ÖKOGAZDASÁGOK IRÁNYÍTÁSA

ÖKOGAZDASÁGOK IRÁNYÍTÁSA GREENFOOD PROJEKT 2010-1-ES1-LEO05-20948

Tartalom: BEVEZETÉS...3 OKTATÁSI EGYSÉG 2.1. ÁTÁLLÁS KONVENCIONÁLISRÓL ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSRA...4 2.1.1. IFOAM elvek és definíció...4 2.1.2. Az ökológiai gazdálkodás szabályozása...7 2.1.3. Átállási terv készítése...13 2.1.4. Adminisztratív teendők...15 OKTATÁSI EGYSÉG 2.2. A gazdaság irányításának tervezése...19 2.2.1. Agroökológiai megközelítés és vegyeskultúra...19 2.2.2. Technikai és adminisztratív teendők...25 2.2.3. Élelmiszerlánc nyomonkövethetősége...26 2.2.4. Multifunkcionalitás...29 2

BEVEZETÉS A mezőgazdasági termelés irányítása olyan foglalkozás, amely az ember túléléséhez szükséges élelmiszer előállítására vonatkozó kutatási területeket is magába fogalja. Termesztéstechnológiaával, állatok háziasításával és az élelmiszerelőállítással, mint tudománnyal foglalkozik. Számos mezőgazdasági munka kívánja meg a megfelelő irányítást, különösen azokon a tudományterületeken, amelyeket farmlaborok segítségével kutatnak. A világ élelmiszertermelésének dinamikája változik, egyike a leggyorsabb növekedést mutate ágazatoknak a világon. Mivel a termelékenység és élelmiszerbiztonság kérdésköre rendkívül fontos szerepet játszik a világ élelmiszerellátásában, a mezőgazdasági területen befutott karriernek mindig nagy lehetőségei vannak. A szennyezett élelmiszerekkel kapcsolatos botrányok új kormányzati szabályozási testületeket hívtak életre, melyek feladata az állati és növényi forrásokból történő élelmiszerelőállítás irányítása. Mindehhez hozzájárul, hogy a népességnövekedés és bizonyos élelmiszeralapanyagok (pl.:kukorica) bioüzemanyagként történő felhasználása csökkentette az iparág növekedésének lehetőségét. Manapság a mezőgazdasági termelés célja, hogy új utakat találjon a növekvő népességet ellátó, megfelelő mennyiségű élelmiszer előállítására, miközben megőrzi a társadalom által elvárt minőségi jellemzőket. 3

OKTATÁSI EGYSÉG 2.1. ÁTÁLLÁS KONVENCIONÁLISRÓL ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSRA 2.1.1. IFOAM elvek és definíció Az Ökológiai Gazdálkodás Mozgalmának Nemzetközi Szövetsége (IFOAM) egy 116 ország 750 tagszervezetét tömörítő ernyőszervezet. Célja, hogy olyan ökológiai, társadalmi és gazdasági rendszereket dolgozzon ki, amelyek összhangban vannak az ökológiai mezőgazdaság alapelveivel. 2008. márciusában a Világtanács az IFOAM következő meghatározását fogadta el: Ökológiai gazdálkodás: olyan termelési rendszer, amely fenntartja a talaj, az ökológiai rendszerek és az emberek jó egészségi állapotát. Ökológiai folyamatokra, biológiai sokféleségre és ciklusokra épül, melyeket helyi viszonyokhoz alkalmazkodva használ, a hátrányos hatású inputok helyett. Az ökológiai gazdálkodás egyesíti a hagyományt, az innovációt és atudományos eredményeket a közös környezettel kialakítandó méltányos kapcsolat és az érintettek jó életminőségének érdekében. Az IFOAM szerint az ökológiai gazdálkodás a következő alapelvekre épül: 1. ábra: IFOAM ökológiai gazdálkodás alapelvei 4

Az egészség alapelve: Az ökológiai gazdálkodás egy és oszthatatlanként fenntartja, javítja a talaj, a növény, állat, az ember és a bolygó egészségét. Ez az alapelv fekteti le azt is, hogy az egyén és a közösség egészsége szorosan összefügg a teljes ökoszisztéma egészségével. Köztudott, hogy az élő rendszerek legfontosabb jellemzője az egészség, a fizikai, mentális, ökológiai és társadalmi jólét. 2. ábra: Az ökológiai gazdálkodás főbb céljai Az ökológia alapelve: az ökológiai gazdálkodás az élő ökológiai rendszereken és körforgásokon alapul, velük együttműködésben dolgozik. 5

Az alapelv kimondja, hogy az ökológiai gazdálkodásnak az ökológiai és megújuló folyamatokra kell épülnie. A termelési környezet ökológiája hozzájárulhat a növekedéshez és a jóléthez egyaránt. A körforgások és természetes ökológiai egyensúlyok szervesen illeszkednek az ökológiai mezőgazdaság és állattenyésztés rendszerébe. Az ökológiai gazdálkodásnak minden egyes országban a helyi ökológiai rendszerrel, kultúrával és feltételekkel kell összhangban lenni. Az anyagok és az energia újrahasznosítása és hatékony felhasználása önmagában hozzájárul az inputok mennyiségének csökkentéséhez. Ez összességében fenntartja, illetve javítja a környezet minőségét és az erőforrások megőrzését. A méltányosság alapelve: Az ökológiai gazdálkodás olyan kapcsolatokra épül, amely biztosítja a méltányosságot a közös környezettel és az életfeltételekkel szemben. A méltányosság fontosabb jellemzői: egyenlőség tisztelet igazság és gondoskodás mind az emberek egymás közötti, mind a többi élőlénnyel szembeni kapcsolatában. Az alapelv kihangsúlyozza, hogy mindenki, aki az ökológiai gazdálkodásban részt vesz, úgy kell, hogy emberi kapcsolatait kialakítsa, hogy az minden fél számára, minden szinten méltányos legyen. Célja, hogy megfelelő minőségű táplálékot és egyéb terméket állítson elő. Ezeken kívül az alapelv megfogalmazza, hogy a gazdaságban tartott állatok számára fiziológiai, etológiai igényeinek megfelelő életkörülményeket kell biztosítani. A méltányosság megkívánja a termelés, elosztás és kereskedelem nyitottságát, egyenlő esélyeket biztosító és valós környezeti és társadalmi költségeken alapuló kialakítását. A gondoskodás alapelve: az ökológiai gazdálkodást olyan elővigyázatos és felelősségteljes módon kell irányítani, hogy megvédje a jelen és jövendő nemzedékek és a környezet egészségét és jólétét. 6

Ez alapelv kihangsúlyozza, hogy a termelés irányítását, fejlesztését és a technológiai lehetőségeket illetően az ökológiai gazdálkodás során a legfontosabb alapelemek a megelőzés és a felelősség. A tudomány szükséges, hogy biztosítsa, hogy az ökológiai mezőgazdaság során előállított termékek egészségesek és biztonságosak. Mindazonáltal a tudomány és a gyakorlati tudás, a felhalmozott tapasztalat és hagyomány összehangolása szükséges. Ez az együttműködés biztosítja a megfelelő megoldásokat, melyeket aztán az idő igazol. Az ökológiai gazdálkodás a megfelelő technológiák alkalmazásával, az elfogadhatatlan eljárások, mint például a genetikai módosítás elutasításával jelentős kockázat elkerülését teszi lehetővé. 2.1.2. Az ökológiai gazdálkodás szabályozása 1991-ben az EU 15 tagállama hivatalos formában is elismerte az ökológiai gazdálkodás jelentőségét. Ez vezetett a 2092/91. EU Bizottsági Rendelet megalkotásához, melyet az országok agrárminiszterei írtak alá és amely kezdetben csak a növénytermesztés szabályozására terjedt ki. Később az állattenyésztés fontos kérdéseivel egészítették ki (takarmányozás, állatvédelem, betegségmegelőzés, állatorvosi kezelések módja, szaporodás, trágyakezelés, stb.) 2009. január 1-jén, a 2092/91. EU rendeletet az új EK/834/2007. rendelet helyezte hatályon kívül, melyet 2007. június 28-án fogadott el a Bizottság az ökológiai termékek előállításáról és címkézéséről. A szabályozás meghatározza az ökológiai termelés minden állomásának jogi kereteit, leírja a kereskedelem, az ellenőrzés és az ökológiai termékek címkézésének szabályait az Európai Unióban. Az irányelveket a Mezőgazdasági miniszterek Európai Bizottsága módosíthatja. Az új rendelet alkalmazási területeit a következő ábra mutatja be. 7

3. ábra: Az EK/834/2007. rendelet alkalmazási területei A Rendelet a korábbi rendelettel kezdődik, majd bemutatja azt a folyamatot, amely az új keretek megteremtéséhez vezetett. A továbbiakban a rendelet előírásokat tartalmaz a ökológiai termékek címkézéséről és a címkén szereplő logó használatáról, melynek feltüntetése 2010. július 1-je óta kötelező. A rendelet ugyancsak tartalmazza az új rendelek megalkotásához vezető út történeti áttekintését. A korábbi rendelet felülvizsgálatát követően kialakított ökológiai termelésre, címkézésre és ellenőrzésre vonatkozó szabályozás a következőket tartalmazza: Olyan célkitűzéseket és alapelveket, amelyek először kerültek megfogalmazásra A termelést érintő szabályozásban nem történt lényegi változás Kockázat-alapú ellenőrzési rendszer kialakítása, a korábbi, évenkénti kötelező helyszíni ellenőrzés megtartása mellett A rendelet hatályának kiterjesztése: az ökológiai élesztő előállításának szabályozása is belekerült 2010. július 1-je után világos címkézési szabályok bevezetése A behozatali szabályozás racionalizálása 8

2008 során, a fenti EK/834/2007. rendelet mellett két további rendeletet fogadtak el az ökológiai termelésről, behozatalról, kereskedelemről, és az ökológiai termékek címkézéséről, melyek a következők: A BIZOTTSÁG 889/2008/EK RENDELETE (2008. szeptember 5.) ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról, és A BIZOTTSÁG 1235/2008/EK RENDELETE (2008. december 8.) a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról. Ezek közül az első, EK/889/2008. rendelet szabályozza a növényi és állati termékelőállítást, a talajműveléstől és a takarmányozástól a feldolgozásig, a termékek kereskedelméig és az ellenőrzésig. A rendelet technikai fogalmakat is tartalmaz és az ökológiai termékek előállításának korábbiakhoz képest részletes szabályozását. Több melléklet kapcsolódik hozzá, melyek a következő területekre terjednek ki: Ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szerek köre (trágyák, talajjavítók, növényvédő szerek, stb.) Állattartással kapcsolatos minimum területigények meghatározása, a faj és a növekedési stádium figyelembevételével Nem ökológiai termesztésből származó takarmány, táplálékkiegészítők, komplex takarmány előállításához szükséges összetevők felsorolása, melyek az ökológiai állattenyésztésben engedélyezettek. Nem ökológiai termesztésből származó összetevők, feldolgozáshoz használt anyagok felsorolása, melyek az ökológiai élelmiszer előállítás során felhasználhatók (élesztő előállítás is) Az egységes EU logó használatának előírásai A második, EK/1235/2008. rendelet az ökológiai termékek olyan harmadik országból történő behozatalára vonatkozóan fogalmaz meg szabályokat. Az EU-n kívüli harmadik országból származó termékekre vonatkozóan a rendelet előírja az ökológiai gazdálkodás ellenőrzését és tanúsítását az EU tagállamokra vonatkozó ökológiai szabályozás alapján. A következő táblázatok áttekintést adnak az EK/ 834/2007 és a EK/889/2008. rendeletről: 9

Terület Általános alapelvek 834/2007 Részletes szabályozás 889/2008 Pozitív lista a 889/2008. rendeletben, Mellékletek Hatály, alapelvek és fogalmak I III. cím 1 11. Cikk Növényvédelem III. cím 12 13. cikk 3 6, 40. cikk (Általános követelmények) 45, 48 56. cikk (Szaporítóanyagok) I. Melléklet (talajkondícionálók, trágyák) II. Melléklet (Növényvédő szerek) X. Melléklet (magok) Tervezett: Fertőtlenítő anyagok III. Melléklet Állati termék előállítás III. cím 14 15. cikk 7 26. cikk (Általános követelmények) 39 44 és 46 47. cikk (Kivételes termelési szabályok) (Tartási körülmények) IV. Melléklet (Állatállomány sűrűsége) V. Melléklet (Takarmányozás) VI. Melléklet (Takarmánykiegészítők) VII. Melléklet (Tisztítás és fertőtlenítés) VIII. Melléklet Élelmiszer és takarmány előállítása III. cím 18 21. cikk 27 29. cikk (Feldolgozáshoz használható anyagok) IX. Melléklet (Engedélyezett nem ökológiai összetevők) 63 69 és 91 92. cikk (Általános követelmények) Ellenőrzés V. cím 27 31. cikk 70 73. cikk (Növénytermesztés) 74 79. cikk (Állati termék előállítás) XII. Melléklet (Gazdasági szereplő részére adott igazolás) XIII. Melléklet (Eladói igazolás) 80 és 86 90. cikk (Feldolgozás) Címkézés és szállítás IV és VI. cím 23 26. cikk 30 35. cikk 57 62. cikk XI. Melléklet (Logó) 1. táblázat: Az ökológiai élelmiszerek és takarmányok előállítására és feldolgozására vonatkozó EK/ 834/2007 és EK/889/2008. rendeletek Forrás: IFOAM 10

Terület EK/ 834/2007. rendelet Vonatkozó szabályok Az EK/1235/2008. rendelet függelékei Helyettesítő termékek importja 32. cikk 1235/2008. rendelet 3 6. cikk 889/2008. rendelet 81 85. cikk I. Melléklet (Ellenőrző szervezetek) II. Melléklet (Dokumentációs tanúsítvány) Egyező termékek importja 33. cikk 1235/2008. rendelet 7 13. cikk 889/2008. rendelet 81 85. cikk III. Melléklet (Harmadik országok listája) IV. Melléklet (Ellenőrző szervezetek) V & VI. Melléklet (Ellenőrzés tanúsítása) 2. táblázat: Harmadik országokból történő ökológiai termékek importja az EK/834/2007. rendelet és az EK/1235/2008. vonatkozó szabályai szerint Forrás: IFOAM Az alábbi táblázat az ökológiai gazdálkodás EGK és EK általi szabályozási folyamatát mutatja be 1991 óta. Dátum Szám Cím 2011.04.08. 344 2010.05.31. 471 2010.03.24. 271 A BIZOTTSÁG 344/2011/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE (2011. április 8.) az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendelet módosításáról A BIZOTTSÁG 471/2010/EU RENDELETE (2010. május 31.) az 1235/2008/EK rendeletnek a bizonyos ökológiai termelésű mezőgazdasági termékek közösségi forgalmazásánál kötelező származási helyként megjelölt harmadik országok jegyzéke tekintetében történő módosításáról A BIZOTTSÁG 271/2010/EU RENDELETE (2010. március 24.) a 834/2007/EK tanácsi rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendeletnek az Európai Unió 11

Dátum Szám Cím ökológiai termelés jelölésére szolgáló logója tekintetében történő módosításáról 2009.08.05. 710 2009.06.19. 537 2009.05.25. 2008.12.15. 1254 2008.12.08. 1235 2008.09.29. 967 2008.09.05. 889 2008.05.06. 404 2008.04.17. 345 A BIZOTTSÁG 710/2009/EK RENDELETE (2009. augusztus 5.) a 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendeletnek a tenyésztett víziállatok és a tengeri moszat ökológiai termelésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása tekintetében történő módosításáról A BIZOTTSÁG 537/2009/EK RENDELETE (2009. június 19.) a bizonyos ökológiai termelésű mezőgazdasági termékek közösségi forgalmazásánál kötelező származási helyként megjelölt harmadik országok jegyzéke tekintetében az 1235/2008/EK rendelet módosításáról A TANÁCS HATÁROZATA (2009. május 25.) az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló megállapodást módosító, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodás megkötéséről A BIZOTTSÁG 1254/2008/EK RENDELETE (2008. december 15.) az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendelet módosításáról A BIZOTTSÁG 1235/2008/EK RENDELETE (2008. december 8.) a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról A Tanács 967/2008/EK rendelete ( 2008. szeptember 29.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet módosításáról A BIZOTTSÁG 889/2008/EK RENDELETE (2008. szeptember 5.) ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról A BIZOTTSÁG 404/2008/EK RENDELETE (2008. május 6.) a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről szóló 2092/91/EGK tanácsi rendelet II. mellékletének a szpinozad, a kálium-bikarbonát és a réz-oktanoát engedélyezése, illetve az etilén használata tekintetében történő módosításáról A BIZOTTSÁG 345/2008/EK RENDELETE (2008. április 17.) a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken 12

Dátum Szám Cím és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 2092/91/EGK tanácsi rendeletben a harmadik országokból származó behozatalra előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 2007.06.28. 834 A TANÁCS 834/2007/EK RENDELETE (2007. június 28.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről Helyesbítés a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken 2007.02.02. és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 2092/91/EGK rendelet módosításáról, szóló, 2006. december 21-i 1991/2006/EK tanácsi rendelethez A BIZOTTSÁG 1452/2003/EK RENDELETE (2003. augusztus 14.) a 2092/91/EGK tanácsi rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt eltérés 2003.08.14. 1452 egyes vetőmag- és vegetatív szaporítóanyagfajták tekintetében történő fenntartásáról, valamint az eltéréshez kapcsolódó eljárási szabályok és kritériumok megállapításáról 2003.02.05. 223 1991.06.24. 2092 A BIZOTTSÁG 223/2003/EK RENDELETE (2003. február 5.) a takarmányok, az összetett takarmányok és a takarmány-alapanyagok ökológiai termelési módszerével kapcsolatos címkézési követelményekről és a 2092/91/EGK tanácsi rendelet módosításáról A TANÁCS 2092/91/EGK RENDELETE (1991. június 24.) a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről 3.ábra: Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó rendelkezések, Forrás: IFOAM 2.1.3. Átállási terv készítése A tanúsítási folyamat során a legfontosabb lépés egy gazdaság életében, amikor konvencionális gazdálkodásról átáll ökológiai termelésre. A gyakorlatban az átállás folyamata a legtöbb termelési ág esetén két eves időszakot jelent. Ennyi idő szükséges ahhoz az európai szabályozás szerint, hogy a területet a korábban kijuttatott vegyszerektől megtisztítsuk. Ugyanakkor vannak olyan területek, pl.: szemétlerakók, ipari körzetek, repülőterek vagy forgalmas utak mentén, amelyeket a szabályozás kizár az átállási folyamatban való részvételből. Az átállási időszak során a termékek a címkén az ökológiai gazdálkodásra történő átállás időszakában készült termék" megjelöléssel értékesíthetők. Az ökológiai termelőknek arra kellene ösztönözni a vásárlóikat, hogy bátran vásároljanak átállási terméket, hiszen ha valóban azt szeretnék, hogy az 13

ökológiai gazdálkodás teret nyerjen, és csökkenjenek az ökotermékek árai, akkor a termelőket már a kezdeti lépéseknél támogatniuk szükséges. Az átállási időszak ugyanakkor nemcsak a termőterület, hanem a gazdálkodó átállítását is jelenti, különösen abban az esetben, ha a gazda nem rendelkezik előzetes termelési tapasztalattal (pl.: az életét megváltoztatni kívánó városlakó esetében). A BioHellas 1 görög ellenőrző és tanúsító szervezet igazgatója szerint Az agrokemikáliák egyfajta doppingként működnek. Minden gazdálkodó számára a nagy kihívás abban rejlik, hogy tudatos ökológiai gazdálkodókká váljanak. Ezért az ellenőrző szervezetek az átállás időszakában szigorúbbak a gazdálkodókkal szemben. Az átállási időszak letelte után az ökológiai gazdaság az EU szabályozásának megfelelően, a kötelező logó használatával értékesítheti a termékeit ökotermékekként. Az átállás után ugyanakkor az ellenőrzés és tanúsítás folyamata nem zárul le. Amennyiben az ellenőrző szervezet szabálytalanságot tapasztal a termelő büntetésre számíthat. Ilyen esetnek számít a műtrágya és peszticidek szándékos használata, melyet követően a gazdálkodó akár ki is zárható az ökológiai termelésből. Amennyiben a szennyezés környező konvencionális gazdálkodásból származik (az ellenőrző szervezet szakemberei számára megállapítható módon) a gazdálkodó nem értékesítheti a termékék ökológiai jelöléssel, ami feltétlenül anyagi veszteséget jelent a számára. 1 A BIOHellas egy görög ellenőrző és tanúsító szervezet, amely az ökológiai gazdálkodásból származó termékek tanúsítása során olyan megbízható szolgáltatások nyújtásával törekszik integritásra és megbízhatóságra, amelyek a fogyasztók és a környezet védelme mellett az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek minőségének javítását célozzák. 14

1. kép: Intenzív mezőgazdasági termelés (balra) és ökológiai gazdálkodás (jobbra) összehasonlítása Forrás: http://www.scienceclarified.com 2.1.4. Adminisztratív teendők Az átállás során a gazdálkodó olyan módon alakítja át a termelést, hogy megfeleljen az ökológiai gazdálkodás szabályozásának. Ez tovább tart, mint egyetlen tenyészidőszak, hiszen a változások beéréséhez időre van szükség. Az ökológiai gazdálkodásra történő átállás csak a vonatkozó szabályok alapján történhet, és a gazdaság fenntarthatóságának biztosításához a gazdálkodónak kellően nagy méretű terület átállításával érdemes kezdeni a folyamatot. Mielőtt azonban belekezdene, szükséges lehet szakértőkkel áttekinteni, hogy az átállásra egyáltalán alkalmas-e a terület, illetve a gazdálkodó vállalni tudja-e a szabályozásból eredő többletkötelezettségeket. Az alábbi ábrán az ökológiai gazdálkodásra való átállás elemei láthatók: 15

3. ábra: Az átállási folyamat szükséges elemei A gazdának azt is el kell döntenie, hogy melyik akkreditált ellenőrző szervezettel kíván szerződést kötni. Amennyiben az átállási folyamatot az adott területen megkezdik, a növénytermesztésre és az állattenyésztésre egyaránt írásos átállási tervet kell készíteni. Az átállás dokumentálása A sikeres átálláshoz szükséges az írásos átállási terv elkészítése, csakúgy, mint a gazdaság egészére vonatkozó üzleti terv kidolgozása. Az írásos átállási tervet a kiválasztott ellenőrző szervezetnek jóvá kell hagynia. A dokumentumnak a teljes átállási időszakra kell vonatkoznia és a következő elemeket tartalmazza: 16

5. ábra: Az átállási terv tartalmi elemei Az átállási időszak kezdetén az összes inputot, termelési folyamatot és piaci viszonyokat számba kell venni. Az ökológiai tanúsítvány kiadása a megvizsgált termelési gyakorlat függvénye, így ezek dokumentálása szükséges és elengedhetetlen eleme az átállásnak. A növénytermesztés átállítása Általánosságban elmondható, hogy egy gazdaság ökológiai termelésre való átállítása és az ökológiai minőséget igazoló tanúsítvány kiadására való alkalmassága két évet vesz igénybe. Az egyes növényekre vonatkozó átállási időket a következő ábra mutatja be. Az átállás ideje az ellenőrző szervezet állásfoglalása alapján hosszabb, illetve a felvázolt időintervallumoknál rövidebb is lehet. 17

6. ábra: Növények átállási ideje Az első kategória tartalmazza az ültetvényeket (pl.: alma, körte, csonthéjas gyümölcsök, szőlő, stb.), míg a második kategóriába a zöldségfélék, gabonák és gyepterületek tartoznak. Az állattenyésztés átállítása A következő általános séma az adott körülményeknek megfelelően alkalmazható: húshasznú állattartás tej- és tojáshasznú állatok átállítása nem ökológiai gazdálkodásból származó baromfi átállása Az állatállomány átállítás egy vagy két lépésben történhet. Egyfelől kezdődhet az állattartáshoz kapcsolódó területek átállításával, majd a területek ökológiai státuszának elérése után az állatállomány átállása következhet. A másik lehetséges módszer szerint lehetőség van a takarmánytermő terület és az állatállomány egyidejű átállítására is. Ebben az esetben mind a területen történő gazdálkodás, mind pedig az állattartás az ökológiai gazdálkodás szabályozása szerint zajlik két even keresztül. Bár az 18

átállásnak ez a típusa nagyobb terhet ró a gazdákra, azzal az előnnyel is jár, hogy az átállás megkezdését követő három hónap elteltével született állatok már ökológiai minősítéssel kerülhetnek értékesítésre. Bizonyos körülmények között lehetőség van arra, hogy a két vagy három éves átállási időszakot lerövidítsék akár négy hónappal, abban az esetben, ha a gazdálkodó be tud mutatni egy független szervezettől származó igazolást arról, hogy a területen az átállás megkezdése előtt csak az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szereket alkalmaztak. OKTATÁSI EGYSÉG 2.2. A gazdaság irányításának tervezése 2.2.1. Agroökológiai megközelítés és vegyeskultúra Az ökológiai gazdálkodás hosszútávon képes előnyökhöz juttatni mind a környezetet, mind az embereket. Ugyanakkor hozzájárul nemcsak a vidéki népesség, hanem az egész társadalom problémáinak megoldásához. Az alábbiakban elsősorban a környezettel kapcsolatosan megjelenő, legfontosabb előnyöket vesszük sorra. 7. ábra: Az ökológiai gazdálkodás környezeti hasznai 19

Fenntarthatóság Az ökológiai gazdálkodás olyan termesztési gyakorlatot alkalmaz, amely figyelembe veszi az agro-ökoszisztémákba történő közép- és hosszútávú beavatkozás hatásait. A gazdálkodás ezen módja hozzájárul az ökológiai egyensúly, a talaj termékenységének fenntartásához, illetve a gyomproblémák hosszútávú megoldásához. Talaj Az olyan ökológiai gazdálkodásban alkalmazható gyakorlatok, mint a vetésforgó, a talajélet serkentésén keresztül hozzájárulnak a talaj termékenységének fenntartásához. A talaj élővilágának kímélése hozzájárul a talajszerkezet javításához és egy stabilabb ökoszisztéma kialakulásához. Ennek eredményeképpen a talaj tápanyag- és víztartó képessége javul, a talajlakó mikroorganizmusok felszaporodnak, a talaj biológiai sokfélesége és a talaj termékenysége megnő, miközben a tápanyagok kimosódásának arányát csökkenés jellemzi. 20

Talajvíz A szintetikus műtrágyák és növényvédőszerek használatának tiltásával az ökológiai gazdálkodás hozzájárul a talajvíz jó minőségének megőrzéséhez. Azok a biológiai rendszerek, amelyek nagy tápanyagmegtartó képességgel rendelkeznek, jelentősen hozzájárulnak a talajvíz szennyezettségének csökkentéséhez. Megújuló energia A mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek használatának kizárásával az ökológiai gazdálkodás csökkenti a nem megújuló energiaforrások használatát. Az ökológiai gazdálkodás gyakorlata hozzájárul a szén talajba történő visszaforgatásához, növeli a termelékenységet, így segíti elő az üvegházhatás és a globális felmelegedés okozta károk enyhítését. Biodiverzitás Az ökológiai gazdálkodás három szinten szolgálja a biológiai sokféleséget. 1. Génkészlet: a betegségekkel és klimatikus stresszel szemben nagyobb ellenállóképességgel rendelkező magok és fajok előnyt élveznek. 2. Fajok: olyan növények és állatok használata, amelyek alkalmasak a tápanyagkörforgás és energiaforgalom maximális elősegítésére a mezőgazdasági termelés során. 21

3. Ökoszisztéma: az ökológiai gazdaságot körülvevő természetes élőhelyek megőrzése, a csökkentett mennyiségű vegyszer használata együttesen hozzájárul a vadon élő fajok sokféleségének megőrzéséhez és újak megtelepedéséhez. Genetikailag módosított szervezetek Az ökológiai gazdálkodás elősegíti a természetes biodiverzitás növelését és tiltja a GM szervezetek alkalmazását, mivel azok hatásáról az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre még nem rendelkezünk elegendő információval. Ennek következtében az ökológiai termesztésből származó élelmiszerek ezektől a genetikai úton módosított szervezetektől való mentességük miatt biztonságosnak tekinthetők. 22

Ökológia Az ökológiai gazdálkodás az agro-ökoszisztéma fejlődését úgy igyekszik elősegíteni, hogy mind a mezőgazdasági termelési, mind pedig a környezetvédelmi szempontok érvényesüljenek. Ezek közé tartoznak a biológiailag aktív talaj kialakítása és javítása, a hulladék újrahasznosítása, és a tápanyagok körforgásának elősegítése. Az ökológiai gazdálkodás során a gazdáknak a természettel összhangban kell működni és a termesztésnek meg kell felelnie a természetes folyamatoknak. Az ökológiai gazdálkodás gyakorlata a lehető legkevesebb emberi beavatkozásra törekszik, ami által csökkenthetők a környezetre gyakorolt negatív hatások. Az ökológiai gazdálkodás a jellemzően a következő elemeket tartalmazza (Európai Bizottság, 2008): 8. ábra: Az ökológiai gazdálkodás gyakorlatának eljárásai 23

Eljárások Leírás Vetésforgó A vetésforgó alkalmazása során adott területen meghatározott növényi sorrend kerül kialakításra, amely hozzájárul a természetes erőforrások ésszerű kihasználásához. Az eljáráshoz szervesen kapcsolódik a természetes anyagokkal történő trágyázás és a talaj tápanyagokkal történő gazdagítása. Szintetikus anyagok csökkentett használata GMO kizárása a termesztésből A műtrágyák és a szintetikus növényvédőszerek csakúgy, mint az állattartásban az antibiotikumok, a feldolgozás során a különböző tartósítók és adalékanyagok használata erősen korlátozott. Bármilyen genetikai úton módosított szervezet (GMO) használata szigorúan tilos. Saját termelésű inputok használata A faj saját igényén alapuló állattartás Vegyeskultúra A gazdaság saját termelésű erőforrásainak használata engedélyezett. Az állati trágyától az előállított élelmiszerig széles lehet az ebbe a kategóriába tartozó termékek sora. Az állattartást olyan speciális tartási gyakorlat jellemzi, amely során az adott faj etológiai igényeit kielégítik és különleges tulajdonságait figyelembe veszik A vegyeskultúrában különböző fajok kerülnek egymás mellé úgy, hogy a gazdálkodónak lehetősége nyílik a növények hasznos egymásrahatásának kihasználására. A vegyeskultúra, vagy növénytársítás hozzájárul a növényvédelmi kérdések egyszerű megoldásához, mivel a megfelelően társított növények egymást képesek megvédeni a kártevőktől és a kórokozóktól. Vegyeskultúra, vagy növénytársítás kettő vagy több növény egyidejű termesztését jelenti. Ebben a rendszerben a növények érése és betakarítási ideje eltér. Általában különböző gyökérrendszerű és tápanyagigényű növények követik egymást a vetésforgó szakaszain, ezért a növények megfelelő kiválasztásának figyelmet kell szentelni, hogy a lehetséges előnyök ne maradjanak kihasználatlanul. 24

Érdemes megemlíteni, hogy kísérletek bizonyították, hogy a vegyeskultúrában termesztett növények együttes teljesítménye jobb volt, mint az egyes fajoké monokultúrás termesztési körülmények között. Ennek oka abban keresendő, hogy egyfelől olyan növényi közösség alakul így ki, amely jobban alkalmazkodik a környezethez és folyamatos versenyre kényszerítik egymást, másfelől viszont az egyik faj függ a másiktól és folyamatos védelmet nyújtanak egymásnak. Klasszikus példa a jó szomszédságra a sárgarépa és a hagyma, vagy a fokhagyma szamóca társítása. Ugyanakkor fontos tényező a talaj hasznos élőszervezeteinek támogatása, ahogy azt számos kutatás és vizsgálat is igazolta. A vegyeskultúra ugyanakkor lehetőséget ad a kis területről betakarítható nagy és gazdag termésre, aminek anyagi haszna is jelentős lehet. A folyamatos talajtakarással csökkenthető az öntözés és a kézimunka-igény mértéke; minimalizálható a kártevők és kórokozók kártétele. A fokhagymának, bazsalikomnak, vagy a körömvirágnak, és még számos termesztett vagy a természetes vegetáció részét képező növénynek, lehet növényvédelmi szerepe a különböző kártevők (pl.: fonálférgek) vagy gombás betegségek (pl.: lisztharmat) távoltartásában. Mindazonáltal a vegyeskultúra intenzív gazdálkodási módot takar, melyben a talaj tápanyagkészlete gyorsan csökken. Ez azt jelenti, hogy a talajtermékenység fenntartásához a talajt a kultúra előtt vagy után szerves anyaggal gazdagítani kell, mely állati trágya, illetve komposzt lehet. 2.2.2. Technikai és adminisztratív teendők Az átállás időszakában az előállított élelmiszerek még nem értékesíthetők ökológiaiként, ugyanakkor a tiltott anyagok használata már korlátozott. A gazdaság folyamatosan alkalmazkodik a felmerülő növényvédelmi és tápanyaggazdálkodási problémákhoz. Az átállási időszak végén az előállított termékek Ökológiai termelésből származó termék feliratot viselhet és a boltok polcaira ökotermékként kerülhet. Néhány technikai és adminisztratív előírást minden ökogazdának be kell tartania: A műtrágyák használata az ökológiainak szánt termék betakarítása előtt 36 hónappal tilos. 25

A szintetikus növényvédőszerek (rovar-, gombaölők és gyomirtók használata az ökológiainak szánt termék betakarítása előtt 36 hónappal tilos. A talajjavító hatású pillangós növényt tartalmazó vetésforgó tervezése a szántóföldi kultúrákban kötelező. A módszer egyfelől a biológiai ciklusok megszakításával hozzájárul a gyomok, betegségek és kártevők kártételének csökkentéséhez, másfelől elősegíti a talaj termékenységének és a talaj egészségi állapotának fenntartását, illetve javítását. A talajtermékenység fenntartásához a megfelelően kialakított vetésforgóban pillangós növényeknek legalább ötévente egyszer helyet kell kapni, csakúgy, mint a rendszeres szervestrágyázásnak, illetve komposzt beforgatásának. 2.2.3. Élelmiszerlánc nyomonkövethetősége A nyomonkövethetőség az élelmiszerek előállítása során azt jelenti, hogy az előállítás minden egyes lépése visszakereshető és ellenőrizhető a kereskedelemig bezárólag. Az előállítás szakaszai és a kereskedelem a termék előállításának első lépéseitől kezdve az élelmiszerbiztonságon át az értékesítésig, akár importálásig terjed, és az élelmiszereken kívül a takarmányelőállításra, és kereskedelemre is vonatkozik. A termelési folyamatokat, ezen belül az élelmiszerelőállítást is az ISO 9001 Minőségbiztosítás Rendszer előírásai szerint kell folytatni. Ennek alapján a termék adott állapotától kezdve visszamenőleg minden előállítási szakasznak tettenérhetőnek, dokumentáltnak és pontosan visszavezethetőnek kell lenni. Az 26

utóbbi években a számítógépes dokumentáció teljes egészében felváltotta a korábban használatos papír alapú adatkezelést. A nyomonkövethetőség az elsődleges előállítás során azt jelenti, hogy a termék teljes töténete a termelés helyétől és idejétől kezdve dokumentált, kezdve az felhasznált inputok megnevezésétől az alkalmazott eljárások felsorolásáig. Az élelmiszerlánc nyomonkövethetőségére vonatkozó normákat azért alkalmazzák, hogy a termék, illetve összetevőinek előtörténetét dokumentálják, és az előállítás helyét behatárolják. Ez történhet egyetlen vállalaton belül is, vagy a teljes élelmiszerlánc rendszerre vonatkozóan. A élelmiszerlánc részeként a termelési folyamat minden lépésének és tevékenységeinek az eredménye a biztonságosan előállított termék. A megfelelően kialakított nyomonkövethetőségi rendszer a folyamatos visszacsatolás révén hozzájárul a termék minőségének, állapotának javításához és a szállítással kapcsolatos költségek korrekt kialakításához. Továbbá elősegíti a kereskedelmi kapcsolatok átláthatóságának biztosítását és a hatékonyság növelését. Mely előírás alapján szabályozható a nyomonkövethetőség? A nyomonkövethetőség általánosan elfogadott kulcseleme az élelmiszerelőállítás szabályozásának (pl.: 178/2002. EU Rendelet), csakúgy, mint az élelmiszerbiztonsági előírásoknak (pl.: ISO 22000). A jelenleg elérhető legjobb gyakorlatokon alapuló egységes nyomonkövethetőségi rendszert biztosító technikai normákat az ISO (International Organization for Standardization-Nemzetközi Standardizálási Szervezet) szabályozza. Ez az ISO 22005 normarendszer általános alapelveket fogalmaz meg a rendszer tervezésének és alkalmazásának alapvető követelményeivel szemben. Az élelmiszerláncok nyomonkövethetősége az egyes vállalat szintjén is biztosítja a termelési folyamatok átláthatóságát és megbízhatóságát, lehetőséget adva a bizalom és elszámoltathatóság megalapozásához. A normák egy általános keretet biztosítanak egy sokcélú, hatékony és rugalmas nyomonkövethetőségi rendszer kialakításához. A rendszer kialakításának célkitűzései a következők lehetnek. 27

Az élelmiszerbiztonság támogatása A termék eredetének dokumentálása A termék visszahívatóságának biztosítása A felelős felek meghatározása a takarmány- és az élelmiszerelőállítás során A termék speciális információinak láthatóvá tétele A vásárlók és a fogyasztók számára a megfelelő információ biztosítása Felkészülés az ellenőrzésre Egy hatékony és megfelelően működő nyomonkövethetőségi rendszer tervezéséhez és kialakításához a rendszer célkitűzéseit a következő szempontok figyelembevételével meg kell határozni: A szervezett élelmiszerlánc résztevőitől a szükséges információk beszerzése A teljes termelési folyamatra vonatkozó szükséges információk beszerzése A fogyasztók számára szükséges információk biztosítása Az ellenőrzési folyamat tervezésének lépéseit a következő ábra szemlélteti: 9. ábra: Az ellenőrzés tervezésének folyamata 28

Ez a folyamat a nyersanyag mozgás részletes dokumentálását, illetve a folyamatban résztvevők elszámoltathatóságát, a minőségbiztosítási rendszer alkalmazásának bizonyítását célozza. 2.2.4. Multifunkcionalitás A mezőgazdasági termelés természetéből adódó sokfuncióssága komplex rendszerek részeként nyilvánul meg. A mezőgazdasági tudás, tudomány és technológia alkalmazásának multifunkcionális megközelítése elősegíti az éhezés és szegénység elleni küzdelmet, javítja az emberi táplálkozás és élettér kialakítását az egyenlőség, a környezetvédelmi, társadalmi és ökonómiai fenntarthatóság jegyében. A multifunkcionalitás felismeri a mezőgazdaság különböző szerepei közötti kapcsolatok szétválaszthatatlan jellegét, soktényezős kimeneti eredményeit, nemcsak a termékek előállítása révén, hanem az olyan nem termékjellegű minőség kialakítása révén is, mint a környezetvédelem, tájmegőrző jelleg és kulturális örökségek védelme. Az elmúlt 60 év során a magas termelékenységű intenzív termelési gyakorlat szorgalmazása került előtérbe. A gazdaságok nagyobb terméseredményeit a műtrágyák, kémiai növényvédő szerek és más vegyszerek alkalmazása biztosítja. Ennek a termelési gyakorlatnak eredménye a kiterjedt környezetszennyezés, amelyhez hozzájárul még az a tény, hogy a világ számtalan vidékén a gazdák nem jutnak hozzá azokhoz a technológiákhoz, inputokhoz illetve tudáshoz, innovációhoz, amelyek segítségével a termelékenység javítása környezeti kockázatok nélkül oldható meg. Ennek fényében a talajtermékenység fenntartásának, illetve javításának, a fenntartható termelés kialakításának elsődleges szerepet kell kapni a mezőgazdasági termelés gyakorlatában. Ezen gyakorlatokban kell helyet kapni a csökkentett input megjelenésének, az integrált növénytermesztési rendszereken alapuló konzerváló technológiáknak és az agroökológiai rendszerek és a talajtan összefüggéseinek értelmezésének. Az agroforestry (erdőkert) rendszerek, a konzerváló mezőgazdaság, az ökológiai gazdálkodás, stb. ezek alkalmazható megjelenési formái. A kisgazdaságok szintjén a nagymértékű input bevitel 29

csökkentéséhez és nem utolsósorban a megfelelő szociális megközelítés kialakításához is hozzájárulnak a fenti rendszerek. 10. ábra: A mezőgazdaság különböző funkciói közötti szétválaszthatatlan kapcsolatok rendszere Forrás: International Assessment of Agricultural Knowledge, Science and Technology for Development (IAASTD) A MEZŐGAZDASÁG FUNKCIÓI TÁRSADALOM A mezőgazdasági szereplők figyelmének felkeltése a mezőgazdasági sokféleség és az élelmiszerelőállítás fenntarthatósága iránt, ideértve a kérdés kulturális vonatkozásait is. A döntéshozók és témában érintettek oktatása és képzése a tervezés és döntéshozatal, a vidéki lakossággal közös hatékony munka és a folyamatok megismerése céljából. Befektetés a gazdálkodók és a vidéki lakosság oktatásának és képzésének fejlesztésére, elősegítendő a fejlődés irányvonalával való kapcsolódás lehetőségét Befektetés az új kommunikációs és információs technológiákba (ICT), mely által megvalósul az oktatás kiterjesztése és az interaktív tanulás lehetősége. 30