A FORRADALOM ESZTENDEJE GYÖNGYÖSÖN. 1918. ÉVI NOVEMBER I. 1919. ÉVI AUGUSZTUS 8. A NEMZETI ÜNNEPÉLYEKET RENDEZŐ EGYESÜLET" MEGBÍZÁSÁBÓL IRTA: VARGHA TIVADAR. Hangya" könyvnyomda Gyöngyös.
í;, Előszó. A Gyöngyösi Nemzeti Ünnepélyeket Rendező Egyesület" 1920. évi február hó 2-án tartott évi rendes közgyűlésében, mint jegyző, beszámoltam röviden az egyesület 1919. évi működéséről, melyben természetszerűen vázoltam a közbeeső proletárdiktatúra ideje alatt történt eseményeket is. Jelentésem tudomásulvétele kapcsán, az egyesület azt határozta, hogy a Gyöngyösön történt forradalomi cselekmények röviden írassanak meg és ennek elvégzésével engem bizott meg. A fölötte megtisztelő megbízásnak ime, ahogy gyönge erőmtől tellett, eleget tettem.* írásomnak azonban a történet" elnevezést nem vindikálom, mert érzem, hogy a lefolyt évről történetet irni nálamnál hivatottabb emberek alkalmasak. Mégis összeszedtem mindent, ahogy tudtam és hü képét igyekeztem adni a városunkban lefolyt eseményeknek. Teljes tárgyilagosságra törekedtem, ha valahol mégis eltértem volna attól, «ne tulajdonítsák azt egyéni elfogultságnak, hanem an- <nak a lelki állapotnak, melyen keresztül estem. Sok :gondterhes nap vonult el felettünk, sok álmatlan éjszakába került, míg végre a megváltás napja újra felvirradt. Mint egy kinos, nyugtalan álom, úgy tűnik fel immár előttem a mult és lezárván e lapokat, arra kérem az Istent, hogy többé vissza ne hozza a megpróbáltatások e keserű óráit. Az események megírásánál felhasználtam a városi képviselőtestület, a Nemzeti Tanács és Néptanács jegyzökönyveit, a Hevesmegyei Lapok, a Gyöngyös és
Vidéke, a Gyöngyös és a Vörös Mátravidék meglevőegykori számait, hivatalos iratokat, hirdetményeket és, falragaszokat. Sok adatot szolgáltattak jó barátaim, különösen pedig az Ifjúsági Egyesületek érdemes pártoló és rendes tagjai, kik mint ellenforradalmárok minden ténykedésüket, bajaikat, terveiket mindenkor velem beszélték meg. A vértanuk, Welt Ignác és Csipkay Albert kivégzésére vonatkozó részleteket Müller Jen ő segédlelkész urnák Gyöngyösi vértanuk a kommunizmus idejéből*'cimü könyvéből vettem át, melyért e helyen mondok nqkí köszönetet. Végül, fáradtságomért az volna a jutalmam, ha polgártársaim szeretettel fogadnák é kis munkát és ez is eszköz lenne az ő kitartó és önzetlen hazafiságuk további- élesztésére.
100. J. Előzmények. Ha igaz a régi közmondás: Három a magyar ágazság beteljesedett a nemzet végzete; a tatárjárás és a mohácsi vész után a harmadik fekete dátum, 1918. év november 1-én ránkszakadtak a szerencsét- * lenségek sorozatai. Az 1914 évi augusztus hó l-e óta tartó világháborúban a magyar nép, a magyar katona neve újra világhirtívé vált. A honvéd, a magyar baka, a magyar huszár nevét Oroszország végtelen téréin, a Kárpátok rengetegein, Oláhország sikjain, Szerbia hegyei között, az Alpesek égbe nyúló, örökös hóval, jéggel borított ormain, az olaszországi termékeny síkságokon, Belgium és Franciaország magas kulturáju vidékein, egyaránt remegve és félénk tisztelettel emlegették. Sőt ázsiai Törökország és a Szentföld, Palesztina is látta a magyar katonak kitartó, minden nehézséget lebíró hősiességét. A mi városunk, Gyöngyös, Európa emberrengetegében csak egy pont, mégis számfölött \ akadtak közülök polgárok, kik mint katonák győzelmesen taposták az emiitett vidékek földjeit. A négy és fél évig tartó világháború azonban ^lemorzsolta lassanként az erőket és a dicsőséges elözmények-után, hazafiatlan, átkos aknamunka izgatásai közetkeztében a már majdnem tető alá jutott épületet, egy-két nap alatt mint omlatag kártyavárat, romba döntötte. Négy és fél esztendő megszámlálhatatlan nemzeti Hjncse, dicsősége, felbecsülhetetlen vér és életadója megsemisült egy-két nap alatt s a magyar nemzetet hasonlíthatatlanul mélyebb sírba döntötték, mint amilyen volt a tatárpusztitás, vagy a mohácsi veszedelem. által készített szerencsétlenség, A tatárpusztitás nem egészen két esztendeig tartott, de az erfls lelkű király, IV. Béla, pár év múlva xijra rendbe szedte az országot. A mohácsi csatában a nemzet virágával együtt elpusztult a király is. Az' ország három részre szakadt: Erdélyben önálló magyar fejedelemség létesült, mely a magyar nemzeti eszmét «továbbra fenntartotta, sőt fejlesztette, észak és nyugati
Magyarországon a német császárok lettek az urak, míg a haza középső egyharmad részét a török pusztította és rabolta 150 esztendeig. Ma még szerencsétlenebbül állunk. Észak-Magyarországot, le egész a Dunáig, a hazaárulás világbajnokai, a csehek tartják megszállva; Erdélyt és a Bánát egyrészét a bocskoros oláh uralom birtokolja, a Bánát másik részét és Délmagyarországot az egyébként harcias, de durva és műveletlen szerbek nyomorgatják* Nyugatmagyarországot a nyomorba döntött háromszázéves osztrák testvér akarja tőlünk elvenni. Megmaradt az ország közepe hazának, minden életerő nélkül, sivár kilátással a jövőre. A tatárjárás és a mohácsi veszedelem története azonban azt mulatja, hogy eme veszedelmek közül is volt újra való feltámadás* Keresztény mivoltúnk is azt tanitja, hogy a halálból a feltámadás mentette meg az embert. Bizakodó bizakodással nézünk tehát mink is a jövőbe és nemcsak az isteni gondviseléstől várjuk hazánk elszakított részeinek újra való visszaszerzését, hanem a keresztény erkölcs által újra megujhódott magyar erő még szebb és szabadabb hazát fog itt teremteni, mint volt az a már elmúlt időkben. Nem célunk, de terünk sem engedi, hogy az egész országot szétbomlasztó forradalomnak képét adjuk. Itt csupán nagy vonásokban lehet arra kitérnünk és csupán azt akarom elmondani, hogy tőrt ki és miként folyt le Gyöngyösön a forradalom", úgy, ahogy azt, én magam láttam, vagy közvetlen tanuktól hallottam. ' 2. A foradalom kitörése Gyöngyösön. Az ország szétbomlasztásának kézzelfogható jelei 1918. évi október 18-án jelentkeznek Magyarországon* mikor Vajda Vojvoda Sándor az oláhok nevében, Ost-»soinack János pedig Fiume város nevében kijelentik az országgyűlésen, hogy az önrendelkezés alapján, állanak. Másnap Juriga Nándor képviselő ugyanezt teszi a tór tok nevében. Horvátország akkor már a maga utján 6
100. járt és Mihalovics bán még az érintkezést is megtagadta Magyarországgal. Ausztria már megelőzőleg szétbomlott: Galícia Lengyelországhoz csatlakozott, Csehország önállóan, mint entente szövetséges rendezkedett be, Karinthia, Krajna, Horvátország a déli szláv eszmében találták meg bizonytalan boldogulásukat. A forradalom megindítója Magyarországon a nagy Károlyi nemzetség leszármazottja, 11. Rákóczi Ferenc fejedelem fővezérének, gróf Károlyi Sándornak késői utódja, gróf Károlyi Mihály volt. Istent, hazát tagadó, titkos társulatoknak előbb sötétben bujkáló, majd a magyar szabadelvüség oltalma alatt nyiltan agitáló tagjai által körülvéve, behálózva, egy több százados arisztokrata család legtöbbször tisztelettel körülvett nevét adta oda a nemzet rontására. Ezek között és ezek hatása alatt eszköze lett'mindama bajoknak, melyek nem egészen egy év leforgása alatt tízszeresen túlhaladták a négy és fél évig tartó világ-háboru összes veszteségeit. A budapesti kormányváltságok közepette az október 23-án megalakult Nemzeti Tanács, melyben a Károlyi-párt, radikális párt és szociálista párt egyesült; izgatásait nemcsak az ország minden pontjára, hanem a hadsereg»frontjaira is kiterjesztette. Október 25-én már akadtak a Piavé mentén csapatok, melyek megtagadták az engedelmességet, rá nem sokára felbomlott az olasz földön álló osztrák-magyar hadsereg és minden fegyelem, rend nélkül özönlöttek hazafelé. Az országbomlás közepette létrejött az, olaszokkal az első fegyver szüneti szerződés. Végre is gróf Károlyi Mihály jut mint miniszterelnök az ország élére, de nem azért, hogy rendet csináljon, hanem, hogy a zavarokat még inkább fokozza. Budapesten munkástanácsok alakulnak, katonatanács létesül és a fegyelemnek mindenütt vége. Október 30-án a katona-«és munkástanácsok vezetői arról tanácskoznak, hogy mikor törjön ki a forradalom és az kitört, mielőtt ők akarták volna. Jóleső érzéssel kell azonban megemlíteni, hogy ez u. n. őszi rózsás forradalom külsőleg még nemzeti alapon állott, mert mindenütt a himnuszt és szózatot énekelték. A megalakult Károlyi-kormány első napját Tisza István gróf vére festette vörös-
ie, kit budapesti villájában meggyilkoltak. Az uj kor?- mány felrúgta az olaszokkal kötött* u. n. Diaz-féle egyezséget, mely Magyarország természetes határait tette meg demarkacionális vonallá és arra határozta míagát, hogy a franciákkal, kik felé Károlyi állandóan kacsintgatott, köt fegyverszünetet. November 7-én tehát gróf Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Bokányi Dezső, Csernyák Imre és társaik lementek Belgrádba s ott Franchet d. Espérey francia tábornokkal meg is kötötték azt az egyezséget, mely észak Magyarországot a cseheknek, Erdélyt és Délmagyarország egyrészét az oláhoknak, másik részét a szerbeknek adja. Ezzel Magyarország területi épségét Jászi Oszkárnak Károlyiba is átültetett elmélete tönkretette és a sirbadöntötte. Linder Béla hadügyminiszter ismeretes mondása után: Soha többé nem akarok katonát látni a reménység is oda volt, hogy megvédelmezzék a határokat, mert ekkor már katonaság sem volt, mivel a frontról szakadatlanul visszaözönlő katonaságot a kormány kérésére osztrák földön és Galíciában a szó valódi értelmében nemcsak lefegyverezték, de mindenéből ki is fosztották. Az idehaza volt fegyveres erőket pedig,, immár Pogány József és Bőhm Vilmos elvtársak katonatanácsai züllesztették szét. A hadsereg teljes tönkretétele után pedig felkerekedtek az oláhok, csehek és a szerbek és kardcsapásnélkül elfoglalták az ország háromnegyed részét. Az egész országot betöltő izgalmak hullámai ok- \ tóber utolsó napjaiban érkeztek Gyöngyösre, A polgár- \ ság nap-nap után izgatottan tárgyalta a híreket, A keresztényszociális néppárt, de még fokozottabb mérték- ben a radikális és szociálista párt megkezdték működé-* i süket. Ezekről a mozgalmakról azonban vajmi kevés 1 jutott nyilvánosságra, mert a radikikális párt hivei ele- j nyészően csekélyen voltak s különben sem volt a nép- ; ben gyökerük, a szociáldemokrata párt azonban, dr. Horovitz Alfréd, dr. Waldner Fülöp ügyvédek, továbbá Endrész József vasmunkás vezetése alatt annál erősebb,. - de titkos agitációt fejtettek ki. A Károlyi-párt, melynek \ lelke később Novoszad Arthur újságszerkesztő lapja, a* i Gyöngyös" lett, szintén ekkor lépett működésbe. A. r 8
100. katholikus népszövetség és ezzel egybeforrva a keresztény néppárt már régebbi idő óta élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki; különösen lelkes vezetőik, előbb Virág Venánc szent Ferencrendi áldozár, majd ennek távozása után dr. Somogyi István ügyvéd, a nép felvilágosítása és irányítása tekintetében általános elismerésre tettek szert., A budapesti hirek hallatára dr. Bozsik Pál plébános a néppárt vezető tagjait október 31-én d. u. 6 órára gyűlésre hivta az áll. központi leányiskola- egyik tantermébe. Ugyanezen időre Kemény János. kir. tanácsos, polgármester, a Kereskedelmi Csarnok kezdeményezésére, a városházára hívott össze egy értekezletet. Mikor azonban az előbbi gyűlésről értesült, az utóbbi megnyitását esteli 7 órára tolták ki. A keresztényszociális néppárt a leányiskolában megjelent tagjai tudatában voltak már annak, hogy az ország sorsában jelentős változások történnek és hogy nagy dolgok vannak készülőben. A gyűlésen dr. Bozsik Pál, dr. Somogyi István és többek felszólalása után erős hazafias érzés ülte meg a lelkeket és akként határoztak, hogy a gyöngyösieknek nem szabad a forradalmi irányzatú Nemzeti Tanácshoz csatlakozni, azonban bár teljes bizalommal vannak a Nemzetvédelmi Tanács iránt, mely a nemzeti tanáccsal szemben a keresztény és királyhü elemeket igyekezett összetoborozni, ehhez sem csatlakoznak, csakhogy a gyongyösi polgárság a nehéz órákban ne legyen megosztva. Elhatározták egyúttal, hogy a törvényes rend fenntartását minden erejükkel biztosítani fogják. Hogy pedig a párt tagjaival minél gyorsabban érintkezhessenek, kerületenként bizottságokat szerveztek, melynek tagjai a következők lettek: első negyedben Pogány Béla ipartestületi elnök, Csépány Miklós és Czivinger János birtokosok; a második negyedben Kochán Bertalan szt. Ferencrendi házfőnök, Kovács Pálinkás Pál és Zrubka Ferenc birtokosok; a harmadik negyedben Sill Imre, Tamasy Csépány Pál és Pampuk József birtokosok; a negyedik negyedben Huba Ferenc, Dredor Ferenc és Toldi Pál birtokosok. Dr. Somogyi István és dr. Bozsik Pál vezetése alatt ezek képezték -egyúttal az elnöki tanácsot* Ezután az összes jelenvol-
i'ik tgy loiht&uui a vaiusnazara vonultak, hol már akkor sokan voltak jelen és megjelenésük általános meglepetést keltett. A,* elnöki tanács két vezető férfia egymás után adták elő párthiveik határozatát és véleményük teljesen úrrá lett a jelenlévők fölött. A radikális párt részérül dr. Polgár Lajos szólalt fel, vitatván a saját elveiket. Az élénk vitatkozásnak azonban véget vétett egy hivatalos távirat, mely jelentette, hogy a király gróf Károlyi Mihályt miniszterelnökké nevezte ki és megbízta a kormány megalakitással. Ennek hatása alatt most már ugy a vezetők, mint az összes jelen voltak hangulata megváltozott és egyhangúlag elhatározták a gyöngyösi Nemzeti Tanács megalakítását. A keresztény szociális néppárt csatlakozását Tamasy Csépány Pál erős meggyőződésű beszéde jelentette be. i Ezen értekezletből a polgármester a következő kiálltvánnyal fordult a város közönségéhez: é 100.
100. 180/191b. eln. Polgártársak! A béke áldásos napjai közelegnek, Ő felsége a Király és a Nemzet megtalálták a kibontakozás útját, mely bent az országban rendet és nyugalmat biztosit, ellenségeinkkel pedig méltányos békéhez vezet; Budapesten Nemzeti Tanács* alakult, melynek parancsai szerint igazodunk; mi, Gyöngyös város polgárai kell, hogy ezt hazafias érzelmekkel fogadjuk; városunk képviselőtestülete ma november elsején tartandó közgyűlésünkön vesz erről tudomást, Önökkel pedig, összes polgárainkkal ez uton tudatom 5 ide iktatom a Nemzeti Tanácstól ez érdemben sürgönyileg hozzám érkezett parancsot. A sürgöny szövege következő: Központi körözvény az összes városok főtisztviselőihez. A Nemzeti Tanács közli Magyarország népével, hogy Budapesten átvette a hatalmat; egyetlen csepp magyar vér sem folyt ki; a Király Gróf Károlyi Mihályt nevézíe ki Miniszterelnöknek. A Nemzeti Tanácsból Kormány alakult. A katonaság, munkásság, polgárság, vidék felesküdött a Nemzeti Tanácsnak. Budapesten nyugalom van. A Nemzeti Tanács felhívja Magyarország népét, hogy szent figyelemmel, önfeláldozássá! és nyugalommal őrizze meg a rendet. Személyi életbiztosság megóvása a legnagyobb érdek, aki pusztit, rombolj a nemzet életét veszélyezteti. A Nemzeti Tanács a haza üdve, függetlensége s a béke ' szent érdekében parancsolja, hogy mindenki, nép és katonaság legnagyobb rendben, nyugalomban várják be a tanács utasitásait. A Magyar Nemzeti Tanács. Városunk polgárainak ismert józansága, honszeretete, királyhüsége biztosítja azt, hogy kötelességeinket teljesíteni fogjuk s teljesíteni tudjuk 1 Éljen a Hazai Éljen a Királyi Éljen a Nemzeti Kormány! Gyöngyös, 1918. október 31. Kemény János, kir. tan. polgármester.
uz ertekezlet határozata alapján a polgármester másnap november 1-én délelőtt 10 órára képviselőtestületi közgyűlést hivott össze, melyet j azonban sajnálatos kőrőlmények megzavartak. A hadsereg bomlás hirei október 31 én érkeztek meg a helybeli kaszárnyába, minek hallatára, de legfőképeji a helybeli szociáldemokrata párt titkos izgatásai következtében, a már régóta szolgáló huszárok fenyegető magatartást kezdtek tanúsítani. Maiss János őrnagy nem lévén ura a helyzetnek, a huszárok egyrészét öszszegyüjtötte és megengedte nekik az elmenetelt. A huszárok még le sem szereltek, hanem a legtöbb teljes felszereléssel, karddal, puskával kelt útra. A. vasúti állomásra való mentükben a nyilt utcán leraktározott boroshordók közül többet feltörtek jés a legtöbb lerészegedett. A felszabadult szenvedély tehát úrrá lett rajtuk és elkezdtek lövöldözni. Az alsóvárosban egész éjjel ropogtak a fegyverek és valóságos szerencse, hogy a kihágásoknak még nem lett áldozata. A duhajkodó és részeg katonák példája, kik csak a hajnali vonattal tudtak Gyöngyösről eltávozni, megbontotta a város éjjeli csendjét. Éjjel ismeretlen tettesek agyon szúrták Mihalik Lajos 40 éves asztalos^ Reggelre a csőcselék is talpon volt és fokozták a zűrzavart. Míg a képviselőtestület összegyűlt és megkezdte tanácskozását, azalatt a városban a rend teljesen felbomlott. Sem a városi rendőrség, sem a csendőrség nem jelentkezett, mert az utóbbiakat felsőbb parancs kaszárnyájukban való tétlen tartózkodásra utasította. A piacon és szomszédos utcákon több boltot feltörtek s azokat a szó valódi értelmében kifosztották. Így kifosztották a Gams-féle rőfös kereskedést, özv.! Deutsch Lőrincné boltját, a Kóhn-féle bazárt, Goldner : Dávid ruhakrreskedését, az úgynevezett Sárika-féle bol- í tot és még többet. Tömérdek sok ablakot bevertek és egyéb pusztításokat végeztek. Néhány siheder az utcán megtámadta Lichtenatern Miksa tartalékos hadnagyot, mert sapkarózsáját nem akarta levenni, mire az egyik támadóját, szintén volt katonát, kardjával oldalba szúrta. A felbőszült tömeg azonban üldözőbe vette a hadnagyot és az a segítségére siető Dezső nevü tarta- 12
lékos zászlós öccsével és édes apjával a városházára menekültek. A véres alakok megjelenése a gyülésterenw ben nggy meglepetést keltett, a legtöbben tehát kisiettek, hogy a felizgatott kedélyeket, lecsillapítsák; többen pedig a véres látvány elöl elmenekültek. A véres és megvert két Lichtenstern a rendőrségi szobában találtak pihenőt A megszúrt és súlyos sebében fetrengő legény barátai azonban berontottak ide és a két testvért ugy össze-vissza szurkálták, hogy Dezső a helyszínen meghalt. E gyilkosságok hire gyorsan szétterjedt a városban és az izgatott hangulatot még inkább fokozta, de csak kevesen voltak olyan bátrak, kik ki mertek menni a közönség körébe, hogy az anarchiának véget vessesenek. Dr. Bozsik Pál plébános, a piacra sietett, hol néhány tétlenül szemlélü diákot s, embert vti\ maga mellé és kezében egy esernyővel, rontott a fosztogatók közé. Mikor a piacon valamelyes, rendet teremtettek, a kaszárnyába indqlt, hogy, cs^p^t^ részére fegyvereket szerezzen. Ekkor azonban m$r Kemény János, dr. Hakker Béla főügyész, szintjén a kaszárnyába indultak, ott mintegy 20 2{> embert fegyverrel; l&tak el és segítségükre hívták viss^ajövetelükkor a csendőr^éget is, kikkel egye$ü tqn azután, megkezíítélf a piac éfc kör^ nyező utcáinak megtisztítását. D^, Bpzsik Pál áltfll Q&zsz,etobqrzott qsap^t száma mintegy negyven főre rúgott. Ezeket tízes csapatokra os tgtt4}c és a külső kaszárnyából úgy nyomultad a k^spe feléi A sok rab^ lott holmit sihed^re^, aspfconyok vihogva, röhögve hordta sz^t a külső várósokba és nqm akadt ember, ki azokat elszedte volnál tőjük, A lövöldözés, a vái osb^n cgéjfc nap r\em szüqt meg. felfcrvegyzett önkéntes csapatoknak estig még qlég njunk^juk akadt, akiket ekkor Rósenfeld Emil tűzoltó vehetett. A városháza környékén és a piacon i^métel^p nagyobb tömegek, verődtek össze, kikben, bízni ne.m lehetett. Estefelé ki kellett t^hát az utcákat üríteni s. ifljkor egy ilyen osztag a Petőfi Sándor-utcán fel [elé törekedett, a Duránda fel$ vezető Brez^yinszky-féle utcából élénk fegyverttl^zel fogadták. Ez volt azonban a tömeg zabolátlanságának utolsó fellobbanása, mert a rákövetkező is
3.uiuú mar tisztes polgárok állandó ébersége telte nyugodtá. Sajnos a hirtelen összetobor7ott örségbe illetéktelen alakok is bejutottak és egy ilyen megbízhatatlan őr lőtte agyon másnap délelőtt Hanka Kovács András 22 éves volt katonát Suri István 16 éve$ kereskedő tanulót s a város alsó részében Fabriczlus Ferdinánd öreg embert. A gazdátlan lövöldözőktől több sebesülés is történt. Az agyonlőtt Suri Istvánt, mivel az apja szegény vasutas volt, Székely Mihály temettette el saját költségén. 3. A Nemzeti Tanács! A véres forradalmi jelenségek hatása alatt a város képviselölestülete novembej 1-én d. e. gyűlést tartott és megalakította a Nemzeti Tanácsot, melybe a következőket küldötte ki: Bercsényi Gyula bankigazgató'dr. Berkokics Miklós, B. Csépány József, dr. Bozsik Pál, Cserján Károly, Csárdás Ferenc, Tamasy Csépány Pa:, Csötönyi János, Dredor Ferenc, Orüszner Zoltán, dr. Horovitz Alfréd, 1 Neményi Sándor, id. Pogány Béla, dr. Stampfer Mór, Székely Mihály, Zrubka Ferenc, dr. Polgár Lajos, Birnbaum Dezső, Vastagh Zoltán, Nagy Dezső, dr. Somogyi István, ifj. Toldy Pál, Herzog Kálmán, Réh József, Kemény János, dr. Burián Endre, dr. Csuhay Sándor, dr. Qyurcsik László, Barna Dezső, dr. Hakker Béla, Pampuk József, Csépány Józsei (Dredorvő), Csépány Miklós, Bátor István, Füzessi Dezső, Kochán Bertalan ezt. Ferencrendi házfőnök, és Waldner Fülöp. Ezután pedig üdvözlő sürgönyt küldtek a királyhoz és az uj Károlyi kormányhoz. A gyűlés a király zajos éltetésével ért véget. A kikül-, döttek feladata lett a Nemzeti Tanács kibővítése és végleges megszervezése. Első gyűlését 2-án délelőtt tartotta 9 órakor, mikor is megállapította hatáskörét és intézkedett a rend fenntartása dolgában. A Nemzeti Tanács elnökei lettek Kemény János polgármester, c\r. Bozsik Pál plébános, é» dr. Hakker Béla v. főügyé^p. Titkárok lettek: dr. Berkovics Miklós, dr. Horo^z Alfréd, dr. Kossá Lajos, dr. Stampfer Mór, és dr. Waldner Fülöp ügyvédek. Grüssner Jenő bankigazgató, 14
100. Aczél József róni. kath. hitoktató. Sebes Gyula tanár és Vargha Tivadar iskolai igazgató. Pénztáros Károly Lajos bankigazgató és Kládok Dezső szintén bankigazgató. A Nemzeti Tanács tagjainak számát 200-ban állapították meg, kik közül volt 103 földművelő, 3 nagybirtokos, 14 önálló iparos mester, 8 iparos segéd, 10 önálló kereskedő, 5 kereskedelmi alkalmazott, 10 magántisztviselő, 23 köztisztviselő, 15 gyári szervezett munkás, 1 gyógyszerész, 6 ügyvéd, 1 nyugdíjas tisztviselő, 1 hírlapíró és egy szerzetes. > E tervezet szerint, melyet dr. Bozsik Pál és Ta<* masy Csépány Pál erős küzdelmei után fogadtak el, a Nemzeti Tanács többsége a földmives osztályból került ki és ezek megvalósítását a vallásos társulatokra bízták. Ezek voltak: a szent Tamás-, szent Kereszt-, szűz Mária- és Szeplőtelen Fogantatású társulat a felsőrészről-, Jézus szive, szent Lélek, szent István és Rozárium tarsulatok az alsórészről. Mindenik társulat megfelelő arányban választotta meg kiküldöttjeit, még pedig dr. Bozsik Pál tervezete és utasításai alapján egyegy kiküldött pap jelenlétében. Ilyen módon sikerült elérni azt, hogy a gyöngyösi Nemzeti Tanács tagjainak túlnyomó része úgy a vallásosság-, mint a hazafias érzés szempontjából, a város legkiválóbb polgáraiból állott, melyhez hasonlót aligha lehetett találni az országban, raert másutt úgyszólván mindenütt, a vallástalan *és hazafiatlan elem jutott a forradalom Által felsziqre. 1 Az összes tagok névsora a következő volt : Bercsényi Gyula, Csépány József buzsinszki, Cserján Károly, Csárdás Ferenc, Tamassy Csépány Pál, Csötönyi János, Dredor Ferenc, Grüssner Zoltán, id. Pogány Béla, Székely Mikály, Zrubka Ferenc, Birnbaum Dezső, Vastagh Zoltán, Nagy Dezső, ifj. Toldy Pál, 'Herzog Kálmán, Réh József, dr. Burián Endre, dr. Csuhay Sándor,, dr. Gyurcsik László, Barna Dezső, Pampuk József, ifj. Csépány József Dredor-vő, Csépány Miklós, Bát >r István, Füzessi Dezső, Kochán Bertalan, Kovács Rob ás István, ifj. Kovács Pálinkás Pál, Maticsek István, Jáger József, Bárányi István, Csiba Ferenc, Deli Ferenc, Székely János, Szatmári Ferenc, Bujdosó János, Hova-
nyec Károly, Major István, Kiss Sándor, Tuza György* Vernyihel József, ifj. Pampuk József, Pampuk Imre, Kis Antal, ifj. Juhász Takács Ferenc, Juhász János, Szilágyi József, Hegedűs Mihály, Kis^ István, Taniasy Csépány János, Bágyi József, Vernyik József, Palócz Ferenc, Bozsik József, Tasi István, Juhász Bárányi Pál, id, Bátor András, Mészáros Mihály, Falcsik János, Kis Mihály, Antal Kutyik Lajos, Kovács Brunszvik József, Zimány Ferenc, Bogdány Mihály, Cserta János, Csépány Mihály (Martus vő), Csépány János (Kozmári vő), Kornics Mihály, Bardóczy József, Kis József (Szilágyi), Csépány József (Hannos vő), Zilai József, ifj. Benei János, * Vereb János, Bogdány János (Kozmán vő), Maticsek Ferenc, Réz János, id. Szaniszló István, Szabó Juhász József, Matin János, Toldi Ferenc, Ocsovai Imre, Szatmári János, Nagy B. János, Sebestyén János, ifj. Tani Ferenc, Tóth János, Toldi Ferenc, Bardóczy Mihály, Rab András, Czivinger János, Mizsei Vendel, Rejlik János, Deák Imre, Ambrus János, Tőzsér János, Kovács Pálinkás Pál, Martinecz András, Lehotai János» JarQ3 István, Munkácsi József, Toldi János, Bezzeg János, Toldi István Vasborosi József (Toldi vő), ifj. Kovács Molnár János, Nagy Kovács Antal, Dobsa Gé*a, dr. Kurcz Jakab, Gonda András, Hortolányj- Sándor, Guba Sándor, Jog Andor, Jancsovics József, Schmidt Bálint Mojsza Ferenc, Weinfeld Lipót, Steiner Nándor, Gergely Danó, Keller János, Somló Ferenc, Hegedűs József, Vexler Károly, Pataki János, Peidl Ferenc, Erber Jó~ zsef, Cékmány Antal, Bagi Pál, Junghancz Ferenc, Nemecz József, Endrész József, Rósenthál Nándor, Auscli Izidor, Háhn Mór, Bárok Vilmos, Rósenfeld Emil, Dch inány Ignác, Klein S. Hermann, Büchler Zsigmond, Kozmári János, Kovács Jakab, Lővy Gyula. Szenes Vik mos, Tévén Zoltán, Schaar Miksa, Szabó János, Gajdócki József, Bátori Ferenc, Dózsa József, Kolozsi Jenő, V&rga Miklós, Kuborci Tibor, Fehér Antal, Melicher Géza, Huba Ferenc, Bengyel Antal, Szlovencsák János, Schwarc Géza, Grósz Ármin, Diamant Ármin, ifj. Szántó József, Stark Sándor, Feigl L. H., Hollós Károly Kusner Imre, Havas Pál, Józsa, György, Brengl Matild, Barta Gábor, Sall Kálmán, Losonczy Gyuja, Berko Sándor, 16
100. A Nemzeti Tanács imm ár lázasan munkához látott: megalakította az önkéntes polgárőrséget, melynek parancsnokává Maiss János huszárőrnagyot, helyettes parancsnokává pedig Büchler Zsigmond tartalékos tüzérszázadost, Bariska Mihály tartalékos honvédszázadost és dr. Hakker Béla tart. főhadnagyot választották meg. A város egész területére nézve kihirdettetett az ostromállapot; a korcsmák, kávéházak, vendéglők bezárattak és szesztilalom rendeltetett el olyanformán, hogy a déli és estéli étkezéshez három tizedliter bor kiszolgáltatása megengedtetett. A polgárőrség tagjainak fizetésére a város egyenlőre harmincezer koronát utalványozott. Ugyanaznap délután tartott gyűlésben a N. T. * még tovább ment. A polgárőrség ideiglenesen a polgári iskolában helyeztetett el, honnan erős őrségeket adott az összes vámházakhoz, a vasúti állomásra, a polgármester lakására. A városban éjjel és nappal örségek cirkáltak és éberen ügyeltek a tendre. A N. T. a rendőrkapitányság mellé dr. Somogyi István ügyvédet közrendőri és közbiztonsági előadónak rendelte ki. A közellátás zavartalan rendje érdekében a helybeli 6-os huszár ezred fogatai és járómüvei, a Barna Gábor F. fakereskedő cég összes tüzifakészlete, a Gyöngyösvidéki Gőzmalom összes lisztkészlete lefoglaltatott. A gyöngyösi zavargásokkal egyidőben riasztó hirek érkeztek a vidékről is, miért is szükségesnek látszott, hogy a járás községei is a Nemzeti Tanács intézkedései alá helyeztessenek. Nagyobb zavarok voltak Gyöngyöshalászon, hol a Téven-család gazdaságában nagy károkat okoztak, továbbá Gyöngyöstarjánban, honnan a jegyzőt és a kántortanítót el is. űzték, A polgárőrség azonban úgy ezekben, mint a többi községben rendet teremtett, a garázdálkodó.kat elfogta és Gyöngyösre szállította. Hogy a városban és vidéken a rend minél előbb helyre álljon, november 4-én a következő rendelkezések tétettéki Az országos Nemzeti Tanács kebeléből alakult kormány rendeletére közhírré tesszük: A függelemsértés, zendülés, lázadás, szökés, lázongás és fosztogatás bűntettének, rögtönitélő *el járással
való fenyegetésének fenntartása mellett, a gyöngyösi állomás parancsnokság területére a rögtönitélő bíráskodás lép életbe a kihirdetés után elkövetett következő bűncselekményekre: 1. gyilkosság bűntettére. 2. rablás bűntettére. 3. gyújtogatás bűntettére, 4. nyilvános erőszakoskodás bűntettére az idegen tulajdonnak gonoszságból való rongálása által. Különösen kiemeljük, hogy a rögtönitélő birásr, kodás alá esik a nyilvános erőszakoskodás a kár nagyságára való tekintet nélkül, ha abból az emberi életre, egészségre, testi biztonságra, vagy mások tulajdonára veszély keleletkezhetik, vagy ha azt vasutakon, az azokhoz tartozó építményeken, gépeken, szállítási vagy más eszközökön követik el. Az állami táviró (telefon) bármely alkatrészének rongálása és üzemének háböritása ugyancsak rögtönitélő bíráskodással toroltatik meg. Figyelmeztetünk tehát minden, a katonai bíráskodásnak alávetett egyént, hogy a fent felsorolt büntettek elkövetésétől tartózkodjanak, ellenkező esetben ezen bűncselekmény elkövetése miatt < kötél Itali halállal bűnhődik. A polgári lakosságra vonatkozólag kihirdetett ost- ; ronióllapot változatlanul életben marad, * j A nemzeti tanács rendeletére. J Gyöngyösi katonai állomásparancsnokság*" / A november 1-i forradalom alkalmával a kaszárnyából nagy mennyiségű katonai felszerelést, ruhát, pokrócokat, fegyvereket vittek el, a feltört boltok készleteit pedig mind elrabolták. A polgárőrség tehát azt tűzte ki első céljául, hogy ezen rablott holmikat viszszaszerezze. Felhívás jelent meg tehát azok beszolgáltatására, akik annak 3 napi határidő alatt engedelmeskedtek, azok részére bűnbocsánat lett adva. Nagy feltűnést keltett, hogy az ismeretlenül maradni akarók nagy mennyiségű lopott holmit hoztak vissza a felsőplebániára. De azért a poldárőrségnek sok munkájába került, míg házkutatások és egyéb módon a rablott holmikat össze szedték. 18
100. Eközben Maiss János őrnagy, ki külömben svájci ^honpolgár vojt, eltávozott, a polgárőrség parancsnokává tehát Kenyeres János huszárszázadost választották meg, akinek erélyes vezetése alatt a rend úgy a városban, mint vidéken párnap múlva helyre is állott A rendőrség mellé szervezett nyomozó iroda vezetőjévé dr. Gyurcsik László, segéderőkül pedig dr. -Puky Árpád, dr. Polgár Lajos, dr. Klein Ferenc és dr. >Dorgó Gábor választattak meg. * \ November 5-ike után a város rendje a következő -volt: Csoportosulás tilos volt. A kapukat este 6 órakor be kellett zárni, és csak estéli 7 óráig volt szabad künt járni; 7 órán túl csak a Nemzeti Tanács igazolványával lehetett az utcán tartózkodni.' Az általápos szesztilalmat szigorúan végrehajtották; a vendéglőket 12 2 - és esti 7 óráig november U-ike után pedig 9 óráig tartották nyitva., November 5-én megjelent a kormány felhívása, hogy a katonaság egyrésze vonuljon be. Ennek a felhívásnak, mely a Nemzeti Tanács gyűlésén is szenvedélyesen tárgyaltatott, semmi foganatja sem lett, hogy : mégis valamely fegyveres erő álljon rendelkezési e, elhatározták a nemzetőri zászlóaljak felállítását. A polgárőrség valamint a nemzetőrség tagjai is 30 korona fizetést és egyéb kedvezményeket kaptak. Vállalkozó -ember tehát bőségesen'akadt. A Gyöngyösön felállított nemzetőr különítmény parancsnoka Nádas Márton tartalékos főhadnagy lett. Dr. Bozsik Pál, a Nemzeti Tanács elnöke, féltő gonddal vigyázott arra, hogy a fegyverek megbízható i kezekbe kerüljenek, tehát úgy a polgárőrséghez,' mint a nemzetőrségbe, a nemzetőrség tuíajdonképeni lelke és szolgálatvezetője, Király János földmives, őrmester, a helybeli keresztény szociálista párt elnöke, majdnem kizárólag megbízható elemeket, jobban mondva, pártbeli embereit toborozta össze. Király János tevékenysége azonban nem szorítkozott csupán Gyöngyösre, <henem a járás községeiben is hasonló módon szorgoskodott. Különben a Nemzeti Tanács minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett megakadályozni, thogy Gyödgyösre idegen katonaság tegye be a lábát,
nehogy azok esetleg más érdek szolgálatában a nehezen megszervezett nyugalmat megzavarják. Érdekes esemény játszódott le e tekintetben karácsony felé dr. Bozsik Pál plébános szobájában. Ez időben a Felvidék felől csapatostul vonultak vissza katonák. Közismert dolog volt, hogy ezek nagy része akkor már erősen telitve voltak szociáldemokrata eszmékkel, tehát fegyelmük is meglazult. A hadügyminisztérium is többször irányitott Gyöngyösre egy-két.. századot, de dr. Bozsik Pál, mint a Nemzeti Tanács elnöke, eddig mindig megtudta változtatni a miniszteri intézkedéseket, A jelzett napon, este, Bariska Mihály tartalékos százados, á polgárőrség népszerű és fáradha-, tatlan egyik parancsnoka, lélekszakadva sietett a plébánoshoz. ' Plébános ur, baj van! Kápolnán már napok óta vesztegel egy csomó menekült katona s épen most telefonált a parancsnokuk, hogy akármit csinálunk is, a gyöngyösi kaszárnyába jönnek és holnap reggel már itt is lesznek. Dr. Bozsik Pál telefonkapcsolatot kért, mit rövid idő múlva meg is kapott. Ekkor a kővetkező párbeszéd hangzott el: Alezredes ur, a gyöngyösi Nemzeti Tanács nevében tudomására hozom, hogy bármennyire szeretnénk is önöket vendégszeretettel fogadni, élelem hiánya és mivel a város leégése miatt a lakáshiány olyan nagy, Gyöngyösre nem jöhetnek. Mi Gyöngyösre vagyunk irányítva s holnap regggl ott leszünk. Alezredes ur, ismétli dr. Bozsik nyomatékosan, legyen szives tudomásul venni, hogy Gyöngyösre nem jöhetnek. Tessék tudomásul venni, mondja erre mér^ gesen a parancsnok, holnap reggel fegyverrel kezünkben fogunk Gyöngyösre bevonulni. Dr. Bozsik Pál erre pár percnyi türelmet kért, hogy a polgárőrség parancsnokával megbeszélje a dolgot. Megkérdezte tehát Bariska Mihály századost, hogyha idegen katonák mégis Gyöngyösre jönnének, meg merné-e tenni, hogy esetleg fegyveres beavatkozással 20
100. lefegyverzi őket s megbizhatók-e emberei? Bariska Mihály megnyugtatta és kijelentette, hogy gépfegyverei is vannak. Mire dr. Bozsik Pál igy telefonált: Tessék tudomásul venni, hogyha Gyöngyösre Jönnek, mi gépfegyverekkel fogjuk önöket fogadni és gfíatonáit lefegyverezzük. Tényleg nem is jött Kápolnáról Gyöngyösre egy katona sem. November 6-án megjutalmazták azokat a polgárőröket és nemzetőröket, kik a november 1-i forradalom alkalmával és azt követő napokon eredményes szolgálatot teljesítettek. Ezek közül 14-en 1000 és 500 kor. Összegű jutalmat kaptak, Hogy a gyöngyösi forradalom még jobban el nem fajult, hogy az olyan gyorsan lehiggadt, mint az eddig elmondottakból látható, abban tehát legnagyobb ^érdeme dr. Bozsik Pál plébánosnak volt. A város képviselőtestülete november hó 10-én tárgyalta ezt és Tol- dy Pál képviselőtestületi tag indítványára elhatározta, hogy dr. Bozsik Pál különös érdemeinek elismerésekében arcképét a város közgyűlési terme részére megfesteti. Dr. Bozsik Pál azonban e kitüntetést szerényen -elhárította magáról. Ugyanakkor a képviselőtestület dr. Bozsik Pálnak, Kemény János polgármesternek, dr. Hakker Béla tiszti főügyésznek, Csépány Miklósnak, Pataky Ferencnek, Burián Gyula, Medveczky Lajos, Tóth.Lajos és Vasanits Lajos, Lützenschwab Ernő mérnöknek elismerését fejezte ki. Rosenfeld Emil birtokos Burián Gyula külön megjutalmazására ezer koronát ajándékozott» Igen érdekes a megjegyzésre, hogy a szociáldemokrata párt keretében alakult Munkástanács november 5-én ad életjelt magáról s ugyanekkor lép ki a városi nyilvánosság szinterére Nemecz József, ki később a város történetébe olyan gyászos betűkkel irta be nevét. A Nemzeti Tanács állandóan permánenciában volt -és a naponkint tartott gyűléseken nem egyszer szenvedélyes felszólalások történtek. A városban pogromhirek *keltek szárnyra, minek hatása alatt Nádas Márion nemsetőrparancsnok állítólag 13 drb, vagy még több fegywert adott át Szánthó Zsigmondnak, megfelelő mennyi-
ségü tölténnyel. Csiba József és még néhányan ezt határozottan állították, de Király János, még akkor nemzetőr őrmester, az ügyet közmegnyugvásra elintézte. Az ország szivében, Budapesten október 31-e óta* az idő gyorsaságával változtak a körülmények. Károly király október 26-án Bécsbe távozott Gödöllőről, mivel* pedig a forrongó közállapotok miatt a királlyal való érintkezés nehéz volt, alkotmányos jogai egy részének gyakorlását, a pillanatszülte követelményeknek megfelelően, József főhercegre ruházta. A Károlyi kormány tagjai a budapesti Nemzeti Tanács kebeléből alakultak: meg. Mivel azonban nagy, országos érvényű munkálkodásra képtelen volt, a Nemzeti Tanácsban egyesült pártok egymás ellen intrikáltak; minisztereket állítottak és csaptak el s mivel tetteiket alkotmányos formában irányítani nem tudták, arra kérték a királyt, hogy hivatali esküjök alul mentse fel őket. Ez meg is történt. A Nemzeti Tanács előtt letett eskü azonban most már nem a rend hetyreállitását, vagy legalább ahhoz valóközeledésüket jelentette, hanem ráterelte őket azon sikamlós és nemzetvesztő pályára, melyen már megállás nem volt, mely az egész országot az örvénybe juttatta. Nagy szerencséje volt a zilált állapotok közepette szegény hazánknak, hogy a felfordult rend viszaállitásán* a városok és falvak józan polgársága fáradozott. A belgrádi szerencsétlen fegyverszünet után már hire szárnyalt, hogy a királyságnak vége lesz ' Közben a mi városunk is halad előre^ November 10-én d. u. 2 órakor a Hanisz Imre téren meghatógyász-ünnepély folyt le Ékkor esküdtek fel nyilvánosam az összes tisztviselők, polgárőrség az uj Magyarországra.. A tér nyugati oldalán, hol később az akasztások történtek, emelvény állott, melyen helyet foglaltak Kemény- János polgármester, dr. Bozsik Pál plébános és dr.. Kossa Lajos mint a népgyűlés jegyzője. A közönség a. Himnuszt énekelte, azután Kemény János beszédetr mondott és letette az esküt plébánosunk kezébe. Utána dr. Bozsik Pá! következett, aki beszédében kijelentette^ hogy a magyar hazához, annak alkotmányához örökrehü lesz, attól eltántorochii nem fog soha. Előadta aj
szerencsétlen ország helyzetét s felhívott mindenkit a haza határainak megvédelmezésére. Az elnökök esküje után az emelvény két oldalán álló városi, nemzeti tanácsi tagok, és köztisztviselők, végül a polgárőrség tagjai esküdtek. Endrész József a szociáldemokrata párt nevében buzdította a közönséget összetartásra, Tamasy Csépány Pál pedig a keresztény szociális néppárt nevében tett Ígéretet, hogy a balsorsba jutott, szerencsétlen haza felvirágoztatásán kettőzött buzgalommal fognak dolgozni és fáradozni. A gyászünnep, vagy inkább az egyetemes eskü ünnepe a Szózattal zárult... Bölcsőd az, s majdan sírod is... Az alkotmány forma megváltoztatásának kérdése napirenden volt. Erre a közönséget is elő kellett készíteni és felvilágosítani. November 13-án délelőtt a polgári leányiskola tornatermében népes értekezlet volt és itt búcsúztatták el először a 900 éves magyar királyságot. Dr. Bozsik Pál megható, siri hangulatban lefolyt beszéde után Vargha Tivadar azzal zárta szavait, hogy türelmetlenül várjuk azt az időt, mikor szt. István koronája újra régi fényében fog ragyogni a magyar király fején. Hasonló értelemben beszélt Zrubka Ferenc is. ;i Ez értekezlet folytatása volt a Nemzeti Tanácsnak az nap délután tartott az a gyűlése, mely hivatalosan is állástfoglalt a köztársasági államforma mellett. A gyűlés megnyitása után dr. Bozsik Pál itt a következőkép kezdte megrázó beszédét: Temetésre jöttünk. A magyar nemzeti királyság eszméje tartotta azt fenn a tatárdulás és a törökök pusztításai után 900 esztendőn keresztül. A magyar szt, korona.fénye é» ereje tette a magyar nefazetet a nyugati kereszténység és művelődés védpajzsává, hogy inost 900 éves dicsőséggel és megpróbáltatásokkal teljes korszaka után szentereklyének legszentebb jelképévé válljon. A helyzetet el kell fogadnunk, az ár ellen nem uszhatunk." A városházának komoly, régi falai viszhangozzák a néma csendben elhangzott szavakat, de ezek nyomán nem a lemondás kél a hall* gatók szivében, hanem remény arra a jövőre, mikor a hármas bércre beültetett kettős kereszt dicsősége újra a szt. korona erejét fogja hirdetni. 2?
A Nemzet i Tanács kimondotta, hogy tudomásúl veszi és csatlakozik a köztársasági kormányformához. November' 15-én, pénteken este, ismét gyűlést tartott a Nemzeti Tanács. Az Országos Nemzeti Tanács értesítette városunkat, hogy a november 16-ári Budapesten tartando alkotmányozó nemzetgyűlésre kinevezte,, illetve meghivt a dr. Hakker Béla v. tiszti főügyészt, Szakkay Ando r v. főjegyzőt és Rósenfeld Emil birtokost. A bejelentés á ltalános meglepetést keltett, mert mindenki azt gon dolta, hogy a kiküldötteket a nép, vagy legalább is a helybeli Nemzeti Tanács fogja megválasztani. Bár,a behivottak személyét illetőleg kifogás nem emeltetet t, mégis mindenkit meglepett ez az intézkedés. Ennek a felfogásnak adott kifejezést dr. Bozsik Pál felszólalá sában, mert a kormány ilyen intézkedése homlok-egyer iest ellenkezik a demokratikus felfogással, A gyűlés az említettek behívását, kik még aznap este el is utaztak,» tudomásúl vette ugyan, azonban a következő s egyhangúlag elfogadott sürgönyt küldötte el Budapestre: Pl Magyar Nemzeti Tanács Budapest, Országház. A gyöngyösi Nemzeti Tanacs a népkormányt és az Országos magyar Nemzeti Tanácsot kezdettől fogva úgy r endeletei végrehajtásában, mint vidékünkön a rend péld ás fenntartásával lelkesen támogatta. A&nban sérelmesnek és a szabadság fogalmával össze nem egyeztetheti >nek tartja, hogy a köztársaság ünnepélyes kikiáltására megkérdezése nélkül a központ önkényesen neveite ki Hakker Béla, Rósenfeld Emil és Szakkay Andor gyöngyösi polgárokat. Be jelentjük, hogy hasonló önkény es eljárás a gyöngyösi magyar népet és a Nemzeti Tanácsot rendkívül elkedvetlenítené. Gyöngyösi Nemzeti Tanácá." Dr. 1 Bozsik Pál szereplése a Nemzeti Tanácsban immár nyi lvánvaló volt. A körülmények kényszerítő hatása alatt elfogadta ugyan az uj fordulatokat, de erősen magyar nemzeties felfogása mindenkor tiltakozott az olyan rendelkezések ellen, mely a nemzeti eszme elnyomását» vagy az igazi haladás letörését jelentette. És ha nem iis mondotta, de beszédeiben már éreztette, hogy Kái'olyiék ténykedéseit törvényteleneknek tartja. A jnásnap Budapesten tartott és rendeletekkel
összeszedett nemzfetgyülés kikiáltotta a lyiagyar Népköztársaságot". Magyarország tehát nem köztársaság lett, hanem Népköztársaság", mely azt jelenti, hogy a nemzeti, eszmét immár elejtették és a felfogást inkább a szociálista világnézet uralta. A népköztársaság kikiáltásának napja nemzeti ünneppé tétetett és ettől kezdve a. népkormány a nemzetgyűléstől nyert felhatalmazás alapján, alkotott vagy ki-" adott néptörvényekkel intézte hazánk sorsát Mivel pe- { dig sem a nép,, sem a néhány napig tart$ nemzetgyü-; lés a kiadott néptörvények megalkotásában sem köz-: vetlenül, sem közvetve be nem folyt, gróf Károlyi kor-' mányzását e naptól kezdve diktatúrának lehet nevezni. A városi képviselőtestület ugyanezen napon tartott közgyűlést és a jegyzőkönyv szerint viharos tetszéssel vette tudomásul, á népköztársaság kikiálltását A Nemzeti Tanács időközben a. városban felmerült összes ügyekkel részletesen foglalkozott, különösen pedig a tarthatatlan közélelmezési állapotokat akarta megjavítani, mert arra igen súlyos panaszok voltak. A panaszok tárgya Silbermann József volt, akinek jóakaratától függött Gyöngyös gyomra. Az 1917. évi május 21-iki nagy tűzvész óta Gyöngyösön a lakásviszonyok elképzelhetetlenül rosszak voltak. Egymás után;: hozta.; tehát a tanács a jobbnál-jobb határozatokat, A Nemzeti Tanácsban felvetették az eszmét, hogy a külső kaszárnyát lakásokká kell átalakítani. Hosszá és szenvedélyes vitákat folytattak afölött, melybe beleszólt a hadügyminisztérium is. A Nemzeti Tanács egyes : tagjai keresztül akarták vinni a tervet, viszont mások azzal érveltek, hogy a kaszárnya nem létében majd más, városba viszik fiainkat, A sok huza-vona után a terv keresztülvitele, megbukott. ' A rend fenntartása érdekében a polgárőrségre szükség volt, azonban igen sokba került, mert minden» ember zsoldja 30 koronát tett ki. November 18-án Károly Lajos pénztáros 128 ezer koronát kért a fizetésükre, mit természetesen elő kellett teremteni. De a forradalom zavarai között mások is igényekkel léptek fel a Nemzeti Tanáccsal szemben: így a postások a november 18-iki gyűlésen felolvasott kérelmük szerint minder 2!
éjjeli szolgálatuk után 30 koronák kiutalványozását kívánták. Panasz tárgyává tétetett a temetések drágasága is*, Felhozták, hogy egy közönséges temetés ára 4000 K. De bizony a bajon nem lehetetett segíteni és a panaszok dacára az árak tovább emelkedtek. A belgrádi gyászos fegyverszünet után végre & kormány is belátta, hogy katonaság nélkül az állam nem szerepelhet. Megjelent tehát a rendelet, hogy az összes tisztek, továbbszolgáló altisztek, valamint az 1896 1900-as évfolyamok póttestükhöz azonnal vonuljanak be, A Nemzeti Tanácsban élénk vitát keltettar. elnöknek az a felhívása, hogy a katonaság bevonulásának szükségességéről a közönséget fel kell világosítani, E tárgyban a szociáldernokratá tagok hidegen viselkedtek, mert ők már tudták, hogy ebből úgy semlesz semmi. Nem is lett eredménye a behívásnak, mert Linder volt hadügyminiszter ismeretes mondása után:: Nem akarok többé katonaruhát látni 41 mosolyogva fogadták az ilyen felhívásokat. Mikor a kormány látta, hogy terve fiaskót vallott,, elrendelte, hogy a polgárőrség mellett nemzetőr zászlóaljakat toborozzanak. A nemzetőrség minden tagja polgári rendes fizetésén kivül napi 30 korona pótdijat kapott, a tisztek pedig a rendes járandóságon felül még napi 40 koronát. A viszonyok szerint minden 40 50 ember után 1 1 tisztet számítottak, mint szakaszparancsnokot. A magasabb kötelékek számára a tiszteket külön számították. A megalakult őrségek a kormányra felesküdtek. A gyöngyösi nemzetőrség pa-i rancsnoka Nádas Márton tartalékos főhadnagy lett, ké-\ sőbb Mihalovics Géza tényleges főhadnagy váltotta őt ; fel a parancsnokságban. Emellett azonban az önkéntesés fizetett polgárőrség is tovább teljesitett szolgálatot. Mivel azonban az önkéntes polgárőrök kötelességeiket nagyon lanyhán teljesítették, sőt el is hanyagolták, az önkéntes szervezetet később megszüntették. Megindultak a társadalmi és pártszervezkedésele is. A látszat szerint az egész városban a keresztény felfogás uralkodott s a Nemzeti Tanács tanácskozásain is ez dominált. A keresztény irányzat azonban kettős- 26
irányban haladt: az egyik volt a keresztény néppárt, melynek irányitói a felső és alsó plébániák voltak. E 'táborba tartozandónak gondolta magát minden gazda ember. A másik volt a keresztény szocialista párt, melynek vezérei Király János földmunkás, volt őrmester, segítőtársai pedig Mező Ferenc, Erdélyi János, Herneczki István, Mihalovics József voltak. A párt december 8-án tartotta a gimnázium tornatermében alakuló gyűlését azzal a felhívással, hogy keresztény embereknek keresztény pártban a helye. A gyűlés szónokai a következők voltak: Király János, Dr. Miklós Ferenc, az országos központ kiküldöttje, Dr. Somogyi István és Vargha Tivadar. A gyűlésen Endrész József szociáldemokrata is felszólalt, de a közönség beszéde abbahagyására kényszeritette. E gyűlés után az volt a felfogás, hogy Dr. Somogyi István irányítása nyomán már most a város összes keresztény lakossága a Gyöngyösi Keresztényszocialista pártban és a régebben megalakult ker. szociális néppárt táborában egyesült. A párt azután erős akciót kezdett nemcsak a városban, hanem, a vidéken is. Tette pedig mindezt ellensulyozásúl azért, mert a szociáldemokrata párt lassankint kilépett eddigi elszigeteltségéből és fokozódó merészséggel lépett a legszenvedélyesebb agitáció terére, Ma nyugodtan szemiélve az elmultakat, megállapíthatjuk, hogyha a szociáldemokrata párt higgadt módon végezte volna ügyeit, a gyöngyösi polgárságra később bekövetkezett szorongattatások elmaradtak volna. Gyöngyös város az átélt szenvedéseket e pártnak köszönheti, A radikális párt elnöke Dr. Polgár Lajos, titkára Dr. Stampfer Mór volt. Sajnos dolog, hogy e párt mindenkor a szociáldemokratákat támögatfa, mivel szemben azonban március ^M-ike után velük is csak úgy bántak el a kommunistákká átváltozott szociálisták, mint a keresztény szociálistákkal. A szociáldemokrata párt éltető lelkei Endrész József vasmunkás, Dr. Waldner Fülöp és Dr. Horovitz Alfréd ügyvédek és Gergely Danó részvénytársasági igazgató voltak, kik mellé, rtgy a tisztviselők, mint a munkások sorából nagy gárda csatlakozott. Az egyre fokozódó izgalmas időkben a szociál*
100. demokrata párt mindig nagyobb erőre kapott, különösen mikor a földmunkások zöme is hozzájuk csatlakozott, egyre merészebben és kihívóbban léptek fel# Immár hatalmat képviseltek és keresztülvitték a Nemzeti Tanácsban, hogyha tagok száma a pártok számaránya szerint állapittassék' meg, Dr. Horovitz Alfréd, Dr. Waldner Fülöp még türtőztették magukat, de Endrész József már, ki a pártnak elnöke volt, merészen adta elő megjegyzéseit és követeléseit a tanács ülésein. Hatalmasan fel is voltak vértezve, és napról-napra a Kertész-házban^tartatt. gytlléseikerl mintegy külön vá-^ rosi intézmény rendelkezett. A keresztény szociálista párt szintén munkában volt, de mivel itt a higgadtabb és a keresztény névnek megfelelő felfogás uralta a kedélyeket, lassankint tértvesztett. A keresztény eszméknek állandóan legerősebb és legmerészebb védelmezője Dr. Somogyi István ügyvéd és lapja a.gyöngyös és Vidéke' 1 volt. Öt nem lehetett megfélemlíteni, nem lehetett elhallgattatni, hanem szilárd kitartással, magasra emelt fővel haladt tovább előre a keresztény felfogás védelmében és hirdetésében. Ezt az elszánt küzdelmet majdnem az életével fizette meg. 1919. február 16-án a keresztényszociálisták mulatságára indult feleségével együtt, szintén a Kertész-házban lévő lakásáról. A sötét udvarba érve, 10 12 szociáldemokrata orozva megtámadta és őt, mint feleségét leütötték, öszsze-vissza verték. A minősíthetetlen tett szociáldemokrata körökön kivül általános, de immár kinos megbotránkozást is keltett, mert látni való volt, hogy ez a párt ilyen eszközök alkalmazásával lép a tarsadalmi élet terére. Somogyi támadóit sikerült elfogni és a városházára zárták el őket. Mi seirt bizonyítja azonban a rendőrség megfogyatkozott hatalmát, mint az, hogy nagy tömeg szociáldemokrata másnap a városházára támadt és kiszabadították elvtársaikat. A Nemzeti Tanács, mint eddig láttuk, eleinte hivatása magaslatán állott. Kimondottta, hogy a városi képviselőtestület határozatait felülvizsgálja és csak* ha magáévá teszi azokat, lehetett végrehajtásukról gondoskodni.
A képviselőtestület november 10-iki közgyűlése ezt helyeslően tudomásul is vette. Az országos függetlenségi Károlyi-párt, mely utóbb akisgazdapárttal egyesült, december elején kezdte meg mőködését. A párt mozgató lelke Novoszad Artúr volt, ki az akkor megindított Gyöngyös" cimü lapjával kizárólag a párt érdekeit képviselte. A földműves és iparososztály rendjét e párt zászlóbontása megzavarja és február, március felé sokakat elvont a keresztényszocialista néppárt híveiből, mert úgy látszott, hogy a közép polgári osztály érdekeit csupán e párt keretében lehet megvalósítani. A párt elnöke Cserján Károly ügyvéd volt, ki mellett még Mátray Gyula fejtett ki élénk tevékenységet. A párt prograniniját december 23-án a gimnázium tornatermében tartott közgyűlésen dr. Vass János, még akkor közélelmezési államtitkár, nemsokára pedig vallásügyi miniszter, fejtette ki Gyöngyösön, Ekkor még nagyon kevesen érdeklődtek a Károlyi-párt iránt, noha dr. Bozsik Pál, mint a keresztény szocialistapárt elnöke, kérte elvbarátait, hogy elvük fenntartásával a közélelmezési államtitkár iránt való udvariasságból, aki különben a plébánia vendége volt, jelenjenek meg a gyűlésen. Mind e pártokat a proletárdiktatúra elsöpörte, mert aki a szociálista-kommunista elveken kívül más véleménnyel is birt, azt ellenforradalmárnak, tehát ellenségnek tekintette. E nézetek képviselőinek később menekülniök is kellett. Eltekintve a pártmozgalmaktól, úgy látszott, az élet rendes kerékvágásba zökken és mintha az alkotó munkára is sor került volna. Lehet, hogy ez csak kísérletezés volt, akkor azonban komolyan hittünk benne. A kormánybiztos, ki a leégett és elpusztult Gyöngyöst akarta felépíteni, dr. Harrer Ferenc, az uj köztársaság által Bécsbe küldetett kivetnek, honnan azután nemsokára visszahívták, hogy az első magyar külügyminisztériumot vezesse. Távolléte alatt a kormánybiztosi teendőket Mintzér József pénzügyminiszieri tanácsos látta el. Nagy ambícióval fogott munkájához és hogy az ügyeket, azaz az építkezést ő sem vihette előbbre, nem rajta, hanem a gyorsan váltakozó politikai viszo-
nyoktól függött. A megyei igazgatásban is változás történt, dr. Remenyik István főispánt állásától felmentették és dr. Módly László egri jogakadémiai tanárt a vármegye főispáni teendőinek elvégzésére kormánybiztossá nevezték ki. Kinevezését a vármegye közönsége úgy várta, hogy a keresztény magyar nép vágyainak lesz harcosa, erre a feltevésre azonban hamarosan rácáfolt. A harctérről visszaözönlő katonaságnak a gyöngyösi és Gyöngyös vidéki része november közepe táján kezdett tömegesen hazaérkezni. A Nemzeti Tanács kezdeményezésére városunkban egy hölgybizottság alakult, dr. Burián Endréné, dr. Molnár Sománé, Gajdóczky Antalné, Mohácsiné stb, vezetésével, kik az állomáson berendezkedtek és a kifosztottan hazaérkező kifáradt, lerongyolt katonákat meleg szeretettel fogadták, ellátva őket étel, itallal, a vidékre távozókat még útravalóval is. A hazatérő katonákról máskép is. történt intézkedés. Buza Barna földmüvelésügyi miniszter utasította a törvényhatóságokat, hogy azok megfelelő munkát kapjanak s ezzel megélhetésük biztosítva legyen, egyúttal a földbirtokreform kapcsán már ekkor Ígéretet kaptak a hadfiak, hogy megfelelő módon földbirtokhoz jnttatnak minden arra való érdemes embert; akikre azonban rábizonyulna, hogy az országban történt zavargásban résztvettek volna, ezen kedvezményből eleve kizárattak. Megjelent a kormánynak az a néptörvénye, mely a volt katonákat földhöz kívánta juttatni. Még pedig földhöz jutottak volna első sorban a teljesen földtelenek, azután azok, kiknek eddig 5 holdnál kevesebbjük volt. A Nemzeti Tanács, azután a képviselőtestületet, negyedek szerint bizottságokat küldöttek ki, melyek a tiz holdnyi földbirtokra jogosultakat lettek hivatva összeírni. A bizottságok működésűket meg is kezdették. Külön bizottság szállt ki Egerből, mely pedig azokat a közalkalmazottakat irta össze, kik, hivataloskodásuk mellett a könnyebb megélhetés szempontjából 1 r2 holdnyi földre jelentették be igényüket. Mind e tervezgetésből azonban semmi sem lett. Az egész földreformot elfújta a kommunizmus, hogy majd azt egészsége- 80
sebb alapon a keresztény felfogás valósitsa meg, A kenyérinség a háború kezdete óta most mutatkozott a legridegebb valóságban. Nem volt mit enni. A gabonatermés elhanyagolása megboszulta magát. A szölőkultura elfojtott más termelési ágat, mert azelőbbeni években az Alföld dúsan ellátott itt is mindenkit kenyérrel. Még a vagyonosabb emberek is szükséget -szenvedtek, hát a munkásosztály, melynek még a munkaalkalma is megszűnt.,. A Nemzeti Tanács teliát január 16-án elrendelte, hogy akik liszttel vagy búzával, gabonával el vannak látva, minden hónapra és fejenként 1 1 kg. gabonát, vagy 70 70 deka lisztet kötelesek beszolgáltatni. Elrendelte továbbá az 1918. évi julius hó 16-tól augusztus 15-ig tartó élelmezési összes gabona és lisztmennyiség beszolgáltatását is. E szigorú rendelet azonban a súlyos s egyre ismétlődő panaszokat nem szüntette meg. A vármegye alispánja bizonyos mennyiségű gabonát utalványozott, ezt azonban először még össze kellett szedni a délvidéki falvakból. A szociáldemokratapárt megbízottjai olyan ügyesek voltak, hogy nagyobb mennyiségű gabonára bukkantak, meg is szerezték, de abból csak a szervezett munkás kapott. Mind e bajokat és kellemetlenségeket legjobban a közalkalmazottak érezték, azoknak is a legszerényebben fizetett osztálya. E két főbaj mellett természetesen nagy számban jelentkeztek az egyéni bajok is, és a panaszok hatalmas erővel törtek elő a sokáig lenyűgözött keblekből. Azt gondolta mindenki, a népkormány mindenható erejének gondja kell, hogy legyen az éjjeli alvás kényelmére. is. A Nemzeti Tanácsban december 5-én Dr. Stampfer Mór Ügyvéd vetette föl az eszmét népjóléti iroda megszervezésére. Az indítványt természetesen elfogadták és a'szervezet kidolgozásával mellette egy bizottság küldetett ki. Az volt a terv, hogy az iroda állandóan nyitva tartatik, ott önként vállalkozó ügyvédek, tisztvi- -selők és a társadalom vezetői közül mindenkor rendelkezésre fognak állani és a jelentkező közönség»jogos kérelmét vagy panaszait elintézik, A tervezet el is ké- * 31
szült, de akkor nem akadt vállalkozó, aki az irodát hajlandó lett volna tiszteletből vezetni. Utoljára Vargha Tivadar áll. el. isk. igazgatójának adták át a megbízatást, ki pedig ilyen terhes felelőséggel járó munkára már csak azért sem vállalkozhatott, mert napi hivatása ezt egyenesen kizárta. A népjóléti Iroda tehát mielőtt megnyílt volna, csendesen ki is mult, Általában üdvös eszmék garmada számra merültek fel, de ilyen munkára kevés ember volt hajlandó. vállalkozni. Az Országos Nemzeti Tanács, igy a vidékiek is, november hóban vannak delelő korukban. Ezt azonban nem úgy kell érteni, hogy azok rendelkeznek, hanem csak úgy, hogy akkor emlegetik legjobban nevét. Hamarosan veszedelmes konkurrensei akadnal#úgy a fővárosban, mint a vidéki városokban. A nagy lapok afor- I radalom első napjaiban hirtelen irányt változtatnak és! vagy a szocialista felfogáshoz, enyhébb esetben a radi-» j kálishoz csatlakoznak. E hangulatváltozással kapcsolatban a szociáldemokrata párt kezd a leghangosabb lenni és szervei önállóan kezdenek működni. Jellemző erre nézve a budapesti Nemzeti Tanács november 4-ről közzétett következő határozata: A Magyar Nemzeti Tanács intéző bizottsága, a szociáldemokrata párt vezetősége, a katonatanács vezetősége és a kormány megállapodtak a a következőkben: A kormány gyakorolja az egész nép megbízásából a hatalmat. Sem a Nemzeti Tan^s, sem a szociáldemokrata párton belül alakult munkástanács és katonatanács nem törekednek arra, sőt az uj szabadság veszedelmének tartanának minden oly törekvést, mely a végrehajtó hatalmat ki akarná venni az egész nép ellenőrzése alatt álló kormány kezéből A Nemzeti Tanács, a munkás-tanács és katona-tanács ellenőrző organumai, de nem intézkedési joggal felruházott testületek." E kommünikéből láthatjuk, hogy az orosz minta lassanként félreszoritja a Nemzeti Tanácsot és az irányítás jogát a munkás tanács ragadja magához, a kormány sorsát tehát a munkás tanács határozatai döntik el. Gyöngyösön is lassanként a munkás tanács kezd irányitani, mely a szociáldemokrata párt kebelében már november első napjaiban megalakult; a 32
100. párt képviselői erőteljesen kívánják a Nemzeti Tanácsban, hogy számuknak megfelelően legyenek ott képviselve. Törekvésük sikerrel is jár. Hogy a helybeli munkás tanácsban még december hóban a kommunizmus elvei nem érvényesülhettek, annak az volt az oka, hogy a földmunkásokkal megszaporodott sociáldemokrata párt egyszerű főldtelen földmives tagjai földet akartak maguknak szerezni» Azt akarták, hogy igenis nekünk adjanak földet, ha bárkitől veszik is azt el. Ez az oka annak, hogy a gyöngyösi munkás-tanács többsége még decemberben nem volt kommunista, hanem csak a vezetői. Lassankint Károlyi Mihálynak is látnia kellett, hogy a szociáldemokratákkal szövetkezve nem tudja magát fentartanű Azért a párt munkába lép és szervezik nagy eréllyel minden számbavehető helyen. Az ellenagitáció azonban még nagyobb, törekvésüket kellő siker sehol sem kiséri. Ujabbi felhívásuk tehát a tömörölést hangoztatja. Felhívják a keresztény-szocialista, kisgazda és radikális pártokat, azonban csak a kisgazda pártot sikerült kormányának támogatására megnyerni. Hosszú és végnélküli pártmozgalmak után január 13-án gróf /(árolyi Mihály köztársasági elnök lesz, az akkor kinevezett Berinkey kormányban azonban már a szociáldemokraták dirigálnak. E minisztérium névsora a következő volt: Elnök Berinkey, belügyi Nagy Vince, Juhász Nagy Sándor igazságügyi, Buza Barna földmivelésügyi, Garam/ Ernő kereskedelmi, Böhm Vilmos hadügyi, Vass János vallásügyi, f^unfi Zsigmond közoktatásügyi, Baloghi Ernő közélelmezési, Peidl Gyula népjóléti, Szende Pál pénzügyi, Harrer Ferenc külügyminiszter. A Nemzeti Tanács december 18-án tartott gyűlésében Kemény János ellen erős támadást intéztek, mi miatt az elnökségről lemondott, vele együtt lemondott Dr. Hakker Béla is. E gyűlésen beszélni kivánt Mintzér József helyettes építési kormánybiztos is, de az izgatott hangulat közepette szóhoz sem jutott. Dr. Bozsík Pál már hetek óta nem vett részt a Nemzeti Tanács gyűlésein, mert spanyol-betegségben volt. Betegségéből lábbadozva még a. szobát kellett
100. őriznie s igy értesült a válságról. Az emiitett gyfilésen dr. Somogyi István elnökölt A gyűlés után a város hazafias érzésű polgársága remegve gondolt arra, hogy az eddig megőrzött fegyelem és rend felbomlik, minek beláthatatlan következményei lehetnek. Számosan keresték fel tehát dr. Bozsik Pált, hogy álljon az események forgatagába, hogy a keresztény társadalomban gyökeredző népszerűségével és minden irányban tapasztalt tekintélyével a bomlásnak induló rendet állítsa helyre. A plébános ekkor orvosi tilalom ellenére, december 21-én délelőtt az állami polgári leányiskola egyik tantermében értekezletre hivta meg hiveit, kik a Nemzeti Tanácsnak akkor még mintegy háromnegyedrészét alkották. Az értekezlet előtt, ha betegsége alatt a hangulat irányában megváltozott volna, felajánlotta az elnökségről való lemondását, A jelenlevők azonban egyetemlegesen kérték, hogy a közérdek szempontjából továbbra is maradjon elnök, mert egyedül az ő személye szolgál biztositékul arra, hogy a megértés hangulata újra visszatér a városba. A kérelemnek tehát engedett és a még aznap délután tartott gyűlésen az elnökséget elfogadta. Indítványára társelnökül dr. Somogyi Istvánt, a hatóság részéről pedig dr. Hakker Bélát választották meg. A jelenlevők egyrésze dr, Hakker helyett Vargha Tivadart kivánta társelnöknek, de ez a megtiszteltetést elhárította magáról. Ez a gyűlés az egész forradalom alatt egyik legizzóbbnak Ígérkező gyűlés volt. A megnyitás előtt, mely fél 4 óra tájban történt, a városház nagyterme, előszobája zsúfolásig tömve volt lármás, türelmetlen közönséggel. A félénkebb, főleg vagyonosabb polgárok a legrosszabbtól tartottak, mert szociáldemokraták izgatásaifolytán különféle terrorisztikus hirek terjengtek a városban. Nádas Márton, a nemzetőrség parancsnoka mások társaságában a gyűlés előtt felkereste lakásán dr. Bozsik Pált, hogy a gyűlést ne tartsák meg. Majd meg arra kért felhatalmazást, hogy a városházán, és környékén fegyveres nemzetőröket helyezhessen el a rend biztosítására, A plé K *".os azonban mindent letiltott. Bízott abban, hogy sikerül szavaival is meggátolnia a nép szenvedélyeinek kitörését. És jól számított,
»mert az ő tiszta egyénisége, még az ellenfél tömegeit is uralta. Dr. Bozsik Pál, midőn a gyűlést megnyitotta, a legutóbbi északmagyarországi eseményeket kezdte élénk színekkel ecsetelni a hallgatóság előtt: a csehek elő- nyomulását, rablásaikat, gyujtogatásaikat f botozásaikat s egyéb kegyetlenkedéseiket. Szónoki heve, úgy látszik szándékosan, egészen más irányt adott a hallgatóság érzéseinek s midőn maga is látta a hívatlanul jöttek hangulatának kedvező fordulatát, a délelőtti jelölés szerint megejtette a két társelnökre a szavazást. Előbb azonban Endrész József, a szociáldemokrata ;párt elnöke jelentette be, hogy a pártja nem kiván részt venni a tisztikarban. Dr. Somogyi István a gyűlésen nem volt jelen, mert spanyolbetegsége ágyba döntötte. E gyűlésen ismertette meg Mintzér József helyettes kormánybiztos is nagy beszédben városrendezési terveit. A gyűlés tovább nyugodtan, szinte méltóságteljesen folyt le. Csak egyetlen hang mutatta már az idők változását, midőn Mintzér józsef beszéde közben, hazafias kijelentéseire egy gazdátlan hang közbekiáltotta: Nekünk nincsen hazánk! 14 Ekkor először hangzott el nyilvánosan Gyöngyösön ilyen vakmerően ez a szociáldemokrata jelszó. Kemény János mint polgármester is szabadságra ment. Az ezután tartott estéli nemzeti tanácsi gyűléseken azonban mindig többen és többen jelentek meg hivatatlan, oda nem való egyének és a komoly tárgyalást zavarták. Az elnökség azért bizalmasan abban egyezett meg, hogy a gyűléseket részben a délelőtti órákra hivja össze, csakhogy minél kevesebben jelenjenek meg azon, másrészt pedig a tárgysorozatot ellapositja vagy egészen érdektelenné teszi, hogy ezáltal az érdeklődés visszafejlődjék s a képviselőtestületre visszaszóljon a régi hatalom és jogkör. S hogy ez helyes volt, mutatja az a körülmény, hogy úgy a keresztény, mint a szociáldemokrata párt nap-nap után több uj tagsági helyet követelt a Nemzeti Tanácsban, ami a Tanács eredeti szellemét veszélyeztette. Kezdetben a Nemzeti Tanács határozatait a képviselőtestület is respektálta, s viszont ennek határozatai
a Nemzeti Tanács gyűléseinek tárgysorozatába felvétettek. Az elnökség bizalmas megegyezése után azonban ez az eljárás teljesen megszűnt és a Nemze ti Tanács, immár csak nevében létezett. Kűlömben a Nemzeti Tanácsok működése már a szocializált kormánynak sem tetszett A mindinkább hatalmaskodó munkástanácsok ellen nem mert, vagy nem akart fellépni, de a Nemzeti Tanácsok működését az úgynevezett országos rendészeti hivatal ellenőrzése alá helyezte. E központi hivatalnak az volt a rendeltetése, hogy figyelemmel kisérje a városok és községek Nemzeti Tanácsait s amennyiben valamelyik önállóságra törekedne, vagy nemzeti szint mutatna, azokat a legfontosabb közszükségleti cikkek: liszt, só, petróleum stb. elvonásával büntesse. ' Vagyis már a Károlyi idejében tapasztalhattuk,, hogy aki nem úgy cselekszik, mint a kormány akarja, az nem kap enni. Ilyen körülmények között a Nemzeti Tanács tagjai is mindinkább kevesebb érdeklődést mutattak s az lassankint annyira ellanyhult, hogy január hóban többször megtörtént, hogy azon alig néhány érdeklődő tag volt jelen, Gyűléseit eleinte naponkint este 6 órakor, később hetenkint háromszor tartotta, kimúlása vége felé többször a teljes részvétlenség mutatkozott. Ellenben a sociáldemokrata párt annál erőteljesebben dolgozott és készítette elő uralmát a Kertész-házban berendezett Munkástanács gyűlésein. 4. Néptanács. A forradalmi kormány felhatalmazást nyert a november hó 16-án két napig tartó Nemzetgyűléstől arra, hogy a közszükségleteknek megfelelő törvényeket készítsen, melyek aztán, mint az egész kormány rendeletei Néptörvény u -ek címe alatt jelentek meg. Ma, az alkotmányosság korából visszatekintve, ezeket törvényeknek nem tekinthetjük, mert nem az arra hivatott tényezők, a nemzetgyűlés- vagy országgyűlés tagjai, hivatalos megbízásuk alapján, az erre rendelt helyen és* formaságok között tárgyalták le. Ezek csupán egy for- 100.
100. Tadalmi kormány rendeletei, melyek épen azért változott politikai helyzetben jogforrásokul sem szolgálhatnak. Mint előbb emiitettük, a Nemzeti Tanácsok sok kellemetlenséget okoztak a forradalmi kormánynak. Mig a forradalom nemzeti jellegű volt, a Nemzeti Tanácsnak sok hasznát láttuk, de amint a kormány kezdett lecsúszni a nemzeti felfogás talpazatáról és intézkedéseit a munkástanácsok kezdték befolyásolni, fölöslegessé vált s csak az alkalmat keresték, hogyan lehetne tőle megszabadulni és saját igényüknek megfelelő szervezettel helyettesiteni. Az ok kézen fekvő volt; meg kell szüntetni a virilizmust, mely abban az időben tényleg -gyűlöletes volt, de legjobban szálka volt az a demokratikus alapon álló pártok szemében. Megjelent tehát a Népkormány 1919, évi IX-ik -Néptörvénye, mely az eddigi városi és községi képviselőtestületeket feloszlatja s helyükbe Néptanácsot nevez ki. Gyöngyösön a városi képviselők száma 160 tagból állott, kiknek fele virilis, vagyis választásnak alá nem kerülő s legtöbb adótfizető polgárok sorából került ki. A másik 80 tagot a régebbi választási törvény alapján a városnak minden községi adót fizető polgára, még a nőkre is kiterjedő joggal, titkos szavazással választották. Kétségtelen tehát, hogy a törvénynek ez a része teljesen liberális. Az idézett Néptttyvény pedig akként intézkedett, hogy a Néptanács tagjait ezentúl a kormány közege, a 'kormánybiztos-főispán nevezi ki és a számuk is nagyon csekélyre vétetett. Nyilvánvaló volt tehát, hogy az így megalakított Néptanács nem volt a polgárság többségének bizalmi letéteményese. A polgármester február 5-én délután három órára képviselőtestületi küzgyülést hívott össze, melynek tárgysorozatán két tárgy szerepelt: ' 1. Dr, Bozsik Pál plébános és 30 képviselő társának önálló indítványa a szent Bertalan templom helyreállítási munkáinak sürgős elrendelése iránt. 2. Kemény János polgármester bejelentése, hogy a kormány a városok képviselőtestületeit feloszlatja és kérelme az iránt, hogy a kormánybiztos-főispán által a
fprradaljpii pártok tagjaiból kinevezendő Néptanáasot,. mely a^ eddigi képviselőtestület jogkörét veszi át, á. polgárság minden irányban támogassa., gyűlés kezdete előtt, mint ez lenni szokott, a /polgármesteri szobában több képviselő volt jelen: Dr. Parragh Béla kir. járásbiró, Dr. Hakker Béla v. tiszti főügyész, Novaszad Arthur a Gyöngyös 14 és Vadász Lajos a Hevesmegyei Lapok" szerkesztéje és még többen. A jelenlevők többsége annak a véleménynek adott, kifejezést, hogy a gyűlést megtartani nem lehet, mert a. most megjelent és vonatkozó néptörvény január 30-án már életbe lépett s igy a képviselőtestület feloszlatottnak tekintendő. Ezt a felfogást megerősíti Szakkay Andor városi főjegyző áltat bemutatott az a sürgöny is,, melyben a kormánybiztos-főispán'értesiti a polgármestert, hogy a 10-ére összehívott megyei törvényhatósági gyűlés sem lesz megtartva. A polgármester megjelenvén a már ott lévők között, az észrevételt elfogadta, de kifejezést adott azon véleményének is, hogy ha a gyűlés keretén kivül a jelenlevők a szőnyegen levő dolgokat megakarják beszélni, annak semmi akadálya sem lehet. A polgármester tehát nem a gyűlést,, hanem az Összes jelenlevők kívánságára az értekezletet megnyitotta. A tárgyhoz először Dr. Bozsik Pál plébános szólt és az összes jelenlevők helyeslése közben jelentette ki, hogy a virilizmus eltörlését helyesli, ha helyébe a népakaratnak választás utján való szabad megnyilvánulása lép és ha választásokat a nép meg is ejtheti. Annál inkább nagyobb aggodalommal gondol azonban arra, ha a képviselőtestületet helyettesítő Néptanács tagjait meghallgatás nélkül, vagy azok jelölésének mellőzésével nevezné ki kormánybiztos főispán, mely körülmény nemcsak ő benne, hanem a város polgárságának minden rétegében is erős visszatetszést keltene s igy nem tudna engedelmeskedni a városra kényszeritett Néptanács határozatainak, még ha lecsuknák, vagy agyonlőnék sem. A következő indítványt terjesztette tehát elő; Mondja ki az értekezlet, hogy a néptörvénynek a virilisi intézmény eltörlésére vonatkozó rendelkezését 38
100. örömmel üdvözli. Mondja ki az értekezlet, hogy a Néptanácsnak az összes pártok meghallgatása és azok jelölése nélkül való kinevezését aggályosnak tartja és a népakarat igaz kifejezőjének nem tekinti. Miért is kerestessék meg a kormánybiztos főispán, hogy a Néptanács tagjainak kinevezésénél a város nyugalma és békéje szempontjából az összes pártok jelöléseit vegye figyelembe". Dr, Polgár Lajos ügyvéd helyeselte a Néptanács intézményét. Rámutatott arra, hogy a Néptanács tagjai forradalmi pártokból, arányos számban neveztessenek ki. Mivel pedig ő a Károlyi, radikális és szociáldemokrata - párton kivül a keresztényszociálistákat is forradalmi pártnak tartja, felterjesztést is tettek a kormánybiztosfőispánnak, hogy e pártból is nevezzen ki néptanácsi tagokat. Dr. Polgár Lajos beszéde alatt a hangulat már nagyon izzó volt. Ismeretes radikális pártállása, beszédmodora és érvei a hallgatóság többségét szinte lázbahozták és egymást érték a gyilkos közbeszólások. A jelenlévőket azonban mégis legjobban Csépány Miklós erősen kifakadó Deszéde konsternálta. Egy végtelen zür-zavar lett úrrá a tulizgult kedélyeken, A városi képviselők csak most látták valóságában a helyzetet és nem egy gondolta, hogy erélyes ellentállással a a Néptanács megalakítását még meg is akadályozhatják. Gergely Danó, a Gyöngyösi és Gyöngyösvidéki Szőlősgazdák BorértékesitÖ Részvénytársaság igazgatója, szintén pártolta a néptörvény rendelkezéseit, de elfogadta dr. Bozsik Pál indítványának első és harmadik pontját, őt is a közbeszólások folytonos özöne zavarta, mert szociáldemokrata pártállása már magában véve is ellenszenves volt a földmivesosztálybeli képviselők előtt. Az izzó hangulat Makra Gézát is magával sodorta. Beszélt arról, hogy némely párt részéről milyen lealázó terrornak van az kitéve, aki az ország mai siralmas helyzetében is első sorban magyarnak érzi magát, Érveit heves gesztusokkal kisérvén, ahogy ökölbe szorult keze le-lecsapott a zöld posztós asztalra, tüntető, heves
100. rokonérzéseket váltott ki s a jelenlevők zajos helyeslése között kiáltotta oda az előbbeni felszólaló felé Nem akarja hallani, hogy a Hymnusz helyett a Marseillaise^ énekeljék s nem akarja látni, hogy a nemzeti szinü csokor helyett vörös kokárdát viseljenek, 44 A polgármester látván, hogy az értekezlet vitája politikai térre ment át, elhagyta a termet, mely után annak vezetését és az elnöklést dr. Bozsik Pál vette át. Vadász Lajos szerkesztő részben helyeselte dr. Bozsik Pál indítványát és ajánlotta, hogy a Néptanács tagjai a város polgársága sorából pártállásra való tekintet nélkül neveztessenek ki, vagy pedig a Néptanács tagjait válassza meg a nép. Kérte tehát a jelenlevőket, hogy ilyen tartalmú megkpresést intézzenek a kormánybiztos-főispánhoz. Sayer György pártolja a plébános indítványát és azzal magát mindenben azonosítja. Hevesen támad a felbukkanó nemzetietlen elemek ellen és összetartásra buzdítja, a hazafias polgárokat. Dr. Hakker Béla arra hivta fel a jelenlevőket, hogy az értekezleten elhangzott és a törvények ellen való felszólalásokat nem szabad kivinni a nép közé, mert ezáltal a törvényes rend ellen izgatnák fel a közönséget. Részletesen fejtegette, hogy a most tárgyalt Néptörvény csak ideiglenes jellegű s addig fog érvényben lenni, mig a már munkában levő és széles alapokra fektetett választási törvény megjelenik. Hogy e törvény csak kényszerhatás alatt lett kibocsátva, mert meg akarja szüntetni a mai kor felfogásába be nem illő és elavult virilizmust, mint a hogy a Nemzeti Tanácsban is többször már e rend ellen nyilatkoztak.. Türelemre intette tehát a jelenlevőket, mert a szabad választás alapján megalkotandó uj képviselet csak rövid idők kérdése. Az értekezlet Bozsik indíványát tette magáévá s erről értesítették dr. Módly kormánybiztost is. A gyűlésről, vagy értekezletről rémmeséket beszéltek. Hosszú távirat ment a budapesi lapoknak s másnap már az egész országban a gyöngyösi ellenforradalomról és annak vezéréről, dr. Bozsik Pálról be-
100. beszéltek. A Gyöngyös cimü helyi lap részletes tudósítást közölt róla s vastag nyomású címekkel hívta föl rá a közönség figyelmét. A nemzeti eszme kockája minden esetre el lett vetve és bár dr. Bozsik Pál e naptól kezdve visszavonult a napi politikától, a közönség mégis benne látta azt az eszményt, mely az igaz polgári hivatást képviselte. E naptól kezdve sokak szemében már megjegyzett ember is lett a gyöngyösi plébános és csak az alkalomra vártak, hogy lecsaphassanak rá s ezzel csapást mérjenek a katholikus polgárságra is. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a katholikusok között is akadtak egyesek, igaz, hogy kevesen, kik plébánosukkal szemben nem voltak szolidárisak, sőt titokban, négyszem között, megértő mosollyal adtak kifejezést a sors ilyen fordulása fölött. Mikor a plébános hosszú fogság után hazaérkezett, e mosolygók az, első üdvözlök soraiban találtak tisztes helyet. Az egri kir. ügyészség táviratilag intézkedett, hogy a rendőrkapitányság az ellanforradalmár plébános és társai ellen azonnal indítsa meg a vizsgálatot A vizsgálat hát megindult és kihallgatta a rendőrség az összes szereplőket, továbbá dr. Puky Árpád ügyvédet, aki a felszólalásokban ugyan nem vett részt de közbeszólásaival és a Fejérvármegyei ellenforradalom éltetésével szintén az ellenforradalmárokkal tartott. A kihallgatásokra jellemző, hogy ugy dr. Bozsik Pál, mint dr. Puky Árpád vallomásaikat azzal kezdették, hogy tiltakoznak a mai rendszer és hajsza ellen. Dr, Módly László közben a következő sürgönyt küldte a városnak: Kedden (február 11-én) délelőtt 11 órára Néptanács megalakítása és ellenforradalmi Ügy megvizsgálása végett városházára az összes pártok és valamenynyi érdekeltség bizalmi férfiai megbeszélésre okvetlen összehivandók. Kormánybiztos. - A kormánybiztos-főispán d. e. 11 órakor nyitotta meg a gyűlést és elöádta, hogy Őt két cél vezette Gyöngyösre: 1-ször a képviseleti közgyűléseket helyettesítő Néptanácsba kínevezendő egyéneknek a pártok Ital történő kijelölése; 2-szor a felmerült ellenforra-
100. dalmi ügy megvizsgálása. De miután már értesült róla* hogy az ügy bűnvádi útra tereltetett, a nyomozás már meg is történt és az összes iratok az igazságügyminiszter előtt feküsznek, ez ügyben ő már nem kiván további intézkedéseket tenni. Mielőtt a Néptanács tagjait kinevezné, meg akar hallgatni minden véleményt,, hogy kinevezései általános megnyugvást keltsenek. Egyet azonban mégis fel kell hoznia: a rendőrkapitányságtól olyan értelmű jelentést kapott, hogy dr. Bozsik Pál a bűnügyi nyomozás során kijelentette, amennyiben a kormánybiztos a Néptanácsba nem azokat nevezné ki, akiket dr. Bozsik Pál akar, akkor ezen Néptanács határozatainak nem fog engedelmeskedni.» Felszólítja tehát nevezettet, hogy visszavonja-e ezen ki-r jelentéseit, vagy nem; mert utóbbi esetben minden vé-i leményt meghallgat, csak dr. Bozsik Pálét nem. Dr. Bozsik Pál az értekezlet e részén nem volt jelen, de nemsokára dr. Puky Árpád, Sayer György és mások tái saságában megérkezett. A megindult vita során kijelentette, hogy mivel a főispán azért jött Gyöngyösre, hogy itt a pártok, a város és társadalmának nézetét megismerje és csak azok megismerése után s annak figyelembevételével fogja a Néptanács tagjait kinevezni, még ha állásába kerül is ez intézkedés; a kinevezésekben megnyugszik s hozandó határozatainak magát aláveti. Ezután elfogadta az értekezlet dr. Bozsik Pál azon indítványát, hogy mindenik párt bizalmi férfit válasszon s ezek javaslata, alapján nevezze ki a kormány biztos-főispán a Néptanács tagjait Egyúttal meg is nevezte azokat, igy a keresztény szocialista néppárt részéről Tamasy Csépány Pált, a keresztény szocialista munkáiság részéről Király Jánost, a Károlyi-párt részéről Cser-, ján Károly ügyédet, a radikális párt részéről dr. Stampfer Mór ügyvédet, a szociáldemokraták részéről Gergely Danó részvénytársasági igazgatót, a pártonkiyüliek részéről pedig Kozmári János kereskedőt hozta javas-i latba. A választás megtörténvén, e bizottságot d. u. 3 órára hivta össze a kormánybiztos. Itt dr. Horovitz Alfréd kijelentette, hogy a szociáldemokraták nem kiván^
nak együttműködni a keresztény szociálistákkal, azért a Néptanácsban való részvételről lemondanak. A kormánybiztos szinte könyörögve beszélt nekik, hogy elhatározásukat változtassák meg. Ugyanakkor dr. Bozsik Pál figyelmeztette őket, hogy a város érdekében az együttműködés kötelességük, ez okból tehát a Néptanácsban helyet kell foglalniok. Ezek után dr. Polgár Lajos ügyvéd az őt jellemző aggressziv modorban szólt és kijelentette, hogy az ő tudomása szerint a szociáldemokratáknak könnyebb volna elhatározásukat megváltoztatni, ha a plébános a közélettől visszavonulna. Ezen provokálására dr. Bozsik Pál kijelentette, hogy politikai barátaival történt megbeszélés után már határozott is és a Néptanácsnak egyáltalán nem kiván tagj^ lenni.. Nem tudja azonban elhallgatni csalódását, hogy azok után, amiket ő a forradalom első napjaiban Gyöngyösön, élete kockáztatásával is Polgár Lajos hitsorsosai érdekében tett, mindazokért most ezt nyeri hálául tőle. Dacára mindezen szócsatáknak, végeredményében dr. Bozsik Pál indítványát fogadta el az értekezlet. Délután a szociáldemokraták helyiségükben gyűlést tartottak s innen dr. Horovitz Alfréd vezetése alatt a fölizgatott tömés a városházára vonult, láthatólag azzal a célzattal, hogy a kormánybiztosra nyomást gyakoroljanak. Ez értekezleten a kiküldöttek elmondották ugyan ésszrevételeiket, a főispán azonban a dr. Horovitz Alfréd által eléje tett lisztát fogadta el, pedig ez az értekezletnek tagja sem volt E liszta szerint a Károlyi-párt 4, a szociáldemokráták 4, a radikálispárt 2, a keresztényszociális néppárt 1 és, a keresztényszocw alisták 1 helyet kaptak. A főispán néhány nap múlva ki is nevezte a Néptanácsot, melynek tagjai a következők lettek: Dr % Kurcz Jakab, dr. Polgár Lajos, dr. Horovitz Alfréd, dr. Stampfer Mór ügyvédek, Novaszad Artúr a Gyöngyös* c. lap szerkesztője, Rázus Gyula pék, Endrész József vasmunkás, Junghancz Ferenc ácsmester, Weijifeld Lipót kárpitos, Vereb József és Pampuk József szőlőbirtokosok, Király János földmunkás. A Néptanács első gyűlését február 16-án tartotta* mely alkalommal dr. Horovitz Alfréd indítványára ki- 4&
100. mondatott, hogy a képviselőtestület régi szakosztályai és bizottságai megszűntek s ezek helyett a következő alkalommal uj bizottságokat választanak meg. Indítványozta nevezett az alaitványi közkórházi bizottság megszüntetését is, de dr. Hakker Béla azon véleménye után, hogy a közkórház önálló autonómiával rendelkező intézmény, elhalasztották és később a február 28- án tartott Néptanács ezt végleg el is vetette. A Néptanács nagy erővel látott feladatai teljesítéséhez és ipajd minden gyűlésen szerepelt a közellátás kérdése. Már az első alakuló gyűlésén dr. Horovitz Alfréd indítványára, ennek elnöklete alatt, bizottság küldetett ki a közellátás megvizsgálására, mely eddig dr. Hakker Béla vezetése alatt működött, s ellene, de különösen Silbermann József ügyvivő vállalkozó ellen rengeteg sok volt a panasz. A vizsgálat eredménye az lett, hogy a vezetéstől dr. Hakker Bélát felmentették és a március 11-én tartott gyűlés közellátási felügyelővé Endrész József néptanácsi tagot nevezte ki ezer korona havi fizetéssel, továbbá lakás, fűtés és világításának ellenértékével, mi abban az időben szintén körülbelül ezer koronának felelt meg. Ellenőrökül melléje rendeltettek Fenyvesi Gábor iparos, Majzik Sándor, Kiss Ferenc földmunkások és Hablicsek Ferenc ácssegéd. Ezzel a radikális intézkedéssel azonban a közélelmezés kérdése megoldva nem lett, mert az uj emberek immár csak a szakszervezet tagjait részesítették előnyben, a birtokos szőlőmivelő osztály és a még nem szocializált tisztviselőkre még nehezebb napok következtek. A liszt és a cukor okozott legfőbb gondot«ugyanazért ellenőrzőket állítottak a malmokba is, magas napidíjakkal. Eddig a malmok jóindulatából m ég lehetett valami kevés előnyhöz jutni, ezentúl az ellenőrzők is gyakoroltak jól megfizetett támogátást. Megpróbálkoztak a vidéki requirálásokkal is, mitől nagy eredményt vártak, de a falvak ellenállásán megtört a Néptanács akarata is. Különben a Néptanács hozott egyéb nagyfontosságú határozatokat is. Elrendelte, hogy a katonai gyakorlóteret feli kell szántani. Uj földosztó bizottságot választott, melynek tagjai lettek: Engel Hermán, Barna
Dezső és dr. Hakker Béla. Tanácskozási ügyrendjét elkészítette, döntött a városi, villamos üzem várositása megváltása ügyében és az általános választások előkészítő munkálataihoz is hozzáfogott. A földosztó bizottság működését azonban egy incidens megzavarta, a gyöngyöspüspökiek a város által az egri érsekségtől megvásárolt földbirtokot lefoglalták s kijelentették, hogy azt visszaadni nem is hajlandók. Mintzér József pénzügyminiszteri tanácsos, kormánybiztos helyettes elnöklete alatt tárgyalták a városrendező törvény alapján Gyöngyössolymos és Gyöngyöspüspöki idecsatolását is, de mindkét község a tagadás alapjára helyezkedett. A gyöngyöspüspökiek a Wilson-féle önrendelkezési jog alapján jelentették be tiltakozásukat. Az alsóvárosi kántor, Koczián Elemér spanyolbetegségben meghalt. Az uj kántor kijelölésére négy bizalmi férfi küldetett ki, utódját a nép választotta meg., ki azonban a mai napig sem foglalta el állását. A Néptanács elnöke, hivatalból a polgármester, vagy helyettese volt. A légi konservativ természetű öreg magyar, Kemény János bizonyára nem jól érezhette magát a Néptanács' által teljesen szocializált környezetben, beadta tehát hivataláról való lemondását, #init a Néptanács márczius 11-ki gyűlésében el is fogadott és nyugdíjba helyezett. Az igazságnak tartozunk annak kijelentésével, hogy a Néptanács Kemény János polgári és hivatali érdemeit kiváló méltatásban részesítette. A néptanácsok korszakában a szocializálása leghevesebb módon folyt tovább. A Károlyi-párt azonban már hiába tesz erőfeszítéseket, hogy híveket toborozzon és minden módon a kisgazdákat akarja megnyerni párthivekül. A keresztényszocialista párt is szerepel állandóan és különösen a keresztény eszme és felfogás bajnoka hallatja állandóan a szavát, dr. Somogyi István kit dacára az őt ért súlyos és durva inzultusnak, elhalk gatattni nem tudnak. Mindennek dacára immár a szociáldemokrata párt van túlsúlyban és erőszakos fellépésével uralja a helyzetet. Még lehet beszélni magyarságról, nemzeti eszményről, de aki ilyen szavakat használ, azt feketekönyvbe irják és meg van pecsételve a sorsa. A városban itt-ott suttognak a beavatottak és kárör- 45.
100. vendve, vagy csendes részvéttel újságolják, hogy nemsokára melyik tisztviselőt fogják hivatalából eltávolitaní. Küldöttségek járnak Budapestre a minisztériumokba, Egerbe a főispánhoz, hogy ez, meg amaz megbízhatatlan. A Jánusz-arcok igyekeznek tehát megbízhatónak látszani és szívesen paroláznak azokkal, kikről tudják, hogy szocialisták. Különösen pedig azoknak van nagy értéke, kik már valami tisztséget is töltenek be a szakszervezetben. 14 A Világ cimő napilap pl. ekkor a február 20-iki számában így ir. Letörik a gyöngyösi ellenforradalmárkodókat. A gyöngyösi radikális és szociáldemokrata párt küldöttsége járt a kormánynál, hogy azokat a kétes elemeket, kik itt a társadalmi élet rendes fejlődését titkos aknamunkával akadályozzák, távolítsák el helyükről stb. Kérték ugyanis eltávolítását Kemény János polgármesternek, aki már öreg és tehetetlen ember, s akit különben a keresztényszocialisták indokolatlan támadásai is már végleg elkeserítettek, s aki emiatt legutóbb már állásáról is lemondott, kérik továbbá eltávolítását a következő kongreganistáknak, Erdős Tivadar gymnasiumí igazgatónak, Vargha Tivadar elemi iskolai igazgató és Brengl Matild polg. leányiskolái igazgatónak, aki vallásos babonáival valósággal fanatizálja a könynyen hivő népet, de legfőképen kérik eltávolítását dr. Bozsik^ Pál plébánosnak. És mentek a feljelentések szertelenül. Talpraállott most minden silány alak, aki azelőtt akár hanyagsága. akár egyéni tehetetlensége miatt kötelességét pontosan nem teljesítette s emiatt összeütközésbe került hivatal-főnökével. Nemkülönben jártak az iparos mesterek is, nekik is meg kellett hajolniok az inas ur, vagy a segéd tekintélye előtt. A politikai véleményszabadság is letünőfélben volt, beszélni, irni csak szociáldemokratának volt szabad. Jellemző példa erre Kernács János esete, ki Novoszad Artúrral egyidőben szókimondásukért kénytelen volt a sajtó utján nyilvánosan megkövetni őket. (Gyöngyös, 1919. márc. 21.-iki száma.) Március 15.-ike Gyöngyösön mindig ünnep volt. Ünneppé avatta ezt a polgárság nemzeti kegyelete és ünneppé tette azt a több mint 40 év óta működő
100.,^emzeti Ünnepélyekét Rendező Egyesület 44 gyakorlata. az egyesület a március 15.-iki szabadságünnepélyt előkészítette s már a falragaszok is ki voltak szedve, mikór mint a NÜRE titkára értesítést kaptam, hogy a szocialista és radikális párt is ünnepelni akar, még pedig velünk közösen. Ha pedig mi ebbe bele nem megyünk, akkor a mi ünnepélyünket megakadályozzák, és a város maga fog ünnepélyt rendezni az egész közönség részére. Meghívtak tehát egy értekezletre, hogy a közös eljárást megállapítsuk. A megbeszélés a Kereskedelmi Csarnok belső helyiségében volt, melyen résztvett dr. Stampfer Mór, dr Waldner Fülöp, Nemecz József, a szociáldemokrata párt helybeli titkára, Novoszad Artúr és e sorok írója. Bemutattam a megjelenteknek a falragaszt és "a március 15.-iki ünnepély műsorát. A falragaszt elfogadták, de kérték, hogy a helybeli pártok ciinei is alá legyenek nyomtatva, mit el is fogadtam azzal a megjegyzéssel, hogy a hazaszeretet és a hősök ünneplése minden honpolgár joga és kötelessége, a kivánt módosításnak tehát akadálya nem lehet. A műsort is elfogadták, de megbővitették egy szavalattal és két beszéddel, melynek egyikét a szociáldemokrata-, másodikát pedig a radikális párt szónoka fogja tartani. Megegyezésünk szerint kedvező idő esetén a Hanisz Imre-téren, rossz idő esetében pedig a gymnasiumi tornateremben tartják meg az ünnepély első részét, mely után közösen kivonulunk a felsővárosi temetőben nyugvó hősök sírjához. Március 15-én egész nap esett az eső. Mikor délután a régi testületekkel és egyesületekkel zászlók alatt a városháza felé vonultunk, a piacon már folyt a szocialisták és radikálisok önnepe, pedig az eső csak úgy szakadt. Mi, a megegyezéshez tartva magunkat, a gymnasiumi tornaterembe mentünk, hol már akkor igen nagy közönség volt jelen. Az előbb említett pártokra jó ideig vártunk. Majd megkezdtük az ünnepélyt nélkülük. Ünnepélyünk műsora igy a következő volt: 1. Cserján Károly ügyvéd, elnöki megnyitó beszéde. 1 2. Hymnus, énekelte a Kath. Főegyházi Énekkar.
3. Dr. Hakker Béla v. főügyész ünnepi beszéde* 4. Szózat, szavalta Fülöp Mózesné. 5. Március 15, szavalta Qéczy József ifjus. egyesületi tag. 6. Március 15-én, szavalta Somogyi László főgymnasiumi VI. oszt. tanuló. 7. Honfidal, énekelte a Kath. Főegyházi Énekkar* Ezután megindultunk esőben a temető felé zászlók alatt. Mikor a Nagyhóstya-utca külső végéhez közeledtünk, szembe találkoztunk a szocialisták és radikálisok tömött, négyes sorokban közeledő menetével. ' Némán haladt el egymás mellett a két menet, csak néha hallatszott át hozzánk a másik táborból egy-egy lenéző megjegyzés. Jóleső érzéssel Kell megállapítanunk, hogy a vasutasok zászló alatt mindannyian a mi ünnepélyünkön voltak. A temetőben a kővetkezőképen folyt le az ünne-> pély: 1. Szózat, énekelte a közönség. 2. Ünnepi beszéd, tartolta Márkus Ferenc honvédtizedes, ifjúsági egyesüteti tag. 3. Hősök emléke, szavalta Maticsek János ifjú* sági egyesületi tag. 4. A Nemzeti Ünnepélyeket Rendező Egyesület" koszorúját beszéd kíséretében a hősök sirjára helyezte Németh Ignác. 5. Szent az érzet, énekelte a Kath. Főegyház Énekkar. A szent napot régi szokás szerint az egyes társulatok és körök áldomással ünnepelték. A Társadalmi Kör, hiven nagy múltjához, családias ünnepélyt rendezett, de ezt megzavarta Timár Béla betegsegélyző pénztári tisztviselő és egy kebelbarátjának magatartása. Timár Béla, a kerületi munkásbiztositó pénztár tisztviselője, izgága ember volt. Meggyőződéses komv munista lévén, akinél a behódolást nem tapasztalta, az ellen a legféktelenebb módon kelt ki. így pl, a Tisztviselők Házépítő csoportja április hó 6-án gyűlést tartott a Fiókvárosháza földszinti nagy termében Vargha- Tivadar elnöklete alatt. A gyűlésen felszólalt Timár 48
Béla is, és az elnök eltávolítását követelte, mivel az még akkor nem volt szakszervezeti tag. Izgató beszédében, mellyel a jelenlevő mintegy 70 tisztviselőt inkább saját maga ellen fordította, az elnökre ilyen kifejezéseket használt: waz ilyen gerinctelen embert le kell bunkózni, le kell ütni, le kell lőni, stb." Az elnöknek Mezei Albert póstatiszt, Kozma Sándor, Sall Kálmán és Illés József máv vasutasok keltek védelmére, sőt vasutasok neki is rontottak és ha el nem iramodik, meg is verték volna. 5. Proletárdiktatúra kikiáltása. Nézzünk körül, mi történt ez alatt az országban? A Károlyi-féle fegyverszünet ránk hozta a világ legelképzelhetetlenebb veszedelmét. Erdélyt, föl Máramarosig az oláhok szállották meg. Az egész felvidéken, a Duna vonaláig, az Ipoly folyóig a csehek garázdáikootak, sőt hire járt, hogy a Mátravonaláig leszállanak s nemsokára Gyöngyös is megszállott terület lesz. Bánátot, Bácskát, Baranyát, Muraközt a szerbek foglalták el. Mi maradt tehát ebből a szerencsétlen országból? A Du-, nántúl, a Duna és Tisza-köze, talán még megmenthető a Tiszántuli-rész. Salgótarjánt ugyanekkora kommunista munkások kifosztják, felprédálják. Ami március elején Budapesten történt, az már mindenben a kommunizmus előjeleit mutatta. Károlyi és kormánya talán nem igy gondolták, de minden cselekvésük ezt segítette elő, sőt tervszerűen dolgoztak a kommunizmus érdekében. A hadsereget sikerült immár teljesen szétzülleszteni és csak valami tengerész-csapat szerepelt Budapesten, ezek azonban már akkor a terrorizmus szolgálatában állottak. Március 3-án Kun Béla és elvtársai valóságos u} forradalmat csináltak, mire letartóztatták 22 társával együtt és a gyűjtőfogházban helyezték el őket. De 10-én Károlyi Mihály rendeletet adott ki, hogy Kun Béla és társaival mint politikai foglyokkal bánjanak. Vörös szalagos és sapkájukon halálfejes jelvényeket viselő katona tömegek tűnnek fel Budapesten és ellenállás nélkül grasszálnak mindenfelé. Március 10-én Pogány József és Landler Jenő a gyűjtőfogházban Kun Bélával tárgyalnak a proletárdiktatúra ügyében. Március 14-én a kormány a bankokat becsukatta, a
néhány napra rá Böhm Vilmos hadügyminiszter szocializáló törvényjavaslatot bocsájt a minisztérium tárgyalása alá. Javaslat készült a munkakényszerről és a fizetések maximálásáról is. Március 19-én Vix francia alezredes, az entente nevében jegyzéket intézett a kormányhoz, melyben közölte az uj demarkációs vonalakat. Ez a vonal a régi Magyarországot készült még jobban megfojtani, s az Alföld keleti felét is elvette tőlünk. A jegyzék mindenütt rettenetes leverő hatást tett. 20-án minisztertanács volt, melyen a kormány elhatározta lemondását, Károlyit lemondatták, kész proklamáció szöveget Írattak vele alá és átadták a hatalmat a szocialistáknak. Ezek a kommunistákkal már megegyeztek és az uj elnevezés immár szocialista-kommunista párt lett. Március 21-én Kunfi Zsigmond miniszter több szocialista vezérrel és újságíróval a gyűjtőfogházba mentek, hogy Kun Bélával tárgyaljánál: az államhatalom átvétele ügyében, A megegyezés csakhamar készen is volt s aznap délután a szocialista párt is elfogadta és ugyanaznap este a munkás- és katonatanács ülésén proklamálták a magyarországi proletárdiktatúrát. A gyűjtőfogházból diadallal hozták ki Kun Bélát és társait és a főváros utcáin vörös zászlós száguldó autókról adták tudtul a tengerészek mindenkinek, hogy Magyarország szovjetköztársaság lett. Ez események után Vix alezredes jegyzékének magyarázatakép, nyilatkozatot tett közzé, hogy. nem igaz Károlyinak a proklainációban közzétett az, a jelentése, mintha a demorkációs vonalak ezen ország későbbi politikai határát jelentenék. De erre Károlyi és társai már nem adtak semmit, nekik csak ürügy kellett, hogy a hatalmat a proletárok kezébe átjátszhassák. Ezt bizonyítja Károlyi proklamációja is, mely azt mondja, hogy a termelés rendjét csak úgy biztosithatjuk, ha a hatalmat a proletarizmus veszi át. Lemondok tehát és átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának. a Még az éjszaka megalakították Budapesten a forradalmi kormányzótanácsot, vagyis a népbiztosok tanácsát, a következőképen : 0
100. Kormányzótanácsi elnök: Garbai Sándor, belügyi ^népbiztos: Landler Jenő, Vágó Béla, földművelési "népbiztos: Csizmadia Sándor, Vántus Károly, Hamburger Jenő, Nyisztor György. Munkaügyi népbiztos: Bokányi Dezső, Fiedler Rezső, Guth Antal. Pénzügyi népbiztos: Varga Jenő» Székely Béla. Közoktatásügyi: Kunfi Zsigmond, Lukács György, niajd később Szabados Sándor, Szamuelly Tibor. Külügyi: Kun Béla,.Ágoston Péter.Szociális termelés: Landler Jenő, Rákosi Mátyás, Haubrich József. Hadügy: Pogány József, -Szántó Béla, Szamuelly Tibor. Igazságügy: Rónai Zoltán, Ládái István. Szocializálás: Böhm Vilmos, Hevesi Gyula, Dovcsák Antal. Német népbiztos: Kálmár Henrik. Ruszin népbiztos: Szabó Oreszt. Közélelmezés: Erdélyi Mór, Illés Artúr. Fővárosi népbiztos: Vincze Sándor Preusz Mór, Dienes László. A rendőrség népbiztosai: Biró Dezső, Seidler Ernő. Az Osztrák-Magyar Bank kormánybiztosa: Lengyel Gyula. Ez a névsor alkalmilag változott, mert a népbiztosok a világon mindenhez. értettek és ha valamelyik tehetségére szükség volt, megbízták egyéb biztossággal is. A forradalmi kormányzótanács első intézkedése az'volt, hogy mindenkinek I szóló szikratáviratban közölték a világgal: Magyarország tanácsköztársasággá alakult át.* 6. A proletárdiktatúra Gyöngyösön. A központi leányiskola földszinti utcai termében sötét tömegek gyülekeztek minden est?. A Kertész háziból ide tette át tanácskozásait a szociáldemokrata párt, mely már november hó elején megalkotta a gyöngyösi munkás és katonatanácsot. A mozgalmak intézője tehát már a munkástanács volt, mely Kunfi Zsigmond miniszter utján közvetlen összeköttetésben volt Budapesttel. E gyűléseknek elnöke rendszerint Endrész József vasmunkás volt, mint titkárok, vagy előadók szerepeltek pedig mellette Nemecz József, Dr. Horovitz Alfréd és Dr. Waldner Fülöp. Az ügyeket egy kisebb bizottság készítette elő, mely gyűléseit eddig ismeretlen helyen tartotta. A helybeli szociáldemokrata párt már a népta- -nácsok szervezési idejében lassankint a kommunista
100. alapra helyezkedett, mi miatt a vezetőség körében elvi ellentétek jelentkeztek. Egy ilyen gyűlésen Dr. Horovitzot a jelenlevők erősen támadták, hosszú és izgalmas vita után Dr. Horovitz Alfréd kezeit arcára fedve, székébe hanyatlott. A pártból kizárták s neki már a proletárdiktatúra kikiáltásában nem lehetett része. Dr. Waldner Fülöp április első felében járt hasonló módon; a munkásság eltávolította kebeléből. Március 21-én este, az éjféli órákig tartó vita folyt az előkészületekről. A munkástanács egyik tagja a bizalmas sürgönyöket ismertette. Hogy azonban miket határoztak, arról kevés szivárgott ki a közönség körébe. 22-én este az iskola terme zsúfolva volt megbízható* elvtársakkal, A november óta szereplő munkástanács ekkor változott át a gyöngyösi hivatalos katona és munkástanáccsá. Egész éjjel roppant élénk volt a város, a polgárság azonban mit sem gyanított, reggelre azonban annál nagyobb újságokra ébredt. A város élén a direktórium áll, melynek elnöke lett Junghancz Ferenc ács, a rendőrség parancsnoka pedig Nemecz József. A vározházát rengeteg tömeg, vette körül, kocsik, autók száguldottak erre-arra, Hivatásuk tudatában levő uj alakok rendelkeztek mindenütt s hordták be a sokféle katonai lim-lomota rendőrkapitányság szobájába. Az emberek százával tódultak a polgármesteri szobába, hogy kezet szorítsanak az uj 4 polgármesterrel", mint akkor Junghancz Ferencet nevezték. A direktórium átvette a város ügykezelését, átvették a pénztárt s minden úgy történt, mintha valamely alkotmányos tisztújítás eredménye volna ez az állapot. A hatalmat tehát Gyöngyösön az egyesült szoci- \ alista-kommunista párt vette át és azzal szemben j megszűnt minden egyéni vagy pártakarat. Megszűntek \ a gyöngyösi lapok is: a Hevesmegyei Lapok, A Gyön- j gyös, Gyöngyösi újság, Gyöngyösi Lapok és feltámadt! helyettük a Vörös Mátravidék." A Mátravidéket Cso- mor Béla alapította. Korai halála után a lapszerkesztő- * sét mások segítségével özvegye végezte. A háború nehéz viszonyai között, különböző kísérletek után a la-
100. pot megvette Dr. Mázuk Kálmán ügyvéd, ki azt erősen keresztény szellemben vezette. A lap megvétele, illetve tulajdonjoga ügyében dr. Kossá Lajos ügyvéd pört indított, azt meg is nyerte. A proletárdiktatúra kitörése előtt dr. Kossá Lajos szerkesztésében egy szám mégis jelent, mqst azonban a lapot hirtelen fordulattal dr. Bognár Mihály kezdte szerkeszteni és az március 26-án már mint Vörös Mátravidék jelent meg. Később szerkesztő lett Herczeg Ernő is, ennek szökése után pedig -Kardos Imre. Hogy az emiitett munkástanács mennyire tájékozott volt a változásokról, bizonyítják a következők: üiiárcius 23-án, vasárnap délelőtt a városháza közgyűlési termében a Hevesvármegyei szociáldemokrata párt megyei értekezletet tartott, melyen majd minden köz-, ségből 2 3 megbízott volt jelen. Különösen, sokan jelentek meg a pétervásári járás községeiből. A gyűlés elnöke Endrész József vasmunkás, jegyzője pedig dr. Waldner Fülöp volt. Ezen a gyűlésen Endrész József kioktatta a küldötteket, hogy minden községben alakítsák meg a direktóriumokat, a községek elöljáróit mozdítsák el, a jegyzőket azonban egyenlőre hagyják helyükön. A gyűlésen csak az igazolt megbízottaknak volt joga felszólalni. A néptanács helyébe most a katona és munkástanács lépett. Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy bizalmatlanság fo'ytán az első munkástanács pontos névsorát nem tudtam összeállítani. Kiknek az első és a második választott tagságát megállapíthattam, azok a következők: Batta József csendőrőrmester, Babiák István asztalos, Czakó Sándor földmives, Czékmány Antal kőműves, dr. Bognár Mihály ügyvéd, Domátiy Kálmán v. dijnok, fenyvesi Gábor szobafestő, Eperjesi Ferenc : földmives, Kovács József lakatos, Ausch Izidor kereskedő, Kovács László földmives, Kasztner Ferenc polit. TTiegbiz., Kiss Ferenc földmives, Huszár József cipész, Kovács Antal ács, Nagy Ferenc, Czifferszky Károly lakatos, Endrész József lakatos, onda András lakatos, Gondos Imre kereskedő, Harján János földmives, Hablicsek Ferenc kőműves, Gergely Danó részv. társ. igazgató, Hegedűs József asztalos* Herczeg Ernő szerkesztő,
Junghancz Ferenc ács, Junghancz János ács, Kiss Antal földmives, Kardos Imre (Gladiátor) szerkesztő, dr,. Kis Sándor ügyvéd, Király Ernő cipész, Weinfeld Lipót kárpitos, dr. Waldner Fülöp ügyvéd, Nagy Lajos, tanitó, Nagy János tüzes földmives, Majzík Sándor földmives, Marton Miksa iparos, Palcsó Antal ács, Pataki* József kőműves, Pülös Balázs asztalos, Pollák Bernát,. Ollári István nyomozó, Rozinay Gyula kereskedő,. Szmolnik János földmives,. Schwartz Ármin banktisztv.,. Székely Lajos kereskedő, Virág János földmives, Vadász József magán tisztv. Timár Béla ker. munkáspénztárt tisztviselő. A város ügyeit közvetlenül a direktórium intézte,, melynek tagjai lettek Junghancz Ferenc elnöklete alatt, ki egyúttal a munkástnács elnöke is volt; Gergely Da-. nó, Kasztner Ferenc. A városnál alkalmazott teljes hatalmú politika*» megbízott Kiss István budapesti munkás volt. Direktóriumi titkár lett Dr. Kis Sándor ügyvéd. Rendőrkapitány, illetve karhatalmi parancsnok Nemecz József lett*, ki még az napon megszervezte a vörösőrséget. A vármegye közigazgatása is átalakult. A vármegye ügyeinek vezetését az egri Katona-, Paraszt- és< Munkástanács vette át, mely a vármegye népbiztosává Láyer Dtzső egri betegsegélyző pénztári tisztviselőt tette, az alispáni teendők ideiglenes ellátásával pedig Kolacskovszky Lajos, vármegyei tbeli szolgabíró bízatott meg, A uj alispán, vagy hivatalfőnök, olyan komolyan vette szovjeti minőségét, hogy nevét is oroszra* változtatta, így: Kolacskovszkij Lajos. A munkástanács, illetve direktórium megkezdvén* működését, fogadta a helyi hivatalok küldöttségeinek.! üdvözlését. A városban miden intézmény élére direktóriunv állíttatott. Az iskolák direktóriuma lett Havas Pál, Nagy- Lajos és Imrefi József. A felsővárosi iskola felügyeletével Imrefi József, a központiéval Nagy Lajos, az alsóvárosi iskola felügyeletével Havas Pál lett megbízva. A. Fejérváry iskola és Márft-tanoda a felügyelet körébe szintén bevonatott. Nemsokára megszervezték a gim nasiumi tanuló ifjúságot is. A szervezést Weinfeld Li- 54 r
100. pót kárpitos végezte. A vezetőség a következőkből állót: elnök Eördög Gyula VIII., titkár Bariska Mihály VII., jegyző Böhm Ilona VI., könyvtárosok Dobsa Lajos VIII., Berkovits Endre VII., Polonyi Gitta V.-ik osztályú tanulók. Választmányi tagok voltak: Bárok Vilmos VIII., Csathó Zoltán VII., Rusz Endre VI. és Grünhut Ferenc V.-ik osztályú tanulók. A szervezet direktóriumának tagjai voltak: Rigó Endre VIII., Grósz Antal VIII., Janka Zoltán VII. és Somogyi László VI. osztályú tanulók. A szervezet kezdetben erélyesen lépett föl, május 5-én Marx ünnepélyt is rendezett, a tanév végével azonban, hatáskör hiján lassankint kimúlt. Möködése maradandó nyomot nem hagyott hátra, sőt később a fiatalság szégyenkezve tagadott meg vele minden közösséget. Az iparos inasokat az Ifjú munkások" szakszervezetébe tömöritették. A szervezést Koncz nevezetű budapesti famunkás végezte. A szervezet pénztárosa és az ügyek vezetője Fischer nevü kereskedő inas lett, mikor azonban ez az általa kezelt pénzzel megszökött, az egész szervezet gyorsan bomlásnak indult. Hogy a viszonyok konszolidálódtak, a katona és munkástanácsot április 7-én újból megválasztották. Választói joga volt minden proletárnak 18 éves korától kezdve, A választásból ki voltak zárva a birtokosok, a munkáltatók, iparos mesterek, kereskedők, tőkepénzesek, sőt még azok is, akikhek házi cselédjük volt. A házi cselédek azonban mind választók voltak. A válaszfás napján általános munkaszünet volt és két szavazó- r helyen, a már akkor köztulajdonba vett Kereskedelmi^ Csarnokban és az alsóvárosi iskolában történt a szavazatok leadása, A nagyobb tömegek a Kereskedelmi Csarnokban jelentkeztek s itt déltájban életveszélyes volt a tolongás, az alsóvárosban azonban egész napon át gyéren jelentkeztek. A szavavólapok már közkézen forogtak, mikor ugy d. e* 10 óra körül zavar támadt. A földmunkásoknak nem tetszett dr. Waldner Fülöp és Mezei Albert stb. jelöltsége, tékát uj szavazólapokat készítettek és azzal történt a szavazás. Természetesen
100. csakis azokra lehetett szavazni, akiknek neve a szavazó lapon volt, külömben el sem fogadták. Megválasztattak pedig a következők: Batta József csendőr, Babiák István asztalos, Balla István földmives, Czakó Sándor földmives Czifferszki Károly vasmunkás, Czékniány Antal kőműves, Csáki József, Doniány Kálmán városi dijnok, Donovár János földmives, Endrész József vasmunkás, Fehér Józsefné földmives, Fenyvesi Gábor festő, Gergely Danó bankigazgató, dr. Gondos Miklós orvos, Háblicsek Ferenc ács, Hortortolányi Sándor nyomdász, Jughancz Ferenc ács, Junghancz János ács, Kovács Antal, Kasztner Ferenc, Király Ernő, Kovács László, Kiss Éva Pál, Kiss Antal földmivesek, Molnár János földmives, Majzik Sándor földmives, Nemecz József, Nagy Lajos tanitó, Nagy Ferenc, Oláh Gergely, Pölös Balázs, Palcsó Antal, S. Pataki János, Sall Kálmán a vasutasok kiküldöttje, Tulipán Pál, Virág János, Timár Béla betegsegélyző tisztviselő, összesen 37-en. Á megválasztott tanács még az nap este megalakult, A direktórium név helyébe intézőbizottság elneyezés lépett. Intéző bizottsági tagok lettek: Junghancz Ferenc, Gergely Danó és Kasztner Ferenc. Az egyes szakosztályok a következőképen alakultak meg : munkaügyi szakosztály vezető Palcsó Antal, lakásügyi szakosztály vezető Háblicsek Ferenc, élelmezési szakosztály Weinfeld Lipót, közoktatásügyi szakosztály Nagy Lajos, közigazgatási szakosztály Doniány Kálmán, pénzüeyi szakosztály Schwartz Ármin közrendészeti szakosztály Batta József, egészségügyi szakosztály Junghancz János. A munkástanáccsal kapcsolatban működött Gyöngyös város újraépítési direktóriuma, melynek Budapestrül kinevezett elnöke Molnár Gyula volt, A szakosztályok vezetői nagyrészt a két városházban helyezkedtek el, kivéve a közoktatási szakosztályt, mely előbb Gergely Danó rtársasági irodájában, később a polgári leányiskolában talált helyet. A közegészségügyi szakosztály Dr. Frindt F. József közkórházi igazgató főorvost elmozdította állásából és az ácsból lett szakosztályvezető behelyezkedett a kórházba. A munkástanács és direktórium (intéző bizottság)
100. itagja gyakran változtak. A májusi forradalom hatása alatt erélyesebb eljárást akartak meghonosítani és a május 7-én este tartott gyűlésen a következő uj beosztások történtek. A direktóriumba pótlólag beválasztattak: Nömecz József, Czifferszki Károly. A közrendészeti osztályba neveztettek ki Batta mellé Kovács Antal és Fenyvesi Gábor, a közigazgatási szakosztályba Domány Kálmán mellé Harján János, a pénzügyi szakosztályba helyeltesül küldetett Kovács László és Pölös Balázs, az egészségügyi szakosztályba dr. Gondos Miklós és Pfeifer László, a lakásügyi szakosztályba Hablicsek mellé Majzik Sándor, a közélelmezési szakosztályba Weinfeld mellé Czakó Sándor és Rozinay Gyula, a járási direktórium vezetője lett Endrész József és Timár Béla. A proletárdiktatúra kikiáltásával kapcsolatban az összes hivatali tisztviselők szakszervezetekké alakultak át. Hogy akként melyik hivatal, mikor mondotta ki a szakszervezetbe megálllapitását nem lehet kinyomozni. Már március 21-e előtt hirül hozták azonban, hogy a posta, a városháza tisztviselői kara socializálódott. A meglevő eredeti okmányok alapján csupán a tanítóságról lehet pontosan számot ádni. Már a Károlyi-világ idejében erősen kidomborodott a két ellentétes világnézet: a hazafiság és nemzetköziség. Megalakult Sopronban a Közszolgálati Alkalmazottak Országos Szövetsége, mely szociális alapon, de erősen kiemelt nemzeti jelleggel kezdett szervezkedni, hogy a nagy társadalmi harcban pozícióját megőrizze és mindennapi kenyerével együtt existenciáját is biztosítsa. E szervezetnek egyik része volt az a mozgalom, mely a magyar oktató személyzetet, tanárokat, tanítónőket, tanítókat egy egységes táborban volt hivatva összegyűjteni nevelő munkások címe alatt. A forradalom forrongó zsivajában az ország minden valamire való városában megalakult a Nevelő Munkások kamarája. Hogy tehát a nagy versenyről le ne maradjunk, a helybeli tanítóknak is cselekedni kellett, annál is inkább, mert a helybeli gimnázium tanári kara az országos központhoz való csatlakozást már szintén bejelentette. így hivtuk összes 1918. évi de-
cember 14-ére az összes gyöngyösi tanárokat és tanítókat a főgimnázium egyik tantermébe. A gyűlést Vargha Tivadar nyitotta meg s indítványára a gyöngyösi kamara megalakításával együtt a választást a következőképen ejtették meg; Havas Pál elnök,. Brengl Matild, Erdős Tivadar alelnökök, Libisch Ottila, Aczél József titkárok, Váradi József pénztáros, dr. Somogyi István ügyész, választmányi tagok pedig: Stiller János, Sebess Gyula, Jónás Frigyes gimnáziumi tanárok, Káplány Dóra, Kmoschek Elekné polg. iskolai tanítónők, Froszt Filoména Mária-tanodai főnöknő, Kovács Ferenc gazdasági-, Józsa György, Vargha Tivadar, Róna Gizella elemi iskolai tanítónők, Simon Mihályné, Úrik Antalné óvónők. Az igy megalakított kamarának els6 feladata lett volna a gyöngyösig járás tanítóságát csatlakozásra birni, de a szervezés terén tényleg nem tett semmit. A Nevelő Munkások egri kamarájának alakuld.gyűlését december 15-én tartotta meg Alpáry Lajos kir. tanfelügyelő elnöklete alatt és csatlakozásra hívta fel a vármegye egész tanítóságát. Közben azonban nagyot fordult az idő és mint tudjuk, az egész vonalon a szociáldemokrácia törtetett előre úgy, hogy a Nevelő Munkások országos szövetségének 1919. évi január hó 20-án Budapesten tartott kongresszusa, ha nem is a bomlás csiráit, de erőtlenségének jeleit mutatta, mert az egész országból mindössze 59 küldött vett azon részt. A vármegyei tanfelügyelőség hivatalos lapjának, a Hevesmegyei Tanügynek dr. Kalovíts Alajos tanfelügyelőségi tollnok, előbb érdemdús egri tanító volt a szerkesztője, ki az előjelek hatása alatt, a lap 1S19. évi február 15-iki számában bejelentette, hogy a Nevelő Munkások kamarajából kilép és a szociáldemokrata pártba lép be. Ez a nyilatkozat meglepett és gondolkozóba ejtett minden tanílót, hogy ez a tanfelügyelőség direktívája kiván-e lenni, mihez a tanitók is tartsák-e magukat? A Közoktatásügyi miniszter Dr. Kunfi Zsigmond volt, a legerőteljesebb és a legvakmerőbb szociálistálc egyike, ki akkor már a tanítóság szocíálizálását kimondotta, a közokt. minisztérium tagjai már szak- 58
szervezeti tagok voltak és kitűzték azt az időpontot is* mikor Hevesmegyében is megjelenik az erre a célra Vámosgyörkön vagy Hatvanban összehívandó gyűlésen, a hol a tanítóságot személyesen fogja a szociáldemokrata pártba tömöríteni. Ezeknek a hatása alatt, Vargha Tivadar kezdeményezésére, Józsa György elnöklete alatt a tanítótestület 1919. évi március 20-án kimondotta a Mevelő Munkások kamarájából való kilépését é«megalakította a tanítók gyöngyösi szakszervezetét. Eközben a végsőkig feszitett hur elpattant, a proletárság hatalomra jutott. Egerben is kikiáltották a munkások uralmát. Módly László dr. kormánybiztos főispánt, Isaák Gyula alispánt állásuktól eltávolítóit.k. A főbb hivatalok vezetőjét, így Alpáry Lajos állami tanfelügyelőt is félretolták és az egri Katona-, Paraszt és Munkástanács a vármegye tanfelügyelőjévé Dr. Kalovits Lajos tollnokot tette meg. Az uj tanfelügyelő március 23-án Tanitótestvéreim"! cim alatt bejelentette a nagy változást a tanítóknak és iskoláknak s egyben felhívott mindenkit, hogy ezentúl neki engedelmeskedjenek saki eddig még meg nem tette volna, sürgősen legyen szociálista. Az uj tanfelügyelő, még kezdetben igy hívták^ maga sem volt eleinte tisztában azzal, hogy mire vállalkozott, bár erősen szociálista felfogással, de mépis a haza iránt való kötelességek emlegetésével akart a ta-^ nitóság szivére hatni, mikor ezeket mondja: Ellensége a hadának, aki a szociális állam kialakulását elő. nem segíti... M vagy: Föl tehát a nehéz, de fenséges honmentő munkára ; u A gyöngyösi Munkástanács 23-án tartott gyűlése, különböző okok* miatt a. gyöngyösi tanítóság Megalakulását megsemmisítette és megbízta^ Nagy Lajos menekült állami tanítót, a Munkástanács-tagját, kit Kunfi Zsigmond miniszter saját keze Írásával küldött ki Gyöngyösre és ajánlott a szo-. ciálisták figyelmébe, hogy az alakuló gyűlést hívja e^ybe. A gyűlés március 26-án tartatott a központi leányiskolában Nemecz József elnöklete alatt. Az ő indítványára a szabályszerű megalakulás egyhangúlag kimondatott és ugyancsak az ő indítványára egyhangúlag megválasztattak: elnökké Havas Pál, titkárrá Bálint Károly, pénztárossá Józsa György stb. 59*
Az iskolai direktórium méjus 7-ike után megszűnt % helyét a szakosztály foglalta el. Ez a szakosztály' érdembeli munkát nem végzett, mert Nagy Lajosban hiányzott az adminisztráló tehetség. Kellemetlenség és bai annál több állott elö, Hogy azonban mégis komolyabb bajok nem léptek föl, a szakosztály tulajdonképeni vezetőjének az ide kirendelt Babiák lstvnn asztalosnak és a gimnázium tanári karából kirendelt Jónás Frigyes becsületes egyenességének köszönhető. A vallásoktatást a proletárdiktatúra kikiáltása után Hevesvármegye összes iskoláiban be kellett szüntetni, Gyöngyösön azonban a tanév végéig akadály nélkül folytatták. A szakosztály intéző bizottsági tagságról Nagy Lajos később julius 1-ére lemondott. A munkástanács, Babiák István indítványára Vargha Tivadart rendelte ide be julius 1-től számítva, a ki azonban a megtisztelő megbízatás elől mindenképen ki akart térni. Junghancz Ferenc direktóriumi elnök és Rázsó Lajos megyei művelődési megbízott azonban felkeresték és kényszeritették erre, mire aztán több barátjának, Tamasy Csépány Pál, Bariska Mihály, Csépány József (Dredorvő) stb.-ek véleménye alapján julius 10-én el is foglalta hivatalát. A proletár kormány egyik első intézkedése volt a takarékpénztári betétek letiltása. Ezentúl a bankokból csak kellő indokolás és a megalakult bankdirektórium utalványozása alapján lehetett pénzt kivenni. A bankdirektórium vezetői Gergely Danó és Schwartz Ármin lettek. Azok, kik betétjeik kamataiból éltek, havonkínt 2000 koronánál többet nem vehettek ki. Gazdaságok és ipari üzemek a napi vagy heti munkabérekről jegyzéket állítottak ki f melynek adatait a bizalmi ember igazolni tartozott és folyószámlája terhére utalványozták ki a szükséges összegeket. Mindenik bankba, vagy intézetbe egy bizalmi embert állítottak, ki az intézet ügykezelésében korlátlanul intézkedett és az egész üzletmenetet ellenőrizte. A pénzintézeti igazgatókat állásuktól felmentették, vagy legjobb esetben mint segédmunkást otthagyták. A proleiárizálással kapcsolatban a<z ipari üzemekben a muneo
100. ka anyag hiányában megcsappant, a munkások nagyrészt a megalakított vörös őrségekbe léptek be, vagy pedig napról-napra gyűléseket tartottak. A munkaleljesitmény tehát napról-napra kevesebb lett. Ennek dacára a munkásokat csak úgy fizették, mintha tovább is rendesen dolgoztak volna. Mivel azonban igy az üzemek bevételei megcsappantak, az igy keletkezett tulkiadásokat az illető üzem terhére irták, miáltal több ezek közül nagy adósságokba keveredett. A proletár kormány elrendelte az összes boltok és üzletek leltározását. E miatt minden üzletet be kellett zárni. A nagyrészt gimnáziumi diákokból toborozott leltározók beállítottak az üzletekbe és az üzlettulajdonos tartozott minden árucikkét bemondani. Az igy felvett leltárok egy-egy példánya a városi direktóriumnak adatott át, mely aztán az árakat tetszése szerint megállapította s egyidejűleg a boltok kinyitását is elrendelte. Azonban az ilyen boltokban csakis szakszervezeti igazolvánnyal lehetett vásárolni; árut azonban csakis vásárlási igazolvány alapján lehetett kapni. E célból a direktórium utalvány kiállító hivatalt szervezett, melynek tagjai voltak Huszár József cipész, Nékáni Eryin_ városi tisztviselő és Kiss Ferenc földmunkás. A Takarék és Hitelintézet egyik udvari helyiségében tartotta ez az árelosztó bizottság hivatalát, ajtaja előtt pedig állandóan rengeteg közönség tolakodott, mert a boltok még egy harisnyát, vagy egy zsebkendőt sem mertek volna utalvány nélkül eladni. Ez a bizottság állapította meg azt is, hogy ki és hány percent engedménnyel vásárolhatott. A megbízható elemek 40-től 50 percentes árengedményt is kaptak, a burzsuj hírében állók azonban megelégedhettek 20 /«-os árcsökkentéssel is, sőt a nem benfentesek vásárlási igazolványt egyáltalán nem is kaptak. A városi tisztviselők elsők közöttt voltak, kik a szocialista pártba testületileg beléptek. A proletárdiktatúra kikiáltása után megalakult a közigazgatási szakosztály, melynek vezetője Domány Kálmárv városi díjnok lett. Domány szereplésére keserű emlékekkel tekintenek vissza tisztviselő társai, mert épen a tisztviselők közül később többeket elmozdított állásukból, igy Rá-
bel Mihály városi tanácsost is. A m. kir. posta és távírda alkalmazottjai a legelsők voltak a szocializálódás terén. A fővárosból származó híreket, bizalmas, hivatalos sürgönyöket, telefonértesítéseket ők továbbították s vették fel; tehát legelőször informálódtak és alkalmazkodhattak a viszonyokhoz. Az uj felfogásnak mindjárt kezdetben Hollós Károly volt a szószólója, Mezei Albert pedig mint politikai megbízott szerepelt a postán s így az első munkástanácsnak is tagja volt. A máv. vasúti alkalmazottak a vasutasok szövetségében egyesültek; bár szociálista felfogás uralta őket, a diktatúrával nem igen értettek egyet, sőt májusban már ellenforradalmár hirben állottak és e meggyőződésük mellett mindvégig ki is tartottak. A május 1-i felvonulásban azzal tüntettek, hogy jelző táblájukra kiírták a Magyar" jelzőt. A hatalom birlokákan a szakszervezetek immár merészen léptek föl. Megjelentek a Kereskedelmi Csarnokban és Nemecz József indítványára azt egyszerűen lefoglalták. Ez a hely lett aztán a középpontja az öszszes szociális-kommunista agi'ációnak. Itt tartották értekezleteiket és gyűléseiket és itt nyilt meg az első agitációs tanfolyam is, melynek célja lett volna a vidéket jól képzett agitátorokkal ellátni. A Kereskedelmi Csarnokba behelyezkedett szakszervezet éltető lelke, egy a nőiességéből kivetkőzött alak, Brandt Kálmánné, szül. Füleki Erzsébet volt, ki előbb ugyanő t cselédi minőségben szolgált. Ez a nő már a novemberi fosztogatásokban is részt vett, meg is sebezték, de mindennek dacára akkor büntetlen maradt. Most, hogy magas (polcra emelkedett, sok tisztességes embernek szerzett kellemetlenséget bizalmas besugásai által. A diktatúra bukása után a vértanúi halált halt Csipkay Albert századosnak sok értékes tárgyát találták meg nála. A Kaszinó helyiségeit szintén lefoglalták és a Földmunkások Szakszervezete helyezkedett itt el. Vezérük Czakó Sándor volt, ki mellett a Duránda fiatal erői fejtettek ki erőteljes, de minden másban eredménytelen munkát. «2
A Korzókávéházat a vasutasok, postások, szellemi munkások céljaira foglalták le, hogy azonban ezek itt Összejöveteleket tartottak volna, tudomásom nincs, Czakó Sándor újszülött kis leányát keresztelés helyett itt avatták föl ünnepélyesen proletárrá julius 13-án. Plébánosunknak a gyűjtőfogházból való hazatérése után azonban a kis lányt a templomban megkeresztelték. A proletárdiktatúra egyik első ténykedése volt a rendes polgári bíróságok jogkörének megszüntetése s helyettük, igy Gyöngyösön is felállították a forradalmi törvényszéket. A gyöngyösi forradalmi törvényszék elnökei voltak: Nemecz József, dr. Waldner Fülöp, Bobák Gábor, tagjai: Fejes István, Junghancz Ferenc, Kasztner Ferenc, Virág János, S. Pataki János, Harján, János és Majzik Sándor, vádbiztosai: dr. Kis Sándor, Bodnár Imre. Jegyző volt: Stramszky György, helyettese Molnár Sándor. A forradalmi törvényszék tárgyalásait a kir. járásbíróság épületében tartotta. ítéletei hü képét mutatják az akkori szellemnek és felfogásnak, mik a laikus bírák működése nyomán megnyilatnoztak. Igy pl. özv. Kertész Antalnénak, mint jó gazdasszonynak bőségesen volt fehérneműje. A nála tartott házkutatás ezt megállapította, miért is a 63 éves urinőt 4 havi fogházra átváltoztatható 3000 korona pénzbirságra ítélte. Kiss Istvánnál a kutatók 58 korona ezüst pénzt találtak, ezt tehát büntetésből elkobozták. A gyöngyösi forradalmi törvényszéknél a vallatás alkalmával a kínzást sohasem alkalmazták, a szabadságvesztés büntetése is enyhe volt, 30 napot sohasem haladta meg. A kényszermunka kiszabásánál 2 esztendőt is kiróttak, de egyetlen esetben sem tartóztatták le az illetőt, hanem feltételesen szabadon hagyták őket. A pénzbüntetések azonban igen súlyosak voltak, mert 1000-től 20000 koronáig is terjedtek. A tanácskormány egyik rendelete alapján minden közvagyon az államé, tehát az elbánás alá esnek a templomok is Ez alapon március 30-án Majzik Sándor, Mellik István és még egy harmadik vörösőr megjelentek a szent Ferencrendi templomban leltározás végett. Péri Bonaventura házfőnök azonban erélyesen ellen- 100.
állott és a leltározást Lehotay János és társainak közbelépésével megakadályozta. E dolognak gyorsan hire terjedt és a hivek óriási tömege gyűlt össze a templom előtti téren, majd behatoltak a kolostor folyosójára és a leltározni akarókat ugyancsak helybenhagyták. Az incidensről azonban tudomást szereztek a városházán is, 30 tagból álló őrséget küldtek ki, mely a szorongatott leltározókat oltalmába vette, a tömeget pedig szétoszlatta. Az eset hire villámgyorsasággal terjedt el a vá-' rosban és a különben is izgatott kedélyeket még inkább felbőszítette. Délután óriási tömeg hullámzott a piacon, a városháza előtt, s ha nem is kimondottan, de mindenki elégtételt követelt a szentegyház megsértéseért. i Hogy a hivő közönséget megnyugtassák, Junghancz Ferenc délutánra népgyűlést hirdetett. A hangulat azonban olyan izgatott volt, hogy sem őt, sem társait, Endrész Józsefet és Nemecz Józsefet szóhoz sem engedték jutni. A kedélyek lecsillapítása végett Bogdány Mihályt és Németh Ignácot felvitték tehát a városháza erkélyére és kényszeritették őket, hogy ők próbálják azt lecsillapítani. Természetesen ez sem sikerült. Imitt-amott ily kiáltás hangzott el: csak a plébánost hallgatjuk megl Ekkor a városháza udvarán készenlétben álló vörösőrség kirohant, a tömeget szétzavarta és sokakat közülük letartóztattak. A letartóztatottak között voltak: id. Sebestyén János, Lehotay János, Bogdány Mihály, Saier György, Imreh Béla, id. Toldy Ferenc, Toldy József, Csiba József, Zilay József, Farkas Morvay János, Hortolányi N. és Balla Mihály. A letartóztatott polgárokat csak' másnap este bocsátották szabadon. A zendülés eredményeképen másnapra a várost ostromállapotba helyezték. Minden csoportosulás, minden mozgalom szigorú büntetés, halállal való fenyegetés terhe alatt el.lett tiltva s hogy mindennek még nagyobb nyomatékot adjanak, a Solymos-utca, Bene-utca és Csapó-utca irányábaji napokig egy-egy gépfegyver lelt felállítva. A kapukat már este 7 órakor be kellett zárni és a lámpákat 9 óra után el kellett oltani. Az éj sötétségében és csendjében pedig kezdetüket vették a házkutatások. E házkutatásokról 64
100. nem tudok számot adni, annyi esetben és annyi helyen fordult az elő, csupán azt említem meg, hogy én is akkor ismerkedtem meg vele először, pedig a megtörtént eseményekben részt sem vettem. Éjjel 10 óra tájban ablakaim alatt csoszogást hallottam. Oyanutlanul ablakot tárok és egy tucat katonát láttam ott, kik a függöny hasadékain kémleltek befelé. Rövid párbeszéd után a katonák eltávoztak, de 11 óra tájban erősen megzörgették a kaput. Kinyitottam és kilenc katona hatolt be lakásomra és családom tagjait igazoltatták. Körülkutalták lakásomat, betekintettek az ágy alá, végre eredménytelenül eltávoztak. Ilyenforma házkutatás akkor éjjel legalábbb száz helyen történt a városban, miről persze az illetők még sugdosva sem mertek beszélni. Ugyanez időtájt az ország más vidékén fordultak elő zavargások, mert a magyar nép sok mindenbe beletörődött, de Ősi keresztény vallását és vallási meggyőződését bántani nem engedte. Hatalmas plakátok elentek meg tehát a falakon, melyekkel a felizgatott jkedélyeket akarták lecsillapítani, E plakát leljes szövege a következő: Világ proletárjai egyesüljetek1" Á r u l ó k járnak közöttünk; vigyázzunk embereki A kutmérgező nem oly gyalázatos és nem oly veszedelmes, mint amilyenek ezek, akik a lelkeket akarják megmérgezni. Grófok, bárók, pesti milliomosok és bankárok költségén járják a vidéket és a faluk hivő népét azzal a buta hazugsággal vezetik félre, hogy az uj rend, a tanácsköztársaság, eltörli a vallást, lerombolja és meggyalázza a templomot. Fogjátok el, vagy verjétek ki a bitangot, aki ezt a hitvány rágalmat terjeszti! Tudjuk mindnyájan, hogy ennek a hiresztelésnek hazudik minden szava és hazug még a lélegzete is az olyan embernek, aki ezt a hírt terjeszti. A tnácsköztársaságban szabad mindenkinek a hite, vallása, felekezetei. Imádhatja kiki a maga Istenét, amint akarja és ahol akarja, söt a tanácsköztársaság, az uj rend meg-
védi, hogy ebben senki ne gátolja, ne zavarhassa. Az uj rend nem bántja a vallást, nem nyul a templomhoz, # és aki akarja, gyermekét is nevelheti vallásos hitben A tanácsköztársaság nem akar mást, csak annyit, hogy a vallás mindenkinek magánügye tegyen. Ez annyit tesz, hogy senkit se lehessen hitvallásra kényszeríteni* hite, akarata, meggyőződése ellen, mint ahogyan a sötét középkorban ezrével mészárolták le az embereket és országokat dúltak föl azért, hogy az emberekre olyan vallást kényszerítsenek, amely nekik nem kellett. Szabad az emberi lélek és szabad a lelkiismeret: Higyjen és imádhozzék mindenki esze, vagy szive szerint. De ne lehessen senkinek üzlete a vallás, senki ne kovácsolhasson a vallásból fegyvert, hogy a szegényeket és gyengéket elnyomjál Ez az igazság, emberek Elvtársak! A szabadság, jóléte és egyenlőség, az öröm és megelégedés napja kel föl szegény Magyarországon és az egész megszenvedett világ fölött. Ne engedjétek, hogy a hazugság és butaság elvegye ennek fényét és a. sötétséget hozza megint reánk. Verjétek ki az árulót, a hitványt, aki azért megy hozzátok, hogy ily bitang rágalommal ártson az uj rendnek és elriasszon benneteket a boldog jövőtől, mely mindnyájunkra vári Március 31-én megint egy esemény rázta meg a közönség szivét. Délután 4 óra tájban a fiókvárosháza előtt menvén, látom, hogy a plébánia előtt egy autó áll fegyveres katonával, Nemsokára lejött Dr. Bozsik Pál plébános két ismeretlen emberrel, az autóba szállnak s a városháza irányában eltávoznak. Sohasem fogom elfelejteni azt a fájdalma* mosolyt, mely beragyogta arcát e kiváló embernek, mikor kalapjával búcsút, intett. Pár perc múlva aztán már beszélték is: a plébános urat letartóztatták, most vitték el. Hová vitték? E kérdésre senki sem tudott felelni. A jelzett napon két polgári rendőr jelent meg plébánosunk lakásán és értésére adták letartóztatását. Sürgős dolgai elvégzésére pár órai haladékot kapott és csak öreg édes apjával, meg a káplánokkal érintkezhetett.- Mikor dolgait elvégezte, jelentette őreinek: Mehetünk uraim! 6
És elvitték a mi papunkat, a földmives osztály ^bálványozott lelki atyját, öreg édes apja egyetlen boldogságát. Akkor nap és akkor zste az egész városban a plébánosról folyt a szó, aóe beszélt mindenki és az -elfojtott némaságban sok sárlz ember megsiratta: váljon látjuk-e még egyszer? Plébánosunkat a budapesti gyűjtőfogházba szállították s itt igen előkelő társaságba került; már ott találta gróf Károlyi Györgyöt, gróf Mikes János szombathelyi püspököt, Wekerle Sándort, báró Szurmayt, báró Szterényit; később oda vitték Hazay Samu bárót, Balogh Jenőt, Huszár Károlyt, Simonyi-Semedam Sán- dort* Rubinek Gyulát, Haller Istvánt stb. stb. volt és leendő minisztereket. A gyűjtőfogházban szük cellában helyezték el, ekvőhelye egy durván tömött szalmazsák, takarója egy Jjurva pokróc volt. Az ételek ehetetlenek ugy, hogy napokig, a kinzó éhség dacára is, az undor fogta el, ha behozott ételre csak rá is tekintett. A gyűjtőfogház lassankint megtelt hasonló érzelmű hazafiakkal és a közös nyomorúság a napi séták alkalmával összehozta őket, társalogniok azonban nem volt szabad. Képzelhető, hogy milyen lelki állapotokon mentek ezek az emberek keresztül, mikor napról-napra látták, vagy hallottak róla, hogy ezt, vagy azt, ma megvasalva elszállították közülök. Az elvitteket pedig többé nem látták viszont. Végre augusztus 3-án vasárnap négy hónapi keserves rabság után, az oláh csapatoknak Budapestre való bevonulásuk napján,.^ szabadult a börtönből plébánosunk. Ma már tudjuk, hogy plébánosunkat a február 5-i szereplése miatt tartóztatták le, vagyis amiatt, hogy törvénytelennek merte mondani a Károlyi-kormány azon intézkedését, mellyel a képviselőtestületet feloszlatta és helyébe a néptanácsot áhította. Plébánosunk szenvedéseit azok okozták, a város közönségét izgalomba azok ejtették, a nyomorúságot és a megpróbáltatások sorát nyakunkba azok hozták, kik akkor dr. Bozsik Pál plébánost denunciálták. És mégis ma, a letűnt események után, nem a vezetőket, hanem azokat a kis embereket
vonják kérdőre, kiket a mindennapi kenyér kényszeritett arra, hogy igába hajtsák fejüket és kény szeritett rabszol:- gáivá váltak a rajtunk keresztül törtető őrületnek. Az uj világ berendezkedése tehát városunkban is rohamlépésekkel haladt előre. A terror, megfélemlítés,, orgiáit ülte. Aki be nem hódolt, Üldözték. E sorok Íróijának elmozditásátnégyszer tárgyalták a munkástanácsban, a vasutas szindikátus helybeli képviselőjének erélyes tiltakozása azonban megakasztotta tervük kivitelét, pedig Weinfeld Lipót és ennek titkos besúgói állandóan munkában voltak. Ma, visszatekintve a múltra, úgy látom, hogy a terrorizálás mint valami járványos betegség dühöngött. Járványnak kell ezt gondolnom, mert olyanok is használtak ilyen kifejezéseket, kik azóta egyébként szerény embereknek bizonyultak. A tani tói szakszervezet május 20-án tartott gyűlése, elnök javaslatára e sorok iróját néhány társával együtt agitátorképző tanfolyamra akarta kiküldeni mely ellen azonban tiltakozott. Ekkor Nagy Lajos a következő szavakkal némította el: Ma proletárdiktatúra van. Aki nem engedelmeskedik, azt falhoz állítják és 44 Ez a kijelentés 60 70 tanár, tanitó, tanítónő, óvónő előtt történt. Az akasztások után ilyen kijelentések elnémítottak mindenkit és szerencsés volt az, akit kétlaki természete a nehéz időkben válkalmazkodóvá tudott lenni. terrorban elüljár a Vörös Mátravidék, melynek lapjai tele vannak ilyen cikkekkel. Április 6-iki számáj^aíl'pl. Győri Imre így ir: Kihuzzuk az urak talpa & gyékényt. Az sem baj, ha közben orra esnek. - v Közben szocializálják a Szeszfőző Szövetkezetet, a ^Hangya" Termelő- és Értékesítő Szövetkezetet, a Ganz- ^féle városi villamos üzemet, a Gyöngyösvidéki Gőzmalom Részvénytársaságot, a Mechanikát, Barna Gábor és Fiai Részvénytársaságot, Szocializálták Bruckner Izidor szállodáját és vendéglőjét is, a vendéglővel azonban póruljártak, mert ezentúl sem inni, sem enni nem lehetett ott, mi aztán arra kényszeritette az illetékes tényezőket,, hogy ízi bácsit és Bruckner mamát üzemvezetőkké nevezték ki saját üzletükhöz. Tervbe vették a háztartások szocializálását is, de kivitele elé, ebben az éhes 68
világban, olyan elháríthatatlan akadályok gördültek, hogy -a terv keresztül vitelét meg sem prót álták. A laikus elem térfoglalása egyébként óriási zavarokat okozott minden hivatalban és minden téren. Mikor az embert a kényszerűség valamelyik hivatalba vitte, kinos látvány volt az uj hivatali főnökök tájékozatlansága. Épen ezért, a diadalmámor szétfoszlása után, ha nem is vezető állásban, de igyekeztek minden tisztviselőt megtartani, sőt egyes helyeken titokban beállítottak megbízottakat, akiknek csak az a hivatásuk volt, hogy a munkát ellenőrizzék. A jogi vizsgák értékét megszüntették, a birák működését felfüggesztették. Legrosszabbul jártak természetesen az ügyvédek, kik minden keresetüktől meg lettek fosztva. Ugyanezért ők is szervezkedtek. Társadalomgazdasági és jogi szakmunkások - címe alatt szakszervezetet alakítottak dr. Waldner Fülöp elnöklete, alatt. Ellenben a vadászatot szabaddá tették. Ennek -örömére egy társaság ki is ment a Mátrába. Nagy körvadászatot tartottak. De Török Miklós városi erdőmérnök- olyan ügyesen segédkezett, hogy teritékre alig egy-két vad került. Rovására is irták és későbbi üldöztetése már -ebben lelte első okát. Rendelet jelent meg, hogy a könyvgyűjteményeket és könyvtárakat be kell jelenteni. A közművelődési szakosztály örökös érdeme, hogy e rendeletet nem hajtotta végre. így érintetlen maradtak az összes iskolák nagy -értékű könyvtárai, sőt érintetlen maradt az Orczy-kastélyban, pedig a Kereskedelmi és Magántisztviselők szakszervezete épen e helyiségben tartotta otthonát, az < rczy-család megbecsülhetetlen, ritka könyvgyűjteménye is. A Kereskedelmi Csarnok könyvtárát az oda bevonult Munkásotthon, a Kaszinó könyvtárát az ott helyet talált ^Földmunkás Szakcsoport használatba vette, érzékeny -károkat azonban egyik helyen sem okoztak. Április 3-án.Budapesten uj kormányzó tanács alakult Oarbai Sándor vezetése alatt. Ez az uj alakulás mázért érítkes, mert egyes népbiztosok többféle népbiztosságban is szerepeltek. Hadügyi népbiztos lett: Kun fbéla, BŐhm Vilmos, Szántó Béla, Fiedler Rezső, Haubirich József; vasút, hajózás és belügyi: Landler Jenő, G9
Vágó Béla; földmivelésügyi: Hamburger Jenő, Nyisztor György, Vántus Károly; igazságügyi: Rónai Zoltán, Ládái István; közélelmezési: Erdélyi Mór, Illés Artúr,. Kondor Bernát; közoktatási: Kunfi Zsigmond/Lukács György, Szabados Sándor, Számuely Tibor; külügyi:: Kun Béla, Ágoston Péter, Pogány József; munkaügyi és népjóléti: Bokányi Dezső, Guth Antal; pénzügyi: Székely Béla, Lengyel Gyula; szociális termelési: Varga Jenő, Rákosi Mátyás, Dovcsák Antal, Hevesi Gyula, Kelen József; német népbiztos: Kalmár Henrik;, ruszin népbiztos: Stefán Ágoston. Ez az uj kormányzótanács lázas munkával látott a munkához. Az uj kormányzótanács egyik intézkedésének kell tartanunk, hogy Budapesten Zala Qyörgy szobrászművészremekművét, Magyarország ezeréves fennállásának emlékmüvét profanizálták. A királyszobrokat ledöntötték róla,, többet közülük, igy Ferenc József szobrát is darabokra törték. Az élet sorsa az idők fordultával egyre nehezebblett. A mezei munkák nem ismernek zárórát. Ennek dacára megállapították a munkabéreket és a munkaidőt napi nyolc órában. Ebből persze rengeteg sok panasz,, visszaélés keletkezett. A gazdák sírva néztek végig szőlőjükön, mikor munkásaik már d. u. 6 órakor, mi tulajdonképen rendes időszámítás szerint csak 5 óra volt, abba hagyták a munkát. Sok munkás meg azzal; vigasztalta a komolyképű gazdát: sohse busuljon, úgy sem a magáé I A helyi munkástanács figyelemmel kisérte a mezei munkákat, községi birtokrendező és termelő bizottságot létesített, melynek tagja voltak Egyed N., Hablicsek Ferenc, Győri N. és Pethes János, Nádas Márton pedig a megyétől az általános felügyelettel bizatot meg. A lakásínség továbbra is orvosolhatatlan maradt,, dr. Bognár Mihályt és dr. Vajda Ármint, akik addig' a lakáshivatalt vezették, április 28-án elmozdították állásukból és helyükbe Hablicsek Ferenc meg Palcsó Antal került. Közeledett Húsvét ünnepe. Általános meglepetést* keltett, hogy a szent Urbán templomban felállított Ur koporsójához április IS és 19-én. vöröskatonák voltaké 70
100. kirendelve. Mikor ezt a hivők látták, jobb világ beköszöntését remélték, várakozásukban azonban itt helyben s hamar megcsalatko ztak. A vöröskatonákat Mllller Jenő felsővárosi segédlelkész felhívására Kaffka Tibor 60-as lovasosztálybeli parancsnoksegéd rendelte ki. Ez az eset páratlanul áll az országban! Április hó folyamán előbb az oláhok, majd a szerbek és csehek ujitották meg támadásaikat. E támadásokra a kormányzótanács április 18-án kíméletlen harcot rendelt el. Katonaság azonban nem volt, Budapesten tehát megszervezték a gyári ezredeket, egyúttal 21-ére általános toborzó ünnepet rendeztek. A toborzás azonban a vidéken majdnem teljesen eredménytelen volt, mert az önkéntesen jelzett anyag a kívánalmaknak nem igen felelt meg. A diákságot is bevonták a toborzásba. A helybeli gimnáziumból szintén több tanuló jelentkezett, kiknek aztán ki kellett adni a megfelelő osztályról szóló bizonyítványt, vagy esetleg az érettségit is. A hirtelen szervezett vöröshadsereg azonban, melynek vezérkari főnökévé Stromfeld Aurél volt vezérkari ezredest nevezték ki, mert ekkor még nem hadseregbeii tisztek vezették, eredményeket nem tudott felmutatni, sőt Debrecennél, Nyíregyházánál és a hónap végén Tokajnál súlyos veszteségeket szenvedett. A vörshadsereg vereségeit a kommunista felfogás a polgárságnak tulajdonította. Tényleg mindenfelől hallatszott, hogy a polgári osztállyal leszámolásra készül. Szigorú rendszabályokat léptettek tehát életbe ugy, hogy a rendes társadalmi érintkezést is majdnem teljesen elnyomták. Méteres plakátok jelentek meg a falakon és azok képeivel, meg szövegével igyekeztek az úgyis megnyomorított közhangulatot még félelmetesebbé tenni. A gyöngyösi ellenforradalmi mozgalmak is akkortájt kezdődtek, de mert talán csak liirt hallottak felőle, biztos értesüléseik nem lehettek, egy időben a fővárosban és vidékeken történtekkel, elrendelték itt is a túszok szedését» A gyöngyösi túszok szedését a következő falragasz jeletette be :
100. Figyelmeztetés. A hazafias gazdagok egyes helyeken megkísérelték, hogy az imperialista ellenséggel szövetkezve a dolgozók Tanácsköztársasága ellen szennyes pénzükön fehér gárdát vásároljanak. Nekik nem volt elég a kizsákmányolás, nem volt elég a négy és féléves vérontás! Még mindig a proletárok drága vérére szomjaznak. Megjárták. Az ő vérük ömlött. Mi nem akarjuk hinni, hogy ugyanezt városunkban, megyénkben is meg merné próbálni. Mégis, hogy biztosítsuk a rendet, nyugalmat és a proletárság uralmát, túszokként vettük a következő polgárokat 1. Barna Lipót, 2. Borhy György, 3. Csépány Miklós, 4. Csiba József, 5. Grüszner Jenő, 6. Kemény János, 7. Lehotai János, 8. Ösztreícher Dezső, 9. Rosenfeld Emil, 10. Puky Árpád dr., 11. Somogyi István dr., 12. Tamasy Csépány Pál, 13; Zsiga Aladár, 14. Zrubka Ferenc. Ezeknek a hajuk szála sem görbül meg addig, mig Gyöngyösön rend és nyugalom lesz, amíg a proletárság uralma ellen valaki merényletet el nem követ. De ha ez mégis megtörténik, érte a túszok életükkel fizetnek. Gyöngyös, 1919. április 24. Forradalmi Törvényszék. A megjelent plakátok szövegéből néhányat mutatóul közlünk: Méternél is magasabb plakát jobboldalán virágos sapkás vöröskatona áll fegyverrel. Felirata ez: Te, sötétben bujkáló, réinhirterjesztő ellenforradalmár t Reszkess! - Még nagyobb alakú sötét hátterű plakátokon egy munkás alak áll, háta mögött bujkáló alak: A bujkálónak pusztulnia kell! a Rendkívül érdekes egy még nagyobb plakát, mely alsó nyomásban a proletárhaza címerét közli. De úgy látszik,, nem lett népszerűvé, mert más használatban nem láttam. A rendesen használni szokott cimerpajzs balradülő harántfejwésben három mezőre van osztva: vörös, fehér, vörös. A címerpajzsot felül az öt águ szovjet cillag diszití.
Szövege ez: PROLETÁROK! A mi ügyünk a világforradalom ügye. A mi győzelmünk a fejlődés győzelme. A mi kitartásunk a haladás ereje. Európa jövője a ti harcotokban dől el. Ha ti elbuktok, minden idők minden proletárjának harca válik hiábavalóvá. Az egész világ munkássága benneteket néz. Proletároki Rajta, fel tehát a mi szent háborúnkra! a Az események azonban rácáfoltak eme hangú felhivásukra. szokatlan 7. Május 1. Az ellenforradalmi mozgalmak mindenütt, de különösen a Dunántűi erősen fellobogtak. Gyöngyösön májust megelőzőleg nyomott volt a hangulat, mindenki a vihar előtti csendet látta az eseményekben. Budapesten Smuts angol tábornok uj demarkációs vonal megállapítását jelentette be Kun Bélának. A felelet erre nagy toborzó felvonulás lett, hogy az idegen missziókat megfélemlítsék. Megkezdődtek a túszok letartóztatásai. Minden városban, sőt a nagyobb falvakban is a társadalom vezető egyéneit letartóztatták. Az oláhok a szinérváraljai-, csúcsai vonalon megkezdték a támadást és hamarosan bevonultak Nagyváradra, majd a Debre- 73
100. cen, Sebeskőrös vonalon állanak meg. A csehek i megindulnak, de az Ung folyó mentén a vörös csapatok jól elverik őket. A románok is közben a szerbekkel együtt újra támadásba kezdenek és a fegyelmetlen. vörös csapatokat mindenüll hátrálásra kényszeritik. A kis Magyarország napról-napra kisebb területre szorul össze. A cseh hátráló csapatokat most a Tiszántúl az oláhok váltják föl, lassan, de biztosan közelednek a. Tiszához. Közben a csehek is uj erőre kapnak s már Miskolcsot is fenyegetik. A fenyegető veszélyben a népbiztosok bejárják a vidéki városokat, toboroznak^ lelkesítenek, de a lelkesedés legtöbb helyen fenyegetéssé fajul. Ekkor jött hozzánk Bokányi Dezső. A piacon április 21-én délután nagy* népgyűlés volt. Bokányi egyszerű, de választókos katona ruhában jelent meg, köpenyegének hajtókája azonban tábornoki vörösszinü volt. A rengeteg tömeg, mely beszédét hallgattanagyon gyéren helyeselt, csak a tömeg északi oldaláa álló szervezett munkásság kisérte állandóan zugó helyesléssel szavait. Beszédében állandóan a burzsujókat szidta és legvégül körülbélül a következőket mondotta: Elmegyünk, most elmegyünk, t. i. a csehek ellen, r de ha visszajövünk, jaj lesz annak, kik itthon maradnak. Jaj lesz azoknak, kik a tanácsköztársaság ellen gondolatban is véteni fognak. Tamasy Csépány Pál, ki a szomorú eseménynek egyik, szenvedő, de bezáratását humorosan tűrő egyik tagja volt, a- következőkben mondja el a kezesek, túszok letartóztatását: Április 23-án este háromnegyed 9 órakor két vörös katona, az egyik Juhász János volt, jelent meg lakásomon s felhívtak, hogy estéli 9 órára jelenjek meg, a járásbíróság épületében levő forradalmi törvényszék 1 előtt. Dolgaimat elintézve, megindultam, és egy terembe vezettek, hol egy csendőr és egy katona, fogadtak.. Már ott találtam Kemény Jánost, dr. Puky Árpádot,., Lehotay Jánost, Csiba Józsefet, Grüsner Jenőt, Zziga. Aladárt, Rosenfeld Emilt, Csépány Miklóst, dr. Soitk> gyi Istvánt és ösztreicher Dezsőt. Nemsokára megérkezett Borhy György nagybirtokos, Zrubka Ferenc ésl Barna Lipót, kit már két nappal előbb letartóztattak s a városházán volt eddig elzárva. Belépésünk után megmotoztak:
bennünket és elszedték tőlünk bicskánkat, jegyzőkönyvünket, szóval mindenünket. Akinél pénz volt, azt nála hagyták. A teremben, melyben összezsúfoltak bennünket, 3 4 szék volt. Megengdték tehát, hogy fekvőhelyet hozathassunk be, ekkor azonban az engedéllyel még nem éltünk. A sötét helyiségben ide-oda ténferegtünk; álmosan, fáradtan virasztottuk át az éjszakát, mert az izgalmak miatt, még fekvőhely hiányában is, aludni úgy sem tudtunk. Az általános levertségben holmi akasztófahumor lepett meg lassankint bennünket és az őrzésünkre odarendelt két vörös katonát igyekeztünk sodrukból kihozni. Ők azonban hasonló módon vigasztaltak benünketl Meddig kell még, ezeket a burzsujokat őrizni? Ezek életéért se adnék egy pipadohányt! Melyiket fogják először felkötni? Másnap délelőtt, 10 óra körül, Junghancz Ferenc és Balta József elvtársak elé vezettek bennünket. Junghancz beszédet intézett hozzánk, melyben kijelentette, hogy bennünket megbízható embereknek tart, ezért mint kezeseket letartóztattak. Kijelentette, hogy még ' hajunk szála sem görbül meg, tisztességesen fognak velünk bánni, ha azonban a városban ellenforradalmi mozgalmak lesznek, irgalmatlanul felkoncolnak bennünket, felhívott tehát mindenkit és ezt mondjuk meg ismerőseiknek, jóbarátaiknak, hogy ehhez tartsák magukat és ellenforradalmat ne csináljanak. Ismételten kijelentették, hogy fekvőhelyet hozathatunk be, látogatókat fogadhatunk és kosztot mindenki hazulról hordasson. Úgy, ahogy berendezkedtünk és teltek-multak a napok kétség és remény között. Bizalmas látogatóink voltak, akik a külső eseményekről értesítettek bennünket s hírül hozták, hogy május elsején Budapestre szállítanak mindnyájunkat. Erre a célra már lent készen is várt bennünket három autó, sőt a vámosgyörki állomáson a vonat egy óráig várakozott is ránk, de a közbejött események miatt elszállításunk elmaradt; nem mertek elvinni, mert értesültek a közönség fenyegető magatartásáról. Közben az őrök állandóan gondoskodtak róla, hogy jól érezzük magunkat. Dr. Puky Árpád egyre, 75.
biztatta az elernyedőket a kitartásra. Magam is tréfás oldalról fogtam fel a dolgot és az őrök egymásnak szánt, de hozzánk intéz itt beszédeire, ahogy tudtunk, megfeleltünk. Az egyik őr mondja: Ezeket mind ki kell most már pusztítani. A lábuknál fogva kell őket felakasztani. Fogd be a szád burzsujl" ösztreicher Dezső megbetegedett, elvitték a kórházba, hol még kiméletlenebbtil bánlak vele. Ha itteni látogatóival németül beszélt, az ápolónő ugyancsak' lehordta: Ne beszélj németül, kutya zsidó!" Hatodnapra az öregebbeket kibocsájtották. Így búcsúzott el tőlünk Borhy üyörgy, Kemény János és Zrubka Ferenc. Én is beteg voltam; a rendetlen életmód miatt lábaim megdagadtak és állandóan rosszullét környékezett. Dr. Gondos Miklós orvos megvizsgált,és a kórházba való vitelemet kívánta. Én azonban az engedelmességet megtagadtam és nem engedtem magamat elszállítani. Lelki erőm még tartott, de szervezetem beteg volt, fájós lábaim miatt pedig sokat szenvedtem, egyik-másik társam pedig már minden reménységét elvesztette és apatikus szótlansággal, vagy komor lemondással számlálta a muló napokat. Május 1-én, a nagy ünnepen, felmerült a terv, hogy kibocsátanak bennünket és a nagy menetben részt fogunk venni, ha egymásért felelősséget vállalunk. Nem tettük, hát bent maradtunk. Közben hallottuk, hogy Kenyeres János százados polgárőrséget szervez, a remény újra felcsillogott előttünk és türelmetlenül vártuk a szabad levegőt. Május 3-án dulután Nádas Márton vörösőrparancsnok és Fejes István járási csendőrőrmester megjelentek közöttünk és az ott jelen lévő vörös katonák ellenzése, tiltakozása ellenére szabadon bocsátottak 10 napi letartóztatás után mindnyájunkat. Lehotay János a letartóztatás alatt szintén megbetegedett és a kórházba szállították. Velünk egyidöben ő is szabadon bocsáttatott.. ' Ilyen környezetben és hangulatban már napok óta folyt a készület vörös május elsejének megünneplésére. A Vörös Mátravidék már egy héttel előbb naponkint, nagy betűkkel hozta homlokán a felhívást: 76
100. Munkások!" Elvtársak 1«Készüljetek május elsejének megürinepelésére! Április 39-iki számában pedig Gladiátor aláírással a következőket hozta: Huszonkilencedik vörös május elsőt ünnepel a világ munkássága, első vörös május elsőt ünnepel a magyar tanácsköztársaság hivatalos apparátusával. A kaszárnyai készenlétek, melyek huszonnyolc május elsőn át állig felfegyvereztek, hogy megöljenek bennünket s kiöljék az eszmét, most a mi támogatásunkra értünk lelkesednek és cselekszenek, a zöld kakastollak, amelyre az elbukott magyar burzsoá mindenét épitette, amelyet ellenünk örökkön kijátszani akart, ma a legerősebb támaszunk, a forradalom legfegyelmezettebb és legöntudatosabb eleme. Huszonnyolc május elsőn epekedtünk, tanítottunk^ elnyomatva, elnémítva hirdettük a munka örökkévalóságát, a munka örök jogát. Huszonnyolc május elsőn csendőr-rendőr kordon vigyázott a kapitalista rendre* nehogy a hazátlan" proletár tömeg jogainak érvényt szerezzen. * A huszonkilencedik május elsején államhatalom vagyunk, melynek fundamentuma a mi munkás, termelő karunk s amelyben elhaltak a herék, a régi állam képviselői. N Szabadon ünnepeljük most a huszonkilencedik május elsejét. Vágyaink testet öltöttek, a világ vörösödik s mi vörösek vagyunk és maradunk. Vörösbe öltözik minden utca, minden ház, vörös lesz a világ, melyet eddig a konzervatizmus, a tőke feketesége nyomottá, elkeseredetté, nyomorulttá tett. Huszonnyolc május elsőn küzdöttünk a huszonkilencedikért. Gladiátor/ Nagy plakátok jelentek meg a falakon a következő. felhívással. Gyöngyös népéhez! Felhívom Gyöngyös város lakosságát, hogy az eddig használatban volt nemzeti szinü zászlókat mindenki haladéktalanul szolgáltassa be a karhatalmi biztossághoz! (Járásbírósági- épület.)
100. Egyben felhívom a lakosságot, hogy május elsejére a proleláruralom fényességét, valamint annak szépségét elősegítő eszközöket használjanak fel, lehetőleg minden házat díszítsünk fel pirossal, hogy méltóan ünnepelhessük a régen várt első proletár munkásnép szent ünnepét. Karhatalmi biztosság." Volt olyan felhívás is, mely a forradalmi törvényszékkel fenyegette meg azt, ki nemzeti szinü zászlóját be nem adja. Sokan azonban a zászlókat nem állták be, de a karhatalmi biztosság kitűnően volt informálva. Az egész város területén bizottságok járták be a lakásokat és követelték a zászlók átadását. Így is sikerült azonban több zászlót elrejteni. Az összeszedett nemzeti-sziní* zászlókat és Jobogókat, megfosztva a zöld szintől, Kovács festőtelepén vörösre festették. A piac közepén három nyilásos deszkából készített diadalkaput emeltek, melyet vörösre festettek és virággal feldiszitettek. Lapos tetejével olyan volt az, mint egy hatalmas vérpad, melyen a népek ezreit fogják lefejezni. A diadalkapu középső nyílása alatt emelvény készüjt, hol a május 1-éa tartott beszédek és szónoklatok hangzottak el. A vörös szövetek, vörös papírok kevésnek bizonyultak. Uj felhívás jelent meg tehát, melyben kemény hangon utasítják a közönséget, hogy vörös szinti szöveteiket megtérítés mellett adják át. Előtte való napon lázas munka folyt Gyöngyösön: ablakát, a kereskedések kirakataikat díszítették vörös szalaggal, vörös papírral, mert ki lett adva a jelszó, hogy a ki nem diszitett ablakokat be kell verni. A szakszervezetek vezetői lázas izgalommal buzgólkodtak, hogy a tagok az elsején tartandó nagy felvonulásban vegyenek részt. Jaj lett volna annak, ki dacból elmarad. Ilyen felhívást ma már találni bajos, a nálam lévő azonban igy hangzik: Tisztelt Elvtársak! A Gyöngyösi Tanitómunkások Szakszervezete a május 1-én tartandó ünnepélyen testületileg vesz részt. Gyülekezés május hó 1-én reggel 7 órakor a Sóliáz M. alsóvárosi iskolában. Félnyolckor testületileg vonulunk a Buzatérre. E
100. napon iskolaszünet. Jelvény viselése kötelező. Gyöngyös, 1919. április 29. Elvtársi üdvözlettel: Aláírás." De nemcsak Gyöngyös városát, a falut is belevonták az ünneplésbe. Felhívás ment a járási direktóriumtól a falvak népéhez. Jöjjetek miné! többen! Legyetek mindnyájan ottl Mutassuk meg erőnket! Mutassa meg a falu is, hogy igazi, erős támasza a proletárdiktatúrának! Jöjjetek vörös jelvényekkel kivül, vörös szívvel és lélekkel belül! 41 Végre nagy előkészületek után felviradt vörös május elseje. Bár napos idő, mégis hűvöses volt, a felöltő elfért az emberen. Ünnepi hangulat ömlött el az egész városon' de ez a hangulat olyan néma volt, mintha valami gyűlölt nagy halottat temettek volna, Már 7 óra előtt megélénkültek az utcák s ünneplőben sietett mindenki a neki kirendelt helyre. Meg kell állapítani; hogy a városnak majdnem minden rendű és rangú lakója ott volt, de a legtöbb kínos feszengéssel -és az összeállított négyes sorok közepére igyekeztek, hogy a közönség kevésbbé láthassa őket. Az is valóság, hogy néző közönség kevés volt. Az egész napi ünnep lefolyását teljes hűséggel mutatja a falragasz. A menetben több vörös zászlót vittek és mindenik szakszervezet előtt jelzőtáblát. A tanároknak és tanítóknak is volt jelzőtáblájuk, de vitelére senki sem vállalkozott. Leginkább kiemelkedett a szocialisták régebbi lobogója és az Ifjúsági Egyesülettől elvett zászló. Ez a zászló jelképezni akarván az egyesületben lévő ifjúság foglalkozását, szőlőfürtökkel átszőtt és díszített vörös selyembőr készült, egyik oldalán az angyalos magyar cimerrel és koronával, másik oldalán pedig a selyem szövetre festett szent Imrének, mint a magyar ifjúság védőszentjének, képével. A zászló felirata hatalmas aranyhímzésű betűkkel ez volt: Isten, Király, Haza! Az egyesület március 30-án történt feloszlatása után ezt a zászlót elvitték és a földmunkások szakszervezete részére átlakitották olyformán, hogy az aranybetűs felírást lefejtették Tóla, a címert és a képet pedig hasonlószinű vörös szö-
vettel fedték le. Amerre a menet elhaladt, valamint á piactér házai is, vörös lobogókkal voltak diszitve. A jelzőtáblák, közül legnagyobb volt a vasmunkásoké : Vasasok egyesüljetek. Éljen a nemzetközi proletárdiktatúra I" cimü felírással, mely alatt a két hordozó ugyancsak görnyedezett. A Máv. vasutasok felirata ez volt: Magyar vasutasok. 44 A sorakozást és a menetet, valamint a piacon való felállást vörös karszalagos rendezők rányitották. Legbuzgóbb volt azonban valamennyi között Timár Béla, ki hol itt, hol ott tünt fel idegesen rikácsoló hangjával. A menet a Csathó-kert bejáratához érvén, szakaszonként lefényképezték, mi miatt az egyes csoportoknak sokáig kellett várakozni az úton. Ezt a körülményt azután sokan a tisztviselők közül arra 'használták fel, hogy jobbra, balra megszöktek. A délfelé hűvösre változott időben folyt le a főtéri programm. Különös feltűnést egy gimnáziumi tanuló szavalata és Nemecz József beszéde keltett. A felvonulások alatt többen már azt suttogták, hogy a csehek a Mátra északi részén járnak, ami tényleg úgy is volt s ezzel kapcsolatban a másnaptól számított gyöngyösi ellenforradalom is előr< vetette árnyékát. Az egész ünnepséget tehát a vezetők által átélt félelem uralta, mely a hasonló elvűekből szintén remegést, a nagy többségből pedig titkos, alig rejthető örömet váltott ki. Ez a hatás uralta Nemecz József beszédét is, ki erőltetett hangon kiabálta bele a tömegbe, hogyha ellenforradalom támadna Gyöngyösön, patakokban fog omlani a vér és kő kövön nem marad a városban. A falragasz teljes szövegében a következő volt: Proletárok! Elvtársak! Munkástestvérek! A diadalmas proletariátus egyetlen ünnepét, május elsejét Gyöngyös város öntudatos munkásságához méltóan fogjuk megünnepelni. Olyan ünnepet rendezünk, amely méltó a mi győzelmünkhöz, méltó a felszabadúláshoz. Olyan ünnepet rendezünk, amelynek ünneplő tömegei megfogják mutatni számbeli erejüket, szervezetségüket, hatalmukat. Hadd lássa mindenki az ünneplő proletárokat* hadd lássák erőnket, hatalmunkat, lássa a burzsoázia, a 80
100. kizsákmányolók és reszkessenek. Elvtársak! Rossz idő nem számit! Mindenki ott legyen! Aki nincs sorainkban, az közénk nem tartozik, az ellenségünk. Az ünnepély sorrendje a következő: Reggel 4 órakor ébresztő a szervezett népzenészek zenekarai által. Gyülekezés szakmajelzőtáblák alatt reggel 7 órakor a következő helyeken: A Csárda-iskolánál a következő szakszervezetek: 1. Nőmunkások. 2. Földmunkások és fuvarozó munkások. 3. Famunkások. 4. Vasasok, E szakmák fél 8 órakor a Hóstyán át felvonulnak a Buzapiac-térre. A Sóházi iskolánál a következő szakszervezetek gyülekeznek: Épitő munkások és segédmunkások. 2. Magántisztviselők. 3. Kereskedelmi alkalmazottak. 4. Közalkalmazottak, köztisztviselők (postások, városiak, vasutasok stb.). 5. Szabók, cipészek. 6. Kisebb szakmák (nyomdász, fodrász, pincér stb.) e szakmák fél 8 órakor a Cukor-utcán át vonulnak a Buzapiac-térre. A következő szervezetek otthonukból fél 8 órakor egyenesen a Buzapiac-térre vonulnak: 1. Munkástanács és Pártvezetőség. 2. Munkás Dalárda. 3. Rokkantak. 4. Diákok, 5. Ifjú munkások. 6. Vidéki szervezetek küldöttségei. A szolgálatban nem lévő Vörös Katonák és Vörös őrök szolgálati helyiségükből parancsnokaik vezetése alatt fél 8 órakor egyenesen a Buzapiac-térre vonulnak. Reggel 8 órakor a rendezők által felállított sorrendben indulás és tüntető ünnepélyes felvonulás zenekarok közreműködésével a Bene-utcán keresztül a Főtérre. Az ünnepély első része a Főtéren felállított diadalkapunál tartatik meg és sorrendje a következő: 1. Internacionale. Nagy Lajos elvtárs vezetése alatt énekli a Munkás Dalárda. 2. Üdvözlő beszéd. Tartja: Junghancz Ferenc elvtárs. 3. Szavalat. Előadja: Noskó János vörös őr. 4. Szavalat. Előadja: Kovács Böske elvtársnö. Hegedűs Antal gimn. VI. o. tanuló szavalata. 5. Az ünnep méltatása. Tartja: Nemecz József elvtárs. 6. Szavalat. Előadja: Czifferszki Károly elvtárs. 7. Szavalat. Steril Pál elvtárs költeményét előadja: Gondos Jenő elvtárs. 8. Marseilles, Énekli: a Munkás Dalárda. Az ünnepély
befejezése után az eddigi sorrendben a Tó-utcán át a szabadba vonulunk a Csathó-kertbe. A Csathó-kertben az ünnep délelőtti befejezése: 1. Nyitány. Énekli a Munkás Dalárda. 2. Szaval Nagy Mariska elvtársnő. 3. Záróbeszédet mond Neinecz Alajos elvtárs. 4. Szaval Hegedűs Antal diák elvtárs. 5. Záróinduló, (Marseilles) játszák a szervezett népzenészek. Délután 3 órakor kezdődik a népünnepély, amelyen gondoskodunk arról, hogy elvtársaink gondtalan mulattató szórakozáshoz jussanak. Lesz sportverseny, birkózás, kugli-verseny, rúdmászás, zsákbafutás, lepényevés, horgászat, tombola, világposta, stb. stb. Virágárulás, könyvárusitás. A felállított szabad színpadon 3 részletben előadást tartanak műkedvelő.elvtársaink. Kint a szabad konyhákon gulyás, pörkölt és lacipecsenye kapható olcsó áron. A munkaképtelen proletárok, proletár özvegyek és családok részére ingyen hús kiosztásáról külön bizottság gondoskodik. A délutáni és esti órákban három zenekar játszik tánchoz alkalmas darabokat. Elvtársak! Testvérek! Kötelessége mindenkinek méltán megünnepelni május elsejét! Kötelessége mindenkinek a főbb utvonalakon házát földisziteni! Kötelessége minden proletárnak ellenőrizni és nyilvántartani azokat a házakat, melyek földíszítve nincsenek! Boruljon vörös díszbe e napon Gyöngyös városa; minden zászló, virág, zene a győzelmes május elsejét ünnepelje! Proletárok! Vigyázzunk a rendre! A proletárság fegyelmezettségén és forradalmi rendjén őrködjön mindenki ezen a napon. Felvonulás a Buzapiac-térről a Fő-térre a következő sorrendben: (Jelzőtáblákról minden szakszervezet gondoskodjék.) 1. Munkás Dalárda, 2. Rokkantak, 3. Munkástanács, Pártvezetőség, 4. Szolgálatban nem lévő vörös katonák és vörös őrök, 5. Famunkások, 6. I. Népzenész zenekar, 7. Földmunkások és fuvarozó munkások, 8. Vasasok, 9. Kereskedelmi alkalmazottak, 10. Közalkalmazottak és köztisztviselők (városiak, postások, vasutasok stb.), 11. Cipészek, szabók és kisebb szakmák (nyomdász, borbély, pincér stb.), 12. II. Népzenész zenekar, 13. Nő- 82
100. -munkások, 14. Magántisztviselők, 15. Vidéki szervezetek küldöttségei, 16. Épitő munkások, 17. Diákok, ifjú»munkások. A menet négyes sorokban halad, élén zászlótartó és négy elvtársnö virágcsokorral. A menet előtt vörössel díszített kerékpárosok száguldanak. A rendező és bizalmi elvtársak kötelessége mindenkit, aki a sorban nem áll, a négyes soroktól legalább 3 lépésre távol -tartani és felügyelni arra is, hogy a járdán se történjék semmi rendetlenség, vagy éretlen kiabálás. Különösen ügyelni arra, hogy a Főtéren a sorrend meg ne zavartassék és a négyes sorok ott se bomoljanak fel. Legfőként: Ügyeljünk minden igyekezetünkkel a rendre, szesztilalomra, erre oktassuk ki elvtársainkat, mert aki bármilyen szocialistához nem méltó cselekedettel megzavarja a rendet, nyugalmat és éretlen viselkedésével megrontja ezt a szép ünnepet, az megbecsteleniti a szocialista nevet, az nem közénk való és mint -ellenséggel, mint árúlóval fogunk vele elbánni. Elvtársi üdvözlettel A május elsejei ünnepet rendező bizottság. Délután eső is esett, mi megzavarta a Csathókertben rendezett mulatságot, de azért sokan kitartottak reggelig. Este 10 óra után tűzijáték szórakoztatta a közönséget, mi meg a városból lefüggönyözött ablakokból néztük a magasba röppenő szikrázó fénygolyókat. Nem elvtársak részére e napon estéli 11 óráig volt a záróra. 8. Ellenforradalom. Május másodikán, a nagy egyesülési ünnep után következő napon, plakátok jelentek meg a falakon ezen szöveggel: Mindenkihez! Tudomásomra jutott, hogy lelketlen gazemberek olyan hirekkel tartják izgalomban Gyöngyös népét, hogy rablás és fosztogatás fog történni a városban. Ezzel szemben a következőket rendelem el: ^ Mindazon egyén, aki rabol, vagy fosztogat, vagya közrendet.és nyugalmat más módon veszélyezteti, a helyszínén azonnal agyonlövetik, v Mindazon egyén, aki bárminemű hazug hirekkel
nyugtalanítja a várost, ahol megtalálható, azonnal főbelövetik. Mindazon egyén, aki a karhatalmi biztosság külön' engedelme nélkül fegyvert visel, vagy bárhol fegyvert tart, ahol megtalálható, azonnal főbelövetik. Ezen rendelet végrehajtása céljából a Forradalmi Törvényszék kiküldött bizottságai állandóan az utcán tartózkodnak és fenti esetekben minden hosszasabb yizsgálat mellőzésével kimondják a halálos Ítéletet és azt azonnal végrehajtják. * / Gyöngyös, 1919. május 2. / A Forradalmi Törvényszék elnöke.^ A hangulat május 2-án tényleg bizakodó volt. A gazdák, hogy a szőlőkből hazajöttek, bizakodva súgták: Künt a hegyen egész nap hallatszott az ágyúszó. Jönnek már a csehek. Azt mondják, már Párádon vannak. Ez a hir tényleg igaz is volt. A cseh megszálló csapatok lefelé tartottak és a polgárság már az idegen inváziót is szivesebben tűrte volna, mint a meggyülölt vörös uralmat. A gyöngyösi ellenforradalom megszervezését már korábban megkezdték. Április 21-én dr. Rozett Miksa tigyvéd lakásán Kenyeres János százados vezetése alatt dr. Puky Árpád ügyvéd, Mihálovits József, Csépány Miklós, Nagy István és Király János megbeszélést tartottak. A teendő lépéseket megkeszélték és egymásközött erősen megfogadták a legszigorúbb titoktartást. Ezután hozzáfogtak a polgárság megszervezéséhez. P. Péri Bonaventura szent Ferenc-rendi házfőnök, dr. Rozett Miksa, de legfőképen Kenyeres János a legmegbízhatóbb elemekből egy csapatot szerveztek, kik azután, még pedig dr. Kisbenedek Aladár, Fejes István* járásőrmeater, Kiss Kálmán, Mozsár Imre, Kiss László, Makrányi Gyula, Kovács Zoltán, Herzog Kálmán, legifjabb Toldy Pál és Király János bizalmasan csatlakor zásra szólították a földmives fiatal embereket. Nemsokára azután a város egész területén voltak otyan emberek, kik a szövetséget tovább fejlesztették. Ez irányban legnagyobb tevékenységet fejtettek ki: ifj. Toldy Pál, Kulcsár József, Csépány Miklós, Bágyí Pál, Bágyi István, Báthor István, Bardóczy Pál, Bardóczy István* 84
100. ibalogh Sándor, Bognár Imre, Beney János, Bádonyl Jstván, Csépány János Buzsinszky, Csépány József Dredorvő, Csépány Imre, Csépány István, Csépány György, ifj. Kornics Antal. Kulcsár István, Kozniáry Sándor, Juhász Pál, Mező Ferenc, Mészáros Mihály, Munkácsy Pál és József, Szalmásy József, Szecskő József, Szentgyörgyi Ferenc, ifj. Kornits Antal, Varga Miklós, Zilinyi István, Hásselbauer József, Pampuk János, Pataky Ferenc, Martinecz Ferenc és András, ifj. Szalay János, Rabb János, Hanka Kovács András, Egyed János, Vernyihel György, Hangosi Mihály, ifj. Bogdány József és még számosan, akik az est homályban egymást ösztökélve készültek a sorsfordulatra. Itt-ott már fegyverek js voltak^ az időpont azonban még nem érkezett el. Végre az is megjött, Április 29-én a vörös csapatok Tokaj mellett érrzékeny csapost szenvendtek. A visszaözönlő csapatrészek teljesen felbomolva egyenként, tizével, húszával május 2-án kezdettek Gyöngyösön keresztül vonulni és 'egyúttal hire járt, hogy Egerben már a csehek vannak s pár nap múlva Gyöngyös is megszállás alá kerül. Az ellenforradalmárok tehát elérkezettnek látták az időt akcióba lépni. A város fel volt fordulva, izgatott hangulat uralkodott mindenfelé. Kenyeres János a külső kaszárnyába gyűjti embereit, ott a teendőket beszélik meg, Fejes István pedig Kiss Gyula irodavezetővel fegyveriel látják el a kaszárnyából hozzájuk menőket. Éjjel.a fciiér gárda már talpon áll és rendes őrjáratokat végez. Nappal a hangulat Nemecz József ellen egyre izgatottabb lesz, de ez szorongattatásában letartóztatásokat cszközöl Nádas Márton, a munkásosztag parancsnoka azonban rendelkezéseinek ellenszegül, sőt a letartóztatottakat szabadon is ereszti. A'fehér gárda őrjáratai éjjel néhány embert letartóztatnak, közöttük Letanóczky Ferencet. Az éjszaka -csendes, de az elsötétített ablakok mögött mindenki lázas türelmetlenséggel»várja a fejleményeket. Nemecz: József látván, hogy a hatalom kisiklott kezeiből, megszökött és állítólag Budapestre ment. A direktórium is Jassankint belátja, hogy nem ura a helyzetnek» különö-
sen Junghancz Ferenc és Nádas Márton ösztökélései*.; után végre megegyeznek Kenyeres Jánossal, hogy a. rend fentartása érdekében felerészben munkásokból,, felerészben pedig polgárságból karhatalmat szerveznek.. Május 3-án az izgatottság némileg lecsillapodott», de délután újra fellángolt. Hire jött, hogy Nemecz volt városparancsnok azért utazott Budapestre, hogy karhatalmat hozzon, mellyel uralmát biztositsa. Azt is beszélték, hogy Nemecz rettenetes fenyegetésekkel távozott és ha visszajön, május 1-én tett fogadalmát, a ; városban kö-kövön nem marad, beváltja. Délután a fehér-gárda, söt óriási közönség is, megint a kaszárnyaudvarán gyülekezett. A hatalmas és tágas udvar tömve, volt embeiekkel. Kenyeres Jánost keresték, de nem* találták sehol. Végre a kaszárnyai telefonon megérkezik a hir, hogy dr. Rozett, dr. Puky Árpád és Király Jánostársaságában a járásbirósági épületben tárgyal Nádassal és Junghancczal. A várakozásban a tömeg egyre* izgatottabb lesz. P. Péri Bonaventura vezetése alatt a- tömeg ifjúsága egy csapatba verődik és szilajon éneklik* a Himnuszt. E közben társzekerek sora tér be az udvarra és rengeteg sok katonai felszerelést hoznak magukkal. Megérkezik egy szakasz vörös lovasság is,, melynek parancsnoka elvtárs" megszólítással kér felvilágosítást. Százan kiabálnak feléje: Megdöglött az elvtárs. Nincs már elvtárs. Magyarok yagyunk!* 4 Ezek azután jobbnak is látják elvonulni, néhány Innen val6- huszár azonban közöttünk marad és lovaikat elvezetik. Ismételt telefoni értesítésre Issekutz Lajos huszárszázados tiszttársaival és a jelenlevő tartalékos tisztekkel együtt felszólították a közönséget, hogy aki az őrségbeakar lépni, jelentkezzék. Az első felhívásra mindjárt Öthat szakaszt állítottak sorba. Hogy kik lettek szakaszparancsnokok, mindenkinek nevére nem- emlékszem*, de Dobsa Lászlóra és Kóczián Györgyre határozottan». Eközben történt, hogy néhány oda tévedt, de megbízhatatlannak mondott egyént, köztük Nagy Lajost, a. munkástanács tagját, letartóztatták és őrizetbe vették. Este későn ezeket szabadon eresztették. További várakozás után megérkezett Kenyeres János százados társaival együtt. Egy hordóra állott, fel s. onnan buzdította* 8G 1
100. hazafias kitartásra a jelenvoltakat. Előadta egyúttal a megállapodás eredményét, s azt, hogy a felállítandó karhatalomnak két parancsnoka lesz, a polgárság részéről ő, a munkásgárda részéről pedig Nádas Márton. Ugyanakkor kaszárnya-parancsnokká kinevezte Issekutz Lajos századost. Közben megérkezett Czifferszki Károly és még néhány társa a direktórium részéről. Beszédeket is tartottak, de szavaikat síirü és zajos ellemondások kisérték. Aznap este azután a megszervezett fehér gárda szolgálatba lépett; kiosztották a szerepeket, hogy mikor melyik szakasznak kell szolgálatra jelentkezni és tudtul adták a riasztó jelet is. Az akkor este szolgálatba lévő szakaszta csendőrségnél felfegyverezték, de jutott fegyver még több embernek is. Mig ezek az események történtek, visszavonuló vörös katonák szállingóztak be a kaszárnyába, egyrészük olt maradt, a nagyobb tömegek azonban tovább vonoltak az országúton. Ekkor merült föl, hogy a viszszavonuló csapatokat le kellene fegyverezni, Gyöngyöshalászon pedig az ott megszálló huszároknál 2 gépfegyver van, azt be kellene hozni. El is ment oda egy altiszt, két katonával lóháton, de eredménytelenül. Ezt megtudván Csipkay Albert százados, lóra ült és néhány huszártól kisértetve elment a gépfegyverekért, melyeket aztán be is szállított. Amikor Csipkay Albert megérkezett, a közönség és a szakaszok már eltávoztak. Vasárnap, május 4-ére a hangulat kezdett megváltozni. Éjfél tájban két nagyobbik fiam azzal jött haza, hogy lefegyverezték őket, nekik azonban sikerült fegyvereiket megmenteni. A csehek közeledése is megakadt, sőt Egerből is rossz hirek érkeztek. Az elmúlt éjszaka a vörösőrség is újra lélekzethez jutott és felrúgta az előbbi nap megállapodásait. A piacon kisebb csoportokban tárgyalták az eseményeket Délután azt hozzák hirül, hogy Kenyeres Jánost el akarják fogni, sőt estefelé több száz ember letartóztatásáról beszéltek. Mindemmellett a vasárnap nyugodtan telik el, a vörösőrség azonban újra munkába lép és erős járőrökkel cirkál szerteszét a városban., Az ellenforradalom tehát nem sikerült, de következett rá a megtorlás. Névsort állítottak össze, melyen
állítólag 300 ellenforradalmár neve szerepel, dr. Kis Sándor ügyvéd, direktóriumi titkár azonban sokak nevét elárulta. 5-én déltájt városszerte beszelték, kik lesznek letartóztatva, emiatt e napon igen sokan elmenekültek, sőt többen már 4-én elhagyták a várost; a polgárság közül pedig sokan a szőlők között töltötték az éjszakát. 5-én este felé a városból kivezető utakat és vámokat kettős vörös őrség szállotta meg s négy óra után már senkit sem bocsájtottak azokon keresztül. A menekülők nagyrésze Bene-felé vette útját, hol Török Miklós városi erdőmérnök vette őket gondjaiba és bár magát és családját megkínozták, sőt le is tartóztatták, a menekülőket nem árulta el. A városban a legféktelenebö terror Ütött tanyát. A kapukat este 8 órakor be kellett zárni, az utcán való járás-kelés letartóztatás terhe alatt tilos volt, a lakásokban a világítást ki kellett oltani és az utcáról csak a futkosó vörösőrök dobogása, lármája hangzott be. Megkezdődtek a házkutatások és letartóztatások. Hogy ez hogyan ment végbe, azt hűen tükrözi vissza Toldy Pál elbeszélése : Május 6-án, éjfél utáni fél egy órakor bezörgettek az ablakomon. Készen találtak, mert vártam, hogy történik velem valami. Kiugrottam az ágyból és kiszólok az ablakon: Kit keresnek elvtársak? Itt lakik Toldy Pál? Nyissa ki azonnal az ajtót! Kimentem, kinyitottam az utcai ajtót és hat vörös katona tolakodott be. Kettő a kapuban maradt, kettő a konyhaajtóban állott meg, kettő pedig készen tartott fegyverrel utánnam jött a szobába. Ekkor az egyik megszólalt: Van-e fegyvere? Nincs, vadászfegyveremet beadtam. Ekkor megfenyegetett: Vigyázzon, házkutatást tartunk és ha találunk áz életébe kerül! Elhitték, hogy nincsen s felszólítottak, hogy készüljek, most azonnal velük kell mennem. Felöltöztem. Kérésemre megengedték, hogy a ház belső végében 88
100. tartózkodó feleségemtől, családomtól elbúcsúzhassak. Azt mondtam feleségemnek, legyen nyugodt, titkos gyűlésbe megyek. Elvezettek a városházára, föl a po! gármesteri irodába, kol a hirhedt Thausz Vilmos elé állítottak, aki igy fogadott i Hogy hivnak, te vén gazember? Toldy Pál. Hány éves vagy? 57 éves. Hány gyermeked van? Négy., _ Voltál-e már büntetve? Nem. A direktórium tagjai ott ültek végig a kanapékon, Ezek közül feláll Endrész József s odaáll elém; Jó reggelt kivánok, tekintetes fehérgárda vezető ur! Örülök a szerencsének! Azzal a társai felé fordulva igyfolytatta: Ez a gazember, akinek holnap legelőbb kell lógni a lámpavason: Ezután lekísértek a városházi fogdába, ahol már -ott találtam Kurcsinka Istvánt, Lilinger Mihályt, Hasselbauer József, Orincsai Miklóst, Barna Dezső v. mérnököt, Szatmáii Jánost. Mező Ferencet, Fejes István j. csőrmestert és bátyámat Toldy Ferencet, Fejes Istvánt Össze-vissza volt verve. Nemsokára belökték hozzánk Welt Ignác kereskedőt, ki szintén össze-vissza volt törve. Két vörös őr vigyázott ránk. Az egyik Oubincsik János ráordított a siránkozó Weltre: Hallgass kutya, mindjárt agyon szúrlak. S mi magunkba fojtva keserűségünket, némán türtük a durva megjegyzéseket. Fél három óra tájban kiszólítják közülünk Barna Dezsőt. Három vörös hős közrekapja és bikacsökkel kegyetlenül megverték. Utána, mint egy élettelen tömeget lökték újra vissza közénk. Majd újra feltárult az ajtó és belépett Thausz. Két oldalt a falak mentén kuporogtunk. Végig sétált előttünk, kezében valami lovaglópálca-félét suhogtatott: Hej, gazember, zsiványbanda. Jó kezekben vagytok, lógni fogtoki Mikor már kidühöngte magát, elmente # Leszámítva az őrök durva megjegyzéseit, a nap min-
100. den nagyobb változás nélkül telt el. Az estéli őrváltás alkalmával, kilenc óra körül lehetett, állandóan két őr volt mellnttünk, az egyik megszólalt: Nézd, de szépen alusznak az ipszékl Felel rá a másik: Ne bántsd Őket, utolsó éjszakájukat alusszák. Nem hallottad a mai határozatot: holnap délután már mind a lámpavason csüng, ahogy itt sorban alusznak. Bátyám, Toldy Ferenc mellett üldögéltem. Észrevétlenül meglököm, ő vissza adja a jelzést, hogy hallja közös sorsunkat. Suttogásuk ilyen hangon tovább tartott, de bennünket a második éjszaka izgalmai után elnyomott az álom s ugy gondoltuk, hogy reggelig: senki sem háborgatott. Hetedikén reggel azt gondoltuk, hogy ma már kihallgatnak, benünket, de délig sem szóltak hozzánk. Ekkor hat terrorista jött, azt hiszem, Stern Pál vezetése alatt és beordit: Kibüjni I Felszedelősködtünk és felkísértek bennünket, a. polgármesteri iroda előszobájába. A vezető bement s vele együtt kijött és elénk állt: Thausz. Melyik közületek, a legidősebb? Én feleli Toldy Ferenc és kilépett a sorból* Akkor Toldy és Welt itt marad, a többi pedig vissza I Mégszorítottam a bátyám kezét. Visszakísértek bennünket a börtönbe. Kínos gondolatok között tépelődtünk, vártuk az. ott maradottakat. Fél óra múlva hat katona kiséri Welt Ignácot. Bátyám nem jött. Welt Ignác kétségbe volt esve, keservesen sirt,. sóhajtozott, mi közben folyton hangoztatta: Végem van, felkötnek. Végem van, szegény családom, feleségem! Vigasztalni próbáltuk: Oda se nézzen neki. Ne legyen kishitű. Pár hónapot a nyakunkba sóznak és megszabadulunk. De szegény Welten nem fogott a vigasztalás.. Egyre hajtogatta: Végem van, halálra Ítéltek, két órakor felakasztanak. Két székely vörösőr jóindulatúan 11 órakor megmondta. Ahogy igy egymást vigasztaljuk, nyílik az ajtó és<
jön a bátyám. Minden tekintet feléje fordut: Mi újság bácsi? Azt mondta az a gazember Thausz, délután két órakor én leszek a legelső. Elnémultunk mindannyian, kétségbe estünk sorsunk felett, csak a szegény Welt keserves kifakadásai hallatszottak. Ólomlábakon járt, de azért mult az ióő. Negyed egy óra körül rivalgás tájiad az udvaron. B e- hallatszik hozzánk az orditás: Fegyverbe! Sorakozó! Feleszmélünk. Kezdődik az akasztás. Durván berúgják az ajtót és hat katona áll előttünk. Beszól az egyik: Welt kövessen bennünket! és Welt Ignácot elvezették, ki sirva búcsúzott, sirva távozott tőlünk. Fél óra sem telt el, a piacról hozzánk hangzik az Internacionálé dallama. Harsogják, ordítják. Őreink pedig röhögve magyarázák: Azt jelenti, hogy egy már lóg, elvtársak! A lelkiállapotot, mely elfogott bennünket, leirn» Jehetetlen. Ez a legnagyobb kinzás: nem az, mellyel a rablógyilkost vallásra kényszeritik, de a lélek kínzása, amit gondolkozó ember kitalált. Egyszer csak feltárul az ajtó, belöknak egy délceg» de össze vissza tört sáros, véres, poros alakot. Bukdácsolva tántorog a börtönszoba közepéig, ott tánto^ rogva, mintha el akarna esni, megáll. Fuldokolva lé" lekzik, zihál a melle, de az életerő még is csak felülkerekedik benne, megáll és zavartan néz körül a társaságon. Eszméletére tér, köszönt és leül a Welt Ignác elhagyott helyére. Arca csupa seb, karmolás, orrán-száján csurdogál a vér s elkezdi azt, vértől, portól, sártól, izzadságtól átitatott zsebkendőjével letörülni, de ugy teszi, észre sem veszi, ujjai között csöpög alá ruhájára a vér. Elegáns szalonruhája kitetszik a por, sár, piszok alul is. Rajta durva bakkancsok sáros-piszkos lenyomata. És ez a délceg férfi Csipkay Albert huszárszázados, száz csatának diadalmas hőse, katonáink ked-: vence, bálványa, szemefénye. Egy elhányt újságlap, a Vörös Mátravidék egy 91'
100. példánya hever ott, felvette és mintha olvasni kezdte volna. Kurcsinka István ekkor cigarettát kért Mező Ferenctől. Csipkay felnéz, kér egyet ő is és mindhárman rágyújtanak. Alig múlik el pár perc, nyilik az ajtó és megjelenik a küszöbön Nemecz Lajos hat katonával és szól: Csipkay elvtársi Egy pillanat. Csipkay felugrik és szinte harsogva mondja: Kikérem magamnak, én Csipkay Albert huszárszázados ur vagyok. Nemecz Lajos és Fenyvesi Gábor a hat vörös katona fedezete alatt is okosabbnak tartják a higgadtságot, ugy kérdezi tehát az első tovább: Van-e önnél valami érléktárgy? Van!. Tessék kirakni! Csipkay előveszi noteszét, óráját, kését. Mikor gyürűjéré esik tekintete, mélyen felsóhajt, de odateszi azt is a többi mellé. Nemecz Lajos mindezeket jegyzékbe vette és a tárgyakat magukkal vitték. Körülbelül egy negyed óra múlva ismét hat katona jön. Beszól a vezető: Csipkay százados kövessen! Csipkay feláll, felteszi gyűrött, poros kalapját. A hat katona közreveszi és elindulnak. Mikor a városháza udvarának közepén lehettek, Csipkay egy percre megáll, visszafordul felénk, kalapját megemelve, felénk meghajtja magát, aztán eltávoztak. Negyed óra múlva a piac felől újra hallatszik a nóta, az elvtársak az Internacionalet éneklik. Megszóllal az egyik őrünk: Lóg már a második gazember is! Ismét vagy negyedóra telik, szalad lohogva egy. terrorista, beugrik közénk s két kifeszített karja között vagy másfélméter hosszú kötéldarabbal: Elvtársak, vegyenek ebből a kötélből: Csipkay kötele. Nem szól senki. Némaság felelt a hencegő felszólításra. Mikor látta, hogy nincsen üzlet, megfordult,
100. de az ajtóból visszafordulva mondja; Ne is vegyenek, mert öt perc múlva maguknak is jut belőle elégi Ismét kinos percek. Várjuk, melyikünkre kerül a sor. Miért kínoznak bennünket várakozással, akasszanak fel, ha nekik úgy kell. Közben Majzik Sándor érkezik hozzánk. Hát még most is itt vannak? Hiszen már tegnap ki kellett volna szabadulniok. Elment, de nemsokára visszajött kart-karba fűzve Budai Mihály, Kis Éva Fái, Juliász István és Nemecz Lajos s ez utóbbitól követelték szabadon bocsátásunkat. Nemecz Lajos az ajtóban áll, kezében egy papírlap^ melyre rátekint s majd rajtunk hordja végig kimért tekintetét és nagy sokára megszólal 1 Toldy Pál! Isten vele kedves bátyám, bocsásson meg, ha valamikor megbántottam és kiléptem a hat katona közé. Percek multán megint szól Nemecz. Toldy Ferenc 1 No bátyám, mondom, most már jobb kedvvel halok meg. Rám ordit Nemecz: Fogja be a száját. És percek szünete után, szinte kéjelegve kinszen-^ vedéseinken, kiszóllitja Szathmáry Jánost, Mező Ferencet. Thausz elé vittek bennünket. Hogy a lépcsőn felfelé megyünk, fojtott hangon kérdezem a mellettem haladó gyilkos tekintetű őrtől: Felkötni visznek? Föl, az anyátok sz öt perc múlva lógtok [ Thausz előtt állottunk.. Ti becsületből kivetközött hazaáruló gazemberek, elbánok veletek! Majd ököllel az orrunk előtt hadonászva folytatja: Az a szerencsétek, hogy nincsen ellenetek vád, mert ha volna, már lógnátok, gazemberek! És ezután elbocsátottak bennünket azzal a meghagyással, hogy jól viseljük magunkat, mert a munkástanács állandó felügyelete alatt leszünk. Kiszabadulásunk érdekében Kis Éva Pál és Majzik Sándor tett legtöbbet. Welt Ignác született Sátoraljaújhelyen, 1875. évben. Békés hajlamú, barátságos megjelenésű ember,volt, ki
100. üzletét felvirágoztatta. Közügyekben nem igen szerepelt és üzletén kivül minden idejét családjának szentelte. A háború elején bevonult a katonasághoz és mint segédszolgálatos két évet töltött Miskolczon, honnan mint szolgálatra alkalmatlant szabadságolták. Az Agrárbank Rt-nak egyik alapitója lévén, ez intézet fejlesztésében meleg érdeklődéssel vett részt. Május 2-án is innen akart hazatérni, midőn d. e. 11 órakor a városháza előtt zsibongó tömegbe került. A tömegen akkor ment keresztül Endrész József, vállán karabéllyal. A közönség Endrészt zajongással fogadta, rákiabáltak, Orincsay József, Dredor Ferenc és Buday Ferenc pedig hevesen támadtak rá, ezek közé jutott Welt Ignác is és az Endrész által kézbekapott fegyvert megragadta. Endrész látván a minden felül megnyilatkozó izgalmat, a fegyvert Welt Ignác kezében hagyta és gyorsan eltávozott A fegyvert azután valakinek átadván, nyugodtan ment lakására. Május 5-én Welt Ignácot kihallgatásra hivták a városházára. Nádas Márton és a mellette levők is abban a meggyőződésben voltak, hogy nem követett el semmi kihágást, tehát bántódás nélkül elbocsátották. Endrész József azonban, ki a vörös világ idejében Gyöngyösön és a járás községeiben a kommunisták vezérének tartotta magát, nem nyugodott meg, hanem a rajta esett sérelem miatt bosszúért kiáltott. Meg is jelent Welt házában egy csendőrrel, hogy ott házkulatást tartson, miközben mindenféle rágalmakkal és szidalmakkal illette és kijelentette, hogy ellenforradalmár s mint ilyennel fognak elbánni. Welt Ignác látván, hogy élete nincsen biztonságban, menekülésre szánta el magát. Miközben azonban az igazi ellenforradalmárok már eltávoztak, ő késedelmeskedett, mert csak 6-án hajnalban szándékozott útrakelni, hogy addig is dolgait rendbe hozhassa. Május 6-ára virradó éjjel azonban megérkeztek a terroristák és letartóztatták. Nemecz József városparancsnok ugyanis az ellentorradalom hatása alatt megszökött, mondják, hogy csupán egy kisebb dobozt vitt magával sietségében, de azzal a fenyegetéssel ment el, hogy karhatalommal tér vissza. Május 3-án telefonon kérdezősködött, mi újság Gyöngyösön? Azt a választ kapta, hogy a prole-
100. lárdiktatura megbukott, a túszokat szabadon eresztették és a polgárság vette kezébe a hatalmat. Martinecz Jenő vasmunkásnak tehát azt üzente, hogy csak tartsanak ki, mert egy terror-csapattal nemsokára megérkezik és mindent rendbe fog hozni. Először is az építőmunkások szövetségénél keresett segítséget, innen azonban elutasították. Azután a vele együtt Gyöngyösről elmenekült munkásokat akarta -összegyűjteni és belőlük karhatalmat szervezni. De ez a terve sem sikerült. Járt a Belügyi népbiztosságnál is, mivel azonban az oláhok és csehek támadása iniatt akkor már Gyöngyös haditerületnek volt nyilvánítva, a Hadügyi népbiztossághoz utasították, innen pedig Gödöllőre, a vöröshadsereg parancsnokságához. Gödöllőn tartotta főhadiszállását a vezérkar, melynek szemmeltartására, mivel nem bíztak benne, állandóan egy terror-csapat tartózkodott az állomáson. Itt aztán célhoz is jutott. Thausz Vilmos vezetése alatt GO terroristából álló csapatot bocsátottak rendelkezésére 2 -gépfegyverrel. A csapatot külön vonat hozta Gyöngyösre, mely 5-én, hétfőn este érkezett meg. Az állomásra azonban nem mertek bejönni, hanem a kaszárnya előtt leszállottak és két részben, melyek közül az egyiket Memecz Alajos, József testvéröccse, a másikat pedig Endrész József vezette, lassú tapogatózással kémszemlére indultak. A beérkezett jelentések után, hogy ellentállás sehol sem várható, most már bejöttek az állomásra és az Internacionálé harsogó hangjai mellett, erősen felfegyverkezve vonultak a városházára. Még az éjjel megkezdődtek a letartóztatások. Welt Ignáchoz kora hajnalban állítottak be, ki a lármára és -dörömbölésre, megérezvén a veszedelmet, hiányosan öltözve a padlásra menekült. A terroristák a lakásban mindent felkutattak, de a gazdát nem találták sehol. Ekkor az egyik észrevette, hogy a padlásra vezető ajtó nyitva van, melyet Welt, a padlásra menekülés közben nyitva felejtett. A menekülő biztos búvóhelyet a padláson nem találván, talán mozgott s az ott felhalmozott üveg és edényrakásokkal zajt okozott, jelenlétét tehát * elárulta. Nosza megindult a lövöldözés a padlásra, háztetőre, mi az ugy is rémült embert arra kényszeritette,
100. hogy üldözői közé ugorjék. Ezek pedig rávetették ma* gukat és a szerencsétlen áldozatot össze-vissza verték,, majd sürö ütlegelések között a városházára kisérték és a már összeszedett többi áldozatok közé zárták. A szerencsétlen ember házát alaposan ki is rabolták, Elvittek onnan, 6000 koronát, 4 látcsövet, szivart, cigarettát, egyéb élelmiszereket és azt a csomagot is, melyet magának a szökésre előre elkészített. Reggel egyik kis leánya vitte be az édes apának a legszükségesebb dolgokat és ennivalót. Az esetnek gyorsan hire ment. Az éjszakai lövöldözés ugy is sokakat kivert az ágyból, azonban senki sem gondolt arra, hogy ilyen lényegtelen eset miatt a Közbecsülésben álló embernek baja is legyen. Mindennek dacára felesége és jóbarátai mindent ejkövettek kiszabadítása érdekében, de eredménytelenül. Május 6-án ugyanis megaalakult a forradalmi törvényszék, amelynek elnöke Nemecz József, vádbiztosa Bardóc Pál pincér, szavazó birái pedig Endrész József, Harján János, Czifferszki Károly és Majzik Sándor lettek. A jegyzőkönyvet Singermajer terrorista vezette, az Ítéleteket pedig Thausz Vilmos bírálta felül* illetőleg hagyta jóvá. A terroristák hóhéra Stern Mózes volt, akit 12 társával együtt a felsővárosi plébánián, a. letartóztatott plébános lakásán helyeztek el. Welt Ignác felett május 7-én délelőtt ítélkezett a terrorbiróság. A vád ellene az volt, hogy Endrész Józseftől a fegyvert erővel elvette és ráfogta. Az ítéletet nyomban közölték is vele, mely kötél általi halálra szólt. Felesége, kit e rémes sors rettenetes módon lesújtott, hogy majdnem beleőrült, e napon délben beszélt utoljára vele, kinek meg is mondta, hogy vége van. Délután a terror-csapat a Hanisz Imre-tér nyugoti oldalán sorakozott és négyszöget formált, ezek mögött pedig a beavatottak nagy tömege szorongott. Negyed négy óra lehetett, mikor Welt Ignácot az akasztófa alá vezették. Az akasztófául az egyik villanyoszlop szolgált, melynek oldalába, vagy 2 méternyi magasságban, egy ácskapcsot' vertek és ebbe fűzték a kötelet.
Halálra-vált krétafehér nrccal állt Welt az akasztófa alá. Thausz Vilmos ekkor dörgő beszédet mondott, dicsőitette a proletárdiktatúrát. Beszéde után Stern Mózes hóhér nyakába illesztette a kötelet. A városháza felül lihegve szaladt ekkor Kiss István politikai megbízott. Mindenki azt gondolta, a kegyelmet hozza. De nem azt hozta. Ahogy az éles vaskapcson horzsolődott a kötél, elszakadt és a már függő Welt a földre zuhant. Minden esetben megszoktak kegyelmezni ilyenkor az elitéltnek, de itt arról szó sem volt. Bár a szerencsétlen ember rimánkodva mondta: Látják, hogy ártatlan vagyok! Percekig tartóit, hosszú izgalmas percekig, míg uj, erősebb kötelet kerítettek és a hóhér újra felkötötte áldozatát. Végvonaglása perceiben a hóhér tartott beszédet és körölbelül mikor Welt halála bekövetkezett, a terroristák rázendítették a nótát: De szeretnék Kun Bélával beszélni... Csipkay Albert 1888 évi julius 4-én született Orsován, hol atyja János, kir. főerdőtanácgos volt. A gimnázium négy osztályát Lippán, a katonai főreáliskolát Sopronban végezte igen jó eredménnyel, mely után a bécsújhelyi cs. és kir. katonai akadémiába vétetett fel. Katonai szolgálatát a Gyöngyösön állomásozó 15- ik huszárezredben kezdefte meg. Amellett, hogy izigvérig buzgó és lelkes katona volt, nemcsak alantas katonáinak, hanem tiszttársainak és fellebbvalóinak is teljes elismerését és nagyrabecsülését vivta kí. Azon modern katonák közül való volt, ki a cs. és kir. közös hadseregbe magyaros lelkének és hazafias öntudatának teljes érvényesítésével lépett be s mint ilyen töltötte be állását is. A rtiozgósitás után a frontra vezényelték és egyfolytában 41 hónapot töltött a harctéren. Harctéri szolgálatát a huszáros bravurság mellett is meggondoltság és higgadt eljárás jellemezte. Ma már halála után meg sem lehet állapitaní, hány ütközetben, csatában vett részt, de biztosan tudjuk, hogy ott volt a komarovi, a második lembcrgi. a San melletti ütközetekben, a hires limanovai csatában és végig a Kárpátokban vívott ütközetekben. Részt vett Bukovina és kelet Galícia visz- 100.
^foglalásában. Közben rövid szabadságai voltak, de azok letelte után részt vett a Strypa mentén lefolyt küzdelmekben, a Brussilow ellen indított nagy támadásban és a staniszlaui harcokban. Az oláhok támadása után Erdélyben harcolt. Közbeeső betegsége után Csokoneszti és Kimpolung között vívott harcokban vitézkedik. Ezek után átélt egy vasúti szerencsétlenséget, kisebb sérüléssel menekülvén meg abból. Az 1918-ik év elején * Hétközség fensikján találjuk, hol részt vett a nagy offenzívában, mikor mint századparancsnok súlyosan meg is sebesült, Mint sebesült Lúgosra került és itt a szerbek elfogták. Fogságából azonban megszökött és előbb Nyiregyházara, majd Gyöngyösre jött sebesülését és fáradalmait kipihenni. Vitézsége elismeréseképen megkapta a hadiékitményes katonai érdemkeresztet, két legfelsőbb szolgálati (Signum Laudisz) érmet, a Károly csapatkeres>ztet és a sebesülési érmet. A háború szerencsétlen befejezése után, 1919. április végén újra Gyöngyösön találjuk és a Gyöngyöshalászon elhelyezett 12. huszárezred pótkeretének parancsnokságával bízatott meg. Csipkay Albert kitűnően festett és rajzolt, sőt a hegedűt is bravúrosan kezelte. Katonái mondták, hogy a harctéren csendes várakozások alkalmával nem egyszer ragadta el őket mélabús, majd lelkesítő hegedüjátékával. A proletárdiktatúra kikiáltása után szándéka volt polgári pályára menni, de az egyre változó hangulatok, hogy hazáját mint katona is szolgálhatja, terve keresztülvitelét elhalasztották. És ez a várakozás pecsételte meg sorsát. Mint ellenforradalmárt, Csipkay Albertet május 6-án a városházára idézték és kihallgatták. t\l erednény azonban nem volt kielégítő s így szabadon bocsátották, ki nyugodtan térhetett Kovács Pálinkás Pálnál levő lakására. A házigazda Annuska nevü leánya éppen e napon tartotta esküvőjét s arra Csipkay is hivatalos lévén, elegáns szalon ruhában veti részt a templomi szertartáson, majd utána a menyegzői lakomán* A lakodalmas háznál éjjel fél 10 órakor megjelent két terrorista, kik Csipkayt állandóan figyelemmel ki- 98
100. -sérték. Az egyik megszerezte a kapukulcsot is, hogy a házból az ö tudtuk nélkül senki ki ne mehessen. Ugyanakkor pedig már az utcán is erős őrség cirkált, állandóan figyelemmel kisérve a házat. A két betolakodott terrorista megjelenése izgalomba hozta úgy a házbelieket, mint a vendégeket, a kedv lehangolódott és látták, hogy itt valami nagy dolog készül. A háziaszszony figyelmeztette is Csipkayt, hogy meneküljön, de ő ártatlansága tudatában maradt. Csipkay reggel felé ment pihenőre, Kóhn Miklós nevü katona azonban állandóan vigyázott rája, mert többször is kérdezte a háziaktól : Alszik-e már a kapitány elvtárs? Délfelé Zikély József huszárszázados bajtársa látogatta meg Csipkayt. Ezt a két katonát a legteljesebb barátság fűzte egymáshoz. Mikor délben a házigazda Mancika nevü kislánya mosdóvizet vitt be a kapitánynak, két terroristát már ott ott talált a szobában. Csipkay tehát akkor már fogoly volt. A városházára kocsin vitték, egyenesen Thausz Vilmos elé, a polgármesteri szobába. Thausz és Bar- -dóc Pál mindjárt nekiestek és szidalmak közepette korbáccsal, ököllel, össze-visszaverték, majd rövid uton értésére adták, hogy kötél által való halálra Ítélték. Csipkay rendithetetlen nyugalommal tűrte a bántalmakat és fogadta a halálos ítélet közlését. Kezeit összekötözték és most aztán a tehetetlenné tett hőst öklözték, rúgták, ütötték, ki hol érte, mig bele nem fáradtak. Az összetört, sebbzett, vérző katonát azután bevitték a börtönbe és bedobták a már ott levő letartóztatottak közé. Délután 4 óra körül, mikor már Welt Ignác kiszenvedett és hulláját leejtették az ácskapocsról, vitték az akasztófa alá Csipkay Albert magyar huszárszázadost. Hangos rivalgással fogadták az utcán a felemelt, büszke tekintettel haladó hőst, de azért látszott rajta, hogy meg van tépve, verve s csak erős öntudata és büszkesége dacol a fájdalmakkal. Egybehangzó tanúvallomások szerint a legnagyobb kegyetlenséggel végeztek vele. A villanyoszlop elé állították. Ekkor Thausz ismét beszédet tartott, magasz-
talta a proletárdiktatúrát, gyalázta a hőst, ki most megkötözve, fegyvertelenül áll mellette. Csipkay rá sem> hallgatott a beszédre, tekintete fent járt az égen. Thausz beszéde után előre elkészített fehér szalagot akasztottak> a nyakába, tiszti kardbotjával együtt. A hóhér a kötelet ugy helyezte az álla alá, hogy az a gégét ne szorítsa össze, hanem kevés levegő mehessen be a vonagl6 tüdőbe. Ez által kínlódó halála fél óránál is tovább tartott és halálküzdelmei rettenetesek lehettek. Végre kiszenvedett! Meghalt egy villanyosvilágitási faoszlopon gunykacaj és az Internacionálé hangjai, mellett az a katona, ki több mint száz csatában, öldöklő rohamokban, gránát és puskatűzben szemrebbenés nélkül nézve előre, 41 hónapon át hidegben, fagyban, zivatarban, melegben, soha nem szűnő lankadatlan kitartással védelmezte a zászlót, a katonai esküt és hazáját. Két óráig is függött holtteste a bitón, mig végre elszállították a hullaszállító kocsin, ki a temetőbe. Mindkét áldozatot másnap temették el. Welt Ignácot Feigl. L. H. izraelita főrabbi. Temetésén állítólag csak tíz ember vehetett részt. De ha kevesen voltak is a siratók, minden igaz polgár könnyet ontott a nemes lélekért. Csipkay Albertet Csötönyi János ev. ref. lelkész temette el megható gyászbeszéd kíséretében. A temetési költségeket s a koporsó árát nagyrészben Bruckner ízidorné fedezte. Temetése után feldúlták a lakását s onnan minden értékes tárgyat, valamint 8000 korona készpénzét elvitték és tárgyait kótya-vetyére bocsátották. Ideiglenes egyszerű sírja 1920. évi junius hó 4-ig; a református temetőben volt. Ekkor azonban exhumálták a drága hamvakat és fényes gyászünnepély kíséretében a város által a felsővárosi temetőben ajándékozott díszsírhelyen készített sírboltban helyezték Raffay Sándor budapesti ág. hitv. ev. püspök beszéde után. örök pihenőre. Eme két áldozattal egy időben még négy halálos, Ítéletet hoztak. Halálra ítélték Kenyeres János huszárszázadost, mert az ellenforradalmat a polgárság körében szervezte, ezek részére gyülekező helyeket jelölt ki» 100
s őket felfegyverezte. Issekulz Lajos liuszárszázadost és Krupánszky László huszárfőhadnagyot, nieit ellenforradalmi szakaszokat vezettek. Kernács János cipésziparost, mert az ellenforradalom szervezésében részt vett és a kaszárnyában beszédeket tartott. Ök azonban a fenyegető veszedelem dől még idejében elmenekültek. Kenyeres Jánosnak saját háza volt, azt elmenekülése után a terroristák közvagyonnak nyilvánították, és a szó valódi értelmében kifosztották, nem hagyván ott egyebet a puszta falaknál. A' Vörös Mátravidék május 8-íki száma a kivégzésekről a következőket hozta: A forradalmi törvényszék rögtönitélő bírósága H WELT IGNÁCOT g és.r CSIPKAY ALBERT volt huszárszázadost S azonnal végrehajtandó kötéláltali halálra ítélte, mi- Inekutána az ellenforradalmi mozgalomban aktiv részt v e t t e k, I Kernács Az ítélet ma délután végrehajtatott. Ez szolgáljon például mindenki részére, mert aki csak a legkisebb ellenforradalmi mozgalomra S kapható, mindegyikükre ez a sors vár. g Gyöngyös, 1919. május hó 7-én. Forradalmi törvényszék, Kötéláltali halálra itélte még a rögtönitélő 100. j forradalmi törvényszék: t Issekutz Lajos volt századost, I Krupánszky László volt főhadnagyot, j ez a és kött lakásban utóbbinak, azt és köztulajdonnak : lakását Kenyeres található minthogy lezáratlanul Jánost összes nyilvánította." és egész volt hagyta, ingóságokat huszárkapitányt, családjával a törvényszék elkobozta megszö- «I J
100. A kivégzések rémes hatása alatt állott az egész: város, sőt az egész vidék is. A munkástanács és a direktórium is érezte, hogy merész lépést tettek, söt,*?. események következtében Gergely Danó és Kasztner Ferenc meg is betegedtek. A kivégzések után esteli 7 órakor összegyűltek tehát a munkásotthonban, (Kereskedelmi Csarnok) hogy a napi eseményeket megbeszéljék s ez alkalommal a direktóriumot Nemecz Józseffel és. Cifferszk^ Károllyal kiegészítették, az aloszlályokat pedig az előbb emiitett lapszám szerint a következőképen; alakították meg: Közrendészeti szakosztály: Batta József. Kovács Antal, Fenyvesi Gábor. Közigazgatási szakosztály: Domány Kálmán, Harján János. Pénzügyi szakosztály: Schwartz, Ármin, Gergely- Danó. Közoktatás és művelődési szakosztály: Nagy Lajos,. Jónás Frigyes, Babiák István. Munkaügyi és Népjóléti szakosztály: Palcsó Antal,. Kovács László és Pölös Balázs. Egészségügyi szakosztály: Gondos Miklós, Junghancz János, Pleifer László. ^ Közélelmezési szakosztály: Weinfeld Lipót, Czakó- Sándor, Rozinay Gyula. Járási direktórium: Endrész József, Tímár Béla. A forradalom után elmenekültek pedig bujdostak;, tovább.nakik a Mátrába menekültek, állandó összeköttetésben voltak Gyöngyössel s igy leghamarább nyertek, biztatást a visszatérésre. Ezek közül Bátlior István vendéglős többször bejött a városba, mig alkalmasnak találta az időt, hogy társaival is visszatérjen. Talán legkalandosabb volt Csépány Miklós menekülése dr. Somogyi Istvánnal. Előbbeni kocsin ment el, megfordult Szécsényben, Besztercebányán, Zólyomban,. Gácson, Divényben, Szliácson, végre Körmöczbányán> Verseghy Károly volt benei vendéglősnél akadt meg. Csépány Miklós is többször volt itthon, de sohasem* tudták elfogni.
A menekülők közül azonban dr. Puky Árpádot, Mihaloyits Józsefet és Nagy Istvánt, később Király Jánost is elfogták. Ide-oda való hurcoltatásuk után Egerben zárták el őket. 9. A várakozás napjai. Az ellenforradalom vérbefojtása után elnémult minden vélemény. Elfojtott, néma várakozás és fásultság vett erőt legtöbb emberen. A vörös jelző gombokat a valódi proletárok immár nem viselték, de aki hordozta, arról biztosan meg lehetett állapítani, hogy nem kommunista. Lassankint behódolt a legerősebb ember is. A lapok különösen előmozdították ezt az áralakulást, mert egyebet sem közöltek, mint a vörösvilág előnyeit és a vörösek dicsőségét. Fokozta ezt a felfogást az is, hogy a kezdetben mellőzött tisztviselőket sorra előrángatták és akarva, nem akarva a nekik kiosztott teendőket teljesíteni kellett. Könnyű volt azoknak, kiknek vagyonuk, vagy eldugott pénzük volt. ők jegy nélkül is hozzájuthattak a szükséges dolgokhoz; elsőkézből, kézalatt szerezték be a vezető elvtársaktól. A beavatottak sohasem jutottak olyan könnyen ruhához, bútorhoz, élelmiszerhez mint ekkor, sőt, az a különös, hogy akkor voltak legnagyobb ^kékpénz 14 bőségben, noha junius 5-én már elrendelték azok bevonását. Mikor azután a proletárdiktatúra megbukott, nem is vesztettek egyetlen fillért sem, mert fehér pénzüket okosan a hozzátartozókkal mindig kékre váltatták be. Nevek kavarognak előttem a megbízhatókról, akik most is évekmultán a legmegbízhatóbbak és sehogysem emlékeznek az elvtársak nevére, kikkel akkor a legnagyobb barátságot tartották. Emellett azonban a titkos gyanúsításoknak tág tere nyílt. Bizalmas, négyszem közötti közlések járták, figyelmeztetések, hogy vigyázzon magára. Ha valakit megakartak félemliteni, megüzenték magas összeköttetéseiket: a közoktatási népbiztosságnál nővére titkár, csak egy szó és majd intézkedik az! E sorok írójának a május 20-án tartott szakszervezeti gyűlésén, mikor vonakodott az agitátorképző tanfolyamon részt venni, azt mondották 60 70 tanflr, tanító 100.
jelenlétében: " Ma proletárdiktatúra van. Aki nem engedelmeskedik, falhoz állítják " Mint bélpoklostól húzódtak akkor mellöle a megbízhatók. Komisz világ volt ez! A hivatalok is lassankint rendbejöttek, a régi vezetők elfoglalták helyeiket, legfeljebb a címük volt más. A pénztárak csak úgy kifizettek és bevételeztek mint régebben, vagy most legújabban, a hivatalokban csak úgy folyt a munka, mint napjainkban, és a rokkantak, rokkantságuk tudatában, felemelt fővel mentek sorozatra. A hazafiság kiveszett a legtöbb ember szivéből. Önzés, irigység, bosszúállás indulatai irányították a lelkeket. És ezek a lelkek barátságos körbe tömörülve a közös érdek szülte előnyök élvezete alatt víg poharazással állták a szesztilalmat s tanakodtak azon, hogy személyes ellenfelüket hogyan lehetne helyéből kizökkenteni. Legelőször a katonaságnál látták be, hogy a tanult tisztek tudása nélkül semmire se mennek; visszaadták tehát nekik a fenyítés jogát, majd pedig mindenütt a régi tiszteket alkalmazták, A tisztek kivétel nélkül magyaros érzelmeiktől vezettetve, meg is mutatták arravalóságukat, mert az uj hadsereg, melyet már nem lehet osztályhadseregnek mondani, a május 18-án indított támadással a cseheket visszakergette és a győzelmeknek: Léva, 1 Kassa, Selmecbánya stb. egész sorát aratják és junius közepén a magyarok" már Rozsnyón, Bártfán, Eperjesen vannak. Junius 12-én kezdődtek a Tanácsok országos gyűlése Budapesten, melynek Hevesmegyéből tagjai voltak: Schwartz Zoltán, Váli Jstván, Tarkányi Ádám, Eridrész József, Nagy Lajos (Hatvan) és dr. Gelei Károly. A csehek ellen indított támadásnak Clemenceau jegyzéke véget vetett és visszaparancsolta a csapotokat a már megállapított demarkációs vonalra. A csapatok vissza is vonultak, de egyszersmint megkezdődtek onnan a szökések, söt egész alakulatok egészen fel is bomlottak. A vörös hadseregben alkalmazott tisztek megmutatták, hogy mire képesek, de nemzeti érzésű példáikkal a bomlás csiráit vitték oda magukkal. Budapesten tehát alaposan remélhették, hogy a dolgok nemsokára meg- 104
100. változnak. Sajnos, ez a forradalom sem sikerült és a a Ludovika Katonai-akadémia növendékeinek ellentállása elszigetelődött, miért is úgy a József-telefonközpontban, melyet megszállottak, valamint az intézetben vitéz védelem után, fegyverjetételre kényszerültek. A véres megtorlástól Romanqlli olasz ezredes erélyes közbelépése mentette meg az idehaza sokat emlegetett hős fiúk életét. A tanácskorniánynak, mint az eddig elmondottakból is.látjuk, a vöröshadsereg és egyebek részére beszerzendő dolgokra, szüksége volt sok-sok kékpénzre. A projetárvilágbaii azonban adót nem kellett fizetni, mert azt gondolták, hogy a socialis termelés ugy is fölöslegesen fog fizetni. Mint tudjuk, a legtöbb socializált üzem már egy hónap multán deficittel dolgozott. Ügy akarták tehát a közönségnél levő és a külfölddel szemben egyedül fizetésképességgel biró kékpénzt megszerezni, hogy kimondották annak bevonását. Helyette pedig töméntelen mennyiségű hamisitott fehér pénzt bocsátottak ki az Osztrák Magyar Bank pénzeinek mintájára, de annak felelőssége és garantálása nélkül. A kékpénz beyáltását azonban nem rendelték el, hanem a rendes forgalmi uton akarták bevonni. A mezőgazdasággal foglalkozó földmivesek azonban állandó ellenszenvvel viseltettek a fehérpénz iránt. A közönség megnyugtatására érdekes plakátok jelentek meg ekkor a falakon piros-fehér-zöldes lilasziníí keretben, mely néhány lépésnyi távolságban nemzetiszinűnek látszott. Magamat is megtévesztett a keret- -diszités, mikor egyik barátom figyelmeztetett rá: Nézze,.nemzeti szinűl A plakát szövege öt ágú vörös csillag alatt a következő volt: Minden papírpénzért az állam szavatol! Ostobaság különbséget tenni pénz és pénzt között. Akár kék pénz, akár fehér pénz, minden pénz mögött az állam jótállását találhatod! A mi magyarjaink azonban még sem ugrottak be s minél jobban szorították őket, annál zárkozottabbak lettek s akkor helyezkedtek arra az álláspontra, hogy Jcékpénz hiányában inkább magtartották terményeiket. -Mindennek dacára is jelentékeny mennyiségű fehérpénz volt forgalomban közöttük is. Gyöngyösön a közélel-
me; ési szakosztály e hónapban rekvirálásokat végzett a burzsuj" házaknál. A rekvirálás pedig a legtüzetesebb házkutatással járt együtt, mikor is sok helyen jelentékenymennyiségű kékpénzt is találtak, melyet természetesen elkoboztak. A hivatalos megállapítás szerint ilyen módon G/öngyösön 120.000 koronát szedtek össze, melynek kisebb részét fehérpénzzel kicserélték, tényleg azonban meghaladja az 500 000 koronát is az a kék pénz, melyet itt lefoglaltak. Pethes Józseftől 9000 korona ezüst pénzt vettek el. Az újvárosban egy szegény ember életbiztosítás révén már korábban 8000 koronát kapott. Feljelentésre házkutatást tartottak nála és kékpénzét elvitték. Az. ilyenkor talált ezüstpénzt rendesen elkobozták. A szőlő és földmunkás szakcsoport junius 15-én a Casinó-udvarban népgyűlést tartott, melynek érdekekesebb tárgyai ezek voltak: Majzlk Sándor előadása a szőlőgazdaság átreformálásáról Az előadás szerint a csemegeszőlőt mint kereskedelmi cikket fogják kezelni. A jó minőségű borokat központi pincékben gyűjtik össze és külföldre szállilják, vagy a mustot konserválják. Az idehaza maradt borból párlatot, konyakot, borecetet készítenek. A szőlőből befőttet, konservált szőlőt, szőlőmézet gyártanak. Használni fogják a szőlőmagvavakat is, mert abból még pótkávé készül. A reform tehát helyesen volt megállapítva, csak arról nem történt intézkedés, hogy a szőlőföld tulajdonosokat miképen fogják kárpótolni és a szőlőket kik fogják gondozni? Ezzel függött össze a munkaügyi és népjóléti szakosztálynak az a hirdetménye, mely a boroshordóknak 34 óra alatt való szigorú bejelentését kivánta. Junius 7-én hirtelen jött rendeletre az iskolákban a tanitást be kellett fejezni. A vizsgák eltörültettek, valamint megszűnt a szokott tantárgyankénti osztályozás is. A tanulók csupán megfelelt, vagy meg nem felelt, általános osztályzatot nyertek. A-hónap elején megalakult a Szocializált Gazdaságok Budapest kerületi központja, melynek működési köre Pest, Bácsbodrog, Fejér és Hevesmegyékre terjedt ki és célja e megyékben a nagybirtokok szocializálása. A terv szerint minden gazdaság már magában véve külön szervet, képez. Az egyes gazdaságok intézőségek- 100
100. be tömörültek, de egy-egy intézőségbe legalább hatezer kataszrális hold tartozott volna. A most tervezett területrészen 23 járási felügyelőség lett felállítva, Gyöngyösön is volt ilyen s a polgári leányiskola emeletén rendezkedett be. A birtokok, gazdaságok szocializálását Gyöngyösün és vidékén maguk az alkalmazottak már régebben megkezdték, amit ugy kell érteni, hogy a cselédek nagy lésze az engedelmességet megtagadta és az egész gazdasági tervet felborította. A járási gazdasági felügyelőség, melynek tagjai jórészt komoly és szakbeii emberek voltak, e téren legalább azt érték el, hogy az anarchiát megszüntették, a cselédség zabolátlanságát okkal-móddal letörték s ez által nagyértékli terményt mentettek meg az illető tulajdonosoknak. Junius-hónap legnagyobb eseménye a gyöngyösi kőszénbánya felfedezése volt. A tüzelőanyag hiánya arra kényszeritette a munkástanácsot, hogy a kérdést állandóan napirenden tartsa. Mivel pedígr itt majdnem kizárólag munkásemberek voltak, kik korábbi alkalmakkor itt-ott is találtak már kőszenet, most ráeszmélvén, tüzetes kutatásokat indítottak. Megpróbálták a Toka patak mentén, hol tudvalévőleg a patak medrében gyakran találni u. n. lignitet. Voltak, kik állították, hogy a Menházzal szemben, a Nagypatak nyugati partján készített kut ásásakor is leltek kőszenet. A próbálkozások azonban itt is sikertelenek maradtak. Junghancz Ferenc emlékezett arra, hogy a Szurdokparton, egy régi kut oldalfalai csupa kőszénből vannak. A vizsgálat valónak bizonyult és a Salgótarjánból hozott bányászok junius 16-án megnyitották az első kőszénbányát Gyöngyösön. Azóta már alapos és okszerű kutatás indult meg és állítják, hogy a Mátrahegység egész déli oldala hatalmas lignittelepekkel van tele, mely körülmény Gyöngyöst néhány évtized múlva jelentős bányavárossá fogja tenni. Ez a bánya közüzemként indult meg, ma azonban Silberman József tulajdona. Junius hó folyamán elrendelték a tartalékos tisztek bevonulását. Ez a körülmény azért keltett érdeklődést, mert az állapotok jobbrafordulását, a nemzeti eszme visszaállítását láttuk benne. Egyenlőre reményünk
nem teljeseden be. Gyöngyösről kevesen vonultak be. Ugyanekkor elrendelték az első gyöngyösi vörös katonai zászlóalj felállítását is, melyet a következő nagy plakát jelentett be: Elvtársak! Proletár testvérek! A gyöngyösi Munkás-, Katona- és Földmivestanács, továbbá a szakszervezetek összvezetősége a tegnap esti ülésen elhatározta az első gyöngyösi vörös zászlóalj felállítását. A határozat értelmében a Munkástanács fele befép a felállítandó zászlóaljba. Elvtársak! Fegyvert kell fognunk, hogy megakadályozzuk ellenségeink gonosz szándékát. Azért fogunk fegyvert, hogy ez a harc legyen a végső és ha egyszer letettük a fegyvert, soha többé ne kelljen azt ismét kezünkbe venni. Ezzel megelőzzük az általános sorozást és elérjük azt, hogy mi gyöngyösiek mint gyöngyösi vörös zászlóalj 44 együtt maradunk. Három napig tart a szakszervezeti tagok lajstromozása, mely célból az alanti napokon a felsorolt szakszervezeteknek munkaszünetet rendelünk el: A lajstromozások holnap junius 27-én, pénteken délelőtt 10 órakor kezdődnek, a huszárkaszárnya udvarában 18 évtől 45 évig a dolgozó emberek részére. Ezt megelőzőleg a következő szakszervezetek saját helyiségükben gyülekeznek és onnan csoportokban vonulnak föl a kaszárnya udvarára. A következő szakszervezetek lajstromozása pénteken történik meg: délelőtt 10 órakor. Nyomdászok, husipari-munkások, fodrászok, vasés fémmunkások. Pénteken délután 3 órakor a következők: Magántisztviselők, zenészek, bankmunkások, cipészek, kereskedelmi alkalmazottak. Szombaton a következő szakszervezetek fognak lajstromoztatni, délelőtt 10 órakor: Építőmunkások, festők, közalkalmazottak, fuvarozó munkások. - Szombaton délután 3 órakor. Pincérek, postások, tanítók, munkásbiztositók, vasutasok, famunkások. Vasárnap a következő szakszervezetek fognak lajstromoztatni: Földmunkások és az igazoltan távolmaradók, valamint gazdatisztek. 3.08
Azon napokon, melyeken valamely szakszervezet jelentkezik, az illető szakmában munkaszünet rendeltetik el. Fölkéretnek a szakszervezetek vezetőségei, hogy a jelentkezés napján a szakszervezetek névsorát pontosan hozzák magukkal. Gyöngyös, 1919. junius 26. Elvtársi üdvözlettel Katona- és Munkástanács és Pártvezetőség. 41 A Munkástanács elhatározta, hogy a proletárgyermeket kiviszi Benére. E célból falragaszok jelentek meg. melyeken felhívják a burzsujokat,, hogy e célra adakozzanak, 250,000 koronát szántak e célra. Az intéző bizottság (Vörös-Mátravidék 1919. julius 15. száma), ugy határozott, hogy az egész akció vezetését Gonda András, az élelmezési részt Veinfeld Lipót, a pedagógiai vezetést pedig Jónás Frigyes fogja vezetni. Egyúttal felhivás ment a tanitókhoz, hogy a gyermekek felügyeletére jelentkezzenek, összesen 39-en jelentkeztek, kik közöl aztán a közművelődési szakosztály kiválogatta azokat, kiknek pedagógiai képzettségében megbízott s ezeket kétrészletben kivezetett gyermekcsoportokhoz beosztotta. A gyermeknyaraltatási akció költsék gei azonban lassan gyűltek Össze. A polgárság vezetői ekkor összeállottak s a kivánt összeget kivetették a lakosságra, melyből aztán szörnyű felfordulás következett s a legtöbb ember egyszerűen megtagadta a rávetett összeg k J fizetését. Más módon próbáuák tehát a szükséges pénz beszerzését, A városi alkalmazottak helyi csoportja julius 5-én nagyszabású bohéniestélyt rendezett e célra, melynek csupln felülfizetései közel 4000 koronát eredményeztek. A felülfizetők névsorát mint követendő példát közölte a Vörös Mátravidék. A kommunizmus kezdetben teljesen mellőzte a szellemi munkásokat". A proletárdiktatúra kikiáltása után ezekre rosz napok virradtak. A sok analfabéta térfoglalása azonban többet ártott nekik, mint használt, így hamar ráeszméltek, hogy az előbbieket nem nélkülözhetik. Tagadásba is vették Kunfi Zsigmond azon mondását, hogya lateinerek vándoroljanak ki Amerikába. Legelőször a tanítással foglalkozókat vették elő, és kiszínezték a jövőt, mely a tanítókra vár. Az egyes ka- 100.
100. tegóriákat eltörölték és óvónők, tanítók, gimnáziumi és egyetemi tanárok közös-tanító nevet kaptak, sőt a tervbe vett fizetési csoportoknál a tanítókét a legmagasabbra szabták. Tervbe vétetett, hogy különösen a jogászokat átképezik tanítókká, meg is jelent a hirdetés és Gyöngyösön is többen, még kész ügyvéd is jelentkezett. A tanítóknak külön átképző tanfolyamon kellett részt venni, mert a felhívás úgy szólt, hogy aki az átképző tanfolyamon részt nem vesz, az szeptemberben már nem taníthat. A gyöngyösi átképző tanfolyam, melyet Gyöngyösi Nándor budapesti hírlapíró vezetett a gimnázium rajztermében, julius 8-án kezdődött és három hétig tartott. Ez után a vidéki tanítók részére tartatott volna tanfolyam, de.azt már az alkotmányosság visszaállítása megakadályozta. A tanfolyam zavartalanul folyt le és érdekes vitatkozásokra adott alkalmat. Bomlasztó következményei azonban egyáltalában nem voltak. A szellemi agitáció folyt rendületlenül a társadalmi életben is, s ennek mint más egyebekben is Nemecz József volt a lelke. Már május hó folyamán megszervezték/az agitátorképző tanfolyamot s ez a munkásotthonban kezdetét is vette, az elöa.lást egy budapesti munkás tartotta, ki Marx életét oly kegyetlen rosszul olvasta fel, hogy a hallgatóknak a további látogatástól elment a kedvük. Ez a tanfolyam tehát megbukott, mielőtt megkezdették volna. Most újra tervbe vették ennek megindítását és a tanítók szakszervezetén kívül, mivel ezeknek külön tanfolyamuk volt, minden szakszervezetet köteleztek arra, hogy kebelükből 2 2 tagot küldjenek ki. A munkások, kik a tanfolyamot látogatták, megkapták a tanfolyamon eltöltött idejőkre is a rendes órabérüket. Ez a tanfolyam is csak tervben készült el, kivitelére már nem volt alkalom. Ezt a felvilágosítást akarta szolgálni Győri János előadása a munkásotthonban julius 10-én, melyet roppant nagy tömeg hallgatott végig. Előadása a vallásos felfogás mély áhítatában indult meg, kijelentvén," hogy ő is pap, theológiai tanár. Lassankint azonban áttért a
gnosztikus felfogásra. A kizárólag rnunkáshallgatók nem sokat értettek belőle, csupán azt, hogy a Krisztusi vallást idők folyamán meghamisították,, mi által tényleg elérte azf, hogy a keresztény vallást sokan lesajnálták. Az előadás után «Nemecz József fejezte ki a hallgatóknak köszönetét. Általában meg kell jegyeznem azt, hogy azzal az általános felfogással, miszerint a proletárdiktatúra idejében az iskolák sokat rontottak a tanulók vallási és erkölcsi felfogásában, itt Gyöngyösön ez állitás nem áll meg. A gyöngyösi állami iskolákban a vallásoktatás a tanév végéig zavartalan volt, az apáca iskolákban pedig a szerzetes tanítónők minden külső behatástól menten, a régi mód szerint folytatták az oktatást és nevelést. Ellenben igen is züllesztő hatása volt azoknak a nyilvános gyűléseknek és előadásoknak, miket a szociálistakommunista párt elég gyakran rendezett. A kommunizmus csak készült az iskolák szellemi életének átformálására és ha élete még tovább tart, az 1919, év szeptemberében bizonyosan meglepő dolgokkal állott volna elő. Magára a szervezetre vonatkozólag már nagyjában intézkedett is, mikor kimondotta az elemi népiskola 8 osztályúvá való fejlesztését, anélkül azonban, hogy a felállítandó VII» és VIII. osztály tantervét megállapította volna. A gimnáziumi tanuló szervezet működése is lelankadt s a nyár folyamán nem volt abban már élet, csupán a direktórium fiatal tagjai hízelegtek önmaguknak magas tisztségükkel. Működésűk kezdete azonban az április 5-iki ünnepélytől kezdve elszomorító volt, különösen pedig az a jelenet, mikor vörös zászlóval vonultak fel a munkásotthonba, hogy a városi direktórium előtt tisztelegjenek. Volt proletár avatás, volt julius 19-én proletár temetés is, mikor az elhunyt Kurcsinka Mariskát Balgáné és Klein Márton elvtársak búcsúztatták el. Minden esetre jellemző Gyöngyös népére, hogy a nagy felvilágosítások dacára, e népes városban csupán 14 házasságot bontottak fel proletármódra, ezek közül azonban csak négy maradt érvényben, mert a szabaddá in
lett asszonyok siettek férjhez menni. Tiz gyermeket törvényesítettek, de ezt a jelenséget sem szabad a korszak felfogásának tulajdonítani, hanem az anyai szeretetnek, hogy gyermekét ezzel is értékesebbnek lássa. A közélelmezéssel azonban állandóin baj volt. Még a Nemzeti Tanács korában dörgedelmes felszólalásokban adott a munkásság elégedetlenségének kifejezést Weinfeld Lipót. Később a Néptanácsok korában elérte célját és ő lett a közélelmezési főnök s vezette azt tovább a proletárdiktatúra alatt is. Most azonban már vele sein voltak megelégedve és a Munkástanács, felmentette állásától. A liszt kérdése immár égető volt, hogy tehát a város területén is minnél jobban biztosítsák a szükséges kenyérmagvakat, a cséplések ellenőrzésével Molnár Jánost és Kovács Lászlót bízták meg, kiknél minden termelő tartozott bejelenteni ujonan termelt egész gabonamennyiségét. A vörös hadsereg ezalatt majdnem állandóan harcban áll, előbb a csehekkel, később meg az oláhokkal. A munkásezredek azonban a nagy támadásban, de nióg inkább a nagy visszavonulásban megritkultak. Ezekét a. hézagokat pótolni kellett. Így lettek elrendelve a sorozások és azok július hó elején tartattak meg. A yizsgáló orvos dr. Burián Endre v, t. főorvos volt, aki azonban nagyon kevés embert tartott alkalmasnak katonai szolgálatra, miért is helyette mást alkalmaztak. Utódja azonban hasonló módon járt el, mi által Gyöngyösön a sorozás rossz eredménnyel járt. A Munkástanácsban és a direktóriumban a mérsékelt elemet Junghancz Ferenc elnök képviselte. Azzal vádolták, hogy a burzsoákkal tart. Tényleg megállapítható, hogy Junghancz higgadt mérséklete a polgárság körében igen sok ember rokonszenvét érdemelte ki. Látnivaló is volt, hogy helyére az idők forgataga sodorta és nem illik bele a környezetébe. Ellenfeleinek vezére Nemecz József volt, ki a proletárdiktatúra kikiáltása óta a kommunizmusnak Gyöngyösön mindene volt. Először rendőrkapitány, azután karhatalmi parancsnok, vörösőrparancsnok, terrorista vezető, a rekvirálások vezetője, szóval minden. A féktelenebb elemeknek, majd a földmunkásoknak is ö volt a ssellemi vezérük. 112
Látható volt tehát, hogy ez a két természet előbb-utóbb» összeütközésbe j4n. A súrlódás végre kilobbant és linn 5-én a Munkástanács Junghanczot Állásától felmentette. A vádpontok, illetve a felfüggesztés ügyének megvizsgálására a belügyi népbiztonság Czégely nevtt elvtársat küldötte ki Budapestről. A ellene emelt vádak voltak, hogy aknamunkát végez a munkásság ellen, hogy a burzsoákkal tart, a májusi ellenforradalomkor hozzájárult a fehérek felfegyverzéséhez, elárulta a munkásságot. Vádlói voltak: Vadász József akkori direktóriumi titkár, C?akó Sándor, Nemecz József, Kasztner Ferenc, Pataky János, Pölös Balázs, Crifferszky Károly és Donovár János. Ügyét választott bíróság elé vitték és állásától felmentették. Helyébe Kiss Éva Pált választották meg. Ma már meg lehet állapítani, hogy ez a pártharc tulajdonképen w ipari é* a földmunkások küzdelme volt, melyben a vezetöszerepet Czakó Sándor játszotta, ki külömben mint Nemecz késaj eszköze, a requirálásokkal tette magát hírhedté. Junghancz Ferenc szereplése kezdetén komoly és erős ákaiatot mutatott, később talán maga is sajnálatot látta be, hogy a rendszer, melyet Gyöngyösön képviselt, a rendetlenségek halmaza, bizonyára ő volt a ke» deményezője annak is, hogy nemzeti érzésű komoly férfiakat akart a vezető állásokba helyezni s ezzel saját helyzetét is könnyebbé tenni. De ezáltal a destruktív szereplők előtt gyűlöletessé tette magát, hajszát; indítottak ellene és "helyéről eltávolították. Utódja Ktes Év» Pál nem rendelkezett azokkal a szellemi tufajdonrs gokkal. Egyszerű észjárású ember volt, hit megszédített a dicsőség, de mert a szodálista-kommunlmn tanokban járatlan volt, nem is követett tl olyant, mely szigorú bírálatot vivna ki. De éppen ezen" tulajdonai miatt vak eszköze lett a felülkerekedett szilaj áramlatnak. Igy történhetett meg azután Gyöngyösön m f hogy az elrendelt munkakényszert úgy alkalmazták, hogy a város előkelő polgárait, kik más téren sokkal hasznosabb munkát végeztek, kirendelték utcaseprésre, kőtőrésre, útjavításra, mihez pedig aligha érthettek. Kényszermunkája elhajtották a következőket: Tamasy Csépány Pál, dr. Pápay Gyula, dr. Földes Jenő< ügyvéd,
?dtv«dsuhay Sándor rkapitány, Ösztreiclier Dezső birtokos^ Fülöp Mózes és Károly Lajos bankigazgatókat, s^fer. Tervbe volt véve még sok-sok előkelő ember előállítása, de mikor látták, hogy a kényszermunkások kacagva végzik a megszégyenítésnek vélt munkát, magukhoz tértek, hiszen ők hirdették, hogy a munka nem szégyen. Mindennek dacára a Vörös Mátravidék erősen kikel a dologtalanok, értve az intelligengia ellen és mivel a munkára kirendeltek közül többen bizonyítvánnyal akarták magukat mentesíteni, ennek könyörtelen elvetését kivánta. A Vörös Mátravidék volt a socialista-kommunista szervezetnek hivatalos közlönye. Annyi absurduni képtelenség, lezüllöttség kevés lapban jelenhetett meg, mint itt napról-napra képviselve volt, A szerkesztője ekkor már Herczeg Ernő volt, ki azzal bizonyította be valóságos kommunistaságát, hogy körülbelül 28 ezer koronával meglépett. Országos körözését elrendelték, de hogy elfogták volna, arról nincs tudomásom. A proletárdiktatura egész ideje alatt alkohol-tilalom volt. Kezdetben még a magánlakásokba is behatoltak, hogy a tilalmat ellenőrizzék, s akit rajtacsíptek kegyetlenül megbüntették. Száz és száz ember jutott igy erre a sorsra. A büntetés fokmérője volt az illető vagyoni állása, pl Inireh Béla gyógyszerészt súlyosabban büntették, mint a földmives embert. Megállapítható azonban, hogy annyi bor sohasem fogyott el, mint a tilalom idejében, Tudták ezt máshol is, igy léptették életbe a borjegyet. A jegyet azonban csak orvosi rendeletre adták ki, de akinek jó összeköttetései voltak nemcsak maga, hanem barátai részére is szerezhetett jegyet orvosi bizonyítvány nélkül. Julius lió közepe táján szabadabb szellők kezdtek lengedezni, már most mindenki a megváltásról beszélt. A proletárdiktatúra kitörésekor mellüket verő, megbízható elemek széménnesen kezdtek visszahúzódni. Előkelő összeköttetéseikkel pedig, egy kis csendes nyomással olyanokat szorítottak ki a térre, kiknek fehérségén még nem volt folt. Betegség, családi okok, más egyebek miatt el-el távoztak, szóval kibújni igyekeztek a vörös talár alól. Tényleg, immár mindenütt beszél- 114
100. ték, még csak 2 hét és vége a vörös világnak. A f<5- vezetök közül is Gergely üanó, Schvartz Ármin, Kasztner Ferenc. Még kitudja, kik betegeskedtek, a teret teljesen átengedték Nemecz József és gárdájának. A megváltozott hangulatot azonban ezek figyelembe sem vet-. ték, pedig annyi ellenforradalmár sohasem volt Gyöngyösön, mint julius 20-ika körül, hanem rávetették magukat az igazi kommunizálásra. Ez pedig abból állott, hogy ami az enyém, az az enyém; ami a tied, az is az enyém/' És a házkutatások, rekvirálások, dühödten megindultak. Czakó Sándor, Kiss Antal, Majzik Sándor és még többen a kutatások leleményeiben felülmúlhatatlanok voltak. Hiába ásták el a kékpénzt, zsírt, szalonnát, mindent megtaláltak, A puskatus dobbanására megmondta a föld hangja, van-e ott valami? Kályhacső, kéménylyuk, a képek hátulsó része, s ruganyos bútor belseje, vagy a szoba padozat repedései nem maradtak előttük ismeretlenek. \\s a liszt, gabona, só, szappan, cukor, szalonna halomba gyűlt ugy, hogy a Pannónia kázéházban külön raktárt kellett az elszedett holmik elhelyézésére berendezni. Figyelmüket semmi sem kerülte el, gyanús volt a ház is, melyen a kémény füstölt, de különösen a zárt kapu, vagy a lefüggönyözött ablak. Most már nem kutattak az ellenforradalmárok után, hanem csak az után, amit el lehetett kobozni. Bogdány Mihály leölte a sertését. Elkészített mindent, sőt vendégeket is hívott a disznótorra. Ekkor megjelent Czakó Sándor és segédlete s a feldolgozott, elkészített anyagot lefoglalták és elszállították a vendégek szemeláttára. A Vörös Mátravidék időnként közölni szokta a rekvirálások eredményét, természetesen csak azt, ami a raktárbaszállitásig el nem kallódott, Ez fogalmat adhat arról, hogy különösen a gazdaközönségtől mennyit vittek el aratás előtt, olyankor, mikor a házi készletek már úgyis fogyatékán voltak. 36 métermázsa buza, 8 mm. árpa, 1 és fél rnm, rozs, 9 mm. bab, 12 mm. liszt, 3 mm. zsir, 11 és fél mm. szalonna, 450 drb tojás, 50 kg. szappan, 30 kgr. füstölt hus, 1 és fél mm. fehér cukor, 230 kgr. só, 250 kgr. korpa, 150 kgr. gerstli, stb. Volt olyan ház is, ahol semmit sem hagy-
lak. A kobozás átterjedt a piacra is, ott lefoglalták a gyümölcsöt, zöldséget és eladták a köz javára olcsón. A proletárdiktatúra a termelő szövztkezetek eszméjét különös pártfogásban részesítette. Az a mód azonban, ahogyan Gyöngyösön eljártak, nem hogy gyarapította vona az eszme táborát, sőt mindenkit elidegenített attól. Mindennemű szakmában összeírták az összes szerszámokat és ezeket lefoglalták egy közös üzem részére. Az egyes iparágak termelőszövetkezetei azonban nem valósultak meg, csupán a cipész termelő szövetkezet ügyében, melynek Király Ernő volt a harcosa, tettek kísérletet. Egy központi nagyüzem részére azonban rendkívül sok szerszám, gép stb. lett volna szükséges. Ezt tehát úgy akarták megoldani, hogy felszólították a cipészeket szerszámaikkal, tanoncaikkal való belépésre, ami ellen azonban a mesterek erélyesen tiltakoztak. A proletárdiktatúra által megengedett lapok állandóan a vöröshadsereg diadalait zengték. Ellenkező tudósítást csak olyankor kaptunk, mikor valamely szétszórt alakulat csapatrészeivel találkoztunk. Julius közepe táján azonban már mindenki tudta, hogy a vöröshadsereg szerepe lejárt. Hiába volt általános sorozás, az sem segített a bajon, mert a falusi lakók nem jelentkeztek, A 18 45 óvig elrendelt burzsoá tisztek mozgósítása sem sikerült, noha kimondották, hogy a neindolgozók munkakötelexettsége a védkötelezettségben áll. Segítség után kellett tehát nézni s így jöitek arra a gondolatra, hogy a világsztrájkkal rázzák fel közönyösségükből a munkásságot s világsztrájk rémével kényszerítik engedékenységre az európai polgári osztályt a szocializmussal, de legfőképcu a magyarországi proletáriátussal szemben. Idehaza mindent megkíséreltek a sztrájk sikerülése érdekében, heves agitáció indult meg az egész vonalon, mintha nálunk erre szükség lett volna. Körben a külföldi munkásság mozgalmairól a leghihetetlenebb liirek láttak napvilágot. Egész Olasrországbjun kitört a forradalom. A francia postások és vasutasok csatlakoztak a világsztrájkhoz. Terjed a kommunizmus a cseh hadneregberu A bolsevizmus Franciaországban nyil- 100.
100. tan fellépett, stb." Közben julins 13-án d. u. 3 órakor nagy gyűlést tartottak, melyen Nyisztor György népbiztos is beszédet mondott. Szóval és tettel készítették elé a 21-én kezdődő sztrájkot. A sztrájk,'vagy inkább szocialista-kommunista ünnepély nálunk a következőképen folyt le: délután hat órakor minden szakszervezet a neki kijelölt helyiségben gyülekezett. A tanítók, postások, vasutasok a Korzó kávéházban gyűltek egybe néma csendben. A titkár jól átgondolt komor hangú beszédet tartott, 7 órakor a szakszervezetek a városháza elé vonultak 3 itt a munkásdalárda éneke után Nemecz József megnyitó beszédet mondott a tőle megszokott módon. Utána Koncz Mihály budapesti kiküldött a politikai helyzetet fejtegette, szidta és ócsárolta a vallást s a régi erkölcsi felfogást, összetartásra buzdította az elvtársakat. Majzik Sándor saját alkotási költeményét szavalta el; Nemecz József bezárta a gyűlést, mely után a Marseilles következett. Ki volt adva a rendelkezés, hogy a szakszervezeti tagok megjelenését a vezetők ellenőrizzék, de a tisztviselőkön kivül csupán az ipari munkások voltak nagyobb számban, földmunkás ellenben szembetűnő módon kevés volt. E napon a mezőn tartózkodni nem volt szabad. A határt megbízottak járták végig, kik ezt ellenőrizték. A szomszédos községek azonban a sztrájkról tudomást sem vettek. Mint tudjuk, a világsztrájk csúfos kudarccal végződött, Magyarországon pedig nem volt szükség a sztrájkra, a mezei munkán kívül úgyis általános munkakerülés volt. Julius 20-án a vöröshadsereg általános támadást kezdett az oláhok ellen. A déli szárny támadása elég lendületes volt, hogy azonban az oláhok uj erőket vontak össze, támadásuk Szentes, Turkeve, Karcagnál megakadt, sőt az ellenség támadása elől vissza kellett vonulni. Ezzel a visszavonulással a vöröshadsereg sorsa beteljesedett: szétzüllött, az oláhok pedig a megindított támadást erőteljesen folytatva 30-án már a ^ iszáu is több helyen átkeltek, 'sőt augusztus 3-án bevonultak Budapestre. Az oláh hadsereg közeledése, melynek jobbszárnya
egészen a Budapest-Füzesabony vasúti vonalig terjeszkedett, arra késztette a Munkástanácsot, hogy ök is kivegyék a küzdelemből a részüket. 26-án tehát falragaszok jelentek meg, melyek a gyöngyösi vöröszászlóalj felállítását rendelik el. A zászlóalj szervezése és vezetésével Nemecz József bízatott meg. A lajstromozás 27, 28 és 29-én a huszárkaszárnyában tartatott és 18 évtől 45-ig minden dolgozó embernek jelentkeznie kellett. Tekintve azt, hogy a lajstromozást a szakszervezetek végezték, a kívánt létszám a 3-ik napon együtt volt, mikor azonban a szolgálatra kötelezetteknek össze kellett volna gyülekezni, alig egy századra való munkás volt jelen. Ezek, hozzátartozóik siránkozásától kisérve, ki is vonultak az ellenseg elé, de nem sokkal messzebb jutottak Szurdokpartnál, hol a kötelékek felbomlottak és a csoport nagyobb része szétment, kisebb osztagok pedig két-három napi ide-oda vafó mozdulatok után hazatértek, magával hozván kiki fegyverét és felszerelését is. Julius utolsó napjaiban tehát a vörösuralom Gyöngyösön megdűlt. A Munkástanács azonban még akkor is kitartott. Kis Éva Pált elmozdítván s újra visszahívták Junghancz Ferencet, gondolván, hogy annak tapasztalatai bajaikon segíteni fog. Julius 31-én Kun Béla lemondott, és társaival Budapestről Bécsbe szökött. A hatalmat a budapesti szakszervezetekből alakult szocialista kormány vette át polgári színezettel. Miniszterelnök lett Peidl Gyula, belügyminiszter Peyer Károly, külügy Ágoston Péter, hadügy Haubrich József, kereskedelmi Dovcsák Antal, munkaügyi Szabó Imre, igazságügyi Garami Ernő, közoktatási Garbai Sándor, földmivelés Takács József, pénzügy Miakits Ferenc, közélelmezés Knittelhoffer Ferenc, nemzetiségi miniszter Knoller Viktor. Névleges uralmuk néhány napig tartott csupán, mert augusztus 7-én József kir. herceg kormányzósága alatt megalakult Fridrich István nemzeti kormánya, mely kiragadta kezükből a hatalmat s villámgyorsasággal visszaállították a forradalom előtti állapotot. Mondják, s lehet ez szóbeszéd is, hogy a gyöngyösi kommunisták hatalmuk megdültét rémes módon 118
akarták* megbosszulni. Augusztus 1-ső napjaiban felakarták gyújtani a városnak 1917. évi nagy tűzvészben megmaradt részeit, a polgárok közül pedig 300-at le akartak gyilkolni. A m. kir. csendőrség azonban már akkor ismét kezében érezte a hatalmat s felfegyverzett vasúti alkalmazottakkal együtt meghiúsította az őrült tervet. Zavargások nélkül semmiesetn sem teltek volna el ezek a napok, fel-felbukkanó oláh járőrök sem tudták volna ezt megakadályozni, a polgárság vezetői közül tehát többen, közöttük Junghancz Verenc, a letűnt időszak képviselője is, megjelentek a román parancsnokságnál és a város megszállását kérték. Az első oláh csapatok augusztus 5-én d. e. 10 óra tájban érkeztek a városháza elé, hol nagy tömeg várta az ellenséges szabaditókat. A városházára, s itt-ott magánházakra is felrepültek az eddig eldugott nemzetiszínű lobogók. A városháza előtt tolongó nn ;y tömeg Kóczián Jenő kántor megkezdése után akkor levett kalappal énekelte, négy hónap után elős7ör nyilvánosan, a Himnuszt. Mikor a m< gszálló román csapatok egy osztaga a Solymos-utcán felfelé haladt, valaki fehér kendő lobogtatással üdvözölte őket, persze még akkor nem lehetett tudjii, hogy amit még a forradalom megkímélt ebben a szerencsétien városban, és országban, azt a románok fogják tönkretenni és elrabolni. A;* oláh megszállással hazánk nyomorba és a sir szélére jutott. De biztatáskép állanak előttünk a tatárjárás, a mohácsi vész gyásznapjai. Mikor már azt hitte az egész világ, hogy Magyaroiszág teljesen megsemmisült, a magyar nemzet ősereje mindkét esetben kiheverte a halálos csapást. / t, v 100.
X. Befejezés. Az oláhok bevonulása után szétrebbentek a kommunizmus vezetői, a nyomban megszervezett karhatalomnak azonban mégis sikerült többeket elfogni, kiket azután az oláhoknak adtak át. Az elfogott kommunisták közül Georgescu őrnagy rögtönitélö katonai bírósága Tóth Géza 31 éves mészáros segédet, Donovár János 31 éves földmívest, Reiszmann: Hermán 43 éves gazdatisztet, Palcsó Antal 35 éves ácssegédet, továbbá Zukker Sándor 22 éves magántisztviselőit és Sima Dávidné Lax Katalint, mint akiknek Welt Ignác, de leg* főképen Csipkay Albert kivégeztetésében is részük volt, halálra itélte és az 1919. évi augusztus hó 8-án délután 6 órakor a külső kaszárnya udvarán agyonlövettek. Kiss Antal Buzogány földmives a megszököttek között volt, a szőlőkben azonban az ott dolgozók elfogták és a rendőrségnek átszolgáltatták. Másnapaz oláh kaionák a pesti köhid tájékán agyonlőtték. A ' főszereplők közül Czakó Sándor, Majzik Sándor, Harján János, Mellik István földmivesek, Kovács Antal és Dutka József ács, Ollári István és S/alay Károly kőmivesek, Weinfeld Lipót kárpitos és még számosan megszöktek s azóta nincsen róluk liir. Annyi bizonyos, hogy a megszököttek sok ideig a Mátrában bujkáltak, sőt egyizben vadászok még a tanyájukat is felverték, de lassankint a hir is megszűnt felölük; igen valószínű, hogy a csehek által megszállott felvidéken tartózkodnak. Megszöktek, Junghancz Ferenc kivételével, ki nyugodtan Gyöngyösön maradt, a többi szereplők is, de lassankint mindenik az igazságszolgáltatás kezébe került. Az összefogdosott kommunisták pöreinek tárgyalására rengeteg sok tanút kellett beidézni, emiatt az egri kir. törvényszék Gyöngyösre szállt ki és tárgyalásait 1920. év tavaszán az állami főgimnázium tornatermében tartotta. 120.
Az állandóan nagy érdeklődés mellett tartott tárgyalások befejezése után Nemecz József kötéláltali halálra ítéltetett s ez az ítélet rajta Egerben 1920. évi julius 29-én reggel 6 órakor végre is hajtatott. Endrész József 15 évi, Csiba Julis 8 évi, Nádas Márton 5 évi, Hersch Izsák 8 évi, Nemecz Alajos 2 évi, Kiss István 2 és félévi, Fenyvesi Gábor 2 és félévi fegyházat, Junghancz, Ferenc pedig hat hónapi fogházbüntetést kapott. Gergely Danó, Tímár Béla és többi társai az egri törvényszék fogházában töltötték el viharos szereplésük jutalmát. Az eddig kimondott ítéletek a sokat türt és szenvedett közönség izgalmait lassankint megszüntették és.a lelki nyugalom visszaszállott a szivekbe. A régi polgári munka leghamarább a földmives osztályban kezdődött meg, mely aztán tovább terjedt a más irányú foglalkozások között is. A régi nyugodt hangulatról azonban még sem lehet beszélni, mert a lelkeket izzó feszültségben tartja szegény magyar hazánk kataszíró- - fája, hogy a Károlyi uralom és Kun Béla világa Magyarország területének hároinnegyedrészét idegen hódítás jármába hajtotta. Bizunk azonban abban az isteni gondviselésben és a magyar népnek abban az ősi erejében, mely e hazát ezer esztendő vérzivataros megpróbáltatásain keresztülvezette, hogy a most ránk szakadt szörnyű megpróbáltatásokat is kibírjuk és hazánk régi határait újra vissza fogjuk szerezni. Ezért éljünk, és ha a szabadság napjai elérkeznek, haljunk is meg érte; mert Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország! 121