A harmadik út Erdélybe 2013. július 30-a és augusztus 4-e között a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület ismét Erdélyben járt, ezúttal a Székelyfölddel ismerkedtünk. Utunk elején Aradon, a 13 aradi vértanú emlékművénél is megálltunk néhány percre, később megnéztük a felújítás alatt álló máriaradnai kegytemplomot Lippánál. Déva, Balásfalva, Medgyes, Segesvár, Fehéregyháza és Székelykeresztúr útvonalon érkeztünk szállásunkra, Csekefalvára, az Árpád Vendégházba. A falu nevezetességei közül csak a két, egymással szemben lévő templomot néztük meg, amelyek a Pízai toronyhoz hasonlóan, ferdén állnak az út két oldalán. A második reggelen Énlakát néztük meg. Vadvirágos mezők között jutottunk a kis faluba, amely település, valamint temploma is a Világörökség várólistáján szerepel. A templom előtt első világháborús emlékmű, háta mögött pedig temető áll, egy több mint 500 éves hársfa árnyékában.
Énlakáról Szejkefürdő felé indultunk, vagy ahogyan eredetileg nevezték, Székelylengyelfalvára. Itt született Orbán Balázs, a legnagyobb székely, aki Székelyföld leírása c. néprajzi munkájával elsőként ismertette meg a Székelyföld nevezetességeit a világgal. Sírjához több székely kapun keresztül jutottunk fel egy kisebb magaslatra, s nemzeti színű szalagot kötöttünk. Szejkefürdő után Farkaslakára érkeztünk, ahol Tamási Áron sírjánál egy verssel emlékeztünk az erdélyi táj és lélek egyik legjobb ismerőjére. Farkaslakán áll az egyetlen Erdélyben felállított Trianon emlékmű (2010). Korondon, a kézműves vásárban egy órát töltöttünk. Végül elindultunk Áprily Lajos városába, Parajdra, hogy a sóbányába lemenjünk, de előző nap elektromos tűz keletkezett a bányában, ezért erről a programról le kellett mondanunk. A nap végét a Medve-tónál töltöttük Szovátán. A harmadik nap reggelét (augusztus 1-én) Székelyföld szellemi központjában, Székelyudvarhelyen kezdtük.
Először az II. világháborús emlékművet, a Vasszékely szobrát néztük meg, majd a szoborparkban különleges Csaba királyfi, Hunyadi János, Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Bethlen Gábor, Kós Károly, Nyírő József és még mások mellett ott áll a Vándor székely hazatalál feliratot viselő Wass Albert mellszobra is. Wass Albertre egy verssel és nemzeti színű szalag elhelyezésével emlékeztünk. A szalagot Szenténé Marika festőművésznő kötötte. Székelyudvarhely után a Tolvajos hágóra érkeztünk, ahol három kereszt látható a következő feliratokkal: Csíksomlyó - 1442; 896 996 1989 1996; Márton Áron 1896. Itt a zentai barátaink kötöttek nemzeti színű szalagot, majd Török Imre és Csipak Éva barátaink vezetésével elénekeltük az Ott, ahol zúg az a négy folyó kezdetű dalt. Innen Tusnádfürdőn keresztül a Szent Anna-tóhoz mentünk. Útközben elmeséltük a tó legendáját, s Wass Albert gyönyörű versét a tóról (A szív). Szép, kanyargós utakon jutottunk el a védett területen található tóhoz. Megfürödtünk, majd megnéztük a Szent Anna kápolnát is, amelyet festőművésznő társunk le is rajzolt.
A Szent Anna-tó után a magyar történelem egyik legszebb emlékhelyére indultunk. A Nyerges-tetőn 1849. augusztus 1-jén Gál Sándor alig 200 székely katonája összeütközött a cári seregekkel. Emlékükre az utókor különleges kegyhelyet hozott létre. A tetőn sok-sok kopjafa mutatja, hogy a székelyek bátorságáról nem feledkeztek meg a magyarok. A sokféle, sokszínű kopjafák egyike között megtaláltuk a vásárhelyi Kossuth Társaság kopjafáját, s arra kötöttünk egy nemzeti színű szalagot. Elhangzott Kányádi Sándor Nyergestető c. verse, majd mécseseket gyújtottunk a hősök tiszteletére. A Nyerges-tetőről a Csíki-medencébe vettük utunkat. A negyedik napot ismét Székelyudvarhelyen kezdtük, de aztán Gyergyószárhegy felé indultunk, ahol megnéztük a Lázár kastélyt. Bethlen Gábor, Erdély legnagyobb fejedelme itt töltötte a gyermekkorát. A kastélyt elhagyva a Pongrác tetőn jutottunk egyre magasabbra, előbb a Gyilkostóhoz, aztán a Békás-szoroshoz.
A szorosból láthattuk az Oltárkő nevű sziklaképződményt is. A Gyilkos-tó, amely elnevezés Orbán Balázstól származik, és a Békás-szoros 1996 óta természetvédelmi terület. Csíkszeredán csak áthaladtunk a Makovecz Imre tervezte szép templom mellett. A csíksomlyói kegytemplomnál még megálltunk. Rövid templomlátogatás után szállásunkra indultunk. Az ötödik napon a csoport kisebb része a szentegyházi fürdőben töltötte a napot, a bátrabbak pedig ugyancsak Szentegyházáról elindultak a Madarasi Hargitára. Az út nagy részét különleges járművön, gyönyörű környezetben tettük meg a menedékházig, ahonnan gyalog folytattuk utunkat a lapos hegytetőre. Az utolsó napon megnéztük a Petőfi múzeumot Fehéregyházán. A múzeum kertjében Petőfi egész alakos szobra mellett a segesvári csatának (1849. július 31.) is állítottak emléket. Itt hangzott el Petőfi Sándor Két ország ölelkezése c. verse Benkő László előadásában.
Utunkat folytatva, s Székelyföldet elhagyva Nagyszebenen, s Déván keresztül értük el Vajdahunyadot, az egykor a Hunyadiak által birtokolt középkori lovagvárat. Mindenkinek köszönjük a részvételt, s reméljük, jövőre újra találkozunk! Hódmezővásárhely, 2013. augusztus 05.