen a természettudományi szertárakban fizikai, kémiai, biológiai szertár volt nagyarányú fejlesztés. Az állami támogatás mellett tanulóink szakköri munkája is növelte a szemléltető és kísérleti eszközök számát, amelyekből nem egyszer jutott a falusi kis iskoláknak is. A földrajzi szertár pedig csaknem egész felszerelését szakköri munka keretében teremtette meg. Ez a szakköri munka vált az intézeti politechnikai képzés kibontakozásának alapjává. Tóth István igazgatósága alatt bontakozott ki erőteljesebben az ifjúsági szervezetek munkája. Kezdetben az ifjúsági szervezetek munkája inté-

37 zetünkben is magán viselte a szabadsággal ismerkedő ifjúság helytelen elképzeléseit. Sok volt az átpolitizált" értekezlet ettől a hibától a tanári kar sem volt mentes, a legkevesebb szó esett az iskola munkájáról, a tanulásról, fegyelemről, nevelésről. Ilyen elképzelések mellett kerülhetett sor 1949-ben olyan értekezletre, mint,,a tanári testület és Diákszövetség közös kritika és önkritika összejövetele". A hibák mellett szerencsésen fejlődött tanulóink iskolán kívüli tevékenysége, társadalmi munkája. Ez a munka kezdetben politikai akciókban, választási munkák vállalásában, később egyre inkább kultúrmunkában nyilvánult meg, a nyári szünetek idején pedig a termelőmunkában való igen intenzív részvételben. Az első ötéves terv időszakában tanulóinknak csaknem fele vett részt évente az országépítés különböző területein, iparban és elsősorban a mezőgazdaságban. Minden évben dolgozott intézetünk tanulói közül egy-egy munkacsoport az országos építkezéseken is ban, a Sztálinvárosban dolgozó ifjúsági brigádunk munkáját rendszeresen 110 százalékra teljesítette ban, Tóth István igazgató áthelyezése után, Kiss Ernő tanárt bízzák meg az intézet igazgatásával. Ebben az időszakban készülnek el a nagyobb beruházást igénylő helyreállítási munkák: az intézeti tornaterem újjáépítése, vízvezeték beszerelése. Ugyanekkor indul erőteljes harc a tanulmányi színvonal emeléséért és az ifjúság fegyelmének megszilárdításáért. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítását irányozta elő az intézet 150 éves jubileumának munkaprogramja is. Kiss Ernő lemondásával az igazgatóságot Horváth Sándor, a nyíregyházi Zrínyi Ilona leánygimnázium igazgatója vette át augusztusában tartott tanévnyitó értekezleten az új igazgató a ne vélő testület feladatát abban jelölte meg, hogy az intézet 150 éves jubileumára készülve, az iskola hagyományainak szellemében, erősítse meg az ifjúságban a múltat becsülő és a jelen építésére mozgósító nemzeti érzést; az ifjúságban rejlő aktivitást az ifjúsági szervezet munkájának megszervezésével, felelevenítve a régi iskolai gyakorlatot irodalmi-színjátszó, természettudományi köri munka, ének- és zenekar, pályázatok és versenyek szervezésével fokozza a tanulók érdeklődését és szeretetét a tanulás és az iskola iránt. Ugyanakkor feladatul tűzte ki azt is az igazgató, hogy be kell fejezni az osztályok megfelelő felszereléssel, padokkal való ellátását, a villanyhálózat átépítését és az épület teljes tatarozását. Két év alatt, megközelítően háromnegyed millió forint beruházással, ezek a feladatok megoldódtak. A munkák sikerét az a jóindulatú támogatás biztosította, amelyet az intézet mind a megye, mind a város vezetőitől kapott. Ugyanekkor köszönetünket és hálánkat kell nyilvánítani azon öregdiákiainknak is, akik a maguk munkaterületén elősegítették, hogy intézetünk megújult köntösben ünnepelhesse fennállásának 150. évét. A jubileumi előkészületek során száz és száz öregdiákunk emlékezett meg, levélben és élőszóban, iskolánkról így: Itt töltöttem életem legboldogabb éveit". Mi azt szeretnénk, hogy a jövendő öregdiákjai ehhez még azt is hozzámondanák:,,... és a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban tanult ismeretekkel sikeresen tudtam építeni népem és önmagam boldog életét." (Az iskolatörténet összeállítása a régebbi történt.) 36 iskolatörténetek alapján HORVÁTH SÁNDOR igazgató.

38 ca mjiregíjmázt DCauiJitli JLajöi ^intná zlllm tanulóinak mmzai h clüikőtthönl diákizaeiálu ejlcítattiáqa, A jóléti gondoskodás a tanulókról a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban is sokoldalú, többirányú. Az 1867/68. tanévben több tanuló kap pl. ösztöndíjat (gimnáziumi pénztári, takarékpénztári és izr. hitközségi a do m á n y b ó 1). 1872/73-ban alapítványok kamataiból is jutalmazza, segíti az intézet tanulóit, és megszervezik Martinyi József tanár kezdeményezésére és vezetésével az önsegélyző jellegű fillér egyletet, amely azután eredményesen működik egészen 1944-ig. Az alapítványok, adományok száma évről évre nő. 1917/18-ban ötvennél több alapítvány kamataiból, tíznél több adományból segíti, jutalmazza iskolánk tanulóit. Az első világháború után elértéktelenednek iskolánk alapítványai. A 20-as évek elején ifjúsági segítő alap" létesül, majd segélykönyvtár'a szegény sorsú tanulók tankönyvvel való ellátására. A f e 1 - szabadulás után különösen jelentős segítséget nyújt népi államink a tanulók tankönyvvel való ellátása terén, a bejáró tanulók utazási költségének megtéri té se révén, stb. Mindezeknek az érintett diákszociális intézkedéseknek az ismertetése azonban most nem feladatom. A legfontosabb diákjóléti létesítmény, a menza és diákotthon ismertetésére, a nyíregyházi Kossuth gimnázium tanulóinak menzai és diákotthoni ellátottsága vázolására szorítkozom. Az iskola tápintézete ( ). A felvidéki evangélikus gimnáziumok mintájára iskolánk mellett is elég korán gondolnak tápintézet (konviktus) felállítására. (A protestáns szokás szerinti konviktus" elnevezés helyett helytállóbb lett volna az alumneum" vagy menza" név, mert hisz az volt, tápintézet", étkezde". Ebédet és vacsorát nyújtott a tanulóknak. Iskolánk évkönyvei különben többnyire csak tápintézet" néven említik.) Már 1828-ban tesznek ilyen rendeltetésű alapítványt iskolánkban. De jó ideig nem sok vidéki tanulónak lehetett, legalábbis szegényebb sorsú nem, mert még 1870-ben sem tudta Martinyi József igazgató a konviktust" megszervezni, mivel nem akadt 15 jelentkező. A tápintézeti alapítvány kamataiból ösztöndíjat adnak, pl. 1872/73-ban. Az 1878/79. tanév második felében kerül sor a tápintézet megszervezésére. Mindössze 4 tanulót részesít ekkor a nyíregyházi ág. h. ev. 6 osztályos gimnázium tápintézete teljesen ingyenes ebéd- és vacsora-ellátásban. A következő években nő a tápintézetben étkező tanulók D e az i s kola 8 osztályossá válásáig (1887/88) nem haladja meg az 37

39 évi 10 főt. Aztán tovább emelkedik. A századforduló idején fő között mozog. Majd több évben 40 főt meghaladó tanulólétszámot lát el a tápintézet. A legtöbbet, 50 főt, 1906/07-ben. A háborús években visszaesik a létszám (15 20 fő között mozog), nyilván a drágulás, a díjak emelkedése következtében is. A háború után 10 fő alá süllyed. 1923/24. és az 1924/25. tanévben 4 fő étkezik a tápintézetben. Annyi, mint az intézmény első évében. A következő tanévben a tápintézet már nem működik. Nincs elegendő jelentkező. Lakást inkább csak ellátással együtt adnak a vidéki diákoknak. A szülők is inkább ilyet vagy diákotthoni elhelyezést akarnak biztosítani gyermekeiknek. A tápintézet esetleges újbóli megnyitása azonban napirenden marad mindaddig, míg az 1929/30. tanévvel kezdődően meg nem nyílik az iskola diákotthona. Vagyonát, a működési szünetben befolyt adományokat is a diákotthon céljaira fordították. A tápintézeti alapítvány kamatai mellett ugyanis gyűjtésekből, adományokból és a tanulók által fizetett,díjakból tartották fenn a tápintézetet. A szorosabb értelemben vett egyházi jellegű gyűjtések mellett jelentős, sőt sokszor túlnyomó mértékben a város, a megye és a helybeli pénzintézetek, valamint magánosok adományai tették lehetővé a tápintézet szociális jellegű működését. A tanulók kb. 2/3-át fizették annak az összegnek, amennyibe a tápintézetnek 1 tanuló ellátása került. (így a múlt század végéig a teljes ellátás díja tanulónként é v i 50 forint volt. A tápintézet viszont 85 forintot fordított 1 tanuló é v i ellátására. A századfordulóval kezdődően fokozatosan emelkednek a díjak és az ellátási összegek, a gazdasági élet alakulásának megfelelően. 1906/07-ben 130 korona az évi teljes díj, 190 koronába kerül egy tanuló évi ellátása. 1913/14-ben 160, azaz 220 K, stb.) De egészen 1922/23-ig mindig voltak kedvezményesen fizetők is. Átlag a tagok fele, harmada csak fél, háremnegyed vagy éppen negyed díjat fizetett. S volt mindig legalább 1 2 teljesen ingyenes is. Egyébként a teljes díjat fizetők számára is igen jutányosnak mondható a tápintézeti ellátás. Az évre megállapított díjakat havi részletekben fizették. A kedvezményekben az anyagi helyzet mellett döntő volt a tanulmányi előmenetel. Kezdettől fogva vallásfelekezeti különbség nélkül részesültek az iskola tanulói a tápintézeti szolgáltatásokban. Az ellátás kielégítő, tápláló volt. Ebédre általában két fogást szolgáltak fel. A vacsora többnyire főzelék volt. Ebédre is, vacsorára is dkg kenyér járt. (Ezeket a sajátos hosszúkás formára sütött 1/4 kilós kenyereket brugó'-nak hívták a tanulók.) 8 tanulóra számítottak 1 kg húst, pecsenyesütéskor 6 tanulóra. Természetesen tanári felügyelet mellett működött a tápintézet. Az iskola egy-egy tanára volt mindig a felügyelője, eforusa. O volt egyben a pénztárosa is. Külön díjazást ebbeli tevékenységéért nem kapott. S a tápintézetben való étkezés lehetősége sem volt jelentős tényező, kivéve talán a háborús és közvetlen háború utáni éveket. Inkább megtisztelő és jótékony jellegű kötelesség volt az eforusi, tápintézeti felügyelő tanári tisztség. A tápintézet fennállásának 46 éve alatt felügyelő tanárok voltak: : Martinyi József, : Szlaboczky Imre, : Mészáros Ferenc (1909. jan. 4-én meghalt) : Moravszky Ferenc,

40 : Zwick (Zsolnai) Vilmos. A tápintézet gazdasszonya, de egyben tkp. szakácsnője is valószínűleg kezdettől fogva egyházi funkcionárius felesége, főkép özvegye volt, aki saját házában vagy lakásán főzött és étkeztette a tápintézeti tagokat Díjazást, fizetést nem kapott. Haszna annyi volt, hogy maga és családja élelmezése biztosítva volt. Az intézmény tehát családias jellegű volt és a gazdasszony részéről is karitatív. Konyhai segítséget természetesen alkalmaztak. S a szükséges felszerelést (edény, lócák, asztalok) a tápintézet vette meg. Kb tól kezdve egészen megszűntéig ozv. Vida Lajosné lelkészözvegy vezette a tápintézeti konyhát és étkeztetést előbb a mai Eötvös utca 23. sz. újabb ház helyén állt lakásában, majd kb óta a Csillag utca 10. (ma 16.) sz. alatti házában. Az iskola tanárai közül legfeljebb a tápintézeti felügyelő tanár étkezett a tápintézetben. A rendet önkormányzat segítségével, szeniori rendszerrel tartották fenn. Iskolánk első diákotthona ( ). A 20-as évek folyamán az iskola kormányzótanácsa, tantestülete egyre inkább látta internátus, diákotthon létesítésének szükségességét, fontosságát az iskola növekvő számú vidéki tanulóinak megfelelő elhelyezése, nevelése érdekében. Az iskola e célra felhasználható alapjai, alapítványai csekély értékűek voltak P-s állami segítség kieszközlése azonban lehetővé tette, hogy 1929/30-ban megnyíljék az iskola első diákotthona, Ág. ev. Rothermere Diákotthon néven. A Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesülettől felvett kölcsön segítségével P-ért megvásárolta az iskola (az iskola kormányzótanácsa) a Kállai utca (majd Szt. István út, ma Vöröshadsereg útja) 18. sz. alatti telket a rajta lévő 2 fő épülettel, s átalakíttatta megfelelő férőhelyes diákotthonná. A banki kölcsönt az említett, fokozatosan megkapott államsegélyből, Nyíregyháza városa, a megye, pénzintézetek, vállalatok és magánosok (főkép volt tanítványok, az öregdiákok) adományaiból törlesztette a diákotthon. Az iskola is segítette bevételeiből, pl. a javítóvizsgái díjakból. Természetesen nemcsak az épületek megvásárlása, hanem átalakítása és berendezése is jelentős anyagi befektetést kívánt. Nem kétséges, hogy ezeket a kiadásokat részben a tanulók által fizetett díjakból kellett fedezni. Annál is inkább, mert az adományok, különösen a jelentősebb pénzbeli adományok egyre inkább gyérülnek. A diákotthoni díjak viszont elég magasak voltak ahhoz, hogy a diákotthoni felszerelésre is jusson belőlük. (Különösen az első években, amikor évi 800. P+20. P orvosi díj+ 10 P beíratási díjat kellett a tanulóknak fizetniük. A 30-as évek során P-vel csökkent az évi diákotthoni ellátási díj. S a diákotthon Felügyelő Bizottsága mérsékelt kedvezményben is részesíthetett az 1932/33. tanévtől kezdve arra igazoltan rászorulókat.) Ebben az időben lényegében és a legtöbb esetben már a tanulók, azaz a tanulók szülei által fizetett díjakból tartották fenn magukat az egyházi internátusok, diákotthonok. Ezért a legjobb szándékú célkitűzés, elgondolás is arról, hogy a létesített diákotthon a vidéki szegényebb, bejáró tanulókon segít majd nem volt egyéb önámításnál. A tanulók szüleinek foglalkozására vonatkozó diákotthoni adatok ugyan nem állnak rendelke-

41 zésünkre, de az iskola tanulóinak származási adatai és a magas diákotthoni díjak önmagukban is bizonyítják, hogy főképp csak módosabb szülők gyermekei lehettek á diákotthonban. Ágyneműt (matracot kivéve) nem adott az otthon. A tanulók számára előírt ruházati felszerelések elég nagyigényűek. A benépesítés 1941-ig átlag 60 százalékos volt csak: fő között mozgott a létszám, holott 48 férőhely volt! (Hogy milyen kis mértékben lettek diákotthoni tagok a bejáró vidékiek, bizonyítja az is, hogy az első idákotthoni évben, 1929/30-ban 27 diákotthoni tag közül csak 5 volt az iskola addigi nyilvános tanulója, a többiek más gimnáziumból jöttek, vagy magántanulók voltak. 7 kereskedelmi iskolai növendék volt. A következő két évben pedig 1 1 polgári iskolai tanuló tagja volt az otthonnak.) A diákotthon igazgatójának évi jelentése az iskolai értesítőben állandóan igyekszik meggyőzni a szülőket a diákotthoni nevelés előnyeiről, mégis csak az 1941/42. tanévben sikerül elérni a teljes létszámot. Akkor és a következő két évben bentlakója van a diákotthonnak. S van még 2 3 csak nappal benttartózkodó helybeli tagja ben pedig 3 tanuló csak a téli hónapokban volt az otthonban. Az 1941 augusztusában hívatalbalépő új igazgató, dr. Belohorszky Ferenc azzal indokolja a létszámemelkedést, hogy a nehéz háborús élelmezési viszonyok közepette könnyebb volt intézményekben biztosítani megfelelő ellátást, mint magánházaknál. A romló közlekedési viszonyok, a háborús jövedelem-konjunktúra is hozzájárulhattak ahhoz, hogy ekkor érte el a diákotthon (1941/42-től elhagyták címéből Rothermere lord nevét) legmagasabb, teljes létszámát. Pedig ekkor a díjak is emelkednek, a háborús pénzértékromlásnak megfelelően. (1942/43-ban évi 900., 1943/44-ben P az évi alapdíj, termékbeszolgáltatást is,kér az otthon, stb.) Az otthon új igazgatója szívügyének is tartotta az otthon benépesítését, valamint arra is törekedett, hogy jó előmenetelű tanulókat vonjon be nagyobb mértékben az otthon életébe és nevelő munkájába. Ekkor találunk 1 2 teljesen ingyenes bentlakó vagy nappal benttartózkodó jó tanuló növendéket a diákotthon tagjai között. (így Lipa Andrást, iskolánk jelenlegi tanárát.) Az 1942/43. tanévvel kezdődően 3 tehetségalapos evang. növendék emeli szép előmenetelével az otthon tanulmányi eredményét. A tanulmányi eredmény emelése rá is fért az otthonra, mert általában kevés jó tanuló tagja lehetett. Az iskolai értesítők, sajnos, csak 1941/42- től kezdve teszik lehetővé a diákotthoni tanulók tanulmányi eredményének megállapítását, de az ekkori évekből nyert eredmény kép sem rózsás. A diákotthoni tanulók közül (nem teljes pontossággal megállapíthatóan): 1941/42-ben: 1942/43-ban: 1943/44-ben: Kitűnő: Jeles: Jó: Elégséges: Elégtelen: Kimaradt ' összesen Az akkori elégséges tanulmányi eredmény természetesen bizonyos fokig a mai közepesnek is megfelelője. De ezt tekintetbe véve is igen magas az elégséges és elégtelen (!) tanulók száma. (1941/42-ben 74.4 százalék, 1942/43-ban 73.3 százalék, 1943/44-ben 81.3 százalék.) Az 1942/43. tanévben az elégséges általános tanulmányi eredményt felmutató diákotthoni tagok közt 4 ismétlő is volt! (Mostani diákotthonunkban a közepesek, elégségesek és elégtelenek együttes száma nem szokott 50 százaléknál több 40

42 lenni. Javítóra bukottak sem lehetnek diákotthoni tagok, nemhogy ismétlők!) A háborús viszonyok csökkenthették a jó tanulmányi eredmény elérésének lehetőségét, mégis, az új igazgató színvonalelemelési törekvéseit is ismerve fel kell tételeznünk, hogy a korábbi, számunkra ma már hozzáférhetetlen diákotthoni tanulmányi eredmények még gyengébbek lehettek. Tehát a gazdasági-társadalmi berendezkedésből fakadóan, a jó nevelési törekvések és elgondolások ellenére, nem a rászoruló jó tanulók, hanem inkább a fizetni tudó gyengébbek otthona volt, sajnos, az iskola diákotthona. Meg kell állapítanunk, hogy az iskola tápintézete a maga egyszerűségében és kezdetlegességében is aránylag közelebb állt mai, szocializmus felé haladó társadalmunk diákjóléti intézményeinek, diákszociális törekvéseinek tendenciájához (egyszerű származású, szegény sorsú j ó tanulók támogatása), mint első, ellenforradalmi korszakbeli diákotthona. Hogy menynyire nem tudott ez a diákotthon szociális feladatokat megoldani, bizonyítja az is, hogy pl. az 1937/38. tanévben a 48 diákotthoni férőhelyből 29 hely van csak betöltve, de ugyanakkor 104 bejáró tanulója van az iskolának, s köztük még Vásárosnaményból, Mátészalkáról és Szerencsről bejáró is van! (Korábbról, sajnos, nincsenek adatok.) 1940/41-ben pedig 33 diákotthoni tag mellett 87 bejáró tanulója volt az iskolának és 48 lakott kosztadónál. A kosztadónál elhelyezett tanulók létszámáról nincsen 1940-ig statisztikai adat az iskolai értesítőkben, de valószínű, hogy számuk mindig magasabb volt a diákotthoni tanulók létszámánál. (Ma éppen fordított a helyzet.) Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért nem adták a szülők kosztadóknál elhelyezett gyermekeiket a diákotthonba?! Miért nem töltötték fel velük a diákotthoni férőhelyeket?! Valószínű, hogy voltak a diákotthonnál lényegesen olcsóbb kosztadó -helyek is. Persze gyengébb ellátást nyújthattak és nevelési szempontból kevésbé lehettek megfelelőek. Egyeseket rokoni vagy ismeretségi kapcsolatok, vagy talán a tanulók részéről megnyilvánuló, helytelenül értelmezett szabadságvágy tarthattak vissza a diákotthontól. Voltak azonban köztudomásúan olyan vidéki szülők is, akik a diákotthon kívánta. anyagi áldozatot felülhaladóan is kosztadóhoz adták gyermeküket. Nem rokonhoz, hanem elsősorban tanárcsalád -hoz. Valósággal hagyománynak tekinthető sok egyházi iskolában, hogy a tanárok több kosztosdiákot is tartanak. Támogatják, korrepetálják őket. A szülők mindig szívesen adták gyermekeiket tanárcsaládokhoz. Különösen persze a rossz vagy gyenge tanulókat. A szóbanforgó korszakban a kosztosdiáktartás a tanárok részéről ugyan főhatósági engedélyhez volt kötve, de az egyházi főhatóság általában megadta hozzájárulását. A diákotthoni ellátás, nevelés egyébként az otthon jellegének megfelelően a szóbanforgó korszakban igen jónak és színvonalasnak mondható. Az étkezés változatos volt. Többnyire 3 fogásos ebédet főztek. Tízórait és uzsonnát is kaptak a tanulók. Mostak rájuk. Orvosi ellátásban részesültek. (A külön orvosi díjak alapján. Gyógyszerellátás nélkül.) A nevelést az igazgató mellett két nevelő végezte. Pontos napirend, megfelelő fegyelem, s különösen a 40-es években a maihoz hasonló önkormányzat is jellemezte az otthonban folyó nevelést. Korrepetálást, leckekikérdezést végeztek az igazgató és a két nevelő. Ellenőrizték a tanulók testi és szellemi fejlődését. A jó tanulók i^ részt vettek a segítő-ellenőrző munkában. A nevelés szelleme hazafias és vallásos jellegű volt. Nagyrészt követte az iskola 48-as, polgári demokratikus, liberális hagyományait. Nem volt felekezetieskedő. Az iskolához hasonlóan a diákotthonban is a tagok többsége általában ref. val- 41

43 lású volt. De voltak r., g. kat. és izraelita felekezetű tanulók is az otthonban. Az evang. tanulók természetesen előnyben részesültek a felvételben, de egyébként semmilyen vonatkozásban nem szorították háttérbe a más felekezetűeket, nem oktrojálták rájuk az evang. áhítatokat stb. A diákotthon igazgatója 1941 agusztusáig Zágcni Dezső, az iskola testnevelő tanára volt. Igazgatása idején feleségének a felügyelete alatt működött a konyha augusztusától dr. Belohcrszky Ferenc, az iskola magyar-német szakos tanára az igazgató. Az ő igazgatása alatt a diákotthon háztartását, élelmezését Gyene Sarolta diakonissza nővér irányította őszén Szíjas Pál lett az igazgató. Az igazgatók fizetése diákotthoni munkájukért maguk és családjuk teljes ellátása volt. Lakást, fűtést, világítást, étkeztetést beleértve. (Egyébként az iskola rendes fizetésű, rendes óraszámban tanító tanárai voltak.) A nevelő tanárok közül legalább az egyik mindig bentlakott, és szintén teljes ellátást, később tiszteletdíjat is kapott. A bejáró nevelő ugyancsak költségtérítés nélkül étkezett és megfelelő tiszteletdíjat kapott. Nevelőtanárok voltak (amelyik évben 2-nél többet sorolok fel, abban az évben évközi változás volt): 1929/30: dr. Répánszky (Reményi) Lajos, 1930/31: dr. Belohorszky Ferenc, 1931/32: dr. Belohorszky Ferenc, Kovács Máté, 1932/33': dr. Augusztinovicz Elemér, Breuer Rezső, 1933/34: Lányi János, dr. Varga Károly, 1934/35: Bencsik István, Liker Pál, 1935/36: Bencsik István, dr. Csipkay Sándor, 1936/37: Bencsik István, dr. Bakos József, 1937/38: Bencsik István, Makranczy Béla, Golián Béla, 1938/39: Makranczy Béla, Böszörményi László, Hadházy Lajos, 1939/40: Hajas Béla, Kézdy Gyula, Kádár Gyula, Kádár Tihamér, 1940/41: Kádár Tihamér, Szigethy Miklós, Márkus Jenő, 1941/42: Márkus Jenő, dr. Belohorszky Ferencné, 1942/43: Márkus Jenő, dr. Belohorszky Ferencné, 1943/44: Márkus Jenő, dr. Kiss László, Szijas Pál őszén 19 bentlakó tanulója volt a diákotthonnak a hadszintér ideérkezéséig. A harcok során a keleti főépületet bombatalálat érte. Lebontásra, majd az egész ingatlan eladásra került. A Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium tanulói a felszabadulás, a háború befejezése utáni években új formában és más épületben jutottak diákotthoni, valamint menzair tanulószobai ellátáshoz. Változatos évek ( ), iskolánk második diákotthona (1952 ), menzai-tanulószobai juttatások. Alig hogy elhalt a fegyverropogás a nyíri tájakon és tovább nyomult nyugat felé a diadalmas felszabadító vörös haderő, a szovjet városparancsnokság rendelkezése értelmében megindult városunkban a tanítás. Már 1944 novemberében. Iskolánk tanulóinak diákotthoni elhelyezésére, menzai ellátására ekkor azonban még nem lehetett gondolni. A. következő, 1945/46. tanévben már van az iskolának internátusban lakó tanulója, éspedig 9 fő a Véső utca 1. sz. alatt létesített városi kereskedelmi középiskolai diákotthonban.

44 1946/47-ben az iskolafenntartó egyház szervez internátust a Szt. István (Vörös Hadsereg) útja 44. sz. alatt, a mai rádióstúdió épületében. Józsa Márton lelkész vezeti, Toldy Zoltán, az iskola óraadó tanára a nevelő. A konyhát Korompay Kár oly né, az épület addigi tulajdonos-főorvosának (magánszanatórium volt) felesége vezeti. Államsegélyből és a tanulók díjaiból tartják fenn. Az iskola is támogatja a maga tandíjbevételeiből. Csak 12 tanuló veszi azonban igénybe. Ilyen kis tanulólétszámmal nehéz a fenntartása. A következő tanévben nem folytatja működését. Néhány Kossuthgimnazista az 1946/47. tanévben is a Véső utcai kollégiumban nyert elhelyezést. Valószínűleg az előző tanévhez hasonlóan 9 10 tanuló. A Véső utcai diákotthon ekkoriban az 1946-ban alapított Magyar Kollégiumi Egyesület (MAKE) szervezetébe került, anyagi és nevelésirányító tekintetben is. Az 1947/48. tanévben megnyílt diákotthonunk épületében, a Béla utca 1. sz. aiatt a NÉKOSZ Bessenyei György (Középiskolás) Népi Kollégium. Ennek 44 tagjából 12 iskolánk tanulója, Kossuth-diák volt. A Véső utcai internátusban is volt 4 5 Kossuth-gimnazista, MAKE-tag. A következő, 1948/49. tanévben már csak a Béla utcai Bessenyei Népi Kollégiumban volt Kossuth-diák, éspedig 13 fő. A diákotthonunk épületében elhelyezett Bessenyei György (Középiskolás) Népi Kollégium igazgatója Juhász Ferenc középiskolai, majd Tóth Lajos ált. iskolai tanár volt. Az 1947/48. tanévben nevelő volt a kollégiumban Majoros Takács Ferenc, a Kossuth gimnáziumban tanító középiskolai tanár, 1948/49-ben pedig Horváth Sándor, a Vasvári Pál (volt kir. kat.) Gimnázium tanára, iskolánk jelenlegi igazgatója. A gondnok Páldy Gyula volt. A népi kollégiumok 1949 nyarán bekövetkezett felszámolása után diákotthonunk épületében általános iskolai kollégium működött 1 évig, az 1949/50. tanévben. Ebben az általános iskolai kollégiumban iskolánk 2 3 tanulója is elhelyezést nyert. Elég jelentős számú, kb. 40 Kossuth-diákunk pedig, köztük a még nem végzett addigi népi kollégistáink is, a Széchenyi utca 36. sz. alatti Állami Középiskolás Kollégiumban (a volt r. kat. érseki Szt. Imre Kollégium, amelyik már 1948/49-ben is mint állami kollégium működött) leltek otthonra, kedvező tanulási lehetőségre, fejlődési szakaszunknak megfelelő nevelő intézetre. Tóth Lajos, majd okt. 15-től a már szintén említett Horváth Sándor volt e tanévben a kollégium igazgatója. Nevelők: Kiss Ernő Kossuth-gimnáziumi és Sárdi Béla tanítóképzőintézeti tanárok. Gondnok: Páldy Gyula. Ez a Széchenyi utca 36. sz. alatti Állami Középiskolás Kollégium márc. 15-én (a VKM engedélyével) Bessenyei György nevét vette fel. így nevében is mintegy utódja lett a diákotthonunk épületében, a Béla u. 1. sz, alatt működött népi kollégiumnak. Az 1950/51. -tanévben a Bessenyei Diákotthon 92 tagjából Kossuth-gimnazista. A többi a Vasvári Gimnázium tanulója. Az igazgató '950. szept. 1-től okt. 16-ig Barota Mihály, azután Ujváry Sándor. Nevelő tanár: Kiss Antal és Kulcsár Gábor. Gondnok: Csánk Istvánné. Az 1951/52. tanévben a Kossuth gimnázium diákjai kiszorulnak a Bessenyei Diákotthonból a Vasvári Gimnázium építőipari technikummá, s a Bessenyei Diákotthon építőipari technikumi diákotthonná való átszervezése következtében. Iskolánk diákotthonba felvett, diákotthonra érdemes tanulói részben a helybeli Széchenyi utca 6. sz. alatt működő áll. tanító- *épzőintézeti Apáczai Cseri János Diákotthonba kerülnek (kb. 30 tanuló), neszben pedig áthelyezik őket a nagykállói Áll. Kossuth Lajos Középiskolás

45 Diákotthonba es természetesen egyben az ottani Áll. Budai Nagy Antal Gimnáziumba is. (Összesen 22 II. és III. osztályos tanulót.) A nyíregyházi Apáczai Cseri János Tanítóképzős Diákotthon igazgatója a szóbanforgó (1951/52.) tanévben Baranyai Ferenc volt, aki egyben a Kossuth Gimnáziumban tanít is, sőt az egyik I. osztály osztályfőnöke. Nevelő iskolánk részéről Bódor Sándor, a tanítónőképző részéről Bérezi Imre és Sárdi Béla. Gondnok Demeter János. 22 diákotthoni tanuló Nagykállóba helyezésével iskolánk több jó kádert vesztett. Az iskola akkori igazgatója, néhai Tóth István, eléggé nehezményezte is felettes megyei oktatási szerveink eme intézkedését. ígéretet kaptunk azonban, hogy a következő tanévben megkapja iskolánk saját diákotthonát. Ez az igéret valóra is vált. Megkaptuk az 1952/53. tanévvel kezdődően a nem túl tágas, de az iskolával szemben fekvő és teljes mértékben a Kossuth Gimnázium diákjainak elhelyezésére és nevelésére rendelkezésünkre bocsátott Béla utca 1. sz. alatti épületet, a benne lévő diákotthoni felszerelés nagy részé vei. A Béla utca 1. sz. alatti, frontálisan a Vörös Hadsereg útjára néző épület (szemben iskolánk keleti szárnyával) eredetileg magánlakás volt. A felszabadulás után a MNDSZ-nek helyi és megyei szervezete működött benne ben megvette a NÉKOSZ és 2 évig a fent említett középiskolás fiú-kollégiumot működtette benne. 1949/50-ben ált. iskolai kollégium otthonunk. Az 1950/51. és 1951/52. tanévben leánygimnáziumi diákotthon, 1951/52-től kezdődően Zalka Máté Középiskolai Leánydiákotthon néven. A következő (1952/53.) tanévben a leánygimnazisták igen jó, tágas diákotthont kaptak a Búza utca 1. sz. alatt, az egykori Leánykálvineum épületében, ahol az előző években szakérettségis tanfolyam működött..s így iskolánk tanulói végre ismét saját diákotthonhoz juthattak. 72 tanulóval indult otthonunk szeptemberében. 21 közülük az előző évben, az Apáczai Cseri Diákotthonban már megtanulta a diákotthoni közösségi életet, a többi új tag volt. A Megyetanács Oktatási Osztálya kérésünkre szept. 17-én kelt 846-3/ sz. rendeletével engedélyezte az Áll. Ált. Gimnáziumi Petőfi Sándor Diákotthon név felvételét. (A tagság többsége, 37 tanuló erre a névre szavazott. 22 szavazat esett Ságvári Endre, 7 Móricz Zsigmond nevére.) 1953 kora tavaszától szeptember végéig tervhitelből jelentős (200,000 Ft-os) átalakító-bővítő építkezés folyt otthonunkban. Ügy hogy részben iskolai tantermekben kellett elhelyezkednünk ez alatt az idő alatt. Tagságunk sokat segített, cipekedett tavaszán pedig az udvari melléképületek áthelyezésével kapcsolatos udvarrendezési munkában nyújtott szép segítséget, jelentős erőkifejtést. Az otthon-átalakítás és bővítés eredménye, sajnos, nem minden tekintetben áll arányban a rá fordított költségekkel. Az oktatásügyi szervek szép elgondolásának technikai kivitelezése sem elhelyezési, sem egészségügyi szempontból nem a legszerencsésebb. Nem nyertünk eleget tágasság tekintetében sem. (Kivéve az alagsorba (pincébe) került étkezdét.) Ügyhogy az 1953/54. tanévben 110 főre emelt létszámot jobbnak látszott már a következő tanév végén s főkép a mostani, 1955/56. tanévben csökkenteni (95, majd 84 főre). A létszámcsökkentést megkönnyítette, hogy iskolánk néhány diákotthonos tagját az idén ismét megnyílt, az építőipari technikumot felváltó Vasvári Pál ált.-gimnázium diákotthonában helyeztünk el. (Átmenetileg az összes I. osztályost.)

46 Diákotthonunk vezetésével a Megyetanács Oktatási Osztálya engem bízott meg. Eddigi nevelő tanáraink: 1952/53: Bódor Sándor, Balogh Éva (Németh Istvárnié) 1953/54: Bódor Sándor, Bognár József, Katona Béla, 1954/55: Fekete Sándor (főhivatású), dr. Horváth Miklós, 1955/56: Cservenyák László (főhivatású), dr. Horváth Miklós. Otthonunk gondnoka Süveges Jánosné Huczmann Ilona. (1950. szept. óta gondnok a Béla u. 1. alatt. Életkorban legfiatalabb, de rangidős dolgozója otthonunknak Radvánszki Erzsébet szakácsnő, aki októberében itt; kezdte szolgálatát mint konyhalány.) Otthonunk DISZ-felelősei: 1952/53': Veres Gábor 1954/55: Polgári István 1953/54: Rózsa András 1955/56: Horicsányi Béla A felszabadulás, népi demokratikus rendszerünk kezdetei óta és különösen a kezdeti, az átmeneti időszakban igen nagy kedvezményekben részesül kollégista, diákotthonos ifjúságunk. Országosan s így városunkban is mindent megkap mind anyagi juttatás, mind nevelői gondoskodás terén, amivel csak elláthatja a forradalom utánpótlására hivatott, népi származású fiait. Közismert ugyanis, hogy kollégistáink, diákotthonaink tagjai a felszabadulás óta túlnyomó többségben a dolgozó nép gyermekei. 1952/53-ban is diákotthonunkban a tagok 95 százaléka munkás és paraszt származású (25 százalék munkás, 70 százalék paraszt), s az idei, 1955/56. tanévben is csak 20 százalék az értelmiségi, alkalmazott és egyéb. Teljesen ingyenes és igen jó kollégiumi ellátás mellett ruházat- és tanszerjuttatásokban, jutalmakban, a kollégium, diákotthon által finanszírozott kirándulásokban is részesülnek sokáig a tagok. Az igazgatón és nevelőkön kívül több bejáró korrepetáló tanár is segíti a diákotthoni tagokat jó tanulmányi eredmények elérésében, a nehéz múlt vagy a vidéki környezet okozta nehézségek, hiányok leküzdésében. Csökkenő mértékben, de ma is megvan ez a támogatás. A hozzájárulásos rendszert csak az 1951/52. tanévvel kezdődően vezette be kormányzatunk, de akkor is csak a diákotthoni tanulók fele fizetett igen mérsékelt hozzájárulást. (A tanulók 25 százaléka havi 50., 15 százaléka havi 100. és 10 százaléka havi 150. Ft-ot. Egy tanulóra eső havi átlag így Ft volt.) Hogy az 1951/52. tanévvel kezdődően fokozatosan a szülőknek is részt kell venniük a tanulással kapcsolatos költségek viselésében, termeszetes folyamatnak tekinthető, hiszen addigra mind anyagi helyzetük, mind pedig társadalmi öntudatuk megerősödött. Láthatják már gyermekeik helyét, feladatát, jövőjét a szocializmus építésében. Képesek és hajlandók is bizonyos fokú közvetlen részt vállalni a gyermekeik képzésével járó áldozatokban. Az 1952/53. tanévvel kezdődően a tanulmányi eredmény figyelembevételével emeljük a diákotthoni hozzájárulásokat. Az egy tanulóra eső havi besorolási átlag Ft. (Az egy tanulóra eső tényleges költségeknek aág hatoda!) Jó tanulmányi eredmények esetén a tényleges fizetési átlag azonban jóval alacsonyabb, elvben 0 is lehet, mivel a kitűnő tanuló semmit sem fizet, a jeles besorolása 50 százalékát, stb. Pedagógiai szempontból ] gen üdvösnek, buzdító erejűnek bizonyult ez az intézkedés. (Természetesen a fizetési átlag általában nem sokkal maradt el a besorolási átlagtól, sot felül is múlhatta, mert hisz elégséges és a második félévben elégtelen 45

47 tanulók is akadtak, akiknek 130, azaz 150 százalékot kellett fizetniük. S a 75 százalékot fizető jók meg a 100 százalékot fizető közepesek mégiscsak a többséget szokták alkotni. Diákotthonunkban az 1952/53. tanév végén jó 40 százalék, közepes 22 százalék, 1953/54-ben jó 33 százalék, közepes 38 százalék. A félévi és évvégi eredményt vesszük figyelembe. Az I. osztályosok azonban az első félévben a besorolási összeget fizetik.) A népgazdasági érdek az 1954/55. tanévben 200. Ft-ra emelte az egy főre eső diákotthoni besorolási átlagot, majd az idei tanévben a tényleges fizetési átlagot is. Ezért a tanulmányi eredmény szerinti százalékos kedvezményeket és szigorításokat is módosítani kellett. (Most már pl. a kitűnő rendű is fizet, besorolása 30 százalékát.) De az átlagos vagyoni helyzetű és közepes tanulmányi- eredményű tagok mcst sem viselik a rájuk fordított állami, társadalmi költségeknek még a felét sem! A nehéz anyagi körülmények közül kikerülő tanulók, a jcbb tanulmányi előmenetelűek a negyedét sem. (Ingyenes felvétel is lehetséges igen indokolt esetben, az-állami gondozottakon kívül is.) Sok nem kollégista, nem diákotthonos tanulót is részesít népi államunk diákszociális juttatásokban, kezdettől fogva, szélesedő mértékben. Szép összegű ösztöndíjakat fizet havonta sok arra származásánál, helyzeténél, tanulmányi eredményénél, magatartásánál fogva érdemes tanulónak. Menzai, illetve tanulószobai ellátásban részesíti őket. A menzások a diákotthonban, kapnak ebédet. (Korán hazautazó bejárók.) A tanulószobások pedig az ebéden kívül még délután 3 óra hosszat tanári felügyelet mellett és segítséggel tanulnak. (Olyan bejárók, akik később utaznak haza, szállásadónál lakók, helybeli elfoglalt dolgozó szülők gyermekei.) Az 1950/51. tanévben a tanulószcbás-menzás tanulók havi 140. Ft-ba kerültek államunknak. (Annyi ösztöndíj esett rájuk.) Az 1951/52. tanévvel kezdődően a tanulószoba-menza ingyenessége is megszűnik. A tanulószcbás-menzás tanulók 60 százaléka már hozzájárulást fizet. (A bejárók havi 30., a helybeliek 50. Ft-ot. Egy főre eső fizetési átlag tehát 24. Ft.) Iskolánknak ebben az évben tanulószobásmenzás tanulója van az Apáczai Cseri János Tanítóképzős Diákotthonhoz csatoltan. Az ottani Kossuth-gimnazista diákotthonos tagokkal tanultak. Hasonló létszámú tanulószcbásunk-menzásunk (22) volt diákotthonunkhoz csatoltan otthonunk első évében, 1952'53-ban is. Ebben az évben a tanulószoba-menzai hozzájárulási rendszer is módosult. Emelkednek a besorolási összegek. (20, 40, 70 Ft az egy főre eső előírt besorolási átlag. Ezen belül ingyenesnek is felvehetők.) De tanulmányi eredmény szerinti százalékos kulcs alapján fizetnek a tanulószcbás-menzás tanulók is, miként a diákotthonosck. Ez a hozzájárulási rendszer van érvényben a tanulószoba-menzán kis módosítással még ma is! (A besorolási és fizetési átlag 50. Ft.) Az 1953/54. tanévvel kezdve önálló tanulószobát kap iskolánk. Létszámát 55 főben állapítja meg a Megyetanács Okt. Osztálya. Vezetésével Majoros Takács Ferenc kartársat bízzák meg. Iskolai tanteremben tanulnak a tanulószobások. Szervezett külön felügyelet mellett, korrepetitorokkal. (Diákotthonosaink is jórészt iskolánkban végzik a délutáni egyéni tanulást otthonunk szűk volta miatt. Külön teremben, diákotthoni felügyelet mellett.) A diákotthonhoz most már csak az ebéd (és a közös költségvetési cím) kapcsolja a tanulószoba-menzát. A tanulószoba tanulmányi átlaga 2 3 ti- 46

48 zeddel magasabb szokott lenni az iskolai átlagnál. Diákotthonunk tanulmányi átlaga 5 6 tizeddel múlta felül eddig az iskolai átlagot. Diákotthoni szervezet ós nevelés a felszabadulás óta. Diákotthonaink belső életének szervezete (tanulócsoportok, diákotthoni tanács, napirend, stb.) lényeges vonásaiban már a NÉKOSz-korszakban kialakult. Azóta módosult, erősödött. Régi kollégiumi hagyományaink egy-egy vonása is fellelhető benne. (Önkormányzat.) A NÉKOSz idején kollégiumaink eszmei-politikai neve- 1 é s tekintetében többet nyújtanak, mint az iskola. Előtte járnak az iskolai nevelő munkának. A vélt vagy valóságos hibák és túlzások mellett is kétségtelen, hogy a népi kollégium a mi iskolánknak is jó kádereket, fejlett ifjúsági vezetőket adott. Föltétlenül népi kollégistáink alkották iskolánk ifjúságunk leghaladóbb gerincét a fordulat évében, a fordulat éve után és a népi kollégiumok megszűnte után is. A fordulat egyházi iskolából állami iskolába, polgári demokratikus nevelésből szocialista nevelés felé szinte elképzelhetetlen és föltétlenül nehezebb lett volna a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban is a népi kollégium nevelő munkájának, a népi kollégisták élgárda szerepének hiányában. A NÉKOSz-korszak után a diákotthoni nevelő munka egyre inkább visszaterelődik a megszokottabb mederbe: az iskolai oktató-nevelő munka segítő, kiegészítő, erősítő tényezője. Pótolja az otthont. A tanulók kulturált magatartásának kifejlesztésére is nagy gondot fordít helyesen testi, szellemi, tanulmányi gondozásuk során. Az iskolai oktató-nevelő munkát támogató szerepünket hangsúlyozza az 1952-ben megjelent ideiglenes és a most bevezetésre kerülő új gimnáziumi Rendtartás diákotthonra vonatkozó fejezete is. (Nem feledkezve meg természetesen a Párttal, a DISZ-szel, fej - lődő-haladó életünkkel való állandó közvetlen kapcsolatról sem.) Ez helyes és természetes célkitűzés épülő szocialista társadalmi rendszerünk megszilárdulásának a korszakában, iskoláink államosítása, átformálódása után. Igaz, hogy,,a diákotthoni tanács munkája, a politikai nevelés, a szabad idő helyes megszervezése mind-mind tanulóink jobb tanulmányi munkáját kell, hogy elősegítse." (KM Útmutatója diákotthoni tanulmányi s nevelési munkához, 1952.) Mégis, senki sem láthatja kárát, ha népünk, pártunk altal kitűzött mai nagy nemzeti, társadalmi, emberi feladataink vállalásában diákotthoni közösségünk tagjai elöl járnak. Nevelésügyünk, a nép, a haza csak hasznát látná, ha olyan lelkesedéssel és odaadással lennének példaadók, útmutatók, mint annak idején népi kollégistáink. Hisz a valóban sikeres tanulmányi munkának, a közre is hasznot hozó szakmai elmélyülésnek igen fontos alapja volt mindig, s az marad a jövőben is a politikai, a hazafiúi öntudat, ADRIÁNYI LÁSZLÓ

49 JCasjutk emléktáfaláfa előtt Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Diákok! Az március 15-ét követő társasvacsorán Nyíregyháza város lelkes polgárainak egyik városi tanácsosa javasolta, hogy a magyar szabadságharc legkiemelkedőbb alakjának emlékére, Kossuth Lajos nevére 1000 Ft-os alapítványt létesítsenek a gimnáziumban, amelyet, a főgimnázium VIII. osztályának az a tanulója kapja, aki a magyar történelem tanulásaban legjobban kiválik. Ezt a nemes elhatározást nagy lelkesedéssel fogadta Nyíregyháza város polgársága, és a gimnázium akkori tanári kara, s március 15-ére már 1074 Ft. gyűlt össze az alapítványra ben Kossuth Lajos Turinból többek között ezeket írta a gimnázium tanáraihoz:,,követésre méltó példát állítottak fel Önök, tisztelt Uraim, midőn a szimbolikus értelemmel felruházott március 15-ét megünnepelve ama nagy idő emléke iránt táplált kegyeletüknek egy olyan nemes alapítvány elhatározására adtak kifejezést, amely arra van szánva, hogy derék városunkban nemzedékről-nemzedékre buzdításul szolgáljon a tanuló ifjúságnak honszeretetet és hazafiúi kötelességérzetet meríteni a haza történelmének ismeretéből. Nagy oktató az annak, akinek nem hiába íratott." Jellemző ezekre az időkre, hogy a kiegyezésbe bele nem nyugvó polgárság Nyíregyháza városába is a gimnázium falai között kívánt örökmécsest gyújtani a szabadságharc eszményeinek tiszteletére, hogy világoljon valóban nemzedékről-nemzedékre az ifjúság előtt, és tanulja meg a magyar szabadságharc történelméből Kossuth szellemében szeretni a szabadságot, a népet, a hazát, a függetlenséget. Azt akarták a város akkori vezetői, a város haladó polgársága, hogy a tudomány fája nemzeti érzést teremjen, nemzeti nagyjainknak szellemében neveljék a hazaszeretettől lángoló és tettrekész ifjúságot, hogy szolgálják a munkát megbecsülő társadalmat. Hogy mennyire így volt ez ebben az iskolában, hogy ez a gimnázium hű maradt a 90-es évek haladást képviselő tanári karához, mutatja, hogy ezek a gondolatok gyújtottak világosságot újra az igazgató szavaiban 1936-ban a jubileum alkalmával, amikor így fejezte ki magát:,,a tudomány fája nemzeti érzés nélkül meddő virágot terem." Tisztelt Ünneplő Közönség! 1890 óta sok minden történt a világban, két világháború rettenetes pusztítása szedte az áldozatait ebben az iskolában felnőtt diákok közül is. De minden viharon túl áll iskolánk, él benne Kossuth szelleme és az új idők 48

50 csodás történelmében új ifjúságot, Kossuth szelleméből erőt merítő jelenért küzdő, jövőbe tekintő ifjúságot nevel. Büszke lehet ez az iskola, hogy minden történelmi időt eszményeiben és tetteiben túlélő legragyogóbb nevet viseli, Kossuth Lajos nevét. Mutatja ennek az iskolának jó szellemét, haladáshoz, emberiességhez való ragaszkodását, hogy akkor vette fel végleg Kossuth Lajos nevét, amikor arra éppen a legnagyobb szükség volt, 1921-ben, amikor hazánkban elbukott a 19-es szabadságharc. Amikor szükség volt a szabadság szeretetének eszményeihez visszatérni, hogy irányt mutatva az ifjúságnak, soha le ne térjen Kossuth eszméinek útjáról. Lehet-e szebb, lehet-e nemesebb magyar diák számára, mint Kossuth Lajos eszményeiből táplálkozni, hogy abból merítsen erőt történelmi időket, az új magyar társadalom építését, az egész világ számára legtöbbet jelentő nagy békeharcot megvívni. Tanuljon ez az ifjúság Kossuth Lajostól a jövőben is, tanuljon tőle szeretni szabadságot, haladást, népet. Az elmúlt napokban a beregi rész egyik távoli községében az iskola igazgatója Kossuth Lajos egyik eredeti levelét mutatta meg nekem, amelyet 1883-ban Bereg megye alispánjához írt a 80. születésnapja alkalmával küldött üdvözlő iratára. Gyönyörű gondolatokban fejezi ki levelében, hogy mennyire csak eszköz volt a nagy idők történelmi eseményeiben, hogy nem az övé az érdem, hanem a történelemé és milyen szerénységgel hárítja el magától személyének magasztalását és távoli száműzetésében is a levél soraiban leborul az elmúlt idők, a szabadságharc hős honvédéi s az akkori idők magyar népe előtt. Tanuljon tőle szerénységet is, kötelességteljesítést, hűséget, egyszerűséget ifjúságunk. Milyen nagyszerű és milyen felemelő, hogy Kossuth Lajos korának legtündöklőbb egyénisége mennyire tudta és mennyire látta, hogy minden a nép, és a történelmet nem a vezérek, hanem a nép formálja. Azt írja Turinból a nyíregyházi evangélikus gimnázium tanárainak az említett levélben, hogy ez az emlék tiltakozás a politika ellen, amelyet a magyar nemzet 1867-ben elfogadott. Itt is igyekezett hangot adni annak a meggyőződésének, hogy a politikai tartalom fontos elsősorban, s nem az Ö, a 67-es politika folytán a hazából már kitaszított személy neve. Egyébként ez a levele fájdalmas jajkiáltás, mert maga mondja, hogy a nemzet olyasmit tett vele, amit nem kellett volna tennie, dehát megtette. Tévedett Kossuth Lajos, bár idegen földön élt, de ez a nép, bizonyítja ez az ünnepségünk is soha el nem felejti. Örökre él a magyar nép és a nemzet szívében. Amikor hazahozták holttestét Turinból, amerre elhaladt a vonat, ezrek és ezrek borultak le és csókolták meg a sínpárt, amelyen keresztül haladtak a kattogó vonatkerekek. Azért helyeztük el ezt az emléktáblát, hogy így éljen örökké a gimnázium szívében emlék, de így éljen az az eszme, a szabadság eszméje, amelyért harcolt Kossuth Lajos a nagy időkben a magyar jobbágyok, a magyar polgárok élén. Uj időket élünk, amelyben a nép a hatalom birtokosa, a párt, a munkásosztály vezetésével a szocialista magyar hazát építjük azóta, nagyszerű ut áll előttünk, a nehezét már megtettük. Az új idők, az új Magyarország sokat és rengeteget áldoz az ifjúság boldogulásáért, az új otthonokért szép hazánkért,. és 49

51 Ebben a nagyszerű építésben adjon erőt fiatalságunknak Kossuth szelleme. Ez iskola falai között hazát és népet szerető, szabadságért lángoló hűséges ifjak nőjenek fel, akik valahányszor elhaladnak ez előtt a tábla előtt, jusson eszükbe, hogy a legszentebb szó a világon a szabadság. Ezekkel a gondolatokkal átadom a gimnázium igazgatójának, tanári karának és a gimnázium ifjúságának a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népront nevében Kossuth Lajos emléktábláját. Dr. MOLNÁR JENŐ, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, a Hazafias Népfront megyei elnöke* \ * Elhangzott május 26-án délben, az emléktábla leleplezésekor.

52 ca ^ubileum íö-itiínat 1, Az ünnepség előtt augusztusában, a tanév nyitó értekezleten Horváth Sándor igazgató bejelentette, hogy fel kell készülnünk az iskola alapításának 1955/56- ban ünneplendő 150. évfordulójára. Az őszi munkák idején ezért sokat tervezgettünk, míg aztán szükségessé vált egy előkészítő bizottság összeállítása, hogy a szervezési munkák megindulhassanak. Az előkészítő bizottság elnökéül Vietórisz Józsefet, az iskola volt tanítványát, tanárát, igazgatóját, majd felügyelőjét szerettük volna megnyerni. Novemberben fel is kerestük a 87. életévében járó nesztorunkat. Nagy lelkesedéssel vállalta a felkérést, megígérte, hogy megírja visszaemlékezéseit is, melyet ebben az Emlékkönyvben adtunk volna ki. Alig telt el azonban két hét, a hirtelen jött betegség elragadta Vietórisz Józsefet tőlünk. A kezdeti sikertelenség visszavetette a tervezési munkálatokat, de 1955 nyarán aztán teljes erővel megindult a szervezés. Augusztus közepén összehívtuk az iskola Nyíregyházán élő, volt tanárait, a legidősebbeket, akiknek elmondtuk terveinket. Ez volt az első gyűlés. Ezen Benigny Andor, dr. Belohorszky Ferenc, Máczay Lajos, Péter Károly, dr. Schárbert Ármin, Smid Lehel és Valent József vettek részt. Itt határoztuk el, hogy a jubileumi ünnepségeket május 26-án és 27-én tartjuk meg és a jubileumi bizottság elnökéül dr. Sarvay Tivadar érdemes orvost, iskolánk volt növendékét kérjük fel. Ugyancsak itt állítottunk össze egy névsort, amelyben lehetőleg sok évfolyamból, mindenféle foglalkozási ágból kikerülő növendékek szerepeltek, akiket a jubileumi bizottságba meghívtunk. Ezt kiegészítettük a szervek, szervezetek, hivatalok és közületek képviselőivel is (ahol szintén, lehetőleg volt diákjainkra, ill. jelenlegi tanítványaink szüleire gondoltunk), s így jött létre a 38 tagú Jubileumi Előkészítő Bizottság. Az első ülést szeptember 10-én tartottuk. Ezen megbeszéltük a tantestületi értekezleten előzetesen jóváhagyott munkatervet. (A bizottság második, utolsó ülését ápr. 30-án tartotta, amikor a teljesen előkészített programot mutattuk be, a részletfelelősök munkájának ismertetésével.) Ettől kezdve fokozott mértékben indult még a munka. Horváth Sándor igazgatóval tapasztalatcserére mentünk két budapesti, nemrég jubilált iskolához: az Eötvös József és a Toldy Ferenc gimnáziumhoz. Ezek a 100 eves iskolák országos visszhangú ünnepségeket rendeztek. Szívesen rendelkezésünkre bocsátották tapasztalataikat. Levélben léptünk érintkezésbe a békéscsabai gimnáziummal, amellyel egyébként régebben testvéri kapcsolataink is voltak. Innen is sok nyomtatvány-mintát, írásbeli és egyéb dokumentumot, sok kérdésünkre konkrét feleletet kaptunk Mengyán György ^azgatótól. így alakult,, érlelődött aztán az a kezdetben is megvolt alap- 51

53 elvünk, hogy az egész jubileumot az iskola valamennyi volt növendékére ki kell terjeszteni, akármennyi ideig is volt iskolánk tanulója, és az ünnepségben a mai és a régi diákoknak teljesen együtt kell működniük. Kezdettől fogva eléggé széles sajtótájékoztatást tudtunk biztosítani. Az országos sajtóban nagy segítségünkre volt az O. M. sajtóirodájának vezetője dr. Fábián László, valamint a MTI. helyi kirendeltségénél Hódi László ö. d., s a megyei Néplap szerkesztőségében Orosz András ö. d., Sipkay Barna ö. d. és Soltész István ö. d., valamint az ünnepség idején H. Szabó József újságírók. Szeptembertől kezdve időszakonként többször adtak helyt rövidebb-hosszabb híradásnak az előkészületekről, az előadássorozatról. Részletesebb beszámolót közölt az ünnepségről a Szabad Nép, Magyar Nemzet, Szabad Ifjúság, Népszava és más országos napilap, a Szabadság c. hetilap április 24-i számában kétoldalas képes riportot közölt nagyon meleg kommentárral Radó István tollából. A budapesti rádió egyszer évközben közölt híradást, a május 26-i Esti Híradóban hosszabb helyszíni felvételt sugárzott a jubileumi ünnepségekkel egyidőben. A nyíregyházi rádió többször adott híreket munkánkról, s a jubileum hetében hosszabb szöveges műsornak is helyt adott. A megyei Néplap sűrűn foglalkozott az ünnepség közvetlen előkészületeivel, a jubileum hetében naponként egy-egy oldalt szánt az iskolának, s az ünnepség után is bőven foglalkozott a jubileum sikerével. A helyi rádió előzékenységéből a kétnapos ünnepség Vascsur Ernőné munkája nyomán magnetofonszalagra került, s így megmaradt, ami elhangzott, az iskolai múzeum számára. Az ünnepségekkel kapcsolatban szükséges nyomtatványok, levelezőlapok, valamint jelen Emlékkönyv előállításával kapcsolatban előzékeny támogatást kaptunk a Szabolcs-Szatmár Megyei Nyomdáipari Vállalat vezetőségétől, főleg Varga József és Szokolay Sándor ö. d. személyében. Az Emlékkönyv elkészítése közben felmerült megannyi akadály, nehézség legyőzésében első sorban Békési József, Makray János, Oláh Gyula. Pugner László és Rácz Albert, ill. Badar György siettek segítségünkre. Köszönetünk mellett az a jutalmuk, hogy az egész jubileumból tulajdonképpen csak az ő munkájuknak eredménye marad meg láthatóan az utókorra. A szakkörök, a biologiai, földrajzi, bélyeggyűjtő, politechnikus, modelező, irodalmi, színjátszó, a kémiai és könyvtáros munkaközösség, hozzáfogtak a részben már 1954/55-ben elkezdett munka fokozásához, a tervek végrehajtásához, Bary Ida ig. h. ellenőrző irányításával. Egyidejűleg megkezdődtek a jelentkezések, illetve a régi diákok névjegyzékének elkészítése. A lapok híradásaira sok érdeklődés érkezett belföldről és külföldről egyaránt, ugyanakkor főleg Belohorszky Ferenc és Valent József, majd Benigny Andor régebbi tanáraink hosszú névsorokat, címjegyzékeket adtak át. Elkészült az első, sárga válaszos levelezőlap-körlevél. így jelentkeztek az öregdiákok, ebből lett a kartotékjuk, de sok-sok levél érkezett ezen kívül is. Egy-egy évfolyam hajdani találkozó felelőse is nagy segítségünkre volt (Szabó László, Koppány István, Görömbey Béla és mások). Jelentkeztek segítőtársak mindenütt, különösen hálával gondolunk ezért Opris Oszkár öregdiákunkra, aki Budapesten minisztériumi és üzemi ügyes bajos dolgaink elintézésében fáradhatatlan és igen eredményes munkát végzett a jubileum sikere érdekében. Egymásután jelentkeztek külföldi öregdiákok, akik címekkel, majd pénzbeli segítségükkel is valószínűsítették a jubileum sikerét. A visszaérkezett kartotékok alapján március

54 folyamán kiküldtük a részletes, piros színű tájékoztatót, amelyen az ünnepség teljes rendje és az összes tudnivaló rajta volt. A májusi ünnepségeket aztán e szerint a terv szerint bonyolítottuk le. A TTIT előzékeny segítségével öregdiákjaink közül azok, akik már nem Nyíregyházán működnek, s így kapcsolatuk lazább az iskolával, Nyíregyháza közönségével, és a tudományos életben kiemelkedő szerepet töltenek be, sorozatban előadásokat tartottak a tudomány különböző területeiről. Összesen 12 előadást tartottunk tavasszal, s ezek általában nagy érdeklődés mellett zajlottak le. Az előadások a következők voltak: Dr. SZIKLAY László kandidátus: Szlovák magyar irodalmi kapcsolatok (1956. febr. 3.) MOLNÁR József tud. kutató: Szülőföld és irodalom (febr. 17.) Dr. KOVÁCS Máté egy. tanár: Milyen legyen és hogyan készül a 24 kötetes Magyar Enciklopédia (febr. 23.) Dr. SZALAY Sándor akadémikus, egy. tanár: Magyarország reményei az atomenergia békés felhasználása terén (márc. 8.) Dr. BENCSIK István főisk. igazgató: Az új típusú mezőgazdasági szakember szerepe a szocialista mezőgazdaság felépítésében (márc. 22.) SZLÁVIK László főtechnológus: A gyógynövények vegyipari feldolgozása hazánkban (márc. 30.) Ifj. MÁCZAY Lajos egy. tanársegéd: A vegyipar és a kémiai kutatás fejlődése a felszabadulástól napjainkig (ápr. 6.) Dr. PAZONYI BÉLA kandidátus: Örökléstani problémák a mikroszkopikus szervezetek világában (ápr. 13.) Dr. MEDGYESSY PÁL kandidátus: Kísérleti eredmények feldolgozásának új matematikai módszerei (ápr. 14.) Dr. EÖRDEGH Béla egy. adjunktus: Négy hét a rózsák hazájában (Bulgáriai úti élmények ápr. 19.) MÉLYKÚTI Csaba tud. kutató, aspiráns: A magyar mezőgazdaság gépesítésének legújabb eredményei (máj. 11.) Dr. HAJÓS Károly egy. tanár: Az asthma bronchiale kezelésének újabb irányelvei (máj. 18.) Az első előadást dr. Sarvay Tivadar, a Jubijeumi Előkészítő Bizottság elnöke nyitotta meg, s ugyancsak ő zárta be a 12. előadás végeztével a sikeres sorozatot. A sorozat sikeres lebonyolításáért köszönet illeti Lábas Menyhért és Gacsó Lászlóné megyei TTIT titkárokat. Az évtizedek óta szokásos, hagyományos pályázatokat, a Kossuth és Petőfi pályázatot ebben az évben is meghirdettük a jubileum keretébe illesztve. A-Kossuth pályázat ez évi nyertese Karasz György III. d. o. t. (Hogyan oldotta meg Kossuth a nemzeti összefogás problémáját?), a Petőfi Pályázat nyertese Kakuk György IV. c. o. t. (A Bessenyei kultusz ápolása Nyíregyházán és iskolánkban). Az előbbi két emlékpályázat mellé a jubileumi évtől kezdve beállítottuk harmadik, rendszeres pályázatként a Vietórisz József szépirodalmi pályadíjat is. Minden március 15-én aranyéremmel és 100 forinttal kell jutalmazni a beküldött költői termések legjobbjának diák szerzőjét. Ebben az évben a díjat Ratkó József, országos lapokban is megjelent versek szerzője, IV. o. diák nyerte el. Versei a jubileumi esten műsorra is kerültek. A szakköreink jó munkájának eredményeit a jubileumi kiállításon mutathattuk be. Az irodalmi szakkör Katona Béla tanár vezetésével igen eo

55 gazdag és érdekes Krúdy gyűjteményt szedett össze (ritka kiadások, iskolai, városi emlékek, stb.), az iskola régi és mai tanárainak-diákjainak megjelent tudományos és szépirodalmi műveiből, beküldött különlenyomatokból állítottak össze dús gyűjteményt, kiegészítve ezt a gazdag iskolai könyvtár néhány nevezetes és értékes darabjának kiállításával. Kiss Ernő, a történelmi szakkör vezető tanára az iskola történetét dolgozta fel levéltárból származó vázlatok, rajzok, újabb és régebbi fényképek összeállításával. Ezt egészítette ki a matematikai szakkör statisztikai adattára, Tiszolczy István tanár vezetésével, az iskola számszerű adatairól. A színjátszó szakkör Margócsy József né tanár vezetése alatt folyó munkáját több fénykép mutatta be a kiállításon. Bánfalvy Miklós sportköri vezetőtanár a jelenlegi diákok érmeit állította ki, rendbe foglalták az iskolai csúcseredményeket, s régi újságtudósításokat állítottak ki iskolánk volt diákjának, a ma is versenyző Halassy Gyula, évi olimpiai bajnokának korabeli ünnepléséről. Lakatos István és Németh István tanárok vezetésével a fabrikáló és politechnikus szakkör is bemutatta munkáját, többek között egész sereg házilag készített alapfelszerelési eszközt, amelyekkel az iskola sok ált. iskola fizikaoktatását segítette előbbre. Richnovszky Andor tanár a bélyeggyűjtő szakkör tagjainak főleg motívumokban gazdag gyűjteményét rendezte, a természetrajzi szakkörrel pedig összeállították Nyíregyháza, a Sóstó és környékének speciális állat- és növényvilágát. Weiszer Gyuláné tanár a földrajzi szakkör tagjaival folytatott több éves munkája eredményeképpen a Nyírség geologiai kialakulása és jelenlegi állapota címen készített gazdag, sokoldalú összeállítást, valamint Nyíregyháza településtörténetét és földrajzát illusztráló térképekkel, makettekkel, fényképekkel szerepelt. Majoros Takács Ferenc tanár a modelező kör eredményeit mutatta be, többek között egy országos versenyen is I. díjat nyert csupaszárny modelt (Hock Miklós IV. o. t. munkája). Horváth Miklós tanár vezeti a kémiai szakkört: öntevékeny munkájuk és gyűjtésük eredményeit, készített eszközeiket állították ki. A kiállítási anyag teljessé tételében, dokumentációs anyagok rendelkezésre bocsátása formájában segítséget kaptunk a Magyar Irodalomtudományi Intézettől, főleg Barta András tud. kutatótól, a Megyei Múzeumtól, elsősorban Csallány Dezsőtől és Kalicz Nándortól, a helybeli evangélikus egyháztól, személy szerint is Rőzse István öregdiákunktól és Smid I. Lehel v. tanárunktól, valamint a Városi és Megyei Levéltártól. Mozgalmat indítottunk és megkerestük a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságát, hogy az iskola volt nagy vezetőinek emlékére az iskola környékén található jellegtelen nevű utcákat róluk nevezzék el. Javasoltuk és kértük, hogy a Csillag utcát Martinyi József utcának, a Béla utcát Vietórisz József utcának, a Közép utcát pedig Leffler Sámuel és Béla után Leffler utcának hívják a továbbiakban. A jubileumi ünnepségekig az erre vonatkozó kedvező döntés nem érkezett meg, viszont azóta már kilátás nyílt' arra, hogy javaslatunk meghallgatásra és végrehajtásra kerüljön. Jubileumi emlékveretet terveztünk, s ezt a Fővárosi Óra és Ékszeripari Vállalat (Bpest, Leonardo da Vinci utcai telepe) elkészítette. Ez egy 40 mm-es átmérőjű, kétoldalas érme, egyik oldalán a régi értesítőkről ismert Kossuth fej, a másik oldalon az iskola homlokzati képe:,,kossuth Gimnázium Nyíregyháza 1806" felírással. A veret aranyozott, ezüstözött és brpnzozott kivitelben készült el. A jubileumig szabadon vásárolható volt ( forintért). A továbbiakban az iskola kitüntető joga a ve- 54

56 # retet ünnepélyes alkalmakkor arra érdemes személyeknek ezt adományozni. Szintén saját terveink alapján készített az Állami Pénzverde jelvényt. A 15 mm átmérőjű gomblyuk jel vény 4 mm-es külső, fehér alapú övében aranybetűs felírás: Kossuth Gimnázium Nyíregyháza". A belső kör zöld. Ebben alul aranyszélű, nyitott könyv, benne fehér alapon az évszám. Felette aranyozott, égő cserép olaj-mécs. A zománcozott jelvényt a jubileum után elkészült iskolai egyensapkán is viselik diákjaink (a sapka körszalagja ugyancsak a régi iskola-szín: zöld-fehér). Készíttettünk a jubileumi ünnepségekre kétféle levelezőlapot. A fehér lapok címoldalán a bal oldalon részint a régebbi Értesítőkről ismert Tóth István féle Kossuth fej (Irinyi Gábor ö. d. kivitelezésében) található fekete nyomással, részint az iskola homlokzatáról készített vázlatos rajz, kék nyomással. Mindkettőn felírás: 150 éves a Nyíregyházi Kossuth( Lajos) Gimnázium". A 2500 levelezőlap a jubileumon került árusításra, és nagyon kevésnek bizonyult. Különösen az alkalmi bélyegzővel -működő alkalmi postahivatalt felkereső bélyeggyűjtők kaptak a lapokon. Az alkalmi bélyegzőt saját tervünk alapján előzékenyen készíttette el a Postavezérigazgatóság. Az egyenes alapú, egyébként ovális alakú bélyegző vonalas keretében a felírás: A Kossuth Gimnázium 150 éves." Középen a Kossuth kép. Alatta: Nyíregyháza, V. 26. (27.) Jelen Emlékkönyv fedőlapja a régi Értesítőkével azonos díszítésű. Tóth István azóta elhunyt kedves kartársunk rajza alapján tanítványa Irinyi Gábor ö. d. készítette el a klisélapot. Ugyancsak ez a művész öregdiák társunk tervezte az 50 éve végzettek Emléklapját is. A jubileumi kiállításon öregdiákjaink is részt vettek. Igen sokan küldtek értesítőket, tablókat, találkozói szerződést, ballagási gyászjelentést, fényképeket, stb. Elhunyt tanáraink özvegyei és hátramaradottal segítségünkre voltak. Az öt évtizede érettségizett Havas András dr. akadémikus egy. tanár özvegye 1000 forintot küldött egy kiváló, most végző orvosnak készülő diákunk megsegítésére. (Az adományt Kakuk György kapta meg az évzáró ünnepélyen.) Nagyon sok különnyomatot, önálló publikációt kaptunk: ezek nagy részét az iskolai múzeumnak ajándékozták. Ezúton mondunk mindezért köszönetet. Bálint Istvánné Fazekas Berta, Barzó Endre, Berecz András, Fiedler Ferenc, Irinyi Gábor, Pető János, Tóth István régi diákjaink ill. tanáraink festményeiből, szobraiból kerültek kiállításunkra művészeti alkotások. Szerepelt természetesen kiállításunkon Kossuth Lajosnak iskolánkhoz intézett, szerencsésen megmaradt eredeti levele is. Az egész ünnepség előkészületei során mindenütt tapasztaltuk öregdiákjaink segítségét, mint ahogy erre számítottunk is. Lehetetlen valamenynyiüket felsorolni, s külön megköszönni segítségüket. Mégis meg kell említenünk a szabadtéri színpad felállításánál Solymossy Mihály ö. d., a berendezésben Unatenszky Pál és Kaposi Mihály öregdiákok, az elszállásolás és & vasárnapi közebéd lebonyolításában Orbán Tamás és Vityi Tibor öregdiákok különösen nagy segítségét. Az ünnepség minimálisra leszorított rendezési költségei (seholsem szedtünk belépődíjat!) nagyrészt megtérültek a M. Tan. pénzügyi osztály által, főleg Szécsényi Lajos főelőadó buzgólkodása útján kapott póthitelből. Ennek lebonyolítását Papp Jenőné az iskola gondnoka végezte nagy körültekintéssel. A technikai vezetést Cservenyák László, Kovács Gábor, Németh Zoltán és Tar János tanárok látták el. Az Elhelyezési Irodának vezetését Adriányi László és Lipa András tanárok végezték, főleg a diákotthon tanu- 55

57 lóinak segítségével. A díszítés és a rendezés egyéb munkáit Horváth Sándorné, Révész Balázsné és Bárány Györgyné tanárok, valamint Garamvölgyi Róbertné, Czirka Gyula és Kincses András hivatalsegédek végezték el Garamvölgyi Róbert irányításával, zökkenőmentes, tervszerű munkával. 2. A jubileumi napok (1956. május ) SZOMBATON, MÁJUS 26-ÁN korán reggel gyülekezett az iskola volt és mai diákságának serege. Ugyanakkor több testvériskola, a megyéből és más, olykor messzi városokból is, elküldte képviselőjét. Először 10 órakor vonult fel az iskola diákságának díszszázada, s megkoszorúzta Kossuth, Bessenyei és Malinovszki szobrait. A menethez mindenütt csatlakoztak régi és mai diákok, hozzátartozók. Déli 12 órakor Horváth Sándor igazgató üdvözlő szavai után nyitotta meg nagyon zsúfolt folyosó és lépcsőház előtt Orosz Ferenc, a Megyei Tanács VB. X. Okt. Osztályának vezetője az emeleti termekben és folyosón elhelyezett kiállítást. (A Néplapban is megjelent beszédet Emlékkönyvünk teljes terjedelmében tartalmazza.) Megnyílt egyidejűleg az' alkalmi postahivatal is az alkalmi bélyegző használatával. Ezt követte az iskola homlokzati falán elhelyezett emléktábla leleplezése. Ezt Molnár Jenő dr. a Megyei Tanács VB. elnökhelyettese,.a Hazafias Népfront megyei elnöke, a Szülői Munkaközösség tagja avatta fel. A táblát Berky Nándor szobrászművész készítette. Az álló téglalap alakú műkőtábla felső részén középen nagy, kerek keretben elhelyezett Kossuth fej látható, kétoldalt klasszikus koszorúval. A relief alatt aranybetűs felírás, idézet Kossuth Lajosnak iskolánkhoz írt leveléből: Nemzedékről nemzedékre buzdításul szolgáljon honszeretetet és hazafiúi kötelességérzetet meríteni a Haza történelmének ismeretéből. Kossuth." Megyei Tanács V. B. Hazafias Népfront M. B. Az emléktáblát Kovács István megyei titkár kezdeményezésére a Hazafias Népfront és a Megyei Tanács közösen ajándékozta iskolánknak. (Az avató beszédet lásd Emlékkönyvünk más helyén.) Ezután következett a Nyíregyháza város közönségének ajándékaként kapott nagyméretű Kossuth képnek a leleplezése' a főlépcsőház emeleti folyosóján. (A régebben ott volt építkezési emléktáblát az egyik kiállítási teremben helyeztük el.) A Szalay Pál festőművész által restaurált régi művészi festményt Ördögh János, a Városi Tanács VB titkára adta át meleg szavakkal az iskolának. Az emléktáblát és a festményt Horváth Sándor, az iskola igazgatója vette át. Délután három órakor indultunk el az iskolából az Északi és Déli temetőbe, hogy kegyeletünk lerovásaként megkoszorúzzuk iskolánk volt tanárainak, alkalmazottainak nyíregyházi sírjait. Amelyik sír gondozatlan volt, azokat előzőleg rendbe hozattuk. Hat koszorúzó csoport alakult,kinekkinek 3 4 sír jutott. A csoportokat vezették. Dr. Deák Endre, Lipa András, Margócsy József, dr. Salzmann Zoltán, dr. Sarvay Tivadar és Valent József öregdiákok. A csoportok mellett tanári és diákküldöttség vonult ki. Az egyes sírokra koszorút és a diákok egyenként 3 4 szál virágot helyeztek el. A következő sírokat koszorúztuk meg: Leffler Sámuel, Mihovics (Gazsó) József, Szlaboczky Imre (Déli temető), Adorján Ferenc, Bácskay József, Chotvács József, Fábián Pál, Geduly Henrik, Kovács József, Mándy Antal, Martinyi József, Mikler Sándor, Moravszky Ferenc, Porubszky Pál, Szalay K«

58 Sándor, Szenészi Gyula, Tóth István, Vargha László, Weisz Vilmos, Zimmermann Rezső, Zsák Endre, Zsolnai Vilmos (Északi Morgó temető). Este hat órára megérkezett a budapesti különvonat, amely a részvevők nagy részét hozta. Az egész állomás olyan volt, mint egy zsongó méhkas, a sok ismerős, rokon várta hozzátartozóit, de ugyanakkor a sok régen nem találkozott ember is örült egymásnak. A vonaton utazott Horváth Miklós tanár is, aki útközben mindenkinek átadta igénylése alapján a szállás és étkezési jegyeket, így a vonat megérkezésekor a hangosanbeszélő üdvözlése után a megerősített járatokkal közlekedő villamos hamarosan elszállította a sok érkezőt szállására, rokonaihoz. Nyolc órakor kezdődött az ünnepi műsoros est. Ezt eredetileg a József Attila nagyterembe terveztük, de időközben úgy láttuk, hogy a nagy érdeklődés miatt nem lesz elegendő a terem befogadóképessége. Ügy is volt: az iskola udvarán felállított, erősítőkkel ellátott színpad előtt 1100 ülőhelyet foglaltak el, s még sokan álltak is. Az ünnepi műsort a Kossuth és Zrínyi gimnázium vegyeskara által előadott Szózat vezette be, majd Valent József ö. d., c. igazgató mondott megnyitó beszédet. (Ezt a beszédet teljes terjedelmében tartalmazza az Emlékkönyv.) A műsor első részében öreg és mai diákok szerzői, előadói estje következett: 1. Vietórisz József, A gárdista kacagánya, Tóparton. Előadta Elek Zoltán, III. d. o. t. 2. Krúdy Gyula: Régi nyíregyházi hősök. Felolvasta Margócsy Józsefné tanár. 3. Leveleki László: Vártalak, Palota épül. Előadta: Pálffy István III. d. o. t. 4. Murányi Adorján Zoltán elszavalta versét: Levél Párizsba. 5. Gádor Béla humoros írásaiból olvasott fel. 6. Bory Zsolt: A kedves asszonáncai, Hajók, Jó emberem. Előadta Gulyás László III. d. o. t. 7. Rákos Sándor: Májusi dal, Kiáltás, Könyvek fölött. Előadta: Szokol Miklós III. b. o. t. 8. Soltész István Józsa Andrásról írt életrajzi regényéből részlet. Felolvasta Szokol Miklós III. b. o. t- 9. Váczi Mihály: Bodzafa, Gyalog szerettem volna jönni. Előadta Kiss Árpád II. b. o. t. 10. Szlávik Ferenc:' Anyámnak, A fiú, Semmit sejm tudok rólad. Előadta Joób Olivér II. b. o. t. 11. Ratkó József IV. o. t.: Ének a parasztember feleségéről, Epigramma egy régi sírnál, Nem emlékszem. Előadta: Horváth Miklós tanár. A műsor IL részében előadásra került Illyés Gyula Fáklyaláng c. darabjának III. felvonása, amely akkoriban történik, amikor Kossuth az iskolának is írta levelét. Szereposztás: Kossuth Árokszállási János IV. c. o. t., Ihász Brendel János IV. b. o. t., Józsa Erdélyi Tamás IV. b. o. t. Előkészítette, rendezte az iskolai színjátszó szakkör Margócsy Józsefné tanár vezetésével. Díszletek: Árokszállási csoport, világítás, hang: Incze csoport. Súgó: Hecker Walter IV. b. o. t. A műsort összekötő szöveget elmondta Margócsy József tanár, öregdiák. A gyönyörű meleg nyári estén a műsor negyed 11 órakor ért véget. Utána a legtöbben a város különböző helyein, vagy a Sóstón gyűltek össze találkozóra, elbeszélgetésre. MÁJUS 27-ÉN, VASÁRNAP délelőtt fél tízkor volt a jubileumi diszünnepély. Az Előkészítő Bizottság által felkért elnökség, amelyben helyet foglalt dr. Oltványi Ödön ny. polgármesterhelyettes, 63 éve érett- 57

59 ségizett legöregebb jelenlevő diákunk, Harászi Mihály bácsinak, az iskolának négy évtizeden át volt, azóta nyugdíjas pedellusának becsengetésekor felvonult az emelvényre. A Kossuth és Zrínyi gimnázium vegyeskara elénekelte a Himnuszt, majd dr. Sarvay Tibor főorvos, a Jubileumi Előkészítő Bizottság elnöke megnyitotta a díszünnepélyt. (A beszédet Emlékkönyvünk teljes terjedelmében közli.) Ezt követte Horváth Sándor igazgató emlékbeszéde, amelyben beszámolt az iskola 150 évének történetéről (v. ö. az Emlékkönyvben közölt iskolatörténetet). Utána Walkó Mihály, a Megyei és Városi Disz Bizottság nevében felajánlotta az ajándékozott kivonuló nemzetiszín zászlót. Majd Iszály Péternél az SZMK elnökhelyettese felajánlotta a nagyméretű, nemzeti- Színű díszzászlót, amelyet Kossuth Lajos képe (Szalay Pál festőművész alkotása) díszít. Felkérte egyben Vadász Ferencnét, az oktatásügyi miniszter képviselőjét, hogy avassa fel a zászlókat. Vadász Ferencné, az O. M. középiskolai főosztályának vezetője felavatta a két zászlót, elhelyezte a díszzászlón a minisztérium emlékszalagját, majd Németh Zoltán Diszt segítő tauár átvette a zászlókat. Ezután következett a díszzászló szalagokkal való feldíszítése, a jubiláló iskola üdvözlése: ^ A Magyar Dolgozók Pártja nevében Gere Ferenc, ö. d., megyei másodtitkár, a Megyei Tanács VB. nevében Molnár Jenő dr. elnökhelyettes, a Megyei Tanács Oktatási Osztálya nevében Orosz Ferenc osztályvezető, a Városi Tanács nevében Salai Sándorné okt. osztályvezető, a Honvédség nevében Unatenszky fái ö. d., őrnagy, kieg. parancsnok, a Hazafias Népfront nevében Hernádvölgyi Lajos másodtitkár, a KIOSZ Megyei és Városi Titkárságától Erdélyi Gyuláné és Babics János ö. d., a Kisker Vállalat DISZ szervezete nevében Somlyódi Katalin, a DISZ bizottság nevében Walkó Mihály titkár, a Pedagógus Szakszervezet nevében B. Papp János városi titkár, az ország többi Kossuth gimnáziuma nevében Terényi József, a sátoraljaújhelyi Kossuth gimnázium igazgatóhelyettese, a megyei középiskolák nevében dr. Merényi Oszkár igazgató, a testvér Zrinyi Ilona leánygimnázium nevében dr. Margitics Gyuláné igazgató, a testvér Vasvári Pál gimnázium nevében Csorba József igazgató, a hb. tanítónőképző és leánygimn. nevében Porzsolt István igazgató, a hb. közgazd. leánytechnikum nevében dr. Kiss Istvánné igazgató, a város ált. iskolái nevében Székely Lajos ö. d., igazgatójl a város úttörői nevében az V. sz. ált. iskola úttörőcsapata, a Szülői Munkaközösség nevében Jaskó László elnök, a régi tanárok nevében dr. Radó Endre, aki ig volt az iskola tanára^ a régi diákok nevében Imre János, a Megyei Tanács Tervosztályának mérnöke, 1895-ben érettségizett ö. d., az iskola mai alkalmazottai nevében Lipa András tanár, ö. d., az iskola mai diákjai nevében Tóth Gusztáv IV. o. t. A színes szalagokkal feldíszített új zászlót Karasz György III. d. o. t., az iskola Disz titkára vette át, s Ígéretet tett arra, hogy a zászlót mindig becsülettel őrzik meg. Ezek után Vadász Ferencné, az oktatásügyi miniszter képviselője kért szót. Átadta az iskolának a miniszter elismerő oklevelét, majd Horváth Sándor igazgatónak az Elnöki Tanács adományozta Munka Érdemrendet, Kiss Ernő, Margócsy József és Tiszolczy István tanároknak az

60 W^ - * Oktatásügy Kiváló dolgozója, és Garamvölgyi Róbert hivatalsegédnek a Kiváló Dolgozó elnevezésű miniszteri elismerést. Az oklevelet és a kitüntetéseket Horváth Sándor igazgató köszönte meg. Felolvasásra került a közel száz üdvözlő sürgöny és levél küldőjének névsora: az Argentinától Pekingig, a Kanadától Svédországig megmozdult öregdiákok, hozzánktartozók szeretetteljes megnyilvánulásai. A díszünnepély háromnegyed 12 órakor a vegyeskar által elénekelt Szózattal ért véget. Az iskola udvarán összegyűlt nagy közönség a kiállítást nézte, beszélgetett, majd fél 1 órakor megkezdődött a közös ebéd. Az osztálytermekben már úgy csoportosítottuk a 400 ebédelőt, hogy az egyes évfolyamok egy helyre kerüljenek. Az ebéd közben megkezdődtek, majd utána folytatódtak a találkozók, amelyekre sok nem ott ebédelő nyíregyházi még pótlólag megérkezett, s jókedvben volt együtt a sok régi diák, tanár. Délután öt órakor tartotta a vegyeskar szabadtéri hangversenyét. Ezen Erkel, Bárdos, Dvorák, Csajkovszkij, Verdi, Ádám, Glazunov, Péter, Vecsey, Major, Kodály, Egressy, Vásárhelyi szerzeményei, gyűjtései szerepeltek. Az iskola szóló hegedűseit Anderkó László IV., Mester Attila III. o. t. t., zongorán kísérte Babka József IV., illetve Tomasovszki Pál III. o. tanuló. A számokat betanította, az énekkart és a zenekart vezényelte Fekete Ferenc tanár. A szép délután is elmúlt lassanként, s indulni kellett az állomásra, ahonnan visszament a budapesti különvonat 19 óra 10 perckor. A vidám szombat délutáni kép helyett itt már a búcsúzás mindig kissé szorongó érzése uralkodott, amikor nagy zsebkendőlobogtat ás mellett kifutott a külön gyorsvonat. Az iskolában mai diákságunk számára afféle klubestszerű tánc kezdődött este 8 órakor, s ez 11 órára már véget is ért. Ezzel befejeződött a jubileum két napja. Kezdettől fogva kettős célt tűztünk ki magunk elé: az egész jubileumon mindenkire számítunk, aki valaha is, bármily rövid ideig iskolánk diákja vagy tanára volt, s szeretettel gondol vissza a régi iskolára. A másik az volt, hogy mindent igyekszünk magunk erejéből, a régi és mai Kossuth diákok közös erejével, együttműködésivel elvégezni az egész jubileum idején. Mindkét célnak igyekeztünk megfelelni, végig ezt a két elvet igyekeztünk érvényesíteni. Ennek lett aztán az az eredménye, ahogy a jubileumon tapasztaltuk, s a sok kedves levélből, beszélgetésből, nyilatkozatból megtudhattuk, hogy ünnepélyünk bensőséges, családi ünnepléssé vált, valóban a Kossuth diákok, a régiek és maiak együttes ünneplése volt ez a két nap. Felvillantott megannyi régi kedves emléket az elmúlt diákidőkből, felelevenített sok-sok feledésbe merült baráti viszonyt, megvidámított nagyon sok arcot, elsimított legalább érre a két napra rengeteg gond okozta ráncot. Mert valamennyien visszafiatalodtunk azokba az időkbe, amikor még rövidnadrágban szaladgáltunk a padok között. S ha másért nem, ezért mégiscsak érdemes volt megrendezni ezt az ünnepséget, résztvenni ezen a jubileumon. Remélhetőleg egészségben megérjük a 175 éves, talán a 200 éves, s sokan majd a további évfordulókat is... MARGÓCSY JÓZSEF tanár, a Jubileumi Előkészítő Bizottság titkára, öregdiák 59

61 Kedves Vendégeink! J1lQjg,VLij,Ltc% /wized Mint az ünneplő iskolának volt tanára, a Jubileumi Előkészítő Bizottság megbízásából szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket: a hatóság, iskolák, diákintézmények, szülői munkaközösség képviselőit, a szó ]gaz értelmében vett öregdiákokat, a csak névleg öreg-ifjabb öregdiáknemzedéket, a nyugdíjas és volt tanárokat, azok hozzátartozóit, az iskola mai diáknemzedékét, a demokrácia cselekvő iskolájának szerencsés részeseit, akik ebből az ünnepélyből is okulva tanulnak, a mai tanárokat: az iskola tartópilléreit, az iskola lelkét és minden érdeklődő kedves vendéget. Magam a régi verbális iskolának voltam diákja, aki inkább az emlékezetre támaszkodik, így szinte önkénytelenül tolulnak ajkaimra Arany János, a nagy reálista költő Itthon című költeményének bevezető sorai: Mint a madár a fészkére, / Szomjú vándor hűvös érre, Mint a gyermek anyaölbe: Vágyom én e nyájas körbe. Összegyűlt a sok öregdiák, az ötven és bizony ötven évnél régebben érettségizettek, valóban öregdiákok, a javakorabeli és fiatal öregdiákok, akik csak nemrég kerültek ki az iskola falai közül, hogy szedegessék a sok szép emléket, hogy minden régi kedves helyet bejárjanak. Olyan öregdiák nincs, aki ne szeretne résztvenni találkozókon, hát még egy ilyen nem mindennapi ünepélyen. Legfeljebb a halaszthatatlan kötelesség, anyagi eszközök hiánya vagy valami hirtelen közbejött akadály tartja vissza az ilyen ritka alkalmaktól. Két napig emlékezik az öreg Kossuth diák és szedegeti a sok szép emléket, minden régi kedves helyet bejár szeretett iskolájának 150 éves évfordulóján. Az iskola nagy névadója, a magyarság bálványa szeptember 30-án az iskola akkori vezetőségének a Kossuth alapítvány ügyében intézett válaszlevelében ezt írja: Ama nagy idők emléke iránt táplált kegyeletüknek egy olyan nemes alapítvány elhatározásával adtak kifejezést, mely arra van számítva, hogy derék városukban nemzedékről nemzedékre buzdításul szolgáljon a tanulóifjúságnak, honszeretetet és hazafiúi kötelességérzetet meríteni a haza történelmének ismeretéből. Nagy oktató az annak, akinek nem hiába íratott." Nekünk pedig nem hiába íratott. Avagy nem történelem számba megy, hogy Alma Materünk fennállásának 150. évfordulóját ünnepli és nemcsak hazai történelmünk, de a AA

62 világtörténelem egyik tragikusan is legnagyobb fiának, iskolánk nagy névadójának, Kossuth Lajosnak, a Városi Tanács által megfestetett képét vettük át? A szó igaz értelmében Nyíregyháza város közönsége már ban a professzori iskola szükségszerű megalapításával kellemes patronális nexusba került iskolánk ősével, s majd 1861-ben az algimnázium életrehívásával, most pedig Kossuth képének megfestésével. Vagy nem történelem az, hogy a díszelőadás mai műsoros estélyén régi és mai diákok szerepelnek? Szedegessük a sok szép emléket, járjunk be minden régi kedves helyet, kedves öregdiák-testvérek: Künn borong bár a magasban: Itt örökké csillagos van. Ezekkel a gondolatfoszlány okkal nyitom meg jubileumi ünnepségünk díszelőadását, amely nevében hordja és biztosan beváltja ezt a várakozást, amelyet a műsor csak Ígérhet. Okuljon az öregdiák- nemzedékről nemzedékre, kedves vendégeink pedig érezzék magukat jól! VALENT JÓZSEF" * Elhangzott a május 26-án este tartott díszelőadás megnyitójaként.

63 JC&u uik Jla jú s aíakf OL CL kéjfizonlllíxllzttkeii Kossuth Lajos a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja. A történeti szerepével foglalkozó szakmunkák száma igen nagy, mert alakja az újkori magyar történelemkutatás középpontjában van ma is. A történelmi kutatás Kossuth Lajosban a magyar szabadságharc legradikálisabb képviselőjét látja, aki minden erejével a teljes igazságot és függetlenséget akarja, ezért harcol. Természetes, hogy ezen tulajdonságai miatt nemcsak a történelemtudomány foglalkozik vele, hanem a művészetek ihletője is. Az a férfi, aki a magyarság millióinak, a népnek, a szabadságot, az emberi életmódot jelentette, ott él a magyar népköltészetben. Népdalaink nagyrésze énekli meg Kossuthot, a szabadságharc vezetőjét. Első, első, legelső, Kossuth Lajos az első" kezdetű népdal Kossuth Lajost tartja az ország legelső emberének. Amit a tudomány ésszel bebizonyított, azt a nép a szívével érezte meg. A népköltészet függetlenül a hivatalos történelemfelfogástól, mindig az igazi Kossuthot énekelte meg. Ady Endre szavaival Kossuth alakja: Egy nép szívében élő nagy titok!..." Kossuth Lajos népszerűségét bizonyítja, hogy intézményeket, iskolákat, utcákat, tereket neveztek el róla. A magyarság ezzel is kegyeletének egy részét akarta kifejezni nemzetünk nagy fiával szemben. Természetesen a történelemben, az irodalomban, népköltészeten kívül a képzőművészet is foglalkozott és foglalkozik Kossuth Lajos alakjával. Hogyan ábrázolta a képzőművészet a legelső magyar embert"? Nem vizsgálhatunk meg minden Kossuth Lajosról készült képzőművészeti alkotást, hanem csak a legjelentősebbeket. Kossuth Lajos alakja a képzőművészetben részben tükrözi a hivatalos történelmi felfogást, részben küzd Kossuth Lajos életművének, a szabadságharc hagyományainak meghamisítása ellen. Kossuth Lajos fiatalkoráról * nincsenek ábrázolásaink (vagy nem is készültek, vagy nem is maradtak ránk). Kossuth Lajos alakját ebből a korszakból csak a leírásokból ismerjük. Az első ránkmaradt képek börtönéből való kiszabadulása után készültek. Ezek a legelső ábrázolások kőrajzok (litográfiák). A litográfia előnye a festménnnyel szemben az, hogy igen sok példányban készült és készülhetett és így egyszerre nagyobbszámú közönség ismerheti meg. A legelső kőrajzot Kossuthról E y b 1 Franz készítette 1841-ben. Ennek a litográfiának azért volt olyan nagy sikere az ábrázolás elsőségén túl, hogy hű képmása Kossuthnak. E kőrajzban az előadás könnyedsége, a kifejezés egyszerűségével párosul ben újabb kiadás kerül a közönség elé, ez a kiadás azonban már rosszabb, mint az első. Eybl Franz-cal egy időben Barabás Miklós is készít arc-

64 képet Kossuthról. Ez az arckép Barabás Miklós felfogásának megfelelően Kossuthot elrévedező, elmélázó, behízelgő egyéniségnek mutatja. Ezután hosszabb idő következik, amelyben nem találkozunk jelentősebb Kossuth ábrázolásokkal ben, amikor a politikai élet fellendül, s e politikai tevékenységnek egyik központi alakja Kossuth, ismét megjelennek a személyét ábrázoló litográfiák ben Walzel.Ágost készít róla választási lapot. Ugyanebben az esztendőben Bauer Josef A n t o n készít portrét róla. Mindkét kép közepesen gyenge ábrázolás. A múlt század közepének polgári ízlése szerint, minden különösebb jellegzetesség nélkül örökítették meg a szabadságharc legjelentősebb alakját. A szabadságharc megindulása előtt azonban már megjelennek az olyan ábrázolások is, amelyek már sejtetik és próbálják megmutatni az elkövetkezendő évek politikai életének legjelentősebb egyéniségét. Ezek közül az első Szeremley Miklós ábrázolása, aki a 47-es választások idején az ellenzéki vezért rajzolta meg ben Barabás Miklós is újabb Kossuth Lajos portrét készít. Ennek a rajzának az a jelentősége, az 1841-es ábrázolásával szemben, hogy ő is meglátja Kossuthban a népvezért, s ezt sikerült is kifejeznie kőrajzán. A szabadságharc előtti ábrázolásokból kiemelkedik Prinzhofef August kőrajza 1848 elejéről. Prinzhofer haladószellemű ember volt, s Kossuth Lajosban az európai szabadságharcok hősét akarta megrajzolni. Milyen jellemvonásokkal ábrázolja Kossuthot? Kossuth Lajos egyéniségének legfőbb jellegzetessége a hősi magatartás. Prinzhofer, Szeremley és Barabás által megrajzolt népvezért úgy mutatja meg, aki biztos tekintettel és elszánt akarattal néz a jövőbe, s vállalja a történelemtől rárótt feladat teljesítését. Prinzhofer Kossuth Lajos minden jó tulajdonságát meg akarta mutatni. Erről készült a legtöbb másolat, ez lett a későbbiek folyamán is a legismertebb rajz, bár Prinzhofer minden szándékát nem tudta megvalósítani litográfiáján. Nem éri el Eybl Franz rajzának művészi fokát. A szabadságharc ideje alatt az előbb említett rajzokról sok másolatot készítenek. IJjabb ábrázolások nem igen készültek. A magyarság minden erejét lefoglalja a fegyveres küzdelem. A Kossuth Lajosról fennmaradt ábrázolások azonban így is gyarapodtak. Két új műfajban jelenik meg Kossuth Lajos ábrázolása. Az első az újságrajz. Kossuth Lajos igen gyakran szerepel az újságok politikai rajzaiban. A karikatúrában Kossuth Lajos a magyarság megtestesítője, a hazai újságok a tiszteletnek a legmagasabb fokán ábrázolják, míg az osztrák, s a külföldi reakciós lapok már torz figurát, nevetséges alakot formálnak belőle. Meg kell még említeni, hogy az es forradalom idején a Bécsben és Pesten megjelent litográfiákat külföldön sokszorosítják. A magyar szabadságharcot rokonszenvvel fogadó, külföldiek egyik nemes gesztusa volt, hogy ezeket a litográfiákat mindenfelé terjesztették, s Kossuth Lajos alakja immáron, nemcsak Magyarországon, de egész Európában a szabadság szimbólumává lesz. A szabadságharc ideje alatt a Kossuth Lajos ábrázolások második új műfaja Kossuth Lajos képei a pénzen. A Kossuth-bankók metszője: Tyroler József. Tyroler József több rézkarcot készített Kossuthról. Ha összegezni akarjuk Kossuth Lajos ábrázolásait a szabadságharc előtt és alatt, azt kell megállapítanunk, hogy a magyar művészettörténet sok és szép képpel ajándékozta meg kultúránkat, azonban fájdalommal

65 kell megállapítanunk, hogy igazán monumentális képet ebben az időben nem alkottak a magyar szabadságharc hőséről. A szabadságharc bukásakor Kossuth Lajos elhagyta az országot és külföldre menekült. A magyarságra a legsúlyosabb elnyomás esztendei nehezedtek. A magyarságon egészen eluralkodott az elkeseredés, mert nem látott kiutat az elveszett szabadságharcból. A költők, írók, művészek bujdostak és hallgattak, vagy ha titokban dolgoztak is, csak íróasztaluk fiókja számára. Minden olyan írás, vagy ábrázolás, amely Kossuthtal kapcsolatos volt, a cenzúra vandalizmusának esett áldozatul. Nyilvánvaló, hogy ezekben a szomorú esztendőkben Kossuthról itthon, Magyarországon nem készülhetett újabb ábrázolás, de ha készült volna is, titokban kellett, hogy készüljön, mert úgy a művész, mint a terjesztője fejére börtön várt. Kossuthról ebben az időben az önkény uralom évei csak külföldön lehetett szabadon készíteni ábrázolást. Kossuthot emigrációs vándorútján a szabadságszerető népek részvéte és megbecsülése kíséri. Természetes, hogy sok litográfia, és karikatúra készül róla. Ezek azonban, mivel nem a sajátos magyar környezetben készültek, nem tudták megérteni Kossuth Lajost és a magyar szabadságharcot, s ennek következtében ezek az ábrázolások idealizálják Kossuthot. Nem tudják ábrázolni a magyar szabadságharc hősét és Kossuthból csak hőst csinálnak. Ezek a rajzok és karikatúrák nem tartoznak bele a magyar művészetbe, s jelentőségük csak az, hogy ezen is le tudjuk mérni, hogy a külföld milyen rokonszenvvel nézte a magyar szabadságharcot. Különben is ezek a képek legnagyobbrészt fényképről készültek, s a művészet megelevenítő erejének híján vannak ban Ittakovicz lengyel festő készít róla ülő helyzetben olajfestményt. A kiegyezés után szabaddá válik a Kossuth Lajost ábrázoló litográfiák terjesztése. Az államrendszer kihasználja a magyar nép hazafias érzületét és maga az állam készíttet Kossuthról ábrázolásokat. Természetesen az államrendszer tudta, hogy milyen mélyen él Kossuth Lajos a magyar nép szívében és ezt úgy próbálta a maga hasznára fordítani, hogy giccses képeket készíttetett Kossuthról. így is, ennek ellenére a sokezres sokszorosítás megjelenése után valóságos nemzeti tüntetés volt Pesten és a nagyobb vidéki városokban. Kossuth Lajos arcmásának szabadon való megjelenése valóságos nemzeti ünnep lett. Amikor a miniszterek képeit megfestik és újra elhelyezik az Országházban Kossuth Lajos képe is a megfelelő helyre kerül. A giccses ábrázolások közül különösen két szentimentális festmény olaj nyomatai terjedtek el. Eredetijét Böhm Pál és Franz Kollárz készítette. Böhm Pál munkája: Kossuth Lajos imája a kápolnai csata után". Kossuth Lajos alakjának ilyen szenvelgő beállítása teljesen idegen a szabadság vezérének jellemétől s ugyanakkor ellentmond a történelmi Kossuth felfogásnak is. Kollárz műve azt a tragikus pillanatot ragadja meg, amikor Kossuth Orsovánál elhagyja az országot. Ha KQllárz képes lett volna ábrázolni Kossuth Lajosnak azt az elhatározását, hogy csak azért távozik külföldre, hogy a magyar szabadságharcnak segítséget hozzon, akkor Kollárz nagy művész. Kollárz azonban nem ezt festette meg. Mindkét mű művészettörténeti jelentősége igen csekély, s csak tudománytörténeti szempontból érdemelnek megemlítést. A nagy magyar történelmi festő, Thán Mór a Nemzeti Múzeum lépcsőházának falán elhelyezendő történelmi freskók csoportja számára Kossuth Lajost is megfestette. Ezen a festményen Kossuth hátat for- 64

66 dít a nézőnek, így jelentősége és monumentalitásá nem domborodhatik ki. A kiegyezés után a Magyarországon készült Kossuth ábrázolások fénykép után készültek. Ezek a festmények sem tudják az igazi Kossuthot megmutatni. Hiányzik 1 az élmény eleven életet adó lüktetése. A korszak talán legnagyobb festője, Madarász Viktor elmulasztotta, hogy, párisi együttlétükkor lefesse, s csak fénykép után készített róla festményt. Nem jelentős ez a festmény, Madarász Viktor pályaművében sem. Ebből a korszakból talán a legjelentősebb ábrázolás Unger W i 1-1 i a m-nak rézkarca. A német művész az immár öregedő, de büszke férfit ábrázolja, aki büszkén tekint maga elé és nem bánta meg életének addigi cselekedeteit. Kossuth Lajos nem is szívesen engedett művészeket maga köré, hogy róla arcképet készítsenek ben Parlaghy Vilma készít róla arcképet. A kép az öreg Kossuthot ábrázolja. A sötét hátterű képen Kossuth Lajos karosszékben ül sötét ruhában, fején sötét sapka, csak az arc és a két kéz fehérsége világlik ki a képből. A képnek az a nagy jelentősége, hogy nem fénykép után készült, hanem az élő Kossuth volt a modell. A dolgok iróniája, hogy a festményt a budapesti országos kiállításról elutasították. Igaz, hogy a képnek vannak művészi gyengeségei, az igazi ok az elutasításra nem a művészeti, hanem a politikai ok volt. Meg kell még említeni, hogy pár évvel halála előtt Róna József készített Kossuthról vázlatot, szobra számára. Boruth Andor Párisban festette meg Kossuth Lajost. A kép állóhelyzetben ábrázolja a szabadságharc nagy vezérét. A képről az erő és az egyszerűség sugárzik. A képet a város szerezte meg, melyet a jubileum alkalmával intézetünknek ajándékozott, A képet Szalay Pál festőművész restaurálta. Kossuth Lajos 1894-ben halt meg. Halotti maszkját B i s E m i 1 i o olasz szobrász készítette el. A halottas ágyon Réti István készít róla vázlatot. A magyar művészettörténet és kultúra nagy vesztesége, hogy Kossuth Lajosról életében nem készítette el azt a monumentális alkotást, amelyet Kossuth Lajos, a szabadságharc vezére megérdemelt volna, pedig ehhez a monumentális alkotáshoz a tehetség meg lett volna. A magyar művészettörténet gazdagabb lehetne, ha akad olyan művész, aki a kor kicsinységét leküzdve, megfestette volna a nágy Kossuth Lajost. A szabadságharc előtti ábrázolások gazdasága és szépsége azt a reményt rejtette magában, hogy rövidesen meg fog születni Kossuth Lajos alakjának méltó ábrázolása. A szabadságharc utáni önkényuralom a kiegyezés, s a millénium görögtüzes légköre a magyarság e reményét nem tudta beteljesíteni. A XIX. sz. végén és a XX. sz. elején keletkeznek a Kossuth szobrok. A szabadságharc ötvenedik évfordulója megmozgatja a magyarságot és Kossuth Lajos hamvainak hazahozatala még erősebbé teszi ezt az érzést. A 48-as párt, miután már elárulta a szabadságharcot, ezzel akarja bizonyítani, hogy valóban 48 örököse. Az ország minden nagyobb városában Kossuth szobrot állítanak. Horvai János (Cegléden és Buda- Pesten), Róna József (Miskolcon és Szegeden), Teles Ede (Kecskeméten), Margó Ede és Szigfrid Pongrác (Debrecenben és Aradon), Kallós Ede (Hódmezővásárhelyen), Tóth András (Nagykőrös, Nagyszalonta, Cleveland), Tóth István (Budapesten), Holló Barnabás (Losonc), Kiss György (Nyíregyházán), Gerenday Béla (Monoron) állítanak szobrot. E szobrok nagy része nem tudja az igazi Kossuthot megmutatni a magyarságnak. E 65

67 szobrok nagy része gyenge alkotás, s nagyon csekély kivétellel különbek a giccses arcmásoknál. A legtöbbjükre Móricz Zsigmond ítélete a helytálló, i aki a Forró mezők című regényében így ír a nyíregyházi Kossuth szo- 1 borról:...az ország legrosszabb Kossuth szobra vastagon rövid lábakon, s J portól szürke mentéjében úgy áll, mint a polgármester hajdúja, aki do- 1 bolni akar, de előbb még felemeli a kezét, hogy letörölje homlokáról az izzadtságot". Ha van is némi "túlzás Móricz Zsigmond ítéletében, nagyrésze 'mégis igaz. A két világháború közti időszakban készült el az eddigi legmonu- i mentálisabb Kossuth Lajos festmény. Réti István készíti el, az a 1 Réti István, aki a nagybányai iskola egyik legjelentősebb alakja. Annak a j nagybányai iskolának, amely megtagadja a milleniumi Magyarország minden álhazafiságát. A kép Kossuthot álló helyzetben ábrázolja, zsinóros j ruhában. Kissé előre lép egyik lábával, kezében kard, a másik kezével pe- ' dig mintha a szívére mutatna. Az az érzésünk e kép nézése közben, hogy Kossuth a történelem ítélőszéke előtt igazolja cselekedeteit, tetteit és éle- j tét. Büszkén, öntudatosan néz ránk, erejének tudatában, céljának tisztaságában Kossuth. Vayer Lajos szerint Kossuth Lajos legszebb reprezentatív portréja." A felszabadulás után új korszak kezdődik a Kossuth Lajos ábrázó-1 lások történetében. A magyar népidemokrácia a magyar szabadságharc utódjának tekinti magát, s Kossuth Lajos születésének százötvenedik év- ; fordulójára elkészíttette a legmonumentálisabb Kossuth Lajos szobrot. A szobrot Kisfaludi-Stróbl Zsigmond készítette el. Kossuth magas talapzaton áll, zsinóros ruhában, mentéjével a kezében. Másik kezével előre mutat. A szobor azt a pillanatot akarja megörökíteni, amikor harcba hívja a népet függetlensége kivívására. Kisfaludi-Stróbl azt a Kossuthot ábrázolja, aki: forradalmi eréllyel fegyverbe szólította népét, a válságos helyzetben nem lapult meg, hanem szembenézett a viharral, bátran és merészen dacolni mert vele" Révai elvtárs szavai szerint. E szobor láttán igaznak érezzük Ady Endre szavait: Ki szeretett úgy, mint Te szerettél, Akkor is él, ha már a sirba hullt!..." A felszabadulás után Kisfaludi-Stróbl Zsigmond monumentális szobrán kívül, más Kossuth ábrázolások is keletkeztek. Miután a debreceni Tudományegyetemet Kossuth Lajosról nevezték el, az egyetem tanácsa pályázatot hidetett Kossuth festményre. A pályanyertes mű Félegy- ; házi László Munkácsy-díjas festő alkotása. A festmény az egyetem rektori hivatalában látható. A pályázaton Veres Géza, Tóth László, Menyhárt József és Bars László vettek részt, s képeiket az egyetem különböző intézeteiben helyezték el. A legújabb Kossuth ábrázolások közül meg kell még emlékeznünk Berki Nándor reliefjéről. A nyíregyházi KosSuth gimnázium fennállásának 150. évfordulóján helyezték el művét az iskola falán. A relief Kossuth idézetet tartalmazó keretben van, s Kossuth fejét ábrázolja minden póz nélkül. Befejezésül meg kell emlékeznünk arról a Kossuth képről is, amely j régebben díszítette iskolánk falát. 'Tóth István, a negyedszázaddal ezelőtt idekerült művész rajztanár, hatalmas méretű olajfestményben örökítette, meg Kossuth Lajost, amint a debreceni nép közt ünneplik 1849 tavaszán- j

68 A főlépcsőház egész keleti falát betöltő vásznat népi motívumokból készült széles színes freskókeret szegélyezte. Ez utóbbit az akkori felső osztályos tanulók festették. Sajnálatos, hogy a kép a II. világháborúban teljesen tönkrement, s így a húsz évvel ezelőtt, 1936-ban elkészült szép emlék örökre elveszett. BODOR SÁNDOR - 67 ~

69 DCnidtj ^ i ^ u L a A fennállásának 150. évfordulóját ünneplő Kossuth Gimnázium e másfél század alatt körülbelül annyi diákot bocsátott szárnyra, mint. egy kisebb mezőváros lakóinak száma. Most, amikor az emlékezés ünnepi óráiban, iskolánk e nagy családi ünnepén, végignézünk a 150 év diák^eregén, a névtelen ezrek mellett különös büszkeséggel emlékezünk azokra, akik innen indultak el, s országos hírű emberekké váltak, dicsőséget v szerezve nemcsak maguknak, hanem iskolánknak is. A sok kiváló szakember és tudós mellett büszkén emlékezünk azokra, akik az irodalom területén tevékenykedtek, illetve tevékenykednek. Ha nem is dicsekedhetünk olyan régi és gazdag irodalmi hagyományokkal, olyan fényes nevekkel, mint a debreceni és sárospataki kollégium, vagy a pápai gimnázium, iskolánk is adott néhány tehetséges írót, költőt az irodalomnak. Hogy csak néhány nevet említsünk: Vietórisz József, Kelen László, Gádor Béla, Rákos Sándor, Bory Zsolt, a legfiatalabbak, a szárnyukat még csak most bontogató, de tehetséges ígéretek közül: Szlávik Ferenc, Bényei József, Ratkó József. S mindenek előtt Krúdy Gyula, a XX. század első harmadának egyik legjelentősebb magyar prózaírója, Szabolcsnak Bessenyei mellett legnagyobb író-fia. Vajon mit adott nekik ez az iskola, milyen útravalót rakott tarsolyukba az öreg Alma Mater, mennyiben járult hozzá kibontakozásukhoz, ahhoz, hogy azzá lettek, akik? Tévedés lenne azt állítani, hogy az iskola, közelebbről a Kossuth Gimnázium nélkül nem lettek volna írókká, nem találták volna meg az irodalomhoz vezető utat, de aligha tagadható, hogy az iskolának is szerepe volt ezeknek az íróknak az elindításában. Érdekes feladat lenne végigkísérni valamennyi veit író-tanítványunk pályáját, nyomon követni íróvá fejlődésükben és életükben az iskola szerepét. Meg kell elégednünk azonban eggyel, a legjelentősebbel. Sőt még Krúdyról sem adhatunk teljes képet. Krúdy ugyanis rendkívül termékeny író volt. Mennyiségileg is hatalmas életművének felmérésével sajnos még adós irodalomtörténetírásunk. Erre a munkára egy ilyen tanulmány keretében természetesen még vázlatosan sem vállalkozhatunk. S ez nem is lehet itt célunk. Pályakezdésén kívül, amelyhez legtöbb köze van iskolánknak, elsősorban nyírségi és nyíregyházi vonatkozású műveivel foglalkozunk. Teljességre azonban még itt sem törekedhetünk. Dehát van-e egyáltalán teljesség, ki lehet-e meríteni a tengert?

70 I. Szülőhely, család, gyermekkor. Krúdy Gyula október 21-én született Nyíregyházán. Szerelemgyerek volt. Apja nemesi származású ügyvéd, anyja egyszerű szobalány. Származásának ez a kettőssége rányomta bélyegét egész emberi és írói fejlődésére. Neveltetése és életmódja inkább a polgársághoz kapcsolta, de egész életén át őszinte rokonszenvet érzett a dolgozó nép, a szegényemberek világa iránt is. Büszke volt a szabadságharcos nemesi Krudy-ősökre, de nem szégyellte, sőt mindig bizonyos büszkeséggel emlegette anyja származását is, jóllehet gyermekkorában sokszor csúfolták származása miatt. A Krudy-család. Szabolcs vármegye monográfiája szerint a 17. században nyert címeres nemesi levelet. A családot különben már korábban is említik ránk maradt oklevelek, Crudinak írva nevüket. Krúdy Pál ügyved költözött Zólyomból, ahol a család legősibb fészke volt, 1775 előtt Nógrádba, és ott Szécsény-Kovácsiban volt birtokos. Unokája, János, Nógrád megye várnagya volt 1832-től 1846-ig. Ennek fia volt legidősebb Krúdy Gyula, az író nagyapja, aki részt vett az es szabadságharcban is. A szabdságharc elején főhadnagyi rangban a komáromi várban teljesített szolgálatot, az 1849 nyarán véghezvitt kirohanások alkalmával többször is kitüntette magát, vitéz magatartásáért századossá nevezték ki. Ott is házasodott meg Komáromban, a harcok alatt. Győrben ismerkedett meg későbbi feleségével, Radics Máriával, egy várpalotai kereskedő leányával. Az ismeretségből házasság lett, s a bátor honvédszázados Várpalotáról magával vitte ifjú feleségét Komáromba. A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosnia kellett. Radics Mária ezalatt hazament szüleihez, majd pedig Szécsény-Kovácsiba utazott és ott várta be a bújdosásból visszatérő férjét. A visszatérés után Debrecenbe költöztek, ahol az egykori honvédszázados ügyvédi irodát nyitott ben megyei ügyészséget vállalt Nagykálióban, Szabolcs akkori.székhelyén. Onnan költöztek később Nyíregyházára, és itt telepedtek le véglegesen. Évtizedekig volt a nyíregyházi honvédegylet elnöke, majd egy ideig a 48-as honvédek számára nemzeti kegyeletből épült Honvéd Menház parancsnoka Pesten ban halt meg Nyíregyházán. Családjából kétségtelenül ez a nagyapa van legnagyobb hatással Krúdy fejlődésére. Neki köszönheti mindenek előtt történelmi érdeklődését. Érthető ez, hisz a század végén, az író gyermekkorában a 48-as huszárkapitány már maga is egy darab élő történelem. Nagyapjának szabadságharcos meséi, történetei röpítik először magasba a fejlődő gyermek képzeletét, s ezek a történetek elvenednek majd meg tolla alatt évekkel később történeti tárgyú elbeszéléseiben és regényeiben. (Vörössapkások, A komáromi fiú, stb.) Az öreg Krúdy különben élete végéig kitartott a 48-as eszmék mellett. Az országos politikában nem játszott szerepet, de a megyében nagy tekintélye volt. A kiegyezés után is mindig a forradalmat várta. Mikor az a Pja halála után hazatért Kossuth Ferenc körútja során Nyíregyházára is ellátogatott, az öreg Krudyt is felkereste, aki azonban egyre nagyobb csárdással hallgatta Kossuth Ferenc békítgető, lojális megjegyzéseit, s végül 69

71 villámló szemekkel, a méltatlanságtól remegő hangon kérdezte meg: Hát öcsém nem azért jött haza, hogy forradalmat csináljon, hát nem lesz forradalom? Családi legendák őrzik Garibaldi-rajongásának emlékét is. A hagyomány szerint íróasztalának fiókjában őrzött egy kis fekete dobozt, amelyben egy kis darab Garibaldi vérében áztatott, foszladozó gyolcsot rejtegetett, s amelyet ritka ünnepi alkalmakkor megmutatott a kíváncsi unokáknak is. Az unoka, az író gyakran és mindig szeretettel, romantikus vonzódással emlékezett meg nagyapjáról, aki katonás, délceg férfi, híres asszonycsábító, csapodár gavallér volt, s akire még hosszú évek múltán is irigykedve tekintett vissza az író:,,űgy sohasem láttam mosolyogni nőket, mint nagy atyámra ragyogtak fel, s irigyen gondoltam nagy atyámra, aki bizalmaskodva közeledett e nőkhöz, s azok nem haragudtak reá. Általában minden nővel úgy bánt, mintha legalább is a szeretője lett volna. Megtapogatta, megsimogatta, megveregette őket. A fiatalokat tegezte... Vajon hová lettek azok a különös, varázsló szavak, amelyeket ez a dohogó, portor ikó-szagú, káromkodó öreg honvéd a nőknek osztogatott, hogy elbűvölve hallgatták? Legalább ezeket a csodatevő szavakat hagyta volna nekem örökségbe." (N. N ) Itt kell megemlékezni nagyapjának testvéréről, Krúdy Kálmánról is, aki szintén részt vett a szabadságharcban. A híres vörössipkás huszonhármas Halálzászlóalj" parancsnoka volt, s a szabadságharc bukása után sem tette le a fegyvert, hanem guerilla-háborút kezdett az osztrák hatóságok és az áruló nemesek, az ú. n. pecsovicsok ellen. Afféle új Rózsa Sándor volt, az elnyomott nép igazságtevő hőse, aki hosszú ideig rettegésben tartotta csapatával az Ipolyság és a Felvidék urait, s akiről még halála után is legendák keletkeztek. Krúdy Kálmánt végül is tőrbe csalták s megölték, az író már nem ismerhette őt személyesen, de emléke nyilván elevenen élt a családban, s gyermekkorában Krúdy bizonyára sok regényes történetet hallott nagybátyja vitézségéről. Ezeket a történeteket formálja meg később azokban a műveiben, amelyek Krúdy Kálmán alakja köré fonódnak. (Álmok hőse, Repülj fecském stb.) Krúdy Kálmán történetét különben már Mikszáth is feldolgozta Krúdy Kálmán csíny tevései című kisregényében. Míg Mikszáth azonban inkább csak híres szerelmi kalandok lovagi hőseként ábrázolja Krúdy Kálmánt, addig Krúdy már a népszabadságért harcoló legendáshírű ~ betyárt állítja elénk. A nagymama, Radics Mária nem ilyen romantikus egyéniség. Apja kereskedő volt, Dalmáciából származott Magyarországra s Várpalotán telepedett le. Igen olvasott, művelt asszony volt. Mindenben szerette a rendet, a pontosságot, s mindenek felett szerette férjét. Körülbelül 25 évi házasság után mégis elvált tőle csapodársága miatt, féltékenység szülte felháborodásában. Az öreg Krúdy akkor otthagyta feleségét és családját a Kállói utcai kúriában, s Humik Karolina nevű házvezetőnőjével, egy Stuart Mária külsejű pórleánnyal" élt tovább, akivel aztán halálos ágyán polgári házasságot is kötött, hogy annak részére-az özvegyi nyugdíjat biztosítsa. Radics Mária ottmaradt fiával és unokáival, megkeményedett, magános lett, mozdulatlan arccal kötögetett otthon az ablaknál. Gyermekkora egy részét ennél a nagyanyjánál töltötte Krúdy Gyula, akit egyénisége ugyan inkább a romantikus nagyapa felé vonzott, de tisztelni tudta nagyanyjának szótlan büszkeségét, férfias önuralmát is. Különben is a nagymama jelentette szá- 70

72 mára a legbiztosabb oltalmat az apai szigor elől. Nagyanyja volt az, aki mindig védelmébe vette akkor is, mikor pályaválasztása körül dúltak a -családi háborúk. Ö volt az egyetlen a családban, aki hitt tehetségében, és még bíztatta is. Fia halála után, 1903-ban Radics Mária visszaköltözött szülőföldjére, Várpalotára. Az író-unoka ott is többször meglátogatta. Ottani élményeiből született Palotai álmok című műve. A háború után, amikor az infláció következtében a fia örökségéből származó év járadéka elértéktelenedett, eladta palotai házát s ismét visszatért Nyíregyházára. Utolsó éveiben tenyérből való jóslással is foglalkozott, emiatt nagyon sokan felkeresték őt még messze vidékről is ben halt meg 100 éves korában. Ennek a házaspárnak volt a fia ifjabb Krúdy Gyula, az író édesapja, aki a családi hagyományokat követve, Pesten ügyvédi oklevelet szerzett, majd Nyíregyházán ügyvédi irodát nyitott. Népszerű, jómódú, tekintélyes megjelenésű, gavallér ember volt. Kiterjedt klientúrával, rendelkezett, sokszor két-három bojtár is segédkezett neki a kitűnően jövedelmező irodában. Különben szenvedélyes vadász volt, és társasági ember. Háza mindig készen állott a vendégeskedésre. Mint családapa nagyon szigorú volt, pedig gyermekeit rajongásig szerette. Az volt az elve, hogy a gyermekeket idegenben, sőt intézetben kell neveltetni, elveit igyekezett is megvalósítani. Maga is művelt, világlátott ember volt, többször járt külföldön, és sokat olvasott, főként tudományos műveket. Szépen zongorázott is. Hatalmas Beregszászi zongoráján vasárnap délutánonként régi zenedarabokat játszott. Mint nagyapját, apját is mindig büszkén emlegeti Krúdy, noha pályaválasztása miatt az utolsó években elhidegültek egymástól: Embert csak egyet féltem, tiszteltem és igazi urat is csak egyet láttam, az apámat... Az apámra, az úrra, gavallérra, a nagyszerűre olyan büszke voltam a lányos házaknál, mintha az apámon kívül több férfi nem is lett volna a világon... Jobb és drágább ember nem volt nála." Élete utolsó éveiben súlyos szívbaj gyötörte, s a három megtermett életerős Krúdy Gyula közül ő ment el elsőnek az árnyas Morgó-temetőbe december 30-án halt meg. Nem jött át a XX. századba írja róla fia bár minden életfelfogásával modern úri ember volt. Könyvei között az Akadémia zöldkötetes kiadványai mellett helyet foglaltak a történelmi és a Természettudományi Társulat kiadványai is." (Egy pohár borovicska ) Utolsó éveit betegsége mellett főként fiának pályaválasztása keserítette meg. Sohasem tudott belenyugodni, hogy fia nem végezte el a jogot, és nem az ő általa kijelölt úton haladt. Még halála előtt sem enyhült meg iránta. Végrendeletében sem többi gyermekével egyenlő arányban részesítette örökségéből, hanem 6 ezer korona végkielégítést rendelt számára. Az örökség különben tekintélyes összeg volt, és híven tükrözi a Krudycsalád anyagi helyzetét. A hagyaték 1 ' leltár korona tiszta örökséget tüntet fel, ami abban az időben jelentékeny vagyonnak számított. Az anya családjának történetét hiába keresnénk Nagy Iván híres könyvében, vagy a megyei monográfiákban. A Csákányiak múltja a névtelenség ködébe vész. Az író anyja, a kis Csákányi Juliska fiatalon szolgálólányként került a Krudy-házba. Apja kisiparos volt, de fiatalon meghalt. Az özvegy három gyermekével nagy szegénységben maradt, a legidősebb leánynak munkát kellett vállalnia. Hogy hogyan szövődött szerelem a kis szolgálólány és a nemesi származású ügyvéd között, azt ma már aligha lehetne kideríteni, de az bizonyos, mikor a Krudy-szülők megtudták, hogy a

73 15 esztendős Csákányi Juliska gyermeket vár fiuktól, első felháborodásukban elkergették a kis cselédet, aki ezután kőműveseknél dolgozott egy ideig. A 15 éves jövendőbeli anya éppen annak a háznak a tégláit hordta, amelyet az író nagyanyja építtetett a maga számára. Megható az a féltő, aggódó szeretet, ahogy az író később visszaemlékezik fiatal anyjára:,,késő éhekben, midőn lakkcsizmás, kacsafarkhajú és rézgombos.fiúcska voltam: mindig megdobbant a szívem, midőn épülő házak mellett elhaladtam. A keskeny, lábnyiszélességű deszkákon, hidakon, meredek lejtőkön cipelték a házépítőlányok a köveket, téglákat... S így járt a magasban, szíve alatt velem egykor édesanyám, elég egy tévedt lépés, hogy a nyakát kitörje a szegény munkásleány. Gyűlölettel néztem a házra, amelyben én is laktam, hisz anyám verejtéke, kínja, sóhajtása volt beépítve a kockakövek közé. Talán ezért nem szerettem a szilárdul megépített falakat? Ezért kívánkoztam el oly ifjan a szülői háztól? Csak az vigasztalt, hogy nehéz munkájukban a kőműveslányoknak mindig jókedvük volt." (N. N ) A fiatalok szerelme azonban tartósabb szálakból szövődött, semhogy bármilyen szülői ellenzés is szétszakíthatta volna. Nem a szokványos futó kaland volt a fiatalúr és a kiszolgáltatott cselédlány között, hanem egész életre szóló bensőséges kapcsolat. S amikor Csákányi Juliska október 21-én, az akkori Kállói utcai 1009-es számú házban (ma Vörös Hadsereg útja 8. sz.) világra hozta gyermekét, talán éppen az unoka hatására a Krudy-szülők is megenyhültek, s a fiatal anyát visszafogadták házukba. Családi életük boldog, harmonikus volt, az elsőszülött fiút, az írót később még kilenc testvér követte, (a tíz gyermekből három gyermekkorban meghalt) hivatalosan azonban csak sokkal később, 1895-ben kötöttek házasságot. A születési anyakönyvben a gyermekek törvénytelenekként szerepelnek, érdekes azonban, hogy kezdettől fogva valamennyien a Krúdy nevet viselik. A házasság természetesen nagy feltűnést keltett a kisvárosi úri körökben, hisz a nemesi származású, jómódú köz- és váltóügyvéd és a szegény cselédlány frigye valóban nem volt mindennapi jelenség. A férj és apa azonban nem törődött a kisvárosi pletykákkal, Csákányi Juliska pedig igyekezett beleilleszkedni férje társadalmi helyzetébe. Az író maga is megjegyzi, hogy édesanyja szabad idejében gyakran forgatta az,,illik? Nem illik?" című elterjedt illemkönyvet, az előkelő polgári körök azonban sohasem fogadták be. így aztán meglehetősen visszavonultan élt, családjának, gyermekeinek szentelte minden idejét. Otthon viszont mindig vidám, jókedvű volt. Szívesen mesélgetett gyermekeinek. Színes, csillogó fantáziája volt, a legszürkébb dolgokat is élvezhetően kiszínezve tudta előadni. Jól beszélte a tót nyelvet (anyai részről valószínűleg tirpák családból származott), így férjének is segítségére volt az ügyfelekkel való érintkezésben, mert a Nyíregyháza környéki tanyavilág lakói abban az időben inkább csak tótul tudtak beszélni. Krúdy sokszor és mindig rendkívül gyöngéd szeretettel emlékezett meg édesanyjáról. írói alkatának líraiságából következett, hogy mindent elmondott önmagáról, nem titkolt és nem szépítgetett semmit.,,anyám szegény pórleány volt írja. De a legszeb nő, akit valaha láttam. Hollófekete haja volt, igen fehér arca és könnyes, barna szeme. A lényéből valamely csodálatos melegség áradott. Ha a szobába lépett alacsonykás, kövérkés, de finom alakjával; egyszerre felélénkült minden és mindenki. Napsugár és humor jött vele, bár mindig csöndes és kevésszavú volt." (N. N ) 72

74 Anyja emléke mindig mint a jó gazdasszony és a családjának élő, gondos, szerető anya örökké emlegetett mintaképe él benne:,,olyan csendes, szelíd volt anyám, mintha mindig cselédi sorban volna a háznál. Pihenni sohasem láttam őt. Versenyt dolgozott a szolgálóleányokkal. Hajnalban kelt, a nagymosásnál első volt, a konyháján forgolódott, mindenkihez csak jó szava volt." (N. N ) A bensőséges kapcsolat anya és gyermek között akkor is megmaradt, amikor Krúdy Gyula már mint híres író Pesten élt. Gyakran hazalátogatott anyjához, sőt a későbbi években anyagilag is segítette özvegy édesanyját, aki a háború után bizony sokszer szűkösen, anyagi gondok között élt a Közép utca egy kis házában. Krúdy Ilona visszaemlékezése szerint 1930-ban; mikor a Baumgarten díjat megkapta, nagyobb összeget küldött anyjának. Gyermekkorának nagy részét szülei házában töltötte Krúdy Gyula. Házuk a Kállói utcában volt, a későbbi szanatóriumi épület, a mai rádió stúdió helyén, amelynek homlokzatán egy áprilisában leleplezett, az író arcképét ábrázoló dombormű emléktábla van elhelyezve. L-alakú, sárga színre meszelt falú, ötablakos ház volt. A kapu melletti szélső szoba volt az ügyvédi iroda, ebből nyílott a fogadószoba, s utána következtek a család által használt szobák: ebédlő, háló, és gyermekszoba. Az iroda előtt lévő széles, beüvegezett tornác volt a kliensek várószobája, amelyet egy nagy tejüveg ajtó választott el a család által használt többi résztől. A lakás az akkori idők polgári igényeinek megfelelően volt berendezve. A szobákban régi bútorok, régi képek, az irodában a két íróasztalon és iratállványon kívül almárium volt per irat csomókkal és törvénykönyvekkel. Külön érdekessége volt az irodának a pipatórium, amelyen a hosszúszárú, érettre kiszívott tajtékpipák, szivarszipkák és csibukok sorakoztak, majolika dohánytartóval és dohány szitával. A levegőben mindig muskotály dohány illata terjengett. A család udvari szobái után következett a nagymama, Radics Mária lakása, s az udvar végében volt a konyha, cselédszoba, istálló, kocsiszín, stb. A házhoz tágas udvar és gyümölcsfáktól árnyas kert tartozott, amely alkalmas játszótér volt nemcsak a népes család gyermekei, hanem a szomszéd gyermekek számára is. Az udvar közepén modern tornafelszerelés volt a gyermekek részére, hinta, gyűrű, nyújtó stb. Az udvar folytatása egy nagy gyümölcsös és szőlőskert volt, amely átnyúlott egészen a következő utcáig, s amelynek helyén épült fel később a Közép utcai ház, ahol aztán, a Kállói utcai ház eladása után, az özvegyen maradt Csákányi Júlia lakott egészen haláláig. A kerti székeken gyakran üldögéltek ügyes-bajos emberek; pörösködő urak, igazságukat kereső parasztok, férfiak és asszonyok várakoztak az ügyvéd úrra, akit hírneve miatt messze földről is felkerestek. A népes család jómódban, kényelemben élt, a cselédek családtagokként voltak náluk, az anya többnyire szegény rokonait vette a házhoz, akikkel tegeződött, és megosztotta mindenét. Ez a környezet, ez a családi légkör dajkálja, veszi körül gyermekeveiben Krúdy Gyulát. S a szülői ház palánkján túl a kisváros, amely szintén serdülőkorát éli abban az időben. Nyíregyháza akkoriban kezd igazán várossá fejlődni. Csak néhány évvel előbb lett megyeszékhely, még nincsenek hagyományai, nincs történelmi levegője, kulturális öröksége, sőt a szó igazi értelmében, polgársága sincs. Inkább paraszt és dzsentri-város, de ebben az időben rohamosan fejlődik, városiasodik. Lassan kulturális 73

75 élete is bontakozni kezd, a század utolsó évtizedeiben már több nyomdája van, két-három újság jelenik meg egyszerre falai között, a nyolcvanas évektől kezdve rendszeresen keresik fel a különböző színtársulatok, s az eszlári-per idején Nyíregyháza hosszú ideig az egész világ érdeklődésének központjában áll. Az író később, hányatott élete kanyargós útjain, tűzhelytelen magányában, a nagyvárosi sivár, szállodai szobák otthontalanságában gyakran felidézte a szülői házat, a bőség, a jólét gyermekkori paradicsomát: Az ősi sárga ház, színes üvegfolyosójával, köpcös, állandóan füstölgő kéményeivel, piros cserepeivel, külön pincéjével, padlásával, fehérajtós nagy szobáival, fénylő, fehérrámás ablakaival ahol anyám és atyám laktak, mint választékos uraságok ebben a szegényes világban a hóesésben olyanforma lett, mintha egy Jókai-regényből metszették volna. Ennek a háznak világos, barátságos ablakai, melegen füstölgő kéményei, szeretetteljes tűzhelyei, puha ágyai, hófehéren terített asztalai: azok a csábok, amelyek után a szegény vándorlegény botorkál a behavazott éjszakában." (N. N. 35. lap.) De gyakran felidézi Krúdy szülővárosának, a régi Nyíregyházának a képét is. Hisz a város ifjúkorának azok az évei nevelték fel őt is, azok az évek indították el útjára és raktak soha el nem fogyó útravalót kimeríthetetlen tarisznyájába. ii. Diákévek, írói szárnypróbálgatások. Elemi iskolába Nyíregyházán járt, a gimnáziumnak azonban csak a felső négy osztályát végezte iskolánkban, az akkor még Ág. Hitv. Evang. Főgimnáziumban. Az első osztályt Szatmáron, a következő hármat pedig Podolinban végezte. A szatmári tartózkodása úgy látszik nem volt különösebben jelentős a gyermek fejlődésében, legalább is erre vall, hogy műveiben sohasem említi. Annál mélyebb nyomokat hagytak lelkében a Podolinban töltött évek, ahova apja, az akkori szokásoknak megfelelően, német szóra" küldte. Podölin szepességi kisváros. Egészen fönt, a Kárpátok alatt, a Poprád partján egy mély völgyben fekszik, közel az akkori lengyel határhoz. Egyike volt annak a 13 szepesi városnak, melyeket Zsigmond király Lengyelországnak elzálogosított. Több, mint 300 évig a lengyel királyok birtoka volt, s a hosszú idegen uralom rányomta bélyegét a városkára. Az anyaországtól elszakították, azonban sohasem olvadt be Lengyelországba sem, így aztán fejlődése megállt, élete megmerevedett, s évszázadok múltán is szinte középkori város volt. Ódon, középkorias jellegét még Krúdy korában is megőrizte, legalább is ilyennek látja a nyírségi diák, s ilyennek ábrázolja majd a gyermekkori emlékek színterére oly gyakran s szívesen vissza-visszákalandozó író.s^ A Podolinban töltött s évekről különben alig van adatunk. Ö maga csupán annyit jegyez meg ezzel kapcsolatban egyik ifjúkori önéletrajzában, hogy szülei kívánságát nemigen teljesítette, ugyanis németül nem tanult meg Podolinban, ellenben házigazdájának lányai oly gyönyörű kiejtéssel beszéltek magyarul, mintha az Alföldön jöttek volna e szép vi- 74»

76 íágra." Ha Goethe és Schiller nyelvét nem is hozta magával a hazatérő kisdiák, hozott helyette maradandó élményeket. Mi az, amit Podolintól kapott? Elsősorban ott szerette meg a Felvidéket, s így lett művészetében is a Nyírség és a kanyargós, szűk budai utcák mellett harmadik örök szerelmese a felvidéki táj. Szinte bámulatos, mennyi emlék, mennyi élmény fér el a gyermek lelkében, mennyi anyag" raktározódik el benne öntudatlanul, hogy évekkel, sőt évtizedekkel később olyan pazar bőséggel öntse majd ki magából regényeiben és novelláiban. Mintha már akkor tudatosan készülne későbbi hivatására, mindent megfigyel és elraktároz. Családi hagyomány őrizte meg podolini kóborlásainak emlékét. A legenda szerint szállásadó gazdájának és diáktársainak többször feltűnt, hogy néha el-eltűnik otthonról, s mintha nyoma veszett volna, órákon át nem látták. Egyszer aggódva indultak keresésére, s így jöttek rá, hogy a messziről jött diák kijár a romantikus hegyvidék havasi legelőire, s ott hallgatta az öreg juhászok meséit, középkori történeteket rablólovagok kalandjairól, s a bujdosó szegény kuruclegények szabadságharcáról. Ezek a történetek elevenednek majd meg évek múlva a Podolini kísértetben és felvidéki tárgyú novelláiban. Podolinban egy baleset is érte. Diáktársaival korcsolyázni ment a Poprád folyóra, s beleesett egy halászlékbe. Pajtásai s egy halász mentették ki egy alább tátongó másik léken alányulva a jég alatt hempergő éves fiút. Az ijedelmen és egy kis náthán kívül egyéb baja nem történt, de az élmény egész életén át elkíséri. Több művében is előfordul a zajló jég s a lékbeesés motívuma. (Hét bagoly, Boldogult'úrfikoromban, Ne félj, stb.) A kellemetlen emlék azonban később inkább humoros formában, rendszerint egy kis büszkeséggel jelentkezik. Ügy emlegeti, mint valami nagy próbát, amelyen átesve nyugodtan nézhet szembe minden veszedelemmel, hisz úgysem történhet már semmi baja, lehet akármilyen vakmerő, a hajaszála sem fog meggörbülni. Voltam már én a jég alatt is! vigasztalta magát gyakran, ha bajba jutott. S nyilván ez az emléke kísért akkor is, amikor Boldogult úrfikoromban című -regényének egyik hőse, Podolini Lajos ilyen mondatokat mond: Minket születésünkkor a Poprád folyóba dugnak egy lékbe, és csak az számít közöttünk, aki vissza- ' jött a víz alól." 1891-ben került vissza Nyíregyházára, s az ötödik osztálytól kezdve négy éven át iskolánk tanulója volt. Osztályában ő volt *a legfiatalabb, de ugyanakkor termetre a legmagasabb. Apja és nagyapja is magasnövésű, vállas férfiak voltak, a legifjabb Krúdy Gyula azonban még náluk is magasabb lett. Valóságos férfiszépség volt, bár fejét mindig kissé féloldalra hajtva tartotta. Imre Jánosnak, egykori osztálytársának visszaemlékezései szerint ez egy diákkori, a síkos, téli járdán történt szerencsétlen elesésének volt a következménye, más források szerint viszont a Poprád jege alatti kaland következtében merevedett meg úgy a nyaka. Mint diák nem volt kimondott jó tanuló, de nem is bukott meg soha. A tanulás nem esett nehezére, de már akkor jobban izgatták irodalmi tervei és az olvasás. Sokat és mohón olvasott. Amikor a kis családi könyvtár kimerült, ismerősöktől kölcsönzött, sőt, mint maga is megemlékezik róla, sokat látogatta a Nyíregyházán épp abban az időben megnyílt kölcsönkönyvtárat is. Puskin és Dickens, Andersen és Boccaccio, Thackeray és Dosztovjevszkij, Maupassant és Turgenyev ezek az igazi élményei ebben a korban. De ismeri a magyar irodalmat is, mindenek előtt Jókait és 75

77 Mikszáthot. Számon tartja az irodalmi élet megnyilvánulásait, tájékozott az irodalmi társaságok és folyóiratok munkájáról. Ezt bizonyítja többek között egy Irodalmi levél című tárcája is, amely az Orsovában jelent meg, s amelyben ügyes áttekintését adja a korabeli irodalmi viszonyoknak. Nyilván az olvasás fordította figyelmét az írói pálya felé. Maga vallja be, hogy az Anyegin olvasása közben fogamzott meg benne a gondolat, hogy író lesz. Elhatározta, hegy életcélt választ, költő lesz, hírlapíró, Puskin Sándor lesz, és mindezt egy éjszaka, midőn égő homlokkal és túláradó szívvel olvasta az orosz költő összecsendülő sorait" írja Vörös postakocsi című regényében. írói pályája valóban már az iskola padjaiban megkezdődik. Tizenhárom éves korában jelent meg első írása nyomtatásban a Szabolcsi Szabad Sajtóban, s hatodikos, hetedikes korában már novellákat küldözgetett különböző vidéki lapoknak, például az Orsova című hetilapnak is, amelynek egyedül 1894-es évfolyamában 16 Krudy-novella jelent meg. Imre János még arra is emlékszik, hogy a szerkesztőségtől nyomtatott névjegyet kapott ilyen szöveggel: legifjabb Krúdy G}mla, az Orsova című hetilap szépirodalmi munkatársa." Ugyancsak erre az, időre esnek első lapalapítási kísérletei is. Nagy Dob címmel kézzel írt lapot adott 'ki, amely nagy népszerűségnek örvendett diáktársai körében. Majd Gimnáziumi Híradó címmel hamarosan új lapot szerkesztett, amely már nyomtatásban jelent meg. Á gimnázium előtti utcasarkon, a még ma is álló Szakácsy-féle kiugró öreg házban volt akkoriban egy kis zugnyomda, itt jeltent meg Krúdy lapja, amely már néhány diáktársának az írását is közölte. Ezekkel a diáktársaival Géczy Gézával, Szlabóczky Ernővel és Kiecsák Lajossal együtt alapította meg Krúdy a Nyíregyházi Sajtóirodát" is. Rendszeresen küldtek tudósításokat Nyíregyházáról és Szabolcsból a fővárosi lapoknak. (Pesti Hírlap, Pesti Napló, Egyetértés.) Ezek a lapok öt-tíz krajcárt fizettek soronkint a beküldött hírekért, az írói becsvágy mellett talán ez is közrejátszott abban, hogy egy időben fantasztikus hírek kezdtek szárnyra kelni a Nyírség fővárosából. Egyik alkalommal például a következő hírt közölték a pesti lapok: Nyíregyházán óriási szélvihar dühöngött: a katolikus templom tornyáról leszakította a súlyos keresztet, s hatalmas robajjal a földre vetette. Csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy emberéletben kárt nem okozott." Más alkalommal Szerelmi idyll Nyíregyházán" címmel egy kalandos, revolveres leány szöktet ésről szóló fantasztikus történet jelenik meg tudósításuk alapján a Pesti Hírlapban. Erre már a helyi sajtó is felfigyel. A-Nyíregyházi Hírlap szeptember 27-i számában ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk:...az egész kalandból egy szó sem igaz, az egész nem más, mint egy szenzációban utazó vidéki tudósító styígyakorlata, melynek csak az a célja, hogy négy vagy öt krajcárjával számítva sorát, mennél többet hozzon jeles szerzője konyhájára... A tisztesség, igazság és jó ízlés nevében tiltakoznunk kell a helybeli tudósítók ezen botrányos viselkedése ellen. Tiltakoznunk kell, s egyszersmind kijelentjük, ha még egyszer találkozunk a fővárosi lapok hasábjain a városunkban történtekről írt ilyen alaptalan tudósításokkal, nem fogunk habozni nyilvánosságra hozni a beküldők neveit." Ez egyúttal az iskola tiltakozását és fenyegetését is jelentette, mert a lap szerkesztője Porubszky Pál gimnáziumi tanár 'volt, aki egyébként nagyra becsülte Krúdyt. 76

78 Nyolcadik osztályos korában mint tudósító aratta első komolyabb újságírói sikereit. Akkoriban Nyíregyházára került Versecről egy Neukomm Ferenc nevű kútfúró vállalkozó. Az ő vezetésével készültek Nyíregyházán az első mélyfúrású szivattyús kutak. Neukomm azonban nemcsak kútfúró volt, hanem értett a hipnotizáláshoz is. A gimnázium udvarán is több nyári estén szórakoztatta a közönséget azzal, hogy két jó médiumnak bizonyult fiatalembert hipnotizálva, velük különféle bohókás dolgokat végeztetett. Neukomm nemcsak Nyíregyházán dolgozott, hanem vidéken, többek között Tuzséron is, ahol felfedezte, hogy a gazdag Salamon-család egyik leánytagja, Salamon Ella kiválóan alkalmas médium. Az egykorú laptudósítások szerint szeptember 14-én a tuzséri kastélyban Vragassy, a bécsi mentő-egyesület volt igazgató-főorvosa jelenléteben Neukomm hipnotizálta Salamon Ella 22 éves leányt, akit már előzőleg is számtalanszor elaltatott, és akivel hipnotikus álmában szinte hihetetlennek látszó eredményeket produkált. A leány ezúttal is jó médiumnak bizonyult, egyszerre azonban hirtelen nagyot sikoltott, s élettelenül rogyott össze. Az élesztési kísérletek sikertelenek maradtak, a leány halott volt. Krúdy még aznap tudomást szerzett a dologról, s azonnal Tuzsérra utazott, és napokon át onnan küldte tudósításait a fővárosi lapok számára. A tragikus eseményből világszenzáció lett. Ügyes tollal írt, színes riportjai a magyar lapokból a nagy külföldi világlapokba is eljutottak. Másik jelentékenyebb diákkori újságírói szereplésére áprilisában került sor. Ekkor a Tiszán nagy árvíz vonult le. A Sajtóiroda kiköltözött Rakamazra, és vagy öt napon át onnan küldték tudósításaikat a budapesti lapoknak az árvíz-veszély alakulásáról. Ezek a kiruccanások természetesen az iskolában sem maradhattak titokban. A Sajtóirodát leleplezték, bélyegzőjüket elvették, s a tudósítókat szigorú büntetéssel kényszerítették bele az iskolai rendbe, komolyabb bajuk azonban nem történt. Különösen osztályfőnöke, s egyben magyar tanára, Porubszky Pál kelt mindig védelmére, ha újságtudósítás miatt néhány napig távolmaradt az iskolából. Krúdy különben mindig nagy szeretettel s egy kis" büszkeséggel emlékezett vissza iskolájára és tanáraira. Néha talán túlságosan is hizelgő az a kép, amelyet egykori iskolájáról rajzol. A tegnapok ködlovagjai című művében egyenesen az ország akkori legelső, leghíresebb, legnagyobb múltú iskoláival, például a debreceni kollégiummal állítja egy sorba. Ebben valószínűleg benne van a hálás diák megszépítő túlzása is, de kétségtelenül kitűnő iskolának kellett lennie a századvégi főgimnáziumnak. Erről tanúskodik mindenekelőtt nagyszerű tanári kara. Azóta is kevés alkalommal rendelkezett olyan kivételes képességű nevelői gárdával a 150 éves gimnázium, mint Krúdy diákkorában. Tanárai közül nem egy külföldi, például a jénai és bécsi egyetemen tanult, s szaktudományának nemcsak interpretálója, hanem kutatója, tudósa is volt. Különösen az irodalmi érdeklődésű tanulók találhattak tanáraikban kitűnő segítőkre, tanácsadókra, bírálókra. Érdemes talán azt is megemlíteni, hogy abban az időben a főgimnázium tanári karának túlnyomó többsége a Felvidékről, Gömörből és a Szepességből származott Nyíregyházára. Rimaszombat, Rozsnyó, Késmárk, Lőcse, Igló volt a hazájuk, s ezeknek az ősi felvidéki városoknak polgárosultabb, felvilágosultabb, jó értelemben vett liberálisabb szellemét hozták magukkal a dzsentri-szellemű Nyíregyházára is. Krúdy tanárai közül Porubszkyn kívül Martinyi Józsefet, Leffler Sámuelt 77

79 és Vietórisz Józsefet kell feltétlenül megemlíteni. Martinyi, aki különben az iskola igazgatója volt, ötödik és hatodik osztályban magyarra, később történelemre tanította. Kitűnő pedagógus és nagyszerű stiliszta volt. Leffler Sámuel klasszika-filológus volt, rendkívül művelt, világlátott ember, akinek sokoldalú tudományos munkásság és széleskörű publicisztikai tevékenység fűződik nevéhez, s akinek fia, Leffler Béla is író, műfordító, irodalmunk kitűnő külföldi népszerűsítője lett. Vietórisz József nemcsak kiváló irodalomtanár, hanem maga is tehetséges költő, később a Kisfaludy Társaság tagja, akinek költészetéről Krúdy is többször nyilatkozott az elismerés hangján. Legnagyobb hatással azonban kétségtelenül Porubszky" Pál, ez a nagyműveltségű, rokonszenves irodalom tanár volt rá. Porubszky maga is lapszerkesztő volt. Előbb Rimaszombatban a Gömör-Kis-Hont című, majd városunkban a Nyíregyházi Hírlap című újságot szerkesztette. Krudyt hetedik és nyolcadik osztályos korában tanította magyar irodalomra, ezenkívül hetedikes korában osztályfőnöke is volt. Porubszky volt az első, aki megsejtette benne a későbbi nagy írót. A felfedezés" történetét Porubszky elbeszélése nyomán dr. Réczei Sándor ítélőtáblai bíró írta meg. a Nyírvidék szeptember 14-i számában. Ügy történt a dolog, hogy Porubszky magyar házi dolgozatot adott az osztálynak. Mikor javításra került a sor, a dolgozatokkal kapcsolatos észrevétéleit a következő szavakkal fejezte be: Itt van még egy dolgozat, a benyújtóját nem akarom megnevezni, mert ez a dolgozat lopott!" Éppen erkölcsi kioktatásba akart kezdeni, amikor a hátsó padból felugrik egy hórihorgas, villogószemű fiú, s izgalomtól remegő hangon azt mondja: Tanár úr kérem, az a munka nem lopott, azt én írtam!" Porubszky persze még most sem hisz, s azzal vet véget a vitának, hogyha valóban ő írta a dolgozatot, akkor maradjon ott tanítás után, s az ő jelenlétében írjon egy másik dolgozatot, fgy is történik. S a tanár jelenlétében írt második dolgozat még talán jobban sikerül, mint az első. A villogószemű hórihorgas diák Krúdy Gyula volt, akiről az eset után Porubszky így foglalta össze véleményét: Gyönge diák, de nagy író lesz belőle." Nyilván Porubszky biztatására vett részt hetedik osztályos korában a Bessenyei nevét viselő önképzőkör irodalmi pályázatán is, amelyen aztán díjat is nyert Lisa menyasszony című elbeszélésével. Nyolcadikos korában pedig már rendszeresen jelennek meg novellái Porubszky lapjában, a Nyíregyházi Hírlap tárca-rovatában. Vörös postakocsi című regényében, amelyben'visszaemlékszik ifjúságára, a következőket írja Krúdy a régi iskoláról: Az alföldi város gimnáziuma zöld fák között állott és csúcsíves ablakaival, nyitott árkádjávál inkább valamelyes kacér vadászkastélyhoz hasonlított, mint a tudományok csarnokához. Az ifjabb professzorok együtt jártak lumpolni a nagyobb dmkokkal a közeli fürdőhelyre. Gró Pistáért, a rajztanárért és költőért, szívesen föláldozta volna az életét bármelyik diák. Rezeda úr (így nevezi magát ebben a regényben. K. B.) részt vett ugyan a dáridókban, versenyt futtatott kétkerekű kocsijával és brúdert ivott a cigányokkal, de' szerenádra sohase ment az ablakok alá. Búsan, titokteljes világfájdalommal ' 1 járt-kelt az alföldi városkában, mint bánatország álruhás királyfia." Ugyanitt szeretettel emlékezik meg Porubszkyról is, aki még irodalmi elő- j adásaiban is alkalmat talált arra, hogy buzdítsa, nevelje a fiatal írót: Porubszky Pál, a magyar irodalom tanára, Bessenyei gárdista-hadnagy

80 gyönyörű élettörténetéhez hozzáfűzte, hogy manapság is vannak költők, velünk, mellettünk és szemünk láttára bontakozik tehetségük.., S a költő ismét Rezeda úr volt, mert hiszen a költői pályára óhajtott lépni, miután szerelmében csalódott. így nevelték akkor a tanárok az ifjúságot!" (Vörös postakocsi, ) Egy másik írásában Leffler Sámuelről emlékezik még nem kisebb szeretettel: Leffler Sámuelről, a legderekabb és nagyszerűbb tanárról akartam írni, aki először adta kezembe a csodálatos Dickenst, és hű barátommá tette a sánta lordot, és a többieket, akiket nem ismertem addig, mert azt vélte, hogy későbbi pályámon szükségem lesz néhány mesterfogás megtanulására." (önéletrajz.) Az írói pályára készülő ifjú különben rendkívül zárkózott volt, írásairól nem szívesen beszélt, de egyébként sem volt közlékeny természetű. Barátai alig voltak, illetve ha voltak is, nem diáktársaival, hanem öreg színészekkel és újságírókkal barátkozott. Két ember van rá nagy hatással ezekben az években: Dálnoki Gaál Gyula és Kálnay László. Az előbbi nyugdíjas színész volt, az utóbbi ügyvéd és író. Különösen Kálnay Lászlóért, e neves nyíregyházi író-bohémért rajongott, akit regényeiben és novelláiban is sokszor megrajzolt. (Szindbád ifjúsága, Hét bagoly, stb.) Emberek közé alig járt. A családban és a társaságban is szomorkás, elmerengő volt. Képes volt elülni társaságban órák hosszat anélkül, hogy megszólalt volna. A szerelem sem foglalkoztatta annyit, mint ebben a korban általános. Inkább szerettem magamban lenni, mint korombeli ifjakkal vagy lányokkal" írja egyik önéletrajzi írásában. Többnyire olvasással töltötte idejét, vagy magányosan csatangolt a város környékén. Sokat csavarogtam szabad mezőkön, magányos rekettyésben, bozóttal benőtt határárkok mélyében, erdőkben megkerestem a pázsitot, hol ember nem hagyott nyomot, ligetben a legsűrűbb bokrot, ahová arctávolságnyira szállott le az énekes madár írja visszaemlékezéseiben és így pontosan tudtam a természet életét, a falomb' lehullását, az ér vizének színeváltozását, a legszebb virágok elhervadását... lombok közé ültem a legmagasabb fákra és örvendeztem a szélnek, amely szűzen, tisztán, üdén zúgott, mint a forrás, midőn a sziklából kibuggyan." (Kánaán könyve, ) Különösen szerette a Bujtost, amely akkor még hatalmas kiterjedésű mocsaras, zsombékos, nádas terület volt, a romantikus sóstói erdőt, de ki-kilátogatott az orosi szőlőkbe is. Nyáron a bor bányai Ököri tóra, vagy ahogy népiesen nevezik, a Csárdára" járt ki strandolni, csónakázni. Nyilván e barangolások alatt vésődött lelkébe olyan mélyen és kitöríilhetetlenül a nyíri táj, hogy aztán egész életen át elkísérje őt Szindbád csodálatos utazásaira. De nemcsak a természet érdekli. Minden hallgatagsága és magányossága ellenére, érdekli az ember is. Az úri társaságot, a polgári szalonok zsúrozó szórakozásait elkerüli, de kíváncsian hallgatta az apja ügyvédi irodájának előszobájában várakozó ügyes-bajos emberek történeteit, és óraszámra elüldögélt a városvégi kiskocsmák savanyúszagú ivószobáiban, s figyelte az embereket. Valójában inkább ez érdekelte, mint a bor.,,nagyon szerettem e külső szobákban, lacikonyhákban, dutyánokban üldögélni írja és az emberek beszélgetését hallgatni. Többet lehet itt megtudni a világról, mint az újságból és könyvekből. Az ajtónál ostorával állongó fuvaros, a tarisznyájából eszegető vándor mesterember, $ céltalan útú lődörgő, az örökké munkát kereső és soha nem találó csavargó, az emberismerő vásáros, furcsaságokkal mesterkedő vándor-árus, a kihízott

81 mézeskalácsos, a rézdróttal járó szappanos, a cserszagú csizmadia, az álmoskönyv-kereskedő, a lusta planétás, a trombitáló pereces és mindazok, akik az országúton születnek, élnek és meghalnak: az élet olyan bölcsességét viszik tarisznyájukban, amely bölcsességnek a meghallgatására mindig érdemes volt megállani sietésünkben." így raktározódik az ifjú lelkében nagyapja 48-as történetei és a podolini juhászok meséi fölé egy újabb réteg, hogy aztán termékeny írói pályájának kimeríthetetlen tárháza legyen. Közben pedig az iskola mellett továbbfolytatja irodalmi tevékenységét. Tárcái, novellái már a fővárosi lapokban is megjelennek. Egyik ilyen írását Augusztus végén címmel, mely eredetileg a Magyarországban jelent meg, a Debreceni Ellenőr is átveszi. A lap szerkesztője, Gáspár Imre először azt hitte, hogy legidősebb Krúdy Gyula, a 48-as honvédkapitány a kis írás szerzője, aki fiatafabb korában tényleg maga is irogatott. Amikor a félreértés kiderült, levelezés indult meg Krúdy és Gáspár Imre között. Gáspár, aki különben is nagy szervező volt igyekezett megnyerni magának a fiatal írót. Csábító levelet írt Krudynak, melyben többek között a következőket írja:,,legyen szíves nekem forduló postával felelni a következő kérdésemre: Hajlandó-e október hótól a Debreceni Ellenőrhöz belépni? Ez esetben 40 forint havi díjjal szolgálnánk, mely összeg gyakorlatának öregbülésével növekednék; feladata lenne pedig: a tárca, színház, nagyobbfajta report, stb. végzése. Ügy értettem meg, hogy az érettségi vizsgára magánúton készül. Ha ez így. van, arra kellő alkalmat találna köztünk is, sőt mint a debreceni szabadelvű párt lapjánál működő fényestollú tárcaíró, biztos protekcióra is.... Végtelen örvendenék, ha Ön, kinek kvalitása a szó teljes értelmében vitathatatlan, alulírott vén- poéta mellé kerülne. Érzéke van látom a kiszínezett report, az aktualitások iránt, mik a journalisticai pályára predesztinálják." Csoda-e, ha ilyen csábító ajánlat után a fiatal író, akit a benne feszengő rengeteg mondanivaló már egyébként is türelmetlenné tett, nem győzi kivárni az érettségit sem, megszökik otthonról, Debrecenbe megy, s jelentkezik az Ellenőr szerkesztőségében. Itthon a család természetesen nem nyugszik bele a szökésbe, kinyomoztatják tartózkodási helyét, és apja Porubszky Pállal utazik érte Debrecenbe. Sok húzavona után végül is sikerül hazacsalogatniuk, hogy legalább az érettségit tegye le. Kapcsolatát az Ellenőrrel azonban továbbra is megtartcata, írásait ellmldte Gáspár Imrének, s alig várta, hogy ismét s most már véglegesen, kizárólag az újságírói-írói munkának szentelje minden idejét júniusában aztán, ha nem is kiváló eredménnyel, de bukás nélkül le is érettségizik. Minden tantárgyból elégséges osztályzatot kap, magyarból azonban jó-t. Érettségi írásbeli tételük címe.magyarból a következő volt:.,ilosvai és Arany János Toldija. (Esztétikai párhuzam.)" Magaviseletből is csak szabályszerűt kapott, ami nyilván összefüggött újságírói tevékenységével, mert rajta kívül még a Sajtóirodából ismert társai kaptak kettes magaviseletet. Érettségi után még egy nevezetes kalandja akadt Nyíregyházán. Osztálytársaival részt vett a Sóstón megrendezett diák-majálison, s ott egy pökhendi szolgabíró, aki már hallott valamit Krúdy újságírói tevékenységéről, belekötött. A diákok, akik már maguk is a pohár fenekére néztek, úgy határoztak, hogy csak vérrel lehet lemosni a gyalázatot, amely a,,diákbecsületen" esett. Két diák nyomban ajánlkozott párbajsegédnek, és szabályszerűen provokálták a szolgabírót. A párbajt a huszár-

82 laktanyában rendezték meg, ahol készséggel adtak helyet az ilyen lovagias aktusoknak. Krúdy Gyula akkor még nem tudott vívni, de olyan lendülettel és merészséggel támadott, hogy meglepte ellenfelét, hosszú karjával az arcába sújtott, és megsebesítette annak orrát, aki egész életén át viselte aztán kötekedése emlékét. Élete későbbi szakaszában még több párbaja is volt, bár elvileg gyűlölte a párbajozást, és középkori barbarizmusnak tartotta. in. írói pályájának vázlata. Érettségi után már nem sokáig maradt Nyíregyházán. Apja ügyvédet vagy megyei embert szeretett volna nevelni belőle, ő azonban minden szülői ellenkezés ellenére is véglegesen az írói pálya mellett döntött. Ismét Debrecenbe megy tehát, ahol megint az Ellenőr munkatársa lesz, majd Nagyváradon hírlapíróskodik egy ideig. Alig egy évig tart Krúdy vidéki újságíróskodása, mégis jelentős ez a korszak életében. Mindkét helyen rendkívül sokirányú tevékenységet fejt ki. Az újságírásnak szinte minden ágát műveli. ír színházi tudósításokat és könyvbírálatot, vezércikket és rendőri riportot, ír alkalmi cikket és tárcát, de ír az időszerű politikai és társadalmi problémákról is. Ez a sokirányú tevékenység szélesíti látókörét, a rendszeres újságírói munka pedig föltétlenül elősegíti íráskészségének fejlődését. Elég hamar ráébred arra, hogy menekülnie kell, ha nem akar egész életére belefulladni a vidéki hírlapírás robot-hinárjába, de maga is tudta, hogy nagyon tanulságos, hasznos előiskola volt ez az időszak számára. Különösen Debrecenre, s ottani első mesterére emlékezik vissza szívesen. Egy 1923-ban írt önéletrajzában így ír Gáspár Imréről: Gáspár Imre volt első főnököm, korrigálom, irányítóm Debrecenben, az ottani szabadelvű párt lapjánál. Csodálatos leveleit, amelyekben útmutatást adott olvasmányaimhoz, ma is őrzöm. Gáspár Imre akkoriban fordította le a Marseillaise-t azzal a formával, amellyel ma is éneklik e dalt. A cívisváros lapszerkesztője adott reményt és ábrándot annyi borús magyar szívnek fordításával. A debreceni Ellenőr szedői énekelték Gáspár Imre fordítását először." (Önéletrajz.) Nagyváradról tudósítóként utazik Pestre 1896 májusában. A millenniumi ünnepségekről és kiállításról kellett volna beszámolnia lapjának, de amikor kiszállt a vonatból a fővárosban, érezte, hogy valóban megérkezett és már tudta, hogy nem fog Nagyváradra visszatérni. Pesten csakhamar a legnagyobb, legtekintélyesebb lapok szerkesztőségeiben dolgozik. Munkatársa lett Kiss József lapjának, a Hétnek, majd megindulásától kezdve a Nyugatnak is. Első kötete 1897-ben jelenik meg Üres a fészek címmel, s ettől kezdve minden évben újabb és újabb novelláskötetek és regények kerülnek ki tolla alól. Írásai kezdettől fogva népszerűségnek örvendenek, igazán híres, beérkezett íróvá azonban csak az 1913-ban megjelenő Vörös postakocsi című regénye és a Szindbád-regények avatták. Határozott irodalmi irányhoz nem tartozott, magányos harcos volt, de jó barátságban élt a századforduló legtöbb írójával. Meleg barátság fűzte Ady 81

83 Endréhez is. E barátság emlékével és a pesti íróvilág életével foglalkozik Ady Endre éjszakái című könyvében. frói munkásságát az első világháború idején is továbbfolytatja. Nem látja olyan világosan a háború lényegét, mint Ady, de felemeli tiltakozó szavát az esztelen vérontás ellen, A háborúval való szembenállása állította a forradalom mellé is. A Tanácsköztársaság idején nem játszott ugyan vezető szerepet, de egy ideig Móricz Zsigmonddal és Gárdonyi Gézával együtt szerkesztője volt a Néplap című újságnak. Az ellenforradalom győzelme után éppen ezért sok kellemetlenségben, mellőzésben volt része. Kosztolányival és Móriczcal együtt a Petőfi Társaságból is kizárták. Bár termékenysége szinte páratlan irodalmunkban, élete második felében mégis sokat nyomorog. Hivatalos elismerésben nemigen volt része ben, 25 éves írói jubileuma alkalmából ugyan ünnepséget rendeztek tiszteletére Nyíregyházán, de ez is inkább csak néhány lelkes Krudyrajongó buzgalmát jelentette, mint a hivatalos Magyarország elismerését. Baumgarten-díjat is csak 1930-ban kapott, amikor már súlyos beteg volt. Nyomora és magáramaradottsága még csak fokozódott, amikor a temérdek munka, az idegőrlő életmód, az éjszakázás kikezdi szervezetét. A 20-as évek végétől kezdve sokat betegeskedik. Ekkori állapotára és anyagi körülményeire éles fényt vet Lázár Miklós nyíregyházi származású újságszerkesztő április 22-én kelt levele, amelyben anyagi támogatást kér a beteg Krúdy számára Bencs Kálmántól, Nyíregyháza akkori polgármesterétől. A levél, amelyet a nyíregyházi Városi Levéltár őriz, többek között a következőket mondja: Szülővárosunknak büszkesége, Krúdy Gyula, nemzeti irodalmunk legkiválóbb reprezentánsa, hosszú hónapok óta súlyos beteg. Néhányan, kevesen, irtózatos megpróbáltatásai, testi és lelki szenvedései közepette hűségesen állottunk mellette, hogy földink, ez az istenadta nagy tehetség, legalább kór-ágyán ne érezze elhagyatottságát, az anyagi gondok nyomasztó súlyát, és hiányát mindannak, amik válságos állapotának elengedhetetlen szükségletei. Másfél hónapig a Liget-szanatóriumban ápoltattuk, ahol orvosai már-már lemondtak életéről, majd Balatonfüredre küldtük néhány heti üdülésre, most margitszigeti lakásán fekszik, nevéhez, irodalmi jelentőségéhez igen méltatlan helyzetben. Mi szabolcsiak, sajnos kevesen, Krúdy Gyula régi barátai, a saját erőnkből minden elképzelhető formában igyekszünk az élettől búcsúzó nyírségi költő rendelkezésére állani, miután szegény Gyulánk már nem tud olyan példátlan szorgalommal dolgozni, mint eddig, és írónak lenni különben is ma boldogtalan, anyagi sikerekkel nem kecsegtető pálya Magyarországon." így szól Lázár Miklós levele 1927-ből, s a következő években még csak fokozódik elszigetelődése, nyomora. Élete végén, az utolsó hetekben gyertyafény mellett kellett átszenvednie az estéket, mert kikapcsolták a fizetni nem tudó író villanyát. A tollat azonban haláláig nem teszi le. Súlyos betegen is ír, még pedig nemcsak és nem elsősorban anyagi szükségből, hanem abból a szenvedélyből, amely őt diákkorától az irodalom felé vonzotta. Utoljára 1930-ban járt Nyíregyházán, a repülőtér avatásának napján. Az első Nyíregyházára érkező repülőgéppel jött haza, hogy búcsút vegyen édesanyjától és a nyírségi tájtól, ahonnan elindult útjára..egy héttel halála előtt írta édesanyjának utolsó levelét, amelyben a beteg, halálra készülődő író szülőföldje iránti nosztalgikus vágya fejeződik ki: Nyíregyházára vágyom. Ott szeretném öreg napjaim eltölteni, az erdő egyik villájában. De vajon elérem-e ezt a boldog időt, nem tudom." Vágya

84 nem teljesülhetett, május 12-én szívszélhűdés következtében váratlanul meghalt. Bár többször kifejezte óhaját, hogy a nyíregyházi Morgó-temetőben szeretne nyugodni, Pesten, a Kerepesi-temetőben helyezték örök nyugalomra a főváros által adományozott díszsírhelyen. Talán ez volt az első hivatalos elismerés, amelyben írói munkásságáért részesítették. IV. A Nyírség és Nyíregyháza Krúdy műveiben. Krúdy azok közé az írók közé tartozik, akiknél a születési hely nem pusztán életrajzi adat, hanem egész életművük egyik legjelentősebb kulcsa is. Bár csak gyermekkorát és ifjúkorának néhány évét töltötte szülőföldjén, mégis, szülőföldjének gyermekkorában lelkébe vésődött, képe sohasem mosódott el benne, sőt minél távolabb került ettől a vidéktől, annál erősebben vonzódott hozzá. Elkerült szülőföldjéről, de haláláig elkísérte őt ez a táj, és ott él minden művében, még azokban is, amelyek nem közvetlenül nyírségi tárgyúak. A Nyírség és Nyíregyháza írója volt, mint Juhász Gyula Szegedé, Tömörkény a Tisza-vidéké, vagy Tamási a Székelyföldé. Ez a megállapítás azonban nem korlátot, megkötöttséget, nem valamiféle leszűkítést jelent. Egy sajátos arcú tájegységet szólaltatott meg műveiben, de ez sohasem eredményezett nála valami szűkkeblű provincializmust, sohasem vált kispolgári lokálpatriótává. Szülőföldjéhez való bensőséges ragaszkodása, rajongó szeretete nem elzárja, elválasztja a haza más tájaitól, hanem még eresebben, elszakíthatatlanabb szálakkal fűzi az egész országhoz. Maga vallja egyik 1928-ban írt levelében: Ennek a városnak voltam az írója, ennek azóta, mióta első regényeimet, elbeszéléseimet írni kezdtem. Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására... Könyveim éppenúgy jelentik a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeumai." Valóban, a Nyírség mint táj, s Nyíregyháza, mint jellegzetes, de mégis sajátos arcú alföldi város, Krúdy műveiben vonul be irodalmunkba. Szabolcs évszázadokon át legelhanyagoltabb, legkulturálatlanabb része volt Magyarországnak. így nem csoda, ha kevés írót, alkotóművészt adott az irodalomnak, az egyetemes nemzeti kultúrának. Hosszú évszázadok ijesztő szellemi pusztaságából csak Bessenyei alakja magasodik ki, de ha Bessenyei müveiben, különösen a Tariménes utazásaiban meg is csillan itt-ott a nyíri táj gyermekkori emléke, ha Jókai: Egy magyar nábobjában találkozunk is már a szabolcsi föld rajzával, a Nyírséget, mint külön arcú, külön levegőjű tájegységet mégis Krúdy fedezi fel az irodalom számára, mint annak idején Petőfi az Alföldet. Milyennek látja Krúdy szülőföldjét, mi az. amit a nyíri tájból észrevesz? Ez elsősorban lelkiállapot és hangulat kérdése nála. Egyszer élénknek, varázsosnak, elbűvölőnek látja, máskor viszont a teljes lemondást olvassa ki belőle. így lesz számára ugyanaz a vidék egyszer dús Kánaán, máskor a savanyú vinkó bús hazája. Mikor derűs a kedve, észreveszi, hogy nemcsak sovány akácok, hanem vidám, füttyös sárgarigók és jókedvű fehérnép rikkantásától hangos szőlők is vannak a tájon, máskor

85 viszont szándékosan szürkének, kietlennek, vigasztalannak rajzolja. Ilyenkor egyhangú számára az élet, egyhangú a kopár határ, s a homokos, sáros, kerékmarasztaló országutak a maradiság jelképeivé lesznek. Először T899-ben megjelent Ifjúság című elbeszélésében jelenik meg a nyíri -táj. Addig, ha írásaiban itt-ott találunk is már utalást a tájra, az túlságosan általános, nem konkrét táj. Ebben az elbeszélésben aztán egyszerre itt áll előttünk szemléletes elevenségben, plasztikusan a nyírségi tiszapart: Szép az ősz itt a homokos Nyíren, fenn a síkság szélén, ahol a kanyargó Tisza egyik partján a beláthatatlan délibábos Alfölddel, a másik oldalon a Hegyalja lankás, aranyat termő dombjaival csókolódzik... Az ezüstlevelű nyírek hosszan, a messzeségbe elveszve szegélyezik be a homokos partokat, és vékony ágacskáikat egymáshoz ütögetve csodálatos szimfóniákat zizegnek az esti széllel, mely halkan és észrevétlenül kerekedik elő a folyó fodros hullámai felől..." Máskor a táj elhagyatottságát, élettelenségét mutatja be: Állt a táj, mint az álom. Magyarország aludt itt a boldogok, az igénytelenek, a szegények csöndességével. Az északkeleti vasúti vonal eltűnik a hó alatt, a telegráf póznák e tájra csak arra valók, hogy a vándorlegénynek az utat mutassák." (Napraforgó, 9. 1.) Egy másik helyen így jellemzi a nyírségi alkonyatot: Mindenütt bús az alkonyat, mely az örömök végét jelenti, ámde a legszomorúbb a mindennapi alkonyat a Nyírségen. A nyírségi alkonyatnak különös lényei vannak, amelyek csupán e tájon találhatók fel. A nappali tarka szarkák felülnek a sövényre és köszöntgetnek, mint pletykahordó öregasszonyok fejkötőfkben. A bozontos, leveletlen liget, amely üstökként nyomakodott fel a földből, hogy a szélnek legyen mivel játszadozni, elhalkulva rejtegeti a békafejű, bagoly léptű, csicsergő árnyakat, amelyek mingyárt elválnak a faderekak mellől és nyelvöltögetve, esetleg veszedelmes szándékkal üldözőbe veszik a kocsit. A varjak még tétovázva szálldosnak a fák felett, mintha pecsenyét sejtenének valahol. A ködös mezőségen vándorcigányok rejtélyes tüze fénylik, mintha valami nagy munkára készülődnének e vadmadárhangú, szenvedélyes hajzatú, lihegő életű, különös idegenek, akik észrevétlenül tűnnek el egyik napról a másikra a mezőről, ahol valami rejtelmes célból darab időre tanyát vertek, legfeljebb egy színes rongydarab, vagy egy keresztbetett szalmaszál jelzi, hegy itt voltak s merre mentek. Másfelől a nádasok és lápok húzódnak meg, mint légben álló halottak, akik egy perc alatt életre kelnek. Fenn, messze a nádasok felett, ahol oly üres a levegő, mint a világ végén, egymagában mereng egy ismeretlen madár, mint a földi élet céltalansága.-az út göröngyei, századok jobbágylelkei akaszkodnak a kocsi kerekeibe. A kopár nyírfák, mint fázékony zárdaszüzek remegnek a tájon és az élet elviselhetetlenségét kiáltják lesoványodott karjaikkal." (Napraforgó, ) A nyíri táj mellett természetesen megjelenik Krúdy műveiben a nyírségi ember is. Egész sor olyan műve van, melynek cselekménye itt, szülőföldjén játszódik. Különösen az írói pályájának első szakaszában keletkezett novellái örökítik meg gyakran a szabolcsi embert. Ezek a korai novellák Krúdy egyik legmélyebb élmény csoport ját, a nyírségi dzsentrivilágot hozzák felszínre. Kitűnően ismerte ezt az embertípust, a maga jellegzetes vonásaival. Szinte minden dzsentrihősét élő emberről mintázta. Nemcsak apja ügyvédi irodájában volt alkalma megismerni őket, hanem rokonaik körében is. Például az írásaiban oly gyakran szereplő nyírségi fi 4

86 dzsentri-családdal, a Gaálokkal rokonságban volt. (Nagyapja leánytestvé- rének, Krúdy Amáliának Gaál volt a férje.) A gyermek és ifjúkorban ' hallott anekdoták és történetek elevenednek meg dzsentri-novelláiban és regényeiben. Mi jellemzi Krúdy dzsentri-világát, dzsentrihőseit? Közös vonásuk, hogy nagyon szegények, de nagyon gőgösek, legfőképpen nemesi voltukra és őseikre. Határozott életcéljuk nincs, csak egy a fontos számukra, az élet fenntartása és a látszat megőrzése. Az úri mivolt persze a mulatságokat, a fényűző életmódra való vágyakozást, a látszat-jólét mutogatását, az agarászátot, az ősi alkotmány emlegetését, a családi hagyományok, sőt babonák őrzését jelenti. A vármegye nyakán élősködnek, párbajoznak, kártyáznak és korhelykednek. Dolgozni nem szeretnek, a múltjukból, a régi uraságukből, a régen elkótyavetyélt,,ősi birtok"-ból akarnak megélni. Pörösködnek, keresik a nemlétező örökséget, várják a sültgalambot. Bolondosak, hóbortosak, különcök, mégsem egyének csupán, hanem tipusok is. Az egész osztály sajátos, jellemző vonásait hordják magukon valamennyien. Egyik legjelentősebb ifjúkori novellája Az aranysarkantyús vitéz legendája. Anekdotikus felépítésű dzsentri-történet. Hőse Bikky Pál falusi hétszilvafás nemes, aki már teljesen elszegényedett, de azért úgy él roskadt udvarházában, mint egy kiskirály. Legfőbb gondja, hogy mindenben híven utánozza a szomszéd grófék szokásait. Amikor új főispánt neveznek ki, elhatározza, hogy ő is elmegy az ünnepélyes fogadásra, de készülődés közben megdöbbenve veszi észre, hogy nincsenek sarkantyúi. Hosszan nézegeti egyik ősének katonaruhás képét a falon, akinek fényes csizmáin arany sarkantyúk ragyognak. Elhatározza, hogy ő is csináltat magának sarkantyút, mégpedig színaranyból.,,egy Bikky csak arany sarkantyút viselhet saruján. A tekintetes úr e percben egészen biztosan hitte, hogy nem volt olyan Bikky a föld kerekségén, amelyik csak ezüst sarkantyút viselt volna." Megparancsolja tehát ispánjának, hogyha mindent zálogba kell is tenni, csináltassa meg az arany sarkantyúit. Végül csak a kocsis és az öreg házvezetőnő, akinek már háromévi bérével tartozik, tudják észretéríteni valamennyire, hóbortját azonban nem adja fel. Azzal vigasztalja magát, hogy a legközelebbi főispáni installációnál jóval előbb gondoskodik az * arany sarkantyúról és a hozzávalókról." Ugyanebbe a témakörbe tartozik A lord című novella is. A Krudynál gyakran szereplő híres és kiterjedt nyírségi dzsentri-család, a Gaálok világraszóló pompával megrendezett lakodalmairól szól. ahol kölcsönkért dolgokkal ugyan, de olyan pompát fejtenek ki, mintha legalább is Eszterházyak volnának. A díszes ruhákat a debreceni színtársulat ruhatárából, a rozsdás kardokat és fegyvereket a megyei múzeumból kölcsönzik, az aszszonyok nyakán ragyogó drága ékszereket a zálogos adja kölcsön egy napra. Sőt még a lovasok, á díszbe öltözött hajdúk, a hintó mellett lépkedő huszárok, a szolgák sem igaziak. Családtagok, Gaálok azok is valamennyien, akik csak a pompa emelésére öltöznek inasoknak, szolgáknak. Az egyik Gaál-lánv esküvőiére aztán egyszer igazi grófok is eljönnek, és magukkal hoznak egy unatkozó, itt időző angol lordot. A lord az esküvő után olyan kijelentést tesz. hogy a menyasszonyt ő i^ szívesen feleségül vette volna. Bezzeg sajnál iák is a Gaálok. hogy már késő, de nem tehetek semmit. A lord elutazik. Gaál Sárika azonban három hónap múlva otthagyja férjét, mert az megsértette őt, őt, aki angol lerdné lehetett volna. Közben olyan híreket hallanak, hogy a lord ismét Magyarországra jön. 85

87 Erre sürgősen kieszközlik a válást, azóta pedig Dongódon várják, várják a mesebeli angol lordot." Az ifjúkori novellák egész sorában ábrázolja még Krúdy a nyírségi dzsentri különböző típusait. Hét szilvafa című novellája hősének, Somodi Pálnak például az a rögeszméje, hogy az ő néhány hold földje az utolsó nemesi birtok Magyarországon. Ügy él holdján, mint egy középkori oligarcha. A cselédeket jobbágyoknak tartja, sokat koplal, de ha vendég érkezik, fejedelmi lakomát csap. Zahorai Pál, Az ősök című novella hőse is mániákus, aki árveréseken és másutt régi előkelő férfiakat ábrázoló képeket vásárolt össze, legendás történeteket kanyarított köréjük, és kinevezte őseinek. Maga is régiszabású ruhákban járt és csak őseivel" foglalkozott. Krúdy pályája elején főként Mikszáth nyomán indul. Ezek a novellái is jellegzetesen mikszáthias dzsentri-történetek. Sohasem vált azonban epigonná. Amikor Mikszáth-hatásról beszélünk Krudynál, nem egy idegen modor átvételéről, hanem egy meglévőnek a tudatosításáról van szó. Mi az, amit Krúdy Mikszáthtól tanult? Elsősorban szerkesztésmódját. Mint Mikszáth legtöbb novellájának, Krúdy elbeszéléseinek is rendszerint egy-egy anekdota az alapja. Az anekdoták, a történetek anyaga azonban teljesen eredeti, s jellegzetesen nyírségi. Nagyapjának, apjának, s Kálnay Lászlónak ifjúkorban hallott adomái érnek remekművekké Krúdy tolla alatt. A novellák mellett megpróbálkozik a dzsentri világ átfogóbb ábrázolásával is. Krúdy elsősorban és mindenekelőtt novellista volt. A szélesen hömpölygő cselekmény bonyolítása, ami a nagy epikának mégis csak legfontosabb eleme, nem volt erős oldala. Nagyobb terjedelmű művei, regényei is inkább összefüggő novellasorozatok. Ennek ellenére a regény műfajában is jelentőset és maradandót alkotott. Andráscsik örököse című regényében is a novelláiból már ismert nyírségi dzsentri világ rajzát adja. A cselekmény színhelye a régi, akkor még megyeszékhely Nagykálló, ahol hirtelen halállal meghal Andráscsik Sámuel, egy dúsgazdag polgár, akinek életében az volt a leghőbb vágya, hogy a nemességgel barátkozhasson. Végrendeletének felbontásakor kiderül, hogy minden vagyonát első házasságából született Zsuzsánna leányára hagyta, akiről ez a második felesége, családja és rokonsága addig semmit sem tudott. Az Andráscsik rokonság azonban nem törődik bele sorsába, nem hagyja a jussát, pert indít a szerencsés örökösnő ellen, aki csakhamar személyesen is megjelenik Kállóban. Ettől kezdve a cselekmény párhuzamosan két szálon fut tovább. Egyrészt bemutatja az író a kállói Andráscsikok perét Andráscsik Zsuzsika ellen, másrészt azt, hogy az elszegényedett, már csak a jó házasságban reménykedő kalandor hozományvadászok hogyan vetik magukat Zsuzsika után, hogyan igyekeznek meghódítani maguknak a gazdag örökösnőt. Nemcsak 'a környékbeli dzsentri-gavallérok fenik fogukat az Andráscsik milliókra, hanem még az ország távoli vidékeiről, a Felvidékről is jönnek a vagycnszomjas fiatalemberek az aranytollú madár" meghódítására. Valamennyien hoppon maradnak, felsülnek azonban, a különös természetű Andráscsik kisasszony kikosarazza őket. A regény megoldása Romantikus-utópisztikus: Zsuzsánna ügyvédjébe, a fiatal Bajsa Gáborba szeret bele, s véget vet a pörnek is. Összehívja kastélyához az Andráscsikokat, és mesebeli jótündérként szétosztja köztük az egész örökséget, jóllehet tudja, hogy pörrel sohasem vehették volna el tőle. Az 86

88 Andráscsik örököse, bár témájában rokon vele, nem tudott felemelkedni az átfogó társadalombírálat oly fokára, mint Mikszáth Noszty-fiú-ja, de így is jelentős alkotás, hiteles rajza egy züllő, önmagát túlélt, már csak csodákban reménykedő, mesebeli örökségekről és hozományokról álmodozó réteg feltartóztathatatlan hanyatlásának. Az Andráscsik örökösének megjelenése után, 1910 körül fordulat történik Krúdy írásművészetében. Természetesen nem minden előzmény nélkül következik be ez a változás, de mégis első pillanatra érezhetően valami új kezdődik nála ekkor. Valójában most találja meg igazán saját hangját, ekkor fejlődik, alakul ki az a sajátos, senki mással össze nem téveszthető stílusa, páratlanul képgazdag nyelve, amelyre egy-két mondat után mindenki biztosan ráismer, aki már olvasott valaha Krudy-művet. Az új korszak kezdetét az első Szindbád-kötet megszületése jelentette (1911), amelyet később még egész sorozat követett. Szindbád, a romantikus keleti hajós alakját az Ezeregyéjszaka mesevilágából vette Krúdy, s tulajdonképpen saját képmását alkotta meg benne. Krúdy ugyanis alapjában véve lírikus alkat volt, lírikus, aki az epikába tévedt, de aki ott is mindig önmagáról beszél. Minden írása burkolt önvallomás, rejtett önéletrajz. Ezért volt szüksége Szindbád alakjára. A Szindbád-ciklus tulajdonképpen novella-füzér, lazán összefüggő történetek sorozata. Ezek a novellák azonban már formai szempontból is egészen mások, mint első korszakának novellái voltak. A külső történet mindinkább eltűnik írásaiból, elmondható cselekménye alig van többé műveinek. A cselekmény, a történet helyét a forró, belső lírai ömlés foglalja el. De megváltozik ebben a korszakban tematikája is. A nyírségi dzsentri-történetek, ha nem is tűnnek el egészen, megritkulnak. A szülőföld emléke azonban újra és újra felbukkan műveiben. így legszebben talán az 1922-ben megjelent N. N.-ben, amely az író lírai önéletrajza. Több könyvében is foglalkozik ifjúságával (Szindbád ifjúsága, Vörös postakocsi stb.), de ebben ás legmélyebbre a múltjába: gyermekkorát, élményeinek leggazdagabb forrását, s gyermekkorának szinterét, a Nyírséget elveníti meg benne. Életre kel regényében a régi Nyíregyháza, a Sóstó, a Bujtos, s életre kel mindenek előtt gyermekkorának meleg fészke, a családi otthon. Nagyobb terjedelmű művei közül nyírségi tárgyú még a Napraforgó és Az utolsó gavallér, de a nem nyírségi tárgyúakban is gyakran felbukkan a szülőföld képe, és megjelennek jellegzetes emberei. Vörös postakocsi című regényében például így írja le Nyíregyházát és így jellemzi lakóit: Különös város volt ez. Magyarok és szlávok ölelkezéséből származott lakosság lakott a homokos dombok között. Cifra, büszke tirpákok hajtották gyönyörű négyeseiket, asszonyaik oly pompázatosan viselték selymeiket, mint Szvatopluk udvarhölgyei, a férfiak nemes alkatú, bátor, józan, takarékos és büszke fajták, mintha a Don mellől jöttek volna ők is." Egy másik írásában így szólaltatja meg a nyíregyházi tirpákot:,,igen, én tirpák vagyok. Az én ősapám alapította ezt a gyönyörű várost, itt a Nyírség futóhomokjában. Mi műveltük meg a legelőnek se jó szikes, mocsaras, büdi boszorkány járta, vadmadárlakta, futóbetyár látogatta földterületeket. Mi ültettük az erdőket azokra a helyekre, ahol odáig legfeljebb bozót, a bús n yírfa, a sovány akác tudott megélni. Mi dolgoztunk száz esztendeig, hogy e zek az elhanyagolt, parlagon heverő földek ma csaknem a legjobbak közé számítanak Magyarországon (Nyíri emlék)

89 Bármit is ír azonban a Nyírségről, Nyíregyházáról, a szabolcsi emberről, minden írása a szülőföldje, hazája iránti mélységes ragaszkodását és szeretetét tükrözi, s éppen ez Krúdy művészetének egyik legértékesebb, leginkább előremutató vonása. KATONA BÉLA

90 &zak&les a tatáérltlemfaen 10 MAZ: ca kizditekt&l az dscí iiuxujliábötúiq 1. Szabolcs legrégibb lakói. A történelem során Szabolcs megye területe számtalanszor változott, majd kisebb, majd nagyobb területeket fogott össze abból a csaknem 5000 négyzetkilométer kiterjedésű, a Tisza, Szamos,, Kraszna, Ér és Berettyó övezte homokdombos, mocsaras vidékből, melyet lakói Nyírségnek neveztek el. A Nyírség mocsarai, a több száz sekélyvizű tó, a vidéket körülölelő folyók, valamint a mocsárvidékből kiemelkedő sziget-területek már a legrégibb időkben kedvező életfeltételeket biztosítottak az itt letelepedő embercsoportoknak. Az ásatások során napvilágra került leletek azt mutatják, hogy a Nyírség már a csiszolt kőkor idején lakott terület' volt. Lakosai a szerszámaikhoz szükséges kőanyagot a Nyírség északi szélein húzódó vulkánikus hegyek vidékéről könnyen beszerezhették. A feltárt őskori sírokban talált agyagedények viszont arra utalnak, hogy a Nyírség őslakói a Barbárság kezdetén a fazekasmesterségben oly magas fokra emelkedtek, melyet a vidék lakói a honfoglalás koráig nem múltak felül. A legrégibb leletek egyben északi és keleti, a nagy Szarmata-alfölddel való szoros kultúrkapcsolatokra is utalnak. A réz- és bronzkor fejlett és nagyszámú feltárt emlékei alapján megállapítható, hogy e korokban Skandinávia felől, a Kárpátokon keresztül népáramlat húzódott a Nyírség területén keresztül a Földközi-tenger melléke felé s ezek a vándornépek a Nyírség területét megtermékenyítve, itt sajátos kultúrát alakítottak ki. E korszak leletei i. e. a II. évezredre utalnak. A Nyírség lakói időszámításunk kezdetén lépnek a vaskorszakba. E kor leletei a dél-oroszországi szkita kultúra nyomait hordozzák magukon. A vaskorszak i. u. II. és III. századi leletei oly tökéletes ötvözési eljárással készültek, hogy a rozsdásodás nyomai alig találhatók rajtuk. A vasnak ez a feldolgozási módja azonban a III. század után feledésbe merült. A kezdetleges termelési viszonyok miatt a régi időkben sűrű lakosságról nem beszélhetünk a szabolcsi területen. Az őslakók kicsi telepeit az átvonuló törzsek leszakadt maradványai növelték meg, de egy újabb népáradat gyakran megsemmisítette ezeket, vagy magába olvasztotta. A népvándorlás korában a gyors egymásutánban következő népvándorlási

91 hullámok még inkább lehetetlenné tették a nyírségi területen nagyobb települések kialakulását. Ebben a korban egész népek tűntek el a történelem színpadáról néhány évtized alatt elegendő megemlíteni a hatalmas hun birodalmat. A honfoglalás korát megelőző századokból eredő leleteink között számos sarló és más földműveléssel kapcsolatos lelet nemcsak a földművelés kialakulására, hanem arra is utal, hogy a Nyírségben a föld megművelését szláv telepesek kezdték meg. Az első szláv őslakosság emlékét őrzik a Tuzsértól Tiszadobig húzódó szláv földvármaradványok, melyek nagyjából követik a Tisza vonalát és a Tisza árteréből kiemelkedve védelmet nyújtottak a folyó áradása és a támadó ellenség ellen a szláv nemzetségeknek. Földvárak különösen nagy számban a Demecser Beszterec Tiszadob vonalán és a Tiszadobot és Nagyecsedet összekötő mocsárövezetben épültek ki. Ezek a földvárak egyik oldalon a könnyen járható tiszai gázlókra, másik részen a délkeleti, erdélyi részek felől várható támadókra ügyeltek fel. Nem véletlen, hogy honfoglaló őseink is e két helyen építik ki központi szálláshelyeiket, a szabolcsi földvárt, illetve az ecsedi vár ősét, Sárvárt. Az északi szláv földvárak nyomai ma is megtalálhatók Tuzsér, Demecser, Beszterec és Tiszadob határában, délen Oros, Pócspetri, Nyírpilis környékén. Érdekes, hogy ugyanezen községek határába esnek a megye területén található mesterséges halmok, a kunhalmok is, melyek nemcsak régi vezérek sírjai, hanem jelentős szerepet töltöttek be a múltban, mint őrhalmok, figyelőhelyek is. Az előzőekben már említettem, hogy a termelőerők kezdetleges fejlettségi fokán a Nyírség mocsaras területe csak kevés embernek biztosíthatott megélhetést s így ez a vidék a későbbi hódítókat sem igen csábította. A római hódítás nem is jutott el a Nyírségbe. I. u. a II III. században szarmata jazigok tanyáztak ezen a mocsárvidéken s váltakozva, békésen vagy hadakozva kapcsolatot tartanak fenn a Tisza északi vonalán átvonuló germán törzsekkel, a burokkal, bastarnákkal és gepidákkal. A tiszai terület népeit a IV. század végén a hun hódítás fogta össze, a hun birodalom bukásával azonban ezek a népek is eltűntek vagy más országba vándoroltak s helyüket szláv törzsek foglalták el. Honfoglaló őseink ezeket a törzseket találják már új hazájukban. A Nyírség területén kialakult szláv telepekre utalnak máig meglévő szabolcsi helyneveink: Záhony, Pálcza, Beszterec, Rakamaz, Dada, Pazony, Tura stb. A nyírségi szláv törzsek jelentős katonai erőt nem képviseltek. Erre utal Biborbanszületett Konstantin bizánci császár történeti műve, mely említést sem tesz az itt élő szlávok törzsfőiről. 2. Szabolcs honfoglalói. Ha jelen levelem betűinek nem akartok hinni, higgyetek a hegedősök csacska énekeinek és a parasztok hiú meséinek, kik a magyarok vitézi tetteit és hadait mind a mai napig nem eresztik feledésnek." így beszél Béla király névtelen jegyzője, Anonymus, s miközben a régi, a nép ajkán élő hagyományt elveti, krónikájába mégis sok olyan mondai elemet épít be, amelyekből elénk tárul a honfoglaláskori Nyírség és a rajta élő nép. 90

92 A IX. században a déli bolgár birodalomnak, Simeon cár birtokának formális tartozéka a Nyírség, a rajta elszórt szláv-bolgár telepek inkább csak martalékai a keletről támadó nomádoknak, az itt élők adnak hírt a cárnak az ellenség közeledéséről. A honfoglaló magyarság első kémei, lovasai a szabolcsi síkságot pillantották meg Hegyalja csúcsairól. Itt érintkezett Zalán bolgár fejedelem duna-tiszaközi birtoka Mén Marót, bihari boigár-szláv fejedelemségével. Zalán a Munkács környékén pihenő Árpádhoz követeket küldött, a bolgárok és görögök együttes támadásával fenyegetőzött, ha Árpád nem vonulna el fejedelemsége határáról. Árpád egyelőre békés szóv&l földet kért népének s a bolgár követekkel így üzent vissza Zalánnak- Jóllehet az én ősapám, a nagyhatalmú Attila király birta vala e földet, mely a Duna és Tisza között a bolgár határszélig terjed, mely földet most o Zalán bír, mindazonáltal én nem a görögöktől vagy bolgároktól való féltemben, hogy ellenük nem bírnék állani, hanem vezéretek, Zalán barátságáért, a magam igazából csak kis részt kérek barmaim alá, tudniillik a Sajó vizéig való földet..." A bolgár követek után Zalán alpári székhelyére nyargaltak Árpád követei is. A lovasok útközben a Bodrog mentén emelkedő hegytetőre, Tarcal hegyére jutottak. Az egyik követ, Tarcal vitéz innen visszatért Árpádhoz, hogy hírt vigyen a hegyről belátott gyönyörű vidékről. A hírre a fejedelem is fellovagolt kíséretével a hegyre és megszemlélte népe leendő birtokát. Alig telt el néhány nap s újabb követek indultak most már Mén Maróthoz, hogy tőle a Nyírséget és a Szamos vidékét kérjék Árpád és népe számára. Mén Marót sem tudott mást tenni, mint Zalán, szövetségeseivel fenyegetőzött, ha Árpád meg merné támadni. Ez a fenyegetőzés azonban nem tudta megállítani őseinket. Mialatt Árpád csapatai a Duna Tisza-közén Zalán ellen készültek döntő ütközetre, a felső-tiszai bolgárok egy része elmenekült, a többiek vezetőikkel együtt behódoltak. Mén Marót azonban harcra készülődött s így nyíri-bihari tartománya állandó fenyegetést jelentett a honfoglalók számára. Kende, a fővezér törzse és Előd fia, Szabolcs, valamint Tas és Töhötöm, meg ennek fia Horka kapta feladatul, hogy letörje Mén Marót ellenállását és meghódítsa ennek tartományát. A hagyomány szerint a támadó magyarokhoz székely csapatok csatlakoztak arra hivatkozva, hogy ők már előbb is Attila király népei voltak. A harcokban jelesül helyt is állottak. Szabolcs vezér 892 táján úsztatott át csapataival a tiszaládi réven. A támadás hírére Mén Marót feleségével és leányával az erdélyi határhegyek rengetegébe, Igfon erdejébe" szökött. Magára hagyott bihari vitézei az első vereségek után kényre-kegyre megadták magukat a magyar vezéreknek. így a Nyírség a honfoglaló magyarság birtokába jutott. Töhötöm és fia, Horka a nyíri részen lovagolva nagy népességet hódítanának a Nyír erdejétől" messze az erdélyi részekig. A magyar sereg ezekben a harcokban azt a taktikát követte, mely-. ről Árpád szövetségese, Bölcs Leó bizánci császár a következőket írta: Ha elleneiket megszalasztják, mire sem ügyelve, kíméletlenül nyomulnak utánuk, nem gondolva másra, mint az üldözésre s nem érik be, mint a romaiak és más nemzetek a kellő üldözéssel és vagyon zsákmányolással,

93 hanem mindaddig nyomulnak, míg az ellenséget teljesen szét nem verik, melyre minden módot felhasználnak." A földjét és népét vesztett Marót fejedelem a magyar győzelmek után egyedül a békétől és kegyelemtől várhatta élete megmentését. Miután szökésével népét egyszer már cserbenhagyta, most követeket küldött Árpádhoz: átadta országát és felajánlotta leányát Árpád fia, Zsolt számára. Ezzel a házassággal Mén Marót Árpád jóvoltából birtokát haláláig megtarthatta, megszabadult a magyarok haragjától is, de népét ismét elarulta. A bukott fejedelem felemelkedett a magyar vezetők közé, cserbenhagyott bolgár szövetségesei elestek vagy elmenekültek, néhai szláv szolgáit pedig most már a magyarokkal együtt zsákmányolta ki. Szabolcs vezér a Nyírség északi részét szállta meg. Kende törzse Balogh-Semjén nemzetsége pedig Kálló és Semjén vidékén lett honos. A Nyírséget megszálló nemzetségeket nyugat felé a Hortobágy, keleten a nyíri-bihari erdők határolták. Ezek az erdők a vadászatkedvelő magyaroknak vadászterületül is szolgáltak, de főcéljuk a törzsközi összeütközések elkerülése és a külső támadók elleni védelem volt. A külső veszély ugyanis a honfoglaló magyarság számára keleten, volt a legnagyobb, amerre a régi, kegyetlen bessenyő ellenség tanyázott. Ezért épült ki a tiszai nemzetségek gyepüin, a nyíri-bihari őserdők vonalán határvédő vonal. Ennek a védővonalnak egyik kulcspontja, Szabolcs nemzetségének szállása, később, István király korában a megye ispánjának székhelye lett az ősi szláv földvár fölé épült Szabolcs vára. A vár és környéke kezdetben csak a nemzetség téli szállása volt, mert nyáron a nemzetség és családok tagjai, szolgái a tágas mezőkön nomadizáltak. De lassan közeledett az idő, mikor az osztályok kialakulásával 3 nomád pásztortársadalom felbomlik és megjelenik a kizsákmányolók hatalmi szerve, az állam. 3. Szabolcs az Árpádok korában. A honfoglalás után a Nyírség a fejedelmi nemzetség birtoka lett. A vidék meghódítása után Szabolcs vezér Fejér megye területére települt át. Szabolcs vára és a várhoz tartozó meghódított szláv lakosság a várispán és a várispán fegyveres kíséretének irányítása alá került. A várispán fegyveres kísérletét szabad magyar harcosok alkották. A X. század közepén Taksony fejedelem Thonuz-Aba vezetése alatt bessenyőket telepített a szabolcsi várbirtokra. Az új betelepülők az ispán fegyveres erejét növelték meg. Erre az erőnövelésre az ország keleti határainak védelme miatt volt elsősorban szükség. Ugyanis a X XIII. században Dél-Olaszország és az Alduna vidékéről egymást követték a kisebb-nagyobb, bessenyő és kun beütések Ez a körülmény állandó harci készültséget és ütőképes fegyveres erőt kívánt meg az ország keleti részein. Azonban a támadókon kívül békés nomád rajok is érkeztek a Kárpátokon túl lévő területekről, kiket Árpádházi királyaink a keleti országrészen letelepítve sikerrel tudtak támadó fajrokonaik visszaverésére felhasználni. A Szabolcsban letelepített bessenyők a magyarsággal és az itt lévő szláv elemmel összeolvadva a szabolcsi magyarság alkotórészévé váltak. A bessenyő nevet, a bessenyők honvédő szerepét csak a megye helynevei tartották fenn: Bessenyőd, Székely, ör, Lövő, Lövőpetri stb. 00

94 vszt. István a királyi vármegyerendszer kiépítésekor a nyírségi királyi birtokok központjává Szabolcs várát tette. A vár, gazdasági fontossága mellett a XII. században jelentőségét vesztett Borsava várával együtt ennek várbirtoka a szabolcs-szatmár-beregi részekről tevődött össze az északkeleti gyepű, az orosz kapu védelmének kulcspontja volt. Az Árpád-korban Szabolcs vármegye fokozatosan öleli magába a Hortobágyot, Debrecen városát és a későbbi hajdúterületeket egészen a karcagi részekig. A királyi vármegye bomlása már Szt. István halála után, a német befolyás megerősödésének korában kezdődött. Péter király, hogy hívei számát növelje, jövevény német lovagokkal vette magát körül. így kerültek Szabolcsba a Guth-Keled nemzetség ősei, s királyi adományozások útján nemcsak a szabolcsi várbirtok részei Gáva, Halász, Timár, Harangod stb., hanem maga Szabolcs vára is birtokukba jutott. Ebből a nemzetségből kerülnek ki a vármegye első földesurai, a későbbig századokban pedig nagy történelmi családok Várday, Báthori ősei. A XIII. században, IV. Lászlótól kapott birtokadományok révén a honfoglaló Balogh-Semjén nemzetség Szatmárból Szabolcsba szakadt ága, a Kállaiak erősödnek meg, s ügyesen kihasználva a mindenkori politikai áramlatokat, századokon át jelentős szerepet játszanak a megye és az ország életében. A feudális viszonyok kibontakozása Szabolcsban kisebb ütemű volt, mint az ország nyugati területein. Ez nemcsak abból következett, hogy Szabolcs kelet felé fontos honvédelmi feladatot töltött be, s így a szabad magyar harcosok s a betelepült bessenyők állandó fegyveres szolgálatára szükség volt, hanem azért is, mivel az ország keleti részei váltak ütközőpontjává a német hódító törekvések és a nemzet ellenállás híveinek harcában. Ugyanekkor a ritkábban lakott, vízben és legelőben dús vidék kedvező feltételeket biztosított a nomád állattenyésztés folytatásához is. András és Béla herceg lengyel és orosz segélycsapatai mellé Péter király ellen felsorakoztak a keleti országhatár harcosai is. Péter legyőzése megszerezte András számára a királyi koronát. Béla herceg a' keleti országrész erőire támaszkodva verte meg ellene fondorkodó bátyját. I. Béla halála után fiai Géza és László a koronát átengedték ugyan Salamonnak, András fiának, de a keleti országrészek birtoklásáról nem mondtak le, hanem épp az itt lévő erőkkel biztosították függetlenségüket. Ezekre az erőkre rövidesen a harcmezőn is szükség volt. Salamon és a hercegek között kenyértörésre került a sor. A király váratlanul rajtaütött a karcagi részeken Géza hercegen, s ez csak nehezen tudott, vesztett csata után üldözői elől megmenekülni. Szorult helyzetéből az Oroszországból sereggel felvonuló László mentette ki, aki Salamont harcmezőn megverte és fogságba ejtette. A királyság így Géza, majd László kezére jutott, s László uralkodása alatt felmorzsolódott a német befolyás érvényesülése hazánkban. Már I. András uralkodása alatt nagyobb bessenyő hullám települt be a Nyírségbe.. A békés betelepedés mellett azonban állandó volt a XI. században a keleti országrészek ellen irányuló bessenyő és kun támadás is. Salamon uralkodása alatt, 1070-ben Erdély bércein és a Szamos völgyén keresztül kunok törtek be az országba, végigdulták Szabolcsot. A magyar ellentámadás során a király, Géza és László vezérsége alatt a kun rablóhadakat teljesen szétverte. I. István szenttéavatásakor László szabadon engedte Salamont. Salamon a király jószívűségét azzal hálálta meg. hogy 1085-ben az Alduna

95 vidékéről az országra hozta Kutesk kun fejedelem hordáit, végigrabolta Szabolcsot és Bcrsovát. László király a nyíri föld fejedelme keményen vágott vissza. Geszterédnél megsemmisítő vereséget mért a támadókra. A vereség után Salamon mindörökre eltűnt a magyar történelemből. A vereségek nem vették el a kunok támadó kedvét ben, mialatt László Horvátországgal volt elfoglalva, Kapolcs kun vezér tört be Erdély felől, és Kótajig tűzzel-vassal pusztította Szabolcsot. László a támadás hírére villámgyorsan visszatért Horvátországból, és a zsákmánnyal visszavonuló kunokat a Temes vizénél szétverte. E győzelem után erejüket vesztették a keleti nomád becsapások a tatárjárás koráig. II. Géza uralkodása alatt a XII. század közepén a trónkövetelők oldalán feltűnnek még a kun és bessenyő csapatok, sikereket azonban nem tudnak elérni. IV. Béla uralkodása alatt pedig szövetségesként, védele/nért jönnek az ország területére a tatárok elől menekülő kun törzsek. A keleti támadások elhárítása után, 1092 május 20-án László Szabolcson törvényhozó zsinatot tartott. *Szt. István halála után fél évszázaddal, a nyugati és keleti támadók visszaverésével a magyar nép, magyar és bessenyő harcosok megvédték az ország függetlenségét, biztosították fejlődését. Megerősödött a magyar feudális rend. László Szabolcson hczott törvényei súlyos büntetésekkel biztosították az uralkodóosztály, az egyház jogainak és vagyonának fokozott védelmét az osztályelnyomásra betörni nehezen akaró néppel szemben. Pár év múlva, 1099-ben a tarcaii törvényhozó zsinaton Kálmán király már enyhébb büntetőjogi felfogással, de az osztályérdekek ép oly következetes szemmeltartásával szabályozta a László által megszabott feudális jogrendet. A feudalizmus kialakulásával, a nagybirtokosok megerősödésével a XII. századi trónvillongások után fokozatosan kezdett szétzülleni a királyi vármegye. A királyi hatalom tekintéjyét III. Béla ideiglenesen meg tudta ugyan szilárdítani, utódai alatt azonban a királyi birtokok elaprózódása tovább folytatódott. II. András a királyi trón megszerzéséért folytatott harcában könnyelműen adományozta el a királyi birtokokat, a királyi tekintély gyengülésével a nagybirtokosok önkényesen is hatalmas területeket szakítottak ki,a királyi birtoktestből. II. András elrendelte ugyan 1221-ben az erőszakosan elfoglalt várföldek és várnépek visszaszerzését, országszerte széleskörű felhatalmazással ellátott bírói bizottságok szálltak ki Szabolcsba Bánk udvarispán, de eredményt csak a kisebb birtokosokkal szemben tudtak elérni. A bizottságok zaklatása csak az országos elégedetlenséget növelte meg s a legkülönbözőbb társadalmi rétegek forradalmi mozgalma 1222-ben az Aranybulla kiadására kényszerítette a királyt. A királyi hatalom meggyengülése, a feudális anarchia kibontakozása előzte meg a fenyegetően közelgő tatár veszedelmet. A tatár támadás, a gyászos emlékű Mohi-csata után az ország vezetői nem voltak képesek az ország védelmének további megszervezésére, A Sajó mellékéről menekülők közül sokan a Tiszán igyekeztek átjutni, ezeket azonban Batu kán hadai a Tisza mocsaraiba szorították. Ezzel egy időben az Erdélybe betört tatár had Kádán vezérlete alatt Szabolcsra zudult. A vármegye területe a tatárdulás országútja lett. A másfél évig tartó pusztítás a megyében minden emléket megsemmisített, igen sok falu lakóival együtt mindörökre eltűnt a föld színéről. A nyíri mocsarak, rengetegek csak kevés embernek nyújtottak némi védelmet a kegyetlen ellenség ellen. Mégis, 1245-ben a

96 nép verejtékes munkája nyomán már újra állt a szabolcsi vár, élet támadt a felperzselt romokon. A tatár pusztítás nyomainak eltüntetése után, újból és erőteljesebben mint valaha, kapott erőre a feudális anarchia. IV. Béla és fia, István között kitört harc folyamán még inkább folytatódtak a birtokadományozások, melyek következtében a Nyírség területén is kialakultak azok a nagybirtokos családok, kik az ország érdekeit semmibe véve egyedül birtokaik és hatalmuk növelését tartottak szem előtt. A király és fia között folyó harc lehetővé tette azt is, hogy az egyes nagybirtokos oligarchák akadály nélkül nyújtsák ki kezüket idegen birtokok után, s az erősebb jogán ezeket a saját birtokaikhoz csatolják. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a közép- és kisebb bir tokosok, akik a legkevésbé tudták megvédeni magukat a nagyhatalmú oligarchákkal szemben. A Nyírséget, a Kállay család birtokait először a hatalmas Borsa nemzetség feje, Lóránt fenyegette, majd a Geregye-család pusztította a Szepességből ban IV. (Kun) László hárította el leghűbb párthíveinek, a Kállayaknak feje felett lebegő veszélyt, a Geregyéket leverte, egyikőjüket le is fejeztette. Kun László egy-egy keménykezű intézkedése azonban nem tudott végetvetni a nagyurak féktelen mohóságának, az országban duló pártharcnak ban László ellen fordult az ország urainak döntő többsége, csak Ubul fia, Mihály a Kállayak őse, valamint kun és tatár szövetségesei állottak melléje. A Kállay ak hűségükért ekkor kapták meg a királytól Dombrád, Dobos és Beszterecz birtokát. Azonban László kun és tatár szövetségesei méginkább megnövelték az ország nyomorúságát, senki nem lehetett életéről és vagyonáról biztonságban. Siralmas események történtek, városokat romboltak össze, falvakat égettek fel, a béke és egyetértés teljesen megbomlott" írja az egykori krónikás...,,az ország lakosai a kétkerekű kocsit László király szekerének nevezték, mivelhogy a folytonos rablás miatt az igavonó barmok az országban megfogyatkoztak s emberek barmok módjára taligába fogva pótolták a barmokat." Kun László meggyilkolása után az utolsó Árpád-házi király, III. András még megkísérelte, hogy határt szabjon az oligarchák hatalmának, megerősítse a királyi hatalmat és a belső biztonságot. Az 1298-as országgyűlés határozata alapján országszerte megindult a nagy és kis rablók, hatalmaskodók üldözése, a jogtalanul elfoglalt királyi javak visszaszerzése." Megfelelő erő híján azonban ez a törekvés nem vezethetett komoly eredményre. Szabolcsban Rátót Lóránt nádor Gáva mellett tartott vizsgálatot, ennek alapján a király Váradon halálra ítélte a megye lakosait évekig rettegésben tartó Mihály fia (Kállay) Istvánt. III. András halála szabadjára engedte az ököljogot. Az erőskezű Anjoukra várt a feladat, hogy az oligarchák felszámolásával megszilárdítsák az ország gazdasági rendjét, biztosítsák a belső békét. 4. A feudális rend újjászervezése. Az Árpád-ház kihalásával megkezdődött a harc a magyar királyság megszerzéséért. Az oligarchák gyanús szemmel figyelték a királyjelölteket, familiárisaik, a kisebb birtokosok éberen mérlegelték a lehetőségeket, függetleníteni szerették volna magukat az oligarchák bénító befolyása alól > s birtokadományokat vártak az új királytól. Szabolcsban Báthori Be-

97 reczk azonnal az Anjou-párt hívévé vált. Kállay István mindaddig Ottó mellett kardoskodott, míg tőle a XIII. század végén erőszakosan elfoglalt családi birtokai visszaadását remélhette ben már Károly hívei között találjuk ben a Báthoriakkal együtt harcolnak a rozgonyi csatában a Kállayak, s sikerült is elérniök, hogy a király az Abák által elfoglalt szabolcsi birtokaik visszaadását elrendelje. A szabolcsi birtokos nemesség magatartását erősen befolyásolta Borsa Kopasz nádor ingadozó álláspontja az Anjou uralkodóval szemben. A nádor hatalmas birtokaira, fegyveres erejére támaszkodva akarva-akaratlan a maga táborába kényszerítette a megye kisebb birtokosait, s e befolyás alól a Báthori- és Kállay-család sem tudta kivonni magát ben, amikor Borsa Kopasz fegyveresen fordult szembe Károllyal, csapatai között vonultak szabolcsi familiárisai is. A Kállay-ősök és a Báthoriak azonban mindjárt a nádor első megmozdulása után egész nemzetségükkel és a zászlajuk alá sereglő köznemesekkel együtt a király oldalára álltak és a debreceni csatában Debreceni Dózsa, Károly vezére oldalán a király javára döntötték el az ütközetet. A felkelő nádort lefejezték, birtokait Debreceni Dózsa és harcostársai kapták meg. A Báthoriak és Kállayak Károly udvarába kerültek, s a király kegyéből nemcsak régebbi birtokaikat függetlenítették idegen birtokosok zaklatásától, hanem újabb adományokkal jelentősen meg is növelték és a Károly által megteremtett új nagybirtokosok sorába emelkedtek. Károly Róbert és Nagy Lajos viszonylag békés uralma alatt erőteljesen fejlődött a feudális gazdaság, az árutermelés és pénzgazdálkodás kibontakozása elindította a fejlődés útján a szabolcsi területeket is. Nagy Lajos halála, Mária, majd Zsigmond uralkodása véget vetett a zavartalan fejlődésnek. Zsigmonddal szemben trónkövetelő jelentkezett, Nápolyi László. Az Anjouk által megteremtett nagybirtokok ingadoztak. Nápolyi László szabolcsi párthíveit Báthori Péter leverte, erre az ingadozó Kállayak is Zsigmond pártjára álltak. \A feudalizmus fejlődésével megnőtt a földesurak étvágya is, fokozódott a parasztság ellenállása az egyre erősödő kizsákmányolással szemben. A kisemmizett nép az ország egész területén mozgásba jött, hogy feudális terhein könnyítsen. A XV. század elején forradalmi erővel lángolt fel a cseh nép nemzeti és antifeudális mozgalma, a huszitizmus. A huszitizmus eszméi nem korlátozódtak Csehország területére, hanem megtermékenyítették Európa csaknem valamennyi parasztmozgalmát, többek között a magyar parasztság antifeudális mozgalmát is. A magyar nép harcában az eszmei irányítást a Csehországban tanult papok, a fegyveres vezetést a huszita háborúkban járt és a huszita harcmódot elsajátító kisnemesi, paraszti harcosok adták ben miután az egyházi inkvizíció a Délvidéken már vérbefojtotta a kezdődő, az egyház és a földesurak ellen szervezkedő parasztmozgalmat az erdélyi részeken elemi erővel robbant ki az elnyomott, az egyházi erőszaktól végkép elkeseredett parasztság felkelése. Az erdélyi felkelés nyomán azonnal mozgásba jöttek a tiszántúli részek, elsősorban a szabolcsi-szatmári területeken. A mozgalom vezetői azok a harcosok, akik a Báthori-család bandériumaival az előző években már megjárták Zsigmond magyar király oldalán a csehországi részeket, és a huszitáktól nemcsak eszméiket hozták magukkal, hanem azt is megtanulták, hogyan lehet a dölyfös, elbizakodott

98 nagyurakkal sikeresen felvenni a harcot. Ilyen körülmények között a nyírségi rengetegek, a rejtekhelyet nyújtó mocsaras vidékek jobbágy falvai a hazai huszitizmus tanyáivá váltak. A nyírségi husziták már 1421-ben Medgyesi Bán Simon vezetésével megtámadták a husziták ellen Morvába induló Báthori Istvánt. Nyíregyházán nemcsak Báthori csapatait szórták szét, hanem a Báthoriakkal tartó nyíregyházi polgárokat és a Báthoriakhoz hű cselédeket is prédára vetették. A széleskörű huszita mozgalom a Nyírségben 1437-ben, Tarpai Márton parasztbíró vezetésével indult meg. A korabeli krónikások szerint Márton felvette a parasztkirály nevet. A mozgalom mint az árvíz terjedt, az ellene forduló nemesekre a parasztok kíméletlenül lecsaptak. A husziták a falvakba és városokba véres kardot küldtek, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk. A parasztok hatalma annyira megnövekedett, hogy a fegyveresek alig merték őket megtámadni. A felkelés vad árja és túlnyomó ereje elől kénytelenek voltak egyelőre még a bandériumokkal bíró urak is elvonulni, mivel cselédségük, sőt vitézeik közül is számosan voltak, akik titokban a felkelőkhöz szítottak. A nyírségi felkelés széleskörű méretei ellenére sem tudott tartós sikereket elérni. Az erdélyi parasztfelkeléstől elszigetelten vívták a nyírségi parasztok harcukat, a Báthoriak azonban a szabolcsi és szatmári nemesség egyesült erejével támadtak és így szétverték a paraszthadakat. A győztesek a kíméletlen megtorlás útjára léptek. Akik nem menekültek el a felkelők közül Erdély hegyeibe vagy Moldvába, vezéreikkel együtt a győztesek kezébe kerültek. Mártont és társait kegyetlenül kivégezték, a felkelés többi tagján is nagy kegyetlenségeket követtek el, némelyeknek szemét szúrták ki, másoknak orrát, karját vágták le, megcsonkították őket, hogy rút sebhelyeikkel hirdessék, minő aljas gonoszságot követtek el." Karász mellett van egy kicsi halom, Garadombnak hívja a nép. Ősi időkben törvényhozó, igazságszolgáltató hely volt. Ezen a halmon ülte;k törvényt és végeztették ki Márton bírót és társait a győztes nemesek, miután bandériumaik a környéken legyőzték a parasztokat. A kegyetlen, megtorlás ellenére Szabolcs parasztjai a történelemben ezután is mindig megjelentek a földesúri önkény ellen folytatott harcokban. Az 1437-es felkelés emlékét századokon át megőrizte a dolgozó nép. A karászi, gyulaházi, ajak-anarcsi határban emelkedő Garadomb a nép nyelvén máig Márton-fája nevet viseli és az alatta elterülő földek Mártonf ája-dűlőbeliek. 5. Az urak bűne vala..." (1514) Az 1437-es parasztfelkelések rámutattak a magyar társadalom belső bajaira, a Hunyadi János vezette törökellenes harcok pedig megvilágították a fenyegető török veszedelem nagyságát. Ezekben a harcokban a török erejéről Szabolcs nemesei is meggyőződhettek ben, a várnai csatában többen vettek részt közülük, s a megye leghatalmasabb birtokosa, Báthori István el is esett a harcban. A nemesség azonban tapasztalatai ellenére sem törekedett a belső válság felszámolására, a török támadás elhárítására. Az crszág birtokos urai közül egyedül Hunyadi János akarta a földesurak közti harc megszüntetését, egyedül ő mert támaszkodni a külső ellenség elleni harcban a városi és falusi földműves lakosság támogatására.

99 Hunyadi - jelentős szabolcsi területek is voltak birtokában - felismerte a parasztságban rejlő erőt és harcaiban fel ís használta ezt. A kiváltságos országlakosokból", a nemesekből ekkor már nagyrészt hiányzott az elszántság és lelkesedés a haza védelmére, de megvolt ez a szegényemberek tömegében, a földművesekben, szántó vetőkben, kapásokban". Hunyadi János török háborús politikájában a nép érdekeit juttatta kifejezésre, ezért a nép bizalmát és szeretetét élvezte s aktív, fegyveres segítségére támaszkodhatott. Hilhyadi seregébe gyűltek parasztok, szegény emberek, falusi papok, diákok, kolduló barátok", mindazok, akik a népből valók voltak. Kevés fegyvert láthattál volna köztük, lovakat sem... Legtöbbjüknek kardjuk volt, fütykösük, parittyájuk, mint a pásztoroknak; akadtak náluk szerszámíjak, nyilak, szakállas puskák, ólomgolyók, vascsáklyák". S a népi csapatok ilyen felszereléssel is diadallal tudták visszaverni 1456-ban Nándorfehérvári falai alól a török birodalmakat döntő haderejét. % Pedig a XV. század közepén már nincs egyetlen év sem, amelyben tavasz és ősz között, vetésbontás meg aratás-szüret között ne érné a földművest valami csapás. Az emberek nem kívánnak fiúkat, hogy elrabolják vagy csatamezőn essenek el". A jobbágytelkek elaprózódtak, a töredéktelkesek és zsellérek igásállatok és felszerelés hiánya miatt nem tudtak földbérletet vállalni a pusztán maradó telkek földjeiből, így bérmunkára szorultak. Alkalmi vagy állandó cselédi bérmunka után kellett nézniök gazdag parasztok portáin és a fejlődő földesúri majorságokban. A Hunyadiak korában kezdtek kialakulni a nagyhatárú paraszt városok. Debrecen határa már ekkor hold. A mezővárosok megszerezték a szomszédjukban pusztán maradt falvak földjeit s rajta elsősorban legeltető állattenyésztést folytattak. Az elszegényedő, nincstelen parasztréteg egy részét ezek a városok szívták fel. A fokozott földesúri kizsákmányolás elől menekülő jobbágyok a mezővárosok legelőin felvirágzó állattenyésztésben, a messze piacokra hajtott nyájak mellett találtak munkaalkalmat. Szabolcs menekülő jobbágyait Debrecen fogadta be. A város és Szabolcs földesurai között a XV. századtól állandósult a jobbágyok feletti viszály. Mátyás király 1459-ben a debreceni pölgárok és a szabolcsi földesurak vitájában Debrecen és a szökött jobbágyok mellé állt, a nemesi vármegyével szemben megvédte a polgárok és parasztok érdekeit. Kisebb mértékben, de Debrecenhez hasonlóan fejlődtek Szabolcs mezővárosai is. A XIV. századtól kezdve elsősorban Nyírbátor, Kálló és Kisvárda fejlődik. Földesuraik, a Báthoriak, Kállayak és a Várday család, elősegítik az ipar és kereskedelem kibontakozását a városon belül, a földesurak pedig hatalmas méneseket, marhanyájakat nevelnek a gazdag legelőkön. A földesúri gazdaságon kívül egyes parasztok kezén is jelentős állatállomány halmozódik fel. A XV. században megemlékeznek olyan debreceni parasztról, akinek marhája van ben a Várday család birtokában lévő Papon 32 jobbágynak együttvéve 28 lova és 56 marhája, Veresmarton 20 jobbágynak 40 ökre és ezen kívül teheneik", Szentgyörgyön 25 jobbágynak 19 lova, 36 ökre és ezen kívül teheneik" voltak. Híres ménesei, nagy nyájai voltak Szabolcsban a bihari Bajomi családnak Csécse, Szabolcs, Balkány határában. Az erőteljesen kibontakozó árutermelés hatalmas jövedelemhez jut' tatta a megye földesurait. A nagybirtokos családok tagjai fényűző életet 98

100 élnek a királyi udvarban, Mátyás király környezetében. Néhányan közülük a magyar humanizmus kiemelkedő képviselőivé válnak, mint Várday Pál, Nyírkállói Tamás, Mátyás udvari kancellárja. Báthori Miklós igen nagy orátor", nagy békebarát, de békeszeretete csak annyit jelent, hogy nem állít katonát az ország védelmére ép akkor, midőn a török már elnyeléssel fenyegeti az országot. Mialatt Mátyás nyugati háborúit vívta, a déli végekről becsapó török portyái eljutnak a Nyírségbe is ben a Nagyváradra törő török martalócok megyénket is dúlják. Báthori István 1479-es kenyérmezei győzelme az itt szerzett hadizsákmányból épült fel a nyírbátori templom és kolostor egy időre ugyan elvette a támadók kedvét attól, hogy az ország testébe mélyebben nyomuljanak, de nem szüntette meg a török veszélyt. Mátyás király halála után a törökverő Báthori is Ulászló mellé állt a többi nagybirtokos úrral együtt, mivel céljuk nem az erős királyi hatalom és a török kiűzése, hanem saját hatalmuk megerősítése volt. így a tehetetlen Ulászló alatt a hatalmaskodó nagyurak még inkább kizsákmányolhatták a szerencsétlen parasztságot. Pedig ekkor már a parasztság volt az egyetlen osztály Magyarországon, mely akart és eredményesen tudott harcolni a török ellen. A magyar uralkodó osztály azonban nem akart olyan honvédő harcot folytatni, mint Hunyadi János. A nemesség meg akart szabadulni a török veszedelemtől, de úgy, hogy az elégedetlen parasztság fenyegető erejét is felszámolja. A parasztság ebben a számára igen sok szenvedést jelentő időben is kész lett volna a török hódítókat visszaverni vére ontása, élete árán is. Bármennyire megromlott helyzete, bármennyire sújtotta is a rendi anarchia, a török még ennél is nagyobb pusztítással fenyegette ben Bakócz érsek, mivel a magyar uralkodó osztály, az udvar nem volt hajlandó a török ellen vonulni, a népet szólította fegyverbe. A Tiszavidéken Bakócz keresztesháborút hirdető bullája nyomán a községek bíráik és esküdtjeik vezetésével felvették a keresztet, az egytelkes nemesek is fegyvert fogtak. Természetes azonban, hogy a parasztság, amikor áldozatkészen fegyvert fogott, hogy harcba induljon a török hódítók ellen, ösztönösen a maga sorsán is változtatni akart. A szegény község felkele és készek lőnek a törökre menni, de az urak és nemes népek otthon kezdének maradni és azt kívánják vala, hogy a szegény község hadakozzék érettök és megoltalmazná őket. A község látván, hogy a nemesek közül nem jőne senki mellejök, így választának maguknak hadnagyokat, papokat, barátokat, deákokat, vargákat... haragván ak nemesekre mondván: Ök szopták annyi időtől fogva a mi verítékünket és vérünket, immár elbúnak, és nem mernek országunkért víni a török ellen. Jertek, menjünk reájok a békavérekre..." A nép felháborodása azok ellen irányult, akik a török hódítók elleni harc szólamával évtizedek óta visszaéltek, most pedig meg akarták akadályozni a harcot tavaszán egyetlen diák nem indult Krakkó egyetemére a nyíri, szabolcs-szatmári részekről, hanem a falusi plébánosok egynéhányával együtt azt hirdették a parasztnak, hogy nyomorúságos helyzetének az urak az okai, az urak a nép elnyomói. A jobbágy felkelés Szatmárból terjedt át Szabolcsba, a máramarosi, beregi, ugocsai példa nyomán magával sodorta a kisnemeseket is. A mozgalomhoz csatlakozott a mezővárosi plebejus réteg is. Erre utalnak a parasztok soraiban harcoló bátori Mészáros Balázs, Kőműves Balázs stb. nevek. A papság felszabadította az elnyomott rétegek

101 társadalmi törekvéseit és erkölcsi jóváhagyást adott számukra. Dózsát Mészáros Lőrinc szerint Isten küldötte, hogy a szegény nép halálánál is súlyosabb nyomorult életét megváltoztassa. Alsópapok és diákok hirdették megyeszer te Dózsa- levelét: Székely György, serény vitéz, a keresztesek áldott népének feje és főkapitánya, és csak a magyar királynak alattvalója, nem az uraknak: a városoknak, mezővárosoknak, falvaknak Magyarország határain belül... lévőknek mind közönségesen és egyenként is üdvözletét" küldi és meghagyja és szigorúan megparancsolja mindenkinek, hogy" mihelyt e levelet látják, késedelem és kifogásokkal való mentegetődzések nélkül jöjjenek, siessenek és jussanak el Cegléd mezővárosába és kötelesen ott legyenek, hogy a szent had és áldott gyülekezet kénysz.eríthesse, megzabolázhassa és megtörhesse ama hitetlen és átkozott nemesek erejét és hadát." A levelet hallván Kislétán így szólt Varjas Mihályhoz egyik jobbágytársa: Kedves testvérem, Varjas Mihály, a keresztesekkel kell tartanunk, hozzájuk kell mennünk... menjünk bátran. Máskép nem lehet tenni ebben a dologban." És a szabolcsi községekben gyülekeztek, fegyverkeztek és megindultak a parasztcsapatok. Más felkelők Tokaj környékén, Zombor faluban tesznek kárt, elfoglalják Sárospatakot. Heteley Mihály, a tokaji vár parancsnoka az elfogott kereszteseket börtönbe vétette, közülük többet kivégeztetett. Csécsén, Szabolcson és Balkányban is felszakadt a parasztok elégedetlensége. Feldúlták a nemesi udvarházakat, szétosztották a megtalált okleveleket, azután elégették vagy szétszaggatták és szétszórtak azokat. A szabolcsi kurucok vezetője valami Máté pap meg Kispiricsei Nagy György egytelkes nemes. Nagy Györgyről halála után, 1520-ban a következőket jegyezték fel:...az egész ország nemessége ellen dühöngő és zavargó keresztes parasztok fölkelésének idejében a keresztes parasztokkal együtt részt vett azoknak minden gonosz cselekedetében, tudniillik rablásaiban, gyilkosságaiban s más lakosok ingóságainak és javainak elprédálásában." De hiába vádolta meg mindezekkel Kiskállói Vitéz János, sem paraszt, sem kisnemes nem vallott ellene még halála után sem. Mi volt a keresztesek fegyvere? Ennél csak kasza, annál kard van... Ennek emitt ásója, kapája van ottan amannak. Rozsdás csákányát fényesre csiszolja az egyik... Csaknem valamennyi... mégis a sarlóban s ekevasban bízik erősen. Többen... boronának vasfogait kötözik védelmül a fakarókhoz/' Az így felszerelt paraszthadak Máté pap kapitány és a páncélos, bőgatyájú Nagy György vezetésével vonultak be Nyírbátorba, hogy majd mnen továbbvonulva Dózsa seregéhez csatlakozzanak. A bátori eseményeket Varga János bátori jobbágy vallomásából ismerjük. János mester Bátorban élt, midőn a keresztesek a mezővárosba bevonultak. A parasztcsapatok elől többedmagával a minoriták kolostorába menekült. A kereszteseknek több nemesi foglya volt. Nagy György Kállay Pétert vezette láncon. Midőn Nagy György a bátori Vargát meglátta, Kállay láncát kezébe adta és ezt mondotta neki: Varga, tartsd ezt a nemest!" Ekkor Kállay, ki a vargát jól ismerte, suttogva megszólította őrzőjét: Derék János mester, tudod, hogy sok ideig dolgoztál nekem és a családomnak; ha észreveszed, hogy a kurucok engem halálra szántak. 100

102 jegyezd meg, hogy van egy kis ládám-a szerzetes kántor cellájában s van abban néhány holmim; például egy ezüstre festett kép; vannak benne aranyforintok is és kétszáz forint értékű egyéb dolgok." Erre a suttogásra a keresztesek felfigyeltek, Kállay titka kiderült, értékei a kolostori rejtekhelyről a parasztok kezébe, Máté paphoz kerültek. Kállay Péter életét nem fenyegette veszély, csak a XVI. század végén, közel száz éves korában halt meg. Elvesztett kincseiért bő kárpótlást kapott. A parasztháború bukása után a jobbágy házakból a nemesek nemcsak a háború alatt odakerült holmit, hanem a jobbágy keservesen szerzett sajátját is elvették. A nyírségi elszórt keresztes vállalkozásoknak csak addig volt értelme, míg Dózsa főserege siker reményében hadakozott. Azonban Temesvárnál, 1514 júliusában szétszórták és összemorzsolták a kurucok vitézségét", a parasztok harca elbukott. A vérszemet kapott nemesség senkinek sem kegyelmezett. Az urak és nemesek,,a parasztok dühének lecsendesítése végett" egész falvakat égettek fel. A tiszántúli kereszteshad különítményei a temesvári csata után Erdélybe nyomultak, kisebb harcokban elvesztették átütő erejüket, egy részük talán Mészáros Lőrinc vezetése alatt vérzett el Tomori csapásai alatt, az életbenmaradottak erdőkben, hegyekben bújdostak. Zápolyai elrendelte, hogy nemcsak a kereszteseket, hanem a gyanús elemeket is a legválogatottabb kínzásokkal végezzék ki. A kivégzés módjára teljes szabadságot adott. Az első pillanattól kezdve nem ismert irgalmat. Nem a rendteremtés, a büntetés volt a célja, hanem a forradalmár és gyanús elemek teljes kiirtása. Ebben a munkában, a parasztok leverésében és a megtorlásban, Kállay Péter atyja^ Vitéz János annyira vitézkedett", hogy II. Ulászló ezért még 1514-ben birtokkal jutalmazta ben megpecsételődött Dózsa népe, a szabolcsi parasztok sorsa is. Zápolyai nemcsak a parasztháborút tiporta el, hanem a népet is.» 6. Elpusztíták földemet.. Dózsa György parasztháborújának leverése után nemcsak a parasztság sorsa pecsételődött meg, hanem előrevetette árnyékát az ország függetlenségének és szabadságának elvesztése is. A parasztság ellen egységesen fellépő nemesség a parasztháborút követő években pártharcokban pazarolta el az ország erejét, s semmit sem tett a török terjeszkedés megállítása érdekében. Egymás után estek el a déli végvárak, s midőn Szolimán Mohács felé közeledett, egyetlen főúr sem volt a király környezetében,»aki el tudna vezetni egy csapatot, nemhogy egy királyi sereget." A királyi tanács olyanokból állott, akik közül egy sem akadt, aki valaha látott egy kivont és vérrel borított kardot." A parasztság leverése és lefegyverzése most, Mohács előtt megbosszúlta magát. A krónikaíró helyesen állapította meg 1514-gyel kapcsolatban:»... főképpen áz urak bűne vala, hogy az szegénységet így felköltvén" keresztesháborúra jó szerével nem tudták őket arra vezényelni, amire okét indították vala." De az urak bűne volt az is, hogy közömbösen vették Lajos király felhívását a török elleni harcra, és tétlenül nézték, hogyan pusztult el az ország színe-java Szolimán ágyúi előtt. 101

103 1526, a mohácsi vereség nem lett volna elviselhetetlen csapás az országra, ha a nemességet a haza szeretetében kölcsönös egyetértés tartja együtt s mer a népre támaszkodni. A csata gyászos kimenetele sem tudta megváltoztatni az urak magatartását. Ügyet sem vetve a honvédelem megerősítésére, ismét megkezdte harcát a köznemesi és judvari párt, s e harcban az uralkodó osztály tagjait csak egy szempont vezette: honnan remélhet nagyobb anyagi előnyt. Csak a magyar dolgozó nép nem adta fel a harcot hazája és családja megvédéséért. A török hadak útjába eső területen a városok és falvak lakosságának tömege asszonyostól, gyermekestől a hegyek és mocsarak közé menekült s. szekerekről, fákból tákolt magának faerődöket a török ellen. A török túlerő kevés kivétellel el tudta nyomni az uraktól magára hagyott nép honvédő harcát. Felégette a Délvidéket s pusztasággá tette. Mindezek ellenére a Mohács után is megmutatkozó önfeláldozó népi ellenállás, hősies helytállás volt az, ami a török hódoltság korában, az ország részekre szakadása után is fenntartotta hazánk létét és ki tudta vezetni a pusztulásból. A mohácsi vereség után a Szegednél tétlenül táborozó Zápolyai János Tokajba vonult. Ide futottak a mohácsi vészt túlélő szabolcsi főurak, Kállay Vitéz János, az Ibrányiak, Várdayak. A Tokajban megjelent nemesség két napi tanácskozás után Verbőczy indítványára egyhangúlag Szapolyai Jánost jelölte a megüresedett királyi trónra november 10-én miután Lajos királyt eltemették János fejére került a korona. Azonban Habsburg Ferdinánd is megtette a lépéseket a királyi cím és az ország megszerzésére. Az új királyválasztó gyűlést Pozsonyban Báthori István nádor vezette s ezen Ferdinándot is királlyá választották, sokan olyanok is, akik nemrég Jánost választották meg. Magyarországnak tehát két királya volt ép akkor, amidőn egy erélyes, erős és nagytekintél/ű király vezette központosított kormány még gátat tudott volna vetni a török és német terjeszkedésének is. A kettős királyválasztással feltámadt a polgárháború s ebben a. küzdelemben a mohácsi katasztrófa gyászos következményei betetőződtek. Megromlott a törvény, veszendőbe ment a szabadság és a szüntelen viaskodásokban egyre pusztult a nemzet ereje. Anarchia, áldatlan pártoskodás és árulás volt napirenden az" országban, a királyok is pártoskodásnak köszönhették megválasztásukat. Főurak, papok, főméltóságok úgy váltogatták elveiket, mint ruhájukat. Voltak olyanok is elég szép számmal, akik kétszer-háromszor megfordultak egy-egy párton, míg végre annál a királynál állapodtak meg, amelyiktől leginkább várhatták érdekeik kielégítését. Zápolyai János és Ferdinánd között folytak a tárgyalások, a főurak mindkét részről igyekeztek a maguk számára minél nagyobb birtokokat szerezni. A tárgyalások eredmény nélkül szakadtak meg ben Szapolyai tehetetlensége következtében harc nélkül Ferdinánd kezére jutott Budavára, meghódoltak a várak. Ferdinánd vezére, Salm Miklós, miután néhány apró ütközetben már megverte, Tokajnál döntő győzelmet is aratott János király felett. Szeptember végén Zápolyai csapatainak egy része Bakics Pál vezetésével Rakamaznál Ferdinándhoz pártolt, másik része Erdély felé vonult vissza. A vereség után Zápolyait leghívebbnek látszó párthívei is elhagyták, ezek között volt Várday Pál esztergomi érsek. De többi párthívének 109

104 hűségére sem igen lehetett számítani. Várday Pál Ferdinánd székesfehérvári koronázásán abban a megtisztelésben" részesült, hogy ő mondhatta ki János királlyá választásának törvénytelenségét, amelyet a rendek vele együtt ép oly egyhangúan ismertek el, mint most Ferdinánd megválasztását. A tokaji vereség után Zápolyai János Erdélybe húzódott. Innen árulástól félve Debrecenbe menekült, közben sereget szervez. Lengyelországban, a délvidéken, a hajdúk között folytatott sereggyűjtést, s mikor elég erősnek érezte magát, Kassa ellen indult. Kapitányai azonban elárulták, megszöktek tőle, az urak eltűntek a harcból, csak a lengyelek és a hajdúk tartottak ki mellette, míg az árulás ezeknek is kedvét és erejét nem vette. Zápolyai Lengyelországba menekült. A belső harc most még áldatlanabbul tombolt, a haza szerencsétlenségéből mindenki anyagi hasznot igyekezett húzni. Zápolyai János Lengyelországból megszerezte a török támogatását, mialatt a német zsoldosok erőszakoskodásai előkészítették visszatérésének kedvező feltételeit ban János Sárospataknál győzelmet aratott Ferdinánd seregén, s Kisvárdán és Kállón keresztül Debrecenbe vonult. Szabolcs birtokosai most Várday Pállal együtt visszatértek hűségére. Ez azonban nem akadályozta meg a megye urait abban, hogy minden eshetőségre számítva a Ferdinánd által tartott országgyűlésen is meg ne jelenjenek. Török és német, János- és Ferdinánd-pártiak ádáz kíméletlenséggel vetették magukat egymásra. Ügy bántak az országgal, mintha annak inkább végpusztulását, mint megszabadítását kívánnák. Az 1535-ös törvény kénytelen beismerni a népről, hogy az évtizedes fosztogatások és zsarolások következtében olyan állapotba jutott, hogy összevert és mezítelen testénél" egyebe nem maradt ben, Buda elfoglalásával az ország három részre szakadt. Erdély a tiszántúli részekkel a kiskorú János Zsigmond kezén maradt. A török 150 évre befészkelte magát az ország közepébe. A nyugati, északnyugati részeket birtokló Ferdinánd tehetetlennek bizonyult a török erejével szemben. Követe ezt a tényt így fejezte ki Szolimán szultánnak: Fiad, Ferdinánd király a maga javait úgy tekinti, mintha a tiéid volnának... Ha tudta volna, hogy te Magyarországot magad számára kívánod, ő sohasem kezdett volna érette háborút.. Mohács után közvetlenül a tiszántúli részek megmenekültek a török pusztítástól, de legalább ugyanannyit szenvedtek az ellenkirályok csapatainak pusztításaitól. A század közepén a Nyírséget három veszedelem is szorongatja: német zsoldosok, török martalócok és az erdélyi csapatok. János király halála után Martinuzzi György kísérletet tett ugyan arra, hogy Ferdinánddal a békét megteremtse, Nyírbátorban Ferdinánd követeivel megegyezésre is jutott, a barát meggyilkolása után azonban Szabolcs a német és erdélyi hadak, a török becsapások ütközőpontjába került. A nemesi felkelés lassúsága, az urak árulása következtében a dolgozó lakosság maga volt kénytelen fegyvert fogni, és a*hódítók ellen a védelmet szervezni. Megerősítették a városokat, mezővárosokat, templomokat. Ott voltak ugyan Ferdinánd zsoldosai is, de a király igen gyakran nem tudta ezeket fizetni. Ezek a zsoldosok ugyan kevés védelmet nyújtottak a török ellen, de elmaradt zsoldjukért ott és úgy kárpótolták magukat, a hol és ahogyan a legkönnyebben tehették. Rávetették magukat a védtelen falvakra és irtózatos sarcot vettek rajtuk. A szegény embernek elhajtották 103

105 marháját, elvették pénzét, ingóságait, s sokszor felgyújtották a falvakat. Majd török martalócok, tatár hadak zudultak a megyére, kirabolták és felgyújtották a falvakat így pusztult el 1556-ban Pazony, a lakosokat elhajtották. Az erdélyi csapatok, hajdúhadak, Ferdinánd ellen küzdve tűzzel-vassal égetik fel Ferdinánd szabolcsi híveinek birtokát. A pusztuló falvakat... a szabolcsi részeken egyszer-egyszer felépítik, hogy egy újabb tatár vonulás, hadjárat, vagy egy hajdúpusztítás megint elsöpörje őket a szegény magyar föld színéről... állandó lesz a futás, mindegyik vidéknek megvan a maga kis futása", nagy futása", amikor is éveken, néha évtizedeken át üresen, felépítetlenül maradnak a felégetett faluromok. Szabolcsban a Hunyadiak korában közel 4500 porta volt, 1549-ben már csak 3824, száz év múlva, 1648-ban pedig alig 150. Hasonló szomorú képet mutat között a házak számának alakulása; ebben az öt évben a megye 4599 háza 296-ra olvad, vagy inkább ég le. A XVI. század második felében szinte évenkint felváltva követik, egymást Szabolcs földjén Ferdinándnak, János Zsigmondnak hadai, török és tatár segítő és rablóhadak. Tokaj, Kisvárda és Szatmár várai, majd egyik, majd a másik kezén vannak, a földesurak pedig a mindenkori erősebb oldalán. A század ötvenes, hatvanas éveiben itt küzd mind nagyobb és nagyobb birtokokért a század legaljasabb köpönyegforgatója, Balassa Menyhért. János Zsigmond segítségével megszerzi Kisvárdát, ura elárulásával biztosítja Ferdinánd támogatását, Ferdinánd csapataival újabb birtokokat szerez magának, s közben a töröknél is jobban dúlja a szabolcsi földet. Mialatt Zrínyi Miklós 1566-ban Szolimán szultánnal volt halálos viaskodásban Szigetvárnál a magyar hazáért, János Zsigmond Szolimán szövetségében, tatár sereggel indul Tokaj és Szatmár elfoglalására. Szolimán halálhírére visszavonul Erdélybe, tatár szövetségesei azonban visszavonulás közben egész Szabolcsot végigpusztították. A török beütésektől, tatár pusztítástól, a katonai zaklatástól agyonkínzott nép fegyvert fogott. A török eílen fegyvert fogó parasztság erejét a kizsákmányolás elleni harcra is felhasználta ben egy anabaptista jellegű a reformáció a mohácsi vész után a Nyírségben is gyorsan terjedt parasztfelkelésbe vitte a" szilágymegyei, román származású Karácson György a török elleni harcra gyülekezett magyar és román híveit. A felkelés az egész Tiszavidékre kiterjedt és csak 1570 nyarán tudták elnyomni, amikor Karácson Szolnok sikertelen ostroma után Debrcenbe vonult be, és ott utcai harcban a debreceniek leverték, a vezérnek fejét vették. Karácson társa, Szűcs László, folytatni akarta a harcot, de csapatait Báthori Miklós végképp megsemmisítette. A török hódoltsági terület kiterjedésével 1574-ben Kálló végvár lett. Ez a körülmény sem tudta biztosítani a szabolcsi terület békés életét. A nyolcvanas években egymást érik a török portyák. A nép számára elviselhetetlen volt a végvári vidéken ez a harcos élet. A szerencsétlen népet nyúzta, sanyargatta mindenki, s hacsak azt nem akarta, hogy a török még a bőrét is lenyúzza, megadta magát sorsának és a török számára is fizette az adót. Az ország a pártvillongások, a testvérharc közepette végül a török és osztrák prédája lett. A XVI. század végén Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem szakított a török barátságával, ez a körülmény azonban fokozta a török támadások erejét. Megkezdődött a 15 éves háború ( ) ben Máramaros 104

106 felöl tízezer tatár zudult Szabolcsra, a következő évben Szolnok felől támad a török a rakamazi zsoldostáborra ben a megye 106 községe pusztult el a harcok során ben újabb tatár támadás Nyíregyházát perzselte fel. A század fordulóján a török-tatár pusztítást Basta tette teljessé. Német zsoldosai sáska módjára lepték el a vidéket és olyan rablást vittek végbe, ami a török hadjáratok pusztításait is jóval meghaladta. Törökdúlásnál és minden istencsapásnál nagyobb átok gyanánt szakadt immár a szerencsétlen magyar nép nyakába a zsoldossereg garázdálkodása. Nők megbecstelenítése, templomok feltörése, sírok felásása még nem tartozott legnagyobb bűntetteik közé. Éjnek idején a falvakra törtek, s miután mindenükből kifosztották, végül fel is gyújtották a falvakat. A megyét olyan ínségbe juttatta a katonák féktelensége és telhetetlen kincsszomja, hogy a szegény nép és nemesség egyaránt többet szenvedett tőlük, mint bármely vad ellenségtől. A nép előtt oly gyűlöletessé lett a németek uralma, hogy már csupán nevüket is iszonyattal hallá. A korabeli énekes így emlékezett meg ezekről a zsoldosokról:... elpusztíták földemet, Levágák szép Szép ifjakat, nemzetimet, gyermekeket, Nem szánák ők a véneket, Levágák a gyermekeket, Mostan serdült szép ifjakat, Megrútiták szép szűzeket. Az torkunkat megmetszették, Mint ártatlan bárányoknak, Az vérünket kiontották, Ezen ők igen vigadnak. Az keserves asszonyoknak Tisztességek Emlőiket megadassék, elmetszették, Tűzzel testeket égették.. A rendek hiába fordultak védelemért Rudolf császárhoz. Az őrült császár így válaszolt:,,a magyarok csak szokásból panaszkodnak, hogy kevesebb adót kelljen fizetniök." Tanácsosai már őszintébben, világosabban beszéltek: Valamennyi magyar van, mind kiirtjuk őket, mert annakelőtte is németeké volt Magyarország." Nem lehet csodálkozni, hogy ilyen bíztatások után a német zsoldosok és parancsnokaik még kegyetlenebbül vetették magukat a szerencsétlen országra. A zsoldosok a falvak népét rabolták ki, parancsnokaik a földesurak vagyonára vetették ki hálójukat. Belgiojoso, Felső-Magyarország kapitánya úgy gondolta, ez jó idő a meggazdagodásra, ne pihenjünk hát tovább". Megkezdődtek a hűtlenségi perek a nemesek birtokainak megszerzéséért. Az erőszak harcra szervezte az országot. A katolikus főpapság és néhány főúr kivételével az egész nép Bécs ellen sorakozott fel. 7. Harcba indulnak hajdúk és parasztok ben, Pozsonyban az országgyűlés napirendre vette mindazt a serelmet, ami az országot Rudolf uralkodása alatt érte. Az uralkodó azon-

107 ban azt szerette volna, hogy a rendek mint eddig is tették csak az adót és hadisegélyt szavazzák meg. A forró légkörben lezajlott országgyűlés végén a rendek a nádor helyettese előtt a következő nyilatkozatot tették: Ha bárminő rendelet bocsáttatnék ki, mely vallásunk szabad gyakorlatát sértené, annak eleve is ellenmondunk, jogossága ellen óvást emelünk s ha emiatt a béke megzavartatnék, annak okai nem mi leszünk." Az udvar a nemzeti szabadság eltiprásával együtt, a katolikus reakciót támogatva, a reformáció magyarországi eredményeit is meg akarta semmisíteni. A protestánsbk vallási sérelmeit éppúgy nem akarta tudomásul venni, mint a zsoldosok túlkapásaiból eredő és egyre fokozódó elégedetlenséget. Rudolf az országgyűlés által felterjesztett 21 törvénycikket megerősítette, de önkényesen egy huszonkettediket is csatolt hozzájuk, mely a vallásügyekkel való foglalkozást örökre megtiltotta az országgyűlésnek, és a törvény megszegőit a lázítókra előírt büntetések szerint sújtotta volna. A törvénycikk nyomán megkezdődött az országos ellenállás szervezése. Az udvar értesítette Belgiojosót: Meg kell törni a renitenseket, az adót és hadisegélyt szavazzák meg. A forró légkörben lezajlott országgyűkapott az alkalmon. Megvolt az ürügy, melynek segítségével az uralma alá tartozó területeket kirabolhatta, vagyonát növelhette. Szabolcs ehhez a rablómunkához kedvező területnek kínálkozott, mivel a XVII. század elejére a reformáció az egész megyét meghódította csak Kis vár dán és Kálióban maradt fenn katolikus plébánia, s a megye protestánsainak elkeseredését a 22. törvénycikk a fegyveres ellenállás irányába tolta. A fegyveres összecsapás nem késett sokáig. Belgiojoso Rakamazon katonafogadást, zsoldot" hirdetett, ami azt jelentette, hogy arra való harcosokat megfelelő zsold és nyereség ellenében a királyi sereg szolgálatába fogad. Belgiojoso különösen a harcias hajdúkra vetette ki hálóját. Kik voltak a hajdúk? Voltak az alföldi pásztor világnak előkelői, de voltak, akik ennek a pásztorvilágnak is szegénylegényei voltak, a marhahajtók, a hajdúk. Már a XVI. században különféle tilalmak és korlátozások megnehezítették, itt-ott kétségessé is tették a hajdú-pásztornép sorsát. A puszták szállásain megrekedt otthontalan hajdúk úgy segítettek magukon, ahogy tudtak, s úgy tartották fenn magukat, ahogy lehetett. A társadalom jó fiai nem lehettek, hisz számukra a fennálló társadalmi rend csak nyomorúságot juttatott. E pásztor-hajdúság a társadalom kivetettje volt és az is maradt, utóbb már katonaként mindaddig, míg Bocskai a nemzet és vallás szabadsága védelmében kezet nem fogott velük. Eleve nyilvánvaló volt, hogy a hajdúság, ez a hányódó, tettrekész, fegyveres szegénylegény tömeg nem fogja hevertetni fegyverét egy fegyveres megmozdulás idején. Lehetett-e máshol helyük, mint a harcok legelején? Csak még az volt a kérdés, hogy melyik oldalon rántanak a hajdúk kardot. Belgiojoso ismerte féktelen szilajságukat s azt a pokoli tervet eszelte ki, hogy zsoldot hirdetvén számukra, velük fogja a kezdődő magyar felkelést leverni. Azt hirdette: Csak a hajdúknak adjunk zsoldot. Apjukat, anyjukat is levágattatjuk velük, ha zsold mellett még szabad nyereséget is adunk nekik." A hajdúk valóban nagy számmal jelentkeztek is a rakamazi táborban. A császári erők készülődésével egyidőben megkezdődött a magyar nemzeti ellenállás szervezése is. A mozgalom hivatott vezetőre talált Bocskai István személyében. Bocskai birtokai a Nyírség déli részein feküdtek. A császár hívének mutatta magát, az erdélyiek gúnyolódva hirdették 1 na

108 is róla:,,... német a lelke". Belgiojoso pénzéhes tervei azonban, melyek Őt is fenyegették, kimozdították passzivitásából. Mikor a zsoldoskapitány megidézte rakamazi táborába, Bocskai ennek szándékairól értesülve bihari birtokaira ment, és kitűzte a felkelés zászlaját. A meginduló harcban Bocskai a rendi ellenállás mellett a népre, a hajdúkra akart támaszkodni. Sikerült is neki a hajdúk legügyesebb kapitányainak segítségével a hajdúság egészének támogatását megnyerni. Ezek a hajdúkapitányok ugyanis azt is elérték, hogy a császári seregben lévő hajdúcsapatok ígéretet tettek, hogy adott jelre kiválnak a császári csapatok közül, és szembefordulnak a németekkel. Bocskai István bihari várainak védelmét megszervezve Kereki várába vonult vissza. Belgiojoso alvezérei közül Barbiani Nyíregyházán és Kállón keresztül vonult Bocskai ellen, a rakamazi táborból Petzen ezredes vezénylete alatt 4500 főnyi serege közöttük a hajdúk tört Biharra, s Erdély felől is érkeztek német hadak. Mielőtt azonban a császári csapatok egyesülhettek volna, 1604 október 15-én Álmosd és Diószeg között Bocskai hajdúi éjjel megrohanták Petzen seregét, a közöttük lévő hajdúk is a németekre törtek, s a támadó sereg teljesen megsemmisült. Ezredesük maga Bocskai fogságába került. A győzelem hírére a többi császári csapat megfutamodott. Belgiojoso megszökött Rakamazról, Barbiani is észak felé menekült. Rác csapatait az üldöző hajdúk október 25-én Rakamaznál egy szálig levágták. Október 29-én Bocskai Kálló várát is megadásra kényszerítette, a vár parancsnoka, Kát.ay Menyhért átadta neki a várat. A kezdeti sikerek után ^Bocskai átkelt a Tiszán s Kassa ellen vonult. A szabadságharc hadműveletei az északi, északkeleti részekre tevődtek át. A szabadságharc folyamán Bocskainak sikerült a hajdúkból szilárd fellépésű, fegyelmezett csapatokat formálnia. Támadásait mindig azzal a taktikával hajtotta végre, hogy meglepetésszerűen tört rá az osztrák sereg részeire. A hajdúk azonban nem lettek máról-holnapra fegyelmezett hadak. A harcok kezdetén kegyetlenül feldúlták Kisvárdát is. A város kirablása után lerombolták a katolikus templomot, plébánosát, Császlay Istyánt, az anarcsi tóba fúllasztották. Még 1606-ban is oly pusztítást vittek végbe a hajdúk Szilassy János kapitányuk vezetésével Nyírbátorban, hogy Bocskainak kellett szigorú oltalomlevelet kiadnia a bátori lakosok érdekében. Bocskai már a szabadságharc győzelmes befejezése előtt megjutalmazta hős hajdúit. Szabolcs déli részein, elnéptelenedett, puszta területeken letelepítette, és 1605 december 1-én kelt adomány le veiében nemesi kiváltságokkal "ruházta fel őket. A fejedelem ezzel a tettével megvetette a későbbi hajdúkerület alapjait. Bocskai adománya révén lett hajdú várossá többek között Nyíregyháza és Nagykálló. A XVII. század függetlenségi harcaiban a hajdúk ezentúl mindig harcba szálltak az osztrák elnyomók ellen. Ugyanakkor azonban állandó harcot is kellett folytatniok kiváltságaik védelmében a nemesi vármegye ellen, mely nemcsak kiváltságukat nem akarta elismerni, hanem birtokaiktól is igyekezett megfosztani őket. A nemesség túlkapásai azonban nem tudták eltántorítani őket a nemzeti szabadság ügyétől. Ott látjuk őket Bethlen Gábor seregében, 1630-ban I. Rákóczi György veri meg segítségükkel a császári csapatokat. A vereség megbosszulására Eszterházy Pál vállalkozott. A tokaji és kállói várra támaszkodva Eszterházy Rákóczira tört, ez azonban a támadást nemcsak kivédte, hanem a hajdúk segítségé- 107

109 vei Rállót is felperzselte március 15-én pedig Rakamaznál a hajdúk ) oly váratlanul törtek Eszterházyra, hogy ő maga is csak alig tudott néhány emberével együtt a Tisza másik oldalára menekülni. Az újabb vereség után kénytelenek voltak a császáriak a béke útjára lépni. A magyar nép helyzete a XVII. század elejére nagyon megváltozott. A török elleni harcokban, a Habsburgok ellen folytatott függetlenségi küzdelmekben a jobbágyság a nemesség fegyvertársa lett. E harcokban a nép fiai kiváltságokat szereztek maguknak, mint a hajdúk, vagy nemesekké váltak. A nép nagy többsége azonban a hatalmas véráldozatok után is a korlátlan földesúri kizsákmányolás áldozata maradt. Bocskai István és Bethlen Gábor halála után a birtokos nemesség megindította a harcot a kiváltságos népi elemek ellen, a mezővárosok lakóit, a jobbágyból lett kisnemeseket és a hajdúkat ismét régi helyzetükbe, a robotoló jobbágy állapotába akarták taszítani. A Tiszavidéken a jobbágyok terheit fokozta az a körülmény, hogy Bethlen Gábor halála után az itt lévő várak Tokaj, Kálló, Kisvárda a Habsburgok kezére kerültek, és a várak német zsoldosai hallatlan erőszakoskodásokat követtek el. Ezért a paraszti osztályharc kiélesedett, s ben az egész Felvidék jobbágyságát Gömörtől Szabolcsig magával ragadta nem is annyira a földesúri elnyomás, mint inkább a zsoldosok garázdálkodása ellen. Kény szeri tétünk volt oda gyülekezni és felkelni mondják a parasztok, olyan törvénytelen hadak miatt, akik sem császáruknak, sem fejedelmüknek az fizetéseket meg nem elégelvén, hanem az szegénységet szokták pusztítani..." A végvárak vidékén a parasztságot egyaránt kizsákmányolta a földesúr, a török és a zsoldos. A törökdulásoktól alig különbözött Eszterházy nádor magyar és I. Rákóczi György erdélyi csapatainak garázdálkodása. Az áldatlan viszonyok a nemeseket is megkárosították, ennek ellenére a nemesség nem volt hajlandó áldozatot vállalni a végvári vidékek biztonságának fenntartásában. A rablóbandák elleni védekezést a parasztságra bízták. A nemesi vármegye megszervezte a parasztvármegyét, a parasztság által választott, parasztkapitányok és tizedesek által vezetett rendőri szervezetet,,mely szélesebb alapon tette lehetővé a garázdálkodó zsoldosok ellen való eredményes önvédelmet. A parasztvármegye alapot teremthetett volna a nemesség és a jobbágyság összefogására, az idegen elnyomástól való szabadulásra, de a nemesség nem merte a nyílt függetlenségi harcot elkezdeni. Az erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György messze elmaradt elődei, Bocskai, Bethlen nagyvonalú politikai meglátásaitól. A fejedelem egyéniségét híven jellemzi jelszava: Nem a sietés, nem az akarat, hanem a könyörülő Isten dönti el dolgainkat." A nemesség gyávasága és tehetetlensége miatt az idegen elnyomók elleni harcra csak a parasztvármegye keretei között kerülhetett sor augusztusában Császár Péter, a bükkaljai falvak parasztkapitánya a tiszamenti kapitányokkal együtt fegyvert fogott a parasztság nyomorgatói ellen. A mozgalom programjából kitűnik, hogy a parasztok régi szabadságukért keltek fel, melyet Verbőczy könyvének könyörtelensége, az urak féktelen mohósága miatt vesztettek el. A kapitányok a felkelőket megeskették, hogy sem a császárra, sem a földesurakra, sem a nemesi vármegyére nem támadnak. Gönci gyűlésükön megadták az idegen elnyomás elleni összefogás és harc feladatait is. A vezetők meggyőzték a tömek UL_ 1 Afí

110 geket, hogy időszerű feladat a zsoldosok rablóhacjának kiűzése, ennek érdekében össze kell fogni a nemességgel. Császár Péter a nemzeti összefogást és a függetlenségi harcot az erdélyi fejedelem megnyerésével igyekezett biztosítani, s a fejedelemtől várta a parasztság jogos követeléseinek teljesítését is. Erdélybe ment. I. Rákóczi György s különösen hajduvezére, Zólyomi Dávid olyan Ígéretekkel bocsátották őt vissza, melyek alapján a parasztkapitányok biztosan reménykedhettek is Erdély támogatásában. Rákóczi azonban nem szívesen kapcsolta volna össze Habsburg-ellenes harcát jobbágy felkeléssel, mivel ez az erdélyi parasztság megmozdulását is felidézte volna. Mikor Bécs biztosította számára Munkács birtokát, maga is a felkelt parasztok ellen fordult. Eszterházy nádort megrémítették a parasztmozgalom erdélyi kapcsolatai, félt a mozgalom kiszélesedésétől. Ezért Forgács kassai főkapitánnyal Császár Pétert elfogatta, és felnégyeltette. A vezér halála kirobbantotta a parasztháborút. A parasztokhoz csatlakoztak az egytelkes nemesek is, a török is érdeklődött, segélynyújtásra gondolt. A támadó paraszthadakat a nemesség.támadása, ígéretei megbontották április elején a megmaradt parasztseregek gyors menetben húzódtak Erdély felé, bízva a fejedelem segítségében. Rákóczi, aki félt a parasztfelkeléstől, parancsot adott Zólyomi Dávidnak, hogy verje szét a felkelőket. Zólyomi hajdúi, Csomaközi András váradi kapitány csapatai a Nyírbátor, Nyírbéitek közötti területen meglepték a parasztokat, akik barátnak vélték a támadókat. A rosszul felszerelt paraszthad kemény harcban elvérzett, az életbenmaradottakat Rákóczi utasítására összefogdosták, és megcsonkították: orrukat, fülüket levágták. A parasztság hazafias kezdeményezése, az idegen elnyomók elleni harc még nem talált visszhangra a magyar uralkodó osztályban. Rákóczi elárulta Bocskai és Bethlen politikai hagyatékát, a nemzeti összefogásra alapozott függetlenségi harcot. A parasztság kezdeményezte nemzeti összefogás gondolata csak a kuruckorban vált valósággá ben a parasztság szövetséges, megfelelő vezető híján sikertelenül kezdett harcot hazája függetlenségéért, szabadabb életéért. De ez a harc is bebizonyította, hogy a föld népe a haza érdekében kész félretenni egyéni sérelmeit, s hajlandó összefogni nagy nemzeti célok érdekében a magyar társadalom minden hazafias rétegével, a hazáért a legnagyobb áldozatokra is képes. a) Kurucok születnek Kurucvilág. A XVII. század közepétől nemcsak a parasztság ellen irányuló földesúri nyomás erősödött meg, hanem a hajdúk ellen is évről-évre erőteljesebbé vált a nemesi vármegye fellépése től kezdve egymást követik az országgyűlések határozatai, melyek egyik vagy másik hajdutelepülés Kálló, Nyíregyháza, Nyírbátor stb. kiváltságát szünteti meg. Az országgyűlés rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtása azonban akadozott, mivel nemcsak a hajdúk szegültek ellene a sérelmes rendelkezéseknek, hanem az erdélyi fejedelmek maguk is a hajdúk kiváltságai mellett foglaltak állást, hogy így harcaikban biztosítsák a jelentős katonai erőt 109

111 képviselő hajdúk fegyveres támogatását. A hajdutelepek nemcsak a maguk kiváltságait tudták megvédeni, hanem jelentős segítséget tudtak nyújtani a földesúri kizsákmányolás elől menekülő jobbágy oknak is, amikor ezeket telepükre befogadták, és kiadásukat a földesúrnak, vármegyének megtagadták. Az erdélyi fejedelemség gyengülése, a török hatalmának lehanyatlása és a Habsburg hatalom erősödése mind jobban kiélezte a megye dolgozó népének nyomorúságát. A megyét dúlta a török, dúlta a labanc, az idegen zsoldosok a törököt is felülmúlták kínzásban és embertelenségben.,.bessenyődöt úgy sarcoltatják, hódoltatják. hogy már Kállóba sem mehetnek, mert szekerüket, marhájukat a várba hajtják írja egy 1697-es oklevél, nem kímélnek semmit, még az asszonyokat is ütik-verik... megverték Bojtár uramat Lövőn, Kakas István uramat Madán, Kemecsén a bírót karddal megvágták, egy lakost megöltek, Nádudvaron az ágyban szúrták agyon a bírót, Kislétán karddal űzette a nemes embereket a német tizedes." Tokaj, Kálló, Szatmár német helyőrségei minden javakban prédát vetettek, némelyeket tűzzel kínzottak, megkötöztek, az asszonyi állatokkal fertelmesen éltek." Kétségbeesetten írta a kortárs:...mennyi ízben prédáltatott fel ez mi nyomorodott megyénk... nincsen ez szegény hazában nyomorodottabb, pusztultabb vármegye a miénknél." Az évi vasvári béke megmutatta, hogy Magyarország Bécstől semmit sem remélhet. A béke után a török hódoltság ezután egész Szabolcsra, Szatmárra kiterjedt a Szamos vonaláig. A főnemesség kísérletet tett ugyan Bécs nemzetellenes uralmának lerázására, Zrínyi Miklós halála után azonban nem volt a magyar urak között olyan vezetésre termett egyéniség, aki a népre támaszkodva á magyar függetlenségért folyó harcot meg tudta volna szervezni. A Wesselényi-féle szövetkezést ilyen körülmények között a császári csapatok még csirájában elfojtották, pedig a parasztság nyomorúságos helyzete és a hajdúk elégedetlensége széles társadalmi alapot nyújtott volna egy új függetlenségi harc megindításához. Ezt a tényt 1672 eseményei világosan bizonyították. A Wesselényi-szövetkezés Erdélybe menekült résztvevői Petrőczy István, Kende Gábor, Szuhai Mátyás stb. 800 lovassal és török segélycsapatokkal betörtek Szabolcsba, felszólításukra márciusban hajdú és paraszt sereglett nyíregyházi táborukba. A mozgalom vezető híján mégsem tudott kibontakozni, a tábor harc nélkül oszlott szét, csak részei folytattak elkeseredett harcot, állandó csatározást, rajaütéseket a labanc csapatok ellen. Ezekben az években tömegesen húzzák karóba, törik kerékbe a szegénylegény kurucokat, a rengetegekben, hegyekben, mocsarakban meghúzódó kurucok pedig váratlan megrohanások során vágják le egy szálig az általuk meglepett császáriakat. Török és labanc, kuruc portyák után hol itt, hol ott lángolt fel és hamvadt el egy-egy szabolcsi falu. Ilyen körülmények között, aki csak tehette elhagyta helyét, gyakran megyéjét is, s mindenéből kifosztva koldusbotot vett kezébe, vagy a kurucokhoz csatlakozott ban Thököly Imre állott a kuruc csapatok élére ben a fejedelem vezetésével kiperzselték Kálló várából a zsoldosokat. A megye lakosságának helyzetében azonban nem következett be jelentős változás. Thököly szabadságharcának ügyét a török szekeréhez kötötte", s a török magyarországi vereségei a kurucok sikereit is semmivé tették.' 1685-ben a 1 in

112 török Thökölyt elfogatta, maradék hadai pedig Kálióban tömegesen a császár hűségére tértek. A kuruc mozgalom azonban Thököly bukásával sem szűnt meg. Nem is szűnhetett meg, mert az osztrák gyarmatosítók egyre szemérmetlenebbül és kíméletlenebbül vetették magukat a magyar népre. A zsoldosok félkezénél, féllábánál fogva felakasztják a szegénységet és úgy kínozzák, ameddig tetszik, majd a félholtra kínzott szerencsétlenek sseméremtestökre hurkot vetnek, s úgy hurcolják, vonszoljak őket a porcióért, mivel immár úgy elpusztultak, hogy semmi kép maguk erejéből meg nem adhatnák." 1697-ben Thököly maradék kurucai és a hozzájuk csatlakozó újabb felkelők Sárospatak és Tokaj várát rohanták meg, és hatalmukba kerítették. Nagyarányú kuruc felkelés feltételei ekkor még nem voltak meg, így az 1697-es kuruc mozgalom rövid idő alatt elbukott. Az erősödő Habsburg gyarmatosítás és a növekvő feudális kizsákmányolás a XVII. század fordulóján a magyar jobbágyság egyre hatalmasabb tömegeit mozgatta meg a magyar nép megmaradásáért, az ország önállóságáért a német megszállókat kiszolgáló, parasztnyúzó földesurak ellen márciusában egy kis csapat nőtt, terebélyesedett Esze Tamás és Kis Albert vezetésével a Tiszahát bújdosóiból. Az alföldi ligetekben, Bereg rengetegeiben húzódtak meg a kurucok, tábortüzeiknél arról tárgyaltak, miként lehetne megtalálni szabadulásuk útját. A tiszántúli megyék jobbágy népe már csak intézkedésüket várta, hogy jelükre feltámadjon elnyomói ellen. Áprilisban a föld népe már készen állt a harcra, csak vezetőre várt. Az erdőkben a bújdosók is döntöttek, küldöttségük elindult Lengyelországba, Rákóczihoz, aki ott rejtőzködött valahol a bécsi udvar orgyilkosai elől. A küldöttség Brezán várában könnyes szemmel, örömtől zokogva", az egész magyar föld nevében köszöntötte Rákóczit. Kérte, hogy álljon melléjük nyomorúságukban. Jobbágyai készek egy szálig felkelni és meg is halni mellette. Rákóczi hazaszeretete legyőzte osztályhelyzetenek korlátait, elfogadta a jobbágyság feléje kinyújtott kezét. Rákóczi összefogott a nemzet valóságos érdekeit képviselő felkelőkkel, Esze Tamás és társai által képviselt néppel. Rákóczi döntött: nem vár külföldi segítségre, ennek bevárása nélkül, csupán a magyar nép erejére támaszkodva, megindítja szabadságharcát május 6-án Rákóczi megszövegezte, és Esze Tamás kezébe adta a brezáni kiáltványt, a szabadságharc alapokmányát. Rákóczi ebb n a kiáltványban felkelésre szólított fel minden igaz, hazaszerető és édés országunk dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyver viselő és otthoniaké magyart... a képtelenül hatalmaskodó, zaklató, portióztató, adóztató, nemesi szabadságunkat rongáló, igaz régi törvényeinket, jussainkat megvető, jószágainkat hatalmasan foglaló és fogyasztó, becsületünket tapodó, sónkat, kenyerünket elvevő, életünkön uralkodó s kegyetlen birodalom ellen... édes hazánkért, nemzetünkért, régi szabadságunkért... az szegénységnek teljes nyomorúságainak megváltása" végett. Rákóczi egész életét felajánlotta az ország lakosainak javára és hasznára, mert ütött a szabadulás órája. Ettől kezdve a tiszaháti jobbágyok Rákóczi katonái, a fejedelem rájuk bízza ezen dolgok megindítását". Kákóczit a parasztok mély hazaszeretete és rágaszkodása arra indította, 111

113 hogy ígéretet tagyen a katonáskodó jobbágyoknak: Valaki fegyvert köt a szegény magyar nemzetnek igája alól felszabadítására, mindenféle úr dolgától, adózástól és szerjárástól felszabadíttatik/' A fejedelem és a nép szövetségét Rákóczi esküje pecsételte meg. Megesküdött Esze Tamás előtt, hogy a benne bízókat nem fogja elhagyni május 12-én Rákóczi ünnepélyesen adta át a felkelők küldötteinek a Pro Patria et Libertate", A Hazáért és Szabadságért" feliratú zászlókat. A zászlók május 17-én megérkeztek az országba. Négy szép, vörös selyemből szabott lobogót küldött a fejedelem, rajtuk a felkelés jelmondata. A szabadság" most először került hadizászlóra a haza neve mellé. Ez a zászló több volt, mint hadijelvény, sereggyűjtésre szóló jogosítványt, felkelésre szóló felhívást jelentett. b) Rákóczival a hazáért és szabadságért májusán kibomlottak Rákóczi harcba hívó vörös lobogói. Néhány nap alatt nyolcszáz főnyi csapat állt fegyverben a tiszaháti népből, nyolcszáz kemény, hazáját szerető magyar követte a zászlókat kibontó Esze Tamást. Esze harcba hívó szava eljutott a parasztkunyhókba és a nép követte a fejedelem küldöttjét. Eljutott Esze Tamás szava Szatmár vármegyéhez, Károlyi Sándorhoz is. Felkelt a nemesség is, de nem a hazáért, nem a szabadságért, hanem a fejedelem, a nép, a haza ellen. A magyar urak jobban féltek a néptől, mint a némettől. Károlyi Sándor a felkelt nemeséggel a Tisza partján nézett farkasszemet Esze Tamás kurucaival. A kurucok puszta híre elegendő volt, hogy megakadályozza támadásukat, a folyón való átkelést. A nemesség hátában, Tunyogon és Matolcson is szerveződött a kuruc ellenállás. Már csak a vezér hiányzott, Rákóczi, hogy a harc meginduljon. Rákóczi azonban késett. Szatmárban, Szabolcsban, Hajdúban és a szomszédos megyékben itt is, ott is kuruc csapatok tünedeztek fel, kik mind Rákóczira várták. A fejedelem késlekedése bizonytalanságot és nyugtalanságot keltett a felkelők között. Tíz nap telt el, tíz napon keresztül tartották Esze Tamás csapatai a Tisza vonalát Károlyi Sándor csapataival szemben. A kurucoknak nem volt késlekedni valójuk. Elindult az utolsó követség Lengyelország felé, Rákóczihoz, hogy sürgesse bejövetelét. Elindult a kuruc had is a hegyek felé, Rákóczi elé, hogy a hegyek oltalma alatt várja meg Rákóczi döntését, érkezését. Ez a kuruc sereg még nem szokott hozzá a hadiregulához. így történt, hogy a biztosítás nélkül táborozó csapatot Károlyi Dolhánál meglepte és szétszórta. Míg ezek történtek Magyarországon, Rákóczi Esze követeinek beszámolója nyomán rádöbbent arra, hogy nagy vállalkozása kezdetén nem építhet másra, csak a népre. Meggondoltam azt is írja emlékirataiban hogyha szétverik ezt a népet, melyet a segítségembe vetett bizalma izgatott fel,... az lett volna a közvélemény, hogy cserbenhagytam és én okoztam vereségét." Üzent tehát a fejedelem, hogy Esze Tamás vezesse hozzá csapatait június 14-én a Beszkidek bércei között Klimiecben találkozott egymással Esze népe és az egész magyar nép felszabadítására hivatott vezér. Még csak egy hét telt el azóta, hogy Károlyi Sándor a szabadság zászlait kibontó kurucokat a hegyekbe szorította, s ime, a megsemmisített" kurucság csak most bontotta ki igazán zászlaját. Az első 0 112

114 hadrendre fogott csapat mellé a hír gyors szárnya mindenfelől Rákóczi táborába vonzotta a népet.... jöttek, kenyeret, húst és más szükséges élelmiszert hoztak... az embereket feleségeik és gyerekeik kísérték és amikor messziről megláttak engem írja Rákóczi bőven hullatták örömkönyeiket és ez kifakasztotta az én könyeimet is. E nép buzgalmának és szeretetének nem volt elég, hogy képessége szerint ellátott élelmiszerrel, hanem hazaküldték asszonyaikat és gyerekeiket, beálltak katonáim közé és kijelentették, hogy velem akarnak élni-halni." 1703 június vége volt. Rákóczi kurucai Munkács környékén, a hegyek között táboroztak. A kuruc táborba gyűltek a parasztok, a harcban jártas lovasok. A nemesek már csak a császári csapatok erejében reménykedtek. Egyes földesurak így beszéltek: Várjatok, ördögadták, elbíztátok magatokat Rákócziban, de eljön a német s mind karóba vontatunk benneteket." A nép máskép gondolkodott. A Tiszántúl titkos követségei, a hajdúvárosok, a jászok és kunok hívták Rákóczit, hogy ereszkedjen le közéjük július 7-én végre titkon, nagy gyorsasággal, a hegyek és erdők rejtekútjain előnyomult a harcrakész kuruc sereg/nemcsak az ellenség volt előtte, a természettel is meg kellett küzdenie, mert a megáradt hegyi folyók sárral, mocsárral borították a sík vidéket, ligeteket és az erdőket is. A rongyos kuruchadak legyőzték ezt az akadályt, egy hét alatt a Tisza vonalánál állottak. Mögöttük, előttük a Montecuccoli-ezred lovas- és gyalogosszázadai, Bereg és Ugocsa megyék nemessége volt, hogy útjukat állják, és megakadályozzák a Tiszán való átkelésüket. Tiszabecsnél, a folyó mindkét partján őrség, fegyveres tábor, mely úgy gondolta, hogy a kanászok, gulyások, borbélyok és szabók" vezette csapatokat végkép megsemmisíti s Rákóczi... mind hadastól karóban szárad meg." A kanászok, borbélyok, parasztok csakhamar megmutatták, hogy a rend, fegyver, pénznélküli szegénységből új erő, sereg született. Még mit sem sejtett a tiszabecsi tabcr, mikor a kuruc lovasok már levágták a tiszai gázlót őrző németeket, s lest vetettek a kurucok után portyázó csapatnak is. A tiszabecsi Bajnok- és a milotai Vész-dülő ma is őrzi ennek a harcnak az emlékét. A kuruc lovasok fergetegesen támadtak az ellenségre, szétszórták alakulatait. Egyik részük a Tiszának szaladt és belefúlt a mocsárba, a többi futással akart menekülni. Hiábavaló volt a folyón túl elhelyezett megyei csapatok tüze, hiába küldtek segítséget a nemesi táborból, akit nem nyelt el a mocsár, levágta, foglyulejtette az ördögszülte parasztok" hada. Először csodálhatta meg ekkor a szembenálló tábor a kurucok bátorságát, először futott meg a felkelt nép elől a gőgös elnyomó. Azonnal megnőtt a kuruc csapatok hírneve, megnőtt a kurucok büszkesége is. A kurucok hátában fenyegető németek a győzelem hírére messze elkerülték a Tisza vidékét. A tiszabecsi maradékhad pedig, miután lázas segítséggel szétromboltak a Tiszán minden hajót, vízi alkalmatosságot, szétszaladtak. Ki megerősített kastély, ki Szatmár felé vette útját. De velük nyargalt egy szörnyű hír, melyet a nép költött: Rákóczi negyvenezer svéddel és lengyellel menetel Szatmár megostromlására. Ezzel a hírrel a nép nemcsak saját vágyait fejezte ki, hanem igen nagy segítséget nyújtott a szabadságharc kezdetén Rákóczinak is, hogy győzelmét még inkább elmélyíthesse, s időt nyerjen csapatai újabb harcra való előkészítésére, megszervezésére, sereglétszámának növelésére.

115 A tiszabecsi győzelem tette lehetővé, hogy a kuruc seregek a Tiszán átkelve a szabadságharcnak országos jellegét megteremtsék, mozgásba hozzák az egész magyar földet majd Budáig." A győzelem után a Tisza mindkét partjáról áradt a nép a Tiszahátról Rákóczi táborába. Tiszabecs, Milota, Tarpa s a többi tiszamenti falu követte a fejedelem zászlait. Esze Tamás nyílt levelei járták a falvakat: jobbágy urat ne szolgáljon, álljon be Esze Tamás hadgyűjtő hadnagyainak seregébe. A kuruc sereg Vásárosnamény felé vonult. Az utakat annyira elárasztotta a sár, a víz, és a mocsár, hogy a gyalogságnak majdnem egész napig vizben kellett gázolnia. De hol az a nehézség, melyet a bátorság és a jóakarat ne tenne könnyűvé?" Naménynál a megáradt Tiszán kellett a kuruc csapatokat keresztülszállítani. A nemesség már előbb megsemmisített vagy elrejtett minden csónakot és egyéb vizi alkalmatosságot, melyekkel az átkelést végre lehetett volna hajtani. A paraszthadakat nem lehetett megállítani. Másfél napi munkával alkalmi tutajok készültek, előkerültek az elrejtett csónakok, a tiszai vízimalmok most nem gabonát őröltek, hanem hajókká alakultak át, és ezek a szükségkompok újabb és újabb talpashadat, lovast vittek át a szabolcsi részekre. Másfél napig hangos szótól, kuruc nótától volt zajos a Tisza partja, harcosok jöttek keletről, új harcosok csatlakoztak a szabolcsi homokdombok vidékéről. Ezekben a napokban növekedett Rákóczi serege nyolcezer emberből álló hadtestté. A kurucok számának növekedése azonban nem akart megszűnni. Július 18-án keltek át Rákóczi kurucai a Tiszán. Azonnal szerterobogtak, szerteáradtak a szabolcsi földön is. Még ezen a napon megadták Károlyi Sándornak Dolhára az első választ, feldúlták olcsvai udvarházát, és nemsokára Károlyi büszke vára is kénytelen-kelletlen engedett a kuruc hadak nyomásának, behódolt Rákóczinak. Károlyi Sándor ekkor még Bécsben volt, onnan hetvenkedett: A felkelők így állnak bosszút a dolhai vereségért, de Isten levivén írja augusztus elsején visszamérem a károlyi kölcsönt," A hirtelen kiszélesedő és lelkes parasztfelkelés megdöbbentette és rémületbe ejtette a nemességet. Váraiba, védett házaiba vonult vissza. Rákóczi még a naményi átkelés napján felkelésre szólította fel Szabolcs nemességét, de csupán a legszegényebb nemesek kezdtek táborba jönni, a többiek fejvesztetten, gulyáikat, nyájaikat a kurucok prédájává hagyva a mindenfelől mocsárral övezett kisvárdai várba zárkóztak. A nemesség nem volt hajlandó Rákóczi csapataihoz csatlakozni, de az ostromra készülő kurucoktól megrettenve megígérte, hogy tartózkodik minden ellenséges cselekménytől. A kisvárdai vár körülzárása után néhány nappal Rákóczi serege már a Kálló körüli homokdombok között, s a homokbuckák fedezékéből figyelte a fejedelem a várat, majd elhatározta, hogy rohamra indul ellene. Rákóczinak nem voltak ágyúi, ostromszerei, ennek ellenére magyar, lengyel és román csapatai rohamra indultak. A vár bástyái, ágyúi nem ijesztették vissza a kurucokat. Az ostromszereket helyettesítette a bátorság, a vár kapuit fejszecsapásokkal akarták az ostromlók szétverni. Nyilas vitézek égő nyilakkal gyújtották fel a várfalakon belül lévő házakat, istállókat. S mialatt döngött a várkapú a fejszecsapások alatt, lángoltak a vár épületei, a vár magyar lakossága is lángott fogott, az ostromlók mellé állt, a vár parancsnokát és őrségét megadásra kényszerítette. A kállói vár négy kis ágyuja és néhány mázsa lőpora lett Rákóczi tüzérségének alapja. 114

116 Az első győzelmek után Szabolcs nemessége kibontott zászlókkal vonult a kuruc táborba, csatlakozott Rákóczihoz. c) A tábor, a tábor zászlait lehajtja..." A népi csapatok sikerei Rákóczi táborába vonták a Kisvárdán és a megye többi kastélyában meghúzódó nemességet. A győzelmek eredményét a nemesek a maguk számára biztosították. Kik kénytelenségből kurucokká lettek, Azok uraméktól ajándékot vettek, Ezeknek felette tisztességet is nyertekl" A harcot a nemesség továbbra is a népre bízta. A szabadságharc folyamán Rákóczinak többször kellett felszólítania a megye vezetőségét, hogy azon igyekezzék,,,... hogy hova hamarabb mennél felesebb számmal insurgáltassa a nemes vármegyét." Ezeknek a felhívásoknak nem volt sok eredménye. Még azok a nemesek is, akik nagy unszolásra táborba szálltak, a harc elől haza az atyjok házához konfugiálván, az többi szegénységet nyomorgatják." A szegény népnek a diadalmas harcok után is csak a véráldozat és verejték jutott. Lehet-e csodálni, ha némely hajdúk azon okon, hogy már öccseik,,bátyjaik hadakoznak, felülni nem akarnak...", kiábrándultan elfordultak attól a küzdelemtől, melytől kezdetben annyit reméltek. Szabolcsban a szabadságharc első hónapjai után elcsendesedett a harcizaj. A megye lett a hadba indulók gyűjtőtábora, a harcok szünetében a kurucezredek szállása, az a föld, mely a hazáért és a szabadságért egyformában adott életet és vért még akkor is, midőn harcból szökött urak zsarolták, midőn aljas izgatók Rákóczi ellen lázítottak, és a parasztokat erőszakkal fogták vissza a kuruc táborból. Hiába akart Rákóczi segíteni a népen, rendeleteit a megyei urai nem hajtották végre. Hiába fenyegetőzött:... kegyes szándékunkat magatok megátalkodottságával gátolni ne merészeljétek, másként büntetésteket és romlástokat magatoknak tulajdonítsátok". Azonban ez sem segített. Rákóczinak túl kellett volna lépnie osztálya előítéletein, merészebben kellett volna támaszkodnia a népi vezetőkre, hogy rendelkezései az Esze Tamások segítségével eredményesek is legyenek. A katonáskodás és a katonai beszállásolások, a kóbor hadak dúlása évről-évre fogyasztotta a lakosságot, koldusbotra juttatta a jobbágyfalvakat. Elnéptelenedtek a parasztkunyhók, megnőttek a terhek. A harcmezőkön mind gyakrabban hirdettek vesztett csatákat az elrongyolódott kuruclobogók, mind szűkebbre szorult az a terület, ahonnan a szabadságharc ember- és anyagszükségletét kielégíthette. De még ekkor is 1710-ben a megfogyatkozott, koldusbotra jutott szabolcsi szegénység 3000 köböl gabonával, 1000 mázsa hússal adózott, ugyanakkor a szépszámú nemesség 'csak 2000 köböl gabonával járult hozzá a kuruc sereg ellátásához. A nép áldozata már nem segíthetett. A nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása, a belső árulók a szabadságharc utolsó napjait készítették el. Halálos nehéz köd Mindent búsan beföd, Jobb is ha nem látja:

117 Mert csak szíve fájna, Tán meg is szakadna... Dobos már dobolhat, Rákóczi unszolhat: Rajta, rajta, rajta! (< Minden oklevélnél hitelesebben, fenségesebben fejezte ki ez a kuruc ének az ország és a nép hangulatát a Rákóczi szabadságharc bukása után. Ez a halálos nehéz köd hömpölygött végig az ország területén a vesztett csaták, árulások után. A szabadságharc,legjobb vezéreit, Esze Tamást, Bottyánt már a föld takarta, sokezer hős kuruc esett el a harcmezőkön. Az élők hiába küzdöttek már. A szabadságharc nemesi vezetői csak egyre gondoltak: hogyan szerezzék meg a bécsi udvar jóindulatát, kegyét a maguk számára januárja volt. Nyugatról, Erdély felől, mindenünnen császári csapatok vonultak Szabolcs, az északi végek felé. A labancé volt már Kálló vára, hol a kuruc had első ágyúit szerezte. Pálffy János, a teljhatalmú labancvezér bőkezűen ígért mindenkinek, aki vállalkozott az árulásra, aki hajlandó volt magára venni a Habsburg igát. Ilyen körülmények között hívta össze Kisvárdára, seregszemlére a fejedelem a kuruc csapatokat, s a béke reménye ezrével hozta össze azokat a nemeseket is, akiket Rákóczi harcra, a szabadságharc folytatására már soha nem tudott volna összegyűjteni. A kisvárdai seregszemle meggyőzte a fejedelmet, hogy nemcsak az európai, hanem a magyarországi ügyek állása" is arra kényszeríti, hogy kísérletet tegyen emberséges béke kivívására. Pálffy János Kállóból, Rákóczi Kisvárdáról a vajai kastélyba ment, és megkezdődtek közöttük a tárgyalások. Pálffy árulásra késztette a fejedelmet, ígérte, hogy nincsen olyan becsület, méltóság, kedvezés és 'vagyon", amelyet a fejedelem nem remélhetne Bécstől. A hazát, a népet, a szabadságot kellene csak elárulnia. Rákóczi belátta: ilyen béke után egy napon majd hazája árulójának tekintenék. A tárgyalásokat megszakította. Rákóczit nem lehetett a szabadság útjáról eltéríteni, Károlyi Sándor és társai örömmel léptek a megalkuvás, az árulás útjára. Pálffy Károlyit is biztosította arról, hogy a császár nemcsak megerősíti birtokaiban, hanem további jutalmat is remélhet, ha keresztülviszi a kurucok kapitulációját. Százezer forintot e korban hatalmas összeget nyert a békén a békekötő" Károlyi, de ugyanennyit kapott a békeszerző" Pálffy is május 1-én Rákóczi lengyel földön még reménykedve készült új csatára a majtényi síkon megtörtént az utolsó seregszemle. Teljes számmal jelentek meg itt azok a nemesek, akiknek harmada sem jelent volna meg a harcmezőn. És A tábor, a tábor Zászlait lehajtja A majtényi páston, Szegény kuruc tábor... Hajh, Károlyi Sándor!" A szabadság zászlóhordozói pedig ismét ott bujdostak Bereg rengetegeiben, lengyel földön. A nép ajkán új kuruc ének született: Megfizeti még az árát az árulásnak, Kipótolja maradéka Esze Tamásnak,

118 Ha nem másnak! Árulónakf Ügy leszen még dolga néki, Miként Júdásnak!" 9. Gyarmati sötétségből a világosság" felé. A Rákóczi-szabadságharc bukása után III. Károly új színt kevert a birtokadományozások rendszerébe. A nemzeti felkelésben való részvétel címén elkobzott birtokoknak csak egy része jutott labanc főurak kezére, a birtokok többségét, valamint a törököktől visszaszerzett területeket a császári ház kipróbált oszlopai, idegen famíliák kapták, nagyrészt épp a szabadságharc leverésében szerzett érdemeikért, s ezek az indigéna családok a magyar főúri osztályba emelkedve, Bécs készséges kiszolgálói lettek. A főispáni tisztség bizalmi állássá vált, az udvarhoz közelálló családok tagjaiból töltötték be őket. Az elkobzott kurucbirtokok egy része és a töröktől visszavett földek erősen szűkölködtek munkaerőben. E területeken a megfogyatkozott lakosságot telepítéssel pótolták: svábokkal, tótokkal, akadt Szabolcsban orosz és román település is. Csak a magyar jobbágy nem élhetett a telepítés során nyerhető kedvezményekkel, nem utolsó sorban harcos magatartása miatt. Ezt a tényt tükrözte a szállóigévé vált nemesi mondás: Német jobbágy: pénzes zacskó, tót jobbágy: vajas köcsög, magyar jobbágy: perlő társ." A jobbágyok szökéssel igyekeztek megszabadulni kegyetlen földesuraiktól ben az országgyűlés rendezte a cselédügyet. Ennek alapján 1719-ben Szabolcs vármegye a cselédek helyváltoztatásának napját január l-ben határozta meg. A vármegye a cselédek felfogadását a cseléd előbbi urának elbocsátó levele nélkül megtiltotta, a rendelkezést megsértő gazdát 12 forinttal büntette. A paraszt betörésére mind nagyobb szükség is volt, mert a terhek egyre jobban nőttek ben megteremtették az állandó hadsereget, ez a jobbágy eddigi feudális terheit újakkal növelte meg: fiait katonának kellett adnia, eltartotta a hadsereget. A földesúr majorsági birtoka munkaerejét jelentősen igénybe vette, s a jobbágy csak úgy tudta magát eltartani, ha a török időkben tanult módon állattenyésztést folytatott. Az állatokkal könnyebben tudott megszokni. A dolgozó nép szenvedéseit növelte a megyében az 1717-ben megismétlődött tatárbetörés, valamint a pestis újra és újra visszatérő veszedelme. így züllött a XVIII. század közepére többek között Nyíregyháza is néhány rozzant kunyhóból álló, nyomorúságos tanyává. A XVIII. század folyamán folytatódott a harc a hajdúk ellen is. A nemesi vármegye szövetségest nyert a protestáns hajdúk ellen az egri káptalanban. Az egri püspök, katolikus és protestáns földesurak egyaránt megkísérelték, hogy a hajdúkat kiváltságaiktól és földjeiktől megfosszák, jobbágysorba süllyesszék. Az országgyűlés 1715-ben a hajdúkat a vármegye törvényhatósága alá rendelte. Az országgyűlés utasításait azonban éppúgy nem lehetett most sem teljesen végrehajtani, mint az előző évszázadban. A hajdúk ellenálltak, s már 1733-ban, majd 1791-ben az országgyűlés kénytelen-kelletlen elismerte a, hajdúság többségének függetlenségét. Az új települők harca is megkezdődött a vármegye földesurai ellen, akik mindent elkövettek, hogy teljesen hatalmuk alá vonják, jobbágyaikká tegyék a jövevényeket. A földesurak ellen folytatott harcban talált egy- 117

119 másra a betelepült és a magyar jobbágy. A parasztok minden igyekezete oda irányult, hogy szolgáltatásaik pénzbeli megváltásával közelítsék meg a szabad emberek állapotát. Az új földesurak, akik pénzszerzésért növelték birtokaikat és a bécsi udvarban szórták szét jövedelmüket, gyakran belementek a megváltásba. A differenciálódó parasztság kis töredéke, a jobbmódú paraszt így meg is közelítette a szabad gazda típusát, a nagy többség azonban, a zsellérek, cselédek, a kisnemesi birtokok jobbágyai továbbra is minden munkaerejüket a földesúri birtokon verejtékezték ki. Az elnyomott dolgozók, a jobbágysors elől futó hajdúk a városok, Debrecen felé menekültek. Az egész század folyamán folynak a viták a szökött jobbágyok felett Debrecen és Szabolcs vármegye között. Mária Terézia Szilézia elvesztése után az osztrák tartományokat akarta iparosítani, Magyarországot pedig nagy nyersanyag termelő és fogyasztó területté szerette volna fejleszteni. Tanácsosai azonban rámutattak arra, hogy a magyar paraszt a sok robot miatt nem tud gyarapodni és fogyasztóképessé válni. Ezért alkotta meg a királynő urbáriumát, melyben keretet adott a megyéknek a jobbágyok kötelezettségeinek megállapítására. A paraszt a királynő intézkedéseiben csak azt látta, hogy Mária Terézia védelmébe vette földesurával szemben, e segítség kétes értékét később a saját bőrén kellett megtanulnia. A jobbágyok kérvényeket, küldöttségeket menesztettek Bécsbe sérelmeik előadására. A nemeseket kihozta sodrából a parasztok szemtelensége", hogy a vármegyei úriszék feje felett is merik igazságukat keresni. Minden áron meg akarták akadályozni a panaszok Bécsbe jutását. Az éjjel-nappal gyűléseket tartó izgatókat",,,főkolomposokat" megfenyítették, lecsukatták. Az Urbárium a parasztság helyzetét nem javította meg. mivel csak az eddigi gyakorlatot rögzítette. Bécs vámpolitikája azonban az országot mezőgazdasági gyarmattá degradálta. A nemesurak az urbárium alapján mostmár> mindent megtagadtak parasztjaiktól, ami nem állt kifejezetten az urbáriumban. A földesurak szállóigéje lett: Lusimus Mariam Theresiam", becsaptuk Mária Teréziát. Tovább is megmaradt a parasztnak a botozás, farmatringolás, lapátolás, virgácsolás, kalodázás, nyelvkitépés, herélés, kerékbetörés, fővétel és akasztás. A legjobban keresők egyike a hóhér volt, 1 * és maradt. Mária Terézia protestáns-ellenes intézkedései szembeállították a megye protestáns urait az udvarral, II. József felvilágosult valláspolitikája azonban ellenzékiségüket egy időre leszerelte. Amikor a király a jobbágykérdéshez is hozzányúlt, az egész nemesség egységesen lépett fel az alkotmány" védelmére. Szabolcs vármegye ellene szegült József 1785-ös úrbéri rendeletének, és kifejtette, hogy még a népesség sem lehet állandóvá földesúri kényszer nélkül." II. József és a magyar uralkodó osztály között kiélesedett ellentétet fokozták sikertelen török háborújának terhei. A kalapos király" halála után 1790 március 18-án a szabolcsi nemesek Kállóban forradalmi követelésekkel léptek fel. Azonban a XVIII. század utolsó negyedén, amikor a Bastille ostromával recsegve és füstölögve lezárult az emberiség történelmének egyik korszaka, és amikor II. József halálával és reformjainak bukásával a nemesség harcba indult nemzeti" érdekeinek biztosításáért, hirtelen tisztán érezhetővé vált a magyar társadalom alkotó rétegeinek hullámzása is. Többen észrevették a szegény parasztnépet", a jognélküliek komor, sűrű tömegét. 118

120 A francia felvilágosodás behatolt a magyar parlagra is, hatása alá került a nemesség egy része, megmozgatta az értelmiséget, a vékony polgári réteget, s lehellete eljutott a parasztsághoz is. Gróf Sztáray Mihálv Szabolcs főispánja ben és ben zendülésre készült a megyében és feleskette jobbágyait a rousseaui köztársaság eszméjére. Bessenyei György Mária Terézia udvarában találkozott a felvilágcsodással és ugyanakkor a magyarsággal. A berceli nemes úrfi szüntelen magaölés" árán vetette rá magát a franciákra. Megtelt Európával, készen állt a világ műveltségének befogadására, hogy tovább adja népének. Testőrtársai benne látták a francia világosság keleti lámpását. Gróf Sztáray titkára, Szentmarjay Ferenc, a Marseillaise-t fütyülve sétált Pest-Budán, a Marseillaise-t fütyölve ment 1795 május 20-án a legvakmerőbb jakobinus" a hóhér bárdja alá is. A parasztok között falusi jegyzők, diákok terjesztették a francia forradalom eszméit májusában nyers erejű, háborgó indulatú kurrens indult útjára Szabolcs vármegyéből, a szabolcsi Parasztok Dekrétuma. Ki írta, nem kell keresnünk. A határozat maga nevezte meg szerzőit:... többen írták, mint nyolcvan parasztok." Rákóczi szabadságharcának bukása után a parasztság országszerte elszigetelten vívta harcát földesuraival, de éppen elszigeteltsége miatt a vármegyék a parasztmozgalmakat könnyen elfojthatták. A század végére azonban a parasztfelkelések elmélyültek, 1784-ben Horia, Closca és Krisán parasztjai megremegtették Erdély urait ben Szabolcs parasztjai biztatták az ország kizsákmányoltjait: Rajta hát egész parasztság, könyörülj magadon, emeld fel botodat, vasvilládat, baltádat a kegyetlen ingyenélő, huzóvonó, országpusztító, királytlopó urak ellen..." Dózsa hangja szólalt meg Szabolcsból. Sistergő, lázas és dübörgő felszólítása tanácsot is adott: Vidd haza, add a parasztbírónak, olvassa el a parasztok előtt, küldje faluról-falura Bécsig." A dekrétum e jó tanács mellé további utasításokat is adott. Ezeket olvasva kétségbeesetten küldték meg a szabolcsi nemesek a kurrenst az egri érseknek. Hiába. Az érsek sem tudja felderíteni a veszedelmes bújtogatókat. Mert a határozat szerzője több mint nyolcvan paraszt: a szabolcsi jobbágyok, az egész elnyomott magyar nép, mely ismét erejét gyűjti, rendezi sorait, lecsapni készül elnyomóira. Az idő, az európai és hazai események kedveztek az eredményes Harc megindítására. Még csak egy éve, hogy a francia nép forradalommal r ázta le magáról a feudális igát, s a harcmezőn is diadalmasan szállt szembe az európai reakcióval. Mi lehetett volna, ha egy országos méretekre kiterjedő parasztfelkelés acélos ereje szövetkezhetett volna a polgárság összeesküvőivel", Martinovics és társaival!, De nemcsak a parasztság és értelmiség erői voltak forradalmi mozgásban, a köznemesség is harcba indult ekkor. Ez a harc azonban nem forradalom, hanem a társadalmi haladás ellen irányuló ellenforradalom volt. II. József halála után a leendő királynak, II. Lipótnak a jobbágy kizsákmányolás korlátainak ledöntéséért kellett megküzdenie. Veszélyben forog itt minden írja az országbíró a sereg, a raktár, az uralkodó hívei. Minden nap várható a zendülés kitörése." A nemesség különösen értelmezte a nép jogait. Jogokat követeltek, de csak a maguk számára, a II. József által megsértett nemesi kiváltságok maradéktalan visszaállítását. Igaz, hogy még Bessenyei sem tudott a teljes jogegyenlőséggel megbarátkozni: Veszszen el minden hatalom írja a pusztakovácsi remete amely a levere-

121 tett természetnek véres nevében fogamzik és könnyhullatásokban virít", de a rendiségnek, a nemesek uralmának híve maradt továbbra is és azért fohászkodik, hogy mint'földesúri nemzet megmaradhatunk." Miközben az urak a budai diétán az új hitlevél pontjairól, vitáztak, a népfelség elve alapján kiváltságaik újabb várfalait építgették, megmozdult a mély. A szabolcsi Parasztok Dekrétumából a valódi forradalom zúgása rémítette meg a saját hangjukba szédülő rendeket. Kezükbe jutott a jobbágyok lázadó szándékának bizonysága: Óh elejitől fogva sok kínt látott szegény parasztok, halljátok meg, amit mondok, könyörüljetek magunkon, midőn látjuk, hogy az urak igavonó barmokká akarnak tenni; hogy minden héten hat nap alatt toljuk az urak jármát." Az országgyűlésen a nemesek lépten nyomon hangoztatták, hogy a magyar alkotmánynak a fundarhentuma, hogy a nemesség ne egyébbel tartozzék, hanem c ak háború idején felkeléssel és hadiadóval." A dekrétum hangja azonban a nemesség megmaradt kiváltságait is fel akarja egy parasztforradalom tüzében perzselni. Minden helységben parasztnak kürtje, zászlaja legyen fekete bagariából veres pántlikával szegve harsogják a szabolcsi parasztok és mihelyt legkisebb csatály esik vagy hallik valahol, az egész országban minden paraszt, aki csak talpára állhat, egyszerre kiálljon fegyverben, fújjon kürtöt, emeljen zászlót, menjen ki a mezőre, vágjon marhát, húzzon hordót, egyék és igyék, roncsolja az urakat az egész országban/ 4 A parasztok elsötétült tekintettel keresik egymást, rejtélyes csoportok keletkeztek, falvak álltak össze, tették fel a kérdést: Hát a ne- Mit félünk a katonaságtól? Semmit se, mert a mi fiainkból áll.. mesektől ugyan félnénk-e? Még mondani is rút." A parasztság készült a végső leszámolásra, s ha ez a parasztság segítséget kap a vezetésben, igazi forradalom szántotta volna végig a magyar feudális világot. A szittyavérű", gőgös földesurak azonban a francia forradalom fenyegető réme elől ismét mint történelmünkben számtalanszor - - a nemzeti érdekek elárulásához folyamodtak, kiváltságaik biztosítása után Bécs szolgálatába szegődtek. Pillanatnyi kedvezményekért odadobták a népet, az országot a Habsburgoknak. A hétéves háborúban ötszázezer magyar katona esett el, négyszáz millió forintot áldozott az ország a Habsburg érdekekért, a most induló francia háborúkban újabb magyar százezrek fognak elesni, millió forintok fognak megsemmisülni, az ország nyomorogni fog. Szabolcs vármegye azonban repeső indulatának kifejezéséül népünnepéllyel összekötött örömünnepet rendezett, melyen a vármegye vezetői boldogan üdvözölték az új rendet", a nemzetáruláson alapuló szövetséget. A parasztság ismét megtanulta, hogy sem nemeseitől, sem jó királyaitól" nem remélhet semmit. A Parasztok Dekrétuma harcba hívó szavát a reakció elfojtotta. A Béccsel megkötött kompromisszum után nemeseink folytatják régi életüket. Laczkovics János, a Martinovics-féle összeesküvés egyik vértanuja festett méltó képet erről az életről: 120

122 ímhol egy nemes ember... ki a ködöt párolgó Verbőczyt pipafüstje között szomorúan olvassa; Bercsényi, Rákóczi, Bezerédi nótáit füleket bosszantó tárogató sípon... fekete ümeg és gatyában... kócosodott hajakkal, kucsmába borított fővel, hogy az esztelensége gyapjas borítékja alól ki ne gőzölögjön és az arisztokrata gőz benne annál jobban megsüljön, fújja-danolja..." A nemesek feje felett azonban továbbra is ott lebegett a ki nem elégített parasztság felől fenyegető veszedelem ben a parasztság nem tudott harcba kezdeni, a földesurak azonban soha nem lehettek nyugodtak, hogy holnap nem jelenik-e meg újra az igazát fegyverrel kereső paraszt.,,a legnagyobb baj a belső veszedelemtől való félelem írta báró Prónay László, a Hóra-világ. Az*Isten óvjon tőle, de attól inkább tartunk, mint sem a franciától." A nemesség nem bánta a francia veszedelmet, de félt is lóra ülni, táborba szállni a parasztok miatt. Még 1809-ben is, amikor utoljára szerepelt történelmünkben a nemesi felkelés, a családfő harcba indulása után a család a városba menekült:,,sietten sietnek a városokba s ha kérdeztetnek utóknak okáról, a parasztságtól való félelmet rebegik." Azonban még negyven esztendőnek kellett eltelnie, negyven évig kellett még * parasztnak hordania a jobbágy terheket, hogy 1848 forradalmi hulláma létében először szabaddá tegye a magyar föld népét. 10. A sötétség elleni harc". (Reformkorszak.) A II. József halálát követő nemesi megmozdulás megalkuvásba torkollott. A francia forradalom eszméi szinte nyom nélkül suhantak át Magyarországon. Martinovics és társainak végzete a nemesség ellenállásának megtorpanását és a fejlődéssel való szembefordulását jelezte. A francia háborúk óriási anyagi terhei újonc, élelem, adó arra késztették Bécset, hogy óvatosabban kezelje^a megyék nemességét és látszólag engedjen kisebb jelentőségű követeléseiknek. A francia háborúk befejezése után már nem volt szükség a taktikázásra. Ferenc császár a nyílt abszolutizmus útjára lépett. Az alkotmányosság látszata is megszűnt, országgyűlést nem tartottak. A francia háborúk megtépázták a Habsburgok tekintélyét is, de még jobban bebizonyították a nemesség tehetetlenségét a harcmezőn és politikai életében egyaránt. Metternich rendszere komoly ellenállás veszélye nélkül nehezedhetett a gazdasági válságtól meggyengült, elnyomorodott országra. A XIX. század elején, a gyarmati elnyomás közepette Szabolcs ipari termelése még a céhviszonyokat tekintve is, elmaradott volt, s csupán a megye néhány helységére -<- Nagykálló, Nyírbátor, Kisvárda, Nyíregyháza korlátozódott. Az ipar termelése az elmaradott mezőgazdaság igényeit elégítette ki. Kisüzemi méretekben viszonylag nagyarányú salétromfőzés folyt a Nyírség egész területén. A földesúri birtokon ekkor kezd kibontakozni a nagyüzemi szeszfőzés, a pálinka termelése. A francia háborúk gazdasági konjunktúrájában a szabolcsi nagybirtokokon megjelentek a tőkés termelés csirái. A földesúri birtok csak másodsorban foglalkozott a kedvezőtlen útviszonyok miatt gabonatermeléssel, inkább a már eddig is meglévő állattenyésztést szélesítette ki, lábon járó árut" termelt. A ló és marhatenyésztés mellett ekkor vett nagyobb lendületet a juhtenyésztés. Ugyancsak a század elején bontakozott ki a burgonyának, mint népélelmezési tápláléknak a széleskörű termelése.

123 Az árutermelés kibontakozása, a termelés fokozása a termelőerőkfejlesztése nélkül, csak a termelőterület kiszélesítésével és a parasztok fokozottabb kizsákmányolásával történt. A majorsági birtokok kiszélesítése a parasztok földtől váló megfosztásával, a jobbágy telkek elaprózódásával járt együtt. A földesúri birtok ilyenirányú fejlődésével egyidőben jelentek meg a megye területén az úgynevezett taxások, főleg orosz és román parasztok, akik elsősorban a tiszai árvizektől fenyegetett területeket vették művelés alá. A földesurak ezeknek a területeknek a bérbeadásával a gazdaságilag legelmaradottabb földekről is jövedelmet biztosítottak a maguk számára még akkor is, ha az árvíz a taxások évi munkáját semmivé tette. A föld népének nyomorúsága e kor lázadóit a nyíri puszták homokdombjai vagy mocsarai közé kergették, hol szegénylegényként élték életüket, míg a vármegye be nem fogta őket. A hatalom, a föld valamivel több, mint kétezer nemesi család kezében volt, a megye igazi urai ezeken belül is csak körülbelül húsz család a Károlyi, Desewffy, Kállay, Vay stb. soraiból kerültek ki, akik az ezer holdakat birtokolták s a megye több mint lakosát rabszolgasorsban tartották. A jogot ezek a családok osztották a megyében a maguk számára gátlás nélkül, a dolgozóknak alig valamit vagy semmit. A fennálló társadalmi rend bírálatához még a nemesembernek sem volt jussa, nem is szólva azokról, akiknek sem birtoka, sem voksa,* sem tisztsége nem volt. A XIX. század húszas éveiben megindult a harc Metternich rendszere ellen. Az uralkodó adminisztrátorokra bizta a megye irányítását s ezek a bocskoros nemesek lekenyerezésével, lerészegítésével a maguk javára tudták elintézni a megyei hivatalnokok, tisztviselők választását. Az erősödő gazdasági és társadalmi válság azonban az évek múlásával még az ilyen megvásárolt tisztviselőket is Bécs ellenzéke felé tolták el. A törvénytelen rendeletek végrehajtása mind nagyobb nehézségekbe ütközött. A világ változott, akárhogy is akarták mozgását megállítani a Szentszövetség urai: a császár, Metternich és a rendőrminiszter. A nemzeti ellenállás és a külföldi függetlenségi mozgalmak erősödése végül meghátrálásra kényszerítette az udvart ben összehívták az országgyűlést. Szabolcs követei itt szembefordultak minden lényegesebb kérdés tárgyalásával kivéve a magyar nyelv használatának kérdését, különösen mereven zárkóztak el a jobbágyok helyzetének megvizsgálásától. A kapitalizmus nyugateurópai kibontakozása nyomán megmozduló magyar gazdaság és társadalom is reformkorszakába" lépett. E korszak újat ugyan nem tudott alkotni a magyar rendiség megújhodásától körmönfontan húzódozó nemesei miatt, de a rendek akaratától függetlenül is előkészítette a márciusi vihart". A nemességből sokan tetszelegtek a reformok emlegetésével, akik a reformok megvalósítását valóban akarták is, azok szabadságukat vesztették vagy félreállították őket. Metternich írja 1837 januárjában: Ma van egy ifjú Magyarország, éppúgy, mint ahogy van egy ifjú Olaszország, Franciaország és Helvetia. Ezekkel szemben két rendszert lehet követni: a megelőzőt és a büntetőt. Félő, hogy az előbbinek már a határához értünk." Ez utóbbit alkalmazták az ifjú Magyarország" megtestesítői: Wesselényi, az országgyűlési ifjak, Kossuth és Táncsics és sok más névtelen, reformkori magyar ellen. Az 1830-as évek eseményei egymás után vetették fel a reformok elodázhatatlanságát. A kezdetleges termelési viszonyok mellett szörnyű

124 * nyomorúságot zúdított a szabolcsi népre az 183Í. évi kolerajárvány. Az életbenmaradottakat aszály nyomán pusztító éhínség tizedelte meg ben a parasztok nyomorult viskóit földrengés döntötte össze, állataikat marhavész ragadta el. A reformországgyűléseken egyre erőteljesebben bontakoztak ki a szembenálló erők. A kormány és az ellenzék harca Szabolcs megye életében is visszatükröződött. Bécs érdekeinek képviselői elsősorban az udvarhű Kállayak, minden módot megragadtak, hogy a kisnemesség kiváltságaihoz görcsösen ragaszkodó tömegeit felhasználják a reformok megakadályozására, megyei vezetőszerepük további biztosítására ban ugyan a Kállayakat saját fegyvereikkel megverik a megyei tisztújításon 11 halott marad a választási porondon, 1844-ben azonban már ismét ők nyergelik meg a bocskoros nemességet, részegen a kormány jelöltjeire szavaztatják le őket. Az ellenzéket sikerült teljesen kibuktatni a megyei tisztikarból, az ingadozókat tisztségekkel kötötték magukhoz és Bécs szekeréhez. Széchenyi arany középutas politikája jelentős segítséget nyújtott a megyei reakció megerősödéséhez őszén hozzálátott a 'Tisza-szabályozás nagy munkájához, ezzel egyidejűleg a tiszai gőzhajózás ügyét is felkarolta. Ez a munka a tiszavidéki ellenzék egész jelentős tömegeit ragadta magával. Széchenyi az ellenzék alól így húzta ki a talajt. Mialatt a nemesség ország- és megyegyűléseken a hatalom koncán marakodott, megindult a hajsza a haladók ellen ben a pozsonyi alsótábla elvetette a haladók indítványát az úrbéri földek örökváltságáról szóló törvényjavaslatot. Kölcsey Ferenc, Szatmár követének felszólalásakor az egész alsótábla állva tüntetett, zúgott, fütyült, s a padlót döngette; novemberben pedig megyéjével is viszahívatta rebellis" követét, a Himnusz költőjét. A visszahívás ellen csak egyetlen nemes emelt szót, Wesselényi Miklós, aki Szatmárban a szatmári nemesség komor hallgatása közben a legélesebb vádbeszédet mondta a rendi társadalom ellen. Uray Bálint alispán méltatlankodva utasította vissza Wesselényi vádjait, és a megyegyűlés előtt felségsértőnek mondotta a sötétség elleni harc" vezérét. Péchy László táblabíró pedig még aznap szószerint közölte rokonságával Wesselényi beszédének kitételeit, ezek vádanyagként ezt a fiskus kezébe juttatták. Wesselényi elítélésében segédkezett az egész Szatmár megyei nemesség. Közülük heten eskü alatt vallják, hogy Wesselényi beszédében felségsértést követett el. Egy Kovács Sándor nevű kurtanemes évekkel később könnyezve vallotta a megyegyűlésen, hogy igaztalanul vallott Wesselényi ellen. Ekkor azonban már a meghurcolt Wesselényi testileg és lelkileg teljesen összeomlott. Az árvízi hajós" mellett börtön és testi, lelki összeomlás lett a sorsa az országgyűlési ifjak fejének, Lovassy Lászlónak. Csak az országos felzúdulás mentette meg a fogságból Kossuth Lajost. Azonban a reformkor pörei is érlelték 48-at. Amikor fél Európát keresztülvillanyozták a szabadság mozgalmai, Táncsics és társaival együtt a nap világára lépett a bebörtönzött magyar szabadság is. 11. Forradalom és szabadságharc koratavaszán még a hír is gyorsabb szárnyakon járt, suhant az Alföld tavaszi olvadásba, sárba fult útjain, szaladt a gyorsposta szekerei 123

125 előtt. Március 15, a pesti forradalom híre pár nappal később már Szabolcsban is forrongásba hozta az embereket, lelkesülten tárgyalták az eseményeket. A Nyugaton kirobbant forradalmak, a Pozsonyban, Pesten és Budán történt események hírei ott virrasztanak a városok házaiban. Ezek a hírek hordják a tanyák szétszórt világába a forradalom, a szabadság tüzét. Mindenki érzi, tudja, hogy valami új, szabadabb levegő jön a tavaszi széllel Pest felől. Szabolcs megyegyűlése 1848 március 27-én tárgyalja a felelős magyar minisztérium felállításáról szóló királyi leiratot és ugyanekkor határozatot hoz a megyei nemzetőrség felállítása tárgyában is. Szatmárt készületlenül érték az események, a régi szabadelvűek kis csoportját leszámítva, elkeseredetten fogadták a változásokat. A köznemesség a forradalom vívmányaiban ősi jogaitól való megfosztását látta, és lelkesedés nélkül nézte a további fejleményeket. A parasztság, amely évszázadokon keresztül reménytelenül küzdött szabadságáért és ősi jussáért, a földért, most ismét úgy érezte, hogy kisemmizték. Március végén Békésben vasvillára kaptak, s mint a járvány terjedt tova a paraszt veszedelem. Az áprilisi törvények kihirdetése után Szatmár is jelenti Pestre, hogy teljesen felbomlott a rend és a,,néppel nem lehet bírni." A szatmári parasztmegmozdulások sváb-telepes községekben indulnak meg, a nyílt lázadás azonban csakhamar átterjed a román jobbágy fal vakba is. A nemesség nem tudta megérteni, hogy saját maga a lázító, amikor fel akarja használni a paraszt hazaszeretetét, de nem elégíti ki földszeretetét. A szatmári falvakban május végén f égy veres parasztőrségek alakultak, kivonultak a határba, megszállották a földeket és egyenesre kalapált kaszával cirkáltak a barázdák között. Csak a község véneinek véleménye alapján földhöz juttatott parasztoknak volt szabad közeledniük a sárguló gabonatáblákhoz. Urasági házakat és gazdasági épületeket bontottak le azért, mert az öregek visszaemlékeztek, hogy az a telek, amelyen ezek felépültek, évtizedekkel azelőtt valamelyik jobbágycsalád birtokában volt. Ezeket a földeket gyorsan felszántották, bevetették, és ha úgy adódott, véres harcok árán meg is védelmezték. Szatmár rögtönítélő bíróságot kért, s a statárium meg a tömött börtönök letörték a parasztok megmozdulásait. A román parasztokat így hajtották az ellenség karjaiba. A késve megalakult szatmári nemzetőrség nem mert kimozdulni megyéjéből, mert saját nemzetiségi parasztjaival kellett harcolnia. A nemesség becsapta a parasztot, elsikkasztotta a forradalmat, s ezzel elárulta a hazát is. Ilyen körülmények között hiába figyelmeztette a Munkások Újságja a föld népét, hogy önmaga alatt faragja a fát, ha nem siet fegyvert fogni a haza védelmére." Szabolcsban a nemzetőrség szervezése április végére befejeződött. Benczúr Miklós, Nyíregyháza követe Pesten a Pragmatica Sanctiót támadja, a megye kuruc hagyományait önti szóba: szabadulni a gyűlölt Habsburgoktól. A hazatért követ mellett lelkesen tüntet a város utcáin a nép. Az áprilisi törvények kihirdetése után, májusban a honvédség toborzása is megkezdődött Szabolcsban. Körülbelül hatszáz szabolcsi jelentkezett a debreceni 10. önkéntes zászlóaljba. A megye augusztusi-közgyűlése ezen kívül a haza és a nemzet szabadságának védelmére önkéntes nemzetőr-zászlóalj felállítását és felszerelését vállalta. Szeptember 12-én a zászlóalj 1200 fő Kálié piacán harcrakészen állt, soraiban megta- 124

126 lálhatók a megye ősi birtokos sarjai, a városok polgárai és proletárjai, a parasztcsaládok fiai. Az új szabadság felett gyorsan gyülekeztek a felhők. Megmozdultak az ellenforradalom erői. Az udvar világosan kimutatta szándékát, hogy kenyértörésre akarja vinni a dolgot, s bizonyos törvényes színezetű látszatok ürügyével elkobozza a nemzet legelemibb jogait is. Széchenyi a válság napjaiban kétségbeesetten kiált iel: Én a csillagokban olvasok! Vér és vér mindenütt. A testvér a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten. Keresztet rajzolnak vérből a házakra, melyeket le kell égetni. Pest oda van. Száguldó csapatok dúlnak szét mindent, mit építénk." Kossuth azonban nem habozott felvenni az udvar által odadobott kesztyűt, s az események élére ő került. Megindult a szabadságharc. A szabolcsi öfikéntes zászlóalj az ozorai ütközet után a 48. honvéd zászlóaljjá alakult át, és Stájerországig üldözte a menekülő ellenséget. A móri vesztett csata után Perczel hadainak utóvédjeként fedezte a csapatok viszavonulását. Görgey hadserege a Duna balpartján észak felé indult, Perczel serege pedig a Tisza mögé húzódott vissza, készen arra, hogy visszavonulását Debrecenig kiterjessze. Mialatt a magyar seregek véres visszavonuló harcokat vívtak, északról, a Hegyalján, Schlick gróf csapatai fenyegették a kormány új székhelyéül kijelölt Debrecent. Szabolcsban még ebben a nehéz helyzetben is volt elegendő erő, hogy az újabb ellenség felé is tudjon csapatokat mozgósítani. Az ősz folyamán Munkács és Máramaros környékén, valamint a Tisza mentén biztonsági szolgálatot végző szabolcsi nemzetőrök december 7-én Schlick ellen vonultak. December 18-án Péchy alispán szabadcsapatot szervezett, ekkor alakult meg a szabolcsi veres pántlikás" szabadcsapat is januárjában a kállói börtön 90 rabja is a támadók ellen vonult. A fenyegető veszély idején a megyében termett nagy szülötte, Petőfi mellett a márciusi ifjúság legnépszerűbb vezetője, Vasvári Pál. Vasvári tudja, hogy az ellenforradalommal szemben a népre kell támaszkodni, mert aki a népre nem mer támaszkodni, az fegyvertelen marad a reakcióval szemben." Bihar, Szatmár és Szabolcs népéből toborozza Rákóczi" szabadcsapatát. Harcosait Bem parancsnoksága alá, Erdélybe vezeti. Katonái a szabadság oroszlánhősei, akik forradalmi dalokat énekelve, szuronynyal mennek az ellenség ágyúi elé júliusában csapata mintegy 2000 ember márciusi ifjak, parasztok, székelyek, bécsi diákok, békés oláhok" igazi forradalmi hadsereg. Július 5-én, a gyalui havasokban császáriak által felizgatott, sokszoros román túlerő fogta körül. Zenekara a Rákóczi induló hangjaival buzdítja harcosait. Vasvári kezébe ragadta csapatjának a lobogóját s az ellenség közé rohant. A lábai alá rogyott halottak csoportja magasra emelé alakját, míg végre a golyók zápora őt is leteríté,... a dandárnak egyharmada elhullott a harcban" írja egy szemtanú. A felvidéki honvédcsapatok Kassa mellett vereséget szenvedtek és Mészáros Lázár vezetésével Tokajig húzódtak vissza. Mészáros a parancsnokságot itt január 12-én Klapkának adta át. Klapka január 23-án a szétzüllött haddal átkelt a Tiszán és a Rakamaz Balsa védelmi állásba rendelte a csapatokat. A kassai sikertől elbizkodott Schlick támadását ezután a honvédzászlóaljak nemcsak kivédték, hanem Rakamaznál a támadókat visszaverve, a befagyott Tisza jobbpartjáig üldözték a győzelemre szomjas császári csapatokat. E győzelem után Szabolcs a szabadságharc végéig, az oroszok betöréséig megmenekült a háború közvetlen borzalmaitól.

127 A dicsőséges tavaszi hadjárat során, az isaszegi ütközetben utcai harcokban, majd szuronyrohamban tűntek ki a 48-as szabolcsi honvédzászlóalj hős harcosai. Ott vitézkedtek a szabolcsi fiúk Budavár visszavételénél is. A zászlóalj vitézségét az 1849 július 2-i komáromi csatával kapcsolatban Görgey napiparancsa emelte ki: Komárom, 1849 július hó 4-én. Miután az ellenség csatárai a Monostor hegynek minden nyugati sánezait folyó évi július hó 2-án bevették volna és az előreküldött zászlóaljak kevés egyének kivételével,mindig visszafutottak;... a 48-ik zászlóalj volt az a mely Rakovszky vitéz őrnagynak vezérlete alatt, előhaladásrai parancsomat örömkiáltások között fogadta, az elvesztett sánczokat a bennük maradt ágyúkkal együtt első rohamra bevette és az ellenséget az ácsi erdőig visszanyomta. Ezen fényes bajnoki tett kiérdemli minden vitéznek méltánylatát... Görgey Arthur, tábornok." 1849 augusztusa. A szabadságharc Világoshoz közeledett. Augusztus 3-án a 48. zászlóalj Komárom várából kicsapva Győrön túlra verte vissza az osztrák csapatokat. Klapka, a vár parancsnoka, a győzelem után e szavak kíséretében tűzte a zászlóalj zászlajára a kitüntető érdem jelet:,,ez a legdicsőbb zászló. Ha a sors meg akarja tagadni a győzelmet, kivívja azt a 48. zászlóalj!" A nemzetközi reakció összefogása, Bécs és a cári Oroszország egyesült ereje elnyomta 1848 forradalmainak utolsó zászlóvivőjét, a magyar népet július 28-án Tokajnál, ágyútűz védelme alatt orosz csapatok úsztattak át a Tiszán. Az átkelést a hősiesen küzdő 97. honvédzászlóalj nem tudta megakadályozni. A zászlóalj Rakamazig vonult vissza, de ezt is kénytelen volt rövidesen feladni. Július elején, kozák járőrök nyomán mintegy főnyi orosz had vonult be Nyíregyházára. Az oroszok a következő napon Debrecen felé vonultak, de 300 betegükkel együtt a városra zúdították a kolerát. Július 27-én, folytonos harcok közepette Görgey a Tiszához vonult vissza és Tokaj mellett átkelt a folyón. Az orosz csapatok Görgey elől visszahúzódtak Tokajig. Azonban a honvédsereg nem tudott tartósan ellenállni az ellenséges nyomásnak, Nyíregyházán, Nagy káli ón és Nyíradonyon keresztül dél felé vonult vissza. Augusztus 2-án a sereg oldal védje Nagy Sándor vezetése alatt vereséget szenved az orosz csapatoktól Debrecen alatt augusztus 8-án Szabolcs az orosz csapatok kezén van, nyomukban megjelenik a megye császári és királyi biztosa, Drevenyák Ferenc. A szabadságharc elbukott, az ellenséges hadak szabadon garázdálkodhattak. Kezdetét vette az önkényuralom, a hazafiak üldözése. A nemesség jelentős része készségesen ajánlotta fel szolgálatait a bécsi udvarnak. Az 1867-es kiegyezés csak betetőzte a levitézlett magyar uralkodóosztálynak a szabadságharc bukása után elkövetett hazaáruló tevékenységét. 12. Veszélyes áramlat". A Haynau rémuralmát követő Bach-rendszert az európai. események és az erősödő nemzeti ellenállás elsöpörte. Az es forradalom veresége... után azokat a kérdéseket, amelyeket alulról, forradalminépi erőkkel nem lehetett megoldani, megoldották felülről, az abszolutizmus és a burzsoázia paktuma útján." Az 1867-es kiegyezésben a magyar uralkodó osztály szabad kezet kapott osztályuralmának újjászervezésére, 19fí

128 Magyarország nemzetiségeinek és népének, a proletariátusnak és a dolgozóparasztságnak újabb kizsákmányolására. A kiegyezést követő évtizedekben a feudális^ maradványok felszámolására nem került sor; a parasztság helyzete súlyosbodott. Szabolcsban a földbirtok 70 százaléka volt az arisztokrácia és a dzsentri kezén. Az egyre inkább terjeszkedő nagybirtok a megerősödött kulákbirtokokkal együtt elnyelte a dolgozó parasztság kezén lévő 30 százalék föld jelentős részét is. A városi lakosság csak negyedét tette a falvak lakosságának, s még ennek a negyednek is több mint fele mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. A kialakuló iparos és kereskedő réteget még erős szálak kötötték a földhöz, különösen a falvakban. A XIX. század végén hihetetlen arányokat ölt a parasztság elproletarizálódása. A megyében körülbelül család foglalkozott mezőgazdasággal, ebből 5000 család mezőgazdasági cseléd és munkás. A nagy mezőgazdasági munkák idején ezek számát mintegy nemzetiségi idénymunkás növelte meg. A parasztságra, a birtokos részre is, szinte elviselhetetlen teherként nehezedtek a rendkívül súlyos adók. A legtöbb kisbirtokos kénytelen feles vagy harmados földeket vállalni bizonyos szolgáimén y o k é r t, vagy szakmány- és napszámmunkát végezni a nagybirtokon vagy kulákgazdaságban. Széchenyi irányítása alatt 1845-ben megindultak a tiszai ármentesítés munkái, megalakult a Tisza-Dobi Társulat". A kezdődő Tisza-szabályozásánál a hagyomány szerint Széchenyi tette meg az első kapavágást. Ennek az emlékét őrzi a tiszadobi emlékmű és a rajta lévő vers: Két hatalom versenge soká e róna bírásán: Emberi szorgalom és a vizek őseleme. Széchenyi lett a biró, a Tiszát medrébe szorítá; Szózata, s a nagy tér ím szabad és a mienk." A 'Tisza-szabályozási munkák, a nyírvizek lecsapolása csak a század végére fejeződtek be. A dzsentri mohón vetette magát a szabályozási munkákra". Mert a kártya, meg a cigány, a lustaság és élhetetlenség erősen megrendítette a dzsentri anyagi alapjait, s így az ős nemes birtokos osztály" a közigazgatásban elfoglalt kiváltságos helyzetét a gazdaságban is igyekezett tőkésíteni". Ilyen körülmények között alig van esztendő, hogy a gyengén méretezett töltéseket az áradás át n m szakítaná, a gátakat alá nem mosná. A szabályozási munkák hatalmas terheit a parasztság viselte, a meg nem fékezett árvizek az ő munkájának eredményét ragadták el. A vízszabályozási munkákkal párhuzamosan megkezdődtek a vasútépítések is. A birtokos osztálynak pénze nincs, de igen kedvező feltételek mellett, állami támogatás biztosításával megszerezte a vasútépítési koncessziókat, és a nagytőke bevonásával biztosította nagyúri passzióinak fedezésére ezt az újabb, jövedelmező pénzforrást is. Az első vonat 1858-ban futott be Nyíregyházára, a század végére kilenc fő- és mellékvonal hálózza be a megye területét. A vasúti pályatestek lefektetésénél mindig gondosan figyelembe vették a nagybirtok érdekeit, a községek több kilométer távolságba estek a vasúti állomásoktól. A megye ipara alig lépte túl a céh-rendszer kereteit, ennek megfelelően a mai értelemben vett proletariátus sem alakulhatott ki Szabolcsban. Csak Nyíregyháza, Nyírbátor és Kisvárda környékén kezdenek kim 127

129 bontakozni kisebb ipartelepek, melyek a mezőgazdaság érdekeit elégítik ki malom, szeszfőzde, vasöntöde és mezőgazdasági gépjavító üzem. - A megyei és járási székhelyeken a XIX. század második felében megalakulnak az első hitelintézetek is. Szabolcs gazdasági fejlődése szükségessé tette a megyeszékhely kérdésének rendezését is ban Szabolcsmegye székhelye Nyíregyháza lett. A volt megyeszékhely, Nagykálló jelentőségét vesztette. A nagybirtok és nagytőke szoros gazdasági kapcsolatai megszilárdították a nagybirtok pozícióit. Az iparfejlesztés címén szétajándékozott milliók jelentékeny része a nagybirtokosok zsebébe vándorolt. A kizsákmányolás erősödésével a kialakuló munkásosztály és vele együtt a dolgozó parasztság is, lassan megmozdult. A magyar uralkodó osztály vakon ment el azon körülmények mellett, hogy az országban már megszűntek a Széchenyi kezdeményezte nagy közmunkák, befejeződtek az országban a folyószabályozások, vasútépítések, s a jobbágyfelszabadítás után kialakult szegényparasztság föld, munka és kenyér nélkül maradt. A kapi^ talizmus behatolt a mezőgazdaságba, a gépek nélkülözhetővé tették az emberi munkaerőt, még inkább fokozták az agrárproletariátus nyomorát. A dzsentri megelégedett azzal, hogy nagy vacsorákon, kártya mellett, esetleg megyegyűlésen emlegette jobbágy szabadi tó apáit, kik szerinte - elintézték a jobbágykérdést, s nem törődött tovább a paraszt dolgával. A szociáldemokrata párt 1890-es megalakulása, a szocialista tömegmozgalmak megindulása kihatott a falusi proletár és félproletár tömegekre is. Annál is inkább, mivel a helyzet a nyolcvanas évek folyamán különösen megrosszabbodott, mindenekelőtt a krónikussá váló agrárválság következtében, amit a gabona árának esése okozott a világpiacon. Ekkor a szellemi áramlatok és politikai eszmék rejtelmes útjain a magyar paraszthoz is eljutott a szocializmus. A falvakban megjelent a falujáró szocialista agitátor alakja. Nyomában veszélyes áramlat", az agrárszocializmus eszméje kezdett tért hódítani. Az úgynevezett agrárszocialista mozgalmak a feudális maradványok felszámolására irányuló forradalmi-demokratikus mozgalmak voltak, melyekre azonban döntő hatással volt az a körülmény, hogy az ipari munkásság szocialista szervezkedésének hatása alatt keletkeztek, annak harci módszereit vették át. Ezekben a megmozdulásokban a mezőgazdasági proletariátus játszott vezető szerepet, a proletárok nekilendülésének hulláma a béresek és napszámosok körében'igazi proletár hangulatot és proletár harci módszer eket'^teremtett. Valójában nem is szocialista mozgalom volt ez, de jelszavai nagyon megfeleltek a nyomorúságából ébredő szegény parasztságnak, és minden elnyomott, aki új rendet, jobb életet akart, szocialistának vallotta magát. A szociáldemokrata párt opportunista, reformista vezetősége azonban viszahúzódott a földmunkásmozgalom forradalmi vezetésétől, fanatizált tömeg céltalan kapkodásának minősítette a szegényparasztság forradalmi mozgalmait. Nem ismerte fel a szegényparasztság megnyerésének jelentőségét. Így a szegényparaszti tömegek fellángoló harckészsége egymagában, a munkásosztálytól elszakadva, szilárd és következetes ideológiai és szervezeti vezetés nélkül nem biztosíthatta az agrárproletár-mozgalc-m győzelmét. Az uralkodó osztály ál-ellenzéki szólamokkal, 1848, Kossuth szellemével visszaélve, majd az antiszemitizmus felkeltésével Tiszaeszlári per igyekezett a társadalmi bajokról a figyelmet elterelni. A nép

130 nyomorúságát azonban nem lehetett eltüntetni. Az 1880-as évek siralmas állapotára vet fényt az a tény, hogy Szabolcsban igen nagyszámú a halálozás, felülmúlja a születések számát. Míg a magyar uralkodó osztály a Millennium fényében a múlton merengett, az ország nagyvárosaiban, a mezőgazdasági vidékeken a megoldatlan gazdasági és társadalmi kérdések kiélezték az osztálybarcot. Ekkor már Szabolcsban is befejeződtek, vagy befejezés előtt állottak a vízszabályozások, de ugyanakkor még inkább megnőttek \z adók aszályos évek tönkretették a termést, s a nyomorúságos kunyhókban mindenfajta betegség vert tanyát A szegén/parasztság földjét a bank, kenyerét a mezőgazdaságban megjelent tőke, a gép vette el ban az egész megyében kolera dühöngött. Valamikor a jobbágyok szegénylegénynek szöktek földesuraik mellől, most a földjét, kenyerét vesztett parasztság Amerikába vándorolt, városba, gyárba özönlött és szervezkedett. Szabolcsban ez a szervezkedés Várkonyi István Független Szocialista Pártja lobogója alatt folyt. E pártnak fantasztikus és zavaros, anarchista ízű a programja: az állam minden rossznak forrása; a nép tagadjon meg minden adót és emberanyagot, szüntesse meg a törvényes formába öntött és a rend nevében történő erőszakot. Ez a program azonban egy kérdésben, a földkérdésben a szegény parasztság és földnélküli milliók törekvéseit fejezte ki, a földosztás jelszavával Szabolcstól Baranyáig, Békéstől Nógrádig tűzbe borította az országot. A feudális dzsentri és nagypolgár társadalom ámulva tekintett körül. Azt már megszokták, hogy az ipari munkásság időnként kivonul az utcára, béremelést, nyolcórás munkanapot és egyebeket követel, de mit tartozik mindez a derék népre, az alföldi szegényparasztra?" Az újságok méltatlankodtak:... a paraszt nem olyan hontalan, jöttment, földönfutó, akinek sorsa egy bizonyos gyárimunkához van kötve, miért lázadt hát fel?" Nem tudták megérteni, hogy a paraszt eszmevilágának a középpontjában a föld áll, a sóvárogva vágyott saját kis gazdaság, mely talán megvédené a mostoha társadalom erőivel szemben ben vetett legnagyobb lángot a szabolcsi parasztok között a szocialista eszmék futótüze. Az év őszén véres összeütközésre került a sor Nagyvarsányban, és a megye többi községében is megmozdult a nép: magasabb bért és földosztást követelt. A kormány válasza az volt, hogy a csendőrség szaporíttatott és az exponált pontokra katonai erőket rendeltek ki." A kormány, a csendőrség és katonaság azonban egyelőre nem tudta megállítani a nincstelen szegénység forradalmi harcát. Várkonyi újságja, a,,földmívelő" és hívei fenyegető rémként emelkedtek a dzsentri fellegvára, a vármegyeháza fölé. Ibrányban és Karászon is megmozdult a nép. Az 1898-as szabolcsi belügyminisztériumi jelentés közölte:,,... a dadai alsójárás és Nyíregyháza város kivételével, mondhatni az egész vármegye lakosságát 1898 január havában elragadta a mozgalom árja annyira, hogy a tiszai járásban.!. a kisvárdai, bogdányi és nyírbátori járás összes községeiben, a nagykállói járásban a szocialisták minden községben szervezkedtek s a Várkonyi Istvántól leküldött s több esetben az egyes községekből kiküldött megbízottak által. a Budapestről lehozott alapszabály-tervezetek, kérvények és jegyzőkönyvi minták nyomán megalakították a földmívelő-munkásegyleteket." A Földmívelő gyászkeretben közölte,,az eszme harcmezején elesett elvtársak" halálozási körülményeit. A lap forradalmi hangja annyira megdöbbentette a birtokoso- 129

131 kat, hogy egy főispáni értekezleten kétségbeesetten jelentették ki: Itt nem is szocializmusról, hanem kommunizmusról van szó." Ekkor mondotta Mikecz alispán: Idáig a munkások nyilatkoztak sérelmeikről, ideje, hogy a földbirtokosokat is meghallgassák." A vármegye urai a sajtón keresztül is próbálkoznak a mozgalom leszerelésével. Kállay András így ír: Megyénk szeretett népe, esdve kérlek, térj meg, ne téveszd össze jó tanácsadóidat azokkal, akik téged csak ámítanak... viseld béketűréssel a bár súlyos következményeit a rossz termésnek s ne felejtsd el a netaláni sérelmeket, amelyek bizonyára orvosoltatni fognak. Mindenekelőtt pedig szeresd hazádat jobban, mint önmagadat, s légy vallásos, hogy zúgolódás nélkül megnyughass sorsodban; tiszteld fellebbvalóidat, kik néked igazságot szolgáltatnak, hűséggel és szeretettel légy azokhoz, akik a munkás kezedben rejlő tőkéd gyümölcsöztetésére néked tért nyújtanak a munkaadókhoz. Légy józan életű, takarékos és meglátod, hogy áldás lesz mindennapi munkádon s jobbra fordul sorsod. Ezek a tanácsok a független" jékeiekre hatottak, akiket Lipthay Jenő, a megye egyik leggazdagabb földesura vezetett. Kijelentették, hogy ellenállnak minden szocialista izgatásnak." Biztonságból ők is, a megye is egy ezred katonaságot kért a szocialista mozgalom esetleges kitörésének ellensúlyozására. Az ibrányi nép szava" adta meg az igazi választ Kállaynak és a megye urainak:... a szocialista mozgalomnak nem a jó tanácsadó hiánya, hanem a nyomor az oka. Legyen vége a nyomornak!" Nem hiányoztak a harcban a fenyegetések sem. Várkonyit így invitálták Szabolcsba: Menjen oda, hadd üssék agyon." Várkonyi ezt üzente vissza: Nem megyek felétek, hanem magam helyett minden héten még ezer lappal többet küldök." A hivatalos propagandagépezet mellett működésbe lépett az egész államapparátus. A csendőrséget megerősítették. Kisvár dán fegyveres erővel verték szét a társaik kiszabadítására felvonuló karásziakat; Karászon egy asszonyt súlyosan megsebesítettek. Teljes erővel működött a belügyminisztérium, a parlamentben a szabolcsi mozgalmakról folyt a szó. A szabolcsi főispán egy udvari ebéden Ferenc Józsefnek is beszámolt a szabolcsi eseményekről. Ezután pedig minden eszközzel megkezdődött a mozgalom elfojtása. Várkonyi eljutott Szabolcsba: csendőrök elfogták és Nyíregyházára hozták. Megkezdődött az agrárszocialisták szelidítése". Várkonyit a bíróság már a tárgyalások alatt durva viselkedéséért" először 200, majd 300, végül 500 forinttal bírságolta meg, s mikor ettől sem szelídült meg, kurtavasra verték. A főtárgyaláson Várkonyit osztály és tulajdon elleni izgatás vétségéért hat havi államfogházra és 200 forint pénzbüntetésre ítélték. A XX.. század fordulóján ilyen módon fojtotta el a szabolcsi parasztok forradalmi harcát a csendőrség, a katonaság meg a börtön, Darányi rabszolgatörvénye, mely csak egy előnyt" biztosított a szegényparasztnak: ha elítélték, munkaadója kívánságára csak munkája elvégzése után csukták be. És az a társadalom, mely 1899-ben a szabolcsi falvakban rendelt cirokseprűvel gondolta megoldani a letiport szegénység téli gondjait mialatt Eszterházy gróf és Kállay Tamás forintos fogadást nyerhetett meg azzal, hogy négyesfogattal három nap alatt Nyíregyházé- 0

132 ról Pestre hajtottak a kor fájón aktuális kérdéseit, a kivándorlást így intézte el: A szabolcsi népnek sajátos, szinte beteges ragaszkodása volt mindig a föld- után. Ha idehaza nem tudott már földhöz jutni, szaladt, törtetett az élelmes, de lelketlen ügynökök festette délibáb, az amerikai föld után." Ennek a gondolkodásnak a következménye volt, hogy 1912-ben csupán negyedév alatt, 832 szabolcsi kért útlevelet Amerikába. Föld a szabolcsi parasztnak csak 1945-ben jutott. HORVÁTH SÁNDOR 131

133 o&dalék&k &zabö-les-cízatmciit nizgj^t m.liael&dlitű^tii^tíktz Az alábbiakban betűrendben közlünk egy sereg adatot azokról az írókról, költőkről, művészekről, kisebb részben történelmi és politikai személyekről, akik megyénkben születtek, illetve működési területük jelentős része megyénkhez kapcsolódik. Bár ez a munka korántsem számíthat teljességre, mégis közreadjuk azért, mert ezzel nagyobb arányú gyűjtőmunkát szeretnénk megindítani. Iskolánk a történelem közelmúlt lapjainak tanúsága szerint mindig feladatának látta, hogy Nyíregyháza és a megye kulturális életének egyik központja legyen. Volt idő, amikor egyedül állt: ma, hála a megye sok iskolájának, a kisebb-nagyobb kulturális gócpontoknak, már nem állunk egyedül ezen a téren sem. Ezzel a munkával is szeretnénk azonban előbbre lépni. A ma élő ember ismeri nagyjából kulturáját, de nagyon elhanyagoljuk a múlt megismerését és megbecsülését, s így lesz mai kultúránk hiányos és talajtalan.a történelem viszontagságai, de különösen a II. világháború következményei rengeteg művelődési emléket pusztítottak el. A falu és a város közeledésével sokkal nagyobb arányú lett a lakosság kicserélődése, s emiatt a hagyományok sokkal hamarább mennek veszendőbe. Ebből a szempontból most szinte utolsó órákat élünk: sürgősen össze kell hát gyűjtenünk, amit még lehet, amire még van élő szemtanú, ismerős, rokon, s ki kell vallatnunk, meg kell kérdeznünk őket, össze kell gyűjtenünk adatot, képet, emlékeket, szájhagyományt, hogy gazdagodjék belőlük múltismeretünk, hazaszeretetünk. Nem valamiféle megyei sovinizmusról, lokálpatriotizmusról van itt szó, hanem arról, hogy ezt a munkát, a mi megyénk hagyományainak összegyűjtését nem végezhetik el zalai vagy békési kutatók, mert van nekik elég dolguk otthon is. Ezt mindenütt, maguknak a megyebelieknek kell elvégezniük, s ezzel lesz nemzeti érzésünk sokkal élőbb, gazdagabb. Az itt következő lapok lexikális -adatokat, de velük és általuk irodalmi emlékeket, hagyományokat elevenítenek fel. Remélhetőleg hamarosan új gyűjtés fog megindulni, hogy az összegyűlt kiegészítés, pótlás, új adat egész kötetre rúg majd. Hisszük, hogy annak kiadásával nem kell majd megvárni az iskola 200 éves jubileumának Emlékkönyvét. (Ennek a tájnak nyomtatásban megjelent emélkeivel, bibliográfiai kutatásával a debreceni Egyetem könyvtára foglalkozik.) 132

134 Egy ilyen természetű Összeállításnál sok kérdés merül fel. Ilyen mindjárt a megye területi kérdése. Amikor ezeket a sorokat írjuk, már elkészült a tervezet, hogy a mai területet egységesen Szabolcs megyének hívják majd, s kiegészüljön újabb területekkel. Itt arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy az összeállításban csak az 1956-os megyeterületet vettük figyelembe. Vitatható és talán történetietlen szempont ez, de módszertanilag sokkal jobban hasznosítható ez így. A régebbiekről, (még talán a kevésbé jelentősekről is) részletesebben emlékeztünk meg, mint a ma vagy a közelmúlt alakjairól. Ez természetes, hiszen a maiak megítélése a holnap feladta, nem a miénk, a régebbieket viszont jobban ki kellett emelni a feledésből. Elsősorban a kultúra munkásairól szólnak ezek az adatok, csak egészen kivételesen foglalkoznak egy-egy történelmi személlyel (pld. Rákóczival). Valahol ugyanis el kellett határolni az elhatárolhatatlant a mű terjedelme miatt. Nem került még ide a megyei folyóiratok, pld. a Szabolcsi Szemle, a mátészalkai Hármashatár munkatársainak adatsora sem, mert ezek feldolgozása most folyik, nem kis nehézségek között, hiszen egyes példányok beszerzése eddig minden erőfeszítés ellenére sem sikerült. Gyakran hiányzik egy-egy talán fontos adat is, de valószínűleg igen sok nevet is hiába keres majd az olvasó. Ne feledjük: ez a munka nem teljes, viszont ezzel a közléssel széleskörű gyűjtőmunkát szeretnénk megindítani. Az itt közölt adalékok Molnár József gyűjtéséből valók. Az évtizedek óta folyó és be nem fejezett munkának itt csak kis része került közlésre, mert Molnár József maga sem tekinti még befejezettnek gyűjtését sok vonatkozásban, folyamatosan egészíti ki napról-napra anyagát. Az Emlékkönyv szerkesztősége itt-ott közbeszúrt néhány apróbb adatot, ezek külön megjelölése azonban nem látszott szükségesnek. (A gyűjtés alapja a Szinyei Gulyás írói névtár, a különféle kézi lexikonok, Pintér 8 kötetes irodalomtörténete, A magyar irodalom helyi hagyományai", valamint Molnár József levéltári kutatásai és hagyomány gyűjtő körútjai.) Itt mondunk köszönetet iskolánk egykori diákjának, a csengeri születésű Molnár József kar társunknak, aki bár évtizedek óta nem megyénkben lakik, mégis állandóan szükségesnek tartotta és tartja ma is, hogy a megye hagyományait féltő gonddal gyűjtse, őrizze, terjessze. MARGÓCSY JÓZSEF

135 c/tdattátt: ca ANDOR JÓZSEF 1871-ben született Nyíregyházán, meghalt Budapesten ban. Középiskolai tanár volt, ig az ÉLET szerkesztője. Cyprián álnévvel írta a társadalmi életből vagy a történelemből merített elbeszéléseit, regényeit. Kapcsolatban állt Krúdy Gyulával. Főbb művei: Két szív (1889), Utak az életben (1900), A tanítónő (1914), Nagy Lajos (1907). ANTAL GYULA megyei körjegyző. Szerkesztette a Revisio c. nyomdász élclapot ben Pesten, és a Szabolcs c. hetilapot 1876-ban Nyíregyházán. Az utóbbiban jelent meg A besztercei halász c. regénye. ASZTALOS SÁNDOR 1919-ben született Tiszalökön. Iskoláit Debrecenben végezte, magyar-francia szakos tanár ban Debrecen város kultúrtanácsnoka óta Budapesten él ben József Attila díjat kapott. Művei: Szabad életünk törvénye (Bp. 1950), Az élet hőse (1953). <3 BAJZA JÓZSEF ( ) a világosi fegyverletétel után sógorával, Vörösmarty Mihállyal együtt bujdosott. Áradról Nagyváradon át 1849 szeptemberében Nagykárolyba jutottak, majd onnan Gebére (ma: Nyírkáta) értek és itt Csanády Jánosnak voltak szívesen látott vendégei. Három hétig élvezték a házigazda szíves vendéglátását s hálából verset írtak a háziasszony (sz. Freyseisen Piroska) emlékkönyvébe, s családi hagyomány szerint Vörösmarty Vaday Miklós, Bajza Horváth. Károly álnéven. Bajza verse kevéssé ismert: Gyászos időbe vagyok szomorú vendége lakodnak. Honomban idegen és menekülve futó. Mentsen az ég, oh hölgy, olly kíntői, millyen (emészti Keblem az eltiprott szent haza gyásza kö- (zött. Az emlékkönyv Csanády unokájához, Ujfalussy Amadil Domahidy Elemérnéhez került, s mikor ő férjétől elvált, a könyvet fiának, Domahidy Istvánnak ajándékozta. A könyv elpusztult Domahidán. Vörösmartyék októberében Orczy Antalhoz mentek Fegyvernekre. BAKA PÉTER 1665-ben lelkész. Nagyecseden BALKÁNYI SZABÓ LAJOS ügyvéd, kir. albíró, szül* ápr. 5-én Nyírmihálydiban. Iskoláit Debrecenben végezte, táblai jegyző volt Pozsonyban. Pesten ügyvédi oklevelet' szerzétt. 48-ban nemzetőr, 1850-től Debrecenben ügyvéd, városi törvényszéki bíró, majd kir. aijárásbíró. Megh szept. 24-én. Híressé vált népdalai: Káka tövén költ n ruca Megégett a rózsám keze, Kossuth Lajos azt üzente Azt a kislányt nem az anyja nevelte stb. írt történeti népszerű t verses munkákat, népregéket, mulatságos verseket, szájhagyományon alapuló helynévmagyarázatokat stb. BÁN LAJOS sz. Nyíregyházán, aug. 14. Sárospatakon szerzett tanítói oklevelet. Dévaványán, Abarán, majd Nyíregyházán tanított ben a kisvárdai áll. iskolához került, s ott 1909-ben igazgató lett ben megkapta a M. Tud. Akadémia Wodiáner-díját. Munkája: Temetési énekek gyűjteménye, Nyíregyháza, BARTHA MÓR szül. Fehérgyarmaton A sárospataki főiskolán tanult, s mivel 1848-ban kicsiny termete miatt nem vették be a főiskolai zászlóaljba, hazament Gyarmatra, s a szatmári önkéntes zászlóaljban Luby Zsigmond matolcsi századának írnoka lett. Majd hadnagyként részt vett a dézsi csatában, fontom hírnöki küldetéseket teljesített. A felvidéki harcok után a délvidéki csatákban is szerepe volt től Gyarmaton tanító, majd Sárospatakon befejezi tanulmányait ben Fülesden, 1871-ben Sá-

136 lyiban, 1880-ban Mikolán, 1889-ben Apáti lett lelkész, 1895-től a debreceni függetlenségi napilapot szerkesztette, 1900-tól a gacsályi ref. egyház lelkésze. Itt írta meg emlékiratait az egyház egyik jegyzőkönyvébe, amely a szabadságharc és a kiegyezés korára vonatkozóan igen becses, kiadatlan emlékünk (jelenleg a debreceni ref. egyházerület irattárában). Megh. Gacsályban 1912-ben. BARTÓK JENŐ dr. szül. Sárközújlakon júl től nyíregyházi ref. lelkész. Megh Cikkei többek közt a nyházi közs, polg. isk. értesítőiben jelentek meg (1902: A nyíregyházi leányinternátus, 1906: A nők magasabb képesítéséről). Több önálló filozófiai, teológiai munkája jelent meg. BÁTHORI ISTVÁN, országbíró, Báthori György és Báthori Anna fia, szül ben ben Szatmár, Szabolcs és; Somogy főispánjává nevezték ki. Az ecsedi várból irányította a keleti országrész ügyeit ben Bocskai István mellé állt. Megh júl. 25-én Nagyecseden. Kéziratban maradt prózai zsoltárfordításai Balassi Bálint mellett a kor legjelentősebb stilis^tájának mutatják. Kéziratos levelezése irodalomtörténeti szempontból is igen jelentős. Leveleiből néhány nyomtatásban is megjelent a Károlyi Oklevéltár III. kötetében, Eckhardt Sándor Két vitéz nemesúr c. kiadványában stb. BÁTHORI LÁSZLÓ (vlszlg 1410 körül szül. Császáriban, 1485 táján halt meg Budán). A bibliát, a szentek legendáit magyarul másolgató pálos szerzetes volt, aki a bibliához kommentárt is készített. A Báthori-család kisnemesi familiárisa lehetett, s iskolamester volt Nyírbátorban. Az újabb kutatások szerint a csehországi harcokban meghalt Báthori Bertalan főúrral együtt iratkozott be 1430-ban a bécsi egyetemre. Ekkor még Császári Lászlónak írták a nevét. írói munkássága Mátyás király figyelmét is felkeltette, s így került biblia-kommentára a Corvinába. (Vö. Mezey László: A Báthory-biblia körül. A mű szerzője, M. T. Ak. Nyelv és írod tud. Köz VIII. k sz ) BELOHORSZKY FERENC dr ban került a nyíregyházi Kossuth gimnáziumba tanárnak. Később a diákotthon, majd a gimnázium igazgatója lett ben. Igen sok pedagógiai vonatkozású cikke jelent meg különböző szaklapokban. Legnevezetesebbek Bessenyei Györgyről írt tanulmányai, kiadványai. Éveken át volt a Szabolcsi Szemle szerkesztője. BENCZÚR GYULA szül. Nyíregyházán jan. 28-án, megh. Dolányban (Nógrád m.) jún. 16-án. A Kossuth tér és Luther utca sarkán emléktáblával megjelölt szülőháza a II. világháborúban elpusztult. A világhírű festő utolsó éveit a Nógrád megyei Dolányban töltötte, itt is van eltemetve (azóta Benczurfalvának hívják). Balassagyarmaton a Palóc Múzeumban állandó Benczúr kiállítás van. BENCZÚR JÁNOS ügyvéd. Szül. Losoncon Atyja, B. Sámuel 1827-ben nyíregyházi lelkész lett s fiát is itt taníttatta ben ügyvéd, 1848-ban Nyíregyháza aljegyzője. A szabadságharc után bujdosott, később járásbíró. Megh Rimabreznón. Tagja volt az Eperjesi Magyar Társaságnak, Pesten a Jelenkor munkatársa. Közjogi tanulmányai kortörténeti értékűek. Németből regényeket fordított. A szabadság és társadalmi rena elméletei Pesten, 1848-ban jelent meg. BENCZÚR MIKLÓS, B. Sámuel fia, a szabadságharc alatt népgyűlési szónok, a márciusi napok idején a Nemzeti Múzeum előtt is tartott beszédet. Cikkei megj. a Pesti Hírlapban, Március Tizenötödikében, Nemzeti Hírlapban 1848-ban. A szabadságharc után halálra ítélték, fogságot szenvedett 1853-ig ben Nyíregyháza orszgy. képviselője. Megh. Nyíregyházán jún. 14-én. Versei, prózai írásai a Honderűben, Pesti Divatlapban, Életképekben jelentek meg. BENCZÚR ZSUZSÁNNA, B. János és Miklós nővére, szül. Bánkon Nyíregyházára került 1827-ben. A szabadságharc után Anna nővérével együtt nevelőintézetet alapított Nyíregyházán. Frankenburg Adolf serkentette az írásra, s elbeszéléseit a Pesti Hírlap, Divatlap, Képes Világ, Vasárnapi Újság, Nyíri Közlöny, Családi Kör közölte között. BEREGSZÁSZI PÁL reformátor, aki Nagyváradon tanult, s latin és görög versei mellett ismert teologiai és nitvitázó műveket írt, 1566-tól Gergelyiugornyán lelkészkedett. BEREND MARGIT (Ruzsonyi Páiné) sz. Nagykállóban Iskoláit "zülőváiosában végezte ban férjhez ment, s Nyíregyházán élt. Ifjúsági írasai az Én Újságomban, elbeszélései, cikkei a Magyar Salonban, Az Újságban jelentek meg. önállóan: Lussingrandei emléklapok (Nyh. é. n.), Második utazásom a nap országában (Olaszországi napló) Nyh BERKESZI ISTVÁN, középi*«, tanár szül. Berkeszen dec. 3. Történelmi

137 és irod, tört. értekezései m^gj. a Századok, a Budapesti Szemle és a Tan ár egyleti Közlöny hasábjain ( ). BÉRNÁTH ZSIGMOND sz okt. 30. Mándok ben már jelen volt az országgyűlésen, 1812-ben ügyvéd, ban Ung megyei főszolgabíró 1325-ben a pozsonyi országgyűlésen Követ az ellenzék soraiban, ban Kölcsey Ferenccel együtt kerületi jegyző ban követ, majd Ung meggye főispánja, 1861-ben újra követ. Megh. Tarnócon jan. 28., Beszédei az országgyűlési naplókban s politikai lapokban jelentek meií. BESSENYEI ANNA, B. László és Dombrády Anna leánya, B. György unokahuga, igen kedvelte az irodalmat, verseket írt táján B. Györgyhöz költözött Kovácsiba s haláláig ápolta bátyját. Majdnem százéves korában halt meg 1859-ben Fekete Tóton. Bessenyei Anna versei c. kötete Gáván készült és Sárospatakon jelent meg 1815-ben. BESSENYEI György 1747-ben született Bercelen ben a bécsi testőrség tagja lett ig élt Bécsben, akkor hazaköltözött Bercelre elején Bihar megyei birtokára költözött Fekete Tótra, majd 1787-ben Pusztakovácsiba, ahol febr. 24-én meghalt ben exhumálták és Nyíregyházán temették el. Nyíregyházi szobrát Kallós Ede készítette (1899). Kisebb költeményeit a nyházi Kossuth gimnázium növendékei adták ki először 1932-ben, önálló kötetben. BESSENYEI SÁNDOR, György testvéré 1764-ben már a bécsi testőrség tagja, 1773-tól katonai pályára ment át kapitányként ban nyugalomba vonult a Szabolcs megyei Kelinez nevű szigetecskére, s itt készítette el Milton fordítását (megj. Kassán 1796-ban). Megh febr. 24-én. ^ BODA ISTVÁN Kisvárdán született 1928-ban. Kisvárdán érettségizett, a debreceni egyetemen szerzett tanári oklevelet. Újságíró. Költeményei a Csillag, Új Hang, Irodalmi Újság, Építünk Alföld lapjain jelentek meg. Eddigi kötetei: Három költő (1954), Féltem a világot (1955). BÓNIS SÁMUEL orszgy. képviselő, szül. Nagyfaluban, szept. 30., megh. Budapesten nov. 22. Sárospatakon Kövy professzor tanítványa, Kazinczy barátja, 1831-ben Szabolcs megye ügyésze, majd szolgabíró ben a megye követe ellenzéki programmal. Részt vesz a 48-as törvények alkotásában, a tiszalöki kerület képviselője 48-ban, majd 61-ben és 65- ben is. Az első felelős minisztériumban osztályfőnök, a függetlenségi nyilatkozat után Vukovics mellett igazságügyi államtitkár, Szabolcs megye kormánybiztosa. Világos után 10 hónapig bujdosott, elfogatását halálos ítélet követte, de Olmücbe került fogságba 1856-ig. Érdekes politikai beszédei 1861-ben jelentek meg Pesten. BORY ZSOLT szül ben. Nyíregy^ házán él. Első önálló verses kötete még Kossuth diák korában jelent meg Szekerek a ködben címmel 1938-ban. Versei, újabban humoreszkjei jelennek meg a megyei Néplapban! Magyar szakos tanár. BOZÓKY ISTVÁN Szabolcs megyei hadbíró. Művei: A haza esedezése az országgyűlés ejőtt a magyar nyelv tökéletesítése iránt, Pozsony, 1802, Tavaszi virágok 1805, Nemes Szabolcs Vármegyei ezrednek örvendezése midőn Gencsy Ferenc ezredes főkapitányává neveztetett ki (1809). Lefordította Chateaubriand Ataláját is. BÖSZÖRMÉNYI LÁSZLÓ orszgy. képviselő. Szül. Kopócsapátiban Ügyvédként Nagykállóban telepedett' le, 48- ban részt vett Budavár ostromában, Komáromnál mint százados kapott menlevelet ben megyei főjegyző lett, majd 1865-től a kállói kerület képviselője, az ellenzéki 48-as párt egyik vezére. Megalapította 1867-ben a Magyar Újságol, Kossuth levelének közléséért bebörtönözték. A fogságban halt meg 1869-ben. Beszédei 1861-Ijen jelentek meg kötetben. <g, & CZÓBEL MINKA szül. Anarcson 1854, megh. u. o Többnyire verseket írt. Sógora, Mednyánszky László mutatta be írásait Jókainak és Justh ZsigmondnaK, akik írásra buzdították. Lefordította Madách Az ember tragédiája c. művét németre, s Petőfi néhány költeményét angolra. Több kötete jelent meg versekkél, elbeszélésekkel. (Vö. Kiss Margit, C. M. és a Nyírség, Nyháza, 1941.) CSÁSZY LÁSZLÓ gimn.; tanár ban került a kisvárdai polg. iskolához, majd 1912-ben a gimnáziumhoz ben a közoktatásügyi népbiztosság megbízta a gimnázium vezetésével, a megszálló csapatok elfogták, Nyírbaktára hurcolták s ott kihallgatás nélkül agyonlőtték. Cikkei a kolozsvári Egyet. Lapokban, a Debr. Prot. Lapokban, a kisvárdai értesítőkben jelentek meg. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY legátus komban fordult meg Nyírderzsen és Ko-

138 csordon, a megyében több anekdota forog vele kapcsolatban ma is közszájon. CSORVÁSY PÁL ref. lelkész, szül, Csengerben Fülpösdarócon lelkészkedett 1863-tól s ott halt meg 1871-ben. Verseiből egy kötetet felesége adott ki (Gondolat szülemény, Szatmár, 1871). CSURGAY JÓZSEF 1865-től 1895-ig Büdszentmihályon (Tisz^vasvári) élt, mint körorvos. Társadalmi, orvosi, néprajzi vonatkozású (pl. A szentmihályi lakodalom, Hajdúböszörmény, 1890) cikkei, tanulmányai jelentek meg. <T) DESSEWFFY JÓZSEF ( ) többször volt Szabolcs megye követe. Részt vett a M. Tud. Akadémia alapításában, s 1830-ban igazgatója is lett. Hű barátja és pártfogója Kazinczy Ferencnek. Alapította a Felsőmagyar országi Minerva c. kassai folyóiratot s több cikke jelent meg benne. Művei három kötetben ben, levelezése 1888-ban jelent meg Bpesten. DIENES ISTVÁN, szül. Nyíregyházán Fővárosi lapok munkatársa volt, elsősorban néprajzzal és várostörténettel foglalkozott. Szerk sztette a Szabolcs vármegye (Bp. 1939) c. kötetet. Versei, novellái a Nyírvidékben nagy számmal jelentek meg. A szegedi múzeum munkatársa. DIETZ LAJOS gimn. tanár, szül. Nyíregyházán, Megh. Budapest, A nyíregyházi (Kossuth) gimnáziumban tanult, Budapesten lett mat.-fiz? szakos tanár. Sokáig használt tankönyveket írt Arany Dániellel és Szíjártó Miklóssal. DIÓSZEGI ISTVÁN debreceni, majd utrechti tanulmányai után 1730-ban Csengerbe ment lelkésznek. Az ő prédikátorsága alatt készült a festett kazettás mennyezet a gótikus ref. templomban. A csengeri iskola keze alatt oly jóhírűvé vált, hogy a Bethlen család gyermekei is itt tanultak. Több latin nyelvű orvosi munkája jelent meg Utrechtben, kéziratai a debreceni kollégium könyvtárában vannak saját könyvtárával együtt. DOBAY SÁNDOR az 1860-as évek derekán alapított könyvnyomdát Nyíregyházán, 1870-ben megindította és szerkesztette a Nyíri Közlönyt, ig a Szabolcsi Lapokat. DOBY ANTAL sótárnok, szül. Vitkán,» A szabadságharcban mint honv. huszár ^őrmester vett részt. Tiszaújlakon saját költségén könyvtárt' állított.fel ben a Tisza árja a 2600 kötetes könyvtárat, Doby egész vagyonával elseperte. Családtörténeti és levéltári kutatásainak egy része nyomtatásban is megjelent, nagyrészé kéziratban maradt. Megh Homonnán. DOMAHIDY MENYHÉRT, szül , megh (Szamos)angyaloson ban szatmári alispán. Több kisebb színmű szerzője, kedvelte az anekdotikus írásokat, a megyei gyűlés megbízására a neojc.. gusok ellen szatirikus iratoc is készített. <5, c5 ÉBLE GÁBOR ( ) a. Károlyi család pénztárnoka volt 1870-től, a család levéltárának búvára, és történetírója. Családtörténelmi munkái közül: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (1898). Az ecsedi százéves úrbéri per története (1912\ stb. EÖTVÖS JÓZSEF családja \ásárosnaményi előnevet viselt. Az író gyakran megfordult beregi, szatmári rokonainál, olykor Dessewffy Emiléknél Szentmihályon (Tiszavasváriban) pl februárjában is. % EÖTVÖS KÁROLY védőügyvéd volt a Nyíregyházán tárgyalt nagy tiszaeszlári vérvád-perben, 1884-ben. ERDÉLYI JÁNOS ( ) nevelő volt Kemecsén ben Répássy János gyermekei mellett. (J- FÁBIÁN ZOLTÁN 1926-ban szül. Nyíregyházán. Debrecenben tanult tovább, írásai a Csillagban, Irodalmi Újságban, Alföldben jelentek meg többek között, önálló novellás kötete: Utak FARKAS FERENC ügyvéd, szül. Fehérgyarmaton, Gazdasági és ipari tárgyú cikkeket írt, egy búvárharang feltalálásával lett híressé. Művei közül: A világ ritkaságai avagy a természet és mesterség remekjei, Pest, 1807., Az éjnek diadalma, vagy a tündér lelkek, Pest, Kotzebue Agostom színdarabjai, Pest, 1809., Javallat a kettős mássalhangzók egyes jegyeiről, Pest, 1840., Sáfárkodó magyar gazda, Pest, 1841., Szerencse útja, vagy élet bölcsesség Franklin Benjámin nyomán a nép számára kidolgozva, Bpest, 18^4. 137

139 FAZEKAS GYÖRGY, ref. lelkész Nagykálióban született. Előbb Debrecen, ben, majd külföldi akadémiákon tanult, s 1801-ben apjához került vissza Nagy kálióba segédlelkésznek. Nagy gondot fordított a nagykállói iskolai viszonyok javítására. Új leányiskolát szervezett, új fiúiskolát építtetett. Nagy gondot fordított a gimnáziumi tanítás irányítására. Á varmegye táblabírává is választotta ban halt meg Nagykállóban. A Tudományos Gyűjteményben a Szőllő fajtákról írt értekezést (1836), temetési prédikációi is megjelentek nyomtatásban. FEHÉR GÁBOR a nyíregyházi leánygimnázium tanára volt 1919-től; a II. világháborúban, 1941-ben halt meg. Igen sok, rendkívül finom humánummal telt írása van, melyekből k4t nagyobb kötet önállóan is megjelent: Az utolsó nagybotos, Debrecen, 1940, Obsidio Patakiana, Debrecen, Semmibe ívelő hidak stb. FILEP ISTVÁN ref. lelkész, szül. Győr teleken A szabadságharcban nemzetőr főhadnagyként vett részt Kővárvidékén. Majd Sályiban tanító, 1854 után Hermánszegen, majd Szatmáron segédlelkész től Fülesden lelkész s ettől kezdve munkatársa a Szatmár c. lapnak, ahol cikkei és költeményei jelentek meg. Egyházi beszédeit Debrecenben nyomták ki. # h GÁDOR BÉLA, a nyíregyházi születésű humorista 1923-ban érettségizett a Kossuth gimnáziumban. Legutóbb megjelent gyűjteményes kötete (Nehéz szatírát írni) több iskolai, nyíregyházi vonatkozást tartalmaz. A Ludas Matyi főszerkesztője. GALVÁCSY LÁSZLÓ ügyvéd, táblabíró. Szül. Rohodon Tanult Nagykállóban, Debrecenben, Spatakon től a Hazai és Külföldi Tudósítások és Hasznos Mulatságok szerkesztője haláláig, 1838-ig. Költeményei, cikkei a Szépliteraturai Ajándékban, a Felső Magyarországi Minervában jelentek meg. GÁSPÁR ZOLTÁN született 1901-ben Nyíregyházán. A II. világháború alatt a fasiszta pusztítás áldozata lett. GEDULY HENRIK a Kossuth gimnázium v. tanára ig, később püspök. Várostörténeti munkája (Nyíregyháza az ezredik évben) mellett több teológiai értekezése jelent meg. GÖRÖMBEY PÉTER szül. Bercelen Sárospatakon tanult ben került Nagykállóba, ahol rövid szakolyi, majd eperjeskei lelkészkedés után ref. lelkész. Cikkei a korabeli vidéki lapokban jelentek meg. Megjelent A nagykállói ev. ref. egyház története, Sárospatak Nagykálló város monográfiája kéziratban maradt. GRÓH ISTVÁN iparművész és író ( ), a Kossuth Gimnázium tanára ig. Az Iparművészeti Iskola ta_ ^náfra, majd igazgatója. Szakmunkáit az Archaeologiai Éj-tesítőben közölte. Szépirodalmi írásai többek közt A Hétben jelentek meg. 138 GULYÁS ISTVÁN tanár, szül. Tiszadobon Debrecenben 1893-ban Móricz Zsigmond magyar tanára. Cikkeket írt több vidéki lapba s a Pallas Lexikonba. GYULAI MIHÁLY Tiszadobon lelkészkedett. Munkái: Fertelmeskedő s bujálkodó Táncz jutalma... Debrecen, 1681, Régen fundamentumban elkészült és magas Toronyban felvontatott Világ Ityrangja Debrecen HAGYMÁSI MIHÁLY költő lelkész 1689-ben Gebén pap. HÉCZEI JÁNOS költő, lelkész 1682-től Büdszentmihályon pap. Hagymási és Héczei latin versei a Hedera Poetica (Debrecen, 1686) c kiadványban jelentek meg. HEISZLER JÓZSEF lelkész, szül Nagykárolyban. Változatos lelkészi pályafutása közben a szabadságharcban önkéntesként vett részt, később az Entwurf végre nem hajtása miatt üldözésben volt része, akadémiai állását is elhagyni kényszerült s végül Dombrádra ment lelkésznek. Művei közül: A dobos tábornok (Básta) Nyíregyháza 1875, A kormányzó (Gritti) tört. elbesz. Nyíregyháza 1887, Ligajog tört. elb. Nyíregyháza Kéziratban maradtak: Martinuzzi és kora, Zsigmond király és kora, Az ember eposza, stb. HIDY GYÖRGY, cégénydányádi nemesember, aki a Báthori és Rákóczi csalid szolgálatában állt. Élete végén Memoriale-ban foglalta össze életének és családjának fontosabb eseményeit Dányádon. (L: Magyar Családtört. Szle ).

140 Végrendelete (1679) megj. a Magyar Nyelvben (1939 : ). HODÁSZI LUKÁCS ref. püspök tól Wittenbergben, majd Heidelbergben tanul től Ecsedben Báthori István udvari papja ben, a csengeri zsinaton püspökké választották ban Debrecenben a szószéken érte a halál. Művei: Halotti beszéd Báthori Astván felett Assertationes Orthodoxae Várad, (Megj. Debrecenben 1611.) Károlyi Péter Credo-magyarázatához írt előszót (Debrecen, 1600). Kéziratban maradtak a dengelegi zsinatról (1603) készített feljegyzései. Q JÓKAI MÓR ( ) többször járt a megyében, főleg Teleki Sándor vendégeként. Látogatásainak emléke részint cikkekben él (Teleki Sándor, Koltó, Petőfi Koltón, Pila Anikó, Az ecsedi lápról, stb.), részint egy-egy regényében foglalnak el tekintélyes helyet (Az új földesúr, Egy magyar nábob, stb.). Szabolcs Szatmár megye közönsége a jubileumi 100 kötetes kiadásból 192 sorozatot rendelt meg. JÓSA ANDRÁS orvos, szül. 18*34. nov. 30, Nagyváradon. A szabadságharcban már nemzetőr, majd mezőgazdasági, később orvosi tanulmányokat folytat. Nagykállóban kórházi orvos, 1884-től megyei főorvos és Nyíregyházára költözik. Nagy érdeme van a közegészségügy kérdéseinek állandó ébrentartásában és a megyei múzeum létrehozásában. Néhány dolgozata: A Szabolcs megyei nyírség ősrégészeti leletei és lelőhelyei (1870), A kárászi sírmezőről (Arch. Ért. 1892), őskori telep Rakamaz és Timár községek között (A. É. 1892), stb. Szabolcs vármegye régészetéről a megyei monográfiában írt tanulmányt. JÓSA ISTVÁN 1778-ban szerzett orvosi oklevelet s Szabolcs megye főorvosa volt 50 évig ben halt meg 82 éves korában. Több, nyomtatásban megjelent munkája közül: A helység bábáinak oktatása... Debrecen, JÓSA PÉTER szül. Nagykállóban ben, meghalt Napkoron 1874-ben. A szabadságharcban nem vett részt, utána kir. biztos, majd főispán. Seneca műveinek fordítása kéziratban maradt. JÓSIKA MIKLÓS ( ) regényíró 1817-ben ismerkedett meg Bécsben a Napkoron és Csengerben birtokos Kállay Leó ezredes és Eötvös Erzsébet leányával Kállay Erzsébettel (szül. Napkoron 1801.). Az eljegyzést 1818 júliusában, az esküvőt szeptember 5-én tartották Napkoron. Itt is élt feleségével, s többször látogatott el Csengerfbe, ahol anyósa tartózkodott. A házasság nem volt boldog: 1838-ban különváltak, de a válóper csak 1847-ben fejeződött be, amikor Kállay Erzsébet Nagykállóban református vallásra tért át. Jósika még abban az évben feleségül vette Zsibón báró Podmaniczky Júliát. JUHÁSZ KÁLMÁN orvos, sz. Nyíregyházán aug. 12-én. Iskolájából vonult a szabadságharcba, s azt végigküzdötte mint őrmester ben szerzett orvosi oklevelet és Nyíregyházán telepedett le. Cikkei a Szabolcsmegyei Közlönyben jelentek meg: Tájékozások Nyíregyháza múltjából ( ), Honnan kapta Nyíregyháza nevét és mikor kapta? (1880), Szabolcs megye őslakói a magyarok bejöveteléig (1882), stb. X KARÁDI PÁL ( ) unit. lelkész adta ki 1569-ben a Comoedia Balassi Menyhárt áruitatásáról c. iskoladrámát Ebben a munkában van szó Melith György (1. o.) asztagairól. KÁROLYI FERENC sz jún. 20. Olcsván, megh aug. 4. Nagykárolyban.. Ö telepítette be Nyíregyházát a török pusztítás után. Fiatalkorában verseket írt, néhány vallásos tárgyú munkája is megjelent. Életrajzát Éble Gábor írta meg (Bp ). A Károlyi család levéltárában számos levele van: mind magyarul. KÁROLYI SÁNDOR ( ) hoszszabb ideig Olcsvaapátiban lakott. Előbb Rákóczi ellen harcolt, majd, Rákóczihoz pártolt május 1-én megkötötte a szatmári békét (előmunkálatai a vajai várban folytak). A király meg is jutalmazta, s altábornaggyá nevezte ki, majd grófi rangra emelte. Több száz levele, fogalmazványa maradt fenn a Károlyi család levéltárában. Önéletrajza, naplójegyzetei forrásértékűek. KATONA ISTVÁN (geleji) ( ), akit a csengeri zsinaton egyhangú határozattal küldtek külföldi tanulmányútra, később Károlyi Zsuzsanna udvari papja volt ben. 139

141 KÁTONA KLEMENTIN (id. Ábrányi Kornélné) G. Katona József és Kölcsey Antónia leánya, sz Fordításain kívül önálló írásai két kötetben jelentek meg: Földön és föld felett (Bp. 1896), Sok mindenről (1898). KAZINCZY FERENC 1801-ben, fogságból való szabadulásakor hazatértében megszállt Vásárosnaményban Lónyai Lászlónál. KELEN LÁSZLÓ, nagykállói ügyvéd. Tanulmányait Nyíregyházán a Kossuth gimnáziumban végezte: a Nyugat köréhez tartozott. Több önálló verses kötete jelent meg, a Szabolcsi Szemle buzgó munkatársa volt ben pusztították el. Költészetének feldolgozása most folyik. KENDE' KANUT, orszgy. képviselő, 1849-ben szatmári szolgabíró. A szabadságharc után cégényi birtokára vonul.vissza után többször újra képviselő. Kazinczy emlékére országos ünnepségeket rendez, Kölcsey emlékének ébrentartásában hathatósan működött közre. Cikkei is ilyen tárgyúak (Kölcsey Ferenc emlékoszlopának leleplezési ünnepélye, máj. 18-án Csekén, Kölcsey Ferenc és emlékei, megannyi országgyűlési beszéd.) KÉPES GÉZA 1909-ben, született Mátészalkán. Itt kezdte iskoláit (a mai Zalka Máté iskolában), majd Sárospatakon járt és az Eötvös Collegium tagjaként szer- < zett tanári oklevelet. Hosszabb ideig a Rádió irodalmi osztályán dolgozott, az írószövetség titkára. Művei: Márványba véslek (versek, 1933), Gorgó mereng (versek, 1942), Vajúdó világ (versek, 1954), Napkelte Mongóliában (versek, 1955). Műfordításai: Napnyugati madarak 1937), A sziget énekel (1948), Válogatott műfordítások (1951). KÉZY MÓZES tanár, szül. Fehérgyarmaton nov. 6. Sárospatakon tanult, s ott is lett tanár. Göttingában 3 évet töltött. Kövy professzor szerint rendkívüli képességű ember volt ben a kolera vitte el. Benső barátság fűzte Kazinczyhoz (a levelezések IV VII. kötetében). KIRÁLY JÁNOS munkája: A becsületes szűcs, csizmadia, tímár, lakatos s a többi társaságok ládája kisérése előtt, közben s utánna mondandó beszédek s kívánságok. Éhez járul a toldalék, melyben az külömbféle esetekre tartozandó beszédek foglaltatnak. Az ifjúság kedvéért írta Nyíregyházán esztendőben, (megj. Kassán). KÍS FERENC 1908-ban született Nagygécben. A polgári isk. elvégzése után molnárinas lett, később kitanulta a nyomdászmesterséget. 16 éves korában gyalog ment fel Budapestre, résztvett az 1924-i nyomdászsztrájkban. Bevándorolta Németországot, Ausztriát, Csehszlovákiát. Hazatértekor letartóztatták, s öt évre kitiltották Budapestről. Első versei a Nyugatban, a Népszavában, a Munkában, a Pesti Naplóban jelentek meg. A Szabó Ervin könyvtár munkatársa. Kötetei: Fegyvertelen (1936), Csendes diadallal (1953). A József Attila díj jutalmazott ja. KISS ÁRON ref. lelkész, szül. Ófehértón 1788-ban. Sárospataki tanulmányai. után több helyen lelkészkedett, Kisnaményban, majd Botpaládon is. Itt is halt* meg 1834-ben. (Halálára Pap Endre írt gyászverset). A Mondolat perben, melynek Szatmár megyében egész kis köre volt, szembe találta magát Kölcsey véleményével. Szatirikus versekkel támadta ellenfeleit, s röpiratot is írt ban megismerkedett Kölcseyvel, aki dicsérettel számol be róla Kazinczynak. Néhány 140 több kötetre való kéz- verse megjelent, iratban maradt. KISS ÁRON ref. püspök 1815-ben született Kisnaményban ban Porcsalmán pap. A szabadságharcban is résztvett. A pátens idején merészen küzd az egyházi önkormányzatért. Esperesként könyvtárat alapít a lelkészek műveltségének emeléséce. Vármegyéje táblabíróul választotta. Kiváló szónok volt. Több egyháztörténeti műve jelent meg. KISS ÁRON tanár, majd tanítóképzőint. igazgató, szül. Porcsalmán 1845-ben, megh ban. Igen élénken foglalkozott a pedagógiai és ifjúsági irodalommai, valamint a néprajzzal. Művei: A magyar népiskolai tanítás története (1881), Magyar gyermekjátékok gyűjteménye (1891), A szegény ember szerencséje (1886), Gönczy Pál életrajza (1888), Bornemissza Péter életrajza (1891), A pocsolya-paraszt vagy az igazi falusi bíró (1888) stb. KMETY GYÖRGY 1848/49-es honvéd tábornok ( ), 1818-tól Nyíregyházán nevelkedett nagybátyjánál, Schulek János ev. lelkésznél. Itt is járt iskolába. A szabadságharc alatt Görgey egyik legnyíltabb ellenfele. KOMÓCSY JÓZSEF szül. Vencsellőn 1836-ban. Megh Budapesten. Szatmáron kezdi tanulmányait, egy ideig suszterinas, majd tanítói képesítést szerez, s tanításból él tól szerkesztette a Hírmondó c. képes pol. lapot vé-

142 gén alapítója a Petőfi Társaságnak. Költeményei több kötetben jelentek meg. KOMORÓCZY IVÁN szül Hodászon. Mint nagybányai szolgabíró részt.vett a festő iskola megalapításában. Maga is festegetett s jó viszony fűzte Hollósy Simonhoz, Ferenczy Károlyhoz, Grünwald Bélához, Thorma Jánoshoz, Réti Istvánhoz és a többi nagybányaihoz. Bár közigazgatási pályán működött eredménnyel, a nagybányai iskola tagjaként tartották számon. KORÁNYI FRIGYES orvosprofesszor, szül Nagykállóban. Tanulmányait Nyíregyházán kezdte, s Szatmáron végezte. Az ifjúsági mozgalmakban fontos szerepet vitt, s tagja volt az március 19-i pozsonyi küldöttségnek. Szabolcs megye önkéntes zászlóaljában orvosként szolgált a szabadságharcban. Világos után sokat zaklatták, még a bécsi egyetemről is kitiltották és Nagybányára internálták. Később Nagykállóban telepedett le, s 1861-ben Szabolcs megye orvosa lett. Később kórházi főorvos, de tol Budapesten működött mint egyetemi tanár. KÓSA EDE ref. lelkész, szül. Gencsen Debrecenben végezve a teológiát, Gebén káplánkodott, majd 1879-től Jármiban lelkész. Munkái: Tavaszi virágok (Nagykároly, 1878), Szatírák és dalok (Nagykároly, 1887), Kártyás Kati (népszínmű, Nagykároly, 1893). KÓTAI LAJOS (sz. 1846) Porcsalmán nevelő 1865-ben Gyene Pál családjánál, 1867-től Zsarolyánban tanító, 1869-ben Gacsályon, 1870-ben Ököritón működik 1873-ig. Költeményeket, tankönyveket írt. Megírta a Szamos c. napilap történetét is. KÓTAI PÁL (Lajos fia, szül. Zsarolyánban 1868.) kisebb lírai, műveket is írt, de főleg mint építész tűnt ki Budapesten és Szegeden. A Szegedi Napló munkatársa volt. KOVÁCS GYULA, szinész, szül. Gebén, Egressy Gábor példájára állt be színésznek. Igen sokat járta Lángi Bódis társulatával a szatmári községeket. Később felvette szülei lakóhelye után az ecsedi előnevet, megkülönböztetésül a miskolci Kovács Gyulától től a pesti Nemzeti Színházban játszik, s egyre híresebbé válik július 31-én, a segesvári Petőfi ünnepélyen szavalás közben éri utói a halál. Költeményei több kötetben jelentek meg. Életrajzát Ferenczi Zoltán írta meg. KOVÁCS MÁTÉ szül. Hajdúszoboszlón, Debrecenben 1925-ben kezdte egyetemi tanulmányait, s doktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett ben került a Kossuth gimnáziumba tanárnak, majd a nyíregyházi felsőkereskedelmi iskola tanára. Innen került Debrecenbe a gyakorló gimnáziumhoz ban Budapestre került az Országos Közoktatási Tanácshoz ügyvezető igazgatónak ben a kultuszminisztérium nevelési ügyosztályának vezetője, majd államtitkár től 1956-ig a debreceni egyetemi könyvtár igazgatója, majd vezetője lett a Magyar Enciklopédia szerkesztőségének őszén nevezték ki egyetemi tanárrá az Eötvös Lóránd tudományegyetemre. A magyar felvilágosodás irodalomtörténetével kapcsolatos tanulmányai, művelődéspolitikai, köznevelési tárgyú cikkei önállóan, a Debreceni Szemlében, a Köznevelésben, Prot. Szemlében, stb. jelentek meg. KÖLCSEY ANTÓNIA (G. Katona József né) szül. Csekén, K. Ferenc unckahuga. Nagybátyja nagy gonddal irányította neveltetését. Hazatérve Csekéoe 1838-ban elkezdi Naplóját, mely igen érdekes adatokat tartalmaz Kölcsey Ferenc utolsó hónapjairól, Wesselényiről s a környék társadalmi életéről és ese-í ményeiről. Reménytelenül szerette Wesselényi Miklóst, őt viszont Pap Endre kérte meg. Wesselényi esküvője után ment férjhez Geleji Katona Józsefhez. Naplóját Kozocsa S. adta ki 1938-ban. KÖLCSEY FERENC ( ) ben testvéreivel megosztozván Csekébe költözött, s kisebb megszakításokkal itt élt haláláig. A csekei ref. temetőben temették el. Rokonai és tisztelői állítottak neki síremléket felirattal, de ezt csak május 18-án leplezték le. Ezt a síremléket 1938-ban, testének exhumálás a és az új síremlék felavatása után Szatmárcseke főutcáján helyezték el, s az világháború hőseinek emléktábláját szerelték rá. Szatmár megye ben választotta meg aljegyzővé, majd főjegyzővé ben az országgyűlésre küldték követnek, s dec. 19-én foglalta el helyét Pozsonyban. A négy kerületi jegyző egyikévé választották. Számos beszédet mondott, élményeit Országgyűlési Naplójában írta meg febr. 9-én lemondott követi tisztéről, mert megyéjében a konzervatív elemek kerültek felül. Szatmárcsekében számtalan költeményt írt, s itt nevelte azokat a patvaristákat, akik gyakorlatra hozzá kerültek (pld. Obernyik Károly, Pap Endre, Szalay László). Ádám testvére halála után an~

143 nak kisfiát, Kálmánt nevelte. Hozzá írta a Parainesist. Wesselényi Miklós hűtlenségi perében ő vállalta az ügyvédő tisztséget. Ennek munkálatai közben halt meg. A csekei nép és a családi hagyomány szerint nem természetes halállal. Einsle festő készítette el arcképét. Ennek másolatát Kende Zsigmond, Kölcsey kortársa és jóbarátja is elkészíttette, s Cégénydányádon volt a kép a legújabb időkig. (Lásd: Molnár József: Kölcsey emlékek nyomában. Irodalomtanítás: * ) KÖLCSEY KÁLMÁN (Kölcsey Ádám és Szuhányi Jozefina fia) szül. Szatmárcsekében Apja 1827-i halála után K. Ferenc irányította nevelését. Egy időben Obernyik Károly nevelte (1836-tól), s K. Ferenc halála után is ő maradt nevelője, Csekében és Pesten ban Kossuth beszédeinek hatására beáll honvédnek. A csatákból a Pesti Divatlapnak küldöz tudósításokat. A legfontosabb csatákban vett részt ápr. 16-i haláláig. Arcképe 1945 őszéig a csekei udvarházban megvolt. KRALOVÁNSZKY LÁSZLÓ ( ). Édesapja, K. András Nyíregyháza főbírája volt, aki hat fiával együtt vett részt a szabadságharcban. Az ifj. László 1855-től árvagyám Nyíregyházán. Sok cikke jelent meg a korabeli lapokban. A szabadságharcról írt naplója kéziratban maradt. KRÚDY GYULA ( ). Nyíregyházi kapcsolatairól lásd Katona Béla cikkét az új Szabolcs-Szatmári Szemle számában, továbbá: ez Emlékkönyv más helyén Katona Béla részletesebb tanulmányát. KUBINYI LAJOS szül Űjfehértón, megh Az 50-es években bejárta egész Nyugateurópát, s itthon több újságnak volt közgazdasági szakértője. Művei * közül: Vezéreszmék jobblétünk előmozdítására (Pest, 1858), A haladók és maradók csatározásai (irány regény, Pest, 1858, 3 k.) Közgazdaságunk életfeltételei és a munkásosztály főbb teendői (Pest, ), stb. LÁNG LAJOS színész ( Nyírbátorban). Társulatával gyakran járt Szabolcs megyében. Felesége Csepreghy Anna színésznő, kitűnő komjka ben Lauka Lajos, Szabolcs m. alispánja al- 1 kalmazta a telekkönyvnél. Balettja: Az álmos fonó leányok (sokfelé adták elő). LASKAI MATKÓ JÁNOS ref. lelkész, szül Debrecenben, majd ( ) Leidenben tanult, s itthon Bethlen István* prédikátora lett Ecsedben i konstantinápolyi küldetése után Ecseden és Nyírbátorban tartózkodott, ill. főrendi ifjak kisérőjeként külföldre látogatott. Művei közül: Justus Lipsiusnak a polgári társaságnak tudományáról írt hat könyvei Mellyek kivált képpen a Fejedelemségre tartoznak (fordítás, Bártfa. 1641), kéziratban maradt':' Erdély országának szerencsétlen viszontagságai 1588-tól fogva 1622-ig. Irt egy gúnyiratot is Rákóczi Györgyről és tanácsosairól. LAUKA GUSZTÁV, megyei levéltárnok, szül Vitkán. megh. Nagybecskereken Iskolái elvégzése után gazdatiszti pályára lépett, s 1838-tól írnok az erdődi uradalom számvevőségében, majd Vállajon tiszttartósági hivatalnok től Pesten él szerkesztésből, majd az Akadémia írnoka ben az ellenzék jegyzője Pozsonyban az országgyűlésen, 1848-ban a honvédelmi bizottmány jegyzője, Kossuth bizalmas főfutárja ben a belügyminisztériumban titkár és a Szatmár környéki megyék oortyázó csapatainak szervezője. Riskó Ignác kormánybiztos helyettese. Egy ideig ezért Kn'dosásra kénvszerül, később Kendp Zsigmond szatmári megyefőnök mellé kerül titkárnak. Megyei alkalmazások betöltése után 1860-tól újra Pesten van. Pálffy Móric kormánya ideién az áll. saitóosztálvt vezette, s az üldözött íróknak sok kedvezménvt nyújtott. Később Torontál megye levéltárnoka lett, s ott halt meg Nagybecskereken. Rendkívül ünenelt író volt, többször széles körű ors7ágos ünneplésben részesült. Számtalan cikket, tanulmányt írt, több mint 300 novellát. főleg humoros írásaiért kedvelte a közönség. LEFFLER BÉLA író és műfordító ( ), tanulmányait a Kossuth gimnáziumban kezdte, majd az Eötvös Collegium tagjaként tanári oklevelet szerzett, s ig a gimnázium tanára volt. Ekkor Svédországba távozott és nagy érdemeket szerzett ott a magyar irodalomnak a skandináv államokban való megismertetésével. Számos svéd írót fordított magyarra, s több művet fordított svédre, többek közt Az ember tragédiáját is. Antalógiákat, művészeti és kulturális kiadványok egész sorát szerkesztette odakint. 142

144 LEFFLER SÁMUEL ( ) (L. Béla apja) 1874-ben került a gimnáziumhoz tanárnak és 40 esztendőn át tanított itt s közben igazgató is volt két időszakban is. Több iskolai és uti könyve közülkiemelkedő Római irodalomtörténete (1888). LENGYEL BÉLA ügyvéd, szül. Csengerben, Megh. Polgáron Versei Költemények (1902), Őszi színek (1926) c. jelentek meg. Énekes vígjátéka A medvebőr (1942). Több regénye maradt kéziratban. LENGYEL LAURA (Dániel Miklósné), szül Űjfehértón. Igen sok ifjúsági regény és elbeszélés írója. Két színdarabját be is mutatták A császár anyja (Magyar Színház, 1922), Tűzhalál (Nemzeti Színház* 1923). LEVELEKI (Lichtblau) LÁSZLÓ ban érettségizett a Kossuth gimnáziumban. Versei egy részének gyűjteménye Melós bakák címmel jelent meg 1942-ben ben elpusztították. LITKEI TÓTH PÉTER, ref. lelkész, szül Litkén. Sárospataki tanulmányai után nevelő volt Szabolcsban a Zoltán családnál ben Bujra hivták meg lelkésznek. Bejárta Európát, s részt vett a Hegel tanaival foglalkozó filozófiai vitában Buji levelek, c. értekezésével. (Barátjához Tompa Mihályhoz intézte ezeket.) A szabadságharcban is szerepelt. Megh ban Bujon. Egyéb munkái: Mivel érdemelte meg gr. Széchenyi István a legnagyobb magyar címet (Spatak, 1860), Az emberiség szellemének legnagyobb fejlettségi foka s közelebbi legfőbb teendője (Spatak, 1871). LÓNYAI ZSIGMOND főispán, szül , megh Bethlen Gábor és Rákóczi György idején kiváló katona és a béke előkészítője volt. Eszterházy Miklós nádorral folytatott levelezése fontos, kortörténeti értékű. A linczi béke megkötése után Bereg megye főispánja lett. Naményból Lórántffy Zsuzsannához írt levele, egyéb levelei, végrendelete a Tör-» téneti Lapokban találhatók. LUBY GYULA, ügyvéd, szül Fülpösdarócon. Cikkei az Egyetértésben és a Budapesti Szemlében jelentek meg. Művei: A nemes ifjak (regény), Destin orvos (ford. Bp. 1874)', Csitt-csatt (novella füzér, Pest, 1879), Daudet: A férj (ford. 1881). LUBY KÁROLY (L. Károly és Szuhányi Anna fia) sz Nagyarban tól Szatmár megye levéltárosa. Főleg genealógiai munkákkal foglalkozott, Nagy Iván nagy művének munkatársa. Nagygécben* abban az egyszerű udvarházban lakott, melyről Jókai az Űj földesúr c. regényéhez a Garanvölgyiek régi kastélyát mintázta. (Meghalt 1908-ban.) LUBY MARGIT ny. igazgató, szül. Nagyarban, A szatmári részek néprajzát dolgozta fel sok cikkben és önálló munkákban: A parasztélet rendje (1935), Bábalelte babona (1936), Fogyó legelőkön (1943), LUBY ZSIGMOND (L. Károly és Szuhányi Anna fia) szül Nagyarban, megh Fülpösdarócon. Ügyvédi oklevelet szerezve a szabadelvű párthoz tartozott nagyrészt Kölcsey Ferenc hatására. Meleg barátság fűzte Petőfihez, aki több hétig volt vendége Nagyarban és Fülpösdarócon. Petőfi több levelet is írt hozzá. Nagyhatású szónok volt, s több emlékiratot szerkesztett. 67 után a megye tanfelügyelője lett. LUKÁCS ÖDÖN szül. Sályiban Megh. Nyházán, Nyíregyházán ref. lelkész, majd esperes. Szerkesztette a Szabolcs c. lapot Elkészítette a város monográfiáját. Versei 1872-ben, hátrahagyott versei 1897-ben jelentek meg. JTL MÁNDY ISTVÁN ( ) 1789-től Csengerben tanító, majd megyei esküdt. Innen keltezte, mint Szatmár megye esküdtje előszavát az első magyar Anonymus fordításhoz (Magyar Sunád, avagy I. Béla királynak nevetlen íródeákja Debrecen). MARGITTAY DEZSŐ szül Űjfehértón. Apja, M. Sámuel Kossuth Lajossal és Kazinczy Gáborral benső barátságban volt. Ügyvédkedése mellett sok regényt, színművet írt. Darabjai közül többet játszott a Népszínház is (A jó Isten, Cine mintye). MÁRK FERENC ref. lelkész, szül Csengerú jfaluban. Debrecenben, Baselben, Halléban és Edinburgban tanult. Egy ideig Fehérgyarmaton lelkészkedett. Művei: Thomas Carlyle und seine Philosophie (Jena, 1876), Zwingli Ulrik élete és reformátori működése (Bp. 1884), Keresztyénség és világműveltség (Debrecen, 1899). MARÓTHY ANTAL, szül. Rozsályban Megh u. o. A szabadságharc

145 idején tagja volt a vésztörvényszéknek, s ezért a kassai törvényszéken elitélték. (Fogságból és börtönből írt leveleit Luby Margit gyűjtötte össze 1948-ban). Haynau közbenjárására kapott kegyelmet ben, de amikor megtudta, hogy 'édesanyja Kisgécben könyörgött Haynaunak, vissza akart térni börtönébe. MEGYERY ISTVÁN sz. Vasmegyeren, Gimnáziumba Nyíregyházán járt, majd jogot végezve 1885-ben törvényszéki aljegyző lett Nyíregyházán 1887-ig. Innen Balassagyarmatra, majd az igazságügyi minisztériumhoz került. Művei: Lord Byron (életrajz-tanulmány, Bpest, 1889), Versek tárcacikkek (Balassagyarmat, 1893). Egyéb cikkei a Szabolcs "megyei Közlönyben, a Nyírvidékben jelentek meg. Petőfiről szóló tanulmánya kéziratban. MELITH GYÖRGY (brebiri) unokatestvérével Raduchi Petrityevith Miklóssal együtt került Horvátországból a mohácsi vész után a Tiszántúlra, s beházasodtak a fiágon kihalóban lévő gazdag Csaholyi családba. Csaholyi Imre és Ráskay Krisztina leányát, Annát Melith György, Katalint Horváth Miklós vette feleségül, s közösen szerezték meg a Csaholyi uradalmat. Katalinék 1548-bán Erdélybe költözésük miatt eladták birtokrészüket M. Györgynek, s így ő lett az egész Csaholyi örökség ura. (1549-ben Ferdinánd át is iratta nevére a birtokot). Melith György 1552-ben Fráter György familiárisa volt. A prot. vallás és Méliusz Juhász Péter pártfogója volt, s az ő birtokán, Csengerben tartották a híres csengeri zsinatot. Az ő neve szerepel a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról c. szatirikus drámában (1569). Családi iratai a Zichy levéltárban. Síremlékének töredékei a csengeri ref. templom kriptájából kerültek elő. MELITH GYÖRGY (Melith Hl 'és Csapy Krisztina fia) szatmári várkapitány (1630). Felesége Dóczy Zsuzsanna. Bethlen Gábor özvegyének, Brandenburgi Katalinnak megbízottja I. Rákóczi Györgynél. MELITH GYÖRGY (M. Péter és Szakolyi Erzsébet fia) tasnádszántai Becki Zsuzsannát vette feleségül, aki a csengeri ref. egyháznak egy aranyozott ezüst kupát ajándékozott 1654-ben. (Az Iparm. Múzeumban). Felirata: Enn Bechki Susanna T. N. B. Melit György úr.házastársa adtam ez kannát In tisztességére Tsengeri templom úr vachorak kiszolgalra eörök emlékezetre azért valaki ezt másra fordítana In aldasa ne legyen rajta, Ao. Dni 1654." MELITH ISTVÁN (M. György és Csaholyi Anna fia) a szepesi kamara elnöke, aki a család ügyesbajos dolgaiban nagy segítséget nyújtott, országos tekintélye miatt gyakran fordultak hozzá levelekkel. Irodalmi műveltségét, kultúra szeretetét Rimay János Justus Lipsiushoz írt leveléből ismerjük. Balassi és mások is írtak hozzá leveleket. MELITH PÁL (M. György é s Csaholyi Anna fia) 1578-ban vette feleségül Csapy Krisztinát ban a szatmári vár kapitánya. A Partium védelmében nagy szerepe volt ben építtette «sengeri kastélyát. Ez a kuruc háborúk idején pusztult el. Árokkal körülvett dombja ig látható volt. A prot. vallás buzgó pártfogója. A csengeri templomnak harangot adományozott 1599-ben. Ez a kuruc harcok alatt olvadva hullt le a toronyból s 1713-ban öntették újra. Megh A csengeri ref. templom kriptájában temették el. Néhány levele ismeretes. MELITH PÁL (M. Zsigmond és Pécsi Anna fia) kuruc kapitány. Megh Diószeg alatt. Holttestét a várárokból II. Rákóczi Ferenc kivétette és a diószegi templomban temettette el. Ő volt az utolsó Melith. MELITH PÉTER (M. Pál és Csapy Krisztina fia) Bethlen Gábor fejedelem híve, Kassán él ben szatmári főkapitány. Pázmány hatására katolizált s a csengeri kastély mellé kis kápolnát építtetett, amelynek alapfalát 1935-ben az ásatáskor megtalálták az oltárkő egy töredékével. MELITH PÉTER (M. Péter és Szakolyi Erzsébet fia) Szabolcs vármegye főispánja 1655-től. Jelen volt II. Rákóczi György temetésén 1660^ban, 1666-ban Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc esküvőjén. Krisztina nevű kislányát a csengeri templomban temették el (1666). Felesége, Kapy Klára és ő egy évben haltak meg ban és Kisvárdán temették el őket. Mária nevű leányuk másodszor Zichy Istvánhoz ment feleségül': így kerültek a Melith család iratai a Zichy család levéltárába. MELITH ZSIGMOND M. György és Becski Zsuzsanna fia) Csengerben élt ban kapja királyi adománylevéllel Lipóttól a Melith család fiágát illető vagyonát, de ezt hamarosan zálogba bocsátotta és elvesztegette. Záloglevelei közül ma is található több csengeri család ira-

146 tai között. Fia, 'Melith Pál az utolsó Melith, kuruc kapitány volt. (Az egész Melith családra vonatkozóan vö. Molnár József, A Subics nemzetségből származó Brebiri Melith család vázlatos története. Hajdúnánás, 1939.) MÉLIUSZ HORHI JUHÁSZ PÉTER ( ). Alaghi Menyhértet, csengeri részbirtokost megnyerte a ref. egyháznak, s Melith György valamint Báthori György pártfogása mellett tartotta ben a csengeri zsinatot. Utolsó zsinatát szeptemberében tartotta Nyírbátorban. MESKÓ LÁSZLÓ orszgy. képviselő sz Nyíregyházán. A gimnáziumot itt végezte, majd jogot végzett, sokat járt külföldön, s az ügyvédi oklevél megszerzése után 1878-tól Nyíregyháza város ügyésze. A Kossuth gimnázium felügyelője volt. MESKÓ PÁL orvos (sz. és megh.. Nyíregyházán ) ^ben Nyíregyházán telepedett le s 45 éven át volt a város főorvosa. A Bach-korszakban a pátens ellen férfiasan küzdött, a gimnázium létesítése körül nagy érdeméi vannak. Tudományos cikkei az Orvosi Hetilapban jelentek meg. MIKLÓS GYULA szerkesztő, szül Nyírbátorban. Nagykállóban járt iskolában Szerkesztette a Szabolcsvármegyei Közlönyt ( ). MILOTAI NYILAS ISTVÁN szül Milotán. Debreceni, majd heidelbergi tanulmányai után 1605-ben kerül Nagy-^ kállóba papnak, majd Szatmárba megy s 1618-tól Gyulafehérváron Bethlen Gábor udvari prédikátora. Különösen az oktatásügy terén fejtett ki kiváló munkásságot. MÓRICZ ZSIGMOND ( ). Az író a családi emlékezetre támaszkodva június 29-ét tartja születése napjának, a csécsei anyakönyv szerint azonban július 2-án született s 6-án keresztelték ig Csécsén laktak, akkor került nagybátyjához Istvándiba, a család viszont rövidesen Prügyre ment, ahová csak 1887-ben követte őket a kis Zsiga. Az első két elemi osztályt is Istvándiban járta. Minderről Életem regénye c. művében szárnol be részletesen. Később a Kisfaludy Társaság megbízásából jár a megyében 1902-ben népköltési gyűjtőként. Bejárt 30 falut, s összeírta azokat a nótákat és meséket, amelyeket csak össze lehetett szedni ben az Országos Monográfia Társasággal került összeköttetésbe, s ő írta meg Szatmár megye monográfiája számára az egyes községek történetét is (de ez Vende Aladár neve alatt jelent meg). Az 1909-ben megjelent kötetben tőle származik a Szatmár megye népe c. fejezet. Nagyobb regényei közül ennek a tájnak életével foglalkozik a Sárarany, A fáklya, Galamb papné, Boldog ember és a Sári bíró c. színdarab. Elbeszéléseiben egész életében talált megírni valót erről a vidékről és ennek embereiről. A boldog ember c. regényében név szerint is szerepel a vidék csaknem minden helysége. O OBERNYIK KÁROLY ( ) től Kölcsey Kálmán nevelője előbb Csekén,«majd Pesten. Nagy hatással voltak rá Kölcsey magyarázatai, s műveltségét gyarapító nagy könyvtára. Kölcsey igen kedvelte Pap Endrével együtt. Itt ismerkedett meg a kor nevezetes egyéniségei közül Szemere Pállal, Eötvös Józseffel, Wesselényi Miklóssal. Kölcsey Kálmán anyja, a fiú halála után (1849) Obernyikkel együtt visszatért Csekébe. Obernyik ugyan 50-ben elhagyta Csekét, Kölcsey Ádámné halála után (1854. Cseke) vagyonát Obernyikre hagyta. Ezt a család perrel támadta meg, amelyet Obernyik nyert meg, de sokáig nem élvezhette, mert pestisben meghalt Darabjainak nagy része a Nemzeti Színházban került színre, egyike (Főúr és pór, 1844) az Akadémia százaranyos jutalmat nyerte. OSVÁTH ESZTER (Engelmann Ignácné) polg. isk. tanár, szül. Csengerben, Nevelősködés után Budapesten tanított. Megh. u. o Költeményei Az Űjságban, Űj Időkben, Pesti Naplóban, Hidban jelentek meg 1910-től kezdve. Több önálló kötete mellett kéziratban is maradtak művei. (vö. Debreceni Szemle, 1943: ). OSVÁTH GEDEON gimn. tanár, majd igazgató. Szül. Csengerben, Megh. Budapesten, Reviczky Gyuláról készítette doktori értekezését (Kolozsvár, 1905). Aszódon a gimnáziumban igazgató, s megalapítja a Petőfi ereklyegyűjteményt. Művei: Petőfi aszódi ifjúsága (1925), A halhatatlan diák (színjáték Petőfi aszódi diákságáról, Kecskemét, 1938). Hunyadi Mátyás (dráma, Kecskemét, 1940), bemutatták Szegeden, 145

147 PALLAG I GYULA, Móricz Zsigmond nagybátyja ben bekövetkezett haláláig a kisújszállási gimn. igazgatója. Jellemrajzát Móricz több önéletrajz-szerű regényében írta meg. Természettudományi művek mellett ifjúsági műveket fordított, bevezetéssel látott el. Megh PAP ENDRE ügyvéd, szül. Zsarolyánban, Megh. Pesten, Sárospataki jogász korában már versei jelennek meg. Kölcsey Ferenc mellett volt Csekén joggyakorlaton. Nagy segítségére volt Kölcseynek a Wesselényi féle pör aktáinak és a védelemnek előkészítésében. Csekén szeretett bele Kölcsey Antóniába, akinek a kezét is megkérte, de a szülők tagadó választ adtak. A Kisfaludy Társaság 10 arannyal jutalmazta 1841-ben Béla herceg c. balladáját. Szemerével, Eötvössel és Szalayval együtt készítette el Kölcsey összegyűjtött munkáinak kiadását. Wesselényi barátja. Szatmár medvében az ellenzékhez tartozott, s a Pesti Hírlapnak ilyen irányú cikkeket küldött a megyei pártharcokról. Később visszavonult, s Szatmáron élt ben Petőfi az ő vendége volt, s innen rándult ki Petőfi Erdődre és barátaihoz, a Lubyakhoz, s máshová ban közoktatásügyi tanácsos és orszgy. képviselő, összegyűjtött műveit Csengery Antal és Kemény Zsigmond adta ki két kötetben PAP MIHÁLY (rápóti) sz Dengelegen től Nagykállóban iskolamester től Nagyhalászon, 1657-ben Ibrányban pap, 1663-ban Hajdúnánáson, 1667-ben Eszláron, 1669-ben Szentmihályon lelkészkedik. Naplója tele kultúrtörténeti, irodalmi vonatkozású emlékekkel a hajdúnánási ref. egyház levéltárában van. (Kivonata: Sárospataki Füzetek 1858/59.) PATAY ISTVÁN orszgy. képviselő. Szül. Nyírmadán, Megh. Debrecenben, től Szabolcs megyei tisztviselő. A szabadságharcban több csata hősies részvevője. Buda ostroma idején Pest katonai parancsnoka. Hosszas bujdosás után Nyírmadán telepedett le. Később Debrecenbe költözött. Országszerte ismerték eredetiségét, jellegzetes alakját, ' följegyezték programját, sok adomát közöltek róla. PAZÁR BÉLA gimn. tanár, sz. Nyházán, A gimnáziumot itt és Késmárkon végezte. Főként Budapesten tanított. Latin nyelvtanítási segédkönyvei országszerte ismertek voltak, PAZÁR ISTVÁN ipariskolai igazgató Nyíregyházán. (Szül. Osgyánban, Í837.) Az evang. iskolák megmagyarosításáért sokat tett. Cikkei az ipariskola értesítőiben és a Nyírvidékben jelentek meg. PERES SÁNDOR (1863. Csengerújfalu 1907). Pedagógus és tanügyi író a Frőbel Nőegylet budapesti óvónőképzőjének igazgatója, majd a VI. ker. tanítónőképző igazgatója. Megannyi módszertani könyvet, vezérkönyvet, tankönyvet, didaktikai vonatkozású cikket írt. PÉTER KÁROLY 1917-től 1949-ig volt a Kossuth gimnázium történelem-földrajz szakos tanára. Forró hazafiságra nevelve több szépirodalmi művet is írt. Regénye: A sárházi csata (Nyh. 1932), több színművét (pld. Veled megyek, 1935) bemutatták a nyíregyházi Városi Színházban. PETHE FERENC szül Büdszentmihályon, megh Szilágysomlyón. Nagy kultúrájú ember volt, akinek a mezőgazdasági tudomány _ terén kifejtett úttörő munkásságát külföldön is sokra értékelték. Több hírlapot szerkesztett. Utrechben tanulva kiadta a Károlyi féle bibliát, Szenczi Molnár zsoltárait. Különösen jelentős: Pallérozott mezei gazdaság c. munkája (I. k. 1805, II. k. 1808, III ) PETHEÖ JÓZSEF r. k. plébános, sz Jékén 1887-től Mándokon plébános. Több népies jellegű színdarabot, tanító célzatú vallásos költeményt írt. PETŐFI SÁNDOR ( ). Amikor első hónapjaiban Debrecenből Pestre indul egy füzet verssel, akkor Nyíregyházán át ment Eger felé és úgy ért Pestre augusztus vége felé Obept nyik Károllyal indult nagyobb körútra, s Júliával megismerkedve ragadt Szatmáron. Eközben szeptember'végén és október elején volt Luby Zsigmond vendége Nagyarban, (mint máskor is, hol Nagyarban, hol meg a szomszéd kastélyban Fülpösdarójcon), innen Csekére ment s ott töltött 10 napot. Ezidőben is főleg a vidéket járta, s többnyire csak éjjeli szállásra tért vissza vendéglátóihoz. Ezidei terméséből: Csekén: Borús, ködös őszi reggel. Az én képzeletem, Ereszkedik le a felhő, Ha szavaid megfontolom (okt. 1 7), Berkeszen: y Véres napokról álmodom (nov. 6.) Nagyarban ma is él az emléke, hogy a Tisza c. verset (melynek keltezése ugyan pesti) az egyik ma is meglevő öreg fa árnyékában írta. Több község tart igényt a Falu végén kurta kocsma c. vers eredetére is. (Ezekre vö. 146

148 Luby Margit Molnár József: Szatmári Szemle sz.) Szabolcs- PÖSA LAJOS ( ) Tiszabercelen az Inczédy családnál nevelő PÓTOR ELEMÉR ref. lelkész, szül Angyalosban. Előbb Széli Kálmán szalontai esperes mellett volt segédlelkész, majd Szatmárnémeti után 1905-től Csengerben lelkészkedett. Sok költeménye jelent meg a környék.lapjaiban. PRÉPOSTVÁRY BÁLINT (lakácsi) egri főkapitány. Felesége, Thardy Dorotytya (T. Máté és Csaholyi Anna leánya) révén csengeri részbirtokos. Sok leveléről tudunk. Másodszor is megnősült Az esküvőt Csengerben tartották, s a király is képviseltette magát. Megh s a bélteki templomban temették el. Egyik, 1602-iben meghalt István nevű fiát a csengeri ref. templomba temették. Sirkő töredéke az ásatáskor előkerült, (vö. Höllrigl József és Molnár József a Melith családra vonatkozó dolgozatait, Takáts Sándor: Nagy magyar kapitányok és generálisok ) PRŐHLE VILMOS (sz. 1871). A Kossuth gimnázium tanára ig. Neves orientalista ben a debreceni egyetemen a török nyelvészet, 1923-ban a bp-i egyetemen a keletázsiai nyelvek tanára. Török és uralaltáji összehasonlító nyelvészeti tanulmányain kívül török és japán irodalomtörténetet, nyelvtant is írt, Napkelet c. könyvét több nyelvre le fordították. (U II. RÁKÓCZI FERENC ( ). A szabadságharc indulásakor, 1703 július 7- én hajnalban kelt útra a zavadkai táborból, hogy kierőszakolja a tiszai átkelést Tiszabecsnél (közelebbről Tiszaújlak és Csetfalva között) július 14-én. A fejedelem Váriban töltötte az éjszakát s reggel Esze Tamást a Tisza két partjáról összegyűjtött seregével előre küldte Namény felé, s maga a fősereggel nyomában haladt. Július 17-én az első kurucok megjelentek Olcsván s rácsaptak Károlyi Sándor udvarházára. A sereg átözönlése a Tiszán másfél napig- tartott, s július 18-án már Naményból bocsátotta ki felhívását a vármegyékhez, hogy kelljen ek fel mellette. A fejedelem Szatmár és Károly felé bocsátotta ki csapatait (július 19 21). A jobbágyok és szegényebb nemesek azonnal csatlakoztak- hozzá, de Szabolcs megye nemessége a mocsárral övezett kisvárdai várba zárkózott, s ellenállásra csak Szatmár megye gondolt. Július 24-én Csengerben gyűlést tartottak, s a Tiszabecsnél szétszórt megyei csapatok összegyűjtésével Melith Pált bízták meg. A fejedelem felhívását nem bocsátották be Kisvárdára, s erre a kurucok júl. 19-én megkezdték a vár körülzárását. Vay László kastélyában Vaján szállt meg a fejedelem, s ekkor nyerte meg a szabadságharc ügyének rabtársát, s küldte Kisvárda ostromára. Várda azonban nem adta meg magát, s a fejedelem 22-én Nyírbátor felé indult. Két hét múlva aztán már a szabolcsi nemesek Rákóczi előtt bizonygatták, hogy véröket is készek kiontani hűségük megbizonyítására." Esze Tamás a naményi kiáltvány példájára két rendbeli pátenssel" hívta fel a népet, hogy a jobbágyok földesurat ne szolgáljanak" július én Rákóczi Gyulajnál tábort ütött. Ez a falu már az ecsedi uradalomhoz tartozott, a nép rajongó szeretettel üdvözölte a mi édes urunkat". A főnemesek közül elsőnek Melith Pál állott Rákóczi mellé, s a fejedelem számára ő szerezte vissza Ecsed várát. Károlyt is próbálta Barkóczy Krisztinától a fejedelem pártjára meghódítani, de csak a károlyi hadnagy lett kuruccá katonáival. Melith barátság színe alatt ment Ecsedbe, a katonák a vár prefektusát, Pápait elfogták, s így Ecsedet megszerezték a fejedelemnek. Pápai hamarosan a fejedelem kancellárja lett. Július 27-én már Ecsedben mustrája volt Rákóczi hadainak". Július 28-án Kálló alá vonult és bevette. A vár és város katonáit Bozóky Pál kállói postamester irányította, aki nemsokára ezredes kapitány lett. Kálló bevétele után a hajduvárosok is Rákóczihoz csatlakoztak. A csapatok a továbbiakban Szatmár ostromára indultak... Mindezekről jelentősebb vonásaiban Rákóczi is megemlékezik Emlékirataiban, de a források pontos tanulmányozása alapján Esze Tamás derítette fel a részletes helyzetképet (II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata, Bpest, 1951.) RÁKOS SÁNDOR szül. Üjfehértón, A Kossuth gimnáziumban érettségizett 1940-ben től főleg Budapesten él. Üjabban gyakran tartózkodik megyénkben és a mezőgazdasági életforma fejlődését tanulmányozza nagyobb regényciklus megírásához. Verseskötetei Az eb válaszol, Férfikor (1952.). RATKÓ JÓZSEF (sz Budapest) középiskolai tanulmányait a Kossuth gimnáziumban fejezte be 1956-ban. A

149 szegedi egyetem bölcsészeti karára iratkozott be. Több verse megjelent az Irodalmi "Újságban, az Alföldben, a Szabolcs-Szatmári Néplapban. Igen erős formaérzék, biztos kifejező készség, bátor, határozott fellépés jellemzi verseit. RIMAY JÁNOS ( ) 1587 körül Báthori István ecsedi udvarában élt. RISKÓ IGNÁC szül. Csengeiben, 18!2 ; megh. Bpesten, Kölcsey halála után Szatmár megye aljegyzője, majd főjegyzője lett. Lauka Gusztáv említi, hogy Riskót Kölcsey és Wesselényi is nagyra becsülte, s pártfogolta. Nagykárolyi házában Petőfi gyakran vendége: ő mutatta be Téreyéknéí Petőfit Szendrey Júliának, akinek Riskó is udvarolt. Látva azonban Petőfi nagy szerelmét Térey Marival közösen közvetítették a két fiatal levelezését, találkozását. Csengeri szájhagyomány szerint Csengerben is megfordult Petőfi Riskóéknál, s a Falu végén kurta kocsma is csengeri eredetű. Riskó Ignác 48- ban képviselő lett, s országgyűlési jegyző jan. 9 máj (Lásd: a debreceni Kollégium oratóriumában a szószéktől balra elhelyezett padon lévő emléktáblácskát) 49-ben kormánybiztos is volt, mellette dolgozott Lauka. Gusztáv. Később fogságot szenvedett, maid tisztviselő. s miniszteri tanácsosi címmel megy nvugdíiba. Bajza sokra becsülte mint költőt: lr36-tól sok verse, cikke jelent, meg. Forvá + h János s-ermt ihlető erővel" b.n+o+f *Pptőfir Q is, A Riskó család tagiai ÍQ pirié>v PcQricrpj'V»on. rá rnár alig em_ ("ö M. Családtört. Szemle 1941:?57. i.) Sz SIMKÓ ENDRE, tanár. Cikkeket írt a Nyírvidékbe. Munkája: Szabolcs megye földrajza (Nyháza, 1885), A tiszai ág. ev. egyh. ker. collegiumi képző int. történpte (3 köt. 1896). A gyakorló iskola szervezete (1899). SZABÓ FERENC matolcsi jegyző. Munkái':' HISTÓRIA ezen esztendőben uralkodott rendkívül való éhségről. Mellyeket versbe kiadott, Matolts, A szerencsétlen Bojári és Elisa történetei vagy a változó szerelem áldozatai (Kassa, 1829). SZALAY LÁSZLÓ ( ) Kölcsey Ferenc mellett volt joggyakornok. Szatmárcsekéből 1832-ben távozott Pestre a kir. táblára. Eötvös barátja, híres történész, később az Akadémia tagja. SZALAY PÁLNÉ Kandó Klára tulajdonában van Szatmárcsekében Szemere Albertné Sárkány Zsuzsanna emlékkönyve, amelyben Kölcsey 1814-ből származó eddig ismeretlen emlékverse, s több korabeli költő bejegyzése (Szemere Pál, Kövy Sándor, Szentjóbi Szabó, Vitkovits) található. SZEMERE GYÖRGY, író. Szül. Szabolcson, Megh Elbeszéléseket, regényeket írt, főleg a falusi nép és a birtokososztály életéből. Megannyi műve közül kiemelkedő: A Dobay ház (regény, 1901), Magyar virtus (reg. 1902), A hazátlanok (reg. 1909), Ami mindennél erősebb (1906), drámái: Siralomházban (bem. a Thália, 1906), A viszontlátás (bem. Nemzeti Színház, 1922). SZEMERE PÁL ( ). Kölcsey Ferenc kedves barátja, vele együtt írták Szemere péceli birtokán a Felelet a Mondol,atra c. művet. Kölcseyt Csekén gyakran meglátogatta, s állandóan leveleztek. Kölcsey is gyakran megfordult Pécelen, majd Szemere felesége birtokán, Lasztócon. Lefordította Korner Zrínyi c. darabját, amelynek előadásáról Kölcsey írt remek tanulmányt. Kölcseyvel együtt szerkesztette az Élet és Literatura c. folyóiratot. Közreműködött Kölcsey munkáinak kiadásában. SZÉNFFY GUSZTÁV (Kohlmann) zeneszerző, szül megh Nyíregyházán. Az ügyvédi oklevél megszerzése után évekig Nyíregyházán városi hivatalnok. maid az Akadémia megbízásából gvűitötte a különböző nyelvű népdalokat, s összehasonlító zenei rendszert akart kidolgozni. Szembe szállt az akkoriban divó és ősinek tartott verbunkos-palotás zenével, és a népdalt tartotta ősinek.. Ugyanakkor azonban többnyire műnépdalokra hivatkozott (maga is írt ilyeneket). Munkája nem nyert elismerést, s ezért visszatért Nyíregyházára s városi tanácsnoknak választották szélütés érte s utána zongoraórából élt. összefoglaló magyar zenetörténetét megsemmisítette, csak néhány, így is értékes részlet (pl. Tinódi Sebestyén, 1858) maradt meg belőle. SZENTPÉTERY ZSIGMOND, szinész, szül. P.ohcdon, Lányi és Udvarhelyi vándor társulatánál működik 1837-ben pedig tagja lett a Nemzeti Színháznak. Több híres szerepe közül megemlítendő, hogy a Bánk bán febr. 16-i kassai első előadásán ő játszotta Petur bánt. Több darabot is írt, fordított. Petőfi a Tintásüveg c. versében róla van szó. 148

150 SZIKLAY LÁSZLÓ tanár, kandidátus 1934-ben került iskolánkhoz. Középiskoláit Kassán végezte, majd az Eötvös Collegium tagjaként a budapesti egyetemen szerzett magyar-francia-szíovák szakos tanári oklevelet. Hét évig tanított nálunk, innen a kassai főiskolára került. Majd hosszabb minisztériumi szolgálat után előbb a budapesti, később a szegedi Ped. Főiskola szlovák tanszékének vezetőtanára ban került a budapesti egyetem szlovák tanszékéhez. Kezdetben Kazinczy korszakával foglalkozott, s irodalomtörténészi, szerkesztői munkája is főleg a Felvidék irodalmi hagyományaira terjedt ki. Később szlovák irodalomtörténetet írt, és azóta szenvedélyes kutatója a szlovák-magyar művelődési kapcsolatoknak. E tárgyban megannyi dolgozata jelent meg, több önálló kötetben is. SZILÁGYI ISTVÁN, szül Nagykállóban. Megh Máramarosszigeten ben iratkozott be, nagykállói tanulmányai után a debreceni kollégiumba, s ott Arany János iskolatársa volt. A kollégiumban is tanít, majd 1842-től a nagyszalontai iskolát vezeti. Arannyal szoros barátságbán van ben külföldre menet Pesten tartózkodik s itt Petőfivel együtt lakik től Máramarosszigeten tanár, majd igazgató ban az Akadémia tagnak választotta. Leszármazottai, többek közt, Nagyecseden is élnek. SZLÁVIK FERENC 1951-ben érettségizett a Kossuth gimnáziumban. Igen nagy kultúráról tanúskodó, feltűnő formakészséget mutató versei a Csillagban, a megyei Néplapban jelentek meg ban kitüntetéssel végezte el a Műegyetemet. SZUHÁNYI ANNA, Luby Károlyné. Ennek fia Luby Zsigmond (Petőfi barátja 1. o..), unokája Luby Géza orszgy. képviselő, dédunokája Luby Margit néprajztudós. SZUHÁNYI JÁNOS (Sz. László és Kállay Éva fia ), Szatmár megye alispánja. Lányai: Sz. Anna és Jozefin. Végrendelete a debreceni vár. levéltárban. Kortörténeti és stílus szempontból igen érdekes. SZUHÁNYI JOZEFIN ( ) Kölcsey Ádámné. Fia: Kölcsey Kálmán, aki 1849-ben a szabadságharcban hal meg. Egy sírban nyugodott férjével és Kölcsey Ferenccel: 1938 óta is együtt hárman a csekei díszsírban. SZUHÁNYI LÁSZLÓ ( ) (Sz. Márton és Perényi Éva fia). Szatmár megye jegyzője ( ), majd alispánja ( ). Megyei és helytörténeti szempontból fontos írásai 1944 őszén elpusztultak. Végrendelete és néhány más lemásolt feljegyzése kiadatlan. SZUHÁNYI MÁRTON ( ) Károlyi Sándor gyermekeinek (Ferenc és Klára) nevelője, majd Szatmár m. főjegyzője, 1732-től alispánja, 1733-ban helytartósági tanácsos. Felesége Perényi Éva (P. Pál és Károlyi Zsuzsánna leánya). Kortörténeti szempontból igen érdekes levelezése és j ben Károlyi Ferenchez benyújtott Synoptica deductio actorum et factorum c. magyar nyelvű, önéletrajzi jellegű munkája, amelyben a haza, a megye és a Károlyi család érdekében kifejtett munkálátait foglalta össze: kiadatlan. Tj, OL TARCZALI DEZSŐ (Lőw) könyvkiadó, szül. Nyíregyházán, Léván és Nyíregyházán működött. Szerkesztette a Paprika c. élclapot (1884, Léva) és a Nyíregyházi Szabadsajtót (1889). Munkái közül Nyíregyházán jelent meg Beszélyek és rajzok c. kötete. TELEKI SÁNDOR ( ). Petőfi jó barátja: ő adta át koltói kastélyát a költőnek esküvője után. A szabadságharcos gróf a félvilágot bejárta harcos, forradalmi eszméivel s csak 18 évi száműzetés után került haza 1867 után. Ezután sokat írt s gyakran lakott Angyalosban, leányánál Teleki Blankánál, Domahidy Viktornénál. TELEKI SÁNDORNÉ, Kende Juliska, szül Turistvándiban. Eleinte verseket, később regényeket írt gúnyolva a társadalmi sznobizmust, bemutatva az arisztokrácia életét. Tépett láncok és Káprázat c. darabjait a Nemzeti Színház mutatta be. Móricz Zsigmond nagyon érdekesen számol be találkozásaikról az Életem regényében. TELEPI GYÖRGY szül Kislétán megh Eleinte Megyeri színtársulatánál játszott, később betegsége miatt inkább festésből élt (egy képe a Szépművészeti Múzeumban is). Színdarabjai túlnyomórészt kéziratban maradtak. TINÓDI L. SEBESTYÉN (kb ). Báthori András udvarában járt Nyírbátorban 1548 nyarán. Ennek emlékét örökítette meg Sokféle részegösökről c. énekében:.,az ki szörzé, neve Sebestyén szoméhságában Nyírbátorban ezerötszáz és negyven nyolcban Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkjában

151 UJFALUSSY AMAD1L (Domahidy Elemérné) szül. Ópályiban, A megyei monográfiában ő írta a Nagykároly c. fejezetet. Három regénye is megjelent: Lilla (1906),' Valamikor régen, Küzdelem a dicsőségért (1907). ro VÁCI MIHÁLY szül. Nyíregyházán, Iskoláit Nyíregyházán végezte, majd a bokortanyákban tanított, később a Megyei Tanács Oktatási Osztályának előadója, most az Oktatásügyi Minisztériumban a Tankönyvkiadó Vállalat szerkesztője. Versei az Űj Hangban és a Csillagban jelentek meg. Ereszalja c. verseskötetéért József Attila díjat kapott Sajtó alatt Nincsen számodra hely! c. kötete ben iskolánk tanára. VÁRADY ANTAL szül Paszabon. Jurátus korában ismerkedett meg Petőfivel (1843) s szoros barátságot is kötöttek. Segítette, mint a Nemzeti Kör jegyzője. P. költeményeinek a kiadásat 1844-ben ben ügyvédi irodát nyitott: Petőfivel, Tompával, Jókaival közeli kapcsolatban állt. Esküvőjén, 1846 nyarán (felesége Ruffy Ida) Petőfi és Jókai volt a tanú. A szabadságharcban Lizaimi állásokat töltött be, utána visszavonult s több Petőfire vonatkozó írást adott ki. Megh VASVÁRI (Fejér) PÁL, született. Büdszentmihályon A pesti eg/etemen tanult, s Horváth István hatására a történelemmel foglalkozott. Vezető szerepet vitt az ifjúság életében ben a Teleki Blanka nevelőintézetében tanár ban a 12 pont megalkotásában részt vett. Március 18-án a petíciót vivő bizottság tagja. Április 11-én üdvözli az új minisztereket és pénzügymin. titkár lett. Kossuth mellett többször teljesít futári szolgálatot elején Bihar, ^zatmár, Szabolcs megyében szervez szabadcsapatokat, s azok vezére lett. Erdélyben harcolt mint őrnagy, s július 3-án halt meg a Gyalui havasokban. Sok 3ikke, költeménye jelent meg a korabeli folyóiratokban (Válogatott írásait 1951-ben adták ki). Apja Nyírvasváriban volt gk. lelkész: innen vette fel nevét. Szülőfalu-^ ja viszont tőle vette át új nevét: Tiszavasvárit. VAY ÁDÁM, II. Rákóczi Ferenc udvari főmarsallja szül Vaján től Thököly híve, ezért fogságba kerül s vagyonát elkobozzák. 1700nban kegyelmet kap, de 1701-ben Rákóczi Ferenccel együtt Bécsben újra elzárták. Innen kiszabadulva Rákóczinak egyik fő embere lett: udvari főmarsall, Munkács várának parancsnoka, a jászkunok kapitánya. A fejedelemhez mindvégig hű maradt, s a száműzetésbe is követte. Danzigban halt meg Verseit Thaly Kálmán adta ki. VERÁI (Hazafi) JÁNOS vándor népköltő. Vevera Jánosnak hívták, a Bársony István író apjának bélteki birtokán volt udvaros. Verseit színes papírlapocskákra nyomtatta, aláírva: Hazafi Verái János, a haza koszorús vándor költője Nagy sikerei voltak. Lobogós ingben, gatyában járta meg Párizst, s az Eiffel torony tetején is írt verset. Megh VIETÖRISZ JÓZSEF gimn. tanár szül. Nyházán, megh. u. o Itt járt iskolába, majd 1893-ban került vissza tanárnak. Kétszer volt igazgató ban, nyugdíjazásakor főigazgatói címet kapott. Az iskola tb. felügyelője volt. Doktori értekezésére a nemzetközi klaszszika filologia is felfigyelt (De T. M. Bruti Históriáé Hungaricae latinitate, Bp. 1890). Versei a Vasárnapi Újságban, a Hétben, a Fővárosi Lapokban, Budapesti Szemlében, Űj Időkben jelentek meg. önálló kötetei: Giuseppe költeményei (Nyh. 1896), A nyíregyházi kaszinó története (1896), Orgonazúgás (Nyh. 1923), Senki Pál (1924), Ars poetica mea (1930). Utolsó kötete Sóhajok hídján (1944). Lefordította Vergilius összes költeményeit, szemelvényes Herodotos kiadást készített, elkészítette Trnovszky György Cithara Sanctorumának, a Tranoscius_ nak teljes fordítását. A Kisfaludy Társaság tagja volt. VÖRÖSMARTY MIHÁLY ( ) őszén Szatmár megyében bujdosott s Gebén (ma: Nyírkáta) írta Csanády Jánosné Freiseisen Piroska emlékkönyvébe Emlékkönyvbe c. versét. (Az emlékkönyv Cs-né unokájának, Üjfalussy Amadil, Domahidy Elemérné tulajdonában volt, s 1918-ban pusztult el.) ÜL ZALKA MÁTÉ szül Matolcson. Gyermekkorát Mátészalkán töltötte, s itt is járt a ma róla elnevezett iskolában. Szatmáron tett keresk. isk. érettségit. Beállt vándorszínésznek, s 1914-ben bemutatták egyik darabját (Kemény László, a vitéz magyar huszár). A nyíregyházi huszárokhoz vonult be a háború kitörésekor. Az olasz frontra, majd a volhiniai orosz frontra került. Fogságba kerülve 150 _

152 megismerkedett a kommunizmus eszméivel. A fogolytáborban Dózsa Györgyről írt drámát. A_z Okt. Forradalom után belépett a vörös hasseregbe, s nagy sikereket ért el, mint ezredes. A polgárháború befejezése után Törökországba ment, s Kemény László néven Kemál oldalán harcolt a török függetlenségi háborúban. Moszkvában az Állami Könyvkiadó egyik vezetője, s széleskörű irodalmi munkásságot fejt ki ban Spanyolországba ment, s Lukács tábornok néven vezette a forradalmi harcokat. Hősi halált halt Huescánál Válogatott elbeszélései, Doberdo c. regénye, stb jelentek meg ban szülőházát emléktáblával s Berky Nándor szobrászművész plakettjével látták el Matolcson. MOLNÁR JÓZSEF

153 3 S ft I s

154 c/lz tanm A gimnázium alkalmazottai: Igazgató: HORVÁTH Sándor, latin-történet szakos tanár (1954) Igazgatóhelyettes: BARY Ida, magyar-történet-orosz szakos tanár (1954) ADRIÁNYI László magyar-történet-orosz szakos tr. diákotthoni igazgató (1945) BÁNFALVI Miklós testnevelő tanár (1950) BÁRÁNY Györgyné Batta Sára történelem-földrajz sz. tr. (1951) BÖDOR Sándor magyar-történet sz. tr. (1951) CSERVENYÁK László történelem sz. tr. (1955) CZIRKA Gyula hivatalsegéd (1955) FEKETE Ferenc énekszakos tr. (1955) FEKETE Sándor természetrajz-földrajz sz. tr. (1951) GARAMVÖLGYI Róbert hivatalsegéd (1939) GARAMVÖLGYI Róbertné Kruták Erzsébet hivatalsegéd (1942) HORVÁTH Miklós dr. történelem-földrajz-kémia sz. tr. (1952) HORVÁTH Sándorné Gazsó Olga magyar-német sz. tr. (1952) KATONA Béla magyar-német sz. tr. (1951) KINCSES András hivatalsegéd (1951) KISS Ernő történelem-földrajz sz. tr. (1949) KORÁNYI Aladár magyar-latin-francia sz. tr. (1952) KOVÁCS Gábor számtan-fizika sz. tanár (1955) KULCSÁR Gábor orosz-német-latin sz. tr. (1952) LAKATOS István számtan-fizika sz. tr., szakfelügyelő (1949) LIPA András számtan-fizika sz. tr. (1949) MARGÓCSY József magyar-francia sz. tr., szakfelügyelő (1942) MARGÓCSY Józsefné Oberländer Erzsébet magyar-latin sz. tr. (1949) NÉMETH István számtan-fizika sz. tr. (1951) NÉMETH Istvánné Balogh Éva természetrajz-földrajz sz. tr. (1951) NÉMETH Zoltán orosz sz. tr. (1954) PAPP Jenőné Hetey Jolán óvónő, gondnok (1952) RÉVÉSZ Balázsné Nagy Ágnes orosz sz. tr. (1955) RICHNOVSZKY Andor természetrajz-kémia sz. tr. (1954) M. TAKÁCS Ferenc számtan-fizika sz. tr.- (1947) TAR János orosz sz. tanár diákotthoni igazgató (1955) TISZOLCZY István számtan-fizika sz. tanár (1950) VASCSUR Ernő testnevelő tanár (1954) WEISZER Gyuláné Mázán Margit történelem-földrajz sz. tanár (1952) A zárójelben szereplő szám azt jelzi, hogy ki mikor került a nyíregyházi Kossuth Lajos gimnázium állományába. 1KK

155 Á tanulók névsora: 1. RENDES TANULÓK: I. a. (reál) osztály Osztályfőnök: Richnovszky Andor Angalét Bertalan (4), Berkó László (2), Bugyi Miklós (3), CSURKA István (5), Dankó János (2), Farkas Péter (1), FÓRIZS Imre (kitűnő), Gergely Botond (4), Hódy Károly (2), Keller Bálint (4), Kovács József (3), Kovács László (2), Lóránt Miklós (3), Maráz Gyula (3), Maxin János (3), Mészáros Mihály (3), Nagy Imre (2), Nádassy Gyula (2), Nyalka László (3), Pócsik István (2), Snekszer Mihály (3), Spisák Mihály ~(3), Tóth László (2), Vad Ferenc (3), Várnagy László (3). 25 tanuló. I. b (reál) osztály Osztályfőnök: Németh Zoltán Adorján Tibor (2), Ács János (3), Bácskái Miklós (4), Balogh Tibor (3), Bencs Mihály (1), Berczédi György (2), BÉKEFI Dezső (5), BUSCHOR László (5), Dobronyi Pál (1), Donka Zoltán (3), Dóránt Pál (4), GÁL József (kitűnő), Gulyás János (3), Ilosvai Gábor (2), Kerékgyártó István (4), Kiss Lajos (3), Kondás József (4), Korbély Zoltán (3), Kühn István (2), Laczik Miklós (2), Leffelholcz László (3), LOSÁNYI Tamás (5), Mandics János (3), MARGITICS Imre Pál (kitűnő), Molnár László (1), Nácz Attila (3), Nóvák Ferenc (2), Ondó János (3), Petrikovits Sándor (3), Szabó Endre (4), Szabó Tibor (1), Tar Albert (2), Venter János (3), 33 tanuló. I. c (humán) osztály Osztályfőnök: Bárány Györgyné Adami Pál (3), Asztalos László (3), Bacsó Gábor (3), Baranyai Sándor (3), Baráz Sándor (4), B Á N K U T I Ferenc (kitűnő), Benkei László (1), Buzga Miklós (3), ESZE István Elemér (5), Franck Géza (3), Hagymássy Árpád (3), Haraszti Sándor (4), Jánosi László (1), Koleszár Sándor (1), Kovács György (2), Kozma József (3), Kun István (4), Lejthényi László (2), MANDULA György (5), Mándi Tibor János (3), Molnár Béla (4), Molnár Tamás (3), Olajos Imre (1), Schmid János (3), Szegfű István (1), SZÉKELY Miklós (kitűnő), Tomasovszky Tibor (3), Vigh András (1), Zékány András (3), Zomborszki István (4). 30 tanuló. Magántanuló: Petheő Gábor (3). Pótló vizsgálatot tehet: Borbély József, Boronkai Ferenc. Kimaradt': Pallai Miklós, Marinka István. I. d (humán) osztály Osztályfőnök: Fekete Sándor Biró Szabolcs (4), Biró Miklós (4), Bozsik Tamás (3), Czető Sándor (1), Dankó László (3), Eperjessy Ferenc (3), Fazekas András (4), Gemzsi László (2), Hajdú Szabolcs (1), Helmeczi Dénés (2), HÉCZEI József (5), Héry László (2), Horváth Gyula (1), Kalapos Pál (2), Kóródi László (3), Kósa József (4), László József (1), Méray Ottó (4), Molnár Tamás (2), K. Nagy János (1), Nagy József (4), Ormos Csaba (1), Pethe István (3), Pócsi József (2), Szikszay László (4), SZOMBATHY Károly (5), Tanyi Sándor (4), Tisza István (1), Tóth Péter (3), Venter József (2), Veze András (3), Wieszt Gyula (1), 32 tanuló. II. a (reál) osztály Osztályfőnök: Lipa András Bartha József (3), Bereckey Sándor (4), Borsodi László (4), Csaba István (3), Csizmadia András (1), DEÁK Gyula (kitűnő), Filetóth László (3), Hargitai Gyula (2), Hornyák Mihály (2), Iszály László (4), Jeney Sándor (4), Kercsó Andor (3), Kiss Bertalan (2), Kiss Pál (4), Kovács István (3), Kubassy Tamás (4), Laskay Károly (4), Mátyás János (2), MESKÓ László (5), Nagy Imre (3), Nagy István (1). Nemeskéri Tibor (3), _ i

156 Négyesi Miklós (3), Oláh Zoltán (3),. PELLÉR Róbert (kitűnő), Puskás Farkas (1), Smajda Tibor (2), Szabó György (4), Szegedi János (2), Szőke József (1), Tamás Imre (2), Tóth László (3), Váradi István (3), Zipszer László (3). 34 tanuló. Magántanuló: Kővári Zoltán (1).' Kimaradt: Baán János. II. b (humán) osztály Osztályfőnök: Katona Béla Babos László (3), Balogh Zoltán (1)', Baraksó Sándor (3), Bartha László (3), Csémi László (4), FEKETE Béla (5), Fcgarasi László (3), Fülöp József (3), Gavallér László (3), Gyarmati György (4), H I L B E R T László (kitűnő), Hubert Zoltán (4), Jámbor Csaba (4), JOÓB Olivér (5), Kajdi István (1), KISS Árpád (kitűnő), Kuki Lajos (3), KULCSÁR László (5), Lengyel Levente (2), Mosonyi Gyula (4), Munkácsy János (2), Nácsa Károly (3), Orosz Pál (2), RÖZSE István (5), Szabó Árpád (3), Szabó Gábor (4), Széli László (4), Szilágyi József (3), Szitha Miklós (3), Talárovics Tibor (3), Tóth László (3), Ujfaludi László (3), Vidoven Tibor (2), Vclenszki Miklós (3), Zalai György (3), Zalán Attila (3), 36 tanuló. III. a (reál) osztály Osztályfőnök: Németh István Csik László (4), ÉLES János (5), Fekete András (4), Ferdinánd Árpád (4), Ferkó János (3), Hornyik István (3), Kádár Attila (1), Király Sándor (1), KRAKOMPERGER László (5), Makszim László (4), Mandula Károly (2), Molnár András (1), Móra Pál (1), Murinkó József (3), Orosz Jánós (4), Petromán. László (3), Soós András (2), SZABÓ B. Béla (5), Szilágyi Csaba (4), Tassi Tamás (4), A. Tóth László (4), Tóth Sándor (3), VERESS Árpád (kitűnő,) Virágos Imre (3), Waxmann Károly (3), Wasserlauf Sándor (2). 26 tanuló. III. b (humán) osztály Osztályfőnök: M. Takács Ferenc Fábián Imre (3), Garai Béla (3), Gavallér Miklós (3), Golenyák Béla (4), Hudák Ferenc (3), Huszti Barna (4), Korbély Endre (1), Kovács Pál (3), Lipécz Zoltán (3), Lipták Miklós (4), Marján Imre (3), Rimnyák Mihály (4), Szabó Árpád (4), Szabó Pál (3), Széles Béla (3), SZOKOL Miklós (kitűnő), Tarnóczai Tamás (4), Tomasószki Pál (1), Tóth József (3), Vass Sándor (3). 20 tanuló. III. c (humán) osztály Osztályfőnök':' Korányi Aladár Barna János (1), Bejte Péter (3), Havacs János (1), Kiss László (3), Kobzos Ferenc (3), Kovács Ferenc (2), KUS NYERIK György (kitűnő), Mester Attila (3), Mikó Tibor (1), Nagy István (4), Nehéz Károly (2), Németh István (1), Papp János (4), Sára Jenő (2), SÁRI Pál (5), Szalkay Sándor (4), Tóth József (3), Vinnai Péter (3). 18 tanuló. III. d (humán) osztály Osztályfőnök: Kiss Ernő Csuka György (4), Elek Zoltán (4), Erdős Béla (3), Fazekas Imre (4), Gulyás László (1), Ignác Mihály (1), Jakubovich Sándor (1), KARASZ György (5), Koczkás László (1), Koppány Sándor (1), LEKLI Béla (5), Lukács Béla (3), Márton Péter (1), Megyer Árpád (1), Pataki Csaba (3), Pálfi István (4), Pintér István (3), Szabó István (2), Szabó Lajos (3), Tátrai András (2), Vasvári István (4), Vigvári Csaba (2). 22 tanuló. IV. a (reál) osztály Osztályfőnök: Tiszolczy István Békési László (4), Biró Béla (4), Bugya János (3), Búss József (3), Csizmánk 157

157 József (3), DÁVID György (5), Gál Sándor (4), Iszály Gábor (2), Jaskó István (4), Kiss Kálmán (4), Kristóf Sándor (3), Magyar Ferenc (3), Majorossy Rezső (4), Medved Nándor (3), Megyeri András (3), Murányi Tamás (2), NÁCZ Miklós (5), Németh László (3), Puskás Imre (3), Ratkó József (4), Szabó Sándor (3), Szombati János (2), TÁRNOK Is f ván (kitűnő), B. Tóth Mihály (2). 24 tanuló. Kimaradt: Kósa Lajos. ' IV. b (humán) osztály Osztályfőnök: Dr. Horváth Miklós Balczó András (3), Bökönyi Imre (3), Brendel Jánqs (3), Deák Endre (4), Dorka Zoltán (4), Dóka Vidor (4), Eördögh Csaba (3), ERDÉLYI Tamás (5), Hajdú Mihály (2), Handa János (4), Hársfalvi Béla (3), HECKER Walter (5), Hock Miklós (4), Incze Kálmán (3), Kajati István (2), Késmárki István (4), Kiss János (2), Kovács Ferenc (2), Kósa István (4), Palotai Kálmán (3), Pólik János (4), Radványi Károly (3), Róka Zsolt (4), SALZMANN Zoltán (5), Sápi Imre (4), Supér Miklós (3), Ténai Béla (3), Tihor Imre (4), Tisza József (2), Vámos István (2). 30 tanuló. Magántanuló: Valent János (2). IV. c (humán) osztály Osztályfőnök: Kulcsár Gábor ^ Árokszállási János (3), Babka József (4), Bácskái Cirill (3), Balogh László (4), Barna Miklós (2), Beszterczei József (3), Czibula Ferenc (3), Dzvonár Sándor (3), Farkas Sándor (4), FERENCZ József (5), Gabulya György (3), Gégény János (3), Hegedűs József (3), Jánosi László (3), K A K U K György (kitűnő), Kónya László (2), Köbli József (2), Kusmiczki Gyula (4), László Kálmán (2), MAJOR Miklós (5), Mátyás Károly (2), Molnár Ferenc (2), Molnár Jenő (3), Nagy Géza (2), Oláh Károly (2), Szombati Ferenc (2), Szőke Sándor (3), Szőllősi Pál (2), TÓTH Tamás kitűnő. 29 tanuló. IV. d (humán) osztály Osztályfőnök: Bódor Sándor Anderkó László (3), Borbély Miklós (4), C S O M A Béla (kitűnő), Dankó Zoltán (2), Fehér Miklós (2), Frecska János (2), Halász Géza (2), HORICSÁNYI Béla kitűnő, Jáhor János (2), Juszku István (4), Kanyó Lajbs (4), Kiss József (3), D. Lipécz József (3), Magna Mihály (2), Molnár Gyula (3), Nagy Lajos (2), Oláh Antal (3), Palicz Lajos (2), Pásztor Sándor (3), Seregi Miklós (2), Skolnyik András (3), SZÉKELY Béla (kitűnő), Tar Ferenc (2), Tóth Gusztáv (4). 24 tanuló. 2. FELNŐTTEK OKTATÁSA A) ÁLTALÁNOS GIMNÁZIUMI LEVELEZŐOKTATÁS (humán tagozatok). Tanárok: KULCSÁR Gábor tanfolyamvezető, ÁGI Sándor, CSERVENYÁK László, CSORBA József, Dr. DRÉGELYI Lászlóné, Dr. HORVÁTH Miklós, KATONA Béla, LAKATOS István, LIPA András, NÉMETH Istvánné, PORZSOLT István, RÁCZ István, RICHNOVSZKY Andor. «Hallgatók: (A-TAGOZAT) 7. osztály: Bejczi Ferenc (1), Cservenák András (1), Egri Lajos (2), Havacs Mihály (2), Kodák János (2), Kormány András (2), Lukács Ferenc (2), Nagy János (2), Seres Bertalan (2), Szalai János (2), Szikszai Gusztáv (3), Szlávik Sándor (1). 12 hallgató.

158 II. osztály: Bencur Gyula (4), Brezina József (2), Danku Ferenc (3), Dobronyi István (2), Férkó Pál (3), Gazsó István (4), Gere Lászlóné (3), Görbedi Lajos (2), JAKAB Katalin (5), Magyar Pál (3), Nagy Károly (4), Tolnai Zsuzsa (4), Vadon Erzsébet (2), Zajácz Irén (2). 14 hallgató. III. osztály: Bárány János (3), Busák György (3), Farkas Mária (2), Fazekas János (4), Gulyás Emil (2), Kozek Jánosné (2), Lőrincz Lajos (4), Molnár Lenke (2), NAGY Miklós (kitűnő), Paizs Lajos (4), Rusin József (2), Sipos Béla (2), Víszokai Ádám (2). 13 hallgató. (B-TAGOZAT) I. osztály: Balogh János (2), Bíró Imre (2), Bócsi Mihály (3), Cseh István (3), Csomós János (2), Harangozó Gyula (3), Haskó Imre (3), Hornyák Gusztáv (3), Kassai András (2), Klinyecz István (1), Kőszegi István (2), Lékó József (3), Párosi Dezső (3), Pecséri Ernő (2), Sallai István (2), Szabó Károly (2), Zsömle József (2). 17 hallgató. //. osztály: Brandt János (4), Csernai István (2), Csomós János (1), Harangozó Gyula (2), Kovács Pál (3), Márkus Gyula (1), Vitális Imre (2). 7 hallgató. B) ÁLTALÁNOS GIMNÁZIUM SZAKOSÍTOTT HUMÁN TAGOZAT. Tanárok:' KISS Ernő tanfolyamvezető, LAKATOS István, MARGÓCSY József, NÉ- METH Istvánné, RICHNOVSZKY Andor. Hallgatók: III. osztály: Filep János (4), Gere Ferenc (4), HÓDI László (kitűnő), Kaposi Mihály (2), Kádár Erzsébet (4), Kriston László (3), Licsák Mária (3), Mándi János (4), Orosz András (4), Szaniszló András (3). 10 hallgató. «s IV. osztály: Markovits Miklós (3), Muszbek László (3). 2 hallgató. C) DOLGOZÓK DOHÁNYIPARI TECHNIKUMA. Tanárok: TISZOLCZY István iskolavezető, BÓDOR SÁNDOR, KONCZ Sándor osztályfőnök, RICHNOVSZKY Andor, SZERENCSI Zoltán. Hallgatók: I. osztály: Bánkövi László (3), Belme László (3), Bozsik Erzsébet (3), Erdei Mihály (4), Fábián Anna (3), Fodor Judit (4), Gerliczky Ilona (2), Hudák Józsefné (4), Juhász József (3), Kindrusz Erzsébet (1), Kovács István (3), Nagy Aladár (3), Suhajda Erzsébet (3), Szendrei Ilona (2), Végső Éva (3). 15 hallgató. 159

159 Az érettségi vizsgák: 1. RENDES TANULÓK: IV. a. osztály. Elnök: Dr. Gyarmathi László (Debrecen). Kitűnően felelt meg: TÁRNOK István. Jelesen felelt meg: BÉKÉSI László, DÁVID György, NÁCZ Miklós. Jól felelt meg: Bíró Béla, Bugya János, Csizmarik József, Gál Sándor, Jaskó István, Kiss Kálmán, Majorossy Rezső, Medved Nándor, Ratkó József. Közepesen felelt meg: Búss József, Kristóf Sándor, Magyar Ferenc, Megyeri 'András, Németh László, Szabó Sándor. Megfelelt: Iszály Gábor, Murányi Tamás, Puskás Imre, B. Tóth Mihály. IV. b. osztály. Elnök': Vértessy Géza (Kisvárda). Jelesen felelt meg: ERDÉLYI Tamás, HECKER Walter, HOCK Miklós, SALZMANN Zoltán. Jól felelt meg: Deák Endre, Dorka Zoltán, Dóka Vidor, Késmárki István, Kósa István, Fóka Zsolt, Sápi Imre, Tihor Imre. Közepesen felelt meg: Balczó András, Bökönyi Imre, Brendel János, Eördögh Csaba, Hajdú Mihály, Handa János, Hársfalvi Béla, Incze Kálmán, Kajati István, Palotai Kálmán, Pólik János, Supér Miklós, Tisza József. Megfelelt: Kiss János, Kovács Ferenc, Radványi Károly, Ténai Béla, Valent János. IV. c. osztály. Elnök: Dr. Margitics Gyuláné (Nyíregyháza). Kitűnően felelt meg: FERENC József, KA KUK György, TÓTH Tamás. Jelesen felelt meg: BABKA József, BALOGH László, FARKAS Sándor, KUSMICZKI Gyula, MAJOR Miklós. Jól felelt meg: Árokszállási János, Czibula Ferenc, Dzvonár Sándor, Hegedűs József, Jánosi László, Molnár Jenő, Szőke Sándor. Közepesen felelt meg: Bácskái Cirill, Barna Miklós, Beszterczei József, Gabulya György, Gégény János, Kónya László, Köbli József, Mátyás Károly, Oláh Károly, Szőllősi Pál. Megfelelt: László Kálmán, Molnár Ferenc, Nagy Géza, Szombati Ferenc. IV. d. osztály. Elnök: Molnár József (Budapest). Kitűnően felelt meg: CSOMA Béla, HORICSÁNYI Béla, SZÉ- KELY Béla. Jelesen felelt meg: BORBÉLY Miklós. Jól felelt meg: Juszku István, Kanyó Lajos, Tóth Gusztáv. Közepesen felelt meg: Anderkó László, Fehér Miklós, Halász Géza, Kiss József, D. Lipécz József, Molnár Gyula, Pásztor Sándor, Skolnyik András. Megfelelt: Dankó Zoltán, Frecska János, Jáhor János, Magna Mihály, Nagy Lajos, Oláh Antal, Palicz Lajos, Seregi Miklós, Tar Ferenc.

160 2. LEVELEZŐ HALLGATOK I. csoport. Elnök: Dr. Margitics Gyuláné (Nyíregyháza). Közepesen felelt' meg: Markovits Miklós. Megfelelt: Muszbek László. II. csoport. Elnök: Gábor Emil (Budapest). Kitűnően felelt meg: HÓDI László. Jól felelt meg: Filep Jáftos, Gere Ferenc, Kádár Erzsébet, Kriston László, Mándi János, Orosz András. Közepesen felelt meg: Licsák Mária, Szaniszló András. Megfelelt: Ivanov Anna.

161 ca 150 éae* Uk&La a) Igazgatók: Martinyi József Leffler Sámuel Dr. Vietórisz József ö. d Moravszky Ferenc ö. d Dr. Vietórisz József (c. főig.) Teltsch Kornél Zsolnai (Zwick) Vilmos Dr. Belohorszky Ferenc 1944 Dr. Schárbert Ármin Korényi Gyula (ált. isk.) Tóth István Kiss Ernő Horváth Sándor (1885 előtt külön igazgatói állás nem volt. A professzori iskola igazgatója a mindenkori megválasztott vezetőtanár, 1861-től az iskola igazgatója évenként váltakozik a tantestület tagjai sorában.) b) Tanárok: Adorján Ferenc Dr. Belohorszky Ferenc Adriányi László 1945 Dr. Belohorszky Ferencné Ági Sándor ö. d Argalás Sára 1945 Ambrózy Géza 1943, 1945 Bencsik István Dr. Augusztinovicz Elemér Benigny Andor Bachát László Dr. Benkő László Bácskai József Binder Jenő Dr. Bakos József Bódor Sándor 1951 Balogh Béla 1950 Bogár István Bánfalvi Miklós 1950 Bognár József Bárány Györgyné Batta Sára 1951 Bogsch László Baranyai Ferenc Böszörményi László Barcs (Breuer) Rezső Braun József Bársony Sándor 1941, 1943 Bugner György Barucha József ö. d Chotvács Ágost Bary Ida 1952/53, 1954 Czikora István Becker Nándor 1895 Csaba Sándor Bede István Csákó Gyula Beke Erzsébet 1945 Csánk üstváti ^51

162 Cservenyák László Dr. Csipkay Sándor Csisztu Julianna Csorba József Dr. Dengelegi (Dengyel) L Dobránszki Sándor 1922/23, 1950/52 Dr. Drégelyi Lászlóné Dr. Dubizmay Izabella 1945 Eltscher Simon Dr. Emericzy Géza özv. Fehér Gáborné Popovics Margit Fekete Ferenc 1955 Fekete Sándor 1951 Fiedler János Dr. Gacsályi Sándor K. Galli Lajos Geduly Henrik Glauf Pál * Gólián Béla Greguss Tamás Gróh István Haj só Gusztáv 1896 Hankovszky V. Árpád Helmeczy Erzsébet Hoffmann János Dr. Horváth Miklós 1952 Horváth Sándor 1945, 1954 Horváth Sándorné Gazsó Olga 1945, 1952 Hronyecz József Jancsó Géza Dezső Joób Irén Jurányi Sámuel Kameniczky András Karlovszky József Kaszás József 1945 Katona Béla 1951 Kaufmann Aurél Kerényi István Kézdy Gyula ö. d Király Béla 1896 Király János 1815 Kiss Árpád 1950 Kiss Ernő 1949 Kiss Gyula 1945 Dr Kiss László Komáromi Sára Koós Lajos Korányi Aladár 1945, 1952 Korén István * Koroknay Gyula 1941/42, 1951/54 L. Kovács Andrásné 1949 Kovács Gábor 1955 Kovács Gyula Kovács János Dr. Kovách Lászlóné Prékopa Piroska * Dr. Kovács Máté Kozák István Krecsák László ö. d Krmeszky György Kulcsár Gábor 1948/50, 1952/56 Kuzaila Péter Kürtössy József Lábossá Lajos Lábossá L.-né Polster Erna Lakatos István 1949 Lányi János Dr. Leffler Béla ö. d * Leffler Sámuel Liker Pál Lipa András ö. d Máczay Lajos ö. d Dr. Makránczy Béla ö. d Mándy Antal Dr. Margitics Gyuláné * Margócsy József ö. d Margócsy József né Oberländer Erzsébet 1943, 1949 Márkus Jenő ö. d Ma res völgyi Lajos Martinyi József Materny Lajos Máthé György Mátis Béla Mátyás Antal Mátyás Antalné Berky Ilona Mészáros Ferenc Mihovics (Gazsó) József Mikler Sándor 1891/92, 1929/30 Miklóssy János Molnár Rózsa 1931 Moravszky Ferenc ö. d Dr. Móritz György Nagy l.-né Reguczky Ilona 1945, 1949 Nagy Lajos Nagybátonyi Erzsébet Németh István 1951 Németh Istvánné Balogh Éva Németh Zoltán 1954 Palánszky Sámuel

163 Pauer Vilmos Tarján B.-né dr. Palicz Rózsa 1945 Dr Pazonyi Béla Tarnay Kálmán ö. d Pelsőczy Zoltán ö. d Teltsch Kornél Péter Károly Tiszolczy István 1950 Petrás György Toldi Zoltán Petrássevich Béláné Tóth István Turóczy Margit 1945, 1949 Tóth Lászlóné Belfy Sára Dr. Pcpini Albert Trausch Erzsébet 1945 Petrikovits E. Lajos ö. d ^Váci Mihály Porubszky Pál Valent József (c. igazg.) ö. d Prepeliczay Oszkár Dr. Valent Mihály ö. d Dr. Prőhle Vilmos Varga József Dr. Radó Endre Dr. Vargha Károly ö. d Radványi Ottó Vargha László Reményi Gusztáv 1948/1950, 4952/55 Vascsur' Ernő Reményi (Répánszky) Váry Sándor 1908-T-1909 Lajos ö. d Dr. Vecsey Tibor Révész Balázsné Nagy Ágnes Dr. Vietórisz Józsfef ö. d Richnovszky Andor 1954 Vörös Sándor Dr. Ruhmann Margit Weisz Vilmos Rőzse Istvánné Weiszer Gyula 1945 Salca János 1945 Weiszer Gyuláné Sárdi Béláné Mázán Margit 1945, Dr. Schárbert Ármin 1913/48, 1951/52 Zágoni Dezső Dr. Schárbert Árminné Zimmermann Rezső Velenczey J. ö. d Zsák Endre Schwartz Mór Zsolnai (Zwick) Vilmos Sipkay György Smid I. Lehel () Gondnokok, adminisztrátorok: Sonkoly István Statkiewitz Adolf Makranczi Béla Szalay Sándor Medvigy Anna Szánthó János , Papp Jenőné Hetey Jolán Szappanos Péter Zsolnai Etelka Szenészi Gyula Szerencsi Zoltán 1951 Szigethy Miklós d) Pedellusok, hivatalsegédek: Szijas Pál ö. d Dr. Sziklay László Czirká Gyula Szilágyi László 1944 Fábián Pál Szitha Mária Garamvölgyi Róbert Szlaboczky Imre Garamvölgyi Róbertné Szckol Pál ifj. Harászi Mihály Dr. Sztehlo Judit id. Harászi Mihály M. Takács Ferenc , Kincses András Takács János ö. d Kurek Lajos Tar János (A c) és d) csoport hiányos adatok miatt Tarján Béla ö. d nem teljes.)

164 Az emlékpályázatok nyertesei: A KOSSUTH-PÁLYÁZAT NYERTESEI: 1891: Adamovics András 1892: Mráz Endre: Mely eszmék vezérelték Kossuth Lajost politikai működésében? 1893: Molnár Sándor: Miért nem valósulhattak meg II. József császár reformtervei Magyarországon? 1894: Murányi László: II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának előzményei. 1895: Jakab Mihály:' Bethlen Gábor politikája. 1896: Szende Pál: István, a honalapító. 1897: Honétzy Géza: Magyarország és a Habsburg dinasztia. 1898: Vietórisz István: Tanulságok hazánk utolsó 50 évi történetéből. 1899: Tóth László: Mária Terézia és II. József uralma s a nemzeti ébredés. 1900: Bartos Sándor Milotay István: A nemzeti ellenállás hősei a török hódítás kezdetén. 1901: Pártos Ervin: Mátyás és a humanisták. * 1902: Mikecz Károly Klár András: Zrinyi, a költő, hadvezér és államférfiú. 1903: Duszik Lajos: II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. 1904: Porkoláb Zoltán: Küzdelem nemzeti nyelvünkért. 1905: Bartos Mihály: Nemzeti felkelések az első Árpádok alatt. 1906: Kállay Rudolf: Társadalmi és irodalmi viszonyaink a XIX. század elején. 1907: : A Hitel" és a Hitel" taglalatja. 1908: Papp Péter: Hunyadi János jellemrajza. 1909: Murányi Kálmán: Nagy Lajos alkotásai. 1910: Kálmán Ottó: Bocskay István felkelése vallási és politikai szempontból. 1911: Klár Gyula:' A legnagyobb magyar. 1912: Mikecz Ödön: Küzdelem a nemzeti nyelvért. 1913: Zsák Emil: Báthory István erdélyi fejedelem és léngyel király élet- és jellemrajza. 1914: Mikecz Dezső: Eötvös József báró hatása a modern Magyarország politikai és társadalmi kifejlődésére. 19l : Klár József: Magyarország és Szerbia egymáshoz való viszonya. 1916: Deutsch Sándor: Magyar-német érintkezések. 1917: Fogoly Mihály: Erdély jelentősége hazánk történetében. 1918: Róth Gyula: A magyar-lengyel érintkezések története. 1919: Szesztay Endre: Függetlenségi küzdelmeink a pragmatica sanctio óta. 1920: Nádossy Sándor: Magyarország területi változásai a honfoglalástól 1867-ig. 1921: Tóth László: István, mint Magyarország szervezője. 1922: : Kossuth Lajos eszménye Magyarország hivatásáról. 1923': Teltsch László: A nemzeti eszme a kuruckor történetében és irodalmában. 1924: Klár János: Magyar-olasz érintkezések a honfoglalástól napjainkig. 1925: Bodor Pál: Gróf Széchenyi István törekvései és hatása. 1926: Gál Dénes: A mohácsi vész előzményei és következményei. 1927: :' Társadalmi és politikai viszonyaink a Jagellók korában. 1928: Pecsenye Zoltán: Kossuth Lajos. 1929: Teltsch István: Trianon. 193(t: Petrohán Béla: Bethlen Gábor, mint a vallásszabadság védelmezője. 1931':' Sinka Lajos: Erdély pusztulása Báthory Zsigmondtól Bocskay fellépéséig. 1932: : Erdély szerepe a török hódoltság idején. 165

165 1933: : Kossuth Lajos az emigrációban. 1934: Márkus Jenő: Protestáns vezérférfiak szerepe hazánk történetében. 1935: Szilárd Ferenc: Magyar-lengyel történelmi kapcsolatok. 1936: Kardos Tamás: Kossuth és Széchenyi felfogása a nemzetiségi kérdésről. 1937: Medgyessy Pál: Magyar élet a török hódoltság alatt. 1938: Markovits Endre: Kossuth Lajos az emigrációban. 1939': : Felvidéki nemzetiségeink szerepe az 1848/49-i szabadságharcban. 1940: : Erdély mint a magyar alkotmány és a protestantizmus védelmezője. 1941: Máczay Lajos: Erdély szerepe Magyarország történelmében a Diploma Leopoldinumtól az unióig. 1942: Mikó Miklós: Magyarország, mint a nyugati műveltség védelmezője. 1943: : A török hódoltság hatása Magyarország közállapotaira. 1944: Szesztay András': Magyar horvát kapcsolatok. 1947: Debreczeni Tibor: Mit tett Kossuth a magyarságért az emigráció alatt? 1949: Merényi László: A magyar parasztság forradalmi mozgalmának okai és következményei. 1952: Tölgyesi István: A Magyar Kommunista Párt harca a békéért a II. világháború alatt és után. 1953: Dohanics László: A Magyar Tanácsköztársaság honvédő háborúja. 1954: Rózsa András: Rákóczi Ferenc, a magyar szabadságharc vezére. 1955: Halász Géza: Miről mesélnek szülőföldem (községem) régi utca- és dülő nevei, történelmi emlékei? 1956: Karasz György: Hogyan oldotta meg Kossuth a nemzeti összefogás problémáját? A PETŐFI-PÁLYÁZAT NYERTESEI: 1924: Csáki Gyula: A családi érzés Petőfi költészetében. 1925: Ország Pál Preisz Tibor: A természet szeretete Petőfi költészetében. 1926: Binder László Gulyássy Pál: Hogyan értelmezte Petőfi a szabadságot? 1927: Pilászy György: Petőfi János vitéze" mint népmesei alak. 1928: : A szabadság eszméje Petőfi költészetében. 1929: Scher László: A magyar föld- és fajszeretet Petőfi költészetében. 1930: Schwartz György: Űj tárgyak és irányok Petőfi költészetében. 1931: Varga József: Petőfi és a népdal. 1932': Görömbey Béla: Koreszmék Petőfi költészetében. 1933: : Petőfi és a romantika. 1934: Szilárd Ferenc Vozáry István: János vitéz mint népmesé. 1935: Röszler Jenő és Ungár Sándor: A magyarság élete-,.sorsa lírai költészetünk tükrében. 1936: Medgyessy Pál': Bessenyei világnézete és a felvilágosodás. 1937: Markovics Endre (László György, Károlyi László): A magyar bűntudat költészete 1825-ig. 1938: Vajda Ernő Salzmann György Horváth Zoltán: Nemzetnevelő prózai írásaink Bessenyeiig. 1939: Bencs Károly: A felvidéki magyar élet újabb irodalmunk tükrében. 194Ö:' Szohor Miklós: A hazaszeretet a régi magyar irodalomban. 1941: Szakáts Zoltán: Székely élet az utolsó húsz esztendő erdélyi irodalmában. 1942': Szakáts Zoltán: Széchenyi alakja a magyar irodalomban. 1943: Fehér Gábor: Magyar múlt, jelen és jövő Móricz Zsigmond regényeiben. 1944: ': Magyar sorskérdések és Herczeg Ferenc. 1947: Vajas Sándor: Magyar proletárköltő sorsa (József Attila). i««

166 1954: Bényei József: Petőfi alakja az irodalomban. 1955: : Vörösmarty, a nemzeti gondolat ébresztője. 1950:' Kakuk György: A Bessenyei kultusz ápolása Nyíregyházán és iskolánkban. A VIETÓRISZ-PÁLYÁZAT NYERTESE 1956: Ratkó József (összegyűjtött verseivel).

167 dz isk&la tmudá/aizőmi ónak alakjudám TANÉV: A rendes tanulók létszáma: A magántanulók létszáma: összesen: Ebből érettségit tett: Az osztályok száma: ? '?? ??? i 1861/ , i 1862/ / / / / / / / / ' / / / / / / / / / / / / / / / / / / / ' 1890/ / / / / / A8

168 A rendes A magán- Ebből Az TANÉV: tanulók tanulók összesen: érettségit osztályok létszáma: létszáma: tett: száma: 1896/ / / / / / / / / / / / / / / / / / á / ; / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / /

169 Á rendes A magán- Ebből Az TANÉV: tanulók tanulók: Összesen usszesen: érettségit osztályok létszáma: * létszáma: lá+o^ámn- tett: száma: 1945/ ozu / / " "" 1948/ / / / / / / /

170 (flt&lzá Emlékkönyvünk végén szükségesnek látszik néhány magyarázó szó leírása is. Tervünk szerint 1956 szeptemberében kellett volna ezt a könyvet megkapniuk öregdiákjainknak, iskolánkat szerető barátainknak, a jubileumi tanévben volt tanítványainknak. Az emberi gyarlóság, az előre nem látható akadályok, a technikai nehézségek, a rendkívüli események azonban találkoztak egymásssal a közelmúlt hónapokban, így háromnegyed évnek kellett eltelnie az ünnepségek óta, hogy Emlékkönyvünk meg jelenhessék. (Hogy csupán egyet említsek: csak a legutóbbi napokban sikerült biztosítani a tervezett képes mellékletet. Ezt a budapesti Egyetemi Nyomda mélynyomó műterme rendkívül figyelmes és előzékeny segítségének köszönhetjük.) Az egész jubileum során, azt hisszük, ez volt az egyetlen olyan jelenség, amely elütött eredeti terveinktől. Az Emlékkönyv kéziratát 1956 júniusának végén zártuk le. Elszomorodott szívvel kell tapasztalnunk, hogy az elmúlt rövid idő óta is többen nincsenek az élők sorában, jóllehet a jubileum aktív részvevői voltak. Csak kettőt említek meg közülük. A szombati jubileumi díszelőadás szónokát, Va 1 e n t Józsefet, iskolánk volt diákját, buzgó tanárát 1956 novemberében kísértük utolsó útjára. Imre Jánost, aki hat évtizede érettségizett és az öregdiákok nevében köszöntötte ünneplő iskolánkat, utolsó napjaiig dolgozva munkahelyén sokat segített az iskolatörténet egyegy részének összeállításában, 1957 egyik csalókán nyárias februári napján szállt sírjába. És vannak még többen, sokan is... Mily öröm, hogy megtarthattuk ezt a nagy családi találkozót, bensőséges ünnepséget az elmúlt év májusában! Ezért meg kell emlékeznünk arról a nagyon baráti közvetlenségű segítségről, amelyet elöljáróinktól, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtóbizottságának oktatási szerveitől, főleg Orosz Ferenc és Arató Ferenc részéről kaptunk. Az ő gondoskodásuk eredménye az is, hogy ez az Emlékkönyv eljuthat a megye összes iskolájához. Tanulságokat is vonhatunk le a mai napon. Sokkal könnyebb volt az iskola múltjának megismerése, megismertetése, mint például a legutóbbi 12 esztendő történelmének megírása. Az utóbbi években bizony elhanyagoltuk iskolánk történelmének, életének évről-évre való rögzítését, az események pontos feljegyzését, a változások nyilvántartását. Néha a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtunk egy-két fontosabb adatot sem megszerezni, mert az már kihullott az élők emlékezetéből, sok volt a személyi változás is, az írásos feljegyzések sem készültek el annak idején. Legyen ez intő példa arra is, hogy meg kell becsülnünk minden m a i esetet, tör- 171

171 ténetet, jegyzetet, mert az a holnap számára nemcsak a tegnapot jelenti, hanem az előzményeket: a történelmet is. Kossuth Lajosnak iskolánkhoz intézett leveléből több helyen idéztünk e könyvben egy mondatot, amely a jubileum óta az iskolánk falát díszítő emléktáblán aranybetűkkel ragyog:,,... nemzedékről nemzedékre buzdításul szolgáljon a tanuló ifjúságnak honszeretetet és hazafiúi kötelességérzetet meríteni a Haza történelmének ismeretéből." A levél folytatása így hangzik:,,nagy oktató ez annak, akinek nem hiába íratott." Reméljük, hogy ez a könyv is betölti ezt a történeti hivatását: nem íratott hiába a múltról és a jelenről. Hogy megbecsülhessük az elmúlt másfél évszázad és az utolsó évtized eredményeit, hogy okulhassunk elkövetett hibáinkból, s úgy dolgozzunk, úgy harcoljunk tovább, úgy építhessük hazánkat, hogy abból még szebb, még boldogabb jövőnk alakulhasson ki. Nyíregyháza, március 21. M. J.

172 Tjatáal&mfe^ztk: I. RÉSZ. Az iskola története. A jubileumi napok (1956. május 26 27). OROSZ FERENC: Köszöntjük a 150 éves Kossuth Lajos gimnáziumot 3 Dr. SARVAY TIVADAR: Ünnepiünk 5 HORVÁTH SÁNDOR: A nyíregyházi Kossuth Lajos" gimnázium története 8 Bevezetés (8), Oskolai intézeteink jelen állapot ját feljebb emeljük...'' (8), Hivatásának méltóan megfelelő, ipartudományokra is figyelemmel leendő algimnázium" (12), A polgári elem a szellemi erőt értékesíti " (22), Nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos gimnázium (28) v, TJj honfoglalás történik most iskolánkban... " (33) ADRIÁNYI LÁSZLÓ: A nyíregyházi Kossuth Lajos gimnázium tanulóinak menzai és diákotthoni diákszociális ellátottsága 37 Bevezetés (37), Az iskola tápintézete (37), Iskolánk első diákotthona (39), Változatos évek, iskolánk második diákotthona, menzai-tanulószobai juttatások (42), Diákotthoni szervezet és nevelés a felszabadulás óta (47) Dr. MOLNÁR JENŐ: Kossuth emléktáblája előtt 48 MARGÓCSY JÓZSEF: A jubileum története 51 Az ünnepség előtt (51), A jubileumi napok (56) VALENT JÓZSEF: Megnyitó beszéd II. RÉSZ. Jubileumi tanulmányok. (Kossuth-diákok, tanárok dolgozatai.) BÓDOR SÁNDOR: Kossuth alakja a képzőművészetben 62 Bevezetés (62), A Kossuth-képek (62), A Kossuth-szobrok (65), Az újabb Kossuth-ábrázolások (66) 173

173 KATONA BÉLA: Krúdy Gyula ( ) _ 68 Bevezetés (68), Szülőhely, család, gyermekkor (69), Diákévek, írói szárnypróbálgatások (74), írói pályájának vázlata (81), A Nyírség és Nyíregyháza Krúdy műveiben (83) HORVÁTH SÁNDOR: Szabolcs a magyar történelemben. I. rész Szabolcs legrégibb lakói (89), 2. Szabolcs honfoglalói (90), 3. Szabolcs az Árpádok korában (92), 4. A feudális rend újjászervezése (95), 5. Az urak bűne vala... " 1514 (97), 6. Elpusztítják földemet..." (101), 7. Harcba indulnak hajdúk és parasztok (105), 8. Kurucvilág: a) Kurucok születnek... (109), b) Rákóczival a hazáért és szabadságért (112), c) A tábor, a tábor zászlait lehajtja..." (115), 9. Gyarmati sötétségből a világosság" felé (117), 10 A sötétség elleni harc". Reformkorszak (121), 11. Forradalom és szabadságharc (123), 12. Veszélyes áramlat" (126) MOLNÁR JÓZSEF: Adalékok Szabolcs-Szatmár megye művelődéstörténetéhez 132 Margócsy József bevezetése (132), Az adattár ábécé sorrendben (134) FÜGGELÉK. Névsorok és kimutatások. Az TANÉV _ 155 A gimnázium alkalmazottai (155) A tanulók névsora: 1. Rendes tanulók (156), 2. Felnőtttek oktatása (158) Az érettségi vizsgák: 1. Rendes tanulók (160), 2. Levelező hallgatók (161) A 150 ÉVES ISKOLA 162 Igazgatók (162), Tanárok (162), Gondnokok, adminisztrátorok (164), Pedellusok, hivatalsegédek (164) Az emlékpályázatok nyertesei: A Kossuth-pályázat (165), A Petőfi-pályázat (166), A Vietórisz-pályázat (167) AZ ISKOLA TANULÓLÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA 168 M. J.: Utószó 171 TARTALOMJEGYZÉK 173 KÉPES MELLÉKLET 175 A képek jegyzéke (176) A képesmelléklet (1 16. betétlapon) A Jubileumi Emlékkönyv ára 25 forint. 174.

174 DCép e s m eliíkíet \

175 \ ca kífiejk fejqj^zlíkt:, 1. tábla: A NYÍREGYHÁZI KOSSUTH-SZOBOR. (L: Bódor Sándor tanulmányát a lapokon.) 2. tábla: AZ MÁJUS 27-1 DÍSZÜNNEPÉLY KÖZÖNSÉGE AZ ISKOLA UDVARÁN. 3. tábla: a) DR. SARVAY TIVADAR, a Jubileumi Előkészítő Bizottság elnöke megnyitja a díszünnepélyt. (L: az 5 7. lapokon.) b) HORVÁTH SÁNDOR igazgató ünnepi megemlékezését olvassa fel. (L: az iskola történetét a lapokon.) 4 5. tábla: A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉGTŐL KAPOTT DÍSZZÁSZLÓ. (A Kossuth-fejet Szalay Pál festőművész készítette.) 6. tábla: * a) HIMNUSZ... A Kossuth gimnázium és a Zrínyi leánygimnázium zeneés énekkarának május 27-i hangversenye. Vezényelt: Fekete Ferenc tanár.,b) A HANGVERSENY KÖZÖNSÉGE AZ ISKOLA UDVARÁN. 7. tábla: a) KOSSUTH LAJOS új emléktáblája az iskola falán. (Berky Nándor szobrászművész alkotása.) b) KOSSUTH LAJOS a magyar bélyegeken. Kiállítási részlet. (Margócsy István összeállítása.) 8 9. tábla: KOSSUTH LAJOSNAK iskolánkhoz intézett, saját kezével írott levele. 10. tábla: KIÁLLÍTÁSI RÉSZLETEK: a) A fabrikáló és politecnikus szakkör munkája, b) A modelező kör munkája. 11. tábla: KIÁLLÍTÁSI RÉSZLETEK: a) A földrajzi szakkör munkája, b) A biológiai szakkör munkája. 12. tábla: A JUBILEUMRA KIADOTT LEVELEZŐLAPOK az alkalmi postahivatal bélyegzőjével. 13. tábla: A JUBILEUMI VERET. AZ ÜJ ISKOLAI JELVÉNY. A JUBILEUMON HASZNÁLT ALKALMI POSTABÉLYEGZŐK. (Margócsy József öd., tanár tervei.) 14. tábla: KRÚDY GYULA, 1895-ben érettségizett öregdiákunk. (L: Katona Béla tanulmányát a lapokon.) 15. tábla: a) A SÍROK MEGKOSZORÚZÁSA. (L: a jubileum történetében az lapokon.) b) AZ ISKOLA UDVARI KÉPE május 27-én reggel. 16. tábla: A NYÍREGYHÁZI KOSSUTH LAJOS GIMNÁZIUM HOMLOKZATI KÉPE. A műmelléklet fényképeit iskolánk barátai, tanárai és tanulói készítették: Joó Károly, dr. Kiss István, Koroknay Gyula, Lossányi Gyula, dr. Mandula Sándor és Vascsur Ernő vezetésével az iskola fényképező szakköre. A mellékletet az Egyetemi Nyomda mélynyomó üzeme (Budapest, VII., Dohány utca 12.) sokszorosította ZQ'MI

176

177 m** Aï május 27-i díszüaoepely közönsége

178 Dr. Sarvay Tivadar, a Jubileumi Előkészítő Bizottság elnöke megnyitja a díszünnepélyt Horváth Sándor igazgató ünnepi megemlékezését olvassa fel

179 -o > Ii ci O Vj 4-» m O e ** -a* 1 5 ^ S ST M en Wg <

180 h h i Himnusz A zene- és énekkar május 27-i hangversenye* Vezényelt: Fekete Ferenc tanár A délutáni hangverseny közönsége

181 tcla/i,. Satura 3yvUc Sftrp* Ji^fv ^ f ^ U ^ é. rtffi htfy ^ ^ ^ ^ 1 ^ j g ^ j s g g ^ r g ^ ^ a s f kujbaau ^ttwe^t srutsmm* ÍJtÜtóA^^iaa* " * turujr u^n^up *«f.. M-. '. t 7» At* friurfo ^ w i t ^ i^r^ísf OfuritiéA ilr^cfn 1 La «>/ r^n^tn maa^u *UU Uf*ti,; A A ^ r * olf^a <+haj* p*. ^ tiua nem vutlk MvruU,. ' D^sKAJ- 4 4A» «c^aweffen MiMH* KfncJLfMtt+L Crn+A, <i*jl üui+tk 9 ^ nj^jnj^ ^** «J+Uv»üt, Kossuth Lajosnak intézett, saját kezével írott levele

182 Kiállítási részlet (A fabrikáló és politechnikus szakkör munkája) Kiállítási részlet (A modellező szakkör munkája)

183 Kiállítási részlet (A földrajzi szakkör munkája) Kiállítási részlet (A biológiai szakkör munkája)

184 A jubileumra kiadott levelezőlapok

185 HYISE6VHÁZA A jubileumi veret. Az új iskolai jelvény. A jubileumon használt alkalmi postabélyegző (Margócsy József öd., tan«tervei)

186

187 A sírok megkoszorúzása (Lipa András öcl, tanár) Az iskola udvara 195& május 27-én reggel

188