SELMECBÁNYA ÉS A MÁRIA-TEMPLOM FŐOLTÁRA

POSZLER GYÖRGYI SELMECBÁNYA ÉS A MÁRIA-TEMPLOM FŐOLTÁRA A tölcsér alakjában, hegyen-völgyben épült Selmecbányán, mely lámpafényes ablakaival este úgy fest, mint ha a földgömb kicsúszott volna talpunk alól s fölöttünk, körülöttünk és alattunk az ég csillagtábora mosolyogna ránk, a XV század vége felé kezdték el az új, közel félszáz méter hosszú és 30 méter széles nagytemplom építését s a XVI. század elején be is fejezték. A művészet mindenfajta remekével elhalmozott Istenházát egy ideig a protestánsok is használták. Ám jött a török s hogy már-már bányavárosainkat is fenyegette, a selmeciek várrá alakították át. Fölszereléseit a város kisebb templomai s a szomszédos falvak egyházai között osztották szét." 1 Selmecbánya a hét alsó-magyarországi bányaváros Besztercebánya és Körmöcbánya mellett legjelentősebb, legrégebbi alapítású városa. Eredeti kiváltságlevele nem maradt fenn, 2 a város alapítása a IV Béla által e területre telepített szász lakossághoz köthető. 3 Az alapított városokra jellemző tervszerű, szabályos alaprajzi, helyrajzi elrendezés a magas hegyek közötti mély völgyben fekvő Selmecbányán a földrajzi adottságokhoz igazodva érvényesült. A város 13. századi magja a hegyre épült óvár volt, templommal, temetővel, ossariummal, melyet eleve körfal, vagy legalábbis palánk övezett, így szükség esetén a menedék szerepét is betölthette. 4 A lakótelepülés későbbi eredetű, a város csak lassan terjeszkedett a völgy felé, ahol a 14. század első felében már tekintélyes városrész létezett, és kialakulófélben volt az alsó Ring (circulus) is. A völgykatlanban fekvő városrész következetes kiépítésére az 1443. évi földrengés után került sor, amikor ez a kevésbé sérült városrész vált a polgári élet központjává. A főteret - ahol az 1488-ban elkészült városháza is áll - és a hosszan elnyúló főutcát egykor a gyűrűstéri polgárok, az ún. Ringbürgerek (cives circulares) házai szegélyezték. A 15. század második felében és a 16. században épült, a polgárság anyagi jólétét fennen hirdető házak szokatlanul tágas belső terei gyakran még az emeleten is boltozottak és gazdagon díszítettek voltak, hosszan elnyúló homlokzatuk legalább három ablakkal nyílt az utcára. 1 Hiányzik azonban a főteret, főutcát szabályosan körülvevő utcahálózat, a Ringbürgerek házaihoz csatlakozó majorsági udvarok tervszerűen kiosztott rendszere. A Ringen kívül girbe-gurba utcák nyúlnak fel a hegyoldalba, módos polgárházak és szegényesebb épületek sorakoznak egymás mellett. A társadalom Selmecbányán is a többi bányavároshoz hasonlóan tagozódott, és hasonló volt a jogrend felépítése is. 6 A teljes jogú, kiváltságokkal is rendelkező polgárok körét az alig több, mint három tucat családot számláló, városi viszonylatban gazdag réteg alkotta. Ez a csoport mind gazdasági, mind politikai tekintetben a város lakossága, a polgárság többi rétege fölé emelkedett. Főtéri házukra (Ringhaus, circularis ház) utalva, ami a városi tulaj donrendszer alapja és a jogok teljes köre elnyerésének szinte előfeltétele volt, nevezték őket Ringbürgernek. Az elnevezés jogi státust is jelent. A Ringbürgerek maguknak tartották fenn ugyanis a földesűri haszonvételeket: csak az ő házukban lehetett italt mérni, ők voltak az igen jövedelmező malomjog és mészárszéki jog kizárólagos letéteményesei, az ő tulajdonukban voltak a piaci bódék és a fürdők is. Fontos szerepet játszottak a bányaművelésben is, amit a bányapolgár (urburarius) megjelölés mutat. A Waldbürger (erdőpolgár) név pedig a fakitermelés őket illető monopóliumára utal, melyhez a vízierő hasznosításának kizárólagos joga is társult. A kiváltságok révén e családok kezében egyesültek tehát a bányaművelés legfontosabb feltételei, az 1530-40-es évek Selmecbányái kohótulajdonosai kivétel nélkül Ringbürgerek voltak. 7 A Ringbürgerek tartották kezükben a városi kormányzatot. Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (február 2-án) közülük választották a városi bírót, közülük került ki a városi jegyző és a bányamester is, akik az ún. belső tanács tagjai voltak. Ez utóbbi tisztségviselők beiktatásához királyi megerősítés volt szükséges, mely jogot a király mindig a kamaragrófok által gyakorolta. 8 A Ringbürgerek legfontosabb tevékenységi köre eredendően a bányászathoz kötődött. A középkori Magyarország leggazdagabb rézércterülete a Besztercebánya környéki volt. Az ottani bányaművelésről a 13. század közepe óta vannak adatok. 9 Míg a kezdeti időszakban elsősorban ezüstércet, a következő században egyre inkább jó minőségű, magas ezüsttartalmú rezet hoztak a felszínre. A 15. századtól jól nyomon követhető azonban, hogy a kitermelés költségei a tárnák mélyülésével nagy mértékben növekedtek. A Waldbürgerek, a polgári bányavállalkozók nem rendelkeztek az ehhez szüksé-

ges üzemi tőkével, és korlátozott mértékű termelésükkel nem is tudták azt előteremteni. A 15. századi bányaművelés tehát nem képezte a városi vállalkozás azon területét, amely jelentős anyagi hasznot eredményezhetett volna. Az üzleti nyereség tisztes megélhetést, polgári jómódot nyújtott, nagyobb mérvű meggazdagodáshoz azonban nem vezetett. A bányagazdasággal kapcsolatos nagyobb haszon nem a polgárok kezén, hanem a termékeket közvetítő kereskedelemben keletkezett. A bányavállakozások és a kereskedelmi tőke között a kölcsönök és hitelek révén fokozatosan függőségi viszony alakult ki, majd ez utóbbi a szétaprózódott vállalatokat egyesítve, lassanként közvetlenül is bevonult a bányaművelésbe. Ezt a besztercebányai bányaiparban a 15. században végbemenő folyamatot Thurzó János nagyszabású vállakózása zárta le. 1493 és 1495 között megvásárolta, illetve hosszabb távra bérbe vette az eladósodott Waldbürgerektől a város szinte valamennyi bányaüzemét. 10 Átfogó vállalkozásához, a termelés jelentős növeléséhez szükséges tőkét a Fuggerekkel való társulás biztosította. Thurzó János 1495. március 16-án szerződést kötött Fugger Jakabbal Pozsonyban. Hetenként 300 mázsa réz termeléséhez szükséges rézelválasztó kohók építését határozták el Besztercebányán, melyek üzemelésétől 360 forintnyi nyereséget vártak. A vállalat jövedelmezőségét Thurzó a királytól 1496. április 6-án nyert szabadalmával nagymértékben tovább növelte. II. Ulászló biztosította számára, hogy a Besztercebányán vagy bárhol másutt épített olvasztóit örökjogon bírja, továbbá a rézből ily módon nyert ezüstöt ne legyen köteles befizetni a királyi kamarába, hanem azt szabadon eladhassa. 1500- ban pedig a király örökjogon felmentette őt az urbura fizetése alól. A vállalat 1495 és 1504 között 119 500 rajnai forintot, 1504 és 1507 között pedig 238 474 rajnai forintot jövedelmezett mindkét család számára. A besztercebányaitól némiképpen eltérő fejlődést mutat a selmeci. Itt a jó minőségű, arany tartalmú ezüstérc kitermelése állt előtérben, amelyben ez a terület egész Magyarországon egyedülállóan gazdag volt. A város nemesfém-termelése a 16. század elején messze meghaladta Besztercebányáét és Körmöcbányáét is, és egymaga nagyobb jövedelemhez juttatta a királyt, mint az utóbbi kettő együttvéve. Az alsó-magyarországi bányavidék kamarája és pénzverdéje Körmöcbányán működött, ami Selmecbánya számára alárendeltséget és bizonyos mérvű gazdasági kiszolgáltatottságot jelentett. A kamara döntött ugyanis a terület bányáinak bérbeadásáról, hatáskörébe tartozott az urbura kivetése, 11 a királyi nemesfém-monopóliumnak megfelelően az arany és ezüst beváltása, valamint a pénzverés. A kamara vezetője, a kamaragróf (comes camerae monetarum) a 15. század második felében általában a kamara bérlője volt. Az irányítást közvetlenül a selmeci és körmöci alkamaragrófok révén gyakorolta. A Selmecbányáról beszállított nemesérc finomságának, ezüst-, illetve aranytartalmának megállapítása, ami a beváltási ár alapját képezte, pedig a körmöci probator feladata volt. 12 A beváltási árat az érc piaci áránál esetenként akár 35-40%- kal is alacsonyabban határozták meg. A selmeci Waldbürgereket mindazon kötelezettségek - a nemesérc beváltása, az urbura fizetése - terhelték, amelyek alól a besztercebányai Thurzó-vállalat mentességet szerzett. A bányák fenntartásának és üzemeltetésének egyre növekvő költségei ugyanakkor őket is sújtották. A 15. század végére ezen körülmények együttesen a Waldbürgerek bányavállalkozásainak válságához vezettek. Ez a tevékenység olyan kevés jövedelmet eredményezett ugyanis, hogy a polgárság egyre inkább szabadulni igyekezett, és más megélhetési források felé fordult. 13 Ezek közül a legfontosabb a kiváltságaik közé tartozó italmérés volt. Jól tükrözi ezt a változást Beatrix királyné 1496. március 12-én kelt rendelete, melyben az italmérést csak azon polgárok számára engedélyezte, akik a bányaművelést legalább heti két forinttal támogatták. 14 A besztercebányai Waldbürgerek számára a Thurzóvállalat létrejötte előnyt jelentett. Adósságokkal terhelt, részben már el is hagyott bányáik megvásárlásával Thurzó János jelentős bevételhez jutatta őket. Königsberger Mihály és Glocknitzer Benedek besztercebányai polgárok 1493-ban, bányáik eladásakor pl. 2100 forintot kaptak. A századvég leggazdagabb polgárai azonban azok közül kerültek ki, akik a Thurzóüzemben is szerepet vállaltak, valamint, akik az új tulajdonosok kereskedelmi tevékenységéhez csatlakozni tudtak. Königsberger Mihály például tárnabérlő lett a Thurzó-vállalatban. A városi polgárok között kiemelkedő nagyságú vagyonára azonban feltehetően németországi, elsősorban augsburgi kereskedelmi kapcsolatai révén tett szert. 15 A besztercebányai gazdag polgári családok jövedelmük és vagyonuk egy részét templomok és kápolnák építésére, berendezésére tett adományokra fordították. A plébániatemplom oldalához a jelesebb családok sorra kápolnákat építtettek. Königsberger Mihály pl. az 1492. áprilisában elnyert búcsú tanúsága szerint a Boldogságos Szűz hét örömének emlékére alapított kápolnát. 16 Végrendeletében pedig az Alamizsnás Szent János oldalkápolna javára tett adományokat. Plath Miklós besztercebányai polgár a Boldogságos Szűz egyházának oldalán Szent Borbála és Jeromos tiszteletére alapított kápolnát, amely adományról egy 1477. évi pápai búcsúlevél emlékezik meg. 17 A templom 1483-tól folyamatos építésének és felszerelésének költségeihez a jómódú polgárok és a nagyvállalkozók is jelentősen hozzájárultak. 1494-ben Gürteller Miklós és neje, 1500-ban pedig a már említett Königsberger Mihály nyert búcsút a templom építésének elősegítésére. 18 Az újonnan épített szentély rézzel való befedésére az utóbbi 1503. február 8-án kelt végrendeletében 1000 forintot hagyott. Ugyanő további 1000 forintot adományozott a templom főoltárának költségeire is. 19 Altare maius speciosum, operae eleganti antiqua exstructum, statuis plurimis...

1. A Selmecbányái óvár látképe a Mária-templom szentélyével (Archív fénykép) Landscape of the Old Castle at Selmecbánya, with the Chancel of the Church of the Virgin Mary (Archive photograph) obdormitionis et simul assumptionis Mariae adeo eximiae artis, ut statuarum maiorum et minorum vultum affectus naturalissime pateant"- jegyzik fel az 1688-ban, illetve 1696-ban készült egyházlátogatási jegyzőkönyvek. 20 A Fuggerek is tettek alapítványokat Besztercebányán jótékony, egyházi és művészeti célokra. 1495-1499 közötti magyarországi kereskedelmükről szóló elszámolásaikban pl. a besztercebányai templom két üvegablaka számára tett 80 dukátról szóló adomány szerepel. Az ugyancsak általuk adományozott 100 Zentner réz pedig feltehetően a tetőfedés céljára szolgált. 21 A Thurzó-Fugger vállalat a Selmecbányái bányaművelésre nem terjedt ki. Az 1490-es években és az 1500- as évek elején ottani polgároknak, köztük Rössel Erasmusnak, a város egyik legvagyonosabb polgárának, aki kamaragróf is volt, Pisch Severin bírónak, aki később ugyancsak betöltötte a kamaragrófi hivatalt, Lang János királyi bányamesternek (Steiger) és Hillebrand András polgároknak tárnákat adományoztak, 22 a vállalkozások egy kézben való egyesítése tehát nem történt meg. Thurzó János azonban igyekezett befolyása alá vonni a selmeci bányavállalatokat is, és érdekeinek a városi tisztségviselőkön keresztül ott is érvényt szerezni. 1496-ban körmöci főbányagrófként Lang Jánost küldte Selmecre bányagondnoknak (Bergmeister). Az új gondnokot, aki nyilvánvalóan bizalmasa volt, nagyon sok fontos szakmai tanáccsal látta el. Utasításában pontosan meghatározta a telkek, tárnák és felérek adományozására vonatkozó szabályokat is, amelyekkel saját érdekei szerint tudott befolyást gyakorolni a selmeci polgárok vállalkozási lehetőségeire. 23 A leggazdagabb Selmecbányái polgárok közé tartozott Steck Boldizsár, aki évtizedeken keresztül, 1478 és 1522 között jegyzőként volt tagja a városi vezetőségnek. 23 kötetből álló, mintegy 100 aranyforint értékű könyv-

tárának legtöbb darabját a 15. század utolsó éveiben Velencében nyomtatták. 24 Mátyás királlyal, II. Ulászlóval és II. Lajossal, valamint Beatrix és Anna királynékkal is szoros kapcsolatban állt. 1478-ban, Mátyás és Beatrix Selmecbányái látogatásakor ő köszöntötte a városi polgárság élén a királyi párt. A város legtekintélyesebb polgárai közé tartozó jegyző feltehetően elsősorban szerteágazó kereskedelmi tevékenységének köszönhette gazdagságát. Beatrix királynét is többször segítette hitelekkel. 1497-ben kelt levelében például 1264 forintot és 60 dénárt, cukrot, egy hordó bort, asztalneműt és vásznat kért tőle az özvegy. 25 Anna királyné pedig 1504. májusában kelt rendeletében, amelyben éppen Thurzó János körmöci főkamaragróf ajánlására a kincstári probator helyére a polgárok által választott városi kémlészt állított, e jól jövedelmező állásra a királyi udvarban már régóta ismert jegyzőt emelte. 26 A Thurzó János és Steck Boldizsár közti személyi összefonódottság nyilvánvaló. Selmecbánya tanácsa ugyanis éppen néhány hónappal ezt megelőzően, 1504. január elején vállalt kötelezettséget arra, hogy a bányaüzemhez szükséges ólmot négy évig csak Thurzó Jánostól vásárolja. 27 A 15. század második fele és a 16. század eleje Selmecbányán is a jelentős városi építkezések ideje. A városi polgárok gazdagságukhoz mérten, esetenként kiemelkedően nagy értékű adományokkal támogatták e munkálatokat. Ebben az időben bővítették a város főterén 1444-ben alapított Szent Katalin-kápolnát második, ún. alsó plébániatemplommá. 1489. április 2-án 100 napi búcsút nyertek mindazok, akik a templom berendezésében és felszerelésében részt vettek. 28 A templomot 1500. november 16-án nagy ünnepség keretében szentelték fel. 29 Ekkor már minden bizonnyal készen állt a főoltár is, melyre alapítói (fundator), Johannes Galer és Hillebrand András 700 napi búcsút nyertek 1496-ban. 30 Hillebrand András tekintélyes selmeci polgár volt, 1481- ben városi jegyző. Bányavállalkozóként, a város képviselőjeként többször előfordul neve különböző városi iratokban. 31 Johannes Galert 1475 óta Selmecbányái prédikátorként, illetve plébánosként említik a források. 32 A főoltár építésére tett adományának összege nem ismert, a templom felszentelése alkalmával azonban 10 évre bérbe adott több malmának jövedelmét engedte át a plébánia javára. A 15. század második felében építették Selmecbányán, a völgy csaknem legalacsonyabb pontján az ispotály Szent Erzsébet tiszeteletére szentelt kápolnáját. 33 1475-ből tudunk pl. Sigmund Korndel városi polgár 400 forint értékű adományáról, melyet örökös misemondás céljából tett az ispotály Szent Erzsébet-oltára javára. 34 Gilg Korndel selmeci kamaragróf 1477-ben a domonkosok Szent Miklós-kolostora számára tett adományt. A templom 1442-ben leégett, a 400 magyar forinttal Korndel az újjáépítés költségeihez, illetve a kolostor egyéb kiadásaihoz kívánt hozzájárulni. A Mindenszentek-oltárnak pedig, ahol lelki üdvéért naponta misét mondatott, két aranyozott ezüst keresztet juttatott. 35 Jelentős adományról tudunk az óvár Szent Mihály arkangyal-kápolnája esetében is. Egy selmeci polgár, Niclas Zygenpacher pl. a Gilg Korndeltól 1478-ban 700 forintért vásárolt malma és sörfőzdéje jövedelmét, újonnan vásárolt városi házát kerttel együtt adományozta a temetőkápolna javára, annak oltárát terítőkkel, kelyhekkel, misekönyvvel és egy képpel (Tafel) ajándékozta meg. 35 A 15. század második felének egyik legjelentősebb építkezése Selmecbányán az óvár Mária-temploma, a tulajdonképpeni plébániatemplom átépítése, illetve bővítése volt. A városi számadáskönyvek tetőfedőknek, illetve ácsoknak való sorozatos kifizetésekről tanúskodnak, és a tehetős polgárok is támogatták adományaikkal a munkát. 1492-ben Gilg Keusch városi polgár végrendeletében 70 forintot adományozott a plébániatemplom építésére. Ugyanezen végrendeletben könyveit, die Tafeln Passionis Christi, all Schnitzwerk und Bild", három ércmalmát, valamint felesége halála után az ő ingóságait, gyűrűket, öveket, ezüst kelyheket, ruhákat, tálakat és gyertyákat, valamint házát és bányarészét a Szent Jeromos-kápolna javára hagyta, amely ezen malmok jövedelmének kamataiból már addig is évente 21 forint 67 dénár jövedelemmel rendelkezett. 1493-ban becslések szerint összesen 710 forint 43 dénárt hagyott ugyanezen kápolna javára. 37 1502. szeptember 29-én kelt végrendeletében Gaspar Hodritzer házát ajándékozta a Mária-templomnak. A házat a templom nevében Galer vette át. Ugyancsak ő 60 forintot helyezett el a Selmecbányái városi tanácsnál Róbert óbudai aranyműves Dorottya nevű lánya nevében azzal a megkötéssel, hogy Dorottya halála után a pénzt a Mária-templomnak kell átadni. 38 A Mária-templom építése több évtizeden át húzódott. A templom 1506-ban felállított új főoltárával, M S mester művével mindeddig egyetlen, részben közzétett dokumentum hozható összefüggésbe: az 1506-ban, az oltár Krisztus feltámadását ábrázoló jelenetén megadott évben, az alpítókként megnevezett Leonhardus Heynitzky" és Dorothea filia Andreáé Duschlin conjunx" számára kiadott búcsúengedély. 39 A megnevezett személyek a feldolgozott városi iratokban nem fordulnak elő, 40 feltehető tehát, hogy nem voltak Selmecbánya polgárai. M S mester oltárának donátorait és megrendelőit ezért valószínűleg a Selmecbányái polgárság körén kívül kell keresnünk. Az oltár rendkívül gazdag kivitele - gondoljunk csak a nagy méretű táblák domborműves oldalainak és a külső, az oltár hétköznapi, becsukott állapotában látható festett képeinek szokatlan, nagy aranyozott felületeire -, a nagy méret gazdag mecénást sejtet. Az ismert festmények sokrétű, árnyalt jelentés- és utalásrendszere pedig tudós megrendelőre enged következtetni. Az oltár tehát nemcsak kvalitásával emelkedik ki Selmecbánya és a bányavárosi művészet mindössze néhány fennmaradt emléke, illetve töredéke alapján rekonstruálható művészeti terméséből, hanem ké-

A Selmecbányái Mária-temlom alaprajza (Lux Kálmán rajza) Ground-plan of the Church of the Virgin Mary at Selmecbánya (Drawing by Kálmán Lux)

szítésének történeti körülményeit tekintve is. Nagy valószínűséggel nem sorolható a bányavárosokban megrendelt, a városi polgárok által esetenként igen magas összegű adományokkal is ellátott oltárok körébe. A besztercebányai főoltár építése pedig ugyanezen években igencsak nagy vállalkozásnak számított. A másik, 1500- ban felszentelt, szobrainak tanúsága szerint ugyancsak nagyméretű és igényes oltár a Selmecbányái Szent Katalin-templom főoltára volt. Ennek donátorai, amint láttuk, szintén a városi polgárság, illetve az egyházi tisztségviselők köréből kerültek ki. A fenti adatokból arra következtethetünk, hogy Selmecbánya rendelkezett olyan gazdag Ringbürger-réteggel - melynek jövedelme nem feltétlenül, vagy nem kizárólag a bányavállalkozásból származott -, amely mecénása lehetett volna a plébániatemplom főoltárának. Steck Boldizsár pl., aki nemegyszer több száz, olykor ezer forintos összeget hitelezett az özvegy Beatrix királynénak, mindenképpen közéjük tartozott. A Mária-templom főoltárának készítésével kapcsolatban álló személyeket azonban valószínűleg mégis más körben kell keresnünk. A történeti adatok és összefüggések elemzése - a művészettörténeti, stíluskritikai megfigyelések által is támogatva - jelölik, ki az ilyen irányú további kutatás számba jöhető irányait. Az egyik lehetséges tájékozódási pont Krakkó, Veit Stoß ottani, a Mária-templom oltárán dolgozó műhelye. M S mester Vizitáció-táblája és a krakkói Mária-oltár egyes jelenetei közti stiláris hasonlóságra - a formai jellemzők, a drapériák vonalvezetésének részletei, valamint a meglepően élénk zöld növények és színes virágok nagy felületű, részletező, a herbáriumok hagyományait követő bemutatása - a művészettörténeti szakirodalomban Mojzer Miklós hívta fel a figyelmet. 41 A fő jelenet és az oltárszárnyak ábrázolásai nagy méretűek, így sokak számára messziről is jól láthatók. Maguk az ábrázolások mintha hangszórón keresztül szólnának a hívekhez"- írja Mojzer a krakkói főoltárról, 42 amely megállapítás - az idulatok és érzelmek végletekig való felfokozottságát, a szemlélőre gyakorolt hatás intenzitását tekintve, melynek legközvetlenebb közvetítői ezeken az ábrázolásokon is a kifejező kézmozdulatok és testtartások, a tudatosan vezetett pillantások, a szenvedélyes arckifejezések és a lendületesen lebbenő drapériák -, akár M S mester Selmecbányái oltárára is vonatkozhatna. A Stoß-muhellyel való stiláris kapcsolatok mellett a szellemi hasonlóság is fontosnak tűnik tehát. A két mű összehasonlításakor így a mesterek és műhelyek közti kapcsolaton túl, esetleg az oltárok programját megalkotók és a megrendelők közti összefüggések után is eséllyel kutathatunk. Ezen az úton haladva mutatta be Mojzer Miklós Johannes Galer tevékenységét. A krakkói egyetemen baccalaureusi, majd magister artiumi szintre jutott tudós férfi az 1470-es évek végétől a krakkói Mária-templom német prédikátori tisztét is betöltötte. Fontos szerepet játszott a Veit Stoß Mária-oltárának felállítására 1477-től szerveződő nagyszabású vállalkozásban. Tevékenységével több éven keresztül nagy sikerrel járult hozzá az oltár építését támogató adományok gyűjtéséhez. Prédiká- 3. A Selmecbányái óvár keleti homlokzata. (Lux Kálmán rajza). Eastern Front of the Old Castle at Selmecbánya. (Drawing by Kálmán Lux)

ciói egy részét valószínűleg a hívők szeme láttára épülő oltár előtt, annak készülő jeleneteihez kapcsolódva tartotta. Mojzer Miklós az oltár programjának kidolgozásában is igen fontos szerepet tulajdonít neki, sőt annak egyik megalkotóját sejti benne. 43 Selmecbányán 1475-től említik prédikátorként, gyakran plébánosként, és ő volt a Szent Katalin-templom főoltárának - amely felépítésében és fennmaradt szekrényszobrainak tanúsága szerint stilárisan is közeli kapcsolatban áll Stoß krakkói oltárával - egyik donátora is. M S mester tábláinak és a krakkói Mária-oltár ábrázolásainak szellemi hasonlósága talán Galer mindkét helyen megbecsült prédikátori működésével is kapcsolatba hozható. Galer legfőbb krakkói pártfogója Thurzó János volt. Thurzó 1477-től krakkói városbíróként tevékenykedett. Tőle függött a német prédikátor kinevezése, nyilvánvalóan ő ajánlotta tehát Galert - akit talán már Selmecbányáról személyesen is ismert - erre a tisztségre. A Mária-oltár egyik Bánkénjeként Thurzó Jánost az oltár építése körül kialakuló vállalkozás egyik fő kezdeményezőjének és mozgatójának tekinthetjük. 44 Thurzó János személye azonban nemcsak Veit Stoß krakkói oltárának megrendelőivel és kivitelezőivel, az ottani egyetem körül kialakult tudós és humanista körökkel teremthet kapcsolatot, hanem a Thurzó-vállalat szerteágazó ipari és kereskedelmi tevékenysége, a Fuggerekkel való üzleti, a későbbiekben családi összefonódottság révén ennél sokkal szélesebb körben is. A vállalat kereskedelmi útvonalai Besztercebányáról kiindulva szinte egész Európát behálózták. A rezet a thüringiai feldolgozás után Frankfurtban és Nürnbergben, vagy Hamburgban és Lüneburgban adták el, de kereskedőik nyugat felé egészen Antwerpenig eljutottak. Az ezüstöt legnagyobb részben Nürnbergben és Velencében értékesítették. A Velencébe vezető útvonal fontos állomása volt Buda is. Krakkón keresztül pedig elsősorban Lengyelországba, Poroszországba és Oroszországba szállították az ércet. 45 Augsburggal, a Fugger-cég központjával is állandó összeköttetésben álltak, sőt a Fuggerek pénzügyi tevékenysége révén a Thurzók Rómával, a pápai kúriával is közvetlen kapcsolatba kerültek. 46 A Thurzó-vállalat tehát közvetlen összeköttetésben állt az igen gazdag és művészeti központként is jelentős Nürnberggel és Velencével, ami nemcsak - a Nürnberg és M S mester esetében sokszor elemzett - művészeti kapcsolatok, művészek, illetve műhelyek közti összeköttetések létrejöttét könnyíthette meg, hanem az ottani vagyonos polgársággal való közvetlen, személyes kapcsolatokat is eredményezhetett. A Thurzó-család kapcsolatainak - a különböző családtagok által betöltött tisztségeket figyelemmel kísérve - még egy fontos, a budai királyi udvarhoz kötődő körét is érdemes közelebbről megvizsgálni. Több adatból ismert, hogy II. Ulászló és Anna királyné számára a Fuggerek gyakran szállítottak fényűzési cikkeket, pazar kelméket, drágaköveket. Kirívó esetként jegyzik fel, hogy Anna királyné 1505-ben egy gyöngyökkel és drágakövekkel ékesített kalapért, melynek értékét 3500 forintra becsülték, az erdélyi huszadot és a nagyszebeni pénzverő jövedelmeit kötötte le Thurzó Jánosnak. 47 Még fontosabbak lehetnek azok a személyes kapcsolatok és tisztségek, melyeket a Thurzó-család különböző tagjai a királyi udvarban, illetve különböző királyi hivatalokban betöltöttek. Igen lényeges szerepet játszott pl. Thurzó János unokaöccse, Thurzó Zsigmond, aki 1500-ban esztergomi olvasókanonok és királyi titkár volt, majd nyitrai, erdélyi, végül 1504-től váradi püspök lett. 1506-ig, Anna királyné haláláig Magyarország dinasztikus kapcsolatainak legfőbb intézője volt. Fontos szerepet játszott már Ulászló házasságának közvetítésében, a II. Ulászló és XII. Lajos francia király közti szerződés létrehozásában, s tagja volt az Anna királynét 1502-ben Velencéből Budára kísérő királyi küldöttségnek is. 1506- ban a király követeként tárgyalt I. Miksa császár követével, mely tárgyalások a Habsburg- és Jagelló-házak közti szerződést eredményezték. Thurzó János fiai, János boroszlói és Szaniszló olmützi püspök is igen fontos szerepet játszottak a királyi diplomáciában, sőt országos méltóságokat is betöltöttek, ilyen irányú működésük azonban már 1506 utánra esik. 4,s Idősebb Thurzó János 1496-ban Krakkóból Besztercebányára települt át. Ettől az évtől kezdve ő töltötte be a körmöci főkamaragrófi hivatalt, a legfőbb királyi tisztséget a királynéi birtokok közé tartozó alsó-magyarországi bányavárosokban. A királyi udvarral, elsősorban a királynékkal való kapcsolata, működésének egész ideje alatt közvetlen volt. Személyes befolyása nyilvánvalóan nagyon megnövekedett akkor, amikor 1501-ben kétszázezer arany forintot adott kölcsön a királynak, hogy az utóbbi eleget tehessen Beatrix özvegy királyné anyagi követeléseinek. II. Ulászló ennek fejében elzálogosította Thurzónak az erdélyi huszadot, Zólyom várát és uradalmát, a hét bányavárost, valamint a körmöci pénzverőt. 49 Anna királyné őt nevezte ki kamarásának, és a bányaügyek irányításában is mindenkor követte tanácsait. 50 1504-ben szintén az ő közvetlen ajánlására nevezte ki a Selmecbányái jegyzőt, Steck Boldizsárt városi kémlésszé. A Thurzó-család személyes kapcsolatai és az általuk betöltött királyi hivatalok vizsgálata ezen a szálon közvetlenül érintkezik tehát a Selmecbányái városi tisztségviselők, a vagyonos Ringbürgerek körével. Fontos megjegyezni azonban, hogy a selmeci polgárok nemcsak Thurzó János kapcsolatai révén álltak kapcsolatban a királyi udvarral. Elegendő itt a Beatrix királynénak nyújtott többszöri kölcsönökre és hitelekre, valamint Steck Boldizsár hozzá fűződő bizalmas kapcsolatára utalni.

JEGYZETEK 1 2 3 4 D 6 7 8 9 1 0 11 1 2 1 3 1 4 1 5 1 6 1 7 1 8 19 20 DIVALD K.: Felvidéki séták. Budapest 1925,172. A IV Béla által a városnak adott kiváltságlevél elveszett, de szövegének egy részét németre fordítva bedolgozták a 14. század végi városi jogkönyvbe; ennek eleje felmenti a város bányászait és polgárait... az ország nemeseinek és bíráinak hatalma és bíráskodása alól, majd 40 pontban szabályozza a városlakók jogait, s 19 pontban a bányajogot..." GYÖRFFY GY.: AZ Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest 1987, 245. KACHELMANN, J.: Geschichte der ungarischen Bergstädte und ihrer Umgebung. Bd. II. Schemnitz 1885,113.; PAULINYI O.: Tulajdon és társadalom a Garam-vidéki bányavárosokban." in: Történelmi Szemle 4 (1962), 174.; PAULINYI O.: Bányagazdálkodás Magvarországon a fejlett feudalizmus időszakában. II.: Tulajdon és társadalom a Garam-vidéki bányavárosokban. (A német kolonizációs város problematikája.)" in: Történelmi Szeme 22 (1979), 618. PAULINYI O.: /'. m. (3. j. [1962]) 177.; Lux K.: A selmeczbányai óvár. Budapest 1914, 24-25. HENSZLMANN I.: Jelentés a bányavárosokba tett régészeti kirándulásról. I. Selmecz-Bánya." in: Archaeologiai Közlemények 5 (1868), 153. PAULINYI O.: i. m. (3. j. [1962]) 175.; FEJES B.: Selmecbánya története" in: Selmecbányaiak Emlékkönyve. Budapest 1936,12. PAULINYI O.: i. m. (3. j. [1979]) 619. Hont vármegye és Selmecbánya. (Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: BOROVSZKY S.) Budapest [1906,] 89. A bányamester királyi tisztségviselő volt. PAULINYI O.: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. (Bányaművelés és polgári vagyon Besztercebányán.)" in: Károlyi Árpád Emlékkönyv. Budapest 1933,19. skk. PECH A.: Alsó Magyarország bányamívelésének története. I. Budapest 1884, 75. sk. Az urbura az ezüstnél 8%, az aranynál 10% volt. PAULINYI O.: Die Edelmetallproduktion der niederungarischen Bergstädte, besonders jene von Schemnitz, in der Mitte des 16. Jahrhunderts." in: Nouvelles études historiques publiées à l'occasion du XII e Congrès International des Sciences Historiques par la Comission Nationale des Historiens Hongrois. Budapest 1965,1,182-184. PROBSZT, G. Frh. v.: Die niederungarischen Bergstädte. Ihre Entwicklung und wirtschaftliche Bedeutung bis zum Übergang an das Haus Habsburg (1546). München 1966, 63. PECH A.: i. m. (10. j.) 79. JURKOVICH E.: Besztercebánya múltjából. Tárcagyűjtemény. Besztecebánya 1906, 4-12. JURKOVICH E.: i. m. (15. j.) 13 IPOLYI A.: A besztercebányai egyház műemlékeinek története és helyreállítása. Budapest 1878, 58. sk. PECH A.: i. m. (10. j.) 77, 90.; IPOLYI A.: i. m. (17. j.) 41. Item. Mehr So man ein Taffei auf den hohen Althar in der Kirchen unser liben frauen im Neuensoll machen wirf, bescheid ich darzu florent Tausent..." JURKOVICH E.: /'. m. (15. j.) 16.; PROBSZT, G. FRH. V.: /'. m. (13. j.) 66-67. Idézi: IPOLYI A.: i. m. (17. j.) 44. Az oltár a templomot pusztító 1761-es tűzvészben semmisült meg. Königsberger különleges gazdagságú és szépségű miseruhákat is csináltatott a templom számára. A Zentner (Centner, latinul centenarius, centenárium) magyarul mázsa. Nagysága területenként és korszakonként nagyon változó volt. Lásd: BOGDÁN I.: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Budapest 1991, 454-458.; A Fuggerek adományára vonatkozóan: PROBSZT, G. FRH. v.: i. m. (13. j.) 66-67. PECH A.: i. m. (10. j.) 80. Uo., 89. PROBSZT, G. FRH. V.: i. m. (13. j.) 216-217. BOROVSZKY S.: i. m. (8. j.) 97. WENZEL G.: AZ alsómagi/arországi bányavárosok küzdelmei a Nagy- Lucsei Dóczyakkal. 1494-1548. Budapest 1876, 51. PECH A.: i. m. (10. j.) 89. Uo., 73/27. KACHELMANN i. m. (3. j.), 129, 131. A városi számadáskönyvek tanúsága alapján azonban az épület bővítése ezután is tovább folytatódik, 1505-ből feltehetően a harangtorony építésével kapcsolatos kiadásokról vannak adatok. MOJZER, M.:»Vir clarissimi ingenii Joannes Galer de Glogovia maiori...«" in: Seminaria Niedzickie-Niedzica Seminars. III. Krakow 1988, 70. BAKÁCS I.: Hont vármegye Mohács előtt. Budapest 1971, 74-75. MOJZER M.: i. m. (30. j.) 69. HENSZLMANN I.: i. m. (5. j.) 152. KACHELMANN, J.: i. m. (3. j.) 112. Uo., 106-107. Uo., 109-110. Uo., 121. MOJZER M.: i. m. (30. j.) 73/25. Uo., 77.; MOJZER 1976, 6. BAKÁCS L: i. m. (31. j.) 74-77. MOJZER 1980,150. MOJZER M.: i. m. (30. j.) 75. Uo. Uo., 72. PÉCH A.: i. m. (10. j.) 84-85.; WENZEL G.: A Fuggerek jelentősége Magyarország történetében. Budapest 1882, 38-39. A Thurzó-püspökök a Fuggerek római támogatásával, ajánlásával, a Fugger-bankház kötelezettségvállalása mellett válhattak a pápai jövedelmek lengyelországi beszedőivé (collector), míg a Fuggerek az ő támogatásukkal lehettek a Lengyelország és Magvarország, valamint a pápai udvar közti pénzforgalom legfőbb közvetítőivé. Természetes módon a Fugger-bankházat kérték fel így annak az évi 40.000 dukátnak Magyarországra juttatására is, melyet az 1501-ben kötött szövetség értelmében VI. Sándor pápa II. Ulászló magyar királynak a török elleni harcok céljára utalt át. SCHULTE, A.: Die Fugger in Rom, 1497-1540. Bd. I. Altenburg 1904, 19-25. WENZEL G.: i. m. (45. j.) 22. WENZEL G.: Thurzó Zsigmond, János, Szaniszló és Ferencz. Négy egykorú püspök a Bethlenfalvi Thurzó családból. 1497-1540." in: Értekezések a történeti tudományok köréből 7 (1878), 163. PÉCH A.: /'. m. (10. j.) 86. WENZEL G.: i. m. (45. j.) 19.