Program és az elıadások absztraktjai

Program és az elıadások absztraktjai Az Erasmus Kollégium Vallás Hagyomány Modernitás, valamint Etnosz orientalizmus kutatócsoportjainak közös tanévzáró konferenciája 1088 Budapest, ELTE BTK, Múzeum krt. 6-8., i épület, Bence György-terem 2009. június 25., csütörtök, 9.00 18.00

Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia 2009. június 25. Program 9.00 ERDÉLYI ÁGNES, az Erasmus Kollégium képviselıjének megnyitója 2 VHM iv. Az Erasmus Kollégium Vallás Hagyomány Modernitás kutatócsoportjának IV. tanévzáró konferenciája I. szekció: A pusztaságban (Elnök: GERÉBY GYÖRGY) 9.00 9.30 GÁTAS JÓZSEF: Rókánál nagyobb, de kutyánál kisebb Egy fura szerzet Hérodotosz állatkertjébıl Vitaindító: TÓTH PÉTER 9.30 10.00 PARLAGI GÁSPÁR: Ha meghallják a démonok, füstként enyésznek el sivatagi források a Jézus-ima megjelenésérıl Vitaindító: TÓTH PÉTER Rövid szünet II. szekció: Apokalipszis akkor és most (Elnök: TÓTH PÉTER) 10.30 11.00 KELENHEGYI ANDOR: Az emberfiú meg az oroszlánok Apokalipszis az Ószövetségben és az Újszövetségben Vitaindító: KOPECZKY RITA 11.00 11.30 KRAFT ANDRÁS: Az origenista atléta a vérkeresztségtıl a remeteségig Vitaindító: GERÉBY GYÖRGY 11.30 12.00 RIBÁRY MÁRTON: Yom Kippur Rosenzweig A zsidó liturgia politikai-teológiai olvasata Vitaindító: BÍRÓ DÁNIEL Ebédszünet

2009. június 25. Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia EthnOriens Az Erasmus Kollégium Ethnosz Orientalizmus kutatócsoportjának bemutatkozó konferenciája III. szekció: Antiquitates (Elnök: FELFÖLDI SZABOLCS) 13.00 13.30 FÖLDI ZSOMBOR: Naptári rendszer és szökıhónapok az óbabilóni korban Vitaindító: KALLA GÁBOR 13.30 14.00 HAJDÚ ATTILA: Romulus megistenült alakja a korai római hagyományban Vitaindító: NAGYILLÉS JÁNOS 14.00 14.30 VÉR MÁRTON GERGİ: Az ótörök rovásírás Vitaindító: FELFÖLDI SZABOLCS Rövid szünet IV. szekció: Medievalia (Elnök: GALAMB GYÖRGY) 15.00 15.30 KISS P. ATTILA: Gepida továbbélés az 567 utáni írott forrásokban Vitaindító: VIDA TIVADAR 15.30 16.00 GÖNCÖL CSABA: Lehet-e egy tengeri szörny a Meroving dinasztia ısapja? Vitaindító: GALAMB GYÖRGY 16.00 16.30 NAGY HELGA: Rúnával rótt etnogenezis Vitaindító: SZABADOS GYÖRGY Rövid szünet V. szekció: Recentiora (Elnök: SZABADOS GYÖRGY) 17.00 17.30 VATAI GÁBOR: Élet a végeken. A vitézlı rend életkörülményeinek vizsgálata a XVII. század második felében Vitaindító: BAGI ZOLTÁN 17.30 18.00 BRANDL GERGİ: A nagy szegedi boszorkányper forrásai Vitaindító: BAGI ZOLTÁN 3

Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia 2009. június 25. I. szekció: A pusztaságban Rókánál nagyobb, de kutyánál kisebb Egy fura szerzet Hérodotosz állatkertjébıl Gátas József A hérodotoszi fauna bıvelkedik az egzotikus és ma már nehezen azonosítható lényekben, így a Görög-perzsa háborúk mitikus állatai nemcsak a történelem, hanem a görög nyelvő phüsziologoszok és a késıbbi latin bestiáriumok atyjává is tették a szerzıt. Elıadásomban az aranyásó hangyák történetével foglalkozom (Hist. III. 102-106), melynek az eddigi kutatástörténet csak ritkán adott teret, pedig kulcsfontosságú szerepe van a szöveg felépítésének megértésében. A kutatás célja kettıs, egyfelıl feltárni, hogy egy alapvetıen jogi jellegő szöveg a hangyák története az adófizetı országok felsorolásában található miért tartalmazhat rémmesékbe illı elemeket, valamint honnan ered ezen állatok története és mekkora hatással van az utókorra. Ez utóbbi kérdés közelebb vihet a probléma jelenkori recepciójához is, hiszen a modern kutatások szerint közel 160 utalás található erre a történetre az elmúlt 2500 év irodalmában. A vizsgálódásaim középpontjában ezen túlmenıen egy forráskritikai probléma feltárása is áll, valamint kísérletet teszek, egy eddig a szakirodalomban le nem írt, az állatok azonosítására tett lehetıség bemutatására is. Ha meghallják a démonok, füstként enyésznek el Sivatagi források a Jézus-ima megjelenésérıl Parlagi Gáspár Szüntelen imádkozzatok! (1Thessz 5,17) Pál apostolnak ez a parancsa a biblikus alapja annak az igen sajátos, meditatív imaformának, mely fokozatosan a szerzetesi élet alapköve lett a keleti kereszténység egészében, s amelyet ma a Jézus ima, vagy a szív imája néven ismerünk. Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, könyörülj rajtam, bőnösön! Ez a szerkezetében egyszerő forma szolgált (és szolgál a mai napig) az elmélkedés folyamán a szív mélységeit megnyitó kulcsként; hitvallást, fohászt, bőnbánatot egyaránt magában foglaló ima-útként a szerzetesek, és az ezen járó világiak számára a keleti és ókeleti keresztények közt egyaránt. Jóllehet a tudományos közgondolkodás számára elsısorban a bizánci világban a XIV. században zajlott hészükhaszta vita révén kerül elıtérbe ez a misztikus gyakorlat; gyökerei századokkal korábbra nyúlnak: az egyiptomi és palesztinai sivatagok szerzetesi köreiben kell keresnünk kezdeteit. Elıadásomban ezen imaformának rövid bemutatása mellett e gyökerek feltárására teszek kísérletet. A korai kopt források kontextuális vizsgálatán keresztül szeretném bemutatni ennek a szövegformának, és a hozzá kapcsolódó imatechnika alapjainak kialakulását; külön tárgyalva a súlyponti szövegrészek datálásának kérdéseit. 4

2009. június 25. Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia II. szekció: Apokalipszis akkor és most Az emberfiú meg az oroszlánok Apokalipszis az Ószövetségben és az Újszövetségben Kelenhegyi Andor Az apokaliptikus szövegek a bibliai irodalom olyan szegmensét képezik, amelyekre rendkívül gyakran hivatkozunk, amelyeket gyakran idézünk, és amelyek irodalomtörténeti, kultúrtörténeti jelentısége, elemei mégis igen kevéssé ismertek. Célom egy a kanonikus bibliai irodalomban többször felbukkanó apokaliptikus szerkesztési forma vizsgálata, amelynek emblematikus példája Dániel könyvének 7. fejezete, illetve a Jelenések könyvének 4. és 6. fejezete. Ezeknek a szövegeknek és a hozzájuk tartalmi, formai szempontból kapcsolható más bibliai szövegek bemutatása során az a célom, hogy rávilágítsak, a témaválasztás közösségén kívül milyen más elemek kötik, köthetik még össze az Ószövetség és Újszövetség e kiugró jelentıségő szövegeit. Elemzésem gerince a felbukkanó szimbólumok, irodalmi elemek vizsgálata, jelentésük és jelentıségük megállapítása, illetve amennyiben lehetséges konzisztens rendszerbe való foglalása. Az origenista atléta A vérkeresztségtıl a remeteségig Kraft András A milánói ediktum (i.sz. 313) elıtti korszakban a vértanúság sarkalatos szerepet játszott a keresztény önmeghatározásban. Miközben az apologéták megfogalmazták a mártírium jelentıségét, ráébredtek ennek visszaélési lehetıségére is: provokatív viselkedéssel a mártírhalált kihívni nem szent cselekedet, hanem ostoba gıgösség. A hitért ıszintén vállalt halált Órigenész is védelmezte az egyházatyák közül. Elıadásomban Vértanúság címő mővére koncentrálok, amelyben a mártíriumot igazoló érveket és a szentírási szöveghelyeket összegezi Órigenész. Órigenész írása a vértanúságra való buzdításon kívül azért is fontos, mert egy újfajta mártíriumot készít elı. Teológiai rendszere sok platonista vonást is visel. Ennek bizonyítására felmutatok egy párhuzamot a Vértanúság és a Phaidón között, amely szerint a halál a lélek elválása a testtıl. Ezzel a platonista lépéssel Órigenész lefekteti annak teoretikus alapját, hogy miként folytatódik a vértanúság a milánói ediktum utáni korszakban: a vértanúság az egyszeri hitvállalás helyett egy életre szóló, a testi vonásoktól minél határozottabban tisztuló aszketizmussá alakul át. Ennek igazolásául Athanasius Szent Antal élete címő munkájára hivatkozom. Hittársait a vérkeresztségre buzdítván Órigenész olyan teológiát fejt ki, amely alapul fog szolgálni az új vértanúságnak: a remeteségnek. 5

Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia 2009. június 25. Yom Kippur Rosenzweig A zsidó liturgia politikai-teológiai olvasata Ribáry Márton Egy jól ismert bár kevéssé dokumentált életrajzi legenda szerint a fiatal Franz Rosenzweig (1887-1929) alig néhány hónappal azután, hogy csaknem kikeresztelkedett, 1913. október 11-én utolsó látogatást tett egy kis berlini ortodox zsinagógában, és az engesztelınapi (Yom Kippur) istentisztelettıl megrendülve visszatért örökölt hitéhez. Életmőve egy heroikus kísérlet arra, hogy a neveltetése szerinti humanisztikus kultúrát az újra felfedezett, örökölt hite szerinti hagyománnyal összhangba hozza. A zsidó liturgia azonban Rosenzweignél nem csupán életrajzi jelentıséggel bír, hanem az általa új gondolkodásnak (neue Denken) nevezett filozófiai rendszer gerincét is képezi. A megváltás csillaga címő fımő mellett Rosenzweig esszéinek, levelezésének és fordítói jegyzeteinek segítségével azt szeretném bemutatni, hogy miként érett nála a yom kippuri tapasztalat elıször a liturgia szövegének politikaiteológiai magyarázata révén rendszeralkotó tényezıvé, majd az új gondolkodás teoretikus céljain túlmutató mővelıdéspolitikai eszménnyé. A Yom Kippur délutáni (minkhah) és záró imájának (ne ilah) magyarázatából kiindulva rálátást nyerhetünk a rosenzweigi rendszer egészére, és különösen annak politikai-teológiai vonatkozásaira. III. szekció: Antiquitates Naptári rendszer és szökıhónapok az óbabilóni korban Földi Zsombor Elıadásomban az óbabilóni kori (i.e. XX XVII. század) naptár néhány kérdésével foglalkozom. A klasszikus babilóni naptár csak a perzsa uralom alatt, az i.e. IV. század elején alakult ki; a szökıhónapok beiktatására (a hold- és napév közötti eltérést kiküszöbölendı) korábban nem volt általánosan elterjedt módszer. Emiatt az egyes szökıhónapok lokalizálása is igen esetleges. Célom bemutatni ennek módszereit, illetve azt, hogy a különbözı típusú bérleti szerzıdések (leginkább házak, illetve szolgák bérlése) bizonyos záradékai támpontot adhatnak a szökıhónapok lokalizálásában. Vizsgálatomban az I. babilóni dinasztia uralkodására (i.e. 1894-1595), azon belül is egy rövidebb periódusra (a Hammurapi és Szamszu-ilúna közötti uralkodóváltás éveire) korlátozom a vizsgálatom. Megkísérelek valamilyen választ találni a kérdésre, hogy milyen okok vezethettek egy szökıhónap beiktatására mely a király jogkörébe tartozott, és egy-egy szökıhónapot mennyire lehetett elırejelezni, azaz egy szökıhónapról mikor szereztek tudomást az emberek. Rövid kitérıben szeretnék rávilágítani a kutatás néhány problémájára (terminológia, eltérı naptári rendszerek stb.), az esetleges eredmények felhasználásának módjára, illetve a további lehetıségekre is. 6

2009. június 25. Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia Romulus megistenült alakja a korai római hagyományban Hajdú Attila Az uralkodók megistenülésével kapcsolatos antik képzetek kiindulópontját Nagy Sándor jelenti, aki a hellénisztikus utódállamok uralkodóinak legitimációs alapot nyújtott az isteni szerepkörre. Róma közvetlenül is szembesült az apoteózissal, amikor megkezdte a Földközi-tenger medencéjének meghódítását, ám a res publica eszmerendszere mélyen elutasította e jelenséget. A köztársaság válságának idején azonban az apoteózis képzetét a római gondolkodás is befogadta. Romulusról a római hagyomány a többi királyétól különbözı képet ıriz. Már a hellénisztikus királyideológia és a római vallási képzetek találkozása elıtt is találunk utalásokat megistenülésére. A vizsgálat kiindulópontját Ennius jelentheti, aki a Kr. e. 3 2. század fordulóján megteremtette az apoteózis alapjait Rómában. Euhémerosz munkájának lefordításával új vallási képzeteket honosított meg, amely új megvilágításba helyezte az istenekrıl alkotott képet. Ennius vallási képzeteit azonban szinte teljesen mellızték Ciceróig, aki feleleveníti Romulus-képét és egybeveti saját korának vallási igényeivel, melyek Caesar egyeduralmi törekvéseiben is testet öltenek. Az elıadás Romulus megistenülésén keresztül a korai római karizmatikus képzetek motívumait mutatja be, s kísérletet tesz a római és az alexandroszi hatást mutató görög és keleti megistenülés képzetek elkülönítésére. Az ótörök rovásírás Vér Márton Gergı A Kr. u. 6. század közepén a türkök nomád népe egy új birodalmat hozott létre Belsı-Ázsiában. Az elsı Türk Kaganátus (552 630) volt a legelsı olyan nomád birodalom, mely egyszerre volt határos Kínával keleten és Bizánccal nyugaton. Azonban a türkök népe nem csak ilyen tekintetben múlta felül a korábbi nomád népeket. Hozzájuk kötıdnek az elsı nomádokról szóló belsı keletkezéső írott források. Az Orkhon-folyó völgyében Nyikolaj Yadrintsev által 1889-ben felfedezett írásos emlékeket melyek késıbb orkhon-i feliratok néven váltak ismertté Vilhelm Thomsen fejtette meg 1893-ban. Ezek a második Türk Kaganátus (681 745) idejébıl származó feliratok a legkorábbi türk rovásírásos emlékeink. Az ótörök rovásírás volt az a közvetítı eszköz, mellyel egy nomád nép elıször adott magáról hírt. Elıadásomban az ótörök rovásírás kutatástörténetének bemutatása mellett, az írásrendszer sajátosságait, illetve az írással kapcsolatos fıbb problémákat fogom elemezni. Elıadásom végén egy jövıbeni kutatás fıbb vonalait kívánom vázolni. 7

Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia 2009. június 25. IV. szekció: Medievalia Gepida továbbélés az 567 utáni írott forrásokban Kiss P. Attila A Kárpát-medence közel évszázados germán korszakát két és fél évszázados avar uralom követte, mely a hun periódus után politikailag újra egyesítette a területet. Nomád uralom alá kerültek a 455 567 között az Alföldet, Erdélyt és egyes szakaszokban a mai Szerémséget is fennhatóságuk alatt tartó keleti germán gepidák. A gepidák nomád uralom alatt is, mint katonai segédnép, továbbra is feltőnnek az írott forrásokban. Az írott kútfık közül a 870-ben keletkezett Conversio Bagoariorum et Carantanorum címő egyházi vitairatban mint Pannonia lakói szerepelnek. Részben erre alapozva született meg 1980-as években egy régész (Kiss Attila) tollából az az elmélet, mely szerint a meghódított gepidákat nomád uraik egykori szállásterületükrıl a Dunántúlra telepítették át. Az elmélet az írott kútfık adatai mellett a régészet által elért eredményekre egyaránt épített. Vajon az írott források adatai alapján valóban igazolható a germán csoportok áttelepítése az Alföldrıl? A Dunántúl kora avar kori régészeti horizontjában valóban jelenlévı germán elemek levezethetıek a korábbi gepidákhoz köthetı régészeti leletanyagból? Lehet-e egy tengeri szörny a Meroving dinasztia ısapja? Göncöl Csaba A kora középkori népek ıstörténetét a korabeli tudós szerzık különbözı antik toposzok alapján írták le. Több ilyen eredettörténet maradt fenn, amelyek fontosak voltak a nép és uralkodóik kapcsolatának kiépítésében. Az ıstörténetek szerzıi az uralkodók ıseit gyakran istenek leszármazottainak nevezik, és számos különleges képességet tulajdonítanak nekik. Fredegar, a frankok egyik történetírója a VII. században egy olyan ıstörténetet írt, amelyben a Meroving nemzetség ısének egy tengeri szörnyet jelölt meg. Egyes kutatók ezt egy irodalmi fikciónak titulálják, mások törzsi, esetleg nemzetségi hagyománynak tartják. Az elıadásban röviden ismertetni fogom ezt a mítoszt, valamint bizonyos érvek alapján bemutatom, hogy miként értelmezhetı a történet frank törzsi/nemzetségi mítosznak. 8

2009. június 25. Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia Rúnával rótt etnogenezis Nagy Helga A rúnák szigorú sorrendő, vésett jelek, melyrıl az Edda azt állítja, hogy titkukért Odin saját magát átdöfve dárdájával kilenc napon keresztül függött Yggdrasil egyik ágán. Elıadásomban amellett szeretnék érvelni, hogy a rendelkezésünkre álló filológiai források közül egyedül a rúnafeliratos emlékeket (többnyire emlékkövek, melyek általában szülıket, közvetlen rokonságot tüntetnek fel) tekinthetjük a személy- és helynévkutatással megtámogatva a középkori skandináv etnogenezis autentikus forrásainak. Hisz míg a nem belsı keletkezéső írott forrásokból (a teljesség igénye nélkül: Jordanes, a Widsith szerzıje, Halgolandi Ottár, Wulfstan, Brémai Ádám, Tours-i Gergely) kiolvasható népneveket valószínőleg inkább az óskandináv népcsoportok sokszor ad hoc szervezıdött kis csoportjainak önkényes megnevezéseiként, addig késıbbi belsı forrásaink (Edda-győjtemények, sagák, skaldikus költemények, törvénykönyvek, családfák) fiktív vérvonalait legitimációs törekvésekként illene interpretálnunk. Végezetül be szeretném mutatni magának a rúnológiának korlátait: esetünkben a szórványos, egyenlıtlenül eloszlott emlékek és ezek szövegeinek nyelvi, interpretációs és datálási nehézségeit. V. szekció: Recentiora Élet a végeken A vitézlı rend életkörülményeinek vizsgálata a XVII. század második felében Vatai Gábor A XVI XVII. századi magyarországi katonatársadalom kutatása során, a történettudomány a legújabb idıkig nem fordított kellı figyelmet a vitézlı rend jogainak, kötelezettségeinek és életkörülményeinek vizsgálatára. Ezek tárgyalása és a források alapján történı feltárása azért elengedhetetlenül fontos, mert csak így kaphatunk reális képet a végek és a velük érintkezık életérıl, mindennapjairól. Kutatásaim során Esterházy Pál bányavidéki és dunáninneni kerületi fıkapitány levelezését felhasználva vizsgálom meg a vitézlı rend jogállását. A végvári katonáskodás elınyeit sorra véve, arról kívánok képet adni, hogy melyek voltak azok a jogok, kiváltságok és lehetıségek, amelyek a XVII. század második felének egyre súlyosbodó körülményei között továbbra is megélhetést biztosítottak a végváriaknak. A szolgálat hátrányait, árnyoldalát bemutatva pedig azt az ellentmondásos helyzetet szemléltetem, amelyben a végek katonái élték mindennapjaikat. Jogaik és életkörülményeik együttes vizsgálata alapján célom, hogy a végváriak régi szabadságáról és ezáltal magáról a vitézlı rendrıl, mint egységes társadalmi rétegrıl alkotott képet árnyaljam és pontosítsam. 9

Erasmus Kollégium, VHM-EthnOriens konferencia 2009. június 25. A nagy szegedi boszorkányper forrásai Brandl Gergı Ez a 1728-1729-es esemény az eddig ismert legnagyobb magyarországi boszorkánykivégzésekhez vezetett. Ez a boszorkányhisztéria ivódott be leginkább a köztudatba. Szegeden a kivégzések helyét mindmáig Boszorkány-szigetnek hívják. A repülni, embereket átváltoztatni képes,,nıszemélyek és,,szervezetük nagy érdeklıdést váltott ki a korabeli birodalomban is. A boszorkányper történetével foglalkozó terjedelmes szakirodalomnak köszönhetıen az események jól rekonstruálhatóak. Mindemellett a kutatás legfıbb forrásait a peres anyagok szolgáltatták, ezért a szakirodalom sok esetben olyan következtetések vont le, amelyek anakronisztikussá váltak. Az elıadásomban olyan forrásokat mutatok be, amelyek eddig ismeretlenek voltak és nem csak az eseménytörténetet, hanem a nagy szegedi boszorkányper társadalomtörténeti hátterét is új megvilágításba helyezik. 10

ERASMUS KOLLÉGIUM http://www.erasmuskollegium.hu