TÉZISEK (MAGYAR NYELVEN)

TÉZISEK (MAGYAR NYELVEN) BIRTOKOS SZERKEZETEK AZ ANGOL, NÉMET ÉS MAGYAR NYELVBEN DISKURZUSHOZ KÖTHETŐ JELENSÉGEK ÉS A BIRTOKOS DP POSSESSIVE CONSTRUCTIONS IN ENGLISH, GERMAN AND HUNGARIAN DISCOURSE ORIENTED PHENOMENA AND THE POSSESSIVE DP HORVÁTH KATALIN 2015

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR TÉZISEK (MAGYAR NYELVEN) Horváth Katalin Birtokos szerkezetek az angol, német és magyar nyelvben Diskurzushoz köthető jelenségek és a birtokos DP Possessive constructions in English, German and Hungarian Discourse oriented phenomena and the possessive DP Nyelvtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Dr. Bárdosi Vilmos, CSc, egyetemi tanár Angol nyelvészet doktori program A program vezetője: Dr. Törkenczy Miklós, DSc, egyetemi tanár A bizottság tagjai és tudományos fokozatuk: Elnök: Dr. Törkenczy Miklós, DSc, egyetemi tanár Belső bíráló: Dr. Szécsényi Krisztina, PhD, egyetemi adjunktus Külső bíráló: Dr. Joseph Embley Emonds, PhD, Professor Emeritus Titkár: Dr. Surányi Balázs, PhD, egyetemi tanár Tag: Dr. Marcel den Dikken, PhD, egyetemi tanár Póttagok: 1. Dr. Marosán Lajos, PhD, egyetemi docens 2. Dr. Dékány Éva, PhD Témavezető és tudományos fokozata: Dr. Mark Newson, PhD, egyetemi docens Budapest, 2015

I. A doktori értekezés adatai ADATLAP a doktori értekezés nyilvánosságra hozatalához A szerző neve: Horváth Katalin MTMT-azonosító: 10037323 A doktori értekezés címe és alcíme: Birtokos szerkezetek az angol, német és magyar nyelvben Diskurzushoz köthető jelenségek és a birtokos DP (Possessive constructions in English, German and Hungarian Discourse oriented phenomena and the possessive DP) DOI-azonosító: 10.15476/ELTE.2015.181 A doktori iskola neve: Nyelvtudományi Doktori Iskola A doktori iskolán belüli doktori program neve: Angol nyelvészet A témavezető neve és tudományos fokozata: Dr. Mark Newson, PhD, egyetemi docens A témavezető munkahelye: ELTE BTK, Angol-Amerikai Intézet, Angol Nyelvészeti Tanszék II. Nyilatkozatok 1. A doktori értekezés szerzőjeként a) hozzájárulok, hogy a doktori fokozat megszerzését követően a doktori értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban. Felhatalmazom az ELTE BTK Doktori és Tudományszervezési Hivatal ügyintézőjét, Manhercz Mónikát, hogy az értekezést és a téziseket feltöltse az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba, és ennek során kitöltse a feltöltéshez szükséges nyilatkozatokat. b) kérem, hogy a mellékelt kérelemben részletezett szabadalmi, illetőleg oltalmi bejelentés közzétételéig a doktori értekezést ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban; c) kérem, hogy a nemzetbiztonsági okból minősített adatot tartalmazó doktori értekezést a minősítés (dátum)-ig tartó időtartama alatt ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban; d) kérem, hogy a mű kiadására vonatkozó mellékelt kiadó szerződésre tekintettel a doktori értekezést a könyv megjelenéséig ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban, és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban csak a könyv bibliográfiai adatait tegyék közzé. Ha a könyv a fokozatszerzést követőn egy évig nem jelenik meg, hozzájárulok, hogy a doktori értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban. 2. A doktori értekezés szerzőjeként kijelentem, hogy a) az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba feltöltendő doktori értekezés és a tézisek sajáteredeti, önálló szellemi munkám és legjobb tudomásom szerint nem sértem vele senki szerzői jogait; b) a doktori értekezés és a tézisek nyomtatott változatai és az elektronikus adathordozón benyújtott tartalmak (szöveg és ábrák) mindenben megegyeznek. 3. A doktori értekezés szerzőjeként hozzájárulok a doktori értekezés és a tézisek szövegének Plágiumkereső adatbázisba helyezéséhez és plágiumellenőrző vizsgálatok lefuttatásához. Kelt: Budapest, 2015. november 30. Horváth Katalin a doktori értekezés szerzőjének aláírása

Tartalomjegyzék 1. Témaválasztás... 2 2. Elméleti háttér... 2 3. Tézisek... 3 4. A fejezetek rövid áttekintése... 4 5. A birtoklás DP szerkezete... 5 6. A jegyek perkolációja... 8 7. Az elemzés alkalmazása további konstrukciókra... 13 8. Záró gondolatok... 15 9. Felhasznált irodalom... 16 10. A témában megjelent publikációim... 24 11. A témában tartott konferencia előadásaim... 24 1

1. Témaválasztás A birtokviszony érdekes és hatalmas téma, amelyről gazdag szakirodalom gyűlt össze. A birtoklás DP szerkezete és az összetevőinek pontos szintaktikai helye azonban mindig is vitatott kérdéskörök voltak. A kutatók számos elemzési módot javasoltak már a probléma megoldására, de tudomásom szerint egyik sem tud megbirkózni a nyelvközi adatok okozta bonyodalmakkal. Különös nehézséget jelent leírni, hogyan viselkednek a birtoklás DP összetevői a diskurzusban. A birtoklás DP információs szerkezete kevéssé feltárt területnek számít, és az ezt kutató nyelvészek elemzései többnyire a szétszakított DP hipotézisen alapulnak, amely csak további problémákat vet fel, ahogy ezt a disszertációmban is megmutatom. 2. Elméleti háttér A disszertációm elméleti háttere a Minimalista Program, azon belül is Chomsky (2001; 2008) fáziselmélete. Abney (1987), Chomsky (1986a), Koopman (1992), Pollock (1989), Rizzi (1997) és Sportiche (1990) alapján a frázisszerkezeteket a kartografikus szemlélet jegyében közelítem meg azért, hogy le tudjam írni az agglutináló nyelvek (mint például a magyar) kötött szuffixum-sorrendjét. A szuffixumok kötött sorrendje hasznos eszköznek bizonyul a birtoklás DP szerkezetének megismerésekor, mert pontosan megmutatja, hogy az egyes projekciók milyen sorrendben épülnek fel a komputáció során (vö. Baker (1985) tükörelve). Az elemzés során ezért abból indulok ki, hogy a fonológiailag realizált és az absztrakt affixumok különálló fejpozíciókban lépnek be a derivációba. A lexikális elemek tehát fejmozgatás eredményeképp egyesülnek a kötött affixumokkal. A frázisok pedig specifikálókba mozognak, például azért, hogy különféle jegyeket ellenőrizzenek le, vagy hogy esetet kapjanak. Ezen kívül a különböző jegyeket fejmozgatással is le lehet ellenőrizni. Az értekezésben használt modell tehát nem írja elő, hogy a jegyeket csak specifikáló-fej egyezéssel lehet leellenőrizni. A disszertációmban a jegyek perkolációját is megvizsgálom. Az elemzésem egyik legfontosabb felvetése, hogy a diskurzusfunkciókért felelős jegyek az eredetileg őket viselő elemről egy olyan XP-re perkolálnak, amely tartalmazza az adott elemet, és amely olyan specifikálókba mozgatható, ahol az adott jegyeket le lehet ellenőrizni. 2

3. Tézisek A disszertációm az angol, német és magyar birtokos szerkezeteket veszi górcső alá és különös hangsúlyt fektet a diskurzushoz köthető jelenségek vizsgálatára, mert elsődleges célja, hogy rávilágítson arra, hogy a diskurzusjegyeket ([WH], [CONTR], [TOP] és [FOC]) nem lehet leellenőrizni a DP-n belül, mert az nem tartalmaz CP, ContrP, TopP és FocP rétegeket. Ezért azt teszem fel, hogy a DP különböző összetevőin található diskurzusjegyek a birtokos szerkezet legfelső DP csomópontjára perkolálnak, miután a köztük fennálló verseny eldönti, mely jegyek jogosultak erre. A birtoklás DP diskurzusfunkcióját tehát azok a jegyek határozzák meg, amelyeket a perkoláció során megörökölt. A szétszakított DP elmélet szerint a DP tartalmaz TopP, FocP és ContrP rétegeket, így a hipotézis képviselőinek két diskurzusjegy-készlettel (egy verbális és egy nominális készlettel) kell dolgozniuk, hogy meg tudják magyarázni, miért az egész DP mozog a CP bal perifériájába annak ellenére, hogy csupán az egyik összetevője az, amely diskurzusjegyeket visel magán. A nominális diskurzusjegyek azokat a mozgatásokat motiválják, amelyek a DP-n belüli [Spec, TopP], [Spec, FocP] és [Spec, ContrP] pozíciókba irányulnak. A verbális diskurzusjegyek pedig a CP-szintű mozgatások mögött állnak. A diskurzusjegyek perkolációjából kiinduló elmélet azonban egyetlen diskurzusjegy-készlettel is működik, mert elveti azt a feltevést, hogy a DP réteg alatt TopP, FocP és ContrP projekciók vannak. Következésképp a birtokos szerkezet összetevői nem ellenőrzik a diskurzusjegyeket a DP-n belül, így ezek a jegyek továbbra is elérhetők maradnak a CP bal perifériájában található fejek számára. A perkoláció alapú megközelítés tehát egyszerűbb elemzést tesz lehetővé, és ésszerűbb magyarázatot ad a diskurzusfunkciókkal összefüggésbe hozható mondatszintű mozgatásokra. A disszertációmban három célt követek. Az első, hogy olyan elemzést vázoljak fel, amely egységesen kezeli az angol, német és magyar birtokos szerkezeteket, ugyanakkor képes magyarázatot adni e három nyelv között fennálló különbségekre is. A második célom, hogy a javasolt szintaktikai szerkezet segítségével megvizsgáljam, hogyan viselkednek a diskurzusjegyek a DP-ben. Végül górcső alá veszek néhány olyan birtokos szerkezetet, amelyeknek különleges információs szerkezetet tulajdonítanak a szakirodalomban. Különös 3

figyelmet fordítok a birtokos kettőzésre, a pro-drop jelenségre és a dupla genitívusz konstrukcióra. 4. A fejezetek rövid áttekintése A disszertációm hat fejezetből áll. A bevezetés után egy olyan fejezet kapott helyet, amely felsorakoztatja a vizsgálat tárgyát képező adatokat, röviden összefoglalja a birtokviszonyról szóló szakirodalom néhány úttörő elméletét és bemutatja a disszertáció elméleti hátterét. A harmadik fejezet a CP-DP párhuzamot veszi kiindulási alapnak. Ennek a résznek az a célja, hogy olyan szintaktikai szerkezetet javasoljon, amely egységesen kezeli az angol, német és magyar birtoklás DP-ket, de ugyanakkor rámutat a három vizsgált nyelv különbségeire is. Az értekezés tehát megkísérli meghatározni, melyik szintaktikai pozíciót foglalják el a DP egyes összetevői (a birtokos, a birtok, a melléknevek, a kvantorok és a mutató névmás). A negyedik fejezet arra a kérdésre keresi a választ, hogyan viselkednek a diskurzusjegyek ([WH], [CONTR], [TOP] és [FOC]) a birtoklás DP-ben. Fel fogjuk tenni azt a kérdést is, hogy vajon ezek a jegyek kiváltanak olyan mozgatásokat, amelyek DP-n belüli [Spec, ContrP], [Spec, TopP] vagy [Spec, FocP] pozíciókba irányulnak. A tesztek alapján látni fogjuk, hogy szó sincs ilyen mozgatásokról, így ebben a részben a szétszakított DP hipotézis elhagyása mellett érvelek. A harmadik fejezetben leírt DP-szerkezet alapján pedig javaslatot teszek a diskurzusjegyek alternatív kezelésére, azaz a perkoláció alapú megközelítésre. Az ötödik fejezetben olyan birtokos szerkezeteket vizsgálok, amelyekhez különleges információs struktúrát társítanak a hagyományos szakirodalomban. A disszertációban azonban én azt a végkövetkeztetést vonom le, hogy nem mindegyiküknek van ilyen funkciója. Ennek a résznek a további célja, hogy kiterjessze az előző két fejezetben bemutatott elemzést a magyar nominális pro-dropra és a birtokos birtoklás DP-ből való kiemelésére, amely a magyarban és néhány dél-német nyelvjárásban figyelhető meg. Végül a hatodik fejezet összefoglalja az értekezés legfontosabb gondolatait és konklúziót von le. 4

5. A birtoklás DP szerkezete A disszertációm harmadik fejezetében tárgyalom az angol, német és magyar birtoklás DP szerkezetét. A célom, hogy olyan elemzést állítsak fel, amely egységesen kezeli a három vizsgált nyelvet. Az értekezés során többek között a következő elemzésekre támaszkodom: Szabolcsi (1994), Roehrs (2005), valamint Haegeman és Guéron (1999). Feltevésem szerint a DP és a CP szerkezete bizonyos mértékben párhuzamba állítható egymással, mert mindkettő tartalmaz lexikális és funkcionális projekciókat. A lexikális projekciók az NP és az np, amelyek a verbális VP és a vp nominális megfelelői. A NumP, I nom P, DefP és DP a nominális szerkezetek funkcionális projekciói. Az IP, FinP és a CP pedig a mondat szerkezetében jelenik meg. A disszertációmban azt is kimondom, hogy a birtoklás DP-n belül a birtokos hasonlóan viselkedik, mint az alany a mondatban, a birtok pedig több szempontból hasonlatos az igével. Az angolban és a németben a birtokos lehet prenominális (1) és posztnominális (2). A magyar DP-ben azonban csak prenominális birtokos fordulhat elő. (1) a. Péter háza b. a férfi háza c. Peter s house Péter-GEN ház d. the man s house a férfi-gen ház e. Peters Haus Péter-GEN ház (2) a. the door of the house az ajtó PREP a ház b. das Haus des Mannes a ház a-gen férfi-gen c. das Haus von dem Mann a ház PREP a-dat férfi-dat Néhány német dialektusban és a magyarban ki lehet emelni a birtokost a birtoklás DP-ből, így a birtokos és a birtok egymástól függetlenül vehet részt mondatszintű topik- és fókuszjelenségekben. 5

(3) a. Péter kalapja tűnt el. b. Péternek tűnt el a kalapja. c. A kalapja Péternek tűnt el A disszertációm a (4) alatti ágrajz segítségével írja le a birtoklás DP szerkezetét. A (4) alatti szerkezet az angol és a német DP-k ágrajza. A magyar nominális tartományban a frázisok ugyanis fejvégűek, kivéve a DP-t és a DefP-t, amelyek fejkezdetűek. (4) Roehrs (2005) elképzelései alapján kimondható, hogy a birtok N alatt, a birtokos morféma pedig n alatt lép be a derivációba. Mivel a birtokos morféma kötött, a birtoknak fel kell mozognia N-ből n-be, hogy egyesülhessen vele. A következő lépésben a birtokos [Spec, np] alatt lép be a szerkezetbe. Egy adott birtokos szerkezetet többféleképpen is lehet értelmezni, így a kontextus alapján dönthető el, hogy pontosan milyen viszonyban áll a birtokos és a birtok egymással. Következésképp azt teszem fel, hogy a birtokviszonyt nem théta-szerepek segítségével, hanem a birtokoson található eset alapján értelmezzük LF-ben. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a disszertációm csakis olyan szerkezeteket vizsgál, amelyekben a birtok olyan főnév, amely nem rendelkezik argumentummal, és amelyet nem más szófajú szavak nominalizációjával képeztünk. 6

Ritter (1991) elemzése alapján azt teszem fel, hogy a birtok szám jegye Num-ban helyezkedik el. A birtoknak és a birtokos morfémának tehát n-ből Num-ba kell mozognia, hogy leellenőrizhesse ezt a jegyet. A fejmozgatás eredményeképpen a birtok specifikáló-fej egyezési viszonyba léphet a [Spec, NumP]-ben lévő QP-vel. Szabolcsi (1994) és Haegeman és Guéron (1999: 427) elképzelései alapján az elemzésemben én is használok egy DP-beli inflexiós projekciót, amelyet I nom P-nek nevezek. A magyarban a birtok felmozog I nom -ba, hogy egyesüljön az inflexiós szuffixummal. Az angol és a német DPben viszont csak Num-ba mozog a birtok, mert ezekben a nyelvekben az I nom -ban lévő inflexiós elem szabad morféma, amely lehet fonológiailag realizált ( possessive linker vagy a Saxon Genitive enklitikum) vagy absztrakt elem. A birtokból és a birtokos morfémából álló komplex fej tehát nem egyesül az inflexiós fejjel. A prenominális birtokos [Spec, np]-ből [Spec, I nom P]-be mozog, hogy az inflexiós fej esetet adhasson neki. A posztnominális birtokos viszont [Spec, np]-ben marad, és egy beillesztett prepozíciótól kap esetet. A Def fejben a határozottsági, D-ben pedig a deiktikus jegyek találhatók. A magyarban ez a két jegy két külön elemen realizálódik, ezért Def-ben foglal helyet a névelő, D-ben pedig a mutató determináns. Az angolban és a németben azonban agrammatikus a névelőből és a mutató determinánsból álló elemsor, így a névelő és a mutató determináns Def-ből D-be mozog, hogy leellenőrizze a határozottsági és a deiktikus jegyeket. Továbbá, Szabolcsi (1994) elemzése alapján azt teszem fel, hogy a [Spec, DP] az a pozíció, ahol a birtokos [EDGE] jelölést kap, ami feljogosítja, hogy elhagyja a birtoklás DP-t. Ez a jelenség néhány dél-német dialektusban és a magyarban figyelhető meg. Az angol, német és magyar birtoklás DP összetevőinek Spell-Outkor elfoglalt pozícióját a következő táblázat foglalja össze: 7

(5) A birtoklás DP összetevőinek szerkezeti helye birtokos angol német magyar prenominális: [Spec, I nom P] posztnominális: [Spec, np] prenominális: [Spec, I nom P] posztnominális: [Spec, np] edge: [Spec, DP] birtok Num Num I nom prenominális: [Spec, I nom P] edge: [Spec, DP] melléknév [ N A, N] [ N A, N] [ N A, N] kvantor mutató determináns possessive linker Saxon Genitive wh-elemek X 0 : D X max : [Spec, NumP] X 0 : D X max : [Spec, NumP] D D D nincs I nom nincs I nom nincs nincs ugyanaz, mint a nem-wh elemek esetében ugyanaz, mint a nem-wh elemek esetében X max : [Spec, NumP] birtokos: [Spec, DP] a birtokostól különböző elemek: ugyanaz, mint a nem-wh elemek esetében 6. A jegyek perkolációja A fent felvázolt szerkezet alapján azt vizsgálom, milyen topik- és fókuszjelenségek érhetők tetten az angol, német és magyar birtokos szerkezetekben. A disszertációm felhagy a hagyományos szétszakított DP hipotézissel, amely szerint a DP egyes összetevői DP-beli [Spec, TopP], [Spec, FocP] és [Spec, ContrP] pozíciókban ellenőrzik le a diskurzusjegyeiket (azaz a [WH], [CONTR], [TOP] és [FOC] jegyeket). Az értekezésben a következő diskurzusfunkciókat vizsgálom: 8

(6) Diskurzusfunkció Jegyek Használat Topik [TOP] a diskurzusban már korábban megjelenő elemre utal, amelyről az adott mondatban állítunk valamit Kontrasztív topik [CONTR][TOP] a diskurzusban már korábban megjelenő elemre utal, amelyről az adott mondatban állítunk valamit, és ezzel kontrasztba állítjuk egy másik elemmel, amely korábban már szintén megjelent a diskurzusban Fókusz [FOC] pl. kérdőszavas kérdésre adott válasz új információ bevezetése Kontrasztív fókusz [CONTR][FOC] pl. javítás új információ bevezetése egy olyan helyett, amelyre nem igaz az állítás Wh-elem [WH] információkérés Kontrasztív wh-elem [CONTR][WH] olyan információ kérése, amely kontrasztban áll egy a diskurzusba már korábban bevezetett információval (vö. Pesetsky (1987) D-kötés elmélete) Az elemzésemben felhasználom Webeluth (1989) és Yoon (2001) modelljének egyes elemeit, amelyek alapján azt állítom, hogy alapjában véve a diskurzusjegyeket specifikáló-fej egyezés keretein belül lehet leellenőrizni, de a DP összetevőin található diskurzusjegyek csomópontról csomópontra perkolálnak mindaddig, amíg el nem érik a legfelső DP csomópontot. Ez a DP pedig leellenőrzi az így megöröklött diskurzusjegyeket a CP bal perifériájában. A diskurzusjegyek azért perkolálnak, mert a DP-ben az egyes összetevők nem tudják leellenőrizni a diskurzusjegyeket, ugyanis a DP nem tartalmaz ContrP, TopP és FocP projekciókat. A diskurzusjegyeknek három aljegyük van: egy szintaktikai, egy szemantikai és egy fonológiai. A DP egyes összetevőin található diskurzusjegyek szintaktikai aljegyei versengenek egymással. Aztán a győztes aljegyköteg a DP-re perkolál, azaz a DP a legdominánsabb szintaktikai aljegyköteget örökli meg, amely meghatározza a DP viselkedését a mondat szintjén. Ez a folyamat az után megy végbe, hogy a szerkezetépítés befejeződik a DP-fázisban. Viszont a Spell-Outot mindenképpen megelőzi. 9

B összetevő A fenti folyamatot úgy írhatjuk le, ha először megvizsgáljuk a diskurzusjegyek hierarchiáját. Ehhez pedig górcső alá kell vennünk a (6) alatti táblázatban felsorolt hat diskurzusfunkció között fennálló dominanciaviszonyokat. A disszertációmban ezért számos kontextualizát párbeszédet elemzek, amelyek segítségével megállapítom, melyik jegy hol helyezkedik el a hierarchában, valamint milyen mértékben befolyásolja az egyes összetevők szintaktikai státusza a szintaktikai aljegyek közti verseny kimenetelét. A tesztek alapján úgy tűnik, hogy a diskurzusjegyek hierarchiája dönt egyedül a verseny kimeneteléről. A 18 lehetséges verseny eredményét a következő táblázat foglalja össze. A (7) alatti adatok alapján felállítható a diskurzusjegyek közötti hierarchia, amely (8) alatt látható. (7) 1 A összetevő T F CT CF WH CWH T T F CT CF WH CWH F F F CT CF WH CWH CT CT CT CT CF WH CWH CF CF CF CF CF WH CWH WH WH WH WH WH WH CWH CWH CWH CWH CWH CWH CWH CWH (8) [WH] > [CONTR] > [FOC] > [TOP] A verseny után tehát a nyertes diskurzusjegy-köteg szintaktikai aljegyei a fázishatárig (DP) perkolálnak. Az elemzésemben a perkoláció másolás és törlés jellegű és csomópontról csomópontra halad, vagyis minden lépésnél a szintaktikai aljegyek rámásolódnak egy felsőbb csomópontra, az alsóbb csomóponton lévő másolat pedig azonnal törlődik. A perkoláció után kiejtjük a DP-t, amely [Spec, CP]-be, [Spec, ContrP]-be, [Spec, TopP]-be vagy [Spec, FocP]- be mozog, hogy a megöröklött szintaktikai aljegyeket leellenőrizze. A diskurzusjegyek szemantikai és fonológiai aljegyei azonban nem vesznek részt sem a versenyben, sem a perkolációban. Ezek az aljegyek a DP egyes összetevőin maradnak, és fontos feladatokat látnak el az interfészekben. Mivel az LF interfész hozzáfér a szemantikai aljegyekhez, mindig egyértelmű marad, hogy az egyes összetevőknek milyen 1 T = topik ([TOP]), CT = kontrasztív topik ([CONTR][TOP]), F = fókusz ([FOC]), CF = kontrasztív fókusz ([CONTR][FOC]), WH = wh-elem ([WH]), CWH = kontrasztív wh-elem ([CONTR][WH]) 10

diskurzusfunkciója van, még akkor is, ha a szintaktikai aljegyek elvesztették a versenyt. A PF interfész pedig a fonológiai aljegyek alapján szabja meg a DP hangsúlymintáját és intonációját. A következő bekezdésekben mindezt egy konkrét példán illusztrálom. Mivel e tekintetben mind a három vizsgált nyelv ugyanúgy viselkedik, elég csak egy magyar példát hozni: (9) Kontextus: A és B a kollégáikról, Péterről és Gézáról beszélgetnek. Péternek és Gézának is van egy Toyotája. A: Péter Toyotája eltűnt. B: Nem, [Géza Toyotája] tűnt el (és nem Péteré). Géza-CONTR-FOC Toyota-TOP A Géza Toyotája DP tartalmaz egy kontrasztív fókusz birtokost és egy topik birtokot. Ha egy magyar mondatban az ige előtt egy fókusz áll, akkor az igekötő közvetlenül az ige után áll. A topikok azonban nem fordítják meg az igekötő ige sorrendet. Ezek tükrében úgy tűnik, hogy a vizsgált DP megörökölte a birtokos [FOC] jegyét. A javítást explicitté tevő frázis (és nem Péteré) jelenléte pedig azt sugalmazza, hogy a birtokos a [CONTR] jegyet is átadta a birtokos szerkezetnek. A Géza Toyotája DP tehát a mondat kontrasztív fókusza. Hogy történhetett mindez? A diskurzusjegyek (8) alatti hierarchiája alapján a birtokos jegykötege, azaz {[CONTR][FOC]} dominánsabb, mint [TOP]. Így a {[CONTR][FOC]} köteg szintaktikai aljegyei jogosultak arra, hogy a birtokosról a birtoklás DP-re perkoláljanak. Szintaktikai értelemben tehát a birtoklás DP lett a CP kontrasztív fókusza. A (10) alatti ágrajz a szóban forgó DP szerkezetét szemlélteti. 11

(10) A (10)-es ágrajz megmutatja, hogyan perkolálnak a {[CONTR][FOC]} köteg szintaktikai aljegyei a [Spec, I nom P]-ben lévő birtokosról a birtoklás DP maximális projekciójára, miután lezajlott a szerkezetépítés abban a fázisban, amely során felépült a birtoklás DP. A perkoláció eredményeképpen az egész birtoklás DP magán viseli a [CONTR][FOC] szintaktikai aljegyeket. Mindezek után kiejtjük a Géza Toyotája frázist. Végül, a szóban forgó DP leellenőrzi a megöröklött szintaktikai aljegyeket a CP-ben: 12

(11) A (11)-es ábrán az alanyi szerepű DP, Géza Toyotája [Spec, IP]-ből [Spec, FocP]-be, majd [Spec, ContrP]-be mozog, hogy leellenőrizze a [FOC] és a [CONTR] szintaktikai aljegyeket. Az ige I-ből Foc-ba mozog, de az igekötő I-ben marad. A fent bemutatott elemzés előnyösebb, mint a szétszakított DP megközelítés, mert a perkoláció alapú modell nem tartalmaz láthatatlan mozgásokat, így gazdaságosabb és nagyobb magyarázó erővel is bír. Mint láttuk, ez az elemzés arra is tud magyarázatot adni, hogyan lehetséges az, hogy egy DP, amely két különböző diskurzusfunkcióval rendelkező elemet tartalmaz (pl. egy kontrasztív fókuszt és egy topikot), csak az egyik elem diskurzusjegyeit örökli meg. 7. Az elemzés alkalmazása további konstrukciókra A disszertációban megvizsgálok néhány olyan szerkezetet is, amelyeknek a hagyományos elemzésmódokat képviselő nyelvészek különleges információs szerkezetet tulajdonítanak. Ezek a magyar pro-drop (12), az angol dupla genitívusz konstrukció (13), az angol prenominális és posztnominális birtokosok váltakozása (14), valamint a birtokos kettőzés (15)-(16) és a birtokos birtoklás DP-ből való kiemelése (17)-(18) néhány dél-német dialektusban és a magyarban. 13

(12) a pro i házam i (13) a dog of Peter s egy kutya PREP Péter-GEN Péter egyik kutyája (14) a. the man s dog a férfi-gen kutya a férfi kutyája b. the dog of the man a kutya PREP a férfi a férfi kutyája (15) dem Vater sein Haus [az apa]-edge ő ház az apa háza (16) a nőknek az ő házuk (17) Dem Vater ist sein Haus schön. [az apa]-edge van ő ház szép Az apa háza szép. (18) A nőknek eltűnt a kalapjuk. A (13)-(15) alatti szerkezetekben nem figyelhető meg semmilyen topik- vagy fókuszjelenség. A (13)-as példát partitív szerkezetként elemzem (vagyis olyan jelentést tulajdonítok neki, amely azt fejezi ki, hogy x egyed y csoport tagja). Az angol pre- és posztnominális birtokosok váltakozása (vö. (14)) mögött nézeteim szerint I nom realizációja áll (az, hogy az I nom -ban található inflexiós elem birtokossal vagy determinánssal társítható). A (15)-ben található sein elemet nem névmási birtokosként, hanem inflexiós fejként kezelem (vö. Lühr 2002; Horváth 2013). A (16)-os példában látható ő-t pedig rezumptív névmásként elemzem, amely a birtokos [Spec, I nom P]-beli nyomát ejti ki. A (16) alatti szerkezetnek sem tulajdonítok tehát különleges információs szerkezetet. A disszertációmban a magyar pro-drop jelenséget a versengő diskurzusjegy-kötegek segítségével írom le. A birtokos birtoklás DP-ből való kiemelését pedig a perkoláció egy alesetének tekintem, amelynek során a birtokos diskurzusjegyeinek szintaktikai aljegyei nem vesznek részt a perkoláció előtti versenyben. 14

8. Záró gondolatok A disszertációmban bemutatott elemzés nem teljes, mert sok kérdést csak további kutatások alapján tudok majd megválaszolni. Pontosabban meg kell határoznom még például a melléknevek szerkezeti helyét, és alaposabban meg kell még vizsgálnom a [Spec, ContrP]-be, [Spec, TopP]-be és [Spec, FocP]-be irányuló mondatszintű mozgatásokat is. Továbbá az is érdekes kutatási kérdés lehetne, hogy vajon más jegyek is perkolálnak, és ha igen, vajon melyik XP-n állnak meg. A megválaszolatlan kérdések ellenére kimondható, hogy a disszertációmban bemutatott elemzéssel elértem a kutatási céljaimat. Az egyik célom az volt, hogy olyan szerkezetet javasoljak, amely egységesen elemzi az angol, német és magyar birtoklás DP-ket, viszont a három vizsgált nyelv különbségeit is tudja kezelni. Egészében véve, a javasolt szerkezet segítségével elég sokrétű adatot le lehet írni. Az elsődleges célom azonban az volt, hogy megmutassam, hogy a birtoklás DP-hez és a diskurzushoz köthető jelenségeket hatékonyabban meg lehet közelíteni, ha elvetjük a szétszakított DP elemzést, és helyette perkoláció alapú leírást választunk. A perkoláció alapú elemzés ugyanis több adatot tud kezelni, és nem feltételez üres mozgatásokat a DP-n belül. A disszertációm összességében nagyobb magyarázó erővel rendelkező megközelítést javasol a diskurzusjegyek kezelésére, mint a szétszakított DP elemzés. 15

9. Felhasznált irodalom Abney, S. (1987): The English Noun Phrase in Its sentential Aspect. MIT disszertáció. Cambridge, Mass: MIT Press. Asarina, A. (2009): English Partitives and Double Genitives. Házi dolgozat a Topics in Semantics című kurzusra (2009. ősz) [http://web.mit.edu/alya/www/double-genitives.pdf] Baker, M. (1985): The Mirror Principle and Morphosyntactic Explanation. Linguistic Inquiry 16. 373-415. Baker, M. (1988): Incorporation. Chicago: Chicago University Press. Balogh J. (2000): A jelző és az értelmező. In: Keszler B. (szerk.): Magyar Grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 449-465. Barker, C. (1998): Partitives, double genitives and anti-uniqueness. Natural Language and Linguistic Theory 16/4. 679-717. Bartos H. (2000): Az inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. In: Kiefer F. (szerk.): Strukturális Magyar nyelvtan 3.: Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó. 653-762. Brody M. (1990): Remarks on the order of elements in the Hungarian focus field. In: Kenesei I. (szerk.): Approaches to Hungarian. Szeged: JATE. 95-123. Büring, D. és Gutiérez-Bravo, R. (2001): Focus-related constituent order variation without NSR: A prosody-based cross-linguistic analysis. In: S. M. Bhloscaidh (szerk.): Syntax at Santa Cruz 3. Santa Cruz: Linguistics Research Center. 41-58. [http://homepage.univie.ac.at/daniel.buring/locker/bur_gut.pdf] Chomsky, N. (1981): Lectures on Government and Binding. Dordrecht: Foris. Chomsky, N. (1986): Barriers. Cambridge, Mass.: MIT Press. Chomsky, N. (1995): Bare phrase structure. In: H. Campos és P. Kempchinsky (szerk.): Evolution and revolution in linguistic Theory. Washington, D. C.: Georgetown University Press. 51-109. Chomsky, N. (2001): Derivation by Phase. In: M. Kenstowicz (szerk.): Ken Hale: A Life in Language. Cambridge, MA: MIT Press. 1-52. Chomsky, N. (2008): On Phases. In: R. Freidin, C. P. Otero, és M. L. Zubizarreta (szerk.): Foundational Issues in Linguistic Theory: Essays in Honor of Jean-Roger Vergnaud. Cambridge, Mass.: MIT Press. 133-166. Cinque, G. (1980): On extraction from NP in Italian. Journal of Italian Linguistics, 5. 47-99. 16

Deane, P. D. (1992): Grammar in Mind and Brain: Explanations in Cognitive Syntax. New York: Mounton de Gruyter. Deen, K. U. (2006): Subject agreement in Nairobi Swahili. In: J. Mugane, J. P. Hutchison és D. A. Worman (szerk.): Selected proceedings of the 35 th annual conference on African linguistics. Somerville: Cascadilla Proceedings Project. 225-233. Delsing, L. O. (1998): Possession in Germanic. In: A. Alexiadou és C. Wilder (szerk.): Possessors, Predicates and Movement in the Determiner Phrase. Amsterdam: John Benjamins. 87-108. Demske, U. (2001): Merkmale und Relationen. Diachrone Studien zur Nominalphrase des Deutschen. Berlin: de Gruyter. den Dikken, M. (1997): The syntax of possession and the verb have. Lingua, 101, 129-150. den Dikken, M. (1999): On the structural representation of possession and agreement: the case of anti-agreement in Hungarian possessed nominal phrases. In: Kenesei I. (szerk.): Crossing Boundaries: Advances in the Theory of Central and Eastern European Languages. Amsterdam: John Benjamins. 137-179. Diesing, M. (1992): Indefinites. Cambridge, Mass: MIT Press. Doron, E. (1982): On the syntax and semantics of resumptive pronouns. Texas Linguistic Forum 19. 1-48. É. Kiss K. (2009): Scalar adverbs in and out of focus. In: É. Kiss K. (szerk.): Adverbs and Adverbial Adjuncts at the Interfaces. Berlin: Mouton de Gruyter. 297-316. van der Elst, G. (1984): Zur Entwicklung des deutschen Kasussystems. Ein Beispiel für Sprachökonomie. Zeitschrift für Germanistische Linguistik. 12 (3). Enç, M. (1991): The semantics of specificity. Linguistic Enquiry. 22: 1-25. Folli, R. és Harley, H. (2004): Flavours of v: Consuming results in Italian and English. In: R. Slabakova és P. Kempchinsky (szerk.): Aspectual Inquiries. Dordrecht: Kluwer. 95-120. Gavruseva, E. (2000): On the syntax of possessor extraction. Lingua 110 (2000). 743-772. Gécseg Zs. (2001): A kontrasztív topik szintaxisáról és szemantikájáról. Magyar Nyelv 47 (4). 423-432. Gécseg Zs. és Kiefer F. (2009): A new look at information structure in Hungarian. Natural Language & Linguistic Theory 27. 583-622. Georgi, D. és Salzmann, M. (2011): DP-internal double agreement is not double Agree: Consequences of Agree-based case assignment within DP. Lingua 121. 2069-2088. Giorgi, A. és Longobardi, G. (1991): The syntax of noun phrases. Cambridge: CUP. 17

Grimshaw, J. (1990): Argument Structure. Cambridge, Mass.: MIT Press. Haegeman, L. és Guéron, J. (1999): English grammar: a generative perspective. Malden: Blackwell Publishers. Haider, H. (1988): Die Struktur der deutschen Nominalphrase. Zeitschrift für Sprachwissenschaft 7. 32-59. Hale, K. és Keyser, S. J. (1993): On argument structure and the lexical expression of syntactic relations. In: K. Hale és S. J. Keyser (szerk.): View from Building 20. Cambridge, Mass.: MIT Press. 53-110. Harley, H. (1995): Subjects, events and licensing. Ph. D. Disszertáció. Cambridge, Mass.: MIT Press. Hartmann, K. és Zimmermann, M. (2002): Syntactic and Semantic Adnominal Genitive. In: C. Maienborn (szerk.): (A)Symmetrien (A)Symmetries. Tübingen: Stauffenburg. 171-202. [http://amor.cms.hu-berlin.de/~zimmermy/papers/mz2002-genitive.pdf] Heim, I. (1982): The Semantics of Definite and Indefinite Noun Phrases. PhD disszertáció. University of Massachusetts. Hole, D. (2004): Reconciling possessor datives and beneficiary datives Towards a unified voice account of dative binding in German. In: C. Maienborn és A. Wöllstien- Leisten (szerk.): Event Arguments in Syntax, Semantics and Discourse. Tübingen: Niemeyer. 213-242. [http://www.ilg.uni-stuttgart.de/mitarbeiter/hole/holeevents.pdf] Horváth, K. (2010): Possessive Interpretations. In: Varga L. (szerk.): The Even Yearbook 9. Budapest: ELTE-BTK Angol Nyelvészeti Tanszék. [http://seas3.elte.hu/delg/publications/even/2010/10ho.pdf] Horváth, K. (2012a): A prenominális és posztnominális birtokos váltakozása az angol nyelvben. In: Gécseg Zs. (szerk.): LingDok11. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai. Szeged: JATEPress. 89-118. Horváth, K. (2012b): The Split-DP in Hungarian. In: Varga L. (szerk.): The Even Yearbook 10. Budapest: ELTE-BTK Angol Nyelvészeti Tanszék. 62-79. [http://seas3.elte.hu/delg/publications/even/2012/12ho.pdf] 18

Horváth K. (2013): Dem Vater sein Haus: Birtokos kettőzés vagy nyílt egyeztetés? In: Gécseg Zs. (szerk.): LingDok12. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai. Szeged: JATEPress. 95 114. [http://nydi.bibl.u-szeged.hu/szte_nydi/lingdok_kotetek_files/lingdok12.pdf] Huddleston, R. D. és Pullum, G. K. (2002): The Cambridge Grammar of the English Language. Cambridge: Cambridge University Press. Ihsane, T. és Puskás, G. (2001): Specific is not Definite. Generative Grammar in Geneva. 2: 39-54. Irvine, S. és Godden, M. R. (szerk.) (2012): The Old English Boethius: With Verse Prologues and Epilogues Associated with King Alfred. Boston, Mass.: Harvard University Press. Izvorski, R. (1995): A DP-shell for comparatives. In: ConSole III. Proceedings. The Hague: Academic Graphics. 99-121. Jackendoff, R. (1977): X-bar Syntax: A Study of Phrase Structure. Cambridge, Mass: MIT Press. Jesperson, O. (1965): A Modern English Grammar on Historical Principles Part IV: Morphology. London: George Allen and Unwin Ltd. Károly S. (1972): The Grammatical System of Hungarian. In: Benkő L. és Samu I. (szerk.): The Hungarian Language. The Hague: Mouton. 85-170. Kayne, R. (1981): On certain differences between French and English. Linguistic Inquiry 12. 349-371. Kenesei I. (1994): Subordinate Clauses. In: Kiefer F. és É. Kiss K. (szerk.): Syntax and Semantics, 27. New York: Academic Press. Kenesei I. (2006): Focus as identification. In: Molnár V. és Winkler S. (szerk.): The architecture of Focus. Berlin: Mouton de Gruyter. Koopman, H. (1992): Licensing heads. In: D. Lightfoot és N. Hornstein (szerk.): Verb movement. Oxford: Oxford University Press. Kratzer, A. (1996): Severing the external argument from the verb. In: J. Rooryck és L. Zaring (szerk.): Phrase Structure and the Lexicon. Dordrecht: Kluwer. 109-137. Larson, R. K. (1988): On the double object construction. Linguistic Inquiry 19. 335-391. Lee, C. (2003): Contrastive Topic and/or Contrastive Focus. In: B. McClure (szerk.): Japanese/Korean Linguistics 12. Stanford: CSLI. [http://semarch.linguistics.fas.nyu.edu/archive/mq5mwmyy/jk12lee.pdf] 19

Lehrer, A. (1987): English Quantifiers from Noun Sources. In: R. Steele és T. Threadgold (szerk.): Language Topics: Essays in Honour of Michael Halliday. (2. kötet). Amsterdam: John Benjamins Publishing. 95-150. Lindauer, T. (1995): Genitivattribute. Eine morphosyntaktische Untersuchung des deutschen DP/NP-Systems. Tübingen: Niemeyer. Löbel, E. (1996): Kategorisierung der Possessiva als Adjektive in der NP/DP. In: T. Tappe és E. Löbel (szerk.): Die Struktur der Nominalphrase. Universität Wuppertal. 48-94. Lühr, R. (2002): Der Ausdruck der Possessivität innerhalb der Determinans-Phrase in den ältesten indogermanischen Sprachen. In: U. Junghanns és L. Szucsich (szerk.): Syntactic Structures and Morphological Information. Berlin: de Gruyter. [http://www.indogermanistik.uni-jena.de/dokumente/pdf/sonderdruck107.pdf] Lyons, C. (1985): The syntax of English genitive constructions. J. Linguistics, 22, 123-143. Mayer E. Z. (2012): Wer hat dem Wächter den Schlüssel weggenommen Külső birtokossal rendelkező szerkezetek a németben. In: Gécseg Zs. (szerk.): LingDok11. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai. Szeged: JATEPress. 119-138. Matthews, P. H. (szerk.) (1997): The Concise Dictionary of Linguistics. Oxford: Oxford University Press. McClosky, J. (1990): Resumptive pronouns, A -binding and levels of representation in Irish. In: R. Hendrick (szerk.): Syntax and Semantics 33: The Syntax of Modern Celtic Languages. New York: Academic Press. 199-248. Mohr, S. (2005): V2, Discourse Functions and Split-CP. Ezt a tanulmányt a 38. Societas Linguistica Europaea konferencia Sentence-initial and sentence-final positions című workshopján mutatták be. [http://ifla.uni-stuttgart.de/files/sle2005.pdf] Neeleman, A., Titov, E., van de Koot, H. és Vermeulen, R. (2009): A syntactic typology of topic, focus and contrast. In: J. van Craenenbroeck (szerk.): Alternatives to Cartography. Berlin: Mouton de Gruyter. 15-51. Newson, M., Pap D., Tóth G., Szécsényi K., Hordós M. és Vincze V. (2006): Basic English Syntax with Exercises. Budapest: Bölcsész Konzorcium. Newson, M. és Maunula, V. (2006): Word order in Finnish: whose side is the focus on? In: Varga L. (szerk.): The Even Yearbook 7. Budapest: ELTE-BTK Angol Nyelvészeti Tanszék.1-33. [http://seas3.elte.hu/delg/publications/even/2006/06nm.pdf] 20

Norde, M. (1997): The History of the Genitive in Swedish. A Case Study in Degrammaticalisation. Ph.D. Thesis, University of Amsterdam. Olsen, S. (1989): Das Possessivum: Pronomen, Determinans oder Adjektiv? Linguistische Berichte, 120 (1989), 133-153. Oritz de Urbina, J. (1993): Feature Percolation and Clausal Pied-Piping. Generative Studies in Basque Linguistics 105. 189-219. Pesetsky, D. (1987): Wh-in-situ: Movement and Unselective Binding. In: E. J. Reuland és A. G. B. ter Meulen (szerk.): The Representation of (In)definiteness. Cambridge, Mass.: MIT Press. Pollock, J. Y. (1989): Verb movement, universal grammar, and the structure of the IP. Linguistic Inqury 20. 365-425. Puskás, G. (2000): Word order in Hungarian: The syntax of A -positions. Amsterdam: John Benjamins. Pyles, T. és Algeo, J. (1993): The Origins and Development of the English Language. Fort Worth: Harcourt Brace Jovanovich College Publishers. Radford, A., Atkinson, M., Britain, D., Clahsen, H. és Spencer, A. (2009): Linguistics: An Introduction. (Second edition). Cambridge: Cambridge University Press. Ramchand, G. C. (2008): Verb Meaning and the Lexicon: A First Phase Syntax. Cambridge: Cambridge University Press. Ritter, E. (1991): Two Functional Projections in Noun Phrases: Evidence from Modern Hebrew. In: S. Rothstein (szerk.): Perspectives on Phrase Structure: Heads and Licensing. (Syntax and Semantics 25.). San Diego: Academic Press. Rizzi, L. (1997): The Fine Structure of the Left Periphery. In: L. Haegeman (szerk.): Elements of Grammar. Dordrecht: Kluwer. 281-337. Rizzi, L. (2001): On the position Int(errogative) in the left periphery of the clause. In: G. Cinque és G. Salvi (szerk.): Current studies in Italian syntax. Essays offered to Lorenzo Renzi. Oxford: Elsevier. 287-296. Rizzi, L. (2004): Locality in Left Periphery. In: A. Belletti (szerk.): Structures and Beyond: The Cartography of Syntactic Structures. 3. kötet. Oxford: Oxford University Press. 223-251. Roehrs, D. (2005): Possessives Consist of Heads and Complements: Some Notes. Indiana University Working Papers in Linguistics. 5. kötet. [http://ling.auf.net/lingbuzz/000302] 21

Rosenbach, A. (2002): Genitive Variation in English: Conceptual Factors in Synchronic and Diachronic Studies. Hawthrone: Mouton de Gruyter. Russel, B. (1905): On Denoting. Mind. New Series, 14. kötet, 56. szám. 479-493. Sportiche, D. (1990): Movement, agreement and case. Publikálatlan szakdolgozat. University of California, Los Angeles. Sternefeld, W. (2006): Syntax. Tübingen: Stauffenburg. Storto, G. (2000): Double Genitives aren t (Quite) Partitives. In: A. Okrent és J. Boyle (szerk.): Papers from the Thirty-Sixth Regional Meeting of the Chicago Linguistic Society, 1. kötet. Chicago: CLS, University of Chicago. 501-516. [http://semanticsarchive.net/archive/we2mnu0o/storto_cls36.pdf] Storto, G. (2005): Possessives in Context. In: J. Kim, Y.A Cander és B. H. Partee (szerk.): Possessives and Beyond: Semantics and Syntax. Amherst: GLSA, University of Massachusetts. 59-86. [http://semanticsarchive.net/archive/myomtmwn/storto_umass02.pdf] Strunk, J. (2005): Pro-drop in nominal possessive constructions. In: M. Batt és K. T. Holloway (szerk.): The Proceedings of the LFG 05 Conference in Bergen, Norway, July 15, 2005. 447-467. [http://csli-publications.stanford.edu/lfg/10/lfg05strunk.pdf] Svenonius, P. (2004): On the Edge. In: D. Adger, C. de Cat és G. Tsoulas (szerk.): Peripheries: Syntactic Edges and Their Effects. Dordrecht: Kluwer. 259-287. Szabolcsi A. (1981): The possessive Construction in Hungarian: A Configurational Category in a Non-Configurational Language. Acta Linguistica Academic Scientiarum Hungaricae 31. 261-289. Szabolcsi A. (1983): The Possessor that Ran Away from Home. The Linguistic Review 3. 98-102. Szabolcsi A. (1987): Functional categories in the noun phrase. In: Kenesei I. (szerk.): Approaches to Hungarian 2. Szeged: JATE. 167-190. Szabolcsi A. (1989): Noun phrases and clauses: Is DP analogous to IP or CP? In: J. Payne (szerk.): Proceedings of the Colloquium on Noun Phrase Structure. Ezt a könyvet nem publikálták. [http://files.nyu.edu/as109/public/szabolcsi_dp_ip_cp.pdf] Szabolcsi A. (1992): A birtokos szerkezet és az egzisztenciális mondatok. Budapest: Akadémiai Kiadó. 22

Szabolcsi A. (1994): The Noun Phrase. In: Kiefer F. és É. Kiss K. (szerk.): Syntax and Semantics, 27: The Syntactic Structure of Hungarian. San Diego: Academic Press. 179-231. Szili K. (2011): Vezérkönyv a Magyar grammatika tanításához (A magyart idegen nyelvként oktató tanároknak). Budapest: Enciklopédia Kiadó. Teuber, O. (2000): Gibt es zwei Genitive im Deutschen? In: R. Thieroff, M. Tamrat, N. Fuhrhop és O. Teuber (szerk.): Deutsche Grammatik in Theorie und Praxis. Tübingen: Max Niemeyer. 171-183. Travis, L. (1988): The Syntax of Adverbs. McGill Working Papers in Linguistics. 280-310. Vermeulen, R. (2010): The syntax of topic, contrast and contrastive topic in Japanese and Korean. Ezt a tanulmányt 2010 decemberében az On Linguistic Interfaces II (OnLI II) konferencián mutatták be a University of Ulsteren. Webelhuth, G. (1989): Syntactic Saturation Phenomena in the Modern Germanic Languages. Ph.D. disszertáció. University of Massachusets. Weiß, H. (2006): The Possessor that Appears Twice. Variation, Structure and Function of Possessive Doubling in German. Ezt a tanulmányt 2006 márciusában mutatták be az On Syntactic Doubling workshopon Amsterdamban. [http://www.meertens.knaw.nl/projecten/edisyn/online_proceedings/paper_weiss.pdf] Weise, O. (1902): Unsere Muttersprache, ihr Werden und ihr Wesen. Berlin: Teuber. Wright, J. és Wright, E. M. (1914): Old English Grammar. Oxford: Oxford University Press. Yoon, J. M. (2001): Successive Cyclic Movement, Feature Percolation and a Typological Approach to Cross-Linguistic Variation in Pied-Piping. Studies in Generative Grammar Volume 11. 283-292. [http://mercury.hau/ac.kr/kggc/puclications/sigg/sigg11/sigg1106_jmyoon.pdf] Zifonun, G. (2003): Dem Vater sein Hut. Der Charme des Substandards und wie wir ihm gerecht werden. Deutsche Sprache 31. 97-126. Zimmermann, I. (1990): The Subject in Noun Phrases: Its Syntax and Semantics. In: I. Zimmermann (szerk.): Syntax und Semantik der Substantivgruppe. Berlin: Akademie Verlag. 33-68. 23

10. A témában megjelent publikációim Horváth K. (2010): Possessive Interpretations. In: Varga L. (szerk.) The Even Yearbook 9. [http://seas3.elte.hu/delg/publications/even/2010/10ho.pdf] Horváth K. (2012a): A prenominális és posztnominális birtokos váltakozása az angol nyelvben. In: Gécseg Zs. (szerk.): LingDok11. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai. Szeged: JATEPress. 89-118. [http://nydi.bibl.u-szeged.hu/szte_nydi/lingdok_kotetek_files/lingdok11.pdf] Horváth K. (2012b): A dupla genitívusz konstrukció. In: Frank Tibor és Károly Krisztina (szerk.): 125 éves az angol szak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen konferenciakötet. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 112 123. Horváth K. (2012c): The Split-DP in Hungarian. In: Varga L. (szerk.): The Even Yearbook 10. Budapest: ELTE-BTK Angol Nyelvészeti Tanszék. 62-79. [http://seas3.elte.hu/delg/publications/even/2012/12ho.pdf] Horváth K. (2013): Dem Vater sein Haus: Birtokos kettőzés vagy nyílt egyeztetés? In Gécseg Zs. (szerk.): LingDok12. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai. Szeged: JATEPress. 95 114. [http://nydi.bibl.u-szeged.hu/szte_nydi/lingdok_kotetek_files/lingdok12.pdf] 11. A témában tartott konferencia előadásaim Horváth K. (2010): A prenominális és posztnominális birtokos váltakozása az angol nyelvben. LingDokKonf 14. (Nyelvészdoktoranduszok Országos Konferenciája). Szeged, 2010. november 30. 2010. december 1. Horváth K. (2011a): A dupla genitívusz konstrukció. 125 éves a budapesti angol szak konferencia. Budapest, 2011. november 9-10. Horváth K. (2011b): Dem Vater sein Haus: Birtokos kettőzés vagy nyílt egyeztetés? LingDokKonf 15. (Nyelvészdoktoranduszok Országos Konferenciája). Szeged, 2011. november 17-18. 24